C ISZTERCI S ZENT I MRE P LÉBÁNIAszentimre.hu/wp-content/uploads/2018/11/lepcso-18-te...L ÉPCSÕ / 2018 / Te Deum 1 2018 Te Deum 187.szám C ISZTERCI S ZENT I MRE P LÉBÁNIA Pál

1L É P C S Õ / 2 0 1 8 / T e D e u m

20

18

Te

D

eu

m

18

7.

sz

ám

C I S Z T E R C I S Z E N T I M R E P L É B Á N I A

Pál apostol

e l sõ l eve l e

a kor intus iakhoz

13. 12

M A M É G C S A KT Ü K Ö R B E N ,

H O M Á L Y O S A NL Á T U N K ,

A K K O R M A J DS Z Í N R Õ L S Z Í N R E .

2 L É P C S Õ / 2 0 1 8 / T e D e u m

Az urivi és a scsucsjei hídfõknél bekövetkezettszovjet áttörést követõen 1943. január 16-án estea magyar 2. hadsereg VII. hadtestének parancs-

nokságán a hadtest két, a szovjetek által már csaknemteljesen bekerített hadosztálya számára a visszavonu-lás mielõbbi elrendelését várták. Amikor a felettes né-met parancsnokságtól – többször megismételt vissza-vonulási kérésre – a Führer „kitartani az utolsó embe-rig” parancsa megérkezett, Jány Gusztáv vezérezredes20 óra 10 perckor telefonon a következõ parancsotdiktálta Legeza János vezérõrnagynak, a VII. hadtestmegbízott parancsnokának: „A 19. és 23. könnyû had-

osztály jelenlegi állásaiban az utolsó emberig kitart. Egylépést hátrajönni nem szabad. A legkíméletlenebb rend-szabályokkal meg kell akadályozni, hogy egy ember isaz állását elhagyja. Ott csak meghalni lehet, hátranincs.” Az elképedt Legeza visszakérdezett, hogy jólértette-e a parancsot, mire Jány megismételte: „Azutolsó emberig és töltényig kitartani a Donon! Isten ve-led, János.”

A VII. hadtest Hadtörténelmi Levéltárban õrzött harctu-dósítása (2. hadsereg iratai, 27. doboz) a parancsnok-ság hivatalos, óráról órára rögzített intézkedéseit tar-talmazza. Azért is érdekes, hogy a „hivatalos” harctu-dósításba, amelyben általában csak a hadvezetésselkapcsolatos, száraz (érzelmektõl mentes) mondatokkerültek, Legeza mégis ezeket diktálta: „A hadsereg-parancsnokságtól kapott parancs és a kapott helyzetje-lentés nyomán a hadtestparancsnok helyzetmegítélése: ahadtest feladata világos, kitartani az utolsó emberig. Akérdés csak az, hogy kivel és hol.” A kétségbeesett tehe-tetlenséget tükrözõ sorok után természetesen ismét jó

katonához méltón záporoznak az intézkedések, a le-hetséges harcászati megoldások.

A visszavonulási parancs végül hajnalban, 2 óra 30 perc-kor érkezett meg, de a néhány óra késlekedés a kéthadosztály szinte teljes megsemmisülését jelentette.Az addigi harcok véres embervesztesége a parancs ha-tására, tragikusan értelmetlen módon újabb ezrekkelnövekedett. A katonákkal és munkaszolgálatosokkalegyütt még 1942 tavaszán a Donhoz kivonult összesen250 ezer fõs magyar 2. hadsereg állományából 1943.január 1. és április 6. között 42 ezer fõ esett el, mint-egy 28 ezer fõ sebesült meg, és 26 ezren estek hadi-fogságba. Bár a háborúk sajátja a felfoghatatlan fájda-lom, a magyar történelemben soha még ennyire értel-metlen, távolabbi összefüggéseit tekintve is nehezenindokolható, ilyen rövid idõ alatt bekövetkezett kato-nai veszteség nem történt. Tegyük hozzá azt is, hogy adoni tragédiát a magyar társadalmi közösségnek (az1944-ben érvényes propaganda, a világháborút követõszovjet megszállás ideológiai nyomása, valamint a mainapig ható, érzelmi alapú történelemszemlélet jelenlé-te miatt) nem volt alkalma kibeszélni, feldolgozni.

A katasztrófa Legeza János életében is töréspont:csontsoványan, fagyási sérülésekkel, keserû dühvel,

Kitartani az utolsó emberig

E G Y D A L M Á T T Á B O R N O K A D O N N Á L

m o z g ó l é p c s õ

A Legeza család 1938-

ban Békéscsabán. György

már egyenruhában:

ekkor elsõéves a pécsi

Zrínyi Miklós Honvéd

Reáliskolai Nevelõin-

tézetben (Ábrahám Béla

fényképész felvétele)

3L É P C S Õ / 2 0 1 8 / T e D e u m

lelkiismereti gyötrelmekkel érkezett haza. Nyíltan,tiszttársai elõtt, valamint egy Horthy Miklós kormány-zónál tett kihallgatása alkalmával is hangoztatta azország politikai és katonai vezetõinek felelõsségét arettenetes emberveszteség miatt. Ezért nyugdíjazták1943. március 1-jével „a békében és az elsõ (!) világ-háborúban teljesített szolgálata elismerése mellett”.

De ki is volt Legeza tábornok, hogyan is jutott a magyartörténelem e a szomorú pontjára? Tipikus, ugyanak-kor mégis izgalmasan egyedi élettörténetét, dalmáciaiszületésétõl kezdõdõen az elsõ és második világhábo-rúban történt frontszolgálatain keresztül az ötvenesévekbeli meghurcoltatásáig a Requiem egy tábornokértcímû könyv foglalja össze (Bajor Péter – Szabó Péter,Mikes Kiadó, 2008). E kötet közli a teljes irathagyaté-kát is, többek között a különleges katonai kordoku-mentumnak számító, Donnál írt személyes (nem anyilvánosságnak szánt) naplóját, amelyet 1942 szep-temberétõl a scsucsjei áttörés napjáig, 1943. január14-ig vezetett.

Legeza édesapja egy nyírségi görög katolikus papcsaládsokadik gyermekeként vetõdött az Adriai-tenger part-jára, ahol mint tengerész tisztviselõ horvát-olasz szár-mazású leányt vett feleségül. János második gyermek-ként, 1889. október 14-én született Sebenicoban (ma:Sibenik). A család nehéz anyagi körülményei miatt 11éves korában az ingyenes oktatást és a felemelkedésreményét nyújtó katonai alreáliskolába küldték Kis-martonba, majd Kõszegre. Ezután gyalogsági hadap-ródiskola következett Triesztben, majd a polgári érett-ségi vizsga megszerzésével jelentkezhetett a bécsújhe-lyi „közös” katonai akadémiára, ahol 1911- ben had-naggyá avatták. Az olasz anyanyelvû ifjú, a kiskorihorvátot, majd a katonaiskolákban használt németet

követõen csak negyedik nyelvként tanulta meg a ma-gyart: nemzetiségét a hivatalos okmányokban dalmát-ként jelölte meg. Magyarul élete végéig akcentussal,helyenként furcsa szóhasználattal beszélt. A Monar-chia katonatisztjeire jellemzõ módon számára is meg-határozó volt az avatási esküben megfogadott elköte-lezõdés, élete végéig irányadónak tekintette a tiszti ál-lás tekintélyének öregbítését, a napi politikától valómerev elzárkózást és a legális hatalom iránti feltétlenhûséget.

