Anyám, mint egy napocska, Világítsz rám naponta. · Szép tavaszi virággal. Hóvirág és ibolya Nyílik a szép csokorban. Édesanyám, élj sokáig Egészségben, boldogságban.

Anyám, mint egy napocska,

Világítsz rám naponta.

2010. MÁJUS

LIV. ÉVFOLYAM

611. SZÁM

A kolozsvári Montessori Iskola IV. osztályának Anyák napi versei:

Ígérem, ha nagy leszek,két kezemmel óvlak meg.Köszönöm, hogy létezel,minden rossztól megvédel.

Édesanyám a kiskertbena virágokat nézi,és ragyog rá a szép napsugár,az égbõl õt nézi.Édesanyám szép virág,szebb, mint az egész világ.

Chira Tamás

Covalcic Larissa,Kolozsvár

Nincsen olyan szeretete másnak,mint az én édes, jó anyukámnak!Hogyha beteg vagyok, fáj a hasam,õ mindig ezt mondja nekem halkan:„Ne félj, drága kicsim, meggyógyulsz te,gyere ide, és ülj az ölembe!”Nincsen olyan szeretete másnak,mint az én édes, jó anyukámnak!

Sikó Boglárka

Virágot szedtem illatozó kertben,gyöngyvirág és jácint, illatozó jázmint,anyukámhoz befutottam, reggel korán megpusziltam.Átnyújtottam ajándékom,sírni kezdtem, nem jött ki szó a számon.Anyukámnak nagyon tetszett,ölelgetett, puszilgatott,szép hangjával simogatott.

Tordai-Soós Veron

Édesanyám, édesanyám,Honnan tudsz ilyen szépen mesélni?Honnan tudsz ily szépen énekelni?Köszönöm, hogy felneveltél,Köszönöm, hogy létrehoztál,Édesanyám, Édesanyám.

Makkai Villõ

Anyák napja alkalmábólVerset írok neked.Csokrot kötök virágokból,Átadom majd neked.

Rheindt Roland

Édes jó anyám,köszönöm a versedet,köszönöm szereteted,köszönöm hitedet.

Örülök, hogy vagy nekem,soha nem hagysz hidegen,szereteted bõséges,fejeden a haj szépséges.

Zágoni Barna

2

Blatniczki Dóra,Szatmárnémeti

Erdei Eszter,Szatmárnémeti

Dézsi Gergõ, Bánffyhunyad

Ferencz Anna,Gyergyószentmiklós

�

��

�

�

Édesanyám, mindenem

A csíkszeredai Petõfi Sándor Iskola IV. B osztálya ígyköszöntötte az édesanyákat:

Mindig mellettem álltál. Volt, amikor szigorú voltál,de legtöbbet kedves vagy velem. Te vagy nekem alegkedvesebb. Szorgalmas vagy, ötletes és meleg-szívû. Köszönöm, hogy te vagy az én édesanyám!

Zakariás Adrienn

Õ adott nekem életet, és egész kicsi korom óta õvigyázott rám. Minden nap játszik velem. Haszomorú vagyok, felvidít. Mindig jó tanácsokat ad.

Jószívvel segít, bármire kérem. Köszönöm neked törõdésedet, ésmindazt, amivel széppé teszed az életemet! Gyulai Kinga

Édesanyám a mindenem, mindig kitart mellettem. Jó ötleteitámadnak, kedves és türelmes. Nagyon szeretlek, édesanyám!

Demeter Zoltán

Õ a kincsem. Olyan szép, hogy a napra lehet nézni, de rá nem.Ha sírtam, te megvigasztaltál. Ha jó kedvem volt, velem együttnevettél. Nagy Helén

Engedékeny vagy, de közben szigo-rú, kedvességed elfelejteni nem lehet.Szorgalmas vagy, mint a mókus. Azonleszek, hogy megháláljam tetteimmelmindazt, amit értem tettél!

Puskás Renáta

Édesanyám jószívû, vicces és szeretõ szülõ. Vigasztal és mel-lém áll. Ha valamit nem jól csináltam, kisegít, megmondja, mi ahelyes. Bárcsak 1000 évig élnél! Bakó Ibolya

Te vagy a legszebb kincsem a világon! Olyan szép vagy, mintegy gyönyörû felhõ! Szemedben ragyog a jóság és a szeretet. Tetetted széppé az életem. Én is szeretettel fogok gondoskodnirólad, ha beteg leszel. Köszönöm, hogy akkor is mosolyogsz, ami-kor legszívesebben sírnál! Puskás Levente

Amikor el vagyok keseredve, ránézek, õ mindig erõt ad, és én nekivágok még egyszer adolognak. Õ az, akit a legjobban szeretek. Köszönöm, hogy megállás nélkül, fáradhatatlanulgondoskodsz rólunk! Tankó Szilárd

Te szebb vagy még a legszebb mezei virágnál is. Me-leg barna szemedben jóság és szeretet lakozik. Néhaszigorú vagy, de a szigorúságod mindig az én javamraszolgál. Köszönöm neked a jóságot, törõdést megmunkát, kívánom, hogy nagyon sokáig élj értem!

Virág Kinga

Te mindig segítettél rajtam, ha nem tudtam valamit,megértetted velem. Te tanítottál járni, beszélni, szeret-ni mindenkit, és tisztelni a környezetet. Török Tímea

Máthé Bernadett, Csíkszereda

Dóczi Krisztina, Nagyvárad

Ilyés Eunika,Szatmárnémeti

Ferencz Anna,Gyergyószentmiklós

3

�

4

Egy bambusznádas rétenvarázsrózsát láttam.Rád gondoltam, hát letéptem.Kivirított a napsugár,elindultam hozzád,te boldog voltál,és én vígan néztem reád, anya.

Kerekes Anett Szabina, Érmihályfalva

Édesanyám, úgy szeretlek,mint a hóvirágot.Te vagy a világ legjobb anyukája.A szemed úgy ragyog rám,mint égbõl a csillag.Domokos Hortenzia, Szilágypanit

Anyám, anyám, anyácskám,Életet adó napocskám,Örülök, hogy vagy nekem,Köszönöm, hogy létezel.Hálát adok az életért,Minden egyes mosolyért,A sok esti meséértÉs a meleg otthonért.

Palágyi Helga, Segesvár

Drága rózsa, édesanyám,Neked párod nincsen,Se szúrós tüskéd,Csak virító lelked.Anyám, mint egy napocska,Világítsz rám naponta,Drága, drága édesanyám.

Lõrincz Evelyn, Nagyvárad

Köszöntelek, édesanyám,Ezután is vigyázz reám!Szép szavakat mondok neked,A szebbnél is gyönyörûbbet.

Mészáros Csaba, Nagyvárad

A kolozsvári O. Goga Iskola IV. D osztálya Kádár Erikatanító nénivel festett kartontányérokra színes gombokatvarrt. Figyeljétek meg, milyen ötletes díszítéssel.

Édesanyámnak írok én,Azt kívánom, boldog légy.Napsütésben legyél boldog,Esõs napon ne légy gonosz.Anyák napján kívánom neked,Boldog legyen az életed.Ne érjen bánat és bú,Tûnjön el szívedbõl a szomorú.

Szûcs Rebeka, Szatmárnémeti

Séra Tünde és Opra Kinga tanító néni marosszentgyörgyidiákjai szív alakú üdvözletüket átlátszó öntapadóssal leragasz-tott, préselt virágokkal díszítették. A rózsaszívhez karton alapotvágtak, piros és zöld lapot szorosan felcsavartak, felvágtak, ésragasztóba mártva a szívre ragasztották.

Virág, világ,Szép virág-világ.Tele s tele virága,Színes, fehér, sárga.

Virág, világ,Szép virág-világ.Ott minden virág szép,S minden virágra száll a méh.

Virág, világ,Szép virág-világ.Ott minden virágból van,Békesség, boldogság van.

Kis Klementina, Kolozsvár

Sándor Boglárka, brassóiolvasónk 3-3 kört vágott ki szí-nes krepp papírból. Bevagdos-ta, közepüket egymásra ra-gasztotta, és felborzolta a szir-mokat.

Szép ez a szó: édesanyám,Õ mindig gondol énreám.Ha bánkódok, õ vigasztal,Õ becézget szép szavakkal.Én anyám a legjobb anya,Két szemét õ rajtam tartja.Édesanyám, édesanyám,Mindig csak ezt hajtogatnám.

Dobai István, Ákos

Nem találtam szavakat,Ezért szedtem szép virágokat,Nagy csokorba szedtem õket

teneked,Kedves édesanyám, hogy

örülhess énnekem.Grósz Elõd, Marosvásárhely

Az Anyák napja.Mennyi szép! Mennyi jó!Bolog minden ma.Legboldogabb édesanyám,Aki a legszebb a világon.Õt köszöntöm az én csokrommal, Mit a reggel hoztam a mezõrõl.

Láposi Róbert József, Ördöngösfüzes

Hahó, hahó, itt a tavasz!Nyílnak már a virágok,Köszöntjük a jó anyákatSzép tavaszi virággal.Hóvirág és ibolyaNyílik a szép csokorban.Édesanyám, élj sokáigEgészségben, boldogságban.

Chivu Annamária, Szaniszló

5

Szép vagy, mint a rózsa.Piros arcod, tiszta szívedSugározza kedvességed.Anya segít nekem,Nagyon szeret engem.Kenyeret tesz az asztalra.Kedves nagymama,Édesanyám anyjaFelnevelte szeretettelAz én kedves anyámat.

Dányi Henrietta, DólyapusztaMarozsán Antónia, Halmi

Bereczki Éva,Vajdahunyad

Édesanyám, Én úgy szeretlek téged.Ha rád gondolok,Örömmel telik Meg a szívem.Ha téged látlak, Felcsillan a szemem,Gondolatomban mindig Te leszel velem.

Szabó Stefánia, Balánbánya

Doloczki Márta tanító néni osztálya a Hám János Iskolaközpontbankrepp papírból sodorta-bogozta a virágokat. A váza ragasztóval be-kent, grízbe hempergetett mustárospohár vagy mûanyagpalack. Amintát temperával festették rá.

Kovács Lídia tanító nénimarosbogáti kisdiákjaisablonnal kivágták, papírraragasztották a filcvirágokat.

Barabás Patrícia,Székelyszenterzsébet

�

6

UUttaazzuunnkk!!Mennyire várunk minden

utazást! S a végén mennyirevárjuk, hogy hazatérjünk!

