Az szociális munka interakcionista modellje

A szociális munkás képzés interakcionista modellje Nyíregyháza 2006 okt.

Az szociális munka interakcionista modellje

Hervainé Szabó Gyöngyvér dr. habil. tanszékvezető főiskolai tanár, tud.. rektorh. -Szokoli Erzsébet adjunktusKJF Szociális Tanulmányok Tanszék


Az interakcionista modell gyökerei

1. A szimbolikus interakcionizmus a társadalmi folyamatok leírásában: a tapasztalat, az egyének feletti szimbolikus rendszerek.1. Az interakció és a cselekvő szuverenitása2. A véleményformáló és konszenzusépítő stratégiák fontossága3. A szerepjátszás az interakciók folyamatában

2. A posztmodern társadalomelméletek –hálózati társadalom modellekA szociális munka, mint governance modell: tematizálás, szabályozás,

programozás, a szereplők elfogadása, a cselekvés és annak kommunikálása, az ellenőrzés rendszerei

3. Az európai régióállam többszintű kormányzásának interakcionista logikája 1. Hálózatok, folyamatok, non-profit rendszerek beépülése, a

szereplők interaktív együttműködése, a szolgáltatások életciklusa2. Modern menedzsment elméletek beépülése a folyamatokba


Az interakcionista modell társadalmi háttere

A társadalom munkaszervezetei jelentősen átalakultak, és a munkaszervezés kultúrájának átalakulása erőteljesen befolyásolja a szociális ellátási szervezetek kultúráját, a közszolgáltatási kultúra új standardjai vannak kialakulóban

A posztfordista kultúra kihat a szociális munkás képesítés szakmai kompetencia tartalmaira, egyre inkább megköveteli, hogy a szociális munkás egyfajta „portfolió készletre” tegyen szert.

Az új információs kultúra egy beláthatatlan gazdag módszertani tudásanyag feltérképezését igényli, aminek megszerzésére a szociális munkások már önállóan nem lesznek képesek, a szociális munka ismeretanyag és módszertani ismeretanyag új tudásmenedzsment kultúrát igényel, új tartalomipari szolgáltató szektor kiépítését követeli meg.

A társadalmi interakciók egymást átfedő és eltérő csoportokban zajlanak, a szociális munkás már nem egyedüli személy a képzés alakításában, az elit, a tömeges és a kríziskezelő szolgáltatási folyamatok egyszerre lesznek jelen a szervezetekben.

Az új kompetencia alapú oktatás új kommunikációs és módszertani kultúrát igényel a szociális munkások képzésében, amelyben ha nem tekinti a hallgatót partnernek nem lesz képes eredményt elérni.


A szociális munka transznacionalizációja és lokalizációja

A szociális munka nemzeti struktúrái felbomlóban vannak és a mintegy 10 000–nyi nemzetközi NGO megerősödése az egyik legjelentősebb üzletággá emelte a globális segélyezést. Emellett a fejlett nyugati országok máris jelentős elszívó hatást gyakorolnak.

A regionális integrációk kialakulása, a fejlesztés transznacionális formáinak szélesedése az intézményeket a profil, vagy a regionális elhelyezkedés alapján speciális hálózatokká és képzési klaszterekké szervezi, így jobban versenyképesek lesznek, mint korábban.

Az európai térségben megindult változások várhatóan a szociális szolgáltatási struktúrák és tartalmak homogenizációját eredményezik, ami a bürokratikus minőség egyre mélyebb formáival párosul.

A fenntartók differenciálódása lehetetlenné teszi a képzési tartalmakban a nemzeti standardok kialakítását és követését.

A helyi önkormányzat, mint fenntartó, pedig a maga belső struktúrájának megfelelően, az új közmenedzsment kultúrákból fakadóan egyre kevésbé lesz képes fenntartani a szociális hálózatot.


