„Bandázs nélkül sisak nélkül”: Az erőforrás hatása a kockázatvállalásra

„Bandázs nélkül sisak nélkül”: Az erőforrás hatása akockázatvállalásra

MÉREI EMLÉKELŐADÁS

A 21. SZÁZAD PSZICHOLÓGIÁJA A KÖRNYEZETI ÉS TÁRSADALMIVÁLTOZÁSOK TÜKRÉBEN

A Magyar Pszichológiai Társaság XVIII. Országos TudományosNagygyűlésén

2008. május 22-24. Nyíregyháza

Faragó Klá[email protected]

ELTE PPK Pszichológiai Intézet, Gazdaság- ésDöntéspszichológiai Intézeti Központ

1064 Budapest, Izabella u. 46.

A kutatások ellentmondó eredményekről számoltak be azzal kapcsolatban, hogy hogyan hat a felhalmozott erőforrás a kockázatvállalásra: mind az alacsony, mind a magas erőforráshoztársítottak alacsony és magas kockázatvállalást. Terepkísérletben vizsgáltuk azt, hogy magas, közepes és alacsony erőforrással (a kurzus teljesítéséhez szükséges, zárthelyi dolgozatokon előzőleg összegyűjtött pontok ) rendelkező diákok hogyan választanak különböző nehézségű feladatok között. A diákok két feladatot kaptak, az egyikben pozitívan, a másikban negatívan fogalmaztuk meg a kockázatvállalási helyzetet. A terepkísérlet eredményeit összevetettük egy hipotetikus tanácsadási helyzetben adott, valamint különböző helyzetben lévő (sikeres vagy sikertelen, javuló vagy romló) vállalatok vezetőinek kockázatvállaló válaszaival. A különböző kontextusokban végzett vizsgálatok eredményeiből arra következtettünk, hogy a holtpont közeli helyzetben lévők vállalják a legnagyobb kockázatot, és a bőséges erőforrással rendelkezők is nagy kockázatot vállalnak, de főképpen a negatívan megfogalmazott (veszteség) helyzetekben. A közepes erőforrással rendelkezők rendelkezők azok, akik a legkisebb kockázatot vállalják. Gyümölcsözőnek bizonyult, hogy Kurt Lewin dinamikus pszichológiájának

1

keretében értelmeztük eredményeinket, mert a helyzeti, motivációs és percepciós tényezők, valamint a javuló és romló tendencia együttes figyelembevétele hozzásegített a kockázatvállaló viselkedés jobb megértéséhez.

Kockázatvállalás, erőforrás, szervezeti kockázatvállalás, igényszint, terepkísérlet

A megfelelő kockázatvállalás – a lehetőségek megragadása, azújításra való készség, ugyanakkor a súlyos következményekkeljáró kockázatok felismerése és megelőzése a 21. századpszichológiájának egyik talán legfontosabb kérdése. Hogyanküzdenek meg a gazdasági-társadalmi-környezeti kihívásokkal aszűkös erőforrással rendelkezők, és hogyan a gazdagok?Befolyásolja-e az erőforrás mértéke a kockázatvállalást?Pazarló, gondatlan életvitelt vonz-e a gazdagság, avagy teretad azon képességek érvényesítésére, amelyek a lehetőségekfelismerését és kihasználását segítik? A szegénység vajon józanmértékletességre int, esetleg be is szűkíti a perspektívátmegbénítva ezzel az újító szándékot? Vagy vakon a sötétbefejest ugró fatalista, kockázatvállalást eredményez?

Az imént felvetett társadalmi szempontból igen relevánskérdésekre, az erőforrás és a kockázatvállalás összefüggéseirecsak szerény válasz adható az empirikusan orientáltpszichológia keretei között, de az ilyen válaszok adalékulszolgálhatnak szélesebb társadalmi problémák megértéséhez.

Amikor megkaptam a megtisztelő felkérést a Mérei előadásra, nemkellett mesterkélt fogásokat keresnem ahhoz, hogy témámatMéreihez köthessem. Mérei gondolkodása, törekvései,ideológiája, elfogadott életszemlélete a kockázat vállalásáthirdette, erre buzdította tanítványait és barátait. Megélni azéletet magas hőfokon. – így summázta az általa vallottéletprogramot. Az élet magas hőfokon való megélése azonbankockázatos törekvésIdézzük őt, Méreit, az élmények teljességét kereső, abiztonságot megvető, kalandvágyó kockázatvállalót, hogyangondolkodott a kockázatvállalásról, a biztonságról és atúlélésről.

2

„…az ember ne a rossztól távol, a jó biztonságában éljen, hanemgyalogoljon ki a jó és a rossz határára, lehetőleg otttáborozzék, és gyakran lépje át ezt a határt.”1

A közéleti szereplésről„A történelem átmenetileg kedvezhet az óvatosaknak, de kerekéta bátrak forgatják.”2

A biztonság-filozófiáról:„…a kompromisszum olyan hamis tudatból való, hogy minél jobbanvigyáznak rám, annál inkább gondolom magam szabadnak, minélkevesebb élvezethez jutok, annál közelebb érzem magam aboldogsághoz, mert megvédem magam a veszélyes örömöktől. Ez abiztonság filozófia, amit matyó asszonyok hímeznek háziáldásnak.”3

Egyik agyvérzése után:„Néhány hét múlva Magduska szózatot intézett hozzám, mondván:Tanár, úr, csodával határos módon megmenekült, ha rendesen él,minden izgalomtól, közéleti szerelmi, ismereti izgalomtóltartózkodik, még tíz évet is élhet. Tíz évet. Bizony ez nagydolognak látszott. Azóta tizennégy éve élek. Keveset tartottambe az útmutatóból.”4

Milyen erőforrásokra támaszkodott Mérei a kockázatokvállalásakor? Mi volt az a tartalék, amit felhasználhatott- ésamit kockára is tett egyúttal. Az erőforrás önmaga, sajátélete, személyisége, karizmája volt.

„Ne akard megúszni, önmagadból meríts.…ugyanott, ahol arettegést érzed, mindent meg is fordíthatsz. Ahelyett, hogymegbénulnál a rémülettől, elkezdhetsz cselekedni, félelemhelyett elaborációhoz folyamodhatsz…”5

1 Mérei Ferenc: November’64 Egy mutatvány forgatókönyve. In: Mérei életmű246.o.2 Litvén György: Mérei a politikus In: Mérei Ferenc Emlékkönyv, 115.o.3 Mérei Ferenc: November’64 Egy mutatvány forgatókönyve. In: Mérei életmű, 249.o.4 Mérei Ferenc: Bandázs nélkül, November ’72. In: Mérei Ferenc Emlékkönyv, 157.5 Mérei Ferenc: Bandázs nélkül, November ’72. In: Mérei Ferenc Emlékkönyv, 153.

3

Íme egy kockázatelemzés, hasonló ahhoz, amit a kísérletiszemélyeknek kínálunk fel mérlegelésre: egy biztos kisebb, ésegy kockázatos, a veszteséget elkerülő, de sokkal nagyobbveszteséget is kockáztató helyzet:

„A munkából minden reggel megszöktem. Választhattam a biztoslábfagyás, és a szökésre kilátásba helyezett helyszínen történőfelkoncolás között. A fagyást nehezen tudtam volnaellensúlyozni, a felkoncolást azonban bátorsággal, ügyességgelelkerülhettem. Néhány társammal együtt ezt választottam.”6

Ő túlélőnek nevezte saját magát, és a túléléshez a bátorságonkívül a furfangot is segítségül hívta:

„A túlélők nemegyszer ügyes manőverhez folyamodnak. …a túlélőkszerencsés titka: a rövid élet meghosszabbítása lélekkel ésfikcióval.”7

És végül, amikor elérkezett az erőforrások kimerülésénekpillanata, még mindig megmaradt a kockázatvállaló szellemiség

„Elérkeztem erőfeszítéseim végére… A sisakrostélyt márfelemeltem, a sisakot leveszem… Bandázs nélkül, sisak nélkülállok itt, meztelen vagyok. …a titkaimat terítettem ki… nektek.A titkom rá van írva a bőrömre.”8

Mérei bővelkedett az erőforrásokban, szellemi, lelkiértelemben, energiában és állhatatos kitartásban,kreativitásban és életerőben egyaránt.A kockázatvállalás és a rendelkezésre álló erőforráskapcsolatát azért kezdtem kutatni, mert izgatott az a kérdés,hogy hogyan sáfárkodnak az emberek a javaikkal. A dús javakbiztonságának hátterén fogant bátorságban és önbizalomban mégtöbb jószág megszerzésére vágyva kockáztatnak, vagy amegszerzett gazdagság, a siker, az elért eredmények óvatossáteszik őket, a javak elvesztéstől való félelemtől telvepihennek inkább babérjainkon? Mások inkább akkor vállalják fel6 Mérei Ferenc: Bandázs nélkül, November ’72. In: Mérei Ferenc Emlékkönyv, 153.7 Mérei Ferenc: Bandázs nélkül, November ’72. In: Mérei Ferenc Emlékkönyv, 154.8 Mérei Ferenc: Bandázs nélkül, November ’72. In: Mérei Ferenc Emlékkönyv, 157, 158.

