JÖVÕKUTATÁS – INTERAKTÍVAN JÖVÕKUTATÁS – INTERAKTÍVAN Szerkesztette: Hideg Éva – Nováky Erzsébet Hideg–Nováky (szerk.) Hideg–Nováky (szerk.) Jövõkutatás – interaktívan A tanulmánykötet a Budapesti Corvinus Egyetem Jövõkutatás Tanszékén, a jövõ- kutatás nemzetközi hírû hazai elméleti és módszertani központjában folyó kutató- munka legújabb állomását reprezentálja. A kutatók a nemzetközi jövõkutatásban formálódó integrált jövõkutatás gondo- latköréhez kapcsolódva fejlesztik ki az in- teraktív foresight-felfogásukat, annak mód- szertani alapjait, valamint a módszerfejlesz- tési megoldásokat. Az elméleti-módszertani alapvetésüket interaktív foresight-készítési eljárássá is formálják a Közép-Magyarorszá- gi Régió KKV-inak a régió tudásgazdasága fejlesztésében betölthetõ szerepét vizsgálva. Az eljárás új elemei a jövõkutatók és a stakeholderek személyes és kutatási honla- pjain élõvé tett jövõformáló együttmûkö- dése köré szervezõdnek. A participáció és az IKT interaktív összekapcsolásának mi- kéntje és eredményei nemcsak a tanul- mánykötetben követhetõk nyomon, ha- nem a mindenki számára hozzáférhetõ http://futuresme.uni-corvinus.hu kutatási honlapon is. Az interaktív foresight gondo- lata és kivitelezése új szociális technológiát képvisel a jövõvel való foglalkozásban és a gyakorlatorientált jövõkutatás oktatásában.
This document is posted to help you gain knowledge. Please leave a comment to let me know what you think about it! Share it to your friends and learn new things together.
A tanulmánykötet a Budapesti CorvinusEgyetem Jövõkutatás Tanszékén, a jövõ-kutatás nemzetközi hírû hazai elméleti ésmódszertani központjában folyó kutató-munka legújabb állomását reprezentálja.A kutatók a nemzetközi jövõkutatásbanformálódó integrált jövõkutatás gondo-latköréhez kapcsolódva fejlesztik ki az in-teraktív foresight-felfogásukat, annak mód-szertani alapjait, valamint a módszerfejlesz-tési megoldásokat. Az elméleti-módszertanialapvetésüket interaktív foresight-készítésieljárássá is formálják a Közép-Magyarorszá-gi Régió KKV-inak a régió tudásgazdaságafejlesztésében betölthetõ szerepét vizsgálva.Az eljárás új elemei a jövõkutatók és astakeholderek személyes és kutatási honla-pjain élõvé tett jövõformáló együttmûkö-dése köré szervezõdnek. A participáció ésaz IKT interaktív összekapcsolásának mi-kéntje és eredményei nemcsak a tanul-mánykötetben követhetõk nyomon, ha-nem a mindenki számára hozzáférhetõhttp://futuresme.uni-corvinus.hu kutatásihonlapon is. Az interaktív foresight gondo-lata és kivitelezése új szociális technológiátképvisel a jövõvel való foglalkozásban és agyakorlatorientált jövõkutatás oktatásában.
2. A KMR KKV-inak formálódó jövője ........................................................ 202
3. További feladatok ...................................................................................... 205
Felhasznált irodalom ...................................................................................... 205
Előszó
A tanulmánykötet azokat a kutatási eredményeinket mutatja be, amelyek „A Közép-Magyarországi Régió tudásgazdasága jövőképének kialakítása interaktív foresighttal” címmel „A Budapesti Corvinus Egyetem kutatási, fejlesztési és inno-vációs teljesítményének növelése öt interdiszciplináris kiválósági központ létreho-zásával TÁMOP-4.2.1/B-09/KMR-2010-0005” c. projekt keretében születtek.
Az első négy tanulmány az interaktív foresight elméleti-módszertani hátterét adja meg, kapcsolva ezzel az interaktív foresightot az integrált jövőkutatás és a participatív jövőkutatás elméletéhez és módszertanához. Hangsúlyozza továbbá azt, hogy az interaktív foresight egyrészt erősen támaszkodik az infokommuni-kációs technológia nyújtotta környezetre, másrészt azt felhasználva széles teret nyújt az online módszerfejlesztéseknek.
A következő öt tanulmány azt a módszer- és eljárásfejlesztést mutatja be, amelyet a Közép-Magyarországi Régió interaktív foresightjának kidolgozása kapcsán végeztünk el. Fejlesztésünk a foresight-kutatási honlap kialakítására és működtetésére, valamint a foresight készítésében részt vevők közvetlen és on-line interakciójának összekapcsolására helyezte a hangsúlyt. Ezek a tanulmá- nyok informálnak a Közép-Magyarországi Régió gazdasági jövőképének formá-lódásáról is. Jóllehet, az itt feltárt és bemutatott jövőelgondolások inkább tekinthetők egy szélesebb stakeholderi kört vonzó és további jövőformáló mun-kákat megalapozó anyagnak, mint kész foresightnak. Úgy gondoljuk, hogy az e kutatás keretében elvégzett munkánk úttörő és hasznos volt, mert a foresight honlapunk tovább is működtethető, nyitott az újabb és népesebb stakeholderi tá-bor, valamint a régió gazdasági jövőjét formáló további témakörök befogadásá-ra. Kutatási honlapunkat ezért a kutatási időszakon túl is működtetni és fejlesz-teni kívánjuk mind az interaktív foresight eljárások továbbfejlesztése, mind pedig a Közép-Magyarországi Régió gazdasági jövőjét formáló gondolatok fel-színre hozása és folyamatos diskurzusa céljából.
Köszönetünket fejezzük ki a Budapest Corvinus Egyetem TÁMOP projekt-vezetésének, a kötet lektorainak, valamint mindazon kutatásunkban közreműkö-dő vállalkozóknak, szakértőknek és egyetemi hallgatóknak, akik munkájukkal és részvételükkel hozzájárultak kutatásunk megvalósításához és tanulmányköte-tünk megjelenéséhez.
A szerkesztők
Hideg Éva
Az interaktív jövőkutatás elmélete
és módszertana
1. A jövőkutatás művelésének változása
A jövőkutatás tudományának kialakulása és fejlődése kettős kötésben ment és
megy végbe. A jövőkutatás tudománya egyrészt reagál a változó társadalmi igé-
nyekre, másrészt válaszaiban meg akar felelni a tudományosság mindenkori kri-
tériumainak is. A jövőkutatás az új társadalmi igények érzékelésére történő rea-
gálás folyamatában jött létre az 1970-es években. Ebben a folyamatban fej-
lesztette ki a jövőkutatás a tudományosság kritériumaival is számoló tudomá-
nyos paradigmáját1. A jövőkutatás a pozitivista paradigmájával vált önálló tu-
dományterületté az 1970-es és az 1980-as években. A legösztönösebb emberi
igényre reagálva a jövő tudományos megalapozottságú előre tudását ígérte a va-
lószínű jövők előrejelzésével. Azt feltételezte, hogy a társadalomirányítás az ál-
tala előrejelzett jövőtartományban segíti elő és befolyásolja a jövő kialakulását.
A kapitalista és szocialista világrendszerek 1970-es évekre jellemző békés
egymás mellett élése és versenye arra sarkallta a jövőkutatás művelőit, hogy
minél értékmentesebben és egymással kapcsolatokat keresve fejlesszék ezt az új
tudományterületet. A társadalmi berendezkedéstől való viszonylagos függetle-
nedésre egyrészt a választott kutatási témák, másrészt a jövőkutatók körében je-
len lévő tolerancia nyújtott alapot. A tudomány és a technika, az egyes országok
gazdaságának jövőbeni fejlődése vagy a világ növekedési és fejlődési potenciál-
jának előrejelzése olyan kutatási témák voltak, amelyek minden társadalmi be-
rendezkedés és ideológia mellett egyaránt fontosak voltak a növekedést és a fej-
lődést középpontba állító közgondolkodás szerint. A jövőkutatók toleranciá-
1 A paradigma a tudományban egy-egy tudományterület művelésének sajátos módját jelenti. Kuhn meghatáro-
zása szerint „Ezeken olyan, általánosan elismert tudományos eredményeket értek, amelyek egy bizonyos idő-
szakban a tudományos kutatók egy közössége számára problémáik és problémamegoldásaik modelljeként
szolgálnak.” (Kuhn, 1984, 11. old.) A paradigma összetett és dinamikus fogalom, amely összetevőinek eltérő
jelentése alapján különböző formákat ölthet. A jövőkutatási paradigma jövő- és világfelfogásból, a kutató ku-
tatásban elfoglalt helyzetéből, a kutatás tárgyából, céljából és feladatából, valamint metodológiai elvekből, módszeralkalmazási szabályokból és a kutatási eredmények „jóságának” és hasznosíthatóságának összetevői-
ből áll (Hideg, 2010, 40-48. old.).
10 Hideg Éva
jának alapja az volt, hogy a tudomány értéksemleges, és a tudás a haladást szol-
gálja.
A jövőkutatás az 1980-as évekig tisztázta és rendszerbe foglalta elméleti és
tudományos alapvetését, metodológiáját és módszereinek eszköztárát. A tudo-
mány főáramlatához igazodva pozitivista választ adott a jövővel való foglalko-
zás mikéntjére. Azt a jövőt tekintette kutatása tárgyának, amely majd megvaló-
sul. A valóság megismeréséből, az azok révén feltárható fejlődéstendenciákból
következtetett a jövőre. A jövő bizonytalanságát is figyelembe véve valószínű-
ségi alapon határozta meg a jövő lehetőségtartományát. A pozitivista jövőkuta-
tás módszereit a valóságfeltáró tudományból merítette, de önálló módszerfej-
lesztést is megvalósított. Azt feltételezte, hogy előrejelzéseit a gyakorlat saját
céljainak formálására használja fel, és így az előrejelzések verifikálását azok
gyakorlati beválásához kapcsolta. A tudományos közelítésmód, módszertan és
eljárások fejlesztésének eredményeként különböző intézményi szinteken – bele-
értve azokba a nemzeti és a nemzetközi szervezeteket – rendszeres tevékeny-
séggé vált a tudományos alapú előrejelzések készítése.
A sikerek ellenére válságos évek következtek a jövőkutatásra az 1980-as és
az 1990-es években. Az 1970-es és az 1980-as években a pozitivista paradig-
mán alapuló előrejelzések nagyobbrészt nem váltak be, mert az előrejelzett,
többnyire következmény-jövők és változataik helyett nem várt fordulatok, új,
szokatlan jelenségek léptek fel. Gondolunk itt például az olajválságokra és a
nyomukban járó gazdasági visszaesésekre vagy a szocialista világrendszer ösz-
szeomlására.
A felgyorsult változások és az egyre nyilvánvalóbbá váló instabilitás éveiben
az előrejelzések előrelátó és döntésmegalapozó képességére a társadalmak kü-
lönféleképpen reagáltak. Erősödtek az előrejelzés-ellenes vélekedések, az előre-
jelzések feleslegessége is hangot kapott, miközben erős maradt az az igény,
hogy az előrejelzések, ha csak rövid távra is, de jelezzék előre a várható válto-
zásokat. Megfogalmazódtak olyan új kérdések is a gyakorlat oldaláról, amelyek
nem voltak megválaszolhatóak a pozitivista jövőkutatási paradigma gondolko-
dásmódja alapján. Néhány az akkor gyakori kérdésekből: Van-e döntési, válasz-
tási lehetőségünk egyáltalán, vagy csak sodródunk az eseményekkel? Befolyá-
solhatjuk-e a jövő alakulását? Kiknek, milyen szintű társadalmi intézményeknek
lehet szerepük, és ha van, akkor milyen szerepük lehet a jövő formálásában?
Ezekből a kritikákból és kérdésekből a jövőkutatók számára az derült ki,
hogy mind a laikusok, mind a döntéshozók mást várnak a jövőkutatástól, és a
jövőkutatás is mást tud nyújtani. Világossá vált, hogy a világ működési módja is
változott. Instabilitás, hirtelen változások zavarják meg az élet menetét, a dol-
Az interaktív jövőkutatás elmélete és módszertana 11
gok folyását. Mindezek a tényezők arra inspirálták a jövőkutatókat, hogy ön-
vizsgálatot tartsanak, ismételten átgondolják, hogy mivel foglalkoznak, és mi-
ként vizsgálják a jövőt, mire is vállalkoznak, amikor előrejelzéseket készítenek.
Az 1980-as és az 1990-es évek jövőkutatással és előrejelzésekkel kapcsolatos
szituációja, a jövőkutatók és az előrejelzések felhasználóinak a reakciói tipiku-
san jelzik azt a körülményt, amikor paradigmaválság van, és a válságból a ki-
vezető út a paradigmaváltáson keresztül vezet.
Az 1990-es években a jövőkutatás művelésére fokozottan vált jellemzővé az
önreflexió, az elméleti és módszertani tapasztalatok összegyűjtése, értékelése és
továbbfejlesztése. Az önvizsgálat és önértékelés szorosan kapcsolódott a jövő-
kutatás kialakulásának és megtett útjának áttekintéséhez, az előrejelzésekben
megtestesült jövőfelfogások és az előrejelzési eljárások osztályozásához, vala-
mint az előrejelzések hasznosítási lehetőségeinek ismételt számbavételéhez és
átértékeléséhez (Hideg, 1992). Azt is mondhatnánk, hogy ez minden tudomá-
nyos tevékenység normális feladata, ebben nincs semmi különös, a tudomány
így fejlődik. Ezekből az értékelő és továbbfejlesztő kutatásokból azonban ki-
emelhetők olyan kutatási irányok, amelyek a megváltozott körülményekre és a
jövőkutatást ért kritikákra is reflektáltak. Új megvilágításba helyezték a jövőku-
tatás célját, társadalmi szerepét, és új kutatási perspektívák felé terelték a jövő-
kutatás művelését. A jövőkutatást megújító kutatási perspektívák a jövő új fel-
fogásának keresése, a jelentől és a fejlődéstendenciáktól eltérő lehetséges
jövőértelmezések felé fordulás, valamint a társadalmi aktorok/stakeholderek jö-
vőformáló szerepének felismerése kapcsán jelentek meg.
Az 1990-es és az ezredfordulót követő években előtérbe kerültek az egyes
új kutatási perspektívák realizálását kimunkáló és megoldó előrejelzési projek-
tek, az elméleti, a módszertani és módszerfejlesztések. Az új kutatási perspek-
tívák közül azokból a kutatásokból alakultak ki az új paradigmák, amelyek
egyúttal reagálni tudtak a posztmodern korszakváltásra is (Hideg (szerk.),
1998). A posztmodern korszakváltás a globalizáció felerősödését, és azzal
együtt a lokalitás felértékelődését is magával hozta. Mindkettő együtt járt a tár-
sadalmi aktorok/stakeholderek cselekvési szabadságának megnövekedésével és
a jelen idejű jövők felértékelődésével. A posztmodern eszmeáramlatok hatást
gyakoroltak a tudomány társadalmi szerepének átértékelésére is, amely a tudo-
mány megváltozott körülmények közötti társadalmi hasznosságát és célszerűsé-
gét helyezte előtérbe.
Az új körülményekre és társadalmi igényekre a jövőkutatás azzal a felisme-
réssel reagált, hogy ha nem tudja előrejelezni a jövőt, akkor is tudja segíteni az
egyes társadalmi aktorok/stakeholderek önálló és csoportos jövőelgondolásokat
formáló tevékenységét oly módon, hogy a jelenben formálódó jövőket tanulmá-
12 Hideg Éva
nyozva a lehetőségekre és a veszélyekre hívja fel a figyelmet, és/vagy kutatási
eredményeivel hozzájárul az aktorok/stakeholderek és a társadalmi csoportok
jövőorientáltságának és jövőelgondolásainak fejlesztéséhez. Az új társadalmi
feladathoz az új tudományos módszertant és tudományművelési módot az evo-
lúciós és a kritikai jövőkutatási kutatási perspektíváknak sikerült megtalálniuk.
Az ezredforduló éveiben paradigmaváltás zajlott a jövőkutatásban, amely-
nek eredményeként két alternatív paradigma – az evolúciós és a kritikai para-
digma – alakult ki a jövőkutatásban (Hideg, 2010).
Az evolúciós jövőkutatás a jövő komplexitását, valamint egyszerre determi-
nált és indeterminált jellegét állítja paradigmája középpontjába. Az általános
evolúciós elméletet világfelfogásként és heurisztikaként használva a megfigyelő
és a cselekvő résztvevő egymással összekapcsolt nézőpontjából holisztikusan
vizsgálja kutatása tárgyát, aminek a humán tényező is részét képezi. Az önfejlő-
dő, a kialakuló társadalmi komplexitások mozgására az evolúció általánosított
fogalmát/metaforáját alkalmazva tanulmányozza különböző kontextusokban a
jövő új lehetőségtartományát. A jövő lehetőségtartományát ezért evolúciós min-
tázatokban rendezve adja meg. Szakít a pozitivista felfogással, mert a valószínű
jövő előrejelzését nem tartja lehetségesnek az instabiltás körülményei között.
Nézőpontjából következően a jövőről nem szerezhető előzetes ismeret. Minden
jövőre vonatkozó tudás csak reflexív lehet, amit csak részben lehet falszifikálni,
és újabb reflexió tárgyává kell tenni.
A kritikai jövőkutatás a jelenben létező jövőt, az emberi előrelátást, a fore-
sightot helyezi kutatása középpontjába. Abból indul ki, hogy ez az emberi ké-
pesség evolúciós adottság, ezért az minden embernél működik. Az ember teljes
mentális kapacitásával foglalkozik a jövővel, ezért jövőre irányuló gondolkodá-
sa nemcsak tisztán tudatos és racionális gondolatokban ölt testet, hanem érzel-
mekben, hitekben és hiedelmekben is. Az ember közösségben élő lény, ezért
képes nemcsak a saját jövőjével, hanem közösségeinek jövőjével is foglalkozni.
Ez az utóbbi témakör érdekli igazán a kritikai jövőkutatást, vagyis az, hogy mi-
ként alakulnak ki, alakíthatóak ki vagy át a közösségi szintű jövőelképzelések és
a közös jövőelgondolások.
A kritikai jövőkutatás a közösségi szintű jövőelképzelések transzformációs
ciklusába helyezi el a jövőkutatást. A jövőkutatásnak feladata egyrészt a közös-
ségi jövőelképzelések kritikája, másrészt olyan eljárások fejlesztése, amelyek
segítségével bekapcsolódhat a közösségi szintű jövőelképzelések alakításába.
E munkája során a kritikai jövőkutató nem előrejelzéseket készít, hanem fore-
sight eljárást szervez és segít. Eljárásait és az azok segítségével kialakuló jövő-
elképzeléseket akkor tekinti jónak és hasznosnak, ha azok transzparensek,
ellenőrizhetőek és megismételhetőek, azokat elfogadják a közösségek, más kö-
Az interaktív jövőkutatás elmélete és módszertana 13
zösségek is reflektálhatónak tartják, és azokra reflektálnak is, vagyis ha szaba-
don, folyamatosan, nyitottan és társadalmi tanulási folyamatként működik a jö-
vőről folyó társadalmi diskurzus. A kritikai jövőkutatásnak tehát van jelenben
létező tárgya – a jövőre vonatkozó emberi gondolatok –, amelyet a kritikai jö-
vőkutató résztvevő megfigyelőként oly módon vizsgál, hogy felhasználja és to-
vábbfejleszti az egyénnek és a társadalomnak a koncepciók és ideák formálásá-
ban létező és kialakult technikáit és eljárásait. A kutatás eredményeinek
falszifikálása szintén csak részleges lehet, mert a kritikai jövőkutatás az új tu-
dástermelésnek csak a kezdeti szakaszát fogja át, ugyanakkor az eredmények
reflektálhatóak, és további kritika tárgyává tehetőek.
A paradigmaváltás után kialakult evolúciós és kritikai paradigmák alternatív
és egymást elvileg kiegészítő paradigmák. Alternativitásuk abban van, hogy a
humán tényező jövőformáló szerepére adnak két egyaránt lehetséges és egymást
elvileg kiegészítő választ. Az evolúciós paradigma arra ad választ, hogy az em-
beri tényező milyen szerepet tölt be a komplex jövő alakulásában és a kulturá-
lis-társadalmi evolúció mintázatának formálásában. A kritikai paradigma arra
vállalkozik, hogy az emberek/társadalmi csoportok jövőgondolatainak fejlődését
elősegítse, mert a kultúra és a társadalom jövőjét a társadalom aktorai/stake-
holderei formálják. A két új paradigma logikailag egymást kiegészítő jellege
abban érhető tetten, hogy míg az evolúciós paradigma a lehetséges jövőkre, ad-
dig a kritikai paradigma az elfogadható/kívánatos jövők kialakítására koncent-
rál.
A jövőkutatás tudományának művelésével párhuzamosan megélénkült és el-
terjedtté vált a gyakorlatban az előrejelzések és foresightok készítésének tevé-
kenysége is. Ez a jövőkutatási praxis azonban csak lazán kapcsolódik a jövőku-
tatás tudományához (Hideg, 2007).
A jövőkutatásban jelenleg paradigmaverseny folyik. Ez a paradigmaverseny
újabb paradigmaváltás felé mutat, amelynek révén létrejöhet az integrált jövő-
kutatás (Hideg, 2010). Ez a tanulmány egyrészt bemutatja az integrált jövőkuta-
tás paradigmáinak formálódását az új társadalmi igények és a meglevő para-
digmakészlet felhasználásának és továbbfejlesztésének függvényében, másrészt
körvonalazza a jövőkutatás tudománya és a jövőkutatási praxis kölcsönös kap-
csolatának kiépülését is lehetővé tevő integrált jövőkutatás interaktív művelésé-
nek főbb ismérveit.
14 Hideg Éva
2. Az integrált jövőkutatás formálódása
2.1. A fenntarthatóság, a demokratikus részvétel és a folyamatosan
bővülő tudástermelés új társadalmi igényei
A XXI. század elejének jövőkutatással szembeni kihívása abban foglalható ösz-
sze, hogy a társadalmi gyakorlat is szembesül a jövő nagyfokú bizonytalan-
ságával, kockázataival, emberi-társadalmi alakíthatóságával és annak korlátai-
val. Az élet minden területén folyamatosan többféle – tudományos, tapasztalati
és tacit – tudást kell összekapcsolni, egymásba építeni, és új tudást létrehozni
ahhoz, hogy fennmaradjon és virágozzék egy-egy közösség és az emberiség,
valamint környezeteik is. Ebben a tudástermelési folyamatban kell a humán, a
közösségszervezési, a környezeti, a technikai és a gazdasági természetű felada-
tokat is együtt, egymással összekapcsoltan megoldani a fennmaradás és a fenn-
tarthatóság valós idejű megvalósítása érdekében. A XXI. század elején a társa-
dalmi kihívások három területen váltak különösen fontossá. Ezek a fenntartha-
tóság, a demokratikus részvétel és az új tudástermelés problémái.
Az ezredfordulót követő években egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a környe-
zeti problémák kezelését nem lehet tovább halogatni. A globális éghajlatválto-
zás bekövetkezésének lehetősége egyre növekszik (The IPCC Assessment
Report, 2007). A klímaváltozáson kívül a természeti környezet más összetevői
is egyre kedvezőtlenebbül alakulnak (Global Environmental Outlook, 2007).
A fenntarthatóságot és a fenntartható fejlődés útjára lépést mind globális, mind
helyi szinteken komolyan kell venni (Jackson, 2009). A környezetrombolás és
az éghajlatváltozás feltáró elemzései azt mutatják, hogy a kedvezőtlen változá-
sokban a humán hatások szerepe meghatározó. A fenntarthatóság érdekében a
társadalmak csak akkor tudnak tenni, ha megismerik azokat a hatásmechaniz-
musokat, amelyek a természeti változások és a társadalmak szükségletkielégítő
tevékenységei között működnek, és az emberi beavatkozásokat e hatásmecha-
nizmusokba helyezve tervezik meg. A fenntarthatósággal foglalkozás előtérbe
állítja a természet és a társadalom közötti interakciók vizsgálatát, valamint azok
előrelátását és tervezését.
A demokratikus részvétel a globális és a multikulturális társadalmak működ-
tetésében válik egyre fontosabbá. Az egyének és a társadalmi csoportok demok-
ratikus részvételének kiterjesztésével kerülhető el az, hogy a társadalmi konf-
liktusok háborúk és erőszakos összecsapások útján oldódjanak meg. A demok-
ratikus részvétel fejlesztése a politika, a gazdaság, a társadalom különböző
intézményei működésének korszerűsítésében fontos céllá vált (Pateman, 1970,
Heinelt and et al, 2002, Barber, 1984, Hippel, 2005, Bezold, 2008).
Az interaktív jövőkutatás elmélete és módszertana 15
A demokratikus részvétel alapja olyan interaktivitás2, amely az emberek, tár-
sadalmi csoportok között működik. Leydesdorff szerint ez az interaktivitás a
A tudásintegráció és az új tudás termelése tekintetében, figyelembe véve a
jövőkutatás elért fejlettségi szintjét és jellemzőit, a tudományos jövőkutatásnak
olyan új tudást kell előállítania, amellyel értelmezhető a világ, és benne az em-
beri kultúra és társadalom közötti kapcsolatrendszer az interaktivitások változó
hálózatában, és amely tudás felhasználható a humán interakciók formálásához.
Ehhez a jövőkutatásnak új elméleti-módszertani és gyakorlati tudást is kell ter-
melnie. Az új elméleti-módszertani tudást alapvetően az új tudományos tudások
integrálásával és saját tudományos tudástermeléssel állíthatja elő. Az új gyakor-
lati tudást a jövőkutatás az új elméleti-módszertani tudásának alkalmazásával,
valamint az új igényekre reagáló előrejelzés/foresight-készítési eljárások kifej-
lesztése során szerezheti meg. Ezenkívül a jövőkutatásnak az egyes, konkrét
gyakorlati előrejelzés/foresight-készítési folyamatokban új tudásokat kell ter-
melnie az előrejelzés/foresight-készítés tárgykörére vonatkozóan is. (Erre a kér-
déskörre még visszatérünk a 3.2. pontban.)
18 Hideg Éva
Az elméleti jövőkutatásnak jövőelméleti-módszertani ismereteket és koevo-
lúciós mintázatokra vonatkozó tudományos tudást és hipotéziseket kell termel-
nie. A gyakorlati jövőkutatásnak – az előrejelzés/foresight-készítés tudományá-
nak – viszont azt a tudástermelő folyamatot kell fejlesztenie és szerveznie, aho-
gyan a konkrét téridőben az előrejelzéseket/foresightokat kell készíteni.
Mindkettő sajátos tudást termel, ezért akkor lehet hatékony, ha önállósodik, és
ugyanakkor folyamatosan kapcsolatban is áll a másik új tudást termelő vonallal.
A jövőkutatás tudományán belüli átrendeződésnek ez a folyamata vezet el az in-
tegrált jövőkutatás3 kialakulásához, amely paradigmatikusan a jövőkutatási pa-
radigmák új szemléletmódhoz igazodó rekombináns továbbfejlesztésével érhető
el (Hideg, 2010).
2.3. Az integrált jövőkutatás tudományának paradigmái
Az integrált jövőkutatás tudománya két önállóan, de egymással szoros kölcsön-
hatásban fejlődő jövőkutatásból tevődik össze. Az egyik területét az elméleti, a
másikat a gyakorlati jövőkutatás képezi. Mindkét terület tudományos ismerete-
ket integrál és termel. Az integrált jövőkutatás elméleti jövőkutatása új para-
digmát fejleszt a jövőelmélet és módszertan tekintetében a koevolúciós mintáza-
tok feltárására és azok változására, valamint a társadalmi aktorok/stakeholderek
változó szerepére és szerepkörére koncentrálva. A gyakorlati jövőkutatás új pa-
radigmát fejleszt az integrált előrejelzési/foresight eljárások kialakítására a gya-
korlatban megoldandó feladatok számára. A gyakorlati jövőkutatás tudományos
tevékenysége arra irányul, hogy módszertanilag megoldja a különböző termé-
szetű jövőtudások integrálását.
A két terület a jövőkutatás tudományos művelésén belül munkamegosztást
valósít meg. Az elméleti jövőkutatás a jövőkutatás tudományát fejleszti, amely-
hez sokoldalúan tanulmányozza a gyakorlati jövőkutatás fejlesztéseit, és az azok
segítségével készített előrejelzéseket/foresightokat. A gyakorlati jövőkutatás
gyakorlati tudományos tevékenységében hasznosítja, kritikával illeti és tovább-
fejleszti az elméleti jövőkutatás eredményeit a konkrét téridőhöz és feladatok-
hoz illeszkedően.
A két önálló jövőkutatási területnek két különböző paradigmája kell, hogy
legyen. Az elméleti jövőkutatás egyrészt reflektál az új kihívásoknak arra a vo-
3 Az integrált jövőkutatást először R. Slaughter fogalmazta meg. Az ő felfogásában az integrált jövőkutatás a
kritikai jövőkutatás olyan továbbfejlesztése, amelyben a tudásintegráció a tudományos és a nem tudományos jövőgondolatok transzcendentálásával érhető el (Slaughter, 2008). Ezzel szemben az ebben a tanulmányban
kifejtésre kerülő integrált jövőkutatás az elméleti és a gyakorlati tudományos tudásvonal összekapcsolódását
jelenti (lásd részletesebben Hideg, 2010).
Az interaktív jövőkutatás elmélete és módszertana 19
natkozására, hogy a formálódó koevolúciós világfelfogáshoz hozzáigazítja saját
világ- és jövőfelfogását, másrészt a fenntarthatóság kialakításának globális-
társadalmi programjában is résztvevő akar lenni a koevolúciós/fenntartható jö-
vőfelfogások kialakításának folyamatára vonatkozó jövőkutatási ismeretek ki-
alakításával. Ennek érdekében a jövőkutatás tudományának jövőfelfogását,
szemléletmódját, módszertanát, vagyis paradigmáját is át kell alakítania, és új
jövőelméleti tudást kell termelnie. Ezt a feladatát saját koevolúciós paradigmá-
jának kifejlesztésével oldja meg, mert az elméleti tudás termelése valóságterü-
lethez igazodó.4
A gyakorlati jövőkutatás szintén reflektál az új kihívásokra, amennyiben
részt akar vállalni a fenntarthatóság elfogadható/kívánatos és megvalósítható
jövőinek kialakításában. E feladatának úgy tud megfelelni, ha az új jövőfelfo-
gáshoz és szemléletmódhoz különféle integrált előrejelzési/foresight eljárásokat
fejleszt. Ennek során továbbfejleszti a participativitást, valamint a tudományos,
a tapasztalati és a tacit jövőtudások lokális összekapcsolását és új egységbe fog-
lalását, vagy másképpen fogalmazva a szakmai, valamint a laikus jövőtudás és
elvárások összekapcsolásának és egymást kölcsönösen formáló folyamatait. Pa-
radigmája a sajátos feladatához igazodó és saját fejlesztésű participációs para-
digma.5
A koevolúciós világfelfogás követése változtatást igényel a jövőkutatás vi-
lág- és jövőfelfogásában. A jövő jelenidejűsítése és nyitottsága változatlan ma-
rad az integrált jövőkutatás paradigmáiban is, de annak tartalmában a humán
rendszer és a környezetét alkotó rendszerek közötti lehetséges, elfogadha-
tó/kívánatos/megvalósítható interakciók válnak fontossá. Ez a jövő a környezeti
rendszereire és önmagára reflektáló ember/társadalom humán világában folya-
matosan születő mentális és gondolati konstrukciók sokasága, amely humán in-
terakciók révén hat és formálja az ember/társadalom és a nem humán világok
koevolúciós folyamatait. Az elméleti jövőkutatás a koevolúciósan felfogott jö-
4 A koevolúció fogalmát a biológiai tudományok és az ökológiai kutatások használták először. A koevolúcióra
vagy az ahhoz hasonló kapcsolatrendszer feltételezésére más elnevezések is ismeretesek. Ilyenek a konnek- cionizmus, az összekapcsoltság vagy az interakcionizmus. Az elnevezések jelzik, hogy különböző kutatások,
tudományterületek is felfedezték maguknak ezt a jelenségegyüttest és az abból kialakított tudományos látás-
módot. A koevolúciós paradigma metaparadigmává is vált, ami jelzi, hogy már több tudományterületet is meghódított (Csányi, 1997, Pléh, 2007, Leydesdorff, 2007). 5 A participációs paradigma olyan társadalomtudományi metaparadigma, amely a gyakorlati célú társadalmi
tudástermelés folyamatának általános szabályait foglalja rendszerbe. Abból a feltevésből indul ki, hogy a tu-
dás mindig emberhez és személyhez kötött, a tudás gyarapítása önmagában is értékes, mert az ember kitelje-
sedését szolgálja. Minthogy a tudás mindig személyes, ezért mindenkinek részt kell vennie, egyenlő jogú
résztvevőként, a társadalmi tudástermelésben. A tudás termelése társadalmi és kulturális környezetbe ágyazott folyamat. Új tudás akkor jön létre, ha a résztvevők tudása gyarapodik, vagy átalakul, és ha továbbfejleszthető.
Ennek feltétele az egyenlő jogú részvételen kívül az, ha a tudástermelési folyamat legitim, transzparens, min-
denki számára átlátható és reflexív (Heron – Reason, 1997).
20 Hideg Éva
vőknek az értelmezését, tudományos alapjait és tanulmányozásuk módszertanát
fejleszti ki. A lehetséges és egyben elfogadható/kívánatos, valamint megvalósít-
ható humán jövőelgondolások viszont a gyakorlatban és a jövőformáló
aktorok/stakeholderek participatív részvételével alakítandók ki a különböző te-
rületeken, időben és helyeken folyó integrált előrejelzési/foresight tevékenysé-
gek során. A gyakorlati jövőkutatás a participációs paradigmája alapján fejleszti
ki a különböző integrált előrejelzési/foresight készítési tevékenységek módszer-
tanát és gyakorlatát.
Mindkét új paradigmában a jövőkutató és a jövőkutatók közössége résztvevő
megfigyelő. Ez a paradigma összetevő tartalmában sem változik. Hasonlóan
nem változik a jövőkutatás társadalmi szerepe és általános célja, vagyis az, hogy
az integrált jövőkutatás is segíti a társadalom jövőformáló gondolatainak kiala-
kulását és minőségük javítását.