A szociális munka menedzserializálódása és a holisztikus nézőpont

A szociális munka, az egészségügyi szolgáltató szektor, a humán szolgáltatásszervezés, a humán erőforrás menedzsment, az eltérő életkorú kliensek oktatásának képességét, a felnőttoktatás, a munkaerő piaci tréning, a nemzetközi kereskedelem, a fenntartható fejlesztéshez kötődő, szakmák betöltését is lehetővé teszi, nyitottá téve a szakmába való ki és bemenet lehetőségeit.

A szociális munka képzésben több gyakorlatszervezési filozófia is kiemelendő, ame lyek között behaviorista, pszichoanalitikus, kríziselméletek, rendszerelmélet, csa lád elmélet, kognitív elmélet, kritikai elmélet, feminista elmélet, evolucionista elmélet, ökológiai elmélet és gazdasági elméletek egyaránt megjelennek. A szimbolikus interakcionizmus megfelelő módszertani keretet ad egy holisztikus, a fenti elméletek leghatásosabb elemeinek megfelelő beemelését biztosító programra.

Célunk a szociális munkás rendszerén belül a gyakorlat és értékelés rendszereinek integrálása, a szociális munkás személyiségének szuverenitása megteremtése.


A szociális szakma oktatásának modelljei és a felsőoktatásModernista felsőoktatásAz elit és tömegképzés megkülönböztetéseElit életstílus –nappali képzésAz egy képzési egységre jutó hallgatószám alacsonyElit épület, könyvtár, technológiaA tanári tevékenység egyedi voltaA hallgató tanulása nem tervezettA kutatás mércéje a publikálhatóságA képzések meghatározója az oktatáspolitika

Posztmodern felsőoktatásA privilegizált csoportok értékeinek megkérdőjelezéseDiverzifikált hallgatói életstílus ( 40 % dolgozik)Nagy tömegek az oktatásbanÉpület, eszköz, könyvtár forráshiányAz oktatási tartalom professzionalizálódottTanulást támogató egységek létrejötteAz alkalmazott kutatás és fejlesztés tömegessé váltMenedzserializmus, minőségirányítás


A szociális munka oktatása a modernista és posztmodern felsőoktatási rendszerekben

Modernista szociális felsőoktatásSzociális munka elitképzési rendszereiA szociális munka és szociálpedagógia tömegképzési színterei közötti diszkrepanciaA nappali képzés és levelező képzés strukturális aránytalanságaMegkésett az elit infrastruktúra kiépítéseA tanári tevékenység diszkrepanciái a szakmai elit és a minősítés nélküli gyakorlati szakemberek közöttA hallgatói tanulás gyakorlatközpontúsága és gyakorlat pozitivista szervezéseA kutatás nem professzionalizálódott, a szakmai tudástartalom más diszciplinák területéről hozottAz oktatáspolitika és a foglalkoztatáspolitika ellnetmondásai

Posztmodern szociális felsőokatásA bolognai típusú kompetencia-modell európai térnyeréseAz elitképzés struktúrái átalakulóban EurópábanA képzési tagozatok integrálódásaReménytelen a szakszerű infrastruktúra rendszereinek kiépüléseNövekvő professzionalizálódás az oktatók közöttA gyakorlat modelljeiben a pozitivista (tényalapú gyakorlat) modellek kifulladása és a menedzserialista modellek térhódításaTudásközpontok formálódása, a kutatás-fejlesztés, üzleti hasznosítása integrálódásaTransznacionális foglalkoztatási rezsimek kialakulása (legális és illegális struktúrák)


A szociális munka gyakorlatának irányultságai

A szociális munka szerepe és felfogása maga is politikai választás kérdése. A szociális munka felfogásokban a hazai és nemzetközi gyakorlatban

• a reflexív-terapeuta, pszichológiai irányzat (pszichodinamikus, egzisztencialista, konstruktivista, krízisközpontú),

• a fenntartási központú,individualista-reformista nézőpont (társadalmi fejlesztő, rendszerközpontú, kognitív-behaviorista, feladatközpontú)

• illetve a kritikai-kollektivista(szociológiai alapozottságú- kritikai, feminista,

megerősítési, kirekesztő-elnyomás visszavető) elméletek alakultak ki.