4

a kockázatot, ha ezzel a keveset próbálják szaporítani,hátrányukat ledolgozni még annak az árán is, hogy ezzel esetlegmég rosszabb helyzetbe taszítják magukat? A hiány, anélkülözés, a lemaradás esetleg óvatossá teszi őket,elfogadtatva velük azt az ún. biztonságfilozófiát?

A téma mellett az is Méreihez köti előadásomat, hogy az elemzéskontextusának Lewin dinamikus pszichológiai szemléletétválasztottam. Tudjuk, hogy Mérei igen sokat merített Lewinfogalmi apparátusából, jelenségközeli elemzéseiből. Amellett,hogy ennek a kontextusnak a felhasználásával magam istöbbszempontú és jelenségközeli magyarázat lehetőségéretaláltam rá, egy személyes ok is motiválta választásomat:egyetemi hallgató koromban a Mérei laborban töltött gyakorlatsorán éppen Lewin igényszinttel foglalkozó francia nyelvenolvasható cikkét kaptam meg Tanár Úrtól referálásra. Máig isélénken él emlékezetemben a szemináriumok légköre, a feladatokkihívása, a fogalmi elemzések igényessége, az, ahogy Tanár Úrelménket fokozatosan megnyitotta a pszichológiai fogalmak ésgondolkodásmód befogadására.

Vizsgálatom tervezésekor az egyik fontos szempont az volt, hogya kockázatvállalást kiemeljem a laboratóriumi kísérletek kontextusából (talán ebben is Mérei és Lewin szemléletét próbáltam követni): Ezt azért tartottam fontosnak, mert a kockázatvállalás vizsgálatakor igen fontos kérdés az, hogy az egyén ténylegesen viseli-e a kockázatos döntés következményeit,és azok a következmények hordoznak-e jelentőségteljes következményeket. A laboratóriumi kísérletekben a személy nem hoz valódi, csak hipotetikus döntést, nem kockáztat valójában, csak képzeletben, általában nincs tét, vagy a tét triviális, nem érvényesül a személy saját helyzetdefiníciója.

Meglepett az, hogy a szakirodalom tanulmányozása során nem találkoztam Lewinre való hivatkozással. Pedig igényszinttel kapcsolatos elemzései már klasszikussá váltak, és az igényszintmagas vagy alacsony szinten történő kijelölése par excellence kockázatvállalás (vagy annak hiánya). A lewini elképzelések nyomán született Atkinson teljesítménymotivációval kapcsolatosfelfogása is, amit a vállalkozók kockázatvállalásával kapcsolatban sokat idéznek.

5

Ebben az előadásban Lewin igényszinttel kapcsolatos tanulmányának kontextusában vizsgálom az erőforrás és a kockázatvállalás kapcsolatát. Azért választottam ezt a több szempontot is felölelő megközelítést, mert úgy találtam, hogy akockázatvállalással foglalkozó kutatások általában csak egy-egytényezőt kiemelve vizsgálják a jelenséget, holott a valóságban több tényező együttes hatása nyomán valósul meg a választás. Ezis hozzájárul ahhoz, hogy a magyarázatok egyoldalúságuk miatt hiányérzetet hagynak maguk után, a validitás hiányát éreezzük, s gyakran a különböző megközelítések ellentmondó eredményeket szülnek.

Mi is a kockázat?

A kockázatot többféleképpen definiálják. Az egyik definíció a biztos és a bizonytalan választások között húzza meg a határvonalat, kockázatosnak azokat a választásokat tekinti, amelyeknél a választás ismert valószínűségek esetén történik (a legtöbb szerencsejáték ilyen, pl. a rulettnél tudjuk, hogy mennyi a valószínűsége annak, hogy egy szín vagy egy szám kijöjjön). Ha a valószínűségek nem ismertek, csak becsléssel közelíthetők meg, (pl. egy részvény értéke hogyan fog változni,dohányzó ember lévén tüdőrák végez-e valakivel) bizonytalanságban hozott döntésekről beszélnek. A hétköznapi nyelv és a szakirodalom kockázatos döntéseknek nevezi az ilyen bizonytalanságban hozott döntéseket közül azokat, amelyek negatív következménnyel, veszteséggel járhatnak. Így kockázatról akkor beszélünk, amikor bizonytalanságban vagyunk arra nézve, hogy mi fog bekövetkezni, és negatív következményekkel kell számolnunk. Hogyan értékeljük a kockázatot?

Két szempont, a döntést követő események valószínűsége és hasznossága mentén értékeljük a kockázatokat. A valószínűség felmérésekor azt ítéljük meg, hogy hányféle eredménye lehet a döntésünknek, és ezen kimenetelek milyen ingadozást (vaiabilitást) mutattak eddig, mennyire kiszámíthatóak. Ezt azítéletet részben szubjektív érzéseinkre, illetve előzetes ismereteinkre, tapasztalatainkra alapozzuk (pl. a részvények ára emelkedhet vagy csökkenhet is, nagy, illetve kis mértékben),

6

A hasznosságok értékelésénél az vizsgáljuk, hogy a lehetséges következmények mennyire kedvezőek a számunkra, és milyen súlyosak (pl. részvényekbe való befektetés következtében szaporíthatjuk vagyonunkat, illetve veszíthetünk, utóbbi esetben a teljes vagyonunk elveszhet vagy csak egy kis része). Az is fontos szempont, hogy a döntésben érintett célok (pl. a pénz) mennyire fontosak számunkra. A kockázatos alternatívának megfelelően vonzó tulajdonságokkal kell rendelkeznie ahhoz (eléggé nagy nyereség lehetősége), hogy a biztos alternatívát feladja valaki. A kockázatos alternatíva választása elégedettséget vagy csalódást okozhat. A csalódás pozitív változás esetében is fennállhat, ha az eredmény rosszabb, mint amire számítottunk (pl. részványek a várt 20% nyereség helyettcsak 2%ot hoznak). A döntéshozatalkor előrevetítjük az elégedettséget vagy a csalódást, így azt, hogy hogyan fogadjuk a következményeket, elvárásaink (igényszintünk) is befolyásolja.A racionális döntéshozó mindkét szempontot (valószínűség és hasznosság) egyszerre figyelembeveszi (a formális modell előírása szerint összeszorozza az értékeket), így a kockázatos döntések várt pozitív kimenetelének elég hasznosnak és elég valószínűnek kell lennie ahhoz, hogy érdemes legyen a kockázatot felvállalni.

Az alábbiakban röviden összefoglalom a kockázatvállalással kapcsolatos eddigi vizsgálatok témánk kifejtése szempontjából legfontosabb általános megállapításait.

1. Az emberek többnyire kockázatkerülők. Ez egyrészt abból adódik, a kiszámíthatatlanság, a bizonytalanság és a csalódás lehetősége kellemetlen érzelmi következményekkel jár. Másrészt, minél több jószággal rendelkezik valaki, annál inkább csökken az újabb javak megszerzésének hasznossága (marginális hasznosság), ezért úgy érzi, ha már rendelkezik javakkal, kisebb nyereség esetén nem érdemes kockáztatnia.

2. Mégsem mindig kockázatkerülők. Ha kis befektetéssel nagy nyereséget lehet elérni,

sokan vállalják a kis valószínűség keltette kockázatot (lottózás)

7

A nyereséget és a veszteséget eltérően értékelik (Tversky és Kahneman lehetőség elmélete, 1981): a már megszerzett javakat nem akarják elveszíteni azzal, hogykockázatot vállalnak még további nyereség érdekében. Haazonban veszteség éri őket, inkább kockázatatnak és mégtovábbi veszteséget szenvednek el az eredeti veszteség csökkentésének a reményében. Tversky és Kahneman ezt preferencia megfordulásnak nevezi: egyik esetben a kockázatkerülést, másik esetben a kockázatvállalást preferálják. Ha az ügyes manipulátor úgy fogalmaz, hogyfélig tele a pohár, óvatosságot, ha viszont úgy, hogy félig üres, kockázatvállalást csalhat ki áldozatából.

