Ezen túlmenően természetesen figyelembe kell venni azt a
közgazdasági hasznot is, amit a fogoly és fácán húsa. jelent
elsősorban a népélelmezésben és a mezőgazdasági exportban. Fenti
állomány esetében évente egy millió fácán és 1,5 millió fogoly
volna lőhető. Ennek súlya 13 000 q fácán és 5700 q fogolyhús.
Külkereskedelmünk egy élő fácánért 4,3 dollárt, egy élő fogolyért
pedig 5,4 dollárt kap a nyugati tőkés piacon. Nem közömbös továbbá
az sem, hogy a korszerű apróvad tenyésztéssel lehetőségünk nyílik
elsősorban mezőgazdasági dolgozóink és szakembereink számára nehéz
munkájuk kipihenésében kulturált sportolási és szórakozási
lehetőség biztosítására a fogoly- és fácánvadászatok
szervezésével.
A korszerű nagyüzemi táblás'tás és az erdősáv telepítések
egyidejű alkalmazásával mezőgazdasági területeinken elsősegíthetjük
az őzállomány szaporodását és életfeltételeinek biztosítását,
amelynek jelentőségét azt hiszem, szükségtelen részletezni.
Az elmondottakból világosan kitűnik, hogy az erdősávok
talajvédő, mikroklímát javító, terméshozam növelő szerepén
túlmenően, azok biológiai és növényvédelmi jelentősége is elsőrendű
fontosságú.
fl-p ran Pl.: nOJlE3AIHHTHbIE JlECHblÉ IlOJlOCbl B OTHOUIEHHH
3AIXIHTbI P A C T H E H H Í I FIpH HCCjieflOBaHHHX no 3amnTe
pacTeiiHÍS Hejib3fl ycTaHOBHTb HHKaKyro CBH3b c n/ioTHOCTbio
Bpejr™a.
cejibCK0X03«HCTBeHHbix KyjibTyp H HajíHMHeM HX B nojie3amMTHbix
jiecHbix nojrocax. TaKHM o6pa30M, nojiTeji-mHTHbie necHbie nojiocbi
He HBJÎ ÍOTCH paccaflHHKaMH BpeAHTejieH cejibCK0X03HHCTBeHHbix
KyjibTyp H He 0Ka3e3 B a í O T c a 3apa3HTenbHbiMH onaraMH B
OTHOLUCHHH 3amHinaeMbix HMH nojien. HanpoTHB Toro, OHH KaK
Mecbi-rHe3fl0BaHH« noJie3Hbix nTMU H oÖHTaHHfl HaceKOMbix wrpaíOT
6o-nbinyio pojib B 6HOjiorHMecKOH 3amHTe OKpy-waiomHx nojietö.
Dr. Gál J.: DIE FELDSCHÜTZENDE WALDSTREIFEN A U S DER SICHT DES
PFLANZEN-SCHUTZES.
Bei aus der Sicht des Pflanzenschutzes vorgenommenen
Untersuchungen konnte zwischen der Individuendichte der Schadlinge
landwirtschaítlicher Kulturen und der Anwesenheit der Waldstreifen
keinerlei Zusammenhang festgestellt werden. Die feldschützenden
Waldstreifen sjnd daher keine Brutstátten der Pflanzenschádünge und
s-tellen keine Infektionsherde f ü r die durch sie geschützten
Felder dar. Sie spielen im Gegenteil als die Niststellen nützlleher
Vögel u n d als Unterkunft für die Raubkafer eine sehr grosse Rolle
im biologischen Pflanzenschutz der angrenzenden Schlage.
