ALAPVETÉS AZ ASZTROLÓGIÁHOZ Munkácsi József – Bevezető gondolatok az asztrológia témakörében Az asztrológia a lélek útja, a belsőé. Megmutatja, hogy a létezőnek milyen a mintája, a rezgése, mi az amivel élete során foglalkoznia kell(ene). Szimbólumok nyelvén meséli el alapvető mivoltunkat, teendőinket. Minden ami kívül megjelenik csupán ennek, vagyis a belső útnak a kivetülése, minden mi szembejön tükör, amiben megláthatjuk önmagunkat. (Ha valaki az asztrológia segítségével külső eseményeket, avagy az eljövendőt kívánja „látni”, tévúton jár.) I A horoszkóp a létünk rezdülésének, energiáink rezgésének mutatója Minden ember egyedi, s megismételhetetlen az adott megtestesülésben. A teljesség egy olyan külön aspektusa, rezdülése, amely különbözik a többi testet öltöttől. Amikor megjelenik, megnyilvánul a létben, megjelenik önnön mintázata, rezgése is. Méghozzá úgy, hogy egyfajta lenyomatként láthatóvá is válik egy pillanatra, mert az idő konkrét szeletében (születési időpont), s a tér adott pontján (születési hely) koncentrálódva kiad egy, működési minőségeket jelző, képviselő, szimbólumokkal tarkított, „óra-képet”. A horoszkóp a megtestesülés, a születés pillanatát rögzíti, azét a pillanatét, amikor az újszülött levegőt vesz, vagyis elszakad az addigi (anyai) köldök-kötelék, s az újonnan született teljes mértékben világra jön. Elindul az önálló élet, és az egyén saját, egyedi léte, rezgése, ritmusa beleszövődik az egészbe, az őt körülvevő környezetbe. Az önálló életritmus, rezgés sajátságosan hozzáhangolódik az univerzumhoz, létrejön egy kapcsolat az egyén s a teljesség energetikája, energiaforrásai között. A teremtésből kimetsződik egy mintázat, maga a horoszkóp lenyomat, s ez az egyedi motívum-képlet elkísér egész életünk folyamán. A horoszkóp megmutatja, hogy egyes energiák, rezgések hogyan kapcsolódnak hozzánk, hogyan működnek együtt velünk, bennünk, milyen módon hatnak ezek az energiák, és hogyan lehetséges együtt rezdülni, talán irányítani őket. Felvillantja milyenek saját energiáink, erőforrásaink, s ha jól olvassuk jelképrendszerét, hozzásegít ahhoz, hogy miként hangolódjunk hozzá, miképpen simuljunk bele a teremtés folyamába. Mindez azonban csupán lehetőség, rajtunk múlik hogyan, s miképpen élünk (együtt) vele. Olvassuk, értsük s használjuk úgy, hogy segítsen utunkon. II Általános ismérvek (horoszkóp – csillagképek, csillagjegyek, sarokpontok, nappálya stb.) II.a. Csillagászat-asztrológia A csillagos égbolt a Földről gömbnek látszik, ahol a Föld áll a középpontban. Ha valamit meg akarunk keresni az égbolton, nincs más dolgunk, mint a földi koordinátarendszert tulajdonképpen kiterjeszteni az égre is. A földi egyenlítő síkját kivetíthetjük az égre, s az lesz az égi egyenlítő köre. A Föld északi s déli sarokpontjain átvezetett egyenes meghosszabbításával kapjuk a világtengelyt, illetve az ég északi s déli sarkát, pólusát. A velük párhuzamos körök pedig a koordinátarendszer
14
Embed
ALAPVETÉS AZ ASZTROLÓGIÁHOZ Munkácsi József - ewk.hu³gia-alapvetés.pdfALAPVETÉS AZ ASZTROLÓGIÁHOZ Munkácsi József – Bevezető gondolatok az asztrológia témakörében
This document is posted to help you gain knowledge. Please leave a comment to let me know what you think about it! Share it to your friends and learn new things together.
Transcript
ALAPVETÉS AZ ASZTROLÓGIÁHOZ
Munkácsi József – Bevezető gondolatok az asztrológia témakörében
Az asztrológia a lélek útja, a belsőé. Megmutatja, hogy a létezőnek milyen a mintája, a rezgése, mi az
amivel élete során foglalkoznia kell(ene). Szimbólumok nyelvén meséli el alapvető mivoltunkat,
teendőinket. Minden ami kívül megjelenik csupán ennek, vagyis a belső útnak a kivetülése, minden
mi szembejön tükör, amiben megláthatjuk önmagunkat. (Ha valaki az asztrológia segítségével külső
eseményeket, avagy az eljövendőt kívánja „látni”, tévúton jár.)
