-
ÉdesAnyanyelvünkAnyanyelvünk
A TARTALOMBÓL:
Balázs Géza:Globalizmus – lokalizmus
F
Grétsy László:Beszélgetés egy
EU-nyelvmûvelõvel
F
Timár György:Egy író dörmögéseibõl
F
Gréczi-Zsoldos Enikõ:Pápista varjú,
kálomista varjú
F
Berényi ZsuzsannaÁgnes:
Mi a titka Kertész ImreSorstalanság
címû regényének?
F
Brauch Magda:Nyelvi illem az erdélyi
magyarok között
F
Kalcsó Gyula:Lehet-e magyarul
szkennelni?
F
Balázs Ildikó:Csíkba megyekvagy Csíkbe?
F
És: nyelvi mozaik,felhívás, új szavak,
nyelvi játékok
XXV. ÉVFOLYAM 3. SZÁM 2003. JÚNIUS ÁRA: 100 FORINT
Nyelvünk és mi magunk az Európai Unióban
Évekig bosszankodtunk azon a történelmietlen közhelyen, hogy
megyünk Európá-ba, hiszen Szent István királyunk döntése óta a
magyar történelem számtalan bi-zonyítéka alapján ott vagyunk
Kelet-Közép-Európában (nem pedig Közép-Kelet-Euró-pában). Manapság
is sok az értelmetlen és értelmezhetetlen vélekedés; mit is adunk,
mitis kapunk ezen összekapcsolódás folyamatában.
Nem általánosságban akarok errõl szólni, nem is a sokféle
részletrõl, hiszen ez meg-oldhatatlan volna, meg nem is illenék e
mai alkalomhoz, a Kazinczy-verseny regionálisdöntõjéhez. Arról
szeretnék szólni a csatlakozással összefüggésben, mivel szolgáljuk
mia nyugat-európai kultúrát, milyen hozománnyal járulunk hozzá a
nyugati világ értékei-hez, aztán mit kapunk a Nyugattól, arra is
figyelve, fenyegeti-e és miféIe veszély nyel-vünket és
kultúránkat.
Mondják, mondjuk mi magunk is, hogy a kis népek közé tartozunk,
létszámunk, gaz-dasági és katonai erõnk tekintetében. Igaz. De nem
így vagyunk nyelvünkkel! Nem ígyvagyunk kultúránkkal! A magyar
nyelv – a maga 14–15 millió hordozójával – a 46. a vi-lág mintegy
3500–4000 nyelve közt. A miénk az egyik legrégibb Európában:
egyidõs agöröggel, régibb a latinnál, nem is szólva a latinból
kisarjadt franciáról, olaszról, spa-nyolról. A maga toldalékoló,
ragozó típusával sajátos, értékes színt képvisel. Olyan cso-dálatos
tömör szerkezeteket képes alkotni, mint a Halotti beszéd hallá
holtát Teremtõjé-tõl (azaz hallotta Istentõl, hogy meg kell
halnia), a valék siralom-tudatlan a Mária-sira-lomban (azaz nem
ismertem eddig a siralmat, a nyomorúságot), vagy Vörösmarty lénynem
lakta éj-e a Csongor és Tündében, az Éj monológjában, továbbá a
köznyelvi meg-érkezésemkor, nevethetnékje van.
A tömörítõ jelleg nyilvánul meg a jelentéssûrítõ
összetételekben, például völgyhíd(ehelyett: völgyön átívelõ híd),
emlékkönyv (emléksorok beírására szolgáló könyv vagyemlékezésül,
ünneplésül készített könyv), tudományegyetem (sokféle tudományt
mûve-lõ, oktató egyetem), esõház (esõ ellen védelmet nyújtó faház,
gerendaház).
Nyelvünk befogadó nyelv, miként országunk, népünk is mindig
nyitott volt az ideigyekvõ, ide hívott idegenek számára. Gondoljunk
csak a nagyszámú jövevényszóra(magyarrá vált idegen eredetû szóra),
mint búza, árpa, eke, alma, betû; vagy udvar, asz-tal, megye, pap,
apáca; torony, polgár, pék; iskola, templom stb. De befogadtunk
szólá-sokat is, mint felszedi a sátorfáját, kosarat ad,
zsákbamacskát árul; sõt elfogadtunk – hanem is nagy számban –
idegen nyelvi szerekezeti elemeket is, például a
vérszegény,fényérzékeny típusú jelöletlen határozós összetételi
módot vagy a jelzõi értékû hátra-vetett határozót: Levél a
hitveshez (Radnóti Miklós verse), gomba tojással. Ez utóbbiakis
terjedelmesebb szerkezetekkel egyenértékûek: a hitveshez írt levél;
tojással együttkészített gomba.
Nyelvünk visszatükrözi és õrzi a múltat, nemzeti
hagyományainkat. Micsoda mély-sége van a „Most tél van és csend és
hó és halál” sornak Vörösmarty Elõszó címû költe-ményében vagy e
versszaknak Arany balladájában: „Ötszáz, bizony, dalolva ment
/Lángsírba velszi bárd: / De egy se birta mondani / Hogy: éljen
Eduárd.” Aranynak emegrendítõ kiállása a szabadságharc mellett
híven tükrözi a magyar nép szabadságsze-retetét, de alátámasztja
azt is, hogy a fél világ így ismeri és becsüli népünket, mely
hõsi-esen helytállt a Bocskai- és a Rákóczi-szabadságharcban, s
harcolt a szabadságért mégakkor is, mikor Európa már
elcsendesedett, – ahogy Petõfi megfogalmazta.
Népünk életét, sorsát, gondolkodását tükrözi számos szólásunk:
egy füst alatt, sokvan a rovásodon, hátrakötöm a sarkad.
Mennyi mûvészi erõ és szépség szólal meg verseinkben! Ha lehet
is mondani költé-szetünkrõl, hogy mindig is összekapcsolódott a
nemzet, a társadalom nagy kérdéseivel,nem lehet tagadni, hogy ezt
az összekapcsolódást mindig magas hõfokon, a költészet ér-tékeinek
gyarapításával tette. Már az 1300 körüli Mária-siralomban
megcsodálhatjuk a
(folytatás a 8. oldalon)
Az általános iskolások Szép magyar beszéd versenyének
kisújszállási regionális döntõjén 2003.április 4-én elmondott
beszéd szerkesztett változata. A szerk.
-
2 ÉDES ANYANYELVÜNK 2003/3.
TARTALOM
Bencédy József: Nyelvünk és mi magunk az Európai Unióban . . . .
. . . 1Felhívás. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2Balázs Géza:
Globalizmus – lokalizmus . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
. . . . 3Dede Éva: SMS-írás pediktív írásmóddal II. . . . . . . . .
. . . . . . . . . . . . . . 4Kemény Gábor: Nyelvi mozaik . . . . .
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5Grétsy
László: Beszélgetés egy EU-nyelvmûvelõvel . . . . . . . . . . . . .
. . 6Timár György: Egy író dörmögéseibõl . . . . . . . . . . . . .
. . . . . . . . . . . . . 7Büky László: Almák és bírák. . . . . . .
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
9Gréczi-Zsoldos Enikõ: Pápista varjú, kálomista varjú . . . . . . .
. . . . . . . 9Berényi Zsuzsanna Ágnes: Mi a titka Kertész Imre
Sorstalanság címûregényének?. . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 10Brauch
Magda: Nyelvi illem az erdélyi magyarok között. . . . . . . . . . .
. . 11Kalcsó Gyula: Lehet-e magyarul szkennelni?. . . . . . . . . .
. . . . . . . . . . . 12Bán Ervin: Viszlát – viszontlátásra! . . .
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 12Török András
István: Az is-tõl a sincs-ig . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
. . . . . 13Hajdu Ferenc: Hogy úgy mondjam . . . . . . . . . . . .
. . . . . . . . . . . . . . . . . 13Dóra Zoltán: Mondhatta volna
szebben is. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 13Gecsey
Dezsõné: Egy kis séta – a cégtáblák elõtt . . . . . . . . . . . . .
. . . . 14Holczer József: Bebútoroz, összebútoroz . . . . . . . . .
. . . . . . . . . . . . . . 14Balázs Ildikó: Csíkba megyek vagy
Csíkbe? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 14Buvári Márta:
Felbillenõ és értelmetlen mondatok . . . . . . . . . . . . . . . .
. 14Dr. Rubóczky István: Gárdonyi Géza emlékháza és emlékmúzeuma .
. 15Pásztor Emil: Pap tanár és katonaköltõ . . . . . . . . . . . .
. . . . . . . . . . . . . 15Dr. Del Medico Imre: Tisztelt
Szerkesztõség! . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 16Vezényi
Pál: Fantomnevek és egyéb furcsaságok . . . . . . . . . . . . . . .
. . 16Új szavak, kifejezések (25.) . . . . . . . . . . . . . . . .
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . 17Szerkesztõségünkbe
beérkezett nyelvészeti kiadványok . . . . . . . . . . . . 17Hírek .
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
. . . . . . . . . . . . . . . . . . 17Pontozó. . . . . . . . . . .
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
. . . . . . 18Keresztrejtvény. . . . . . . . . . . . . . . . . . .
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 19Fazekas
Beáta: „Téli másár” . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
. . . . . . . . . . 19Nyelvész-leletek, nyelv-észleletek . . . . .
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 20
ÉDES ANYANYELVÜNKAz Anyanyelvápolók Szövetségénekévente ötször –
februárban, áprilisban,júniusban, októberben és decemberben
–megjelenõ folyóirata
Megjelenika Magyar Tudományos AkadémiaMagyar Nyelvi
Bizottságánakés a Magyar NyelvtudományiTársaságnak a
támogatásával.
Kiadja:az Anyanyelvápolók Szövetsége
Felelôs szerkesztô és kiadó:Grétsy László
A szerkesztôség tagjai:Balázs Géza, Kemény Gábor,Maróti
István
A szerkesztôség címe:1075 Budapest, Kazinczy u. 23–27.Telefon:
352–8981
Postacím:Honlap:
www.civilporta.hu/anyanyelvVillámposta:[email protected]
Terjeszti:a Magyar Posta Rt. ÜLK,a Magyar Lapterjesztõ Rt.,a
Könyvtárellátó Kht. és más terjesztõk.
Elõfizethetõbármelyik hírlapkézbesítõ hivatalban,valamint
közvetlenül vagy postautalványon aMagyar Posta Rt. ÜLK
ügyfélszolgálatánál,Bp. VIII., Orczy tér 1. (ir.-szám: 1849),
posta-cím: Magyar Posta ÜLK, 1900 Budapest.Ára:100 Ft.A
terjesztéssel kapcsolatos reklamációk:Hírlap Vevõszolgálat;ingyenes
zöldszám: 06 80 444-444Az Anyanyelvápolók Szövetségének tagjai
alapot a tagdíj fejében illetménylapként kapják.Belépési
nyilatkozat kérhetõ:Anyanyelvápolók Szövetsége,1126 Budapest,
Szoboszlai u. 2–4.Telefon: 355-5590
Az Édes Anyanyelvünkszerkesztõbizottsága:Balázs Géza, Bencédy
József,Deme László (a szerkesztõbizottság elnöke),Fábián Pál,
Grétsy László,Kemény Gábor, Maróti István
Lapunk kiadását az EGIS Gyógyszergyár Rt.,az Oktatási
Minisztérium,
a Nemzeti Kulturális ÖrökségMinisztériuma, valamint
a Nemzeti Kulturális Alapprogram segíti.
ISSN 0139-0457 (nyomtatott)ISSN 1588-0311 (online)
Nyomdai elõkészítés: OPTICULT Bt.Telefon: 301-4927,
311-5659/156Nyomás: ETO Print Nyomdaipari Kft.Felelõs vezetõ:
Balogh Mihály
FELHÍVÁSAz Anyanyelvápolók Szövetsége és a balatonalmádi
Magyar-Angol Tannyelvû Gimnázium
„ANYANYELVÜNKRÕL – ANYANYELVÜNKÉRT”
címmel ismét vers- és prózamondó versenyt rendez
Lõrincze Lajos emlékére
2003. október 10-én a balatonalmádiMagyar-Angol Tannyelvû
Gimnáziumban
a veszprémi Eötvös Károly Megyei Könyvtár támogatásával.