3. Az egyének különböznek abban a tekintetben, hogy mennyire viselik el a bizonytalanságot. A nagyobb bizonytalanságtolerancia nagyobb kockázat elviselését eredményezi (van, aki a biztosabb kötvény vásárlása helyett a kockázatosabb részvényvásárlást preferálja.) A kockázatkerülésnek a negatív következményektől való félelem az oka, a kockázatkeresők inkább optimisták, a bizonytalan helyzet átélését a remény, és nem a félelem érzése kíséri. Aviselkeést tehát dispozicionális okok is befolyásolják, az egy egyén általános attitűdje, viselkedése a kockázattal szemben.

Az erőforrások és a kockázatvállalás kapcsolata

Tekintsük át most azokat a témánk szempontjából fontos kutatásieredményeket, amelyek a felhalmozott erőforrások kockázatvállalásra gyakorolt hatásával foglalkoznak!1. A nyereségre és veszteségre adott eltérő reakció a különböző

erőforrás helyzetekre is általánosítható: bőséges erőforrás esetén csökken, szűkös időkben nő a kockázatvállalás (Tversky és Kahneman). Ennek az az oka, hogy a jó helyzetben lévők úgy érzik, van vasztenivalójuk, ezért védikerőforrásaikat, és nem vállalnak kockázatot, a rossz helyzetűeknek azonban nincs mit veszíteniük, inkább vállalnak kockázatot.

2. Mások ennek éppen a fordítottját állapították meg. March és Shapira (1992) kiemelik azt, hogy a pozitívan értékelt helyzetben (nyereség) az emberek a lehetőségekre koncentrálnak, ezért bőséges tartalékok esetén nő, szűkös

8

időkben csökken a kockázatvállalás. Osborn, és Jackson (1988) is azt találták, hogy ha a cégek bevételei nőnek, jobban kockáztatnak, mintha csökkennek. Ezt erősíti meg Thaler és Johnson (1993) eredménye: gyümölcsöző vállalatok vezetői nagyobb kockázatot vállalnak. Dutton és Jackson (1983) azzal magyarázzák fenti eredményeket, hogy az emberekjó helyzetben lévén kisebbnek látják a kockázatot.

3. Különös szerepet játszik egy veszélyes (túlélési) pont, ahol az erőforrások kimerülnek és a túlélés veszélybe kerül.Itt is eltérően vélekednek a különböző szerzők: Bromiley (1991) szerint nagyobb fenyegetés esetében nő a kockázatvállalás a „halál” elkerülése érdekében, Staw, Sanderland és Dutton (1981) viszont azt állítják, hogy a túlélésközeli helyzetek rigiditáshoz és extrém kockázat averzióhoz vezet.

4. Néhány kutató komplexebb elemzést kínál a kockázatvállalás feltételeinek azonosítására, több tényező együttes vizsgálatát tartották szükségesnek az ellentmondások feloldása érdekében.

a. March és Shapira (1992) az erőforrás mellett rámutatottaz igényszint szerepére is. Ha a személy kitűzött igényszintjét nem érte el, akkor növeli, ha az igényszint felett van eredménye, akkor csökkenti a kockázatvállalását. Ha bőséges erőforrással rendelkezik, kockázatvállaló, ha kevéssel, kockázatkerülő. Láthatjuk, hogy a két megfontolás szembekerülhet egymással, hiszen bőséges erőforrása is lehet és igényszintjét is meghaladhatja valaki az adotthelyzetben. A szerzők szerint ilyen esetben viselkedéseattól függ, hogy az erőforrásra vagy az igényszintre koncentrál-e. Változó fókusza eredményeképpen változhatviselkedése.

b. Lopes a személyi jellemzőket emeli be az elemzésbe. Szerinte a dispozícionális és a helyzeti tényezők együtt határozzák meg a kockázatvállalást. A lehetőségek kihasználására orientált személy általában nagyobb kockázatot vállal, de ha rossz a helyzete, a biztonságra törekvő személy is nagy kockázatot vállalhat sorsa javításának érdekében.

Az ellentmondó eredmények magyarázata

9

A fent bemutatott ellentmondó eredmények részben abból adódhatnak, hogy, mint rámutattunk, a vizsgálatok többsége laboratóriumi helyzetben zajlott, a kísérleti személyek nem valódi döntést hoztak, nem valódi tét forgott kockán, hanem leggyakrabban hipotetikus fogadási helyzetek elé állították őket. Bár March és Shapira, valamint Lopes a kognitív mérlegelésen túl a személyes dispozíciókat és az igényszintet is bevonják az elemzés körébe, mágsem lépnek túl a hipotetikus kísérleti kereteken. A kockázatvállalás egyedül valamilyen képzelt nyeremény (elsősorban pénz) elnyerésére irányult, nem pedig valós, a személy számára fontos célokra. A valós helyzetekben történő kockázatvállalásnak viszonylag elhanyagolható hányada olyan döntés, amelynek eredményekor csak a véletlen forgatja a sors kerekét, legtöbbször (még a részvények vásárlásakor is) a személy képes valamilyen kontrollt gyakorolni az események felett. Ha saját teljesítményéhez kötődik a kockázatvállalás, akkor a kontroll lehetősége és a felelősség érzése kiemelkedő szerepet játszhat a kockázatvállalásban, hiszen a súlyos veszteség lehetősége a személy jóllétét, önbecsülését, talán túlélését is fenyegeti. Abefolyásoló tényezők komplex figyelembevétele mindenképpen szükséges tehát ahhoz, hogy a kockázatvállalásról érvényes képet tudjunk kialakítani.

A kockázatvállalás komplex megközelítéséhez Kurt Lewin igényszinttel kapcsolatos munkáját tekintettem modellnek, kihasználva az igényszint motiválta viselkedés és a kockázatvállalás közötti közeli rokonságot.

Lewin idői keretbe helyezi az igényszint és az azt követő viselkedés alakulását. A soronkövetkező teljesítménnyel kapcsolatos elvárások megfogalmazása az alábbi folyamat mentén zajlik:

1. ábra: Az igényszint alakulásának tipikus idői lefolyása9

Az alábbi táblázatban összefoglalom, hogy Lewin szerint melyek az igényszintet befolyásoló helyzeti, személyi és kontextuális tényezők:

9 Lewin, id. mű, 11. ábra, 137. o.

10

1. táblázat: Az igényszintet befolyásoló tényezők Lewin szerint

Az igényszint esetén a soronkövetkező teljesítménnyelkapcsolatos elvárások kerülnek megfogalmazása akockázatvállalás esetén pedig különböző „nehézségű”alternatívák között dönt a személy. Az első a személy céljait,viselkedésének alapját, a második a döntését, választását írjale.Tegyük fel most azt a kérdést, hogy hogyan illeszkedik azerőforrás kockázatvállalásra gyakorolt hatásának általamkövetett vizsgálati modellje az igényszint lewini fogalmikeretébe? Melyek a hasonlóságok és melyek a különbségek a kétfogalom között?Mind az igényszint, mind a döntéshozatal vizsgálatában fontoskiindulópontot jelent az, hogy a személyek mérlegelik a sikervalószínűségét és az eredmény „hasznosságát”, ez utóbbi azigényszint vizsgálatokban a siker vagy a kudarc személyesértékét tükröz, a kockázatvállalásnál a várhatókövetkezményeknek nagyobb szerep jut.. Az igényszint esetében afeladat nehézségének nagy a jelentősége: minél nehezebb afeladat, annál nagyobb a siker értéke, és minél könnyebb afeladat, annál nagyobb a kudarc negatív értéke. Ez valószínűlega kockázatvállalásra is igaz. További azonosság van abban, hogymind az általam tanulmányozni kívánt valós kockázatvállaláshelyzeteiben, mind az igényszint vizsgálati helyzeteiben avalószínűség nem ismert, csak becsült, előzetes tapasztalatokalapján történnek e becslések. Az alábbi táblázatbanösszefoglalom a hasonlóságokat és a különbségekre is rámutatok.