I A horoszkóp a létünk rezdülésének, energiáink rezgésének mutatója
Minden ember egyedi, s megismételhetetlen az adott megtestesülésben. A teljesség egy olyan külön
aspektusa, rezdülése, amely különbözik a többi testet öltöttől. Amikor megjelenik, megnyilvánul a
létben, megjelenik önnön mintázata, rezgése is. Méghozzá úgy, hogy egyfajta lenyomatként
láthatóvá is válik egy pillanatra, mert az idő konkrét szeletében (születési időpont), s a tér adott
pontján (születési hely) koncentrálódva kiad egy, működési minőségeket jelző, képviselő,
szimbólumokkal tarkított, „óra-képet”.
A horoszkóp a megtestesülés, a születés pillanatát rögzíti, azét a pillanatét, amikor az újszülött
levegőt vesz, vagyis elszakad az addigi (anyai) köldök-kötelék, s az újonnan született teljes mértékben
világra jön. Elindul az önálló élet, és az egyén saját, egyedi léte, rezgése, ritmusa beleszövődik az
egészbe, az őt körülvevő környezetbe. Az önálló életritmus, rezgés sajátságosan hozzáhangolódik az
univerzumhoz, létrejön egy kapcsolat az egyén s a teljesség energetikája, energiaforrásai között. A
teremtésből kimetsződik egy mintázat, maga a horoszkóp lenyomat, s ez az egyedi motívum-képlet
elkísér egész életünk folyamán.
A horoszkóp megmutatja, hogy egyes energiák, rezgések hogyan kapcsolódnak hozzánk, hogyan
működnek együtt velünk, bennünk, milyen módon hatnak ezek az energiák, és hogyan lehetséges
együtt rezdülni, talán irányítani őket. Felvillantja milyenek saját energiáink, erőforrásaink, s ha jól
olvassuk jelképrendszerét, hozzásegít ahhoz, hogy miként hangolódjunk hozzá, miképpen simuljunk
bele a teremtés folyamába. Mindez azonban csupán lehetőség, rajtunk múlik hogyan, s miképpen
élünk (együtt) vele. Olvassuk, értsük s használjuk úgy, hogy segítsen utunkon.
II Általános ismérvek (horoszkóp – csillagképek, csillagjegyek, sarokpontok, nappálya stb.)
II.a. Csillagászat-asztrológia
A csillagos égbolt a Földről gömbnek látszik, ahol a Föld áll a középpontban. Ha valamit meg akarunk
keresni az égbolton, nincs más dolgunk, mint a földi koordinátarendszert tulajdonképpen
kiterjeszteni az égre is. A földi egyenlítő síkját kivetíthetjük az égre, s az lesz az égi egyenlítő köre. A
Föld északi s déli sarokpontjain átvezetett egyenes meghosszabbításával kapjuk a világtengelyt,
illetve az ég északi s déli sarkát, pólusát. A velük párhuzamos körök pedig a koordinátarendszer
2
részei. Valaminek a helyzetét így megmérhetjük az egyenlítőtől és a tengelytől való távolsága
megadásával. A szélesség a deklináció, a hosszúság a rektaszcenzió. A földi greenwhich az égi
tavaszpont az égi egyenlítőn.
A Nap (látszólagos) körpályája (Ekliptika) azonban nem esik egybe az égi egyenlítővel, mert a Föld
tengelye nem egyenes, hanem 23,27’ fokot zár be a keringési pályája síkjával. A szög nem állandó,
lassan változik – ennek a változásnak tudható be, hogy a Föld forgástengelye elmozdul s egy körívet
metsz ki az égen, ahol ugyanoda (sarkcsillag) 25920 évente tér csak vissza (Precesszió).
Négy sarkalatos pont van a Nappályán. Az ekliptika két ponton metszi az égi egyenlítőt. Amikor fellép
az északi félívre, az a tavaszpont, mikor alászáll a délire, az az őszpont. Ha a Nap eléri az északi íven a
legmagasabb pontot, akkor van a nyári napforduló, míg a déli íven elért legalacsonyabb pont a téli
napforduló. A Föld forgástengelyének ferdesége, lassú mozgása, valamint az ekliptika ferdeségének
szöge miatt a sarkalatos pontok eltolódnak. A Földtengely lassú elmozdulásának köre ellenkező a Nap
látszólagos körútjának irányával, ezért a sarkalatos pontok „hátrálnak” az íven. Egy fokot mozdulnak
el 72 év alatt, 30 fokot 2160 év alatt, egy kört 25920 év alatt tesznek meg.