Két szabadon választott anyanyelvi témájú verssel vagy
prózávalnevezhetnek a versenyzõk. A diákok jelentkezését – név,
születésidátum, az iskola neve, levelezési cím, a választott mûvek
és azesetleges étkezési és szállásigény feltüntetésével – 2003.
október4-ig várják a Magyar-Angol Tannyelvû Gimnáziumban. Cím:
8220Balatonalmádi, Rákóczi u. 39. Pf.: 125. Tel.: 88/594-350
A rendezõség
-
ÉDES ANYANYELVÜNK 2003/3. 3
Globalizmus – lokalizmusNyelvek: közvetítõ nyelvek,
anyanyelvek
Az angol, különösen az amerikai angol a mögötte álló
poli-tikai-gazdasági szerepnek a következtében terjed. Az an-golt
még mindig nem a legtöbben beszélik a világon – de tény,hogy a
legtöbb helyen és területen (közlekedés, kereskedelem,tudomány)
leginkább ezzel a nyelvvel lehet elboldogulni. Perszetöbbnyire nem
ékes, választékos angol nyelvrõl van szó, hanemegy egyszerûsített,
a hétköznapi ügyek megbeszélésére használtköznyelvrõl, amelyet
„rudimentális” (csökevényes, leegyszerûsí-tett) angolnak, illetve
pidzsinizált angolnak (pidgin-English: ide-gen elemekkel kevert,
angol alapú érintkezési nyelv) neveznek.Ez egyébként rendben is
van. (A magyar nyelvnek is létezikmind rudimentális, mind pedig
pidzsinizált változata. Példáulrudimentális magyart beszélnek
többnyire a magyarul tanulók,pidzsinizált magyarral találkozhatunk
a kínai piacokon, a magya-rok által elõszeretettel látogatott török
bazárokban, görög tenger-parti üdülõhelyeken.)
Akkor tehát a verseny eldõlt: az angol lesz Európa
közvetítõnyelve – s késõbb talán hivatalos nyelve?
A verseny nem dõlt el, s nem is lenne sze-rencsés, ha az angol
nyelv egyeduralmával dõl-ne el. Ezt egyébként nem valamiféle
anglo-vagy amerikofóbia mondatja velem – semmibajom nincsen az
angol nyelv terjeszkedésével,én is örülök, hogy van egy olyan
gyakorlatinyelv, amelyen nagyobb eséllyel érhetõ el amegértés vagy
a megértetés. Sokkal inkább tör-téneti, pszichológiai és
szociológiai érvek,okok miatt vallom: mindig több nyelvet
kellhelyzetbe hozni vagy helyzetben tartani a nem-zetközi
kommunikáció terén. Ez ma még rész-ben így is van: Európában a
szûkebb vagy tá-gabb nemzetközi kommunikációban van szerepe a
francia, a né-met, a spanyol, sõt az orosz nyelvnek is, ha pedig
kilépünk Euró-pából, akkor ne feledkezzünk meg a kínai, a hindi, az
arab, a por-tugál stb. nyelvrõl se! Ezek a nyelvek helyben, illetve
nagyobbterületen közvetítõ nyelvek. És még jóval több nyelvet is
említ-hetnék. Tehát nem szabad megfeledkeznünk a többi
közvetítõnyelvrõl sem.
Deme László szerint: a nemzetközi kommunikációban
csakegyenlõtlenségek vannak. Valóban így van. Ezt az
egyen-lõtlenséget oly módon oldhatjuk fel, ha több nyelvet fogadunk
elközvetítõ nyelvnek, s ha mindenkinek kell más nyelvet
tanulnia,más nyelveken beszélnie. Az emberek többsége – érthetõen
–anyanyelvén képes a legválasztékosabban kifejezni magát.
Anemzetközi kommunikációban az lenne a demokratikus, ha min-denki
egy számára tanult, idegen nyelven beszélne. Tehát a ma-gyar az
angollal, mondjuk, németül, a francia a szlovákkal,mondjuk,
angolul. Ezt szorgalmazni és támogatni kell. És termé-szetesen
fölértékelõdik a fordítók és más nyelvi technológusokszerepe
is.
A nemzetközi, az államközi kommunikációban üdvös lennebizonyos
alkalmakkor, bizonyos szinteken néhány (több) nyelvetkitüntetni –
de mindig ügyelve arra, hogy senki se legyen nyelvierõfölényben.
Tárgyalási nyelve tehát lehetõleg senkinek se le-gyen az
anyanyelve!
Mindenképpen gondolkodni kell a mesterséges, de élõvé
váltközvetítõ nyelv, az eszperantó szerepérõl is. Az eszperantó
so-kakból vált ki indulatot, ám ne feledjük: különösebb állami
tá-mogatás nélkül az eszperantónak van a legjobb
nyelvpolitikája.Nyelvi kultúrája fejlõdõben, erõs közösségei
vannak, amelyekhirdetik egy jobb, tökéletesebb, egyenrangú
nemzetközi kommu-nikáció szükségességét.
Az egyes országokban azonban értelemszerûen különösgonddal kell
foglalkozni az anyanyelvvel, az anyanyelvekkel. Itt
fontos lehet a többes szám: mert a többnyelvû országokban
rend-szerint egy nyelvvel törõdnek különös gonddal – mások
hátrá-nyára. Tehát az országkommunikációban már helyi
nyelvstraté-giákra van szükség: az államnyelv, az államnyelvek, a
helyinyelvek gondozásával kapcsolatban.
De egyáltalán miért van szükség a többnyelvûségre, ha
ennyikommunikációs gondot okoz a több nyelv léte? Antropológiaiokok
miatt. Nevezetesen történeti, pszichikai, szociológiai ténye-zõk
miatt. Az ember legfõbb jellemzõje (legalábbis eddig azvolt), hogy
helyi viszonyok között tud igazán nevelõdni, kitelje-sedni,
megismerni az õt körülvevõ világ jellemzõit. A helyi vi-szonyokba
beletartozik a helyi kultúra, folklór és nyelv. RavaszLászló azt
írja egy helyen, hogy „nem nyelvünk olyan, mint mi,hanem mi vagyunk
olyanok, mint a nyelvünk”. Az anyanyelv te-hát
gondolkodásmeghatározó, gondolkodásformáló. A nyelvi re-lativizmus
(determinizmus) szellemében úgy véljük, hogy ahányanyanyelv, annyi
világlátás. Ettõl szép, ettõl gazdag az emberi-ség.
Hogy ismét egy természeti hasonlattal él-jek: minek annyiféle
állat? Mert szé-pek, mert kedvesek? Annyi gond is van
velük:gondoljunk csak a marhára, a kergemarháravagy a száj- és
körömfájásosra, a csirkére,mármint a dioxinosra (igaz, ezeket a
bajokatmind az ember okozta!) – nos, egy racionálisdöntéssel
nyilván el lehetne érni, hogy csakegyetlen „hasznos” állatfaj
maradjon a Földön.A marhahús barátai ne féljenek. Ma már min-den
elõállítható mesterségesen... Ugye, borzal-mas gondolat?
Remélhetõleg senkiben sem ve-tõdik fel komolyan. Így kell
gondolkodnunk a
nyelvek és kultúrák sokféleségérõl is. Ha a nyelveket,
kultúrákat,csakúgy, mint a természetet, a természeti sokféleséget
(abiodiverzitást) veszély fenyegeti, mindent el kell követni, hogy
asokféleség fennmaradjon. A földi élet egy titokzatos
egyensúlyimechanizmus hatására jött létre és maradt fenn – eddig. A
kultu-rális sokféleséget is egy ilyen titokzatos egyensúlyi
mechaniz-mus alakította ki és tartja fenn. Eddig.
Még egy fontos „társas” érv a többnyelvûség mellett.Anyanyelvét,
saját kultúráját is az ismeri meg igazán,aki képes „kívülrõl” is
látni. Ehhez a kívülrõl látáshoz szükségesmás nyelv, nyelvek
megismerése. A más nyelvek tanulása egyút-tal más kultúrák
megismerését is jelenti, ez pedig növeli az em-pátiát, a
toleranciát. Az egynyelvû ember képes azt hinni, hogyõ, nyelve és
kultúrája az egyetlen, a legjobb a világon.
De térjünk vissza a nyelvekkel kapcsolatos teendõkre! Ígyszól a
nyelvészeti megalapozottságú és az Európai Unióban poli-tikailag is
elfogadott, kinyilvánított tétel: meg kell õrizni a
nyelvisokféleséget. A nagy kultúráknak ez biztosan sikerül, a
kisebbkultúrákat, a kisebb nyelveket pedig segíteni kell ebben. A
köz-vetítõ nyelvek kialakulása részben spontán módon folyik, aztnem
kell külön nagyszabású programokkal támogatni. (Persze,támogatják.)
De a helyi kultúrákat, a helyi nyelveket védeni, tu-datosan
fejleszteni, fenntartani kell. Senki nem gondolhatja ko-molyan,
hogy valóban sokáig fennmaradhat egy teljesen félrebil-lent
glóbusz, hogy a tartós gazdasági, kulturális és
környezetiegyenlõtlenségek nem fogják elõbb-utóbb az egész Földet
fölbo-rítani. Ezért mondom egy ideje nagyon határozottan, hogy
nyelv-stratégiára van szükség – hogy a politikának, a politikáknak
kul-turális stratégiával is rendelkezniük kell, ráadásul nem
három-négy-ötéves ciklusokra, hanem évtizedekre elõre, unokáink
irántielkötelezettséggel, s hogy a környezetvédelem és a kultúra
vé-delme édestestvérek. Végsõ soron ugyanazt akarják.
Balázs Géza
-
4 ÉDES ANYANYELVÜNK 2003/3.
SMS-ÍRÁS PREDIKTÍV ÍRÁSMÓDDAL II.:milyen szólistát használhatunk
fel?
Az SMS-írás rendkívül népszerû kommunikációs tevékenység:
„egyátlagos munkanapon 1,3–1,4 millió SMS-t küldenek el az ügyfelek
aWestel hálózatán”
(http://www.net.hu/telecomputer/5_22/09_1k.html). Elõzõ cikkemben
(SMS-írás prediktív írásmóddal, avagy Hánygombnyomás kell egy
SMS-hez? ÉA. 2003/2.) bemutattam, milyenelõnyei és hátrányai vannak
a hagyományos és a prediktív írásmódnak.A prediktív írásmód
használatával lerövidülhet az írásra – pontosabbana gombok
nyomogatására – fordított idõ; sõt a készülékek is
kevésbékopnak.
Például az iskola szót a harmadik gombnyomásra megkapom:
Melyik gomb? A kijelzõn megjelenõ szóalak1. GHI G2. PQRS IS3.
JKL ISK(OLA)
A hagyományos, betû szerinti beíráshoz 16 gombnyomásra
vanszükség. Jóval egyszerûbbé válik tehát a szövegek írása,
ha...
Sokszor ez a ha azt jelenti, hogy az állítás nem teljesen igaz.
Valójá-ban csak akkor könnyíti meg a prediktív írásmód az
SMS-ezést, hapontosan arra a szóalakra van szükségünk, amely a
készülék tartozéka-ként beírt szókészletben megtalálható, s így
nagyon kevés gombnyo-mással érjük el a kívánt szót. Amikor viszont
módosítanom kell a szóala-kot – pl. a végzõdést kitörlöm és másikat
írok be helyette –, már koránt-sem akkora az elõny.
E cikkben azt vizsgálom meg, milyen az a szókészlet, amellyel a
ter-vezõk, fejlesztõk segíteni próbálják az SMS-írást.
Feltételezem, hogy el-képzelték, milyen témájú SMS-eket írhatnak az
emberek, s ehhez válo-gatták a szavakat. Nem lehetett könnyû
dolguk, hiszen ahány felhasz-náló, telefontulajdonos, annyiféle
szókészletre lenne szükség. A szólistatartalmi elemzésébõl egy
tipikus mai ember – már ha van ilyen – képebontakozik ki. A
szavaknak csak a szótári alakját adom meg a példák-ban.
A hétköznapi nyelv alapvetõ szavai természetesen megtalálhatók
alistában, megtartva a telefonban olvasható ékezet nélküli formát:
eszik,iszik, jon (jön), megy, var (vár), beagyaz; tarsalgas,
tartositas,tartasdij, tapintat, taj (táj), akaratero; gyogyitok,
gyogyszertar, gyo-mor, gyomorrontas, hasfajas, hasmenes, hohullam
(hõhullám); gyoztes(gyõztes), izom, harcedzett, harcias,
harmadeves, targyilagos, akara-tos, talpnyalo; becstelenseg;
anyanyelv; jegygyuru, kapukulcs,habarcskevero; bebietel, bejgli.
Írhatunk tehát sokféle témáról, azegészségrõl, ételekrõl,
tulajdonságokról. A hónapok neve rövidítve isszerepel, de a
szövegek írásához nélkülözhetetlen névmások, kötõsza-vak,
rövidítések is elérhetõk: aki, akarcsak, akarhany, amely,
annak,annyiban;hacsak,hogy;ker., cm,kezb.,vki(!).
A tipikus ember írhat familiáris, ill. szleng szavakkal: baci,
csaj, bebi,srac,kacat,slicc,suli, szabi,
jogsi,kukucs,kutyafajat,cucc,nono.
