Barangolás a Mátrában R agyogó napsütésben gondo- latokba merülve járom a Mátrát ott, ahol a Tetves- rétről kiinduló szekérút Mátra- házára vezet. Önfeledten szem- lélem a színesedő, szálló fál^ve- leket és csodálom a diszharmó- niában is harmonikus, gazdag színrendszereket Nincsen terve- ző, analizáló és kombináló em- beri elme, nincsen ecsáthofdo- 8ó és Irányító kéz, melv vissza tudná adni ezeket a színeket, de ha volna Ilyen, akkor nem akad- na ember, aki elhinné, hogy valóban ilyenek voltak. • Ahogy nézem a leépülésben Is hatalmas életerőt mutogató szá- zados tölgyeket, a szürkén, si- mán é?re törő bükkfa óriáso- kat, a fehéren feketélő nvireket és a Mátra kőtengerére idegen- ből te'epített jesenyefenvóket. el- tűnődöm az Idők rohanásén, a léten, az elmúláson és a meg- újuláson. Idestova ötven esztendeje an- nak. hot »v elöszer Jöttem a Mát- rába, Hátamon hátizsákkal « gyöngyösi vasútállomásról gya- logosan érkeztem Mátraházárs. Mivel későre Járt az idő. az út- kaparó s-arnáriatéllótánek a pad- lásán aludtam a szénában, Ide- genek között, akik hasonló szán- dékkal kerestek fel a Mátrát, est a szépségekben és kincsek- ben vagy ahogyan ma szoktuk : mondani nyersanyagokban gaz- dag tündérkertet. A helynek, ahol az éjszakát töltöttem. Remetedemb a neve. Azért bfvtek Remetedombnak, mert valamikor, réges-régen ezen a heréén volt a Mátra e*vet- len háza. a kis remetn'ak. Eiőt- te állott e«y öre« tötevfa. a remete fála. A* elbeszélés sze- rint a házban lakó rem«te ágy élt hogy minden reggel klrttóaz,- totta a tarisznyáját a tölgyfa esvik á&ára. e-te levette és kl- szp^eaette belőle az adományo- kat amelyeket az arra' tárók he- lyeztek bele. Frekből élt Reggel kltápés 'kódtem a szé- niből. s az Istálló falához tá- masztott létrán leereszkedtem. Xftrüiiártam a szamárlstállőt, megnéztem az eevlk köze't tölgy- fához hosszú Knecal odakötött szamarat, az átkanaró házát és azt a ráhány primitív szegé- nyes szállást, amelvekben azok laktak, akik az utakon és az erdőben foglalatoskodtak, bár akadt közöttük néhány alkot- mány amelv módosabb embe- reknek nvábott a kényelemre ás a Pihenésre lehetőséget. A rövidre szabott gzemleután nekivágtam a Kékesnek, ame- lyet a szó i»azi értelmében Ős- erdő boritott. ázinte e*vroást érték a s-ézedo* tölzvek és ha- talma* bükkfák koronái. Az óri- ás tórreek között é«v*tt«n fia- tal fát sem lehetett látni. Az 4srt törő csemeték elszáradtak, mert az öreg fák kömnél el= vették tőlflk a nenot. Az, ót kes- keny Vanvar«ös b P ivervént me- és eondo-stlan volt. Tele tmit vfamoMsokkai A* hetvenként P t é r t r e esiszoiédntt kerekded jtöveoskékkel Ml«d«»ek daná- ra gvors léntevbel ég élvezettel rét«am a h#m»o1d«1t e»é«zeri pd. d»- a p-t- » tető kö-atébun a» *U jobb óidul** etv f**rf*r6 lat- fj-»w'rv-e* szeréből ez an. ró k*v°kkel lri-akctt á-xí'bgfl nsoHogált lefelé a kriste'vtlzzta víz,. A kUtensün köriil k*dv«* k's tizztá* tee-'Mt el. melynek *®sién hstai-n?,* fői- gyei- és bükkfák tekintgettek fel a magassájo^ c-'rg, A forrás mellett elfnavssztótt után. rnc'v ebédrak ls számított, mlndulrt tnv-'bh tem és all* egv ne-vedőr* múl- va fenn voltam a Vákpstatőn. ez — o inT-er-c-abb he^vreú- esén. Fajsézp* csend fo»»dott. A tpfőn lárt ember. T'«rts. 7 ebo-V rronda.