Az égen csillagok, állócsillagok láthatók. Ezek csoportokat, vagyis csillagképeket alkotnak. Az
ekliptikán a Nap 12 ilyen csillagkép „előtt” halad el, ez az állatöv, vagy Zodiákus. Sorrendjük a Nap
éves mozgásának irányában következik. A Föld kering a Nap körül, s a Föld nyugat-keleti irányban
forog, ezért ha a Földről nézvést szemléljük a Nap látszólagos mozgását az Ekliptikán, akkor azt látjuk,
hogy a jegyek az óramutató járásával ellentétes irányban követik egymást. Az asztrológia a
csillagjegyekkel számol, ahol a tavaszpont állandó, s mindig a Kos 0 fokán (március 21.) kezdődik az
évkör. Azért a csillagjegyek sorát használjuk, mert ezen jegyek hatásai nem a csillagképekkel függnek
össze, hanem a Nap éves körútjának fázisát, szakaszait jelenítik meg, illetve egyfajta állapotot,
jellemvonást tükröznek.
Az égitestek (például bolygók) helyzetét a fent említett, égi egyenlítőhöz és égi világtengelyhez kötött
égi koordinátarendszerrel is meg lehet határozni, s ezt teszi a csillagászat. Azonban az asztrológiában
az égitestek helyzetét nem az égi egyenlítőhöz, hanem a Nappálya köréhez, az Ekliptikához
viszonyítjuk. Itt a csillagjegyek hatása a döntő, tehát az a fontos, hogy az egyes bolygók mely
csillagjegyekben (s házakban) állnak/látszanak. A bolygók helyét így az efemerida táblázatban nem
deklináció-rektaszcenzió mentén kapjuk meg mint a csillagászati évkönyvekben, hanem állatövi
jegyek, s fokok alapján. A táblázatban a hosszúsági fokok, vagyis a tavaszponttól való távolság
alapján, a jegyben elfoglalt helyzet szerepel.
II.b. Asztrológia
Az asztrológia nem csillagképekkel, hanem csillagjegyekkel dolgozik (ezek összekeverése igen messze
viheti az embert eredeti céljától). A csillagképek egyébként is „csupán” az emberi elme konstrukciói
avagy az emberi találékonyság bizonyítékai, s semmi esetre sem azonosíthatók valamiféle valóban ott
lévő formával, legfeljebb belelátott, odaképzelt alakkal. Leginkább azt mondhatjuk, hogy irányokat,
illetve bizonyos kiterjedési tartományokat jelölhetnek, de ezek formája, nagysága igen változó. Ha
mégis leragadnánk a csillag-képeknél, azt is be kell kalkulálnunk, hogy egyik-másik akár kétszer,
háromszor akkora mint társaik, van ahol rálógnak egymásra, fedésbe kerülnek, és olyan is található,
3
nem is egyszer, ahol a két „kép” nem ér össze. A fedésnél lehet esetleg arról értekezni, hogy a két
csillagkép-tulajdonság együtt nyilvánul meg, de akkor viszont ahol hiátus van, ott esetleg a létezés is
megszakad egy időre.(?)
Nem érdemes azért sem összekeverni a csillagképeket és a csillagjegyeket, miként fentebb már volt
róla szó, mert a modern csillagászat és az asztrológia picit más koordináta rendszert, viszonyítási
alapot használ, illetve eltérő a kiindulási, az alappont. A csillagászat alapvetően az égi egyenlítőhöz és
az ott berajzolt tavaszponthoz igazodik. (A tavaszpont sem egy pont az égen, legfeljebb ez is egy
irány.) Az asztrológia az Ekliptikát, vagyis a Nap (látszólagos) útját veszi alapul, ahol, eltérően a
csillagászattól, a tavaszpont a Napút Kos részének eleje, vagyis az asztrológia nullpontja mindig a Kos
nulla foka. (Egyébiránt a csillagászat adatainak átszámításával, az asztrológia koordináta rendszerébe
való behelyezésével ugyan oda jutunk el, mintha rögtön az efemeridákat néznénk.)
