Cseke Gábor - Magyar Elektronikus Könyvtár · ady-lecke 1 jó borok remekmű párizs ér bús könyöklés fel-feldobott kő ősz szerelem künn csorog az eső miért nem vesz

Cseke Gábor

Ellenállás

Versek

1980Kriterion Könyvkiadó

Bukarest

2

TARTALOM

miről szóljon az ódavalaha inkvizítor

anyaady-leckekéső öröm

lábadozó pillanatlesen

reggeli hatkorhangos véleménytüzek ha égnek

miért tespedünk akkora helyenkészül a piramis

csodavárás közbenhavat hullató

versa tű északra leng

kéngödörkörmünk alá

mennyi mindentsemmibe nézőkinek kése vankommunikációkevés benzinnappali álom

ló a lovastmicsoda torony

ebből sírnak aztán napestigfelemelt áron

végtelenvállukon ring

kilencet kukorékoltmár a zsákot

kilátógyermekkorhírek szerint

földek tarajána föld az ég az út a víz

földet már sosemgereblyézzük csöndesen

a szél a hómozgó temető

régvolt szerelemegyetlen gyertya

hová tettük a hegedűtvolt itt egy

szíved kigyúlfentről

hazatérésösszes műveim / mint aki pénzét

összes műveim / fehérre mázolt irodaablak mögöttösszes műveim / nyelvek fölött

összes műveim / finnugor gyerekszobábanösszes műveim / hasam iránt egy mutatóujj

mondom hogy országa csend világacsak a szőlőt

hernyótalpakonegy éjjelintések

száraz lábbal a fényen átjelek

hajnalban könnyezőhová repülök

ha nagyon félekmost kell

borotválom márdobravert énemmintha csillagok

ellenállás

3

miről szóljon az óda

1. hiába láttam sáskát nem lelem helyét a versben

2. a sáska ezzel mit sem törődik rajt rajra küldve elözönli a tájat

3. úgy zengeném a nyári szélben kisejlő kukorica dicséretét csonkig lerágott árva kóró csupán

4. miről szóljon hát az óda

5. a jól táplált vidám rovarok hadáról vagy az álmunkban még hersenő füvekről

4

szépenigazulelvszerűensose önzőnbátranlelkesültenbölcsenmásokért ismakacsulutolsó leheletigmintha csak egy nap lenne az élet

5

valaha inkvizítor

valaha inkvizítor voltamszétvertem volna a fiam fejét ha bőgöttnagyokat csíptem rajta éjjel ha felsírtvoltam szigorú jéghegy

valaha majdnem gyilkos lettemvoltam megszeppent kivégzőosztag

valaha ártatlan voltamgyermekdalokkal az ajkamon ébredtemmegmintázhatták volna rólam a szelídség szobrátvoltam a nagy ígéret

valaha csalhatatlan voltamvalaha nagyon elbotoltamvalaha voltam ami voltam

6

anya

anya szült minketde az anyák is elmennek egyszerballagva kísérjük az ökrösszekeretvállunkon a koporsónehéznem a súlycsak a pillanat teszi azzáanyák szava szólszívünks a nyári ég alólti nem fáradhattok elekkora súlytólmely könnyebb mint az eljövendő napokami ezután jönűzzön el rólunk minden bánatot

7

ady-lecke

1

jó borokremekműpárizsérbús könyöklésfel-feldobott kőőszszerelem

künn csorog az esőmiért nem vesz kalapotcsatangolszázévesen

2

az volt mára a leckeki volt ady endre

nagy embernagy költőnagy kannagy ivó

nagy gyereknagyhangúnagybetegnagyon jó

3

vajon mit akart mondani azzal a költő hogy

válaszunk néha ostobaez a fekete zongora

8

késő öröm

bajsza alólujjongás röppentsokan ujjongtak letaposták

még faragatlanha felébredrossz álmából egy kicsi ország

alulmaradtfel-felnyöszörgöttazt hitték ellenség a hangja

ha kenyérhéjbaharapottazt mondták másét harapja

ott hevertelterülve lentaz alant járó fagy összevágta

darócban éltmíg el nem kapartákma is megvan daróckabátja

emléke járkálparasztmódradöcög el napjaink fölött

a szívünk tájánugarolvaveti a késő örömöt

9

lábadozó pillanat

versben mondanám el mindaztamiről most hallgatni kellene inkábbde ezt a versetnem tudom ütembe összehangzó szavakbaringatnimert ami ránk zúdultnem érdemli meg a nyelv zenéjét

