Bátori (III.) István politikai pályafutásának kezdete (1503–1511) (The Beginnings of the political Career of István Bátori III, 1503–1511)

AZ ECSEDI BÁTHORIAK A XV–XVII. SZÁZADBAN

Szerkesztette:

Szabó Sarolta − C. Tóth Norbert

Nyírbátor, 2012

1

2

Báthori István Múzeum Kiadványai 34.

Szerkesztette:Szabó Sarolta – C. Tóth Norbert

Angol fordítás: Vraukó Tamás

Borítóterv: Havasi Tamás

A kötet megjelenését támogatták: Szabolcs Takarékszövetkezet, Nyíregyháza

Tóth Gábor és Virág Ferencaz ALFI-KER Kereskedelmi Kft. cégvezetői, Nyíregyháza

Nyírbátor Város ÖnkormányzataBáthori István Múzeum Baráti Köre, Nyírbátor

ISBN 978-963-7220-89-0ISSN 0138-9084

Kiadja a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Múzeumok IgazgatóságaFelelős kiadó: Bene János megyei múzeumigazgató

© Báthori István Múzeum

Készült 300 példányban, B/5 formátumban

A kötet tördelését, nyomdai előkészítését Szemán Attila,a nyomdai munkálatokat Tóth Imre nyomdája végezte

Felelős vezető: Tóth Imre

Nyírbátor, 2012

3

TARTALOM

Németh Péter: „500 éves a nyírbátori stallum – Az ecsedi és a somlyói Bátori család a 15–17. században” konferencia-kötet elé ............................................................. 5

Balázsik Tamás: Újabb adatok a nyírbátori minorita kolostor történetéhez ................................... 7

New additions to the history of the minorite monastery of Nyírbátor ................... 28

Mikó Árpád: A nyírbátori stallum (1511) és problémái. Historiográfia, stílus, Szerkezet, Proveniencia ......................................................... 41

The stalls of the church of nyírbátor (1511) and its problems. Historiography, style, Structure and Provenance ....................................................... 68

Csabai László: Templom a Papok-réti tó partján ................................................................................. 71

Weisz Boglárka: A szatmári kamara története a 14. század közepéig ............................................ 73

The history of the Chamber of Szatmár before the mid-14th century ................... 92

Neumann Tibor: A zavaros idők Szabolcs, Szatmár és Bereg megyékben (1490–1492) ........... 93

Troublesome historical period in Szabolcs, Szatmár and Bereg counties (1490–1492) ................................................................................................. 104

Véber János: Egy humanista barátság? Báthori Miklós váci püspök és Váradi Péter kapcsolata ............................................................................................ 105

A friendship between humanists? The connection between Miklós Báthori, bishop of Vác and Péter Váradi ................................................................................. 119

C. Tóth Norbert: Bátori (III.) István politikai pályafutásának kezdete (1503–1511) ..................... 121

The beginnings of the political career of István Bátori III (1503–1511) ............... 139

4

Varga Szabolcs: A Bátoriak Szlavóniában ............................................................................................... 141

The Bátori Family in Slavonia ...................................................................................... 167

Baráth Béla Levente: A reformációt támogató Ecsedi Báthoriak ................................................................. 169

The Ecsedi branch of the Báthori family in support of the reformation ................. 182

Kruppa Tamás: Vallás és propaganda a Báthory családban a 16. század végén ...................... 183

Religion and propaganda in the Báthory Family at the end of the 16th century ..................................................................................... 198

Lengyel Tünde: Élet a halál után. Báthory Erzsébet – a magyar történelem legnagyobb legendája ................................................................................................... 201

Life after death. Erzsébet Báthory – Greatest legend in hungarian history ........... 212

5

„500 ÉVES A NYÍRBÁTORI STALLUM – AZ ECSEDI ÉS A SOMLYÓI BÁTORI CSALÁD

A 15–17. SZÁZADBAN” KONFERENCIA-KÖTET ELÉ

2010 novemberében az MTA Történettudományi Intézete Középkori Osztálya veze-tője,1 Zsoldos Attila akadémikus és az MTA Magyar Medievisztikai Kutatócsoport-ja részéről C. Tóth Norbert társaságában többekkel beszélgetve született meg annak gon dolata, hogy konferencia keretében emlékezzünk meg a jeles műtárgy, a nyírbá-tori stallum létezésének 500 évfordulójáról, továbbá a készíttető Bátori családról és a korszak politikai viszonyairól, gazdasági környezetéről.

Az elhatározást tett követte: még az év decemberéig összeállt a két napos konfe-rencia előadásainak tematikája, közben pedig a konferencia kurátoraként megnyertem a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Múzeumok vezetője, Bene János megyei múze-umigazgató úr támogatása mellett Nyírbátor városét is: Balla Jánosné polgármes ter mellett Báthori Gábor, a helyi képviselőtestület kulturális bizottságának az elnöke is örömmel vette a konferencia szervezésének a gondolatát. Mindkét fél bízott benne, hogy az legalább olyan sikeres lesz, mint a 2008 november elején, a Reneszánsz év alkalmából Mátyás király és Szabolcs, Szatmár és Bereg megyei segítői címmel meg rendezett két napos konferencia volt.2 Az NKA Műemléki Bizottságához beadan-dó pályázat összeállításakor már konkrét, nevekkel és címekkel ellátott programunk volt, amelyhez harmadik rendezőként a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal támoga-tását is megnyertük.

A program véglegesítésére az NKA pályázat elnyerésének ismeretében került sor, s ekkor körlevéllel fordultunk előadóinkhoz. Hatan a korábban jelentkezett elő adók közül sajnos visszamondták részvételüket különböző – hivatalos vagy csalá-di – okok miatt, de őket részben pótolhattuk újonnan jelentkező előadókkal, rész-ben pedig új eseményként került a programba a nyírbátori Bátori István Múzeumban ren dezett kiállítás, illetve az ecsedi Bátoriak birtokjogi okleveleit tartalmazó okle-véltár (Documenta ad historiam familiae Bátori de Ecsed spectantia I. Diplomata 1393–1540. Ad edendum praeparaverunt Richardus Horváth–Tiburtius Neumann–Norbertus C. Tóth. Nyíregyháza, 2011. 407 p.) könyvbemutatója.

A rendezvény kurátora további két körlevélben tájékoztatta a konferencia elő adóit és rajtuk keresztül az érdeklődő kutatókat a technikai kérdésekről (utazás módja, szállás, étkezés, stb.). A KÖH elnöke, Tamási Judit asszony – bár levélben is

1 2012. január 1-jétől: MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézetében mű ködő Középkori témacsoport vezetője.

2 Az előadások anyaga 2009-ben megjelent a Szabolcs-szatmár-beregi Szemle 44. évfolyamának el ső számában.

6

megerősítette a konferencia védnökségét – sajnos rajta kívül álló okok miatt szemé-lyesen nem tudott részt venni a rendezvényen. Végül a konferencia 2011. május 19-én szép számú megyebeli (elsősorban nyíregyházi) és helybeli érdeklődő (kb. 50 fő), valamint felsős gimnazista tanuló jelenlétében nyílt meg.

A Báthori István Múzeumban – Szabó Sarolta igazgatónő meglepetéseként – a me gyei levéltár eddig még nem látott, a mezőváros 15–17. századi, erdélyi feje-delmektől kiadott kiváltságleveleiből, valamint Makrai Zsuzsa zománcművésznek a Bá thori fejedelmek pénzérmeiről készült tűzzománc-átirataiból nyílt kiállítás. Módja volt a jelenlévőknek megtekinteni a stallum itt kiállított (egyszerűbb) darab-ját is. A konferencia megrendezésére azonban nem itt, hanem a Báthori Várkastély kon ferencia-termében került sor, ahol a Nyírbátori Kulturális Nonprofit Kft. biztosí-totta a technikai berendezéseket, a szünetekben a kávét és ásványvizet, egyszóval az előadók és a vendégek kiszolgálását. Élvezhettük a város vendégszeretetét is: Balla Jánosné polgármester a második nap estéjén látta vendégül a konferencia közönségét.

A konferencia harmadik napja Nyírbátor két jelentős műemlékének a megtekin-tésével zárult: az éppen átadás előtt álló minorita és református templomot a feltárók szakmai kalauzolása mellett szinte elsőként tekinthették meg a résztvevők és a szak-emberekhez csatlakozó nyírbátoriak is!

Ami a konferenciát illeti: a kinyomtatott programban két változás történt. Horn Il dikó tanszékvezető (ELTE) és Varga Szabolcs (Pécs, Hittudományi Akadémia) előadásai helyett Nógrády Árpád (MTA BTK TTI) és Szentmártoni Szabó Géza egyetemi tanár (ELTE) tartottak előadást, mindketten nagy sikerrel. Magáról a konfe-renciáról a történészek rangos folyóirata adott hírt az utókornak (Lakatos Bálint: Be számoló … Századok 146. évf. /2012/ 499–503), de minden nagyképűség nélkül a konferencia kurátora is elmondhatja: valamennyi, a konferencián elhangzott előadás azzal tűnt ki, hogy új forrásokra építette mondanivalóját, a részben vájt fülű hallgató-ság is meg volt elégedve az előadók felkészültségével, az elhangzottak újszerűségé-vel, amit az előadások után lezajlott viták kiválóan bizonyítottak. Tekintettel a konfe-rencia nagy sikerére, a korábbi szokásoknak megfelelően, elhatároztuk az előadások nyomtatásban való közzétételét. Erre a Szabolcs-szatmári-beregi Szemlében – annak 2011-ben történt megszűnése miatt – már nem került sor, helyette a Báthori István Múzeum tett ígéretet a megjelentetésre. Amit ezzel a kötettel be is váltott.

