Az 1956 os Magyar Forradalom igaz története Ősszeállította a Hungária Szabadságharcos Mozgalom történészcsoportja. Aki az 1956 os forradalom igaz történetének leírására vállalkozik nagyon nehéz helyzetben van. Ugyanis a reformkommunisták, akik az un. 56 os Intézet keretében a maguk szemszögéből írják a forradalom történetét, mindenekelött 5o évre titkosítatták az összes forradalomra vonatkozó dokumentumot. Csak ők kutathatnak és tetszés szerint közölnek vagy hallgatnak el lényegre rámutató adatokat. Igy írták meg az interneten is olvasható ’forradalom történetét’. Ezért ravasz és ügyes ez a tanulmány, mert mímeli a tudományosságot. Ezért sorolja fel a támogatók között a Tudományos Akadémiát. Ezért sorol fel megszámlálhatatlan statisztikai adatot, kimutatást, életrajzot, dokumentumot, memoárt, ajánlott irodalmat és még ki tudja mit. E rengeteg adat a tudományos alaposság látszatát kelti és a jóhiszemű olvasó,főleg a fiadal diák, aki még hisz a nyomtatott szöveg igazságában, olvasás közben nem is gondol arra, hogy a legfontosabb, a lényegre rámutató adatok hiányzanak. Továbbá nehéz helyzetben van a kutató, mert 42 év távlatából nehéz hiteles tanukat találni. A forradalom résztvevői sokan már meghaltak, sokan külföldön élnek, vannak akik még ma sem mernek nyilatkozni és vannak akik egzisztenciális kényszerből elfogadják az un. 56 os Intézet által manipulált forradalomtörténetet. Egyáltalán, mi közük van e refomkommunistáknak a forradalomhoz? Hogyan merik ők magukat a forradalom előkészítőinek nevezni? –Egyébként Nagy Imre az egyetlen akire felnézhetünk, mert soha nem tagadta meg kommunista voltát, az akasztófa árnyékában sem kért kegyelmet és abban bízott, hogy elvtársai fogják rehabilitálni. Ebben nem tévedett. De aki őt forradalmárnak akarja kinevezni az félrevezeti az olvasót.- Vagy hogyan merik e reformkommunisták a karrierista Maléter Pált aki soha nem lőtt az oroszokra, csak a felkelőkre, soha nem adott ki parancsot a forradalom védelmére, a forradalom hősévé kozmetikázni? Vegyük tudomásul, azért senki nem lesz utólag forradalmár, mégkevésbé nemzeti hős, mert elvtársai a hatalomért folyó marakodás során kivégezték. Gondoljunk Trockíjra, Berijára, Kun Bélára, Rajkra és társaikra. Tehát doumentumoktól eltiltva, csak néhány hiteles tanura támaszkodva, elméleti harcban, a Soros György és a kommunista Horn kormány által pénzelt reformkommunista propagandadömpinggel szemben, a kutató kénytelen az un. 56 os Intézet által közölt adatokra hivatkozni és ezeket az adatokat értékelve megfelelő magyarázatokkal kiegészítve szembeállítani a meghamisított történelemmel. A forradalom igaz története’ önnmagában olvasva talán kissé elfogultnak, egyoldalunak tünik, de gondoljon a kedves olvasó arra,hogy az igazságnak ez a fele az, amit a reformkkommunisták elhallgattak. A mi anyagi lehetőségeink nem teszik lehetővé, hogy olyan részletes és terjedelmes anyagot állítsunk össze, mint az un. 56 os Intézet, ezért csak azt közöljük, ami abból kimaradt, vagy összefüggéseiben egyoldaluan lett beállítva. Ezért ’Aforradalom igaz története’ szerkezeti felépítésében követi az un. 56 os Intézet anyagát, felhívva az olvasók figyelmét, hogy ott minden adatot ellenőrizhet, kivéve azokat, melyeket tudatosan kihagytak. Ezeketigekszik a mi szerény tanulmányunk pótolni. Az un. 56 os Intézet tanulmánya öt fejezetből,-leckéből- áll. 1.Válság és útkeresés. 2.Forradalom és szabadságharc. 3.A szabadság napjai.. 4.Megszállás és ellenállás. 5.Megtorlás és restauráció. Mi is ebben a felállásban közöljük az igazság másik, eddig elhallgatott felét. Felhívjuk az olvasó figyelmét, hogy a szövegben vastagon szedett nevek, szervezetek, meghatározások, magyarázatok a fejezetek végén találhatók.
This document is posted to help you gain knowledge. Please leave a comment to let me know what you think about it! Share it to your friends and learn new things together.
Transcript
Az 1956 os Magyar Forradalom igaz története
Ősszeállította a Hungária Szabadságharcos Mozgalom történészcsoportja. Aki az 1956 os forradalom igaz
történetének leírására vállalkozik nagyon nehéz helyzetben van. Ugyanis a reformkommunisták, akik az un. 56
os Intézet keretében a maguk szemszögéből írják a forradalom történetét, mindenekelött 5o évre titkosítatták az
összes forradalomra vonatkozó dokumentumot. Csak ők kutathatnak és tetszés szerint közölnek vagy hallgatnak
el lényegre rámutató adatokat. Igy írták meg az interneten is olvasható ’forradalom történetét’. Ezért ravasz és
ügyes ez a tanulmány, mert mímeli a tudományosságot. Ezért sorolja fel a támogatók között a Tudományos
Akadémiát. Ezért sorol fel megszámlálhatatlan statisztikai adatot, kimutatást, életrajzot, dokumentumot,
memoárt, ajánlott irodalmat és még ki tudja mit. E rengeteg adat a tudományos alaposság látszatát kelti és a
jóhiszemű olvasó,főleg a fiadal diák, aki még hisz a nyomtatott szöveg igazságában, olvasás közben nem is
gondol arra, hogy a legfontosabb, a lényegre rámutató adatok hiányzanak.
Továbbá nehéz helyzetben van a kutató, mert 42 év távlatából nehéz hiteles tanukat találni. A forradalom
résztvevői sokan már meghaltak, sokan külföldön élnek, vannak akik még ma sem mernek nyilatkozni és vannak
akik egzisztenciális kényszerből elfogadják az un. 56 os Intézet által manipulált forradalomtörténetet.
Egyáltalán, mi közük van e refomkommunistáknak a forradalomhoz? Hogyan merik ők magukat a
forradalom előkészítőinek nevezni? –Egyébként Nagy Imre az egyetlen akire felnézhetünk, mert soha nem
tagadta meg kommunista voltát, az akasztófa árnyékában sem kért kegyelmet és abban bízott, hogy elvtársai
fogják rehabilitálni. Ebben nem tévedett. De aki őt forradalmárnak akarja kinevezni az félrevezeti az olvasót.-
Vagy hogyan merik e reformkommunisták a karrierista Maléter Pált aki soha nem lőtt az oroszokra, csak
a felkelőkre, soha nem adott ki parancsot a forradalom védelmére, a forradalom hősévé kozmetikázni?
Vegyük tudomásul, azért senki nem lesz utólag forradalmár, mégkevésbé nemzeti hős, mert elvtársai a
hatalomért folyó marakodás során kivégezték. Gondoljunk Trockíjra, Berijára, Kun Bélára, Rajkra és társaikra.
Tehát doumentumoktól eltiltva, csak néhány hiteles tanura támaszkodva, elméleti harcban, a Soros György és a
kommunista Horn kormány által pénzelt reformkommunista propagandadömpinggel szemben, a kutató kénytelen
az un. 56 os Intézet által közölt adatokra hivatkozni és ezeket az adatokat értékelve megfelelő magyarázatokkal
kiegészítve szembeállítani a meghamisított történelemmel. A forradalom igaz története’ önnmagában olvasva
talán kissé elfogultnak, egyoldalunak tünik, de gondoljon a kedves olvasó arra,hogy az igazságnak ez a fele az,
amit a reformkkommunisták elhallgattak.
A mi anyagi lehetőségeink nem teszik lehetővé, hogy olyan részletes és terjedelmes anyagot állítsunk össze, mint
az un. 56 os Intézet, ezért csak azt közöljük, ami abból kimaradt, vagy összefüggéseiben egyoldaluan lett
beállítva. Ezért ’Aforradalom igaz története’ szerkezeti felépítésében követi az un. 56 os Intézet anyagát,
felhívva az olvasók figyelmét, hogy ott minden adatot ellenőrizhet, kivéve azokat, melyeket tudatosan kihagytak.
Ezeketigekszik a mi szerény tanulmányunk pótolni.
Az un. 56 os Intézet tanulmánya öt fejezetből,-leckéből- áll.
1.Válság és útkeresés.
2.Forradalom és szabadságharc.
3.A szabadság napjai..
4.Megszállás és ellenállás.
5.Megtorlás és restauráció.
Mi is ebben a felállásban közöljük az igazság másik, eddig elhallgatott felét. Felhívjuk az olvasó figyelmét, hogy
a szövegben vastagon szedett nevek, szervezetek, meghatározások, magyarázatok a fejezetek végén találhatók.
1.Rész, Válság és útkeresés.
Az un. 56.os Intézet történelemhamisító tevékenysége ott kezdődik, hogy a
forradalom okait, a válság keletkezésének tárgyalását 1953 –al, Sztálin halálával
kezdi, holott a szovjet és kommunista rendszer elleni küzdelem sokkal előbb, 1944
szeptemberében kezdődött,amikor az első szovjet és román katona Magyarország
földjére lépett és megkezdte az ország “felszabadítását”. Rövid idő alatt azonban
kiderült, hogy e felszabadítás valójában nem más,mint barbár ázsiai és balkáni
hordák kegyetlen rablóhadjárata.
A “felszabadított” területekről érkező hírek megdöbbentették az ország lakósságát. Kifosztott
házak és lakások, kiürített istálók, meggyalázott lányok és asszonyok százai-ezrei estek
áldozatul sorozatban, a kegyetlenkedő,fosztogató, erőszakos megszállóknak, és ha egy apa,
férj vagy fiú,a lánya, felesége vagy anyja védelmére kelt, azt nem egyszer szerettei
szemeláttára lőtték agyon vagy jobbik esetben verték félhotra. Hírek jöttek civilek, öregek és
gyerekek fogságbahurcolásáról, hadifoglyok agyonlövéséről,a Szovjetúnióból hazatérő
kommunisták basáskodásáról.
Ekkor derült ki, hogy a magyar és német “propaganda” nem hazug uszítás volt, hanem
kőkemény valóság. Ez arra késztette a még meg nem szállt területek lakósságát, főleg az
államapparátus helyi tagjait, az értelmiségieket, a vagyonosabb rétegeket, a nőtagjait féltő
családokat,hogy a felszabadítók elöl menekülve a fővárosban és a Dunántúlon keressenek
menedéket.
Ekkor, minden előkészület nélkül, váratlanul október 15.-én elhangzott Horthy
rádiónyilatkozata,melyben bejelentette, hogy Magyarország leteszi a fegyvert és feltétel
nélkül megadja magát a Szoviet Hadseregnek. Az előzőekben felsorolt tények ismeretében a
lakósság döntő többsége értetlenül állt a kormányzó felhívásával kapcsolatban. Még a
Hadsereg is, melynek tisztikara esküt tett Horthyra, néhány elszigetelt kivételtől eltekintve,
megtagadta a Legfelsőbb Hadúr parancsát és tovább folytatta a harcot a szoviet és román
csapatok ellen. Ekkor Szálasi Ferenc és a
Hungarista Mozgalom vette át a hatalmat és élére állt a bolsevizmus elleni
nemzetvédő harcnak, ami egyben Európa védelmét, az európai kultúra védelmét is jelentette
az ázsiai barbársággal szemben.
