Csikós Gábor - Jó földbe esett

CSIKÓS GÁBOR

„…JÓ FÖLDBE ESETT…”

A JÁSZSÁGI KERESZTÉNYSZOCIÁLIS MOZGALOM KEZDETEI

A keresztényszocialista mozgalom magyarországi történetének első évtizede – Gergely Jenő 1977-es munkáját leszámítva – sokáig nem képezte a történészi érdeklődés tárgyát. A miértet leginkább a konkurenciával magyarázhatjuk, mely kétféleképp is háttérbe szorította: egyrészt megjelenésekor a keresztényszocializmus eleve hátrányból indult az akkor már évtizedek óta működő szociáldemokráciához képest; másrészt pedig az 1948 után hatalomra jutott antiklerikális erők sem serkentették a téma kutatását. A keresztényszocialisták „természetes gyermekei a tőkéseknek” 1– intézték el sommás ítélettel a rivális mozgalmat. Pedig a keresztényszociális mozgalom nem tekinthető kutatásra méltatlan területnek: még akkor sem, ha az első világháborút megelőző időszakban valóban nem vált országos mozgalommá. Közgazdasági fordulattal élve ugyanis: piaci rést talált a munkások között, felvállalta a vallásos, katolikus munkásság szervezését. Azért sem mellékes továbbá, mert az ország néhány területén komoly gazdasági és politikai tényezőként lépett fel, és ez a helytörténeti kutatásokon túl tanulságokkal szolgálhat az országos események értelmezéséhez is. Ilyen terület például a Duna–Tisza közének északi régiója: Heves megye és a Jászság. A tanulmány ez utóbbi részletes tárgyalására vállalkozik. Teszi ezt azért, mert a korabeli meglátás szerint ez az egyik olyan térség,

1 - Népszava. 1909. I. 12 – Vörösek és sárgák

ahol a mozgalom országos viszonylatban is a legnagyobb méreteket öltött.2 Másik indok, amiért érdemes foglalkozni ezzel, mert bár döntően agrárvidékről van szó, a munkásság szociáldemokrata – agrárszocialista szervezése már megindult, de az településenként eltérő ütemben, fejlettségi fokon valósult meg. Mikroszinten végezve vizsgálódásaink, talán szembetűnővé válik, milyen nehézségekkel kellett megküzdenie a formálódó keresztényszociális mozgalomnak. A tanulmány arra keresi a választ, miként indult meg a jászsági munkásság keresztény-szociális alapon történő szervezése. Milyen nehézségekkel kellett szembenéznie? Mi lehetett a siker feltétele, kulcsa? Kik voltak azok, akik a helyi munkásegyesületeket megszervezték, s ha már a szervezést lebonyolították, milyen gazdasági vagy politikai sikereket tudtak elérni? Kísérletet teszünk a munkások körében uralkodó közhangulat rekonstruálására is. Ez utóbbi felvázolásában főként a korabeli sajtóanyag felhasználása segít bennünket. A dolgozat egészére is elmondható viszont, hogy főként a sajtóra támaszkodva született. Kényszer is terelt ebbe az irányba: a levéltári dokumentáció mind a megyei, mind az érseki levéltárban igen szegényes. Ez nem jelenti, hogy mellőzhetők volnának az itt található források, de pusztán az alapját képezhetik a téma kutatásának. A sajtó felhasználása mellett szól viszont, hogy véleményeknek, kortársi beszámolóknak ad teret, s segítségükkel jobban megfogható, milyen problémákkal találkoztak a helyi keresztényszocialisták, milyen nehézségekkel kellett megküzdeniük egyleteik szervezésekor. Ezért is igyekszünk külön fejezetek keretében tárgyalni az újságban megfogalmazott véleményeket és a tényanyagokat. A helytörténeti adatok mellett talán nem lesz érdektelen a tanulmány abból a szempontból sem, hogy bemutatni igyekszik: a helyi lapokon keresztül melyek azok a legfontosabb keresztényszocialista elvek, elgondolások, amelyek a gondolkodóktól, ideológusoktól eljutottak a szélesebb tömegekhez.

2 - Igaz Szó XII. évfolyam 4.szám 7. oldal – 1915. IV. 4

S végül: talán a keresztényszocialista mozgalom itteni sikerei közelebb visznek bennünket annak megértéséhez, mik volt az országos kudarc okai. HÁTTÉR Ha a keresztényszocialista elveket röviden akarjuk összefoglalni, akkor annak első hazai ideológusának, Giesswein Sándornak munkáját, a Mit akar a keresztényszocializmus? címűt érdemes alapul vennünk. A munkáskérdés fő problémáját a nyomorban látja, melynek okozója, hogy a gazdasági életből kivesztek a keresztény erkölcs tanításai. „A keresztényszocializmus azért nem követeli a vagyonközösséget, sem a termelőeszközök közösségét, mert jogfosztás nélkül, rendszerint keresztülvinni nem lehet, mert sokakat a becsületes munka értékétől megfoszthat, de igenis kíván olyan állami és társadalmi berendezkedést, amely minden állampolgárnak lehetővé teszi a munkája után való tisztességes megélhetést és családi életet, amely a munkauzsora és a kizsákmányolás ellen védelmet ad, mely módot ad arra, hogy ki-ki birtokra is szert tehessen.”3 Más megfogalmazásban: „Mi, keresztényszocialisták azt tartjuk, hogy a tőke és a munka egyforma jogú, teljesen egyforma értékű és egymásra utalt két tényező a nemzeti állam gazdaságában”4 Ahhoz azonban, hogy a Giesswein Sándor által bemutatott eszmék a gyakorlatban realizálódjanak, szükség van olyan közegre, amely ezeket befogadja, magáévá teszi. Márk evangéliuma így ír erről: „Kiment a magvető vetni, és történt vetés közben, hogy egyik mag az útfélre esett, de jöttek a madarak és felkapkodták. Másik meg sziklás helyre esett, ahol kevés volt a föld, és azonnal kihajtott, mert nem volt mélyen a földben, és azonnal megperzselődött, és mivel nem volt

3 - idézi: Szolnoky (1994) - 13 4 - Dvihally (1933) - 34

gyökere, kiszáradt. Egy másik a tövisek közé esett, de a tövisek megnőttek, megfojtották, és így nem hozott termést. A többi pedig jó földbe esett, és termést hozott…”5 Ha volt a keresztényszocializmus számára jó föld, a Jászság minden bizonnyal az volt: voltaképp olyan helynek számított az országban, amelyről a keresztényszocialista ideológusok csak álmodhattak. Jászkisért leszámítva homogén katolikus tömeg. (Ráadásul vallását gyakorló katolikus tömeg, amit tárgyi emlékek is bizonyítanak, mégpedig a magánállítású kőkeresztek. Jászárokszálláson például nem egészen tíz év leforgása alatt – 1902 és 1911 – 4 kőkeresztet is emeltek, ebből három egy – egy családhoz köthető, míg a negyedik közadakozásból épült. Figyelembe véve, milyen komoly anyagi vállalást jelentett egy ilyen kereszt, feltételezhető a vallási elköteleződés.)6 A térségben, néhány kivételtől eltekintve nem sikerült gyökeret vernie a szociáldemokrata mozgalomnak sem, a keresztényszocializmus a legtöbb helyen tehát vetélytársak nélkül működhetett. Ennek az állapotnak a kialakulását az 1745-ös redempcióval magyarázhatjuk. A jászkun önmegváltásnak évszázadokon átívelő gazdasági és szociálpszichológiai hatásai voltak, s ezek közül számos befolyásolta százötven évvel később a keresztényszocializmus sikerét. A gazdasági következmények világosan láthatók: a redempcióban a helyi, paraszti lakosság vett részt, több helyen a megváltható birtok méretét is maximálták. Ezzel eleve lehetetlenné vált a nagybirtok létrejötte, a birtokszerkezet viszonylag homogénnek mondható. A viszonylag szó kiemelése fontos: egyfelől azért, mert anomáliák itt is voltak, és a földéhség ugyanolyan mértékben jellemezte a parasztságot, mint az ország más részein. (Ennek egyik feltűnő bizonyítéka például az a kilencszázas évek elején történt eset, amikor Jászárokszálláson a földosztásnál támadt családok közti vita valóságos háborúba torkollt, s két halottat hagyott hátra.7 De példaként hozható a később tárgyalásra 5 - Mk 4,1-9 párh 6 - Nagy (2000) – 228, 233, 234, 238 7 - Jászberény és Vidéke XXXVIII. évfolyam 32. szám – 1906. VIII.12

kerülő redempciós mozgalom is, ami a Kunságban kezdetben azért ért el látványos sikereket, mivel az emberek a legelők újraosztását várták tőle.8) Másrészt, mert ez az axiómaként kezelt felfogás – ti. a Jászkunság birtokszerkezetéből fakadóan az ország legdemokratikusabb területe osztálykülönbségek és klikkek nélkül, „amilyet Kossuth Lajos és Deák Ferenc álmodott a nemzet részére”9 – sokáig nem tette lehetővé, hogy a jász értelmiségiek érdemben foglalkozzanak szociális kérdésekkel s ezen belül a munkáskérdéssel. „Egész birtokrendszerünk, vagyoni viszonyaink, sőt társadalmi berendezkedésünk úgyis olyan, hogy itt csak az szocialistáskodhatik, aki bennünket nem ismer, vagy aki izgatni akar. Melyik tetszik önöknek jobbam, tisztelt népmentő és öndicsőség gyártó, nemes urak: az, hogy tudatlanok, vagy az hogy izgatók?”10 A redempciónak megvoltak azonban a maga lélektani hatásai is. A korán elnyert szabadságjogok – mint amilyen a szabadparaszti státusz elnyerése a jászkunok esetében több mint egy évszázaddal az országos jobbágyfelszabadítás előtt – ugyanis konzervatívvá teszik a közösségeket. Hasonlóan például a tiroli szabadparasztsághoz, mely a napóleoni háborúk idején fegyvert fogott az uralkodó védelmében, a jászkunok is felnéztek a mindenkori királyra, mert jogaikat végső soron királyi kegynek köszönhették. „Olvassátok el Kele József könyvét,* és megtaláljátok benne a világtörténelem legszebb szabadságharcát, a jászkunok redemcióját.”11 – szól Vágó Pál szónoklata, és az idézet jól megvilágítja a jász konzervativizmus világszemléletét, mely a két a korabeli magyar kultúrában kiemelt jelentőségű értéket egyenlősít: a szinte szent áhítattal emlegetett szabadságharcot illetve a békés munkálkodást s az ebből fakadó gyarapodást. Társadalmi felfordulás nélküli fejlődés, ez a

8 - Nagy – Kunság XXIX. évfolyam 26. szám – 1904. VI. 26 9 - Vágó Pál: A jászkun kérdés in Jász Kürt I. évfolyam 34. szám – 1906. XII. 23 10 - Jászapáti és Vidéke IV. évfolyam 28. szám – 1905. VII. 9 * - Kele József redempcióról szóló művéről van szó. 11 - Jászapáti és Vidéke rendkívüli kiadás – 1904. V. 31

szemlélet éppen a századforduló első évtizedében erősödött meg – a keresztényszocializmus megjelenését két évvel megelőző – redempciós mozgalomnak köszönhetően. A tanulmány terjedelmi korlátai nem teszik ugyan lehetővé a mozgalom teljes ismertetését, megemlítése viszont fontos, hiszen jász öntudatot formáló, erősítő ereje volt, s így befolyással volt a munkásmozgalmak alakulására is. A Kele József (1863-1929) jászberényi ügyvéd által kezdeményezett redempciós mozgalom hármas célt tűzött maga elé. Legrégebbi – mintegy negyedszázados cél – volt a politikai önállóság megteremtése. Hild Viktor programadó cikkében a következőképp fogalmazta meg ezt még 1888-ban: „vidékünk autonomicus és társadalmi jogait az összmegye jogainak sérelme nélkül, de egyszersmind az egészségtelen terjeszkedésnek lehető fékezése mellett, alkotmányos eszközökkel érvényesíteni és gyakorolni óhajtjuk.”12 Vagyis autonóm Jász Vármegye kialakítására törekedtek, melyekhez a következő években önálló jász párt alapításának igénye13 is csatlakozott. A második cél, mely szintén a konzervatív érzéseket erősítette, a jászkun kultúra emelése. Míg az 1880-as, 1890-es években általános volt, hogy a helyi lapok szépirodalomként Carmen Sylvia vagy Edgar A. Poe műveit közölték, a századfordulótól helyet kaptak a jász szépírók és helytörténészek is. A többtucat helytörténeti cikk mellett számos önálló kötet is született (Herendi József, Kele József, Révfy Lajos művei). A mozgalom mellé állt számos helyi kiválóság, így többek közt Izsó Lajos (1838-1911) orvos-író, Vágó Pál (1853-1928) festőművész, Hild Viktor (1855-1929) régész - történész, Czettler Jenő (1879-1953) agronómus valamint több országgyűlési képviselő (Almássy László, Hegedűs Kálmán, Hermán Ferenc, Babó Mihály) is. A kultúra emelése sem tekinthető viszont olyan programnak, mely 1903-tól vette volna kezdetét, kétségtelen viszont, hogy a kutatások ekkor lendültek fel igazán.

