„Szívembe zártam beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened.” 2 ...vetesesaratas.hu/pdf/va462.pdf · a szív és az értelem. Hallgassuk mély áhítattal a Biblia énekét, Istenről

46. évfolyam 2. szám2008/2

„Szívembe zártam beszédedet,hogy ne vétkezzem ellened.”

(Zsoltár 119,11)

A 2. oldal illusztrációi a General Document Line Zrt. hozzájárulásával kerültek felhasználásra.

Vetés és Aratás�

Isten Igéjéről ......................................................4

Mary Jones és Bibliája ......................................5

A szenvedés titka ...............................................6

Bizonyságtétel ....................................................8

Amikor az Ige elnémul ....................................9

Isten és a borbélymester ............................. 10

A Biblia növényvilága: Az aloé ................... 11

Bibliatanulmányozás ..................................... 12

Önértékelés ..................................................... 14

Már csak három hét az élet ......................... 15

Gyermeksarok..................................................17

Az Úr és a mi gondjaink ............................... 18

Kóros korjelenségek ..................................... 20

Biblia és tudomány (6.) ............................... 22

Messiási csodák (2.) ...................................... 24

Mert ismeri nevemet .................................... 26

Mustármagnyi hit ........................................... 28

A hívő és a bűn ............................................... 30

A lapot önkéntes adományokból tartjuk fenn, és mindenkinek költségmentesen megküld-

jük, aki azt írásban kéri. Kéziratot nem őrzünk meg és nem küldünk vissza.

Vetés és Aratás2008/2 (46. évfolyam 2. szám)

Megjelenik évente 3 alkalommal (D.v.) az Evangéliumi Kiadó gondozásában.

Szerkesztőség H-3300 Eger, Egészségház u. 23.

Postacím: 3301 Eger, Pf. 648. Tel/Fax: 06-36-418-510

e-mail: [email protected] Felelős szerkesztő: Soproni János

Terjesztés H-1066 Budapest, Ó utca 16.

Tel.: 06-1-311-5860 Fax: 06-1-275-0197 Evangéliumi Kiadó és Iratmisszió

HU ISSN 1586-5401

Isten szava,lélek hangja,megtérőnekbocsánatja.

Múltra mutat,jövőt hirdet,jelenünkbenhitre vezet.

Bölcsek titka,Könyvek Könyve,öröklétnekalapköve.

Égi gyógyírföldi sebre,szenvedőnekmenedéke.

Lelki tanácsrossznak, jónak,vigasztalásgyászolónak.

Bűnös emberörök harca,Megváltónknakistenarca.

Jézus Krisztussok csodája,üdvösségünkBibliája.

Dömötör Tibor

SzentíráS

�

A tartalomból

��008. évi �. szám

A Biblia minden lapjaszeretetről énekel.Hirdeti, hogy égi AtyánkFiát értünk küldte el!Benne: a szerető Atyaláthatóan Földre jött,megmutatta nagy hatalmátbűn, halál, Sátán fölött.Mindig ott járt övéi közt,ahol népe vándorolt,mindig szegényt, elesettet,nyomorultat pártfogolt.Ha olvassuk a Bibliát,hallhatjuk az énekét,megérthetjük: Jézus értünkfeláldozta életét.Földünkön a legszebb éneka Biblia éneke,bár telne meg dallamávalminden ember élete!E szent ének visszhangoznaszívekben: minden helyenmagasztalná Istenünketa szív és az értelem.Hallgassuk mély áhítattala Biblia énekét,Istenről tesz bizonyságot,ki Atyánk lett, Jézusért.Engedjük, hogy eszközévéformálhassa életünk,énekelő Bibliáváígy válhat az életünk!

Pecznyík Pál

„Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige” (Jn 1,1).

A 2008-as esztendőt a Biblia évének nyilvání-tották. De vajon az emberek többsége elismeri-e a Biblia tekintélyét, vagy csak egy bestseller könyvnek tartják, és ennek megfelelően értékelik?

Spurgeon így ír a Bibliáról: „A Biblia egy helyé-ről el nem mozduló csillag, folt nélküli Nap, árnyék nélküli fény, fogyatkozás nélküli Hold, el nem tűnő dicsőség. Nincs még egy olyan könyv, amelyről el lehetne mondani: tökéletes és tiszta, benne található minden bölcsesség. Ez a könyv tévedés nélküli, és tökéletes igazságokból áll. A Biblia az a kő, amely minden támadó erőt porba sújt, amely a hamis bölcselkedés minden rendszerét ledönti. Ami pedig a legfontosabb, ez az egyetlen könyv, amelyben Isten szól az emberhez.”

A zsidókhoz írt levélben tökéletesen felragyog Isten Igéjének hatása: „Mert az Isten Igéje él és hatékony, élesebb bármely kétélű kardnál, és elhat a léleknek és szellemnek, az ízeknek és velőknek széjjeloszlásáig, megítélni képes a szív szenvedélyeit és gondolatait.” (Zsid 4,12; Csia ford.)

A Bibliát talán még soha nem érte annyi tá-madás, mint napjainkban. Az Ige liberalizálását, tanításainak átértelmezését tapasztaljuk. Új, kétes értékű vagy éppen durva, közönséges szavakat al-kalmazó ún. új fordítások jelennek meg. Gnosztikus eredetű, eddig elveszettnek vélt evangéliumokat állítanak az ismert evangéliumokkal szembe, mint igaz írásokat. Ilyen pl. Júdás evangéliuma, ahol Júdás a hős. Vagy gondoljunk a „Da Vinci kód” c. regényre, ahol az író „tudományos bizonyítékokkal” megkérdőjelezi Jézus Krisztus valódi lényét, életét, váltságát, feltámadását, személyének szentségét.

A Biblia évéről beszélünk, de ennek csak akkor lesz jelentősége, ha még sokak számára valósággá válik, hogy: „A teljes Írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre; hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített” (2Tim 3,16-17).

Én e k l ő Bi Bl i a

�

Kedves Olvasó!

Vetés és Aratás�

„Mert Isten Igéje élő és ható, élesebb minden kétélű kardnál, és áthatol az elme és a lélek, az izületek és velők szét-válásáig, és megítéli a szív gondolatait és szándékait” (Zsid 4,12).

Isten, Ige, Szellem azonos bibliai fogalmak, csak mindig a megfelelő szövegkörnyezetbe kell helyezni őket. A fenti igevers Isten szavának

az emberre gyakorolt hatásáról szól, amellyel személyiségét akarja átformálni. Az élő Ige pozitív hatást fejt ki. Mélyre hatol, elválaszt egymástól lelket és szellemet, de nem az írott szöveg betűje, hanem a megelevenített, élő Ige. „Ő tett alkalmassá minket arra, hogy az új szövetség szolgái legyünk, nem betűé, hanem Léleké (Szellemé), mert a betű megöl, a Lélek (Szellem) pedig megelevenít” (2Kor 3,6).

Ez alapvetően azért lényeges, mivel a lélek (psziché) tartalmában illetve funkció tekintetében különbözik a szellemtől (pneuma). Ám az ember személyiségében csak a hit által befogadott Ige képes újat, cselekvő hatást kifejteni: Isten melletti döntésre, állásfoglalásra kész-tet. Majd felfedi a rejtett gondolatokat, s a cselekvés mozgatórugóit. Nevezetesen, hogy mit, miért cselekszünk, amit a lelkünk ellensége, a Sátán igyekszik homályban tartani.

Az Ige arra világít rá, hogy amit teszünk, azt a magunk vagy Isten dicsőségére tesszük-e. Továbbá a befogadott Ige világosságba von, mert az maga a világosság. De ez a mindenen átható fény nemcsak megvilágosít, hanem gyógyít és szabadít is. Az ember személyiségében rendet teremt, utat mutat és táplál, mert ez az emberi szellem egyetlen tápláléka (elrejtett manna); ellentétben a lélek táplálékával, amely az érzelmekből fakad: irodalom, ének, zene, képzőművészet stb.

A Biblia minden kijelentése egy összefüggő egész része, és egy-egy részben is benne van a teljesség. Nem tanácsos attól bármilyen irány-ban is eltérni, avagy felhígítani. A legmagasabbrendű isteni élet örök mértéke az. Az írott Ige, vagyis a betű a cselekvés által válik élővé, a cselekvés által munkálkodó hit nélkül hatástalan marad.

Venyercsán László

Sokat kell beszélnem má-sokkal, és akarom is hallgatni őket: ifjúsági körökben, hiva-talos üléseken, magánbeszél-getésekben egyaránt. Ilyenkor szavak hangzanak el, mindig csak szavak... Mindnyájan akarnak tőlem valamit, van-nak, akiknek segítenem kell, és vannak, akik erősítést je-lentenek számomra. Vannak szavak, amelyeket gyorsan elfelejtek, holnapra már je-lentéktelenné válnak. Vannak, amelyek sokáig hatnak még bennem.

E sok szó közepette feltű-nik nekem, mennyire mások azok a szavak, amelyek a Bibliában olvashatók. Minő-ségük más. Amit mondanak, ma és holnap is olyan jól hangzanak, mint ahogyan tegnap hangzottak. Elég belő-lük csupán egy rövid mondat, olykor csak egyetlen szó is. Ilyen szavakat azonban ember nem találhat ki. Ezek más-fajták. Istentől valók. Maga Isten van bennük, és valami örökkévalót fejeznek ki.

Naponta szükségünk van az életnek ezekre az Igéire. Érzem, hogy a Biblia szavai valóban erősítenek, és tovább hatnak bennem, hiszen ezek Isten örök érvényű szavai. Az örökkévalóság benne foglalta-tik Isten egyetlen könyvében. Olyan valóság ez, amelyet alig lehet felfogni, mégis folyama-tosan megtapasztalhatjuk. Hidd el, kedves Olvasó! Ki-próbáltam!

P-L. Böcking

Nyugtató

Én minden reggel nyugtatót szedek:bibliai „tabletta-verseket”.S ha bevettem, már nyugodt is vagyok.Hát semmi felől ne aggódjatok!

Füle Lajos

Szavak…Isten Igéjérõl

��008. évi �. szám

„Ha eljutott hozzám Igéd, én élveztem, Igéd vidámságot szerzett nekem és szívbeli örömöt…”

(Jeremiás 15,16)Az 1800-as évek tavaszának egyik napján

útra kelt a 16 éves Mary Jones a walesi Langfi-hangelből (Anglia), hogy Bala városában Charles lelkésznél vásároljon egy Bibliát. Kilencórányi utat kellett megtennie. Mivel szegény takácsok gyermeke volt, levette a cipőjét, hogy kímélje, és mezítláb tette meg a hosszú utat.

Mary nyolcéves korában nagy örömére eljár-hatott a szomszédos faluba az újonnan megnyitott iskolába, a barátságos Evansné pedig meghívta, hogy olvasson a Bibliájából. A kislány a bibliaol-vasás által hitre jutott. Akkoriban csak a gazdag embereknek volt Bibliájuk, Mary szülei azonban túlságosan szegények voltak ahhoz, hogy vehes-senek maguknak egyet. Mary Jonesnak így hát csak egyetlen kívánsága volt: hogy legyen egy saját Bibliája. Hat teljes évig félretett minden ezüstpénzt, amelyet szorgalmas munkával ke-resett a kertben és a földeken, a szomszédoknál és a barátoknál.

Végre eljött a nagy nap, amikor úgy vélte, elég pénzt gyűjtött össze, és elment a falusi lelkészhez Bibliáért. Neki azonban nem volt, és Maryt a kilencórányi járásra levő városba irányította.

Amikor megérkezett Balába, Charles lelkész egyre jobban és jobban elcsodálkozott, miközben ennek a bátor gyermeknek a történetét hallgat-ta, aki hat éven át gyűjtögette a pénzt egy saját Bibliára. De neki sem volt walesi dialektusban írt Bibliája. A gyermek könnyekben tört ki. Vajon hat évi kemény munkája hiábavaló volt? A lelkészt annyira megindította Mary zokogása, hogy ez a szívbeli fájdalom olyan volt számára, mint egy prédikáció. Akkor eszébe jutott, hogy van még egy Bibliája a szekrényben, amely másnak volt szánva, de úgy döntött, hogy ezt most odaadja a túláradóan boldog kislánynak. Mary az öröm-től ragyogva és hálásan búcsúzott el Charles lelkésztől, hogy ismét kilenc órát gyalogoljon mezítláb ha-záig. Fáradtan, de nagyon boldogan borult szülei

karjába: „Van Bib-liám! Hála legyen Istennek!”

Charles lelkész azonban nem tu-dott megnyugodni, mert a kis Maryvel való élménye mé-lyen megérintette. 1802 telén eluta-zott Londonba, a vallásos iratok ter-jesztésére alakult társaság ülésére. Ott mindenkinek elmesélte a törté-netet. Ez minden jelenlévőt láthatóan megindított, és villámcsa-pásszerűen felismerték, milyen nagy az ínség a nép körében, mert nincs Bibliájuk. Hughes lelkész így azt javasolta, hogy alapítsanak társaságot a Szentírás terjesztésére. Ez 1804 márciusában Londonban meg is történt. Így jött létre a „Brit és Külföldi Bibliatársulat”. Azóta, az elmúlt 200 év során Bibliák millióit és millióit küldték szét az egész világba. Ennek elindítója azonban egy gyermek vágya volt, aki szeretett volna egy saját Bibliát. Milyen csodálatos!

Mary Jonesnak és Bibliájának története az elmúlt századok legmegragadóbb bizonyságtételei közé tartozik, amely arról szól, hogy mennyire éhezik és szomjúhozzák az emberek Isten szavát, a Szentírást.

Mary Jones 1866. december 28-án halt meg, 82 évesen. Nem tudunk részleteket utolsó pilla-natairól, csupán azt, hogy drága Bibliáját halálos ágyán Robert Griffiths tiszteletesre hagyta.

Ez a Biblia most a Brit és Külföldi Bibliatár-sulat tulajdonában van, és ez a walesi Biblia utolsó kiadása, amely a Társulat megalakulása előtt megjelent. Benne van Mary Jones kézírásával – talán ez volt az első, amit megtanult angolul – egy feljegyzés, hogy ő ezt a Bibliát 1800-ban

vette, amikor 16 éves volt.

Joachim Langhammer: Példázatok, igaz történetek c. gyűjteményéből.

(Mary Jones életrajza megjelent az Evangéliumi Kiadónál.)

Mary Jones és BiBliáJa

A Brit és Külföldi Bibliatársu-lat egyik terjesztője

Szavak…

Vetés és Aratás�

Az Ószövetség öt könyve verses formában íródott, ame-lyek a héber költészet remekei a Szentírásban. Ezek a követ-kezők: Jób könyve, A zsoltárok könyve, A példabeszédek könyve, A prédikátor könyve és az Énekek Éneke.

Jób könyvének főhősét min-denki ismeri, és szenvedéseiről mindannyian hallottunk. Ez a könyv megmagyarázza, már amennyire ez a Földön lehetsé-ges, a szenvedés titkát. És vá-laszt ad arra a kérdésre is, hogy miért szenvednek az istenfélő emberek. Más szóval: Hogyan fér össze Isten igazságosságával az, hogy engedi szenvedni az igazakat? Erre nagyon röviden a következő válaszokat adhatjuk:

Istent dicsőítette az, hogy Jób – Isten ereje és kegyelme által – a legszörnyűbb próbák ellenére is, amelyeken átment, ajkaival nem vétkezett, és le-győzte a Sátánt.

