Az írófejedelem életregényemtdaportal.extra.hu/books/hertelendy_istvan_az_irofejedelem_eletregenye.pdf— Vigyázz! — harsan ajkáról az első vezényszó, amely élesen süvölt,

AZ ÍRÓFEJEDELEMÉLETREGÉNYE

A 80 ÉVESHERCZEG FERENC

SZERKESZTETTE:H E R T E L E N D Y I S T V Á N

Felelős kiadó: Baloghfalvi dr. Czóbel Elemér852.43, Hungária Nyomda Rt, Budapest,

Felelős: vitéz Bánó Lehel igazgató,

K Ö S Z Ö N T Ő

Írta:: H a r s á n y i

Zsolt

Elhárította magától az ünneplést, de a szív őszinteünneplését nem tilthatta meg. A jubileum elől elmene-kül, mi utána megyünk szeretetünkkel. Elkerüli a tap-sot, a lélek tapsa elől azonban nem bújhat el.

Könyvet írtunk róla, átnyújtjuk neki: tisztelői, hí-vei, kortársai, színészek, akik darabjaiban játszottak,színigazgatók, akik Európa határain túlra is elvittékszavát, színpadi vízióit.

Átnyújtjuk ezt a könyvet, melyet a szeretet és amegbecsülés diktált tollba s ezekkel a szerény szavak-kal vezetem be az ünnepi kötetet. A Vígszínháznak,ahonnan híre szárnyra kapott, a jubileumi évadban aza szerencse jutott osztályrészül, hogy két új darabját isbemutathatja. Köszöntöm őt a Vígszínház és a SzínpadiSzerzők Egyesülete nevében, de köszöntöm olvasóinak,azaz az egész országnak a nevében is.

AN Y O L C V A N É V E S HERCZEGF E R EN C

(A m a g y a r í r ó f e j e d e l e m é l e t r e g é n y e )

I.

A fölkedő nap pufók gyermekábrázattal bontako-zott ki felhő-pólyáiból, hogy haragos vörös színűrefesse át a verseci kaszárnya zsindelyes tetejét. A kantinajtaján ijedten lopakodott ki egy álmosarcú legény, akikora reggel kezdte el a pálinkázást. Porlepte akácárva lombján fiatal veréb csipog, előre örvendezvénaz elkövetkezendő színjátéknak, amikor majd sorakoz-tatják a kaszárnya udvarán a legénységet, és reggelikihallgatást tart a kapitány, dörgedelmes intelmeketolvasva rá elszánt dologkerülők fejére, akik a kiruk-koltatástól való félelmükben maródira mertek jelent-kezni. Olyan jelenet ez, amely napról-napra megismét-lődik, egy mértani rajz szimetrikus pontosságával,nemcsak itt Versecen, hanem ugyanabban az időbena boldog Magyarország minden kaszárnyájában. Azemeleti folyosók felől mennydörgésszerű ordítozás,mintha a ház égne, vagy zendülés tört volna ki, pedigcsak ébresztő van és az alvó legénységet költögetik azaltisztek.

— Föl! Föl! Ébresztő!— Talpra bundás! Talpra!Megéled minden. Dübörögve rohan alá a folyosó

lépcsőin a legénység, vízcsobogás, vödrök csörömpö-lése hangzik. Ideje van a reggeli mosakodásnak. És íme

8

már sorakozik is az udvaron az első század, frissenmegmosdatva és kikefélve és már szemlét is tart fölöt-tük egy fiatal zászlós, aki tejfeles hamvasságú ifjú-ságát mord szigorúságával próbálja egyensúlyban tar-tani, hogy tekintélyén ne essék csorba és a porosfülűekreszkessenek tőle.

— Vigyázz! — harsan ajkáról az első vezényszó,amely élesen süvölt, mint rohamra hívó harci síp éleshangja.

Mindenki álmos, csak a zászlós úr nem: valószí-nűleg azért, mert egy betűt sem aludt az éjjel. Nagymulatság volt odakünn a versed szőlőkben, ahonnanhajnalban szállították be az urak a kaszárnyába. Majdcsak délután fogja magát kipihenni.

Idősebb tisztet alig látni. Pedig valamennyien ittvannak és íme komoly arccal tárgyalnak valamit, féligelbujtatva az emeleti folyosó széles homályos üveg-ablaka mögött. Néhány idegen arc is, — akiket a szom-széd garnizonokból hozott ide a kíváncsiság.

— Tehát meglesz a párbaj?— Úgy van. Nem lehetett elkerülni. Kettős párbaj

lesz. Az egyik délelőtt, a második délután.— Ilyen szamárság miatt?— Szamárság ide, szamárság oda. Katonatiszt te-

kintélyén nem eshet csorba.A föltételek elég súlyosak.Legalább megtanulják, hogy a hadsereggel

nem lehet tréfálni. Tanulják meg a civil urak. A sokszószátyár szájhős.

Darázs döngicsélt méla szárnyalással az ablakkörül. Feketesárga dreszt viselt, mint a katonaőrökfaköpönyegei.

9

— Sértést csak vérrel lehet lemosni. Sokszor na-gyon sok vér kell hozzá, — mondta a százados komortekintettel.

— Milyen vívó Siposs zászlós?— Őt nem kell féltened. Kemény gyerek, legény

a talpán. Kardja élére fogja tűzni a kakaskodó civilt.ő a század vívómestere.

— Ki is az ellenfele? — kérdezte egy újonnan ér-kezett harcsa bajuszú főhadnagy, aki elkésetten ele-gyedett bele a beszélgetésbe.

A főhadnagy szénfekete bajusza erősen ki voltfestve, mert már deresedett. Húsz éve szolgált a had-seregnél, de csak a főhadnagyságig vitte.

— Hogy ki az ellenfele? Herczeg Ferenc.— Ki az a Herczeg Ferenc?Lesújtó pillantások érik. Hogy lehet azt nem tudni,

hogy ki az a Herczeg Ferenc.— Hát nem tudod? A verseci polgármester fia.— Igen? Az a karcsú szőke fiú. Láttam egyszer a

cukrászdában. Megnyerő, rokonszenves arca van.— De nagyon arogáns.Valaki védelmébe veszi.— Én nem tapasztaltam. Kedves és szellemes fiú.— Mi a foglalkozása?— Nem tudom. Lehet, hogy még tanul. Hiszen

annyira fiatal. Be van iratkozva az egyetemre.— Meg cikkeket is ír az újságba, — vélte valaki,

akinek úgy látszik, még a legjobb értesülései voltak.— Te olvastad?

Nem szoktam olvasni olyan cikkeket, amiketaz újságok hoznak.

— Hát mit olvasol?

10

— Én csak a szolgálati szabályzatot olvasom.A beszélgetés abba marad. A százados elköszön.— Meg kell néznem, hogy rendben van-e a terem.— Veled tartok, ha megengeded, ajánlkozott a

harcsabajuszú.Fölmentek az emeletre. A nagy szoba, amelyet

vívóteremnek szántak, eredetileg legénységi hálószobavolt és most kezdik átalakítani a párbaj céljaira. Ing-ujra vetkőzött lomha bakák már cipelik is a vaságya-kat ki a folyosóra.

A százados éktelen haragra gerjed.— Őrmester! őrmester! — bömböli vészesen.A vörös, puffadtképű szolgálatvezető őrmester

esetlen alakját meghazudtoló fürgeséggel hömpölyödikelő valamelyik mellék-folyosóról. Annyi ideje sincsen,hogy zubbonyát begombolja. Zsíros verejtékező nya-kát törölgeti babos kendővel.

— Miért nincsen még semmi sem rendben? Azágyakat csak most kezdik kivinni.

— Jelentem alássan, előbb nem lehetett.— Miért?— Mert aludtak az ágyakon. Aludtak a bakák.— Milyen buta maga Klem, mondja a százados

szokatlanul ellágyult hangon. Nem is csodálom. Olyankövér ... az agya csupa háj. Hát keltek volna föl egyórával előbb. Ez csak nem nagy dolog. Mindjárt ittlesznek az urak. És maguk alig piszmognak.

A százados cigarettára gyújt. Ettől enyhül ideges-sége.

— Az ablakokat tartsák nyitva, a padlót sikáljákföl és hintsék be fűrészporral.

— Parancsára százados úr!

11

De a parancsnok mindenre kíváncsi, látni kívánjaa kardokat, amivel verekedni fognak.

— Küldjék ide a fegyverkovácsot.Komoly nehéz tiszti kardok, lovassági szablyához

hasonlatosak, nem játszi, könnyű olasz pengék, ami-lyenekkel pesti vívótermekben intézik el egymás kö-zött lovagi tornáikat éretlen pesti ficsurak. A fegyve-reket a festett bajuszú főhadnagy is megvizsgálja nagyszakértelemmel.

— Ezeket a kardokat kulccsal lereszelték.— Ugyan!— Nem lehet velük vágni. Olyanok mint a bot.A százados is végigsimogatja a kardélt ujjbeggyel.— Csakugyan. Még köszörültetni kell. A párbaj

komoly dolog. Nem csinálunk abból mókát.Míg lázas előkészületek folytak, — a nap hőse a

fiatal Herczeg Ferenc, gyalog vágott át a vadvirágosréten, egyik segédjének, Geramb bárónak lakása felé.Sütött a nap és szitakötők kergetődztek a vadrezedaés üdén zöldelő gyermekláncfű körül. A fiú arca kréta-fehér, de lehet hogy csak a korai fölkelés miatt van ez.Egy pillanatra megállott, hogy elhallgattassa nyugta-lan szívének kábító dobogását.

Még nincsen egészen huszonhárom éves és karcsúés arisztokratikus alakján, vidéki szabók sem tudtakrontani semmit. Félelmet nem érez kora gyermek-kora óta beléje rögződött a gondolat, hogy halálosanelszánt lélek.

Még nincsen tisztában elhivatottságával, de lelkeköltő lelke máris, de nem lírai költőé, hanem epikusé,aki önmagát is éles és tárgyilagos elfogulatlansággaltudja megfigyelni, mintha csak egy harmadik személy-

12

ről lenne szó. írói szemmel nézi az élet eseményeit,akár vele történik, akár mással.

Csak akkor komorodik el és érez némi lelkiisme-retfurdalást, ha édesanyjára gondol, a korán sírba köl-tözött-versec polgármester még fiatalos és délceg öz-vegyére. Mennyire nyugtalan! Ma azt mondotta azanyjának, hogy nem lesz párbaj, mert jegyzőkönyvi-leg elintézték az ügyet, mint ahogy Versecen eddig semvolt párbaj, mióta a világ fönnáll, a felek jegyzőköny-vileg kértek egymástól bocsánatot. De az ő esete mégisnagyon komoly, édesanyjának szíve talán megsza-kadna, ha tudná, mi a való helyzet. Két súlyos kard-párbaja lesz egy napon, — reggel Siposs László zászlós-sal fog mérkőzni, — délután pedig ki fog állni a had-nagy kardja elé.

Levette kalapját... engedte, hogy hajfürtjeit sza-badon lengesse a szél.

— Ahogy a sors akarja! — gondolta fátumba ve-tett elszántsággal, míg odaért Geramb báró, méneskarihadnagy lakása elé.

*

A legénység is izgatott volt és lestek a párbajt.Falkába tömörülve lézengtek a lépcsőház bejáratánálés drukkoltak a zászlós mellett, aki tollszárral a fülemögött, még mindig fönn ül a századirodában és hiva-talos iratokat intéz el.

Siposs Lászlót nagyon szerették a katonái.— Gulyássá aprítja a cibilt, — mondja az egyik

közvitéz.— Kioltja az ő életének gyertyáját.— Elmehet deszkát árulni.

13

— Alulról szagolja az ibolyát.— De miért hetvenkedett. Hogy mert szembe for-

dulni a tiszt urakkal.Csak homályos sejtelmük van a párbajról. Úgy

fogják azt föl, mint valami kocsmai verekedést. Magukis gyakran összeakaszkodtak sváb vincellérekkel, va-sárnapi táncmulatságokon a Várhegy kiskocsmáiban.A helyi németnyelvű lapocskában már állandó rovattákezd válni: „Katonák és polgárok véres harca.” Ott isakadnak sebesültek, s elvétve még halott is kerül. Demégis más. Nem vesznek föl jegyzőkönyveket, s nemülnek össze fontoskodó párbajsegédek, hogy megbe-széljék a verekedés föltételeit. A vérnek mindegy, ho-gyan ömlik ki a földre.

— Gazdámat ne féltsétek! — mondotta Siposspucerja, aki ott őgyeleg maga is a tömegben. Jó fiú,akár a falat kenyér, de a harcban dühödt oroszlán.Úgy forgatja a szablyát, hogy Zrínyi Miklós óta mégnem volt párja. A tiszt urak is tőle tanulnak vívni. Ta-nulhatnak is. Nagymestere a kardnak!

— Akkor a cibil?— Hordágyon fogják kihordani a kaszárnyából.

Valamennyien hangosan nevettek. Az egyik meg-tömködi a pipáját.

— Min vesztek össze? — kíváncsiskodik egy vör-henyes arcú baka közelebb dugva sunyi lapos fejét.

— Egy jány miat.— Lányért. Ugyan? Táncmulatságon történt?— Eltaláltad. Táncoltak a hegyen.Ijedten elhallgat... nyelvét is majdnem elharapva.

Herczeg Ferenc jött meg a segédeivel. Valamenyienfölállnak és feszes vigyázba vágják magukat. A tisz-

14

telgés nem Herczegnek szól, hanem a két huszártiszt-nek, Gaisin főhadnagynak és Geramb hadnagynak,akik párbajsegédek. Orvos is jön velük, műszeres tás-káját kezében lóbálva. Ünnepiesen kiöltözködött, ahogypárbajhoz illik. Szürke cilinder rajta, gérok, csíkosnadrág és fekete lakkcipő. (Valami angol regénybenolvasta, hogyan kell ilyen alkalmakra kiöltözködni.)A bakák némán utánuk merednek.

— Igen kevély! — szólal meg nagysokára azegyik baka, Herczegre gondolva. De a karja hosszú!

Percek múlnak el feszült várakozásban. Az eme-leti ablakból nyüzsgés, lépések zaja, halk fegyvercsör-renés hangzik, első bekezdése a készülő lovagias mér-kőzésnek. Mintha valaki halk hangon valami felolva-sásba fogna. A vezetősegéd teszi meg a szokásos békél-tetési kísérletet. Herczeg nem felel. A zászlós pedig eztmondja:

— Nem azért jöttem ide, hogy beszéljek, hanem,hogy verekedjem!

Elhangzanak a vezényszavak. A felek összecsap-nak.

Éles zizegő hangok, mint amikor a távíróoszlopokkifeszített drótfonalába belekap az északi szél. A szab-lyák éles csattanással egymáshoz ütődnek. Pillanatokmúlnak el, amelyek örökkévalóságnak tűnnek föl. Hir-telen támadt csönd. Utána egyetlen éles kiáltás. Minthaegy hosszú test végig zuhanna a földön.

— Meghal! Elvérzik! — ordítja odafönn valaki.Az ablak félig kinyílik, — és láthatóvá válik azegyik orvos feje, amint kiáltozza.

— Matracot! Hozzanak föl matracokat, hogy le-fektethessük a sebesültet.

15

A másik ingerülten ráripakodik.— Most nem a matrac a fontos, hanem adja ide

gyorsan az ércsíptetőt. Hát nem látja? Elvérzik ez azember, ha másodpercek alatt nem tudunk segítenirajta. Halálos hónaljvágást kapott.

Dermesztő csönd. Odalenn a bakák némán nyúj-togatják nyakukat az ablakok felé.

— Előre megmondám, — szólal meg egy öregnagybajuszú honvéd. Vége már a szerencsétlen cibil-nek. Most már ültethetik Szentmihály lovára.

Léptek zaja hangzik. Valaki rohan lefelé a lép-csőn. Mindnyájan oda néznek. Herczeg Ferenc jönegyedül. Szőke haja csapzottan mered az ég felé, minta fiatal kakastaréj. Arca még fehérebb, mint máskor.

A talpasok csalódottan egymásra bámulnak.— Él! — mondja az egyik. (Nem fűzi tovább.

Akkor tehát a másik az ifjú zászlós vérzik fönn nehézsebben.)

Herczeg Ferenc kilépett az életbe!

II.

A nap hőse lélekszakadva rohant végig az utcán.A tűző napon aranyló porszemekkel, mintha apróvércsöppek táncolnának szeme körül, a szökőkútkéntföszökkenő vértől. S minduntalanul látja a fiatal zász-lós vértelen arcát, amint alélt fejét hátra hajtja moso-lyogva.

— Doktor úr! Doktor!Egy szerb orvossal találkozik, akinek olyan híre

van, hogy kitűnő, jókezű sebész. Megkéri, hogy men-

16

jen be a kaszárnyába és legyen segítségére orvostár-sainak.

— Hónaljvágás? Metszést kell csinálni a mellenés elfogni és lekötözni a kicsúszott eret. A kollegák eztjól el tudják végezni nélkülem is.

Herczeg Ferenc hazament. Leült, könyvet vettkezébe és olvasni próbált, de a betűk összefolytak aszeme körül. Otthon még mindig nem szólt a párbaj-ról. Az anyja hiába faggatta, hogy az arca miért olyanhalottfehér.

Félóra múlva betoppant hozzá Geramb. Lányosarcával olyan mint valami ifjú apród, akit huszártisztiegyenruhába öltöztettek.

— Meghalt! — rebegi, — míg a foga fázósan egy-máshoz koccan. — Nem lehetett megmenteni.

Herczeg Ferenc dermedten bámult maga ele ésgyász költözött szívébe. Hiszen sohasem haragudott azászlósra és hogy táncmulatságon történt összeszólal·kozás után a lovagiaskodó kor sérthetetlen és íolleb-bezhetetlen törvényei alapján fegyverrel kézben kellettkiállani egymás ellen, — abban alapjában olyan ártat-lanok voltak mind a ketten, mint két ifjú római gla-diátor, akiket karddal verekedtettek az ókori arénák-ban.

— Hát meghalt! — ismételgette egymásután több-ször is.

(Délután lett volna a másik párbaj. De az elma-radt. A hadnagy nem állott ki. Inkább lemondott tisztirangjáról és elment valahova írnoknak.)

A halálos párbajhír hamar elterjedt és írtak rólaa fővárosi újságok is. Ez volt az első eset, hogy Her-czeg Ferenc nevét emlegették a pesti kávéházakban.

17

Csodálatos véletlen és vak szimbóluma a sorsnak,hogy a későbbi írófejedelem, akinek bölcsőjét a mú-zsák ringatták első föltűnésekor nem tollal rajzoltabele a nevét a hír könyvébe, hanem kardheggyel. De amagyar vitézi nemzet és nagy költőinek a sorsa el voltjegyezve a karddal: éppen a legnagyobbaké. Hát nemkardvassal szívében halt-e meg Balassa Bálint Eszter-gom falai alatt? Nem csak az asszonyi bűbáj ejtettrabbá, — a szerelmet nála senki meg nem énekelteszebben, — hanem a szabad mező is lelkesítette, aholtörök katonákkal akaszkodott össze vad harci tusában.A nagy Zrínyi Miklós, aki fegyvert és hősöket emlege-tett eposzában, fegyvert forgatott és hős volt:A daliás Bessenyei a királynő testőrségének egyenruhá-ját viselte és kard lengett Kisfaludy Sándor oldalán is.Gvadányi a tábornokságig vitte, Petőfi Sándor a seges-vári csatatéren vérzett el, de ki tudná őket valamennyitfölsorolni.

A Gilbert-ek és Hegesippe Maureaux-ok, akiktüdővészben pusztultak el kórházi ágyon, francia pél-dák, ami lírikusainknak őse mégis csak a Balassa Bá-lint volt.

De hát nagyon messzire elkalandozunk, kezdjükel visszafordítani szekerünk rúdját: Herczeg Ferenc-nek mégsem ez volt első szereplése a sajtóban. Elsőszereplése sokkal korábbi időre esik, még hatévesfiúcska sem volt, mikor flóbertpuskájával fényes nap-pal belőtt a verseci takarékpénztár ablakán, ami nagyriadalmat okozott. A botrányról megemlékezett a ver-seci német lap is, ezzel a címmel: ,,Puska nem gyerekkezébe való.”

Versecen pillantotta meg először az Isten kék

18

egét, ugyanott, ahol apja, nagyapja, dédapja és szép-apja is megszületett. Apja Herczog József gyógysze :

rész volt, akit később polgármesternek megválasztot-tak, anyja Hoffmann Lujza, a hírneves nagy templom-építőnek a lánya.

A család ősnémet eredetű, ölmagas óriások, szí-vós és kemény faj, akik megállották a helyüket minthajóácsok, gályákkal jártak a tengeren, mocsarakatcsapoltak le Amerika szűz földjén és Bánátnak török-vész dúlta területein, és sokszor harcoltak is, zsoldosokmódjára idegen lobogók alatt is.

Hogyan lett a kis Herczogból a nagy Herczeg Fe-renc, a legnagyobb és legmagyarabb írók egyike, azcsak bizonyítéka az ősi magyar televény hatalmas át-alakító erejének, amely Petőfi Sándort varázsolt a kisPetrovicsból, — apja szláv volt, édesanyja pedig tótlány, — ezeket a csodákat csak az tudná megérteni,aki megoldaná a Zrínyiek gyönyörű titkát.

A Herczog család Sziléziából vándorolt ide, na-gyon régen, még a tizennyolcadik század közepén. Acsalád ősi háza ma is megvan a messze Heinrichsau-ban. Azért mentek el onnan, mert Szilézia megszűntMária Terézia birodalma lenni és mint hű katolikusok,nem akartak Nagy Frigyes jogara alatt élni.

Versecen patikajogot kaptak és földeket. Hama-rosan nagy jómódba kerültek. A Herczogok Verseclegelőkelőbb polgárai közé számítottak.

A család fénykora Herczog Mihály uram idejéreesett, mikor nem kisebb vendége volt a háznak, mintII. József császár. (Az utolsó török háború idején tör-tént.) Még ereklyéket is mutogattak a nevezetes idők-ből. Megmutatták a karosszéket, amelyben a császár

19

ült, a tükröt, amelyből fésülködött, a porcelláncsészét,amelyből reggelizett. Csak azt az arany tubákos sze-lencét nem tudták már fölmutatni, amelyet az uralkodóhálája jeléül hátrahagyott. Az valahogy rejtelmes mó-don eltűnt.

Egyszer a császár kilovagolt. Az udvaron megpil-lantotta Mihály gazdát.

— Nem kísérne el Herczog uram?— Boldogan, felséges uram.Együtt vágtattak Fehértemplom felé. A Nera-

folyó partján a császár megitatta a lovát. Mihály úrlova is szomjas volt, de ő visszarántotta a víztől.

— Miért nem itat maga is?Mire ő így felelt:— Zuerst möge dero Majestät Ross trinken, dann

mag mein Gaul saufen.(Előbb igyék fölséges uram paripája, utána vödöl-

het az én dögöm is.)Ezeket a történelmi anekdotákat Ferenc sokszor

hallotta nagyanyjától, egész kisfiú korában, amikormég nem járt iskolába és nem tanult történelmet. Denem nagyon érdekelték. A nagy sváb hősnek, Henne-mann Jakab nagygazda hőstettei sem izgatták, akisváb vincellérekkel szövetkezve kiverte Versec hatá-rából a török martalócokat.

őt csak Rózsa Sándor érdekelte, akiről dajkája,Zsuzsi néni mesélt neki. Zsuzsi néni szegedi tanyákrólkerült ide, és a háznál maradt, míg Feri hatéves lett.Tőle tanult magyarul gügyögni. Még hozzá szögediesenbeszélt, nagy csodálatára a német rokon-atyafiaknak,akik úgy néztek föl rá, mint valami kölyök táltosra. Deez csak hatéves koráig tartott, — amióta beíratták a

20

német népiskolába, a magyart lassan elfelejtette. Csaka temesvári gimnáziumban lobbant föl magyar nyelv-tudása újra.

Dajkájához vonzódott. Néha késő éjszakáig kel-lett Zsuzsinak meséket mondani.

— Most arról szóljon Zsuzsi, hogyan is volt az,mikor Rózsa Sándor bácsi megállította a csendbiztoskocsiját a pusztán?

A dajka nagy lelkesedéssel beszélt mindig RózsaSándorról, — annyira, hogy a szomszédék cselédnépemár azzal gyanúsította meg, — hogy fiatal korábangyöngéd szálak fűzték a haramiához.

Életek és sorsok nem függetlenek a tértől és azidőtől: mint ahogy a csillagok útját a végtelenségmennyei térségében, a vonzás és a nehézkedés törvényeiszabják meg. Herczeg Ferenc 1883 szeptember 22-énszületett, — mikor már szüreteltek a napsütötte Ká-polnahegyen és üres boroshordókat görgettek végig aTemplom-utcán. Ez az évszám 1863, így magában mégsemmit sem jelent. Tehát: tizennégy év múlott el a sza-badságharc leveretése után, — újabb négy évnek kellmég elkövetkezni, hogy beteljesedjék Deák Ferencnagy műve, a kiegyezés. Széchenyi István gróf márharmadik éve porladozik a cenki kriptában: agyon-lőtte magát a döblingi tébolydában. A budai várbanmár nem Albrecht főherceg trónol, — a bécsiek rette-gett kartácsos hercege, — elcsapták, ugyanígy mintHaynaut, és most Benedek tábornok Magyarországkatonai főparancsnoka. Negyedik éve már, hogy kitörtaz olasz háború, amelynek üszkei még mindig lángol-nak. Parisban összeül az államtanács — azon Eugéniacsászárné elnököl, mert III. Napóleonnak sürgősen a

21

harctérre kellett utaznia. Offenbach új operettet feje-zett be, amelynek Szép Heléna a címe, — de csak akövetkező évben fog színre kerülni. Varsó kaszárnyái-ban sortüzek ropognak, a város hangos gyászbaöltöz-tetett asszonyok kétségbeejtő siránkozásától Muravievorosz tábornok százával végezteti ki a föllázadt lengyeldiákokat.

Északamerikában még mindig áll a polgárháború.Egymás vérét ontják: Lincoln hívei és a déliek.

Igen. Sok minden történt a nagyvilágban, s sokvér kiomlott a földre abban a percben is, amikor han-gos robajjal kinyílott a templomutcai patika ajtaja,és a kocsislegény lelkendezve újságolta a hetivásárraözönlő parasztoknak:

— A gyógyszerész úrnak fia született!A negyvennyolcas szabadságharc emléke még ele-

venen él a lelkekben, — toronymagasra megnyújtvamagyar hősök alakját a fantáziában, még itt a „csóg-li”-.k világában is, — ahogy a svábokat nevezik a dél-vidéken. Az elnyomatás fülledt levegője oszladozóbanvan, és a réseken beözönlik a magyar napsugár. LámGuszti úr is, — ami Ferencünk nagybátyja, zsinórosmagyar dolmányt vágatott magának és darutollassüveget nyomott föl a kobakjára, — amikor beiratko-zott a pesti Hámpl-intézetbe. Ezzel a darutollal azon-ban baj lett. Guszti beült egy vendéglőbe, fagasraakasztva csalmáját. Dragonyosokból álló nagyobbtiszti társaság terpeszkedett a szomszédos asztalnál. Azegyik osztrák tiszt kivörösödött képpel fújta a tajték-szipkáját, amely nem akart szelelni.

— Fatál! Most már mivel puccolnám ki én ezt aszipkát?

22

Ragyogó ötlete támadt. A fogashoz lépett. A süve-gek tömkelegéből kiválasztott egyet, kihúzta a daru-tollat, kipucolta a szipkát, s a tollat azon mocskosanvisszatűzte eredeti helyére. Harsány kacaj jutalmaztaa találékony ötletet a tisztek részéről: Guszti azonbanelvörösödött mérgében. A kárvallott kalpag pont az őfövege volt. Sváb fiú létére halálosan meggyűlölte a né-metet.

Nem lehet tehát csodálkozni, hogy mikor a budaiVárszínházban az ifjúság tüntetést rendezett Albrechtfőherceg ellen, azon Guszti is résztvett, záptojásokkala zsebében. Miután néhány tojást eldobott a főhercegpáholya felé, keresztülugrott a széksorokon és eltűnt asötétségben. Már a Lánchídon száguldott, mikor hal-lotta a fölvert lovasság patkócsattogását.

A pesti rendőrségtől való félelmében azonban ke-reket oldott a fővárosból, és hazament parasztnak.Iskolai tanulmányait sohasem fejezte be. Tekintélyesbirtoka volt, — földjeinek nagyrésze azonban nád ésingovány, ahol vadmadár fészkelt és kígyó, — sás megnádbuzogány bőségesen termett benne: búza annálkevesebb. A kis Herczeg Ferenc azonban boldog volt,ha nagybátyja kivitte a tanyára, mert a lápon és víz-zel elborított földeken csónakázni is lehetett, és márbontakoztak tengerész szenvedélyei.

Versec szürke és szomorú kis fészek volt, —mint a délvidéki kisvárosok legtöbbje, — távol a földforgalmasabb útvonalaitól. Az idegennek, aki előszörtette be ide a lábát, az volt az érzése, hogy a világ vé-gére került. Hasonlatos lehetett azokhoz a helységek-hez, — amelyeken való keresztül utaztában, a bécsiangol nagykövet felesége, — aki Mária Terézia ki-

23

rálynő idejében Bécstől egészen Belgrádig utazott dili-zsánszon, — a következő szavakat jegyezte föl útinaplójába:

— „Nincsen nagyobb szomorúság a világon, mintegy utazás Magyarországon!”

A várostól nagy messzeségben komorodó Aldunasem a boldog, napsütötte magyar Duna többé, — ha-nem sötét alvilági folyó, amelyek az inneni partokata nagy ismeretlenségtől elkülönítik. Ott túl már a Bal-kán, titokzatos bűnök, babonák és mítoszok földje, amaga teljes vad elhagyatottságában, — ahol említésreméltó nagyobb kultur-esemény alig történt azóta, hogya folyam sziklafalába utat építettek Traján rómaikatonái.

Versec lakói németek és szerbek voltak. A néme-tek az úgynevezett újvárosban éltek, amelynek nyíl-egyenes utcáit határőrvidéki katonai mérnökök rajzol-ták ki, — a szerbek a girbe-görbe óváros tégla-omla-dékai között húzódtak meg.

A várost övező hegyeket végtől végig szőlők borí-tották: a németek vincelérek voltak. Napjuk keményés kegyetlen robotban telt el, mint a szőlőmunkásokéáltalában. Le voltak soványodva csontig és bőrig, mertsokat dolgoztak és fukarságig menő takarékoskodásbólrosszul táplálkoztak, önsanyargatástól elkínzott alak-jaikat még fokozottabban aszkétává varázsolta gyászosruhájuk: örökkön feketében jártak. A magyarok csó-káknak csúfolták őket, ők elfogadták ezt a gúnynevet,csak átnémetesítették csógli-ra. A szerbek még szomo-rúbbak voltak és titokzatosabbak. Sötét estéken mélaharci dalaikat dúdolgatták, holdtöltekor pedig kiállot-tak a nagytérre kóló-t táncolni.

26

Versec az unalom, az elhagyatottság és a bánatvárosa volt. De a kisfiú, akiből egykor író-fejedelemleend, boldog gyermekfantáziával bizonyára nem ilyen-nek Iá Uta. Képzelete benépesítette az erdőt és hegy-oldalt manókkal és koboldokkal, a tisztásokon tündé-rek táncoltak, — sa bús mocsárvidék, melyből malá-ria és halál leselkedett, tengerré öblösödött tágra nyiltszeme előtt. A Várhegy csonka tornya királyi kastély-lyá bővült. Még saját házuknak is, ahol a patika volt,— meg voltak a maguk különös kísértetei. Az egyikkísértet a pincében a boroshordók között lappangott:emberfejet viselt óriásira megnyúlt hernyótestén. Amásik rém a padláson guggolt, óriási szárnyaival,olyan, mint egy özönvíz előtti denevér, — de vörösszakállas emberfejet viselt ez is.

De legjobban az Árnyékembertől félt, aki ott kó-válygott a hombár mögött. Nem volt szabad ezt a szótkimondani előtte, hogy só, s ugyanakkor sót mutogatnineki, mert az Árnyékember előre nyúlt és bekapta asót és gyereket is.

Mikor a kisfiú hatéves lett, be akarták íratni azelemi iskolába.

Ő kézzel-lábbal tiltakozót ez ellen. Halálos rémületfogta el, mikor az iskolát emlegették.

De édesapjának, az ölmagas Herczog gyógysze-résznek akarata érvényesült. Úratyja ekként förmedtrája:

— Ha nem akarsz iskolába menni, oda kötlekbocink mellé, a jászolhoz.

25

IIΙ.

Az első elemibe járt, mikor először találkozott alovagias elszántság eszményi mintaképével, aki határ-talanul imponált neki. Az eszménykép egy másik hét-éves fiúcska volt, R. Karcsi. Hirtelenszőke, szeplősgyerek, ábrázata akár a pulykatojás. A kobakján egydarab tincs vált el a többitől: ég felé meredezve, mintegy fiatal kakas taréja.

Egy napon beállított a fiúcska édesapja az isko-lába. Panaszt tett a saját fia ellen. Magas, drabálisember volt, durva, cserzett tenyerekkel. Iparos volt aTemplom-utcában.

— Csináljanak kérem már valamit ezzel a fiúval.Otthon nem bírunk vele. Egyre vásottabb lesz. Nemengedelmeskedik a szüleinek.

— No, én majd kioktatom — fogadkozott a ta-nító, aki magyar ember létére német iskolában taní-tott, bár maga is nagy hadilábon állott a der, die, das-szal.

És már nyúlt is a nádpálca után.— Gyere ki, Karcsi! — förmedt a gyerekre. —

Feküdj végig az első padon. Tíz botot fogok húzni azérzékenyebb feledre. Ebből legalább megtanulhatod,hogy tisztelned kell atyádat és anyádat!

Karcsi sápadt arccal, szótlanul engedelmeskedett.Végig feküdt a padon, de amikor a tanító két lépés-nyire megközelítette, hirtelen fölpattant, s az ablakonát kiugrott az utcára.

Már az utcáról kiáltotta be az apjának:— Nem szégyeli magát, hogy nagy marha ember

26

létére nem bír egy ilyen gyönge kisfiúval, amilyen énvagyok. És még idejön panaszkodni a tanító úrhoz!Hogy nem sül ki a szeme.

Eliramlott. Mikor utána vetették magukat, márnyomát is elfújta a szél. Eltűnt a szerb negyed zeg-zugos sikátorai között.

A kis Herczeg véletlenül találkozott vele a Vár-kertben, Padon ült és medvecukrot szopogatott.

— Most mit fogsz csinálni? — kérdezte megdi-csőült szemmel bámulva föl a hősre.

— Bevetem magam a Makkfilkó-hegy rengete-gébe s onnan elő sem jövök, amíg szüleim kegyelemremeg nem adják magukat.

Állta is szavát. Elrejtőzködött és Feri látta el éle-lemmel, megdézsmálva a saját spájzukat. Anyja egy-szer tetten érte.

— Ilyet máskor ne csinálj, Franzi — mondottanagyon szelíden —, lopni nem szabad. Hiszen tudod,mindent oda adok, amit csak kérsz.

De útjára engedte a harácsolt zsákmánnyal.Karcsi napokig tartotta állásait. A magas szírttető-

ről el lehetett látni a nagy bánáti rónaságra. Ott lak-nak fajrokonai. A pusztai svábok, ahogy neveztékőket, megkülönböztetésül a versed csógliktól. Szépnagy kövér emberek, nagy jómódban éltek és meghíz-tak lovaikkal és barmaikkal egyetemben.

— Át fogok szökni hozzájuk — fenyegetődzöttKarcsi — és beállok pásztornak. Annyira szégyellemapám árulkodását.

Fenyegetődzését azonban nem válthatta be.Csendőrök akadtak rája és visszakísérték a szüleiházhoz.

27

Másik kis lovagideálja I. Ede volt, egy temesvárikis fiú, akivel már Temesváron, a gimnázium máso-dik osztályában barátkozott össze. Ede csak novem-berben lépett be az osztályba, mert addig Pesten ta-nult. Sovány, sápadt kis csöppség, illedelmes viselke-désű és szelíd. Az osztály a vigyázó zsarnoksága alattnyögött, aki szellemi és fizikai fölényével úgy magas-lott ki társai közül, mint a római triumvirek egyike apolgárok szürke tömegéből. Magasállású tüzértisztnekvolt a fia, és ragyogó tulajdonságai miatt a tanárokis respektálták és úgy bámultak föl rája, mintha nemis kisdiák, hanem valami földöntúli lény lett volna.Verekedésben is valóságos akrobata. Három diáktár-sával is el tudott volna bánni egyszerre, ha ugyan lettvolna merszük kikezdeni vele.

És ekkor megtörtént a nagy csoda. I. Ede össze-akaszkodott a tüzértiszt akrobata fiával és megverte.Maga alá nyomta a földre, és addig dögönyözte, mígez el nem kezdett könyörögni, hogy hagyja már abba.

Kiderült, hogy a kis nyiszlett I. Edének olyan iz-mai vannak, mint egy kölyöktigrisnek.

— Csak akkor hagyom abba, ha azt mondod:kegyelem.

— Kegyelem! — esdekelt a legyőzött és ezzelösszeomlott egy bálvány, amilyen bukáshoz, legalábbis miniatűrben a Nagy Pompejus legyőzetése óta kevéshasonlatos akadt a világtörténelemben.

I. Ede a gyermek Herczeg legjobb barátai közétartozott. Később katonai pályára ment és huszártisztlett belőle.

A harmadik fiúideálja M. M. volt, a megye egyiklegelőkelőbb ősnemes családjának gyermeke. Ez már

28

nagyfiú volt, az ötödik gimnáziumba járt!, Herczegpedig akkor járt a harmadikba. M. M. kalandos olvas-mányainak hatása alatt elhatározta, hogy fölcsap ga-vallér-betyárnak. Talán Angyal Bandi, Sobri Jóska,vagy a felvidéki Krúdy Kálmán lebegett fiúsan lobogóképzeletében, mint követendő példakép. Rablóbandátalakított a gimnázium legjobb verekedői közül és cim-boráival ott kalandozott a Vadászerdő irtványai kö-zött.

Valaki beajánlotta neki Herczeget is. Vegyék beőt is a banda tagjai közé.

A gavallér-betyár gúnyosan nevetett:Azt a nyiszlett kis svábot? Ugyan! Abból sohasem

lösz valamire való rabló.De később kedvezően megváltozott a véleménye

Herczegről, mert maga lépett hozzá tízperces szü-netben:

— Beállhatsz a csapatba, ha kedvedre van. Bárcsak a harmadikba jársz és én mostanig szóba semállottam harmadistával. Mert jó verekedő vagy és hű-ség van a szívedben.

Feri beállott a bandába. Letette az esküt, elfo-gadta a fütyköst, amit kezébe nyomtak, és megtanul-hatta a titkos jelszavakat. Vasárnapi szünnapokonegyütt járt a rablókkal az erdőrengetegben, mikor isképzelt karavánokat és álomkereskedőket fosztottak kihangos ordítozás és játékos csetepaté közben.

Később azonban faképnél hagyta M. M.-et, talánéppen legjobb cimborájának, Edének unszolására, akiazt mondta neki:

— Hagyd cserben a gavallér-betyárt és lépj ki a

29

bandából. Ez a fiú valóságos futóbolond, és nem jóvége lesz neki.

Ede jóslata ijesztően valóra vált. Évek múlva, mi-kor Herczeg Ferenc már régesrégen a szegedi gimná-zium tanulója volt, M. M. pisztollyal kezében (márvalódi töltött pisztoly volt) megállította a kofákat sö-tét szürkületben és kifosztotta őket. Csínytevését több-ször is megismételte. Meglesték, tőrbe csalták, és mikora csendőrök el akarták fogni, futásnak eredt. Utánalőttek és egy csendőrgolyó a szívét fúrta keresztül.Holtan rogyott össze. Megdöbbentő eset volt, mert elő-kelő, gazdag család sarja volt, akit nem a szükség, ta-lán nem is rossz hajlam, csak a regényesség vitt szo-morú sorsának tragikus beteljesülése felé.

Herczeg Ferenc maga is meglehetősen kalandoséletet élt kisfiú korában. Bár romantikus áhítat lako-zott szívében, vad és elszánt lelök volt és fékezhetetle-nül makacs. Vérének vad fellobbanásait még úralyja,a komoly és szigorú Herzog patikus sem tudta mindigmegfékezni. Legtöbbször természetesen a saját édes-bátyjával verekedett, Jóskával, aki azon a jogcímen,hogy másfélévvel idősebb volt, parancsolgatni akartneki, amit Franzi nem bírt elviselni. Egyszer saját kispónifogatjuk bakján verekedtek össze a nyílt piactéren,amikor is olyan ribillio támadt, hogy a félváros össze-szaladt. A nevezetes eset óta, hogy floberttel belőtt ahitelintézet ablakán, többször is izgalomba hozta averseci közvéleményt. Nyolcéves korában, éles baltá-val kezében, valami gyerekes sérelem miatt egyik is-kolatársát kergette végig házuk udvarán, s csak a jóég tudja, hogy mi történik, ha édesapja véletlenül benem lép a kapun és meg nem fékezi a kis gyilkost.

30

Máskor meg szóváltás közben vad dühvel egy szabó-ollót vágott bátyjához és az napokig bekötött ábrázat-tal járkált otthon.

Apja kétségbe volt esve.— Ebből a fiúból gyilkos lesz, és én nem bírok

vele!Már nagyobb diák volt és a szegedi gimnáziumba

járt, mikor is ceruzaheggyel beledöfött Papp Zoltánarcába, akiből később költő és országgyűlési képviselőleth Tréfás megjegyzés miatt volt, amit Ferenc sérel-mesnek talált az anyjára, akit a rajongásig imádott.Évtizedek múlva, amikor a parlament folyosóján ta-lálkozott volt iskolatársával, annak arcán még mindigmegtalálta a ceruzahegy nyomát kis fekete pont alak-jában, ami odavésődött elmoshatatlanul.

Gyermekes dühkitöréseit és vad energiáját csakkorán bontakozó művészösztönei és erősen fejlődő ér-telmessége fékezték. De csalóka játéka a sorsnak,hogy a későbbi írófejedelem gyermekkorában nemmint költő, hanem mint festő indult el Helikon berkeifelé vezető úton. Már hároméves kisgyerek korábanlerajzolt egy libát, ami annyira elragadtatta anyainagyapját, hogy megjósolta, hogy a fiúcskából hírne-ves festő lesz valamikor. Talán a jóslat hatása alatt,sokat és szenvedélyesen rajzolt később is és meg voltgyőződve maga is, hogy festőművész lesz belőle. Ha-sonló csalódás, ami Jókaival· is történt. Aki szintén fes-tőnek indult.

Korán lett lapszerkesztő. Talán a második polgá-riba járt, amikor kiadta «Kobold» című élclapját,amelyben kifigurázta apjának politikai ellenfeleit. Her-zog uram ugyanis eladta patikáját, és megválasztották

31

Versec polgármesterének. (Három-négy szótöbbséggel.)Nagy ellenzéke volt mindig, akik hevesen támadták asajtóban is, és ennek ellensúlyozására született Her-czeg Ferenc első lapja, apjának tudtán kívül és a hátamögött. Összesen nyolc vagy tíz előfizetője volt, detöbb baj volt vele, mint sok nagy napilappal, mertminden számot a szerkesztőnek sajátkezűleg kellett le-másolni. De ez még nem írói megmozdulás volt, ha-nem a rajzolóé, mert a lapocska karikatúrákból állott,amikhez pár soros szövegrész csak magyarázatul szol-gált. Érdekes, hogy az egyik szám Deák Ferenc ke-zébe került, aki híve és barátja volt a verseci polgár-mesternek. Deák pártjának Herzog József volt éppena legagilisebb kortese a délvidéken.

Hasonló vicclapot szerkesztett Szegeden, már na-gyobbacska gimnazista diákkorában is, De ez is csuparajz, a diákcsaták tömegjelenetei voltak megörökítvebenne. Majd valódi háborús rajzok következtek, ami-kor kitört az orosz-török háború és Herczeg Ferencis, mint minden diák, a törökökért lelkesedett. Abbanaz időben volt ez, mikor díszkardot vittek Konstanti-nápolyba az egyetemisták.

Művészhajlamait egészen tizenhatéves koráig raj-zokban testesítette meg. Ekkor azonban díjat nyertegy eposszal a fehértemplomi gimnázium önképző kö-rében, fölfedezte elhivatottságának útját, s a rajzóntés ecsetet fölcserélte a regényíró-tollal.

Az eposz 1500 sor hexameterből állott, a szerzőfurcsán hőskölteménynek keresztelte el, a címe: «Ber-ciász vagy a honmentők». Hogy milyen az eposz, aztnem fogja soha senki megtudni, mert a szerző mindiggondosan rejtegette hamvas ifjúságának korai zsen-

32

géjét. De megnyerte az önképző kör nagydíját, ami kétkörmöci arany volt. (El is itták a fehértemplomi sör-kertekben.)

Hogy kora gyermekkorában annyira elvadult,azt nevelésének köszönhette, ami alapjában józan ésnagyon egészséges nevelés volt.

A családban ijesztő nagy volt a gyermekhalandó-ság. (Nem náluk, hanem egy nagyon közeli rokon-családnál, a Szebasztiánéknál.) Tizenkét gyermek kö-zül csak egyetlen lány maradt életben, a többit elvittea tüdővész, többnyire tizenhat vagy húsz éves koruk-ban. Megtörtént, hogy az egyik fiút kísérték ki a teme-tőbe, ugyanakkor a másikra föladták az utolsó ke-netet.

A rokongyerekek nagy halandósága meghökken-tette Herzog gyógyszerész urat.

— Ne legyen az én gyerekeimből is bús szoba-virág, inkább erősödjenek a szabad levegőn.

Eltűrte, hogy két fia indián-vadócok módjára él-jen. Kedvükre bolyonghattak az erdőn és hegyek kö-zött, megmászhattak a legmagasabb fákat is madár-fészek és tojások után kutatva és játszhattak vásottutcagyerekekkel, akik bandákba tömörülve zavartákVersec köznyugalmát. Csak akkor kaptak ki, ha va-lami nagy gazságot követtek el, ami előtt már nem le-hetett szemet hunyni az apai tekintélynek. Anyjukazonban egy nagy művészcsaládnak vonzó és költőilelkületű lánya, aki már akkor rövidre nyesett hajatviselt, mindig védte gyermekeit az apai szigorral szem-ben, és ha kikaptak, pénzt dugdosott a zsebükbe titok-ban, hogy megvigasztalja őket.

Herczeg Ferencnek, mint az istenek kegyencének,

33

nagyon boldog gyermekkora volt. A család jómódúabban az időben, egyik-másik ága dúsgazdag, pancso-vai rokonai, a Weiferték, akiknek gőzmalmuk is volt,milliomosoknak számítottak. Anyai rokonainak, aHoffmann építészek háza, a gondtalan boldogságnakés vidámságnak a tanyája vol ti. Ferencet gyakran meg-hívták Pancsovára, és mint egy dickensi regény hőse,megélhette azt a boldogságot, ami akkor már kevésembernek jutott ki Európában. Postakocsin utazhatott.

Pancsova és Versée között közlekedett Európautolsó postakocsija.

A delibláti puszta, amelyen átvonultak, maga isnagy élmény, télen farkasok veszélyeztették az ulatstés lovát, nyáron meg attól kellett rettegnie, hogy nembujik-é ki a berkek mögül néhány felfegyverzett nádi-zsivány.

Már ebben az időkben kezdett kialakulni HerczegFerenc nosztalgiája a tenger iránt, ami elkísérte egyéleten keresztül. Pedig a tengert még nem látott, vala-mire való vizet is keveset és csak Pancsován pillant-hatta meg az első gőzhajót.

Még elemista volt, mikor kezeügyébe került egyháromkötetes német könyv: «Reise der Fregatte No-vara um die Erde». Száraz haditengerészeti szak-munka, adatok és számok tömege, a kisfiú mégis úgyfalta, mintha a legszebb tündérmesét olvasná.

A színházzal is még Versecen, gyermekkorábanismerkedett meg. Volt Versecnek egy Zeh nevű mecé-nása, akit írói ambíciók is fűtöttek, kőszínházat épí-tett, meghívta a gráci társulatot, akik olcsó bérlet fe-jében vállalták a nehéz feladatot, hogy bemutassanak

34

egy Zeh-darabot is. Drámaírói szenvedélye vagyonábakerült. Koldusszegényen halt meg.

Attól kezdve a Herzog-gyerekek is színházat ját-szottak: hátsó udvaron a hombárt átalakítva a játék-szín céljaira. A mesét Herczeg Ferenc költötte. A szö-veget pedig színjátszó társai, Józsi bátyja és Mici nevűnővére mondották el rögtönözve.

A német elemi iskola után beíratták a verseci pol-gáriba, ahol egy évig tanult.

De uratyja rájött, hogy ott semmit sem fog meg-tanulni, — de különösen magyarul nem, — átküldöttekét fiát Temesvárra, ahol beíratta őket a kegyesrendigimnáziumba: Ferencet a másodikba vették föl, Jó-zsef bátyját a harmadikba.

Mindjárt az első órán fölhívták felelni. Piusz rek-tor, a földrajztanár azt kérdezte tőle:

— Melyik országban van Versec?— A császári királyi Bánságban.A fiúk zúgni kezdtek. A piarista sápadt arcán

szomorú mosoly vonaglott keresztül.— Leülhetsz. Nem tudod. Bánság nincs és nem

is volt. Csak Magyarország van. Megértettél?— Igenis tanár úr!Jó diák volt és egyik-másik tanára nagyon sze-

rette és különösen a rektor vette szárnyai alá, talán agyermek megindítóan ábrándos nagy kék szeme miatt,ami a szentéletű paptanárt nagyon meghatotta. Mégisrövid ideig koptatta a kegyesrendiek padjait, apja át-vitte Szegedre.

— Temesvárott sohasem fogsz megtanulni ma-gyarul. Ott könyvből tanítják a magyart, akár a la-tint. De künn az életben, a társaságban mindenki né-

35

metül beszél. Szegedre kell menned, hogy magyarultanulj.

Évekig volt Szegeden, hirtelen csöppenve bele amagyar tenger kellős közepébe. De itt támadt nagyobbmagyar mestere, mint a jeles tanárok és a föld áldottnépe. Itt kezdte el először Jókait olvasni és igézete alákerült regényei varázsának.

Még megélte itt a nagy árvíz főpróbáját is. Egynap szünetet rendeltek el az iskolában és minden diá-kot kivezényeltek a folyópartra sáncot ásni. A folyóijesztő képet mutatott. De abban az évben nem öntöttki mégsem. Pusztító dühét a következő évben adta ki,mikor halottszennyes hullámai elárasztották a várost.

De a nagy árvíz Herczeg Ferencet nem Szegedentalálta. Akkor már a fiúkat átvitték Fehértemplombaés beiratták a gimnázium harmadik osztályába.

IV.

Hirtelen megnyúlt, magas és karcsú ifjú volt,amikor mint hatodikos megkezdte pályáját a fehér-templomi állami gimnázium padjaiban. De már nemharcias és elvadult falusias fiú, volt már benne valamiabból az arisztokratikus finomságból és eleganciából,amellyel később elindult Pest meghódítására. Talána nők csiszolták ki ennyire, mert Temesvárott, Szege-den is sűrűn megfordult lányos házaknál. És a sajátönvallomása szerint is a lányokat inkább bajtársai-nak tekintette, mint a fiúkat.

A fehértemplomi gimnáziumban furcsa kis afférjatámadt. És pedig éppen az izraelita hitoktatóval.

36

A gimnáziumba akkor még kevés zsidófiú járt.összesen tízen vagy tizenöten lehettek az egész inté-zetben. A verseci főrabbinak, a tudós Szidon dr.-nak,kellett volna tanítani őket, akinek nevét még az országhatárán túl is ismerték. De a rabbi néhány tanítványkedvéért nem akart fáradtságos utakat tenni, örökösenrázatva magát vasutakon, maga helyett a saktert kül-dötte el, akit Sperbernek hívtak.

— Minek nekik egy olyan telivér, mint én va-gyok, jó oda egy öszvér is — mondotta tréfásan bizal-mas hívei körében.

A leöszvérezett Sperber azonban ragyogott a bol-dogságtól, hogy sakterból gimnáziumi tanárrá avan-zsált hirtelen. Új cilindert vásárolt magának, s máregyenrangúnak érezte magát Töreky Gábor igazgató-val és a tudós professzor urakkal. Mindenkitől el-várta, hogy tanár úrnak szólítsák.

Herczeg véletlenül találkozott vele a lépcsőkön, ésmint földijét és régi ismerősét gyanútlan barátsággalüdvözölte:

— Jó reggelt, Sperber bácsi.De a sakter komoran nézett rá.— Magának én nem vagyok Sperber bácsi.— Hanem?— Magának én tanár úr vagyok. Megértett?— Ne mondja Sperber bácsi.Sperber panaszra ment az igazgatóhoz, aki össze-

szidta a fiút, talán minden jobb meggyőződése elle-nére. Herczeg pedig megharagudott Sperberre és azsidó hittanóra előtt fekete táblára felírta a következőversikét.

Habár — Sperber komoly tanár, — Nem olyan

37

mint Helmeczy. — Ez elmetszi — A szókat — Sperbera zsidókat.

Azt hitte, hogy a gyerekek le fogják törölni atábláról a versikét, mielőtt belépne a hitoktató. De ezekszándékosan ott hagyták. Hadd bosszankodjék asakter.

