Anette Broadrick - Hanyat-homlok Hozzád

Anette Broadrick

Hanyat-homlok hozzád

Sabina maga sem tudja, mit látott pontosan azon a hófödte

hegytetőn, ahová magányos síelése közben eljutott. Mindenesetre a

völgyben tartózkodó titokzatos, fehér ruhás emberek azóta követik,

s az életére törnek. A lány riadtan menekül fogadott testvére

üresen álló házába. Nem sejti, hogy ugyanitt készül kipihenni

magát Tim legjobb barátja is…

Anette Broadrick Hanyatt-homlok hozzád (Júlia 097.)

1. FEJEZET

A hó csillogott az autó lámpáinak fényében, amikor Gregory Duncan a fehér terhükalatt roskadozó fenyőfák mellett bekanyarodott Tim hétvégi háza elé.

Megállt, és egy pillanatig hátradőlve élvezte az éjszaka csendjét meg a behavazott tájszépségét. Előre örült annak a néhány napnak, amelyet ebben a világtól elzárt zugbannyugalomban tölthet. Szüksége volt a kikapcsolódásra. Megérte, hogy olyan sokáigautózott Kelet-Missouriból Dél-Coloradóig, a Rocky-hegységhez. Végre kitörhetett amindennapok hajszájából, és élvezhette a magányt.

Greg kiszállt, nagyot nyújtózott, majd felkapta a csomagját. A sílécek várhatnakmásnapig. Végre elég ideje lesz arra, hogy csakis azzal foglalkozzon, amihez kedve van.Pillanatnyilag egyetlen vágya volt: aludni.

Megkereste zsebében a kulcsot, amelyet Tim adott neki nem sokkal azután, hogymegvásárolta ezt a menedékházat. Micsoda szerencse, hogy ilyen barátra tettem szert,gondolta Greg, miközben felment a bejárathoz vezető lépcsőkön.

Egy szokatlanul hosszúra nyúló per után határozta el, hogy elutazik egy időre.Timet azonban nem tudta elérni denveri irodájában. Nem mintha engedélyt kellett

volna kérnie tőle. Tim állandóan azt hajtogatta, hogy tekintse úgy a házat, mintha a sajátjalenne, és használja, ahányszor csak akarja.

Greg kicsit reménykedett abban, hogy Timnek talán ugyanez az ötlete támadt, és ittfogja találni a barátját. De más járműnek nyoma sem volt.

Timet az ügyei hol ide, hol oda szólították, ebben a pillanatban a világ bármely pontjánfelbukkanhatott. Mindig oda utazott, ahol sürgős szükség volt rá. Azonnal sietett, hahívták.

Greg azon kevesek közé tartozott, akik tudták, mivel foglalkozik Tim, s tisztában voltvele, hogy munkája nagyban hozzájárult az Államok biztonságához és védelméhez. Timzárkózott ember volt, Gregnek pedig be kellett vallania, hogy ezt bizony róla is el lehetmondani. Talán éppen ezért álltak olyan jó barátságban egymással már évek óta.

Greg megértette, miért van szüksége Timnek néha-néha olyan helyre, ahovávisszahúzódhat, és miért titkolja, hol ez a hely. Mi sem bizonyítja jobban iránta érzettbizalmát, mint hogy megosztja vele rejtekhelyét.

Greg belépett a konyhába, és felkattintotta a villanyt. A helyiség hívogatóotthonosságot árasztott. Greg azt is tudta, hogy Tim fizet egy néhány mérföldnyire lakóházaspárnak, hogy rendben tartsák a házat. Bekukkantott a hűtőszekrénybe, ésmegállapította, hogy elegendő élelem áll a rendelkezésére. Elmosolyodott a sokfélekonzerv és ital láttán. Ám most nem csábította a rengeteg finomság, ebben a pillanatbancsupán aludni akart néhány órácskát. Azt tartotta a legnagyszerűbbnek, hogy a házban semtelefon, sem ébresztőóra nem volt.

Greg leoltotta a lámpát. A homlokzat üvegfalán át beszűrődött annyi fény, hogyfelmenjen a lépcsőn.

Az emeletről is pompás kilátás nyílt a hóborította tájra. Hatalmas, kényelmes ágyhívogatta a szoba sötétjében. Greg lerogyott a matrac szélére, kimerülten lehúzta a cipőjét,és kigombolta az ingét. Egy szempillantás alatt levetette a nadrágját, és jóleső érzéssel bújtbe a takaró alá.

2


Sabina Martin mélyen aludt. Teljesen kimerült volt. Még alvás közben sem nyugodottmeg. Álmában is követték. Menekülnie kellett, el kellett bújnia üldözői elől, nehogymegöljék.

Egy kéz érintette meg a vállát.Sabina felsikoltott. Kinyitotta a szemét, és ijedten vette észre, hogy nem álmodott.

Valaki felkattintotta az olvasólámpát, és meglepett férfihang szólalt meg:– Mi a jó…?!Sabina félálomban alig fogta fel, hogy a mellette fekvő férfit soha életében nem látta.Megint felsikoltott.– Nyugodjon meg, kisasszony! Csak most vettem észre. Megértem, hogy megijedt.

Most pedig mondja meg szépen, ki maga, és mit akar itt!Sabina még mindig remegett. Tágra nyílt szemmel bámulta, ahogy a magas, arányos

testű, szőke férfi felhajtja a takarót, és feláll.Szinte ruha nélkül állt az ágy mellett. Sabinának feltűnt, milyen szép, izmos a teste.Az ismeretlen gyorsan magára kapta a farmernadrágját. Csípőre tette a kezét, úgy

meredt Sabinára.A lány csak arra tudott gondolni, hogy mégis a nyomára bukkantak, annak ellenére,

hogy minden biztonsági óvintézkedést megtett, miközben Tim titkos tanyájára igyekezett.– Ki maga? – kiáltott az ismeretlenre remegő hangon.Gyorsan körülnézett. Fegyverre van szükségem, gondolta, mindegy, hogy mi legyen az.– Én kérdeztem először.Sabina egy pillantást vetett a férfira. Ha azért jött, hogy megölje, akkor miért öltözött

fel előbb?– Mit keres itt? – kérdezte, miközben megpróbálta leplezni félelmét.– Mégis, mit gondol? – túrt a hajába ingerülten Greg. – Ha Timre várt, csalódást kell

okoznom. Hol van egyáltalán?Tim neve meghitten hangzott Sabina fülének. Az ijedtség után most először mert

fellélegezni. Szíve hevesen kalapált, pedig megpróbált megnyugodni. Úgy látszik, ez aférfi ismeri Timet. Tehát valószínűleg nem tartozik azok közé az idegenek közé, akik márhárom napja üldözik.

Nem is titkolta megkönnyebbülését.– Akkor maga Tim barátja lehet.Greg leült az ágy szélére. Akárki is ez a nő, vagy nem elég okos, vagy nem elég

talpraesett. Ráadásul még mindig hallani vélte azt a kellemetlen, éles sikolyt.Nem így képzelte szabadsága első reggelén az ébredést. Bosszúsan pillantott az órájára.

Tizennégy órát vezetett, és még hajnali öt óra sem volt. Alig két órát aludt tehát.Figyelmesebben megvizsgálta a lányt, akivel meg kellett osztania az ágyát. Ki lehet, és

hogy került Tim hétvégi házába? Biztos, hogy korábban nem találkoztak.Sűrű, hosszú szempillákkal keretezett, mélykék szeme hatalmas, sötét foltnak tűnt

sápadt arcán.Amikor Greg az ágyra ült, Sabina visszahőkölt. A férfi nagyon furcsállta a viselkedését.

Hogyan magyarázza meg neki, hogy nem akarja bántani? Éppen hajnali ötkor lenne kedveilyesmihez?

Némán bámulták egymást egy pillanatig. Így nem jutunk semmire, gondolta Greg.– Hát jó – kezdte. – Greg Duncannek hívnak. Tim barátja vagyok, Missouriból jövök.

Timhez már régóta jó barátság fűz. Sokszor a rendelkezésemre bocsátja ezt a házat. –Elhallgatott, majd hozzátette: – Úgy látszik, ezúttal megelőzött. Most maga következik. Kimaga?

– Sabina Martinnak hívnak.Greg kezet nyújtott.

3


– Örülök, hogy megismerhettem.A lány kifejezéstelen tekintettel bámult a kinyújtott kézre. Meglepte a váratlan fordulat.

Kényszeredetten fogadta az üdvözlést.Greg elmosolyodott, amikor a lány azonnal elhúzta a kezét.– Nem áll szándékomban ártani magának – jegyezte meg nyugodtan. – Bocsásson meg,

ha az imént annyira megijesztettem, de nem vettem észre, hogy az ágyban fekszik.– Én sem – felelte szégyenkezve a lány.– Ó, igen, erről már meg is győződtem. Gondolom, Tim barátnője.Sabina bólintott.– Lenne olyan kedves, és elmondaná, Martin kisasszony, hogy miért jött?– Aludni szerettem volna – vetette oda szárazon a lány.Greg felnevetett.– Egy null a maga javára. Találkozót beszélt meg Timmel? Ő is nemsokára ideér?A lány maga elé bámult a tarka paplanhuzatra.– Timet kerestem. Azt hittem, itt találom.– Amint látja, nem ez a helyzet.– Látom. De már késő lett volna elmennem. Különben sem tudnék hova menni. Tim

egyszer megmutatta, hova rejtette a pótkulcsot, nekem meg szükségem volt… – Hirtelenlesütötte a szemét. – Menedékre volt szükségem.

– Tim nem is tudja, hogy maga itt van?Sabina megrázta a fejét, de tekintetét nem vette le a kezéről.– Hol lakik, Sabina?– Észak-Coloradóban.Most sem lettem okosabb, gondolta Greg. Úgy döntött, hogy más módszerhez

folyamodik.– Miért keresett menedéket?A lánynak feltűnt, milyen feszülten figyeli a férfi. Pedig nem mondhatja el neki, milyen

különös dolgok történtek vele az elmúlt napokban. Mit sem változtat a helyzeten, ha hiszneki. Attól még veszélyben lesz. Tehát tovább hallgatott.

– Hány éves, Sabina?A lányt meglepte a személyes kérdés.– Mi köze a dolgokhoz az életkoromnak?– Jelentős szerepe lehet – felelte a férfi udvariasan. – Tételezzük fel, hogy elszökött

otthonról, a családja pedig aggódik maga miatt.Sabina egyáltalán nem találta nevetségesnek ezt a megjegyzést.– Fogalmam sincs, Mr. Duncan, hogy ki maga, de biztosan szakértőként ítéli meg a nők

életkorát. Hány évesnek tart?Kihívón szegte előre az állát, és várakozásteljesen bámult a férfira.Greg alig tudott elfojtani egy mosolyt.A lány tizenhat évesnek látszott, de tudta, hogy ha közölné vele a feltételezését,

feldühítené. Elhatározta, hogy hízelgőre fogja a dolgot.– Húsz?Sabina először derült jókedvre a beszélgetés során.– Úgy látszik, csak rosszul megvilágított szobákban lenne szabad tartózkodnom. Ez a

félhomály biztosan évekkel fiatalít.Greg meghökkent. A lány nyilvánvalóan hazudott. De miért? Ám a válasz nem

érdekelte különösebben abban a pillanatban. Egészen másra volt szüksége. Mielőbbaludnia kellett.

– Rendkívül sajnálom, de huszonnégy órája talpon vagyok. Ha nincs ellenére,halasszuk holnapra a beszélgetésünket!

4


Választ várt, Sabina azonban némán meredt rá. Greg értetlenül megrázta a fejét. Miüthetett belé? – tűnődött, miközben visszabújt a takaró alá. Már csak néhány centiméterválasztotta el Sabinától.

– Tegyen meg egy szívességet, jó? Ne sikítson, ha véletlenül megérintem! Megígérem,hogy igyekszem a saját oldalamon maradni.

Ezzel leoltotta a villanyt, magára húzta a takarót, és hátat fordított a lánynak.Sabina döbbenten ült ott.– Nem aludhat itt!Greg meg sem fordult, úgy dörmögte.– Ha akar, csak bátran őrködjön fölöttem!– Hiszen nem is ismerem! Úgy értem, lehetne akár…– Megfogadom, hogy nem nyúlok magához, ha végre csendben marad, és hagy aludni.

Holnap akár egész nap beszélgethetünk. Rendben?Sabina még mindig a férfi hátát bámulta. Egyfelől megdöbbent, másfelől csodálta. Ez a

férfi uralkodott magán ilyen kényes helyzetben. Nem hozta ki a sodrából az ő jelenléte.Végül visszabújt az ágyba, de elhatározta, hogy nem kerül közelebb a férfihoz.Mit tehetett volna? Nem sokat. Felkelhetett és felöltözhetett volna, hogy lemenjen a

hegy túlsó oldalára.És utána? Telefonálhatott volna… De kinek? Kit hívjon, ha Timet nem találja? Kiben

bízzon? Ki hinné el neki ezt a különös történetet? Még csak nem is sejtette, hogy miértkövetik.

Pillanatnyilag biztonságban érezheti magát Tim házában. Ide senki sem követte. Talánvilágosabban tudna gondolkodni, ha nem lenne ilyen fáradt.

Sabina tisztában volt azzal, hogy viselkedése kísértetiesen hasonlít az üldözésimániában szenvedőkére. Hogyan tudna ezen változtatni? Hiszen szinte minden fa mögöttveszélyt sejt.

Oldalra fordult, és szemügyre vette a szőke fejet, amely a párnába fúródott. Követniekellene Greg példáját, és aludni egy kicsit. Talán másnap mindent más színben lát majd.

Nem ismerte Greg Duncant, de a férfi mellett úgy érezte magát, mint akitanúkihallgatáson van. Másnap, ha a nap kisüt, és nem lesz olyan borongós az idő,elmeséli neki, hogy mi is történt.

Sabina újra elaludt. Észre sem vette, hogy összegömbölyödött, és hátával Greg hátáhozsimult. Napok óta először érezte magát biztonságban.

Greg azonnal felébredt, amint megérezte, hogy a lány hozzásimul. Várt, hátha mond isvalamit, ám észrevette, hogy mélyen alszik.

Elmosolyodott, és ő is mély álomba zuhant.Néhány óra múlva Sabina frissen főzött kávé illatára ébredt. Ki sem nyitotta a szemét,

nagyot nyújtózott. Úgy érezte, végre kipihente magát, és egyáltalán nem ideges. Már nemálmodott. A kávéillat valóságos volt. Résnyire kinyitotta a szemét, és feje fölöttmegpillantotta a ferde tetőtéri mennyezetet.

Nem lehet otthon, a hálószobája mennyezete nem hasonlít ehhez. Ráadásul ott senkinem főzne neki kávét. Hirtelen eszébe jutott, mi történt előző este, és körülnézett. Valaminem volt rendjén. Jó, egyedül ébredt, de nem az ágy másik oldalán aludt el? Ha jobbankörülnézett, éppen azon a helyen feküdt, ahol Gregory Duncannek kellett volna lennie!Nagyon remélte, hogy csak azután forgolódott nyugtalanul, miután a férfi felkelt.Különben hogyan nézzen szégyenkezés nélkül Greg szemébe?

Sabina egy csapásra felébredt. A konyhából ínycsiklandozó sült szalonna illataérződött. Halk motoszkálást hallott, mintha valaki főzne. Jókedvű dúdolás tanúskodottarról, hogy ez a valaki igen elégedett a világgal és önmagával.

Sabina kiugrott az ágyból. Reszketett.

5


Tett volna valami olyasmit is az elmúlt éjjel, amitől ilyen fényes jókedve kerekedhetetta férfinak? Nem, semmi ilyesmire nem emlékezett. Hevesen megrázta a fejét. Túl hidegvolt ahhoz, hogy azon tépelődjön: mit is követett el az elmúlt éjjel.

A ruhái ott hevertek, ahova letette őket. Gyorsan magára kapott egy meleg trikót és egypulóvert, majd harisnyába és farmerbe bújt. Már vastag zokniját és bőrcsizmáját isfelhúzta, amikor eszébe jutott, hogy előbb mosakodnia kellett volna. A fürdőszobaazonban lent volt. De legalább felvértezte magát annyira, hogy sem a hideg, sem azodalenn rá várakozó férfi nem árthatott neki.

Greg Duncan Missouriból. Tim barátja. Múlt éjjel megnyugtatták ezek a szavak. Napokóta először érezte magát biztonságban, s végre mélyen tudott aludni.

Sabina felkapta a kis táskát, amely a tisztálkodószereket rejtette. Nem volt túl fényűzőkészlet, mert nagy sietősen szerezte be menekülése közben. A lány idegesen elindult lefeléa lépcsőn. Szerette volna, ha nem találkozik a férfival, míg ki nem jön a fürdőszobából.

– Jó reggelt! – Greg a konyhaasztalnak támaszkodott, lábát hanyagul keresztbe tette,kezében pedig gőzölgő kávéval teli csészét tartott.

Nappali fényben Sabina úgy látta, hogy Greg harmincon felül lehet. A férfi csillogószemmel figyelte. Sabinának be kellett vallania, hogy nem közömbös neki a váratlanvendég.

– Jó reggelt! – köszönt vissza halkan.Greg figyelmesen szemlélte. A lány bizonytalanul megállt a lépcső alján, és különös,

szép szemével kissé félénken, mégis magabiztosan nézett rá. A férfi előző este nem látta alány alakját és arcát. Beismerte magában, hogy valóban idősebb, mint gondolta.

Érezte a lány zavart tartózkodását, és megértette, hiszen ő is hasonlóképpen volt vele.Ha ideutazása előtt valaki azt mondja neki, hogy Tim házában egy fiatal lányt talál azágyban, bolondnak tartotta volna az illetőt.

Miután néhány éve felbontotta az eljegyzését, Greg rájött, hogy a házasságot nem nekitalálták ki. Leszámítva néhány futó kalandot, nem sok időt töltött nőkkel. Életét a munkájajelentette, amellyel teljes mértékben elégedett volt.

Szabadsága alatt végre alkalma nyílt kikapcsolódni, kitörni a hétköznapoktaposómalmából. De semmi kedve sem volt beszélgetni ezzel a barna, göndör hajú, kékszemű leányzóval, aki olyan gyanakodva néz, mintha ő bármely pillanatban rá akarnávetni magát.

Greg elmosolyodott, amikor eszébe jutott, hogyan simult elmúlt éjjel a lány a hátához.Vajon emlékszik rá? Amikor felébredt, Sabina a karjában feküdt, feje a vállán pihent.Bizalmasan átkulcsolta lábával a combját, kezét pedig szinte magától értetődően amellkasán pihentette, mintha megnyugtatná a szívdobogása.

Greg teljesen normális férfi volt, s a teste ennek megfelelően válaszolt a roppant módingerlő helyzetre. Bár nagyon megkívánta a lányt, józan esze mégis diadalmaskodottérzései fölött.

Eddig még bármilyen nehéz helyzetben megállta a helyét. Mégis sokkal jobban éreztemagát, miután felkelt az ágyból. Gondosan betakarta a lányt, és hagyta aludni. Felöltözött,tüzet gyújtott és kávét főzött. Már türelmetlenül várta, hogy feltehesse váratlanlakótársának számtalan felgyülemlett kérdését.

– Kér kávét? – kérdezte azonnal.– Igen, amint rendbe hozom magam.Greg utána nézett. A lány eltűnt a fürdőszobában. Az ajtó becsukódott mögötte. A férfi

arra gondolt, hogyan bírhatná szóra Sabina Martint.Amikor a lány néhány perc múlva megjelent a konyhában, Greg hellyel kínálta.– Nahát, milyen szépen átsült! – csodálkozott a lány, amikor észrevette, hogy a férfi

serpenyőt tart a tűz fölé.

6


Nem is tudta, hogy mennyire éhes, míg gyomra korogni nem kezdett a sült szalonnaillatától. Azt sem tudta, mikor evett utoljára. Felvette az asztalról a neki készített kávét, ésbelekortyolt, miközben fürkésző pillantást vetett Gregre. Minden, amit a férfi csinált,magától értetődőnek és könnyűnek tűnt. Egyetlen fölösleges mozdulatot sem tett. Mindentelőkészített, amire szüksége volt, már szinte csak az ő megjelenésére várt.

Greg beleütött a serpenyőbe egy tojást.– Maga szakács?Sabinát magát is meglepte váratlan kérdése.Greg felpillantott.– Ínyenc a mesterségem. Hosszú ideje annak, hogy rájöttem: nagy valószínűséggel

éhen halok, ha nem gondoskodom magamról.– Ó! – Sabina figyelmesen szemlélte, mielőtt folytatta volna. – Nős?De meg is ijedt a tapintatlan kérdéstől.Greg felnevetett.– Nem. Miért kérdezi?Sabina érezte, hogy elpirul.– Csak úgy.– És maga?– Mármint hogy férjnél vagyok-e?– Gondolom, erről beszélgetünk.– Nem. Nem vagyok férjnél.– Akkor tehát nem a férje elől menekül.– Miből gondolja, hogy menekülök? Csak olyan helyet kerestem, ahol pár napig

pihenhetek. Ez minden.Greg kitett egy tányérra két tükörtojást, friss pirítóst és sült szalonnát is rakott mellé,

majd az egészet letette Sabina elé az asztalra.– Egye meg, mielőtt kihűl!Elkészítette a saját reggelijét is, majd leült a lánnyal szemben.– Miért keresi Timet? – kérdezte ügyet sem vetve arra, amit a lány mondott.– Maga újságíró?– Nem, ügyvéd. Miért nem válaszol a kérdésemre?– Mert nem vagyok az ügyfele.– Jó. Mégis az az érzésem, hogy nyugtalanítja valami. Talán segíthetnék, ha elárulja, mi

az.– Nagyszerű reggeli volt, Mr. Duncan. Köszönöm. Nem is tudtam, hogy ennyire éhes

voltam.– Szívesen. Meg kell hagyni, tehetségesen kikerüli a kérdéseimet.– Timtől tanultam.– Tulajdonképpen mióta ismeri Timet?Sabina vállat vont.– Amióta élek.– Rokonok?Greg ugyan tudta, hogy Tim egyedüli gyerek, de a lány lehetett az unokatestvére is.– Nem vagyunk vérrokonok, de úgy tekintem, mintha a bátyám lenne. Mindig segített,

ha szükségem volt rá. – Sabina halkan hozzátette még: – Az ördögbe is, most aztántényleg égető szükségem lenne rá.

Greg újra megtöltötte a lány kávéscsészéjét, majd visszaült a helyére.– Beszélt vele mostanában?Sabina a fejét rázta.

7


– Megpróbáltam felhívni, de csak az üzenetrögzítő válaszolt. Hagytam neki üzenetet,de nem tudom, megkapta-e. Ezenkívül felhívtam egy számot, amelyet arra az esetre írt fel,ha vészhelyzetbe kerülnék, de ezzel sem mentem semmire.

– Hogy érti ezt?– Ó, az ügyelet válaszolt. Azt mondta, hogy még sohasem hallottak ilyen nevű

emberről. Lehet, hogy rosszul tárcsáztam…– Azért jött ide, mert nem tudta elérni Timet?– Igen.– De hogyan jutott ide?Sabina sokáig hallgatott. Kortyolt egyet a kávéjából, majd nyugodt hangon válaszolt:– Denverből busszal. Az út hátralevő részét pedig taxival tettem meg.– Taxival! Hiszen a legközelebbi város csaknem húsz mérföldnyire van innen.– Tudom.– Nem mondaná meg végre, mi történt magával?Greg percről percre kíváncsibb lett. Meglepődött, hogy egyre inkább együtt érez ezzel a

lánnyal. Nyilvánvalóan nagy bajba került.Sabina lecsapta az asztalra a kávéscsészéjét, és rámeredt a makacs férfira.– Menekülök. Valaki megpróbált megölni.

8


2. FEJEZET

Greg észrevette, milyen zavart Sabina. Ismerte ezt a magatartást, sok ügyfeleviselkedett hasonlóképpen. Érezte, hogy a lány szeretne beszélni vele, ezért megnyugtatóhangon szólalt meg:

– Nem lenne jobb, ha fognánk a kávénkat, és a kandalló előtt folytatnánk a társalgást?Felvette a csészéket, és előrement. Sabina csészéjét letette a kényelmes dívány előtt álló

asztalra, míg ő maga a vastag, puha szőnyegre telepedett.Sabina képtelen volt tiltakozni. Az utóbbi napok különös eseményeire hirtelen homály

borult. Csak a kandallónál várakozó, türelmes férfi számított, aki azt akarta tudni tőle,hogy miért jött ide.

Már maga sem tudta igazán. Elszaladt, de mi elől? Timet kereste, de tulajdonképpenmiért?

– Ó! – lelkendezett Greg, amikor a lány végre belépett. – Ez ám az élet! Se telefon, semegbeszélt időpontok. Lustálkodhatunk a kandalló előtt.

Kinézett az ablakon, és hozzátette:– Odakint filmbe illő táj, idebent pedig valaki, akivel beszélgethetek.Sabina leült a díványra, és azonnal megragadta a kávéscsészét, mintha abba akarna

kapaszkodni.– Mi történt, Sabina? Mitől fél? – kérdezte gyöngéden, barátságosan Greg.Meleg hangja megnyugtatta a lányt.– Vidéken, a hegyekben lakom – kezdte Sabina a történetét, miközben le nem vette a

tekintetét kávéscsészéjéről. – Egyedül élek. Eddig semmi gondom nem volt. Szeretem anyugalmat és a magányt. Sokáig tudok így dolgozni, ha nem zavar semmi.

– Mivel foglalkozik?Sabina Greg szemébe nézett.– Fából készítek berakásos díszítéssel különböző használati és dísztárgyakat.

Ékszerdobozokat, asztallapokat, térelválasztókat, szinte mindent, amiről azt gondolom,hogy el tudom adni.

– Érdekesen hangzik.– Szeretem a munkámat. Sokat sétálok a szabadban, mintákat keresek a vázlataimhoz. –

Kibámult az ablakon. – Például olyan ágakat, mint az ott.Greg követte a tekintetét, és megpillantott egy, a hó súlyától lehajló fenyőágat. A

tűlevelek egyenletesen sorakoztak rajta. Az ilyen részletek eddig elkerülték a figyelmét.– Magának jó érzéke lehet a természet szépségei iránt.– Szeretem a természetét. Kedvelek minden évszakot, és rengeteg időt töltök azzal,

hogy mintákat keresek és lefényképezem őket.– Úgy tűnik, mint aki elégedett az életével.–Így is volt. Míg ki nem derült, milyen veszélyes. Egyetlen közeli szomszédom sincs. –

Sabina felnézett Gregre. – Szeretem a függetlenséget.Számtalan kérdés tolult Greg nyelvére, de nem akarta félbeszakítani Sabinát.– Havazott a múlt héten. Elhatároztam, hogy fogom a sífutó léceket, és kirándulok a

hegyekbe. Azóta már megbántam ezt az elhatározásomat.– Mi történt?– Fogalmam sincs, pontosan hol is lehettem. Ott fent van néhány katonai létesítmény.

De abban biztos vagyok, hogy még véletlenül sem léptem tiltott területre. Hiszen mindigjól láthatóan helyezik el a tiltó táblákat.

9


Ivott egy korty kávét.– Éppen felértem az egyik hegy csúcsára, amikor a másik oldalról robbanást hallottam.

Amikor lenéztem, megpillantottam egy sátortábort. Fehér ruhás, fegyveres emberekfigyeltek valamit. Nem tudom leírni, de az a tárgy egyre feljebb és feljebb emelkedett.Földbe gyökerezett a lábam, azt sem tudtam, mit tegyek. Akkor meghallottam, hogy azokaz emberek kiabálnak valamit, és láttam, hogy lövésre emelt fegyverekkel rohannak felém.

