Az Abszolútum pdf - Varga Csaba

Mottó: „Itt az ideje, hogy az egyháznak minden mást megelőzve az Isten-kérdést illetően legyen tekintélye.” Klaus Douglass

Az Abszolútum(metaelméleti megközelítés-kísérlet)

Varga Csaba szociológusc. egyetemi docens

Stratégiakutató Intézet elnökewww.vargacsaba.huwww.metaelmelet.hu

A metaelméleti felfogás� A metaelmélet a tudományok, teológiák, művészetek közös csúcselmélete (onto-teo-lógia - Heidegger): alapelméletek, szupraelméletek és a legfelső integrált elméletek

� Ez egyszerre új tudás, új valóság és új tudatállapot� A metaelmélet új megismerés elmélet (kilenc megismerés: pre-tudomány, tudomány és művészet, poszt-normál tudomány, tudományon túli, istentapasztalat, hit, mesterséges intelligencia, integrált metaelmélet)

� Nem vagy nemcsak transzdiszciplináris tudomány, integrált Nagy Elmélet, mindenség-elmélet, nem vagy nemcsak normál és poszt-normál tudomány, nem vagy nemcsak új metafizika

Metaelmélet – új logikai tér� A metaelmélet (tényleges és szimbolikus) magva és (önmegfigyelő-önteremtő) kiterjedése, szerkezetileg három vagy több dimenziós tér (létra- és „gömb”-modell), sőt csavart téridő

� A logikai tér egyszerre elmélettér és az új tudomány szerkezete, egyszerre tudás és tudattér, egyszerre személyes tér és kollektív tér, egyszerre valóság és nem-valóság, miközben egyszerre tér és térnélküliség, egyszerrematematikai és filozófiai tér, egyszerre az új világkép és annak szimbóluma. Egyszerre csend, zaj és zene, egyszerre fény, árnyék és fénynélküliség, egyszerre a semmi és a minden, egyszerre absztrakt és konkrét, egyszerre üres és csordultig teli. A tér egyszerre fizikai, biológiai, társadalmi, szellemi és transzcendens tér. Egyszerre összetett materiális és strukturált isteni-tér. Ez egyszerre determinisztikus és nem-determinisztikus hipertér-hálózat.

� A tudománynak nincs többé határa és nincs csak kísérletileg igazolható tudomány. Nincs többé külön tudomány, külön vallás, külön művészet vagy külön mesterséges intelligencia.

„Gömb”-modell� A logikai metatér ábrázolására képzeljünk el egy olyan gömböt, amelynek a külső héja nem határfelület, hanem a végtelen, és a közepe egy olyan pont, amely befele szintén a végtelen. Ez a gömb egyszerre valóság, egyszerre tudatállapot és egyszerre mind a két szempontból szimbólum. Ha ezt a gömböt kívülről nézzük, akkor a külső valóságot/tudatot látjuk, ha belülről nézzük, akkor az ember belső valóságát/tudatát észlelhetjük.

� Ez a gömb természetesen nem egyszerűen egy álló, mozdulatlan, üres test, hanem egészében és belső egységeiben külön is mozgó-forgó téregyüttes. A gömb tehát tényleges logikai metatér, csavart meta-téridő.

� Ez a gömbstruktúra egyrészt EgyGömb, másrészt számtalan Gömb. Ha kívülről nézzük a szerkezetet, a gömb-mátrixot, láthatjuk a négy szintet: (1) a természeti, (2) a második „természeti”, (3) a szellemi és (4) az isteni valóság és tudat. Az első nevezhetjük fizikai és biológiai, a másikat közösségi, társadalmi, a harmadikat tudás és bölcsességbeli, a negyediket isteni és istenek fölötti valóságnak/tudatnak.

� Ha belülről nézzük a mátrixot, akkor egymás mellett van: az egyén személyes fizikai, matematikai, biológiai, társadalmi, (stb.) valósága/tudata, amely szintén négy szintre, négy minőségrecsoportosítható: (1) személyes fizikai-biológiai test, (2) a személyes lélek, s interperszionális „test” (3) a személyes tudás, (4) a személyes isteni és Isten-feletti valóság/tudat. A logikai térbe szervezve-láttatva mindez Egész és az Egész részeit is Egészként szemlélve egységes természetű.