Nagy botrány tört ki. A sakter-tanár mint egybősz oroszlán rohant az igazgatóhoz, és újabb vádatemelt Herczeg ellen. A fiút behívták a tanári szobába,fölmondatták vele a verset, de a tanárok nem tudtákszigorú arccal végighallgatni, hanem harsány kacaj-ban törtek ki. Herczeg nem kapott komolyabb bünte-tést, Csak megintette az igazgató.

Dr. Szidon maga mulatott a legjobban, mikor aversikét elolvasták neki, és a kovásztalan kenyerekünnepén egy kiló maceszt küldött Herczegnek. —

Ez volt az első írói honorárium, amit életébenkapott. Követni fogja a két körmöci arany, amellyelaz önképző kör megjutalmazta tréfás eposzát.

Fehértemplomon ismerkedett meg a szerelemmelis. Egyszerire két lánynak udvarolt, anélkül, hogy azegyik tudott volna a másikról. Az egyik K. Zsófi nevűúrilány, finom, kedves és hallgatag gyermek, a má-sik temperamentumos szerb szépség, B. Danicánakhívták.

A szerb lányt templomban pillantotta meg és elsőlátásra gyönyörűnek találta. A háta mögé lopódzottés a kor gavallér szokásához híven elrebegte:

— Kisasszony, esedezve kérem, mondja meg,hogy hol mutatkozhatnék be önnek?

A lány fülig elvörösödött és ezt rebegte ijedtében:— A temetőben.

38

Ártatlan széptevések voltak ezek. K. Zsófinak valóudvarlása abból állott, hogy naponta kétszer-három-szor elsétált a kisasszony ablaka alatt, a szép lány pe-dig kihajolva, a könyök-ablakon nézte. Ezek a széleskiugró ablakok talán még a régi török háremek emlé-kei lehettek itt a délvidéken.

Valamikor talán szép odaliszkok néztek ki innenaz utcára. Egyébként Herczegnek csak háromszorvagy négyszer volt alkalma, hogy megforduljon K.Zsófiék házában, névnapok vagy más ünnepies alkal-mak során.

Első szerelmes verseit mégsem a két kislányhozírta, hanem egy Püspöky Anna nevű színésznőhöz, akimagához hívta, kinevette, megcsókolta és útnak bo-csátotta.

Fehértemplomon beiratkozott egy tánciskolába,miután megtörtént vele az a szerencsétlenség, hogyegy verseci bálon táncosnőjének a lábára lépett: mireez a faképnél hagyta a terem közepén. Jóakaróinak azvolt a véleményük, hogy legjobb ha kivándorol, vagybeáll az idegenlégióba, mert ilyen szégyenbélyeggel ahomlokán, egyetlen társaság sem fogja többé befo-gadni.

Ebben a városban találkozott Ida nénivel, akita verseciek gerolsteini nagyhercegnőnek kereszteltekel ünnepélyes megjelenése miatt. Szebasztián lányvolt — egyetlen gyermek, aki életben maradt a tüdő-vésszel sújtott famíliából, — a Herzogék haragot tar-tottak velük valami ősrégi örökségi pör miatt, de Ferifölújította nénikéjével a barátságot, aki szép és dús-gazdag asszony volt, az ura pedig törvényszéki elnökFehértemplomban. Sűrűn járt a házukhoz. Itt ismer-

39

kedett meg saját darabjának hősével, Dadányi Sándorhuszárfőhadnaggyal, aki mint Tarján Gida fog újraéletre támadni A dolovai nábob lánya című színművé-ben. Róla mintázta ezt a rokonszenves katona-alakot.Dadányi egy délvidéki földbirtokos-család sarja volt,gyönyörű lovakat tartott, szórta a pénzt, a huszártisz-tek könnyelműségével éllé le az életét. Valahogy ro-konszenvesnek találhatta a kis Franzlit, tüntetően ba-rátkozott vele, szinte megsejtve, hogy vonzó és rokon-szenves huszár-figuráját ez a kis iskolás diák fogjamegörökíteni a halhatatlanságnak. Hogy új lovait ki-próbálja, végig kocsikáztatta Herczeg Ferencet a vá-roson, ami fölkeltette diáktársai irigységét.

Töreky igazgató is megkérdezte:— Rokona önnek a főhadnagy?— A barátom — felelte Herczeg gőgösen.De már megnehezültek a felhők odahaza, a Her-

zog-család feje fölött. A család anyagi helyzeterosszra fordult.

Az apa évek előtt eladta már a patikát, kedvezőt-len körülmények között és nagyon gyenge áron.Akkor megválasztották polgármeseternek. Ádáz har-cokat kellett vívnia az ellenzékkel — akik örökösentámadták, — bár nevéhez és működéséhez fűződteka város legszebb alkotásai, többek között a mocsárvi-dék lecsapoltatása is az ő érdeme, kiirtotta a malária-fészket. Ellensége intrikája kiharcolta, hogy fegyelmitis indítottak ellene, a vizsgálat ugyan fényesen tisztáz-ta, de közben elesett a polgármesterségtől. Hogy mégiskárpótolják valamivel igazságtalan meghurcoltatá-sáért, új patikát kapott. Ez volt akkor a harmadikHerzog-patika Versecen.

40

De mint sok nagystílusú ember, a maga dolgai-ban rossz gazdának bizonyult: s az új patika jöve-delme nem tudta fedezni a Herzogék fejedelmi élet-módját. A hitelezők fenyegetődzve kezdtek fellépni.

A baj nem jár egyedül. A rokonoknak is nagyonrosszul ment. A Hoffmann-féle építészeti cég is vál-sággal küzdött. A dúsgazdag pancsovai Weiferték pe-dig a tönk szélére kerültek.

De a mi a legsúlyosabb volt: Herzog gyógyszerészhalálos beteg volt.

A családja ezt már régen sejtette, bár mindig gon-dosan titkolta. Orvoshoz nem fordult, bár sűrűen föl-utazott Budapestre és Bécsbe is, és alkalma lett volnamegvizsgáltatni magát hírneves professzorokkal. Demint tanult gyógyszerész, egy ősrégi patikus-családsarja, félt az orvosoktól és nem bízott a gyógysze-rekben.

Már régen halálsejtelmek kínozták. Fiait is azérthozatta el Szegedről és azért irattá be őket a fehér-templomi gimnáziumba, hogy időben el lehessen őkethívni a halálos ágyához.

Sűrűsödtek a felhők és a veszély jeges szele elha-tott egészen Fehértemplomig, hogy megdermesszen ésönmagába való szállásra késztessen frissen bontakozófiatal költői lelket, amely eddig gondtalanul cikázott avirágos ágyak körül, és a világot aranyló tündérkert-nek látta.

Még le sem tette az érettségi vizsgát, amikor meg-halt az apja.

Apja jelentékeny ember volt. Úr és tetőtől talpigférfi. Holta napjáig olvasott és tanult. Szálfa módjára

41

magasodott ki, szellemileg is kisvárosi polgártársaiközül.

Utolsó szavai ezek voltak:— Én most elutazom. Szorítsatok velem kezet.

Isten veletek fiúk.V.

Abban az időben, mikor Herczeg Ferenc, ragyo-góan kiöltözködve, mint elsőéves joghallgató rótta apesti utcát, egy napi hír jelent meg a Pesti Hírlapban,amely arról szólt, hogy a Műegyetem kapuja előtt azifjak botrányosan inzultáltak egy arra elhaladó fiatalúrinőt. Az újság nem írta ki, de a beavatottak tudták,hogy miben állott az inzultus. Egy ezüst forintost mu-tattak a nőnek és még arra is tettek sejtelmes célzást,hogy miként tudna ennek a nagy összegnek birtokábajutni.

Történetesen egy arisztokrata család leánya volt.Sírva panaszolta el a sérelmet az apjának, az pedigrohant a rektorhoz, és fölháborodva elégtételt köve-telt. A rektor pedig berontott a rajzterembe és sárga-földig leteremtettézett mindenkit, aki a szeme elékerült.

Az ifjak sem hagyták magukat, sztrájkba akar-tak lépni. A rektor pedig, hogy elejét vegye a továbbiforrongásoknak, nagybölcsen kijelentette, hogy biz-tos tudomása van arról, hogy a neveletlen fickó nem aMűegyetem növendéke, hanem joghallgató volt.

Erre természetesen elcsöndesedtek a hullámok.De most meg a joghallgatók kezdtek berzenkedni.

Herczeg Ferenc éppen akkor toppant be a jog-hallgatók Segélyegyletébe, mikor az ifjak éppen azon

42

tanakodtak, hogy milyen nyilatkozatot kellene megfo-galmazni a Pesti Hírlaphoz. Valaki fölismerte és aztmondotta:

— Na, itt van a balek, ő majd megfogalmazza.(Abban az időben még «balek» néven tisztelték

az elsőéves egyetemi hallgatót. Csak később lett belőlególya.)

Herczeg megírta a kis cikket, amely dörgedelmeskirohanás volt a technikusok ellen. Meg is jelent szóról-szóra az aláírásával. A többiek elfelejtették aláírni.

A dologból párbaj lett. A Műegyetemi Kör KubikBélát sorsolta ki Herczeg Ferenc ellen. Hírneves baj-vívó már akkor. Tagja a Koszka—Hellner nevű félel-metes társaságnak, amelyik rettegésben tartotta félBudapestet. Ferry Oszkár volt Herczegnek egyik se-gédje. Ugyanaz a Ferry Oszkár, akit később, csendőr-tábornak korában, a kommunisták megöltek.

— Ne is védd magad, csak támadj! — oktattaHerczeget. — Amúgy sem tudnád kivédeni Kubik ret-tentő kardcsapásait.

Herczeg megfogadta a tanácsot. Rögtön táma-dott az első vágást ő adta, de a kard laposra fordult.A második összecsapásnál Kubik éles vágást mért el-lenfelének jobbkezére. Három ujja sebesült meg, akardvágás egyik ujján átvágta az ízületeket. Ez az ujjsokáig béna maradt.

Tizennyolc éves volt, mikor lovaggá avatták.Az a négy év, amit a pesti egyetem légkörében töl-

tött el, önvallomásai szerint később úgy tűnt föl előtte,mint ifjúságának könnyelműen elfecsérelt négy esz-tendeje. Sokszor szemrehányást is tett önmagának,hogy miért nem utazott inkább külföldre, ahonnan

43

gazdagabb szellemi zsákmánnyal térhetett volna visszaaz életbe. Jogász lett, pedig a jog tudomány egyáltalánnem érdekelte. De a család ezt követelte, hogy végezzeel a jogot, tegye le az ügyvédi vizsgát, hogy azután meg-tegyék a verseci takarékpénztár ügyészének, ő enge-delmeskedett, de megfogadta, hogy üres óráiban min-dig írni fog, — mert nem tudta, hogy a múzsák na-gyon féltékeny asszonyok, akik nem tűrnek magukmellett versenytársat.

Úgy élt ő is mint a vidéki aranyifjúság, amelyika beíratások idején elárasztja a fővárost. Kívülről elő-kelő mágnásfiú, belül soványra lapított pénztárca ésegeket vívó ambíciók. Beiratkozott a Mac.-ba, sokatsportolt, vívóleckéket vett a derék Keresztessynél, mertmegtanulhatta, hogy kardot kell forgatnia annak, akiebben a társadalomban érvényesülni akar. Megjelenta Vigadó nagy elitbáljain, de rájött arra, hogy ő ottcsak „ágyútölteléknek” számít, és ami még a legjob-ban elkeserítette: a lányok nem vették komolyan. El-hagyatottnak és számkivetettnek érezte magát, talánazért is, mert nem volt rendes női társasága.

Lelke az egy költőnek és egy kalandornak lelkevolt: úgy jött ide mint ahogy az első konkvisztádorokléptek az inkák földjére, hogy egyetlen kardcsapássalhódítsanak és elrabolják a szentélyek dús aranykin-cseit. Vad elszántság és őseitől örökölt dacos energiafűtötték ereit, mint az aranyásókéit, akik keresztülverekedtek magukat, a Chilkot szoros, jeges életveszé-lyes lejtőin vak törtetésben az arany után. Pest akkorvalóban olyan volt, mint egy máról holnapra épültaranyváros, valahol a Yukon partjain. A korlátlan le-hetőségek városa.

44

De hamar kiábrándult. A légvárak szétfoszlottaka ködben, ahogy közeledett hozzájuk. Legelőször sajátrokonában csalódott. Volt egy hatalmas ügyvéd-rokonPesten, aki megígérte, hogy támogatni fogja egyetemiéveiben; de mikor jelentkezett nála, fagyos arccal fo-gadta, és ridegen kijelentette, hogy most nem vehetibe az irodába, mert a rossz üzletmenetel miatt azonvan, hogy alkalmazottainak nagy részét elbocsássa.

Ferenc elköszönt a nagy rokontól és az életbensoha többé szóba nem állott vele. Később, mikor mármegindult a hír és a dicsőség útján, a nagy ügyvéd so-kat kísérletezett azzal, hogy fölújítsa a régi jó viszonyt,de hasztalan: Lélekben már régen kitagadta kőszívűnagybátyját.

Édesanyja oda lenn a végeken ezalatt hősi har-cokat folytatott a hitelezőkkel, hogy megmentse a csa-ládi vagyont és a patikát. Tíz évig tartott régi magyarnagyasszonyokra emlékeztető hősi küzdelem; de sike-rült. Két fiát beírathatta az egyetemekre (József abécsi egyetemre került), lányát pedig férjhez adta.

Az irodalom is inkább kiábrándulást okozott afiúnak: pénzt nem hozott, babért is csak nagyon ke-veset.

Volt egy előkelő szépirodalmi hetilap: abban meg-jelent két novellája. Elhatározta, hogy elmegy a szer-kesztőhöz, fölveszi a honoráriumot, s egyben megkéri,hogy alkalmazza állandó cikkírónak.

A szerkesztő tüntető szívélyességgel fogadta.— Ön az? Valóban. Mennyire örülök, hogy sze-

mélyesen is megismerkedhettünk. Mivel szolgálhatok?— Szeretném, ha továbbra is helyet adna írásaim-

nak lapjában.

45

— Boldogan. írhat minden héten. Nagyon szere-tem az írásait.

— S ha meg nem haragszik, megkérem, hogyutalja ki a már megjelent két tárcacikknek honoráriu-mát.

— Hát ön pénzért akar írni? — riadt föl a szer-kesztő nagy csodálkozással, aki Herczeget előkelő meg-jelenése után mágnásfiúnak vagy legalább is dúsgaz-dag vidéki földbirtokosnak nézte. — Ilyet még életem-ben nem hallottam. Hogy úr, ír, azt már hallottam.Benne van a népiskolai tankönyvekben is. De hogypénzért írjon, olyat még nem hallottam.

Leült és haragosra fölfújt ábrázattal megírta azutalványt.

(Nyolc forintot utalt ki a két elbeszélésért.)— Tessék — mondotta most már nagyon fagyo-

san. —- A pénztárnál majd beváltják.Herczeg Ferenc azonban nem ment el a pénz-

tárhoz.Az utalványt odaadta Jánosnak, a szerkesztőségi

szolgának, aki kabátját fölsegítette.— Váltsa be, és a pénzt igya meg az én egészsé-

gemre.És becsapta maga mögött az ajtót, mint egy meg-

sértett őrgróf.

VII.

Gyönyörű fiatal arab paripán vágtatott HerczegFerenc a harmatban fürdő nagy bánáti rónán. Nagyélvezet ez: szembe lovagolni a nappal. Két apró fokszi

46

kutyája, a Flick és a Fleck alig bírta az iramot a szél-vész módjára száguldó nemes állattal.

A ló maga is remeke az állattenyésztésnek. Áratízezer forint — ami olyan nagy összeg, hogy egy na-gyon rendes birtokot lehetett kapni érte abban azidőben.

Nehogy azt gondolja valaki, hogy az író meg-ütötte a főnyereményt, vagy hogy talán a dolovai ná-bob a fiává fogadta; az történt csak, hogy nyári sza-badságra hazaérve, megismerkedett ménesikari tisz-tekkel, akik rendelkezésére bocsátották a ménteleplegszebb telivéreit.

Huszártiszt barátainak társaságában majdnemmindennap kilovagolt: a fokszik néha nyulat is fölver-tek, s akkor a lovaskirándulás még izgalmasabbá vált,mert mulatságos agarászatfélére alakult át.

Két új barátja támadt egyszerre, az egyik GerambJózsef huszárfőhadnagy, ugyanaz, aki később segéd-kézést vállalt szomorú kimenetelű halálos párbajánál.A másik Hohenlohe Frigyes herceg, aki ebben az idő-ben a verseci császárhuszároknál szolgált mint huszár-zászlós.

Geramb báró lányosarcú gyönyörű fiú, Hohen-lohe pedig kövér és örökké jókedvű lovaskatona, akimindig nevetett. Viszont fogjuk látni őket a színpadon,csakhogy összeolvasztva kettőjüket, ő róluk mintáztaHerczeg a Bilitzky kadettet. A kettőből egyet csinált,de ez az egy csakugyan nagyszerű figura volt.

Ekkor ismerkedett meg Standeiszki Henrik nevűhuszárfőhadnaggyal is — ezzel az izmos, keménykö-tésű német úrral, őt is fel fogjuk ismerni A dolovainábob lányában: ő lesz a Lóránt hadnagy. Az író

47

szenvedélyes vadlovas volt már gyermekkorában. Mégkisfiú volt, mikor apja, karácsony ünnepén, egy poni-fogattal ajándékozta meg gyermekeit — két pompáslappiandi lovacska a csöppnyi jukker-kocsi elé fogva,és tetőtől talpig díszbe öltöztetett lovászgyerek a pari-pácskák mellett. Azóta lovagolt. Egyszer baleset isérte. Keresztül esett a ponija fején és betörte az orr-csontját. Már régen országgyűlési képviselő volt, mi-kor meg kellett operáltatni az orrát, mert kiderült,hogy a csontszilánkok nem jól forrtak össze.

De a kis báró nem volt megelégedve a lovaglá-sával.

— Úgy ülsz a nyeregben, mint egy civil.— Hát mit csináljak?— Én majd rendszeres londzs-ra fogok, hogy a

tisztek ne mulathassanak rajtad.De az író öröme akkor vált teljessé, mikor a ver-

seci huszártisztek között találkozott I. Edével, aki atemesvári gimnáziumban megverte a vigyázót. Mostmár huszárhadnagy — a régi és kedves fiú, — csakazt nem bírta elviselni, ha valaki erősebb volt nála:abba belekötött.

Herczeg Ferenc most már mindgyakrabban lerán-dult Versecre, olyankor is, ha nem volt szünidő. Vé-gül többet mulatott a szülővárosában, mint a pestiegyetemen. Budapest nem tudta elvarázsolni, ott árvá-nak és idegennek érezte magát, talán mert nem voltmég sikere. Úgy jött mindig haza, mint a megvert ró-mai hadvezér, aki visszavonul a téli táborába. Tudatalatt talán Julius Caesar mondása derengett az agyá-ban. Caesar, amint ismeretes, utazásai közben egyszeregy nyomorúságos ibériai falun vonult keresztül. Dü-

48

ledező kőházakból és néhány vályogviskóból állott azegész. Lakói toprongyos, ágrólszakadt alakok.Valaki megjegyezte:

— Vájjon itt is akadnak olyanok, akik törik ma-gukat hatalom és hivatalok után?

Caesar így válaszolt:— Valóban. Én is szívesebben lennék itt első,

mint Rómában a második.És Versecen még mindig Herczeg Ferenc volt az

első.Már minden társaságnak ő a központja. Nagy di-

vatja volt akkor a műkedvelő színielőadásoknak, ésezeken Herczeg volt a legünnepeltebb színész. Talánéppen azért, mert egyátalán nem színészkedett. A mű-kedvelők sikeresen dolgoztak: egy gőzfecskendőrevalót játszottak össze. A gőzfecskendőre annál na-gyobb szükség volt, mert minduntalan kigyulladt egy-egy szerb gazda háza, nagy bánatára a bécsi biztosítótársaságnak. A végén már el sem fogadtak biztosításta verseciektől

VIII.

Erre az időre esik a halálos párbaj, ami nagy lelkimegrázkódtatást idézett elő a fiatal írónál.

1886 július 28-ika nevezetes dátum Herczeg Fe-renc életében. Ekkor támadt nézeteltérése a tisztekkel.Két nap múlva megtörtént a párbaj.

Nyári kirándulást rendeztek a hegyek között:cigányozással és tánccal összekötve. Olyan majálisfélét. Az ifjúság nagyon szerette az ilyen mulatságo-kat, amelyek kora reggeltől másnap hajnalig tartottak.

49

Fölvonultak a verseci lányok a mamáikkal, és hozzá-tartozóikkal, táncos ifjak; összesen lehettek vagy ötve-nen, vagy hatvanan. Batyukkal és az élelmiszeres ko-sarakat cipelő cselédnéppel; vidám énekszóval megin-dultak a hegyek felé. Az erdei séta másfél óráig tartott.

Herczeg Ferenc volt a főrendező. A mulatságrameg volt híva F. F. hadnagy és Siposs Lászlózászlós is.

A nyári mulatságot egy erdei tisztáson tartották.Volt itt egy vadászlak, egy kocsma, hatalmas szín,ahova rossz idő esetén meghúzódhattak.

Alig hogy megérkeztek, még kifulladva a fárasztóhegyi úttól, a költő táncra perdült Gettmann Annával.Gazdag, előkelő család sarja, amellett Versec legünne-peltebb szépsége. Nem volt feltűnően szép, de valamLmegvesztegető, lebilincselő bűbáj áradt szét egész lé-nyén: öreg urak is hódoltak neki. Herczeg Ferenc isa lovagjai közé tartozott.

A tánc nagyon kifárasztotta a lányt, sápadtan ésfulladozva ült vissza helyére. Kísérőnője még szem-rehányást is tett neki.

— Ugyan Anna, minek táncoltok ebben a nagyporban. Megtiltom, hogy itt táncolj.

Ebben a pillanatban hozzájuk lépett Sipose Lászlózászlós, hogy Annát táncra kérje.

Meghajtotta magát:— Szabad kérnem, kisasszony!Anna úgy ki volt fulladva, hogy felelni sem tu-

dott. Csak a fejével intett, hogy nem.Ez a fejrázás egy embernek az életébe került, a

másiknak a tiszti rangjába: a harmadiknak pedig fog-házbüntetést kellett elszenvednie érte.

50

Már az ebédnél feltűnt Herczegnek, hogy a zász-lós szótlanul, komor arccal ül a helyén. Meg is kér-dezte:

— Mi bajod van, zászlós úr? Mért vagy ilyenrossz hangulatban?

— Ma kaptam életemben az első kosarat! —mondotta a zászlós kifehéredő arccal. — De megfize--tek érte.

— Ugyan. Ha valami sérelem ért, szólj nekem,én majd elégtételt veszek.

— Köszönöm. Magam szoktam magamnak elég-tételt szerezni — felelte a zászlós sötét tekintettel.

Fiatal volt még, alig egy-két évvel idősebb Her-czegnél — tapasztalatlan az élet dolgaiban, — aki azártatlan kikosaraztatást mázsányi súlyos sértésnekfogta föl, ami nemcsak az ő méltóságán ejtett jóvá-tehetetlen foltot, hanem az egész hadseregen is. Kapi-tány korában bizonyára mosolygott volna a gyerme-kes aféren, amelynek alapja mégis csak egy félreér-tés volt.

Mozgása is feszes volt és gépies, mintha nyársatnyeleitek volna vele, amikor karonfogta Herczeget ésfélrehívta.

— Gyere csak egy szóra. Mondani akarok vala-mit.

Közben már bontogatták az asztalt. A jàkubai ci-gányok újra muzsikálni kezdtek. Javában állott atánc. A bűnös kis Gettmann Anna ekkor már F. F.hadnaggyal táncolt.

A zászlós még mindig nem beszélt, csak szoron-gatta a főrendező karját, míg élesen figyelte a tánco-sokat, alig leplezhető izgalomban.

51

Hirtelen ujjongva felkiáltott.— Most már minden rendben van. Megbosszult

engem a bajtársam!Az történt ugyanis, hogy a hadnagy «kitáncol-

tatta» Annát a bálból. Addig keringett vele, míg túl-jutottak a tánc számára fönntartott területen, lekerül-tek egészen a söntésig, ahol cselédlányok és parasztipesztonkák bámészkodtak, odaállította közéjük a meg-lepett ifjú hölgyet és faképnél hagyta.

— Maga ide való a cselédek közé, Anna kis-asszony, nem úri társaságba — mondta gúnyosan.

Gettmann Anna sápadtan és megalázva tértvissza társaságához. Általános fölzúdulás támadt. Her-czeg Ferenc csak most értette meg, hogy mi történt.

— Gratulálok a tiszt uraknak ehhez a hőstetthez!— mondotta keserűen.

A verseci bennszülött ifjak is összeröffentek. Va-lamennyien nagy tisztelői voltak a szép verseci lány-nak, — egyik-másik talán szerelmes is. A sérelmetnem lehetett megtorlatlanul hagyni. A tanácskozásbabevonták Herczeget is.

— Fel kell szólítani a tiszteket, hogy azonnal tá-vozzanak el a társaságunkból — határozták el egyhan-gúan, és Herczeget bízták meg azzal, hogy közöljevelük a döntést. Az író vállalta is a hálátlan föladatot,s fölhasználva a jó alkalmat, megmondta a maga kü-lön véleményét is helytelen magatartásukról.

— Legokosabb, ha most eltűnnek innen, mint akámfor — ajánlotta nekik.

A hadnagy már fölcsatolta a kardját és távoznikészült, de Siposs nyugodtan táncolt tovább, minthasemmi sem történt volna. Herczeg erre leintette a mu-

52

zsikusokat. De a zászlós zene nélkül is táncolt tovább.A boldogtalan gyerek-katona, aki olyan tragikusan vé-gezte, ferde helyzetbe került, és nem találta föl ma-gát hirtelen, hogy hogyan kell viselkednie. A zenétminduntalan félbe kellett szakítani, mert Siposs nemakarta abbahagyni a táncot. A helyzet kínos volt. Abotrány elkerülhetetlennek látszott. A zászlós kihí-vóan mondotta:

— Ha az urak kocsiskodnak, akkor én pofoznifogok!

Hogy a további izgalmaktól megmentse a társasá-got, Herczeg úgy határozott, hogy kettéválasztja acigányokat, ő maga fél cigánybandával elindult a kö-zeli Sirokobilo felé, hogy barátaival és a hölgyek egyrészével ezen a szerb nyaralótelepen folytassák továbba mulatságot, a tiszteknek engedve át a csatateret. Atársaság elitje természetesen Herczeget követte.

El is érték Sirokobilot, ott bevetették magukategy ismerős házba és hajnalig húzatták maguknak acigánnyal.

Másnap megtörténtek a kölcsönös kihívások. Har-madnap a párbaj, amely a boldogtalan Siposs Lászlóhalálával végződött.

A hadnagy visszalépett a párbajtól, és lemondotttisztirangjáról. Évek múlva Herczeg a vármegyeházántalálkozott vele: kezelőtiszt lett belőle.

IX.

Kis lak áll a nagy Duna mentében, szomszédságá-ban a fegyháznak. Alacsony földszintes épület. Azablakokon vasrács. Ez a váci államfogház. Ennek a

53

lakója most az író és egy negyed esztendeig itt fogbúslakodni.

A fehértemplomi törvényszék egy esztendei fog-házra ítélte el párbajvétscgért, a tábla helybenhagytaaz ítéletet, a Kúria azonban leszállította a büntetéstnégy hónapra. Az indokolás még kihangsúlyozta, hogymint rendezőnek kötelessége volt az inzultált hölgysérelmét a magáévá tenni.

Kovácsnak hívták a fegyházigazgatót, akinél je-lentkeznie kellett, humánus ember hírében állott, akielnézően bánt a rabokkal, az államfoglyokat megegyenesen úgy kezelte, mintha saját édes testvérei len-nének. Az írót azonban nagyon ridegen fogadta.

— Alkalmazkodjék a szabályrendeletekhez —mondotta kurtán.

Nemrég szabadult ki az államfogházból egy úri-ember, aki miatt óriási kellemeltenségei támadtak azigazgatónak. Az illető sok szabadságot élvezett, kijár-hatott a szabad Dunára fürödni, csónakázhatott, éstitokban a közeli kocsmákat is látogathatta. De egy-szer kissé mámoros hangulatban jött meg, éjnek ide-jén, s miután nem találta meg a kulcsot, amit a fel-ügyelő csúsztatott a Zsebébe, dörömbölni kezdett anagykapun.

— Nyissák ki! Engedjenek be!A fogházőrök nem ismerték. Azt hitték, valami

részeg ember garázdálkodik.— Mit háborgat minket. Menjen az útjára,De az illető nem tágított.— Én magyar királyi államfogoly vagyok. Jogom

van benn aludni a fogházban. Azonnal nyissanakajtót.

54

Olyan botrány támadt, hogy az egész környékösszeszaladt. Az esetnek híre ment, eljutott az igazság-ügyminisztériumba is, és Kovács orrot kapott. Azótanagyobb szigorúsággal kezelte a foglyokat.

Az volt a szokása, hogy az újonnan jött fogoly-nak végig kellett járnia a cellákat és be kellett mutat-koznia a fogház régebbi lakóinak. Herczeg előszörHellner Kálmánhoz nyitott be, akit hírből már ismert;két évre ítélték el, mert egy embert megölt párbajban.Egyike Pest legfélelmetesebb bajvívóinak, akiben egykaffer bivalyereje egy tigris vérszomjas kegyetlensé-gével egyesült. Mint egy ámokfutó, ment végig a fővá-ros utcáin, mindenki kitért útjából, mert nem tudhat-ták, hogy kibe és milyen címen fog belekötni. AKostka-társaság legrettegettebb alakja volt, mániákusaa lovagias eljárásoknak. Ábrázata rostás, borotválat-lan, magas alakja egy ijesztően megnyúlt fenevadraemlékeztetett. Erre az arcra már vastag vonalakkalki volt rajzolva a téboly ijesztő jegye, a kezdődő para-lízis, amit Herczeg éles író-szeme azonnal fölismert, ésigyekezett gyöngéden és kíméletesen beszélgetni vele.

— Hogy tetszik lenni?— Köszönöm ... elég rosszul, —~ mormogta a

lovagias gyilkos.A családja kitagadta és megvont tőle minden

támogatást. Rá volt szorulva azokra a fillérekre, ami-ket az igazságügyminiszter utalt ki ellátatlan állam-foglyok részére. Valósággal nyomorgott az urak fog-házában, míg a szomszédos cellákban esetleg durrog-tak a pezsgőspalackok és pazar lakomákat csaptak.Néha napokig ki sem mozdult az odújából — csakfeküdt és nyögött, olyan volt, mint egy leromlott raga-

55

dozó, amelyik pestisben elhullott állatnak húsával táp-lálkozott és most kegyetlenül rosszul érzi magát.

De most fölugrott fekhelyéről, — hosszú két kar-jával ijesztően hadonászva.

— Mindenkit föl fogok pofozni! — üvöltöttehabzó szájjal.

Az író csodálkozva meredt rá.— Ezeket itt ni... fölírtam őket magamnak. Jaj

nekik, ha kiszabadulok innen!Egy cédulát nyújtott át az írónak a proskribáltak

névsorával. Hogy kiket szándékozik fölpofozni. Har-minc-negyven név. Az első volt az igazságügyminisz-ter, a második Budapest főkapitánya, a harmadik aműegyetem rektora, a negyedik a fegyházigazgató.

— De hát mit vétettek?A spaddasin szeme zűrös lángokat lövellt.— Nehéz volna most mindent fölsorolni. Olyan

is volt, aki nem is válaszolt levelemre, amikor írtamnekik. Hát mit szólsz! Meg merték azt reszkírozni,hogy a nagy Hellner levelét válaszolatlanul hagyták!De majd lekenek nekik!

Herczeg faképnél hagyta az őrültet, s útjáraindult, hogy a többieknél is leviziteljen. Néhány nem-zetiségi izgató volt ebben az időben a váci államfog-ház lakója. Többnyire románok. De volt egy tót pa-pocska, jelentéktelen és ijedt arca volt, mindig fázott,s nyáron is malaclopó köpenyben járt, s kalitkábazárt denevér módjára cikázott föl s alá a cellájában.

Herczeg összebarátkozott a románokkal, s azunalom óráiban leült velük kártyázni. Többnyirenyert. Bár maga is kezdő játékos volt.

56

Egy kiló kéziratpapirossal, tintával, tollal fölfegy-verkezve vonult be a fogházba. Nagy tervei voltak.Akkor jelent meg a Singer és Wolfnerék pályázata tár-sadalmi regényre. A díj: ezer aranyfrank. Elhatározta,hogy maga is pályázni fog, s a fogház csendjébennyugodtan dolgozni fog. Ha megnyeri a díjat, akkoríró lesz, — és elindulhat a hír és dicsőség útján; haez a kísérlete sem sikerül, akkor mégis csak elvégzi ajogot és a végén ügyvéd lesz Versecen.

A kocka el van vetve.Egyelőre csak a regény címe van meg: «Fenn és ,

lenn». A regény azonban nem nagyon halad, a fogháztespedt levegője ráült a költő lelkére: majdnem meg-fullasztja. Ε falakon belül meghalt az élet, β nehézinnen elindulni új szárnyalásra. Este hét óra után,mikor rázárják az ajtót, végigveti magát az ágyon ésgondolkozik a témán: de tündéri lányalakok kelnekéletre a sápadt lámpavilágnál, — akik életében szere-pet játszottak, a Sterbeczky kisasszonykáktól kezdve,akiknek temesvári gimnazista korában udvarolt, atáncos Gettmann Annáig, akiért embert ölt. A ver-seciek, akik szerették a kerek happy end-es befejezése-ket, már régen egymásnak szánták őket. De Annanagyon finoman mégis kiadta az útját, — hogy későbbegy polgármester felesége legyen, — könnyebbségéreaz írónak is, akinél nem mutatkozott nagy hajlama nősülésre. Ellenben József bátyja beleszeretett Anná-nak kishúgába, s hamarosan el is fogja venni fele-ségül.

De minden nőalak közül a költő előtt a legvon-zóbb mégis saját édes nénjének, Micinek alakja,akiért nagyon aggódik, mert tüdővérzést kapott. A

57

tüdővész, mint a sors sötét fenyegetése állandóan ottlebeg a Herczegek fölött, — a verseci temető nagygránitsziklája a nagy memento erre, — alatta tizenkétHerczeg-sarj pihen, — íme, a kérlelhetetlen vészmost a legkedvesebbet készül elragadni. A veszedelemegyelőre elmúlott, Mici magához tért, az anyja für-dőre vitte, ahol kiszépült és megerősödött: férjhez isadta egy derék gyógyszerészhez. De a végzet könyvé-ben már följegyeztetett, hogy Micinek is tüdővészbenkell meghalnia, fiatal asszony korában, ugyanabbana Szebasztián-házban, ahonnan unokanővérei és uno-kafivéreinek koporsóit vitték ki egymásután. Csak agerolsteini nagyhercegnő került ki abból a vészes épü-letből élve.

Egy hete ül csak, s a költőnek örökkévalóságnaktűnik föl a fogság: az az érzése, hogy itt is születettés itt is fog meghalni. Nyugtalanságában kérvényt adbe az igazgatóhoz, hogy templomba szeretne menni.(Azt remélte, hogy ki fogják vinni a városba és nőketés életet láthat.) A kérvényt elutasítják.

Ekkor sürgönyt csempésztet ki a fogházból: mégpedig egyenesen a hercegprímáshoz: akadályozva vana vallás szabad gyakorlásában. Meg is volt az ered-ménye. De nem úgy, ahogy azt a költő elképzelte.Lám már minden reggel szuronyos fegyőr kíséri el amisére, de nem a városba, csak ide a fegyház kiskápolnájába. Majdnem egyedül ül a padsorokban. Afegyház lelkésze nagy gonddal megfogalmazott pré-dikációkót tart, abban a hiszemben, hogy hallgatójameghitt jóbarátja, vagy közeli rokona a hercegprí-másnak.

Már kialakult az író napi programja, Reggel:

58

mise. Délelőtt: regényírás. Utána ebéd. Délután:tornagyakorlatok a kertben.

Arra is van ráérő ideje, hogy sztrájkra buzdítsafogolytársait. Nem akarták ugyanis a nyári zárórátmég bevezetni, bár este hét órakor erősen sütött a nap.

A legközelebbi alkalommal, mikor esti hét órakora celláikba akarták őket terelni, egyenesen megtagad-ták az engedelmességet.

— Nem megyünk.A foglár könyörögni kezdett. Majd amikor ez nem

használt az igazgatóhoz rohant át utasításért. Kovátskét szuronyos fegyőrt küldött át a foglár támogatá-sára. Ebből majdnem baj lett.

Hellner Kálmán, mikor meglátta a föl tűzött szu-ronyt, valósággal őrjöngeni kezdett.

— Ne ágaskodj te szemtelen paraszt — támadt azegyik altisztre, — mert lenyeletem veled a saját szuro-nyodat!

A helyzet válságos volt. Legjobban Herczeg Fe-renc ijedt meg, aki a sztrájkot kezdeményezte. Az egé-szet csak mókának szánta, s ime az ügy kezd komolyfordulatot venni, — mert beleavatkozott az örült.

Hirtelen takarodót fúvott.— Hát vonuljunk a szobánkba urak. Az okosabb

enged.De Hellner a világért sem engedett.— Engem kötéllel sem húznak be a cellámba.Herczeg föltalálta magát.— Hát ha nem akarsz hazamenni, gyere át hoz-

zám. Majd sakkozunk.— Az más.Az őrök összenéztek.

59

Szabálytalan dolog volt záróra után két urategyütt hagyni, de ez volt a helyzet egyedüli megol-dása. Gyorsan rájuk zárták az ajtót.

Az író magára maradt az őrülttel.Saját vallomásai szerint ez volt életének egyik leg-

válságosabb éjszakája. Majdnem beleőrült.A máskor annyira hallgatag és búskomor Hellner

ma szavalni kezdett. Elmondotta egész élettörténetét.Dörgedelmes kirohanást intézett a műegyetemi rektorellen, aki összejátszott a törvényszék elnökével, hogyőt elveszítsék.

— Hogy jövök én ahhoz, hogy két évi fogházatkapjak. Hiszen én voltam a kihívott fél. Nem térhet-tem ki a párbaj elől. Igaz, hogy egy embert megöltem.De a végzet akarta így. Mindenki meghal, aki velemszembe kerül.

Nagyot fújt. Kocsonyás szemében zavaros tüzekgyúltak föl. Már azt sem tudta, hogy kihez beszél.Egyszer Emilnek, máskor meg Lajosnak szólítottaHerczeget.

— A királyra is nagyon haragszom!— Ugyan!— Mért nem adott kegyelmet, mikor beadtam a

kérvényt. Hiszen jól tudja, hogy én Hellner Kálmán,tartalékos hadnagy vagyok és nem lehet gyáván meg-hátrálnom, ha párbajra hívnak ki.

Dühösen rohant föl és alá. Egy szék az útjábakerült, belerúgott, hogy egyenest az ajtónak röpült.

Hirtelen megállott. Mereven bámult Herczegre,akiben megfagyott a vér.

— Mért fixírozol? — üvöltött föl vadul. Talán teis azt hiszed, hogy bolond vagyok?

60

Herczeg két lépésnyit hátrált. Titokban kinyitottaa zsebkését, hogy életre halálra védje magát ha azóriás megtámadja.

A helyzet megenyhült. A fenevad végigdűlt azágyon, míg nagyokat nyögött. Percek múlva már el isaludt.

Herczeg leült a székre és reggelig le sem hunytaa szemét.

Az őr szokatlanul korán, már reggel öt órakor ki-nyitotta az ajtót: talán meg akarta nézni, hogy Her-czeg Ferenc él-e még.

Hellner már kijózanodott. Kezet nyújtott a köl-tőnek.

— Köszönöm a szíves vendéglátást!(A történet teljességéért: Egy év múlva Hellnert

mint köz és önveszélyes őrültet beszállították a lipót-mezei tébolydába.)

Herczeg nemsokára kiszabadult a fogházból.Váratlanul kegyelmet kapott. Az utolsó hónapotelengedték.

— Gratulálunk! — mondották rabtársai kezétszorongatva a költőnek.

— Mi is gratulálunk, — mondták az oláh igazga-tók is, de közbe persze kegyetlenül szívták a fogukat.Herczeg ugyanis hatalmas összeget nyert el tőlük hu-szonegyesben, nem kevesebbet, mint ezerötszáz forin-tot, amiért abban az időben házat lehetett venni. S imemost meglóg, állami segédlettel. Remélni sem lehetmár, hogy az elvesztett pénzt visszanyerik.

Herczeg boldogan lépett ki a kapun a szabad nap-fénybe. Bukfencet tudott volna vetni örömében. Ki-

61

sértésbe esett, hogy minden járókelőt, aki szembe jönvele az úton, megöleljen és összecsókoljon. Most ér-tette meg, mit jelent ez a szó, hogy szabadság, amiértannyi nép oly sokat és gyakran reménytelenül harcolt.

X.

Podgyászában magával vitte a «Fenn és lenn»kéziratát. Igaz, hogy egy harmadrésze hiányzik. Ezta fogházban készült megírni. De mit tegyen ha kitet-ték szűrét a fogházból. Művét majd Pesten fogja be-fejezni.

Hazulról már régen nem kapott anyagi támoga-tást, de nem is kért. Azok a sovány forintok, amelyekrégebben Versecről jöttek, amúgy sem jelentenéneksemmit mostani nagyúri világfias éleiében. De hátmiből? A Pesti Hírlap, amelyben tárcái néha mármegjelentek, szűkösen fizetett. Miből élt és miből tu-dott tündökölni. Megmondja maga az író, egészennyíltan visszaemlékezéseiben. Adósságcsinálásból. Avidéki fiúnak, aki még be sem fejezte egyetemi tanul-mányait, — ekkor már tízezer forint adóssága volt.Boldog és örökre elveszett békevilág, amikor még an-gyali jóságú uzsorások sétáltak Pest utcáin, akik pénztkölcsönöztek a légvárakra és hatalmas előlegeket fo-lyósítottak a jövő reménységeire.

Egy krisztinavárosi villában bérelt lakást: két-szoba, külön lépcsőkkel, valóságos kis toronylakás.Nagyon büszke volt erre a szállására. Itt fejezte be a«Fenn és lenn»-t. Közben beállott ügyvédbojtárnak,Kenedi Géza irodájába, aki abban az időben a Pesti

62

Hírlap felelős szerkesztője is volt. Ez már a harmadikügyvédi iroda, amelyben Herczeg Ferenc működött.Ügyvédbojtároskodott már Versecen Szavljevics gaz-dag szerb ügyvéd irodájában, akinek feleségéről, errőlaz agilis és jószívű kövér úrinőről, aki rokonlányokkiházasításában lelte föl az élet minden örömét, min-tázta a Gyurkovics-lányok mamáját.

Kenedi Géza egyébként mindenütt eldicsekedettismerőseinek új ügyvédbojtárjával és azt mondottaróla, hogy nagyon tehetséges jogász. De ezt maga Her-czeg sem hitte el neki.

Közben elkészült a «Fenn és lenn». Lemásoltattaegy verseci fiúval, a pályázatot idegen kézírással kel-lett benyújtani, — és abban az időben még nem talál-ták ki a gépírást. Elküldötte Singer és Wolfnerékhez.

Benedek Elek volt a bíráló bizottság elnöke. Hó-napok múlva kihirdették az eredményt. A díjat egyikregénynek sem ítélték oda. Herczeg regénye dicséretetkapott, s zárójelben azt is megjegyezték, hogy a díjatmár azért sem lehetett ennek a műnek odaítélni, mertnagyobb terjedelmű volt, mint ahogy a pályázat fölté-telei előírták.

Herczegen olyan érzés vett erőt, mintha taglóvalhomlokon sújtották volna. Valahogy biztosra vette,hogy a regény győzni fog. Mindent erre az egy kár-tyára tett föl. Ez volt utolsó tétje. És ime összeomlotta légvár és maga alá fogja temetni a jövő reménysé-geit.

Napok múlva csüggeteg hangulatban azt mon-dotta annak a verseczi fiúnak, aki a kéziratot lemá-solta:

— Menj be a kiadóhoz, hozd el a regényt, a fel-

63

bontatlan jeligés levéllel együtt. Nem szeretném hamegtudnák, hogy ki volt a pályázó.

A fiú lelkendezve jött vissza.— Nem akarják ide adni a regényt. Wolfner úr,

a kiadó arra kéret, hogy keresd föl. Tárgyalni szeretneveled.

— Nem megyek. Csak hozd el a kéziratot.Két nap múlva Wolfner József maga kereste föl

a költőt krisztinavárosi toronylakásán. A jeligés borí-ték titka úgy látszik nem maradt titok. Nehezenmászta meg a meredek lépcsőket.

Verejtékes homlokát törölgette mikor beállított.— Ha a hegy nem jön Mohamedhez, akkor Mo-

hamed mászik föl a toronyba.Bemutatkozott.— Azért jöttem mert — meg akarom venni a re-

gényt. Mennyi az ára?— Ezer arany frank.— Ugyan! Ennyit kapott volna érte ha megnyeri

a nagydíjat. Lehetetlenség ekkora összeget egy kezdőírónak kifizetni.

— Ennyiért írtam. Olcsóbban nem adhatom.— Hátha ez az utolsó szava, akkor keressen föl

holnap a kiadóhivatalban. Alá fogjuk írni a szerző-dést.

A «Fenn és lenn» megjelent az Egyetemes regény-tárban, s hatalmas sikert aratott. Beöthy Zsolt aztmondotta:

— Új csillag tűnt fői a magyar elbeszélő irodalomegén, s annak fénye el fogja homályosítani a többiét.

Herczeg Ferenc belépett az irodalomba.

64

XI.

A költő a Korona-kávéházban ült és bámulta asűrű füstfellegeket, amelyek hosszúszárú csibukokbólhömpölyögtek a kávébarna mennyezet felé. Akkormég erősen pipázgattak a kávéházakban, még pedighosszúszárú öblös pipákból: a konyhalegény föladatavolt, hogy a csibuk meggyújtásánál segítséget nyújtsona vendégnek.

Simára beretvált ábrázatot alig lehet látni. Min-denki körszakállt hord, a pelyhedző állú, fiatal költőkbarkát. Az is hozzájárult a tekintély emeléséhez.

Az írón újabb csüggedés vett erőt.Megmászta a Parnassust, de odafönt is csak ha-

vat és jégmezőket talált. Amiket nem lehet aprópénzrefölváltani. A «Fenn és lenn» megjelent, tetszett is, ka-pott is egy-két dicsérő kritikát, — de idefönn Pestenhamar felejtenek az emberek — sa regényt már csaklenn a Bánátban emlegetik, rokonok és jóismerősök,— azok is csak azért, mert úgy forgatják, mint valamikulcsregényt és még mindig találgatják, hogy melyikalakban kit akart a költő kigúnyolni és áldozatul oda-dobni a kisvárosi pletykának. A jámbor svábok elsem tudták képzelni, hogy az irodalomnak más fela-data is van, mint hogy valakit csúffá tegyen.

Az író ceruzát, papírt vett elő, — egy nyúlfarknyirövid kis elbeszélést akart írni. Akkor ragyogott föl arövid újságtárca divatja. Pénzt lehetett vele keresni,és rövid idő alatt.

Valaki megállott az asztala előtt. Egy törpe, akirövidre nyesett körszakállt viselt, — de nagyobb tekin-

65

tély az irodalomban, ebben az időben, mint sok tudóstársaság együtt.

Hangja búsan és fásultan kongott, mint eltévedtkosok bégetése az erdőn, vagy mint mikor újszülöttcsecsemők panaszos orrbangon bőgnek, emésztő éh-séglázban.

— Mondja ... nem írna nekem novellákat AHét-be.

Kis József volt, a költőkirály: lapja A Hét, a leg-előkelőbb és legmodernebb hetilap volt ebben az idő-ben, — olyan exkluzív hely, — mint valami ókoritemplom: a szentélybe csak az irodalom fölszentelt fő-papjai léphettek be, s azok is csak levetett saruval.

Herceg megdicsőülten pillantott föl: megjelent agnóm, hogy fölvonja előtte a mennyekbe vezető útsorompóit. Mintha maga Sámuel próféta bukkantvolna föl, sziklaodújából, a gomolygó füsttel, hogyfejét megkenje a királyok olajával.

— Boldogan állok rendelkezésére, — rebegte ki-fehéredő arccal.

Nemcsak a Simon Judit-ot szavalták akkor ország-szerte; — nem lehetett elmenni a zsúrra, estélyre,társas összejövetelre, hogy elő ne pattanjon egy kisbakfis, és mély érzéssel rá ne zendítsen a komor balla-dára: Simon zsidóéknál minden esztendőbe, kis deszka-koporsót tesznek le a földbe: magának a lapnak isóriási tekintélye volt az írók között.

A mai új nemzedék ezt alig tudná elképzelni.Hogy csak egy példát mondjunk: Szomaházy Istvánelőkelő és ismert író volt abban az időben, — segéd-szerkesztője lett „A Hétnek” — de azt sohasem tudta

66

kiharcolni Kiss Józsefnél, hogy az ő novellái közül isleadjon egyet is.

Kiss József gavallérosan fizetett; maga is nagy-lábon élt, de sokszor szenvedett pénzzavarban. Szeren-cséjére lelkes rajongóinak légiójában több hatalmasbankvezér is akadt, akik szívesen kisegítették. Ha kö-zeledett a nyár, a költő sorra végig járta a nagy ban-kokat, s félig tréfálkozva ezekkel a szavakkal állítottbe az ismerős bankigazgatókhoz:

— Szegény ősz költő vagyok, nyaralni szeretnék.Az igazgató diszkrét mozdulattal kezébe csúszta-tot egy nagyobb pénzösszeget. A költő meg sem olvastaa százasokat, csak ennyit mondott:

— Nem lesz kevés?(Erre a mondásra nem lehetett ráfizetni. Legföl-

jebb megtoldották még valamivel a kiutalt összeget.)A Herczeg novellák a Hétben, nagy feltűnést kel-

tettek és szaporította a költő irigyeinek számát. Nem-sokára Rákosi Jenő hivatta magához. Az írás atyames-tere.

A Kalap-utcában volt a Budapesti Hírlap szerkesz-tősége. A lap akkor élte ragyogó ifjúságának legszebbvirágkorát.

— Hány novellát tudna ön megírni egy hónap-ban?

— Minden héten megírok egyet.— Helyes. Akkor szerződtetem a Budapesti Hírlap

munkatársának.A lapnak volt egy külön tárcaíró szobája, három

nagy író szűk kis helyen; Rákosi Viktor, Tóth Béla ésHerczeg Ferenc. Mintha oroszlánokat zártak volnaegyüvé, közös ketrecbe. Tóth Béla, Tóth Kálmán köl-

67

lőnek volt a fia, később országos népszerűségre tettszert az Esti Levelekkel. Annak idején a diák küldött-séggel ő is elvitte a díszkardot Konstantinápolyba:azóta keleti szakértőnek tartotta magát: tárcái alá eztírta: Efendi, de néha megelégedett egy nagy Ε betűvel.Mestere volt már akkor a magyar írásművészetnek,tisztább, magyarabb prózát azóta sem írt senki.

Egyszer Herczeg be akart nyitni a szobába, ami-kor hallja, hogy Tóth Béla éppen az ő tárcáját sza-pulja.

— Ez a sváb még magyarul sem tud rendesen. Azírása tele van germanizmusokkal.

Mosolyogva lépett be írótársai közé. Nem sértő-dött meg.

— Ezeket a germanizmusokat hazulról hoztammagammal, Verseczről. De majd kinövöm őket.

Ebben az időben született meg a Gyurkovics lá-nyok, ami az egekig emelte az író népszerűségét. Iga-zabban most lett csak népszerű. Nem voltak egészenköltött alakok, de az életben Fehér kisasszonyoknakhívták őket; egy különcködő elszegényedett bánátiföldbirtokosnak voltak a lányai. De a Gyurkovics-mamát már nem Fenéméről mintázta a szerző, — ha-nem itt az elnehezedett toronymagas Szavljevicsné, egyverseczi szerb ügyvédnek jóságos neje lebegett szemeelőtt, aki hihetetlen agilitást fejtett ki, hogy lányokatfőkötő alá juttasson. (Nem a saját lányait adta férjhez,— ilyenek nem voltak; hanem rokonlányokat,-s ami-előtt, aki hihetetlen agilitást fejtett ki, hogy lányokatkor azok elfogytak, idegenek gyermekeit is.) Hatalmastehetségnek bizonyult ezen a téren.

Herczegnek minden csütörtökön kellett tárcát

68

írnia a Budapesti Hírlapban. De véletlenül sokáig ta-lált mulatni a Pósa-asztalnál a kocsmában, csak éj-szaka tizenegy órakor toppant be a szerkesztőségbe.

— No, megvan a tárca? — fogadta Csajthay.— Megvan — csak még ki kell javítanom.Nem volt meg egy betű sem. Bevonult a szobá-

jába. Gyorsan össze kell csapnia az egészet, hogy megne várakoztassa a szedőket.

Ábrázata elkomorult. Nehéz sor az, minden hétenegy új témát kiagyalni. S ekkor eszébe jutottak aGyurkovics lányok. Hét lány, minden héten egy mási-kat fog férjhez adni... Ez hét folytatás. Két hónaprael van vetve a témakeresés gondja.