Mi pedig mennyire vártuk,hogy megosszátok velünk va-

lós vagy képzeletbeli utazásaitok élményét... Ke-vesen szánták rá magukat, de ami érkezett, azszép és izgalmas. Olvassátok, nézzétek!

Mi pedig minden pályázónak elismerõ okleve-let és könyvajándékot küldünk. Legnagyobb ju-talmuk mégis az, hogy munkájuk megjelenik aNapsugárban, és 14 000 olvasónk csodálja majdszéles e világban.

Irkafirka

Verõfényes nyári délután elindultunk a Gutin hegység-be. Nagymama mindennel felcsomagolt, és útnak bocsá-tott minket szeretettel.

Mire felértünk, már beesteledett. Levertük a sátrun-kat, és csendesen lefeküdtünk. Éjszaka láttam, hogy egymókuska a sátram mellett alszik. Lábujjhegyen vissza-mentem lefeküdni. Hajnalhasadáskor a pacsirta énekeköltött fel minket. A mókuskának nyoma veszett. Meg-reggeliztünk, még egy kicsit sütkéreztünk, majd össze-szedtük a sátorfánkat.

Lementünk a biciklikhez, és boldogan hazakerekez-tünk. Kaszta Tamás, Nagybánya

Bodrogi Balázs,

Székelyudvarhely

Chivu Veronika, Szaniszló

Gelért Péter, Kõhalom

Kis Roland, Torda

�

��

WEÖRES SÁNDOR

Kocsi és vonatMegy a kocsi, fut a kocsi:

patkó-dobogás.Megy a vonat, fut a vonat:

zúgó robogás.Vajon hova fut a kocsi?

Három falun át!Vajon hova fut a vonat?

Völgyön, hegyen át!

Zim, zim, megy a gép, megy a gép,fut a sínen a kerék,forog a kerék.Zum, zum, nagy az út, nagy az út,fekete az alagút,a masina fut.

Olyan szépet álmodtamA pihe-puha ágyamban.A felhõk között szálltam,Pillangók közt jártam.Felmásztam a holdra,Aludtam is rajta,Mintha ott lettem volna,S nem a puha ágyban.Hirtelen felkeltem,Ide visszajöttem,Minden ment tovább,Mint egy nappal korább.

Kundi Sarolta, Kolozsvár

7

Egy téli reggelen a családommal elmentünk a városi mú-zeumba.

Apukám A múlt találmányai teremben rátalált az idõgép-re. Bekapcsoltuk, és én beírtam, hogy hova akarok menni:Kr. e. 3000, Nefertiti idejébe.

Nefertiti szolgái az uralkodó elé vittek. Az idõgépet Ne-fertiti elvitette, mert nem akarta, hogy a jövõben kibeszél-jük az egyiptomiak szokásait. Egy szolga megsajnált, ésmegmutatta, hol van a gép. A nõvérem bepötyögtette: Kr.u. 1503, Leonardo da Vinci ideje, és máris a reneszánsz Itá-liában találtuk magunkat, Leonardo da Vinci házában. Amûvész éppen Mona Lisat festette. Elmondtuk, hogy a jö-võbõl jövünk, és a festményei nagyon értékesek.

Most apukám írta be: 1897. Rudolf Diesel épp a diesel-motorondolgozott. Apukám lerohanta, meg akarta tudni, hogy jutott eszé-be ez a nagyszerû ötlet. Innen is továbbálltunk.

Anyukám beírta Kr. u. 1000-et. Hát Uram, Istenem, egy csataközepében találtuk magunkat, Kop-pány és István egymás ellen harcolt.Üldözni kezdtek, mi meg rohan-tunk a géphez; kapkodtunk, anyu-kám kétségbe volt esve, apa rászólt,hogy fejezze már be a jajgatást, ésbeírtuk: 2010. Városi Múzeum. IttApukám kezét megfogtam, nem en-gedtem bemenni A múlt találmá-nyai terembe, mert minden azzal kezdõdött, hogy oda bement.

Bartha Noémi Kinga, Torda

Egyszer egy fényes követ találtam, megforgattam, és csodás Játékor-szágban találtam magam. Sok-sok játék volt, kicsi, nagy, fiús, lányos.

– Segítség, segítség! – hallottam hirtelen.Egy hal sírdogált a csokitóban.– Én a cukorkatóhoz tartozom a társaimmal és a családommal. Henri,

az óriás tett ide.– Téged hogy hívnak? – kérdeztem.– Lerri. Hát téged? – kérdezte.– Beatrixnak hívnak, Beának szólítanak. Kivettem a csokitóból, és elszaladtam vele a cukorkatóhoz.

Útközben Henri közeledett felénk. Hamar elbújtunk egybokor mögé. Elértünk a cukorkatóhoz. Lerri boldogan úsz-kált, nagyokat ugrándozottköszönetképpen. Hazatér-tem.

Mindig segíteni fogom abarátaim, és bárkit, akinekszüksége van segítségre.

Márton Beatrix,

Tordaharasztos

A világûrbõl jöttem én,Így néz ki egy fura ûrlény.Körülöttem kilenc bolygó:Merkur, Vénusz, Mars és Plútó.Mikrofonom ha bekapcsolom,Az egész világ hallja hangom.Homlokomon a harmadik szemMinden titkos zugba kémlel.De hova érkeztem meg?Ez a Traian tornaterme?

Végh Andrea Szilvia,

Dicsõszentmárton

Martinka Andrea,

Sepsiszentgyörgy

Borsós Réka, Torda

Stelczner Britta, Vajdahunyad

Balogh Csongor, Kovászna

�

�

8

Grubanov Emília tanító néni szabadkai tanítványai rajzolni,

mesélni és persze utazni is szeretnek:

Egyik hétvégén Gucsevóra mentünk a családommal. Ottmarslakók fogadtak bennünket. Elvezettek egy patakhoz,melyben aranyhalak úszkáltak. Az ûrlények azt a helyet Sza-lamandra völgyének hívták, mert rengeteg ott a szalamand-ra. Felmásztunk egy hegyre. Hát láss csodát, indiánok áll-tak a tûz körül. Vacsorázni hívtak bennünket. Sült szala-mandrát és félig égett nyulat kínáltak. Meglepõen ehetõvolt. Hamarosan megköszöntük a vendéglátást, és vissza-mentünk a motelba. Nagyon jól éreztem magam Gu-csevón. Jurcsák Hajnalka

Nagyon vártam a hétvégét. A Palicsi-tóra készültünk.Apukám búvárkodni hívott. Egy víz alatti városban találtukmagunkat, ahol nagy csigaházak voltak kagyló ágyakkal ésgyöngypénzekkel. Találkoztunk beszélõ bohóchallal, kard-hallal, delfinnel, teknõssel. Azt mesélték, hogy a tó mélyénvan egy barlang, melyben kincs van elrejtve. Úsztunk, úsz-tunk, s meg is találtuk a barlangot és a kincset is. Ekkor ta-visellõk bukkantak fel.

– Akinek birtokában van a tó tündérének kincse, sohanem távozhat el a tóból – mondták.

Összenéztünk apával, s úgy döntöttünk, hogy lemon-dunk a kincsrõl, és visszatérünk a szárazföldre. Mesémetazóta sem hiszi el senki, pedig tudom, hogy nem álmod-tam. Besnyi Botond

Családommal márciusban Gucsevóra utaztunk. A buszonnagyon meglepõdtünk. Egy elefánt volt a sofõr. Az elõttünklevõ ülésen Vízilóné ült hat kölykével. Egész úton a horko-lását és hat kölykének visongását hallgattuk. Egy csimpánzsört kortyolgatott. Kotlós Mari verset mondott, és közbentojást tojt. Mögöttük Zsiráf Zsigmond meditált. OroszlánSzöszi azon törte a fejét, hogy milyen fiút talál majd magá-nak a hegyen.

Gucsevón pikkelyes mars-lakók fogadtak. Este a disz-kóban ott volt az összes is-mert állat a buszból. Jól bu-

liztunk. Másnap a vízilócsalád a folyóba ugrott, aztán sehogy sem tud-tak kimászni. Emelõrudakkal kellett kiemelni õket. Bencun Mia

Egy szép napon családommal kirándultunk Pacsérra. Induláskor nemis sejtettük, hogy mi vár ott ránk. Vihar tombolt, esett az esõ, és elõjöt-tek az óriásgiliszták. A boltban egy tehén volt a boltos. Kiderült, hogy afalubeliek is állatok. Meglepõdve néztük a sok állatot: majmot, tigrist,zebrát, oroszlánt.

A pataknál is megfordult világ fogadott bennünket. A béka ette a gó-lyát, a pohár az emberbõl ivott, a kutya pórázon vezette a gazdit, ésmég nagyon sok furcsaság. Máskor is szeretnék elmenni egy ilyen furafaluba. Tóth Johanna

Petõ Dávid

Szántó Izabella, Marosvásárhely

Varga Róbert

Besnyi Botond

9

Egyszer volt, hol nem volt, ez a mese talán igaz sem volt. CsaládommalGyulára mentünk nyaralni. Ott nagyon érdekes emberek laktak, hason-lítottak a marslakókhoz. Zöld, dülledt szemük és pálcika lábuk, kezükvolt. Nagyon kedvesek voltak.

Egyik kis marslakó fel is engedett az ûrhajójára. Rengeteg gomb volt avezérlõasztalnál és nagy fényesség. A gyulai várban a szobrok, amikor rá-juk néztünk, megelevenedtek. A testvérem és én az udvari bolonddal ját-szottunk. Apukám a királlyal sakkozott, anyukám a királynéval sétáltakörül a várat. Sajnáltam, hogy a meseszerû utazás rövid ideig tartott.

Goliæ Attila

Egyszer a tánccsoporttal Szekszárdra utaztunk. Szekérrel indultunkútnak kereken harmincan. Ahogy zötyögtünk, az Óperenciás-tengerhezértünk. Az õr csak akkor volt hajlandó bennünket továbbereszteni, haotthagyjuk a csizmánkat, mert ahová mi igyekszünk, ott mindenki me-zítláb jár. Nem volt mit tenni, odaadtuk. Egy magas hegy lábánál az õrökelkobozták díszes népviseletünket. Szerintük álruhában akartunk elkövetni valami turpisságot.Szomorúan döcögött velünk tovább a szekér. Szekszárdon egy nagy dobogó volt a téren. Mikor felc-sendült a mi zenénk, felmentünk a színpadra. Olyan néptáncot sem látott még a közönség, mint amitakkor a harminctagú mezítlábas, farmernadrágos szabadkai társulat lejtett. Népviselet és csizma nélkülis megnyertük a versenyt. Varga Róbert

Mindig szerettem volna látni egy kastélyt. Becsén mégmost is található egy. Egyik nap oda kirándultunk a csa-láddal.