A szókincs egy része az üzleti, hivatali életbõl való, hiszen
így az üz-letemberek diszkréten továbbíthatnak egy-egy gazdasági
kérdést, ké-rést, feladatot (most nem térek ki arra, hogy sokszor
milyen elõnyösSMS-t küldeni telefonálás helyett). Sok adózással
kapcsolatos szó is vana listában: afa, adobevallas, adohatralek,
tarsadalombiztositas, be-advany, adasvetel, adatbank, adatlap,
adatszolgaltatas, becsuletsertes,ajanlat, -level, letfenntartas,
tobbletkiadas, tonkreteszek. Tipikus em-berünk részt vesz az
idegenforgalomban, utazik: varso, gyor (Gyõr),tihany, siofok,
angliai, usa, tarsasutazas, varotermek, varosnezes,varosliget,
jaratszam, kamping [így!], kezipoggyasz.
Számítógépes, híradástechnikai szakszavakat is küldhet
üzenetei-ben: hardver, adapter, adasszunet, adatbazis, antivirus,
kereso-program,letoltes.
Egyéb témákról is üzenhet: haromnyomasu, akkutolto, amen,
anti-szemitizmus, bojkott, keresztut, kapitalizmus,
karacsonyfadisz,karomkodom, kabitoszer, jezus-maria,
tomegmeszarlas, tajszolas,tizparancsolat, uristen, beigazolodom,
adidas, beketalalkozo. Embe-rünk a telefonján intézkedhet a
vacsoráról is, mintha egy étlap elejét ol-vasnánk: babfozelek,
babfozeleket, babgulyas, bableves, bogracs-gulyas. De kenyeret már
nem rendelhet hozzá, mert az hiányzik a szó-készletbõl.
(Persze,hagyományos írássalmégbepötyögtetheti!)
Majdnem minden szófaji csoportból találunk szavakat, fõnév,
mel-léknév, ige alkotja a szólista legnagyobb részét. Néhány
számnév mel-lett elég sok a névmás, míg az igenevek közül hiányzik
a fõnévi és a ha-tározói, a melléknéviek viszont szinte minden ige
után ott állnak, igaz,ezek gyakran fõnévként is beépülnek
mondatainkba.
Ezzel át is térhetünk a szólista alaktani jellemzésére. Az igék
leg-többször kijelentõ mód jelen idõ egyes szám elsõ személyben,
alanyi ra-gozásban vannak, elvétve a tárgyas (határozott) ragozás
is elõfordul:abbahagyok, abbahagyom, abbahagytam, abbamaradok;
eszek [!],
eszem, de iszom. Az igeragozásban némely ige egyes szám múlt
idõbenis használható, valóban könnyít így az SMS-íráson a rendszer.
Csak-hogy a magyar nyelvben a szótári alak a kijelentõ mód egyes
szám har-madik személy, ezért jobb lett volna, ha ezt adják meg a
listában.Ugyanis ha üzenetünkben toldalékolni kell az igéket, az
egyes szám elsõszemélyû ragot ki kell törölnünk, hogy beírhassuk
helyére a megfelelõt.Ráadásul sután is hangzik néhánynál ez a
szóalak, pl. kiaramlok. A leg-több fõnevet tárgyraggal és többes
számban is megtaláljuk, néha -iképzõvel: balaton, balatoni,
balatonit, *balatonok, balatont. Köny-nyebb, gyorsabb a
szövegbevitel, mert ugyanabból a szótõbõl képzettszóalakok is
vannak: bagyadt, bagyadtsag, bagyaszto. A melléknevekpedig
középfokban: bajos, bajosabb. Bemutatok egy szócsaládot a
lis-tából: udvozlet, udvozletet, udvozlolap, udvozlolapok,
udvozlolapot,udvozoltok.
SMS-írás közben gyakran használom ki a szólista elõnyeit –
azzalegyütt, hogy elfogadom az ékezet nélküli szavakat. Az eddig
ismertetettpéldák arról gyõzhetnek meg, hogy érdemes a telefonunkat
erre az írás-módra átállítani. De a szólista böngészése közben a
következõ kérdésekmerülnekfel:
•Minekazalapjánállítottákösszeaszókészletet?• Mechanikusan,
számítógéppel végezték-e el a toldalékolást? Vagy
nem magyar anyanyelvû ember?• Minek az alapján válogattak, hogy
melyik szót adják meg toldalé-
kosan,melyiketcsakszótárialakban?Ekérdéseketazalábbipéldákigazolják:1.
Egyes szavakhoz nem illik a többes szám: *badacsonyok, de a
korábban említett *balatonok is.2. Az elõhangzók nem illenek a
szavakhoz: lenyegesot, gyogy-
szertarok, harmadevesot, akarmilyenot, kadok (kádak),
ugyanilyenat.(Mégakkorsem,haaleírto igazából ö-nekfelelnemeg!)
3. Nem létezõ szavakat is találtam: *kenyegy, *harkat,
*benyizek,*bejuzek, *sikertanyer, *juttaszek, *varaszem,
*tajekoztaszem,*beaztaszek. Az utóbbi négy példa alapján egy nem
létezõ ragozás tû-nikfel:*-szem,*-szek igei rag.
4. Hibás igeragozás: próbálkok, tapsolkok, targyalkok,
abrazolkok.Sok l-re végzõdõ igénél van így; de másfélék is:
*harsogt,*tortenottam.
5. Egyéb hibás szóalakok: bennunknak, bennunkett,
bennednek,bennedt,becsiekek(bécsiek),vetelek(veletek?).
6. Több igének megadták a többes szám második személyû
alakját:udultok(üdültök).
Véletlenszerûnek érzem a szókészletet, de a toldalékolásbeli
furcsa-ságok rendszerszerûséget mutatnak. A szabályosság miatt
feltételezem,hogy a hibás alakok oka az a program, amely a megadott
végzõdéseketa szófajokhoz illesztette. Az így keletkezett szóalakok
annyira idegennektûnnek, hogy emiatt nem magyar anyanyelvû
fejlesztõk munkájáragyanakszom.
Mit sugalmaz az egyes szám elsõ személyû alak megléte
kommuni-kációs szempontból? Mindenekelõtt azt, hogy
legegyszerûbben, a leg-kevesebb gombnyomással csak magamról írok,
küldök üzeneteket, azegyén hangsúlyosabbá válik a kommunikáció
során. Én-üzeneteink sa-ját személyünk nagyobb fontosságát
jelezhetik, pedig a másik személy(a címzett) legalább annyira
lényeges. Sok SMS szól inkább a másikszemélyrõl,
ill.aközöstevékenységrõl (pl.gyere, találkozzunk,várj).
Hogyan lehetne olyan szóanyagot összeállítani, amelyre
sokaknakszüksége lehet? Hiszen a fenti listából – remélem – nagyon
ritkán írjákbe a felhasználók a tomegverekedes szót, még akkor is,
ha éppen tudósí-tó az illetõ. Sok már megírt, elküldött SMS kellene
ahhoz, hogy a leg-gyakrabbanhasznált
szavak,szóalakokkerüljenekalistába.
Igaz, a nyelvi anyag – az SMS-szövegek – gyûjtése etikai
problémá-kat is felvet. Mivel csak tervszerû gyûjtéssel
szerezhetünk adatokat, azadatközlõnek tudnia kell, hogy nyelvi
produkciója a tudományt is szol-gálja. A magánjellegû közlések
tehát bizonyos fokig kiesnek a kutatás-ból, bár kérdés, hogy az
emberek utólagos beleegyezése elegendõ-e. Agyûjtés a nyilvánosság
elé kerülõ szövegekbõl elfogadhatóbb: ma márszámtalan helyen,
például tévémûsorban megjelennek a hétköznapiSMS-ek, ekkor a
produkció azonos értékû az újságokban megjelenõszövegekkel,
szabadon gyûjthetõk. Ezekkel szemben az lehet a kifogás,hogy
általában egy témáról szólnak, a szókincs itt nem mutatja azt
aváltozatosságot,amelyahétköznapiéletet jellemzi.
Befejezésül egy mondat a szójegyzékben szereplõ szavakkal,
vagyisa minimális gombnyomással: Sok szeretettel udvozlom az edes
anya-nyelvunk minden kedves olvasojat! Csak a toldalékokat kellett
hozzáír-nom a listában szereplõ szóalakokhoz; de most, mikor e
cikket írom,máris felvettem a szeretettel és az udvozlom –
pontosabban: üdvözlöm– szavakat is!
Dede Éva
-
ÉDES ANYANYELVÜNK 2003/3. 5
NYELVI MOZAIK
Március vége felé ezt a mûsorcímetpillantottam meg a rádió- és
tévéújságcímlapján: Oscar-díj átadás. Ez így nemszabályos, mert a
díj és az átadás birtok-viszonyban vannak egymással (az
Os-car-díjnak az átadása), és ezt egybeírássalkell jelölni.
Csakhogy az Oscar-díjátadáspontatlan lenne, mert elmosná a két
fõösszetételi tag határát, az Oscar-díj-át-adás pedig szokatlanul
hatna, mert kétkötõjelet is tartalmaz.
Lehet-e egy összetételben egynél többkötõjel is? Földrajzi
nevekben termé-szetesen igen (Alcsi-Holt-Tisza, Új-Dél-Wales és
társaik), de úgy rémlett, hogyezek csupán kivételek, és rajtuk
kívülnem engedi meg a szabályzat, hogy egyösszetételnek két
kötõjele is legyen. AMagyar helyesírási szótár megfelelõ he-lyén
pedig csupán ezeket találtam: Os-car-díj, Oscar-díjas, amitõl nem
lettemokosabb.
Eszembe jutott azonban, hogy a sport-nyelvben (sajnos) elég
gyakori Achilles--ín-húzódás, -sérülés vagy -szakadás sza-vakban a
Nemzeti Sport ki szokta tennimind a két kötõjelet. Ennek mintájára
azOscar-díj-átadás összetételt is írhatnánkkét kötõjellel. De nem
sértjük-e meg ezzela magyar helyesírás szabályait?
Egy kis nyomozással sikerült kideríte-nem, hogy egyáltalán nem.
Az akadémiaiszabályzat 139. a) pontja ugyanis csak aztmondja ki,
hogy „közszói alárendelõösszetételekben két kötõjel egy
összetettszóban nem lehet”. Minthogy azonbanse az Oscar, se az
Achilles nem „közszó”,rájuk, pontosabban összetételeikre
nemvonatkozik a tilalom.
Most már csupán arra vagyok kíván-csi, mikor kerülhet be a
helyesírási szó-tárba az Oscar-díj-átadás meg
azAchilles-ín-szakadás? Hogy senki semondhassa, azért írta külön,
mert abbólnem lehet baj. Baj nem is, csak (kisebb-fajta)
helyesírási hiba.
A bír és a tud ige jelentésének a ’képesvmire’ a közös
mozzanata, ám ez a képes-ség a bír esetében inkább fizikai, a
tudesetében inkább szellemi: alig bírta fel-emelni azt a nehéz
csomagot; nem tud vá-lasztani két udvarlója közül. Hangsúlyo-zom:
„inkább”, mivelhogy fordított pél-dákat is lehetne idézni.
Nyelvmûvelõ ké-ziszótárunk többek között ezt a példa-mondatot adja
a tud használatára:messzebbre tudja hajítani a gerelyt, mintbárki
más. A Nyelvmûvelõ kézikönyv I.kötetében a nem bírom tovább nézni
mon-datba K. M., azaz Kovalovszky Miklósezt a megjegyzést szúrta
be: „v. kevésbéhelyesen nem tudom tovább nézni”, pedig
a látvány elviselése inkább lelki-, mintfizikai erõt kíván.
De miért is lapoztam fel ezeket anyelvhelyességi könyveket (s
persze azértelmezõ szótárakat is) a bír, illetve a tudszócikkénél?
Azért, mert az a benyomá-som, hogy a bír elõrenyomulóban van atud
rovására. Jól képzett (anyanyelvileg isjól képzett)
értelmiségiektõl hallok mos-tanában ilyeneket: ezt a
magyarázatotnem bírom megérteni; ezt a szöveget nembírom
lefordítani; nem bírta felfogni, mitakarnak tõle. (Ennek azonban
regionálisháttere is lehet, mert akaratlan adatközlõ-im nem mind
fõvárosiak.)
Lássunk néhány újabb adatot is: „Ko-módi Lászlót alig bírták
tartani a védõk”(ebben a képaláírásban elsõsorban
fizikaierõfeszítésrõl van szó, vagyis nem kifogá-solhatjuk a bír
használatát); „Nem bírjatartani a határértéket” (sajnos, nem
je-gyeztem fel, hogy ez a rádióban elhang-zott mondat kire vagy
mire vonatkozik,de az elvontabb jelentéstartalom miattjobban esett
volna fülemnek a tud);„Ezért mindenki meg bírta verni õt sakk-ban”
(a példamondat egy nyelvészetiszakkönyvbõl való; minthogy a sakk
köz-tudomásúan szellemi sport, szerintem ta-lálóbb lett volna a meg
tudta verni forma).
Nem bírom (?) megjósolni, hogyanvégzõdik ez a versengés a két
rokon értel-mû ige között, de jobb szeretném, hamind a kettõ
megmaradna a maga – rugal-masan körülhatárolt – szerepkörében.