Legeza 1911-ben délszláv nyelvismerete miatt a 3. bosz-nia-hercegovinai gyalogezredhez került: Budapesten,majd a boszniai Tuzlában teljesített szolgálatot. Az el-sõ világháború kezdetén a Szerbia elleni, sikeresnekígért majd kudarcba fulladt hadmûveletek jelentettékszámára az elsõ katonai megmérettetést. 1915 tava-szán a keleti frontra vezényelték, a gorlicei áttörésrõlés Lemberg bevételérõl német nyelven írt levelezõla-pokat magyar rokonainak.

Ugyanezen év novemberében az olasz frontra érkezett,ahol másfél évig – félig-meddig sajátjai ellen – kellettharcolnia. A kegyetlen állóháborúban a Görz mellettiPadgórát is védte, ahol néhány méter elõrejutásért tíz-ezrével estek el katonák mindkét oldalon. 1917-ben alaibachi (ma Ljubljana), úgynevezett gyorstalpaló ve-zérkari iskola után, már századosként, délkeletre, aSzeret folyó mentére vezényelték. Öt frontszakaszonteljesített szolgálatot, helytállását kitüntetései jelzik.

m o z g ó l é p c s õ

Legeza a tábornoki kine-

vezés után (1940)

Gyermekei: György és Mária Az írás szerzõje Legeza

János vezérõrnagy egyik

unokája. 1965-ben szüle-

tett, tanár, mentálhigié-

nés szakember. 11 éves

koráig a Szent Tádé-ká-

polnához kötõdött, Tere-

besi Tibor atya keresztel-

te – ahogy jóval késõbb,

2000-ben legfiatalabb

gyermekét is –, mellette

lett ministráns. Idõsebb

testvérei révén a Szent

Imre-templomhoz és a

Gimnáziumhoz is megha-

tározó emlékek kötik. Ta-

nár, cégvezetõ, majd

2009 óta a Magyar Tehet-

ségsegítõ Szervezetek

Szövetségének vezetõje,

a Nemzeti Tehetség

Program civil oldalának

képviselõje. Szorosan kö-

tõdik a Szentimreváros-

hoz.

4 L É P C S Õ / 2 0 1 8 / T e D e u m

A Monarchia széthullásának idején, 1918 õszén a kato-natisztek sorsa is bizonytalanná vált. Legeza János, a„császár katonája” különféle civil munkákat vállalt,többször igyekezett elhagyni az országot, de feltartóz-tatták, osztrák, szerb, magyar és román hatóságok ad-ták egymásnak kézrõl kézre. 1919 õszén végül elfo-gadta, hogy továbbra is katona marad, vezérkari tiszt-ként a Honvédelmi Minisztérium hírszerzéssel, kémel-hárítással foglalkozó VI. csoportja 2. osztályának deb-

receni részlegéhez került, majd 1925-ben a budapestiközpontba helyezték. Hírszerzõ tevékenységének fõcélterülete a Balkán-félsziget volt. A Gömbös Gyulahonvédelmi minisztersége és miniszterelnöksége ide-jéhez köthetõ politikai tisztogatás, magyarítási szán-dékok miatt az „idegen” és a politikai állásfoglalásokatnem vállaló Legezának 1934-ben távoznia kellett a ve-zérkarból. A családról való gondoskodás szükségessé-ge, a vagyon hiánya viszont a katonaságnál tartotta,annak ellenére, hogy a vezérkarból történõ távozás ahonvédségi elithez tartozás elveszítését jelentette szá-mára is. A korábbi vezérkari alezredes tehát csapat-tiszti beosztást kapott Kõszegen, majd körülbelül más-fél évenként további áthelyezések következtek, Gyulá-ra, Békéscsabára, Várpalotára, végül ismét Budapest-re, ahol már vezérõrnagyként az 1. könnyû hadosztályparancsnoka lett.

Figyelemre méltó epizód Legeza János életében, hogy1942 márciusában, már háborús viszonyok között, aszabotázzsal vádolt Malért-pilóták nagy felháborodástkiváltó perében a vezérkari fõnök õt tette az alkalmikatonai bíróság elnökévé. A hazai repülõs szakma és adilettáns politikai tisztségviselõk mintegy két hétigtartó összecsapásában a tábornokra csak bábszerepvárt volna. A vádlottak között volt Bánhidi Antal le-gendás pilóta és repülõgép-tervezõ, akinek visszaem-lékezése szerint „a vád indulati sodrásának és némi hi-

m o z g ó l é p c s õ

Részlet a doni naplóból a

VII. hadtest átvétele után,

1943. január 5-7. A rajzok

a meglátogatott 19. és

23. hadosztályok helyze-

tét vázolják

Legeza és Jány a Donnál

5L É P C S Õ / 2 0 1 8 / T e D e u m

vatali elvárásnak is ellenálló Legeza mûködése nagy-mértékben hozzájárult ahhoz, hogy a pilótákat föl-mentették”. Bánhidi szerint büntetésszerû okai is vol-tak annak, hogy a pert követõen õt és Legezát front-szolgálatra küldték. De tény, hogy a második világhá-borús magyar szerepvállaláshoz elsõ világháborús ta-pasztalattal rendelkezõ törzstiszteket is kerestek. 1942szeptemberében így indult el Legeza János a már kintharcoló 2. hadseregbeli csapatokhoz.

Jány Gusztáv hadseregparancsnok Legezát a hadseregkiképzõtáborának parancsnokává tette, de az õsz fo-lyamán több héten keresztül helyettesítette a IV. had-test parancsnokát is. Jány számára Legeza egy olyantapasztalt, hozzá hasonló életutat bejárt szakembervolt, akire a legnehezebb helyzetben is számíthatott,ezért bízta rá 1943. január 2-án (tíz nappal a harcokkezdete elõtt!) a VII. hadtest parancsnokságát, amikora hadtestparancsnok Gyimessy Ernõ altábornagyegészségügyi szabadságra indult haza. Ez a hadtest amagyar hadsereg három hadteste közül délen, azolasz hadsereg csapatai mellett helyezkedett el. Lege-za János személyes naplójának utolsó lapjain, a had-test katasztrófájának kezdetén, január 14-én ezt írja:„A megpróbáltatás kezdetén vagyunk, könyörögtem ajóságos Istenhez, hogy a harcban erõsítsen és vezessenminket. (...) A Cramer-hadtestet észak felé dobják be. AVII. hadtest magára van hagyatva.” Az egyetlen ütõké-pes német páncélos egység feletti német irányítás vilá-gosan jelezte kiszolgáltatott helyzetüket. Az újabbvégzetes esemény akkor következett be, amikor aCramer-hadtest január 16-ára ígért ellentámadásaeredménytelenül zárult, és a VII. hadtest alakulatait abekerítés, megsemmisülés fenyegette. Ezen a naponJány és Legeza is elõrement a Marki-völgyben harco-ló, leginkább veszélyeztetett egységekhez. A Monar-chia régi katonatiszti példáit, virtusát követve õk is esélyt adtak a sorsnak, vállalták, hogy ha kell, akkor akatonáik között haljanak meg – de nem így történt…