Kiemelt fontossággal bír, hogy az asztrológia csillagjegyei, illetve a Napúthoz való viszonyuk,
elsősorban a földi év, a földi év tizenkét hónapjának, vagyis a természet éves körforgásának, ciklikus
mozgásának az analógiái (oda-vissza). A rendszer persze többszörösen összetett, s a Világmindenség,
a Tejút Galaxis, a Naprendszer, a Föld mozgásai, viszonyhálója olyasvalami mint egy sokszinten
összefonódó fogaskerék hálózat, ahol az elemek összekapcsolódva egészítik ki egymást. Mégis a
csillagjegyek alapvetően a földi ciklus részei, s egy-egy jegy jellemvonásai tulajdonképpen
megegyeznek annak az adott hónapnak az ismérveivel, amelyet lefednek. Legegyszerűbben úgy
érthetjük meg, ha megértjük, hogy ami a természetben lejátszódik az adott hónapban, abban
ráismerhetünk a csillagjegy tulajdonsághalmazára is. Az állatöv így itt egyfajta állapot-övnek is
értelmezhető, vagy leginkább annak értelmezendő, s ebből adódóan a jegy jellemzői
megfeleltethetők a névadó állat (alak, eszköz) viselkedés típusával is. (Más kérdés az „égi” energia-
hatás, amely létezik, de figyelemmel kell olvasni azt is.)
III Energia-kapcsok
Ha a Naprendszert rendszerszinten vizsgáljuk azt láthatjuk, hogy valami olyasmi mint egy energia
termelő egység. A benne lévő részek (Nap, bolygók, holdak) ezen energia termelő egész energia
termelő részei, elemei. Közöttük egyfajta láthatatlan kapocs van, energia szál köti össze őket,
mindegyiket mindegyikkel. Az így kialakult szövedék finom egyensúlyt alkot, bárminemű elmozdulás
változtat rajta. Itt nem kell mindjárt valami extrára gondolni, csupán arról van szó, hogy az elemek
nem rögzítettek, hanem mozognak, az összes mozog, például forognak, meg keringenek, s így
elmozdulnak tengelyükön, meg pályájukon. Ráadásul ugye többszörösen összetett a rendszer, hiszen
mondjuk a holdak nemcsak a bolygójuk, hanem a bolygójukkal együtt a Nap körül is keringenek. Sőt
a Nap sem áll egyhelyben, hanem ő is halad a saját pályáján (meg a része a Tejútnak, az meg az egész
Világmindenségnek ebben a dimenzióban, s túl). Minden elmozdulás alakít a belső kapcsolaton, ezért
az, mármint az összefüggés rendszer, minden pillanatban változik, az energia háló átalakul. Minden
egyes rész-egység elhelyezkedése, mozgása, mérete hatással van a többire, az egészre, hiszen
mindegyiknek megvan a maga szerepe, helye, feladata, melyet neki kell elvégeznie, hozzáadnia az
egészhez.
Most nem kifelé lépünk az univerzális szint felé (bár ott is nyilván valami igencsak hasonlót találnánk),
hanem befelé jövünk, s azt lát(hat)juk, hogy a Földnek, mint az élő Naprendszeren belüli élő
4
egységnek is megvan a maga energetikai rendszere, elemei, részei, melyek szintén szoros
összefüggésben vannak egymással. S ha még egyet lépünk befelé azt (is) lát(hat)juk, hogy az élő
emberi test, szervezet is így épül fel. Továbbá az ember (meg közösségei), mint azt esetleg
működtetni hivatott részegységek, kötődhetnek egy-egy (köz)ponthoz a Földön; illetve az ember is
egy teljes élő szervezeti egység milliónyi élő egységgel belül s kívül.
Mivel a rendszer(ek) részei, elemei analógiás módon is értelmezhetők, így már csupán azt kell
felismerni, hogy a nevezett három élő, működési egység részegységei, energia termelő (al)központjai,
energia-csokrai hogyan is feleltethetőek meg egymással, egymásnak. S ha megfeleltethetőek és az
egyik rendszerben szükség van minden egyes részegységre, akkor nyilván a másik kettőben is
szükség(ünk) van mindegyikre. Nem zárható ki egyetlen elem, részegység sem a működésből, hiszen
azzal az egész egysége, egységes működése sérül. Minden egyes elemre figyelmet kell fordítani, mert
a finom egyensúly, vagyis az egész-ség csak így tartható fent.
IIII A működési rend elemeinek bevezető vizsgálata
Sokszor előfordult, hogy bolygókat személyesítettek meg, s nevezték őket istennek, istenségnek.
Vegyünk egy bolygót, bármelyiket lehet, s bár az adott példa kiragadott ugyan, de a működési elvet
tekintve bemutatja magát az egészet. Ha nézzük mondjuk a Merkúr bolygót, akkor azt láthatjuk, hogy
az általa megjelenített istenség alapvetően a hírközlés, a kommunikáció, a gondolkodás területéért
felelős. Ha továbbszőjük a szálakat azt is láthatjuk, hogy a Merkúr az asztrológia szimbolikájában
szintén a kommunikáció, gondolkodás, világnézet aspektusa. Ezen aspektus azonban már nem
csupán valahol rajtunk kívül létezik a messzeségben, hanem önnön energiarendszerünk egy szelete is,
méghozzá az a részünk, működésünk azon darabja, amely a kapcsolatépítésünk (kommunikáció,
gondolkodás) felelőse.
