AlumNews 2014/15 1. szám

1

AlumNews

I. szám | 2014.12.16.

Tartalomjegyzék

Köszöntők ............................................................................................................................. 3

Vezetőségi köszöntő – Elnöki és pénzügyi beszámoló ....................................................... 3

Alumni Támogatói Rendszer ............................................................................................... 6

Alumni Középvezetői köszöntő ........................................................................................... 7

Interjúk rovat ........................................................................................................................ 8

Sallai Linda interjú – „jókor lenni, jó helyen” ........................................................................ 8

Vizsy Andris – „az ember, aki sosem alszik” ..................................................................... 13

Generációk - Kiss Norbi, Kriza Ádám, Bigda Orsolya ........................................................ 18

Aktív rovat ........................................................................................................................... 20

Bevonó Időszak ................................................................................................................ 20

SG Nap ............................................................................................................................. 21

Afinata .............................................................................................................................. 21

ANNO ............................................................................................................................... 22

Törgáz tábor ..................................................................................................................... 23

Matek szektábor ............................................................................................................... 23

Janda Kupa ....................................................................................................................... 24

Programajánló rovat ..................................................................................................................... 25

A következő időszak eseményei ....................................................................................... 25

Mentor Program – Miért is jó? ........................................................................................... 26

Elérhetőségek ................................................................................................................................ 27

Középvezető:

Bakos Alexandra

Közreműködtek:

Andresin Dia

Gorman Martin

3

Kedves Alumni Tagjaink!

Hegedűs Attila vagyok, a 2014/15-ös tanévben az SG elnöke. 2012-től az Egyetemen gazdaság-informatika alapszakos hallgatója és a szervezet tagja. Hátrányos helyzetű vidéki diákként 11. év végén az SG mutatta meg nekem, mennyire nagyszerű a közgáz és az SG világa. Életem legnagyobb élménye kezdődött 2011. július 17.-én, amikor is részt vehettem az SG nyári táborában és onnantól nem volt kérdés számomra, hol folytassam a tanulmányaimat és az

ehhez szükséges felkészülést. Minden a szervezet által kínált lehetőséget kihasználtam ahhoz, hogy egyszer én is tagja lehessek. Mára büszkén mondhatom, hogy ez sikerült és most az én feladatom, hogy a diákok hasonló lelkesedéssel vessék bele magukat a közgáz világába és az SG-s élet körforgásába. Szeretnék Nektek beszámolni arról, hogy az idei év Vezetőségével hogyan próbáljuk ezt a célt elérni, milyen újításokkal szeretnénk még inkább segíteni a tanulni vágyó középiskolásokat. A Vezetőség tagjai a Pénzügyi Vezető Kaspár Árpád (Kaspi), a Közgazdaságtan Szekció vezetője Tóth László (Lackó), a Matematika Szekció vezetője Király Tamás (KirályTé), a Történelem Szekció vezetője pedig Muck Ferenc (Feri). Az idei év az eddigiekhez hasonlóan a diák- és novimarketinggel kezdődött. Mindkét esetben sikeres időszakról beszélhetek, ugyanis a szervezetbe 66 jelentkezőből idén 26 novíciust a Matematika Szekcióba, 18-at a Történelem szekcióba és 8 főt a Közgáz Szekcióba sikerült bevennünk. A diák jelentkezéseknél a tavalyi évhez képest még nagyobb érdeklődésről számolhatok be. A szombati oktatásunkra, - amely idén bővült a közgazdaságtan egy új ágával, az üzleti közgazdaságtannal -, 2104-en, az e-learning képzésünkre pedig 249-en jelentkeztek az első tanítás kezdetéig, azóta ez a szám összességében még 255-el emelkedett. Elmondható tehát, hogy az érdeklődés egyre nagyobb a képzésünkre, ami egyben nagy felelősséggel is jár, mert ezek között a jelentkezők között ott van az SG jövője. Tavaly olvashattatok arról is, hogy a levelezőképzésünket felváltotta az e-learning rendszer. Idén egyik fő célkitűzésünk, hogy a kezdeti létszámnövelés mellett, akik használják a rendszerünket, egy felhasználóbarát, könnyebben kezelhető felülettel találják szembe magukat, amelyek interaktívabb, figyelemlekötő funkciókkal ellátott módon próbálják megtanítani az anyagot számukra. A technikai fejlődések következtében mára a videóanyagok váltak a leghatásosabb ilyen módszerré, ezért mi is szeretnénk efelé nyitni az online oktatás területén. Az első tananyagok 5-10 perces rövidfilmje a vizsgaidőszak elejére, azaz december közepére várhatók, de a cél az, hogy a tanév végére szekciónként 10-15 videó készüljön el. Természetesen a videó anyagai csak kiegészítik, színesítik az egyébként elméleti és gyakorlati tananyagainkat, és az eddig elérhető tesztsorok javított verzióit is szorgosan tölthetik a tavaly megszokott módon. Az internet világa hatalmas, azonban a fiatalokat az online élethez szorosan kötődő okos-eszközök rajongása élteti. A világ fejlődésével az SG-nek is muszáj tartania a lépést, ezért év elején az Onlearn-tech kft.-nek és az

4

ott dolgozó alumni, illetve aktív tagjainknak köszönhetően sikerült kifejlesztenünk egy applikációt. Mondanom sem kell, hogy a bevételeink korlátot szabtak a fejlesztéseknek és egyelőre egy IOS rendszerű, értesítések küldésére alkalmas alkalmazással rendelkezzünk. Úgy gondolom, hogy az idei év újításainak eredményeként az egyébként is magas diákszámokat az eddigi évekhez képest még inkább tartani tudjuk majd és az oktatásunkat minőséginek, a szervezetet pedig egy fejlődő „csodának” fogják tartani a diákok, amelyhez a Corvinus Egyetemre történő sikeres felvételi után vágyakozva szeretnének majd csatlakozni. Másik fő célja az idei évnek, hogy a hátrányos helyzetű tanulóknak nagyobb lehetőséget biztosítsunk a felsőoktatási intézményekbe való bejutásba, kiemelten azoknak, akik potenciális eséllyel jelentkeznek a Corvinus Egyetemre. Ahhoz, hogy ez sikerüljön és az Alapító Okiratban szereplő egyik sarkalatos pontnak érdemben eleget tegyünk, együttműködést kezdeményeztünk az Arany János Tehetséggondozó Programmal, illetve a Szabó Kálmán Tehetséggondozó Programmal. Az együttműködések által az országban több mint 1500 hátrányos helyzetű, tehetséges középiskoláshoz juttattuk el a hírét, hogy ingyenes érettségi előkészítőben részesítjük őket. Azt gondolom, a diákszámok megugrása, leginkább az e-learning rendszerbe jelentkezők számának növekedése ennek köszönhető. A Szabó Kálmán Tehetséggondozó Programmal való együttműködés, amely egy pályázati lehetőséget kínál minden végzős középiskolásnak, aki a Corvinus egyetemre felvételit nyer, garantálja akár a minőségi utánpótlást a kevésbé tehetős, de annál szorgalmasabb értelmiségi rétegből. Bízom benne, hogy legközelebb további eredményes fejleményeket oszthatok meg Veletek és többek között a ti részvételetekkel is egy sikeres és eredményes évet zárhatunk jövő augusztusban. Sok szeretettel várunk Titeket addig is minden egyes programunkon, és számítunk részvételetekre a Nektek szervezett rendezvényeken. Bármilyen kérdésetek, észrevételek, javaslatotok van az év során, kérlek, keressetek engem, vagy a vezetőtársaimat. Hegedűs Attila Elnök

Kedves Alumni Tagjaink!

Kaspár Árpád vagyok, a 2014/15-ös

év Pénzügyi Vezetője. Annak

ellenére, hogy diákként nem láttam

tábort, a hétvégi tanítások hangulata

és a tanáraim meggyőztek arról,

hogy egy életre szóló élményt,

felbecsülhetetlen értékű

barátságokat, és egy fantasztikus

közösséget ad az SG, így 2012-ben

csatlakoztam a szervezethez.

Jelenleg harmadéves, alkalmazott

közgazdaságtan szakos hallgatóként tevékenykedem azért, hogy biztosítsam az

5

mindennapi kiadások és az ingyenes érettségi előkészítő hosszú távú

fenntarthatóságát, pénzügyi stabilitását.

A következő sorokban pedig engedjétek meg, hogy röviden, nagy vonalakban

összefoglaljam, a jelenlegi pénzügyi helyzetet, illetve az előttünk álló kihívásokat, és

az éves terveket.

Bizonyára sokan hallottatok róla, hogy két éve már szakképzési támogatás nélkül,

készpénzből kell finanszíroznunk minden kiadásunkat, mely a két nagytábort, a

beszerzéseket, a működési és adminisztrációs költségeket egybevéve körülbelül 8,2

millió forintot tesz ki. Ezen felül tavaly egy új tétel, a terembérlés is bekerült a

költségek közé, amit tárgyalások során a tavalyi 500 ezer forintról idén 400 ezer

forintra sikerült csökkenteni. Ráadásul 20 helyett, 26 termet sikerült szerezni,

mindezt azzal a feltétellel, hogy a kiadványainkat az egyetem nyomdájában

nyomtatjuk ki (50%-os kedvezménnyel), illetve különböző egyetemi rendezvények

lebonyolításban segédkezünk hostok/hostessek delegálásával, illetve pakolás

formájában.

