Carnival in Malta and Gozo

Szín/kavalkádk a r n e v á l m á l t á n é S g o z ó n

Vanicsek Péter

Ez az album egy hatalmas esésnek köszönheti létét...

Egy forgatás helyszínéről tartottunk hazafelé a máltai éjszakában, amikor elbotolva egy kis járdaperemben a tel-jes felszerelésemmel egyetemben óriá-sit puffantam a betonon. A kikötő alig-fényeiben ijedtem nézegettem, hogy a kamera objektívjét kezelő balkezemen lévő kisujjam fura csavarral kificamo-dott.

Oké, tudom-tudom, hogy egy riport elkészítésének körülményei nem tar-toznak az olvasóra. Mégis úgy érzem, hogy ezúttal ez az előzmény része a történetnek. Merthogy sérült ujjam miatt videokamerát hetekig nem vehet-tem a kezembe. Épp ezért a tartalékba, magánfotókhoz nálam lévő kis Canon kompakt fényképezőgépet vettem ma-gamhoz. Egy fotós úgysem állja meg, hogy ne fényképezzen, ha lát valamit. Soha nem hittem volna, hogy egy mo-biltelefon méretű készülékkel olyan minőségű képek készíthetők, hogy azok majd egy albumba vagy kiállításra kívánkoznak, s messze felülmúlják a fotósok álmait jelentő egykori filmes csúcsgépek képességeit és tudását.

Még életemben nem hallottam a máltai karneválról. A brazilról igen, a velenceiről igen, de hogy Máltán is rendeznek ilyet, arról nem tudtam.

Pedig nem egy mai marketing-guru fejéből pattant ki, hogy össze kellene hozni egy vendégcsalogató, tarka-bar-

ka színes rendezvényt február elejére, hogy előszezonban töltsék kicsit az ilyenkor még vendégre váró szállodá-kat. Sokkal régebbi, immár 5 évszáza-dos múltra visszatekintő rendezvényről van szó.

Az első karneválokat a XV. század-tól kezdődően rendezik a szigeten, de igazán a Máltai Lovagok megérkezése nyomán, 1535-től erősödött meg a ha-gyomány. Több mint 200 éven keresztül fesztivál csak a fővárosban, Vallettában volt. Mára a karnevál mélyen beleívó-dott Málta kultúrájába és életébe. S ez nemcsak afféle egy napos kis parádé. Majd egy héten át, öt napon keresztül folyik a dáridó a sziget majd minden sarkában. Sőt nemcsak Máltán, de a hozzá tartozó másik, kisebb szigeten Gozón is áll a bál ilyenkor, csak az sok-kal spontánabb, “népibb” karnevál.

A karnevál szó eredetére több vál-tozatot is ismerünk. A legvalószínűbb forrás az olasz carne vale szavak ösz-szevonása, ami annyit tesz, hogy búcsú hústól. A karnevál ugyanis az utolsó le-hetőség, hogy a húsvéti nagyböjt előtt még egyszer adózzanak az asztali örö-möknek.

És adóznak is! Elképesztő, mennyi időt, energiát, pénzt fektetnek a málta-iak ebbe az ünnepsorozatba. Esténként ezrek vonulnak az utcákon mindenféle tiri-tarka maszkokban, s közben a szűk középkori utcákon lassan araszolnak a hatalmas feldíszített, traktor vontatta

kocsik, a carruk. A carru nem teljesen helyi hagyomány, máshol is lát ilyet az ember, olyasmi ez mintha a debrece-ni Virágfesztivál virágautóit a berlini Love Parade kamionjaival mixelték volna. Üvölt a zene a hangszórókból, és a 4-5 méter magas tarka felépít-ményen fiatal emberek táncolnak, in-tegetnek, buliznak. Az alapanyag itt a ragasztott, színezett papírmasé. Persze ez megtévesztő lehet, mert korántsem könnyű kis hajtogatott kreálmányokról van szó. Vastagon átitatva ragasztóval és festékkel olyan kemények és szilár-dak, mintha gipszből öntötték volna ki az egészet. És jóllehet az emberábrázo-lást korántsem merném a görög-római szépségeszmény kései kiteljesedésének nevezni, de épp grandiozitásuk és tar-kaságuk miatt mégiscsak lenyűgözőek.