12 - Jászság I. évfolyam 5. szám – 1888. VII. 15 13 - Jászság I. évfolyam 20.szám – 1888. X. 28

Harmadik és merőben új cél volt viszont a gazdasági igény: a mozgalom résztvevőinek célja volt az 1745-ös jászkun önmegváltás összegének visszaperlése a magyar államtól. „A jászkun kerületeken az első méltánytalanság és törvénytelenség akkor esett tehát, midőn adománylevelük és az országos törvények ellenére elzálogosították, a második akkor, midőn az ország – törvénybe iktatott ígérete dacára a váltság összeget mindezideig nem fizette vissza, a harmadik pedig akkor, midőn a földtehermentesítési járulék fizetése alól 1868-ban ki nem vonattak. Ezt a háromszoros méltánytalanságot tehát a nemzeti közbecsületnek ki kell egyenlítenie. E kiegyenlítésnek legigazságosabb módjául mi ugyan azt tekintenénk, ha a váltság összeg visszatéríttetnék, - azonban a volt jászkun kerületek községeinek hagyományos hazafiassága – országos érdekből ez utóbbit nem is kérelmezi, mert ha a 48-as nagy idők alkotmánya az állam minden polgárát a jogok és kötelezettségek terén egyenlősíette, a nemes Distriktusok községei nem óhajtják kivonni magokat az alól, hogy a volt jobbágyok és úrbéres telkek megváltásához és kártalanításához hozzá ne járuljanak, - amint hogy a múltban is a veszély és a közszükség nyomása alatt mindenkor meghozták pénz és véráldozatukat a szeretett hazáért.”14 A jász konzervativizmus szempontjából azért fontos ez a kérdés, mivel a kártalanítás közcélra történt volna. A redemptusok az általuk adott pénzért már megkapták a földet, így nem lehet igényük a kártalanításra, s különben is, magánszemélyek között csak viszályt szülne – szólnak a korabeli viták, melyek másik fontos érve, hogy így jöhet létre a történelmi elégtétel.15 A mozgalom komplexitása jól mutatja, hogy ha az elsődleges célját – az összeg visszaszerzését – nem is sikerült elérnie, mégis erőteljesen hatott a korabeli közgondolkodásra. Azért hathatott, mert létező hagyományokra épült, mintegy felfrissítette a történelmi emlékezetet, irányt adott a jász identitásnak.

14 - Hermán Ferenc: A jász-kun váltság – összeg megtérítése - 6 15 - Jászberény és Vidéke XXXVI. évfolyam 27. szám – 1904. VII. 3

A konzervatív jász világnézet könnyen megtalálhatta a közös hangot a keresztényszocializmussal. Ugyanis a „keresztényszociális akció nem az izgatás kétélű fegyvereivel és a terrorizmus borzalmaival toborozza híveit és szervezi a munkásságot, hanem éppen a társadalmi béke megóvására és az osztályellentétek bölcs és óvatos kiegyenlítésére törekszik.”16 Hogy egyáltalán mely rétegeket célozhatott meg a retorika, vagyis milyen volt a térség társadalmi berendezkedése, annak kapcsán is érdemes felidéznünk a redempcionális mozgalmat, amelynek keretében az összeg visszaszerzésétől függetlenül számos gazdasági terv is született. Ezekre égető szükség is volt: a Hármas Kerületek felszámolása egyúttal a vesszőfutás kezdetét jelentette a jászok számára. Bár az első vasúttervek még a Jászság érintésével képzelték el a Pest – Szolnok vonalat, később ez módosult. Hogy a jászsági vasútépítés a helyi gazdák ellenállásán bukott-e meg vagy a gyöngyösi képviselő, visontai Kovách László lobbija miatt,17 egyelőre tisztázatlan kérdés. Tény viszont, hogy a Jászság csak az 1880-as években jutott vasúthoz,18 s ez nagy hátrányt jelentett az iparfejlődés szempontjából. A XIX. század második harmadában a Jászberénynél még kisebb és fejletlenebb Szolnok jó megközelíthetősége (vasút, Tisza) miatt gyors fejlődésnek indult, amit csak tovább erősített a megyeszékhellyé válása miatt központilag szervezett fejlesztés is. Ez utóbbi sokszor a Jászság kárára valósult meg: felszámolták önálló törvényszéküket (1885), piaci központjukat, egy dinamitbaleset ürügyén elvették Berénytől a központi honvéd lovassági lovaglóiskolát (1887) majd pedig a honvédhuszárokat is.19 A Jászság tehát korszakunkra döntően agrárterület, számottevő gyáripar nincs. A századforduló első évtizedében tapasztalható némi fellendülés: itt-ott kisebb gyárak alakultak. Jászapátin Wagner és társai néven alapul téglagyár 1903-ban20, Jászárokszálláson 1908-ben Schwarz Ármin nyitott 16 - Új Lap IV. évfolyam 90.szám – 1905. VII. 10. Jászapáti és Vidéke és a keresztény szocializmus 17 - Jászság II. évfolyam 19. szám – 1889. V. 11 18 - Szikszai Mihály: Szolnok vasútjai (1847-1975) - 61 19 - Jászberény és Vidéke XXXVIII. évfolyam 37. szám – 1906. IX. 6 20 - Jászapáti és Vidéke II. évfolyam 25. szám – 1903. VI. 20

szintén téglagyárat, Taubuer Mihály pedig Jászkiséren lúgkőgyárat.21 Ám még a viszonylag iparosodott Jászberény lakosságának is csak 6,1 %-a foglalkozott iparral a korszakban, ami szinte kizárólag kisipart jelentett. 22 Még Jászberényben sem volt húsz főnél több segédmunkást alkalmazó vállalat.23 A jászsági munkásság főként iparosokból illetve kubikusokból rekrutálódott. Jellemző adat, hogy az országban a századfordulón Szarvas után Jászladányról járt el a legtöbb kubikus.24 Jelentős kubikus erőkkel rendelkezett Jászárokszállás is. Mindez azért fontos a keresztényszocializmus térhódítása szempontjából, mert a konkurencia, a szociáldemokrácia leginkább a gyáriparban toborzott sikerrel tagokat. Döntően ez a szegényparaszti réteg adta a szerveződő munkásszervezetek bázisát. MILYEN SZOCIALISTA SZERVEZKEDÉSEK ZAJLOTTAK A JÁSZSÁGBAN? A dolgozatnak szoros értelemben véve ugyan csak a keresztényszocializmus a témája, nem hagyhatóak figyelmen kívül azonban más munkásszervezkedések – például szociáldemokrácia vagy agrárszocializmus – sem. A legalább vázlatos szintű ismertetést indokolja, hogy ezen mozgalmak célcsoportja ugyanaz a munkásság volt, amelyet a keresztényszociálisok is meg kívántak nyerni (Még ha sikereket csak a vallásos szegényparasztság illetve munkásság körében tudtak is elérni – mint arra korábban már történt utalás). A konkurencia a Jászság esetében is megmutatta: a keresztényszocializmusnak – ha nem is húsz – harminc éves hátránnyal, mint az ország egyes részein, de - legalább egy évtizedes lemaradással kellett versenybe szállnia. Láthatjuk majd, hogy helyenként ez behozhatatlan hátrányt jelentett.

21 - Jász Kürt III. évfolyam 10. szám – 1908. III. 3 22 - Jászberény VI. évfolyam 41.szám – 1912. X. 6 23 - Népszámlálás (1910) - 378-379 24 - Gaál István: Jászladány története II. - 75

A szakirodalom alapján a jász települések közül Jászberény munkásmozgalmáról alkothatjuk a legpontosabb képet. A Jászság fővárosaként valóban ez a város tarthatott legnagyobb igényt az érdeklődésre, már csak annál is inkább, mert a környék településeinél fejlettebb ipara feltételezte, hogy a munkásság itt volt a legszervezettebb. Bár nagy ipart itt sem találunk – nem volt egyetlen olyan vállalat sem az időszakban, amelyben legalább húsz segédmunkást foglalkoztatnának25 – a szociáldemokrácia valóban szilárd bázissal rendelkezett. Eltérő kimutatások szerint körülbelül 350-400 fős párttagsággal számolhatunk.26 Ez talán csekély számnak tűnhet a majd harmincezres lakossághoz viszonyítva, ereje mégis tagadhatatlan, s ez a kisiparos – munkás bázis mellett főként a kishivatalnokoknak köszönhető. Ők azok, akik részt vettek a Jászberény című, szociáldemokrata lap szerkesztésében. Egyedülálló jelenség ez a jász települések között: semely más helyen nem indult pártlap. (Ez azonban még nem jelenti azt, hogy Jászberényben pártot sikerült volna alapítani.) A lapba olyan, később országos szinten is ismertté vált személyek írtak, mint Lévai Oszkár (1890-1920, Lerner Dezső és Lévai Samu szakszervezeti vezetők fivére) vagy az író Gyetvai János (1889-1967). De megemlíthető meg az ebben a légkörben nevelkedő, Gyetvai Jánossal szoros barátságot ápoló Háy Mihály (1895-1944) is. A sajtó, mint a korabeli média egyetlen jelentős fegyvere, hatékonyan gátat képezhetett a keresztényszocializmus terjedése ellen. Lévai Oszkár például 1914-ben cikksorozatot publikált: Mi a klerikalizmus? címen. Ott írta: „ Tudjuk tehát, mi a klerikális mozgalom, tudjuk, hogy annak a mai társadalom fenntartása a célja, küzdeni kell tehát ellene…Az önzés – vagyis a jobb megélhetés – helyett az altruizmust hirdetik, természetesen a maguk javára.”27 Az első komoly szociáldemokrata megmozdulás 1904 márciusában zajlott, amikor 65 kőmíves- és ácssegéd kezdett sztrájkot a munkaidő és a 25 - Fodor (1942) - 460 26 - Merényi (1973) - 170 27 - Jászberény VIII. évfolyam 13-14.szám – 1914. III.29 – IV. 5

díjazás miatt. Még a konzervatív helyi lapok is elismerték követeléseik jogosságát, mivel időszaki munkájukból kifolyólag fél év alatt kell annyit keresniük, hogy abból megéljenek.28 A következő évek eseményeit figyelembe véve, dinamikusan fejlődő szociáldemokráciáról beszélhetünk ugyan – 1913 folyamán például 80 fővel bővült a taglétszám – a helyi választásokon mégsem indultak pártként. Hivatalos politikai támogatást a virilizmus révén a városi tanácsban helyet kapott személyektől (például egy Hajdú nevű ügyvédtől) remélhettek.29 Jászberényen kívül jelentősebb szociáldemokrata mozgalom csak Jászapátin zajlott. 1907-ben Nyisztor György szónokolt a földmunkások népgyűlésén,30 1908-ban a szociládemokrata gyűlésen Kovács Alajos hírlapíró mellett Kaufmann Kálmán helyi pártvezér tartott beszédet, amikor is 400 ember jelent meg.31 Ez jelentős szám még akkor is, ha néhány évvel azelőtt a keresztényszocialista gyűlésen ötször annyian voltak. Valószínűsíthető ugyanis, hogy a keresztényszociálisok inkább a látványosság számba menő szónokokkal (Giesswen kanonok, a helyi lapok által korábban gyakran pellengérre állított Huszár Károly) vonzották a tömeget. A szociáldemokrata párttagok azonban kevesebben voltak, mint a gyűlésen megjelentek. 1913-ban a taglétszám 46 fő volt.32 Természetesen a szociáldemokrata szervezkedés nem állt meg e két település határainál, és – inkább kevesebb, mint több sikerrel – a Jászság egészére kiterjedt. Helyenként, így Jászladányban egy-egy rövidebb időszakra pártot is sikerült szervezniük: 1903 januárjában például Major Károly pártvezér szónokolt a százötven fő részvételével megrendezett gyűlésen. A meghívott vendég, Pelczeder Ágoston „beszéde nem minden

28 - Jászberény és Vidéke XXXXVI. Évfolyam 12. szám – 1904. III. 20 29 - Jászberény VIII. évfolyam 2.szám – 1914. I. 11 A jászberényi szociáldemokrata párt jelentése az 1913. évről 30 - Jászapáti és Vidéke VI. évfolyam 1. szám – 1907. I. 6 31 - Jászapáti és Vidéke VII. évfolyam 11. szám – 1908. III.15 32 - Merényi (1973) - 170

része tetszett a népnek, különösen a papok elleni.”33 Később azonban több gyűlés is kudarcba fulladt: a szervezők zárt gyűlést akartak, de ezt a főbíró és a jegyző nem engedélyezték.34 Párt alakult – negyven résztvevővel – Jászfelsőszentgyörgyön is.35 A pártvezetőségből - Pálinkás József elnök, Bálint Imre alelnök, Szabó Antal pénztáros – Rimóczi György (1870-1935) emelhető ki, mert bár a párt későbbi sorsáról a helyi lapok semmiféle adatot nem közölnek, „a könyves Rimóczi” 1919-ben a helyi direktórium elnökévé választatott. Az autodidakta szegényparaszt (innen a közkeletű elnevezése) kezdetben bírta a helyi elit támogatását is, ám egyházi méltóságra jelölését nem fogadta el mondván: a szegénységet nem enyhíti az, ha hisszük a túlvilágot.36 A helyi lapok cikkei egy-két kivételtől eltekintve nem ítélték súlyosnak a helyzetet. Magát a problémát – az öntudatra ébredő munkásság politikai igényekkel lép fel – érzékelték ugyan, de az okokat a maguk komplexitásában nem tárták fel. Hogy milyen válaszokat adtak, azt a továbbiakban fogjuk tárgyalni. MUNKÁSKÉRDÉS, HELYI LAPOK REAKCIÓJA Megállapítható, hogy a szociáldemokrata mozgalom igen gyenge volt. Viszont volt, és megléte kihatott a helyi sajtóra is. Érdemes lesz áttekintenünk, miként reagáltak a lapok az új kor új problémájára. A jászsági sajtó az 1860-as évekbeli kezdetektől fogva mindig figyelemmel kísérte a munkások helyzetét. A téma iránti érdeklődés intenzitása változó volt ugyan – a jász öntudatot formáló cikkek mindig (a jász párt szervezése az 1890-es évek elején,37 a redemptionális mozgalom a századforduló első évtizedében) prioritást élveztek – a 33 - Jászapáti és Vidéke II. évfolyam 2. szám – 1903. I. 10. Papok elleni beszéd alatt a papi birtok felosztása melletti állásfoglalást kell érteni. 34 - Jászapáti és Vidéke II. évfolyam 7. szám – 1903. II.14 35 - Jászberény és Vidéke XXXV. Évfolyam 4. szám – 1903. XI. 22 36 - Értünk éltek - 115 37 - Jászság I. évfolyam 20. szám – 1888. X. 28

munkáskérdés állandó jelenléte egyértelműen utal arra, hogy a kortársak érzékelték a probléma jászsági meglétét, de kiemelt jelentőséget sokáig nem tulajdonítottak neki, ahogy erről az 1890-es évekbeli sajtó be is számol: „Mi gazdák egyelőre nyugalmasabban tekinthetjük a dolgot. Nekünk nincsenek gyáraink, amelyeket a sztrájk tönkre tehetne, nincsenek szocialisztikus munkásaink, legtöbbjük még nevét sem ismeri ennek a modern bacilusnak, mely beteggé teszi az egész társadalmi szervezetet… De azért reánk nézve se egészen közömbös ez a szemünk előtt folyó nagyszerű küzdelem, mert el lehetünk rá készülve, a viharnak mi is meg fogjuk ám érezni a szelét.”38 – Az első érezhető széllökéseket az évtized utolsó harmada hozta el, s innentől kap mind nagyobb és nagyobb szerepet a munkáskérdés a lapokban. Megközelítésük általában elítélő, rosszalló. A sajtó idilli képet fest a jászsági viszonyokról, melyeket csak megzavarni akarják az olyanok, mint amilyen például az a Rutz Mihály, akit a következőképp jellemzett a Jászberény és Vidéke: egy „beteg agyú orosházi lakos zarándokolt el városunkba”, hogy 60 jászberényinek szónokoljon az agrárszocializmusról.39 Magyar Gyula hat évvel később Jászfelsőszentgyörgyön „a szegény munkásnép sanyargatott sorsáról tartott szpicset, arról, amit a munkaszerető jász nép szerencsére csak hírből ismert, mert itt nálunk, ahogy a baka a hüvelyes vetemények között legjobban szereti a tormás kolbászt – a munkát kedvelő jász nép a céltalan politikai rugaszkodások között legjobban kedveli a javát szolgáló csöndes munkálkodást.”40 Az idézet akár párhuzamba is vonható a keresztény szekta, a nazarénus vallás tanításával, mely szerint a Bibliát forgatva, a világ dolgaiba nem elegyedve, csendes, egymást segítő munkálkodást végezve, aszkétikus egyszerűségben élve lehet csak boldog életet élni.41 Bár a Jászságban

