AVK 1 = Szatmár csoport Fekete gyöngyözéses festés, lásd előző óra AVK1 Idősebb DVK– Bicske, Bény, Becsehely Késő Körös Vinča A Késő Starčevo P. Raczky_ Chronological Framework of the Early and Middle Neolithic in the Tisza Region. VAH 2 (1989) 233-251
AVK 1 = Szatmár csoport. AVK1. Idősebb DVK–Bicske, Bény, Becsehely. Fekete gyöngyözéses festés, lásd előző óra. Késő Körös. Vin č a A. Késő Star č evo. P. Raczky_ Chronological Framework of the Early and Middle Neolithic in the Tisza Region. VAH 2 (1989) 233-251. - PowerPoint PPT Presentation
Welcome message from author
This document is posted to help you gain knowledge. Please leave a comment to let me know what you think about it! Share it to your friends and learn new things together.
Transcript
AVK 1 = Szatmár csoport
Fekete gyöngyözéses festés, lásd előző óra
AVK1
Idősebb DVK–Bicske,
Bény, BecsehelyKéső Körös
Vinča A
Késő Starčevo
P. Raczky_ Chronological Framework of the Early and Middle Neolithic in the Tisza Region. VAH 2 (1989) 233-251
Kalicz N. – Makkay J.: Die Linienbandkeramik in der Grossen Ungarischen Tiefebene.
Stud. Arch VII (1977)
Csoportokra bomlás
Kérdések:
Pontos kronológiai keretek (a csoportok egymáshoz viszonyítva illetve a Vinča kronológián belüli párhuzamosítás)
Ebben a periódusban még nincs a településtől elváló temetkezőhely
Nem a legkorábbi AVK de a csoportokra bomlás előtti fázis hiszen nincs Bükk, Szilmeg, Szakálhát – negatív bizonyítás
P. Raczky_ Chronological Framework of the Early and Middle Neolithic in the Tisza Region. VAH 2 (1989) 233-251
AVK2
AVK3
AVK 2 kerámiaanyaga, Kalicz-Makkay 1977
P. Raczky_ Chronological Framework of the Early and Middle Neolithic in the Tisza Region. VAH 2 (1989) 233-251
AVK2
AVK3
Korai Szakálhát
Tiszadob
Esztár-Lumea Noa
Szamos vidéki festett kerámia (Sátoraljaújhely, Sonkád)
Sopot
Malo Korenovo
Vinča A/B1
Kottefejes-Zseliz-Keszthely
Bukovaţ-Bánát
AVK3 – klasszikus AVKHelyi csoportok kialakulásaRaczky: Vinča A-B váltása, Vinča B1
AVK 4., végső fázisa –Vinča B2 (Raczky 1989 VAH II)Bükk kultúra megjelenése, Esztár, Szilmeg és Szakálhát kialakulása
Bükk
Szilmeg
Szakálhát
Esztár-Lumea Noa
Szamos vidéki festett kerámia
Sopot
Malo Korenovo
Vinča B2
Bukovaţ
AVK Téreparti csoportjaHorváth F.: Az Alföldi Vonaldíszes Kerámia első önálló települése a Tisza-Maros szögében: Hmvh-
Tére fok. In.: A kőkortól a középkorig. Szeged 1994, 95–124
Hmvh Tére-fok: AVK ismert legdélebbi települése, 2 szint, tapasztott agyapadló és cölöplyukak, a szelvény nem olyan nagy hogy a teljes házat meg lehetett volna figyelni.AVK és Vinča kerámia együtt (az AVK elemek túlsúlya van ezen a lelőhelyen)/innen délre az ún Bánáti kultúrában szintén ez a két elem keveredik, de fordított arányban/Legkorábbi AVK-ra utaló jegyek (már AVK 1 sajátosságok is)A település kezdete a Maroslele-Pana 3. gödör, Ószentiván, Tiszasziget, Gyálarét-Szilágyimajor 1 horizonttal egyidőre tehető (ez a késő Körös vége) Vinča A1/A2De a leletanyag zöme az AVK 2 időszakra tehető (lásd fentebb) — ez Horváth szerint már a legkorábbi Tiszadobbal egyidős+ Esztár legkorábbi fázisa: Berettyószentmárton-Morotva A gödör