A tragikus napokat érdemes egy Legeza által írt magán-levél alapján is felidéznünk, amelyet hazatérése után,1943. február 23-án rokonának szánt. A harcokra vo-natkozó részt idézzük: „Nálam – VII. hadtest – január14-én támadott az orosz. A támadásra fel voltunk ké-szülve, tehát nem lepett meg. Amíg csak gyalogsággaltámadott, a mi gyalogságunk keményen ellenállott. Mi-helyt a modernebb harckocsijaival indult meg – kellõ el-hárító eszközünk hiányában –, gyalogságom már nemvolt képes ellenállni. Az elsõ napon az egyik hadosztá-lyomnál sikerült neki áttörni. 15-ével reméltem, hogy anémetek által sok esetben hangoztatott ellentámadásmegindul. Ettõl az ellentámadástól mindenki sokat várt.A német hadvezetõség azonban e napon nem engedé-lyezte az ellentámadást: várt. Következménye, hogy azoroszok az immár keletkezett ûrbe továbbhatoltak, és a

szomszéd hadosztályok hátába igyekeztek. Csapataink enapon is keményen harcoltak. De az orosz csakis e na-pon tudott eredményeket elérni. 15-én este még remél-tem, hogy egy 16-ára megindítandó ellentámadássalmindent jóvátehetünk. A 16-án 6 órára tervbe vett el-lentámadás azonban csak 12 óra után indult meg. Azorosznak újból egy egész délelõtt állott rendelkezéséreeddigi eredményei kibõvítésére. – A magyar csapatok új-ból ráfizettek. – Amikor e napon az elsõ vonalbelieket ahelyszínen bíztattam, tudtam, hogy a visszavonulás el-kerülhetetlen. – A Führer azonban követelte a kitartástaz utolsó szál emberig. – Már elhatároztam volt, hogy ahadtest maradványaival körülzáratom magamat. 17-énreggel 2 óra 30 perckor kaptuk a visszavonulási paran-csot. Most, mint katona, tudhatod, hogy mit jelent állás-háborúból az ellenség nyomása alatt, 42 fokos hideg-ben, ló és motor nélkül, hómezõkön át visszavonulni.

Tehát nem a csata volt a döntõ, hanem az elkésett visz-szavonulás. A német hadvezetõség két hibát követett el.Az elsõ: hihetetlen nagy kiterjedéseket szabott mindenki-nek a gyenge létszámok ellenére. Tehát akárhol, akárki-nél lökött az orosz, a lökés eredményhez kellett, hogyvezessen. Nemcsak a gyér felállítás miatt, hanem az ab-ból adódott tartalékok hiánya miatt. Második hiba: eb-ben a gyér felállításban ragaszkodott a német a merevvédelemhez. Holott minden katona tudja, hogy minélgyengébb az ember, annál mozgékonyabbnak kell len-nie. Hitler túlbecsülte a saját erejét, és végzetesen téve-dett az orosz mozgóképességében és erejében.”

1945-ben sok százezer magyarral együtt Legeza (és csa-ládja) is Bajorországba ment. Az amerikai megszállóerõktõl kapott utasítás alapján – a szétszóródott éskallódó magyarok érdekében – irányító-szervezõ tevé-kenységet végzett. A feladatok szaporodásával létre-jött „Legeza-törzs” erõfeszítéseit Clay tábornok támo-gatta, aki Eisenhower vezérkari tisztjeként az ameri-

m o z g ó l é p c s õ

Legeza a Donnál 1942

õszén. A kép jobbszélén

Legeza segédtisztje,

Kismarjay Kiss Tibor

6 L É P C S Õ / 2 0 1 8 / T e D e u m

kaiak által megszállt német területek katonai közigaz-gatásának vezetõje volt. Legeza János 1945 júniusátólegész Bajorországra szóló mûködési engedélyt kapott,és elkezdett angolul tanulni… Késõbb az amerikaiakmarasztalása ellenére vállalta a hazaszállítást, hiszen„katona nem szökik, és bármilyen nemzetközi bíróságelõtt meg tudja állni a helyét” – így gondolkodott.

A Népbíróság, amely ebben az idõszakban a magyar vi-lágháborús szerepléshez képest aránytalanul sok éssúlyos ítéletet hozott, lényegében felmentette LegezaJánost, börtönbüntetésével az egy évnyi vizsgálati fog-ságot igyekeztek „realizálni”. Két rendkívüli szegény-ségben eltöltött esztendõt követõen 1950 nyarán azállamvédelmi hatóság emberei elhurcolták lakásából,családja ekkor látta utoljára. Egy hónapig a hírhedtAndrássy út 60. szám alatt tartották fogva, itt „készültel” a vallomása, majd a korszakra jellemzõ koncepciósperben ítélték el. A sablonos vád szerint „neveltetésé-nél, múltjánál és politikai beállítottságánál fogva a népidemokratikus államrend nyilvánvaló ellensége”.

Az ítéletrõl, amely tíz év börtönbüntetésrõl szólt, Legezafelesége és két gyermeke csak a teljes vagyonelkobzás(mellékbüntetés) végrehajtása alkalmával értesült, de

fogva tartása helyét ezután sem tudhatták meg. A kín-zásoktól és a börtönévektõl legyengült, 64 éves Lege-za a Gyûjtõfogházban – egy, az õröktõl kapott fizikaibüntetést követõ – szívinfarktusban hunyt el 1953.május 17-én. A kivégzett vagy börtönben meghalt fog-lyok szokásos helyére, az Új köztemetõ 301-es parcel-lájába temették. Feleségét és akkor már családos lá-

nyát, Máriát – a vagyonelkobzást követõen – vidékikényszerlakhely kijelölésével Budapest elhagyásárautasították. Lakásukat elvették, az „osztályidegen, re-akciós” családot a Heves megyei rendõrség 1964-igzaklatta.

Legeza Jánosnak napjainkban 6 unokája, 19 dédunokájaés 21 ükunokája él Magyarországon, Svájcban és Ka-nadában. Emlékét a budapesti Hadtörténeti Intézet ésMúzeum udvarán márványtábla is õrzi.

B a j o r P é t e r

f õ l é p c s õ

Legeza (középen)

tiszttársaival a Donnál

1942 õszén

7L É P C S Õ / 2 0 1 8 / T e D e u m

Anagycsalád szilárd erkölcsi hátterével, ka-maszkorának algériai emlékeivel, a francianyelv alapos ismeretével, orvosi diplomá-

val és a Nyolc Boldogság Közösség útravalójávalindult el az egykori Belga-Kongó vidékére, hogya Közösség itt mûködõ missziójának munkatársalegyen. Hit és gyógyítás – ez dr. Hardi Richárdszemész küldetése lassan két és fél évtizede, aki8 millió lélek egyetlen szemorvosa. Emberen tú-li feladat ez, szinte magányos küzdelem az ele-mekkel, a körülményekkel és az ismeretek hiá-nyával. Évente 16-18 000 vizsgálat, 2000 mûtét– nagyobb részben szürke hályog –, amelyértnéha több száz kilométer távolságról, gyalogo-san érkeznek a betegek, hogy a „fehér varázsló”keze alá kerülhessenek. Õ pedig kórházat épít,amely talán hasonlítani fog arra, amit mi annakazonosítunk, s bízik abban, hogy az általa kép-zett munkatársak egyszer folytatni fogják, amitõ elkezdett. Richárd testvér szavait, gondolataita Lépcsõ 2014. évi, a búcsúra megjelent számaõrzi, e lapokon pedig Hajdú D. András fotográ-fus fénnyel írt képei által láthatunk egy egészenmás világot. És gondjaink viszonylagosságával isszembenézhetünk. (csányi tamás)

Hardi doktor mindig csak az egyik szemet

operálja meg. Ez a szigorú protokoll a

helyzet tárgyilagos és fájdalmas tudomá-

sul vétele; így kétszer annyi páciens nyeri

vissza látását és a cselekvés esélyét –

legalább részben.