Itt kell megjegyezni, hogy Szálasi teljesen törvényesen lett Magyarország Nemzetvezetője,
hiszen a lemondó Horthy nevezte ki őt, amit a Parlament is jóváhagyott
és amit Szálasi a Szentkoronára tett esküvel szemtesített. Ettől kezdve fokozódott az ellenállás
az előrenyomuló ellenséggel szemben, ami Budapest 1o1 napos, a teljes kökülzárástól
52napos hősies védelmében érte el csúcspontját. Ekkor a magyar és német hadsereg mellett
számtalan önkéntes egység is alakult, melyek mindegyike kényszer nélkül hősies bátorsággal
vette fel a küzdelmet az ország, a főváros védelmében. A legismertebbek megérdemlik, hogy
nevük meg legyen örökítve, hiszen nem csak vitézül harcoltak,de a háború után az
életbenmaradottak tovább folytatták az ellenállást, szervezkedtek, készültek a visszavágásra,
ezért közülük nagyon sokan a kommunista-zsidó bosszúállás áldozatai lettek
KABSZ, ABIT, Hungarista Légió, Prónay zlj. Egyetemi zlj.
Az1944, okt. 15 . és 1945, ápr. 12. –ig tartó nemzeti ellenállás a következő pozitív
erdményeket könyvelheti el .
1, Tübbszázezer olyan magyar menekülhetett ki nyugatra, akik ha itthon maradnak,
biztosan áldozatai lesznek a bosszúállásnak és a kommunista osztályharcnak.
2, Hat hónapig feltartóztatták a Szoviet Hadsereget, így azok nem jutottak el a Rajnáig és
sokmillió európai menekült meg attól, hogy megismerje a “felszabadítókat”.
3, Az ország nemzeti értékeinek jelentős részét sikerült nyugatra menteni, a dunai hajóktól, a
vasúti gördülőanyagon és a múzeumok kincsein át a Nemzeti Bank aranykészletéig. Ezt 5o
éven át, mint az ország kifosztását hirdették, pedig a nyugatra menekített értékek döntő
többsége hazakerült és bázisát jelentette az ország újjáépítésének, a Forint megteremtésének.
Szemben azokkal az értékekkel, gépekkel, műkincsekkel amit a Szovietek hurcoltak el és a
mai napig sem kerültek vissza.
Mindezek ellenére a háború után a hatalomra került, Sz.U. ból visszatért kommunisták és a
német lágerekből hazatért deportáltak olyan bosszúhadjáratot kezdtek, a nemzeti ellenállás
hősei ellen, ami azideig ismeretlen volt nem csak Magyarországon, hanem a civilizált
világban is. Mint “háborús bűnöst” ezrével itélték el és százával végezték ki azokat, akik
1944, okt. 15.Után felvették a harcot a bolsevizmus ellen.
Itt kell megjegyezni, hogy a 8o milliós Németországban sokkal kevesebb u.n. háborús bűnöst
vontak felelőségre mint a 1o milliós Magyarországban. Japánban pedig csak néhány háborús
bűnöst végeztek ki, de néhány év múlva már rehabilitálták őket ás ma díszsírhelyen, mint a
nemzet hősei elött tisztelegnek .Ezzel szemben Magyarországon a 298-as parcellában még ma
is többszáz nemzeti hős van jeltelen gödörben elkaparva, míg Kádár János és tömeggyilkos
kommunista társai a Nemzeti Phantheonban, reprezentatív, vörös csillaggal diszített márvány
emlékművek alatt nyugszanak.
Tehát a kommunista rendszer elleni küzdelem a háború utolsó szakaszában kezdődött és
mindazok akik akkor és az azt követő időkben megtapasztalták a kommunizmus
áldásait,annak 12 év után is ádáz ellenségei maradtak.
1945-től kezdve egészen 1956 ig folytak azok a perek, melyek a kommunizmus minden rendű
és rangú ellenfelei ellen irányultak. Ezek nagyrészben “az államrend megdöntésére irányuló
szervezkedéstől a fegyverrejtegetésen át a kémkedésig terjedő” koncepciós perek voltak. Elég
volt néhány sörözgető volt bajtárs és egy ócska vadászpuska és máris fegyveres
összeesküvéssel lettek vádolva a” fasiszták”. Elég volt, ha valaki egy levelet írt nyugaton élő
barátjának és máris kémkedéssel lett vádolva és elitélve.
Álljon itt egy jellemző példa, de ehhez hasonló sokszáz volt akkor az országban.
S. J. 16 évesen mint önkéntes vett részt Budapest 1944-45-ös védelmében. Szerencsére
életben maradt és a háború után folytatta tanulmányait, majd munkába állt,de régi bajtársaival
sem szakította meg a kapcsolatot. Rendszeresen találkoztak és tervezgették, hogyan lehetne a
kommunistáktól megszabadítani az országot. Ezekre az összejövetelekre felfigyelt az Á.V.H.
és 1955-ben mint az államrend megdöntésére irányuló szervezkedőket bíróság elé állították és
mindannyiokat súlyosan elitélték. S.J. 15 évet kapott. Szerencséjére, 1956-ban a
forradalmárok kiszabadították a börtönből. Első útja a Corvin-közbe vezetett és ott hacolt
egészen a forradalom leveréséig. Ekkor külföldre menekült és 42 éve az emigráció egyik
legtevékenyebb, legismertebb vezetője.
Tehát láttuk eddig, hogy a háború alatt, közvetlenül a háború után és azt követően kik
sorakoztak fel a kommunizmus elleni harchoz, illetve kik voltak a kommunista rendszer
meggyőződéses ellenfelei. Számarányait tekintve azonban ezeket jóval meghaladta a SZ.U.-
ba hurcolt hadifoglyok, civilek,öregek, nők, gyerekek száma. Pontos adatok erről soha nem
készültek, de az elhurcolt magyarok száma a hadifoglyokkal együtt hozzávetőlegesen több
mint félmillióra becsülhető. Ezeknek az elhurcoltaknak nagyrésze elpusztult a szoviet
lágerekben. Az elpusztultak hozzátartozói, is a SZ.U.
és a kommunista rendszer ellenfelének számítottak,de a hazatértek is az átélt és tapasztalt
borzalmak hatására a kommunistaellenes tábort erősítették. Kivételt képezett az a néhány
tucat hazaáruló, aki behódolt a szovietek csábításának, különböző antifasiszta tanfolyamon
vett részt és hazatérve mint megbízható kollaboráns szolgálta a Világkommunizmus eszméjét
saját fajtájával szemben..
Jellemző példát mondott el N. F. aki a sors fintoraként az 5o-es években a Néphadsereg
politikai tisztje volt. 1945 áprilisában 17 éves korában az orosz katonák, mint civilt az utcán
elfogták, előbb Kiskunfélegyházára, majd onnan Foksányba vitték sokadmagával
lezárt vagonokban. Két hónap mulva egy ujabb szerelvénnyel Észak-Oroszországba, egy
fogolytáborba szállították ahol a fő tevékenység a fakitermelés volt. A tábornak mintegy 6ooo
“lakója” volt 8o% ban német 2o% ban magyar foglyokkal. A kegyetlen
munkatempó, az elégtelen táplálkozás a szokatlan időjárás és az őrség brutalitása megtette
hatását és egyre többen kerültek a tábor kórházába és a tél közeledtével egyre szaporodtak a
halálesetek is. Ekkor még felírták az elhunyt nevét, címét, azonossági számát. Novemberben
már –2o-25 fokos fagyok voltak, amikor N. F. tisztítás közben
belezuhant egy benzintároló aknába. Bajtársainak mág sikerült őt kihúzni, de a lenyelt benzin,
a belélegzett benzingőz és a testére tapadt,benzinnel átitatott ruha ártalma folytán a láger
kórházába került. Itt német katonaorvosok hamar talpraállították, de a kórház vezetője egy
idős orosz doktornő megsajnálta a vékony, fiatal fiút és segédszemélyzetként tavaszig a
kórházban tartotta. Mikor kitavaszodott és visszahelyezték a barakba, ahol előzőleg lakott,
megdöbbenéssel tapasztalta, hogy a láger 6ooo lakójából mindössze 2ooo ember volt életben,
a többi a tél folyamán elpusztult. Mivel a föld méterekig fagyos volt,nem tudtak sírokat ásni
és a naponta szaporodó halálesetek áldozatait a tábor szélén helyezték el. Később már
egymásra helyezték a holttesteket és így a tél végére valóságos jéggé fagyott, hóval fedett
hullahegyek emelkedtek a láger szélén. Ekkor a járványveszély elkerülésére szovjet műszaki
katonák jelentek meg, hatalmas gödröket robbantottak és ezekbe a gödrökbe kellett a
holttesteket beletólni. Ekkor már minden azonosítás nélkül ismeretlenül lett közel 4ooo ember
elföldelve.
N. F. 1948 ban került haza a fogságból. Ez idő alatt jól megtanult oroszul és mivel 3 évet
töltött a Sz. U. ban a fordulat éve után úgy gondolták az elvtársak, hogy ez megfelelő
biztosíték arra, hogy politikai tiszt legyen. Mikor “kiemelték” és tisztiiskolára küldték nem
mert nem-et mondani, mert ismerte a kommunista rendszer lényegét és tudta, hogy ezzel
egész jövőbeni életét tönkretenné. Igy lett politikai tiszt, de biztos, hogy kevés ember volt aki
nála jobban gyűlölte volna a Szovieteket és a kommunista rendszert.
Ezek után összegezzük, hogy 1953 ig milyen erők voltak azok, akik a rendszer ellenségének
számítottak és akik vérmérsékletüktől függően, meglapulva, sokszor illegalitásban, az
izgatástól kezdve, a passzív ellenálláson és szabotáláson át az összeesküvésig, várta a
pillanatot, amikor sokéves szenvedéséért és megaláztatásáért visszafizethet.
Hozzávetőleges számítások szerint 7oo.ooo-8oo.ooonőt erőszakoltak meg főleg az orosz
katonák. Több mint 4oo.ooo volt azoknak a nőknek a száma akik valamilyen nemi fertőzést
kaptak ennek kapcsán. Hogy hányan nem merték “szégyenüket” bevallani arról nincs adat. Ha
minden meggyalázott nőnek csak két családtagot számolunk,-apa, férj, testvér, gyermek,-
akkor ez 2 millió embert jelent.
Közvetlenül a háború után, mint „háborús bűnöst, -nyilast, hunyadistát, volksbundistát,” stb.-
tübbtízezer ember hurcoltak meg, zártak internálótáborokba, börtönökbe, százakat végeztek ki
és kapartak el jetelen gödrökbe, főleg a 298-as parcellába. E meghurcoltak
és a hozzátartozóknak a száma is többszázezerre tehető, akik talán még az előzőekben említett
csoportnál is jobban kívánták a kommunista rendszer bukását.
Végezetül a fél millió Szovietunióba hurcolt hadifogoly, kényszermunkás és azok
hozzátartozói is közel 2 millióan potenciális ellenfelei voltak a rendszernek.
Tehát a fentiekből kitünik, hogy már 1953 előtt is legalább 3-4 millió ellenlábasa volt a
Kommunista rendszernek, akik csak a pillanatot várták, hogy mikor dől meg a hatalom ill.
hogy mikor kapcsolódhatnak be a gyűlölt rendszer megdöntéséért folyó küzdelembe.
