-
�A Mûvészetbarátok Egyesületének (alapítva 1973.) füzetei/107. �
Ára: 600.- Ft ��XXII. évfolyam 4. szám � 2012. szeptember – október
�Tagoknak tagdíj ellenében �
MÛVÉSZET BARÁTAIés
Keserű KatalinA Ferenczy-család
Ferenczy Károly-kiállítás most aMagyar Nemzeti Galériában
látható,és csak pár éve annak (2005), hogyFerenczy Noémi
hagyatékával gaz-dagodott a szentendrei Ferenczy Mú-zeum, illetve
hogy Ferenczy Bénié aNemzeti Galériában kiállításra került.
A művészetek újabb aranykorábanszületett, de számszerűleg nem
nagyFerenczy Károly-életmű közel 400festménye és 350 rajza,
grafikája min-den tulajdonosának féltett, ritkánmutatott kincse. A
nagybányai mű-vésztelep tagja, majd a szabadiskolavezetője, a
századforduló művészeticsoportosulásainak vezéralakja,
rep-rezentatív (külföldi) kiállításainakszervezője és rendezője, a
Mintarajz-iskola tanára, Ferenczy Károly (Bécs,1862 – Budapest,
1917) ugyanis amodern magyar művészet történeté-nek
kulcsfigurája.Az ő műveire áll leg-inkább ifjabb kortársa, a
művészet-filozófus Fülep Lajos meghatározá-sa: művészet az, ami
„másképp mond-hatatlan”. Hiába nevezzük őt – SzinyeiMerse Pál és
Paál László nyomában– a magyar plein air festészet legna-gyobb
mesterének, hiába mondjukróla, hogy villódzó fényeivel, erő-teljes
(impresszionista) színeivel, ésecsetvonásaival az Élet
titkánakMednyánszkyt is felülmúló festőjevolt, mert bevonta a
természetbe azembert: az idők mélyéből előhozottbibliai és
klasszikus mítoszok alak-jait is megidézve a szép nagybányaierdők
munkásai és kortársai közé.
Mindezzel alig mondunk valamit, detalán épp az utóbbi: az
időbeliségnekaz idők egyidejűsítésével történt meg-haladása
kölcsönzött először képei-nek időtlenséget. Beszédes
szótlansá-gukat azonban más okozta. Ferenczy„művészi aspirációja”
„az egész ter-mészetben való gyönyörködésből fa-kadó vágy (lett)
annak reprodukálá-sára” (kézirat Malonyay Dezsőszámára), s a
mindvégig kísérletező,munkáit olykor meg is semmisítő
festő képein a természet élete és tel-jessége a festészet
eszköztáránakminden eszközével, és életre keltésé-vel jelenik meg a
nagybányai tájban.Óvatosan lépkedő lovasok, fürdőzők,emberi
tragédiák.
A 150 éve született Ferenczy és fe-lesége, a Jan Matejkónál
Krakkóban,és Bécsben tanult festő és illusztrátor,Fialka Olga (1848
– Nagybánya,1930)nagy gondot fordítottak gyermekeikképzésére és
művészeti nevelésére.
Ferenczy Noémi: Teremtés (szövött kárpit)
-
2012. szeptember – október2
Ferenczy még – klasszikus módon –Itáliában, Münchenben és
Párizsbankészült a festői pályára. Első fiuk,Valér eközben
született. Majd ami-kor letelepedtek Szentendrén – 1890-ben –
megszülettek az ikrek: Noémiés Béni. A három gyerek
Európalegkülönbözőbb és már új művészetifővárosaiban (Párizsban,
Berlinben,Bécsben) folytatott tanulmányokat.1916-ban az Ernst
Múzeumban együttrendezhettek gyűjteményes kiállítástA Ferenczy
család címmel, melyenNoémi szőnyegekkel (köztük a Terem-téssel),
Béni szobrokkal szerepelt.
Mintha csak apja gondolatait ültet-te volna át első művébe
FerenczyNoémi egy másik művészeti techni-kával, az haute-lisse
szövésű gobe-linnel, olyan dús a természet a fali-szőnyeg kilenc
képén. De más a for-málás és mások a színviszonylatok is:a
középkori templomablakok színvi-lága és a szőnyegek síkszerűsége
jel-lemzi mindvégig a maga tervezte ésszőtte kárpitokat, a
természeti motí-vumok és a természetben munkálko-dó alakok naiv
formáit. Ezek olykor,önállósulva, monumentálissá növe-kednek.
Dienes László a kolozsváriKeleti Újságban, 1926-ban ezt
úgyfogalmazta meg, hogy a már kiemel-kedő nemzetközi sikereket
elért mű-vész „gobelinjeiről az örökkévaló-ság nyugalma ragyog le
(…), tárgyaimetafizikai szimbólumai az abszolútlétnek”. Weöres
Sándor szerint Fe-renczy Béni szobrai is hasonlóak:ahol sorban
állanak, ott „csak nyu-galmas néma tudás van.” Olyan tu-dás a
mesterségről, azon keresztül avilágról, mely a legklasszikusabb
szob-rászi elvek szerint reliefben vagycsak alig mozduló formákban
nyil-vánul meg, mint legismertebb szob-rain is: Bécsben Egon
Schiele sírem-lékén, Budán, a Horváth-kertben ülőjellegzetes,
mediterrán szépségű, atermészetet megtestesítő nőalakjá-ban vagy a
Gyulán késve felállított(eredetileg a Petőfi-centenáriumrakészült,
de 1949-ben betiltott), karcsú,mégis erőteljes Petőfijében.
A művészettörténetben páratlanjelenség, hogy egy család három
tag-ja három eltérő művészeti ágbanegyetemes értékeket hozzon
létre.Ebben szerepet tulajdoníthatunk an-nak a rendkívüli
műveltségnek, mely
a Monarchia minden országát behá-lózó Ferenczy-családban
általános volt(és egyáltalán: a Monarchia tágassá-gának), a régi és
a kortárs európai mű-vészetben való benne-létnek és – nemutolsó
sorban – Nagybányának, a ter-mészet szépségével megáldott
erdélyitájnak. Mi pedig hálával gondolunkFerenczy Valérra
(Körmöcbánya,1885 – Budapest, 1954), a Nagybá-nyai Festők
Társaságának tagjára, aszabadiskola tanárára, aki noha
festmé-nyeivel és rézkarcaival folyamatosan ésErdély-szerte részt
vett a művészetiéletben még a huszas években is, éle-tének javát
azonban az apjáról, s a csa-ládról írt könyvének, Ferenczy
Károlyművészete megismertetésének és elis-mertetésének
szentelte.
Elhangzott 2012. június 23-án aMagyar Tudományos Akadémia
dísztermében a Magyar Örökség-díjátadásán.
Ferenczy Béni: Szerelmespár (bronz)
Szirmay EndreANYANYELVEMEN
Az eszmélés, a tudás titkabenned suhog szárnyakat nyitva,
te vagy az anyai ölelés,a biztatás, a megszeppenés,
a sorsokat megváltó vigasz,a meg nem alkuvás, az igaz,
a haza, a tisztesség szava,az otthontalanok otthona,
a történelmi elrendelés,árva gondjainknak mind kevés,
de bőségesen osztakozó,messze lángoló, őszinte szó,
harcaink villámló fegyvere,vágyainkkal szárnyaló zene,
te voltál az első szerelem,utolsó fohászom te leszel.
Győri DezsőHA EGYSZER ELFOGYUNK
Sokszor nem bírok elaludni,forró az ágy, dobál a hab,álmot
látok: a népem sorsanem nagy temetés – sorvadás.S felnyögök, mint a
gályarab.
Nem értem magunk s téged, Isten,hát nincs szíved, hát nincs
eszünk?virágtalan lesz kalapod,s kár lesz, ha egyszer elfogyunk,s
nagy kár, ha egyszer nem leszünk.
1937.
„A magyar sors: talány, amelynekönmaga előtt való
megfejthetet-lensége az idő folyamán csak nö-vekedett.”
Prohászka Lajos
„...eszmebeli hitbizományok béklyói-ba nem lehet egy nemzet
életét szo-rítani.” Apponyi Albert
-
2012. szeptember – október 3
Pósa ZoltánAz egyszemélyes színház
Méhes György magyar-székely mese-író szavai illenek Bálint Márta
ma-rosvásárhelyi születésű színművész-re, a magyar klasszikusok és
a kor-társak verseinek újjáteremtőjére, akiminden szereptípusban
teljeset és tö-kéleteset alakít. „Az égből alászállt egyhalovány
csillag: örömben, fájdalom-ban, bánatban, életerőben fogant
gyer-mek született belőle a megváltó mű-vészet és az egyre esendőbb
embe-riség és magyarság szerencséjére.”
Bálint Márta Erdélyben, a nagy múl-tú marosvásárhelyi Nemzeti
Szín-házban bontakoztatta ki kivételes te-hetségét és vált az
erdélyi és a Kárpát-medencei magyarság karizmatikusegyéniségévé.
Pályájának első szaka-szában a magyar és a világirodalomlegszebb
szerepei ringatták színpa-don és filmvásznon egyaránt. Többmint
ötven különböző karakterű sze-repben nyújtott kimagasló
színésziteljesítményt: meggyőző erővel mu-tatta föl zsenijét antik
görög drá-mákban, kortárs művekben, népszín-művekben és
musicalekben. A világ-és a magyar irodalom szinte összesjelentős
szerzőjének darabjában ját-szott, így megformálta többek
közöttShakespeare, Racine, Moliére, Strind-berg, Machiavelli,
Pirandello, Oszt-rovszkij, Dürrenmatt, Bulgakov, Gomb-rowicz,
számos román szerző és amagyarok közül Madách, Jókai, Gár-donyi,
Bródy, Krúdy, Tamási, Örkény,Sütő, Raffai Sarolta és mások
nő-alakjait. Színészi teljesítménye mel-lett egyedülállóan szép,
ízes magyarbeszéde is kiemeli társai közül.
Bálint Márta a rendszerváltozássalegy időben érkezett az
anyaországba,ahol pályája új fordulatot vett, ám őmindvégig hű
maradt első éves fejjelkapott nagy szerepe, a
Kasszandranyitószavaihoz: „Láng, lobogó láng,még magasabbra
röppenj!” Borot-vaélen egyensúlyozva, fokozatosan te-remtette meg
azt, amiben ismét önma-gára lelt: az egyszemélyes színházat.
Telt házas estjei közül, melyek Bu-dapesten, vidéken, a
Kárpát-meden-cében, Bécsben és Stockholmban,valamint Európa számos
városábanarattak sikereket, említést érdemelnek
a Lénárd Sándor, Kosztolányi Dezsőés Székely János
költeményeiből szer-kesztett kompozíciói, valamint az Új-kori
Fohász című összeállítás. BálintMárta teszi azt, amit Latinovits
Zoltánis, hogy igazi színészként nem sza-valja, nem is előadja,
hanem a költő-vel azonosulva újra is írja a verset.
E remekmívű – második – pálya-szakasz diadalútja az elfeledett,
el-hunyt nagy erdélyi kortárs, SzékelyJános 677 sorával kezdődött.
BálintMárta elérte, amit a versek váteszitolmácsa csak nagy ritkán:
az ő mű-sorának hatására került bele SzékelyJános a középiskolák
kötelező anya-gába. Nem hivalkodásként, hanem Bá-lint Márta
dicséreteként jegyzemmeg, jómagam is az ő előadóestjei-nek
köszönhetően váltam érettségitétellé számos fővárosi egyházi
isko-lában. Kell-e ennél nagyobb dicső-ség színművésznek? Abban a
világ-ban, amikor a globalizáció a valódikultúra lecserélésén
„fáradozik”, ak-kor egy elhivatott előadóművész ké-pes arra, hogy
megfordítsa a trende-ket és kezdi visszavezérelni a közön-séget a
magyar örökség legnemesebbértékeihez. Amíg éltetjük az élő és
azírott nyelv legtisztább, időtlenebb fog-lalatát, a magyar
irodalmat, addig él amagyar nemzet a Kárpát-medencében.