Továbblépve elgondolkodhatunk azon, hogy a mindenségben működő egyetemes törvények, elvek
jelennek meg itt szimbólumokként nemcsak általánosságban, hanem a konkrét mindennapokban, s
nemcsak fent, s kint, hanem lent és bent is. A törvényt, az alapelvet nevezhetjük istenségnek is, s ha
az istenséget meg is személyesítjük, akkor már vissza is tértünk kiindulási pontunkhoz, vagyis a
rendszer kerek egész. Kerek egész hiszen így az isten, vagy istenség(ek) esetleg nem más(ok), mint az
egyetemes törvények, elvek megjelenési formái. Ha az egész részekre bontott, akkor egyes
aspektusainak, területeinek külön felelősei vannak – így lesz pl. a Merkúr nemcsak bolygó, hanem
istenség is a maga feladatkörével. Ezért is érdemes az asztrológiában használt bolygók jellemzőinek
megismeréséhez tanulmányozni a mitológiát, a mitológia isteneinek jellemvonásait, cselekedeteit.
A világmindenség szerkezete, annak működési elve ebből adódóan könnyen megismerhető,
átlátható, s megérthetjük azt is, miért vagyunk mi magunk is „istenek”. Azok vagyunk, hiszen az egész
nemcsak rajtunk kívül létezik, működik, hanem mi is részesei vagyunk, illetve mi bennünk is megvan.
Megvan, mert a mikrokozmosz maga a makrokozmosz, illetve fordítva. Tehát, ha önnön
energiarendszerünk, mintázatunk egy-egy szelete (lásd a példánkban hozott Merkúrt mondjuk)
összeegyeztethető, megfeleltethető az egyetemesség egy szeletével, akkor a rajtunk kívül megjelenő
bennünk is megvan. Vagy ha megfordítjuk, akkor a bennünk meglévőt látjuk magunk körül, a saját
működési elvünk ugyanaz (kellene legyen), mint a mindenség működési elve.
5
V Rezgések, elemek, minőségek a működési rendben
Az előző részben írottakat kibontva tehát, ahogyan egy adott rezgés megtalálható az egész
Univerzumban, ugyanúgy megtalálható annak részeiben, így a Naprendszerben, a Földön vagy akár
bennünk emberekben is. Ezek a rezgések megfeleltethetőek, így a rezgés lehet maga a test
energiaközpontja, csokra (csakrája), lehet egy bolygó vagy lehet egy istenség is. Ezek a rezgések,
energiamintázatok tehát nemcsak, illetve nem elsősorban kívül találhatók, hanem bennünk (is),
vagyis az ember működési rendjének, egészének egy-egy szeletei, vagy szerepkörei. Így lesz mondjuk,
a példánknál maradva, a Merkúr egyben bolygó, istenség, meg az a részünk, szerepkörünk, amelyik a
gondolkodásért, a kommunikációért, a tanulásért „felel”.
Ezek alapján van tehát olyan energiacsokor a testben, amelyik, az előbbi példánál maradva, a
kommunikációs központ, van a Naprendszernek is olyan része, bolygója amelynél ez a rezgés
dominál, valamint a nevezett istenség is ebben a szerepkörben mozgott. S ezért van az, hogy az
asztrológia is fel tudja használni mint az egész egy-egy működési egységét, vagyis a horoszkópunkban
is erről a szerepkörünkről szól ez a „merkúri” szelet.
Ha egy picit más szemszögből közelítjük meg a fenti kérdéskört, avagy a működési rend egy másik
aspektusát, rétegét próbáljuk meg kibontani, azt látjuk, hogy az isteni (emberi) szerepkör mellett,
minőségekről is beszélhetünk. Ha azt mondjuk, hogy Atya-Anya-Fiú isten, akkor azt is mondjuk
egyben, hogy Kiáradó-Befogadó-Átalakító, vagy Teremtő-Továbbszövő-Változtató. Ezek pedig
minőségek, tehát az isteni (emberi) erőnek, energiának egy-egy minőségét látjuk megnyilvánulni. A
horoszkóp ábrában ez a házak, jegyek minőségi besorolásában jelentkeznek, ahol van a
kardinális/indító/kiáradó, a szilárd/megtartó/továbbszövő/befogadó, és a változó/átalakító minőség.