A fõbejáratnál két õr megállított. Mondtuk, hogy a ki-rály vendégei vagyunk. Beneveztem a lovagi tornára, mintRettenetes Fekete Lovag. Két lovagot sikerült legyõznöm,a harmadik lelökött a lóról. Hogy ne szomorkodjam, a ki-rály hajókázásra hívott. Egy nagy kalózhajóval találkoz-tunk. A király parancsot adott a katonáinak, hogy támad-ják meg a kalózokat. Nyertünk. Sajnos, búcsút kellettvennünk a királytól, aki Anyának ékszert, nekünk egyzacskó aranyat adott a búcsúnál. Papp Iván

Díjazott lettem egy rajzpályázaton, s meghívást kaptam Budapestre – az állatkertbe.A bejáratnál Klüpsz-klopsz, a fehér póniló köszöntött. A sörénye tiszta aranyból volt. A fején arany-

korona. Õ volt az állatkert királynõje. Apró manócskák ajándékot nyújtottak felém. Ahogy sorra átvet-tem tõlük, úgy változtak át. Volt köztük kacsa, hattyú, zebra, tigris, oroszlán, zsiráf és medve. Táncolvamentek elõttünk. Így mutatták az utat. Mire ismét a kapuhoz értünk, eltûntek.

Siettünk, hogy elérjük a Szegedre tartó vonatot. Petõ Dávid

A szünidõben Pesten elmentünk egy múzeumba. Kékru-hás macskalány kérte tõlünk a belépõdíjat. Két hercegnõ lé-pett be, de a múmiáktól annyira megijedtek, hogy kiszalad-tak. A sárkányfivéreknek – mert velük is összefutottunk – abebalzsamozott állatok tetszettek a legjobban. Egyszer csaklátom, hogy két alamuszi farkaslátogató a zsebébe nyom-kod valamit. Két kutyaõr rohant be, és nyakoncsípte a far-kasokat. Mindenkinek el kellett hagynia a múzeumot.

Útközben a sárkányfivérekkel beszélgettem.Vukov Johanna

Pap Iván

Molnár Andor

Pivárcsik Nikol

10

A földgömb egy színes labda,Melyet az ember körbeutazta.Elõkészítette a hajót,Hogy meghódítsa a világot.

Óceánokat fedez fel,Melyet eddig nem ismert.Titokzatos kis szigeteket,Azokon élõ fura embereket.

Megérkeznek egy új országba,Barangolnak a sivatagban.Hegyeket hódítanak meg,A világban új csodákat néznek.

Visszatérnek utazásaikról,Beszámolnak kalandjaikról.Az emberek ámulva nézik õket,Miközben a messzi távolba néznek.

Mátyás Nimród és Kinga,

Marossárpatak

Székely Dániel, Teke

Malacka elutazott Kínába, S ott kirabolt egy házat.Angliában bilincselték, De megszökött másnap.Elkapták õt Ukrajnában, De mindhiába,Egy éjszaka lelépett, És elment Szerbiába.Bejárta már a világot,Látott sok-sok szép virágot.

Járt már Szlovéniában,No meg Horvátországban.Jól megtanult rabolni,Kulcsot hamisítani.Egy lakatlan szigetenInterjút adott nekem:– Reszkessetek, emberek,Romániába megyek!

Chiricheº Hunor Szabolcs,

Zabola

Mezei Liza Monica,

Szatmárnémeti

Kedves Kriszta,

Szentegyháza�

�

�

11

Magányosan, egyedül vagy,Igaz barát nem kerül;Százezernél több társad leszMeseországon belül.

A sok király s szép királylányElûzi a bajokat,Minden hajnal pirkadatkorDalolnak majd nagyokat.

Jó cimborád lesz a csillagA kéklõ ég tetején,Késõ éjjel delfinekkelKutatsz tenger fenekén.

S ha majd szíved hazavágyik,Meguntad a sok mesét,Csodavilág küszöbérõlKis idõre hazatérsz.

Bakó Eszter, Jobbágytelke

Bárcsak boszorkánynak születtem volna,és repülni megtanultam volna.Fekete ruhában, seprûre ülve,vígan a kék égben repülve,boldog lettem volna.

Csegezi Noémi, Torda

Egyszer, mikor unatkoztam,Abban a nagy unalombanÁlom-manó jött hozzám,És elrepített magához.

Pár felhõn is átrepültünk,S aztán végre odaértünk.Ott a csoki a folyó,S sellõk úsznak mindenhol.

A dombok nagy pogácsák,Ne félj, nincsenek káposzták.Vattacukor a párnád,Ez úgy van, ahogy várnád!

Te is eljöhetsz ide,Ha párnádon a fejed.Álomország csudajó!Itt minden megkapható!

Jakab Júlia, TordaharasztosA nagyváradi 11-es Iskola IV. B osztálya

és Géczi Lili tanító néni tavaly

Kolozsvárra látogatott:

Elmegyünk KolozsvárraNagy hõségben,Bemegyünk a NapsugárSzerkesztõségébe.Botanikus kertben járunk,Egy élménygazdag napot várunk!

Bajkó Edina

Elindultunk Kolozsvárra,Erdély fõvárosába.Folyóiratok s gyermeklapok százaItt készül Kolozsvárba’.

Az igazság is itt született,Mert egy nõ itt adott Mátyás királynak életet.A barlangokat hogy hol kutatják,Azt is itt vitatják.

Kõrösi Kristóf

Indulunk már Kolozsvárra,Erdély legszebb városába.Szép a táj, oly szép ott minden,Kedves helyek várnak minket.Ott sok szépet láthatunk,Ide visszavágyhatunk.

Alafi Anett

Sasu Simona Kinga, Torda

Tamás-Szóra Evelin,

Gyergyószentmiklós

Kulcsár Petra,

Gyergyó-

szentmiklós

Vajda Loránd,

Marosszentgyörgy

�

�

AHátszeg völgyében, magas hegy tetejéntündökölt Kolc vára, messze földön alegszebb vár. Ebben lakott a tatárjárás

idején egymagában Kendeffy Ilona, itt vártanagy sóhajtozással az apját, a testvéreit, jegy-béli mátkáját, akik mind a tatárok ellen harcol-tak. Várta, várta, de hiába várta, mert egyszercsak hírét hozták, hogy az apja elesett a csatá-ban; aztán jött a másik szomorú hír: elestek atestvérei is. De a jegybéli mátkájáról semmihír sem jött. Nem tudta szegény Ilona, elesett-e vagy rabságba hurcolták a tatárok. Esztendõesztendõre borult, a tatárok már réghazatakarodtak, de Kendeffy Ilonamátkájáról még mindig nem jöttsemmi hír.

Egy este, amint a vár erkélyénüldögélt és sóhajtozott szegény,egyszerre csak ránehezedett az ál-mosság, elszenderült, aztán csudá-latos álmot látott. Azt álmodta, hogyelõtte áll a mátkája, s mondá, amintkövetkezik:

– Szépséges szép mátkám, ha aztakarod, hogy egymáséi legyünk,annyi aranyad legyen, amennyi odá-ig ér, ahol én senyvedek szomorúrabságban.

– Istenem, Istenem – sóhajtottIlona, amikor felébredt –, milyencsudálatos álom volt ez! Vajon mitjelenthet? Ha rabságban van, csakTatárországban lehet, de kinek vanannyi aranya, hogy innét Tatáror-szágig érjen?

Egész nap az álmán tûnõdött, az-tán megint kiült az erkélyre, onnét

sóhajtozott kelet felé. Addig sóhajtozott, hogyelnyomta az álom, Most meg azt álmodta,hogy megjelent egy angyal, s az így szólt hoz-zája:

– Ne búsulj, Ilona, ne emészd magadat.Vedd elé a guzsalyadat, fonj éjjel-nappal, sannyi aranyad lesz, hogy éppen Tatárországigér el, ahol a te mátkád rabságban sínylõdik.

– Istenem, Istenem – sóhajtott Ilona, ami-kor felébredt –, milyen csudálatos ez az álmomis! Hiszen ha száz esztendeig éjjel-nappal min-dig fonok, akkor sem szerzek annyi aranyat,hogy az elérjen Tatárországig.

Ezt gondolta, de azért mégis elõvette a gu-zsalyát, kiült az erkélyre, font éjjel, font nappal,alig volt pihenése. Szép csendesen pergett azorsó, s ím, halljatok csudát, a fonál, amit erege-tett, színarannyá változott, s ez a fonál szállottszép csendesen kelet felé, tovább, tovább,egyenesen Tatárország felé, s egy hét sem teltbelé, odaért a fonál nagy Tatárországba, a töm-löc ajtajához. Kinyílt az ajtó egyszeriben, s egyeste, amikor Ilona, mint rendesen, ott ült az er-kélyen és fonogatott, egyszerre csak ott álltelõtte jegybéli mátkája.

12

KÕVÁRY LÁSZLÓ nyomán

KENDEFFYILONA

Elmondta a dévai Székely Rita Júlia ésErõs Abigél 2009 májusában a marosvásár-helyi Országos Regemondóversenyen.

SOÓ ZÖLD MARGIT rajza

AHáromszéket Moldovától elválasztóKeleti-Kárpátokban hajdan rablók fosz-togatták és rémítgették a falu lakóit. Za-

bor alrabonbán és fia megelégelték a zsivá-nyok tetteit, s egy csapat élén ellenük indultak,hogy megzabolázzák a rablókat. Ám azok me-részen szembeszálltak a székelyekkel. A szik-laerõdöt hõsiesen védõ rablóvezér leánya, Zaj-na a csata végén párviadalra hívta a bán daliásfiát, Zabort. Az ifjú Zabor megszerette a szép-séges lányt, s ott helyben megkérte a kezét.Attól kezdve a rablók nem háborgatták többé afalu népét. A falut Zaborról nevezték el Zabolá-nak.

ZABOLA

Azabolai erdõk rengetegében van egytisztavizû, friss forrás, melyet a falusiakma is Basa-kútjának neveznek, mert egy

cseléd mindennapos feladata az volt, hogy ab-ból a forrásból hordja az ivóvizet a gazdájának.Mivel Basa-kútja messzire található, az ötletesszékely talált a közeli Hegymege berkeiben isugyanolyan ízû, friss forrást, mint a távol esõ.Titkon innen hordta naponta a vizet, amelyetBasa Tamás éppen olyan jóízûen fogyasztott,mintha az õ forrásából merítették volna.

