Miskolci Egyetem Állam - és Jogtudományi Kar Alkotmányjogi Tanszék SZAKDOLGOZAT Az élethez és az emberi méltósághoz való jog alkotmányos kérdései Konzulens : Dr. Paulovics Anita Készítette : Batári Henrietta egyetemi tanár J-505 DIU8PH Miskolc, 2013.
76
Embed
Az élethez és az emberi méltósághoz való jog alkotmányos ...phd.lib.uni-miskolc.hu/JaDoX_Portlets/documents/document_14036_section... · Miskolci Egyetem Állam - és Jogtudományi
This document is posted to help you gain knowledge. Please leave a comment to let me know what you think about it! Share it to your friends and learn new things together.
Transcript
Miskolci Egyetem
Állam - és Jogtudományi Kar
Alkotmányjogi Tanszék
SZAKDOLGOZAT
Az élethez és az emberi méltósághoz való jog alkotmányos
kérdései
Konzulens: Dr. Paulovics Anita Készítette: Batári Henrietta
egyetemi tanár J-505 DIU8PH
Miskolc, 2013.
1
University of Miskolc
Faculty of Law
Department of Constitutional Law
Thesis
Constitutional Issues of Human Rights to Life and Dignity
Consultant: Dr. Anita Paulovics Written by: Henrietta Batári
Dolgozatom az élethez és az emberi méltósághoz való jog alkotmányos kérdéseivel
foglalkozik. Ezen belül is az abortusz és az eutanázia kérdését próbálom körbejárni.
Olyan témák ezek, melyekről sokan, sokszor beszélnek, vitatkoznak, s melyekről
mindenki megpróbál egyéni véleményt alkotni. Másképp ítéli meg ezeket a témákat a
jogtudomány, a vallástudomány és az orvostudomány is. Éppen ezért nagyon sok vita
övezte- és övezi ma is- ezen kérdéseket, melyek a mai napig nincsenek teljesen lezárva.
Hiszen rengeteg érv és ellenérv szól az kegyes halál, a művi vetélés mellett és ellen is,
és sok esetben nagyon nehéz meggyőzni a másik felet arról, hogy akárcsak egy kicsit is
változtasson saját nézetén. A nyugati civilizációban az élet a legfőbb érték. Elvesztése
éppen emiatt megrázó, félelmetes, fájdalmas. Ezért próbálja az ember minden
lehetséges eszközzel védeni, minél teljesebben megélni, ezért próbálja önnön
halandóságát tagadni.2
Abból, hogy alkotmányi szinten tárgyalják ezen kérdéseket, jól látszik az, hogy
mennyire fontos témáról van szó, mennyi problémát, gondot rejtenek magukban, s
milyen lényeges is ezen ügyek kapcsán valamilyen egységes szabályt alkotni,
valamilyen módon legalább részben tisztázni az abortusszal és az eutanáziával
kapcsolatos dilemmákat.
Az élethez és az emberi méltósághoz való jog kitüntetett szerepére utal, hogy az
alapjogi katalógus élen helyezkednek el. E két jogot együtt deklarálja az Alaptörvény,
1 http://mek.niif.hu/00600/00636/html/vs180402.htm 2013.02.20. 2 Hankiss Elemér: A Nincsből a Van felé, Gondolatok az élet értelméről Osiris Kiadó Budapest, 2012. 271. o.
elválaszthatatlan egységet alkotnak, minden mást megelőző legnagyobb érték.3 az
Alkotmánybíróság gyakorlata szerint.
Mind az abortusz, mind az eutanázia nagyon megosztó kérdés, rengetegen foglalkoznak
vele. E témákról számtalan cikk, könyv jelent meg, és az interneten is sok fórum
foglalkozik velük. Jelen dolgozatomban a magyarországi normák elemzésével
foglalkozom. Ezen két kérdést a különböző korokban teljesen másképp ítélték meg,
hosszú folyamat vezetett el a jelenlegi hazai szabályozás kialakulásáig. Dolgozatomban
ezért igyekszem bemutatni azt is, hogy milyen körülmények, események vezettek el a
jelenleg hatályos szabályozás kialakulásáig.
Véleményem szerint ezek a témák mindig is aktuálisak lesznek, az élet és halál
problémaköre mindig fontos dilemmaként merül fel, s a jogalkotás területén is
időszerűek e kérdések, mert a törvényi szabályozás területén a még alkotmányos és már
alkotmányellenes szabályozás közötti határvonal nem véglegesen adott. Az ismeretek
folyamatosan bővülnek, nagyon sok befolyásoló tényező merülhet fel még a jövőben,
melynek hatására meg kell változtatni ezen intézmények szabályozását.
3 Az Alkotmány kommentárja (második kiadás) szerk.: Jakab András Századvég Budapest 2009 1915.old
5
1.fejezet
Az emberi méltósághoz és élethez való jog
„... Élni való minden élet,
Csak magadnak hű maradj
Veszteség nem érhet téged,
Hogyha az lész, ami vagy."4
(Geothe)
Az emberi méltósághoz és élethez való jog minden embert megillető, úgynevezett
alapjog. Az élethez való jog, mint kifejezés először a Függetlenségi Nyilatkozatban
jelent meg, de mint önálló szabadságjog csak a II. világháborút követően fogalmazódott
meg. E mögött a fasizmus során elkövetett tömeges népirtás állt. Az élethez való jog
deklarálása először nemzetközi dokumentumokban jelent meg, innen került át később az
egyes államok belső jogába.
Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya: “Minden emberi lénynek
veleszületett joga van az életre. E jogot a törvénynek védelmeznie kell. Senkit sem lehet
életétől önkényesen megfosztani.”5
Emberi Jogok Európai Egyezménye: “1. A törvény védi mindenkinek az élethez való
jogát. Senkit nem lehet életétől szándékosan megfosztani, kivéve, ha ez halálbüntetést
kiszabó bírói ítélet végrehajtása útján történik, amennyiben a törvény a
bűncselekményre ezt a büntetést állapította meg.
2. Az élettől való megfosztást nem lehet e Cikk megsértéseként elkövetettnek tekinteni
akkor, ha az a feltétlenül szükségesnél nem nagyobb erőszak alkalmazásából ered:
a) személyek jogtalan erőszakkal szembeni védelme érdekében;
b) törvényes letartóztatás foganatosítása vagy a törvényesen fogva tartott személy
szökésének megakadályozása érdekében;
c) zavargás vagy felkelés elfojtása céljából törvényesen tett intézkedés esetén.”6
Ehhez kapcsolták a 6. kiegészítő jegyzőkönyvet, melyben kimondták, hogy a
halálbüntetést el kell törölni.
4 http://www.poema.hu/szerzo/goethe 2012. 08.30. 5 Sáry János- Somody Bernadette: Alapjogok- Alkotmánytan II. 4. átdolgozott kiadás Osiris Kiadó Budapest, 2008
A magyar alaptörvény a nemzetközi dokumentumokkal összhangban szabályozza az
élethez való jogot a II. cikkében: „Az emberi méltóság sérthetetlen. Minden
embernek joga van az élethez és az emberi méltósághoz., a magzat életét
fogantatástól kezdve védelem illeti meg.
„Az emberi élet alapvető, örök érték, nem pusztán személyes, hanem közösségi érték
is, amely sérthetetlen és elidegeníthetetlen”7
Ha az élethez való jogról beszélünk, akkor biztos, hogy felmerül a méltósághoz való jog
kérdése is, hiszen ez a két jog az, melyet-annak ellenére, hogy az alapjogok között
valójában nincs sorrend- az alapjogi hierarchia csúcsára helyezhetnénk, és az
Alaptörvény is együtt szabályozza e két alapvető emberi jogot. Az emberi méltósághoz
való jog több helyes is megjelenik a 2011-es húsvéti alaptörvényünkben. A jog
fontosságát jelzi, hogy már a preambulumban megjelenik: „Valljuk, hogy az emberi lét
alapja az emberi méltóság” Ezt követően a fent idézett II. cikkben jelenik meg ezen
alapjog. Aztán a XVII. cikk (3) bekezdésben: „Minden munkavállalónak joga van az
egészségét, biztonságát és méltóságát tiszteletben tartó munkafeltételekhez” és
végezetül a 37. cikk (4) bekezdésében: „Mindaddig, amíg az államadósság a teljes hazai
össztermék felét meghaladja, az Alkotmánybíróság a 24. cikk (2) bekezdés b)–e)
pontjában foglalt hatáskörében a központi költségvetésről, a központi költségvetés
végrehajtásáról, a központi adónemekről, az illetékekről és járulékokról, a vámokról,
valamint a helyi adók központi feltételeiről szóló törvények Alaptörvénnyel való
összhangját kizárólag az élethez és az emberi méltósághoz való joggal, a személyes
adatok védelméhez való joggal, a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságához
való joggal vagy a magyar állampolgársághoz kapcsolódó jogokkal összefüggésben
vizsgálhatja felül, és ezek sérelme miatt semmisítheti meg.” Az alkotmányozók a
méltóság úgynevezett determinisztikus megközelítését választották. Ez derül ki az R.
cikk (3) bekezdésében lefektetett konkrét értelmezési szabályból, amely szerint az
„Alaptörvény rendelkezéseit azok céljával, a benne foglalt Nemzeti hitvallással és
történeti alkotmányunk vívmányaival összhangban kell értelmezni”. Ebből következik,
hogy ha ez így alkalmazásra kerül, akkor az értelmezési szabály vélhetően befolyásolná
7 Hámori Antal: Állásfoglalás a haldokló, beteg ember életének és, méltóságának védelmében. Magyar Kurír 99. évf.,
2009. február 11., 1. oldal
7
az emberi méltóság fogalmát, amelyet a Nemzeti hitvallásnak megfelelve kell
értelmezni.8
Minden embernek azonos méltósága van. Ez az egész civilizációnk alapja. Ennek
feltétlen elismerése nélkül nincs miről beszélni. Mindenkit ugyanaz a tisztelet illet meg
az állam részéről, a jog részéről. „Az emberi méltóság alapja nem az értelem és a szabad
akarat gyakorlásának aktuális képessége, hanem az emberi fajhoz tartozás ténye. Az
ember léte és létének minősége nem áll azonos etikai síkon. Nem a létminőség bizonyos
kritériumok alapján meghatározott foka ad jogot a védelemhez és az élethez, hanem az
emberlét maga.”9 Azt azonban, hogy mi is ténylegesen a méltóság nagyon nehéz
megfogalmazni, hiszen ez minden embernek mást és mást takar, mindeninek a saját
egyéniségétől függ, hogy mit is jelent neki a méltóság, hogy ő mikor érzi úgy, hogy
ebben megsértették őt. Éppen ezért a méltóság egy gyűjtőfogalomnak mondható, mert
valójában ez tekinthető minden jog alapjának, anyajognak, melybe minden más jogot is
beleérthetünk, melyet sem az Alkotmány, sem nemzetközi egyezmény nem tartalmaz. 10
1.1 Az élethez és az emberi méltósághoz való jog viszonya
A két jog kapcsolatáról két felfogás alakult ki: a dualista és a monista felfogás. Az
előbbi szerint a két jog egymástól elválasztható. (Az ember biológiai-lelki létéhez
kapcsolódó jogok elválaszthatók. A személyiségi jogok, önrendelkezésjoga lelki típusú
jogok, a testi épség védelme, élethez való jog stb. fizikai típusú jogok.) Ezzel szemben a
monista felfogás szerint a két jog összetartozik, egymástól elválaszthatatlanok,
méghozzá olyannyira, hogy a másik nélkül még csak nem is léteznének.