Egy újabb nézőpontból vizsgálva megint egy másik réteget, működési részletet ismerhetünk meg. Ha
az isteni mellett a földi, fizikai közeget is szemügyre vesszük, azt állapíthatjuk meg, hogy a világban
alapvetően négy úgynevezett „elem” található meg. A szilárd, a légnemű és a cseppfolyós, illetve egy
átmeneti jellegű, a lobogó. S mily érdekes, ugyanezeket megtaláljuk az asztrológia eszköztárában is,
hiszen a négyelem rendszer tűz, föld, levegő, víz elemei térnek itt vissza.
Ha a mindezeket egyberakjuk, vagyis a szerepkörökre, minőségekre, elemekre tekintünk, akkor
szépen fel tudjuk fűzni a működési rend aspektusait, részeit, s megérthetjük saját magunkat is. A
horoszkóp, mint egyfajta útmutató, vagy mankó pedig láthatóan rajzolja elénk mindezeket. S
láthatjuk, hogy ezek a csokrok, bolygók, istenségek tehát olyasmik, amelyek szimbolizálják, képi
formában, kézzelfoghatóan teszik megérthetővé a Világmindenséget, a Tejutat, a Naprendszert, a
Földet, minket embereket működtető, vagy bennünk működő alapvető rezgéseket, erőket.
A régi korokban az egyik legnagyobb bűn volt, ha ez emberek nem foglalkoztak az istenekkel,
gőgjükben legyintettek rájuk. Itt nem arról van szó elsősorban, hogy valami rajtunk kívül létezőt kell
félni, hanem azt kell felismerni, hogy a szimbólumok nyelvén, az analógiás gondolkodás mentén, ezek
az erők bennünk, velünk, általunk is működnek. Ez nem jelent se többet, se kevesebbet, minthogy az
ember nem hagyhatja figyelmen kívül a létet befolyásoló, a lét működésében elengedhetetlen
szerepet játszó erőket, energiákat, mintázatokat. Ha megteszi, annyit ér el csupán, hogy megtagadja
saját működési rendjének egyik-másik szeletét, vagyis nem működteti azt a szerepkört, minőséget,
elemet, amelyik, a többivel együtt, elengedhetetlen a lét teljes, hiánytalan megéléséhez. Ha viszont
6
időt szán rá, felismeri, elismeri, működteti, akkor nem lesz kiszolgáltatva a külső hatásoknak, mert
kerek egész lesz a működési rendje, s tudatosan, teljes, hiánytalan életet élve beteljesítheti létét.
VI A horoszkóp ritmusa, dinamikája ( bolygók, jegyek, házak)
A horoszkóp ábrát, az alaphoroszkóp körét szemlélve tapasztalhatjuk, hogy a működési rendben
ritmus van. Nemcsak egyfajta, hanem akár több összetevős is lehet ez, és a kettes, a hármas és a
négyes szám ritmusa mozgatja a szálakat. A számokat összekötve a mozgással, az elemekkel, a
minőségekkel megkapjuk az ábra dinamikáját.
A horoszkópban a bolygók egyfajta jelmezként, szerepkörként értelmezhetők. Olyan eszközök,
amelyek segítenek megoldani egy feladatot, illetve azt is mondhatjuk, hogy a saját működési rendünk
olyan egységei, cselekvői, amelyek egy-egy téma (harmónia, kommunikáció, erő stb.) szakavatott
értői. A jegyek azt mutatják meg, hogy a bolygó milyen módon, hogyan nyilvánul meg (tüzesen,
cselekvően, visszahúzódóan stb.). A házak pedig azok az életterületek, ahol helyt kell állnunk, azok a
feladatkörök, amit meg kell oldanunk. A bolygók tehát azt az eszközt mutatják, ami ahhoz szükséges,
hogy jól megéljük a terület, a ház adta feladatokat, illetve a bolygó adta eszköz ezeken a területeken,
házakban tud leginkább kibontakozni, s ott is kell elsősorban kibontakoznia olyan módon, ahogy azt a
jegy jelzi.