A paradigmaösszetevők tartalmilag is módosulnak a tárgy, a cél, a feladat, a
metodológiai elvek és módszeralkalmazási szabályok, valamint az eredmények
„jósága” és hasznosíthatósága tekintetében. Az elméleti jövőkutatás tárgya an-
nak tanulmányozása, hogy a különböző természetű evolúciós rendszerek koevo-
lúciós mintázatai miként alakulnak ki és változnak, a mintázatokban és változá-
sukban miként változik az emberi tényező, a nem humán tényezők és a véletlen
szerepe. Célja az, hogy a humán és a nem humán világ együttes túlélési/tovább-
élési lehetőségeire vonatkozó reflexív tudásokat (értelmezéseket, feltételezése-
ket, feltételes elméleteket és módszertant) hozzon létre. Metodológiai elveire a
komplex dinamika és a holisztikus koevolúciós mintázatokban gondolkodás,
míg módszereire a koevolúciós modellezés és modellrendszerek építése, az
emergens rendszerek közötti lehetséges interakciók szimulációs eljárásainak ki-
fejlesztése a jellemző. Az elméleti eredmények „jóságának” kritériuma a falszi-
fikálás, a továbbfejleszthetőség, a társadalmi jövődiskurzusba helyezhetőség,
valamint hasznosíthatóság a gyakorlati jövőkutatásban és a konkrét integrált
előrejelzések/foresightok készítésében.
Minthogy az elméleti jövőkutatás is folyamatos tudásintegráló és új tudást
termelő tevékenység, ezért egyrészt karban kell tartania paradigmáját – a lehet-
séges jövők értelmezését, a koevolúciós mintázatokat, a koevolúciós metodoló-
giákat –, és újabb paradigmavariánsokat is kell majd konstruálnia. Másrészt ki
kell fejlesztenie az integrált jövőkutatás elméletét – az integrált jövőtant –, ami-
hez tanulmányoznia kell a jövőkutatás történetét és az előrejelzés/foresight-
készítés különböző gyakorlatait is. Harmadrészt folyamatos kapcsolatban és in-
terakcióban kell lennie a gyakorlati jövőkutatással az integrált előrejelzé-
sek/foresightok készítése módszereinek és folyamatának fejlesztésével. Ez az új
vagy hangsúlyossá váló szerep nem újabb paradigmaösszetevő, hanem csak a
Az interaktív jövőkutatás elmélete és módszertana 21
működési módot érinti még akkor is, ha ebből pótlólagos kutatási célok, felada-
tok, módszerfejlesztések következnek. (A koevolúciós paradigma lényegének
összefoglalását lásd az 1. táblázatban.)
1. táblázat: Az elméleti jövőkutatás koevolúciós paradigmája
Alkotóelemek Paradigmajellemzők
Jövő- és világfelfogás A jövő a környezetére és önmagára reflek-
táló ember/társadalom humán világában fo-
lyamatosan születő mentális és gondolati
konstrukciók sokasága, amely humán inter-
akciók révén hat/formálja önmaga és a nem
humán világok koevolúciós folyamatait is.
A jövőkutató – jövőkutatók
közössége – helyzete
Megfigyelő résztvevő
A jövőkutatás tárgya Különböző természetű evolúciós rendszerek
dinamikus folyamatainak lehetséges össze-
kapcsolódása a véletlen, a determinizmus/
inercia és a humán jövőkonstrukciók refle-
xív és önreflexív változékonyságának függ-
vényében
A jövőkutatás története és az előrejelzés/
foresightkészítés különböző gyakorlatai: a
jövőkutatás mint tudomány önmagára ref-
lektálása
A jövőkutatás célja és feladata A humán és a nem humán világ/valóság
együttes túlélési/továbbélési lehetőségeire
vonatkozó új reflexív tudások (értelmezé-
sek, feltételes elméletek és eljárások) előál-
lítása
A jövőkutatás mint tudomány önmagára
reflektálása: az integrált jövőtan kifejleszté-
se, lehetséges paradigmavariánsok kidolgo-
zása, a jövőkutatás tudásbázisának karban-
tartása és fejlesztése. Interakciós kapcsolat
a gyakorlati jövőkutatással
Metodológiai elvek Komplex dinamika, holisztikus koevolúciós
mintázatokban gondolkodás
22 Hideg Éva
Alkotóelemek Paradigmajellemzők
Módszeralkalmazási szabályok Különböző típusú emergens rendszerek
kapcsolatainak dinamikus modellezésével,
modellrendszer-építéssel, a lehetséges rend-
szerkölcsönhatások és -interakciók szimu-
lációjával új jövőtudások generálása
A jövőkutatási eredmények
„jósága” és hasznosíthatósága
Falszifikálás, valamint a társadalmi jövő-
diskurzus és a konkrét téridős jövőkonstruá-
lás folyamatába helyezhetőség, elméleti to-
vábbfejleszthetőség
Forrás: Saját készítés
A gyakorlati jövőkutatás tárgya ezzel szemben az, hogy felkutassa a jövő-
formáló humán aktorokat/stakeholdereket és a nem humán tényezőket a partici-
patív folyamatban megjelenítő aktorokat/ stakeholdereket, azokat összekapcsol-
ja, valamint azok között új jövőtudást generáljon a konkrét téridőben felmerülő
jövőkonstrukciós feladatok függvényében. A nem humán tényezőket a társa-
dalmi jövőtudás termelésének folyamatában is figyelembe kell venni, de nem-
csak úgy, ahogy a kritikai jövőkutatás teszi. A foresightban a humán aktorok/
stakeholderek háttértudásában vannak ezek a nem ellenőrzött és a foresight fo-
lyamatában nem fejlesztett ismeretek. Az integrált jövőkutatás gyakorlati jövő-
kutatásában ezek az ismeretek és tudások is szisztematikus fejlesztésre és fel-
használásra kerülnek, ezért kell a szóban forgó ismereteket aktoriálisan is
megjeleníteni, igazodva az integrált előrejelzés-/foresight-készítés aktoriális
környezetéhez. Ezzel az előrejelzések alapvetően nem a jövőkutatók előrejelzé-
sei/foresightjai lesznek, hanem a résztvevő aktorok/stakeholderek tudományosan
megalapozott jövőelképzelései.
A gyakorlati jövőkutatás célja az, hogy a részvétel különböző formáival
fenntartsa a kulturális-társadalmi és egyéni jövőkonstruáló ciklusokat a külön-
böző közösségi és egyéni szintű jövőkonstruálás egymással összekapcsolódó
folyamatában. Metodológiai elve ezért a különböző aktorok/stakeholderek rész-
vételén alapuló participatív jövőkonstrukciók kreatív tanulási folyamattá szerve-
zése. Módszeralkalmazásában a gyakorlati jövőkutatás a szubjektív, az egyéni
és a csoportos eljárásokat, valamint az infokommunikációs technológiákkal és
az Internettel segített eljárásokat alkalmazza, illetve fejleszti, de úgy, hogy
azoknak alárendelten felhasználja az objektív és a kvantitatív eljárásokat, a
modellszimulációkat is. Az eljárások és a módszerek az új vagy korszerűsített
jövőelgondolások participatív előállítását és ellenőrzését szolgálják.
Az interaktív jövőkutatás elmélete és módszertana 23
A gyakorlati jövőkutatás eredményei csak részben falszifikálhatóak, de el-
méletileg megalapozottaknak és transzparenseknek, megérthetőeknek és alkal-
mazhatóaknak kell lenniük a konkrét előrejelzések/foresightok készítésében, to-
vábbá a továbbfejleszthetőség és a további kutathatóság kritériumainak is meg
kell felelniük.
A gyakorlati jövőkutatás a participatív gondolkodási folyamat paradigmája
szerint épül fel, tehát a folyamat jellegén van a hangsúly paradigmatikailag is.
Ezen túlmenően e folyamatnak is folyamatosnak kell lenni, vagyis célja a tér-
időben konkrét jövőgondolatok karbantartása, továbbfejlesztése, valamint a fo-
lyamatszervezés módszertanának – az integrált előrejelzések/foresightok készí-
tésének – fejlesztése. Ezen túlmenően a gyakorlati jövőkutatásnak is kell
kapcsolódnia az elméleti jövőkutatáshoz mind a kifejlesztett új jövőelképzelé-
sek révén, mind módszertani vonatkozásokban. (A participációs paradigma lé-
nyegének összefoglalását lásd a 2. táblázatban.)
2. táblázat: A gyakorlati jövőkutatás participációs paradigmája
Alkotóelemek Paradigmajellemzők
Jövő- és világfelfogás A jövő a humán világ konkrét téridejében
születő gondolati konstrukciók és rekonst-
rukciók folyamata
A jövőkutató – jövőkutatók
közössége – helyzete
Résztvevő megfigyelő
A jövőkutatás tárgya A különböző aktorok/stakeholderek és tu-
dások – közöttük a nem humán rendszerek
és a tudományos tudás képviseletének –
megtalálása, azok összekapcsolása a konk-
rét téridőben felmerülő jövőkonstrukciós
feladatok függvényében
A jövőkutatás célja és feladata A kulturális-társadalmi-egyéni jövőkonst-
ruáló ciklusok fenntartása, a különböző kö-
zösségi és egyéni szintű jövőkonstruálás
egymással összekapcsolódó folyamatában
Metodológiai elvek Különböző aktorok/stakeholderek részvéte-
lén alapuló participatív jövőkonstrukciók
kreatív tanulási folyamattá szervezése
24 Hideg Éva
Alkotóelemek Paradigmajellemzők
Módszeralkalmazási szabályok Szubjektív, egyéni és csoportos, valamint
internettel segített eljárások a különféle tu-
dások összekapcsolására és új jövőtudások
előállítására, objektív és kvantitatív mód-
szerek és eljárások használata is az új tudás
participatív előállításának alárendelten
A jövőkutatási eredmények
„jósága” és hasznosíthatósága
Részleges falszifikálhatóság, transzparen-
cia, megérthetőség, elfogadhatóság, eluta-
síthatóság, az életvilág más humán akciói-
ban felhasználásra kerülés, továbbfejleszt-
hetőség, az elméleti jövőkutatás számára
felhasználhatóság és tanulmányozhatóság
Forrás: Saját készítés
3. Az integrált jövőkutatás interaktív művelése
3.1. Az integrált jövőkutatással megoldható feladatok
Az integrált jövőkutatás két új paradigmája együttesen teszi lehetővé az egyes
időkategóriákkal történő teljes körű foglalkozást. A jövőkutatás pozitivista pa-
radigmája mind a múltat, mind a jelent és a jövőt a maga valós idejében értel-
mezi. Ily módon a jövőt a jövőben elkövetkező időnek tekinti és kezeli, és ezért
fontos számára a múlt és a jelen után és az abból majd kialakuló és bekövetkező
jövő valószínű tartományának az előrejelzése. A paradigmaváltás után létrejött
evolúciós és kritikai paradigma a múltat és a jövőt, pontosabban az azokból ki-
bontható lehetséges jövőket a jelenbe helyezve arra a kérdésre keresi a választ,
hogy a jelenben mit és hogyan tudunk, és miként vélekedünk a jövőbeli lehető-
ségeinkről, valamint a különböző aktorok/stakeholderek miként akarják formál-
ni a jövőjüket a jelenben. Ezzel a jövőfelfogással a jövő jelenben létezését és
nyitottságát, valamint annak alakulhatóságát és alakíthatóságát állította vizsgá-
lata középpontjába.
Az integrált jövőkutatás az időfelfogás tekintetében összetett felfogást képvi-
sel. Tud a múlt, a jelen és a jövő egymás után következéséről, de a mindenkori
aktuális jelenben folyó jövőkutatásban a múlt, a jelen és a jövő jelenidejűségét
tekinti meghatározónak, mert csak az aktuális jelenben képes az emberi elme a
különböző idődimenziók kapcsolatának megértésére és vizsgálatára. Ugyanak-
Az interaktív jövőkutatás elmélete és módszertana 25
kor ezt a jelenidejűsített kutatást sem tekinti függetlennek az idő valóságos fo-
lyásától. A múlt és a jelen történéseiből, azok észleléséből, valamint az arra vo-
natkozó ismeretekből merít az integrált jövőkutatásban gondolkodó jövőkutató
kutatása során, és alakítja ki jövőfelfogását és szemléletmódját. Továbbá olyan
gyakorlati jövőfeltáró és -formáló eljárásokat fejleszt, amelyek segítségével és
az aktorok/stakeholderek közreműködésével kifejleszthetők az elfogadha-
tó/kívánatos és a megvalósítható jövők azzal a céllal, hogy ezek a jelenben for-
málható/formálódó jövők majd hatni is fognak a jövőben formálódó és formál-
ható jövőkre. Az időkategóriák és az integrált jövőkutatás viszonyát az 1. ábra
szemlélteti.
Az integrált jövőkutatás nemcsak azokat a feladatokat tudja megoldani, ame-
lyeket a pozitivista, az evolúciós és a kritikai jövőkutatás tud, hanem még a
megvalósuló/megvalósítható és a formálható/formálandó jövők tartományát is
tudja kezelni. Ezen túlmenően a különböző feladatokat egymás dinamikus köl-
csönhatásaiban képes elvégezni koevolúciós és participációs paradigmái segít-
ségével. Az integrált jövőkutatás a feladatok oldaláról is képes integrálni és
egyben továbbfejleszteni a jövőkutatás korábbi művelésének formáit.
3.2. Az elméleti és a gyakorlati jövőkutatás, valamint
a jövőkutatási praxis kapcsolata
A 3.1. pontban láttuk, hogy új paradigmafejlesztéssel akkor lehet integrálni a
jövőkutatás tudományát, ha az egymást kiegészítő és egymással összekapcso-
landó új jövőtudást termelő vonalak mentén fejlesztjük ki az új paradigmákat.
A tudástermelés szempontjából az elméleti és a gyakorlati jövőkutatás által ter-
melt tudományos tudást az alábbiak jellemzik. (Lásd az 1. ábrát.)
26 Hideg Éva
1. ábra: Az időkategóriák és az integrált jövőkutatással megoldható feladatok viszonya
Forrás: Saját készítés Hideg, 2010. 187. old. ábráját felhasználva
Az elméleti jövőkutatás jövőelméleti-módszertani ismereteket és a koevo-
lúciós mintázatokra és változásukra, a társadalmi jövőformáló gondolatok és te-
vékenységek általi változtathatóságukra vonatkozó tudományos tudásokat és
hipotéziseket termel. A gyakorlati jövőkutatás viszont arra a tudástermelő fo-
lyamatra vonatkozó tudásokat termeli, ahogyan a konkrét téridőben az előrejel-
zések/foresightok készülnek, illetve kell azokat készíteni. Mindkettő olyan tu-
dományos tudást termel, amelynek sajátossága a reflexivitás. A reflexivitás a
megismerési folyamatnak az új társadalmi szükségletekre reagálással összekap-
csolt megvalósítása.
Az időkategóriák teljes
körű jelenidejűsítése:
az integrált jövő
Jövő a jelenben:
– múlt és jövő a jelenben
– a jelenbeni jövő múltja és jelene a jelenben
– a formálható/formálandó jövő jövőjének jelene
III. Megvalósítható jövők jelene;
a formálható/formálandó
jövők jövője a jelenben
Feladatok:
I. Múlt, jelen és a potenciálisan
lehetséges jövők a jelenben
II. Múlt, jelen és az
aktorcsoportok elfogadható/
kívánatos jövője a jelenben
múlt jelen a formálódó és a formálandó jövők a jövőben
Az interaktív jövőkutatás elmélete és módszertana 27
Az elméleti és a gyakorlati jövőkutatási tudások termelésének különválasztá-
sát még az alábbiak is indokolttá teszik. Nem emelkedhet minden egyes gyakor-
latban elvégzett jövőkutatási tevékenység a jövőkutatási elmélet és módszertan
rangjára, mert akkor eltűnik a jövőkutatás mint tudomány. Ilyen körülmények
között ugyanis nem lenne mód a létrehozott tudományos eredmények tesztelésé-
re, összehasonlító vizsgálatokra, reflektálására és önreflektálására. De minden
elméleti-módszertani kutatási eredmény sem válhat közvetlenül gyakorlati meg-
oldássá, mert akkor a téridőben konkrét gyakorlat egyedi vonásai számolódná-
nak fel. Az elméleti-módszertani jövőkutatók nem tudnak minden egyes gyakor-
lati jövőkutatási tevékenységben részt venni, mert kevesen vannak, másrészt a
gyakorlati jövőkutatás művelésének, az előrejelzések, foresightok készítésének
is vannak speciális ismeretei. Útmutatókat írhatnak az elméleti szakemberek, de
semmi garancia nincs arra, hogy azok figyelembevételével folynak majd az
egyes konkrét gyakorlati jövőkutatási tevékenységek. A gyakorlattal való szoros
kapcsolatra viszont szüksége van az elméleti-módszertani kérdésekkel foglalko-
zó jövőkutatásnak is, mert a konkrét előrejelzések készítésének ismerete nélkül
nem tud önreflexív lenni. A jövőkutatásban folyó elméleti-módszertani és gya-
korlati fejlesztési tevékenységek egyaránt új tudást termelőek, de azok külön-
böznek az új ismeretek létrejötte, érvényessége és hatóköre szerint. Ugyanakkor
a jövőkutatásnak paradigmatikusan is biztosítania kell tudástermelésének foly-
tonosságát, valamint elméleti-módszertani és az előrejelzés-/foresight-készítő
tudásának egymást fejlesztő kapcsolatát.
A jövőkutatás tudományán belüli, differenciálódáson alapuló integrálódás-
nak együtt kell járnia a jövőkutatási praxis társadalmi gyakorlatban megvalósuló
folyamatos és markáns jelenlétével is. A jövőkutatás praxisa azt a feltevést jele-
níti meg, hogy ha a jövőkutatás tudománya elméleti-módszertani és előrejelzés-
/foresight-készítési ismereteket egyaránt képes termelni, akkor szakmásodhat a
tudományos alapú előrejelzések/foresightok készítése. A jövőkutatás tudomá-
nyát művelőkön kívül vannak olyan jövőkutatók, akik majd szakmaként foglal-
koznak előrejelzések/foresightok készítésével. A feltételezés nem irreális, hiszen
máris oly mértékben elterjedt tevékenységgé vált a jövővel foglalkozás a legkü-
lönbözőbb intézményeknél, hogy a tanácsadó, segítő jövőkutatási tevékenység
önálló vállalkozássá, a foresight menedzser pedig önálló munkakörré, munkahe-
lyi beosztássá is vált a világ sok országában. Ha a jövőkutatás tudománya az in-
tegrált jövőkutatás felé fejlődik, akkor ez az integrált jövőkutatás megújító ha-
tást tud kifejteni a gyakorlatban széles körben folyó előrejelzési/foresight-
készítési tevékenységekre. Az integrált jövőkutatás tudományának művelése
során válnak felkészültté az oktatók, és jön létre az a korszerű tudásbázis és
szakmai követelményrendszer, amelyekkel elméletileg megalapozott és gyakor-
Az interaktív foresight participatív jellege és eljárásai 39
ködhet az interaktivitás. Az interaktivitás működése pedig serkentheti a partici-
pativitás erősségét és hatékonyságát.
A kapcsolat megvalósulásában kritikus jelentősége van annak, hogy
– miként gondolkodnak a jövőkutatók arról, hogy a jövő formálásában nem-
csak szakértők, hanem nem szakértők és stakeholderek is részt vesznek,
– miként gondolkodnak és viselkednek azok a nem szakértők és stakehol-
derek, akik az interaktív jövőkutatásban mint „gyakorló” jövőformálók
részt vesznek, akik jövőcentrikus tanulási folyamaton mennek keresztül,
– vajon léteznek-e olyan módszerek/eljárások, amelyek alkalmazása során
érvényesülhetnek az interaktív foresight meghatározó tulajdonságai. Ta-
pasztalataink azt mutatják, hogy a participatív jövőkutatási eljárások meg-
felelnek annak a követelménynek, hogy kifejezzék a jövőhöz való vi-
szonyt, realizálják a reflexivitásra és a visszacsatolásra alapozott partici-
patív szemléletet, és erősítsék az interaktivitást. Ez utóbbit azonban min-
den participatív jövőkutatási módszer esetében külön meg kell vizsgálni.
A továbbiakban ezeket a kérdésköröket vizsgálom úgy, hogy a „klasszikus”
participatív jövőkutatástól jutok el az interaktív jellemzőket is magában foglaló,
interaktív foresight értelmezéséig. A participatív jövőkutatásnak természetesen
tovább kell lépnie ahhoz, hogy a gyakorlati igényeket kielégítő interaktív jövő-
kutatássá fejlődjön.
2. A participativitástól az interaktivitásig
2.1. A participatív jelleg megjelenése a jövőkutatásban
Az 1960-as években létrejött és viszonylag gyorsan terjedő, ún. klasszikus, po-
zitivista jövőkutatást a szűk szakmaiság jellemezte. A jövő nagy kérdésköreivel
különböző tudományterületek képviselői foglalkoztak, tudósok és szakértők tu-
dományos módszerekkel keresték a lehetséges és a kívánatos jövőket. Viszony-
lag korán kidolgozták és továbbfejlesztették a kollektív szakértői megkérdezé-
sen alapuló eljárások különböző csoportjait (a szóban és az írásban történő
szakértői megkérdezés eljárásait), amelyek alkalmazásakor a tudomány képvise-
lői kifejtették álláspontjukat a jövő nagy kérdésköreivel kapcsolatosan. A lakos-
ságot ritkán vonták be az előrejelzések készítésének folyamatába, inkább csak
közvélemény-kutatás formájában kérdezték meg az embereket egy-egy kérdés-
körben, de a nem szakértői válaszokból levonható következtetések ritkán képez-
ték az előrejelzések szerves részét.
40 Nováky Erzsébet
Az utóbbi években ezen a téren változás következett be. Napjainkban a jö-
vőkutatók egyre gyakrabban építenek a nem szakértők ötleteire, kreatív gondo-
lataira és javaslataira (Nováky, 2004). Ezt a társadalmi-gazdasági folyamatok in-
stabilitása és a jelentős társadalmi változások indokolják. Instabil helyzetekben
ugyanis nem látható előre egy vagy két, nagy valószínűséggel bekövetkező jö-
vőváltozat, hanem számos jövőváltozat lehetősége jelenik meg. A jövőváltoza-
tok körének szélesítésében a laikusok is szerepet játszhatnak, hiszen a jövőt
gyakorlati oldalról faggatják, ami a jövőváltozatok körének új megközelítésben
való bővítését eredményezi.2
2.2. A jövőkutató szerepe és feladatai a participatív
jövőkutatásban
A participatív jövőkutatás nem nélkülözheti az elméleti-módszertani ismeretek-
kel rendelkező jövőkutatót, és fontos, hogy a jövőkutató se idegenkedjen a nem
szakértők előrejelző munkába vonásától. A jövőkutatónak a participatív jövőku-
tatás minden fázisában határozott feladatai vannak:
– az előkészítő fázisban azoknak a témaköröknek a kijelölése, amelyekben
számíthatnak a nem szakértők, a laikusok, a csoportok őszinte és kreatív
véleményére,
– a végrehajtási fázisban az egyéni és a csoportvélemények összegyűjtése-
kor, feldolgozásakor elengedhetetlenek a jövőkutató módszertani ismere-
tei,
– a kommunikációs fázisban a jövőkutató ad keretet a lakossági (csoport) vé-
lemények megfogalmazásához, hiszen az ő szintetizáló képessége és isme-
retei tehetik teljessé a participatív jövőkutatást; az ő feladata megszervezni
azt is, hogy a hivatalos vezetőkkel elfogadtassák a participatív jövőkutatás
módszerével feltárt eredményeket.
2 A hazai jövőkutatás élen jár a participatív jövőkutatás művelésében. Tuzsér település és a Felső-Szabolcsi
Kistérség jövőjének körvonalazásakor, illetve a Kiskunfélegyháza településfejlesztését megalapozó társadal-
mi-gazdasági forgatókönyvek képzésekor a participatív jövőkutatás szemléletmódját és eszközrendszerét használtuk (Nováky, 2000 és 2003). Az ezredfordulón a hazai társadalmi-gazdasági fejlődés elfogadható jövő-
változatainak keresésében is felhasználtuk az egyének és intézmények jövőorientáltságát és várakozásait
(Nováky szerk. 2001). A Magyarország 2025 című akadémiai kutatásban szakértői előrejelzésekre és nem
szakértői vélekedésekre alapozva fogalmaztuk meg, hogy milyen félelmek és remények között élnek a jövővel
foglalkozó szakemberek és azok a fiatalok, akik 2025-ben döntéshozó pozícióba kerülhetnek. A szcenáriók a
nem szakértők meghatározó társadalmiközeg-formáló szerepét, a jövőalternatívák pedig a szakértők jövőt formáló előrejelzéseit integrálták magukba (Nováky szerk. 2010). Ezekben a kutatásokban a szakértői és a nem
szakértői megközelítés nyújtotta ismereteket úgy tudtuk egymáshoz kapcsolni, hogy az egyik információhal-
maz sem dominált a másikhoz képest, és így egyik ismerethalmazból sem vettünk el semmilyen lényegeset.
Az interaktív foresight participatív jellege és eljárásai 41
A témakörök megválasztásánál négy rendező elvet érdemes szem előtt tarta-
ni. Az egyik, hogy olyan témaköröket érdemes elemezni és megvitatni, amelyek
érdekesek és fontosak egy nagyobb közösség jövője számára is. Fontos, hogy a
közös munkából ne raboljon el sok időt a mindennapok kicsinyes problémáinak
elemzése. A másik rendező elv, hogy olyan témakörök megvitatásába kell be-
vonni a laikusokat, amelyekben ők kompetensek, és meglátásaikkal, tevékeny-
ségükkel előre tudják vinni a dolgokat. A harmadik rendező elv, hogy a témakö-
rök lehetőleg ne csak a jelen vagy a közeljövő szempontjából legyenek
lényegesek, hanem hosszabb távon is. Ne zárkózzunk el olyan kérdésektől sem,
amelyek nagyobb horderejű társadalmi változásokat készíthetnek elő – ez a ne-
gyedik rendező elv.
A végrehajtási fázisban a jövőkutatónak nagy biztonsággal kell tudnia, hogy
milyen participatív módszert célszerű alkalmazni: kiscsoportosat vagy nagycso-
portosat, visszacsatolásosat vagy anélkülit, személyeset vagy személytelent. Ha
valamelyik módszer nem válik be, a jövőkutatónak kell egy másik módszert ke-
resnie, annak megfelelőségét megvizsgálni, és elfogadhatóság esetén alkalmazá-
sát előkészíteni. A jövőkutató felel ugyanis azért, hogy megfelelő módszert vá-
lasszanak, és azt korrekten használják.
A jövőkutató ügyelhet a résztvevők reprezentativitására, végiggondolhatja,
hogy kiket, milyen szervezeteket, a civil szféra mely képviselőit, milyen moz-
galmak reprezentánsait kérjék fel a részvételre. A jövőkutató feladata továbbá,
hogy ösztönözzön embereket a részvételre, és hozzásegítse a résztvevőket ah-
hoz, hogy „előjöjjenek belőlük” a kreatív gondolatok és ötletek. Fontos, hogy a
résztvevők úgy érezzék, hogy érdemes idejüket arra áldozni, hogy a közösség
gondjaival, problémáival jövőcentrikusan foglalkozzanak. Felel azért, hogy a la-
ikusok érdeklődési és megértési szintjének megfelelően vezessék elő a témákat.
A jövőkutatónak használnia kell a modern kommunikációs eszközöket is, hogy
meg tudja teremteni a folyamatos válaszadás lehetőségét, és meg tudja szólal-
tatni a távollevőt is. Látni kell azonban, hogy az interaktív jövőkutatásban az
online technikai eszközök alkalmazásakor a statisztikailag megfelelő résztvevői
reprezentativitás sokszor nem biztosítható.
A kommunikációs fázisban a jövőkutató felelőssége az eredmények olyan
megjelenítése, amelyben mindenki megtalálja saját véleményét, visszaigazolva
látja saját fontosságát a részvételben. Ha a participatív jövőkutatás „megáll”
azon a szinten, hogy a résztvevőkkel feltárták a jövő fontos kérdéseit, felvázol-
ták a közösség jövőjének lehetséges változatait (alternatíváit), és megvitatták a
lehetséges és kívánatos alternatívákat, de ez nem ösztönöz aktivitásra, akkor a
participatív jövőkutatást végző és irányító jövőkutatók nem végeztek eredmé-
nyes munkát.
42 Nováky Erzsébet
A participatív jövőkutatásnak fontos eleme a tevékenységek, az elvégzendő
feladatok körének megjelölése, ezért a jövőkutató feladata az is, hogy a közös
eredményekre építve a résztvevőket aktivitásra ösztönözze. A résztvevőktől ka-
pott ötleteket is felhasználva, azokat tudományos módszerekkel feldolgozva, a
jövőkutatónak el kell érnie, hogy a nagy többségnek tetsző jövőalternatívákat
megvalósítsák. Ebben a jövőkutatónak a döntéshozóhoz, a hivatalos vezetéshez
is meg kell találnia az utat.
2.3. A participatív jövőkutatásban részt vevő laikusok
A nem szakértő laikusok, akik a participatív jövőkutatási eljárásban részt vesz-
nek, olyan jövőorientált egyénekből álló csoportot alkotnak, amely megfelelő
ismerettel, felelősségérzettel és elhivatottsággal képes véleményt formálni va-
lamely kérdéskörben (pl. egy település vagy az oktatás jövője témakörben). Le-
hetnek köztük olyanok, akik már korábban is kifejezték érdeklődésüket a téma-
kör iránt, de célszerű minél több új, önként jelentkező bevonása is. A lényeg az,
hogy a nem szakértői csoport alkalmas és képes legyen arra, hogy minél kritiku-
sabban lássa a jelent, és minél kreatívabban és előremutatóbban lássa a jövő le-
hetőségeit és kívánatos változatait. Pl. egy adott település vagy az oktatás jövő-
jéért elhivatott nem szakértő állampolgárokat személyesen és levélben egyaránt
megkereshetjük, felkérhetjük szóbeli vagy írásbeli megkérdezésben való részvé-
telre. Az a cél, hogy minél szélesebb körben lehessen kreatív gondolatokat, új-
szerű vélekedéseket összegyűjteni, amelyek segíthetnek egy adott település
vagy a képzés fejlesztési koncepciójának minél eredetibb és minél több szem-
pontot figyelembe vevő körvonalazásában. Hangsúlyozzuk az egyéni közremű-
ködés fontosságát, azt, hogy minden résztvevő véleményére kíváncsiak va-
gyunk. Meg kell tudni győzni a nem szakértőket, hogy érdemes részt venniük a
közös jövőformálásban és majd a jövőépítésben. A participatív jövőkutatás al-
kalmazásakor nem hivatalos véleményeket akarunk megtudni, hanem eredeti el-
képzeléseket kérünk, amelyek újfajta jövőelképzeléseket tükröznek.
A participatív jövőkutatás alkalmazása során nem lehet mindig eleget tenni a
reprezentativitás követelményének, de minden egyes kérdés elemzésébe be kell
iktatni olyan szakaszt, amely kielégíti e követelményt. Például a nem szakértői
vélekedéseket reprezentatív módon választott társaság ellenőrizheti. Ennek hiá-
nyában esetleg olyan jövőváltozat kidolgozására és elfogadására kerülhet sor,
amelyet csupán egyes személyek vagy csoportok tartanának kívánatosnak és
megvalósítandónak. Ezzel „félremehet” a participatív szemlélet, és nem oldana
föl semmiféle ellentétet egyének és különböző csoportok vélekedése között.
Az interaktív foresight participatív jellege és eljárásai 43
A participatív jövőkutatásnak tettekre, akciókra kell ösztönöznie. A nem
szakértők ugyanis azért (abban a hitben és elszántsággal) vesznek részt a közös
munkában, hogy olyan jövőalternatívák közös kidolgozásának lehessenek alko-
tó résztvevői a jövőkutatókkal együtt, amelyért lehet és érdemes is dolgozni.
A participatív jövőkutatásban elsősorban az aktív jövőorientáltság (Hideg –
Nováky, 1998) talaján álló laikusokkal lehet számolni, akik nem kötelességsze-
rűen, hanem belső indíttatásból töprengenek kreatívan a jövőről, és cseleksze-
nek aktívan a jövőért. Ha a résztvevőknek sikerül konszenzuson alapuló jövő-
változathoz eljutniuk, akkor nagy a valószínűsége annak, hogy a megvalósítás
mellett is síkraszállnak. Ha viszont nem adódik konszenzusos jövőváltozat, ak-
kor az aktivitás elmaradhat. Ez esetben vállalni kell annak a felelősségét, hogy
kimondjuk: további kutatások szükségesek; nem szabad elhamarkodottan dön-
teni.
2.4. Szakértői és nem szakértői jövőinformációk hasznosítása
A participatív jövőkutatási módszerekkel nyert eredmények közvetlenül hasz-
nálhatók az érintettek, résztvevők jövőformálásra irányuló tevékenységének
ösztönzésére, tudatosságuk növelésére, akcióik összehangolására. Növelhető az
az érzésük, hogy nincsenek egyedül, másokat is hasonló problémák foglalkoz-
tatják, a többiek is a „jövőn dolgoznak”, és hasonlóan tevékenykednek. Az
eredmények a tágabb környezet jövője alakulásának feltérképezése céljából
közvetetten is felhasználhatóak. A participatív jövőkutatás módszerei ugyanis
arra építenek, hogy az érintettek mit gondolnak közvetlen környezetük jövőjé-
ről, mit tudnak és akarnak tenni azért. A helyi elképzeléseknek és akcióknak
azonban van hatásuk a tágabb környezet jövőjére, más csoportok akcióira is.
Kedvező esetben ez a hatás szinergikus, tehát a pozitív hatások egymást erősí-
tik, de az is lehetséges, hogy éppen a jövőbeni konfliktusokat erősítik fel. Ezek-
nek a tágabb hatásoknak a felmérésére, becslésére is felhasználhatóak a
participatív jövőkutatási módszerekkel nyert eredmények. Ennek egyik módja
lehet, ha a jövőkutatók összefüggésvizsgálattal és konzisztenciavizsgálattal ke-
resik a különféle vélekedések, akciók közötti lehetséges kapcsolatokat és azok
milyenségét. Ennek révén a tágabb környezetre vonatkozóan komplex jövőal-
ternatívák és elfogadható jövőalternatívák dolgozhatók ki. Bár ezeket a jövőku-
tatók hozzák létre, mégis érdemes megkülönböztetni a hagyományos értelemben
vett alternatívaképzéstől: itt ugyanis nem a szakértő vagy a jövőkutató állapítja
meg azokat, hanem a jövőkutató a szakértői és a nem szakértői helyi vélekedé-
sekből, cselekvési szándékokból bontja ki.