A szenvedés javára szolgál az igazaknak. Jób a szenvedések által, mint soha azelőtt, megta-nulta megismerni Istent és ön-magát. Megtisztult a szenvedés által, értékes tapasztalatokhoz jutott, és végül gazdag áldásokat nyert.

Mit tanulhatunk meg Jób szenvedéseiből? Gondoljuk át a következőket:

1. Az igazak sem mentesek a szenvedéstől.

2. A szenvedés nem feltétlenül bűn következménye.

3. Isten nem küld sem beteg-séget, sem szenvedést. Ezek a

12. Bár Isten megengedi, hogy ártatlanul szenvedjünk, mégis igazságos és jó.

13. Az emberi okoskodások haszontalanok. Csak Isten tud tökéletesen megvigasztalni.

14. Óvatosan bánjunk tehát a megfellebbezhetetlen kijelen-tésekkel (lásd Jób barátait), amelyeket már nem vonhatunk vissza. (Jóbnak a barátaiért mondott imádságára Isten nem-csak róluk fordítja el a büntetést, hanem magát Jóbot is kiszaba-dítja.)

15. Ne ítélkezzünk, amikor szen-vedő hívőket látogatunk meg, és látogatásunkat fogjuk rövidre.

A Biblia más részeiből meg-tudjuk, hogy Isten más okból is megengedi a hívők szenve-dését:

1. A szenvedés az életünkben az el nem ítélt bűn következménye (1Kor 11,27-30).

2. Isten ezzel az eszközzel erősíti az olyan lelki tulajdonságokat, mint például a hosszútűrés, a tűrelem, az alázat (Róm 5,3-4; Jn 15,2).

3. Megtisztítja a hívő életét a tisztátalanságtól, hogy az Úr jobban láthassa benne a saját képét (Ézs 1,25).

4. Isten az Ő gyermekeinek még arra is lehetőséget ad, hogy másokat ugyanazzal a vigasz-talással vigasztaljanak, mint amelyet ők kaptak.

„Áldott az Isten…, aki meg-vigasztal minket minden nyo-morúságunkban, hogy mi is megvigasztalhassunk másokat minden nyomorúságban, azzal a vigasztalással, amellyel az Isten vigasztal minket” (2Kor 1,3-4).

A szenvedés titka

Grafika: Gaál Éva

Sátántól jönnek (Lk 13,16; 2Kor 12,7).

4. A Sátán bizonyos hatalommal rendelkezik a gonoszok fölött, a természetfölötti csapások, az időjárás, a betegség és a halál fölött. De a Sátán mindezt csak Isten engedélyével hozhatja a hívőre. A Sátán nem mindenütt jelenvaló és nem mindentudó.

5. Isten az övéi szenvedéseinek védelmére határt szabott. „Isten pedig hűséges, és nem hagy titeket erőtökön felül kísérteni; sőt a kí-sértéssel együtt el fogja készíteni a szabadulás útját is, hogy el bírjá-tok azt viselni” (1Kor 10,13).

6. Gyakran Isten cselekedetének tulajdonítják azt is, amit Ő csak megenged. „Ha a jót elfogadtuk Istentől, a rosszat is el kell fogad-nunk” (Jób 2,10b).

7. Úgy kell tekintenünk mindent, mint ami Istentől jön, az Ő en-gedélyével, és nem a Sátántól. „Az Úr adta, az Úr vette el. Áldott legyen az Úr neve!” (Jób 1,21b)

8. Jób könyvének a végén azt látjuk, hogy „igen irgalmas és kö-nyörületes az Úr” (Jak 5,11). Azt is megtudjuk, hogy az életben néha még elégtételt is kapunk a bántalmakért.

9. A szenvedés kitartásra tanít.

10. Jóbnak a szenvedésben tanú-sított türelmét Isten igazolta.

11. Jób türelmével bebizonyítot-ta, hogy a Sátán hamis vádoló és hazug.

��008. évi �. szám

5. Lehetőséget ad a hívőnek, hogy jobban átérezze Meg-váltónk emberi mivoltából eredő (nem engesztelő) szenvedését, és hálásabb legyen Őiránta (Fil 3,10).

6. Tanítás a mennyei és a földi lényeknek (2Tesz 1,4-6). Arra hívja fel a fi-gyelmet, hogy Istent Önma-gáért is szerethetjük, és nem csak azért, mert eláraszt ajándékaival.

7. Istenfiúságunk bizonyí-téka, mert az Úr csak azo-kat bünteti, akiket szeret: „Szenvedjétek el a fenyítést, hiszen úgy bánik veletek az Isten, mint fiaival. Hát mi-lyen fiú az, akit nem fenyít az apja? Ha pedig fenyítés nélkül maradtok, amelyben mindenki részesül, fattyak vagytok, nem pedig fiak” (Zsid 12,7-8).

Jób

Mélyebbre hullhat-e élő?

Pusztult juhnyáj és tevecsorda,harcban elvérzett mind a szolga,viharban ráomlott a házafiakra, három szép leányra.Testén fekély, tetőtől talpig,asszonyának csak átka hallik,barátok ajkán kemény igazság,szeretetre szomjazni hagyják,mindennek vége, bízni késő…

Mélyebbre hullhat-e élő?

Szíve kín-kút, keserű forrás,feltör lázadó szava árja…

– de most – betölti csend a lelkét,s ajka nyílik új vallomásra:– Tudom, az én Megváltóm él,megáll egykor porom felett,és túl a test enyészeténmeglátom majd Istenemet,és Nála van a felelet!Ember tudhat-e szebbet?

És véget ér a szörnyű próba,testnek, léleknek sebe gyógyul,minden hamvába holt reménységcsodamód újra megvalósul:fiak, lányok megint születnek,és újra kincs és újra élet,Jób szívében és otthonábanderű, béke és hálaéneka mindenért kárpótló Kéznek,

a gazdag áldás Istenének!

Siklós József

SzenvedéS préSe

Ha megérted a szenvedés présénekmélységesen mély jelentőségét,akkor olaj ömlik ki a környezetedre…Mert csak az vigasztalhat meg másokat,aki maga is vigasztalást kapott.Mert csak az emelhet fel elesetteket,akit már egyszer felemelteks átöleltek az átszegzett kezek…

Hagyd, hogy az Isten keze erősennyugodjék életed felett.

Leleszi Balázs Károly

8. Arra készteti a hívőket, hogy ne a saját erejükben, hanem egyedül Istenben bíz-zanak (2Kor 1,9).

9. Népét arra készteti, hogy ne távolodjon el Urától (Zsolt 119,67).

10. A jövőbeli dicsőség záloga (Zsid 12,11; Róm 8,17-18).

11. Isten sohasem engedi meg, hogy nagyobb kísértés érjen bennünket, mint ami-lyet el tudunk viselni:

„Íme, boldognak mondjuk azokat, akik tűrni tudtak a szenvedésekben. Jób állha-tatosságáról hallottatok, és láttátok, hogyan intézte a sor-sát az Úr; mert igen irgalmas és könyörületes az Úr” (Jak 5,11).

Részletek W. Kelly és W. MacDonald írásaiból.

Vetés és Aratás8

Bár vallásos nevelést nem kaptam, és a kö-telező vallásoktatáson és templomba járáson kívül nem gondoltam Istenre, mégis 18 évesen megmagyarázhatatlanul hitre jutottam.

Remélem, nem untatok senkit, ha röviden le-írom, hogyan történt. Szabóinas voltam, és regge-lenként munkába menet bementem a fél nyolckor kezdődő áhítatra a templomba. Látszólag minden haszon nélkül, mert az életem olyan volt, hogy minden pénzemet italra és cukrászsüteményre költöttem. Összevesztem a családom tagjaival, és egyik munkahely után a másikra mentem. Később, csak mentem volna, mert még a kőművesek mellé sem vettek fel dolgozni. Kezdtem szükséget látni, már villamosra sem volt pénzem, és az ütközőn utaztam. Nem volt meg az a néhány forint sem, amivel kifizethettem volna a heti ágybérletet. Köl-csönkérésre nem volt mód, nem volt kitől.

Dolgozni akartam. Hallottam valakiről, aki szívesen segít munkához jutni, elmentem hozzá, és az illető meghívott egy alkalomra, és így kerül-tem kapcsolatba a Bethánia közösséggel. Szívesen mentem közéjük. Nem emlékszem, hogy e néhány hetes vagy hónapos időszakban miből éltem. 1948 húsvét másnapján a házinéni szomszédja elhívott egy evangelizációra, és legnagyobb megdöbbe-nésemre ugyanaz az ember hirdette az Igét, aki a Bethániába hívott. Az életemben azonban a templomba járás ellenére semmi változás nem történt. Továbbra is szívesen jártam a Bethániába, mert az ottani fiúk részéről jövő szeretet jólesett. Így érkezett el 1948 augusztusa.

Hívtak, hogy menjek Alcsútra konferenciára, és kifizették helyettem a részvételi díjat. Három nap után, aki akart, ott maradhatott még egy hétig. Mivel nekem nem volt pénzem, megkértem Szikszai bácsit, hogy maradhassak, és ennek fe-jében megyek a konyhába dolgozni. Beleegyezett. A hét egyik napján a János evangéliuma 1,12. ver-séről szólt az igehirdetés: „Akik pedig befogadták, azokat felhatalmazta arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek; mindazokat, akik hisznek az Ő nevében.” Ennek az lett a következménye, hogy elém jöttek a vétkeim, mintha filmen vetítették volna le. Emiatt keservesen sírva bolyongtam az erdőben, ahol az egyik hívő fiú rám talált. Beszélgettünk, imádkoz-tunk, és amikor befejeztük, a szívemben békesség

volt. Azóta sokszor gondoltam arra, hogy milyen boldogan énekelve jöttünk hazafelé, és eszembe se jutott, hogy nincsen sem pénzem, sem szállásom, sem egy falat ennivalóm. Gyalog bandukoltam a városon keresztül, mikor szembe találtam magam a sógorommal, akiről tudtam, hogy munkát keres Pesten. Éppen akkor jött, amikor az én pillanatnyi szükségeimet megoldhatta. Így felelt Isten a talán ki sem mondott imádságomra, és így kezdődött el az az új élet, amit a Biblia újjászületésnek nevez. Természetesen, Isten nem sablon szerint dolgozik, hanem minden embert másképpen szólít meg.

Ezután valamennyi időre vissza kellett men-nem vidékre a családomhoz, ahol Isten elém hozott dolgokat, amelyeket el kellett rendeznem. Mert a bűnbocsánatot megkaptam ugyan, de akik ellen vétettem, fel kellett keresnem. Így mentem el, nem kis belső küzdelem után egy asszonyhoz, aki-nek a kertjéből valamikor szőlőt loptam. Azután megkerestem D. Gizike szüleit, akiktől évekkel előbb egy kapát loptam el, és azt visszavittem. Hetekig kerültem F. Kálmán tanító urat, akit nagyon megbántottam. Kerültem őt, és mégis mindig szembe jött velem, míg egyszer megtörtént a bocsánatkérés. Hát ez volt újjászületésemnek kezdete az életemben.

Azóta bizony sokszor nem jártam Isten aka-rata és tetszése szerint, de amely vétket, tévedést felismertem, azokat megtagadva, bocsánatot kérve szabad volt kegyelemből újra kezdenem. És él bennem a hit, hogy amit Isten elkezdett, azt be is végzi, mert a megszentelődés egy folyamat, és akkor ér véget, ha az Úr Jézus visszajön, vagy akkor, amikor kimegyünk ebből a világból. Addig viszont naponta, ahogy a lélek dönt, sorvad az óemberem, és növekszik az új. Ha Jézusra nézek, akkor tudok győzni, ha másra, a körülményekre, vagy magamra, akkor elkeseredem. Gondoljunk Dávid királyra, mennyit vétkezett, de amikor a vétkeit elismerte, Isten azt mondta róla, hogy szíve szerinti férfiú.

„Magasztallak, Uram, a népek közt, zsoltárt zen-gek rólad a nemzetek közt, mert szereteted az égig ér, hűséged a magas fellegekig” (Zsolt 57,10-11).

Tóth Lajos

��008. évi �. szám

Amik

or a

z Ig

e el

ném

ul...Amikor az Ige elnémul...

Elmondom egy Biblia történetét, amelyet valahol Ausztriában mutattak nekem. Vastag kötet volt, és igen régi. A disznóbőrbe kötött fedőtáblákat súlyos ezüstkapcsok fogták össze. Ha az ember a kezébe vette, magától kinyílt A zsoltárok könyvénél. S azon a helyen furcsa, sötétbarna foltok, odaspriccelt cseppek látszottak. „Ez itt vér – magyarázták nekem –, embervér.”

Megrendülten hallgattam végig a beszámolót erről a Bibliáról.A 18. században az Osztrák Birodalom területén szigorúan tiltották a Szentírás olvasását.

Súlyos büntetéssel számolhatott, akinél ezt a „veszélyes” könyvet megtalálták…Koromsötét éjszaka van. Csak egy magányos tanyán ég még a lámpa. Az ablakok külső

tábláit szorosan bezárták, hogy semmi fény ne szűrődjön ki. A tágas szobában együtt ül a ház népe. Néhány szomszéd is van közöttük. A házigazda most lehajol, felemel néhány padlódeszkát, és rejtekhelyéről előveszi a vastag Bibliát. Áhítatosan közelebb tolja a lámpához, majd kinyitja. Az emberek figyelmesen, az Élet szavát szomjazva szorongnak mind körülötte. A gazda olvasni kezd: „Szeretlek, Uram, erősségem! Az Úr az én kőszálam, váram és megmentőm, Istenem, kősziklám, nála keresek oltalmat, pajzsom, hatalmas szabadítóm, fellegváram! Az Úrhoz kiáltok, aki dicséretre méltó, és megszabadulok ellenségeimtől” (Zsolt 18, 2-4).

A férfi hirtelen megszakítja az olvasást. Valamennyien felfigyelnek, mert valaki erősen zörget a külső ablaktáblán. Durva férfihang üvölt: „Azonnal kinyitni!” Egy pillanatig mind riadtan állnak. De még mielőtt mozdulni tudnának, az ajtót recsegve betörik, és vadul beront egy csapat katona, akiket a gúnyosan vigyorgó szomszéd vezet.

Az elöl álló férfi máris megpillantja a Bibliát. „Aha, gazda, végül csak sikerült elcsípni téged!” – kiált, és erőszakosan a könyv után nyúl.

A megmerevedett gazda egyszerre felriad. Kemény kézzel megragadja a Bibliát, és magához szorítja.

„Ember, add ide azt a könyvet!” – kiabál dühösen az őrmester. A gazda hallgat. Arca halálsápadt, de ujjai vaskapocsként szorítják a drága Szentírást.

„Add ide azt a könyvet!” – kap oda az őrmester, és néma huzavona indul meg az asztalon.„Ereszd el!” – ordítja ismét az őrmester. A gazda hallgat. Ujjai belekapaszkodnak a kinyitott

Bibliába.A katonát elönti a düh. Gyors mozdulattal becsapja a nehéz könyvet, és a lapok közé préseli a

gazda ujját. Mikor ez még mindig nem enged, az őrmester kemény ököllel összenyomja a Bibliát. A gazda ujjaiból spriccel a vér, de… nem enged…

Ezeket az embereket választás elé állították: vagy lemondanak a Bibliáról, vagy mindent el-hagynak, és száműzetésbe mennek. Ők mindent veszni hagytak, pedig még gyermekeiket sem vihették magukkal. Egyedül a Bibliával a kezükben vonultak a nyomorúságba.