A nyelv látványos tehetetlensége és ennek ellenére a probléma világossága

Nincsenek megfelelő szavaink, mondataink annak megnevezésére, hogy Isten ki (mi?, ki/mi?, minden?, semmi?, minden/semmi?, üresség/teljesség?, lét/nem-lét, Isten/Nem-Isten?, Istenség/MetaIstenség?, stb., vagy maga az Abszolútum?),

különösen akkor, ha hiányzik vagy homályos a logikai tér,de senki (semmi?, senki/semmi?, stb.) emberfia előtt nem

kétséges, hogy mindennél (mindenen túl is) fontosabb, lényegesebb és izgatóbb kérdés az Abszolútum – ha lehetséges? - megnevezése (valamilyen szintű megközelítése, megélése, megismerése, megértése, stb.)

Nem tudunk többet tenni, mint próbáljuk megérteni, amit gondolunk és igyekszünk nyelvileg megfogalmazni

A módszerek újragondolása 1.� A nyelv tehetetlensége évezredek óta csak kifejezi az átélés/ átgondolás tehetetlenségét vagy homályosságát?

� Vagy ellenkezőleg az átélés/átgondolás magasságát és (misztikus) mélységét a nyelv képtelen pontosan kifejezni?

� Az utóbbi két-háromszáz évben a nyelvet és a gondolkodást egyaránt karámba zárja az (euroatlanti) racionális tudományosság megcáfolhatatlan doktrínája?

� Ezt (a normál-tudományra jellemző) doktrínát mélyen lehúzza az a feltevés, hogy az állítás csak akkor igaz, ha igazolható természettudományos módszerekkel?

� Ősi igazság vagy kétszeres önbecsapás: amit nem tudunk, de benne vagyunk, amire nincsenek szavaink, de sejtjük, az szimbólumokkal azért megnevezhető?

� Vagy olykor szimbólumok nélkül is érthető, ha magasabb (ezoterikus?) szinten gondolkodunk?

A módszerek újragondolása 2.� Ha „magunk” gondolunk valamit, vagy egy gondolat bennünk megnevezhető, akkor a gondolat önmagában való léte nem véletlen, sőt talán igazság is lehet?

� Ha az univerzális, globális vagy nemzeti kollektív tudatból üzenetet/inspirációt, avagy gondolatot kapunk, azt miért kellene alávetni az „objektív világ” kontrolljának?

� Ha valamelyik misztikus (vagy nem is egészen misztikus) úton sugallatot, vagy látomást kapunk, annak miért lenne szüksége valóságos-tényleges visszaigazolásra?

� Ha tehát nem a valóság szüli a gondolatot, hanem a gondolat (avagy tudat) a valóságot, akkor miért kellene a gondolatot, vagy a mögötte lévő valóságon túli, akár az Abszolútumban nyugvó gondolatot korlátozni?

� Ha a logikai térben fehér foltok vannak, abból az következik, hogy az üres helyek szükségképpen kijelölik és megnevezik az új gondolatokat?

A gondolkodás új lehetőségei� Nyitottnak lenni minden eddigi, minden más, minden lehetséges megközelítés iránt

� Egyaránt megadni az igazság lehetőségét minden nem európai gondolkodásnak, miközben minden európai gondolkodás hitelét újra érvényesnek tekinteni

� Ha önmagában sem az exoterikus, sem az ezoterikus szintről nem látható be, s nem érthető meg teljesen a legmagasabb/ legmélyebb, véges/végtelen szint, a teljes Fent és a Lent, akkor ne térjünk ki a továbblépés ösztönzése elől

� A metaelmélet egyik lehetősége az eddigi tudások egymás mellé helyezése és kölcsönös kontrollja, a másik lehetősége, hogy az új logikai térben (az meta-szintű téridőben) eljut az új valóságig/tudatig

� Ha az Abszolútumot nem ismerjük fel, az Immanens világot sem ismerhetjük jól. Hogyan is nevezzük hát az elengedhetetlenül szükséges új gondolkodást? Unitasizmusnak? Egység-elméletnek? Metaelméletnek?