-í «-nk»4V vlőa 4 —ba- nan-l tebrtatl W$z ég mS*'®'** é—'"et nem Völt. AZ 9 ma-®* lét- rarendszar volt. amelyre bár natvor öre-n-k é* rozo-ánsk tet- szett fel labatatt menul é< el le- hetett gyönyörködni a tájban; amelvnél. szebbet elra-tadób- bat és gondolatkeltőbbet el sem lehetett képzelni, amely bősé- gesen fizetett mindenért, amit érte tettem. Abban az időben, amikor én először jártam a Kékesen ez emberek gyönyörködtek a ter- mészetben, intéseit ellesték, pa- rancsait megfogadták, az ember és az élővilág egymásra való utaltságát tisztelettel tudomásul vették, a megismerésére és nem a meghóditására törekedtek. Tud- ták és érezték, hogy az efféle vállalkozások előbb vagy utóbb csődhöz fognák vezetni. Az erdők letarolása a növény- ég ez állatvilág kipusztítása a föld belsejének a kibeiezése és az élet mechanl»álódása világ- szerte olyan helyzetet terem- tett, amelynek megsaüntetése nagyobb feladatot ró az embert agyra, mint a mostani heivzet kialakítása, amely a biológiai egyensúly megbomlása miatt, pusztulással fenyegeti az állatvi- lágot és ha észre nem tér, magát az embert. Azóta ls sokszor megmásztam a Kékest, legtöbbször gyalogo- san. Többször végigmentem a gerincen, egészen a FaskŐlg. Na- gyon meredek volt. de mertet- tem az utat. a Pisgtrángostótói a tetőig, Innen Métrafüreflig, sőt volt rá eset, hogy Gyöngyösig. Mindegyik utómra szívesen gon- dolok vissza, mindegyik után többnek éreztem magam, mert nehezek voltak a feladatok és na- gyok a teljesítmények. Erőmé- rések és számadások voltak ezek az utak. amelyeknek mind tes- ti, mind lelki vonatkozásban so- kat köszönhettem. De nemcsak a Kéke* és a Remetedomb volt az a helv. aho- vá szívesen mentem, ahol nyug- tot leltem és szárnyat kaptak a gondolatok, hanem maga az egész Mátra, csúcsaival, völ- gyeivel, mondogató forrásaival súgó patakjaival, hallgatag tisz- tásaival és ezerszínben égő VI- rágszőnyegeivel. Fásztoról elindulva gyalog mentem Agasvérra és innen Galyatetőre. Ide vezetett az utam Nagybátonyból és k TetVSaféten keresztül Mátraházáról. Amikor először láttam meg a Gályát, egyetlen ház volt rajta, a pri- mitív de turistáknak egészen megfelelő menedékház. A táj gyönyörű volt és én élveztem, pedig kereken egy hétig reg- geltől estig ütött az eső. Mint természeti Szépség CSódálatOS Völt a nagyforrás, amely a ma azin- te városszerű településnek a vi- zet szolgáltatja. Szépék voltak a szálerdővel övezett tisztások, szép volt a vlrágszőnyeg a jú- niusi napsütésben és elragadó a kilátás az éles hegygerinc- ről. Többször megfordultam Mát- raszentimrén, MátráUéfltiáeaúón, és Mát részen ti stvanon. Rokszor tártam a sas-tónál, a Szent Lász- ló-forrásnál, a Gyökeres-forrásnál, a Rákóczi-forrásnál és a Farkas- kútnál. Ahol jártam-keltem, min- dig mindenütt t* mindent meg- figyeltem, Latiam, ee me 11 lá- tom a cserét, a haladást a fejlő- dést és a harcot, amely félre- állította az útból az emlékeztető és a jelent kitermelő múltat. Ma az egész Mátrában gyö- nyörűen megépített és gondo- san rendben tartott utakon