A település nagy része Vinča A2
A település már nem éri meg a Szarvas-Érpart-Szakálhát-Késő Tiszadob-Vinča A3 időhorizontot
nyílhegyminta – nem a szarvas érpart hanem a klasszikus AVK leletanyag hasonló mintájával áll kapcsolatban Konklúzió: Tisza-Maros szögben egy olyan régészeti egység körvonalazódik, ami a Bánáti és az AVK jellemzőinek együtteséből jött létreHorváth F:Vinča A2 – AVK 2 - un klasszikus AVK(csak a Hortobágyon Kalicz-Makkay szerint)Dél-Alföldön Tére csoport (Vinca+ AVK együttélés)A korszak végén a Szakálhát kultúra kialakulása (black burnished megjelenése)
Szarvas-érpartot (Vinča A3-B1 a késői vonaldíszes időszakra teszi)
fiatalabb
fiatalabb
Tére foki csoport
Tére foki nyílhegyminta
Szarvas-Érpart-típus, Kalicz-Makkay 1977
1966-os cikkükben még önálló csoportnak tartják
1977-ben csak az AVK késői megjelenési formájaként értékelik
Az AVk késői csoportjainak leletegyütteseiben (Tiszadob, Esztár, Szilmag, Szakálhát) mindenütt megjelenik (ezek adják a típus kronológiai keretét is)
De ismert önálló települése is: Szarvas-Érpart
Feltételezik, hogy már az AVK korai periódusában is lézetett
Bekarcolt vonalak és beböködött pontok együttes megléte a kerámiadíszítésben
Tipikus dísze a nyílhegyminta hullámos oldallal
Goldman Gy.: Az AVK fiatal szakaszának leletei Békés megyében ArchÉrt 110 (1983)
További lelőhelyek: Kunszentmárton-Érpartz, Vésztő-Hidashát, Gerla-Kászmán
A Szarvas-Érpart és az Esztár csoport között erős kapcsolat van
Szintén időrendi kapcsolat van a Szakálhát és a Szarvas-Érpart csoport között, ezt a Szarvas-érparti anyagban a vörös pasztózus festés megjelenése bizonyítja
Furugyi lelőhely: Szarvas-Érpart csoport és fiatal Szakálhát együttes megjelenése — nem önálló típus
TiszadobA csoport első különhatárolása:Kalicz N. –Makkay J: Die Probleme der Linearkeramik in Alföld. Acta Ant et Arch X (1966)35-47.Kalicz-Makkay1977Átmenet az AVK és Bükk között, mivel a Bükkk és Tiszadob teljes elterjedési területe fedi egymástFelső-Tisza mindkét partja, északra a Nyíregyháza-Füzesabony vonaltól, Sajó, Hernás, Bodrog völgyek, NyírségÉszakon a gömöri VK határoljaA legjellemzőbb edényformája a korsók (hengeres nyakú gömbös hasú), szinte minden példánya díszítettCsőtalpas tálakNégyszögletes hasú, nyakas edényekNégyszögletes, lekerekített testű csészékKónikus tálakA durva kerámia az AVK-val egyformaKiöntőcsöves edényekKörbefutó és zonálisan tagolt minták (4 részfelület –de nincs keretminta)A hullámok sűrűbbek mint az AVK-nálMeanderNyílhegyszerű meanderAz AVK-hoz képest jobban befedi a minta, U, M, V és Y formájú párhuzamos vonalak, koncentrikus körmintaA minta ált 3-5 párhuzamos bekarcolt vonalból állRitka az inkrusztáció
Kurucz Katalin: A nyíri mezőség neolitikuma. Jósa András Múzeum kiadványai 28 (1989)A nyíri mezőségebn a Vinča A-B1 időszakban tiszadobi leletanyag található. Tőle északra korai Bükki anyag van ebben az időben, délkeletre az Esztár csoportttal kell számolnunk
Tiszadobi kerámia, Kalicz-Makkay 1977
Kalicz N. – Koós J.: Újkőkori Arcos edények a Kárpát-medence északkeleti részéből. HOMÉ XXXIX (2000) 15-44.