Elõzõ számunkban Bók Szilvia emlí-ti, hogy pénzügyi körökben
általánossávált két helyett kettõ-t mondani és írni:kettõszáz,
kettõezer stb. Tegyük azonbanhozzá, hogy nem csupán
pénzügyesekhajlamosak ilyen „léhaságra” (a cikkírószava, Horger
Antal nyomán), hanemminden olyan beszélõ, aki el akarja kerül-ni a
két és a hét jelzõ összetévesztésébõleredõ félreértést. Én magam is
szoktamvásárláskor ilyet mondani: „Kérek kettõ(darab) menetjegyet”,
azaz két jegyet,nem pedig hetet. (Ez olyasmi, mint a né-met zwo a
telefonban a zwei helyett, ne-hogy drei-nek értsék.)
Írásban (csekken vagy nyugtán) pedigbizonyára azért kezdték a
kettõszáz stb.formát alkalmazni, hogy a két- szóelemetne lehessen
hét-re „javítani”.
Csakhogy a mai nyelvben már nem-csak olyankor jelenik meg ez a
pontosko-dó változat, amikor elhallástól, félreértés-tõl lehet
tartani. „Kettõ gól a különbség” –mondja a riporter egy
labdarúgó-mérkõ-zés közvetítésében. Lehetne talán hét isalig
tízpercnyi játék után? Egy irodalmitárgyú mûsorban ezt kérdezik az
interjú-alanytól: „Kiegészíti ez a kettõ kötet egy-
mást?”. Még nyelvésztõl is hallottamilyen kérdést: „Ezt a kettõ
adattárat néz-ted-e?”.
Azt, hogy ez a szerkezet írásban is ter-jedõben van, nemcsak
nyugtákkal, szám-lákkal stb. tudom szemléltetni („Kettõ ha-vi díj”;
„A számla kettõ példányban ké-szült”), hanem egy magyar szakos
böl-csészhallgató dolgozatából vett idézetek-kel is: „A vers kettõ
nagyobb egységretagolható”; „Az elsõ kettõ mondategészellentétre
épül”; valaminek az oka „azelsõ kettõ mondategészben válik
nyilván-valóvá”.
Ezek után tehetek-e mást, mint hogynyelvi tényként, az új
évezred magyarjá-nak elõlegeként tudomásul veszem: meg-szûnõben van
a két alak, és jelzõként iskettõ-t fogunk mondani, sõt írni?
Tehetek bizony! Mégpedig azt, hogyfelszólítom tanítványomat,
javítsa ki amegfelelõ helyeken a kettõ jelzõt két-re.Mivel egyelõre
ezt kívánja meg a mûveltnyelvhasználat normája.
Hát valahogy így avatkoznak bele azújabban sokat korholt
nyelvmûvelõkanyanyelvünk spontán fejlõdésébe...
A sportnapilap még a múlt év végefelé egy hosszabb cikket közölt
abból azalkalomból, hogy nõi vízilabdázóinkmegnyerték a Világkupát.
Talán a nagyörömtõl, talán más okból a cikk tele vannyelvi
furcsaságokkal. Ezúttal csak kétképzavart mutatok be, amelyek
szinténkupagyõztesek a maguk mûfajában.
2001-ben Európa-bajnok lett a magyarnõi csapat: „olimpiai bajnok
férfigárdánkfarvizén íródott meseszép Eb-történet”. Akajak-kenu
sportból való a farvizen mennikifejezés, amely arra utal, hogy az
elõt-tünk száguldó hajó nyomába eredve, eve-zõsének tempóját átvéve
gyorsabban tu-dunk haladni. Átvitt értelemben is lehetvalakinek
vagy valaminek a farvizénelõbbre jutni, azaz sikereit kiaknázva
(ké-retlenül) hozzá csatlakozni. Farvízre írniazonban nem érdemes,
nem is lehet. Akivízre írja történetét, bármilyen „mese-szép” is
az, nem tudja megörökíteni.
A cikk vége felé még egy képzavarhökkenti meg az olvasót:
„csapatként,igazi csapatként ért révbe újra az egységétállandóan
demonstráló hölgykoszorú”.Szép hölgyek csoportját, csapatát
szoktákugyan hölgykoszorú-nak nevezni, ennekazonban nem kell
„állandóan demonstrál-nia egységét”, mivelhogy éppen attól
ko-szorú, hogy egységes, egybefüggõ vala-mi. Révbe érni pedig
végképp nem tud,legfeljebb vízbe lehet dobni, ahogyan abalatoni
vitorlázók szokták az idény kez-detén (úgy tudom, a tóba fulladtak
emlé-kére). A gyõztes magyar vízilabdázónõkennél szebb „koszorút”
érdemeltek volna!
Kemény Gábor
(Mondani lehet, írni nem? – Nem bírom szó nélkül hagyni – Mikor
kettõ,mikor két? – Révbe ért a hölgykoszorú)
-
6 ÉDES ANYANYELVÜNK 2003/3.
Beszélgetés egy EU-nyelvmûvelõvel
– Ön a Hazai Nyelvek Kutatóközpontjának (Kotimaisten
KieltenTutkimuskeskus) EU-nyelvmûvelõje. Kérem, mondja el
olvasóinknak,mik a legfontosabb feladatai? Az EU-nyelvmûvelõ
egyedül látja elmunkakörét vagy más munkatársak támogatásával?
– Az EU-nyelvmûvelõ feladata a finn nyelvhasználat nyomon
kö-vetése EU-ügyekben, tanácsadás és szakértõi támogatás az
EU-valkapcsolatos kérdésekben, elõadások tartása és cikkek írása a
mun-kakörével kapcsolatban, valamint az EU nyelvhasználatával
kapcso-latos kutatómunka. Példaként említhetem a finn
köztisztviselõk köré-ben végzett kérdõíves felmérést a különféle
nyelvek EU-beli haszná-latáról, a különféle nyelvû szövegek
minõségérõl. Ebbõl a felmérés-bõl kiderül többek között az, hogy a
tisztviselõk nehéznek találják afinn nyelvû szövegeket. Most készül
a finn nyelvû irányelvek és a finntörvények összehasonlítása, Ennek
célja annak kiderítése, hogyanhatott az EU a finn jogi nyelvre.
Fontos, hogy a jogi nyelv minden ál-lampolgár számára a lehetõ
legvilágosabb és legérthetõbb legyen,hiszen ez befolyásolja a
hatóságok nyelvhasználatát. A parlament ál-tal nemrégiben
elfogadott közigazgatási törvény kötelezi is a köztiszt-viselõket
az érthetõ nyelvhasználatra. Jelentõs feladat még a tanács-adás és
konzultáció, ám fontos a köztisztviselõkkel és
politikusokkalfenntartott kapcsolat is. Ennek révén emlékeztetni
lehet õket a nyelvikérdések társadalmi hatására és az érthetõ
közigazgatási nyelv jelen-tõségére a demokrácia szempontjából. A
kutatóközpont egyéb mun-katársainak munkaköréhez nem tartozik hozzá
szorosan az EU, de anévtannal foglalkozó munkatársunk, valamint öt
trénerünk állami ésönkormányzati alkalmazottaknak, vállalatok és
szervezetek képvise-lõinek tart tanfolyamokat különféle szövegek
szerkesztésérõl, írásá-ról, s ezek során EU-kérdések is gyakran
felmerülnek.
– Tevékenysége szigorúan szakmai keretek között folyik-e,
vagykülönféle utakon-módokon (rádió, televízió, nyomtatott
sajtóbeli ro-vat, népszerû nyelvmûvelõ folyóirat vagy kiadvány,
internet stb. ré-vén) kapcsolatba kerül-e a nagyközönséggel vagy
annak bizonyosrétegeivel is? Ha igen, akkor szíveskedjék ennek
megvalósulásimódjairól is szólni!
– Munkaköröm célközönségébe a munkájuk során
EU-ügyekkelfoglalkozó személyeken kívül a nagyközönség is
beletartozik. Foglal-kozásuk révén ügyfeleim az EU fordítói
részlegének fordítói és tolmá-csai, valamint azok a szabadúszó
fordítók, akik a finn EU-testületekrészére fordítanak, valamint az
EU-feladatokat ellátó finn köztisztvise-lõk. Általában valamilyen
nyelvi problémájukkal fordulnak hozzám, azérdeklõdõ vagy a
nyelvmûvelõ személyesen veszi fel velem a kap-csolatot. Így aztán a
legfontosabb kommunikációs csatorna aze-mail. Ezenkívül
újságcikkeket is írok. Kifejezetten a hivatalos szer-vek részére
készül az állami közlönynek a köztisztviselõi nyelvhasz-nálattal
foglalkozó rovata, amelybe felváltva írok a svéd, illetve a
finnnyelvû nyelvmûvelõ kollégával. A nagyközönség számára a
Kielikellocímû nyelvmûvelõ folyóiratban jelennek meg írásaim, de
más újsá-gokban, folyóiratokban is, pl. a Helsingin Sanomat (a
legnagyobbfinn napilap – a ford. megjegyzése) Ablak a nyelvre
rovatában. Azeuró és a cent rövidítésérõl például évekig heves vita
folyt a HelsinginSanomatban. Újságírók is készítenek interjúkat
vagy cikkeket azEU-val kapcsolatos nyelvi kérdésekrõl. Sajnálatos
módon a televízió-
ban ritkán látható nyelvi mûsor. Az internet jelentõsége a
tájékozta-tásban egyre nõ. Honlapunkon most is található
EU-nyelvmûvelésitájékoztatás, s ennek tartalmát rendszeresen
bõvítjük is. Az euró írás-módjával kapcsolatos szabályokat például
sokan keresték; meggyõ-zõdésem, hogy ez hatott is a helyesírási
gyakorlatra. Internetestanácsadásra is van lehetõség
EU-kérdésekben.
– Finnország idestova nyolc éve tagja az Európai Uniónak.
Mintazt a finn nagykövetség kulturális titkárától, Kirsi Rantalától
néhányévvel ezelõtt már megtudtuk, a finnek nem bánták meg, hogy
belép-tek az EU-ba, sõt nemzeti büszkeségüket növelte, hogy az
európaielit tagjai közé tartoznak. De vajon az évek múltával nem
fenyeget-eaz, hogy minden nemzeti büszkeség, öntudat ellenére a
nemzeti ha-gyományok lassanként elhalványulnak, s a nemzeti nyelv
is – nohaaz EU egyik hivatalos nyelvének számít – fokról fokra
visszaszorul,illetve túlságosan feltöltõdik idegen elemekkel,
szerkezetekkel, snemzeti sajátosságainak mind több elemét, mind
nagyobb részét el-veszíti?
– Abban biztos vagyok, hogy a finn nyelvre bizonyos
mértékbenelkerülhetetlenül hatással van az EU, ahogy hatással volt
egy hosszútörténelmi korszak során a svéd, majd a kereskedelem, a
technika ésa szórakoztatóipar révén az angol nyelv. Mégis úgy
gondolom, hogyaz EU hatása leginkább a jogi és a hivatalos
nyelvhasználatban mu-tatkozik meg. Véleményem szerint az EU nyolc
év alatt nem hatottlátványosan az általános nyelvhasználatra, bár
új szavak csakugyanjöttek létre. Ezek nagy részének azonban a finn
nyelvû megfelelõjeterjedt el. A legközismertebb olyan jövevényszó,
amelyre nem talál-tunk megfelelõ finn változatot, s már ezt
használjuk, a direktíva.
– Nálunk egy-két évtized óta egyre erõsödik az idegen, fõleg
an-gol, illetõleg amerikai angol nyelvi hatás, fõleg a gazdasági
reklámokés az üzleti feliratok, továbbá bizonyos közérdekû
feliratok, hirdeté-sek területén. Az persze nekünk is célunk, hogy
állampolgáraink kö-zül minél többen tudjanak angolul, mégis úgy
véljük, hogy az idegennyelvû feliratok mellett – nem helyett, hanem
mellett! – jogunk, sõtkötelességünk megkövetelni a magyar
feliratokat, elnevezéseket is.E célból ez év januárjában törvény is
született. Nem általános nyelv-törvény, mert ilyet nem pártolunk,
hanem csupán az említett terüle-tekre vonatkozó szabályozás.
Volna-e ilyen szabályozásra szükségFinnországban is, vagy esetleg
van-e ehhez hasonló törvény? Haigen, mikre terjed ki a hatálya,
mióta létezik, s van-e foganatja?
– Finnországban is általános az angol nyelv használata
hirdeté-sekben és cégelnevezésekben. A kutatóközpont azonban a
finnnyelvhasználat szempontjából ezt a jelenséget nem tartja
fenyegetõveszélynek. A jogszabályi rendezésrõl nem is alakult ki
vita. A kutató-központ ugyanakkor megpróbált társadalmi vitát
kezdeményezni ar-ról, hogy az oktatásban bizonyos intézményekben az
alsó tagozattólaz egyetemekig elterjedt az angol nyelv használata.
