2 NEMZETI SPORT VII. 315. • 1996. november 18. „Nem lehet úgy élni, hogy szüntelenül arra kell figyelnem: mikor csíp meg a vipera!” - mondja Varga Zoltán egy átvirrasztott éjszaka után Lakat T. Károly________________________________ [] A Nem tűnik túlzottan betegnek a hangod... Nem diagnózist akarok felállítani, csak megjegyzem... - Voltam már jobban is, ami persze nem azt jelenti, hogy ha olyan nagyon-nagyon akarom, akkor nem szedem össze ma - gam, s nem megyek ki a meccsre... A Gondolod, hogy ez amolyan „akarom, nem aka- rom" kérdése? - Ha átélted volna az utóbbi napokat kint a Fradi pályán, akkor nem kérdeznél ilyen butaságot... A Azt mondod, butaság, mert értetlenke- dem azon, hogy a legnépszerűbb magyar NB I-es csapat vezetőedzője együttesének hazai bajnoki mérkőzését nem a kispad- ról nézi végig, hanem otthon ül a szobá- jában ? Ez az én mércém szerin t még ak- kor is minimum több mint furcsa, ha népszerűtlen, megyei bajnokságban szereplő csapat idegenbeli meccséről van szó... . - Ne haragudj, hogy megkérdezem, de mi a „te mércéd"? A NB I-es edzők NB I-es bajnoki mér - kőzésen való személyes részvételének kérdésében például az, hogy ha valaki nincs az intenzív osztályon, akkor an- nak a kispadon a helye! „Halálos" bete- gen, egy lábbal, fél kézzel, a fájdalomtól a csillagokat látva, de ott van. Aztán majd másnap kúrálja magát... - Akkor is ezt mondod, ha előtte halá - losan megfenyegetnek? A Elbizonytalanítasz... - Nem szívesen beszélek erről, de azt sem gondoltam volna soha, hogy ilyes- mi megtörténhet. A A mai világban... Jó ha elmúlik egy nap, hogy sehol nem robban fel semmi... - Azért a futball eddig nagyjából mentes volt az ilyen eseményektől... De úgy látszik, ehhez is hozzá kell szokni. Persze a történet nem ott kezdődik, hogy megfenyegettek. Az csak a csúcs- poén... A Halljuk a prológot... - A pénteki edzésen kezdődött. Ment minden a maga rendjén, bár az furcsa volt, hogy a megszokott arcokon kívül mások is feltűntek a lelátón meg a pálya szélén, s nem a Fradiért mindenre kész nyugdíjas korosztályból! Eddig csak hallottam ezekről a fiúkról, de nem lát- tam őket, nem is találkoztam velük, a külsőjük alapján azonosítottam be őket: szóval annak a bizonyos legkeményebb magnak néhány képviselője „tisztelt meg" az edzéslátogatással. A Biztos Nyilas formájára voltak kí- váncsiak. .. - Ezzel szemben egy meglehetősen it- tas állapotban lévő ember se szó se be- széd bejött a pályára, s azt követelte tő- lem, hogy kapura rúghasson Szeder- nek... Nem tetszett az ötlet! Békésen, hogy azt ne mondjam barátságosan ka- ron fogtam, szépen levezettem a pályá- ról, még magyaráztam is neki, hogy mi most meglehetősen fontos dolgot gya- korolunk, ha igazi fradista és azt akarja, hogy holnap győzzünk a Győr ellen, ak- kor engedje ezt meg nekünk. A Lehet, hogy így veszett el a jövő ' J nagy csatártehetsége... - Nem veszett el egészen, mert amikor valamivel az edzés vége után bementem az öltözőbe, ugyanez az ember a terem közepén állt, s dülöngélve handabandázott a játékosoknak. A Talán csak a Győr elleni taktikát akarta felvá- zolni. .. - Nem tudom, mit akart, én akkor már meglehetősen inge- rülten nyakon fogtam, s ahogy mondani szokták, a grabancá- nál fogva vittem ki az öltözőből, s kivezettem egészen a Sprin- ger-szoborig. Gondoltam az Semleges terület, kint is van, meg nincs is... Rosszul gondoltam. Abban a tudatban, hogy a „láto- gatótól" megszabadultunk, elmentem