Szilmeg-csoportKalicz N: Jászkunság 1955 III. 40 a csoport első leválasztása
Korek 1960 –ban már mint elfogadott Szilmeg csoportot említi
Mátra és Bükk előterében a Tiszáig Eger és Polgár között
Névadó lelőhely: Polgár-Folyás Szilmeg
Lelőhelyei: Eger-Kiseged Egedi dűlő
Bükkaranyos-Földvár
Zalkod-csenke
Miskolc-tapolca-Várhely
Füzesabony-Pusztaszikszó
Tiszanána
Indok:
Korábban előtte ott AVK volt
AVK késői csoportjaival van körülvéve (Tiszadob, Bükk, Esztár, Szakálhát) innen importkerámiát is ismerünk
Nincs bekarcolt vonaldísz
Plasztikus díszek: tagolt bordák
Belülről kinyomott hólyagos bütykök — ún szilmegi bütyök
Tipikus még a szögletes fül a nyaktájon
Szilmegi kerámia, Kalicz-Makkay 1977
Esztár-csoport, Kalicz-Makkay 1977Sebeskörös, Berettyó és Bihar megye sík területei, Debrecen és Nyíregyháza környékén ritkább településnyomokkal
Esztár
Konyár
Zsáka-Markó és Vizesi tanya
Debrecen Tócó-part
Nagykálló-Uszoda
Újfehértó
Gáva
Égetés előtti festés — nincs bekarcolt vonaldísz
A festés előtt a kerámiát vörös vagy bőrszínű polírozott bevonattal fedték
De az AVkKelterjedési területét részben fedi
Edényformái az AVK-val megegyezőek, durva kerámiája a Szilmegéhez hasonlít
A Szamos és a Kraszna folyása mentén egy szintén festett de eltérő mintakincsű csoport határolja: Szamos vidéki festett kerámia:
Rossz megtartású kerámia a Tiszadobi és a Bükki bekarcolt motívumokra emlékeztető széles sávosan festett mintakinccsel
Esztár-csoport
Gy. Goldman – J. G. Szénászky: Die neolithische Esztár-Gruppe in Ostungarn. JAMÉ XXXVI (1994) 225-230.
Új lelőhelyek: Mezőgyán, Geszt, Zsadány
Ezektől délre és nyugatra a klasszikus AVK és a Szakálháti kultúra található
A formakincs az AVK-hoz hasonlít, az eltérés a festésben figyelhető meg
Vörös bevonat, fekete festéssel, a bevonat a finomkerámián belül is megfigyelhető
Csonkakúp alakú tálak, hullámos peremű tálak – belülről is festettek lehetnek
Alacsony és magas csőtaplú tálak
Négyszögletes edények
Az AVK késői csoportja
A Szarvas-érparti csoport lelőhelyein vannak Esztár importok vagyis azzal egyidős
Ebből következik, hogy az Esztár csak az AVK egy bizonyos időszakával élt egyidőben, ez a Szarvas-Érpart időhorizont
Továbbá egyidős a Szakálháti kultúrával is.
Esztár kerámia, Kalicz-Makkay 1977
Gy. Goldman – J. G. Szénászky: Die neolithische Esztár-Gruppe in Ostungarn. JAMÉ XXXVI (1994) 225-230.
P. Raczky-A. Anders: The internal relation of the Alföld Linear pottery culture in Hungary and the characteristics of human representation. In: Morgenrot. 2003, 155-182.