2. táblázat: Fogalmi hasonlóságok és különbségek az igényszint és a kockázatvállalásközött

A mi felfogásunkban az igényszint a kockázatvállalás egyikmeghatározó tényezője. Befolyásolja a választást, de nemhatározza meg azt, hiszen a döntések objektív, egzisztenciáliskövetkezményei miatt valaki dönthet úgy is, hogy igényszintjementén történő választásainak tól nagy az ára, vagy a kedvezőkilátások miatt nagyobb kockázatot vállal, mint amit kitűzöttmagának.A kockázatvállalás és az erőforrás kapcsolatáról többvizsgálatot is végeztem. Ezek közül egy terepkutatást mutatok

11

be részletesen. Felvillantom továbbá egy kérdőíves kutatás ésegy vállalati menedzserekkel végzett vizsgálat néhányeredményét abból a célból, hogy lássuk, találunk-e többfélehelyzetre is általánosítható összefüggéseket.

A terepkísérlet

A terepkísérletben a kockázatvállalást különböző nehézségűfeladatok közötti választás jelentette.Először lássuk, milyen helyzeti és személyi változókat vontunkbe a vizsgálatba:A következő helyzeti tényezők hatását vizsgáltuk:

A rendelkezésre álló erőforrás (bő, közepes, holtpontközeli) A feladat (nyereséges/veszteséges) A kockázat percepciója

A vizsgálatba bevont személyi tényezők: A motiváció (igényszint)10 kockázatvállalási hajlandóság

A vizsgálat terepkísérletben zajlott, ahol fontos tét mellettvalódi kockázatos döntés született

Hipotézisek Lewin nyománI. Az előző teljesítmény eredménye (itt erőforrás, amit előzőteljesítményével gyűjtött össze) befolyásolja akockázatvállalást

Lewin: az előző siker tapasztalata nyomán a sikerelvárása magas

o A mi vizsgálatunkban: bő erőforrás esetén nagykockázatvállalás

Lewin: a kudarc zónán belül, fontos feladatok esetébennagy a kudarc megszüntetésének motivációja

o A mi vizsgálatunkban: közepes erőforrás mellettkockázatkerülés

II. Holtpont: Lewin : krónikus balsikernél irreális elvárások: a

kockázatpercepció torzul, nem tartják veszélyesnek amagas kockázatot,

10 A mi kísérletünkben az igényszint nem a következő azonnali teljesítményrevonatkozott (mint Lewinnél), hanem a feladattal kapcsolatos globális célra,ezért nevezzük itt az igényszintet motivációnak.

12

o A mi vizsgálatunkban: holtpont esetén nagykockázatvállalás a veszélyességet irreálisanalacsonynak ítélik

III. Lewin: a siker/kudarc értéke befolyásolja a választásto a mi vizsgálatunkban: az igényszint (motiváció)

befolyásolja a választástIV. Lewin és a mi vizsgálatunk A kockázatvállalási hajlandóságmérsékelten befolyásolja a

választást (Gould, 1940) Az egyik helyzetben megfigyeltviselkedés nem általánosítható a többire, mert erős ahelyzeti tényezők hatása

Hogyan zajlott a terepkísérlet?11

Kísérleti személyek: a Vállalkozói Főiskola hallgatói12 (154fő, 54 fiú és 100 lány) vettek részt a kísérletben.A vizsgálat háttere: a kísérleti személyek a a félév során 9zárthelyi dolgozatot írtak. Minden dolgozatnál 2 feladatotkaptak, mindegyikben ½ pontot lehetett szerezni, alkalmankkénttehát 1 pontot A szemeszter végi jegy a félév során megszerzettpontoktól függött a következőképpen:

Jeles:                   8-9  Jó:                       7-7,5 pontKözepes:              6-6,5 pontElégséges:           4,5-5,5 pontElégtelen:             0-4 pont

Aki elégtelen osztályzatot ért el, azoknak egy kifejezettennehéz pót zh volt kilátásba helyezve.

A kísérlet előtt 5 dolgozatot írtak meg. Voltak, akik akísérlet időpontjára már biztosan teljesítették a minimáliskritériumot (elérte a 2-est), és voltak, akiknek olyan kevéspontjuk volt, hogy csak igen kevés esélyük volt erre.

A kísérlet:A hallgatók nem tudták, hogy kísérletben vesznek részt. Akísérlet elején az eddig elért pontokat felolvastuk (annak

11 Korábban már végeztünk hasonló terepkísérletet, amelynek eredményeitpublikáltuk (Faragó, 2005) Az előző vizsgálat kis mintán folyt. Ebben avizsgálatban a kísérleti feltételeket is módosítottuk olyan formán, hogy anyereséges és veszteséges feltétel kimenetele azonos legyen, csak amegfogalmazás különbözzön.12 A vizsgálatokat Radnóti István, a főiskola oktatója, PhD hallgatóvégezte. Ez úton fejezem ki köszönetem segítségéért.

13

biztosítására, hogy pontosan tudják, hogyan is állnak.) Azeddig elért pontok alkották a felhalmozott erőforrásokat, voltaki a túlélési pont körül állt, volt, aki bőséges tartalékkalrendelkezett. A kísérletben a kockázatvállalást lehetőségét úgyteremtettük meg, hogy a diákoknak ez egyszeri alkalommalválasztási lehetőséget kínáltunk: 3 féle feladat közülválaszthattak, a legnehezebb 1,5 pontot, a közepes 1 pontot, akönnyebb a szokásos 0,5 pontot érte. Most is két feladatotkellett megoldaniuk, de az egyik feladatban elöre jóváírtunk1,5 pontot, amiből csak annyit tarthattak meg, amilyen értékűfeladatot megoldottak, a többi pontot visszavettük Ezzelvezettük be a negatív keretet (a veszteség helyzetet). Azérthetőség kedvéért bemutatom az instrukciót:

Az instrukció:Ugyanúgy két rövid kérdés lesz, mint eddig; ez az alkalom attólrendhagyó, hogy akár 3 pontot is lehet szerezni.

(1. kérdéshez) Mindenki kapott három lapot. Az első oldalonlátja mindenki a nevét és hogy eddig a félév során összesenhány pontot szerzett. Az 1. kérdés esetén három feladat közöttlehet választani (A,B,C). Helyes válasz esetén az A) feladat0,5 pontot ér (tehát annyit, mint amit eddig is lehetettszerezni); B) feladat 1 pontot; C) feladat 1,5 pontot.Bármelyiket választják helytelen válasz esetén 0 pontot kapnak.Csak egyet választhatnak. Ha választottak, írják a választottfeladat betűjelét az 1. lapra, amit beszedünk Utólag már nemváltoztathatják meg választásukat. Kérem, válasszanak!

(a 2. kérdéshez) Ez is rendhagyó, s hogy meghozzam egykicsit a kedvüket ehhez a sok újításhoz, mindenki kap 1,5pontot. Ezt írják is le, vagyis a 2. választólapon feltüntetetteddigi pontszámukat húzzák át és írjanak oda 1,5 ponttaltöbbet. Most már ennyi pontjuk van! Nos, most is választanilehet három lehetőség közül, méghozzá a következők közül:Helyes megoldás esetén A) feladatnál 1 pontot vonok lepontjaikból, B) feladatnál 0,5 pontot vonok le pontjaikból ésvégül C) feladatnál nem vonunk le pontot, megtarthatják azelőre kapott pontokat. Helytelen válasz esetén minden esetben1,5 pontot vonunk le. Csak egyet választhatnak. Haválasztottak, írják a választott feladat betűjelét az 1. lapra,amit beszedünk Utólag már nem változtathatják megválasztásukat. Kérem, válasszanak!

14

A feladatok megoldása után kitöltöttek egy kérdöívet.

A kísérleti változók operacionalizálása: A felhalmozott erőforrás: az eddig gyűjtött pontok (3csoportot hoztunk létre: bőséges, közepes és holtpont közelierőforrás). A két szélső csoportot szigorú kritériumok alapjánválasztottuk ki, holtpont közelében állóknak azokattekintettük, akik eddig maximum 2 pontot értek el (10 fő),közöttük a legjobbak is csak eddigi szintjüket jóval meghaladóteljesítménnyel tudnák elérni a 2-est, de a kísérlet kínáltalehetőség elősegítette ezt. A bőséges erőforással redelkezőkcsoportjába azok kerültek, akik nagyon jól álltak, még akárronthattak is a hátralévő zárthelyiken eddigi színvonalukon (14személyt soroltunk ide) A kockázatvállalás: 3 lehetőség, ½, 1 és 1½ pontot érőfeladat közötti választás A nyereség – veszteség keret hatásának vizsgálata: az elsőés második feladatban a megkapott és levont pontok A kockázatpercepció (kérdőív) Az igényszint (kérdőív) A kockázatvállalási hajlandóság (Dospert kérdőív)13

Eredmények

Mielőtt rátérnénk hipotéziseink vizsgálatára, lássuk, hogy afeladat kétféle megfogalmazásának hatása (a keretezési hatás)érvényesül-e?