Teljesen érthető, hogy az alkotók meg akarják mérni magukat: kreativi-tásukat, szaktudásukat, esztétikai érzé-küket. Úgyhogy a magamféle jövevény-nek meglehetősen érthetetlen lefolyású versenyben egymás után érkeznek a fesztivál főterére a különböző kategó-riákba sorolt, tarka kocsik, hogy aztán szétnyílva, felemelkedve megmutassák a bennük rejlő koncepciót teljes egé-szében.

Elképesztő, ahogy egy kis traktor vontatta kocsira olyan felépítményeket és mechanikát építenek, amely, akár 10 méter magasba tud emelkedni, s mind-ez még hagyján, de a szerkezet tetején

egy körhinta pörög s azon még ülnek emberek is.

A vetélkedés az egész ünnepséget áthatja. Öt napon át minden délután karneváli formációs táncokat láthat az ember, amelyben a máltai iskolások és főiskolások mérik össze tánctudásukat. A jersey és neoprén anyagokból kom-ponált táncruhák, bár talán a ruha itt nem legmegfelelőbb kifejezés, inkább maszkról, felépítményről van szó, néha egész szürreális méreteket ölt. Az egyik kedvenc fellépő ruhám a London ne-vezetességei előtt tisztelgő kompozíció volt, amelybe beleépítették a Big Bent, egy emeletes busz elejét és a jellegze-tes vörös brit telefonfülkét is. S ebben nemcsak vonultak, de táncoltak is. Ko-moly teljesítmény!

Az igazi sztár persze a Máltai Só-lyom volt, amely egy régi történetre ve-zeti vissza eredetét. A Máltai Lovagok annak idején évente egy sólyommal fizettek a sziget bérleti díja gyanánt a spanyol királynak.

Annak ellenére, hogy a karnevált már öt évszázados múltra tekint vissza, az a legbájosabb benne, hogy teljesen élő hagyomány. A sok ezer ember az ut-cákon nem valami kényszeredett una-lommal vesz részt a forgatagban, ha-nem már 1-2 éves korától ebbe nő bele. Még a kocsiban ülő kisgyermekeket is kifestik az anyukák, ha mást nem egy hetyke kis cicabajuszt kerekítenek ne-kik. Figyelem a fellépőket, a ruhákat,

a zenéket s meglep, mennyire magabiz-tosan és gátlás nélkül adaptálnak, épí-tenek be bármilyen “nyersanyagot” az előadásba. Miközben ízig-vérig máltai a produkció, valahogy mégis multikulti hangulata is van az egésznek. De nem behódolnak vagy feloldódnak a világ-kultúrában, ez ugye a kisebb nemzetek állandó szorongásának tárgya, hanem mindvégig megőrzik máltai identitásu-kat. S ahogy észrevettem, beszélgető-társaim kifejezetten szeretnek máltaiak lenni.

Pedig Málta rengeteg hatás alatt állt történelme során. Olasz, a spanyol, az arab és az angol kultúra keveredik itt. A máltai nyelv arab eredetű, de mindenki beszél angolul. Az iskolában ezt a két nyelvet tanulják. Az angol a mindenna-pi kommunikációt szolgálja, a mívesen bonyolult máltai pedig a kulturális ha-gyományőrzést.

Kihagyhatatlan az alternatív feszti-vál a szomszédos Gozón.

Málta tulajdonképpen 3 sziget, a névadó mellett található a jóval kisebb és gyakorlatilag lakatlan Camino és a hagyományőrző, csendes, de autenti-kus Gozo. Ez utóbbi sziget nagyjából félórányi hajóútra van Máltától, s ter-mészetesen van saját karneválja.