Horváth Ferenc interpretációja a festett kör kialakulásához
Esztár-csoport – Horváth szerint nem VK kultúra
Lumea Noa - Erdély
Esztár – Berettyó vidék
Tordai hasadék
Piskolt
Amikor az AVK már sűrűn lakja a Szatmár vidéket Ny-Ény Bulgáriai illetve Tráciai polikróm csoportok jelennek meg az É-Tisza vidéken
égetés előtti fehér-sárga-fekete-mézszínű festés
Az AVK elején megújul a kapcsolat Tráciával és a Balkánnal
Sz. Máthé M.: Újkőkori település Berettyószentmárton-Morotva lelőhelyről. DMÉ 59, 1978 (1979) 35-56.
A gödör – ferdén ujjal húzott barbotin
Késő-Körös-Starcevo+ Vinca A+ tráciai polikróm anyag
Szakálháti-kultúra
Goldamn György és G. Szénászky Júlia munkássága alapjánG. Szénászky J.: A korai Szakálháti kultúra Battonyán. A békés megyei múzeumi kutatások eredményeiből. Tanulmányok és forrásközlemények. 1988, 5-29.Battonya-Parázs-tanya tell település3 méter vastag szakálháti rétegsor a tetején vékony Tiszai réteggelAz eddig ismert legkorábbi Szakálhát, ez a horizont a Körösöktől délre található a Vinča A végénKorai Vinča és Starčevo edényformák (több helyen utalnak rá, hogy a Körös vége után kellett keletkezni déli befolyásra, de ott még van egy kronológiai hézag: Körös vége Vinča A1, Szakálhát eleje Vinča A3)Kétfülű palack, melynek füle mindig a nyakról indul és a vállra támaszkodikFekete vagy sötétszürke alapon vörös pasztózus festés, bekarcolt vonalak közöttAz edények peremének feketére festéseM arcos edényekKalicz-Makkayval ellentétben nem lát sok egyezést az AVK és a Szakálhát közöttA vastagon szedett jellegzetességek mind Szakálháti új találmányok
Szakálhát a Vinča A végén jelenik meg és a Vinča B időszakban csaknem a teljes AVK területét elfoglalja — északra húzódás
Korai Szakálhát Vinca A3 (vele párhuzamosan Bukováţ a temesvölgyben)Battonya-Parázstanya, Tápé-Lebő, Hmvh-Szakálhát
Vinca B1-re a Szakálhát felmegy a Tisza mentén a Jászságig szomszédja lesz a Késő Esztárnak, Tiszadobnak, Szilmegnek
A szakálhátban megjelenik a tell település
Szakálhát-Tisza átfejlődés Vinča B2-C — későneolitikum indulásaBitumenes festés megjelenése erre az átmeneti horizontra tehető
Leletanyagközlések:Goldman Gy.: Battonya-Gödrösök, eine neolithische Siedlung in Südost-Ungarn. 1984 — a kultúra kutatástörténetévelEz a lelőhely a kultúra életének végét képviseli, Tiszai átmenet fázisa
GoldmanGy.: Gesichtsgefäße und andere Menschendarstellungen aus Battonya. BMMK 5 (1978) 13-60. — az oszlopszerű fogó nem a Szilmeg sajátossága hanem úgy vette át a Szakálháttól.G. Szénászky J., a korai szakálháti csoport települése Battonyán. ArchÉrt 106, 1979, 67-77. — Battonya-Vidpart, 15x8 méteres paticsfolt–házalap-korai szakálháti anyag