most józanul kell gondolkoznunkakár a halál pillanatábanmikor úgy érezzükhogy ránk szakad az égés egyetlen kifeszített húron remegünkkapkodva araszolunk a vaksötétbenki a szabadbamerre az utat sejtjükmilyen közömbösen szórakozottan tettük megvalahányszor távoztunk vagyérkeztünkde ezt az utat most nem ismerjük

minderről hallgatni kellenemégis kibukik a számonazokról illene szólni akik ma fogukat összeszorítvaa romok között kutatnak utánunkönfeláldozóan menekítenek

visszaállítják a rend nyugalmátróluk kellene szólniakiknek tilos kétségbeesni

ki tehetetlen kába magába roskadtaz bennünk az esendőaki ma tenni tudaz a jobbik felünk

Bukarest, 1977. március

10

lesen

távolban guggol fürkész rám meredarcát fűbe bokorba esti szürkületbe rejtipupillás távcsövét rám igazítjaszuszog fújtat orr lika citerázik a figyelemtőlizzad nyeli a port köpdös de nem tágítszédül szeme káprázikkortynyi vízre gondol fogát összeszorítjaszenved agytekervényeiben cigaretta füstje szállnémán könyörög torkán az üvöltést visszafojtja

s én úgy élekmintha életemszikrázó kirakat volna

11

reggeli hatkor

szürke mezőbenselymedző kócokvéres mosolyúdeli bohócok

lágy pofonokvicsorgó tréfákfürge mankózsongító vérrák

sikongó mélazamatos vackortajtékos álomreggeli hatkor

12

hangos vélemény

forró égövön élni volna jószelíd időket élni volna jó

gesztenyeként beérni volna jóburokból földre hullni volna jó

halk szavakkal beszélni volna jóhű válasszal beérni volna jó

és mert hidegben élünk légy keményhalálig tartó hangos vélemény

13

tüzek ha égnek

nyújtózkodnak a halottakavar ha gyúlaz őszi temetőbenvacogó ordas hideget űzcigarettám markomba bújva parázslikház lángol valaholvészcsengő visítde a forró földön víg bogár párzikgyújtóst sodor anyósomnagyszerű tettek titkalapál szíve a gyengevilág proletárjaia láng le ne bújjonszenet lapátol izzadva a fűtőnagy lepedőnyi papírral játszik a széla máskor vitorlákat feszítőzacskók jegyek újságok szavakgondolatokfüstje csap fel az égigfönt meglibben feketénvisszaszállelenyészik

14

miért tespedünk akkora helyen

húzódjatok összébb miérttespedünk akkora helyen minthafenekünk alá végtelenlócát ácsolt volna a szükségfart far mellé minélésszerűbben no ígylátjátok hogy lehet mégegy pirinyót ezaz

15

készül a piramis

befalazott a nyolcórai munkakőműves kelemenné lettem

nem mondom hogy rosszul élekde szenvedünk mind a ketten

néha fáj a vállamra lépők taposásatülekedése mégis állok

szabadon élünk ha mondomakik taposnak gyerekek barátok

rácsaim képletesen feszülneka lebocsátott őszi égen

türelmet őröl a fogas időmint füvet a lovak hersegve régen

de a füvek elhaltakkipusztulunk mi is

nevetve épít a jövőkészül a piramis

16

csodavárás közben

csodavárás közben a tengerpart fövényénhullámnyaldosta remegéssel bokámbanhálók közt hánykolódó bárkák szemhatáránhol a hajnal redőnye nyílikacélos lendülettel pontos időbenegyszál gatyábancsapkodó szélverésbengörnyedten a magány póznájához kötözvefarkasszemet nézve a nap torkolattüzévelámulva az ostobákon akik azt hajtogatjákhogy nincsenek csodák