Szembõl szembe.

Nézni és látniV I S S Z A A J Ö V Õ B E

Cataracta. Vagyis szürke hályog. A betegek nagyobb része evvel a teherrel érkezik. A fejlett világban hozzávetõlegesen 15 perces rutinmûtét hiányában az itteni em-

berek életlehetõségei végzetesen beszûkülnek. Nemcsak az eszközök és a körülmények, hanem a hasznavehetetlenség társadalmi státusa sem kínál mást, mint

magányos és céltalan napok sokaságát. Életfogytiglan.

8 L É P C S Õ / 2 0 1 8 / T e D e u m

Napokon át gyalogolva

érkeznek. S várnak hete-

kig is, amíg a mûtõ ajtaja

megnyílik elõttük.„Számomra ez nagy ugrás volt az ismeret-

lenbe, ahol rengeteget tanultam az önzetlen-

ségrõl, az elhivatottságról és az emberségrõl.

Dr. Hardi Richárd személyében egy olyan em-

bert ismertem meg, amire nem is számítottam

az utazásom elõtt, megmutatta nekem,

hogy mit jelent a valódi misszió;

amikor egy ember az életét teszi rá egy jó

ügyre, kompromisszumok nélkül.”

Hajdú D. András fotográfus 1981-ben szüle-

tett Budapesten. Angol nyelvbõl és iroda-

lomból szerzett diplomát, fõ érdeklõdési te-

rülete a dokumentarista fotográfia, elsõsor-

ban a magyar és kelet-európai valóság

megörökítése. Sorozatai közül több éveken

átívelõ munka eredménye. Számos díjat

nyert rangos pályázatokon, többek között a

Pictures of the Year elsõ díját 2015-ben;

tizenkilencszeres Magyar Sajtófotó Pályá-

zat-díjas (háromszor nyerte el a nagydíjat

és kétszer a Munkácsi Márton díjat).

Valamint 2014-ben elsõként

a Hemzõ Károly-díjat.

A remény percei.

A teherautóban berendezett mûtõ

évente több alkalommal indul misszióba.

A kis csapat olyan falvakat keres fel

az õserdõben, ahonnan a kórház

elérhetetlen lenne.

Úttalan utakon, árkon-bokron át.

Amikor az öreg,

elgyengült híd leszakad,

de az angyalok vigyáznak.

f õ l é p c s õ

Újratanulni.

Színrõl-színre.

A kislány látóként született,

így lehetett esélye arra,

hogy idegpályái emlékez-

nek majd a látás folyamatá-

ra. Nagyanyja 80 km távol-

ságból vezette-hordozta a

kórházig. Esetében Hardi

doktor megtörte a szabályt,

és mindkét szemét meg-

operálta.

A gyengén vagy egyáltalán

nem látók, kísérõikkel.

A vizsgálat számukra ítélet

is. Ha valamelyik szemük

még operálható, akkor a

doktor kis cédulát ragaszt a

homlokukra; e kórlap lesz a

mûtét sorvezetõje.

Richárd testvér szobája alig

különbözik a kongói

világtól. Ami mégis más,

az a villanyfény, a kicsit bi-

zonytalan kapcsolódás a

világhálóhoz, a számítógép

jelenléte, valamint az er-

refelé olyannyira hiányzó

elkötelezettség.

1 1L É P C S Õ / 2 0 1 8 / T e D e u m

Pontosan emlékszem arra, amikor elõször szóba ke-rült, hogy külföldre utazzunk egy idõre. „Európarendben, de Amerika szóba sem jöhet” – mond-

tam. Valójában nem sok mindent tudtam az EgyesültÁllamokról, de úgy éreztem, az is elég volt, hogy nevágyjak oda. Idén nyáron lesz négy éve, hogy Boston-ban, Massachusetts államban élünk és az itt töltött idõalatt sok tapasztalattal lettünk gazdagabbak, megsze-rettem az ittenieket, és sokat tanultam tõlük. Ezt osz-tanám meg pár gondolatban.

A nagy bevásárlás

Elsõnek az itt szocializálódott amerikai lélek furcsa ket-tõsségérõl beszélnék. Külsõ szemlélõként sokáig nehézhova tenni a kedves, felszínes nyitottsággal párosulózárkózottságot. Otthon többeknek meséltem kedvenctörténetemet, mely azért igazán szemléletes, mert ak-koriban még nem szoktam hozzá az itteni viselkedés-mintákhoz, és nagyon hangsúlyosnak tûnt a különb-ség. Az egyik elsõ nagy bevásárláskor elfáradva és fe-szülten álltam sorba a pénztárnál az ikreimmel. Ter-mészetesen a kicsik már tûrõképességük határára ke-rültek a magam után vonszolt ikerbabakocsiban, aztpedig el sem tudtam képzelni, hogy miként jutok kimajd az autóhoz, és már elõre idegesített, hogy a jólismert módon fennakadást okozok majd. Az utánamkövetkezõk és az eladó nem szokták díjazni a „tele-ko-csis” vásárlást. Mikor sorra kerültem, kapkodva kezd-tem kipakolni, és már léptem is tovább, hogy mindenta lehetõ leggyorsabban zacskókba dobáljak. A hölgy apénztárnál kedvesen rám nézett, majd közölte: igazánnem szükséges ezt csinálnom, hiszen erre itt különszemélyzet áll rendelkezésre. Aztán kissé nevetve kije-lentette, biztos valahonnan Európából érkeztem, azokszoktak így kapkodni, idegeskedni vásárláskor. Mirefeleszméltem, már odarendeltek valakit segítségkép-pen, és egy másik kasszát nyitottak. Miközben kettenis sürgölõdni kezdtek mellettem, még felhívták a fi-gyelmemet, hogy nem az akciós eperbõl vásároltam,ha érdekel, valaki szívesen visszalép kicserélni, ésmellékesen köszönik, hogy ennyi pénzt költök el ná-

luk. Egyébként pedig le a kalappal, hogy ezt így, kétkisgyerekkel csinálom, õk el sem tudják képzelni,hogy miként vagyok erre képes. A történet végén asok elismerõ megjegyzéstõl megdicsõülve, királynõ-ként toltam ki az ikreket a boltból, egy kedves segítõ-vel az oldalamon, aki az autóig kísért. A hétköznapokapró részletei hasonló könnyedséggel zajlanak, ígypéldául a kis postakocsiján mindennap megjelenõ pos-tás készsége, de maga az egész utcai közlekedés is. Aziskolarendszerbe való bekerülés körüli tapasztalataink

még a fentiekhez kapcsolódnak, de már a tanárokonkeresztül egy másik itteni pozitívumot, a gyakorlatias-ságot is megtapasztaltuk. A bejáratott rutin ereje jóvalfelülmúlta várakozásainkat. A gyerekek lényegébenmagántanárokat kaptak maguk mellé angolból. Na-gyobbik fiam akkor ötéves volt, egy szót sem beszéltmég e nyelven, izgultam miatta. Kezdetben a nyakábaakasztott, rajzos kártyákkal tudta jelezni fõbb érzéseit,szándékait. A tanár néni megnyugtatott, hogy 3-4 hó-nap, és már rövid mondatokban fog beszélni. Ténylegígy történt.