44 Nováky Erzsébet
2.5. Az interaktív foresight értelmezése participatív
megvilágításban
A participatív jövőkutatás új ötletek feltárására és a résztvevői vélemények kö-
zötti konszenzuskeresésre helyezi a hangsúlyt. Az új ötleteket, javaslatokat in-
tegrálni kell a társadalmi rendszerbe, ami megnehezíti a konszenzus létrejöttét.
Az interaktivitás akkor jelenik meg, amikor a konzisztenciakeresés nem járt si-
kerrel, aminek egyik előidézője az új ötletek és javaslatok többé-kevésbé folya-
matos megjelenése. Az interaktív megközelítés segít abban, hogy az új ötletek
rendszerbe építése szisztematikusan zajlódjon le, és segít a társadalmi megegye-
zés új irányának feltárásában.
Az interaktivitás nemcsak a különböző résztvevők felől érkező (új) informá-
ciók befogadását, hanem új információk létrehozását és visszacsatolását is jelen-
ti a kommunikáció folyamatában. Így van ez a jövőkutatás esetében is. A jövő-
kutatás is a reflexív gondolkodásra, a részvételi munka során tanulásra, azaz a
tanulási folyamatban való részvételre, az aktivitásra és a kreativitásra helyezi a
hangsúlyt. Ezért nemcsak participatív jövőkutatásról, hanem interaktív partici-
patív jövőkutatásról, röviden: interaktív foresightról is beszélhetünk.
Az interaktív participatív jövőkutatás túllép az egyszerű participatív jövőku-
tatáson, de arra épít. Nem általában a laikusokat, hanem az érintetteket, a stake-
holdereket, az aktorokat állítja érdeklődésének középpontjába, akik részei a
vizsgált funkcionális rendszernek, és akik résztvevők a rendszer jövőjének for-
málásában is. Ők szállítják a tapasztalati tudást és a változtatásokkal kapcsolatos
elvárásokat, kívánságokat. A külső szakértő, a megfigyelő pedig a letisztult, ku-
tatással és elemzésekkel, előrejelzéssel megalapozott tudományos tudást nyújtja
a funkcionális rendszerről. Mivel a társadalom az emberi cselekedetek eredője-
ként jön létre, így mindenki résztvevői helyzetben van, és tud valamit a helyze-
téről és az elvárásairól.
Az interaktív foresightban kétirányú kommunikáció megy végbe: a szakértők
és a nem szakértők, illetve stakeholderek közötti információáramlás és kommu-
nikáció teremti meg az alapját annak, hogy a különböző jövőmegközelítések
kölcsönösen eljutnak a csoportokhoz, ők reflexív úton fejezik ki egyetértésüket,
ellenvetésüket, illetve fejlesztik tovább a gondolatot. Gyakran nemcsak a szak-
értők és a stakeholderek között, hanem kizárólag a stakeholderek között alakul
ki diskurzus, amelynek során az eltérő pozícióban levő stakeholderek adnak át
információkat más csoportoknak, akik ezt értelmezik, feldolgozzák, és kedvező
esetben továbbfejlesztik. Az interaktív résztvevői jövőkutatás esetében tehát a
lehetséges jövőalternatívák kimunkálásában mindazok részt vesznek, akiknek a
jövőjével foglalkozni érdemes, akiktől várható, hogy közreműködnek a jövő le-
Az interaktív foresight participatív jellege és eljárásai 45
hetséges változatainak kimunkálásában, majd a megvalósításban, és akik várha-
tóan élnek majd az így kialakított világban.
Az interaktív participatív jövőkutatás célja, hogy
– a jövőkutatók segítséget kapjanak ahhoz, hogy olyan témakörökkel foglal-kozzanak, amelyek érdeklik és érintik a lakosságot;
– a jövőkutatók szakmai jövőalternatívái közel kerüljenek mindazoknak az elképzeléseihez, akik számára a jövőt formálni gondolják;
– a jövőalternatívák köre bővíthető legyen a stakeholderek elgondolásaival; – a jövőalternatívák létrejöttében és a jövő építésében minden résztvevő
megtalálja elgondolásait és helyét; – új tudás jöjjön létre („termelődjön”), amelyet a jövőkutatók és a stakehol-
derek együtt állítanak elő a különféle természetű interaktivitások hálójá-ban;
– az új tudás gyakorlatorientált és tudományosan megalapozott legyen, olyan tudás, amely felértékeli az egyén és a társadalom előrelátó és továbbfej-leszthető tudását;
– a fő cél nem a konszenzusra törekvés, hanem a javaslatok, ötletek minél szélesebb körének kidolgozása.
Amíg tehát a participatív jövőkutatásnak fontos eleme a konszenzusra törek-vés, addig az interaktív foresightnál ez nem követelmény. Ez utóbbiban a hang-súly arra helyeződik, hogy minél előbbre haladjunk a társadalmi megismerés fo-lyamatában, úgy tanuljunk egymástól, hogy a társadalmi diskurzus hatékony legyen, és segítsen ahhoz, hogy minél többféle alternatíva kidolgozása lehetővé váljon, azaz minél több jövőmintázatot találjunk.
Az interaktív participatív jövőkutatás alkalmazása elősegíti azt is, hogy mind többeknek lehessen szerepe a döntések meghozatalában, hogy közelebb kerülje-nek egymáshoz a döntéshozók és azok, akik a döntéseket elfogadni kényszerül-nek. Ezáltal javítható a döntéshozatal minősége is, mert a stakeholderek így na-gyobb késztetéssel, a döntéshozók pedig nagyobb felelősségtudattal vesznek részt a megvalósításban.
Az interaktív participatív jövőkutatás akkor éri el célját, ha a résztvevők megítélései, a jövőről alkotott vélekedései és a jövőre vonatkozó várakozásai nem maradnak felhasználatlanul, hanem beépülnek a közösségi szintű előrejel-zések és stratégiák kialakításának folyamatába. Az így előállított, jövőre vonat-kozó ismeretek fontos szerepet töltenek be a jövő tudományos alapon való meg-ismerésében, azaz a stakeholderek szerepe lényeges és meghatározó a jövővel való foglalkozás mint társadalmi funkció működtetésében. Tudományos és ta-pasztalati tudás és várakozások, intenciók egyformán fontos alkotórészei az új jövőtudásnak, annak, hogy mit tudhatunk, akarhatunk és várhatunk a jelenben a jövőről.
46 Nováky Erzsébet
2.6. A jövőkutatók és a stakeholderek részvétele az interaktív
foresight készítésében
Az interaktív foresight folyamatban a jövőkutató új felelősségi szerephez jut: ki
kell hoznia, amit lehetséges a résztvevőkből, miközben elő kell segítenie a
résztvevők tanulási folyamatát. Az interaktív folyamatban a stakeholderek, de
maguk a jövőkutatók is egyre többet tudnak arról a jelenségről, amelynek jövő-
jét kutatják, és egymás attitűdjeiről. A jövőkutató segítséget kap a szakértőktől,
az adott terület kutatóitól, akik elemzett és feldolgozott ismeretekkel rendelkez-
nek, esetleg tudományos előrejelzéssel is, de a jövőkutató munkáját az érintet-
tektől, a stakeholderektől érkező tapasztalati tudás és elvárások is segíthetik.
A jövőkutatónak kell ezeket a különböző természetű tudásokat összekap-
csolni, azok interaktivitásával új jövőinformációt termeltetni és termelni. Fel-
adata a szakértői és a stakeholder előrejelzések szembesítése is. Ilyenkor előtér-
be kerülnek az osztott jövőelképzelések és azok a kölcsönös interakció kapcsán
létrejött új ismeretek is, amelyek különösen segíthetik a kooperáció kiépítését a
stakeholderek között, de a jövőkutató és a stakeholderek között is.
A jövőkutatónak ismernie kell az egyes jövőalternatívák megvalósításának
korlátait is. Neki kell megmutatnia azok előnyeit, hátrányait, korlátait. Eseten-
ként „kívülállóként” viselkedik, hogy a szakértők és a stakeholderek véleményét
jobban meg tudja ítélni: mi az, ami megvalósítható, és mi az, ami nem.
Az interaktív foresightban különböző típusú egyének/csoportok vesznek
részt. Fontos, hogy a résztvevők legyenek
– ötletgazdagok,
– kommunikációra képesek,
– nyitottak, azaz mások véleményét, elgondolását befogadóak,
– felkészültek és készek a társadalmi tanulási folyamatban való részvételre,
– képesek vélemény- és válaszformálásra.
Ezek a tulajdonságok általában nincsenek meg egyszerre minden emberben.
Vannak kimondottan ötletgazdagok, mások inkább kommunikációra képesek,
ismét mások befogadóak, illetve válaszformálásra alkalmasak, illetve képesek.
Maguk a stakeholderek is különbözőek, hiszen különböző érdekeket képvisel-
nek, illetve más-más funkcióban lévén, eltérő véleménnyel lehetnek egy-egy jö-
vőelképzelés megítélésekor. A különböző stakeholderek más-más ismeretet
szűrnek le a közös ismeretből a saját jövőjükre, és annak lehetőségeire vonatko-
zóan eltérő következtetéseket fogalmaznak meg. A különböző ismeretek és kö-
Az interaktív foresight participatív jellege és eljárásai 47
vetkeztetések, valamint jövőelképzelések együttműködést kovácsolhatnak, de az
is előfordulhat, hogy versenyt erősítenek fel a társadalmi résztvevők között. A
társadalmi tanulási folyamatban a stakeholderek eltérő tulajdonságai tovább
erősödhetnek, de az is elképzelhető, hogy szunnyadó tulajdonságok jönnek elő,
amelyek felerősödhetnek, éppen a társadalmi kommunikáció során és annak ha-
tására.
A jövőkutatónak tudnia kell, hogy kitől, illetve melyik csoporttól mit lehet,
mit érdemes kérdezni, és mi várható, hiszen a jövőkutató közreműködésével az
interaktív foresight során körkörös beszélgetés alakulhat ki, amelynek során a
jelenről alkotott információk és a jövőről megfogalmazott elgondolások struktu-
ráltabbá válnak, de az is előfordulhat, hogy a beszélgetésnek új irányai alakul-
nak ki. Az, hogy milyen jövőváltozatok alakulnak ki, nemcsak attól függ, hogy
milyen a stakeholderek összetétele, hanem attól is, hogy ők milyen indíttatással,
milyen aktivitással és milyen formában vesznek részt az interaktív foresightban.
A stakeholderek különbözőképpen vehetnek részt az interaktív folyamatban:
közvetlen és élő, vagy közvetett és mediatizált formában, kérdőíves online
megoldásokat használva, vagy szimulációs modellezéssel (pl. interaktív és
ágensmodellezések esetében). Az információs technológia kimeríthetetlen esz-
köztárával találhatjuk szembe magunkat. Az interaktivitás értelmében összekap-
csoljuk valamely modell „tudását” és az aktorok/stakeholderek tudását. E sze-
rint történik az interaktív modellezés, és így alakítjuk ki a modellszimulációkat,
és végezzük el a futtatást is. Ezt követően a szimuláció aktorai az egyes változa-
tokból levonják a következtetéseket. Az aktorok mediatizált megjelenése esetén
az aktorok nem jelennek meg közvetlenül az interaktív tevékenység színterén,
de befolyással lehetnek a modellszimulációk menetére azáltal, hogy hatással
vannak az induló feltételekre.
Az előzőekből kifolyólag az interaktív foresightban általában nem biztosítható a résztvevők reprezentativitása, mert egy online kérdőíves megkérdezésben az önkéntes részvétel eleve kizárja a résztvevők adott szempont szerinti létszámban való részvételét, és az is nehezen irányítható, hogy végül is kik vesznek részt a munkában. Akárhogyan is alakul a stakeholderek részvétele az interaktív fo-lyamatban, az biztos, hogy a társadalmi valóság interaktív participatív módon létrehozott képződmény.
Ismételten hangsúlyozzuk, hogy a jövőről szóló interaktív folyamat, diskurzus társadalmi tanulási folyamatként működik. Ez csak a demokratikus részvétel talaján működhet jól. Ezt elemzi többek között a finn parlamentben kiadott könyv szerzőgárdája (Mannermaa – Dator – Tiihonen eds. 2006). A demokrati-kus részvétel és az interaktivitás egymást erősítő folyamat, illetve tevékenység. Minél alaposabb a demokratikus részvétel, annál inkább ad teret az interaktív
48 Nováky Erzsébet
tevékenységmódnak, illetve a széles körű interaktív tevékenységmód biztosítja a demokratikus részvétel alapjait, hiszen az interaktivitás emberek, társadalmi csoportok között működik. Ezért is hangsúlyozzuk az interaktivitásban a humán tényezők nagy szerepét és a felelős részvételt. A demokratikus részvétel azt is jelenti, hogy ebben a társadalmi kommunikációs folyamatban mindenki részt vehet, javíthatja, korrigálhatja, kiegészítheti mások véleményét, amennyiben ré-sze a vizsgált társadalmi rendszernek. Kívánatos, hogy ez a részvétel önkéntes és demokratikus legyen. Ebben az esetben a végeredmény is csak a résztvevőké. Reprezentatív részvétel esetén azonban a végeredmény kiterjeszthető arra a na-gyobb közösségre is, akiket a résztvevők reprezentálnak.
3
3. Participatív jövőkutatási módszerek
és az interaktivitás
A modern participatív módszerek a jövőkutatásban már az 1960-as, 1970-es évek-ben változatos formákban megjelentek (Glenn, 1994), széles körű alkalmazásukra azonban csak az utóbbi évtizedekben került sor (Glenn, 2003). A participatív jövő-kutatási módszerek alkalmazása tovább erősödött és szélesedett a foresight megje-lenésével. A leginkább használatos participatív eljárások (Nováky, 2004) bemutatá-sát követően azt keressük, hogy az interaktív foresight szempontjai mely eljárásokban jelennek meg egyértelműen, és mely eljárások azok, amelyek csak bi-zonyos átalakítás után lehetnek alkalmasak az interaktív foresight készítésében való használatra. Új módszerek szükségessége is felmerül.
3.1. Charrette
A Charrette képszerűen bevezet a participatív módszerek történetébe és tulaj-
donságába. A charrette francia szó, kis kordét jelent. A 19. században Párizsban
a művész- és építészhallgatók kis kordén vitték be az egyetemre a munkáikat.
A hallgatók gyakran akkor sem tudták befejezni határidőre a terveiket, a szak-
dolgozatukat, mint sokszor ma sem tudják. Rajzaikat és terveiket a kis kordén
utazva fejezték be. Amíg haladtak az országon keresztül az egyetem felé, az arra
járó parasztok, kocsmárosok javításokat javasoltak – ide kicsit több pirosat, oda
kicsit kevesebb zöldet, ide még egy kaput, oda még egy tornyot. Így a munka
„charrette design” („kordécska terv”) lett, ami a nagyközönség hozzájárulásai- 3 A hazai jövőkutatási gyakorlatban különböző stakeholderek bevonásával először 1996-ban készítettünk participatív és részlegesen interaktív előrejelzést a hazai szakképzés jövőalternatíváinak és -variánsainak feltá-
rására (Hideg – Nováky, 1998), majd pedig 2006-ban a regionális szakmai vizsgaközpont-hálózat elképzelé-
seinek kialakítására és megvalósíthatóságának vizsgálatára (Bartus – Hideg szerk., 2007).
Az interaktív foresight participatív jellege és eljárásai 49
val készült el határidőre. Az építészek ezt az elvet alkalmazva a tervezésbe be-
vonták a megrendelőiket is. Később, az 1960-as években az USA-ban a város-
és oktatási tervek készítői, amikor szembetalálták magukat azzal, hogy a pol-
gármesteri hivatal és a lakosság ellentétesen vélekedett, összehozták őket
„charrette”-ben, hogy elősegítsék a hosszabb távon is harmonikus együttműkö-
dést lehetővé tevő megegyezést.
A Charrette gondosan tervezett szemtől szembe eljárás. Célja, hogy segítsé-
gével nagyon rövid időn belül a társadalom különböző szegmensei, csoportjai
között konszenzust alakítsanak ki. A pre-charrette tervezési szakaszban a fő té-
mát komponenseire bontják, amelyekkel külön csoportok foglalkoznak, és ame-
lyeket időnként visszajeleznek az egész társaságnak. Az egésztől visszajelzések
érkeznek a következő kör csoportmegbeszéléseire. A charrette eljárás oda-
vissza pulzál a kiscsoporttól a nagy csoportba (vagy az egészbe), amíg általános
konszenzust el nem érnek a megadott határidőre. Ekkor az „egész” jelentést ké-
szít mindenki számára: a médiának, a kormányhivataloknak és a nagyközönség-
nek, a médián keresztül adva tájékoztatást a végső eseményről (változatról).
A charrette mérete változik 50-től 1000 emberig, és egy naptól két hétig is tart-
hat.
A charrette gyakorlati alkalmazásakor először meg kell határozni az új kuta-
tási irányt. Ezt felvetheti egy személy vagy csoport, egy kormányzati vagy civil
szervezet. A felvezetők viszik a kutatási irány ötletét a kormányzó bizottság
(steering committee) elé, miután megszerezték az anyagi forrásokat a vizsgálat-
hoz. A kormányzó bizottság 8-12 olyan személyből áll, akik valamilyen formá-
ban érintettek a kutatási irányban. Facilitátor nincs köztük, ők később kapcso-
lódnak be. Ha a kormányzó bizottságon kívül más szakterületek vagy intéz-
mények vezetőinek bevonása indokolt, akkor tanácsadó testületet is létrehoznak.
A gyakorlati munka során a következők bizonyulnak kritikus tényezőknek: a
folyamatba vonjanak-e be a tervezéshez értő döntéshozókat; a döntéshozatalba
vonjanak-e be közösségi rezidenst vagy sem; olyan vezesse a charrette-tervet,
aki tisztában van a politikai realitásokkal; vegyenek-e igénybe tapasztalt char-
rette-menedzsert, aki majd az eljárást közvetlenül irányítja.
A pre-charrette tervezési szakasz egy hónaptól egy évig tarthat. Az, hogy
hány napig tart a charrette, függ a téma bonyolultságától és attól, hogy hányan
vesznek részt benne. 300 ember háromnapos charrette-je átlag három hónapos
előkészítést igényel, ötnapos 1000 résztvevővel 6-8 hónapot. Az előkészítő idő-
ben a kormányzó bizottság hetente találkozik. Ekkor meghatározza:
50 Nováky Erzsébet
– a leendő 4-10 beszélgető csoportot,
– listát készít a kérdésekből; meghatározza, hogy mik a lehetséges alternatí-
vák;
– embereket talál, akik képviselni fogják a különböző választható szempon-
tokat;
– az adott kérdésekről összegyűjt minden releváns nézetet;
– kiválaszt egy csoport-facilitátort, ezen kívül külső jövőkutató szakembere-
ket, konzulenseket, és szükség szerint más szakértő személyeket (pl. pénz-
ügyi vezetőt, PR-szakembert, médiatájékoztatót);
– készít egy előzetes megvalósítási tervet;
– charrette igazgatót és adminisztrátorokat szerződtet.
A charrette igazgató felelős a végső tervért. Reputációja és „tisztasága” a si-
ker feltétele. Ismernie kell a csoportdinamikát, és végig megtartania saját integ-
ritását. Tudnia kell nem autoriter módon dolgozni, kezelnie kell a kétértelműsé-
geket, rugalmasnak kell lennie, és szükség esetén be kell avatkoznia a
folyamatba. A bizottság facilitátorainak ismerniük kell azt a résztémát, amivel
majd foglalkoznak. Akit erre kiválasztanak, az tagja lesz a kormányzó bizott-
ságnak. Minden facilitátornak legyen 1-3 konzulense, akik szakemberek az
altémában, tudnak válaszolni kérdésekre, és folyamatosan tájékoztatni a bizott-
ságot. A többi résztvevő vagy egy bizottsághoz csatlakozik az egész folyamat
alatt, vagy rotáció lesz közöttük. Minden bizottságban legyenek fókusz-
résztvevők, akik feladatot kaphatnak, hogy segítsék a bizottságot.
A charrette csúcspontja a jury day (zsűri nap). Ekkor ismerteti a charrette
igazgató az eredményt. A média tájékoztatása nagyon ajánlott. Az újság-
tájékoztatás is javasolt a charrette ideje alatt, de inkább koncentráltan a zsűri
napon, úgy, mint egy sajtókonferencia. A charrette igazgató nem hagy kétértel-
műségeket, de nem mossa össze a csoportok jelentéseit sem. Fontos, hogy a
végső prezentáció holisztikus, integrált és konzisztens legyen, tartalmazzon
normatív elképzelést a jövőről, stratégiával és általános alkalmazási vázlatterv-
vel együtt.
A charrette-ben az a „trükk”, hogy kiküszöböli az „ők” és a „mi” közötti kü-
lönbségtételt. Nincs kizárás a részvételt illetően, csak a határidő szab korlátot.
Ha túl sokáig vitatkoznak konszenzus nélkül, akkor nem készül jelentés. De ha
a döntéshozók, a magánszemélyek és a szakértők képesek konszenzusra jutni,
akkor valószínűleg kedvező lesz a fogadtatás is.
Az interaktív foresight participatív jellege és eljárásai 51
3.2. Syncon
A SYNCON-t Barbara Hubbard és John Whiteside dolgozták ki (Glenn, 1994,
i. m.) az USA-ban. 1971-ben speciális participatív „folyamatot” hívtak össze,
amit SYNCON-nak neveztek el, mert „Synergetic Convergence”-re (szinergia-
hatásra) törekedtek. A legtöbb SYNCON konferenciát a The Committee for
Future vezette élő televízióadások formájában tartották az 1970-es években.
A civilizáció általános jövőjével foglalkoztak, néhány kiemelt témára koncent-
rálva, mint az űrprogram jövője, a technológia és a társadalom, az energia jövő-
je, valamint néhány földrajzilag meghatározott speciális témára (mint például
Los Angelesben a fiatalok etnikai konfliktusai vagy Jamaica nemzeti tervei).
A Syncon a participatív eljárások közül a leginkább jövőorientált és a legin-
kább holisztikus. Eredetileg arra tervezték, hogy választ adjon a következő kér-
désekre: milyen jövőn tud mindenki továbbdolgozni, és milyen félreértések
tesznek szükségessé új megoldásokat ahhoz, hogy a közös munkálkodás létre-
jöjjön? Emberek találkoznak csoportokban, hogy feltárják a jövőt, aztán össze-
jönnek más csoportokkal, hogy együttes jövőt építsenek, és integrálják a külön-
böző elképzeléseket. Ha nagyon változatos csoport tud összejönni, megosztják
álmaikat, közös alapot találnak, és akkor új felismerések (tudatosság) keletkez-
hetnek, amelyek az egész folyamatot gyorsíthatják. Az eljárás tehát kiscsoport-
tal kezdődik, ami beolvad nagyobb csoportba, és végül létrejön a teljes csoport.
A folyamat nagyszabású előzetesen definiált kerékszerű környezetben jön létre,
hangsúlyozva a mai részekre szakadt társadalmunkat. A csoportokat elválasztó
falak olyanok, mint a kerék küllői. A Syncon-kerék belső szekciója – társadalmi
szükségletek, alkalmazott technológiák, környezet, termelés, kormány és más
területek – képviseli a kultúra, a nemzet és a közösség egy-egy működési terüle-
tét. A külső szekciók képviselik a jövőlehetőségek növekvő határait a biológiai
evolúcióban, a fizikai tudományokban, az információs fejlődésben, a politikai-
gazdaságtani elméletekben, a földön kívül, az emberi természet evolúciójában, a
hivatásokban vagy művészetekben és a meg nem határozott jelenségekben. Ez a
három és fél napos eljárás rendszerint élő televízióadásban történik, számítógé-
pes kommunikációval azok számára, akik nem tudnak jelen lenni a Syncon
helyszínén.
Minden Syncon szekciónak van tanácsadója, aki segít ésszerű keretek között
tartani a célokat, a szükségleteket és a forrásokat, egy koordinátora, néhány ve-
zető szakértője és interaktív televíziója, ami összekapcsolja a kerékagyat (a
központot) a többi szekcióval, és kommunikál a kívül lévő közösséggel, élő te-
levíziózás formájában. A Syncon megkezdése előtt – amikor a kerék már fel-
épült és a televíziókat beállították – a szekciókoordinátorok megbeszélik, hogy
52 Nováky Erzsébet
milyen hangnemben kezdjenek. Fontos, hogy optimális alaphangulatot teremt-
senek, és hogy az első másfél nap alatt mindenkiből kihozzák a lehető legjobbat.
A másfél nap után lebontják a falak egy részét, ezután két napig nagyobb cso-
portok beszélgetnek együtt. Végül, az utolsó napon minden falat lebontanak,
hogy nagy közös beszélgetés alakulhasson ki.
A Syncon koordinátor az egész idő alatt nyomon követi az egész folyamatot.
A kerék körül jár, beszél a tv-rendezővel, a producerrel és a többi koordinátor-
ral. A kritikus helyzetek gyakran fájdalmas, tartós konfrontációkat okoznak.
Ekkor azokat, akik ilyenbe bekerültek, megkérik, hogy mutassák be vitájukat az
„összességnek” az utolsó napon. Lehetséges, hogy a Syncon koordinátor határ-
időt ad, amikorra a vitát meg kell oldaniuk. Előfordul, hogy két szekció résztve-
vőit „Synconsole” útján összehozzák, ha kölcsönös megbeszélés látszik szüksé-
gesnek. A koordinátorokat arra biztatják, hogy legyenek a hallgatóik vezetői, és
alkalmazzanak minden lehetséges facilitálási módszert (pl. két csoportot egye-
síthetnek, előtte kijelölve egy közvetítőt, a bizottságokat ketté is oszthatják,
majd újraegyesíthetik).
Az eljárás alatt rövid (15 perces) bemutatót tarthatnak a bizottságokon belül,
hogy a vezetők a fontos információkat megosszák. A Syncon-kerékben 50-500-
an tudnak részt venni, de ezrek kapcsolódhatnak be telefonon, miközben nézik a
televíziót otthonukban. A tv-nézők közvetlenül tehetnek fel kérdéseket a kerék
bizonyos szekciójához, vagy kérdezhetik a szakértőket, akiktől azonnal választ
kapnak. A napi intenzív szellemi munka végén az esti programok – amelyeken a
jövőt művészi eszközökkel is kifejezik – szórakozást és ellazulást segítőek, va-
lamint lehetővé teszik a gondolatok rendszerezését.
3.3. Jövőkerék
A jövőkerék (Glenn, 1994/b) hasonló, de lényegesen egyszerűbb eljárás, mint a
Syncon. A jövőkerék alkalmas trendek és események másodlagos és harmadla-
gos (negyedleges) hatásainak, következményeinek azonosítására és csoportosí-
tására. A módszer a jövővel kapcsolatos gondolataink és kérdéseink rendszere-
zésének technikájaként úgy is értelmezhető, mint egy strukturált brainstorming.
Az eljárás során csoportosítják az átgondolandó kulturális, politikai, pszicholó-
giai, technológiai, környezeti és gazdasági hatásokat. Figyelembe vesszük a tör-
ténelmileg befolyásoló tényezőket, a jelenlegi összefüggéseket és a jövőbeni ha-
tásokat, következményeket, tehát az eljárás elősegíti a három idődimenzióban
való gondolkodást.
Az interaktív foresight participatív jellege és eljárásai 53
A jövőkerék használatával a lineáris, hierarchikus és a végletekig leegysze-
rűsített gondolkodásmód hálózatorientálttá, organikussá és komplexebbé válik.
Ösztönzi a komplex, evolúciós gondolkodást, hangsúlyozva, hogy a következ-
mények nem egymástól függetlenül külön-külön következnek be, hanem gyak-
ran evolúciós, interaktív sorozatot alkotva. Áttekinthető, vizuális térképet nyújt
az interakciók lehetséges komplexitásáról. Erősíti a jövőorientált szemléletet és
az alternatív szcenáriókban megjelenő multi-koncepciók kidolgozását.
A módszer előzetes jövőkutatás-módszertani ismeretek hiányában is ered-
ményesen alkalmazható akkor, ha már egy megtörtént vagy még várható ese-
mény hatásait szeretnénk szisztematikusan összegyűjteni és rendszerezni. Egy-
szerűsége és könnyű értelmezhetősége okán kedvelt eljárás. Meggyorsítja és
leegyszerűsíti az emberek gondolkodását a jövőről. A jövőkutatás bármely pont-
ján alkalmazható trendek és további események további megértésére. Nem felté-
tel a magas fokú képzettség, és könnyen adaptálható bármilyen szituáció vizsgá-
latára. Egyszerűen használható eszköz bármely csoport jövőről való kollektív
gondolkodásának a megismerésére. Segítséget nyújt a pozitív és negatív vissza-
csatolási hurkok azonosításához: a magasabb fokú következmények esetenként
visszakanyarodhatnak az eredeti kijelentéshez. A módszer segítheti a döntési fo-
lyamatot is, mert ha egy várható esemény bekövetkezésének túlságosan sok ne-
gatív, a társadalmat veszélyeztető hatása várható, komoly érv szólhat a döntés
elhalasztása mellett.
A szimulációs játékhoz vagy a Delphi eljáráshoz hasonlóan a jövőkerék sem
jobb, mint a kollektív véleménykeresési módszerek általában. Kialakíthat egy
csoportvéleményt arról, hogy a résztvevők mit értenek az állítások között je-
lentkező okozati kapcsolatokon, amikor esetleg sokkal kívánatosabb lenne, ha
csak azonosítanák az összefüggéseket. A módszer olykor túlzottan leegyszerűsí-
tő, elhomályosítva a különbséget az azonos hatások és közösségi élet között.
Hiba úgy ítélni a lehetséges hatásokat és következtetéseket, mint amik valósá-
gosan reprezentálják a jövő történéseit. Különös figyelemmel kell kezelni azo-
kat az eseményeket, amelyek további hatások lavináját indíthatják el. A jövőke-
A Jövőkereső konferenciát Fred Emery, ausztráliai rendszerelmélet-tudós fej-
lesztette ki (Glenn, 1994, i. m.) 1960-ban, hogy közös alapokat találjon 30-65
személy számára. A leginkább speciális Jövőkereső konferenciát Marvin E.
Weisbord fejlesztette ki (Glenn, 1994, i. m.) az 1980-as évek elején, hogy segít-
54 Nováky Erzsébet
sen abban, hogy nagyon különböző emberek közösen tudjanak kidolgozni jövő-
víziókat és stratégiákat. Ez a módszer a kis és a nagy csoportos ülések közötti
pulzálás miatt hasonlít a charrette-hoz, de szerkesztettebb.
Ha egy intézmény, egy nemzet vagy egy vállalat felismeri annak szükséges-
ségét, hogy szeretné tudni a jövő fejlődési irányait, Jövőkereső konferencia ke-
retében dönthet arról, hogy miként keresi ezeket és a stratégiákat. Mint más
participatív eljárásokban, a Jövőkereső konferencián is képviselni kell azokat,
akik a legkritikusabb helyzetbe kerülhetnek az új irányok alkalmazásakor, és
akikre az új irányok a legnagyobb hatással lesznek. A konferenciák két-három
napig szoktak tartani; két facilitátorral és 30-65 résztvevővel szokták megren-
dezni azokat. A facilitátoroknak érteniük kell a participatív technikákhoz, és
fontos, hogy érdekelje őket a konferencia intellektuális tartalma és emocionáli-
san maguk a résztvevők is. A résztvevők legfőbb feladata, hogy közösen meg-
határozzák, hogy mi a probléma, és mit kell megoldani.
A konferenciafolyamatnak öt fázisa van. Minden egyes fázis három óráig
tartson, így az egész program 15 óra, két vagy három nap alatt lefolytatható.
– 1. fázis: A trend azonosítása. Meghatározzák a globális trendeket, felírják egy kartonra, és a falra kiteszik. Négy vagy több csoportra oszlanak. Min-den csoport készít normatív és nagyon valószínű szcenáriót, amit azután együtt megbeszélnek. A facilitátorok segítségével meghatározzák a legva-lószínűbb szcenáriókat.
– 2. fázis: A releváns trendek elemzése a hatás szempontjából. A konferencia megvizsgálja azokat a trendeket, amelyek a konferencia témakörében a leginkább relevánsak. A leginkább releváns szcenáriókat kis csoportokba szerveződve megbeszélik, és ismét felírják egy kartonra, és a falra kiteszik. A csoportok újra összejönnek, azonosítják a közös témákat, és felépítik a teljes csoportok normatív és legvalószínűbb szcenárióit a konferencia té-makörében.
– 3. fázis: A feladat evolúciója. A konferencia résztvevői nyílt vitában be-
szélnek arról, hogy a konferencia témakörében milyen továbbfejlődés vár-
ható: hogyan kezdődik valami új, mik annak a fő meghatározó elemei, me-
lyek a külső kapcsolatai, milyen erősségeket és gyengeségeket kell
figyelembe venni, hogyan változnak a korlátok időről időre.
– 4. fázis: Jövőtervek/jövődesignok. A résztvevők kiscsoportokban azonosít-
ják a témakör leginkább kívánatos elemeit (új rendszerek, politikák, tervek,
jellemzők vagy bármiféle más dolog, amit a résztvevők kívánatosnak tar-
tanak). A csoportok, amelyek az elképzeléseket megfogalmazzák, nem
döntenek azok elfogadhatóságáról. Végül minden résztvevő közösen egy
mindenki számára elfogadható szcenárióba és jövőtervbe/jövődesignba be-
emeli a kiválasztott elképzeléseket.
Az interaktív foresight participatív jellege és eljárásai 55
– 5. fázis: Stratégiák kidolgozása. Ismét csoportokra oszlanak, és megbeszé-
lik, hogy milyen stratégiával lehet elérni az új designt. Értékelik, hogy a
javasolt stratégiák mennyire lehetnek hatékonyak. Ha nincs egyetértés,
visszatérhetnek a trendelemzéshez.
Ennél a módszernél telefonálók nem zavarhatják a feladaton dolgozókat. In-
kább közös vízió kialakítására törekszenek, és nem azon vitáznak, hogy kinek
van igaza.
3.5. Groupware
A Groupware-t, a számítógép közvetítette kommunikációt (a csoport-együttmű-
ködések számítógépes szoftverjét) olyanok részére, akik földrajzilag szétszórtan
vannak, és annak ellenére együtt dolgozhatnak, Murray Turoff találta ki (Glenn,
1994, i. m.) az 1960-as években az USA Védelmi Minisztériumának ARPANET
(Advanced Research Projects Agency Network)-je (mint ismeretes, ez volt az
Internet előhírnöke) részére. Turoff a számítógépes konferenciázást – a Delphi
módszert „helyezve” a számítógépre – „Computer Mediated Communication”-
nak nevezte. A számítógépes konferenciázás szoftverjét az 1970-es évek elején
vezette be az amerikai közönség számára a Fehér Ház „Ár és Bér Ellenőrző
Bizottság”-a. (Ezt továbbfejlesztve hozták létre az Electronic Information Exc-
hange System-t, az EIES-t, aminek üzenő, konferenciázó és osztott adatbázis-
kapacitásai vannak csoportmunkákhoz és véleménymegszavaztatáshoz.)