Nyíregyháza, 2012. szeptember 12.

Németh Péter a konferencia kurátora

BÁTORI (III.) ISTVÁNPOLITIKAI PÁLYAFUTÁSÁNAK KEZDETE

(1503–1511)*

C. Tóth Norbert

„A nem kimondottan jó hírnévnek örvendő Bátori születésétől fogva sánta volt, kortár-sai ezért a Sánta ragadványnévvel illették. Az udvari párt tagjának számító Bátori(t) … 1514-ben a főnemesség egyik vezéreként tartották számon. Dózsa György elől 1514-ben Temesvárra menekült, s Szapolyai János erdélyi vajdához fordult – az ad digi ellentéteket félretéve – segítségért, amikor a parasztcsapatok körülzárták a Bega-parti várost. … Bátori, mint a főnemesi párt egyre inkább kiemelkedő vezére, 1519-ben nádor lett. Tisztségében kifejezetten a saját és „pártja” érdekeit képviselte, a törökkel szembeni védekezést azonban elhanyagolta. … Hatalmas birtokot örökölt, amit az udvarnak adott kölcsönök fejében kapott zálogokkal tovább gyarapított. A mohácsi csata után kirabolta a menekülő pécsi káptalant, majd Habsburg Ferdinánd-hoz csatlakozott és annak nádoraként halt meg. … Részt vett a mohácsi csatában is, igaz, ekkor már hajlott kora és betegsége miatt nemigen vitézkedett.”1

A fentebb leírtakhoz hasonló eszmefuttatásokat idézhetnénk az évszázadokkal ezelőtt élt történetírótól, Szerémi Györgytől,2 avagy a másfélszáz éve, a jelentősebb nemesi családok tagjairól életrajzot készítő Kerékgyártó Árpádtól is.3 E meglehető-sen tendenciózus és leegyszerűsített kép él a köztudatban „a sánta nádorról.”4 Jólle-het az 1520-as évek elején már kétségkívül sántíthatott Bátori köszvénye miatt,5 de azért az meglepően merész állítás, hogy születésétől fogva az lett volna. Gondol-junk csak Mohács előtti tevékenységére,6 illetve vannak adataink arra is, hogy Ferdi-nánd király oldalán is tevékenyen részt vett a polgárháborúban: 1527 késő őszén az

* A tanulmány elkészítését a Bolyai János Kutatási Ösztöndíj (BO/445/11/2) és az OTKA K 100749 számú pályázata támogatta.

1 Petrovics 2010. 273–274.2 Szerémi 72–73., 79., 88–89.3 Vö. Kerékgyártó 1857. 361–362.4 Heltai fol. 206a: „Vala kedig ackoron nadorispan Bathori Istvan, á sánta” – Vö. Kerékgyártó

1857. 362.5 Sárkány Ambrus levele Bátorihoz köszvényének kezeltetése ügyében. Helytartói oklt. 100. sz.

Lásd még Andrea dal Burgo követ 1523. máj. 5-i jelentése. Haus-, Hof und Staatsarchiv, Grosse Kor respondenz 25/a2. (Magyar Országos Levéltár, Diplomatikai Fényképgyűjtemény [a továb-biakban: DF] 293883.) fol. 72. „Die autem 27 intravimus huc Budam, palatinus exivit obviam medium milliare, non longius exivit, quia podagrosus est.”

6 C. Tóth 2012. 450–455.

121

122

uralkodó december 6-ra Tiszavarsányba rendelte a nádort csapataival együtt.7 Ráadá-sul a közhiedelem szerint gyengekezű Jagellók uralta Magyar Királyságban sem akár kiből lehetett temesi ispán vagy nádor.8 Noha III. István hivatalviselésének főbb adatai már többé-kevébé ismertek,9 az odavezető útról azonban már korántsem ren delkezünk ennyi információval. Ennek hiányában viszont nem tudjuk egykönnyen megmagyarázni Bátori István életében azt a pillanatot, amikor Perényi Imre halála után nádorrá választották. Mindez persze köszönhető egyrészt annak, hogy a történe-ti érdeklődés egyelőre nem fordult a Királyság életét irányító-befolyásoló személyek pályájának vizsgálata felé. Másrészt a korszak korántsem tartozott a magyar törté-nelem kedvelt kutatási témái közé, noha II. Ulászló és fia, II. Lajos alatt – az ekkori gyakorlatnak megfelelően – nagy hatalommal bíró főkancellárokról (Bakóc Tamás, Szatmári György, Szalkai László) készültek életrajzok, s ezeken keresztül megkísé-relték vázolni a Jagelló-kor eseményeit is.

A későbbi nádor pályafutásának eleje meglehetősen homályba vész, s a temesi ispánsága előtt viselt tisztsége(i) ügyében jónéhány problémára akadhat a figyelmes szemlélő. Dolgunkat megnehezíti, hogy a Bátori családra vonatkozó, tulajdonkép-pen a 16. század első évtizedét felölelő időszakra a forrásaink sem kényeztetnek el minket. Jelen esetben azonban nem elsősorban a fiatal korában számunkra alig követ-hető módon viselt és feltüntetett ispánságaira gondolok, hanem azokra, amelyeket ezek mellett viselt. De nehogy homályban maradjon bármi is az előbbiek tekinteté-ben, érdemes néhány szó erejéig kitérni az István által viselt megyésispánságokra. Mindez persze azzal a reménnyel is kecsegtethet benünket, hogy megfejtést találunk a három testvér által alkalmazott birtok- és megyeispánság-megosztási stratégiára.

Bátori I. Andrásnak, aki Zsigmond király országbírójának, Istvánnak volt a fia, élete során összesen három feleségére maradt adatunk. Az elsőtől, az ismeretlen csa ládból származó Borbálától egy lányát, a szintén Borbála nevet elnyerő leányt is merjük, ő a későbbi nádor, Perényi Imre felesége lett. Házasságukból született Pe rényi Ferenc váradi püspök és Péter erdélyi vajda. András második felesége Várdai Dorottya volt, akitől György nevű fia és Orsolya nevű leánya született. A leány később a Perényiek nyalábi ágából származó Gábor ugocsai ispán felesége lett.10 Dorottya halála után András ismét megházasodott, ezúttal Rátolti/Rátóti Juliannát11 vette el és vitte Bátorba. E feleségétől született három fiú, a tanulmányunkban szereplő István, továbbá András és Miklós, valamint két leány, Julianna és Eufrozina, az ő házastársa-ikról egyelőre nem ismeretesek adatok. András Miklós nevű fiáról csak egyetlenegy

7 Magyar Országos Levéltár E 200. 6. Báthory cs., Peres iratok (oklevelek) 74. 8 C. Tóth 2012. 456. 9 C. Tóth 2009a. 28–29.10 C. Tóth 2009a. 25., 31.11 Az özvegy 1506. okt. 21-én még életben volt. (Magyar Országos Levéltár, Diplomatikai Levél-

tár [a továbbiakban: DL] 93723.)

123

oklevél (1491) emlékezik meg, minden bizonnyal fiatalon meghalt.12 Bátori I. András 1497. június 7-e és 24-e között13 bekövetkezett halálát fiai közül (I.) György, (III.) István és (II.) András érte meg, s a családtagok által korábban viselt ispánságokat ők örökölték, noha ekkor még életben volt András testvérei közül Miklós váci püspök (†1506. február 23. után)14 és talán Pál (†1496. június 4. után).15 Az utóbbi számunk-ra ismeretlen okok, míg az előbbi egyházi állása miatt nem viselt megyésispánságot.

A Bátori család birtokai hat tömbben csoportosultak: a legkorábbiak Szatmár és Szabolcs megyék területén feküdtek,16 amelyeket időben a Nógrád (bujáki urada-lom, 1439)17 és Zaránd megyei birtokok (világosvári uradalom, 1464)18 megszerzése kö vetetett, majd pedig a Somogy és Zala megyék területén fekvő Marcali-hagyaték birtokba vétele (1487, 1493) történt meg.19 Mindezekhez járultak még Mátyás ural-kodása alatt (1476) a Maróti Máté magvaszakadtával királyi kézre háramlott javak-ból Karom (Szerém m.) és Racsa (Valkó m.) uradalmai.20 Továbbá már a Jagellók uralkodása alatt, két további jelentős birtokkomplexum: Meggyesi (Meggyesalji) Mó roc István halála (1492) után a vele kötött kölcsönös örökösödési szerződés21 révén az izdenci (Kőrös m.), valamint hosszas, közel harminc évig tartó pereske-dés és megállapodások révén az elárvult meggyesi-szinyéri uradalom harmadré-sze került a birtokukba.22 A másik óriás birtoktest az utolsó Rozgonyival, Istvánnal kötött kölcsönös örökösödési szerződés23 következtében került a kezükre 1523-ban. A szerződés révén három vár (Csicsva, Monyorós, Cserép) és három és fél mezővá-ros (Rozgony, Varannó, Tura és Gyöngyös fele), valamint uradalmaik váltottak tulaj-donost.24 A birtokok elnyerése után – mondhatni természetesen – a család kísérletett tett az adott megye ispáni címének megszerzésére is, ami, mint látni fogjuk, a korsza-kunkban szinte teljes sikerrel járt.