Bálint Márta egyszemélyes szín-házának megrendítő példája a
JókaiAnna: Szegény Sudár Anna című re-gényéből készült monodráma. A
hu-szadik és huszonegyedik század egyiklegnagyobb magyar írója
Sudár
Anna alakjában egy lebírhatatlan lel-ki erejű erdélyi asszonyt
teremt, akia trianoni ország-csonkolás után, anyolcvanas évek
Ceauscescu dikta-túrájában is őrzi magyarságát, akkoris, ha ezzel
egyedül marad a család-jában. Szaplonczay Marianne, a Ma-gyar
Történelmi Szalon elnöke egyikelőadás után fogalmazta meg
igentalálóan azt, hogy „Bálint Márta, ahitében, hivatástudatában
erős er-délyi asszony saját színházát »lelkiházzá« tette, ahol
minden fellépése-kor, mint Thália papnője áldozatkénta saját lelkét
mutatja be a közönség-nek az írók, költők gondolatain ke-resztül.
Vállalja a megmérettetést, ho-gyan ragadja magával a nézőt, hogya
darab végéig lebilincselje őket.”
Bálint Márta varázserejének kö-szönhetően teltházas színházi
előadá-sok, vastapsok páratlan sorozata bi-zonyította, hogy van még
hitele e ha-zában az értékes irodalomnak és azigazi színháznak, ha
ilyen kiemelkedőközvetítőre lel. Saját szavaival élve azirodalom és
a színművészet hivatá-sa, hogy jobbik énünkre, isteni kép-más
hordozó voltunkra ébreszszen rábennünket magyarokat arra is, hogyne
csak székelységben, palócságban,erdélyi, partiumi, felvidéki,
csallóközi,délvidéki, nyugati, anyaországi ma-gyarságban, hanem
összmagyarságbangondolkodjunk a XXI. században.
Elhangzott 2012. június 23-án aMagyar Tudományos Akadémia
dísztermében a Magyar Örökség-díjátadásán.
Bálint Márta
Káosz, szenny hullt e világra,Súlyos a kabóca szárnya,És könnyű
az ezer mázsa,A bronzharang sutba vágva.S zeng a cserépfazék
lárma,Rang a rágalmazás ára,S ki figyel a bölcs szavára?
Ji King, i.e. IV. század
Aki elveszíti a gyermeki lelkületet,az elveszíti az igaz
lelkületet, az igazlelkület elvesztése pedig egyértelműaz igaz
ember elvesztésével. (...) Azégalatti tökéletes művészi
szépségeeddig még minden esetben a gyer-meki lélekből fakadt.
(...)
Vej Hung, V. század
-
2012. szeptember – október4
A szabadság filozófusa
„Olyan gondolkodóra emlékezünk,akinek a mai idők számára is
lenne jótanácsa.” mondta Geröly Tibor, s fel-kérte Madarász Imre
irodalomtörté-nészt, hogy a háromszáz éve született(és ritkán
emlegetett) Jean-JacquesRousseau munkásságát méltassa.
Madarász a filozófus nagy híve. Szá-zadok, könyvek, lapok című
kötetébentanulmányt írt Rousseau-ról. Beccariá-ról, Alfieriről,
Kölcseyről, Eötvösrőlszóló írásaiban ugyancsak említést tesza nagy
tudósról, akit Kant az „erkölcsivilág Newtonának” nevez.
Madarászkiemeli a rousseau-i életmű legfonto-sabb darabjait: a
Társadalmi Szerző-dést, a modern demokratikus politikaigondolkodás
alapművét és Vallomá-sok című önéletrajzi írását, amely
a„világirodalom legnagyobb önéletírá-sainak egyike”. Mindezek
mellett afrancia enciklopédia zenei cikkeinekszerzője, melyek újabb
bizonyítékaisokoldalúságának.
Madarász kiragad egy problémakörta rousseau-i életművel
kapcsolatban:„Rousseau, mint demokratikus gon-dolkodó, Rousseau,
mint a szabadságfilozófusa”, s ennek a kérdésnek a je-lenléte a
francia felvilágosodás idején.
Rousseau-nak nehéz élete volt. Azembert, aki Beccaria szerint
fénnyelárasztotta el az emberiséget, állandó-an üldözték, több
művét is elégették.„Fénytársai” közül is többen illettékbírálattal,
Voltaire különcnek tartotta.Sokak szerint a tudományos és
művé-szeti haladás ellensége volt. Rousseauabban bízott, hogy
„holta után kellő-képpen méltányolják”, azonban ami-kor a
Restauráció diadalmaskodott,betiltották a műveit. Costant, a
liberá-lis gondolkodó szintén elfogadta ezt aRousseau-képet.
Madarász felhívta afigyelmet e kérdés magyarországi je-lenlétére
is: „meglehetősen proble-matikus Rousseau öröksége” hazánk-ban.
Ludassy Mária képviselte az an-tiliberális Rousseau nézőpontot,
Ma-darász azonban már korábban is szem-beszállt ezzel a nézettel:
Rousseau-t a„szabadság filozófusának” tartja.
Az irodalomtörténész szerint a Tár-sadalmi Szerződést
előítéletek nélkülolvasni „tisztességes és nehéz feladat”.Rousseau
már műve elején kijelenti,
hogy a politikával foglalkozik, de azt„nem a tények kényszeréből
vezetile”, hanem erkölcsi és jogi kérdésnektartja. Tehát nem az a
kérdés, hogy azembernek egy államban mihez van jo-ga, hanem, hogy
természeténél fogvamilyen jogok illetik meg. Rousseauszerint az
egyén egyesül a többiekkel,hogy mindenki megvédje, viszont egyé-ni
szabadsága megmarad, csakis ön-magának engedelmeskedik.Az
előadóhangsúlyozta, hogy a filozófus nem tör-ténelmileg gondolta el
ezt az állapo-tot: „ez egy fikció, egy idea, egy esz-me. Valami,
ami ideális zsinórmérté-kül szolgál.” A természeti állambannem volt
biztonságban a szabadság.Rousseau azt állítja, hogy az állammegvédi
az egyént, s eljut a népfelséggondolatáig is. Egyetlen ember
jogsé-relme mindenki jogsérelmét jelenti.
Sokan azonban emögött is önellent-mondást látnak: „Hogyan lehet
az em-bert a szabadságra kényszeríteni?”Rousseau azonban
következetes e kér-désben is: az embereknek meg kell ál-lapodniuk,
a megállapodásokhoz pe-dig főhatalomra van szükség. E főha-talom
„elidegeníthetetlen”, tehát a népnem ruházhatja át senkire sem
fel-ségjogát. A hatalom oszthatatlanságátilletően Rousseau azt
vallja, hogy nemösszemosni akarja a hatalmakat, ha-nem
hangsúlyozza, hogy a hatalom mö-gött a nép áll és lényeges, hogy
meg-változtatható legyen az emberek dönté-se. Szerinte a főhatalom
abszolút, mertaz embereknek engedelmeskedniük
kell, azonban ez jogokat és szabadsá-got jelent számukra. S „mi
a kormány?”„Minden esetben a nép szolgálója” –mondja
Rousseau.Amennyiben viszonta hatalmat bitorolni akarja,
időszakosgyűlésekre kerül sor, hogy ezt megaka-dályozzák. Madarász
Thomas Jeffer-sont idézi: „Szembeszegülni a zsarnok-kal annyi, mint
engedelmeskedni Is-tennek.” A rousseau-i gondolatok mais
aktuálisak: lefektette a modern de-mokratikus alapeszméket.
Amikor örökségét tárgyaljuk, sajátkorunk problémáival
foglalkozunk.
Császár Alexandra
Elhangzott 2012. május 30-án azErzsébetvárosi Közösségi
Házban.
Jean-Jacques Rousseau
Baranyi FerencBULLADA
Addig tiszteld a törvényt,amíg korlátoz önkényt,amíg hatalmat
gátols gazságot nem palástol.
A törvény cifra szolga,szolgálja azt, ki hozta,ám az, akit
kisemmiz:tökélyében sosem hisz.
Be olykor az se tartja,ki buzgón megszavazta,csak addig van
hatálya,amíg nem köpnek rája.
A törvény mit sem érhet,ha csak táblákra vésed,ha nincs a
szívben önként:megsütheted a törvényt.
„Az állam és a törvény tekintélyéreugyanis semmi sem
veszélyesebb, mint-ha olyan törvényeket hoznak, amelye-ket
képtelenség lesz keresztül vinni.”
„...Az emberiség sorsa ma inkábbfügg az erkölcsi erőktől, mint
bármi-kor előbb. Az út a vidám és boldog lét-hez mindig a
lemondáson és önkor-látozáson át vezet.”
Albert Einstein
-
2012. szeptember – október 5
Shakespeare emléke
Az a megtiszteltetés ért, hogy 448. szü-letésnapján, április
huszonharmadikánBudapesten felköszönthettem a nagydrámaírót. A
sokféle jó ügyben fárad-hatatlan jogász, dr. Nagy Károly figyel-te
mikor esik egybe budapesti tartózko-dásom a nevezetes dátummal,
hogy fel-kérhessen ünnepi szónoklatra annál aDuna-parti
bronzszobornál, amelyet aző kitartó ügyködése révén sikerült
fel-állítani a Korzón, a Vigadó tér sarkán,ahol minden év
áprilisában ünnepségettartanak. Nem tudom, mi érdemesítettengem
arra, hogy beszédet tartsak ott.
Talán az, hogy ötvenhat éve Angliábanélek és szívom a
szigetországi levegőt,amit Shakespeare is szívott, s
bármikorátmehetek a Blackfriars-hídon a haj-szálpontosan minden
részletében újrafelépített ősi Globe Színházhoz. (Igaz,a hídon
korunkban már nincs póznavé-gen közszemlére kitéve egy sor
bűnözővagy felségsértő levágott és oszlásnakindult feje, mint
Shakespeare idejénvolt, drámai bevezető élményt szolgál-
tatva a színházba tartók számára).Nagy Károlynak talán az is
eszébe ju-tott, hogy színpadi szerző unokája va-gyok, vagy az, hogy
apai ágon némiesetleges közöm van ehhez az érdeke-sen komponált, a
közönség előtt mé-lyen meghajló Shakespeare-t ábrázolószoborhoz,
mivel azt eredetileg azausztráliai Ballarat város felkérésére
al-kotta a Magyarországtól oly távolra ve-tődött művész, Mészáros
Andor, és ez aváros szerepel apám Mint oldott kévecímű regényében,
amely az ausztrálaranybányákban sínylődő, Mednyánsz-ky Cézár-ról
szól.Aballarati szobor ön-tőformáit küldte Budapestre MészárosAndor
fia a másolat bronzba öntéséhez.
Sárközi MátyásA közönséget – aShakespeare-szo-borEgylet,
aBuda-pesti Borsodi Körelnöke, ésazAuszt-rália Baráti Körnevében –
NagyKároly üdvözölte.A drámaíró szín-padi műveiből ésszonettjeiből
kö-zépiskolai tanulókadtak elő részlete-ket angolul és
ma-gyarul.Azalkalom-hoz illő reneszánszmuzsika emelte azünnepség
hangula-tátBenceGáborkar-nagy vezényletével.Németh Sándor
elő-adóművészBenJon-son „Szeretett mes-teremnek
WilliamShakespeare-nek”című versét mond-ta el, majd az emlé-kezés
virágai kerül-tek a talapzatra. A
Belváros-LipótvárosÖnkormányzata ne-vében Wohlmuth István, a
KulturálisBizottság elnöke koszorúzott.
A 2003. április 23-án leleplezett bu-dapesti Shakespeare
szobornál tizedikalkalommal emlékeztek a drámaíró tisz-telői.
Lerótták kegyeletüket a Borsod-Abaúj Zemplén megyei Szikszó
elöl-járói is.Anegyven éve elhunyt szobrász-művészAlkotmány utcai
műteremlaká-sának emléktáblájára is koszorú került.
Mészáros Andor:Shakespeare (fotó:Geröly-Bársonyi Hilda)
Új Dante fordítás
Dante Alighieri Isteni SzínjátékátBabits Mihály „a világirodalom
legna-gyobb költeményének”, Jorge Luis Bor-ges „a valaha írt
legnagyobb irodalmiműnek” nevezte. A Szent Poéma a vi-lágirodalom
azon remekművei közétartozik, amelyeket sokkal többen is-mernek
távolról, hallomásból, halvá-nyuló iskolai emlékekből, mint
közelről,személyesen, olvasmányélmény alapján.Baranyi Ferenc
Kossuth-díjas költő új,nagyszerű Pokol-fordítása formailag hű-séges
és tartalmilag pontos magyarí-tásban, ugyanakkor ihletett költői
szép-séggel hozza közelebb a mai olvasók-hoz a magasságaiban és
mélységeibenpáratlan, örök-egyetemes értékű danteipoézist. A
Baranyi-Dante régóta vártmegjelenése ünnepi eseménye a
hazaikönyvkiadásnak, műfordítás-irodalom-nak és dantisztikának.