2. ábra A kockázatvállalás különbségei pozitív és negatív keretben

Ha veszteségnek állítjuk be a helyzetet (a már megkapott pontoklevonása), akkor nagyobb kockázatot vállalnak az emberek, mintha a pontok megszerzése a tét (holott ténylegesen ugyanaz azeredmény a két feltétel mellett) (T próba, p<0.00). Akeretezési hatás tehát érvényesült ebben a feladatban. Ezért azelemzésnél a kockázatvállalást nemcsak a két feladatra együtt,hanem a nyereség és a veszteség keret feltételében külön-különis megvizsgáltuk.

13 A Dospert kérdőívet Radnóti István fordította le és adaptálta

15

Elsőként azt vizsgáltam, hogy a kockázatvállalást befolyásolja-e a felhalmozott erőforrás nagysága. (1. 2. hipotézis). Az 1.ábra ezt az összefüggést a két feladatban együtt mutatja

3. ábra A kockázatvállalás az erőforrás függvényében a két feladatban együtt

Az erőforrás befolyása érvényesül (ANOVA p<0,003). A közepeserőforrással rendelkezők szignifikánsan kisebb kockázatotvállalnak mind a nagy (0.05), mind a holtpont közeli (0.02)erőforrással rendelkezőknél.A legnagyobb kockázatot a holtponton lévők, majd a nagyerőforrással rendelkezők vállalják, a közepes erőforrássalrendelkezők óvatosak.

Ezután különválasztottuk a nyerésként és a vesztéskéntmegfogalmazott (de ténylegesen ugyanolyan hasznosságú)feladatokat. A 2. ábra a kockázatvállalás és az erőforrásösszefüggését mutatja külön-külön a két feladatban.

4. ábra A kockázatvállalás az erőforrás függvényében a két feladatban

3. táblázat: Az erőforrás és a kockázatvállalás a veszteséges feladatban

Az első feladatban eltűnik a különbségek szignifikanciája, de amásodikban megmarad. A holtpont körül állók csak tendenciaszinten különböznek a közepes erőforrással rendelkezőktőlmindkét feladatban. A nagy erőforrással rendelkezők vállalják alegnagyobb kockázatot a veszteséges keretben a csoportokközött, és jelentősen eltérnek a közepes erőforrással bíróktól.

A következő lépésben azt vizsgáltuk, hogy a kockázatvállalásösszefügg-e a személyre jellemző általános (dispozicionális)kockázatvállalási hajlandósággal az 1. és 2. feladatban.

5. ábra A kis, a közepes és a nagy kockázatot vállaló személyek kockázatvállalásihajlandósága a 2. feladatban

Mivel sem a két feladatban együtt, sem az 1. feladatban nemtaláltunk említésre érdemes különbséget a csoportok között,csak a 2. feladatra vonatkozó adatokat ábrázoljuk. A kis és a

16

nagy kockázatot vállaló között csak tendenciaszintű (p<0,1)különbség van a dispozicionális kockázatvállalás tekintetében.

Megvizsgáltuk azt is, hogy van-e különbség a különböző mértékűerőforrást felhalmozó személyek között a kockázatvállalásihajlandóság tekintetében, de nem találtunk ilyen különbséget.

Figyelmünket ezután a választások mögött meghúzódó tényezőkkérdéskörének szenteljük. Itt először a kérdőív kérdéseireadott válaszok alapján azt vizsgáljuk, hogy inkább kockázatot,vagy inkább lehetőséget láttak-e a különböző erőforrássalrendelkező személyek a kockázatos választásban.

A kockázatosság percepciójaA kockázat az események kiszámíthatatlanságából(bizonytalanság) és a veszteség nagyságából tevődik össze. Akockázatosság percepciójának megállapítása céljábólrákérdeztünk a bizonytalanságra (milyen mértékben tudtabejósolni, hány pontot fog kapni a zh-ra, mielőtt látta volna afeladatot) és a veszélyességre (mennyire érezte veszélyesnek,hogy a több pontot érő feladattal leronthatja jegyét). Az elsőfeladatnál átlagban 50% alatti bizonyossággal tudták bejósolnia megoldás eredményességét, a második feladatban viszont már 60%-os bizonyossággal. Az első feladat után a bizonytalanságcsökkent, de elég nagy maradt .Lássuk, máshogy észlelik-e a kockázatot a különböző erőforrással rendelkező személyek!

4. tábázat: Az erőforrás szempontjából különböző csoportok bizonytalansága(1=25% alaltt tudta bejósolni, hány pontot fog kapni a zh-ra, mielőtt látta volna

4=75%felett…)

Az eredményességgel kapcsolatban átélt bizonytalanság változotta felhalmozott erőforrás hatására. Minél nagyobb erőforrássalrendelkezett a személy, annál jobban be tudta jósolni sajátsikerességét a még ismeretlen feladatban.

A kockázatpercepció másik összetevője, a fenyegető veszteségmértéke szintén összefügg a meglévő erőforrásal.

17

5. táblázat: Az erőforrás szempontjából különböző csoportok veszélyészlelése(1=egyáltalán nem érezte veszélyesnek, hogy a több pontot érő feladattal leronthatja

jegyét 4=nagyon úgy érezte…)

Leginkább a közepes erőforrással rendelkezők gondolják úgy,hogy a kockázatos választással leronthatják a jegyüket,legkevésbé pedig a nagy erőforrással bírók tartanak ettől. Anagy és a közepes erőforrásal bírók között van érdemlegeskülönbség.

A lehetőség felismerése

A kísérleti személyek úgy látták, mindkét feladat lehetőségetjelent számukra a jegyük javításához. Az erőforrás menténlineárisan csökken a lehetőség értékelése: a holtpont közeliekérezték a legnagyobbnak, a nagy erőforrással bírók alegkisebbnek ezt a lehetőséget. Ez utóbbi csoportszignifikánsan különbözött az előző kettőtől

6. táblázat: Az erőforrás szempontjából különböző csoportokban a lehetőségészlelése. (1=egyáltalán nem érezte úgy, hogy a több pontot érő feladattal javíthatja

jegyét, 4=nagyon úgy érezte…)

A kockázatos választás mögött meghúzódó motiváció vizsgálatacéljából rákérdeztünk a választást befolyásoló tényezőkre(mennyire befolyásolta a választást a meglevő erőforrás – azeddig gyűjtött pontok száma, az aktuális befektetés – hogymennyit tanultak erre az alkalomra.

Az erőforrás észlelt befolyása az erőforrás szempontjából különböző csoportoknál

A kísérletben résztvevő személyek úgy nyilatkoztak, hogybefolyásolta választásukat az eddig gyűjtött pontok száma(felhalmozott erőforrásuk): a kevés erőforrással rendelkezőketnagy mértékben, a közepeseket kevésbé, a nagy erőforrássalrendelkezőket pedig még kevésbé.

7. táblázat: A felhalmozott erőforrás befolyása a választásra: átlagok. (befpont1=egyáltalán nem befolyásolta, 4=nagyon befolyásolta az eddig gyűjtött pontok

száma; több/kevesebb pont 1=kisebb, 2=ugyanakkora, 3=nagyobb kockázatot vállaltvolna, ha több/kevesebb pontja van)

18

A holtpont körüliek szignifikánsan különböznek a közepes és anagy erőforrással rendelkezőktől. A nagy és közepeserőforrással rendelkezők ugyanakkora kockázatot vállaltakvolna, akár több, akár kevesebb a pontjuk , a holtpont közeliekazonban kevesebbet vállaltak volna, ha több a pontjuk

Megkérdeztük a személyektől azt is, hogy a feladat kockázatosságabefolyásolta-e a választásukat. A kockázatosság a közepeserőforrást birtokló személyeket befolyásolta a leginkább és aholtpont körülieket a legkevésbé. E két csoport közöttszignifikáns a különbség ebben a tekintetben

8. táblázat: A feladat kockázatosságának befolyása az erőforrás szempontjábólkülönböző csoportoknál. (kock 1=egyáltalán nem befolyásolta, 4=nagyon

befolyásolta a feladat kockázatossága)

Végül megvizsgáltuk azt, hogy a befektetés (a dolgozatra valótanulás) hogyan befolyásolta a választást.

9. táblázat: Az előzetes tanulás befolyása az erőforrás szempontjából különbözőcsoportoknál (a dolgozatra való tanulás 1=egyáltalán nem befolyásolta; 4=nagyon

befolyásolta, hogy mennyit tanult)

Az előzetes tanulás általában befolyást gyakorolt aválasztásra. Ha az erőforrás mentén különválasztjuk ezt ahatást, akkor a legjobban a közepes, és a legkevésbé a kiserőforrású csoportokra jellemző ez a hatás. E két csoportközött szignifikáns a különbség, a többi között csak tendenciaszintű.