– Mit csinált?– Leszáguldottam a hegyről. Elértem a fák menedékét, mielőtt felfedeztek volna.Sabina összerezzent az emlékek hatására.– Ők abba az irányba lőttek, amerre engem sejtettek.Greg előrehajolt.– Tényleg lőttek magára?Sabina bólintott.– És mit csinált ezután?– Úgy futottam, ahogy csak bírtam. Szerintem csak azért menekülhettem meg, mert a

terepjáróm a közelben állt. Gyorsan beraktam a síléceket, és beletapostam a gázba.– Látta még egyszer azokat az embereket?– Először nem. Biztos voltam benne, hogy leráztam őket. De néhány mérföld után a

visszapillantó tükörben megláttam, hogy egy jármű követ.– Milyen jármű?– Nem tudom. Autónak túlságosan nagy volt. Inkább álcázott teherautónak látszott,

amilyeneket a háborús filmekben is gyakran látni. Hatalmas volt, elől ráccsal.– Mi történt ezután?– Rögtön tudtam, hogy nem mehetek haza. Ott senki sem segíthetett volna.Egyszerűen továbbhajtottam.– Továbbra is követték?– Igen. Örültem, hogy olyan nagy a forgalom, így növelni tudtam az előnyömet.– Bement a városba?– Igen. A seriffhez készültem, hogy elmondjam, mi történt velem. Letettem az autót

egy mellékutcában, és gyalog indultam az irodájához. Amikor odaértem…Sabina elakadt.– Amikor odaért…– Éppen bekanyarodtam a sarkon, amikor kinyílt az iroda ajtaja, és kilépett rajta a

seriff. Két fehér ruhás emberrel beszélgetett.– Felismerte őket?– Nem, de a ruhájuk ugyanolyan volt, mint azoké, akiket a hegyekben láttam.– És?– Elrejtőztem. Hallottam, hogy beszélgetnek és nevetgélnek. A seriff éppen azt mondta,

hogy érdeklődik az autó rendszáma felől, és megadja nekik.– Azt hiszi, hogy tényleg magáról beszéltek?– Fogalmam sincs. Nagyon izgatott voltam. – Sabina gyorsan kiitta a kávéját. –

Megpróbáltam elérni Timet.– Miért éppen őt?– Kapcsolatban áll a kormánnyal. Arra gondoltam, talán tudja, mit csináltak ott.– De nem tudta elérni.– Igen. Ezért teletankoltam a kocsit, és egyenesen Denverbe hajtottam. Azt reméltem,

hogy egy ilyen nagy városban elvegyülhetek a tömegben. Tisztában voltam azzal, hogy elkell rejtenem az autót és a sífelszerelésemet. A kocsit egy parkolóházban hagytam, és újruhát vásároltam. Mivel nem tudtam azonnal elérni Timet, idejöttem.

Sabina idegesen beletúrt a hajába.

10


– Féltem használni a saját kocsimat, ezért felszálltam a buszra.A lány megkönnyebbülten sóhajtott fel. Mindent elmondott, s ez jót tett neki. Már nem

volt egyedül a gondjaival. Némán ültek a tűz mellett. Sabinát tehát követték. Greg biztosvolt benne, hogy lidérces élményben lehetett része. Már megértette a lány éjszakaiviselkedését is. Természetesen nem lehetett kizárni, hogy tévesen hozta összefüggésbe alátottakat és hallottakat magával.

Persze nem biztos. Lehet, hogy valóban veszélyben van. Mit lehetne tenni? Tim nincsitt. Nem tudni, mikor tér vissza. Greg azonban jól ismerte, és tudta, hogy azonnaljelentkezik, amint Sabina üzenete utoléri.

– Megmondta Timnek, hogy idejött?– Igen.– Jó – felelte a férfi megkönnyebbülten. – Akkor megvárjuk.– De hiszen az eltarthat napokig, hetekig, hónapokig is!– Meglátjuk. Ha néhány napon belül nem érkezik meg, hazaviszem magát, a többit meg

majd meglátjuk. Rendben?A lány csodálkozva nézett Gregre.– Megtenné értem?– Természetesen. Miért ne?– Hiszen egyáltalán nem ismer.– Tim húga az én húgom is – mondta nyomatékosan a férfi. – Természetesen eredetileg

síelni jöttem. De ha nem akar maradni…Elhallgatott, és várakozásteljesen nézett a lányra.– Dehogynem! – felelte a lány tartózkodóan, majd körülnézett a szobában. – Álhatók itt

lenn.– Biztosan megegyezünk. – Greg felállt. – Miért nem megyünk be a városba, hogy

vegyünk magának sífelszerelést? – Végigmérte a lányt, majd folytatta: – Van síruhája?Sabina bólintott.– Igen, fönt a bőröndömben, néhány más holmival együtt.– Remek. Akkor már csak lécekre lesz szüksége.– Hát nem hiszi, hogy eddig követhettek?Greg megnyugtatón mosolygott.– Szerintem maga okosan lerázta azokat a fickókat.Sabina felállt. Mosolyogni próbált.– Biztos benne?A férfi bólintott.– Igen. Menjünk!Sabina jól síelt, Gregnek minden erejét össze kellett szednie, hogy lépést tudjon tartani

vele.Az elmúlt órákban új oldaláról ismerte meg a lányt. Sabina szerette a tréfát, sokat

nevetett, bár szép szeme néha elárulta, hogy aggódik.Greg megtorpant. Körülnézett. Szem elől tévesztette a lányt.– Sabina? Várjon! Nem vagyok olyan jó formában, mint hittem – kiáltotta.Senki sem válaszolt. Greg nyugtalankodni kezdett. Követte Sabina nyomait.Hirtelen hatalmas hótömeg szakadt a nyakába. Egy vastag ág nem bírta tovább a terhét.

Vidám kacagás csendült, s amikor megfordult, látta, hogy Sabina kukucskál ki a fa mögül.Greg kioldotta a kötését, rávetette magát Sabinára, és a földre rántotta. A lány kiáltása

élesen visszhangzott.– Micsoda disznóság! – méltatlankodott a férfi, s egy marék havat dobott Sabina

arcába.Hócsatába kezdtek. A dulakodásból Greg került ki győztesen.

11


A lányon feküdt, lefogta mindkét kezét.– Feladod?– Soha! Szeretnéd, mi? – lihegte a lány.– Akkor sem, ha meg sem tudsz mozdulni? – kérdezte nevetve a férfi.– Dehogynem. Tudok…Hevesen rúgkapált a lábával, de képtelen volt kiszabadulni.– Szállj le rólam! Nem kapok levegőt. Tim sohasem…– Tudom, tudom. Tim biztosan mindig hagyott nyerni. Ezért vagy annyira

elkényeztetve.– Elkényeztetve? Én egyáltalán nem…– Természetesen egyedül is boldogulsz mindig. – Még szorosabban markolta Sabinát.–

Feladod?Sabina a hóban feküdt. Felnézett a föléje magasodó férfira. Greg elveszítette a sapkáját,

szőke haja elragadóan hullott a homlokába. Arca nedvesen csillogott, és kivörösödött azerőlködéstől. Ám először látszott rajta olyasmi, amit a lány fel sem tudott tételezni róla:játékos volt. Kisfiúsnak tűnt, ahogy ravaszul vigyorgott rá.

Remek fickó, gondolta Sabina. A hűvös modorú ügyvéd, akivel síelni indult, eltűnt.Olyan férfi hajolt fölé, akiből melegség, férfiasság áradt, s ez megdobogtatta a szívét.

Elbűvölte a látvány. Lehet, hogy a férfi kitalálta a gondolatait. Mélyen a szemébenézett. Sabina meg sem moccant, amikor a férfi közelebb hajolt és megcsókolta. Ajkukgyöngéden forrt össze. Sabina lehunyta a szemét, és félénken viszonozta a csókot.

Greg szorosan átölelte, szájával pedig gyöngéden követte ajkának vonalát. Testükfelhevült, mindketten izgalomba jöttek. Sabina szavakkal nem tudta volna kifejezni, mit isérzett abban a csodálatos pillanatban. Szinte elolvadt a férfi karjában. Mikor kavarta felennyire valaha is egy ilyen gyöngéd, kedves csók? Különösen olyan férfitól, akit nem isismer. Te pedig beleegyeztél, hogy itt maradsz vele – emlékezett vissza. Úgy viselkedsz,mint egy szerelmes kamaszlány. Mit fog rólad gondolni? Minden olyan álomszerű,csakhogy ez az álom – valóság.

Greg felállt, és a lányt is magával húzta.– Jobb, ha visszamegyünk. Hamarosan besötétedik – mondta, de nem nézett rá.– Jó.A lány csak ennyit tudott kinyögni, mert összeszorult a torka.Megkeresték a síléceiket, és felcsatolták. Greg siklott elöl. Fogalma sem volt arról,

hogyan viselkedhetett így. Csak azt akarta, hogy Sabina jól érezze magát néhány napig,míg Tim végre megérkezik. Erre egy óvatlan pillanatban mindent elront.

Mit gondolhat a lány? Hiszen sehova sem mehet innen, rászorul a segítségére. Őviszont egyáltalán nem kívánt olyan színben feltűnni, mint aki ki akarja használni ahelyzetet. Pedig éppen ezt tette. Miért? Hogyan ragadtathatta eddig magát?

Nem tudta megmagyarázni a dolgot. Sabina olyan fiatal, és annyira más, mint ő. A lánymár feloldódott, felszínre tört kedves, nyílt természete, ő volt az, aki nehezen teremtettkapcsolatot másokkal. Szakmájában sikereket ért el, kapcsolatai során azonban csődötmondott.

Greg erősen vonzódott Sabinához. A lány lényéből melegség, nyíltság és szívélyességáradt. Mellette olyan érzés kerítette hatalmába, mintha tűz mellett melegedne és pihenne.Csakhogy vigyáznia kellett, nehogy a fellobbanó láng megégesse.

Már szinte teljesen besötétedett, mire elérték a házat. A hátsó bejárathoz siklottak,amely a konyhába vezetett. Greg azonban hirtelen megtorpant.

– Maradj itt! – parancsolt a lányra.Sabina zavartan bámult rá.– Mi történt?

12


Greg intett, hogy ne mozduljon, hanem várja meg. Kicsatolta a kötését, és óvatosankörbejárta a házat.

Néhány perc múlva visszajött, aztán intett a lánynak, hogy kövesse.– Mi történt?– Látogatóink voltak – mutatott a két pár nyomra, amelyek az úttól a házhoz vezettek.– Talán azok jártak itt, akik rendben tartják a házat.– Meglehet.– Bent is voltak?– Ha igen, semmihez sem nyúltak. Úgy tűnik, már senki sincs itt. Körülnéztem.Amikor bementek, Sabina egész testében remegett. Rádöbbent, milyen hatást tett rá a

hócsata.– Menj csak zuhanyozni, addig én tüzet gyújtok – javasolta a férfi.Sabina odafordult hozzá. Már megint a délelőttről jól ismert, megközelíthetetlen

idegennel állt szemben. Eltűnt az a ragyogó férfi, aki éppen az imént csókolta meg. Márishiányzott neki, pedig olyan rövid ideig látta.

– Készítek valami ennivalót is közben.Greg utánabámult, míg be nem csukódott a fürdőszoba ajtaja. Ezután begyújtott, az égő

fahasábok fényénél körülnézett. Ahogy már említette, semmit sem mozdítottak el ahelyéről. Igazi szakértők hatoltak be a házba. Ez egyáltalán nem tetszett neki. Atávollétükben történt esemény mindenesetre hihetőbbé tette Sabina történetét.

Greg úgy gondolta, jobb, ha a lány abba a hitbe ringatja magát, hogy a házat rendbentartó emberek jártak itt. Miért nyugtalanítaná éppen akkor, amikor kezdi végrebiztonságban érezni magát?

Szerencsére a lány nem nézte meg a bejárati ajtót. Akárki jött is be, az biztos, hogykulcsa nem volt. Nem hagyhatja egyedül Sabinát, előbb meg kell találnia a rejtély nyitját.Remélhetőleg Tim hamar megérkezik. Sabinának igaza van, Tim kiterjedt kapcsolatokkalrendelkezik. Ha valaki segíteni tud, ő biztosan.

Addig azonban meg kell védenie a lányt. És persze nemcsak az üldözőitől, hanemönmagától is.

13


3. FEJEZET

Vacsora után Sabina és Greg újra a kandalló elé telepedett. A lány a lángokba bámult,majd felpillantott a férfira. Greg úgy nézte a tüzet, mintha onnan akarná kiolvasni avilágegyetem titkait.

Vacsora közben a férfi hallgatag volt. Megdicsérte Sabina nagyszerű felfújtját, deezenkívül egy szót sem szólt. A lány azon tűnődött, miért viselkedik hirtelen ilyenelutasítóan. Csak nem a csókra gondol? Ugyanúgy, mint ő? Szeretett volna minél többetmegtudni róla.

– Greg – kezdte, amikor a férfi megfordult.– Sabina – suttogta szinte egyidejűleg a férfi is.Elmosolyodtak, és mindketten egyszerre mondták:– Kezdd előbb te!Felnevettek.– Mit akartál kérdezni? – érdeklődött a lány.– Azt, hogy hogyan ismerkedtél meg Timmel.– Ó, nagyon egyszerű a dolog. Együtt nőttünk fel.Sabina csodálkozott azon, hogy a férfi kételkedik a szavaiban.– Nyolcéves voltam, amikor meghalt az édesapám. Igaz, nem maradtunk pénz nélkül,

de anyámmal kissé gyámoltalanok voltunk. Tim családja gondoskodott rólunk. Őkvégezték el a ház körüli javításokat, ők intéztek szinte mindent. Sokszor meghívtak acsaládi ünnepekre is.

Greg bólintott, mintha még várna valamit.– Ez minden – jelentette ki a lány. – Anyám akkor halt meg, amikor másodéves voltam

az egyetemen. Timet jelölte ki a vagyonom gondnokának. Igaz, csak néhány évvel idősebbnálam, de mindig több volt benne a felelősségtudat. Jellemzőek rá a Bika tulajdonságai:türelmes, könnyed modorú és erős. Anya tudta, hogy vigyáz majd rám, és úgy is lett.

– De ugye nem a horoszkópja alapján választotta ki őt?– Nem, nem volt szükség választásra. Tim ott volt kéznél. Mindenesetre anyámat

megnyugtatta, hogy Bika, mert én – Rák lévén – nehezen boldogulok az emberekkel.– Miért nem mentél hozzá feleségül, ha ennyire illik hozzád? – kérdezte Greg,

miközben elgondolkodva bámult a lángokba.– Hozzámenni? – ismételte Sabina, akit meglepett a gondolat. – Olyan lett volna,

mintha a testvéremmel akarnék összeházasodni. A mi kapcsolatunk egészen más. Mint nő,nem érdeklem, ezt elhiheted nekem.

Egy ideig mindketten gondolataikba merülten nézték a tüzet. Sabina hirtelenmegkérdezte:

– Neked mi a csillagképed?Greg összeráncolta a homlokát, és megrázta a fejét.– Nem kellene hinned ezekben az ostobaságokban. Nyilas vagyok, de mit árul ez el

rólam?Sabina elmosolyodott.– Ilyesmire gondoltam. Olyan hűvösnek, megközelíthetetlennek látszol.Mégis úgy érzem, belül egészen más vagy.– Hm, nem hiszem, hogy igazad lenne, bár megpróbálhatsz utánajárni. De beszéljünk

inkább rólad! Miért nem megy férjhez egy olyan nő, mint amilyen te vagy?– Olyan nő, mint én? Hogy érted ezt?

14


– Annyi mindent nyújthatnál egy férfinak!– Igen? Nekem ez nem fontos. A munkám mellett nem jut időm arra figyelni, hogy mi

történik körülöttem.– Jó szakácsnő vagy.– Nagyon kedves magától, Mr. Duncan. De hadd jegyezzem meg, hogy felfújtat

csinálni fölöttébb egyszerű feladat. Az ember összedobálja a hozzávalókat, beteszi asütőbe, és megvárja, míg az óra jelez. Igaz, volt olyan idő, amikor annyira lekötött amunkám, hogy nem hallottam meg az órát. Csak akkor jutott eszembe az étel, amikor mára füstjelző is szirénázni kezdett.

Mindketten elnevették magukat.– Hát te, Greg, miért nem nősültél meg?– Majdnem megtörtént.Sabina várt, de a férfi nem folytatta.– Nem mondasz többet? Pedig nagyon kíváncsivá tettél.– Hidd el, unalmas történet! – felelte a férfi mogorván.– Ostobaság. Egyszerűen nem hiszem el, hogy unalmas szerelmi ügybe keveredtél

volna.A férfit szórakoztatta Sabina türelmetlensége, bár meglepte kissé ez a megjegyzés. Jól

ismerte önmagát. Valóban távol állt tőle az unalom. De honnan találta ki Sabina? Acsillagképéből következtetett rá?

Greg eddig senkivel sem beszélgetett Penny Blackwellhez fűződő viszonyáról.Életének ez a fejezete egyszer és mindenkorra lezárult. Ebben a pillanatban mégis úgyérezte, beszélnie kell róla Sabina Martinnal.

Egyre több meglepetés éri!Greg felállt, és odalépett ahhoz a szekrénykéhez, amelyben Tim az italokat tartotta.

Elővett egy üveget.– Igyunk egy kis brandyt, míg elmesélem viszonzatlan szerelmem történetét!Sabina felhúzta az orrát.– Én inkább Amarettót innék.Greg keresgélt a szekrényben, majd töltött a lánynak. Ezután visszament a kandallóhoz.

Ezúttal Sabina mellé ült a díványra, és átnyújtott neki egy poharat.– Jól menő ügyvédi irodám volt St. Louisban. Át akartam költözni Paytonba, mert az a

kisváros emlékeztetett a szülővárosomra. Penny Blackwell az ottani középiskolábantanított. Egyszer bemutattak bennünket egymásnak. Mivel addig nem hallottam arról,hogy járna valakivel, meghívtam. Néhány hónap együttlét után megkértem a kezét.Elfogadta az ajánlatomat.

Greg olyan zavartan adta elő a történetet, mintha vizsgálóbizottság előtt beszélne.Sabina észrevette, milyen nehezére esik a beszéd. Ez a tény csak megerősítette a gyanúját:ez az erős, öntudatos férfi nagyon sebezhető. Majdnem ugyanúgy elbűvölte ezzel, mintdélutáni gondtalan csókjával. Biztos volt abban, hogy csak kevesen ismerik Greget errőlaz oldaláról.

Greg is érezte, hogy nem könnyű felidéznie a múltat. Gyötrelmesebb volt, mint hitte.Ivott egy kortyot. Közben azt fontolgatta, hogyan terelhetné másra a szót.

– Mi történt ezután? – kérdezte óvatosan Sabina.Mintha aggódott volna érte, vagy együtt érzett volna vele. Greg ellágyult. A lány alig

ismeri, mégis megérti, mi bántja.– Nos – köszörülte meg a torkát –, nem vettem észre, hogy rajtam kívül más férfi is

lenne az életében. És mégis volt. Méghozzá az a férfi, akivel együtt nőtt fel.Sabinára pillantott.– Mint te meg Tim.

15


Újra a tüzet bámulta.– Brad elhagyta Pennyt, aztán híres televíziós csillag lett. – Újra ivott egy kortyot. –

Hallottál már Brad Crawfordról?– Brad Crawford? Ő az a fickó a Holnap talán boldogság várja című műsorból? –

lepődött meg Sabina.– Igen, Ő az. Egy héttel az esküvőnk előtt tudtam meg, hogy szerették egymást.– De Tim és köztem egészen más a helyzet – vágott közbe Sabina. – Mi történt aztán?

Penny felbontotta az eljegyzést?– Nem.Sabina egy pillanatig némán figyelte.– Félek, hogy semmit sem értek.– Velem is ez történt. Néhány napba tellett, míg rájöttem, hogy Penny azt hiszi:

valóban szeret engem. Hozzám is jött volna feleségül. Észre sem vette, mennyire szoros akapcsolata Braddel. Miután órákig tépelődtem, be kellett látnom, hogy Penny csupánegyet lát bennem: azt a férfit, aki gondtalan, nyugodt jövőt kínál neki.

– Tényleg feleségül ment volna hozzád, amikor tudta, hogy mást szeret?– Nem hiszem, hogy akkoriban tudatosan szerette volna Bradet. Nagyon haragudott rá.

De…Greg elhallgatott, és idegesen hátrasimította a haját.– Nehéz megmagyarázni. Penny mindig egészen másképpen viselkedett Brad

jelenlétében.Greg felállt, és egy darab fát tett a tűzre.– Sokat tanultam Pennytől. Gyerekkorom óta senkit sem szerettem annyira, mint őt.

Rávezetett, hogy bátran fejezzem ki az érzéseimet. Be kell vallanom, nem mindig érintettez kellemesen. De miközben megtanított arra, hogy mi a szerelem, felismertem ahelyzetet. Nem rám volt szüksége. Megelégedett velem, mert félt attól, amit az életkínálhatott volna neki.

– Biztosan nagyon fájdalmas felfedezést jelentett számodra.Greg bólintott. Képtelen volt megszólalni.– Annyira szeretted, hogy beláttad: nem elégítheted ki a vágyait. Annyira szeretted,

hogy volt erőd elengedni.– Azt hiszem, nem voltam ennyire önzetlen. Biztosan harcolok a kapcsolatunkért, ha

felcsillan akár csak egy szikrányi remény is. Ám tudtam, hogy csak idő kérdése, és Pennyrádöbben: nem én vagyok az igazi, hanem Brad. Nem akartam megvárni, míg rájön.

– Te bontottad fel az eljegyzést?– Nem voltam ennyire becsületes. Úgy tettem, mint aki nem vett észre semmit.Sabina letette a poharát, és döbbenten bámult Gregre.– Tessék? Azt akarod mondani, hogy Penny gyanútlanul megjelent a templomban, és

nem is sejtette, hogy te nem mégy el az esküvőre? Nem lehet igaz!– Az esküvő előtt egy nappal beszéltem Braddel, ő pedig teljesen egyetértett velem.– Szegény Penny!Sabina nem értette, hogyan viselkedhetett Greg és Brad ilyen érzéketlenül.– Mivel idejében közöltem a szándékomat Braddel, megadtam neki a lehetőséget, hogy

megmentse a helyzetet. Gazembernek tettettem magam. Ha nem így történik, Pennyragaszkodott volna az esküvőhöz, és továbbra is tagadta volna Brad iránti szerelmét.

– De…– Tudom, gyáva voltam.– Ha újra ilyen helyzetbe kerülnél, megint így cselekednél?– Igen.– Mert nem lennél képes a szemébe nézni, és közölni vele a döntésedet.

16


– Ezt meg honnan veszed?– Könnyebb volt Brad előtt hidegvérűnek tettetni magad, mint bevallani Pennynek,

hogy annyira szereted, hogy képes vagy elengedni.– Ne akarj hőst faragni belőlem! Egyáltalán nem vagyok az.– Még mindig szereted?– Természetesen nem.– Mikor történt mindez?– Négy vagy öt éve. Közben gyógyultra nyalogattam a sebeimet. Olyannak szeretem az

életem, mint amilyen ma is. Ahelyett, hogy megszüntettem volna St. Louisban azirodámat, mindkét irodát megtartottam. Az üzlet jól megy. Nincs időm a magánéletre, deőszintén szólva nem is hiányzik.

– Mert félsz, hogy megint megsebezhetnek.– Már megint jobb színben akarsz feltüntetni, mint amilyen vagyok. Penny biztosan

hamar rám unt volna. Miután feladta tanári állását, hozzáment Bradhez, és New Yorkbaköltöztek. A múlt ősszel együtt játszottak egy darabban a Broadwayn.

– Ó, arra emlékszem. Hogyan is hívták a főhőst, akit Brad alakított? Drew Derek?– Nem értek a színdarabokhoz.– Tehát Brad Crawford feleségével jártál jegyben.– Igen.– Kicsit hasonlítasz Bradre, csak nem mosolyogsz úgy, mint ő.– A bíróság nem is megfelelő hely az ilyesmihez – válaszolt Greg meglepetten Sabina

megjegyzésére. – És nem is vagyok színész.– Pedig most is éppen alakítasz, hogy meggyőzz: egészen más ember lett belőled.– A jövőbe látsz, vagy varázsló vagy?Sabina felnevetett.– Egyik sem. Ha így lenne, már rég rút békává varázsoltam volna az üldözőimet.– És akkor azt is tudnád, hol bujkál jelenleg Tim.Sabina megint felnevetett.– Már évek óta meg sem próbálkozom vele.– Okos döntés volt – helyeselt Greg.Sabina előrehajolt, és a férfi szemébe nézett.– Gondolom, te tudsz egyet-mást Tim munkájáról.Greg figyelmesen vizsgálta a lány arcát.– Elképzelhető.– Én nem is akarok túl sokat tudni róla. Veszélyes foglalkozást űz, de úgy hírlik, egyike

a legjobbaknak.– Biztos vagyok benne.– Ezért gondoltam, hogy segíthetne, ő talán ki tudja deríteni a kapcsolatai révén, hogy

mi történt a hegyekben.– Nagy valószínűséggel igazad van.Sabinának újra eszébe jutott szörnyű élménye. Szinte hihetetlennek tűnt, hogy most

biztonságban érezheti magát.– Sabina? – Greg kivette a lány kezéből az üres poharat, és letette az asztalra. – Ne

gondolj többé rá! Jó?– Megpróbálom.– Biztonságban vagy. Vagy közösen megvárjuk Timet, vagy elutazunk Denverbe, és

megpróbálunk magyarázatot találni erre a rejtélyes ügyre.Eszébe jutottak a lábnyomok.– Nem engedem, hogy bántsanak.

17


Sabina hitt neki. Biztonságban érezte magát mellette. Ha a férfi nem is akarjamegosztani vele legbensőbb érzéseit, erőt ad neki. Pillanatnyilag ez is elég. Mégisállandóan az járt a fejében: mi lenne, ha ez a jól öltözött, nyers férfi belészeretne.

Vajon akkor megengedné, hogy belelásson a szívébe?Sabinát eddig senkihez sem fűzte szorosabb viszony. Minden próbálkozást gyáván

elhárított. Rettenetesen megviselte apja korai elvesztése, anyja halála után pedig mégjobban eluralkodott rajta a gyász. Megtanulta, hogyan éljen függetlenül, s már nem kelletttartania attól, hogy el kell válnia valakitől. Ez a viselkedés jellemző a Rákokra. Tudta.Szerencsére Tim megérti. Mindig elég mozgásteret biztosított neki. Csak most értette meg,mennyire türelmes volt vele.

Az a férfi, aki most Sabina mellett ült, italt kortyolt és feszülten figyelte, évek óta azelső ember volt, akit a lány ennyire közel engedett magához. A gondolat nem tűnt márannyira fenyegetőnek, mint régebben. Talán csak azért, mert megérezte, hogy olyanemberrel találkozott, aki ugyanolyan félénk, mint ő, és ugyanúgy tart a gyöngédkapcsolatoktól, mint ő.

Sabina rájött, hogy nem tudná visszautasítani a férfit. És szerette volna kicsalogatnicsigaházából.

– Mire gondolsz? – kérdezte hirtelen Greg, és megsimogatta az arcát.– Rád – vallotta be Sabina bizonytalan hangon.– Unalmas lehet!– Egyáltalán nem. Azon tűnődöm, milyen keveset tudok a férfiakról. – A lány

keresgélte a szavakat. – Nagyon szeretnék közelebbről megismerni egy bizonyos Nyilast.– Csakugyan?– Igen.– Ha meggondolod a helyzetünket, veszélyes lehet.– Hogy érted ezt?– Egyedül vagyunk, távol mindenkitől.Sabina elmosolyodott.– Tudom.– Nem félsz?– Tőled nem. Veled biztonságban érzem magam.– Köszönöm. Értem a célzást – simogatta meg Greg gyöngéden az arcát.Biztosan úgy érzed, hogy apád helyett apád lehetnék.– Egyáltalán nem – nevetett fel hangosan Sabina.– Egészen másképpen látlak, Greg. Vonzó vagy… Megbízható… – Elfordította a fejét,

és megcsókolta az állát simogató kezet. Felegyenesedett, és kisimított egy tincset a férfihomlokából. – És nagyon-nagyon szigorú… – suttogta, majd a férfi szájára tapasztotta azajkát.

Greg megfeszült. A lány a férfi mellkasára tette a kezét, és érezte, milyen szaporán vera szíve. Tehát csak látszólag közömbös. Gyöngéden átkarolta a nyakát, és magához húztaGreget.

A férfinak átfutott az agyán, milyen veszélyes helyzetbe sodródtak. A kandalló mellettülnek egy pohár likőrrel, távol minden lakott vidéktől. Érezhetően vonzódnak egymáshoz.Neki kell azzal foglalkoznia, hogy visszatérjenek a valóságba.

Neki kell ügyelnie arra, nehogy olyasmi történjen köztük, amit…Ám ahelyett, hogy eltolta volna magától a lányt, hevesen magához szorította. Semmi

másra nem tudott gondolni, csak a karjában tartott lányra. Sabina érezte, hogy az a csók ahóban csupán játék volt a mostanihoz képest.

18


A férfi kívánja, s ilyesmit eddig még soha nem élt át. Greg erősen átölelte, és olyanszenvedélyesen csókolta, mintha évekig várt volna erre a találkozásra, s mintha soha többénem akarná elengedni.