valamit elintézni az iro- dába, s amire visszaértem a fiúk közé, a „barátunk" újra az öl- töző közepén állt, és előadott... Nos, akkor - ezt a kifejezést mostanában tanultam - bepöccentem, s kivágtam a folyosóra. Nem kellett volna? A Rossz a kérdés! Ilyesminek egy Ferencvárosnál soha, sem- milyen körülmények között nem lenne szabad előfordulnia. De azt hiszem, ez még kevés lett volna ahhoz, hogy „szabad szom- batot" vegyél ki másnapra... - Rettenetesen megviselt az eset, már azt nem értettem, hogy afféromat a látogatóval az öltözőben ülő játékosok miért nézik végig halálos csendben, némán, mozdulatlanul... Senkinek egy szava, egy mozdulata, egy gesztusa nem volt, azt üzenvén fe- lém, hogy együtt vagyunk - de ha nagyon akarom, ezt még a fé- lelemmel is tudom magyarázni. Akkor rettentem meg egy ki- csit, amikor aznap, éjfél felé megszólalt az a telefonom, amely- nek a számát esküszöm, hogy tíz embernél több nem tudja Ma- gyarországon, s egy hang a következőt mondta: „Te szemét Varga, ha nem takarodsz el a Fradiból, kitekerjük a nyakad! Ezt nem úszód meg élve!" Nem vagyok egy gyáva, nyámnyila alak, de esküszöm, hogy fizikai rosszullét fogott el, szédültem, úgy éreztem, kiszalad a lábam alól a talaj. Csak kóvályogtam a szobában, s egyik pillanatról a másikra a betegség tünetei je- lentkeztek rajtam. Másnapra, a meccs napjára aztán beteg is let- tem rendesen, sem lelki, sem fizikai erőm nem volt ahhoz, hogy kimenjek a pályára. A Mit csináltál a Fradi-meccs idején ? - Járkáltam fel és alá a szobában, mint egy dúvad, s vártam a telefont a pályáról. Rácz Laci hívott, mondta, hogy nyertünk, akkor még nem tudta, hogy elcserélte magát... A Témánál vagyunk, hiszen a forduló szenzációja lett ez a bizonyos csere. - Erről nem szívesen beszélnék, hiszen nem voltam ott a pá- lyán, nem ismerem a körülményeket, ha Rácz Laci elszúrt vala- mit, akkor nincs mese, elszúrta, azt azonban nem igazán értem, hogy ezt a tévedését éppen a Fradi vezetőinek miért kellett min- denkiben nyomatékosítaniuk azonnal a mérkőzés után... Még annyi minden történhet. Még kiderülhet, hogy adminisztratíve nem is hibáztunk, még akár úgy is dönthet a fegyelmi bizottság, hogy újrajátszatja a meccset, még megeshet bármi, de mi már kihirdetjük a saját vétkességünket. A Talán éppen azért, mert a védhetetlent teljesen felesleges védeni... - Ezt én nem így érzem. A Fradi vezetőinek, ha a helyzet úgy hozza, még hazudni is majdhogynem kötelességük a csapat ér- dekében! De itt sajnos nem ez történt... A Nem mész túl messzire? - Egyáltalán nem. Csak egyre nehezebben viselem azt a lég- kört, ami a Fradi-pályán, pontosabban az irodaházban körül - vesz. Megőrjít az a leküzdhetetlen érzés, hogy nem mindenki szurkol a sikereinkért, hogy potenciális ellenfeleim, akik egyéb- ként a klub fizetett alkalmazottjai, szinte várják, hogy mikor adom fel, mikor bukom bele ebbe a vállalkozásba. Meggyőző- désem, hogy amit ki kell vágni egy testből, azt azonnal ki kell vágni, mert különben elrákosodik... A Zoli, ezek bizonyíthatatlan feltételezések... Nem lehet ve- lük mit kezdeni, még akkor sem, ha tegyük fel sok igazság van bennük... - Én nem is azt mondtam, hogy bárki kezd- jen velük valamit... Ez az én harcom, ezt ne- kem kell megvívnom, de nem nagyon tu- dok sokáig élni egy olyan családban, ahol egymásnak tesznek keresztbe a családtagok. Az ilyesmi a civil, min- dennapi életben fordítva szokott