Jelenleg legnagyobb és legbiztosabbnak mondható bevételi forrásunk az adó1%, melyből a tavalyi felajánlások alapján idén 2.410.523 Ft érkezett be. Ezúton is köszönjük azoknak, akik így is támogatták az SG-t! Bár ez igen szép összeg, a tavaly beérkezett 3,1 millió forinthoz képest sajnos igencsak nagy bevételkiesést okoz a szervezet számára. Tavaly is mindent megtett az aktuális vezetőség a felajánlások számának növelésére, de úgy látszik még nagyobb és még összetettebb kampányra van szükség. Idén ennek része mind a diákság, a szülők, az SG-sek és az Alumni rendszeres tájékoztatása és bevonása a népszerűsítésbe, akár szórólapok kihelyezésével, akár belső levelező listák, vagy a közösségi médián történő megosztásokkal.

Sajnálatos hír azonban, hogy a tavalyi évre minden rendszeres céges partnerünk

visszalépett a támogatásunktól, így vállalati szponzoráció nélkül maradtunk. Mára

világossá vált, hogy ha csupán adományért könyörgünk, nem fogunk eredményre

jutni, stratégiai együttműködést, üzleti megállapodást, közös projekteket kell a

cégekkel kialakítanunk. Csapatommal egész évben ezen fogunk dolgozni, de

természetesen nagyban számítunk az Alumni kapcsolati tőkére, a Ti segítségetekre

a megfelelő vállalatok, és a kontaktok megtalálásában. A céges támogatások

további ösztönzéséhez legfontosabb lépés a brandépítés továbbfejlesztése. Jelen

kell lennünk a közvéleményben, ahhoz viszont, hogy újságokba, rádiókba, TV

műsorokba kerüljünk be a fontosabb programjainkkal, szintén az ezen területen

dolgozók kapcsolataira van szükségünk.

Főbb forrásaink még a kiadványok értékesítéséből származó árbevétel, melyet

folyamatos marketingtevékenységgel próbálunk növelni; a Tehetségért Mozgalom

támogatása; és a különböző pályázatokból befolyó összegek, melyek igen

bizonytalan forrásnak tekinthetőek, annak ellenére, hogy minden ránk illő kiíráson

pályázunk, és maximális minőségű munkát adunk ki a kezünkből.

Viszont, van egy viszonylag új finanszírozási forma, amiben rengeteg, mindeddig

kiaknázatlan lehetőséget látok az SG számára: a crowdfunding. A közösségi

6

finanszírozás során az emberek összedobják a pénzüket az internet segítségével

egy általuk kedvelt ügy támogatására, finanszírozására, akár pár dollárral segítve a

cél elérését. Az új lehetőséget kihasználva, az év folyamán a Tavaszi és a Nyári

Táborra szeretnénk minél több forrást gyűjteni.

Bízom benne, hogy egy kicsit átláthatóbbá tettem számotokra is jelenlegi helyzetünket. Ígérem, hogy az egész év során azon leszek, hogy pénzügyileg is egy minél kedvezőbb évet zárhassunk! Ha bármilyen észrevételetek, kérdésetek lenne, keressetek bátran!

Kaspi

Pénzügyi Vezető

Hogyan segíthettek? - Az Alumni Támogatói Rendszer Az Alumni Támogatói Rendszer két évvel ezelőtt kezdte meg működését és az idei év során is szeretnénk ezt a remek kezdeményezést folytatni. Alapvetően a megváltozott finanszírozási rendszer ihlette az ötletet, miszerint a szakképzési hozzájárulás rendszere átalakult. A rendszer hosszú távú célja, hogy a havonta rendszeresen befolyó összegekből 10-20 éven belül egy olyan alaptőkét hozzunk létre, melynek kamatai az SG egyik legfőbb bevételi forrását jelenthetik majd a jövőben. Fontos tisztáznom, hogy a beérkező összeget egy külön erre a célra létrehozott alszámlán gyűjtjük, és nem nyúlunk hozzá, nem isszuk el, nem költjük felesleges kiadásokra. Annak ellenére, hogy nem tervezünk hozzányúlni idén sem, az idei évre is az alaptevékenységünk biztosításához szükséges terembérleti díj összegét, 400 ezer forintot tűztünk ki rövid távú célként, ezt szeretnénk a Ti támogatásotokból összegyűjteni augusztusig. Minden AlumNews megjelenéskor közzéteszem majd, hogy mekkora az az összeg, amely még hiányzik, így Ti is láthatjátok majd, hogy a cél hány százaléka valósult meg. És mik az eddigi eredmények? A rendszer indulása óta a két év alatt összesen 463.000 Ft gyűlt össze augusztus elejéig, azóta pedig a meglévő, és lassan, de biztosan bővülő támogatói körünknek köszönhetően 110.000 forintot sikerült összegyűjtenünk a négy hónap alatt. Nekik ezúton is köszönjük, hogy az SG rendszeres támogatói! Három szintet különböztetünk meg a rendszerben a havi támogatás összegétől függően:

Arany fokozatú támogató: 5 000 Ft havonta Ezüst fokozatú támogató: 2 000 Ft havonta Bronz fokozatú támogató: 1 000 Ft havonta

Jelenlegi támogatóink:

Czimbalmos Zsolt

Horváth Bálint

Kiss Norbi

Koltai Péter

Patai Zoltán

Péterfy Csaba

Vizsy András

Fejes Tímea

Kiss Dániel

Koltai Krisztina

Nagy Vitéz

Scheller György

Szeitz Dániel

7

Az alábbi alszámlán gyűjtjük a támogatásokat:

Studium Generale Alapítvány

Raiffeisen Bank Zrt.

12010556 – 00144764 – 01100006

Közlemény rovatba írandó: Adomány

A támogatások fontosságát elismerendő, a támogatók neveit feltüntetjük a fokozat szerint a honlapunkon, valamint minden SG-s belső esemény (pl. SG45) kiadványain. Hálánk további jeléül bronz támogatóink welcome drinkben részesülnek kistáborainkban, ezüst támogatóink a welcome drink mellett ingyen vehetnek részt kistáborainkban, arany fokozatú támogatóink ezeken kívül nevezési díj nélkül játszhatnak a Janda Kupán. Idén a támogatóknak még egy meglepetés ajándékkal is készülünk félévente, illetve, lehetőségük van a felajánlott ajándékok helyett esetleg tábori pólót kérni, ha szeretnének

Amennyiben a kezdeményezés tetszik, de nem szeretnél havonta utalni, úgy természetesen egyszeri adományaitokat is szívesen vesszük, melyeket ugyanerre a számlára gyűjtünk, és havi támogatásokra osztva, rendszeres havi támogatásként kezeljük.

Bármilyen kérdéssel, észrevétellel, problémával nyugodtan forduljatok hozzánk, mindenki véleményére nyitottak vagyunk!

Kaspi

Pénzügyi Vezető

Kedves Alumni Tagjaink!

Örömmel mutatom be Nektek az AlumNews idei legelső, egyben megújult számát is! Szerettük volna az újságot közelebb hozni hozzátok, ezáltal az Alumni Tagokról sokkal többet olvashattok. Próbáltuk az interjúkra fektetni az hangsúlyt, bár tudjuk, hogy majd’ meghaltok, hogy elolvashassátok, mi is történt SG Napon. Három fő részre van az osztva újság: minden, ami velünk és az SG-vel történik az „Aktív” rovatban található, az elkövetkezendő programok, és események, amiket ajánlunk Nektek a „Programajánló” keretin belül van, végül van egy „Interjúk” rovatunk, ahol csak Veletek foglalkozunk.

Reméljük, elnyeri tetszéseteket! Jó olvasást kívánok! Bakos Alexandra Alumni Középvezető

8

Interjú Sallai Lindával

„Jókor lenni jó helyen”

Készítette: Andresin Dia

Sallai Linda 2002-2007 között volt a szervezet

tagja, a Közgáz Szekció táborát erősítette, egy

évig Szekció Vezetőként is. Egyetemi

pályafutásának végén egy újonnan induló

biztosító cégnél kezdett el pályakezdőként

dolgozni, ahol 2012-től vezérigazgató-helyettes

volt, a múlt időm használatának oka pedig,

hogy négy hónapja büszke édesanya, így

főállásban jelenleg otthon tevékenykedik

gyönyörű kislányával, Miával. Hozzájuk

látogattam el egyik nap, ahol egy meleg tea

mellett kérdezgettem az SG-s tapasztalatairól,

pályafutásának alakulásáról, az anyaságról és

jövőbeni terveiről.

Az első kérdésem az lenne, hogy honnan ismerhetünk az SG kapcsán, milyen

szerepet, posztokat töltöttél be a szervezet életében?