A legidősebb testvér, György 1499 áprilisától együtt viselte Szatmár (1505-ig)25 és Zaránd (1508-ig)26 megyék ispánságait, majd 1503 szeptemberétől zalai

12 C. Tóth 2009a. 16., 31–32.13 Szatmár 439., 442. sz.14 C. Tóth 2009a. 19–21.15 Doc. Bathoriana I. 181. sz.16 C. Tóth 2006. 273., 282–288.; Horváth 2006. 307–308.17 C. Tóth 2006. 276.; Horváth 2006. 310. (1439. VI. 19.: Doc. Bathoriana I. 47. sz.)18 Horváth 2006. 311–312. (1464. II. 22.: Doc. Bathoriana I. 66. sz.)19 Horváth 2006. 313–317. (1474. I. 7.: Doc. Bathoriana I. 102. sz.; 1479. III. 12.: Doc. Ba tho-

ri ana I. 109. sz., Szentgyörgyvár vagy Békavár vár, Zala m.)20 1477. VI. 5.: Doc. Bathoriana I. 108. sz.21 1490. IX. 24.: Doc. Bathoriana I. 128. sz.22 Neumann 2006. passim, illetve 302–303.; Horváth 2006. 318–320.23 1519. XI. 30.: Doc. Bathoriana I. 234. sz.24 Horváth 2006. 321–322.25 Szatmár 34.26 Perényi 690. sz.; DL 37832.

124

(1511-ig),27 illetve 1505. május 1-től28 haláláig somogyi ispánként mutatható ki. Ugyan ezen év július 10-én már bárói méltósággal is rendelkezett: Csáktornyai Ernuszt János utódaként királyi lovászmester lett.29

A legifjabb testvér, András 1503-tól, kezdetben testvéreivel, majd 1511-től 1533. évi haláláig egyedül Szatmár megye ispánja,30 valamint 1511 februárjától – rövid ideig Ráskai Balázs tárnokmesterrel közösen31 – szabolcsi ispán is volt.32 Tisztségvi-selésének vége nem egyértelmű. A király ugyanis 1519. április 5-én a bácsi ország-gyűlés határozata értelmében – amely szerint senki sem tarthat egy kézben két megyésispánságot – a szabolcsi ispánságot királyi kegye fenntartása mellett elvet-te Bátori András szatmári ispántól, és hasonlóképpen tetszése idejére Várdai Mihály-nak adta.33 Mindebben az a legszebb, hogy másfél hónappal korábban, március 20-án Lajos király Várdai Mihálynak – a püspök testvérének – adta Bodrog megye ispánsá-gát, amelyet addig Várdai Ferenc erdélyi püspök viselt, mivel ő nem tud gondoskod-ni a megye ügyeiről.34 Mint láthattuk, az újabb megyésispáni kinevezésben meg sem említették a bodrogi ispánságot. Várdai Mihály, ha el is foglalta, meglehetősen rövid ideig tartotta kezében a szabolcsi ispánságot, mivel 1520. október 22-én egy kirá-lyi oklevél szerint már (somlyói) Bátori Szaniszlófi István állt a megye élén.35 Az ő tisztségviselése minden bizonnyal erdélyi alvajdai kinevezéséig tarthatott, amire valamikor 1521 tavaszán kerülhetett sor.36 Ugyanakkor András egészen 1521 végéig nem fordul elő szabolcsi ispánként, ekkortól viszont 1523 végéig ismét feltűnik

27 DF 216638.; DF 250360/I.28 DF 260460.29 Perényi 719. sz.30 Szatmár 34.31 1511. márc. 31.: Szabolcs 777. sz.32 Szabolcs 13.33 DL 82521. (Commissio propria domini regis.) „honorem comitatus de Zabolch, quem hactenus

… Andreas de Bathor comes Zathmariensis etc. durante beneplacito nostro a nobis tenuit, sal-va erga ipsum nostra gratia et benivolentia remanente, iuxta constitutionem et ordinationem do minorum prelatorum et baronum ceterorumque regnicolarum nostrorum in congregatione generali Bachie factam, ut nullus comitum parochialium honores duorum comitatuum tenere possit, ab eodem auferentes.”

34 DL 82515. (Commissio propria domini regis.) „honorem comitatus ipsius de Bodrog, quem hac-tenus … Franciscus de eadem Warda durante beneplacito nostro tenuit, hac ratione, quod idem in remotis habitans curis et negotiis ipsius comitatus invigilare commode non poterit.”

35 DL 82564.36 1521. VI. 5.: DL 47427.

125

a poszton.37 Közben királyi kamarásként is kimutatható,38 továbbá rövid ideig – névle-gesen – a nándorfehérvári báni (1519. augusztus 23–1520. január 28.)39 és a kincs-tartói (1521. szeptember–december)40 címet is viselte. Mindezek mellett beszállt a pénzverési üzletbe, s 1522. május elejétől az újonnan felállított asszonypataki/nagy-bányai pénzverőkamara vezetője lett, tisztségét 1523-ban még viselte.41 A Mohács utáni korszakban, 1527. november 10-én Ferdinánd király kinevezte tárnokmester-évé, amely tisztséget haláláig viselt.42

A középső fiú, István szintén 1503-ban jelenik meg forrásainkban, mint tisztség-viselő. Legkorábban Zala megye ispáni címét (1503. júl. 5-től) viselte,43 majd még az év vége előtt (nov. 13.) egyúttal szatmári ispánként kerül elő.44 Három év múlva, 1506 tavaszától egyúttal a somogyi és a zarándi ispánságot is betöltötte.45 Noha a szatmá-ri (fél)ispánságát 1507 után, talán 1510-ben46 átadta öccsének, Andrásnak, a többit, azaz Zala,47 Somogy és Zaránd megye ispánságát haláláig viselte.48 A könnyebb átlát-hatóság végett tekintsük át a fentebb leírtakat táblázatos formában is:

37 1522. IV. 21.: DL 25649., VIII. 26.: DL 106083. p. 621–622., IX. 1.: Doc. Bathoriana I. 259–261. sz., IX. 4.: Uo. 262. sz.; 1523. IV. 27.: DL 23744., XII. 17.: DL 32663. – 1523. VIII. 3-án (DL 105541.) Bátori Szaniszlófi István is szabolcsi ispánként szerepel. Úgy tűnik, hogy mind András, mind István viselték az ispánságot. Ezt bizonyítja az 1523. évi (Szabolcs 15.) alispánok személye is: Petri Ders Máté András familiárisa (Perényi 843. sz.), míg Bolti Csúri Imre 1520-ban a Szaniszlófiak szenyéri várnagya (Perényi 820. sz.). – 1524-től valószínűleg, bár egyelőre nem bizonyíthatóan, ismét András töltötte be egyedül az ispáni posztot.

38 1511. XI. 19.: DF 250360/I.; 1514. XI. 23.: Doc. Bathoriana I. 200. sz.; 1520. XI. 21., XII. 8.: Doc. Bathoriana I. 249–250. sz.

39 Doc. Bathoriana I. 228., 239. sz.40 Kinevezésére szept. 30. körül került sor (DL 39618.), további adatunk 1521. okt. 7-ről van még

rá. (DL 23587., Soós 1999. 62.) Elődje, Várdai Pál 1521. szept. 8-án (DF 247690.) még, utóda, Thurzó Elek 1522. jan. elején (Helytartói oklt., Függelék I. sz.) már hivatalban volt.

41 Helytartói oklt. 51. sz., Függelék XIII/22. sor.42 C. Tóth 2009a. 31. – Hagyatékát 1533. máj. 20-án írták össze. (MOL Q 283, 11. doboz [galgóci

Er dődy lt., Iványi-féle másolatok] 31–32. A forrás ismeretét Péterffy Bencének köszönöm.)43 DF 216638.44 C. Tóth 2009a. 28. 309. jegyzet.45 DL 46752.46 Szatmár 34.47 Az ispánságot 1515-től 1526. aug. 29-ig Ákosházi Sárkány Ambrussal közösen viselte. Holub

1929. 476–477.48 Mindezekre lásd C. Tóth 2009a. 28–29. – Zaránd megyéhez még két adat: Móré Péter 1521-

ben világosvári várnagya volt Istvánnak (DL 36595.), míg 1524-ben mint alispán mutatható ki. (DL 89190.)

126

GYÖRGY ISTVÁN ANDRÁSSZATMÁR 1499–1505 1503–1507/1510 1503–1532ZARÁND 1499–1508 1506–1530 –ZALA 1503–1511 1503–1530 –SOMOGY 1505–1532 1506–1530 –SZABOLCS – – 1511–1519, 1522–1532(?)