17

havat hullató

havat hullató tébolyultságkevés fizetség sok adósság

ahány pehely száll annyi vétekahány száj nyílik annyi ének

térdig a hóban néma kórusfölé borul egy vézna kőris

derékig ér már fújjuk egyretartsunk ki habár szédelegve

míg felszakad az égi fátyoltorkunkra hangokat varázsol

18

vers

mi az ami fájami vidíttáncra perdítle- és felfegyverezamitől megborzongok titokbansenki se látjasenki se barátjacsak jótevőjeértőjelanyha lángjategnapjaholnapjasosem meleg napja

mi az ami lázítami nyugtatmeseesténként altatjuk vele magunkatmi az ami föld alávízbe hatolégbe szállmi az ami fennen repülha körülöttünk kipusztulminden madár

19

a tű északra leng

iránytűvel a markomban keresem a temetőta tű északra lengarra simulnak a mohák isészak és dél között jobbra vagy balra indulj el a szíved után

20

kéngödör

jó időbenrossz időbenmuszájbólkíváncsiságbólnyögvevonszolódvaemelt fővelguggolvaállvacsodára várvagyufát gyújtvaáhítattalreménykedvekörbe-körbeegymás mellettösszezárvaegy gödörbe

21

körmünk alá

körmünk alá néz az időtegyétek ki a praclikat a padrajár jár szúrós tekintettel közöttünkpálcát suhogtat nem tudhatommit szól az én kezeimhez csakha jól odapörköl

22

távol mindentől ami távolielzárva mindentől ami elérhetetlenmegfosztva mindentől ami reménytelenmarad a gondolat titkos csapása

23

mennyi mindent

nem láttam még az északi fénytaz északi fény se látott engem

nem láttam még a dzsungelt az óceántők se láttak engem

mennyi mindent nem láttam én

pedig az északi fény a dzsungel az óceánszámítanak reám

24

semmibe néző

kongó hasú lójégsarkantyúsosem szikrázósosem vágtázóbronzarcon buta mámorzölden lecsurgó rozsdalémadaraksemmibe néző helyetehetetlen örökkévalóság

25

kinek kése van

késeket fenünkvillanókatkaszakővelfeszes pengét

kinek kése vanidehordjavégzünk velereggelig

egyik nyomjamásik húzzaa harmadik finomítjatöbbi meg az élen táncol

26

kommunikáció

blablablablablablamondta egyik ember a másiknakaz bólintott ráés fütyörészve továbbállt

27

kevés benzin

fenyőfejszefűrésznégy darab fatörzsnyolc darab fél fatörzstizenhat darab negyed fatörzsszáraz gallykevés benzinmáglya

28

nappali álom

az éjjeli lepke nappali álmaoly szorongásos lehet a világi zajtólmint kései hánykolódásunk a koromsötétbenha finom szárnyak verdesnek a falon

29

ló a lovast

ló a lovast veszettül rázzahideg a lázast jól kirázzanincsen e törvényre soha mentségcsak hogy a baj megbecsültesséks amíg büszkén nyeregbe szállunkképzeljük magunk alá a hátunk

30

micsoda torony

óráról órárapercről percrepillanatról pillanatranő fölénk az időmicsoda toronyéjfélt kongat

31

ebből sírnak aztán napestig

a magukra maradt tulipánokbánatukban elfeketülteka virágok érzik ha gazdájuk elhagyja őket

micsoda ostobaságmondja minden reggel ki vödörnyi vizet loccsint rájuk

ebből sírnak aztán napestigaz elfeketült tulipánok

32

felemelt áron

modern nagyvárost terveznek a léthe innenső partjáraa part mellé vidám üdülőketkháron japán csónakmotorra gyűjtkét szállítmány között elábrándozikhogy csoportos kéjutazásokat szerveza túlsó partrapersze felemelt áron

33

végtelen

rejtsük el ruháinkmerüljünk el a végtelenségbencsak az elején tűnik parttalannakmegszokod

34

vállukon ring

százlábú oson akerti sétányon átsietve menti elejét közepét s kígyózó karcsúpotrohát vonuló osztag lépdel ígygolyózáporban meggörnyedvevállukon ring az elesett parancsnok

