Alain Robbe-Grillet - A radírok

ALAI N ROBBE-GRILLET

A RADÍROK

EUROPA KÖNYVKIADÓ

ALAIN ROBBE-GRILLET

LES GOMMES

© 1953 BY LES EDITIONS DE MINUIT

© HUNGARIAN TRANSLATION BY

FARKAS MARTA 1 975

FORDITOTTA

FARKAS MARTA

AZ UTOSZOT IRTA

POR PÉTER

„A mindenek felett őrködő idő ellenedreis megoldást talált."

Szophoklész

PROLOGUS

I

A kávéházi félhomályban a tulaj az asztalokat,székeket, hamutartókat és szódavizes üvegeket ra-kosgatja; reggel hat óra van.

Nem bánja, hogy még alig látni, hiszen azt semtudja, mit csinál. Még alszik. A legkisebb mozdu-latait is, melyeket ez egyszer nem befolyásolnak azemberi szándékok ingadozásai, ősrégi törvényekszabályozzák: minden másodperc egy-egy befeje-zett mozdulat: oldallépés, a szék harminc centi-méterre, három törlővonás, félfordulat jobbra, kétlépés előre, minden másodperc másodpercet jelent,tökéleteset, egyformát, hibátlant. Harmincegy. Har-minckettő. Harminchárom. Harmincnégy. Harminc-öt. Harminchat. Harminchét. Minden másodpercpontosan a maga helyére.

Sajnos, nemsokára már nem az idő lesz az úr.Néhány pillanat múlva a nap legelenyészőbb ese-ményei is azon igyekeznek majd, hogy tévedés- éskétség-holdudvarukba burkolózva fokozatosan ki-kezdjék a tökéletes rendet, alattomosan felcserél-jék a dolgokat, időeltolódást, zavart lopjanak beide is, oda is, eltérítsék a dolgokat eredeti irányuk-tól, lassan-lassan megalkossák művüket — tél eleji,terv nélküli és céltalan, érthetetlen szörnynap.

De most még korán van ehhez, az utcai ajtótalighogy kireteszelték, a színen megjelent egyetlenszereplő még nem tért magához. Ez az a pillanat,amikor a műmárvány asztalokon töltött éjszakaután a tizenkét szék csendesen levándorol a földre.

9

Egyelőre semmi több, a díszleteket gépies mozdu-latokkal teszi helyére egy kar.

Amikor minden kész, kigyúl a fény . . .

Nagydarab ember áll ott: a tulaj, és éppen azonigyekszik, hogy magára ismerjen az asztalok ésszékek között. A pult fölött, a hosszú tükörben be-teges képmás: a tulaj arca, zöldes, vonásai kuszák,májbajosan és kövéren lebeg az akváriumban.

A másik oldalon, a kirakatüveg mögött is ott atulaj, lassan beleolvad az utca derengésébe. Nyil-ván ez az árnyalak tette rendbe az imént a helyisé-get; most már eltűnhet. A tükörben még ott resz-ket, bár már majdnem teljesen szétesett a szellem-tiikörkép; és ott túl az árnyak elmosódó litániájahallik egyre bizonytalanabbul: a tulaj, a tulaj, a tu-laj ... A Tulaj, szomorú, fényudvarába fúló csil-lagköd.

A tulaj nagy kínlódva a felszínre evickél. Találom-ra kihalász néhányat a körülötte lebegő törmelékekközül. Felesleges sietnie, ebben az időpontban nem-igen van áramlat.

Előredőlő testtel, két kézzel rátámaszkodik azasztalra, még most sem ébredt fel teljesen, szemeisten tudja, hová mered: az a tökkelütött Antoine,a reggeli svédtornájával. Na meg a múltkor, teg-nap, a rózsaszín nyakkendője. Ma kedd van:Jeannette csak később jön.

Fura kis folt: ócska vacak ez a márvány, mindenmeglátszik rajta. Olyan, mintha vér lenne. Tegnapeste Daniel Dupont; innét kétlépésnyire. Meglehe-tősen sötét ügy: egy betörő nem ment volna direkta kivilágított szobába, a pasas meg akarta ölni,ez holtbiztos. Személyes bosszú, vagy micsoda?Mindenesetre ügyetlen volt. Ez tegnap történt.Nemsokára megnézi majd az újságban. Ja, Jean-

nette később jön. Vetet vele még ... nem, majdholnap.

Szórakozottan végigtörli a fura foltot, inkábbcsak alibiként. Bizonytalan, vízmélyi körvonalakvonulnak, nem lehet hozzájuk férni; lehet, hogyegyszerűen lyukak.

Jeannette-tel rögtön begyújtat a kályhába; azidén hamar beköszöntött a hideg. A gyógyfűkeres-kedó azt mondja, hogy ha július tizennegyedikénesik, akkor hamar itt a hideg; lehet, hogy így van.A másik tökkelütött, Antoine, akinek mindig igazakell legyen, természetesen mindenáron az ellenke-zőjét akarta bebizonyítani. És a gyógyfűárus markezdte felhúzni az orrát, négy-öt pohár fehér borteljesen betesz neki; de hát Antoine se lát, se hall.Szerencsére azonban ott volt a tulaj. Ez tegnaptörtént. Vagy vasárnap? Vasárnap: Antoine kalap-ban volt; nagyon betyárosan néz ki a kalapjában!A kalapjában meg a rózsaszín nyakkendőjében! Denézd csak, hiszen tegnap is rajta volt a nyakkendő-je. Nem. Na és aztán, ki a fenét érdekel?

Egy zsémbes törlőcsapás megint lesopri az asz-talról a tegnapi port. A tulaj kiegyenesedik.

A kirakatüvegen észreveszi a „Kiadó szobák"felirat visszáját; tizenkét éve hiányzik belőle kétbetű, tizenkét éve akarja pótoltatni. Már Paulineidejében is így volt; amikor idejöttek, azt mond-ták . . .

Különben is mindössze egyetlen kiadó szoba van,így tehát ez mindenképpen hülyeség. Pillantás afaliórára. Fél hét. Fel kell költeni a pasast.

— Munkára, lusta disznó!Ez alkalommal majdnem hangosan beszélt, az

ajka undorodó fintorra húzódott. A tulajnak rosszkedve van; nem aludta ki magát.

Őszintén szólva elég ritkán van jókedve.

I O I I

Az első emeleten, a folyosó legvégén a tulaj beko-pog az ajtón, vár néhány másodpercet, és mivel vá-laszt nem kap, megint kopog, többször is és kicsithangosabban. Az ajtó túloldalán berregni kezd azébresztőóra. A tulaj jobb kezében megáll a mozdu-lat, úgy hallgatózik, gonoszan lesi az alvó reak-cióit.

De az óracsörgést nem állítják el. Körülbelülegy perc elteltével néhány elvetélt hangot ad mégki, és csodálkozva, magától megáll.

A tulaj ismét kopog: megint semmi. Résnyirekinyitja az ajtót és bedugja a fejét: a nyomorúságosreggeli fényben épp csak ki lehet venni az ágyat,a rendetlen szobát. Belép hát a szobába, és alapo-san körülnéz: semmi gyanús, csak az üres, kétsze-mélyes ágy, párna nincs rajta, a hengerpárna kö-zepén egyetlen mélyedés, a takarók az ágy végébevetve; a fésülködőasztalon a zománcozott pléhla-vór tele piszkos vízzel. Jó, az embere már elment,végül is az ő dolga. Nem az étkezőn át ment ki,tudta, hogy olyan korán még nincs meleg kávé, ésvégeredményben nem köteles bejelenteni, ha el-megy. A tulaj vállvonogatva távozik; nem szeretiaz olyanokat, akik idő előtt felkelnek.

Odalent egy pasas ácsorog, olyan imilyen-amolyan,meglehetősen ágrólszakadt, nem törzsvendég. A tu-laj a pultja mögé ballag, meggyújt még egy lám-pát, és a legkevésbé sem udvariasan bámulja avendéget; már készül a képébe vágni, hogy ha ká-vét akar, korán jött.

—Wallas úr itt van, kérem?—Már elment válaszol a tulaj; ebben a me-

netben mégiscsak ő nyert.—Mikor? — mondja a férfi kicsit döbbenten.—Ma reggel.—De hány órakor?

Nyugtalan pillantást vet az órájára, aztán a fali-órára.

—Fogalmam sincs — mondja a tulaj.—Nem látta, amikor elment?—Ha láttam volna, akkor tudnám, hány órakor

ment el.Sajnálkozó fintor húzza alá a könnyű sikert.

A másik pár pillanatig gondolkodik, aztán mégennyit mond:

—Ezek szerint azt sem tudja, mikor jön haza?A tulaj válaszra sem méltatja. Új alapokról tá-

mad:—Mit parancsol?—Egy feketét — mondja a férfi.—Ilyenkor még nincs kávé — mondja a tulaj.Azt meg kell adni, hogy remek áldozat, szomorú

kis pókarca van, állandóan azon küszködik, hogyösszefoldozza megtépett intelligenciája rongyait.Különben is, honnét tudhatja, hogy Wallas előzőeste ide érkezett, ebbe a Földmérők utcájabeli sö-tét kocsmába? Itt valami bűzlik.

Mivel a tulaj pillanatnyilag minden kártyájátkijátszotta, a továbbiakban nem foglalkozik a ven-dégével. Szórakozott képpel törölgeti az üvegeit,és mivel a másik nem fogyaszt semmit, eloltjaelőbb az egyik, aztán a másik lámpát is. Most márelég világos van.

A férfi valami érthetetlen mondatot motyogott, az-tán elment. A tulaj megint ott áll a romjai között,a márványon a foltokkal, a mocsoktól itt-ott raga-dós mázolt székekkel, a kirakatüvegen a hiányosfelirattal. De ő önmaga makacsabb kísértetek, aszemét bántó borfoltoknál sötétebb foltok prédája.Egy mozdulattal el akarja űzni őket, de hiába;minden lépésnél beléjük botlik. Egy karmozdulat,elveszett szavak zenéje, Pauline, az édes Pauline.

12 13

Az édes Pauline különös körülmények közötthalt meg sok-sok évvel ezelőtt. Különös? A tulaja tükör fölé hajol. Mi különöset lát maga ebben?Rosszindulatú vigyor torzítja el egyre inkább azarcát. A halál mindig különös, nem? A fintor egy-re kifejezőbb lesz, vízköpő torz álarcába merevedik,és egy pillanatig magamagát bámulja. Aztán azegyik szeme becsukódik, a száj elhúzódik, az arcegyik fele görcsbe rándul, még undorítóbb szörny-kép alakul ki, hogy aztán hamarosan felolvadjon ésnyugodt, majdnem mosolygó képnek adja át a he-lyét. Pauline szeme.

Különös? Talán nem a világ legtermészetesebbdolga? Vegyük csak ezt a Dupont-t, sokkal különö-sebb, ha nem hal meg. A tulaj egész csendesen ne-vetni kezd, néma, vidámság nélküli nevetéssel,mintha egy alvajáró nevetne. Körülötte az ismerőskísértetek is rákezdenek; mindegyik beleadja a ma-ga vihogását. Sőt, egy kicsit erősebben is rázendí-tenek, nagy röhögve böködik a könyökükkel egy-más oldalát és nagyokat csapnak a másik hátára.Most aztán hogyan hallgattassa el őket? Szép szám-mal összegyűltek. És otthon vannak.

A tulaj mozdulatlanul áll a tükör előtt, nézi ma-gát, ahogy nevet; minden erejével azon igyekszik,hogy ne lássa a teremben nyüzsgő kísérteteket, avigadó sereget, az apró szívszúrások elszabadult lé-gióját, ötvenévnyi rosszul megemésztett élet salak-ját. Elviselhetetlen lett a zajongásuk, iszonyatosszamárbőgés- és csaholáskoncert, és hirtelen, a vá-ratlanul lehulló csöndben egy fiatal nő tisztán ki-vehető kacagása.

— Az ördögbe is!A tulajt saját kiáltása rántja ki a rémálomból;

megfordul. Természetesen híre sincs itt sem Pau-line-nak, sem a többieknek. Fáradt pillantását kö-rülhordozza a termen, amely békésen várja az ez-

után érkezőket, végignéz a székeken, ahová majd agyilkosok és áldozataik ülnek, az asztalokon, aholáldozni fognak.

Itt van Antoine; ez is jól kezdődik.— Hát az újságot tudod-e?Még csak bólintás sem jelzi a választ. A tulaj mareggel nem valami kellemes társaság. Azért csakvágjunk bele a dologba.

—Egy bizonyos Albert Dupont-t tegnap estemegöltek itt az utca sarkán.

—Danielt.—Mi az, hogy Danielt?—Daniel Dupont-t.—Dehogyis, mondom, hogy Albert-t; itt a ...—Először is senkit sem öltek meg.—Nahát, ez mindennek a teteje! Mit tudsz te

az egészről, mikor ki sem dugod az orrod a bol-todból?

—Innét telefonáltak. A vén szolgáló. Az ő tele-fonjuk nem adott vonalat. Könnyű sebesülés a kar-ján.

(Szegény hülye, aki mindig mindent tud.)—Na, pedig meghalt! Nézd csak meg az újság-

ban: meghalt, ha mondom.—Van nálad újság?Antoine a felöltője zsebében keresgél, de aztán

eszébe jut:—Nem, ott hagytam a feleségemnek.—Hát akkor meg mit ellenkezel: Danielnek hív-

ják és egyáltalán nem halt meg.Antoine nincs megelégedve a dolgok ilyetén ala-

kulásával. Csak áll ott, és azon töri a fejét, mimeg;yőzőbbet mutathatna fel, mint ez az ironikuskaccantás, de a tulaj nem hagy neki időt a gondol-kodásra.

—Iszol valamit, vagy lelépsz?

14 15

Az összeütközés már valószínűleg komolyabbméreteket öltene, amikor ismét nyílik az ajtó, ésbelép egy gömbölyded, vígan hadonászó, rongyok-ba öltözött egyén.

—Szerbusztok, fiúk. Figyeljetek csak, mondokegy találós kérdést.

—Jól van, ismerjük már — mondta Antoine.—Dehogy ismered, fiacskám — mondja nyugod-

tan a jólélek. — Senki sem ismeri. Senki, hallod?Fehér bort, főnök!

A jóember arckifejezése után ítélve valóban cso-dálatos lehet az a találós kérdés. Hogy egy szót seveszítsenek belőle, szótagolva meséli el, mint egytollbamondást:

—Melyik az az állat, amelyik reggel . . .

De senki sem hederít rá. Máris többet ivott akelleténél. Persze amúgy jópofa ember, de a kétmásiknak nem áll tréfára a kedve: egy ember éle-téről van szó közöttük!

2

A Földmérők utcája hosszú, egyenes utca, ócska,két-három emeletes házak szegélyezik, és a házakelhanyagolt homlokzatából ítélve lakóik szerényanyagi körülmények között élnek: ezek a házakmunkásoknak, kistisztviselőknek vagy egyszerű ha-lászembereknek adnak otthont. Az üzletek nem va-lami csillogóak, és eszpresszó is alig akad, nemmintha az itteniek különösebben önmegtartóztatónépek lennének, hanem inkább azért, mert szíve-sebben járnak máshová inni.

A Szövetségesekhez címzett kávézó (italmérés éskiadó szobák) az utca legelején van, a Io-es számalatt, csupán néhány háznyira a körúttól és a szű-kebb értelemben vett várostól, úgyhogy a környé-

16

kén az épületek proletár jellege többé-kevésbé pol-gári elemekkel keveredik. A körút sarkán igazánszép, nagy kőépület emelkedik, szemben pedig aFöldmérők utcája z-es szám alatt, egyemeletes, kes-keny kertcsíkkal körülvett villaszerű kis ház. A vil-lának stílusa nemigen van, de jólét, sőt bizonyosfényűzés árad róla: a vaskerítéssel párhuzamosanfutó, embermagasságnyira nyesett kecskerágósövényzárja cl teljesen a külvilágtól.

A Földmérők utcája kelet felé véget nem érőenés egyre ridegebben nyúlik cl, és egészen kültelki,valóban nyomorúságos városrészbe torkollik: sárosutak rácsozzák a rozsdás pléhlemezből, ócska desz-kákból és kátránypapírból összetákolt putrik köztiterületeket.

Nyugat felé, a körúton és a hozzá tartozó csator-nán túl terül el a város, a magas téglaépületek kö-zött futó, kissé szűk utcák, a felesleges díszeketmellőző középületek, a merev templomok, a fantá-ziátlan kirakatok. Egészében időálló, itt-ott gazdag,mégis zord benyomást kelt; a presszók korán zár-nak, az ablakok keskenyek, az emberek komolyak.