Az Alkotmánybíróságnak a két jog vizsgálata során tisztáznia kellett az emberképet. A
testület elveti a test és lélek dualizmusát, vagyis a monista felfogást követve az emberi
életet és méltóságot egységben szemléli.11
Ezt nálunk az Alkotmánybíróság a
halálbüntetés eltörléséről szóló határozatában mondta ki. (23/1990. (X. 31.) AB
határozat)12
8 Catherine Dupré: Az emberi méltóság a 2011-es magyar Alaptörvényben. Fundamentum: az emberi jogok
folyóirata, 2011. (15. évf.) 4. sz. 23-36. old. 9 Hámori Antal: Állásfoglalás a haldokló, beteg ember életének és, méltóságának védelmében Magyar Kurír 99. évf.,
2009. február 11., 2. oldal. 10 Ádám Antal:Az alapjogok jelleméről és védelméről Jura 1994. (1.évfolyam) 2 sz. 1-10 old 11 Az Alkotmány kommentárja (második kiadás) szerk.: Jakab András Századvég Budapest 2009 1915.old 12 Az emberi élet és az emberi méltóság elválaszthatatlan egységet alkot és minden mást megelőző legnagyobb érték.
Az emberi élethez és méltósághoz való jog ugyancsak egységet alkotó olyan oszthatatlan és korlátozhatatlan alapjog,
amely számos egyéb alapjognak forrása és feltétele. Az emberi élet és méltóság egységéből fakadó alapjogokat az
alkotmányos jogállam a vonatkozó nemzetközi egyezmények és az alapvető jogelvek figyelembevételével, az
„Őszerintük a halál nem téma, mert mindenki fél tőle; én szerintem viszont épp azért
félünk tőle, mert sohasem beszélünk róla, tehát nem ismerjük. Amióta megcsappant a
hívők száma és elveszítettük a túlvilági lét vigaszát, tehetetlenül és tájékozatlanul
gondolunk arra, amit nem védhetünk ki, mint valami iszonyatos borzalomra.”
( Örkény István)17
Az eutanázia szó az eu (jó) és a Thanatos (a görög mitológiában a halál istene)
szavakból származtatható. (A görög mitológiában Thanatos a halál megtestesítője volt)
Az eutanázia fogalmának nincs általánosan elfogadott jelentése: szervezetenként,
szerzőként eltérő tartalommal használják. Ennek oka, hogy a szerzők másként fogják
fel, hogy mit is jelent ez eutanázia, mit is foglal magába ez a fogalom.18
Azt mondhatjuk, hogy hétköznapi értelemben az eutanáziát és a kegyes halált, valamint
a jó halált szinte szinonim szavakként használjuk, pedig ez így nem jelenthető ki, hiszen
a jó halál mást jelent szinte minden ember számára. Azt, hogy valaki mit tekint jó, szép
halálnak rengeteg tényező határozza meg, ezek közül mégis ki lehet emelni az egyén
vallási nézetét, a kor kultúráját, szellemiségét. Így először is meg kell határozni, hogy
napjainkban mit tekintünk eutanáziának.
A következőképpen határozza meg az eutanázia fogalmát az Idegen Szavak és
Kifejezések Szótára: euthanasia: gör, orv 1. a haláltusa fájdalmainak gyógy-és
kábítószerekkel való enyhítése (a. m. szenvedésmentes fájdalom nélküli halál) 2.
gyógyíthatatlan és nagy fájdalmakban szenvedő betegek halálának tudatos előidézése (a
betegnek és hozzátartozóinak beleegyezésével).19
Wikipedia a következőképpen határozza meg: Az eutanázia a görög ευθανασία -'ευ jó,
szép, és θανατος halál szavakból áll össze. Az eutanázia mai jelentése: a
gyógyíthatatlan beteg halálának – a beteg kívánságára vagy beleegyezésével történő –
aktív vagy passzív meggyorsítása, illetve a páciens részéről szükségtelennek tartott
orvosi beavatkozásról való tudatos lemondás.20
17
Örkény Istvan: Tóték; „Rózsakiállítás” Szépirodalmi Könyvkiadó Bp. 1990 87.old 18 Szerk: Dr. Filó Mihály: Párbeszéd a halálról- Eutanázia a jogrend peremén Literatura Medica Kiadó Budapest
2011. 67.oldal 19 Idegen Szavak és kifejezések Szótára. Akadémia kiadó, Bp. 1989 230. old 20 http://hu.wikipedia.org/wiki/Eutan%C3%A1zia 2012.10.13.
A halál nem az élet eseménye. A halált megélni nem lehet.
(Wittgenstein)23
Az eutanázia az életből való kilépést, a halál bekövetkezését jelenti. Mindezek miatt
szerintem érdemes áttekinteni, hogy mit is jelent tulajdonképpen a halál. A halál
fogalma rengeteget változott az idők folyamán. A változás fő oka az orvostudomány
állandó fejlődése. Legújabb fejlemény az volt, hogy bevezették az agyhalott kifejezést.
Korábban ez a kifejezés értelmetlen lett volna, hiszen az agyműködés teljes megszűnte
után nem tarthatták volna életben a testet. Az agyhalál kritériuma a szervátültetések
bevezetésével vált fontossá, hogy a jogilag halottnak ítélt személy testét életben
tarthassák, és abból szerveket „élő állapotban” emelhessenek ki, amikor készek azokat
beültetni a rászorulókba. („Az agyhalál is csak funkcionális definíció, ehhez hasonlóan
megteremthetnénk – és előbb-utóbb minden bizonnyal megfogalmazzuk – a szellemi
halál definícióját, amit az egyén elmúlása egyetlen jelentős kritériumának
tarthatunk.”24
) Egy agyhalott azonban jogilag még nem egészen tekinthető valóban
halottnak, csupán a klinikai halál állapotában van az illető. Ténylegesen csak az a
személy tekinthető halottnak, akinél az alapvető életműködések hiányoznak, és nincs
megalapozott remény a folyamat visszafordítására. Utóbbit nevezzük biológiai halálnak.
Ma már az orvostudomány fejlettségének köszönhetően jól el lehet egymástól
különíteni a biológiai és a klinikai halált. Ez azonban nem mindig volt így… Mélyebb
ismeretek hiányában az ember voltot őseink csak külső jellemzőkről (például
testformáról, arcról, szagról) ismerhették fel, valójában az élet meghatározó ismérve a
mozgás volt. Beleértve az érzékelhető légzést, szívverést. A hangsúly az érzékelhetőn
van. Hiszen megfelelő műszerek nélkül sokszor előfordult, hogy egy gyenge
szívverésű, vagy egy kómába esett embert temettek el. Még a XIX. században is voltak,
akiket úgy temettek el, hogy a kezükhöz kötöttek egy madzagot, melyet a fejfához
erősített csengőhöz vezettek ki a földből. Ezt azért tették, mert remélték, hogy ha
szerettük a föld alatt felébred, akkor majd ezzel jelezni tud nekik.25
Szerencsére ma már
nemigen fordulhat elő az, hogy valakit élve eltemetnek, köszönhetően az
23 Örkény Istvan: Tóték; „Rózsakiállítás” Szépirodalmi Könyvkiadó Bp. 1990 87.old 24 Bitó László Jó halál: eutanázia vagy eutelia? Beszélő, 2004. (9. évf.) 4. sz. 46.-56 old 25 Bitó László Boldogabb élet-jó halál Athenaeum 2000 Kiadó 36.old
arra utal, hogy az aktív eutanázia és az öngyilkosság már az ókori görög társadalomban
is elfogadott volt.28
Más kultúrák az öregkort igyekeztek elkerülni (pl. alánok, aztékok). A jó halált
számukra a harcban elesés jelentette. Az öregedést lenézve önként mentek a halálba.
Ennél sokkal kegyetlenebb szokás volt az öregek elpusztítása, amit több népnél is (pl.
Szardínián) gyakoroltak. Mindezt ünnepélyes rítus keretében csoportosan végezték. Az
végrehajtás módja széles skálában változott a megmérgezéstől az agyonverésig.29
Ma
ezeket nem neveznénk jó halálnak, sőt bűntető törvénykönyvünk szerint ez nem más,
mint emberölés.
4.2 Középkor
A középkorban az egyháznak nagy befolyása volt az emberekre. Az egyház szerint
pedig az életet Isten adta, így csakis ő az, aki elveheti, aki eldöntheti azt, hogy mikor
van itt a halál ideje. (Ideje van a születésnek és ideje van a meghalásnak) Sőt magát az
öngyilkosságot is bűnnek tekinti az egyház, egészen a mai napig, mert szerintük csakis
Isten joga az, hogy döntsön a hálál ideje fölött, így aki erről saját maga dönt, bűnt követ
el és soha nem léphet be a mennyországba, lelke nem nyerheti el az örök életet. Így a
középkorban nem is igazán foglalkoztak az eutanázia kérdésével, sokkal inkább azt
hirdették, hogy a betegeket ápolni kell, figyelmet kell rájuk fordítani, tisztelni kell őket,
szemben az ókorral, ahol (mit azt fentebb említettem) az öregkort több nép is igyekezett
elkerülni. Az orvosi eutanázia ekkor teljesen feledésbe merült.30
4.3 Újkor
Az orvosi eutanázia gyakorlatát a modern értelmezésben elsőként Francis Bacon vetette
fel. Nála ez az ember végső életszakaszának kínjait enyhítő, azt elviselhetővé tevő,
békéssé tevő segítséget jelenti, melyhez az akkori tudományok segítségét is kérte.31
A
Tanulás előmozdítása c. művében a következőket írta: �Az élet meghosszabbítása az
egyik legnemesebb orvosi cselekedet, de ugyanakkor a halál könnyebbé tétele is orvosi
feladat. Nagyra becsülöm az orvos hívatását, nemcsak mert visszaállíthatja az
28 Blasszauer Béla: A jó halál Bp.1984. 21.old. 29 http://www.freeweb.hu/avemaria/Euthanasia.htm#_ftn23 2011.04.18. 30 http://www.freeweb.hu/avemaria/Euthanasia.htm 2011.04.18. 31 Fejérdi Gábor: Alapfogalmak az eutanáziával kapcsolatban.: Magyar katolikus orvosok Szt.Lukács egyesületének tudósítója 2001.dec.4. szám 102. o.
Voltak olyanok, akik már eleve azzal nem értettek egyet, hogy az élethez és az emberi
méltósághoz való jogot együtt kell kezelni, tehát a monista felfogást bírálták. 41
Szente Zoltán egy cikkében megírta, hogy milyen problémákat is lát a határozat
kapcsán. Kommentárjában kiemeli, hogy az emberi méltósághoz való jogot kezdetektől
fogva anyajogként kezeli a testület, azonban ezen konstrukciót a hazai jogirodalomban
sok kritika érte. Ezen kritikák egy része magát az alkotmányértelmezési módszert
bírálja: a nem nevesített jogok kiolvasztás során eltávolodik az Alkotmánybíróság az
Alkotmány írott szövegétől, de így valójában a testület alkotmányozási feladatot lát el,
pedig erre nincs hatásköre. A kritikák másik köre - írja Szente Zoltán- azon
rendezőelvet kéri számon, mellyel egy elvi alapot adhatnának annak, hogy hogyan
vezették le a származtatott jogot.
Szente Zoltán felhívja arra a figyelmet, hogy a bírálatok egyik oka az, hogy többen
azt is aggályosnak tartották hogy az Alkotmánybíróság külföldi példákkal támasztja alá
saját döntését. Ráadásul a mintául vett amerikai, illetve német jogrendszer saját
felfogását több évtizeden keresztül alakítgatta, csiszolta, míg végül is kialakult ezen
államok saját álláspontja. Azonban ezen országoknak a jogrendszere sokban különbözik
a miénktől, így ott olyan feltételek között született meg a megoldás, ami nálunk
hiánynak a hazai közjogtól, de ha van a külföldi példának megfelelő rendszer, akkor is
lényegesen eltérő.