Mielőtt az adódó következtetéseket levonánk, további vizsgálati szempontot is meg kell említenünk, még pedig azt, hogy a három testvér hol tartotta rezidenci-áját. A legidősebb testvér, György apja életében általában – már amikor ismeretes – a király mellett,49 Budán tartózkodott.50 Halála után viszont a család különböző birtokain tűnik fel (1498: Bátor, 1499: Buják, 1500: Világosvár, Siri),51 hogy aztán 1500. júliusától52 kezdve néhány alkalmat (leginkább az országgyűléseket53) leszá-mítva a Somogy megyei Babócsán rendezze be otthonát. A legkisebb fiú, András jobbára Bátorban, illetve mellette kisebb számban Budán és az 1520-as évek elejé-től a felesége, Rozgonyi Katalin révén megörökölt birtokokon mutatható ki. Fontos családi ügy intézése kapcsán azonban Babócsán is találkozhatunk vele.54 István ezzel szemben 1511-ig felváltva tartózkodott Babócsán és Bátorban, valamint Budán. Ettől kezdve azonban tartózkodási helyei tisztségeinek megfelelően bővültek: 1519-ig az Alsó részeken, nádorrá választásától kezdve pedig Budán lakott. Érdemes megemlí-tenünk, hogy mindkét nádori tisztségből történt leváltása után Babócsán húzta meg magát.55 Ennek hátterében a három testvér által István kezdeményezésére, leendő felesége, Zsófia mazóviai hercegnő hitbére rendezése ügyében kötött szerződések állhatnak. István mindkét testvérével külön-külön, ám nem azonos módon állapodott meg: György és István 1520. július 3-i, a király által is megerősített szerződésében ugyanis az áll, hogy István az idősebbik testvér kezén lévő birtokrészek felett már annak életében is rendelkezési jogot nyert.56 Ezzel szemben az ugyanezen a napon a fiatalabbik testvérével kötött megegyezésben csak a feleség hitbéréről van szó.57 Úgy tűnik, hogy mivel ekkor már tudható volt, hogy Györgynek nem lesznek utódai, a két fiatalabb testvér megosztotta egymás között a családi birtokállomány feletti rendelke-zési jogot. A későbbiekből visszakövetkeztetve a Duna észak-déli folyásától nyugatra 49 Lőcsén: 1494. IV–V. (Bonfini V-IV-37.)50 1494. VII. 15. (DF 260532.); 1495. V. 8. Alhévíz. (DF 260545.); 1496. XI. 24. (DF 260484.)51 DF 260153., 260481., 260475., 260474.)52 Perényi 698. sz. „Commissio propria domini Georgii” és György aláírása.53 C. Tóth 2009a. 36–37.54 C. Tóth 2009a. 41–42.55 C. Tóth 2009a. 37–41.56 Doc. Bathoriana I. 244. sz.57 Doc. Bathoriana I. 245. sz.

127

eső birtokok Istváné, míg a keletre lévők Andrásé és örököseiké lettek (kivéve a Zaránd megyei birtokokat).58

Mindezekből tehát jól látható, hogy egyfajta munkamegosztás érvényesült a családban: apjuk halála után a birtokokat, kezdetben mostohaanyjával együtt György írányította, majd miután testvérei elérték a jogképes korukat, a Somogy és Zala megyei birtokokon rendezte be székhelyét, s ettől fogva betöltötte a két megye ispáni tisztjét is. A család ősi birtokainak igazgatását a legifjabb, András végezte, s egyúttal nagy-korúságának elérésétől kezdve viselte a két megye, Szatmár és Szabolcs ispánságát. A középső fiú, István egyrészt részesedett György „területeiből”, másrészt – a forrá-sok alapján – kizárólagosan megkapta Zaránd megye ispánságát, azaz a világosvári uradalmat.59

* * *

Bátori István (e néven a harmadik) születését a ʼ80-as évek közepe tájára helyez-hetjük. A cselekvőképes kort a 1500-as évek elején érhette el, neve ekkortól jelenik meg a magánlevelezésben60 (hasonlóképpen ezt támasztja alá a fentebb már vázolt családi munkamegosztás), míg az első javára szóló, az érdemeit ugyancsak általános-ságban említő adománylevelet 1507-ből ismerjük.61 Elképzelhető, hogy István ekkor már több éve a királyi udvarban járt-kelt, ahová egyrészt királyi lovászmester testvé-re, György, másrészt sógora, Perényi Imre nádor révén minden bizonnyal bármikor bejuthatott. Persze ez még édeskevés lett volna ahhoz, hogy valaki karriert csináljon. Bárkit kiemelhetett ugyanis a király az udvarban forgolódó ifjak közül, ám dönté-sét megkönnyíthette az, ha jelöltje nemcsak mindenki számára elfogadható, hanem alkalmas is volt egy adott feladat elvégzésére.

Az első „nagypolitikai” szereplésére 1507-ből van adatunk, amikor Zsigmond len gyel király követei Budán megállapodást kötöttek Ulászlóval. A szerződés meg erősítői között, illetve tanúsorában ott találjuk Bátori István zalai ispánt, még pedig a világi méltóságviselők közül a 16. helyen. A sorban utána következik még Bor nemissza János budai várnagy, Korlátkövi Ozsvát tatai és komáromi várnagy, komáromi ispán, Telegdi István, Cobor Imre és Márton bodrogi ispánok, valamint

58 Vö. Doc. Bathoriana 22–24. (Egy kis levéltártörténet c. fejezet.)59 Minderre összefoglalóan lásd Horváth 2006., C. Tóth 2006., Kubinyi 2007. 13–30., C. Tóth

2007.60 1500. júl. 11-én György még testvérei egyetértésével intézkedett (Perényi 698. sz.), 1503. nov.

13-án viszont már István is a levél aláírói között van. (DF 216638.)61 Doc. Bathoriana I. 192. „Cum nos debitum, ut decet, habentes respectum ad preclaram fidem

fidelitatemque et fidelium obsequiorum gratuita merita fidelis nostri magnifici Stephani de Bathor per eum sacre imprimis huius regni nostri Hungarie corone ac deinde maiestati nostre pro locorum et temporum varietate cum omni fidelitatis constantia exhibita et impensa.”

128

Gyarmati Balassa Ferenc.62 A következő évben elsődlegesen reprezentatív, ám mégis jelentős szerepben találkozunk mind vele, mind bátyjával, Györggyel. Az uralkodó és ta nácsosai ugyanis az 1505. évi rákosi végzés, valamint az ennek nyomán Miksával kirobbant és 1506 nyarán lezajlott háború befejezése után arra az elhatározásra jutot-tak, hogy megkoronáztatják a trónörököst. Noha e szándékuk az 1507. évi György-napi országgyűlésen még nem aratott osztatlan sikert, de a szeptemberi újabb diétán annyit sikerült elérniük, hogy a rendek elfogadták a tervet és vállalták, hogy a követ-kező György-napi gyűlés ideje alatt megtörténhet a koronázás. A mondott, 1508 tava-szán tartott országgyűlésen aztán hosszú viták után a király és a rendek megállapod-tak a koronázás feltételeiben, s ennek következményeként 1508. június 4-én, Székes-fehérváron megkoronázták az akkor kétéves Lajost.63 Az ünnepi eseményen, amint az szokás volt, felvonultatták az országzászlókat is.64 A hét zászló közül a harmadi-kat, azaz mivel a zászlók „értéke” sorszámukkal ellentétesen növekedett, valóságban a negyedik legelőkelőbbet Bátori István vitte.65 A legnagyobb sajnálatunkra az ekkor viselt tisztségét, mint ahogy a többi zászló és koronázási ékszer vivőjének is, mellőz-ték a felsorolásból. Az egyetlen kivételt a Szent Koronát hordozó Perényi Imre jelen-tette, akinek neve mellett szerepelt nádori méltósága. Bátori György – mint lovász-mester – Szent István kardját vitte a koronázási menetben.66 A minket érdeklő kérdés természetesen elsősorban az, hogy milyen tisztségében szerepelt a zászlóvivők között Bátori István? Az nyilván elképzelhetetlen, hogy „egyszerű” ispánként tette volna ezt, hiszen a menetben való részvételéhez mindenképpen valamilyen, de legalább is udvari méltóságának kellett lennie. Mielőtt válaszolnánk a kérdésre, lássuk, milyen adataink vannak még a probléma megvilágítására.

Ugyanebben az évben egy irodalmi munkában is találkozunk nevével. A Magyi Sebestyén hívására Váradra költöző lengyel humanista,67 Paulus Crosnensis Ruthenus egyik elégiáját Bátori Istvánhoz intézte. Szerencsénkre ebbe feltüntette tisztségeit. Ezek szerint az elégia írásakor, 1508. október 12-én István a budai várnagyságot és a királyi gyermekek gondozója tisztséget viselte.68 További, megfontolásra érdemes adatokat találunk hősünk „állására” a következő évből.