Öt évig SG-ztem, 2002-ben kezdtem és 2007-ben búcsúztam. Leginkább a

vezetőség által ismerhetnek, Közgáz Szekció vezető voltam egy évig. De amúgy

rengeteg posztot töltöttem be, ahogy mindenki sok pozíciót kipróbál az SG-ben

eltöltött évek alatt. Arra emlékszem, hogy noviként, - nem tudom, hogy nálatok van-e

még -, spirálozás-felelős féle voltam. Fú, az nagyon gyilkos volt. Minden

kiadványunkat spirálozni kellett, úgy adtuk a diákoknak. A spirálozás sok lépéses

folyamat volt, fénymásolást intézni, előlap-hátlap, pont ugyanúgy lyukaszd mindet,

ne csússzon el, aztán spirálozni stb. és mindebből jó sokat. Ez a tipikus noviposzt

mély nyomokat hagyott bennem. De ezen kívül elég sok szakmai feladatom volt,

nagyon szerettem a Közgázt, ezért a szakmai munkákat mindig nagyon élveztem.

Például a Leesett című kiadvány megalkotásából elég jelentősen kivettem a részem.

Mi volt az a program/poszt, amit különösen szerettél?

Hűha. Mindig nagyon élveztem azokat a feladatokat, amihez szakmai elmélyülés

kellett. Amúgy meg magát a tábort szerettem, és az egészbe nagyon bele tudtam

élni magam. A kedvenc esti tábori programom meg talán az esélykiegyenlítő foci

volt. Csodás találmány, éjjelenként játszottuk, vodka-naranccsal, vegyes fiú-lány

csapatokkal, minden meccs egy gólig ment és aki berúgta a gólt, az a csapat

megivott egy vödör vodka-narancsot, majd ez a csapat maradt a pályán... úgyhogy

tényleg elég találó az esélykiegyenlítő elnevezés. Volt is olyan tábor, ahol mekis

termtámos sűrített narancslével készültünk erre a programra, hát mondanom sem

Interjúk rovat

9

kell, hogy a másnapi tanításra a tanári gárda gyomrát kicsit megfeküdte a jóféle

sűrített narancslé..

…és amit annyira nem?

A búcsúzás. Azt nem. Ülünk, sírunk-rívunk egész éjjel. Persze, szép program,

megható tud lenni, de talán a táboroknak jobbat tett volna egy nagy bulival

búcsúztatni az SG-seket. A táborszervezést sem túlságosan szerettem. Talán azért,

mert egyik este józannak kellett maradni. Jó, nem, viccelek. Igazából egy SG

táborban az volt a jó, hogy odamész és elengeded magad, de ezt táborszervezőként

nem tudtad megtenni, nagy volt a felelősség. És volt néhány kényes helyzet,

például nem túl jó megbeszélni pl. a helyiekkel, hogy „Bocsi, éjszaka elromlott az

ételhordó lift...”

Inkább szakmaibb részét képviselted a dolognak, a bulisabb felét, vagy esetleg

mindkettőt?

Szerintem mindkettőt. Általában olyan vagyok, hogy mindent 150%-on tolok és

szerintem ez a buli oldallal is és a szakmai részével is így volt. Szerettem és

szeretek elmélyedni a szakmailag nehezebb feladatokban, pl.: az infláció előadást is

imádtam és volt egy KG-s játékunk, a Tőzsdejáték, azt is nagyon szerettem. De

azért ha buli volt, abba is belevetettem magam elég rendesen.

Az SG és a diplomaszerzés után mivel kezdtél el foglalkozni, azóta hol

dolgoztál?

Aktuáriusként végeztem az egyetemen, ezáltal kézenfekvő volt a biztosítós irány. Az

egyetem végén egy nyugdíjpénztárnál dolgoztam, és akkor talált meg egy

csoporttársam, hogy „titokban” már készülődik a piacra lépni egy új biztosító és oda

keresnek fiatal biztosítás-matematikusokat. Elmentem oda egy interjúra, felvettek.

Úgy gondoltam, hogy pályakezdő aktuáriusként ennél jobb lehetőséget, minthogy

egy most felálló életbiztosító alapításából kivegyem a részem, nem igazán találnék.

Így itt kezdtem el dolgozni, ezt ma CIG Pannónia Életbiztosítónak hívják.

Aktuáriusként kezdtem, majd két év múlva termékfejlesztési osztályvezető lettem,

újabb két év elteltével termékfejlesztési igazgatónak neveztek ki. 2012 őszén pedig

vezérigazgató-helyettes lettem. Így középvezetőből felsővezető lettem, és jóval

szélesebb felelősségi kör tartozott már hozzám, a termékfejlesztési, az aktuáriusi

terület, a kockázat elbírálás és az ügyfélszolgálat.

Mi az, amit a legjobban szeretsz a munkádban, ami miatt ennyi ideje

ugyanannál a cégnél dolgozol?

Bár már hét éve a Pannóniánál dolgozom, mégsem fáradtam még bele, ez idő alatt

több pozícióm volt, és ezek folyamatosan új kihívásokat tartogattak. Az, hogy egyre

több ember munkájáért vagyok felelős és egyre magasabb szintű menedzsment

feladatokat kell végezzek folyamatos tanulási lehetőséget biztosít számomra. A

jelenlegi pozíciómmal kapcsolatban is azt érzem, hogy bőven van még mit

tanulnom. Ez a fejlődési lehetőség számomra fontos. Ezen kívül nagyon szeretem a

változatosságot a munkámban. Anno a főnököm azt mondta, hogy én is aktuárius

10

vagyok, csak nem úgy nézek ki, és tényleg nem azt az introvertált vonalat

képviselem, aki képes napi 8-9-10 órán keresztül szünet nélkül bogarászni az

Excelt, és azon tűnődni, hogy az EF1234-es cella értéke miért 0,0000031123 nem

pedig 0,000000. Én más vagyok, nagyon élvezem az emberekkel való

kommunikációt, a csapatmunkát, szeretek kreatívkodni. A munkámban lehetőség

nyílik az ilyen jellegű feladatokra. Szeretem, hogy szinte minden nap új embereket

ismerhetek meg, hogy sokat tárgyalok. Ez egyrészt fárasztó, felkészülést,

koncentrációt igényel, illetve sokszor nem hozzák meg a várt eredményt ezek a

találkozók, de ugyanakkor a más emberekkel való közös gondolkodás nagyon

inspiráló is. A változatosság mellett pedig az alkotó-folyamatot emelném még ki.

Hogy az első termékgondolattól elindul a folyamat, aminek a végére eljutsz valamiig,

amit el lehet adni. Ez elég király.

Az szervezetben szerzett tapasztalataidat hogyan tudtad hasznosítani munka

szempontjából? Mi az, amiben egy SG-s munkaerő többet jelent?

Az SG nagyon sokat segített, főleg a szervezetben elvégzett munka, és az ott

szerzett tapasztalatok, amiket gyakorlatilag posztokon keresztül, bulizva-szórakozva

szereztünk meg. Szerintem ezek nagyon fontosak. Például én a cégnél az elején

sokat foglalkoztam oktatással, hiszen új cég volt, kevesen voltunk, mindenkinek

mindenből ki kellett vennie a részét, ezáltal egy ideig tényleg kicsit SG feelingje volt

a dolognak. Induló biztosítóként ki kellett dolgoznunk a pénzügyi közvetítők oktatási

rendszerét, illetve oktatásokat kellett tartanunk. Itt domborodott ki

leglátványosabban, hogy az SG-s tapasztalatok mennyit számítanak. Például hogy

megtanultad, hogyan kell egy prezentációt elkészíteni, vagy bármit meggyőzően

eladni akár a vezetőségnek, akár külsős partnernek… Az, hogy neked nem új a

helyzet, hogy kiállsz 30-40 vagy akárhány ember elé, hanem éltél már meg ilyet,

ezáltal magabiztosabb vagy, plusz a tarsolyodban is van néhány trükk a tanítós

múltadból, ezek rendkívül sokat segítenek. Ami talán a legfontosabb, hogy az SG

megtanítja az embert arra, hogy jól és minőségin dolgozzon, ad egyfajta

igényességet. Ezt nem gondoltam volna amikor még SG-ztem, ezt utólag látom így,

amikor már sok emberrel együtt dolgoztam. Véleményem szerint az esetek

többségében nagy eséllyel van különbség egy SG-s és egy nem SG-s munkája közt.

Egyszerűen megtanulod a szervezetben, hogy igényes munkát adj ki a kezed közül,

önkifejezőbb vagy, kreatív. Ezért mondanám azt, hogy az SG egy nagyon jó

szakmai gyakorlat, amit majd – bármi legyen is később a munkád – jól fogsz tudni

kamatoztatni. Ebből a szempontból is igaz, amit annó idősebb SG-sek mondtak

nekünk, hogy az SG annyit ad vissza, amennyit te beleraksz.

Alumni Tagokkal tartod a kapcsolatot, esetleg dolgoznak-e ott volt vagy

jelenlegi SG-sek?