Vajon ostobák voltak vagy egészen őrültek? Vallási fanatizmusból tették?Valóban bolondok voltak? Próbáljunk belegondolni. Ezek a gazdák így mérlegeltek: „Ha

nem lesz többé Bibliánk, nem fogjuk tudni, mi a rossz és mi a jó; nem leszünk képesek megál-lapítani, melyik út vezet Istenhez; ki leszünk szolgáltatva minden félrevezetőnek; bolyongunk, mint akik idegen, ismeretlen földön elvesztették a térképüket. Ha elhagyjuk a Bibliát, nem lesz tapasztalatunk többé Isten hozzánk szóló üdvözítő evangéliumáról, s az emberek saját, kitalált evangéliumukat akarják ránk kényszeríteni. Akkor elveszítjük az igazság mérőzsinórját, nem találunk sehol eligazítást…”

Mondjátok, nem volt igazuk?

Wilhelm Busch: Variációk egy témára c. könyvéből; Evangéliumi Kiadó

Szórd Szét!

Szórd szét, amit ISTEN adott,a mennyei vetőmagot:az életet adó IGÉT,s köszönd meg, hogy mindez tiéd!

Füle Lajos

Vetés és Aratás10

Egy ember borbélyhoz ment, hajvágásra és szakálligazításra. Amint a mester hozzá-fogott a munkához, egy jó beszélgetésbe

kezdtek. Sokféle témát érintettek. Amikor Istenre terelődött a szó, a borbély azt mondta:

„Nem hiszem, hogy van Isten.” „Miért nem?” – kérdezte a vendég. „Hát csak menjen ki az utcára, és látni fogja, hogy miért nem hiszek. Mondja, ha volna Isten, lenne ennyi beteg em-ber? Lenne ennyi elhagyott gyermek? Ha lenne Isten, nem lenne se szenvedés, se fájdalom. Nem tudok egy olyan szerető Istent elképzelni, aki mindezeket a dolgokat megengedi.”

A vendég egy pillanatig gondolkodott, de nem válaszolt, mivel nem akart vitatkozni. A borbély befejezte a munkát, és a vendég kiment az üzletből.

Amint kilépett az utcára, meglátott egy ragadós, piszkos hajú és rendezetlen szakállú férfit. Koszos és ápolatlan volt. A vendég ekkor visszafordult, belépett ismét az üzletbe, és így szólt a borbélyhoz:

„Tudja mit? Nincsenek borbélyok.” „Hogy mondhat ilyet?” – kérdezte meglepetten a bor-bély. „Itt vagyok, borbély vagyok, és éppen Ön volt nálam az előbb!”

„Nem – kiáltott fel az iménti vendég –, nincse-nek borbélyok, mivel ha lennének, nem lennének piszkos, hosszú hajú és rendezetlen szakállú emberek, mint az az ember ott kint az utcán, nézze csak meg!” „Ó, de borbélyok VANNAK! Ez csak akkor történhet meg, amikor az emberek nem jönnek hozzám.”

„Pontosan ez az!” – erősítette meg az előbbi vendég. „Isten is VAN! Ez történik, amikor az emberek nem ismerik el Őt, nem mennek hozzá, és nem tőle várják a segítséget. Ezért van sok fájdalom és szenvedés a világban.”

H. B.

A K K O R J Ö N E L

Ha fájni kezd majd, aki vagy,és aki nem vagy, bár lehetnél,majd ha bevallod végre, hogysosem voltál igaz keresztyén,

ha fájni fog, hogy annyianvannak, kiket megejt a tévhit,

s ajkadról értük száll ima,akkor jön el az ébredés itt.

Majd hogyha bűnné lesz a bűn,s a Golgotához sírva érsz elletenni ott mind keserűn,

nem alkudva testtel és vérrel,majd ha hálát adsz JÉZUSÉRT,

s döntésed is végleg megérik,mert megtisztított az a Vér,akkor jön el az ébredés itt.

Majd hogyha jobban érdekelkik ők, akik vetnek, aratnak,s közéjük állsz, és nem leszel

többé olyan fontos magadnak,mert látod már a tájat itt,amely aratásra fehérlik,s munkára lelkesít a hit,

akkor jön el az ébredés itt.

Füle Lajos

Isten és a borbélymester

„Bölcsen viselkedjetek a kívül állók iránt,

a kedvező alkalmakat jól használjátok fel.

Beszédetek legyen mindenkor kedves,

sóval fűszerezett, hogy így mindenkinek helyesen

tudjatok felelni.” (Kol 4,5-6)

Az aloé (áloe, aloes) a liliomfélék család-jába tartozó növény. Lehet apró cserje,

vagy egészen 20 méter magas, oszlop alakú, ágatlan, vagy villásan elágazó törzsű fa. Levelei rózsa módjára sűrűn csoportosulnak, amelyek vastag, húsos, sokszor lándzsásan elhegyesedő levelek formájában bújnak elő. Virágzata fürt vagy fűzér, vagy ezekből összetett. Virágainak nyele tagolt.

Az aloénak mintegy 100 faja van, ezek közül majdnem hatvan a Fokföldön honos. Főleg a sztyeppék és szavannák növénye. A nagyvirágú Aloe vera lam magas növésű, és halványzöld le-velein szaruszerű tüskék sorakoznak. Virágzata dús és sárga. Főképpen Észak-Afrikában honos, de sokfelé elterjedt.

A különböző afrikai fajok leveleit tőből levágják, kecskebőrökkel kibélelt gödrökbe állítják, és a ki-csurgó tejnedvet a napon megszárítják. Ilyenkor csokoládébarna, fényes, átlátszatlan, kagylós törésű darabokat nyernek. Vannak országok, ahol a bennszülöttek üstökbe csurgatják ki a nedvet, és préselés után tűz fölött szárítják. Az ilyen aloé zöldes-fekete, üvegfényű, kagylós tö-résű. Szilánkokra törve sárgán áttetsző anyagot kapnak, megőrölve pedig sárga por lesz belőle, és Aloe lucida néven árulják.

Az aloe 10-16% aloint és más antrachinon szár-mazékot tartalmaz. Ennek hashajtó hatása van, ami lassan és fokozatosan fejti ki hatását.

A Bibliában leírt aloé (héberül: hálot, halim; gö-rögül: aloé) különböző fajokhoz tartozó illatos fát jelent, sajátos értelemben pedig az Aquilaria agalocchá-t, a sasfát (paradicsomfát) jelöli.

A bibliai aloé a Thymelaceae családhoz tartozik, és különösen Hátsó-Indiában honos. Sötétbarna, kemény, de törékeny fája van, ami bőven hoz jó illatú, de keserű gyantát. A nagy kereskedelmi utakon már az ókorban eljutott Pa-lesztinába és Egyiptomba. Kedvelt

illatosító szerként használták. A király öltözete mirha, aloé valamint akácillatú volt: „Mirha, aloé, kasszia illata árad minden öltözetedből, ele-fántcsont palotákból hárfák vidámítanak” (Zsolt 45,9). A menyasszony ékességei között szintén ott találjuk az aloét: „…nárdus és sáfrány, illatos nád és fahéj, sok tömjénfával, mirha és aloé, sok drága balzsammal…” (Én 4,14)

A csábító asszony is aloét használt: „…illatossá tettem heverőmet mirhával, aloéval és fahéjjal …” (Péld 7,17)

Bálámnak Izráelről mondott próféciájában a szépség és a jólét bemutatására Isten által ültetett aloékhoz hasonlította Jákób sátrait: „Mily szépek a te sátraid, Jákób, hajlékaid, ó, Izráel! … mint az ÚR ültette aloék, mint víz mentén a cédrusok” (4Móz 24,5-6).

Értékes fűszert is készítettek belőle. A halott balzsamozásához használt kenet is tartalma-zott aloét. Az Úr Jézus temetésénél: „Eljött Nikodémus is, aki először éjszaka ment hozzá, és mirhából és aloéból készült kenetet hozott, mintegy száz fontnyit” (Jn 19,39) .

Az aloé elnevezés még más balzsamos növé-nyekre is használatos, amelyeket már az ókortól ismertek. Ilyenek a balzsamfa (aloéfa, Bursera). Az Ószövetségből ismeretes drága aloé-füstö-lőszer nem ugyanaz, mint amelyet ma annak neveznek, hanem az egy hátsó-indiai fajta.

Gyógyító és szépítő hatása már az ókor óta ismeretes. Egyiptomban a fáraók a hosszú élet elixírjének tartották. Nagy Sándor pedig harcot vívott az aloé megszerzéséért Socotra szigetén, amely a legenda szerint a harcosok sérthetetlen-ségét biztosította. A természetben talált gyógynö-

vények közül az Aloe vera külsőleg és belsőleg történő felhasználása hasznos lehet az egészség megőr-zésére és helyreállítására.

K. J.

Az Aloé

11�008. évi �. szám

Vetés és Aratás1�

Fontold meg tehát a következőket:

1. Ez a könyv Isten szava. Ez azt jelenti, hogy Ő választotta ezt a módot Önmaga kinyilatkozta-tására. Ebben olvashatjuk az emberiség számára készített programját, amit üdvtervnek nevezünk. Ha tanulmányozzuk, képesek leszünk egyre jobban megismerni Őt, és működését ebben a világban.

2. Mivel ez a könyv Isten Igéje, ezért a legfon-tosabb könyv a könyvtáradban. Egyetlen más könyv sem képes olyan közel jönni hozzád, mint a Szentírás, életedre és jövődre nézve megoldást adni.

3. Minthogy ez a könyv Isten szava, ez azt is je-lenti, hogy Ő ebben jelentette ki, mit kíván tőled. Nem függhet életed röpke álomképeken, nem

vezethetnek szubjektív élmények. A Szentíráshoz állandóan odafordulhatsz bizonyosságért és további világosságért.

4. Ez a könyv Isten Igéje, ezért méltó arra, hogy teljes erőddel kutasd, keresd annak igazságait. Ez a feladat nem lehet számodra fárasztó, terhes vagy unalmas, ha megfontolod a végeredményt: így értem meg egyre jobban, hogy mit akar Isten nekem mondani.

Tehát arról van szó, nemcsak azt kell elhin-nem, hogy a Biblia Isten Igéje általában az embe-rekhez, hanem hinnem kell, hogy az Isten szava hozzám is. Egy hasonlattal élve: a Szentírás egy személyes levél, mint amelyet valaki a legkedve-sebb barátjától kap.

Eljutottunk tehát addig, hogy a Biblia Isten szava hozzád. A következő lépés, hogyan tanul-mányozd azt. Nézzünk meg néhány általános módot, ahogy az emberek a Szentíráshoz köze-lednek:

1. A tanácskérés módszere: Sok ember úgy kezeli a Bibliáját, mint egy orvosi szótárt. „Problémád van? Elkedvetlenedtél? Magányosság gyötör? Olvasd el ezt, meg ezt a verset!” A Szentírás re-ceptkönyvként való használatának az a tragédiája, hogy amikor valóban komoly kétségbeesés ér, nem tudjuk, hol kell felnyitni, mert nem ismerjük valójában.2. A vitaminpirula mód: „Néhány vers naponta elegendő szellemi erőt nyújt a hívő életben.” Ez a közeledési mód nagyon hasonlít a külön-böző talizmánok viseléséhez. A Szentírás ilyen alkalmazása nem nyújt megoldást az élet nagy problémáiban.3. A folyamatos olvasás: Ez akkor okoz gondot, ha valaki szigorúan tartja magát a Bibliában található fejezetbeosztáshoz, nem figyelve az összefüggésekre. Tudnunk kell, hogy az ősi kéz-iratokban az összefüggő gondolatmenetet nem szakították meg versek és fejezetek. Ezt a könyv-nyomtatás kezdetén vezették be, és nem mindig a legszerencsésebb módon.4. Évenkénti periódusban történő olvasási mód: „Minden hívő keresztyénnek egy év alatt ismételten végig kell olvasnia a Bibliát!” Ez a meg-állapítás önmagában helyes, azonban miközben

Vedd kezedbe a Bibliádat, s utána tedd fel a kérdést magadnak: „Mit tartok a kezemben?”

„Hát ez egy könyv” – mondod. Ez eddig helyes. Meg-figyelhetjük benne az irodalmi szerkezetet, a felépítés és a nyelvhasználat különböző törvényeit. Elemezhetjük a szóhasználatot, a gondolatokat kifejező formákat. Megismerhetjük a szerző célját, mondanivalóját.

„De itt álljunk meg – teszed hozzá sietve –, mert a Biblia nem csupán egy könyv, hanem könyvek gyűjteménye. Különböző emberek írták, más és más stílusban.” Ez a megállapításod is helyes. A Szentírásban található könyveket tehát külön-külön kell tanulmányozni, nem felejtve el, hogy a szerzők különbözőképpen fejezték ki magukat. Természetesen kutathatjuk, miért éppen ezek a könyvek kerültek a gyűjteménybe, miért éppen ebben az elrendezésben? Először azonban azzal kell tisztában lennünk, hogy egy-egy könyvnek mi a mondanivalója.

A Szentírást Szent Bibliának is nevezik. Azt mondják róla, hogy Isten szava. Azt kérdem tehát: Te elhiszed, hogy ez a könyv Isten szava? A kérdésre adott válaszod igen döntő! Ha valóban kész vagy egész életedet rátenni arra a tényre, hogy ez a könyv Isten szava az emberhez, akkor örömmel fogod tanulmányozni. Kérd Istentől ezt a szilárd meggyőződést, mert e nélkül lehetetlen a Szentírás komoly és mély tanulmányozása.

BIBLIATANULMÁNYOZÁS

1��008. évi �. szám

végigolvassuk a Szentírást, vajon marad-e annyi időnk, hogy magunkba szívjuk annak minden igazságát megfelelően elmélyedve benne?5. Az áhítatos könyvek használatának módja: Haszonnal forgathatunk napi áhítatokat tar-talmazó könyveket, de így mások gondolatain át közeledünk a Szentíráshoz. Emlékezzünk a korábban mondottakra. A Biblia Isten üzenete hozzád. Mást szoktál megkérni, hogy értelmezze a neked szóló leveleidet? Isten arra vágyik, hogy te olvasd, te tanulmányozd a Szentírás igazságait, a magad számára.

Feltesszük tehát újra a kérdést: Melyik a helyes közeledési mód, amit követnünk kell? Hogyan tanulmányozzuk Isten Igéjét? Az eddig elmondot-takból megállapíthatjuk, hogy a tanulmányozást magunknak kell végeznünk!

Szerintünk először az egészből (egy bibliai könyv) induljunk ki a részletek felé, azután a részletekből az egész felé. A Szentírás egy könyvét vagy levelét ne részletekben tanulmányozzuk, időnként egy keveset olvasva, hanem olvassuk el összefüggésében, lehetőleg egy ültő helyünkben. Elcsodálkozhatunk azon is, hogy milyen sok új-jászületett keresztyén ezt soha nem tette meg. A hosszú könyvek olvasását hagyhatjuk vasárnapra, amikor több időnk van. Lehet, hogy csodálkozva kérded: „Valóban olyan fontos dolog ez?” Vála-szunk az, hogy nem válsz fogékonnyá a könyv belső lüktetése és a szerző érvelése iránt, ha nem látod összefüggésében az egészet. Ne elégedj meg azzal, hogy egyszer végigolvasol egy könyvet, a szöveg váljon véreddé, amennyire ez lehetséges! A tanulmányozókat gyakran megijeszti az ismétlődő újraolvasás gondolata. Gyakori a kifogás: „Nincs elég időm!” De ha szilárd meggyőződésünk, hogy a Biblia Isten szava, készek leszünk a legjobb módszert elfogadni, amely közelebb visz annak jobb megértéséhez. Természetesen, az időnk és az energiánk nagysága eltérő. Ebben éppen úgy, mint minden más dologban az Úr nem kíván többet tőlünk, mint amennyire képesek vagyunk. A legjobbat azonban elvárja! (Mindig pártoltuk azt az elvet, hogy a kezdő hívők a Szentírással való ismerkedésüket az Újszövetséggel kezdjék.)