35

kilencet kukorékolt

kilencet kukorékolta szomszédok kakasaa tizediket már nem érhette megvérző nyakkal fejetlenül futkározott miközbenvalahonnan bátortalanula kába majorság sorfalábólfelrikoltott egy vézna kisinas

36

már a zsákot

már a zsákot elkötöttékszóltál volna késő bánat

már cipelik a zsákot döngő léptekkel valamerrepedig az a maréknyi még járt neked

37

éjjelnappaldélutánamikor ráérszalkony előttkeríts magadnak rá időtsemmi sem késő amíg remélszkutasd föl szép reményeid nyomátamíg élsz

38

kilátó

mikor elnéztünk kelet felévonat robogott odalentnyugat felőla nap már elpihent

mikor elnéztünk észak feléróka inalt zászlós farokkalmíg dél feléfelhő dagadt bő záporokkal

mikor véletlenül lenéztünksármány dalolt vérző torokkal

39

gyermekkor

derékig ködbentérdig gyombanállig emlékbenfoszló kékben

dombokkeletlen agyagcipóknyomokormótlan agyagcipőka fáknyesetlen gyönge szárnyakfüvekgubancos őszi hajszálakapákkérdőjelek az időbenanyákhalkuló darvak elmenőbenházakkopott festékű kockákdalokvékony füstölgő illatocskákhűségsíró kutya láncaszükségboszorkányok tánca

állig ködbenderékig gyombantalpig emlékbenfoszló kékben

40

hírek szerint

a hírek szerint most pazarul megy nekünka hírek szerint nincsen ok aggodalomraa hírek szerint egész életre el vagyunk látva jó tanáccsal

a hírek szerint mindenki szép és okosa hírek szerint a néhány kivétel nem számíta hírek szerint minden előrelátás beigazolódika hírek szerint már elmentek a fecskék

láttam egyet cikázni a folyó fölötta hírek szerint baj van a szememmel

41

földek taraján

földek tarajánsok sok hárászkendős anyóka billeg

halloma dermedő barázdát varjúcsőrök feszegetik

mintha elvesztettek volna valamit a nyáronde mit de mit

42

a föld az ég az út a víz

a földa földöna földön hanyatta földön hanyatt a fűbenfűzfák alatt

az égaz égenaz égen úszvaaz égen úszva könnyedénhalálra zúzva

az útaz útonaz úton továbbaz úton tovább araszola vézna láb

a víza vízena vízen általa vízen által gyűrűzőcsobbanással

43

földet már sosem

hullámnyaldosta sirálysikolyköröz a ringatózó bóják fölöttföldet már sosem érmint pusztuló kertünkben az elmaradt esőutáni bánat

44

gereblyézzük csöndesen

gereblyézzük csöndesen vigasztalanula fakó kertet a szél telehordtanyári emlékeinkkel a levelek zizegve penészleneka fák tövén sétányok kavicsán az egyikfönnakadt a telefondrótoningázva nyár és ősz közötta többi már kupacban csak a tűzhiányzik alóla s mire a nedves gyufalángra kap talán földre pilinkél

45

a szél a hó

a szél a szél a szél a szélha szól ha szól ha szól ha szóla szél ha szól a szél ha szóltitkot kapar a hó alól

a hó a hó a hó a hóha hull ha hull ha hull ha hulla hó ha hull a hó lehullszelet hord hátán szótlanul

46

mozgó temető

itt nyugszik egy pilótaitt nyugszik egy mérnökvasutas orvos vadászitt nyugszik egy tanárde él még bennem a fizetett firkász

fiatal álmokmozgó temetőjenappal zárva kapuméjjelre kinyílokmindenkinek szabad a bejárás

de csak egy részeg támolyog be néhahanyatt zuhanniaz elvadult füvön

47

régvolt szerelem(egy kisfilm kockái)

1

délutánfélénk csengőberregésajtó előtt vak emberazt mondja ő a szerelemszánjam megmindenem odaadtam