Igen, dolgoznak. Alapvetően nagyon szeretek volt szervezeti tagokkal dolgozni, még

akkor is, ha esetleg nem is SG-ztünk közösen, csak tudom valakiről, hogy aktív tag

vagy az volt. Főleg amiatt, amiket mondtam, de azért is, mert az SG-s múlt által van

köztünk egy amolyan „kapocs”.

11

De munkán kívül is tartom másokkal a kapcsolatot. Persze jobb és könnyebb volt,

mikor még minden nap az SG szobában lógtunk. Így meló mellett, illetve most a

baba mellett elég kevés idő jut ezekre a kapcsolatokra, de megoldható, főleg

azokkal, akikkel akkor is nagyon jóban voltam. Viszont akár munka mellett, akár a

babázás kapcsán felmerülnek találkozók. A munkám is sokszor hozott össze volt

SG-sekkel, de például múlt héten egy babás programon találkoztam egykori közgáz

tanárommal . Mikulás-bulit is tartunk volt SG-s cimborákkal. Oké, más fajtát, mint a

tiétek, ilyen babás-beöltözőset, de lesz ilyen is.

Persze még így is kevesebb ez, mint amit anno aktív tagként elképzeltem, de idő

hiányában másképp alakulnak a dolgok, mint ahogy akkor terveztem. Sajnos nem

tudom mindenkivel tartani a kapcsolatot, akiket nagyon kedveltem az SG-ből.

Mit szóltál a Forbes cikkéhez, hiszen a harminc legsikeresebb magyar közé

kerültél 30 éves kor alatt?

Az vicces volt, mert akkoriban komoly marketing kampány volt a magazin indulása

körül, és anyukám mondta, hogy ő azt szeretné, ha legközelebb engem a

Forbesban láthatna viszont. Mondtam, hogy jó, persze, oké… Másfél héttel később

felhívott a Forbes egyik újságírója, hogy csinálnak egy számot, aminek „30 under

30” lesz a címlap sztorija, ez lesz az az első toplista a magyar Forbes-ban, és rám is

gondoltak, hogy egyike lennék a 30-nak. Mondtam, hogy nagyon szuper, hiszen

anyukám úgyis ezt rendelte! Elég menő volt, tényleg nagyon örültem neki. Kicsit

furcsa is, mert ez nem olyan valami volt, amiért én megküzdöttem, de valahol mégis

a munkám egyfajta elismerése. Azóta egyébként volt még egy jó kis felkérés,

aminek legalább ennyire örültem. Szintén a 30-as szám köré épül a sztori, 30 képet

állítottak ki, amiket magyar festők harmincas éveikben festettek. Ezekről harmincas

éveikben járó laikusok mondtak véleményt a kiadványban (köztük én is). A sztori

célja az, hogy bemutassák, azok is élvezhetik, értékelhetik a művészetet, akik nem

értenek hozzá, teljesen laikusként is élmény tud lenni elmélyülni egy festményben.

Mik szerinted azok a fő tulajdonságok, képességek, mi az, ami kellett ahhoz,

hogy most ott legyél, ahol? Mennyi szerencse és mennyi túlóra stb. kellett,

hogy ezt elérd?

Hát… Jókor lenni jó helyen, az mindenképpen. Ezt nyilván szerencse-faktornak is

nevezhetjük. Az, hogy ott voltam valaminek a legelején azt jelentette, hogy az

összes kollégával, így a felsővezetéssel is napi kapcsolatban voltam. Nem ez a

jellemző, ha pályakezdőként elkezdesz dolgozni egy biztosítónál… Gyakorlatilag

kilenc laptoppal egy pincében kezdtünk el dolgozni. Emiatt persze ha rosszat

csináltam, azt is látták, de ha valamit jól, lelkesen, lelkiismeretesen elvégeztem, azt

is. Ez nagyon kétélű dolog. Ha volt tehetséged és szorgalmad, ilyen körben könnyű

volt „észrevetetni magad”. A vezetőség látta, hogy jó vagyok abban, amit csinálok,

és ekkor rám bíztak nagyobb, komolyabb feladatokat is. Ha azokat is megugrottam,

akkor jött a következő falat… Ehhez kellett az, hogy az akkori a vezetőségünkre

jellemző volt, hogy bizalmat szavaztak nekünk, a fiataloknak. Tehát kellett az, hogy

jókor legyek jó helyen, baromi sokat, kitartóan és lelkesen dolgozzak és személy

12

szerint nekem ehhez kellett az is, hogy magaménak érezzem a dolgot. Kellett hozzá

egy érzelmi töltetés, nagyon hittünk abban, hogy a nulláról felépíthetünk valamit, ami

kezdetben még csak bizonyos fejekben álomképként létezett. Számomra fontos volt

a háttér is, hogy ehhez mindig minden támogatást megkaptam otthonról is. És

persze kell egy adag szerencse is.

Nemrég kisbabád született… Mesélj nekünk erről kicsit.

Mia július közepén született meg, én május végéig dolgoztam. Mia születésével

teljesen más irányba fordult az életem. Szokták egyébként mondani, hogy hét év

után kell egy váltás, nekem most ez az a váltás és úgy érzem, hogy szükségem is

volt erre. Ez egy amolyan jóféle alkotói szabadság. Abszolút másról szól most az

életem, szuper dolog stressz-mentesen élni, a legnagyobb luxus, hogy

megengedhetem magamnak, hogy ne olvassak mailt minden nap . Ugyanakkor

kicsit szigorúbb a főnököm, mint eddig bármikor, illetve a munkaidőm sem annyira

rugalmas.. De igazából sokkal mélyebb értelme van ennek, mint eddig bárminek

az életem során. Nagyon élvezem az anyaságot, ezt a szerepet. Egyetlen, ami talán

nehéz most, hogy megteremtsem az egyensúlyt az új életemben. Hiszen eddig volt

egy munkám, volt egy párkapcsolatom, volt egy saját életem barátokkal, családdal

és ezeket többé-kevésbé sikerült egyensúlyban tartanom. Most ehhez hozzájött az

anyaság, ami rendesen megbolygatta ezt a megszokott egyensúlyt… Elsődlegesen

most anya vagyok, és az a dolgom, hogy megpróbáljam jól csinálni. Bár nem tudom

mennyire lehet ezt jól csinálni, hiszen nem látod előre minden apró döntésed

következményét, hogy az hogyan fog majd hatni a gyerekedre. Próbálom mindig az

ő érdekét szem előtt tartani, de azt csak jóval később fog visszaigazolódni, hogy ezt

sikeresen tettem-e.

Mik a terveid a közeljövőre, távolabbi jövőre?

Igazából több forgatókönyvem van. Elsősorban teljesen belevetem magam az

anyaságba, most ez az első. Valószínűnek tartom, hogy visszamegyek a

Pannóniához, ha kölcsönösen úgy érezzük, hogy tudunk „adni egymásnak”. Ha nem

így lesz, akkor sem esek kétségbe, úgy érzem, hogy azt, amit egyszer már a nulláról

felépítettem, még egyszer fel tudnám építeni. Már hiszek magamban annyira, hogy

tudom, nagy valószínűséggel ki tudom választani azt a munkát, amit szeretni tudok,

és ahol jól fogok teljesíteni; akár egy teljesen más iparágban is. Ugyanakkor létezik

teljesen más forgatókönyvem is, nálunk a külföldre költözés mindig kicsit napirenden

van, hiszen Mia apukája dán. Nagyon sok tényező függvénye, hogy mit hoz a jövő,

egyelőre élvezem a jelent, és kíváncsi várakozással tekintek a jövő elé.

13

Interjú Vizsy Andrással

„Az ember, aki soha nem alszik”

Készítette: Gorman Martin

Vizsy András 2009-ben búcsúzott a Matek Szekció tagjaként. Volt Pénzügyi Vezető

SG-s évei alatt, és már egyetemi tanulmányai közben elkezdte karrierje építését a

tanácsadói szektorban. 2010 óta a

PwC kötelékében dolgozik, és idén

ősszel egy új lehetőség tárult ele, New

Yorkba költözött egy 2 évre szóló

megbizatás kapcsán. Az új kalandról,

az idáig vezető útról, és jövőbeni

terveiről faggattam.

András jelenleg is az Egyesült

Államokban tartózkodik, így a 11 órára

megbeszélt interjú ott hajnali 5-t jelent.

- Szia

- Cső. Ja, nem fogok ékezeteket írni, elnézést.

- Hogy vagy? Mit csinálsz éppen?

- Jól köszönöm. Épp egy taxiban ülök és megyek a repülőtérre. Ez mostanában

gyakran megesik. Veled mi újság?

- Én épp interjút készítek egy alumni tagunkkal.

- Izgalmasan hangzik.

- Az is. Merre tartasz a repülővel?

- St. Louis-ba. Itt találkozunk egy kollégámmal. Ő Los Angeles-i, szóval ezt

beszéltük meg mint „valahol kettőnk között”. (És az út célja inkább munka, mintsem

katasztrófa turizmus. Azért biztos lesz pár izgalmas pillanat.)

Itt már érezhető volt, hogy eseménydús beszélgetés elé nézünk.

- Bemutatkoznál röviden olvasóink számára?