A kis Lajos magyarországi koronázása után apja úgy gondolta, hogy másik királyságában is megkísérli elfogadtatni szándékát. Ulászló és kísérete 1509. január

62 Cod. dipl. Poloniae I. 108. (DF 289016., 289021.) – A listát felhasználta Kubinyi 1988. 201.63 Szabó 1917. 108–109. A koronázásra lásd még Bartoniek 1917. 43.64 Pálffy 2010. 19–20.65 Uo. 42.66 Király 1890. 69. 1. jegyzet. (Idézi Kerékgyártó 362.)67 A váradi humanistákra lásd Kristóf 2007. 61–62.68 Abel 1903. 125.: „ad magnificum et generosum dominum Stephanum Bathoriensem praefectum

sive (ut vulgo dicitur) castellanum Budensem et regiae prolis fotorem. Lusum Waradini anno a natali Cristiano 1508 die XII Octobris, quod dominus Sebastianus Maghyus in eiusdem con-spectu magna Baronum caterva abstante modulatus est.” (Idézi Fógel 1913. 58.)

129

26-a után indult el Nagyszombatból és február közepén érkezett meg Prágába.69 Rövid tárgyalások után, március 11-én Prágában is megtörtént Lajos koronázása,70 amelyen ismét ott találjuk Bátori Istvánt. A történet meglehetősen jól ismert, több kró nikás is megörökítette. Istvánffy Miklós így írt a szóbanforgó esetről: a gyer-mek megkoronázása utáni lakomán „nagy öszveveszés s annakutána nagy ször-nyűség támada az magyarok és csehek között hertelenséggel, s csak kevés vártat-va, számosban együvéfutván az csehek, majd tizenöten az magyarok megöletének. Ő maga is temesi bán Báthory István kevesen marada, holott szaladván, hátra gyak-ran tekéntelvén, aranyokat hintene el, hogy azokkal az űzőknek futását megkéslelné, így elvesztvén egynéhány szolgáit, alig mehete az várban.”71 Ugyanerről a konflik-tusról megemlékezett a cseh történetíró, Iohannes Dubravius olmützi püspök is, aki az esemény leírásakor Bátori Istvánról a következő jellemzést adta: „a magyarok elő kelői közül kitűnik méltóságában” (Stephanus Batori inter primos apud Hungaros dignitate conspicuus).72

Mindezen forrásokkal alátámasztott adatok alapján joggal merülhet bennünk fel az a kérdés, hogy milyen tisztséget viselt valójában István? Mert, hogy betöltött valamilyent, az – úgy gondolom – nem szorul különösebb bizonyításra. Mint láttuk Istvánffynál temesi bánként szerepel – megjegyzendő, hogy Kakas János feljegyzé-seiben az 1512-es illádiai csata kapcsán szintén temesvári bán (banus de Tewmeswar) tisztségnévvel illette Bátorit73 –, Dubravius pedig ugyan tisztség nélkül, ámbár beszé-des jelként a jelenlévő magyarok közül egyedül őt tartotta említésre érdemesnek.

Igen ám, de a temesi ispánságot és a vele egybekötött Alsó részek kapitányságát 1494. december 16-tól74 haláláig Somi Józsa viselte. Nevével utoljára 1508. augusz-tus 15-én találkozunk egy királyi privilégium méltóságsorában.75 Az ispán ekkor már több hónapja Erdélyben tartózkodott: május 14-én Brassóban,76 27-én Rozsnyó mellett táborban,77 július 30-án pedig Szászsebesen, ahová Lőrinc-napra tanácskozást hívott össze a király parancsára.78 Ulászló király 1508. szeptember 28-i, Budán kelt,

69 C. Tóth 2010. 142–143.70 DF 245669.: „serenissimus dominus Ludovicus rex filius noster charissimus puta tertia dominica

quadragesime, que Oculi nuncupatur, corona regni huius nostri Bohemie omnium subditorum nostrorum pari consensu in ecclesia archiepiscopali coronatus fuit nobis presentibus in regem Bohemie.”

71 Istvánffy IV. könyv, 118.72 Dubravius Lib. XXXII. p. 823.73 Kubinyi 1999. 211. – A temesi/temesvári bánként történő szerepeltetése minden bizonnyal abból

adódik, hogy a temesi ispán egyben az Alsó részek kapitánya is volt és e minőségében több me-gye katonai potenciálja felett is rendelkezett, ez pedig hasonlatossá tette a bánokhoz.

74 Hist. Critica XVII. 673.75 DL 21342.76 DF 247509.77 DF 291991.78 DF 245974.

130

a szászokhoz szóló levelének szövege alapján akkor még minden bizonnyal életben volt.79 Ám ezek után elfogynak adataink személyére, s valószínűleg még valami kor az ősz folyamán elhunyt.80 Mindezzel összefüggésben 1511. március 28-ig,81 Bátori István első temesi ispáni említéséig egyetlen egy adatunk sincsen arra nézve, hogy ki töltötte be az ország védelme szempontjából elsődleges fontosságú pozíciót. Balsze-rencsénkre 1508. augusztus 15-e és 1511. május 5-e82 között egyetlen egy királyi mél tóságsoros privilégiumot sem ismerünk (ennek fő oka, hogy a király nagyobb-részt külföldön tartózkodott83), másrészt egyetlen egy személy sem szerepel temesi is páni címmel, így a Pesty Frigyes által emlegetett és sokak84 által átvett „adat”, amely szerint 1508–1509-ben Váradi vagy Érsek Máté, Péter kalocsai érsek testvé-re töltötte be a méltóságot, forrásokkal nem igazolható.85 Mivel konkrét adattal nem rendelkezünk a temesi ispán személyére nézve, két dolgot kell megfontolnunk: 1) Hi telt adunk a történetíróknak, és elfogadjuk, hogy Bátori már 1509-től temesi ispán volt, noha kimutatni ezt csak 1511 tavaszától lehet. Ám ez esetben nem tudunk mit kezdeni többi adatunkkal, amely szerint 1508. október 12-én,86 1510. június 25-én87 és szeptember 19-én88 Bátori István budai várnagyként szerepel. (Erre a tisztségé-re majd még visszatérünk, mivel ez sem problémamentes.) Továbbá azt sem lenne egy szerű megmagyaráznunk, hogy a temesi ispán mit keresett Prágában, ahelyett, hogy a szolgálati helyén lett volna. – 2) Mivel véleményem szerint az ispánságot az ország hadi helyzete miatt mindenképpen be kellett tölteni, így arra kell gondolnunk, hogy olyasvalaki kapta e tisztséget, aki nem jelezte ezt neve mellett (elképzelhető, hogy kinevezése ideiglenes lehetett), avagy nem maradt fenn tőle egyetlen olyan okle-vél sem, amiben e tisztséggel nevezte volna meg magát. Ez utóbbi esetben viszont csak kerülőúton kísérelhetjük meg a temesi ispán személyének meghatározását. 79 DF 245666. „ad illam expeditionem, quam per magnificum Josam de Som, comitem The me-

siensem et generalem capitaneum partium regni nostri Inferiorum istic in Transsilvania in stau-rari feceramus.” – Lásd még Ulászló király szept. 13-i (DF 245667.) és szept. 22-i (DF 241030.) okleveleit.

80 Petrovics 2010. 273. oldalán ugyan amellett érvelt, hogy Józsa még 1510. december 1-jén is életben volt, de az általa hivatkozott oklevél szövegéből (Gaspar filio magnifici condam Jose de Som alias comitis Themesiensis, DL 29367.) egyértelmű, hogy már nem élt. – Ugyanezt a dátu-mot vette át tőle a legújabb romániai szakirodalom is, lásd Iusztin 2011. 265.

81 DL 82326.82 DF 209932.83 C. Tóth 2010. 142–152.84 Fenyvesi 1993. 261.; Petrovics 2010. 273.85 Pesty 1863. 219.86 Abel 1903. 125.87 DL 22037. II. Ulászló király Tatán kelt oklevelén: „Relatio magnifici Stephani de Bathor cas tel-

la ni castri Budensis.”88 DL 26136. II. Ulászló király Nyitrán („Ad relationem venerabilis domini Iohannis de Erdewd,

prepositi ecclesie Tituliensis, secretarii regie maiestatis.”) kelt adománylevele, amelyben Bátori és Bornemissza János is várnagyként szerepel.

131

Kézenfekvő lenne, hogy Temes megye hatóságának okleveleit tekintsük át. Nos, ezt meg is tettük, ám figyelmünket nem kell elapróznunk, mivel a megyétől a vizsgált idő szakból összesen egy oklevél maradt fenn. A pontos dátumot az oklevél írnoka elfelejtette a végére feljegyezni, az mindenesetre biztos, hogy 1509. szeptember 18-a után keletkezett. Dolci/Dóci János alispán és a szolgabírák Perényi Imre nádor parancsára jártak el, s erről jelentést tettek a nádornak.89 Az alispánnak számunk-ra beszédes neve van. A Temes megyei Dóc vagy Dolc helység több más birtokkal együtt a 15. század végéig a Dóciak kezén volt, akiktől egyik részét Haraszti Ferenc, Ország Lőrinc és Gerlai Ábrahámfi Sebestyén szerezték meg, a másik részére pedig a Nagylucseiek nyertek adományt.90 Elképzelhető – jobb megoldást nélkülözvén –, hogy Dóci János egyikőjük familiárisaként volt a megye alispánja. Mármost, az előbb fel sorolt három személy közül egyedül Haraszti Ferenc mellett sorakoztathatunk fel érveket esetleges tisztségviselésére: Mátyás uralkodása alatt többször is szörényi (1480–1483, 1486–1491),91 majd utána bosnyák/jajcai bán (1492–1493)92 volt. Jólle-het ezen évek után nem tudunk arról, hogy viselte volna még valamelyik báni címet, de mivel ízig-vérig katona volt, minden bizonnyal maradt még benne a következő év tizedre is ezirányú motiváció, 1511 nyarán például familiárisaival a déli végeken ha dakozott.93 Ehhez járulhat még, hogy az általunk vizsgált időszak alatt ő töltöt-te be Arad megye ispánságát.94 (Mindehhez hozzátehetjük, hogy a Bátoriak kezén lévő Zaránd megyét leszámítva egyetlen másik közelben fekvő – Csanád, Csongrád, Keve, Krassó, Torontál – megye ispánját sem ismerjük.) Összegezve tehát, a magam részéről elképzelhetőnek tartom, hogy a király Somi Józsa halála után ideiglenesen Haraszti Ferencre bízta a déli végek védelmét, de ehhez a temesi ispáni tisztséget nem adta át neki.