BASA-KÚTJA

Basa Tamás egyszer a török szultánnáljárt követségben. Hazafelé az emberei-vel együtt megpihent a zabolai havasok

keleti oldalában. És mert nagyon megéhezteka hosszú úton, elõvették ételüket. A közelük-ben volt egy nagy lapos kõ, ezen fogyasztottákel ebédjüket. Azóta nevezi mindenki azt a kö-vet Basa-asztalának.

BASA-ASZTALA

ACsipkés az Orbai-patak mellett terül el.A nevét arról kapta, hogy itt nagyon sokcsipkebokor és bozót volt hajdanában.

Ma nagyon szép turisztikai központ van itt.

CSIPKÉS

Zabola és Tamásfalva között emelkedikTatárhalom. A néphagyomány a halomily elnevezését így indokolja: A II. Rá-

kóczi György ellen bejött tatárok dúlva éségetve vonultak át Háromszéken. A lakosokmindenfelõl a hegyekbe menekültek, s onnannézték a lángözönt. Zabola, Páva, Kovászna sa szomszédos falvak lakói azonban meneküléshelyett az önvédelmet választották. A zabolaitemplomkastély hat ágyúját felhúzták a domb-ra, az elsáncolt táborban pedig hadállást vet-tek fel. „Halál vagy gyõzelem” – ez a jelszó volta zászlajukra írva.

Sikerült megfutamítani a tatárokat, és ezál-tal megmenteni egész Felsõ-Háromszéket.

A dombtetõn a hõsöket temették el, adomb alján az ellenség több ezer halottját.

Hát ezért nevezik ezt a dombot Tatárha-lomnak.

TATÁRHALOMSzigeti Éva tanító néni IV. B osztályazabolai mondakincseket gyûjtött:

A Tordai JósikaMiklós Líceum IV. Aosztályának Tigris ésCsipogó csapata ígyidézte fel a törökverõhõsöket:

13

Dugovics Titusz megmenti a zászlót –Józsa Boglárka rajza

Karton vár,létrák, ésilyen agyag-figurák –kezdõdhetaz ostrom.

KÉ

PE

KDICSÕ MÚLTU

NK

BÓ

L

��

VETÉLKEDÕ

��

Volt egyszer egy egér. Egészen ki-csi egér volt, s ebben a kicsiségé-ben hordozott egy nagy feledé-

kenységet.Ott trónolt benne a nagy feledékeny-

ség, s mondta, hogy: cikk-cikk. Vagy,hogy: juppíí. Ha kárörvendõ volt, cikk-cikk-et, ha boldog, a jól megtalált helymiatt, akkor juppííkat mondott.

A feledékenység olyan nagyon trónoltbenne, hogy amiatt mindegyre elfelejt-kezett errõl-arról, például, hogy nyárvan, olyankor, rosszkor kesztyût húzott,hogy tél van, olyankor rosszkor szal-makalapot tett, elfelejtette, hogy szom-jas, hogy már térdéig nõtt a bajsza, hogya tej a kályhán fut, fut...

Nos, az egészen kicsi egérnek igen-csak sok galibát okozott ez a trónolórosszság.

Mégis, a galibák galibája az volt,amikor egy szép napon a benne tróno-ló nagy feledékenység miatt az egérvalahol felejtette, hagyta, ejtette, hul-latta, zsebkendõvel kihúzta, mor-

zsákkal kipallotta a szép cirádás hangját.Jaajj, pedig volt hangjának kacskarin-

góira táncra keltek régen a kompótok: re-zegtek a ribizlik, hersegtek a szilvák, méga liszteszsák is puffokat mondott: pfuff-pfuff.

Na, most ezt a kacskaringós, szép hang-ját nem találta az egér semerre, pedig tûvétette érte a világot.

Kinyitotta mindegyre kicsi fejének kicsiszáját, lassan, óvatosan, abban reményked-ve, hogy amikor azt mondaná: saaaajt, márott lesz a kacskaringós hang.

De bizony, csak a nagy tátogtatással ma-radt.

Ilyenkor szomorúan összecsukta a szá-ját, és egy darabig nem volt kedve keresnia hangját.

Ebben a szomorúságában ért a nagy sajt-lyuk elé.

A nagy sajtlyuk nézte sajtlyuk-szemével,hallgatta a szipogást sajtlyuk-fülével, éssajtlyuk-szíve összeszorult.

– Mi a bánatod, te csöpp? – fordult sárgaszélû testével a szipogó-szomorúság felé,aki nem volt más, mint a kicsi egér. Az csakvonogatta a vállát, és mutatott befele a tor-kába, és míg ezeket csinálta, pocsolyát sírtlábacskája alá.

– Ejj, azt a gonosz feledékenységes-felej-tõs mindenségit – csettintett a sajtlyuk. –Bújj csak ide – tágított magán, s már egyegész egércsalád, sõt egéróvoda elfértvolna benne. – Te kicsi egér, most fordulj

MÁTÉ ANGI

VOLT EGYSZER EGY

EGÉR

14

magad körül hármat jobbra, aztán fordulj magadkörül hármat balra, tátogtass közben, meglásd, kifutbelõled a nagy trónoló feledékenység.

Nem tudom, miért gondolta ezeket a nagy sajt-lyuk, és mire-kire gondolt, tán a sajtszagra, lyukak-ban tekergõ huzatra, hogy azok lesznek olyan ijesz-tõek, hogy a trónoló feledékenység megfutamodik.

Szag-e, huzat-e, egyremegy, futott biz’ a feledé-kenység trónostól, mindenestõl, ki, csak úgy lobo-gott hosszú palástja, papucs-bojtja utána.

– Trillárom – jött ki tátogó kicsi száján az egérnek–, trilla-trilla – toldotta még hozzá bõszen-boldogan,mert ott volt a hang, ott bizony, csakhát a trónolófeledékenység nem engedte, hogy legyen.

Bizony, a kamrában ropogni kezdett a rebarbaráktáncolós dereka a befõttes üvegekben, zsizsegtek amolylepkék szõtt hálózsákjukban, mikor meghallot-ták a kicsi egér hangjának kacskaringóit.

Volt öröm.

LÁSZLÓ NOÉMI

NapokHétfõre harmat, keddre kín,szerdára szó, szerencse, szín,csütörtök csönget, csíp, cseveg,péntek pipacspír, pöfeteg,szombat szivárvány, szél, szatyor,vasárnap vigasság, vasorr,Korán kifullad, alszik Késõ,harmattal hinti újra hétfõ.

MARKÓ BÉLA

BalázsvarázsA balázsgömb zöldül-kékül,Balázs varázsolni készül,fürgén jár a balázspálca,alkalmas a varázslásra,ide suhint, oda suhint,mindenhova balázsport hint,s addig-addig bûvöl-bájol,oroszlán lesz a cicából,várkastély a régi házból,Balázs mindent elvarázsol,mivel rendkívül tevékeny,viszont kissé feledékeny:Hol a füzet? Hol a táska?Hova lett a ceruzája?Ezzel kezdjük minden reggel,ha a nagy varázsló felkel…

15

SZABÓ ZELMIRA rajzai

A túloldalon levõ skandi Benedek Elek jólismert versének címét és két sorát rejti.

Küldd el címünkre, hátha szerencséd lesz a sorsoláson!A Rejtvénykirály

1

2

3

4

5

6

7

TTAALLÁÁLLDD KKII!!HAHOTA☺ ☺

A MÁRCIUSI REJTVÉNY-PÁLYÁZAT megfejtése: Egyenlõség, szabad-ság, testvériség. Nyertesek: Szilágyi Adrienn, Sárközújlak; CzierBernadett, Tasnád; Jankó Heléna, Boldogfalva; Eghet Anita,Köröstárkány; Péter Anikó, Olthévíz; Szakács Gábor, Gyergyóalfalu..

– Mama, az iskolában aztmondták, hogy folyton hazudo-zok.

– De Peti, te még nem is jársziskolába!

�

Petike morog magában: „Nemértem. Ha rossz vagyok, apumegver. Ha jó vagyok, anyumegméri a lázam.”

�

– Peti, ezen a héten már ötöd-ször késel az iskolából. Tudod,hogy ez mit jelent?

– Azt, hogy ma péntek van.�

– Gyerekek, mi a hajlékonyellentéte?

– Hajléktalan.�

– Gyerekek, ki tudná meg-mondani, melyik a ló legfonto-sabb része.

– A bõre – jelentkezik Peti.– Ugyan, miért pont a bõre?– Mert az tartja össze az

egész lovat.�

– A Hold olyan nagy, hogysok millió ember tudna rajtaélni – mondja a tanár.

Peti felnevet:– Milyen tülekedés lenne ott

félhold idején!�

�RREEJJTTVVÉÉNNYY--PPÁÁLLYYÁÁZZAATT

!HHaavvoonnttaa

55 DDÍÍJJAATTssoorrssoolluunnkk kkii

1. Ádám párja 2. Nóta 3. Ama ellen-téte 4. Ragadozó madár 5. BecézettAmál 6. Égitest 7. Angol igen 8. Pénz-beli értéke 9. Földbe vetjük

�

1. Becézett Ágnes 2.Lóbiztató szó 3. Ebédetkészít 4. Férfi blúz 5. Há-romból kettõ 6. Félig lyukas!7. Tizenkét hónapi 8. Zokog9. Betût vetõ 10. Erdõtalkotnak 11. Fejben van

�

1. Húsvét 2. Jézus 3. Csokinyuszi 4. Tojásfes-tés 5. Vakáció 6. Ernõ, Zoli, Tomi

ÁPRILISI MEGFEJTÉSEK

�NNYYEERRTTEESSEEKK

16

A marosugrai II–IV. osztályosokrejtvényei:

1

2

3

4

5

6

7

8

9

10

11

1

2

3

4

5

6

7

8

9

1

2

3

4

5

6

Ilyen az édesanyádnakszánt virágcsokor, de aNapsugár is: 1. Nem édes2. Mondat eleme 3. Re-gényszerzõ, de fordítva 4.Tüskés állat 5. Üt 6. Nemkevés

�

Okos Zsuzsanna, Csíkszereda: májusiünnepünk.

1. Becézett apa 2. Mezei üregi állatka 3.Huszonnégy órai 4. Virágos, zöldséges is vana ház körül 5. Idõs 6. Becézett Sámuel 7. Õsi,kihalt állat

�

17

VAJNÁR ILONA rejtvénye

Becézett Gábor

Fafajta

N

B

Sárba tapad

Gramm

Angol igen

GRÓF

Nyer a közepén!