Pedig ez a szomorú város nem unalmas: csator-nák és medencék bonyolult hálózata hozza idáig azészak felé alig hat kilométerre levő tengert, a mo-szatok szagát, a sirályokat, sőt néhány könnyebbhajót is, part menti kereskedőhajót, uszályt, kisebbvontatót, amelyek előtt hidak és zsilipek egész soranyílik meg. A víz, a mozgás levegősebbé teszi azagyakat. A raktárak és dokkok sora fölött eljuthozzájuk a kikötőből a teherhajók dudája, és da-gálykor a teret, a kísértést, a lehetséges vigaszáthozza.

Mivel keményfejűek az emberek errefelé, megelég-szenek a kísértéssel: a lehetőség. lehetőség marad, ahajókürtök régóta reménytelenül szólongatják őket:z A radírok.

I ?

A hajók legénységét külföldről toborozzák; azidevalósiak inkább a szárazföldön kereskednek, ésmég a legvakmerőbbek sem távolodnak el úgy har-minc mérföldnél messzebbre a partoktól, ha hering-halászatra mennek. A többi megelégszik a hajókür-tök hangjával, meg azzal, hogy a hajók rakományátbecsli tonna szerint. Még csak ki sem mennek meg-nézni őket, messze van. A vasárnapi séta a körútnálvéget ér: a Christian-Charles úton át jutnak a kör-úthoz, aztán a csatorna mentén végigsétálnak az újtejcsarnokig vagy a Gutenberg-hídig, ennél továbbnemigen.

Ettől délebbre vasárnaponként szinte kizárólag akörnyékbeliekkel találkozni. Hétközben csak amunkába siető kerékpárosok hada zavarja meg acsendet.

Reggel hétkor a munkások már elmentek; a körútmajdnem teljesen kihalt.

A csatorna partján, a Földmérők utcáját lezáróforgóhíd mellett két férfi áll. A hidat éppen kinyi-tották, hogy átengedjenek egy halászhajót; a csörlőmellett egy matróz most készül hozzá, hogy vissza-eressze.

A másik nyilván arra vár, hogy emez befejezze aműveletet, de nemigen lehet sietős az útja: jobbra,vagy százméternyire, a két partot összekötő gyalog-járóhídon már rég folytathatta volna az útját. A fér-fi alacsony, és meglehetősen elnyűtt, fakult posz-tój ú, hosszú, zöldes kabát van rajta. Háttal áll amatróznak, nem a hajót nézi; a hídfő mellett a kor-látként szolgáló könnyű vasrácshoz támaszkodik.A csatorna olajos vizét bámulja a lába alatt.

Ezt a férfit Garinatinak hívják. Az imént ő mentbe a Szövetségesek nevű kávézóba, hogy az után abizonyos Wallas után érdeklődjék, akit már nemtalált ott. Ugyancsak ő a tegnapi ügyetlen gyilkos,

Ió

aki csak könnyű sebet ejtett Daniel Dupont-on.Aldozata abban a kis villában lakik, amelynek avaskerítése az utca sarkát alkotja, éppen a hátamögött.

A vaskerítés, a kecskerágósövény, a házat körülfutókavicsos sétány ... Nem kell megfordulnia, hogymindezt lássa. Az emeleti középső ablak a dolgozó-szobáé. Maga előtt látja az egészet: eleget magoltaa múlt héten. Különben nem volt semmi értelme.

Bona most is, mint mindig, alaposan tájékozó-dott mindenről, neki csak aprólékos gonddal végrekellett hajtania Bona parancsait. Illetve kellett vol-na, mert az egész az ő hibájából bukott el: Du-pont-t valószínűleg csak kis karcolás érte, és nem-sokára visszatérhet a kecskerágói mögé, ismét bele-bújhat a dossziéiba meg a papírjaiba a zöld borjú-bőr kötésű könyvei között.

Az ajtó mellett a villanykapcsoló gombja, por-celán és fém alátéten. Bona megmondta, hogy oltsael a villanyt; nem tette, és ezzel mindent elrontott.A legkisebb mulasztás ... De olyan biztos ez? Azigaz, hogy a folyosón égett a villany; de ha a szo-bában sötét lett volna, Dupont talán akkor semtárta volna ki teljesen az ajtót, hogy felkattintsa avillanyt. Talán? Ki tudja! Vagy mégis megtettevolna? És a legkisebb mulasztás elég volt. Talán.

Garinati azelőtt soha nem járt abban a házban,de Bona olyan pontos felvilágosításokat adott, hogyő behunyt szemmel is tájékozódni tudott volna. Hétóra előtt öt perccel a Földmérők utcája felől nyu-godtan odasétált a házhoz. Egy lélek sem járt a kör-nyéken. Belökte a kerti kaput.

Bona megmondta: „A riasztócsengő nem fogműködni." Így is volt. A csengő néma maradt. Pe-dig aznap reggel, amikor elment a villa előtt „iga-zán felesleges, hogy állandóan arrafelé csavarogj"),2

*

I9

suttyomban kinyitotta a kaput, hogy mégis tudja,és nagyon jól hallotta a csengőt. Nyilván délutánvágták el a vezetéket.

Már az is hiba volt, hogy reggel kipróbálta a ka-put; amikor este belépett a kertbe, egy pillanatramegijedt. De a csend megnyugtatta. Hát csakugyankételkedett?

Óvatosan behajtotta a kaput, nem zárta kilincsre,csak egészen behajtotta, és jobb felé megkerülte aházat, a füvön ment, hogy ne csikorogjon a kavicsa léptei alatt. Este éppen c sak dereng a világosabbsétány a két virágszegély meg a kecskerágósövényszépen nyesett teteje között.

A dolgozószoba ablaka, tehát az első emeleti kö-zépső ablak a csatorna felé eső oldalon, ragyogóanki van világítva. Dupont még az íróasztalánál ül.Minden úgy megy, ahogy Bona megmondta.

Garinati a garázs falához lapul a kert végében ésvar, a szeme az ablakon. Néhány perc múlva azéles fényt halványabb váltja fel: Dupont most ol-totta el az asztalán levő nagy lámpát, és a csillár-nak csak az egyik körtéjét hagyta égve. Hét óra;most lemegy vacsorázni.

Az első emeleti lépcsőpihenő, a lépcső, az elő-szoba.

Az ebédlő a földszinten balra van. A zsaluk be-hajtva. A ház hátulsó frontján a konyhaablak zsaluiis zárva vannak, de a rések közül halvány fényszivárog ki.

Garinati odamegy a kis üveges ajtóhoz, közbenvigyáz, nehogy a folyosóról kiszűrődő fény ráessék.Ugyanebben a pillanatban becsukódik az ebédlő aj-taja. Ez már Dupont lenne? Gyorsan leért az eme-letről. Vagy az öreg cseléd? Nem, ő most jön kia konyhából. Szóval Dupont volt.

Az öregasszony az előszoba túlsó vége felé in-dul, de a keze üres, tehát még várni kell. Majdnem

azonnal vissza is jön, az ebédlő ajtaját félig nyit-va hagyja maga mögött. Bemegy a konyhába, éshamarosan újra megjelenik, két kézzel tart egy ha-talmas levesestálat, ismét belép az ebédlőbe, és ezalkalommal becsukja maga után az ajtót. Most.

Bona azt mondta: „Majdnem öt perced van,hogy feljuss az emeletre. A vénasszony megvárja,hogy Dupont megegye a levesét." Nyilván a más-napi tennivalókat mondja el neki Dupont, és mi-vel az asszony kicsit süket, ez egy kis időbe kerül.

Garinati csendesen beoson a házba. „Ha nagyon ki-nyitod az ajtószárnyat, a sarokvasak csikorognak."Hirtelen vad vágy keríti hatalmába, hogy mégis ki-próbálja; hogy kicsit jobban kinyissa, épp csak egypicit; épp csak hogy megtudja, mennyi a lehetősége.Néhány foknyira. Csak egyfoknyira, egyetlenegyre;hogy pici helyet adjon a hibalehetőségnek ... De akéz okosan megáll. Inkább majd ha kifelé jön.

Nem valami elővigyázatosak ebben a házban:akárki bejöhetne.

Garinati csendesen becsukja az ajtót. Óvatosléptekkel oson a padlódeszkákon, a kreppgumi tal-pak alig érzékelhető, suhogó hangot adnak. A lép-csőn és az első emeleten mindenütt vastag szőnye-gek vannak, ott még kényelmesebb lesz a járás.Az előszobában ég a villany; ott fenn a lépcsőpi-henőn is. Több probléma nincs is. Most felmegy,megvárja Dupont-t és megöli.

A konyhaasztalon, fehér tányéron három vékonysonkaszelet. Kannyű vacsora; nagyon helyes. Felté-ve, ha nem eszi meg az egész tál levest. Nem sza-bad sokat enni, ha az ember álomtalan álomba akarmerülni.

A folyamat könyörtelenül folytatódik. Kiszámítottmozdulatokkal.

A tökéletesen beállított gépezet működésében a

2I20

legkisebb meglepetés sem fordulhat elő. Mindösszea szöveget kell követnie mondatról mondatra, ésaz ige beteljesedik és Lázár felkel a sírjából, nya-kig gyolcsba csavarva . . .

Aki most nagy titokban halad a célja felé, hogyteljesítse a parancsot, nem ismeri sem a félelmet,sem a kétséget. Már saját teste súlyát sem érzi.Léptei zajtalanok, mint a pap léptei; szőnyegenvagy padlón szabályosan, személytelenül, végzete-sen sorjáznak.

Két pont között a legrövidebb út az egyenes.olyan könnyű léptekkel, hogy ráncot sem

vetnek az óceánok felszínén. Ebben a házban hu-szonegy lépcsőfok vezet az emeletre, két pont kö-zött a legrövidebb út ... az óceánok felszíne .. .

Hirtelen felkavarodik az eddig kristályosan áttet-sző víz. Ebben a törvény megszabta díszletben, ahola színész egy hajszálnyira sem tér le az útjáról semjobbra, sem balra, egy másodpercet sem tölt tét-lenül, meg nem pihen, hátra nem pillant — a szí-nész most egy mondat közepén hirtelen elhall-gat ... kívülről tudja minden este eljátszott szere-pét; ám ma nem hajlandó továbbmondani. A többiszereplő dermedten áll körülötte, felemelt karralvagy félig behajlított lábbal. A megkezdett ütemörökre ott marad a muzsikusok hangszerén ... Va-lamit tenni kéne, mondani valamit, akármit, sza-vakat, amelyek nincsenek benne a szövegkönyv-ben ... De ahogy minden este, most is befejező-dik a megkezdett mondat, pontosan az előírt for-mában, a kar visszahull, a láb befejezi a mozdula-tát. A zenekari árokban ugyanolyan buzgón játsza-nak tovább a muzsikusok.

A lépcsőházban huszonegy fa lépcsőfok van,meg egy fehér kölépcső legalul, ez szemmel látha-tóan szélesebb a többinél, lekerekített szélén bo-nyolult díszítésű rézoszlop áll, oszlopfő gyanánt

bohócfej szolgál, három csengettyű fityeg a bohócsapkáján. Valamivel feljebb a súlyos, fényezettkarfát csavart, lent enyhén kihasasodó rudakból ál-ló fakorlát tartja. Két szélén gránátvörös csíkkaldíszített, szürke szőnyeg fedi a lépcsőt és folyta-tódik az előszobában egészen a bejárati ajtóig.

A szőnyeg színe, valamint az oszlop rézgombjanem szerepelt Bona leírásában.

Minden lépést mérlegelve jönne ugyanitt valakimás . . .

A hatodik lépcsőfok fölött szemmagasságban kiskép függ a falon. Viharos, éjszakai tájat ábrázolóromantikus tájkép: villámfény ragyogja be egy to-rony romjait; a torony lábánál kivehető a dörgésellenére álomba merült két alak; vagy agyoncsaptaőket a villám? Lehet, hogy kiestek a toronyból.A képkeret faragott, aranyozott fából készült, ésaz egész elég régi benyomást kelt. Bona erről aképről sem beszélt.

A lépcsőpihenő. Ajtó jobbra. A dolgozószoba.Pontosan olyan, amilyennek Bona leírta, talán va-lamivel még kisebb és zsúfoltabb: mindenüttkönyv, könyv, a falakat majdnem mind zöld bor-júbőrbe kötött könyv borítja, mások papírkötésbengondosan oszlopokba rakva a kandallón, egy egy-lábú kerek asztalkán, sőt a földön is; megint ma-sok csak úgy odavetve az asztal szélére meg kétbőrfotelre. A hosszú, hatalmas, sötétbarna tölgyfaasztal játszva megtölti a szoba fennmaradt részét.Teljesen beborítják a dossziék es irományok; a kö-zepén ott a nagy, ernyős lámpa, de az most nem ég.A mennyezeten egyetlen körte világít a burában.

Garinati az ajtótól nem megy egyenest az asz-talhoz, a zöld faltól falig szőnyeggel borított kisszabad helyen (itt ugyanis recseg a padló), hanemhátulról megkerült a fotelt, átsiklik a kerek asztal-

2223

ka és egy könyvoszlop között, és a másik oldalrólközelíti meg az asztalt.

„Az asztal mögött állsz, mindkét kezeddel aszéktámlát fogod, és rögzíted magadban mindentárgy, így az ajtó helyzetét is. Van időd: Dupontfél nyolc előtt nem megy fel a dolgozószobába.kor teljesen biztos vagy mindenben, odamégy és el-oltod a mennyezeti világítást. A kapcsoló a bejá-ratnál van, az ajtókeret oldalán; a fal felé kellnyomni a gombot, mert ellenkező irányba nyomvamég két villanykörte gyullad ki. Ezután ugyanazonaz úton visszamész a szék mögé, pontosan ugyan-abba a helyzetbe, ahogy előzőleg álltál; jobb ke-zedben a felhúzott revolver, tekintetedet az ajtó f e-lé irányítod. Amikor Dupont kinyitja az ajtót, avilágos folyosón élesen kirajzolódik az alakja az aj-tónyílásban, te a sötétben láthatatlan leszel, így balkezeddel a szék hátára támaszkodva kényelmesencélozhatsz. Háromszor lősz, a szívébe, aztán külö-nösebb sietség nélkül elmész; a vénasszony semmitsem hall meg az egészből. Ha találkoznál vele azelőszobában, vigyázz, hogy meg ne lássa az arco-dat; erőszak nélkül told el az utadból. Senki másnem lesz a házban."

Két pont között — az egyetlen út.Kissé szabálytalan kockaféle, fényes, szürke lá-

vakő tömb, az oldalait mintha a használat fényesí-tette volna ki, az élei letompultak, tömör, kemény-nek látszó, olyan súlyos, mint az arany, ököl nagy-ságú; papírnehezék? Ez a szoba egyetlen dísztár-gya.

Könyvcímek: „Munka és szervezettség", „A vál-ság (1929) fenomenológiája", „Adalékok a gazda-sági válságokról írt tanulmányhoz", és a többi isugyanilyen. Nem valami érdekes.

Villanykapcsoló az ajtókeret oldalán, porcelán ésnikkelezett fém, háromféleképp állítható.

24 1ii1

Éppen írt, egy fehér papírlap tetején három szó:„nem tudják megakadályozni" ... Akkor ment levacsorázni; biztos nem találta meg a helyes kifeje-zést, aminek ezután kellett volna következnie.

Lépések a lépcsőpihenőn. A villany! Most márkéső, hogy odamenjen. Nyílik az ajtó és Dupontbambán bámul rá .. .

Garinati vaktában rálőtt egy menekülő testre.

A legkisebb mulasztás ... Talán. A matróz éppenmost fejezte be a karos csörlővel a műveletet; aforgóhíd összezárult.

Garinati a korlátra támaszkodik, meg sem moc-can. Nézi, mint csapkod a lábánál az olajos víz arakpart egy beugrásában; szemét sodródott itt asz-sze: kátrányfoltos fadarab, két régifajta, amolyanközönséges dugó, egy narancshéjdarabka meg más,apróbb, félig már szétrohadt, nehezen felismerhetőtörmelék.

3

Az ember nem hal bele csak úgy hipp-hopp egy kiskarsérülésbe. Ugyan mar! A tulaj közönyös és visz-szautasító mozdulattal húzza fel lomha vállát: ír-hatnak, amit akarnak, de ezt nem fogják vele elhi-tetni, ezek készakarva az emberek megtévesztésérekiagyalt információk.

„Október 27., kedd. — Tegnap este sötétedés utánvakmerő betörő hatolt be Daniel Dupont Sr lakhe-lyére, a Földmérők utcája 2-es számba. A tulajdonosazonban rajtakapta a gonosztevőt, aki menekülésközben több revolverlövést adott le Dupont úrra ..."