Az u.n. 56-os Intézet tanulmánya ezt a 3-4 millió embert és a bennük felhalmozódott
potenciális erőt figyekmen kívül hagyja, pedig 1956 október 23.-a után ezek soraiból kerültek
ki a forradalom legkövetkezetesebb, legelszántabb harcosai, akik a Pesti Srácokkal karöltve
győzelemre vitték a forradalmat.
Ami a rendszer szempontjából legtragikusabb volt az, hogy elriasztotta magától azokat a
tömegeket is, akik kezdetben hittek a kommunista jelszavaknak és a szociális igazságosság
megteremtését, a jólét megvalósítását remélték. E helyett a sorozatos normarendezések, a
békekökcsönök, a beszolgáltatások, fokozatos elszegényedést eredményeztek. Az
elszegényedés szülte elégedetlenséget pedig a terror fokozásával próbólták
megfékezni.Zsúfolásig megteltek a börtönök, -egy kétszemélyes zárkába 8-1o rabot is
bezsúfoltak- az internálótáborok dugig teltek, a rabmunkahelyek tízezreket foglalkoztattak.
Az u.n. szocialista városok –Inota, Komló, Sztalinváros, Kazincbarcika, stb.- nagyrészben
elitéltek rabszolgamunkájával épült.
Láthatjuk tehát, hogy 1953-iga lakósság döntő többsége elégedetlen volt a kommunista
rendszerrel. Kivételt képeztek az állami és pártapparátusban dolgozók,a DISZ.és
Szakszervezeti funkcionárusok, az Á.V.H.,tagjai, a Rendőrség és Honvédség vezető tisztjei.
Ezek azonban alig tették ki a lakósság néhány %-át.Velük szemben sorakozott fel a végsőkig
elkeseredett, elégedetlen, nem egyszer “törlesztésre vágyó” lakósság döntő többsége, akiket a
forradalomtól csak a kíméletlen terror és a megszálló Szoviet Hadsereg jelenléte tartott vissza.
Most pedig kapcsolódjunk az u.n. 56-os Intézet által összeállított anyaghoz.
Sztalin halála után a Sz.U.-ban megindult a Sztalini terrorrendszer bomlása, ami először a
vezető hatalomért folyó személyi marakodással kezdődött.Azt azonban minden vezető látta,
hogy a féktelen terror, a rettegés birodalma az előző formában nem tartható fenn, sem a Sz.U.-
ban, sem a csatlós országokban, így Magyarországon sem. Ezért rendelték Moszkvába a
magyar vezetőket, hogy a kompromittálódott Rákosi Mátyást, akinek neve összefonódott a
tömegessé vált terrorral, egy kevésbé kompromittált, de megbízható kommunistával, Nagy
Imrével váltsák fel.
Nagy Imre a Moszkvában kapott utasításoknak megfelelően a közelgő csődöt, a fenyegető
katasztrófát az elégedetlenség szülte forradalmi veszélyt igyekezett elhárítani azokkal a
pozitív intézkedésekkel melyek az u.n. 56-os Intézet tanulmányában olvashatók. Pl. A
nehézipar túlzott fejlesztésének mérséklése. A kötelező beszolgáltatás megszüntetése. Az
életszinvonal emelése. A közkegyelem. A kitelepítések megszüntetése és az internálótáborok
feloszlatása, stb. Azonban meg kell említeni, hogy e kegyelemgyakorlás során elsősorban a
koncepciós perek során elitélt kommunisták szabadultak, akik azonnal hatalmas kártérítést,
reprezentatív –a kitelepítések során elkobzott- lakást és vezető beosztást kaptak. A
Szociáldemokratáktól jobbra álló politikusok szabadonengedése szóba sem került,sőt, Kéthly
Annát 1954-ben itélték el.
Nagy Imre által hozott reformok, bár jelentősek voltak, arra viszont nem voltak elegendőek,
hogy a fenyegető válságot megoldják. Elsősorban azért, mert a rendeletek nem érintették az
előzőekben említett 3-4 millió embert, sőt, ezek elkeseredése , a mellőzöttség látán még
tovább fokozódott.
Az életszinvonal emelése sem járt sikerrel,sőt, idővel tovább romlott és 1956-ra katasztrófális
méreteket öltött. Igy Nagy Imre nem számíthatott az ország lakósságának aktív támogatására.
De még a pártvezetés nagyrésze is Nagy Imre ellen fordult, mert a kommunizmustól való
eltávolodásnak, pártellenesnek bélyegezte Nagy Imre intézkedéseit. Pedig a Moszkvának
elkötelezett, párthű kommunista politikus természetesen nem volt, nem is lehetett pártellenes.
Végül is a visszahúzó erők győztek és Nagy Imrét 1955 első felében leváltották a
miniszterelnökségről, decemberben pedig a Pártból is kizárták.
Nagy Imre leváltésa és a z Sz.K.B.P. 2o. kongresszusa után élénkült meg a
reformkommunisták tevékenysége, mert belátták, hogy komoly változások nélkül a
forradalom elkerülhetetlen és akkor kommunisták és reformkommunisták együtt kerülnek, -a
legjobb esetben is- a történelem sűlyesztőjébe.
Ekkor kezdődtek a Petőfi Kőr vitái. Itt a reformkommunisták lázasan keresték a válságból
kivezető utat. Azonban aki a Petőfi Kőr vitáit úgy igyekszik beállítani mint a forradalom
előkészítőjét az nyilvánvalóan türténelmet hamisít. A Petőfi Kőr vitáiban elvtársak
vitatkoztak a kommunista rendszer megmentésének lehetőségeiről. Rákosi
Mátyás leváltásának követelése pl. nem jelentett forradalmi követelést, hiszen ez már
Moszkvában is felvetődött. Jellemző, hogy Rajk Lászlóné a Petőfi Kőr egyik utolsó vitáján,
férje rehabilitálását követelte, amit még véletlenül sem lehet a kommunista rendszer elleni
forradalmi követelésnek tekinteni.
E vitákban szó sem volt a Szoviet csapatok kivonásáról, aVarsói Szerződésből és a K.G.S.T.-
ből való kilépésről a magántulajdon visszaadásáról, a közkegyelem kiszélesítéséről. E vitákra
elmentek olyanok is, akik elszánt ellenfelei voltak a rendszernek és megpróbáltak radikálisabb
hangot megütni. Azonban a Petőfi Kőr reformkommunistái lehurrogták és szóhoz sem
engedték jutni őket.
Egyre gyakrabban vetődött fel Nagy Imre neve, mint aki a reformpolitikájával visszatérve
talán megakadályozhatla avégső robbanást. A tömegeknek azonban már kevés volt a Párt által
kezdeményezett és kilátásba helyezett néhány reform. A bűnbaknak kikiáltott Farkas Mihály
és Péter Gábor letartóztatása semmit nem jelentett a tömegeknek. A helyzet súlyosbodása
látán . Szovietek intézkedtek és 56 őszén Nagy Imrét is visszavették a Pártba. Ezt azonban a
lakósság jóformán észre sem vette. Ekkor már mindenki többre, radikális változásokra
számított.
Az1944 és 1956 között megalázottak, meghurcoltak, üldözöttek, kifosztottak,bebörtönzöttek
és kivégzettek hozzátartozói természetesen esküdt ellenségei voltak a rendszernek, de a
kezdetben lojális appolitikus tömegek is a rendszer ellen fordultak, hiszen a terror és félelem
mellett egyre nehezebben éltek. A lakósság életszin-
Vonala 1956- ban nem érte el az 1938- as szintet. Továbbra is válságos volt a lakáshelyzet.
Sokan emberi lakásnak nem nevezhető kalyibákban éltek, többeknek azonban még ilyen
lehetőség sem jutott. A kiemelt szocialista nagyberuházásokon dolgozók jelentős része
embertelen körülmények között lakott, közös barakkokban és ezek a települések egyben a
bűnözés melegágyai is voltak. Az ellátás itt még rosszabb volt, mint máshol, pedig mindenütt
voltak hiánycikkek, miközben a kapható áruk minősége is alacsony volt. A falura nehezedő
nyomás és az erőltetett nagyberuházások jelentősen megnövelték a lakóhelyüktől távol
munkát vállalni kényszerülők, az ingázók számát, akik az év nagy részét, családjuktól távol,
"26.án kb. 9-1o óra körül Borbély őrnagy parancsot kapott Kovács vezérőrnagytól, hogy két
szovjet ezredessel menjen a Kiliánba, szervezzék meg az együttműködést Maléterék és a
szovietek között. A szoviet tisztek úgy döntöttek, hogy nem mennek a Kiliánba, hanem Malétert
vagy megbízottját hozzájuk hívják. Maléterrel megállapodtak, hogy egy sebesültvivő járőrrel
egy tisztet fognak küldeni, aki fel lesz hatalmazva a megbeszélésre. 13 órára a jelzett időben
meg is érkeztek és a Kilián vázlatát hozták, hogy hol vannak Maléter emberei és hol vannak a
felkelők. Ezen a megbeszélésen jelen volt egy szovjet altábornagy és egy vezérőrnagy,
valamint két ezredes, továbbá Borbély őrnagy, Kovács alezredes és konok ezredes. A szoviet
altábornagy Maléter tervével egyetértett és kérését elfogadta és intézkedett, hogy ne lőjjék a
Kiliánt még akkor sem, ha onnan lőnek. Ugyanezen a napon Maléter felhívta a főügyeletet és
a honvédelmi minisztert kereste, annak távollétében Szanati alezredessel közölte, hogy
menjen a H.M.-hez és jelentse meg, hogy a terv a következő: 13,45-kor meg fogom
rohamozni a Kilián jobb és balszárnyát és megtisztítom a felkelőktől. Hogy a
szovjet csapatok által biztosíva legyek, ill. hogy azok engem ne lőjjenek, a
következő tervet dolgoztam ki : Hordágyon vöröskeresztes járőr egy tisztet fog vinni
a szovjetekhez. A hordágyon lévő tisztnél vázlat lesz, melyen megjelölöm, hogy az
épületben melyik részeket ne lőjjék a szovjetek. Tehát menj és ezt jeletsd a
miniszternek."
Most pedig ismerkedjünk meg azzal a jelentéssel, amit Berki Mihály tábornok 1989-ben a
Legfelsőbb Ügyészség megbízásából állított össze Maléter rehabilitálásával kapcsolatban.
Berki Mihály értékelése korrekt, szigorúan ragaszkodik a tényekhez, érezni benne a szinpátiát
és lelki azonosulást az ártatlanul kivégzett tábornoktárssal. Jelentéséből egyértelmű pozitív
képet kapunk Maléterről, de ennek alapján sem állíthatja senki, hogy forradalmár és
szabadságharcos volt.Nézzük a jelentés egyes részleteit :
Maléter Pál nem bünös a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló
cselekményben…..A fegyveres csoportok vezetői elött is nyiltan hirdette, hogy
kommunista és ne higgye valaki, hogy a régi rendet, a kapitalistákat akarja
visszahozni. Nov. 3.-án kijelentette, hogy ha Mindszenty vissza akarja szerezni a
papi birtokokat, mi is ott leszünk, de fegyverrel!….Elkötelezettje volt a szocializmus
ügyének és nem tett a rendszer ellen egyetlen lépést sem…….Maléter 28.-a elött nem állt át.