Számoljunk tízig

Mielõtt belebonyolódnánk az elemzésbe, ez az egész vi-selkedésminta mindenekelõtt nagyon praktikus. Ilyenmódon simábban telnek a hétköznapok. Szeretek ígyélni; átlátható, kiszámítható reakciók, felesleges érzel-mi sallangoktól mentesen. És ez utóbbit továbbgon-dolva jobban érthetõ az írás elején említett kettõsségmásik oldala is, a zárkózottság. Mielõtt felbátorod-nánk azon, milyen beszédes kedvében van a velünkszemben álló, várjunk kicsit, számoljunk tízig. Ha pél-dául kiöntenénk a szívünket a nagy felindulásban, ne-tán panaszkodnánk egyet – inkább ne tegyük, ezugyanis falakba ütközik. Mintha nem szívesen menné-nek bele olyan társalgásba, amit két, egymást felszíne-sen ismerõ ember, negyedóra alatt nem lát át. Elõbb-utóbb meg lehet szokni, és pár emberrel úgyis meg-lesz a közös hullámhossz. Õszintén szólva nem isolyan nagy baj, fõleg, hogy mindez nem jár az empá-

t û z l é p c s õ

Megdicsõülve toltam ki az ikreket

A M E R I K A , A M I L Y E N N E K M I F E D E Z T Ü K F E L

Írásunk szerzõje ötgyer-

mekes édesanya, feleség

és háziorvos. A férjének,

Marosfõi Miklósnak fela-

jánlott orvos kutatói állás

okán négy évvel ezelõtt

költöztek a Szentimre-

városból Bostonba. Je-

lenleg legkisebb gyer-

mekeivel, az ikrekkel,

otthonról szervezi a

család életét, és biztosít

szilárd hátteret számukra.

1 2 L É P C S Õ / 2 0 1 8 / T e D e u m

tia hiányával. Sõt. Ha valahol tényszerûen feltárod aproblémádat, nagyon sok esetben azonnal konkrét lé-péseket tesznek. Kicsit ilyen érzésünk volt, amikor akezdeti idõszakban a tanárok közül többen családunkegészét is odaadó figyelemmel kísérték. Bár nem saj-nálkozhattunk nagyokat velük közösen a kezdeti ne-hézségekrõl, értették a helyzetet és segítettek. Progra-mokat szerveztek, vendégségbe hívtak az elsõ ünnepe-ken, nem éreztük magunkat elveszve és idegennek.

Színek és árnyalatok

És itt áttérnék a következõ szempontra, milyen idegen-ként Amerikában. A kulturális sokszínûség, bár azegész országra jellemzõ, Massachusetts állam – inno-vatív, tudományos központként – élen jár ebben. Eztazonnal éreztük, amikor az elsõ lakásunkba költöz-tünk; lényegében egy indiai közösség kellõs közepéntaláltuk magunkat. Egyrészt errefelé az orvosok, ma-tematikusok, informatikusok meghatározó része ázsiaiszármazású, tudatosan felépített karrier hozza õketide. A másik rész a dél-amerikai bevándorlók közössé-ge. Nyilván a földrajzi adottságok adta könnyebbmegközelíthetõség miatt is, többféle társadalmi réteg-hez tartozó ember próbál onnan szerencsét. Ami az it-teni, jelentõs magyar közösséget illeti, mi sem élünkelszigetelõdve a kultúránktól. Külön iskola és cserké-szet mûködik kéthetente, Boskola néven (bostoni isko-la). Ebben az országban – kis túlzással – egyszerûennem érezheti idegennek magát az ember. Ezt egészenideérkezésünk óta így éltük meg. Példaként, én sokáig

mentegetõztem az akcentusom miatt mások elõtt.Több ízben megnyugtattak azonban, nem értik, miértszabadkozom, és egyébként is tetszik nekik. Gondol-tam, ez már megint a szokásos felszínes kedvesség.Késõbb rájöttem, tényleg õszintén így gondolják. Egyitteni barátunk mesélte, hogy az iskolájukban annakidején európai akcentusokat próbáltak a tinédzserekutánozni, hiszen olyan jól hangzik, és így azt gondol-ják róluk, hogy külföldrõl jöttek. A gyerekeimnek azamerikai kiejtés természetesen nem okoz nehézséget,felnõttként azonban, bár sokat lehet csiszolni rajta,nem fog tökéletesen menni, de mint látjuk, nem is el-várás. A mindenfelõl érkezõ, sok szempontból erõsenválogatott emberi kavalkád erõs gazdasági húzóerõ,állandó versenyhelyzetet tart fenn, ami természetesennagyon elõnyös az Egyesült Államoknak. A világértsem szeretnék, ha valaki rosszul érezné magát, csakazért, mert máshonnan jött.

Célba dobni

A közösségi hatások után a személyes hajtóerõrõl is pársorban. Ebbõl nagyon sokat lehet tanulni. Az iskolaioktatási attitûd megreformálása miatt (nem is olyanrégen) bevezették a köztudatba a „growth mindsetversus fixed mindset” elméletet, ami az állandó meg-újulásra való képesség modellje. Érdemes erre különidõt szentelni és utánanézni. Amíg korábban már kisteljesítményért is nagyvonalú dicséretet, biztatást kap-tak a gyerekek, addig most ezt egy önelemzõ, (pro)ak-tív hozzáállás próbálja felváltani. Egy rövid történettel

t û z l é p c s õ

Lassan, de határozottan alapozzák meg a magabiztosságot

Leonard P. Zakim:

Bunker Hill Memorial

híd, Boston

1 3L É P C S Õ / 2 0 1 8 / T e D e u m

világítanám meg, mirõl van szó. Kiérkezésünk utánnem sokkal egy általános iskolai, családos akadályver-senyen vettünk részt. A célba dobásnál egyik gyerme-kem sorra mindent mellédobott, kissé zavarban érez-tük magunkat. Hogyan reagáltak a tanárok? A lehetõlegtermészetesebben, mosolyogva, sajnálkozás nélkülközölték: „Jó próbálkozás volt! – Nice try, Honey!”.Magyar szemmel egy ilyen helyzet – mint tudjuk –menthetetlen. Ez az önmagában is elgondolkoztatóhozzáállás (a szemünk láttára) átalakulóban van. Azelfogadást megõrzik, de pozitív kritikával, aktív vál-toztatásra ösztökélnek. Ennek megfelelõen most márinkább ez hangozna el: „Bátran próbálkoztál, gratulá-lok. Most nézzük meg, min kellene változtatni, hogylegközelebb jobban menjen. Tudok valamiben segítenineked?” Ebbe a rendszerbe nagyon jól illeszkedik aprojekt alapú tanítás, ahol a tanév során egyrésztújabb és újabb lehetõséget adnak a bizonyításra, más-részt kézzelfogható eredménnyel jár minden alkalom-mal. Így lassan, de határozottan alapozzák meg a ma-gabiztosságot, azt, hogy a fiatalok merjenek próbál-kozni. Ha már itt tartunk, a fentiekhez szorosan kap-csolódik az egyik tavalyi cél „How to make a differ-ence?” címmel. Az elsõre talán semmitmondó kifeje-zést itt gyakran használják. Akarj tenni valami fonto-sat a közösségért (elsõsorban), és merj változtatni!Feladatként fel kellett dolgozni egy példa értékû ame-rikai személy életrajzát. Mi Thomas Edisont választot-tuk. A címnek megfelelõen ki kellett domborítani, mi-lyen hatással volt a munkássága mindennapjainkra,emellett azonban még pár saját ötletet is be kellettmutatni: hogyan tudna – adott esetben a fiam – vala-mi maradandót létrehozni. Edison jó választásnaktûnt. A gyerekként örökmozgó, iskolából is eltanácsoltkésõbbi tudós egyik sokat idézett gondolata szerint:„Nincsenek kudarcok, csak valószínûleg még nem pró-bálkoztunk eleget, hogy sikerüljön.” Érdekes volt akezdeti nehézségek és kritikák ellenére fáradhatatlanEdison kitartását látni, ennek eredményeképpen maakár este is olvashatunk róla – találmányának hála –villanyfény mellett. Itt tehát a „kudarcokat” a fejlõdésvelejárójának tekintik a cél felé haladó úton, és bárközhelynek tûnik, nem olyan egyszerû ténylegesen ígygondolkodni. Elég, ha csak a saját életünket nézzük. Amai napig meglepõdöm azon, hogy az itteni iskolák-ban mennyire nem skatulyázzák be a gyerekeket, sema jó, sem a rossz teljesítményt követõen. A döntésmindenkinek a saját kezében van. Minden nap.

Közelrõl és távolról

Végül a pozitívumok furcsa ellenpontjaként pár szó azamerikaiak szabálykövetésérõl, amely sokszor az ért-hetetlen rigiditásig fokozódik. Nincsenek kivételezet-tek, nem lehet lerövidíteni, egyszerûsíteni az admi-

nisztratív utakat. Ez nemcsak a kiszámíthatóság és át-láthatóság miatt szükségszerû, hanem – ahogy ittenibarátunk fogalmazott – a személyes konfrontációt ke-rülõ amerikaiaknak valójában meg is éri. Elsõ és leg-emlékezetesebb ilyen történetünk természetesen azországba munkavállalóként való fogadtatásunkhoz kö-tõdik. Bár többen felkészítettek rá, a határõr merevsé-ge és szigorúsága valóban megdöbbentett, egészen ro-botszerûen, érzelemmentesnek tûnõen végezte mun-káját. Nemcsak hogy nem hatódott meg a karunkonfogott két alvó, akkor féléves kicsitõl, hanem még gya-núsabbak lettünk azzal, hogy ennyien jövünk. A sor-ban állva, a minket pár hétre kísérõ barátunkat ez idõalatt szem elõl tévesztettük. Semmilyen tájékoztatástnem voltak hajlandóak adni róla, csak a véletlennekköszönhetõ, hogy a poggyászfelvételre kijelölt helyenegy redõnyrésen át beláttunk a határõr irodájába. Mi-vel nem tudtuk, mire számíthatunk, természetesennem mertünk elmozdulni a kérdéses ablak mellõl, kitudja, mi történik ezután. Saját belsõ óránk éjjel ket-tõt ütött, a megrendelt taxi megérkezése is esedékeslett, és még egy apróság színezte a holtfáradt csapathelyzetét: csecsemõink összes felszerelése, köztük apelenkák, a barátunknál maradt. Szerencsére „csak”egy óra telt el így, miután közölték: a helyzet tisztázó-dott. Punktum. Hogy hangsúlyozzam, mennyire nemszemélyes mindez, vele egyidõben egy párizsi vendégjazz-zenésszel is hasonló történt, azzal megtetézve,hogy még a telefonját is elvették egy idõre, mert a fel-szólítás ellenére írt egy szöveges üzenetet.

Végül sikerült elérnünk méregdrága taxinkat, és a kocsi-ból még láttuk a minket kihallgatásszerûen kikérdezõ„officereket” a munkaidõ leteltével nevetgélve távoz-ni. Alig ismertem rájuk, távolról egészen emberinektûntek.

Számos hasonló helyzeten mentünk keresztül. Az admi-nisztratív teendõk csökkenésével azonban a fent rész-letezett pozitívumok kerültek elõtérbe, és egyre job-ban megértettük, hogy itt mi építjük a saját magunkútját, miénk a döntés, mit merünk meglépni. „Go forit!” – ahogy õk mondják. Próbáld meg! És ha nem sike-rül? Próbálkozz újra! Ilyen hatások alatt érlelõdöttbennünk az Egyesült Államokról kialakult kép, amileginkább egy gondosan összerakott szerkezet olajo-zott mûködésével szemléltethetõ. Nehéz megérteni,belelátni, „bekerülni”, de ha már az ember a folyamatrésze lesz, praktikus segítséget jelent egy kitûzött célfelé vezetõ úton. Különösen, ha az itt megtanult gon-dolkodásmódot a csodás magyar leleményességgeltudjuk kiegészíteni és felhasználni. Itt és otthon.

B a r a n y i E d i t

t û z l é p c s õ

Szél cibálja a fák levelét...

Nesztelenül mozdul a homály –

Az égen feltûnik a Nap,

gyémántszínûmosolyával beragyogja

a szívemet!

D E N C S I K L Á S Z L Ó

Vers mindenkinek

A Lépcsõ szeretettelköszönti ValterIlona régészt, a Stephanus-díj ezévi kitüntetettjét,közösségünk tagját,lapunk hûségesszerzõjét.

Köszöntés

Kamarás István OJD (77)

az MTA doktora a József

Attila Gimnáziumban

érettségizett, két évig

gyári munkás volt, az

ELTE-n elõbb magyar-

könyvtár, majd szocioló-

gia szakon végzett.

A Könyvtártudományi és

Módszertani Központ

Olvasáskutatási Osztályát

vezette, majd a Pécsi Tu-

dományegyetemen, vé-

gül pedig a Pannon

Egyetemen tanított. Mû-

vészet-és vallásszocioló-

giai kutatásai mellett

részt vett az emberisme-

ret (a késõbbi erkölcstan)

tantárgy kidolgozásában.

Több tucatnyi tudomá-

nyos könyv mellett hang-

játékokat, meséket, regé-

nyeket és utópiákat is írt.

Jelenleg az Evangélikus

Egyetem óraadó tanára

és az ökumenikus, civil

Sola Rádió munkatársa.

1 4 L É P C S Õ / 2 0 1 8 / T e D e u m

(1961: felébred a diktatúra) Máig vita tárgya a törté-nészek körében, hogy miért tûrte el az ötvenes évekdiktatúrája egészen 1961-ig az illegális vallási mozgal-makat. Az egyik, számomra legvalószínûbb feltevésszerint az 56-os forradalom után félreszoruló szélsõ-bal a „klerikális reakció erõsödõ aknamunkájával”próbálta Kádár Jánost rászorítani a „proletárdiktatúrafokozására”. Ne feledjük, Kádárnak egy olyan állam-

védelmi apparátust kellett mûködtetni, mely annakidején az õ fogát is kiverte. Ebben a sakkjátszmábankönnyû szívvel beáldozta a mozgalmi egyházat, és ez-zel megnyerte elsõ MSZMP-n belüli ütközetét, ezúttala hatalmát veszélyeztetõ pretoriánus gárda ellen.1961 februárjában a szentimrevárosi mozgalomból 22világi papot, 25 szerzetest és 38 világi személyt tartóz-tattak le, és közülük 76-ot ítéltek el. Azok közül, aki-ket szabadlábon nyilvánították terheltté, 120 fõ ellenkezdeményeztek állami felelõsségre vonást. A mozga-lomból Alszászi Károlyt, Aszalós Jánost, Barlay Sza-bolcsot, Éry Bélát, Éry Györgyöt, Gáldi Zoltánt, Gosz-tonyi Gézát, Hontvári Miklóst, Hopp Rozáliát, Kegle-vich Lászlót, Kölley Györgyöt, Mezei Bertalant, NobilisGábort, Rozványi Ivánt, Rozgonyi Györgyöt az állam-rend megdöntését célzó szervezkedés miatt 2-5 évreítélték el.