Mostanáig

Rõzse leszbelõle!

Méter

Elpusztul a fa

Ká!

Libahang

Nem itt

Nem éjszaka

D

Levegõangolul

Esõközepe!

Származó

EKI

Liter

NõibecenévKezébe

juttat

Város aCenk

lábánál

Szándé-kozni

Kabátféle

ZS

Az apjá-hoz von-zódik-e?

TPA

Római 1

Gyakranarra a helyre

menõGé!

EGZ

Facsemetekert

S

Régisúlymérték

Például,röviden

Fiúnév

OAÕE

Réz Eleknévjegye

Kilogramm

Nagyonfriss,

tavasziSzóbeli

Fenyõpáros betûi

Zorro jele

DLIÁN

Magyarautójel

Nemegyenes

YALE

LovasAnna

névjegye

S

Fátyol-szövet(TÜLL)

Vé!

V

Boavég!

Végülvaksi!

Aprókatnyel

PEE

Magad

DÁLNOKI

JuttatNémetIlona

névjegye

Relé más-salhangzói

Szárnyal

Hûs erdõjelzõje

En!Gárdonyi

Gézaszülõhelye

Év vége!

Középentelve!

Majdnemróna!

A

Azidézetelsõrésze

Azidézet

másodikrésze

A verscíme

Arra az idõpontra

Kenhetõ tejtermékbe

E

BLNN

TTii TTii mmoonnddmmoonndd----ttááttookkttááttookk

A gyergyóditrói Ursan Anna tanítónéni gyûjtésébõl:

– Tanító néni, odavihetem a képemet acsempéhez, hogy száradjon?

– Gyermekek, hétfõn szabadnap lesz. – Egész héten?

„Az Andorás nemzetség nem halt ki, élmég ma is. Csakhogy most nem Andorás,hanem Andrássy a nevük.” – meséli a taní-tó néni. Óra végén egy kislány megkér-dezi: „Édesapám Béla. Akkor õ I. Béla ki-rály leszármazottja?”

Amarosugrai II–IV. B osztály arany-mondásait Szakács Tünde tanító

néni küldte el:

– Tanító néni, a könyvtárt nagy A betûvelírjuk?

Tanító néni: – Ki írta az Itt van az õsz, ittvan újra címû verset?Gyerek: – Petõdi Sándor.

– Tanító néni, nem elég, ha felírom: „Ja-vítás”, le kell a hibás szavakat is másolni?

Tanító néni: – Mik élnek a pocsolyában??Gyerek: – Bálnák.

Tanító néni: – Mondjatok i betûvel végzõ-dõ beceneveket!Gyerek: – Linda.

Tanító néni: – Hány napból áll egy hónap?Gyerek: – 22, ha szökõév van.

18

Cserépkancsók. Színezd ki az egyiket, raj-zolj mintát a másikra.�

19

KEDVES SZÜLÕK, NEVELÕK!Köszönjük mindazoknak, akik személyi jövedelemadójuk 2%-ával támogatják a

NAPSUGÁR ALAPÍTVÁNYT. Adományukat az illyefalvi gyermektáborra és sok-sok könyvajándékra költjük.

Ha ebben az évben is méltónak tartanak a támogatásra, válasszák ki a megfelelõ eljárást:

�� Aki adóbevallásra nem köteles, kérjük, csatolja a munkahelyérõl kapott Adózási Igazolványhoz

(Fiºã Fiscalã) a mi adatainkkal kitöltött 230. számú ûrlapot, és küldje el a helyi Pénzügyi Hivatalhoz.

A 230. számú ûrlap beírt adatainkkal együtt letölthetõ honlapunkról is: www.napsugar.ro.

�� Aki adóbevallásra köteles, kérjük, töltse ki a 230. számú ûrlapot és a 200. számú ûrlap III/2-es pontját a mi adatainkkal: Fundaþia Culturalã Napsugár;

Cod de identificare fiscalã: 7714627Cont IBAN: RO16RNCB0106026613330001Leadási határidõ 2010. május 15. Köszönjük bizalmukat és támogatásukat

a és a

NAPSUGÁR, gyermekirodalmi lap. Kiadja a NAPSUGÁR Kft. Szerkesztik: ZSIGMOND EMESE fõszerkesztõ,MÜLLER KATI képszerkesztõ. A szerkesztõség postacíme: 400462 Cluj, Bld. C. Brâncuºi nr. 202. ap. 101.,C.P.137. Telefon/fax: 0264/418001. Megrendelhetõ a szerkesztõség címén. E-mail: [email protected]õ: KOMÁROMY LÁSZLÓ; www.napsugar.ro A lapok árát a következõ bankszámláravárjuk: Cont IBAN RO45RNCB0106026602080001 B.C.R., SUC. JUD. CLUJ S.C. NAPSUGÁR– EDITURA SRL. CUI: 210622 Készült a kolozsvári TIPO OFFSET Kft. Nyomdájában. ISSN 1221-7751 Ára 2,5 lej

E lap-számtámo-gatója:

Címlap: Bálint Botond, Csíkkarcfalva

FFeebbrruuáárrbbaann foltot, pacát kellett képpé alakítani. Ötletesen oldotta meg a feladatot aa mmaarroossvváá--

ssáárrhheellyyii Unirea Gimnázium II. B osztálya, Gödri Bea munkája (1); a sszziilláággyyppaanniittii IV. osztály, Bai

Eszter Elza festménye (2); HHeevveessii AAnneetttt CCiinnttiiaa és KKrriisszzttiiáánn ZZssoolltt, Mezõbaj (3).

Küldj nekem virágcsokrot! Persze nem igazit, azt inkább édesanyádnak nyújtsd át.

Nekem festett, rajzolt, ragasztott, pecsételt – szóval bármilyen bokrétát postázz. A

hátlapon megnézhetsz néhányat a tavaly kapottak közül. Tudod, hogy legjobban

azoknak örvendek, amelyekbõl magam is tanulhatok valami új maszatoló módszert.

Maszat Mûvész

1 2 3

!HHaavvoonnttaa

33 DDÍÍJJAATTssoorrssoolluunnkk kkii

Figyeld meg, mit mon-danak a lányok, és találdki, melyiküket hogy hívják,és mivel kedveskedik azanyukájának május elsõvasárnapján? Azt is tud-nod kell, hogy az egyik egycsokor virággal, a másikegy finom csokival, a har-madik saját készítésû kézi-munkával lepi meg anyut.

Zsófi nem szeretkézimunkázni

Anna és Edit jóbarátnõk

Edit imádja azédességet

Nagy örömünkre oly sok levél ér-kezik tõletek, hogy külön lapot in-díthatnánk a híreitekbõl, munkái-tokból. Láthatjátok, hogy a Napsu-

gárban több oldalt is nektek szánunk, aki pedig így semfér be, nevét vagy közös küldemény esetén az osztálytKószabósza felsorolja a Levelezõ rovatban, így ni:Marozsán Antónia, Halmi; Dánél Dorottya, MártonDorottya, Csíkszereda; Gellérd-Székely Dóra, Küs-möd; Kozma Dalma, Balázs Boglárka, Kis HelénHenrietta, Gyergyóremete; Lázár Henrietta; FarkasMónika, Megyesi Stefánia, Mezõbaj; Lukács Réka,Fenyéd; Révész Balázs, Nagyvárad; Péntek Réka,Sárvásár; Deák Gabriella Mónika, Gyergyóújfalu;Nagy-Bíró Csenge, Bálványosváralja; Kaszta Tamás,Nagybánya; Márton Enikõ, Mihály György, Árpástó;Antal Mária Antónia, Gyimesbükk; Sánta Laura, Szé-kelyvécke; György Anetta, Marosszentgyörgy; SándorTamás, Maroskeresztúr; Kovács Mária, Székelyud-varhely; Fehér Alexandra, Szentegyháza; Tar Andor,Császár Ákos, Molnár Anita, Gyulakuta; VeresEmõke, Csíkszentdomokos; Demeter Henrietta,Nagygalambfalva; Bod Judit, Elekes Karola, VizsulyZsanett, Albis; Lukács Panna, Kézdivásárhely; CsataNóra, Gyergyószentmiklós; Sándor Andrea, Négyfalu;Karikás Edina, Antal Krisztián Tamás, Zilah;Demeter Adél Hajnalka, Homoródszentmárton;Rájkli Andrea, Köröstarján; Balog Enikõ, Désfalva;Nagy Henrietta, Kecskemét; a négyfalusi Zajzoni RabIstván Líceum III.; a csíkszeredai Petõfi Sándor IskolaIII. C; a marosvásárhelyi Mûvészeti Líceum II. B, a L.Rebreanu Gimnázium III. G, a R. Guga Gimnázium II. Cés IV. B, a G. Coºbuc Gimnázium IV. C; a nagybányaiN. Iorga Iskola III. C; a szatmárnémeti M. EliadeIskola III. G, a Bãlcescu-Petõfi Iskola IV. C; a nagyvára-di G. Coºbuc Iskola II. C és III. B, a D. Cantemir IskolaII. és IV. D, a Dacia Iskola IV. B; a gyer-gyószentmiklósi Kós Károly Iskola III. és IV. A, a Vas-kertes Iskola II. A, a Fogarassy Mihály Iskola II. C osz-tálya, az udvarfalvi I. és II.; az ozsdolai II. B; a csík-szentkirályi IV. B; a zabolai IV. B; a madéfalvi II.; amálnásfürdõi III.; a kibédi III.; a lövétei III. A; a csík-dánfalvi IV.; a mezõfényi IV.; a szalárdi IV. B; az érmi-hályfalvi IV. E; a szilágyfõkeresztúri II–III–IV.; a szi-lágypaniti IV.; az égerháti II–IV.; a mezõpetri IV. B; azárpádi III. B; a gyergyóditrói IV. B; a csíkbánkfalviIII. B osztály; a tordaharasztosi, a magyarlapádi kisis-kolások.

Márciusi megfejtések: 1. kokárda: nem-zeti színû kitûzõ, mente: prémes, zsinóros,rövid felsõkabát, dolmány: testhez simuló,zsinóros zubbony, sujtás: kacskaringós zsi-nórdíszítés, kantár: a lószerszám fejen levõrésze; 2. csákó 3. Gábor Áron. Nyertesek:Bodosi Dorottya, Gyergyószentmiklós;Tokos Áron, Székelyudvarehely; a bala-vásári III.; a kovásznai III. B osztály.