lenni. A külvilág támadja a csalá- dot, vagy annak valamelyik tagját, de azok otthon összetartanak, meg- fogják egymás kezét, egymásnak adnak erőt a harcokhoz, s végül va- lahogy kilábalnak a bajból. Én ép- pen ebbe a fordított, fejre állított helyzetbe őrülök bele, hogy míg egyébként úgy érzem, mindenhon- nan árad felém a szeretet, az elisme- rés, a dicséret, a gratuláció, addig éppen ott, ahol az egészet csinálom, naponta érnek áttételes, vagy na- gyon is konkrét támadások. Nem le- het úgy élni és dolgozni, hogy szün- telenül arra kell figyelnem: mikor csíp meg a vipera... A Ezek szerint azt azért pontosan érzed, hogy az emberek neked szur- kolnak, s azt szeretnék, ha nem buk- nál bele ebbe a kalandba... - Igen, ezt érzem, s nem tudok érte eléggé hálás lenni. De külön vélemé- nyem is van az ügyben... A Nem is te lennél, ha nem lenne... - Az sem egy igazán jó állapot, hogy mindenki nekem szurkol, csak éppen senki nem tesz semmit... Néha úgy érzem magam, mint az a front- harcos, akinek egy század tuszkolja a kezébe a zászlót, mondván: menj, ro- hanj ki a sáncok mögül a frontra, mi ott vagyunk mögötted, féltünk, támo- gatunk, véled vagyunk, izgulunk ér- ted, erre én azt mondom, ne féltse- nek, ne izguljanak értem, ne szurkol- janak azért, hogy be ne darálhasson ez a tipikusan magyar közeg, hanem segítsen mindenki a maga eszközével abban, hogy az én véleményemet osztja, azt propagálja és ahol lehet, hirdeti, adott ésetben kiáll érte. Ez a segítség, nem az, hogy üzennek: „Szorítunk!". A Ezt elvárod akkor is, ha netán nincs igazad? - A fizetett Fradi-alkalmazottaktól feltétlenül! A Tulajdonképpen borítékolhat- nám a választ, mégis megkérdezem: gondoltál már arra, hogy feladod? - Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem fáradok, nem gyengü- lök. .. A Ha ezt az ominózus három pon- tot elveszik tőletek, márpedig min- den jel arra mutat, hogy így történik, nem csak te gyengülsz, hanem nagy- ban gyengülnek a Ferencváros esé- lyei is a bajnoki címet illetően... - Sokkal többről van most szó annál, r mint hogy ki nyeri a bajnokságot... Itt az egyetlen igazán nagyszabású, jelentős tö- megeket vonzó magyar futballcsapat sorsa és jövője forog kockán. Ha nagyon gyorsan nem tu- dunk megszabadulni azoktól, akik csak ártanak, végünk van! S ezzel egyáltalán nem azt akarom mondani, hogy előttem nem volt, utánam pedig nem lesz futball az Üllői úton... A Még egy gondolat erejéig maradjunk a vesznilátszó há- rom pontnál. Ha ez nem a tiétek, vagy ha legalább a lehető- ségét nem kapjátok meg annak, hogy fair, tiszta körülmé- nyek között, mondjuk egy újrajátszott meccsen megszerez- zétek, akkor a jelenlegi erőviszonyokat ismerve, az MTK- nak már ki is lehet osztani a bajnoki aranyakat. Más kérdés, hogy legyenek a kék-fehérek bármilyen erősek, bármilyen jók, egy, a Fraditól úgymond adminisztratíve elvett három pont esetén életük végéig hallgathatnák egy ország Fradi- szurkolónépétől, hogy:„Nem nyertek volna, ha..." - Ez nem az én dolgom, csak azt érzem, hogy nagy szakadék felé rohanunk, s ha az erre illetékesek nem tesznek semmit, ak- kor teljesen felesleges volt minden erőlködésem. És akkor tény- leg azoknak lesz igazuk, akik az ideérkezésem pillanatától azt hajtogatták: „Varga úr, maga ebben a pocsolyában egyedül úgysem tud rendet tenni!" A Ettől még cserélni nem lenne hátrány megtanulni... - Igen, végig erről beszéltem én is: nincs mese, cserélni kell!