Madarász Imre
A Tarandus Könyvkiadó gondozásá-ban megjelent kötetet június
4-én a Pe-tőfi IrodalmiMúzeumbanmutatták be.Anagyszámú érdeklődőt
Maróti Istvánazintézménymunkatársa, azAnyanyelv-ápolók
Szövetségének főtitkára köszön-tötte. Madarász Imre méltatása után
aműfordítás „kulisszatitkairól” is vallottBaranyi Ferenc. Az új
fordításból rész-letek hangzottak el Kassai Franciskaelőadóművész
és Keres Emil Kossuth-díjas színművész tolmácsolásában.
-
2012. szeptember – október6
MÛVÉSZETI GYÛJTEMÉNYEK,HAGYATÉKOK, MÚZEUMOK XIII.
Amiről alább szólok, szigorúan véve, nem „rejtőzködő”műtárgy
együttes, s nehezen illeszthető sorozatunkba. A„templom” ugyanis
nem „elzárt” hely, a képsorozat pedignem tekinthető hagyományos
„kiállításnak”. Hogy mégisbemutatjuk, annak oka, hogy a „Pannon
szentek és bol-dogok galériája”, a liturgikus tér más elemeivel, a
maganemében egyedüli, szellemi-lelki-vizuális élményt kínál.
Akortárs egyházművészet olyan teljesítménye, amely hagyo-mányt
követ, de új megközelítő utakat keres. Szombathelyszőllősi
városrészének modern temploma, Marosfalvi Antalfestett fríze még
nem szerepel az útikalauzokban, de érde-mes kitérőt tennie a római
és barokk emlékek nyomát ke-reső utasnak. Nem éri csalódás!
Megjegyzem, hogy egye-temi szakdolgozat írója is választotta ezt
elemzés tárgyául.
A Heckenast János Ybl-díjas építész tervezte Jézus szívetemplom
két fontos városi út keresztezési pontja közelé-ben emelkedik, a
peremvárosi hitélet teljes szolgálatára.Karcsú tornya, digitális
órája, harangjai, a liturgiai tér, atöbbfunkciós altemplom a
hagyomány és korszerűség ötvö-zete. Bejárata árnyas fák alól
közelíthető meg. Dr. KonkolyIstván megyés püspök 2005. január 29-én
szentelte föl.
A sokszögű hajó hangulatát az újszövetség történeteibőlmerítő
színes üvegablakok és a szentély felett emelkedő,háromszögű,
ólombetétes üvegfal szabja meg. Az expresz-szionista stílusjegyeket
mutató Jézus szíve ábrázolás hű-vös kék színeivel ellenpontozza a
falak és a faburkolat me-legségét, ahol Prokop Péter reprodukált
stációképei sora-koznak. A tér mélyén íves lépcsősor vezet a
megemelt szen-télybe. Az oltár fölött Vasvárról származó,
restaurált feszü-let „lebeg”. Az oltárszekrény domborműve Jézust az
em-mauszi tanítványok körében, a szószék első oldala a
négyevangélista szimbólumait ábrázolja. Az ötvösmunkákat Né-methy
Balázs helyi mester készítette. Az üvegfal alatt, aranykeretbe
foglalva látható Marosfalvi Antal tizennyolc képbőlálló, harminchat
négyzetméteres kompozíciója, amely há-rom oldalról szegélyezi a
szentélyt.
Nyolc évvel korában, elsőként adtunk hírt a
festőművész„vállalkozásáról”. Már láthattuk első királyunk
családjátábrázoló, a fríz középső részét elfoglaló triptichont. A
fel-szentelésig – Heckenast János elképzelése szerint – továb-bi
három szent egészalakos képe került a templomba.
Az épületegyüttes teljes programját, terveit kidolgozóépítész az
ábrázolásra kijelölt szentek körének meghatáro-zásánál, részben a
római provincia, részben a magyar egy-háztörténet kiemelt
személyiségei közül választott. A kro-nológiai ív – a Dioclecianus
parancsára vértanúságot szen-
vedett Pannonia Se-cundai kőfaragóktólBoldog
Batthyány-Strattmann Lászlóig– évezredeket fog át.A festőművész
iga-zodott a koncepció-hoz, de a részletekbena maga elgondolása-it
valósította meg.
Az önálló festmé-nyek a középtől – Bol-dog Gizella –
jobbra-balra alkotnak sort,egyes, páros és cso-portos, de
egészala-kos portrék formájá-ban váltogatva egy-mást.Az egyes
képek,minden részletre ki-terjedő felkészülés,és több vázlat,
elgon-dolás után nyerték elvégleges formájukat.Minden
„szereplő”hús-vér, földön járóember, elhivatottságu-kat az arcok és
a mél-tóságos testtartás, ajellemző attribútu-mok és jelképek
fe-jezik ki, s emelik aszakrális szférába. Akirályok,
püspökök,Marosfalvi Antal: Szent István, Boldog Gizella, Szent Imre
(fotó: Marosfalvi Antal)
-
2012. szeptember – október 7
szerzetesek, apácákvagy éppen mesterek,korhű viseletben,
jel-zésszerűen megfestetthátterek (épület, táj,barlang) előtt,
egyéni-ségükre, sorsukra, hit-béli cselekedeteikreutaló pózban és
színvi-lágban jelennek meg.Az egyes festménye-ket aranyozott
kere-tekkülönítikel,deegy-úttal össze is kapcsol-ják. Alsó
szegélyükönolvashatók a nevek éskis réztáblák őrzik az„ajándékozók”
nevét.
Marosfalvi nem mo-dellek után festett. Ta-nulmányaira,
életta-pasztalataira, kutatásai-ra hagyatkozva, alakí-totta
szereplői arcvo-násait, karakterjegye-it. A negyedszáz figu-ra
mindegyike más-más jellemet, lelki at-titűdöt tükröz, de
ösz-szességében megfelelaz egyháztörténetbenőrzött hagyományok-nak.
Ugyanakkor ma-gukon viselik a XXI.század jegyeit.
Néhány érdekesség-re hívom föl a figyel-met. Savariai
SzentMárton, tours-i püspök ikonográfiájából számos elemismert, de
a kutyák üldözte nyúl itt jelenik meg először.Eredeti megoldás
István királyunk kezében az összefogottkereszt és kard, de hiányzik
a jogar és az országalma. Aszelíd, liliomos Szent Imre helyett itt
az elszánt, harcosférfi áll előttünk, karddal, tegezzel, nyilakkal.
Szent Ad-albert pedig „levetette” püspöki ornátusát és vándor
gú-nyát, csizmát, tarisznyát öltött, botot ragadott. A
legionáriusSzent Demetert pedig akkor pillantjuk meg, amikor,
mint-egy mártíromságát elfogadva, ledobja tőrét, sisakját. A
leg-alaposabb tanulmányok Szent Hedvig ábrázolását előztékmeg,
amihez Krakkóból és az internetről kapott segítséget.A részletek
sem kerülték el a figyelmét! Boldog Mór írópult-ján a négy görög
kereszt a templomépítés jelképeként utal apüspök pécsi
ténykedésére.
A „kiválasztottak” Európa különböző tájain születtek, deéletük,
tetteik, mártíromságuk a kontinens középső tájaihozkötődik. E táj
szellemiségét sugározzák, s a magyarságonkívüli nemzetek, a keleti
és nyugati kereszténység, ismer-heti föl a fríz szereplői között a
saját szentjeit.
Salamon N.
Boldog-Batthyány-Strattmann László
Miután már igen sokan beletörődtek abba, hogy az
irodalomelvesztette minden közéleti hatását és jelentőségét, íme,
asenki által, sem a politikus, sem az apolitikus szépírás
híveirészéről nem várt és nem vágyott fordulat: magyar írók kö-rül
ismét heves politikai vita tombol. Kell-e, szabad-e isko-lai
tananyaggá tenni Wass Albertet, Nyírő Józsefet, SinkaIstvánt,
Tormay Cecilet, Szabó Dezsőt? A vitához, melysajtóhisztériává és
pártharccá fajult, s az Óperencián túlról ishozzászólnak kétes
hitelű, ám annál kétségtelenebbül híres ésbefolyásos személyiségek,
meglehetősen arrogáns hangon.
A jámbor, jóhiszemű humanisták, akár örülhetnének is,hogy a
szépirodalom ilyen szenvedélyeket képes ébresztenia
Gutenberg-galaxis válságkorában. Csakhogy örömük ko-rai lenne. Ez
ugyanis nem irodalmi polémia a politikában,hanem
pártpolitikai-ideológiai csata írók ürügyén. A litera-túra ismét a
politizálás szolgálóleánya lett.
A jobboldal joggal állítja, hogy Szabó Dezsőt, Nyírőt,Wass
Albertet a kommunista cenzúra száműzte az irodalmiéletből, s az
irodalom oktatásból, esetenként a hazából is,megérdemlik tehát a –
legalább utólagos, kései – jóvátételt.És abban is igaza van, hogy
nem igazságos két mércévelmérni: a radikális jobboldali eszmékkel,
erőkkel, rendszerek-kel szimpatizálókat kirekeszteni a „kánonból”,
az iskolából,a köztudatból, ellenben a szélsőbaloldal támogatóit
feloldoz-ni, szerecsenmosdatni, szelektív emlékezettel
megdicsőíteni.Csakhogy a posztumusz kárpótlás nem helyettesítheti
azt,ami az irodalomban a legfőbb szempont: a művészi értéke-lést.
És ahhoz a politikai irányzatos szemléletek, disputák ésharcok
aligha vezetnek el. Az alapkérdés: mennyit ér egyéletmű
esztétikailag? Aztán következik a szerzői életpálya,pártszimpátia
stb. górcső alá és mérlegre tétele, pártatlanul,tárgyilagosan. És
csak a fentiek alapján és után a hatástörté-netet, az utóélet, az
időszerűség és az irodalompedagógiakérdéseinek megválaszolása.
Mindezt elvégezni irodalom-történészek dolga, nem pártvezéreké, nem
pártkatonáké,nem párttollnokoké és nem propagandista
zsurnalisztáké.
Anevükre és hivatásukhoz méltó irodalomtanárok mindigis tudták,
mi a törzsanyag, kik a kétségtelen klasszikusok,akik nem
hiányozhatnak semminémű irodalom oktatásból.És azt is, hogy még a
legnagyobb remekírókról is vitatkoz-tak, vagyis a tény, hogy nincs
teljes egyetértés egy szellem-óriás munkásságát illetően nem
zárhatja ki őt a nemzetiPantheonból. Az értő tanáremberek
szabadsága döntsön ar-ról, a költőfejedelmek, a koszorús írók, a
váteszek, a Petőfiemlegette „lángoszlopok” mellett kiket tanítsanak
a magyarés a világirodalom nagyságai közül. A honi és az egyete-mes
kultúra Parnasszusáról tekintve körül. Nem a napipártcsetepaték,
sajtópofozkodások mélységeiből, ahonnan –Kölcseyt idézve –
„szédeleg, ha néha felpillant” azokra amagaslatokra, az örök
életűekre, a halhatatlan remekművekalkotóira a félművelt, avagy
teljesen műveletlen tömegem-ber-percember. József Attilával szólva,
„tisztán meglátnicsúcsainkat” a porhintés, az iszapbirkózás
közepette alighalehet. Emelkedjünk hát fel! Fölébe a
hisztériakampányoknak.Amúzsákig, akik nem lehetnek szolgaleányok,
csakis úrnők.
Madarász ImreIrodalom, politika, hisztéria
-
2012. szeptember – október8
Csiby Mihálykisgrafikai életműve
A kilencvenedik születésnapját ün-neplő művészt grafikai munkáit
ösz-szefoglaló alkotásjegyzékkel köszön-tötte Vasné Tóth Kornélia.
A kiadványszerkesztésén kívül őt dicsérte a jubi-leumi tárlat
összeállítása is az Orszá-gos Széchenyi Könyvtárban. A Kis-grafika
Barátok Köre Egyesület gon-dozásában megjelent több mint
het-venoldalas kiadvány példaértékű ab-ban, hogy a szerző és az
alkotó együttgondolkodásának eredményeképpenideális grafikai
életműjegyzék szüle-tett. Reméljük, hogy ugyancsak igé-nyes
formában a festészetet összefog-laló könyv is napvilágot lát
egyszer.