A groupware összekapcsolja a különböző helyszíneken lévő kutatókat, és
hozzákapcsolja őket ugyanahhoz az adatbázishalmazhoz, hogy multimédiás te-
lekonferenciát lehessen szervezni a kutatók között. A groupware rendszerek le-
hetővé teszik az e-mailezést (egy-egynek és egy-soknak), megosztják a szer-
kesztett dokumentumokat, közös adatbázis-elérési lehetőségeket biztosítanak, és
vizualizálják a munkafolyamatot. Néhány specifikusabb groupware funkció:
– a tagok kérdésekre és témákra adott válaszainak összegyűjtése és tovább-
adása; minden válasz elérhető, ezek új gondolatokat stimulálnak, és javít-
ják a gondolkodást;
– elektronikus ötletvihar (brainstorming) ülések és más források határozott
kategóriákba szervezése a további elemzéshez;
– a csoport gondolatainak elrendezése grafikusan és térben körvonalazott
formában, amihez a csoport tagjai egyénenként hozzáadhatnak, vagy meg-
jegyzéseket tehetnek a kialakuló körvonalakhoz;
56 Nováky Erzsébet
– az alternatívák értékelése skálán osztályozva olyan kritériumok szerint,
amelyeket a csoport alakított ki (ami érinthet több embert, a hatás kiter-
jedtségét, a politikára való hatás képességét stb.);
– kommunikáció e-maillel;
– csoportszótár kialakítása, hogy létrejöjjön a közös terminológia, ami ki-
küszöböli a félrekommunikálást;
– hiperhivatkozások képzése a dokumentumok, a témák, a terminusok és a
definíciók között, amelyekből a csoporttagok kiválaszthatják a leghangsú-
lyosabb csomópontokat („node”-okat);
– szimultán együttműködés a közös dokumentum létrehozásában, szerkesz-
tésében és/vagy annotációjának készítésében.
A groupware keretében helyi csoportok ma úgy tudnak működni, hogy azok-
ban nagyon távol lévő egyének is részt tudnak venni.
3.6. Futures workshop technika
A Futures workshop technika a kiscsoportos foglalkozásokat állítja a jövő szisz-
tematikus megismerését lehetővé tevő eljárások sorába. Ez a technika – mint
participatív és demokratikus előrejelzési eljárás – olyan önálló előrejelzési mű-
helymunkát lehetővé tevő foglalkozások sorozata, amelyek keretében egy-egy
témakörről egyidejűleg különböző alternatív előrejelzések készíthetők. A fog-
lalkozásokon a résztvevők kiscsoportokba szerveződnek, saját alternatív kon-
cepciójuk alapján megismétlik az egyes előrejelzéseket, és értékelik a kialakított
alternatívákat. A negatív változatokat és az azokkal kapcsolatos félelmeket a
kiscsoportos műhelymunka során „megszelídítik”. A Futures workshop technika
tehát nemcsak a sokszínű jövő kibontásában és megvalósításában segít, hanem a
katasztrófát jelző jövőváltozatok előzetes szubjektív feldolgozásában és elkerü-
lésében is. Az eljárás főbb szakaszai:
– a résztvevők bevezetése a választott témakörbe;
– összpontosított képzelet;
– a közösen elfogadott jövőkép megalkotása;
– a jövő jelenhez kapcsolása;
– stratégiai utak és célok kijelölése.
A legjelentősebb szakasz a harmadik, a közösen elfogadott jövőkép megal-
kotása, mert ekkor a résztvevők a felfogások hasonlósága alapján partnereket
keresnek, és együtt dolgozva, véleményükre és elképzelésükre építve átfogó jö-
vőalternatívákat dolgoznak ki. A csoport egészének közös munkája olyan jövő-
Az interaktív foresight participatív jellege és eljárásai 57
mátrix megalkotására irányul, amely tartalmazza mindazokat az elemeket és je-
gyeket, amelyeket mindenki fontosnak tart a jövőben.
A Futures workshop technikák nem kényszerítik a résztvevőkre a mások ál-
tal elképzelt jövőket vagy célokat, csupán segítséget nyújtanak ahhoz, hogy a
résztvevők egy irányított tanulási folyamaton keresztül jussanak el saját jövő-
képük, céljaik és tevékenységeik megfogalmazásáig. A demokratikus részvételt
biztosító módszer serkenti a résztvevőket a kritikai szemlélet alkalmazására
(ami elengedhetetlen az új típusú jövőépítéshez), az alternatív jövőképek kidol-
gozására, valamint a jelen és a jövő közötti kapcsolat megteremtésére. A jövő-
nek ez a participatív jellegű felépítése nagymértékben hozzájárulhat olyan
jövőváltozatok kimunkálásához, amelyeket a kiscsoport résztvevői megvalósít-
hatónak és megvalósítandónak gondolnak.
3.7. QUEST
A QUEST (QUick Environmental Scanning Technique) technika a jövőben vár-
ható külső környezeti hatásokat figyeli, és figyelembe veszi azokat az adott
szervezet erősségeinek, gyengeségeinek, lehetőségeinek és hátrányainak szisz-
tematikus vizsgálatában. Előrelátási technikaként úgy alkalmazható, hogy az el-
járásba többlépcsős futures workshop üléseket iktatnak be. Az eljárás öt fő
munkaszakaszból áll:
– előkészítés;
– környezetmegfigyelési, -elemzési és -értékelési workshop;
– közbülső elemzések és jelentések készítése;
– stratégiai elvárásokat kialakító workshop;
– figyelemmel kísérési (follow up) munkálatok.
Az eljárással intézményi szintű foresight alakítható ki, azaz olyan jövőképek,
stratégiák és választások rendszere, amelyeket az illető intézmény vezetősége és
munkatársai is elfogadnak és preferálnak. Ők ugyanis részt vesznek ezek kiala-
kításában, megvalósításában és a figyelemmel kísérési munkálatokban is.
A módszer segítségével intézmények, társadalmi csoportok vagy egyének tuda-
tosan alakíthatják a jövőhöz való viszonyukat és a jövőre vonatkozó elvárásai-
kat. Erre a technikára épül az ún. visionary management, ami egyre jobban ter-
jed mint intézményi előrejelző-előrelátó tevékenységi forma.
58 Nováky Erzsébet
3.8. Public Delphi eljárás
A Delphi eljárás visszacsatolásos kérdőívsorozatot használ arra, hogy fel-
színre hozza a résztvevők egymás véleményeire adott reakcióit. Bár a klasz-
szikus Delphi eljárás gondosan előre kiválasztott szakértők véleményének
összegyűjtését és feldolgozását végzi kérdőívek segítségével, a módszer
használható a lakosság megkérdezésére is írott sajtón vagy rádión keresztül.
A „nyilvános” Delphi eljárások alkalmasak arra, hogy nemzeti elvárásokat
(aspirációkat) azonosítsanak. Valamelyik újság összegyűjtheti, közölheti a
kérdőívekre beérkezett válaszokat, és ismételten kiküldheti a kérdőíveke t.
A kérdőíveket meg lehet beszélni nyilvános rádióban vagy televízióban is.
A nyilvános Delphi inkább egy-egy találkozást tesz lehetővé különbözően
gondolkodó emberek között, és eltérő gondolatokat hoz felszínre, nem pedig
meggyőző személyiségeket állít a középpontba.
A Delphi a kérdőívek sorozatából áll. Az első kérdőív megjelenhet mint egy
újságkolumna, vagy felolvassák a rádióban, és a nagyközönséget megkérdezik
az országuk jövőjére vonatkozó várakozásokról. Újságban először ismert újság-
író felkéri az érdeklődőket, hogy szóljanak hozzá a megadott kérdéshez. Megír-
ja, hogy milyen formában, milyen hosszúságban vár válaszokat, hogyan fog
alakulni a visszajelzés, és hogyan épül bele az a következő körbe, milyen gyak-
ran fogják publikálni az újabb köröket, és az eredmény hogyan fogja befolyá-
solni a nyilvános politikát. A rádióban megrendezett nyilvános Delphi esetében
a folyamat a tisztességesnek ismert eltérő véleményűek rádióbeszélgetésével
kezdődik. Ehhez telefonon hozzászólhatnak a hallgatók, amire a rádióban lévők
azonnal reagálnak. A válaszokat feldolgozzák. A szintetizált vélemény képezi a
nyilvános Delphi második körét. Ezt is kinyomtatják az újságban, és/vagy beol-
vassák a rádióban, és azt kérik a közönségtől, hogy értékeljék azokat, és adjanak
további szempontokat is. Ez a folyamat mindaddig folytatódik, amíg a nemzeti
konszenzus kialakul. Ez a konszenzus tartalmazza azokat az elvárásokat, vára-
kozásokat, amelyekben megegyezések születtek, és azokat is, amelyekben nem
valószínű a megegyezés.
Az eljárás azokat a témaköröket érinti, amelyekben a lakosság jól/rosszul
tájékozott, segítve a tervezőket a nemzeti értékek és prioritások azonosításában.
A klasszikus Delphitől abban különbözik, hogy ide mindenki jelentkezhet, és a
téma közismert. A névtelenséget garantálják.
A számítógépes kommunikáció elterjedésével a nyilvános Delphit lehet
elektronikus úton is lebonyolítani. Erre számos példát találhatunk. PhD-dolgo-
zatok készítői például gyakran használják a nem szakértői és a szakértői vé-
lemények összegyűjtésének ezt a formáját különböző témakörök elemzése és
Az interaktív foresight participatív jellege és eljárásai 59
előrejelzése kapcsán (pl. egy-egy régió környezeti állapotának és jövőbeni hely-
zetének megismeréséhez, a hulladékhasznosítás jövőbeni lehetőségeinek feltárá-
sához, civil közösségek és az Európai Unió kapcsolatának kutatásához).
3.9. A participatív jövőkutatási eljárások interaktivitásának
megítélése
Az interaktív jövőkutatás módszertana a participatív jövőkutatás módszertanára
épül, abban gyökerezik. A participatív eljárások – amint azt a 2. fejezetben ki-
fejtettük – a nem szakértők, a laikusok, a társadalmi aktorok, a stakehol-
derek jövőről alkotott véleményének, jövőre vonatkozó várakozásainak össze-
gyűjtésére, azok feldolgozására és strukturálására alkalmas módszerek. Lénye-
gük és céljuk a szakértői eljárásokkal kidolgozott jövőváltozatok körének bőví-
tése, az azokban levő elemek új ötletekkel, javaslatokkal történő színesítése.
Céljuk a résztvevői vélemények közötti konszenzus megteremtése. Jelentősek,
mert mozgósítják a lakosság kisebb-nagyobb csoportját, közelebb hozzák a
mindennapok emberéhez a titokzatos jövőt, és rámutatnak arra, hogy egyének,
csoportok és mozgalmak képesek arra, hogy részt vegyenek a jövő körvonalazá-
sában, az alternatívák körének bővítésében, és tevékenységre, akciókra ösztön-
zésükkel hozzájárulnak a jövő alakításához. A participatív eljárásokkal előállít-
ható ismeretek ezért szerves részét képezik a tudományos módszereket
alkalmazó jövőkutatásnak. Sajátos szemléletük folytán gazdagíthatják annak
ismerethalmazát és módszertanát.
A participatív eljárásokat nem interaktivitást kitűző céllal dolgozták ki, több-
ségükben mégis megjelenik az interaktivitás egy-egy eleme. Ezért a participatív
eljárásokat úgy tekinthetjük, mint amelyek továbbfejlesztve – elsősorban az in-
formációs technológia eszközeivel – megfelelő kiinduló eljárások az interaktív
megközelítéshez.
A klasszikus jövőkutatási participatív eljárásban, a Charrette módszerben, a
kisebb csoportok és az összes résztvevő között zajló egyeztetés az interaktivitás
megjelenéseként értelmezhető. Ez a körkörös folyamat azt mutatja, hogy a
Charrette módszerrel megvalósítható bizonyos mértékű interaktivitás, annak el-
lenére, hogy az interaktivitás a módszer eredeti formájában nem az összes részt-
vevő, hanem a részproblémákkal foglalkozó csoportok szintjén valósul meg.
A Syncon erőssége, hogy nagyszámú ember vehet részt fejlett gondolkodás-
ban, gyorsan megtanítják a résztvevőket a jövőlehetőségek értelmezésére, közös
megegyezéssel elfogadják a kívánatos jövőt, valamint azt, hogy miként lehet azt
megvalósítani. Ennyiben a Syncon kifejezetten konszenzusra törekvő módszer.
60 Nováky Erzsébet
A feldolgozás módját illetően sokszínűségre törekszik, hiszen felhasznál intel-
lektuális beszélgetéseket, művészi alkotásokat és telekommunikációt a teljes-
ségre törekvő folyamatban. Ebben a megközelítésben benne van az a lehetőség,
hogy a különböző eljárások más-más jövő elképzeléséhez vezetnek, amelyek in-
teraktív megvitatása eredményes lehet a Syncon keretei között.
A Jövőkerék módszer alkalmas arra, hogy a kerékagyból kiindulva fogal-
mazzuk meg a lehetséges hatásokat. A hatások alapján viszonylag egyszerűen
lehet jövőelképzeléseket összeállítani, amelyek megadják a módosítás lehetősé-
gét is. A kommunikáció egyszerűsége ezt az eljárást alkalmassá teszi az interak-
tív foresightban való alkalmazáshoz.
A Groupware módszer legfőbb erőssége a csoportgondolkodás és a gyors
visszajelzés. Az ötletbörzék folyamatában a vélemények erősen divergálhatnak,
és ha nem elég gyors a vélemények összegezése, akkor azok erősen szóródhat-
nak. Ez az eljárás tekinthető a participatív jövőkutatás módszerei között az in-
teraktivitás lehetőségét leginkább hordozó technikának. Sokféle együttműködési
forma jelenik meg, amelyek támogathatják az interaktivitást.
A Futures workshop és a QUEST technika kiscsoportok szintjén konszen-
zuskereső és -teremtő eljárás, de kiscsoportok között, illetve visszacsatolásos fo-
lyamatba szervezve már interaktív eljárás. A Jövőkereső konferenciák és a Pub-
lic Delphi módszer magában hordják annak lehetőségét, hogy a különböző
szóbeli, illetve írásbeli véleményekre viszonylag rövid időn belül lehet válasz-
reakciót adni, és a viszontválaszok interaktív utat építenek fel.
A participatív eljárások tehát részben magukban hordják az interaktív alkal-
mazás lehetőségét, részben alkalmasak arra, hogy továbbfejleszthetőek legyenek
ebbe az irányba. Ehhez a kulcsfogalmat az információtechnológia adja, mégpe-
dig olyan honlap működtetése formájában, amelyen a résztvevő stakeholderek
reagálhatnak az azon levő ismeretekre és elképzelésekre, és újfajta gondolko-
dást vezethetnek elő. A honlap folyamatos működtetése viszont feltételezi, hogy
azt ismerik, és vannak/lesznek olyan önként vállalkozók, akik rendszeresen lá-
togatják, és véleményüket közérthető formában és előremutatóan fogalmazzák
meg.
Az interaktív módon megvalósuló participatív jövőkutatás számos előnyt
mutathat. Az interaktivitással együtt járó közvetlenség, időbeni egyidejűség le-
hetővé teszi
– az előrejelzés kidolgozásának menetében való korai részvétel előnyeinek
hasznosítását;
– az előrejelzés kidolgozásának menetébe való közvetlen beavatkozást;
Az interaktív foresight participatív jellege és eljárásai 61
– a kis és nagy változtatások következményeinek azonnali megjelenítését
(szimulációját);
– a felelősségteljes gondolkodás fokozását;
– a résztvevők jövőtől való félelmeinek mérséklését;
– olyan jövőváltozatok kidolgozását, amelyeket sokan szeretnének megvaló-
sított formában látni és megélni;
– a jövőorientált gondolkodás erősítését;
– a tanulási folyamatban való részvétel gyakorlati megvalósítását;
– a társadalmi kohézió erősítését.
Az interaktív előrejelzés-készítés hátrányai lehetnek ugyanakkor
– a közvetlenség nyújtotta gyors döntésből származó megalapozatlanság és
elhamarkodottság;
– az előrejelzés-kidolgozási szempontok nem kellő átgondolásának esélye;
– az előrejelzési eredményekhez való minél gyorsabb eljutás igénye miatti
türelmetlenség, és ezért módszertani egyszerűsítés;
A tanulmány és a hozzá kapcsolódó kutatás ezzel úttörő szerepet vállal fel:
nemcsak azokat a lehetőségeket igyekszik feltárni, amelyekkel a foresight fo-
lyamata az online környezetbe helyezhető, hanem azokat a kérdéseket is tár-
gyalja, amelyek ezeket a folyamatokat, a kommunikációt tartalmilag elmélyíthe-
tik, egyúttal az érintettek érdekeltségét növelhetik.
A tanulmányban megfogalmazott elgondolások szorosan kapcsolódnak a
TÁMOP 4.2.1/B-09/1/KMR-2010-0005 számú IV. alprojektje által támogatott
„A Közép-Magyarországi Régió tudásgazdasága jövőképének kialakítása inter-
aktív foresighttal” c. kutatáshoz. A tanulmány azoknak az információtechnoló-
giai, adatelemzési és adatbányászati módszereknek a különböző alkalmazásai-
ból kinyert tapasztalatait rendszerezi, amelyek az interaktív foresight technoló-
giai és elemzési megvalósításait motiválják. Egyúttal a tanulmány különös
figyelmet szentel az interaktív jövőkutatás speciális módszerei által támasztott
igények és szempontok módszertani vetületének és az ezekhez kapcsolódó kihí-
vásoknak.
A kutatáshoz kapcsolódó foresight folyamata a http://futuresme.uni-corvi- nus.hu honlapon keresztül valósul meg. A honlap felépítményébe szorosan kap-csolható a későbbi adatelemzésekre is figyelemmel bíró adatgyűjtés. A folyama-
tot tehát célszerű olyan technológiával kísérni, amely révén minél szélesebb kö-rű elemzéseket lehet folytatni. Az elemzéseket céljaik szerint két különálló cso-portba sorolhatjuk.
Az adatgyűjtés egy része azonnal, vagyis a felhasználó, a folyamatban részt vevő aktivitásával összehangolva hajtódik végre. Ezek elemzése az online kommunikáció felületességét törik meg a visszajelzésben megjelenő többletin-formációval. A participatív jövőkutatás módszerei (Nováky, 2011) a hangsúlyt a megfelelő minőségű kommunikációra helyezik, hiszen a kommunikáció révén figyelhetők meg a jövőhöz fűződő viszonynak a különböző formái, vagyis a kommunikáció szolgáltatja a participatív foresight információforrását. A kom-munikáció megfigyelésének és elemzésének automatizált, instant válaszra képes módszerei nagymértékben hozzájárulhatnak a foresight folyamatának hatékony és sikeres lefolytatásához.
Az elemzések másik csoportja az összegyűjtött adatok utólagos, felügyelt vizsgálataihoz kapcsolódnak. A participatív jövőkutatás a komplex társadalmi jövőkép, a foresight folyamatából levonható konklúzióinak megalkotásakor ál-talában kvalitatív módszertanokra támaszkodik, ezzel elsősorban jövőkutatóra hárítva a felelősséget (Nováky, 2006). A kutatáshoz kapcsolódó foresight online összegyűjtött adataihoz kapcsolódó elemzések második csoportja bár a felelős-séget nem tudja mérsékelni, de a jövőkutató komplex elemző és analizáló tevé-kenységét már hatékonyan támogathatja. Itt olyan, csupán az adatok elemzésére támaszkodó induktív adatbányászati elemzési technikák alkalmazására kell gondolnunk, amelyek az általános céllal gyűjtött adatokban lévő komplex tudás kinyerésére képesek.
Az adatelemzések módszertana az elemzések mindkét csoportjánál megfi-gyelhető módon összekapcsolható azokkal a kihívásokkal, problémákkal és megoldásokkal, amelyek az adatbányászat gyakorlata során merülnek fel. A ta-nulmány elkészítésének további célja, hogy e tapasztalatok rendszerezett bemu-tatásával, összegyűjtésével motiválja olyan információtechnológiai megoldások létrehozását, amelyek akár a résztvevők közötti kommunikáció elmélyítésében, akár a komplex jövőkép megalkotásához kapcsolódó induktív elemzésekhez kapcsolódhatnak. Így a tanulmányban a módszerek matematikai hátterének mé-lyebb taglalása helyett az alkalmazhatóság feltételeire, eredményességük krité-riumaira a módszerek már bizonyított képességeinek bemutatásából leszűrt ta-pasztalatok fényében helyezzük a hangsúlyt.
Összességében a tanulmány a participatív jövőkutatás konkrét online alkal-mazásához kapcsolódó módszertani, elsősorban adatbányászati, statisztikai és információtechnológiai lehetőségek felkutatását tűzi ki céljául.
Az interaktív foresight online adatgyűjtésének elemzési módszertana 67
2. Az interaktív foresight a jövőkutatásban
Az interaktív jövőkutatás módszertana a participatív jövőkutatás módszertanára
is épít (Nováky, 2011), abban a tekintetben, hogy az ott már megfogalmazott
foresight fogalmat a résztvevők online kommunikációjának és az információ-
technológia eszközeinek környezetébe helyezi. Ez a technológiai lépés azonban
olyan minőségbeli változásokat eredményezhet magában a foresight folyamat-
ban, amelyeket többféleképpen is értékelhetünk.
Egyrészt az internet technológiája révén a kisebb vagy speciális tudással,
képességekkel, társadalmi szereppel rendelkező közösségek jövőkutatása is
megvalósulhat. Ez azt is jelenti, hogy a jövőkutatónak kevésbé kell a résztvevők
kiválasztásával foglalkoznia: elég, ha az informatikai háttér megalkotása és a
rendszer ismertté tétele után az önkéntes részvételre hagyatkozik. Ez persze
csak akkor lesz sikeres, ha az önkéntes részvétel a résztvevők számára is „kifi-
zetődő”. Az adott körülmények között ez azt jelenti, hogy az aktivitásért „cseré-
be” a potenciális résztvevőknek „kézzelfogható” jutalmakat kell felmutatni,
vagyis olyan információt, amelyet a saját mikrokozmoszában értelmezni és
hasznosítani tud, sőt, annak hasznosságáról előre meg is tudja győzni magát.
A jövőkutató, felismerve ezt az alapvető összefüggést, persze, már eredendően
úgy alakította ki az informatikai háttérapparátust, készítette elő az interaktív
mechanizmusokat, hogy a megfelelő „célcsoport” azt minél hasznosabbnak ta-
lálja. A megfelelő csoportok eléréséhez pedig nem azok fizikai címére van
szükség, csupán a megszólítás módjának ismeretére, vagyis arra, hogy a célcso-
port információigényének kielégítéséhez milyen módon járulhatnak hozzá a
leghatékonyabban a jövőkutatási program által a foresight során felhalmozott
adatok.
Másrészt a technológia használata a korábban legtöbbször személyes, de
legalábbis névvel vállalt kommunikációt személytelenebbé, névtelenné teheti .
A jelentől való elszakadás segíthet az online kommunikáció folyamatában
kivetíteni a jövő sajátos látásmódjait, de az a tudományosan feltárt tényekkel
vagy akár önmagával is ellentmondásba kerülhet! A jövőkutatónak figye-
lemmel kell lennie arra, hogy az ellentmondásokat feltárja, kiszűrje, vagy
akár szembesítse azokkal a résztvevőket. A jövőalternatívák, mintázatok fel-
tárásakor tehát nem minden résztvevő véleményére lehet azonos mértékben
hagyatkozni.
További kérdés, hogy a foresight folyamata, annak ismertté tétele, a részvé-
tel során a „kritikus tömeg” elérése milyen módon zajlik. Történhet ez önszer-
veződő módon, különösebb beavatkozás nélkül, a társadalmi hálózat kommuni-
68 Alács Péter
kációs csatornáit kihasználva, vagy irányítva, különböző ösztönzések alkalma-
zásával, illetve meghívásos, felkéréses alapon. Általános esetben úgy gondoljuk,
hogy a még nem kipróbált, újszerű módszerek alkalmazásakor mindenképpen
szükséges egy szakember felügyelete, irányítása is.
3. Az interaktív foresight néhány lehetséges
megvalósítása
A participatív jövőkutatás nem jelenti feltétlenül azt, hogy benne az interaktivi-
tás elsődleges szerephez jut, de a különböző participatív jövőkutatási technikák
mindegyike tartalmaz interaktív elemet.
A Charrette-ben, annak ellenére, hogy a kommunikációt, a résztvevőket és a
témákat igen részletesen meghatározza, megállapítható, hogy a résztvevők rész-
problémákkal foglalkozó kisebb csoportjai és az összes résztvevő között folya-
matos körkörös egyeztetés zajlik. Az interaktivitás tehát nem a résztvevő szint-
jén, hanem a részproblémák szintjén jelenik meg. Ebben hasonlít a szerkesztet-
tebb folyamatú Jövőkereső konferenciákhoz.
A Syncon során a folyamat a konszenzus keresésére koncentrál. Ez önmagá-
ban éppen az interaktivitás, a szokványostól eltérő, kreatív megoldások, elgon-
dolások megjelenése ellen hathat. Az interaktivitás olyankor jelenik csak meg,
amikor a konszenzus keresése sikertelen. Ekkor a vitázó felek az összes részt-
vevő előtt bemutatják álláspontjukat, amely révén a feltárt törésvonalak tisztáz-
hatók. Az interaktivitás tehát a feltárt törésvonalak alkotta csoportok szintjén je-
lenik meg.
A jövőkerék leegyszerűsíti a jövőkép ábrázolását, mégis azok komplex jelle-
gével együtt kommunikálhatóvá is teszi azt. A jövőkerék így önmagában egy
olyan kifejezési forma, amelyben a résztvevők azonnali visszajelzést kapnak a
különböző hatásirányokról való jövőelképzelésekről.
A groupware a participatív jövőkutatás leginkább interaktivitást tartalmazó
technikája. Itt a brainstormingtól a közös dokumentumok alkotásáig a különbö-
2006, Bartus – Hideg (szerk.), 2007, Hideg (szerk.), 2009, Nováky (szerk.),
2010, Retek, 2011, Somogyvári, 2011). Ennek következtében a tanszékünkön az
interaktív szcenárió mint fogalom a „szcenárió mint forgatókönyv, amely
interaktív módon alakul ki” jelentésben értelmezett.
2. Instabilitás és participativitás a forgatókönyv-
írásban
2.1. Instabilitás kezelése participativitással a jövőkutatásban
Az instabilitás fokozódásával egyre nagyobb szükség van olyan eszközökre,
amelyek biztosítják, hogy nemcsak a múlt és jelen továbbélése, hanem a jövő
megteremtése is lehetőségként kerül terítékre a jövőformálás során. Az egyik
ilyen eszköz a participativitás, vagyis a részvételi kutatás.
A demokratikus társadalmi berendezkedés egyik lépcsőfoka annak felisme-
rése, hogy a döntések akkor megalapozottak és elfogadhatóak, ha abban a
résztvevők, akiknek a jövőjével kapcsolatban a döntés születik, is véleményt
nyílvánítanak a témában. Ez nem jelenti azt, hogy a szakértőkre már nincs többé
szükség, hanem éppen azt mutatja, hogy a szakértők véleményét ki kell
egészíteni az érintettek elképzeléseivel. Olyan ez, mint a modern orvostudo-
mány: etikai vétséget követ el az, aki a páciens beleegyezése nélkül hoz döntést
és avatkozik be, esetleg kedvezőtlenebb helyzetet teremtve, mint a beavatkozás
előtt. Ugyanígy azok az emberek, akiknek az életét egy-egy döntés (pl.
beruházás) erősen befolyásolja, ha nélkülük döntik ezt el, akkor csalódottak és
ellenségesek lehetnek ezzel kapcsolatban.
Szcenárió-készítés interaktív körülmények között 87
A participativitás egyik lehetséges módja, hogy a jövőbeli aktorok vélemé-
nyére alapozzuk a jövővel kapcsolatos elemzést. Ez volt az egyik kiindulópontja
a Magyarország 2025 akadémiai kutatásnak is, ahol a jövőbeli döntéshozók
megkérdezésén alapult a nem-szakértői megközelítés (Nováky (szerk.), 2010).
A participatív megközelítés és a foresight elterjedése az interaktivitás egyik
előfutárának tekinthető. A participatív jövőkutatás és a foresight kapcsolata
bonyolult, rengeteg az átfedés, és a mai napig vita tárgyát képezi a szakmában
is. Itt nem fogok kitérni ezekre, hanem csak a participáció mint módszertani
elem jövőkutatásban való megjelenését elemzem.
A participativitás lényege, hogy minden olyan egyén és társadalmi csoport
számára, aki vagy amely értintett a vizsgált jövőben, biztosítani kell a kutatás-
ban való részvétel lehetőségét. Ez azért különösen fontos, mert a döntéshozók
sokszor nem rendelkeznek elegendő és megfelelő információkkal az adott
területet illetően, illetve a helyismeret is hiányzik. Emellett az is indokolja az
érintettek részvételét, hogy a bevonásuk által a jövőre vonatkozó elgondolásaik
felszínre kerülnek, és így részévé válnak a jövőformálásnak. Nem lehet ugyanis
jövőformálásról beszélni úgy, hogy az érintettek nem vesznek részt a folya-
matban. Ezzel elkerülhetőek az olyan rossz és hosszú távon is kedvezőtlen
hatással bíró döntések, amelyekre az érintetteknek nem volt ráhatásuk, hanem
az csak megtörtént velük. Ha a felülről jövő döntéseket alulról is támogatjuk,
kikérve az érintettek véleményét, biztosabban elkerülhető a kudarc, és előmoz-
dítható a hosszú távú együttműködés. Éppen ezért fontos, hogy a participativitás
szakszerűen kerüljön beépítésre egy döntéshozatali-jövőformálási folyamatba:
előfordulhat ugyanis, hogy a résztvevők által átadott információk nem kerülnek
felhasználásra, vagy éppen, hogy azért kérik ki őket, hogy azokkal esetleg visz-
szaéljenek. Mint minden egyéb jövőkutatási munka esetében is, a participativi-
tásra is igaz, hogy felelősséget tükröz: a megrendelő felelős döntést szeretne
hozni, ezért kér megalapozott vizsgálatot, ugyanakkor a helyiek megkérdezése
további felelősséget jelent, hiszen a véleményük kikérése azok hasznosítását és
döntéshozatalban való tükrözését implikálja. Ha a participáció inkább marke-
tingeszköz és projektek sikerességét előmozdító üres ígéret, akkor előfordulhat
a helyiek elvárásainak fokozása, ezek beépítése az elemzésbe, majd ezek
negligálása. Tehát a participativitás a modern jövőkutatás és döntés-előkészítés,
stratégiaalkotás fontos eleme, viszont nem megfelelő alkalmazása túlmutat a
kutatók egyszeri kudarcán. Ezért ennek alkalmazása és elemzésbe való beépí-
tése fokozott felelősséggel jár, illetve jövőkutatói jártasságot feltételez.
A participativitással kapcsolatos további megállapítás, hogy nemcsak arra
kaphatunk utalást, hogy mi az, amit várhatunk, hogy megvalósul, hanem hogy
mi az, ami nem fog megvalósulni, és azokhoz milyen elvárások társulnak.
88 Veigl Helga
A jövőkutatás egyik alapvető megállapítása, hogy több jövő van, végtelen
számú, amelyből egy fog megvalósulni, azonban a fókusz inkább azon van,
hogy ezek közül melyik valósul meg. Annak ismerete ugyanis, hogy melyik
jövő lesz, és az milyen lesz, nagy előnyt jelent, gazdasági és társadalmi szem-
pontból egyaránt. A participatív módszerekben is megjelenik a konszenzus-
keresés gondolata, a nem megvalósuló jövőre vonatkozó jövőorientált elemek
azonban hamar feledésbe merülnek (ez elsősorban a projektszemléletből fakad,
mivel nincs lehetőség a projektek utánkövetésének és gondozásának). Ezért
hangsúlyozni érdemes, hogy azok a jövők, amelyek nem valósulnak meg
(amelyeknek száma végtelen mínusz egy!), rengeteg olyan fel nem dolgozott,
jövőre vonatkozó állítást, elgondolást, vágyat és várakozást is tartalmaznak,
amelyekkel foglalkozni kell. Ezeket a nem feldolgozott elemeket vizsgálni és
kezelni kell, valamilyen módszeres „kimentés” – tudatosítás, rendszerezés után
a jelen jövőjébe való becsatornázás – alkalmazásával.
2.2. A Millennium Project interaktív szcenárió módszere
A Millennium Project nemzetközi szervezet által kiadott Futures Research
Methodology V2.0 kiadványban (Glenn – Gordon, 2003) szerepel az interaktív
szcenáriók alkalmazása mint egy programozási eljárás. (Az eljárás azért
szerepel külön alfejezetben, mert a kiadvány módszertani alapműnek számít a
jövőkutatásban.) Ez a megközelítés gyakorlatilag a szcenárió módszer
hagyományos, jövőkutatásban ismert változatának egy speciális verziója, amely
a kölcsönhatás módszer eredményeiből indul ki. A felhasználók korábban
elkészített kölcsönhatás táblákkal és szcenáriókkal dolgoznak, amelyeken
változásokat végezhetnek. Ez lehetővé teszi módosítások és változtatások
hatásainak vizsgálatát, illetve szisztematikus nyomon követését.
A módszer a következőképpen épül fel: A vizsgált rendszerrel kapcsolatos
releváns eseményrendszer kialakítása, valószínűségek hozzárendelése, az ese-
mények kölcsönhatás táblába való rendezése, majd a kölcsönhatás módszerben
szokásos műveletek és futások elvégzése aszerint, hogy az események bekövet-
keznek-e vagy sem a random generált, egymástól különböző világállapotokban.
A futások eredményeképpen kialakuló eredmények azt mutatják, hogy mennyire
változnak meg az eseményrendszer kezdeti valószínűségei, illetve hogyan
alakul az egyes események fontossági sorrendje. Ezek alapján alakulnak ki a
szcenáriók.