A határozat kapcsán a szerző különösnek találta azt, hogy az Alkotmánybíróság csak az
önrendelkezési jogra hivatkozó igényeket bírálta el. Ennél is figyelemre méltóbb Szente
Zoltán véleménye szerint az, hogy gyógyíthatatlanok önrendelkezési jogának
szabályozása kapcsán nem állandó a határvonal az alkotmányos és az alkotmányellenes
szabályozás között, egy mozgó határvonalról beszélhetünk, mert annak helyzetét több
körülmény is befolyásolhatja.42
Tóth J. Zoltán is bírálta az Alkotmánybíróság által hozott eutanázia határozatot. Az
aktív eutanáziát testület azért utasította el, mert az a beteg önrendelkezési joga
szembekerül két másik alapjoggal: az orvos lelkiismereti szabadsághoz való jogával és
az élethez való joggal, így az önrendelkezési jognak meg kell hátrálnia. Tóth J Zoltán
szerint azonban ezen érvek jól cáfolhatóak. Senkit nem kellene kötelezni olyan
beavatkozás elvégzésére, vagy abban való közreműködésre, akinek lelkiismereti
41 http://phd.sote.hu/mwp/phd_live/vedes/export/zubeklaszlo.d.pdf 2013.02.16. 42 Szente Zoltán: Az Alkotmány morális olvasatától a pragmatikus alkotmányértelmezésig-kommentár az
Alkotmánybíróság eutanázia határozatához Fundamentum Emberi Jogok Folyóiríta 2003 3-4.szám 91-101.old.
„A halál olyan szörnyen végleges, míg az élet tele van lehetőségekkel.”50
(George R.R. Martin)
Az abortusz lehetővé tétele vagy annak tiltása nem újkeltű kérdés, már az ókorban is
ismertek és alkalmaztak különböző praktikákat. Azért tartom fontosnak az abortusz
történetét, mert abból, hogy milyen hosszú múltra is tekint vissza, milyen megítélések
voltak jellemzőek a különböző korokban, jól látszik, hogy ez mindig is foglalkoztatta az
embereket, mindig is voltak a terhesség-megszakítás kapcsán viták. A mai napig nincs
igazán egyetértés az abortusz tekintetében, hiszen vannak körök, akik teljes mértékig
ellenzik az abortuszt (általában vallási, erkölcsi alapokra hivatkoznak) és vannak, akik
szerint e jelenlegi szabályozás sem eléggé liberális, még ezt is túl szigorúnak tartják. Én
magam részéről nem ellenzem az abortuszt, jónak sem tartom, de úgy gondolom, hogy
bizonyos esetekben valóban nincs más megoldás.
8.1 Ókor
Már az ókorban is felmerült a kérdés, mi is az emberi élet kezdete, a magzat emberi
lénynek tekinthető-e vagy sem. Erre a kérdés megválaszolása kapcsán 3 nagy csoport
különböztethető meg az ókorban. Az első csoportba tartoztak, akik azt gondolták, hogy
az emberi élet már a fogamzás pillanatában elkezdődik. Ide tartoztak a Pythagoreusok,
és a korai keresztény szerzők közül néhányan (alexandriai Kelemen, Lactantius). Akik
ezen az állásponton voltak, azok teljes mértékben ellenezték az abortuszt. A második
csoportba tartoztak azok, akik úgy vélték, hogy az élet a szülés után, az első
levegővétellel kezdődik. Ennek az elméletnek azonban nem sok támogatója volt. Kr. e.
az V. században alakult ki az az elmélet, amelyet a legtöbben támogattak ekkoriban,
ennek az elméletnek a lényege, hogy az élet valahol a fogamzás és megszületés között
kezdődik el. Ez az időpont az, amikor a magzat először megmozdul.51
Az abortuszról
Hippokratész is említést tesz híres esküjében, amikor is azt írja benne, hogy nem ad a
50
George R.R. Martin: Trónok harca. Alexandra Kiadó Pécs, 2008 104.old. 51 Gradvohl Edina: A magzat joga az élethez és az abortusz az ókori világban Klió : történettudományi szemléző
Már a középkorban szabályozták hazánkban az abortuszt. Könyves Kálmán
törvénykönyvének 58. fejezetében a „Magzatokat vesztő asszonyokról” szólt és
kimondta, hogy ők a „főesperes előtt vezekeljenek”.65
Ebből a rendelkezésből látható,
hogy a középkori Magyarországban az abortusz nem kívánatos, elítélendő cselekmény
volt, de nem az állami büntetőjoggal rendelték szankcionálni azt, hanem az egyházi
jogszolgáltatás útján. Ugyanakkor nem is az egyház által kiszabható legsúlyosabb
büntetést kapták a nők, akik magzatukat elhajtották, hiszen az a kitagadás lett volna, de
ezen cselekményükért a nőknek csupán vezekelnie kellett.
1279-ben a budai zsinat határozata szerint kiátkozza az egyház a magzatűző nőket. Ez
egyben törvényenkívüliséget is jelentett.66
Werbőczy István is foglalkozott a magzat létével, jogaival. A Tripartitumban
egyértelműen amellett foglalt állást, hogy méhmagzatot teljes jogalanyiság illeti meg, a
fogantatásától kezdve embernek tekintette a magzatot. A Hármas könyv sehol nem szól
a terhesség-megszakítás bármilyen formájú lehetőségéről. Így kijelenthetjük, hogy
jogszerűen nem lehetett megszakítani a terhességet a középkori magyar jog szerint. A
Tripartitum szövegéből arra a következtetésre juthatunk, hogy a középkori
64 Fodor Ákos-Gonghangok. Fekete Sas Kiadó, Budapest, 2009. 187. oldal 65http://www.jogiforum.hu/files/publikaciok/rabine_szakalas_marta__a_mehmagzat_jogkepessege_es_eletjoga_a_ma
gyar_jogban[jogi_forum].pdf 2012.12.20. 66 Gradvohl Edina: A magzat joga az élethez és az abortusz az ókori világban. Klió : történettudományi szemléző
legdurvább formája, az abortusz. Az abortusztilalmat csakis ilyen feltételek mellett
tartották elfogadhatónak.70
Az első szülészeti jogszabály megalkotására 1953-ban került sor, ezzel a korábbi teljes
abortusztilalmat enyhítette a jogalkotó.71
Ezt sokan Ratkó-törvényként emlegetik és a
köztudatba úgy vonult be, mit egy nagyon szigorú abortusz törvény, annak ellenére,
hogy elméletileg enyhítette a teljes abortusztilalmat. Ennek elsődleges oka az, hogy a
szocialista időszak jogalkotása nem törvényi, hanem törvényerejű rendeleti, rendeleti
szintre telepítette a tényleges jogkört, így a gyakorlatban alig volt olyan eset, amikor
valójában engedélyezték az abortuszt a kérvényezőnek.72
Ezt követte a Rákosi-rendszer 1956-os szabályozása. E jogszabályok szerint az
abortuszt engedélyeztetni kell és csakis gyógyintézetben lehet végrehajtani. Tehát ez
nagyon hasonlít a Ratkó korszak szabályozásához, azonban van egy nagy különbség: ha
a nő a felvilágosítás után is úgy nyilatkozik, hogy szeretné az abortusz akkor az
engedélyt kötelező megadni. Így az abortuszról való döntés kizárólag az anya joga lett
tulajdonképpen, hisz ezen szabályozás miatt sem az apának, sem az államnak nem volt
beleszólása az anya döntésébe.73
Az abortusz anya joggá válása hamarosan a statisztikában is megmutatkozott:
Magyarországon az 1960-as 1970-es években hajtották végre a legtöbb abortuszt.
(1969-ben például a művi vetélések száma 206 817 volt, akkor, amikor csak 154 318
kisbaba született)
A Kádár-korszak híres-hírhedt intézménye az abortuszbizottság volt, mely előtt annak a
nőnek kellett megjelennie, aki nem kívánt magzatát el akarta vetetni.74
Jelenleg az abortusz jogi kereteit a magzati élet védelméről szóló 1992. évi LXXIX.
törvény és annak végrehajtási rendelete, a 32/1992 (XII. 23.) NM rendelet biztosítja.
A 2012. január 1-jén hatályba lépett Alaptörvény, deklarálja – ráadásul ugyanazon
mondaton belül, melyben az élethez és emberi méltósághoz való jogot ismeri el –, hogy
„a magzat életét a fogantatástól kezdve védelem illeti meg”. Az abortusz kérdésével az
Alkotmánybíróság is foglalkozott, két határozatot is hoztak, melyet a köznyelv első
70 http://beszelo.c3.hu/cikkek/kis-magyar-abortusztortenet 2012.12.20. 71 a jogszabály szerint 16 betegség esetén lehetőség van a terhesség megszakítására, a terhesség megszakítható
továbbá a nő életkorára, s rendkívüli méltánylást igénylő személyi és családi körülményekre való tekintettel is 72 http://abortusz.info/tenyek-az-abortuszrol/abortusz-a-szocialista-id%C5%91szakban 2012.12.20. 73 http://doktori-iskola.ajk.pte.hu/files/tiny_mce/File/Vedes/monori/monori_ertekezes_nyilv.pdf 2012.12.20. 74 http://www.mult-kor.hu/20120521_abortusz_a_szocializmusban?pIdx=2 2012.12.20.
Az indítványozók egyik köre azt kérte az Alkotmánybíróságtól, hogy amennyiben
megsemmisíti a kifogásolt rendeleteket, állapítson meg mulasztásban megnyilvánuló
alkotmányellenességet. Mivel az AB a rendeleteket 1992. dec. 31 hatállyal semmisítette
meg, ezért nem állapított meg alkotmányellenes mulasztást.
Más indítványozók arra nézve kérték az Alkotmánybíróságtól mulasztással elkövetett
alkotmányellenesség megállapítását, hogy az abortuszjogszabályok nem biztosítják az
orvosok és más egészségügyi dolgozók számára a terhesség megszakítása, illetve az
abban való közreműködés megtagadásának lehetőségét lelkiismereti okból. Az
Alkotmánybíróság e kapcsán rámutatott arra, hogy az állam a terhesség-megszakítás
kapcsán eleget tesz az abortuszt ellenző orvosokkal kapcsolatban a lelkiismereti
szabadság jogából folyó kötelezettségének, ha a munkajogi kötelesség alól lehetővé
teszi a mentesülést, vagy ha lehetővé teszi olyan munkahelyek létesítését, ahol a
nőgyógyász nem kénytelen meggyőződése ellenére abortuszt végezni. Ezek a
lehetőséget a hatályos jog alapján fennállnak, ezt a Munkatörvénykönyve 34 §-a
tartalmazza. Ennek értelmében a dolgozó munkáját felettese utasításának megfelelően
köteles elvégezni, de nem köteles teljesíteni a munkáltató utasítását, ha annak
végrehajtása az egészségét vagy testi épségét közvetlenül és súlyosan veszélyeztetné,
vagy egyébként az érdekeit védő jogszabályba ütközik. Ha erről a Munka
törvénykönyve nem rendelkezne külön az utasítást akkor is meg lehetne tagadni, hiszen
az alkotmányos jogok, így a lelkiismereti jog, útjában munkáltatói utasítás nem állhat.
Tehát az Alkotmánybíróság a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség
megállapítását elutasította.
Végezetül az Alkotmánybíróság összefoglalta, hogy milyen intézményvédelmi
kötelezettségei vannak a jogalkotónak az abortusz szabályozásának kidolgozása
kapcsán. Eszerint ha elismeri a jog a magzat jogalanyiságát, akkor abortuszra csak
akkor kerülhet sor, ha a jog lehetővé teszi az emberi életek közötti választást.
Amennyiben a jogalkotó nem ismeri el a magzat jogalanyiságát, akkor mérlegelni kell a
magzati élet védelmének állami kötelezettsége és az anya önrendelkezési joga között.
Vagyis így teljes abortusztilalom éppúgy alkotmányellenes volna, mint annak korlátlan
megengedése. A két szélsőség között a határt a jogalkotónak kell meghúznia oly
módon, hogy egyszerre biztosítsa az anya önrendelkezési jogát, valamint azt, hogy az
állam a magzattal szemben eleget tudjon tenni objektív intézményvédelmi
50
kötelezettségének.