(Továbbképzés felsõ fokon) A perrõl és az elítéltekbörtönélményeirõl már sok mindent lehet olvasni énmost interjúimból másféléket idézek: „A börtön éle-tem szép szakasza; nagyon jó társaság gyûlt összeott.” „Két roppant erõteljes egyéniséggel, Halász Pi-usszal és Werner Alajossal kerültem egy cellába, akikengem mint vízmérnököt egyenrangú társuknak tekin-tettek, olyannyira, hogy nekem is prédikálnom kelletta börtönmisén.” „Jobb volt, mint a legtöményebb lel-kigyakorlat.” „A börtönélmények pozitív kicsengésenem a mi érdemünk, hanem kegyelem. A mai politikaiélet sok vezetõ személyiségét ismertem meg, példáulGöncz Árpádot is.” „Folytattuk, amit kinn elkezdtünk:apostolkodtunk”. Meg vagyok gyõzõdve arról, hogyazok számára válhatott a börtön egyetemmé, akikelõtte kijárták a szentimrevárosi mozgalom iskoláját.

(Alternatív életforma) Rozgonyi szerint a mozgalom„nyers céljának a hitoktatást gondoltuk. Nem az elit-nevelést, hanem a szinten tartást, átmentését annak,amit akkor papok és hitoktatók nem adhattak át. Acserkészet csak eszköz volt. (…) Nem egyszerû hitok-tatás, hanem életforma.” A csoportok hetente talál-koztak, váltogatva a helyeket, egyenként érkezve éstávozva. A fõ tevékenységként a hittant és a játékot

nevezném, kiegészítésül a beszélgetést, imát, filmvetí-tést, természetismeretet, vezetõképzést. Olykor pedigérdekes vendégeket fogadhattunk. A másik leggyako-ribb tevékenységként a kirándulást (nem egyszer bar-langászást) említeném, néhány csoportban egyéb is:kulturális program, lelkigyakorlat, ünnepek megülése.És minden évben – szinte hihetetlen! – százas nagy-ságrendû résztvevõvel a nagytábor.

Rozgonyi az egész társaságát bevitte a MAFC természet-járó szakosztályába, és innen kezdve egy idõre össze-kapcsolódott a szentimrevárosi mozgalom a hazai táj-futás történetével, hiszen csak a mozgalom vezetõi kö-zül többen7 a sportág élvonalához vagy (mint jóma-gam is) derékhadához tartoztak. Nem véletlen, hogyaz 1959-es Kilián György Emlékversenyen a rajthoz ál-lók – felborítva a forgatókönyvet – a DIVSZ-induló he-lyett a cserkészindulóra8 zendítettek rá.

(Csoportvezetõk) Sokan Dávid Lászlót tartották aRozgonyi-vonal második emberének, okkal, hiszenpéldául maga Rozgonyi is példaképének tekintette

Búvópatakok

F Ö L D A L A T T I M O Z G A L M I E G Y H Á Z A S Z E N T I M R E V Á R O S B A N / 2 . R É S Z

c s i g a l é p c s õ

Jegyzetek

7 Dávid László, Dékány

Csaba, Kamarás János,

Lantos Gábor, Lantos

Miklós, Szebeni Nándor

és mások.8 „Egy a jelszónk, a béke,

harcba boldog jövõért

megyünk” 9 Benedikty Róbert, Bla-

zovics Márta, Bezuk Zsolt,

Dávid László, Geszler

Ödön, Gosztonyi Géza,

Gyõri Csaba, Halter Zsu-

zsa, Hertelendy Miklós,

Jóföldi Tibor, Kamarás Já-

nos, Kiss Márta, Kornai

Tamás, Lantos Gábor,

Lantos Miklós, Lányi Ildi-

kó, Luka László, Mezey

Bertalan, Nobilis György,

Morelli Edit, Papanek Gá-

bor, Papanek Ernõ, Per-

govácz Erzsébet, Rátai

Csaba, Sándorffy György,

Simig András, Simig Gá-

bor, Szebeni Nándor,

Szentes Ervin, Szentkuti

Pál, Ütõ Tamás, Veres Gá-

bor, Vértesi Mária, Vojnits

Pál.

1 5L É P C S Õ / 2 0 1 8 / T e D e u m

végtelen kötelességtudása, alapossága és odaadásamiatt. Így tette a dolgát kisfiúk vezetõjeként, egyete-mistaként, tájfutóként, családapakánt, majd az ENSZvízügyi programvezetõjeként Kenyában és mindvégigelkötelezett keresztény értelmiségiként. Mivel szemé-lyi lapjára rákerült, hogy részt vett egy papi összees-küvésben, úgy érezte, neki tízszeresen kell teljesítenie.Bele is halt idejekorán.

A Rozgonyi-vonal 15-20 éves csoportvezetõi9 így marad-tak meg csoporttagjaik emlékezetében: „Kellemes atársaságban, vallási és szellemi fejlõdésünket nagy-mértékben segítette.” „Csodálatos ember volt, szüle-

tett szervezõ, irányító, vezetõ. Igaz, mély barátság ala-kult ki köztünk.” „Ügyes, vagány, korrekt gyerek.”„Egy kicsit merev, de emberileg nagyon rendes.” „Azéletre nevelt, nagyfokú természetességgel, életrevaló-sággal, természetes, egészséges, világias vallásosság-gal”.

Csoportvezetõik nagyon szerényen és nagyon önkritiku-san szóltak önmagukról. Az elsõ két vezetõgenerációimígyen: „Elõzményként három évig tanultam hittant.Végül azt csináltam, amit Dávid Lacitól ellestem.” „Be-csületbõl csináltam, Gyurka kedvéért.” „Eleinte Gyur-ka irányítását követtük, késõbb saját ötleteinket is be-vezettük.” „Nagyon jól éreztem magam ebben a sze-repben.” „Hét éven keresztül, érettségiig vittem õket.Hittant tanultunk, kirándultunk, sokat játszottunk, kitudja, mi mindenrõl meséltem nekik, még tánciskolátis szerveztem.” A következõ generációk csoportvezetõiekképpen: „Tudatosan ifivezetõnek neveltek, a vizsgátnagyon komolyan vették. Alapvetõ hittant tanítottam,már amennyire tudtam.”