38 - Vörös május elseje in Jászság III. évfolyam – 1890. V. 11 39 - Jászberény és Vidéke XXIX. évfolyam 16. szám – 1897. II. 14 40 - Jászberény és Vidéke XXXV. évfolyam 50. szám – 1903. XII. 12 41 - Kardos – Szilágyi (1988)- 253

jelentős bázisuk volt – Árokszálláson imaházuk volt,42 és sokan éltek közülük Jászszentandráson43 is – a nazarénus közösség létszáma mégsem növekedett érdemben az adott korszakban. (Inkább a stagnálás – szerény mértékű visszaesés időszaka ez a vallás számára, ahogy az egri Érseki Levéltár levéltár jelentései mutatják a katolikus vallásra visszatért nazarénusokról.) Egyre inkább megnőtt viszont azon munkások tábora, akik követelték életkörülményeik javítását, és ennek elérésében részvételüket a politikai életben. Ám még a kibontakozó tömegmozgalom sem változtatott azonban érdemben az újságok hozzáállásán: úgy vélekedtek a munkáskérdésről, mint egyének individuális problémájáról. Jellemző vád volt például az, hogy a munkások nyomorát tulajdon nagyzolásuk okozza; az, hogy „majmolni” akarják az előkelőket, s ha „8-10 forintos kalapban deffilíroz némelyik iparos lányka”, nem csoda, ha szűkös anyagi körülmények közé kerülnek.44 Előfordul, hogy lustasággal, állandó panaszkodással vádolják a munkásságot. Jellemzően olyan kontextusban történik mindez, amely az egész problémakör téves értelmezéséből indul: „Mindennek előtt tudni kell, hogy a munka nem iga, melyet egyik embernek a másik érdekében, az emberek egy bizonyos tömegének a többiek javára és kényelme szempontjából, rabszolgai vonszolni kell, mert a munka az életnek, a legnagyobb természetnek egyik legáltalánosabb törvénye.”45 Másik gyakran visszatérő fordulat, hogy a munkásság túlzott követeléssel él. Így például egy 1906-os, kisebb méretű jászkiséri sztrájk esetében okként azt jelölték meg, hogy a tizenkilenc munkás Bodor Kálmán és Demény István izgatók hatására túlzott bért követeltek, s csak Rónay Béla főjegyző tudta őket lecsendesíteni.46 Hogy mennyire nem a valódi mozgatórugók feltárására irányultak ezek a cikkek, jól mutatja, hogy a

42 - Egri Érseki Levéltár: Jászárokszállás Plébániájának iratai 3390/1897 43 - Jászság IV. évfolyam 35. szám – 1891. VIII. 29 44 - Jászberény és Vidéke XXXVI. évfolyam 7. szám – 1904. II. 14 45 - Jászberényi Híradó II. évfolyam 18. szám – 1902. V. 4 46 - Jászapáti és Vidéke V. évfolyam 31. szám – 1906. VIII.5

következő számban már helyesbítést is találunk: nem bérharc zajlott, a sztrájk oka, hogy a munkások csak belterületre szerződtek csépelni, a gazda azonban a tanyán is dolgoztatta volna őket. Természetesen objektivitás nehezen várható el, ha a szocializmust, mint „indokolatlan társadalmi kór” írják le.47 Egy következő vád, hogy a munkásmozgalomban részt vevő emberek megtévesztés áldozatai. Például a munkások kitüntetése kapcsán ír így Jászapáti és Vidéke: „Ennek az intézkedésnek tehát magas ethikai értéke van, és különösen alkalmas arra, hogy a tévtanok által félrevezetett munkások nézeteit a helyes útra terelje.”48 Ritkábban fordul elő, és némiképp az előbbiektől eltér a feltételezés, miszerint a szocializmus csak rémkép, és a valós veszély a társadalmi felfordulásra csekély. 1907-ből származik egy cikk, amely arról szól, hogy a berényi szociáldemokraták a polgármesterhez akartak bemenni, de az ülést tartván, a városházi teremőrökkel kivezettette őket: „Nagyon jámbor ember lehet az a 100-150 ember, akit 3 ember le tud tuszkolni a folyosóról. Nem kell nekünk az ilyenektől félnünk.”49 1904 februárjában a Jászapáti és Vidéke címlapján cikkek jelentek meg, Szocializmus a járásunkban címmel. A jászsági sajtó történetében ez az első kísérlet a munkásmozgalom objektív leírására. Ebben az időben a járás déli részén, a nem jász településeken (Tiszasüly, Nagykörü, Kőtelek) terjedt a szocializmus, mégpedig a cikk elemzése szerint azért, mert itt uradalmi birtokok vannak, és az uradalmi munkásságból könnyebb híveket toborozni. Mivel sok a munkaerő a Tisza – mentén, így a bérek is alacsony szinten maradnak. Az író kiemeli az egyenlőtlen birtokmegoszlást is, ami ebben a térségben a 8-20 holdas kisgazdákat is a mozgalomba sodorhatta.50 Ezt a megállapítást mi is elfogadhatjuk, hiszen a vizsgálatokkal alátámasztott „relatív depriváció” elmélete szerint az egyén státuszát nem

47 - Jászberény és Vidéke XXXVI. évfolyam 7. szám – 1904. II. 14 48 - Jászapáti és Vidéke II. évfolyam 13. szám – 1903. III. 28 49 - Jász Kürt II. évfolyam 10. szám – 1907. III. 10 50 - Jászapáti és Vidéke III. évfolyam 5. szám – 1904. II. 7

az objektív tényezők határozzák meg, hanem, hogy mit észlel, egy általa referenciának választott csoporthoz képest milyen szinten van.51 Könnyen belátható, milyen hatalmas különbségeket észlelhetett például egy tiszasülyi kisbirtokos, ha lehetőségeit az ezerholdas uradalomhoz mérte; és az a jászsági parasztgazda, aki a helyi elitben sem látott két-háromszáz holdnál többet birtokló embert. Vegyük például Jászapáti esetét: 14 száz holdon felüli birtokosra jutott 503 olyan birtokos, akinek földmérete 100 és 10 hold között volt, illetve 560 olyan , akinek tíz holdnál kevesebbje volt. Vagy Jászalsószentgyörgy: 4 száz holdon felülire jutott 215 kisbirtokos, akinek 100 és 10 hold közötti földje volt, valamint tíz holdon aluliból volt 286. A cikk második részében a párbér rendszerrel is foglalkozik. Ezt a központilag meg nem határozott, feudális jellegű adót a papok ellátására kellett fizetniük a híveknek. A cikkíró ezt az egyházellenesség lehetséges forrásának tartja, mely a vallásos közegből a szocializmus karjaiba löki a munkásokat.52 Hogy ez mennyire lényeges ok volt, arra jó bizonyíték, hogy az őszirózsás forradalom után az ország több területén is követelték ezen adó eltörlését.53 A következő években is jelentek meg munkások helyzetével foglalkozó cikkek, de ekkor már kifejtette hatását a keresztényszocializmus is, a helyzet megoldására az ebben a gondolatkörben fogant megoldási módokat javasolták. Mivel azonban a keresztényszociális mozgalom sem azonnal és egy az egyben került elfogadásra, a következőkben azt vizsgáljuk, miként csapódott le a munkásmozgalomnak ez a speciális fajtája a jászsági újságírói közgondolkodásban. 51 - H. Tajfel (1980) 52 - Jászapáti és Vidéke III. évfolyam 6. szám – 1903. II. 14 53 - Tengely Adrienn http://www.unimiskolc.hu/~egyhtort/cikkek/tengely.htm#_ftn29

KERESZTÉNYSZOCIALIZMUS A HELYI LAPOKBAN A keresztényszocialista gondolatok sokáig nem örvendettek nagy népszerűségnek még a főpapok körében sem: a Rerum Novarum által tárgyalt problémákat a klérus az 1890-es években nem érezte aktuálisnak Magyarországon. Később pedig, a politikai igényű keresztényszocializmus megjelenésével, tartani kezdtek a tömegmozgalom szervezésétől.54 Nagyon hasonló választ adott erre a jász konzervativizmus is másfél évtized múlva. A helyi lapoknál megfigyelhető, hogy eleinte ellenségesen viszonyulnak az új szocialista mozgalomhoz, majd fokozatosan a támogatás irányába mozdulnak el. Jellegzetes példája ennek a Jászberény és Vidéke. 1906 júniusában még arról cikkeznek, hogy Jásztelken elmaradt a Huszár János által szervezett gyűlés. „Kár pedig: - hadd jöttek volna tisztába a jásztelkiek is a keresztény – szociálizmus fonákságaival és tarthatatlanságával.”55 Később viszont támogatókká válnak. Külön érdekesség, hogy mind a keresztényszocializmus megjelenése előtt, mind pedig utána folyamatosan közlik Prohászka Ottokár kisebb – nagyobb cikkeit, és bár Giesswen Sándor mellett őt tarthatjuk a mozgalom legnagyobb hazai ideológusának, a lapokban szinte sosem kapcsolják össze nevét a keresztényszocializmussal. Legplasztikusabban a keresztényszocializmushoz való attitűd a Jászapáti és Vidéke esetében figyelhető meg. Imrik Józsefnek 1905 nyarán megjelent írása országos botrányt okozott. A cikkíró elítélt mindenféle szocialista szervezkedést, mivel az csak tovább rontaná az amúgy is feszült országos helyzetet; értékelésük szerint az egész ország forrong, aratósztrájk készül. „Éppen a válságos napokban egy kérvény került a járási főszolgabíróság elé, mely keresztény szocialista népgyűlés megtartására kért engedélyt A járási szolgabíró – egészen helyesen – elutasította.”56 54 - Gergely (1977) - 13 55 - Jászberény és Vidéke XXXVIII. évfolyam 25. szám – 1906. VI. 24 56 - Jászapáti és Vidéke IV. évfolyam 28. szám – 1905. VII. 9

Mind az Új Lap, mind az Igaz Szó éles hangon reagált a vádakra. Az utóbbi szerint Imrik József „szociáldemokraták lomtárából szedett rozsdás rágalmakkal” illette a keresztényszocialista mozgalmat, és óvta a keresztény olvasóközönséget ettől a laptól.57 „Felesleges lesz támadásai ellen védekeznünk, annál is inkább, mert a Jászság legelőkelőbb köreiben erre a kis papírhörcsögre már úgysem adnak semmit. A nép széles rétegeinek a kedvéért kénytelenek vagyunk mégis megállapítani a következőket: a jászapáti munkások több ízben hatvan névaláírással ellátott kérvényben kérték a gyűlést a keresztény szociális egyesületek központjából. nem pártot akartak alapítani, hanem egy munkásegyesületet… A keresztény szociális akció nem az izgatás kétélű fegyvereiveé és a terrorizmus borzalmaival toborozza híveit.”58 A Jászapáti és Vidéke az Új Lap megmozdulását reklámként értelmezte, állításait nem vonta vissza.59 Több mint egyéves hallgatás következett ezután a keresztényszocializmussal kapcsolatban, s csak 1906 őszén látott napvilágot Bodnár Zsigmond cikke, A szocializmus és morál. Az egyházi rendből kilépett egyetemi magántanár60 helyet ad a szocializmusnak a modern világban, de a teljes egyenlőséget fikciónak aposztrofálja, mondván még Istennél is előnyt élveznek a szentek.61 A keresztényszocializmust nem említi ugyan, de gondolatmenete szembehelyezkedik az egalitást hirdető szociáldemokrata eszmerendszerrel. Az elkövetkező években a Jászapáti és Vidékének ellenérzése lassan támogató magatartássá alakult. 1910-ben már komoly propaganda jelentkezik a keresztényszocializmus ügye mellett. Iparosok, ébredjünk! – címmel jelent meg az alábbi cikk:

57 - Igaz Szó II. évfolyam 29. szám – 1905. VII. 16 58 - Új Lap IV. évfolyam 190. szám – 1905. VII. 10 59 - Jászapáti és Vidéke IV. évfolyam 29. szám – 1905. VII. 16 60 - Szinnyei – Internetes elérhetőség: http://mek.oszk.hu/03600/03630/html/ 61 - Jászapáti és Vidéke V. évfolyam 38. szám – 1906. IX. 23