10.1 Párhuzamos indoklások, különvélemények
Párhuzamos indoklásában Ádám Antal abból a feltételezésből indult ki, hogy magzat
jogilag nem ember. E párhuzamos indoklásban azt emeli ki, hogy ha magzat jogilag
nem ember, akkor nem illeti meg az élethez és az emberi méltósághoz való jog, ez
azonban nem jelenti azt a magzatra nézve, hogy semmilyen jog nem illeti meg, ugyanis
a jogalkotó nem maradhat teljesen közömbös a magzat sorsa kapcsán. A magzatot
megilleti a megszületéshez való jog. Ádám Antal indoklásában hangsúlyozza azt, hogy
az élethez való jog nem ugyanazt jelenti, mint a magzat születéshez való joga. Utóbbi
ugyanis csupán származékos jogosultság (nem alapjog, mint az élethez és emberi
méltósághoz való jog), amelynek forrása a jogi értelemben vett ember mint jogalany
élethez és emberi méltósághoz való joga.
Herczegh Géza alkotmánybíró párhuzamos véleményében arra hívja fel a figyelmet,
hogy az élethez való jog és az emberi méltóság biztosításán túl, az anyára és születendő
gyermekére számos egyéb alkotmányjogi rendelkezés is vonatkozik (például
lelkiismereti szabadsághoz való jog, házasság és család védelméről szóló
rendelkezések), így az államnak számos kötelezettsége van az anyával és a születendő
gyermekkel szemben. Ezek a kötelezettségek ugyan egymást kiegészítik, ugyanakkor
összeütközésbe is kerülhetnek egymással, ez pedig a jog által védett értékek nagyságán
és jelentőségén alapuló összhang megteremtését igényli a törvényhozótól. Herczegh
Géza szerint az államnak úgy is szerepet kell vállalnia, hogy biztosítja az orvosi
felvilágosítást és megfelelő segítséget is nyújt a nem kívánt terhesség megelőzésében,
ezen túl fokozni kell a család és gyermekvédelmet.
Kilinyi Géza nyomatékosította a határozat egyes megállapításait. Felhívja a figyelmet
arra, hogy mennyire lényeges kérdés is a magzat jogalanyisága, hiszen, ha a jogalkotó
úgy dönt, hogy a jogalanyiság kezdete a fogantatás időpontja, akkor a magzatot
megilletik mindazon jogok, amelyek megszületett embert is megilletik. Ez pedig azt
jelentené, hogy az abortuszt teljesen be kellene tiltani. Éppen ezért Kilinyi Géza
párhuzamos indoklásában azt írja, hogy az emberi élet jogi kezdetének megállapítása
nem eshet egybe a természettudományi megállapítással, ugyanis a tudomány jelenlegi
51
állása szerint a magzat a fogamzás pillanatától kezdve teljes értékű emberi lény.
Véleménye szerint ugyan részben figyelembe kell venni a tudományos álláspontokat is,
de a jog rendszere annyiban szuverén, hogy nem köteles azokhoz teljes mértékben
igazodni. Ennek oka, hogy a jogi szabályozás kialakításánál nem kizárólag egyik vagy
másik szaktudomány eredményeit kell figyelembe venni, hanem ezek mellett
társadalmi, gazdasági, műszaki stb. szempontokat is mérlegre téve kell meghatározni a
jogkövetkezményeket, illetőleg a társadalom fejlődési szintje mellett a jog által eltűrt,
illetőleg megkövetelt magatartást. Így akkor is lehetséges az, hogy magzati élet
különböző stádiumaiban a magzatot különböző fokú védelemben részesíteni, ha ennek
egyébként természettudományos indoka, magyarázata nincs.
Kilinyi Géza arra is rátér párhuzamos indoklásában, hogy terhesség-megszakítás
kérdése kapcsán összetűzésbe kerülhet esetleg a világi törvény az egyházi tanítással.
Véleménye szerint azonban ez azért nem merülhet fel, mert a jog csupán lehetővé teszi
az abortuszt, csupán a terhesség-megszakítás lehetőségét biztosítja, de arra senkit nem
kötelez.
Lábady Tamás egyetértett ugyan a határozattal és annak indoklásával, de szerinte a
megsemmisített rendeletek tartalmilag is alkotmányellenesek voltak. Nem ért egyet
azzal a többségi állásponttal, hogy alkotmányértelmezéssel nem dönthető el a magzat
jogalanyiságának kérdése. Elismeri ugyan, hogy az Alkotmány nem tartalmaz egy
konkrét emberfogalmat, ugyanakkor véleménye szerint az ember „normatív” fogalom,
így nem eshet kívül az alkotmány normavilágán és éppen ezért alkotmányértelmezéssel
megállapítható. Véleménye szerint az, hogy a tudomány folyamatosan fejlődött még
nem ok arra, hogy az ember biológiai és jogi fogalma eltérjen egymástól, így szerinte az
ember „normatív” fogalma nem szakadhat el az ember természetes, biológiai
fogalmától. A magzat jogalanyiságáról való döntés során figyelembe kell venni modern
orvostudomány és biológia eredményeit, felfedezéseit. A magzat jogi státusza kapcsán a
következőket írja: „A születés előtti (a méhen belüli és kívüli) magzati életnek azért
nincs (nem lehet) külön jogi státusza, mert a biológiai kontinuitáshoz képest a születés
mesterséges, ugyanakkor önkényes normatív határvonal.” Azt is írja, hogy amennyiben
a jog különbséget tehet az ember születés előtti és utáni fázisai között, sőt például
aszerint is megkülönböztetést lehetne tenni, hogy a magzat milyen távol vagy közel van
a születéshez, genetikailag egészséges-e, vagy károsodott, akkor ez oda vezethetne,
52
hogy a már megszületett ember vonatkozásában is lehetne különböző ismérvek (sőt akár
azonos ismérv alapján is lehetne különbséget tenni, mint például a csecsemő
életképessége, születés utáni időhatár tűzése, életminősége). Az alkotmánybíró azt írja,
hogy az alkotmány az emberi életet védi, nem pedig az anya testtől elvált emberi életet.
Az Alkotmány szerint hazánkban minden ember jogképes. Mivel a magzat: ember, ezért
a fogamzás időpontja lesz véleménye szerint a jogalanyiság kezdete (nem pedig a
születés) Lábady Tamás szerint az élethez és az emberi méltósághoz való jog az ember
elidegeníthetetlen joga, lényegi sajátja, sőt igazándiból véleménye szerint ezek nem
jogok, hanem jogi értéket megelőző kategóriák. Az élet így, mint a jogi értékek előtti
érték az alanyi jogoknak az alapja és eredője, így egy olyan alapjog sem konkurálhat az
élethez való joggal, mint az anya önrendelkezési joga. Egy emberi élet csak egy másik
ember életével konkurálhat.
Zlinszky János sem értett egyet teljes mértékben a határozat indoklásával. A hatályos
jogrendszer a jogalanyiságot az anya testétől való elváláshoz köti. A polgári jog
speciális függő helyzetet teremt a magzat számára78
, a büntetőjog is elkülöníti az
emberölés bűncselekményét a magzat ellen elkövetett bűncselekménytől, vagyis az
magzatelhajtást.79
Véleménye szerint a magzat jogalanyiságáról való döntés nem lehet előkérdése az
alkotmányértelmezésnek, hiszen a Ptk. és a Btk. tulajdonképpen már meghozta a
döntést: a magzat nem jogalany, hanem azt valamiféle sajátos közjogi tárgyként kezeli.
Zlinszky János párhuzamos indoklásában arra is felhívja a figyelmet, hogy amennyiben
a magzatot emberi jogokkal ruházzák fel, akkor a jogalkotónak ezt nagyon
körültekintően kellene tennie, mivel figyelemmel kell lennie az anya és a magzat közötti
speciális testi kapcsolatra. A két önálló személy viszonyára vonatkozó hagyományos
rendelkezések ez esetben nem alkalmazhatóak, hanem valamilyen egyedi, törvényi
78 9§:A jogképesség az embert, ha élve születik, fogamzásának időpontjától kezdve illeti meg. A fogamzás
időpontjának a születéstől visszafelé számított háromszázadik napot kell tekinteni; bizonyítani lehet azonban,
hogy a fogamzás korábban vagy későbben történt. A születés napja a határidőbe beleszámít.- 1959. évi IV.
törvény a Polgári Törvénykönyvről 79 169. § (1) Aki más magzatát elhajtja, bűntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(2) A büntetés egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés, ha a magzatelhajtást
a)üzletszerűen,
b)a nő beleegyezése nélkül,
c)súlyos testi sértést vagy életveszélyt okozva követik el.
(3) A büntetés két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha a magzatelhajtás halált okoz.
(4) Az a nő, aki magzatát elhajtja vagy elhajtatja, vétséget követ el, és egy évig terjedő szabadságvesztéssel
büntetendő.-1978.évi IV. törvény a Bűntető Törvénykönyvről
53
szintű szabályozás szükséges. E kapcsán felhívja a figyelmet párhuzamos indoklásában
arra is, hogy veszélyes a születendő gyermek és az anya között jogi kapcsolatot
létesíteni, mert akkor így a jogalkotó a családi intimszférába is behatol.
Zlinszky arra jutott, hogy az anyának saját döntése, hogy szeretne-e gyermeket vagy
sem. Viszont az anya szabad aktusa révén megfogant magzat kihordása az anya erkölcsi
kötelessége. Ez az erkölcsi kötelesség azonban nem egyenlő a jogi kötelességgel! Az
erkölcsi kötelességet a jogalkotó ugyan jogi kötelezettségé teheti, de nem kell azzá
tennie, ez számára nem kötelező.
Az államnak azonban vannak a magzati élet védelme kapcsán kötelezettségei. A magzat
élete tulajdonképpen emberi élet, ezért afölött nem lehet úgy rendelkezni, mint egy
tárgy fölött, nem lehet tulajdonként rendelkezni vele. Ezért a magzat elvetése vagy
megtartása feletti rendelkezés alanyi jogként nem illeti meg a szülőket. a jogalkotó így e
kérdéskört nem rendezheti a magzati élet védelmének teljes feladásával, ez a
szabályozás az alkotmányozással nem is férne össze.
54
11. fejezet
A magzati élet védelméről szóló 1992.évi LXXIX törvény és a 32/1992.
(XII. 23.) NM rendelet a magzati élet védelméről szóló 1992. évi
LXXIX. törvény végrehajtásáról
„Bármilyen szituációban is vagyunk, azért vagyunk ott, mert abból valamit tanulnunk
kell. Hiszen azért sodródtunk oda!”80
(Andrew Matthews)
Az első abortuszhatározat meghozatala után új törvényt kellett alkotni, mely
szabályozza az abortuszt. A törvényalkotónak arra kellett törekednie, hogy egy
méltányos abortusztörvényt alkosson. ”Méltányos egy törvény, ha azok sem
kifogásolhatják alapos indokkal, akiket hátrányos helyzetbe hoz.”81
Ezért az
Országgyűlésnek az abortusz mellett és ellen szóló érveket is meg kellett vizsgálnia,
hogy a megalkotott norma valóban méltányos legyen.
Abortusz elleni érvek összefoglalása
1. Az emberélet morális védelmének alapja: Az élethez való jog és az élet
szentsége.
Az élethez való jog mindenkit megillet, minden embernek joga van az élethez,
attól önkényesen megfosztani senkit nem lehet. Nem létezik olyan ok, mely
alapján egy embert megfoszthatnának az életétől. Az élet kioltása nem
egyszerűen egy rossz dolog, hanem feltétlenül tilalmas cselekmény.