Spontánabb és bizarrabb a főrendez-vénynél. S valószínűleg közelebb áll az egykori szabályozatlan festekhezhez. Az a bizonyos érzelmi szelep, amely-lyel a polgár ilyenkor kiengedi a gőzt

a fejéből itt nemcsak ereszt, de egye-nest sípol is. Halálfejes csontvázak, kedélyes vizihullák és barátságos kí-sértetek kavarognak itt a tömegben, míg pár elszánt fickó bele nem bicik-lizik a tömegbe. Egy a hasbafürészelt ember kedélyesen meglegyinti őket egy háromlábú székkel, majd hagyja őket menekülni. Kicsit odébb Pavarotti sé-tálgat “dábljú” Bush-al, majd csatla-kozik hozzájuk Hófehérke. Bár a törpék távolléte némi letagadhatatlan hiány-érzetet hagy bennem.

Azon gondolkodom, hogy a egykori lovagok, akik meglepően jól dokumen-táltan maguk is eléggé kicsapongó, mediterrán fűtöttségű életet éltek, alig-hanem alaposan beleborzonganának, ha a mai karnevál forgatagába csep-pennének. A vallásos révületet nem igazán találom, inkább a jókedvűen felszabadult buli hangulatát érzékelem mindenütt, a kocsikról a legfrissebb house-zene üvölt, a fiatalok, fiúk-lányok vegyesen mintha csak egy diszkóban beszélgetnének, s a tömeg véges végig hullámzik az utcákon. Szóval nem egy ájtatos körmenet.

S ekkor rádöbbennek, tényleg nem az: vagy fél tucat kajlán vihogó, egy-más vállát csapkodó spermium jön szembe velem a zsúfolt utcán és boldog szabadsággal pózol a kamerának...

Vanicsek Péter(Köszönet a Máltai Turisztikai Hivatalnak)

Ez az album egy hatalmas esésnek köszönheti létét...

Egy forgatás helyszínéről tartottunk hazafelé a máltai éjszakában, amikor elbotolva egy kis járdaperemben a tel-jes felszerelésemmel egyetemben óriá-sit puffantam a betonon. A kikötő alig-fényeiben ijedtem nézegettem, hogy a kamera objektívjét kezelő balkezemen lévő kisujjam fura csavarral kificamo-dott.

Oké, tudom-tudom, hogy egy riport elkészítésének körülményei nem tar-toznak az olvasóra. Mégis úgy érzem, hogy ezúttal ez az előzmény része a történetnek. Merthogy sérült ujjam miatt videokamerát hetekig nem vehet-tem a kezembe. Épp ezért a tartalékba, magánfotókhoz nálam lévő kis Canon kompakt fényképezőgépet vettem ma-gamhoz. Egy fotós úgysem állja meg, hogy ne fényképezzen, ha lát valamit. Soha nem hittem volna, hogy egy mo-biltelefon méretű készülékkel olyan minőségű képek készíthetők, hogy azok majd egy albumba vagy kiállításra kívánkoznak, s messze felülmúlják a fotósok álmait jelentő egykori filmes csúcsgépek képességeit és tudását.

Még életemben nem hallottam a máltai karneválról. A brazilról igen, a velenceiről igen, de hogy Máltán is rendeznek ilyet, arról nem tudtam.

Pedig nem egy mai marketing-guru fejéből pattant ki, hogy össze kellene hozni egy vendégcsalogató, tarka-bar-

ka színes rendezvényt február elejére, hogy előszezonban töltsék kicsit az ilyenkor még vendégre váró szállodá-kat. Sokkal régebbi, immár 5 évszáza-dos múltra visszatekintő rendezvényről van szó.