Vasné Tóth Kornélia a „bevezetőgondolatok” címszó alatt
keresztmet-szetét adja Csiby munkásságának. Eztköveti az
alkotásjegyzék több szem-pont szerinti és műfajonkénti
csopor-tosításban, majd a válogatott reproduk-ciók következnek, s
végül a bibliog-ráfiával zárul a kiadvány.
A szerző az életmű főbb irányait ve-szi számba, amely egyben a
művésziéletrajz adatait is tartalmazza. Ebbőlmegismerhetjük a
legelső – még gim-náziumi mesterként tisztelt KássaGábor tanításai
alapján induló életpá-lya főbb állomásait a 2007-ben áta-dott
Molnár C. Pál Társaság Életmű-díjáig. Külön hangsúlyt kap a
szovjetmunkatáborban eltöltött megpróbálta-tásokkal teli
időszak.
A grafikai életműnek kiemelkedőrésze a tudományos illusztrátori
mun-kásság. Csiby Mihály a rovartani ábrá-zolásban azt tette, amit
Csapody Veraa botanika terén. Nemzetközi viszony-latban is több
elismerést kaptak a raj-zaival kísért kiadványok, a szerző
rész-letesen sorolja ezeket. Megnyugtató,hogy munkáinak ezen része
a Termé-szettudományi Múzeumban került.
Külön fejezet foglalja össze szerte-ágazó egyházművészeti
tevékenysé-gét. Egyszerűbben festészetként is fo-galmazhatnánk, de
ez is csak részbenfedi az igazságot, hiszen ide tartoznakaz
előkészítő tervek, egyedi rajzok éskartonok, sőt biblikus
illusztrációk ésalkalmi grafikák is. A lélektani moti-vációk
filozófiai, ideológiai alapjátTeilhard de Charden
krisztológiája
adja, és ez az, ami az alkotót egész éle-tében biztos
iránytűként vezette. Egy-házművészeti tevékenységének
elis-meréseként VI. Pál pápa kitüntető ér-met adományozott Csiby
Mihálynak.
A művészeti pálya egyik összetevő-je, és egyúttal fokmérője is
az alkotá-sokból rendezett tárlatok jegyzéke. Akiállítások és
közgyűjteményi repre-zentációk esetében csak a szerkesztő(legyen az
alkotó vagy méltató) sze-rénységén, illetve a kiadvány terje-delmén
múlik a kiállítási lista hossza.Csiby Mihály egyéni és kollektív
ki-állítási szereplései 1959-től indulnak.A közel hetven önálló
tárlatát (itthonés külföldön) nehéz lenne felsorolni,a szerző ebben
az esetben is mérték-tartóan, de jól súlypontozva emeli kia
legfontosabbakat, amelyek egybees-nek a közgyűjteményi
reprezentáci-ókkal; én is a legfontosabbakat idé-zem: Magyar
Nemzeti Múzeum, Ma-gyar Természettudományi Múzeum,Ráday Könyvtár,
OSZK Plakát- ésKisnyomtatványtára, Szabó ErvinKönyvtár, a KBK
Egyesület és aMolnár C. Pál Társaság kiállításai.
Külön fejezetből ismerhetjük megCsiby Mihály kisgrafika és
ex-librisszakírói tevékenységét. Ezt is tekint-hetjük tágabb
értelmezésben, hiszenönéletrajzi vonatkozásai ellenére
szak-irodalmi munkásságához sorolhatjuka „Nem kell többé
tücsökzene: termé-szet-rajz (2000), Hit és művészet me-seszép
világa (2004)” című műveit is.
1998-ban írta „Kisgrafika, Ex libris”című könyvét, amely
tematikus és mű-faji rendszerezésben foglalja össze akönyvjegy
művészetét. Vasné TóthKornélia hasonló szempontok szerinttárgyalja
az alkotó könyvjegyművé-szetének jellemzőit stilisztikai és
tema-tikai vonatkozásokban. Sőt egy különfejezetben taglalja
mindazon irányel-veket, amelyek a jelen
alkotásjegyzékszerkesztésében vezették. Stíluselem-zése lényegre
törő, tematikai rendsze-rezése pedig olvasmányos. A
portré-sorozatainak szereplőiről rövid műve-lődéstörténeti
ismertetőt nyújt, hason-lóképpen a magyar történelmi szemé-lyekhez
és eseményekhez kapcsolódókultúrtörténeti vonatkozásokat is
év-számokkal és idézetekkel teszi érde-kessé. A hazai tájakat
bemutató sza-badgrafikák és könyvjegyek tájkarak-terei révén külön
színfoltot jelentenekaz életműben. Újabb csoportosításbanismerteti
az intézményi és jubileumiex libriseket, majd jó érzékkel az
írás-mű végére szerkesztette Csiby Mihály„ars poeticáját” leíró
részt.
A tudományos értekezésnek is te-kinthető tanulmányt követi az
alko-tásjegyzék, amelynek a rövidítésma-gyarázatát már az
előzőekben megad-ta. A 321 sorszámozott alkotást évszá-mokra
bontva, műfaji (alkalmi és sza-badgrafika, ex libris) kategóriákba
so-rolva, technikai jelölésekkel ellátva,ábraleírások kíséretében
közli a szer-ző. A témaismertetéshez szöveg- ésfeliratmagyarázatot
fűz, a felsorolta-kat még a méretadatok is kiegészítik.Ezt követően
a tudományos kutatókatsegítendő kereső táblázatokat állítottössze
az ex libris készíttetőket, az áb-rázolt személyeket és
motívumokat,valamint a műfaji besorolást illetően.Mindezek
illusztrálásaként negyven-négy könyvjegy reprodukcióját talál-juk.
Sajnálhatjuk, hogy a terjedelemtöbb alkotás bemutatását
korlátozta.
Mindezeket a latin jelmondatok ésidegen nyelvű idézetek
fordításávalzárja a szerző. A mű végén szakiro-dalmi ajánló Csiby
Mihályról írt cik-keket és méltatásokat rendszerezi.Ezekből Lenkey
István méltatását em-lítem, ami 1998-ban jelent meg a por-tugál
Artur Mario da Mota Mirandaáltal szerkesztett „Encyklopédia
Bio-Biographical of the Contemporary ExLibris” huszonharmadik
kötetében.
-
Írás, festésegyre megy? Vetélytársak? A festésaz első és
főszerelem. amaz az utca-sarkon leskelődve ad randevút, csa-logat.
A festés az otthon kényelmes bé-kéje. A könyvek mint kerítőnők
költ-ségesek, fölemésztik, amit ecsetem-mel keresek.Aki hitét
vesztigőz nélkül maradt vonat, megvakultlencséjű rakéta,
szénhiányban vesz-teglő áramfejlesztő telep. Agyvelőza-var a
gondolkodásban. Egyre megy:mindegyik hasonlat érvényes.
Prokop Péter
2012. szeptember – október 9
Összefoglalásként örömmel állapítha-tom meg, hogy újabb
forrásértékű művelgazdagodott szakkönyvtárunk, amelykutatóknak,
szakértőknek, érdeklődők-nek, gyűjtőknek egyaránt hasznos
ké-zikönyveként kerül fel a könyvespol-caikra, így jó szívvel
ajánlhatom nem-csak nekik, hanem a kisgrafika szerel-meseinek is. A
címlap grafika mottójapedig „Lumnia in tenebris clariol
sunt”miszerint „Sötétben tündöklőbb a fény”,azért derítse fel
szívünket, mert fény-sugarai bearanyozzák a kultúra borúsegét, és
reményeink szerint nincs mesz-sze az az idő, amikor szó szoros
érte-lemben is „a haza fényre derül.”
Ürmös Péter
Csiby Mihály grafikája
Bajári Marika köszöntése
Bajári Mihályné 1973-ban az egye-sület alapítói közé tartozott.
Évekig aközösség pénz- és adminisztrációsügyeinek intézője volt.
Évtizedek so-rán elismert műgyűjtővé vált.
Gratulálunk 90. születésnapján!
Jubileum előtt
Keresztesné Margó 1979-ben lépettegyesületünkbe. Könyvelői
képesítéserévén fontos tisztségeket töltött be aválasztmányban.
Képes levelezőlapgyűjteménye több kiállításon is szere-pelt. 85.
életévébe lépett. Gratulálunk!
A Vidovszky Képtárról
A gyomaendrődi Vidovszky BélaKéptár korszerűsítésére
pályázatonhétmillió forintot nyertünk. A közelszázéves épületben új
fűtési rendszert,akadálymentes közlekedést és számí-tógépes
nyilvántartó programot készí-tünk. Augusztus 31-én Szereday
Ilonagrafikus-festőművész és Vadászné Ab-lonczy Emőke textilművész
alkotásai-ból nyílik kiállítás, melyet szeptember25-ig tekinthetnek
meg az érdeklődők.Novemberben Szeverényi Mihály fes-tőművész
legújabb alkotásaival ismer-kedhet meg a tárlatlátogató
közönség.Ősszel immár tizenötödik alkalommalkerül sor a város
tehetséges amatőr al-kotóinak bemutatására. A következőévekben is
folytatódik a Békés me-gyei képzőművészek bemutatása.
A múzeum állandó kiállításai CoriniMargit, Illésy Péter, Pásztor
János,Vidovszky Béla és a százhuszonöt éveszületett Holló László
munkásságátreprezentálják. Ez utóbbi művészeté-nek újra értékelése
éppen ezekben azévekben történik.
Kóris Györgyné
Antalfy IstvánTÖRÉKENY ÁG
Törékeny ág,törékeny élet,hollókiáltás, gúnykacaj,felhőtlen
égből
kósza villám,
hol van már, akirám rivalltmert volt előttem,
volt utánam,és valóságbanlétezett
agyamba tömörült ködök,tűzpróbázott emlékezet,
törékeny szív,törékeny élet,
szeretni kell, őszinte szívvel,hinni a jót,
tudni a szépet.
-
2012. szeptember – október10
Vitéz FerencHolló László művészetének újraértékelése
Kiskunfélegyházán érettségizett 1904-ben, a fővárosi
Min-tarajziskolában 1909-ben kapott tanári oklevelet. Félegyhá-zi
ösztöndíjjal négy évet töltött Münchenben, Párizsban, itá-liai és
spanyol tanulmányutakat tett. 1912-ben az Union In-ternationale des
Beaux Arts et des Lettres tagja lett. 1914-ben Debrecenbe települt,
feleségül vette Hrabéczy Annát.Első önálló kiállítását 1923-ban
rendezte a Belvedere-ben,amit az Ernst Múzeumban, a Fényes Adolf
Teremben, aMűcsarnokban, a Déri Múzeumban követtek tárlatai.
Alapí-tója volt a debreceni Művészháznak, az Ady
Társaságnak.1941-ben Szinyei-díjas lett, beválasztották a
Képzőművé-szek Új Társaságába. 1946-ban köztársasági elnöki
életjára-dékot kapott, 1948-ban Londonban, a magyar képzőművé-szek
tárlatán szerepelt. 1956-ban Munkácsy-díjat kapott.Ugyanebben az
évben meghalt felesége. Nemzetközi (Brüsz-szel:
világkiállítás,Antwerpen, Párizs, Varsó, Drezda, Moszk-va) önálló
és csoportos tárlatokon mutatkozott be. 1961-benKossuth-díjjal
tüntették ki; feleségül vette Maksa Olgát. El-ső díjat kapott
Debrecen fennállásának hatszáz éves jubileu-mi pályázatán.Az
1964-ben kapott Érdemes Művészi elisme-rést újabb vándorkiállítások
és gyűjteményes tárlatok kö-vették. 1968-ban a Francia
Képzőművészeti Szövetség általrendezett „Öt magyar alföldi festő”
bemutatón szerepelt Pa-ris-Montreuil-ben. Egy év múlva állandó
kiállítása nyílt Kis-kunfélegyházán, a Kiskun Múzeumnak
ajándékozott festmé-nyeiből és rajzaiból. Kiváló Művész kitüntetést
kapott 1971-ben, Kiskunfélegyháza díszpolgárává választották
1974-ben.Ekkor adományozott – fe-leségével közösen – két-száz
festményt és öt fres-kót Debrecennek, mely-ből 1975-ben
rendeztekéletmű kiállítást, s a fes-tőművésznek díszpolgá-ri címet
adományoztak.AZ UTÓKOR JELENE
Holló László egyszer-re romantikus és expresz-szionista,
realista és va-lóságfeletti művészetét„a kései utókornak
kellfelfedeznie, s érzékeltet-niazokatakülönlegesszá-lakat, amelyek
őt az egye-temes európai művészet-hez kötik” – állapítottameg
Végvári Lajos mű-vészettörténész 1990-esmonográfiája végén,
fi-gyelmeztetve arra, hogyHolló eredetisége és egye-temessége nem
rokonít-ható egyetlen kortársáé-val sem. (A kötetet 2007-ben
jubileumi kiadványok
társaságában újra megjelentette Ujváry Zoltán professor
eme-ritus, Holló szellemi örökségének ápolója, a művészi hagya-ték
gondozója.) Öt esztendővel ezelőtt írtuk: talán nem téve-dünk, ha
úgy érezzük, ez a kései utókor már itt van. Az ér-tékelésben –
elismerve a honi piktúra élvonalába emelő kva-litásokat – arról sem
feledkeztünk meg, hogy a XX. századimagyar képzőművészet
meghatározó alakjának grafikai élet-műve szinte a festői
teljesítményével egyenértékű volt.