A különbségek szembetûnõek, de a magyarázat nemkönnyû. Talán számolni lehet azzal, hogy az elsõkmég rendelkeztek cserkészélményekkel, valamint az-zal is, hogy karizmatikus vezetõk mellett lehettek cso-porttagok. Ugyanakkor az is tény, hogy a magukat si-kertelennek érzõk túl magasra (Dávid, Rozgonyi) he-lyezték a mércét, ugyanis róluk is kedvezõen nyilat-koznak csoporttagjaik. Belekerülhet az is a magyará-zatba, hogy a mozgalom elsõ „generációját” sokksze-rûen érintette a számukra hirtelen bekövetkezõ egy-házellenes fordulat, ezért különös elszántsággal töre-kedtek az értékek átmentésére. A második vezetõnem-

zedéket az 56-os események szellemi-lelki hatása ismotiválta, de õk maguk már marxista beállítottságúiskolában nevelkedtek.

A harmadik nemzedék pedig a Kádár-rendszerben növe-kedett, a kompromisszumok világában és egyházában,akik közül többeknek már a fedõszervezetként hasz-nált természetjárás jelentette az igazán maradandó él-ményt, de még tõlük is sokkal többet kaptak vezetett-jeik, mint amit a tespedésbe és formalizmusba süp-pedt úttörõ mozgalom kínált. Fontos megjegyezni,hogy a fõvonalon kívüli, önálló arculatú csoportokatkevésbé fenyegette a felhígulás veszélye, ugyanakkornem részesülhettek abban a kegyelmi erõtérben sem.

(folytatjuk)

K a m a r á s I s t v á n O J D

c s i g a l é p c s õ

Köszönet a visszatekin-

tést kezdeményezõ

Szentimrevárosi

Egyesületnek és a

Fortepan archívumnak

a korszakot megjelenítõ

képekért.

l é p c s õ

képe

k : F

orte

pan

/ Pex

els

1 6

Több mint harminc éve távozott az élõk sorából az író, s kérdés – az irodalomtörténet örök kérdé-se –, mi maradt/marad fenn életmûvébõl. Illés

Endre hat évtizeden át volt fontos szereplõje a magyarirodalmi életnek, az 1920-as évek közepétõl 1986-banbekövetkezett haláláig. Ismerhettük mint novellistát,

esszéírót, kritikust, mûfordítót és drámaírót. Szikár,igényesen szerkesztett prózája francia mestereit –Flaubert-t, Maupassant-t például – idézi. Esszéiben aNyugat nagyjairól és kortársairól készített portrét.Nem utolsósorban pedig mint könyvkiadót tartottukszámon. 1938-ban a Révai Kiadó irodalmi vezetõjevolt, az 1950-es államosítás után a mûszaki osztályrakerült, 1957-tõl pedig õ lett a Szépirodalmi Kiadóigazgatója. Nem sok ilyen történetet ismerünk. Nehézidõkben igyekezett a minõséget képviselni, nemegy-szer megalkuvással, engedményt téve a politika köve-teléseinek. Mondhatnánk, hódoltsági körülmények kö-zött. Nehéz megítélni, mikor tudott értéket menteni,mikor kellett cenzorként mûködnie. A SzépirodalmiKiadó vitathatatlanul magas színvonalat képviselt a70-es és a 80-as években. Ebben neki meghatározószerepe volt. Kitûnõ szakemberekbõl, írókból, iroda-lomtörténészekbõl gyûjtötte össze munkatársait. Külö-nös személyiség; jellegzetes nagypolgári allûrjei éle-sen különböztek a gulyáskommunizmus mindennapja-itól. Elegáns szürke öltönyben járt, hozzá szürke nyak-kendõt viselt. „Kiismerhetetlen jellem volt”, írta rólaGergely Ágnes, a kitûnõ költõ, egykori munkatársa.Mások páratlan munkabírására, tévedhetetlen irodal-mi ízlésére emlékeznek.

A kézikönyvek makacsul állítják, hogy Szepescsütörtök-helyen született 1902-ben. Ez volna a põre igazság.Ám õ úgy tartotta, hogy az igazi születést attól kellszámítani, amikor a fölnõttkor határát átlépte az em-ber. Vallomásában ezért így fogalmazott: „Szülõföldema Gellérthegy. Tizennyolc évesen, egyetemi éveimre ke-rültem ide. Itt eszméltem. Azóta a hegyen lakom. (…) A Felvidék Sienájából, a csupa-kõ városból, Lõcsérõl ke-rültem Budapestre. Falak, mindenfelõl falak fogságá-ban. A szabad lélegzetre vágytam. Itt a Gellérthegyen

lélegezhettem a legnagyobbat. (…) De szerelmes lettema Gellérthegybe utcaneveiért is. Lõcsét egy kiirtott tölgy-erdõre építették, a Gellérthegy villáit kiirtott szõlõkre(…) itt a hegyen az utcatáblák õrizték a múltat: Villá-nyi út, Ménesi út, Somlói út, Serleg utca, Bakator utca,mind egymás szomszédságában. (…) Évekig a Ménesi

úton laktam. A Gellérthegyrõl jártam a Nyugat szer-kesztõségébe, majd a különbözõ könyvkiadókba. (…)Novelláimba, darabjaimba beleírtam a hegyet.” Itt érteaz ostrom is, egy könnyû szerkezetû villában, és azu-tán onnan szintén a környéken költözött egy másik la-kásba. 1965-ben megjelent, íróportrékat tartalmazókötetének azt a címet adta: Gellérthegyi éjszakák. Ígyvallott errõl: „Éjszaka szeretek írni. Ez a könyv is éjsza-ka született, gellérthegyi éjszakák csöndjében, erõs fény-nyel megvilágított kéziratpapíron.”

Nyolcvanadik születésnapja alkalmából Bertha Bulcsukészített vele interjút: „Kopott gellérthegyi bérház leg-felsõ emeletén bukkanok lakására.” Ez alkalommal ishangsúlyozta az író, hogy mennyire fontos számára„szûkebb pátriája”. Így vallott róla: „Sohasem éltemPesten, csak Budán, s nem akárhol, mindig a Gellérthe-gyen, mert itt több a fa, a levegõ, a szél, magasabb azég, itt madarak fészkelnek, s ami a legfontosabb: itt ka-pom a legtöbb fényt.” Egészen pontosan a Mányoki út22. alatt. Ahol 2004-ben dombormûves emléktáblájáta XI. kerületi önkormányzat fölállította.

K i s s G y . C s a b a

Jelen írás a szerzõ „Szentimrevárosi Athenas” címmel indí-tott sorozatának része, amely kerületünk irodalomtörténe-ti múltjáról készít tartalmas pillanatfelvételeket.

Felelõs kiadó: Szkaliczki Csaba Örs O.Cist. plébános / Szerkesztette, tervezte és készítette Csányi Tamás [email protected]

Újbuda Önkormányzata és a Szent Imre Alapítvány támogatásával

h á t s ó l é p c s õ

Elegáns szürke öltönyben

I L L É S E N D R E , A G E L L É R T H E G Y S Z E R E L M E S E

Szent Imre Alapítvány

Cikkünk szerzõje

mûvelõdéstörténész,

a Varsói Egyetem tanára,

József Attila-díjas író,

20 önálló könyve látott

napvilágot. Az egykori

József Attila (most Szent

Imre) Gimnáziumban

érettségizett 1963-ban,

szûkebb hazája a Szent-

imreváros. Szenvedélye a

csavargás az Adriától a

Balti-tengerig.

Új könyve a Nap Kiadónál

tavasszal jelent meg,

Közép-európai

találkozásaim címmel.