Az első karneválokat a XV. század-tól kezdődően rendezik a szigeten, de igazán a Máltai Lovagok megérkezése nyomán, 1535-től erősödött meg a ha-gyomány. Több mint 200 éven keresztül fesztivál csak a fővárosban, Vallettában volt. Mára a karnevál mélyen beleívó-dott Málta kultúrájába és életébe. S ez nemcsak afféle egy napos kis parádé. Majd egy héten át, öt napon keresztül folyik a dáridó a sziget majd minden sarkában. Sőt nemcsak Máltán, de a hozzá tartozó másik, kisebb szigeten Gozón is áll a bál ilyenkor, csak az sok-kal spontánabb, “népibb” karnevál.

A karnevál szó eredetére több vál-tozatot is ismerünk. A legvalószínűbb forrás az olasz carne vale szavak ösz-szevonása, ami annyit tesz, hogy búcsú hústól. A karnevál ugyanis az utolsó le-hetőség, hogy a húsvéti nagyböjt előtt még egyszer adózzanak az asztali örö-möknek.

És adóznak is! Elképesztő, mennyi időt, energiát, pénzt fektetnek a málta-iak ebbe az ünnepsorozatba. Esténként ezrek vonulnak az utcákon mindenféle tiri-tarka maszkokban, s közben a szűk középkori utcákon lassan araszolnak a hatalmas feldíszített, traktor vontatta

kocsik, a carruk. A carru nem teljesen helyi hagyomány, máshol is lát ilyet az ember, olyasmi ez mintha a debrece-ni Virágfesztivál virágautóit a berlini Love Parade kamionjaival mixelték volna. Üvölt a zene a hangszórókból, és a 4-5 méter magas tarka felépít-ményen fiatal emberek táncolnak, in-tegetnek, buliznak. Az alapanyag itt a ragasztott, színezett papírmasé. Persze ez megtévesztő lehet, mert korántsem könnyű kis hajtogatott kreálmányokról van szó. Vastagon átitatva ragasztóval és festékkel olyan kemények és szilár-dak, mintha gipszből öntötték volna ki az egészet. És jóllehet az emberábrázo-lást korántsem merném a görög-római szépségeszmény kései kiteljesedésének nevezni, de épp grandiozitásuk és tar-kaságuk miatt mégiscsak lenyűgözőek.

Teljesen érthető, hogy az alkotók meg akarják mérni magukat: kreativi-tásukat, szaktudásukat, esztétikai érzé-küket. Úgyhogy a magamféle jövevény-nek meglehetősen érthetetlen lefolyású versenyben egymás után érkeznek a fesztivál főterére a különböző kategó-riákba sorolt, tarka kocsik, hogy aztán szétnyílva, felemelkedve megmutassák a bennük rejlő koncepciót teljes egé-szében.

Elképesztő, ahogy egy kis traktor vontatta kocsira olyan felépítményeket és mechanikát építenek, amely, akár 10 méter magasba tud emelkedni, s mind-ez még hagyján, de a szerkezet tetején

egy körhinta pörög s azon még ülnek emberek is.

A vetélkedés az egész ünnepséget áthatja. Öt napon át minden délután karneváli formációs táncokat láthat az ember, amelyben a máltai iskolások és főiskolások mérik össze tánctudásukat. A jersey és neoprén anyagokból kom-ponált táncruhák, bár talán a ruha itt nem legmegfelelőbb kifejezés, inkább maszkról, felépítményről van szó, néha egész szürreális méreteket ölt. Az egyik kedvenc fellépő ruhám a London ne-vezetességei előtt tisztelgő kompozíció volt, amelybe beleépítették a Big Bent, egy emeletes busz elejét és a jellegze-tes vörös brit telefonfülkét is. S ebben nemcsak vonultak, de táncoltak is. Ko-moly teljesítmény!

Az igazi sztár persze a Máltai Só-lyom volt, amely egy régi történetre ve-zeti vissza eredetét. A Máltai Lovagok annak idején évente egy sólyommal fizettek a sziget bérleti díja gyanánt a spanyol királynak.