Az interpretatív szociális munka

Az interpretatív nézőpont szerint az emberi lény független szubjektum, kapcsolatrendszere sem lehet objektív. Eszerint ahogyan a világot értelmezzük az is szubjektív, az ember társadalmi céljai és értékei meghatározzák kapcsolataikat.

Az interpretatív szociális munka a pszichodinamikai folyamatokra épít, kiemelt benne a megerősítés elmélet. Mivel a kliensek gyakorta elnyomott, marginalizált, hátrányokkal küzdő személyek, akik képesek megérteni saját helyzetüket. Kiemelt a kliens jogainak figyelembe vétele, és a szociális munka dialógusába be kell vonni a kliens nézeteit és ismereteit is.


A tény-alapú szociális munkaA tény-alapú szociális munka képviselői szerint, ahhoz, hogy a szociális

munkás tevékenysége etikus lehessen, olyan tudásra van szüksége, ami lehetővé teszi, hogy tudományos alapossággal válassza ki a lehetséges cselekvési lehetőséget, ami legvalószínűbb, hogy a kliens számára hasznos. Ez a tudás a szakmai szervezetektől jöhet, egyfajta szakértői tudás.

A szakértői tudás rendszerező, elkülöníti a problémákat, differenciál a diagnózisokban, klasszifikálja, rendszerezi az eseteket;

A szakértői tudás kutatás alapú, azaz a kliens esetéhez kapcsolódó tényezőket más hasonló esetekkel összeveti.

A tény-alapú szociális munka szeret generalizálni, általánosítani, szívesen kerüli az egyéni, személyes problémákat, gyakorta használ standardokat és protokollokat. Ebben a rendszerben a szolgáltatás egészét értékelik, mennyire sikerült megoldani a problémát.

A szociális munkás itt saját gyakorlatát is kutatja, tényekkel igazolja azt, miért járt el helyesen. Ez a rendszer szívesen használja a gyakorlati kézikönyveket, protokollokat, besorolva a kimeneti célt és az azokhoz kapcsolódó beavatkozásokat, mindezt összekötve a szervezeti célokkal.


A konstruktív szociális munka

A konstruktív szociális munka alaptézise, hogy kritikai álláspontot kell kialakítanunk a világra és a megismerési módokkal szemben.

Megkérdőjelezi, hogy a konvencionális tudás az elfogulatlan megfigyelésen alapul, ennek alapján könnyedén szétválaszthatjuk a szubjektumot és az objektumot, a megfigyeltet és a valóságot.

Bizalmatlan a pozitivizmus és az empirizmus iránt, és kételkedik a kategorizálhatóságban.

Ehelyett a társadalmi folyamatokkal kell foglalkoznunk, ami a tárgyalásos megértés különböző formáiban lehetséges.

A társadalmi világ társadalmi folyamatok terméke, tehát nem lehetséges a világnak semmiféle objektív természete.


A realista nézőpont a szociális munka gyakorlatában

A realista nézőpont képviselői megkérdőjelezik a tényalapú gyógyítás módszereit és fetisizálását,

elismerik, hogy a társadalmi jelenségek a tények mögött nem látszanak, és

hangsúlyozzák a személyiség viselkedésének fontosságát: a valóságos ember valóságos szerepek közötti kapcsolatot. Kiemelik a normatív modell és a tényleges kapacitás közti

eltéréseket, azt, hogy a szociális munka eltérő környezetben más

eredményekhez vezethet.


A szociális gyakorlat hazai ideológiai ágyazottsága

A szociális munka eltérő nézőpontjai számos vonatkozásban kötődnek a politikai ideológiákhoz.

Az interpretatív szociális munka erős liberális színezetet hordoz, a tényalapú szociális gyakorlat a radikális progresszív nézőpontot, a konstruktivizmus kritikai gyakorlata a posztmodern valóságra

adaptált marxista nézőpontot, a realista megközelítés egy konzervatív gyakorlatot tükröz.

Magyarországon a liberális modell jutott érvényre, ám jelenleg a minőségbiztosítási rendszerek standardokra és protokollokra építő szemléletével a tényalapú pozitivista modell meghonosítási kísérlete jelent meg.