H I H B l l l I SZEM.E Nagyarányú lucfenyő telepítés l ehe
tősége i t m é r t e f e l a r o m á n e rdésze t i t u d o m á
-
nyos i n t é z e t b e n 2 2 á l l o m á ny e lemzés e a l a p j
á n Al. lonescu. Csa k a K e l e t i K á r p á t o k l e j t ő i n
, a m o l d v a i t á b l á n 1 0 000 h a - r a b e c s ü l i k az
t a t e rü l e t e t, a h o l a te rmésze tes e l t e r -jedés i k
ö r z e t é n k í v ü l l u c f e n y ő — h e l y e n k é n t j e g
e n y e f e n y ő — te lep í tése a z á l l o m á n y o k fa fa j
cse rés á ta l ak í t ás a so rá n e l ő i r á n y o z h a t ó . A
f e l v é t e l e k sze r i n t a v á g á s f o r d u l ó 5 0 é v k
ö r ü l l e h e t . A z é vi á t lago s n ö v e d é k e t 8—1 0 m 3
/ h a - r a becsü l i k . A te rmesz tésbe n a h a-g y o m á n y o
s e l j á r á s o k a t l á t s z a n a k e l ő i r á n y o z n i ,
a k o r s z e r ű — • R o m á n i á b an egyébkén t sok v o n a t k
o z á s b a n i s m e r t — fenyő te rmesz tés i e l j á r á s o k
bevezetéséve l , ezér t a v á r h a t ó h o z a m o k a t e r v e z
e t t n é l lényegese n n a g y o b b a k l ehe tnek . A g y o r s
a n n ö v ő f e n y ő k h o n o -sí tása a t a n u l m á n y sze r
i n t 85—9 0 éve s E r d é l y é s B á n át t e r ü l e t é n , a l
i g f i a t a l a b b é s a m á s o d i k v i l á g h á b o r ú i d
e j é b ő l v a l ó k a K á r p á t o k k e l e t i l e j t ő i n t
a l á l h a t ó k . (Ref . P a d . 1968. 4. sz. 173—177 . Ref . Dr.
Szőnyi L.)
A fafajok fagyrepedéseiről (F ros t r i ss e a n B a u m s t á m
m e n) é rdeke s é s rész letes i s-m e r t e t é s t k ö z ö l M .
Schirp a F o r s t a r c h i v 1968./7 . f üze tében . 5 4 szerző m
e g f i g y e l é s e i n e k f e l d o l g o z á s á v a l e l e m
z i k e l e t k e z é s ü k f e l t é t e l e i t , a n a t ó m i a
i köve tkez iménye i t , m é r e t e i t , e l he l yezkedésük h e
l y é t a tö rzseken . B e n n ü n k e t k ü l ö n ö s e n azo k a
m e g á l l a p í t á s ok é r d e -k e l h e t n e k , a m e l y e
k a fagy repedése k ke le tkezéséne k a t e r m ő h e l l y e l
kapcso la to s össze -függése i re , a z egyes f a f a j o k h o z
k ö t h e t ő s z á m a r á n y á r a v o n a t k o z n a k .
M i u t á n a fagy repedése k csa k k í v ü l r ő l g y ó g y u
l n a k , a f a tes tébe n b e k ö v e t k e z e t t szöve
tszakadások m á r t ö b b é n e m n ő n e k össze : a k ö v e t k e
z ő t e l e k e n ú j b ó l é s ú j b ó l f e l n y í l h a t n a k
a sebek . A z í gy k i a l a k u ló be ls ő ü r e g e k v í z z e l
t e l h e t n e k m e g ( „v íze re s
fák") és a folyadék a fagyléceket átvágva erős sugárban hagyja
el a fát. Ha a kiszivárgó váladék sötétre festi a kérget: a
fagyrepedésből kiinduló rothadásra kell gondolnunk.
Jóllehet a hűvös égöv valamennyi fafaján találhatók
fagyrepedések, legérzékenyebbnek a tölgyet kell tartanunk;
a-tölgyfafajok közül különösen érzékeny a cser, kevésbé a vörös
tölgy, legkevésbé a kocsányos tölgy. Csökkenő arányszámmal követik
a tölgyet a bükk, a kőris, -a hárs, a nyár, az utóbbi esetében
kiemelve az óriásnyár közismert fagylécességét. A tűlevelűek közül
különösen a jegenyefenyő fagylécessége feltűnő. A lombfafajok
hajlamosabbak a fagyrepedések keletkezésére, mint a fenyők. Nem
bizonyítható az összefüggés a fagylécesség és az öröklődés, a
korai-kései fakadás között.
Jóllehet fagyrepedés a fák bármely korában keletkezhet,
valószínűbb, hogy a fiatalabbakat, vékonyabbakat elkerüli a
károsodás. Minél több a felhalmozott nedvesség a fában, annál
valószínűbb a fagyrepedések keletkezése.
Ily módon eljutottunk a talaj, a termőhely, a környezet és a
fagyrepedések közötti összefüggések felvetéséhez. Különösen a
termőhelyek vízháztartása (vízellátás, vízutánpótlás,
talajvízállás, talajvízingadozás) gyakorol lényeges befolyást a
fagyrepedések keletkezésére: nedves, savanyú talajadottságok esetén
valószínűbb a törzsek fagylécessége mint a száraz, mészben
gazdagabb termőhelyeken. Ritkán találunk fagyrepedést olyan
állományokban, amelyek közepes minőségű termőhelyeken helyezkednek
el.