„Van ma már egy egyesület, mely folyton folyvást azon fáradozik, hogy tagjait minél boldogabbá és minél megelégedettebbé tegye; ez az egyesület a kereszténszocialista kisiparosok országos szövetsége… Mi hát az oka, hogy nálunk Magyarországon, különösebben pedig éppen a katolikus Jászságban, az ország szívében nincs talaja ennek az igazán humanitárius eszmének?” A választ a jász nemtörődömség mellett abban véli megtalálni a cikk írója, hogy a szocializmus ügyét lejáratták annak nemzetközi vezérei, pedig „nem minden szocializmust kell ezért már száműzni.” A munkásoknak érdemes lenne felkeresniük a keresztényszocialista központot, ahol szívesen adnának neki felvilágosítást a „szocializmus lényegéről és igaz jelentősségéről.” S végül a jelszó: „Szellemileg és anyagilag megerősödött, független jász iparosság!”62 Mi magyarázhatja az attitűdök változásának ezen ívét? Döntően az a felismerés, hogy a szocializmus nem homogén eszmerendszer, s mivel a történelmi változások, a munkások társadalmi súlyának növekedése elkerülhetetlen, a jelenleg még kiváltságos pozícióban lévőknek is érdekük, hogy a szocializmus szerteágazó eszmerendszeréből a kevésbé radikális gondolatokat tegyék magukévá a tömegek. A megismerés fontosságát hangsúlyozza egy másik helyi lap, a Jász Kürt is. Legeza Mihály helyi tanító cikke Jásznépünk és a szocializmus címen jelent meg mindjárt az újság első évfolyamában, 1906 nyarán. „Ismeri-e vajon népünk a keresztény szociális elveket? mert, ha nem, úgy szociáldemokrata lesz, mivel ez többet ígér neki… Jászladányban, Apátin, Dósán és Árokszálláson kész szervezetekben látjuk előbbre nyomulni, melynek tagjai a Világszabadság eszméit szívják magokba.” Legeza cikke megkülönbözteti a keresztényszocialistákat, a szociáldemokratákat és az agrárszocialistákat: véleménye szerint ez utóbbiból vannak a legtöbben. Felismeri, hogy a nagybirtok hiánya eleve kisebb feszültségeket eredményez, mint az ország más részein, de nem tagadja a kezelendő problémák meglétét. A munkásság által eddig

62 - Jászapáti és Vidéke IX. évfolyam 17. szám – 1910. IV. 24

alkalmazott módszereket, például a bérharcot elveti, mert ezzel csak a kisbirtokosoknak okoznak kárt, s tovább élezik az ellentéteket. Ezzel szemben ad programot Legeza Mihály: véleménye szerint a jász elitnek sürgető feladatai vannak. Ilyenek a fényűzés visszaszorítása, eperfa ültetés, mely a selyemkészítés révén a munkáscsaládokat jövedelemhez segítené; illetve a kender- és lentermelés meghonosítása, mely a téli időszakban biztosítana a családok számára bevételi forrást.63 KERESZTÉNYSZOCIALISTÁK Hogy a Jászságnak milyen kitüntetett szerepet szántak a korabeli keresztényszocialista vezetők is, jól mutatja, hogy a vidéki frakció zászlóbontására itt, pontosabban Jásztelken került sor 1906. szeptember 9-én. A Jászságból képviseltette magát: Jászberény, Jászjákóhalma, Jászapáti és Jászkisér. A szónok, Schődl Gyula trafikos támadó hangvételt ütött meg: „Azoké legyen a föld, akik megművelik! Nem adózunk. Fizessék az adókat az urak és a zsidók, akiké az ország!” A feltüzelt tömeg nem sokkal ezután vissza is utasította az egyik munkaközvetítőt, mondván csak dupla bérért vállalják a munkát. 64 (Mindezek ismeretében talán nem is olyan meglepő, ha Imrik József a köznyugalmat féltette a keresztényszociális szervezkedések hallatára.) Bár a Magyar Néplap hosszú cikket közölt az esetről, a helyi lapok nem számoltak be erről az eseményről. Miként értékelhető a keresztényszocialista misszió helyzete ebben az időszakban? Mint azt fentebb már tárgyaltuk, a keresztényszocializmus riválisaihoz képest később s ezzel hátrányból is indult. Nemcsak azért, mert a szociáldemokratáknak több idejük volt az egyletszervezésre, s volt időszak, mikor konkurencia nélkül szervezkedhettek, hanem hogy a munkások – szegényparasztok az ő gondolatiságukkal találkoztak

63 - Jász Kürt I. évfolyam 13. szám – 1906. VII. 29 64 - Gergely (1977) - 36

elsőként, és ez alapvetően meghatározta a társadalmi kérdésekről való gondolkodásmódjukat. Igaz viszont, hogy a Jászságban voltak olyan elemek, amelyek a keresztényszociális mozgalmat segítették. Ilyen például a konzervatív gondolkodás, melyet a redempcionális mozgalom bemutatásán keresztül kifejtettünk. Ahogyan ott, a pszichológiai tényezők mellett gazdasági komponensek is segítették a mozgalmat. Az előnyök felsorolásánál ugyanis mindenképp említést érdemel a munkásházak ügye. Ez törvényhatósági kezdeményezés volt ugyan, de az emberek szemében sok helyütt – így például Jászárokszálláson – a keresztényszocialista egyletekkel fonódott össze. Ennek nem pusztán az volt az oka, hogy az elöljárók olykor ténylegesen ki is kérték a hozzájuk közelebb álló keresztény munkásegyletek véleményét, ha sok jelentkező közül kellett választaniuk, hanem, hogy a munkásházak építésének ideológiája a keresztényszociális elvekre rímelt. „Mivel a képviselőtestületben a gazdák ülnek, akiknek a felvett kölcsönért jót kell állniok, már ebből is nyilvánvaló, hogy a munkásosztálynak igenis szüksége van azoknak a jóindulatára, akik a saját otthon megszerezésében őket gyámolítani hivatottak.”65 Mi is volt ez a program? Az állítólag jász származású, kiskunhalasi országgyűlési képviselő, Babó Mihály (1857-1923)66 által felvetett kezdeményezés a munkások lakáskörülményeit kívánta javítani.67 Az első tervek szerint a megyében 400 új ház épül, amelybe munkáscsaládok költöznek, és 20 év után évi 50-60 korona összeget fizetve a ház a tulajdonuk lesz. Jászapátiról 26 fő jelentkezett.68 Utóbb a keretszámot 500-ra, az időtartamot 30 évre, az éves bért pedig 75 koronára bővítették. 150 négyszögöl területen épültek házak egy szobával, egy kamrával illetve egy konyhával. A házakhoz kis telek is tartozott.69

65 - Jászapáti és Vidéke VIII. évfolyam 14. szám – 1909. IV. 4 66 - Kiskunhalas almanach – 86-87 67 - Jászapáti és Vidéke XIII. évfolyam 5. szám – 1914. II. 1 68 - Jászapáti és Vidéke VII. évfolyam 22. szám – 1908. V. 31 69 - Jászapáti és Vidéke VII. évfolyam 40. szám – 1908. X. 4

A több hullámban lezajló akció keretében a jászsági települések közül Jászberényben 30, Felsőszentgyörgyön 5, Alsószentgyörgyön 3, Fényszarun 5, Jászladányban 10, Árokszálláson 15,70 Jászapátin és Jászkiséren 10-10 munkásház épült.71 Tény viszont, hogy a munkásházak ügyét a legtöbb helyen botrányok kísérték. Jászárokszálláson az épületek minőségét érte állandó kritika72, Jászapátin pedig a főmérnök nem akarta megtörni az utca egyenes vonalát, így a tervezett 10 új ház helyett csak 8-at akart építeni73. Utóbb azonban még ezt nyolcat sem sikerült, mivel nem tudtak megfelelő árú telket szerezni.74 Ám még ezek a botrányok sem fedhették el a pozitív hatásokat. Lássuk mindezek után, hogyan zajlott a keresztényszocialista egyletek megszervezése! Jászberényben 1907 áprilisában alakult meg keresztényszocialista szervezet, egyúttal viszont az építőmunkások szervezete feloszlott. Az országos vezetőségből Csikós Ádám szerkesztő, Huszár János és Marosán János jelentek meg. Csikós szónoklatának fő témája a hazaszeretet, Huszáré pedig, hogy mekkora veszteséget jelent az amerikai kivándorlás.75 1907 októberében Csányi Istvánt választották meg keresztényszocialista elnöknek. Megválasztását népgyűlés követi, ahol Kozárovits Kálmán szónokol arról, hogy az általános választójogot nem követelni, hanem kérni kell, s hogy a sztrájk nem járható út, mivel „aki enni akar, annak dolgoznia kell.”76 A jászberényi keresztényszociális egylet a legkisebb a jászságiak között, a tagok létszáma még induláskor sem éri el a 30 főt. Működésükről a

70 - Jász Kürt III. évfolyam 44.szám – 1908. XI. 1 71 - Jászapáti és Vidéke XII. évfolyam 3. szám – 1913. I. 19 72 - Kis Jászárokszállás és Vidéke I. évfolyam 7. szám – 1911. X. 28 73 - Jászapáti és Vidéke XI. évfolyam 8. szám – 1912. II. 25 74 - Jászapáti és Vidéke XI. évfolyam 13. szám – 1912. III. 31 75 - Jász Kürt II. évfolyam 14. szám – 1907. IV. 7 76 - Jász Kürt II. évfolyam 41. szám – 1908. X. 13

korabeli sajtóanyag sem tartalmaz semmi értékelhetőt: valószínűsíthető, hogy az erős szociáldemokrata konkurencia lehetetlenné tette az egyesület kibontakozását. Fennállásának huszonötödik évfordulóját még megérve, 1935-ben végleg megszűnt.77 A keresztényszocialista szervezkedést mindenképp a helyi elitre építve kellett végrehajtani. Nemcsak a támogatás, a hathatósabb érdekképviselet miatt (munkások ekkor még nem kerültek be a községi tanácsokba), hanem például az információszerzés szempontjából is. Fontos, hogy a központból kiküldött szónok tájékoztatást kapjon a helyi viszonyokról, hiszen csak így reagálhat a munkásságot érintő problémákról. Ferenczy Gyula budapesti szabómester1906-ban egy nagyobb szociáldemokrata népgyűlés keretében valószínűleg nem tudta megnyerni a hallgatóságot, amikor az általános választójog mellett fő témáját az képezte, hogy a tudományegyetemeken nem kellene keresztnek lennie, mivel azok nem vallásápoló intézmények.78 Persze az anyagi, erkölcsi támogatás is sokat lendíthetett a szervezkedés ügyén. Így ha a helyi elit támogatása hiányzott, a kezdeményezés eleve bukásra ítéltetett: jól példázza ezt Jászapáti. Az első kísérlet a keresztényszocialista egylet megalakítására 1905 végén zajlott. Ekkor Szalánczy Andor érkezett a városba, és a csizmadiaszékházban tartott beszédet. A beszéd gerincét a keresztényszociális alapelvek mellett a zsidók negyvennyolcas szerepe alkotta. Bár a kezdeteknél száz fő volt jelen, a végére csak tizenöten maradtak, így az egylet nem alakulhatott meg.79 (Fontos figyelembe venni azt a körülményt, hogy ebben az évben zajlott a fentebb már idézett, nagy botrányt kiváltott Jászapáti és Vidéke – Újlap vita.) A második egyletalapítási kísérletnek is hamar komoly problémákkal kellett szembenéznie. A Márkus István vezetésével, Frik Gábor titkársága és Tópity József pénztárossága mellett megalakult egylet megalapítását Khindl Gyula főjegyző ellenezte. „Szerinte a vezető férfiak személye 77 - SZML KL-es iratok Egyesületi mutató 105 78 - Jász Kürt I. évfolyam 25. szám – 1906. X. 2 79 - Jászapáti és Vidéke IV. évfolyam 50.szám – 1905. XII. 10

nem nyújt garanciát arra nézve, hogy az egyesület a helyes irányba fog vezettetni. Így tehát a keresztényszocialisták aligha kezdhetik meg ’áldásos’ működésüket községünkben, ami egyedül derék főjegyzőnknek az érdeme” – számol be a helyi lap.80 Valóban, az egylet bejegyzésére csak 1907 végén került sor. Ekkor azonban már az országos keresztényszocialista vezetők is mellette álltak. 1906 októberében ugyanis Giesswein Sándor kanonok, Huszár Károly valamint Lakatos doktor szónoklatokat tartottak a piactéren megjelent kétezer ember előtt.81 „A mozgalom lelke Frik Gábor egyszerű, mezei munkás”, a támogatók között találunk néhány kisgazdát illetve a helyi kántortanítót, Fehér Zoltánt is.82 Komoly motiváló erő volt az egylet létrehozására, hogy a város munkásrétegeinek körében egyre inkább terjedt a szociáldemokrata befolyás. „Keresztény munkások! Egyesüljünk saját ügyünk és javunkért, de egyesüljünk azért is, mert községünkben is befurakodott a mindent fölforgatni akaró szociáldemokrácia a ’Magyar Földmívelőmunkások Szövetsége’ képében, nehogy készületlenül találjon bennünket.”83 –olvasható az Igaz Szóban megjelent felhívás. (Nem pusztán retorikai fogásról, vagy arról, hogy a csoportkohéziót külső ellenség képével igyekeztek megteremteni. A jászapáti szociáldemokraták viszonylag jól szervezett társaság voltak, az 1910-es években sztrájkjaikkal eredményt is elértek. Így például 1912-ban alig kéthetes sztrájkkal kiharcolták, hogy bérüket 30-35%-kal megemeljék.84) Igaz ugyan, hogy már 1907-ben a keresztényszocialisták köré gyülekeztek azok, akik a piaci szabályrendeletet megalkotását kérvényezték a városi elöljáróságtól,85 a sürgető körülmények illetve a