A rendszerváltás folyamatában a konstruktivista ideológiai modellek nem kerültek be a diskurzusokba, csakúgy, mint a konzervatív nézőpontok.


A KJF szociális képzési modelljének meghatározói• Elkerülni az elmélet és gyakorlat egyoldalúságából következő

ellentmondásokat ( a pszichológiai ágyazottság túlzottan hangsúlyos szerepe, a szociális szolgáltatások szervezeti fejlesztésének alulértékelése

• A képzés és a szolgáltatások közötti kiegyensúlyozottság megteremtése (a szolgáltatást használók és intézményeinek személyzetének bevonása)

• A szociális képzés hallgatói nem az elit státusú csoportokból kerülnek ki (erősebb kritikai attitűd és gyengébb kompetenciák)

• A hazai szakpolitika megengedő volt a nem szakképzettek vonatkozásában

• A hallgatók gyakorta a szociális hátrányok leküzdésének eszközét tekintik a szak elvégzésében

• A szociális tevékenység oktatása szűken értelmezett: nem terjed ki olyan területekre, mint a vásárlási szokások, a foglalkoztatás kérdései, a munkaattitűd és a szociális fogyasztás, a gyermeki szabadidős szokások, a perszonális szolgáltatások stb. területére.


A KJF szakpolitikai alapelvei

• Minden szak esetében célszerű valamely paradigma kiválasztása a képzési tartalmak speciális, egyedi lehetőségei megteremtésére

• Intézményi szinten elfogadott nevelési, oktatás-módszertani, pedagógiai alapelvek

• Egységes oktatásszolgáltatási alapelvek• Transznacionalizáció és mobilitás tömeges

gyakorlatként• Az oktatás maga is szociális hálózatok és

kapcsolatok része


A KJF szociális munkás képzésének interakcionista modellje

• Holisztikus nézőpont- a szociális munka tevékenység összetett folyamat:– A szociális munkás képességei– A kliens– A szervezet– Dinamikus interakciós folyamatainak elemzésére épül

• A szociális munka folyamat eredményei:– A szociális munkás tevékenységén, energiáján– A kliens percepcióján és motiváltságán– A szervezet tudásán és folyamatszervezésén múlik.

• A szereplők eredményességét meghatározza:– A szűkebb környezet– A tágabb környezet, a regionális ágyazottság– A társadalom– A makroregionális beágyazottság


Az interakcionista képzési modell gyakorlatelmélete

Az interakcionista modell

a szociális munka tevékenység újfajta felfogását jelenti. Az elmélet nem a személyekre, hanem a folyamatokra fekteti a

hangsúlyt, amelyben mindhárom szereplő egymástól függő tényező. A rendszerben az energia az éppen akkor zajló szociális munkás-kliens interakcióra épül, amelyben mind a szociális munkás, mind a kliens megérti saját szerepét a gondozási folyamatot illetően.

A hangsúly a szociális munkásnak nem a tanulást közvetítő, hanem a tanulást segítő szerepére esik, amelynek célja a kliens aktív szerepvállalásának elérése. Ez a szerep az értelmezés, a megkönnyítés, a képessé tevés zsargonjaival írható le.


A szociális munkás tudásának természete

A posztmodern elmélet szerint a tudás nem semleges, a meghatározott életvilág választása személyes választási lehetőségeinken kívül esik, az emberek gyakorta zavartak pszichológiai-emocionális állapotukat tekintve, társadalmilag szétesett struktúrákba ágyazottak. A posztmodern tudásnak a történelmi és társadalmi tapasztalatokra kell támaszkodnia.

A szociális munkás legfőbb szerepe az, hogy higgyen abban, hogy eredményeket érhet el a társadalmi interakciókban, így a társadalmi igazságosság realizálásáról vallott eszmék növelhetik a szociális munka hatékonyságát.

A posztmodern társadalmi munka középpontjában az egyének

személyes és társadalmi története áll, fontos a nyelv szerepe a szociális munkában.