ro- hannak a kocsik, naponta száz- számra. de egy forró nyári va- sárnap főleg, tia ez szabad szom- battól párosul, akár ezret la meg lehetne számolni. Rohan- nak és osztogatják a gázt, amely heves harcot vív az oxigéndús, tiszta levegővel és a gázcserét végző tüdőszövetekkel. Vesze- delmesebb a helyzet azokon az utakon, amelyeken óriási, épí- tőanyagokkal megrakott teher- kocsik szaladgálnak, valóságos füst fel hőt hajyvs maguk után, főleg azért, mert igen nagy ter- heket cipelnek fel akár a leg- magasabb hegycsúcsokra. Az utak mentén egymásba ér- nek a tágas, kényelmes autós- pihenők, amelyek mindenkép- pen alkalmasak arra, hogy a csendet, nyugtot és a Jó levegőt kereső városi embernek szép környezetet és kényelmet bizton sít sa nak. De hogy ézek egyet- len vasáriig pl használat után milyenek, arról Jobb nem be- szélni. A szörnyűséges rendet- lenség és a sok szemét láttán az emberben önként vetődik fel a kérdés, érdemes volt-e ezért annyi szép és ép tölgyfát ki- vágni és ezekből asztalokat, pa- dokat és más kéttvelmi eszkö- zöket készíteni. Mikor jön el az Idő, amikor megérti az ember, hogy mit sd neki a természet, és cserébe mit vár érte. A Remete-dombról még a reme- te öreg fáját Is elsodorta az idő. A ri?i épületeket mind le- rombolták és az etesz terület- re kiterjedőiéi épülnek a Nép- stadion edzőtábora számira a ha- talmas termek és csarnokok, Szaporodnak a betonoszlopok é» sorakoznak o fcetofilanok. Az út- ra néző oldalon ls fogynak a tölgyek és ha így megy tovább, eltűnnek, mint a remete fája, amelynek hatalmas lombozata alatt elvan Jó volt megpihenni, a végtelen csendben elgondol- kozni azon. ami volt, ami Van és amit méhében rejteget az Idő. A Kékesre induló autóút mellett felfelé menet a bal oldalon épült fel a Népstadion hatalmas ed- zőtábora. Mellette rohannak fel- felé a rüstfelhőt okádó nagy te- herautók. A Kékestetőről eltűnt a régi kép, Gyűlnek az építőanyagok, emelkednek a tornyok, a házak és a paloták. Amikor egy nap- sugaras szeles októbert délelőtt megjelentem a tetőn, az az ér- zésem támadt, hogy valahol egy készülő lakótelepen járok, poros, apró kődarabokkal megszórt, széttaposott utakon. A síelésre, az építkezésre óriási területe- ken irtották ki az erdőt, de ű3y, hegy még a makkfákat ts ki- pusztították. Üres, kopár, jel- legtelen. unalmas és hangtalanul ásít az egész tájék, A kopasz tér közepén két hatalmas to- renv tekint az ég felé. A tor- nyok körü'zérására, hatalmas épülettömb emelkedik ki a föld- ből. Eltűntek a messze múlt hírnökei a százados tölgyek és a hatalmas bükkfák. Nincsen zöl- dell bokor és nincsenek sárgu- ló falevelek. Nincsen, ami üdí- tőiéi hatna az emberre, ami megmozgatná a gondolatién fala- tokat, nyugtot és harmóniát lop- na bele a kínzó kérdjek töm- kelegével harcoló emberi lé- lekbe. Sok minden van a ma! Mát- rában, ami szép, praktikus és hásznős, de a sok között nagyon sok az olyan, ami arról beszél, hogy a kincs, amit kezünkbe adott a nagy természet, ha ma nem. akkor holnap, olyan sorsra fog jutni, mint másik nagy nem- zeti kincsünk, a Balaton. Tudo- másomra Jutott, hogy a Reme- te-dombon. az edz'tábor közelé- ben llbegöt