LLEEVVEELLEEZZÕÕA Kõrösi Csoma

Sándor AnyanyelviVetélkedõ székely-

udvarhelyi országos döntõjébe jutott 14 csapat:

Bukarest, Ady Endre Líceum, IV.; Dés, 1-es Iskola, IV. D; Dicsõszentmárton, IV. D; Gyergyóditró, IV. B; Kézdivásár-hely, Petõfi Sándor Iskola, IV. A; Kolozs-vár, Apáczai Líceum, IV.; Marosvásár-hely, Dacia Gimnázium, IV. E; Nagy-károly, V. Lucaciu Iskola, IV. C; Nagyvá-rad, G. Coºbuc Iskola, IV. B; Sepsiszent-györgy, Váradi József Iskola, IV. F; Sza-mosardó, IV.; Szatmárnémeti, Mûvé-szeti Líceum, IV. B; Székelykeresztúr,Petõfi Sándor Iskola IV. B; Székelyud-varhely, Móra Ferenc Iskola, IV. C.

30 csapat NYELVÕR-DÍJAT kap a Napsugártól:

Arad, A. Vlaicu Iskola, IV. M; Csíkszent-domokos, Márton Áron Iskola, IV. A ésB; Gyergyóditró, IV. SbS; Kézdivásár-hely, Petõfi Sándor Iskola, IV. B, MolnárJózsiás Iskola, IV. B; Kovászna, IV. C;Marosvásárhely, 7-es Iskola IV. C és D,Bolyai Líceum, IV., Dacia Gimnázium, IV.D, G. Coºbuc Iskola, IV. C, Európa Gimná-zium, IV. D és E, Liviu Rebreanu Iskola,IV. E és F, Tudor Vladimirescu Iskola, IV.B; Nagyenyed, IV. A; Nagyvárad, DaciaIskola, IV. B, Juhász Gyula Iskola, IV.;Szatmárnémeti, Bãlcescu-Petõfi IskolaIV. C; Torda, IV. A; Csíkfalva, Erdõfüle,Gernyeszeg, Magyarhermány, Magyar-lapád, Mezõpanit, Szalárd, Zabola csa-pata.

20

!HHaavvoonnttaa

33 DDÍÍJJAATTssoorrssoolluunnkk kkii

Szólj, szám!

Márciusi „lila” megfejtések: A képen a 8000 éves sarló fogas állati állkapocs, a vizet bõrtömlõbenviszik, a nõk gyöngye agyagból van. Egy öttagú családnak 15 kenyérfa termése lenne elegendõ egyévre. A velencei kalmárok indultak hajón Keletre. A csípos mexikói paprika a chili. A2, B3, C4, D1.

Nyertesek: Geangoº Attila, Petrilla; Miklós Csenge, Sepsiszentgyörgy; az árpádi III. B; a körös-tarjáni III. B osztály.

21

Bodor Klára tanító néni és a homoródszentmártoni negyedik osz-tály büszkén számolt be arról, hogy falujukban megemlékezést és elõadásttartottak Március 15-e tiszteletére, és Kokárda nevû csapatuk elsõ díjatnyert azon a történelmi vetélkedõn, amelyet Forrai Tibor tanár bácsiszervezett Homoródszentpálon a homoródmenti kisiskolások számára.

Kõrösi Mária tanító néni másodikalkalommal szervezte meg Szalárdona forradalom évfordulóján a Petõfi Sán-dor Körzeti Szavalóversenyt. A 43 ver-senyzõ közül Szilák Zoltán Szalárdról, Kendi Norbert Jákóho-dosról, Szabó Annamária Hegyközszentimrérõl és PetruBarbara Hegyközkovácsiból kapott Napsugár különdíjat.

Óriási kokárda elõtt, nemzeti-színû zászlócskákat lengetõ ma-

gyarruhás kislányok, lovashuszárok versikékkel, Kossuth-nótákkal,verbuváló énekekkel emlékeztek meg a magyarság nagy ünnepérõl– számolt be Bende-Tóth Tibor tanító bácsi a margittai III.G

osztály ünnepségérõl.

A nagyváradi Kis 9-es Iskolában Szilágyi Mária tanító néniIV. B osztálya saját készítésû nemzetõr zászlókkal és lélekeme-lõ verses, zenés összeállítással ünnepelte Március 15-ét.

Dénes Irén tanítónõ a fõ-szervezõje a május 7–9. közöttVarsolcon sorra kerülõ Kányá-

di Sándor Szavalóversenynek. A második országos döntõre 17megye gyõzteseit várják egy Kányádi Sándor verssel és egy XX.századi költõ versével. Varsolcon volt a szavalóverseny XII. Szilágy

megyei döntõje is, melyen 21 iskola 48tanulója vett részt.

Napsugarak között ragyog régi barátunk, a sepsiszentgyörgyi VáradiJózsef Iskola IV. E osztályának képe. Évek óta hûséges olvasóink, le-velezõink, sok írásukat meg is jelentettük. Most szomorúan búcsúznaktõlünk, pedig erre semmi szükség, hiszen ötödikesként is olvashatják aNapsugárt, ha megrendelik Domokos Zsuzsa tanító néni segítségével.Kedves IV. E, jövõben is várjuk szép leveleiteket.

Madéfalvi olvasóink gazdag küldeményébõlmost a Zöld Program keretében készült munkákat emeljük ki. Tanulságos ter-mészetvédõ plakátot, újrahasznosított csomagolóanyagokból madáretetõt, kép-keretet, ceruzatartót, vázát készítettek. Lám, a lassan mindent elborító szemét isjó valamire, csak ötlet és szorgalom kell hozzá.

Nagy meglepetés volt számunkra, hogy jutalomban részesültünk. Köszönjükszépen az ajándékot. Hûséges olvasói maradunk a Napsugárnak. A hármas-falvi III. B osztály

22

Ahhoz, hogy a növények ter-mést, magot hozzanak, azegyik növény virágporának

a másik növény bibéjére kell ke-rülnie. Ez a megporzás.

A szél akár 6000 méter magas-ra és 5000 méter távolra is elrepíti a pehely-könnyû virágport. De megbízhatatlan „fuva-ros”: ott teszi le a virágport, ahol arra éppenkedve szottyan, s így rengeteg kárba vész be-lõle. A rovarok elég gyorsak és izmosak ah-hoz, hogy a küldeménytcélba juttassák, a szolgála-tot azonban meg kell fizet-ni: valamit valamiért. A nö-vények vagy virágporral,vagy édesített vízzel, nek-tárral fizetnek.

Útmenti „becsali csár-dának” nevezhetnénk azernyõsvirágzatú növények– vadmurok, kapor, bürök –szélesre tárt ernyõjét. Min-denféle légy, bogár, lepkekedvére lakmározhat avirágporukból.

Vannak „elit vendég-lõk” is, amelyekben csak ameghívottakat látják szíve-sen. Ezek a virágok a kely-hük vagy sarkantyújuk mélyébe rejtik a nek-tárt, így ahhoz csak a megfelelõ hosszúságúszívókával rendelkezõ rovarok: méhek, posz-méhek férhetnek hozzá.

A furfangos zsálya virágában külön szerke-zet gondoskodik arról, hogy a futár jó nagyadag virágport vigyen magával. Ez a növény azajakosok családjába tartozik: van egy alsó ésegy felsõ ajka és sarkantyúja, amiben a nektárttartogatja. Az alsó ajak „leszálló pálya”, azonlandolnak az odaérkezõ méhek. A „nektárlera-katot” csapóajtó zárja el. Ez nem más, mint egylibikóka rövidebb karja. A hosszabb kar felnyú-lik a felsõ ajakba, és két nagy portokot visel, te-le virágporral. A méh meglöki fejével az útjátálló csapóajtót, vagyis a libikóka rövidebb kar-ját, mire a hosszabb kar a hátához csapódik, ésbõségesen bepúderezi virágporral. Ugye, mi-lyen ötletes? Azt már mondanom sem kell,

hogy a felsõ ajakból hosszan ki-nyúlik a bibeszál, s amint a futármegérkezik a másik virágról a bõ-séges rakománnyal, a bibével le-sepri hátáról a virágport. Megtör-ténik a megporzás.

A növények között is vannak azonban csa-lók, akik tõrbe csalják szegény rovarokat. Kö-zülük az egyik a foltos kontyvirág. „Kuckó di-dergõ hajléktalanoknak.” – Ezzel csalogatjamagához a hûvös tavaszi szélben vacogókat. A

hatást fokozza, hogy a kat-lanszerû virágból csábítódögszag árad, ez a növényugyanis a döglegyeketcsalogatja. Jönnek is sere-gestõl, de börtönben köt-nek ki! A katlan belsõ falasíkos, a bejáratot dárdasze-rûen befele nyúló keményszõrök zárják el. A legyekkiutat keresve nekiütõd-nek a virág közepébõl fel-nyúló rúdnak, amelyen alula hamarabb elnyíló nõvirá-gok, felül a késõbb érõhímvirágok helyezkednekel. Amint a foglyokról amagukkal hozott virágpora nõvirágokra kenõdik,

megtörténik a beporzás. És láss csodát: a bör-tön falát alkotó buroklevél rögtön zsugorodik,ráncosodik, a szõrök hajlékonnyá válnak! Sza-bad az út, a foglyok elhagyhatják börtönüket.

VALAMITVALAMIÉRT

BITAY ÉVA

CSI

LLA

G I

STVÁ

Nra

jza

KKIISSKKÓÓPPÉÉ

!HHaavvoonnttaa

33 DDÍÍJJAATTssoorrssoolluunnkk kkii

Márciusi megfejtés: A kakaó Dél-Amerikábólszármazik, a maják majd az aztékok a szemeketpénzként használták, a folyékony csokoládétgyógy- és tápszerként itták, a fehér terméshústmegették, csontos héjából edényt, leveleibõl ház-tetõt készítettek. Könyvjutalmat nyertek:Balázs Botond, Segesvár; Deák Izabella, Gyi-mesbükk; a csíkszentdomokosi Márton ÁronIskola IV. A osztálya; a gernyeszegi III. B osztály.

Keressetek az állatvilág-ban mindkét félnek

hasznos „kapcsolatot”.

Szed

ek o

tt,

szed

ek i

tt,

virá

gméz

et,

tava

szit.

24

Lecsmér egy kicsiny falu, a szi-lágysomlyói Magura-hegység-tõl pár kilométerre. Bihar és

Szilágy megye határán, a berettyó-széplaki kõolajmezõ szomszédságá-ban húzódik meg, szõlõt érlelõ dom-bok karéjában.

Nagyon régi ez a falu, idejét semlehet tudni pontosan a keletkezésének. A régi okle-velekben elõször 1213-ban említik Nesmer néven.