Szcenárió-készítés interaktív körülmények között 89
A szcenárió módszer szorosan kapcsolható a kölcsönhatás módszerhez a
következő szempont miatt: a szcenárióképzés esetén a szcenárió logikát azon
legnagyobb hatású és egyben a legnagyobb bizonytalanságú tényezők alakítják
ki, amelyek függetlensége viszonylag nagy. A kölcsönhatás módszer alapvetése,
hogy az eseményekhez valószínűségeket rendelünk. A valószínűségekből adó-
dik a bizonytalanság, hiszen tudjuk, hogy egy tényező, amelynek bekövetkezési
valószínűsége nagyon kicsi vagy nagyon nagy, vagyis a nem bekövetkezés,
illetve a bekövetkezés szinte biztos, nem számít bizonytalannak. Bizonyta-
lannak olyan tényezőt vehetünk, amelynek bekövetkezési valószínűsége 0 és
1 között félúton helyezkedik el. Ezért a kölcsönhatás tábla módosított valószí-
nűségei egyértelműen felhasználhatóak arra, hogy szcenárió logikát képez-
zünk. A szcenárió logika kialakításának másik kritériuma a hatás, amely az
események által a többire gyakorolt hatás alapján megfigyelhető sorösszeg
alapján kerül meghatározásra.1
A szcenárió és a kölcsönhatás módszer összekapcsolt alkalmazásának
erőssége az, hogy lehetővé teszi a felhasználó számára, hogy változtasson a
narratív forgatókönyvön, és hogy a forgatókönyv „automatikusan”, magától al-
kalmazkodjon a változásokhoz. További erénye, hogy a folyamatok és a hatások
rendszerének kidolgozása arra ösztönzi az elemzőt, hogy a kapcsolatokat minél
részletesebben vizsgálja, amely erősíti a forgatókönyvek belső konzisztenicáját.
Az elmúlt évtizedben sokat fejlődött a számítógépes modellezés és elemzés is
(Retek, 2011), azonban ez még mindig nem váltja ki a nem-elektronikus
elemzéseket. Ugyanis a bizonytalanság növekedése az előrejelzést megnehezíti,
és az instabil környezetben alkalmazható, inkább szakértői módszerek irányába
tereli az elemzéseket. Mindezekkel együtt elmondható, hogy az interaktív
szcenárióképzés programozott formája hatékonyabb és rugalmasabb, mint a
forgatókönyv szisztematikus módosítása, és elősegíti a rendszerben való gon-
dolkodást és a folyamatok változásának nyomon követését.
1 A kölcsönhatás módszert Zámbó Balázs TDK-dolgozatában fejlesztette tovább, azzal a céllal, hogy
megkülönböztethetővé tegye a bekövetkezések és nem bekövetkezések hatásait (Zámbó, 2006). Ennek a fejlesztésnek az egyetlen ismert hátránya, hogy a táblák alapján nem lehet a sorösszegek alapján, külön
számítás nélkül összehasonlítani a hatásokat. Ennek ellenére nagyon fontos fejlesztés ez, amelyet érdemes a
továbbiakban alkalmazni.
90 Veigl Helga
3. Gyenge jelek a forgatókönyvekben
A jövővel való foglalkozás során gyakori hiba, hogy nem történik meg a „think-
ing out of the box”. A múltbeli tapasztalatok, a kognitív sémák, sztereotípiák
használatával történik meg a jövővel kapcsolatos elképzelések felvázolása,
amely így korlátozza a jelenbeli, jövőre vonatkozó döntéseket is. Ezt a típusú
ragaszkodást és „beragadt” gondolkodást el kell engedni, ha olyan jövőket
szeretnénk elérni, amelyek valódi változást jelentenek a múlthoz és jelenhez
képest. Ezért kijelenthető, hogy szükség van arra, hogy elengedjük a múltat, és
új jövők felé nyissunk (Veigl, 2009). Az új jövők már akkor leadnak jeleket,
amikor nem is gondolnánk, hogy azok már léteznek. Ezek a jelek gyengék,
éppen azért, mert még nem kialakult jövőkre utalnak. Továbbá ezeket a jeleket
nehéz fogni, éppen az emberi alkalmazkodás és a jövőorientáltság hiánya okán:
ha nem tudjuk elképzelni, hogy lehet változás, ha nem tudunk elszakadni a múlt
folyamataitól, akkor nem tudjuk ezeket a jeleket befogadni.
A gyenge jelek olyan jelek, amelyek a jelenben léteznek, és valamilyen
jövőbeli, potenciálisan kibontakozó folyamatra utalnak. Ezek jellegzetessége,
hogy nem utalnak egyértelműen egy adott folyamatra, tehát ezek felerősítése a
jövővel foglalkozók feladata. A felerősítés talán leghatékonyabb eszköze a
szcenárió lehet, ugyanis a szcenárió lehetővé teszi, hogy azonos valószínűséggel
jelenjen meg minden abban szereplő folyamat. (Elvileg definíció szerint tilos a
szcenáriókhoz valószínűséget rendelni – akár burkolt vagy egyéb hozzárende-
léssel történő formában –, elkerülve, hogy azzal a döntéshozók befolyásolva
legyenek). Ennek megfelelően a szcenáriókban a gyenge jelek szerepeltetése
egy kiváló lehetőség arra, hogy egyébként elhalásra ítélt, de kedvező jövőkre
utaló folyamatok figyelmet és esélyt kaphassanak. Természetesen ez nem jelenti
azt, hogy nem kell figyelembe venni a szcenárió készítésének szabályait, csupán
azt jelenti, hogy esetleg a gyenge jelek is szerepelhetnek a szcenáriókban,
amennyiben azok megfelelnek a szcenáriókövetelményeknek.
4. Az interaktivitás és a projekció kapcsolata
A jövőkutatók között a jövővel kapcsolatos tartalom további generálásának
lehetősége alapvetően egy vitatott megközelítés. Ugyanakkor a jövőkutatás
lényegéhez tartozik a kreativitás és a gondolatok szárnyalása is. Nem szabad
azonban elfeledkezni arról, hogy ha nem egy, hanem sok felhasználó számára
szeretnénk sok, részleteiben eltérő, de alapvetően azonos témával foglalkozó
jövővel kapcsolatos leírást adni, akkor a generálás megfelelő megközelítés
Szcenárió-készítés interaktív körülmények között 91
lehet, ha a rendszert nyitottra és elegendően interaktívra tervezzük. Koponen a
digitális világ egy újabb trendjét vetíti elő a FutureSelf bevezetésével (Koponen,
2010). Ez egy olyan online szolgáltatás, amelynek segítségével a saját jövőnket
vetíthetjük előre bizonyos adatok megadásával. Mivel online már megtalálható
sok személyes adatunk, ezért ezeket elég belinkelni, amely alapján a FutureSelf
program generál egy lehetséges jövőt a személyes életünkre vonatkozóan.
A FutureSelf használatakor meg lehet határozni, hogy melyek azok a legfon-
tosabb változók, amelyek mentén változás várható, és melyek azok, amelyek az
egyén életében fontosak, és azok alapján generálja a rendszer a mikroszcená-
riókat. A FutureSelf esetében a felhasználó határozhatja meg a következőket:
– jövőbeni célokat és vágyakat, amelyek a későbbi narratíva jellegét befolyá-
solják;
– az elbeszélés szemszögét a felhasználó állítja be, mert nem mindegy, hogy
első vagy harmadik személyben olvassa-e a jövőre vonatkozó szöveget;
– a felhasználó személyre szabhatja a vizuális környezetet;
– a jövőkben megjelenő további szereplők jelentőségét is beállíthatja.
A tartalom megosztása fontos része a szolgáltatásnak, mert a felhasználók-
nak az is számít, hogy ezt hogyan tudják megosztani másokkal. Az interaktív
elbeszélés kidolgozásakor meg kell határozni, hogy fix vagy nem fix a történet
célja. A programban szereplő befolyásoló tényezők lehetnek külső vagy belső
tényezők, ahogyan a szcenáriókészítésben is ezt megkülönböztethetjük: gazda-
sági jellegű forgatókönyv-generálás esetében vannak olyan könnyen paramé-
terezhető változások, amelyeket a generátorba építve azok automatikusan
meghatározhatnak bizonyos kimeneteket (pl. árfolyammozgás). A TÁMOP
kutatásunk esetében a kérdőív eredményei alapján meg lehetne határozni
lehetséges változókat, esetleg a válaszoktól függően eleve kiemelni azokat. Ily
módon, a kérdőívet használva inputként, egyéni szcenáriók generálását is
lehetővé lehetne tenni egy meghatározott algoritmus alapján.
A szcenárióalkotás módszere lehetőséget ad arra, hogy alaposabban és
többcélúan is feltérképezzük a jövőlehetőségeket. Interaktív megközelítésben
egy olyan kommunikációs felületet jelent, amely biztosítja, hogy a szakértők és
nem-szakértők is folyamatosan nyomon kövessék a téma fejlődését, és folya-
matosan tanulhassanak az eredményekből. Közösen feltérképezett félelmek,
remények, vágyak és értékek, illetve a gyakorlati tapasztalatok összevetése az
elméleti megközelítéssel közelebb vihetnek a téma mélyebb megismeréséhez és
a megoldás közös kidolgozásához.
92 Veigl Helga
5. Interaktivitás a gyakorlatban
Az interaktivitás növeli a participáció szintjét. Az internetes felületeken való
interaktivitás mellett jó ötlet lehet, ha fizikailag is van kapcsolat, és létrejön az
interakció a résztvevők között. Például egy színházi előadás jellegű, közös
gondolkodáson alapuló, a projekt problémáit bemutató performansz esetében.
Ez utóbbi azért hasznos, mert jobban el lehet képzelni a különböző szcenáriókat,
jobban felfedhetők a problémák és a lehetséges változtatási pontok is. Egy finn
projekt esetében például improvizációs esteket tartottak a stakeholdereknek,
amelyeken az improvizációt színészek biztosították, majd a résztvevőknek
nyilatkozni kellett a látottakról (Strömberg, – Pirttilä – Ikonen, 2004).
Interaktív szcenáriók készítése esetén az értékelés is magán hordozza az
interaktív jelleget (Barbanente – Khakee, 2003, 7. old.): minél több résztvevőt
érdemes bevonni a folyamatba, a résztvevők véleményét, értékelését és prefe-
renciáit minél jobban felszínre kell hozni és a diskurzus részévé tenni. Ez
lehetővé teszi, hogy a résztvevők megismerhessék a lehetséges változásokat és
instabilitásokat, illetve a számukra egyébként nem kedvező, esetleg korábban
általuk egyáltalán nem is ismert jövőváltozatokat. Ez a résztvevők alkalmaz-
kodási folyamatát is elősegíti. Ennek megfelelően az értékeléshez a következő
ajánlásokat fogalmazták meg:
– preferenciák, értékek és célok értékelése a kívánatosság szempontjából;
– preferenciák, értékek és célok értékelése azok kidolgozottsága szerint;
– preferenciák, értékek és célok értékelése aszerint, hogy ki mennyire érintett
azokban;
– katalizátorok elérhetősége, amelyek elősegíthetik a jövő megismerését;
– preferenciák, értékek és célok értékelése a jelenben uralkodó preferenciák,
értékek és célok tükrében;
– realizmus és idealizmus összevetése.
Az értékelés interaktív jellege két szempontból is összekapcsolódik a részt-
vevőkkel: a participativitás biztosítja, hogy a résztvevők véleményével össz-
hangban zajlik a kutatás, illetve a résztvevők véleményének folyamatos integ-
rálásával a résztvevők érdeklődését is fenn lehet tartani a folyamat egésze során.
Amellett, hogy milyen jövővel kapcsolatos elgondolások szerepelnek az
ötletek között, az is figyelmet érdemel, hogy ezek miként, milyen folyamat
során és milyen diskurzus keretén belül kerültek elő (Barbanente – Khakee,
2003). A társadalom adaptivitása elősegíthető azáltal, hogy a jövő komplexitását
és bizonytalanságát beépítjük a kommunikációs folyamatokba (Vervoort et al.,
2010, 614. old.).
Szcenárió-készítés interaktív körülmények között 93
Az interaktív szcenáriók építése új kihívások elé állítja a forgatókönyvírást. A kihívások egyik kulcspontja a megvalósíthatóság, a flexibilitás és a participáció (Vervoort et. al., 2010). Az interaktív szcenárióépítés először tudományos projektek esetében jelent meg, amelyeknek – ellentétben az üzleti szcenáriókkal – alacsony a forrásköltsége és a kommunikációs csatornák elérhetősége, továbbá általában viszonylag kevés kutató dolgozik rajta. Első lépésként a megvalósíthatóságot kell vizsgálni, hogy az adott körülmények között milyen csatornát lehet alkalmazni a kutatáshoz, és milyen interaktív médiastratégia illeszkedik a projekt méretéhez. Ez két tényezőre van hatással: rugalmasság és közös tartalomépítés a stakeholderekkel. A participatív megközelítés értelmében különösen fontos, hogy a folyamatos, kétoldalú kommunikáció biztosított legyen a stakeholderekkel. A szerzők a saját tapasztalataik alapján azt javasolják, hogy internetes felmérés esetén az online felület legyen minél letisztultabb, egyszerűbb és követhetőbb. Nem kell bonyolult alkalmazásokat elhelyezni, inkább a különböző online lehetőségeket érdemes kombinálni egymással. Javasolják a mini-játékok elhelyezését, amelyek biztosítják, hogy a felhasználók könnyen, gyorsan és hatékonyan tudjanak megismerkedni a témával, esetleg a teljes online elhelyezett kutatási anyag megismerése nélkül. Egymás történeteinek megtekintése és az azokhoz kapcsolódó kommentelési lehetőség sokkal élvezhetőbbé és élőbbé, még inkább interaktívabbá teszi az élményt és a közös jövő kutatását.
6. Következtetés
Schoemaker szerint a szcenáriótervezés két tipikus döntéshozatali hibát kom- penzál: a változás alulértékelését és a változás túlértékelését (Schoemaker, 1995, 27. old.). Az interaktivitás növelésével a szcenáriók nemcsak valóssá és változatossá, hanem hasznossá és gyakorlatiassá is tehetők. A szcenárió mód-szer interaktívvá tehető, amennyiben a módszer során az érintettek is részt vesz-nek az eredmény előállításában. Az érintettek részvételi formáinak fejlesztése jelenleg is zajlik a jövőkutatásban.
Felhasznált irodalom
Barbanente, A. – Khakee, A. (2003): Influencing Ideas and Inspirations. Scena-
rios As an Instrument in Evaluation. Foresight 5. 5. 3-15. pp.
Bartus Zsolt – Hideg Éva (szerk.) (2007): Regionális szakmai vizsgaközpont
hálózat létrehozhatósága Magyarországon. Nemzeti Szakképzési és Felnőtt-
képzési Intézet, Budapest.
94 Veigl Helga
Glenn, J.C. – Gordon, T.J. (2003): The Millennium Project. Futures Research
A Közép-Magyarországi Régió – KMR – tudásgazdasága jövőképének kialakí-
tása interaktív foresighttal c. TÁMOP-4.2.1/B-09/1/KMR-2010-0005 altémája
keretében folyó kutatásunk célja annak megmutatása, hogy az érintettek részvé-
telével és interaktivitásával olyan előretekintő régiós fejlesztési elképzeléseket
lehet kidolgozni, amelyek megformálásában és majdani megvalósításában a tér-
ség KKV-i és más társadalmi-gazdasági szereplői egyaránt érdekeltekké és
együttműködőkké válnak. Kutatási célunkat egy interaktív foresight folyamat
megvalósításával kívánjuk elérni.
1. Az interaktív foresight fogalma és jellemzői
Az integrált jövőkutatás tudományának részt kell vennie a jövőkutatási praxis megújításában, valamint a jövőkutatási praxis tanulmányozásának eredményeit is vissza kell csatolnia az elméleti és a gyakorlati jövőkutatás tudományos eredményeihez (Hideg, 2012). A részvétel és a visszacsatolás az egyes jövőkuta-tási művelési módok interaktív kapcsolatrendszerében valósítható meg. Mint-hogy a gyakorlati jövőkutatás a participációs paradigmája alapján működik, ezért a participatív előrejelzés-/foresight-készítés folyamatát, eljárását és mód-szereit kell továbbfejleszteni oly módon, hogy a fejlesztéseket konkrét gyakorla-ti feladatok megoldásában kell kimunkálni.
A KMR tudásgazdasága jövőképének kidolgozásában arra vállalkoztunk, hogy elősegítjük
– az anticipációs demokrácia hazai fejlesztését, – az egyéni és a stakeholder csoportok jövőtudásbázisának egymással össze-
kapcsolt fejlesztését, – az aktív, a reflexív és a felelős résztvevők tudásán, tapasztalatán és kreati-
vitásán alapuló régiós jövőelgondolások feltárását.
98 Hideg Éva – Alács Péter
Az anticipációs demokrácia fejlesztését (Bezold, 2006) azért tartjuk fontos-
nak, mert azt gondoljuk, hogy a KMR gazdasági fejlődésének legfontosabb erő-
forrása a régió iskolázott és szakképzett lakossága. A tudásban és a műveltség-
ben megtestesülő emberi erőforrásokat akkor lehet a gazdasági fejlődés
szolgálatába állítani, ha az emberek és gazdasági szerveződéseik képesekké vál-
nak jövőjük tudatos formálására. Az anticipációs demokrácia nem a laikusok
álmodozásainak, utópiáinak vagy antiutópiáinak a térhódítását jelenti a közös-
ségi szintű jövőelgondolások formálásában, hanem az embereknek a régiós gaz-
dasági folyamatokban és azok alakulásában/alakításában elfoglalt résztvevői
helyzetük tudatosulását és reflexív megélését. Az anticipációs demokrácia
ugyanakkor feltételezi és magában is foglalja a szakmai-szakértői ismereteket
mind a régió gazdasági helyzetéről, lehetőségeiről és korlátjairól, mind pedig a
csoportos jövőformálásról. Csak e kétféle irányultságú ismeretek kommunikáci-
ós interaktivitása eredményezhet tudományosan megalapozott, a résztvevők ál-
tal átlátott, vállalható, megvalósítható, valamint további együttműködésre és ak-
tivitásra serkentő jövőelgondolásokat.
Az egyéni és a stakeholder csoportok jövőtudásbázisának egymással össze-
kapcsolt fejlesztését azért tartjuk fontosnak, mert a KMR gazdaságának tudás-
gazdasággá fejlesztését csak úgy lehet megvalósítani, ha minden érintett egyén
és csoport képes kreatívan hozzájárulni a régió jövőjének formálásához, illetve
megtalálja saját helyét és szerepét a régió gazdasági jövőjének formálásában.
A régió szellemi potenciáljának kihasználása és fejlesztése érdekében a kétféle
jövőtudásbázis összekapcsolt fejlesztését kell preferálni. Ily módon előzhető
meg az egyének vagy egyes csoportok lemaradása a jövőről vagy a jövőből való
kimaradásuk és perspektívavesztésük, ami majd a regionális gazdasági fejlődés-
ben is zavarokat vagy fejlődési/fejlesztési nehézségeket okozhat.
Az aktív, a reflexív és a felelős résztvevők tudásán, tapasztalatán és kreativitásán
alapuló régiós jövőelgondolások feltárása azért fontos, mert az így létrehozott jö-
vőgondolatok képesek a régió gazdasági szereplőinek várakozásait úgy formálni,
hogy azok ösztönözzék őket a változó körülményekhez illeszkedő innovatív üzleti
megoldások és fejlesztési feladatok kidolgozására, valamint önmaguk továbbfej-
lesztésére. A régiós jövőelgondolások közös feltárásának és az új jövőtudás terme-
lésének mechanizmusaival történő megismerkedés feltételezésünk szerint azt is le-
hetővé teszi az ebben a folyamatban részt vevők számára, hogy a körülményeik
változásakor ismételten képesek legyenek jövőtudásuk megújítására, és keressék a
részvételi lehetőségeket újabb és más jövőgondolatokat formáló folyamatokban.
Azt gondoljuk, hogy ez az aktív, reflexív, felelős és részvételen alapuló jövőformá-
lás a mindennapi gazdasági aktivitás szerves részévé válhat akkor, ha az érintettek
megtapasztalják annak gyakorlati hasznát is.
A Közép-Magyarországi Régióra vonatkozó interaktív foresight készítés módszertani megfontolásai és folyamata 99
Minthogy a KMR gazdasági jövőjére vonatkozó jövőelgondolásokat kívá-
nunk kimunkálni az érintettek részvételével, továbbá különböző természetű tu-
dások, tapasztalatok, elvárások és szándékok összekapcsolásával, ezért interak-
tív foresightot készítünk. Az interaktív foresight a jövőgondolatok olyan módon
történő formálása, amelyben az érintettek, az ún. stakeholderek folyamatosan
vesznek részt, és jövőelgondolásaik egymáshoz kapcsolódásukban formálódnak.
A foresightban részt vevő és azt szervező jövőkutatók szempontjából az interak-
tív foresight a tudományos, a szakértői és az érintettek tapasztalati tudásának,
valamint a szubjektív vélekedések, szándékok jövőtudássá formálásának folya-
mata, amely folyamat szervezése és alkalmazott módszerei tudományos alapo-
kon nyugszanak.
Az interaktív foresight sajátos ötvözete a nyitott foresightnak, a nyitott inno-vációnak és az IKT nyújtotta lehetőségeknek
1. A nyitott foresight (Daheim –
Uerz, 2006) olyan foresightkészítési elgondolás, amelyben az érintettek önként vesznek részt, és egymás megértésére törekvő nyílt dialógust folytatva jutnak el jövőjük és a lehetséges közös jövő értelmezéséig. A nyitott foresight gondolatát megtartva mi azt is fontosnak tartjuk, hogy a foresight folyamatába bekapcsol-juk a tudományos és a szakértői tudást is, vagyis a források tekintetében is nyit-ni kívánunk a foresight folyamatában. A nyitott innováció (Chesbrough, 2003) gondolatából azt hasznosítjuk, hogy az új gyakorlati tudást, terméket és szolgál-tatást a felhasználók igényei szerint kell előállítani, és az új tudásnak, termék-nek, szolgáltatásnak társadalmi, szervezeti, kulturális és humán kontextusba he-lyezetten kell megszületnie, mert akkor lehet azt könnyen, széles körben és simán alkalmazni a gyakorlatban. Az interaktív foresight olyan innovációs fo-lyamat, amely egyrészt igazodik az érintettek igényeihez az új jövőtudás terme-lésének folyamatában, másrészt az általa előállított új jövőtudás az érintettek részvételével és azok számára jön létre. Az IKT lehetőséget nyújt arra, hogy széles körű információs adatbázist használjunk és elemezzünk, teret engedjünk a nyitott kommunikációs interaktivitásnak tértől és időtől függetlenül. Az inter-aktív foresightot interneten kívánjuk működtetni egy interaktív honlapon, ame-lyen keresztül minden érdeklődő érintett részt vehet a KMR gazdasági jövőjéről folyó dialógusban, a részeredmények és a felhalmozott tudásbázis hasznosításá-ban, valamint saját jövőproblémájának és -elgondolásainak megfogalmazásával és közzétételével hozzájárulhat a jövőgondolatok és -elképzelések formálódásá-hoz. Ily módon az interaktív foresightot a nyitott foresight, a nyitott innováció és az IKT közös részeként formálódó, olyan sajátos gyakorlati jövőkutatási fo-lyamatként értelmezzük, amely az integrált jövőkutatás szemléletmódját valósít-ja meg. (Lásd 1. ábrát.)
1 Az anticipációs demokrácia, a nyitott foresight és a nyitott innováció összekapcsolhatóságának lehetőségét
egy korábbi tanulmányomban már kifejtettem a technológiai foresight továbbfejlesztése kapcsán (Hideg,
2009).
100 Hideg Éva – Alács Péter
1. ábra: Az interaktív foresight mint a nyitott foresight, a nyitott innováció és az IKT
közös része
Forrás: Saját készítés
Az interaktív foresight olyan jövőkutatási tudástermelő és szolgáltatásnyújtási
innovációs folyamat is, amely a jövőkutatók, valamint az önkéntes és érintett részt-vevők networkjeként működik, és így a jövőkutatási praxis új megoldásának hazai kísérletezési eszköze. Emiatt az interaktív foresightunk az „élő laboratórium” – Living Lab
2 – típusú nyitott innovációs eljárások közé sorolható.
Az interaktív foresightunk tárgya a KMR gazdasági jövőjére vonatkozó el-
gondolások kialakítása olyan új jövőtudás termelésével, amelyben a résztvevők tudományos, tapasztalati tudásait, reflexióit és kreatív elképzeléseit, valamint elvárásokat és jövőformáló szándékokat kapcsolunk össze. Feladatunk olyan foresight folyamat szervezése, amelyben az érintettek, a jövőkutatók és a szak-értők olyan feladatokat oldanak meg, amelyek révén a különböző jövőformáló kompetenciákat – helyzet- és problémafelismerés, reflexivitás, új lehetőségek meglátása és érdekeltség azok megvalósításában – hatékonyan jelenítik meg és kapcsolják össze, valamint fejlesztik tovább azokat a régió gazdasági jövőel-gondolásainak kimunkálásában.
2 Az EU-ban használatos definíció szerint: „Az ’élő laboratóriumok’ a valós életbe helyezett nyitott innová- ciós környezetek, amelyekben a felhasználó vezérelte innovációk teljesen beintegrálódnak az új szolgáltatá- sokat, termékeket és közösségi infrastruktúrákat kooperatívan megalkotó folyamatokba.” (Living Labs for User-Driven Innovation, 2009. 5. old.). Az innováció és a technológiai fejlődés közötti szakadék áthidalását szolgálják. Elősegítik a KKV-k komplementer kompetenciáinak integrációját és a K+F+I folyamatokkal kap-csolatos kockázatok minimalizálását (Santoro – Conte, 2010).
nyitott innováció
nyitott foresight IKT
interaktív
foresight
A Közép-Magyarországi Régióra vonatkozó interaktív foresight készítés módszertani megfontolásai és folyamata 101
Az interaktív foresight főszereplői a stakeholderek, akik meghatározó szere-
pet töltenek be az előrelátás tárgyának gyakorlati működtetésében és fejleszté-
sében, továbbá ők azok, akik a későbbiek folyamán felhasználják e foresight
eredményeit és a részvétel révén tanultakat. Minthogy nyitott a foresightunk,
ezért stakeholderek lehetnek a régió vállalkozói, KKV-i, a KKV-nál alkalmazot-
tak, a kutatóintézetek és a felsőoktatási intézmények, a különböző gazdasági ér-
dekképviseletek, a civil társadalom, a KKV-kal foglalkozó gazdasági szakembe-
rek és az előrelátás témakörében illetékes kormányzatok képviselői. A KKV-k-
nak azért szántunk kiemelkedő szerepet, mert a régió vállalatainak 99,8%-a
KKV, továbbá ők azok a vállalkozások, amelyek mozgékonyságuk révén képesek
új és életképes innovációk gyors és folyamatos kitermelésére.
A KMR gazdasági jövőjére vonatkozó elgondolások kialakítására irányuló
interaktív foresightunk indításakor még csak a stakeholderek egy kis csoportját
vontuk be, nevezetesen a fiatal és a BCE jövőkutatási kurzusaiban részt vevő
hallgatók közül azokat, akiknek van saját vállalkozásuk, vagy szüleiknek van
vállalkozásuk, illetve, akik gyakornokként vagy munkavállalóként már dolgoz-
nak KKV-knál, illetve a jövőben KKV-ban szeretnének dolgozni. Szélesebb kör
bevonásával is próbálkoztunk, de nem jártunk sikerrel. A szakirodalom szerint
az érintettek ilyen mértékű passzivitásáról csak egy török regionális foresight le-
írásában és összehasonlító elemzésében találkoztunk (Özkaynak – Rodríguez-
Labajos, 2010).
A stakeholderek egyaránt lehetnek szakértők és laikusok. Az interaktív
foresight folyamatában e stakeholder csoportok dolgozhatnak külön-külön is, de
időszakonként vagy a foresight egyes fázisaiban dialógust kell folytatniuk egy-
mással. A stakeholder csoportok belső és egymás közötti kapcsolatainak a
foresight teljes folyamatában folyamatosnak és egymásra hatóaknak kell lenni-
ük, hogy egy dinamikus hálózatban alakuljanak ki, és fejlődjenek ki a közös jö-
vőre vonatkozó elgondolások.
Az interaktív foresight esetében a jövőkutatók feladatai sokrétűek, és több
vonatkozásban is újak. A foresight céljához, témaköréhez és feladataihoz kap-
csolódóan egyrészt a stakeholdereket kell kiválasztaniuk, másrészt az egész
foresight folyamatát kell megtervezniük. A folyamattervezés a stakeholderek
networkjének kialakítására, fenntartására és célirányos működtetésére irányul.
A foresight network működésében a jövőkutatók facilitátorként vesznek részt,
majd feldolgozzák, elemzik és visszacsatolják a networkbe az egyes munkafázi-
sok eredményeit, végül összefoglalják és strukturálják a stakeholderek jövőre
vonatkozó elgondolásait a network és a széles nyilvánosság számára.
102 Hideg Éva – Alács Péter
Az interaktív foresight nemcsak vitafórum a jövőről, hanem módszeres feltá-
rása a stakeholderek által lehetségesnek, kívánatosnak és megvalósíthatónak tar-
tott jövőknek és a stakeholderek jövőre irányuló cselekvési szándékainak. Az
interaktív foresight során eredményesen alkalmazhatók mind a participatív jö-
vőkutatási módszerek és eljárások (Nováky, 2012), valamint új problémamegol-
dási eljárások, kreatív játékok fejleszthetők az internetes felület kínálta lehető-
ségekre támaszkodva. A KMR foresightunkban online kérdőíves felmérést,
jövőkereső konferenciát, forgatókönyvírást, élő workshopokat, informatikai
adat- és szövegelemzési eljárásokat alkalmaztunk a saját és a témakörben mások
által termelt és hozzáférhető információk feldolgozására, valamint egy „kirakós
játékot” is kifejlesztettünk a KKV-k üzleti, vállalkozási attitűdjének felmérésére
és tanulási folyamatának mérésére (Alács, 2012, és Veigl, 2012).
Az interaktív foresight felhasználja a tudományos elemzések és más előre-
jelzések eredményeit, a folyamat maga is tudományosan megalapozott, ugyan-
akkor az eredménye – valamilyen témakör jövőjét alakító elképzelések és el-
gondolások – nemcsak tudományos összetevőket tartalmaz, hanem a stakehol-
derek saját elgondolásait is. Ez utóbbi miatt az interaktív foresight akkor jó és
megbízható, ha az tudományosan megalapozott, legitim, transzparens és to-
vábbfejleszthető.
2. Az interaktív foresight internetes eszköze
Az interaktív foresight folyamat a stakeholderek és a jövőkutatók személyes
részvételén alapul. Ez megvalósítható különböző célú és feladatú fórumok, pár-
beszédek és munkaülések sorozatán keresztül, de az internetre is áthelyezhető
részben vagy egészben is. Az internet mellett szól az az érv, hogy a stakehol-
dereknek és a jövőkutatóknak nem kell azonos időszakokban dolgozniuk, és a
foresight ütemezése szerinti időszakokban egy helyen tartózkodniuk, hanem a
foresightba történő aktív és passzív részvételüket harmonizálhatják saját időbe-
osztásukkal. Az érdekeltség és a részvételi fegyelem fenntartása a jövőkutatók
új és megoldandó feladatát képezi. E téren még nem áll rendelkezésünkre ta-
pasztalat, ezért e kutatásunk e téren élenjáró és egyben kísérleti jellegű is3.
3 Interaktív foresight tudomásunk szerint jelenleg a Millennium projekt keretében folyik (http://www.
unmillenniumproject.org/). Ebben azonban többnyire szakértők és jövőkutatók vesznek részt, ezért ott nem je-
lent külön feladatot az érdekeltség és a részvétel folyamatos fenntartása.
A Közép-Magyarországi Régióra vonatkozó interaktív foresight készítés módszertani megfontolásai és folyamata 109
3. Az interaktív foresight folyamata
Az interaktív foresight folyamata előre- és visszacsatolásokat tartalmazó és idő-
ben nem lezárt folyamat. Három fő feladatkör – adat- és információgyűjtés, va-
lamint -elemzés, forgatókönyvek készítésére és elemzésére irányuló aktivitások
és a KMR lehetséges és megvalósítható gazdasági jövőképének bemutatása a
Magyarország 2025 c. jövőképéhez kapcsoltan (Nováky (szerk.), 2010) – meg-
valósítását és a közöttük lévő kapcsolatok folyamatos biztosítását jelenti a fo-
lyamatszervezés, amely a jövőkutatók feladata.
Az adat- és információgyűjtés, valamint -elemzés feladatkör során kell fel-
tárni és összegyűjteni a KMR gazdaságára jellemző kvantitatív és kvalitatív in-
formációkat, a stakeholderek fejében meglévő ismereteket és tapasztalatokat,
valamint várakozásaikat, vállalkozási attitűdjeiket jelző információkat, reflexív
gondolataikat, vélekedéseiket és azok változását a foresight folyamatban történő
részvételük során. Ezt az információ tömeget folyamatosan fel kell dolgozni, és
abból nyilvános tudásbázist kell képezni a folyamatos foresight folytathatósága
érdekében.
A forgatókönyvek készítésére és elemzésére irányuló aktivitások során a kü-
lönböző stakeholder csoportok aktív munkát végeznek a jövőfeltárásban, a
lehetséges forgatókönyvek kialakításában, a forgatókönyvekről folyó worksho-
pokon és a különböző forgatókönyvek értékelésében. Ebben a munkában a jö-
vőkutatók facilitátorként vesznek részt, és elkészítik az aktuális jelentéseket a
forgatókönyvekről és a forgatókönyvek készítésének tapasztalatairól.
A KMR lehetséges és megvalósítható gazdasági jövőképeinek bemutatása a
Magyarország 2025 c. jövőképéhez kapcsoltan feladatkörben a közelmúltban
készített hazai jövőképeket úgy tekintjük, mint a KMR működésének és fejlődé-
sének tágabb társadalmi körülményeit. A régiós gazdasági jövőelgondolások és
a hazai társadalmi jövőképek azért kapcsolhatók össze, mert mindkettő
participatív eljárással készült, illetve készül, és a fiatal korosztályok mint stake-
holderek jövőelgondolásait vette, illetve veszi figyelembe.
Felhasznált irodalom Alács Péter (2012): Az interaktív foresight online adatgyűjtésének elemzési mód-szertana. In: jelen kötetben. Bezold, C. (2006): Anticipatory Democracy Revised. In: Democracy and Futures. Mannermaa, M., ., Dator, J., Tiihonen, P. (eds), Committee for Futures, Parliament of Finland, 38-51.pp.