Az öregasszony lihegve szaladt ide. Valamivelnyolc óra előtt történt; a kávéház üres volt. Nem,az iszákos még ott szunyókált a sarokban; már nemvolt kit nyúzzon a találós kérdéseivel; a többiek

25

mind hazamentek vacsorázni. Az öregasszony meg-kérdezte, hogy telefonálhat-e. Persze hogy telefo-nálhat; a tulaj megmutatta neki a készüléket a fa-lon. Az asszony kezében egy cetli volt, arról tár-csázta a telefonszámot, miközben tovább beszélt:otthonról nem lehet telefonálni, szombat óta rossz atelefon. „Otthon", az a sarki kis ház, a körbefutósövénnyel. Nehéz lenne megmondani, hogy tulaj-donképpen kihez intézte a szavait. Talán hozzá?A részeges alak mindenesetre nyíltan fütyült az ügy-re; az asszony pedig mintha szélesebb körű hallga-tósághoz akart volna szólni, valahol messze, talánegy nagy téren összegyűlt tömeghez; vagy a hallásnálmélyebb érzékre akart a tulajban hatni? Szombatóta, és még senki sem jött megjavítani a telefont.

—Halló! Beszélhetnék Juard doktor úrral, ké-rem?

Most még hangosabban kiabált, mint amikor aztmesélte, hogy micsoda szörnyű kellemetlenségekérték.

—A doktor úr azonnal jöjjön ki. Valaki megse-besült. Azonnal, hallja, kérem? Egy sebesült! Hal-ló! Hallja? ...

ó mindenesetre nem úgy nézett ki, mint aki na-gyon jól hall. A végén odanyújtotta a tulajnak apóthallgatót, és neki tolmácsolnia kellett a klinikaválaszait. Az öregasszony nyilván süket. A tulajszájáról olvasta le a szavakat.

—Daniel Dupont úr, Földmérők utcája kettő.A doktor úr ismeri. Az asszony kérdően nézett rá.

—Rendben van, jön.Aztán miközben kifizette a telefonálásért járó dí-

jat, tovább hadart. Nem olyan benyomást keltett,mint aki elvesztette a fejét az ijedségtől, inkábbkicsit túlfűtött volt. Amikor Dupont úr vacsoraután felment a dolgozószobájába, egy gonosztevőt

talált odabent a dolgozószobájában — micsoda vak-merő népek vannak —, ahonnét nemrég húzta ki alábát és ahol a villany még akkor is égett! Mitakartez az ember, kérdem én. Könyvet lopni? A gazdájaépp csak hogy be tudott ugrani a szomszéd szobá-ba, ahol a revolverét tartotta; csak a karját súroltaa golyó. És amikor újból kijött a folyosóra, a betörőmár olajra lépett. Es ami a legfantasztikusabb, ő,az asszony, az egészből semmit sem látott, semmitsem hallott. Merre mehetett az az ember? Micsodavakmerő népek vannak. „Vakmerő betörő hatoltbe ..." Szombat óta nem működött a telefon.ó vette magának a fáradságot, hogy reggel elro-hanjon a postára, hogy javítsák meg a telefont, per-sze eszük ágában sem volt kijönni. Vasárnap meg,jó, ünnepnap — de még akkor is ügyeletet kellenetartaniok, éppen az ilyen estekre. Egyébként, hajól meg lenne szervezve a javítószolgálat, rögtönkijöttek volna. Dupont úr éppen szombaton egészdélután várt egy fontos hívást; és még azt sem tud-ta, vajon őt hívhatják-e, mivel péntek óta senkisem telefonált .. .

Átfogó terv a posta-, távíró- és távbeszélő-szol-gálat újjászervezésére. Első cikkely: biztosítsanakügyeletet a sürgős esetekre. Nem. Egyetlen cikkely:Dupont úr távbeszélő-készüléke állandóan tökéle-tesen fog működni. Vagy még egyszerűbben: min-den, mindig rendesen fog működni. Es a szombatreggel is szépen a helyén marad és a rákövetkezőhétfő estétől hatvan hatvanperces óra választja el.

Az öreg hölgy legalább szeptemberig visszamentvolna az időben, ha a részeg, akit az asszony kiabá-lása felébresztett, közbe nem lép. Egy ideje Oda-adóan figyelte az asszonyt, majd egy szünetet ki-használva azt mondta:

— Tudja-e, anyó, hogy egy postaalkalmazott szá-mára mi a dolgok netovábbja?

26 2 7

Az asszony feléje fordult.—Nos, fiacskám, nem lehet sok dicsekedniva-

lója.—De hát nem rólam van szó, anyó, nem rólam!

Azt kérdeztem, tudja-e, mi a dolgok netovábbjaegy postaalkalmazott számára?

Ünnepélyes hangon, bár bizonyos nehézségekárán ejtette ki a szavakat.

—Mit mond?A tulaj magyarázatképpen a homlokát ütögette.—Ja, úgy. Mindenesetre furcsa időket élünk.

Most már nem is csodálkozom, hogy olyan rosszulműködnek a posták.

Ezalatt Jeannette begyújtott a kályhába és a te-rem megtelt füsttel. A tulaj kinyitja az utcai ajtót.Hideg van. Borult az ég. Mintha havazni akarna.

Kilép a járdára és a körút felé néz. Jól látni in-nét a sarki ház vaskerítését meg a sövényt. A csa-torna partján, a hídfőnél egy ember könyököl akorláton, háttal errefelé. Vajon mire vár? Hogy ar-ra ússzon egy bálna? Az egész emberből csak egyhosszú, színehagyott kabátot látni; olyan, mint an-nak a ma reggeli pasasnak volt. Lehet, hogy ő az,várja, hogy a másik visszajöjjön!

Mi a csuda ez a betörősztori? Súlyosabb volt asebesülés, csak az öregasszony nem tudta? Vagynem akarta megmondani? Betörő! Nemigen hihetőaz egész. Na és aztán. Végül is mi a fenét törődikvele?

A tulaj megint előveszi az újságját:„ ... A súlyosan sérült áldozatot azonnal egy

környékbeli klinikára szállították, ahol anélkül,hogy visszanyerte volna eszméletét, meghalt.A rendőrség nyomozást indított a gyilkos személy-azonosságának megállapítására. Egyelőre nem sike-rült a nyomára akadni.

2 8

Daniel Dupont, a hadikereszt tulajdonosa és azÉrdemrend lovagja, ötvenkét éves volt. Egy idő-ben a jogi egyetem tanára volt, és számos, eredetigondolatokban gazdag közgazdasági művet is irt,többek között a termelés szervezéséről."

Meghalt anélkül, hogy visszanyerte volna az esz-méletét. Hiszen el se vesztette. Újabb vállvonoga-tás. Kisebb sérülés a karján. Ugyan már! Az embernem hal meg csak úgy hipp-hopp.

4

Kis hallgatás, majd Dupont Juard doktorhoz for-dul, és azt kérdezi:

—És maga, doktor, mit gondol a dologról?De a doktor kitérő fintort vág; nyilván semmit

sem gondol.Dupont folytatja:—Maga mint orvos, gondolja, hogy ártana az

utazás? Ez itt (a bepólyált bal karjára mutat), eznem köt ágyhoz, es úgysem én vezetek. Másrésztmagának sem lesz kellemetlensége a rendőrséggel:még ma reggel megkapják a parancsot — ha ugyanmár meg nem kapták —, hogy többé ne foglalkozza-nak az ügyemmel, hanem egyszerűen iktassák a ha-lotti bizonyítványomat, amit maga elküldött nekik,és szépen engedjék, hogy a „holttestemet" a fővá-rosi rendőrségre szállítsák. Maga csak átadja nekika belőlem kivett golyót. Úgy tudják, hogy a golyó amellemet érte: maga kitalál egy olyan helyzetet,amiből az egész körülbelül hihető lesz. Pillanatnyi-lag másra nincs szükségük, mivel nem kell igazinyomozást folytatniok. Van valami ellenvetése?

A kis doktor bizonytalan mozdulattal jelzi, hogynincs, és most helyette a harmadik szereplő szólalmeg. Felöltőben ül a sebesült ágya fejénél egy vas-

z9

széken; nem úgy néz ki, mint aki nagyon jól érzimagát a bőrében.

—Vajon nem ... hogy is mondjam? ... egy ki-csit nem ... túl romantikus? Nem lenne okosabb,ha azt csinálnánk ... ha azt mondanánk ... szóval,ha nem lennénk ilyen titokzatosak?

—Ugyan, éppen ellenkezőleg, óvatosságból va-gyunk kénytelenek így tenni.

—Az emberekkel, az olvasóközönséggel szembenmegértem az óvatosságot. Teljesen indokolt, hogy a.sajtóval ezt közöljük és hogy még a klinikán belülis megőrizzük a titkot. Bár nem tudom, vajon csak-ugyan sikerül-e ... Hiába szeparált ez a szoba .. .

—Persze hogy sikerül — szakítja félbe Dupont.— Mondom, hogy a doktoron és a feleségén kívülnem találkoztam senkivel; és rajtuk kívül soha sen-ki nem jár erre.

A doktor bólint.—Pcrsze, persze ... — folytatja a feketekabátos,

de nem nagy meggyőződéssel. — Mindenesetre arendőrséggel szemben vajon érdemes-e ... meg-őriznünk érdemes-e ... ugyanúgy .. .

A sebesült valamivel feljebb húzódzkodik azágyán:

—Érdemes, mondtam már! Roy-Dauzet ragasz-kodott hozzá, hogy így csináljuk. A csoporton kívülpillanatnyilag nincs más támasza, a saját rendőrsé-gére ugyanúgy nem számíthat, mint bármi másra.Egyébként csak átmeneti intézkedésről van szó: afőnökök, vagy legalábbis egyes főnöktik itt is ésmindenütt tudni fognak a dologról; de ma mégnem nagyon tudjuk, kiben bízhatunk ebben a vá-rosban. Amíg másképp nem rendelkeznek, jobb, hamindenki halottnak hisz.

—Igen, persze ... Es Anna, az öregasszony?—Ma reggel azt mondták neki, hogy az éjszaka

meghaltam, hogy olyanfajta furcsa sebesülésről volt

3 0

szó, amelyik eleinte nem látszik súlyosnak, de aztánkönyörtelenül elviszi az embert. Nehezen szántamrá magam, hogy ilyen megrázkódtatást okozzak ne-ki, de mégis helyesebb volt. Ha valaki kikérdezi,belezavarodik a hazugságaiba.

—De azt közöltetted az újságokkal, hogy:„Meghalt anélkül, hogy visszanyerte volna az esz-méletét."

Most a doktor szól közbe:—Nem, ezt nem én mondtam nekik. Valószínű-

leg egy rendőrtisztviselő cifrázta ki a dolgot. Nemis közölte minden lap.

—Mindenképpen ... igen, szerintem minden-képpen kellemetlen. Egyvalaki tudja, sőt, ketten istudják, hogy nem vesztetted el az eszméletedet: azöreg Anna és az a pasas, aki rád lőtt.

—Anna nem olvas újságot; különben pedig mégma elutazik a lányához, ott nem lesz kitéve tapin-tatlan kérdezősködésnek. Ami pedig a gyilkosomatilleti, ő csak azt látta, hogy bezárkóztam a szobám-ba; nem tudhatja, hogy pontosan hol ért a golyója.Csak örül, ha megtudja, hogy meghaltam.

—Persze, persze ... De magad mondod, hogymilyen remekül meg vannak szervezve, hogy a fel-derítőszolgálatuk .. .

—Főleg azért hisznek az erejükben, a sikerben.Hát segítsünk nekik. Es mivel a rendőrség ez idáigteljesen tehetetlennek bizonyult, majd nélkülük bol-dogulunk, legalábbis egyelőre.

—Jó, jó, ha úgy gondolod, hogy .. .—Ide figyelj, Marchat, ma éjjel majdnem egy

óra hosszat beszéltem telefonon Roy-Dauzet-val.Alaposan mérlegeltük a döntésünket, az összes kö-vetkezményével együtt. Ez számunkra a legjobb le-hetőség.

— Igen ... Talán ... Es ha lehallgatták a be-szélgetéseteket?

3 1

—Megtettük a szükséges óvintézkedéseket.—Igen ... a szükséges óvintézkedéseket ... per-

sze.—Akkor térjünk vissza az iratokra: fcltéticnül

szükségem van rájuk még ma este, de természete-sen én nem mutatkozhatom a ház körül. Azért hi-vattalak, hogy megtedd nckcm ezt a szívességet.

—Igen, igen . persze ... De látod, ez is in-kább a rendőrség dolga lenne .. .

—Ugyan már! Meg most már késő. Különbennem tudom, mitől félnél. Odaadom a kulcsokat, ésma délután, amikor Anna mar elment, szép nyu-godtan besétálsz. Két aktatáskára való sincs azegész. Azonnal idehozod a papírokat. Én egyenestinnét utazom el, két óra felé, azzal a kocsival, amitRoy-Dauzet küld értem; éjfélre már nála is vagyok.

A kis doktor feláll, kisimítja fehér köpcnyén aráncokat.

—Most mar nincs rám szükségük, ugye? Elme-gyek, megnézem egy szülőnőmet. Nemsokára visz-szaj övök.

Az aggodalmaskodó felöltős is feláll, hogy kezetfogjon az orvossal:

—Viszontlátásra, doktor úr.—Nagyon örültem, uram.

—Te mcgbízol ebben az alakban?A sérült a karjára pillant:

—Azt hiszem, rendesen megcsinálta a műtétet.—Én nem a műtétről beszélek.Dupont széles mozdulatot tesz az ép kezével:—Mit mondjak? Régi barát; másrészt, ezt te is

láttad, nem fecsegő fajta.—Nem, azt nem ... fecsegőnek nem fecsegő . .—Mitől félsz? Hogy elmegy és fclad? Miért:

Pénzért? Nem hiszem, hogy olyan buta lenne, hogymég jobban belekeveredjen ebbe az ügybe, mint

3 2

amennyire már eddig kénytelen volt. Nyilván másvágya sincs, mint hogy minél előbb elutazzam.

—Nem valami ... Nem úgy néz ki ... hogy ismondjam? ... Mintha nem lenne egyenes ember.

—Mit ki nem találsz! Orvosnak néz ki, kicsitsokat dolgozó orvosnak, ennyi az egész.

— Azt mondják .. .- Persze hogy azt mondják! Különben az ország

összes vagy majdnem összes nőgyógyászáról aztmondják. És aztán annak mi köze ehhez az ügy-höz?

—Igen ... persze.Csend.—Mondd csak, Marchat, végképp semmi ked-

ved a papírokat elhozni?—Dehogynem ... de van ... Persze, úgy gondo-

lom, nem egészen ... veszélytelen a dolog.—Számodra teljesen veszélytelen! Épp azért

nem csoportbelit kérek rá. Veled semmi bajuk! Na-gyon jól tudod, hogy nem öldösnek összevisszaakárkit és akármikor. Kilenc napja rendszeresen,naponta meggyilkoltak egy embert, és minden al-kalommal este hét és nyolc óra között, mintha va-lami szabály szerint cselekednének. Én vagyok ategnapi áldozat, és az én ügyem elintézettnek lát-szik. A mai napra mar kiszemelték az új áldozatot,és az természetesen nem te vagy — talán nem is eb-ben a városban van. Hiszen fényes nappal mész elhozzám, olyan időpontban, amikor senkinek sincsmitől tartania.

—Igen, igen ... persze.—Elmész?—El, elmegyek ... hogy szívességet tegyek ne-

ked ... ha már úgy gondolod, hogy ez feltétlenülszükséges ... Azt sem szeretném persze, ha olyanlátszata lenne, hogy a ti csoportotoknak doigo-

3 A radírok33

zom ... Igazán nem a.legalkalmasabb a pillanat,hogy az emberről azt higgyék, túl jóban van vele-tek ... nem? Ne felejtsd el, hogy én alapjában so-ha nem értettem egyet veletek ... Persze ezt nemazért mondom, mintha védelmembe akarnám venniezeket a ... ezt a ...

Az orvos a szabályos lélegzetvételt hallgatja. A fia-tal nő alszik. Majd egy óra múlva visszajön. Mostmég csak nyolc óra van. Dupont azt mondta, csakeste hétkor távozik a klinikáról. Miért éppen őthívta? Akármelyik orvos ... Balszerencse.

Este hétkor. Még egy hosszú nap. Miért éppen őtkeresik fel az ilyen ügyekkel? Visszautasítsa?Ugyan, hiszen már belement. Megint meg fogjatenni, amit kérnek tőle. És aztán? A másik pasas-sal nem volt választása! Igazán más sem hiányzottneki, mint ez az újabb história.