Holló az expresszív festőiség nyelvén szólt nemcsak a pa-raszti
sorsról, az egyediben is az általánost kutató-felmutatóemberi
szenvedésről, de a történelem kínálta drámai látomá-sokról is, a
mitológiát a személyes és közösségi sorsátiratokallegorikus
kereteként alkalmazva. Természeti képeiben azemberi indulatok
tükröződtek, mintegy a természet antropo-morfikus analógiáiban
fejezte ki az emberlét könnyű lírai-ságtól mély drámákig ívelő
sokárnyalatúságát.
Portréiban az egyszerű emberek méltósága jelent meg, akt-jaiban
a mozdulat lényegét és a test esendőségét faggatta. Azönmagukban
megejtő, de festménytanulmányok gyanánt isszolgáló lapjain és
autonóm grafikákon az emberi természetcselekvésértékű karakterét
fejezte ki. A sors és az erkölcsörökérvényűsége, az alkotó ember
rendeltetése simult alá avonalnak és színnek, ez jelent meg a
festőmozdulatokban,melyek viselkedésválaszokat adtak az emberi
sorsra. A mű-vész érték-racionális cselekvései mögött affektív,
érzelmiindíttatások álltak, melyek áthatották egész művészetét.
E „kési utókor” a reális értékeléshez csak látszólag érke-zett
el a százhuszadik évfordulón, és öt év elteltével is csakebben
reménykedhetünk. Hogy Holló Lászlónak a legjele-sebb művészeink
között van-e a helye, a XX. század magyarfestészetében? – Arról
nekünk nincsen kétségünk!
Holló László: A fehér ló áldozása (fotó: H. Csongrády Márta)
-
2012. szeptember – október 11
AZ IDENTITÁS HOLLÓI KONSTRUKCIÓIHolló László műveinek
jelkapcsolatokon alapuló ikonikus (ahasonlóságelvet érvényesítő),
indexikus (valaminek a lététjelző), illetve szimbolikus
(megegyezéses helyettesítő szere-pű) jellegéről beszélni, a
metaforikus és allegorikus vagy atöbbféle reprezentációs
vonatkozásokat középpontba állítanitalán csak író-esztétai
hipotézis lenne, ha erre maga Holló nemutalt volna – s tette ezt
nem is egy alkalommal.
A Koppánnyal és Istvánnal egyidejűleg önmagát azonosí-tó művész
István- és Koppánytematikában született képei-nél az nem is lehet
kérdéses, hogy ez esetben a festő repre-zentációs-helyettesítő
elgondolása érvényesült.Azonban nemarról van szó, hogy csak a
művész azonosult e két (egymásellenében ható, ugyanakkor egymást is
kiegészítő) szereppel– tehát nem csak a festő talált rá egy
történelmi keretre azönismereti kutatásokhoz, noha ez is allegória
–, de az Istvánáltal képviselt, illetve az István-Koppány
viszonyban meg-fogalmazódó kérdések vetítődtek ki az aktuális
korra. (S etörténelmi szerepreprezentációk – mint analogikus
értelme-zési felületek – máig érvényesek lehetnek.)
A metaforikus azonosítás, mint a reprezentációnak egymagasabb és
érettebb foka, magát a szimbólumot is megte-remtette, amennyiben az
azonosító vagy az azonosítottmegnevezésének elhagyásával is
dekódolható a hiányosmetafora (tudniillik, a hiányos metafora
szimbólumkéntértelmezhető). Az Istvánnal és Koppánnyal történő
szerepa-zonosulás kiegészül a téma és történelmi kor többi
szerep-lőjével: „…az István temetése festményen, ugyanazon aképen
belül, István is és a mellette álló püspök is én vagyok”– vallotta
Holló nemcsak a történelmi festmények e megha-tározó vonulatáról
elemzést készítő Módy György történész-nek, hanem Nagy László
Jánosnak is, abban az interjúban,amely a Holló Lászlóval készített
filmhez került felvételre.
Nagy László János megjegyzi, hogy Holló szavainak hi-tele,
nyomatéka szinte minden történelmi festményen látha-tó, sőt, az
egyes főszereplők arcán Holló arcvonásai fedez-hetők fel, több
szinte egy karakteres önarckép. S a történel-mi szereplők
ábrázolásában kidomborított önarcképjellegremagunk is utaltunk,
sőt, arra is, hogy a Holló-arcvonásokmegjelennek a
Krisztus-festményeken is.
Meglepőnek tűnhet Holló vallomásának folytatása: „S aFehérló
áldozás című képen az ágaskodó ló is én vagyok…”S rögtön ekképp
folytatja: „A ló. A Vihar előtt lovai és a kocsisis, az Őszi
szántás lovai és a szántó ember is én vagyok. Énvagyok a Debreceni
csata 1849 sebesült lova s az összes ló,amit valaha festettem – ez
nagyon sok! – én vagyok!”
S hogy miért? – „Mert az általuk megtestesített
tulajdon-ságokkal, helyzetekkel, gondolatokkal azonosulok.
Amithordoznak, a sorsukkal, amely a magam és a fajtám sorsa is.A
lovak sorshordozó jelképeim.”
Sorshordozó jelképek és magyarságsorsot reprezentálószereplők a
lovak. A Vihar előtt lovai vagy a magányosan le-gelésző ló Holló
Lászlót és a magyarságot eleveníti meg. Ezterősítette meg egyébként
Leövey András orvosprofesszorvisszaemlékezése is arról a vihar
előtti lovat ábrázoló fest-ményről, melyet Weöres Sándor kapott
ajándékba a műte-remből. Holló Leöveynek mesélte, hogy a költő
azonnal ész-revette: az alkotással a sajátságos magyar sorsot viszi
magávalDebrecenből Budapestre.
Holló tehát kimondta, hogy bizony, ő is jelképeket használ
afestészetében. S a jelkép – természetéből és közös megegye-zéses
voltából adódóan – magában foglalja a felismeréshezszükséges
„párját”. Ha a metafora teljes, az azonosító és azazonosított
együtt adja meg a „magyarázatot”, mely akár acímadásban is
tükröződhet. Festői allegória születik a szim-bólum életre
keltésével, a szituációba helyezéssel, a cselek-vésrésszé tétellel.
És Holló vallomását tovább gondolva, afestmények szereplőivel az
általa nem említett esetekben isazonosulhat, illetve megteremti az
azonosulás lehetőségét.
Így a virág – az általa különösen kedvelt napraforgó, dáliaés
orgona, a jácint és őszirózsa – Holló László „arcait” mutat-ja. A
téli Tilalmas, amikor a nap már kikezdi a havat, a tanyaés az
alkonyi sík, a horizontig érő pára, amelybe „odanyal”egy vörös
csíkot a hunyorgó Nap – mind Holló László lé-lekarcaira utal. Az
aranyeső bokor, a lucernakaszáló, kapálóés ebédelő paraszt, az esti
imára készülő Angelus, Csokonai,Bartók, s még a faültető Simonyi
óbester is Holló László.
Művészete oly mélyre hatolt a hétköznapival és egyete-messel, az
immanenssel és transzcendenssel történő azono-sulásban, hogy
művészettörténet-írásunk ezt – néhány érzé-keny kritikus
kivételével – máig alig volt képes megérteni.AZ ÖNARCKÉPEK
TANULSÁGAI
Holló számára sem a nagybányai, de más posztimpresz-szionista
irány sem mutatott megfelelő utat, ő a naturalizmus(illetve a
realista természetlevűség) lehetőségeit is szegényes-nek találta,
ugyanakkor a divatos avantgárdtól, az abszt-rakciótól és a
formalizmustól is idegenkedett, végül egy sa-játosan szuggesztív
erejű expresszionista szemléletet vallott.
Önarckép (fotó: H. Csongrády Márta)
-
2012. szeptember – október12
Az expresszív látás egyszerű képleteket hoz felszínre: a
belsővalóság kifejezésére törekedett. Ám éppen ennek a
sokrétegűbelső valóságnak, összetett érzelmi-indulati és szellemi,
eg-zisztenciális világészlelésnek, egyszersmind immanens
éstranszcendens létezés-egész kifejezése a leginkább embert
ésművészt próbáló feladat. Értjük alatta az immanens és
tran-szcendens viszonyát úgy is, mint a benne foglaltság és a
kí-vülről vagy felülről szemlélés szintetizáló látásmódját.Aket-tő
nem választható külön – e kontextusban nem létezik tehátegyedi és
általános közötti különbségtétel sem, miként nincskülönbség az
„információ” (érzelem vagy indulat) és a „köz-lés” (az érzelem vagy
indulat megfestése) között sem.
Holló nemcsak a hétköznapi alak- és helyzetábrázolások,a táj és
ember (ember és ember környezetbeli) kapcsolatátmegidéző
festményeknél, de a bibliai, mitológiai és történel-mi
kompozícióknál is önmaga ábrázolásával küzdött. E sza-kadatlan
munkával mindig „önmagát, belső világát, látomá-sait, vízióit vitte
a vásznakra, hogy dokumentálja sajátos, mo-dern, szuggesztív
egyéniségét és lelkületét” – állapította megBőgel József az 1961-es
Műcsarnokbeli gyűjteményes kiál-lításán. Figyelmeztetett rá, hogy
önmagán keresztül Holló aszubjektív lelkivilág és egyetemes emberi
lét titkait kutatja.A jellemzésből azt is kiolvashatjuk, hogy Holló
vívódásaisem csak az egyéniségre vagy egyéni létproblémákra
veze-thetők vissza, hanem a mindenkori aktuális (tehát a
modern),illetve a mindenkor aktuális (tehát az egyetemes) emberi
vi-szonyokra is.Az „egyetemességet” mi sem bizonyítja
jobban,minthogy „a látszólag kisebb terjedelmű tócóskerti
világábanott izzik a XX. század emberének legtöbb problémája,
küz-delme” – fogalmazott Bőgel.
Ugyanitt találunk egy visszatérő párhuzamot Holló ésRembrandt
önarcképsorozatához. Rembrandt fiatalkorátólöregkori összeomlásáig
folyamatosan festette önmagát. Be-tekintést kínált nemcsak saját
életébe – aktuális beszámoló-kat adva pillanatnyi állapotáról –, de
szociális helyzetébe is:az ifjúkori hetykeségtől, a magabiztos
tartáson át, a szellemi,fizikai és anyagi elesettséget kifejező
portrékig. Önarcképei-vel Holló egy olyan modern hagyományba
kapcsolódott,melyben a művész mindent elmond önmagáról, az
emberről(általában) őszinte hitelességgel. „Nézd végig az
önarcképe-ket, s két azonosat nem találsz közöttük – írja Bőgel. –
Mind-egyik valami sajátos hangulatot, érzést, gondolatot
tükröz:vannak vidámabb, oldottabb megfogalmazásúak,
akadnakkesernyések, elborult kedélyűek, s nem egy képről a
döbbe-netes magány, egyedüllét érzése árad. Itt kedélyes, öreges,
bo-hém fejet látsz, amott pedig démonikus erő sugárzik a
sze-mekből, hogy a következőkben már az öniróniát csodáldmeg. Ezt a
befelé és lefelé ásást még senki más meg nem csi-nálta a magyar
festészetben, s ebben a sorozatban bizonyoso-dik be leginkább, hogy
Holló László (…) nem egyszerűen azalföldi festészet utóvédje, hanem
ízig-vérig modern művész,az expresszív ábrázolás, a szakadatlan
önfeltárás, tágabb érte-lemben pedig a modern vívódás, újkeresés
magyar mestere.”