2

kezem a válladonfejed az ölembenhántolt gömbfákrakáson

3

fogjunk verebetvan elégfogjunk szöcskétmarad elég

elfogy lassan a szerelemfogjuk egymás kezét

4

mikor a nyár csomagolminthaaz asszony pakolna össze

5

hajnalban ablak alá tévedtlegelészőlónyakában csengő

48

egyetlen gyertya

ahány bogár mind itt nyüzsögegyetlen gyertya fénye ingrajokban zümmög a sötétébredeznek félelmeink

falon az árnyék púpja nőa fogyó gyertya elloboghazatévelygő bogaraktólkopognak bent az ablakok

széktől székig araszolvaa láng emléke még világítvezeti tétova kezünketa ránk zuhanó éjszakáig

49

hová tettük a hegedűt

mint hajnalig tartó muzsikálásból hazafeléa prímásimbolygunk a valahol megásottkétésfélszeregyes gödörhözzsebünkben üveg sörhabzikmire elfogyhova tettük a hegedűtajkunkon keserű tajték

50

volt itt egy

volt itt egy gyerekkorhozzá a megfelelő ostobaságokgyufagyújtogatásmesékzsíroskenyérlyukas harisnyák

volt itt egy szerelemhozzá a megfelelő ostobaságokálmatlan éjszakáksétákvallomásokcsókok simogatásokcivódásokfülledt mozik

volt itt egy szándékvoltak jóbarátoknagy fába vágott fejszevoltak rossz néha illatosabb cigarettákutazásokvoltak itt másokhitekhiúságokminden ami egy élethez kellhúzzuk alámaradt ennyi és ennyi

51

egyszer régenamikor az atudod mikor annyitna szóval egyszermegvantalán kicsivel még azelőttlehetetlen hisz tudnod kellte isegyüttépp olyan minek nevezzemegészen biztosvárj csakmár itt a nyelvemengondolkozz te ishátha eszedbe jut

52

szíved kigyúl

kedvenc székemenmegszokott zugombanfedeles házambanszéljárta utcámbanszelídre kopott tájbannyüzsgő városombanutakon jártombanszülőktestvérektársakrendre megtalálnak

fej fej mellettváll váll mellettgondolat gondolat mellettember ember mellettszoba szoba mellettház ház mellettutca utca mellettváros város mellettutak utak mellettmicsoda áramkör

zárd beszíved kigyúl

53

fentről

érik a málnamálha dagadragad a gyantakanna ürül

szív dobogásalobogása csitulvidul az elmeel ne hagyjon

fentről a világvirág kelyhebenne színeksínek futnak

tőlem hozzádhazád ez isezüst pólyasója könny

54

hazatérés

idegen hangok ízek szokásokfölégetett hidaktávolságokhelyezkedés nemlétezőbarátok füstös falak lengekabátokszabad az útszárnyal az elmecsak a szív csak az szorít egyrebamba bolyongásdermedten alvó kételycsodálkozásléleknek mételyhalálos percben szörnyű fényességdöbbenetpattogzó festékutolsó sóhajrozsda az elvenhazarepít anyanyelven

55

összes műveim / mint aki pénzét

1. mint aki pénzét számlálgatja lelkesülten amit ezért azért munkája után de még inkább a kis és nagy eltévelyedések árán begyűjtött

2. mint aki összkomfortos házát hideg meleg vizes garázsát s benne kocsit meg a hozzávalókat a csempét a fehér zongorát a teli kamrát mutogatja fűnek fának

3. mint aki előtt feldereng hány fogaskereket csiszolt harminc éven át reggel héttől délután háromig vagy délután háromtól este tizenegyig

4. mint aki elégedett magával és ősz fejjel se látja be hogy elpuskázta az életét

5. mint aki lyukas lábast hasadt teknőt becsülettel foldozott

6. mint aki összegyűjtött verseiben lapozgat az őszi napon

7. úgy simítok végig három gyermekünk fején hajnaltájt mikor a legjobban alusznak ám sürget az idő talpra álomszuszékok mert az anyanyelvhez való jog a leg- kérlelhetetlenebb ébresztőóra van akit hatkor költ másoknál negyed nyolckor csönget

