Az agancs, a szarv és az agyar fejlődése · Agancsfejlődés VII. Az agancs viselésénekhossza fajra jellemző. Az agancs levetése előtt a koszorú belsejében végbemenő csontosodás

Trófeabírálat (SMKVB2235VN) – II.

Az agancs, a szarv és az agyar

fejlődése

A trófeabírálat szerepe

Kovács Imre

Gödöllő

2019


Agancsok

Agancsbiológia I.

Csontszövetből álló, páros anatómiai képlet.

Évenkénti elhullajtás és újjáépítés.

Hímek viselik (a Rangifer nemzetség kivételével: a

rénszarvastehenek többsége szintén visel kisebb

agancsot): másodlagos ivari jelleg.

Funkciók: - más hímekkel szembeni versengés (párzásért

vagy territóriumért)

- védekezés ragadozókkal szemben

- nagyobb esély a sikerre üzekedési időszakban

Agancsbiológia II.

Optikai jelzésként segít a nőstényeknek kiválasztani

a legerősebb hímet (a rangsor első helyén).

„Display” viselkedés.

A fizikai megjelenés

kiegészülhet szagok-

kal vagy hangokkal

(pl. bőgés, barcogás).

© Bleier Norbert

Az erős hímek reprodukciós sikere

dámbikák példáján keresztül

Nagy siker Kis sikerRangsorban elfoglalt hely

A borjak 50%-ának 5

bika az apja

A borjak 80%-ának 10 bika

az apja (kevesebb, mint a

bikák fele)

Rész

ese

dés

párz

áso

k ö

sszesí

tett

szám

ából

Putman, R. (1988): The natural

history of deer. In.: Neal, E.

(ed.): Christopher Helm

Mammal Series. Christopher

Helm, Londod, 191 p.

Az „óriásszarvas”

A Megaloceros giganteus kihalását valószínűleg a

pleisztocén végén jelentkező klímaváltozás okozta.

Agancsfejlődés I.

Agancstő: a koponyatetőn elhelyezkedő két állandó

csontkinövés (születéskor nem látható).

A fejlődés közben erekkel átszőtt és szőrrel borított

érzékeny kültakaró borítja (barka).

A barkás agancs sérülése fájdalmas és

agancsdeformitáshoz vezethet (a következő évek

agancsépítésére nincs hatással).

A barka felszakadása intenzív vérzést is eredményez, ami

vonzza a rovarokat.

A barkában vérerek futnak, valamint a fejlődő agancs

belső, szivacsos állományában is található vérkeringés.

Agancsfejlődés II.

Az agancs külső, illetve a barka belső részén található

erek lenyomata a megszilárdult, elcsontosodott agancson

gyöngyök és hosszanti barázdák formájában látható.

Minél kifejezettebbek ezek a struktúrák, annál több

építőanyagot szállító vér áramlott az erekben, tehát

annál jobb minőségűnek tartjuk az agancsot (a CIC

bírálati rendszere gímszarvas és őz esetében pontozza is.

A fejlődő agancs levágása fájdalmat és vérzést okoz

(fagyasztásos technológia – a keleti kultúrában a barkás

agancsot afrodiziákumként használják).

Agancsfejlődés III.

Az agancsok rövid idő alatt fejlődnek ki, hogy a

szaporodási időszakra a tisztítás is befejeződhessen.

Ehhez jó táplálékellátottságra van szükség, emellett

pedig az egyedek képesek a csontjaikból is tápanyagot

átcsoportosítani, ha a táplálkozással bevitt mennyiség

nem elegendő.

Ennek megfelelően a genetikai adottságok mellett jó

táplálékellátást biztosító élőhelyre is szükség van az

erős (hosszú, nehéz, szerteágazó, stb.) agancsok

építéséhez.

Agancsnövekedési ráta.

Gaspar-López, E., Landete-

Castillejos, T., Gallego, L., García, A.

J. (2008): Antler growth rate in

yearling Iberian red deer (Cervus

elaphus hispanicus). European Journal

of Wildlife Research 54(4): 753–755.

Az első agancs heti növekedési üteme (±SEM) ibériai

szarvas (Cervus elaphus hispanicus) esetében (n=53).

Növekedési

ráta

(cm

/hét)

Növekedési idő (hét)

Agancsfejlődés IV.