Ennek az a ve-szélye, hogy a finn nyelvû terminológia nem fejlõdik,
a szakembereknem képesek szakmai kérdéseket finnül kifejteni, és a
fiatalok nemsajátítják el az anyanyelvükön létezõ terminológiát
sem. Aggasztó azis, hogy idegen nyelven folyó tanítás esetén az
anyanyelvi készsége-ket nem gyakorolják eleget. Kutatási eredmények
azonban nem áll-nak rendelkezésre ezen a területen, hiszen új
jelenségrõl van szó.
– Köztudomású, hogy bár a köznyelvi szókincs is
rohamléptekkelfejlõdik, a tudományok, a szaknyelvek szókincsének
fejlõdésévelmégis képtelen lépést tartani. Finnországban
foglalkoznak-e a szak-emberek – akár Ön mint EU-nyelvmûvelõ, akár
mások – a szakmák,tudományágak szókincsével, annak nyelvi
problémáival? Van-e eset-leg olyan kiadvány, amely ezt tekinti
feladatának, mint nálunk példáula Magyar Orvosi Nyelv címû, két
évvel ezelõtt életre hívott folyóirat?Ha igen, legyen szíves
legalább rövid tájékoztatást adni róla!
– Finnországban a saját terminológia fejlesztésének nagy
hagyo-mányai voltak és vannak ma is. A szakkifejezéseket általában
azadott terület szakértõi alkotják meg, ám sok esetben bevonják
anyelvmûvelõket is. Az 1881-ben alapított Duodecim Finn
OrvosiEgyesület kimondottan a finn nyelvû orvosi kifejezések
megalkotásá-ra jött létre. Az egyesület adta ki az Orvostudományi
terminológia cí-mû kiadványt 1992-ben (4. kiadás, 2002, 876 oldal).
Az egyesület
2003. február 27-én a finn nagykövetségen Az Euró-pai Unió és a
nyelvmûvelés címmel nagy érdeklõdésselvárt elõadást tartott Aino
Piehl, a finnországi HazaiNyelvek Kutatóközpontjának munkatársa,
aki feladatkö-re, besorolása szerint EU-nyelvmûvelõ. A
tanulságoselõadás után arra kértem, válaszoljon lapunk
számáranéhány olyan kérdésemre, amelyek egyrészt EU-nyelvmûvelõi
tevékenységére vonatkoznak, másrésztazt firtatják, hogy Finnország
immár nyolcéves európaiuniós tagsága hogyan hat nyelvükre,
nyelvhasználatuk-ra, nyelvmûvelésükre. Kérdéseimet és Aino
Piehlasszony válaszait az alábbiakban nyújtom át olvasóink-nak.
-
ÉDES ANYANYELVÜNK 2003/3. 7
állandó bizottságában részt vesz a kutatóközpont nyelvmûvelõje
is.Az informatikai szókincs fejlesztését is állandó terminológiai
munka-csoport végzi, amelyben a kutatók és a gazdasági élet
képviselõimellett nyelvmûvelõ is tevékenykedik. A mûszaki területek
terminoló-giáját a Mûszaki Terminológiai Központ (Tekniikan
Sanastokeskus)gyûjti és koordinálja, amely a különféle
szakterületek terminológiaimunkacsoportjait is irányítja. A
Terminológiai Központ adja ki aTerminfo címû tájékoztató kiadványt,
valamint gondozza azinterneten elérhetõ terminológiai adatbankot.
Minden évben különféleszakterületeken jelennek meg szótárak és
szójegyzékek. A terminoló-gia az EU-nyelvmûvelésben is jelentõs
kérdés. Az EU-nyelv-mûvelõhöz intézett kérdések nagy része új
kifejezésekre vonatkozik:ezeknek finn megfelelõjére kíváncsiak a
kérdezõk.
– Érzi-e szükségét vagy látja-e valamilyen lehetõségét
annak,hogy a következõ években kölcsönös tapasztalatszerzés
céljából,esetleg bizonyos kérdések közös megbeszélésére – akár az
ugyan-abba a nyelvcsaládba tartozás alapján – az eddiginél
rendszeresebb,szorosabb kapcsolatot építsünk ki egymással, például
akár könyvek,folyóiratok egymáshoz való rendszeres eljuttatása
révén, akár azinterneten keresztül? Ha igen, mi(k)re terjedhetne ki
ez a kapcsolat?
– Úgy gondolom, hogy egy ilyen együttmûködés nagyon
hasznoslehet. Finnországban tervezték is a nyelvmûvelõ szekció
megszerve-zését a következõ finnugor kongresszusra. A tudás és a
tapasztalatokátadása minden fél számára hasznos. A kutatóközpont
kiváló tapasz-talatokat szerzett az észak-európai együttmûködésrõl.
2003. augusz-tus 28-tól 31-ig Finnországban, Hämeenlinnäban
rendezik az 50.észak-európai nyelvmûvelõ konferenciát, az évente
kétszer ülésezõegyüttmûködési bizottság már húsz éve mûködik. Az
észt nyelvi inté-zettel is régi kapcsolatban állunk. Tavaly
született döntés az EU-országok nyelvtudományi intézetei
szövetségének megalapításáról(European Federation of National
Institutes of Language). Ennek céljaa nyelvek helyzetét érintõ
kérdésekben folytatott együttmûködés. Haez a szervezet ígéretesen
tudja megkezdeni munkáját, megfelelõegyüttmûködési fórummá válhat.
A kapcsolattartás azonban azinterneten keresztül minden különösebb
formalitás nélkül hamarosanmegkezdõdhet.
– Végül szeretnénk legalább rövid tájékoztatást nyújtani
olvasóinkszámára annak az intézménynek, a Hazai Nyelvek
Kutatóközpontjá-nak felépítésérõl, amelynek Ön is kutatója.
Körülbelül hányan dol-goznak ebben az intézetben; melyek (s
beszélõik lélekszámát tekint-ve mekkorák) azok a hazai nyelvek,
amelyekkel foglalkoznak; fõlegpedig: milyen területekre terjed ki
munkájuk?
– A Hazai Nyelvek Kutatóközpontjában mintegy száz állandó
mun-katárs dolgozik. Az intézet 1976-ban jött létre, amikor
egyesítették afinn és a svéd nyelvi nyelvmûvelõ irodát, valamint
több jelentõs szó-tár szerkesztõségét és levéltárakat. Jelenleg a
kutatóközpont törvé-nyileg meghatározott feladata: A) a finn, a
svéd és a számi (lapp), va-lamint a finn nyelv egyes rokon
nyelveinek, továbbá a finnországi ro-ma nyelvnek és a jelnyelvnek a
kutatása; B) e nyelvek szótárainak ké-szítése, levéltár és könyvtár
fenntartása; végül C) a nyelvmûvelés te-rén hatósági feladatok
ellátása és nyelvi tanácsadás nyújtása. A ku-tatóközpont osztályai:
kutatás, nyelvmûvelés, svéd nyelv, szótárké-szítés, valamint a
könyvtárak, levéltárak és korpuszok fenntartása. Akutatási osztály
szakterülete a névtan és a szövegtan; hamarosan el-készül az új
finn leíró nyelvtan. A szótári osztályon készül többek kö-zött a
húszkötetes finn nyelvjárási szótár. A nyelvmûvelõ osztály
leg-ismertebb tevékenysége a nagyközönség részére fenntartott
telefo-nos tanácsadás, amely naponta kb. hatvan hívást jelent. A
svéd nyel-vi osztályon nyelvi kutatás, nyelvmûvelés és
szótárkészítés folyiksvéd nyelven. A kutatóközpontban valamennyi
hazai nyelvnek sajátnyelvmûvelõ bizottsága is mûködik.
Finnországban kb. ötmillióanfinn, 296 ezren svéd anyanyelvûek, a
három számi (lapp) nyelvjárástösszesen háromezren beszélik, a finn
jelnyelvet pedig mintegy 4-5ezer siket használja. Nehéz
megbecsülni, hogy a Finnországban élõtízezer roma közül hányan
beszélik is a roma nyelvet; a becslésekszerint mintegy háromezren.
A hazai nyelvek közül különösen az inariszámit, a kolttai számit és
a roma nyelvet fenyegeti a kihalás veszé-lye. A kutatóközpont
mindent megtesz fennmaradásukért.
Grétsy László
Egy író dörmögéseibõlIgényes lapban közölt kispróza egyik
mondata: „Semmi sem akadá-
lyozhatja meg, hogy az alattam zajló kozmikus örvény magába
rántsa arészecskéimet, amelyet idõnként konkrét vizuális élmény is
szemléltetspirituális galaxis formájában.”
Hm. Részecskéimet, amelyet? Nem, nem, ez az amelyet az „alat-tam
zajló kozmikus örvény”-re óhajtana vonatkozni. Csakhogy akkoregy
rámutató az is kellene: „az az alattam zajló kozmikus örvény,
ame-lyet” stb. Igen ám, de akkor meg kiemelõ szórend is
szükségeltetnék: amagába rántsa helyett rántsa magába. Tehát a
szépírói mondatnak ígykellene magyar nyelven hangoznia: „Semmi nem
akadályozhatja meg,hogy az az alattam zajló kozmikus örvény rántsa
magába részecskéi-met, amelyet...” stb.
*Napjaink hírlapírói és olvasószerkesztõi szemlátomást
küszködnek
a helyesírással. Például nem tudják, mikor kell egy, mikor pedig
két szó-ba írni azt, hogy mintha vagy minthogy. A hasonlító mintha
egybeírandó(pl. „olyan, mintha élne”), a különbségtevõ azonban
külön-: „rosszabb,mint ha hallgatott volna”. A magyarázó minthogy
egy szóba íratik: „Mint-hogy fél órát késett, nem várták meg”; a
hasonlító viszont kettõbe:„Nem tehetett mást, mint hogy vegye a
kalapját.”
Hasonló baj van a mégsem és a még sincs körül. A mégsem
egybe-írandó („mégsem megyek el a találkozóra”), a még sincs
azonbankülön-, tekintve, hogy a sincs: ige. Ugyanez áll az úgysem
és az úgysincs esetére.
*Ha már tagadó formuláknál tartunk, megdöbbentõ, hogy még az
ér-
telmiségi elit tagjaitól is gyakran hallunk ilyesmit: „nem jött
létre, annál isinkább”, „nem akarom, annál is inkább nem, mert...”
Egyre kevesebbenmondják helyesen: „annál is kevésbé”.
*Értelmiségi elit. Újabban mind több tagja használja rosszul
a
belviszonyt jelentõ -ban, -ben helyragot. „Lépjenek sürgõsen
közben”,„bementem a parlamentben” (ezzel szemben „benyújtotta a
parla-mentbe” – brrr! –), „nem jár iskolában”. A jelek szerint az
attól való féle-lem, hogy a -ba, -be helyrag eleve pórias, a -ban,
-ben egyoldalú hasz-nálatához kezd vezetni. Pedig nem mindegy, hogy
valaki a parlamentbejár-e, avagy a parlamentben, azaz benne,
magában az épületben.
*Megüti szemem-fülem egy különös nyelvi fordulat. Lehet, hogy
csak
nekem különös, s csak én kapom föl a fejem annak
olvastán-hallatán,hogy „ezek” (ez az „ezek” tetszés szerint
behelyettesíthetõ), egyszóval,hogy „ezek” gyûlölete közismert
„amazok” iránt.
Nem amazokkal szemben, hanem irántuk. Lehet, hogy ettõl márcsak
én rándulok össze? Lehet, hogy már senki nem érzi körülöttem,miért
baj (már a puszta gyûlöleten túl, hisz az önmagában is éppenelég
baj), ha gyûlöletet valakik iránt, nem pedig velük szemben
éreznekmások? Az iránt valahogy inkább a gyöngédséghez illenék:
gyöngédsé-get érezhetünk valaki(k) iránt. Ugyanekkor nem érezhetünk
gyöngédsé-get valakikkel szemben.
*Hasonlít ez a probléma egy másikra: az „örömet okoz”-féle
nyelvi
fordulatra. Örömet én inkább szereznék, mint ahogy viszont
bánatotnem szereznék senkinek, azt inkább okoznám (legalábbis
nyelvi érte-lemben). „Meglepetést szerzett”: ez kellemes
meglepetést sejtet. „Meg-lepetést okozott”: ez meg inkább
kellemetlent. „Meglepetést keltett”: ezsemleges formula, a
meglepetés egyaránt lehet jó vagy rossz.
*További bizonytalanság: valamirõl állapodnak meg a tárgyaló
felek,
avagy valamiben? Van, aki szerint csakis benne, mások szerint
csakisróla, egy harmadik csoport szerint a kettõ egykutya.
Szerintem valamennyi fél téved. Tudniillik mindkét változat
helyes,csak éppen mást-mást jelent. „A felek megállapodtak X
területfelosztásáról”: megegyeztek a felosztás szükségességében. A
felekmegállapodtak X terület felosztásában”: megegyeztek a
felosztás mi-kéntjében.