A szociális munkás képzés interakcionista modelljében a cél a személyiség szakmai érésének felgyorsulása.


Politikai-társadalmi-

ideológiai terep

Szervezeti-szakmai terep

Kliens-szociális munkás

ellátó szervezet terep

Interpretatív pszichodinamikus

modell

Társadalmi Konstruktivista

nézőpont

Tény alapú gyakorlati

modell

Interakcionista modell

integráló szerepe


Globális szint:Nemzetközi segélyezés, katasztrófaelhárítás, migráció,

nemzetközi bűnözés, Embercsempészet, prostitúció, gyermekkereskedelem,

járványok, ( állami segélyezés, nemzetközi NGO-k révén)

Közvélemény Globális kultúra

Helyi szintRegionális, megyei, kistérségi szervezetek

Közvélemény,Szolgáltató szervezetHelyi önkormányzatok, Helyi hivatalnokok

Helyi szakmai szervezetek,Helyi civil szervezetekTámogató donor szervezetek

Kooperatív partnerek, Kliensek Helyi kultúra

Regionális (EU) szintSzabályok, direktívák

A nyitott koordináció módszere,ESZA alapokFoglalkoztatási programok,Szociális dialógusok

Speciális közösségi kezdeményezésekEU segélyezés Közvélemény

Regionális kultúra

Nemzeti szintTörvények, jogszabályok

Politikai és közigazgatási intézményekSzakmai szervezetek

Civil szervezetekA szolgáltatást használók érdekvédelmi szervezetei

Közvélemény Nemzeti kultúra


A szociális munka makro-és mikroperspektíváiGlobális dimenzió

Regionális (EU) dimenzió

Nemzeti dimenzió

Helyi dimenzió

Közszféra

Szakmai szféra

Civil szereplők

Magánszervezetek, donorok


Politikusok

Közvélemény

Szakm.felü-gyelet

Beosztottak

Kollégák

közvélemény

Fenn-tartó

szervezet

Helyi hivatal

nok

Kliens

Ellátó szerve

zet

Magánszektor

Állami szint

Civil szféra

Regio-nális szint

Közsz-féra

Globá-lis

szint

Szociális

munkás

A makro-és mikro-

perspektíva integrációja


Az interakcionista modell perspektívái a szociális munka gyakorlatában a képzés alatti szakaszban:1. Tesz valamit valakiért: a szociális munkás személyisége még zavart,

bizonytalan, mindenáron sikert akar. Az én és a gondozott személy határai diffúzak, a kontextust belülről éli meg, tevékenysége a külső struktúráktól függő. Érzelmi elismerésre vágyik, empátia helyett szimpátia, megmentő fantázia jellemzi.

2. Tesz valakinek a javáért: a szociális munkás saját interpretációja a modell, attitúdjére a „meg kell tanulnia, hogy mi a jó neki”, célja, hogy változást mutasson, merev határok a szociális munkás és a kliens között, egy felsőbbrendű irányító szerep, a program és a célok mentén határozza meg a kontextust.

3. Tesz valakivel együtt: A szociális munkás személyisége érettebb, kezd kibontakozni a segítő szerepe, a fiatal énképét képes érzékeltetni, bevonja a döntéshozatalba, beavatja a célokba, rutinossá válik. A kontextust szisztematikusan elemzi, az egyéni, én-perspektíva kiteljesítése a folyamat része. Tiszta szerephatárok, kevéssé frusztrált kudarc esetén, kivonja magát a perszonalizációból. A folyamatok fontosabbak számára, mint az eredmények. (Az egyén új pályára állításának folyamatai)


Az interakcionista modell perspektívái a szociális munka gyakorlatában a képzés utáni intenzív szakaszban:

4. Együtt cselekvési szakasz: A szociális munkás és a kliens együtt strukturálja az interaktív terapeuta folyamatot, támaszkodik a kliens tapasztalataira, arra, hogy a kliens mit tesz az interakciós kontextusban.

Individualizált, kliensközpontú kontextuális elemzés jellemzi, szenzitivitás a speciális megoldások iránt. Képes önkritikára kudarcélmény nélkül, nem túlozza el a perszonalizációt. Nem túlmotivált az eredmény érdekében, belső dialógusokra készteti a klienst.