Az agancsépítés befejezésének közeledtével az

agancstő felett egy csontgyűrű (rózsa v.

koszorú) képződik.

A koszorú elzárja a barkában futó ereket,

aminek hatására az kiszárad és leválik, láthatóvá

téve a megszilárdult, fehér agancsot.

Agancsfejlődés V.

Az egyed az agancsát különböző felületekhez (pl.

fákhoz) dörzsöli, ezt a viselkedést tisztításnak

nevezzük → színeződés.

Pokorny, B. (2018): Celjustnice

prostozivecih parkljarjev: dragocen vir

informacij o osebkih, vrstah in okolju.

Lovska zveza Slovenije.

Agancsfejlődés VI.

A szilárd, letisztított agancsban élő csontszövet és

élő sejtek találhatók.

Az agancs belsejében aktív keringési rendszer

található.

Az agancstőben lévő kapillárisok az agancs szivacsos

belső részéhez csatlakoznak.

Biomechanikai okból az agancsnak meg kell őriznie a

rugalmasságát. Egy keringéssel nem rendelkező csont

gyorsan kiszáradna és könnyen eltörne az egyedek

közti viaskodás közben.

Élő csont.

Rolf, H. J., Enderle, A. (1999): Hard fallow

deer antler: A living bone till antler

casting? The Anatomical Record 255: 69-77.

Agancsfejlődés VII.

Az agancs viselésének hossza fajra jellemző.

Az agancs levetése előtt a koszorú belsejében

végbemenő csontosodás elzárja a kész agancs belső

keringését, ezzel pedig az agancs elhal.

Ezt követően a koszorú alatt csontfaló sejtek

elválasztják az agancstőtől az agancsot, ami a saját

súlyának vagy valamilyen mechanikai behatásnak

köszönhetően leesik.

Gímszarvas, dám és őz esetében a következő agancs

építése a levetés után azonnal megkezdődik.

Agancsszerkezet

Általánosságban az agancs évről-évre

komplexebb, a kulmináció után pedig

megkezdődik a visszarakás folyamata.

Lotze, K. (1968): Das

Ansprechen des

Hirsches. Verlag M. & H.

Schaper, Hannover 98 p.

Hanse

n,

P.,

Bülo

w,

D.

(1964):

Das

Ansp

rechen

des

Dam

schaufl

ers

.Verl

ag

M.

&H

.Schaper,

Hannover

130

p.

8. hiányzik

12.

hiányzik

Mi az értelme/célja az agancs

évenkénti elhullajtásának és

újjáépítésének?

Agancsnövekedést befolyásoló tényezők I.

Anyai hatás

- a genetikai adottságok 50%-a az anyától jön

- befektetés az utódnevelésbe

Életkor

- az első agancs fejlődése (a születés időpontja)

- kulmináció

Táplálékkínálat

- az agancstövek fejlődése (első tél)

- a születés időpontja (a jelentősége idővel csökken)

- egy 3 kg-os gímagancs felépítéséhez 536 g Ca + 1000 g

más ásványi anyag szükséges (az utolsó szakaszban 5 g

is beépülhet naponta)

Talajösszetétel

- ásványianyag-tartalom

Az agancsfejlődés összetett szabályozása

- fotoperiódus

- neuroendokrin hatások (idegi tényezők, növekedési

faktorok és számos hormon)

Esetleges sérülések

Agancsnövekedést befolyásoló tényezők II.

A gímszarvas agancsciklusa

Első agancs a második életévben (másodfüvű, csapos vagy

„spíszer” bika), ezt csapnak nevezzük és általában

koszorú, illetve ágak nélküli.

A további fejlődés az egyedi változatosságtól és az élőhely

adta lehetőségektől függően alakul.

Levetés: február-március-április.

Építés: június-július.

Tisztítás: július-augusztus.

Erős bikák kulminációja: 11-14 év.

K. Lotze

Hogyan fejlődik az agancs?

Február 15.

Március 2.

Március 10.

Február 15.

© Pohl Miklós © Bleier Norbert

Március 18. Március 31.

Április 15.Április 30.

© Bleier Norbert

Május 15. Május 29.

© Bleier Norbert

Június 16.Június 29.

© Bleier Norbert

Július 13. Július 28.