Az okoz, illetve szerez, valamint az iránt, illetve szemben
esetébõl isláthattuk: nyelvünkbõl, sajnos, sok árnyalat kopott ki
az utóbbi évtize-dekben. Örüljünk hát, ha egy-egy új árnyalattal
viszont gazdagodunk.Csak legyen fülünk is helyes használatához!
Timár György
-
8 ÉDES ANYANYELVÜNK 2003/3.
párját ritkító négyes figura etymologicát: „Világ világa, /
Virág-nak virága”, 1541-bõl Erdõsi Sylvester János mesteri
hexamete-reit: „Próféták által szólt rígen níked az Isten...”
Szinte belebor-zongunk Berzsenyinek, A közelítõ tél szerzõjének e
sorait olvas-va: „Oh, a szárnyas idõ hirtelen elrepül, / S minden
míve tünõszárnya körül lebeg!”, József Attila Ódáján merengve:
„Nézem ahegyek sörényét”, Radnóti Miklós sóhaját átélve: „Nem tudok
énmeghalni se, élni se nélküled immár”, vagy Nagy László kiáltá-sát
hallva: „S ki viszi át fogában tartva / a Szerelmet a túlsó
part-ra!”.
Nyelvünk eleven, életerõs, hadd mondjam: kreatív e mai szá-guldó
világban. Gondoljunk csak a nagyszámú új magyar szóra(billentyûzet,
kijelzõ, egér, mikrosebészet, holdkomp), melyek ré-vén elértük,
hogy nincs olyan (akár újabb) tudomány, amelyrõlmagyarul, magyar
szavakkal ne tudnánk szólni. Nemrég értesül-tünk az amerikai
ûrsikló katasztrófájáról, mely a világûrbõlvisszatérve, a légkör
sûrûbb rétegeibe érve, a hõpajzs (hõvédõpajzs) áttüzesedése miatt
szétrobbant. Naponta hallunk, olvasunka világháló (sõt háló)
terjedésérõl, melyrõl adatokat tölthetünkle, mely átjátszó
állomások révén, teleházakban már a legkisebbtelepüléseken is
gazdagíthatja az életet. E szavak és számtalantársuk az általános
mûveltség terjedése révén egyszerre részei aszaknyelveknek és a
köznyelvnek, minthogy egyaránt érthetõkmindenki számára. Szavaink
tehát – mint Szemlér Ferenc, a köl-tõ írja – ablakot nyitnak a
világra, és segítségükkel egyben ma-gunkba is zárunk egy-egy
világot.
Mit sejtek csak zenén, más hangokon,bennük tapintom és
lélegzelem.Varázslatukra lett csak otthonomaz értelem-fagyasztó
végtelen.
Miattuk érzem, hogy itthon vagyoka földön... élnem s küzdenem
szabad...Magamra hát sohase hagyjatok,világteremtõ, hûséges
szavak!
Mit mondhatunk összegzésül nyelvünk mai sajátosságairól?Nyelvünk
tömör, zárt formákkal világos, jól áttekinthetõ képetad
gondolatainkról, akár mellé-, akár – nem is ritkán –
alárendelõmondatokkal. Ellent tudott állni az összetett
mondatszerkezetetelítélni akaró nyelvi babonának, de a körülményes
elõadásmód-nak, bonyolult mondatok alkotásának is. Szemben a német,
fran-cia szórenddel, mely gyakran a mondat végére hagyja az
állít-mányt, a magyar szórendben ez elõrekerül, sõt hosszabb
monda-tokban még az alany is.
Az örökség számbavétele, az értékek felismerése nem
jelentiautomatikus érvényesülésüket. Sajnos, nem! Mert vannak
veszé-lyek, kívülrõl hatók is, meg belsõk is. Csak néhányról
szólok, ittis a nyelvre és a kultúrára összpontosítva a
figyelmet.
Veszélybe kerül a csatlakozással a magyar nyelv és a
hazaikultúra? – Igen, de csak a magunk hanyagsága révén válhat
ve-szélyeztetetté. Akármilyen ellentmondásnak Iátszik is, meg
lehetfogalmazni, hogy az egység biztosítéka éppen a
sokféleség!Csakis a saját örökségünk felismerésén és megõrzésén
alapulhataz a szilárd tudat, hogy otthon vagyunk az Európa-házban;
ezzelépítjük magunkban a másik nép, a másik kultúra és nyelv
megbe-csülését, értékeinek felismerését. A nagy erejû szimfóniák,
kóru-sok sok szólamból épülnek föl, persze a hangnemnek és a
ritmus-nak azonosnak kell lennie. – Na és a másik oldal, az Unió
többiállama hogyan gondolkodik ezekrõl a témákról? Van ugyan fenn,a
vezetõk szintjén valami vágy vagy szándék az „Európai Egye-sült
Államok”-ra, de a tagállamok többsége, a kis országok kivé-tel
nélkül a maguk örökségének, kultúrájának megõrzésére töre-kednek.
Mindenütt erõsödnek a nemzeti identitást valló nézetek.
Mi tehát a feladatunk? – Ne akarjunk nyelvileg azonosulni seaz
Unió tagjaival általában, se vezetõ hatalmaival különösen!Nem kell
átvenni a mindennapi használatba a nemzetközi nyel-vet, kerülni
kell a hunglis-t, és nincs szükség a nemzetközi ha-nyag, unott
magatartásra, nem kellene követni a kérészéletû di-
vatot. Erre figyelmeztet Dobai Péter író is: „Az írók, a
filozófu-sok, az ideológusok, politikusok, pártvezérek,
politológusok, azúj köztéri szobrok szobrászai és a régi köztéri
szobrok lerombo-lói túl gyorsan jutottak egy új szókincs, egy új
nyelv birtokába,amit nevezhetünk a demokráciáról szóló
demagógiának. Mondó-kájukat, amelynek terjesztésére a
rendelkezésükre állnak a leg-korszerûbb tömegkommunikációs eszközök
(tévé, rádió), éppenaz a tömeg nem fogja föl, amely kemény munkával
és részletfi-zetéssel jut hozzá színes televízióhoz, videóhoz”
(Nagyvilág,1996. 1–2. sz.).
Ilyen divat az idegen szavak imádata meg a szakszavakkal va-ló
szinte mûvészi halandzsa. Értjük-e a minduntalan ránk törõmonetáris
politikát, a koncessziós autópályát, a referendumot, aderogációt, a
modifikált struktúrájú katalizátorokat, a kommuná-lis szemét
szelektív gyûjtését, a monitoringot és az auditálást?Mit mondanak
az átlag újságolvasónak, rádióhallgatónak ezek amondatok: „30–40
millió forintot tudunk visszaosztani a vállal-kozók felé”;
„Képviselni fogjuk a századforduló építészeti örök-sége lehetõ
legteljesebb körû érvényesítését.”
Nézzünk magunkba, nem mondunk-e minduntalan ilyeneket:nem
igazán, per pillanat, nem tettünk konkrét lépéseket, nem
ren-delkezem elég ismerettel? A szabatos, pontos szóhasználatot
ésfogalmazást háttérbe szorítja a csetelés meg az SMS, a
helyesíráspedig – szomorúan mondhatjuk – kiment a divatból. Szinte
szé-gyellem magam – én szégyellem magam – fõiskolás
diákjaimdolgozataival kapcsolatban szóvá tenni a helyesírási,
központo-zási hibákat! Látom a szemükben: tanár úr még itt tart, ez
isszempont manapság?! Nem a tartalomra kell figyelni? (De ha
azsincs?!)
E példákkal már a magatartásnál vagyunk. A nyelv eldurvulá-sa,
közönségessé válása a magatartás durvaságát tükrözi. Ha tet-szés
szerint bárhol élhetek a pofa, röhög, zabál szóval, a rohadjmeg,
elhúzza a belét kifejezéssel, akkor fel is lökhetem a szem-bejövõt,
el is küldhetem a nekem nem tetszõ pofát a ...ba, ahogyhallom is,
tapasztalom is. – Mondják, ez a mai élet, ezt tükrözi afilm, a
színház, az irodalom, a Nagy Testvér meg a Való Világ.Ha nem te
könyökölsz, téged taposnak el! – Nekem nem ez a vi-lágom, és
szeretném hinni, hogy a teremben ülõké sem! De ak-kor miért tûrjük
ezt meg a többi ócskaságot?! – Jó kérdés! –szokták mondani, nincs
rá felelet. Sajnos, nekem sincs.
Európától vajon mit várhatunk ebben a helyzetben? –
Európanemcsak a mai megbolydult, megzavarodott élet! Vannak
ittkatedrálisok, vannak a mûvészeteknek templomai, a
zenénekoperaházai, élnek a humanizmus, a felvilágosodás eszméi,
nemfelejtették még el Thomas Mannt, Rodint, Kantot, és vannak
amodern kor demokráciájának olyan értékei, mint az egyén és amásik
ember szabadsága, az új eszmék iránti lelkesedés, a véle-mények
szabad nyilvánítása.
Ez utóbbiakat még tanulnunk kell. A nem elég mûvelt ember-re
jellemzõen nem tûrjük az ellentmondást, mert csak nekünk le-het
igazunk. Meg kell tanulnunk az érvelést, el kell sajátítanunka
különféle tudományokat, és el kell sajátítanunk
anyanyelvünkárnyalt, szabatos használatát. Nagyon fontos a
gondolkodáskicsiszoIása, de a gondolkodáshoz ismeretek is kellenek,
mert hanincsenek, nincs min gondolkoznunk.
A felkészült és szabad szellemek e hazában is mindig
büszkékvoltak európaiságukra, az európai eszmékre, a szabad
szárnya-lásra. Tegyünk is érte, hogy mi is szabadon szárnyalhassunk
aköltõvel, Kosztolányi Dezsõvel:
Kiáltsatok együtt,Európa bátor szellemei, költõk,hogy gyáva
vadállat bújik el a vackánés vaksi vakondok fúr alagútat.Daloljatok
együtt,fények, fejedelmek, szellem-fejedelmek,hogy lélek a várunk,
légvár a mi várunk,ezt rakjuk az égig, kemény szeretetbõlés légi
szavakból.Kezdjetek elõlrõl építeni, költõk,légvár katonái.
Bencédy József
Nyelvünk és mi magunk az Európai Unióban(folytatás az 1.
oldalról)
-
ÉDES ANYANYELVÜNK 2003/3. 9
Almák és bírákSporteseményrõl tájékoztató rádiós híradásban
hallottam a
következõket: „Sajnos a döntõbíra az ellenfélnek kedvezett”,
„Abíra több ítélete megkérdõjelezhetõ volt”, máskor meg a napi
po-litika történése kapcsán így fordult valaki
riportalanyához:„Megkérdezem az alkotmánybírát, mi a
véleménye...”
Szótárainkban hiába lapozgatunk: a döntõbíra vagy
azalkotmánybíra címszavakat nem (a döntõbíró-t igen), de magát
abírá-t sem találjuk.
A magyar nyelv értelmezõ szótárának (1959–1962) hét köte-tében
azonban a bíró szócikkében föllelhetõ, hogy ’az ítélõ hata-lommal
felruházott személy’ jelentésû szónak kétféle többes szá-ma lehet:
bírók ~ bírák. (Most van helye megjegyezni, hogy azalkotmánybíró
azért sem lehet benne az értelmezõ szótárban,mert e jeles munka a
szocializmusnak nevezett korszakban szüle-tett, amelynek nem volt
szüksége az alkotmánybíróság intézmé-nyére, így a köznyelvben maga
a szó is legföljebb „lappangott”sok más társával egyetemben.) S
arra is rábukkanhatni a címszófejrészében, hogy a harmadik személyû
birtokos személyragosalakból is kettõ van: bírója ~ bírája. S aki
tovább kereskedik ezügyben, azt is észreveheti, hogy a bíró szóból
származó képzések– bírál, bírálat, bíráló, bíráskodás, bíráskodik –
rendre a bírá-tõbõl indultak. Annak, hogy némely szavunknak a
szótári tövemellett van egy tõváltozata is, amely többnyire a
különféle tolda-lékok elõtt használatos, megvannak a maga okai: a
nyelvi válto-zások. E változásokat most mellõzzük; keressünk inkább
a bíró ~bírák többesszám-alakításhoz hasonló szót. Ilyet sem
találunk.Van azonban egy csoport névszó, amelyet a hagyományos
nyelv-tanok a tõtanban az ó-t a-val váltakoztató fajtaként tartanak
szá-mon. Így tesz A mai magyar nyelv rendszere címû, ún. akadémi-ai
nyelvtanban (1961–1962) Károly Sándor is. Példáiból idézek:ajtó :
ajtaja; disznó : disznaja; zászló : zászlaja; a XIX. század-ban még
a bimbó : bimbaja; korsó : korsaja; posztó : posztaja ésmások is
idetartoztak. Petõfi Sándor is posztajá-t írt megkorsajá-t.