A másik. Nem lehet olyan könnyen kisiklani akeze közül. Várni kell. Ma este hétig.

Dupont igazán könnyen belerántja a barátait azilyen kalandokba! Marchat szerint ez egész egysze-rűen gátlástalanság; és a tetejében még elvárná,hogy ő el legyen ragadtatva! Na és a felesége? Ésha a felesége menne oda? Ma este hétig van ráideje, hogy felvegye vele a kapcsolatot, a feleségé -

vel vagy akárki mással.Ahogy kifelé indul a kis fehér szobából, még a

sebesült felé fordul:— Hát a feleséged, ő tud a dologról?— Az orvos levélben értesítette. Igy becsülete

sebb volt. Tudod, milyen régen nem találkoztunk.A feleségem biztosan nem is akarja majd látni a„tetememet". E tekintetben nem lesz semmi baj.

Evelync. Vajon most mit csinál? Lehet, hogy

mindennek ellenére mégis eljön? Bár egy halottnem az ő esete. Kinek juthat még eszébe? Az isigaz, hogy senki sem tudja, melyik klinikáról vanszó. Csupán azt kell majd mondani, hogy nem er-ről. Ma este hétig.

5

Ha mindenki egyetért, akkor minden a legnagyobbrendben van. Laurent felügyelő becsukja a dossziétés elégedetten teszi a bal oldali oszlop tetejére. Le-zárt ügy. Neki személyesen semmi kedve foglalkoz-ni vele.

Az általa végeztetett nyomozás teljesen ered-ménytelen volt. Tisztán kivehető, bőséges ujjlenyo-matokat találtak, amelyeket mintha kedvtelésbőlhagytak volna rajta mindenen; valószínűleg a gyil-kos ujjlenyomatai, de a megfelelőjét nem találtákmeg a rendőrség óriási nyilvántartásában. A többinyom, amit összeszedtek, a nyomozás követendőirányára vonatkozóan semmi útmutatást nem adott.A besúgók révén sem kaptak semmi felvilágosítást.Ilyen körülmények között merre keressenek? Egyál-talán nem valószínű, hogy a gyilkos a város vagya kikötő gyanús köreihez tartozna: a nyilvántartásolyan bőséges, annyi a besúgó, hogy nemigen csúsz-hat ki egy gonosztevő a hálóból. Laurent ezt hosz-szú tapasztalat alapján tudja. Rendes körülményekközött most már tudnia kellene valamit.

Akkor viszont? Magányos kezdő? Amatőr?Őrült? Az ilyen esetek igen ritkák; meg aztán azamatőröknek rögtön a nyomára bukkan az ember.Természetesen az is elképzelhető megoldás lenne,hogy olyan emberrel van dolguk, aki valahonnétmessziről kizárólag azért jött ide, hogy végrehajtsa

3*35

34

rmost is ugyanott van, de az arc, amelyet az előbbalkottak, teljesen szétfoszlott. A falánk szörnyalakis. A csatorna vízszínén most már csak Amerikabizonytalan körvonalú térképe maradt, az is csaknagy jóindulattal.

„És ha villanyt gyújt, még mielőtt teljesen ki-nyitná az ajtót?" Bona szokás szerint nem tűr el-lenvetést. Vitának nem volt helye. Pedig ez gya-korlatilag olyan, mintha Dupont meggyújtotta vol-na a villanyt: Garinati oltogathatta volna, ameny-nyit csak jólesik, ha a másik, amikor megérkezik,még az, ajtó teljes kinyitása előtt ismét villanytgyújt, az eredmény ugyanaz lenne. Akkor is csakakkor látta volna meg, amikor a szoba már f ény-árban úszik.

Na és aztán! Bona mindenképpen tévedett: lé-vén, hogy ő, akinek a megbízást adta, ncm oltottael a villanyt.

i

ezt a gyilkosságot, aztán rögtön el is utazott. Vi-szont egy ilyen jól végrehajtott feladatot nyilvánalaposan elő kellett készíteni . . .

Szóval ha a központi szervek teljes egészében átakarják venni az ügyet, olyannyira, hogy még avizsgálat előtt az áldozat tetemét is elveszik tőle,ám legyen. Nehogy azt higgyék, hogy sírni fog utá-na. Számára ez most mar olyan, mintha nem is tör-tént volna bűncselekmény. Lényegében akkor ispontosan ugyanez lenne a helyzet, ha Dupont ön-gyilkos lett volna. Az ujjlenyomatok valaki ujjle-nyomatai, és mivel a merénylőt élő ember nemlátta .. .

Sőt mi több: az égvilágon semmi sem történt!Öngyilkosság után legalább hulla marad; nos, ezesetben a hulla minden előzetes figyelmeztetés nél-kül távozik, és tőle magas helyen azt kérik, hogyne ártsa bele magát az ügybe. Remek!

Senki nem látott és nem hallott semmit. Mostmár áldozat sincs. Ami pedig a gyilkost illeti, azégből pottyant ide, és már biztosan messze jár azoda visszavezető úton.

6

A szétszórt morzsaszemek, a két dugó, a megfeke-tedett, apró kis fadarab: most mintha emberi arcrajzolódna ki belőlük, rajta a narancshéjdarabka aszáj. A mazut visszfénye egészíti ki a különös bo-hócarcot, célbadobóbaba-ábrázatot.

Az is lehet, hogy mesebeli szörny: oroszlán feje.nyaka, melle, mellső lába, teste a nagy farokkal é,sasszárnyakkal. A vadállat nyálát csorgatva közelc-dik egy alaktalan préda felé, amely valamivel tá-volabb nyúlik el a vízen. A két dugó és a fadarab

Elfelejtette? Vagy tán készakarva tette? Sem ez,sem az. Éppen el akarta oltani a villanyt; épp akövetkező pillanatban oltotta volna el. Dupont túlhamar jött fel. Pontosan hány óra is volt? Nem cse-lekedett elég gyorsan, mindössze erről van szó; vi-szont ha nem volt elég ideje, az lényegében megintcsak számítási hiba, Bona hibája. Hogyan fogjamost rendbe hozni a dolgot?

Dupont-ba valószínűleg beleszaladt a golyó, deez nem akadályozta meg abban, hogy fedezékbeszaladjon; Garinati tisztán hallotta, amint ráfor-dítja a kulcsot. Neki nem maradt más hátra,mint hogy elmenjen. A szürke faltól falig szőnyeg,a huszonkét lépcsőfok, a csillogó karfa, a végéria rézgombbal. A dolgok megint veszítettek valamitszilárd voltukból. A revolverlövésnek olyan külö-nös zaja volt; valószerűtlen, mesterkélt zaja. Akkor

3 6

37

először használt „hangtompítót". Pukk! Mint egylégpisztoly; egy legyet sem lehetett volna elriasztanivele. És rögtön utána minden vattával lett teli.

Bona talán már tudja is. Az újságokból? A reg-geli lapoknak túl későn történt; és ki venné magá-nak a fáradságot, hogy erről a nem létező bűntény-ről tudósítson? „Gyilkossági kísérlet: tegnap estevalaki hangtompítós pisztollyal rálőtt egy védtelen,tanárra ..." Bona mindig mindent tud.

Garinati, ahogy a múlt éjszaka hazament, pár soroslevélkét talált a főnöktől: „Miért nem jött el utána,ahogy megbeszéltük? Munkám van a maga szá-mára: különleges ügynököt küldtek a nyakunkra!Egy bizonyos Wallas urat, aki az akciók színhelyénbérel szobát. Ma reggel kellett volna jönnie! Min-den rendben. Holnap, kedden, tíz órakor várom.J. B." Az az ember érzése, mintha már akkor tud-ta volna, hogy sikerült a merénylet. Egyszerűenképtelen elképzelni, hogy neki valami nem sikerülHa egyszer elhatározott valamit, lehetetlen, hol*••meg ne történjék. „Ma reggel kellett volna jön-nie!" Ellenkezőleg! Ideje, hogy megérkezzék.

Nem okozott nagy nehézséget, hogy megtaláljaezt a Wallast, de őt is elszalasztotta. Persze köny-nyen megtalálja majd megint. De minek? Mitmond neki? Ma kora reggel, amint módszeresen át-fésülte utána a városnegyedet, végig az volt az ér-zése, hogy valami siirgőset kell közölnie vele; márnem is tudja, mit. Mintha azzal bízták volna meg,hogy segítsen neki feladata végrehajtásában.

Munkára. Először is el kell döntenie, hogyanhozhatja helyre a tegnapi ballépését. Randevú tízórakor. Bona nagy jelentőséget tulajdonított a nap-nak és a percnek, amikor Dupont-t meg kellett vol-na ölni. Annyi baj legyen; ez egyszer bele fog nyu-

godni a változtathatatlanba. Hát a többiek, akiketGarinati nem ismer, az egész szervezet Bona köriil,sőt fölötte, ez az óriási gépezet most megáll őmiat-ta? Majd megmagyarázza, hogy nem tehet róla,hogy nem volt ideje, hogy nem úgy történt a dolog,ahogy eltervezték. De még semmi sincs veszve: hol-nap, talán már ma este, Dupont meg fog halni.

Igen. Újra elmegy és megvárja a kecskerágósövénymögött, a könyvekkel és papírokkal telezsúfolt dol-gozószobában. Fesztelenül, világos fejjel és újjá-születve tér vissza a helyszínre, óvatosan, „mindenlépését gondosan mérlegelve". Az asztalon ott akocka alakú kő a használattól legömbölyített sar-kaival, fénylő lapjaival...

A vihar megvilágította, romos torony.Huszonegy fa lépcsőfok, egy fehér kölépcső.A folyosó padlódeszkái.Félig nyitott ajtó, odabenn három szelet sonka

egy tányéron.Az ebédlő zsalugáterei zárva vannak; a konyha-

ablaké is, réseik között halvány fény dereng át.A füvön megy, hogy a sétány kavicsai ne csiko-

rogjanak a léptei alatt; a gyalogút világosan kivá-lik a két virágszegély közül. A dolgozószoba abla-ka, az első emeleten a középső, fényesen ki van vi-lágítva.

Dupont most is ott van.A bejárati rácsos kapunál a néma csengő.Öt perc múlva hét óra.A véget nem érő Földmérők utcájára hering és

káposztaleves szaga árad be a kivilágítatlan külvá-rosból és a nyomorúságos viskók között húzódóutak alkotta sáros négyszögekből.

A sötétség beálltával Garinati ott bolyongott a ki-tűzött időpont jüttét várva a feneketlen kikötőme-

38 39

dencék mocskos vegetációja és vashuzalai között.A szobájában hagyta a Bonától kapott írott utasí-tásokat, réges-rég kívülről tudja őket.

Ezek a papírok — a kert és a ház pontos vázlata,a helyszínek aprólékos leírása, a végrehajtandó mű-veletek részletezése — , ezek a papírok nem Bonakézírásával íródtak; ő csak a közvetlenül a gyilkos-ságra vonatkozó utasításokat írta le saját kezűleg.Garinati nem tudja, a többinek ki a szerzője, job-ban mondva, kik a szerzői, mivel többen is be kel-lett hogy hatoljanak a villába, hogy ott a szükségesmegfigyelések birtokába jussanak, megtudják, mihol van, tanulmányozzák a házi szokásokat, és mégazt is kipuhatolják, melyik padlódeszka hogyan vi-selkedik a léptek alatt. Valaki a délután folyamána rácsos kapu csengőjét is elrontotta.

A kis üveges ajtó mély hangon felnyögött. Gari-nati menekültében annyira rohant, hogy a kelleté-nél kicsit jobban kinyitotta.

Azt még meg kell tudni, vajon . .

Azonnal vissza kell mennie. A süket vénasszonymost egyedül van. Fel kell mennie és magának kellmeggyőződnie a dologról. Meg kell néznie, hogy haa szoba sötét, a mit sem tudó kéz pontosan melyikpillanatban gyújtja fel a villanyt.

Más az ő helyében ... Mit sem tudó. A sajátkeze.

A gyilkos mindig visszatér . . .

És ha Bona megtudja? Itt sem lenne szabadácsorognia! Bona. Bona. Bona .. Garinati ki-egyenesedik. Elindul a hídon.

Mintha havazni készülne.Más az 6 helyében minden lépését gondosan mér-

legelve, világos fejjel és fesztelenül végrehajtaná,amit az elkerülhetetlen igazságszolgáltatás kíván.

A szürke lávakő kocka.Az elvágott figyelmeztető csengő.A káposztaleves-szagú utca.A valahol nagyon messze, a rozsdás bádogtetők

közé vesző, sáros utcák.

Wallas.„Különleges ügynök" . . .

40

ELSŐ FEJEZET

Wallas a híd feljáratánál a karfának dől. Még fia-tal, magas, nyugodt férfi, arcvonásai szabályosak.A ruhája, meg az, hogy látszólag cél nélkül ődöng,a kikötő felé utolsónak igyekvő munkásokból út-közben enyhe csodálkozást vált ki: ebben az idő-pontban, ezen a helyen mintha nem lenne egészenhelyénvaló, hogy valaki nem munkaruhában van,nem kerékpáron közlekedik és nem látszik rajtasietség; keddi napon, kora reggel az ember nem in-dul el sétálni, különben ebben a kerületben az em-ber nem is sétál. A helytől es időtől való ilyeténfüggetlenségben van valami meghökkentő.

Wallas pedig arra gondol, hogy nincs valamimeleg, es biztosan kellemes a sima aszfalton, széliránt karikázni, hogy felmelegedjék az ember; detovábbra is ott áll a híd vaskorlátjára akaszkodva.Egyik fcj a másik után fordul feléje. Megigazítja asálját és begombolja a kabátgallérját. A fejek egy-más után fordulnak vissza tőle és tűnnek el. Manem tudott megreggelizni: abban a vendéglőben,ahol szobát talált, nyolc óra előtt nincs kávé. Gé-piesen az órájára pillant, és megállapítja, hogy mostse jár; tegnap este fél nyolckor megállt, ami iga-zán nem könnyítette meg az utazást meg a többidolgot. Időnként megáll, nemigen tudni, miért— néha, de mindig olyankor, ha ütés éri —, és aztánmagától elindul, szintén nem tudni, mitől. Nem lát-ni, hogy el volna törve benne valami, hetekig is el-jár egyfolytában. Szeszélyes; eleinte ez elég idege-sítő; aztán meg lehet szokni. Most fél hét lehet.

4í

Vajon a tulajdonosnak eszébe jut, hogy bekopog-jon, ahogy megígérte? A biztonság kedvéért Wallasfelhúzta a kis ébresztőórát, amelyet elővigyázatos-ságból magával hozott, és végül is valamivel előbbkelt fel: mivel úgyse aludt, hát éppen rögtön mun-kához is láthatott. Most egyedül van, mintha a ke-rékpárosok útközben elvesztették volna. A sárgafényben határozatlanul nyúlik el előtte ez az utca,ahonnét a körútra jutott; balra szép, kőből épült,ötemeletes ház áll a sarkon, vele szemben keskenykertcsíkkal körülvett téglaházacska. Ott ölték megtegnap azt a bizonyos Daniel Dupont-t a mellébelőtt golyóval. Pillanatnyilag Wallas nem is tud töb-bet az ügyről.

Múlt éjszaka későn érkezett ide, ebbe az aligismert városba. Egyszer már volt itt, de csak né-hány órára, még gyerekkorában, és nem emlékszikrá pontosan. Valami zsákutcaszerű csatornavégző-désről maradt benne emlékkép; az egyik rakpart-nál egy használaton kívüli, ósdi hajó — vitorlás hajóváza? — horgonyzott. Nagyon alacsony kőhíd zárjale a bejáratot. Nyilván nem ez a híd volt: ez alattnem tudott volna átmenni a hajó. Wallas vissza-indul a városközpont felé.

Ahogy átmegy a csatornán, megáll, megvárja,míg elmegy a kikötő felől visszatérő villamos, ame-lyen csillog-villog az új festék — sárga meg piros,aranyos szegéllyel; teljesen üres: most az ellenkezőirányba mennek az emberek. Ahogy Wallas elé ér,aki azt várja, hogy átmehessen az úton, a villamosis megáll, és Wallas éppen szemben találja magát avaslépcsővel; ekkor pillantja meg maga mellett agázlámpaoszlopra erősített táblát: „Állandó meg-állóhely" és a villamos vonalát jelző 6-os számot.Csengő szólal meg, és a kocsi lassan továbbindul,csikorog a karosszéria. Ügy néz ki, mintha a mainapot befejezte volna. Tegnap este a pályaudvarró !