56

összes műveim / fehérre mázolt irodaablak mögött

háromszor vakarta megfületövét a tisztviselő a fehérremázolt irodaablak mögöttelőször amikor attilávaljelentkeztem élethez való jogáthitelesítendő e földön de a betűketszorgalmasan másolta egymás alá minthaattila ostora jutott volnaeszébe másodszor annahallatára kapta föl a fejét merta második enhez váltig ragaszkodvaúj ráírattam a hivatalosokmánytharmadszor péter fiam világrajöttetette az írnok számára mozgalmassáama napot amikor rövidpótórát adtam a különféleékezetekről s egyet mindjárt kiis próbáltunk a gyakorlatbanno de ezen túl mindena legsimábban ment és ma mársenki sem akad fönn a szükségespecsétekkel láttamozott nevekencsak a hivatalnok és én csakmi ketten tudjuk hogya kényelem az alaptalan szorongás aszokatlantól való idegenkedés pillanatnyifölrúgásán múlott az egész

57

összes műveim / nyelvek fölött

tud-e már a fia románulérdeklődik aggódva a szomszédnyugtatomanyanyelvét is alig értimost ismerkedik a dolgoknevévelrendjével

fog-e ilyen körülmények között az életben érvényesülniszeretnémha ember lenne belőle

nem ártana azért egy két szóra megtanítanitöbbet is megtanul majdszorgalmas kisöregreggeltől estig nyomja szövegétmeg sem értjükgyermeknyelven tanulunk mi ismegéri

58

összes műveim / finnugor gyerekszobában

jobbról is balról is vidámcsiviteléssel jókedvű mókás fecsegésselkörülsáncolva anna és attilaáltal harsogva mesélikhogy volt óvodában iskolábanmilyen játékot gyertek hazalibuskáim milyen versetvolt egyszer egy iciri piciriszó se róla zsinatolás ezlátom az elölről hátulról oldalrólfelénk parittyázott sanda tekintetekencsakhogy mi máregy finnugor gyerekszobában utazunk ezcsak önöknek autóbusz izgága tolongáshuzatos doboza tudomén is mily bosszantó idegtépőérthetetlen karicsálásez a szokatlanmásfajta ujjongás ne is mondjákmindjárt intézkedünk nagyerekek ki tudszebben hallgatni anyanyelvén

59

összes műveim / hasam iránt egy mutatóujj

a bácsi hogy beszélkérdezte mutatóujját hasamnakszegezve egy nelunevezetű srác a bukarestkonstanca vasútvonal melletti grundonahová péterfiammal sárkányt ereszteni járunkno de a szél meg azitt bevallható ügyetlenségemapró szitkokatszabadított el a bácsihogy beszél ámulta nelu nevezetű sráctaláld ki pajtás németül angolulfranciául hát akkor törökültalánmegmondtam végül nevetvea bukarest konstanca vasútvonalmelletti grundon de magamban szorongva hátitt állunk szembenén itt ő ott hasamiránt egy mutatóujj ésválaszomat a nelunevezetű srác csak forgatjamint egy leszakadt gombot

ne dobd el könyörgöknémán mire péterfiam is talál egyetti hogy beszélteklegalább ezt varrjuk föl otthon

60

mondom hogy ország

aki szavamat nem értiettől még jó ember lehetaki szavamat megértimég bemocskolhat engemet

ám ha egymást jól megértjükjöhet szél árvíz fergetegamit gondolunk kibeszéljükfitymálva ferde lelkeket

testvér frate brúder mondomnem a szó számít csak a tettegyütt játszunk akár a grundonde ez a játék vérre megy

mondom hogy országmondod hogy taramondja hogy landha akarod megértheted

61

a csend világa(aradi vértanúk sírja mellett ülve)

1

olyan ez az este jó enyheség mint egyszületésnapi ígéreta lábszáramon hangya járcsiklánditt elfolyik a víz nem háborog akár a tengerészaknyugatra tizenhárom vértanúktöbb mint száz éveszomorú szakálluk helyett a hars füvekbozontosan suhognakálmosan tépdes belőlük egy tehénígy látom a világot atyásnak jónak