2. Az élethez való jognak és az élet szentségének kiterjesztése a magzatra
Ez Kis János megfogalmazása szerint 3 esetben lehetséges:a) a magzat
fogantatása időpontjától ember; b) a magzat fogantatás időpontjától kezdve
potenciális személy; c) a magzat fogantatása időpontjától kezdve önálló élet.82
3. Az abortusz műveletének erkölcsi értelmezése.
4. A magzat életét szakítja meg ez a beavatkozás, rá van a legnagyobb hatással. „A
magzat az anyaméhben. az anya testével szimbiózisban él, de nem az anya
80 http://www.citatum.hu/idezet/68846 2013.02.18. 81 Kis János Az abortuszról-Érvek és ellenérvek Cserépfalvi Könyvkiadó 1992. 17.old. 82Kis János Az abortuszról-Érvek és ellenérvek Cserépfalvi Könyvkiadó 1992. 23.old.
Rosszabb egy emberi egyedet megölni (az abortuszt ellenzők szerint a művi
beavatkozás emberölés), mint hagyni azt, hogy valaki meghaljon.
Az abortusz melletti érvek rövid összefoglalása:
1. A terhes nőnek joga van az abortuszhoz
Testünk a miénk, így mindenkit megillet a jog, hogy saját maga rendelkezzen vele.
A terhesség fölötti rendelkezés pedig része a test feletti rendelkezésnek. A terhesség
feletti rendelkezés pedig része a nő saját élete feletti rendelkezésének, így alakíthatja
saját sorsát, életútját. Azok a körülmények, amelyek a terhes nőt arra sarkallhatják,
hogy el kívánja vetetni magzatát, olyan információk, körülmények lehetnek, melyek
a nő legintimebb szférájához tartoznak, az állapotos nő legszemélyesebb ügye.84
2. A nem kívánt gyermek megszületése magának a gyereknek sem jó.
3. A gyermek érdekében az államnak csakis akkor van joga beavatkozni, ha
biztosítani tudja a gyerek számára az életéhez szükséges szociális és
egészségügyi feltételeket.
Az abortusz problematikája azzal a kérdéssel szembesít végső soron, hogy a magzat
személy-e vagy sem.85
Az 1. abortusz határozat után 1 évvel hozta meg az Országgyűlés a magzati élet
védelméről szóló 1992. évi LXXIX. törvényt (továbbiakban Törvény). Ebben
szabályozta a jogalkotó, hogy melyek a támogatás és a védelem eszközei, azt hogy a
terhesség megszakítására milyen esetekben és a terhesség hanyadik hetéig kerülhet sor,
valamint azt, hogy az abortuszt elvégzése hol, milyen intézményekben lehetséges.
Ugyanebben az évben hozták meg a 32/1992. (XII. 23.) NM rendelet a magzati élet
védelméről szóló 1992. évi LXXIX. törvény végrehajtásáról szóló rendeletet.
(továbbiakban Vhr.)
83 Kis János Az abortuszról-Érvek és ellenérvek Cserépfalvi Könyvkiadó 1992. 24.old. 84
Kis János Az abortuszról-Érvek és ellenérvek Cserépfalvi Könyvkiadó 1992. 25-26.old. 85 Dobai Sándor: Jog és erkölcs viszonya az abortusz tükrében Jura 2007 (13.évf) 1.szám 48.old.
56
11.1 A támogatás és védelem eszközei és módozatai
A Törvény szerint a magzatot és a várandós nőt egyaránt védelem illeti meg. Az alap és
középfokú oktatási intézményekben el kell kezdeni az egészséges életmódra, a családi
életre való nevelést és ezzel kapcsolatban természetesen már ezen helyeken fontos
szerepet tölt be az, hogy a gyerekek, a fiatalok megismerjék az egészséges
születésszabályozási módszereket. ( Ez történhet osztályfőnöki órán, akár tantárgyi
keretekbe is beépítve, de lehet meghívott előadó is, akinek a szaktudása sok segítséget
nyújthat a fiataloknak az említett ismeretek elsajátításában.)
Természetesen nem lehet mindent az iskolákra hárítani, ezért a tanácsadásban nagy
szerepet játszanak a családvédelmi szolgálatok, melyek nem csupán tanácsot adnak, de
válsághelyzet esetén annak feloldásában is segítenek, valamint szervezik az oktatási
intézményeken kívül a családtervezéssel kapcsolatos ismeretek terjesztését.
Az állam feladata igencsak széles e körben: elősegíti a fogamzásgátló készítmények és
eszközök rászorultságtól függő kedvezményes igénybevételét, a magzati élet védelmét
szolgáló, valamint a fogamzásszabályozást ismertető kiadványok közzétételét és a
médián keresztül való ismertetését; fejleszti a válságkezelő tanácsadás rendszerét,
szabályozza a tanácsadás az állami és civil szervezetek hatékony együttműködését;
gondoskodik a várandós anyák fokozott munkahelyi védelméről; támogatja a magzati
élet védelmét szolgáló tevékenységet, szervezeteket; valamint a helyi önkormányzat a
gyermekjóléti és gyermekvédelmi ellátások biztosításával segíti a várandós anyát és
családját a születendő gyermek vállalásában és felnevelésében.
A Törvény szabályozza azt is, hogy ki jogosult térítésmentes terhességgondozásra,
valamint, hogy mit is jelent tulajdonképpen a terhességgondozás. Utóbbi keretében
felkészítik a terhes nőt arra, hogy gyermekét hogyan tudja majd ellátni, gondozni,
elvégzik a megfelelő szűrővizsgálatokat a magzaton és a várandós nőn is. A gyermeket
váró nőt tájékoztatják a magzat egészséges fejlődése érdekében a megfelelő életmódról.
11.2 A terhesség megszakításának szabályai a Törvényben
E törvény alapján a terhesség megszakítására veszélyeztetettség és súlyos
válsághelyzet esetén kerülhet sor, ekkor is bizonyos feltételek megléte esetén. A
Törvény 6.§ szerint „a terhesség a 12. hetéig szakítható meg, ha:
a) azt az állapotos nő egészségét súlyosan veszélyeztető ok indokolja;
57
b) a magzat orvosilag valószínűsíthetően súlyos fogyatékosságban vagy egyéb
károsodásban szenved;
c) a terhesség bűncselekmény következménye, valamint
d) az állapotos nő súlyos válsághelyzete esetén.”
A főszabály tehát az, hogy a terhesség 12. hetéig lehetséges az, hogy sor kerüljön
a megszakítására, de a Törvény bizonyos esetekben kivételt határoz meg. Így a fenti
feltételek megléte esetén hosszabb a határidő (18. hétig lehet megszakítani a
terhességet), ha várandós nő cselekvőképtelen vagy korlátozottan cselekvőképes,
illetve terhességét neki fel nem róható egészségi ok, illetve orvosi tévedés miatt nem
ismeri fel korábban, vagy az egészségügyi intézmény, illetve valamely hatóság
mulasztása miatt haladta meg a terhessége a 12 hetes időtartamot. „A terhesség a 20.
hetéig - a diagnosztikus eljárás elhúzódása esetén 24. hetéig - szakítható meg, ha a
magzat genetikai, teratológiai ártalmának valószínűsége az 50%-ot eléri.” Nincs a
terhesség megszakítása időtartamhoz kötve abban az esetben, ha arra az állapotos nő
életét veszélyeztető egészségi ok miatt kell, hogy sor kerüljön, illetve abban az
esetben, ha a magzatnál a szülés utáni élettel összeegyeztethetetlen rendellenesség áll
fenn.
Az állapotos nő terhességmegszakítás iránti kérelmét a családvédelmi szolgálat
munkatársa előtt személyesen terjeszti elő (cselekvőképtelen törvényes képviselője
útján), a terhességet megállapító szülész-nőgyógyász szakorvos által kiállított igazolás
benyújtása mellett. A családvédelmi szolgálat munkatársa a terhességmegszakítási
kérelem benyújtása után tájékoztatja a kérelmet benyújtót (lehetőleg az apa
jelenlétében) a magzat megtartása érdekében a következőkről:
a gyermek vállalása esetén elérhető állami és nem állami anyagi és
természetbeni támogatások lehetőségéről;
az olyan szervezetek és intézmények létéről és tevékenységéről, amelyek
erkölcsi és anyagi segítséget nyújtanak a gyermek vállalása esetére;
az örökbeadás lehetőségeiről és feltételeiről;
a válsághelyzet feloldására alkalmas állami, helyi önkormányzati vagy
társadalmi segítségnyújtási formákról, és felajánlja közreműködését ezek
igénybevételéhez;
a fogantatásról, a magzat fejlődéséről, a terhességmegszakítás veszélyeiről és az
esetleges későbbi terhességre gyakorolt hatásáról;
58
a terhességmegszakítás szándékának fenntartása esetére a családvédelmi
tanácsadáson történő ismételt megjelenés szükségességéről, leghamarabb a
tájékoztatást követő harmadik napon.
Ha ezen tájékoztatás ellenére is kéri a terhességmegszakítást a kérelmező, akkor a
családvédelmi szolgálat munkatársa tájékoztatja őt a terhesség megszakítás jogszabályi
feltételeiről; a terhességmegszakítás körülményeiről, módjáról; a terhességmegszakítást
végző egészségügyi intézményekről, valamint a családvédelmi szolgálat
segítségnyújtásának lehetőségéről a terhesség-megszakítást követően. Egyidejűleg
felajánlja segítségét a megfelelő családtervezés érdekében, a fogamzásgátlás személyre
szólóan ajánlható módszereinek ismertetésével; illetve tájékoztatja őt a fogamzásgátló
eszközök kedvezményes igénybevételének lehetőségéről is.
Az írásbeli kérelmet ellen kell jegyeznie a családvédelmi szolgálat munkatársának, majd
az ellenjegyzett kérelem másolatát (az eredetit odaadja a kérelmezőnek) elküldi annak
az egészségügyi intézménynek, melyet a kérelmező választott.
8 napon belül kell a kérőlappal jelentkezni az állapotos nőnek a választott egészségügyi
intézménynél. A terhesség megszakítása után 8 nappal az egészségügyi intézménynek
jeleznie kell a beavatkozás megtörténtét a kérőlapot ellenjegyző családvédelmi szolgálat
munkatársának.
Az állapotos nő a beavatkozás napján ismét meg kell, hogy erősítse a szándékát, a
Törvény szerint ezt úgy teszi meg, hogy ismételten aláírja a kérőlapot.
Ha az állapotos nő 8 napon belül nem jelentkezik, erről az egészségügyi intézmény a
munkatársat a kérőlap másolatának visszaküldésével értesít.
Ha a választott intézmény szakorvosa megállapítja, hogy a terhesség meghaladta a
Törvényben meghatározott időt, illetve ha a beavatkozás az állapotos nő egészségét
súlyosan veszélyezteti, akkor a beavatkozás elvégzését megtagadhatja. A nő ekkor
szakmai felülvizsgálatot kérhet, erről a jogáról tájékoztatni kell őt.
Ha a beavatkozás megtagadásától a szakmai felülvizsgálaton 10 napon belül nem
jelenik meg a terhesség megszakítását kérő, illetve ha véglegesen megtagadják a
felülvizsgálat során a beavatkozás elvégzését, a szakmai felülvizsgálatot végző a
kérőlap másolatát a munkatársnak visszaküldi, aki haladéktalanul értesíti a kérelmező
lakóhelye szerint illetékes védőnőt. Ezekben az esetekben a nőt veszélyeztetett
terhesként gondozásba kell venni.
59
Az állapotos nőnél fennálló, a terhesség megszakítását megalapozó egészségi okot a
szakmai szempontból illetékes legalább két szakorvos egybehangzó véleménnyel
állapítja meg.86
Ha a terhesség bűncselekmény következménye, a bűncselekmény elkövetését, illetőleg
annak alapos gyanúját a büntetőügyben eljáró szerv által kiadott igazolás igazolja.