80 - Jászapáti és Vidéke V. évfolyam 3. szám – 1906. I. 21 81 - Jászapáti és Vidéke V. évfolyam 43.szám – 1906. X. 2 82 - Igaz Szó III. évfolyam 3. szám – 1906. I. 14 83 - Igaz Szó III. évfolyam 19. szám – 1906. V. 6 84 - Jászberény VI. évfolyam 35. szám – 1912. VIII. 25 85 - SZML – Jászapáti város tanácsülési jegyzőkönyvei 50/1907

kántori támogatás dacára az egylet továbbra is viszonylag gyenge lábakon állott. Bár Scheftsik György a harmincas években arról számol be, hogy az 1908-ban (!) alakult Jászapáti Keresztény Földmíves és Munkáskörnek 350 tagja volt, megszervezését pedig Horváth József (1880-?) főszolgabíró kezdeményezte,86 ez az információ minden bizonnyal téves. Az Egyesületi Mutató szerint a Munkáskört 1920. március 25-én jegyezték be, elnöke Dr. Horváth József, alelnök Nagy István Imre.87 Valószínűsíthető, hogy a Márkus István vezetésével alakult egylet legkésőbb 1919-ben feloszlott, noha már az 1910-es évek elején érezhető az elit megnövekedett munkásegyletbeli befolyása. Az 1912-ben zajló tisztújításon díszelnökké választották Markovits Pál plébánost, elnökké pedig Horváth Lajos ügyvédet.88 Az 1910-es évek elején két iparost (Muzamel József ipartestületi alelnök és Törőcsik Gáspár géplakatos) is beválasztottak a községi képviselőtestületbe. Kapcsolatuk a keresztényszocialistákkal nem kimutatható, foglalkozásuk egyébként is valószínűsíti, hogy jobbmódú, szakképzett személyekről lehet szó, akik előmeneteléhez nem szükségeltetett az egyesület támogatása.89 Összefoglalásul megállapítható, hogy Jászapátin megkezdődött ugyan a keresztényszocialista szervezkedés, de kiteljesedni nem tudott. Valószínűsíthető, hogy mindennek a kései indulás volt az oka, hasonlóan Jászladányhoz. Ott 1913. VIII. 31-én alakult meg a Jászladányi Keresztény Szocziálista Egyesület. Elnök Gubacsi Pál, alelnök: Cseh Márton. Titkár: Kun Ferenc, pénztárnok pedig Drávucz Péter90 (1882-1954). Az előbbieknél sikeresebb úton járt Jásztelek, ahol 1907 februárjában alakult helyi csoport.91 Az egylet belügyminiszterei jóváhagyására 86 - Scheftsik György http://vfek.vfmk.hu/00000113/adat_20.htm 87 - SZML Egyesületi mutató / II. - 479 88 - Igaz Szó IX. évfolyam 4. szám – 1912. I. 28 89 - Jászapáti és Vidéke X. évfolyam 45.szám – 1911. XI. 5 90 - SZML KL-es iratok Egyesületi Mutató II / 447 91 - Jász Kürt II. évfolyam 9. szám – 1907. III. 1

azonban további két évet kellett várni: hivatalosan csak 1909. március 31-től működhetett a Jásztelki Keresztény Munkás Egylet. Ekkor ideiglenes elnöke Nagy József, ideiglenes jegyzője pedig Kovács Móric. 92 A megalakuláskor tartott népgyűlésen a Keresztény Szocialisták Országos Szakegyletének titkára, Huszár János szónoklatában a szövetkezetesítés mellett állt ki, valamint követelte, hogy a birtokminimum alatt ne kelljen adózni, s végül, hogy az adót természetben is lehessen fizetni.93 Az egylet céljai között a következőket találhatjuk: „Minden más országtól törvényesen független Magyarország alkotmányának társalgás közben a jogokkal való megismertetése, hazafias törekvés arra, s míg az előbbieket gyakorolni, az utóbbiakat betölteni törekedjék. Politikai s hazánkat érdeklő, valamint községünk gazdasági és szellemi életére vonatkozó kérdésekben egymást fölvilágosítani, a szellemi művelődést előmozdítani, a társadalmi életet pedig kedélyesebbé tenni.”94 Ez utóbbit szolgálta az 1908 februárjában megtartott bál a Rákóczi vendégfogadóban. A 60 korona tiszta nyereséggel záruló rendezvény bevételét a könyvtár gyarapítására ajánlották fel.95 Jásztelek kapcsán viszont mindenképp meg kell említeni, hogy kis és meglehetősen szegény településről van szó: mindenképp sikerként értékelhető tehát, ha egy évtizeden keresztül sikerrel működtetni tudtak egy egyletet, ami végül 1919-ben szűnt meg. Az újjáélesztésére a harmincas években sem tettek kísérletet.96 Mielőtt a keresztényszocialisták legnagyobb jászsági sikertörténetét ismertetnénk, érdemes végighaladnunk azokon a – főként kis méretű – településeken, ahol a keresztényszocialista szervezkedés megindult ugyan, de az egyletalapításig nem vitték.

92 - SZML KL-es iratok Egyesületi Mutató II / 413 93 - Jász Kürt II. évfolyam 9. szám – 1907. III. 1 94 - SZML – A Jásztelki Keresztény Munkás Egylet alapszabálya 109/1909 95 - Jász Kürt III. évfolyam 6.szám – 1908. II. 9 96 - SZML KL-es iratok Egyesületi Mutató II / 413

Munkásszervezkedések zajlottak ugyan, de a benne résztvevők létszáma – ez a települések előbbieknél kisebb méretéből is következik – nem érte el az egylet alapításához szükségeset. Így például Jászdózsán csak 1926-ban alakul Római Katolikus Munkáskör,97 noha az igény erre már az 1900-as évek második harmadában jelentkezett. Jászalsószentgyörgy nevével főként keresztényszocialista gyűlések kapcsán találkozhatunk. 1909 februárjából származik például az a hír, hogy Szalánczi Andor Jászapáti után Jászalsószentgyörgyre ment szónokolni.98 Jászfelsőszentgyörgyön vélhetően a fentebb már tárgyalt, szervezett szociáldemokrata mozgalom miatt nem jöhetett létre erősebb keresztényszocialista egyesület. A jászkiséri szervezkedés nem nyert határozott profilt, mert a keresztényszocialisták már 1906 elején mozgalmat kezdtek saját egyesület létrehozására, vállalkozásukat végül nem koronázta siker. 99 1908 szeptemberében viszont már szociáldemokrata gyűlés zajlott,100 amely szintén nem tett szert széles bázisra. 1910-ben Munkás Önképző Egylet alakult,101 de a bejegyzésre csak 1911-ben került sor. Mivel a Jászapáti és Vidéke Jászapátival együtt említi az egylet megalakítását – amely megszervezése ugyanilyen néven Kaufmann Kálmán (?-1918) szociáldemokrata nyomdász nevéhez kötődik102 – valószínűsíthető, hogy a jászkiséri is inkább a szociáldemokratákhoz közelített. A keresztényszocialista mozgalom legnagyobb sikerét Jászárokszálláson érte el időszakunkban: országos szinten is kivételesnek mondható, hogy egy több mint hétszáz tagot számláló egyesület jöjjön létre.103 Komoly siker továbbá, hogy ez volt az egyetlen jász munkásegylet, amely pártszervezetet is alakított: az 1909 decemberében megtartott gyűlésen a

97 - SZML KL-es iratok Egyesületi Mutató II / 398 98 - Jászapáti és Vidéke VIII. évfolyam 9. szám – 1909. II. 28 99 - Jászapáti és Vidéke V. évfolyam 19. szám – 1906. III. 25 100 - Jászapáti és Vidéke VII. évfolyam 37. szám – 1908. IX. 13 101 - Jászapáti és Vidéke IX. évfolyam 2. szám – 1910. I. 9 102 - Jászapáti és Vidéke XVI. Évfolyam 5. szám – 1919. IV. 19 103 - Jászárokszállás és Vidéke IV. évfolyam 51.szám – 1912. XII. 21

helyi munkás- és városvezetés mellett megjelent az országos keresztényszocialista mozgalom számos prominens képviselője, így Szapáry gróf, dr. Lakatos Géza, Huszár János vagy Szalánczy Andor.104 Jól szervezett, hatékony egyesületről beszélhetünk, amelyet a jászsági sajtó sem győzött elégszer dicsérni: „Tudomásunk van róla, hogy Árokszálláson működik egy szocialista párt, amely oly jól szervezett, hogy kevés van hozzá hasonló az egész országban. Van rendes alapszabálya és nem mennek a szertelenségbe. Történt, hogy a mészárosok, tekintettel a nagy drágaságra alaposan felemelték a hús árát. A szegény nép alig jutott húshoz…A szocialista párt előállott, Részvénytársaságot alapítottak, és megnyitottak egy mészárszéket. Az eredmény az lett, hogy a hús ára jóval alább szállott. Nem-e lehetne Jászberényben is ily módon mészárszéket létesíteni?”105 Ilyen komoly akcióra a jászsági keresztényszocializmus történetének kezdeti időszakában csak a jászárokszállási egyesület volt képes, ehhez ugyanis kellő létszámú tagság, valamint erős elköteleződés szükségeltetett. (Jellemző, hogy ugyanerre a problémára a Jászapátin működő keresztényszocialista egylet csak népgyűléssel tudott válaszolni, ahol kiálltak a községi hússzék védelme mellett és követelték, hogy az elöljáróság ellenőrizze a mészárszékeket. Erre a feladatra bizottság is alakult Berente Miklós főbíró és Horváth József részvételével, de működésük eredményességéről a források hiányában nem értesülhetünk.106) A siker letéteményese nem lehet egyetlen tényező, de mindenképpen szükséges egy karizmatikus vezető, aki képes elnyerni a városvezetés és a munkásság bizalmát is. Az indulást következőképp jellemezte Sípos Géza (1855-1919) plébános: „A jászárokszállási ker. munkás egyesület tisztára napszámos emberekből áll, mintegy 700 vannak szervezve. Tulajdonképpen én szerveztem,

104 - Igaz Szó VI. évfolyam 50.szám – 1909. XII. 12 105 - Jász Kürt IV. évfolyam 29. szám – 1909. VII. 18 106 - Jászapáti és Vidéke IX. évfolyam 34. szám – 1910. VIII. 21

mikor a Foltin107 úr által építetett kiséri templom munkáját megnézni átmentem, éppen akkor a torony építésnél a munkások sztrájkoltak. Keresztül feküdtek a bitang munkatörők, szerszámokkal felfegyverkezve a felvezető állványon, beszüntették a munkát, nagy hangosan kijelentve: hogy élve itt fel nem megy dolgozni nem szervezett munkás. Ez szemem előtt és fülem hallatára történt. Nekem ott hívem egy sem volt, de legnagyobb része a munkásoknak becsületes, egyszerű nép volt, nem szervezett bandából való, akkor azon elhatározással jöttem haza, hogy mivel az én népem messze földön is ismert, keresett, jó munkás, nehogy így bánjanak vele, legközelebb szervezetté alakítottam őket. Közöltem a szándékomat azzal a bizonyos Boros Alajossal, aki azelőtt már a csoport munkásoknak is munkaközvetítője, vezetője és elszámolója volt, minden szervezet nélkül, egyszerűen ritka becsületességénél fogva, akinek én évek hosszú során a tanácsadója, irányítója, a jótevője voltam, aki tiszta ker. kat. vallású érzülete s értelmessége folytán szerzetes óhajtott volna lenni…,de nem sikerült felvetetnem hibás hallása miatt. Attól fogva minden szociális jó ügynek szentelte idejét és erejét a szegény munkás nép számára csekély haszonra beszerzett és közvetített fa, szén, bor s mindennemű élelmi és háztartási cikkeket, szegénységében ideig – óráig én segítettem; örömmel is vállalkozott a keresztény munkásegylet megalakítására. Fenti tapasztalatra hivatkozva nagy nyilvánosság előtt, a piactéren megnyitottam az alakuló gyűlést, mely elnökévé nagy lelkesedéssel Borost választotta meg, s ennek a mai napig teljesen jó indulatú vezetője.” 108 Boros Alajos (1876-1915) valóban agilis szervező volt, elhivatottságát és rátermettségét mutatja, hogy a Jászárokszállási Keresztény Szocialista Egyesületnek a megalakulástól 1915-ben bekövetkezett haláláig elnöke volt. Ritkaság az ilyen hosszú időn keresztül betöltött elnökség, mert mint Jászapáti és Jászladány esetében már láthattuk, inkább az történt, hogy az

108 - Egri Érseki Levéltár, Jászárokszállás Plébániai iratok 2969/1914

alapító munkások helyét néhány éven belül valamely prominens városi személy (ügyvéd, plébános) vette át. Az egyesület Boros vezetése alatt és hatékony szervezésének köszönhetően gyors fejlődésnek indult. 1910-ben például a földművelésügyi minisztertől kaptak egy százkötetes könyvtárat, s hozzá húsz koronát, mely összeget könyvszekrény beszerzésére fordítottak.109 A következő évben pedig már telket is sikerült szereznie a Munkáskörnek. 110 Boros Alajos kellő politikai érzékkel rendelkezett, ami nemcsak abban mutatkozott meg, hogy az 1909-es városi képviselőtestületi választások során a munkásság minden kerületben indított jelöltet111, s két munkást rendes (Bakos Sándor, Pléh János), négyet pedig póttagul (Ossik Ignác, Endrész József, Faragó Sándor, Smóling Pál) beválasztottak a képviselőtestületbe,112 hanem abban is, hogy tudta, milyen mértékben számíthat a helyi klérusra, s mikor kell magasabb fórumhoz fordulnia. Ilyen eset volt például az egyesület zászlószerzése. Boros Alajos levelében így írt az egri érseknek: „Közénk is jöttek mézesbeszédű próféták, kik tengeren túl fekvő országokban kincseket ígérgettek nekünk, sőt olyanok is, akik földi mennyországgal csábítgattak, csak álljunk az ő vörös zászlójuk alá. Mi azonban jobban szeretjük a magyar kenyeret, ha fekete is, mint az idegen, bizonytalan kalácsot. A vörös zászló sem kell nekünk, mert az földi mennyországot ígér, de elveszi az égi boldogságot, kitépi szívünkből a hitet, mely pedig nekünk életünk s mindenünk. Fehér zászló alá állottunk hát, a keresztényszocializmus hótiszta zászlaja alá. Már hét éve váltjuk valóra életünkben azon magasztos eszméket, melyeket dicső vezéreink öntöttek szívünkbe. Ez év június havának 7-ikén, Szentháromság vasárnapján régi vágyunk ölt testet: méltóságos Giesswein Sándor dr. prelátus úr felszenteli Szűz Máriás fehér