A tárgysorozatnak olyan sikere volt, ami máigpélda nélkül való a magyar irodalomban. Százávaljöttek levelek, táviratok, tréfás ajándékok a szerkesz-tőségbe, sokan még fogadást is kötöttek arra, hogy aszerző a mamát is férjhez fogja adni. Valóságos Gyur-kovics-divat támadt. Képeslapok, albumok jelentekmeg a Gyurkovics-család macskafejes címerével. Azíró még maga is eljárhatta a Gyurkovics-csárdást éstáncolhatott a Gyurkovics-keringő ütemére. Ősbuda-vára nagyszínpadán Gyurkovics lányok táncoltakBarisson sistersek módjára.

A Gyurkovics-láz csak emelkedett, mikor könyv-alakban is megjelent. Tízezres példányszámban szét-kapdosták. Lefordították idegen nyelvekre is: tizen-négy nyelvre. Legnagyobb sikere Angliában volt ésSvédországban.

A témát nem lehetett abbahagyni. Kiadói unszolá-sára meg kellett írnia a Gyurkovics fiúkat is, aminekkésőbb folytatása lett a Gyurka és Sándorban. Ehhez

68

69

a sorozathoz tartozik Gyurkovics Milán mandátuma is.De szerencséje volt a költőnek, hogy magyar volt ésnem amerikai író. Ha amerikainak szülelik, akkor akiadók meg sem engedik neki, hogy más témához isnyúljon, s most megénekelhetné a Gyurkovics mamadédunokáit is.

A Gyurkovics epopeában a szerző nem minden-napos ösztönösséggel ráhibázott az úgynevezett család-regénynre, aminek mostanában olyan óriási divatja vana külföldi regényirodalomban.

De hát térjünk vissza a modellekre: akikről a szerzőa Gyurkovics lányokat lemintázta.

A Fehér kisasszonykák is olvasták a regényt olyboldogok voltak és büszkék, hogy az írónak modellülszolgálhattak. Talán még bántotta is őket, hogy ál-néven szerepelnek, miért nem írta ki az író igazi ne-vüket.

Hárman voltak a fehér kisasszonyok (nem heten,mint a regényben.)

Nem lettek soha olyan boldogok mint regényalak-másaik: mind a három fehér lány kegyetlenül végezte.

A legnagyobbik lány a Mariska, aki a költőt Ve-ronese aranyszőke asszonyaira emlékeztette, férjhezment egy Neosil nevű ismert és vagyonos pesti keres-kedőhöz. Neosilt agyonütötte egy zászlórúd, amelyet avihar ledobott a Haas-palota tetejéről.

A második, Tilla, Jendrassik Jenőnek, a nevesfestőművésznek lett a felesége. Mint fiatal asszonymeghalt gyermekágyban.

A legkisebb lány egy tüzérkapitányhoz ment fele-ségül. Két év múlva a kapitány megőrült, s nemsokára

70

meghalt. Volt a Fehéréknek egy fiuk is, az meg játékközben halálra sebezte magát egy flóberttel.

Az élet mégsem gyárt olyan boldog és szép regé-nyeket, mint a költők.

De már a Gyurkovics lányok előtt történt valami,ami nagyot lendített rajta. Megjelent a Mutamur.

A kiadó könyvalakban megjelentette Herczeg Fe-rec elbeszéléseit, amelyek a Hét-ben és a BudapestiHírlapban láttak először napvilágot. A siker óriási.Rákosi Jenő tárcát ír róla a Budapesti Hírlapban, deír róla Péterfy Jenő, a nagy esztétikus Gyulai Pál lap-jában, a Budapesti Szemlében feltűnést keltő melegméltatást. Most már valaki, akivel számolni kell az iro-dalomban, nem hirtelen fölsugárzó meteor, amelyik lefog hullani megint az égről.

A siker nem marad következmények nélkül. Be-választják a Petőfi Társaságba s hamarosan utána aKisfaludy Társaságba is. öreg urak fölszólítják, hogylépjen be a Gentry Kaszinóba. Akkor még Gentry Ka-szinónak hívták az Országos Kaszinót. A Klub aNemzeti Színház bérpalotájában volt, de az elnök;(Wekerle Sándor) már építteti az új palotát, amely ottfog ragyogni a Kossuth Lajos-utca és a Sütő-utca sar-kán. Már régen tagja a Pósa-asztalnak, ott szoktakösszejönni az Oriens-ben a Rákóczi-úton; meghitt ven-dég a Kispipában a Zimay-asztalnál, de már meghív-ták az István főherceg szállodába is, Gyulai Pál vacso-rájára: itt ismerkedett meg Görgey Artúr tábornokkal.Ma már szobra áll a Bástya-sétányon, de akkor méghazaárulónak tartották.

Barátságba keveredett Ambrus Zoltánnal, aki ab-ban az időben jött haza Parisból, — és az irodalomban

71

már tekintélynek számított. Ambrussal kettesben néhafönn voltak hajnalokig, és elbeszélgettek: irodalomrólés a nőkről. Ambrusról akkor faragták a szerkesztősé-gében ezt a kis versikét:

„Itt töltött perceket,A tolla sercegettÉs dicsérte Herczeget.”

Járt a Nemzeti Lovardába is: reggel néha lovagoltis. Volt már külön kis köre is, amely vakon követte.Fiatal mágnásgyerekekből és a kaszinó ifjúságából ve-rődtek össze és körül rajongták mint csöppnyi bolygóka ragyogásban egyre növekvőbb fényű nagy állócsilla-got.

Hogy ennyi elfoglaltság és társadalmi szereplésmellett, maradt ideje írásra és termelésre is, azt vas-egészségének és szívós szervezetének köszönhette,amely keményre kalapálódott ki verseczi kölyökcsatái-ban, diákkori verekedéseiben a Béga vizében és későbba Tiszában, ahol valóságos kis úszóbajnokká edződött.

Szerencse forgandó szélviharában sárkányszerűenhirtelen magasságokba emelkedő pályája irigységetváltott ki írótársaiból. Ez az irigység évről-évre foko-zódni fog, míg olyan magasságba nem jut, ahová azirigység nem tudja követni.

XII.

Az utcán sétált, mikor vállát hátulról gyöngédenmegérintette valaki.

Paulay Ede volt, a Németi Színház igazgatója.

71

72

— Olvastam a tárcáját. Nagyon talpraesett pár-beszédek vannak abban. Miért nem ír ön darabot?

Az író szíve nagyot dobbant. Diákkorában, mikorott szorongott a Nemzeti Színház erkélyén, az volt azálma, hogy valamikor ő fog ezeknek a nagy színészek-nek szerepeket írni. Akkor ez még elérhetetlennek lát-szott. S ime az álom mintha kezdene testet ölteni. Meg-jelenik az igazgató és kérdőre vonja, hogy miért nem ír.

— És ha megírnám a darabot? Mit csináljakvele?

— Elhozza hozzám.— Rendben van.— Mikor kapom meg a darabot? — kérdezte az

igazgató.— Holnap!

Másnap valóban fölvitte az igazgatóhoz A dolovainábob lányá-nak a kéziratát.Paulay meg volt lepve.

— Ez valóban gyorsan ment. De én sem fogomönt megvárakoztatni. Jöjjön föl hozzám holnap feke-tére, majd megbeszéljük a továbbiakat.

Ezt a darabot Herczeg Ferenc még diákkorábanírta. Azóta többször átdolgozta. Első címe ez volt: Ahozományvadász.

Huszártisztek akkor még nem szerepeltek a da-rabban. Csak vármegyei köztisztviselők. Tarján Gidaakkor még főszolgabíró volt, Bilitzky kadett pedigvármegyei aljegyző.

Még azon melegiben, hogy megírta a darabot,odaadta szobatársának, Bandi Rudolfnak.

— Olvasd el, és mondj róla őszinte véleményt.Bandi Rudolffal együtt koptatták a temesvári gim-

73

názium padjait. Azóta elválaszthatatlan jóbarátok. Kö-zös szobát béreltek ki Pesten, mikor fölkerültek azegyetemre. Rudolf később fölibe kerekedett az írónak:nagybátyja lett. Hogyan? Feleségül vette a gerolsteininagyhercegnőt, miután elválasztotta az urától, a temes-vári törvényszék elnökétől. Akkor Bandi már főszolga-bíró volt.

De itt még nem tartunk. Egyelőre a színművet ol-vassa. Komoly és művelt fiú. Az író megbízik a véle-ményében.

— Jó a darab, — mondotta minden meggyőződésnélkül. De nem elég levegős. Az alakjai pedig papír-figurák.

— Nekem is az a véleményem, hagyta rá Her-czeg. A figurákban nincsen elég lélek, s úgy mozognak,mintha dróton rángatnák őket.

És eltette a darabot a fiókjába.Később, mikor újra elővette a darabot, gondolko-

dóba esett. Persze hogy nem élnek: hiszen a valóság-ban nem is ismeri őket. De honnan is tudná ő megje-leníteni vármegyeházi uraknak beszédét, gondolko-zásmódját, — mikor az életben alig került velük ösz-sze. De hát kiket ismer ő? Verseczi sváb fiúkat ismer,és katonatiszteket.

A verseczi fiatalemberek nem válnának be ezek-ben a szerepekben. Katonatisztek? Talán?

Gyorsan megmásította a szerepezést. A civileketeltörölte a földről. A szerepeiket ifjú huszártiszteknekoszotta ki.

Most már olyan egyszerűen és könnyen ment min-den, mikor átírta a darabot, mint a karikacsapás. A

74

levegő mámorossá vált az oxigéntől, a figurákat frissenpezsdülő eleven vér mozgatta.

Mert, hogy a kis Geromb báró, vagy a jókedvűHohenlohe herceg, Padányi főhadnagy, hogyan be-szélne vagy mozogna bizonyos helyzetekben, — aztolyan könnyen írta le, mintha könyvből olvasná ki.

A darab élő valóság lett, amikor benépesítettemeghitt ismerőseivel.

Másnak elment feketekávéra az igazgatóhoz. Sokszínész volt ott: Csillag Teréz, Jászai Mari, Vizváriék,Náday Ferenc, Lánczy Ilka, és ott volt gróf KeglevichIstván is, akit később intendáns korában, Hencz Károlyagyonszúrt párbajban.

A színészek meleg és érdeklődő pillantásaiból aszerző kiolvashatta, hogy Paulay szépeket és jókat be-szélhetett a darabjáról.

De a feketénél nem került szóba a színmű. Csakmikor már elbúcsúztak az előszobában, súgta oda azigazgató:

— Jöjjön föl hétfőn az irodámba, ott megcsinál-juk a szereposztást.

Egy bájos ifjú színészlánynak szánta a szerző Bi-litzky kadett szerepét, hiszen Gerambnak is annyiralányos arca volt. De Paulay Ede csak annyit mondott:

— Drámai színház ez uram, nem operett.És a szerepet a fiatal Zilahy Gyulának osztotta ki,

— akinek évtizedeken át tartó országos nagy népsze-rűsége éppen a Bilitzky kadettről indult ki.

A darabnak olyan hatalmas sikere volt, amilyenkevés volt még a magyar játékszín történetében s amia Nemzeti Színház fénykorának legszebb estéire emlé-keztetett. De Herczegnek néhány túlbuzgó híve majd-

75

nem zavart csinált. Ezekhez tartozott a vöröshajú,oroszlán tekintetű Barna Dóri, a hírneves riporter, —aki miután valami pisszegésfélét vélt hallani, fölrohanta karzatra s ezt kiáltotta:

— Mindenkit fölpofozok, aki pisszegni mer!Mire néhányan csakugyan rápisszegtek.A másik bajkeverő pedig K. Zsigmond volt, a

szerzőnek evezős társa a Hunniában. Ez meg villogótekintettel kioktatta a karzatot, hogy zsidónak nemillik hangoskodni, mikor egy keresztény író darabjátmutatják be a Nemzeti Színházban. De a fölzúdulótapsvihar elnyomott minden kisebb incidenst.

Barna Dóri, — ez a nagyon tehetséges és nagyonnépszerű újságíró, önzetlenül rajongott az irodalomért.Herczeget meg különösen nagyrabecsülte. Az ő aján-latára szerződtette le az írót Rákosi a Budapesti Hír-laphoz.

Barna Dóri nagyon népszerű volt. Mindenki sze-rette. Egyetlen ember előtt volt csak ellenszenves, igaz,hogy ez nem kisebb úr volt, mint maga I. Ferenc Jó-zsef császár és király. A legenda szerint ezért, mert egyhadgyakorlaton Barna Dóri megvesztegette a királyegyik szolgáját, — és megszerezte a kiürítésre szánt pa-pírkosarat, — s annak tartalmával visszaélve, olyandolgokat közölt le a lapjában, amiket katonai titkok-nak szántak. Ez történelmi tény, hogy amikor a királyBudapestre érkezett, s a várakozó riporterek sorábanfölismerte Barna Dóri vörös fejét, — ezekkel a szavakkai fordult hadsegédjéhez:

— Der rothe Jud ist schon wieder da!(A vörös zsidó már megint itt van.)A Budapesti Hírlap bankettet adott a szerző tisz-

76

teletére s arra meghívták természetesen a színészeketis. Hajnalban már csak hárman ültek együtt az asztal-nál: Bercsényi Béla, aki a zsindelyes bárót játszotta,Kőrösmezey Gusztáv, a kutyamosó, és maga a szerző.

Bercsényi pohárral kezében fölállott, s tréfás be-szédet mondott, amelyben majdnem elparentálta Her-czeget. Azt mondotta, hogy neki immár vége van, —mert híres ember lett, — már pedig Budapesten tetsze-tős hisztérikák élnek, akik rávetik magukat a hírnevesférfiakra és szétmarcangolják, mint nőstényfarkas ajuhot.

(Herczeg a saját vallomásai szerint sokat tanultebből a barát intelemből.)

A dolovai nábob lánya különösen katonatiszt kö-rökben lett nagyon népszerű. A huszárok ünnepeltékHerczeget, mintha a saját házi szerzőjük lenne. A né-zőtéren karon ragadta egy őrnagy (hercegi rangbanvolt), és fölcipelte páholyába, hogy bemutassa a fele-ségének.

— Ez az a Herczeg, a hírneves író. Úgy ír...akár a víz!

A darab szépen jövedelmezett. Herczeg a legjobbbefektetésnek azt vélte, ha elutazik Konstantinápolyba.Az utat a tengeren tette meg egy régi, kis gőzhajón,amely két ágyút is rejtegetett a fedélzetén. Szélcsendesidőben pedig vitorlát bontottak, hogy takarékoskodja-nak a szénnel.

Az utazás sokáig tartott, mert a kis hajó mindenüttkikötött. De Herczeg Ferenc nem tudta megunni a ten-gert, — amelynek gyermek kora óta szerelmese volt:már akkor is, amikor még csak álmodott róla.

Kréta szigetén volt egy kis kalandja is. Egy török

77

hercegnő vonult át az utcán, teljes kísérettel: a gyalog-hintót néger rabszolgák cipelték, az enuchok pedig ri-nocerosz bőr ostoraikat csattogtatva rohantak mellette,hogy széthesegessék a járókelőket. Herczeg megállott,s mintha csak a Váczi-utcai korzón lett volna, meg-nézte a hercegnőt, aki az ülésről visszafordulva rámo-solygott. A heréltek vad ordítozásban törtek ki, osto-raikkal ijesztően hadonászva.

Egy török törzstiszt ment arra s ez kimentette azelőkelő idegent veszedelmes helyzetéből.

— Szerencséje uram, hogy utam erre vitt, —mondotta. Ezek megölték volna.

Életének legszebb emléke maradt, mikor a hajóa Márvány-tenger felől bevonult az ezeregyéjszaka vá-rosba. Legjobban a Galata híd és a Hágia Szófia me-cset monumentalitása lepte. A mecset falait keresztényszentek képei borították valamikor, — a képeket a tö-rökök rájuk kent vastag aranyozással tüntették el. Dea szentélyben sok helyen lemállott az aranyfesték ésegy óriási nagyságú Krisztusfej rajzolódott ki sejtelmeskörvonalakban a falra.

— Bizánc! — suttogta az író, s ebben a percbenfölrémlett lelkében később megírandó történelmi drá-májának első kontúrja.

Végig nézhette a szelamlikot is, a szultán ünnepiesbevonulását a pénteki istentiszteletre. Kocsiját a há-remhölgyek fogatainak végtelen sora követte, — akiknem viselkedtek komoly odaliszkok módjára, nevetgél-tek és integettek, mintha nem háremnők, hanem egylányintézet kiránduló növendékei lennének.

Visszafelé Abdul Hamid szultán beült egy homok-futóba és maga hajtotta a lipicaiakat. A basák, a mi-

78

niszterek és a tengernagyok gyalog loholtak a hintajaután, amíg csak ki nem fulladtak. Ez a szogaiasságvisszatetszést szült a költő lelkében, de maga a kalifasem nyerte meg a tetszését.

— Ez legyen a Kelet ura? Ez a sárgaképű ürű? —suttogta magában csalódottan.

Egyik szálloda terraszán furcsa meglepetés érte.Találkozott a Dolovai nábob lányának kedves kis hő-sével, Bilitzky kadéttal. Alig hitt a szemének.

— Bilitzky! — kiáltott föl meglepetten. A kadettcivilruhában!

Hogy kerül ez ide?Azt hitte, hogy álmodik, vagy a káprázat új

csalfa játékot vele. A kadett is összeráncolt homlokkalnézi a szerzőt, mintha azon tűnődnék, hogy honnan isismeri ezt az urat.

Mind a ketten fölállanak, hogy egymás nyakábaboruljanak.

— Bilitzky! — kiáltott föl Herczeg.— Nem Bilitzky ... hanem Geramb báró. Hát

már a nevemet is elfelejtetted?— Dehogy felejtettelek el. Örökké élsz bennem.

Már színdarabot is írtam rólad. Csakhogy abban Bi-litzky vagy.

Már nem az a lányosarcú apród, amilyen volt hu-szárhadnagy korában. Kilépett a hadseregből. Megnő-sült. Konstantinápolyban telepedett le. Most a nemzet-közi bíróságnál tisztviselő.

Míg Herczeg Konstantinápolyban tartózkodott,mindennap együtt voltak.

Egy éjszaka Herczeg titokzatos zúgásra ébredt föl,

79

— mintha szálfaerdő sóhajtozna a szélben, vagy viharkorbácsolná föl a tengerszoros hullámait.

Kinyitotta az ablakot. Az ég tiszta volt és csillagos.Szellő sem rezdült odakünn.

— Álmodtam! — gondolta.Pedig nem volt egészen álom. Ezen az éjszakán

a törökök tízezer örményt gyilkoltak le Konstanti-nápolyban, s ennek a zúgása hatolt el az ablakáig.

Geramb József báró, aki a követség estélyéről jötthaza, elmondotta, hogy fekete tócsák csillogtak az ut-cákon, mintha esővíz áporodna. Egy ilyen tócsába afelesége véletlenül bele is lépett. Otthon megnézte:Véres volt a fehér báli cipő.

XIII.

Az író Csilag Teréz társaságának bűvkörébe ke-rült. Bájos kis naiva szerepek után, Csillag Teréz az ődarabjában kapta az első asszonyszerepet, és boldogvolt, mint a kislány, aki először kap hosszú szoknyát.Csillag baráti köréhez tartozott még Jászai Mari is, anagy tragika, a Vízvári házaspár és még többen a szí-nészek közül. Herczeg jól érezte magát ebben a társa-ságban, mert nagyon elkényeztették. A Múzsa bohém-jeire emlékeztető újságíró — cimborákat már régebbenotthagyta, — mert rájött arra, hogy meddő és sivárdolog az, hajnalig virrasztani feketekávé mellett vala-melyik kávéházban, — csak azért, hogy az ember első-nek olvassa el a saját cikkét a frissen kinyomtatottújságban, amelyik még párolgott a festékszagtól. De

80

már elkerülte az úgynevezett úri köröket is és feléjesem nézett a lányos házaknak.

Ebben az időben esett meg vele az első autóbaleset.(Az autó özönvízelőtti őskorában történt ez.) Vizváriékmátyásföldi villájából hazatérőben a bécsi soffőr, má-moros hangulatban befordította őket az árokba. A jár-mű darabokra tört, de szerencsére sem az írónak, sema kíséretében levő színésznőknek nem esett baja.

Jászai Mari, aki mezítlábas cselédlány sorból fel-küzdötte magát a legmagasabb polcra, amit magyar-, színésznő elérhetett, örök tudásszomjtól fűtve örökö-sen olvasott és tanult. Csak azért tanult meg angolul,hogy Shakespearet eredetiben elolvashassa. Az avonihattyú mellszobra ott állott a szalonban a fején aranybabérkoszorúval, amit a művésznő a Nemzeti Kaszinó-tól kapott. De egyszer azt olvasta valahol, hogy a nagydrámákat nem Shakespeare írta, hanem Bacon. Agipszfejről levette a babérkoszorút és a szobrot kitetteaz előszobába.

— Hát idejutottál te vén plagizátor, — mondottaHerczeg Ferenc, mikor a változást észrevette.

De később a művésznő rájött arra, hogy mégsem,Bacon, hanem Shakespeare az igazi Shakespeare, — ésaz istenség visszakerült az őt megillető főhelyre, hom-lokán aranykoszorúval.

Egyszer a művésznő ezzel a váratlan kérdésselfordult az íróhoz:

—Nincs kedve lekísérni engem Czenkre?—Minek?—Meg akarom koszorúzni Széchényi István gróf

sírját.

81

Már nemcsak Shakespeareből csinált kultuszt, ha-nem Széchényiből is, — húsvéti ünnepeken mindenévben elzarándokolt Czenkre, a legnagyobb magyar-hoz.

Herczeg engedett a meghívásnak. Elkísérte. Éstalán a czenki park zúgó fái alatt, fogant meg lelkébena „Híd”, amit majd a színpadon fogunk viszont látni.

Fesztyék is meghívták Herczeg Ferencet esté-lyeikre, — ez akkor olyan kitüntetés volt, mintha be-választották volna az Akadémia tagjai közé. Csak alegnagyobbak kaptak ide meghívást, akiknek nevétszárnyra kapta a hír a művészet terén, az irodalom-ban vagy a politikában.

A villa a Bajza-utcában volt, (a mai Petőfi ház)az első emeleten lakott Jókai Mór, Feszty Árpádapósa, — aki néha lejött a csigalépcsőn, nesztelenül,mint az istenség, aki az Olimposzról száll alá. Az írókközül Bródy Sándor és Bársony István voltak a hang-adók. Gárdonyi Géza, aki akkor bontakozott és mégnagyon Sanyaró Vendelesen nézett ki, csak azért ka-pott meghívást, mert titkára volt a Feszty -körképnek.

Ide járt Fadrusz János is az őserejű nagy szob-rász, aki később meghitt barátságot tartott Herczeg-gel. Mednyánszky László báró, akkor már világhírűfestőművész is barátságot tartott Fesztyékkel. Láng-eszű művész, ősnemes család sarja, minden nagyúrigesztusa melletti is különc, külsejét elhanyagolta, néhavalósággal toprongyosan járt, és egyszer a csendőrségmajdnem letartóztatta, mikor a kisvárosi vendéglőben,nadrágzsebéből előkotort gyűrött ezresbankóval akartfizetni.

Megjelent Justh Zsigmond, a nagyon is tehetsé-

82

ges fiatal író. Akikor jött haza Parisból, halálos bete-gen. Tüdőbaj gyötörte.

Dúsgazdag család sarja, fivére Justh Gyulának,a nagy ellenzéki harcosnak. Finom novellákat írt. Pa-risban Malonyay Dezső elvitte dr. Gruby Dávidhoz is,a világhírű magyar orvoshoz, hogy barátját megvizs-gáltassa.

Gruby, aki komoly, világhírű tudós lettére való-ságos csodaorvos hírében állott, aki a halottakat isfeltámasztja (Heinét is ő kezelte és Hugó Viktort is),reménytelennek találta Justh Zsigmond állapotát. Nemszólt, csak egy könyvecskét nyújtott át Malonyaynak;szétszedhető szelvényekkel.

— Mi ez? Receptek?— Nem. Étkezési szelvények. A barátja egy évig

étkezhet az én vendéglőmben fizetség nélkül. Nagyonrokonszenves fiú.

— Ó ... neki nincsen erre szüksége . .. Köszön-jük. Nagyon gazdag fiú.

És levitte barátját a Riviérára. Sápadt arca ki-színesedett a bódító napfényben; de beteg tüdeje nemtudott meggyógyulni...

Valóságos Herczeg-rajongó vált belőle; mindun-talan fölkereste, mint ahogy a kihűlt hold elkíséri atündöklő fényárban úszó földet, tündéri vándorútjain.Talán a beteg fiú ösztönös ragaszkodása nyilvánultmeg ebben az élethez és egészséghez.

Egyszer vacsorát adott, amelyre meghívta Her-czeg Ferencet is. Az estét a Herczeg-kultusznak akartaszentelni. Leültette a költőt egy vörös bársonyszékbe,— olyan akár a trón, — maga a felolvasó asztalhozült és felolvasta Herczegnek egyik szentimentális no-

83

velláját, amelyben egy tüdőbeteg úri hölgy szenvedé-seit írta le. S hogy a hatás nagyobb legyen, valakitoda ültetett a zongorához, aki melodramatikus zené-vel kísérte az előadást. Herczeg kínos helyzetbe került,— mert félt, hogy mindenki halálosan unja a felol-vasást, s mint ízléses ember, nem szeretett soha semmiformában megjelenő ünnepeltetésnek központjábanállani. S mikor Justh fölállott, s könnyben úszó arc-cal megölelte és megcsókolta, ennyit mondott:

— Nagy pozőr vagy te Zsiga!Justh Zsigmond ezért halálosan megsértődött.

Átpártolt Herczeg ellenségeihez. Írt egy epés hangúkulcs-novellát — amelyben mindenki ráismerhetettHerczegre, s amelyben az volt, hogy nem igazi költő,csak egy irodalmi kalandor. Herczeg élesen felelt.Útjuk most már végkép elvált egymástól.

Hónapok múlva a boldogtalan Justh Zsigmondonbeteljesedett a sorsa: meghalt tüdővészben. Utolsószavai körülbelül ezek voltak:

— Most már megtudhatja a Feri, hogy mégsempózoltam.

Néhány hét múlva új premier a Nemzeti Színház-ban; bemutatják a költőnek A három testőr című bo-hózatát. Ez a darab, amely később legsikeresebb mű-sorszáma maradt a Nemzetinek, a premieren fagyosfogadtatásban részesült; s magának a szerzőnek is azvolt az érzése, hogy megbukott. Bár a legpompásabbszereposztásban ment, a főszerepet, a párbajhős Pola-cseket a kitűnő Vízvári Gyula játszotta, — akinél jobbkomikus azelőtt sem látott a Nemzeti Színház szín-pada, s talán évszázadok múlva sem fog megszületnihozzá hasonlatos. Talán az is baj volt, hogy a hőst

84

Polacseknek hívták, amiben némelyek finom antisze-mitizmust szimatoltak. Pedig nem ez volt a szerzőszándéka. Sőt nem is akart zsidó figurát a színpadravinni. Személyesen ismert Temesvárott egy Polacseknevű úriembert, aki száz százalékos árja volt és tiszt-viselő volt a Bach-korszakban.

De Keszter József, ez az egyébként rokonszenvesés nagyon jóindulatú kritikus, már a főpróbán körül-hordozta a vérbe mártott lobogóját. Ekkor röppent elajkáról, szálló igévé lett híres mondása:

— Ein gaj mutsz bei mier cselekmény haben!Hát a cselekmény valóban vékony hajszálon

csörgedezett, a szereplők annál többet beszéltek. Ké-sőbb a színészek maguktól megkurtították hosszú ti-rádáikat: az előadás friss vígjátéki pezsdülésbe jött sA három testőr diadalmaskodott.

A darab éles hadüzenet volt a párbaj ellen, amiakkor még sűrűn szedte áldozatait és mániákusait.Talán ezért is nem tetszett a premieren. Az első sorbanegy-két kipomádézott hajú kaszinótag még élesen fölis szisszent, mintha a tyúkszemükre léptek volna.

Új szépirodalmi hetilapot készültek kiadni a Sin-ger és Wolfnerék. A címe: Új Idők. Két jelölt közöttkellett választaniok: Bródy Sándor és Herczeg Ferencközött. A kiadók Herczeg mellett döntöttek, főlegazért, mert Mikszáth Kálmán is őt támogatta.

Az első regényt a hetilapba maga Mikszáth Kál-mán írta, a címe: Szent Péter esernyője. Egyike anagy palóc legszebb alkotásainak. A világ mindenművelt nyelvére lefordították.

85

XIV.

Szilágyi Dezsővel jöttek le a Svábhegyről, közösfiakkerben: Jókai Mórnál voltak vacsorán.Szilágyi Dezső azt mondotta:

— Olvastam Péterfy Jenő szép kritikáját, amitönről írt. Gyulai Pállal is beszélgettem a múltkor, ő isnagy jövőt jósol önnek. Mik a tervei?

— Képviselő szeretnék lenni.A nagy igaziságügyminiszter megdöbbent.— A képviselőség nem íróknak való. Arra Jókai

is ráfizetett és Mikszáth is.Önhöz nem volna méltó, hogy fusson a válasz-

tók kegye és voksok után. Csak beszennyezné magát.Képviselő mindenki lehet ebben az országban, de azíró az elhivatottak közül valló.

— Ez még nem jelenti az irodalommal való sza-kítást. Továbbra is író maradnék.

— Érdekli önt a politika?— Egyáltalán nem.— Hát akkor?— Abban a polgári környezetben, ahonnan el-

származtam, pályatévesztett embernek fognak tar-tani mindig, amig csak író vagyok. Ha képviselő le-szek, akkor elhiszik rólam, hogy nem züllöttem el egé-szen. A versecziek meg is választanának, ha hivatalosjelöltséget kapnék. De Bánffy Dezső miniszterelnökneheztel rám, mert az ellenzéki Budapesti Hírlapmunkatársa voltam. Bár én csak szépirodalmi cikke-ket írtam. De ő hetedíziglen nem akar megbocsáj-tani.

86

Elhallgatott. A fiakker megállott Szilágyi Dezsőszállása előtt.

— Bánffyval én majd elintézem a dolgot, mon-dotta Szilágyi és kezet nyújtott az írónak.

Ez a beszélgetés volt az előzménye annak, hogyHerczeg napok múlva szigorúan bizalmas értesítéstkapóit a verseczi főispántól, melyben értesítették, hogyő a kormány hivatalos jelöltje, és siessen a kerüle-tébe, mert a választók már epedve várják. Azonnalleutazott.

Ellenfele egy pángermán úriember volt, — nemsok vizet zavart — bár egyik-másik faluban elég nép-szerű, mert eljárt névnapokra és táncolt lakodalma-kon. Herczeg megválasztása az első perctől kezdvebiztos volt, — mert előre kiszámították, hogy a két-ezerötszáz szavazatból ellenfele csak néhány száz sza-vazatra számíthat.

Annál bosszantóbb volt, hogy a választási elnökfölösleges erőszakoskodásra ragadtatta magát (ígyment az mindenütt az 1896 esztendei Bánffy-féle vá-lasztási hadjáratban) — és az ellenzéknek kétszázemberét egyáltalán le sem engedte szavazni.

Még Guszti bácsi is nagyon fölháborodott, aki-ben kuruc vér buzgott azóta, hogy osztrák tisztek aKomlóskertben csúffá tették a darutollas süvegét. Ésmikor öccsét a főispán szilvóriummal kínálta és át-nyújtotta neki a mandátumot, a nagybátyja ezt súgtaa fülébe:

— Tépd össze a mandátumot és vágd az arcukba!Nem fogadott szót a nagybátyjának. S csak ké-

sőbb, évek múlva jutott eszébe, hogy nem-e a Guszti

87

bácsinak volt mégis igaza. És hogy okosan cseleke-dett-e, amikor egyáltalán föllépett képviselőnek.

Kilépett az erkélyre, hogy a szokásokhoz híven,megköszönje a kerület bizalmát. Hatalmas abcugokfogadták. A szavazati joguktól megfosztott falusi svá-bok harsányan megabcugolták.

XV,

A t. Ház elnöki székében a hatalmas SzilágyiDezső ült, amikor Herczeg Ferenc először lépte át aSándor-utcai palota küszöbét. Úgy trónolt fönn fön-ségesen és elérhetetlenül, mint ahogy az oroszlán üla napsütötte sziklán, figyelve a gondjaira bízott kees-kenyájat.

Herczeget barátságba fogadta s gyakran elvittevégnélküli sétáira és néha együtt is vacsoráztak. Alap-jában magányos lélek volt, és társ csak azért kellettneki, hogy legyen valaki, aki gyönyörködjék ember-fölötti méretű szellemének vakító sziporkázásában.Szilágyi Dezső ezekben a beszélgetéseiben bontakozottki a maga valódi, gigantikus méreteiben.

A barátság azonban nem tartott sokáig. A verse-cziek díszpolgárukká választották meg Szilágyit. Egyküldöttség érkezett a t. Házba, hogy átnyújtsák a dísz-oklevelet, s egyben meg akarták kérni a ház elnökét,hogy személyesen vezesse a őket a miniszterelnök elé,akitől valami kérnivalójuk volt. Herczeg akkor ta-lálta megzavarni, mikor Szilágyi épen valami beszé-det fogalmazott a képviselőház utolsó padjában ülve.Ilyenkor nem volt tanácsos megszólítani, mint ahogy

88

nem jó égő fáklyával oda nyúlni a puskaporos hor-dóhoz.

— Kegyelmes uram... itt vannak a versecziek...— Hagyjatok bókében! — mordult föl Szilágyi,

a maga közismert robbanékony modorában. — Neráncigáljatok folyton.

Hangja akár a fölpiszkált oroszlán bőgése. Min-denki meghallgatta, még a versecziek is, akik fönnszorongtak a karzaton. Ez nagyon bántotta Hercze-get, sarkon fordult és mikor Szilágyi később béke-angyal gyanánt utána menesztette Papp Gézát, ő isgőgösen felelt.

— Engem sem ráncigálhat senki!A barátság ezzel megszakadt. Ha találkoztak, a

sértődött Szilágyi keresztül néztett rajtia mint az üve-gen.

De a miniszterelnök nagyon megkedvelte a fiatalíró képviselőt. Különösen azóta, hogy önérzetesen vi-selkedett a Bartha-ügyben. Bartha Miklós volt a korlegnagyobb ellenzéki publicistája. A Magyarországhasábjain ontotta ki mérgét a kormányelnök és pártjaellen. Egyszer különösen éles hangú cikket írt: Csürhecímmel. Csűrnének nevezte a mamelukokat.

Napokkal a nevezetes cikk megjelenése után egykegyelmi kérvényt köröztek a Házban, amelyben ke-gyelmet kérnek Bartha Miklós számára, aki régebbiügyből kifolyólag néhány heti államfogházat kapott.Minden ellenzéki képviselő aláírta, s egy-két mame-luk is merő opportunitásból.

Herczeg Ferenc azonban megtagadtál az aláírá-sát, amikor a kérvényt átnyújtották.

— Ha én ezt gyávaságból vagy megalkuvásból

89

aláírnám, akkor valóban megérdemelném, hogy acsürhébe osztályozzanak. Magamat is odavalónak hin-ném.

De a sajtóban heves támadások érték. Úgy fog-ták föl, hogy nem akart segédkezet nyújtani bajbakerült írótársának. A Ház nyílt ülésén ketten is meg-támadták: Rakovszky István és Hentaller Lajos, őkénytelen személyes kérdésben fölszólalni. (Ez volt aszűzbes/éde.) Szellemesen és önérzetesen felelt a tá-madásokra. Maga Rakovszky is kénytelen volt elis-merni, hogy igaza van. Bánffy pedig megkérdezte·

— Nem akarsz delegátus lenni?Már minden héten hivatalos lett a miniszterel-

nök ebédjeire a budai Sándor Móric palotába.De jött az obstruikció és az elsöpörte Bánffyt,

utódja Széll Kálmán lett, aki egyezkedett az ellenzék-kel és sikerült rávennie Apponyit és hívfeit; hogy lép-jenek be a kormánypártba. A volt ellenzékiek dédel-getett kedvenceivé váltak, Bánffy személyes híveit pe-dig üldözte.

Herczeg Ferenc egyszer megállította a folyosóna miniszterelnököt.

— Hallottam kegyelmes uram, hogy emelni aka-rod a kvótát?

— Úgy van.— Én pedig megígértem a választóimnak, hogy a

kvótát nem emeljük. Szavamat is adtam.— Hát aztán? Ez csak politikai fogás.—· Ha én kétezer emberemnek szavamat adom,

azt meg nem szeghetem soha.— Hátha úgy tetszik, levonhatod a konzekven-

ciákat.

90

Kilépett a pártból. Levelére, amelyben kilépésétbejelentette, Hegedűs Lóránt ezt mondotta:

— Mintha csak az egyik Gyurkovics fiú írtavolna.

Függetlenségét arra használta föl, hogy éleskritikát mondjon az állami színházakról. Több mintegy órás beszédet tartott, amelyben hevesen támadtaKeglevich István grófot, az akkori intendánst, akivelpedig személyes jóviszonyban volt és akinek művésziízlését maga is elismerte. De Keglevich intendáns el-üldözte a színháztól Jászai Marit, aki átszerződött aVígszínházhoz, s onnan üzente meg.

— Csak akkor jövök vissza, ha majd elfogya gróf.

Csillag Terézt is maga elé idézte az intendáns.Ezt mondta: «önt eddig túlbecsülték a színháznál.Ezentúl szerényebb szerepkört fog betölteni kisebbfizetéssel.»

Csillag Teréz is átmenekült a Vígszínházhoz.Herc^eg felszólalásának nagy sikere volt. Százan meg-gratulálták. De Keglevich István gróf pozíciója nemrendült meg mégsem.

A hosszú beszéd alatt Herczeget köhögési rohamfogta le hirtelen. Széll Kálmán hozzá lépett, egy cu-korkát nyújtott át:

— Ettől talán elmúlik a képviselő úr keserűsége!Bekapta a cukrot, s már a szájában volt, amikorrájött, hogy a cukor papírhártyába van csomagolva. Denem akarta az ország színe előtt kiköpni. Hősiesen le-nyelte papírosostól.

Később visszalépett a pártba, amikor kiderült,hogy mégsem emelik a kvótát. Széll Kálmán keblére

91

ölelte a tékozló fiút. A legközelebbi választáson mégismegbukott: hatvan szótöbbséggel maradt kisebbségbena verseczi polgármesterrel szemben. A bukása nem ke-serítette el túlságosan, inkább határtalan megköny-nyebbülést érzett, mint aki mázsányi kolonctól meg-szabadul.

A Keglevichcsel való csatározás volt az oka an-nak, hogy az Ocskay brigadérost nem a Nemzeti Szín-házhoz nyújtotta be, hanem a Vígszínháznak adta. Atémát már régen elhordozta magában. Első hangula-tát talán az adta meg, hogy késő éjszaka, az OrientExpressre várva, hallgatta Radics Béla bandáját azOrszágos Kaszinó éttermében és a tárogató rázendí-tett Hej Rákóczi, Bercsényire. A kuruc világ édes,mélabús hangulatában ült föl a vonatra, és szövegetkeresve a melódiához, álmatlanul vergődve a hálóko-csiban, megírta az Ocskay brigadéros első vázlatát.De sok tanulmányt kellett végeznie, hogy a miliő rajzatökéletes legyen: akkor még azt sem tudták az embe-rek, hogy volt-e rendes hadserege a vezérlőfejedelem-nek, ez a katonaság hogyan volt tagolva, s a különbözőfegyvernemek milyen egyenruhát viseltek. Megállítottatehát a Ház folyosóján Thaly Kálmánt, hogy ki-faggassa.

— Szeretnék valamit megtudni a kuruc-labanc-világról.

— Parancsolj velem — felelte ez, gyanakodvanézve a mamelukra.

Kondor ősz hajával, mahagonbarna arcával vá-lyogvető, vidéki cigány-vajdához volt hasonlatos. Dekomoly tudósa volt a Rákóczi-kornak. Egy élet mun-káját áldozta ennek.

92

A kérdések zuhataga zúdult ősz fejére. Herczeghárom napon át faggatta. A kuructudós végül is gya-nút fogott. Minek jön át ez a labanc íródeák a negy-vennyolcas kurucok táborába? Talán spiónkodniakar:

— Mit akarsz te attól az Ocskaytól? — kérdeztemajdnem ingerülten.

— Darabot akarok róla írni.— Fölösleges. Én már könyvet írtam róla. Abban

minden benne van. Annál többet te sem tudnál rólamondani.

(Később, mikor kitört az Ocskay-hajsza, az öregThaly úgy nyilatkozott, hogy nem nézte meg ugyan aHerczeg-darabot, de az csak csapnivalóan rosszlehet.)

Herczeg Ferenc a Margitszigeten írta meg a da-rabját a dunai hajnalok bűvös varázslatában. De kül-sőleg is tökéletesen akarta színre hozatni, hogyOcskay katonáinak egyenruházata korhű legyen, acsalma forgójától a sarkantyúig. De nem talált adato-kat: hiába böngészett a Nemzeti Múzeum könyvtárá-ban. Búsan ült az Országos Kaszinóban, maga elé me-redve, feketéje mellett.

Aczél báró lépett az asztalához.— Valami baj van, Feri?— Igen. Nem tudom, hogyan öltöztessem föl ku-

ruc vitézeimet.Aczél Béla báró volt a kaszinó igazgatója, ő ren-

dezte be a kaszinót nagyúri műízléssel és tobzódó,majdnem ezeregyéjszakai pompával. A Park Clubot iső tervezte. Másként is tehetséges és érdekes egyéniség.Nemrégen jött a Rivéráról, ahol egy francia arisztok-

93

ratát agyonlőtt párbajban. Pedig nem is haragudottrája. A franciának az volt a bűne Aczél szemében,hogy ő volt a világ legjobb pisztolylövője, már többembert a másvilágra küldött és rettegésben tartotta azegész Riviérát. Ennek az ember-tigrisnek vágta a sze-mébe, hölgyek előtt:

— Nem érzi gróf úr, hogy tulajdonképpen milyennevetséges alak ön?

Ebből lett másnap a párbaj. De a franciának nemmaradt ideje, hogy mesterlövési ügyességét bebizo-nyítsa: Aczél kapásból agyonlőtte.

De most Herczegnek azt felelte:— A kuruc-kosztümök dolgában magam sem

tudnék tanácsot adni. De majd összehozlak Palko-vicscsal.

Palkovics Pál őrnagy hadsegéde volt Lobkovitztábornoknak, a budapesti hadtestparancsnoknak. Is-merte a kuruc-kor irodalmát, maga is kuruc-vér —egyik ősét Heister tábornok lefejeztette.

— Az egyenruhák leírását majd meghozatjukBécsből — biztatta Herczeget. — Szólok Lobkovitzhercegnek.

A hadtestparancsnokság közbenjárására csak-ugyan megküldték a bécsi arzenál könyvtárában őr-zött régi akvarelek sorozatát, amelyeken rajzban meg-örökítve Lipót császár korabeli katonák öltözéke, anémet vitézeké ugyanúgy, mint a labanc harcosokéi,s a legaprólékosabb részletességgel kuruc hősök vitéziruhái is. Herczeg kedvére válogathatott bennük. Nem-csak egy színházi előadásra való futott volna ki, ha-nem már pontosan rekonstruálhatta volna az akvare-

94

lekből Rákóczi egész százezer főnyi hadseregét, a hu-szároktól kezdve a muskétásokig.

A premieren hatalmas siker. A közönség állvatapsolta végig a felvonásközöket. Tisza Ilona szerepétCsillag Teréz játszotta, aki átmentett valamit a Nem-zeti Színház történelmi drámáinak játékstílusából. Asajtó is nagyon kedvezően írt.

De hetek múlva Holló Lajos Magyarország-a vadkirohanást intézett a színház ellen, hogy a darabotsürgősen le kell venni a műsorról, mert a szerző be-állítása kegyeletsértő a szabadsághős fejedelemrenézve. A támadás rosszhiszemű volt és mai szemmelmeglehetősen együgyű is. De a sajtóhajszák sikerénekmindig az volt a titka, hogy nem lehetett olyan ostoba-ságot leírni, hogy az ne lelt volna visszhangra sokezertökfilkó fejében, akik együtt üvöltöttek a rosszhisze-műekkel. A támadást napról-napra megismételték, dekevés sikerrel. Az Ocskay brigadéros hamarosan meg-érte a századik előadást.

Herczegnek a sajtó szolgáltatott elégtételt. AzOtthon Kör monstre-bankettet rendezett a tiszteltére,amelyen az atyamester, Rákosi Jenő beszélt, aki marógúnnyal leintette a szerző ellenfeleit. A banketten aMagyarország munkatársai is fölvonultak teljes szám-mal, akik ezen a módon demonstráltak, hogy nemazonosítják magukat a cikkel.

A szomorújáték hódítóan bejárta a vidéki színpa-dokat is. A szerző minden premieren megjelent.

De hamarosan elszólította a politika. Új válasz-tást írtak ki. Meg kellett mérkőznie Verseczen a polgár-mesterrel: előző választáson ez volt a választási elnök,most meg Herceg ellenfele. Kemény harc után az író

95

maradt kiterítve a porondon. (Néhány szavazat dön-tötte el.) Nem pajzssal tért haza, hanem csak pajzson.A bukás nem támasztott nagyobb elkeseredést a lelké-ben. Csak azon csodálkozott, hogy a jóbarátok meny-nyire örülnek neki.

XVI.

Elhatározta, hogy nagyobb útra indul. MegnéziOroszországot. Most, hogy már nem kell bejárnia a t.Házba, ráérő ideje van elég. Megszabadult a politikaballasztjaitól. Választói sem zaklathatják dib-dáb sem-miségekkel.

Oroszországot csak útleírásokból ismerte és a re-gényírásból. Bár ekkor már sokat utazott. Európánakmajdnem minden országát bejárta. Kalandozgatott adalmata partokon, vitorlásjakton kóvályogva a szirtekközött.

Törzsvendég volt Norderneyben is, ami halász-faluból ekkor kezdett kialakulni világhírű fürdőhellyé.De a nők térdig érő szoknyában és bokáig húzódó nad-rágban fürödtek.

Többnyire Endrődi Sándornak, a nagy költőnektársaságában utaztak Norderneybe. Falusi halász-ház-ban laktak, egy vízbefult heringhalász Özvegyénél. Azépület másik részét egy porosz tábornok bérelte ki acsaládjával. A tábornokoknak vendégük is volt, szőkeés ragyogó if júságú énekesnő, különösen akkor nagyongyönyörű, ha mosolygott, láttatni engedve tündöklőfogsorát.

— Biztosan dán nő — mondotta Herczeg, —megcsodálva tejbőrének vakító fehérségét.

96

— Az lesz az. Dán.Később kiderült, hogy a hölgy mégsem volt dán.

De akkor maguk között elnevezték már Oféliának,Hamlet menyasszonya után.

De a szezon végén Herczeg majdnem kiábrándultaz emésztő fehérségű szépségből. Beszélgetést hallott,ami a tábornokné és Ofélia között folyt le.

Ofélia azt kérdezte:— Igaz, hogy a magyarok megeszik a kukoricát?— Nem tudom, de azt hiszem, hogy igen.— Borzasztó. Nálunk csak a disznók eszik meg.Később a tábornok fölfedezte Herczeget. Belevonta

a vitába.— Ön eldönthetné a problémát. Megeszik a ma-

gyarok a kukoricát?— Megeszik. Sőt megeszik a disznót is — felelte

az író elkomorodott tekintettel.Másnap a művésznő megpillantotta az írót a ho-

mokpadon. Oda sietett.— Tegnap valami butaságot mondtam, Ne hara-

gudjon érte.A közvetlenség meghatotta Herczeget. Fölugrott.

Kezét nyújtotta a nőnek, mosolyogva. Helyreállott abéke.

Már gyakran sétáltak együtt a homokzátonyokfölött a holdsütötte tengerparton. Az énekesnő tudta,hogy a társa magyar úr és gavallér, de sejtelme semvolt arról, hogy hírneves író. Herczeg ezt sohasemverte dobra.

— Ön olyan szellemes ember — csicsergett ahölgy. — Kár, hogy nem lett író.

— Valószínűleg mert nincs hozzá tehetségem.

97

— Én az ellenkezőjéről vagyok meggyőződve.Egy év múlva az énekesnő Stokholmban, egy

színházban, véletlenül betévedt a Kék róka előadására.Ráeszmélt, bogy ezt a színművet az ő norderneyi lo-vagja írta, s szemrehányó levelet küldött a költőnek,akinek pesti címét valahogy kinyomozta.

— Nem szép, hogy lóvá tett engem!De az írót most már hatvan kilométeres sebesség-

gel röpíti a vonat az orosz határ felé, ahol ölmagas,félelmes kinézésű kozákok között fogják faggatni út-levelei és egyéb iratai után. Végigjárta Kievet, Szent-pétervárt, Moszkvát. Meghatja az ősrégi kievi temp-lomok pazar pompája. De Szentpétervárról az a be-nyomása, hogy az egy nagyranőtt porosz város, nyíl-egyenes széles utcáival, kaszárnyaszerű bérpalotáival;akár Berlin. S ez kiábrándította. Kiutazott a CarszkojeSzeloba, a cárok nyári palotájába: az egyik falon fel-fedezte Görgey Artúr tábornoknak életnagyságú olaj-festményét, szemközt vele a másik falon pedig egymásik csatakép volt, amelyik a világosi fegyverletételtábrázolta.

Moszkvában magát Debrecent véli viszontlátniijesztően megnövekedetten ázsiaibb és világvárosias-sabb formában. Általában mindenütt meglepi a ma-gyar és az orosz lélek nagy hasonlatossága: s ha fiatallovastisztek mulatnak zene, cigányének mellett, minthacsak a saját huszártisztjeit látná, szőkébb és ezenti-mentálisabb kiadásban. A különbség csak annyi, hogyezek az oroszok még többet isznak.

Az író, mielőtt útra kél, ajánlólevelet kapott egybácskai nagybirtokostól ennek barátjához, egy Koma-rovszky nevű grófhoz, aki a feleségével együtt Orel-

98

ben lakott. A vonat nem érintette ezt a várost, és azíró az ajánlólevelet postán küldötte el a grófnak.

Megérkezve Moszkvába, az író a Szlavianszkinevű szállodába szállott. Mikor később ki akartaegyenlíteni a számláját, felvilágosították:

— Önnek itt nem lehet fizetni: ön Komarovszkygróf úrnak a vendége. Mindent ő fog rendezni.

— De honnan tudják önök, hogy én kinek a ven-dége vagyok?

A gróf úr táviratilag már intézkedett.Egyik megnyilatkozása volt ez a túlságig fokozott

orosz vendégszeretetnek, ami nálunk magyaroknál isdívott, de az újabb nemzedék már csak a dédanyákelbeszéléseiből ismerheti.

Másnap betoppant a gróf is a szállodába.— Tulajdonképpen én is magyar vagyok, mon-

dotta, amikor már összemelegedtek.— Hogyan?— A családom magyar eredetű. Valószínűleg Ko-

máromból származtunk. A Báthoryakkal kerültünkLengyelországba... s annak felosztása után oroszállampolgárok lettünk. Erről írásos bizonyítékaink isvannak.

Az író két hetet töltött a gróf társaságában. El-mentek a moszkvai operába, ahol éppen az Anyegintjátszották. Alig kezdődött el az előadás, félre húztáka függönyt és egy karcsú, nagyon elegáns szépasszonylépett a páholyba. A gróf felesége volt.

— Emma... a feleségem — akarta a gróf őketegymásnak bemutatni.

De a grófné mosolygott, a férje szavába vágva,kifogástalan magyarsággal mondta:

99

— Ó . . . Herczeget nekem nem kell bemutatni.Mi már nagyon régen ismerjük egymást.

— Honnan? — csodálkozott az író is, aki sem-mire sem tudott visszaemlékezni.

— Budapestről. Az Otthon Körből.

Kiderült, hogy Emma, lánykorában, a pesti Zene-akadémia növendéke volt, ahol két nővérével gordon-kázni tanult. Egy hangversenyen fellépett az OtthonKörben és ott mutatták be Herczeg Eerencnek.

Az író nemsokára hazautazott .Moszkvából. Egyév múlva pedig Komarovszkyék keresték föl Buda-pesten.

— Riviérára készülünk — mondották. — De el-jöttünk ide is, hogy visszaadjuk a vizitet.

Három napot töltöttek együtt. Közben megérke-zett közös jóbarátjuk, az a bácsmegyei nagybirtokos,aki Herczeget Komarovszkyékkal összehozta.

— Várjuk magukat Nizzában — ezzel a szavak-kal búcsúzott el tőlük a szép Emma grófné.

Mert az volt a megállapodásuk, hogy Herczeg abarátjával együtt utánuk megy Nizzába.

Ebből a kirándulásból azonban semmi sem lett.Megrendítő tartalmú sürgöny érkezett a gróftól:

— Emma hirtelen meghalt.A Komarovszky név két év múlva belekerült a

világsajtóba is egy sötét hátterű bűnügy kapcsán, ami-nek a gróf volt a szerencsétlen áldozata. Komarovszkygróf Velencébe utazott, hogy ott viszontláthassa szerel-mesét, Tarnovszka grófnőt, akit el is akart venni fele-ségül. A vöröshajú szépség egyike volt a kor legelve-temültebb és legkiismerhetetlenebb wamp-jainak. Alig

100

helyezkedett el a gróf a szállodában, belépett a szobá-jába egy Naumov nevű orosz diák, revolvert rántott ésagyonlőtte a grófot. A diák azután öngyilkos akartlenni, de ebben megakadályozták.