A tévedés vagy az igazság lehetőségei� Szinte nincs olyan magas tudású, magas tudatállapotú gondolkodó, aki ismereteink szerint ne azt mondaná, hogy az Abszolútum (1) végtelen, (2) elérhetetlen, (3) felfoghatatlan, (4) érthetetlen, (5) kifejezhetetlen (exoterizmus – „én és te” – egy szúfi mondás szerint)

� Mi van akkor, ha az emberi gondolkodás zöme (beleértve a misztikus „megismerést” is?) téved, mert az Abszolútum ugyanakkor (1) véges, (2) elérhető, (3) felfogható, (4) érthető, (5) kifejezhető (ezoterizmus – „én te vagyok, te pedig én”)

� Vagy: egyszerre véges/végtelen, elérhető/ elérhetetlen, felfogható/ felfoghatatlan, érthető/ érthetetlen és kifejezhető/kifejezhetetlen, - és ehhez elég annyi változás a logikai térben, hogy nem igenekben és nemekben gondolkodunk (unitasizmus? – „sem én, sem te, ő” szúfi mondás)

� De: Isten „Nem a természet meghatározhatatlan harmóniája vagy egy megnevezhetetlen ‘végtelen’, hanem a természet teremtője, a harmónia eredete, az élő, az Úr.” (XVI. Benedek pápa)

Szent Ágoston üzenete(Teremtés könyvének szószerinti értelmezése 12.)

� Pál apostol látomása („elragadtatott a harmadik égig”, de hogyan? és hova?)

� „beszélnek egyesek hét, mások nyolc, megint mások kilenc vagy egyenesen tíz égről”

� „egyelőre nem tudok elfogadni vagy tanítani mást, mint a látottak vagy a látások e három fajtáját: a test, a szellem vagy az elme általi látványt.”

� „vagyis azt, hogy az egyes szinteken belül elkülönülnek-e egymástól különféle fokozatok, nos bevallom: nem tudom.”

� „Amikor tehát elragadtatik oda és a testi érzékektől elszakadva erőteljesebb látványban jelenik meg számára Isten, akkor a lélek nem térben, hanem sajátos módon, önmaga fölött látja azt, aminek segítségével azt látja, amit önmagában is lát, valahányszor megért.”

Titus Burckhardt üzeneteBevezetés a szúfi doktrinába

� Az Isteni Név az Isteni Végtelenség három oldalát/dimenzióját adja vissza: Allah (Végtelen abszolút transzcendenciája), Rahman, (a Kegyelem, a túláradó Végtelenség, a Lét teljessége) és Rahim (az Immanens Végtelenség).

� A Lét elhomályosul a Végtelen előtt, de a Végtelen a Lét révén nyilvánul meg, ez a Rahman, a teljesség, a Rahim a dinamikusan megváltó teljesség.

� „Nincs istenség, csak az Isten.” Semmi nem létezik az Isteni Valósággal szemben. Az iszlámnak ez a fundamentális formulája határozza meg az Isteni Egységet, a differenciálatlan és differenciált Egységet. (Brhama nirguna – Brhama saguna?)

� Egyes szúfik az Egység és a transzcendens egység között közbülső aspektust tesznek, az Isteni Egyedüllétet, Magányt. Az Isteni Egyedüllét négy fő arculata: Tudás, Tudat (és a Tanúság kvalitása), Fény, Lét.

Ahmad al-’Alawí (1869-1934)„A Végtelen, vagyis Abszolútum világa, melyre úgy tekintünk, mint ami rajtunk kívül áll, valójában egyetemes, s bennünk éppúgy jelen van, mint rajtunk kívül. Csupán egyetlen világ van, s ez az. Ami mi érzéki világnak tekintünk, s ami a tér és idő határtalan világa, nem egyéb, mint ama fátylak együttese, amelyek mögött a valódi világ rejlik. … Ahhoz, hogy tudatára ébredjünk a valódi világ létének, az érzéki fátylait félre kell löknünk … Hogy mi marad akkor az emberből? Egy derengő fényfolt, melyet tudata világosságaként tapasztal.. E fényfolt és a Végtelenség Világának hatalmas Fénye között kontinuitás van, s ha egyszer e kontinuitást sikerül megragadnunk, akkor tudatunk szinte megárad s kiterjed a Végtelenségbe, eggyé válva Azzal, s így az ember felismeri, hogy egyedül a Végtelen van, s hogy ő, az emberi tudat csupán fátyla ennek a Végtelennek.”

Idézi Buji Ferenc: Bevezetés (Al-’Arabí ad-Darqáwí: Az emlékezés rózsakertje)

Aryeh Kaplan üzenete(Széfer Jecírá)

� Isten nem sorolható be a tíz szefirot közé, ami tekinthető egy ötdimenziós hipertérnek, de a Keter is (mint Akarat és Ok) azonosítható Istennel.