G. Szénászky J.: A szakálháti csoport idoltöredéke Battonyáról. ArchÉrt 104 (1977) 216-220.
— spondylus karperec az idol felső karján, az idolplasztika már a tiszai felé mutat
Raczky P.: Előzetes jelentés a Tisza III vízlépcsőhöz kapcsolódó régészeti munkálatokról Szolnok megyében. ArchÉrt 109 (1982) 223-230. — Szakálhát eredetére utaló déli kapcsolatok és hatások, Bánátban a Bukovaţ kultúra Vinča és Szakálhát keveredésre jön létreHegedűs K.: Újkőkori lakótelep Csanytelek határában. ArchÉrt 108 (1981) 3-12.Hegedűs K.: The Settlement of the Neolithic Szakálhát group at Csanytelek-Újhalastó. MFM É. 1982-83, 7-54.Gy. Goldman – J. Szénászky: Die Szakálhát-Kultur am Rand des Vinča-Kreises
Goldman Gy.: Battonya-Gödrösök, eine neolithische Siedlung in Südost-Ungarn. 1984
fiatal szakálháti telep
BükkKorek J. – Patay P.: A bükki kultúra elterjedése Magyar-Országon RégFüz Ser.II 2, 1958Elterjedési terület a Tiszadobbal esik egybeTiszadob-Bükk egymásutániság, genetikaKalicz-Makkay 1977: Bükk I keverten TiszadobbalBükk II – klasszikus Bükk Bükk III – már nincsenek meg más csoportok elemeiTávolsági kapcsolatok –vsz az obszidián kereskedelme révén
Vékony falú, finoman soványított, fekete vagy sötétszürke polírozott felületű kerámiaVékony bekarcolt vonalakkal díszített, ezek főleg a fiatalabb fázisokban többszörös párhuzamos vonalkötegeket alkotnakPiros, fehér és sárga inkrusztáció jellemzőKevés a csőtalpas tál, minimális a plasztikus díszítés
Lichardus, L.: Studien zur Bükker Kultur. Sarbrücker Beiträge zur Altertumskunde 12. Bonn 1974
Barlangi lelőhelyek: Baradla, Domica, Kőlyuk — barlangokban is cölöpszerkezetek nyomai
Obszidiándepok: Boldogkőváralja: 567 db penge, Domica, Barca 100 penge
A díszített kerámia 3 alapformája ismert: csésze, bombaformájú edény, korsó
Belső kronológia:
A, szabad kézzel bakarcolt önálló vonalak
AB dupla vonalak
B fésűszerű vonalkötegek, fehér inkrusztáció
C fésűszerű vonalkötegek, vörös-sárga inkrusztáció
Tiszadob és Bükk kezdettől fogva egyidejű, egyikből a másikat levezetni lehetetlenség
Legfiatalabb Bükk megéri a korai Tiszát és részt vesz a Herpály kialakításában
Negatív minta
Bükk, Kalicz-Makkay 1977
Lichardus, L.: Studien zur Bükker Kultur. Sarbrücker Beiträge zur Altertumskunde 12. Bonn 1974
Csengeri P.: Adatok a bükki kultúra kerámiaművességének ismeretéhez. A felsővadász-várdombi település leletanyaga. HOMÉ XL (2001) 73–105.
Kettős temetkezés
Bükk B vége Bükk C periódus
Szakálháti importkerámia
Zöld pala – zselizi területekről
Újfajta megközelítések 1
P. Raczky-A. Anders: The internal relation of the Alföld Linear pottery culture in Hungary and the characteristics of human representation. In: Morgenrot. 2003, 155-182.
Gy. Goldmann – J. Szénászky: Neue Angaben zum Neolithischen Bauopfer in Südostungarn. In: Morgenrot (2003) 183-192.