A súlyos válsághelyzet fennállását az állapotos nő, illetve - cselekvőképtelensége esetén
- törvényes képviselője a kérelem aláírásával igazolja. Az állapotos nő
cselekvőképtelensége esetén a terhességmegszakítással kapcsolatos véleményének
kifejtésére a családvédelmi szolgálat eljárásában lehetőséget kell biztosítani.
11.3 Terhességmegszakítást végző intézmények
Nem minden intézményben lehet végrehajtani a beavatkozást, csak azokban, melyek
meghatározott feltételeknek megfelelnek, azokat az egészségügyi intézményeket,
amelyekben a 12. hetet meghaladó terhesség megszakítható, a miniszter rendeletben
határozza meg. A Törvény 15. §-ban kiemeli azt, hogy nem kötelezhető a beavatkozás
elvégzésére, az abban való közreműködésre orvos illetve egészségügyi szakdolgozó. Így
a Törvény lehetővé teszi az orvosok és más egészségügyi dolgozók számára a terhesség
megszakítása illetve az abban való közreműködés megtagadását lelkiismereti okokból.
11.4 A beavatkozás költségei
Ha magzat egészségi állapota miatt szükséges a terhesség megszakítása, illetve ha az
állapotos nő biztosítással rendelkezik, akkor a beavatkozás költségeit az
Egészségbiztosítási Alap fedezi. Minden egyéb esetben a terhességmegszakításért
fizetendő díj megegyezik a társadalombiztosítás szerinti finanszírozás mindenkori
összegével. Az Egészségbiztosítási Alap a terhességmegszakítás társadalombiztosítás
finanszírozás szerinti összegét megelőlegezi a terhességmegszakítást végző
86 Amennyiben a konzílium résztvevői között véleményeltérés alakul ki a terhesség megszakítását indokoló egészségi
ok tekintetében, az állapotos nő kérésére, a véleményeltéréseket írásba foglalva a szülész-nőgyógyász osztályvezető
főorvos a , az állapotos nőt - kérésére - a lakóhelye (tartózkodási helye) szerint illetékes orvostudományi egyetem
vagy a Semmelweis Egyetem Egészségtudományi Kar szülészeti-nőgyógyászati klinikájának vezetőjéhez, illetve a
rendelet 1. számú mellékletében foglalt szülészeti-nőgyógyászati osztályainak vezetőjéhez utalja felülvizsgálatra. (1.
számú melléklet szerint ezek a következők: Megyei Szülészeti-Nőgyógyászati Osztály, Szombathely; Megyei
Szülészeti-Nőgyógyászati Osztály, Győr; Megyei Szülészeti-Nőgyógyászati Osztály, Veszprém; Megyei Szülészeti-
Nőgyógyászati Osztály, Miskolc; Megyei Szülészeti-Nőgyógyászati Osztály. Szolnok; Megyei Szülészeti-
Nőgyógyászati Osztály, Kecskemét)
60
egészségügyi intézménynek. A megelőlegezett összegnek azt a részét, amelyet a
befizetendő díj nem fedez, a költségvetés megtéríti az Egészségbiztosítási Alapnak.
32/1992. (XII. 23.) NM rendelet a magzati élet védelméről szóló 1992. évi LXXIX.
törvény végrehajtásáról 13. §-a kedvezményes térítési díjra jogosultak körét és a
jogosultság okát határozza meg:
„13. § (1) A terhességmegszakítás térítési díjának 30%-át kell megfizetni, ha
a) a terhessége megszakítását kérő személy vagy a vele egy háztartásban élő házastársa,
élettársa, illetőleg - az egy háztartásban éléstől függetlenül - az eltartója [az (1)-(3)
bekezdések alkalmazásában a továbbiakban együtt: házastárs] a 4/a. számú melléklet 1.
pontjában87
meghatározott valamely pénzbeni szociális ellátásra jogosult, az ellátás
folyósításának időtartama alatt, vagy
b) a kérelem benyújtását megelőző 6 hónapon belül a kérelmező, illetőleg házastársa
rendkívüli szociális segélyben, vagy átmeneti segélyben részesül.
(2) A terhességmegszakítás térítési díjának 50%-át kell megfizetni, ha a kérelmező,
illetve házastársa, a gyermekgondozási segély tekintetében a kérelmező, vagy a
kérelmezővel közös gyermekére tekintettel a kérelmezővel közös háztartásban élő más
személy a 4/a. számú melléklet 2. vagy 3. pontjában szereplő88
valamely pénzbeni
ellátásra jogosult, az ellátás folyósításának időtartama alatt, feltéve, hogy a 3. pontban
felsorolt ellátás nem éri el a mindenkori öregségi nyugdíjminimum összegének a
kétszeresét.
(3) Nem kell a terhességmegszakításért térítési díjat fizetni
a) a szociális intézményben lakó személynek,
b) az átmeneti gondozásban részesülő, valamint az átmeneti és a tartós nevelésbe vett
kiskorúnak, továbbá az utógondozói ellátásban részesülő fiatal felnőttnek,
87 1. Munkanélküliek jövedelempótló támogatása,
munkanélküliek járadéka,
nyugdíj előtti munkanélküli segély,
ápolási díj,
sorkatonai családi segély,
rendszeres gyermekvédelmi támogatás,
időskorúak járadéka 88
2. Gyermekgondozási segély,
gyermeknevelési támogatás,
átmeneti járadék,
rendszeres szociális járadék,
egészségkárosodási járadék.
3. Öregségi nyugdíj,
rokkantsági járadék,
rokkantsági nyugdíj,
baleseti rokkantsági nyugdíj.
61
c) a 4/a. számú melléklet 3. vagy 4. pontjában89
meghatározott valamely pénzbeni
ellátásra jogosult kérelmező, illetőleg házastársa vagy a magasabb összegű családi
pótlékra közös gyermekükre tekintettel jogosult, a kérelmezővel egy háztartásban élő
személy esetén, az ellátás folyósításának időtartama alatt, feltéve, hogy a 3. pontban
meghatározott ellátás mértéke nem éri el a mindenkori nyugdíjminimum összegét,
d) a tv. 7. §-a (2) bekezdésének b)-d) pontjaiban meghatározott személyek
terhességmegszakítása esetén.90
”
Kis János Az abortuszról című könyve alapján a művi vetélés szabályozása korlátozó,
mérsékelten korlátozó, vagy radikálisan korlátozó lehet. E könyv alapján a magzati élet
védelméről szóló 1992. évi LXXIX. törvény egy mérsékelten korlátozó szabályozást
alkalmaz, mert a beavatkozásnak lehet egészségügyi (pl.: magzat genetikai sérülése),
szociális ( pl.: a magzat felneveléséhez szükséges családi vagy anyagi feltételek hiánya),
büntetőjogi indoka(pl.: a magzat nemi erőszak útján történt fogantatása), de mégis egy
testület mérlegelésétől függ az, hogy a műtét elvégezhető-e vagy sem.
Korlátozó akkor lenne az abortusz jogi kezelése, ha kezdettől fogva hatósági jogkörű
vizsgálóbizottság engedélyéhez kötött a beavatkozás elvégzése, míg radikálisan
korlátozó az a szabályozás, mely legfeljebb közvetlen életveszély vagy súlyos
egészségkárosodás közvetlen veszélye, esetleg a magzat károsodottsága jöhet szóba az
abortusz elégséges indokaként. 91
89 4. Rendszeres szociális segély,
fogyatékossági támogatás,
vakok személyi járadéka,
magasabb összegű családi pótlék. 90 b) aki menekültkénti elismerését kérelmezte,
c) akit a menekültügyi hatóság menedékesként vagy befogadottként elismert, valamint
d) aki nemzetközi szerződésben foglaltak alapján - a külön törvény szerint - az ország területéről nem utasítható ki,
vagy nem irányítható vissza. 91 Kis János: Az abortuszról Érvek és ellenérvek Cserépfalvi könyvkiadó 1992. 20.oldal
62
12. fejezet
A második abortuszhatározat
„Ugyanarra az égboltrá nézünk fel, mégis milyen különböző dolgokat látunk.”
(George R.R.Martin)92
Az Alkotmánybírósághoz számos indítvány érkezett a Magzatvédelmi törvény több
rendelkezésével, illetve a törvény egészével, valamint az annak végrehajtásáról szóló
32/1992. (XII. 23.) NM rendelet (a továbbiakban: Vhr.) egyes rendelkezéseivel
kapcsolatosan. Ezeket az indítványokat az AB több üggyé egyesítette, ebben a
határozatban azon indítványokra válaszolt, melyek a Magzatvédelmi törvény azon
rendelkezését tartotta sérelmesnek, mely szerint az abortusz elvégezhető az állapotos nő
súlyos válsághelyzete esetén, továbbá azokat melyek a magzat jogalanyiságával
függnek össze. Az indítványozók az alkotmány számos rendelkezésére hivatkoznak: az
élethez és méltósághoz való jogra, az állam alapjogvédelmi kötelezettségére, testi és
lelki egészséghez való jogra és a szociális biztonsághoz való jogra. Szerintük a
törvényhozás az alkotmánybírósági határozatban foglalt kötelezettségeinek nem tett
eleget.
Az Alkotmánybíróság már korábban is foglalkozott az abortusszal [64/1991. (XII. 17.)
AB határozatban], akkor határozatában megsemmisítette az akkori rendeleti szintű
szabályozást. Erre 1 évvel hozta meg az Országgyűlés a dolgozatom 11. fejezetében
ismertetett Magzatvédelmi törvényt (továbbiakban Törvény), mely több indok alapján
teszi lehetségessé a terhességmegszakítást. Az indítványozók azt az indokot sérelmezték
a leginkább, amely szerint súlyos válsághelyzet esetén is lehetséges a beavatkozás
elvégzése. A súlyos válsághelyzet fogalmát a Törvény a következőképpen határozta
meg: „Súlyos válsághelyzet az, amely testi vagy lelki megrendülést, illetve társadalmi
ellehetetlenülést okoz, és ez által veszélyezteti a magzat egészséges fejlődését.” A
súlyos válsághelyzet fennállást az állapotos nő maga igazolja aláírásával a kérőlapon.
(Erről a Vhr. rendelkezik) A családvédelmi szolgálat munkatársának e nyilatkozat
kapcsán nincs mérlegelési joga.
92
George R.R. Martin Kardok Vihara Alexandra Kiadó Pécs 2009. 377.old
63
Az indítványozók a fenti szabályozást azért tartják alkotmányellenesnek, mert szerintük
az a nő súlyos válsághelyzetére való hivatkozással korlátlanul teszi lehetővé a művi
terhességmegszakítást.
A testület, az indítványok és az alkotmánybírósági döntés tükrében, megvizsgálta az
abortuszra vonatkozó jogszabályokat. Megállapította, hogy a jogalkotó ezúttal eleget
tett a szabályozás formai követelményeinek, hiszen ezúttal törvényben lett szabályozva
a kérdés. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy bár a Vhr.-ben is vannak lényeges
részletek az abortusz kapcsán, de az alapjogokkal való összefüggés szempontjából a
Magzatvédelmi törvényben foglalt szabályok elegendők. Az első abortusz határozatában
az Alkotmánybíróság kifejtette azt, hogy annak elbírálása, hogy a magzat ember-e,
jogalany-e, egy nagyon fontos előkérdés a terhességmegszakítás szabályozása kapcsán.
A testület ekkor azt állapította meg, hogy az Alkotmány nem ad konkrét választ arra,
hogy a magzat jogalany-e vagy sem, az Alkotmány értelmezésével nem lehet erre a
kérdésre választ adni.