Másodszor, a részleteket, a szakasz üzenetét kell alaposan megvizsgálnunk. Ezután feleleve-níthetjük a szentírási szakaszt úgy, hogy képesek

legyünk átfogóan megragad-ni a leírt eseményt, mintha mi is szemtanúi vagy átélői lettünk volna. Negyedik lépé-sünk a részletek megvizsgálása lesz úgy, hogy az eredményeket összevetjük a Szentírás más helyeivel. Végül igen fontos a vizsgált szakasz üzenetének alkalmazása, átülte-tése mind a saját életünkbe, mind a másokéba, akiknek tovább szeretnénk adni az Igét.

További segítséget nyújtanak a tanulmányo-zásban a következő megfontolások, ha már alapo-san megismerkedtél a könyv tartalmával:– Ki volt a könyv vagy levél „szerzője”? Mit tu-dunk róla?– Kiknek írta? Mit tudunk azokról a személyekről, eseményekről, gyülekezetekről, akiknek írta?– Mikor íródott a könyv?– Miért, mi célból íródott? Mi volt az író szándé-ka? Világosan megmondja, vagy kikövetkeztethető a tartalmából? (Segíthetnek a kommentárok, bibliai lexikonok és szótárak.)

Ezzel elérkeztünk az első és legfontosabb lép-csőfokra: Megvizsgáltad a részleteket, miközben igyekeztél látni az egész könyvet.

Végül ejtsünk szót még egy dologról, amit meg kell figyelni a tanulmányozásnál. Ez a részará-nyosság felismerése. Meglátni, hogy milyen nagy teret szentel az író egy részen belül egy különleges témának. Ha az író nagy teret szán rá, azt azért teszi, mert fontosnak találja.

De nem csak azokat a dolgokat kell meglát-nunk, amikre a szerző a legtöbb helyet szánta. Ügyelnünk kell arra is, hogy mi az, amit elmond, és mi az, amiről hallgat. Isten Igéjében minden fontos. Hatalmas anyagból válogatták ki a szer-zők a leírt dolgokat a Szent Szellem indítására. János apostol azzal zárja az evangéliumát, hogy ha mindent leírt volna, amit az Úr Jézus tett vagy mondott, a világ nem tudná befogadni a sok könyvet (Jn 21,24). Tudnunk kell tehát, hogy ami leíratott, azt fontos nekünk megismerni és megérteni.

William C. Lincoln

„Véleményem szerint a Biblia Isten legnagyobb ajándéka az embereknek.”

Abraham Lincoln

„Én is, amikor megérkeztem hozzátok, testvéreim, nem úgy érkeztem, mint aki ékesszólás vagy bölcsesség fölényével hirdeti nektek az Isten bizonyságtételét. Mert úgy határoztam, hogy nem tudok

közöttetek másról, csak Jézus Krisztusról, róla is mint a megfeszítettről” (1Kor 2,1-2).

Megindító bizonyságtétel, amellyel Pál apostol tudtára adja a korintusiaknak és velük együtt nekünk is a maga önértékelését. Az a férfi, akinek a korintusiak mindent köszönhettek a szellemi javak terén, ez a „választott edény”, aki az „Úr nevét elvitte” közéjük, nem akart kitűnni azzal, hogy tud valamit közöt-tük. Nem tartotta helyesnek, hogy elfoglalja egy bölcs helyét, amikor hirdette nekik Isten bizonyságát. Ezzel teljesen egy síkon mozgott Urával, aki az Ő bölcsességében úgy rendezte, hogy Pál, nem mint tiszteletreméltó igehirdető vonult be Korintusba, hanem mint egy mesterember. Ilyen hangsúlyosan nem is találkozunk ezzel máshol az ő szolgálatában (Csel 18,1-3). Ez volt az, ahogyan be kellett vennie Korintust, az önhittségnek az erődítményét. Az emberi bölcsesség és nagyság, az ellenségnek ezek a fegyverei erre valójában nem voltak alkalmasak.

De mennyire hasonlított Pálnak ez a magatartása az Úr Jézuséhoz! Az Úr ezt mondhatta: „Ti így hívtok engem: Mester és Uram, és jól mondjátok, mert az vagyok!” De ha az Ő magatartásáról volt szó, ezt mondta: „Én pedig olyan vagyok közöttetek, mint aki szolgál” (Jn 13,13; Lk 22,27). Ez volt az a hely, amelyet Ő a maga csodálatos kegyelmében és alázatosságában elfoglalt anélkül, hogy megszűnt volna tanítómester és Úr lenni.

Valaki ezt mondta: „Egy fontos üzenet közvetítője hajlamos arra, hogy önmagának tulajdonítson valamit üzenete fontosságából.” Pál azonban nem ilyen volt. Ha a Krisztust prédikálta, akkor csakis Őt, – és kifejezetten, mint a „megfeszítettet”. Aki egy ilyen üzenettel érkezett Korintusba, nem várha-tott semmi elismerést kora nagyjaitól. Pál ezt helyénvalónak találta, hiszen Krisztus a kereszt nélkül nem tud segíteni a világon, a bölcs beszéd pedig tönkretette volna a keresztet, ezzel együtt pedig az egész üzenetet. „Boldogok a lelki (szellemi) szegények – tanította az Úr a tanítványainak –, mert övék a mennyek országa” (Mt 5,3). Nem ragyogó példája-e Pál annak, amire itt az Úr gondol? Önmagáról semmit sem tartani, és önmagának semmit sem kívánni, ez a kiáltó ellentéte „e kor vitázóinak”, akik uralják a helyzetet Korintusban.

Mindezeket egybevéve azonban, az apostol tehetséges szónok volt, aki értett ahhoz, hogy magával ragadja a hallgatóit. Ezt sok minden bizonyítja az Újszövetségben, gondoljunk csak a Cselekedetek 26,24-29-re. Az önértékelés, ahogyan nála látjuk, éppenséggel nem zárja ki az Isten adta képességek kibontakozását; ellenkezőleg, megnemesítik az ilyen képességeket, és még inkább használhatóvá teszik Isten számára. Mindenekelőtt azonban megőrzi az Úr az Ő szolgáját a versengéstől és az érvényesülés vágyától, ami a szellemi szolgálat számára olyan pusztító kárt jelent.

Pál a korintusiakkal szemben a legkisebbnek nevezte magát az apostolok között (1Kor 15,9); később „minden szent között a legkisebbnek” (Ef 3,8); még később pedig a bűnösök közül elsőnek (1Tim 1,15) mondta magát. „Nem azért írom ezeket, hogy megszégyenít-selek titeket, hanem azért, hogy intselek, mint szeretett gyermekeimet. … Kérlek tehát titeket: legyetek az én követőim” (1Kor 4,14.16).

E. E. H

Méltatlanok„Uram, ne fáradj, mert nem vagyok méltó arra,

hogy hajlékomba jöjj.” (Lk 7,6)

És mégis jön, méltatlanokhoz, megáll az ajtajuk előtt,

halott lelkükbe életet hoz, és aki él, az áldja Őt.

Hozzám is így jött hajdanában, mikor szívem, ajtóm kitártam

Előtte végérvényesen... Nem hagy magamra már sosem. Füle Lajos

ÖnérTéKelés

Vetés és Aratás1�

1��008. évi �. szám

„Az orvos azt mondta, három hét van hátra az életemből, ez pedig túlságosan kevés idő ahhoz, amit – néhány jó ember szerint – még meg kellene tennem.”

Egy húszéves lány szavai ezek, amelyek a kór-házi ágyán hangzottak el.

Amikor a látogatója egészségi állapota felől érdeklődött, a lány teljes nyíltsággal elmondta az orvos véleményét.

– Gondolom, akkor sokat töprengsz azon, hova fogsz kerülni a halálod után.

– Nem, éppen ellenkezőleg. Próbálom száműzni ezt a gondolatot a fejemből. Vidám életet éltem, a világ gyönyöreit élveztem, így hát nincs értelme most bármin is gondolkodnom. Ráadásul azt mondják a látogatóim, meg kell javulnom, hogy megfeleljek majd a mennynek. Én ezt nem tudom megtenni. Valójában meg sem próbálom. Akár-hogy is, ez a három hét nem elég ahhoz, amit ezek a jó emberek kívánnak tőlem. Így pedig mi értelme van gyötörni magam ezzel a kérdéssel?

– Drága leányom! – szólt a látogató. – Én csupán 15 percet tölthetek itt, mert indul a vonatom, de mond-hatom, hogy ez a 15 perc elegendő ahhoz, hogy meg-állhass Isten jelenlétében. Miért mosolyogsz?

– Elnézést kérek, nem akar-tam tiszteletlen lenni, de nem tudtam megállni, hogy ne mosolyogjak azon, amit az imént mondott.

– Nos, akkor ebben a cso-dálatos régi könyvben, a Bibliában, megmutatom, mit mond neked Isten erről: „De Isten, gazdag lévén irgalom-

ban, az ő nagy szeretetéért, amellyel minket szeretett, minket is, akik halottak voltunk a vétkek miatt, életre keltett a Krisztussal együtt – kegyelemből van üdvösségetek!” (Ef 2,4-5)

– Most figyelj ide, nem ebben az állapotban vagy te is: „halott a vétkek miatt”?

– De, pontosan úgy van.

– Akkor halld meg, mit mond Isten Igéje: „...az Ő nagy szeretetéért, amellyel minket szeretett, minket is, akik halottak voltunk a vétkek miatt...” Nem látod, hogy Isten úgy szeret, ahogyan vagy? Az igaz, hogy senki nem tudja megjobbítani saját magát, nem hogy három hét alatt, de harminc év alatt sem, viszont az is igaz, hogy Isten az Ő végtelen szeretetével nem szűnik meg keresni az embereket, közöttük téged is.

Sok-sok ember fekszik fájó szívvel a közömbös-ség álarca alatt. Ez a fiatal hölgy is, akit látszólag nem érdekelt az örökkévalóság, ezeknél a szavaknál

könnyekre fakadt.

– Ó, hogy miért nem mond-ták ezt nekem a többiek?! – kiáltott fel. – Milyen jó, hogy Isten keres!

A látogató szólt még néhány szót Isten csodálatos szeretetéről, azután eltávo-zott. Néhány nap múlva, amikor visszatért a városba, ismét meglátogatta a lányt, aki ezúttal boldog mosollyal fogadta.

– Amióta itt járt nálam – mondta boldogan –, nem tudok másra gondolni, csak Isten végtelen szeretetére, aki engem is keresett és megtalált!

N. N.

Már csak

három hét az élet

Vonj engemet teutánad

Puha, mohás pázsit közöttindult el az életem.Atyám karja volt akkor isfölöttem a védelem.

Később aztán, ahogy nőttem,nehezebbé vált az út,– hála Neki – az életemaz Ő karjaiba hullt.

Évek jöttek, évek múltak,sok tövis és buktató,Nála leltem szeretetre,amelyik megnyugtató.

Vonj engemet Teutánad,hadd fussunk,minél többen, kegyelmedbőlországodba juthassunk.

Bné Galántai Éva

Vetés és Aratás16

„Énekeljetek az Úrnak új éneket, ...áldjátok az Ő nevét; hirdessétek napról napra az Ő szabadítását!” (Zsoltár 96,1-2)

A Trans World Radio magyar nyelvû adásai 2008. március 30-tól - 2008. október 25-ig

délelõttönként, 10.30-11.00 óra között a 41 méteres rövidhullámon (7210 kHz); vasárnaponként a 49 méteres rövidhullámon (5910 kHz) is fogható az adás,

este, naponta 20.40-21.15 óra között az 1395 kHz-es (215 m-en) középhullámon.

Az evangéliumi adásokra hívjuk fel rokonaink, ismerõseink és szomszédaink figyelmét is! A Magyar Evangéliumi Rádió Alapítvány lapja az „Antenna”, amely a következõ címen igényelhetõ:

MERA, 1428 Budapest, Postafiók 4. Web: www.mera.hu; e-mail: [email protected]

J. F. Thrupp (1827-1867)

Ó, Urunk, mondd, kicsoda is az ember,hogy gondod van reá mindennapon.Téged dicsérünk, és szívünkbő l áldjukszent Neved, mely erő és hatalom.

Ó, Urunk, mondd, kicsoda is az ember,hogy joga lenne bármit mondani.Isten vagy Te, Jézusban a Teremtő eljö ttél bennünket megváltani!

Jézus, urunk

172008. évi 2. szám

„T” betűs rejtvényA sorok kitöltése után a kiemelt betűk összeolvasásával kapjuk a megfejtést: az Úr Jézus boldognak mondja az ilyen embereket, akik szép örökséghez jutnak. (A megfejtésben segíthetnek a következő bibliai fejezetek: Zsolt 139; Jn 20,29; Csel 9,40;16,1-2; 8-9; Gal 5; 1Tesz 2,13; 4,9.)

Bibliai szereplők jellemző tulajdonságait soroljuk fel. Kitaláljátok-e, kikről van szó?

1. „Mivel látsz engem, hiszel: boldogok, akik nem látnak és hisznek.” Kinek mondta ezt a feltámadt Jézus Krisztus?2. Melyik városban értette meg Pál apostol egy éjjeli látomás nyomán, hogy Ázsia után Isten Macedó-niába küldi az evangéliumot hirdetni?3. Fiatalember, „akiről dicsérőleg szóltak a lisztrai és ikóniumi testvérek”. Pál magával viszi missziói

útjára. Komoly feladatokat kap a létrejött gyülekezetek építésében is.

4. „A Lélek (Szent Szellem) gyümölcse pedig: sze-retet, öröm, békesség, ___________, szívesség,

jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás. Az ilyenek ellen nincs törvény.”5. Joppéi nőtanítvány. Jó tetteiről, szegények iránti bőkezűségéről volt

ismert. Péter apostol feltámasztja.6. „Uram, te megvizsgálsz, és ismersz en-

gem. Tudod, ha leülök vagy ha felállok, messziről is észreveszed szándékomat…Csodálatos nekem ez a _______, igen magas, nem tudom felfogni.”

7. „A _________ szeretetről pedig nem szükséges írnom nektek, hi-

szen titeket is az Isten tanított az egymás iránti szeretetre; és mert gyakoroljátok is ezt…”8. Melyik görög tengerparti városba írja Pál: „...amikor hallgattátok az Istennek általunk hirdetett Igé-jét, nem emberi beszédként fogadtátok be, hanem Isten beszédeként, aminthogy valóban az…”?

1. a) Iskolázott, zsidó származású római állampolgár volt. b) A damaszkuszi úton megvakult. c) Több újszövetségi levél szerzője.

2. a) Testvérei voltak Mária és Márta. b) Jézus gyakran meglátogatta. c) Megbetegedett és meghalt, de Jézus feltámasztotta.

3. a) Jézus egyik tanítványa volt. b) Neve azt is jelenti, hogy: iker. c) Sokan hitetlenként emlegetik.

4. a) Ő is Jézus tanítványa volt. b) Nagyon szerette a pénzt. c) Csókkal árulta el Mesterét.

Összeállította: Zentai Péter

Vetés és Aratás18

A Szentírásban ismételten találunk utalásokat arra, mit tegyünk a gondjainkkal. Nekünk szabad és kell is azokkal a mi Urunkhoz mennünk. Néhány ilyen verset szeretnénk most szemügyre venni.