- Vizsy András vagyok, és 2004-ben kezdtem SG-zni a Matek Szekcióban. 2005-

2007-ig voltam Pénzügyi Vezető. (A második turnusban egy legendás - számomra

legalábbis mindenképpen - bizottság tagjaként). Feladatkörökként termtámozást

vittem fél évig, aztán a pályázatírást még vagy 2 évig. És nagy sikerrel viseltem a

matekos focicsapat kapitányi szalagot 3 évig.

Ennél a pontnál András kiszállt a taxiból. Arra a konklúzióra jutottunk, hogy a 15 percesre

tervezett interjú kicsit hosszabb lesz valószínűleg.

- Milyen emlékezetes sztori jutna eszedbe most hirtelen SG-s pályafutásodból?

14

- Ezeket ilyenkor mindig könnyű kiemelni. :P

- Ebben igazad van. De valamit biztosan ki tudsz emelni.

- Amiből szerintem a legtöbbet tanultam az a vezetőség. Különösen úgy, hogy az

első vezetőségi szerep elég korán jött, így aztán még sok fejlődési lehetőségem volt,

amiket azt gondolom, nagyjából sikerült is megragadni.

- Van emellett esetleg valami viccesebb élmény is, ami eszedbe jut?

- SG-s sztorik kapcsán nehéz a választás, de szerintem ez mindenkinél így van. Ami

talán különösen említésre méltó az az, hogy az SG-s évek utánra is csomó SG-vel

kapcsolatos élmény köthető. Onnantól kezdve, hogy járunk kis- és nagytáborokba,

azon keresztül, hogy felvettek partyja aftereket tartottunk odáig, hogy búcsúzás után

2-3 évvel is még mindig lakott/élt nálam valaki SG-ből.

Security check következett. Csak remélni tudtam, hogy András nem hozta el magával svájci

bicska gyűjteményét, és így tudjuk majd folytatni az interjút.

- Evezzünk kicsit komolyabb vizekre, néhány kérdésem lesz a munkáddal

kapcsolatban. Persze konkrét fizetésre és hasonlókra nem fogok rákérdezni...

- Nincs időm leírni a nullákat... :)

- Röviden prezentálnád számunkra eddigi karriered?

- 2006-ban kezdtem a Scale Consulting-nál, ami egy kis magyar tanácsadó cég volt,

és elsődlegesen a pénzügyi szektorban, főként bankoknak dolgoztunk. Itt töltöttem a

gyakornoki, rugalmas teljes állású és első napi nyolc (vagy annál több) órás

éveimet. Innen 2010 végén kerültem át a PwC-hez, amikor megvették a Scale-t,

hogy utána ez a csapat legyen immáron a PwC Magyarország financial services

üzletága. Itt 2014 októberéig dolgoztam banki, telekommunikációs és mindenféle

egyéb projekteken. (Vicces volt oda járni dolgozni, ahova azelőtt az SG alapítványi

és a bankos papírjait hordtam aláíratni Sarkadi-Nagy Bandihoz). Aztán egy cégen

belüli kiküldetéssel november elejével a PwC new york-i irodájába kerültem, szintén

a pénzügyi csapatba.

- Most éppen mivel foglalkozol?

- Itt is főként banki projektekben fogok részt venni. Jelenleg egy hitelszövetkezet

árazási stratégiájának fejlesztésén dolgozunk december elejéig.

Kifutópálya, gyereksírás, ördögszekér.

- Hogyan jött ez az amerikai lehetőség, néhány részletet megosztanál velünk?

- A lehetőség, mint olyan az elejétől fogva benne volt a pakliban a cég "multi" jellege

miatt. Egy PwC-n belüli barátommal együtt jelentkeztünk erre a programra, csak ő

egy kicsit intenzívebben nyomta, úgyhogy másfél évvel korábban került ki.

- Milyen a munkakörnyezet? Milyenek a kollégák?

15

- A kollégák kifejezés itt azért kicsit mást jelent mint otthon. Magyarországon a teljes

PwC kb 600 fő, 60 fő körüli tanácsadással. New Yorkban a tanácsadási üzletág

2000 fő, a teljes iroda 7000 fölött. De ez csak az egy ötöde az amerikai PwC-nek.

Két hetente 2-300-an lépnek be, szóval el fog tartani egy darabig míg mindenkivel le

fogok tudni ülni kávézni. Különösen úgy, hogy többször úgy dolgozol együtt

valakikkel, hogy személyesen nem találkoztok csak telefonáltok. De ezeken a

kereteken belül - az elmúlt egy havi tapasztalatom alapján - nyitottak, érdeklődőek

és barátságosak. Illetve szerencsére a 25-30-as korhatáron belül akadnak még

állatok is.

- Kollégák honnan jöttek főként?

- Amerika az amerikaiaké. A legtöbben idevalósiak.

Ezen a ponton felszáll a gép, így van néhány órám szünetet tartani mielőtt folytatnánk az interjút.

Közben megnézem hol is van pontosan St. Louis. Arra a felfedezésre jutok, hogy St. Louis jóval

közelebb van New York-hoz mint Los Angeles-hez, így valószínűleg András szabja a

feltételeket.

- Nehéz volt számodra a beilleszkedés? Mi számodra a legszembetűnőbb

különbség?

- Ez a kérdés talán egy kicsit korai. Egyelőre nem beszélnék beilleszkedésről,

inkább a megérkezés - kapcsolódás fázisában vagyunk. A legtöbb munka jellegű

kapcsolat eddig inkább nem személyes és eseti volt, ez talán majd idővel (ha

ugyanazzal az emberrel többedszerre vagy hosszabban dolgozunk együtt, van már

közös sztorink) vagy más jellegű projekttel (több és hosszabb, személyes közös

munka) változhat. Ami munka fronton eddig az egyedüli nagy meglepetés volt, hogy

akikkel eddig dolgoztam - még a tapasztaltabb / idősebb kollégák is - kevéssé voltak

képesek elvonatkoztatni az apró részletektől, még a legelső vázlat verziókban is. (Az

első hívásom alatt kb. többet beszéltünk a láblécről (!!!), mint a tartalomjegyzékről,

ami amúgy a téma volt a projektmunka struktúrála végett. Persze lehet, hogy ez

csak nekem furcsa vagy eddig ilyen emberekkel fújt össze a szél.) Illetve eddig a

hétköznapi témák, ismerkedés kapcsán az emberek 95%-a - európai/magyar

szemmel - nagyon közvetlennek bizonyult. Nyílván eddig nem igazán érintettünk

nagyon mély témákat, de nem is kell mindenkivel 2 perc után a kisállatom korai

elvesztéséből fakadó lelki hegekről beszélni.

- Mi hiányzik a legjobban Magyarországról? Honvágyad van már? Milyen

gyakran tervezel hazajönni?

- Még nem nagyon volt időnk ebbe a honvágy dologba belemerülni (nem vagyunk itt

olyan régóta és eléggé pörgősek voltak a napok és sok volt az élmény ahhoz, hogy

megkösse minden gondolatunkat.) És lehet az is segít, hogy 3 hét múlva megyünk is

haza. Amúgy évi két haza utat terveztünk.

- Jól tudom azt, hogy a feleségeddel költöztetek ki és együtt lesztek kinn 2

évig?

16

- Aha, bár nem akarom összetörni a fiatal lányok szívét...

- Ok, megértem, akkor ezt a részt kivágjuk.

Itt újabb szünet következik. András most ért be a hoteljébe, leírása alapján „a város kihalt

(tegnap éjjel lázadás volt), barikádozzák éppen el az épületeket. Amúgy a hotelben állítólag

felújításra készülnek de pont úgy néz ki a cucc mint egy belső barikádsor.”

- Milyen az élet ott kinn úgy általánosságban? És mire számítottál?

- Egyelőre - lekopogom - meglehetősen élhető. Bennem legalábbis volt egy kis félsz

attól, hogy mi folyik egy Big4 cégnél New York-ban. Aztán ehhez képest egyelőre

kellemes meglepetéssel gazdagodtam és ha várhatóan nem is lesz hosszútávon

kolbászból a kerítés, az otthoni viszonyoknál ez talán egy kicsit enyhébb lesz.

Amitől nem tartottam, az a város nagysága, intenzitása és tempója. Gondoltam,

hogy elég nyitott gyerek vagyok, időnként igazi világfi. Aztán ezen pont nagyot

néztem. Sokkal töményebb, nyüzsgőbb, zajosabb mint azt előre gondolhattam volna

- zéró korábbi US tapasztalattal persze könnyebb meglepődni -, főleg Manhattan és

annak is a belvárosa, ahol az első hónapban laktunk, de azért meg lehet szokni.

- Miben különbözik egy ottani napod egy itthoni átlagos napodtól?

- Teljesen. Mondjuk csak mióta megvan az elsőéves lakásunk és elkezdtem

projekten dolgozni beszélhetünk csak bármi olyanról, hogy átlagos nap. Ezelőtt

teljes káosz volt, de kezd beállni és abból fakadóan, hogy itt még nincs kialakult

társaságunk, otthon meg azért akadt, így sokkal több időnk van. Majdhogynem

mindenre, amit akarunk. Ehhez jön hozzá, hogy eddig munka fronton is kevésbé

zúzósak a napok, így jön még egy adag szabadidő. És a sok szabadidőben sokat

beszélgetünk asszonnyal, végtelen sokat sétálunk a városban és a környékünkön,

mindenféle turpisságon törjük a fejünket. Meg persze próbálunk kapcsolatban

maradni családdal, barátokkal. Esetleg e-sörözéseket tartani.