Welcome message from author
This document is posted to help you gain knowledge. Please leave a comment to let me know what you think about it! Share it to your friends and learn new things together.
Transcript
2 NE MZE TI S PO RT VII. 315. • 1996. november 18.
„Nem lehet úgy élni, hogy szüntelenül arra kell figyelnem: mikor csíp meg a vipera!”- m ondja Varga Zoltán e g y á tv irraszto tt é jsza k a után
Lakat T. Károly________________________________ []
A Nem tűnik túlzottan betegnek a hangod... N em diagnózist akarok felállítani, csak megjegyzem...
- Voltam már jobban is, ami persze nem azt jelenti, hogy ha olyan nagyon-nagyon akarom, akkor nem szedem össze magam, s nem megyek ki a meccsre...
A Gondolod, hogy ez amolyan „akarom, nem akarom" kérdése?
- Ha átélted volna az utóbbi napokat kint a Fradi pályán, akkor nem kérdeznél ilyen butaságot...
A A zt mondod, butaság, mert értetlenkedem azon, hogy a legnépszerűbb magyar NB I-es csapat vezetőedzője együttesének hazai bajnoki mérkőzését nem a kispad- ról nézi végig, hanem otthon ül a szobájában ? Ez az én mércém szerin t m ég akkor is m inim um több m int furcsa, ha népszerűtlen, megyei bajnokságban szereplő csapat idegenbeli meccséről van szó .... - Ne haragudj, hogy megkérdezem, de mi a „te mércéd"?
A NB I-es edzők N B I-es bajnoki mérkőzésen való személyes részvételének kérdésében például az, hogy ha valaki nincs az intenzív osztályon, akkor annak a kispadon a helye! „Halálos" betegen, egy lábbal, fél kézzel, a fájdalomtól a csillagokat látva, de ott van. Aztán majd másnap kúrálja magát...
- Akkor is ezt mondod, ha előtte halálosan megfenyegetnek?
A Elbizonytalanítasz...- Nem szívesen beszélek erről, de azt
sem gondoltam volna soha, hogy ilyesmi megtörténhet.
A A mai világban... Jó ha elmúlik egy nap, hogy sehol nem robban fel sem m i...
- Azért a futball eddig nagyjából mentes volt az ilyen eseményektől... De úgy látszik, ehhez is hozzá kell szokni.Persze a történet nem ott kezdődik, hogy megfenyegettek. Az csak a csúcspoén...
A Halljuk a prológot...- A pénteki edzésen kezdődött. Ment
minden a maga rendjén, bár az furcsa volt, hogy a megszokott arcokon kívül mások is feltűntek a lelátón meg a pálya szélén, s nem a Fradiért mindenre kész nyugdíjas korosztályból! Eddig csak hallottam ezekről a fiúkról, de nem láttam őket, nem is találkoztam velük, a külsőjük alapján azonosítottam be őket: szóval annak a bizonyos legkeményebb magnak néhány képviselője „tisztelt meg" az edzéslátogatással.
A Biztos Nyilas formájára voltak kíváncsiak. ..
- Ezzel szemben egy meglehetősen ittas állapotban lévő ember se szó se beszéd bejött a pályára, s azt követelte tőlem, hogy kapura rúghasson Szedernek... Nem tetszett az ötlet! Békésen, hogy azt ne mondjam barátságosan karon fogtam, szépen levezettem a pályáról, még magyaráztam is neki, hogy mi most meglehetősen fontos dolgot gyakorolunk, ha igazi fradista és azt akarja, hogy holnap győzzünk a Győr ellen, akkor engedje ezt meg nekünk.
A Lehet, hogy így veszett el a jövő ' J nagy csatártehetsége...
- Nem veszett el egészen, mert amikor valamivel az edzés vége után bementem az öltözőbe, ugyanez az ember a terem közepén állt, s dülöngélve handabandázott a játékosoknak.
A Talán csak a Győr elleni taktikát akarta felvázolni. ..