Lewin és más szerzők nyomán is fontos motivációs tényezőnektekintettük az igényszintet. Elemzésünk alapja a „Milyen jeggyelelégednél meg ebből a tárgyból?” kérdésre adott válasz volt. Azokat tekintettük kis igényszinttel rendelkezőknek, akikkettes vagy hármas jeggyel elégednének meg (36 személy), ésazokat magas igényszintűeknek, akik ötössel (53 fő). A kis igényszintűek átlagosan 3,1 a nagyok 4 pontot gyűjtöttekeddig, tehát a nagyobb erőforrással rendelkezők általábanmagasabbra tették a mércét(erőforrás és igényszint a 3csoportnál ANOVA p<0,006). A nagy és a holtpont között lévőkigényszintje különbözött szignifikánsan (p<0,025), csakúgy,mint a nagy és a közepes (p<0,003).

19

A kis és a nagy igényszinttel rendelkezők válaszait T próbávalhasonlítottuk össze). Kockázatvállalásuk között nem találtunkszignifikáns különbséget. Különbséget találtunk azonban abban,hogy mi befolyásolta választásukat: A nagy igényszintűek inkábbgondolták azt, hogy igényszintjük befolyásolta választásukat,mint az alacsony igényszintűek ( p<0,01), és jobban be tudtákjósolni, hogy mennyire lesznek eredményesek a feladatmegoldásában (p<0,00). Jobban befolyásolta őket a feladatkockázatossága is (p><0,04). Még egy érdekes különbségettapasztaltunk a kis és a nagy igényszinttel rendelkezők között:szignifikáns különbség mutatkozott a dispozicionáliskockázatvállalás tekintetében (p<.05) a magas igényszintűekjavára.

Foglaljuk össze, hogy vizsgálatunk alapján mi jellemezte azerőforrás alapján kialakított 3 csoportot a kokázatvállalásihelyzetben

A bőséges erőforrással rendelkezők Főleg a veszteségként megfogalmazott helyzetben

mutatkoztak kockázatvállalónak Nem tartották se bizonytalannak, se veszélyesnek, se nagy

lehetőséget ígérőnek a helyzetet Úgy nyilatkoztak, hogy nem befolyásolta választásukat sem

erőforrásuk szintje, nem változtatott volna választásukonaz, ha több vagy kevesebb az előzőleg megszerzett pontjaikszáma

A befektetett tanulás is csak közepes mértékben hatott Igényszintjük a legmagasabb volt, befolyásolta

választásukat.

A holtpont közeliek Nagy kockázatot vállaltak Nagy bizonytalanságot éltek át a választás sikerességét

illetően, közepesen veszélyesnek, és nagy lehetőségetígérőnek látták a helyzetet

A feladat kockázatosága nem befolyásolta választásukat Nagyon befolyásolta viszont erőforrásuk megteremtett

szintje, kisebb kockázatot vállaltak volna, ha többpontjuk van

A befektetett tanulás nem befolyásolta választásukat

20

Igényszintjük alacsony volt, de az nem befolyásolta aválasztást

A közepes erőforrással rendelkezők Kis kockázatot vállaltak Bár csak közepes mértékú bizonytalanságot éltek át, mégis

nagyon veszélyenek érezték a kockázatvállalást Mind a kockázatosság, mind a befektetett tanulás

nagymértékben befolyásolta a választásukat

Most néhány további kísérlet eredményeit villantom fel azzal aszándékkal, hogy megvizsgáljam az erőforrás és akockázatvállalás összefüggéseinek általánosíthatóságát. Azösszehasonlítás céljából először ábrázoljuk a terepkísérletbena két feladatban együtt kapott eredményeket grafikonformátumban megjelenítve.

6. ábra Terepkísérlet: A kockázatvállalás az erőforrás függvényében

Egy kérdőíves kutatásban a kísérleti személyek hipotetikus helyzetben tanácsot adtak egy pályamódosításon gondolkodó szereplőnek, aki nagy illetve közepes megtakarítással, vagy nagy illetve közepes hiánnyal rendelkezett. Ezt a kérdőívet a Kogan Wallch által használt kísérleti paradigma alapján fogalmaztuk meg (a siker milyen valószínűsége mellett tanácsolja vállni a kockázatos döntést). Az ezt a metodikát használó összes szerző az eredményeket kockázatvállalásként és nem puszta tanácsként interpretálják.

7. ábra Kérdőíves kísérlet: A kockázatvállalás az erőforrás függvényében

A tanács úgy szól, hogy a bő erőforrással és a kevés hiánnyalrendelkezők nagy kockázatot vállaljanak, de a nagy hiánnyalrendelkezők keveset.

A vállalati kockázatvállalást firtató vizsgálatban (Faragó,2008) menedzsereket kérdeztünk meg arról, hogy mennyiresikeres a vállalat és mennyire kockázatvállaló. Itt asikerességet tekintettük az erőforrás mutatójának

8. ábra Vállalati kockázatvállalás az erőforrás függvényében

21

Itt a terepkísérlethez igen hasonló görbét kapunk: a sikerességérzése U alakú kapcsolatot mutatott a kockázatvállalásmértékéről szóló beszámolóval, a magát nagyon sikeresnek és nemsikeresnek érző vállalatok vezetői mondják azt, hogy nagykockázatot vállalnak, a közepesen sikeresek azt, hogy kisebbet.Feltételeztük azt, hogy a vállalat fejlődésének iránya (javul,stagnál vagy romlik) is befolyásolja a kockázatvállalást: ha aszervezet úgy érzi, a dolgok egyre jobban alakulnak, vagyellenkezőleg, ha azt gondolja, hogy rossz irányba változnak, azbefolyásolhatja a kockázatvállalási kedvet. Az eredmények aztmutatták, hogy a javuló és romló tendenciát mutató vállalatokkockázatvállalóbbnak tartják magukat, mint a stagnálóak.Feltételeztük továbbá azt is, hogy a fejlődési tendencia(javulás, romlás vagy stagnálás) mást jelent egy olyanvállalatnak, amelyik sikeres és mást egy olyannak, amelyik nem.A fejlődési tendencia valóban másképpen hatott a sikeres és anem sikeres vállalatokra. A sikeresek javuló fázisbankockáztattak nagyobbat, ha stagnálnak vagy romlanak, óvatosabbáváltak. A nem sikereseknél fordított a tendencia. Akkor alegalacsonyabb a kockázatvállalási kedv, amikor a nem sikereselkezd javulni, ha romlik, visszatér a kockázatvállalásihajlandóság Nemcsak a meglévő erőforrás, hanem a vállalatperspektívája is befolyásolta tehát a kockázatvállalásiszándékot.

Eredmények összefoglalása

A bőséges erőforrás (sok összegyűjtött pont, nagymegtakarítás, sikeres és javuló vállalat) az összes vizsgálatihelyzetben nagy kockázatvállalással társult, s ez főleg aveszteségnek bemutatott, illetve a javulás fázisában voltjellemző A holtpont közeli helyzetben lévő (nagyon kevésösszegyűjött pont, sikertelen vállalat, romló tendenciát mutatóvállalat nagyon rossz helyzetben) igen nagy kockázatot vállal,óvatossá válik azonban, amikor elkezd javulni (Kivételt képez atanácsadás helyzet, ahol a nagy hiány esetén az óvatoságotjavasolják). A közepes helyzetűek vállalják a legkisebb kockázatot(az összes vizsgálatban)

22

A kudarc nagyobb megbánást okoz, mint amekkora örömöta siker, ennek eredménye az, hogy veszteség eseténkockázatvállalóbbak a személyek (a terepkísérletben 1. és 2.feladat közötti különbség) A dispozicionális kockázatvállalási hajlandóságkevéssé befolyásolta a feladatban mutatott kockázatvállalást,az igényszinttel azonban összefüggést mutatott (a nagyobbigényszintűeknek nagyobb a kockázatvállalási hajlandósága aterepkísérlet tanusága szerint)