110 Hideg Éva – Alács Péter
Chesbrough, H., (2003): Open Innovation: The New Imperative for Creating and Profiting from Technology. Harward Business School Press, USA. Daheim, C. – Uerz, G., (2006): Corporate Foresight in Europe: Ready for the Next Step? Second International Seville Seminar on Future-Oriented Technology Analysis, Seville, September 2006. http://forea.jrc/fta/intro.html Hideg, É. (2009): Technology Foresight and Its Contribution to Advancing Parti- cipatory Democracy. In: Futures Studies int he Interactive Society (Hideg, E. ed.) Futures Studies Department, Corvinus University of Budapest, Budapest, 143-156. pp. http://real.mtak.hu/2118/ Hideg Éva (2012): Az interaktív jövőkutatás elmélete és módszertana. In: jelen kö-tetben. Kutatási honlapunk: http://futuresme.uni-corvinus.hu Living Labs for User-Driven Innovation (2009): European Commission Information Society and Media. Office for Official Publications of the European Communities, Luxembourg. http://ec.europa.eu/information_society/activities/livinglabs/docs/bro- chure_jan09_en.pdf Millennium projekt honlapja: http://www.unmillenniumproject.org Nováky Erzsébet (alkotószerkesztő) (2010): Magyarország 2025. Gazdasági és Szo- ciális Tanács, Budapest. Nováky Erzsébet (2012): Az interaktív foresight participatív jellege és eljárásai. In: jelen kötetben. Özkaynak, B. – Rodríguez-Labajos, B. (2010): Multi-scale Interaction in Local Sce- nario-Building: A Methodological Framework. Futures 42. 995-1006. pp. Santoro, R. – Conte, M. (2010): Living Labs in Open Innovation Functional Regions. ESoCE-Net. White paper. http://www.esoce.net/Living% 20Labs% 20in%20Functional%20Regions%20-%20White%20Paper.pdf Veigl Helga (2012): Szcenáriókészítés interaktív körülmények között. In: jelen kötetben.
Régiós helyzetkép és a KKV-k jövőhöz való viszonya
1. Régiós helyzetkép a KKV-k szempontjából
1.1. A jelenlegi helyzet főbb jellemzői
A mikro-, a kis- és középvállalkozások (KKV-k) központi szerepet játszanak a magyar gazdaságban. Ők a legfontosabb foglalkoztatók, a hozzáadott érték 50%-át termelik meg, valamint a regionális és a helyi fejlődés motorjai. (Lásd az 1. táblázatot.) 1. táblázat: A hazai vállalati struktúra jellemzői
Vállalatméret A vállalatok
megoszlása (%) A foglalkoztatottak
megoszlása (%)
A hozzáadott érték
megoszlása (%)
Nagyvállalat 0,2 29,0 49,7
Középvállalat 0,7 16,2 18,1
Kisvállalat 4,4 18,9 16,3
Mikrovállalat 94,7 35,8 15,8
KKV-k 99,8 71,0 50,2
Forrás: Statisztikai tükör, 2009. III. évfolyam, 109. szám, 1. oldal
Magyarország legfejlettebb régiója a Közép-Magyarországi Régió (KMR).
A KMR lakosságának létszáma 2820 ezer fő. A lakosság 60%-a Budapesten la-kik, a többiek pedig Pest megyében. A KMR-ben található a hazai vállalkozások 40%-a. Az egyéni vállalkozások a regisztrált vállalkozások 43,1%-a. A régióban a regisztrált vállalkozások száma 2007-ben 494038, ebből társas vállalkozás 280747 és egyéni vállalkozás 213291. Ezek közül 250 és több főt foglalkoztató vállalkozások száma mindössze 373. A társas vállalkozások zöme 1-9 főt al-kalmaz, de 40%-uknak nincs statisztikailag kimutatható alkalmazotti létszáma. (Lásd a 2. táblázatot.)
Innováció tekintetében sem jobb sem az országos, sem a régiós helyzet. A hazai KKV-k innovációs aktivitásáról készült statisztika ugyan igen magas százalékokat mutat, de ha utánaszámolunk, akkor láthatjuk, hogy a vállalkozá-soknak csak a töredéke innovatív. A 10 és annál több foglalkoztatottal rendelke-ző KKV-k a vállalkozásoknak csak 12%-át alkotják, így az innovatív KKV-k aránya mindössze a vállalkozások 7%-át teszik ki országosan. Azok többsége is a KMR-ben található.
A KKV-knál az innovációk kb. azonos arányban irányulnak termék és eljá-rás fejlesztésére, valamint szervezeti és marketingfejlesztésre. Örvendetes, hogy a 10-49 főt foglalkoztató kisvállalkozások harmadára jellemző a szervezeti és a
Régiós helyzetkép és a KKV-k jövőhöz való viszonya 125
3. ábra: A GKI-Erste konjunktúraindex és összetevői, 2005-2011
Forrás: a GKI felmérései, http://www.tranzitonline.eu/cikkek/eves-melypontjan-a-gki-erste-konjunkturaindex
Parragh László, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke egyik előadá-sában a KKV-k nehézségeit az alacsony tőkeellátottságban, a krónikus alulfi-nanszírozottságban, az alacsony hatékonyságban és termelékenységben, a vál-lalkozási ismeretek, a beszállítói láncok hiányában, a belső fogyasztástól való erőteljes függésben, a feketegazdasági kitettségben, a magas adóterhelésben, a csökkenő pályázatbenyújtási hajlandóságban jelölte meg (Parragh, 2011). A KKV-k üzleti várakozásai és a szakértői problémameghatározások nagyban összecsengenek, és azok a KMR vállalkozásaira is jellemzőek lehetnek.
A KMR gazdasági fejlődési potenciáljának kihasználását a KKV-k pesszimis-ta üzleti várakozásai is hátráltatják. A pesszimista várakozások még akkor is rossz előjelek a jövőbeni változások szempontjából, ha azok okaikat tekintve helytállóak. A tudásgazdaságba történő átlépést nehezíti az a körülmény is, hogy a gazdasági válság és az adósságválság is sújtja az országot és a régiót is. A honlapunk fórumán még az is elhangzott, hogy nehéz hitelhez jutni, de nehéz az elvégzett teljesítmények ellenértékéhez is hozzájutni. A multinacionális vál-lalatokkal sem mindig jók a vállalkozások tapasztalatai, mert úgy érzik, hogy ki vannak szolgáltatva a nagyoknak. A vállalkozások/vállalkozók várakozásai nem- csak nagyon pesszimisták, hanem leginkább az államtól várják a segítséget, va-lamint a hazai és az EU-s pályázatoktól az üzletük beindulását, és nem saját maguk megújított üzleti elgondolásaitól és stratégiáitól.
A kutatás keretében azt terveztük, hogy felmérjük a régió KKV-inak jövőorien-
táltságát. Ennek érdekében olyan kérdőívet készítettünk, amelyben a KKV-kat
arról kérdeztük, hogy
– miként gondolkodnak a jövőről és vállalkozásuk jövőjéről,
– mit tesznek a vállalkozásuk jövőjéért,
– milyen várakozásaik, reményeik és félelmeik vannak vállalkozásaik jövő-
jére vonatkozóan.
A kérdések között egy nyitott kérdést is elhelyeztünk. Ebben minden vála-
szoló fél oldal terjedelemben összefoglalhatta, hogy szerinte milyen egy jövő-
orientált KKV. (Lásd a kérdőívünket a Mellékletben.)
A pilot kérdőívet 2010 őszén állítottuk össze és küldtük ki a Tájépítészeti
Kar munkatársai által biztosított, a KMR-ben ökogazdálkodók elérhetőségeit
tartalmazó online levelezési címekre. Közel 100 címre küldtünk kérdőívet,
amelyet a Google ingyenes szolgáltatásának segítségével szerveztünk. Két fel-
mérési kísérletünk volt 2011 folyamán. Az első kísérletben a felmérést egy 2 ez-
relékes minta alapján terveztük. A mintasokaságot úgy állítottuk össze, hogy az
reprezentálja a régió kistérségeinek a lakosság száma szerinti arányait. Olyan
KKV-kat kívántunk megkérdezni, akiknek van honlapjuk és e-mail címük. Az
interneten elérhető vállalkozók közül választottuk ki a mintát, amely összesen
986 KKV-ből tevődött össze. A kérdőív kitöltése mellett arra is kértük a KKV-
kat, hogy látogassanak el a kutatási honlapunkra, és vegyenek részt – önkéntes
alapon – az elérhető játékban, és éljenek a kommentelés lehetőségével, valamint
az ott közzétett információkkal és elemzésekkel. Minthogy nagyon kevesen vá-
laszoltak, ezért 2011 végén a Gránit Bankkal1 együttműködve – felhasználva a
bank segítőkészségét, hogy levelező listáján kiküldi az immár online változat-
ban is elkészített kérdőívünk elérhetőségét – ismételtük meg a felmérést.
A Pilot felmérésből 4 kitöltött kérdőív érkezett be. Az első felmérésünk
mindössze 5 kérdőív kitöltését eredményezte. A Gránit Bankkal együttműködő
felmérésünkből is mindössze 8 darab kitöltött kérdőívet nyertünk. A KKV-k
ilyen mértékű érdektelensége meglepő volt számunkra. Az 1997-ben végzett, a
hazai nagyvállalatok, valamint a hazai szolgáltató vállalatok/vállalkozások jö-
vőorientáltságának feltárására irányult felméréseink során 30, illetve 6%-os volt
a válaszadók aránya a megkérdezettek mintájához képest (Nováky – Hideg,
1998 és Hideg – Nováky, 2000).
1 Ezúton is köszönjük a Gránit Banknak a kérdőívezésben nyújtott segítségét.
Régiós helyzetkép és a KKV-k jövőhöz való viszonya 127
2011 közepétől elérhető honlapunkon is lehetővé tettük az oda bejelentkező
vállalkozók számára a kérdőívünk kitöltését. Sajnos, itt is csak nagyon kevés –
mindössze 15 darab – kitöltéshez jutottunk.
Bár tudatában vagyunk annak, hogy a kevés számú – összesen 32 – kitöltött
kérdőív válaszai nem tükrözik a régió KKV-inak jövőorientáltságát, mégis ösz-
szefoglaljuk a válaszok főbb jellemzőit. Tesszük ezt azért, hogy a leginkább ér-
deklődő és a jövővel foglalkozást fontosnak tartó KKV-k2 jövőhöz való viszo-
nyáról a jelzésértékű információkat se veszítsük el.
A beérkezett válaszok az alábbiakat mutatják3:
– A KMR KKV-i versenyképességük fejlődése szempontjából a legfonto-sabbnak a belföldi kereslet élénkülését, a képzett munkaerő rendelkezésre állását, a jogi szabályozók átláthatóságát, a folyamatos K+F+I tevékenysé-get, a világgazdasági válság megszűnését, valamint a hitelhez jutás köny-nyebbé válását tartják.
– A vállalkozásuk jövője szempontjából a rugalmas alkalmazkodást és a ha-szon növelését tekintik a legfontosabbnak. Sajnos, a folyamatos technoló-giai megújulást és az innovációt egyetlen válaszadó sem választotta.
– A vállalkozás jövőjével a vállalkozók foglalkoznak. Csak néhány, valószí-nűleg nagyobb vállalkozó említette meg azt, hogy a menedzsment foglal-kozik a jövővel, és azt, hogy a dolgozókat is bevonják a jövőformálásba.
– A KMR KKV-i általában nem vesznek és nem készítenek előrejelzéseket, vagy maguk készítik azt el, felhasználva a különböző kutatóintézetek elér-hető tanulmányait. Az előrejelzéseket azonban nem szokták rendszeresen megújítani.
– Ellentmondásos a kép az előrejelzések hasznosságának megítélése tekinteté-ben. Némileg többen állítják azt, hogy az előrejelzések és az azok alapján kidolgozott stratégiák hozzájárulnak a vállalkozás eredményes működéséhez. Jelentős azonban az a vélemény is, hogy nem foglalkoznak a jövővel, de annak hiányát sem érzik. Többen megjegyezték, hogy a jövő kiszámíthatatlan, és hogy nem látnak előre, mert a napi életben maradással küzdenek.
– A vállalkozás közeli jövőjében magvalósítható és jövőformáló tevékeny- ségeket azonban már igen differenciáltan kezelték a válaszadók. Leginkább a más KKV-kal történő kooperációt, az új piacok szerzését, az új vállalko- zási célok meghatározását és a marketingtevékenség fejlesztését emlí- tették. Sajnos az új technológia, innováció meghonosítását, a pályázati tevékenység bővítését és a környezettudatos termelést és termékfejlesztést igen kevesen említették.
2 Köszönjük az érdeklődő KKV-nak, hogy kérdőívkitöltésükkel hozzájárultak kutatásunkhoz. 3 A kérdőívek elsődleges feldolgozását Veigl Helga végezte.
128 Hideg Éva
– Vállalkozása jövőjével kapcsolatban a válaszadók 30%-ának nincsenek
félelmei. A nagy többségnek viszont vannak. Leginkább félnek a pénzpiaci
válságtól és instabilitástól, valamint a piacvesztéstől és a versenytársak
előretörésétől. Néhányan említették még a munkaerő-elszívást, a belpoliti-
kai konfliktusokat és a transznacionális vállalatok további előretörését.
– Érkezett néhány válasz arra a kérdésünkre, hogy mi jellemez egy
jövőorientált vállalatot. Ezekben a válaszokban megjelenik a stratégiai
gondolkodás szükségessége, a globális gazdaság lehetőségeinek a felis-
merése és felhasználása, a kreatív munkavállaló alkalmazásának fontos-
sága, a rugalmasság és a gyors reagálás, a fogyasztói igények változására
figyelés, a versenytársak és a vállalkozói környezet ismerete, valamint a
folyamatos innováció és a tudás folyamatos fejlesztése.
Összességében az állapítható meg a KMR KKV-inak válaszaiból, hogy még
a válaszoló KKV-k sem igazán gondolkodnak és tesznek jövőre orientáltan. Van
ugyan elképzelésük arról, hogy milyennek kellene lennie egy jövőorientált vál-
lalkozásnak, de azt a mindennapok gyakorlatában részlegesen vagy egyáltalán
nem sikerül megvalósítaniuk. Félelmeik így valóban jogosak is.
Kérdőívezési eredményeink és tapasztalataink egybecsengenek Szerb László
és Zoltan J. Acs makroadatokból képzett Vállalkozói Indexének elemzéséből le-
vont következtetésekkel (Szerb – Acs, 2010). A vállalkozói attitűd, aktivitás és
aspiráció együttes mérésére kidolgozott GEI (Global Entrepreneur Index), a
Globális Vállalkozói Index szerint is kedvezőtlen a hazai vállalkozások hozzáál-
lása az egy főre jutó GDP szerinti teljesítményünkhöz képest. Magyarország ér-
téke mindössze 0,30. Ez az érték a második legalacsonyabb a környező, volt
szocialista országokéhoz képest is. A szerzőpáros szerint a hazai vállalkozóké-
pesség azért gyenge, mert a vállalkozók
– kevéssé látnak jó üzleti lehetőségeket,
– kevés cég van a közepes vagy magas szintű technológiát alkalmazó szek-
torban,
– a kezdő vállalatok éles versenyhelyzetben lépnek piacra,
– kevés egyedi terméket/szolgáltatást kínáló vállalkozó van,
– gyenge a hazai teljesítmény az informális és kockázati tőke finanszírozásá-
ban,
– a vállalkozók nem használják ki az intézményi rendszer lehetőségeit,
– a vállalkozásoknak alacsony szintű az innovációs aktivitása,
– alacsony a vállalkozások nemzetköziesedésének mértéke.
Magyarország egyedül az intézményi fejlesztés tekintetében teljesít elfogad-
hatóan a fejlett országokhoz képest (Szerb – Acs, 2010).
Régiós helyzetkép és a KKV-k jövőhöz való viszonya 129
Felhasznált irodalom
A vállalkozások regionális különbségei Magyarországon (2008): KSH Győr.
http://mek.niif.hu/06400/06407/06407.pdf
Eurostat (2009): Quality in the focus of innovation. First results of the 2006
Community Innovation Survey. Eurostat, Statistics in focus 33/2009.
Gazdaság vállalkozók nélkül? (2012) Piac & Profit, 2012. január 14. http://
4 A kérdőív a „A tudásalapú gazdaság Magyarországon, az innovációs szemlélet erősödésének és a K+F telje-
sítmények növelésének feltételei” című alprojekt, TÁMOP-4.2.1/B-09/1/KMR-2010-0005, 4. K + F + I alprojekt, A Közép-Magyarországi Régió tudásgazdasága jövőképének kialakítása interaktív foresighttal c.
témájához készült.
132 Hideg Éva
4. Vállalata/vállalkozása fennállása óta adott-e el saját K+F+I-t tartalmazó
2.1. Az elemzések és matematikai-módszertani hátterük
Azon túl, hogy a játék interaktív második szakaszában a résztvevők tapasztala-
tokat szerezhetnek a közösség által megfogalmazott jövőképről is, a játék során
gyűjtött adatok utólagos elemzésére is sor kerül. Az elemzés két kérdésre keresi
a választ:
– Milyen fogalomtérkép alakult ki, és az mennyire köthető a különböző jö-
vőtérképekhez?
– Hozzájárult-e, és ha igen, akkor milyen mértékben járult hozzá a játék má-
sodik szakasza az egyéni jövőképek csiszolásához?
Az első kérdésre a fogalomtérkép elemzésével keressük a választ. A foga-
lomtérkép gyakorlatilag egy mátrix alakjában írható fel, ami tartalmazza az
egyes fogalmak között a különböző irányú megerősítések számát. A játék első
szakaszában 36-an vettek részt. A másodlagos és elsődleges hatások közötti élek
definiálják a fogalmak közötti kapcsolatokat, amikből összesen 6 x 36 = 216 ta-
lálható (Lásd az 1. táblázatot.)
1. táblázat: A fogalomtérkép mátrixa a TAMOP kutatás során gyűjtött adatok alapján
Megnevezés
Tu
dás
társ
adal
om
Ter
mel
és
Fo
gla
lko
ztat
ott
ság
Eg
észs
ég(ü
gy
)
Fin
ansz
íro
zás
Ko
mp
eten
ciák
Inn
ov
áció
Ko
op
erác
ió
Áll
am
Tudástársadalom 0 4 1 2 1 7 17 1 1
Termelés 0 0 3 0 4 0 3 3 0
Foglalkoztatottság 1 10 0 1 3 4 0 4 3
Egészség(ügy) 2 6 8 0 4 1 1 5 4
Finanszírozás 0 9 2 2 0 0 3 1 0
Kompetenciák 1 4 2 3 4 0 11 3 0
Innováció 0 3 0 1 4 2 0 0 0
Kooperáció 0 9 0 0 6 1 9 0 0
Állam 0 1 4 1 12 1 8 5 0
Forrás: Saját készítés
144 Alács Péter
Első lépésben arra keressük a választ, hogy a fogalomtérkép szignifikánsan
különbözik-e a véletlentől. Pontosabban azt vizsgáljuk, hogy ha újragenerálnánk
a fogalomtérképet a megfigyelt fogalomelhelyezkedési valószínűségeket alapul
véve, akkor az szignifikánsan eltér-e a megfigyelt eloszlásoktól.
Az újragenerálásnál, a szimulációnál figyelembe vettük az egyes fogalmak
elhelyezésének valószínűségeit, mert a kitöltéskor a fogalmak mindig ugyanab-
ban a sorrendben jelentek meg. A „valós”, végiggondolt jövőképelemek által
motivált kitöltések esetében azonban a fogalmak elhelyezése közötti korreláció
is szerepet játszik. Ezt a szimuláció nem veszi figyelembe. Ha tehát a szimulált
és a megfigyelt fogalomtérkép valamely statisztikai mutatóban szignifikánsan
különbözik, akkor azt annak tudjuk be, hogy a kitöltések nem véletlenek. Ebből
azonban csak az következik, hogy a kitöltésekben a véletlenen túl van informá-
ció. Azt további vizsgálatokkal dönthetjük el, hogy ez az információ a játék ki-
töltésének sajátosságaira (pl. egymást követő fogalmak egymást követő helyek-
re ültetésére) vagy valóban a jövőkép egy-egy mozaikjának kifejezésére
vonatkozik.
A szimulált és a megfigyelt fogalomtérképek összehasonlítását a fogalomtér-
kép fokszámeloszlásának összehasonlítása alapján végezzük. A fogalomtérkép
irányított gráf. Az elemzés során a bejövő és a kimenő fokszámokat külön szá-
molva, de egymástól nem megkülönböztetve vettük figyelembe. (Lásd a 2. táb-
lázatot.)
2. táblázat: A szimulációval nyert elméleti és a megfigyelt fokszámeloszlások összeha-
sonlítása
k n prob k n Prob k n prob k n prob
0 27 20.20% 4 10 11.00% 9 3 0.90% 14 0 0.00%
1 15 16.60% 5 2 7.60% 10 1 0.60% 15 0 0.00%
2 6 17.50% 6 2 5.40% 11 1 0.30% 16 0 0.00%
3 9 14.60% 7 1 3.20% 12 1 0.10% 17 1 0.00%
8 2 2.10% 13 0 0.00%
Forrás: Saját készítés
A k a fokszám (kimenő és bejövő élek külön számolva), n ezek játékban megfi-
gyelt száma, „prob” pedig a szimulációval becsült valószínűségeket jelöli.
Az online eljárások és elemzésük 145
2 tesztje alapján 44.1-es értéket kapunk, amely szerint 16-os
szabadsági fok mellett 99.98%-os valószínűséggel elvethetjük azt a hipotézist,
miszerint a két eloszlás azonos lenne. Így levonjuk azt a következtetést, hogy a
véletlenen túl a kitöltésekben van fogalmak közötti korreláció. (Lásd a 3. ábrát.)
A kérdés az, hogy hogyan nyerjük ki a fogalmak közötti korrelációban rej-
tőző információt.
2.1.1. A fogalomtérkép ciklikus és aciklikus felbontása
A fogalomtérkép mátrixából azonnal kitűnik, hogy vannak bizonyos fogalmak,
amelyekből több él indul ki, mint amennyi feléjük érkezik, egyfajta forrásként
szerepelnek. Vannak persze olyan fogalmak is, amelyekbe több él érkezik, mint
amennyi kiindul, vagyis célként viselkednek.
Jövőtérképet, az egyes jövőalternatívákat keresve azonban sem a forrás, sem
a cél fogalmakat nem tudjuk értelmezni. Feltételezzük, hogy a fogalomtérkép
elemei nemcsak a jelenben, de a jövőben is fontosak lesznek, még ha értelmezé-
sük igazodik is az adott kor kihívásaihoz. Eszerint a jövőalternatívák fogalom-
térképben való felkutatásához a fogalomtérkép olyan komponenseit kell meg-
keresnünk, amelyek telítettek, abban az értelemben, hogy a fogalmak egymást
támogató együttest alkotnak. Úgy gondoljuk, hogy minden fogalom mögött egy-
egy gazdasági és/vagy társadalmi tevékenység húzódik meg, amelynek termé-
szeténél fogva van inputja és outputja is. A jövő társadalmilag elfogadható
rendszereit kutatva tehát olyan rendszereket keresünk, amelyek minden tevé-
kenységhez – kölcsönösen – biztosítják a működési feltételeket.
146 Alács Péter
3. ábra: A fogalomtérkép fokszámeloszlása
A fogalomtérkép fokszámeloszlása
Forrás: Saját készítés
Jól látható, hogy a szimulációval kapott fogalomtérkép fokszámeloszlása jelentősen különbözik a megfigyeléseinktől. Ez csak annak tudható be, hogy a résztvevők a fogalmak elhelyezésekor a fogalmak közötti struktúrában is gondolkodtak.
Ezzel szemben a fogalomtérkép azon komponensei, amelyekben források és célok szerepelnek, a játékban részt vevők aktuális céljait és súlypontjait jelenít-hetik meg. Ezek a vállalkozói lét és a vállalkozói gondolkodás sajátosságait, valamint az aktuális problémák megoldási súlypontjait jelenítik meg.
Jövőkutatási és pszichológiai szempontból elemezve a játék eredményeit, fel kell figyelnünk arra, hogy a játék kitöltési struktúrájának kötöttsége miatt egyet-len résztvevő sem adhat egyedül teljes jövőképet az elemzésekhez. A jövőkutatás oldaláról a jövőkép olyan kívánatos cél, amely az egyén számára a jelenben még csak részeiben fogalmazódott meg, tehát nem teljes konzisztens egészként. Az elemzés fókuszában tehát a jövőképet olyan kontextusban elemezzük, amely nem az egyes résztvevők önálló válaszainak elemzésén, hanem a válaszok kü-
Az online eljárások és elemzésük 147
lönböző logikájú összekapcsolásán, azaz a jövőképmozaikok egymáshoz illeszté-sén alapszik. Azt feltételezzük, hogy vannak olyan jövőképek, amelyekre a résztvevők a kitöltés folyamán asszociálnak. A hasonló jövőképpel rendelkező résztvevők asszociációi is hasonlóak lesznek, még ha teljes mértékben egyikük sincs tudatában, hogy pontosan milyen jövőkép motiválja a játékban kifejezett gondolatait.
Matematikai szempontból a forrás- és célmentes komponenseket ciklikusnak,
a forrásokat és a célokat tartalmazó komponenst pedig aciklikusnak nevezzük el.
A fenti érvelés alapján a ciklikus komponensek a kifejezett jövőalternatívák
megjelenési formái, míg az aciklikus komponensek a jelenről alkotott képet
képviselik a fogalomtérképben.
A jövőkutatási feladatot tehát át is ültettük a matematika nyelvére: keressük
meg a forgalomtérképben ciklikus és aciklikus komponenseket! Jelölje Aij a fo-
galomtérkép mátrixának azon elemét, ami az i-edik és a j-edik fogalom között
megjelölt élek számával egyenlő, továbbá akij pedig ugyanezen fogalmak közötti
k-adik ciklikus komponenst. Olyan a komponenseket keresünk, amelyek a
(1)
lineáris programozási feladat megoldásai. A feladat célfüggvényében szereplő
pozitív vektorban szereplő súlyok segítségével választjuk szét az egyes kom-
ponenseket egymástól. Ez tehát az első lépésben külső paraméter. A jövőkutató
feladata ezt úgy meghatározni, hogy az egyes komponensek a jövőalternatívák
szempontjából értelmezhetőek legyenek.
Az elemzés során több lehetséges megközelítést is megvizsgálva a
komponensek számát 3-ban határoztuk meg. A vektort pedig úgy határoztuk
meg, hogy a komponensekben a rövid, a 2, illetve a 3 hosszú hurkok egymástól
elkülönüljenek. Vagyis
(2)
148 Alács Péter
amit úgy kell érteni, hogy minden -höz (1) alapján megkeressük a megfelelő meg-
oldást, amit (2)-be helyettesítve függvényében optimalizálunk. (Az optimalizálás-
kor figyelembe kell vennünk az (1)-ben lévő megkötést is!) Módszertanilag (1)-et a
lineáris programozással, (2)-t a stimulált hőkezeléssel oldjuk meg.
Megjegyezzük, hogy megválasztására felírt (2) intuitív formula, és nem ez
az egyetlen lehetséges megközelítés a különböző jövőalternatívák feltérképezé-
sére. Logikai oldalról itt egy olyan induktív lépést hajtunk végre, amely mate-
matikailag mindig rosszul strukturált, így még a fenti megközelítésben is több-
fajta megoldás lehetséges.
A fogalomtérkép aciklikus komponensét úgy kapjuk, hogy a fogalomtérkép-
ből a ciklikus komponenseket leválasztjuk. Az aciklikus rész komponensekre
bontásakor a ciklikus részben megfogalmazott logikát nem tudjuk alkalmazni.
A komponensek kialakítása történhet például a források vagy a célok szerinti
szétbontással, de ez a jövőkutatási eredmények szempontjából most kevésbé ér-
dekes, így ennek a taglalását mellőzzük. Elsősorban a megismételt játék ered-
ményeinek komparatív elemzése szempontjából tartalmazhat értékes informáci-
ót a jövőorientáltsági index (FOI):
FOI= A ciklikus komponensek élsúlyainak összege
Összes él súlyának összege
Fontos megjegyeznünk, hogy az index értéke nem függ a felbontás elvétől.
A jövőorientáltság index azt mutatja meg, hogy a kitöltés alkalmával a résztve-
vők átlagosan milyen mértékben tudták a vállalkozásukat komplex jövőalterna-
tívák rendszerében elképzelni a napi aktuális tevékenységek rendszerétől elvo-
natkoztatva. A jövőkutatás számára az az előnyös, ha az index értéke magas.
2.1.2. A kirakós játék fogalomtérképének elemzése
A kirakós játék fogalomtérképét három ciklikus komponensre és az aciklikus
részre bontva elemezzük. Elsőként kiszámítjuk a jövőorientáltsági indexet. Az
(1) feladat megoldása alapján (tetszőleges mellett) a 216 élből 97 él tartozik a
ciklikus részhez, ami hozzávetőlegesen 44,9%-os FOI-nak felel meg.
Az első ciklikus komponens középpontjába a termelés került, amelyet két te-
vékenységi ciklus támogat. Az egyik a finanszírozáson és az innováción keresz-
tül a folyamatosan megújuló és alkalmazkodó, rugalmas KKV-kra utal. A másik
ciklus a foglalkoztatottság, az állam és a kooperáció utat bejárva támogatja a
termelést. A klasszikus innovációs folyamat tehát kiegészül az állami szerepvál-
Az online eljárások és elemzésük 149
lalással és szabályozással. A KKV-k termelés révén munkahelyeket teremte-
nek, amely az állam számára bevételt és stabilitást biztosít. Cserébe a KKV-k a
piaci környezet, a kooperáció és a verseny szabályainak biztosítását várják az
államtól. A jövőalternatíva egyéb részeit nem tekintjük szignifikánsnak. Érde-
kes ugyanakkor, hogy ebben az alternatívában az innovatív KKV-k a piaci kör-
nyezet és a folyamatos belső fejlesztés mellett a tudástársadalmat a perifériára
szorítják azáltal, hogy a hangsúly a termelés bővítésén, a növekedésen van.
(Lásd a 3. táblázatot és a 4. ábrát.)
3. táblázat: Az 1. ciklikus komponens: „növekedés” jövőalternatíva
kinthető. A releváns információk osztályozása ugyanis – az adatbányászat olda-
láról – egyenértékű a szöveg „megértésével”, azzal a kiegészítéssel, hogy a
megértéshez most nem egy általános nyelvi értékű tezauruszt használunk fel,
hanem a jövőkutatás fogalmi kereteit magába foglaló dimenziókat. Ezt úgy kell
érteni, hogy az általunk alkalmazni kívánt algoritmus a szövegnek egy speciális,
szakmai vetületét értelmezi, nem pedig a szöveg valódi nyelvi-tartalmi mélysé-
geit. Így számunkra érdektelenek a szöveg nyelvi jellemzői, stílusa, és lényegte-
len a konkrét tartalmi vonatkozása is (előfeldolgozásról lévén szó). Lényeges
viszont a szövegnek a kutatási témában megjelölt KKV-k szempontjából felépí-
tett társadalmi téridőhöz való viszonya, így az időbeliség és a KKV-khoz való
közelség relációja (R Development Core Team, 2011).
Legjobb ismereteink szerint a jövőkutatás számára jelenleg még nem áll ren-
delkezésre szövegelemző algoritmus. Matematikai alapokat tekintve egy olyan
algoritmust kívánunk használni, amely a szövegfelismerésben1 már általánosan
elterjedt, és bizonyított: ez a rejtett Markov modell (HMM) (Bilmes, 1998).
1A szövegfelismerés egy szinttel mélyebb probléma a komplexebb szövegértelmezésnél, mert ott az akuszti-
kus jeleket kell értelmes szöveggé alakítani. Az algoritmus feladata ekkor az, hogy a szövegben nem tisztán kihallható hangokat (fonémákat) is helyesen értelmezze, akár a fonéma környezetében már értelmezett jelek
(szófoszlányok) alapján. A HMM-eket a genetikában is széleskörűen alkalmazzák, ahol a génsorozatok „jelen-
tését” kell megfejteni (Bilmes, 1998).
Az online eljárások és elemzésük 159
A HMM alkalmazásához azonban egy alkalmas adatsorra van szükségünk. Az
adatsor esetünkben maga a szöveg. A szöveg szavai kézenfekvően egy láncra fűz-
hetők fel. Úgy gondoljuk, hogy a jövőkutatás szempontjából különböző jellemzők-
kel bíró részek a szöveget részekre bontják. Ilyen rész lehet az adott terület háttér-
ismereteit bemutató szaktudományos rész vagy a különböző jövőalternatívákat
bemutató forgatókönyveket tartalmazó rész. Az a hipotézisünk, hogy minden ilyen
rész rendelkezik a szavak bizonyos jellemző csoportjával, amely az adott részben
más részekhez viszonyítva túlsúlyban van. Így pl. a háttéranyagokban azt várjuk,
hogy az állapotokat kifejező „kis”, „nagy”, „sok”, „kevés” stb. melléknevek, míg a
forgatókönyvek esetében a folyamatokat kifejező „nő”, „csökken”, „folyamatosan”
stb. melléknevek lesznek túlsúlyban. Hasonlóképpen érvelhetünk a KKV-khoz mért
közelség dimenzióval kapcsolatban is.
Első lépésben tehát a szövegből jövőkutatási értelmezésű adatsort kell előál-
lítanunk, hogy a HMM-et használni tudjuk. A szövegből úgy kaphatunk adat-
sort, ha minden szóhoz hozzárendeljük annak jövőkutatási jellemzőit. Ehhez
rendelkeznünk kell egy megfelelően nagy „szótárral”. Ilyen szótár a kutatás
kezdetén nem állt rendelkezésünkre, ezért a szóban forgó dokumentum leggyak-
rabban előforduló kifejezéseit soroltuk be szakértői módszerekkel.2
További problémát jelentett, hogy szótár alkalmazását össze kellett egyeztet-
ni a magyar nyelv toldalékoló szabályrendszerével, vagyis a szavak szótövét
kellett megtalálni. Ezt HUNSPELL program (Németh et. al.) segítségével oldot-
tuk meg. A szótövek elemzését PYTHON környezetben, az NLTK modul (Bird
– Klein – Loper, 2009) segítségével végeztük el.
3.2. A módszer leírása
Első lépésben a 100 leggyakrabban előforduló szót jövőkutatás szemszögéből
kategorizáltuk. A kategorizálás során a szakértők az egyes fogalmakat koordiná-
ták segítségével helyezték el az adott szóhoz társított fogalom jövőkutatási ér-
telmezésében, vagyis a fogalom jövőhöz való viszonya és a KKV-khez való kö-
zelsége (környezet – elsődleges hatás – belső attribútum) (társadalmi téridő)
szerint. Ezt a teret 5 kategóriára osztottuk fel:
1: extern hatás + jelen
2: intern hatás + jelen
2 A szótárat a dokumentum elolvasása nélkül is össze tudtuk volna állítani jövőkutató szakértők bevonásával.
Itt most mégsem ezt az utat választottuk. Ennek oka az, hogy a módszerfejlesztéskor azt is teszteljük, hogy az
adott dokumentum szókincse mellett, ellenőrizhető módon jól működik-e a program.