2. ház, kultikus gödör: vörös okkerrel festett marhakoponya és két részben bitumennel, részben vörös pasztózus festéssel díszített edény
Eddig ezt a Szakálhátra jellemző díszenk tartották — ilyen nagy számban az Esztárban való megjelenése esetleg közös gyökerekre is utalhat
Starčevo kultúra
legidősebb VK
idősebb VK
fiatalabb VK /kottafejes kerámia /
Keszthely
Keszthely / Zseliz
5750 - 5400 cal BC
5300 - 5200 cal BC
5450 - 5300 cal BC
5600/5500 - 5400 cal BC
5250 - 5000 cal BC
A KORAI ÉS KÖZÉPSŐ NEOLITIKUM A DUNÁNTÚLON
A táblázat Oross Krisztián és Marton Tibor A KÖZÉP-EURÓPAI VONALDÍSZES KERÁMIA KULTÚRÁJÁNAK RÉGÉSZETE című 2007 március 9-én Miskolcon tartott előadásából származik
Keszthely csoport
Korábban szélesen bekarcolt vonaldíszes változatként említették
Kalicz N. idézett munkájában nevezte el Keszthely csoportnak
Névadó lelőhely: Keszthely-Dobogó, Keszthely-Zsidi utca
Területileg és kronológiailag is elkülönülő csoportj a DVK-nak
Tőle északra kezdetben a kottafejes kerámia kukltúrája, majd a Zselizi kultúra található.
Déli szomszédja a Malo Korenovo csoport (Dráva-Száva közének vonaldíszes csoportja, kevés Mo-i lelőhely pl.: Becsehely I)
Kalicz N.: Die Keszthely-Gruppe der Transdanubien (Mitteleuropäischen) Linienbandkeramik im Lichte der Ausgrabung in Kustánszeg (Westungarn) CommArchHung 1991, 5-32. + további irodalom
Lelőhelykatalógus a 26. oldalon
Keszthely-csoport
Bükki kultúra
Kottafejes kerámia és Zseliz csoport
Malo Korenovo-csoport
Eva Lennis: Nachweise von Keszthely-Keramik in Österreich. In: Morgenrot, 2003, 207-223.
Telepek: alacsonybb teraszokon vízközelben, a homokos és magasabban fekvő területeket kikerüli
2 temetkezési hely: Kaposvár-Tüskevár? és Téglagyár
Kustánszeg-Lisztes sarok lelőhely bemutatása
Egységes leletanyag
Homokkal finoman soványított, sötét színű kerámia
Háromnegyedgömb vagy bobmba formájú edény
Magas tálak
Csonkakúp alakú tálak
Csőtalpas edények csak ritkán
Szélesen mélyen bekarcolt motívumok:
Geometrikus, egyenes vagy íves minta
U és V forma gyakori
Vonalak általában egyedül
Csillogó grafitbevonat az edényeken
A durvakerámia vörös vagy barna
Díszítetlen vagy körömbenyomással díszített
Kövér, rövid bütykök, bordadíszítés: alakot is formázhat
Háromszögfejű arcábrázolás
M alakú arcos edény Szakálhát kapcsolat
Nem önálló csoport, kialakulásában az É-D-i kapcsolatokat fenntartó útvonalak játszottak
szerepetTipológiailag elkülönített csoportFeltehetően a kottafejes kerámia kialakulásával párhuzamosan fejlődikKalicz szerint feltűnő hasonlóságokat mutat az ačkovy és flomborn kerámiával (korai Középeurópai vonaldíszes)Kalicz már a Vinča A2 idejére teszi kezdetétMások Vinča A/B váltásra keletezik kialakulásátA Dunántúl Dny-i részén a Zseliz középső sőt esetleg fiatal fázisáig él.