- Nem tudom, mit akart, én akkor már meglehetősen ingerülten nyakon fogtam, s ahogy mondani szokták, a grabancá- nál fogva vittem ki az öltözőből, s kivezettem egészen a Sprin- ger-szoborig. Gondoltam az Semleges terület, kint is van, meg nincs is ... Rosszul gondoltam. Abban a tudatban, hogy a „látogatótól" megszabadultunk, elmentem valamit elintézni az irodába, s amire visszaértem a fiúk közé, a „barátunk" újra az öltöző közepén állt, és előadott... Nos, akkor - ezt a kifejezést mostanában tanultam - bepöccentem, s kivágtam a folyosóra. Nem kellett volna?
A Rossz a kérdés! Ilyesminek egy Ferencvárosnál soha, semmilyen körülmények között nem lenne szabad előfordulnia. De azt hiszem, ez m ég kevés lett volna ahhoz, hogy „szabad szom batot" vegyél ki másnapra...
- Rettenetesen megviselt az eset, már azt nem értettem, hogy afféromat a látogatóval az öltözőben ülő játékosok miért nézik végig halálos csendben, némán, mozdulatlanul... Senkinek egy szava, egy mozdulata, egy gesztusa nem volt, azt üzenvén felém, hogy együtt vagyunk - de ha nagyon akarom, ezt még a félelemmel is tudom magyarázni. Akkor rettentem meg egy kicsit, amikor aznap, éjfél felé megszólalt az a telefonom, amelynek a számát esküszöm, hogy tíz embernél több nem tudja Ma
gyarországon, s egy hang a következőt mondta: „Te szemét Varga, ha nem takarodsz el a Fradiból, kitekerjük a nyakad! Ezt nem úszód meg élve!" Nem vagyok egy gyáva, nyámnyila alak, de esküszöm, hogy fizikai rosszullét fogott el, szédültem, úgy éreztem, kiszalad a lábam alól a talaj. Csak kóvályogtam a szobában, s egyik pillanatról a másikra a betegség tünetei jelentkeztek rajtam. Másnapra, a meccs napjára aztán beteg is lettem rendesen, sem lelki, sem fizikai erőm nem volt ahhoz, hogy kimenjek a pályára.
A M it csináltál a Fradi-meccs idején ?- Járkáltam fel és alá a szobában, mint egy dúvad, s vártam a
telefont a pályáról. Rácz Laci hívott, mondta, hogy nyertünk, akkor még nem tudta, hogy elcserélte m agát...
A Témánál vagyunk, hiszen a forduló szenzációja lett ez a bizonyos csere.
- Erről nem szívesen beszélnék, hiszen nem voltam ott a pályán, nem ismerem a körülményeket, ha Rácz Laci elszúrt valamit, akkor nincs mese, elszúrta, azt azonban nem igazán értem, hogy ezt a tévedését éppen a Fradi vezetőinek miért kellett mindenkiben nyomatékosítaniuk azonnal a mérkőzés után... Még annyi minden történhet. Még kiderülhet, hogy adminisztratíve nem is hibáztunk, még akár úgy is dönthet a fegyelmi bizottság, hogy újrajátszatja a meccset, még megeshet bármi, de mi már kihirdetjük a saját vétkességünket.
A Talán éppen azért, mert a védhetetlent teljesen felesleges védeni...
- Ezt én nem így érzem. A Fradi vezetőinek, ha a helyzet úgy hozza, még hazudni is majdhogynem kötelességük a csapat érdekében! De itt sajnos nem ez történt...
A Nem m ész túl messzire?- Egyáltalán nem. Csak egyre nehezebben viselem azt a lég
kört, ami a Fradi-pályán, pontosabban az irodaházban körülvesz. Megőrjít az a leküzdhetetlen érzés, hogy nem mindenki szurkol a sikereinkért, hogy potenciális ellenfeleim, akik egyébként a klub fizetett alkalmazottjai, szinte várják, hogy mikor adom fel, mikor bukom bele ebbe a vállalkozásba. Meggyőződésem, hogy amit ki kell vágni egy testből, azt azonnal ki kell vágni, mert különben elrákosodik...