109 - Jászárokszállás és Vidéke II. évfolyam 48.szám – 1910. XI. 27 110 - Herbert (1992) 110 111 - Jászárokszállás és Vidéke I. évfolyam 25. szám – 1909. XI.14 112 - Jászárokszállás és Vidéke I. évfolyam 29. szám – 1909. XII.21

zászlónkat. Egyesületi életünkben, mely több száz család életének is irányítója, fordulópont lesz ez az ünnepély, szebb, mozgalmasabb, dicsőségesebb jövőnek beköszöntője. Óhajtva óhajtjuk, hogy ezen hófehér zászlón, mely eszméink tisztaságát, törekvéseink szeplőtelenségét, szent hitünkhöz és édes magyar hazánkhoz való makulátlan ragaszkodásunkat jelképezi, ott láthassuk mindazok nevét, kiknek irányítása a nemes cél elérését számunkra lehetővé teszi. Ezért bátorkodunk legelsőnek Kegyelmes Érsek Atyánkat legmélyebb alázattal és hódoló gyermeki tisztelettel felkérni: kegyeskedjék megengedni, hogy az egyidejűleg alázatosan küldött szegecske, melybe Nagyméltóságodnak mindenki által tisztelt nevét vésettük, zászlónkat díszíthesse. Ez a dicső név nekünk diadal lesz, de egyúttal vezető fénysugár is további működésünkben. És mi fogadjuk, hogy Kegyelmes Érsek Atyánk magasztos nevét nem fogjuk méltatlanul hordozni zászlónkon.”113 Más forrásból tudjuk, hogy ezen megmozdulásáról nem elég, hogy nem tudott a helyi plébános, de nagyon elítélően is nyilatkozott: „Mivel előzőleg négyszemközt elítéltem azon szándékát, hogy koldulásból toborozza össze az egyesületi zászló árát, kijelentve neki, hogy éppenséggel nem illik szegénymunkás néphez selyem zászlóval feszelgni, vagy ha még akarnak ilyet, szedjék össze maguk között a rávalót majdnem egészen… Most még ezért esedezem Kegyelmes Érsek urunk, a jóságos Atyánk előtt, hogy ha ezúttal az én egyszerű munkás népeim nélkülem, a Központból vett utasításra szent tolakodással szétküldték a sok zászlószöget, s az én nyíltan is kifejezett nemtetszésemre, folynak is be kisebb – nagyobb összegek a megpumpoltak részéről, már szinte kikerülhetetlen lesz Kegyelmes Atyánkra nézve, hogy ne járuljon valamely összeggel a saját híveinek, gyermekeinek, a tüntető munkás szervezésre, mert bárhol a világon oly emberséges bánásmódban nem részesültek a munkások, mint itt, mert a

113 - Egri Érseki Levéltár, Jászárokszállás Plébániai iratok 2969/1914

napszámos és a cseléd is együtt is egy tálból evett a gazdájával és családjával, hiszen ez sohasem volt, s nincs is úr közöttünk.”114 Fontos a helyi elit támogatása is, amelyet részben Boros Alajos tudott elnyerni, részben az a körülmény, hogy az itteni szervezkedés kezdeményezője a helyi plébános volt, és nem az országos keresztényszocialista központ. Feltűnő, hogy a munkásrendezvények adakozói sorában számos helyi vezetőt találunk. Sípos Géza plébános neve mellett a főbíró Csikós József (1844-1919) vagy a községi szállásbiztos, Terjék János (1846-1910) neve is olvasható.115 Feltételezhető, hogy a jászárokszállási sikerek után országos szinten is számoltak Boros Alajos munkásságával. Erre utal a halálakor az Igaz Szóban megjelent nekrológja, mely szerint „a Jászságban terjedő keresztény szocializmus az ő fáradhatatlan munkásságának az eredménye.”116 Ez ebben a formában túlzás, hiszen láthattuk, hogy más településeken is megindult a munkásoknak keresztényszociális alapokon történő szervezése, s még ha nem is ért el olyan átütő sikert, mint Jászárokszállás esetében, az országos átlagnál messze erősebb bázisa volt. MUNKÁSSÁG IDEOLÓGIAI KÉPZETTSÉGE A tanulmányban főként a sajtó felhasználásával igyekeztünk feltárni a jászsági munkásság helyzetét a XX. század első évtizedében. Bár az újságírók helyi születésű vagy helyben élő emberek voltak, mindez nem garantálja számunkra, hogy függetleníteni tudták magukat előítéleteiktől, s azt, hogy nem csak a saját szempontjaikat figyelembe véve írták meg véleményüket. Külső szemlélőként homogénebbnek látták – láttatták a munkásmozgalmak különböző irányzatait. Jellemző a szocialista megnevezés, mely egyaránt jelenthet keresztényszocialistát és

114 - Egri Érseki Levéltár, Jászárokszállás Plébániai iratok 2969/1914 115 - Jász Kürt II. évfolyam 34. szám – 1907. VIII. 25 116 - Igaz Szó XII. évfolyam 4. szám – 1915. IV. 4

szociáldemokratát is, s ez a fogalmi elnagyoltság – ahogy azt Jászkisér példáján láthattuk – olykor különösen megnehezítheti a kutatást. Nagyon ritkák az olyan források, amelyek a mozgalomban részt vevők szemével láttatják az eseményeket. Vajon a fogalmi elnagyoltsággal tényleg csak a kívülállók élnek? Amint Boros Alajos fentebb már részleteiben közölt leveléből láttuk, a helyi munkásvezérek nagyon is elkülönítették magukat a rivális tábortól. Az egyesület közemberei viszont nem okvetlenül álltak az ideológiai képzettség fokán. Rendelkezésünkre áll egy– a korszakban fiatal legénykorát élő – árokszállási kubikus írásbeli visszaemlékezése, mely teljesen összemossa a szociáldemokrata (majd a Horthy-korszakbeli kommunista) mozgalmat a keresztényszocializmussal. A keresztényszocialista mozgalom vezéreiként ugyanis olyanokat említ, akik aztán az illegális kommunista mozgalomban vagy az 1945 utáni kommunista pártmozgalomban vettek részt. Önmagában ez még nem jelentős tévedés, hiszen megeshetett, hogy a keresztényszocializmusból valaki a szociáldemokratákhoz állt. Levéltári források is igazolják például, miként sodródott Gedei Ignác (1841-1929) keresztényszocialista munkás117 fia, Gedei László (1892-1919) a proletárdiktatúra kikiáltásakor kitört szegényparaszt megmozdulás élére, mely az egyik legnagyobb visszhangot kiváltó eseménye volt a megye Kommün alatti történetének. 118 Hozhatnánk még példát (a visszaemlékezésben említett Gál – család hasonló utat járt be), ez mégsem volt tendenciózus, vagy inkább csak a fiatalembereket vonzotta. Ahogy Herbert János helytörténeti munkájában megjegyzi: Boros Alajos „hatása a forradalmak alatt is érezhető volt, mert az idősebb munkások távol tartották magukat a mozgalmaktól.”119 Az előbbinél – természetesen a népmesei fordulatok mellett – még sztereotipabb a visszaemlékezésnek azon fordulata, amellyel a visszaemlékező a Sípos Géza plébános által már leírt eseményeket említi: 117 - Jász Kürt II. évfolyam 34. szám – 1907. VIII. 25 118 - Jászsági Néplap II. évfolyam 13. szám – 1919. III.29 119 - Herbert (1992) - 110

„A fiatal elnök bekerült a községi képviselőtestületbe is. 1910-ben a Piactéren ő mondja március 15-én az ünnepi beszédet. 1911-ben indítványt tett a nagygyűlés elé: zászlót kell a csoportnak csináltatni. Egy szeg ára 5 korona. Az indítványát elfogadták. Még abban az évben elkészült az 1600 forintos selyemzászló. Igen, de baj lett, mert az akkor plébános nem akarta megszentelni. Félt a felirattól, ami a közepébe volt hímezve. Ez volt a szocialista szó. Nagy huzavona után mégis felszentelte a zászlót. Ekkor a csoportnak már 700 tagja volt.”120 Ez a gondolat remekül beleillik a visszaemlékezés egészén átvonuló ellentétpárokba rendező gondolatmenetbe, mely a pozitív tulajdonságokkal felruházott munkásságot állítja szembe a helyi gazdavezetéssel. Kevés szüremkedett át tehát a gazda – munkás megegyezést propagáló helyi sajtó gondolatiságából. A rövid idézetekből is kiviláglik: a keresztényszocialista egyletekbe beszervezett munkásság nem okvetlenül tette magáévá az ideológiát. A visszaemlékezés értékét némileg csökkenti ugyan, hogy már a szocialista korszakban született, így az adatközlő e korból származó terminusokkal, fordulatokkal élt, de a kis számú forrás miatt fontossága nem vonható kétségbe. Remélhetőleg más adatközlőktől, más településekről is előkerülnek majd kéziratok, s ezzel komplexebbé válik az egyesületbe szervezett munkásság politikai képzettségéről szerzett tudásunk. ZÁRSZÓKÉNT A dolgozatban a meglévő források ismeretében igyekeztünk felvázolni a jászsági keresztényszocialista szervezkedés első évtizedét. Tettük ezt abból a megfontolásból, mert országos szinten az egyik legjobban szervezett keresztényszociális mozgalma volt ez, még ha – amint láthattuk – akadtak is nehézségek.

120 - Petró László visszaemlékezése. A magántulajdonban lévő kézirat másolata a mellékletek között.

A sikert nem magyarázhatjuk pusztán gazdasági okokkal, az ország más részeinél egyenlőbb birtokmegoszlással, hanem mindenképp figyelembe kell venni a részben az ezekből a körülményekből fakadó pszichológiai tényezőket, a jász konzervativizmust. A kettő interakciója eredményezte az elzárkózást a szociáldemokráciától és a nyitást a keresztényszocializmus felé. A sikerhez nagyban hozzájárulhatott a helyi sajtó, mely a szocialisztikus mozgalmakat kezdetben különbségtétel nélkül elítélte, de később kiemelte a keresztényszocializmust, és propagátora lett. Következetlenségnek tűnhet zárszóként jászsági sikerekről beszélni, amikor a dolgozat nagy része a nehézségek bemutatásával foglalkozott. A következetlenség látszatát minden bizonnyal a választott forrás műfaja okozza: a nem pártkötődésű, pusztán szimpatizáns sajtótól nem várható el az állandó hozsannázás, inkább a problémákra hívták fel a figyelmet. Jó példa erre az az 1910-es cikk, amely a keresztényszocializmust olyan mozgalomként írja le, melynek "éppen a katolikus Jászságban, az ország szívében nincs talaja."121 Közli mindezt akkor, amikor már Jásztelken, Jászapátin és Jászárokszálláson is egylettel rendelkeztek a keresztényszociálisok. Tény viszont, hogy a mozgalom teljes kifejlődésére egy évtized nem volt elegendő. Ez nem a jász községek felelőssége. A mozgalom az évtized második felében válságba jutott: részben a társadalmi tartalékok felélése miatt, részben azért, mert energiáit a belső munka emésztette fel. Rontott helyzetén a rivális mozgalom: a Katolikus Népszövetség is, mely 1909-től főként a Nyugat – Dunántúlon illetve a felvidéki szlovákság körében szerzett magának támogatókat gyengítve ezzel a keresztényszocialisták bázisát.122 A válságon csak az első világháború előestéjén sikerült úrrá lenni. Ha a háború nem akkor következik be, valószínűsíthető, hogy az első évtizedben lerakott jászsági alapokra egy erős keresztényszocialista mozgalom épülhetett volna. Hiszen a jászárokszállási hétszázas tagság és

121 - Jászapáti és Vidéke IX. évfolyam 17. szám – 1910. IV. 24 122 - Gergely (1977) - 49

önálló pártszervezet mellett sikerült Jászság-szerte kis létszámú, de viszonylag stabil egyesületeket létrehozni (Jászapáti, Jásztelek). A világháború illetve a forradalmak időszaka azonban ezt az eredményt majdnem semmissé tették, több helyen nem indulhattak újra a keresztényszociális egyletek. Ahol viszont igen, ott vagy erőket felőrlő nehézségek (Jászberény) vagy reneszánsz (Jászárokszállás) következett. Természetesen a Horthy – éra már egy másik politikai kurzus, így legfeljebb külön munka keretében érdemes tárgyalni. (Az árokszállási reneszánsznak érdekes fejleménye, hogy hatása egészen az 1990-es évekig hatott. Ekkor alapították ugyanis újra a Jászárokszállási Keresztény Szociális Munkásegyletet, mely ha meglehetősen rövid ideig is működött, mindenképpen jelzi a hagyományok továbbélését.) Reméljük, hogy a dolgozat további helytörténeti kutatásokat sarkall majd, és a magántulajdonban lévő források felhasználásával teljesebb képet alkothatunk a keresztényszociális szervezkedésről. Az ilyen források nemcsak azért volnának fontosak, mert a levéltári dokumentáció nagyon hiányos, hanem azért is, mert a forrás típusából adódóan alapvetően új nézőpontból mutathatják be a munkás szervezkedéseket. FORRÁSOK Érseki Levéltár (Eger) forrásai 2641/1914 Nagyméltóságú és Főtisztelendő Érsek Úr! Kegyelmes Atyám! A jászárokszállási keresztény szocialista munkásegylet egy 760 korona értékű nehéz, fehér selyem társulati zászlót csináltatott, amelyet Szentháromság napján kíván felszenteltetni. Mély tisztelettel kérem

kegyelmes Atyámat méltóztatnék ennek ünnepélyes megáldására az engedélyt kegyesen megadni. Főpásztori kegyébe ajánlva magam és híveimet felszentelt kezeinek csókolása mellett fiúi hódolattal vagyok. Nagyméltóságú és Főtisztelendő Érsek Atyám Jászárokszállás 1914. május 5-én