4 6

kijövct a villamosok annyira zsúfoltak voltak, hogynem tudott jegyet váltani; a kalauz a bőröndökmiatt meg sem tudott moccanni a kocsiban. A többiutas némi tanakodás után megmutatta neki a Föld-inérők utcájához legközelebb eső megállót, többsé-üknek fogalma sem volt róla, hogy ilyen utca egy-talán létezik; sőt, valaki azt mondta, nem is eb-en az irányban van. Elég sokat kellett gyalogolnia

a gyéren kivilágított körúton, és amikor végre meg-találta, észrevette azt a még nyitva tartó kávéházat,ahol szobát kapott — persze nem valami kényelme-set, de hát neki megfelelt. Mindent összevetve sze-rencséje volt, mert ebben a kihalt negyedben ko-rántsem lett volna könnyű szállodát felhajtania.A kávéház kirakatuvegén zománcfestékkel ki voltírva: „Kiadó szobák", a tulajdonos mégis csak ha-bozva válaszolt; mintha nem szívesen adta volna aszobát, vagy csak rosszkedve volt. Az úttest másikoldalán Wallas befordul egy faburkolatú utcára,amely valószínűleg a központ felé visz: Brabantiutca, mutatja a kék utcatábla. Wallasnak elutazásaelőtt nem jutott ideje rá, hogy térképet szerezzen avárosról; ma reggel, alighogy kinyitnak a boltok,venni akar egyet, de kihasználja, hogy van egy kisideje, mielőtt a rendőrségre menne, ahol a rendeshivatali idő csak nyolckor kezdődik, hogy az utcákzavaros hálózatán megpróbáljon egyedül kiigazod-ni. Ez az utca itt fontosnak látszik, bár keskeny,valószínűleg jó hosszú, a távolban összeolvad aszürke éggel. Igazi télies ég; mintha havazni ké-szülne.

Mindkét oldalon pucér téglaházak sorakoznak,mindegyik egyszerű, nincs rajtuk sem erkély, sempárkányzat, sem semmiféle dísz. Itt csak a legszük-ségesebbel találkozni: egybefüggő falak, rajtuknégyszögletes nyilások ütnek rést; az egésznek nincs

47

szegényszaga, csupán a munka és a takarékosságérződik rajtuk. Különben túlnyomórészt kereskedő-házak.

Szigorú homlokzatok, apró, sötétvörös, tartós,egyhangú, türelmes téglák gondosan összehordotttömege: egy garas a „Gyantatermő Fafajták Cég"nyereségéből, egy garas a „Louis Schwob Fa-export"-ból, a „Mark es Lengler" vagy a „Borex"részvénytársaságból. Fakivitel, gyantatermő fa, ipa-ri fa, exportfa, gyantatermő fakivitel, az egész ne-gyed fakereskedéssel foglalkozik; téglákká halmo-zott sok ezer hektár fenyőerdő nyújt hajlékot a ha-talmas számlakönyveknek. Mindegyik ház egy kap-tafára épült: öt lépcsőfok vezet a beszögellésben el-helyezett, lakkozott ajtóhoz, amelyet fekete táblács-kák vesznek körül, rajtuk aranybetűkkel a cégjelzé-sek; balra két ablak, jobbra egy, és efölött négy-emeletnyi egyforma ablak. Lehet, hogy az irodákközött van egy-egy lakás is? Mindenesetre semmikülső jel nem utal rá. A még félig alvó alkalmazot-taknak, akik egy órán belül elözönlik az utcát, amegszokás ellenére nagyon nehéz lesz megkülön-böztetni a maguk kapuját; vagy talán az első út-jukba kerülő bejáraton bemennek, hogy aztán ahogyjön, Louis Schwob vagy Mark és Lengler fájátexportálják? Talán nem az a lényeg, hogy lelkiis-meretesen elvégezzék a munkájukat, hogy az aprótéglácskák tovább halmozódjanak, éppúgy, mint aaóriási könyvekben a számjegyek, és így az épülct-hez még egyemeletnyi fillérecske összejöjjön; mégnéhány száz tonna pontos összeadás es levél:„Uraim, f. hó .. -i levelükre válaszolva ..." kész-pénzfizetés, egy fenyőért öt tégla.

A hosszú sor csak a tökéletesen egyforma, egy-másra merőleges utcák kereszteződésénél szakadmeg, ahol épp csak annyi hely van, hogy be lehes-

en siklani a pénztárkönyvek oszlopai és a számoló-gépek közé.

De itt egy mélyebb bevágás, amelyet a víz váj azégetett agyaglapokon keresztül: itt húzódik végig arakparton a házoromzatok védelmi vonala, ahol anyílások ösztönösen összébb húzódnak, és vasko-sabbak a védőbástyák. E keresztutca közepén lát-szólag mozdulatlan csatorna folydogál, egyenes vo-nalú folyosó, amelyet az emberek még meghagytakaz anyatónak, a fával megrakott dereglyék számára,amelyek lassan úsznak le a kikötő felé; egyben ekiszáradt földek fülledt levegőtlenségében utolsómenedék az éjszaka számára, az álom vize, feneket-len, a tengerből ide felhozott tengerzöld víz, ame-lyet láthatatlan szörnyek rohasztanak.

A kikötőcsatornákon és gátakon túl az óceán el-szabadítja a szörnyek süvítő örvényét, melynek for-gatagát itt két megnyugtató védőfal tartja féken.Azért jó lesz vigyázni és nem nagyon előrehajolni,ha az ember nem akarja beszippantani a lehe-letét . . .

Nemsokára folytatódik a téglaházak sora: Janeckutca. Ez tulajdonképpen ugyanaz az utca, csak acsatorna másik oldalán folytatódik: ugyanolyanzord, az ablakok ugyanúgy helyezkednek el, ugyan-olyan ajtók és ugyanolyan felírások ugyanolyan fe-kete üvegtáblácskákon. Silbermann es Fia, papír-ipari fakivitel, egymillió-kétszázezer tőke; készlet-raktár: Saint-Victor rakpart négy és hat. Egy rako-dódokk mentén daruk sora mögött gondosan fel-halmozott farönkök, távolabb fém járműcsarnokok,mazut- es gyantaillat. A Saint-Victor rakpart vala-hol ott lehet északnyugat felé.

Egy útkereszteződés után táj valamelyest meg-változik: egy orvos éjszakai csengője, néhány bolt,

4 8 4 A radírok49

kicsit változatosabb építészet teszi lakhatóbbá ezta környéket. Jobbra utca nyílik, az előzőknél éle-sebb sarkot formál; talán be kellene fordulni? In-kább végigmegy ezen itt, aztán még mindig iránytváltoztathat.

A föld felett leheletnyi fiistszag. Cipész cégtáb-lája; az „Élelmiszer" szó barna alapon sárga betűk-kel. Bár a szín továbbra is kihalt, az ember jelen-létének érzése fokozatosan erősödik. Egy földszintiablakban a függönyöket szériagyártásról árulkodóallegorikus tárgyú jelenet díszíti: egy pásztor ki-szedi az elhagyott gyermeket, vagy valami hasonló.Tejbolt, fűszerüzlet, hentes, megint egy fűszerüzlet;pillanatnyilag csak leeresztett vasredőnyüket látni,közepén a szürke fémlemezbe vágva tányér nagy-ságú szép csillagos csipke, mint amilyet a gyerekekcsinálnak hajtogatott papírból. Kicsi, de tiszta, ala-posan kisikált, gyakran festett boltok; majdnemmind élelmiszerüzlet: okkersárga pékség, kék tej-csarnok, fehér halasbolt. Csak a színük meg azoromzaton kiírt nevük különbözteti meg őket egy-mástól.

Aztán megint nyitott zsaluk és az az olcsó csip-kefüggöny: egy fa alatt ókori ruhában két pásztorbirkatejjel itat egy pucér kisgyereket.

A zárt'zsalugáterek között, a téglafalak tövébenWallas magányosan folytatja útját, egyforma, ruga-nyos, biztos léptekkel. Megy. Körülötte még nem '

indult meg az élet. Pedig az imént a körúton mártalálkozott a kikötő felé karikázó munkások elsőhullámával, de azóta senki sem akadt az útjába: ahivatalnokok, a kereskedők, a családanyák, az isko-lába induló gyerekek még csendesek a csukott há-zakban. A kerékpárok eltűntek és a velük megkez-dett nap néhány mozdulatnyit visszahúzódott, mint

az alvó, aki az imént kinyújtotta a karját, hogy el-hallgattassa az ébresztőórát, és mielőtt igazán fel-ébredne, még néhány perc haladékot engedélyezmagának. Egy pillanat még, és felpattannak aszemhéjak, a valótlan álomból ébredő város egy-szerre utoléri a kikötő ritmusát, és mihelyt kiküszö-bölődik ez a disszonancia, megint mindenki számá-ra ugyanannyi lesz az idő.

Wallas, a szokatlan sétáló, átlépked ezen a töré-keny szüneten. (Igy van az is, aki nagyon későigmarad fenn éjszaka, és aztán gyakran már nem istudja, milyen nap az a kétes idő, amelyben létefolytatódik; a munkától és virrasztástól fáradt agyahiába próbálja a napok egymásutánját összeállítani:holnapra kellene befejeznie a tegnap este elkezdettmunkát, tegnap és ma között már nincs meg a jelenhelye. Végül teljesen kimerülten leveti magát azágyra és elalszik. Később, amikor majd felébred,megint természetes mai napjában találja magát.)Wallas megy tovább.

2

Wallas csak megy tovább, nem tér le az útjáról,nem is lassítja az iramot. Előtte egy asszony megyát az úttesten. Egy öregember a járdaszélen hagyottüres kukát cipeli be a kapualjba. Az egyik kirakat-ban három sorban négyszögletes tálak, rajtuk min-denféle marinírozott ajóka, füstölt spratt, sózott ésfűszerezett, nyers vagy főtt, szárított, sült, savanyí-tott, göngyölt meg nem göngyölt hering. Valamivelodébb fekete felöltős és kalapos úr lép ki egy ház-ból és jön vele szembe; érett kor, jómód, olykor ne-héz emésztés; csak pár lépést tesz és máris belépegy nagyon tiszta kinézetű kávéházba, amely biz-tosan barátságosabb annál a másiknál, ahol íí töl

5 0

tötte az éjszakát. Wallasnak eszébe jut, hogy éhe,,de úgy dönt, hogy valami nagy, modern helyen fogreggelizni, az egyik téren vagy sugárúton, amelyek,mint mindenütt, itt is a város szívét képezik.

A most következő keresztutcák ezt az utcát egy-értelműen tompaszögben metszik, tehát nagyon isvisszavinnék, majdnem oda, ahonnét jött.

Wallas szeret gyalogolni. A kezdődő tél hidegé-ben szeret egyenest előremenni, szeret átmenni ezena számára ismeretlen városon.

Néz, hallgat, szagol; ez a mindig megújuló érint-kezés a folyamatosság édes érzését önti belé: ahogyegyre előbbre jut, felgöngyölíti útjának megszakí-tatlan vonalát, nem ésszerűtlen és összefüggéstelenképek egymásutánját, hanem egybefüggő szalagot,ahol minden alkotórész, még a legesetlegesebb isrögtön beleilleszkedik a szövedékbe, még az is,amelyik clőször lehetetlennek vagy fenyegetőnek,vagy anakronisztikusnak, vagy csalókának tűnhet;szép okosan sorakozik mind egymás után, és a szö-vet lyuk vagy bctoldás nélkül, lépteinek egyenletesütemére nyúlik egyre hosszabbra. Mcrt valóban őmegy itt; az ő testéhez tartozik ez a mozgás, nem aháttereket alkotó függönyhöz, amelyet esetleg egygépmester mozgat; figyelheti tagjaiban az ízületekjátékát, az izmok folytonos összehúzódását, és őmaga szabályozza lépteinek ütemét és hosszúságát:lépésenként fél másodperc, méterenként másfél lé-pés, percenként nyolcvan méter. Tudatosan haladaz elkerülhetetlen, tökéletes jövő felé! Régen na-gyon gyakran előfordult vele, hogy a kétség és te-hetetlenség bűvkörébe került, de most csak megy;itt találta meg időbeni folytonosságát.

Egy iskolaudvar falán három megsárgult plakát,pici betűkkel nyomtatott politikai beszéd háromegymás mellé ragasztott példánya, fent az óriási

52

„Polgártársak, figyelem! Polgártársak, figyc-! Polgártársak, figyelem!" Wallas ismeri ezt az

égész országban terjesztett és már jó régi plakátot:alamelyik szakszervezeti vezető kirohanása a

tök ellen vagy a liberálisoké a védővámrend-ellen, az a fajta irodalom, amit soha senki el

nem olvas, kivéve nagy néha egy-egy öregurat, akimegáll, felteszi a szemüvegét, és gondosan kisilabi-zálja az egész szöveget, szeme a sorok elejétől a vé-géig sétál, majd kicsit hátrál, hogy fejcsóválva azegészet áttekintse, visszateszi a szemüvegét a tok-jába, a tokot a zsebébe, aztán tétován továbbindul,hogy vajon a lényeg nem kerülte-e el a figyelmét.A megszokott szavak között itt-ott gyanús kifejezésmeredezik, mint egy-egy jelzőlámpa, és az így olyalattomosan megvilágított mondat egy pillanatramintha rengeteg mindent rejtene, vagy egyáltalánsemmit. Harminc méterrel odébb az autósiskolátjelző tábla hátulját látni.

Az utca ezután újabb, az előzőnél szélesebb csa-tornát szel át, rajta lassan közeledő vontatóhajó kétuszályt vonszol a víz színén Tengerészkék matróz-zubbonyos és egyensapkás férfi zárta most le a hídbejáratát a szemben levő rakparton, és a híd szabadvége felé igyekszik, ahol Wallas épp elindul.

—Siessen uram, kinyitjuk a hidat! — kiáltja feléa férfi.

Wallas, ahogy egymás mellé érnek, odabólintneki.

—Nincs valami meleg ma reggel!—Kezdődik — feleli a férfi.A vontató üdvözlésként halkan felbúg: Wallas a

fémgerendák fölött szétfoszló füstpamacsot pillantmeg. Kinyitja a kis rácsajtót. Villanycsengő jelzi,hogy a másik oldalon az alkalmazott mindjárt meg-indítja a gépezetet. Abban a pillanatban, amikor

5 3

Wallas becsukja maga mögött a kis ajtót, a járdaszétnyílik mögötte, a hídpálya motor- és fogaske

-

rék-csikorgás közepette mozgásba lendül.

Wallas végül igen széles főútvonalra ér, amely na-gyon hasonlít a hajnalban már érintett körútra, csaka csatorna hiányzik, azt most egészen fiatal fákkalbeültetett járda helyettesíti az úttest közepén; öt-hat emeletes bérházak váltakoznak szerényebb,majdnem parasztház jellegű építményekkel és szem-mel láthatóan ipari célokat szolgáló épületekkel.Wallas csodálkozik, hogy ismét ilyen külvárosiasegyvelegbe botlik. Ahogy átmegy az úttesten, hogyjobb felé, ebbe az új irányba térjen, még jobbanmeghökken, mert ezt olvassa a sarokház oldalán:„körút". Értetlenül fordul meg.

Nem keringhetett körbe, mivel a Földmérők ut-

cájától kezdve mindig teljesen egyenesen ment elő-re, nyilván túlságosan lent délen vágta le a városegy szeletét. Meg kell kérdeznie, merre kell

mennie.Járókelők sietnek a dolgaik után, Wallas inkább

nem tartja f el őket. Egy kötényes asszonyra esik aválasztása, aki az utca másik oldalán

nem tudja,

járdát

a boltja előtt. Wallas odamegy, de ho-

gyan kérdezze meg, amit akar: pillanatnyilag nincspontos célja; attól pedig visszariad, hogy a rendőr-ség felől érdeklődjék, ahová valamivel később men-nie kell, nem annyira hivatali clővigyázatból, ha-nem inkább azért, mert szeretné megőrizni kényel-mes semlegességét, ahelyett hogy könnyelműen fel-ébressze az emberekben a félelmet vagy egyszerűena kíváncsiságot. Ugyanez áll az Igazságügyi Palo-tára, amely, ahogy megtudta, a főkapitánysággalszemben van, de amelynek soványka műemlékhírenem indokolná eléggé az érdeklődését. Az asszony

kiegyenesedik, ahogy meglátja maga mellett; nyeleskeféje mozgását is megállítja.

—Bocsánat, asszonyom, hogy jutok el a főpos-tához?