� A tíz szefirot csúcsa, a Keter, ami a Semmi (Ayin), avagy a Nem-létezés szintje, így a maradék kilenc szefirot a Létezés szintje

� A Teremtő tehát a tíz szefirot fölött van, ami az Ain Sof (Én-Szóf). Ez az Isten, de nem világos, hogy ez (vagy ennél több-e) az Isteni Esszencia

� Abszolútum a Határtalan Fény, ami konceptuális, fogalmi tér, leírhatatlan Tudatszellem.

� Nem beszél arról, hogy mi van az Ain Soft „fölött” (Ain/Semmi)

� A kabbalista képes a fizikai teremtésre - a borjútól a Gólemig –azaz a szefiriotok segítségével válik erre alkalmassá

Kabbala magyarázat-variációk� Abszolútum: a megkettőzetlen Egy. Nincs szakadás Lét és Létfeletti (avagy Nem-Lét) között, s a Nem-Lét szétválaszthatatlanul magába foglalja a Létet, ám mégsem Lét. (Leo Schaya)

� 1. Abszolútum: Ain, 2. Abszolútum: Ain Sof, 3. Abszolútum: Egység, 4. Abszolútum: Keter 5. Abszolútum: Ain, Ain Sof, Ehjeh, Keter együtt.

� Az Abszolútum „rétegei”: Ain (Semmi) - Ain Sof (Végtelen) – Ehjeh (Lét, ok-okozati Egység) : mindez egyúttal a Keter is. (L. Schaya)

� Keter nem más, mint az Abszolútum vagy az Isten, s egyben a legmagasztosabb Egység (E. Bischoff, Franz Bardon, stb.)

� Ain Sof (Végtelen Üresség) és a Keter között van a Jes (Lény), ami a legfelsőbb emberi tudat (Perle Besserman, stb.)

� Ain Sof: az Abszolútum vagy az Isten, vagy az abszolút transzcendencia (Roland Goetschel, Papus, stb.)

� Ain a Semmi, ami az Ain Sofot körülvevő aura (Abszolútum „magva”?), az Ain Sof a Sehol sincs vége, de az Áin sem a Végső Igazság. (Gershom Scholem, stb.)

� Isten nevei egy-egy szefirottal azonosak: Elohim, IHVH, Jehova, Adonáj, stb. (Will Parfitt, Papus, stb.)

A kabbalisztikus Széder Histálselut(Zsidó Tudományok II. kötet, 2003)

� Az Isteni fény láncolata: Éjn Szof (A végtelen), Or ÉjnSzof (A végtelen fény) – Cimcum Hárison (Az első összehúzódás) – Mákom Pánuj (Az üres tér), Káv (Vonal) az MP-ben, Ádám Kadmon (Az első „ember”), Ákudim (Csíkok), Tohu (A káosz világa), Svirát HáKéjlim (288 szikra szétszóródik) – Kéter (A korona)

� Különlegesség: Az Or Éjn Szofból oldal irányba két al”szint” van: Ecem Háor (A fény esszenciája) és a Hitpástut Háor (A fény kiterjedése)

Frithjof Schuon (1907-1998) üzenete(A vallások transzcendens egysége)

� „Magát a Létet – ami nem más, mint a személyes Isten – viszont felülmúlja a személytelen vagy személyfeletti Istenség, a Nem-Lét, aminek a Személyes Isten vagyis a Lét egyszerűen az első determinációja;” (70. old.)

� Ha van Lét, ha van Nem-lét, akkor mi a Lét és a Nem-Lét együtt? Egyesítve – vagy magasabb szintként, a Lét, s a Nem-Lét szint felett? (És a Nem-Lét nem lehet az Egység! A személytelenség nem lehet az abszolút teljesség!)

� „az exoterikus nézőpont nem képes belátni ami végső isteni személytelenség transzcendenciáját, amelynek Isten a személyes megerősítése”, azaz csak az ezoterikus nézőpont képes látni a Nem-Lét (és az Önvaló?) transzcendenciáját

� Mi az a nézőpont, ami belátja a még magasabb (Lét és Nem-lét feletti) Abszolútum (MetaIsten?) szintjét?

A első (bizonytalan?) alaphipotézisek� A Lét és Nem-lét együtt a természetfeletti vagy/avagy transzcendens valóság/tudat, ami egyszerre időtlen-tértelen és téridő/időtér (végül is földi, vagy exoterikus fogalmakkal leírhatatlan?)