Ha a diák is meghalt volna, akkor sohasem derültvolna ki a bűnügy komor háttere, amelynél szövevénye-sebbet keveset produkált a kriminalisztika. Tar-novszka gyilkoltatta meg Komarovszkyt, akinek akkormár a menyasszonya volt. Ravasz kedveskedésekkelelőbb rávette a szerelmes embert, hogy végrendeleté-ben rátestálja a vagyont, s nagyobb összegre még beis biztosította a gróf életét. A cselszövénybe bele voltavatva egy moszkvai ügyvéd is, maga idejében jeleskriminalista: de ő maga is Tarnovszka hálójába kerülts a démon kedvéért ott hagyta a feleségét. A gaztettetaz ügyvéd agyalta ki. A boldogtalan diák csak eszköz:őrjöngő szerelemben mindent vállalt, még azt is, hogya merénylet után öngyilkos lesz. A legdrámaibb a do-logban az volt, hogy Naumov jóbarátságban volt Ko-marovszkyval, s mikor barátját részben elterülve látta,letérdelt melléje s sírva kért bocsánatot tőle.

A bűnpör velencei főtárgyalása lázba hozta azegész világsajtót: hasábos tudósításokban számoltakbe az esetről. A vizsgálati fogság megviselte Tama-rovszkát, arcáról lefagytak a rózsák, ajka meggyötörtés sápadt, s a kíváncsiak töprenkedhettek rajta, hogyilyen csúnya nő hogyan bolondíthatott el annyi férfit.Sok évi kegyetlen fogházbüntetést kapott, amit Ve-lence ódon tömlöcében ült le. Az oroszok meg voltakgyőződve arról, hogy Emma grófnét is ő tétette el lábalól.

101

XVII..

Magányos férfi a tngeren.Minden vitorla ki van feszítve, de a szél nem akar

belekapni. A hajócska majdnem mozdulatlanul áll, —mintha nem is közlekedési eszköz lenne, hanem lakó-ház, amelyet gyöngyszínű víztükör fölé építettek. Dea férfit nem bosszantja a vitorlás yawl makacs moz-dulatlansága. Neki mindegy, hogy hol vannak. A ten-gert akarja nézni, mert szerelmese a tengernek.

Az aranyszínű víztömegből, amelyen végigeikká-zik az első napsugár, smaragzöld folt emelkedik ki.

Egy sziget.— Itaka! — kiált föl a hajós, és Homeros jut az

eszébe és gyermekkorának görög hősei elevenednekmeg, lehunyt szempillái mögött.

De a szigetlakók nem sokat törődnek Odisszeusz-fizal, aki hajójával évekig bolyongott a tengeren, hogya jósors vissza vezérelje hű feleségének karjába, őketcsak az olajfa érdekli, annak a terméséből élnek. Asziget híres kitűnő olajáról. Egy millió olajfa tenyé-szik itt, bőséget és jólétet szerezve Odisszeusz királykései alattvalóinak.

Nyárelő van és már virágzanak a fák. A ke-rekedő szél nemcsak a vitorlákat duzzasztja még, ha-nem magával sodorja egymillió virágba borult olaj-fának mámorító jószágát. A világ valamennyi illat-szerkereskedése és parfőmgyára együttesen sem tudnáutánaprodukálni ezt az illat-tömeget. Valóságos illat-felhő szakadt a tengerre; olyan gyönyörűséges, hogyabba bele lehet ájulni.

102

— Isteni — kiált föl a hajós, mert nagyon sze-reti az olajvirág szagát.

Fölállott a kötélcsomóról. Csak most ismerhetniföl, a sötétbarnán lesült arcot. Nini, hiszen ez HerczegFerenc, a magyar irodalom koronázatlan fejedelme.Ide menekült a siker, az ünnepeltetés, a társadalmikötelezettségek halálosan unalmas és nyűgös fészké-ből, a hullámok hűvös, jégtiszta és üdvözítő birodal-mába.

Lekiált a szakácsnak:— Beppo, hozzátok fel a reggelimet.Egy év előtt vásárolta a vitorláshajót Cowes-ban.

Összesen harminchat tonnás, karcsú és kecses vízijármű. A födélzet hosszúsága hatvanhárom angol láb,a vitorlázata összesen háromezer angol négyszögláb.Mikor megvette a kitűnő állapotban lévő vitorlásyawl-t, még Tambourinenek hívták, ő keresztelte átHajnalra.

Remekül volt berendezve: volt egy kajütje, sza-lonja, s úgynevezett lady´sroom hölgyek részére, kétággyal, külön padló alá süllyeszthető fürdőkáddal.Konyha és a négy matróz hálószobája. Egy Ghambecsnevű skót kapitány hozta el a Hajnalt Cowesből, aGibraltáron kersztül, Fiúméba. Herczeg Ferenc gőz-hajón elébe utazott a jakijának. Meg volt rendülve,mikor először megpillantotta: nagy szélben összes vi-torláit kifeszítve röpült a kis hajó, féloldalt dőlve,mint a sirály.

Az író arca fölragyogott.— Így csak az angolok tudnak hajózni! — mon-

dotta a társának. Oly sebesen jön, mint a kilőtt tor-pedó.

103

Valóban. Az ő morlák és lussini matrózainak ke-zén a yawl többé soha ezt a sebességet el nem érte. Deő erre nem is áhítozott. Nyaralni akart a tengeren,nem akart sportrekordot javítani.

Portoré lett a Hajnal téli kikötője. A yawel-t anya-könyvelték a K. u. K. Jacht Eskader mátrikuláiba, sazóta joga volt a hadilobogó kitűzésére.

Herczeg Ferenc most már elválaszthatatlan a ha-jójától. Alig tudja kivárni, hogy néhány heti szabad-sága legyen s leszökhessen Portoréba, hogy kedvérebolyonghasson az Adria vizein.

Most már fönn áll a hajó magas tatján, s fejestugrik a tengerbe. Háromszor körülússza a kis hajót.

Beppo, a hű szakács meginti:

— Uram, itt cápák is vannak!— Alighanem ilyenkor még alszanak — mondotta

az író, míg bolyhos törülközővel letörülgeti a sós vizet,aranyszínűre lesült bőréről.

Végigterült a födélzetén, lázálmok kápráztatógyorsaságával suhannak el szeme előtt eltűnt ifjúságá-nak emlékei. 1891-ben választották be a Petőfi Társa-ságba, két évre rá a Kisfaludyba; 1909 óta az Akadé-mia tagja. 1904-ben meghalt Jókai, a magyar írócéhfejedelme, és őt ültették a Petőfi Társaság elnöki szé-kébe. Mindez úgy hat, mint a varázslat. A NemzetiSzínházban állandóan műsoron vannak a darabjai; arégieket még mindig játsszák, amikor helyükre tódul-nak fantáziájának újabb játékszerei: «Az első vihar»,a „Balatoni rege” és a többiek. Darabjai már színrekerültek külföldi színpadokon is, már Parisban is voltpremierje és a francia sajtó olyan meleghangú mélta-

104

tást írt róla, amit náluk ritkán élt még meg idegenszerző. Lám már a Gyurkovics lányok sem elégszenekmeg a hazai földdel, át fognak perdülni a tengeren,hogy Amerikában is diadalmaskodjanak «The SevenSisters» címen. Prózai írásművei egyik kiadást érikmeg a másik után, sűrűn fordítják idegen nyelvekre,.— míg ő itt fekszik a deszkán s bámulja a fátyoloslevegőeget, talán ezren, meg ezren olvassák könyveitugyanebben a percben, és emlegetik a nevét. Hegy-óriásokat mászott meg — hihetetlen magasságokba ju-tott föl, — hogy azután rájöjjön arra, hogy odafönnsincsen semmi. Szépasszonyok táborozták körül, mi-nisztereknek volt a barátja, grófok és hercegek ünne-pelték, az ifjúság vezérének és eszményképének val-lotta, s most mégis az az érzése, hogy délibábokat haj-szolt és az élete sivár volt, üres és értelmetlen. Csakitt talált önmagára a tenger nagy magányosságában,ahol az istenség lelke lebeg a vizek fölött.

— Boldog csak itt lehetek — suttogta szédülőfővel.

Tenger iránti nagy szerelme, amely gyermekkoraóta kísérti, maga előtt is örök rejtelem maradt. De minemcsak a magunk életét éljük, hanem őseinkét is,aíét a sok sok százezer emberét, akik előttünk jártaka földön, kiknek vére elapadhatatlanul ereinkben ke-ring, és reánk testálták szenvedélyeiket, vészes, vagyboldog örökség módjára, őseinek ismeretlen sorozatá-ban talán egy-két viking-hajós is akadt, meglehet.

A képviselőtáz már régen átköltözött a dunapartiúj palotába — de az obstrukció újra fölütötte fejét,elkeserítve Széll Kálmán életét. A véderőjavaslat körülvannak nagy harcok: minek azt megszavazni, mon-

105

dották a baloldalon, — mikor az a Habsburgokat erő-sítené, akik ellenségei ennek a nemzetnek.

Széll Kálmán hamarosan meg is bukott. A király-nak Khuen-Héderváry Károly gróf vagy Tisza Istvángróf között volt választása, hogy melyiket tegye megSzéll helyére — mert erélyes kormányelnökre voltszükség, őfelsége végül is Tisza Istvánt nevezte ki mi-niszterelnökké. De ezek a politikai hírek úgy jutottakel a magányos hajóshoz, mint elhaló Morse-jelei egynagyon távoli födrengésnek.

Más két vendég is volt a hajón, pesti jócimborák,akik meglátogatták. Az ő társaságukban kalandozga-tott a tengeren és éppen a Mulo-fok alatt vitorlázott el,amikor észrevette, hogy a világító-toronyból szászló-jeleket adnak le. Nem akarta tudomásul venni. De egybárka vált el a parttól és percek alatt ádösíklott a vi-torlás mellé. Fontos levelet hozott. Podmaniczky Fri-gyes báró írta. Arról értesítette Herczeget, hogy a pécs-kai kerület megüresedett Vásárhelyi halálával — idő-közi választás lesz, — a párt őt jelölte; utazzék hala-déktalanul a kerületébe.

Míg átfutotta a sorokat, fölrémlett előtte az öregPodmaniczky alakja, pepitakockákból összerakva ésóriásira megnyúlva, mintha ősz fejével a felhők pere-mét súrolná, s két lábával lenyúlva a tenger iszapjába,hol a vizi istenek és az okeanidák élnek. Haragudottaz öreg báróra, minek zavarja őt nyári nyugalmában,s a boldogtalan Vásárhelyire is neheztelt, mért éppenmost kellett meghalnia szegénynek.

Rövid sürgönyt adott föl a közeli Szebenikóból.— Nem megyek. Nem akarom itt hagyni a ten-

gert.

106

De ezzel az ügy még nem lett elintézve. A jakt azIncoronata-sziget kopár lagúnái között vitorlázott át,amikor utolérte a fináncok őrhajója.

Táviratot nyújtottak át neki. A miniszterelnökszemélyes sürgönye volt:

— Baráti szívességként kérem tőled, hogy jöjjazonnal Budapestre. Tisza.

Ezt már nem lehetett lemondani.Fájó szívvel búcsúzott el a hajójától és az első vo-

nattal Pestre jött.Tisza nagyon melegen fogadta, mert már akkor a

maga külön baráti köréhez tartozónak számította. Apártkörben pedig megnyugtatták, hogy nyugodtan le-utazhat, már minden elő van készítve, a kerület egyön-tetű lelkesedéssel fogja megválasztani.

De Pécskán kellemetlen meglepetés érte. Itt márkét jelölt viaskodott egymással, egy függetlenségi pártiés egy román nemzetiségi. Sejtelme sem volt senkinekarról, hogy van egy Herczeg-párt is. Elölről kellettmindent megszervezni. Lejött ugyan két kortes a tá-mogatására, de ezek olyan groteszk figurák voltak,hogy kénytelen volt megkérni őket, hogy forduljanakvissza, mert csak ártanának neki.

Legelőször Glogovácot sikerült megdolgoznia.Nagy német község, jóravaló szorgalmas gazdanéppel.Herczeget szívükbe fogadták és elnevezték „UnserKind”-nek. Beszédéből különösen ez a mondat talál-kozott osztatlan tetszésükkel:

— Olyan legyen a paraszt, mint a jó kocza . . . —mondotta Hcrczeg. — Kemény a munkában, fényesa becsületben és éles az igazának megvédésében.

Helyeslés és tapsvihar zúdult fel a piactéren. Her-

107

czeg ötletes mondása szállóigévé vált azóta a glogo-váciak körében.

A szavazás lezajlása után pótválasztásra került asor Herczeg és a függetlenségi jelölt között. Minthogyaz utóbbinak a sikerre semmi kilátása nem volt (a ro-mánok teljes számban átpártoltak Herczeghez), visszalépett a jelöltségtől.

Herczeget egyhangúlag megválasztották. Mint apécskai kerület országgyűlési képviselője vonult beBudapestre.

XVII.

Alig várta már, hogy kitavaszodjék. Hogy viszontlássa a tengert.

De előbb még Velencét kell érintenie, mielőtt hosz-szabb útra indulna. A karcsú jakfc könnyedén siklottát a canale mortale útjelző cölöpéi között.

A lagúnák városa ebben az időben hemzsegett amagyaroktól. Gondolák nyüzsögtek a vitorlás yawlkörül: az utasok hangosan betűzték ki a nevét:Hajnal!

— Nini... egy magyar hajó! — kiáltott föl va-laki egészen boldogan... hogy íme a magyarok között isakadt valaki, aki a saját szakállára neki mer vágni atengernek.

Másnap délelőtt, mikor az író hajója födélzeténnyugvószékben feküdt, pipázgatva, ismerős, női hangkiáltott át hozzá:

— Jó reggelt, Herczeg úr! Csakhogy ki tudtamnyomozni rejtekhelyét. Most már tudom, hogy ki aza rejtelmes kapitány, aki elbújik itt a ponyva alá.

108

— Ön az! No ez kellemes meglepetés — kiáltottföl az író, talpra szökkenve.

Ofélia volt, a kedves szőke operaénekesnő, akivelNorderneyban barátkoztak össze.

Az ifjú hölgy fiatal tigris könnyedségével állott föla gondolában, hogy áttornássza magát a jakt födél-zetére.

— Ismerőseim mesélték, hogy egy magyar író ha-jója vesztegel a lagúnákban. Mindjárt gondoltam,hogy csak ön lehet az.

Az író végig kalauzolta a nőt a hajóján. Megmu-tatta a szalont, a kajütöt, a vitorlaraktárt. A hölgy kü-lönösen a lady´sroomtól volt nagyon elragadtatva.

— Milyen praktikusan van berendezve a hölgy-terem. Ki lakik itt?

— Egyelőre még senki. De nemsokára leszlakója.

— Kicsoda?— Ön!— Ezt nem mondja komolyan — felelte a nő,

igyekezvén kiszabadítani magát a kék szemek hipnoti-záló bűvköréből.

— Föltéve természetesen, ha elfogadja a meghí-vásomat.

— Hát lehetséges azt elfogadni.— Megsértene, ha visszautasítaná.— De hiszen abból világraszóló botrány lenne

— mondotta az énekesnő, — Adjon legalább háromnap gondolkozási időt.

— Nem lehet. Tizennyolc óra múlva tovább vitor-lázom A holdtöltét a korintusi öbölben akarom meg-nézni.

109

— Mit lehet ott látni?— Mindent, ami gyönyörű, az Olimposzt, a Par-

nasszust ... az összes görög isteneket.— De nekem vőlegényem van.— Itt Velencében?— Nem, Skóciában.— Egy vőlegény, aki Skóciában van, nem aka-

dály.— És én nem egyedül jöttem Velencébe. Társa-

ságom van. Hogyan magyarázzam meg hirtelen eltű-nésemet?

— Ezt önre bízom hölgyem. Maguk az ilyenekbensokkal találékonyabbak nálunk, férfiaknál.

— De valaki kifecseghetné a dolgot és az szörnyűlenne.

— Csak a sirályok és a delfinek lennének tanúiutazásunknak.

— A legénysége is elárulhatna.— Ezek a morlákok tudnak hallgatni, akár

a sír.A hölgy elbúcsúzott.— Talán! — rebegte, tréfás mosollyal az ajkán.Az író csak éjfél után tért meg hajója földél-

zetére egy velencei kávéházból. A lady´sroom előtt egypár parányi női topán feketéllett, mintha csak valamiszállodai szoba elé tették volna ki.

Ebből tudta meg az író, hogy a vendéghölgy meg-érkezett:

Az operaénekesnő merész és kedves útitársnőnekbizonyult. Mindennel meg volt elégedve, még Bepposzakács főztjét is kifogástalannak találta. Tengerből

110

fölmeredő madaraktól benépesített sziklafal, megle-pett, csodálkozó kiáltást röppentett el ajkáról.

Az embernemlakta Incoronata-szigeten megfüröd-tek a homokzátonyok között, fölverve néhány mada-rat, amelyek ijedten keringtek fészkelő helyük körül.Holdvilágos estéken a hölgy elővette a mandolinjátés énekelt. Hangja gyönyörű volt és egészen elbűvöltea matrózokat s talán a hajó körül ficánkoló fiatal del-fineket is.

Az albán partok alatt vitorlázott el a hajó, seholegy világítótorony, vagy fényjelzés. Ez még akkor atörök szultán birodalma volt. Éjszaka kísérteties vi-har támadt: a kegyetlen nyugati szél neki akartanyomni a jaktot a sziklafalnak. A legénység egész éj-szaka talpon volt. Csak nehezen tudtak kivergődni azátonyok és a halál birodalmából.

A hölgy mélyen és édesdeden aludt a ladyroom-ban. Sejtelme sem volt arról, hogy mi történt.

— Mi volt az éjszaka? — kérdezte ártatlanul,míg a reggelijét fogyasztotta. Egész éjszaka futkosásthallottam, és kiáltozást. Mért csináltak ilyen pokolizenebonát?

— Majdnem hajótörést szenvedtünk.— Ez komoly?— Annyira komoly, hogy csak hajszál választott

el bennünket attól, hogy most nem fekszünk odalenna halak és az alugák bús világában. Együtt mentünkvolna a halálba.

— De mit szólt volna a vőlegényem?— Biztosan értelmetlenül meredt volna maga

elé, ha értesül katasztrófánkról az újságokból.Elérték Korfu-szigetét. A hajó ki akart kötni,

111

mert az író meg akarta mutatni a művésznőnek azAchileónt, Erzsébet királynőnek tündéri márványvillá-ját. De Ofélia megijedt, mikor egy fejedelmi jaktot pil-lantott meg a bolo tövében.

— Nem Károly István főhercegek jaktja ez?— De igen.— Akkor nem szállhatunk itt ki.— Miért?— Mert ismernek. Bemutattak a főhercegi pár-

nak egy estélyen, ahol énekeltem. De a mi még rosz-szabb, ismerik a vőlegényemet is. Félremagyaráznáka helyzetet.

— Akkor mit csinálunk?— Elillanunk innen, olyan gyorsan, ahogy csak

lehet.Beeveztek a korintusi öbölbe. Tündéri holdvilá-

gos esték. Köröskörül az ezüstös párában kibontako-zott a görög regevilág és az ókori történelem. Kirán-dulásaik közben bejárták az egész környéket. Csacsi-fogaton vonultak föl Delphiben a hegyre, hogy meg-nézzék Apolló jóshelyét.

De ahogy elfogytak a holdvilágos esték, a mű-vésznő hazakívánkozott.

— Majd át fog rakni egy gőzhajóra. Egyedül kí-vánom megtenni az utat hazafelé. Nehogy gyanút fog-janak.

A vitorláshajóval mégis elvitette magát egészenGravozáig. Csak ott szállott át a Dalmata nevű gőz-hajóra, amely Fiúméba fogja vinni. A hajó födélzeté-ről még sokáig integetett a zöld hullámhegyek közöttbókiázó jakt felé.

— Egyetlenegyszer! És soha többé! — kiáltotta.

112

Nem is találkoztak többet.Odisszeusz király érezhette úgy magát, mikor el-

szakadt Oggié szigetéről, ahol esténként a nimfa éne-két hallgatta, mint Herczeg Ferenc, amikor a hullá-mok birodalmából visszakerült a parlament gótikusboltívei alá; a halálos unalomba.

De az obstrukciós szónoklatoknak kávédaráló-szerű monotonságát csakhamar vad és viharos jelene-tek váltották föl. Jött a Perczel-féle hírhedt zseb-kendőszavazás, ami vad dühöt váltott ki az ellenzékcsatasoraiban. A következő napok egyikén, megbe-szélés szerint, már a kora reggeli órákban berontottakaz ellenzékiek az ülésterembe és a székeket és a búto-rokat összetörték. Az ülésterem olyan hatást tett,mint egy rommá lőtt város, ahol vandálok garázdál-kodtak, összetörött pad tetején ült báró Bánffy Dezső,fején szürke cilinder, szájában cigaretta, és rekedt, ka-ján nevetéssel fogadta a beözönlő mamelukokat.

Aznap tanácskozni nem lehetett. A kormány hí-vei a Lloyd-klubba vonultak vissza tanácskozásra. Va-laki ezt mondotta:

— Erre ráfizetnek. Az új választásokon a közvé-lemény el fogja söpörni ennek az ostoba és gyermekesrémtettnek összes résztvevőit.

Ellenkezőleg. A közvélemény igazat adott a kép-rombolóknak. A Tisza-féle téli választáson megbu-kott a szabadelvű párt, s csak itt-ott maradt egy-egytöredék belőlük. Podmaniczky báró zsebkendővel tö-rülgette fátyolos szemeit, el sem tudta volna képzelni,hogy ilyesmi lehetséges. Mikszáth Kálmán színes ésszellemes tárcát írt, amelyben a nagy összeomlást a mo-hácsi vésszel hasonlította össze.

113

Herczeg Ferenc újra fellépett Pécskán és győzött.De mit ér egyesek diadala, mikor egész csapattestekfűbe harapnak. Kemény küzdelemben volt része: el-lenfele gróf Dessewffy Arisztid, a környéken népszerűnagyúr, akit az összes nagybirtokosok támogattak.

Nagy hidegek jártak. A tarlóra leesett a hó. Mikorkocsiján bevonult egy magyar faluba, nem fogadtasemmiféle küldöttség: egyetlen kislány várta, virág-bokrétával a kezében.

— Fogadja ezt tőlem képviselő úr jószívvel —mondotta remegő hangon, míg átnyújtotta színes papi-rosból összeragasztott csokrot.

Alig lehetett több tizenötévesnél, könnyű fehérnyári ruhácska rajta (nyolcfokos hideg volt), mertvalahol úgy olvasta, hogy kislányoknak talpig fehér-ben illik fogadni képviselőjüket. Az apja nagyszájúkortes, aki a grófnak dolgozott, de a kislány különvéleményen volt az apjával, mert rajongó olvasójavolt a Gyurkovics lányoknak.

Jött a koalíciós világ. Tisza megfogyatkozott hí-vei üldözött vad módjára húzódtak meg a t. Ház pad-soraiban. Népszerűtlenségük akkor volt a makszi-mumon, valóságos társadalmi bojkot1. indult meg el-lenük. Az üldöztetésből Herczegnek is kijutott, mertbalsorsban is hűséggel kitartott vezére mellett. Az ut-cán jóismerősök elfordították a fejüket, hogy ne kell-jen köszönniök. Sőt megtörtént az a hallatlan eset,hogy egy fiatal koalíciós képviselő a Pannónia étter-mében nem fogadta el Herczegnek feléje nyújtottjobbját.

— Tisza-huszárral én nem fogok kezet!

114

A dologból párbaj lett. Herczeg sebesült meg.Fejvágást kapott. Arcát elborította a vér. Mikor a tü-körbe nézett, ijedten állapította meg, hogy az orraketté van szelve, és nyitva tátong a belseje. Azt hitte,hogy az orra örökre menthetetlen. De az orvostanárügyesen összevarrta a sebet, és hetek múlva a vágás-nak még csak a nyoma sem maradt meg.

Nem is az bántotta. Ellenfelét banketten ünnepel-ték az Országos Kaszinóban, és azon résztvett egy-kétúr is, akit a maga személyes hívei közé sorozott. Eznagyon kiábrándította a jóbarátokból. Mikor azutánmegint fordult egyet a világ, s mosolygós, hízelkedőarcok özönlötték körül, — már ő bánt nagyon ride-gen az álbarátokkal.

Ebben a hangulatban írta meg a Bizáncot. Nemezt akarta megírni. Darabjának eredeti címe: Mohácselőtt s egy pusztulásra ítélt nemzet a hőse. De annyikeserűség gyűlt föl benne, hogy jobbnak látta idegenég alá áttenni: s a töröktől ostromolt Bizáncot példá-zatul állítani. Hasonló hangulatban született meg azÁrva László király című történelmi színműve is.

A Bizánc eredetileg egyfelvonásosnak indult. Csakkésőbb bővült egész estét betöltő szomorújátékká.Nagy sikerrel mutatták be a Nemzeti Színházban, éskülföldi színpadokon is. A Burgszínház számára egyfiatal főherceg kezdte lefordítani németre. A fa-lével el is készült. De akkor közbe jött a háború.

A magyar politikai élet lejtőre került. A királykatonasággal oszlatja föl a házat. Elkövetkezik a Fe-jérváry—Kristóffy-kormányzat ideje — a darabontkormány, — amely a vármegyék heves ellenállásábaütközik.

115

Végezetül mindenütt reménységet keltve, megszü-letik a Wekerle—Kossuth-kormány.

XVIII.

Augusztus van. A Hajnal kifeszített vitorlákkalvígan hasítja az Adria sötétzöld vizét.

Már 1909-et írunk. Herczeg Ferenc künn jár atengeren. De már nem egyedül. A nagy magányosság,ami után annyira sóvárgott, végetf ért... e pillanat-ban úgy látszik, hogy annak örökre vége. De a láncokédesek és a teher könnyűi

A lady´sroom újra el van foglalva. Egy hölgy la-kik benne, aki a szobalányát is magával hozta.

— Juliska! — kiált le az író a kabinba. — Márkész a reggeli.

— Jövök, édes Feri — és a lépcsőről fölbukkanfiatal, gyermeklányra emlékeztető asszonyarca. Her-czeg feleségének arca.

Az író 1908-ban nősült. Feleségül vette GrillJuliskát.

A lány húszéves volt akkor: ő meg negyvenötesz-tendős, csak jóval fiatalabbnak látszott. Már kislánykora óta ismerte Juliskát, mert járt a házhoz. A gyer-meklány mindig vonzódott az íróhoz, ebbe később iro-dalmi rajongás vegyült, amelyből szerelem támadt.Nem példa nélkül való különben sem, hogy egy húsz-éves nő beleszeressen egy negyvenes férfiba, sőt na-gyon gyakori eset ez századunkban.

Vácon rendezte be az író a családi fészket: kibé-relte a Farnady-házat, amely a törökvilágból maradt

116

itt, valóságos kis kastély: ablakai nem az utcára néz-tek, hanem befelé a hatalmas kertre, s a régi fák alattpázsittal borított lépcsőzetes terrasz vezetett le egészena Dunáig.

Nászútra Rómába utaztak és Athénbe: az író örültannak, hogy ciceroneje lehet ennek a boldog gyermek-nek. Mire hazaértek Vácra, már beköszöntött az ősz sa kert fái halálra áztak a szakadatlanul zuhogó esőben.Herczeg attól félt, hogy neje unalmasnak fogja találniaz életet és visszavágyódik majd Pestre; de Juliskamegnyugtatta, hogy nagyon boldognak érzi magát ésnem kívánkozik társaságba. Mindenképen azon volt,hogy kiérdemelje a jó feleség nevet. Hat éves házassá-guk alatt még csak a legkisebb nézeteltérés sem voltközöttük.

Váci magányukban nem zavarta őket senki.Mindössze két látogatójuk akadt: az öreg Zubovics Fe-dor huszárkapitány, a szárazföldi torpedó föltalálója,— akinek fantasztikus élete és kalandjai sokban báróMünchhausenére emlékeztettek: s néha beopogtatotthozzájuk Kassai Vidor, valamikor a Népszínháznaknagy komikusa, most már nyugalomba vonult öregszínész.

Nyaranta a tengeren bolyongtak a Hajnal-on.Néha egy kis rokongyereket is magukkal vittek az útra,ifjabb Herczeg Ferencet. Nemcsak az unokaöccse volta költőnek (József bátyjának volt a fia, hanem kereszt-fia is). Minden rokona közül talán ehhez a diákgyerek-hez vonzódott az író a legjobban.

Augusztus 5-én egy hír került a bécsi lapokba, amisok embert megrendített: Arról szólt, hogy az Adriánrettentő vihar dühöngött, amely áldozatokat is szedett.

117

Elpuszult egy Hajnal nevű vitorlásjakt, s a hajó tulaj-donosa feleségével együtt a tengerbe fulladt.

Az újsághírben nem volt név megemlítve: de a be-avatottak jól tudták, hogy a hajó tulajdonosa HerczegFerenc. De szerencsére hamar megjött a cáfolat is. Avitorlás yawl kegyetlenül megrongálódott a nagy vi-harban, de utasainak szerencsére nem esett komolyabbbajuk.

Mindez augusztus 4-én történt. A kis hajót Zironesziget közelében érte el az égi háború. Volt egy-két bal-jós jel az égen, de még a bennszülött matrózok sem tu-lajdonítottak annak jelentőséget. Herczeg minden-esetre bevonatta a csúcsvitorlát. A nagy vitorlát is ösz-szébb akarta húzatni. De erre nem volt idő. A ciklonegy másodperc alatt fölborította s félig víz alá nyomtaa kis hajót, s ez nyögve és csak bukdácsolva tápászko-dott föl a hullámsírból; de mikor a szél beleakaszko-dott a vitorlákba, egy torpedó romboló sebességévelsisteregve száguldott a vizen. A matrózok közül kettenletérdeltek a fedélzetre és imádkozni kezdtek, s ez alátvány nem nagyon fokozta a hajótulajdonos jóked-vét. Pokoli sötétség volt, — bár csak délután öt óra, —két lépésnyire is alig lehetett látni, de Herczeg mégisészrevette, hogy fekete sziklatömbök mellett suhan-nak el, ha bármelyiknek nekivágódnak, menthetetlenüla halál fiai valamennyien.

— Végünk van, kiáltott egy ijedt hang.A vitorlarúd meghajolt, mintha készülne ketté-

pattani, — ami azzal a veszedelemmel fenyegetett,hogy az egész hajó kettészakad. Szerencsére a szél el-szakította a vitorlavásznat, s a nagy nyomás engedett.Később elkerültek az alattomos, sziklazátonyos parttól

118

is és megkönnyebbülten lélekzettek föl a szabad tenge-ren.

Hajnalban találta meg őket a Dalmátia nevű gőzösés bevontatta őket az első kikötőbe. A yawl szánalmasállapotban volt. Megtépett vitorláival olyan, mint egymegcsupasztott és leforrázott madár.

De a költő és hitvese megmenekültek.

Mikor megnősült, megfogadta, hogy visszavonula világtól: csak íróasztalának él, tartózkodni fog a köz-életi szerepléstől, sőt távol tartja magát a társaságoktólis. Ezért ment Vácra. De az ember nem lehet ura asaját sorsának, ha az istenek másként döntenek.

A politika új fordulatot vett. Megbukott a Wekerle-Kossuth kormány is. Elsöpörte őket a nemzet kiáb-rándulása és az udvar bizalmatlansága. Khuen-Héder-vári Károly gróf kap megbízatást a kormányalakításra.Megalapítja a munkapártot, s új választásokat írnakki. A választási hadjáratot maga Tisza István vezeti.Váratlan fölényes nagy győzelmet arat, a munkapártóriási többséggel vonult be a Házba.

Herczeg Ferenc újra képviselő. Kedve ellenére. Dea pécskaiak hallani sem akarnak más jelöltről, s azzalfenyegetődznek, hogyha nem vállal mandátumot, ak-kor függetlenségi jelöltre fognak szavazni. Kénytelenengedni pártja érdekében. Az elnöki emelvényen TiszaIstván ül komor arccal, mert el akarja tiporni az obs-trukció hidráját, amely 1896-tól 1912-ig sorvasztottaa nemzet életét. ”

Herczeg Ferenc népszerűsége újra emelkedőbenvan. A Budapesti Újságírók Egyesülete elnökévé vá-lasztja.

119

A Ház közben tumultuózus jeleneteknek a tanuja.Tisza elköveti a váratlan házszabálysértést, hogymegmentse az alkotmányt és a magyarságot. Az ellen-zék örült és macskazenét rendez. Az ülés látogatottsá-gától eltiltott képviselőket rendőrök tuszkolják ki a t.Házból.

És ekkor előáll egy sápadt alak, Kovács Gyulaképviselő, pisztolyt ragad, és „van itt még ellenzéki em-ber” kiáltással rásüti Tiszára. Nem talál. A golyó aképviselőház elnökének füle mellett süvít el. Az izga-lomban Ertsey Péter revolverrel a merénylőre lő: az őlövése is célt téveszt. Kovács Önmagát akarja mostfőbelőni, de csak könnyű sérülést szenved. Hordágyonszállítják el, a folyosón egy koalíciós érzelmű kis gróf-kisasszony virágcsokrot nyújt át neki.

Mindenki izgatottan kiáltozik. Csak Tisza Istvánül helyén jéghideg arccal, mozdulatlanul. S mikor elüla zaj, halk hangon mondja:

— Folytatjuk az ülést!A budapesti lapok féktelenül támadják. Egy ber-

lini újság vezércikket ír róla, mint a hősiesség minta-képéről.

Herczeg Ferenc három évig lakott Vácott, — s az-után rengeteg teendője és elfoglaltsága miatt vissza kel-lett költöznie a fővárosba. A Hidegkúti-úton a Hűvös-völgyben már régebben vásárolt egy telket, erre épít-tette föl a villáját, amely ezentúl már állandó tanyájalesz.

Még Pöstyénben, ahol néhány· hetet töltött TiszaIstván társaságában, már régebben megbeszélték, hogyúj folyóiratot fognak kiadni, és Herczeg Ferenc lesza szerkesztője. Ebben folytat most éles polémiákat a

120

Huszadik Század munkatársaival, akik később előkelőszerepet fognak játszani az őszirózsás forradalomban.

Megnehezedik az idők járása a politika egén. Dekívülről is ijesztő színekben piroslik a határ, kitört aBalkán-háború; előjátéka a nagy világégésnek. És ösz-sze fog omlani a nagy Habsburg-birodalom, s a ronukmaguk alá temetik Magyarországot is, amely megcson-kítva kerül ki a katasztrófából.

Baljós sejtelmek, amik Tisza Istvánt gyötörték,valósággá váltak. Gyilkos golyó fogja Tiszát is leterí-teni, mint háborús uszítót. Pedig egyik legnagyobb el-lenzője ő volt a háborúnak.

Minden eltűnik és megsemmisül, ami szép vagykedves volt a költő életében. Az egész múlt alám írül akitűnő káoszban: tornyok és templomok omlanak öszsze. A hitvese el fog válni tőle, hogy új életet kezdjenúj férje oldalán.

A keresztfia és öccse, a család egyetlen fiúgyer-meke, az ifjabbik Herczeg Ferenc elesett Volhiniában.Vele ímegszünt a nemzedékek őrségváltása. Szülővárosaidegen uralom alá került. Ittmaradt magányosan. Mintaz őrtorony a verseci Várhegyen.

XIX.

És jöttek a forradalmak.A hűvösvölgyi ház ablakán, ijesztő estéken már

gyakran bekiáltották vörös Lenin-gyerekek:— Jóéjszakát Ocskay!Egyszer el is hurcolták. Élete soha nem volt na-

gyobb veszedelemben, mint akkor. De nem félt a ha-

121

láltól. Talán hasonló gondolatok derengtek agyában,mint a francia forradalomban halálraítélt Colistinetábornoknak, aki a siralomházból ezt üzente a kedve-sének:

— Ne aggódjék miattam. A halál szükséges és ter-mészetes, és majdnem olyan egyszerű, mint a születés.

Gyermekkorában arról álmodott, hogyha majdfejedelem lesz, palotát fog építeni a verseczi csonkatorony körül. A királyságot ime elérte, — írófejedelemlett, — és halhatatlan emléket is emelt, — nem téglá-ból és kövekből, — hanem könyveiből. De a könyvgyakran maradandóbb, mint a kő.

A siker elmaradhatatlanul társulszegődik hoz-zá, háború és forradalom után is. Neve még mindigott ragyog a színpadokon. Könyvei sok százezer pél-dányban forognak közkézen, nemcsak nálunk, hanemkülföldön is. Harmincöt évvel az Ocskay-premier utánmegírta a Pro libertate-t, korszakos nagy regényét,hogy elégtételt szolgáltasson a vezérlőfejedelemnek,aki állítólag nem jutott megfelelő szerephez az Ocskaybrigadérosban.

Látszólag egy magyar mágnás nagyúri, előkelő ésgondtalan életét élte. Aki Orient-expressben járja be avilágot, kibicel a kaszinóban milliókra menő kártya-csatáknál, és saját jaktján járja a tengert. De ez csakkülsőleg volt. Rengeteget dolgozott, néha kora reggeliórákban ült le íróasztalához és csak másnap hajnalbanhagyta abba, mikor majdnem ájultan összeesett. Azíró, akármilyen nagyúr, Örök rabszolgája a saját mes-terségének.

Sok kitüntetés érte napjainkban is. Tagja lett afelsőháznak és a revíziós liga őt tette meg elnökévé.

122

De életének nagy elégtétele nem ebben van. Hanemabban, hogy írásai ma is üdén és frissen hatnak, mintakkor, mikor először hagyták el a nyomdafestéket,míg sok, nálánál modernebbnek kikiáltott pályatársaművén megérzik már az elévültség nehéz és avas illata.

Egy kései kor történetírója, aki hivatott lesz bírá-latot mondani életéről és működéséről, — talán a sajátpéldázatát fogja idézni, amit a jó kaszáról mondott aglogováci parasztoknak:

— Kemény volt a munkában, fényes a becsület-ben és éles az igazság megvédésében!

VÉGE.

A 80 ÉVES HERCZEG FERENCÍrta:: Gróf E d e l s c h e i m

G y u l a i Ella

Herczeg Ferencről írva, nem szeretnék közhasz-nálattól fényesre koptatott szavakhoz folyamodni,mégsem mondhatok mást, mint hogy a magyar írókkor- és rangelnökének 80. születésnapja pirosbetűsünnepe az egész országnak. A nyolcvanéves kor ma-gában véve nem rendkívüli. Nehéz testi munkát végzőembereik közül is sokan megélik, sőt túlélik ezt a tisz-teletet parancsoló évfordulót.

Nem pátriárkái kor küszöbét lépte át tehát a nagyíró, de egy olyan korét, amelyben a test és a szellemgyakran már sürgető és gyengédtelen figyelmeztetéstkap egy láthatatlan hatalomtól, hogy itt az ideje amunkatempót csökkenteni. Hála a Gondviselésnek,Herczeg Ferenc figuráját a legkeményebb tölgyfábólfaragta ki a sors. Szálfaegyenes alakját, napbarnítottarcát, szemének élénk csillogását látva, senkinek semjutna eszébe, hogy ez az atléta alakú úr, ha történe-tesen tanári, orvosi, vagy közhivatalnoki pályán mű-ködik, most érkezett volna el a kényszer-nyugdíjasokéletének tétlen örömei és szorongásai közé.

A teremtésnek vannak ilyen különös (kegyeltjeiés pedig rendszerint a kivételes emberi nagyságokközött. Herczeg Ferenc lenyűgöző férfiassága nem-csak testi megjelenésében mutatkozik, de benne él leg-újabb alkotásaiban is. Aki ma olvassa étherien tiszta

124

gondolatmenetű, okos és nemes lélektől sugallt cik-keit, ugyanazt a fenyőillatú, üdítő ízt érzi, mint az,aki a húsz, harminc, sőt negyven év előtti HerczegFerenc írásaiban gyönyörködött. Az író nem változott,de egyre nőtt, olyan lett, mint a hegytetőn álló magá-nos faóriás·. Kevés olyan írót ismerünk a magyar iro-dalomban, akinek oeuvreje az egyenletességnek azt ateljességét mutatná, mint az övé.

Attól a pillanattól fogva, amikor mint novellista,a bácskai duhaj dzsentri-világ színes rajzaival az iro-dalmi porondra lépett, mindenkinek éreznie kellett,hogy itt egy kivételesen nagy tehetség indult el hódítóútjára. Könyvespolcok sorát megtöltő munkásságánakcsak a nagyobbik állomásait próbálom felsorolni. AGyurkovich-család mosolygó krónikása érdeklődésé-vel csakhamar nagyobb és mélyebb feladatok feléfordult, úgy a regényirodalomban, mint a színpadonmonumentális alkotások sorát hagyva maga mögött.

A modern magyar színpadi irodalomnak kétségkí-vül ő volt az első igazi mestere. «A dolovai nábob leá-nyának» még ma is élő sikere után az «Ocskay bri-gadéroson», «Balatoni regén», «Déryné ifjasszony»-onát feljutott a «Bizánc»-ig, közben a társadalmi víg-játóknak olyan remekét alkotva, mint a «Kék róka».A regényirodalomban a «Hét sváb», az «Andor ésAndrás», a «Simon Zsuzsa», az «Aranyhegedű», a«Láp virága» és főként a «Pogányok» őrzik majd megnevét a legkésőbbi utókor számára, nem is beszélvearról a rengeteg remekmívű novelláról, amelyek kö-zül százat külön kötetben jelentetett meg kiadója.

Mindez persze roppant hézagos ismertetés, hiszen,ahogy mégegyszer végigfuttatom emlékezetemet a

125

Herczeg-művek során, eszembe jut, hogy kihagytamegyik legjelentősebb újabbkori »színpadi alkotását, «Ahíd»-at és nem beszéltem a «Visszaemlékezések» kétpompás kötetéről, a «Gyerekkor»-ról és a «Gothikusház»-ról sem. Pedig éppen az utóbbi nélkül nem lenneteljes Herczeg Ferenc írói és emberi portréja, mertelénk vetíti a politikust és publicistát, a legújabbkorimagyar történelem egyik ragyogó vértezetű, sorsfor-máló vezéralakját.

A későbbi korok történetírójára tartozik, mit kö-szönhet az elnyomott magyar igazság ügye HerczegFerencnek? A sors még abban is megmutatta irántavaló különös kegyeit, hogy megérhette küzdelménekés harcainak részleges diadalát.

Ezen a mai ünnepnapon, amikor a hálás olvasókszázezreinek hódolati árad feléje, talán erre a mégbefejezetlen művére a legbüszkébb. Mi többiek, olva-sói, tisztelői és tanítványai szeretettel és csodálattalköszöntjük a magyar irodalom fejedelmét, aki életé-nek nyolcvanadik, évfordulóján születésnapi meglepe-tésül nem is egy, de két új színpadi művel ajándé-kozta meg nemzetét. Ez a két új darab lesz bizony-sága a nyolcvanéves Herczeg Ferenc elmúlhatatlanifjúságának és örök szépségeket teremtő lángeszének.

KÖSZÖNÖM A CRESCENCIÁTÍrta:: T a s n á d y Ilona

Talán senki nem áll olyan közel az írók világá-hoz, mint mi, színészek és senki annyi hálával nemtartozik a drámairodalom művelőinek, mint mi. kző zsenijükre támaszkodva formáljuk alapjainkat.

Sokszoros hála illeti Herczeg Ferencet, akineknagyszerű drámai alkotásaihoz annyi színpadi alakí-tás sikere fűződik — és mindezek mellett többi művei,vezércikkei, melyeknek olvasása rendkívüli élmény,büszkeséggel kell, hogy eltöltsék az olvasót. MindeztHerczeg Ferenc írta és ő a mienk, magyaroké.

Most legyen szabad egy kicsit szubjektívnek len-nem. Színpadra nyilvánosan először az ő darabjábanállottam ki: A dolovai nábob leánya Jób Vilmáját ját-szottam. Aztán jöttek a többiek. Az Árva László királyKanizsay Erzsije, a Bizánc Iréné császárnője, melyutóbbi egyik legnagyobb színészi feladatom volt. Alegszebb feladat azonban, melyet Herczeg Ferenc dráma-művész bőkezűsége juttatott nekem, A híd Crescen-ciája volt. Felejthetetlen emlékem ez a csodálatosanmegírt női alak. Legnagyobb becsben tartom azokat aképeket, melyeket a nagy szerző (emlékül küldött ne-kem az egyik egykorú metszet gróf Széchenyi Istvánfeleségét, a másik a Lánchidat ábrázolja.

Mikor mindezekre visszagondolok, a magyar írókfejedelme nyolcvanadik születésnapján, a hála érzésetölti el szívemet és az a bensőséges kívánság, hogyHerczeg Ferenc még sok magyar színésznek sok gyö-nyörű feladatot adjon új műveiben!

NÉHÁNY TALÁLKOZÓM HERCZEG FERENCCELÍrta: B e t h l e n M a r g i t

Először nagynéném, Bánffy Gyurkáné születettBethlen Margit házában láttam. Tizenkét-tizenhároméves lehettem akkor, hosszú copfos, rövidruhás ka-maszlány, akinek legnagyobb boldogság volt Margitnéni kertjében rablósdit játszani annak gyermekeivel.Elmenetel előtt, ahogy illik, bementem a nappalibaköszönni, ahol nagynénémet egy idegen úr társaságá-ban találtam, ami kissé kellemetlenül érintett, mivelúgy gondolva, hogy egyedül lesz, csak úgy borzasan,kipirulva a játéktól, rontottam be.

Az úr, ahogy meglátott, felkelt helyéről és néném-hez fordulva megkérte, mutasson be nekem, ami zava-romat még jobban fokozta. Mit csinál az ember, haúgy bánnak vele, mint egy naggyal? villant át esze-men, de mielőtt a megoldást megtalálhattam volna,néném már teljesítette a kérést:

«Ez Herczeg Ferenc», mondta, «egyike legjobbíróinknak már most, de mire olyan öreg leszel mintén, minden bizonnyal ő lesz a legjobb. Különben ta-lán már olvastál is tőle valamit?»

«Nem», feleltem fülig vörösen és alig merve Her-czegre pillantani, aki barátságosan nyújtotta felémkezét:

«Ha a kis grófnő megengedi, talán elküldhetnémneki a Gyurkovics-leányokat? Egy csomó leány van

129

benne, aki egytől egyig mind szerelmes és férjhez-megy», tette hozzá magyarázólag, «az éppen neki valólesz.»

Elragadtatva néztem reá. Milyen kedves. És mi-lyen szép ember. Épp olyan, amilyennek egy írónaklenni kell. Ha nem rendes ruha volna rajta, hanemvalami lepel, mint Petőfin a Petőfi-téren, kitűnő szo-bor lenne belőle. És könyvet is akar nekem küldeni,pedig még karácsony sincs! De hirtelen eszembe ju-tott valami és szomorúan megráztam fejemet:

«Nem lehet», mondtam megtörve: «nekem mégnem szabad olyat olvasnom, amiben szerelem van.Azt mondja a kisasszony, hogy az elrontja a leányo-kat.»

«Hát akkor várunk avval a könyvvel még egy-két évet», felelte Herczeg komoly ábrázattal. «Semmiszín alatt sem venném lelkemre, hogy a kis grófnőtelrontsam.»

*

Majdnem két évtizeddel később volt. Akkoribankezdtem írni, rövid, nyúlfarkhosszúságú meséket, me-lyeket szépen lekopogtatva szétosztottam a rokonságközött. Az egyik ilyen füzetke egy másik nagynénémrévén egy Tisza Istvánéknál tett látogatás alkalmával,akinek sógornője volt, Herczeg Ferenc kezébe került,aki gyakran fordult meg az akkori miniszterelnöknél.Elolvasta és izent nekem, hogy szeretne néhányat kö-zülük az Új Idők-ben kiadni, beszéljük meg a dolgot.

Engem váratlanul ért a felhívás, mivel szerénykezdő létemre álmomban sem gondoltam arra, hogyily előkelő lap arra érdemesítsen, hogy hasábjain meg-jelenhessek és amikor Herczeg mindjárt avval kezdte,

129

hogy kijelölte a szerinte alkalmasnak ítélt meséket,bátortalanul megjegyeztem, hogy nem tudom, elégjók-e arra, hogy a nyilvánosság előtt szerepelhessekvelök.

«Azt csak bízza rám», felelte az ő kedves, barát-ságos mosolyával, «vállalom a felelősséget. Ha pedigtévedtem, úgy legalább együtt bukunk meg, grófnőmint író, én pedig mint főszerkesztő.»

Megint sok évvel később volt. A Pesti Hírlap fel-kért, vállaljak nála belső munkatársi tagságot. Gon-dolkodási időt kértem másnapig, hogy férjemmel meg-beszélhessem a dolgot. Ezt meg is tettem és elhatároz-tuk, hogy elfogadom az ajánlatot. Közben azonban azutcán véletlenül belebotlottam Herczegbe, akinek azonmelegiben elmondtam a nagy újságot.

«Ha újságírónak akar beállani, miért nem inkábbaz én lapomhoz jön?» kérdezte Herczeg Ferenc szem-rehányó hangon. «Utóvégre én fedeztem fel magát ésmár meg is szoktuk együtt dolgozni.»

«Hát... a Pesti Hírlap kért föl», kezdtem ha-bozva, «arra igazán nem gondolhattam, hogy magá-nak szüksége van reám...»

«Van.» Felelte Herczeg olyan határozottan, hogymagam sem tudom hogyan, öt percen belül már aBudapesti Hírlap munkatársa voltam és az is marad-tam a lap jóval később történt kimúltáig.

Két éve annak vagy három, hogy Herczeg Ferencbaleset következtében hosszú ideig az ágyat nyomta,aztán, amikor sebe már begyógyult, tüdőgyulladástkapott? Már nem emlékszem pontosan. Arra azonban

130

annál jobban, hogy amikor már látogatókat fogadha-tott, én is elmentem hozzá.

Karosszékben ült, bottal maga mellett és kissébágyadtan beszélt. Beteget illik vigasztalni, így én isolyasvalamit mondtam, hogy oda se neki, néhány hétmúlva megint épp oly friss lesz, mint annakelőtte.Megcsóválta fejét:

«Lássa, én hetvenhat évig úgy éltem, mint egyfiatal ember és annak is éreztem magam. Most márideje, hogy megvénüljek. Hát azt is teszem.»

Ebben azonban tévedett. Akinek fizikuma és szel-leme oly friss, mint írásai, annál vénségről még sokáignem lehet beszélni. Evvel a jóslattal megbukott, fő-szerkesztő úr, de hála Istennek, ezt a bukást könnyenel lehet viselni!

L U J Z A NÉNI

Írta: ifj: H e g e d ű s

S á n d o r

Én mindig úgy képzeltem, hogy egy nyolcvanévesember botra, támaszkodva jár, szemüveget visel éshosszú fehér szakálla van. De azt még nem tudtam mégálmomban sem elhinni, hogy mikor valahol nyílika szalon ajtaja s azon belép egy elegáns, nyúlánk, fia-talarcú, üde ember, hogy az 80 éves. Hiszen az összesfiatal táncosok összenéztek érkeztekor, mintha aztmondták volna egymásnak: «Na, ez felveszi velünk aversenyt!” Már pedig Herczeg Ferencnek ilyen sikereivannak és ezek nem színpadi sikerek, ezeket nem lehetmegrendezni, mert neki ilyen alkalomkor mindig sze-mélyesen kell megjelenni, úgy ahogy van, teljes mivol-tában. Hogy aztán hogyan lehet az, hogy ezt ő 80 évé-vel így tudja csinálni, erről különböző verziók vannakforgalomban. Egy fiatal bakfisleány, aki nagy rajon-gója, azt beszélte nekem, hogy Herczeg Ferencnek egynagy titka van, amit senki sem tud róla, de ő tudja.Érdeklődve kérdeztem tőle: „S mi az a titok?” Rám-nézett nagy szemeivel és aztán halkan súgva kérdezte:„Mondja csak, ismeri maga a Sziriuszt, Herczeg regé-nyét?”

„Hogyne” — feleltem.„Nos, akkor megmondom magának, ez a Szirius

mester nem képzelt alak, ez valóban létezik és HerczegFerenc legbelsőbb intimusai közé tartozik.”

132

„Ugyan” — mondtam csodálkozva.„Igen!” — folytatta a fiatal leány. „S ennek a Szi-

riusz mesternek sok találmánya van. Az egyik az,amelyet Herczeg regényeiben leír, a másik az, amely-nek titkát Sziriusz Herczegnek adta ajándékba, de csaksaját használatra, a titok szent megőrzése mellett!”

„És mi az a titkos találmány?” — tudakoltam.A fiatal leány a fülemhez hajolt és bizalmasan

megsúgta: „Herczeg Ferenc meg tudja állítani az időkerekét, hogy míg az mindenkivel tovavágtat, őt kikap-csolja, őt meghagyja fiatalságában és nem engedi,hogy a múló napok megöregítsék!”

A fiatal leány szavai élénken felcsigázták kíván-csiságomat s egyszer mikor Herczegnél voltam látoga-tóban, úgy mellesleg megemlítettem a Sziriusz című re-gényét, amelyből az időtájt darabot is írtak. Ügy gon-doltam, hogy talán valami elejtett szó, eligazít az őrejtélye iránt. De nagy csodálkozásomra ő nem a sajátregényét dicsérte, hanem a fiatal szerzőt, aki a regénytszínpadra alkalmazta, Földes Imrét. Erre fordítottama dolgon és azt mondtam: „Szeretem a Szirius regényt,mert sok titokzatosság van benne és az embert mindiga titok érdekli.” Erre ő lassan válaszolt: „Minden em-bernek van egy titka, mert minden élet egy rejtély. Smindenki különbözőképpen oldja meg a benne lakozórejtélyt — s ez az ő élete!”