- Készítettél bucket listet kinn töltött idődre? Milyen programokon voltál,

milyen élményekkel gazdagodtál idáig kinn?

- Mivel eddig nem volt nagyon üresjáratunk (indulás előtt még kevésbé, mint

megérkezés óta), nincs ilyenem. De majd fogunk csinálni egy közhelyes turisztikai

látnivalók listát, amit becsülettel végignézünk (szabadság szobor, fánk, színdarab a

broadway-en, dél-amerika, esetleg hawaii, elhízás, ilyenek), aztán a többit majd az

élet alakítja. Egyelőre ezen a fronton elég jól állunk. Második nap sikerült elcsípni

egy Phil Jackson (nem, ő nem egy Michael Jackson imitátor) előadást, amire nem

csak jegyet sikerült bugázni, de a 2. sorban ültünk és a végén le is kezeltünk vele.

Ez elég jó start volt - bár soha nem írtam volna fel bucket listre...

- Gazdagodtál kinn valamilyen új, kultúra specifikus ismerettel, van olyan

szokás, szubkultúra, amelyet kinn ismertél meg és magadénak tekinted

mostanra?

17

- Nem. Nincs. Talán a metrózenészeket tudnám kiemelni. Illetve a havarjú-zást,

néhányan (20-30%) akik mondjuk nem az utcáról esnek be, tényleg szívesen

meghallgatnak 1-2 szót arról, hogy miként vagy. Ez szerintem király.

- Jómagam személyesen is tapasztalhattam, hogy egy rendkívül közvetlen,

laza, szórakoztató személyiség vagy, mindeközben egy igen komoly

pozícióban vagy kiküldetésen az Egyesült Államokban, tehát a munkádról is

elmondhatjuk, hogy sikeres vagy. Hogy csinálod, hogyan egyezteted össze a

két karaktert?

- Nagyon köszi, ezt a mondatot magamra fogom tetováltatni. Szerintem ebben sok

meglepő nincsen, ha összenézed az SG-zéssel. Alapvetően szeretünk olyan

emberekkel együtt lógni, akikkel jól el tudunk hülyülni, ne adj Isten beszélgetni,

ugyanakkor nem kell attól tartani, hogyha munka van, az silány lesz vagy rád fog

maradni, mert a másik megbízhatatlan és ha kell sem veszi magát komolyan. Van

egy ősi dakota közmondás, ami úgy szól: work hard, play hard. Én ezt eléggé adom

és ezek szerint a környezet is vevő rá.

- Biztos meg tudsz osztani velünk valami vicces sztorit az eddig ott töltött

időből!

- Van egy ami vagy nyelvi félreértés vagy szituációs komikum, de semmiképp sem

rasszizmus, viszont a mai napig mosolygok rajta. Bementem egy Wang's Bento

vagy valami hasonló nevű, egyértelműen keleti érdekeltségű helyre, ahol abszolút

imázsba illő személyzet, hibátlan egyenruhában dolgozott. Kértem reggelit,

elkezdték csinálni annak rendje módja szerint, amikor egy nem túl jólszituált fickó,

nevezzük Sirius Black-nek megszólított, hogy kb. "Mi a reggeli?". Gondoltam

veszem a lapot, már 2 napja itt élek és megpróbáltam elbeszélgetni vele, hogy én

bizony sonka-tojásos szendót eszek és bundáskenyeret. Király, akkor ő is kérne egy

ilyen sonka-tojásos szendvicset. Néztem, hogy mivan. Bácsi még rá is erősít, hogy

akkor tudna e kapni egy szendvicset. Kedvesen próbáltam hárítani Tarhálo Tódort,

mondván, hogy nincs nálam pénz, bocs. De hogy ő nem kérni szeretne, hanem

vásárolni.

Kis hősünk ugyanis alkalmazottnak nézett az ázsiai büfében, én meg jó tett helyébe

jót várj, azt gondoltam, hogy koldus. Szerintem már kevesebbért is öltek már itt

embert, de elég jól túljutottunk a dolgon.

- Mik a (hosszú távú) tervek a jövőre vonatkozóan?

- A következő 2 évre biztosan itt tervezünk, utána pedig kis hazánkban tovább.

Esetleg a kettő között tartunk egy kisebb utazgatós, pihenős szünetet. A többit még

majd meglátjuk. Középrövid távon Németh Ádi és Kiss Norbi legénybúcsúját

szeretném túlélni.

- Köszönöm az interjút, és további sok sikert kívánok az egész SG nevében!

- Nagyon köszönöm a megkeresést, ügyesen "odahaza"! Szóljatok ha erre jártok,

van pár hely, amit szívesen megmutatok!

18

Kiss Norbert

Közgáz Szekció

Szinergia Kft.

GENERÁCIÓK /SG-s évfolyamok, generációk közötti különbségek/

1. Mi volt a kedvenc italod kistáborban? 2. Mi változott meg jelentősen az SG-ben (pozitív irányba) amióta elbúcsúztál? 3. Mennyire tartod a kapcsolatot az SG-s évfolyamtársaiddal, barátaiddal?

1. „[…] Még kezdetben a

sör+energiaital+jäger kombinációt „szerettem”

addigra a végére már a „long-drink” verziókat

ittuk hasonlóan a mostani kistáborokhoz. De ez

azzal is összefüggésben volt, hogy

első/másodéves koromban még részegen sem

ízlett a tescogazdaságos/alaszka vodka 2%-es

narancslével, illetve a „bármilyen-tucky”

+tescokóla kombináció.”

2. „Úgy gondolom, hogy most már sokkal

jobban rá vagytok kényszerítve a valódi céges

támogatásokra. Teljesen más hozzáállást,

szervezettséget, kommunikációt stb. igényel, ha

több millió forintot kell megszerezni az év során

a táborok, termek finanszírozása érdekében,

minthogy kell szerezni újságot és majdnem

lejárt Hit-kekszet termtám gyanánt. […]”

3. „[…] Természetesen ezeknek a

kapcsolatoknak egy része azóta elhalt, de amelyekért tettünk, azokkal az

emberekkel azóta is 2-3 naponta, de legkésőbb minden 2. hétvégén találkozunk.

Ők nem feltétlenül évfolyam, vagy szekciótársaim, de természetesen sok közös

tábort csináltunk végig. Úgy gondolom, hogy a jelenlegi szűk baráti köröm 80%-át

korábbi SG-sek alkotják, és ezek a kapcsolatok remélem, még jó sokáig

kitartanak.”

1. „Bacardi + malibu + almalé. Régen még

lelkesek voltunk feles jégermájszter ügyben is,

de a lelkes fiatalok egy idő után 6-7 centet

töltöttek, amit a második után visítva kihánytam,

szóval erről le kellett tenni.”

Kriza Ádám

Történelem Szekció

Vodafone

19

2. „A marketingünk nagyon sokat fejlődött, egyre több helyről hallok az SG-ről

és egyre ismertebb a szervezet. Emellett a pénzügyek stabilizálódása, amit még

kiemelnék. Elég sok armageddon forgatókönyv volt arról, hogy mi lesz akkor, ha

megszűnik a szakképzési, ennek ellenére eddig mindig megoldottuk, hogy legyen

nyári tábor is, amire én személy szerint nem nagyon számítottam.”

3. „Aki rendesen SG-zett, annak sajnos nem sok szervezeten kívüli barátja

maradt, meg ugye a WoWot is abbahagytam (mostanában lett 10 éves, happy

birthday WoW!), szóval ez valóban kulcskérdés volt nekem. Kicsit aggódtam is, hogy

az SG-s barátságok mennyire fognak megmaradni, de szerencsére ezzel a mai

napig nincs gond! Bár vannak krónikus eltűnők, de általánosságban minden rendben

van, valakivel még túl sokat is találkozom... (a két SG-s lakótársammal, illetve

Vukkal, aki rendszeresen megjelenik valamilyen alkohollal és kénytelen vagyok inni

vele).”

1. „Ami első koromban nagy kedvenc volt,

az a Vodka-Koviubi. Sajnos ezt csak abban az

évben ihattam, mert ütős kis darab volt és be

lett tiltva. A kedvenc long-drinkem pedig

a duplaVodka-Malibu-szőlő (sajnos a szőlőlé

elég gyakran elfogy, vagy eleve nincs, akkor

almával is tökéletes), hamar nagyon jó idő lesz

tőle.”

2. „Így elsőre nem tudok olyan pozitív

dolgot mondani, ami jelentősen jó irányba ment

volna.