Maléter nem értett egyet a nemzetőrség Királyék által kidolgozott szervezetével. Azzal ti.
hogy minden fegyveres tagja lehet annak. November 2. -án Maléter jelentést tett Nagy
Imrének. Hogy amennyiben a Király elleni vádak bebizonyosodnak,nov. 4.-én letartóztatja
azt. Nagy Imre egyetértett.
A jelentésből egyértelműen megmutatkozik, hogy a Nagy Imre per, benne Maléter és a többi
vádlott egy hamis vádakon alapuló koncepciós per áldozata volt. A vádlottakat ártatlanul
végezték ki. Maléter Pál ellentmondásos személyisége, mely származása, neveltetése és
későbbi életútja között fennáll, valamint a forradalom alatti tevékenysége még évtizedekig
foglalkoztatni fogja a történészeket. Mártír volt, mert ártatlanul, kommunista elvtársai olyan
vádak alapján végezték ki , amiket nem követett el.
Tisztelet és szánalom neki, mint minden mártírnak, de hősi mitoszt ne fonjunk köré, mert
akkor meghamisítjuk a történelmet és elorozzuk a dicsőséget azoktól a hősöktől, akik fiatal
életüket valóban a forradalom oltárán áldozták fel.
Az, hogy Maléter Pálból és a hozzá hasonló kommunista tábornokból az 1989-es un.
rendszerváltás után a magát Történelmi Igazságtétel Bizottság / T.I.B./ -nak nevező
társaság reformkommunista vezetői hogyan próbáltak nemzeti hőst faragni, azt az okt. 29 és
nov. 3. közötti időszak ismertetésénél mutatjuk meg.
Azonban nem csak Maléter Pál harcolt 28.-ig a forradalmárok ellen, hanem szinte
az egész hadsereg, -Elenyésző kivételtől eltekintve és akkor is csak egyénileg-
magáévá tette a Párt és a Kormány álláspontját és tűzzel - vassal harcolt a
kommunista rendszer megvédéséért. Ennek bizonyítására álljon itt a " szigorúan
titkosított" jelentésekből néhány, melyek ezt minden szónál világosabban
bizonyítják:
A jelentéseket a csapatok és különböző honvédségi intézmények küldték a
Honvédelmi Minisztériumnak.
Okt. 24.-én. szerda.
Ezen az estén több civil csoport jelent meg a Zrinyi Akadémia kapujában, akik fegyvert
követeltek, mondván : ha magyarok vagytok, fegyvert adtok, nem nézheti a honvédség, hogy a
munkásokat lövik a városban. Márton ezredes ezen csoportokat távozásra szólította föl és
fegyvert nem adott ki az Akadémiáról.
Éjjel civilek jöttek a Kossuth Tüzértiszti Iskola elé, fegyvert és lőszert követeltek. A
parancsnokság tüzet vezényelt, 5halott és több sebesült maradt az utcán.
Éjjel Ott László százados parancsot kapott, hogy Kiss századossal és Angeli századossal
jelentkezzenek Zolomi ezredesnél, aki a Rádió védelmét vezeti. A parancsot végrehajtani nem
tudták, mert a Rádió körül olyan nagy volt a tömeg,hogy azt nem lehetett megközelíteni. Ezt
Ott százados jelentette Kovács vezérőrnagynak, aki ezt tudomásul vette és azzal nyugtatta
meg, hogy kb. 1 óra mulva ugyis itt vannak a szovjet csapatok.
23.-án éjjel Váradi vezérőrnagy civilben a Rádió körül felderítést végzett. Visszatérve a
H.M.-be erélyes fellépést és kijárási tilalmat követelt.
24.-én a Zrinyi Akadémia parancsnoka már aktívan tevékenykedett a felkelők ellen
-A XIV. Ker.-i kapitányság felmentésére erősítést küldött, amit a felkelők szorongattak.
-Déleött 1O órakor a felkelőket lefegyverezték és elzavarták.
-18 Órakor egységeket vezényeltek a tömeg szétoszlatására és a szovjet csapatok szárnyának
biztosítására.
-Ugyanezen a napon Zentai G. alezredes parancsnoksága alatti egység 8 felkelőt elfogott és
átadott az Á.V.H.-nak
Szentes, a légvédelmi tüzérosztály jelenti :
A reggeli rádióadásból tudomást szereztünk a budapesti eseményekről. Személyes kapcsolatot
létesítettünk a városi és járási pártbizottsággal, továbbá felfegyvereztük őket.
A kecskeméti hadtest parancsnoka Gyurkó Lajos vezérőrnagy, politikai helyettese Sucin
József alezredes, azt a parancsot adja, hogy az Arad-Temesvár környékéről érkező szovjet
páncélos hadosztály elött biztosítsák az utat, hogy zavartalanul menetelhessen Budapest felé.
Ezen a napon a hadtest törzs megteremtette a kapcsolatot és az együttműködést a helyi szovjet
parancsnoksággal, a tanáccsal és a pártbizottságokkal
25,-én. csütörtök.
A Zrinyi Miklós Akadémia tovább folytatja a felkelők elleni hajtóvadászatot. A kora
reggeli órákban 5 foglyot adnak át az ÁVH.- nak. Parancsot kap az Akadémia, hogy a
Miskolc felöl érkező vonatot tartóztassák fel, mert azon felkelők jönnek Budapestre. Az
Akadémiáról kiküldött egység a vonat érkezése elött felrobbantja a sint. Később tüzet nyitnak
a vonatra, két halott, öt sebesült…fegyvereseket nem találtak. A nap folyamán több akciót
hajtanak végre közösen az ÁVH. egységeivel. Több alkalommal tűzharcra kerül sor. A
foglyokat mindannyiszor az ÁVH.-nak adják át.
Kaposvárról jelenti a hadosztály törzs:
A 24.-én létrehozott kommunista aktíva csoport tovább fojytatta a csapatoknál a felvilágosító
munkát. Röplapokat készítettünk, ami a következő napon repülőgépről a városban szét lett
szórva. Ezidőben fokozódott a harci kedv azirányban, hogy a lövészezred Budapestre menjen
az ellenforradalom leverésére.
Zalaegerszeg, a tüzérezred jelentéséből:
Nagy tömeg vonul fel a Fő térre és tüntettek a pártbizottság elött. Honvédségi egységeket
vezényeltek ki a tüntetők szétoszlatására. Ekkor a Pártbizottság ablakából tüzet nyitottak,
aminek következtében 3 halott és 5 sebesült maradt a kövezeten.
Aszód, a gépesített ezred parancsnokának jejentéséből:
A Bp.-re vezényelt egységünk tűzharcba keveredett a Timót u.i szertárnál a felkelőkkel. Az
ezred parancsnoka Fülöp Pál alez. Kijelentette: Aki nem lő a felkelőkre azt lelövöm!
Nyiregyháza, a lövészezred jelenti:
A tüntető felvonulók a Fő téren és a laktanya elött gyülekeztek. Miután nem sikerült a
felvonulást békés ezközökkel feloszlatni, az ezred kivezényelt egységei kézigránátokat dobtak
a tüntetők közé. 21 sebesült.
Cegléd, a tüzérezred parancsnoka jelenti:
A tüntetés feloszlatása nem sikerült békés ezközökkel. A tüntetők ellen sortüzet kellett
vezényelni. Két halott.
Dunapentele, a légvédelmi tüzérezred jelenti:
Felvonulók a laktanya elé jöttek és fegyvert követeltek, hogy Budapestre mehessenek
harcolni. A felszólításra nem távoztak. Igy kénytelenek voltunk sortüzet vezényelni a
tömegre. Két halott és 16 sebesült maradt a kövezeten.
26.-a péntek.
A Zrinyi Miklós Akadémián tovább folyt a felkelők elleni katonai tisztogató hadművelet
és tovább mélyült a párttal való spontán együttműködés. Ezen a napon került sor a VIII. Ker.-i
P.B. felfegyverzésére. Ugyanezen a napon az akadémiáról kivezényelt csapatok szovjet
harckocsik segítségével felszámoltak egy 7O főböl álló felkelő csoportot.
Zalaegerszegen a felháborodott tömeg felvonuásokat szervez és fenyegetően lép fel a
pártbizottság épülete elött. Az ezredparancsnok 5 rohamlöveget és gyalogságot küld a
pártbizottság felmentésére. Tisztázatlan körülmények után, - egyesek szerint a P.B. ablakából
kezdődően - tűzharc keletkezik. Három halott és öt sebesült marad a téren.
Esztergomban, ezen a napon folyamatosan zajlanak a tüntetések, felvonulások. Egyik
tüntető csoport egy busszal a fekete kapun keresztül a hadosztályparancsnokság elé vonult,
hogyfegyvert kérjen a szovjetek elleni harchoz. Miután felszólításra nem távoztak el, a
parancsnokság elött álló harckocsi ágyújából tüzet nyitott a buszra, majd a parancsnokság
ablakaiból gyalogsági fegyverekkel lőtték a fegyvertelen tömeget. 12-14 halott és sok sebesült
maradt a helyszínen.
Már az egész országban elterjedt, hogy Budapesten a Corvin-köz és a Kilián
laktanya a forradalom két " fellegvára" A Kiliánrol minden katona tudta, hogy ott a
műszaki építő zászlóalj katonái voltak elhelyezve. Igy minden parancsnok szemében, akik
szemben álltak a forraadalommal, megbízhatatlannak tünt minden műszaki zászlóaljban
szolgálatot teljesítő katona. Ez tünik ki az alábbi jelentésből: " A székesfehérvári műszaki
építő zászlóalj parancsnoka kérésére a zászlóaljnál kintlévő fegyvereket a hadtest
parancsnokságra beszállítottuk."
Verpeléten a nehézharckocsi ezred parancsnoksága szilárdan kézben tartotta az egységet,
rendszeresen járőröztek, védték az obiektumokat és több alkalommal kerültek szembe a
felkelőkkel. Az okt. 26.-i jelentésben egy 21O fős csoport lefegyverzéséről számolnak be.
Dunapentele: Azelőző napi sortűz hatására ujabb, még nagyobb tüntetőcsoport indul el a
laktanyához. Mivel felszólításra sem távoznak, sőt fenyegetőleg lépnek fel, ujabb sortűz a
figyelmeztetés, ahol a felkelőknek három halott és hat sebesült a vesztesége.
Ezen a napon kerül sor hivatalosan, a Párt központi vezetőségének javaslatára a
Partizánszövetség mozgósítására és felfegyverzésére.
27.-e szombat.
A kecskeméti gépesített ezerd Bp.-re vezényelt parancsnoka jelenti: A HM. Körül erős
tűzharc fejlődött ki. Ez idő alatt a HM.- en keresztül szoros összeköttetésben voltunk a HM és
környékét védő szovjet parancsnoksággal. Ugyanez idő alatt főleg az esti sötétedés után
állandó járőrözést hajtottunk végre, a Marx tér, Margit híd, Parlament, Alkotmány u. által
bejárt területen. Kb. 22 órakor az ezred parancsnoka a második zászlóalj .és a harckocsi
zászlóalj parancsnoka a HM- be ment eligazításra a Corvin elleni roham megindításával
kapcsolatban. Az eligazítást Kovács vezérőrnagy a Hadműveleti csoporfőnök és Lascsenkó
szovjet altábornagy, valamint a Bp-en állomásozó szovjet páncélos alakulatok parancsnoka
tartotta. Az eligazítás lényege
Az ezred személyi állománya 28O fő, szovjet páncélgépkocsikon és szovjet harckocsik
támogatásával O6.OO órakor 2o perces tüzérségi előkészítés után megrohamozza három
irányból a Corvin mozit.