VII.a. Alap összefüggések
A horoszkópban alapvető összefüggés van a bolygók, a jegyek és a házak között. Az I. ház analóg a
Kos jeggyel és a Mars bolygóval, a 2. ház a Bikával és a Vénusszal, a 3. ház az Ikrekkel és a Merkúrral,
a IV. ház a Rákkal és a Holddal, az 5. ház az Oroszlánnal és a Nappal, a 6. ház a Szűzzel és a Merkúrral,
a VII.ház a Mérleggel és a Vénusszal, a 8. ház a Skorpióval és a Marssal, Plútóval, a 9. ház a Nyilassal
és a Jupiterrel, a X. ház a Bakkal és a Szaturnusszal, a 11. ház a Vízöntővel és a Szaturnusszal,
Uránusszal, a 12. ház a Halakkal és a Jupiterrel, Neptunusszal. Az összefüggés rendszer miatt a
dinamika, a ritmus vizsgálata során ami igaz a házakra, az igaz a jegyekre is, és fordítva (illetve a
kapcsolódó bolygókra is).
Az I. ház és a Kos jegy fizikai szintű, kardinális, indító, kiáradó, törekvő, kezdeményező, Mars jelleggel,
tűz elemmel. Lényege a létezés, az önazonosság megtalálása a cselekvésben (kardinális-tűz). A 2. ház
és a Bika jegy fizikai szintű, fix, szilárd, megtartó, befelé forduló, birtokló, Vénusz jelleggel, föld
elemmel. Lényege az anyagi biztonság, birtoklás (követő-föld). A 3. ház és az Ikrek jegy fizikai szintű,
változó, átalakító, kiáradó, kapcsolatkereső, Merkúr jelleggel, levegő elemmel. Lényege a tanulás az
intellektuális, társadalmi síkon (változó-levegő). A IV. ház és a Rák jegy fizikai szintű, kardinális, indító,
befelé forduló, érző, Hold jelleggel, víz elemmel. Lényege a cselekvés lelki érzelmi síkon (kardinális-
víz). Az 5. ház és az Oroszlán jegy lelki szintű, fix, szilárd, megtartó, kiáradó, törekvő, Nap jelleggel,
tűz elemmel. Lényege az önazonosság biztonságának keresése (követő-tűz). A 6. ház és a Szűz jegy
lelki szintű, változó, átalakító, befelé forduló, birtokló, Merkúr jelleggel, föld elemmel. Lényege az
anyagi természetű tanulás (változó-föld). A VII. ház és a Mérleg jegy lelki szintű, kardinális, indító,
7
kiáradó, kapcsolatkereső, Vénusz jelleggel, levegő elemmel. Lényege az intellektuális, társadalmi
cselekvés (kardinális-levegő). A 8. ház és a Skorpió jegy lelki szintű, fix, szilárd, megtartó, befelé
forduló, érző, Mars/Plútó jelleggel, víz elemmel. Lényege a lelki, érzelmi biztonság, birtoklás (követő-
víz). A 9. ház és a Nyilas jegy szellemi szintű, változó, átalakító, kiáradó, törekvő, Jupiter jelleggel, tűz
elemmel. Lényege a tanulás az önismeret, a lét értelmének megértése síkján (változó-tűz). A X. ház és
a Bak jegy szellemi szintű, kardinális, indító, befelé forduló, birtokló, Szaturnusz jelleggel, föld
elemmel. Lényege a cselekvés anyagi síkon (kardinális-föld). A 11. ház és a Vízöntő jegy szellemi
szintű, fix, szilárd, megtartó, kiáradó, kapcsolatkereső, Szaturnusz/Uránusz jelleggel, levegő
elemmel. Lényege az intellektuális, társadalmi biztonság (követő-levegő). A 12. ház és a Halak jegy
szellemi szintű, változó, átalakító, befelé forduló, érző, Jupiter/Neptunusz jelleggel, víz elemmel.
Lényege a tanulás a lelki, érzelmi síkon (változó-víz).
VII.b. Poláris kiegészítő párok
A dinamikában a jegyek és a házak poláris kiegészítő-párokat alkotnak, ahol a szemben elhelyezkedő
házak, illetve jegyek adnak ki egy-egy párt. Tehát az I. ház a VII. házzal, a 2. ház a 8. házzal, a 3. ház a
9. házzal, a IV. háza X. házzal, az 5. ház a 11. házzal, a 6. ház pedig a 12. házal. A Kos jegye a
Mérleggel, a Bika a Skorpióval, az Ikrek a Nyilassal, a Rák a Bakkal, az Oroszlán a Vízöntővel, míg a
Szűz a Halakkal. A poláris kiegészítő pár elsősorban azt jelenti, hogy a szembenlévő jegy, illetve ház
valóban kiegészítő, tehát olyasmit hoz elénk, amely segít megismerni, megoldani az adott jegyet,
házat. A szemben lévő egyben persze tükör is, ahol megláthatjuk mindazt ami bennünk van, ami
kivetül belőlünk.