Mint azt előbb már említettem, Bátori István 1511. március végétől mutatható ki a temesi ispánság élén, ám mielőtt rátérnénk e tisztségével kapcsolatos problé mák ra, 89 DL 93746. – Az oklevél szövegezése meglehetősen formabontó. A megye jelentése nem a meg-

szokott módon indul (Emericus de Peren comes perpetuus, regni Hungarie palatinus et iudex Comanorum ac serenissimi principis et domini, domini Wladislai Dei gratia regis Hungarie et Bohemie etc., obsequium perpetuum summa cum fidelitate), kimaradt belőle Abaúj me-gye, mint aminek örökös ispánja volt Perényi, illetve az ekkor viselt helytartói hivatalára utaló locumtenens szó is. A legkülönösebb rész azonban ezután áll: Magnifice domine noster gratiose, noverit eandem vestram magnificentiam, litteras vestras introductorias cause nobis illatas honore, quo decuit, recepisse, dicitur nobis ... és következik a nádori oklevél szövege. Mint lát-ható a nádor oklevelének intitulatioja került a megyei jelentés elejére, majd utána folytatódott az oklevél szövege mintha mi sem történt volna.

90 Csánki II. 78.91 DL 59936., 18522., DRH 1458–1490. 310., DL 46165.92 DL 37676., Jajcza 97.93 DL 59994.94 Kinevezése: 1507. V. 11. (DL 59967.), adatok ispánságára: 1507. VIII. 7. (DL 59972.), 1508.

VIII. 23. (DL 59980.), 1510. I. 31. (DF 235469.), 1519. XII. 19. (Motesiczky oklt. 324.)

132

másról kell szót ejtenünk. A törökkel szembeni védekezés egyik kulcspontjának szá mító terület élére magától értetődően olyan személyt kellett kinevezni, aki vala-me lyest értett a hadviseléshez, illetve az átlag nemesnél jártasabb volt a hadügyekben. Mint láttuk, Bátori István 1508-tól kimutathatóan budai várnagy volt, ám e tisztsé-ge közel sem adhatott akkora gyakorlatot a harctéri vitézkedés területén, hogy István ki nevezését mindenképpen indokoltnak tarthassuk. S valóban, hősünknek létezett ugyanezen az időszakban egy másik, mindössze egyetlen egyszer említett tisztsé-ge. Amint azt már fentebb idéztem, 1510. június 25-én budai várnagyként szerepelt Bá tori István, ám arról még nem szóltam, hogy milyen ügyben. Az oklevél szerint vi szály keletkezett egyfelől Szentgyörgyi és Bazini Péter erdélyi vajda és országbíró, más felől egykori familiárisa vagy szervitora, (alvajdája)95 Csertinger (Cherthynger) László között bizonyos ügyben. Jegyezzük meg jól ez utóbbi nevét, mert előtte még egy fontos kérdésről kell írnunk.

A Jagelló-kori budai várnagyok listája meglehetős, eddig nem vizsgált problémá-kat és ellentmondásokat rejt. A korszak első várnagya Ráskai Balázs 1490 májusában lé pett a tisztségbe és azt 15 éven keresztül viselte, utolsó ismert adat rá 1505. július 7-ről van.96 Utóda, Kamicsáci Horvát Márk lett, akiről mindössze egyetlen oklevélből sze rezhetünk tudomást: 1505. október 12-én már ő volt a várnagy,97 ám nem sokáig töltötte be a tisztséget, mivel november 30-án már mint dalmát-horvát-szlavón bán bukkan fel forrásainkban.98 Ezután jó egy évig senkit sem tudunk várnagyként kimu-tatni, hogy aztán 1506. október 25-től Bornemissza János szerepeljen a vár élén.99 A gondjaink itt kezdődnek. Bornemissza ugyanis 1526 szeptemberéig, a török foglalá-sig kimutatható budai várnagyként,100 de időről-időre feltűnik mellette más is ugyan-ezen tisztségnévvel. Először Bátori István, aki 1508 októbere és 1510 szeptembere,101 il letve Battyányi Benedek, aki 1511 szeptembere és 1524 júliusa között102 mutatható ki. A problémát az jelenti, hogy mind Bornemissza, mind Bátori és Battyányi egyfor-mán castellanus címmel szerepelnek okleveleinkben. Elképzelhető lenne, hogy egyi-kük volt a várnagy, másikuk pedig az alvárnagy. Ám ez az út nem járható, mivel a vo natkozó időszakból történetesen ismerünk alvárnagyokat is: 1509-ben Sárközi Pál, 1515-ben pedig Keszei Imre személyében.103 A kérdést további kutatásoknak kell 95 1505. VI. 27. (Bistritz 129/451. sz.) – 1508. VI. 25. (Kronstadt I. 187.) – További adatokat

sze mélyére lásd még W. Kovács 2012. 129–130. 96 Kubinyi 1964. 94. – Az alábbiakra lásd még Fógel 1913. 57–58. 97 DL 21520. 98 Pálosfalvi 2009. 256. 99 DL 21286.100 Vö. Fógel 1913. 58. és Fógel 1917. 20., 47.101 Abel 1903. 125., DL 26136.102 DL 94746., DL 23972. (Köztes adatokat nem idézem.) – Benedek 1511. aug. 22-én még kincs-

tartóként szerepel. (DL 33069., relatio.)103 DL 82292., 66438.

133

majd tisztázniuk. Mindenesetre van még egy, eddig nem említett adatunk, amely Oláh Miklós formuláskönyvében maradt fenn. Az oklevél, amely természetesen nélkülözi a pontos dátumot, de kiadói jó okkal az 1508–1511 közötti éveket adták meg keltéül, arról szól, hogy Ulászló király parancsot adott Bátori Istvánnak, Bornemissza János-nak és Mendel zsidóprefektusnak, hogy egy pesti polgárnak egy zsidóval szembeni tartozásai kamatát engedtessék el a hitelezővel. A minket érdeklő két személyhez a kö vetkező címzéssel írták a parancslevelet: „nagyságos Bátori Istvánnak, a palotások kapitányának és Bornemissza Jánosnak, budai várnagyainknak és zsidóbíráinknak” (magnificis Stephano de Bathor capitaneo aulicorum nostrorum, necnon Johanni Bor nemyza castellanis castri nostri Budensis ac iudicibus Judeorum nostrorum).104

Mint látható, az eddigi problémát sikerült egy újabbal gyarapítani. A király saját könnyűfegyverzetű hadinépét palotásoknak vagy királyi huszároknak nevezték, veze-tőjük forrásainkban aulicorum regalium capitaneus, capitaneus aulicorum regius, il letve hwzarorum regalium capitaneus névvel szerepelnek. Ahhoz képest, hogy mennyire fontos tisztség – tulajdonképpen egyfajta királyi testőrségnek is tekinthet-jük őket –, meglehetősen kevés adat maradt vezetőikre. Az 1500-as évekből a követ-ke zőket ismerjük: 1501-ben Bélai Barnabás,105 1502-ben Tárcai János,106 1504-ben Kö vendi Székely Miklós,107 1506-ban Putnoki János,108 míg 1512 és 1513-ban már Somi Józsa fia, Gáspár109 volt a kapitányuk.

Ezen adatok alapján tehát Bátori kapitánysága gond nélkül beilleszthető a kiadók által meghatározott évekbe. (Történetesen nagybátyja, II. István a későbbi országbí-ró és erdélyi vajda is így kezdte pályáját, 1458 és 1471 között rövid megszakítások-kal Mátyás testőrségének parancsnoka volt.110) Kérdés, hogy pontosabban is tudjuk-e kel tezni királyi testőrkapitányságát?