� A személyes/személytelen Isten - a megnevezhetőség érdekében - a szimbólumok nyelven sok ég, sőt minden ég is sok ég; miközben sok idő párhuzamos, és minden idősík n-számú idő-dimenzió

� A Lét szintjén a személyes Isten: EgyIsten. Ha csak EgyIsten van, nem lehet sok EgyIsten (vagy EgyIstenhez hasonló), - az EgyIsten és a kabbalisták szerinti Egyetlen Isten viszont többféle szimbólumban többféle módon megnyilatkozhat

� Az EgyIsten azonban nem az Abszolútum, de az Abszolútum egyik megnyilvánulása az EgyIsten, ami ugyanakkor önmagán belül „ több Isten”, lásd a Szentháromságot. Az Abszolútum (ha az, ami) szükségképpen fölötte áll az EgyIstennek és az Istenségnek.

Új természettudomány előtt(erősödő tézisek)

� Az anyag mikro és makroszinten más természetű, mint az, ami a durva szinten (szuperhúrok, bránok, twistorterek, stb.)

� Az anyag egyúttal nem(csak) fizikai anyag, hanem (a tudatfizika, holográfia, stb. által megértett) szellemi természetű anyag, avagy lásd szimbólumként: a víz és a jég problémája

� Létezik második anyag, például az éter, vagy ilyen típusú „anyag” (ami más tér, más idő, más sebesség..), s ha van második anyag, akkor logikailag n-számú, n-dimenziójú anyag is létezhet

� Nemcsak új anyag, hanem új tudat is definiálható (az agy önváltoztató reprezentációjától a második anyagból szerveződő, teremtett-teremtő, személyes és kollektív virtuális tudatközpontig)

� A sok tudatot egyesítő Egytudat teremti a sokféle, sokminőségű anyagot, ám visszahatás is van a tudatra

A küszöbön fekvő felismerések� Ha a szellem/tudat teremti az n-számú (első, második, stb.) anyagot, akkor feltehető, hogy n-számú tudat/tudatállapot van (kabbala szerint 32)

� A természetfeletti jelenségek egy része a második természet jelenségei közé tartozik és ezért nem természetfeletti jelenség, csak még nem ismertük meg

� A természetfeletti jelenségek második csoportja a strukturált tudat (tudat-téridő) nem anyagi természetének kifejeződése, avagy van tényleges természet- és anyagfeletti (vagy nem-anyagi természeti jelenségcsoport)

� Ha a teremtő erő az n-számú, n-dimenziójú tudattér/idő, akkor ennek rétegei a lélektér, tudástér, logikatér, stb.

Állítás-hipotézis folytatása 1.� Az Abszolútum tehát nem az Isten, egyetlen EgyIsten sem� Az Abszolútum nem az Istenség sem, esetleg az Istenség egyik magasabb dimenziója, vagy inkább az Istenség az Abszolútum megjelenített lényege?

� Az Abszolútum tehát nem a személytelen Isten (Istenség), de ugyanakkor ez kapu vagy bejárat az Abszolútumhoz?

� Az Abszolútum nem a Természet, nem a legfelső Kozmosz, ám egyik dimenzióként a SokTermészet közös, transzcendens „központja”,

� Az Abszolútum az EgyIstenek feletti Közös, de a Közös egyúttal a Közösön túli és a Közös nélküli

� Az Abszolútum az EgyIsteneken túli, n-számú dimenziót tartalmazó Egység/Egység-nélküliség, Logikai/Nem-logikai poszt-időtér, avagy Szubjektum/Ojektum

� Az Abszolútum egyszerre: Semmi/Minden, Véges/Végtelen, Van/Nincs, Tökéletes/ Tökéletlen, Tudat/Tudattalan, és minden, ami ezen túl van, s minden, ami ez előtt van

Állítás-hipotézis folytatása 2.� Az Abszolútum nemcsak EgyIstenek feletti Közös, s a Közös egyúttal a Közösön túli és a Közös nélküli, hanem a minden emberben lévő Abszolútum (is)?