Erre éreztem, hogy jó nyomon vagyok és mostkiszorítom belőle az ő fiatalságának rejtélyét. Azért aztmondtam: „De borzasztó, hogy mennyi összeroppantembert lát az ember és mennyi koravén embert, aki-nek már megállt az élete.”

„Igen, mert — felelte — az élethez érteni kell,

133

mert az idő, mely felénk jön, az csak egy űr s ezt azűrt ki kell aknázni.”

„De hogyan?” — kérdeztem.„Ez éppen az élet titka. Szerintem csak egy mód

van a múló idő kijátszására.” Szívem hevesen dobo-gott, tudtam, hogy most meg fogom tudni Sziriusztitkát.

„S mi ez a mód, — szerinted?” — kérdeztem.„A munka! — a rendszeres, célirányos munka!”

Én valahányszor új mű megírásához kezdek, lelki-leg mindig újjászületek, fiatal leszek s ez a munka-adta lelki üdeség az, amely megőrzi testem fiatalságátis. Ha az ember dolgozik, akkor nem röppen el az idő,de megmarad a munkában.”

Nem feleltem, éreztem, hogy Sziriusz találmányá-nak titkát elárulta. És tudtam, hogy annak a lánynakigaza volt, mikor észrevette, hogy Herczeg Ferencnektitka van az élettel szemben. A könyvtárban ott áll azötven kötet könyv díszkiadásban. — Herczeg Ferencösszes művei — ott volt Sziriusz mester ajándéka.

*

Egy nagyon szép úrinővel beszéltem egyszer Her-szeg Ferencről, aki akkor éppen 70 éves születésnapjátünnepelte. Azt mondtam a szépasszonynak: „Mit szól,milyen fiatal ez az ember, nem látszik többnek negy-ven évesnél!»

„Ja, könnyű neki,” — felelte az asszony, „az őhelyében én is fiatal tudnék maradni.” „Hogy-hogy?”— kérdeztem.

„Nagyon egyszerű” — felelte az asszony, „könnyű

134

fiatalnak maradnia annak, akit a siker állandóan kísérés kitárt vitorlákkal röpít a dicsőség felé.”

„Úgy érti, hogy a siker éltető erő” — kérdeztem.„Egyike a legnagyobbaknak az életben. A siker

az minden. A siker fokozza az életkedvet, a siker fo-kozza az önbizalmat, a siker fokozza a test ellenálló-képességét, a siker fokozza a munkakedvet, a munkapedig a leghűebb tükre az energia teljesítőképességé-nek, mert a munka az élet legbiztosabb mérője. Mal-most a siker minden vonalon lendületet ad az élethezés ez a lendület átsegíti az élet szürke vagy keserű nap-jain, fiatalnak tartja a lelket, új munkára ösztönzi, újlendületre, az élet új iramára, ami nem más, mint afiatalság. Mindenki annyiszor fiatal, ahányszor lelkétújra tudja alakítani, vannak emberek, akik a szerelemrévén őrzik meg fiatalságukat, de vannak, akik az al-kotás révén maradnak örökké fiatalok. Herczeg azutóbbiak közé tartozik. De alkotás nincs igazi sikernélkül, mert a sikertelenség halálos méreg. Herczegetmegkímélte ettől a Sors, s ő nem érzett soha mást azéletben egész felfelé ívelő pályáján át, mint sikert, si-kert és újra csak sikert, amely vitte, emelte és mégmost is emeli. — Páratlan a világirodalomban, hogyegy írónak a pályája állandóan emelkedő jelleget mu-tasson. Ezt előtte nem produkálta senki. Az ő hallatlanokosságával érte el ezt ő, amellyel saját tehetségét is fe-gyelmezte és életét beosztotta. Ezért mind azt a sikert,amit elért, feltétlen megérdemelte. Mert ő a legoko-sabb ember, akit valaha az életben ismertem.”

Ez volt a szépasszony véleménye Herczeg Ferenc-ről.

*

135

Egy 80 év felé járó kedves matróna val beszéltemegyszer Herczeg Ferencről. Akkor még élt a jó Lujza-néni, Herczeg Ferenc édesanyja és ők ketten együttlaktak a hűvösvölgyi villában. A matróna majdnemminden művét olvasta Herczeg Ferencnek és aztmondta róla: ,,Szerencsés ember, a legszerencsésebbember, akit az életben ismertem.”

„De ő megérdemli szerencséjét” — mondtam —„mert egy életen át megdolgozott érte.”

„Maga félreért engem” — mondta a matróna.„Nem azért szerencsés, mert ilyen sikerdús életet fu-tott be, hanem —” itt elhallgatott.

«Nos?» — kérdeztem.«Nem tudom, meg tudja-e maga azt érteni, amit

most mondok. Szerintem Herczeg Ferenc azért a leg-szerencsésebb ember a földön, mert neki van hova ha-zamenni.»

«Hogy érti ezt?» — kérdeztem.«Értse meg, amit mondok. Nem adhat nagyobb

kegyet az Ég földi halandónak, mint azt, hogy 70 éveskora dacára anyai szeretet veszi körül, neki él az édes-anyja, akihez hazasiethet, aki várja, aki az ő fiát imá-dásig sz;ereti, aki az ő anyai szívének a legnagyobbbüszkesége, ő otthon mindennap újra fiú lesz, újrafiatal lesz, úgy mint mikor a gimnáziumból vakációrament haza a verseci házba, ahol az édesanyja vártafia érkezését. Meg tudja maga érteni, hogy micsodaéleterő az az anyai szív, amely a fiát várja — és úgyvezeti a háztartást, hogy minden az ő fia kedvére éskényelmére legyen. — Hát lehet ennél nagyobb éltetőerő a földön? — Lehet ennél nagyobb Isteni kegy

136

ember részére? Látja, most én rámutattam magánakarra, hogy miben van Herczeg Ferenc szerencséje.»

Ezt mondta róla akkor az idős matróna, ő ebbenlátta Herczeg Ferenc tüneményes életének titkát.

*

Most, midőn ezeket a sorokat leírtam, újra felidé-zem magam előtt a hűvösvölgyi házat, ahol, az azótaelköltözött jó Lujza néni ült emeleti szobájában ésaranyos lelkével fogadta az embert. Előző soraim Her-czeg Ferencnek szóltak, de úgy érzem, hogy nem volnateljes a kép, ha nem emlékeznék meg ezen alkalom-mal az ő drága jó édesanyjáról, a jó Lujza néniről,akit én annyira tiszteltem és szerettem s akinek azthiszem, kivívtam szeretetét, mert mindig kitüntetettkegyeivel. Erős lelkű asszony volt, roppant igazságos.Dacára, hogy jól túl volt a 90-ik évén. Minden érde-kelte, politika, irodalom. Tudott mindenről. S onnétaz emeleti szobájából meglátott mindent úgy, ahogyantényleg volt. Félrevezetni nem lehetett. Nagy ember-ismeretet és judiciuma bámulatba ejtette az embert.

Sohasem felejtem el, egyszer az egyik színháználnagy gonoszságot követtek el «Riport» című darabom-mal és csúnyán meghurcoltak. Napokig nehéz óráimvoltak s egyik este, amikor hazamentem, az asztalonott volt az ő levele, amelyben az írta: «Régen nem lát-tam, miért nem keres fel?» Másnap siettem hozzá aHerczeg-villába. S akkor unokája előtt azt mondta ne-kem: «Magát irigységből meg akartaik ölni, de én meg-áldom magát, maga mellett állok és imádkozni fogokazért, hogy az élete sikerüljön.»

137

Meghatottan csókoltam neki kezet s az ő áldásavalóra vált. Akkor kezdtek külföldön irántam érdek-lődni, akkor voltak külföldi sikereim, még Indiában,Egyiptomban és Japánban is. Nagy büszkén vittemhozzá megmutatni Japánban megjelent könyveimet ső éppúgy örült azoknak, mintha a fia munkái lettekvolna. Mert a jóság egyformán áradt belőle azokra,akiket kegyébe fogadott. Egy karácsonyeste sem men-tem haza legénylakásomba úgy, hogy ott ne vártvolna engem Lujza néni ajándéka. Még 94 éves korá-ban is befőtteket csinált, ő, saját maga, részemre, azo-kat küldte el a Szentestén nekem s ezek még most ismegvannak s szentségtörésnek tartanám felnyitni azo-kat az üvegeket, melyeket ő kötözött be áldott kezével.

Egyik karácsonyeste egy kis karácsonyfát kül-dött lakásomra s ezt a pár sort írta levélben hozzá:«Nem akarom, hogy a mai Szentestén a maga lakásá-ban ne legyen karácsonyfa, ezért ezt az én Jézuskámküldi magának.» Kilencvenhat éves korában ennyifigyelmet adott körének, ennyi gyöngédséget kedvelt-jeinek.

*

Hogy ezeket miért mondom el, azt is megmon-dom: Ez is aktuális, mert összefügg Herczeg Ferenccelmost, mikor az egész ország figyelme »felé terelődik.Szerintem ugyanis sohasem lett volna Herczeg Ferenc-ből az ami ma, az ország aranytollú írófejedelme, hanem a jó Hoffmann Lujza néni az ő édesanyja. Mertnem csak nagy emberismeretet, nyilt ítéletet, hihetetlenreális okosságát s embereken felül emelkedő lelkisé-gét hagyta fiára, de mint családfenntartó özvegyasz-

138

szony olyan nevelésben részesítette őt, olyan példátadott neki, hogy annak ki kellett fejlődnie minden ké-pességével és így megfuthatta azt a karriert, amelyetbefutott, ö volt a varázsszer, amely Herczeg Ferencetegy életen át vezette, ő volt a csoda, ő volt a nagy sze-rencse, mely körülvette, ő volt a titok, amely a tüne-ményes élet megfutásához segítette őt. Mert én nyíl-tan kimondom éppen a jubileum alkalmából: HerczegFerenc mindent, de mindent az édesanyjának köszön-het. Azért az ünnepi dicshimnuszok közé beleszúromaz én megjegyzésesemet: „Könnyű volt Herczeg Fe-rencnek nagy emberré lenni, akinek olyan édesanyjavolt, mint neki: a drága, jó Lujza néni!”

NEM IGAZ, HOGY H E R C Z E G

F E R E N C80ÉVES

Írta:: M á r k u s E m í l i a

Mintha tegnap lett volna. Úgy megmaradt az em-lékemben.

Egy elegáns, karcsú, magas ifjú jelent meg azirodalmi berkekben. Beszéde, előkelő modora, egyé-nisége után mindenki azt hitte, hogy katona. Hama-rosan el is terjedt róla, hogy huszáriiszt. Nagyon rövididőbe telt és az egész ország megtudta, hogy ez azifjú az akkori magyar drámairodalom égboltozatánaklegnagyobb reaménysége, legragyogóbb csillaga, akitelső színpadi műve, a „Dolovai nábob lánya” után aközönség úgy üdvözölt, mint a napimádók a felkelőnapol

És azóta ez a nap a magyar irodalom firmámen-tumán mindig csak ragyogott, mindig feljebb és fel-jebb szállt és szüntelenül ragyog olyan vakítóan, hogyaz ember szinte beleszédül...

Valamelyik nyáron a jó Boytha bácsi, orvosom,a Margitszigetre küldött pihenőre. Sokat bolyongtama sziget sétányainak fái között és eközben gyakrantalálkoztam Herczeg Ferenc daliás alakjával, aki csa-ládomnak meghitt barátja lett. Már ekkor alkalmamvolt tapasztalni, hogy Herczeg Ferenc tartózkodó, lát-szólagos hideg modora nagyon meleg szívet takar,mely nyitva áll mindazok számára, akik hozzá for-dulnak.

150

Ott a sziget fái alatt, nékem is volt alkalmamérezni, hogy tanácsai milyen meleg szívből fakadnakés elmerengve kérdem magamtól, hogy egyik-másiktanácsát miért is nem fogadtam meg.

Herczeg Ferenc nemes szívére vall az ő végtelengyöngédsége anyja iránt. Megható volt látni, hogymilyen szeretettel vette körül éis ápolta Édesanyját,aki mióta Versecről Budapestre költözött, nála lakottmindaddig, amíg 96 éves korában az örökkévaló ma-gához szólította.

Igen nagy kitüntetésnek tartottam, hogy Édes-anyja, a drága Lujza mama, ez a jóságos, bölcs dámaa szívébe zárt és órák hosszat elcsevegett velem kedve-sen, meghitten. Tréfás, jókedvű, végtelenül bölcs dámavolt. Istenem, milyen jóízűen tudott kacagni gyerekestréfáimon és ha elmentem tőle, mindig az volt az érzé-sem, hogy gazdagabb lettem egy életörömmel.

Ha vele voltam, gyakran eszembe jutott Faust hal-halálán költőjének, Goethének játszi kedvében írt stró-fája:

„Atyámtól van alakom,Meg komoly szorgos lényem,Anyustól vidám kacajomÉs mesélő készségem.”

Azt talán felesleges is mondanom, hogy ez a nagy-szerű dáma, akit szerencsés voltam barátnőmnek ne-vezhetni, mennyire élvezte fia műveit és milyen nagyboldogság volt számára, hogy fiát a sors olyan ma-gasra emelte. Büszke volt a fiára, de ezt soha senkivelsem éreztette. Mindig azt mondta, hogy idősebbik fiátJózsit épúgy szereti, mint Ferit.

141

Gyakran beszéltem vele Feri fia műveiről, melyekközül „Bizánc”-ot szerette a legjobban. Erről beszéltünklegszívesebben, ő azért, mert neki ez tetszett legjobban,én azért, mert a darab felújításakor én játszottam Irenecsászárnőt, ami leginkább szívemhez nőtt szerepeim-hez tartozott.

Amint most ezt a pár sort írom, íróasztalomtól át-nézek Herczeg Ferenc szomszédos kertjébe, melyet azég felé törekvő jegenyefák választanak el az én kertem-től. Ezeket a fákat Herczeg Ferenc maga ültette ésezeket épúgy láttam mindig magasabbra és maga-sabbra nőni, mint azt, aki őket ültette.

Ezek a sudár, karcsú jegenyefák Herczeg Ferencéletének szimbólumai és amikor ezeket a fákat látoméleterősen tovább nőni, az villanik át agyamon, hogyminden, ami eddig volt, csak álom, s hogy ő előttemég egy hosszú-hosszú dicsőséges valóság áll.

Azért mondom és állítom: Nem igaz, hogy Her-czeg Ferenc nyolcvan éves.

H E R C Z E G ÉS A FILM

Írta:: dr: B i n g e r t

J á n o s

Évek óta figyelem a filmpremierek közönségét,megnézem a díszelőadásokról írt képes beszámolókat,elolvasom a díszbemutatókról szóló cikkeket. Megval-lom, érdekel: kik jelennek meg a film ünnepein, mi-lyen ismerős fejeket fedezhetek fel a képes beszámo-lókban. A filmvilág részére nem közömbös, már statisz-tikai szempontból sem, kik látogatják a díszelőadásokats a közönséges hétköznapi filmvetítéseket.

Gyakran eszembe jutott: mi az oka annak, hogyHerczeg Ferenc, aki néhány év óta személyesen is sze-repel a magyar film életében, mint olyan író, akinekregényeiből, darabjaiból filmet írtak — mondom: kí-váncsian figyeltem, miért nem üdvözölhettük HerczegFerencet gyakrabban a filmpremiereken.

Most, hogy ennek a cikknek a megírására felkérta szerkesztőbizottság, azt hiszem, — írás közben —sikerült megfejtenem ennek az okát. Herczeg Ferencnéhány évvel ezelőtt egy tanulságos cikkében a „tech-nika lelkét” fejtegette. Van-e lelke a technikának, nemjut-e a mi korunk bele egy szellemi zsákutcába, nemfenyeget-e bennünk a lélek mechanizálódásának a ve-szélye abban a korban, melyet iránytalanná, fáradttáés rideggé tettek a technikai csodák. Herczeg Ferencrezignáltan állt szembe a világgal: úri mérséklete, elő-kelően nemes konzervativizmusa kissé kétkedővé tette

143

a technika iránt annak ellenére, hogy korunknak száz-százalékos gyermeke. A fénykép nem veheti fel a ver-senyt a festménnyel — írta — s talán azt is gondolta jóegynéhányszor, hogy a film nem művészet. Sokkal in-kább a vitalitás embere, semmint a nyersanyagokba fa-gyott művészet teljes mértékben ihletre lobbantsa sszinte pontosan érzem, mit értett azok alatt a szavakalatt, melyeket nemrégen mondott, mikor egy újságíró-nak így nyilatkozott: „A film nem találta meg önma-gát.”

Filmes szemmel nézve, Herczeg Ferenc egész iro-dalmi munkássága bővelkedik a filmszerű részletekben,nem egy egész önálló műve van, mely egyenesen kí-vánja a vizuális kifejezést. Nem véletlen, hogy a ma-gyar filmgyártók már akkor nagy érdeklődéssel for-dultak dramatizált és epikai munkái felé a megfilme-sítés szándékával, amikor a magyar filmgyártás tech-nikai és művészi lehetőségeit még kiforratlanság és akísérletezés iránytalansága jellemezte. Jól tudom, mi-lyen hatásos ellenérveket hozott fel a jubiláns író amegfilmesítés gondolata ellen. Pontosan tudom, hogyez nem az irodalmi öncélúság gőgje és a nyelvművészidegenkedése volt. A film és az irodalom végeredmény-ben — ha elméleti síkon vizsgáljuk a dolgot — kéthomlokegyenesen ellentétes sínpáron haladó művészet,hiszen az egyik auditív, a másik vizuális, az egyiknekkifejezési anyaga a nyelv, a másiké főleg a kép. Vájjonmeg lehet-e örökíteni a nyelvi árnyalatokat, a stílusfenséges és előkelő hűvösséget, az érzelmek pezsgőelevenségét és mértéktartó tárgyilagosságát? MegértemHerczeg Ferencet, hogy szava eleinte csupa tiltakozásvolt. Ha szabad, Bemard Shaw esetét idézem. Mint

144

köztudomású, Bemard Shaw is tiltakozását jelentettebe művei megfilmesítése ellen. Nem csoda. Az írók aszavak valutáját mérik, hangokban, szavakban, mon-datokban gondolkoznak, a filmes elsősorban képekben.

A filmvilág hosszú időkön át tárgyalta, alkalma-sak-e a klasszikus művek a megfilmesítésre? Herczegklasszikus írónak számít, művei kötelező olvasmányokaz iskolában, őt ismerni kulturális kötelesség. Amikortehát a filmszakma a herczegi müvek megfilmesítésé-vel elméletileg foglalkozni kezdett, lényegében egy máigis eldöntetlen harc hangosabb és rokonszenvesebbpártjának nyelvén beszélt. Megfilmesíteni a klassziku-sokat! — hangzik el gyakran a kérés, sőt követelés;hányszor vetette fel a kívánságot a napisajtó, az újság-olvasó jól tudja. Az a másik párt kifejezetten filmtör-ténteket akart megfilmesítve látni, hivatkozni szokotta Faustra, melyet még a némafilmek idejében hatal-mas költségvetéssel gyártottak; fel szokták említeni aPeer Gyntöt, az Ámokot, Flaubert Bovárynéját, vagy aShakespeare-tragédiákat: még a legteljesebb technikaiodaadás, a legnagyobb művészi, erkölcsi és anyagi fel-készültség sem tudta pontosan visszaadni azt, amit azíró elképzelt.

Fokozottan állhat ez akkor, mikor a magyar film-gyártás még meglehetősen gyér hagyományokkal vá-gott neki a Pogányok megfilmesítésének. Herczeg Fe-rencnek ez a regénye a legklasszikusabb irodalmi alko-tások egyike, történelemidéző hangulata egyenesen evo-katív erejű. A regényből készült filmnek kis tőkelehe-tőségek álltak rendelkezésére, az a kívánt és remélthatás, melyet a mesteri regény megfilmesítésétől vár-tak, kizárólag a film korlátoltabb kifejezési lehetősé-

145

gei miatt maradt el. A film majdnem szigorúan az ér-zéki kifejezés területein mozog, a nyelv — az irodalom— irracionális jelenségeket is ki tud fejezni. Az írólegszebb és legszentebb ihletében fogant költői látomá-sok feldolgozhatatlan anyag maradt a filmművészekkezében. Emlékezetes, hogy a regényben a költői intuí-ciónak milyen nemes nyersanyaga lebeg a táltos meg-jelenítésében. Az olvasó szinte fulladozik a lázas, vib-ráló és mégis erőteljesen érzékletes jelenetek olvasásaközben. A film — a dolog természete szerint — anyelvnél sokkal kevésbbé elasztikus, sokkal határo-zottabb körvonalú „nyersanyaggal”, a képpel dolgozik,így történhetett meg, hogy Márton pap démoni erejűlátomásait -r- sajnos — csak párbeszédekből tudta mega film közönsége, holott a regény egyik legszuggesztí-vebb és leggyönyörűbb része éppen a pap látomásainakmesteri megrajzolása. El kellett veszniök azoknak avízió hangulatát éreztető nyelvi kifejezéseknek, a leg-merészebb szimbolika ormain száguldó képezelet stíl-művészi megnyilatkozásainak is, melyek nélkül a filma regényhez viszonyítva nem arányosul művészi értékszempontjából.

Ismét fel lehetne tehát vetni: mi legyen a film kö-telessége a klasszikus alkotásokkal szemben?

A filmművészet — vagy ha tetszik: filmgyártás —már számos esetben lovagias gesztusokat alkalmazotta klasszikus irodalommal szemben, nemcsak egyszerűkereskedelmi felismerésből, hanem művészi indítékok-ból lart pour lart is, csupán a művészet öncélúsága«nak a jegyében. Valahányszor azonban a film zászlóthajtott az irodalom előtt, olyanféle arányosításra nyíltalkalmunk a film és az irodalom között, amilyent az

146

említett példákon kívül a kritikusok megtettek a Kare-nina Anna, a Nyomorultak, a Notre Dame-i toronyőrcímű filmekkel kapcsolatban is.

A Pogányokon kívül Herczeg Ferenc még háromalkalommal szerepelt a mozi vásznán műveivel. AGyurkovics fiúkkal, a Szinusszal, a Láp virágával. Né-met filmvállalat elkészítette német verzióban a Kékróka című világhírű Herczeg-vígjátékot is, Zarah Lean-derrel Cecil szerepében.

A Pogányok után következő három filmet — te-kintettel a könnyebben kezelhető irodalmi nyers-anyagra — könnyebb volt alkalmazni a film kifejezésilehetőségekhez. A Sziriusz bizonyos vonatkozásokbankomplett filmmese, a Gyurkovics fiúk című mű terebé-lyes jókedélyével, szélesen hömpölygő derűjével, cse-lekményének filmszerű stílusával ugyancsak kívánta acelluloid-szalagot. Elmondhatom ezt a Láp virágárólis, bár itt a film felépítésében van valami antivizuális;a film nem szereti a retrográd mesevezetést s anélkül,hogy most utólagos kritikát gyakorolnék, én úgy kép-zeltem volna el, hogy a film civil főhőse egyetlen nagyvallomás keretében mondja el a papnak mozgalmas,jellegzetesen századfordulói életét.

Nemrégen olvastam el Herczeg Ferenc több da-rabját azzal a szándékkal, hogy a „Herczeg-év”-re valótekintettel, valamelyiket megfilmesítjük és elkészítjüka reprezentatív Herczeg-filmet. Körülbelül még jobban,mint eddig, megerősödtem abban a hitemben, hogy aszínház és a film nemhogy rokonságot nem tart, sőt:szembekerült egymással. Herczeg a zárt és színpadrakívánkozó konstrukció híve, minden jelenete a szín-paddal való alapos és biztos ismeretségét árulja el. Bi-

147

zonyos szempontból fukar, gazdaságosan bánik a ke-zében művészetté formált irodalmi nyersanyaggal,mindenütt kellő mértékkel mér, sehol egy grammalsem terheli túl a színpad érzékeny patikamérlegét. Afilm ezzel szemben a korlátlanabb, kötetlenebb for-mákat keresi. Amikor tehát a filmes színdarabot ír áta filmre, nem tesz mást, mint térbelileg átméretezi acselekményt, akarva-akaratlanul is szétduzzasztja adráma zártabb és kisebb kereteit, a cselekményt apróbbmozzanatokra tagolja, képekre tördeli, felbontja. Adráma éppen akkor tartja meg zárt szerkezetét a fil-men, ha a filmes kedvező vizuális ötletek kedvéért nemtér el a cselekmény vonalától, a pillanatnyi ihletekkedvéért nem ontja bővebben a filmkockákat, mintahogyan a dráma zárt menete megkívánja.

Különös tekintettel voltam Herczeg három legál-talánosabban ismert történeti darabjára, a Bizáncra, azOcskay brigadérosra és a Hídra. Mint köztudomású,az Ocskay brigadérosban Rákóczi szelleme — testimegjelenítés nélkül — a főszereplő. Ennek a darab-nak a megfilmesítése ismét olyan filmtechnikai eljárá-sokat igényelne, melyekre a filmművészet mai adott-ságai között a mű teljes költői szépségeinek veszélyez-tetése nélkül, nyugodt lélekkel nehezen vállalkozha-tunk. A Híd a reformkor két óriását, Kossuthot és Szé-chenyit állítja egymással szembe, annak a történet-szemléié Lnek megfelelően, melyet az író magáévá tettés amelyik — hogy úgymondjam — tudományos lét-jogosultságot nyert. Történelmünk azonban bővelkedika tisztázatlan problémákban s nem tudni, elég érzé-keny-e a filmszalag a szellemi nüanszok pontos érzé-keltetésére. A Bizánc megfilmesítése kedves feladata a

148

magyar filmnek, reméljük: rövidesen elkészül.Így jutottunk el Herczeg Ferenc olyan epikai mű-

veihez, melyek mentesek a történeti korábrázolástól,nem nyúlnak vissza a magyarság messze távlataiba,hanem megmaradnak a társadalomábrázolás kereteiközött.

Herczeg Ferencet az egyik legbiztosabb kezű kor-és hangulatfestőnek ismeri el az irodalomtörténet.Plasztikus, gyakran a képzőművészek szimultán plasz-ticitásával emel ki regényeiben, novelláiban egyes moz-zanatokat, figurákat, melyek irányító szerepet játsza-nak az elbeszélésében. Ez a tény a filmgyártás számáraörvendetes, éppannyira, az, mint Herczeg Ferenc bősé-ges mesekészsége, gazdag eseménybonyolítása, regé-nyei cselekményének gyakran filmszerű pergése. Mostsikerült találnunk — több egyéb megfilmesíthető Her-czeg-novella között — néhány olyant is, mely szétágazócselekményével, sok színes epizódjával szinte készszinopszis.

Úgy hiszem, a magyar filmgyártás hivatása ma-gaslatán áll az adott körülmények között és a gondoselőkészítő munka után a még gondosabb gyártás folya-mán sikerül olyan Herczeg-filmet gyártanunk, melyméltóképen reprezentálja Herczeg Ferencet és a ma-gyar filmgyártást is ...

A N A G Y A S S Z O N Y NAGY FIAÍrta: L á z á r

M á r i a

Herczeg Ferencről írni könnyű — és ugyanakkornehéz föladat. Könnyű, mert öröm róla beszélni. Nemkell félni, hogy az ember eltúlozza a dolgokat. Bármitmond, nem eshetik a hízelgés gyanújába. És akár azíróra, akár az emberre gondol, nem kell hogy fékezzemagát, lelkes bámulatában.

És mégis nehéz. Mert ki tud róla ujat mondani?Vagy olyat, ami nem közhelyként hat? Én semmiesetresem. — De különben is, ami az írót illeti, egyenesenilletlenségnek érezném, ha a méltatásába mernékfogni. Szerepköröm e téren adva van. Elragadtatottolvasója vagyok és — ezzel kész.

Más lapra tartozik: Herczeg Ferenc az ember. Er-ről már volna mondanivalóm. Ha azonban azt mon-dom, hogy ugyanolyan érdekes, ugyanolyan színes, ésharmóniájában ugyanolyan monumentális embernek,mint írónak: akkor mindent elmondtam.

Hogy azonban valamit mégis „hozzak” róla, el-mondok egy apróságot, amit tőle hallottam. Oyan bű-bájos, hogy kár lenne föl nem jegyezni.

Pár évvel ezelőtt még élt az édesanyja. Már elmúltkilencvenéves, de tökéletes testi és szellemi egészség-nek örvendett. Együtt laktak és Herczeg Ferenc, mi-előtt elment hazulról, mindig benézett hozzá elbú-csúzni.

150

Egy este frakkban és rendjelekkel került elébe. Azédesanyja megcsókolta és a következő szavakkal kö-szönt el tőle:

— Ne maradj túl soká, fiam. És ne költs sokat.Kikísérte a kapuig és mégegyszer utána szólt a tá-vozónak:

— Feri! Egyenesen tartsd magad!Ilyen volt kettőjük között a viszony.„Feri” a most nyolcvanéves írófejedelem azon az

estén a Kormányzó Úr őfőméltóságához volt hivatalos.

E M L É K E K H E R C Z E G F E R E N C R Ő L .Írta: Góth S á n d o r

A sors szabja meg a könyvek útját, még inkábbazokét, akik írják őket.

Goethe, a weimari bölcs megalkotta volna re-mekműveit akkor is, ha faluvégi kunyhóban látja mega napvilágot.

De abban a formában-e, ahogy ismerjük őket?Nem, — a Faust mindkét része, a Wilhelm Meis-

ter, az Iphigénia, a Hermann und Dorothea, Goetheegész lírája a frankfurti úri családi ház, Jéna, aweimari hercegi udvar légkörében születhetett csakmeg, egy zökkenésektől ment hosszú élet folyamán.

A nagy germán poéta-filozófus élete folyására kellgondolnom, amikor Magyarország azt a fiatal embertünnepli, aki most tölti be nyolcvanadik születése nap-ját.

Amikor a verseci polgármester-família meghitt,kényelmes otthonában Herczeg Ferenc gyermeklelkebimbózni kezd, — Magyarország sötét egén oszladozófélben vannak a felhők.

Ferenc József, fején Szent István koronájával akoronázó dombra vágtat, Deák műve beteljesedett, Ma-gyarország kiegyezett Ausztriával. Pest és Buda Buda-pestté egyesül s megindul páratlan fejlődése útján.

S mire a gyermek ifjúvá cseperedik, Tisza Kálmánül a miniszterelnöki székben, mellette Andrássy, Tre-fort, Baross.

152

A „Nemzet”-nek Jókai Mór a szerkesztője, a „Bu-dapesti Hírlap”-é Rákosi Jenő, a „Pesti Hírlap”-é Lég-rády Károly.. A Nemzeti Színháznak Paulay Ede azigazgatója.

A virágzásnak indult ország és főváros egyik leg-szebb díszkertje ez a színház. Szigeti József, Újházi,Náday, Vízvári, Nagy Imre, Jászai, Márkus Emilia,Csillag Teréz, Prielle Kornélia, Alszeghi Irma, Szath-máryné, Gabányi Árpád a pompázó tölgyfák vagynyiló virágok benne, Paulay vezetése alatt olyan ma-gaslatra emelkedik a Nemzeti Színház, hogy Európa-szerte a Comédie Française-el s a Burgtheaterrel együttemlegetik.

Budapest mérföldes csizmával száguld előre fejlő-désében, színmagyarrá lesz. A Váci-útról széles utatvágnak a Városliget felé, renaissance paloták mintegyvarázsütésre nőnek ki a földből, velük a gyönyörűOperaház az Andrássy-úton. Az utcákon, ahol eddignehézkes, télen vaskályhával fűtött lóvonatok döcög-tek tova, villamosvasútak dübörögnek. A város északiés déli részén gyárkémények okádják a füstöt, kiépüla Stefánia-út s ruganyos aszfaltján gumikerekes foga-tok hajkurásznak a délutáni órákban, — szép asszo-nyok, gavallérok korzóznak ott. Felépül a Margit-hídés a vasúti összekötő híd.

A Nemzeti Színház a magyar & idegen klassziku-sok mellett Ohnet-t, Sardou-t, Dumas-t játssza. A ma-gyar modern répertoire-ban Csiky Gergely, Váradi An-tal, Dóczy vezet.

*

A versed fiatalember fiskálisnak készül. Közbennéha penna kerül a kezébe s egyik-másik vidéki város

153

hírlapja közli tárcáját. Az ifjú Versecen összekülön-bözik néhány katonatiszttel. Megverekszik velük,egyik mérkőzése tragikusan végződik. Néhány hóna-pot állaimfogházban kell töltenie s ott megírja első re-gényét: «Fenn és lenn» címmel. Pályadíjat nyer vele,a sors közbelépett: végleg lemond az ügyvédségről. Eza párbaj egyik legnagyobb írójával ajándékozza megMagyarországot.

Az élesszemű Rákosi Jenő felismeri benne a zse-nit, Herczeg Ferenc a «Budapesti Hírlap» állandómunkatársává lesz, novellái, huszártiszt-történetei is-mertté teszik nevét.

*

A mi Nemzeti Színházunk ebben az időben gyö-nyörű empire homlokzatával ott állott a Rákóczi-útés Károly-körút sarkán, azon a telken, amelyen immárévtizedek óta provizórikus bolthelyiségek éktelenked-nek. Nézőterének, — szépséges égszínkék kárpitozá-sával, intimitásával, remek akusztikájával, — nemvolt a kontinensen párja. Isten ellen való vétek volt aszínművészet e szentélyét lebontani. A Nemzeti Szín-ház azóta se jutott hozzá méltó otthonhoz. A háborúsapokalipszisnek egyszer majd vége szakad s akkoregész szépségében újra ott díszlik majd az igazi «Nem-zeti» a Grassalkovich-telken.

1893-ban a kolozsvári Nemzeti Színház tagjavoltam. Márciusban úgy alakult a színház műsora,hogy egy hetet tölthettem Budapesten szüleim, test-véreim körében. Ami szabad időm maradt, a NemzetiSzínházban, színészi álmaim Mekkájá-ban töltöttem.

154

Az estéimet úgy, mint a délelőtteimet. Paulay Ede en-gedélyével, aki a Színiakadémián professzorom volt,a próbák alatt meghúzódhattam a kakasülőn. A szín-padon új darabot, magyar színművet próbáltak. Sokulhattam, gyönyörködhettem a nagy Paulay rende-zésében és megbámulhattam színész-ideáljaimat. Anézőtér első sorában a földszinten egy nyurga fiatal-ember ült. Paulay mellett néha ő is tett észrevételtegyik-másik színész játékára, felfogására. A darabnakszebbnél-szebb jeleneteit elragadtatva figyeltem, de afiatalember megjegyzései valósággal megbabonáztak.A színpadon való jártassága, otthonossága, éleslátásaszinte döbbenetes volt.

A «Dolovai nábob leánya»-t próbálták, a nyurgafiatalember Herczeg Ferenc volt, a darab szerzője.

Olyan mámorossá tett mindaz, amit a Nemzetiszínpadján láttam, tapasztaltam, hogy színházam di-rekciójától sürgönyileg kértem szabadságom meg-hosszabbítását, hogy a bemutatón jelen lehessek. Azengedélyt megkaptam, s ez az este egész életem egyikfelejthetetlen élménye maradt. A tökéletes előadás, anagyszerű rendezés és — last not least — maga a da-rab, extázisba hozta a közönséget. A magyar dráma-irodalom és színművészeti páratlan diadala volt ez, anyurga fiatalember egyik napról a másikra — Her-czeg Ferenccé lett.

Merész ívben szökelt innen pályafutása a magas-ságok felé. Rákövetkező esztendőben a «Három test-őr» bűvölte el, s kacagtatta meg a Nemzeti Színházközönségét. Közben ideje maradt arra, hogy megin-dítsa az «Új Idők»-et. Ez a folyóirat végig kedves ol-vasmánya maradt a magyar úri osztálynak, s a jövő

155

esztendőben éri meg fennállásának félévszázados for-dulóját. Novellái, regényei egytől-egyig «best seller»-ek. A «Mutamur»-nak és különösen a «Szelek szár-nyán» c. remek útirajzának köszönhetem, lelki fel-üdülésem legszebb óráit.

A főváros hatalmas fellendülése 1896-ban meg-szüli a Vígszínházat. Fennállásának csak ötödik esz-tendejében éri a szerencse, hogy Herczeg Ferencetjátszhatja. A színházat ekkor már kegyeibe fogadta aközönség. Ditrói Mór, a Vígszínház Paulay-ja ragyogóegyüttest teremtett itt meg, ám igazán nagy műintié-zetté a Vígszínházát az «Ooskay brigadéros» bemuta-tója avatta fel 1901. januárjában. A délceg, nagyszerűFény vessd Emil játszotta a címszerepet, a Nemzetitőla Víghez átpártolt felejthetetlen Csillag Teréz volt apartnere. Kisebb szerepekben olyan nevek ragyogtaka színlapon, mint Hegedűs Gyuláé, Varsányi Iréné,Szerémy Zoltáné, Gál Gyuláé. Magamnak is kisebbfeladat jutott Jávorka Ádám szerepében, örökké em-lékezetes maradt előttem az a néhány perc, melyalatt a darab megkapóan szárnyaló prológusát mond-hattam el. Ritka pillanat az egy színész színpadi éle-tében, amikor egy nagy költő gondolatait tolmácsolva,az ezerfejű tömeget úgy ejtheti hatalmába, hogy azvisszafojtott lélekzettel hallgatja az igét.

Nincs ehhez fogható mámor! Ezt az érzést kö-szönhettem akkor Herczeg Ferencnek. A prológus ne-gyedik soránál már tudtam, hogy ez az est ünneppémagasztosul. Úgy is lett s az «Ocskay brigadéros»másfél évtizeden át uralkodott a Vígszínház műsorán.

A «Balatoni rege» a Vígszínházban, a «Bizánc»a Nemzetiben, majd «Déryné ifjasszony», a «Kiván-

156

donló», «Éva boszorkány», és az utána következődarabok előadásai megannyi diadalt hozott hol en-nek — hol annak a színháznak.

S Herczeg Ferenc, az ember?Talán úgy jellemezhetem legtalálóbban, ha azt

mondom, hogy ember volt s megmaradt annak máig.Meleg szívű embernek, aki valami különös szemérem-érzéssel bizonyos hűvös tartózkodás mögé rejtettemindig a mi szeretet és gyöngédség élt benne ember-társai iránt.

Mikor már tagja lett minidien magyar irodalmitársaságnak s az Akadémiának, nem kerülhette el vé-gül, hogy a politisa is magához ne édesgesse. Nemhinném, hogy túlságos lelkesedéssel vállalta képvise-lőségét, úgy képzelem, nagy barátja Tisza István ösz-tönzésére. A szabadelvű párt tagja lett, s csodák cso-dája, — megmaradt szabadelvűnek.

*

Goethével kezdtem, vele végzem is szerény sorai-mat. Nincs velük egyéb célom, minthogy egy szál ba-bérlevéllel járuljak ahhoz a koszorúhoz, melyet anemzet nagy napján nyújt át neki. A német költő óriástúl volt nyolcvanadik esztendején, amikor élete fő-műve, a «Faust» második része után pontot telt.

A nyolcvan esztendős Herczeg Ferenc ép oly su-dáregyenesen, ép oly sastekintettel jár közöttünk,mint a Weimar-iak között Goethe járt.

Az a meggyőződés él bennem, hogy élete főmű-vével még ezután fogja nemzetét megajándékozni Her-czeg Ferenc, az örök ifjú.

A FORMA M E S T E R EÍrta: K á r p á t i Aurél

Írónak nincs életkora. Kora van csak, melybenél, halálon innen épp úgy, mint síron túl, valamed-dig alkotása eleven érték marad! S ez a kor az ő leg-megbízhatóbb mértéke: tehetségével egyenes aránybantágul, szélesedik, növekszik. Benne, vele, általa, hoz-záviszonyítva és rávonatkoztatva fejeződik ki igazánegész életművének külső-belső értéke, formai és tartal-mi jelentősége.

Herczeg Ferenc nyolcvanadik születésnapjamégsem pusztán az emberre tartozó ünnepi dátum.Ez a ritka, szép évforduló sokkal több ennél és fő-leg jelképes értelme szerint, íróilag is nevezetes moz-zanatot jelez. Nem befejezést ugyan, de mindenesetrevalami stílusos kikerekedést — a kerek évszámmalegyütt. Fölérkezést a legmagasabb oromra, ahonnana megtett úH valamennyi szakasza immár irodalom-történeti megvilágításban tekinthető át, mint szerve-sen összefüggő, egyetlen teljesség.

Csábító feladat lenne emellett a sok fordulatúútnak minden emlékezetes részét nyomon követni, be-járni és pontos térképfelvételt készíteni a novellista ésregényíró, a publicista és drámaköltő, majd hat évti-zedet átfogó, szellemi kalandokban gazdag vándor-lásáról. Ám a jubiláris alkalom, ehhez kevesebb időtkínál, mint amekkora felkészültséget, beható tanul-

158

mányt és alapos elmélyedést követel. A kísérletezőezért kénytelen beérni szerényebb munkával. Csupánarra vállalkozik, hogy mintegy madártávlatból vegyeszemügyre a változatos, kiterjedt táj — felszín — ka-rakterét szinte csak futó pillantást vetve az ekép meg-mutatkozó fő — formák — vonulatára. Így hát elevelemond a külső alakzat mélyén rejlő belső tartalomméltatásáról. S legfeljebb abban a meggondolásbantalál némi kárpótlást vizsgálódásának nagyon is érzettegyoldalúságáért, hogy a forma, az irodalom és mű-vészet területén korántsem, mellékes tényező. Ellenke-zőleg: mindég a lényeg hordozója.

Herczeg Ferenc fiatalos töretlenséggel, testi-lelkifrissességgel betöltött) nyolcvanadik esztendeje minde-nekfölött két tanulsággal szolgál. Egyik arra figyel-meztet, hogy az igazi életmű kiteljesedéséhez goetheiidő szükséges. Akinek nem adatott meg a hosszú élet-kor ajándéka: jórészt töredéket hagy hátira. Ritka azolyan kivétel, mint Shelley, Puskin, vagy Petőfi, zártegésznek való hagyatékával. Másik tanulsága a Her-czeg jubileumnak az, hogy maga az életmű, amint aszó összetétele is világosan utal rá — tulajdonképpenkét részből áll: az ember életéből és az író művéből.S itt megint Goethéhez kanyarodunk vissza. Az örökpéldához, ki először mutatta meg, hogy saját életünkis lehet remekmű. Tudatosan felépített, részletezőgonddal kiképzett s mégis nagyvonalú egységbe kö-tött tökéletes minta, egyenrangú alkotás a költő vagyművészi ouevre-vel. Csak éppen valakinek kell lennihozzá. Olyan valakinek, aki elegendő idővel rendel-kezik minden értékes adottság kibontásához, zavarta-lan formábaöntéséhez és teljes érvényrejuttatásához.

159

Herczeg iránt kegyes volt a sors: mindkét feltételtmegadta neki. Nyolcvanadik éve küszöbéhez úgy ér-kezett el, hogy életét és művét egykép hibátlan re-mekké, hiánytalan egésszé teljesíthette. Újabb irodal-munk történetében — amely tele van csodálatos ésfájdalmas torzókkal — egyedülálló jelenség ez. Vi-gasztaló, szerencsés kivétel, amilyenhez fogható amúltban is alig akad. Az emberi életet — Liu YutangA Bölcs mosoly egyik megkapó fejezetében — úgylehet olvasni, mint egy költeményt. Meg van a magaritmusa és lüktetése. Kezdődik az ártatlan gyermek-séggel. Folytatódik a félszeg serdülő korral, amely if-júi szenvedélyeivel, ideáljaival és becsvágyaival azérett társadalomhoz igyekszik alkalmazkodni. Aztáneléri a tevékeny férfi kort, amely már hasznát veszia tapasztalásnak s mind több ismeretet szerez a tár-sadalomról és az emberi természetről. Majd a későbbiévek kiérlelik a jellemet, mint gyümölcsöt az ősz, vagyjó bort az idő, miközben az ember türelmesebb és ér-zelmesebb lesz, egyúttal azonban gyengédebb életfel-fogásubb is. Végül, életünk alkonyán, az öregkor igazifilozófiájával megleljük a békét és biztonságot, a jól-eső pihenést, derűs nyugalmat és bölcs megelégedett-séget. Az embernek éreznie kellene ennek az életrit-musnak sajátos szépségét, úgy méltányolva főtémáját,összeütközéseit és végső feloldódását, akárcsak a nagyszimfóniákban. A ciklusok tempója körülbelül egy-forma minden életben, de a zenét ki-ki maga szerziitt. S ez a forradalom, ez az egyéni Leitmotiv, ha disz-szonáns hang nem zavarja — valami méltóságos tem-póban és egymásutánban halad, normális nyugvó-pontja felé. Senki sem tagadhatja, hogy az élet, amely

160

gyermek-, férfi- és öregkorból kerekedik ki, nincs szé-pen elrendezve. A napnak is megvan reggele, dele ésestéje, az évnek is a maga egymást váltó szaka — ésjó, hogy így van. Ha ebből a szempontból nézzük azegészet s ha mindig az «évszak»-oknak megfelelőenigyekszünk élni, az emberi életet csakugyan költe-mény módjára élhetjük... A szellemes kínai író ha-sonlatát szinte szószerint megvalósítva szemléltetia nyolcvanéves Herczeg Ferenc «költői művé» érleltélete. Mert ez a zökkenés nélkül kialakult, simán ha-ladó s fokozatosan egyre följebb ívelő élet valóbanolyan teljes egész, mint egy tökéletes költemény. Tettés szó tisztán rímelve cseng össze benne. Strofikus szer-kezete, természetes könnyedséggel tagolt és egymástkövető sorai acélos következetességgel záruhrak har-monikus egységbe. Legjellemzőbb rá valami kereset-len belső rend.

Maga a vérré vált ízlés és csalhatatlan arányér-zék, amelyen beidegzett fegyelem, ösztönös formatisz-telet és higgadt bölcsesség uralkodik. Az a józan, okos,előrelátó, megtanulhatatlanul veleszületett úri maga-tartás, amelyet sohasem érhet váratlan meglepetés,mert minden eshetőségre készen áll — akár egy Fe-renc József korabeli katonatiszt — s ezért sohasem iskényszerül megalkuvásra. Mindig hű maradhat önma-gához, elvi meggyőződésének feladása nélkül, bár-merre fordul, bármit vállal. Ennek az életnek lírájatalán kissé tartózkodó. De ebben a tartózkodásbanmennyi biztonságérzés van s milyen művészi öntu-dat. Herczeg sokat emlegetett «hűvössége» arra vall,hogy nem csak az író, hanem az ember is jól ismeriaz érzelmi fojtottság, a goethei «visszatartás» feszítő-

161

és ható-erejét. Azt a tárgyilagosságot, amely legmeg-győzőbb jele a morális és szellemi fölénynek, az önis-mereten alapuló kritikai szemlélet magasabbrendűsé-gének.

Bizonyos, hogy elsősorban egyéni lélekalkata ésvérmérséklete miatt lett ilyen szerencsésen kiegyensú-lyozott Berezeg Ferenc élete. Még bizonyosabb azon-ban, hogy ezt a kiegyensúlyozottságot nem ajándékbakapta. A személyi adottságokon kívül ehhez tudatosalakító szándék, határozott akarat és kemény önfe-gyelem kellett. S ez Herczegből nem is hiányzott.Mióta a fiatal versed jogász «egy szál karddal» vágtabe magát a nyilvánosság érdeklődésébe, sőt az irodal-mi érvényesülés berkeibe is (első regényét tudvale-vően párbajbüntetésének kitöltése lalatt írta) a mér-téktartás lett legfőbb erénye. Az írónak és emberneképp úgy, mint a kevésszavú politikusnak és hangadóközéleti tényezőnek életében nincs semmi feltünést-keltő túlzás, vagy kilengés. Különösebb becsvágy semizgatta, mégis elért mindent, amit nálunk író csak el-érhet: hírt, nevet, rangot, kitüntetést1, hivatalos elis-merést, népszerűséget, vezéri szerepet és szinte legen-dás tiszteletet, mind a közönség, mind a kritika ré-széről. A siker talán épp azért szegődött nyomába,mert sohase hajszolta. Elfogadta, de keveset gondoltvele. Ha nem nézte is le, túlságos jelentőséget sem tu-lajdonított neki. Nyugodt, férfias, előkelő, inkább zár-kózott, mint kitárulkozó magatartásai legalább mindigerre vallott. Mindenesetre: az elsőséget nála szebben,úribb módra, gőgösebb szerénységgel viselni és meg-tartani alig tudta valaki.

A magyar középosztály legfejlettebb rétegének,

162

a művelt városi polgársággal elkeveredett, európai igé-nyű gentrynek, jellegzetes életformája az övé. S ez aza forma, —- bár ha csak egyik felét örökölte, másikfelét maga szerezte — tőle kapta meg végső csiszolt-iságát és tökéletességét. Nincs rajta semmi kieső, ide-gen, (Szervetlen vonás. Egyénien zárt és mégis egyegész osztályt kifejező. Konzervatív és mégis modern.Első pillantásra majdnem konvencionálisnak tetszik,de csak — majdnem. Olyan, mint a legegyenletesebbHerczeg regény. Nincsenek szenvedélyes fordulatai,váratlan meglepetései. Az egész alig hajszálnyira tér ela dolgok megszokott rendjétől. Ez az árnyalati eltérésazonban itt ugyanúgy jelen van, mint írásaiban. S hajobban szemügyre vesszük, menten kiderül róla: mi-lyen lényegbevágóan fontos, mennyi pszihológiaifinomság és újszerű tartalmi érték biztosítéka. Egyút-tal pedig jelzi mindazt az elhatároló különbséget,amely az embert egyéniséggé avatja. Olyan kivételesegyéniséggé, aki saját életét is kivételes alkotássá tudjaformálni, — ami egyébként természetes egy forma-művésztől.

Mert Herczeg Ferenc valóiban a forma mestere, smint ilyen a legnagyobbak közül való. Nyolcvan évcsúcsáig egyetlen lendületben felmagasló harmoniku-san kiteljesedett élete és változatos írói alkotásainakegységes művé épült sora egyformán erről tanúskodik.Indulásától máig mindenkor, mindenben a formaadás,formatartás volt és maradt legfőbb erőssége. Regényei,színdarabjai, novellái, karcolatai, publicisztikai írásaimind a művészi forma lényegét őrző, stílusképző, je-lentőségét hirdetik és bizonyítják. A tartalomhoz min-dég egyetlen kifejezési lehetőségként simuló forma

163

tökéletessége az írói megmunkálás hibátlansága éslelkiismeretes gondja biztosítja mindenekfelett Herczegműveinek külső-belső összetartottságát és szilárdegységét épp úgy, mint időálló voltát. S ez annál tanul-ságosabb észrevétel lehet számunkra, mert az ő sok-oldalú munkássága jórészt ép olyan évtizedekre esik,melyeik valósággal a forma-bontás és stílus-bomlás je-gyében kísérelték meg a mindenáron való újság kere-sését. Herczeg Ferenc sem regényeiben, sem drámái-ban nem volt forradalmi újító. Főkép nem a formaizártság rovására. Lényéhez sokkal inkább illik a refor-mer megjelölés. Mint regényíró: Jókai és Mikszáth,mint drámaíró: Szigligeti és Csiky vonalán áll, azokegyenes folytatójaként jelentkezett. Később is, egészirodalmi pályája során „a hídépítő” szerepét töltöttebe. Művei fokozatosan, emelkedő íveléssel vezetnek áta tegnapból a mába, észrevétlenül adva hozzá a meg-lévő régihez azt az új többletet, amit kivételes termé-kenysége és egyéni tehetsége mind máig friss elemek-kel gazdagít. Irodalmunkban ő képviseli az evangé-liumi példázat „hű sáfárját”, aki dúsan megnöveli arábízott örökséget. Konzervatizimusa tehát egyáltalánnem megállás, hanem szakadatlan lassú mozgás, meg-fontolt, óvatos és biztos haladást jelentett és jelentma is.

Herczeg Ferenc az élő Jókai romantikus bűvöleté-nek varázskörében nőtt fel. A „nagy mesemondó” pá-ratlanul népszerűvé szélesedett és szinte egyetlennekhitt útján indult el, saját mesélőösztönére hallgatva,amely nem is csalta meg. Jókain kívül egyetlen magyar„elbeszélő” se fogható hozzá. Kedvezett fejlődésének akor szelleme is. A milleniumi évek ragyogó, ünnepi

164

káprázata, amely a magyar nemesi középosztály — atörténelmi múlt kigyúló glóriájában — magával a nem-zettel azonosította ,s a társadalom mélyén erjedő szo-ciális problémákról alig vett tudomást. Herczeg Ferenclegjotbb erőinek kibontakozása egybeesett a nacionaliz-mus boldog aranykorával. Természetes, hogy a csil-logó jólét látványa megnövelte optimista-hajlandóságátés jóidőre elaltatta minden gyanakvását. Körülbelülegész nemzedéke így volt ezzel. Erős kritikai hajlamaironikus elnézéssé enyhült s legfeljebb a csipkelődőgúny szellemes felvillanásaiban vetett szikrát. Bíráló-tehetségének éle (kikerülte az eleven húsbavágást: be-érte apróbb és ártatlanabb társadalmi félszegségén (ki-pellengérezésével. A gentryt például a Gyurkovits-család írója épp úgy kívülről nézte, és épp oly jóllátta, akár Mikszáth, ám még nála is jobban tartózko-dott attól, hogy hibáit szigorúan ítélje meg. Pedig amoralista-vonás már akkor sem hiányzott írói adott-ságai közül. Minden kvalitása meg volt hozzá, az élet-ismerettől a penetráló készségig, hogy (korának kímé-letlen, nagy szatirikusa legyen. Egy magyar Gogoj, akimosolygó arccal tart kegyetlen ítélőszéket eleveneík ésholtak fölött. Herczeg megmaradt a sokat sejtető mo-solynál. Mi tartotta vissza? Mi hiányzott mégis belőle?Semmiesetre sem a férfias bátorság hadakozó kedve,vagy bajvívó magányosság vállalása, — elvégre akárhányszor sokkal kevésbbé jelentős kérdésekben habo-zás nélkül kiállóit és határozottan szembefordult a köz-hangulattal, politikai kockára vetve írói népszerűségét.Másról lelhet itt szó. Talán arról a titokzatos lólekren-dezésről, amely egy tragikuskimenetelű párbaj nyomántámadt a huszonnégyéves fiatalemberben és kihatott

165

egész későbbi magatartására, egész életére. Valamiafféle felismerésről, hogy a kicsiny acéltoll épp oly ve-szedelmes fegyver, mint a gyilkos acélpenge: akarat-lanul is halálos sebet ejthet. Ki tudja, milyen rejtettgátlások feszülnek a lélek mély világában anélkül,hogy magunk tudnánk róluk? De az is lelhet, hogy egy-szerűen az a bizonyos Leitmotiv szólalt meg az ember-ben, amelyről Liu Yutang beszél és az író erre hallga-tott. Ez tartotta vissza olyan feladatok vállalásától,amelyeket nem érzett a maga dolgának, viszont azt,ami csakugyan számára volt fenntartva, azt annálhiánytalanabbal elvégezte mindenkor.