A hangsúly a kliens életkapcsolatainak interakcióin van, a reflektív tanulás, a transzformációs tapasztalat fontosabb, mint az egyszeri viselkedés. Képes alternatívák feltárására,a tapasztalatokra építi stratégiáját.

Kreatív módszerek alkalmazására képes: élettörténet mesélés, kreatív művészet, metafórák alkalmazása, zene és írásfejlesztés, film és regény narratívák alkalmazása, a kliens személyiségének újrastrukturálása az alkotó tevékenység révén.

Rugalmas kezelések jellemzik, személyi ügyeit képes elkülönítetten kezelni. Képes hatékony támogatások szervezésére, ritmus és harmónia jellemzi munkáját.


A szociális munka közigazgatási paradigmáiAz európai közigazgatásban közigazgatás fogalmát egyre inkább átveszi a

közmenedzsment kifejezés. Az ún. új közmenedzsment elmélete nyugaton a konzervatív fordulat eredménye, amelynek következtében megváltozik az állampolgárság és az ahhoz kapcsolódó jogok értelmezése.

Addig, amíg korábban az állampolgárság tartalmába a fejlett világban beletartozott a szociális állampolgárság, a szociális jogok rendszere, addig napjainkban ez megkérdőjeleződött, és az ún. fogyasztói állampolgárság vált hangsúlyossá.. A szociális állampolgárság esetében az állam feladata az ellátó szervezetek fenntartása, a fogyasztói formában a társadalmi tőke építése (önkéntesek, egyházi, szakmai, családi, etnikai, stb) speciális szervezetek révén.

Az új közmenedzsment esetében szemben a régi közigazgatási gyakorlattal, amelyben a politika szerepe meghatározó, az elszámoltatás a parlamentek hatáskörébe tartozik, alapvetőek az értékek, a szervezet küldetése, és a közelszámoltatás helyébe a magánfelelősség lép. Az új közmenedzsment esetében a szolgáltatásokat az állam kiszerződi, és megtörténik a szociális ellátás privatizációja. Az új közmenedzsment felelőssége a szervezeti felelősség, amely főként a minőségmozgalmakban és politikákban jelenik meg.


A szociális munkás közpolitikai kompetenciáiA szociális munkás, amennyiben nemzetközi, globális, vagy európai színtéren kíván

dolgozni, akkor meg kell ismerkednie a globális és regionális kormányzás szereplőivel, a nemzetközi rendszer struktúrájával, folyamataival, a nemzetközi rendszer interakcióival. A globális vagy nemzetközi szociális munkában fontos a nemzetközi közjavak: a nemzetközi fejlesztés, a fenntarthatóság, az információs társadalom programjainak megismerése.

A szociális munkásnak az európai közpolitikában meg kell ismernie az uniós döntéshozatal, az európai közadminisztráció folyamatait, az európai szociális dialógus diskurzusait, a többszintű kormányzás rendszerében a unkamegosztás folyamatait, az európai szociális civil szervezetek tevékenysége irányait.

A tagállami közpolitika folyamataiban a törvényhozási folyamatokat, a közigazgatás szabályait és rendszerét, az európai és nemzetközi kontextust, a nemzeti szintű kormányzás szereplőit, ügynökségeit.

A helyi igazgatásban a szociális szolgáltatások szervezése, a jogalkalmazás, a rendeletek betartása, a kliens központú szolgáltatások fejlesztése képességeit kell megszereznie.

A közpolitikai jellegű szociális munka a makroszociális munkába tartozik, amelynek szervezése történhet globális regionális, nemzeti és közép/helyi szinten. Ehhez szükség van a közösségi igazgatás szervezete kiépítésére, megfelelő szintű fejlesztési programok kidolgozására, operatív végrehajtására, tervezői, menedzseri képességekre. Ugyancsak elengedhetetlen a humán szolgáltatásszervezési képességek megszerzése, alapvető szervezeti igazgatási, tudásmenedzsment, javaslattevési, költségvetési, szupervíziós és értékelési képességekre.