Az önarcképeknél sem lehet figyelmen kívül hagyni anemzeti
jelleget. Ez azért lehet meglepő, mert az önarckép –ellentétben a
történelmi festménnyel, életképpel és tájábrá-zolással –, a
csendélethez hasonlóan, talán legkevésbé tűnikalkalmasnak a nemzeti
karakter kifejezésére. UgyanakkorSőregi János éppen arra utalt
1946-os, a Debreceni Képes
Kalendáriumban megjelent cikkében, hogy a témánál fonto-sabb az
érzés áradó ereje. A téma helyett a kifejezés adja mega kép nemzeti
jellegét, márpedig ebben az időszakban Hollónkívül nem volt más
magyar művész, aki utolérte volna „szín-vízióinak keleties
ragyogását”. Művészetének magyaros jelle-gét abban is érezte, hogy
bármilyen műfajban, témában isszülessék a festmény, „a színgazdag
magyar erő mellett ott ül-dögél a keleti szemlélődéssel járó,
eltűnődő komolyság, melysokszor búsongásba-bánatba, vagy vad
indulatba mélyül”.
Az önarcképeken kiütköző Don Quijote-i karakterre a kri-tikusok
között először Koczogh Ákos utalt, majd Pogány Ö.Gábor is
fölvetette a kérdést 1990-ben, az akkor megjelentkönyv, Végvári
Lajos Holló-monográfiájáról írt recenziójá-ban, részben elfogadva
Végvári minősítését, miszerint Hollóa magány, az izoláció, a
kívülállás művésze is volt. Ez azobjektív viszonyokból és alkati
adottságaiból egyaránt adó-dott. Pogány Ö. Gábor Holló töprengő
szemléletét, érzelmiigazolást is igénylő észjárását, történelemről,
társadalomrólvallott felfogását, az emberi természettel és
közösségi érté-kekkel kapcsolatos, kételkedését tartotta
meghatározónak.
Expresszív kifejezésében ott van a részvét emóciója,
szél-malomharcában az önmagára utaltság és a néma monoló-gok,
valamint az önmagával (önnön ideáival) viaskodás kö-zötti
eszmehevület. Az önarcképek azt az utat fonják fölegyetlen nagy
szálra, melynek látomásos káprázatú „szín-bioritmusában” festőileg
is igazolódni látszik az emberiegyedülvalóság iránti
elkötelezettsége. „Felelősségteljes hu-manizmusa nem szorul
tantételekre, ehhez a szívéből merí-tett ihletet, amiért azután
művészi tevékenységének sponta-neitása nem veszélyeztette művei
elmélyült gondolatisá-gát,” bizonyítva: a szókimondás és szabad
expresszió meg-fér a világnézeti komolysággal.
Vidos Zoltán 1967-ben az Ernst múzeumi kiállításon ígyméltatta:
„Vagy száz önarcképét ismeri már a közönség. [Slegalább további
hatvan önportréról van még szó – elkép-zelhető, hogy a százas szám
Bőgel hat évvel korábbi kritiká-jából származik –; Holló festett
önarcképeinek száma meg-közelíti a kétszázat, s akkor még nem is
beszéltünk a többszáz grafikai vázlatról, az önarcképben a
helyzetre reflektá-ló művész önértelmezését is reprezentáló
lapokról.] Majd-nem mind alulról nézve, majdnem mind egyazon arc,
egya-zon kifejezés. Az arcokon, ezeken a képeken át verődik
visz-sza, amit ,élet’-nek nevezünk. A reggel, a dél, az este. A
tél,a nyár, az ősz, a tavasz. Az árnyék, a napfény, a félhomály.A
mozdulatlanság, a mozgás. A ruha, a nyakkendő, a kalap,a sapka. Az
idő, a változás, a háttér, a haj. A haj hátrafésül-ten,
szembelógóan, számos változatban. A színek, a kékek,sárgák, a
szürkék villódznak végig ezeken az arcokon.
Az arcokon, az arcon, ami mindig egyforma kifejezésselfogadja
mindezt, és néz. Minden változat rajta van ezen azarcon, csak a
mosoly, soha. Nevetés, görbült és megenyhültmosoly: soha.
Rendíthetetlen, sziklaszerű, véglegesen le-zárt. Valami rembrandti
vonás is, bölcs változhatatlanság, afiatalság és öregség
kifejezése.
Tudom, hogy végérvényben: most élek – de meghalok.Most itt
vagyok, száz változatban, de meddig? Ijesztőenszép és megrendítő
száz és száz kép a falakon, sipkával, ka-lappal, fiatalon és öregen
ismétlődve. Sok komor és sötétkép az elképzelhetetlen biztos
tudattal: meghalunk.”
-
2012. szeptember – október 13
A kultúra összeköt
A magyar kultúra külföldi megismertetéséért és terjesztésé-ért
2012. június 23-án Pro Cultura Hungarica-díjjal tüntet-ték ki
Gudrun Brzoskát, a magyar irodalomra szakosodottehingeni könyvtár
alapítóját, aki mintegy négyszázötven ma-gyar, illetve magyar
származású szerző német nyelvű kötetétgyűjtötte össze a Duna-parti
Ehingenben működő könyvtár-ban. Magángyűjteményét 2009-ben
alapította. Recenziókat éséletrajzokat is közöl a
http://www.ungarische-literatur.eu cí-men szerkesztett honlapon. A
kölcsönkönyvtárban több, mintezerötszáz kötet és számos folyóirat
várja az olvasókat. AGudrun Brzoska-díjat egy magyarirodalmi est
kereté-ben Mydlo Tamásmüncheni főkon-zultól vette át a ba-jor
fővárosban, aholaz Adalbert vonChamisso-díjasDoma Ákos is
fel-olvasott legújabbregényéből.Aszer-ző 2012-ben kap-ta meg a
RobertBosch Alapítványrangos elismerését,amelyet 1985 ótaévente, a
Német-országban élő, ésnémetül publikálóíróknak ítélnekoda,akiknek
idegenaz anyanyelve.
Az irodalmi estkeretében a
vendé-geknekabudapestikávéházkulturát,és annak hangula-tát is
bemutatták.Gál Csaba münc-heni magyar köl-tő-zeneszerző
elő-adásában PálocziHorváth Ádám, Máté Imre és Tóthárpád Ferenc
egy-egyverse is elhangzott. A dalait németül és magyarul is
éneklőelőadót – talán nem véletlenül – a Magyar Rádió a
magyarkultúra követének nevezte. Ő az, aki kortárs
honfitársainkműveit barátaival, művésztársaival rendszeresen
színpadraállítja. Irodalomunk általa otthonra talált a münc-heni
Gasteig-KulturKözpontban is. T.F
Gál Csaba
Tóthárpád FerencJANUSNAK, ODAÁTRA
Drága Barátom! Mit gondolsz Te a versi világról?Hangod néma, de
már századok óta figyelsz.
Más ma a vers, s bár jól viselem, más már a világ is.Biztos’
látod a bajt. Küldj valamicske jelet
arról, hogy te is észreveszed, hova tart a poézis!Sok, sok
rímfaragó fűzfapoéta terem,
s van, nem is egy, ki a nóvum leplével takarózik,s vallja, hogy
elfeledett, ódivatú ez a hang.
Ám aki éli e versi világot, nem menekülhet:ritmusa édes kín.
Mesterem, érted, ugye?
Bár még most is botladozunk csak nyomdokaidban,lásd, sarjadnak
azért újkori disztichonok!
Én is a nyelvemen őrzöm, kéjes a mandula íze.Ráharapok, s nem
bánt az, ha a héja fanyar!
Drága Barátom, szállj le a felhők menny-örökéből,szőrén is
megülöd, hozd le a vén Pegazust!
Lássa a Föld, és lássa az ég, csakis általad ékes,tégedet illet
a nagy kincs, a babérkoszorú!
„Nem a legszellemesebb emberből lesz a nagy író, hanemabból, aki
tükörré tud lenni, vissza tudja tükrözni sajátéletét még akkor is,
ha ez az élet csupán középszerű volt.”
Marcel Proust
Vántsa ZoltánMÁTRAI EMLÉKEK
Itt a csend, méltóságteljes.Fénydárdák felhőt szúrnak át.Három
falu pihen a völgyben,tisztásán őzek húznak átés tűnnek el a
rengetegben.Sziklák közt csöpp patak siet –templom keresztje látja
útját,körötte fenyvesek, s liget.
Itt még a nyár leng tüllruhában,s illatot hint a sok virág.Itt
még zöldell a bükk, a hársfaés pókhálót ringat satnya ág,de már a
bércek tölgyesébenaz ősz ugrásra készen áll!Színeket fest a bokrok
alján,kóbor felhők közt orgonál.
A csend mégis méltóságteljes,bársonyán megpihen a szív.Mielőtt
meghalok a Mátra,talán – még egyszer – visszahív.
Vántsa Zoltánt közelmúltbeli 77. születésnapján szerzőiestje
keretében Püspökladányban köszöntötték.1992-ben a Művészetbarátok
Egyesületének kiadásában jelentmeg első kötete „Kitárom bezárt
kapuimat” címmel.
-
2012. szeptember – október14
Szeged „kalapácsos krónikása”
A száztíz éve a kisteleki tanyavilágban született Tápai
Antalélete három éves korától Szeged városához kötődik.
Cselé-deskedés után édesapja a Szeged-Rókus állomáson
pálya-munkásként „biztos” álláshoz jutott. Így a kisfiú az
Alsóvá-ros Tiszához közeli utcáin rúgta a port társaival.
Az elemi iskolában a tanítója fölfigyelt rajzkészségére.Tízéves
korában az iskolai feladatul kapott „Milyennekképzelem a háborút?”
fantázia rajzát a Szegedi Napló 1912-es karácsonyi száma is
közölte. A harmadik polgári utánAlsóvárosról a várost övező
körtöltésen egy órát gyalogolta rókusi vasúti járműjavítóba –
lakatosnak tanult. Az ipar-iskolában Cs. Sebestyén Károly
irányította fejlődését. Elbű-völte a kovácsolás, a fémformálás
varázsa és sínszögbőlfigurákat formált. A rézlemez
alakíthatóságának csodája israbul ejtette. Lendületes rajzaival
elismerést keltett társaiés tanárai előtt. Szorgalmával a
kazánkovács szakmát is el-sajátította a vasúti járműjavítóban.
Rajzolni is tanult egyfaszobrásznál, ahol az asztalosok elhalmozták
munkával.Közben szobrokat készített. Volt tanára, Cs. Sebestyén
Ká-roly már a múzeum munkatársaként Móra Ferenc igazgatóúr
figyelmébe ajánlotta a „kis Tápait”. Felismerte őstehet-ségét, és
sanyarú gyermekkora küzdelmeit is mérlegelve, avárostól havi száz
pengő ösztöndíjat kért számára az eset-ben, ha felveszik a
budapesti Képzőművészeti Főiskolára.
Szentgyörgyi István tanítványaként harmadévesen aTavasz című női
aktjával Ferenczy István-díjat és vele há-rom hónapos római
tanulmányutat nyert. A Magyar Intézet-ben módja nyílt az antik és a
modern szobrászat gazdag tár-házának tanulmányozására. Hazatérve
Szegedre, a szobrá-szathoz nélkülözhetetlen műterem, szerszámok és
megren-delések hiányában, a sikeres kezdéshez kevés reménye
volt.Tavasz című szobrának szegedi bemutatása sikert hozott. Aváros
megvásárolta és a füvészkertben állították fel.
Az 1931-es szegedi kiállításán kisplasztikáiban már ér-zékelhető
művészi felfogása: a nehéz munkát végzők, a ku-bikusok, a halászok,
az életet adó földből a létükért küzdőemberek életének expresszív
kifejezőjeként mutatkozott be.Hű marad mindvégig a Mórához kötődő
vállalásához:„…nemcsak szobrász lenni, hanem ember is
maradni…”.Műterme nem volt, helyről helyre vándorolt.
Expresszívszobrai közül a Hálóvető-t – a hajdani szegedi halászélet
mamár kihalóban lévő formáját – 1933 és 1959 között többszöris
elkészítette. Bronzba öntetni, és a Tisza parton, a múzeumközelében
felállíttatni nem sikerült. Szobrában a kerek, aseregnyi
ólomgombbal szegélyezett, és súlyos úgynevezett„pöndörháló” víz
feletti szétterítésének a dobása előttiösszpontosítását örökítette
meg. A rugóként megcsavart ro-busztus testben, és a szétterítéshez
szétlökődő kezekben rej-lő kirobbanó erőt tömöríti a Mester. A
„Hálóvető” óriásienergiáiban Tápai Antal belső, alkotói erőit is
érezhetjük.Szeged nagy vesztesége, hogy a szobor felállítására
évtize-dekig senki sem gondolt komolyan. A példa sajnos nemegyedi.