A nő pillanatnyi gondolkodás után válaszol:—A főpostához: mit ért azon, hogy főposta?—Azt akarom mondani, hogy a nagy posta.Úgy látszik, nem ez a jó kérdés. Lehet, hogy több

nagy posta is van és egyik sincs a központban. Azasszony a nyeles keféjét nézegeti, és azt mondja:

—Van itt egy posta egész közel, a körúton. (Al-lával arra int.) Általában oda járunk. De most mégbiztosan zárva van.

A kérdésének tehát mégis volt értelme; csak egyolyan posta van, ahol egész éjjel működik a távíró-hivatal.

—Igen, pontosan erről van szó, kell lennie olyanpostának, amelyik a táviratoknak állandóan nyitvatart.

Sajnos, ez a kijelentés felkelti a hölgy rokon-szenvét:

—Ó, táviratozni akar!A seprűjére pillant, míg Wallas azt hiszi, meg-

ússza egy nem túl meggyőző „igennel".—Remélem, nincs baj? — mondja a hölgy.A kérdést nem kifejezetten kérdő hangsúllyal

tette föl, inkább csak mint enyhén kétkedő színe-zetű udvarias óhajt, de aztán elhallgat, és Wallasúgy gondolja, feltétlenül felelnie kell.

—Nincs, nincs — mondja —; köszönöm.Megint csak hazugság, mivel az éjjel meghalt egy

ember. Meg kell vajon magyaráznia, hogy nem csa-ládtagjáról van szó?

—Akkor viszont — mondja az asszony —, ha nemsürgős, van itt egy postahivatal, amelyik nyolckornyit.

Íme, hová vezet, ha az ember mindenfélét kitalál.

54 55

Kinek küldene hát táviratot és abban is mit közöl-ne? Micsoda kerülővel tudna most visszakozni?A hölgy, látván, milyen elégedetlen képet vág, vé-gin hozzáteszi:

—A Christian-Charles úton van egy posta, denem tudom, kinyit-e hamarabb, mint a többi; megaztán, amíg innen odaér .. .

Az asszony most figyelmesen végignézi, minthaaz esélyeit latolgatná, hogy vajon célba ér-e nyolcóra előtt; aztán másfelé pillant és megint a nyeleskefe szélét vigyázza. Az egyik pamacs félig szét-esett, és így oldalt néhány tarackszál meredezik.Végül kihirdeti a vizsgálat eredményét:

—Ugye nem idevaló az úr?—Nem — vallja be kénytelen-kelletlen Wallas —,

nemrég jöttem. Mutassa meg, legyen szíves, merrevan a központ, aztán majd csak eligazodom.

A központ? Az asszony megpróbálja elképzelni,hol is van; a seprűjét, majd a vízzel teli vödröt né-zegeti. A Janeck utca eleje felé fordul és abba azirányba int, ahonnét Wallas jött.

—Azon az utcán induljon el, aztán a csatornaután balra befordul a Berlin utcába és odaér aPrefektúra térre. Aztán a sugárutakon megy to-vább; végig egyenesen.

A prefektúrát kellett volna kérdeznie.—Köszönöm, asszonyom.—Nincs ám közel, tudja. Okosabban tenné, ha

villamossal menne, nézze, ott a megálló .. .—Nem, nem, majd gyorsan megyek, így legalább

felmelegszem. Köszönöm, asszonyom.—Igazán nincs mit, uram.Belemártja a seprűjét a vízbe és tovább sikálja a

járdát. Wallas ellenkező irányba folytatja azlútját.

A megnyugtató folyamat megint helyreállt. Most azirodai dolgozók éppen elindultak otthonról, kezük-ben ott a műbőr aktatáska, benne a hagyományoshárom szendvics délre. Ahogy átlépik a ház küszö-bét, az égre pillantanak, és barna kötött sáljukatszorosabbra húzva útnak indulnak.

Wallas érzi az arcán a hideget; még nincs itt ametsző, jeges hideg ideje, amely az arcot fájdalmasmaszkká bénítja, de már mintha megkezdődne aszövetekben valami összehúzódás-féle: a homlokösszeszorul, a haj töve közelebb kerül a szemöldök-höz, a két halánték mintha össze akarna érni, azagy megpróbál jámbor kis felületi csomóvá csökken-ni a két szem között, valamivel az orr felett. Az ér-zékek ennek ellenére korántsem zsibbadtak: Wallasnagyon is figyelmes tanúja marad a látványnak,amely mit sem vesztett rend- és folytonosság-minő-ségéből; ellenkezőleg, a vonal talán még szigorúbblesz, apránként levetkezi díszeit és gyengeségeit. Azis lehet persze, hogy ez a tervrajz-pontosság pusztaillúzió, csak az üres gyomor idézi elo.

Wallas mögött Diesel motor közeledik ... berre-gése végül teljesen betölti a fejét, aztán a nehéz ka-mion fojtogató füstfelhőt húzva maga után hamaro-san el is hagyja.

Kerékpáros várakozik a fehér korlát mögött a szét-nyitható híd bejáratánál, mellette a gépe; a hídmost ereszkedik vissza a helyére. Wallas megáll aférfi mellett, és ő is a hídpálya eltűnőfélben levőalját nézi. Amikor megint megpillantják az úttestfelszínét, a kerékpáros kinyitja a rácskaput és be-tolja rajta a kerékpárja elejét. Wallashoz fordul:

—Nincs valami meleg ma reggel — mondja.—Nincs bizony — mondja Wallas —, kezdődik!—Mintha havazni akarna.

56 57

—Azért most még furcsa lenne.—Na, hát engem nem lepne meg — mondja a

kerékpáros.Mindketten a hídpálya vasszegélyét bámulják,

amely egész lassan az utca szintjére ereszkedik. Ab-ban a pillanatban, ahogy leer, a zaj hirtelen meg-szűnik; ekkor felharsan az áthaladást engedélyezővillanycsengő. A kerékpáros, ahogy átmegy a rács-kapun, még megismétli:

—Nem lepne meg.—Talán mégis — mondja Wallas. — Minden jót!—Jó napot, uram— mondja a kerékpáros.Nyeregbe ugrik és eltávolodik. Vajon tényleg es-

ni fog a hó? Most még nyilván nincs elég hideg;csak a hirtelen időváltozás éri váratlanul az embert.Wallas a hid közepén találkozik a matrózzubbonyosalkalmazottal, aki a sorompóját megy kinyitni.

—Máris visszafelé, uram?—Hát igen — feleli Wallas —; épp annyi időbe

telt, mint a hídfelnyitás. A prefektúra arra van,ugye?

A másik félig megfordul. „Mi telt épp annyiidőbe? — gondolja. Így szól:

—Igen, igen, arra. A Berlin utcán menjen, az alegrövidebb.

—Köszönöm, uram.—Kellemes sétát, uram.Miért nincs a másik oldalról automatikus vezér-

lése ennek a sorompónak? Wallas most jön rá, hogya Janeck utca nem is egyenes: valójában észreve-hetetlen kanyarsorozattal dél felé fordul. A jelző-táblán — rajta két gyerek fogja egymás kezét, hátukon iskolatáska — ott látni egy fordítva felragasz-tott és széttépett reklámcédula maradványait.A kettős kapu után — leányiskola, fiúiskola — aziskolaudvar falát vadgesztenyefák, rozsdavörös fa-

ilz és szétpattant terméshéjak rejtik szem elől;kisfiúk gondosan összegyűjtötték a fénylő héjúagokat, megannyi játék és munka forrását. Wallasmegy a szemben levő járdára, hogy megnézhessebalra nyíló utcák nevét.

egyik útkereszteződésnél Wallas megpillantja azőbbi rossz emésztésű urat, éppen megy át az út-

fekete felöltős férfi átmegy a bal oldali járdáraes befordul egy kis utcába; így Wallas szem előlveszti. Kár, mert jó útitárs volt. Szóval ncm távira-tozni ment a postára, hacsak nem tud egy rövidebbutat, amely egyenest a Christian-Charles útra visz.Mindegy, Wallas szívesebben követi a város nagyiitőereit, annál is inkább, mcrt semmi oka rá, hogyelmenjen arra a bizonyos postára.

Nyilván sokkal egyszerűbb lett volna, ha rögtönmegmondja az asszonynak, hogy a város főbb út-

testen. Reggeli után sincs jobb színben; talán nemis a gyomorbántalmai, hanem a gondjai miatt néz ki

en rosszul. (Fabiusra hasonlít!) Feketében van:postára megy, hogy gyásztáviratot adjon fel.—Ó, táviratról van szó? Remélem, nincs semmij?—Haláleset, asszonyom.A szomorú úr elmegy Wallas előtt és befordul a

keresztutcába: Berlin utca, Wallas követi.Ezek szerint reggel jóval clőbb be kellett volna

fordulnia, ahogy ennek az utcának az irányából lát-ja. A fekete hát szemmel láthatóan ugyanolyan se-bességgel megy, mint Wallas, és mutatja neki azutat.

5 8 59

lil

vonalait szeretné bejárni, mivel először van itt; devajon nem indította volna valami lelkiismeretiaggály arra, hogy a régi útjáról is beszéljen? — anapsütötte utcácskákról, ahová elkísérte az anyját,az alacsony házak között a csatornadarabkáról, azelhagyott hajótestről, arról a rokon hölgyről (anyjanővére vagy féltestvére?), akivel találkozniok kel-lett —, úgy nézett volna ki, mintha gyermekkori em-lékei után futna. Ha pedig turistának mondja ma-gát, az azonkívül, hogy ebben az évszakban egyművészetkedvelő számára teljesen semmitmondóvárosban valószínűtlen lenne, még nagyobb veszé-lyeket rejtene magában: hová el nem vezették vol-na a hölgy kérdései, ha már a posta elég volt, hogyegész természetesen távirat szülessen belőle, azértis, hogy elkerülje az újabb magyarázkodást, megazért is, mert nem szeretett volna ellentmondanineki. Micsoda képzeletbeli kalandokba bele nemrángatnák a végén, pusztán azért, mert udvarias éstapintatos szeretne lenni!

—Ugye, nem idevaló az úr?—Nem, detektív vagyok, tegnap este érkeztem,

hogy egy politikai gyilkosság ügyében nyomozzak.Ez még valószínűtlenebb lenne, mint a többi.

„A hírszerzőnek — mondogatja Fabius — a lehetőlegkevesebb nyomot kell hagynia az emberek emlé-kezetében; fontos tehát, hogy minden körülményekközött úgy viselkedjék, ahogy az átlag." A nyomo-zóirodában és az egész minisztériumban hírhedt ka-rikatúra Fabiust „gondtalan járókelőnek" ábrázol-ja: szemébe húzott kalappal, nagy sötét szemüveg-gel és földig lógó, rikító álbajusszal; az illető két-rét görnyedve, „feltűnés nélkül" mászik a földön,kint a mezőn, a döbbenten bámuló háziállatokközött.

Ez a tiszteletlen kép valójában a munkatársak-

nak az öreg főnök iránti őszinte csodálatát rejti.„Már nem a régi", gyónják meg neked édeskésenaz ellenségei; de azok, akik napról napra vele dol-goznak, nagyon jól tudják, hogy bizonyos megma-gyarázhatatlan önfejűségek ellenére a kiváló Fabiusméltó maradt a híréhez. Mégis, a kissé elavultmódszerekhez való ragaszkodásán kívül maguk ahívei is szemére vetnek néha valamiféle határozat-lanságot, beteges óvatosságot, ami miatt örökkékétségbe vonja a legbiztosabb adatokat is. Csodá-latos szimattal mutatta ki egy-egy gyanús helyzet-ben a legkisebb érzékeny pontot, szenvedélyes len-dület röpítette a rejtély gócához, aztán pedig kime-ríthetetlen türelemmel állította megint össze a le-meztelenített cselekményláncolatot — s mindezidőnként mintha rögeszmés, terméketlenítő szkep-ticizmusba hajlana. Már azt is mondogatták, hogyirtózik az egyszerű megoldásoktól, most pedig aztsuttogják, hogy már nem hisz semmilyen megoldáslétezésében.

A mostani ügyben például, amelynek pedig iga-zán világos a célja (hogy leleplezzék egy anarchistaszervezet vezetőit), elejétől fogva túl sokat habo-zott, és úgy látszott, mintha kedve ellenére foglal-kozna csak az egésszel. Még abban sem zavartattamagát, hogy alárendeltjei előtt igazán hóbortosmegjegyzéseket ejtsen el, hol úgy tett, mintha azösszesküvést véletlenek sorozatának tartaná, holmeg a kormány fondorlatos ötletének. Egy szép na-pon hidegen kijelentette, hogy ezek emberbarátok,és csak a közjó érdekében tnunkálkodnak!

Wallas nem szereti ezeket a vicceket, amelyekcsak arra jók, hogy hanyagsággal, sőt összejátszás-sal vádolhassák az irodát. f) természetesen nem vi-seltethet olyan vak hódolattal Fabius iránt, mintegyes kollégái: nem ismerte az ellenséges ügynökök

6o 6t

ellen folytatott harc dicsőséges évci idején, a há- 111 tóhadjáratról —, amit azok ellen az emberek ellen

ború alatt. Wallas csak nemrégiben tagja a nyomozó- vezetnek (de kik?), akiknek politikai szerepük két-irodának, azelőtt a belügyminisztérium más terüle- ségtelenül nagyon fontos, bár nem hivatalos, éstén dolgozott, és csak véletlenül került erre a hely- akik éppen ezért részesülnek is ... bizonyos ...re. Ez idáig főképpen abból állt a munkája, hogykülönböző teozófiai társulatok tevékenységét figyel- A Prefektúra tér nagy, négyszögletes, három oldal-te, amelyekre Roy-Dauzet, a miniszter, hirtelen rál árkádos házakkal szegélyezett tér; a negyedikmegorrolt; Wallas hónapokat töltött azzal, hogy el- oldalon áll a prefektúra, ez a csiga- és fésűkagyló-járt a bennfentesek összejöveteleire, mindenféle díszekkel szerencsére nem túlságosan agyonzsúfoltvad brosúrákat tanulmányozott és félbolondok ro- kőépület, amely mindent összevetve tulajdonkép-konszenvét próbálta megnyerni; küldetését nemrég en mértéktartóan csúnya.fejezte be, mégpedig ezeknek a különben teljesen A tér közepén ráccsal védett alacsony talapzatonártalmatlan társulatoknak a működéséről írt terje- ronz szoborcsoport áll, két ló húzta görög kocsitdelmes jelentésével. ábrázol, benne több, valószínűleg szimbolikus alak-

Tulajdonképpen ennek a rendőrségnek, amely az r kal, amelyeknek természetellene s tartása egyálta-igazinak csak a perifériáján mozog, legtöbbször na- lán nincs összhangban a vágta feltételezhető sebes-gyon is békés a szerepe. Eredetileg azért alapítot- ségével.ták, hogy kizárólagos célja a kémelhárítás legyen, A másik oldalról indul a Királynő útja, ahol ade a fegyverszünet után amolyan gazdasági rendőr- ványadt lombok már elhullajtották leveleiket. Ezenség lett, amelynek fő feladata az volt, hogy a kar- a környéken alig jár valaki az utcán; az a kevéstellek üzelmeit ellenőrizze. A későbbiekben aztán bebugyolált járókelő meg a fák fekete ágai idővalahányszor egy pénzügyi, politikai, vallási vagy előtti télies jelleget adnak a negyednek.más csoportosulásról azt gondolták, hogy veszélyez- Az Igazságügyi Palota sem lehet messze, mert ateti az állam biztonságát, működésbe lépett a nyo-mozóiroda, és két-három esetben is értékes segítő-társnak bizonyult a kormány számára.

Most viszont egészen másról van szó: kilenc napalatt kilenc erőszakos haláleset történt egymásután, ezek közül legalább hat jellemző jegyekkelellátott gyilkosság. A különböző bűncselekményekközötti hasonló vonások, az áldozatok személye ésa fenyegető levelek, amelyeket annak a szervezet

-

nek más tagjai is kaptak, amelynek ez a bizonyoskilenc ember is állítólag a tagja volt, mind világo

-

san arra utal, hogy azonos ügyről van szó: szőrnyű megfélemlítési kampányról — sőt tökéletes ir-

varos, ha a külvárost nem számítjuk bele, nyilvánnem nagyon nagy. A prefektúra óráján hét óra múltalig több mint tíz perccel, Wallasnak tehát bő há-romnegyed órája van, hogy felderítse a környéket.

A sugárút végén egy régi mellékcsatorna szürkevize még csak fokozza a vidék jeges nyugalmát:"1 Ezután a valamivel szélesebb Christian-Charles1út következik, néhány szép áruházzal és mozival.Villamos halad el, túl csendes közeledtét időnkéntkét-három éles csengetés jelzi.