Vessük Őreá a gondjainkat!

Péter apostol felhív bennünket az első levelé-ben: „Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van rátok!” (1Pt 5,7) Péter apostol itt egy olyan tapasztalatot ad tovább, amit ő maga szerzett a saját életében. Amikor a tanítvá-nyok az Úrral a hajóban voltak a tengeren, nagy bajba kerültek, de az Úr ott aludt a hajó hátsó részében. A tanítványok felébresztették, és ezt mondták neki: „Mester, nem törődsz azzal, hogy elveszünk?” (Mk 4,38) Félelmükben és bajukban olyan kijelentést tesznek, amelynek horderejét ab-ban a pillanatban biztosan nem fogták fel. Olyasmit írnak az Úr terhére, amit Ő maga egyszer a béresről mond: „A béres azért fut el, elmenekül, mert csak béres, és nem törődik a juhokkal” (neki nem számítanak a juhok) (Jn 10,13). Az Úr Jézus ne törődne az övéivel? Ó, nem, Péter még sokszor megtapasztalhatta Ura gondoskodását, úgyhogy később a levelében azt kívánhatja, hogy minden gondot Őreá vessünk, mert neki gondja van ránk (Ő törődik velünk) (1Pt 5,7). De ezt gondolhat-nád: „A dobáshoz, ahhoz, hogy elvessünk valamit, energiára és erőre van szükség, de nekem már nincs erőm. Az én gondjaim már túl nehezek.” Ekkor talán Isten egy másik szolgájának beszéde szolgálhat bátorításodra.

Hagyjuk az Úrra a gondjainkat!

Dávid írja a Zsoltárok 37,5-ben: „Hagyd az Úrra utadat, bízzál benne, mert ő munkálkodik!” Ezt a felhívást, az Úrra bízni az útjainkat, szó szerint így is lehetne fordítani: „Hengerítsd rá az Úrra az utadat.” Ha a gondok olyan nagyok, hogy már nem tudod „vetni”, hajítani, akkor utolsó erőddel szabad még legalább „hengeríteni”, neki átenged-

ni és aztán Őbenne bízni. Ő úgy fog cselekedni, ahogyan az a javunkat szolgálja.

De hozzá kell még tenni, hogy a „hengerítéshez” is erő kell. Ha erőtlenséged és gyengeséged tuda-ta olyan egyértelmű, akkor is van még Istennek szava hozzád.

Tárjuk fel gondjainkat az Úr előtt!

Pál apostol ezt tudta írni a börtönből szeretett filippibeli gyülekezetének: „Semmiért se aggód-jatok, hanem imádságban és könyörgésben min-denkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt; és Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondo-lataitokat a Krisztus Jézusban” (Fil 4,6.7). Szabad minden kérésünket egészen egyszerűen feltárni

Őelőtte. Ha túl gyengének érezzük magunkat, hogy Őreá vessük vagy hengerítsük ezt a gondot, akkor imádságban megnyithatjuk a szánkat, és elmondhatjuk Istennek ezeket a gondokat. Ha talán némi sóhajtozással és gyenge szavakkal is történik ez, bízha-tunk abban, hogy Ő válaszol,

és Isten békességet ad a szívünkbe.

Ha igénybe vesszük az Úr ajánlatát, és odavisz-szük elé a gondjainkat, akkor talán feltámad a szívünkben a kérdés: Mit tesz az Úr a mi nyomo-rúságainkkal? Miként fog közbelépni? A Szentírás erre is választ ad nekünk. Ennek során legalább háromféle megoldást különböztethetünk meg.

Megőrzés a nyomorúságtól

„Meg is szabadít engem az Úr minden gonosztól, és bevisz az ő mennyei országába” (2Tim 4,18). Az apostol kifejezésre juttatja meggyőződését, hogy az Úr meg fogja őrizni az Ő mennyei orszá-ga számára, és ennek során megmenti minden gonosztól, azaz ez a „gonosz” nem fogja meg-érinteni őt. Így olykor mi is megtapasztalhatjuk, amikor baj, próbatétel és nehézségek előtt állunk, és azokkal imádságban Őhozzá fordulunk, hogy Ő megőriz bennünket azoktól, és egyáltalán nem is érnek ezek a nyomorúságok. Akkor bizonyára

AZ ÚR ÉS A MI GONDJAINK

192008. évi 2. szám

Megszívlelendő tanácsok„…ami tiszta, ami szeretetreméltó, ami jóhí-

rű…, azt vegyétek figyelembe!” (Fil 4,8)

Barátságtalan, sértő szavakat ne hallgass meg, és testvéreid kisebb hibáira nézve légy elnéző.

Hittestvéred helytelen tettét látva, ne tételezz fel azonnal rosszindulatot.

Ha valamit nem jól fogalmazott, ne üsd rá azonnal a tévtanító bélyegzőt.

Ne hallgass mások pletykájára, s azokat te ne terjeszd, enyhítsd a kemény szemrehányásokat. Légy igazságos!

Ne pazarold idődet a pártoskodásra. Minden ilyen tetted olyan, mint a polyva, amely a tűz-ben megég.

A félreértést ne nevezd hazugságnak. Feltéte-lezd, hogy a másik igazat akar mondani.

Testvéred hitében előbb azt keresd, amivel egyet-értesz, s ne feszegesd az ellentéteket.

Szeretettel nyújts kezet minden hittestvéred-nek, mint aki tagja Krisztus Testének, kivéve a gonoszul cselekvőket.

Imádkozz gyakran, kitartóan és hittel. Ha el-hanyagolod a „belső szobádat” (Mt 6,6), annak lelki-szellemi életed csak a kárát vallja.

Naponta olvasd a Bibliádat, mert az lelki életed és szellemi ismereted erősödését szolgálja.

Törekedj Krisztussal erkölcsi azonosulásra; ol-vasd ezért az evangéliumokat, és lépj Mestered nyomába. A meggyőző életvitel többet jelent minden beszédnél.

Befolyásod, legyen az jó vagy gonosz, maradandó nyomokat hagy. A rólad kapott benyomások megmaradnak. Akárkivel is találkozol, arra valamilyen formában hatással leszel, légy ezért nagyon bölcs és óvatos.

A szeretet: „Mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr” (1Kor 13,7).

lesz rá okunk, hogy magasztaljuk érte az Urat, ahogyan az apostol is teszi: „Övé a dicsőség

örökkön örökké! Ámen” (18b v.). De nem mindig fog így cselekedni az Úr. Nem tette ezt az apostol

életében sem.

Megőrzés a nyomorúságban

Néhány verssel előbb ezt írja Pál: „... üldözte-téseimnek, szenvedéseimnek, amelyek Antiók-hiában, Ikóniumban, Lisztrában értek. Milyen

üldöztetéseket viseltem el, és mindegyikből megszabadított az Úr” (2Tim 3,11). Nem minden nehézségtől kíméltetett meg az apostol. Ellenke-zőleg –, bizonyára kevés ember volt, akik annyit

szenvedtek, mint Pál.

Nem éltünk-e át már mi is egyet-mást – a szemé-lyes vagy közösségi életünkben is –, miközben

nem kíméltettünk meg a próbáktól és nyomorú-ságoktól, mindezekben azonban megtapasztal-

hattuk az Ő segítségét és megmentését? Amikor „semmi kiutat sem látva”, mégis ragaszkodtunk a

bizalomhoz, hogy nem vagyunk „kiút nélkül” –, Ő egy isteni kiutat mutatott nekünk.

Az Ő együttérzése

Azonban mind Istennek az Igéje, mind pedig a hit tapasztalata megmutatja nekünk, hogy ez sem mindig következik be így. Előfordulhat, hogy egy

helyzetben hosszú ideig semmi sem változik. A személyes nyomorúság és a lelki próbák megma-

radnak. A súlyos betegség során nem mutatkozik semmi javulás. A bajok a helyi gyülekezetben

és a testvérek között még mindig emésztik az ide-geinket. Erre az esetre is ad ígéretet Isten Igéje:

„Minden nyomorúságukból ő maga szabadította meg őket” (Ézs 63,9).

Ha még várat is magára a szorongattatás vége, az Úr velünk együtt akar lenni ebben a

szorongattatásban. Igen, Ő úgy érzi mindezeket a nyomorúságokat és próbatételeket, mint a sa-

játját. Mi pedig élvezhetjük az Ő együttérzését és közösségét, – sőt éppen ilyen időkben élvezhet-

jük azt valójában.

Nincs meg arra minden okunk, hogy kövessük Igéje felhívását, és gondjainkat Őrá

bízzuk?

M. V.

Vetés és Aratás20

Korunk 18-30 év közötti fiataljai, akiket a média „X-generációnak” nevez, számos olyan jelentős kulturá-lis, társadalmi, családi, oktatási, politikai és technoló-giai változással szembesültek az utóbbi 30 évben, amely igen nagymértékben befolyásolta az életüket. Vizsgáljuk meg e kóros korjelenségekből a legfontosabbakat a Biblia fényében.

MegHökkenTŐ lisTA: furcsA, szoMorÚ és kéTségbeejTŐ!1. Fiataljaink a legtöbb információt kép- vagy hangforrásból szerzik; egy nem olvasó generáció

nőtt fel, ami a bibliatanulmányozás jövőjével kapcsolatban súlyos kérdéseket vet fel.2. Az iskolákból hiányzik Isten, a Biblia olvasása és az imádság.3. A biblikus erkölcsi szabályok és határok szinte teljesen hiányoznak. 4. Szinte teljesen a saját elképzeléseik szerint élnek: nincs számonkérhetőség vagy személyes

felelősség. (Mottójuk: Ha valami nekem jó, akkor az egy jó dolog.)5. Olyan társadalomban élünk, amelyben a helytelen gyorsan helyessé válik, valamint, ami

helyes, azt helytelennek tartják. A ma társadalmának az erkölcsi normákat a feje tetejére állító tendenciája azt eredményezte, hogy a devianciát nem kezelik fontos kérdésként.

6. Uralkodó életérzéssé vált az irónia, a cinizmus, a szkepticizmus, a bizalmatlanság és a re-ménytelenség. A reménytelenség és kilátástalanság következménye, hogy e korcsoportban az egyik vezető halálok az öngyilkosság.

7. A tekintély elleni lázadást úgy minősítik, mint a szabad akarat kifejeződését.8. Az idősebbek és szokásaik tiszteletének szinte teljes hiányát tapasztaljuk.9. A liberális sajtó és média megveti a keresztyéneket, és a keresztyénséget idejétmúlt élet-

szemléletnek tekinti.10. Az otthon harcmezővé vált, az erőszak és terrorizmus az élet része lett.11. A médiában megjelenő szex, erőszak, durvaság és igénytelenség nagy hatással van a legfi-

atalabbakra.12. A számítógépek, az internet és a videojátékok elterjedésével megjelent a játékfüggőség.13. Mindkét dolgozó szülő elfoglaltságából adódóan a családi élet háttérbe szorult.14. A családok több mint felében csak egy szülő neveli a gyermeket.15. A testi fegyelmezés szinte teljesen kiszorult az otthonokból. Azt tanítják, hogy a testi fenyí-

tés a gyermek veszélyeztetését jelenti.16. Az abnormális szexuális viselkedésformák elfogadásának erőltetése nagyon káros.17. A droggal folytatott háború elvesztése, a drogfüggők igen magas aránya jellemző, mivel sok

vezető helyen eltűrik a jelenséget.18. A kormányzatban hiányzik az őszinteség, a jellem és a megbízhatóság. Igen kevés a valóban

kiemelkedő politikai személyiség.19. Széles körben elterjedt az abortusz legalizálása, és központi kérdéssé formálása. 20. A feminizmus és a női liberalizációs mozgalmak megerősödtek, amelyek helytelenül értel-

mezik a női szerepeket.21. A fák, az élővilág sokkal nagyobb jelentőségűek, mint az emberi élet.

L. Parks (Élő Gyülekezetek, 2002)

„Mert valamikor mi is esztelenek, engedetlenek, tévelygõk voltunk, különféle kívánságok és élvezetek rabjai... De amikor megjelent a mi üdvözítõ Istenünk jósága és emberszeretete... az Õ irgalmából üdvözített minket, újjászülõ és megújító fürdõje, a Szent Szellem által, akit kitöltött ránk gazdagon Jézus Krisztus, a mi Üdvözítõnk által...” (Tit 3,3-6)

212008. évi 2. szám

összes terhét, bántó lelkiismeretünket és megfáradt lelkünk fájdalmait Isten elvette. De milyen is ez a szabadítás? Hogyan ujjonghat a szívem? Úgy, ha felismeri: milyen nagy és súlyos volt

az én bűnöm a mindenható Isten előtt, és Ő mégis mindegyiket teljesen megbocsátotta, és többé arra nem emlékezik (Ézs 43,25).

Ez az áldás annál értékesebb lesz számunkra, minél jobban felismerjük, mit tettünk mi, és mit tett azért Isten, hogy megbocsáthatta a bűneinket. Ehhez egy igazságos alapra volt szükség, mert a szent Isten nem nézhette el csak úgy a bűnt, nem, neki szentséges természetének megfelelően kellett ítélnie.

Ez az alap az Úr Jézusnak a Golgota keresztjén kiontott vére, és az Ő halála. Isten ítélete volt ez

minden bűn felett. Ez az egyetlen, de az örökre szóló biztos alap bű-neink bocsánatára. Nem melegíti fel újra és újra a szívünket, amikor arról olvasunk, amit az Úr azon az éjszakán mondott, amikor elárul-ták? „…ez az én vérem, a szövetség vére, amely sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára” (Mt 26,28).

Az Ő vére, egy hibátlan és szep-lőtlen Báránynak a vére (1Pt 1,19),

amely a kereszten, a tökéletes oltáron, az Újszövet-ség oltárán folyt. Ezáltal az Ószövetség próféciái, amelyek az Ő haláláról beszéltek, beteljesedtek. Csak ez a vér az alapja minden áldásnak. Ezért a pohár, amelyet felemelünk az Úr vacsoráján, szá-munkra az „áldás pohara”!

Az áldás pohara „Isten azonban abban mutatta meg rajtunk a

szeretetét, hogy Krisztus már akkor meghalt ér-tünk, amikor bűnösök voltunk” (Róm 5,8).

1987 áprilisában ejtőernyősugró találkozó volt Arizonában. A résztvevők közül négy sportoló 2700 méterről ugrott, és egy összekapcsolódott formát akartak felvenni a levegőben. Ekkor a 31 éves Debbie Williams nekiütközött egyik társa zsákjának, és ki nem nyitott ernyővel, öntudatlanul zuhant lefelé.

Gregory Robertson, a csoport kiképzője a többi ugró felett lebegett kb. 12 méterre. 1700 méter magasan késleltetett nyitású ugrás közben villámgyor-san felmérte a helyzetet, és minden igyekezetével arra törekedett, hogy Debbiet-t idejében elérje. Csak néhány másodperc állt rendelke-zésére. Szorosan testhez simuló karokkal és összezárt lábakkal zuhant fejjel lefelé, hogy Debbie-t elérje. 300 km/h sebesség mellett kb. 1000 m magasságban utolérte. Megfogta, majd 600 m magasan kinyitotta az ejtőernyőjét és a sa-játjához csatolta. Így suhantak lefelé. A lány még mindig öntudatlanul – hátával érkezett a földre. Ez a manőver nem történt ugyan sérülésmentesen, de Gregory megmentette Debbie életét.