Sárkánykígyókkal nem küzdöttek a helybeliek, deannál inkább a tatárral, törökkel. A török pusztításidején a helybeli lakosság a falu határában levõ Vár-dombról kémlelte, leste a közelgõ ellenséget. Innen aLecsmér (les-mér) elnevezés, tarja a népi szófejtés.

Mesélik, hogy a tatárok ki akarták irtani teljesena lakosságot, ezért a nõket hordóba zárták, s legurí-tották a domboldalról, a férfiakat rabláncon elhur-colták. A szomszédos Dédács falu ekkor vált néptelenné, de Lecsmértúlélte a megpróbáltatásokat, mert szívós, kitartó nép lakja.

Hogy hányan lakják? Alig félezren. Ebbõl 90 % magyar, 10 %román nemzetiségû. Közigazgatásilag ma Márkaszékhez tartozikSomály és Porcalja falvakkal együtt.

A falu zöme a hagyományaihoz hû református felekezetû. A re-formátus hívek nemrég felújították a templomot és a lelkészi la-kást. A megrepedt régi harang helyett újat szenteltek fel. A ki-szolgált harangot a templomkertbe helyezték el a II. Világháborúsemlékmû szomszédságába.

Az elmúlt évtizedekben a lakosságot a kenyérkereset az iparilagfejlett városok felé vonzotta. Az ittmaradók a berettyószéplaki kõ-olaj-kitermelõ válla-latnál dolgoznak, defõleg az idõsek közülsokan ragaszkodnak

a földhöz. A homokos domboldalon szõlõtermesztés-sel foglalkoznak, és bõven terem a híres szilágyságiszilvórium alapanyaga, a szilva is. Nyár elején aszomszédos falvakból idejárnak „kajszint” vásárolni.

Itt születtem

A kõolajmezõfúrótornyai

A frissen felújítottreformátus templom

A második világháborús emlékmû, mellette a régi harang

25

Szívünkhöz közel áll ez a hely, s szívesen látunktiteket is!

A faluban I–IV. osztályos iskola mûködik 9magyar és 6 román tanulóval, míg az óvodába16 gyerek van beiratkozva.

2009 nyarán a PETROM vállalat „A jövõneképítünk” nevû szociális program keretébenfelújította és új bútorzattal látta el az iskolaépületét. Mûfüves sportpályát és játszóterethoztak létre az iskola udvarán, s így EurópaiUniós körülmények között tanulhatunk. A ta-nulás mellett sok versenyen is részt veszünk.

Évente többször szerepelünk és ünnepelünk is. Az õszi Termés ün-nepe után várjuk és köszöntjük a Mikulást. Karácsony elõtt fenyõ-

fát díszítünk és betlehemezünk. Feb-ruárban farsang, márciusban Nõknapja, májusban Anyák napja ad al-kalmat a közös ünneplésre. Júniusbana tanévet zárjuk ünnepéllyel, és bú-csúztatjuk a negyedikeseket, akik aberettyószéplaki iskolában folytatjáktanulmányaikat.

Szokásainkat, hagyományainkatmind a mai napig híven õrizzük. Ilyenszokás a karácsonyi kántálás, azújévköszöntés, a húsvéti locsolkodás,a virágvasárnapi virágszórás. A kislá-nyok ilyenkor korán kelnek. A kapu-juk és a szomszédok kapui elé virágot

szórnak, addig míg a háziak még alusznak. A templom elé a haran-gozó szórja a kislányok által elõzõ nap összegyûjtött virágokat.

Régi borospince. Jó bor terem benne

Hepehupás, vén SzilágynakÉszaki határán,Ott húzódik kicsiny falumA dombok hajlatán.

Szõlõfödte domboldalak,Drágák vagytok nékem,Itt születtem, itt nõttem felEzen a vidéken.

Búzakalász lengedezHajlongva a szélben,Olajszondák emelkednekBüszkén a verõfényben.

Mezõn, dombon, síkságonMegpihen a lelkem,Bárhol vagyok, hazavágyom,Mert én itt születtem.

A tavalyi negyedikesek

Honfoglalás az újiskolában és a játszótéren

Két éve segítséggel és összefo-gással megépült az új mûvelõdé-si ház, melynek a színpadán miszerepeltünk elõször.

A fonót az új kultúrotthonszínpadán adtuk elõ

Összeállította Major Gyöngyi tanítónõés a lecsméri összevont osztály tanulói

26

Nyelvünk gondolati, képi erejének köszönhetõen irodalombannagyhatalom vagyunk. Ám ez az erõ lefordíthatatlan, így irodalmikincseinket csak mi értékelhetjük, no meg a magyarul tudó ide-

genek. George Bernard Shaw, angol drámaíró ezt vallotta: Ha a magyarlett volna az anyanyelvem, az életmûvem sokkal értékesebb lehetett vol-na…mert ezen a különös, õsi erõtõl duzzadó nyelven sokszorta pontosabbanlehet leírni a parányi különbségeket, az érzelmek titkos rezdüléseit.

Ily szûk helyen csak néhányat villanthatunk fel legjobb íróink közül.

Tamási Áron a szülõföld iránti hûség, az emberi és nemzeti értékekféltésének jegyében írt. Regényeit, elbeszéléseit, színpadi mûveit hu-mor és tündéri költõiség lengi be. Meséit, Ábel a rengetegben címû re-gényét máris kezdhetitek olvasni.

Márai Sándor világirodalmi rangú regé-nyei, naplói fordulatosak, stílusgazdagok és mélyen emberségesek. Akommunizmus idején nevét sem ejthettük ki. Most legnépszerûbbíróink egyike.

Németh László Nagybánya szülötte. Orvos volt, és népének, írótár-sainak tanítómestere. Az írást is tanításnak tekintette, akár a regényvagy a dráma erejével, akár a tanulmányok bölcsességével fogalmazott.

Illyés Gyula apró alföldi tanyáról indult, amagyar és a nemzetközi irodalom csúcsára jutott. Verseit, regényeit, ta-nulmányait igényesség, mûvészi, emberi és nemzeti feladatvállalásjellemzi.

József Attila tragikus sorsú költõóriás. Versben teremtette újra szét-esõ világunkat: csillagtól fûszálig, magánytól az otthon melegéig vezet-nek el a felismerés, a fájdalom és a szeretet legtisztább szavai.

Wass Albert népe, hazája sorsáért felelõsséget vállaló erdélyi fõne-mes volt. Haláláig idegenben szolgálta a magyarságot bátor kiállással éssok ezer oldalnyi regényével, meséjével, versével.

Úgy tudott mesélni, hogy a virággal az illa-tot, a tûzzel a meleget is ki tudta mondani.

Egyszerre kell élni a nappal, a holddal, avizek áradásával... mindig belesimulva avilág összhangjába, a teremtés rendjébe.

A vér hordja a test öröklését, a nyelv a lé-lekét. A nemzet egyéniségét õrzõ leghatal-masabb mû: a magyar nyelv.

Miként a föld szétosztja melegétGyenge füveknek, rengeteg erdõknek egyaránt,Az én hitemet úgy osztom szét közöttetek.

Csak mondd a szókat, miktõl egyszerfutó homokok, népek, házakMagyarországgá összeálltak.

A szellemi ember hivatásához tartozik az igazságkimondásának kötelessége...

Magyar írók, költõk II.

27

Weöres Sándor messzire látó bölcsességgel érti meg és szereti azegész teremtett világot. Õt is szereti mindenki: a picik csilingelõ vers-zenéjét, a nagyobbak játékos, szivárványos szóképeit, a felnõttek mélygondolatiságát.

Pilinszky János nemzetközi hírû alkotó, aNobel-díj várományosa volt. A kommunizmusembertelenségében versei az istenhit, az örökszeretet és a szellem erejének üzenetét hor-dozták.

Nagy László táltos költõ, és igaz ember volt. Minden értéket büszkénmutatott fel, minden hamisat kemény szóval rombolt. Verseinek világá-ban a mítosz és a lélek teremt rendet.

Nemes Nagy Ágnes a modern magyar költészet egyik legnagyobbértéke. Kifinomult ízlés, bölcs megértés és lényeglátás, a képzelet ésszeretet varázsvilága ragyogja be verseit.

Sütõ András Pusztakamarás és Marosvásárhely büszkesége, legna-gyobb prózaíróink egyike. Drámái, regényei, naplója, meséi az igazságkeresésének, az értékõrzésnek és az anyanyelv ünneplésének remekei.

Szilágyi Domokos Nagysomkúton született, lélekpusztító világbanélt és alkotott. Vergõdését, lázadását õserejû képekben kiáltja formabon-tó verssé. Gyermekverseiben kristálytiszta a zene, a kép, a gondolat.

Kányádi Sándor, ünnepelt Napsugár-költõnk kicsik és nagyokszámára egyaránt hiteles mûvészete a székely falutól az egyetemesig,a népitõl a modernig, a pillanat rezdülésétõl az örökérvényû gondolatigível.

Zsigmond Emese

Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra.

A szeretet elhalása minden nyelvromlás igazi gyökere.

Hiszek a szóban... Hiszem, hogy elvezet a pe-csétek mögé, ahol éppen rám várnak a titkok.

Villogok, villogok! Rokonaim odakint a csillagok.

Halhatatlan a játék: a tökéletes szabadságállapota, akár az álom.

A költõ a végtelennel játszó véges.

Egyetlen botunk, batyunk, fegyverünk az anyanyelv.

Minden más táj csak óceán. Ez itt a föld, a föld nekem.

Az énekben mindenféle állatot megveszünk, mégis marad egyfél pénzünk. A valóságban jóformán el se kezdjük a vásárlást,máris üres a pénztárcánk. Mi is a pénz? Ma moccanni sem

tudunk nélküle, de ez nem volt mindig így. Meséltem, hogy a hit, atánc, a zene, a mûvészet egyidõs az emberiséggel. Nos, a pénz nemaz. A teremtés hajnalán nem létezett, nem a Jóisten találta ki. Azemberi közösségeknek évezredekig nem is volt szükségük pénzre,önellátóak voltak: elõteremtették, és megosztották egymás közötta léthez szükséges élelmet, ruhát, hajlékot, eszközt. Mindenki hoz-zájárult valamivel a közösség életéhez.