A nálunk újszerű katonatémákat, vidéki gentry-éis nagyvárosi szalon történeteket kedvelő fiatal íróköimyen és simán érvényesült. Hangjának választékos-sága, elmésségének csípős zamata, alakjainak és hely-zeteinek érdekes beállítása egyszerre meghódította aszázadvégi magyar olvasóközönséget. Finoman elemzőtársadalmi regényeiben és vígjátékaiban szerencsésenegyesült az időszerű problémák könnyed felvetése ajózan okosság fölényes megnyilatkozásával. De Her-czeg csakhamar .megelégelte a puszta szórakoztató sze-repét. A századforduló után komolyabb tárgyak feléfordult. A szerelmi problémákat a nemzet sorskérdéseiváltják fel regényeiben és színdarabjaiban. Az Ocskaybrigadérossal csaknem egyidejűleg született meg aPogányok és a Bizánc. Az a három reprezentatív alko-tás, amelyben a tiszta irodalmi szándék először párosult(magasabb politikai célkitűzéssel, s amely Herczeg Fe-rencet egycsapásra nemzeti íróvá, majd — pályája to-vábbi emelkedése során — valóban a nemzet írójáváavatta.

166

A történelmi szemlélet elmélyülésével együtt járta művészi forma klasszikus zártsága kiér és e is. A vilá-gos alaprajz, a részarányos szerkezeti és homlokzatikiképzés, a stílusra-tartás egysége ugyan kezdet ótanagy erőssége Herczeg írásainak, de igazában mindeze-ket az architektonikus értékeket csupán élete másodikfeléiben írott művei juttatják érvényre a maguk valódijelentősége szerint. A Bizánc egész fölépítése nemcsaktökéletesen színpadszerű, hanem olyan drámai tömör-séggel egybezáruló, hogy párbeszédeinek némely reto-rikus helye ellenére is legjobb drámánk a Bánk bánóta. S ugyanez a konstrukciós zártság, belső rend he-lyes elosztottság és stílusos kiképzés jellemzi az ÁrvaLászló király-t, sőt Herczeg kevésbé igényes tárgyú,könnyebb fajsúlyú színműveit is. Elsősorban a művé-szet rangján jelentkező mesterségbeli tudás, a gondos,anyagszerű megmunkálás hibátlansága biztosít megkü-lönböztetett helyet és hosszú életet legtöbb darabjának.Épp úgy, mint regényeinek, amelyek közt olyan egy-végbőlszabott kimagasló értékeik akadnak, mint az Életkapuja, a Hét sváb, vagy a fojtott zengésű Arany-hegedű. Mégis, Herczeg nagyszerű formaművészetétlegtökéletesebben novellái szemléltetik. Ezekben min-den együtt van, ami a remekművet teszi: a mese önma-gába záruló kerekdedségétől, a folyamatos elbeszélő-hang természetességéig, a helyzetek drámai sűrítésétőlaz alakok mesterien szűkszavú jellemzéséig, a kon-strukció tisztaságától a nyelvi plaszticitásig. Csalhatat-lan érzéke a stílustartás iránt itt mutatkozik meg leg-kifejezőbben. Nemrég megjelent Száz elbeszélése —amely félszázad előtt írott novelláinak javát öleli fel —európai viszonylatban is első helyen áll. Ezeknek a

167

klasszikus szépségű novelláknak mélytüzű ragyogása,egymáshoz villanó és egymást erősítő sugár-játékaolyan csodálatosan felfokozódva jelentkezik ebben a tö-mör együttesben, mintha egyetlen drágakő több fazet-tára csiszolt lapjai mögül törne elő. A vér tragikus vö-rösétől, a hűvös tárgyilagosság jégfehér csillogásáig, ahumor kékes-lila irizálódásától a megbocsátó bölcses-ség déli napfény-tündökléséig minden színárnyalat föl-sziporkázik itt. S zavartalanul mutatkozik meg rajtakeresztül az író egész értelmi és érzelmi skálája: akönnyed, elegáns, de mindig találó, szellemes csúfoló-dástól a költői ellágyulásig, a fanyar iróniától a törté-nelmi pátoszig, a csevegő elmésségtől a lírai megható-dásig.

De rámutat ez a novellás kötet Herczeg Ferencírói arculatának egyik olyan sajátosan jellemző voná-sára is, amelyet eddig alig vettek észre és méltattakérdeme szerint. Nevezetesen arra, hogy ez a valósághoztapadó „realista” író, milyen szívesen, könnyen és ter-mészetesen fordul gyakorta a szó szoros értelmébenvett mese irracionális síkja, a szabadon csapongó költőiképzelet két végtelenje felé. Egész sereg novellája, köz-tük a Himlő-utca, a Daruember, Aranybalta, Szilveszterilovasok és Bujdosó emlékek bizonyítja, hogy ez a fel-szabadulás nem véletlen kilengés nála, de mélyről fel-törő vágy-teljesülés, belső hajlandóság termő-magbaszökkenése. A mérnöki pontosságú remek elbeszélő, akiannyi józan mérséklettel és megbízható hűséggel ra-gaszkodik a valóságihoz, ha időnkint megejti lelkét azörök mese varázsa, — minden valamirevaló magyaríró legdrágább Jókai-öröksége, — egyszerre kibontjaképzelete szárnyát és repülni kezd, költő módjára le-

168

begve az álomba révült élet felé. S költészetének nyil-ván ezek a „Szelek szárnyán” szálló, „fantasztikus”kalandok a legszebb diadalai. Mert Herczeg Ferencminden tartózkodó „hidegsége” ellenére nem csak (mű-vész, hanem költő is. Azonban a költők ama fajtájábólvaló ő, aki a hangulatfestő szavak zenei varázslatánáltöbbre tartja a szemlélet költőiséget. A helyzetek és for-dulatok, más szóval: a tények költészetét. Ez perszenem jelenti azt, mintha a stiláris finomságok iránt ér-zéketlen lenne. A forma nagymesterének körültekintő,művészi gondossága a legkisebb részletet sem hanya-golja el. Figyelme mindenre kiterjed. Egy szó helyzetiértékének mérlegelésére épp úgy, mint az interpunkciójelzőerejének kihasználására. Tőle magától tudjuk,hrxgy az írás sokszor mennyire kifárasztja, mert min-den művét legalább kétszer írja le sajátkezűleg és csakazután gépeli le a javított példányt, a végleges szöve-get. Ez a műgond meg is érzik minden „kész” során,anélkül, hogy a fáradság legcsekélyebb jelét észre le-hetne venni rajta. írásai épp oly frissek, amilyen rugal-mas fiatal ő maga is ma, nyolcvanéves korában is.

Herczeg Ferenc csak rövid ideig vett részt az iro-daimi életben. Korán visszavonult presztízsének szintemegközelíthetetlen fellegvárába. Nagyságának jele,hogy mégis „közvélemény” alakító, eleven, döntő té-nyező tudott maradni irodalmunkban mind máig. Ma-gányosságában is irányító erejű vezér, aki egymaga állhelyt egy egész nemzedékért.

H E R C Z E G F E R E N C KORA

Írta: Szüllő Géza

A boszniai okkupáció után virult ki Magyarorszá-gon az aranykor. A nemzet már kiheverte a szabadság-harc, az abszolutizmus, a bécsi krach sebeit. A társa-dalom az állam és a nemzet minden rétege újjá éledtés szállt, szállt a Kárpátoktól az Adriáig az az ózon,amely mindig kellett Hunniának: a szabadság levegője.A szabad erőkifejtés, a szabad verseny. (Handicap azvolt, hogy Budapesten a zsidókat keresztény papok ne-velték. Ez a kettős dialektika túl intelligens gyümöl-csöket termelt).

Tisza Kálmán kormányzása alatt volt a Zenit. AHabsburg-birodalom, melyet hivatalosan „Osztrák-magyar monarchiának” hívtak, furcsa keverék volt.Azon vitatkoztak, hogy államszövetség-e, szövetségesállam-e, egy-e a kettő, vagy kettő-e a kettő; ám az két-ségtelen, hogy a magyarságnak olyan pozitiója lettTisza Kálmán bölcsességéből, aminő az Anjouk ótanem volt. Ekkor lett Budapest Magyarország fővárosaigazában. Idejött az, aki letört, idejött az, aki feltört.Kohó lett a főváros, olyan erőket fejlesztett ki rövididőn belül, mint Amerika. De amíg Amerika a gyorsütem alatt csak civilizációt, addig a magyar „magyarkultúrát” termelt ki. A magyar kultúra különleges ösz-szefonódása a nyugatnak a kelettel. Nem vitézkötésespyjama, de színes virágokból kötött csokor. Tisza Kál-

170

mán korszakában — mert korszak volt ez — európaiviszonylatban igen magas színvonalon volt a magyarszellemiség. Liszt Ferenc, Benczúr Gyula, Jókai, Frak-nói, Pulszky, Jászai és a többi és a többi nagy név iga-zolja ezt.

A megyei sátortáborokból nemzeti társadalom lett.Ekkor keletkeztek a klubok. Az Athleta Club, a Hun-nia Club; az Országos Kaszinó (már nem C-vel, mint aNemzeti Casino, de magyaros „K” betűvel). Ezekbőlszövődött össze az a szőnyeg, amelyen immár lakkcipő-ben ment előre az új európai formájú generáció.

És ebben az időben jött fel Budapestre HerczegFerenc.

Ezt az amerikaias és balkánízű európai fejlődéstnézte a szolid, a gazdag alföldi német kultúrával teil-tet Versecről ide származott fiatalember. Avval a biz-tos tekintettel vizsgálta az új társadalmat, mint a nagyprofesszorok nézik a működésben levő emberi testet. Adiagnózis adomány, a terápia a tudomány.

Herczeg látta a gyors fejlődésnek a sors velejáró-ját, látta, hogy nem mind arany, ami fénylik, látta ésnézte az aranyfüstöt. Együtt élt azokkal az arany-ifjakkal, akik ugyan frakkban voltak a bálban, demég lelki fokossal sétáltak az utcán. Látta a nagykártyacsatákat, ahol a vidékről feljött «földesúrnak»— akkor még így hívták — az aranyos búzát a zöldmezők helyett a zöld asztalon szórták szét.

Aki a visszásságokat látja és azon nevet — az ahumorista; az, aki ezeket látja és kineveti, az a szati-rikus; aki ezeken javítani akar, az a moralista; akimindezeket látja, nézi, az a nevető filozófus — és ezekegyüttese Herczeg Ferenc.

171

A legragyogóbb napsütésben néha egy-egy rejtel-mes felhő jelenik meg az égbolton és az árnyék ké-vék rásötétednek a sugarakra; talán figyelmeztetése ezaz Örökkévalóságnak: Minden mulandó? Akármilyenragyogó és tiszta Herczegnek minden munkája, azsoha nem idill, nem csendélet. A fiatal író feltűnt ésabban a korban az, aki feltűnt, annak kinyílt a Sán-dor-utcai kis sárga palota kapuja, kinyílt a magyarképviselőház. Természetes, hogy Herczeg Ferenc isképviselő lett. Ám a kor absolut értékének olyan isme-rője, mint ő, megvetette az üres szónoklást. A legragyo-góbb szónoklatoknál is rideg maradt. Bár a formátmegbecsülte, de csak akkor figyelt, ha olyat hallott,amiben nem hang, de érc volt. Természetes, hogy libe-rális gondolkozású lévén, Tisza István szűkebb köré-ben érezte jól magát; de soha nem volt abban az idő-ben divatos sablonú képviselő. Mindig érezte és éreztea többi: «Közéjük való, de nem belőlük való.» Her-czeg vallotta azt, amit igyekeztem így megformulázni:«Aki tudja a paragrafust, az a jogász, aki végrehajtjaa paragrafust, az a közigazgató; aki ezeket nem tudja,az a törvényhozó; aki mindezekről mindezt tudja, aza politikus. »

Politizálni Herczeg népies értelemben nem poli-tizált soha; de állambölcseleti szempontból mindig,szóval, tettel, példával, írással mindig, és most külö-nösen, amikor Trianon ellen, az igazságtalanságok el-len ragyogó tollal védi a Területvédő Liga keretén be-lül Magyarországot.

Azonban nagy embert méltatni nem illik, vádolnipedig ízléstelen. Én vallom, hogy minden dicséretbenvan valami sértő arrogancia. A hegy, hegy, a domb,

172

domb, a porszem, porszem, úgyis. Ezt csak a nagy«reformerek» nem értik meg, bár most kezdik márezt hátrányukra megérteni. Herczegnek nincs sem-mire szüksége, még időre se, ami igazolja. Megadatottneki, ami Talleyrandnak. Akitől megkérdezték 87 éveskorában, mi a legnagyobb sikere és elégtétele? «Jaisurvécu.» — Túl éltem az időmet!»

H E R C Z E G FERENC, A H Í R L A P Í R Ó

Írta: B e n d a Jenőa Pesti Hírlap fel. szerkesztője

Abban az időben, amikor Herczeg Ferenc előszörszimatolta a nyomda festékszagot, a budapesti szer-kesztőségek képe egészen más volt, mint manapság.Azóta az újságírás kalandos vállalkozásból és roman-tikus hivatásból békés és szürke életpályává szelídült.Manapság a szerkesztőségekben fölös számmal ülnekazok a hivatalnok-újságírók, akik úgy választották ezta pályát, mint mások a kettőskönyvvitelt vagy az ál-lami hivatalt. Ma ezek a derék és

tiszteletreméltó uraknagy lelkinyugalommal írják meg unalmasan gömbö-lyödő közhelyek és laposra kopott szófűzések közöttcsörgedező cikkeiket. Pontosan úgy, mint az ügyvéd aperiratát. A cikkek hatása is hasonló a periratokhoz.Az olvasó elálmosodik rajtuk.

A mai szerkesztőségekben penészes unalommal,ráérő egykedvűséggel dolgozzák föl a napi híranyagot,olyanformán, mint egy gyarmatárucég vagy szénnagy-kereskedő irodájában az érkezett leveleket. Úgyszól-ván teljesen kipusztultak belőlük azok az ősbölények,akik Herczeg Ferenc szárnypróbálgatásai idején tinta-pecsétes, rozoga íróasztalaik mellett izgultak, lelkesed-tek, háborogtak és két feleslegesen nyakukba vállaltpárbaj vagy két jólsikerült szerkesztőségi ugratás kö-zött remek riportokkal, vagy sziporkázótan ötletes és

174

lendületes cikkekkel írták tele a maguk elé terítetthosszú «kutyanyelv»-eket.

Ebben a régi hősies időben az irodalom szorosházastársi viszonyban élt a hírlapírással. Minden íróegyúttal újságíró volt. És minden hírlapíró, akineknem adatott meg az írói rang, valamikor azzal avággyal és azzal a szándékkal lépett a hírlapírói pá-lyára, hogy író lesz belőle. Ezek a fiúk egész életükrerészegek voltak a nyomdafestéktől, és úgy is vi-selkedtek, mint ahogyan a beitalozott emberek szok-tak. Nyugtalanabbak, hangosabbak voltak a kelleté-nél, azt hitték, hogy az egész földgömb az íróasztalukkörül forog és a-világon nincsen nemesebb és fonto-sabb mesterség, mint az övék. Miután mindent szemé-lyes élményükké avattak, magánéletük teljesen össze-folyt a közélettel. Nem elégítette ki őket, hogy száguldóacéltollal ítéltek elevenek és holtak fölött, a szerkesztő-ségi órák után kávéházi asztalok mellett hajnalig to-vább vitatkoztak. Akkor voltak a legélénkebbek és aleglármásabbak, amikor a földigérő kávéházi ablaknégyszögét már lilára festette a kezdődő pirkadás.

Ilyenkor kerültek szóba a legvakmerőbb irodalmitervek. Bús sóhajtás és lemondó kézlegyintés közbenilyenkor hangzott el az állandóan visszatérő panasz:«Az újságírás felőrli az írói tehetséget!» Ilyenkor fo-gadták meg maguknak és egymásnak, hogy holnaptólkezdve új életet kezdenek, korán hazamennek, koránkelnek és megkezdik vagy befejezik azt a regényt,vagy azt a színdarabot, amelyet már régen terveznek.Másnap, munka után pedig ismét csak ott virradtakmeg a kávéházban. Mert annak a tarka szavak árada-tába fürdetett meddő virrasztásnak olyan hatása volt,

175

mint az ópiumnak, aki megkóstolta, könnyen meg-szokta. És ha megszokta, többé nem tudott el lenninélküle.

Úgy gondolom, Herczeg Ferenc pályafutásánaksorsdöntő fordulópontja volt, hogy nem lett rabja azópiumnak. Ez a vidéki úrifiú óvatosan csak kortyon-ként ízlelgette a fővárosi «bohéméletet» már azutánis, hogy a Pesti Hírlapban első tárcái megjelentek, selső regényét, a «Fenn és lenn» címűt Singer és Wolf-nerék kinyomtatták. Ezt írja erről az Emlékezéseiben:

— Akkor még kötelező volt a Murger-féle bohém-típus és egy fiatal író, aki reggel kilovagol, délutánzsúrokra jár: szükségképpen nyegle és nagyzoló be-nyomást tett. Nekem azonban a budapesti bohéméletcsakugyan ellenszenves volt, mert kietlen módon üres-nek találtam. Átaludt nappalaival és átdisputált éjsza-káival a pincében való vegetálás egy neme volt ez,amely kikapcsolta az írókat a való életből. Azt hiszemelsősorban ez a képtelen életmód, nem pedig a sokatemlegetett szerkesztőségi robot volt az oka annak,hogy annyi jólinduló tehetség idő előtt kiszáradt és el-kallódott.

Hidegfejű tudatossággal megóvta magát ettől aveszedelemtől. Nem sodródott bele a pinceéletbe az-után sem, hogy 1890-ben a Budapesti Hírlap szerkesztő-ségének tagja lett. Ide mint tárcaírót szerződtették.Tóth Bélával és Rákosi Viktorral, a tréfáskedvű Sipu-lusszal ültették egy szobába. Erről a korszakról egy-szer ezt mesélte nekem Herczeg Ferenc:

— Az, hogy „tárcaíró”, csak annyit jelentett, hogyhetenként egy-egy tárcát írtam. Ezenkívül azonbanmindent végeztem, ami kellett a háznál. Csajthay Fe-

176

renc volt a szerkesztőm, ő főleg sport és társadalmieseményekről íratott velem tudósításokat. Riporteri pá-lyám csúcspontja egy interjú volt, amit egy nyolcéveskislánnyal csináltam. A kislány kiugrott az emeleti ab-lakból, azt mondta azért, mert édesanyja egy hétigfogva tartotta a sötét kamarában. Olyan szépen meg-írtam a riportomat, hogy a ház lakói összeröffentek ésmegverték a mamát, sőt akadt egy vagyonos öreg asz-szonyság, aki örökbe fogadta a kislányt.

Herczeg Ferenc tehát ott kezdte, ahol koránakminden írója. Tárcákat írt, de emellett mindent vég-zett, ami a „háznál kellett.” Lassan-lassan azonban le-fejtette magáról a robotmunkát. Talán ő volt az elsőíró Magyarországon aki megélhetését tisztán a szép-irodalommal szerzett keresetre tudta fölépíteni. Külön-ben is ő maga az újságírással való eljegyzését sokkalrégebbi korból számítja. Ezt is az ő szájából hallottam:

— Újságírói pályám akkor kezdődött, amikor hét-éves koromban lapot szerkesztettem a család számára.Képes hetilap volt, a képeket magam rajzoltam ésezekre nagyobb súlyt is vetettem, mint a szövegre. Új-ságomat hamar beszüntettem: csak egyetlen nagy-bátyám fizetett elő rá, a többi családtag ingyen akartaolvasni. A szegedi gimnáziumban, ahol a negyedik ésötödik osztályt végeztem, ismét lapot szerkesztettem.Iskolatársaimat és főiéig tanáraimat figuráztam ki ben-ne és utólag tudtam meg, hogy újságomnak titokban apiaristák is hűséges olvasói voltak. Soha azonban mégcélzásképen sem éreztették velem, hogy tudnak a la-pomról. Pedig eleget szemtelenkedtem velők. A lapomcímét csodálatosképen elfelejtettem. Olyasmi rémlikelőttem, hogy „Hivatalos Lap” vagy „Hivatalos Köz-

177

löny” lehetett, ami természetesen vicc akart lenni. Aközlönyt szünet közben a bandám tagjai árusították, abefolyt pénzen édességeket vettünk.

Akiben ilyen ősi hajlamok kapcsolódnak az ujság-csináláshoz, bármilyen lenyűgözően nagy sikerei isvoltak az irodalomban, soha sem tudott szabadulni aszerkesztőségek bűvköréből. Nem véletlen, hogy Her-czeg Ferenc éveken keresztül a budapesti újságírókegyesületének elnöke volt. Az ő pályáján egymást szí-nezi az író, az újságíró és a politikus. Azt a népszerű-séget, amit mint nagyszerű, egyenesvonalban felfelétörő író szerzett, vakmerően kockára tette, amikor azelső világháborút megelőző korszakban mint újságíróés mint politikus szembefordult a demagógiával és azokoldalára állt, akik Tisza Istvánt támogatva Magyaror-szágot a tömegeknek nem rokonszenves úton akartáka közelgő katasztrófa elviselésére megerősíteni. Ha anemzet sorsáért való aggódást, a nemzeti öntudat erősí-tését, történelmi tanulságok keresését politikának lehetnevezni, a politika átszőtte Herczeg Ferenc irodalmialkotásait is. Viszont: mint politikai cikkíró soha semfelejtkezett meg írói rangjáról, az ő tolla alatt áttüze-sedett és tarka színekben világított a legszárazabb ésagyonkoptatottabb téma is.

1894-ben megindította az Új Időket.— Nem hiszem, hogy Róma alapítása több előze-

tes tanácskozással járt volna, mint az Új időké, — jegyezte meg egyszer Herczeg, amikor erről beszélget-tünk.

A kiszemelt munkatársak, — az egy Mikszáth Kál-mán kivételével, — úgy vélekedtek, hogy íróknak valólapot kell csinálni, Herczeg Ferenc pedig igazi családi

178

lapot akart szerkeszteni. Mikszáth Herczeg Ferencmellé állt s ez eldöntötte a dolgot. Herczeg azutánmegteremtett egy olyan laptípust, amely ma ötven esz-tendő múlva is kedvence a közönségnek.

Közbevetőleg megjegyezve, jóval később, tizenhatesztendő múlva még egy szerkesztői állást vállalt.1910-ben, az akkor megszületett Magyar Figyelőjét. Afolyóirat Tisza István kezdeményezésére indult megazzal a szándékkal, hogy — amint ezt Herczeg Ferencmondta —, „a fölvonuló forradalom elé harangozzon.”Herczeg maga is több cikket írt a Figyelőbe és ádázpolémiákba keveredett a baloldalnak azokkal az írói-val, akik később hősei lettek a világháború összeomlá-sát követő forradalmi időknek.

Herczeg Ferenc „Emlékezései”-ben olvastam eze-ket a sorokat:

— A legbátrabb magyarok a kiegyezés megkötéseóta nem azok voltak, akik a királynak, hanem azok,akik a nemzetnek mondtak kellemetlen igazságokat.

Ez a pár sor jogosan lehetne Herczeg Ferenc hír-lapírói működésének mottója. Mindig bátor magyarvolt. Soha sem riadt vissza attól, hogy a nemzetnekkellemetlen igazságokat mondjon a szemébe.

Eleinte szókimondását enyhítette, hogy szellemesés vakmerően éles állásfoglalásait egy jól pergőnyelvűszép asszonynak: Horkay Ferinének a szájába adta.„Horkayné a Kaszinóban” volt «a címe az Uj Idők ha-sábjain megjelenő, évtizedekig ki nem fogyó ragyogócikksorozatnak. Ma, miután az elmúlt évtizedek rend-kívüli viszonyai között folytonosan szaporodtak a sajtószabadságát körülvevő tilalomfák, szinte elképedünkrajta, hogy Horkayné a játszi forma könnyedségével

179

milyen súlyos dolgokat mert elmondani, s hogy egykormánypárti képviselő a kíméletlen kritika gyakorlá-sában milyen szabadságot tudott magának biztosítani.1903-ban a pécsi hadapród iskolából kicsaptak egy párkis kadétot, mert március tizenötödikén nem voltakhajlandók eldanolni a Gotterhaltét. Horkayné erről ala-posan megmondta a véleményét. A cikk nagyon tetszettaz ellenzéknek. Holló Lajos interpellációjában az egé-szet szószerint idézte. A tisztelt Ház színe előtt egykormánypárti képviselő cikkét olvasta a tetemre hívottkormány fejére. Mi lett belőle? Semmi. Akkoribanáltalában tisztelték a vélemény szabadságát. A szelle-mes cikk a kormány tagjait is megnevettette. Az pedigrégi dolog, hogy aki nevet, nem haragszik.

Horkayné mindig ötletes paradoxonokban, szipor-kázóan elmés mondásokban támadott. A humoros for-ma sok mindent megenyhített és elfogadhatóvá tett.Azok, akiknek a fejéhez mázsás gorombaságokat vá-gott, abban a hiszemben ringatózhattak, hogy az egészcsak tréfa volt. Talán maga az író sem gondolja komo-lyan. Hamarosan azonban komolyra fordultak az idők,emberhajszákban és személyes összecsapásokban bő-velkedő, késhegyig menő háborúság támadt a nemzetlehetőségeit jobban ismerő, a jövő ijesztő veszedelmeitmegsejtő kormány és a nemzeti jogokat követelő ellen-zék között. Herczeg Ferenc nem törődött azzal, hogy aszép szavak varázsától megszédült közvélemény az el-lenzék mögé sorakozott. Férfiasan előlépett Horkaynészoknyája mögül és most már teljes nevével hadako-zott azért, amit szemben a forrpontra hevített közhan-gulattal, igaznak és helyesnek tartott. Cikkírója voltAz Újságnak, amelyet Gajáry Ödön ebben az időben

180

Tisza István politikájának harcos védelmére alapított.Mint a Magyar Figyelő szerkesztője — ismét Herczeg-től hallott szavakat ismétlek, — „fejest ugrott a politi-kába.” Az író, — saját érdekeinek önzetlen föláldozá-sával, — háttérbe vonult, előtérbe lépett Herczeg Fe-renc a politikus, a publicista, aki sebeket adott és se-beket kapott.

Szép harcok voltak ezek, hiszen valamikor a vég-vári vitézek is azt énekelték, hogy nincsen szebb a vi-tézi életnél. Herczeg Ferenc pompásan megállta a he-lyét. Hírlapírói életének még sem ez a fénykora. Ha-nem az a hosszabb, szomorúbb és veszedelmesebb kor,amely az összeomlásra, Trianonra következett. Ebbenaz időszakban Herczeg Ferenc mint közíró a Pesti Hír-lap hasábjain jelentkezett. Egy hosszú élet tapasztala-taiból leszűrt higgadt bölcsesség hangját szólaltattameg azokban a cikkekben, amelyekben megtárgyalta ameggyötört, megcsonkított ország súlyos élet-halálkérdéseit.

Emlékezetemben erről a korszakról is megőriztemHerczeg Ferenc egy kijelentését. Ez így hangzott:

— Vezércikkíró tulajdonképen csak azóta lettem,amióta a Pesti Hírlap munkatársa vagyok. LégrádyOttóval a közös revíziós törekvések hoztak össze. Kö-zös törekvéseink főleg abban nyilvánultak, hogy a kül-földön kedvező légkört akartunk teremteni a revíziósgondolat számára, egyszersmind bele akartuk vinniúgy az utódállamok, mint a magyar kisebbségek tuda-tába, hogy a Trianonban teremtett helyzet csak ideig-lenes és átmeneti, végleges viszonyok a Dunavölgyébencsak a magyar revíziós igények kielégítése után alakul-hatnak.

181

A revíziós harc csak egyik csoportját alkotta Her-czeg Ferenc újjászületett hírlapírói lendületének és ve-zércikkírói működésének. A másik csoportba tartozottmindaz a probléma, amely a két világháború közöttikorszakban és az elmúlt négy háborús évben a nemzetéletét érintette. Az a Herczeg Ferenc, aki — saját be-vallása szerint, — a Horkayné korszakban „az újság-író rosszmájú semlegességével” nézte a politikát és apolitikusokat, minden párt és politikai áramlat föléemelkedve, egyszerre a politikai újságírás legmagasabbszínvonalára lendült és hivatott szószólója lett a nem-zeti lélek jobbik felének.

Abban a tudatban, hogy ismét a nemzet léténekvagy nem létének határmesgyéjére érkeztünk, azt vizs-gálta, mire tanít bennünket a muhi puszta és a mo-hácsi veszedelem? Régi idegenkedése a demagógiávalés az üres jelszó politikájával szemben erősebb volt,mint valaha. Ez arra indította, hogy férfias bátorság-gal szembeszálljon bizonyos „korszerű eszmékkel.”Megtehette, mert az ő napi torzsalkodások fölött állószemélyét sem lehetett elnémítani. Herczeg Ferenctőlel kellett tűrni olyan kemény megállapításokat is, ame-lyeket kisebb legényekbe könnyű volt belefojtani. Mostis az a „bátor ember” volt, aki nem törődött a legjob-ban hangoskodók lármájával és megmondta a nemzet-nek a kellemetlen igazságokat.

Az új föladat nem változtatta meg, csak még tar-talmasabbá, még tisztábbá szűrte a régi Herczeg Fe-renc írói egyéniségét A föladat nagysága nem tette őt,az olcsó hatást és vásári színfalhasogatást magától el-utasító, mindig mértéket tartó, ízléses embert pateti-kussá és szónokiassá. A végzetes sorsproblémákkal fog-

182

lalkozó mai Herczeg-cikkek éppen olyan nemesen egy-szerűek, érettek, szűkszavúak és kristálytisztán logiku-sak, mint a régiek. És éppen ezért mélyhatásúak. Nin-csen bennük soha egyetlenegy kirívó frázis, elkopottközhely, olcsó érzelgés. Mindig inkább az értelemhezszólnak, mint az érzelemhez. Az értelem azonban kény-telen meghódolni Herczeg érvelése előtt. Föltéve ter-mészetesen, hogy — ami manapság nem ritka eset, —nem kótyagosodott meg az elfogultságtól s nem vesz-tette el a józan és logikus gondolkodás képességét.

Horkay Feriné öröksége: Herczeg Ferenc ma isszereti az egy mondatba sűrített igazságokat. Legtöbbírásában lehet találni egy-egy aforizmát, amely ma-gába tömöríti az egész cikk mondanivalóját. Példa-képen, — mindig más-más vezércikkből — néhányilyen idézet:

,,A magyar a saját végzete. Ha arról panaszkodik,hogy üldözi a balsors, akkor bizonyos, hogy önmagátüldözi.”

„A nemzet is meghal, ha önmagába döfi a kardot.Ezért soha sem volt nagyobb árulás, mint az, amelyma a nemzeti egységet rontja.”

„Hitünk szerint a diktatúra minden fajtája Ma-gyarországon azt jelentené, hogy a nemzet végleg le-mondott a maga jövőjéről, mert hiszen az a jövő, minta villámsújtotta fa koronája, csak a régi gyökerekbőlnőhet ki.”

„A Mayer-féle élettér-elmélet szerint a területi hó-dítás legfőbb jogcíme a hódító nép termékenysége. Haez csakugyan természeti törvény, akkor a világhatalomlegelőkelőbb várományosai ma a kínaiak és a hinduk.

„Ne áltassa magát senki azzal, hogy a sajtó elné-

183

mításával ,,rendet” lehet teremteni. Csendet igen, aztis csak ideig-óráig, de rendet nem. Ha nincs szabadszó, akkor az az elégedetlenség, amelyet a sajtó leve-zet a nyilvánosság előtt, befelé fog gennyedni.”

„Egészséges parlamentarizmust nem lehet elkép-zelni szabad sajtó nélkül. Meg lehet figyelni, hogy mi-helyt valami okból ideiglenesen elhomályosodnak asajtó reflektorok, a homályban rögtön megindul a tör-pék rohama a közélet magaslatai felé.”

Abban az eszme-zűrzavarban, amely az utolsóévekben a magyar közéletet megtöltötte, Herczeg Fe-renc cikkei üvegharang tiszta kongásával zendülnek ésúgy szólalnak meg, mint a nemzet lelkiismerete.

HERCZEG ÉS A MAGYAR FILMÍrta: Báró W l a s s i c s Gyula

államtitkár,az Orsz. Nemzeti Filmbizottság elnöke

Még gyermekkoromban, mikor szüleim házát lá-togatta, szoktam meg Herczeg Ferenc nemesen ívelthomlokát lelki szememmel, afféle fénykoszorúval dí-szítve látni, aminőt ifjú rajongásom az olyan írófejede-lemnek, mint Jókai Mór, Gyulai Pál, vagy MikszáthKálmán fejére képzelt, valahányszor Édesatyámmal sé-tálva találkozhattam velük és feltekinthettem áhítattalmegközelített alakjukra.

Természetes, hogy ez a rajongás némi elfogódott-sággal járt s bizony mikor néha összekerültünk, a szá-mat se nyitottam ki, nemhogy a lelkem megnyílt volnaelőttük.

Félistenként tekintettem reájuk, mint az irodalom-történet öregbetűs nagyjaira, akik nem is úgy élnekközöttünk, mint a többi emberek, hanem élő szobrok,hódolatunkért időnként leszállva piedesztáljukról.

Mikor később hivatali tennivalóim sűrűbben ösz-szehoztak vele, (Herczeg Ferenc volt mindig irodalmivonatkozású ügyekben a kultuszminisztérium megfel-lebbezhetetlen szakértője; mint ilyennek a közérdek ön-zetlen szolgálatában jelentős érdemei is vannak) ezt azelfogultságot pózmentes közvetlensége eloszlatta ugyan,mégis inkább a Nemzeti Színház két nagy művésznőjé-nek, akik szintén a költő lelkes rajongói voltak, külö-nösen Bajor Gizi vendégszerető házának köszönhetem,

185

hogy társaságukban közelebb férkőztem Herczeg Fe-renchez, az emberhez.

Ezen a réven láthattam be néha szíve rejtekeibe svan ma jussom ahhoz, hogy a témául választott kérdés-ről való felfogását is hitelesen lerögzíthessem.

Nála szeretetreméltóbb társat, szellemesebb és gon-dolatébresztőbb beszélgetőt, vonzóbb előadót el se lehetképzelni, de lénye legszínesebben mégis abban a bohém-társaságban bontakozik ki, melynek életeleme a szín-ház, mely könnyed humor nélkül éppen úgy nemvolna teljes, mint az élet legnemesebb értékeiért, első-sorban a művészetért való lelkes rajongás nélkül.

Ám ez távolról sem jelenti azt, mintha Herczegmagát a színházat is mindennél, talán az irodalomnális feljebb helyezné, vagy többre becsülné. Ellenkezőleg.Nem tudom, sokan ismerik-e Herczeg Ferencnek azt azönvallomását, hogy ő, mikor színpadra szánt művét —a legjobban is — előadva látja, többé-kevésbbé olyankielégíthetetlen érzése támad, mintha színekben pom-pázó nagyszerű festmény helyett, mely képzeletébenélt, halovány rajzot kapna vissza.

Ezt a véleményét a színházról saját szájábólhallva nem csodálkozhattam, mikor megismertemsokáig lesújtó felfogását filmről, mint rokon művé-szetről. Elmondhatom, hogy műveinek filmesítése irántsokáig teljes érdektelenséget mutatott. Mikor a „Dolo-vai nábob leánya” c. színművét, „Rákóczi induló” cím-mel filmre vitték, s a forgatókönyvnek szaktudósai anemes veretű dialógtól elrugaszkodva, a szöveget min-denféle „gag”gel tömték tele s a cselekmény menetét iskedvökre alakítgatták, úgy tapasztaltam, hogy mindeztcsodálatos nemtörődömséggel nézte. Semlegessége ezzel

186

a lenézett idegen szakmával szemben odáig terjedt,hogy produktumait még arra se érdemesítette, hogymegsuhintsa felettük fölényes kritikája ostorát vagyszabadon engedje az ölő gúny léles nyilait, melyek pe-dig tarsolyában mindig könnyen kézinél lettek volna.

Herczeg Ferencet, a költőt sokáig hidegen hagytaa film. A filmvilág elitjével együtt azonban jómagam aPogányok rosszul sikerült próbája után sem nyugod-tam ebbe bele, hanem ragaszkodtunk ahhoz, hogyfilmalkotásunk egy-egy csúcsteljesítményét a költőfeje-delem nevével díszítsük.

Lassan-lassan átalakult a mesternek az új forma-nyelv iránt való idegenkedése jóindulatú érdeklődéssé,s ima már, miután egy-egy újabb filmünkben a mozi-vásznon, ha halványan is, visszakapta a „Gyurkovicsfiúk” kedves humorának ízes zamatját, vagy a „Szi-riusz”-ban rejlő fantasztikumot és magasabbrendűszatírát, s legutóbb «A láp virága» századvégi hangula-tának foszlányait, ő is ,,bejött a mi utcánkba” és im-már bízva bízik abban, hogy ha a filmet igazi író írjaés igazi művész keze rendezi, olyan újszerű művészifeladatok megoldására lesz képes, melyek a színházlehetőségeit túlszárnyalják.

A magam részéről nem kis megelégedéssel ésőszinte büszkeséggel gondolok arra, bogy ennek a fel-fogásbeli változásnak kialalkulásában — a magyarfilmügyek szellemi irányításának vékonyka szálainkeresztül — egy szemernyivel én is hozzájárulhattam.Hiszem, hogy a nyolcvan éves kora mellett is fiatal Her-czeg Ferenc oeuvréjére még ezen a területen is diadalokvárnak.

A H O G Y Ő M E G H A J O L . . .

Írta: R ó z s a h e g y i K á l m á n

Mintha tegnap történt volna. Hej, pedig azóta sokminden elviharzott a fejünk fölött. Herczeg Ferencből,illusztris barátomból, a magyar irodalom fejedelmelett, zúgva köszöntötték a tapsok darabjai premierjén,művei eljutottak a kunyhótól a palotáig s azt hiszem,alig van nála általánosabban olvasott író az országban.

Pedig, mintha csak tegnap lett volna, hogy be-mutatták a A dolovai nábob leányát, melyben „aktív”szerepem volt. Kiabálnom kellett. Éppen néhány napjaforgattam régi, megsárgult naplóimat, belekukkantot-tam az egyik fejezetbe és íme: a Nemzeti Színházbelielső „szereplésemről” írtam fel kusza, ábrándos jegyze-teket. Szabad visszaidéznem ezeket a sorokat?

„Bejött Herczeg úr, elegáns volt, mint egy főher-ceg, daliás, mint egy gárdatiszt. Hallottam, mit beszéltTörök Irmával a színpadon. Szavait most alig tudomvisszaadni, de biztosan emlékezni fogok rájuk, amígélek.”

Emlékszem is ... Arról beszélt, hogy az irodalom,a betű, a leírt magyar szó szent és szent a színész is,szent a színház. Most értem meg az évtizedek távlatából,miért lett Herczeg Ferenc hatása általános és egyete-mes. Aki ennyi hittel, lélekkel, a hivatás ilyen szenttüzétől felgyújtva tudott beszélni és akiben a tehetségennyi nemes hivatástudattal párosult, annak az életé-

188

ben el kellett jönniök a zajos, országos, sőt az országhatárán túlra is eljutó sikereknek.

Mondott akkor még mást is. Emlékszem: elhárí-totta a dicséreteket. „Az író dolgozik és a közönségítélkezik” — mondta — és mintha csak ma hallanámérces, kellemes szavait. Én a közelben ólálkodtam,hittem én is a szóban, a magyar szóban és a művészetörökkévalóságában, de nem tettem mást, mint némalélekkel figyeltem a szavakat, melyeket Herczeg Fe-renc mondott.

Ő akkor már ünnepelt író volt, én színinövendék...A dolovai nábob leányában statisztáltam ...

*

Aztán peregtek az évek. Emlékszem, hogyan ha-jolt meg Herczeg a premiereken, milyen elegáns volt ameghajlása. Mint színész, sokszáz premiert értem meg,színpadon és nézőtéren örültem, tapsoltam, remény-kedtem, játszottam és lelkesedtem. Az utóbbi évtizedekminden íróját láttam a premierek ünnepi extázisában.Herczeg Ferencet sohasem láttam izgatottnak. Ügyéreztem, hogy belülről ég, fojtottan, mint egy katlan aforrponton. Amikor meghajolt, ünnepélyes és alázatosvolt egyszerre. Magyar volt és európai.

Megfigyeltem azt is, hogy a magyar írók egészmáskép hajolnak meg, mint a külfödiek. Amikor mégmegvolt a lehetősége annak, hogy a világszerte híresbudapesti théâtre paré-kra még a tengerentúlról is el-látogattak a művészet megszállottjai és éber üzleti vám-szedői, hányszor és hányszor fordult meg pesti szín-padokon századunk minden valamirevaló külföldi írója

189

is. Meghajoltak a premierjükön, vagy valamilyen ritkajubileumon. Láttam, milyen földreomló hódolat voltsok külföldi íróban az ezerfejű közönség előtt, láttamszinte porrásemmisült bókokat, udvari szertartássalhajlongó írókat, lakájok szogalelkűségével meghajló-kat, sok mindenfélét — rájöttem, hogy a külföld más.A külföldi író terra incognitára jött, ismeretlen hatal-masság ellen felvenni a harcot. Ha nyugatról jött, egykicsit a keletet látta bennünk, talán ehhez arányítottámeghajlásainak szertartásosságát.

Herczeg Ferencben mindannyiszor — pedig azévtizedek folyamán hányszor és hányszor kellett a tap-soló tömegek elé lépnie elegáns frakkjában — megma-radt a magyar úr, a nemes és tiszta emberi méltóságtudata. Premierje egy kicsit mindig elvitte ritka em-beri méltóságát, de állandóan éreztük benne az író alá-zatát a művészet és a színpad előtt.

*

Emlékszem a Gyurkovics lányok Magyar Színház-beli bemutatójára is. Akkor már túl voltam a színinö-vendékek színes és álmodozó évein, beléphettem ajátszó színészek soraiba ...

A Gyurkovics lányok-ban Radványi Gidát játszot-tam. Mit is írtam akkor a naplómba? Íme ezeket: „Na-turburs-szerepet játszottam. Majd jönnek, múlnak azévek és egyszer talán Radványi ezredest alakítom.”

A jóslat bevált. Mert egyszer tényleg Radványi ez-redes szerepét alakítottam, Hosszú ideig szerepemmaradt...

*

190

A naplóírás megszakadt, befejeződött. Álmaimbanlehiggadtam, a munka elfoglalt. De van az embernekegy minden mellékrészietet jobban megörökítő lelkinaplója is, melyet bármikor fellapozhat. Olvashat be-lőle a villamoson, a kávéházban, a magányos sétákon.Ebben a lelki naplóban sok-sok képet őrzök még a ju-biláns Herczeg Ferencről. Műveit állandóan olvasom,meglepetés számomra minden könyve, cikke. Évek so-rán baráti viszonyba kerültem a nagy íróval, ahány-szor beszélgettünk, mindig az az érzésem támadt, hogyakármelyik beszélgetése olyan választékos, hogynyomdába küldhetné irodalmi veretű mondatait. Sok-szor volt az az érzésem, hogy beszél, amikor a könyveitolvastam.

*

Most az időben megint sok évet ugrom és eljutoka trianoni évekhez. Nem akarok szólni arról, milyenszívünk-lelkünk szerint való beszéd volt minden szava,melyet a revíziós álmainkban mondott el. Milyen szí-vünkbe markoló írás volt minden sora, melyet mint arevíziós mozgalom fáradhatatlan és harcos lelkű veze-tője írt le.

Nem· véletlen, hogy éppen az ő darabjaival men-tem a megszállt Erdélybe, mikor talán tizenöt évvelezelőtt előadták a Gyurkovics lányokat. Sohasem fe-lejtem el, mennyi szeretettel futott össze az aradi szín-házban az a sok magyar, akit ott felejtett a trianonibéke. Nem is fértek a színházba. Többször megismétel-tük az előadást és amikor erre politikai szempontbólannyira ártatlan darabra az evangéliumkeresők éhsé-gével siettek az aradi magyarok, gyanús lett a dolog a

191

sziguranca előtt. Lehetetlennek tartották, hogy egyirredenta-mentes, politikátlan darabnak l´art pour l´artolyan nagy sikere legyen.

Beült a nézőtérre egy hivatalos ellenőrző bizott-ság. Nem szeretném, ha szerénytelenség vádja érné, deúgy beszélték, hogy a csárdásomnak ,,híre volt” a vá-rosban. Magam is úgy éreztem, mert esténkint csárdá-som közben felzúgott a taps. Aznap este, mikor az el-lenőrző hatóságok ültek a nézőtéren, elénekeltem aHétpettyes katicabogár című ismert dalt, utána követ-kezett a csárdás. Ma úgy mondanák a színházi rovatok,hogy a „közönség tombolt.” Jól tudom, hogy ez nemszemélyemnek, hanem a magyar táncnak szólt, annaka magunkkal hozott magyarságnak, mely csak ennyi-ben nyilvánulhatott meg, ebben a szerény, de lélekkeljárt csárdásban.

Az előadást be kellett szüntetni. Beidéztek a rend-őrségre. Megtiltották további fellépésemet, vendégsze-replésemet. Az indokolás ez volt: „Uram, úgy táncolt,hogy az már több, mint irredentizmus ...”

Aradra való utazásom előtt egyik nagysikerű ve-zércikkét olvastam. Abban olvastam Herczeg Ferencigaz magyar küzdelmeit a revíziós igényeinkért.

Csárdás közben ez a cikk járt eszemben ...

AZ EZERSZEMŰ CAESAR ÍTÉLTÍrta: S o m l a y A r t ú r

Nyolcvan éves magyar író! Herczeg Ferenc.A magyar színészek hódolatát teszem le itt a

bölcs költő elé a sok-sok nagyszerű szerepért, ame-lyet bőkézzel osztott ránk egy félévszázad alatt.

Az ezerszemű Caesar ítélt!Mi hajlongtunk ezer, meg ezer estén — szerényen,

vagy majomi gőggel. Tarján Gidák, Horkay Ferik,Ocskay brigadérosok, Konstantinok, Szilágyi Mihályokés fogadtuk a tapsot és a babért.

Most elhozzuk neked!Meghajtjuk babéros, buta fejünket és lábaid elé

rakunk mindent, ami egyedül Téged illet és mindigcsak téged illetett. Kérjük Istent: adjon továbbra iserőt, egészséget.

Hazánknak meg békességet! Amen.

H E R G Z E G - A N E K D O T Á K

Összegyűjtötte: Stella A d o r j á n

A HIVATÁS

Herczeg Ferenc jogászkorában egy ismert pestiügyvédnél patvaristáskodott. Egyszer egy szegény asz-szony látogatta meg Herczeg principálisát, aki egynagy háznak volt a gondnoka és bejelentette, hogy ház-bért nem tud fizetni, a lakást elhagyja és a szüleihezköltözik. Az ügyvéd behívta fiatal segédjét:

— Azonnal menjen ki hozzá az új lakásba. Bizo-nyosan odavitette az értékes holmikat. Mindent fog-laljon le!

Herczeg kiment a lakásba, de ott nem talált egye-bet nyomorúságnál. A szánalmas bútorzatról kiderült,hogy az asszony szüleinek tulajdona. Jelentette is a fő-nökének:

— Nincs ott kérem semmi; az a pár lim-lom azöregeké.

Az ügyvéd lármázott:— Azért mégis le kellett volna foglalnia mindent.

Ha az öregeké, majd beadják az igénypert! Miféle ügy-véd lesz magából, ha ennyire nincs tisztában a hivatá-sával?

A fiatal jogász haragra gerjedt:— Hát ha ez az ügyvédi hivatás, akkor én nem

kérek belőle.

194

ÜGYVÉDI SIKER

De azért tovább jogászkodott, de most már KenedyGéza híres ügyvédi irodájában. Egy bonyolult felvidékibirtokperben tárgyalt ebben az időben Kenedy Géza.Híres felvidéki zsentricsalád tagjai pereskedtek egy-mással. Nem lehetett őket összebékíteni. Kenedy el-küldte Herczeget a viszálykodókhoz:

— Menj már el, öcsém, próbáld őket összeegyez-tetni. Fejtsd ki a jogi álláspontot.

Herczeg meg is jelent a kis felvidéki helységben.Vendégfogadóban szállt meg. Nappal tárgyalt, esteunatkozott. A jómegjelenésű szép szál legényt szívesenfogadták a pereskedők. Herczeg meghívta magához acsalád férfitagjait egy pohár borra a vendégfogadóba.Senki sem maradt el. A két pártra osztott történelmifamília tagjai azonban itt is megtartották az a távol-ságot, amely a pör következtében támadt közöttük.Másnap az egyik kúriára hívták meg vacsorára Her-czeg Ferencet.

— Elmegyek, — mondta a patvarista, — de csakakkor, ha a család összes tagjai ott lesznek. Erre azestére függesszék fel a haragot.

Így is történt. Ideiglenes fegyverszünetet kötöttekés a pesti jogász nótázással, tánccal, udvarlással meg-teremtette a békét a famíliában.

Kenedy, aki azt hitte, hogy régi érveléssel, meg-győzés révén jött létre a megyegyezés, csodálattal éselismeréssel veregette meg hazatérő patvaristája vállát:

— Derék jogász vagy, öcsém!

195

A NÓTÁS FŐHADNAGY

Egy fiatal huszárfőhadnagy jelentkezett HerczegFerencnél.

— Fráter Lóránd vagyok. Ezt az ajánlólevelethoztam. Arra kérlek, vezess be a pesti társaságba.

A fiatal író kedvetlenül fogadta a vendégét, demiután jóbarátja ajánlotta, meg is meghívta vacsorára.Arisztokrata társaságban mulattak, cigányzenével. Avidékről feljött huszártiszt egyszer csak kikapta a he-gedűt a prímás kezéből és olyan szívhezszólóan kezdettmagyar nótákat játszani, hogy a társaságnak szeme-szája elállott. Ettől kezdve Herczeg Ferenc és FráterLoránd sülve-főve együtt volt. A budapesti társaságotHerczeg Ferenc ajándékozta meg a későbbi „nótás-kapitánnyal.”

A DOLOVAI NÁBOB SZEREPOSZTÁSA

Először elbeszéléseivel tűnt fel Herczeg Ferenc,majd Fenn és lenn című regényével és csak jóval ké-sőbb, harmincesztendős korában mutatták be első szín-darabját.

Paulay Edével, a Nemzeti Színház igazgatójávaltalálkozott az utcán. Paulay így szólt:

— Kitűnő dialógusát olvastam! Miért nem ír szín-darabot?

— Szívesen írok.Másnap megjelent Paulaynál „A dolovai nábob

leánya”-nak kéziratával.— No, ezt ugyan gyorsan csinálta! — mondta ne-

vetve Paulay.

196

— Én is éppen ilyen gyorsan adom meg a választ.Holnap eljöhet érte.

Másnap Paulay lekötötte a darabot és rövidesenműsorra is tűzte.

A fiatal írót is meghívták a szereposztásra. A szín-házi berkekben járatlan újonc egy szót sem szólt a ta-nácskozásokon, mindaddig, amíg Biliczky kadét sze-repére nem került a sor. Ekkor szerényen megjegyezte:

— Ezt a szerepet odaígértem egy színésznőnek.Paulay így válaszolt:— Menjen szépen haza és hétfőn jöjjön be a pró-

bára!Zilahy Gyulának osztotta ki a szerepet. Zilahy ne-

vezetes alakítása szóbeszéd tárgya volt abban az idő-ben.

PREMIEREN BUKÁS, SZÁZADIK ELŐADÁSONSIKER

A három testőr premierje nem sikerült. Az egyikpáholyban ült Herczeg családja, többek között Gusztinagybátyja, aki egyenesen Karlsbadból érkezett a be-mutatóra. Nyomott hangulat uralkodott az első felvo-nás végén. Még mielőtt összecsapódott volna a függöny,Guszti bácsi rohamlépésben távozott a hadszíntérről.