2

a csönd nálunkbolyhos s dübörgő neszekkel van teliahogy a lomha búvár füle kattog a mélybende csak ülünk a tág folyók előttelrévedőnhogy ez a zaj lesz biztos az utolsómég ez a motor eldörögs ringó öledre dőlhetünk szabadságígy volt ez világos előtt is

azóta fekszenek apró mosollyal e víznyalta földbentizenhárom vértanúktürelmük végtelenaz nem lehet mondják hogy nyári estekentörténelmi zajokra hallgatózzakha már pihenni vágyokfigyeljem inkább mint sziszeg a fűvagymit fecsegnek a lányok

3

idilli hely e zöld halmok vidékekis nevetés száll tréfa úszik áttalánmár vértanúnak is beállanéka nemtudomhányadiknakmert ez a tizenhárom csak kis csapata megkínzottak végtelensorfalábande csörtet jő felém egy füttyögő halász

62

nagy csizmával még nagyobb szenvedéllyela füvek alázatosan hajlanaka szerelmesekriadtan rebbennek széjjel

4

hallgassam tán a vén folyó meséitmíg közbekotyog néha a világa hullámokat csöndes tanúkként vallatnámerről-arrólegyformán szólnak a jótestű leányrólki sikló hátukon szétveti lábátígy mondják el a tragédiát isfáradt kiszikkadt öregasszonyokmég kuncognak is egyet-egyet közbenők mindent láttakén csak álmodomhogy csönd lesz végres nem bukik föl a nap dühödtgolyóktól átlőtt vállakon

5

az osztag elvonulfáradtak mindahányanaz osztag messze jármi lépkedünk fegyvertelenfelédnézd meg e hős libákat isutánunk szólnakszidnak mint a bokrotsorsuk fölött bár kifent penge dönta tűzraccsolva ejti a szentenciát

ó lábadozó lélekállj elémígy szelídül majd hozzánk a világ

6

a túlsó oldal kőpartrajta sétánya deszkahíd még kongón átvezetmindenkit eltűrtkatonát és spiclitpostást kíváncsi gyermeketfüvet tépni induló öregasszonytittast könnyű lányt anyáttörvénytelen apát

63

adóst és börtöntölteléketmeg mindenféle nációtha nőtt a víz maga is szenvedettbömbölt fölötte sok habzó vitaés megemelkedett ha elvonult a lármalecsorgatta magáról a vizetés átvezet a túloldalraismétmely kőpartrajta sétányfölötte a haldokló csönd rongyait viszed

7

mint gondoltammegtartott engem isnem sejthette a roppant súlyokat szívembenmért tette monddtalán hogy elfelejtsema csattanó golyók utáni csöndetmegvigasztaljonnéhány tökmagárus buzgó imájanyikorgó hinta szelíd szédüléseverébzsinat a gesztenyék alattvizet hasító bárka durrogásaa gyerekkocsik ártatlan zenéjemiért tette mondda vértanúk ma leteperneknincsen tőlük menekvéss míg károgásba fúl a tétova cselekvésnyomomban jár bicskávalegy bolond

8

míg emlékezemúgy felejtek énahogy a föld ma dörgölődzik hozzámhűs nyugalom lesz a zenémkevés virág a bodzánálmodjatok százhúsz éve nem élők

amíg mi itt ezt aztelrendezünkálmodjatok ti tegnapi halottaknem adjuk olcsónhitvány életünk

64

annyi ágat törtem lehiábaa természet kiheveride a fákde a bokrok

65

csak a szőlőt

még roskadoztak a szilvafáka szomszéd kertjében a szögesdrótonát kilestük miként hasadnakboldogan a túlérett gyümölcsöka férgek neszezését is hallanivéltük csak az a drótcsak a dróton azok a szögekne lettek volna különbenszívből utáltuk a szilvát mia szőlőt szerettük igazán

66

hernyótalpakon

keresztül-kasul csiganyom

fel-felszaggatott avaronbeleroppanó gallyakonkitartani a nyomokon

elesett fákon vad mohavédtelen erdők bajnokakeresztül-kasul tank nyoma

dübörgő hernyótalpakontovaimbolygó fájdalomtipor vállamra visszanyom

keresztül-kasul csiganyom

67

egy éjjel

egy éjjel pavlov kutyáiveszettül ugatnikezdtek hiábaszólalt meg csengő csengő után a nyál-kiválasztást elnyomta a kórusbanvonítás és akkorhús is került a ketrecekbevolt aki megszagolta éstovább cifrázta ahogya torkán kifért