Az Országgyűlés 1993. március 23. napján fogadta el az emberi jogok és az alapvető
szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt egyezmény és az
ahhoz tartozó nyolc kiegészítő jegyzőkönyv kihirdetéséről szóló 1993. évi XXXI.
törvényt (Emberi Jogok Európai Egyezménye, a továbbiakban: Egyezmény). A törvény
1993. április 15-én lépett hatályba. Ezen Egyezmény úgy fogalmaz, hogy a törvény
mindenkinek védi az élethez való jogát. Azonban azt, hogy mit is ért azalatt pontosan,
hogy mindenki, azt nem határozza meg. Így az Egyezmény szövegéből sem állapítható
meg, hogy a mindenkit, minden embert megillető élethez való jog kiterjed-e a még meg
nem született emberre, a magzatra is. Így továbbra is a magyar törvényhozók feladata
az, hogy meghatározzák azt, hogy a magzat jogalany-e vagy sem, és így megilleti-e az
élethez való jog.
Az Alkotmánybíróság arra jutott, hogy a Törvény implicit módon választ ad a magzat
jogalanyiságának kérdésére, ugyanis implicite módon azt juttatja kifejezésre, hogy a
magzat jogilag nem ember.
A testület ugyanakkor kiemeli azt, hogy az, hogy a magzat jogilag nem tekinthető
embernek, az nem azt jelenti, hogy nem is illeti meg alkotmányos védelem. Hiszen már
korábbi határozatában is kifejtette, hogy ebben az esetben is megilleti a magzatot az a –
nem abszolút – védelem, amelyet az élethez való jogból következően az állam a
64
megfogant emberi életnek is nyújtani köteles. Tehát az állam nem csak az egyes
individuumok életét, hanem általában az emberi életet is védeni köteles. Ez az objektív
életvédelmi kötelezettség az emberi élet egy korai létezési stádiumára, a magzati életre,
az élet előfeltételeire is kiterjed. A Magzatvédelmi törvény sem teszi kérdésessé ezt a
védelmet, hanem azzal összhangban a törvényhozó abból indult ki, hogy “a
fogantatással induló magzati élet tiszteletet és védelmet érdemel”.
Mindezek tükrében a testület azon indítványokat elutasította, melyek arra hivatkoztak,
hogy a Magzatvédelmi törvény azért alkotmányellenes, mert nem határozza meg a
magzat jogállását. Szintén elutasította az Alkotmánybíróság azon indítványt, mely
szerint a magzatot az ember teljes jogállása illeti meg, és azért az abortusz az
indítványozó szerint emberölés. Hiszen a Törvény alapján a magzat nem jogalany és
ezért jogairól nem is kell törvényben rendelkezni.
A teljes abortusztilalom alkotmányellenes, ugyanakkor az indok nélküli, teljesen szabad
abortusz biztosítása sem lenne alkotmányos, hiszen abban az esetben az állam
intézményvédelmi kötelezettségét teljes mértékben figyelmen kívül hagyná a
szabályozás.
Az AB mindezeket figyelembe véve vizsgálta meg a jogszabályok tartalmának
alkotmányosságát. A súlyos válsághelyzet megfelelő ok lehet az abortuszra a testület
szerint. Több állam jogrendszerében is ismert a terhes nő súlyos válsághelyzete, mint a
terhesség megszakításának indoka. Általában megállapítható, hogy a súlyos
válsághelyzet az arányosság kritériumának az abortusz sajátos tényállására alkalmazott
konkretizálása. Tehát súlyos válsághelyzet, mint ok megfelelő, de Törvénybeli
definíciójával kapcsolatban felmerültek alkotmányossági problémák. A fogalomban
ugyanis, a testület véleménye szerint, súlyos ellentmondások vannak. A Törvény
szövege szerint akkor minősül súlyos válsághelyzetnek a nő testi, lelki megrendülése és
társadalmi ellehetetlenülése, ha az veszélyezteti a magzat fejlődését. A Törvény tehát
oksági kapcsolatba helyezi a magzat fejlődését és a terhes nő súlyos válsághelyzetét.
Márpedig a jogalkotónak e két szempontot nem lenne szabad így összekapcsolnia. Az
ugyanis, hogy az anya társadalmi ellehetetlenülése mikor befolyásolja magzat fejlődését
nagyon nehezen határozható meg. E norma tetszőleges értelmezése
jogbizonytalansághoz vezet. Ezért a súlyos válsághelyzet Törvényben meghatározott
fogalma sérti a jogállamiság elvét, ráadásul e meghatározással a magzati élet
kiszolgáltatottá válhat.
65
Az Alkotmánybíróság szerint a problémát súlyosbítja az is, hogy a súlyos válsághelyzet
fennállását a kérelmező a kérőlap aláírásával tanúsítja, és ennek valódiságát nem
vizsgálhatja meg a családvédelmi szolgálat munkatársa, nem is bírálhatja felül. Bár az
alkotmány a nő önrendelkezési joga és az állam életvédelmi kötelezettsége közötti
egyensúly megteremtését követeli meg, a jogszabályok gyakorlatilag korlátlan
lehetőséget biztosítottak az abortuszra a terhesség első tizenkét hetében.
A Törvény szerint a terhesség első 18 hetében is megszakítható, ha azok az indokok,
melyek 12 hét esetében fennálltak itt is megállják a helyüket és a 12. hétig azért nem
végezték el a beavatkozást, mert az állapotos nő terhességét neki fel nem róható
egészségi ok, illetve orvosi tévedés miatt nem ismeri fel korábban, vagy az
egészségügyi intézmény illetve valamely hatóság mulasztása miatt haladta meg a 12
hetet. Az Alkotmánybíróság szerint annak értelmezése is problémás lehet, hogy mikor
beszélhetünk arról, hogy „ fel nem róható ok”, ennek ellenére a testület úgy döntött,
hogy nem nyilvánítja alkotmányellenessé a Törvény ezen részét, és így nem is
semmisítette meg.
Az Alkotmánybíróság megvizsgálta, hogy a Törvény tartalmaz-e a magzati életet védő
olyan rendelkezéseket, amelyek az abortusz korlátlan lehetőségét ellensúlyoznák.
Megállapította, hogy a Törvény megoldásai nem elégségesek, így az állam objektív
életvédelmi kötelezettségének nem tett eleget, amikor nem részesítette megfelelő
védelemben a magzati életet.
A magzatelhajtás a történelem során hagyományosan büntetendő cselekmény volt
hazánkban. A Csemegi Kódex még az élet elleni bűncselekmények között, majd 1952-
től a testi épség és egészség elleni bűncselekmények között rendelte büntetni. Az 1961.
évi V. törvény a magzatelhajtás törvényi tényállása után kiemeli, hogy nem büntethető
az, aki a terhesség megszakítását az arra hivatott szerv által jogszabály alapján kiadott
engedélynek megfelelően hajtja, illetve hajtatja végre.
A hatályos büntető törvény is az élet, a testi épség és az egészség elleni
bűncselekmények között bünteti a magzatelhajtást. Azonban a Törvény által lehetővé
tett terhességmegszakítás nem bűncselekmény, mivel ebben az esetben jogellenességről
nem beszélhetünk. A Magzatvédelmi törvény rendelkezései tehát a magyar büntetőjog
rendszerében a magzatelhajtás jogellenességét zárják ki. Azonban ez is problémát jelent
tulajdonképpen, mivel épp annak a személynek nyilatkozatán múlik a jogellenességet
66
kizáró ok megállapítása (ráadásul ezt a nyilatkozatot nem is lehet felülvizsgálni), aki a
törvényben maghatározott büntetendő magatartást kívánja elkövetni. Ez pedig nem felel
meg a jogbiztonság követelményének, megállapítható a jogállamiság sérelme. Az
Alkotmánybíróság határozatában felhívja arra a figyelmet, hogy a büntető eszközök
alkalmazása a magzati élet védelmének egyik eszköze.
Az Alkotmánybíróság a fentiek tükrében úgy határozott, hogy a súlyos válsághelyzet
Törvénybeli definícióját és a Rendelet súlyos válsághelyzet igazolására vonatkozó
szabályát megsemmisíti. Így a súlyos válsághelyzet intézménye meghatározás nélkül
maradt a Törvényben. A testület felhívta a figyelmet arra, hogy az államnak eleget kell
tennie intézményvédelmi kötelezettségének, nem szabad a magzatot teljesen
kiszolgáltatottá tennie. Az Alkotmánybíróság határozatában példákat is ír, hogy a
szabályozást hogyan is lehetne alkotmányossá tenni. Ilyen példaként említi, hogy
valamilyen módon ellenőrizhetővé kellene tenni a súlyos válsághelyzetre hivatkozó nő
nyilatkozatát, vagy a magzat védelmét célzó intézményrendszert fejleszteni kell.
12.1 Párhuzamos indoklások, különvélemények
Ádám Antal alkotmánybíró párhuzamos indoklásában azt emeli ki, hogy az emberi
élethez való jog biztosításán kívül több olyan alkotmányos alapjog van, amely az
államot kötelezi a terhes anya és magzata egybekapcsolódó, illetve esetenként
elkülönült védelmére és támogatására. Az alaptörvény kimondja többek között a család
intézményének védelmét, az ifjúság érdekeinek védelmét, az anyák támogatását és
védelmét, a gyermek egészséges fejlődésének elősegítését. Ezen alapjogok nem
hagyhatóak figyelmen kívül, mert az Alkotmány valamennyi rendelkezése
egybekapcsolódó értékrendszert képez. Ezen rendelkezések erősítik és ki is egészítik az
állam életvédelmi kötelezettségét. Mindezeken túl pedig a törvényalkotó törekedhet
társadalompolitikai, erkölcsi, népesedéspolitikai szempontok érvényre juttatására is,
amennyiben azok nem ütköznek az Alkotmány egyetlen rendelkezésével sem, valamint
nem ellentétesek az alkotmánybírósági határozatokban mindenki számára kötelezővé
nyilvánított alkotmányossági követelményekkel sem.
Holló András szintén párhuzamos indoklást fűzött ezen alkotmánybírósági
határozathoz. Először is azt látta fontosnak megválaszolni, hogy az
Alkotmánybíróságnak jogában áll-e olyan törvényt, törvényi rendelkezést
67
megsemmisíteni, mely nem alkotmányellenes, de Alkotmányt kiegészítő normát
tartalmaz. Szerinte igen, mégpedig azért, mert így valójában elvonják az alkotmányozó
hatáskörét és ez alkotmányellenes. A törvényalkotó nem alkothat olyan törvényt, mely
az Alkotmányt kiegészíti, megváltoztatja. Annak eldöntése, hogy egy adott törvény
kiegészíti-e az alkotmányt, az Alkotmánybíróság feladata. Ha a vizsgált normát a
testület alkotmánykiegészítő-tartalmúnak találja, akkor azt (alkotmánysértés) miatt
megsemmisítheti.
A Magzatvédelmi törvényből egyértelműen megállapítható, hogy az Országgyűlés
álláspontja szerint a magzat nem tekinthető jogalanynak. Véleménye szerint ez a helyes
álláspont, mivel az Alkotmány határvonalat húzott a megszületett ember, az emberi élet
és az úgynevezett „potenciális élet” között. Mindezt abból vezette le, hogy az
Alkotmány a „veleszületett” szót használja: „minden embernek veleszületett joga van az
élethez és az emberi méltósághoz”. Viszont, ha a törvényhozó úgy döntött volna, hogy a
magzat jogalany, akkor alkotmánysértő módon, törvényi szabályozással módosította
volna az alkotmányt.
Holló András azt is megvizsgálta, hogy milyen lehetőségei vannak a jogalkotásnak a
határozatban megállapított alkotmányellenesség megszüntetésére. Ez két módon
lehetséges a határozat alapján:
1.Ellenőrizhetővé kell tenni a súlyos válsághelyzet fennállását, vagy
2. a jelenlegi (jogilag nem ellenőrizhető) válsághelyzet megmaradhat, de ennek
ellensúlyozására ki kell építeni a magzat védelmét célzó intézményrendszert.