Sabina élvezte a pillanatot. Úgy látta, Greg nem tudja kifejezni az érzéseit, de azértelnyomnia sem sikerült őket. Teljes szívéből viszonozta az ölelést. A férfi testéből áradóerő rá is átragadt. Megsimogatta Greg vállát, mintha bátorítani akarná, hogy ölelje mégszorosabban.

Greg kissé hátrahúzódott, és a karjában tartott lányra nézett. Elveszítette volna az eszét?Mi az ördögöt csinál itt? Mindig büszke volt arra, hogy képes uralkodni magán. ÁmSabina mellett lehetetlen józanul gondolkodni. A lány lehunyt szemmel, mosolyogvahevert a karjában. Rózsaszín ajka nedvesen csillogott.

A férfi szája ismét a lány ajkát kereste. Csak percekkel később riadt fel Greg a tűzropogásától. Körülnézett, megpróbálta összeszedni magát.

Sabinát teljesen hatalmukba kerítették az érzései. Legvadabb álmaiban sem ébresztettegyetlen férfi sem hasonló érzéseket benne. Miért nem ismerte eddig ezt a csodálatosélményt?

Greg óvatosan kibontakozott az ölelésből. Nem mehet messzebbre. Felállt, ésellenőrizte a tüzet. Az ablakhoz lépett, és kibámult a havas, holdfényes éjszakába.

– Jobb, ha most felmégy, Sabina – ajánlotta, de nem fordult hátra. – Későre jár.– Lent alszom.Greg egy pillantást vetett rá.– Szó sem lehet róla.– Neked túl rövid lenne a dívány.– Ki fogom bírni. Jó éjszakát!– De Greg…– Nincs kedvem vitatkozni, Sabina.Már megint eltűnt az a férfi, aki úgy csókolta, hogy a hetedik mennyországban érezte

magát. Hát semmit sem jelentett neki, amit együtt átéltek?– Biztos vagy benne… – makacskodott tovább.– Egészen biztos.Sabina a lépcső felé indult.– Hozok neked takarót és párnát.– Köszönöm.– Jó éjszakát, Greg!– Jó éjszakát, Sabina!Greg megvárta, míg a lány felér. Egész testében remegett. Hogyan történhetett ilyesmi?

Teljesen elveszítette a fejét, ráadásul éppen azzal a nővel szemben, aki vakon bízik benne.Még soha senkihez sem vonzódott ennyire, még Pennyhez sem. Mi történt?

Kívánta Sabinát, és nem sok hiányzott hozzá, hogy a józan eszét sutba dobva amagáévá tegye. Pedig inkább meg kellene nyugtatnia. A lány biztonságra vágyik. DeGreget az érzései újra meg újra elragadták, ha a közelében volt. Képtelenség! Hiszentudhatja, hogy úgyis csalódás várna rá.

Sabina lejött a párnával és a takaróval. Greg eléje sietett, hogy elvegye tőle azágyneműt.

– Köszönöm – mondta hűvösen.A lánynak fájt a hirtelen hangulatváltozás.– Nincs mit – felelte csalódottan, és lassan felment az emeletre.Micsoda rejtélyes férfi, gondolta. Milyen könnyen magához édesgette.De erre nem kerülhet többé sor. Mint minden Rák, ő is könnyen sebezhető volt.

Időközben azonban már megtanulta, hogy résen kell lennie, és nemcsak a mások, hanem a

19


saját érzéseire is ügyelnie kell. Senki se okozzon neki többé csalódást! Nem engedi, hogyez a férfi, aki hol gyöngéd, hol újra hűvös és elutasító, könnyelmű játékot űzzön vele.

20


4. FEJEZET

Greg még órákkal később is ébren feküdt a díványon. A szélben hajladozó fákatbámulta. Vihar készült. Greg nem tudta, mit tegyen. Lehetséges, hogy valaki menedékreményében a házhoz vetődik ebben a zord időben, de az is elképzelhető, hogy Sabinaüldözői bukkannak fel. Elhatározta, hogy átkutatja a környéket, hátha talál arra utalónyomot, hogy a házat figyelik. Ha megint elered a hó, betemeti a nyomokat.

Hogyan érhetné el Timet? Már rég meg kellett kapnia Sabina üzenetét. Hol járhat? Alány vagy rossz számot tárcsázott, vagy meg sem adta a nevét. Ha valóban olyan szoroskapcsolat fűzi össze őket, mint Greg feltételezte, Tim biztosan haladéktalanul sietett volnahozzá.

A tűz lassan kialudt. Greg kibújt a takaró alól. A helyiség kihűlt. A férfi ügyet semvetett arra, hogy szinte meztelen, nekilátott újra tüzet gyújtani. Megvárta, míg a fahasáboklángra lobbannak, majd visszafeküdt.

Sabina ugyan tagadta, hogy Tim többet jelentene neki egy barátnál, ő mégis kételkedettbenne. Jól emlékezett arra, hogyan emlegette Penny Bradet. Ha Tim olyan régóta ismeri alányt, miért állt volna ellen a kísértésnek?

Greg megigazította a párnáját, és az oldalára fordult. Milyen kegyetlenség a sorstól,hogy eszébe juttatja a rég elfeledett dolgokat. Pedig hosszú időre volt szüksége ahhoz,hogy Pennyt kitörölje az emlékezetéből. Még akkor is, ha nem viselkedett egészentisztességesen vele szemben.

Akármennyire is szerette Pennyt, mindig a józan eszére hallgatott. Miért húzzákkeresztül a számításait ezúttal az érzései? Sabina komolyan aggasztotta. Eddig mégsohasem találkozott ilyen nővel. A lány melegszívű, életvidám és szerény.

Bár megfélemlítették, még ilyen körülmények között is összeszedte magát.Greg vágyott vidám nevetésére, amely gyakran rá is átragadt. Nem is emlékezett rá,

mikor szórakozott ilyen jól utoljára. Pályafutása során kimaradtak az életéből ezek az apróörömök.

Sabina felébresztette érdeklődését a természet iránt. Különös alakú fákat, mulatságosmókusokat mutatott neki, s megfigyelték egy madár színes tollait, miközben a röptéttanulmányozták.

Igaz, síelés közben sem sikerült teljesen kivernie a fejéből néhány bonyolultabb jogiesetet.

Sabina megtanította neki, milyen jó, ha élvezzük a pillanat szépségét. Az első csók eztaz életérzést fejezte ki. A lány viszonozta a csókot, s Greg egy gyönyörű pillanatig mindenmásról megfeledkezett.

Minél több időt töltöttek együtt, annál jobban lenyűgözte a lány. Mi lesz vele, hakiderül, hogy mégis szorosabb viszony fűzi Sabinát Timhez? Mindenki másnál jobbantisztelte Timet. Ha barátja szereti Sabinát, neki bele kell nyugodnia. Addig pedig kordábankell tartania az érzéseit.

A helyzet Sabina iránti heves érzelmei nélkül is elég izgalmas volt. Greg a másikoldalára fordult, és lehunyta a szemét. Aludnia kell egy kicsit.

A férfiak egyre közeledtek. Sabina menekülni próbált, de az egyik síléce nem mozdult.Rángatta a lábát, hogy kiszabadítsa. Már a hangokat is hallotta. A férfiak kis híjánodaértek. Sabina újra meg újra megpróbálta kiszabadítani a lábát… Küzdött. Üldözőiutolérték. Vége!

21


– Sabina, kedvesem! Minden rendben. Csak álmodtál. Nincs semmi baj. Itt vagyokmelletted. Senki sem bánt.

A gyöngéd, megnyugtató szavak lassanként elhatoltak a tudatáig. Sabina kinyitotta aszemét. Álmodott. A takaró olyan szorosan tekeredett rá, hogy moccanni sem tudott. Tehátezért hitte azt, hogy elkapták. Zokogásban tört ki.

– Greg, te vagy az?A férfi gyöngéden kisimította a lány homlokába hulló hajtincseket.– Én vagyok.– Ó, Greg, olyan rettenetes volt!– Tudom, kedves, tudom – suttogta a férfi megnyugtatón, és átölelte. Sabina zihálva

kapkodta a levegőt.Amikor a férfi el akarta engedni, belekapaszkodott.– Kérlek, ne hagyj egyedül!Greg meghallotta a lány sikítását odalenn, és ahogy volt, felrohant a lépcsőn, eszébe

sem jutott felöltözni. A lány nem volt olyan állapotban, hogy feltűnjön neki, milyen kevésruha van Gregen.

– Aludj, kedves, biztonságban vagy!– Maradj itt! – suttogta a lány. – Kérlek!Greg nem utasíthatta vissza. Mellé feküdt, pedig tudta, hogy túlságosan nagy kísértés

ez gyenge akaraterejének.Sabina hozzásimult, mint egy kismacska, és átölelte. Jólesett érezni a lány melegét.

Bizalma megnyugtatta Greget. Aznap fontos dolgot tanult meg: élvezni kell az életpillanatnyi apró örömeit. Úgyis erre vágyott.

– Mi az ördögöt jelentsen ez?Greg csak nagy nehezen tért vissza álmai közül a valóságba, amikor ez a mondat

felhangzott a távolban. Kinyitotta a szemét, és az ágya mellett egy dühös férfit pillantottmeg. Újra lehunyta a szemét. Úgy érezte, hogy csupán ebben a pillanatban aludt el, errehirtelen bejött valaki a szobába.

– Tim! Mióta vagy itt? – ugrott fel.Körülnézett. Sabina békésen szuszogott az ágyban. Micsoda látvány tárulhatott Tim

elé, amikor feljött a lépcsőn! Világosan az arcára volt írva, milyen következtetésre jutott.Tim Walker egy méter hetven centi lehetett, de senki sem merte volna alacsonynak

nevezni. Széles válla és izmos karja láttán senkinek sem volt bátorsága kikezdeni vele.Greg az órájára pillantott. Hajnali öt óra nem éppen a legalkalmasabb időpont feldühödöttbarátjával ölre menni.

Lesietett a nappaliba, ahol a ruháját hagyta.– Mindent meg fogok magyarázni.– Én is épp ezt akartam ajánlani – követte Tim átkozódva.– Nem úgy van, ahogy gondolod.– Dehogyisnem! Ezt te is jól tudod. Régóta ismerlek, de nem is sejtettem, hogy képes

lennél hozzányúlni egy ilyen védtelen lányhoz, mint Sabina. Az üzenetéből arrakövetkeztettem, hogy megfélemlítették. Azt hittem, itt biztonságban lesz. Biztonságban?Nevetnem kell!

– Ne olyan hangosan! Fel akarod ébreszteni? Hozzá sem nyúltam a te Sabinádhoz!Greg kiment a konyhába, és kávét főzött.– Egyébként mit keresel itt ilyen korán? – kérdezte.– Ó, még én vagyok a bűnös, hogy korán érkeztem, és rajtakaptalak vele az ágyban.

Igaz? Amiről nem tudnak, nem is történt meg. Újabban ez a jelszavad?

22


Az ördögbe is, Greg, tudom, hogy a bíróságon könyörtelen ellenfél vagy, de nemgondoltam volna, hogy kihasználod a vendégszeretetemet, és elcsábítasz egy ártatlankislányt.

– Tényleg úgy véded, mint egy Bika. De már nem az a tizenhat éves kislány, akinektartod. Sabina Martin felnőtt nő, Tim. Nagykorú. Semmi közöd hozzá, hogy mit tettünkvagy nem tettünk, hogy mit csinálhattunk vagy nem csinálhattunk volna. A vádaskodásodalaptalan, és bizonyíthatatlan az, amit állítasz.

Ha Tim veszekedni akar, miért is ne? Greg készen állt. Nem használta ki Tim bizalmátés vendégszeretetét, ezért dühítette, hogy a barátja a látszat alapján ítélkezik.

Nézte Timet, és várt. Tim a konyhapultnak támaszkodott, és nem mozdult. Végülfelegyenesedett, s tett egy lépést Greg felé.

– Mondták már, milyen félelmetes vagy, amikor haragszol?Greg nem erre számított. Csodálkozva bámult a barátjára. Tim vigyorgott, Greg pedig

elképedt a hirtelen hangulatváltástól.Tim erre elnevette magát.– Igazad van, Greg. Valóban semmi közöm hozzá. Túl sokáig vigyáztam Sabinára,

közben teljesen elfelejtettem, hogy a saját életét kell élnie. Hiszen amint mondod, márfelnőtt nő.

Tim töltött két csésze kávét, és az egyiket Gregnek adta.– Sajnálom, Greg, hogy hülyét csináltam magamból. Csak az lehet mentségemre, hogy

nagyon aggódtam Sabina miatt. Ezért vezettem egész éjjel. Amikor megláttam kint akocsidat, először megnyugodtam, mert tudtam, hogy veled biztonságban van. Ha aztmondom, meglepett meghitt együttlétetek, finoman fejezem ki magam.

– Talán feltűnt, hogy előtte lent aludtam.– Jó, jó. Láttam. De mondd csak, miért neveztél Bikának?– Sabina emlegette a csillagképeket, és ilyen összefüggésben árulta el, hogy Bika vagy.– És? Ez jó vagy rossz?– Szerintem a legjobb Sabinának.Greg kérdő mosollyal nézett a barátjára. Tim leült az asztalhoz.– Remélem, mindig jól vigyáztam rá. Akár tetszik neked, akár nem, a felnőtt Sabinára

is vigyáznom kell. Mondd már el végre, mi történt!Greg leült vele szemben.– Sabina rettenetesen fél. Hallottam, hogy sikoltozik, ezért mentem fel ma éjjel.

Rosszat álmodott. Miután megnyugodott, arra kért, hogy maradjak mellette. Ezt meg istettem.

– Ez minden?– Igen.– Tehát szerinted nem kell aggódnom, hogy elveszítem mint esetleges menyasszonyt?– Nagy baj lenne?– Nem, ha hozzád akarna menni, öreg cimbora. Nem is lehetnék boldogabb.– Mindig is őszinte voltál.– Természetesen. Miért? Feleségül akarod venni?– Ne nevettesd ki magad! Hiszen alig ismerem. Különben is nagyon fiatal még.

Különböző a természetünk, alig van közös tulajdonságunk, és…– Hé, lassan a testtel! – szakította félbe nevetve Tim. – Árad belőled a szó, mint a

vízfolyás, és nevetséges érveket sorolsz a házasság ellen. Elég, ha azt mondod, hogy nemérdekel.

Greg ivott egy kortyot, de tekintetét nem vette le a barátjáról. Végül visszatette acsészét az asztalra.

– Ezt nem állítottam.

23


– Nem kerülte el a figyelmemet.Egy ideig némán kávéztak. Kint lassan kivilágosodott. Úgy tűnt, szürke, ködös napjuk

lesz. A szél is felerősödött.Tim szólalt meg újra.– Amikor gyerek voltam, Sabina családja a közelünkbe költözött. Szerintem Sabina

még pelenkás lehetett. Az apja finom ember volt. Nagyon szerette a feleségét és a lányát.Sajnos váratlanul meghalt. Ez teljesen megváltoztatta az életüket. Közelről érintett adolog. Addig csak magamra gondoltam, mint a gyerekek általában.

Greg feszülten hallgatta a történetet.– Ettől kezdve gyakran meglátogattam őket, és segítettem elvégezni a nehezebb

munkákat. Hamarosan a családom is segíteni kezdte őket. Így lassanként megemésztettéka fájdalmat. Mindig megvédtem őket. Greg, én szeretem Sabinát, de nem vagyokszerelmes belé, mint te.

– Nem tudom, miről beszélsz.– El is hiszem. Mindig elfutottál az érzéseid elől. De szerintem előbb vagy utóbb

utolérnek.Nagyot nyújtózott, felállt, és újabb adag kávét töltött. Greg ingerülten nézte.– Már megmondtam neked…– Tudom, mit mondtál. Túl öreg vagy hozzá, és nincs közös tulajdonságotok.Ez mind ostobaság. Te is tudod. Mindketten felnőttek vagytok. Sabina melegszívű,

megértő lány. Ha akarsz, sokat tanulhatsz tőle. A te befolyásod pedig jót tenne neki.Szerintem te képes lennél megérteni. Még ha utolsó leheletedig tagadod is, hogybármilyen érzésed lenne.

Greget feldúlták az események. Sabina valóban olyan érzéseket ébresztett benne,amelyekről nem tudta, hogy mit kezdjen velük. Időt kellett nyernie, mint egy jóhadvezérnek, ő pedig valóban az volt.

– Tim, meg kell végre tudnod, mibe keveredett Sabina. Alapos a gyanúm, hogy egészeneddig követték. Ezek az emberek komolyan gondolják. Profik, akik eltökélték, hogymegtalálják Sabinát.

Bár Tim először azt hitte, hogy Greg csak ravaszul másra tereli a szót, figyelmesenhallgatta barátját. Greg elmondta neki, amit tudott. Tim is ugyanolyan komolynak ítélte ahelyzetet, mint ő.

– Amikor az üzenetét megkaptam, még nem sejtettem, hogy ekkora bajban van. Azthittem, csavargóktól ijedt meg. Visszavonultan él. Megértem, ha elfut a veszély elől. Dehogy ennyire komoly a dolog…

Greg kinézett a konyhaablakon.– Körülnézek odakint, mielőtt még rosszabbra fordul az idő. Megnyugtat, hogy itt vagy.

Nem akartam Sabinát egyedül hagyni, de féltem magammal vinni.Piros dzsekije nagyon jó célpontot nyújt.– Igazad volt – helyeselt Tim, és nézte, ahogy barátja belebújik szürke síruhájába. –

Aludnom kellene. Nem is tudom, mikor feküdtem utoljára ágyban.Félórával azután, hogy Greg elhagyta a házat, Tim álmát félbeszakították. Sabina jött le

a lépcsőn.– Tim! Nem is hallottam, amikor megérkeztél.A férfi még fel sem tudott állni és megfordulni, Sabina máris a karjába vetette magát.– Szervusz, nyuszikám! – üdvözölte Tim, és magához szorította. – Hogyan

keveredhettél ilyen ostoba helyzetbe? – kérdezte, és aggodalmasan csóválta a fejét.– Greg tehát már mindent elmesélt. – A lány körülnézett. – Egyébként hova tűnt?– Ó, azt hiszem, síelni akart, mielőtt kitör az ítéletidő – ásított a férfi. – Én túl fáradt

voltam ahhoz, hogy elkísérjem.

24


– Nahát, hogy maradt ennyi ereje, miután a díványon töltötte az éjszakát? Neki kellettvolna az ágyban aludnia, de ragaszkodott ahhoz, hogy lent marad. Pedig itt nagyonkényelmetlen. Ennek ellenére nem lehetett lebeszélni róla, és az az érzésem, nemigen akadember, aki hatásosan tudna ellenkezni vele.

Tim figyelmesen vizsgálta Sabinát. A lány láthatóan nem emlékezett már a rémálmára,és arra, hogy Greg mellette feküdt.

Sabina, mióta csak Tim ismerte, hajlamos volt a rémálmokra.– Ettél már? – kérdezte a lány.– Nem, és mindjárt éhen halok. Megkönyörülnél rajtam, és csinálnál reggelit?– Örömmel megvendégellek, ha megmagyarázod, miért dühöngtek annyira azok az

emberek, hogy még lőttek is rám.Tim követte Sabinát a konyhába.– Biztos vagy abban, hogy lőttek?– Higgy nekem! Azt a zajt nem lehet összetéveszteni semmivel. És a teherautót sem én

találtam ki, meg a seriff irodájában levő férfiakat sem.– Mi volt rajtuk?– Fehér ruha. Ha nem tévedek, katonák lehettek.– Biztos, hogy nem léptél katonai területre?– Ugyan már, Tim! – méltatlankodott Sabina, miközben tojásokat ütött fel. – A katonai

területeket magas kerítések és táblák veszik körül.– Ez igaz.– Mi a véleményed? – kérdezte a lány, amikor Tim elé tette a szalonnás rántottát és a

pirítóst.– Jól néz ki.– Ne bolondozz! Én a katonákra gondoltam. Mi lehetett a szándékuk?– Fogalmam sincs róla.– Ki tudod deríteni?– Megpróbálhatom. De előbb ennék és aludnék néhány órát, ha nem követelek túl

sokat.– Nem. Megengedem.– Nagyszerű lány vagy – dörmögte Tim teli szájjal.Sabina nevetett. Összefonta a karját, és nézte, hogy eszik a férfi.Egy idő után szinte mellékesen megkérdezte:– Tulajdonképpen mióta ismered Greget?Tim kajánul elmosolyodott.– A katonai kiképzésünk során ismerkedtünk meg egy gyakorlaton.– Ugyanabban az egységben szolgáltatok?– Nem. Greg súlyos sebesülten talált rám, és elvitt az orvoshoz. Nagyon mérges, ha

megemlítem a dolgot. Ezért akaratom ellenére meg kellett tanulnom, hogy senkinek sebeszéljek erről az esetről.

– Úgy érted, hogy veszélybe sodorta magát miattad?– Az életébe kerülhetett volna.– Mégis segített?– Eltaláltad.– Ki tesz meg ilyesmit?– Csakis egy rendkívüli ember. – Tim kinézett az ablakon. – Sohasem fogom

elfelejteni, amikor először viszontláttam. Szem elől tévesztettem, pedig nem akartam,hogy eltűnjön az életemből. Akár akarja hallani, akár nem, az tény, hogy csak azért élek,mert az életét kockáztatta értem. Ilyesmit sohasem felejt el az ember.

25


Tim eltolta maga elől a tányért. Sabina elmosogatott, majd töltött a férfinak még egycsésze kávét. Nem akarta félbeszakítani Timet. Érezte, mennyire nehezére esik a férfinakerről beszélni. Nagyon kíváncsi volt rá, mi történt azután.

– Csak a szülei címét tudtam, akik Virginiában éltek. Felkerestem őket. Nehéz voltelhinni, hogy annak a két megkeseredett embernek ilyen melegszívű, érző fia van. Úgytettek, mintha alig emlékeznének a gyerekükre. Azt sem tudták, hol lakik. Csak annyitmondtak, hogy Missouriba ment tanulni.

Tim megcsóválta a fejét.– Sok időbe telt, míg megtaláltam. Alig ismertem rá. Éveket öregedett, hűvös és

elutasító lett. Majdnem úgy viselkedett, mint a szülei, és alig akarta megérteni, miértszeretnék annyira találkozni vele.

Gondolataiba merülve ivott egy korty kávét.– Nem nyugodtam bele abba, hogy így megváltozott. Ahhoz túlságosan jól ismertem.

Valami bántotta. Elhatároztam, hogy segítek neki. Beiratkozott a Harward JogtudományiEgyetemre, és egy istállófélében lakott. Egyszer addig töltöttem belé a konyakot, mígvégre elárulta, mi történt vele. Sokkal rosszabb volt, mint gondoltam.

– Meséld már! – türelmetlenkedett Sabina.– Greg elmondta, hogy ő volt a legfiatalabb a családban. Nem értette, miért nem tudott

soha a szülei kedvében járni. Nem volt olyan törékeny, mint legidősebb bátyja, és nemvolt olyan erős, mint a másik. A szülei sohasem voltak elégedettek az osztályzataival mega teljesítményével. Ez arra ösztönözte őt, hogy még jobban tanuljon, és küzdjön aszeretetükért és elismerésükért.

Tim elhallgatott egy pillanatra. Sabina bátorította:– Mi történt azután?– Jött a katonai kiképzés. Mindkét testvérét behívták, két évvel azelőtt, hogy őt is.

Amikor őrá került a sor, kérvényt írt, hogy halasszák el a szolgálatát, mert egyedüligyermekként lakik a szüleinél. Amikor megmondta ezt odahaza, az apja gyávasággalvádolta. Azt állította, hogy megbújik a bátyjai háta mögött.

– Ó, nem!– Erre önként jelentkezett, és a tengerentúlra került.Tim felállt, hogy igyon még egy kávét. Nem ült vissza, hanem fel-alá járkált a kis

konyhában.– Amit azon az éjszakán elmesélt nekem, sok dolgot megmagyarázott. Olyasmiket,

amin sokáig törtem a fejem a megismerkedésünk után. Egy sor kitüntetést kapott, de ezeknem jelentettek neki semmit. Visszaadta őket. Ha emlékeztetik rá, dühbe gurul. Szívenütött, hogy bizonygatnia kellett, nem gyáva. Greg Duncan az egyik legbátrabb éslegrettenthetetlenebb férfi, akit ismerek.

Megállt, és felvette a csészéjét.– Gondolom, a szülei nem hunyhattak szemet a tengerentúli teljesítménye fölött –

jegyezte meg Sabina. – Megváltoztatták a magatartásukat?– A szülei nem törődtek többé vele. Greg így csak a visszatérése után értesült arról,

hogy a bátyjai balesetet szenvedtek.– Milyen szörnyű!– Igen. Greg mindkét bátyját szerette, pedig ők alig-alig törődtek vele. Amikor a szülei

közölték vele a testvérei halálát, gyakorlatilag a szemére vetették, hogy még él.– De hát ez őrültség! Hogyan vethették a szemére? Hiszen nem tehetett róla.– Ki tudja, miért tették. Amikor rátaláltam, már olyan vastag fal mögé rejtőzött, amely

mögül ki sem látszott a régi Greg, akit megismertem.Tim a fejét rázta, és visszaült az asztalhoz.

26


– De nem futhattam el, hogy magára hagyjam. Hiszen a barátom volt, aki megmentetteaz életemet. Ideje volt segítenem neki.

– Mit csináltál?Tim elvigyorodott.– Hát már nem emlékszel rá? Én is beiratkoztam abba az iskolába. A következő

hónapokat azzal töltöttük, hogy az élet értelméről elmélkedtünk, és megbeszéltük, hogymit akarunk elérni.

– Úgy látszik, hatott.– Nem tudom, Sabina.– Egy ilyen érzelemgazdag embernek, mint Greg, nagyon fájhatott a szülői szeretet

hiánya.Tim mosolyogva nézett a lányra.– Ez azt jelenti, nyuszikám, hogy nem ijedtél meg hűvös és visszahúzódó modorától?

Tehát te is felfedezted a zord külső mögött megbújó, érző embert?– Gondolj csak arra, mi történt vele! Azért jött Coloradóba, hogy pihenjen néhány

napig. Biztosan egyedül akart lenni. Helyette engem talált itt. Az sem lett volna csoda, hadühbe gurul és kidob. De nem ezt tette. Így néha-néha észreveszem a magas, vastagvédőfal mögött a másik Greget. Igaz, csak néhány pillanatra, és akkor is csak nyomokban.

– Igen, ő ilyen.– Úgy tűnik, közel álltok egymáshoz.– Mert áttörtem a sorompókat. Láttam védtelennek, és átéltem, ahogy felépíti az életét,

célokat tűz ki, és követi őket. Valószínűleg én vagyok a legjobb barátja. Mégis elég ritkántalálkozunk. Alkalmanként együtt jövünk síelni, vagy meglátogatom Missouriban.Mindketten elfoglaltak vagyunk. De ha kell, tűzbe megyünk egymásért.

– Ismerem ezt az érzést. Elkísértél életem nehéz szakaszában, Tim. Sohasem felejtem elneked. Látod, te vagy az első, akiben megbízom, amikor összecsapnak a fejem fölött ahullámok.

Tim mosolygott.– Örülök, hogy segíthetek egy fiatal leánynak, ha bajba kerül. Csak az a baj, hogy

fogalmam sincs, hogyan mászunk ki a csávából. De hát majd eszembe jut valami.Sabina megint Gregre gondolt. Azon tűnődött, vajon megengedi-e a férfi, hogy közel

kerüljön hozzá. Egy Rák-hölgy ismer olyan módszereket, amelyekkel beférkőzhet egymásik ember szívébe. Ha akarja. Igen, ha nagyon akarja…

27


5. FEJEZET

Sabina és Tim zajt hallottak odakintről. Greg verte le a havat a cipőjéről. Sabinanyugtalan volt, alig tudott ülve maradni, míg Greg kibújt a síruhájából.

Úgy érezte, még az előző beszélgetés hatása alatt áll. Zavarban volt, amiért Gregrőlfaggatózott. Szinte bűntudatot érzett, mintha kémkedett volna a férfi után.

Majdnem elsírta magát Greg élettörténetén. Mennyit szenvedhetett életében ez a fiú!Bizonyára azt hitte, nem érdemli meg, hogy szeressék.

– Úgy tűnik, még éppen idejében értél vissza – állapította meg Tim, egy pillantást vetveaz ablakra.