A Petőfi Akadémia parancsnoka jelenti: Hogy nagyszabású akciót hajtottak végre Budakeszin
és környékén, ahonnan 134 főt hoztak be. Ekkor már minegy 3-4OO fő elfogott felkelő volt
az Akadémia fogságában. Ezen a napon a Széna téri felkelők egy zsákmányolt
páncélgépkocsival az Akadémia elött haladtak el. Az Akadémia védői tüzet nyitottak. A
gépkocsit kilőtték, négy halott és négy sebesült maradt hátra.
A budapesti őrzászlóalj naplójából:
A hadműveleti csoportfőnökségről a következő parancsot kapjuk . A Széna- téri felkelő
csoportot le kell fegyverezni. Ha nem hajlandók semmire, meg kell őket támadni és fel kell
számolni.
Nagyatádról jelenti a páncéltörő tüzérosztály parancsnoka:
Nagyatád rendjének biztosíttására járőröket szerveztünk, melyek többségében tisztek és
továbbszolgáló tiszthelyettesekből álltak. Fő feladatuk volt, hogy a városban lévő
objektumokat, -járási pártbizottság, járási tanács, üzemek, stb.- védelmezzék. Estefelé járt az
idő, amikor Berzence községből a határőrség kért segítséget saját maguk biztosítására, mivel a
tömeg meg akarta támadni őket. Ugyanis aznap délután a községben szintén tüntetés zajlott le
és a tüntetés feloszlatása alkalmával fegyveres beavatkozás vált szükségessé, melynek
következrében két férfi és két nő lett halálos áldozat.
Bajáról a légvédelmi tüzérosztály parancsnoka megerősíti: A bajai helyőrség parancsnoka
Ferenczy alezredes a helyőrség alakulatainak parancsnokaival egyetétésben elhatározta a
katonai diktatúra bevezetését. Tatán a harckocsiezred katonái tűzharcot vívtak a felkelőkkel, 6
haott és 14 sebesült vesztesége lett az ellenforradalmároknak.
Kaposvári hadosztályparancsnokság felhívása:
A politikai bizottság határozata: A harc a hatalomért folyik. Aki ellenünk áll, az
ellenforradalmár. A párt és a kormány elment a végsőkig a hibák felszámolásában. Akinek ez
sem jó ,az nem a népi demokráciát , hanem az ellenforradalmat akarja.
Katonák! Kommunisták!
Tegyetek meg mindent a prolerár hatalom megvédéséért. MDP politikai bizottsága.
Ebből azonnal tiszti vagy katonai gyűlést kell tartani és sokszorosítva leadni.
Közölni a megyei és járási pártbizottsággal.
Bp. 1956 X.27. Molnár Lajos százados sk. Pol oszt vez.
28.-a vasárnap
Kaposváron délután 3-kor újból összeült a nemzeti tanács, hogy határozatot hozzon a hatalom
átvételéről a kiadott 16 pont alapján. A honvédség képviselői azzal a feltétellel vettek részt, ha
a párt és a tanács képviselői is jelen vannak. Ez így is történt. A honvédség képviselői,
vezetőjük Molnár Lajos Pol. Oszt. Vez. A semlegességet és a többpártrendszert nem fogadta
el. Követelték Kunszabó és a tüntetések szervezőinek letartóztatását. Nagy Imre
rádiónyilatkozatának felolvasása után, melyben elrendelte az ÁVH megszüntetését, a
Hadosztályparancsnok intézkedett az ÁVH épületének átvételére és őrzésére.Az ÁVH: tagjait
a laktanyában helyeztük el biztonságuk megőrzése végett.
Kaposvárról jelenti a lövészezred parancsnoka:
……Nem értünk egyet Magyarország teljes semlegességének kérdésével. Nem értünk egyet a
teljes amnesztiával a " szabadsághősök" részére. Továbbá azzal sem értünk egyet, hogy okt.
23.-át nyilvánítsák nemzeti ünneppé. Nem értünk egyet azzal sem, hogy az állami, társadalmi,
kultúrális és gazdasági élet területén érvényesüljön a megfelelő rátermettség és képzettség,
pártállástól függetlenül. Végül nem értünk egyet a szabad választások kérdésével.
A dombovári tüzérezred jelentéséből:
A reggeli órákban megválasztott forradalmi munkástanács látogatást tett az alalulat
parancsnokánál, akitől fegyvert kértek a megalakuló nemzetőrség részére. Kovács János
százados tudatta a tanács képviselőivel, hogy fegyvert nem ad ki a laktanyából.
A Szegedre vezényelt kiskunmajsai lövészezred jelenéséséből:
Szeged helyőrégben a híd biztosítását végző szovjet katonák meleg étkezése nem volt
biztosítva, melynek pótlását ezredünk konyhájáról bitosítottuk. A kiskunmajsai helyőrségben
ezen a napon ujabb tüntetésre gyülekeztek, melyet Kerekes Szilveszter alezredes, akkori
ezredparancsnok helyettes erélyes parancsára feloszlattak. Kiskunmajsa környező faluiban
kisebb gyülekezések voltak, azonban ezeket a kirendelt honvéd személyek feloszlatták.
Szabadszállás, a tüzérezred jelenti:
Ezen a napon a felvonuló tömeget csak sortűzzel lehetett feloszlatni. 2 halott és 33 sebesült
lett a sortűz következménye.
A fenti idézetek a csapatok jelentéseiből szórol-szóra lettek leírva! Ezekből
egyértelműen kiviláglik, hogy míg Maléter a Kiliánban, a hadsereg országszerte az
ÁVH.-val, és a Szovjet Hadsereg csapataival közösen az "ellenforradalmi
banditák"ellen harcolt, addig mindezek ellenére a forradalom az egész országra
kiterjedt. Minden nagyobb városban,de a falvakban is előbb a kommunista szimbólumok, -
vörös csillagok kommunista és szovjet emléktáblák - lettek leverve, az emlékművek ledöntve,
majd sor került a pártházak, a tanácsházak, a rendőrségek elfoglalására, a régi rendszer
legtöbb vezetőjének leváltására. Megalakultak a forradalmi és nemzeti bizottságok, és
megkezdték a közigazgatás átvételét. Megkezdődött a harcoló csoportok átszervezése a
Nemzetőrség egységeivé. -Ennek szabotálására a következő részben mutatunk rá.-
Október 23 és 28 . között Budapesten a forradalom teljes győzelmet aratott. A
kezdetben spontán és szervezetlenül harcoló felkelők,a hozzájuk csatlakozó II. Világháborút
megjárt harci tapasztalatokkal rendelkező katonák segítségével, ütőképes harci egységekké
kovácsolódtak. Az ellenségtől elvett fegyverekkel, -ezek között nehézfegyverek, ágyúk, sőt
harckocs is volt- de főleg benzinespalackokkal vették fel a küzdelmet és értek el világraszóló
sikereket.
A legnagyobb forradalmi haccsoportok megérdemlik, hogy névszerint is meg legyenek
említve.
Mindenekelőtt a Corvin-közi harccsoportot kell megismerni, mivel ez alakult meg
legelőször, már 23.án éjjel. Ittfolytak a leghevesebb harcok. Ez volt a
legszervezettebb és legnagyobb létszámú.- a hozzá csatlakozó kisebb csoportokkal
együtt, jóval meghaladta az ezret.- A Corvin-közi parancsnoksággal szoros
együttmüködésben harcoltak azok a felkelők, akik a Kilián laktanya Körúti és
Üllői-uti szárnyába fészkelték be magukat és innen folytatták a harcot. A Práter u.-i
iskola volt a Corvin-köz ellátó bázisa. Az itteni konyháról látták el meleg
élelemmel rendszeresen a harcolókat. Itt őrizték a harcok során fogságba esett
szovjet katonákat és elfogott ÁVH.-okat is.
Nincs mód, hogy e tanulmányban minden harcos nevét megenlítsük,-bár megérdemelnék-
Azonban aki kíváncsi a neveikre, az a Kerepesi temető 21-es parcellájában megtalálja a
harcok alatt elesett hősi halottak neveit / akiket itt temettek el , mert a más temetőkben
nyugvó hősök sírjait a Kádár-rendszer éveiben felszámolták, hogy ne emlékeztessen senkit a
forradalomra / A megtorlás és bosszúállás éveiben kivégzettek sírjait pedig a köztemető 3O1-
es parcellájában
Azéletbenmaradottak nevei a -reményeink szerint - rövidesen megjelenő " Forradalom
enciklopédiája " c. kiadványban lesz olvasható. Azonban három nevet feltétlenül meg
kell említeni . Iván Kovács László, a harccsoport első parancsnoka, akit a megtorlás
éveiben kivégeztek. Pongrátz Gergely aki a csoportok összevonása után a
főparancsnok lett, és Lassan györgy aki a Práter u.-i iskola parancsnoka volt. Ők
szerencsére mindketten elmenekültek és évtizedeken keresztül az USA.- ban az emigrációban
folytatták a forradalom emlékének ápolását.
Másik jelentős harccsoport a Széna tér és környékén alakult és itt tevékenykedett. A csoportban nagyon sok ipari tanuló harcolt, akik a közeli ipari tanuló iskolának és az
otthonnak voltak növendékei.A forradalom első szakaszában , okt 23.és 28. között. Ezt a
csoportot érte a legtöbb támadás a honvédség részéről, mert a csoport elszánt vezetése és
akciói nagy szálka volt a rogyadozó hatalom szemében. Legsikeresebb akicójuk, a Maros
utcai ÁVH. -s központ és a Külügyminisztérium elfoglalása volt. A szovjetek ellen különösen
a nov. 4.-i orvtámadás után harcoltak sikeresen és elszántan.A harcosok közül meg kell
említeni Szabó-bácsit, az egység parancsnokát, aki köré valóságos legedát szőttek
ragaszkodó harcostársai és Ekrem Kemál Györgyöt, aki bátorságával és
merészségével az egyik legsikeresebb alparancsnok volt. Minketten Kádár bitófáján
fejezték be hősi életüket. Szerencsére életben maradt Bánkuty Géza,a" szénatéri
motoros" aki mint népszerű és közismert többszörös országos bajnok, mágnesként
vonzotta a maga köré a harcolni vágyó fiatalokat. Külfödre menekülve ma, az
emigráció egyik legismertebb vezetője.
Feltétlenül meg kell említeni a Baross tér és környékén harcoló csoportot. E csoport
jelentősége azért emelkedik ki, mert a főváros legforgalmasabb újának, a Rákóczi útnak a
tokolatában, a Kerepesi útnak a bejáratánál helyezkedik el, ami az Üllői út mellett, a másik
legfontosabb felvonulási útja volt a támadó szovjet csapatoknak. Ennek a csoportnak
meghatározó szerepe volt a Köztársaság-téri Pártház felderítésében és későbbi ostromában.
Érdekességként megemlítjük,hogy míg 28. ig a forradalom elszánt ellenségei, a
reformkommunisták sok vezetője zsidó volt, addig az egyik legelszántabb forradalmi
csoportot szintén egy Nikelszburg nevü zsidó fiú vezette, akit a megtorlás éveiben szintén
kivégeztek.