A leány tehetetlensége élő példa az ember kép-telenségére, arra, hogy önmagát megmentse. Ha az Istennel való kapcsolat nincs meg, az örökéletről nem lehet beszélni, az ember erőtlen, és feltartóz-tathatatlanul zuhan lefelé, a mélybe. Isten nagy szeretete éppen abban nyilvánult meg, hogy Fia, az Úr Jézus Krisztus a megfelelő időben halt meg az emberért, hogy megmentse. Ma mindenki, aki akarja, hit által igénybe veheti ezt a nagy lehető-séget.

A lehetőségnek nagy ára van, amit Isten fizetett ki, ez pedig Fiának, az Úr Jézusnak a vére, mert „…vér kiontása nélkül nincs bűnbocsánat” (Zsid 9,22). (Lásd még: 3Móz 17,11)

A számos áldások egyike, amelyben Jézus Krisztus váltsága által részesülünk, a bűneink meg-bocsátása. Isten előtti tartozásunkat, bűneinknek

A Hold

Fényét a Naptól kapja,és nem magának tartja,

mikor az éji égen megjelen.Sugarát Földre önti,

a vándort így köszönti,ki járja a végtelent.

Egy kis fényt én is kaptam,s nehogy magamnak tartsam,

segít a kegyelem.

Kissné Héczei Erzsébet

Vetés és Aratás22

A világegyetemmel kapcsolatban bármennyi-re vitatható is egy tudomá-nyos módszer lényege, alap-jait illetően nincs kétség: ez az univerzum felfoghatósága. Albert Einstein ezt így fogalmazta meg: „A legfelfoghatatlanabb a világegyetem-ben az, hogy emberi ésszel felfogható.” Csodálkozását pedig így fejezte ki: „Talán furcsának találod, hogy a világ felfoghatóságát (amennyire beszélhetünk erről) csodának vagy örök rejtélynek tekintem. Mindenképpen, hi-szen egy kaotikus világot kellene várnunk, amelyet az elme nem képes felfog-ni. Ha felállítjuk is az elméletek axiómáit (nem bizonyított alapfeltevés), annak sikere feltéte-lezi az objektív világ magas fokú rendjét. Ez az a csoda, amely állandó megerősítést nyer”.

Nem csak meghökkentő, hogy az univerzum felfogható, hanem hogy ez a felfoghatóság ma-tematikai természetű. Wigner Jenő, Nobel-díjas fizikus a következőt írta: „A matematika haté-konysága a természettudományokban már-már határos a misztikummal, és nincs rá ésszerű magyarázat.” A matematika és a fizika közötti összhang oka még mélyebb természetű. Érde-kesen fogalmaz John Polkinghorne: „A tudo-mány nem magyarázza a fizikai világ matema-tikai felfoghatóságát, hiszen a tudomány éppen azon a hiten alapszik, hogy a fizikai világ ma-tematikailag felfogható. A hitnek tehát szerepe van a tudományban. És nem arról van szó, amit Richard Dawkins és mások terjesztenek a hittel kapcsolatban, hogy a „hit” „vakhitet” jelent, és kizárólag a vallásra tartozik, ezért a tudomány-ban nincs helye a hitnek. Dawkins egyszerűen téved! A hit elválaszthatatlan a tudománytól. Gödel második tétele ezt így fejezi ki: „A ma-tematikát nem művelhetjük anélkül, hogy ne hinnénk az ellentmondás-mentességben, és ez azért hit, mert azt nem lehet bizonyítani, hogy a matematika ellentmondásmentes.

A gravitáció newtoni törvénye megmagya-rázza, miért keringenek a bolygók ellipszis pá-lyán a Nap körül, és előre meg tudunk mondani csillagászati eseményeket, napfogyatkozást és mást. Ez a hitünk arról tanúskodik, hogy ami megtörtént ma, holnap is megtörténik. De azért, mert a Nap életünk minden napján fel-

kelt, nincs rá garancia, hogy holnap is fel fog kel-

ni. Az a meggyőződés, hogy fel fog kelni, megbízható sza-

bályszerűségeken nyugszik, és ez egyfajta hitből származik, mégis

nélkülözhetetlen a tudomány előre-haladásához.”Hogy az univerzum miért fogható fel

értelemmel, az nem attól függ, hogy tudósok vagyunk-e vagy nem, hanem attól, hogy teisták vagy ateisták vagyunk. A teisták úgy érvelnek, hogy Wigner téved, amikor azt mondja, hogy az

univerzum felfoghatóságá-nak nincs ésszerű magya-rázata. Ellenkezőleg! Az

univerzum értelemmel való felfoghatóságának alapja Isten értelme, mert mind a valóságos vi-lág, mind a matematika visszavezethető Istenre, aki teremtette az univerzumot, és az emberi el-mét is. Ezért nem meglepő, hogy az Isten elmé-jének hasonlatosságára teremtett emberi elme által felállított matematikai elméletek alkal-mazhatók egy olyan univerzumban, amelynek Építésze ugyanaz a teremtő Elme, vagyis Isten.

A fizikai részecskék és a matematikai egyen-letek nagyfokú egyezése feltételezi egy „kozmi-kus matematikus” létezését, aki megfelelő mó-don felállítja ezeket az egyenleteket. A fizika törvényeinek létezése azt sugallja, hogy van egy Isten, aki megfogalmazta ezeket a törvényeket, és biztosítja, hogy a fizikai világ megfeleljen azoknak.

Tehát a teizmus megerősíti az univerzum ér-telemmel való felfoghatóságát, az ateista nézet pedig aláássa azt, és értelmetlenséggé nyilvá-nítja. Azonban a tudomány korántsem veti el Istent, sőt fontos érvek szólnak amellett, hogy a tudomány alapvető szellemi indoklását a Te-remtő létezése adja meg. Stephen Howking, cambridge-i professzor is, aki egyébként nem nagyon rokonszenvez a teizmussal, a következőt jelentette ki egy televíziós interjúban: „Nehéz anélkül beszélni az univerzum kezdetéről, hogy ne hivatkoznánk Istenre. Nagyon is lehetséges, hogy Isten oly módon cselekszik, ami nem írha-tó le a tudomány törvényeivel.”

Részlet John C. Lennox, az Oxfordi Egyetem matematika-professzorának „A tudomány való-ban eltemette Istent?” c. könyvéből. (Evangéliumi Kiadó, Budapest)

A hit szerepe a tudományban

232008. évi 2. szám

Mint egy fa

„Uram, hagyd meg még ebben az évben, míg körülásom és megtrágyázom, hátha terem jövőre, ha pedig nem, akkor vágd ki” (Lk 13,8-9).

(Az Úr Jézus a jó embert a jó gyümölcsöt termő fával hasonlítja össze.)

Uram, mint egy fa, olyan legyen előtted az életem;Uram, mint egy fa, olyan legyen előtted az imádságom!

Adj nekem földbe nyúló gyökereket,hogy mélyen alapozódjon a régmúlt időkben,meggyökerezve atyáim hitében. Erősíts meg, hogy szilárd törzzsé növekedjem, és egyenesen álljak helyemen, s ne inogjak meg, tomboljanak bár viharok köröttem.Add, hogy szabadon nőjenek ki belőlem ágaim:a gyermekeim, Uram; engedd, hogy megerősödjenek, és ágaik az égbe nyúljanak! Adj nekem jövőt is, s hogy leveleim zöldelljenek, s a telek múltával új reménység sarjadjon bennük; ha pedig eljön az ideje, engedj gyümölcsöket hoznom!

Uram, mint egy fa, olyan legyen előtted az életem;Uram, mint egy fa, olyan legyen előtted az imádságom!

L. Zenetti

„Nem jó fa az, amely rossz gyümölcsöt terem, és viszont nem rossz fa az, amely jó gyümölcsöt terem. Mert minden fát a gyümöl-cséről lehet megismerni. Hiszen tüskebokorról nem szednek fügét, csipkebokorról sem szüretelnek szőlőt.A jó ember szíve jó kincséből hozza elő a jót, és a gonosz ember a gonosz-ból hozza elő a go-noszt.Mert amivel csor-dultig van a szív, azt szólja a száj” (Lk 6,43-45).

Jó fa, jó gyümölcs

Csodálatos,szép természetIstenünkhözelvezet;az almafaalmát terem,s élet fájaéletet.

Ha a jó magjó talajt kap,jó gyümölcsötteremhet;ha az emberIgét hallgat,üdvözülhetés élhet.

Jót kaptatok,jót, Istentől,jót tegyetekmindennap,s jóságotokjutalmáulfelragyog majdjó holnap.

Jó gyümölcsötteremjetekszavakbanés tettekben,

s jó emberek vesznek körül szeretetben és hitben.

Dömötör Tibor

Vetés és Aratás24

A NÉMA DÉMON KIŰZÉSE

Bevezetés

Az első messiási csoda, a leprás meggyógyítása (a folyóirat előző számában közöltük) és a máso-dik messiási csoda között eltelt időközben Izráel vezetői Jézus Krisztust bárhová ment, figyelték, és szüntelenül kérdezgették.

A némA démon (ördög) kiűzése

A második messiási csoda körülményeit két evangélium jegyzi fel (Mt 12,22-37; Mk 3,22-30).

A Máté 12,22 szerint az Úr Jézus kiűzött egy démont, amely a megszállott embert megvakította és megnémította. A démonok kiűzése akkoriban egyáltalán nem volt szokatlan a zsidók világában. Még a farizeusok, a rabbik és követőik is ki tudtak űzni démonokat. De a farizeusi judaizmusban a démonok kiűzésének sajátos rituáléja volt, amely három fokozatot tartalmazott. Először az ördög-űzőnek kapcsolatba kellett kerülnie a démonnal, mert amikor a démon beszél, akkor annak az em-bernek a beszélőszerveit használja, akit megszállt. Másodszor, a démonnal való beszélgetés során meg kell tudni a démon nevét. Harmadszor, ennek a névnek a használatával tudták kiűzni a démont. Voltak alkalmak, amikor az Úr Jézus ezt a zsidó módszert alkalmazta, például a Márk 5-ben.

Volt azonban egyfajta démon, amellyel szem-ben a zsidó módszer tehetetlen volt, éspedig ami-kor a démon megnémította a megszállt embert, ezért az nem tudott beszélni. És mivel nem tudott beszélni, semmiképpen nem lehetett kapcsolatot teremteni ezzel a démonnal, megtudva a nevét. Tehát a judaizmus keretei között lehetetlen volt kiűzni a néma démont. Azonban a rabbik tanítása szerint, ha majd eljön a Messiás, neki lesz hatalma arra, hogy az ilyen démont is kiűzze. A Máté 12, 22 szerint az Úr Jézus pontosan ilyen démont űzött ki; a 23. vers szerint pedig pontosan az volt a csoda célja, hogy az egész sokaság elcsodálkozzon, és ezt

essiási csodák mond-ja: „Csak nem ez

a Dávid Fia?” Csak nem ez a zsidók Messiása? Soha nem tették fel ezt a

kérdést, amikor az Úr Jézus másfajta démonokat űzött ki. Most azonban, amikor néma démont űzött ki, feltették a kérdést, mert a rabbik tanítá-sából tudták, hogy ez messiási csoda volt.

Csakhogy a zsidó tömegek mindig hajlamosak voltak a vezetők követésére. Az újszövetségi időkben, mivel a farizeusi judaizmus népszerű volt a tömegek között, ez a vezetőkövetés nagyon erősen jellemezte őket. Így tehát, még ha meg is kérdezték: „Csak nem ez a zsidók Messiása?” – a kérdést nem voltak hajlandók önmaguk eldönteni. A vezetőiktől várták a döntést.

A zsidók válAszA

A második messiási csoda és a zsidó tömegek kérdezősködésének a fényében a zsidó vezetők rájöttek, hogy nyilvánosságra kell hozniuk végle-ges döntésüket, Jézus Krisztus messiási igénye-ivel kapcsolatban. Kétféleképpen dönthettek. Kijelenthették volna a bizonyítékok fényében, hogy Ő a Messiás. A másik lehetőségük, hogy elutasítják Jézus Krisztus messiási igényét. De ha ezt választják, akkor meg kell magyarázniuk, hogy tudta az Úr Jézus mégis végrehajtani azokat a csodákat, amelyekről azt tanították, hogy csak a Messiás tudja majd megtenni.

A farizeusok a második lehetőséget választot-ták, és elutasították Jézus messiási igényét. A ma-gyarázatuk pedig az volt, hogy az Úr Jézust magát is démonoktól – mégpedig magától Belzebubtól (’a legyek ura’), a démonok fejedelmétől – meg-szállottnak mondták. Tehát nem Ő a Messiás, hiszen maga is démonoktól megszállott. Míg az első messiási csodára az volt a reakciójuk, hogy el-kezdték a vizsgálódást, a második messiási csodára az, hogy elutasították az Úr Jézus messiási igényét. Izráel vezetőinek ez a cselekedete készítette elő a zsidók véres történetét a következő 2000 évre.

Az ítélet

Jézus Krisztus kétféleképpen reagált. Az első-ben védte magát, négy dolog elmondásával (Mt 12,25-29). A második reagálása ítélet volt (Mt 12,30-37). Jézus azt mondta, hogy ez a nemzedék megbocsáthatatlan bűnben vétkes, mégpedig a

M 2.

252008. évi 2. szám

Szent Szellem káromlásában. Az ítélet tehát ki lett mondva e fölött a nemzedék fölött, és ezt az ítéletet semmiféleképpen nem lehetett enyhíteni. Ez bekövetkezett 40 évvel később, Kr. u. 70-ben Jeruzsálem és a templom lerombolásával.

A Máté 12,38-45-ben megtaláljuk a farizeusok válaszát és Jézus Krisztus viszontválaszát. A fari-zeusok megismétlik támadásukat, és újabb jelet kívánnak Jézustól, mintha már nem bizonyította volna be hitelesen messiási voltát. Ezért Jézus a farizeusoknak azt mondta, nem kapnak több jelet, kivéve egyet: Jónás jelét, amely a feltámadás jele. Teljességgel igaz, hogy az Úr Jézus ez után az esemény után is tett csodákat, de csodáinak célja megváltozott. Többé nem arra törekedett, hogy azok jelek legyenek Izráel szá-mára, hogy döntésre juthassanak Jézus Krisztus messiási igényével kapcsolatban. Ezek után csodái-nak célja az volt, hogy felkészítse 12 tanítványát arra a munkára, amely rájuk várt éppen ennek az elutasításnak következtében.

változás krisztus szolgálAtáBAn

Az első változás, amint koráb-ban utaltunk rá, csodáinak célját érintette. A második változás azokat az embereket illette, akikkel a csodákat tette. Eddig valahányszor az Úr Jézus csodát tett, a tömegek javára tette anélkül, hogy először hitet kívánt volna tőlük. Mostantól kezdve azonban csak az egyének javára és szükségük szerint tett csodát, és megkívánta tőlük azt, hogy higgyenek. Eddig valahányszor meggyógyított valakit, azt mondta neki, hogy menjen, és hirdesse milyen nagy dolgot tett vele Isten. Ettől kezdve azonban azt mondta a meggyógyított embernek, hogy ne mondja el senkinek, hogy mit tett vele Isten.

A harmadik változás arra az üzenetre vonatko-zott, amelyet Ő és tanítványai közvetítettek. Eddig az Úr Jézus és tanítványai bejárták egész Izráel földjét, hirdetve az Ő messiási voltát. Amikor Péter ezt a nagy kijelentést tette a Máté 16,16-ban: „Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia” – Jézus azt mondta neki, ne mondja senkinek, hogy Ő a Messiás, vagyis a Krisztus (20. v.).