© Bleier Norbert

© Bleier Norbert

A gímagancs részei



Gímszarvas agancsalakulások

terebélyeslombár

meredek szűk abroncsos

széles

Faragó, S. (szerk.) (2015): Vadászati

állattan. Mezőgazda Kiadó, Budapest, 542 p.

Gímszarvas koronaalakulások

kéz alakúkehely

duplavillás összetett

lapátos

Faragó, S. (ed.) (2015): Vadászati állattan.

Mezőgazda Kiadó, Budapest, 542 p.

A gímagancs „jellemzése” I.

A két száron külön-külön megszámoljuk az

ágakat.

Ha a két oldal ágszáma egyenlő, akkor a trófea

„páros”, ha különböző, akkor „páratlan”.

A kifejezés után álló szám a több ággal

rendelkező („páros” esetén bármelyik) oldal

ágszámának kétszerese.

A gímagancs „jellemzése” II.

1.1.

2.

3.

4.

5.6. 7.

2.

3.

4.

5.

6.7.

Páros

tizennégyes

A gímagancs „jellemzése” III.

1.

1.

2.3.

4.

5.

6.7.

2.

3.

4.

5.

6.7.

Páratlan

húszas

8.

9.

10. 8.

A dámszarvas agancsciklusa

Első agancs a második életévben (másodfüvű, csapos vagy

„spíszer” bika), ezt csapnak nevezzük és általában

koszorú, illetve ágak nélküli.

Az agancs felső része jellemzően a második vagy

harmadik felrakáskor laposodik el először („kanalas”). A

további fejlődés változatos.

Levetés: április-május.

Építés: június-augusztus.

Tisztítás: augusztus-szeptember.

Erős bikák kulminációja: 10-12 év.H.-G. Schumann

A dámagancs részei



Dámszarvas agancsalakulások

Hansen, P., Bülow, D. (1964): Das

Ansprechen des Damschauflers. Verlag

M. & H. Schaper, Hannover 130 p.

szív

alakúV alakú

O alakú U alakú

Az őz agancsciklusa

A születés évében ún. gidaagancs képződik, ennek

elhullajtása a következő év elején történik. Ez általában

néhány cm-es csap, de akár hatos is lehet.

A további fejlődés az egyedi változatosságtól és az élőhely

adta lehetőségektől függően alakul.

Levetés: november.

Építés: március.

Tisztítás: március-április-május.

Erős bakok kulminációja: 4-8 év.© Leskó Gábor

©Le

skó G

ábor

Az őzagancs részei



Az őz agancsalakulása

Bruns, K., Sartorius, H., Lotze, K.

(1958): Das Ansprechen des

Rehwildes. Verlag M. & H. Schaper,

Hannover 72 p.

szív

alakúV alakú

„kosár”

alakú

Atipikus / abnormális őzagancsok

Fischer, M., Schumann, H.-G. (1971):

Ansprechen des Rehwildes. VEB Deutscher

Landwirtschaftsverlag, Berlin, 136 p.

Parókás őzagancs.

Nem túl gyakori, de időről-

időre előkerül.

Heresérülés okozta zavarok

a hormonrendszer műkö-

désében.

Általában az egyed el-

pusztulásához vezet.

A mérések nem végezhetők

el megfelelően.

© Siegfried Erker

Agancsbiológia, mint a humán

gyógyászat kutatási területe

A gyors növekedés az agancs csontszövetét

potenciális modellé teszi a csontrákkutatás

területén.

Az évenkénti elvetés és újjáépítés miatt az

agancsokat a szerv- és végtagregenerációval

foglalkozó kutatók is vizsgálják.

Az agancsok a környezetszennyezés

bioindikátorai is lehetnek.


Szarvak

Szarvbiológia I.

Szarukinövés (kiemelkedő csontos alap/mag a koponya

tetején).

Folyamatos növekedés (a villásszarvú antilop

kivételével).

Főként hímek viselik, de bizonyos fajoknál a nőstények

is lehetnek szarvaltak (esetleg gyengébb szarvakkal).

Funkciók: - más hímekkel szembeni versengés (párzásért

vagy territóriumért)

- védekezés ragadozókkal szemben

- nagyobb esély a sikerre üzekedési időszakban

Szarvbiológia II.

Optikai jelzésként segít a nőstényeknek kiválasztani

a legerősebb hímet (a rangsor első helyén).

„Display” magatartás.