Sabina csak ekkor vette észre a súlyos hófelhőket.– Tudom – mondta Greg, miközben lehúzta a csizmáját. Összedörzsölte a kezét. –

Először lezuhanyzom és eszem valamit.Tim átment vele a másik szobába.– Találtál valami fontosat?Greg bólintott. Halkan válaszolt:– Találtam egy helyet, ahol egy négykerék-meghajtású autó várakozott. Lábnyomok

vezetnek onnan a házig.– Hányan voltak?– Ketten.– Egyáltalán nem tetszik nekem ez a dolog, Greg.– Nekem sem. De akárhogy is, nem valószínű, hogy ilyen viharban látogatónk érkezne.

Ha jobbra fordul az idő, el kell tűnnünk innen.Sabina csatlakozott hozzájuk.– Ha akarod, csinálok neked valami ennivalót – mondta, és Gregre mosolygott.A két férfi némán összenézett. Greg bólintott.– Kedves tőled, Sabina. Köszönöm.Greg elővett a bőröndjéből néhány ruhadarabot, és eltűnt a fürdőszobában. Tim

nyugtalan volt.– El kell jutnom Denverbe. Ki tudja, meddig tart ez az ítéletidő.Sabina értetlenül nézett rá.– De hiszen csak most érkeztél. Előbb ki kell pihenned magad!– Igen, de szeretnék tisztázni néhány dolgot ezzel a zavaros üggyel kapcsolatban.– Talán tudnál telefonálni.A férfi tűnődött egy pillanatig.– Valóban ez lenne a leggyorsabb. Igazad van, bemegyek a városba. – Az órájára

pillantott. – Szóval bemegyek a városba, keresek egy telefont, utána pedig kiveszek egyszobát. Majd meglátjuk. Biztonságban érzed magad Greg mellett, míg visszajövök?

Sabina mosolygott. Nem a legjobb kifejezés a biztonság, ha Gregre gondolt.– Biztonságban érzem magam, ha így értetted.Tim némán figyelte. Végül megkérdezte:– Mi a véleményed róla?– Kevés hozzá hasonló emberrel találkoztam. Egyébként rád emlékeztet.Tim odalépett az ablakhoz, és kibámult a hóesésbe.– Nem lep meg. Sok közös tulajdonságunk van.Sabina a kandalló mellett állt, a lángokat bámulta.

28


– Jobban értem, mióta elmeséltél egyet s mást a múltjáról. Senki sem mutatta meg neki,hogyan kell élni. Majd én megteszem.

Tim a lány felé fordult.– Légy óvatos, nyuszikám! Nem akarom, hogy csalódj. Greg évekig építette ezt a falat,

amely elválasztja a külvilágtól.– Néha az az érzésem, hogy nagyon magányos. Miért nem értettem meg már korábban

is? Szeretném kézen fogni, és megmutatni neki, hogy nincs egyedül. Néha azonban azthiszem, hogy csak képzelem a magányosságát, különösen amikor fölényesen ésmagabiztosan beszél.

– Élesebb az elméd, mint gondoltam. Csak keveseknek sikerült átlátni rajta.– Talán át tudom élni, amit érez. Én nagyon önállónak érzem magam, mégis néha

belefáradok a magányos harcba.– Éppen idejében néztél támogató után. Nem is olyan egyszerű bevallani, hogy az

ember segítségre szorul. Örülök, hogy felhívtál.Sabina odalépett hozzá, és átölelte.– Én is. De annak még jobban örülök, hogy eljöttél.Tim gyámoltalanul megsimogatta, majd félretolta a lányt.– El kell indulnom, mielőtt még késő lesz.– Én pedig készítek valamit Gregnek. Csoda, hogy nem halt még éhen!Sabina követte Timet a konyhába, és nézte, hogyan öltözködik a férfi.– Kérlek, légy óvatos, Tim!Tim ragyogott.– Mindig az vagyok. Amilyen hamar csak lehet, visszajövök. De nem lesz könnyű

ebben az ítéletidőben. Ha megtudom, amire kíváncsi vagyok, keresek egy helyet, aholálhatók. – Átölelte Sabinát. – Vigyázz magadra, és mondd meg Gregnek, hova mentem!

Sabina nézte, ahogy Tim óvatosan hajt a főút felé. A hóesésben hamarosan szem előltévesztette. Kinyitotta a hűtőszekrényt. Milyen jó dolog főzni valakinek! – gondolta.Éppen olyan, mintha összetartoznánk, családot alkotnánk.

Néhány perc múlva hallotta, amint kinyílik a fürdőszoba ajtaja, és megérezte Gregarcszeszének illatát. Ez az illat most már örökké a férfira fogja emlékeztetni.

Egy tálba töltötte a levest, és kenyeret szeletelt.– Hol van Tim?Sabina az asztalra tette az ételt, majd Gregre pillantott. A férfi megnyerőén jól nézett

ki. Sötétkék pulóvere kiemelte szőkeségét.– Telefonálni ment.– Ilyen időben? – lépett Greg az ablakhoz. – Megőrült. Nem tud visszajönni.– Tudom. A városban akar éjszakázni, hogy megvárja kutatásai eredményét. – Nem

nézett Greg szemébe. – Ülj le és egyél, mert kihűl a levesed!Greg nem mozdult. Nagyon mogorvának látszott.– Mi a baj, Greg?A férfinak nem volt kedve megmondani az igazat. Számított Timre. Timnek segítenie

kellett volna neki. Nem lesz könnyű elviselnie a következő néhány napot összezárva ezzela lánnyal.

– Semmi – vetette oda, leült és nekilátott az ételnek.Sabina magának is mert levest, majd letelepedett a férfival szemben. Amikor Greg

felemelte a karját, megrezdült a teste.– Mi történt a karoddal?– Fogalmam sincs róla. Valószínűleg megrántottam a vállam.– Ha akarod, ebéd után bedörzsölöm.

29


Greg bólintott. Gondolnia sem szabad arra, milyen az, ha a lány hozzáér. Az ördögbeis, mi ütött belé?

Sabina villámgyorsan letörölte az asztalt, majd elmosogatott. Amikor a nappalibalépett, Greg a tűzzel foglalatoskodott. A lány a szőnyegre mutatott.

– Ülj le ide a tűz elé! Ing nélkül biztosan fázni fogsz. Hozom a krémet. Mindjártvisszajövök.

Greg hallotta, ahogy a fürdőszobában matat, és remélte, hogy nem találja meg a krémet.Sabina visszajött, leült Greg mögé a díványra, és nekilátott, hogy levegye a férfi

pulóverét. Greg kelletlenül segített neki.– Remélhetőleg nem túl hideg a kezem – szabadkozott a lány, miközben összedörzsölte

a tenyerét.Greg halkan felsóhajtott, amikor a lány masszírozni kezdte a vállát. Összeszedte magát,

hogy lazítson, és ne a fejében járó zavaros gondolatokra figyeljen. A legszívesebbenátölelte és szenvedélyesen megcsókolta volna Sabinát.

Lehet, hogy a krém hatott. Izmai felmelegedtek, ő maga pedig megnyugodott egykicsit. Átadta magát annak a jóleső érzésnek, ahogy a lány erős kis kezével dögönyözi.

– Hogy érzed magad? – kérdezte Sabina hosszabb hallgatás után.– Sokkal jobban – felelte mogorván a férfi, és nem nézett rá. – Köszönöm szépen.Felkapta a trikóját meg a pulóverét. Sabina kiment.– Kérsz kávét? – kiáltotta a konyhából.– Igen.– Úgy tűnik, a vihar nem csitul.Greg kinézett, és felsóhajtott. Valóban kettesben maradtak, s Sabinát ez láthatóan nem

zavarta. Úgy bánt vele, mint a testvérével. Greg azt kívánta, bárcsak neki is sikerülnehasonlóképpen viselkednie. De hogyan szelídíthetné testvérire szenvedélyes érzelmeit?

A lány bejött a két csészével, és leült mellé a szőnyegre.– Mesélj egy kicsit a foglalkozásodról, Greg!A férfit mulattatta Sabina türelmetlensége.– Unatkozni fogsz.– Nem hiszem. Biztosan sok érdekes ügyről és izgalmas perről tudnál beszélni.Gregnek eszébe jutott egy vidám eset, amely néhány héttel korábban történt. Élénken

beszámolt a részletekről. Sabinát elbűvölte a férfi éleslátása, lebilincselő és humoroselőadásmódja.

Mielőtt még Greg észbe kaphatott volna, Sabina már ki is faggatta életfelfogásáról,munkájáról.

– Úgy látszik, nem sok időd marad a magánéletre. A te időbeosztásod mellett? –jegyezte meg a lány, miután órák hosszat beszélgettek.

– Valóban. Penny elég rosszul járt volna velem.– Hiányzik?– Nem hiszem. Nem. Néha ugyan eszembe jut. Olyankor elképzelem, milyen lenne az

életem, ha feleségül vettem volna.– Greg, te magányosabb vagy, mint ahogy beállítod.A férfi vállat vont.– Talán. De nem pazarlom arra az időmet, hogy ezen tűnődjem.– Miért töltöd egyedül a szabadidődet? Társaságba kellene menned.– Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem tetszik az ittléted.– Nem is tudod, Greg, mennyire örülök, hogy ezt mondod. Már az az érzésem támadt,

hogy zavarlak.A férfi megemelte a csészéjét.– A társas életre!

30


Sabina jókedvűen nézett rá.– Ha Tim visszajön, megkérem, hogy vigyen haza.– Hiszen én is elvihetlek – ajánlotta fel sietve a férfi.A lány meglepődött.– Miért tennél ilyesmit értem, Greg? Azon a vidéken, ahol én lakom, csak ritkán van

síelésre alkalmas hó.– Szeretnélek jobban megismerni – vallotta be a férfi, s maga is csodálkozott önmagán.Sabinát elöntötte a forróság.– Rajtam aztán valóban semmi izgalmas nincs.– Nem hiszem, Sabina. Már a munkád is szokatlan. Hogyan jutott eszedbe, hogy

intarziával foglalkozz?– Már az iskolaéveim alatt is érdekeltek a tizenötödik-tizenhatodik századi itáliai

reneszánsz faberakások. Abban az időben elismert művésznek számított, aki ilyesmivelfoglalkozott.

Sabina a kandallóban lobogó tüzet bámulta, mintha onnan várna segítséget gondolataikifejezéséhez.

– Megszállottan vágytam arra, hogy megtanuljam művészi módon kifejezni magam.Meg akartam menteni a jelennek ezt a már szinte elfeledett művészeti ágat.

– Szívesen megnézném néhány munkádat.Sabina felragyogott.– Elküldöm neked az egyik tarka dobozomat.– Mitől lesz egyáltalán más színű a fa?– Vékony lemezeket vásárolok. Kuktába teszem, és különböző árnyalatúra festem őket

ruhafestékkel. A festék beleivódik a fába. Végül lecsiszolom.Greg szívesen nézegette ezt a kedves arcocskát, amelyet megvilágított a tűz fénye.

Sabina nyilván szereti a munkáját. Hiszen olyan lelkesen mesél róla!– Biztosan nagy türelem kell ahhoz, hogy ezeket a kis fadarabkákat képpé illeszd össze.– Igen, de szívesen csinálom. Vannak kimondottan erre a célra szolgáló szerszámaim,

és azok megkönnyítik a dolgom. No persze gondolom, egy ilyen elfoglalt ügyvéd nehezenérti meg, hogyan áldozhat valaki ennyi időt arra, hogy fából készített képeken adja visszaegy virág színpompáját.

– Ellenkezőleg. Nagyon kíváncsivá tettél. Már tegnap feltűnt, hogy azonnal észreveszelminden szépet a természetben.

– Elbűvölnek a virágok színei és formái… Az ágak, a füvek, a bokrok… egy madárszárnya… – A lány megrázta a fejét. – Minek is mesélem!

Sabinát egyre kényelmetlenebbül érintette, hogy már annyi ideje magáról beszél. Aztfontolgatta, hogyan terelhetné másra a szót.

Ügyet sem vetve Greg várható magatartására, megszólalt:– Úgy örülök, Greg, hogy itt találtalak. Timnek igaza van. Tényleg különleges ember

vagy.A férfi szeme összeszűkült.– Mit hordott össze rólam Tim?– Semmit, amiért szégyellned kellene magad.Greg a homlokát ráncolva bámult a tűzbe.– Nem lett volna szabad kettesben hagynom benneteket.– Azt mondja, nagyon zárkózott vagy.– Valószínűleg.– Most éppen nem ez jellemző rád.– Miattad van. Én sem értem, miért.– Örülök, Greg – mondta kedvesen a lány, és hozzábújt.

31


Gyöngéden megcsókolta az arcát. A férfi megfordult, és az ölébe húzta Sabinát.– Átkozottul veszélyes helyzetbe kerültünk, egyikünknek meg kell őriznie a józanságát.Sabina elmosolyodott, és megsimogatta a férfi arcát.– Nagyon bölcs dolog. Húzzunk sorsot, és nézzük, melyikünk nyer?Greg kissé felemelte a fejét, és szájon csókolta a lányt.– És a nyertes maradjon józan?A lány futó csókot lehelt Greg szájára.– Nem. A vesztes.Átölelte a férfi nyakát, és felsóhajtott. Ajkuk újra összeért.Sabina gyötrelmes órákon át várta, hogy újra megcsókolhassa Greget. Nem értette,

miért kavart ilyen érzéseket benne a férfi. Mi történt vele? Szerette volna, ha ez a pillanatörökké tart.

Meggondolatlan megjegyzése áttörte visszafogottságuk sorompóit. Greg már nemküzdött a vágyai ellen. Annyira kívánta Sabinát, hogy nem volt kedve ésszerűmegfontolásokhoz alkalmazkodni. Még aznap este szeretkezni akart vele, mindegy,milyen következményekkel jár ez.

Sabina megérezte a változást, ő is rettenetesen kívánta a férfit, égett a vágytól. Nemgondolt ellenállásra. Hogyan is tehette volna, amikor testestül-lelkestül erre várt?

Greg óvatosan a szőnyegre fektette a lányt. A lángok a közelükben lobogtak, s Sabinakövetelőén nézett Greg szemébe. A férfi óvatosan levette a lány pulóverét, majdkikapcsolta a melltartóját, és lefejtette róla.

– Még soha senkit nem kívántam ennyire – suttogta, és megcsókolta a lány nyakát.Sabina beletúrt a hajába.– Én sem.– Őrültség! – dörmögte Greg, miközben ajka a lány melléhez ért.Gyöngéden megsimogatta a lány hátát, és szorosabban húzta magához. Sabina a férfi

pulóvere alá csúsztatta a kezét, és boldog volt, hogy izmos testét simogathatja.Greg kigombolta a lány nadrágját. Ekkor azonban megtorpant, és felkapta a fejét.

Valami zavaró, szokatlan zajt hallott.Sabina lassan kinyitotta a szemét, és Greg égő arcába pillantott. A férfi a ház bejárata

felé fülelt.Befellegzett a szerelemnek!– Mi ez? – suttogta a lány.– Nem tudom – ült föl Greg.Sabina sietve magára rántotta vastag pulóverét, hogy elfedje meztelenségét. Greg

felállt. Már Sabina is hallotta a lármát. Greg halkan a konyhába osont.Az ajtó felől topogás hallatszott. A melltartó és a trikó még a földön hevert. Sabina

gyorsan összekapkodta a holmijait, és a díványpárnák mögé gyömöszölte.Ki lehet az az éjszaka kellős közepén? A követői? Mit tegyen? Hova rejtőzzön?Greg mellette volt, ez megnyugtatta. Biztosan megvédi. A kandalló elé állt, és nézte,

ahogy a férfi kinyitja a konyhaajtót.Greg betessékelte a két, hóval borított alakot. Akárkik is voltak, az életükkel játszottak

ebben a viharban. Alig tudtak mozogni. Greg segített nekik kibújni a kabarjukból. Alattaegyenruhát viseltek.

Greg azonnal Sabinát kereste a szemével, aki tanácstalanul ácsorgott a kandalló előtt.Ez nem lehet véletlen. Ezek a férfiak egész biztosan határozott céllal jöttek, különben nemtették volna ki magukat ennek az ítéletidőnek. Gregnek csak kevés ideje maradtfelkészülni az új helyzetre.

– Nem éppen a legmegfelelőbb éjszaka a sétára, uraim – mondta gyorsan, amikor a kétidegen helyet foglalt a konyhaasztalnál.

32


– Eltévedtünk – zihálta egyikük.– El tudom képzelni – válaszolta Greg, és ekkor vette észre, hogy a városi rendőrség

egyenruháját viselik. Tehát nem katonák, állapította meg megkönnyebbülten. – Mitszólnának egy kávéhoz? Jöjjenek, üljünk a kandalló mellé, ott melegebb van.

– Köszönöm, de előbb fel kell melegednem kicsit, hogy a melegre mehessek –sóhajtotta a másik rendőr. – Pete Philips vagyok, ő pedig a társam, Jim Stanley. Sajnáljuk,ha zavarunk, Mr…

– Duncan. Gregory Duncan.– Mr. Duncan. Valószínűleg az mentette meg az életünket, hogy égett maguknál a

villany.A férfiak levetették a csizmájukat, és a kezüket dörzsölgették.– Mi űzte magukat ilyen időben a hegyekbe? – kérdezte Greg, miközben az asztalra

tette a kávéscsészéket.Jim ivott egy kortyot, s csak azután válaszolt:– Denverből kaptunk rá utasítást, hogy egy gyanús személyt keressünk.– Ó, hát azt hiszik, hogy az a férfi itt bujkál?– Nő az illető. Állítólag erre látták.Greg bekukucskált a nappaliba. Sabina gondterheltnek látszott.– Kit keresnek tulajdonképpen, és mit követett el?– A neve Sabina Martin. Le kell tartóztatnunk, és kihallgatásra előállítani Denverben.– Tényleg? – Greg szinte mellékesen a pultnak dőlt. – Hogy néz ki?– Csak keveset tudunk róla, azt is a jogosítványából. Alacsony, negyvennyolc kiló, kék

a szeme, a haja pedig barna. Sok nőre ráillik – jegyezte meg Jim, és Sabina felé pillantott,aki még mindig a kandalló előtt állt.

– Ó, elnézésüket kérem, még be sem mutattam maguknak a feleségemet, Beth-t.Missouriból, Paytonból érkeztünk. Amilyen gyakran csak tudunk, eljövünk ide síelni.

Greg elővette a levéltárcáját, és kiemelt belőle egy papírt. Pete figyelmesentanulmányozta az iratot.

– Maga ügyvéd?– Igen – mosolygott Greg.– Mióta van itt a feleségével?Greg Sabina felé pillantott.– Nem is tudom pontosan. Te talán igen, drágám? Talán egy hete. Itt elveszíti az ember

az időérzékét. Egyik nap olyan, mint a másik.Sabinának földbe gyökerezett a lába a félelemtől. Ezek a férfiak őt keresik. Le akarják

tartóztatni.Greg most töltött magának egy kis kávét, és azon gondolkodott: hol helyezhetné el a

két látogatót, bár nem volt ínyére, hogy maradnak. Sabinát megdöbbentette a férfi ügyesfellépése. Nem volt egészen biztos benne, képes-e maga is úgy viselkedni, hogy a zavarane tűnjön fel.

– Biztosan éhesek. Mióta vannak úton? – kérdezte bátorságot gyűjtve.– Délután indultunk, de van nálunk ennivaló – magyarázta Pete. – Az a baj, hogy

amikor meg akartunk fordulni, elakadtunk. Segélykérő jelünkre azt a választ kaptuk, hogyaz utak járhatatlanok. Azt is mondták, van itt néhány ház, ahol menedéket találhatunk. –Megrázta a fejét. – Már kételkedtem benne, mert egyetlen házat sem láttunk.

– Akkor valóban szerencséjük volt, hogy észrevették a fényt – jegyezte meg gyorsanGreg.

Jim bólintott.– Nem szeretném kockára tenni az életemet valami bűnöző miatt.Greg kinézett a viharba.

33


– Itt biztonságban vannak. Sajnos, csak egy ágyunk van, de adhatok hálózsákokat.Helyezzék magukat kényelembe a kandallónál!

Átment a másik szobába, és átölelte Sabina vállát.– Menj csak aludni, kedves! Én is mindjárt megyek. Csak előbb kényelmes helyet

készítek Pete-nek és Jimnek.Sabina mosolyt erőltetett az arcára.– Jó ötlet. Halálosan kimerültem.Greg megnyugtatóan szorította meg a vállát.– Holnapra elcsitul a vihar, és megint síelhetünk.Sabina eltűnt a fürdőszobában.– Nagyra értékeljük a vendégszeretetét, Mr. Duncan.Pete bement vastag zoknijában a nappaliba.– Kérem, szólítsanak egyszerűen Gregnek! Ne szabadkozzanak! Szívesen segítek.Greg a lépcső alatti beépített szekrényhez lépett, és előhúzott két bélelt hálózsákot.– Remélhetőleg elég lesz.– Ebben a pillanatban akár egy szögekkel kivert ágyon is el tudnék aludni – tréfálkozott

Jim. – Teljesen elgyötört, hogy a friss hóban kellett idáig menetelnünk.Sabina közben kijött a fürdőszobából. Bizonytalanul megtorpant. Greg rákacsintott.– Jövök mindjárt, kedves. Jó éjszakát!– Jó éjszakát! – mormolta alig kivehetően a lány, és szándékosan lassan ment fel a

lépcsőn.Már megint meg kell osztania Greggel az ágyat. Úgy látszik, ezen a szokáson nem lehet

változtatni. Eszébe jutott az a mérhetetlen gyöngédség és szenvedély, amelyet abban apillanatban érzett, amikor az idegenek épp kopogtattak. Érzelmek kavargó tengerénhányódott, s a rendőrök úgy bukkantak fel, mint ijesztő tengeri szörnyek. Még most isremegett az izgalomtól.

Nem volt jó színésznő. Meddig játszhatja a szerepét anélkül, hogy felfedeznék? Csakegyetlen hiba… Mi a csudát láthatott, ami indokolja, hogy az egész államon keresztülüldözik?

Csak Tim kutatásai menthetik meg. Csakis ő tudja hamar kideríteni az okot. Addigazonban más veszély is leselkedik rá: félt, hogy Greg Duncan rabul ejti a szívét.

Sabina bebújt a takaró alá, és várta, hogy Greg feljöjjön hozzá.

34


6. FEJEZET

Greg órák óta úgy érezte magát, mintha kettéhasadt volna. Egyik fele a rendőrökkelbeszélgetett, másik fele pedig tárgyilagosan megvizsgálta a helyzetet. Észre sem vette,milyen hevesen dobog a szíve. Nagyon izgatott lehetett.

Mialatt az egyik Greg gondoskodott a vendégek kényelméről, a másik rámutatott arra atényre, hogy életében először fordult szembe a törvénnyel szándékosan. Hazudott a jogképviselőinek, pedig ő is a jog szolgálatának szentelte életét.

Sabina veszélyben volt, ő pedig tétovázás nélkül fedezte a lányt, figyelmen kívülhagyva azt a tényt, hogy ezzel önmagát is gyanúba keverheti.

Természetesen az egész csak félreértés. Biztosan valami politikai ügybe gabalyodott alány. Ez szent meggyőződése volt. Sabina nem bűnöző. Greg abban bízott, hogy Tim alehető leggyorsabban utánajár a dolognak. Sabinának ki kell tartania addig, míg Timtisztázza az ügyet.

De hát ő miért hazudott a rendőröknek? A válasz meglepte. Miközben jó éjszakátkívánt vendégeinek, arra az eredményre jutott, hogy Sabina Martin többet jelent számára,mint az igazságérzete.

Az erős páncél, amely eddig védelmet nyújtott neki, nem állt ellen az életétmegváltoztató, őt magát hatalmukba kerítő új, ismeretlen érzéseknek.

Szereti Sabinát.Pedig ő, Gregory Duncan mindig büszke volt arra, hogy nem hozott ítéletet, míg meg

nem vizsgált minden körülményt. Most azonban megengedte az érzéseinek, hogyfelülkerekedjenek a következményekkel számoló gondolatain. Mi lenne, ha ezek azemberek rájönnének, hogy hazudott, és olyan személyt rejteget, aki ellen letartóztatásiparancs van érvényben?

Greg mégis tudta, hogy tétovázás nélkül megint így cselekedne.Ez a szerelem? Az, hogy minden rendelkezésére álló módszerrel megpróbálja

megvédeni Sabinát? Milyen jó érzés odamenni hozzá, és megmondani neki, hogysenkinek sem engedi bántani.

Mi történt vele ezekben a napokban? Ügyet sem vetett a tanulmányaira, szakmaitapasztalataira, életfelfogására, csak az járt az eszében, hogy biztonságban tudja Sabinát.

Mikor Greg elbúcsúzott a vendégektől, és felment a lépcsőn, olyan erőt érzett, mintamilyet még soha: a szerelem felfoghatatlan, mindent legyőző erejét.

Szabadnak és boldognak érezte magát. Pedig tudta, hogy uralkodnia kell az érzésein.Amikor felért, észrevette, hogy Sabina égve hagyta az olvasólámpát. A lány a hátát

fordította felé, és kihúzódott egészen az ágy szélére. Úgy nézett ki, mintha bármelyikpillanatban kieshetne az ágyból.

Greg csendben levetkőzött, leoltotta a lámpát, és bemászott Sabina mellé. Nem találtugyan megfelelő szavakat, mégis megpróbálta elmagyarázni a lánynak meglepőfelfedezését.

– Sabina? – suttogta. – Alszol?A lány lassan megfordult. A lentről felszűrődő fényben látszott, hogy sírt.– Azt hiszed, hogy csak úgy el tudok aludni? – kérdezte halkan.– Rendes fiúk. Nem kell félned.– Csak azért rendesek, mert ügyvéd vagy, és azt hiszik, hogy a feleséged vagyok. Ha

megtudják az igazat, másképpen fognak viselkedni.– Nem fogják megtudni – jelentette ki Greg nyomatékosan.

35


Sabina szigorú vonást fedezett fel a férfi arcán. Nehéz ellenfél lehet. Néhány paytoni ésSt. Louis-i ügyvéd biztosan tapasztalta már.

– Próbálj meg aludni!Sabina rámosolygott.– Lassan szokássá válik, hogy megosztom veled az ágyat.– Mi lenne, ha tartósan ezt tennénk?– Tartósan? Mit?– Hogy együtt alszunk.– Nem tudlak követni.– Légy a feleségem!A lány már semmit sem értett. Jó, mindketten rengeteg izgalmat éltek át az elmúlt

napokban, mégsem emlékezett olyasmire, ami erre az ajánlatra ösztönözhette volna aférfit.

– Greg, ezt nem gondolhatod komolyan.Megpróbált halkan beszélni. A lent alvó két embernek még véletlenül sem volt szabad

kihallgatnia a beszélgetésüket.– Dehogynem, Sabina.– Hiszen alig ismersz. Én sem téged. Néhány nap együttlét túl kevés ahhoz, hogy ilyen

fontos ügyben döntsünk.– Tisztában vagyok az észérvekkel, Sabina. Azt mondom, amit érzek. Én… nem

szeretném, ha eltűnnél az életemből. Házasodjunk össze, és gyere velem Paytonba!Sabinának eszébe sem jutott volna, hogy Greg feleségül vehetné. Meggyőződése volt,

hogy mindketten nehezen teremtenek kapcsolatokat. A Nyilasok is, a Rákok is irtóznak aszoros kapcsolatoktól, ezt jól tudta. Világéletében ellenezte a házasságot. Nem isemlékezett rá pontosan, mióta. Talán amikor apja meghalt, és végig kellett néznie, hogyantette tönkre a veszteség az édesanyját, és őt magát is.

Tanulságos gyerekkori élmény volt: soha ne függjünk valakitől, aki fájdalmat okozhat.Ezzel a tudattal állt a saját lábára, s ez segítette akkor is, amikor édesanyja meghalt.

Sabina megszokta, hogy egyedül él és vigyáz magára. De vajon még mindig képeslenne rá? Úgy tűnt, Greg életszemlélete sokban hasonlít az övére. A férfi is elégedett volta magánnyal.

Óvatosan megsimogatta Greg borostás arcát.– Kedves tőled, de nincs erre szükség, és nem is okos dolog.A szelíd ellenkezés megzavarta a férfit.– Nem kedvességből akarlak feleségül venni, hanem azért, mert szeretlek – felelte

szárazon.– Azért hiszed, mert kettesben vagyunk itt. Aztán amint visszatérsz a megszokott

környezetedbe, azt fogod kérdezni, vajon mit találtál bennem egyáltalán érdekesnek –ellenkezett a lány.