� Az elméleti dilemma az, hogy az Emberen/Tudaton belüli, „szubjektív” Abszolútum micsoda? Három válasz lehetséges: 1. Ugyanolyan önálló tényező, mint az „objektív” Abszolút? 2. Miután az Abszolútum nem szubjektív és/vagy objektív, az emberben lévő Abszolútum kiáradás, visszhang, vagy az emberben/tudatban létező Abszolútumnak csak kivetülése minden külső vetület, avagy „objektív” Abszolútum 3. Az Abszolútum Abszolútum, nincs kívül és belül, nincs objektum és szubjektum, stb.

� Ha az Abszolútum így vagy úgy, de létezik belül, akkor ez Abszolútum az emberben mélyebb-magasabb dimenzió (stb.), mint az Isten-tudat

Valóságok/Tudatok az új században� Első „valóság” (ezen belül szakrális „valóság”, tudat-”valóság”, társadalmi tudat-„valóság”, szellemi „valóság” = Nem-lét)

� Második valóság (avagy anyagi, természeti, társadalmi valóság = Lét)

� Harmadik valóság (virtuális „valóság”): a) a társadalmi tudat „megtestesült” új valósága b) vagy teljesen új, harmadik valóság;

� A Valóság mind a három szintjén vizsgálható a működés rendje, a döntés mechanizmusa, avagy a demokrácia (feltéve, ha ez demokrácia) különböző formái, elvei

� És mi lehet az első, a második, a harmadik valóság fölött (Egyszerre Egység-Valóság és Egység-Tudat)

Világszerkezet 1. A külső világ szintjei (a gömb-modellben)

metatudat metavalóság

1. felső szint: Abszolútum tudat

alsó szint: Isten tudat

felső szint: Abszolútum

alsó szint: Isten

2. felső szint: bölcsesség tudat

alsó szint: tudástudat

felső szint: szellem

alsó szint: tudás

3. felső szint: társadalmi tudat

alsó szint: közösség tudat

felső szint: társadalom

alsó szint: közösség (család, törzs, stb.)

4. felső szint: második természet tudat

alsó szint: természet-tudat

felső szint: második természet (épített természet)

alsó szint: természet

Világszerkezet 2. A belső világ szintjei az emberben (a gömb-modellben)metatudat metavalóság

1. J felső szint: személyes Abszolútum tudat

alsó szint: személyes Istentudat

Felső szint: (személytelen) Abszolútum

alsó szint: (személyes) Isten

2. H felső szint: személyes bölcsesség tudat

alsó szint: személyes tudástudat

felső szint: személyes bölcsességalsó szint: személyes tudás

3. V felső szint: személyes társadalmi tudat

alsó szint: személyes lélek-tudat

felső szint: személyes közösségi lélek (őslélek, kollektív lélek)

alsó szint: személyes lélek

4. H felső szint: személyes tudat

alsó szint: személyes testtudat

felső szint: személyes elme

alsó szint: személyes test

Az (embert körülvevő) külső valóság/tudatmetatudat metavalóság

Abszolútum nemtudat (vagy poszttudat) nemvalóság (vagy posztvalóság)

Isten szakrális (poszt-univerzális) tudat(ok)

szakrális valóság(ok)

bölcsesség univerzális bölcsesség tudat(ok) szellemi valóság(ok)

információ, tudás

kollektív tudástár(ak) az univerzális bölcsesség tudatban

tudásvalóság(ok)

társadalom társadalmi tudat(ok) társadalmi valóság(ok)

közösség transzperszonális (családi, közösségi) tudat(ok)

transzperszonális családi-közösségi valóság(ok)

második természet

második természet „tudata(i)” második természet valósága(i)

fizikai-biológiai

természeti, anyagi „tudat(ok)” természeti, anyagi valóság(ok)

Az ember (egyszerre valóságként és tudatként)metatudat metavalóság

Abszolútum Abszolútum tudat, isten-feletti tudat, teremtetlen „tudat”

mennyei test, testetlen „test”

Isten isteni tudat, önvaló-tudat, teremtett tudat, személytelen poszt-tudat

örök test, halál utáni „test”

bölcsesség tiszta tudat, bölcsesség-tudat, reinkarnációs tudat, stb.

bölcsesség test, szeretet test

tudás szellemi tudat, én-tudat, megvilágosodás-tudat,

kauzál test, szellemi test, tudás test

lélek sors-tudat, feladat-tudat, feltámadás-tudat, megítéltetés-tudat, stb.