A muflon szarvának fejlődése I.

Két állandó csontcsap a homlokcsonton (3-5

hónappal a születés után már látható).

Generatív gyűrű jelenik meg a csontos alap körül:

egy epidermiszréteg szarusodott szövetet termel.

A szarvcsapot vagy a generatív gyűrűt ért sérülés

deformált csigát eredményezhet.

A szarv két oldala alapvetően szimmetrikusan

fejlődik (a sérüléseket módosult növekedéssel

kompenzálja, hogy fennmaradjon a fej egyensúlya).

bőr

szarvcsap

szarv szarv

homlokcsont

Heltay, I. (ed.) (2014): Vadásziskola.

Hubertus Kft., 411 p.

~1 hét ~3 hónap ~4 hónap

A muflon szarvának fejlődése II.

homlokcsont homlokcsont

bőr bőr

szarvcsapszarvcsap

A növekedés intenzitása október-novemberben

lecsökken (hormonális hatás – üzekedési időszak) → a

normál gyűrűk mellett jól azonosítható évgyűrűk

alakulnak ki.

Az éves hossznövekedés a kor előrehaladtával

csökken.

A bázisnál mérhető körméret 6-7 éves korig

növekszik, onnantól kissé csökken.

A muflon szarvának fejlődése III.

A mufloncsiga alakulása

spirálisköralakú

trapéznégyszögfordított

trapézHeltay, I. (ed.) (2014): Vadásziskola.

Hubertus Kft., 411 p.


Agyarak

A vaddisznó agyara

A c1 tejfogak születéskor megvannak, a maradó C1 fogak

~10 hónapos korban váltódnak be.

A nyitott gyökércsatorna miatt a fog folyamatosan

növekszik.

A kocáknak gyengébb szemfogai vannak.

A kisagyarak fenik a nagyagyarakat (trófeabírálat során

jelentősége van).koptatási

felület

szeglete

koptatási

felület


A trófeabírálat szerepe a

vadgazdálkodásban

Gazdálkodási megfontolások I.

A nagyvadtrófeák (főként az agancsok és szarvak) ún.

„szuperproduktumok”, melyek paraméterei jelzik az

élőhely minőségét és az állománykezelési

beavatkozások megfelelőségét (a genetikai

adottságokon túl).

Megfelelő körülmények között az egyedek sok

energiát fordíthatnak, „sokat költhetnek” az

agancsuk, illetve szarvuk fejlesztésére → a bírálat az

erős (hosszú, nehéz, stb.) trófeákat jutalmazza.

Kapcsolat a sűrűségfüggéssel: ha az állománysűrűség

megközelíti az eltartóképességet, - egy sor egyéb

jelenség mellett – a gím- és őzagancsok tömege, ill.

hossza csökkenni kezd (elsőként a fiatal egyedeknél

figyelhető meg).

A trófeabírálati adatok a környezet bioindikátoraként

is használhatók (élőhelyminőség).

Monitoring-szerű adatgyűjtés.

Gazdálkodási megfontolások II.

A trófeabírálat funkciói

Regisztrálja a trófeát (törzsszám, metaadatok).

Méréseket végez (a pontozás hivatalos képletek

alapján történik, a paraméterek adatbázisba

kerülnek).

Elbírálja az elejtést (nem a trófeát, hanem az

elejtés helyességét: 1, 2, 3 hibapont).

Szankcionálja a szakszerűtlen elejtést.}

Magyar

hatósági

trófea-

bírálati

rendszer

Az értékelés alapfogalmai

Lőhető / golyóérett

- Az agancs erőssége valószínűleg elérte a maximumát

(kulmináció).

Gyenge / hibás / nemkívánatos

- Az adott faj esetében nem tipikus.

- A körülményekhez (korosztály, élőhely) képest gyengébb

Ígéretes

- Az adott körülmények között kiváló (az élőhely

minősége és az egyed kora alapján)

„Örökös közepes”

- Hogyan dönthetjük el?


„Trófeagazdálkodás”

Agancsok, mint a gazdálkodás eszközei I.

Gazdálkodási cél → a trófeaparaméterek

monitorozása kézenfekvő választás.

Indexként jelzi a teljes állomány állapotát.

A mintának reprezentatívnak (torzítatlannak) kell

lennie.