3. „Nyilván akikkel SG-s éveim alatt is

szorosabb volt a kapcsolat, azokkal

gyakrabban találkozunk és szervezünk közös

programokat. Közös mozi, egy esti

söröcske/fröcsi, vagy épp főzőcskézünk egy

jót. Mivel mi nem annyira régen búcsúztunk,

még többen visszajárunk a programokra, így a

többiekkel is azért tartjuk a kapcsolatot, csak

nem annyira szorosan”

Bigda Orsolya

Matek Szekció

BCE Karrier Iroda

20

Bevonó időszak Írta:Gorman Martin

A bevonó időszak és novimarketing idén is a gólyatábori marketinggel kezdődött. Voltak akiknek második szakjuk miatt egész héten lehetőségük volt promótálni az SG-t, azonban a diákszervezeti napon is képviseltük magunkat mind a négy gólyatábori helyszínen. A novimarketing azonban csak a gólyatáborok után indult be igazán, a 0. héten is nagy hangsúlyt fektettünk rá, hiszen mindkét 0. heti buliban képviselték magukat tagjaink

szép számmal. A szorgalmi időszak első két hetében a szokásos módon folyt a standolás az aulában, illetve az előrehozott PART (régi CEN) rendezvény miatt a Nehru parton is. Az első heti mérsékelt jelentkezési számok után kivirágzott az SG-s stand szó szerint, illetve az internetre is felkerültünk, így a második héten beindult a tömeges jelentkezés és idén is rengeteg novíciusjelölt jelent meg standjainknál. Az első két hétben a standoláson kívül volt infóest is, idén szerencsére SG-s diákok és BME-s hallgatók nem vettek részt a programon az előző évekkel ellentétben, illetve voltak szekciós ismerkedős estek is, mely után egy belvárosi romkocsmában volt lehetőség jobban megismerni a lelkes jelentkezőket. A gazdasági és társadalomtudományi előadások előtt egy-egy búcsúzó tagunk tartott rövid tájékoztatást az SG-ről a gólyák számára, illetve reklámozták a Bevonó tábort is, mely idén Örkényben került megrendezésre. A Bevonó tábor idén is nagy sikert aratott, számtalan elsős hallgató látogatott el az örkényi diákkollégiumba és töltött ott egy felejthetetlen hétvégét. A pénteki vacsora után megrendezésre került a hírhedt ivós játék, mely során ruhadarab nem maradt szárazon. Az esti buliban szerencsére odatették magukat a novíciusjelöltek, így a másnapi meghallgatásokon volt miről kérdezni a jelölteket a szakmai kérdéseken kívül is. Szombat délután a már évek óta működő forgószínpados állomásokon vettek részt az elsősök, majd este egy meglepetésprogrammal készültünk: Először a Bevonó táborok történelmében szervezett bulira került sor, mely nagy sikert aratott és sikerült feldobnia a másnapi fáradt hangulatot. Azoknak a gólyáknak a számára akik nem tudtak részt venni a Bevonó táborban, pótmeghallgatást tartott mindhárom szekció, másnap pedig kihirdették a novilistákat, hogy aztán egy emlékezetes (vagy jó esetben kevésbé emlékezetes) este során megismerkedhessenek felsőseikkel és elkezdjék útjukat a szervezetünkben.

Aktív rovat

21

SG Nap Írta:Andresin Dia

A megszokott időpontban,

azonban a megszokottnál

eltérőbben zajlott le a szokásos

SG nap, október 25-én.

Hagyományosan ezt a programot

a diáklekopás csökkentése miatt

szervezzük, ez idén sem volt

másképp, viszont idén láttuk

valóban úgy megvalósulni a

programot, ahogy azt elképzeltük.

Talán kis túlzással kijelenthetjük,

hogy néhány év SG napjának

látogatottsága összeadva adná ki az ideit. És bár a csocsó és a karaoke kimaradt,

az SG logós képre pedig csak Photoshop segítségével kerülhetett autó, a nap

végére, mikor tombolán ültünk a diákjainkkal, és még azok a diákok is, akik csak a

gofri miatt jöttek, kérdezősködni kezdtek, hogy „Mi is ez a Tavaszi Tábor?” és mit

kell érte tenniük, akkor már egyértelmű volt, hogy a szervezők nagyon jól kitalálták,

a szervezet pedig nagyon jól megvalósította ezt a programot.

Egy mondatban összefoglalva talán Summert idézve tudnám megfogni az eseményt

a leginkább: „Jó látni, hogy mindent egyre jobban csinálunk. ”

Afinata Írta:Andresin Dia

Természetesen az Afi sem maradhatott

ki idén a bulik listájáról, így röviden

erről is említést teszünk. Számomra

elsőévesként és Törisként különösen

kedves lett ez az este, leginkább a

másik két Szekció meghívása és az

összeöltözős vonal miatt, másrészt

azért, ez az egyetlen alkoholtartalmú

ital, ami amellett, hogy teszi a dolgát,

még hihetetlenül finom is. Ehhez még

hozzájárult, hogy mennyi féle új

„kiszerelésben” kapható már az est nedűje, így mindenki megtalálhatta saját

ízvilágának kedvencét. A mennyiséget tekintve, rekordot sajnos nem sikerült

döntenünk, bár az ismét kiderült, hogy mennyire tud inni a szervezet, többek között

22

ezt mutatja az is, hogy 72,9 liter fogyott az este folyamán. Ez meg is látszódott,

hiszen pénzügyi vezetőnk egész este ex-szekvezeinket igyekezett újra és újra

kirángatni a pult mögül, kisebb-nagyobb sikerrel. A jelmezek tekintetében az

orosz luxusprostitól kezdve, a Facebook üzenőfalon át, az ÖCSI-sekig minden

megfordult a Kinizsi alagsorában. Összességében a hangulat és a buli feelingje a

2010-es Afihoz hasonlított, itt megemlíteném a szervezőket, akiknek hatalmas

gratula érte, név szerint Bakos Alexandra, Rosta Balázs, és végül, de nem utolsó

sorban Muck Iván, aki Németországból ugrott haza leszervezni az estét. És persze

DJ Dikkensz-t se felejtsük el, akinek az est zenei vonalának hibátlan mivoltát

köszönhetjük.

ANNO Írta:Andresin Dia

/Koltai Péter (Pé), Szittya Márton (Ricky), Koncsek Árpád (Árpi)/

Az idei év első ANNO-jára

október 28-án került sor,

egykori matekosok látogattak

el hozzánk, a téma pedig a

novi-felsős kapcsolat volt.

Pé, novíciusa Ricky, és

novíciusa Árpi sztorizgattak

nekünk.

A harmonikus közös év titkát

leginkább úgy tudták

megfogni, hogy a legjobb

kapcsolat akkor alakul ki az

elsőéves és felsőse között, ha nem emlékeznek a közösen eltöltött estékből

semmire. Valamint, hogy az így kialakult kötődés minden próbát kiáll, leginkább

akkor, ha az adott felsős (Pé) éppen szekcióvezetői pozíciót tölt be, kedves

novíciusa (Ricky) pedig összeszűri a levet egy diáklánnyal… hiszen a jó felsős még

ilyen helyzetekben is kiáll érted. Árpi saját példája alapján pedig rávilágított, hogy a

beszerzős poszt betöltése kocsi nélkül is lehetséges, sőt, akkor igazán izgalmas a

dolog! Az estet egy új eseménnyel zártuk, ez pedig egy Novi-Felsős párbaj játék

volt. Lényege, hogy a novicíus és a felsős egymásnak háttal ültek, feltettek nekik

kérdéseket, például „Ki fürdött többet kistáborokban?”, vagy „Kire mentek jobban a

diáklányok?”. A kezükben volt egy-egy tábla, és ha szerintük a novira igaz akkor a

kéket, ha a felsősre, akkor a zöldet tették fel. Igazán izgalmas volt ez a lezárás,

mindenki a könnyeit törölgette a sírástól.

23

Törgáz állé Írta:Andresin Dia

Idén is szép számmal képviseltette magát

a második és a harmadik legnagyobb

szekciónk a Törgáz táborban, aminek

keretében november második hétvégéjén

birtokba vettük Gyömrőt, a szeptemberi

bevonó tábor helyszínét. Aminek

különösen örültünk, hogy Ti, az Alumni

tagjai is sokan lenéztetek hozzánk. A

cityben a helyzet változatlan, a pizzás fiú

még mindig BMW-vel szántja az utakat.

Első este a Közgázosok gyűlést tartottak,

Töris berkekben pedig az ANNO vendégei (Vuk, PG és Kriza) megalapozták az első

este hangulatát, így a vasbetonnak volt miből elvennie. Az idei novíciusokra

különböző hatást gyakorolt a helyzet, volt, aki utána két órán át sírt, de volt, aki 5

másodperc alatt tolta le a félliteres nedűt az élmény után. A másnapi tanításra valaki

jegyzettel készült fel reggel, valaki pedig whiskey-kólával, de szerencsére az Elnök

Úr nem félt kidobatni minden segédeszközt a jegyzeten kívül. Második este a

Közgázosoknál is megrendezésre került az ANNO, Végh Rékát látták vendégül. Az

elsős műsorra mindenkinek sikerült kihevernie az előző estét, így Ady Endre versek

átalakítása és szavalása sem jelentett gondot. A műsor után pedig meglátogatott

minket az otthon maradt Matek Szekció, így erőinket egyesítve közösen buliztuk

végig a második estét!