Wallas a város megsárgult térképét nézegeti,amely egy hirdetőtáblára van erősítve, a közepénforgatható vaspálca. Nem veszi igénybe sem ezt a

62 63

segédeszközt, sem a kis dobozt a papírtekercsreírt utcanevekkel, hiszen különösebb nehézség nél-kül fel tudja térképezni az útvonalát: a pályaudvar,a körút alkotta enyhén nyújtott kör, a Földmérőkutcája, a Brabanti utca, a körúthoz csatlakozó Ja-neck utca, a Berlin utca, a prefektúra. Most majda Christian-Charles úton megy tovább, és mivel vanideje, kitér balra, hogy aztán az V. Lajos-csatornamentén jöjjön vissza, majd a keskeny csatorna mel-lett, amely ezzel az utcával, a Koppenhága utcávalfut együtt; az előbb ezen a csatornán jött át. Ami-kor befejezi a körútját, elmondhatja, hogy kétszervágott át külön-külön a városon, a körúton belüleső területen. A körúton túl kelet és dél felé ter-peszkedik a sűrűn lakott, nem valami csalogatókülváros, de északnyugat felé a belső kikötő szám-talan medencéje, délnyugatnak pedig a sportpá-lyák, egy liget, sőt állatkerttel élénkített városipark teszi levegőssé a várost.

A Janeck utca végétől rövidebb úton is el lehe-tett volna ide ;utni, de az bonyolultabb lett volna,és a seprűs hölgy jól tette, hogy a prefektúra feléirányította. A bús képű feketefelöltős ott kanyaro-dott el és veszett bele a szűk, kanyargós utcácskákzűrzavarába. Wallas már majdnem odébbáll, ami-kor eszébe jut, hogy még meg kell keresnie az Igaz-ságügyi Palotát; szinte azonnal fel is fedezi a pre-fektúra mögött, amellyel a térbe torkolló apró kisutca, az Oklevél utca köti össze. A főkapitányságtényleg éppen szemben van. Wallas mar nem érzimagát olyan idegennek az így kicövekelt területen,amelyen immár könnyedebben mozoghat.

Lejjebb a sugárúton elmegy a posta előtt. Zár-va. A hatalmas kapun fehér keménypapír felirat;„8-tól 19 óráig megszakítás nélkül nyitva." Befor -

dul a körútra, és majdnem azonnal ismét találkozik

64

a vízzel, és a nyomába szegődik: vonzza és fenn-tartja őt a víz, ő pedig a visszfények és árnyakszemlélésébe merül.

Amikor Wallas másodszor bukkan ki a Prefektúratérre, az óra öt perc múlva nyolcat mutat. Épp any-nyi ideje van, hogy az Oklevél utca sarkán bemen-jen az eszpresszóba és gyorsan bekapjon valamit.A hely korántsem olyan, mint amilyennek elkép-zelte: ezen a vidéken, úgy látszik, nem sokra be-csülik az üveget, a nikkelt és a neonvilágítást. Ez anagy eszpresszó is, amelyet csak a kirakatból beszi-várgó fukar világosság és néhány falikar szerénykefénye világít meg, meglehetősen szomorú benyo-mást kelt komor faburkolatával és gyéren párná-zott, sötét műbőrrel bevont padjaival. Wallas új-ságot hozat magának; éppen csak el tudja olvasni.

yorsan átfutja a cikkeket:1 „Súlyos közúti baleset a delfi országúton."

„Holnap új polgármestert választ a tanács."„A jósnő rászedte ügyfeleit."„A burgonyatermés a legjobb esztendőkét is fe-

lülmúlta."„Elhunyt városunk egy polgára. Vakmerő betörő

hatolt be tegnap sötétedés után Daniel Dupont úrházába ..."

Laurent, a felügyelő, valószínűleg rögtön fogad-ja majd, ahogy megérkezik, hála Fabius ajánlóleve-lének. Csak nehogy megsértődjön az ügyeibe való

etén beavatkozás miatt: ügyesen kell majd tálal-a a dolgokat, különben azt kockáztatja az em-r, hogy ellenséget szerez magának, vagy legalább-elveszti a támogatását, ami pedig most nélkülöz-etlen számára. Valóban nem lesz könnyű — bár

az előző nyolc bűncselekmény során a helyi rendőriszervek tanúbizonyságot tettek tökéletes tehetetlen-ségükről, mivel egyetlen nyomot sem találtak, sőt5 A radírok

65

két esetben balesetnek könyvelték el a végén agyilkosságot -, nem lesz könnyű teljesen félreállí-tard őket; mindennek ellenére ők képviselik azegyetlen lehetséges információforrást az esetleges„gyilkosokkal" kapcsolatban. Másrészt viszont ok-talanság lenne azt a hitet támasztani bennük, hogygyanúsak.

Wallas meglát egy nyitott papírüzletet, gondolegyet, bemegy. Egészen fiatal lány áll föl, hogy ki-szolgálja; eddig a pult mögött ücsörgött.

- Parancsol?Kicsit durcás, szép arca van és szőke haja.- Szeretnék egy nagyon puha radírt, ceruzarajz-

hoz valót.- Azonnal, uram.A falon végigvonuló fiókok felé fordul. A tar-

kóján feltűzött haja miatt hátulról idősebbnek lát-szik. Beletúr az egyik fiókba, és letesz Wallas eléegy sárga, hosszúkás, rézsútosan elmetszett, iskolá-soknak való, közönséges radírgumit. Wallas meg-kérdezi:

- Speciálisan rajzhoz való eszközöket nem tarta-nak?

- Ez rajzradir, uram.Félmosollyal még bátorítja is. Wallas kézbe ve-

szi a radírt, hogy figyelmesebben megvizsgálja, az-

tán a lányra néz, a szemére, picit nyitott, húsos szá-

jára. Most ő is elmosolyodik.- Én olyat szerettem volna ...A lány kicsit félrebillenti a fejét, mintegy hogy

jobban megértse, amit Wallas mondani fog.- .. ami valahogy puhább.- De uram, biztosíthatom, hogy ez remek ceru

zaradír. Minden vevőnk meg van vele elégedve.- Jó mondja Wallas. - Kipróbálom. Ment'

nyi ez?Fizet, aztán elmegy. A lány az ajtóig kíséri

66

-Nem, nem gyerek már: a csípője, a járása majd-nem asszonyos.

Ahogy Wallas az utcára ér, gépiesen gyömöszölnikezdi az ujjai között a radírt; tapintásra is tisztánérezni, hogy vacak. Különben meglepő lett volna,ha ilyen szerény boltocskában talál ... Kedves voltaz a lány ... A hiivelykujjával kicsit ledörzsöli aradír végét. Egyáltalán nem ilyet keres.

Ahogy Laurent leteszi az íróasztalára a dossziékat,elfedi velük a kis radírdarabkát. Wallas leszögezi:

- Szóval nem talált semmi komolyat.- Úgy is mondhatja: semmit - feleli a felügyelő.- És most mit óhajt tenni?- Semmit a világon, hiszen ezentúl nem én veze-

tern az ügyet!Laurent felügyelő ironikusan lesújtott mosollyal

kíséri ezeket a szavakat. Mivel a másik hallgat,folytatja:

- Nyilván tévedtem, amikor azt hittem, felelősvagyok a város közbiztonságáért. Ez a papír (egylevelet lobogtat meg a két ujja között) félre nemérthető szavakkal arra kér, hagyjam a tegnap estibűnügy felderítését a fővárosra. Nekem is ez min-den vágyam. Most pedig, ugye, a miniszter, ahogymaga mondja - vagy legalábbis az az iroda, amelyközvetlenül az ő irányítása alatt áll -, magát kül-di ide, hogy a nyomozást folytassa, nem „helyet-tem", hanem a „segítségemmel". Mire következ-tethetek ebből? Legfeljebb arra, hogy ennek a se-gítségnek arra kell korlátozódnia, hogy a birtokom-ban levő felvilágosításokat átadjam magának- amit már meg is tettem -, és hogy a továbbiak-ban szükség esetén a rendőrségem megvédje magát.5*

67

Laurent megint elmosolyodik, és hozzáteszi:— Most tehát maga mondja meg nekem, mit fog

tenni, persze ha nem titok.A felügyelő az asztálát beborító papírhalmok

mögé süppedve a fotel karfájára könyököl, és be-széd közben lassan, szinte óvatosan dörzsöli össze akezét; aztán rátenyerel a szanaszét heverő papírla-pokra, kövér, rövid ujjait szétterpeszti, amennyirecsak tudja, égy várja a választ, közben állandóana látogatóját nézi. Alacsony, testes emberke, az ar-ca rózsás és a feje kopasz. Szeretetre méltó modor-ra épp csak egy nagyon kicsit erőltetett.

—Azt mondta az előbb, hogy a tanúk : -kezdi Wallas.

Laurent rögtön felemeli a kezét, hogy félbesza-kítsa.

—A szó szoros értelmében vett tanúkról nembeszélhetünk — mondja, és jobb tenyerével végig-simítja bal mutatóujját —, nemigen nevezhetjük ta-núnak az orvost, aki nem tudta magához téríteni asebesültet, sem az öreg, süket házvezetőnőt, akinem is látott semmit.

—Magát az orvos értesítette?—Igen, Juard doktor telefonált a rendőrségre

tegnap este kilenc körül; az a nyomozó, akivel azorvos beszélt, lejegyezte, amit mondott — az iméntmaga is megismerkedett ezzel az irattal —, aztánpedig felhívott engem. Én azonnal elrendeltem ahelyszíni szemlét. A nyomozók a ház első emeleténnégy sorozat friss ujjlenyomatot találtak: a ház-vezetőnőét és három másfélét, amelyek nyilván-valóan férfikéztől származnak. Ha igaz, hogy na-pok óta idegen nem ment fel az emeletre, ezek azujjlenyomatok lehetnek (az ujján számolja) : először,az orvoséi, a lépcsőkarfán és Dupont szobájában

,

könnyedek és kevés van belőlük; másodszor, ottvannak Dupont ujjlenyomatai, ezeket az egész ház

-

68

ban megtalálni; harmadszor pedig a gyilkoséi, ame-

lyek szép számban előfordulnak és nagyon élesenkivehetők a karfán, a dolgozószoba ajtógombján ésodabent is bizonyos bútorokon, főképp a szék hát-támláján. A háznak két bejárata van; az orvos jobbhüvelykujjának ott van a nyoma az elülső bejáraticsengőn, és a gyilkos jobb hüvelykjének a lenyoma-ta a hátsó ajtó kilincsén. Amint látja, minden rész-letről tájékoztatom. Végül a házvezetőnő is alátá-masztja, hogy egyrészt az orvos a főbejáraton mentbe, másrészt ő a hátsó ajtót nyitva találta, amikor asebesült hívására felment az emeletre, holott az azajtó pár perccel azelőtt még zárva volt. Ha úgygondolja, biztonság kedvéért levetethetem Juarddoktor ujjlenyomatait . . .

— A halottét is, gondolom?— Hát azt is levetethetném, ha a holttest a ren-

delkezésemre állna — feleli Laurent nyájas képpel.

btu Wallas csodálkozó tekintetét látva megkérdezi:— Maga nem tud róla? A holttestet a nyomozás

irányításával egy időben elvették tőlem. Azt hittem,ez annak a szervezetnek az érdeke, amely magát isideküldte.

Wallas szemmel láthatóan megdöbbent. Másügyosztály is foglalkozna ezzel az üggyel? Laurentnyilvánvaló elégedettséggel fogadja ezt a feltétele-zést. Vár, keze laposan az íróasztalán nyugszik; jó-indulatú arckifejezésébe együttérzés vegyül. Wallasnem is erőlteti ezt a pontot, folytatja:

— Azt mondta az előbb, hogy Dupont, amikormegsebesült, az első emeletről hívta az öreg házve-zetőnőt; ahhoz, hogy az asszony a süketsége elle-nére meghallja, Dupont-nak elég hangosan kellettkiabálnia. Az orvos mégis úgy állítja be, minthanagyon legyengítette volna a sérülése, mintha nemis lett volna magánál.

— Igen, tudom; mintha itt ellentmondás volna;

69

magába eresztett egy másik golyót. Több szempont-ból is különös ember volt.

— A lövedékek helyzetéből meg kell hogy tudjukállapítani, igazak-e ezek a feltételezések — jegyzimeg Wallas.

— Igen, néha meg lehet állapítani. Meg kellenekapnunk az eredményt a golyók és az állítólagosáldozat revolverének a vizsgálatáról. Nekem csaka halotti bizonyítvány van a kezemben, amit mareggel az orvos küldött; pillanatnyilag ez az egyet-len biztos tárgyi bizonyíték. A gyanús ujjlenyoma-tok akárkié lehetnek, aki a nap folyamán a házve-zetőnő tudta nélkül ott járt; ami pedig a hátsó aj-tót illeti, amiről az asszony a nyomozóknak beszélt,azt talán a szél nyitotta ki.

— Maga tényleg azt hiszi, hogy Dupont öngyil-alábbis első pillantásra. A nyomozók nem is erői- kos lett?

tették a dolgot, jobbnak látták megvárni, hogy az — Én semmit sem hiszek. De az a véleményem,asszony megnyugodjék egy kicsit; azt sem mondtál. hogy a rendelkezésemre álló adatok alapján ez nem

meg neki, hogy a gazdája meghalt. lehetetlen. Ebben a különben szabályosan kiállítottA két férfi egy pillanatig némán ül. Aztán me halotti bizonyítványban semmi magyarázat nincs a

gint a felügyelő veszi át a szót, közben finoman halált okozó sérülés jellegére nézve; és amint ma-ga is látta, az orvostól és a házvezetőnőtől tegnapnyomkodja a hüvelykujja ízeit.este kapott felvilágosítások ezen a téren nagyon is— Tudja, tulajdonképpen öngyilkos is lehetett. gy

Magába lőtt egy — vagy több — revolvergolyót, de bizonytalanok. Magának mindenekelőtt ezeket a

nem tudta teljesen megölni magát; aztán, amint ez részleteket kell majd kiderítenie. Sőt, alkalmasint

akran előfordul, me ondolta magát, és se ítsé a fővárosi törvényszéki orvostól megkaphatja azo-

get hívott, és akkor megpróbálta gyilkosságnak fel- kat a pontos adatokat, amelyek még érdekelhetik.

tüntetni sikertelen öngyilkossági kísérletét. Vagy az Wallas azt mondja:

is lehet és ez inkább összhangban van azza'. — A maga segítsége kétségkívül megkönnyítette

amit a jelleméről tudunk —, hogy előre megrendez volna a munkámat.

te a dolgokat, és sikerült olyan halálos sebet ejtenie — De drága uram, hiszen számíthat rám. Mihelytg valakit le akar tartóztatni, küldök magának két-há-

magán, amely néhány percig még életben hagyja rom megbízható embert. Türelmetlenül várom a hí-hogy gyilkosság mítoszát hagyja örökül az embereknek. Erre azt mondhatja, meglehetősen nehéz olya n Kását; kérje a 124 z4 et, ez közvetlen vonal.

pontosan kiszámítani egy pisztolylövés következ 'ményeit; talán, amíg a házvezetőnő orvosért ment

de az is lehet, hogy ahhoz még volt ereje, hogy elő-keresse a revolverét és segítségért kiáltson, aztánpedig sok vért vesztett, amíg a mentőket várta: azágyterítőn elég nagy vérfolt volt. Az orvos érkezé-sekor semmiképpen nem lehetett eszméletlen, mivelállítólag azt mondta neki, hogy nem látta jól a tá-madója arcát. A sajtóban megjelent hír összezavar-ja a dolgokat: az áldozat csak a műtét után nemnyerte vissza többé az eszméletét. Különben perszeel kell majd mennie ahhoz az orvoshoz. Ugyancsakmeg kellene kérnie azt a hölgyet ... (megnézi adosszié egyik lapját) Smite-nét, hogy tisztázzon né-hány kérdést; a magyarázatai meglehetősen zava-rosak voltak: aprólékos részletezéssel főleg valamijavításra szoruló telefonkészülék történetét mesélteel, amelynek látszólag semmi köze az ügyhöz, leg-

7 170

Pufók gyerekarcán még szélesebb a mosoly. Aprókeze kifeszített tenyérrel, szétterpesztett ujjal nyug-szik az asztalon. Wallas felírja: „C. Laurent,124-24." Közvetlen vonal, de vajon mivel köti őtössze?