Következtetések

Terepkísérletben, kérdőíves kísérleben és vállalati vezetőkkikérdezése során, azaz igen különböző vizsgálati feltételekmellett azt találtuk, hogy a rendelkezésre álló erőforrásbefolyásolja a kockázatvállalást. Egybehangzó eredmény, hogy akockázatvállalás a szélsőséges helyzetűek stratégiája: akkorvállalnak az emberek kockázatot, ha úgy érzik, nincs mitveszteniük – vagy azért, mert igen jó pozícióban vannak, vagyazért, mert holtpont közeli helyzetbe kerültek. Az általánoskockázatkerülési tendencia tehát a közepes erőforrással bírószemélyeknek volt csak a sajátja, mind a bőséges, mind az igenszükös erőforrással rendelkezők kockázatvállalónak bizonyultak.A keretezési hatás is megerősítést nyert a terepkísérletben. Aveszteségesnek bemutatott helyzetekben nagyobb kockázatotvállaltak a személyek, mint a nyereségnek bemutatotthelyzetekben. A nyereség-veszteség keret és a fejlődési tendenciából adódóperspektíva figyelembevétele árnyalta az erőforrás hatását. A bőséges erőforrással rendelkező „gazdagok” elsősorban amegszerzett javak megvédésére törekedtek, a javak elvesztésénekfélelme motiválta a kockázatvállalást: igazán a veszteségnekbemutatott helyzetekben vállaltak nagy kockázatot. A javakmegvédésének szándéka mutatkozott meg a sikeres vezetők azonválaszaiban is, hogy a sikeres akkor vállalta a kockázatot, hajó kilátásokat látott maga előtt a jövőben, ha rosszakat, akkorinkább az óvatosság stratégiáját választotta. A kudarctól valófélelem tehát el is tántoríthatja a jó helyzetűeket akockázatvállalástól, főként ha negatívnak észlelik a személyekaz előttük álló perspektívát. A bőséges erőforrás ugyanakkorönbizalmat is ad, a megkérdezettek szerint kockázatvállalásukfüggetlen volt mind erőforrásuk szintjétől, mind befektetett

23

erőfeszítésüktől. Magas volt igényszíntjük, ambíciózus célikattűztek ki maguk elé, s igényszintjük befolyásoltaválasztásukat. A „szegény” főként a túlélésközeli helyzetekbenkockázatvállaló. Bár nincs önbizalma, s nem tartja nagynak azeredményes kockázatvállalás esélyeit, mindezt felülírja atúlélés iránti erős vágy. A vállalati vezetők vélekedéseiből isa túlélés stratégája olvasható ki, ha a sikertelen éppen javul,mindjárt óvatos lesz, de ha romló tendenciát észlel, akkorradikálisan nő a kockázatvállalása. A túlélési stratégia akényszervállalkozásra emlékeztet, a személyek igényszintje atúlélésre korlátozódott, bővebb erőforrás esetén kevesebbkockázatot vállaltak volna. Nem befolyásolta őket az, hogymennyit fektettek be a feladatba, a kínálkozó lehetőséget annakellenére meg akarták ragadni, hogy nagy bizonytalanságot éltekát és elég veszélyesnek tartották a helyzetet.

Ki mutatkozott óvatosnak a különböző vizsgálati helyzetekben?

Úgy tapasztaltuk, hogy akinek nagy a vesztenivalója, annál abiztonság igénye, a kockázattól való félelem lecsökkenti asiker ösztönző erejét. Ilyenek voltak a közepes erőforrássalrendelkező, a közepesen sikeres, a sikeres, de romló, valaminta nem sikeres, de javuló perspektívát maga előtt látószemélyek, vállalati vezetők. A közepes erőforrásúakkockázatvállalására hatnak a leginkább a helyzeti tényezők, aveszély és a bizonytalanság észlelése, a befektetés mértéke.

Végül vegyük szemügyre azt, hogy a Lewin nyomán megfogalmazotthipotézisek hogyan teljesültek, van-e hozama a dinamikuselemzésnek!

Lewin azt állapította meg, hogy az előző siker tapasztalatanyomán a siker elvárása (az igényszint) magas lesz. Enneknyomán az ellentmondó szakirodalmi jóslások közül a bőerőforrás mellett nagy kockázatvállalást jósoltunk. Ez a jóslatbe is igazolódott, de azzal a pontosítással, hogy akockázatvállalás nemcsak a pozitív eredmények elvárásánalapulhat, hanem az erőforrások védelmét is jelentheti. Ez apontosítás következik az igényszint és a kockázatvállalásfogalmi vizsgálatánál megjelölt különbségekből: a vágyott,célul kitűzött teljesítmény megfogalmazásakor gátat szab ugyan

24

vágyainknak az esetleges sikertelenséget követő csalódás (Lewinis hangsúlyozza a realitás szerepét), de a nem teljesültigényszintnek elsősorban szubjektív következményei vannak. Akockázatvállalásnál azonban egzisztenciális következményekkelkell számolni, így az erőforrások védelme sokszor fontosabmotívum, mint a siker vágya.A kudarc zónán belül, amikor az emberek jelentős esélyt látnaka balsikerre, Lewin alacsony igényszintet jósol. A mivizsgálatunkban ezt a közepes erőforrásal rendelkező, közepesensikeres helyzetekben tapasztalt csökkenő kockázatvállalásformájában tudtuk tettenérni. Talán ez az a helyzet, ahol avágyott cél és az egzisztenciális következmény a legszorosabbanösszefügg, a kudarcot követő megbánásra itt van a legnagyobbesély, s ez motiválja az óvatosságot.A krónikus balsiker esetében Lewin a realitás csökkenését,irreálisan magas vagy alacsony elvárások megjelenését jósolja.A mi vizsgálatunkban a holtpont közeli helyzeteket (nagyonalacsony erőforrás, sikertelen és romló) vontuk párhuzamba akrónikus balsiker esetével, és, a veszélyesség irreálisanalacsonynak élése mellett magas kockázatvállalást jósoltunk. Azutóbbi be is igazolódott, de nem a kockázat torzult percepciójaokozta a kockázatvállalást (a bizonytalanságot átélték, akockázatot felmérték), hanem a túlélés vágya. A különbségmegint a kockázatvállalás egzisztenciális következményeibőladódott, fontos azonban aláhúzni azt, hogy a túlélésihelyzetben reális maradt a kockázat megítélése.Lewin hangsúlyozza azt is, hogy a sikernek és a kudarcnaktulajdonított érték befolyásolja a választást. Mi ezt abefolyást egyrészt a nyereséges és veszteséges helyzetekre adoteltérő reakcióban (keretezési hatás) értük tetten. Azigényszint – ami az általunk kínált helyzetben a sikernektulajdonított érték jelzője lehet – csak mérsékeltenbefolyásolta a kockázatvállalást, de követte a felhalmozotterőforrás mértékét. Ez a célok realitását mutatta, azt, hogy avizsgált személyek kiinduló helyzetük fényében fogalmazták megcéljaikat, amihez kockázatvállalással vagy éppen óvatossággalközelítettek. Lewinnel egybehangzó eredményeket kaptunk a személyiségtényezőkszerepét illetően: a kockázatvállalási hajlandóság csakmérsékelten befolyásolta a választást, a helyzeti tényezőkhatása jóval erősebbnek bizonyult.

25

A dinamikus elemzést, Lewin gondolkodásmódjának ésgondolatmenetének követését egyértelműen gyümölcsözőnektaláltuk. Úgy értékelük, hogy a helyzeti, motivációs ésperceptuális tényezők együttes figyelembevétele akockázatvállalás mechanizmusának jobb megértéséhez segítetthozzá. Fontos hangsúlyozni azt is, hogy Lewin döntőjelentőséget tulajdonított annak, hogy milyen jövőbeliperspektívát látnak maguk előtt az emberek. A pozitív kilátásokreménnyel töltik el az azt átélő személyt, pozitív célokmegfogalmazására késztetik, nagyobb erőfeszítésre sarkallják. Anegatív kilátások csüggedést, apátiát és inaktivitást vonnakmagukkal. Ebből a gondolatból táplálkozva vizsgáltuk aszakirodalomban ebben a témában eddig elhanyagolt javuló vagyromló kilátásokat. A sikeres és javuló helyzet önbizalommaltöltheti el az egyént, a sikertelen és javuló csak reménnyel. Asikeres, de romló helyzetű figyelmeztető jelként észlelheti aromló tendenciát, a sikertelen és romló helyzetű pánikba eshet.Eredményeink megerősítették elvárásainkat, az észlelt jövőmegváltoztatta a siker vagy sikertelenség esetén tapasztaltkockázatvállalást.

26

Irodalomjegyzék

Borgos A., Erős F., Litván Gy. (szerk) (2006). Mérei élet-mű, Új Mandátum, Budapest.