Bátori István részt vett a kis Lajos mindkét koronázásán, ráadásul meglehetősen exponált szerepben, olyanban, amelyhez mindenképpen tisztség kellett. Lajos magyar királlyá koronázásán, 1508. június 4-én a temesi ispánságot biztosan nem tölthette be, mivel Somi Józsa akkor még életben volt. Továbbá 1508 októberében már budai vár nagyként szerepel. 1509-ben viszont azért nem lehetett az egyik legfontosabb poszt, a temesi ispánság viselője, mert valószínűleg egész évben a király mellett volt Prá gában. Nem csak, hogy mellette volt, de itt is fontos pozíciót töltött be. 1510 köze-pén budai várnagyként Csertinger László ügyében járt el, ugyanez a László három évvel később Bornemissza János budai várnaggyal együtt ment Erdélybe a szászok

104 MZsO V/1. 112–113.105 1501. V. 13. (Neumann 2007. 53.)106 1502. IV. 24. (C. Tóth 2009b. 1465., Jajcza 157.) 107 1504. VIII. 20. és IX. 16. (Fógel 1913. 68.: DL 94647–94648.)108 1506. III. 20. (Fógel 1913. 68.: DL 65640.)109 1512. X. 17. (Fógel 1913. 68.: DL 65460.), 1513. XII. 24. (DF 245735.)110 Horváth 2009. 56.

134

közötti viszályokat lecsillapítani, akkori tisztsége szerint capitaneus gentium.111 Ugyan csak budai várnagyként utasítja a király Bátori Istvánt 1510 szeptemberében. Visszaugorván az időben pár évet, azt látjuk, hogy Bátori István 1507-ben még csak zalai ispáni címével szerepelt.

A fentiek alapján azt mondhatjuk, hogy Bátori István legkésőbb 1508 tavaszán lett budai várnagy és ezzel együtt a királyi testőrség parancsnoka is. E tisztségeit 1510 őszén még viselte, de minden bizonnyal valamikor szeptember vége után váltás történt. Néhány jel arra mutat, hogy helyét Bornemissza János vette át a király mellett: 1510. október 3-án nagyszombati,112 1511. január 9-én pedig kremsieri113 tartózkodá-sára van adatunk. A fentiekhez még egy adatot illeszthetünk: a király 1510. november 8-án vagy előtte pár nappal nevezte ki Szapolyai Jánost erdélyi vajdává.114 Koránt-sem lenne meglepő – ismerve a korábbi gyakorlatot115 –, ha e napokban történt volna meg Bátori István temesi ispáni kinevezése is. Mindenesetre az, hogy 1511. március 28-i oklevelét már temesi ispánként Babócsán adta ki,116 illetve az, hogy a király csak 1511. április közepén ért Magyarországra és két hét múlva, május 3-án Budára,117 azt erősíti, hogy a kinevezésére már jóval korábban sor került.

Összefoglalásul a következőképpen vázolhatjuk Bátori István pályafutásának ko rai éveit: 1503-tól, a huszas évei elejétől különböző megyék ispánságát visel-te, általában testvéreivel és egyszerre többet is, 1508 tavaszától, de lehet, hogy már ko rábban is, a palotások parancsnoka, azaz királyi testőrkapitány és egyúttal budai várnagy, végül 1510 késő őszétől temesi ispán és az Alsó részek kapitánya egészen 1523 tavaszi leváltásáig.118

Irodalom

Abel1903. Analecta nova ad historiam renascentium in Hungaria. Ex scriptis ab

Euge nio Abel relictis cum commentariisedidit partiumque auxit Stephanus Hegedűs. Budapestini

Bartoniek Emma1917. A koronázási eskü fejlődése 1526-ig. Századok 50. (1917) Separatum.

111 DF 247566. – 1515-ben részt vett Zsarnó ostromában, mint Szapolyai János „vitéze” (Szerémi 72.), 1521-ben is Szapolyai János familiárisa (DL 68526.), már amennyiben egyszemély a ket-tő. (Vö. még W. Kovács 2012. 130.)

112 DF 279809., relatio.113 DL 22117., relatio.114 Jakó 1997. 84. (DF 280508.)115 Horváth 2009. 76.116 DL 82326.117 C. Tóth 2010. 150–151.118 Helytartói oklt. 203. sz.

135

Bistritz Urkunden-Regesten aus dem Archiv der Stadt Bistritz in Siebenbürgen

1203–1570. I. Band. Von Albert Berger, aus dem Nachlass herausgegeben von Ernst Wagner. Böhlau Verlag, Köln, Wien, 1986.

Bonfini Antonius de Bonifinis: Rerum Ungaricarum decades I–IV. Edd. I[osephus]

Fógel, B[ela] Iványi et L[adislaus] Juhász. Lipsiae, 1936–1941.Cod. dipl. Poloniae I.

Matthias Dogiel: Codex diplomaticus regni Poloniae et magni ducatus Lit vaniae in quo pacta, foedera, tractatus pacis … aliaque omnis generis publico nomine actorum et gestorum monumenta nunc primum ex archivis publicis eruta ac in lucem protacta, rebus ordine chronologico dispositis, exhibentur. Tom. I. Vilnae, 1758.

Csánki Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában.

I–III., V. Bp., 1890–1913.Doc. Bathoriana

Documenta ad historiam familiae Bátori de Ecsed spectantia I. Diploma-ta 1393–1540. Ad edendum praeparaverunt Richardus Horváth–Tiburtius Neumann–Norbertus C. Tóth. Szerk. C. Tóth Norbert. (A nyíregyházi Jósa András Múzeum Kiadványai 67.) Nyíregyháza, 2011.

DRH 1458–1490. Decreta Regni Hungariae 1458–1490. Francisci Döry collectionem manu-

scrip tam additamentis auxerunt, commentariis notisque illustraverunt Geor gius Bónis, Geisa Érszegi, Susanna Teke. (A Magyar Országos Le - véltár Kiadványai II. Forráskiadványok 19.) Budapest, 1989.

Dubravius Johannis Dubravii Olomuzensis episcopi Historia Bohemica, á CL. V.

Tho ma Jordano medico, Genealogiarum, Episcoporum, Regum, Ducum Ca talogis ornata et necessariis Annotationibus illustrata. Francofurti MDCLXXXVII.

Fenyvesi László1993. A temesközi–szörénységi végvárvidék funkcióváltozásai (1365–1718). An -

nales Musei Agriensis. Különlenyomat a Studia Agriensia 14. kötetéből. Eger

Fógel József1913. II. Ulászló udvartartása (1490–1516). Budapest1917. II. Lajos udvartartása 1516–1526. Budapest

Istvánffy Istvánffy Miklós Magyarok dolgairól írt históriája Tállyai Pál XVII.

századi fordításában. I/1. 1–12. könyv. Sajtó alá rendezte Benits Péter. (Történel mi források I.) Budapest, 2001.

136

Jajcza Jajcza (bánság, vár és város) története 1450–1527. Írta: Thallóczy Lajos.

Az oklevéltárat szerkesztette: Horváth Sándor. (Codex diplomaticus par tium regno Hungariae adnexarum. Magyarország melléktartománya-inak oklevéltára 4. MHHD 40.) Budapest, 1915.

Heltai Heltai Gáspár krónikája, Kolozsvár, 1575. A kísérő tanulmányt írta Kul -

csár Péter. A fakszimile szövegét gondozta Varjas Béla. (Bibliotheca Hun -ga rica Antiqua VIII.) Budapest, 1973.

Helytartói oklt. Politikatörténeti források Bátori István első helytartóságához (1522–1523)

Közzéteszi C. Tóth Norbert. (A Magyar Országos Levéltár Kiadványai II. Forráskiadványok 50.) Budapest, 2010.

Hist. Critica Katona, Stephanus: Historia critica regum Hungariae. Ex fide domestico-

rum et exterorum scriptorum concinnata, I–XLII. Pestini, Posonii, Cas so-viae etc. 1779–1817.

Holub József1929. Zala megye története a középkorban I. Pécs

Horváth Richárd2006. Az ecsedi Bátoriak várbirtokai a kései középkorban. Szabolcs-szatmár-

be regi Szemle 41. (2006) 305–326.2009. Életrajzi szilánkok ecsedi Bátori István politikai pályafutásáról (1458–

1479). Szabolcs-szatmár-beregi Szemle 44. (2009) 48–82.Iusztin, Zoltán

2011. Comitele de Timiş. Un baron al Regatului medieval Maghiar. Analele Ba natului. Arheologie, Istoria 19. (2011) 255–266.

Jakó Zsigmond1997. Az erdélyi vajdák kinevezéséről. In: Társadalom, egyház, művelődés.

Ta nulmányok Erdély történelméhez. Budapest, 75–89.Kerékgyártó Árpád

1857. Magyarok életrajzai. I. szakasz: Hajdankor – 1600. IV. füzet. PestKirály János

1890. A pozsonyi nagy-dunai vám- és révjog története. PozsonyKristóf Ilona

2007. A váradi káptalan a Szatmári–Thurzó–Perényi korszakban (1502–1526). In: Emlékkötet Szatmári György tiszteletére. Szerk. Fedeles Tamás. (Egy háztörténeti tanulmányok III.) Budapest–Pécs. 51–67.

Kronstadt I.1886. Quellen zur Geschichte der Stadt Kronstadt in Siebenbürgen, Erster

Band. Rechnungen aus dem Archiv der Stadt Kronstadt. Erster Band: Rechnungen aus 1503–1526. Kronstadt

137

Kubinyi András1964. A budai vár udvarbírói hivatala (1458–1541). Kísérlet az országos és a kirá-

lyi jövedelmek szétválasztására. Levéltári Közlemények 35. (1964) 67–98.1988. Bárók a királyi tanácsban Mátyás és II. Ulászló idejében. Századok 122.