A negyedik változás tanítási módszerére vonat-kozott. Eddig valahányszor tanította a sokaságot,

világosan szólt, és meg tudták érteni. Ennek egyik példája a Hegyi Beszéd a Máté 5–7-ben. Ezután viszont valahányszor a sokaságot tanította, azt pél-dázatokban tette. A tanítványai meg is kérdezték tőle: „Miért beszélsz nekik példázatokban?” (Mt 13,10) Az Úr Jézus azt felelte, hogy a példázatok célja az volt, hogy elrejtse az igazságot a sokaság elől: „…mert látván nem látnak, és hallván nem hallanak, és nem értenek” (Mt 13,13).

Nehéz megérteni, miért változott meg Jézus Krisztus szolgálata ezen a négy fontos területen, ha nem értjük meg, milyen döntő volt az Úr Jé-zus messiási voltának elutasítása azon az alapon, hogy Ő démonoktól megszállott. A farizeusok és követőik elegendő világosságot kaptak, de ők el-

utasították, így több világosságot nem kapnak.

egy másik némA démon

Három evangélium jegyzi fel azt az eseményt (Mt 17,14-20; Mk 9,14-29; Lk 9,37-43), amelyben egy férfi odavitte démonoktól megszállt fiát a ta-nítványokhoz, de ők képtelenek voltak a démont kiűzni. Mi volt a különleges ebben a problémá-ban? A tanítványok korábban ki tudtak űzni démonokat, miért

nem tudták kiűzni ezt a démont is? Azért, mert a néma démon kiűzése, amint az előzőekben láttuk, messiási csoda volt. Amikor a tanítványok nem tudták kiűzni a néma démont, megerősítették azt az állítást, hogy az Úr Jézus a Messiás. De ekkor jött Jézus, és kiűzte ezt a démont is, és újra megtette a második messiási csodát.

Az Úr Jézus elmondta tanítványainak, hogy azért nem tudták kiűzni a néma démont, mert nem a megfelelő módszert használták. Míg a többi démon kiűzhető Jézus Krisztus nevével, a néma démon csak imádság által (eszközével) kénysze-ríthető távozásra. Amit tanítványainak tenniük kellett volna, az nem a szokásos eljárás volt, amely bevált a többi démon esetében, hanem egyszerűen bízniuk kellett volna Istenben, az Atyában, hogy Ő tegye meg ezt nekik.

(Folytatjuk.)

Dr. Arnold G. Fruchtenbaum: „A 3 messiási csoda” c. könyvéből

(Evangéliumi Kiadó)

Vetés és Aratás26

ÚR, Jehova, Jahve„Mivel ragaszkodik hozzám,

megmentem őt, oltalmazom, mert ismeri nevemet” (Zsolt 91,14).

A legtöbb bibliafordítás kez-dettől fogva Isten ószövetségi nevét, a Jahvét (JHVH) az Úr vagy ÚR szóval adja vissza. Azonban sok hívő számára a héber elnevezést alapul vevő Je-hova névhasználat az ismertebb. Sokan ezt nem szívesen használ-ják, mivel az egy bizonyos val-lási csoport „ismertetőjeleként” terjedt el.

Izráel népe és Isten neve

Az Ószövetséget héber nyel-ven írták. Ennek a nyelvnek az egyik sajátossága az, hogy rend-szerint csak a mássalhangzókat írják le, és az ehhez tartozó magánhangzókkal az olvasás közben egészítik ki a szavakat. Az Ószövetség korai héber kéz-irataiban Isten nevét csak négy mássalhangzóval írták: JHVH (ez az úgynevezett „tetragram-ma”). A szónak a helyes kiejtése azonban ismert volt az akkor élő izráeliták számára.

Az Ószövetség lezárulása után, tehát a Kr.e. 4. század-tól a zsidók szent tiszteletből egyáltalán nem használták a JHVH nevet, noha a harmadik parancsolat nem Isten nevének használata, hanem annak meg-becstelenítése ellen irányult.

A Szentírás felolvasásakor a JHVH nevet a héber Adonaj szóval helyettesítették, amely-nek jelentése: „Úr(am)”.

Jehova vagy Jahve?

Míg a zsidók a JHVH nevet egyáltalán nem veszik a szá-jukra, ismereteink szerint 14. századi keresztyén teológusok voltak azok, akik Isten héber nevét, a JHVH-t az Adonáj ma-gánhangzókkal „kombinálták”, és Jehovának olvasták.

Ezzel egyidőben felerősö-dött azoknak a tudósoknak a hangja, akik a Jehova név írását és kiejtését egyszerűen tévesnek tartották, és e helyett a Jahve(h) forma mellett érveltek. Ma nagyrészt a Jahve formát fogadják el egyedül megfelelő-nek. A következő érvek szólnak mellette:

1. A Jehova szó egy mester-séges, keresztyének, tehát nem zsidók által képzett alakja Isten nevének.

2. Más, Biblián kívüli forrá-sok inkább a Jahve szót erősítik meg. Az Elephantine nevű szi-geten talált papirusztekercsek-ben, amelyek az ószövetségi idő (Kr.e. 4.sz.) végéről származnak, Isten nevét JHV-nek írták.

3. Vannak különböző bibliai tulajdonnevek, amelyek végén a JHVH név rövidített formájá-ban – Jahu fordul elő: Jirmejahu (Jeremiás), Elijahu (Illés), Sep-hatjahu (Sefatjá).

4. Nyelvileg a JHVH név – bizonyára jogosan feltételezve – a héber haja, „lenni” igéből ve-zethető le. (Lásd: 2Móz 3,14: „Vagyok, aki va-gyok.”)

A JHVH név jelentése

A JHVH név tehát a héber „lenni” (haja, vagy régebbi for-mában hawa) igéből származik. Isten maga magyarázza meg Mózesnek neve jelentését. A 2Mózes 3,13-15-ben ezt olvas-suk: „Ha majd elmegyek Izráel fiaihoz, és azt mondom nekik: a ti atyáitok Istene küldött engem hozzátok, és ők megkérdezik tőlem, hogy mi a neve, akkor mit mondjak nekik? Isten ezt felelte Mózesnek: Vagyok, aki vagyok (héb. ehjeh aser ehjeh). Majd azt mondta: Így szólj Izráel fiaihoz: A Vagyok küldött engem hozzá-tok… Ez az én nevem mindörök-re, és így szólítsatok meg engem nemzedékről nemzedékre!”

A 2Mózes 6,2-3-ban azt mondja Isten Mózesnek: „Én vagyok JHVH!” A teremtés le-írásában (1Móz 1) Isten héber neve Elóhim. De az 1Mózes 2,4-25 versekben már megjele-nik a JHVH név, mégpedig az Elóhim névvel együtt: „Amikor JHVH Elóhim (az ÚRisten) a földet és a mennyet megalkot-ta…” (2,4).

A JHVH név az Újszövet-ségben

A görög nyelven íródott Új-szövetségben előforduló ószö-vetségi idézetekben mindig a kyrios (jelentése „Úr”) áll, ahogy már a Septuagintában is, méghozzá többnyire névelő nélkül, mint a Máté 3,3-ban

Mert ismeri nevemet

272008. évi 2. szám

(idézet Ézsaiás 40,3-ból) és sok más helyen. Különös figyelmet érdemelnek azok a helyek, ahol maga az Úr Jézus – aki minden kétséget kizáróan beszélt görö-gül is – Isten ószövetségi nevét az Úrral adja vissza, méghozzá olyan esetekben is , amikor az eredeti héber szöveg külön-böző megneve-zéseket használ. I lyen például a Máté 22 ,44, ahol az Úr Jézus Dávid szavait a 110. zsoltárból idézi: „Így szól az Úr (a görög k yr ios névelő nélkül a héber JHVH helyett) az én uramhoz (itt szintén a gö-rög kyrios, azon-ban névelővel a héber Adoni he-lyett): „Ülj az én jobbomra, amíg lábad alá nem vetem ellensége-idet.”

Érdemes azt is megemlíteni, hogy az Újszö-vetségben van néhány le nem fordított héber és arám kifeje-zés (pl. Ámen, Beliál, Halleluja, Rabbi, Ze-baoth), a JHVH név azonban egyetlen egyszer sem jelenik meg. Vagy a hébernek és az aráminak megfelelő Éli és Élói („Istenem”) formák, amelyet az Úr Jézus a kereszten mondott

ki: „Éli, Éli, lamá sabaktáni!” (Mt 27,46) A héber Éli („Iste-nem”) az Él istennév, „az Erős” egyik formája.

Miért nem fordul elő a JHVH név az Újszövetségben? Az lát-ható, hogy Isten nem akarta,

hogy a keresztyének átvegyék ezt a nevet. A JHVH név az emberek, különösen a zsidó nép, Izráel és Isten közötti kapcso-latra jellemző. Ezzel szemben az „Atya”, sőt az „Abbá, Atya” (Róm 8,15; Gal 4,6) az a név,

amely a hívők bensőséges kap-csolatát jellemzi Istennel a mai időben. Magdalai Máriának azt mondta az Úr Jézus a feltáma-dása napján: „…menj az én test-véreimhez, és mondd meg nekik: Felmegyek az én Atyámhoz, és a

ti Atyátokhoz, az én Istenem-hez, és a ti Iste-netekhez” (Jn 20,17).

A jelenések k ö n y v é b e n , amikor az Úr Jézus bemu-tatkozik: „Ke-gyelem néktek és békesség at-tól, aki van, és aki volt, és aki e l jövendő…” (Jel 1,4), Isten ószövet ség i jel lemző vo-nását látjuk, mint JHVH-t, vagyis aki van, aki volt és aki lesz, a Vagyok, Aki Vagyok. Ez a vers tük-rözi az ember Jézus Krisztus isteni mivoltát, aki a Minden-ható Isten, aki egyszer vissza-jön a Földre, hogy ítéletet gyakoroljon.

Most még a kegyelem ideje van. Ezért: „Ma, ha az ő hangját halljátok, ne keményítsétek meg a szíveteket…” (Zsid 3,15)

(Kivonat Arend Remmers írásából)

Mi lenne, ha a Biblia lenne a mobilom?

Mi lenne, ha a Bibliánkat úgy kezelnénk, mint egy mobilt? Mi lenne, ha mindig magunkkal hordanánk?

Mi lenne, ha mindig visszafordulnánk érte, ha otthon felejtettük?

Mi lenne, ha az Igékre úgy néznénk, mint az SMS-ekre?

Mi lenne, ha karácsonyra ajándékként adnánk?

Mi lenne, ha vészhelyzet esetén elsőként ezt vennénk elő?

Mi lenne, ha úgy tekintenénk rá, hogy nem tudunk nélküle élni a mai modern világban?

A Biblia olyan mint a mobilunk. Összeköt Istennel, ezáltal is tudunk vele beszélni, ezen keresztül is válaszol.

És miért jobb a Biblia, mint a mobil?

Mert soha nem kell a térerő miatt aggódnunk, ugyanis Jézus Krisztus a kereszthalálával megteremtette

a 100%-oslefedettséget az egész Földön, és a kiontott vérével aláírta azt a

hűségszerződést, amely örökre szól, s állja minden számlánkat, így ingyenesen hívható.

HÍVD TE IS!És ne kapcsold ki soha!

Vetés és Aratás28

„Az apostolok így szóltak az Úrhoz: »Növeld a hitünket!« Az Úr ezt válaszolta: »Ha akkora hitetek volna, mint egy mustármag, és így szólnátok ehhez a vadfügefához: Szakadj ki gyökerestől, és gyökerezz meg a tengerben – az engedelmeskedne nektek«” (Lk 17,5-6).

Megpróbált-e már valaki közülünk ilyen mó-don gyökerestől kitépni egy fát és a tengerbe ültetni? Biztosan nem – és ez jól is van így. Egy „lássuk csak, működik-e” hit, egyáltalán nem lenne hit, hanem csak puszta kíváncsiság és próbálkozás az Istennel való kísérletezés-re, és ilyesmit Isten nem enged meg. Az Isten Igéje szerinti hitet csak ak-kor lehet gyakorolni, ha egy mély, őszinte szívbeli szük-ség van mögötte, és a teljes bizonyosság, hogy Isten azt, amit megígért, meg is tudja tenni. Ezt tanulhatjuk meg Ábrahámtól (Róm 4,21).

Az Úr itt kétségtelenül egy olyan kép formájában beszél, amely az imádságba vetett hitbeli bizalmunkat feltételezi, és nem a fák gyökeres kitépése, vagy a hegyek elmozdítása az ér-telme (vö. Mt 17,20). De az a jelentés, amit ezek a ké-pek hordoznak, olyan találó, hogy behatoltak a hétközna-pi nyelvünkbe is, ahol akkor beszélnek a fák kitépéséről és a hegyek elmozdításáról, amikor egészen rendkívüli teljesítményeket akarnak leírni. És ha olvassuk a Zsi-dókhoz írt levél 11-ben, hogy milyen rendkívüli tetteket tud a hit véghezvinni, akkor az, ami például a 32-35. versekben van leírva, nincs is olyan nagyon távol ettől.

Az apostolok kérték az Urat, hogy növelje a hitüket, és bizonyára úgy gondolták, hogy ez teljesen az Ő elgondolása szerint való. De neki

egyáltalán nem ez a célja, hanem értésükre adja, hogy a legkisebb hit is elég egy lehetet-lennek tűnő dolog megvalósítására. Miért ez a felelet? Talán tudta az Úr a vágyaikat, hogy szeretnének erős hitű emberek lenni – talán az a „mi”, a többes szám első személyű fogalma-zás zavarta a szavaikban?

Hiszen az valóban igaz, hogy a gyakorlati-lag megélt hit mértékében jelentős különbsé-gek vannak. Így aztán senki sem akarja magát közülünk A zsidókhoz írt levél 11. részének hithőseivel egy szintre állítani. Ráadásul, Is-ten Igéje a (gyakorlati) hitről úgy beszél, mint ami kimondottan kegyelmi ajándék (Kor 12,9), amire vannak példák az egyháztörténelemben. Az biztos, hogy hittel kell imádkoznunk (Mt

21,22). A nagymértékű hit bizonyára tetszik Istennek, és Őt magasztalja. Viszont ha arról van szó, miért hallgat meg valakit Isten, akkor az mindig az Ő ke-gyelme, az Ő hajlandósága anélkül, hogy a hit mérté-két valahogyan mérni, vagy a kérés nagysága szerint beszámítani lehetne.

Gondoljunk csak Dániel-re. Az Isten népéért mon-dott könyörgésében ezeket a megindító szavakat olvas-suk: „Mert nem a magunk igaz tetteiben, hanem a te nagy irgalmadban bízva visszük eléd könyörgésein-ket” (Dán 9,18). Ennek az embernek pedig volt mit felmutatnia az „igazságos-ság” tekintetében. Az Is-ten népe iránti szeretete, a bűnbánatra való készsége

és őszintesége miatt kedves volt Isten előtt (Dán 9,23), s ennek fontos jelentése van. Ő azonban azonosul Isten népével, és nem táplál olyan el-várásokat, melyek a maga kiváló tulajdonságai-ra támaszkodnak, bár – velünk összehasonlítva – bizonyára lett volna rá oka.

Van-e még?