J. Regenye: transdanubian Linear Pottery Culture in Balatonalmádi-Vörösberény. Anteus 25, 2002, 221-236.L. A. Horváth – K. H. Simon: Das Neolithikum und die Kupferzeit in Südwesttransdanubien IPH VIII (2003) 47–49 a kronológiai problémákkal foglalkozó rész
Becsehely I: az árok alsó részében önállóan keszthelyi leletek az árok felső részében Zseliz, Sopot és Malo Korenovo anyaggal együtt találták
Becsehely II: külön korai DVK és külön Keszthely objektumok
J. Barna: A dunántúli vonaldíszes kerámia kultúrájának leletei Balatonmogyoród-Kápolnapusztáról. — TLPC finds from Balatonmogyoród-Kápolnapuszta. Zalai Múzeum 9 (1999) 9-32. —a Keszthely-csoport klasszikus fázisába sorolható telep
R. Gläser-J. Jegenye: A vonaldíszes kerámia és a Lengyeli kultúra telepe Kúpon (Siedlung der Linienbandkeramik und der Lengyel-Kultur in Kúp) Veszprémi történelmi tár 2 (1989) 18-33. – Keszthely + északi csoportok széles átmeneti sávjában található a lelőhelyKevesebb keszthely sajátosság, kottafejes és zselizi kerámiaanyag is előkerült
Balatonszárszó-Kis erdei dűlőkeszthely és Zseliz kerámia együtt
széles átfedési sáv lelőhelye
N. Kalicz: Figürliche Kunst und bemalte Keramik aus dem Neolithikum Westungarns. Archeolingua. Series Minor 10
(1998)
T. Marton: Material Finds from Balatonszárszó, Neo.lithic Settlement: Connection within and without the TLPC Territory. Anteus 27 (2004) 81-86.
Kottafejes Kerámia kultúrája
J. Pavuk: Neolithisches Gräberfeld in Nitra. SlovArch XX (1972) 3–105.
75 zsugorított csontvázas sír, 66 alkalommal bal oldali fektetés. 53 sír NDny-nak fejjel
A fiatalabb VK leletanyagnak középső csoportkába tartozik a sírok túlnyomó része (ez a Zseliz-csoport megjelenése előtti időszak)
A legfiatalabb sírok már a kialakuló zseliz csoporthoz tartoznak
Mon Bicske-Galagonyáson a legfiatalabb anyag a VK idősebb fázisa végén már kottafejes kerámia
Nitra
Nitra
ZselizNévadó lelőhely: Želiezovce
Mitscha-Märheim H.: Vorgeschichtliches aus dem unteren Grantale. WPZ XI (1924)
Névadó lelőhely közlése és a zseliz típus fogalmának kialakítása
ZselizTompa: Bandkeramik AH V-VI 27. oldal a zselizi anyag „elkülönítése”
Mithay S.: Zselizi típusú leletek a Győr, pápai vámi újabb-kőkori lakótelepeken. Arrabona 8 (1966) 5–52.
Két rétegű lakótelep, pontos ásatási megfigyelések és tipológiai elemzés
A szlovák (lásd következő ábra) elképzeléssel
ellentétben nem tartja a zseliz típust
önállónak, mert a vonaldíszes kerámia
régi stílusát folytatja.
2 fázis a lelőhelyen
Alapjában véve VK lelőhely zselizí típusú
Díszítéssel
Majd a fiatalbb fázisban megjelenik a
festés
Pavuk J.: Grab des Želiezovce-Typus in Dvory nad Žitavou. SlovArch XII (1964) 5-68.
(egy csontvázas sír leletanyaga)Zseliz elemzés: Önálló kultúrcsoportnak tartja, 3 alfázisra lehet osztani, időben a bükki és a tiszai kultúrával párhuzamosA legfiatalabb fázisa a Vorlengyel horizont alapjaA festett kerámia megjelenésének fázisát is elemzi
Pavuk és Pittioni is megállapítja, hogy a kottefejes kerámia megelőzi a zselizitMithay szerint az Észak-Dunántúlra vonatkozóan nem választható el a régibb és fiatalabb vonaldíszes edényművességA zseliz csak vonaldíszes változat
J. Pavuk: Chronologie der Želiezovce-Gruppe. SlovArch XVII (1969) 269–367. Vk belső tagolásaKezdeti fézis: HurbanovoKözépső fázis: Nitra, Párkány kezdeti szakaszaKésői fázis: Ny-i csoport – Šarka-típus
K-i csoport – Zseliz-csoportZseliz csoport belső kronológiája 3-as tagolás, a középső fázis A és B alcsoportokra oszthatóLelőhelyekTipológiaKronológia helyzet: Bükk, Szakálhát, Tisza idősebb szakasza, Vinča B
Pavuk J.: Grab des Želiezovce-Typus in Dvory nad Žitavou. SlovArch XII (1964) 5-68.