Greg bosszankodott azon, milyen józanul fogalmazza meg Sabina az érzéseit.– Sabina, elég öreg vagyok ahhoz, hogy tudjam, mit akarok és mit érzek. Szeretlek, és

nagyon örülnék, ha feleségül jönnél hozzám.Szavait bizonyítandó, szorosan átölelte és szenvedélyesen megcsókolta a lányt. Olyan

odaadással csókolta, mintha ezzel akarná bizonyítani érzelmei őszinteségét.Akármilyen helyzetbe is kerültek, Sabina kételyei buborékként pattantak szét, amikor

Greg megcsókolta. Már csak az érzések számítottak.Sabina válasza azonban töprengésre késztette Greget. Miért ilyen félénk? Hogyan

léphet át csak úgy a közös élményeiken? Amint hozzáér, felkavarja. Ez mit sem számít?Greg elhúzódott, és a lányt figyelte.– Szeretnélek feleségül venni – jelentette ki élesen.

36


– Nem!– Ugye nem ez az utolsó szavad?– De, ez az utolsó.– Feltűnt, hogy éppenséggel szeretkezhetnénk is, ha akarnám?– Ez pedig valószínűleg az előjáték.– Sabina, kedves, teljesen félreértettél.– Ügyvéd úr, kérem, vegye jegyzőkönyvbe a következőket: először is bizonyított, hogy

nem állt szándékomban védekezni. Másodszor nem erőszakos csábítás lett volna.Greg hirtelen elfordult, és felült. Idegesen beletúrt a hajába.– Az ördögbe is, Sabina, te kinevetsz. Még soha életemben nem volt ilyen komoly a

szándékom, mint most.A lány odaült mellé, és kedvesen megszólalt:– Éppen ez a baj. Mindent túl komolyan veszel, Greg. Hol maradt a humorod?– Miről beszélsz egyáltalán?– Nos, vitatkozunk, de természetesen csak suttogva, nehogy azok ketten ott lent

megtudják, hogy én vagyok az a nő, akit keresnek. Azon vitatkozunk: összeházasodjunkvagy ne. Micsoda kérdés!

– Ennyire mulatságos?– Nevetnem kell rajta, mert különben ordítani volna kedvem.Sabina nyilván nem is sejtette, hogy Greg észrevette dagadt szemét és könnyáztatta

arcát. Nem akarta bevallani, hogy sírt. Ahogy azt sem, hogy szüksége van Gregre. A férfiúgy érezte, tulajdonképpen szégyellhetne magát, amiért így kihasználta a lánykiszolgáltatott helyzetét. Szégyellnie kellett volna magát, mégsem tette.

– Sabina, mindketten tudjuk, hogy a hegyekben történtek nemsokára tisztázódnak.Amint Tim visszajön, megmondja, mi a teendő. Nem megmenteni akarlak, hanemfeleségül venni.

Sabina hallgatott egy ideig.– Azt hiszem, komolyan gondolod, amit mondasz.– Az ördögbe is! – szisszent fel a férfi, de aztán összeszedte magát, és lehalkította a

hangját. – Fel tudod mérgesíteni az embert. Mondták már?– Ó, igen – felelte mosolyogva a lány.– Jó, akkor nem ütött nagyon szíven a megállapításom.– Nem. Egyébként ez az egyik érv amellett, hogy ne menjek férjhez. Nem akarok egész

életemben arra ügyelni, hogy meg ne bántsam a társam. Könnyen odébbállhat ugyanis az,aki nem boldogul a másik tulajdonságaival.

– Megeshet, aranyom, hogy meg kell változtatnod az elméletedet. De az elragadótisztánlátásod nem ok arra, hogy ne vegyelek feleségül.

– Nem?– Nem.– Ó!– Még sok ilyen izgalmas tulajdonságod van? Szeretnivalók. Csakis ilyenekkel tudok

együttélni.– Greg, te semmit sem értesz. Nem arról van szó, hogy nem kedvellek. Nagyon is

kedvellek. Vonzódom hozzád.– Ez legalább valami.– De nem elegendő egy jó házassághoz.– Szerintem átkozottul jó kezdet.– Szerintem pedig én nem vagyok alkalmas a házasságra.– Mit jelentsen ez?

37


– Greg, sok lány abban a tudatban nő fel, hogy feleség lesz belőle. Én mindig is tudtam,hogy sohasem leszek az. Ezért meg sem próbáltam rájönni, milyen is egy jó feleség.Higgy nekem, Greg! Ha majd visszagondolsz erre az estére, örülni fogsz, hogy ép bőrrelmegúsztad a dolgot.

A lány jólesően nyújtózkodott, és felsóhajtott.– Köszönöm, hogy beszélgettél velem. Sokat segítettél.Aztán a párnára zuhant, és elfordult.– Jó éjszakát, Greg!Greg némán bámult rá. A lány csupa ostobaságot hordott össze. Ezt a beszélgetést

aligha lehetett kellemesnek nevezni.Sabina úgy utasította vissza az ő házassági ajánlatát, akárcsak egy második adag

pudingot. Méghozzá olyan modorban, mintha azt akarná mondani: Nem eszem meg apudingomat!

Tulajdonképpen milyen nő Sabina?Greg is lefeküdt, és a lány hátát bámulta. Igaza lenne? Már megint megúsztam? Milyen

élete lenne mellettem? Talán nem értette, mit kínáltam neki? Otthont, hűséges férjet,méghozzá jómódú, hű férjet… vagyis unalmas, a munkájához menekülő férjet.

Sabina sejthet valamit. Néhány nap a társaságomban rádöbbentette, milyen szűkhatárok között mozog az életem. Nem vehetem zokon tőle, hiszen tény, hogy az elmúltévekben szinte állandóan dolgoztam.

Greg órák hosszat feküdt éberen. Önmagáról gondolkodott. Nem kedvelte magát.Mikor lett ilyen? Ilyen kemény, könyörtelen és fennhéjázó? Miből gondolta, hogy a lányazonnal elfogadja az ajánlatát?

Fogalma sem volt arról, hogyan kell elkezdeni egy kapcsolatot. Talán éppen ezérttöltött annyi időt a munkájával. Ott legalább tudta, mi a teendője. Kitűnően végezte adolgát, amely értelmet adott az életének, és megelégedéssel töltötte el. Legalább ebben azegyetlen dologban sikeres volt.

De nem tudott kapcsolatot teremteni senkivel. Penny a melegszívűségével ésnyugalmával vonzotta. Már kiszínezte a meghitt esküvőt, amely majd nélkülöz mindenfélemeglepetést. Aztán amikor Penny gyerekkori szerelme felbukkant röviddel az elválásukelőtt, eddig nem is sejtett oldaláról ismerte meg a menyasszonyát. Nem akart szembenéznia felfedezésével, inkább megkerülte a dolgot.

Mindig elmenekült, ha érzelmi viharokba került, ám ezúttal eltökélte, hogy kitart. Megakarta ismerni ezeket az új érzéseket, foglalkozni akart velük, hogy felvehesse őket sajátvilágába.

Greg most úgy érezte, hirtelen színt kapott eddig szürke élete. Élénk, ragyogó színt.Segítségre szorult, hogy kiigazodjon önmagán.

Sabina kiszakította egyhangú, érzéketlen világából. Többnyire el tudta titkolni azérzelmeit, előtte azonban utat kellett engednie haragjának. Ez meglepte. Élete legnagyobbgyőzelmét akarta learatni, és… mindent elrontott.

Megpróbált lazítani, lehunyta a szemét. Jól van, elrontotta. Kosarat kapott! A lány nemhitte, hogy komolyan gondolta az ajánlatát. De ha hitte is, nem érdekelte a dolog.

Tulajdonképpen nem vehette zokon tőle. Mit adhatott a lánynak? Csupán szeretetet éstesti örömöket. De tanulni akart, amilyen gyorsan csak lehet. Csak nem feladni!Megtalálta a célját. Greg tudta, hogy mindent meg fog tenni azért, hogy megnyerjemagának Sabinát.

Már félig aludt, amikor érezte, hogy a lány hozzábújik, és átöleli. Greg elmosolyodott.Éberen Sabina tagadhatta, hogy létezik közös jövő a számukra, de ha aludt, elárulta,milyen gondtalan mellette.

38


Amikor másnap reggel Sabina felnyitotta a szemét, elvakították a ragyogó napsugarak.Felkönyökölt, és kinézett a hálószoba ablakán. Friss hó borított mindent. A napsugarakmegcsillantak az érintetlen, fehér buckákon. A vihar elcsitult.

A hegyoldalt apró vadak lábnyomai borították. Sabina örült. Ma újra kimehet, ésélvezheti a természetet.

Ekkor eszébe jutott az előző nap. Két rendőr éjszakázott a házban. Greg megintmellette aludt, s ráadásul házassági ajánlatot tett neki. Sóhajtva feküdt vissza, és a fejérehúzta a takarót.

Lehet, hogy mégsem kész szembenézni a rá váró nappal?Hallgatózott, de lentről nem hallott hangokat. Csak csalogató kávéillatot érzett. Ez

mégiscsak rávette, hogy felkeljen.Meglepetten állapította meg, mennyire kipihenten ébredt. Úgy tűnik, jobban alszik, ha

Greg mellette fekszik. Miért? Nem szokta megosztani az ágyát mással. Mégis mélyebben,nyugodtabban aludt.

Kimászott az ágyból. Felvette meleg fürdőköpenyét, amelyet akkor vásárolt, amikorutoljára ment be a városba, belebújt bélelt házicipőjébe, és lement.

A lépcső alján megtorpant. Nem látta az éjszakai vendégeket. A szobában rend fogadta,a kandallóban vidáman lobogtak a lángok. A konyhában nem volt senki. Töltött magánakkávét a termoszból, és leült az asztalhoz.

Amikor kipillantott az ablakon, észrevette, hogy Greg már javában szorgoskodik.Ellapátolta a havat a verandáról, a lépcsőről, és utat csinált az autóig. Éppen akkorlapátolta el a havat a kocsifelhajtóról.

Kimegyek hozzá, határozta el a lány, és gyorsan kiitta a kávéját. Felvette a síruháját.Micsoda nap! Friss és tiszta a levegő. Még a szél sem fúj. Sabina a legszívesebben

felkiáltott volna örömében, hogy átélheti a természetnek ezt a csodáját.Amikor Greg felnézett, Sabina odaintett neki. A férfi visszaintegetett, és elindult felé. A

lánynak eszébe jutott az ajánlata, és azon tűnődött, hogyan viselkedjen Greggel. Mégsohasem került ilyen helyzetbe, és nem volt biztos abban, hogy helyesen viselkedik.

Nem akarta megbántani Greget. Csak ösztönösen védekezett, meg akart bizonyosodniaz ajánlat komolyságáról. Az igazat mondta az elmúlt éjjel. Nem tartotta lehetségesnek,hogy találkozik olyan férfival, aki megváltoztatja a házasságról alkotott véleményét.

Önmagában a házasság intézményét nem kifogásolta, de félt a hosszú ideig tartó,meghitt viszonytól. Greg feltételezte, hogy szeretni tudná őt. Ez így is volt, jóllehet magasem értette saját viselkedését.

Sabina még sohasem esett kísértésbe egyetlen férfi láttán sem. Senkinek sem engedtemeg, hogy olyan közel kerüljön hozzá, mint Greg. Tegnapi ajánlatával a férfi teljesenösszezavarta. Sabina megijedt, nem merte vállalni a kihívást. Belebújt a páncéljába,nehogy megsebezzék. Mégis sokkal messzebbre jutott Greggel, mint előtte bárkivel,ráadásul élvezett minden percet, melyet együtt töltöttek.

Persze ez még nem jelentette azt, hogy a felesége tudna lenni, de az sem biztos, a férfiilyennek képzeli el leendő hitvesét.

– Jó reggelt! – köszöntötte kihívó hangon Greg.Fölényesnek látszott. Ragyogó mosollyal állt a lány előtt, a szeme csillogott. Sabina

úgy érezte, hogy házasság elleni minden érve hirtelen megsemmisült. Ez nem sportszerű!– Szervusz!Más nem jutott Sabina eszébe.– Jól aludtál?Sabina bólintott.– Hol vannak a rendőrök?Greg az út felé intett, amely beleveszett a messzeségbe.

39


– Hallották a hóekét, és siettek, hogy utolérjék. Elég idejük maradt kiszabadítani azautójukat. Visszamennek a városba.

Barátságosan átölelte a lány vállát. A hólapátot a másik kezében tartotta.– Nem tudom, hogy vagy vele, de én éhen halok.Együtt mentek vissza a házba.Greg nem árulta el Sabinának, hogy élete legnehezebb csatáját vívta az éjszaka.

Hajnalban ébredt, és a lány természetesen a karjában feküdt. Rettenetesen vágyott arra,hogy szeretkezhessen vele, de ez persze nem oldotta volna meg a helyzetet.

Miután felkelt, kávét főzött Pete-nek, Jimnek és magának. Aztán azok kettenelbúcsúztak, ő pedig nekilátott havat lapátolni.

Greg nagyon remélte, hogy Tim még aznap megérkezik. Még soha semmi nem tetteennyire próbára a becsületét és az akaraterejét, mint ez a reggel.

Megint órákig töprengett az életén és a céljain. Szilárdan elhatározta, hogymegváltozik. Meg kell változtatnia az életét is. Nem csupán Sabina, hanem önmaga miattis. Szeretett volna tartós, szeretettel teli kapcsolatot, családot, sötét hajú és nagy, kékszemű, tündérarcú gyerekeket. Gondoskodni akart róluk, figyelni növekedésüket,hallgatni, mit mesélnek, megosztani velük örömüket-bánatukat.

Már csak meg kellett győznie minderről Sabinát.

40


7. FEJEZET

A reggeli előkészületei közben jó hangulat alakult ki. Greg megkönnyebbültneklátszott. Könyörtelenül bombázta megjegyzéseivel Sabinát, hogy mikor kerül már végrevalami az asztalra.

A lány mexikói ételt készített: Humos Rancherost. A finom tésztaalapra tojásos, húsosrátét került, amelyhez erős szósz készült. Sabina eltökélte, hogy Greg csipkelődéseellenére bebizonyítja, képes különleges reggelit csinálni.

– Istenem, de ég a nyelvem! – kapkodott levegő után Greg néhány harapás után, ésnarancslével próbálta leöblíteni égő száját.

– Figyelmeztettelek, hogy ne vegyél annyit a csípős szószból.– De nem mondtad, hogy ennyire erős.– Említettem, hogy az üvegen az állt: enyhén csípős. De ha nem szoktál hozzá az

ilyesmihez, akkor ez is nagyon csíp.– Tökéletesen igazad van, Sabina. – A férfi óvatosan bekapott még egy falatot. –

Remek.– De nem hiszem, hogy elég kiadós reggeli lenne egy ügyvédnek, egy megerőltető

naphoz ennél komolyabb táplálékra van szükség.Greg megtörölte a száját.– Nem is tudom, annyira erős, hogy az az érzésem: ilyen tűzzel a torkomban perzselő

beszédeket tudnék kivágni.Sabina tekintetét vonzotta a férfi. Mintha megváltozott volna.Pedig ugyanúgy öltözött, mint az elmúlt napokban. Tehát nem emiatt van. Nem

viselkedett azonban olyan görcsösen, mint korábban. Nagyon figyelmes volt hozzá.Sabina úgy érezte, túlságosan is. Úgy látszott, hogy egy kitűzött célra összpontosít. A lánynem tudott szabadulni a gondolattól, hogy ő a céltáblája.

Egyikük sem említette többé az elmúlt éjjel történt veszekedést. Sabina örült neki.Greggel nem könnyű vitatkozni. Nem volt kedve újabb szóváltáshoz. Ha elveszíted aküzdelmet, valószínűleg a felesége leszel, gondolta, és megborzongott.

– Fázol? – kérdezte a férfi, felállt, és csinált még egy kávét.– Nem.– Jó. Ugyanis rá akartalak beszélni, hogy menjünk síelni, ha kihevertem a reggelit.– Szívesen megyek. Kár, hogy nem hoztam el a fényképezőgépemet. Ma olyan a táj,

mint a mesében.Greg újra leült.– Kíváncsi vagyok, hallunk-e ma Tim felől.– Azt mondta, amint megtud valamit, azonnal jön.– Biztosan örülsz, ha véget ér ez a rémálom.Sabina bólintott.– Tudod, mire gondoltam? El kellene jönnöd velem Paytonba, míg tisztázódik a dolog.

Ott senkinek sem tűnnél fel, senki sem szaglászna utánad.Sabina hallgatott egy darabig, Greg javaslatát fontolgatta. Váratlanul érte az ajánlat,

jóllehet belátta, hogy nem maradhat tovább ebben a házban. Végtére is egészen eddigkövették a nyomát.

De valóban biztonságban lesz Greg mellett? A férfi szokatlan hatást gyakorolt rá.Meggyőződései meginogtak, és biztosan az elvei is megváltoznak, ha vele marad.

– Ez is egy lehetőség, de csak egyetlen feltétellel fogadom el – jelentette ki végül.

41


– Mi lenne az?– A házasság szóba sem kerül.– Ahogy akarod – felelte gyorsan a férfi.– Tudod, mi a véleményem, Greg.– Nem egészen. Csak azt tudom, hogy nem vagyok megfelelő vőlegényjelölt.– Ezt sohasem állítottam.– Én azonban így értettem.– Én meg nem. Biztosan jó férj válna belőled. Csak azt állítom, hogy nem ismersz

eléggé ahhoz, hogy feleségül vehess.– Akkor nagyon kedves lenne magától, Martin kisasszony, ha alkalmat adna pótolni a

mulasztást.– Egy pillanat, nem így gondoltam! – Sabina maga sem értette, miért töri magát

annyira, hogy ilyen egyszerű dolgokat megmagyarázzon. – Nincs ellenemre, hogyközelebbről megismerjelek. Szívesen lennék a barátod, Greg, de többet ne kívánj!

– Értelek.– Talán.– Tehát arról van szó, hogy hajlandó lennél eltölteni nálam néhány napot, míg Tim

közli, hogy biztonságban vagy. Bánjak veled úgy, mint egy barátommal, és nem mint aleendő feleségemmel.

– Pontosan.– Ennyit kibírok, Sabina.– Jó.– Este?– Ezt meg hogy érted?– Várjuk meg a végét. Megyünk síelni? Ki tudja, mikor jelentkezik Tim. Kideríti az

ügyet, de akkor el is válnak az útjaink. Legfeljebb évente egyszer írunk egymásnakképeslapot.

Sabina gyanakodva pillantott rá.– Kinevetsz? – kérdezte.– Természetesen nem. Miért gondolod?– Az arcodra van írva.Greg komoly képet vágott.– Így jobb? Elég komoly?– Igen, csak a szemeddel van baj.– Csodálatos lány vagy, Sabina! – Greg rámosolygott. – Mondta már valaki?A lány a fejét rázta.– Legtöbbször azt vetik a szememre, hogy makacs és elfogult vagyok. Szabadságot

kedvelő, idegesítő alak.– Hú, mennyi rossz tulajdonság! Egyre jobban örülök, hogy mind megismerem. Mire

feltárod az összes hibádat, életem végéig hálás leszek, hogy visszautasítottad azajánlatomat.

Sabina felvette a síruháját. Rossz néven vette Gregtől, hogy még mindig reménykedik.

Néhány óra múlva Greg és Sabina boldogan és elégedetten tértek vissza akirándulásról. A ház előtt Tim autója állt.

Sabina elfúló lélegzettel dobta el a síléceket, és átbotorkált a havon az ajtóhoz.– Tim? – kiáltotta, miközben berontott a házba. – Mit derítettél ki?Gyorsan lerángatta a csizmáját.– Azt, hogy úgysem fogok soha aludni, ha a közelben tartózkodsz – dörmögte Tim a

dívány irányából.

42


Sabina odaszaladt hozzá, és belenézett a takaró alól előkukucskáló, fáradt arcba.– Mondd már, hogy mire jutottál! – makacskodott, és addig rázta Timet, míg a férfi fel

nem ébredt.Tim körülnézett.– Hol van Greg?– Mindjárt jön. Síeltünk. Ugye pompás napunk van?– Igen, az.– Ki vele, Tim, mondd már!– Először szeretném hallani Greg véleményét néhány dologról. – Feltápászkodott, és a

lány vállára tette a kezét. – Na, nyuszikám, jól ment a sorod a távollétemben?– Természetesen.– Remélem, Greg tökéletes úriemberként viselkedett, és lovagiasan átengedte neked az

ágyat.Együtt mentek a konyhába.– Nem egészen. Ma éjjel váratlanul látogatóink érkeztek.Tim meglepődött.– Az éjjel, abban a viharban? Ki az ördög kelt útra olyan időben?– Két rendőr, akik egy veszélyes bűnözőt kerestek, hogy elfogják és kihallgassák.

Bizonyos Sabina Martint.Tim leült, miközben megeresztett egy trágár káromkodást. Greg lépett be.– A tiédet. Én szinte biztos vagyok abban, hogy a szüleim évekkel a születésem előtt

összeházasodtak – jelentette ki nyugodtan, és lehúzta a dzsekije cipzárját.– Nem róluk beszéltem, ügyvéd úr.– El sem hiszi, mennyire megnyugtat, Mr. Walker. Kinek a felmenőit emlegetitek

éppen?– A látogatóitok felől érdeklődtem.– Ja, vagy úgy – mondta Greg egykedvűen, lehúzta a csizmáját, majd töltött magának

egy csésze kávét. – Nem tudom, hogy vagytok vele, de én szívesen ennék valamicsekélységet. Mit szólnátok egy leveshez és néhány szendvicshez?

– Greg, komolyan gondoltam – mérgelődött Tim.– Én is. A síelés sok erőt vesz igénybe. Éhes még valaki?Sabina alig tudta titkolni jókedvét. Segített Gregnek a konyhában. Még senki sem

bosszantotta fel ennyire Tim Walkert. Természetesen rajta kívül. Nagyon élvezte a dolgot.Greg Sabina válla fölött Tim felé pislogott.– Üzletet ajánlok, Walker. Elmondod, amit tudsz, és akkor én is elmondok mindent.– Az ördögbe is! Már megint alábecsültelek, Duncan.Tim rávigyorgott, mire mindketten nevetésben törtek ki.Sabina úgy érezte, hogy kívül rekedt. A két férfi valóban jól megértette egymást.

Semmi kétség, kettejüket szoros barátság fűzi össze.Néhány perc múlva mindannyian nagy tál gőzölgő leves előtt ültek. Sabina

önkéntelenül a Greg melletti helyet választotta.– Sikerült kiderítened valamit? – kérdezte Greg Timet, aki szemben ült vele.– Igen, de semmi kézzelfoghatót. Az ügy vagy szigorúan titkos, vagy a kormány tudta

nélkül történt. Feltételezem, hogy a kettő keveréke. Minden befolyásomat latba kellettvetnem, hogy meggyőzzek néhány magas rangú személyiséget a dolog valódiságáról.

– És most? – kérdezte Greg.– Mióta megtudtam, hogy éjszaka látogatók jártak itt, meggondoltam magam.Először nem akartam magammal vinni Sabinát Denverbe, mert azt hittem, itt nagyobb

biztonságban lesz. De már kételkedem ebben.Greg egy pillantást vetett Sabinára.

43


– Beszéltünk erről ma reggel. Mivel a két rendőrnek nem volt fényképe Sabináról, úgymutattam be, mint a feleségemet, Betht.

Tim összevonta a szemöldökét.– A feleségedet? Eredetibb ötlet nem jutott eszedbe, Duncan? Inkább mondtad volna,

hogy a lányod.– Nagyon vicces – vágott vissza Greg, és Sabinára nézett, aki láthatóan a levesével volt

elfoglalva. – Ma éjjel megkérdeztem, hogy hozzám jönne-e, és visszautasított.Tim hitetlenkedve bámult a barátjára.Sabina a legszívesebben elsüllyedt volna. Még sohasem hozták ennyire zavarba, mint

most. Hogyan merészelte Greg szinte mellékesen megemlíteni a dolgot Tim jelenlétében?– Feleségül akarod venni Sabinát?– Eredetileg azt akartam. De időközben rámutatott számos hibájára, és meggyőzött róla,

hogy még örülnöm is kell, hogy nem követek el ekkora ballépést.Greg Timre kacsintott. Tim pillantása Sabina égő arcára esett.– Kikosaraztad?– Greg nagyon előzékenyen viselkedett – próbált kibúvót keresni a lány.– Nahát! Gregory Duncan előzékeny volt? Úgy látszik, Greg, eddig elkerülte a

figyelmemet ez a tulajdonságod.– Ja, tudod, már harmadik alkalommal bújtam vele ágyba, és arra gondoltam, hogy

igazán megkérdezhetném…– Harmadik alkalommal? – szakította félbe döbbenten Sabina. – Két éjszakát töltöttél

mellettem, hangsúlyozom, mellettem, előző éjjel lent aludtál.– Félek, hogy nem, nyuszikám – szólt közbe Tim. – Aznap, amikor megérkeztem, két

galambot találtam összebújva az ágyban.Sabina megütközve pillantott hol egyikre, hol másikra. Látszott rajta, hogy nem hiszi a

dolgot.– Nem emlékszel arra a szörnyű rémálmodra? – kérdezte Greg.– Alig.– Meghallottam a kiáltásodat, felsiettem, hogy megnézzelek. Te akartad, hogy

maradjak.– Megkértem Greget, hogy találjon ki valami jobbat, ha valódi asszonyt akar csinálni

belőled. Úgy látszik, megfogadta a tanácsomat.Sabina az asztalra hajította a szalvétát.– Nevetséges ez az egész! – Dühös pillantást vetett Timre. – Az én dolgom, hogy kivel

fekszem le.Tim elmosolyodott. Felvette a csészét, és a pereme fölött nézett a lányra.– Gregnek is ez a véleménye.– Jó – fordult a lány Greghez. – Ami téged illet, megérdemelted volna, hogy igent

mondjak. Mi lenne akkor veled?Greg kissé összeszorította a száját, de aztán ünnepélyes hangon válaszolt:– Felelőtlen lépésem lehetséges következményei elborzasztanak, Sabina. Csak egyet

mondhatok: még ez egyszer megúsztam. Hálás vagyok, hogy megkönyörültél rajtam.Felvett a tányérjáról egy szendvicset, és jóízűen beleharapott.Sabina felugrott.– Remélem, jól szórakoztok. Az én rovásomra! – kiáltotta sértődötten.Két ártatlan szempár meredt rá csodálkozva, mintha semmiről sem tudnának.– Tessék? – kérdezte Tim és Greg szinte egyszerre.Olyanok voltak, mint két csirkefogó, akik összeesküdtek a gyámoltalan Sabina ellen.– Lefekszem egy kicsit – jelentette be a lány, és szótlanul kiment a konyhából.

44


– Nehogy rosszat álmodj! – kiáltotta utána Tim. – Különben Greg utánad megy, ésújabb ajánlatot tesz.

Greg az ajkába harapott, hogy visszafojtsa kitörő nevetését.Miután Sabina elment, a két férfi hallgatott egy ideig. Végül Greg szólalt meg, egészen

más hangon.– Ki vele, mit tudtál meg?– Nem tetszik nekem ez az egész. Sikerült kapcsolatba lépnem néhány emberrel,

akiknek elméletileg közük lehet a dologhoz. Fogalmuk sem volt róla, nem is tudtak nekemsegíteni.

– Hiszel nekik?– Igen. Már többször is dolgoztam együtt velük. Ismerem őket, nem hazudnának.– Mit jelent ez Sabinára nézve?– Hogy nehéz helyzetbe került. Azt mondták, az lenne a legjobb, ha jelentkezne a

hatóságoknál.– Micsoda?– Igen. Elhitték a különös történetet. De remélik, hogy Sabina csak képzelődött.– Talán az üldözőit is kitalálta? Ennyivel elintéznék, csak hogy elfogadható jelentést

írhassanak?– Ne olyan hangosan! Természetesen nem szolgáltatom ki. – Tim a barátjára nézett. –

Inkább meséld el, mi folyik köztetek!– Ami őt illeti, valószínűleg semmi. Én azonban nem adom fel.– Légy őszinte, tényleg feleségül akarod venni?– Ide figyelj, Walker, ismerhetnél már! Tudod, hogy nem teszek lépten-nyomon

felelőtlen ajánlatokat a nőknek. Komolyan, feleségül szeretném venni Sabinát. Csak mégegy kis időre van szükségem.

– Ne áltasd magad, még rengeteg időre lehet szükséged! Nem könnyű megváltoztatni akapcsolatokról alkotott véleményét. Nekem azért engedi, hogy szerepet játsszak azéletében, mert biztonságban érzi magát nálam. Sok mindent ráhagyok. Nehogy megpróbálja hétköznapjai részévé válni!