(1988) 147–213.1999. Budai Kakas János és történeti feljegyzései. In: Uő: Főpapok, egyhá-

zi intézmények és vallásosság a középkori Magyarországon. (METEM Köny vek 22.) Budapest. 193–211.

2007. Báthory Miklós és családja politikai szereplése. In: Báthory Miklós váci püspök (1474–1506) emlékezete. Szerk. Horváth Alice. Vác. 13–30.

Motesiczky oklt. Miloš Marek: Archivum Familiae Motešický. (Fontes Rerum Slovacarum

2.) Filozofická fakulta Trnavskej univerzity v Trnave, 2010.MZsO

Magyar–Zsidó oklevéltár. Monumenta Hungariae Iudaica, I–XVIII. Ki - adja az Izr. Magyar Irodalmi Társulat. Budapest, 1903–1980.

Neumann Tibor2006. Verbőci István 1520. évi utazásai Szatmár megyében. A somlyói Bátoriak

és a Móroc-örökség. Szabolcs-szatmár-beregi Szemle 41. (2006) 290–304.2007. A Korlátköviek. Egy előkelő család története és politikai szereplése a

15–16. században. (A Győri Egyházmegyei Levéltár Kiadványai. Forrá-sok, feldolgozások 5.) Győr

Pálffy Géza2010. A magyar korona országainak koronázási zászlói a 16–17. században.

In: „Ez világ, mint egy kert...” Tanulmányok Galavics Géza tiszteleté-re. Szerk. Bubryák Orsolya. MTA Művészettörténeti Intézet – Gon dolat Ki adó. Budapest. 17–52.

Pálosfalvi Tamás2009. Bajnai Both András és a szlavón bánság. Szlavónia, Európa és a törökök,

1504–1513. In: „Honoris causa.” Tanulmányok Engel Pál emlékére. Szerk. Neumann Tibor és Rácz György. (Társadalom- és művelődéstörténeti tanul-mányok 40. – Analecta Mediaevalia III.) Budapest–Piliscsaba. 251–300.

Perényi A Perényi család levéltára 1222–1526. Közzéteszi: Tringli István. (A Ma -

gyar Országos Levéltár Kiadványai II. Forráskiadványok 44.) Budapest, 2008.

Pesty Frigyes1863. Temes vármegye főispánjai, a temesvári pasák, és tartományi elnökök.

Magyar Történelmi Tár 12. (1863) 157–267.Petrovics István

2010. A temesi ispánság és a déli határvédelem a 15. században és a 16. század elején. In: Aktualitások a magyar középkorkutatásban. Szerk. Font Márta–Fedeles Tamás–Kiss Gergely. Pécs. 257–275.

138

Soós Ferenc1999. Magyarország kincstartói 1340–1540. Budapest.

Szabó Dezső1917. Küzdelmeink a nemzeti királyságért 1505–1526. Budapest.

Szabolcs C. Tóth Norbert: Szabolcs megye hatóságának oklevelei II. (1387–1526)

(A nyíregyházi Jósa András Múzeum Kiadványai 53.) Budapest–Nyíregy-háza, 2003.

Szatmár Piti Ferenc–C. Tóth Norbert–Neumann Tibor: Szatmár megye hatóságá-

nak oklevelei (1284–1524) Szerk. C. Tóth Norbert. (A nyíregyházi Jósa András Múzeum Kiadványai 65.) Nyíregyháza, 2010.

Szerémi Szerémi György Magyarország romlásáról. Erdélyi László fordítását

átdolgozta Juhász László. A bevezetést és a jegyzeteket írta Székely György. (Monumenta Hungarica V.) Magyar Helikon 1961.

C. Tóth Norbert2006. A Bátori-család ecsedi ága az 1440-es években. Szabolcs-szatmár-beregi

Szemle 41. (2006) 266–289.2007. Az ecsedi Báthory család birtokgyarapítási törekvései a XV. század máso-

dik felében. In: Báthory Miklós váci püspök (1474–1506) emlékezete. Szerk. Horváth Alice. Vác. 173–189.

2009a. Ki kicsoda az ecsedi Bátori családban. A Bátori család ecsedi ágának tag jai, 1377–1541. Szabolcs-szatmár-beregi Szemle 44. (2009) 1–47.

2009b. Az 1501. évi tolnai országgyűlés. Adatok a királyi adminisztráció műkö-dé séhez. Századok 143. (2009) 1455–1481.

2010. Perényi Imre nádor helytartóságai. In: Aktualitások a magyar középkorku-tatásban. Szerk. Font Márta–Fedeles Tamás–Kiss Gergely. Pécs. 141–170.

2012. Egy legenda nyomában. Szapolyai János és ecsedi Bátori István viszonya 1526 előtt. Századok 146. (2012) 443–463.

W. Kovács, András2012. Remarks on the Careers of the Vice-voivodes of Transylvania in the Late

Middle Ages (1458–1526). Transylvanian Review 21. (2012) Supplement 2: 103–137.

C. Tóth Norbert

MTA–Hadtörténelmi Intézet–Szegedi Tudományegyetem–Magyar Országos Levéltár

Magyar Medievisztikai KutatócsoportH–1014. Budapest, Úri utca 54–56.

e-mail: [email protected]

139

THE BEGINNINGS OF THE POLITICAL CAREER OF ISTVÁN BÁTORI III (1503–1511)

Summary

The third generation of the Bátori family of Ecsed, possessing baronial rank, emerged in historical sources in the early 1490s. The three siblings who did not die in infancy, György I, István II and András II, divided the domains among themselves after the death of their father, András (mid-June 1497) as soon as they came of age. As per their agreement, György received the lands in Somogy and Zala counties, András got those in Nógrád, Szabolcs and Szatmár and later in Zemplén. István, subject of this essay, became a landlord in Szerém, Valkó and Zaránd counties. After obtaining their domains, the brothers–almost naturally–made efforts to become the ispán of their respective counties. It was a complete success: György became the ispán in Szat-már (1499–1505), Zaránd (1499–1508), Zala (1503–1511) and Somogy (1505–1531) counties, and became the Royal Master of the Horse from the summer of 1505 until his death. The youngest brother, András was the ispán of Szatmár (1503–1532) and Szabolcs (1511–1519, 1522–1532), and for a while King Louis II appointed him the bán of Nándorfehérvár (1519–1520) and treasurer (1521). King Ferdinand I appointed him Lord Chief Treasurer (1527–1532).

The middle brother, István, won his first ispánship in 1503. Then he became the ispán of Szatmár, and bore the title until 1507/1510, and later also became the ispán of Zala county. He bore the title until his death on the 8th of May 1530. In 1506, he obtained the ispánship of another two counties: Somogy and Zaránd. He remained in those positions until his death. But even more important positions were conferred upon him: he was the ispán of Temes and the supreme commander of Lower Hunga-ry until the end of 1510. In this essay we focus on these positions, as the number of relevant historical sources is low. István Bátori of Ecsed was, surprisingly, the 16th signatory of the treaty of 1507 between Ulaslo II Hungarian and Sigismund Polish kings, preceding a number of other dignitaries. In the following year, István carried the fourth most important national flag at the coronation of Prince Louis in Székes-fehérvár (his brother, György, Royal Master of the Horse, carried King St. Stephen’s sword). It is not surprising that István was present at Prince Louis’s coronation in Prague, and was in the delagation with King Ulaslo in the Czech lands. As nobody without serious, national positions would have been selected for these honours, we wished to find out what other positions István bore, in addition to his position as Castellan of Buda (1508). I came to the conclusion that István was the commander of the royal bodyguard from early 1508 (but it is possible that from 1507) till late in the autumn of 1510. (In that position he followed his uncle of the same name, who

140

was the commander of King Matthias’s bodyguard from 1458 to 1471). That would explain his prominent role at the events mentioned above. After his position as the commander of the body guard, he was appointed as the ispán of Temes county (the position was vacant after the death of Józsa Somi in the autumn of 1508) and the supreme military commander of the southern borderline. Bátori was appointed before the king’s second journey to Czechia. It is likely that Báthori was appointed when János Szapolyai became Voivod of Transylvania (Nov. 8, 1510). It contradicts to related special literature that suggests that Báthori was appointed the ispán of Temes in 1508 or 1509. Bátori’s new positions are mentioned in a charter dated on the 28th of March 1511, but the king only returned to Hungary in mid-April of 1511. It means that István Bátori’s appointment was in effect earlier.

The early phase of István Bátori’s career may be summed up as follows: at the be ginning he was the ispán of various counties, usually several at the same time, from 1503, when he was in his early twenties. From the spring of 1508 or possible even earlier, he was the commander of the palatines, that is, the captain of the body guard and the castellan of Buda. From late in the autumn of 1510 he was the ispán of Temes and the commander in chief of the southern borders until the spring of 1523 when he was dismissed.

Norbert C. Tóth

Hungarian Academy-National Archives-Institute of Military History-Hungarian Mediaeval Research Group

H–1014. Budapest, Úri utca 54–56.e-mail: [email protected]