Általános az a vélemény, hogy a fagyrepedések a törzsek
meghatározott égtájak szerinti oldalán találhatók. Az egymásnak
ellentmondó vizsgálati eredményekből biztosan csak az állapítható
meg, hogy a szél és a napsütés (erőteljes léghuzat, az éjt követő
nappal nagyobb hőmérsékletváltozása) fokozza a fagyrepedések
keletkezésének a valószínűségét. Biztosan állítható, hogy lejtőkön
gyakoribb, valószínűbb a fagyléces állomány, mint a síkságokon.
Kevesebb a fagyrepedés az egykorú, egyöntetű szálerdőkben, mint a
vegyeskorú szálaló vagy középerdőben. Kedvezőtlenül hat a váratlan
szabad állásba jutás (hagyásfák), a megkéső, általában a gyenge
állományápolás.
Hidegebb éghajlat alatt emelkedik a fagyrepedések százalékos
aránya, a fagyhatár elérésével lombállományokban jellemzővé válik a
fagylécesség. Űj fagyrepedésekre —10°C alatt számíthatunk, a
látszólag begyógyultak azonban már —2,8°C alatt felnyílhatnak.
Gyors és erőteljes hőmérsékletváltozás, tartósan nagy hideg, erős
szélvihar fokozhatják a fagyrepedés keletkezésének a veszélyét.
Ilyenkor pattan a fa, míg a régi sebek felnyílását a fa belsejében
visszamaradt üregek felfokozó rezgéshatása következtében a
puskalövéshez hasonló éles hangról ismerhetjük fel.
Számtalan esetben a helytelen termőhelyválasztásra, a fafajok és
a környezet hiányos kapcsolatára (fafajválasztás!), a fafajok
alkalmazkodásának a hiányosságára következtethetünk a fagyléces
állományokból.
(Ref.: dr. Babos I.)
A volt görgényszentimrei erdőőri szakiskola idén ünnepli 75 éves
fennállását. Béldi Ferenc nyug. erdészetvezető (Tata, II., Sport u.
14.) kéri azokat a társait, akik ott végeztek, címűket mielőbb
küldjék meg számára, hogy találkozójukat megrendezhessék
A Z E R D Ő Az Országos Erdészeti Egyesület (Budapest, V.,
Szabadság tér 17.) kiadványa
Szerkesztő: KERESZTESI BÉLA, a mezőgazdasági tudományok
(erdészet) doktora. Főmunkatárs: JÉROME RENÉ. Szerkesztő bizottság:
BIRCK OSZKÁR, a mezőgazdasági tudományok (erdészet) kandidátusa,
ERDŐS LÁSZLÓ, FILA JÖZSEF, FIRBAS OSZKÁR, FÖLDES LÁSZLÓ, HERPAY
IMRE, a mezőgazdasági tudományok (erdészet) kandidátusa, IHAROS
FRIGYES, IMREH JÁNOS, JÁRÓ ZOLTÁN, a mezőgazdasági tudományok
(erdészet) kandidátusa, KÁLDY JÓZSEF, a mezőgazdasági tudományok
(erdészet) kandidátusa, KOCSÁRDI KÁROLY, MADAS ANDRÁS, a
mezőgazdasági tudományok (erdészet) kandidátusa, MÁRTON TIBOR, RADÓ
GÁBOR, a mezőgazdasági tudományok (erdészet) kandidátusa, SALI
EMIL, a mezőgazdasági tudományok (erdészet) kandidátusa, SCHMAL
FERENC, TÓTH SÁNDOR, a mezőgazdasági tudományéit (erdészet)
kandidátusa, Kiad.ia: a Lapkiadó Vállalat. (Budapest, VI., Lenin
körút 9—11.) Felelős kiadó: SALA SÁNDOR. Kapják az Országos
Erdészeti Egyesület tagjai. Előfizethető még a Posta Központi
Hírlap Iroda (Budapest, V., József nádor tér 1.) és a
lapterjesztéssel foglalkozó egyes postahivatalok útján.
Példányszám: 4900 68. 10., 8151 Révai Nyomda, Budapest. F. v.:
Povárny Jenő.
| Index: 25 208 |