N. Kalicz: Figürliche Kunst und bemalte Keramik aus dem Neolithikum Westungarns. Archeolingua. Series Minor 10 (1998)
A Békásmegyeri lelőhely irodalmát lásd később
J. Pavuk: Chronologie der Želiezovce-Gruppe. SlovArch XVII (1969) 269–367.
Középső zseliz fázis
Korai és középső zseliz fázis
J. Pavuk: Chronologie der Želiezovce-Gruppe. SlovArch XVII (1969) 269–367.
Késő zseliz fázis
Szécsény-Ültetés
Zseliz telep, három oldalról védett platón álló házakkal, a 4. oldalon valószínűleg árok védte
Bükk, Szakálhát, Szilmeg, Sopot importokkal
Klasszikus és késői Zseliz illetve Vorlengyel horizont
Változatos kőnyersanyag — a telep fő közlekedési útvonalak találkozásánál fekszik, feltehetően a telep lakói részt vettek a kereskedelmi kapcsolatok lebonyolításában
Soós Virág: Előzetes jelentés a Szécsény-ültetési
zselizi telep feltárásáról. NMMÉK 8 (1982) 7-46.
Fábián Szilvia MTA régészeti Intézet
Fábián Sz.: Arcos edénytöredékek a zselizi kultúra
lelőhelyéről, Szécsény-Ültetésről.
ArchÉrt 130 (2005) 5-20.
„M” arcos edény a lelőhelyről
Štúrovo/PárkányDuna magaspart
Többfázisú település hosszúházakkal és Langsgrubékkal, csak néhány melléklet nélküli temetkezés
Részletes háztipológiai és településtörténeti elemzés
A kerámiaformák és díszítések szeriációs elemzése
Fiatal VK (kottafejes) + Zseliz csoport lelőhelye
A szeriációs elemzések lehetővé tették a két fázis átmenetének vizsgálatát
Egy-egy települési fázishoz 2-3 ház tartozott, kivétel a II településhorizont 6 háza és IX-X horizont 5 háza
Települési fázisok:
I-III településhorizont a fiatalabb VK-hoz tartozik
IV-V településhorizont: Zseliz I, illetve átmeneti leletanyagok
VI-VII településhorizont: Zseliz IIa
VIII településhorizont: Zseliz IIb
IX-X településhorizont
Bylany
Pavlů I. – Rulf, J. – Zápotocká, M.: Theses on the Neolithic site of Bylany. Pam. Archeol. 77 (1986) 288-412.
Pavlů I. – Zápotocká, M.: Bylany. Katalog: sekce A – díl 1. Výzkum 1953-1967. Praha 1983.
Pavlů I. – Zápotocká, M. – Soudský, O.: Bylany. Katalog: sekce A – díl 2. Výzkum 1953-1967. Praha 1985.
Pavlů I. – Zápotocká, M. – Soudský, O.: Bylany. Katalog: sekce B, F. Výzkum 1953-1967. Praha 1987.
Békásmegyer
Gábori M – Csánk V.: Megfigyelések a békásmegyeri őskori telepen. — Observations faites dans la station préhistorique de Békásmegyer. ArchÉrt 91 (1964) 201-214.
Kalicz N. – Schreiber R.: Ötezeréves istenképek Budapest határában. — Fünftausend Jahre Götterbilder im Bereich von Budapest. Budapest 7/7 (1969), 35-39
Nagy T.: Budapest az őskortól a honfoglaláskorig. – Das gebiet von Budapest von den prähistorischen Zeiten bis zum 10. Jh. Ausstellungsführer. Emlékek Budapest Múltjából. Bp. 1960