Cserebere, fogadom... Amikor megjelent a fölösleg és ahiány, megszületett a cserekereskedelem. Amibõltöbb volt, azt elcserélték arra, ami hiányzott. 4500 évvelezelõtt így vitték a sumér árusok termékeiket a piacra.A vadász húsért, bõrért gabonát kapott a földmûvestõl,fegyvert a kovácstól. A halász halat, a juhász báránytcserélt lisztre, sóra. Ám a közvetlen termékcserével azvolt a gond, hogy nem mindig azt kínálta az egyik fél,amire a másiknak szüksége volt, és nehéz volt megegyezni abban, hogy mibõl mennyit adjanak

cserébe. Lassanként a két áru közé beiktattak egy láncszemet: a pénzt.

El sem képzelitek, mi mindent használtak pénzként a világ népei. A ma-ják kakaószemeket, a tengerpartok lakói kagylót, gyöngyöt, az északi né-pek bálnafogat, halpikkelyt, Keleten fûszer-magvakat, másutt sót, köve-ket, fémdarabokat. A Krisztus kora elõt-ti és utáni évszázadokban a fûszer volt alegelterjedtebb árupénz. A feljegyzé-

sek szerint Attila másfél tonnányi borsot kért 408-ban Rómaváltságdíjaként. A franciák még ma is azt mondják: „drága,mint a bors”. A tengerészek között a rum, a börtönben mégma is dohány a fizetõeszköz. Ezért hívják az alvilági nyelvhasz-nálatban dohánynak a pénzt.

Az arabok tevéért, a mongolok lóért vettek fegyvert, felesé-get maguknak. No, erre a pénzre bizony nem volt érvényes aközmondás, hogy „A pénznek nincs szaga, a pénz nem kér enni.”Mi tagadás, az élõ állat kicsit kényelmetlen fizetõeszközlehetett. Képzeld el, ha anyu azt mondaná: – Itt egy ló, szaladj, vegyél vele tejet, kenyeret, devigyázz, nehogy egy csomó apró nyulat adjanak vissza!

Nem csoda, ha az eddig felsorolt furcsa pénzek helyett idõtállóbb, apróbb, könnyen szállíthatópénzt kerestek az emberek. Így született meg a fémpénz. Különbözõ alakú arany, ezüst, réz,

bronz öntvényeket már ötezer évvel ezelõtt használtak pénz gya-nánt. Ez a rézlap-pénz 4000 éves.

A legrégebbi kerek pénzérméket Kis-Ázsiában ver-ték 2500 évvel ezelõtt. Lüdia dúsgazdag királya,Krõzus az érmék egyik oldalára oroszlántnyomatott, ezzel hitelesítette.

ÉÉnn eellmmeenntteemm aa vváássáárrbbaa ffééll ppéénnzzzzeell

28

A görögök Lüdiából, a rómaiaka görögöktõl vették át a pénzhasználatát, és hódításaik révénegész Európában meghonosítot-ták. A görög ezüstpénzt drach-mának, a római érmét déná-riusnak nevezték, de mivel JunoMoneta templomában verték, alegtöbb nyelvben a moneta, mo-neda szó terjedt el a pénz megne-vezéseként. A pénz értékét a ki-rály, a város, az állam rányomott pecsétje szavatolta, tehát már nem kellettegyenként méricskélni, csak megszámolni. A pecsét arra is szolgált, hogy

megakadályozza a hamisítást. A dinár, a drachma ma is használt pénznem. A líra, a márka, afont mértékegységet, a forint firenzeit, a dukát hercegit, a frankfranciát jelent. A pengõ a fémpénz csengését, a tallér azalakját idézi. A lej (leu) a pénzre nyomott oroszlánról kapta a

nevét. A garas, a picula, a krajcár, a fitying a szegény embe-rek aprópénze volt, a gazdagok ezüst és arany tallérraltömték degeszre bõrbõl, bársonyból varrt pénzes-

zacskójukat. A középkortól máig minden királya maga képét vereti a pénzre.

Évszázadokon át a fel-vidéki Körmöcbányán

vert körmöci aranypénzvolt a legerõsebb „valuta”

egész Európában.

Több mint 2000 évenkeresztül az érmék jelentették az egyetlen

fizetõeszközt. Ám a fém rit-kább és súlyosabb volt, ezérthelyét fokozatosan a pa-pírpénz vette át. Az érmékma már csak aprópénzkéntmaradtak fenn. Ritka, régipéldányaikért azonban azéremgyûjtõk vagyont hajlandókfizetni.

Hogy az önmagában teljesen értéktelen papírpénz vásárlóereje biz-tosítva legyen, minden országban csak az állam nyomtathatja, nembármilyen mennyiségben, hanem úgy, hogy meglegyen az aranyfe-dezete. Az aranyfedezet az állami kincstárban õrzött aranyrudakatjelenti, melyeknek értéke pontosan meg kell hogy egyez-zen a forgalomban levõ papírpénz mennyiségével.Mindig akadtak olyanok, akik megpróbálták hamisítania pénzt. Ez ellen szigorú büntetéssel, különleges papír-ral, rajzolattal, rejtett nyomattal és fémszállal küzdenek.Ma a papírpénzt is lassan kiszorítja a bankkártya.

Hová való eza mai dollár,

vajon ki van atúlsó oldalán?

Mit keresgélMóricz Zsigmondés édesanyja a

híres elbeszélésben?

Az ókori Athén piaca

Gyûjtsetek szólá-sokat a pénzte-

lenségrõl.

29

30

Akkor vagyon jókedve, mikor ötforintos bankó van a zsebében... Apapírpénzt bankónak, bankjegynek is hívják azért, mert kezdet-ben a bank bocsájtotta ki, mint egy jegyet, azaz jelképes igazolásta mögötte álló aranyértékrõl. A bank õse az évezredek óta létezõuzsorás, aki kamatra ad kölcsönt. Hogy ebbõl milyen jól meglehet élni, bizonyítják a gombamód szaporodó bankfiókok. Megtudod számolni, hány banknak van kirendeltsége faludban, vá-rosodban? A bankok korunk meghatározó intézményeivé váltak:náluk az országok, cégek, magánemberek pénze. Õrzik, forgatják,kamatra kölcsönzik, rövid távon segítenek, de ennek ára van.

Az árucserének két szereplõjevolt: ki mihez értett, abból többet,jobbat állított elõ, s a feleslegetegyszerûen elcserélte valamire, ami neki hiányzott. Késõbbi ko-rokban elvitte a piacra, a vásárba, pénzért eladta, és a másiktermelõtõl, mestertõl megvásárolta, amire szüksége volt.

Indonéziában vizen ring a szín-pompás piac.

Csípõspaprikát, babot, fokhagy-mát kínálnak a mexikói piacon.

A vásárra utal a hét utolsó napjá-nak neve, Marosvásárhely, Kézdi-vásárhely, Balavásár és még sok

helységnevünk. A heti, havi évi vásár minden közösség életébenfontos esemény volt. Az emberek itt találkoztak, ismerkedtek, kicse-rélték híreiket. A családok itt értékesítették munkájuk eredményét,és szerezték be, amire szükségük volt. Kicsit alkudoztak, s ha meg-történt a vásár, kezet fogtak, áldomást ittak rá. A gyermekeknek vá-sárfiát, apró játékot, mézesbábot vettek, hazatértek, s a következõvásárig senki nem adott-vett semmit.

Az egyensúly akkor borult fel, amikor pár ezer évvel ezelõtt megjelent azelsõ kereskedõ, aki plusz, de sokszor szükséges láncszemként ékelõdöttbe a termelõ és a vásárló közé. Ha a termelõnek nem volt lehetõsége, ideje,tehetsége ahhoz, hogy maga értékesítse termékét, átvette tõle akereskedõ, és felárral eladta. Bizony sok kereskedõ mesés vagyont szer-zett úgy, hogy a termelõnek fityingeket adott, a vásárlótól pedig a valós ér-téknél jóval többet kért az áruért. S ez ma sincs másként. Emiatt telítõdöttmegbélyegzõ tartalommal szinte minden szó, amelyik kereskedõt jelent:kalmár, kufár, kupec, vigéc, ügynök, üzletelõ, csencselõ, viszonteladó s alegújabb, angol származék „bisnicár”.

Hettita kereskedõ az ókorban

Az ókorban, a középkorban egész népek,városok foglalkoztak kereskedelemmel. Azasszírok, késõbb a hollandok, a velenceiek ki-tûnõ hajósok és kereskedõk voltak, messziföldre vitték-hozták a ritka portékát.

A vándorárustól, a vásárosbódétól a „plázá-ig” hosszú és korántsem tiszta az út. Minél fé-nyesebb az üzlet, annál nagyobb a szakadék atermelõ és a vásárló között, annáltöbb krajcár gurul másnak a zsebé-be, míg megteszi az utat a vevõ er-szényétõl a termék elõállítójáig.Gondold végig: egyetlen kenyér árá-ban benne van az üzlet, a szállító, a csomagolóanyag, a pékség, a ma-

lom, a búzát majd a lisztet forgalmazó cégek s vé-gül a termelõ sokféle költsége. Mennyi energia éshány ember fizetése!

Ide, ide, ifi-asszony, más bótos-ra ne hallgasson...Régen is kínáltákportékájukat azárusok, de ma való-sággal ostromoljáka vásárlókat. Azimént felsorolt költ-ségeket a reklámis jelentõsen meg-

növeli. Úton-útfélen, óriásplakáton és szórólapon, tévé-ben és orvosi rendelõben – vibrál, harsog, zúdul ránka reklám. Vásárló legyen a talpán, aki azt veszi, amireszüksége van, és nem azt, amit „akciósan” ajánlanakneki. Ne dõlj be a reklá-moknak. Tudd, hogy jó bor-nak nem kell cégér!

Eladó az egész világ... Ésbazár az egész világ. Haj-dan csak Isztambulban volt,most szerte a világon ilyenbazárok nyílnak.

Amai ember naponta akár tízszer is betér az üzletbe. Sok családa vásárlóközpontban „ünnepli” a vasárnapot. Tudjuk minden-nek az árát, de nem ismerjük semminek az értékét. Próbáld ki

anyuval, apuval, milyen a délután, ha nem pénzköltõ vásárlók, hanemértékteremtõk vagytok; milyen a keksz, a baba, a kisautó, ha nemkészen vásároljátok, hanem otthon, együtt készítitek el.

Zsigmond Emese

Ki írt mesét agyufaáruskislányról?

31

A magyarhermányi harmadikosok

MMaasszzaatt MMûûvvéésszz

KIÁLLÍTÁSA

Szabó Szabolcs,Magyarlapád

Burján Eszter,Marosvásárhely

A marosszentgyörgyi III. C osztály

Dávid Adrienn,Marosvásárhely

Nagy Norbert,Kézdivásárhely