(Emlékezzünk csak: „Pór menyecske jött. Korsó kezé-ben. / Korsaját
míg telemerítette, / Rám nézett [... ]” – A Tisza.)Hosszabb ideje
megfigyelhetõ, hogy a szótári tõ mindjobban ki-szorítja a nyílt
véghangzós tõalakot: már az akadémiai nyelvtanírásakor is gyakoribb
volt a disznója, zászlója alakulat. A bírószó is jobb híján e
csoporthoz vehetõ; így tesz például a Nyelv-mûvelõ kézikönyv
(1980–1985), amely azt is megjegyzi, hogy abírája és a bírák kissé
választékosabb, patinásabb hangulatú szó-alakoknak tarthatók.
A bírák azonban mint többesjeles szóalak – amennyire tudnilehet
– egyedül van a magyar nyelvben, a föntebbi példaszók kö-zül egyet
sem lehet efféleképpen többes számúvá tenni: *ajták,*disznák,
*zászlák. Ám ezekkel a föltételezett alakokkal formai-lag egyezõk
szép számban vannak: alma : almák; fa : fák; gyer-tya : gyertyák;
macska : macskák és így tovább. Éppen az effélékalapján lehetett
„kikövetkeztetni” az elõbbieket. (Vannak perszemás többalakú tövek
is: epe : epéje; ló : lova; nõ : neje stb; ezekalakulásának
mikéntje mostani tárgyunkat lényegében nem érin-ti.)
A nyelvtanulásban, az anyanyelv megtanulásában is fontosszerepe
van a mintáknak. Aki azt hallja, hogy a fán mosolygógyümölcsök
almák (almá-k, így, többesjellel), s amelyikbe harap,az alma (alma,
ez a szótári tõalak), ezt a tudását, megfigyelésétalkalmazhatja más
szavak használatakor is. Nos: a bírák hasonlóaz almák-hoz,
amelybõl, láttuk, el lehet jutni az alma szótári tõ-höz. Ennek
mintájára a bírák-ból vissza lehet következtetni – nefelejtsük: a
bíró : bírák a maga nemében egyedülálló elempárnyelvünkben – egy
*bíra szóalakra, és ugyanígy az almája : al-ma mintájára a
bírájá-ból is a *bíra következnék. A *bíra mintszótári tõ és mint a
magyar szókincs része nem jegyeztetik. Egy-elõre. Minta gyanánt
azonban befolyásol(hat)ja a többi beszélõt,akik átvehetik ezt az
itt-ott már elhangzó (mondjam ki?) új szó-alakot. A dió fõnév a
régiségben hasonlóképpen viselkedett, minta bíró. Legalábbis volt
diá- tõváltozata, amelyet egyes helynevekmáig õriznek: Gyenesdiás
(de: Diósberény). Van a XIV. század-ból Dyathelek feljegyzés is. A
dió-nak számos alakváltozata volta régiségben, illetõleg a
nyelvjárásokban (dija, dijó, diju, gyijó,gyíjjó, gyivó é. í. t.). E
sok alakból a köznyelv a dió : diót, diók,diós alakulatokat õrizte
meg, illetõleg használja ma.
Panta rhei, a nyelv, a nyelvi rendszer is. A változások
lefolyá-sa lehet viszonylag gyors és nagyon lassú, évszázadokig
tartóis, így nem tudható, mi lesz a *bíra sorsa, mint ítéli meg a
leg-nagyobb úr: a nyelvhasználat.
Büky László
Pápista varjú, kálomista varjú
A keleti palóc nyelvjárásterület két Miskolc környékiközségében,
Szürtén és Boldván – hallgatóimmal anyelvjárási jelenségeket
gyûjtve – hallottunk két olyantájszót, amely a nép leleményes,
furfangos szóalkotá-sát tükrözi. A fekete színû varjút
pápistavarnyú-nak, afaj szürke hátú változatát
kálvonyistavarnyú-nak nevez-ték adatközlõink.
A falubeliektõl érdeklõdtünk a madarak
„felekezeti"megkülönböztetésének okáról, adatközlõink azonbannem
tudtak felvilágosítani bennünket tájszavaik erede-térõl.
Tanakodásunkban elsõ kérdésünk a színbeli kü-lönbségeket firtatta:
vajon a fekete miért katolikus szín,s a szürke miért áll közelebb a
református valláshoz.
A palóc nyelvjárásterület egyetlen kiadott
tájszógyûj-teményében, Tóth Imre Ipoly menti palóc tájszótárábannem
találunk adatot e két tájnyelvi szóra. Révai NagyLexikona a varjú
szócikkben többféle alfajt mutat be,ezek között a holló (corvus
corax), azaz a dolmányosvarjú címszónál említi, hogy azt szürke
vagy kálomistavarjú-nak is nevezik. A lexikon szócikkírója arról
ugyannem tesz említést, hogy ez a megnevezés mely nyelv-változatnak
a része, annyi azonban bizonyos, hogynem ez a faj hivatalos neve. A
magyar nyelv értelmezõszótára mind a pápista, mind a kálvinista
varjú kifeje-zést említi, az elõbbit a vetési varjú, az utóbbit a
ham-vas vagy dolmányos varjú népies elnevezésének minõ-sítve. Az Új
magyar tájszótár a fentieknél bõvebb infor-mációval szolgál. A
’fekete varjú’ jelentéssel felruházottkálvinistavarjú tájszót a
magyar nyelvterület keleti ré-szérõl adatolja, idézett
példamondatának zárójelesmegjegyzése sokat elárul a megnevezés
okáról: A kál-vinista varjú is (az, amely nem böjtöl, hanem
megszálljaa dögöt – ha van) köszön a pásztornak jó idõben.
Látjuk, a színek hozzárendelésében eltér szótáraink,lexikonaink
véleménye, ezért a színbeli megkülönböz-tetésen alapuló
magyarázatot elvetettük, s helyette arrakezdtük keresni a választ,
amit utóbbi idézetünk is su-gall, hogy vajon mi az alapja a madarak
„vallásbelimegkülönböztetésének”. Kérdésünkre a legalaposabbválaszt
Jókai Mór adja az 1898-ban írt, a palócság ke-leti területén
játszódó, A barátfalvi lévita címû kisre-gényében: „Amint Guthay
Lõrinc elõjött a bokorból,meglepetve hallotta a nagy károgást a
feje fölött. Egészsereg varjú jött nagy lármával zajongva a ködös
égen,melyet akkor kezdett derengetni a hegyek mögül kibuk-kanó
hold. – A varjúk, lehettek ötvenen is, mind meg-szálltak azon az
egyetlen kimagasló vén bükkfán. Kálvi-nista varjúk voltak. Így híja
õket a népajk azért, hogyezek hússal élnek (odaértve a férgeket
is), megkülön-böztetésül a pápista varjúktól, akik a vetést eszik.
Ama-zok egészen feketék, emezeknek a hátuk szürke.” (Jó-kai Mór
összes mûvei. Budapest, Akadémiai Kiadó,1969, 132.)
Jókai Mór és a tájszótár magyarázatán elindulva rá-jöhetünk a
népi lelemény alkotta metaforikus tájszavakeredetére. A katolikusok
(pápisták) évenkénti hosszú,többnapos böjtje tiltja a híveknek a
húsétellel való táp-lálkozást, míg a reformátusoknak
(kálvinistáknak, kálo-mistáknak) – vallásuk szabályai szerint –
évente csu-pán két napra kell megválniuk a hústól: húsvét és
kará-csony böjtjén. A madarak „felekezeti” megkülönbözteté-sének
magyarázata tehát alapvetõen nem a madarakszínbeli eltérése, hanem
az egyes felekezetek böjtölésiszokásaira emlékeztetõ táplálkozási
módja.
Gréczi-Zsoldos Enikõ
-
10 ÉDES ANYANYELVÜNK 2003/3.
Mi a titka Kertész Imre Sorstalanság címû regényének?Minden
írásmû magán viseli írójának egyéniségét. Ugyanazt
a látványt másként írják le a különbözõ megfigyelõk. Van
olyan,aki leginkább az eseményre figyel; van, aki a tájat rajzolja
megpontosabban, mások inkább a felkeltett érzéseket jellemzik
nagybeleérzéssel: a szereplõkét vagy a saját magukét. Még
többféléklehetnek a leíráshoz használt szavak, mondatok,
kifejezések.Minden tanár tapasztalja ezt akkor, amikor egy osztály
tanulóiugyanarról a tárgyról írnak fogalmazást. Ahány gyerek,
annyifé-le meglátás, annyiféle vélemény és szöveg. Ha szó szerint
egye-zik némelyik esetben a diákok munkája, akkor joggal
gyanakod-hat a figyelmes dolgozatjavító arra, hogy valamelyikük
–rosszabb esetben mindegyikük – önállótlanul dolgozott. Egy
al-kalommal költõi versenyt folytatott Petõfi Sándor, Tompa Mi-hály
és Kerényi Frigyes. Egy erdei lakról írtak mind a hármankölteményt.
Az épület ugyanaz volt, a versek teljesen eltértek,mindegyik
rávallott alkotójára. Irodalmi vetélkedõk gyakran él-nek azzal a
feladattal, hogy rövidebb-hosszabb szövegrészletek-bõl kell a
versenyzõknek megállapítaniuk, ki volt a szerzõ. Eze-ket a
jellegzetességeket, amelyek elárulják az írás alkotóját, stí-lusnak
nevezzük. Eredetileg a rómaiak íróeszközét nevezték így,majd késõbb
névátvitellel a szerzõ sajátos kifejezésmódját. A stí-lus maga az
ember – mondták a régi bölcsek, és nem ok nélkül.Például az, aki
durván fejezi ki magát, mûveletlenségérõl tesz bi-zonyságot. Az,
aki nagyon ragaszkodik a hivatalos szólamokhoz,tudálékoskodik,
valójában nem tud, nem akar vagy fél önállóangondolkodni. Aki pedig
mesterkélten finomkodik, saját félmû-veltségét leplezi le. Az ember
stílusa életkorával együtt változik,akárcsak a kézírása. A legjobb
írók még mûvenként is változtat-ják a stílusukat. Másként írta
például Kodolányi János a történel-mi regényeit és az egykorú
népéletrõl szóló könyveit. Valami-lyen társaságnak kialakulhat – a
közös életfelfogás és a sokegyüttlét folytán is – közös stílusa.
Benedek Marcell például aKelet címû, akkoriban szabadkõmûves
felfogásban szerkesztettfolyóiratban megjelent tanulmányában
körvonalazta a szabadkõ-mûves stílust. Lényege: „a hit az
eszmében”.
Számos feljegyzés örökítette meg a fasizmus rémtetteit. Kö-zös
bennük az iszonyodás és az a törekvés, hogy elrettentõ
hatástérjenek el. Kimondatlanul, nemegyszer kimondva az volt az
írókcélja, hogy soha meg ne ismétlõdjenek ezek a bûnök.
Az elsõ magyar Nobel-díjas író, Kertész Imre Sorstalanságcímû
könyve egy tizenöt éves fiúgyermek visszaemlékezése az1944–45-ös
évekre, amikor a törvénytelenség volt a törvény,amikor nem
cselekedhetett szabadon a mû hõse, csak történtekvele az események.
Méghozzá kimondhatatlan szörnyûségek. Amû hiteles, hiszen az író
saját történetét írja le.
Csakhogy más, a fasizmus korszakáról szóló leírásokkal
el-lentétben rendkívül nyugodt, szinte derûs a könyv.
Érdekfeszítõ,olvasmányos. Mi teszi ilyenné?
Talán legszembeszökõbbek a gyakran használt, egyéb helyze-tekben
felesleges töltelékszavaknak minõsülõ kifejezések: ter-mészetesen,
persze, hát, elég szórakoztató, meglehetõsen, végtéreis, elismerem,
alapjában véve, egy kissé furcsa eset, az igazatmegvallva, úgy
látszik, hogy úgy mondjam, tulajdonképpen, vég-re, olykor,
voltaképpen, nyilván, hogy így mondjam, bátranmondhatom, utóvégre
stb.
Ezeknek a szavaknak itt sajátos szerepük van. Jól
érzékeltetikírójuknak, a tizenöt esztendõs gyermeknek az életkorát.
Gyakor-latlan elbeszélõként arra törekszik, hogy megõrizze
tárgyilagos-ságát, amint azt az iskolában, dolgozatíráskor is
tenné. Olyan,mintha talán önmagának, talán olvasóinak igyekezne
állandóanmegmagyarázni a lehetetlent, hogy mindaz, ami megtörtént,
ter-mészetes dolog, érthetõ, és nincs is benne semmi különös
vagyéppen felháborító. Az író egyetlen szavában sem fordul elõ
sem-miféle helytelenítés, elítélés. Amikor megérkeztek a táborba,
azemberek egymásnak csak ennyit mondtak: „Mit szól
hozzá?!Rettenetes.” Más panaszkodás nem is található benne. Ezt is
csakkülsõ szemlélõként, mintegy a történelmi hûség kedvéért
közli.Sõt inkább – és ez is az életkorából adódhat – mindennek a
jóoldalát látja, és tud olyasminek is örülni, ami más
körülményekközött inkább elkeseredésre adna okot: „Szeretnék kicsit
még él-ni ebben a szép koncentrációs táborban.” Mindent
igyekszik
megérteni, megmagyarázni, és nem lázadozik, mintha bízna
atörvényes igazságosságban.