A teljes véletlenszerűség nem érhető el, de

törekedhetünk a torzítás minimalizálására.

A szarvasgazdálkodási programokban a válogató

vadászat és a trófeakorlátozás miatt gyakran torzított

a mintavételezés.

A minta attól kezdve torzít, hogy a vadász nem ejti el az

első észlelt egyedet (viselkedésből fakadó okból még ekkor

sem feltétlen torzítatlan).

Egyazon korcsoportból származó bírálati adatok vizsgálata

félrevezető lehet, ha agancsokon alapuló hasznosítási

kritériumok bevezetése előtti és utáni adatokat hasonlítunk

össze.

A válogató vadászat eredményességét a trófeabírálati

adatok segítségével monitorozhatjuk. A paraméterek jó

gazdálkodás esetén visszaigazolják a beavatkozások

sikerességét.

Agancsok, mint a gazdálkodás eszközei II.

Szelektív hasznosítás

Az egyedek egy meghatározott csoportjának

differenciált hasznosítása vagy védelme.

A gazdálkodás magában foglalhatja a hímek

szelektív hasznosítását az agancsuk fenotípusos

jellege alapján.

A cél az erősebb agancsfejlesztésre képes hímek

arányának növelése és a gyengébb képességűek

arányának csökkentése.

Az állattenyésztői megközelítés problémái

A trófeaparaméterek öröklődhetőségéről keveset tudunk.

A válogató vadászat nem hatékony (természetes

környezet).

A modern állattenyésztésben a hímek kevesebb, mint 1%-

a vesz részt a szaporodásban.

A szelekciós differenciál alacsony.

A modern állattenyésztésben a hímek és nőstények

szelekciója egyformán fontos.

Az eredmények nem mérhetők (a rokonsági viszonyok

ismeretlenek).

Trófeakorlátozás, mint gazdálkodási eszköz I.

Mivel az agancsparamétereket bizonyos szintig a kor

is befolyásolja, a trófeakorlátozás használható a

hímek korszerkezetének javítására (a kulminációig).

A trófeakorlátozással egy bizonyos korosztály is

védhető (pl. a meghatározott agancsparaméterekkel

nem bíró fiatalok védelmén keresztül).

A trófeakorlátozás élőhely- és körülményfüggő →

jobb, ha nincs, mint ha rosszul megtervezve

működtetik.

A korbecslés nagyon fontos (lásd később).

A korlátozás arra is használható, hogy megvédje a

jó képességű fiatalokat, míg engedi a gyengébb

agancsot fejlesztő egyedek elejtését minden

korosztályban, valamint az erős agancsú, idős

egyedek terítékre hozatalát (a hazai rendszer is

ilyen).

A legkörültekintőbben megtervezett rendszer is

csak akkor lehet működőképes, ha a vadászok

betartják az előírásokat.

Trófeakorlátozás, mint gazdálkodási eszköz II.


„Trófeavadászat”, mint a

konzerváció eszköze

Fogyasztó ökoturizmus

A kis léptékű vadászati turizmus kedvező gazdasági,

ökológiai és társadalmi-kulturális hatást fejthet ki

kevésbé fejlett területeken.

A vadászati turizmus gyakran nagyvadtrófeák gyűjtésére

irányul.

A vadászati turizmus a fenntartható vidékfejlesztés

eszköze is lehet.

Ezt Afrikában számos helyen felismerték és alkalmazzák

pl. a fotós és vadászati turizmus összekötésével (pl.

Selous Game Reserve, Tanzánia; Namíbia; Dél-Afrika).

Ajánlott olvasmányok

Demarais, S., Strickland, B. K. (2011): Antlers. pp. 107-

146. In: Hewitt, D. G. (ed.): Biology and management of

white-tailed deer. Taylor & Francis Group, Boca Raton

Whitehead, G. K. (1993): The Whitehead encyclopedia

of deer. Swan Hill Press, Shrewsbury. 597 p.

African Indaba eNewsletter Volume 5, Number 3 Special

issue (2007)

African Indaba eNewsletter Volume 5, Number 3a

Special issue (2007)


Köszönöm a figyelmet!

Az agancs, a szarv és az agyar fejlődése · Agancsfejlődés VII. Az agancs viselésénekhossza fajra jellemző. Az agancs levetése előtt a koszorú belsejében végbemenő csontosodás

Documents