Jelentős harci csoportok jöttek létre még,a Móricz Zsigmond köréren, Újpesten, Csepelen,
Kispesten, a Boráros téren, a Várban, és még több helyen. Ezek a csoportok ebben az
időszakban alakultak és teljes szervezettségüket csak néhány nap mulva érték el. Ezért
nagyobb jelentőségük főleg nov. 4.-e után, a hitszegő szovjet támadás után mutatkozott meg,
amikor jelentős veszteségeket okoztak a támadóknak. Róluk részletesebben a következő
részben foglalkozunk.
Minderről alig esik szó az un. 56-os Intézet tanulmányában. Ezzel szemben
megismerkedhetünk azzal, hogy a Párt milyen erőfeszítéseket tett a "Rend helyreállítására"
Névszerint megismerhetjük a DISz. , a Párt Politikai Bizottsága, Központi Vezetősége, a
különböző Pártbizottságok tagjait, a hazánkba érkezé szovjet vezetőket, valamint Nagy Imre
munkatársait. De a forradalom valódi hőseiről alig esik szó.
Napjainkban a reformkommunisták minden igyekezete arra irányul, hogy az 1956-os
forradalmat úgy próbálják meghamisítani, hogy az a kommunizmus megjavítására irányuló
kisérlet volt. Ennek megfelelően a forradalom vezetői, hősei és mártírjai is a kommunisták,
ill. a reformkommunisták voltak.Ezért szerepel a tanulmányban többszáz kommunista neve és
csak elvétve egy-egy forradalmáré. A forradalom egyes eseményeinek beállítása, értékelése
néha olyan egyoldalu és nyakatekert, hogy az szinte nevetséges és szánalmas lenne, ha nem
lenne tragikus. Ennek illusztrálására álljon itt egy példa az un. 56-os Intézet tanulmányából:
"Október 24. én szinre lépett a forradalom győzelmét eredményező újabb fontos erő. A
miskolci MDP megyei elsőtitkára Földvári Rudolf a PB. korábbi tagja, élére állt annak a
küldöttségnek, amely vállalta a követelések 21 pontjának eljuttatását Nagy Imréhez. Igy
veszített erejéből az a nézet, hogy mindaz ami Pesten történik az ellenforradalmárok
aknamunkájából bújt elő, a követeléseket nem a csőcselék akarta rákényszeríteni a
miniszterelnökre, hanem egyik elvtárs terjesztette elé azokat a pontokat, amelyek közül
számos kiolvasható Nagy Imre korábban megfogalmazott programjában is."
Itt lóg ki a lóláb! Szerintük 24. én a forradalom győzelmét eredményező fontos erő nem az
volt, hogy Budapesten a forradalmárok felvették és sikeresen folytatták a harcot az ÁVH. a
Honvédség és a Szovjet Hadsereg egységei ellen, hanem az , hogy egy kommunista, a
Miskolci megyei PB. első titkára küldöttség élén vállalta a reformkövetelések eljuttatását
Nagy Imréhez. Az Intézet tanulmányában furcsán értékeli a 25.-én a Parlament elötti sortüzet
is. Szerintük Szerov szovjet altábornagy adta ki a tűzparancsot, aminek több mint 1OO
halálos és 3OO sebesült áldozata volt. Azzal azonban adós marad a " tanulmány "
/ udvariasságból mindíg tanulmányt írtunk és írunk, de szívesebben használnánk a
propagandabrossúra megnevezést/ hogy kinek adott parancsot Szerov, ki továbbította azt a
Parlamentbe és a környező épületek tetején elhelyezkedett Zöld ÁVH-s és a felfegyverzett
Partizánszövetség egységeinek, és kik adták ki a végső tűzparancsot? Egyedül Szerovot
tenni felelősé a tömegmészárlásért, nem más, mint felmentést adni a tűzparancs továbbítóinak
és végrehajtóinak, valamint elködösíteni a parancs valódi kiadójának kilétét.
Végső következtetés az okt. 23. És 28. között lezajlott eseményekről: Ezen idő alatt a
forradalom és szabadságharc harcosai a Pesti Srácok és a hozzájuk csatlakozók, akik nem a
kommunista rendszer megreformálásáért, hanem annak megdöntéséért fogtak fegyvert,
győzelemre vitték a forradalmat! A félelmetes és mindenható pártállam napok alatt
összeomlott. A Bp.-re vezényelt szovjet egységek súlyos veszteségek árán sem tudták a "
rendet helyreállítani." Az ÁVH. minden vonalon defenzívába vonult. Ez volt a forradalom
dicsöséges győzelemrevivő szakasza. Ekkor ismerete meg a Világ, Magyarország, és
Budapest, nevét, még azok is akik soha nem hallottak rólunk. Ez alatt az öt nap alatt a Párt, a
kormány, Nagy Imrével az élén, a kommunisták és reformkommunisták, mindent
megpróbáltak a forradalom fegyveres leverésére. Csak amikor ez nem sikerült és a forradalom
az egész országban győzött, hogy mentsék , ami menthető, "elismerték a forradalom
győzelmét". Tették ezt azzal a sunyi szándékkal, hogy a harcok befejezésével a forradalmárok
leteszik a fegyvert, és akkor reformokkal és igéretekkel helyreállítják a " Rendet" Nyilván az
Ö rendjükre gondoltak, a reformerek rendjére, ahol nincs helye semmiféle
radikális,"ellenforradalmi" követelésnek Ezt a következő napok eseményei fényesen
bizonyítják. Ezt igazolja az un. 56-os Intézet, 1998-ban megjelent tanulmánya is, ami
figyelmesen olvasva, kommentár nélkül is önmagáért beszél.
Függelék:
Kilián laktanya. A maszív, téglából épült, vastagfalu háromemeletes laktanyát 1844-ben
adták át rendeltetésének. Akkor a Mária Terézia nevet kapta. Sokáig ez volt a városban a
legkorszerübb laktanya, mely mindíg jelentős szerepet játszott a főváros életében. Sokáig itt
volt a helyőrség parancsnokság is. Igy az 1918-19-es forradalmaak idején is. A Horthy
rendszer éveiben, de még a Rékosi idők kezdetén is fontos katonai objektumnak számított.
Azonban a technika korszerűsödésével nem felelt meg a követelményeknek, mivel a modern,
gépesített harcezközök nem tudtak behajtani a keskeny kapun. Igy az 5O-es évek elején a
laktanya funkciója megváltozott. Időközben a nevét is megváltoztatták és Mária Terézia
helyett egy fital kommunistáról, Kilián Györgyről nevzték el. A katonaság helyett az egyik
szárnyában munkásszállót alakítottak ki, a másik felében a Műszaki Kisegítő Építő Dandár
egyik zászlóalját helyezték el. 1956. okt. 23.-án éjjel 11 óra körül a felkelők elfoglalták a
laktanyát, majd fegyvereket szerezve az itt elhelyezett MUSz-os katonákkal együtt, már 24.-
én az elsők között vették fel a küzdelmet a benyomuló szovjetekkel. A következő napokban
a" Kilián " világhírnévre tett szert, mint a forradalom egyik bölcsője. Ezt a hírnevet akarták
meglovagolni a Reformkommunisták, amikor megpróbálták összemosni a Kilián hírnevét és a
kommunista tábornok, Maléter Pál nevét. Ez részben sikerült is és a becsületes történészek
kötelessége, e hamisítás leleplezése és a valóság feltárása.
MUSz- os Katonák A fordulat éve után megkezdődött a hadsereg szovjet mintáratörténő
átszervezése. A szabályzatok, a fegyverek, az egyenruhák, még a rangjelzések is
szolgalelküen utánozták a Szovjet Hadsereget. Minden egység és magasabb egység
parancsnoka nyakára egy- egy szovjet " tanácsadót" ültettek, akiknek a szava szent és
sérthetetlen volt. Ebben a hadseregben nem volt helye" megbízhatatlan" elemeknek. Igy a
sorozáskor az un. Kulákok, az oszályidegen elemek, az egyébb származásuak, stb. gyermekei
nem lehettek a hadsereg rendes tagjai. Ezeket az un. Kisegítő Műszaki Alakulatok
egységeibe osztották be. Ezek a fiatalok nem kaphattak fegyvert, egyenruhájuk is elütütt a
hadsereg rendszeresített ruházatától. / A Horthy rendszer hadseregéből visszamaradt,
leselejtezett ruhában dolgoztak./ 1956-ra a Műszaki Kisegítő Alakulatok zászlóaljait egy
Dandárba vonták össze. Ennek a dandárnak volt a parancsnoka Maléter Pál. A
dandárparancsnokság a Várban az Úri utcában települt. A dd. Egyik zászlóalja a Kilián
laktanyában volt elszálásolva. Innen jártak ki naponta a megadott munkahelyelre. A Kiliánban
elhelyezett zászlóalj parancsnoka Csiba Lajos százados volt.
Maléter Pál ezredes. A Felvidéken született 1917 -ben. Érettségi után felvételt nyert a
Honvéd Ludovika Akadémiára., ahol 1942 ben hadnaggyá avatták. A II. Világháborúban a
Szovjet fronton harcolt, aholfogságba esett. Itt partizánnak jelentkezett és be is vetették a
német és magyar csapatok ellen. A háború után ezek a partizánok lettek a kommunista
rendszer legbiztosabb támaszai. 1945-ben százados és a kormányt őrző egység parancsnoka.
Gyorsan halad a ranglétrán és 1956-ban ezredes, a Műszaki Kisegítő dandár parancsnoka.
Mivel okt. 23,-24,-25.-én A Kilián a forradalom egyik fellegvára volt , Malétert ez
kellemetlenül érintette és 25.-én harckocsikkal ment ki a laktanyába, hogy azt a felkelőktől
visszafoglalja. Ettől kezdve egészen a forradalom győzelméig Maléter és az emberei csak a
felkelőket lőtték vagy lövették. 28. -án a kormány rákényszerült a forradalom győzelmének
elismerésére. Kapóra jött, hogy a közben világhírnévre szert tett Kiliánban ott volt Maléter.
Nosza, a Kilián hírnevét mossuk össze a kommunista ezredes nevével és máris igazolva van,
hogy a forradalmat a kommunisták vezették a rendszer megjavításáért. Igy előbb Honvédelmi
Miniszterhelyettessé, egy nap mulva, Miniszterré nevezték ki és tábornokká léptették elő.
Ebben a minőségben semmit nem tett az ország védelmének megerősítésére, pedig
nyilvánvaló volt, hogy friss, nagylétszámú szovjet egységek módszeresen kezdik megszállni
az országot. Minisztersége alatt is többször hangoztatta, hogy nem lőtt és nem is fog lövetni a
szovjetekre, hiszen mindent nekik köszönhet. Nov. 3.-án a Szovjetek mégis letartóztatják
Tökölön, és 1958-ban egy koncepciós per keretében elitélik és Nagy Imrével és társaival
együtt kivégzik. Szánalom neki mint minden ártatlanul kivégzett mártírnak, de hősi mitoszt ne
fonjunk köré, mert akkor elorozzuk a forradalom dicsőségét azoktól akik a forradalmat
győzelemre vitték.