mentál test, lélektest, több-én test

érzések, érzékelések

éber-tudat, szenvedés-tudat, álom-tudat, félelem-tudat, remény-tudat

asztrál test, érzelmi test

agy, elme elme tudat, genetikai tudat, univerzum tudat, kozmikus tudat

genetikai test, elmetest, nem anyagi test

fizikai test fizikai tudat, biológiai tudat, őstudat, tudattalan

fizikai-biológiai test, nem-fizikai test

Az ember belső rétegei Az ember kapui kifeléAbszolú-tum

poszt-ember (felfoghatatlan, formafeletti misztikus Isten/ember/tudat)

egység „ember” (egységbe olvadás az Abszolútummal, nincs elkülönült ember és tudat sem)

Isten transzcendens ember (vallásos, szent ember)

Isten ember, isten tudatú ember (egység az Istennel, az Isten-tudattal)

Bölcses-ség

tudati ember (bölcs, szerető, én-teremtő, kozmikus ember)

kozmosz-ember, univerzális tudat ember (egység a fizikai univerzummal és kozmikus tudattal)

tudás gondolkodó ember (beszélő, megértő, tudást teremtő, s alkalmazó ember)

tudás-ember (elmélyülés és integráció a külső tudással, s a tudástudattal)

lélek lelki ember (szociális, gazdálkodó, munkát végző, ego- és korlátozottan én-központú ember)

interperszonális ember (azonosulás a másik ember és sok ember helyzetével, lelkével-tudatával)

érzelmek, észlelések

érzelmi ember (menekülő-szabaduló ember, boldog-boldogtalan ember)

kiáradó-befogadó ember (empátia más emberek és más csoportok élményeivel)

agy, elme elme-ember (idegrendszer, agy, az agy reprezentációi, stb.)

kollektív elme-ember (öntudatlan vagy/és tudatos találkozás a kollektív elmével)

fizikai test fizikai-biológiai ember (és őstudat, tudattalan, stb.)

idő és térfeletti fizikai ember (személytelen együttrezgés az elődökkel és utódokkal)

Visszanézve: Hegel (1)� „Az abszolút szellem éppúgy örökké magábanvaló, mint magába visszatérő és visszatért azonosság; az egy és általános szubsztancia mint szellemi, a megoszlás magára és oly tudásra, amelynek számára mint szubsztancia van. A vallást, ahogy ezt a legmagasabb szférát általában nevezni lehet, - éppannyira lehet a szubjektumból kiindulva és ebben levőnek tekinteni, mint objektívan az abszolút szellemből kiindulva vizsgálni, amely mint szellem a községében van.” „istent úgy kell felfogni, mint szellemet a községében.” (554 §) A Szellem filozófiája enciklopédia III. 346.o.

� „Isten a maga általánosságában – azaz általános, amelyben nincsenek korlátok, nincs végesség és nincs különösség – abszolút fennállást jelent, egyedül csak fennállást; s az, ami fennáll, annak csakis ebben az Egyben rejlenek gyökerei, van fennállása. Ha így fogjuk fel ezt az első tartalmat, akkor azt mondhatjuk: ’Isten az abszolút szubsztancia, az egyedüli igaz valóság. A valóság minden más formája nem magáért-valóan valóságos, nem magáért valóban fennálló; egyes-egyedül Isten az egyetlen abszolút valóság.” Vallásfilozófiai előadások 44.o.

Visszanézve: Hegel (2)� „A szentség ezt jelenti: a megsemmisülés jóvoltából az ember egyesült a Semmivel és persze Istennel, az abszolúttal is. Ha viszont az ember eljutott erre a legmagasabb fokra, ha birtokában van a szentségnek, akkor lehetetlen megkülönböztetni őt Istentől, akkor az ember mindörökre azonos Istennel, akkor vége szakad mindenféle változásnak; a lélek már nem kényszerül vándorútra, lélekvándorlásra.” Vallásfilozófiai előadások 142.o.

� Az előadások végén az utolsó mondat így hangzik: „A vallás tartalmát misztériumnak hívjuk, mert az értelem számára rejtett dolog; az értelem nem férkőzhet hozzá az egységben rejlő folyamathoz: ezért tart az értelem minden spekulatív dolgot misztériumnak.” Vallásfilozófiai előadások 343.o.