Annak ellenére, hogy a karnevált már öt évszázados múltra tekint vissza, az a legbájosabb benne, hogy teljesen élő hagyomány. A sok ezer ember az ut-cákon nem valami kényszeredett una-lommal vesz részt a forgatagban, ha-nem már 1-2 éves korától ebbe nő bele. Még a kocsiban ülő kisgyermekeket is kifestik az anyukák, ha mást nem egy hetyke kis cicabajuszt kerekítenek ne-kik. Figyelem a fellépőket, a ruhákat,

a zenéket s meglep, mennyire magabiz-tosan és gátlás nélkül adaptálnak, épí-tenek be bármilyen “nyersanyagot” az előadásba. Miközben ízig-vérig máltai a produkció, valahogy mégis multikulti hangulata is van az egésznek. De nem behódolnak vagy feloldódnak a világ-kultúrában, ez ugye a kisebb nemzetek állandó szorongásának tárgya, hanem mindvégig megőrzik máltai identitásu-kat. S ahogy észrevettem, beszélgető-társaim kifejezetten szeretnek máltaiak lenni.

Pedig Málta rengeteg hatás alatt állt történelme során. Olasz, a spanyol, az arab és az angol kultúra keveredik itt. A máltai nyelv arab eredetű, de mindenki beszél angolul. Az iskolában ezt a két nyelvet tanulják. Az angol a mindenna-pi kommunikációt szolgálja, a mívesen bonyolult máltai pedig a kulturális ha-gyományőrzést.

Kihagyhatatlan az alternatív feszti-vál a szomszédos Gozón.

Málta tulajdonképpen 3 sziget, a névadó mellett található a jóval kisebb és gyakorlatilag lakatlan Camino és a hagyományőrző, csendes, de autenti-kus Gozo. Ez utóbbi sziget nagyjából félórányi hajóútra van Máltától, s ter-mészetesen van saját karneválja.

Spontánabb és bizarrabb a főrendez-vénynél. S valószínűleg közelebb áll az egykori szabályozatlan festekhezhez. Az a bizonyos érzelmi szelep, amely-lyel a polgár ilyenkor kiengedi a gőzt

a fejéből itt nemcsak ereszt, de egye-nest sípol is. Halálfejes csontvázak, kedélyes vizihullák és barátságos kí-sértetek kavarognak itt a tömegben, míg pár elszánt fickó bele nem bicik-lizik a tömegbe. Egy a hasbafürészelt ember kedélyesen meglegyinti őket egy háromlábú székkel, majd hagyja őket menekülni. Kicsit odébb Pavarotti sé-tálgat “dábljú” Bush-al, majd csatla-kozik hozzájuk Hófehérke. Bár a törpék távolléte némi letagadhatatlan hiány-érzetet hagy bennem.

Azon gondolkodom, hogy a egykori lovagok, akik meglepően jól dokumen-táltan maguk is eléggé kicsapongó, mediterrán fűtöttségű életet éltek, alig-hanem alaposan beleborzonganának, ha a mai karnevál forgatagába csep-pennének. A vallásos révületet nem igazán találom, inkább a jókedvűen felszabadult buli hangulatát érzékelem mindenütt, a kocsikról a legfrissebb house-zene üvölt, a fiatalok, fiúk-lányok vegyesen mintha csak egy diszkóban beszélgetnének, s a tömeg véges végig hullámzik az utcákon. Szóval nem egy ájtatos körmenet.

S ekkor rádöbbennek, tényleg nem az: vagy fél tucat kajlán vihogó, egy-más vállát csapkodó spermium jön szembe velem a zsúfolt utcán és boldog szabadsággal pózol a kamerának...

Vanicsek Péter(Köszönet a Máltai Turisztikai Hivatalnak)

marsaxlokk – halászfalu

marsaxlokk – halászfalu

waterfront

waterfront

Valletta és a három Város

Valletta és a három Város

Valletta – háborús emlékmû

Valletta – háborús emlékmû

Valletta

Valletta

barakka kert

barakka kert

kék ablak – gozo

kék ablak – gozo