68

intések

a fényha felragyogleöntötted magad fénnyel

a szomorúságha rád telepszikcsak úgy bűzlesz a szomorúságtól

az értelemha mégsem alszikmiért kensz össze gondolattal

69

száraz lábbal a fényen át

komor arcok sorfala közöttérkezettszáraz lábbal a fényen áttarkóra tett kezekkelegyenletes méltósággal kimértenrezzenéstelencsak azután üvöltött felhogy utolsó hajszála is megfehéredett

70

jelek

fel-fellobbanó jelek az éjszakábanmessziről a sosem látott erdő tisztásainhalkan neszez a kormos arcú szélmérföldeken át tapogatja a láthatatlantvisszatér nyüszít lábamhoz dörgölődzikhosszan szaggatottan lihegve mondja mondjavédtelen tábor virraszt odaföntfel-fellobbanó jelekkel sikoltva át álom és ébrenlét határán

71

hajnalban könnyező

hajnalban könnyező bokor a ködbenharmatos igyekezet füstölgő párák leple alattvékonycsontú gacsos vesszők himbáljákaz álomba fúlt madarakat

léptek alatt gyöngyöző fű sikongcsatakos láb tiporja rendre szétköltői képek elkopott deújraélt igézetét

kínlódva lélegzik a tájtajtékos minden mozdulathőséget okád s lassan belefúla borvirágos büszke nap

72

hová repülök

mikor a hegyekből leűzött az éhségmegcsodáltam az őszi kertek kínálkozó gyümölcseit

mikor az első falatot lenyeltemcsodálkoztam hogy nem kapok levegőt

mikor egy asszony tétován rám mosolygottkova szikrája hullt taplós szívemre

mikor ábrándozni a folyópartra heveredtemtestem lelkem ólmossá nehezült

mikor kenyérrel a hónom alatt újra a kaptatón szuszogtamhová repülök ámult egy mátyásmadár

73

ha nagyon félek

ha még egyszer ennyien lennétek én akkoris csak azt mondhatom hogysajnálom a túlerő diadalátólmegfosztania torkom szorongató kezeket de azértvigyázzatok ha nagyonfélek visítani szoktam

74

most kell

most kell forgatni a szénátmost kell etetni a cséplőtmost kell fölszedni a szilvát

most kell inunkszakadtáigmost kell porosan lázasanmost kell mindenünk megtagadva

most kell begyűlni most kell áznimost kell magunkat megaláznimost kell a tél hidegét fázni

a hó alatt majd ülhetünk

75

borotválom már

kidobták a lezuhant sárkányt a szemétdombraa levágott angyalfürtöket a padlóról kisöpörték felmosták a kőről az első bicskavágás vérétkibelezték a hajnalt harsogó repedt torkú kakaskát borotválom már beretválom a lángolópofonok helyét

76

dobravert énem

dobravert énem panaszkodik hogyelege van a felhajtásbólannyiszor vetkőzött meztelenre hogy jólesne néha felöltözve járniegy csöndes zug sem ártana aholnéha reszkető kezével gyérülő hajába túrna hogy senki se lássa

77

mintha csillagok

felrúgott üst kondul az éjbenmintha csillagok kocódnánakodaföntde helyreáll a csöndben kuporgó békeaz elhaló bongás már csak a szívet szorítja

78

ellenállás

mire a fadöntők megérkeznekcsak villámsújtott erdőt találnak

mire a fadöntők nagyot káromkodnakhamueső hull szájukba szemükbe

mire a fadöntők látják hogy ennek fele se tréfavadvizek zúdulnak föléjük

mire a fadöntők nagy nehezen szárazra vergődnekrájuk törnek a kiéhezett vadak

mire a fadöntők számba veszik veszteségeikmegnyílik alattuk a föld

mire a fadöntőkből csak szekercéik maradnakhimbáló ág emlékén csapzott madár dalol