A posztnacionális államiság és a politika diszkurzív értelmezése

A politika diszkurzív értelmezésében a politika szerepét a ’politikai’ vette át, azaz a politikáról szóló viták, polémiák adják. „A vitaközpontú politikai valóság a politikát, képlékenynek, változásait nem-egyértelműnek mutatja. ..A határok nem kerítések, hanem paravánok, a politika háza állandó építés alatt van, a szobákban pedig azért nincs rend, mert mindig rendezkednek bennük, természetesen a rendteremtés igényével”.

Szabó Márton szerint a politikai vitákban négy alapszerepet tematizálnak, az idegen, az ellenség, az ellenfél és a szövetséges szerepét.

A szociálpolitika szempontjából két szempont emelkedik ki: a politikai idegen és a szövetséges kérdése. A politikai idegen értelmezéséhez szükséges megérteni az identitás fogalmát, a lakóhelyhez, régióhoz, etnikumhoz, nemzethez, civilizációhoz tartozás momentumát. A politikai idegen a ’mi’ és az ’ők’ közötti különbségtétel, a politikai ’mi’ gyakran nem konkretizálható, míg a politikai ’nem mi’ azonban mindig valamilyen meghatározott idegen (törökök és az európaiság, a bevándorlók és az európaiak.

Az idegeneket Szabó Márton a semleges, az ellenséges és a példaadó idegen kategóriájába sorolja, akik lehetnek közömbös, kirekesztett vagy független idegenek. (multinacionális menedzser osztály, bevándorló vendégmunkások, szakértők).

(A diszkurzív politikában kiemelkedő szerepe van az európai emberfelfogásnak, emberképnek, hiszen a bevándorlók mássága, és a fejletlen világ posztkoloniális mássága napjaink diskurzusainak egyik legfontosabb eleme.)


Diszkurzivitás a helyi politikában

A diszkurzív politika a hálózati társadalom alapvető konfliktusmenedzselési eszköze, a kollaboratív, együttműködő politikacsinálás a dialógusok, párbeszédek révén megvalósuló kormányzási modellje.

A szociális munka közösségi szintjein ( globális, regionális, nemzeti, helyi) más és más hálózatokban valósul meg a szociális kormányzás gyakorlata.

A politika fontos eleme a helyi identitások kutatása, a helyi „idegenek” integrálása, az interpretatív (elemző, tanakodó, tanácskozó) politikai kezdeményezések elemzése, a demokrácia erősítése a diskurzusokban való részvétellel, a politikai gyakorlat megértése: amely a kezdeményezésre, a megtárgyalásra és az akcióra épít. Kiemelkedően fontos a helyi diskurzusokhoz szükséges tudás megszerzése, az interakciókon alapuló diszkurzív gyakorlat tapasztalatainak elemzése.

A diszkurzív politika tereit a sajtó által szocio-politikai valóság adja, amelynek formálása többszereplős.


A szociális munka politikuma

A szociális munka hétköznapi gyakorlata tehát alapvetően behatárolt a többszintű kormányzás igazgatási szintjei, a kormányzás rezsimjei, a politikai ideológiák , diskurzusok, értékek, a szociális munka elmélete és

gyakorlata felfogása által.Napjaink szociális munkája a gyakorlat komplexitásából következik, a múlt és jelen állandó interakciói azt követelik, hogy a személyközi interakciók, a politikai célok, a szervezeti lehetőségek

segítsék a szociális korlátok lebontását, az egyenlőtlenségek csökkentését, a

társadalmi változások elérését. Mindez komplex gondolkodást, kritikai attitűdöt igényel, amelyben a

választás lehetősége mindig fennáll. A transzformatív gyakorlat alapvető eleme a reflexivitás, amely meghaladja

a folyamatok dominálta, vagy a menedzserialista megközelítést.


Köszönöm a figyelmet!

Hervainé Szabó Gyöngyvér és Szokoli Erzsébet

Az szociális munka interakcionista modellje

Documents