160 Alács Péter
3: elsődleges hatás + rövid távú jövő
4: intern hatás + hosszú távú jövő
5: extern hatás + hosszú távú jövő
A kategorizált fogalmak elhelyezkedését az 5. ábra szemlélteti.
8. ábra: A szakértői módon kategorizált fogalmak elhelyezkedése az időbeliség és a
közelség dimenziójában
Forrás: Saját készítés
Az online eljárások és elemzésük 161
Az alábbiakban felsoroljuk a 100 leggyakoribb szó besorolását a társadalmi
téridőben való pozicionálás szerint és a K-MEANS algoritmus alapján. (Lásd a
7. táblázatot.)
7. táblázat: A 100 leggyakoribb szó és a szakértői besorolás kategóriája
Szó N =
gyakoriság
Km =
kategória
régió 243 1
intézmény 104 1
gazdaság 99 1
oktatás 91 1
központ 89 1
regionális 87 1
rendszer 86 1
Magyarország 83 1
magyar 77 1
módszer 67 1
kör 65 1
terület 64 1
ország 63 1
szint 63 1
adatbázis 61 1
fő 61 1
nemzetközi 57 1
ipari 54 1
kis 54 1
felsőoktatás 53 1
szükséges 53 1
klaszter 51 1
különböző 51 1
alábbi 47 1
Szó N =
gyakoriság
Km =
kategória
kutatás 47 1
magas 46 1
millió 46 1
tanácsadás 44 1
arány 43 1
európai 43 1
alacsony 41 1
meglévő 41 1
színvonal 41 1
országos 40 1
elsősorban 39 1
vállalkozás 313 2
szervezet 119 2
cég 110 2
tevékenység 108 2
termék 86 2
stratégia 82 2
szolgáltatás 81 2
vállalat 81 2
igény 75 2
tőke 52 2
vállalkozó 45 2
szervezés 38 2
projekt 146 3
162 Alács Péter
Szó N =
gyakoriság
Km =
kategória
cél 126 3
kapcsolat 118 3
forrás 95 3
képezés 72 3
kínálat 68 3
ismeret 67 3
folyamatos 65 3
fejlődés 62 3
megfelelő 58 3
korszerű 52 3
információ 51 3
kereslet 51 3
jelentős 49 3
szolgáltató 49 3
terjesztés 49 3
beszállító 46 3
folyamat 46 3
információs 46 3
tapasztalat 41 3
kultúra 40 3
hálózat 39 3
hiány 38 3
keret 38 3
kialakítás 38 3
megvalósítás 38 3
fejlesztés 208 4
Szó N =
gyakoriság
Km =
kategória
innovációs 163 4
k+f 163 4
innováció 124 4
termékfejlesztés 86 4
együttműködés 79 4
létrehozás 61 4
technológia 56 4
innovatív 43 4
ötlet 40 4
sikeres 38 4
szám 128 5
közép 113 5
technológiai 91 5
támogatás 89 5
oldal 86 5
alap 82 5
lehetőség 82 5
év 79 5
adat 78 5
javítás 66 5
park 62 5
többség 62 5
program 57 5
feltétel 56 5
intézkedés 55 5
felmérés 53 5
Forrás: Saját készítés
Az online eljárások és elemzésük 163
Az öt kategóriába tartozó szótöveket a 8. táblázat mutatja be.
8. táblázat: A leggyakoribb szótövek az egyes kategóriákban
Minthogy a régió KKV-inak jövőjét kézben tartó vállalkozók többszöri megke-
resésünkre is passzívak maradtak, ezért a Budapesti Corvinus Egyetem Gazdál-
kodástudományi Karán tanuló és a Jövőkutatás MSc tárgyat választott közgaz-
dász hallgatókkal a 2010/2011. tanév 1. és 2. félévében folytatott szemináriumi
munkák során készítettünk forgatókönyveket a régió KKV-inak jövőjéről.
A szemináriumi munkákban a két félévben összesen 62 hallgató vett részt. Azok
a hallgatók voltak a legaktívabbak, akiknek már van vállalkozásuk, vagy a csa-
ládjuk vállalkozó, vagy KKV-nál dolgoznak, vannak gyakorlaton, illetve szeret-
nének vállalkozást indítani, vagy KKV-nál munkát vállalni a közeljövőben.
Ezek a hallgatók nemcsak szaktudásukat, hanem gyakorlati tapasztalataikat is
felhasználták a munkálatok során, így ők a fiatal vállalkozók vagy tudatosan
vállalkozóknak készülők, illetve a fiatal és szakképzett KKV munkavállalók
stakeholdereit képviselték a KKV-k jövőjével foglalkozó szemináriumokon.
A jövőkutatási szemináriumok azt is lehetővé tették, hogy jövőkutatási mód-
szerek egymásra épülő alkalmazásával készüljenek az elgondolások. A KKV-k
lehetséges jövőjét leíró forgatókönyvek kidolgozását megelőzte a hallgatók fel-
készítése és felkészülése a hazai és a KMR KKV-inak helyzetéről, valamint egy
jövőkereső konferencia is, amelynek során elgondolásokat és ötleteket gyűjtöt-
tünk a témakör jövőjével kapcsolatban és más témakörökhöz kapcsolódásáról,
és azokat jövőkerekekbe foglaltuk. (Példaként bemutatunk két jövőkereket a
Mellékletben.) Az egyes szemináriumi csoportok munkájukat kiscsoportokban
végezték, majd pedig workshopokon véleményezték és vitatták meg egymás el-
gondolásait. A kiscsoportok által feltárt és a workshopon bemutatott és megvita-
tott lehetséges forgatókönyveket a hallgatók immár a forgatókönyveket készí-
172 Hideg Éva – Nováky Erzsébet – Alács Péter
tőknél népesebb körei1 is értékelték. Az értékelés ismételten kiscsoportos for-
mában folyt, és az értékeléseket szövegesen is indokolták a csoportok. A kutatás
szempontjából a jövőkutató szemináriumvezető feladata a felkészítési és a
facilitátori teendők ellátása volt.
A hallgatók által elkészített és értékelt forgatókönyveket a TÁMOP kutatást
végző jövőkutatói csoport alapanyagként kezelte. A további kutatómunka során
a jövőkutatói csoport figyelembe vette még
– a KMR KKV-inak helyzetértékelését (Hideg, 2012),
– a http://futuresme.uni-corvinus.hu honlapon folyó és ahhoz kapcsolódó on-
line foresight kutatások eredményeit is (Alács, 2012). E három forrás ösz-
szehasonlító elemzése és szintetizálása alapján fogalmazta meg a KMR
KKV-inak lehetséges jövőjére vonatkozó forgatókönyveit, mint a jövőku-
tatási kutatócsoport felfogását. Ezután az így felvázolt forgatókönyve-
ket aszerint is elemeztük, hogy azok miként viszonyulnak a „Magyaror-
szág 2025” munkálatai során kialakított társadalmi forgatókönyvekhez,
amelyek döntően a hazai fiatal korosztály jövőfelfogását mutatták meg.
2. A fiatal közgazdász vállalkozói és
munkavállalói stakeholderek által felvázolt
forgatókönyvek
A forgatókönyvírásban 4 hallgatói csoport, összesen 17 fő volt a legaktívabb és
a legeredményesebb. Az ő forgatókönyveik alkották azt a forgatókönyvkészle-
tet, amelyet a többi hallgatói csoportok is további elemzésre és értékelésre mél-
tónak tartottak. Az egyes csoportok forgatókönyvei stakeholder nézőpontból
fókuszáltak a KKV-k gazdasági jövőjére, de úgy, hogy figyelembe vették a
KKV-k társadalmi, gazdasági, környezeti és technikai-innovációs kapcsolat-
rendszerét is. A forgatókönyv-készítés logikája alapján a 4 csoport összesen 16
forgatókönyvet készített. Az egyes csoportok forgatókönyvei az alábbiak:
1 A hallgatók szélesebb körének, amelybe beletartoztak a Társadalmi és a gazdasági előrejelzéseket hallgató Vállalkozásfejlesztési szakirány MsC-s hallgatói is, az is feladata volt, hogy részt vegyen a kutatás honlapján
a kirakós játékban (Alács, 2012) és a kommentek írásában. A honlapon folyó munkákban nemcsak hallgatók
vettek részt, hanem bárki, aki regisztrált az oldalon.
2.1. A KMR KKV-k lehetséges jövője a piaci környezet
és a K+F+I változása szempontjából
A forgatókönyvek a kooperáló piaci környezetre és a K+F+I fellendítésében be-
tölthető KKV szerepre koncentráltak. (Lásd az 1. ábrát.)
A Magyarország a vállalkozók paradicsoma forgatókönyv azt a lehetősé-
get fogalmazza meg, hogy a KKV-k akkor lesznek képesek a gazdasági fejlődés
motorjává válni, ha fejlesztik a technológiájukat és innovációjukat a kutatóinté-
zetekkel, a felsőoktatással és a piac más hazai és nemzetközi szereplőivel
együttműködve.
1. ábra: Az 1. forgatókönyv csoport
2
Piaci környezet: kooperáció
2 Ezeket a forgatókönyveket az 1. hallgatói stakeholder csoport készítette (Háttéranyag, 2011).
IV. I.
III. II. Piaci környezet: verseny
A K+F+I
tevékenységek
fellendülése
A K+F+I
tevékenységek
hanyatlása
Magyarország
a vállalkozók
paradicsoma
Szöcske
Multik hátán
felkapaszkodó
KKV-k
Homokóra
174 Hideg Éva – Nováky Erzsébet – Alács Péter
Az ilyen KKV-k nemcsak gazdasági értéket lesznek képesek termelni, ha-
nem a foglalkoztatás növelésével és értelmes munkahelyek teremtésével az élet-
színvonalat és az életkörülményeket is növelhetik, továbbá javíthatják a környe-
zethasznosítást is. A forgatókönyv a szellemi és képzettségi adottságok erőteljes
kihasználását szorgalmazva a tudásgazdaság és -társadalom régiós fejlődését
segíthetné elő.
A multik hátán felkapaszkodó KKV-k forgatókönyve azt az esetet jeleníti
meg, amikor a hazai K+F+I tevékenységek nem tudnak a KKV-k gazdasági fej-
lődésében változást generálni. Ekkor csak a piaci környezet kooperációjával
tudnak élni a KKV-k. Ezek közül a legfontosabb az, hogy a KKV-k a multinaci-
onális vállalatokkal erősítsék az együttműködésüket, mert tőlük tanulhatnak a
legtöbbet, és eközben még jó üzletet is köthetnek. Ez a partneri kapcsolat a
nagyvállalatok, a multinacionális vállalatok számára is előnyös lehet, mert a
KKV-k specializáltak, egy-egy részterületet nagyon ismernek, és ott hatékonyan
működnek.
A „Szöcske” forgatókönyv szerint csak néhány, nagyon innovatív és kreatív
KKV-nak sikerül a hazai K+F tevékenységet végzőkkel kooperálnia és a hazai
fejlesztéseket piacképessé tenni. Ők gyorsan fejlődhetnek még az erős piaci ver-
seny körülményei között is, miközben a KKV-k zöme nem lesz képes élni ezzel
a lehetőséggel, és továbbra is helyi igényekre termel, vagy megmarad a kény-
szervállalkozói létformánál. E szerint a forgatókönyv szerint különösen Buda-
pest és az agglomeráció KKV-i fejlődhetnek gyorsan.
A „Homokóra” forgatókönyv azzal számol, hogy az erős piaci verseny és a
hazai K+F+I tevékenységek hanyatlása következtében a KKV mint létforma
napjai meg vannak számlálva. A hazai K+F+I tevékenységek azért hanyatlanak,
mert egyre kevesebb állami pénz kerül ezekre a területekre az ország eladósodá-
sa miatti takarékossági intézkedések révén. A KKV-k kockázatkerülési hajlama,
az innováció és technológiai beruházások kerülése, a kényszervállalkozók ma-
gas aránya, és a régi rendszerben megrekedt gondolkodásmód vezetnek mind-
ehhez. Magas számban tűnnek majd el a vállalkozások, mert eladósodnak, hitel-
felvételi státuszuk romlik, a gazdaságban betöltött szerepük csökken, egyre
inkább csak vegetálnak, majd leépülnek, s elbocsátják alkalmazottjaikat. Ve-
szélyt jelenthet a KKV-k számára a másoktól, más vállalatoktól való függés és a
pályázatoktól való félelem is. Tudás és innováció nélkül és tőkehiánnyal küzdve
minimális az előrelépés lehetősége. E forgatókönyv szerint a KMR nem tud élni
az adottságaival és a K+F potenciáljának kihasználásával.
A KMR KKV-k lehetséges forgatókönyvei 175
2.2. A KMR KKV-k lehetséges jövője a KKV-barát állami
szabályozás és környezet, valamint a fellendülő piac
szempontjából
Ez a forgatókönyvcsoport azzal számol, hogy a világgazdasági válság és a vál-
lalkozásbarát környezet jövője együttesen fogja meghatározni a KKV-k jövőjét.
(Lásd a 2. ábrát.)
2. ábra: A 2. forgatókönyvcsoport
3
KKV-barát állami szabályozás és környezet
A KKV-k felvirágzása forgatókönyve szerint a KKV-k nagy szereppel bír-
nak a gazdaságban, és jövőbeni szerepük megnő, ha megkezdődik a piaci fel-
lendülés, valamint a gazdasági környezet és az állam is vállalkozóbaráttá válik.
A KKV-k gazdasági szerepükön túl társadalmi szereppel is bírnak, és mint a
gazdaság motorjai, több munkalehetőséget tudnak biztosítani, továbbá erősöd-
hetnek családbarát vonásaik is a kis üzemméret, valamint a vezetők és a beosz-
3 Ezeket a forgatókönyveket a 2. hallgatói stakeholder csoport készítette (Háttéranyag, 2011).
IV. I.
III. II.
KKV-barát állami szabályozás és környezet elmaradása
Ismét fellendülő piac
Piaci fellendülés
elmaradása –
a válság
folytatódása
KKV-k
felvirágzása
Dobbantó
KKV-k
Vegetálás –
hanyatlás
Baljós árnyak
176 Hideg Éva – Nováky Erzsébet – Alács Péter
tottak személyes ismeretsége révén. A KMR KKV-i képesek javítani az ország
megítélését nemzetközi viszonylatban is, hiszen exportképességük fejlesztésére
is jó lehetőséget teremt a gazdasági fellendülés.
A „dobbantó KKV-k” forgatókönyv akkor állhat elő, ha a gazdasági fel-
lendülés bekövetkezik, de nem Y fenntarthatóság üzletté válására, a másik pedig
a női foglalkoztatás bővítésének lehetőségére koncentrál.
2.3. A KMR KKV-k lehetséges jövője a környezetvédelem, a
fenntarthatóság és az állami ösztönzés szempontjából
Ez a forgatókönyvcsoport a környezetvédelemben és a környezeti fenntart-
hatóságban üzleti lehetőséget láttat akkor, ha ezt a piaci rést a KKV-k ki tudják
használni, és az állam ösztönzi a zöld technológiákat kifejlesztő K+F+I tevé-
kenységeket. (Lásd a 3. ábrát.)
3. ábra: A 3. forgatókönyvcsoport
4
Környezetvédelem, fenntarthatóság mint piaci rés kihasználása
4 Ezeket a forgatókönyveket a 3. hallgatói stakeholder csoport készítette (Háttéranyag, 2011).
IV. I.
III. II.
Környezetvédelem, fenntarthatóság még nem piacképes
Állami ösztönzés,
K+F+I támogatása
zöld területeken
Állami ösztönzés,
K+F+I támogatása
nem indul be a
zöld területeken
Zöld út
Szemellenző
Zöld sziget
Sötét verem
A KMR KKV-k lehetséges forgatókönyvei 177
A forgatókönyvek hazai felvetésének időszerűségét alátámasztják az interak-
tív klímamodellel végzett modellszimulációink eredményei is (Retek, 2011).
A „zöld út” forgatókönyv szerint a KKV-knak nagy lehetősége lenne, ha a
környezetvédelem és a környezeti fenntarthatóság terén piacképes új termékek-
kel tudnának megjelenni a hazai és az EU-piacokon. Az ilyen irányú fejleszté-
seket, a zöld technológiákat az állam támogatná, és a régió fogyasztói is egyre
nagyobb igényt támasztanának a zöld vagy biotermékek és szolgáltatások iránt.
A kis vállalatméret, valamint a régiós és a helyi igényekre és környezetre tá-
maszkodás olyan ideális működési forma lenne a KKV-k számára, amely gazda-
ságilag is kifizetődő lenne, fejlesztené a helyi közösségeket, valamint exportál-
hatóvá tenné az eljárásokat is. E szerint a forgatókönyv szerint a KMR az EU
egyik gyorsan fejlődő zöld régiójává válhatna.
A „zöld sziget” forgatókönyv esetében csak a fogyasztók tudatos környezet-
védelme lenne az ösztönző erő a KKV-k számára, miközben az állam képtelen
lenne hathatósan támogatni a zöld kutatást és technológiák fejlesztését. Ekkor a
zöld piaci rést csak a nagyon környezettudatos KKV-k tudnák kihasználni, ame-
lyek így szigetet képeznének a KKV-k és a KMR világában.
A „szemellenző” forgatókönyv azzal számol, hogy az elhúzódó válság miatt
a környezetvédelem és a környezeti fenntarthatóság nem válik piacképessé, és a
KKV-k sem látnak ebben a területben új üzleti lehetőséget. Az állam ugyan erő-
feszítéseket tesz a zöld technológiák fejlesztésére, mert az EU-ban ezt vállalta,
de azok nem találnak hazai KKV-s vállalkozóra. A KMR K+F kapacitá-
sával fejleszthetne zöld technológiákat, de a hazai alkalmazás hiányában azt
külföldön próbálná értékesíteni.
A „sötét verem” forgatókönyv szerint sem az állam nem támogatja a zöld
technológiákat, sem a fogyasztók nem igénylik azokat, sem a vállalkozók nem
látnak benne üzletet, sőt még inkább tehernek érzik a környezetvédelmet. Az el-
húzódó gazdasági válság egyre nehezebbé és kilátástalanabbá teszi a KKV-k
helyzetét. A KMR KKV-i régi, ipari és kézműves technológiákkal próbálnának
meg túlélni.
2.4. A KMR KKV-k lehetséges jövője a női foglalkoztatás,
valamint az állami támogatás és pályázatírás szempontjából
Ez a forgatókönyvcsoport azokat a lehetőségeket veszi sorra, hogy a KKV-k
mennyire válhatnak női munkavállalókat kedvelővé és pályázatírókká. (Lásd a
4. ábrát.)
178 Hideg Éva – Nováky Erzsébet – Alács Péter
4. ábra: A 4. forgatókönyvcsoport5
A „bátor hős” forgatókönyv arra épít, hogy a KKV-k szívesen alkalmazzák
a képzett női munkavállalókat még akkor is, ha azok jobban igénylik a gyer-
mekelhelyezés segítését. A nők ugyanis szorgalmas és precíz munkavállalók,
akik szívesen írnak pályázatot, és hűek a cégükhöz. Ha az állam erőteljes pá-
lyáztatással támogatná a KKV-kat, akkor hatékonyabban költhetné el a pénzét,
hiszen csak a célokat követő és a legjobb pályázók nyernének. A KKV-k számá-
ra az állami pályázati rendszerű KKV támogatásban történő részvétel versenyt
is jelentene, de olyan versenyt, amelyben a női munkavállalókra támaszkodó
KKV-k eredményesebben vehetnének részt, mint a döntően férfi munkaerőre tá-
maszkodók. Minthogy a KKV-k most inkább a férfi munkaerőt részesítik
előnyben, ezért, akik váltani tudnak, azok valóban bátor hősök. A KMR szolgál-
tató és szellemi munkát nagymértékben használó KKV-i gyors fejlődésnek in-
dulhatnának.
5 Forrás: Somogyvári, 2011. 31. old. A tanulmány a szemináriumi munka alapján és a 4. hallgatói stakeholder
csoport munkáját is felhasználva készült (Háttéranyag, 2011).
IV. I.
III. II. Nem hajlandó több
női munkavállalót
alkalmazni és támogatni
A KKV-k állami
támogatásokat és
pályázatokat
igénybe vesznek
(innováció, K+F)
A KKV-k állami
támogatásokat és
pályázatokat
nem vesznek igénybe
(innováció, K+F)
Bátor hős
Leleményes
csalfa
Félszeg vitéz
Halott katona
A KKV-k több női
munkavállalót hajlandók
alkalmazni és támogatni
A KMR KKV-k lehetséges forgatókönyvei 179
A „leleményes csalfa” forgatókönyv szerint a nőket nem szívesen alkalma-
zó KKV-k is ugyanúgy eredményesen vehetnek részt a pályázati versenyekben,
mint a női munkaerőre építő KKV-k, ha leleményesek és csalfák abban az érte-
lemben, hogy a női munkaerőt nem támogatják abban, hogy társadalmi feladata-
it is jól el tudja látni. Ebben az esetben is a KMR szolgáltató és szellemi munkát
használó KKV-i indulnának gyors fejlődésnek, de burkoltan vagy nyíltan diszk-
riminálnák a női munkavállalókat.
A „félszeg vitéz” forgatókönyv szerint a KKV-k nem látnak jó üzleti lehető-
séget az állami pályázatokban, de hajlandók a női munkaerő nagyobb mértékű
foglalkoztatására. Az ilyen vállalkozások nem tudnak élni a női foglalkoztatás
nyújtotta előnyökkel.
A „halott katona” forgatókönyv szerint a KKV-k nem látnak jó üzleti lehe-
tőséget sem az állami pályázatokban, sem a női munkaerő nagyobb mértékű
foglalkoztatásában. A KKV-knak ez a rugalmatlansága egyre nehezebb és kilá-
tástalanabb helyzetbe sodorja a KKV-kat, mert tőkeszegények, és a hitelek egy-
re drágábbak a gazdasági válság és recesszió körülményei között. Emiatt a KMR
fejlődése is visszaeshet, és a régió munkanélkülisége növekvő méreteket ölthet.
A workshopon történő megvitatás után a 16 forgatókönyvből 14 maradt. Az
az álláspont alakult ki, hogy a „Szöcske” és a „Dobbantó KKV-k” más okból ki-
indulva, de a versenyben életképesként túlélő és sikeres KKV-k forgatókönyve.
A „Homokóra” és a „Vegetálás, hanyatlás” forgatókönyvek a KKV szektor las-
sú hanyatlását vetítik előre. A „Baljós árnyak” és a „Sötét verem” forgatóköny-
vek abban hasonlítnak egymásra, hogy a KKV-k vesztét vetítik előre. Nem te-
kinthetők azonban egy típusúaknak, mert a „Sötét verem” forgatókönyv csak a
környezetre és a fenntarthatóságra érzéketlen.
3. A forgatókönyvek értékelése a stakeholder
és más közgazdászhallgatók szerint
A stakeholder forgatókönyveket a workshop után írásban is értékelték a hall-
gatói csoportok. Az értékelés aszerint történt, hogy vajon a KKV-k az egyes for-
gatókönyvek szerint milyen mértékben képesek
– viselkedésük megváltoztatására,
– önmagukban (támogatás nélkül) is működni,
– a kockázatok viselésére,
– a fenntarthatóság (természeti-környezeti és társadalmi-gazdasági) megva-
lósításában pozitív szerepet játszani. A hallgatói csoportok 1-től 10-ig ter-
180 Hideg Éva – Nováky Erzsébet – Alács Péter
jedő skálán értékeltek, és értékelésüket szövegesen is indokolták. Az érté-
kelésben a legalaposabb munkát végző 6 csoport – összesen 22, Jövőkuta-
tás tárgyat hallgató MSc-hallgató – munkájának eredményét az alábbi,
1. táblázatban foglaljuk össze.
1. táblázat: A forgatókönyvek sorrendje a csoportok értékelése alapján
Megnevezés
Változási
hajlan-
dóság
Önfejlődés
képessége
Kockázat-
vállalási
hajlandóság
Környezeti
fenntart-
hatóság
Együttesen
Magyarország/
KMR a vállalko-
zások paradicsoma
4. 6. 5. 4. 5.
Multik hátán fel-
kapaszkodó
KKV-k
5. 10. 7. 6. 7.
Homokóra –
Vegetálás –
hanyatlás
9-10. 8-9. 9. 10. 9.
Szöcske –
Dobbantó KKV-k 6. 1-2. 2-3. 5. 4.
KKV-k
felvirágzása 1. 5. 1. 2. 1-2.
Baljós árnyak 11. 12. 14. 12. 12.
Zöld út 3. 1-2. 4. 1. 1-2.
Zöld sziget 8. 3-4. 8. 7. 6.
Szemellenző 12. 11. 10. 11. 11.
Sötét verem 13. 14. 12. 13. 13.
Bátor hős 2. 3-4. 2-3. 3. 3.
Leleményes csalfa 7. 8-9. 6. 8. 8.
Félszeg vitéz 9-10. 7. 11. 9. 10.
Halott katona 14. 13. 13. 14. 14.
Forrás: Saját forrás
A KMR KKV-k lehetséges forgatókönyvei 181
A változási hajlandóság alapján a legjobb megítélésben részesülő forgató-
könyvek a „KKV-k felvirágzása”, a „Bátor hős”, a „Zöld út” és a „Magyaror-
szág/KMR a vállalkozások paradicsoma” forgatókönyvek lettek, a „Baljós ár-
nyak”, a „Szemellenző”, a „Sötét verem” és a „Halott katona” pedig a legrosz-
szabbak. Az önfejlődésre képesség megítélése szerint a „Szöcske – Dobbantó
KKV-k”, a „Zöld út” és a „Magyarország/KMR a vállalkozások paradicsoma”
forgatókönyvek lettek a legjobbak, míg a legrosszabbnak, a legéletképtelenebb
KKV-s létformának a „Szemellenző”, a „Baljós árnyak”, a „Halott katona” és a
„Sötét verem” forgatókönyveket tartották. A kockázatvállalási hajlandóság sze-
rint a leginkább kockázatvállaló KKV jövőt a „KKV-k felvirágzása”, a „Bátor
hős” és a „Szöcske – Dobbantó KKV-k” forgatókönyvek rejtik magukban.
A „Félszeg vitéz”, a „Sötét verem”, a „Halott katona” és a „Baljós árnyak” for-
gatókönyvek a kockázatot legkevésbé vállaló KKV jövőkről szólnak. A komp-
lexen értelmezett fenntarthatósághoz leginkább a „Zöld út”, a „KKV-k felvirág-
zása”, a „Bátor hős” és a „Magyarország/KMR a vállalkozások paradicsoma”
forgatókönyvek járulhatnának hozzá. A legkevésbé szolgálnák a fenntarthatósá-
got a „Szemellenző”, a „Baljós árnyak”, a „Sötét verem” és a „Halott katona”
forgatókönyvek. A „KKV-k felvirágzása”, a „Zöld út”, a „Bátor hős” és a
„Szöcske – Dobbantó KKV-k”forgatókönyvek képviselik leginkább az olyan
KKV jövőt, amelyben a vállalkozók akarnak változni, saját lábon állni és fej-
lődni, valamint kockázatot vállalni és hozzájárulni a fenntarthatósághoz. Ezzel
szemben a „Szemellenző”, a „Baljós árnyak”, a „Sötét verem” és a „Halott ka-
tona” forgatókönyvek a tehetetlen és vállalkozói erényekkel nem rendelkező
vállalkozói magatartásra utalóak.
4. A forgatókönyvek összehasonlító elemzése
a TÁMOP kutatás jövőkutatói csoportja
szerint
Az egyes stakeholder forgatókönyvek különböző feltételezések mellett formá-lódtak. Ha azokat össze akarjuk hasonlítani, akkor azoktól a feltételezésektől el-térő szempontokat kell találnunk, de olyanokat, amelyek több forgatókönyvben is előfordulhatnak. Ilyen szempontjaink: a jelenlegi válság folytatódása, az innovációalapú terjeszkedés lehetősége, a képzett munkaerőre támaszkodás, va-lamint a multinacionális vállalatok és a KKV-k viszonya. Ezeket a szempontokat azért gondoljuk fontosaknak, mert azok jelenleg is látható és érzékelhető prob-lémákat fogalmaznak meg – a honlapunk kommentjei is ilyen témakörökkel foglalkoznak –, vagy reagálnak arra a régiós potenciálra, amelyből bőségesen el van látva a KMR. Továbbá az általunk ismert egyetlen, a CHIC által 2004-ben
182 Hideg Éva – Nováky Erzsébet – Alács Péter
készített, a KMR gazdasági jövőjével foglalkozó szakértői tanulmánya által fel-vázolt fejlesztési elképzelés egy innovációra alapozott fejlődést és fejlesztést körvonalaz, amelyben a KMR a hazai K+F+I integrátora is (CHIC, 2004). Ez a tanulmány azonban csak ezt az egy lehetséges és kívánatos (akkor megvalósít-hatónak is ítélt) jövőt körvonalazza, miközben nem számol a gazdasági válság-gal. Ez érthető is, hiszen 2004-ben még senki nem jelzett válságot, továbbá ak-kor lettünk az EU tagja, és ez a tény optimista várakozásokat sugallt.
A honlapunkon gyűjtött online információk elemzése arra hívta fel a figyel-münket, hogy a kirakós játékban részt vevők a gazdasági válság közepette kü-lönböző jövőkép alternatívákban gondolkodnak az eredményes vállalkozás foly-tatásának lehetősége tekintetében (Alács, 2012). A játékban részt vevők formálódó vállalkozási jövőképének mintázata három alternatíva köré csoporto-sult. A „növekedés” alternatívája az állami szerepvállalással és szabályozással kiegészített, elsősorban beruházásokon keresztül megvalósítható innovációs fo-lyamattal számol. Az ún. „szabadúszó” alternatíva az egyéni vállalkozói lét-formára és az otthonról is elvégezhető új munkamódszerekre utal, amelyek ke-retében az innováció is szóba jöhető lehetőség, ha az anyagilag is kifizetődő. A „szaktudás” alternatívája a versenyképes szaktudásra összpontosít, amely el-sősorban a KKV-k hatékony működését szolgálja, és csak másodsorban az in-novációt. A három alternatíva egyrészt jelzi azt, hogy a játékban részt vevők az innovációt nem tartják a jól működő vállalkozás legfontosabb jellemzőjének, másrészt azt, hogy a piacon eredményes KKV szaktudás és vállalkozó ember nélkül elképzelhetetlen. Bár a játékban részt vevők jövőorientáltsága csak köze-pes mértékű volt, és azt a játék keretében rendelkezésre álló tanulási folyamattal sem fejlesztették tovább, vélekedésük egyértelműen jelezte azt, hogy a vállalko-zó és a munkaerő minősége, valamint a foglalkoztatás a KMR KKV-k jövőjének kulcskérdése.
A jelenlegi válság és kiúttalanság folytatódása szempontjának azok a forga-tókönyvek felelnek meg, amelyek valamilyen okoknál fogva a KKV-k stagnálá-sát vagy sorvadását vetítik előre. Az innováció szempontjából azok a forgató-könyvek ígéretesek, amelyek valamilyen okból és körülménynél fogva feltételezik vagy támaszkodnak a KMR K+F bázisára. A képzett munkaerő szempontja azokban a forgatókönyvekben lelhető fel, amelyek a lehetőségek meglátását és kihasználását, valamint kreativitást feltételező régiós KKV jövő-ket vetítenek előre. A multinacionális vállalat és KKV kapcsolat szempontja szerint azok a forgatókönyvek jöhetnek számításba, amelyek vagy kooperálnak, vagy versenyeznek, vagy a kettő valamilyen keverékét feltételezik a multinacio- nális vállalatok és a KKV-k viszonyában. Figyelembe véve a CHIC tanulmányt és a kirakós játék eredményét, a 14 forgatókönyvet a 4 szempont szerint átgon-dolva az alábbi besorolásokhoz jutottunk. (Lásd a 2. táblázatot.)
A KMR KKV-k lehetséges forgatókönyvei 183
2. táblázat: A stakeholder forgatókönyvek besorolása
A jelenlegi válság
és kiúttalanság
folytatódása
Innovációalapú
és nemzetközi
terjeszkedés
Képzett munka-
erőre támaszkodás
Multik és KKV-k
kapcsolata
Sötét verem KKV-k felvirágzása KKV-k felvirágzása Multik hátán felka-
A gazdasági és az adósságválság krónikus válsággá válik, amelynek körül-
ményei között a KKV-k is sorvadásnak indulnak, és nagy számban tönkremen-
nek. A multinacionális vállalatok egyre inkább elhagyják a térséget, vagy csak
rövid időre jönnek ide. A képzett munkaerő a megélhetési nehézségektől és a
munkanélküliségtől hajtva igyekszik más EU-országokban munkát találni és át-
települni, mert az ország és a régió nem képes az elért fejlettségi szintjét meg-
tartani. A krónikus válság miatt az ország és a régió is az EU kilátástalansággal
küzdő térségévé válik.
IV. I.
III. II. Képzett munkaerő (szellemi potenciál) alulhasznosítása
Kilábalás
a gazdasági
válságból
Gazdasági válság
elhúzódása
KKV-k
fellendülése,
kibontakozás
Kölcsönösen
előnyös
összefogás
Kísérlet a
szellemi
kapacitás önálló
hasznosítására
Kilátástalanság,
menekülés
186 Hideg Éva – Nováky Erzsébet – Alács Péter
5. A TÁMOP jövőkutató csoport KKV-s
forgatókönyveinek viszonya a „Magyarország
2025” kutatás társadalmi forgatókönyveihez
Érdemes megvizsgálni, hogy a jövőkutató csoport TÁMOP-forgatókönyvei ho-
gyan viszonyulnak olyan forgatókönyvekhez, amelyeket a fiataloknak egy na-
gyobb mintája alapján képeztünk. Célszerűnek láttuk ezért tovább elemezni a
„Magyarország 2025” című akadémiai kutatás eredményeiből kialakított szce-
náriókat (Nováky (szerk.), 2010.a.). Az akadémiai kutatás keretében a 2025-ben
döntéshozó pozícióba kerülő, ma középiskolások, illetve egyetemisták és főis-
kolások véleménye alapján dolgoztunk ki forgatókönyveket. A TÁMOP-forga-
tókönyvek és a fiatalok véleménye alapján megfogalmazott forgatóköny-
vek összehasonlítása megmutathatja, hogy ebben a társadalmi csoportban létez-
nek-e a vállalkozói létforma olyan elemei (pl. elkötelezettség vagy a változás-
hoz és a megújuláshoz való viszony), amelyek szilárd bázist képezhetnek a
KMR KKV-k hazai fejlődéséhez.