— Ezért hagytam én ott a karlsbadi kúrát?! —kérdezte méltatlankodva.

A három testőrből később nagy siker lett. A szá-zadik előadáson már Guszti bácsinak is nagyon tet-szett.

197

A GLOGOVÁCI ESPERES

A pécskai kerületet képviselte Herczeg Ferenchosszú időn keresztül a magyar parlamentben.

Az egyik választáson Frank glogováci esperesmeghívta ebédre az ellenzéket: gróf Dessewffy Auréljelöltet és a vezérkart is, élén Apponyival és Just Gyu-lával.

Ebédközben az egyik vezér megkérdezte:— Hány voks van Glogovácon?— 380.— Abból ön mennyi felett rendelkezik?— 300 a mienk.— Hiszen akkor biztosan bejön a gróf!— Dehogy kérem. Hiszen a háromszáz Herczeg

Ferencé.A politikusok összeröffentek: —— A kormánypárté? Hát akkor bennünket miért

hívott ide?Az esperes angyali mosollyal válaszolta: — Mert

azt akartam, hogy a mi népünk is hallja Apponyi Al-bertet, de Dessewffy jelölt urat is, ha már úgyis Her-cegre szavazunk...

ADATGYŰJTÉS AZ ÓCSKAY BRIGADÉROSHOZ

Herczeg Ferenc nagy gonddal fogott hozzá azOcskay brigadéroshoz. Minden oldalról igyekezett új ésérdekes adatokat szerezni a magyar történelem érdekesalakjáról. Ebben az időben, mint képviselő, napontamegfordult a Házban és a folyosón Thaly Kálmánnalelbeszélgetett Ocskayról és koráról. Thaly Kálmán, a

198

kuruc kor nagy ismerője, szívesen beszélt. Amikor har-madízben találkoztak már, Thaly észrevette, hogy afiatal író-képviselő jegyez:

— Miért érdekel téged ilyen nagyon ez az Ocs-kay? — kérdezte bizalmatlanul.

Herczeg megmondta:— Darabot akarok írni róla.Az öreg dühbe jött. Ellenséges hangon válaszolta:— Mi szükség van arra?! Írtam én már egy köny-

vet Ocskayról!És tüstént beszüntette az adatszolgáltatást.

A SZÁZADIK OCSKAY TRÉFÁJA

Nagy esemény volt a Vígszínházban az Ocskaybrigadéros századik előadása. A jubiláris estén Herczegés Fenyvessy, a híres címszereplő összebeszéltek és el-határozták, hogy megtréfálják Vendreyt. Vendrey egylabancot játszott, ő az a bizonyos labanc, akinek Ocs-kay nem ad kezet, hanem így szól:

— Némettel olykor kezet fogok, labanccal soha!Minden este nagy sikere volt ennek a jelenetnek.

Herczeg megbeszélte Fenyvessyvel, hogy a századikestén váratlanul adjon kezet Vendreynek.

Amikor az izgalmas jelenethez érkeztek és Vendreya kézét nyújtotta, Fenyvessy a szokásos mondat helyettkedélyesen így szólt:

— Isten áldjon, jóuram!Megmarkolta a rémült Vendrey kezét és jól meg-

rázta. A labanc rémülten kapkodott levegőért.

199

VOLT-E CECIL A TÖRÖK-UTCÁBAN?

Mindenki emlékezik a Kék róka híres problémá-jára. A világhírű Herczeg-darab hősnőjéről nem lehe-tett tudni, járt-e a Török-utcában az udvarlójánál,vagy sem.

Varsányi Irén egy héttel a premier előtt megkérteaz írót:

— Írjon a szerepembe egy sort, amelyből kitű-nik, hogy Cecil nem járt a Török-utcában.

— Nem írok — válaszolta Herczeg. — A játékbólkell kijönnie annak, hogy az asszony megcsalta-e azurát, vagy sem.

Varsányi alakításában Cecil hű maradt. Ellenbenmás színésznők ennek az ellenkezőjét játszották meg.Így Konstantin Leopoldine, aki csaknem kétszázszoralakította Bécsben a szerepet, minden este elhitette aközönséggel, hogy megfordult a legénylakáson.

Sok helyen Trill báró figurája döntötte el a prob-lémát, ahol az udvarlót úgynevezett hősszerelmes ját-szotta, elegáns, komoly szeladon, ott nem hitték el azasszony ártatlanságát. Nálunk Tanay tréfásan alakí-totta Trillt és miután Varsányi rendszerint tisztességesasszonyokat játszott, a közönség szentül meg volt győ-ződve az asszony ártatlanságáról.

Herczeget sokszor kérték fel a kérdés eldönté-sére:

— Volt-e Cecil a Török-utcában?Az író ilyenkor mosolyogva felelte:— Attól félek, nekem sem árulja el az igazat...

200

A BALATONFÜREDI KALAND.

Ebbe a sorozatba kívánkozik Herczeg Ferencegyik legkedvesebb esete, amelyet ő maga szokott tré-fásan elmesélni. Címet is adott neki: «Mindenkit érhetbaleset. »

Herczeg akkor éppen Balatonfüreden nyaralt. Astrandpénztárnál leadta a tárcáját.

— Tessék ráírni a nevét — mondta a szőke pénz-tároskisasszony.

Ráírta, őnagysága kezébe vette az írást és a hang-jában rajongással kérdezte:

— Herczeg Ferenc?— Én vagyok ...

— Herczeg Ferenc? Igazán? Uraságod úgy-eveszprémi?

A nagy író szinte bocsánatkérően válaszolta:— Nem kérem, én verseci vagyok.— Ó bocsánat — felelte kiábrándultan a kisasz-

szony. — Azt hitem, a veszprémi állatorvosnak tetsziklenni...

PROPAGANDA.

Az egyik hetilap élesen megtámadta Herczeg Fe-rencet. A cikk megjelenése után néhány nappal azegyik színház társalgójában találkozott a lap szerkesz-tője a nagy íróval. Herczeg, mintha mi sem történtvolna, kezet nyújtott a szerkesztőnek. Ez mentegetőzvemondotta:

— Méltóságos, uram, a minapi cikk tévedésből je-

201

lent meg a lapomban. Én egészen más véleményen va-gyok Méltóságodról.

Az író mosolyogva mondotta:— Meg vagyok róla győződve, kedves barátom,

de arra kérem, hogy legközelebb a támadást végezzeel itt négyszem között és a lapjában dicsérjen megnyilvánosan.

HONORÁRIUM.

A háborúutáni zűrzavaros időkben az egyik kiadófelkereste Herczeg Ferencet és arra kérte, írjon szá-mára regényt. Az író vonakodott, Erre a kiadó eléjetett egy papírost és így szólt:

— Annyit fizetek önnek ezért a regényért,amennyit ön akar.

A következőket mondotta:— Az kevés.

HERCZEG FERENC ÜNNEPLÉSEÍrta: T o l n a y Klári

Nem tudok mit írni Herczeg Ferencről, hiszencsak közhelyeket idéznék, ha írói és emberi nagyságátkezdeném méltatni. Az írással mindig úgy vagyok va-lahogyan, hogy félek tőle. «Suszter, ne tovább a kap-tafánál.» Színésznő vagyok, aki játszani akar és ezértelviselem a bírálatot, akár jó, akár rossz. Magam nemtudok bírálni, legfeljebb csodálni, becsülni, vagy tisz-telni. Herczeg Ferencet csodálom is, becsülöm is, tisz-telem is.

Úgy tudom, hogy a Vígszínház két darabbal ün-nepli Herczeg Ferenc nyolcvanadik születésnapját.Az egyik Zrínyi Ilonáról szól, a másik társadalmi víg-játék, amely rendkívül éles szemmel nézi és bírálja amai fiatalság problémáit. Ennek a darabnak, amely-nek címe Fecske és denevér, én játszom a női fősze-repét. Képességeimhez mérten ilyesformán ünneplema nyolcvanesztendős Herczeg Ferencet.

Mondhatnék bölcsességeket a korról, emberies-ségről, tapasztalatról — általában olyan dolgokról,amelyek á nyolcadik évtizedébe lépő író dicséretévelkapcsolatban eszébe jutna kaz embernek, de azt hi-szem, Herczeg Ferenc mindezeket lényegesen jobbantudja nálam. Úgy vélem, nem is nagyon szereti azünneplést és rajongást, hiszen alkotó művész, bővenalkotó művész, aki helyett és akiért minden dicséret-nél ékesebben beszélnek a művei.

KÉT KEZDŐ ELINDULÍrta: T ö r ö k Irma

Kezdők voltunk. A kezdők tüze, ereje éltetett bennünket, logtunk, mint minden fiatal, aki előtt meg-nyílik a nagy nyilvánosság széles kapuja és akinek lá-bai alá a »sors, a szerencse színpadi deszkákat he-lyezett.

Kezdők? Talán mégsem. Herczeg Ferenc már is-meretes volt elegáns tárcáiról, sima novelláiról, han-gulatos regényeiről, de a színpad még idegen területvolt a számára. Magam már játszottam a NemzetiSzínházban, de a nagy ünnepi feladat még előttemvolt.

Egy szép napon Paulay Ede igazgató felhívott azirodába. Nagy kéziratcsomót nyomott a kezembe:

— Tudja-e, mi ez? — kérdezte.Átvettem a szerepet — sejtettem, hogy szerepről

van szó — és hirtelenül belepillantottam. Az első olda-lon ez a cím és név állt: «A dolovai nábob leánya,írta: Herczeg Ferenc.»

Akkor már ismertem az író «Fenn és lenn» címűelső munkáját, éppen akkortájt olvasgattam a «Muta-mur» című novelláskötetét. A nevet ismertem, láttammár az írót is, egyszer az utcán, egyszer egy premierena nemzeti Színházban.

Paulay rámnézett jelentőségteljesen és én haza-vittem a szerepet. Elolvastam. A figura — a felejthe-tetlen Jób Vilma figurája — azonnal körvonalakat ka-

204

pott bennem. Hosszú és szép szerep volt. Amolyanfontos szerep, hogy úgymondjam: «kiugrató szerep».

Próbáltuk. Néha az író is megjelent a színházban,a rendezőnek kitűnő rendezői ötletet adott. Még el semkövetkezett a premier, máris kialakult a színházi vi-lágban valami kellemes hangulat a darab körül. Be-széltek az új íróról, az új darabról.

Bemutató...Ma sem tudok megindulás nélkül gondolni erre a

napra. Mikor volt? Ötven éve. 1893 március 10-én.Csikorgó hidegben gördültek a színház elé a hintók,az egyikben Herczeg Ferenc ült. Pedáns estélyi ruhafeszült rajta.

Megszólalt a gong, kivonultunk a színpadra. Adarab hangulata, levegője rögtön elért a közönség szí-vébe, mi a színpadon éreztük, hogy a hatás nem ma-rad el. Akkoriban még nagy ritkaság volt a nyíltszínitaps, de ezt a darabot már az első jelenetek után nyílt-színi tapsok fogadták. Az első felvonás végén a tapsokhangos ünneplésbe csaptak, a közönség nem volt restmegerőltetni hangszálait, éltette a szerzőt, a szereplő-kei. Herczeg Ferenccel együtt vonultunk ki a függönyelé, meghajoltunk ...

Az igazi ünneplés azonban a második felvonás vé-gén, az úgynevezett ibolya-jelenetnél következett. Az anémajelenetem, melyről még most is meghatódva em-lékszem, életem legszebb szereprészei közé tartozik.

Ne érjen szerénytelenség vádja, de ezt is el kellettmondanom ezzel a megemlékezéssel kapcsolatban.Kezdők voltunk, de sikerült elindulnunk.

Jób Vilma szerepét évtizedekig megtartottam.Ez volt mindkettőnk belépése a művészetbe.

205

HERCZEG FERENC A SZÍNMŰÍRÓ.

Írta: D i t r ó i Mór

Ez év szeptember huszonkettedike Herczeg Ferenc80. születésnapjának ünnepe, nekem pedig a 92. név-napom. Nyolcvanadik, kilencvenkettedik .. . Eszerinta magyar írók koronázatlan fejedelmének én bátyjavagyok. Bácsija. Van is tőle levelem, melyben Iebácsiz,írván: „Kedves Móric Bácsi! Olyan ritkán van alkal-mam, hogy valakit bátyámnak nevezhetek, hogy köny-nyelmüség volna nem élnem vele.”

Most egyet-mást elmondok az én uramöcsémről.Herczeg Ferenc, mikor még a Vígszínház igazga-

tója voltam, hozzánk hozta el Ocskay brigadérosát,hozzánk, a Víg múzsa hajlékába. Merész lépés volt,— de sikerült. Az Ocskay brigadéros századik előadásalőn a száz előadásból álló «Magyar műsor» első elő-adása.

A darab szerepeit együtt osztottuk ki. Színes ké-peket hozott a kuruc harcosok öltözetéről. Elmon-dotta, hogyan képzeli a harmadik felvonás díszletét.A próbákon mindig megjelent — ott ült mellettem aszínpadon, imponáló nyugalommal; sohasem volt iz-gatott, vagy ideges, mint a szerzők általában. A já-tékba nem szólt bele, a sok-sok próba alatt csak kétízben tompította kissé hevületemet.

És amikor az előadáson felzúgott a tapsvihar, ak-

206

kor is mosolyogva, derűs nyugalommal hajolt meghúszszor, harmincszor a lelkes közönség előtt. Nagyrutinja volt — úgylátszik már sokat tapsolták a da-rabjait.

Este, mikor az előadásra megjelent, prémes téli-kabátját mindig a női öltözők folyosóján lévő szögreakasztotta. A századik előadás ünnepére a szöget ki-cseréltük aranyszögre, ezt a kis rigmust akasztot-tuk alá:

„E szögre akasztá Herczeg a kabátját,Mikor Ocskayát legelőször adták.Kabátját — századszor — aranyszögre tesszük —Őt magát örökre szívünkbe szegeztük.”

Úgy is volt. Mindenikünk rajongásig szerette akedves, zseniális szerzőt.

Jöttek azután a többi darabjai: a «Balatoni rege».A Szentivánéji álom hangulatát ébreszti ez a kedvesdarab. „Déryné ifjasszony”, új életre kél benne a bájosteremtés. «Kéz kezet mos»: fölényes, szarkasztikus hu-mortól duzzadó, a «Kivándorló»: komoly lélektaniszépségekben gazdag színmű. A „Gyurkovics leányok”reprize... A «Kék róka», innen indult diadalútjára,a Vígszínházból Bécsbe, Berlinbe, Münchenbe, Ró-mába, Parisba.

Bizony, ha Herczeg darabjait kikapcsoljuk a Víg-színház akkori műsorából, nagyon szürke lesz a so-rozat.

Van egy ötletem: indítványozom, hogy egy jólmegalapozott részvénytársaság építsen intim HerczegSzínházat, amelyben kezdettől időtlen-időkig másdarab nem kerül előadásra, mint Herczegéi — és százesztendeig sem lesz a színháznak műsorgondja. Va-

207

gyont gyűjthetnék, ha a mindenkori jövedelem öt szá-zalékát megkaphatnám. (Ne késlekedjünk — kilenc-venkét éves vagyok, nekem sürgős!)

Egy évvel ezelőtt meglátogattam tiszteit és szere-tett barátomat úri otthonában. Sok mindenről elbeszél-gettünk. Egyszer csak azt kérdem tőle: „Mondd, kér-lek, őszintén: volt-e valami értéke az én handaban-dázásaimnak az Ocskay brigadérosban?” Csak ennyitfelelt: «Hiszen te csináltad!»

Ezidő tájban, mint egy könyvkiadóvállalat vezetőegyénisége, elfogadta kiadásra «Nagy magyar színé-szek» címen megírt könyvemet és 1942 decemberébenkiutalt részemre 1900 pengő előleget. Hamar elfogyott— nem a könyv, mert az még nem jelent meg, — ha-nem a pénz.

*

Mikor e könyv szerkesztője felkért, hogy én isírjak a nyolcvanéves Herczeg Ferencről, eszembe ju-tott: annyi illusztris író, művész jellemzi Herczeg Fe-rencet, életét, művészetét, magyarságát, regényeit,színdarabját, vezércikkeit, hogy az én írásom csakhalvány ismétlése lehetne annak, amit róla elmondot-tak — valami gyenge dadogás ...

Meg is akartam köszönni a megtisztelő felhívást,amikor eszembe jutott valami. Nem én beszélek róla,beszéljen ő maga. Talán nem szerénytelenség, ha meg-ismertetem az olvasót szépséges köszöntőjével, mely-lyel nem magamat, hanem Herczeg Ferencet akaromjellemezni. Kár volna, ha ez a kis remekmű ismeret-len maradna, mert annyi szépet, mint amennyit őmondott el rólam kilencvenedik születésnapomon, het-

208

venéves színészi munkám jubileumán a Vígszínházbanjavamra rendezett díszelőadáson, még sohasem mond-tak — a „trafikosról.” (E sorok írója évekkel ezelőtttrafikengedélyt kapott. A szerk.)

Elmondom tehát, mit mondott ő:«Ditrói Móric!Kilencvenedik napodon köszöntöm az ifjúságot,

az el nem hervadó ifjúságot, mely életed forróvá ésfényessé tette. Kilencven a pátriárkák kora, Tebennedsemmi sincs a pátriárkák fölényes nyugalmából; telveprometheusi nyugtalansággal, Te mindig harcoló,mindig kereső, alkotó ember voltál. Sohasem pihen-tél meg ott, ahol a Jó lakik, Te magasabbra szárnyal-tál, a Legszebb felé.

Erdélyből érkeztél és magaddal hoztad az erdélyilélek mélységes kultúrösztöneit, izzó magyarságát ésőserejű lendületét. Anélkül, hogy tudtad volna, a bu-dapesti színművészetben megalapítottad a Ditrói-kor-szakot.

Amerre jártál, szikrákat szórtál el és a szikrák-ból csillagok keltek ki: Hegedűs Gyula, Varsányi Irén,Fenyvessy Emil, Góth Sándor, Gaál Gyula, SzerémiZoltán .. .

Tehetségüket nem Tőled kapták, de Tőled a szenthitet, a hitet önmagukban és küldetésükben. Megal-kottad az új magyar játékstílust; a Te házadban be-széd lett a szavalásból, élet a játékból, ember a színész-ből. A külföldi komédiákba belefáradt közönségnekmagyar ciklust hoztál — Ocskay brigadérossal kezd-ted, — a Vígszínház száz estén át forrt és lángolt és aszínész jóformán megrettent a szilaj tűztől, amit a ri-valdán túl felszított. Amit addig csak sejtettünk, abból

209

igazság és törvény lett: a magyar közönséget csak amagyar élet vízióival lehet meghódítani.

Cincinnatus megmentette Rómát és elvonult az ekeszarva mellé. Te dicsőséggel elvégezted, amit Reád bí-zott a sors és elvonultál — a dohánytrafikba. Megha-tottan mosolygunk ezen. Mosolygunk és levett kalap-pal köszöntjük a « dohánykisárus»-t, akinek boltjábanEgressy, Déryné, Hegedűs Gyula és Varsányi Irénszelleme őrködik.

A szeretet és dicsőség virágai hulljanak utadra!»

*

Ezeket mondotta Herczeg Ferenc. Most ezeketválaszolom neki nyolcvanadik születésnapján:

«Herczeg Ferenc, drága Barátom!Nekem három jubileumom volt — és most lesz a

negyedik. Az utolsó. Az én Ferenc barátom mind ahárom előadáson ott ült az első sorban, elejétől végig.Talán ezen az utolsón is ott fog ülni, mert az előadás-nak ő az egyik védnöke — de ez a jubileum messzelesz, Kolozsváron, szülővárosomban.

És most még azt mondom, kedves jubiláns Bará-tom, hogy ha nemsokára kopogtatok a menny kapu-ján — és nem akarnak bebocsátani... ezt az írást, be-szédet fogom felmutatni passzus gyanánt. És az égikapus majd ezt mondja: «Me he t . . . »

Isten adjon Neked még az enyémnél is sokkalhosszabb életet...

Boldogabbat nem kell adnia, mert az megvan...

2 1 0

H E R C Z E G F E R E N C R Ő L . . .. . , elmondta: B a j o r Gizi

Azt hiszem mindnyájan tudják, hogy szorongásnélkül nincs igazi színpad. A színésznek éppen olyaneleme, segítsége a félelem, mint a sokat emlegetett hitea művészetben. Én legalább sose titkoltam, hogy ma isúgy tudok félni, mint növendékkoromban. Sőt sokkaljobban! Tudom, hogy minden mesterség nehéz; — azenyém nagyon nehéz.

De ritkán éreztem olyan megilletődést és belső szo-rongást, ímint amilyen e sorok megírása előtt napokigremegett a szívemben. Az ország áhítattal ünnepli elsőíróját, Herczeg Ferencet.. Ez a nap országszerte az őnapja: egy hálás, nagyon megajándékozott nemzeti amai napon egészen az ő szellemének fényében fürdik.S ebben a vakító fényben, ebben az erős rivaldafény-ben kell nekem: darabjai egyik színésznőjének beszélnia darabok írójáról.

Szándékosan kerültem a „szerző” szót. Kicsinyítés-nek, tiszteletlenségnek éreztem volna ezt a kifejezést.Mert egy szerző lehet egy színház, egy színigazgató, vagyegy nagy komédiás szerzője is. Herczeg Ferenc azonbana nemzet írója, ő nem írt senkinek sem szerepet, ne-kem sem.

Engem csak éppen az a szerencse ért, hogy pályá-mon végig felbukkanó drágakövek gyanánt csillognak aHerczeg-darabok, felcsillannak a szerepek, amik álmailehetnek minden színésznek, minden színésznőnek! Hi-

211

szen ezekben a szerepekben, ahogy most gondolatbanvégig futok rajtuk, a színészi tudásnak, képességnek, aművészi elképzelésnek minden árnyalata megvan. Havalaki semmi mást nem játszana egy életen át, mintHerczeg-darabot, akkor is teljes munkát végezne. Aművészet egész skáláját átélhetné!

Elindul Gyurkovics Mici agyafúrt, bukfences,örök bakfis-jókedvével a „Bizánc” Irene császárnőjé-nek fenséges, klasszikusan szép magasságáig! Végighömpölyögnek előttem a szebbnél szebb színes alakok,melyeket Herczeg Ferenc zsenije hívott életre ... Dolo-vai Joób Vilma szende nőalakja, a Balatoni Regeshakespearei Siója, a Holicsi Kupidó elbűvölő Ámorja,az Éva Boszorkány veszedelmesen misztikus alakja, aMajomszínház furcsa, szatirikus majomembere, azUtolsó Tánc modern, okos, fiatal leánya és az öregedőanya remek kettős szerepe, Szendrey Julia történelmi,izgalmas, érthetetlen lénye, a Kék Róka ma már világ-hírű, kedves, finom, érdekes Cecilje. És a többi sze-rep ... !

Hát van olyan színpadi feladat, ami ebben az iro-dalmi gazdagságban, ebben a költői bőkezűségben nemadatik meg? Mert én csak részben és csak azokat a sze-repeket említettem, amelyeket én játszottani, de itt van-nak még azok a ragyogó darabok, amikért örökké fáj aszívem, hogy kimaradtam belőlük! És ott áll minde-nekfelett magasan, fölényesen, zárkózottan és mégisolyan közvetlenül adakozóan a nagy író maga, akirőlén csak dadogva tudok beszélni, csak felnézni tudokreá!

Erről az íróról mondjak el apró történeteket, szín-házi intimitásokat? Nem nagyon lehet. A legtöbb íróval,

212

a legkülönbekkel is, van a színésznek, voltak nekem isapróbb és nagyobb vitáim, nézeteltérések, veszekedések,sőt néha kisebb-nagyobb botrányok is. De ez érthető;hisz olyan idegfeszítő, túlfűtött, izgalmas pillanatai van-nak egy alakuló darab próbáinak! Herczegnél ilyesminincs. Vele soha nem volt semmi nézeteltérés, nem voltvita, nem, volt veszekedés, nem volt botrány. A próbákalatt ott ül a sötét nézőtéren — mindig frissen és min-dig elegánsan —, egyik karját az előtte levő széksoronpihenteti, szemére illeszti a monoklit és figyel.

Itt talán szabad megemlítenem, hogy a szememindenképen kitűnő! A monoklit színházi látcső helyetthasználja. Néhány héttel ezelőtt felolvasta nekem leg-újabb darabját s utána mosolyogva megjegyezte:

— Egyszer majd elmondhatod a memoárjaidban,hogy Herczeg Ferenc nyolcvanéves korában szemüvegnélkül olvasott el neked egy darabot.

Szóval, a próbákon hangtalanul figyeli azok mene-tét, a színészek vajúdását. Nem siettet, nem hajszol,nem szakítja meg a darabot, nála minden próba har-monikus együttdolgozás, amit Herczeg mérhetetlenszínpadi tudása vezet. Igényeit méltányolja, megérti ésvakon követi a színész. Rendkívül engedékeny, majd-nem azt mondhatnám, hogy az egyetlen író — éppen ő:az írófejedelem! — aki zavarbaejtően engedékeny, deaz ő engedékenysége mögött mi, színészek, a nagyságfölényes, királyi tudatát érezzük. Mert a színész éppenolyan nagyszerű úrnak, ritka embernek és ragyogóegyéniségnek ismerhette meg, mint az államférfiak, azírótársai, vagy híres idegenek.

Büszke és boldog lehet minden színész, aki Her-czeg Ferenc megálmodott alakjait életre keltheti!

2 1 3

H E R C Z E G F E R E N CÉS A N E M Z E T I S Z Í N H Á Z

Írta: N é m e t h Antala Nemzeti Színház igazgatója

Az igazi színműírót nemcsak a Múzsa csókjaaratja drámai szerzővé, hanem a színház, a gyakor-lati színház ölelése is. A sikeres, nagy színpadi szer-zők életében majdnem mindig döntő szerepet játszika színházzal való közvetlen kapcsolat, a színjátszás-sal való megismerkedés. A színház Herczeg Ferencifjúságának talán első nagy művészeti élménye. Szülő-városának, Versecnek volt színháza. Egy gazdag svábpolgár építtette a német vándorszíntársulatok hajlé-kául. De nemcsak Thespis kordéjának lelkes kóborlóijátszottak itt, hanem fölléptek a verseci műkedvelők,még maga a színházépítő — és dilettáns drámaíró —mecénás is. A verseci aranyifjúságnak tehát bőségesenvolt is alkalma bepillantást nyerni a világot jelentődeszkák életébe. Herczeg maga is gyakran tréfálko-zott azon, hogy ő lett az egyetlen a verseci ifjak közül,akit a Thaliával való komái szeretkezés elhódított arendes polgári élettől. Ifjú barátai szorgos, derék csa-ládapák lettek, ő pedig «csak» író és színműíró.

A Nemzeti Színház büszkén vallhatja magáénakHerczeg Ferencet, a színműírót, mert ő indította elszerzői pályáján. Paulay Edéé, a Nemzeti Színház leg-nagyobb igazgatójáé, a nagy « fölfedező »-é, a friss te-hetségek pártolójáé ez az érdem. Ő szólította fel a

214

Pesten jogászkodó eis újságíróskodó Herczeg Feren-cet, hogy nem írna-e darabot? Herczegnek akkor márkészen állott első drámai próbálkozása: A hozomány-vadász. Ebből az első kísérletből született meg azutánA dolovai nábob leánya. Herczeg az eredeti milieut,melyben már benne volt Tarján Gida ügyvéd és Bi-liczky aljegyző úr, katonai környezetbe tette. Paulayemlékezetes «csak hozza el nekem»-jére a szerző át-adta neki a darabot. 1893-ban, ötven éve volt «A do-lovai nábob» ősbemutatója. Azóta a Nemzeti Színházállandó műsordarabja, a mai napig 214-szer kerültszínre abban a színházban, melyben Paulay akkor újmagyar szerzőt avatott.

Az első darab sikere természetesen nem maradtegyedül. Egy év múlva új darab került ki a «szerzőműhelyéből: «A három testőr». Ennek a sikere— akkor — még az első darabénál is sokkal nagyobbvolt. «A három testőr» is hosszú időn át állandó mű-sor darabja volt a Nemzetii Színháznak. Legutoljáraöt évvel ezelőtt került színre.

Herczeg színműírói pályája ettől kezdve egyenesvonalban tör fölfelé. Az ország, első színpadán kerülszínre a «Honthy háza» (1896), «Az első vihar»(1899), «Bizánc» (1904), «Éva boszorkány» (1912),azután Szigligeti születésének 100. évfordulójára írt(1914), majd a koronázási ünnepségre készült (1916)két ünnepi játék. Az «Árva László király» 1917-benkerült színre.

A világháborút követő összeomlás és forradal-mak ideje nem kedvezett Herczeg nemzeti irányzattáúj drámájának, úgy, hogy «A fekete lovas»-t csak1919 decemberében mutathatta be a Nemzeti Színház.

215

A következő év tavaszán ismét ünnepi, alkalmi dara-bot írt a szerző, «Az árva korona»-t. «A holicsi Cu-pido» az 1921. év Herczeg-bemutatója.

Ezt követi «A Gyurkovics lányok» felújítása aNemzeti Színházban. (1922.) Ez a kedves vígjáték az-óta szintén a Nemzeti Színház állandó műsordarabja,mely az elmúlt huszonnégy év folyamán 144-szer ke-rült színre. «A költő és a halál» c. új drámai költe-ményt (1922) követte a «Balatoni rege» (1923) és a«Karolina» (1924) felújítása.

1925. új, nagyjelentőségű, eredeti Herczeg-bemu-tatót hoz: «A híd»-at. Ez az immár klasszikussá váltdarab éppúgy állandó műsordarabja a színháznak,mint a «Bizánc», vagy az «Ocskay brigadéros», az«Árva László király», ezek a nagy, mar adandó becsűtörténelmi drámák. Az 1926, 1928, 1929. években aNemzeti Színház az állandóan műsoron lévő Herczeg-darabokon kívül beilleszti műsorába az eredetilegmagánszínházakban színrekerült «Kék róká»-t, a «Kézkezet mos»-t, a «Déryné ifjasszony»-t és a «Péter ésPál» c. egyfelvonásost, valamint «A nevadai ezre-des»!. Új, jelentős, eredeti bemutató az 1930-banszínre került «Szendrey Julia».

Ezután éveken át felújítások képviselték a szín-ház műsorán Herczeg gazdag drámai munkásságát.Különös fordulatot jelentett azután a Herczeg-felújí-tások történetében a «Kék róka» felújítása 1938-banaz újonnan megszervezett Nemzeti Kamaraszínház-ban. Ez az előadás egyetlen színi évadban kétszázassiker-sorozatot ért és ezzel újra helyet teremt a bri-liáns kamaradarabnak Európa színpadjain, sőt a fil-men is.

216

A «Kék róka» példátlan sikere új színpadi művekírására ösztönözte az évek óta hallgató Herczeg Fe-rencet. Megszületik «Az utolsó tánc» című szatirikusvígjáték, mely ugyancsak a Nemzeti Kamaraszínház-ban kerül színre hasonló, rendkívüli sikerrel.

Ilyen nagy színműírói munkásság, ilyen kivéte-les jelentőségű és sikerű színpadi múlt után,érkezikel most Herczeg Ferenc nyolcvanadik születésnapjá-hoz és egyúttal színműírói pályájának félszázadosünnepéhez. Ünneplése az egész ország kedves köte-lessége.

Az író, a drámaíró értékelése immár irodalom-történeti, színháztörténeti feladat, hiszen az illusztrisszerző belenőtt a magyar irodalom és színház folya-matos életébe. Munkássága egész korszakot ölel fel éskorszakot teremt. Nem a színigazgató feladata mél-tatni ezt a fél évszázadot felölelő munkásságot, melybenn él a művelt magyarság köztudatában. A színháziember csak őszinte csodálkozással adózhat neki a sok-oldalú magyar színműírónak, aki ilyen tekintetbenegyetlen utóda Szigligetinek és Csikynek.

A színműíró Herczeg úgyszólván a dráma min-den műfajában jeleset, sikereset, maradandót alko-tott. Az egyfelvonásos, kabaré számára írott tréfától,a bohózattól kezdve, a komolyabb vígjátékon, a szatí-rán, a társadalmi drámán át a mesejátékig és a nagytörténelmi tragédiáig minden műfajban irodalmi be-csűt alkotott.

Mindig eredeti tárgyválasztásában és formáibanis. Mindig választékos és tartózkodóan konzervatív.Alig van színműíró, aki teljesen távoltartotta volnamagát az elmúlt évtizedek divatos új stílusaitól, az

217

«izmusok»-tól anélkül, hogy azért maradi lett volna.A mérsékelt bölcs haladás jellemezte Herczeg mun-kásságát. Azért színműveinek mondanivalói mutatják,hogy előkelően zárkózott élete dacára is tisztán érzia kor időszerű problémáit és meg is tudja azokat szó-laltatni úgy, hogy a mindenkori ma fölfigyel reá. Anyolcvanéves író a ma színpadán épp úgy tud mo-dern lenni, mint ötven évvel ezelőtt!

A Nemzeti Színház méltán büszke arra, hogymagáénak vallhatja Herczeg Ferencet. Műveinek javaitt került színre és azok a darabjai is, amelyeket aszínházi élet pillanatnyi érdekei más színházak szín-padián mutattattak be először, a nemzet színpadánéltek és élik tovább zavartalan színi életüket. A szín-ház nem elégszik meg az értékes művek egy szezonsikerének szánt bemutatásával, hanem hivatása sze-rint gondoskodik azok folyamatos életéről is. Az or-szág színháza most! örömmel köszönti azt a szerzőt,akit félszáz évvel ezelőtt avatott és akinek kultuszátkövetkezetes munkájával egyengeti tovább a mara-dandóság, a jövő felé!

HERCZEG FERENC MŰVEIA NEMZETI SZÍNHÁZBAN

218

A fenti összeállítást Hajdú László «Adatok a Nemzeti Színházszázéves történetéhez» című nyomtatás alatt álló művéből vettük.

GYURKOVICS DÉDUNOKÁKÍrta:: P ü n k ö s t i

A n d o r

Nemzetek életszemléletét külső sorsuk és belsőátalakulásuk változtatja meg. A nép lelkében néhánytényező örök és időtlen időkig tart, de ezek körül atartós pillérek körül a korszellem gyakran komoly ta-tarozó munkát végez. Leveri a vakolatot, amit az előzőnemzedék fröcskölt a falakra, néha, nagy forradal-mak idején lebontja még a pillérek közötti falakat is,más és más világtájak felé vág új ablakot és befalazzaa régit, hol ezzel, hol azzal a szomszéddal barátkozikössze és barátságához mérten tárja szélesre az egyikajtót és reteszeli el a másikat.

A magyar életszemlélet, mint valami bombatáma-dás után, alapjában változott meg a múlt század vé-gén. 1848 heroikus lendülete a világosi katasztrófábanmegtört, az elnyomatás korszakának duzzogó ököl-rázása után a nemzet reális pózba illeszkedett. Bekö-vetkezett a termékeny nemzetgazdasági korszak,amely alatt a magyar lélek megkísérelte, v hogy az ál-talános európai, vagy ahogy divatosan nevezték, anyugati szellemhez simuljon. Az impresszionizmus-nak az a sok vitát kaparó magyar hulláma, amely aNyugat zászlóját lobogtatva vette fel a harcot, márcsak végső kibontakozása volt annak a korszellemnek,amely a kis magyar glóbust már rég felcserélte a vi-lághorizonttal. Ennek a szellemi renoválásnak volt él-harcosa a színpadon is Herczeg Ferenc.

220

Kevés író akad, akinek pályáján világosabbanmutatkozik meg, hogyan nőtt ki környezetének szűkvilágából és hogyan fordult távolabbi tájak felé. A do-Iovai nábob leányá-nak huszártisztje romantikájától,vagy a Gyurkovics leányok dzsentri felületességétőlhosszú út vezet a Kék róká-hoz, vagy az utolsó tánc-ig.A változás óriási, de természetes. A huszártisztek, föld-birtokosok, éjjeli zenék, négyes fogatok és három hé-tig tartó bácskai lakomák világa eltűnt és Herczeg Fe-renc színpadát egyetemi tanárok, írók, világhírű mű-vészek, pilóták, tudósok és amerikai stílusú vállalkozóknépesítették be. Herczeg Ferencnek megváltozott is-meretségi köre, megváltoztak a barátai, pedig ez a kör-nyezet adta Herczeg Ferencnek az ősmintákat. Gyöke-resen változott meg az egész magyar társadalom is.Eltűntek típusok és ujjak szülétek és a társadalom-ban már a második világháborút megelőzően is be-következett a leghatalmasabb őrségváltás. A szemellen-zős, szűk látókörű, duhaj, urambátyámos magyarságsok százados szent gondja a sérelmek felsorolásábanmerült ki. Az új világ egyszerre felismerte és tudato-sította európai küldetését, amelyet öntudatlanul betöl-tött hosszú századokon át. A magyar irodalom a kismagyar bajok helyett általános emberi eszmék feléfordult és olyan kérdéseket vetett fel, amelyekre nem-csak Budapest, de Paris, London vagy Newyork is re-zonált. Herczeg Ferenc útja biztosan vezetett a Gyur-kovics leányok óriási magyar sikerétől a Kék rókaóriási világsikeréhez. A dédunokák életének vonásaitHerczeg Ferenc ugyanolyan éles szememéi figyelte,ahogy a nagyszülők életét.

A történelmi drámákban is megtette ugyanezt a

221

nagy utat. Az Ocskay brigadéros eb-ura-fakós ma-gyar elbúsultságából biztosan szárnyalt fel a Bizáncklasszikus fenségéig, ahogy megmutatta nem a magyarés nem a bizánci hanyatlás hátborzongató képét, demegmutatta minden idők minden birodalmának ön-gyilkos haldoklását, mikor a birodalmat felemelő ésnaggyá növesztő erők elsorvadnak és helyüket azok apatkányok foglalják el, amelyek szétrágták a biroda-lom tartó kötelékeit. A felszabadulás nagyszerű lendü-lete után Herczeg Ferenc nyúlhatott bármilyen témá-hoz, kibányászhatta belterjesen a magyar multat, ímeg-irhatla a verseci hét sváb magyarságának történetét,színpadra vihette a Széchenyi—Kossuth közötti tra-gikus antegonismust, már nem a magyar panoptikumszoboralakjait írta meg, de az élő és örök embert. Csaklába állt a magyar glóbuson, de szelleme már az örökemberiség tiszta magasságába emelkedett.

Vele emelkedett a magyar drámairodalom is. Her-czeg Ferenc körül megváltozott a világ, de nem csapottkeresztül a feje fölött az idők hulláma. Vannak da-rabjai, amelyek talán elavultak, de elavult szemléletűdarabot soha sem írt. Ujjait mindig az élő amber pul-zusán tartja. Erőt és ihletet mert a körülötte állandóanváltozó világból. Feltűnnek mellette és eltűnnek mel-lőle új planéták és epigonok, de forgatagukban biztosanáll azon a földön, ahol született és tekintete figyelmesenszemléli a körülötte zajgó világot. Megírta a Gyurkovicsleányok történetét, megsimogatta a Gyurkovics unoká-kat és otthonosan mozog a Gyurkovics dédunokák kö-zött. Mert mindig csak az embert nézi.

H E R C Z E G - B I B L I O G R Á F I AÖsszeállította: B a r á t h F e r e n c

NYOLCVAN ÉV IRODALMI MUNKÁSSÁGA,

Herczeg Ferenc mögött hatalmas, szinte példa nél-küli irodalmi múlt áll. Huszonkét éves korában vettekezébe a tollat, huszonhét éves korában már ünnepeltíró volt s irodalmi alkotókedve még most sem lohadt.Majdnem hatvan éven át dolgozott. Alig van emberi-leg elképzelhető «irodalmi tárgykör», melyhez nenyúlt volna hozzá. Majdnem száz munkát --- tehát aszó szoros értelmében egy kis könyvtárt — írt össze.Művei majdnem elérik a 25.000 nyomtatott oldalszá-mot s ha számbaves&zük, hogy néhány műve tíz ki-adást is megért, megállapíthatjuk, hogy neve alattmajdnem 10,000.000 könyv látott napvilágot.

Termékenysége az 1920—30. évek között volt atetőfokán 1925-ben 13 műve jelent meg, köztük kilencegyfelvonásos. 1920-tól 1930-ig 25 művet bocsátott ol-vasói kezébe. Kiadója példátlanul előzékeny volt veleszemben, talán ő az egyetlen író a magyar irodalom-történetben, akinek már életében három gyűjteményesdíszkiadás jelent meg a műveiből.

Hosszú irodalmi pályafutása alatt írt regényeket,elbeszéléseket, színdarabokat, tanulmányokat, cikke-ket, tíz évvel ezelőtt megkezdte emlékiratai közlését is.

Az alábbiakban először betűrendben soroljuk ela műveit, aztán munkáit a megjelenésük, illetve darab-

223

jai bemutatójának időpontja szerint kronologikusrendben soroljuk el. Ezt követi a műfaji csoportosítás,majd a tudományos elvek szerint készült könyvjegy-zék. Végül elsoroljuk, mely művei jelentek meg kül-földön, mely darabjait játszották külföldi színházak.

I. Művei

alfabetikus sorrendbenAnci doktor leszAndor és AndrásAranyborjúAz arany hegedűArcképekAriannaÁdám, hol vagy?Álom országÁrva LászlóBaba-huBalatoni regeBizáncBöske, Erzsi, ErzsébetBreviáriumA bujdosó bábukA bujdosókA cserebőrűekDéryné ifjasszonyA dolovai nábob leányaEgy leány történeteElbeszélésekAz élet kapujaEllesett párbeszédekAz első fecskeAz első viharEmberek, urak, nagyurakEmlékezései (A Várhegy, A gótikus ház)Északi fényÉva boszorkányAz ezredesA fehér pávaA fekete lovasFelelősség nélkülFenn és lennFérfiszívA fogyó hold

224

Gondok és gondolatokA gótikus ház (lásd: Emlékezései)Graf Stephan TiszaGyurka és SándorA Gyurkovics fiúkA Gyurkovics leányok, mint regényA Gyurkovics leányok, mint «életkép»Gyurkovics Milán mandátumaHarcok és harcosokA három testőrA hét svábA hídA holicsi CupidoA honszerzőHonthy házaHuszonhat elbeszélésHuszti HusztIdegenek közöttKaland és egyéb elbeszélésekKarolina, vagy: Egy szerentsés flótásKék és pirosKék rókaKét arckép. Tisza István. Károlyi MihályKét ember a bányábanKéz kezet mosKilenc egyfelvonásosA királyné futárjaA kivándorlókA költő és a halálA Lánszky-motorA láp virágaLélekrablásMagdaléna két életeMajomszínházMásodik szerelem (lásd: A politikus)Misék gyermekek számáraMikszáth Kálmán akadémiai tag emlékezeteA Milói Vénusz karjaMink és őkMutamur (Terka naplója)A nap fiaNapkelte előtt (Gondolatok Nagymagyarországról)Napnyugati mesékNapvárosNászútonNémet nemzetiségi kérdésNemzeti színjátékA nevelőnő naplója (lásd: Idegenek között)

225

Ocskay LászlóPéter és PálPogányokA politikus (lásd: Második szerelem)Pro LibertateSimon ZsuzsaSirokkóSzabolcs házasságaSzáz elbeszélésSzelek szárnyánSzendrey JuliaSzerelmesekTanulmányokTillaTűz a pusztábanAz új nevelőUtolsó táncA Várhegy (lásd: Emlékezései)

II. Művei (a megjelenés illetve a bemutató sorrendjei)

1890: Fenn és lenn1892: Mutamur

1893: Gyurkovics leányok, mint regény1894: Simon Zsuzsa

A három testőrNapnyugati mesék

1896: Honthy háza (1896 február 14. Nemzeti Színház)Nászúton (1896 november 24. Vígszínház)Szabolcs házassága

1898: Az új-nevelőAz első fecske

1899: Az első vihar (1899 február 17. Vígszínház)1900: Idegenek között (A nevelőnő naplója)

Arianna1901: Ocskay brigadéros (1901 február 9. Vígszínház)1902: Német nemzetiségi kérdés

Péter és PálPogányokBalatoni rege (1902 február 8. Vígszínház)

Í903: Kéz kezet mos (1903 február 20. Vígszínház)Andor és AndrásGyurkovics fiúk

1904: Bizánc (1904 április 22: Nemzeti Színház)A honszerzőElbeszélések

1905: Böske, Erzsi, ErzsébetSzelek szárnyán

226

1906. Lélekrablás1907. Déryné ifjasszony (1907 február 6. Vígszínház)1908. Kaland és egyéb elbeszélések1909. A királyné iutárja

A kivándorlók (1909 március 7. Vígszínház)Szerelmesek

1910: A fehér páva1912: Álomország

Éva boszorkány (1912 március 12. Vígszínház)Napváros

Mesék (gyermekek számára)1914: Az ezredes (1914 január 30. Magyar Színház)1915: A láp virága1916”. Gyurkovics Milán mandátuma

A hét svábAz arany hegedűMagdaléna két élete

1917: Kék róka (1917 január 13. Vígszínház)Tűz a pusztábanÁrva László (1917 április 8. Magyar Színház)Gyurka és Sándor. Újabb adatok a Gyurkovics fiúk tör-ténetéhez.Tilla (1918 november 22. Vígszínház)

1919: A fekete lovas (1919 december 5: Nemzeti Színház)Az élet kapuja

1920: Két arckép. Tisza István. Károlyi Mihály1921: Huszti Huszt1922: Gyurkovics leányok, mint «életkép» (1922 március 17.

Magyar Színház)Aranyborjú (1922 március 15. Nemzeti Színház)

A fogyó hold1923: Sirokkó (1923 március 14. Magyar Színház)1924: A holicsi Cupido1925: Kilenc egyfelvonásos:

1., Színházavatás2., A bujdosók3., Karolina, vagy: Egy szerentsés flótás4., A holicsi Cupido5., Baba-hu6., Két ember a bányában7., A költő és a halál8., Violante és a bíró9., Péter és PálA Lánszky-motorHuszonhat elbeszélésA hídEmberek, urak, nagyurakÉszaki fény

227

A Milói Vénusz karjaGraf Stephan Tisza

1925: Mink és őkTanulmányokA politikusA második szerelem

1926: A férfiszív1928: Mikszáth Kálmán akadémiai tag emlékezete

Kék és piros: Ilyen című novellájából színpadra írtaZágon István (1928 november 8. Vígszínház)

1930: Szendrey Julia (1930 december 4. Nemzeti Színház)1931: A nap fia1932: Breviárium1933: Anci doktor lesz

Emlékezései I. kötet. A Várhegy1934: Ádám, hol vagy?

Arcképek. TanulmányokMajomszínház (1934 november 8. Vígszínház)

1935: Harcok és harcosok1936: Pro Libertate1937: Napkelte előtt: Gondolatok Nagymagyarországról1938: Utolsó tánc (1938 november 18. Nemzeti Színház Ka-maraszínháza)1939: Emlékezései II. kötet: A gótikus ház1941: Ellesett párbeszédek1942: Gondok és gondolatok

Száz elbeszélés

III. Művei műfajok szerint (Időbeli sorrendben).

A) R E G É N Y E K :

1:, Történeti regények:Pogányok (1902)A királyné futárja. Regényes történet (1909)A hét sváb (1916)A fogyó hold (1922)A nap fia (1931)Ádám, hol vagy? (1934)Pro Libertate: I—II. kötet (1936)

2:, Társadalmi regények:Fenn és lenn (1890)Gyurkovics leányok (1893)Simon Zsuzsa (1894)Szabolcs házassága (1896)Idegenek között: (A nevelőnő naplója, 1900)Andor és András. Budapesti történet. (Párbeszéde« regény(1903)

228

Gyurkovics fiúk (1903)A honszerző (1904)Lélekrablás (1904)Szerelmesek. (Két kisregény: Férfiszív, Huszti Huszt (1909)A fehér páva. (Kisvárosi történet, 1910)Álomország (1912)A láp virága. (A Napnyugati mesék egyik elbeszélése kibő-vítve, 1915)Gyurkovics Milán mandátuma (1916)Az arany hegedű (1916)Magdaléna két élete (1916)Gyurka és Sándor. Ujabb adatok a Gyurkovics fiuk törté-netéhez (1917)Az élet kapuja: (Kis regény, 1919)Huszti Huszt: (Kis regény, 1921)A Lánszky-mótor (1925)Északi fény (1925)A Milói Vénusz karja (1925)A politikus (lásd: Második szerelem, 1925)Második szerelem: (A politikussal együtt, 1925)Férfiszív: (Kis regény, 1926)Anci doktor lesz (1933)

B) E L B E S Z É L É S K Ö T E T E K :Mutamur (Terka naplója, 1892)Napnyugati mesék (1894)Az új nevelő (1898)Az első fecske és egyéb elbeszélések (1896)Arianna. Tizenhat elbeszélés (1900) (Ebben van a Kék éspiros című dramatizált elbeszélése)Elbeszélések (1904)Böske, Erzsi, Erzsébet (1905)Kaland és egyéb elbeszélések (1908)Napváros: Novellák (1912)Mesék gyermekek számára (1912)Tűz a pusztában: Elbeszélések (1917)Az élet kapuja (hosszabb elbeszélés, 1919)Huszonhat elbeszélés (1925)Emberek, urak, nagyurak. Elbeszélések (1925)Mink és ők. Elbeszélések (1925)Száz elbeszélés (1942)

C) S Z Í N D A R A B O K :

1., Drámák, történelmi színművek:Ocskay brigadéros: Történelmi színmű négy felvonásban(1901)

229

Bizánc. Történeti dráma három felvonásban (1904)Árva László. Szomorújáték négy felvonásban (1917)

2:, Színművek, színjátékok:Honthy háza. Színmű három felvonásban (1896)Az első vihar. Színmű három felvonásban (1899)Déryné ifjasszony. Színjáték négy felvonásban (1907)A kivándorlók: Színmű három felvonásban (1909)Tilla. Hét jelenés: Színmű (1917)Kék róka. Színjáték három felvonásban (1917)A fekete lovas. Színmű három felvonásban (1919)Aranyborjú. Színmű előjátékból és két részből (1922)A híd. Színmű három felvonásban (1925)Utolsó tánc. Színmű négy felvonásban (1938)

3:, Vígjátékok:Balatoni rege. Regényes vígjáték három felvonásban (1902)Kéz kezet mos. Vígjáték öt felvonásban (1903)Éva boszorkány. Vígjáték három felvonásban (1912)Az ezredes. Vígjáték három felvonásban (1914)Gyurkovics leányok. Életkép három felvonásban (1922)Sirokkó. Vígjáték előjátékkal három felvonásban (1923)A holicsi Cupido. Egyfelvonásos (1924)Kék és piros. Zenés vígjáték három felvonásban (1928)

4:, Bohózatok.A három testői. Bohózat három felvonásban (1894)Nászúton: Zenés bohózat három felvonásban (1896)Majomszínház: Komédia három felvonásban (1934)

5:, Egyfelvonásosok:Péter és Pál (1902)A bujdosók. Rákóczi hamvainak hazahozatalára (1906. X.26: Nemzeti Színház.)Színházavatás. A kolozsvári Nemzeti Színház palotájánakünnepélyes megnyitása alkalmából (1913)Ünnepi játék. Szigligeti Ede születésének századik évfor-dulójára (1914. március 7-8-9. Nemzeti Színház)Karolina, vagy. Egy szerentsés flótás: Komédia egy játék-ban (1915)Árva korona. A királykoronázás ünnepére (1916. NemzetiSzínház)A holicsi Cupido. A Helikoni Emlékünnepre. Tolnai grófFestetics Ella őméltóságának (1917)Baba-hu. Komédia egy felvonásban, előjátékkal (1917)Két ember a bányában (1920)Violante és a bíró (1923)A költő és a halál. Petőfi születésének századik évforduló-jára (1922. december 29. Nemzeti Színház)

230

D) TANULMÁNYOK,cikkek, útleírások és emlékezések:

Német nemzetiségi kérdés. Négy újságcikk (1902)Szelek szárnyán. Útleírás (Dalmácia, 1905)Két arckép. Tisza István. Károlyi Mihály (1920)Graf Stephan Tisza. Wien (1925)Tanulmányok: I—II. kötet (1925)Mikszáth Kálmán akadémiai tag emlékezete (1928)Breviárium. (Válogatott mondatok műveiből) Élet, szerelem,politika, történelem, távoli országok, letűnt világok, kiskorútestvéreink, művész:, művészet, közönség, Isten, lélek halál1932)Emlékezései. I. kötet. A Várhegy (1933)Arcképek. Tanulmányok. (1934)Harcok és harcosok. Tanulmányok (1935)Napkelte előtt. Gondolatok Nagymagyarországról (1937)Emlékezései: II. kötet: A gótikus ház (1939)Nemzeti Színjáték (1941)Ellesett párbeszédek. Hírlapi cikkek gyűjteménye (1941)Gondok és gondolatok. Tanulmányok, cikkek (1942)

IV. Herczeg-kiadványok.

Rövidítések: H. F.; Herczeg Ferenc; uo.: ugyanott; H. F.M.: Herczeg Ferenc Munkái (1925-ös kiadás); H. F. V. M. E.:Herczeg Ferenc Válogatott Műveinek Emlékkiadása (1933—34—35); Sing.: Singer és Wolfner; kiad.: kiadás; sz.: szám; Bp.:Budapest; Biblia: 1939-ben kiadott 10 kötetes, bibliapapíronmegjelent kiadás; elb.: elbeszélések; l.: lásd.