Hűséges fia Sípos Géza plébános

2969/1914 Nagyságos jó Uram! Kegyelmes főpásztorunk megbízásából hozzám intézett kérdésekre készséggel válaszolom a következőket. A jászárokszállási ker. munkás egyesület tisztára napszámos emberekből áll, mintegy 700 vannak szervezve. Tulajdonképpen én szerveztem, mikor a Foltin123 úr által építetett kiséri templom munkáját megnézni átmentem, éppen akkor a 123 - FOLTIN JÁNOS (Jászkisér, Jász-Nagykun-Szolnok vm., 1837. jan. 5.-Eger, 1915. jan. 5.): kanonok, történetíró. - A középisk-t Jászberényben végezte, Egerben papnöv. 1860: pappá szent. 2 é. bélapátfalvi kp. 1862-75: szihalmi plnos. Hozzáfogott a Szihalom környékén lévő besenyő sírhalmok ásatásához. Ezekről írt dolgozataival megnyerte magának Ipolyi Arnoldot és Horváth Mihályt. Régiséggyűjt-ét a M. Nemz. Múz-nak ajándékozta. 1875: alsóábrányi parókus, 1877: esp., 1886 nyarán miskolc-alsóvárosi plnos, 1893: egri knk., egyben egri plnos lett. 1906: Jászkiséren új tp-ot építtetett 200.000 K-ért. Aranymiséje alkalmából 60.000 K-t adományozott a főszegyh. festésére, márvány szószékére, szentélyi kisorgonájára, 6 nagy kandeláberére. 1912: a főszegyh. további díszítésére 25.000 K-t adományozott. Az Egri Kat. Legényegyletnek, alelnöke lévén, 3000 K-t adott házuk bővítésére, az Egri Egyhm. Irod. Egyes. céljaira pedig 500 K-t. Jászkiséri, jászsági és egri diákok részére alapítványt tett. Segített a novaji és a kistályai tp-okon, a kistályai pléb-lakáson. Az egri prép. ház Kracker-freskóit helyreállíttatta. - Cikkei az Egri Egyhm. Közl., Századok, Szabolcsi Szabadsajtó, Eger, P. Napló, Idők Tanúja, Archaeológiai Értes., Népisk. Tanügy c. lapokban. - M: A szihalmi Árpádvár... Pest, 1870. - A zásztyi apátság XI. sz. alapító okl-ének taglalata... Eger, 1882. - A besenyők sírhalmai Szihalom mellett... Uo., 1887. - Az alsó-miskolci r.k. hitközség egyh. elnökének évi jelentése. Miskolc, 1888. 88 (Katolikus Lexikon cikke)

torony építésnél a munkások sztrájkoltak. Keresztül feküdtek a bitang munkatörők, szerszámokkal felfegyverkezve a felvezető állványon, beszüntették a munkát, nagy hangosan kijelentve: hogy élve itt fel nem megy dolgozni nem szervezett munkás. Ez szemem előtt és fülem hallatára történt. Nekem ott hívem egy sem volt, de legnagyobb része a munkásoknak becsületes, egyszerű nép volt, nem szervezett bandából való, akkor azon elhatározással jöttem haza, hogy mivel az én népem messze földön is ismert, keresett, jó munkás, nehogy így bánjanak vele, legközelebb szervezetté alakítottam őket. Közöltem a szándékomat azzal a bizonyos Boros Alajossal, aki azelőtt már a csoport munkásoknak is munkaközvetítője, vezetője és elszámolója volt, minden szervezet nélkül, egyszerűen ritka becsületességénél fogva, akinek én évek hosszú során a tanácsadója, irányítója, a jótevője voltam, aki tiszta ker. kat. vallású érzülete s értelmessége folytán szerzetes óhajtott volna lenni…,de nem sikerült felvetetnem hibás hallása miatt. Attól fogva minden szociális jó ügynek szentelte idejét és erejét a szegény munkás nép számára csekély haszonra beszerzett és közvetített fa, szén, bor s mindennemű élelmi és háztartási cikkeket, szegénységében ideig – óráig én segítettem; örömmel is vállalkozott a keresztény munkásegylet megalakítására. Fenti tapasztalatra hivatkozva nagy nyilvánosság előtt, a piactéren megnyitottam az alakuló gyűlést, mely elnökévé nagy lelkesedéssel Borost választotta meg, s ennek a mai napig teljesen jó indulatú vezetője. Igaz, hogy a sok mesterember és tudatlan, ösztönös munkás közt fordultak elő rendellenességek, melyek az ő igazságérzetét sértették, s őt is elkeserítették, melyek mint már le is mondott, de ennyire meg vannak benne bízva, hogy nem bocsátották, s most feltétlen engedelmességgel vannak iránta. Nekem több részem nem volt a szolgaállításnál, de mindig bejárt ő hozzám tanácsot kérni. Szívesen tudtam kezeiben a munkás ügyet. Képes is volt velük bánni. Szerzett nekik részvényekre házat, mészárszéket, munkaközvetítő irodát, sorban folytonos összekötetésben volt jobbára személyesen, de írásban is a budapesti központtal, vett most egy 760 koronás egyesületi fehérselyem zászlót. Ezt már az országos munkásegyesületekkel egyetértően dolgozta ki.

Ennek alkalmiból személyesen kereste fel a prelátus urat, mint azt mondották neki, hogy ő mindenüvé szívesen megy zászlószentelésre, s egyúttal elvolt hirdetni. Hát megkérte, tudtom nélkül, mivel előzőleg négyszemközt …m azon szándékát, hogy koldulásból toborozza össze az egyesületi zászló árát, kijelentve neki, hogy éppenséggel nem illik szegénymunkás néphez selyem zászlóval feszelgni, vagy ha még akarnak ilyet, szedjék össze maguk között a rávalót majdnem egészen. A prelátus úr megígérte neki, hogy le fog jönni a zászlószentelésre. Úgy látszik, nagyon kitanították a központban, mert még zászlóanyát is Budapestről akart felkérni, de ezt már mint nagy sértést a saját városára egészen elítélem. El is állott tőle. A prelátus úr aztán okos előrelátással leküldötte a titkárát, Dr. Vermes tisztelendő urat is informatiót szerezni, ideszállt a Parochiára és Mikes124 úrral conferálva utasításokat vett és adott az egész zászló felszentelési ünnepségre nézve. Ő általa ez után tisztelettel meginvitáltam prelátus uramat vendégemnek, és (a kurzus naggyűlés d.u. Vermes úr után tartandó?) zászló szentelési ünnepség megtartására, melyre az engedélyt magam uott. az egyház. M. Hatóságától már kikértem és megnyertem. Azzal vált el tőlünk Vermes úr, hogy ő még eljön a szentelés előtt, csak igyekezzünk impozánssá tenni az ünnepélyt. Én pedig azt kértem a prelátus úrtól, hogy igyekezzék majd beszédében letompítani az éles ellentétet a munkások és a birtokos népség között. Ez is rendben van. Most még ezért esedezem Kegyelmes Érsek urunk, a jóságos Atyánk előtt, hogy ha ezúttal az én egyszerű munkás népeim nélkülem, a Központból vett utasításra szent tolakodással szétküldték a sok 124 MIKES LAJOS; (1905-ig Mesa) (Miskolc, Borsod vm., 1888. máj. 9.-1952.): plébános. - A középisk-t Miskolcon, a teol-t Egerben végezte, 1910. IX. 22: pappá szent. Szendrőn, 1911: Tiszapalkonyán, Hevesen, Besenyőtelken, Gyöngyöshalászon, 1912: Makláron, 1913: Jászárokszálláson kp., 1915: Miskolcon hittanár, 1918: Kisújszálláson h. plnos, 1927: Ózdon, 1938: Aszalón, 1940: Miskolc-Szt Anna pléb. plnosa, 1942. XI. 7: letelepítette a kárm-kat Miskolcon. Sajószentpéteri c. prép. - M: Vígasztaló fájdalmas Szűz. Eger, 1917. (Egri népkvtár 10.) - A Jézus Szíve Szöv. a gyakorlatban. Bp., 1933. - 1917. IV. 1-1918. XII: a Miskolci Katholikus Egyházi Tudósító, 1942. I-1944(?): a miskolci Ébresztő fel. kiadója. 88 (Katolikus Lexikon)

zászlószöget, s az én nyíltan is kifejezett nemtetszésemre, folynak is be kisebb – nagyobb összegek a megpumpoltak részéről, már szinte kikerülhetetlen lesz Kegyelmes Atyánkra nézve, hogy ne járuljon valamely összeggel a saját híveinek, gyermekeinek, a tüntető munkás szervezésre, mert bárhol a világon oly emberséges bánásmódban nem részesültek a munkások, mint itt, mert a napszámos és a cseléd is együtt is egy tálból evett a gazdájával és családjával, hiszen ez sohasem volt, s nincs is úr közöttünk. De hát a munkások bejárták már az egész országot, megfordult külföldön is, látta, tudja, érzi, hogy csinálják az egész világon. A világ folyását feltartóztatni nem lehet, ők már számottevő tényezők lesznek, csak az a sajnálatra méltó, hogy helyes ítélni, s igazságos lenni nem tudnak. Engem magamat is arcátlanul megcsaltak. Beszegődtek hozzám újévkor cselédnek, kitartották magukat a télen, amikor, s mikor a munkaidő megnyílt, tengernyi kifogásaikat rám osztva, ürügyeket keresve a világgá mentek. S mert mégis cselédeket kell fogadnom, elcsapott gazokat kell beállítanom, akik megkeserítik úgy az életemet, csinálnak annyi kárt, hogy már elviselni nem bírom. Kusza soraimért bocsánatot kérve, Kegyelmes Atyánknak felszentelt kezét mély tisztelettel s fiúi hódolattal megcsókolva, fájlalom, hogy védszárnyai alatt nem lehettem szerencsés forró óhajtásom szerint szentséges Atyánk színe elé hódolásra járulni, az én szándékomat a boldog Isten bírja. Nagyságos jó Uramnak szíves jóindulatába ajánlva mély tisztelettel vagyok:

Igaz híve Sípos Géza

Nagyméltóságú Érsek úr! Kegyelmes Atyánk! Hétszáz földmunkás s csaknem ugyanannyi népes jászmagyar jelenik meg e pár sorban Nagyméltóságod kegyes színe előtt. Mi az ősmagyar és mindig hitű jász nép vérei vagyunk, de nekünk ebből az áldott földből nem jutott, csak annyi, melyen házacskánkat felépíthettük, s annyi melyben egykor síri álmunkat aludhatjuk. Ez az Istenáldotta róna nem nevel kicsiny gyermekeink számára rengő búzakalászt, sőt magunknak sem ad betevő falatot. Bejárjuk tehát az egész nagy Magyarországot s a legnehezebb földmunkával megszerzett, majdnem véres verejtékünkkel öntözött kenyeret hazaküldjük öreg szüleink, feleségünk, apró gyermekeink táplálására. Az ilyen sorsú embereknek sok jóakarójuk van. Közénk is jöttek mézesbeszédű próféták, kik tengeren túl fekvő országokban kincseket ígérgettek nekünk, sőt olyanok is, akik földi mennyországgal csábítgattak, csak álljunk az ő vörös zászlójuk alá. Mi azonban jobban szeretjük a magyar kenyeret, ha fekete is, mint az idegen, bizonytalan kalácsot. A vörös zászló sem kell nekünk, mert az földi mennyországot ígér, de elveszi az égi boldogságot, kitépi szívünkből a hitet, mely pedig nekünk életünk s mindenünk. Fehér zászló alá állottunk hát, a keresztényszocializmus hótiszta zászlaja alá. Már hét éve váltjuk valóra életünkben azon magasztos eszméket, melyeket dicső vezéreink öntöttek szívünkbe. Ez év június havának 7-ikén, Szentháromság vasárnapján régi vágyunk ölt testet: méltóságos Giesswein Sándor dr. prelátus úr felszenteli Szűz Máriás fehér zászlónkat. Egyesületi életünkben, mely több száz család életének is irányítója, fordulópont lesz ez az ünnepély, szebb, mozgalmasabb, dicsőségesebb jövőnek beköszöntője. Óhajtva óhajtjuk, hogy ezen hófehér zászlón, mely eszméink tisztaságát, törekvéseink szeplőtelenségét, szent hitünkhöz és édes magyar hazánkhoz való makulátlan ragaszkodásunkat jelképezi, ott láthassuk mindazok nevét, kiknek irányítása a nemes cél elérését számunkra lehetővé teszi.

Ezért bátorkodunk legelsőnek Kegyelmes Érsek Atyánkat legmélyebb alázattal és hódoló gyermeki tisztelettel felkérni: kegyeskedjék megengedni, hogy az egyidejűleg alázatosan küldött szegecske, melybe Nagyméltóságodnak mindenki által tisztelt nevét vésettük, zászlónkat díszíthesse. Ez a dicső név nekünk diadal lesz, de egyúttal vezető fénysugár is további működésünkben. És mi fogadjuk, hogy Kegyelmes Érsek Atyánk magasztos nevét nem fogjuk méltatlanul hordozni zászlónkon. Alázatos kérésünket mélységes tisztelettel megújítva, töretlen ragaszkodással vagyunk

Kegyelmes Érsek Atyánknak Felszentelt kezeit csókoló hű fiai.