szándéké/nak épí- teni. olyat, emiiven Budán a Jáiiöshegyfe szállítja a látogató- kat, Az ts benne van a terv- ben. hogy ott. ahonnan a libegő kl fog indulni, két nagy szél- iódát fognak építeni, hogy ez- zel ts fokozzák a Kékesre irá- nyuló forgalmat, Ezzel kapcsola- tosan olyan rendelkezés is szü- letőben van, amely leállítja a Mátraházáról Kékestetáre irá- nyuló éutó'ortólmat, Mindezek a tervek a/épek, szolgálták a kényelmet és növelik a forgal- mát, de azt is jelentik, hogy ki k*ll vágni etv nagy darab er- dőt, a Remre dombból kt'ndülóteg fel, egészen a tetőig. Am le- pvén. Az élet fflegv a ma?a út- ján, viszi a gondolkodó emberi elme és a cselekvő akarat, Egyet azonban tudomásul kellene ven- ni mindenkinek, akinek része van a Mátra ruhájának az alakí- tásában és ez az. hogy ma és nálunk a legnagyobb kincs az erdő. Ezzel Mátra a Mátra. Enél- kül egy porladozó kőtenger, amely valamikor Izzó láva for- májában tört fel a föld mélyé- ből, amelyet Igen vékonv termő- rétes határol a külvilág felé. Csináljunk mindent, de ne bánt- suk az erdőt, mert ha" tovább is úgy Iri'uk. mint ahogy tettük ezt eddls. akkor eljön a* idő, amikor a Mátrában nem lesz er- dő. nem lesz madárdal és nem lesz virágillat, amikor majd más- hová kell mennt csendért, nyu- galomért és tiszta levegőért, ha ugyan lesz hová. DR. ÁBRAHÁM AMBRUS A munkásmozgal- mat kutatja... A z élet akkor ls szép és ér- telmes — kell. hogy az legyen —, ha az alko.ó, a dolgos esáisnJők vúgjre pontot téve a nyugdíjas évek következ- nek, Van, aki haraggal, megsér- tődve veszi tudomásul, hogy át kell adni a helyét egy nála fia- talabbnak. A harap, a sértődött- ség azért Vet lobot, meri abba kell hagyni azt, amit addig nagy akarattal, odaadással vé,géziünk, s nem akarjuk elhinni, hogy Ott van már az idő, elérkezett a megérdemelt pihenés. Jő, ha érre élőre gondolunk és eltervezzük, hogy mit fogunk ak- kor Csinálni, ámi hasznossá teszi létünket a társadalomban és be- aranyozza őszünkét. Példa erre Pusztai (Pipicz) József, aki nyug- díjas esztendeit mindvég'g a sze- gedi munkásmozgalom írott és íratlan dokumentumainak kuta- tására szentélte és meg-okköflt egészséggel ma ls folytatta, Annak idéjén. 1019 márciusá- ban diákszervező a polgári isko- lában, amiért később kicsapták. Ez a helyzete vitte, sodorta a munkások közé tímárlnasnak, a munkásotthonban pedig a szocia- lista ifjúmunkások csoportjába, 1920-tól kötődik a munkásmoz- galomhoz, s párttagságának kel- te: 1925. A felszabadulás előtt völt tímársegéd. napszámos, évekig munkanélküli, letartózta- tott. és elítélt politikai ténvkedés miatt. A felszabadulás után első ign'ga'ója volt az Orion Bőr- gyárnak és később ts vezető posztokat töltött be Miskolcon, Buda"cs»en, majd ismét Szege- den. Volt nénbírő és faluta-ó, Párttitkár Felsővároson és a Bőr- inari Dolgozók Szakszervezeté- nek elnöke. A személvi kultusz ével sebe- kel ütöttek ratte. amelvek be- gyógyultak már. Nem vált sér- tődötté. inkább elszánttá olvan odaadással a munkásmozgalom becses emlékanyagának össze- gyűl télére, amely szinte oélda nélküli egy nem hivatásos kuta- tó ésetébéh. Nem egv féltve őr- zött kincsét