Személyes és társadalmi tudat szintjei� Egység tudat--------------------------------------------------------------------

� Abszolútum tudat

� Isten tudat

� Kozmikus tudat

� Tiszta tudat-------------------------------------------------------------------------------

� Fél-tiszta tudat

� Éber tudat (+ álom, +mélyalvás)

� Fél-éber tudat

� (Éber)tudat vesztett------------------------------------------------------------------------------

� Tudattalan

� Egység-tudat--------------------------------------------------------------------------------------

� Istenfeletti egy-tudat

� Szakrális emberiség tudat

� Univerzális panteisztikus tudat

� Megvilágosult közösségi tudat---------------------------------------------------------------------------------------

� Közösségi tudat és szintjei

� Társadalmi tudat és szintjei (globális, nemzeti, lokális)

� Manipulált tömegtudat

� Társadalmi tudat nélküliség--------------------------------------------------------------------------------------

� Társadalmi tudattalan

Tudat-lépcsők és Ember-lépcsők1. Abszolútum, nincs tudat,

teremtetlen „tudatfeletti”

2. Személytelen Istenség, poszt-tudat, önvaló

3. Teremtett tudat, Isteni tudat, reinkarnációs tudat, stb.

4. Szellemi tudat, én-tudat, megvilágosodás-tudat, bölcsesség-tudat

5. Lélek-tudat, feltámadás-tudat, éber-tudat, megítéltetés-tudat

6. Szenvedés-tudat, álom-tudat, félelem-tudat, remény-tudat

7. Fizikai tudat, univerzum-tudat, frekvencia-állapot

1. Felfoghatatlan, Isten/ember/tudat feletti

2. Egyesül az Istenséggel, poszt-ember

3. Transzcendens, vallásos, szent, szerető ember

4. Gondolkodó, beszélő, megértő, én-definiáló ember

5. Lelki, szociális, gazdálkodó ember

6. Érző, menekülő-szabaduló, kiáradó-befogadó ember

7. Fizikai, biológiai, genetikai ember

Üzenetek� Az exoterikus szint ajándékai: az ima és a meditáció, a személyes Istennel való találkozás, a kegyelem

� A misztikus út átlépés az ezoterikus szintre, egyesülés a személytelen Istennel

� Az ezoterikus szint ajándéka a természetfeletti képességek gyakorlása, majd az Istenemberré válás?

� A jóga út átlépés az Istenség és nagy ritkán az Abszolútum szintjére?

� Az Abszolútum szintje az Istenfelettivé válás?

Schütz Antal: Dogmatika II. (1923)„A mennyei világosság tehát nemcsak Istennek szenvedőleges befogadására képesít, hanem legmagasabb öntevékenységgelvaló elsajátítására. S ezért a végtelen Istenség, kit teremtmény kimeríteni nem bír, a mennyi világosságtól fölvillanyozott és teljesítőképességének tetőfokára emelt lélek előtt is teljes végtelenségben jelen meg: folyton új meg új oldalrólmutatkozik előtte, az elme folyton új meg új szempontokattalál máltatására, és így halad, nem fokozatilag, hanem tartalmilag, mélységről-mélységre, gazdagságról-gazdagságra, soha ki nem fogy és soha belé nem fárad; hullámról-hullámra száll a boldog Szentháromság fénytengerében, és az Istenségnek ez a tengere áramlik és hullámzik benne mindig azzal a gazdagsággal, eredetiséggel, meglepő és áhítatkeltő szépséggel és édességgel, mellyel mennyei léte első percében tárult az ámuló lélek elé.” (542.o.)

Abszolútum, mint metaelméleti kérdés� Az Abszolútum most igazán teológiai kérdés (Liptay Lothar, Szatmáry Sándor, és mások)

� Az Abszolútum most igazán már nem csak teológiai kérdés (Szász Ilma, és mások)

� Az Abszolútum most igazán filozófiai kérdés (Kiss Endre, és mások)

� Az Abszolútum most igazán tudatelméleti kérdés (Dienes István, Csörgő Zoltán, és mások)

� Az Abszolútum most először közgazdasági kérdés (Menyhay Imre, Major Gyöngyi, és mások)

� Az Abszolútum most először elméleti fizikai kérdés (Dienes István, Héjjas István, stb.)

� Az Abszolútum most először pszichológiai kérdés (Frecska Ede, és mások)

� Az Abszolútum végre metaelméleti, méghozzá központi csúcskérdés (Varga Csaba és mások)

� Stb.

Köszönöm figyelmüket!

www.vargacsaba.hu

www.metaelmelet.hu

www.inco.hu

www.strategiakutato.hu

www.evilagonline.hu