Ezzel a tárgyilagos kifejezésmóddal éri el azt az
elborzasztóhatást, amelyet az olvasóra gyakorol. Ez a hatás sokkal
megrá-zóbb, mint az errõl a korszakról, errõl az eseménysorról
közzétetttöbbi írásmûé. Éppen a tárgyilagos kifejezésmód, a
megértõhelyzetmagyarázat és a valóság szembeötlõ, kiáltó ellentéte
mi-att. Ennek nyomán a felháborodás az olvasóban támad fel.
A könyv stílusának másik jellegzetessége, hogy a
történelmikörülmények igen tömören, az események folyamán derülnek
ki,mintegy mellékesen és véletlenül. A regény kezdete a dolgok
kö-zepébe visz. „Ma nem mentem iskolába” – kezdi az
elbeszélést.Mivelhogy édesapját behívták munkaszolgálatra. A sárga
csillagviselésérõl csak azért esik szó, mert emiatt nem gombolhatja
ki akabátját, nehogy az esetleg eltakarja. Ez pedig „nem volna
szabá-lyos”. Ennek a törvénytiszteletnek a jegyében nem szökik meg
arendõri eljárással összeterelt sorból, mint ahogyan sokan
másoktették, mert „a becsület érzése bizonyult benne erõsebbnek”.
An-nál döbbenetesebb a tanulság: az járt el helyesen, aki nem
ügyeltaz erkölcs szavára.
Tájleírásai hangulati elemeket rejtenek: „mindenekelõtt is
egylapálynak látszó, roppant területet vettem észre”; „Ott volt
azegész roppant lejtõt benépesítõ sûrû táj, az egyforma
kõházikók-kal, takaros zöld meg egy külön csoportot alkotó, tán új,
kissékomorabb, még festetlen barakkokkal, a különbözõ
övezeteketelválasztó belsõ drótkerítések tekervényes, de láthatóan
rende-zett szövevényéveI, távolabb a hatalmas, most csupasz fák
ködbeveszõ rengetegével.” A szépséget keresi, és találja is meg
ezek-ben a részletekben.
Az író kitûnõ leírásokat ad az egyes személyekrõl is. Van
va-lami gyermeki a jellemzésekben, de rendszerint kiderül az
is,hogy milyen véleménnyel van az illetõrõl a szerzõ. Sütõ
urat,édesapja cégtársát, akire rábízzák a vagyonukat, mert „nem
esika megkülönböztetõ törvények hatálya alá”, így jellemzi:
„Barnásszínezetû, kerek arcán – a keskeny bajuszkával meg a kis
hézag-gal az elülsõ két, széles, fehér foga közt – mindenütt
sárgásvörösnapkorongok ugráltak, mint fölfakadó kelések.” Az
orvosnak „jómegjelenése s rokonszenves, hosszas, borotvált arca
volt, inkábbkeskeny ajkakkal, kék vagy szürke, mindenesetre
világos, jósá-gos tekintetû szemmel.” Ez a „rokonszenves” orvos
döntött életés halál felett. Õ válogatta ki a munkára, vagyis az
életre alkal-masakat, a többieket megölték. Tehát ismét kiáltó az
ellentét abelsõ és a külsõ között, akárcsak a tárgyilagos leírás és
a szörnyûvalóság között.
Csak kevés név szerepel a könyvben. A visszaemlékezés írójaKöves
György, apjának cégtársa Sütõ úr. Steiner úr, Fleischmanúr a ház
két lakója, Lajos bácsi és Vili bácsi a két rokon. Anna-mária
tizenöt éves kislány, aki az elbeszélõvel egy házban lakik.A
többieket legtöbbször nem a hivatalos nevükön említi.
Az emberek jellemzésének sajátos módja az, hogy a szereplõ-ket
állandó jelzõvel látja el, és így hivatkozik rájuk. Bõrdíszmû-ves a
foglalkozása az egyik társának, akivel együtt dolgozik Cse-pelen.
Dohányzó olyan fiú, akit szinte sohasem látni cigarettanélkül.
Általánossá vált egyik társuknak az elnevezése: Selyem-fiú, „Simán
fénylõ, sötét haja, nagy szürke szeme, s általábanegész lényének a
szeretetre méltó selymessége miatt”. Késõbbtudta meg, hogy ennek a
kifejezésnek van más értelme is. Rozi abeceneve Rózenfeldnek, a
családnevébõl rövidítve.
A nevét nem tudhatta azoknak a felnõtteknek, akiket
viselke-désük alapján jellemzett a becenevekkel, hogy egyáltalán
beszél-hessen róluk. Ilyen volt a Szakértõ, aki felháborodottan
tiltako-zott személyes szabadságának megsértése miatt, és
szakértelmé-re hivatkozott. A Balszerencsés saját magáról mondta
ezt felso-rolva életének sikertelenségeit. A sokat megélt, meleg
szívû Cit-rom Bandi is önmagának választotta ezt a becenevet. Az
Utas azvolt, aki idejében megszökött a halálmenetbõl.
Mint a jó könyvek általában, mélyen elgondolkodtat ez a mû,és
maradandó hatással van olvasóira. Egészen különleges helyetfoglal
el nemcsak a nácizmus korszakáról szóló írások között,hanem az
egész magyar irodalomban is. Méltán ítélték írójának2002-ben a
Nobel-díjat.
Berényi Zsuzsanna Ágnes
-
ÉDES ANYANYELVÜNK 2003/3. 11
Nyelvi illem az erdélyi magyarok közöttAz Édes Anyanyelvünk
2002. áprilisi számában jelent
meg Miháltz Gábornak A megszólítástól az anglicizmuso-kig címû
írása. E cikkhez szeretném hozzáfûzni saját meg-látásaimat, amelyek
a sokat vitatott megszólítások, ategezés-magázás-önözés
kérdéskörére vonatkoznak,különös tekintettel az Erdélyben
használatos formákra.
Elöljáróban megjegyezném, hogy az emberek egymásközötti
beszédbeli kapcsolata messze túlmutat a nyelvhe-lyességi
kérdéseken, ám ennek ellenére nagyon is össze-függ velük. Az
emberek nyelvi kultúrája, a beszédbenmegnyilvánuló magatartása
etika és etikett kérdése is,mégis közvetlenül kapcsolódik a nyelvi
formákhoz, kifeje-zésekhez, hiszen szavakkal köszönünk, szavakkal
szólí-tunk meg valakit, tegezünk vagy magázunk. Az
udvariasviselkedés, a jólneveltség (vagy ennek az ellenkezõje)
te-hát mégis elsõsorban a verbális kommunikáció függvénye.
A kulturált beszéd szabályait, követelményeit azonbannagyon
nehéz egyértelmûen megfogalmazni. Az udvarias-sági formák,
beszédfordulatok függenek a mindenkorinyelvi divattól, hiszen azok
is koronként változnak. Példáuljóformán hetek alatt kiment a
divatból a rossz emlékû elv-társ, elvtársnõ megszólítás (jóllehet
eredeti jelentése pozi-tív, de legalábbis semleges: valakivel elvi
szempontbólegyetértõ), széles körben elterjedt a tegezõdés, a
kereszt-néven szólítás, hogy csak néhány változást említsünk.
Ami a mai megszólítási formákat illeti, igazat kell adnomaz
említett cikk írójának abban, hogy ez anyanyelvünkbennem a
legegyszerûbb kérdés, bár a férfiakat – vélemé-nyem szerint –
egyértelmûen úr-nak kell szólítani. A bácsicsakis rokoni, baráti
vagy egyéb bizalmas kapcsolatokbanhangozhat el (bár faluhelyen még
eléggé megszokott azidõsebb férfiakhoz szólva). Nagyobb gondot
jelent a felnõttnõk megszólítása, hiszen a legudvariasabb hölgy,
hölgyemjóval szokatlanabb, mint az úr, uram. Itt valójában az
okozgondot, hogy anyanyelvünkben az X-né valahogyan nemolyan
udvarias (megszólításként), mint a Frau vagy a Ma-dame X. Ehhez
szeretném hozzáfûzni azt a személyes ta-pasztalatomat, hogy nálunk
Erdélyben néha a magyarulbeszélõk is „kölcsönveszik” a román doamna
szót, amelyegyenértékû a madame-mal udvariassági,
használatiszempontból. Ezt megérezve és kissé elferdítve damna,sõt
damna drága megszólítást használnak egyes magyarulszólók is. Ez
természetesen pongyolaságnak számít, sõt –ép nyelvérzékûek számára
– nevetségesen is hat, mégisazt bizonyítja, hogy hiányzik a -né és
a hölgy között egysemlegesebb, de udvarias megszólítási forma. Ezt
újab-ban már pótolja az asszonyom (így, birtokos
személyjellel),amely az értelmezõ szótárak szerint nemcsak
férjezett nõt,hanem általában felnõtt (20 éven felüli) nõt
jelent.
A mi erdélyi tájainkon gyakori a néni megszólítás is,amire a
(fõleg az idõsebb) hölgyek eléggé kényesek. Véle-ményem szerint ez
is a román hatás miatt fordul elõ sûrûb-ben, mint kellene, hiszen a
bevásárlóközpontokban, sõt ahivatalokban is gyakran elhangzik a
román tanti megszólí-tás (ennek magyar megfelelõje: néni). Ez azért
is lekicsiny-lõ, udvariatlan, sõt sértõ, mivel – mint említettem –
a románnyelvben közhasználatú a doamna megszólítás, és aztnem volna
szükséges kevésbé udvariassal helyettesíteni.(Megjegyzendõ, hogy a
férfiakat románul se, magyarul se„bácsizzák”, még a piacon
sem.)
A szülõk, nagyszülõk megszólításában is közrejátszik aromán
hatás. Az édesanya, édesapa – anyanyelvünk leg-szebb szavai –
sajnos itt is kimentek a divatból. Leggyako-ribb az anyu, anyuka,
apu, apuka megszólítási forma, s bárahány ház, annyi szokás, a
nagyszülõket, illetve a nagy-mamát nálunk még nemigen „nagyizzák”,
gyakori azonbana mama és a tata nagyanya és nagyapa értelemben
(ezekrománul egyébként anyát és apát jelentenek). A papa Er-
délyben nem szokásos megszólítás, sem az apát, sem anagyapát nem
nevezik így.
A megszólítás kérdéskörével függ össze a tegezés és amagázás
is.
Egy a közelmúltban végzett felmérésem alapján megál-lapítottam,
hogy a XX. század elsõ felében a mai idõs em-berek 70 százaléka
magázta a szüleit (faluhelyen ez azarány majdnem elérte a 100%-ot).
A legtöbb családban ategezés – ha a kisgyermek szájából mégis
elhangzott –tiszteletlenségnek számított. Ezek után természetes,
hogyaz élet más területein is a magázódás volt szokásban.Mára ez a
gyakorlat gyökeresen megváltozott, a kicsi és anagyobb gyermekek
mindenkit letegeznek (néha még azóvónénit is). De elterjedt a
tegezõdés a felnõttek világábanis, s ezzel párhuzamosan a magázás
egyre inkább háttér-be szorul. Ennek ellenére ez utóbbit sem lehet
teljesen nél-külözni, hiszen nem vagyunk, nem lehetünk
mindenkivelbizalmas viszonyban.
Csakhogy amíg a tegezéssel – legalábbis nyelvi szem-pontból –
nincs semmi gond, a magázás anyanyelvünkbeneléggé kényes kérdés. A
legismertebb magázó névmás, amaga (amelybõl az ige is ered) a
legelterjedtebb, de nem alegudvariasabb forma. Illetve faluhelyen
ma is természe-tes, nem lekezelõ, de városi környezetben néha
annakérezzük. Úgy vélem, a maga fõleg Erdélyben hat
udvariat-lanságnak, s ennek okát ismét a román nyelvi
környezethatásában kell keresni. A románban a tegezés és az
udva-rias magázás között van egy átmeneti forma: a maga (ro-mánul:
dumneata) megszólítás és utána az egyes számmásodik személyû, tehát
tegezõ igealak használata. Falusikörnyezetben, egyszerû emberek
között románul sem ud-variatlan, de lekezelõnek tûnhet, például ha
a fõnök szólígy a beosztottjához. Ráadásul a román nyelvben ez
na-gyon könnyen elkerülhetõ, mert az önözés, az ön(dumneavoastrã)
megszólítás – bár hosszúnak tûnik – aköznapi beszédben egészen
természetes, megszokott,csak utána többes szám második személyû
igealakot kellhasználni. (Ez utóbbi formának felel meg
anyanyelvünk-ben a „tetszikezés”.) Következésképpen, ha engem
valakirománul �