– Szeretem Sabinát.Tim vigyorgott.– Már aznap reggel sejtettem, amikor megérkeztem.– Csak a rossz lelkiismeretem miatt voltam annyira dühös. Elhiheted nekem, Tim.– A házasság a legbiztosabb módja, hogy minden éjjel szeretkezz vele.– De én nem feküdtem le vele, Tim.Tim hátradőlt, és egy ideig hallgatagon figyelte a barátját.– Miért nem?– Több oka is van. Először nem is gondoltam erre. Aztán úgy éreztem, Sabina nagyon

kiszolgáltatott, és nem akartam nem kívánt terhességgel házasságra kényszeríteni.– Nagyon okos dolog.– Ismerhetsz, ragaszkodom az elveimhez.– Őszintén szólva, Greg, nyugodtabban aludnék, ha tudnám, hogy melletted van.

Pillanatnyilag fogalmam sincs, mit tegyek. Amint visszamegyek Denverbe, követnikezdenek. Azt remélik, hogy Sabinához vezetem őket.

– És most? Tudják, hogy idejöttél?– Nem. Ezért csodálkoztam annyira, hogy itt járt a rendőrség.Greg felemelte a kezét.– Nagyszerű! Már nem csupán azoktól az alakoktól kell megvédenünk, akik üldözik,

hanem saját kormányunk tisztviselőitől is.– Úgy tűnik.

45


– Sabina beleegyezett, hogy eljön velem Paytonba.Tim kinyújtózott.– Remek ötlet. Senki sem hozza kapcsolatba veled.– Ha pedig igen, akkor szándékomban áll feleségül venni.– Annak ellenére, hogy bemutatta egész sor rossz tulajdonságát?– Igen. Annak ellenére. Én biztosan nem árulom el neki az enyéimet. Találja ki maga

őket!Tim elvigyorodott.– Ó, nem is tudom. Annyira sok hibád azért nincs. Kár, hogy nem vagy az esetem, azon

nyomban feleségül vennélek.– Mondta már valaki, Tim, hogy milyen romlott a humorod?– Néhányszor. Miért?– Akkor jó.– Mikor akarsz indulni, Greg?– Amilyen hamar lehet. Csak téged akartunk megvárni. – Greg az órájára pillantott. –A

sötétség beállta előtt nem jutnánk messzire. Talán várnunk kellene reggelig.Tim felállt.– Neked kell eldönteni. Nekem az az érzésem, minél előbb eltávolítjuk innen Sabinát,

annál jobb. Igaz, kevesen ismerik ezt a helyet, de ha valaki a fejébe veszi, hogy megtalálengem, annak biztosan sikerülni is fog. És persze velem együtt Sabinára is ráakadnak.Ezért jobb, ha azonnal eltűnik innen.

Greg is felemelkedett.– Rendben.Együtt mentek a nappaliba.– Megnézem az autót, Tim. Akkor Sabina pihenhet még egy kicsit.– Tényleg beleegyezett, hogy veled tart?– Igen. Azzal a feltétellel, ha nem beszélek többé házasságról.Tim elakadt, majd nevetésben tört ki.– Csak azt sajnálom, hogy nem lehetek mellettetek. Felvehetnéd videóra az

együttléteteket.– Menj a pokolba!– Köszönöm, inkább nem – felelte Tim szinte komolyan. – Ott már voltam… és te is.Némán összenéztek, majd ment ki-ki a maga dolgára.Sabina békésen szundikált a hálószobában egy vastag takaró alatt.– Sabina?Greg leült mellé.A lány kipihentnek tűnt, gyanútlanul aludt.– Kedvesem, nem akarlak felébreszteni…A férfi föléje hajolt, és gyöngéden szájon csókolta.Sabina ki sem nyitotta a szemét, átölelte a férfi nyakát, és magához húzta. Már megint

álmodott. De ezúttal nem rémálmai voltak. Greg karjában, biztonságban érezte magát…Tudta, hogy ez az érzés örökké tart, mert a férfi vele marad.

Sabina még erősebben ölelte. Mintha megérezte volna a férfi közelségét.Miért harcol ellene? Szereti Greget. Nem akarta elveszíteni, nem szabad elveszítenie,

legalábbis most nem. Annyira szüksége volt rá…Kinyitotta a szemét, és felfogta, hogy Greg a valóságban is megcsókolta, pedig

viszonozta a csókját. Rémülten hőkölt hátra, és zavartan bámult rá. Mire is gondolt?Természetesen nincs szüksége Gregre. Senkire!

– Bocsáss meg, ha felébresztettelek – szabadkozott a férfi. – De Timnek is az avéleménye, hogy jobb lenne eltűnnöd innen. Még mindig el akarsz jönni velem Paytonba?

46


Sabina kinézett az ablakon.– Most?A férfi bólintott.– Minél előbb, annál jobb.– Miért? – ült fel hirtelen a lány. – Mi történt, Greg?– Semmi újabb. Csak a biztonság kedvéért. Jobb így.Sabina lerúgta a takarót, és felállt. Megingott, elveszítette az egyensúlyát. Greg kapta

el.– Minden rendben?– Igen, csak hirtelen álltam fel. – A lépcső felé indult. – Tim még itt van?– Igen. A csomagjainkat már beraktam a kocsiba.Sabina meggyőződött róla, hogy az autó útra készen áll. Tim átölelte.– Vigyázz magadra, nyuszikám! Jelentkezem majd.– Tehát azt hiszed, hogy helyesen cselekszünk?– Igen – felelt Tim, aztán suttogva hozzátette: – Vigyázz a hírnevére! Már így is sokat

rontottál rajta. Egyedül volt itt veled… Mit gondolnak a szomszédai, ha hozzáköltözölPaytonba?

– Jóságos ég! Erre nem is gondoltam.– Ne légy ostoba, csak vicceltem!– Lehet, de igazad van. Nem mehetek Greggel. Payton kisváros. Mit szólnának hozzá

az emberek?Tim mosolygott.– Ezt magad is nagyon jól tudod, nyuszikám.– Nem mehetek vele.– Dehogynem. De fontold meg az ajánlatát!– Ne bolondozz, Tim! Nem gondolta komolyan.A biztonság kedvéért Sabina körülnézett. Jobb, ha Greg nem hallja. A férfi a

konyhában volt, éppen kávét töltött a termoszba.– Greg nem viccel ilyesmivel.– De nem mehetek hozzá. Egyáltalán nem akarok férjhez menni. Ezt te is jól tudod. Hát

nem emlékszel rá, mit mondott az édesanyám? Megnézte a csillagképeinket, ésmeggyőződött róla, hogy te, mint nyugodt és erős Bika vigyázol majd rám, az érzékeny,sokszor bizonytalan Rákra. Ez elég is nekem. Greg, mint Nyilas, egyáltalán nem illenehozzám, ő félénk, én meg szégyenlős vagyok. Ugyanúgy szereti a szabadságát, mint én.Nem, Tim, nem akarok férjhez menni.

– Évek óta ez a véleményed, nyuszikám. Gondold meg! Talán jobb lenne ellenőrizni apulzusodat! Lehet, hogy már nem is élsz.

– De Tim, nem válna belőlem jó feleség. Azt sem tudom, milyennek kell lennie.– Csodálatos. Mondd ezt meg neki! Greg ugyanis azt hiszi, hogy csődöt mondana, mint

férj. Nagyszerű kezdet egy házasságban. Ne is változtasd meg a véleményed!Tim magához szorította a lányt, és arcon csókolta.– Gondold meg, nyuszikám! Ne hagyd, hogy az ismeretlentől való félelmed

megakadályozza az élet élvezetét! Az életünk túl rövid ahhoz, hogy lemondjunk azörömökről.

– Elkészültél, Sabina? – kiáltotta a konyhából Greg.Sabina Tim szemébe nézett.– Nem – suttogta. Csak Tim hallhatta. – Még nem készültem el, mégis vele megyek.– Nahát, rád ismerek. Biztosan sikerülni fog!Bementek a konyhába.

47


Mialatt a lány felvette a dzsekijét, a férfiak az időjárásról és a menetidőről beszélgettek.Greg megmondta Timnek, körülbelül mikorra érnek haza.

– Nehogy felhívj! – intette Tim. – Azonnal jelentkezem, amint megtudok valamit.Greg bólintott. Értette, mire gondol a barátja. Félt, hogy lehallgatják a telefonját.

Méghozzá a saját munkaadói.A motor már járt, a kocsiban meleg volt, amikor beszálltak.Sabina Timet nézte, aki egészen addig integetett utánuk, míg el nem tűntek a szeme

elől.Mi lenne vele Tim nélkül? Olyan sokat jelent a segítsége! Megfogadhatja a tanácsát?Greg a kanyargós utat figyelte.Sabina rábízta az életét. Vajon egyszer a szívét is rábízza majd?

48


8. FEJEZET

– Jobb, ha megállunk a következő városban, Sabina – javasolta Greg.Már órák óta úton voltak. Sabina megnézte az óráját. Maga is meglepődött, milyen

régóta vezet a férfi.– Bocsáss meg, fel kellett volna váltanom téged. De annyira lekötött a beszélgetés,

hogy észre sem vettem, milyen gyorsan múlik az idő.Sok mindenről beszélgettek. Rájöttek, hogy többnyire egyezik a véleményük.Greg megtudta, hogy Sabina értékrendje és felfogása hasonlít az övéhez. Ám

feltételezte, hogy a lányt nem érdekli az ilyen összhang. A lány néha élénken érvelt, Gregpedig játszotta az ördög ügyvédjét.

Tetszett neki Sabina éleselméjűsége és remek beszédkészsége. Ilyen képességekkel atárgyalóteremben is megállná a helyét.

– Ha most pihenőt tartunk, akkor holnap délután érünk Paytonba. Úgy nappal nézhetedmeg a várost.

Sabina rádöbbent, mit is terveznek: Greg magával viszi az otthonába, egy kisvárosba.– Hogyan magyarázod meg az ottlétemet?– Eszemben sincs magyarázkodni. Miért kérded?– A te szakmádban biztosan fontos a jó hírnév.Greg csibészesen elmosolyodott.– A te megjelenésed csak növeli a hírnevemet.– Tudod, hogyan értettem. Talán jobb lenne, ha egy szállodába költöznék.– Szó sem lehet róla. Nálam fogsz lakni. Ma este Mr. és Mrs. Duncanként jelentkezünk

be. Semmit sem kockáztathatunk.– Biztosan semmi szükség rá.– Timnek és nekem más a véleményünk. Segíteni akarunk neked, jobb, ha megfogadod

a tanácsainkat.Greg bekanyarodott egy motel főbejárata elé.– Mindjárt visszajövök.– Egyedül akarsz hagyni?A férfi lehajolt, és csókot nyomott Sabina orrára.– Minden rendben. Rossz a kedved, mert fáradt vagy. Ne aggódj, félóra múlva ágyba

bújhatsz.Greg becsukta az ajtót, és bement a portára.Rossz a kedvem, gondolta Sabina. Természetesen! Milyen engedékenyen, tapintatosan

viselkedtem!Állandóan engedtem, hogy Greg és Tim a nagy megmentőt játszhassa.Valld be, Sabina, hogy mégis szükséged van a segítségükre!Lehet, de ez még nem ok arra, hogy Greg ennyire önelégült legyen.Nézd, nem panaszkodott, amikor megzavartad a pihenését. Ráadásul vendégül lát a

házában. Tehát mi bajod?Nem is tudom. Nem tetszik ez az érzés, hogy nem határozhatok a sorsomról.Szeretném magam eldönteni, mi jó nekem. Nincs szükségem őrökre.Talán nincs. De Greg nem arcátlan, nem hatalmaskodik, vagy mégis?Nem. Nagyon barátságos… Törődik velem… Óvatos.Nahát. Ugye már rájöttél, hogy rengeteg elismerésre méltó tulajdonsága van?Hogyan vélekedsz róla? Gondolkodj el rajta!

49


– Ó, ó! Mióta elmentem, még több ránc keletkezett a homlokodon. Emlékeztess rá,hogy ne akadályozzalak meg az alvásban!

– Sajnálom, Greg, csak eltűnődtem.– Ebben az esetben jobb, ha megtartod magadnak a gondolataidat. Én már olyan fáradt

vagyok, hogy úgysem értenék meg semmit.Greg a motel parkolójába kormányozta az autót, segített kiszállni Sabinának, és bevitte

a csomagokat. Sabina követte.Megtalálták a szobájukat. A férfi kinyitotta az ajtót, és előreengedte Sabinát.A lányt meglepte a hatalmas szoba, amelyben két kényelmes ágy állt. Az ablakhoz

lépett, és elhúzta a függönyt.– Nem kértem olyan szobát, ahonnan szép a kilátás, mert arra gondoltam, hogy úgy

sincs időnk élvezni a látványt.Sabina megfordult. Greg már letette a csomagokat, éppen a fűtést állította be.– Úriemberként megengedem, hogy előttem zuhanyozz. De ha meg kell mosnom a

hátadat, csak szólj! – tette hozzá ártatlan arccal.Sabina fogta a holmiját, és a fürdőszobába indult.– Gondolom, egyedül is boldogulok.– Ettől féltem – sajnálkozott Greg.Miután az ajtó becsukódott a lány mögött, Greg leült az ágyra.Nehéz volt nem arra gondolni, hogy már megint milyen kínos helyzetbe kerültek.Sabina ki sem találhatott volna jobb módszert, ha kínozni akarta. De hát döntött így. ő

akarta megvédeni a lányt.Úgysem tud aludni, akár néhány centiméterre van tőle a lány, akár egyedül hagyja

valahol, és aggódik miatta.Sabina kilépett a fürdőszobából. Parfümjének illata nem nyugtatta meg Greget.Nagy levegőt vett, és felállt.– Aludj jól! Ma éjjel biztosan senki sem fog zavarni.A lány bólintott, odalépett az ágyához, és félrehajtotta a takarót. Alig csukta be Greg

maga után az ajtót, felsóhajtott.Tisztában van vele Greg, milyen nehéz minden éjszaka ilyen közel feküdni hozzá?

Hogy harcolnia kell az érzéseivel? Olyan érzésekkel, amelyek idegenek voltak a számára.Még sohasem akart egyetlen férfival sem szeretkezni. Greggel más volt a helyzet.Csábította is, de meg is döbbentette ez az érzés.

Megpróbálta elképzelni, milyen lenne az élete a férfival. De hiszen elutasította azajánlatát!

Akar vajon Greg gyerekeket? Ő még nem is gondolkodott ilyesmin. Mint ahogy aházasságon sem. Pedig nem is lenne olyan rossz egy gyerek. Greg gyereke, egy szőke,sötétszürke szemű kislány vagy egy szalmaszőke, kék szemű kisfiú… Tudta, hogy a Rákjegyében született nők jó anyák lesznek, ha elfogadják az anyaságot.

Sabina megpróbálta kiverni a fejéből ostoba gondolatait.Tényleg komolyan beszélt Greg? Hiszen jót mulatott Timmel ezen a házasság-dolgon.

Ha tényleg komolyan gondolta volna, biztosan nem viccelődne vele.Amikor kinyílt a fürdőszoba ajtaja, gyorsan becsukta a szemét. Az olvasólámpát égve

hagyta Gregnek. Óvatosan hunyorogva figyelte a férfit.Greg egy törölközőt csavart a derekára, egy másikkal pedig nedves haját dörzsölte.Mennyire áhítozott Sabina ez után a test után! Már attól félt, elveszítette az eszét.

Egyrészt kívánta ezt a férfit, másrészt még nem készült fel tartós kapcsolatra.Kinyitotta a szemét. Greg leoltotta a villanyt. Sabina nézte, ahogy a férfi bemászik a

vastag takaró alá.– Jó éjszakát, Greg! – suttogta.

50


– Jó éjszakát, kedves!Csak ne ijedt volna meg az ajánlatától. Azonnal kész lett volna szeretkezni vele.

Másnap reggel korán keltek, és kiadós reggeli után útnak indultak.Odakint sokkal melegebb volt, Sabina pedig máris a tavaszra gondolt. Egy kiállítás

terveit dédelgette.Greg észrevette, mennyire elmerült a lány. Ez kapóra jött, hiszen neki is rengeteg

mindent át kellett gondolnia.Két hét múlva St. Louisban kell lefolytatnia egy tárgyalást. Ritkán fogadott el

megbízást magánügyben. Greg egy nagyvállalat ügyvédje volt, s most az elnök nővérekérte a segítségét egy válóperes ügyben. Miután végighallgatta az esetet, nem tudtavisszautasítani a kérést.

Olyan per ez, amelyben ki fogják teregetni a szennyest. A férj a város egyik fontosképviselője, és nem akar beleegyezni a válásba.

Nem tud megválni az alkoholtól, és a maga módján ugyanolyan sajnálatra méltó, mint afelesége. Tagadta a vádakat, és azt állította, hogy a felesége tönkre akarja tenni a jóhírnevét.

Greg tudta, hogy az egész hétre szüksége lesz az alapos felkészüléshez. Utána St.Louisba akart utazni.

Vajon Sabina elkíséri vagy inkább Paytonban marad? Tulajdonképpen nem hagyhatjaegyedül. Biztosan tombolna, ha bezárná.

Greg kényelmetlen helyzetbe került. Nem mondhatta el a lánynak, amit Timtőlmegtudott. Ha Tim nem árulja el barátainak Sabina tartózkodási helyét, egyetlenkormányhivatalnok sem sejtheti, hogy a lány nála rejtőzik. De mi lesz, ha a katonaságmegint a keresésére indul? Ha Dél-Coloradóban rábukkantak, akkor megtalálhatjákMissouriban is.

Elmosolyodott az ötleten, hogy megszökteti, és házasságra kényszeríti a lányt.Meglepte, mennyire magától értetődőnek látta ezt a lehetőséget.Többnyire nem működött ennyire a képzelete, de abban a pillanatban az járt a fejében,

hogy magával viszi Sabinát egy lakatlan szigetre, rábeszéli, hogy legyen a szeretője ésossza meg vele az életét.

Greg észre sem vette, hogy már nem az előtte álló válóper foglalkoztatja. CsakisSabinára tudott gondolni.

Amikor délután megérkeztek Greg házához, Sabina nem akart hinni a szemének.Előkelő villára vagy jól felszerelt, modern épületre számított. De arra nem, hogyviktoriánus stílusban épült házban fog lakni.

– Milyen szép! – lelkendezett.Greg kisegítette az autóból.– Örülök, hogy tetszik.– Nem hittem, hogy ilyen nagy házban laksz.– Hirtelen ötlet vezérelt, amikor megvettem. Miután eldöntöttem, hogy Paytonban is

nyitok irodát, megláttam ezen a házon a táblát: Eladó. Akkor történt, amikor előszörhajtottam keresztül a városon. Igaz, több házat is megnéztem, de mindig visszatértemehhez. Megnyugtatóan hatott rám, és az az érzésem támadt, mintha már az őseim is ittéltek volna.

Oldalról közeledtek az épülethez, majd néhány lépcsőn felmentek a verandára. Kerekasztal mellett több szék állt. Barátságos hangulatot árasztott minden.

A ház rengeteget mesélt Gregről. Tükrözte néhány jellemvonását. Amikor beléptek,Sabina megpillantott egy csigalépcsőt, amely az első emeletre vezetett.

51


– Mintha visszaléptünk volna a múltba. Csodaszép! Szeretem a régi épületeket. Meghitthangulatot árasztanak.

– Szerintem is – helyeselt Greg.A délutáni nap éppen világos hajára sütött. A férfi ragyogóan nézett ki. Sabina próbálta

csillapítani türelmetlenségét.– Mikor vezetsz körbe?– Amikor akarod. Csak előbb kiveszem a csomagokat az autóból.– Biztosan neked is az a véleményed, hogy új ruhákat kell vennem. Amit most hordok,

nem illik ebbe a környezetbe.– Van itt néhány üzlet, biztosan találsz magadnak valót. Vagy várj a következő hétig,

amikor St. Louisba utazom.– Erről nem tudtam.– Még nem is említettem. Egy ottani ügyet képviselek.– Persze. Már el is felejtettem, hogy elfoglalt ügyvéd vagy.Greg nem tudott tovább uralkodni magán. Odalépett Sabinához, és átölelte.– Úgy látszik. De én is megfeledkeztem róla. Nehéz lesz holnap korán felkelnem, és itt

hagynom téged egyedül egész nap.– Greg…A lány elakadt. Nem is tudta, mit mondjon.– Tudom. Nekem is új, ami velünk történik. Még sohasem éreztem így egyetlen nő

iránt sem.Jó érzés volt átölelni és megcsókolni a lányt, még ha ez az állapot nem is tart örökké.– Nem hallottam bejönni, Mr. Duncan. Csak éjjelre vártam. Ma reggel még mondtam is

Harrynek…Sabina kibontakozott az ölelésből, és körülnézett. Az étkező ajtajában egy asszony állt,

és döbbenten bámult rájuk.– Én… sajnálom, Mr. Duncan. Azt hittem, egyedül van. Nem is hittem…– Jól van, Mrs. Beasley. Bemutathatom magának Sabina Martint? Sabina, Mrs. Beasley

van olyan kedves, és néha-néha rendet rak a házban.Greg elfojtott egy mosolyt. Még sohasem sikerült így megdöbbentenie Sarah Beasleyt.– Minden rendben, Mrs. Beasley. Örülök, hogy mindenről gondoskodik, amíg nem

vagyok itthon.Sarah csak most kapott észbe, hogy egyfolytában Greget bámulja, és fülig elvörösödött.– Ó… hát persze. Hiszen szívesen teszem. Ha tudom, hogy már megérkezett, biztosan

kopogtam volna. Mint mindig, most is a hátsó bejáraton át jöttem be. Utána akartam nézni,hogy minden készen várja-e. – Kíváncsian fürkészte Sabinát. – Paytonban lakik, Martinkisasszony?

– Nem, csak látogatóba jöttem.– Igen, Martin kisasszony nálam marad – magyarázta Greg.Sabina sajnálta ezt az asszonyt. Láthatóan nem szokta meg, hogy Greget egy nővel a

karjában találja. De Sabina nem kezdett magyarázkodni.Gregnek sem volt kedve felvilágosítani Sarah-t. Kiment, hogy behozza a csomagokat, a

két nőt pedig ott hagyta az előcsarnokban.– Örülök, hogy megismerhettem, Martin kisasszony – mondta kicsit kényszeredetten

Sarah. – Remélhetőleg találkozunk még.– Lehetséges – mosolygott Sabina.Sarah kurtán biccentett, és elsietett. Sabina Greg elé ment.– Szegény asszony! Nem meséltél volna neki valamit, hogy kielégítsd a kíváncsiságát?Greg nevetett.

52


– Gondolod, hogy nem elég féktelen a képzelete? Nem akartam befolyásolni. Jót fogtenni nekik. Payton lakói úgyis gyógyíthatatlan betegnek tekintenek Penny és Bradesküvője óta. Tudod, a megtört szívű szerelmes!

– Ugye nem tartod a kapcsolatot az emberekkel?– Nem. Ahhoz túl elfoglalt vagyok. Természetesen St. Louisban sincs sok ismerősöm.– Tehát csupán véletlenül találkoztunk, és különleges alkalom volt, hogy együtt

töltöttük a szabadidőnket.– Őszintén szólva, nem is tudom, mikor szakadtam el ilyen hosszú időre a munkámtól.

Valószínűleg igazad van.– El fogod mesélni Mrs. Beasleynek, hogy milyen körülmények között ismerkedtünk

meg?– Természetesen nem. Nem veszem el az örömét, hogy összedugja a fejét a

szomszédokkal, és találgassák, mi történhetett.– Szégyellhetned magad, Greg!A férfi erre gyorsan kézen fogta Sabinát, és a lépcsőhöz vezette.– Lehet. Hirtelen megkedveltem a váratlan dolgokat, mert már rég megszoktam, hogy

szoros időbeosztással élek. Éppen jókor érkeztél, hogy eltéríts erről az útról. Nagyon hálásvagyok érte.

Sabina szólni sem tudott. Greg megállt a lépcsőn.– Nos, hölgyem, különös körutazás várja az otthonomban. Ha kérdezni óhajt, ne féljen

félbeszakítani magasröptű magyarázataimat. A kirándulás után a szalonban frissítőtszolgálunk fel.

A lányt elbűvölte Greg kedves nevetése. Ez a férfi egyre magával ragadóbb. Sabinaérezte, hogy ellenállása rohamosan csökken.

De még csak nem is nyugtalankodott miatta.

53


9. FEJEZET

Egy héttel később Sabina a vendégszobához tartozó fürdőszobában ült, és kifestettemagát. Greg nemsokára hazaér, és elviszi vacsorázni.

Mióta itt lakott, nem először tűnődött azon, összefüggésbe hozhatók-e Greggel megéltélményei a házassággal. Ha igen, akkor kezdte megérteni azokat, akik családra vágytak.

Örült, ha Greg hazajött. Szokásukká vált, hogy este megbeszélték, hogyan telt a napjuk.Sabina izgalmasnak találta, hogy megoszthatja valakivel, amit átélt. Minél több időt töltöttGreggel, a férfi annál nagyobb hatást gyakorolt rá.

Akkor is rájött, mit akar mondani, ha nem találta a megfelelő szavakat érzéseikifejezésére. Mintha csak olvasott volna a gondolataiban. Greg megértette a helyzetét ésaz érzéseit, különösen most, hogy kiszakadt megszokott környezetéből. Azon fáradozott,hogy a lehető legjobb életet biztosítsa neki.

Nem fért hozzá kétség, hogy mindig és mindenütt rá gondol, s ez erőt adott Sabinának.Csak egyetlen jelentős változás állt be az életükben: már nem aludtak egy ágyban. Avendégszoba ugyan nagyon kényelmes volt, Sabinának azonban éppen éjszaka hiányzott alegjobban Greg.

Megszokta már az izgalmas, együtt töltött éjszakákat. Kár, hogy ennek vége. Tudta,hogy biztonságban van, és csak szólnia kell, Greg máris ott terem mellette. De a férfiegyetlenegyszer sem célzott arra, hogy szeretné elmélyíteni a viszonyukat.

Elfelejtette volna az ajánlatát? Vagy időközben ő meggyőzte róla, hogy lehetetlenszorosabb kapcsolatot kialakítaniuk? Mióta Paytonban laknak, semmi olyasmiről nembeszéltek, amit nagy nyilvánosság előtt titkolniuk kellene.

Sabinának hiányzott az a Greg, akit a hétvégi házban megismert. Vágyódott az után aGreg után, aki bolondozott vele a hóban, aki nem állta meg, hogy át ne ölelje…, meg necsókolja…, hogy ne szeresse.

Napközben is hiányzott neki a férfi, pedig szorgalmasan újabb és újabb terveketkészített a munkájához. Gondolatai azonban gyakran elkalandoztak. Olyankor Gregarcképét festette. A férfi néha határozottan és komolyan nézett ki, néha csibészesenmosolygott.

Mintha beleivódtak volna a lelkébe a férfi vonásai.Az elmúlt héten hozzászokott, hogy elkészítette kettejük vacsoráját, és várta, hogy Greg

hazajöjjön. A férfi ugyan azt mondta, hogy erre semmi szükség, de ragaszkodott hozzá.Feltétlenül tökéletesíteni akarta főzőtudományát.

Greg aztán rengeteget ugratta alkotásai miatt, amelyek még véletlenül semhasonlítottak a szakácskönyvek fényképeihez.

Sabina nem emlékezett rá, hogy valaha is ennyire élvezte volna az életet. Mikorszeretett valakit ennyire, mikor kívánta, hogy átöleljék, és szeretkezzenek vele?

Természetesen nem mutatta ki az érzelmeit, de egyre inkább nehezére esettvisszafognia magát. Valahányszor a férfi gyöngéd arckifejezéssel ugratta, elfogta az azérzés, hogy szeretne közelebb kerülni hozzá.

Nem vethetett semmit Greg szemére. A férfi élete a megszokott mederben folyt. Sokatdolgozott az irodában. Mrs. Beasley pedig rendszeresen járt takarítani.

Sabina tudta, hogy Greg szokott főzni magának, ha nem ment el vacsorázni. Akármi islehetett a célja az ajánlatának, biztosan nem háziasszonyra volt szüksége.

54


Sabina azt is sejtette, hogy minél több időt tölt Greg társaságában, annál nehezebb leszújra hozzászoknia a magányhoz. Pedig életében először kész lett volna feladni azegyedüllétet.