Jászárokszállás 1914. évi május hó 20-án

a jászárokszállási keresztényszocialista

munkásegylet tagjai nevében Boros Alajos

Munkás, egyleti elnök Nagyméltóságú Érsek Úr! Kegyelmes Atyánk! Nem találunk szavakat azon igen nagy örömünk kifejezésére, melyet Kegyelmes Főpásztorunk főtisztelendő plébános urunkhoz zászlóra küldött nagylelkű adománya, de különösen minden kincsnél értékesebb kegyes sorai nekünk, sok száz szegénysorsú keresztényszocialistának s általunk több ezer családtagjainknak szereztek. Midőn ezért Nagyméltóságodnak legmélyebb hálával köszönetet mondunk, ígérjük: minden erőnkkel azon leszünk, hogy egyesületünk szellemét s általa – életkörülményei folytán igen sok veszélynek kitett

minden egyes tagtársunkat szíve utolsó dobbanásáig hassa át a szent vallásunkhoz és szeretett hazánkhoz való bensőséges ragaszkodásának áldást hozó érzelme. Rendületlenül kitartva hófehér, szentelt zászlónk mellett, melyet most már Kegyelmes Főpásztorunk nagy neve díszít és áldása kísér, ezen érzelmeket fogjuk a magunk lelkében ápolni s gyermekeink szívébe csepegtetni. Ily irányú tevékenységünkre főpásztori kegyes áldását esdve, mélységes hálánknak újból kifejezést adunk, s maradunk

Kegyelmes Érsek Atyánknak felszentelt kezeit csókoló, hű fiai

Jászárokszállás, 1914 évi június hó 16-án

a jászárokszállási keresztényszocialista

munkásegylet tagjai nevében Boros Alajos

munkás, egyesületi elnök Mikes Lajos

káplán Magántulajdonban lévő források Petró László visszaemlékezése a jászárokszállási földmunkás-mozgalomra (kézirat) Petró László ny. kubikos Jászárokszálláson a Munkácsi u. 40.sz. alatt lakik. Így emlékezik: A jászárokszállási földmunkás-mozgalom 1905-ben kezdődött. Néhány jászárokszállási földmunkás ültette el azt a tölgyet, csemetét, amely a

szabad jászok földjén gyökeret vert az erőskötésű, fekete, szurkos földben. Ez a tölgy erős dús fejlődésnek indult, amelynek lombjai beárnyékolta a nagybirtokosok kevélyen néző ablakait és a közigazgatásnak irodáit. Az erősödő tölgynek a gallyai egész az ablakokig nyúltak és bizony néha-néha a szél megrázta a tölgynek a gallyait. Itt is, ott is verte az ablakokat, amely bizony kényelmetlenül hatott a nagybirtokosok és a közigazgatás urainak. Ilyenkor összesúgtak, hogy a kaszinóban gyűlést kell összehívni, és olyan embereket kell keresni, akik tudják, hogy mit kell a tölggyel csinálni. Hát kik volnának mások azok az emberek? A csendőrség! Igen összehívta az úri rend a gyűlést, körülülve a kaszinóban az asztalokat. Adják a szót egymásnak; ’Valamit kell a tölggyel csinálni, mert állandó izgalomban tart bennünket!’ Néhányan, - a száz és ötven holdasok, - a közigazgatás embereivel, ökölbeszorult kézzel az asztalt csapdossák, hogy ki kell gyökerestől pusztítani! „Hopp” – szól a másik, - mégis azt ne csináljuk, még egy kis árnyékra szükségünk van. „Hát akkor megfélemlítjük. „Hát igen. Akkor majd lemetsszük a lombjait!” Másnap szóltak az „embereiknek” és lenyesték a tölgy lombajit. De a tölgy sóhajtott egyet, még erősebb, dús lombozatot fejlesztett. Néhány év múlva a gyökerei még jobban beágazták Jászárokszállás nagyközség keménykötésű fekete földjét. Meglazította a gyökérzete a földet. A gyökérzetéről erős új tölgyek törtek az égnek. Áthatolhatatlan erdő lett belőle, melynek fejlődése nyomán azután a nagybirtokosok és az urak csak védekeztek, védekeztek. Meg kell említeni, hogy ezt a tölgy-csemetét kik ültették? Kik ültették Jászárokszállás nagyközség földjébe, amely oly kényelmetlenséget okozott az akkori rend urainak? Ezek a jászárokszállási földmunkásokból még néhányan most is itt üldögélnek annak a tölgynek az árnyékában, amelyet ők ültettek 1905-

ben. Hófehér hajjal, magyaros hosszú bajusszal, - bütykös ujjaikkal annyiszor végigsimogatják. A pipájukból vígan eregetik a füstöt, és néha – néha összemosolyognak, mivel még mindég együtt ülnek, egy asztalnál, akik még élnek közülük, azok az öreg harcos szaktársak, akik ezt a tölgyfát ültették. Egymásnak mondogatják: „Hát nem éltünk hiába! Nem volt hiába az a sok harc, a fáradságos munkánk!” Hát nem, kedves öreg harcostársaink! Adjátok ide a kezeteket, hadd szorítsuk meg, és mondjátok el az utókornak rövidem az élményeiteket! Hogy hívnak benneteket? „Nagy János, született 1871-ben.” „Faragó Balázs, született 1871-ben.” „Szabó András, született 1874-ben.” „No, még Szabó Sándor is, aki akkor fiatal volt, és sokat csendőr-puskatus verte a hátát…” „Gál Sándor, született 1882-ben.” Hát igen, akik egy rozoga istállóban, - aminek a tetején még az eső is becsugrott, - kezdték meg a tervezés munkáját. Nappal házról – házra járkáltak, hogy hívják a többi szaktársaikat hogy estére jöjjenek össze megbeszélésre. Bizony ez így ment egész télen a téli estéken, amíg végre határozatot hoztak, s megállapodtak abban, hogy az évi tagdíj 1 forint 20 krajcár lesz. Úgy, hogy 1905 telének a végén decemberben már 300 tagot számláltak. Igen, de a hely is kicsinek bizonyult. Másik után kellett nézni. Találtak is, de a Hatóság a csendőrséget rájuk küldte. 1906 márciusában lezárták a helyiséget, lepecsételték az iratokat. Bizony néhány szaktársat a csendőrség puskatussal űzött ki az épületből. De ebbe nem nyugodtak bele a szaktársaim, feltörték a zárakat, az iratokról levették a viaszos pecsétet, és újból beköltöztek. Erre az akkori mindenható „úr”, a szolgabíró, 42 szaktársat megbüntetett és néhányat megverettetett. A 42 szaktársat Jászberénybe hajtatta, amely út jövet-menettel 30 km. De a hazajövetel után ismét összejöttek és határozatot hoztak, hogy most már házat vesztnek, és alapszabályuk is lesz. Ekkor már ott volt egy erős elhatározású , szúrós szemű, hegyes álló, nyúlánk, szikár fiatalember. Boros Alajosnak hívták. Bár 30 éves volt, de akit észrevettek az öreg

szaktársai, hogy tehetséges fiatalember. Azt is elhatározták, hogy gyűlést hívnak össze és új vezetőséget választanak. Az új választáson megválasztották Boros Alajost elnöknek. Az új elnök mindjárt indítványt terjesztett elő a ház vételére, amelyre részjegyeket kért, hogy írassanak a szaktársak, 5 koronás értékben. Az indítványt elfogadták, mindjárt jegyezték is, de soknak kölcsönt kellett felvenni a részjegyekre, de egyetemesen hozták az áldozatot. Most már a nyurga fiatal elnökön volt a sor. Kilesett a község szívében egy nagybirtokos háza mellett egy ingatlant, egy épülettel. Amikor egyedül nézegette, megkérdezte a nagybirtokos, hogy talán meg akarják venni. „Dehogy, csak nézegetem. Minek volna ez nekünk?” Mindjárt látta az elnök, hogy itt cselekedni kell, mert ha ez az ember megtudja, világért sem engedi meg, hogy az ő háza közelében munkás egyesületet hozzanak létre. Inkább ő megvette volna, ha már szüksége nem is volt rá. Az elnök a vezetőség nélkül kölcsönt vett fel, a saját felelősségére. Csak annyit kérdezett, hogy ha a részjegy be lesz fizetve, vesznek-e házat, kb. milyet. A felelet igen volt. Tudta az elnök, hogy ennek simán kell menni, mert ha ő ezt valakivel közli, megtudja a nagybirtokos menten, nyomban elüti az ő kezükről. Csak akkor tudatta a vezetőséggel, mikor már a szerződésnek alá kellett írni. Dehogy haragudtak az öregebb szaktársak, megveregették a vállát és örültek, hogy a fiatal elnökük kijátszotta a nagybirtokos fondorlatos eszét. Az 1800 forintos vételárat ki is fizették. 1908-ban már a részjegyet is visszakapták a szaktársak. Az új otthont javították, rendezték kívül-belül. A fiatal elnök bekerült a községi képviselőtestületbe is. 1910-ben a Piactéren ő mondja március 15-én az ünnepi beszédet. A jászárokszállási földmunkásságnak ő a szemefénye. 1911-ben indítványt tett a nagygyűlés elé: zászlót kell a csoportnak csináltatni. Egy szeg ára 5 korona. Az indítványát elfogadták. Még abban az évben elkészült az 1600 forintos selyemzászló. Igen, de baj lett, mert az akkori plébános nem akarta megszentelni. Félt a felirattól, ami a közepébe volt

hímezve. Ez volt a „szocialista” szó. Nagy huzavona után mégis felszentelte a zászlót. Ekkor a csoportnak már 700 tagja volt. A gazdasági nehéz helyzet ránehezült a munkásságra. Ekkor az elnök gyűlést hívott össze és ismertette a nehéz helyzetet, az alacsony munkabéreket, a 14-én való aratást. Elrendelte a gyűlés, hogy kivonulnak másnap zászlóval, zárt sorokban. Végigmentek Jászárokszálláson és énekelték a szocialista indulókat. Erre összeszaladtak a rend urai és a csendőrséggel bezáratták az elnököt több szaktársával együtt. Az 1912-es évben újból csak gyűlést hirdetett az elnök aratás táján. Itt elmondta, hogy a községházán minek ülésezik a képviselőtestület, mint egy kupaktanács, ha a munkásság érdekében semmiféle szociális intézkedést nem hoznak. Ezen a gyűlésen kiadták a jelszót, hogy 14-én nem aratnak! Erre a nagybirtokosok a szomszéd községből akartak aratókat hozni. De a szaktársak elmentek ezekbe a községekbe, elmagyarázták, hogy mi a helyzet. Így nem sikerült a munkabért letörni! Ugyanis a környéken lévő földmunkásság is megértette, hogy miért akarják őket a szomszéd község urai átvinni. Ez a lelkes elnök, - Boross Alajos, - elköltözött az élők sorából. A földmunkásságnak ez nagy vesztesége lett. Mindnyájan érezték, hogy mit vesztettek az ő személyében el, - aki közülük való volt és lelkes harcostársuk volt. Okos ember volt, tudta mikor mit kell tenni. 1914-ben bekövetkezett a háború. Legtöbbet a földmunkásság vesztett a soraiból. BIBLIOGRÁFIA Irodalom DVILAHHY (1933) = DVIHALLY GÉZA, A keresztényszocializmus és a szociáldemokrácia in Harminc év, a magyar keresztényszocialista mozgalom harmincéves fordulójára Riesz Lajos szerk. 1933

ÉRTÜNK ÉLTEK = Gecsényi Lajos – Selmeczi László szerk., Értünk éltek II - A munkásmozgalom kiemelkedő, elhunyt Szolnok megyei harcosainak életrajzgyűjteménye. Szolnok. Magyar Szocialista Munkáspárt, 1974 FODOR (1942) = FODOR FERENC, A Jászság életrajza. Budapest. Jászok Egyesülete, 19912 (1942). GAÁL ISTVÁN: Jászladány története. Jászladány. Önkormányzat. 1997 GERGELY (1977) = GERGELY JENŐ: A keresztényszocializmus Magyarországon 1903-1923. Bp. Akadémiai Kiadó, 1977. H. TAJFEL: Csoportközi viselkedés, társadalmi összehasonlítás és társadalmi változás in Előítéletek és csoportközi viszonyok. Bp. Közgazdasági és Jogi Kiadó. 1980 HERBERT (1932) = HERBERT JÁNOS, Jászárokszállás nagyközség monográfiája. Budapest, Jászságért Alapítvány 19922 (1942). HERMÁN FERENC: A jász-kun váltság – összeg megtérítése. Bp. 1904 KARDOS LÁSZLÓ – SZILÁGYI JENŐ. Boldog emberek közössége: a magyarországi nazarénusok. Budapest. Magvető. 1988. MERÉNYI (1973) = MERÉNYI LÁSZLÓ: A második balkáni háborús válság és a Jászkunság in Jászkunság XIX. évfolyam 4.szám pp. 170-177. Szolnok. 1973. december NAGY (2000) = NAGY LAJOSNÉ: Útmenti és temetői keresztek in Emlékképek I. – fejezetek Jászárokszállás történelméből pp 225-240. Bp. Püski Kiadó. 2000 Népszámlálás (1910) = A magyar szent korona országainak 1910. évi népszámlálása II. A népesség foglalkozása SCHEFTSIK GYÖRGY: Jász – Nagykun Szolnok vármegye múltja és jelene. Pécs. 1935 Internetes elérhetőség: http://vfek.vfmk.hu/00000113/index.html (2008-10-15) SZIKSZAI MIHÁLY: Szolnok vasútjai (1847-1975) in ZOUNUK XXII. pp.55-93. Szolnok. 2007.

SZINNYEI JÓZSEF: Magyar írók élete és munkái. Bp. Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése, 1980-19812 Internetes elérhetőség: http://mek.oszk.hu/03600/03630/html/ (2008-10-15) SZOLNOKY (1994) = SZOLNOKY ERZSÉBET: Giesswein Sándor pályaképe in Demokrácia – kereszténység – humanizmus – Giesswein Sándor, a modern kereszténydemokrácia közép-európai előfutára. pp. 6-19 Bp. Barankovics István Alapítvány, 1994 TENGELY ADRIENN: Az egyházak helyzete a polgári demokrácia időszakában Tolna és Baranya vármegyékben (1918. november 1. – 1919. március 21) in Egyháztörténeti Szemle V. évfolyam 1. szám. Internetes elérhetőség: http://www.uni-miskolc.hu/~egyhtort/cikkek/tengely.htm#_ftn29 (2008-10-14) Sajtó Igaz Szó 1905-1914 Jász Kürt 1906 – 1911 Jászapáti és Vidéke 1905-1919 Jászárokszállás és Vidéke 1909-1917 Jászberény 1913 Jászberény és Vidéke 1903-1906 Jászság 1889-1896 Kis Jászárokszállás és Vidéke 1911 Nagy – Kunság 1904 Népszava 1909 Új Lap 1905 Levéltári források Egri Érseki Levéltár: Jászárokszállás Plébániájának iratai Szolnok Megyei Levéltár. KL-es iratok: Egyesületi mutató

Szolnok Megyei Levéltár Egyesületi iratok (Jászberény, Jászapáti, Jásztelek) Szolnok Megyei Levéltár Jászapáti Tanácsülési jegyzőkönyve