küldte meg a Ma- gyar Munkásmozgalmi Intézet- nek. Foíókat, írásos anyagokat. A szegedi munkásmozgalom dokumentumainak gyűjtésiben, kutatásában, ismeretében a na- gyon jártasaknak is sok újat mondhat Pusztai (piplez) József munkája, különösen n bő mari és a cipész munkások politika! te- vékenységét bemutató rész. Na- pokig lehet a gaz lag dokumen- tumokban lapozni, fényképekről olvasni, visszanézni a rígl időkig, például a ..Hűtlenség! por" (1371—72) anyagára, s on- nantól szinte nap'ainklp. a sze- mélyes élmények leírásáig. A gyűjtésből csak címeket ki- ragadva sorakoznak elénk írások, fényképek, például az alföldi szocialista munkásmozgalom Út- törőiről, az 193C -OS első nagy szegedi cipész-sztrájk résztvevői- ről. a szegedi munkásotthonok- ról 1910—1944 között, munkás- mozgalmi emlékhelyekről 19io. és 1925-ből stb. Pusztai (Piplez) József gyü|tő- szenvedélye saját emlékiratában, feljegyzéseiben bontakozik kl igazán, amikor azokról ír és em- lékezik. akikkel együtt dolgozott a munkásmozgalomban. Hozzá- értő kutatók nagy hasznát ve- szik maid értékes munkásságá- nak, Jellemző kitartó tevékeny- ségére, hogv egv-egv l-ásos artvagnak. fénykénnek a lelőhe- lyét évekig kutatta, míg rátalált, Időt és nénzt sem sataálva. Amikor felkerestük és beszél- gettünk vele lakásán, elénk tár- va munkássá»4nak megannyi ér- tékes daraMát. »»e"énvsn tegvez- te meg: „Tíz évi munkám fek- szik e avűité«b e n. Az vezére't. hogv a mólt ha*calM1 mméi többet tá*tek fel a: ittó>or szá- má-a egv leendő ("Nnng-ád me- g«el muokásmozgalml múzeum részé-e egv szakma vn-etég be- lül. Nem vott köonvű a fate-tet, de m««s r t e fenM-ni 6 mun'/ó*. mozgalmi elődök tevé'rem-s 'Wt, a munká="ioiga1ml p-r,iAkhtavé- kat a, 1-ántuk érdeklődést tanú- sítóknak." L. r. Caroi Gábor Ahtamar Megyünk a Szeván partián egyre följebb Mér hűvösödni kezd a levegő És egvre sfi'étebNm kék a tó Fölötte az ég i s furcsán' sötétkék Felhő-foszlányok egy-egv fekete foltot Vetnek a vízre És persze a rirálvek Ott cikáznak az éean és körülöttünk Azt mondják egyre aggodalmasabbak Ki tudja miért Talán bajt neszelnek £* N. hadarva történeteket mond A tóról egy másik tó lut az eszébe Az most a határon túl van Akár az Ararát Ügv hlviák Ahtamar Legendáját több ezer éve megírták (A* egész btaonv Héró és Leandrosz Ere'ére emlékeztet de nagyon Már-már a másolásig Vánőormatfvümról lehet szó De azt hogv honnan vénderott hová Tatán senki se tudja mi semmtesetre sem) Iga» ebb en az örmény históriában A fiúnak neve sincs Hiszen nésztor ét szegény az Istenadta Fgyszerűen fiú 6s átúszik Tamarához De persze nem a Helleszpontoszon Csak a tavon át minden éjszakán A túlparton az úri-lány-szobában Overtya világít az ablakban lángol Ügy igazodik el szegénv legény A sötét tavon a tömör éjszakában De egv napon a lény szütei mindent Megtudnók vagv megsejtenek az ts elég Bejártak Tamarát és a gyertya kialszik A fiú eltéved a vad vfzen Nem lát semerre partot belefullad Azóta hívják így íey Ahtomarnak A tavat annak emlékezetére Hogy a fiú utolsó szava az volt Mielőtt kilehelte lelkét de a végső Hangzó nyilván a torkán akadt már: Ah Tamara! Szeván tó — Budapest, 1978.