Véleménye szerint csak a 2. pontban foglalt lehetőség megfelelő. A súlyos
válsághelyzetre vonatkozó nyilatkozat megvizsgálása, felülbírálata, véleménye szerint,
sértené az önrendelkezéshez és a magánszférához való jogot. A súlyos válsághelyzetre
hivatkozó nő magánéleti problémáiba való beavatkozás, annak kiteregetése a
legintimebb szférába való behatolást jelentené. Azért az állam számára csak a 2. út a
járható, vagyis a magzat védelme érdekében egy intézményrendszert kell létrehozni és a
terhes nő megsegítésére hivatott intézményhálózatot tovább kell fejleszteni.
Lábady András különvéleményt fűzött a határozathoz. Ő az egész határozat
koncepcióját elveti, mert, (mint első abortusz határozathoz fűzött különvéleményében is
kifejti) szerinte a magzat jogalany, így életét abszolút védelem illeti meg, vagyis
szerinte egyáltalán nem lehetne hazánkban az abortuszt engedélyezni. Holló Andrással
68
ellentétben ő úgy véli, hogy az alkotmány szövegében a veleszületett szó annyit jelent,
hogy az élethez való jog az ember létéből származik, „velekeletkezett”. Vagyis szerinte
annak az indítványnak kellett volna helyt adni, melyben az indítványozó azt kérte, hogy
az egész Törvényt semmisítse meg a testület.
Véleménye szerint, ha el is fogadjuk azt, hogy a magzat nem jogalany akkor is elégtelen
az állam objektív életvédelmi kötelezettségéből levezetett védelmi szint. Szerinte csak
olyan jogszabály felelne meg az alkotmánynak, melyben az abortuszt folyamatosan
kívánja felszámolni.
Tersztyánszky Ödön szintén különvéleményt fűzött a határozathoz, de Ő Lábady
Tamással ellentétben, nem az egész határozat koncepcióját tartja sérelmesnek. Azt
kifogásolja, hogy a testület a súlyos válsághelyzet meghatározásának
megsemmisítésével egyidejűleg, azt nem vette ki azt a terhességmegszakítás indokai
közül. Felhívja testület figyelmét arra, hogy az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az
önmagában nem alkotmányellenes rendelkezést is alkotmányellenessé nyilvánítja és
megsemmisíti a testület, amennyiben az a vizsgált jogszabály egyéb rendelkezéseire
figyelemmel minősül alkotmánysértőnek.
Én Holló András véleményével értek egyet. Szerintem nem az a megoldás, ha
egyszerűen csak eltörlik azt, hogy a nő súlyos válsághelyzetre hivatkozva kérje az
abortuszt. Arra sem látok lehetőséget, hogy alapos vizsgálat tárgyává tegyék minden
erre hivatkozó esetében, hogy egészen pontosan mit is takar az ő esetében a súlyos
válsághelyzet. Utóbbi esetben ugyanis az abortuszt kérő személy magánéletében
vájkálna egy kívülálló, a nő legintimebb szférájába hatolna be, és véleményem szerint
ez megengedhetetlen. A magzatvédelem szempontjából valóban az a legjobb, ha van
egy olyan intézményrendszer, mely a magzat védelmére hivatott, és az állapotos nőt is
segíti. A családvédelmi szolgálat munkatársa is felhívja az abortuszt kérő figyelmét
arra, hogy milyen lehetőségei vannak abban az esetben, ha mégis megtartaná a
magzatot, és megszülné a gyermeket. A Törvény tehát eleve elősegíti a magzatvédelmet
azáltal, hogy előírja azt, hogy az anyának a figyelmét fel kell hívni arra, hogy milyen
előnye is származik abból, ha életet ad gyermekének.
69
13.fejezet
Összefoglalás
Mit állsz, tátongó mélység, lábaimnál!
Ne hidd, hogy éjed engem elriaszt:
A por hull csak belé, e föld szülötte,
Én glóriával átallépem azt.93
(Madách Imre)
Az eutanázia nagyon megosztó kérdés. A mai napig nincs hazánkban sem lezárva a
téma, hiszen sokan vannak, akik még mindig harcolnak, hogy az aktív eutanáziát is
engedélyezzék nálunk, míg mások éppen azon tevékenykednek, hogy az eutanáziának a
határozat által engedélyezett formáját is semmisítsék meg. Véleményem szerint azért
„kampányolni”, hogy a beteg visszautasítási jogával ne élhessen, eléggé sziszifuszi
munka, hiszen senkit nem lehet arra kényszeríteni, hogy menjen el orvoshoz, senki nem
fogja azt ellenőrizni, hogy a beteg beveszi-e valóban a gyógyszerét, elmegy-e az életét
meghosszabbító kezelésre. Nincs az a lelkiismeretes orvos, aki számon tudná tartani azt,
hogy minden betege betartja-e az általa előírtakat. Nézetem szerint azzal, ha egy beteg a
gyógyszerét nem veszi be, tulajdonképpen a kezelését utasítja el, melyet így ugyanúgy
tekinthetünk passzív eutanáziának, mint azt, ha egy gyógyíthatatlan beteg, akinek már
nem sok van hátra az életéből, nem engedélyezi azt, hogy megműtsék. Az emberek
szabad akaratukból dönthetnek arról például, hogy beveszik-e a gyógyszerüket vagy
sem. Véleményem szerint, az ember szabadon dönthet a saját életéről ... A hangsúly itt a
sajáton van, mivel nem háríthatjuk át a felelősséget sem a hozzátartozókra, sem az
orvosokra. Az utóbbiakra már csak azért sem testálnám rá, hogy aktívan működjenek
közre egy beteg halálában, mert ez ellentétes azzal, amire ők felesküdtek. Az orvosok
feladata a gyógyítás, persze ők sem szívesen nézik, ahogy a beteg szenved, de
próbálnak mindent megtenni azért, hogy a beteg helyzetét megkönnyítsék, hogy
fájdalmait enyhítsék. Ráadásul az orvostudomány is folyamatosan fejlődik, így az
orvosok reménykedhetnek abban, hogy a beteg élete a későbbiekben esetleg
megmenthetik. A közreműködést a hozzátartozókra azért nem hárítanám át, mert nem
lehet tudni, hogy ez az elkövetkező években milyen törést okozna az életükben,
mennyire sínylenék meg később az általuk hozott döntést. Lehet, hogy amikor
93 Madách Imre: Az ember tragédiája Tolnai Nyomdai Műintézet és Kiadóvállalat Rt. kiadása 164. old.
70
szenvedni látják a szerettüket, akkor úgy érzik, már valóban csak a halál lehet a
megváltás. Miután halálba segítették hozzátartozójukat, elképzelhető, hogy lelkiismeret-
furdalásuk lenne. Sőt az is lehet, hogy később már nem azt éreznék, hogy valóban
segítettek, hanem azt gondolnák, hogy ők ölték meg a beteget…
Mindezek alapján szerintem az Alkotmánybíróság jó döntést hozott, viszonylagos
középutat talált. Természetesen lehet támadni a határozatot, de ebben a kérdésben olyan
döntést hozni, mely teljes mértékig mindenkinek megfelel, egyszerűen lehetetlen.
Ugyanez a helyzet tulajdonképpen az abortusszal is. Itt sem lehet olyan megoldást
találni, amely mindenki számára egyaránt megfelel. Bár az Országgyűlés törekedett
arra, hogy méltányos törvényt alkosson, de várható volt az, hogy ezzel nem lesz
mindenki megelégedve. Hazánkban is vannak sokan, akik teljes mértékig ellenzik az
abortuszt vallási vagy erkölcsi megfontolásból. Én nem értek egyet azoknak a
véleményével, akik az abortusz teljes tiltását szeretnék bevezetni. Véleményem szerint
egy gyermek, akit nem akartak, aki szülei akarata ellenére jött a világra, valószínűleg
soha nem fog igazán minőségi életet élni. Persze lehetne hozni pozitív példákat is,
miszerint eleinte nem akarta megszülni az egy anya a gyermekét, de a későbbiekben
élete legnagyobb ajándékának tekintette…..Ennek ellenére, ha az abortusz teljesen
tiltott lenne, hazánkban nagyon valószínűnek tartom azt, hogy sokkal kevesebb ilyen
pozitív példát találnánk, mint ahány elrontott életről beszélhetnénk. Arról nem is
beszélve, hogy ha a jog nem adná meg az abortuszra a lehetőséget, sokan akkor is
ugyanúgy elvetetnék, „elhajtanák” gyermeküket tiltott úton is. Ez pedig szerintem
veszélyes lehet akár a nőnek az életére is. Ezért sokkal jobbnak tartom azt, hogy így
törvényes keretek között, orvos felügyelete mellett végzik el a beavatkozást.
Lehetetlen olyan szabályozást hozni, melyet egyik fél sem fog sérelmezni; a sérelmek
azonban nem azonos súlyúak. Aki szerint a magzat ember, annak erkölcsi teher lehet
egy olyan társadalomban élni, ahol az abortusz megengedett, míg aki nem tekinti a
magzatot személynek, annak az erkölcsi teher, ha egy olyan társadalomban él, ahol az
abortusz tiltott. Az első esetben azonban a teher csak közvetett (a jog megengedi azt
másoknak, ami az ő felfogásában bűn), a második esetben azonban közvetlen teherről
beszélhetünk (nem engedi meg a jog az állapotos nőnek, hogy egy olyan beavatkozást
71
végeztessen el, mely szerinte nem bűn).94
Az abortusz elvégzésére senkit nem lehet
kötelezni, így én semmi kivetnivalót nem találok abban, hogy hazánkban megengedett a
művi vetélés.
94
Barcsi Tamás: Erkölcsi döntés és életvédelem. Gondolatok az abortusz kérdés etikai szempontú elemzéséhez Jura
2003 (9.évf) 2 szám 155-163
72
Forrásjegyzék:
Jogszabályok: 1. 1949.évi XX. törvény A Magyar Köztársaság Alkotmánya
2. 1959. évi IV. törvény a Polgári Törvénykönyvről
3. 1978.évi IV. törvény a Bűntető Törvénykönyvről
4. 1992.évi LXXIX törvény A magzati élet védelméről szóló
5. 1997. évi CLIV. törvény az egészségügyről
6. 22/2003. (IV. 28.) AB határozat
7. 23/1990. (X. 31.) AB határozat
8. 32/1992. (XII. 23.) NM rendelet a magzati élet védelméről szóló 1992. évi
LXXIX. törvény végrehajtásáról
9. 48/1998. (XI. 23.) AB határozat
10. 64/1991. (XII. 17.) AB határozat
11. Magyarország alaptörvénye 2011.ápr.25 (hatály 2012.01.01.)
Irodalmi jegyzék:
12. Ádám Antal:Az alapjogok jelleméről és védelméről Jura 1994. (1.évfolyam) 2
sz. 1-10 old
13. Az Alkotmány kommentárja (második kiadás) szerk: Jakab András Századvég
Budapest 2009
14. Barcsi Tamás: Erkölcsi döntés és életvédelem. Gondolatok az abortusz kérdés
etikai szempontú elemzéséhez Jura 2003 (9.évf) 2 szám 155-163
15. Bitó László Boldogabb élet-jó halál. Athenaeum Kiadó, 2000
16. Bitó László Jó halál: eutanázia vagy eutelia? Beszélő, 2004. (9. évf.) 4. sz. 46.-
56 old
17. Blasszauer Béla: A jó halál Bp.1984.
18. Blasszauer Béla: Eutanázia, Medicina Budapest 1997.
19. Catherine Dupré: Az emberi méltóság a 2011-es magyar Alaptörvényben.
Fundamentum: az emberi jogok folyóirata, 2011. (15. évf.) 4. sz. 23-36. old.
20. Dobai Sándor: Jog és erkölcs viszonya az abortusz tükrében Jura 2007 (13.évf)
1.szám 48-56.old.
21. Emberi méltóság korlátok nélkül: a gyermekek, a hajléktalanok és a gyülekezők