A Zoli, ezek bizonyíthatatlan feltételezések... N em lehet velük m it kezdeni, m ég akkor sem, ha tegyük fel sok igazság van
bennük...- Én nem is azt m ondtam , hogy bárki kezdjen velük valam it... Ez az én harcom, ezt ne
kem kell megvívnom, de nem nagyon tu dok sokáig élni egy olyan családban,
ahol egymásnak tesznek keresztbe a családtagok. Az ilyesmi a civil, mindennapi életben fordítva szokott lenni. A külvilág támadja a családot, vagy annak valamelyik tagját, de azok otthon összetartanak, megfogják egymás kezét, egymásnak adnak erőt a harcokhoz, s végül valahogy kilábalnak a bajból. Én éppen ebbe a fordított, fejre állított helyzetbe őrülök bele, hogy míg egyébként úgy érzem, m indenhonnan árad felém a szeretet, az elismerés, a dicséret, a gratuláció, addig éppen ott, ahol az egészet csinálom, naponta érnek áttételes, vagy nagyon is konkrét támadások. Nem lehet úgy élni és dolgozni, hogy szüntelenül arra kell figyelnem: mikor csíp meg a v ipera ...
A Ezek szerint azt azért pontosan érzed, hogy az emberek neked szurkolnak, s azt szeretnék, ha nem buknál bele ebbe a kalandba...
- Igen, ezt érzem, s nem tudok érte eléggé hálás lenni. De külön véleményem is van az ügyben...
A Nem is te lennél, ha nem lenne...- A z sem egy igazán jó állapot,
hogy mindenki nekem szurkol, csak éppen senki nem tesz semmit... Néha úgy érzem magam, mint az a frontharcos, akinek egy század tuszkolja a kezébe a zászlót, mondván: menj, rohanj ki a sáncok mögül a frontra, mi ott vagyunk mögötted, féltünk, támogatunk, véled vagyunk, izgulunk érted, erre én azt mondom, ne féltsenek, ne izguljanak értem, ne szurkoljanak azért, hogy be ne darálhasson ez a tipikusan magyar közeg, hanem segítsen mindenki a maga eszközével abban, hogy az én véleményemet osztja, azt propagálja és ahol lehet, hirdeti, adott ésetben kiáll érte. Ez a segítség, nem az, hogy üzennek: „Szorítunk!".
A Ezt elvárod akkor is, ha netán nincs igazad?
- A fizetett Fradi-alkalmazottaktól feltétlenül!
A Tulajdonképpen borítékolhatnám a választ, mégis megkérdezem: gondoltál már arra, hogy feladod?
- Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem fáradok, nem gyengülök. ..
A Ha ezt az ominózus három pontot elveszik tőletek, márpedig m inden jel arra mutat, hogy így történik, nem csak te gyengülsz, hanem nagyban gyengülnek a Ferencváros esé
lyei is a bajnoki címet illetően...- Sokkal többről van most szó annál,
r m int hogy ki nyeri a bajnokságot... Itt az egyetlen igazán nagyszabású, jelentős tö
megeket vonzó m agyar futballcsapat sorsa és jövője forog kockán. Ha nagyon gyorsan nem tu
dunk m egszabadulni azoktól, akik csak ártanak, végünk van! S ezzel egyáltalán nem azt akarom m ondani, hogy előttem nem volt, u tánam pedig nem lesz futball az Üllői ú ton...
A M ég egy gondolat erejéig maradjunk a veszn ilá tszó három pontnál. Ha ez nem a tiétek, vagy ha legalább a lehetőségét nem kapjátok m eg annak, hogy fair, tiszta körü lm ények között, m ondjuk egy újrajátszott meccsen m egszerezzétek, akkor a jelenlegi erőviszonyokat ismerve, az MTK- nak már k i is lehet osztani a bajnoki aranyakat. Más kérdés, hogy legyenek a kék-fehérek bármilyen erősek, bármilyen jók, egy, a Fraditól úgym ond adm inisztratíve e lvett három p o n t esetén életük végéig hallgathatnák egy ország Fradi- szurkolónépétől, hogy:„N em nyertek volna, ha ..."
- Ez nem az én dolgom, csak azt érzem, hogy nagy szakadék felé rohanunk, s ha az erre illetékesek nem tesznek semmit, akkor teljesen felesleges volt minden erőlködésem. És akkor tényleg azoknak lesz igazuk, akik az ideérkezésem pillanatától azt hajtogatták: „Varga úr, maga ebben a pocsolyában egyedül úgysem tud rendet tenni!"
A Ettől m ég cserélni nem lenne hátrány megtanulni...- Igen, végig erről beszéltem én is: nincs mese, cserélni kell!
Related Documents