Az országos pályázaton nyertes IV. Béla futárja cí-mű szobrát az
első világháború tizenkétezer szegedi hősihalottjának emlékműveként
a mai jogi kar előtti kis park-ban akarta elhelyeztetni, de a
városatyák között most sem
volt elég jóakarója. A Vágtató ló és a Vész hírét hozó har-cos
óriási erőket sűrítő ábrázolásával egy kiváló hősi em-lékmű került
volna Szegedre, de Kisújszállás főterét díszíti.
Szobrászi őstehetségét csak néhány expresszív kisplaszti-kájában
figyelhetjük meg. Tóth Attila szakíró Tápai Antalcentenáriumi
emlékkiállítása leporellójában (2002) találóanemlíti az Ecce homo
(1933), a Kígyómarás (1937), a ToldiMiklós (1945) , az Ősi keleti
népek békeszózata (1941) mű-veinek terveit. Móra Ferenc, a
szeretett Feri bácsi emlék-művét a leghivatottabb, Tápai Antal
formázta meg. A műmellékalakja – ásatásainak mindenese – a
búzakévén ülőKotormány János. A búzakéve az írót, a kengyel és a
zablaa sikeres régészt szimbolizálja. Jobboldali támadások miattaz
avatást Sík Sándor kegyesrendi irodalomtudós nem vál-lalta. A
szobrot borító fehér leplet 1939. november 13-ánindulatosan maga
Tápai Antal tépte le az emlékműről. Más-napra a nyilas suhancok
szemetes vödröt tettek az ülő mel-lékalak fejére. A szobor tetejét
nem érték el. A kővel meg-dobált portrén a fül sérülését utólag
javította ki az alkotó.Szerény avatására csak a háború után
vállalkozott a Szege-di Juhász Gyula Kör. A város hivatalosan soha
nem vette áta kompozíciót. Tápai másik nagyszerű művét,
TömörkényIstván egész alakos szobrát 1943-ban állították fel a
múze-um előtti park másik felében. A „kulturpocsolya” a
háborúalatti nehéz években tovább mélyült. Alkalmi munkákbólélt, és
kiváltotta a lakatos iparengedélyét is, hogy immár né-gyen
megéljenek. Vlasits Károly festőművésszel létrehozták
Tápai Antal: Hálóvető
-
2012. szeptember – október 15
a városi rajzkört. (a Tábor ut-cai szabadiskola néven
váltismertté és több későbbi ne-ves művészt indított el pályá-ján)
Én a Széchenyi téri (vas-utas) szabadiskolában ismer-kedtem meg az
Ő vezetésé-vel a szobrászi anyagformá-lás alap jaival, s tartom
atyai,lelki, művészi vezetőmnek.
Valódi, számára igazi mű-vészi kihívást jelentő szob-rászi
munkát nem kapott.1950-ben felkérték, hogykét orosz szobrász
kompozí-ciójáról készült amatőr fény-kép alapján, másfélszeres
élet-nagyságban, hat hét alatt ké-szítse el Lenin és
Sztálinegyüttes emlékművét. Meg-tisztelő szakmai feladatot
je-lentett a Képzőművészeti Alap megbízása: a Szegedi Nem-zeti
Színház homlokzati fülkéibe készítse el Katona Józsefés Erkel
Ferenc kétszeres életnagyságú, egészalakos műkőszobrát. Katona
József portréja azért jelentett kihívást, merta Kecskemétről kapott
fotók alapján az arc eltért a közis-mert ábrázolásoktól. A fejet
több nézetből lerajzolta, meg-mintázta, felrakta rá az arc izmait –
így hiteles portrétkapott. A zsűri igazi „költőfejnek” találta.
A Tisza parti vízitelep elé készített kétszeres
életnagyságúEvezős szobra (1959, vörösréz lemez) többszöri
áthelyezésután végre a Maty-éri nemzetközi evezőspályán lelt
helyére.Érthetetlen számomra, hogy a vörösréz lemez domborításá-ban
olyan utánozhatatlanul egyedülálló technikai tudássalrendelkező
művészre miért nem figyelt föl a szakma, a vá-ros? Két példa: Don
Quijote (1967), Apám 90 éves (1967).
Felmerült az igény, hogy alkalmazott grafikai, nyomdá-szi és
épületszobrászi feladatok ellátására képezzenek fia-talokat
Szegeden. A Tömörkény István Gimnáziumban in-duló tagozat
igazgatási feladatainak ellátására és művészetivezetésére Tápai
Antalt kérték fel. A hivatalokkal és a vál-lalatokkal folytatott
végtelen szervező, egyezkedő és tanterv-készítő munkák idegőrlései
erejét elvonták a szobrászi te-vékenységtől. Az igazgatással
eltöltött évek örökre elvesz-tek. Kopasz Márta, H. Dinnyés Éva, T.
Nagy Irén és TóthSándor művésztanárok irányításával meginduló
képzés min-den várakozást felülmúló sikerré vált. Fél évszázad
során ava-tott kezek alól nevessé vált grafikusok, festők és
szobrászokkerültek a képzőművészeti életbe.
Orvos leánya parancsolta ki kezéből a kalapácsot. Mun-kálkodó
keze és szíve 1986. szeptember 20-án végleg megpi-hent.
Önéletírásában (Életutam 1983) megörökítette szob-rászi életének
minden erőfeszítését, szebb életútra jogosítóművészi
szenvedélyeinek minden forrását. Mindvégig meg-tartotta a Mórától
kapott útmutatást, „művészként és em-berként élni minden
körülmények között”. A város által ado-mányozott díszsírhelyén
férfi hátakt vörösréz lemezdom-borítása jelzi nyughelyét.
Munkatársa és kitűnő tanítványa,Tóth Sándor és Kalmár Márton
búcsúztatta a kollégák, az
iskola és a szakma nevében. A szegedi 624. számú
IpariSzakmunkásképző Intézet felvette Tápai Antal nevét. Sze-retett
városa 2005-ben Tápai Antal művészetét méltató ésműveit pazarul
reprezentáló, műveinek szinte teljes körétés a köztereken
felállított műveinek jegyzékét is tartalma-zó emlékalbumot
jelentetett meg.
Zenei József
Az emléktáblát Farkas Pál tervezte
Stancsics ErzsébetCSAK ÓVATOSAN!
Nekünk csak óvatosan szabad örülni,taszigálni sem jó a vánszorgó
időt.Játékunk nem szólhat soha emberről,s letérdelni már szégyen
egy szép vers előtt.
Nekünk csak óvatosan szabad szeretni,mert hátha nem lesz vége
ennek a fagynak!Hiába várjuk fényét, csodáját jönni,csak köve gurul
elénk gyarló szavaknak.
Nekünk csak óvatosan szabad nevetni,mert-bár holtvágányra tolt,
dermedt szerelvény –mégis átfolyva egymás áramán, újralüktetni kezd
bennünk az óvatos remény.
Sokszor elfutnak előttem az arcok. S nem tudom, hogyolyan
halálosan bizonyos-e, vajon a sok érzékeny,fiatal talentum közül
valóban azok maradtak-e meg,akik a legtehetségesebbek voltak. Nem
esküszöm megrá. Számított, hogy ki volt a szívósabb fakír, kiben
volttöbb ideg- és lélekerő.
Mészöly Miklós
-
2012. szeptember – október16
Valóban kukacoskodom?
Szép kivitelű havilapot olvastam – a nyelvművelő szemé-vel.
Értelmiségi társaságban megmutattam az erről szólóírásomat, és az
volt az általános vélemény, hogy túlságosankukacos vagyok. „Amiket
kifogásolsz, azon minden átlag-olvasó szeme átsiklik” – mondták.
És, sajnos, igazuk van!Mert milyen apróságokat voltam bátor
„kikukacoskodni”?Nem tetszett ez a mondat: „Almádi első, legalábbis
az ed-dig előkerült adatok alapján, cukrászdája.” Én szebbnek
ta-lálnám így: „Az eddig előkerült adatok alapján ez volt Al-mádi
első cukrászdája.” „Részben igaza van a cikk írójá-nak, mert a
Sóhajok Hídja (ekkor még nem létezett) irányá-ból nézve...” Itt a
szórenden változtatnék: „Részben igazavan ..., mert – az akkor még
nem létezett – Sóhajok Hídjá-nak irányából nézve...” A következő
mondatban azt kifogá-solom, hogy sok benne a zavaró szóismétlés:
„Egyesüle-tünkben... sportágban versenyeztek versenyzőink.
Tájfutás-ban 46 versenyen álltak rajthoz versenyzőink, ezen
belültermészetesen ki többet, ki kevesebbet versenyzett.” Ke-rüljük
az ismétléseket:„Egyesületünkben... sportágbanmérték össze erejüket
sportolóink. Tájfutásban 46 verse-nyen álltak rajthoz, ezen belül
... ki többet, ki kevesebbetvállalt.” „Megkötés, hogy a lakóhellyel
rendelkező, tankö-teles tanuló esetén a tanulmányok külföldön
történő folyta-tását be kell jelenteni...” Írhatták volna ezt is:
„Megkötés:hogyha a tanulónak lakhelye van, a tanulmányok
külföldifolytatását be kell jelenteni...” Egyszerűbb és még
rövidebbis. „... a rendőrség felé érkező kérések...” Ezt az ide nem
il-lő felé szót helyettesítsük a magyarosabb raggal: ... a
rend-őrséghez érkező kérések... „A növények kiválasztásánál
ér-demes arra figyelni...” Ez miért nem tetszik? Azért, mert a-nál,
-nél helyhatározó rag, tehát nem ide való! Hogy he-lyes akkor? „A
növények kiválasztásakor...” „Az épület je-lenleg is létezik igen
jelentős átalakítás mellett.” Talán nemis kell indokolnom a
módosítást: „... jelentős átalakítással.”„Az etetés mellett még
sokat kedvezhetünk ... madaraink-nak.” Itt sem tetszik nekem a
mellett névutó. Jobb lenneígy: „Az etetésen kívül...” Még inkább:
„Nemcsak az ete-téssel, hanem még egyebekkel is kedveskedhetünk ...
mada-rainknak.” Felmerülhet a kérdés: mire jó a mellett névutó?Egy
példa: „Hidegben jó a fűtött kályha mellett ülni.” „Ed-zőtermünket
sajnos az iskola helyiséghiánya miatt költöz-tetnünk kell. Az
átköltözésre május hónapban kerül sor.”Mindkét mondat javításra
szorul: „Miután az iskolában márnincs hely, edzőtermünket májusban
át kell költöztetnünk.”Ilyen egyszerű! „Mivel (kerékpárút
hiányában) kerékpárrala szabályos közlekedés az úttesten történik,
...” Ebből amondatból vegyük ki a történik igét, mert elnyomja a
mon-dat tulajdonképpeni állítmányát, a közlekedik szót.
Tehát:„Mivel (kerékpárút hiányában) szabályosan közlekedhe-tünk az
úttesten...” Olvasóim döntsék el, valóban „kuka-coskodtam”-e? Láng
Miklós
Egyesületünk alapító tagja, a Vidovszky BélaEmlékbizottság
vezetője
november 14-én ünnepli 93. születésnapját.Gratulálunk!
Architektonikus formastruktúrák
A grafikai válogatás az építészeti formákhoz,
elemekhez,épületekhez, illetve városrészekhez kapcsolódó,
azokbólépítkező, képi elemeket megvalósító új formaelemeket
tárelénk, az európai, és a magyar építészeti kultúra vizuális
al-kalmazásával. Egyúttal bepillantást enged a néző számáraa
grafikai technikákba, melyeket Ürmös Péter virtuóz mó-don, szinte
kivétel nélkül alkalmaz. Látunk itt grafikai lapokgyanánt rajzot,
linóleummetszetet, litográfiát, de számító-gépes grafikát, sőt
szitanyomatot is.
A grafikai lapok gazdagságát fokozza, hogy nemcsak fe-kete
vonalak, felületek jelennek meg, hanem változatos,szép színes képi
elemek is megtalálhatóak rajtuk. Ez igazánmegköveteli a
mesterségbeli tudás magas szintű művelését.
Vajon mi indította ezen az úton, ami az építészeti
értékek,jelek, és nyelv használatának e széles tárházát tárja
elénk?