Matek Szekciótábor Írta: Gorman Martin

Idén a gyömrői kastélyban került

megrendezésre a Matek Szekció

tábora. A megérkezés és esti

szekciógyűlés után elhangzott az

„Elsőőős műsor! Elsőőős műsor!”

rigmus, a novíciusok pedig kaptak 2

órát, hogy felkészüljenek és

lenyűgözzék felsőseiket. Mindenki

meglepetésére idén egy tánccal

készültek elsőseink, azonban panasz

nem lehetett a produkcióra, fergeteges

hangulatban mutatták be műsorukat a novíciusok a parkolóban, autóik hang- és

24

fénytechnikáját kihasználva. Az este is hasonlóképpen magas színvonalon telt, egy

idő után szó szerint állatkodásba csapott át, hiszen megjelent Gombi, az egér,

melyet a leút során vett két felsősünk 200 forintért. Színpadra lépése után körülbelül

egy óráig ő volt a buli középpontja, selfiek és csoportképek tömkelege készült a

jószággal, aki szemlátomást élvezte a bulit. Másnap a megszokott programokra

került sor, de állatkodás itt is előfordult, hiszen megjelent egy helyi macska (valódi

nevét homály fedi) és alkalomadtán nyávogással fejezte ki nemtetszését a gyűlés

egy-egy topikját illetően. A második este meglátogatták a tábort a Törgázosok is, és

velük kiegészülve talán még az első esténél is nagyobb bulit csaptunk hajnalig.

Mindent összefoglalva egy kiváló tábort tudhatunk magunk mögött, felfedeztünk egy

új slágert, mely valószínűleg sok SG-s rendezvényen fog idén felcsendülni és

jelentős károkat sem okoztunk a táborhelyben, így visszatérésünkre számíthatnak

jövőre is.

Janda Kupa

Írta:Gorman Martin

Idén is megrendezésre került

a már hagyományos Janda

kupa. 12 csapat részvételével

kezdődtek meg a küzdelmek a

Vasas sportpályáján, és

ezúttal is számos Alumni

csapat képviselte magát. A

hangulat a megszokott volt,

forró tea és melegszendvics

volt terítéken a büfében,

enyhe játékvezető optikushoz

való beajánlás a pályákon,

novícius lányaink lelkesen

szórakoztatták a gyerekeket (és egymást) a kialakított gyermekmegőrzőben és

kellemesen elektronikus háttérzene szólt az SG-s hangszórókból. A 3 darab négyfős

csoportból az első kettő automatikusan továbjutott, mellettük a két legjobb harmadik

helyezett is a negyeddöntőben folytathatta a küzdelmeket. A csoportmeccsek során

is többnyire szoros eredmények születtek, azonban volt egy feltűnő 13-0-ás

eredmény is az eredménytáblán. Az elődöntőkre többé-kevésbé kialakult a

papírforma, az egyik mérkőzésen két aktív csapat vívott meg egymással, a tavalyi

győztes KaspÁrpi-Na! csapata izgalmas küzdelemben múlta felül a novíciusokból

alkotott (nagyon frappáns nevű) Profícius csapatát 3-2-re. A másik elődöntős

küzdelemben a Pooding csapata múlta felül a Másnaposok csapatát 1-0-ra. A

bronzmérkőzésen az újonc Profícius csapat 1-0-ás győzelmet aratott a

Másnaposokkal szemben egy pazar szabadrúgásgólnak köszönhetően, ezzel

megszerezve a bronzérmet. A végső, mindent eldöntő mérkőzésen pedig a

25

KaspÁrpi-Na!-nak sikerült megvédenie a címét, a Pooding csapata felett aratott

magabiztos győzelmével. Gratulálunk nekik és az összes többi csapatnak is a

részvételért! Jövőre találkozunk!

Programajánló

Írta:Andresin Dia

Kedves Alumni!

Ezen cikk keretében is szeretnénk Titeket meghívni a következő időszak

programjaira és felhívni rájuk a figyelmet:

December 31: Szilveszteri buli

Egy családi berkekben eltöltött és már általam annyiszor emlegetett karácsonyozás

után mi sem lehetne jobb, mint a második családunkkal búcsúztatni az elmúlt, és

köszönteni a még eddiginél is eredményesebb és izgalmakkal teli újévet.

Január 9: Mentor Start

Reméljük jelentkeztek a Mentor Programba, így ezen a rendezvényen is sokatokkal

tudunk majd találkozni, ugyanis ezzel az estével kezdetét veszi a Program, ahol

megismerhetitek Mentoráltatokat, találkozhattok Mentor társaitokkal, valamint

lehetőségük nyílik a Programban nem résztvevő aktív SG-seknek is megismerni

Titeket.

Január 24-31: Sítábor

A már hagyományossá vált vizsgafelejtő sítábor helyszínéül ezúttal a festői Mondolé

(Olaszország) szolgál. A síterep 130 km (48 km kék, 75 km piros, 7 km fekete),

szállásunk a Residence Stalle Lunghe **** falai közt lesz, ahol még a síelést

kevésbé kedvelők is kiélvezhetik a szauna és a pezsgőfürdő által nyújtott kényelmet.

Az unalmas éjszakák miatt sem kell aggódni, hiszen a hütte buli-mentes esték

mindegyikére is buli lesz szervezve, ezen kívül az ott eltöltött idő alatt háromszor

lehetőség nyílik éjszakai síelésre is. Mindenképp szuper lesz!

Február 17: 2. ANNO

Az októberben megrendezésre került nagysikerű első ANNO után soron következik

a februári folytatása a programnak, ahol szeretnénk, ha minél Többetekkel újra

(vagy éppen először) találkozhatnánk, hogy kicsit felelevenítsétek nekünk, milyen is

volt Nektek SG-sként, vicces sztorikra pedig mindig minden mennyiségben

kaphatóak vagyunk.

Programajánló rovat

26

Február 20-22: Törökmező

Azt hiszem ez az a tábor, amiről nem kell túl sokat írnom, hiszen abból sosem

sülhetnek ki unalmas esték, amennyi alkohol ott fogyasztásra kerül, így ezen az

eseményen is nagyon várunk Titeket, hogy kiszakadva a mindennapokból,

hatalmasakat bulizzunk, Veletek karöltve.

Az aktív tagok nevében, nagyon sok szeretettel várunk Titeket mindegyik programra,

reméljük, minél többen időt tudtok szakítani ránk, hogy elgyertek.

Mentor Program – Miért is jó? Írta: Bakos Alexandra

Amikor novícius koromban megtudtam, hogy van lehetőségem jelentkezni a Mentor Programra, azonnal kaptam az alkalmon. Mindig is szerettem volna korábbi SG-sekkel beszélgetni, és minél többet tudtam meg, annál jobban érdekelt. Nagyszerű volt az első Mentor Programom MG-vel, akivel bár már ismertük egymást, nagyon jókat beszélgettünk. Sok közös ebéd, sok közös buli – lévén mindketten törisek vagyunk, elég sokszor el tudott jönni velünk -, és nagyon sok segítség az SG-vel kapcsolatban; így tudnám leírni az évünket. Amikor jött az újabb Mentor Program, mi megbeszéltük, hogy bár lesz új mentor-mentoráltunk, mi is mindig azok maradunk egymásnak. Második évemben egy tündéri lány lett a mentorom, Adrika. Mivel vele korábban nem beszéltünk, nagyon vártam az egész Programot. Kiderült, hogy sok mindenben hasonlítunk, mind az életfelfogásunk,- mind az érdeklődési körünk egyező. Szerencsére Adrikával is sokszor össze tudtunk futni, voltunk kávézni, kocsmázni, sétálni, és úgy érzem, rengeteg mindenben segített, hogy Alumni Középvezető lehessek. Ez után a két év után mindenkinek folyamatosan ajánlom a Programot. A harmad,- negyed,- és ötödévnek a munkakeresésben, karrierútban, elhelyezkedésben, illetve szakmai gyakornokságban lehet hatalmas segítség. Az első,- és másodévnek inkább integrációban, vezetőségben és táborozásban nyújthatnak sokat a mentorok. Úgy gondolom, nincsen rossz párosítás, csak meg kell találni a közös pontot, hiszen mindenkit okkal osztanak be egymás mellé. Az egy oldalas űrlap, amit ki kell tölteni hozzá jelentős mértékben biztosítja, hogy tökéletes párok születhessenek. Ha esetleg kedvet kaptatok, ezen a linken jelentkezhettek a Programba. Remélem, minél többetekkel találkozunk majd a január 9.-i Mentor Starton! Jelentkezni egészen 01.01.-ig tudtok!

27

STUDIUM GENERALE

[email protected]

+36-1/482-51-72

HEGEDŰS ATTILA

Elnök

[email protected]

+36-30/573-5580

KASPÁR ÁRPÁD

Pénzügyi Vezető

[email protected]

+36-20/390-4447

BAKOS ALEXANDRA

Alumni Középvezető

[email protected]

+36-70/676-3336

Elérhetőség