Micsoda változás!Még mindig várta, hogy Tim jelentkezzen. Greg a lelkére kötötte, hogy semmilyen

körülmények között ne hívja fel Timet. Amint barátja megtud valamit, úgyis jelentkezik.Aznap éjjel Sabina mindent meg akart tenni azért, hogy bebizonyítsa, mennyire szereti

Greget, mennyire kívánja, és mennyire megváltozott a gondolkodásmódja, mióta előszörtalálkoztak.

Ez a Paytonban töltött hét felnyitotta a szemét.Mióta eljárt vásárolni, már mindenki tudta, hogy ő Gregory Duncan ifjú látogatója.

Pontosan úgy történt, ahogy a férfi megjósolta. Az emberek nagyon kedvesek voltak, dealig bírták fékezni a kíváncsiságukat.

A szomszédokkal és az eladókkal folytatott beszélgetések során kiderült, hogy azemberek büszkék arra, hogy Greg itt lakik a városban. Becsülték a férfit, egyesek mégtisztelték is.

Sabinát szórakoztatta, hogy kötelességüknek tartották figyelmeztetni: nehogy tévesenítélje meg. Tudtára adták, milyen különleges képességekkel rendelkezik a férfi.

Talán nem helyénvaló kerítőknek bélyegezni a kisváros lakóit, de mindannyian megvoltak győződve arról, hogy ez a történet csakis házassággal végződhet.

Sabina rámosolygott a tükörképére, és befejezte a készülődést. Talán egyszer valóraváltja az emberek várakozását. Egyelőre azonban emlékeztetni akarta Greget arra, hogykívánnivaló nő, aki vonzódik hozzá.

Greg a telefoncsörgésre riadt fel.Éppen tanúvallomásokat olvasott. A Sherman-féle ügyről volt szó. Hétfőre tűzték ki a

felek meghallgatását. Eredetileg Greg nem akarta az egész szombatot az irodában tölteni,de mi mást tehetett volna?

A második csengetés után felvette a kagylót. A titkárnője már délben elment.Négy óra felé járt az idő.– Halló?– Gondoltam, hogy szombat délután az irodádban talállak. Otthon Sabina biztosan

elvonná a figyelmedet a törvénykönyvekről.– Tim! Már rég telefonálnod kellett volna! Több mint egy hete elváltunk. Mi tartott

ilyen sokáig?– Úgy viselkedtem, mint egy tisztességes hivatalnok, aki nem folytat törvénybe ütköző

telefonbeszélgetéseket.– Lenyűgözöl. De mesélj már!– Hivatalosan nem történt semmi. Nem hivatalosan néhány embernek fő a feje

Washingtonban, egy ezredes ténykedését pedig gondosan megvizsgálják.– Úgy gondolod, hogy a saját szakállára cselekedett?– Okos ember vagy, Greg. Ha Sabinát nem fenyegette volna komoly veszély, jól

szórakoznék, sőt még nevetnék is a dolgon. Az ezredes azt állítja, hogy emberei túlléptéka hatáskörüket, amikor fenyegették és követték a tanút. Tagadja, hogy tudna arról, hogy azéletére törtek volna, esküdözik, hogy sohasem adott ilyen parancsot az embereinek.

Greg hátradőlt a fotelban, arca ragyogott.– Nagyon érdekes. Talán időközben rájött, hogy mit gondolnak róla az elöljárói.– Semmi másra nem gondolt. Törekvő katona, s ez az eset tönkretehette volna a

pályafutását. Hisz abban, hogy jogosan cselekedett, és hogy félreértésnek könyvelik el adolgot.

– Mit jelent mindez Sabinának?

55


– Kiderült az igazság. Azt mondtam, hogy szóbeszéd útján értesültem a dologról, ésnem ismerem az üldözött személyt.

– Elhitték?Tim nevetett.– Természetesen. Ahhoz túl jól ismernek. Tudják, hogy állandóan azon vagyok, hogy

mindenre magyarázatot találjak. Mindannyian egyetértettek abban, hogy le kell zárni azügyet.

– Tehát Sabina nyugodtan hazamehet?– Ha elengeded, igen.– Nem arról van szó, mit akarok én. Sabinát boldoggá kell tenni, én pedig nem igazán

tudom, hogyan tehetném meg ezt. Most bebizonyosodott, hogy nem képzelődött.Kisegítettem egy nehéz helyzetből, ezentúl minden mehet a régi kerékvágásban.

– Ezzel a gyatra magyarázattal etesd Sabinát, ne engem!Greg nyújtózkodott egyet, majd az íróasztalra könyökölt.– Jó, jó, tehát gyáva vagyok. Tudom, hogyan nyerjek meg egy pert, csak azt nem, hogy

hogyan nyerjem meg a szeretett nő szívét.– De legalább már bevallod, hogy szereted.– Igen, annyi életkedve van, annyi meglepetést tartogat, annyi…– Így van. És azt javaslom, ügyvéd úr, vesse be minden rábeszélőképességét, hogy ezt

az ügyet is megnyerje.Gregnek nevetnie kellett.– Jó, kipróbálom. Ma este szórakozni megyünk. Gondolod, hogy ugorjak fejest a

közepébe? Gyertyafényes vacsora, sejtelmes zene és… újabb ajánlat?– Inkább ne engem kérdezz! Nem értek hozzá. Meg tudom védeni Sabinát, ha

veszélybe kerül, de a szerelemtől nem.– Csak az a baj, hogy hétfőn tárgyalásom lesz St. Louisban, és rámegy az egész hetem.– Na és? Engedd meg neki, hogy elkísérjen, és lássa, hogyan dolgozol!– Megőrültél? Halálra unná magát.– Kétlem. Add meg neki a lehetőséget, hadd ítélje meg maga a dolgot!– Majd gondolkodom rajta.– Jó. Most mennem kell. Majd jelentkezem.– Szervusz!Greg letette a kagylót, és még egyszer végiggondolta, amit Tim mondott.Sabina életét végre nem fenyegeti veszély. Mégis azt akarta, hogy a lány menjen hozzá

feleségül, és költözzön Paytonba. Nem lenne jó, ha továbbra is egyedül lakna abban afélreeső házban.

Greg az előtte fekvő iratot bámulta. Még aznap el kellett készülnie vele. Néhány percmúlva már csak a munkájára figyelt. Miután befejezte az olvasást, arra a következtetésrejutott, hogy hozzásegíti ügyfelét a váláshoz. A hölgy többször kért segítséget, de azemberek közömbösen mentek el mellette. A férje makacsul tagadta, hogy baj lenne vele. Amunkatársai és barátai előtt a körülményeket, de elsősorban a feleségét okolta.

Greg bezárta az irodát, és a kocsijához ment. Örült, hogy Sabinával töltheti az estét.Bár a munkája foglalkoztatta, állandóan eszébe jutottak Tim szavai is. Az elmúlt hét

valóságos gyötrelem volt a számára. Sabina a vendégszeretetét élvezte, ő pedig nem akartakihasználni az alkalmat. Úgy gondolta, az a legfontosabb, hogy a lány szabadnak érezzemagát. Ezért azt csinálhatott, amit akart.

Greg minden este megcsókolta, ezután bement a saját hálószobájába. Maga sem tudta,hogyan érte el, hogy egyszer sem érintette meg gyöngéden Sabinát.

Pedig szereti, vágyódik utána. Állandóan küzdött azzal a tudattal, hogy a lány aközelében alszik, és nem tudta, meddig bírja még.

56


Tim hívása sok mindent megváltoztatott. Sabina választhat. Hazamehet vagy maradhatnála is. Ha azonban marad, akkor már más feltételekkel. Greg eddig figyelembe vette akérését, és barátként kezelte. Most azonban meg akarta győzni a lányt, hogy új értelmetadhatnak barátságuknak.

A férfi hazaért, nyugodtan lezuhanyozott, és átöltözött. Nagyon tetszett neki, hogymióta Sabina nála lakott, sokkal jobban be tudta osztani az idejét. Nem töltötte mindenpercét az irodájában. Ehelyett rendszeresen hat órakor hazament.

Ha nem vállalta volna el ezt a válópert, aznap be sem kellett volna mennie. St. Louis-iügyeit szinte állandóan telefonon intézte, hogy minél több időt tölthessen SabinávalPaytonban.

Rá kell vennie a lányt, hogy maradjon nála.Amikor lement a lépcsőn, a lány már várta. Mióta csak ismerték egymást, Sabina

mindig szabadidőruhát hordott. A férfi szinte megnémult a látványtól, amely fogadta.A lány bokáig érő, piros ruhát viselt. Elől mély kivágás, hátul pedig keresztezett pántok

díszítették. Hozzá elegáns, magas sarkú cipőt húzott. Azért választotta a piros színt, mertsejtette, hogy tetszeni fog Gregnek.

– Gyönyörű vagy, Sabina! – mondta Greg rekedt, fátyolos hangon.– Te is csuda jól nézel ki – felelte a lány.Igaza volt. A férfinak jól állt a fekete öltöny.Sabina nagyot nyelt, hogy megszabaduljon a torkát szorongató gombóctól. Tehát ezt a

férfit akarja elcsábítani, és megnyerni magának. Térde megroggyant.– Mehetünk? – kérdezte Greg udvariasan.Sabina némán bólintott.A férfi felsegítette rá az új kabátját. Egész héten a bevásárlásai miatt ugratta. Örült,

amikor a lány megmutatta neki legújabb szerzeményeit, és látta rajta, hogy gyerekkéntujjong minden új darabnak.

A bevásárlás új élményt jelentett Sabinának. Eddig nem sokat törődött a ruhákkal. Úgyöltözött, hogy a lehető legkényelmesebben tudjon dolgozni.

– Nem tévedek, ha azt mondom, hogy még nem láttam ez a ruhádat?– Nem bizony. Ma vettem.– Nagyon szép vagy benne.Greg kedves, csodáló pillantása különleges estét ígért. Sabina szépnek, szellemesnek,

érdekesnek és vonzónak érezte magát mellette.Hangulatos vendéglőbe mentek. A sötét teremben fülkékben álltak az asztalok. Sabina

és Greg körül minden félhomályba borult, csak gyertyák világították meg az asztalt.Két pincér szolgálta ki őket tapintatosan, a fülke pedig megvédte a párt a többi vendég

kíváncsi tekintetétől. A háttérben halk zene szólt. Vacsora után először táncoltak együtt.– Sabina?– Hmmm?– Híreim vannak a számodra.– Jó – sóhajtotta ábrándozva a lány, és élvezte, hogy egy hét szünet után végre megint a

férfihoz simulhat.– Nem is vagy kíváncsi?– Dehogynem.– Tim telefonált.Sabina felfigyelt.– Tim? Mit mondott?– Minden tisztázódott. Hazamehetsz, amikor csak akarsz.– És? Mi történt a hegyekben? Mit láttam meg?

57


– Nem tudom. Kétlem, hogy valaha is megtudod. Jobb, ha elfelejted, és újra kézbeveszed az életed. Csak egyet kérek.

– Hogy érted ezt?– Maradj velem, ne menj vissza Coloradóba! Maradj itt, és légy a feleségem!Greg valóban feleségül akar venni, gondolta Sabina. Valóban komolyak a szándékai.– Ó, Greg!A férfi hallgatott egy ideig, aztán tovább táncoltak.– Ezt most igennek vagy nemnek vegyem?– Nem is tudom, mit kellene mondanom.– Még mindig jobb, mintha azt felelted volna: nem. Én várok.– Jobban szeretlek, mint életemben bárkit is, és…– Menjünk! – szakította félbe kedvesen a férfi.Visszamentek az asztalhoz, és fizettek. Greg felsegítette a lány kabátját, és

hazaindultak.A levegő friss és tiszta volt. Sabina felnézett a csillagos égre.– Milyen csodás este!– Nem úszod meg ilyen egyszerűen. – Greg besegítette az autóba, majd maga is

beszállt. – Csak ne tereld másra a szót, kedvesem! – csapta be az ajtót. – Annyiraszeretlek! – suttogta, és magához húzta Sabinát.

Úgy csókolta, mintha meg akarta volna erősíteni szavait.Sabina hirtelen más színben látta a világot. Ez már nem az a barátságos csók volt,

amellyel a férfi minden este jó éjszakát kívánt neki. Ez a csók egészen más világbaröpítette a lányt.

Greg arca égett, a haját pedig teljesen összeborzolta Sabina.– Menjünk haza! – suttogta nyugodt hangon a férfi.Sabina bólintott.Némán léptek be az ajtón. Greg lesegítette a lány kabátját, majd figyelmes

házigazdához illően megkérdezte:– Kérsz egy kávét vagy valami mást?Sabina megrázta a fejét.Greg a nappaliba kísérte, leült mellé a díványra, és megfogta a kezét.– Sabina, ha nem akarsz feleségül jönni hozzám, akkor most mondd meg! Tudnom kell.

Igaz, amit az előbb mondtál?A lány bólintott.– Azt hiszem, már akkor beléd szerettem, amikor először megcsókoltál a hóban.– Ó, Sabina! Annyira félek, hogy elveszítelek! El sem tudod képzelni, menynyire

vágyom utánad. De szeretném, ha hozzám tartoznál, amikor szeretkezünk. Érted, mitakarok mondani? Az első együttlétünknek csodálatosnak kell lennie. Fontos tudnom, hogyte is ugyanannyira szeretsz, mint én téged. Nem tudnám elviselni, ha utána elveszítenélek.

Sabina gyöngéden megsimogatta a férfi állát.– Nem fogsz elveszíteni, Greg. Megígérem.– Egyik ügyfelem miatt a jövő héten St. Louisba kell utaznom. Elkísérsz? A bíró

összeadhatna bennünket. Nem tudok tovább várni.Sabina észrevette, milyen nehezen mondja el érzéseit a férfi. Tudta, milyen fontosnak

tartja, hogy összeházasodjanak. Nem volt szükség nyilvánosság előtti hűségesküre és aláírtszerződésre. Végül is ez csupán kettejük dolga.

De mióta Tim mesélt neki Greg múltjáról, jobban megértette a férfit. Korábbieljegyzése is bánthatta őt, s nyilván nem akarta, hogy a hosszú jegyesség meg a házasságielőkészületek a múltra emlékeztessék.

Sabina annyira szerette, hogy mindenbe beleegyezett.

58


– A feleséged akarok lenni, Greg. Akkor, ott és úgy, ahogy te akarod.

59


10. FEJEZET

Az elmúlt négy napban Sabinát gyakran hatalmába kerítette az az érzés, hogybármelyik pillanatban felébredhet a saját ágyában, és kiderülhet, hogy az egészet csakképzelte. Éppen a békebíró szobájában álltak. Azt hitte, álmodik.

Ránézett a férfira, akit alig néhány hete ismert, akihez éppen most ment feleségül. Grega bíróval beszélgetett, aki összeadta őket.

Sabina állandóan a bal kezén csillogó gyűrűket nézegette. A jegygyűrűt már háromnapja, ideérkezésük óta hordja. Greg nem vesztegette az időt, azonnal megrendelte aszükséges papírokat, és kiválasztotta a gyűrűket.

A tárgyalást, amely miatt St. Louisba utaztak, elnapolták, mert a bíróság nem zárt mégle egy másik ügyet. Greg és a bíró erről beszélgettek.

Sabina kimondottan nevetségesnek tartotta a helyzetet. Greg két hivatalos megbeszélésközé iktatta az esküvőjüket. Jellemző rá. Ha nem szeretné annyira, zokon vette volna, ésmegmondta volna neki, hogy egy vőlegény nem viselkedik így.

De szerette, meg akarta osztani vele az életét, függetlenül attól, mennyi ideje marad aférfinak számára. Azt is tudta, mennyire szereti őt Greg.

Az ügyvédnek egyetlen szabad perce sem maradt. Értett a szakmájához, s munkájánaksemmi köze sem volt a magánéletéhez. Sabina viszont nem tudta kivárni, míg a férfimegváltozik, tehát olyannak szerette, amilyen volt.

Greg elköszönt a bírótól, és fiatal feleségéhez lépett.Vidáman kísérte az ajtóhoz.– Mehetünk? – kérdezte.Sabina a bíróra pillantott, aki éppen felvette a talárját, és készült visszamenni a

tárgyalóterembe.– Igen, Greg. Hova megyünk?Greg csibészesen elmosolyodott.– Komolyan kérded? Hova csábíthatná egy újdonsült férj a feleségét?Sabina elpirult.– És a tárgyalás?– Ezt az ügyet délutánra lezárják. Tehát a munkám holnap reggel kilenckor kezdődik.Megkeresték Greg kocsiját.– Nem kell rá készülnöd?– Kedvesem, mióta visszajöttünk Coloradóból, mást sem csináltam. Jól felkészültem. A

házasságunkra is.Ahhoz a házhoz hajtottak, ahol Greg lakott, amikor St. Louisban tartózkodott. Az

épület egy magaslaton állt, ahonnan pompás kilátás nyílt a Mississippire meg a városra.Greg megmutatta feleségének a város nevezetességeit, és elvitte egy pompás étterembe

az Union Station sétányra.Sabinát elbűvölték az ott kiállított műalkotások.– Greg, beszéltél Timmel?– Megpróbáltam, de nem tudtam elérni.– Akkor még nem is tudja, hogy összeházasodtunk?– Nem fog meglepődni. Szombaton elárultam neki, hogy feleségül akarlak venni.Sabina mosolygott.– Nem próbált lebeszélni róla?

60


– Éppen ellenkezőleg. – Greg megfogta Sabina kezét, és végigsimított a gyűrűkön. –Ugye sürgettelek?

– Nem baj.– De sokkal többet érdemeltél volna: hatalmas esküvőt, fehér menyasszonyi ruhát…– Greg. Én nem Penny vagyok. Ne rágódj azon, hogy mit csinálhattunk volna

másképpen! Te vagy az egyetlen férfi, akit valaha is szerettem, és csakis hozzád akartamfeleségül menni.

Letették az autót a mélygarázsban, és felmentek a felvonóval. Sabina megnézte azóráját.

– Még csak két óra. Szokatlan, hogy ilyen korán itthon vagy. Biztos, hogy semmidolgod az irodában?

– Egészen biztos – bizonygatta a férfi, és megnyomta a gombot.– Greg, kissé ideges vagyok. Alig van tapasztalatom.– Nos, én is most nősültem először.– Nem akarok csalódást okozni, Greg.Kinyílt a felvonó ajtaja. Nemsokára már a lakásban voltak. Itt töltötték az elmúlt pár

éjszakát. Sabina megint a vendégszobában lakott. Mától azonban nem volt többé okukarra, hogy külön aludjanak.

Sabina Greghez fordult.– Tudom, hogy bolond vagyok.– Elbűvölő vagy, mint mindig – nyugtatta meg Greg, és átölelte a derekát. – Állandóan

az járt az eszemben, hogy végre kettesben legyünk…, hogy ne zavarjon senki. Nemakartam, hogy félj.

Sabina átölelte a nyakát.– Sohasem féltem tőled, Greg. Szeretlek, és meg akarom tanulni, hogyan fejezzem ki a

szeretetemet.Greg még sohasem kapott ennyi gyöngédséget és bizalmat. Érezte, hogy egyre

idegesebb. Sabinának nem szabad észrevennie. Többnyire az ifjú feleség szokott reszketniilyen helyzetben. Szerette Sabinát. Ettől a perctől kezdve beteljesül a vágyuk.

Greg a karjában vitte Sabinát a hálószobába. Végre elérte a célját. Óvatosan tette le afeleségét, szorosan maga mellé. Először csókolta meg az esküvőjük óta.

Sabina napok óta várt erre a csókra. Erre a szenvedélyes csókra. Nyoma sem volt máraz elmúlt hét kedves esti puszijainak.

Greg nem türtőztette tovább magát. Felesége lerogyott az ágy szélére, és gyámoltalanulnézett rá. A férfi letérdelt elé.

– Minden rendben?Sabina bólintott. A férfi majd szétpattant a feszültségtől, szeme világított a délutáni

fényben. Sabina kioldotta a nyakkendőjét. A rá váró élményre gondolt.Gyorsan kigombolta a férje ingét, hogy megérinthesse végre meztelen mellkasát.A gyöngéd érintés jólesett Gregnek. Ledobta a zakóját és az ingét, hogy a felesége

tovább cirógathassa, majd lassan lehúzta Sabina cipzárját. A ruha lecsúszott a lányválláról.

Greg magához húzta Sabinát, érezte meleg testét. Gyorsan lefejtette róla a ruhát,óvatosan az ágyra fektette a lányt, és magukra húzta a takarót.

– Neked is az az érzésed, mintha már régóta ismernénk egymást? – kérdezte, miközbenátölelte.

Igaza volt. Testük egymásra talált, mintha évek óta együtt élnének.– Csak ezúttal még nem alszunk – jegyezte meg Sabina elfúló hangon.– Csak nem szundítanál egy kicsit? – ugratta a férfi, miközben gyöngéden simogatta.– Eszembe sem jutna – vallotta be Sabina őszintén.

61


– Akkor jó – suttogta a férje elégedetten.Ezután nem beszéltek többé.Greg Sabina testét csókolgatta és becézgette, hiszen megismerkedésük óta csakis ez a

gyönyörű test foglalkoztatta. Fel akarta fedezni a csodálatos titkokat, amelyek olyansokáig rejtve maradtak előtte.

Sabina sutba dobta tartózkodását. Ő is simogatta a férfit, és örült, hogy Gregnek jólesikaz érintése. Greg óvatosan ráfeküdt. Sabina várta a beteljesülést, hogy egyesüljön végreazzal a férfival, aki csodálatos módon adta tudtára, hogy a világon a legtöbbet jelenti neki.

Boldogan fogadta magába. Eddig még sohasem volt része ilyen csodálatos élményben.Izgalma egyre fokozódott, miközben testük egy ütemre mozgott. Sabina úgy érezte, hogyfelemelkedik Greggel a végtelen világűrbe, ahol örök boldogság vár a szerelmesekre.

Teste összezárult, majd újra megnyílt, úgy tűnt, eggyé olvadnak Greggel, teste a férfitestének részévé válik. Elfúló kiáltása összekeveredett Greg szenvedélyes sóhajával.Ezután kimerülten feküdtek egymás mellett.

Tehát ez a szerelem: amikor az ember odaadja magát a másiknak, amikor érzéseik,gondolataik és testük összefonódik. Miért is hitte, hogy neki erre nincs szüksége?

Másnap reggel a napsugarak beragyogtak a szobába. Sabina hunyorgott az élesfényben. Egy pillanatig azt sem tudta, hol van. A hátánál valami meleget érzett: Greg.

Lassan megvilágosodtak előtte az elmúlt nap eseményei. Összeházasodtak, s azótaszinte minden idejüket az ágyban töltötték. Sabina az órára pillantott. Még korán volt.Gregnek ma a bíróságra kell mennie. De még rengeteg idejük maradt addig.Elmosolyodott. A férfinak szüksége van az alvásra. Bár előző délután felkeltek vacsorázni,de még az evést is csókokkal és ölelésekkel szakították félbe.

Sabina kinyújtózott. Olyan jól érezte magát, mint eddig soha.– Jó reggelt!Amikor férje ajka megérintette a nyakát, megborzongott. Megfordult, és egyenesen

Greg szemébe nézett.– Valóban gyönyörű ez a reggel.– Boldog vagy?– Nagyon.– Nem sajnálod már, hogy hozzám jöttél feleségül?– Miért kellene? – Sabina megcsókolta a férfit, élvezte, hogy szorosan hozzásimulhat. –

Mi jobbat kívánhatnék?Greg megnézte az órát.– Kicsit másképpen képzeltem el a mézesheteket.– Nem baj.– Ha lezárul a per, minden tárgyalást lemondok, és elutazunk valahova. Ahova akarsz.– Haza kellene utaznom. Annyi tennivaló vár rám. Például csomagolnom kellene,

beszélnem az ingatlanügynökkel, és elhoznom a kocsimat.– Jó, majd együtt elintézünk mindent. Elég időnk lesz rá. Az a döntő, hogy végre együtt

élhetünk.– Igen – suttogta a lány, és megint megcsókolta.Néhány órával később Sabina körülnézett a tárgyalóteremben. Idegen volt számára ez a

környezet.Greg életében azonban biztosan fontos szerepet játszik. Olyan hely, ahol a férfi

otthonosan mozog. Csak az ügyvédek suttogását lehetett hallani, akik a bírói emelvényelőtt ügyfeleikkel beszélgettek.

Kevesen ültek a padokban, és Sabinának mosolyognia kellett ezen. Sok mozifilmet éstévéjátékot látott, ahol a tárgyalóterem teljesen megtelt. A valóság ezek szerint kevésbészínpadias.

62


Az esküdtek is hiányoztak. Greg elmagyarázta, hogy válóperen ritkán vannak jelenesküdtek.

Sabina örült, hogy láthatja Greget munka közben. Tudta, milyen otthon, és ismerte aszerelmét. Itt talán jobban megérti az ügyvéd Greget. Eddig csak nyomokban követhette amunkáját, most azonban személyiségének egész varázsa kibontakozott előtte.

Nehezen képzelte el, hogy ez a ravasz ügyvéd a férje, aki gyengéden szereti őt.Teltek-múltak a napok. Sabinát lenyűgözte a per, a jogi fogalmak és Greg, akivel

minden este hazament, és aki minden éjjel megmutatta neki, mennyire szeretheti egymástegy nő és egy férfi.

Sabinának néha nehezére esett a tárgyalóteremben történtekre figyelni. Greget nézve –aki ide-oda járkált a tanúk és ügyfele között – sokszor eszébe jutott, hogyan feküdt a férfikarjában.

Össze kellett szednie magát, ha követni akarta az eseményeket. Pedig érdekes esetettárgyaltak, és Sabina remélte, hogy a per olyan eredménnyel zárul, amilyenre Gregszámított.

A teremben napról napra növekedett a feszültség. Sabina sajnálta Greg ügyfelét. Azasszony húsz éve élt ebben a házasságban. A bizonyítékok rámutattak, hogy a férje, akisikeres üzletember volt, odahaza durva és kegyetlen. Greg körülnézett. Tekintetemegpihent Sabinán.

Elégedettséggel töltötte el a tárgyalás menete. Alapos kutatásai és gondos felkészülésedöntő érvet eredményezett, amelyet ki akart használni ügyfele javára. Greg elegendőmegsemmisítő bizonyítékkal rendelkezett ahhoz, hogy ügyfele férjét, Clyde Shermantszínvallásra késztesse. Azt remélte, ha a férfi a bíróság előtt is kikel magából, akkor fényderül valódi lényére.

Eddig bevált a módszere. Sherman egyre idegesebb és dühösebb lett a kihallgatássorán. Greg nyugodtan, tárgyilagosan kérdezgette, a férfi azonban szitkozódva felelgetettneki. Egy sértés után a bíró rendre utasította Shermant, és figyelmeztette, hogy büntetéstfizet, ha nem válaszol udvariasabban.

Greg eltávolodott a tanú emelvényétől. Az órájára pillantott. Tizenegy óra múlt. Az ügymár nem húzódhat sokáig. El akarta vinni Sabinát abba a kis kávéházba, amelyben olyanszívesen üldögélt a tárgyalások szüneteiben. Csodálta a feleségét, hogy mindennapelkísérte.

Tehát életének ez a fele is érdekli. Sabina valóban sok meglepetést okoz neki. Mégegyszer feléje nézett. Felesége ezúttal rámosolygott, ő pedig viszonozta a mosolyt.

Mögötte izgalom támadt. Greg megfordult.Sherman durva káromkodás közepette elhagyta a tanú emelvényét, és öklével

fenyegette Greget és Carol Shermant. A törvényszolga megpróbálta lecsillapítani, amikorCarol Sherman hirtelen felkiáltott:

– Ó, nem! Pisztoly van nála!Greg is észrevette a fegyvert.De minden olyan hirtelen történt. A kiáltások úgy záporoztak felé, mintha visszhangot

hallott volna. Greg látta, hogy a férfi dulakodik a törvényszolgával, és egy pillanatrakiszabadul.

Clyde Greg és Mrs. Sherman irányába célzott, és lőtt. Greg még észbe sem kapott, erősütést érzett, és ugyanabban a pillanatban meghallotta a lövés hangját.

Nem érzett fájdalmat, csak kissé meglepődött. Elveszítette az eszméletét.

63


11. FEJEZET

Minden olyan gyorsan történt, hogy Sabina nem is fogta fel azonnal, mi is zajlik előtte,míg észre nem vette, hogy Greg a földre rogy. A hangos kiáltásokból és a kavarodásbólvalami szörnyűséget sejtett.