Először röviden bemutatjuk a „Magyarország 2025” kutatás módszertanát,
majd az ennek keretében kidolgozott szcenáriókat, és végül összehasonlító
elemzést végzünk a KKV-kutatás és az akadémiai kutatás szcenáriói között.
5.1. A „Magyarország 2025” kutatás módszertana
A „Magyarország 2025” kutatás módszertani újszerűsége abban jelent meg
(Nováky, 2010.c.), hogy hazánk jövőjét a szakértők előrejelzéseinek és a jövőért
felelősséget vállaló, a döntésekben jelentős szerepet vállaló nem szakértő stake-
holderek véleményének ismeretében, azokat egységes rendszerbe építve körvo-
nalaztuk, a változásokra koncentrálva. A változások feltérképezése összetett fel-
adat, amelynek megoldásához a jövőkutatás három módszertani elvét hívtuk
segítségül: a komplexitást, a participativitást és az alternativitást.
A komplexitás elvének megfelelően arra törekedtünk, hogy a valóság minél
több területét bevonjuk a vizsgálódásba, és a változások lehetőségét minél szé-
lesebb körben – a demográfia, a társadalom, a gazdaság, a technikai/tech-
nológiai fejlődés, valamint a környezeti és a települési változások körében – ke-
ressük. Összegyűjtöttük, hogy a szakértők hogyan látják e területek jövőbeni
alakulását, megjelennek-e olyan új jelenségek, amelyek megtörhetik a korábbi
tendenciákat, és erősíthetik e területek együttműködését. Kerestük azokat a vál-
tozásokat, amelyekre a társadalom tagjainak is jelentős hatása van/lehet (mint
A KMR KKV-k lehetséges forgatókönyvei 187
pl. a népességszám, az egészségügy és a táplálkozás, a testkultúra, a lelki beteg-
ségek, az oktatás, a fenntartható háztartások, a bűnözés-bűnüldözés, a társadal-
mi irányítás és közigazgatás vagy a települések fejlesztése). Kutattuk azokat a
változásokat (mint pl. a globalizáció jelensége) is, amelyekre alig van befolyá-
sunk, de olyan környezeti feltételt szabnak hazánk jövőbeni fejlődéséhez,
amelyhez alkalmazkodnunk kell. Ezek a lehetséges változások alkották a szak-
értői félelmek és remények halmazát.
A participativitás elvének alkalmazása azt tükrözi, hogy a jövőkutatók fel-ismerték, hogy a témában érdekelt és érintett laikusok bevonása a jövőalternatí-vák kidolgozásába olyan addicionális ismeretet és megközelítést eredményez-het, amely gazdagíthatja és megújíthatja a jövőről alkotott szakértői képet. Az egyének és a közösségek aktív részvétele saját jövőjük formálásában konkrét formába önthetik azokat a tevékenységeket, amelyeket maguk is hajlandóak lennének megtenni a jövőért. A participatív jövőkutatás alkalmazása tehát új vá-lasz az instabilitás okozta változások keltette kihívásokra. Ma már mind többen vállalják, sőt követelik a társadalmi részvételt. A társadalmi megújulás egyéni lehetőségeit és módjait mi is feltérképeztük: a mai fiatalok, azaz a 2025-ös idő-szak döntéshozó pozícióba kerülő, meghatározó generációjának jövőről alkotott elgondolásait vizsgáltuk kérdőíves felméréssel. Arra voltunk kíváncsiak, hogy a „millenniumi generáció” tagjai – akiknek életében a globalizáció, a digitali-záció és a virtuális valóság meghatározó élmények – hogyan viszonyulnak a jö-vőhöz. Ennek megismeréséhez feltártuk, hogyan gondolkodnak a középiskolá- sok és a felsőfokú oktatásban részt vevő egyetemista és főiskolás fiatalok az el-következő 18-20 évről.
Az alternativitás elve értelmében egymástól eltérő, lehetséges forgatóköny-veket és jövőalternatívákat határoztunk meg, amelyekben a szakértői előrejelzé-sek és a nem szakértői vélekedések egyaránt kiemelt szerepet kaptak. Kutatá-sunkban a szakértői remények és félelmek alkották azt a kiinduló helyzetet, állapotot, amelyet a nem szakértői vélekedések és tevékenységek módosíthat-nak. Nem minden szakértői remény válhat valósággá, csak azok, amelyeket a jövővárakozásokat artikulálni képes társadalmi csoportok – az adott környezeti feltételek mellett – személyes döntéseikkel és cselekedeteikkel támogatni tud-nak és akarnak. A szakértők által megfogalmazott félelmek is csak akkor ölte-nek testet, ha a társadalom nem ismeri fel a megjelenített veszélyeket, és nem kíván részt venni azok elkerülésében. A fiatalok jövőről alkotott elképzelései, jövővárakozásai módosító és húzóerőt gyakorolnak. Az akadémiai kutatásban tehát az egyén, illetve a különböző közösségekbe szerveződő egyén volt a kulcsszereplő, aki eldöntheti egy-egy kritikus folyamat kimenetelét. Fontos volt tehát az érintettek véleményének, elképzeléseinek részletes ismerete.
188 Hideg Éva – Nováky Erzsébet – Alács Péter
5.2. A „Magyarország 2025” alternatív forgatókönyvei
Az alternatív forgatókönyveket a magyar fiatalok eltérő jövőattitűdjei alapozták
meg (Nováky, 2010.b.). A hazai középiskolások és egyetemisták-főiskolások
– mint a millenniumi generáció reprezentatív képviselői – nem gondolkodnak
egységesen a jövőről, de csoportszinten hasonlóságokat mutatnak. A középisko-
lások körében megjelentek a racionálisak (19%), a nyitottak (13%), a jó gyere-
kek (14%), a tudatosak (23%), a kallódók (6%), a rettegők (9%) és a céltalanok
(16%) csoportjai. Az egyetemisták és főiskolások körében az élettervező-
mérnökök (24%), a kincstári optimisták (16%), a céltudatosan simulékonyak
(25%), a vészmadarak (21%) és a kallódók (14%) csoportjai. A csoportok
reményei és félelmei, világképük és a jövőért végzett vagy tervezett tevékeny-
ségeik jellemzőek az egyes csoportokra, de különbözőek a csoportok között.
A csoportok eltérő vélekedését forgatókönyvekbe (szcenáriókba) rendeztük.
Fiataljaink leginkább az értékekben különböznek egymástól, és abban, hogy
szándékolt cselekedeteik a társadalom fejlődését segítik, vagy a hanyatlását ké-
szítik elő. Szcenárióváltozókként, azaz a szcenáriók koordinátáiként ezért ezt a
két, kritikusan instabil tényezőt – az értékeket és a társadalmi fejlődést – válasz-
tottuk. E két szcenárióváltozó mentén négy stratégiaformáló jelentőségű alterna-
tív forgatókönyvet határoztunk meg hazánkra 2025-re. (Lásd a 6. ábrát.)
A közösségi értékek és a haladásra, fejlődésre törekvés jellemzi a középisko-
lások közül a „nyitottak”-at, a „racionálisak”-at és a „jó gyerekek”-et, az egye-
temista/főiskolás vizsgáltjaink közül az „élettervező-mérnökök”-et és a „kincs-
tári optimisták”-at. A középiskolások körében ez a három csoport a válaszadók
közel felét (46%-át), az egyetemista/főiskolás vizsgáltjaink között a minta 40%-
át adják. Elsősorban őrájuk alapozva történhetnek majd jelentősebb pozitív vál-
tozások, azaz 2025 körül olyan Magyarország alakulhat ki, amelyben az ő érték-
rendjük lehet meghatározó, feltéve, hogy nagy változást okozó külső körülmé-
nyek nem teszik ezt lehetetlenné. Az egyik lehetséges forgatókönyvben ezért
2025-re dominálhatnak a közösségi értékek és a haladás/fejlődés. Ezt írtuk le az
1., azaz az „Egyén a közösség hálójában” megnevezésű forgatókönyvben.
A válaszadó fiatalok 23-25%-ánál (a középiskolásoknál a „tudatosak”, az
egyetemisták/főiskolásoknál a „céltudatosan simulékonyak” körében) kifejezet-
ten megjelenik az individualista gondolkodás, azaz dominálnak az egyéni érté-
kek és érdekek.
A KMR KKV-k lehetséges forgatókönyvei 189
6. ábra: A „Magyarország 2025” alternatív forgatókönyvei
Közösségi értékek
Forrás: Saját készítés
Az így gondolkodó fiatalok – minthogy dolgozni szeretnek – olyan gazda-
godást és előrehaladást idézhetnek elő az egyének szintjén, amely megjelenhet a
társadalom egészének fejlődésében is. Ha ez a szemlélet és az ehhez társuló cse-
lekvés dominánssá válik, akkor az így gondolkodó fiatalok önző, de a közösség
fejlődése szempontjából többé-kevésbé pozitív irányba mutató társadalmat al-
kothatnak. Ilyet írt le a 2. forgatókönyv, az „Individualisták társadalma”.
A fiatalok nem elhanyagolható százaléka retteg a jövőtől, más része nem ta-
lálja a helyét. Dacosan kallódó „rettegőket” és „kallódókat” a mai 18 évesek
között együtt 15%-ban, a felsőfokú képzésben részt vevők között 21%-ban talál-
tunk „vészmadarakat”, és 14%-ban „kallódókat”. Félelmüket és sajátos reakció-
jukat az adott helyzetre fokozhatja a multinacionális vállalkozások erőteljes
gazdasági uralma. Ilyen helyzetben a magyar közösségek nem jutnak jelentős
szerephez, nem lesz lehetőségük és/vagy erejük a magyarság érdekeinek jelen-
tős mértékű figyelembevételére. A körülmények miatt lehetséges, hogy ők ke-
rülnek többségbe, és megvalósítják a 3. forgatókönyvet, amelyben az egyéni fé-
lelmek a társadalom hanyatlását, jobb esetben stagnálását idézik elő. Ebben a
társadalomban az egyének érzése: „Magunkra hagytak, magunkra maradtunk”.
IV. I.
III. II.
Egyéni értékek
Növekedés/
fejlődés
Stagnálás/
hanyatlás
Egyén a közösség
hálójában
Individualisták
társadalma
Együtt sodródunk
és dagonyázunk
Magunkra hagytak,
magunkra maradtunk
190 Hideg Éva – Nováky Erzsébet – Alács Péter
A vizsgált középiskolások közel egyötöde (16%-a), a „céltalanok”, közönyös
közösségi játékokba, felelőtlen „dagonyázásba” merül. Nem tarthatjuk kizárt-
nak, hogy az egész világ állapota olyan mértékben romlik, hogy a magyar la-
kosság körében is elterjed ez a gondolkodás és „tevékenység”. A többség nem
fogja értelmét látni annak, hogy igyekezzen sorsát jóra alakítani, de még annak
sem, hogy rettegjen, vagy dacoskodjon. Örömmel tapasztaltuk, hogy a vizsgált
egyetemisták és főiskolások körében „céltalanokat” nem találtunk. A 4. forgató-
könyvben azt fogalmaztuk meg, hogy milyennek írható le az a Magyarország,
amelyben a többség sodródó és felelőtlenül semmittevő, azaz milyen az „Együtt
sodródunk és dagonyázunk” társadalma.
Attól függően, hogy a magyar társadalomban a fiatalok mely csoportjai lesz-
nek a meghatározóak, más-más forgatókönyv jellemzői erősödhetnek fel. Ezzel
más-más terepet készítenek elő a szakértői remények és félelmek megvalósulá-
sához, és így más lesz a szakértői előrejelzések és a nem szakértői vélekedések
kölcsönkapcsolata is. Az alternatív forgatókönyvek a rájuk vonatkoztatott, „be-
léjük helyezett” szakértői reményekkel és félelmekkel együtt alkotják a külön-
böző jövőalternatívákat.
Az 1. forgatókönyv kibontakozása esetén nagy az esélye annak, hogy a szak-
értők számos reménye megvalósulhat. Várhatóan lassul a népességszám csök-
kenési üteme, létrejön a társadalmi összhang, hazánkban társadalmi egyensúly
uralkodik. Széles körben elfogadják a kisebbségeket, és kooperációt építenek ki
velük. Megelőzhetővé válik a deviáns viselkedés kialakulása. Létrejönnek a kis-
közösségek szabadidejének kulturált eltöltésére alkalmas színterek (közösségte-
remtés), és a döntésekhez megtalálják a megfelelő aktorokat. Erősödik a kör-
nyezettudatosság, mérséklődnek a differenciák. Megvalósulhat a „Reményekkel
előre” jövőalternatíva.
A 2. forgatókönyv a szakértői remények és a félelmek megvalósulásának
egyaránt terepet ad. Ebben a jövőalternatívában tovább folytatódik a társadalom
kettészakadása, erősödik a társadalmi egyenlőtlenség. A népességszám növeke-
dése éppúgy bizonytalan, mint az egészséges életmód elterjedése. Bizonytalan,
hogy javul-e a természeti környezet állapota, és nincsenek eszközeink a globali-
záció hátrányainak kivédésére sem. Amennyiben az individualisták felismerik,
hogy gondolkodásukon és cselekedeteiken változtatni kell, akkor ez a komplex
jövőalternatíva – „Nem jut mindenkinek” – az egész társadalom előrehaladását is
szolgálhatja.
A 3. forgatókönyv és a 4. forgatókönyv kibontakozásakor elsősorban a szak-
értők félelmei következhetnek be. Tovább csökken a népességszám, tovább
romlik a lakosság egészségi állapota, mozgásszegény szokások terjednek el.
A KMR KKV-k lehetséges forgatókönyvei 191
Nőnek a társadalmi különbségek, veszélyeztetve a társadalmi stabilitást. Tovább
romlik a természeti környezet állapota, elvesznek a kulturális szokások és érté-
kek. Mélyülnek a társadalmi szakadékok, a természeti környezetünket mind
jobban kizsákmányoljuk, és általánossá válik a globalizációtól való félelem és
annak káros hatásai. Létrejöhet „A félelem nem visz előre” és a „Közösen is oko-
san kell cselekedni” jövőalternatíva.
5.3. A TÁMOP jövőkutató csoport KMR KKV-s
forgatókönyveinek és a „Magyarország 2025” kutatás
társadalmi forgatókönyveinek összehasonlító elemzése
Vessük össze a TÁMOP jövőkutatói csoport KKV-forgatókönyveit a Magyaror-
szág 2025 kutatás társadalmi forgatókönyveivel! Az összevetést annak ellenére
elvégezhetjük, hogy a két kutatás eltérő időben és eltérő stakeholderek
bevonásával folyt. A „Magyarország 2025” kutatást akkor kezdtük el, és fő
elemeiben be is fejeztük, amikor még nem ért el bennünket a globális pénzügyi
válság. A KMR KKV-s forgatókönyvek készítése idején pénzügyi válság,
recesszió és adósságválság egyaránt érinti országunkat. A stakeholderek a
makroszintű kutatás idején az ország egésze és a fiatalok hosszú távú
gondolkodása, a KMR KKV-k jövőjének kutatása idején a KMR-ben vállalkozó
és KKV-ban dolgozó vagy azokra készülő fiatal szakértelmiségiek fókusz-
csoportja a közeljövő régiós vállalkozói és KKV-alkalmazotti létforma melletti
elkötelezettség képviselete. Az összevetést az indokolja, hogy a kétféle
stakeholder csoport az egész és a rész viszonyát képviselheti. Fiatalok jövőel-
gondolása az életük különböző vonatkozásaiban, illetve a KMR-ben élő, tanuló,
vállalkozó és dolgozó vagy KKV szektorba készülő szakértelmiség vállalkozói-
munkavállalói attitűdje összekapcsolódhat, egyes jövőalternatívákban egymást
erősíthetik, illetve egymás ellenében és egymást gyengítve is kapcsolódhatnak.
Az összevetésben arra vagyunk kíváncsiak, hogy fellelhetőek-e ilyen kapcso-
lódási lehetőségek. (Lásd 3. táblázatot.)
192 Hideg Éva – Nováky Erzsébet – Alács Péter
3. táblázat: A TÁMOP jövőkutatói csoport KMR KKV-s forgatókönyvei és a „Magyar-
ország 2025” társadalmi forgatókönyveinek összehasonlítása
Megnevezés A TÁMOP KMR
KKV-s forgatókönyvei
A „Magyarország 2025”
forgatókönyvei
A forgatókönyv-
képzés koordinátái
1. A képzett munkaerő
(szellemi potenciál)
hasznosítása
2. A gazdasági válság
jövőbeli alakulása
1. Értékek változása
2. A társadalom változása
A koordináták
végpontjai
1. A képzett munkaerő
(szellemi potenciál)
fokozott hasznosítása
2. A képzett munkaerő
(szellemi potenciál)
alulhasználata
3. Kilábalás a gazdasági
válságból
4. A gazdasági válság
elhúzódása
1. Közösségi értékek
2. Egyéni értékek
3. Társadalmi fejlődés
4. Társadalmi stagnálás,
hanyatlás
Forgatókönyvek 1. A KKV-k
fellendülése
2. Kölcsönösen előnyös
összefogás
3. Kilátástalanság,
menekülés
4. Kísérlet a szellemi
kapacitás önálló
hasznosítására
1. Egyén a közösség
hálójában
2. Individualisták
társadalma
3. Magunkra hagytak,
magunkra maradtunk
4. Együtt sodródunk és
dagonyázunk
Forrás: Saját készítés
A kétféle forgatókönyvképzés koordinátái hasonlóak. Mindkét forgató-
könyvben az egyik koordináta (gazdasági válság, illetve a társadalom változása) elsősorban az össztársadalmi, illetve a KMR tevékenységek eredőjeként jelenik meg, inkább objektivizálható formában. A másik koordináta az egyes ember gondolkodásával, tevékenységével függ össze, inkább szubjektív megközelítést mutatva. A koordináták végpontjai mindkét forgatókönyvben szélsőséges esetet mutatnak: a szellemi és értékkapacitás pozitív megjelenését és hasznosítását
A KMR KKV-k lehetséges forgatókönyvei 193
(a képzett munkaerő – szellemi potenciál – fokozott hasznosítása, illetve a kö- zösségi értékek), illetve ezeknek a közösség szempontjából negatív formájú megjelenését (a képzett munkaerő – szellemi potenciál – alulhasznosítása, illetve egyéni értékek). Ez jól mutatja, hogy egy társadalom, illetve annak valamely alkotórésze, jelen esetünkben a KMR KKV-k jövőbeli alakulását az objektív és a szubjektív tényezők együttesen alakítják, és egyik a másik nélkül nem érhet el jelentős eredményeket.
A két koordináta egymáshoz kapcsolódása, illetve a különböző végkimenetek erősítik, illetve gyengítik a másik hatását. Ebből adódóan mindkét forgatókönyvben megjelenik egy tisztán pozitív, előremutató szcenárió (a „KMR KKV-k fellen- dülése, kibontakozása”, illetve az „Egyén a közösség hálójában” szcenáriók) és egy tisztán negatív, visszahúzó forgatókönyv (a „Kilátástalanság, menekülés”, illetve a „Magunkra hagytak, magunkra maradtunk” szcenáriók).
Az egyértelműen pozitív TÁMOP-szcenárió esetében a tudástermelő KMR KKV-k segítenek kilábalni a válságból, miközben a válság következményeinek mérséklődése kedvező helyzetet teremt a KMR KKV-k fejlődéséhez, s erősíti a kutatási és fejlesztési együttműködést. Az egyértelműen pozitív „Magyarország 2025” szcenárió jól mutatja, hogy az egyén és a közösség harmóniában van, ami elősegíti a társadalom előrehaladását. Az ebben a szcenárióban megjelenő egyének tanulással és szisztematikus munkával segítik elő a kedvezőbb helyzet létrejöttét. A kreatív és hálózatban gondolkodás erősíti a különbözőek össze- fogását és azt, hogy jelentős társadalmi csoprtok, rétegek nem szakadnak ki belőle. Az öntevékenység és a civil szféra erősödése alapot ad az optimizmusra és a hazai régiók közötti harmonikussabb kapcsolat kialakulására.
Az egyértelműen negatív TÁMOP-szcenárió esetén a gazdasági és az adós- ságválság krónikus körülményei között a KMR KKV-k pusztulásra vannak ítélve. A képzett munkaerő menekül ebből a hazai viszonylag legfejlettebb térségből is. Az egyértelműen negatív „Magyarország 2025” szcenárió egy féle- lemmel teli, és ezért felelősséget nem vállaló és nem érző társadalom képét vetíti előre, amelyben az egyéni „értékek” társadalmi hanyatlással együtt jelen- nek meg. Az így gondolkodó egyének a félelemre, a rettegésre nem keresnek megoldást sem a közösségben, sem a tanulásban, sem a munkában. A KMR-t is elérő hanyatlás felgyorsíthatja az egész ország hanyatlását is.
Nem ennyire egyértelmű a két vegyes kimenetelű koordináta találkozásánál kialakuló szcenáriók megítélése. Az egyik ilyen TÁMOP KKV-s forgatókönyv a „Kölcsönösen előnyös összefogás” szcenárió, amely esetben a gazdasági vál-ság mérséklődik (esetleg meg is szűnik), javulhat a KMR szellemi potenciáljá-nak kihasználása, de nem várható jelentős változás a K+F kapacitás teljes ki-használásában. Az ezzel rokonítható „Magyarország 2025” szcenárió, az „Indi- vidualisták társadalma” is azt mutatja, hogy a fejlődést az egyéni, az elszigetelt munka, a kreativitás és a tudás nyújtja, és nem a közösségi. Ebből adódóan e két
194 Hideg Éva – Nováky Erzsébet – Alács Péter
szcenárió nem biztosít hosszú távra biztos előrehaladást, társadalmi jólétet és gazdasági fellendülést az ország egészének, viszont a KMR halódása elhúzódó folyamattá válhat. A KMR válságos helyzetbe kerülése hosszú évtizedekre aka-dályozó tényezőjévé válhat az ország felemelkedésének és új társadalmi-gazdasági pályára állásának is. A másik vegyes kimenetelű koordináta találko- zásánál kialakuló TÁMOP KKV-s szcenárió, a „Kísérlet a szellemi kapacitás önálló hasznosítására” szcenárió esetében a válság elhúzódása mellett a KMR KKV-k és a régió magasan képzett munkaereje megpróbálja kapacitását önál- lóan, a multiktól függetlenül hasznosítani. Mivel ez számos nehézségbe ütközik, különösen az élesedő versenyben, ezért a kísérlet inkább kudarcba fullad, mint kibontakozást erősítene. A „Magyarország 2025” szcenárió, az „Együtt sodró- dunk és dagonyázunk” hasonló problémákat mutat. Az ebben a szcenárióban domináns pozícióba kerülő egyének felelőtlen közösségi játékokba menekülnek, nem jellemzi őket sem a felelősség, sem a jó irányú cselekedet, sem a kreati- vitás. Jóllehet, sokat vannak közösségben, semmilyen közösséghez nem kötőd- nek. Nincsenek céljaik, semmit nem remélnek, vegetálnak. A közösség és a kö- zösségi értékek tehát csak akkor nyújtanak fejlődési előrehaladási lehetőséget és feltételrendszert, ha az értelmes, előremutató közösségi célokkal társulnak. Ezt láttuk a TÁMOP-szcenárióban, de ott is rámutattunk arra, hogy a KMR KKV-k kísérlete kudarcba fullad a gazdasági válság elhúzódása esetén.
A KMR KKV-k jövőjének megítélése tehát nehéz feladat. A kimenet ugyanis nemcsak a válság elhúzódásától és a régió és/vagy a hazai társadalom szellemi potenciáljának hasznosításától függ, hanem erőteljesen annak a fiatal gárdának az elképzeléseitől, várakozásaitól, gondolkodásától és cselekedeteitől, amelyik a KMR KKV-k bázisát adja. Ha a mai fiatalok nagy része nem úgy tekint a munkára, mint amit örömmel, lelkesen végeznének, a személyes szabadságot mindenek elé helyezik, a felelősségvállalástól tartanak, s félnek a változástól, akkor a KMR maroknyi, lelkes szakértelmiséget képviselő vállalkozói mentalitású és KKV-ban értelmesen tevékenykedni akarók erőfeszítései csak szigetszerűen jellemezhetik majd a KMR-t. Eltökéltségüktől és kitartásuktól függhet, hogy képesek lesznek-e a KMR KKV szektorának sikeres túlélését szolgálni.
Ilyen körülmények között a KMR és KKV-inak jövője bizonytalan alapokon nyugszik ugyan, de ezek az alapok erősíthetőek és befolyásolhatóak a KMR oktatási és kutatási kapacitásainak vállalkozásfejlesztő, társadalmi és gazdasági kooperációt erősítő működtetésével és fejlesztésével. Ennek felismerése és meg- valósítása össztársadalmi feladat, amit nemcsak a KMR, hanem egész hazánk gazdaságának fejlesztése elengedhetetlenül szükségessé tesz.
A KMR KKV-k lehetséges forgatókönyvei 195
Felhasznált irodalom
Alács Péter (2012): Az online eljárások és elemzésük. In: jelen kötetben.
CHIC (2004): A Közép-magyarországi régió innovációs stratégiája és akcióter-
A KMR KKV-inak jövője az interaktív foresight tükrében 203
E forgatókönyvcsoportoknak csak egyik része számol a régió tudásgazda-
sággá válásának lehetőségével és nemzetközi versenyképességének megerősö-
désével, másik részük a helyi, képzett munkaerőre támaszkodást és a vállalko-
zásbarát állami szabályozást tekinti élhető jövőnek. A forgatókönyvek egy
harmadik része a multik és a KKV-k közötti kapcsolatok KKV-k szempontjából
is gyümölcsözővé válását tekinti fontos és megoldandó kérdésnek a KMR-ben.
A forgatókönyveket készítő stakeholder csoportok között két markáns csoport
formálódott, amelyek egy-egy speciális részterület szempontjából formálták
meg a régió gazdasági jövőjét. Ezek a stakeholder csoportok a környezetvéde-
lemben és a fenntarthatóságban, valamint a képzett női munkaerő KKV-s fog-
lalkoztatásában és vállalkozói magatartásában üzletet látók csoportjai voltak.
A kirakós játékban önkéntesen részt vevők is eltérő mintázatokban gondol-
kodtak a sikeres vállalkozás megítélésében (Alács, 2012.b.). Ott is megjelent
egy hagyományos üzleti sikerben gondolkodó mintázat, de megjelent a ver-
senyképes szaktudásban üzletet látó és az egyéni vállalkozói létformára, vala-
mint az otthonról is elvégezhető, új munkamódszerekre támaszkodó mintázat is.
Az innováció megítélésében nem kaptunk egyértelműen pozitív választ a
stakeholderektől. A stakeholderek nem gondolják azt, hogy az innováció csoda-
fegyver a válságból történő kilábalás vagy az üzleti siker szempontjából. Az in-
novációban csak az üzleti siker egyik fontos és lehetséges tényezőjét látják.
Az innovációhoz képest a képzettség üzleti hasznosítását egyértelműen fonto-
sabbnak tartják. Ennek a vélekedésnek két lehetséges okát látjuk: 1. stakehol-
dereink nem eléggé jövőorientáltak, így a KKV-s létformában csak a folyamatos
gazdasági eredményességet tudják elfogadni, 2. innováció alatt csak az új és
hosszasan fejlesztett termékeket, technológiákat értik, így nem tekintik innová-
ciónak az új munkavégzési módokat, a képzettségi igényekhez igazodni tudó
hasznosítását, vagyis a lágy, szociális innovációkat.
A foresight jövőkutatási csoportja a KMR múltjának és jelenének ismeretére, valamint az interaktív foresight során formálódott jövőbeni lehetőségekre támasz-kodva fogalmazta meg saját forgatókönyveit a KMR KKV-inak jövőjére vonatko-zóan (Alács – Hideg – Nováky, 2012). A forgatókönyveket a gazdasági válság és a képzett munkaerő (szellemi potenciál) hasznosításának kölcsönhatása függvényé-ben készítettük. A „Fellendülés és kibontakozás” forgatókönyvben azzal számol-tunk, hogy a KKV-k és a régió kutatóhelyei üzleti alapú együttműködést építenek ki a K+F+I+Szk (Szk a szakképzés komponens) területén annak érdekében, hogy ki-lábaljanak a válságból. A K+F+I-hez társuló szakképzés lesz az a terület, amely fo-lyamatosan képes biztosítani a KMR vállalkozó és piacképes munkaerejét. A „Köl-csönösen előnyös összefogás” forgatókönyvében a régió KKV-i és multinacionális vállalatai közötti kapcsolatok szorosabbra fonása és kölcsönösen előnyössé tétele valósul meg. Ebben a feltételrendszerben a régió szellemi potenciáljának kihaszná-
204 Hideg Éva – Nováky Erzsébet
lásában nem várható nagyobb mértékű változás, mert a K+F kapacitásaink továbbra sem találnak komoly vállalkozókat, viszont a színvonalas szakképzést továbbra is jól szolgálják. A „Kísérlet a szellemi kapacitás önálló hazai hasznosítására” forga-tókönyvünkben azt a feltevést mutattuk be, hogy a válság elhúzódik, és a magasan képzett munkaerő a saját vállalkozásában vagy más KKV-kban bízva próbálja meg szellemi kapacitását hasznosítani. Minthogy a KKV-k továbbra is kicsik maradnak, ezért sok lesz a kényszervállalkozás és a vegetáló KKV, az erős versenyben végül is sokan tönkremennek, és ezért kénytelenek lesznek a régióból elvándorolni. A „Kilá-tástalanság, menekülés” forgatókönyvünk azt a lehetőséget járja körül, amely sze-rint a gazdasági és az adósságválság krónikus válsággá válik. Az elhúzódó válság következtében a régió elveszíti szellemi és kutató kapacitását, aminek következté-ben a régió (és az ország is) az EU kilátástalansággal küzdő térségévé válik.
A KRM KKV-inak gazdasági forgatókönyvei és a „Magyarország 2025” tár-sadalmi forgatókönyvei összevethetők, mert a kétféle stakeholder csoport az egész és a rész viszonyát képviselheti. Fiatalok jövőelgondolása az életük különböző vonatkozásaiban, illetve a KMR-ben élő, tanuló, vállalkozó és dolgozó vagy KKV szektorba készülő szakértelmiség vállalkozói-munkavállalói attitűdje összekapcsolódhat az egyes alternatívapárokban. A „KMR KKV-k fellendülése, kibontakozása”, illetve az „Egyén a közösség hálójában” forgató- könyvek kölcsönösen erősíthetik egymást. A „Kilátástalanság, menekülés” KMR-es forgatókönyve és a „Magunkra hagytak, magunkra maradtunk” forgatókönyve negativitásukban erősíthetik fel egymást. Nem ennyire egyér- telmű a másik két forgatókönyv páros megítélése. A „Kölcsönösen előnyös ösz-szefogás” és az „Individualisták társadalma” forgatókönyvek együttesen is fennállhatnak, de együttesen sem biztosíthatnak hosszú távra biztos előrehala-dást, társadalmi jólétet és gazdasági fellendülést az ország egészének, viszont a KMR halódása elhúzódó folyamattá válhat. A KMR válságos helyzetbe kerülé-se hosszú évtizedekre akadályozó tényezőjévé válhat az ország felemelkedésé-nek és új társadalmi-gazdasági pályára állásának is. A „Kísérlet a szellemi kapacitás önálló hasznosítására” és az „Együtt sodródunk és dagonyázunk” forgatókönyvek hasonlóan problémásak akkor, ha csak kevesen éreznek késztetést a kitörés megpróbálására. A társadalmi környezet lehúzó hatása felfokozhatja a KMR-ben kitörők kudarcát.
Kutatási eredményeink szerint a KMR és KKV-inak jövője nagymértékben
függ a társadalmi környezettől és emberi mentalitástól, amelyek maguk is
változtatható, javítható és rontható tényezők. Azt gondoljuk, hogy a vállalkozók
és a társadalom más stakeholdereinek jövőorientáltságát is mindenképpen
erősíteni kell ahhoz, hogy a válságból kilábaljunk, és élhetőbb jövőt formáljunk
mind a KMR-ben, mind az ország egészében.
A KMR KKV-inak jövője az interaktív foresight tükrében 205
3. További feladatok
Bár tudjuk, hogy az interaktív foresightunk első eredményei csak egyféle
stakeholder csoport munkájára támaszkodtak, és így azok nem terjeszthetők ki a
KMR egész gazdaságának jövőjére, mégis azt gondoljuk, hogy foresightunkat
meg kell ismertetni és terjeszteni kell a régió KKV-i, a regionális intézmények,
a régió nagyvállalatai, a K+F helyek, a különféle szakmai csoportosulások stb.
felé. Interaktív foresightunk új szociális technológiát képvisel a jövővel való
foglalkozásban, ezért annak mind szélesebb körben történő megismerése és al-
kalmazása eljárásunk megmérettetését és továbbfejlesztését fogja szolgálni.
A foresightban foglalt gyakorlati eredmények, a KMR lehetséges jövőjére vo-
natkozó gondolatok megismerése felkeltheti mind a gyakorlati szakemberek,
mind az érintettek érdeklődését, és fokozhatja jövőre orientáltságukat, vagy se-
gíthet leküzdeni a jelenlegi jövősokkos gondolkodásukat. Ezt elősegítendő, ku-
tatási honlapunkat tovább kívánjuk működtetni, és várjuk a reflexiókat, a kriti-
kákat és a továbbfejlesztési javaslatokat, valamint újabb stakeholderek
bekapcsolódását e foresight tevékenységünk folyamatossá tételébe.
Különösen hasznosnak tartjuk eljárásunkat és a kutatási honlapot a gyakorla-
ti irányultságú jövőkutatás-képzés számára, hiszen a hallgatók elméletileg meg-
alapozott, korszerű és szociális innovációt képviselő foresight eljárás kifejlesz-
tésében vehetnek részt, amelyet végzés után terjeszthetnek, és azt hozzáértő
felhasználóként/alkalmazóként is művelhetik munkájuk során.
Felhasznált irodalom
Alács Péter (2012.a.): Az interaktív foresight online adatgyűjtésének elemzési
módszertana. In: jelen kötetben.
Alács Péter (2012.b.): Az online eljárások és elemzésük. In: jelen kötetben.
CHIC (2004): A Közép-magyarországi régió innovációs stratégiája és akcióterve.