Bagdy E., Forgács P., Pál M. (szerk) (1989). Mérei Ferenc emlékkönyv. Budapest.Bromiley,P. (1991) Testing a causal model of corporate risktaking and performance. Academy of Management Journal, 34.37-59.

Dutton J.E., Jackson S.E. (1983).Categorizing strategic issues:links to organizational action Academy of management review,12(1), 76-90

Faragó K. 2005 Kockázatvállalás terepkísérletben, Magyar Pszichológiai Szemle 3. sz. 343-371Faragó K. (2008). Siker, kockázatvállalás és versengés aszervezetekben. Alkalmazott Pszichológia, megjelenés alatt

Gould, R. (1940). The Relationship of „level of aspiration”to academioc and personality factors.Jourbnal of SocialPsychology, 11, 31-40

Lopes,L.L. (1993) Reasonsand resources: the human side of risktaking in N.J. Bell, R. Bell (eds.) Adolescent Risk Taking, SageNewbury Park, CA 29-57.o.

Lewin, K.(1967). Niveau d’aspiration. In Psychology dynamique,Bibliothéque scientific Internationale, Press Universitairede France, Paris. 136-196.

March J.G. Saphira Z. 1992. Variable risk preference and thefocus of attention Psychological Review Vol 99. 1. 172-183

Osborn R.N., Jackson, D.H. (1988). Leaders, riverboat gamblersor purposeful unintended consequences is the management ofcomplex dangerous technologies. Academy of ManagementJournal, 31. 924-947

Staw,B.M., Sandelands, L.E., Dutton, J.E. 1981. Threat rigidityeffects in organizational behavior. Administrative ScienceQuarterly,26. 501-524

Thaler, R.H., Johnson E.J. (1991). Gambling with the house moneyand trying to break even: the effects of prior outcomes on risky

27

choice, in R. H. Thaler (ed.) Quasi Rational Economics, RussellSage Foundation, New York 48-77

Tversky A., Kahneman D. (1981) The framing of decisions and thepsychology of choice. Science, 211,1, pp 453-458.

The effect of accumulated resources on risk takingin memory of Ferenc Mérei

Klára Faragó[email protected]

ELTE PPK Institute for Psychology, Center of Psychology of Economics and Decision Making

1064 Budapest, Izabella 46.

Research offers a contradictory picture of the impact of accumulated resources on risk taking: both risk taking and riskavoidance were found in cases of either large or small resources. We conducted a field experiment to study the behavior of students having abundant, enough or too few points(accumulated resource) to be able to pass a course requirement.Students received tasks of three levels of difficulty. Choosing more difficult tasks enabled them to gain more points.Everybody had two tasks to solve: one framed in a positive way, the other in a negative way. We compared the results of the field experiment to the results of two other investigations: to a questionnaire conducted with managers about risk taking in a successful or unsuccessful, increasing or decreasing enterprise, and to a hypothetical advice giving situation. We can generalize from our results collected in these different contexts that when close to the extinction point, people take biggest risks. Having abundant resources they also take big risks, but mainly in the negative frame. Having medium amount of resources, they are risk avoidant. We discussed our results in the framework of Kurt Lewin’s dynamic psychology, showing that the simultaneous consideration of situational, motivational and perceptual factors as well as the

28

tendency to get better or worse, helps to understand risk taking.

Risk taking, accumulated resources, organizational risk taking,aspiration level, field experiment

29

Ábrák, táblák

____1_________________2_________________3_____________4_________ időElőző teljesítmény új igényszint új teljesítmény reakció az új (új cél kijelölése) teljesítményre

a célok különbsége a megvalósítás különbsége

siker vagy kudarc érzése (2. és 3. szakaszhoz képest)

1. ábraAz igényszint alakulásának tipikus idői lefolyása

2. ábra A kockázatvállalás különbségei pozitív és negatív keretben

30

3. ábra A kockázatvállalás az erőforrás függvényében a két feladatban együtt

4. ábraA kockázatvállalás az erőforrás függvényében a két feladatban

31

5. ábraA kis, a közepes és a nagy kockázatot vállaló személyek

kockázatvállalási hajlandósága a 2. feladatban

32

6. ábraTerepkísérlet: A kockázatvállalás az erőforrás függvényében

7. ábraKérdőíves kísérlet: A kockázatvállalás az erőforrás

függvényében

33

8. ábra Vállalati kockázatvállalás az erőforrás függvényében

Helyzeti tényezők Személyi tényezők Kontextus

A helyzet ismerőssége

MotivációVágy és félelemSiker-kudarc értéke

Kultúra

Előző siker-kudarc

SzemélyiségvonásokKockázatvállalási hajlandóságRealizmus

Társas elvárások

A helyzet    

34

percepciója: a valószínűség kognitív megítélése

1. táblázat: Az igényszintet befolyásoló tényezők Lewinszerint

Hasonlóságok

Igényszint vizsgálatok Kockázatvállalás vizsgálata az erőforrások tükrében

Mindkettő a hasznosság és valószínűség mérlegeléséttekinti a döntés alapjának

Mindkettő figyelembe veszi a helyzeti, motivációs és kognitív tényezőket

Mindkettő a teljesítmény, és nem a véletlen által meghatározott helyzeteket vizsgálja

Különbségek

Igényszint vizsgálatok Kockázatvállalás vizsgálata az erőforrások tükrében

A jövendő (valós vagy vágyott) célként megfogalmazott teljesítményszintet vizsgálja

A különböző kockázatszintek közötti választást vizsgálja

A cél az időben soron következő feladatra vonatkozik

Egy megvalósítandó (vég)állapot a cselekvés célja

A következmény a siker-kudarc érzése

A következmény az egzisztenciális helyzet változása (objektív következmény)

2. táblázat: Fogalmi hasonlóságok és különbségek az igényszint és a kockázatvállalás között

35

ANOVA p<0,002Games Howell (nagy>köze

pes (p<0,002)

3. táblázat: Az erőforrás és a kockázatvállalás a veszteségesfeladatban

Holtpont átlag 2,1Közepes átlag 3,3Nagy átlag 3,8

ANOVA p<0,000

Games Howell

N>K:p>0,005K>H:

p<0,000N>H:

p<0,000

4. táblázat: Az erőforrás szempontjából különböző csoportokbizonytalansága (1=25% alaltt tudta bejósolni, hány pontot fog

kapni a zh-ra, mielőtt látta volna 4=75%felett…)

Holtpont átlag 2,7Közepes átlag 3,12Nagy átlag 2,43

ANOVA p<0,027

Games HowellK>N:

p>0,023

5. táblázat: Az erőforrás szempontjából különböző csoportokveszélyészlelése

(1=egyáltalán nem érezte veszélyesnek, hogy a több pontot érőfeladattal leronthatja jegyét 4=nagyon úgy érezte…)

5.

Holtpont átlag 3,6Közepes átlag 2,98Nagy átlag 2,35

ANOVA p<0,002Games Howell H>N: p<0,02

36

6. táblázat: Az erőforrás szempontjából különböző csoportokbana lehetőség észlelése . (1=egyáltalán nem érezte úgy, hogy atöbb pontot érő feladattal javíthatja jegyét, 4=nagyon úgy

érezte…)

Befpont többpontKevesebbpont

kicsi 3,6 1,2 2,5Közepes 2,9 2 2,1

Nagy 2,5 2,1 2ANOVA p<0,37 0,01

GamesHowell

H>K,p<0,043H>N,

p<0,042

K>H,p<0,000N>H,

p<0,000

7. táblázat: A felhalmozott erőforrás befolyása a választásra:átlagok. (befpont 1=egyáltalán nem befolyásolta, 4=nagyon

befolyásolta az eddig gyűjtött pontok száma; több/kevesebb pont1=kisebb, 2=ugyanakkora, 3=nagyobb kockázatot vállalt volna, ha

több/kevesebb pontja van)

Holtpont átlag 2,2Közepes átlag 3,23Nagy átlag 2,74

ANOVA p<0,027

Games HowellK>H:

p>0,046

8. táblázat: A feladat kockázatosságának befolyása az erőforrásszempontjából különböző csoportoknál. (kock 1=egyáltalán nembefolyásolta, 4=nagyon befolyásolta a feladat kockázatossága)

Holtpont átlag 2,1Közepes átlag 3,23Nagy átlag 2,74

ANOVA p<0,035

Games HowellK>H:

p>0,009

9. táblázat: Az előzetes tanulás befolyása az erőforrásszempontjából különböző csoportoknál (a dolgozatra való tanulás

37

1=egyáltalán nem befolyásolta,; 4=nagyon befolyásolta, hogymennyit tanult)

:

38