A poláris kiegészítő pároknál az I-VII házak és a Kos-Mérleg jegyek a kapcsolatiság, avagy az
ön/kapcsolati tudatosság, mozgás, kifejezés párja. A 2-8. házak és a Bika-Skorpió jegyek a
birtoklás/biztonság anyagi és lelki, érzelmi vetületével, illetve rendelkezésünkre álló „vagyon”
kérdéskörével foglalkoznak. A 3-9. házak és az Ikrek-Nyilas jegyek a
kommunikáció/gondolkodás/tanulás témaköre, valamint a határok tágítása, átlépése, a gyűjtés
maga. A IV-X. házak és a Rák-Bak jegyek az erőforrás/elhívás, vagyis a gyökereink, a hátországunk és a
világban elfoglalt pozíciónk, foglalkozásunk mutatója. Az 5-11. házak és az Oroszlán-Vízöntő jegyek az
önkifejezés/kreativitás, önmagam és rokon lelkekkel együtt a közösség jövőjének építését hozza. A 6-
12. házak és a Szűz-Halak jegyek pedig helyzetmegoldó kulcsunk témakörét, illetve a külső és a belső
rendezés, számvetés feladatköre.
VII.c. Számok ritmusa
Ha a kettes szám által mutatott dinamikát nézzük, akkor azt láthatjuk, hogy a 12 jegy, 12 ház egy
kiáramló és egy visszahúzódó mozgásra épül. A sorozatban a páratlan jegyek és házak kiáramló, aktív,
előremozdító, míg a páros jegyek és házak visszahúzódó, passzív, megtartó cselekvést végeznek.
A hármas rendszerben a fentebb már tárgyalt „isteni” minőségek köszönnek vissza, s a sorozatban a
három minőség (Kardinális-Fix-Változó vagy Kiáradó-Befogadó-Átalakító, vagy Teremtő-Továbbszövő-
Változtató) négyszer ismétli magát, négy kisebb kört alkotva a 12 ház és jegy sorában. Kardinális az
első, a negyedik, a hetedik, és a tízedik ház és jegy, vagyis a fő tengelypontokat követő első
8
megnyilvánulás. Fix az ezek után sorakozó második, ötödik, nyolcadik, és tizenegyedik, Változó pedig
az utolsó az adott kiskörben, vagyis a harmadik, a hatodik, a kilencedik, és a tizenkettedik. A
Kardinális maga a cselekvés, az energia céltudatos, kezdeményező mozgatása, mozgása. A Fix az
energiák begyűjtése, koncentrálása, keretbe foglalása, megtartása. A Változó pedig a rugalmasság, a
változó képesség, a számvetés, az átalakítás.
Ki kell még egészítenünk a ritmust egy másik hármas tagozódással is, amely szerint a házak és a
jegyek vagy testi, vagy lelki, vagy szellemi „szinten” nyilvánulnak meg, vagyis nem mindegy, hogy
fizikai, lelki, vagy szellemi indíttatású cselekvésről beszélünk-e. Az elsőtől a negyedik házig és jegyig a
test, az ötödiktől a nyolcadikig a lélek, a kilencediktől a tizenkettedikig a szellem terepe.
A négyes rendszer az elemekkel van párban. A négy elem (tűz, föld, levegő, víz) háromszor adja ki a
tizenkettes kört, tehát három kisebb kör van ebben a részben. Tűz elemet bír az első, az ötödik, a
kilencedik, földet a második, a hatodik, és a tízedik, levegőt a harmadik, a hetedik, és a tizenegyedik,
míg vizet a negyedik, a nyolcadik, és a tizenkettedik ház és jegy.
A tűz aktív, önkifejező, merész, akár fékezhetetlen. Intenzív, sugárzó, kibocsájtó energia. Lelkesedés,
lendületesség, erős önkifejezési vágy, kezdeményező készség, szárnyaló akarat, önérvényesítés
jellemzi. Feszült, izgatott, türelmetlen. A föld passzív, befogadó, megfontolt, óvatos, akár elfojtó.
Anyagelvűség, gyakorlatiasság, a kézzelfogható valóságra való koncentrálás, illetve annak használata,
türelem, fegyelmezettség, megbízhatóság, önfegyelem, ragaszkodás a kialakulthoz figyelhető meg. A
levegő aktív, önkifejező, merész, akár fékezhetetlen is. Könnyedség, mozgékonyság, intellektuális
érzékelés, önkifejezés, vágy az információcserére, racionalitás, függetlenség, a dolgok kívülről
szemlélése, kíváncsiság van benne. A víz passzív, befogadó, megfontolt, óvatos, akár elfojtó.