Megvallatlan bűnöm előttednem titok, ha rég általam el is felejtett,miről már nem tudok,azt is bocsásd meg nekem!Hiszen, ha belegondolok,oly nagy volt utam lajstroma,éltem ádáz ostroma…Tudom, elfedezted,mit jóvátenni nem tudnék soha,noha elédbe tártam sokat,nem említve másokat.Azokat, miket feledésbe temettem,ezért, Uram, mit nem említettem,azokért is bocsánat, mertbú és bánat –habár nem akartam,előtted én eltakartam,de most újra sebesre vakartamaz égető, viszkető csípést,mit gonoszság csalánja okozott.Kérlek, mondd erre is, Uram:„Megbocsáttatott!…”

Kalamár László

PrÓbATéTelHogy egy fémet megtisztítsanak, meg

kell olvasztani azt.A gyémántot négyszögletesre kell csiszol-

ni, hogy teljes szépségében ragyogjon.A napraforgómagot préselésnek vetik alá,

hogy belőle olajat nyerjenek. A szőlőt is kipréselik, hogy bort állítsa-

nak elő belőle.Ahhoz, hogy tápláló kenyeret kapjunk, a

gabonát meg kell őrölnünk, és a tésztát meg kell sütnünk.

józsef lábát bilincsbe szorították (zsolt 105,18), miután a fáraó őt helyettesévé tet-te.

Mózes negyven évig nyájat őrzött magá-nyosan Midián pusztaságában, mielőtt isten felhasználta őt népe megszabadítására.

Dávid, „az isten szíve szerint való férfiú” vad üldöztetésnek volt kitéve, mielőtt a trónt elfoglalhatta; és szorongattatásának idején írta legszebb zsoltárait.

Pál apostolnak tövis adatott a testébe, amely őt alázatosságban tartotta. Amikor a római fogságban volt, ott írta leveleinek nagy részét.

jános apostol, akit urunk nagyon szere-tet, Patmosz szigeti száműzetésében írta a jelenések könyvét.

Az Úr jézust az Atya szenvedések által tette tökéletessé (zsid 2,10).

ilyenek isten kikutathatatlan útjai. Azt fenyíti, akit szeret, de javukra, hogy szent-ségében részesüljenek (zsid 12,10). Ő felké-szíti azokat, akiket használni akar. legyen övé a dicsőség mindörökké!

Így mi sem azért nyerünk meghallgatást, mi-vel erős hittel tudunk imádkozni – még ha az így is lenne –, hanem Isten irgalmassága miatt. Ez a gondolat háttérbe szorítja a hit mértékét, és ez igen nagy vigasztalást jelent sokak szá-mára, akik már régen várnak gyakran könnyek között, könyörgésük meghallgatására.

A mustármag kisebb minden (akkoriban ismert) kerti magnál (Mt 13,32), és ha közü-lünk még senki sem szakított ki hit által egy fát gyökerestől, és ültette át a tengerbe, ez nem jelent mást, mint hogy még ezzel a cse-kély hittel sem rendelkezünk. De Isten ezért nem hallgat meg egy imádságot sem? Jusson eszünkbe az az apa, aki megszállott fiát először a tanítványokhoz, azután pedig az Úrhoz vitte. Kételkedve mondta: „Ha valamit lehet tenned ...”, az Úr pedig ezt felelte neki: „Ha lehet va-lamit tennem? – Minden lehetséges annak, aki hisz.” Erre az apa ezt kiáltja: „Hiszek, segíts a hitetlenségemen!” (Mk 9,17-27) Ez a férfi felis-meri, hogy egy meghallgatható imádsághoz hit szükséges, és önmagánál csak hitetlenséget ta-lál. De ő megmarad a kérése mellett: „Segíts!” – másként fogalmazva: „Mégis segíts!” Az Úr pedig meghallgatja őt.

Valaki azt mondta ezzel kapcsolatban: „Jé-zus a maga végtelen jóságában nemcsak meg-szabadítani akar, hanem hitet is akar támasz-tani abban, aki él azzal.” Mennyire célszerű ezt feltételezni mindenkiről, aki tudatában van hite hiányosságának, és mégis látja, hogy a megmentetést csak Istennél lehet megtalálni!

Közülünk is bárki eljuthat addig, amikor el-tűnik a hitbizonyosság annyira, hogy még egy „mustármagnyi” sem marad meg belőle – gon-doljunk csak a gyógyíthatatlan betegségekre és más nehéz élethelyzetekre, amikor teljesen megrendülünk. Abba kellene akkor hagynunk az imádkozást? Teljesen le kellene monda-nunk, mert a hitünk már nem tud lépést tar-tani a helyzettel? Nem, még ha azt is kellene mondanunk: „Segíts az én hitetlenségemen!” Akkor boruljunk oda az Atya karjaiba, bár nem tudjuk, mi a szándéka velünk, ezzel az egy kivétellel: „... próbára tett, hogy ő végül is jót tegyen veled” (5Móz 8,16).

E. E. H.

Lót történetének margójára

Ki visszanéz, sóbálvánnyá mered,Azt megbénítja, s leköti a múlt;Csak azt látja, hogy elsüllyedt vidékenNeki virágos, kis kertje virult.

Csak azt látja, hogy füst száll fel a helyről,Ahol nem régen még a háza állt…Nem látja a Hegyen az életet,Csak a völgyben a fájdalmas halált.

Ki visszanéz nem való a harcra,Eddig bármilyen erővel szaladt.Sóbálvánnyá lesz annak az arca,Ki visszanéz – egy pillanat alatt.

Sóbálvánnyá lesz annak a szíve,Nehéz kővé, mi mégis egyre fáj,Sóbálvánnyá lesz annak a szíve,Nehéz kővé, ki félúton megáll.

Csiha Kálmán

Tanács A példabeszédek könyvéből

Ezt az ószövetségi könyvet Isten úgy ihlette, hogy képessé tegye az embert egy bölcs mondás vagy éppen egy talány megértésére, amely gyakran a sorok mögött van elrejtve. A könyv kulc-sverse az 1,7, illetve a 9,10: „A bölcsesség kezdete az Úrnak félelme, és a Szentnek a megismerése ad értelmet.”

Ha valaki bölcs akar lenni, legjobb, ha Isten tiszteletével, a benne való bizalommal és az iránta való engedelmességgel kezdi.

Mi ésszerűbb annál, minthogy a teremtmény bízik a Teremtőjében? Másrészt, mi mond ellent leginkább a józan észnek, mint az, hogy az ember hátat fordít Istennek? A bölcs megbánja a bűneit, befogadja Jézus Krisztust, a Megváltót, és teljes szívből, odaadó hűséggel neki él.

W. MacDonald

292008. évi 2. szám

Vetés és Aratás30

Nehezen érthetõ bibliai helyek

„Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűnünk, önmagunkat

csaljuk meg...” „Aki a bűnt cse-lekszi, az az ördögtől van… Aki

az Istentől született, az nem cselekszik bűnt…” (1Jn 1,8; 3,8-9)

Úgy tűnik, ha a János 1. levelének e két helyé-ről való igazságokat abszolút értelemben kellene vennünk, minden reménységünk odalenne, és egyetlen hívő sem állhatna meg Isten előtt.

Az 1. fejezetben azonban ezt olvassuk: „Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűnünk, önmagunkat csaljuk meg.” Itt az a megállapítás, hogy valaki-nek nincs bűne, csalásnak van feltüntetve, miköz-ben a 3,9-ben egyértelmű a megállapítás: „Aki az Istentől született, az nem cselekszik bűnt.” E két hely azonban nem mond ellent egymásnak.

Az 1. fejezetben úgy tekint a Szent Szellem a hívőre, mint aki közösségben van az Atyával és az Ő Fiával, és bevezettetik Jézus Krisztus jelen-létébe. Ha én egy ilyen jelenlétbe állíttatom, és azt mondom, hogy nincs bűnöm, akkor megcsa-lom önmagamat, és nincs bennem az igazság. Az Atya és a Fiú közelében és a velük való közösség-ben a bűn nyilvánvalóvá válik, s akkor tudatossá lesznek előttem a vétkeim.

Mindig a test tevékenysége az akadálya a tu-lajdonképpeni közösségnek, de Isten jelenlétében napvilágra kerülnek a bűneim. Azonban gondos-kodás történt erről: „Jézusnak, az ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől.” Az bizonyos, hogy Jézus Krisztus műve elvégeztetett, de ez nem zárja ki a másik igazságot, ami a mi közössé-günk fenntartására vonatkozik.

A 3. fejezetben a Szent Szellem a hívő emberre nem az Atya és a Fiú jelenlétében tekint, hanem a világ jelenlétében. Az Atya és a Fiú jelenlétében tekintve azt mondják róla, hogy van bűne; amint azonban, ellentétben az őt körülvevő világgal, amely bűnben él, szemléljük őt, az Írás megálla-pítja: „nem cselekszik bűnt.” A világ gyermekei nem rendelkeznek új természettel, csak a bűnnel. A hívőnek azonban új, szent és szerető természete van, amely nem követ el bűnt.

E tekintetben Keresztelő János szolgálhat pél-daként számunkra (Mt 11). Börtönben volt, ami-kor elküldte tanítványait Jézushoz, hogy megkér-dezzék tőle, vajon valóban Ő az, aki eljövendő? Jézus ezt felelte a küldötteknek: „Menjetek el, és mondjátok el Jánosnak, amit hallotok és lát-tok: vakok látnak…” Ezzel mintegy azt kérdezte:

„Megtehetné-e más, mint a Messiás, mindezeket a csodálatos tetteket?” De az Úr még ezt is hozzá-fűzte: „Boldog az, aki nem botránkozik meg ben-nem” (Mt 11,6).

Először is egy személyes utalást találunk itt, ami egyedül az Úr és János között történik. Ami-kor azonban elmentek Keresztelő János tanítvá-nyai, és az Úr Jánost, mindenki mással ellentétben

– azt is mondhatnánk, hogy a világgal ellentétben – szemlélte, milyen szeretettel beszélt akkor róla. Ezt mondta a népnek: „Bizony, mondom nektek: nem támadt asszonytól születettek között nagyobb Keresztelő Jánosnál.”

A Keresztelő Jánosnak küldött üzenet egy, az Úr jelenlétében levő hívőt érint, aki előtt minden bűne nyilvánvalóvá válik. A sokasággal szemben azonban az Úr teljességgel védelmébe veszi Já-nost, és igazolja őt.

Így van ez az 1János 1-ben is. Minden bűnünk nyilvánvalóvá lesz, amikor az Úr jelenlétének vi-lágosságában járunk. De az 1János 3,9-ben, ahol a világgal állíttatunk szembe, azt olvassuk, hogy aki az Istentől született, „az nem cselekszik bűnt”. Hasonlóképpen igazolta Isten Izráelt is az ellensé-gei előtt, amikor ezt mondatta Bálámmal: „Nem látnak bajt Jákóbban, nem látnak nyomorúságot Izráelben” (4Móz 23,21).

Isten jelenlétébe állíttatva meglátjuk azt, amik vagyunk, és Őelőtte világosan látjuk a cselekede-teinket. Ott azonban az is tudatossá lesz bennünk, hogy kegyelme által miként gondoskodott rólunk vétkeink miatt: „Ha pedig a világosságban járunk, ahogyan ő maga világosságban van, akkor közös-ségünk van egymással, és Jézusnak, az ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől” (1Jn 1,7).

W. Kelly

31

A Szellemmel való betöltekezés és a Szent Szellembe merülés ó- és újszövetségi tanításait veszi végig a szerző az újjászületéssel összefüggésben is.

A függelékben olvasható még Alexander Seibel írása: Mi volt a Szent Szellem káromlása?

Bayerle Kornél A Szent Szellembemerülés32 oldal (12,5x18,5 cm)

Két igazi izráelitaéletútja 62 oldal

(14,5x20 cm)

„Nem hatalommal és nem erőszakkal, hanem az én lelkemmel (szellememmel)! – mondja a Seregek Ura” (Zakariás 4,6).

I. rész: Lichtenstein Izsák (1824-1909) kerületi rabbi története (Tápiószele – Tiszaeszlár – Budapest).

II. rész: Ungár Aladár (1905-1970) – egy Krisztusban hívő zsidó rövid életrajza.

A táplálkozással kapcsolatos tények egyre inkább hozzátar-toznak az általános ismeretekhez, és sok mindent el is értek az egészségre nevelés terén. De sokkal nagyobb jelentősége van a keresztyén ember számára a szellemi-lelki egészség-nek, amelyre Isten Igéje tanít bennünket. Az olvasó ezt a könyvet kihívásnak és érdekesnek fogja találni.

Anise M. BehnamEgészséges vagy még?68 oldal (12,5x18,5 cm)

John C. LennoxA tudomány valóban

eltemette Istent? 200 oldal

(14x20 cm)

Ebben a gondolatébresztő könyvben John Lennox, az Oxfordi Egyetem matematika professzora felteszi a

kérdést: Valóban igaz, hogy a tudományban minden az ateizmus felé mutat? Vagy lehetséges, hogy a teiz-

mus jobban összefér a tudománnyal, mint az ateiz-mus? A tudomány valóban eltemette Istent vagy nem?

Megfejtések:SZELÍDEK1. Tamás 2. Tróász 3. Timóteus 4. türelem 5. Tábita 6. tudás 7. testvéri 8. Thesszalonika

Bibliai szereplők: 1. Pál apostol 2. Lázár 3. Tamás 4. Júdás (Iskáriótes)

Benedikt Peters: Jób könyvének magyarázataKatherine Bell: Jonatán utazása C. H. Spurgeon: Ígéret szerint (Isten ígéretei)Patricia St John: A vadon titkaT. Austin-Sparks: Mi az ember?

John MacArtur: Isten terve gyermekeink nevelésére D. Boddenberg: Kérdéseim, Isten válaszaE. Schmidt Schell: Kirkojan (Egy jakutföldi vadász története)H. A. Ironside: A négyszáz csöndes év

A Kiadó teljes könyvlistáját (Evangéliumi Kiadó címén) kérésre, ingyen megküldjük.

Gyermeksarok

Nyugati olvasóink folyóiratunkat és könyveinket missziónk képviseletének németországi címéről rendelhetik meg:

Mission für Süd-Ost-EuropaAlexander Seidel, Augustenstr. 2. D-70794 FilderstadtE-mail: [email protected] Tel.: 0049-7158-98 28 24

Németországi olvasóink adományukért Spendenquittung-ot kaphatnak, ha azt erre a címre küldik el:Mission für Süd-Ost-Europa, Ungarische Arbeit;Konto-Nr. 41 57 58, BLZ 520 604 00, Bank: EKK Stuttgart

Az USA-ban élő olvasóink adományukat az adóból levonhatják (income tax deductible), ha azt az ottani képviseleteink címére – akár csekkben – elküldik:Hungarian Christian Literature Worldwide Inc. P. O. Box 606, Brunswick, OH 44212

Romániában élő olvasóink adományaikat a Fundatia BIBLOS számlájára utalhatják át (cod fiscal 7133217):Banc Post, Cluj-Napoca, Nr. RO 21 BPOS 13003086829 ROL 01

Szlovákiai olvasóink adományukat a Misijná spolocnost’ evanjelia Ježiša Krista részére a következő számlára küldhetik: Bratislava VÚB 29830-112/0200

Terjesztés: Evangéliumi Kiadó, H-1066 Budapest, Ó utca 16.Telefon: 06-1/311-5860; Fax: 06-1/275-0197E-mail: [email protected]ámla: Vetés és Aratás - OTP Bank, 11706016-20800204

Szerkesztõség: Vetés és Aratás, H-3301 Eger, Postafiók 648.Telefon/fax: 06-36/418-510E-mail: [email protected]; Internet: www.vetesesaratas.hu

A „Vetés és Aratás” folyóirat díjmentes, aki a kiadását támogatni kívánja,

adományát a fenti magyarországi, vagy külföldön az alábbi számlákra küldheti.

[email protected]