Csiba Lajos százados A hadsereg nagyütemű fejlesztésekor, 1949-ben, egy gyorsított
tanfolyam keretében avatták tisztté. 1953-54-ben sikeresen elvégezte a tatabányai Hunyadi
János Lövésztiszti Továbbképzö Iskola zászlóaljparancsnoki tanfolyamát. Innen vezényelték a
Kisegítő Műszaki Alakulathoz, ahol a Kilián laktanyában elhelyezett zászlóaljnak lett a
parancsnoka. A forradalom napjaiban a laktanyában tartózkodott. A forradalom leverése után
külföldre menekült. 1956 decemberében Jugoszláviában megírta ill. kiegészítette a forradalom
alatt írt naplóját, ami a Kilián laktanya forradalom alatti története, -a szubiektív elemeket
leszámítva- leghitelesebb leírásának mondható. A napló Magyarországon is megjelent. Csiba
Lajos ma Svájcban él.
Történelmi Igazságtétel Bizottság / TIB/ Mikor, 1988-89-ben a kommunista rendszer
válsága elmélyült és a rendszert az összeolás veszélye fenyegette, a kommunista vezetés az
1956-os refomkommunistákat hívta segítségül. Mint ismeretes, a Kádár rendszer éveiben a
2O.OOO börtönbezárt és 4OO kivégzett forradalmár mellett, néhány tucat regomkommunistát
is felelőségre vontak 56-os szereplésükért. Ezek most el akarták hitetni az emberekkel, hogy
ők a forradalom áldozatai és létrehozták a jólhangzó Történelmi Igazságtétel Bizottságot. A
legfőbb céljuk az volt, hogy régi reformer elvtársaikat rehabilitáltassák, és a várthatóan
összeomló hatalom után kezükbe kaparintsák a vezetést. Ez részben sikerült is nekik.
Leglátványosabb akciójuk az 1989 júni. 16.-i Nagy Temetés megrendezése volt, ahol öt
kommunista mártírt valósággal szentté avattak. E mártírokra hivatkozva , -főleg az SzDSz
soraiba tömörülve- megkezdték a különböző kulcspozíciók megszerzését. Igy lett
Köztársasági Elnök Göncz Árpád, ennek kapcsán neveztek ki ezredessé, tábornokká olyan
hadnagyokat, főhadnagyokat, de őrmestereket, tizedeseket, sőt, soha nem volt katonákat is
akik hajlandónak mutatkoztak a TIB. szekerét tólni. A szervezet az utóbbi években
megtisztult, a legkompromittáltabb vezetőket a tagság kivetette soraiból. Ezek most az un.56-
os Intézetbe tömörülnek és onnan folytatják a forradalom történetének meghamisítását.
Márton András ezredes 1927- ben született. A II. Világáború után szerzett tanítói
oklevelet. A " fordulat éve " után, a hadsereg nagyütemű fejlesztése idején, gyorsan tiszti
rangot szerez. Rövidesen a Szovjet Unióba küldik, ahol elvégzi a katonai akadémiát.
Hazatérve nemsokára a Zrinyi Miklós Katonai Akadémia parancsnokává nevezik ki. Itt éri a
forradalom. Az Akadémia okt. 23.tól 28. Ig az ÁVH. val és a szovjetekkel együttmüködve
harcolt a felkelőknek és ellenforradakmároknak nevezett szabadságharcosok ellen. Foglyaikat
minden esetben átadták az ÁVH-nak Miután győzött a forradalom és a harcok véget értek,
Márton András is megpróbált helyezkedni. Az Akadémiával szomszédos ÁVH-s laktanyábol
-a szerevezet feloszlatása után,- néhány teherautóval ruhákat, csizmákat, fegyvereket
szállítatott a Corvin -közbe és az Akadémia állományából 1O tisztet küldött, hogy a
Fegyvereseket katonai rendbe szervezzék. Itt kell megjegyezni, hogy a nov. 4.- i szovjet
támadás után, közűlük egy sem maradt a Corvin-közben, magukra hagyták a
szabadságharcosokat. Nov.1.-én kinevezik Budapest külső védelmi ővezetének
parancsnokává, de ebben a minőségben semmit nem tett a főváros védelméért. Nov. 4.-én az
Akadémia elé érkező szovjet harckocsizó egység parancsnokával személyesen veszi fel a
kapcsolatot és teteti le a fegyvert. Nov. 8.- án felajánlja szolgálatait a Kádár kormánynak Az
Akadémia vonakodó tisztjeit agitálja a " Tiszti Nyilatkozat " aláírására és 9. -én példát
mutatva elsőnek írja azt alá. Elvtársai azonban nem tartottak igényt szolgálatára, nem
bocsájtották meg neki néhánynapos megingását és a megtorlás éveiben hosszú
börtönbüntetésre itélték. Az 1989-es un. rendszerváltás után a TIB. vezetői tábornokká
neveztetik ki és ezután mint " forradalmár" mindent megtesz , hogy TIB-es urait hűségesen
szolgálja és a valódi forradalmárokat mellőzze.
Kovács István Vezérőrnagy 192O-ban született . A II. Világháborúban mint zsidó
munkaszolgálatost vezénylik a Keleti frontra. Fogságbaesése után partizániskolára lelentkezik
és bevetésére is sor kerül. A háború után magas Párt, majd magas katonai beosztásokba kerül.
1956- ban a Hadműveleti Csoporfőnök. Ebben a minőségben szervezi okt. 23.és 28. között , a
szovjetekkel a legszorosabb együttműködésben az ellenforradalmárok elleni akciókat. Okt.
29. én kinevezik vezékari főnöknek. / Nesze neked forradalom!/ A következő napokban
legfőbb tevékenysége, a hadsereg védelmi képességének csökkentése. Ezt a következő
részben tárgyaljuk meg készletesen. Nov.3. án Tökölön őt is letartóztatják a szovjetek, bár
megpróbál ügyesen visszatáncolni. Ez nem sikerül és megingásáért a megtorlás éveiben őt is
elitélik. Ezt az itéletet használja fel 1989. Után, hogy a TIB.- keretében mint " forradalmár"
részt kérjen a "rendszerváltó"hatalomból. A legmagasabb tábornoki rangra emelik és így
szervezi azokat a rehabilitált katonákat, akik elégedettek voltak a TIB-féle forradami elvekkel.
Váradi Gyula vezérőrnagy életútja sokban megegyezik Kovács Istvánéval A vörös
Csepelről kommunista munkáskáderként kerül a hadseregbe ahol gyorsan halad felfelé a
ranglétrán. Érdekességként megemlítjük, hogy az 5O-es évek elején tagja volt annak a katonai
bíróságnak, amelyik többek között Király Bélát is halálra itélte, aki kegyelemből
életfogyiglani börtönt kapott, csak a forradalom alatt szabadult és lett a Nemzetőrség
parancsnoka.
Váradi 1956-ban a páncélos és gépesített alakulatok csopotfőnöke. Okt. 23.és 28.között
természetesen az "ellenforradalmárok " ellen harcolt. A forradalom győzelme után, okt. 3O.-
án a refomkommunisták manipulációja nyomán, Őt "választják?" meg a Honvédelmi
Minisztérium Forradalmi Bizottsága Elnökének./Nesze neked forradalom!/ Nov. 3. ig a fő
ténykedése a hadsereg gyengítése.Ez a nov.4.-i támadákor vált egyértelmüen nyilvánvalóvá.
Nov. 5.-én már Szolnokon van és 7.én azzal a szovjet páncélosegységgel jön föl a
Parlamentbe, amelyikkek Kádár, Münichés társai.
Váradi elsők között írja alá a Tiszti Nyilatkozatot és még közel fél évig Ő marad a Páncélos
csapatok parancsnoka. Azonban a Kádár-rendszer megerősödése után már nem volt szükség
Váradi féle ingadozókra, előbb menesztették a hadseregből, majd rövidesen bíróság elé
állították és elitélték. 1989-ben ennek az itéletnek alapján lett a TIB segítségével " nemzeti
hős" és ellenlábasa minden olyan forradalmárnak , aki nem fogadta el a TIB megalkuvó
politikáját
Partizánszövettség A háború után mindazok, akik a háború alatt a németek és a vele
szövetséges magyarok vereségére spekuláltak és ennek érdekében tettek is valamit, a
Partizánszövetségbe tömörültek. Ide elsősorban a háború alatt a Sz.U.-ban fogságbaesett és ott
partizániskolára jelentkezett tagok tömörültek. Közülük többet kiképzés után be is vetettek a
front mögött, többen élétüket vesztették. Az életbenmaradottak a háború után magas
beosztásba kerültek. A Partizánszövetség tagjának lenni kiváltságot jelentett, ami sok
kedvezménnyel járt. Azonban ezek a partizánok nagyon kevesen voltak, ezért soraikat ki
kellett bővíteni. Igy aztán bemondás után, - én igazollak téged, te igazolsz engem-alapon, a
Szövettség taglétszáma szépen fekszaporodott. Ha valaki " bizonyította " hogy
katonaszökevény volt, máris ellenállónak számított. Ha még azt is bizonyította, hogy
lövöldözött az őt igazoltatni szándékozó tábori csendőrökre, akár Köztársasági Elnök is
lehetett belőle. 1956-ban több partizán és ellenálló csatlakozott a reformkommunistákhoz, és
szerepet vállalt a forradalom második szakaszában, okt.29.és nov.3. között, hogy a
forradalmat " megszelidítse" és a reformok megvalósításával megmensék a kommunista
rendszert. A forradalom leverése után az elvtársak nem bocsájtották meg nekik a
megingásukat és többet el is itéltek. Ezekből próbált nemzeti hőst faragni az un. 56-os Intézet
Nemzetőrség A forradalom győzelme után, okt. 28. után, a reformkommunisták legfőbb
törekvése az volt, hogy a forradalom harcosait lefegyverezze. Ennek legfőbb ezköze lett a
Nemzetőrség megalakítása. Úgy tervezték, hogy a Honvédség, a Rendőrség és a forradalmi
csapatok összevonásával létrehozzák a Nemzetőrséget. Ez jól hangzó, de megtévesztő érv
volt. Ugyanis a 1OO.OOO fős hadsereg, a több 1O.OOO fős rendőrség között a néhányezer
fegyveres teljesen alárendelt szerepet játszott volna. Maga az a tény, hogy a Nemzetőrség
parancsnoka, egy ingatag jellemű, kommunista multtal rendelkező tábornok lett,helyettese
pedig a szilárd elkötelezett kommunista Bp.-i Rendőrfőkapitány, mutatja, hogy milyen
szerepet szántak a Nemzetőrségnek. Azokon a helyeken, ahol valóban forradalmár vezetők
akarták a nemzerőrséget megszervezni, ott minden módon akadályozták a szervezést, a
felfegyverzést. Ez október utolsó és november első napjaiban volt érzékelhető, amiről a
következő fejezet dokumentumaiból részletesen tájékozódhatunk.
Zöld ÁVH. Afordulat éve után, a Katonapolitikai Osztály és a Államvédelmi Osztály
utódjaként hozták létre az ÁllamVédelmi Hatóságot, melynek az egyenruházata megegyezett
a Homvédség egyenruhájával, azzal a különbséggel, hogy a tányérsapka szegélye, a paroli és
a vállap, sötétkék szinű volt.
Amikor a Határőrséget a Honvédelmi Minisztérium kezéből kivették és az ÁVH.-hoz
hasonlóan a Belügyminisztérium alá rendelték, az egyenruhákon a jelzések ugyanolyanok
lettek, mint a kék ÁVH.-nál azzal a különbséggel, hogy a Határőr ÁVH ruházatán a sötétkék
helyett zöld lett a megkülönböztető szin.Ezeket nevezte a nép Zöld ÁVH-nak.