Greget lelőtte ügyfele férje – mint egy közönséges krimiben!Sabina előrerohant, közben Greg nevét kiáltozta. Egy tisztviselő megragadta a karját.– Ne menjen oda, asszonyom! Már elküldtünk orvosért. Azonnal itt lesz.– Oda kell mennem! Nem szabad meghalnia. Nem akarom elveszíteni!Sabina tudta, hogy mindennek vége. Minden értelmét vesztette. Mi az oka, hogy a

hozzá közel álló emberek sorra meghalnak? Azért halt meg Greg, mert szerette őt? Ezértveszítette el az édesapját is? Utána pedig az édesanyját? Valamilyen átok sújtja, amelyelrabolja a szeretteit?

Sabinát továbbra sem engedték a férjéhez. Egy ügyvédbojtár jött oda hozzá, éskivezette a teremből. Megérkeztek a mentők.

– Mrs. Duncan, elviszem a kórházba. Mehetünk a mentőautó után.Sabina kifejezéstelen arccal bámult az ügyvédbojtárra.– Jack Stern vagyok, Mrs. Duncan. Greg irodájában ismerkedtünk meg. Emlékszik?Sabina bizonytalanul bólintott.– Velem jön, Mrs. Duncan?– Látnom kell Greget!– Látni fogja. Ott leszünk, amilyen gyorsan csak tudunk. Rendben?A nap hátralevő részére Sabina csak homályosan emlékezett. Mindenütt autólámpák

villantak fel. ő kábán ült a kocsiban, s csak mintegy távolról hallotta Mr. Sternmegnyugtató hangját.

Ernyedt volt, mint akit elkábítottak, nem is fogta fel mi történik körülötte. Egyfolytábanaz zakatolt az agyában, hogy ez az ő hibája. Úgy hitte, mindez miatta történt, mintha őmaga tette volna Greggel. Pedig tudhatta volna! Ha nem szeret bele a férfiba, nemtörténhetett volna vele ilyen szörnyűség.

Később emlékezett rá, hogy Greget begurították a műtőbe, ahol kivették a testébefúródott golyót.

Sabinának egy orvos nyugtatót adott. Aztán kérdéseket tettek fel neki, amelyekreképtelen volt válaszolni. Fogalma sem volt róla, hogy mi történt. Amikor kétségbeesettenazt tudakolta, mennyire súlyos Greg állapota, kitérő, homályos választ kapott. Végülmegkérdezték, hogy kíván-e értesíteni valakit. Azonnal Timre gondolt.

Lázasan keresgélt a táskájában, míg megtalálta a számot. Utána elveszítette azidőérzékét. Az orvos biztosan erős nyugtatót adott neki, mert amikor felébredt, elsötétítetthelyiségben találta magát. Felült, és zavartan körülnézett.

– Greg? Hol van Greg? Greg!– Próbálj megnyugodni, nyuszikám! Itt vagyok.– Tim? De jó, hogy eljöttél! Hol van Greg? Hogy van? Mi történt?– Több órás műtétet hajtottak végre rajta, kedvesem. Bátornak kell lenned, össze kell

szedned magad.– Ó, nem! Ugye meg fog halni? Én vagyok az oka!Tim leült Sabina mellé, és átölelte.– Te vagy az oka? Miről beszélsz egyáltalán?

64


– Nem lett volna szabad feleségül mennem hozzá. Tudnom kellett volna. Hiszen látod,körülöttem mindenki meghal. Nem szabad senkit sem szeretnem. Miért nem gondoltamerre?

– Sabina, ne butáskodj! Nem a te hibád, ami ma történt, érted? Az őrök nem motoztákmeg az illetőt, így sikerült fegyverrel bejutnia a tárgyalóterembe.

– Mit csináltak vele?– Amit már rég meg kellett volna tenni. Rács mögé dugták, és elmeszakértői vizsgálatot

kértek. Az az ember beteg.– Gregnek is ez volt a véleménye róla. De miért próbálta megölni őt Sherman?– Ki tudja? Szerintem inkább a feleségét vette célba. Legalábbis a tanúk ezt állítják.

Greg véletlenül útban volt.– Mennyire súlyos a sebe? Tim, kérlek, mondd meg!– Megmondanám, nyuszikám, ha tudnám. Csak annyi biztos, hogy több órán át

műtötték.– Mióta vagy itt?– Néhány órája. Amint értesítettek a hívásodról, azonnal repülőre ültem.Sabina körülnézett.– És én mióta fekszem itt?– Nem tudom pontosan. Aludtál, amikor ideértem. Az orvos erős nyugtatót rendelt

neked. Azt mondta, nagyon megviselt az eset.– Nem láthattam Greget. Nem mondtak semmit az állapotáról. Semmit, de semmit!– Tudom, nyuszikám, tudom. Már itt vagyok, és mindenről gondoskodom.Tim jelenléte csakugyan megnyugtatta Sabinát. Jó, hogy a férfi eljött. Mit tett volna

nélküle?– Néhány napja házasodtunk össze. Greg felhívott, hogy értesítsen, Tim, de nem tudott

elérni. – Sabina a férfi mellkasára hajtotta a fejét. – Nem tudtunk tovább várni!– Tulajdonképpen szívesen lettem volna tanú vagy koszorúslány, őszintén szólva kissé

csalódott vagyok.– A kedvedért megismételhetjük. Mindenre kész leszek, ha Greg meggyógyul.– Megkérhetlek egy szívességre?– Mi lenne az?– Ne kínozd magad többé azzal, hogy olyan korán elveszítetted az édesapádat.

Szívbeteg volt, nyuszikám. Tudott is róla, és megpróbált belenyugodni a sorsába.– De anya mindig azt mondta, hogy túl keményen kellett dolgoznia értünk. Lehet, hogy

emiatt halt meg.– Sabina, az apád tudta, hogy mit csinál. Ő maga döntött így. Azt tette, amit a

legjobbnak tartott. Az más dolog, hogy mi hogyan vélekedünk erről. De sem neked, semaz édesanyádnak nem volt közötök ahhoz, ami történt. Nem tudtatok volna változtatni ahelyzeten. Az apád nagyon szeretett, és biztosan nem lenne boldog, ha látná, hogy azóta isgyötrőd magad a halála miatt.

– Szerettem őt, Tim – sírta Sabina.– Tudom. Ez természetes. És az is mindennapi dolog, hogy hiányzik neked.De ne rágódj túl sokat a múltadon, mert nem jó dolog, ha elrontod az életed

olyasvalami miatt, amin már úgysem lehet változtatni.– Mi lesz, ha Greget is elveszítem?– Elég bátor és erős vagy ahhoz, hogy elviseld a halálát, ha úgy fordulna a dolog. De ne

okold magad tovább! Ne vedd a válladra a világ minden gondját, Sabina! SzerethetedGreget, de ne hidd, hogy felelős vagy a balesetért. Ami ma megtörtént, a sors szeszélyevolt, sajnálatos, előre nem látható szerencsétlenség. Nem tudjuk megváltoztatni atörténteket. De megpróbálhatunk szembenézni velük.

65


Tim hallgatott néhány percig, aztán folytatta:– Sabina! Greg nem adja fel. Ha felvillan akár csak egy kis reménysugár, minden

erejével azon lesz, hogy életben maradjon. Annyi minden miatt fontos az élete. Miótatéged megismert, nagyon megváltozott. Segítettél neki talpra állni. Szerintem te vagy nekia legmegfelelőbb feleség.

– Annyira félek, Tim.– Én is, nyuszikám. Én is. De az élete nem a mi kezünkben van, csak remélhetjük a

legjobbakat.Kopogtak. Egy nővér lépett be.– Mrs. Duncan?– Igen.– Dr. Graham utasított, hogy hozzak magának ennivalót.Tim felállt, és megszólalt Sabina helyett.– Pompás ötlet.Sabina megrázta a fejét.– Nem hiszem. Nem tudnék most enni…– Dehogynem! Éppen erre van sürgős szükséged.Mielőtt az ápolónő észbe kaphatott volna, Tim már ki is vette a kezéből a tálcát. Evés

közben Tim megpróbálta elterelni Sabina figyelmét, így végül egyetlen falat sem maradt atálcán.

Aztán a férfi bocsánatot kért, és kiment. Megígérte, hogy nemsokára visszajön. Most,hogy már nem volt üres a gyomra, Sabina kissé jobban érezte magát. Felkelt, ésmegkereste a cipőjét, majd bement a fürdőszobába.

Mire végzett, Tim már várt rá.– Greget az intenzív osztályra vitték. Nem volt ugyan könnyű műtét, de az orvosok

mindent megtettek érte. Úgy látszik, túléli.– Hála istennek! – Sabina zokogásban tört ki. – Ugye felépül?– Igen, remélem. Reggelig még megfigyelés alatt tartják. Addig nem szabad

meglátogatni. El kéne mennünk valahová, ahol nyugodtan alhatunk néhány órát.Sabina nehezen tudott dönteni. Szeretett volna a férje közelében lenni, ha az talán

felébred, és keresi. De Timnek kétségtelenül igaza van. Az orvosok úgysem engednékmeg, hogy Greg mellett legyen. Bár aludt már egy kicsit, mégis gyöngének érezte magát.Ha férje visszanyeri az eszméletét, minden percét vele fogja tölteni. Már most fel kell hátkészülnie az ápolására.

– Nálam vannak Greg lakásának a kulcsai. Ott alhatunk. Biztosan tetszeni fog neked.Nagyszerű kilátás nyílik a folyóra.

Tim megfogta Sabina kezét, és kivezette a folyosóra.– Először pihenek egy kicsit, nyuszikám. Nem tudok változtatni ezen a dolgon, de

ahányszor melletted vagyok, sohasem jutok alváshoz.Sabina bátortalanul elmosolyodott.– Greg is ezt vetette a reggelinél a szememre.Tim örült, hogy Sabina arca végre egy kis színt kapott.– Ó, valóban? Az jót tesz neki.– Greg annyi mindenre megtanított a szerelemről. Nem veszíthetem el éppen most,

amikor rátaláltam.Amikor beszálltak a felvonóba, Tim megszorította Sabina kezét.– Greg vigyáz magára. Csak várjunk türelmesen!Greg körül minden szürke ködbe burkolódzott. Csak lassan tért magához. Fogalma sem

volt róla, hogy hol van. Azt sem tudta, miért van itt.A ködben hirtelen fény villant fel. Greg abba az irányba fordult.

66


Különös érzés fogta el. Valami megváltozott, de nem tudott rájönni, hogy mi.Könnyebbnek érezte magát, mint máskor, s mintha szédülne… Ekkor úgy tűnt, feloszlik aköd. Greg egy furcsa teremben találta magát, amely ismerősnek tetszett. Minden fala, amennyezet és a padló is átlátszó volt.

Greg lenézett a lába alá. Mintha levegőben lebegett volna a szoba. Akárhová nézett,csak a végtelen világűrben felragyogó csillagokat látta. Ekkor egy nagy, kerek asztalt vettészre a terem közepén. Lassan ki tudott venni egy embercsoportot, amely az asztal körülállt. Az alakok furcsán izzottak, mintha belülről világítaná meg őket valami.

Greg erőlködött, hogy felismerje az arcukat, de az erős fény elvakította.– Hol vagyok? – motyogta. – Kik maguk?Az egyik alak odaintett neki, és megszólalt:– Kövess bennünket, ideje a bíróság elé állnod!– Milyen bíróság? Miről beszél?– Mi vagyunk az őrangyalaid, Gregory Duncan, a születésed óta.– Nem értem.– Persze, mert csak éjjel tudunk kapcsolatba lépni veled, amikor alszol.– Tehát álmodom?– Tulajdonképpen így is mondhatjuk. Beszélnünk kell a jövődről és a rád váró

feladatokról.– Feladatokról? Mire gondolnak?– Egész életedben dolgoztál, Gregory Duncan, minden mást elhanyagoltál.– Még mindig nem értem.– Néha könnyebb elbújni a munka mögött, mint szembenézni az élet kihívásaival.– Hogy értsem ezt?– Mindig nagylelkűen bántál az időddel és a pénzeddel. Most önmagadat kell

odaadnod. Gyakran emlegeted a kötelességeidet, de nem ismered a szavak értelmét. Megkell nyílnod, hogy hozzáférhető légy. Mutasd meg másoknak az érzéseidet! Engedd, hogyrészük legyen bennük! Ezen a területen sokat kell pótolnod.

– Ezt elismerem. Semmit sem értettem, míg nem találkoztam Sabinával.– Helyes. Ezért küldtük hozzád. Mindkettőtök számára legfőbb ideje volt, hogy

továbblépjetek, hogy családot alapítsatok, ami után titokban mindketten vágytatok. Végremegtörtént.

– Tehát nem a véletlenen múlt, hogy találkoztam Sabinával?– Nincsenek véletlenek, érted? Te most már hozzászoktál a gondolathoz, hogy Sabina

beleillik az életedbe. Ám úgy akartad mellette folytatni az életedet, mintha semmi, desemmi nem történt volna. Ezt nem hagyhattuk, Gregory Duncan. Mióta Sabinakijelentette, hogy kész veled maradni örökre, elfelejtetted, hogy meg akartad változtatni azéletedet, amint feleségül veszed. Ami történt, emlékeztet majd az elhatározásodra. Gondoljrá, és ne feledkezz meg róla többé!

– Miről beszélnek? Mi történt velem?– Nem emlékszel rá?– Mire? Mi történt?– Lelőttek, Gregory Duncan, méghozzá egy tárgyalás kellős közepén.– Lelőttek…Ezeket az érthető szavakat hallotta meg Sabina először, mióta Greg mellett őrködött.Gyorsan a férje fölé hajolt.– Tudom, kedvesem. De meg fogsz gyógyulni. Az orvosok szerint a legjobb úton

haladsz…Elakadt. Könnyek fojtogatták.

67


Sabina megint elveszítette az időérzékét. Annyi órát töltött Greg ágya mellett, amennyitengedtek neki, és várta, hogy a férje visszanyerje az eszméletét.

Timnek sürgősen újra Denverbe kellett repülnie, de megígérte, hogy gyakran telefonálmajd.

– Sabina?Greg hangját alig lehetett hallani.– Igen, kedvesem?– Ne hagyj el!– Hidd el, sohasem tenném.– Szeretlek!– Én is téged.– Szükségem van rád, Sabina.A lány arcán könnyek patakzottak, de ez mit sem számított.– Nekem is szükségem van rád.Greg lassan felnyitotta a szemét. Úgy tűnt, még nem lát tökéletesen.– Valaki rám lőtt – ismételte csodálkozva – Igen, Greg.– Nem is gondoltam, hogy ilyen messzire mennek azért, hogy figyelmeztessenek.– Kiről beszélsz, kedvesem? Az ügyfeled férje lőtt rád.– Meglehet – mosolyodott el Greg, és megpróbálta megszorítani Sabina kezét.Két héttel később Sabina – mint mindennap – belépett Greg szobájába.A férfi már nem feküdt az ágyban. Az ablak előtt ült. Sokkal jobban nézett ki.– Üdvözlöm, ügyvéd úr! Olyan egészségesnek látszik, mintha akár újra foglalkozhatna

a törvényekkel. Kedvesem, már csak egy íróasztalra lenne szükséged.Sabina lehajolt, és vágyakozva megcsókolta a férjét.– Kimondottan kellemes érzés, hogy már nem vagyok ezekhez a szerkezetekhez

láncolva, amelyek a szívműködésemet ellenőrizték. Egy ilyen csók után az ápolónőkbiztosan berontottak volna, hogy megnézzék, miért ver olyan hevesen a pulzusom.

Sabina boldogan elmosolyodott, és leült Greg mellé.– Említette már az orvos, hogy mikor hagyhatod el a kórházat?– Semmi pontosat nem tudok. Még várni akar néhány napot, hogy megnézze, mennyit

javul az állapotom. Képzeld, már tudok a folyosón fel-alá járkálni, és itt üldögélni!Sabina a fejét rázta.– Hihetetlen, mennyire másképpen viselkedsz, mint ahogy azt Timmel jósoltuk.– Miért, mire számítottatok?– Fogadtunk, hogy mennyi időre lesz szükséged, míg bekéreted a titkárnődet.Tim úgy vélte, minden követ megmozgatsz, hogy visszatérhess a munkádhoz.– Este?– Magam is ettől tartottam. Most meg itt ülsz az irataid nélkül. Meglep a dolog.– Ha őszinte akarok lenni, be kell vallanom, hogy ma reggel már dolgoztam. Rövid

látogatást tett nálam a három társam.– Micsoda?– Igen, közölni akartam velük, hogy részben eladom a cégemet.Sabina csodálkozva nézett rá. Férje nyugodtan ült, semmi jel nem vallott arra, hogy

ilyen nagyjelentőségű ügyek foglalkoztatják.– Komolyan gondolod, vagy elhallgatsz valamit az egészségi állapotodról?– Semmit sem titkolok előled. Az orvos szerint teljesen rendbe fogok jönni.

Szerencsém volt.– Akkor miért mondasz le a cég egy részéről?– Mialatt itt feküdtem, fontos felfedezést tettem. Beláttam, hogy nem vagyok

nélkülözhetetlen. A Föld nélkülem is ugyanúgy forog tovább. Amikor először jártam

68


Paytonban, úgyis arra gondoltam, hogy feladom az irodát St. Louisban, és kisvárosiügyvédként dolgozom tovább.

Greg egy pillanatra kibámult az ablakon, majd újra Sabinára szegezte a tekintetét.– Élveztem a kihívást, ha az ügyfelek azzal kerestek meg, hogy csakis én

képviselhetem őket. Egyre több lett a munkám, ezért nyitottam irodát Paytonban is.A férfi Sabina kezét nézte, mintha ott keresgélne megfelelő szavak után.– Volt időm eltűnődni, miért viselkedem így, és hova vezet mindez. Elegendő a

pénzem, mégis egyre többet akartam, ügyet sem vetve a következményekre.Sabina a férje mellett térdelt, és egy szót sem szólt.– Azt akarom ezzel mondani, hogy olyasmire vágyom, amit pénzzel nem lehet

megvásárolni. Gyermekhangra. Arra, hogy kettesben sétálhassak veled a tengerparton, ésgyönyörködjünk a naplementében. Rengeteg időm volt gondolkodni. Például agyerekkoromról és az ifjúságomról.

Sabina nem szakította félbe Greget, mert tudta, milyen fájdalmas időszak volt ez azéletében. Tudta, bár a férfi sohasem beszélt róla.

– A gyermekévek határozzák meg a fejlődést – folytatta Greg. – Ezért úgy döntöttem,hogy teszek valamit az ifjúságért, azokért, akiknek szükségük lehet valakire, aki beszélgetvelük, aki megpróbálja megérteni őket.

– Nagyszerűen hangzik, Greg! Annyi ilyen gyerek van. Biztosan könnyen kapcsolatottudsz velük teremteni, ha csak Paytonban dolgozol.

– Remélhetőleg. Életem hátralevő részét veled akarom tölteni. Szeretnék családotalapítani. Olyan családot, amelyben a gyerekeink jól érzik magukat.

Sabina nem tudta tovább visszafojtani a könnyeit.– Greg, annyira vágyom rá én is!– Szeretnél gyerekeket?– Sokat!A férfi elmosolyodott.– Majdnem el kellett veszítenem az életemet ahhoz, hogy rájöjjek, milyen értékes.

Nagyon korlátozott idő áll a rendelkezésünkre. Élvezni szeretném ezt az időt veled, acsaládommal, és azokkal, akiket szeretek. Ugye úgy hangzik, mintha megőrültem volna?

Sabina megrázta a fejét.– Ellenkezőleg. Okos elhatározásra jutottál. Olyan boldog vagyok, hogy veled élhetem

le az életemet!– Sabina, nekem te vagy az életem. Nélküled sohasem jöttem volna rá minderre. Csakis

neked köszönhetem ezt. Nagyon szeretlek!Greg hosszan, szenvedélyesen megcsókolta a feleségét.– Jó lesz végre kikerülni innen. Igaz, hogy ágyban töltöttem a mézesheteinket, de azt

nem terveztem, hogy végig egyedül leszek.– Van még egy kis baj, kedvesem. Tim örülne, ha megismételnénk az esküvőt.– Miért?– Dühösnek látszott, amiért nélküle házasodtunk össze. Azt mondta, ez lett volna az

egyetlen alkalma, hogy ne csak a menyasszonyt vezethesse, hanem legyen alegkívánatosabb agglegény egy esküvőn. Szerinte adósa vagy Paytonnak egy hatalmasesküvővel, ő pedig gondoskodni akar arról, hogy rendezd az adósságod.

– Neked mi erről a véleményed?– Semmi kifogásom ellene, ha melletted lehetek. Ha szükséges, akár mindennap

elismétlem a hűségesküt.– Akkor templomi esküvő lesz.– Nagyszerű. De kérlek, ha lehet, hétfőn. Ugyanis az a szerencsenapom.– Tehát megint érvényesült Tim akarata.

69


Greg nevetve rázta a fejét.Igaz, Tim nem úgy nézett ki, mint egy védőszent, de Greg szerint szárnyakat érdemelt

volna.

70


UTÓJÁTÉK

– Apa, apa, megérkezett! – kiabálta Becky, miközben beviharzott a házba, és bevágtamaga után az ajtót. – Itt van Tim bácsi!

Greg éppen ekkor lépett be a konyhába. Azért jött, hogy megnézze: nem kell-e segíteniSabinának.

Az asszony limonádét és kalácsot készített a fiúknak, akik a műhelyben segítettekGregnek.

Greg és Sabina ránézett ötéves lányukra, akinek borzas haja ugyanolyan volt, mint azapjáé.

Greg letérdelt, és átölelte a lányát.– No és behívtad, vagy kint hagytad?Becky vigyorgott.– Nem hívtam be. Csak az autóját láttam. Meg akartam mondani nektek.Greg felállt, és kézen fogta a kislányt.– Okosan tetted. Akkor eléje megyünk.Sabinára pillantott.– Tim éppen jókor jön.Sabina nevetett.– Nem lep meg. Szereti a csokoládés kalácsomat. Fogadok, hogy már száz

mérföldnyire megérezte az illatát. Menjünk, üdvözöljük!Amikor Tim kiszállt a sportkocsijából, Greg, Sabina és Becky már várta.– Tim bácsi! – vetette magát a karjába Becky.– Nem hiszek a szememnek – mondta Tim, és felkapta a kislányt. – Rengeteget nőttél.

És milyen nehéz lettél! Hol az a kisbaba, akit a térdemen ringattam?Becky csak úgy repesett örömében.– Nemsokára iskolába megyek, Tim bácsi! De ha akarod, ringathatod Cindyt. Ő is

nagyon szereti, és nem is olyan nehéz, mint én.Tim rámosolygott Gregre és Sabinára, akik türelmesen vártak rá az ajtónál.– Igen? Miért, hány kiló?Becky vállat vont.– Nem tudom. Még olyan kicsi – mondta, és a kezével mutatta, mekkorának látja a

testvérét.Tim letette Beckyt, és átölelte Sabinát.– Bocsáss meg, nyuszikám, nem tudtam előbb jönni. De úgy látszik, nélkülem is

egészen jól boldogultok.Sabina magához szorította Timet.– Örülök, hogy látunk. Jól nézel ki.Greg a barátja vállára tette a kezét.– Bármit teszel, egyetértünk vele. Valóban kipihentnek látszol.Bementek, méghozzá egyenesen a meleg konyhába.– Tanultam magától, ügyvéd úr. A legutóbbi megbízatásom után elhatároztam, hogy

szabadságra megyek.Sabinára pillantott.– Természetesen nem tudhattam, hogy Mrs. Duncannek olyan sürgős az a kisbaba. Hol

vannak a többiek?

71


– Derek alszik – mesélte Becky. – Ő még csak hároméves. Ha már olyan nagy lesz,mint én, már neki sem kell aludnia.

– Aha – felelte Tim komoly képpel.– Cindy is alszik. Állandóan alszik – tette hozzá Becky.– Sajnos nem – mondta Greg. – Cindy kisasszony összekeveri az éjszakát a nappallal.

Amikor hajnali kettőkor megissza a tejecskéjét, úgy gondolja, hogy ideje szórakoztatniholtfáradt szüleit.

Tim Gregre nézett.– Nem is tudom, Greg. Megváltoztál, mióta apa lettél. Tíz évvel fiatalabbnak látszol.Greg nevetett.– Ha valaki tíz évvel ezelőtt azt mondja, hogy egyszer három gyerek hancúrozik

nálunk, kinevetem.Sabina limonádét tett az asztalra, és ő is Greget nézte.– Tom és Larry miért nincsenek itt?Tim felvonta a szemöldökét.– Tom és Larry? Hogyan tudtatok eltitkolni előlem két gyereket?– Nem a mieink – magyarázta Sabina.– Tom és Larry a banda tagjai. Alapítottam egy bandát a városban – mondta

mosolyogva Greg.– Bandát? Motorosokból áll?– Ennyire azért nem vagyunk mozgékonyak. De van klubházunk, alapszabályunk és

jelvényes dzsekink.– Nem nőttél ki kissé ebből a korból, Greg? – ugratta Tim.– Szerintem nem. Az én ötletem volt. Találkoztam fiatalokkal, akik bandát akartak

alakítani. Csatlakozhattam hozzájuk, mert nem hozom a nyakukra a felnőtteket.Másképpen szólva én vagyok a példaképük. – Greg beletúrt Becky borzas hajába. – Beckypedig a kabalababájuk.

Greg felállt, és még hozzátette:– Szerintem most nem fognak bejönni. Be akarják fejezni a gyalulást, hogy

bemutathassák műveiket a jövő heti kézműves kiállításon.Felkapott egy korsó limonádét és egy tál kalácsot.– Utánuk nézek, de mindjárt jövök. Rettenetesen kíváncsi vagyok már a híreidre, Tim.Becky kiment az apja után. Kezében két poharat lóbált, amelyeket Tómnak és Larrynek

szánt.Tim elégedetten nézett körül a konyhában.– Ugye, nyuszikám, igazi otthont teremtettetek?– Igen, Tim.– Az előbb egyébként nem vicceltem. Greg tényleg megfiatalodott.– Csodálatos, hogy milyen boldog és elégedett.– Mi van az ügyvédi irodájával?– Jól megy. Két ügyvédbojtárja van, ők készítik elő az ügyeket és végzik a

vizsgálatokat. Greg szinte csak tanácsadással foglalkozik. Az időrabló munkát másokrahagyja.

– Meg sem kell kérdeznem, boldog vagy-e. Nem is látszik rajtad, hogy néhány heteszülted a harmadik gyerekedet.

– Nem tudom, hogyan bírnám mindezt Greg nélkül, ő ringatja éjjel Cindyt. Miutánmegetetem, tisztába teszi. Annyira szereti őket, Tim. Jó nézni.

– El tudom képzelni. Előnyére változott.Hirtelen Derek jelent meg az ajtóban.– Hol van apa?

72


– Kiment a műhelybe Tomhoz és Larryhez, kedvesem. Kérsz kalácsot és limonádét?Derek bólintott, és belépett.– Ugye megismered Tim bácsit?A gyerek Sabinára emlékeztette Timet. Ugyanaz a mosoly, ugyanaz a hajszín, csak a

szeme színe volt egy kicsit más.– Gyere ide, barátom! – nyújtotta ölelésre a karját Tim.Derek elégedetten ült az ölébe.– Jól áll neked, ha gyerek ül az öledben – tréfálkozott Sabina.Greg visszajött, és megállt az előszobában. Így észrevétlenül tanúja lehetett a

jelenetnek.Látszott, hogy Tim és Sabina viszonya meghitt. Tim békésen üldögél, ölében az ő

fiával. Gregnek egy pillanatra eszébe jutott egykori aggodalma.Időközben azonban megtanult egy fontos dolgot: egyáltalán nem kellett

nyugtalankodnia felesége és barátja kapcsolata miatt.Mindketten jelentősen megváltoztatták az életét. Már tudta, milyen az, amikor valaki

teljes szívéből szeret. Mindketten különös módon segítettek neki, hogy olyan legyen,amilyen. Szerette nézni, ahogy Sabina foglalkozik a gyerekekkel. Milyen kedvesen éstürelmesen bánt velük!

Ráadásul Sabina hitt benne, s ez mindig továbbsegítette Greget, ha kételkedni kezdettönmagában. Felesége megmutatta, hogy kiérdemelte a szeretetét.

Sabina felpillantott, és észrevette férjét az előszobában.– Gyere be, kedvesem! Nem fogod elhinni, de éppen rólad beszélgettünk.Greg már nem is emlékezett a magányban töltött évekre. Boldogan lépett szerettei közé.

73

Anette Broadrick - Hanyat-homlok Hozzád

Documents