Fenn és lenn, regény, Bp. 1890, 1—2 kötet (147, 168 1.),Sing., Egyetemes Regénytár V. 11—12. szám. 2. ki-ad.: 1899 uo. (147, 168 1.) 3. kiad.: 1908, FranklinMagyar Regényírók Képes Kiadása 56. szám (272 1.)Mühlbeck Károly rajzaival. 4. kiad.: 1910 (303 1.),Sing. 5. kiad.: 1920 (189 1.) uo. 6. kiad.: 1925 (2331.) uo. H. F. M. 15. kötet. 7. kiad.: 1933 (233 1.), uo.H. F. V. M. E. 29. kötet. 8. kiad.: 1939 (233 1.) uo.Biblia 1. kötet, uo.

Mutamur, elb. Bp. 1892 (263 1.) Sing. 2. kiad.: 1903 (312 1.)uo. 3. kiad.: 1911 (239 í.) uo. 4. kiad.: 1920 Ί58 1.)uo. 6. kiad.: é. n. (1923, 158 1.) 7. kiad.: 1925 (2311.) uo. H.F.M. 18. kötet. 8. kiad.: 1939. (231. 1.) uo.Biblia VIII. kötet, uo.

231

Gyurkovics leányok, regény, Bp. 1893 (214 1.) Sing. 2. kiad.:1903 (214 1.) uo. 3. kiad.: 1904 (214 1.) uo. 4. kiad.:1910 (167 1.) uo. 5. kiad.: 1916 (31 1.) MilliókKönyve 18. szám, uo. 6. kiad.: 1917 (167 1.) uo.7. kiad.: 1917 (167 1.) uo. 8. kiad. 1917 (167 1.) uo.9. kiad.: 1920 (142 1.) uo. 10. kiad.: 1925 (119 1.)uo. H. F. M. 9. kötet. 11. kiad.: 1939 (119 1.) Biblia1. kötet, uo. (1. Gy. 1. mint «életkép»).

A dolovai nábob leánya, színmű, nyomtatásban előszörmegjelent: 1894 (82 1.) Sing. 2. kiad.: A három test-őr-rel együtt 1894 (82, 63 1.) uo. 3. kiad.: 1925 (951.) H. F. M. 26. kötet, uo. 4. kiad.: 1933 (86 1.)H. F. V. M. E. 35. kötet, uo. 5. kiad.: 1939 (95 1.)Biblia VI. kötet, uo.

Az első vihar, színmű, nyomtatásban először megjelent:Bp. 1899 (144 1.) Sing. 2. kiad.: 1903 (142 1.) uo.3. kiad.: 1933 (72 1.) H. F. V. M. E. 35. kötet, uo.4. kiad.: 1939 (77 1.) Biblia VI. kötet, uo.

A Gyurkovics leányok, életkép négy szakaszban, nyomtatás-ban először megjelent: 1899 (138 1.) Sing. 2. kiad.:1911 (144 I.) uo. 3. kiad.: 1922 (144 1.) uo. 4. kiad.:1923 (144 1.) uo. 5. kiad.: 1925, a regénnyel együtt(a regény: 119 1., a darab: 118 1.) uo. 6. kiad.: 1933(118 1.) H. F. V. M. E. 21. kötet, uo. 7. kiad.: 1939(118 1.) Biblia VI. kötet, uo. (Lásd: Gyurkovics leá-nyok, mint regénycím alatt.)

Simon Zsuzsa, regény, Bp. 1894 (239 1.) Sing. 2. kiad.:1898 (239 1.) uo. 3. kiad.: 1902 (239 1.) uo. 4. kiad.:1903 (239 1.) uo. 5. kiad.: 1905 (240 1.) EgyetemesRegénytár IX. 1—2. kötet, uo. 6. kiad.: 1917 (64 1.)Koronás Regények I. sz. uo. 7. kiad.: 1923 (140 1.)uo. 8. kiad.: 1925 (168 1.) H. F. M. 8. kötet, uo.9. kiad.: 1933 (233 1.) H. F. V. M. E. 30. kötet, uo.10. kiad.: 1939 (168 1.) Biblia I. kötet, uo.

A három testőr, bohózat, Bp., nyomtatásban először meg-jelent: 1898 (151 1.) Sing. 2. kiad.: 1901 (160 1.) uo.3. kiad.: 1910 (124 1.) uo. 4. kiad.: 1925 (94 1.) H.F. M. 26 kötet, uo. 5. kiad.: 1933 (89 1.) H. F. V.M. E. 39. kötet, uo. 6. kiad.: 1939 (94 1.) Biblia VI.kötet, uo.

Napnyugati mesék, elbeszélések, Bp. 1894 (243 1.)Sing.

2. kiad.: 1894 (243 1.) uo. 3. kiad.: 1896 (243 1.) uo.

232

4. kiad.: 1898 (233 I., 18-ik ezer) uo. 5. kiad.: 1914(218 1.) uo. 6. kiad.: 1925 (262 1.) H. F. M. 17. kö-tet, uo. 7. kiad.: 1933 (262 1.) H. F. V. M. E. 31. kö-tet, uo. 8. kiad.: 1939 (262 I.) Biblia VIII. kötet, uo.

Nászúton, bohózat, Bp., nyomtatásban először megjelent:1896 (47 1.) Rózsavölgyi.

Szabolcs házassága, regény, Bp. 1896 (166 1.) Sing. 2. kiad.:1896 (166 1.) uo. 3. kiad.: 1896 (166 1.) uo. 4. kiad.:1899 (173 1.) uo. 5. kiad.: 1900 (196 1.) uo. 6. kiad.:1902 (196 1.) uo. 7. kiad.: 1906 (196 1.) uo. 8. kiad.:1920 (140 1.) uo. 9. kiad.: 1925 (103 1.) H. F. M. 13.kötet, uo. 10. kiad.: 1933 (138 1.) H. F. V. M. E.25. kötet, uo. 11. kiad.: 1939 (138 1.) Biblia I. kö-tet, uo.

Honthy háza, színmű, Bp., nyomtatásban először megje-lent: 1897 (137 1.) Singer. 2. kiad.: 1900 (136 I.) uo.3. kiad.: 1904 (142 1.) uo. 4. kiad.: 1925 (71 1.) H.F. M. 27. kötet. 5. kiad.: 1933 (71 1.) H. F. V. M. E.40. kötet, uo. 6. kiad.: 1939 (71 1.) Biblia VI. kö-tet, uo.

Az új nevelő, elbeszélések, Bp. 1898 (47 1.) Filléres Könyv-tár 37. szám, Sing. 2. kiad.: 1903 (47 1.) uo. 3. kiad.:1910 (47 1.) uo. 4. kiad.: 1933 (134 1.) H. F. V. M.E. 33. kötet, uo.

Az első fecske, elbeszélések, Bp. 1898 (191 1.) Sing. 2. kiad.:1900 (159 1.) uo. 3. kiad.: 1902 (195 1.) uo. 4. kiad.:1908 (191 1.) uo. 5. kiad.: 1925 (238 1.) H. F. M.16. kötet. 6. kiad.: 1933 (134 1.) H. F. V. M. E. 37.kötet. 7. kiad.: 1939 (238 1.) Biblia VIII. kötet, uo.

Egy leány története, regény, Bp. 1899 (255 1.) Sing. (AzAkadémia Péczely-díját nyerte a regénnyel és azAkadémia levelező tagja lett.) 2. kiad.: 1899 (255 1.)uo. 3. kiad.: 1904 (244 1.) uo. 4. kiad.: 1925 (166 1.)H. F. M. 13. kötet, uo. 5. kiad.: 1933 (166 1.) H. F.V. M. E. 25. kötet, uo. 6. kiad.: 1939 (164 1.) BibliaII. kötet, uo. 7. kiad.: 1941 (178 1.) Herczeg Ferencnégy regénye című négykötetes sorozatban, KornisGyula előszavával, uo.

Idegenek között (A nevelőnő naplója), regény, Bp. 1900(180 1.) Sing. 2. kiad.: 1904 (189 1.) uo. 3. kiad.:1922 (110 1.) uo. 4. kiad.: 1925 (166 1.) H. F. M.8. kötet. 5. kiad.: 1929 (174 1.) Milliók Könyve 17.

233

szám, uo. 6. kiad.: 1933 (106 1.) H. F. V. M. E.21. kötet. 7. kiad.: 1939 (108. 1.) Biblia II. kötet, uo.

Arianna, elbeszélések, Kiss Józsefnek ajánlva, Bp. 1900 (2221.) Sing. 2. kiad.: 1901 (222 1.) uo. 3. kiad.: 1904(222 1.) uo. 4. kiad.: 1922 (157 1.) uo. 5. kiad.: 1925(258 1.) H. F. M. 19. kötet. 6. kiad.: 1933 (258 1.)H. F. V. M. E. 14. kötet. 7. kiad.: 1939 (258. 1.) Bib-lia VIII. kötet, uo.

Ocskay brigadéros, történelmi színmű, nyomtatásban elő-ször megjelent: Bp. 1901 (164 1.) Sing. 2. kiad. 1902(159 1.) uo. 3. kiad.: 1909 (159 1.) uo. 4. kiad.: 1921(95 1.) uo. 5. kiad.: 1925 (108 1.) H. F. M. 24. kötet,uo. 6. kiad.: Ocskay László brigadéros címmel, 1933(108 1.) H. F. V. M. E. 12. kötet, uo. 7. kiad.: 1939(108 1.) Biblia VI. kötet, uo.

Német nemzetiségi kérdés, négy újságcikk, Bp. 1902 (63 1.)Budapesti Hírlap kiadása.

Péter és Pál, egyfelvonásos, nyomtatásban először megje-lent: Bp. 1924 (19. 1.) Sing. 2. kiad.: 1925 (23. 1.)H. F. M. 30. kötet, uo. 3. kiad.: 1933 (23. 1.) H. F.V. M. E. 13. kötet, uo. 4. kiad.: 1939 (21. 1.) BibliaVII. kötet, uo.

Pogányok, regény, Bp. 1902 (303 1.) Sing. 2. kiad.: 1903(303 1.) uo. 3. kiad.: 1904 (303 1.) uo. 4. kiad.: 1907(304 1.) uo. 5. kiad.: 1909 (304 1.) uo. 6. kiad.: 1918(208 1.) uo. 7. kiad.: 1921 (207 1.) uo. 8. kiad.: 1924(261 1.) uo. 9. kiad.: 1925 (261 1.) H. F. M. 1. kötet,uo. 10. kiad.: 1933 (261 1.) H. F. V. M. E. 8. kötet,uo. 11. kiad.: 1936 (261 1.) Mühlbeck Károlv rajzai-val, uo. 12. kiad.: 1939 (259. 1.) Biblia II. kötet, uo.13. kiad.: 1942 (261 I.), új lenyomat, uo.

Balatoni rege, regényes vígjáték, nyomtatásban először meg-jelent: Bp. 1902 (158 1.) Sing. 2. kiad.: 1921 (160 1.)uo. 3. kiad.: 1925 (92 1.) H. F. M. 28. kötet, uo. 4.kiad.: 1933 (121 1.) H. F. V. M. E. 12. kötet, uo. 5.kiad.: 1939 (92. 1.) Biblia VI. kötet, uo.

Kéz kezet mos, vígjáték, nyomtatásban először megjelent:Bp. 1904 (160 1.) Sing. 2. kiad.: 1925 (87 I.) uo. 3.kiad.: 1933 (87 1.) H. F. V. M. E. 35. kötet, uo. 4.kiad.: 1939 (87 1.) Biblia VI. kötet, uo.

Andor és András, budapesti történet, regény, Bp. 1903 (2051.) Sing. 2. kiad.: 1907 (205 1.) uo. 3. kiad.: 1909

234

(205 1.) uo. 4. kiad.: 1911 (205 I.) uo. 5. kiad.: 1925(147 1.) H. F. M. 6. kötet, uo. 6. kiad.: 1933 (147 1.)H. F. V. M. E. 9. kötet, uo. 7. kiad.: 1939 (147. 1.)Biblia II. kötet, uo.

Gyurkovics fiúk, regény, Bp. 1903 (271 1.) Sing. 2. kiad.:1903 (271 1.) uo. 3. kiad.: 1904 (271 1.) uo. 4. kiad.:1908 (238 1.) uo. 5. kiad.: 1911 (238 1.) uo. 6. kiad.:1914 (234 1.) uo. 7. kiad.: 1916 (31 1.) MilliókKönyve 27. szám, uo. 8. kiad.: 1919 (234 1.) uo. 9.kiad.: 1925 (181 1.) H. F. M. 10. kötet. uo. 10. kiad.:1928 (204 1.) uo. 11. kiad.: 1930 (204 1.) uo. 12.kiad.: 1933 (204 1.) H. F. V. M. E. 10. kötet, uo. 13.kiad.: 1939 (204 1.) Biblia I. kötet, uo.

Bizánc, történelmi színmű, nyomtatásban először megje-lent: Bp. 1904 (155 1.) Sing. 2. kiad.: 1904 (155 1.)uo. 3. kiad.: 1909 (123. 1.) uo. 4. kiad.: 1911 (123 1.)uo. 5. kiad. (16. ezer!): 1922 (128 1.) uo. 6. kiad.:1925 (97. 1.) H. F. M. 24. kötet, uo. 7. kiad.: 1928(97 1.) uo. 8. kiad.: 1934 (104 1.) H. F. V. M. E. 4.kötet, uo. 9. kiad.: 1939 (97 1.) Biblia VI. kötet, uo.10. kiad.: 1941 (98 1.) Sing. 11. kiad.: 1942 (97 1.) uo.

A honszerző, regény, Bp. 1904 (208 1.) Sing. 2. kiad.: 1913(237 1.) uo. 3. kiad.: 1925 (214 1.) H. F. M. 3. kötet,uo. 4. kiad.: 1939 (214 1.) Biblia II. kötet, uo.

Elbeszélések. Tárcanovellák, Bp. 1904 (238 1.) Sing. 2. kiad.:1933 (258 1.) H. F. V. M. E. 26. kötet, uo.

Böske, Erzsi, Erzsébet, elbeszélések, Bp. 1905 (249 1.) Vi-dám Könyvek sorozatban 4. szám, Sing. 2. kiad.:1911 (249. 1.) uo. 3. kiad.: 1933 (88 1.) H. F. V. M.E. 37. kötet, uo.

Szelek szárnyán. Útleírások, Bp. 1905 (111 1.) Az én újsá-gom kiadása. 2. kiad.: Szelek szárnyán. Útirajz cím-mel 1910 (188 1.) Sing. 3. kiad.: Szelek szárnyán.Dalmácia címmel, 1925 (140 1.) H. F. M. 6. kötet, uo.4. kiad.: 1933 (140 1.) H. F. V. M. E. 9. kötet, uo.5. kiad.: 1939 (213 1.) Biblia X. kötet, uo.

Lélekrablás, regény, Bp. 1906 (233 1.) Sing. 2. kiad.: 1925(145 1.) H. F. M. 12. kötet, uo. 3. kiad.: 1933 (188 1.)H. F. V. M. E. 36. kötet, uo. 4. kiad.: 1939 (145 1.)Biblia III. kötet, uo.

Déryné ifjasszony, színjáték, nyomtatásban először megje- lent: Bp. 1907 (139 1.) Sing. 2. kiad.: 1910 (80 1.)

235

uo. 3. kiad.: 1933 (80 1.) H. F. V. M. Ε. 35. kötet,uo. 4. kiad.: 1939 (80 1.) Biblia VI. kötet, uo.

Kaland és egyéb elbeszélések, Bp. 1908 (221 1.) Sing. 2. ki-ad.: 1911 (221 1.) uo. 3. kiad.: 1933 (247 1.) H. F.V. M. E. 28. kötet, uo.

A királyné futárja. Regényes történet, Bp. 1909 (190 1.),Innocent (Ferenc) és Mühlbeck (Károly) rajzaival,Sing. 2. kiad.: 1911 (190 1.) uo. 3. kiad.: 1925 (142.1.) H. F. M. 12. kötet, uo. 4. kiad.: 1933 (134 1.)H. F. V. M. E. 38. kötet, uo. 5. kiad.: 1939 (119 1.)Biblia III. kötet, uo.

A kivándorlók, színmű, nyomtatásban először megjelent:Bp. 1909 (122 1.) Sing. 2. kiad.: 1925 (67 1.) H. F.M. 29. kötet, uo. 3. kiad.: 1939 (67. 1.) Biblia VI.kötet, uo.

Szerelmesek (két kisregény: Férfiszív, Huszti Huszt), Bp.1909 (216 1.) Sing. 2. kiad.: 1910 (216 1.) uo. 3. kiad.:1921 (216 1.) uo. 4. kiad.: 1924 (216 1.) uo. 5. kiad.:1925 (216 I.) H. F. M. 4. kötet, uo. 6. kiad.: 1933(216 1.) H. F. V. M. E. 24. kötet, uo. 7. kiad.: 1939(97 1.) Biblia III. kötet, uo. (1. Férfiszív, HusztiHuszt alatt is.)

A fehér páva. Kisvárosi történet, Bp. 1910 (190 1.) Sing.2. kiad.: 1911 (190 1.) uo. 3. kiad.: 1920 (126 1.) uo.4. kiad.: 1925 (161 1.) H. F. M. 14. kötet, uo. 5. ki-ad.: 1933 (161 1.) H. F. V. M. E. 7. kötet, uo. 6. ki-ad.: 1939 (142 1.) Biblia III. kötet, uo.

Álomország, szimbolikus regény, Bp. 1912 (206 1.) Sing.2. kiad.: 1913 (206 1.) uo. 3. kiad.: 1920 (168 1.) uo.4. kiad.: 1925 (202 1.) H. F. M. 11. kötet, uo. 5. ki-ad.: 1933 (202 1.) H. F. V. M. E. 3. kötet, uo. 6. ki-ad.: 1939 (161 I.) Biblia III. kötet, uo.

Éva boszorkány, vígjáték, nyomtatásban először megjelent:Bp. 1912 (124 1.) Sing. Herczeg az Akadémia Voj-nits-díját nyerte vele és bemutatása után az Akadé-mia rendes tagja lett. 2. kiad.: 1925 (79 1.) uo. 3.kiad.: 1925 (79 1.) H. F. M. 31. kötet, uo. 4. kiad.:1939 (79 1.) Biblia VI. kötet, uo.

Napváros, novellák, Bp. 1912 (155 1.) Sing. 2. kiad.: 1914(155 1.) uo. 3. kiad.: 1921 (155 1.) uo. 4. kiad.: 1925(227 I.) H. F. M. 20. kötet, uo. 5. kiad.: 1933 (227. 1.)

236

H. F. V. M. Ε. 15. kötet, uo. 6. kiad.: 1939 (227 1.)Biblia VIII. kötet, uo.

Felelősség nélkül, polémia, 1912 (7 1.) a Magyar Figyelőkülönlenyomata.

Mesék gyermekek számára, Bp. 1912 (190 1.) Mühlbeck(Károly rajzaival, Sing. 2. kiad.: 1922 (174 1.) Buda-pesti Hírlap kiadása. 3. kiad.: 1925 (247 1.) H. F. M.23. kötet, uo. 4. kiad.: 1933 (130 1.) H. F. V. M. E.20. kötet, uo. 5. kiad.: 1939 (234 1.) Biblia X. kö-tet, uo.

Az ezredes, vígjáték, nyomtatásban először megjelent: 1914(135 1.) Sing. 2. kiad.: 1925 (97 1.) H. F. M. 28. kö-tet, uo. 3. kiad.: 1933 (78 1.) H. F. V. Μ .Ε. 33. kö-tet, uo. 4. kiad.: 1939 (97. 1.) Biblia VI. kötet, uo.

A láp virága, elbeszélés, először megjelent a Napnyugatimesék című elbeszéléskötetben, itt kisregénnyé ki-bővítve: 1915 (32 1.) Milliók Könyve 1. szám, Sing.2. kiad.: 1915 (32 1.) uo. Ezután csak a Napnyugatimesék című kötetben szerepel a Sirius, a Báró Ré-busz és egyéb elbeszélések között.

Gyurkovics Milán mandátuma, regény, Bp. 1916 (31 1.)Milliók Könyve 27. szám, Sing. 2. kiad.: 1917 (32 1.)Milliók Könyve 40. szám, uo. 3. kiad.: 1935 (66 1.):H. F. V. Μ. Ε. 6 kötet, uo.

A hét sváb, regény, Bp. 1916 (205 1.) Sing. 2. kiad.: 1917(192 1.) uo. 3. kiad.: 1918 (192 1.) uo. 4. kiad. 1919(192 1.) uo. 5. kiad.: 1920 (181 1.) uo. 6. kiad.: 1925(206. I.) H. F. M. 7. kötet, uo. 7. kiad.: 1932 (206 1.)uo. 8. kiad.: 1933 (117 1.) H. F. V. M. E. 36. kötet,uo. 9. kiad.: 1934 (206 1.) uo. 10. kiad.; 1936 (206 1.),Márton Ferenc rajzaival, uo. 11. kiad.: 1938 (2061.) uo.

Az arany hegedű, regény, Bp. 1916 (218 1.) Sing. 2. kiad.:1916 (218 1.) uo. 3. kiad.: 1917 (191 1.) uo. 4. kiad.:1918 (191 1.) uo. 5. kiad.: 1925 (215 1.) H. F. M. 2.kötet. uo. 6. kiad.: 1929 (215 1.) uo. 7. kiad.: 1931(215 1.) uo. 8. kiad.: 1933 (215 1.) H. F. V. M. E. 1.szám, uo. 9. kiad.: 1937 (215 1.) uo. 10. kiad.: 1939(215 1.) uo. 11. kiad.: H. F. négy regénye című négy-kötetes sorozatban, az első kötet, 1941 (248 1.) uo.

Magdaléna két élete, regény, Bp. 1916 (160 1.) Sing. 2. ki-ad.: 1920 (127 L) uo. 3. kiad.: 1922 (127 1.) uo. 4.

237

kiad.: 1925 (109 1.) H. F. M. 14. kötet, uo. δ. kiad.:1933 (119 1.) H. F. V. Μ. Ε. 7. kötet, uo. 6. kiad.:1939 (119 1.) Biblia IV. kötet, uo.

Kék róka, színjáték, nyomtatásban először megjelent: 1917(91 1.) Sing. 2. kiad.: 1917 (91 1.) uo. 3. kiad.: 1917(91 1.) uo. 4. kiad. (10—12 ezer!): 1917 (91 1.) uo.5. kiad.: 1925 (82 1.) H. F. M. 29. kötet, uo. 6. kiad.:1933 (82 1.) H. F. V. M. E. 38. kötet, uo. 7. kiad.:1939 (82 1.) Biblia VII. kötet, uo.

Tüz a pusztában, elbeszélések, Bp. 1917 (178 1.) Sing. 2.kiad.: 1925 (185 1.) H. F. M. 21. kötet, uo. 3. kiad.:1933 (273 1.) H. F. V. M. E. 17. kötet, uo. 4. kiad.:1939 (273 1.) Biblia IX. kötet, uo.

Árva László, szomorújáték, nyomtatásban először megje-lent: Bp. 1917 (120 1.) Korvin Testvérek kiadása. 2.kiad.: Árva László király címmel 1921 (125 1.) Sing.3. kiad.: 1925 (89 1.) H. F. M. 21. kötet, uo. 4. kiad.:1933 (125 1.) H. F. V. M. E. 11. kötet, uo. 5. kiad.:1939 (125 1.) Biblia VII. kötet, uo.

Gyurka és Sándor. Újabb adatok a Gyurkovics fiúk törté-netéhez, regény, Bp. 1917 (32 1.) Milliók Könyve 59.szám, Sing. 2. kiad.: 1918 (32 1.) uo,

Tilla, színjáték, nyomtatásban először megjelent: Bp. 1918(121 1.) Sing. 2. kiad.: 1918 (121 1.) uo. 3. kiad.: 1925(75 1.) H. F. M. 28. kötet, uo. 4. kiad.: 1933 (101 1.)H. F. V. M. E. 32. kötet, uo. 5. kiad.: 1939 (75 1.)Biblia VII. kötet, uo.

A fekete lovas, színmű (készült A hét sváb-ból), nyomta-tásban először megjelent: Bp. 1920 (96 1.) Sing. 2.kiad.: 1920 (96 1.) uo. 3. kiad.: 1925 (110 1.) H. F.M. 25. kötet, uo. 4. kiad.: 1935 (110 1.) H. F. V. M.E. 10. kötet, uo. 5. kiad.: 1939 (110 1.) Biblia VII.kötet, uo.

Az élet kapuja, elbeszélésnek nevezi Herczeg, műfajilagazonban: regény, Bp. 1919 (128 1.) Sing. 2. kiad.:1919 (128 1.) uo. 3. kiad.: 1920 (128 1.) uo. 4. kiad.:1922 (128 1.) uo. 5. kiad.: 1923 (128 1.) uo. 6. kiad.:1925 (134 1.) H. F. M. 5. kötet, uo. 7. kiad.: 1926(134 1.) uo. 8. kiad.: 1933 (134 1.) H. F. V. M. E. 2.kötet, uo. 9. kiad.: 1935 (134 1.) uo. 10. kiad.: 1939(134 1.) Biblia IV. kötet, uo. 11. kiad.: 1939 (134 1.)uo. 12. kiad.: 1940 (134 1.) uo. 13. kiad.: A H. F.

238

Négy regénye című négykötetes sorozatban, KornisGyula előszavával. 1941 (134. 1.) uo.Két arckép. Tisza István. Károlyi Mihály. Két tanulmány,

Bp. 1920 (32 1.) a Budapesti Hírlap kiadása. 2. kiad.:1933-ban az Arcképek című tanulmány-kötetben, H.F. V. M. E. 18. kötet, Sing.

Huszti Huszt, kis regény, először a Szerelmesek című kö-teben, 1909. Önállóan először 1921 (32 1.) MilliókKönyve 100. szám, Sing. (lásd: a Szerelmesek címalatt).

Aranyborjú, színmű, nyomtatásban először megjelent: Bp.1923 (143 1.) Sing. 2. kiad.: 1925 (111 1.) H. F. M.27. kötet, uo. 3. kiad.: 1933 (111 1.) H. F. V. M. E.40. kötet, uo. 4. kiad.: 1939 (111 1.) Biblia VII. kö-tet, uo.

A fogyó hold, regény, Bp. 1922 (143 1.) Sing. 2. kiad.: 1922(143 1.) uo. 3. kiad.: 1924 (143 1.) uo. 4. kiad.: 1925(149 1.) H. F. M. 5. kötet, uo. 5. kiad.: 1928 (149 1.)uo. 6. kiad.: 1933 (148 1.) H. F. V. M. E. 2. kötet,uo. 7. kiad.: 1939 (149 1.) Biblia IV kötet, uo.

Sirokkó, vígjáték, nyomtatásban először megjelent: Bp.1923 (96 1.) Sing. 2. kiad.: 1925 (86 1.) H. F. M. 29.kötet, uo. 3. kiad.: 1933 (86 1.) H. F. V. M. E. 38.kötet, uo. 4. kiad.: 1939 (86 1.) Biblia VII. kötet, uo.

A holicsi Cupido, egyfelvonásos, nyomtatásban előszörmegjelent: Bp. 1924 (23 1.) Rózsavölgyi kiadása. 2.kiad. 1925 (23 1.) H. F. M. 30. kötetében a Kilencegyfelvonásos között, Sing. 3. kiad.: 1933 (23 1.) H.F. V. M. E. 23. kötet, uo. 4. kiad.: 1939 (23 1.)Biblia VII. kötetének Kilenc egyfelvonásosa kö-zött, uo.

Kilenc egyfelvonásos, Bp. 1925 (227 1.) H. F. M. 30. kötet,Sing. 2. kiad.: 1933 (213 1.) H. F. V. M. E. 23. kö-tet, uo. 3. kiad.: 1939 (210 1.) Biblia VII. kötet, uo.

A Lánszky-motor, Regény, Mesék, Bp. 1925 (148 1.) Sing.2. kiad.: 1925 (148 1.) H. F. M. 34. kötet, uo. 3. ki-ad.: 1927 (148 1.) uo. 4. kiad.: 1933 (148 1.) H. F.V. M. E. 23. kötet, uo. 5. kiad.: 1939 (268 1.) BibliaIV. kötet, uo. 6. kiad.: 1941 (168 1.) H. F. Négy re-génye című négyregényes sorozat második kötete,Kornis Gyula bevezető tanulmányával, uo.

Huszonhat elbeszélés, Bp. 1925 (264 1.) H. F. M. 37. kötet.

239

Sing. 2. kiad.: 1933 {264 1.) H. F. V. M. Ε. 34. kötet,uo. 3. kiad.: 1939 (256 1.) Biblia IX. kötet, uo.

A híd, színmű, nyomtatásban először megjelent: Bp. 1926(112 1.) Sing. 2. kiad.: 1925 (112 1.) H. F. M. 25.kötet, uo. 3. kiad.: 1933 (112 1.) H. F. V. M. E. 10.kötet, uo. 4. kiad.: 1936 (112 1.) uo. δ. kiad.: 1939(112 1.) Biblia VII. kötet, uo.

Emberek, urak, nagyurak, elbeszélések, Bp. 1925 (269 1.)H. F. M. 22. kötet, Sing. 2. kiad.: 1933 (269 1.) H.

F. V. M. E. 35. kötet, uo. 3. kiad.: 1939 (261 1.) Bib- lia IX. kötet, uo.Északi fény, regény, 1925 (268 1.) H. F. M. 22. kötet, Sing.

2. kiad.: 1928 (268 1.) uo. 3. kiad.: 1930 (268 1.) uo.4. kiad.: 1933 (268 1.) H. F. V. M. E. 5. kötet, uo.5. kiad.: 1939 (147 1.) Biblia IV. kötet, uo.

A Mílói Vénusz karja, regény, Bp. 1925 (169 1.) Sing. 2. ki-ad.: 1925 (169 1.) H. F. M. 33. kötet, uo. 3. kiad.:1933 (169 1.) H. F. V. M. E. 27. kötet, uo. 4. kiad.:1939 (134 1.) Biblia IV. kötet, uo.

A cserebőrűek, elbeszélés, megjelent a Milói Vénusz karjacímű regénnyel együtt, az összes kiadásban, kivévea Biblia kiadást, melynek I. kötetében jelent meg.(36 1.)

Graf Stephan Tisza. Erinnerung an..., Wien, 1925, Eli-gius Verlag.

Mink és ők, elbeszélések, Bp. 1925 (269 1.) H. F. M. 36.kötet, Sing. 2. kiad.: 1933 (256 1.) H. F. V. Μ. Ε.16. kötet, uo. 3. kiad.: 1939 (269 1.) Biblia IX. kö-tet, uo.

Tanulmányok. I—II. kötet, Bp. 1925 (256, 262 1.) H. F. M.38—39. kötet, Sing. 2. kiad.: 1939 (201, 216 1.) Bib-lia X. kötet, uo.

A politikus. A második szerelem. Két kisregény. Bp. 1925(139, 84 l.) H. F. M. 32. kötet, Sing. 2. kiad.: 1933(118, 61 l.j H. F. V. M. E. 11. kötet, uo. 3. kiad.:1939 (139, 84 1.) Biblia I. kötet, uo.

Férfiszív, novella, először a Szerelmesek című kötetben je-lent meg a Huszti Huszt-tal 1909-ben. Első önállókiadása: 1926 (64 1.) Milliók Könyve 139. szám,Sing. (Lásd: Szerelmesek cím alatt.)

Mikszáth Kálmán akadémia-tag emlékezete. Tanulmány.

240

felolvasás az Akadémián, Bp. 1928 (21 1.) Az Aka-démia kiadása.

Kék és piros, vígjáték, nyomtatásban először megjelent:1928 (32 1.) Műkedvelők Színháza. Üj sorozat 19.szám. (A darabot a Huszonhat elbeszélés című kö-tet azonos című novellájából Zágon István írta.)

Szendrey Júlia, színjáték, nyomtatásban először megjelent:Bp. 1930 (89 1.) Sing. 2. kiad.: 1930 (89 1.) uo. 3.kiad.: 1933 (89 1.) H. F. V. M. E. 13. kötet, uo. 4.kiad.: 1939 (87 1.) Biblia VII. kötet, uo.

A nap fia, regény, Bp. 1931 (176 1.) Magyar Regények so-rozat 1. szám, Sing. 2. kiad.: é. n. (1932, 176 1.)Sing. 3. kiad.: 1939 (178 1.) Biblia V. kötet, uo.

Breviárium, műveiből gondolatok, Bp. 1932 (206 1.) Sing.Emlékezései első kötete a Várhegy címmel 1933 (264 1.)

Sing. 2. kiad.: 1940 (264 1.) uo.Anci doktor lesz, regény, Bp. 1933 (202 1.) Sing. 2. kiad.:

1933 (226 1.) uo. 3. kiad.: 1933 (139 1.) H. F. V. M.E. 32. kötet, uo. 4. Mad.: 1934 (226 1.) uo. 5. kiad.:1939 (226 1.) Biblia IX. kötet, uo.

Arcképek. Tanulmányok. Bp. 1934 (229 1.) Sing. 2. kiad.:1934 (229 1.) H. F. V. M. E. 18. kötet, uo.

Ádám, hol vagy? regény, Bp. 1935 (189 1.) Sing. 2. kiad:1936 (189 1.) uo. 3. kiad.: 1939 (189 1.) Biblia V.kötet, uo.

Majomszínház, komédia, nyomtatásban először megjelent:Bp. 1935 (93 1.) Sing. 2. kiad.: 1935 (93 1.) H. F.V. M. E. 11. kötet, uo. 3. kiad.: 1939 (93 1.) BibliaVII. kötet, uo.

Harcok és harcosok. Tanulmányok. Bp. 1935 (251 1.) Sing.2. kiad.: 1937 (251 1.) uo.

Pro Libertate, regény két kötetben, Bp. 1936 (340, 287 1.)Sing. 2. kiad.: 1937 (340, 287 1.) uo. 3. kiad.: 1939(340, 287 1.) Biblia V. kötet, uo.

Napkelte előtt. Gondolatok Nagymagyarországról. Bp. 1937(238 1.) Sing. 2. kiad.: 1938 (238 1.) uo. 3. kiad.:1939 (198 1.) Biblia X. kötet, uo.

Utolsó tánc, színmű, nyomtatásban először megjelent: Bp.1938 (82 1.) Sing. 2. kiad.: 1938 (82 1.) uo. 3. kiad.:1939 (82 1.) Biblia VII. kötet, uo.

Emlékezései II. kötet: A gótikus ház, Bp. 1939 (3411.) Sing.2. kiad.: 1940 (341 1.) uo.

241

Ellesett párbeszédek. Cikkek, tanulmányok. Bp. 1941 (2201.) Sing.

Gondok, gondolatok. Cikkek, tanulmányok, Bp. 1941(308

1.) Sing. Száz elbeszélés, 1942 (978 1.) Sing.

V. RERCZEG FERENC MŰVEI FILMEN

Pogányok (1934), Gyurkovics fiúk (1940), Szinusz (1941),A láp virága (1942), Kék róka (Berlin, Ufa; 1940).

VI. MŰVEI IDEGEN NYELVEKEN

I. Regények. Angol:Rewiew of the hungarian roman, London, 1933 (2961.). Részletek Herczeg Ferenc Az arany hegedű, Azélet kapuja című regényeiből.

Cseh:Sirius (Novel). Prelozil Gustav Narcis MayerhofierV. Praze 1896 (67 1.), Simacek. Ugyanebben a kö-tetben: Levne svazky (novel, 67 1.).Sirius z madarstiny prelozil Gustav Narcis Mayer-hoffer, Praze, 1896 (67 1.), új kiadás, F. Simacekkiadásában.Szabolcsovo manzelstvi a jino novely. Prelozil G. N.Mayerhoffer ν Praze, 1898 (192 1.) Simacek kiadása(Szabolcs házassága).Durkocovny dcery, prelozil G. N. Mayerhoffer.Prága, 189¾ (178 1.) Knihovna 148. sz. (Gyurkovicsleányok.)Nahore a dole, prelozil G. N. Meyerhoffer, Prága1902 (176 1.), Knihovna 193. sz. Nakladatel J. Ottokiadása (Fenn és lenn).Laska Zuzany Simonove, roman, prelozil GustavNarcis Mayerhoffer, ν Praze, 1907 (206 1.), (SimonZsuzsa).Krásne kvetinarky. Roman, prelozil J. K. Novak.2 vydáni, ν Praze. 1917 (119 1.) Neubert kiadása (Ahét sváb).

Dán:Obersten Dauer. Roman, oversat fra ungarsk afAlex Schumacher, Koebenhavn 1896 (194 1.) (SimonZsuzsa).

242

Froekeneme Gyurkovics. Historienom hvorledesF ru Gyurkovics fik alle sine Dotre nel forsorgede.Autorisxet Oversaettele ei ter den ungarske original.Oplag. Ved. AI. Schumacher. Koebenhavn, 1904 (1881.). Forlage af V. Pros Boghandel. (A Gyurkovicsleányok).

Eszperantó:Hungaroj rakontoj (Magyar elbeszélések), tradukisA(lexander) Penajolt, Berlin, 1937 (88 l.j, Müllerkiadása. Esperantha biblioteko internacia sorozat 21.szám (Herczeg néhány elbeszélése).

finn:Gyurkovics pojat. Romaani. Unkarin kielestä suo-mentanut K. Emil Jaakkola, Helsingissä, 1912 (178 1.)Kirjasto 29. (Gyurkovics fiúk). Gyurka ja Sándor.Romaani. Unkarin kielestä suomentanut K. E. Jaak-kola, Helsingissä, 1942 (44. 1.) Kirjasto 33. (Gyurkaés Sándor.)Unkarittaren täiväkirja, Y. M. novellája SuomennoAkukielestä Otava. Helsingissä, 1912 (89 1.) (Magyarnovellák, köztük Herczeg-novellák.)Gyurkovicsin Tytöt, Romaani. Unkarin-kielestä suo-mentanut Akseli Heikkila Kustannusosa keyhtiöOtava, Helsingissä, 1909 (172 1.). 2. kiad.: 1912 (1941.) Kirjasto 34. (A Gyurkovics leányok.)Pakanoita. Romaani. Unkarin kielestä suomentanutK. Emil Jaakkola. Werner Söderström osa keyhtiö.Porvoo, 1913 (191 1.) (Pogányok.)Kuítaviulu. Unkarista suomensi Väinö Pesalo. Kos-tumnuosa Keyhtiö Ahjo Helsinki, 1919.Gyurkovicsin Pojat. Matti Kivekäs. Otava, Helsin-gissä, 1921 (169 1.). (Gyurkovics fiúk.)Suokukka. Suomemnos. Kustannusosa keyhtiö kii ja.Helsinki, 1923 (101 1.). (A Láp virága.)

Francia:Les soeurs Gyurkovics, roman, traduit par Anton Ihász, Paris, 1899 (177 1.) (A Gyurkovics leányok.)Le mariage de Szabolcs, roman, traduit du hon-grois par Mme Pierre Brunet. Revue Hebdomadaire,Paris, 1908. (Szabolcs házassága.)Sirius, Revue de Hongrie, 1908, folytatásokban (Szi-riusz).

243

Byzance. Pièce en Unis actes. Traduit du hongroispar Honon Champion, Paris, 1912 (73 1.) Biblio-thèque Hongroise VIT. szám.Quelques nouvelles hongroises. Bibó, Ghoinoky,Gárdonyi, Hegedűs, llerczeg, Kárpáti, Kodolányi,Luczkó, Lőrinczy, Mikes, Oláh, Somlyó, Stella, Szit-nyay, Tluirv Z. Zilahv novellái. 3 kötet. Paris, 1934(252 1.).

Holland:De Operettenzangeres, A. W. Bruna and Zoon, ül-recht, Ï901 (267 l.|. (Egy leány története.)

Horvát:Mladi Gvurkovics. Roman. Prevec Jovan Grcic. WNovom Sadu, 1901 (212 I.) Popovic kiadása. 2. ki-ad.: Mladi Gyurkovici címmel. Magyarski napisav.Prever Jovan”Grcic, Beograd, 1902 (197 1.).

Lengyel:Gyurkowicsówny. Powiesc B. Jaroszevszka, War-szawa, 1902 (237 1.). 2. kiad.: Gyurkowicsowie cím-mel, Warszawa, 1902 (237 I.), Powiesc B. Jaro-szewszka, Drukernia A. T. Jezíerskiego. 3. kiad.:Gyurkowicsowie. Gyurka i Sándor címmel. PowiescB. Jaroszewszka, Warszawa, 1902 (267 1.), Biblio-téka Dziel Wyborowych.Kvviat na bagnisku. Nowela wegierska. NaklademZia rn a ». Warszawa, 1912.

Német:Sumpfblume. Novelle. Übersetzt von Emil Kumlik.Leipzig, 1895, Philipp Reclam. (A láp virága.)Die Morastblume. Erzählung. Übersetzt von RobertFriese, Berlin, 1896 (74 1.). (A láp virága.)Die Brüder. Roman. Deutsch von Herrn. Farkas,Berlin-Leipzig, 1896, Herrn. Hilger Verlag.Baron Rebus und andere Xovelletten. übersetzt vonEmil Kumlik, Leipzig, 1897 (101 1.) Phil. Reclam.(Napnyugati mesék.)Die erste Schwalbe und andere Erzählungen. Über-setzt von Ernst Grossmann. Leipzig, 1898 (137 1.).(AT, első fecske és egyéb elbeszélések.)Frau Lieutenant und andere Humoresken. Über-setzt von Oskar v. Krücken, Berlin, 1898 (74 1.)

244

Otto Janke Verlag. (A Mutamur-ból néhány elbe-szélés.)Sprechen Sie mit Mama. . . Eine zusammenhän-gende Geschichte. Deutsch von Herrn (ine) Far-kas, Berlin-Leipzig, 1898 (187 I.) Hilher Verlag. (AGyurkovics leányok.)Die sieben Schwestern. Eine Familiengeschichte vonLudwig Wechsler, Berlin, 1900 (163 1.) Cotta Ver-lag. (A Gyurkovics leányok.)Die Tochter des Obersten. Roman von Franz Her-czeg. Deutsch Ludwig Wechsler, Berlin, 1900 (20*!.) Hilger Verlag. (Simon Zsuzsa.)Die Operettensängerin. Roman. Übersetzt von Herrn.Farkas. Leipzig, 1900 (217 l.) Phil. Reclam. (Fgyleány története.)Andor und András. Eine Geschichte aus dem Jour-nalistenleben von Budapest. Übersetzt von Karl * onBakonyi, Wien, 1904 (201 1.) Carl Konegen Ver-lag. (Andor és András.)Das Mädel von der Gasse. Erzählung. Übersetzt vonH (ermann) Dientz, Berlin, 1904 (123 \.V 2. kiad.:Berlin, 1905 (5—7 ezer!) Berliner Verlags-Insti-tut. (A láp virága.)Die Scholle. Roman. Übersetzt von Leo Lázár. Wien,1905. (A honszerző.)Unter fremden Menschen. Erzählung. Deutsch vonHerrn. Farkas, Berlin, 1905, Hilger Verlag.Im Banne der Puszta. Roman. Übertragt von Ste-fánia Rabas. Graz, 1910 (198 1.). Verlag C. J. Och-ninger. (Pogányok.)Die Brüder Gyurkovics. Erzählung. Deutsch vonHerrn. Farkas, Berlin-Leipzig, é. η. (1913, 111 1.).Hilger Verlag, Kürschners Bücherschatz 642. sz.(Gyurkovics fiúk.)Licht und Finsterniss. Roman, deutsch von LudwigWechsler. Berlin, 1919 (287 1.). Buchverlag fürsdeutsche Haus. (Pogányok.)Die Festreden gehalten in der Konstituierenden Ge-neralversammlung der südungarischen Liga in Sze-ged, Bp. 1920 (20 1.) Pallas. (Német beszédei.)Graf Stephan Tisza. Wien. 1925, Fligius Verk”?. 0\Két arckép című kötet első tanulmánya.)

245

Rákóczi, der Rebelle. Roman, 1937, (Pro Libertate.)Ihr letzter Tanz, Budapest, 1941 (72 I.) Bartsch sok-szorosítása. (Utolsó tánc.)

Olasz:Pagani. Romanzo storico ungherese. Versioné di Vin-cenzo Gelletich, autorizata dallautore. Fiume, 1908(198 1.). (Pogányok.)í Pagani. Romanzo. Traduzione di Franco·VellaniDionisi, Milano, 1929 (347 i.) Alpes kiadó, iPo-gányok.)La porta della Vita, Romanzo, traduzione di SilvinoGigante, Milano, 1929 (183 1.). (Az élet kapuja.)La bracca della Venere di Milo, Romanzo. tradu-zione di Franco-Vellani Dionisi, Milano, 1929 1258h) Corbaccio, Collezione di Opere magiare 1. sz. (AM Hói Vénusz karja.)Π violino doro. Romanzo. Traduzione di SilvinoGigante, Milano, 1932 (256 1.). (Az arany hegedű).Sette manière di trovar marito. Versioné italiana diSilvino Gigante, Milano, 1932 (162 1.). ValentinoBompiani Ed. (A Gyurkovics leányok.!II Miracolo. Mutamur. Traduzione di Ignazio Ballá,Alfredo Jeri, Milano. 1933. LEroica 24.

Spanyol:Las hermanas Gyurkovics (História família). No-vela. La traducción del húngaro ha sido hecha porA Révész. Madrid. 1919 (178 1.), Collección univer-sal No 109. (A Gyurkovics leányok.)Los hermanos Gyurkovics. Novela. La traduccióndel húngaro ha sido hecha por A. Révész, Madrid,1921. Collección universal No 2fi3. (Gyurkovicsfiúk.)Jorge y Alejandor Gyurkovics. Novela. La traduc-ción del húngaro ha sido hecha por A. Révész, Mad-rid. 1921. Collección universal No 447 y 448. (Gyur-ka és Sándor.)El Yanqui aventuseno y Corazón de nombre. Tra-ducción del húngaro ha .sido hecha por A. Révész.Madrid, 1922. Collección Babel.

Svéd:Flickorna Gvurkovics. Overs av Axal Lundagard.Stockholm, 1903 (234 1.). (Gyurkovics leányok.»

246

Jessi, Novell, Stockholm, 1904, Overs av Huldbeg.Herr von Szabolcs äktenskap. Roman, Stockholm,1909, Silléns bokförl. (Szabolcs házassága.)Gyurka. Forstättning pa Gyurkovicsama. Oversav Ε. Arbman, Stockholm, 1911 (197 1.) Albert Bon-nier Fori. (Gyurkovics fiuk.)Flickorna Gyurkovics. Overs fran tyskati av ErnsíGrapström, Stockholm, 1912 (188 1.), B. WahlslrömFörlag. (Gyurkovics leányok.)Pojkarna Gyurkovics. overs a ν Oskar Nachmann.Stockholm, 1912. Β. Wahström. (Gyurkovics fiúk.)Förändrungen, Stockholm, 1912, Holmquist förlag.(A honszerző.)Operettsängerskan. Overs av Ε. Grafström, Stock-holm, 1918 (198 1.) Holmquist förlag. (Egy leánytörténete.)Ett Kavaljersöde, Stockholm, 1913, Holmquist för-lag. (Andor és András.)Flyktande minnen. Overs av Signe Leffler-Liljen-krantz. Svenska Dagbladet folytatásokban közölte1918 január 5-től (Stockholm).Fru Löjtnanskan och andre humoresker. Stockholm.1901 (156 1.). P. A. Huldbergs bokförlag. (Novelláka Mulamur című kötetből).

Szerb:Gyurkovice cerke pripovetko. Ma srpski prevec P.Növi Sad. 1895 (199 1.). (A Gyurkovics leányok.)Carstvo Sanja. Roman jedne nechsvacene zenskeduse, Zagreb, 1917 (155 1.) Zabovna Bibliotéka. (Egyleány története.)

2. Színdarabok:Tilla, Bécs: 1918 jan. 8., München: 1918 nov. 3.,Berlin: 1919 dec. 5., Paris: 1933 febr. 9.Kék róka, Bécs: 1917 dec. 21., Berlin: 1918 ápr. 6.:1918 nov. 6.. München: 1919 márc 8., Róma: 1919dec. 8., Paris: 1922 ápr. fi., New-York: 1923 dec. 7..Sidney: 1927 febr. 20.

247

UTÓSZÓ.Írta: H c r t e l e n d y I s t v á n

Ez a könyv a nyolcvanesztendős Herczeg Ferenc-nek hódol. Nem tudományos munka, sem nem törté-nelmi adatokkal tűzdelt hivatalos életrajz, hanem cik-kek, emlékezések, baráti üdvözletek, anekdoták és ap-róbb tanulmányok gyűjteménye.

Az író életmüve nagy, szinte beláthatatlan. Sike-rei világraszólóak. Népszerűsége régen túlnőtt hatá-rainkon. Jelentőségét felmérnünk tehát felesleges. Eza könyv inkább az emberről szól, arról a Herczeg Fe-rencről, akit az olvasó alig ismer, a Hűvösvölgybenés a badacsonyi szőlőben élő Herczegről, a világtól el-vonult írófejedelemről, aki a földet rengető viharok-nak ez észtvesztő tombolásában is hű maradt hivatá-sához: tollával szolgálja a szépet.

Herczeg Ferenc szinte beteges irtózattal kerüli ahírt és a tömjénezést. Ha rajta állott volna, ez a nyolc-vanadik születésnap is nyomtalanul tűnik el az idő-ben. A hálás kor azonban jóleső kötelességének tartja,hogy csendes hódolattal ünnepelje nagy mesemondó-ját. Herczeg a betű mestere, illik tehát, hogy a betűtegyen tanúságot arról a mély és becsületes szeretet-ről, amellyel a magyar művészet, a nép és az egésznemzet övezi a nyolcvanesztendős költőt.

Herczeg Ferenc munkásságát méltatnunk tudo-mányos feladat lesz, amelyet az ünnepi láz hevenyé-szett sietségében meg sem oldhatnánk. Műveinek jegy-

248

zékét közöljük, de ez a kurta bibliográfia valójábancsak mentegetődzés: ezt a rengeteg írást, sokezer kül-földi kiadást, számtalan európai és amerikai bemuta-tót tudományos készültséggel felmérni egy emberöl-tőt igénylő feladat. Az író hatásáról sem beszélhetünk,hasonlóképpen nem szólhatunk társadalmi munkás-ságáról és a szellem s becsület mezején vívott harcai-ról. Csak az embert szeretnők megmutatni szerényeszközeinkkel. Ez a feladatunk is majdnem megold-hatatlan, hiszen az emberi nagyság Herczeg esetébenjóformán egyet jelent írói portréjával.

Herczeg Ferenc a forma mestere. Korunk irodal-mának egyik legveszedelmesebb jellemzője a formabomlása. Herczeg az irodalmi áramlatoknak e szédültkavarodásában is megtalálta a célhoz vezető utat: aformát. Ez az erénye tette őt már most klasszikussáés ez a hallatlan formaérzék emelte őt kortársai fölé.A forma és a stílus nyomta rá bélyegét egyéni életéreis. ő egyike azon keveseknek, akik életükben is meg-valósították azt, amit a műveikben hirdetnek.

Arcképet rajzolni Herczeg Ferencről hálás fel-adat lenne, hiszen a vonásai élesek és tiszták. Mi mégisinkább ezt a regényes, könnyedebb formát választot-tuk, hogy az olvasó elé vetítsük portréját. Ezeknek azírásoknak gyűjteménye a szeretet, magyarázza azt azőszinte rajongást, amellyel a kor tiszteli Herczeget. Acikkek, tanulmányok és emlékezések íróinak nem ad-tunk feladatot és célt. Mindenki azt írta, ami a szívénfeküdt. Ezért hisszük, hogy a kép, amit Herczegrőlfestettünk, elevenebb minden pontossággal és lekiis-meretességgel rajzolt képnél, hiszen a tisztelet, meg-becsülés, kortársi hódolat és önzetlen szeretet ihlette.

TARTALOMJEGYZÉK.

Oldal

Harsányt Zsolt: Köszöntő ......................................................... 5A nyolcvanéves Herczeg Ferenc (A magyar írófejedelem

életregénye........................................................................... 7Gr. Eddsheim Gyulay Ella: A 80 éves Herczeg Ferenc................ 123Tasnády Ilona: Köszönöm a Crescenciát ................................... 126Bethlen Margit: Néhány találkozóm Herczeg Ferenccel …........ 127Ifj.

Hegedűs Sándor: Lujza néni .................................................. 131Márkus Emilia: Nem igaz, hogy Herczeg Ferenc 80 éves …....... 139Bingert János dr.: Herczeg és a film............................................ 142Lázár Mária: A nagyasszony nagy fia ....................................... 149Góth Sándor: Emlékek Herczeg Ferencről ............................... 151Kárpáti Aurél: A forma mestere................................................... 157Szüllő Géza: Herczeg Ferenc kora .............................................. 169Benda

Jenő: Herczeg Ferenc a hírlapíró ..................................... 173br. Wlassics Gyula: Herczeg és a magyar film .......................... 184Rózsahegyi Kálmán: Ahogy ő meghajol ..................................... 187Somlay Artúr: Az ezerszemű Caesar ítélt ................................... 192Stella Adorján: Herczeg-anekdoták.............................................. 193Tolnay Klári: Herczeg Ferenc ünneplése ................................... 202Török Irma: Két kezdő elindul .................................................. 203Ditrói Mór: Herczeg Ferenc a színműíró .................................... 205Bajor Gizi: Herczeg Ferencről ................................................... 210Németh Antal: Herczeg Ferenc és a Nemzeti Színház ................ 213Pünkösti Andor: Gyurkovics-dédunokák ................................ 219Baráth Ferenc: Herczeg — bibliográfia ..................................... 222Hertelendy István: Utószó ...................................................... 247