Mint a kék, mint a zöld ÁVH a rendszer szempontjából a legmegbízhatóbb fegyveres
testületnek számított. A tiszti és tiszthelyettesi állomány szigorú megrostálás után elsősorban
önkéntes alapon lett feltöltve. A sorállományt pedig a legmegbízhatóbbnak tartott ipari
munkások és szegényparaasztok soraiból vállogatták össze. Ezek különböző
kedvezményekkel és ideológiai meggyúrással hűséges és megbízható " katonái " lettek a
rendszernek. Nem véletlen, hogy a két legvéresebb sortűznél , a Parlament elött és
Mosonmagyaróváron döntö szerepük volt.
3. Rész A szabadság napjai
Mint az elõzõ részben láttuk, okt. 23.és 28. között a forradalom az egész országban gyõzelmet
aratott, annak ellenére, hogy a Párt, a kormány, az ÁVH, a hadsereg, a Szovjet Hadsereg, a
kommmunisták és refomkommunisták mindent megtettek a kommunista rendszer
megmentéséért. Azonban az elmúlt napok bebizonyították, hogy az alapjaiban rothadt,
mindenki
által utált rendszert, néhányezer bátor, elszánt forradalmár meg tudja dönteni. Ez csak azért
volt
lehetséges, mert az ország lakósságának elsöprõ többsége egyetértett a "felkelõk"
követeléseivel
és erkölcsileg, majd napról-napra növekvõ mértékben fizikailag is támogatta a rendszer
megdöntéséért folyó harcot.
Holttestek összeszedése a harcok szünetében a József körút - Pál
utca sarkánál. 1956. október 28.
A már megdöntött kommunista rendszer utolsó és elkeseredett próbálkozása volt, hogy a
forradalom követeléseinek látszólagos elfogadásával megakadályozzák a további radikális
jobbratolódást, a forradalom teljes kibontaakozását, mert akkor kommunisták,
reformkommunisták, kollaboránsok és a rendszer haszonélvezõi együtt kerültek volna a
történelem sûlyesztõjébe.
Nagy Imre nehéz helyzetben volt. A forradalmi követelések elfogadása a Szovjetúnió számára
elfogadhatatlan volt. Ugyanis ennek két legfontosabb pontja a Szovjet csapatok kivonása és a
többpártrendszer bevezetése volt. Mikoján figyelmeztette a magyar vezetõket, hogy "
Feltétlenül útját kell állni minden további jobbratolódásnak."
29.-én Nagy Imre az Országos Pártközpontból, -mert eddig ott tartózkodott, szovjet
páncélosok védelme alatt- áttette székhelyét a Parlamentbe. Elsõ és legfontosabb intézkedése
az
volt, hogy a felkelõk tegyék le a fegyvert és az országos sztrájk szünjön meg. Ez a két
alapvetõ
intézkedés egyértelmûen bizonyította, hogy a forradalom elismerése csak taktikai, a figyelmet
elterelõ lépés volt. Mert miért kell letenni a fegyvert, amikor a forradalom gyõzött, de még a
Szovjet csapatok Budapesten tartózkodnak és még 29,.én, sõt 30. án is voltak összecsapások
felkelõk és szovjet csapatok között, a legfontosabb budapesti objektumokat pedig még 31.-én
is
szovjet csapatok védték? Az egész nemzet országos sztrájkkal tett hitet a forradalom
támogatása mellett. Miért szüntették volna be a sztrájkot, amikor a forradalom legfõbb
követelései még nem lettek teljesítve?
Ekkor lépetk színre azok a forradalmi erõk, melyek szerették volna továbbvinni az
eseményeket
és nem elégedtek meg Nagy Imre "langyos" javaslataival., melyek nem érintették a Párt
vezetõszerepét, a Varsói Szerzõdést , a szovjet csapatok kivonását.
A Gyõri Nemzeti Tanács ultimátumot kûldött Nagy Imrének, hogy amennyiben nem áll a
forradalom mellé, a Dunántúl lakóssága a budapesti szabadságharcosok segítségére siet.
Fevetõdött egy ellenkormány létrehozásának lehetõsége is.
Volt példa arra , hogy egy-egy vidéki nemzetõr egység "kötelékben" utazott fel Pestre és ott
csatlakozott valamelyik felkelõ csoporthoz.
Dudás József vezetésével megalakult a "Magyar Nemzeti Forradalmi Bizottmány"
mely nem ismerte el a Nagy Imre kormányt és az ENSz- hez fordult katonai
segítségért.
Ezek voltak a valóban forradalmi tettek és éppen az ilyenek elterjedésének
megakadályozására került sor a "forradalom elismerésére." Nem véletlen, hogy az un.
56-os Intézet a tanulmányában ezeket káros, veszélyes cselekedetként értékeli.
Nagy Imre abban reménykedett, hogy a forradalom gyõzelmének elismerésével a harcok
megszünnek, és az állam vezetését a kompromittált kommunisták leváltásával a
reformkommunisták kezére sikerül átjátszani.
Ezt elsõsorban a fegyveres erõknél kellett biztosítani, hiszen ezekben a napokban a
fegyvereké
volt a szó. Félõ volt, hogy egy-két napon belül a hadseregen belül megindul a bomlás és az a
Néphadsereg mely az elmúlt napokban döntõ mértékben a felkelõk ellen harcolt, kisebb
részben
passzív, semleges magattartást tanusított, látva, hogy az egész országban gyõzött a
forradalom,
elzavarja moszkovita tisztjeit, parancsnokait és a forradalom mellé áll. Ezt meg kellett
akadályozni, mert a hadsereg átállása visszavonhatatlanná tette volna a változásokat.
A késõbbiekben látni fogjuk, hogy voltak olyan hazafias érzelmû fiatal tisztek és katonák,
akik
már okt. 26.-án, 27.-én a laktanyákban, -parancsnokaik tiltakozása ellenére- forradalmi
katonatanácsokat hoztak létre, felvették a kapcsolatot a civil forradalmi szervezetekkel. Még
olyan esetek is elõfordultak, hoyg tüzéregységek fontosabb útkeresztezõdéseknél, folyami
átkelõknél tüzelõállásba vonúltak, hogy felvegyék a harcot az esetleg közeledõ ellenséggel.
Jellemzõ volt a csapatok hangulatának megváltozására, hogy a rétsági páncélosegység
katonái Pálinkás /Pallavicini/ õrnagy vezetésével kiszabadították Mindszenty József
hercegprímást fogságából és újpesti forradalmárokkal együtt Budapestre kisérték.
Útjuk valóságos diadalmenet volt.
Miután Nagy Imre elismerte a forradalom gyõzelmét, a hadsereg élére " forradalmi "/?/
vezetõket
választottak. E vezetõk legfõbb ténykedése az volt, hogy ezeket a valóban forradalmi
katonatanácsokat leváltsák és helyettük megbízható kommunistákból állítsanak fel
forradalmi katonatanácsokat. A tüzelõállásban lévõ egységeket visszaparancsolták a
laktanyákba és elrendelték a legszigorúbb tüzelési tilalmat. Ezekrõl a hazaáruló tényekrõl
mindennél világosabb képet adnak azok a parancsok , amik okt. 30. és nov.3 . között mentek
ki
a csapatokhoz és azok a jelentések, melyeket a csapatok küldtek a minisztériumba.
Mielött rátérnénk a " szigorúan titkos " jelentések ismertetésére, nézzük meg, hogy az un.
56-os Intézet tanulmányában hol vannak a csúsztatások és , hogy kik lettek a hadsereg
"forradalmi"/?/ vezetõ.
A fejezet elsõ oldalán ez olvasható: "A négy napja harcban álló hadseregnek pihenésre,
átcsoportosításra, erõsítésre volt szüksége." Azonban ez a mondat félrevezetõ! Nem derül ki
belõle, hogy ki ellen állt harcban a hadsereg? Az olvasó azt is hihetné, hogy az ellenséges
Szovjet
Hadsereggel. Pedig a hadsereg eddig -sajnos- csak a fekelõk ellen harcolt.- Ezt az elõzõ
fejezetben idézett dokumentumok bizonyították- .
A 6. oldalon ez olvasható: "A felkelõk tárgyalási pozícióját erõsítette,hogy a Kilián, a
fegyveres
harcok hõsének tekintett Maléter Pál ezredes is támogatta álláspontjukat."Ez a mondat a
mellébeszélésnek, a megtévesztésnek is az kolapéldája! Köztudott tény,hogy Maléter Pál
csak a felkelõk ellen harcolt. Ebbõl a mondatból pedig éppen az ellenkezõje tünik ki. Azt a
nyilvánvaló hazugságot nem merték leírni, hogy Maléter Pál a Kilián hõse volt, csak azt, hogy
"harcok hõsének tekintett". Ki tekintette annak? Senki! Csak a reformkommunista
propagandagépezet próbálta hõssé kozmetikázni.
És most nézzük meg kik lettek a hadsereg forradalmi vezetõi? A Honvédelmi Minisztérium
Forradalmi Bizottságának vezetõje Váradi Gyula vezérõrnagy a páncélos és gépesített
csapatok parancsnoka lett. Az elõzõ fejezetben már találkoztunk a nevével és a következõ
fejezetben is fogunk. Röviden annyit, hogy nála hithûbb kommunistát nehezen találtak volna
az
egész hadseregben.
Vezérkari Fõnöknek azt a Kovács István vezérõrnagyot nevezték ki , aki öt napig a
Szovjetekkel a legszorosabb együttmûködésben harcolt a forradalmárok ellen. Az õ nevével is
találkoztunk az elõzõ fejezetben és fogunk találkozni a következõben is.
Mindkét tábornok legfõbb igyekezete az volt okt. 31.és nov. 3. között, hogy a hadsereg
erkölcsi
állapotát és harci értékét minél jobban meggyengítsék, hogy a nyilvánvalóan bekövetkezõ
szovjet támadáskor ne tudjon számottevõ ellenállást kifejteni.
A jelentésekbõl látni fogjuk, hogy amikor , okt. 31.-én megindult a friss szovjet csapatok
beözönlése, a Minisztériumból utasítás ment a csapatokhoz, hogy a másodéves katonákat
szereljék le. Tehát a kiképzett katonákat leszerelték./Melyik katona nem örül, ha hazamehet?/
Csak a kiképzetlen újoncok maradtak a laktanyákban.
Ugyanakkor leszerelték azokat az egyetemistákat is akik tartalékostiszti kiképzésük idejét
töltötték a hadseregben. Pedig ezek lehettek volna a hadsereg forradalmi szellemének
élharcosai.
Elrendelték a szigorú tüzelési tilalmat, " nehogy provokáljuk a szovjeteket." Ez a tilalom soha
nem lett visszavonva és nov. 4.-én sok kommunista tiszt erre hivatkozva nem engedte, hogy
katonái felvegyék a harcot a támadó ellenséggel.
Elrendelték, hogy a lövegekbõl /ágyúkból/ szereljék ki az ütõszeget, hogy még véletlenül se
lehessen lõni azokkal.
Bevezetõnek ennyi is elég, de a legaljasabb árulásokra nov.4.-én került sor. Ezekrõl a
következõ fejezetben számolunk be.
Most pedig nézzük a jelentéseket, mely dokumentumok a Hadtörténeti Levéltárban
találhatók a szigorúan titkos anyagok között.
Október 30.-án-án jelent meg Janza Károly Honvédelmi Miniszter napiparancsa. Ez a
parancs szégyenteljes elárulása a forradalomnak és egyetlen célja a forradalom további
kibontakozásának megakadályozása. De lássuk a parancsot!