Ürmös Péter Pécsett szerezte rajztanári diplomáját, de márelőtte
is foglalkoztatták az építészeti témák. Hallgatókéntkezdte
kimetszeni a tettyei háztetők rendszerét, amelyet ké-sőbb színes
számítógépes grafikákkal egészített ki, és ame-lyek e kiállításon
is láthatóak. Korán fellelhető az az alkotóiszemlélet, miszerint az
építészeti elemek, szerkezetek csakapropóul szolgálnak, és a képi
építkezés autonóm.
A diploma után Salzburgban tanult litográfiát, ahol a vá-rosi
látványt, mint lehetséges grafikai képalkotó elemeket
istanulmányozta. Újabb diplomája – a Budapesti Műszaki Egye-tem
Építészmérnöki Karának Rajzi Tanszékén – a színdina-mikai és
építészeti formatermezői volt. Ez közvetlen kapcso-latot jelentett
az építészettel, annak számos vonatkozásával,de baráti
kapcsolatokat is eredményezett gyakorló építészek-kel is. E kurzus
során mélyedt el a színek használatában, aszínharmóniák mesterfokú
komponálásában.
A színek, a színdinamika tovább foglalkoztatta, így né-hány év
múlva nemzetközi színdinamikai szakértői diplo-mát szerzett,
amelyet a Milánói, a Berlini, a Kiotói és a Bu-dapesti Műegyetemen
akkreditált. Számos tanulmányutat tettEurópában, melyekről gazdag
rajzi- és fotódokumentáció-val tért haza. Ezekből műtermében
grafikai lapok születtek.
A kiállítás összefüggő sorozatok láncolata, melynek
ve-zéreszméje változik, sőt néha a technika is. Azonban közösbennük
az évszázados hagyomány értékmegőrzésének, és a„jel” hagyásának,
létrehozásának művészi vágya. A jel fon-tosságát Herakleitos így
említi: „Az Úr (…) nem mond kisemmit, Nem rejt el semmit, hanem
jelez”.
Tanúi lehetünk, hogy néha a két művészi kiindulópontszinte eggyé
lesz, miként egy karthausi szerzetes Grenoble-ben megfogalmazta
„Aki a jelet elhagyja, öszszedől a háza”.
Másféle sokszínűség is felfedezhető Ürmös Péter életmű-vében.
Nagy biztonsággal közlekedik a grafikai műfajok-ban, úgy mint
képgrafika, emléklap, könyvjegy (ex libris),és persze a méretekben
is, a nagytól az egészen kicsiig.
A városkép – mint képalkotó motívum – igen jelentősművekkel
szerepel e kiállításon. Ez néha a klasszikus feke-te-fehér formákra
egyszerűsítve, néha pedig logó-szerű áb-rázolásban történik. Ilyen
a moszkvai Madonna, a rómaicapitólium, vagy a salzburgi dóm és
környezete. A párizsiNotre Dame még fekete-fehér ábrázolás, de a
fények és
-
2012. szeptember – október 17
ellenfények játékában az építészeti együttes szinte feloldó-dik,
és organikussá válik. Így lesz elfogadható az építészetiérték az
ember számára – aki többek között célja is a mű-vészetnek. A
sorozat utolsó lapja a kék színekben pompázóVelencét mutatja. Ide
tartozik a nagy- és kisméretű rézkarc-ként is elkészített Pápai
emléklap, mely főhajtás, tisztelgésa szülővárosnak, ahová Ürmös
Péter sok szállal kötődik.
Hangsúlyos elemei a kiállításnak a homlokzattipológia
se-gítségével készült ábrázolások; a technikák vegyesek, a
folt-maratástól a szitanyomaton át a számítógépes grafikáig.Tanúi
lehetünk egy újabb – ám számos művön visszakö-szönő – grafikai
képalkotó elem alkalmazásának, mely a tö-redék. E képi-építészeti
elemek csodálatos grafikai érzékeny-séggel kerülnek ábrázolásra, ám
mindig önálló alkotói ötletmegvalósításaként. Eszembe jut Esterházy
Péter, a Harmó-nia Celestisben írt sora: „A töredék nem attól az,
mert hi-ányzik belőle valami, hanem attól, ami benne van.” A ké-pek
színgazdagok, és megtalálhatjuk rajtuk a színharmóniákfajtáit.
Ennek bizonyítéka a Via Róma.
Az architekturális, homlokzati elemeket néha természet-hűen,
néha képalkotó elemként használja. Egyesül itt az ér-tékmegőrzés és
az önálló művészi megvalósítás. Különö-sen szép példái e módszernek
a Gótika című két kép, de amontage technikát is alkalmazó
stuttgarti utcakép, de idesorolódik a Strassburgi Fachwerk, a Rajna
menti romtemp-lom, valamint a Welsi műhely is. Ez utóbbinál a
koloritásés a díszítés – mint vizuális elem – döntő szerephez
jut.
Az építészethez való igen értő, és érzékeny viszony érez-hető a
Palladio rajzok, tervek alapján készült – még a címe-rében is
építészeti jelet megjelölő Archigram című lapon,vagy a Római
Konzervatóriumot is ábrázoló színes rézkar-cokon. E sorozathoz
tartozik a „Tisztelet Palladionak” cí-mű sorozat, mely minden
lapján mély- és magasnyomást istartalmaz, ezzel a pozitív, negatív
hatást is kihasználva.
A műfajok és technikák közöttiátjárást mutatja a
koppenhágaikovácsműhelyből metamorpho-sison átesett Holmen’s
templomhárom grafikája. A rajz, a rézkarclemeze, és a kinyomtatott
mű.
Külön blokkot képez a kiállí-táson a kisgrafika szerepelteté-se.
Ex librisek, emléklapok látha-tóak fekete-fehér, de színes
gra-fikai kivitelben. Meg-megjelenika lapokon a népi építészet,
illet-ve annak díszítő elemei.
A valóságtól elszakadás, és aszürrealitás az utolsó rész
műve-inek művészi mottója. Az Arany-kupola című lap litográfia,
ofszetarany rányomással. Az architek-tonikus elem csak jó
értelembenvett háttér, hiszen az ember, azembercsoport ábrázolás
része.
A Terra Madre című alkotáselmeséli nekünk, hogy némelykultúra
piramist épít, egy másikviszont meddőhányót.Többet kel-
lene tennünk nekünk nézőknek is az Anyaföldért. A rómaiPonte
Rottó egy kis részén még szinte naturalisztikus az áb-rázolás,
azonban a kép maga igazán a hídépítő elem önállóképi életre
keléséből, a variáció szépségéből építkezik.
Elhangzott 2012. március 30-án az Újbuda Galériábanrendezett
kiállítás megnyitóján.
Parti Kőbányán a Borsika utcában
Meiszter Kálmán festőharmincadik alkalommalhívta találkozóra
műte-remházába barátait, tisz-telőit, és persze család-tagjait,
akiket a meghitthangulatot árasztó luga-sos kertben a maga
köl-tötte verses köszöntővelfogadott. A nyolcvanhétévesen is
energikus házi-gazda – miközben a ze-nés műsor tartott – sorrajárta
az asztalokat, és
mindenkihez volt egy-két kedves szava, mosolya. Az újgeneráció
két fiatal, feltörekvő (opera) énekes tagja GönczRenáta és Ágoston
László egy-egy egyéni számban, és duett-ben villantotta meg
tehetségét. Már a korábbi találkozókróljól ismert Váradi Edit,
Barna István és Dinnyés Józsefénekszámait, valamint Hegedűs Valér
zongoraművész vir-tuóz játékát tapssal jutalmazta a közönség. A
műsor vezeté-sére, és a nagyvonalú tombola szervezésére Nádor
Maravállalkozott. Geröly-Bársonyi Hilda
-
2012. szeptember – október18
Salamon NándorTárlatról tárlatra
A pápai Somogyi Galériában négy „kassai” művész mu-tatkozott be.
Életkorukat tekintve a fiatalabb korosztálytképviselték. Két festő,
egy grafikus és egy szobrász al-kotta a kvartettet. Társulásuk
alapja a közös világszemlé-let, a filozófiai gondolkodás, a
szakrális elemek haszná-lata, a transzcendencia iránti fogékonyság
és az absztraktmegjelenítés. A „kassai” jelző pedig a városhoz
kötődé-sük valós vagy érzelmi mélységű viszonyulását fejezi ki.
Fecsó Szilárd visszafogott méretű képeit rusztikus
felü-letkezelés avatja egyneművé. Kevés, környezetéből
kivá-lasztott motívumból építkezik. Tömörség, szimbólumalko-tó
szándék vezérli. A sötét, plasztikus felületű hátterekbőlnéhány
ütősebb színnel emeli ki a kép lényeges elemeit. Azellentéteket
arannyal és égetett részletekkel fokozza. Avégleges formát
bekarcolt, a szerkezetet kiemelő vonalhá-lóval adja meg a képnek
(Pléhkrisztus, Pieta, Kapu előtt).
A fekete, arany és vörös szín dominanciája jellemziTóth József
festményeit. Ez egyben azt is jelenti, hogy szá-mára a „szín” a
gondolathordózó. Formái elvontak, nagykontrasztos felületek
ütköztetésével teremt feszültségetképtábláin. Tárgyak helyett
fogalmak, eszmék jelszerűmegjelenítésére törekszik (Bűn, Fény
felé).
A grafikus Gyenes Gábor nyomatait, elektrografikáitváltozatos
formavilág, sejtelmesség lengi körül. Somnium-sorozatán drapériák,
emberalakok ismerhetők föl. Biztoskézzel alkalmazza a különböző
technikákat. A kiváltottlátványélményen túl, a tűnődés lehetőségét
is felkínálja.
Suchoża József szobrász végzettségű művész, de itt
in-stallációval jelentkezett. Veraicon című munkája a tár-gyakkal
(asztal, könyv stb.) berendezett, lesötétített térbenvetített
képekkel, hanghatásokkal kombinált élethelyzetetteremtett. Az
összhatással a lélek felemelésére törekedett,amelyet a szakrálissá
varázsolt térrel valósított meg.
Külön terembe – átmenetileg – A. Tóth Sándor állandókiállítása
„költözött”. Közös „jelentkezésüket” a Párizstjárt neves festő,
bábművész „felvidékisége” indokolta.
A soproni Pannónia Galériában a Sárváron élő SimonJános
festőművész mutatta be képeit. Életrajzából kitű-nik, hogy
rendszeres művésztelep és szimpózium látoga-tó. Különös vonzalmat
érez az antik és középkori emléke-ket, hangulatokat őrző helyszínek
– Itália városai vagyRazgrad, Drianovó, a spanyol Riano, a
muravidéki Lendva– iránt. E tanulmányutakon megfigyelt városképi,
építé-szeti struktúrák érzékenyen befolyásolták
képalkotószemléletét. A tárlaton látható munkái azonban nem
szok-ványos vedúták vagy úti beszámolók. Élénk képzeletetermékei
különös architektúrákból szerkesztett álomváro-sok, mesés tájak
látványaiban jut kifejezésre. A tradícióés fantázia lép frigyre a
Simon János festette képeken,bársonyos barnák, vörösek, sárgák
sejtelmes harmóniájátteremtve. Pillérek, boltozatok, kupolák, romos
falak rész-leteit rétegezi egymásra s a távlat törvényei szerint
vagyFecsó Szilárd: Pléhkrisztus (fotó: Molnár György)
Tóth József: Bűn (fotó: Molnár György)
-
2012. szeptember – október 19
síkba vetítve, fest részletekben gazdag
„képszöveteket”.Festményei letűnt korok hangulatát hívják elő az
időből,valóságosnak vagy látomásnak hatnak, de a helyszínek
nemazonosíthatóak. Szűk sikátorokba, ódon városokba, magasfalak
közé ékelt kis piazzákra, semmibe vesző lépcsőkre,hallgatag
bástyákra, kis hidakra vezet bennünket, de min-dahány a holt
városok képzetét nyújtja a szemlélőnek. Ala-pos mesterségbeli
tudás, a részek és egész egységét megte-remtő készség, sajátos
világkép, jelekben és szimbólumok-ban érvénysülő akarat nyilvánul
meg festészetében.
ARépce Galéria a régen elhúnyt Cs. Kovács László szob-rászra
emlékezett, folytatva a „vasi” művészek bemutatá-sát. Érdemes
művészünk alkotásai eléggé szétszóródtak or-szágba, világba.
Múzeumok és magánosok őrzik jelentősszobrait, érmeit, rajzait.
Nemkönnyű ak