Wallas ismét felméri elszigetelt helyzetét. Azutolsó kerékpáros rajok is elhúznak a munkahelyükfelé; egyedül maradt, csak egy gyenge korlát tartja,otthagyja hát ezt a támasztékot is, és elindul a ki-halt utcákon át a választott irányba. Látszólag sen-kit sem érdekel a vállalkozása: az ajtók zárva ma-radnak, az ablakokból egyetlen arc sem hajol ki,hogy őt nézze. Pedig szükségszerű ezen a helyen ajelenléte: senki más nem foglalkozik a gyilkosság-gal. Ez az ő ügye; messziről küldték ide, hogy Feredményesen levezesse.

A felügyelő, csakúgy, mint a ma reggeli munka-sok, megdöbbenve — talán ellenségesen — nézi őt 'és elfordítja a fejét: az ő szerepe befejeződött:számára nincs bejárás a téglafalakon belülre, arraa területre, ahol ez a történet játszódik; szavaicsak azt akarják Wallasszal érzékeltetni, hogy szin-te lehetetlen oda behatolnia. De Wallas bizakodik.Bár most úgy látszik, neki még nehezebb a dolga— idegen ebben a városban, nem ismeri sem a tit-kait, sem a kacskaringóit —, tudja, hogy nemhiábaküldték ide: ha megtalálja a rést a falon, habozásnélkül hatol előre a célig.

Lelkiismerete megnyugtatására még megkérdezi:—Maga mit tett volna, ha folytatta volna a nyo-

mozást?- Ez az ügy nem tartozik a hatáskörömbe — fe-

leli a felügyelő —, pontosan ezért veszik cl tőlem.—Akkor maga szerint mi a rendőrség szerepe?Laurent valamivel gyorsabban dörzsölgeti a

kezét.

Mi a gonosztevőket a törvény által többé-ke-ésbé megállapított határok közé szorítjuk vissza.- Hát akkor?—Ez itt kicsúszik a kezünk közül, nem tartozik

:közönséges gonosztevők kategóriájába. A városbűnözőit én mind ismerem: meg vannak számozvaa kartotékjaimon; mihelyt megszegik azokat a fel-tételeket, amelyeket a társadalom szab nekik, letar-tóztatom őket. Ha Dupont-t közülük ölte volnameg valamelyik, hogy kirabolja, vagy akár, hogyegy politikai párttól pénzt kapjon érte, azt hiszi,több mint tizenkét órával a gyilkosság után mégmindig ott tartanánk, hogy azon töprengünk, vajonnem öngyilkosságról van-e szó? Nem valami nagyez a kerület, besúgóban pedig nincs hiányunk. Nemmindig sikerül megakadályoznunk a bűncselek-ményt, sőt néha sikerül elszöknie a bűnözőnek, delegalább a nyomát kivétel nélkül mindig megtalál-juk, most viszont névtelen ujjlenyomatokkal és aj-tócsapkodó huzatokkal vagyunk körülvéve. Itt afelderítőink semmi segítséget nem nyújtanak. Haterrorista szervezetről van szó, ahogy maga is bi-zonygatja, kénytelenek vagyunk azt hinni, hogyezek megóvták magukat a fertőzésektől. Ilyen érte-lemben tiszta a kezük, tisztább, mint a rendőrségé,amely olyan bizalmas kapcsolatokat tart fenn azok-kal, akikre felügyel. Nálunk a feddhetetlen rendőrés a bűnöző között az összes átmenettel találkozikaz ember. Rajtuk nyugszik az egész rendszerünk.Sajnos azonban azt a revolvergolyót, amely DanielDupont-t megölte, egy másik világból lőtték ki!

—Pedig tudja, hogy nincs tökéletes bűncselek-mény. Meg kell keresni a hibát, mert annak valahollennie kell.

—Hol keressük? Ne ringassa magát illúziókban,drága uram: szakemberek műve ez, szemmel látha-tóan nemigen bíztak a véletlenre semmit; és ami

7 273

végképp használhatatlanná teszi azt a pár halványnyomot is, amink van, az az, hogy egyszerűen le-hetetlen bármivel is összevetni ezeket a nyomokat.

—Ez mar a kilencedik eset — mondja Wallas.- Az, de abban egyetért velem, hogy csak az ál-

dozatok politikai nézetei és haláluk időpontja adlehetőséget az összekapcsolásukra. Én különbennem vagyok annyira meggyőződve róla, mint ön,hogy ez a közelítés valami valóságos dolognak felelmeg. És még ha feltételezzük is, semmivel sem ju-tottunk clőbbre: mire mennék vele például, ha maeste még egy, ugyanilyen névtelen gyilkosságot kö-vetnének el a városban? Ami pedig a központiszerveket illeti, nekik sincs több esélyük ra, mintnekem, hogy valami eredményre jussanak: ugyan-azok a kartotékjaik és ugyanolyan módszereik van-nak. Elvették tőlem a holttestet, nos, annál is szí-vesebben adom át nekik, mivel maga mondja, hogymásik nyolc holttestük is van, és azokkal sem tud-nak mit kezdeni. Még mielőtt meglátogatott volna,az volt az érzésem, hogy az ügy nem erre a rendőr-ségre tartozik, és az, hogy maga itt van, csak meg-erősít ebben a meggyőződésemben.

Wallas azonban Laurent nyilvánvaló állásfogla-lása ellenére is makacskodik: ki lehetne kérdezniaz áldozat rokonait és barátait. Ám a másik ezena téren sem hiszi, hogy bármi hasznos nyomraakadnának:

—Azt mondják, Dupont nagyon magányosan élta könyvei és a vén cselédje társaságában. Alig-aligment el otthonról és csak ritkán fogadott látogatót.Volt-e egyáltalán barátja? Ami pedig a rokonait il-leti, nem tudunk róluk, kivéve a feleségét .. .

Wallas elcsodálkozik:—Volt felesége? Hol volt a bűntény időpont -

jában?—Nem tudom. Dupont csak néhány évig volt

nős, de mivel a felesége sokkal fiatalabb volt nála,nyilván nem tudta elviselni remete természetét.Nagyon hamar elváltak. De úgy tudom, időnkéntazért még találkoztak; kérdezze hát meg az asz-szonyt, mit csinált tegnap este fél nyolckor.

—Ezt nem gondolja komolyan.—Dehogynem. Miért ne? Az asszony jól ismerte

a házat és a volt férje szokásait; így ő bárki más-nál könnyebben elkövethette titokban a bűncselek-ményt. És mivel jelentős hagyatékot várhatott aférjétől, tudtommal ő az egyik azon kevesek közül,akiknek érdeke fűződhetett az eltüntetéséhez.

—Akkor miért nem beszélt róla?—Hiszen maga azt mondta, hogy politikai gyil-

kosságról van szó!—Az asszony részt vehetett benne.—Természetesen. Miért ne?Laurent felügyelő ismét derűs hangon cseveg.

Félmosollyal az ajkán mondja:—Az is lehet, hogy a házvezetőnő ölte meg és

aztán kiagyalta az egész történetet, Juard doktorközreműködésével, akinek — közbevetőleg — nemis olyan túl jó a híre.

—Ez elég valószínűtlennek látszik — jegyzi megWallas.

—Sőt, teljesen valószínűtlennek, de tudja, hogya valószínűtlenség ncm zárhatja ki a gyanút.

Wallas úgy találja, ez az ironizálgatás egysze-rűen ízléstelen. Másrészt viszont belátja, hogy azégvilágon semmi lényegeset nem tud kivenni ebbőla hatáskörére féltékeny tisztviselőből, aki eltökélte,hogy a kisujját sem mozdítja az érdekében. Vajonvalóban csak ki akarja húzni magát az ügyből?Vagy netán el szeretné bátortalanítani a vetélytár-sait, hogy aztán maga vezesse le a saját külön nyo-mozását? Wallas feláll, hogy elbúcsúzzon; először

74 75

elmegy ahhoz az orvoshoz. Laurent megmondja,hol találhatja meg:

—Juard-klinika, Korinthosz utca tizenegy.A prefektúra túloldalán van, nem túl messze innét.

—Nekem úgy rémlik — mondja Wallas —, mint-ha az újságban azt olvastam volna, hogy „egy kör-nyékbeli klinika".

Laurent kiábrándult mozdulatot tesz:- Ó, tudja, az újságok! Különben nincs is olyan

messze a Földmérők utcájától.Wallas feljegyzi a címet a noteszába.—Tényleg van egy újság — teszi hozzá a felügye-

lő —, amelyik összekeverte a keresztneveket és aváros egyik legnagyobb fakereskedőjének, AlbertDupont-nak a halálhírét hozta le. Ma reggel kicsitmeglepődhetett, amikor a saját dicséretét olvasta aróla írt nekrológban!

Laurent feláll a fotelből. Kacsint:—Én ugyan nem láttam a holttestet; lehet, hogy

Albert Dupont-é.Ezen az ötleten remekül elszórakozik, túltáplált

testét csak úgy rázza a nevetés. Wallas udvariasanmosolyog. A felügyelő végre lélegzethez jut és ba-rátságosan kezet nyújt.

—Ha megtudok valami újabbat — mondja -; ér-tesítem. Melyik szállodában lakik?

—Egy kávézóban vettem ki szobát, a Földmérőkutcájában, két lépésre a villától.

—Nocsak! Ki ajánlotta?- Senki; véletlenül fedeztem fel. Földmérők ut-

cája tíz;—Telefon van?—Azt hiszem, igen.— Hát akkor megtalálom a telefonkönyvben, ha

van valami mondanivalóm.Laurent nem is vár, megnyálazza a mutatóujját,

és gyorsan lapozni kezdi a könyvet.

—Földmérők, itt van ni. Tízes szám: A Szövet-égerekhez címzett kávézó?

—Igen, az.—Telefon: kettőszázkettő nulla három. De hát

ez nem szálloda.—Nem — mondja Wallas —, de kiadnak néhány

szobát.Laurent az egyik polcról kiválaszt egy lajstromot.

Egypercnyi eredménytelen keresgélés után azt kér-dezi:

—Furcsa, nincs is bejelentve; sok szoba van?Nem, nem hiszem feleli Wallas. — Látja,

nincs is olyan jól megszervezve a maguk rendőr-sége!

A felügyelő arcát széles mosoly ragyogja be: —Sőt, nem tartja bámulatosnak, hogy micsoda

hírforrásaink vannak? Az első ember, aki abban akávéházban alszik, magától jön el hozzám, hogy je-lezze a dolgot, időt sem hagy rá a szálló tulajdo-nosának!

—Miért az első ember? Tételezzük fel, hogy agyilkos tegnap ott szállt meg, mit tudna róla?

—A szállodás bejelentette volna, mint ahogynemsokára magát is be fogja jelenteni. Délig meg-teheti.

—És ha nem teszi? — kérdi Wallas.—Nos, akkor levehetnénk a kalapunkat a maga

tehetsége előtt, hogy ilyen gyorsan lefülelte a városegyetlen illegális garniszállóját. Ez végeredmény-ben még rossz is lenne magának; maga lenne azelső komoly gyanúsított, akivel találkozom: mostérkezett a városba, húsz méterre szállt meg a bűn-cselekmény színhelyétől, és mindez a rendőrségtudta nélkül!

—De én csak tegnap este tizenegykor érkeztem— tiltakozik Wallas.

—Hogy bizonyítja, ha nincs bejelentve?

76 77

—A bűncselekmény pillanatában száz kilométer-re voltam innét; ezt ellenőrizni lehet.

—Természetesen! A jó gyilkosoknak talán nincsmindig alibijük?

Laurent visszaül az íróasztala mögé, és örömtőlsugárzó arccal nézegeti Wallast. Aztán váratlanulnekiszegezi a kérdést:

—Van revolvere?—Van — feleli Wallas. — Kivételesen hoztam

magammal a főnököm tanácsára.—Minek?—Sose lehet tudni.—Ez igaz, sose lehet tudni. Meg tudná mutatni,

kérem?Wallas odanyûjtja neki a héthatvanötös automa-

ta pisztolyt: külföldi gyártmányú, nagyon elterjedtmodell. Laurent kiveszi belőle a tárat, és gondosanmegvizsgálja. Végül anélkül, hogy Wallasra nézne,szinte magától értetődően jegyzi meg:

— Hiányzik belőle egy golyó.Visszaadja a fegyvert a tulajdonosának. Aztán

nagy sebesen összekulcsolja a kezét, a két tenyerétszéthúzza, de az ujjai továbbra is össze vannakfűzve, majd megint közel viszi egymáshoz a kétcsuklóját, és egyik hüvelykujját dörzsölgeti a má-sikkal. Szétválik, majd kinyújtózik a két kézfej;halk roppanással összecsukódik, ismét kinyílik ésvégül szabályosan szétterpesztett ujjakkal laposanaz asztalra fekszik.

— Igen, tudom — feleli Wallas.A felügyelő az imént odébb tolta az asztalt be-

borító dossziéhalmot, hogy átnézhesse a lajstromait,így megint előbukkant a szürkés radírgumi — talán,tintaradír —, melynek rossz minőségéről egy-két fé-!nyes kopás tanúskodik.

Amint becsukódik az ajtó, a felügyelő apró léptek-kel visszamegy a foteljához. Elégedetten dörzsöli akezét. Szóval Roy-Dauzet vitette el a holttestet!Ez az összeesküvése história valóban méltó a vénolond hóbortos képzeletéhez. Most telehinti az

országot titkos ügynökei és detektívjei seregével, anagy Fabiusszal és társaival.

Politikai bűntény? Persze ez is egyféle magyará-t lenne nyomozása teljes sikertelenségére, már-int az ő, Laurent nyomozásának sikertelenségére

`— mindenesetre a kifogást jónak találja —, de na-gyon tart a miniszter beteges hazudozásra való haj-lamától, így csak még jobban örül, ha mások, ésnem ő, vonják fel a vitorláikat e veszélyekkel telivizeken. Nem esik nehezére elképzelni, milyen za-varos közegben vergődnek majd előre: hogy mástne mondjunk, nagyon úgy látszik, hogy a sürgősena helyszínre küldött bizalmi embernek fogalmasincs róla, hogy a holttestet ripsz-ropsz a főváros-ba szállították — nem színlelte a meglepetést. Ez aWallas, úgy tetszik, csupa jó szándék; de miremegy majd vele? Különben mi is pontosan a megbí-zatása? Egyáltalán nem volt fecsegő; mit tud va-lójában ezekről a „terroristákról"? Talán semmit;és ez nem véletlen! Vagy netán parancsot kapott,hogy hallgasson? Talán. Fabius, Európa legrava-szabb kopója, kimutatta, hogy ő, Laurent, a gengsz-terbanda zsoldjában lenne? Az ilyen lángésztőlminden kitelik.

Eleinte úgy intézik a dolgot, mintha az lenne afő gondjuk, hogy a rendőrség állítsa le a nyomo-zást (ez volt a legsürgősebb: még azt is elrendelték,hogy egyszerűen hagyja ott a villát, le se pecsételjea tárgyakat, őrt se állítson ; holott a vén cseléd, akiegyedül marad a házban, nem néz ki teljesen épel-

7 8 79

méjűnek), aztán pedig úgy tesznek, mint akik na-gyon kíváncsiak a véleményére. Nos, ezt kényte-lenek lesznek továbbra is nélkülözni.

Mielőtt leülne, a rendőrtiszt kicsit rendet tesz azíróasztalán; összerakja a telefonkönyveket, a külön-álló papírlapokat visszateszi a dossziékba. A „Du-pont" jelzésű dosszié a bal oldali oszlopra kerül, alezárt ügyek közé. Laurent újból a kezét dörzsöli,és magában ezt ismételgeti: , ;Remek!"

Am nem sokkal később, éppen amikor végez a pos-tával, az őr bejelenti Juard doktort. Ez meg mitakar már megint! Nem tudják végre békén hagyniezzel az üggyel, amellyel semmi áron sem akar fog-lalkozni?

Laurent-t megdöbbenti az orvos fáradt arca.- Felügyelő úr - kezdi az majdnem suttogva -,

a szegény Dupont halálával kapcsolatban jövök.Juard doktor vagyok.

- De doktor úr, mi már dolgoztunk egyszeregyütt, ha nem csal az emlékezetem.

- Ó, „dolgoztunk"! - mondja a kis doktor sze-rényen. - Olyan keveset tudtam segíteni. Nem ishittem volna, hogy ön még emlékszik rá.

- Mindent megtettünk, ami tőlünk telt, doktorúr - mondja a felügyelő.

Leheletnyi szünet után az orvos mintegy kénysze-redetten folytatja:

- Elküldtem magának egy halotti bizonyítványr,de gondoltam, hogy talán személyesen is beszélniakar velem ...

Elhallgat. Laurent nyugodtan nézi, keze az író-asztalon, egÿik ujjával szórakozottan dobol rajta .

- Nagyon jól tette, doktor, hogy eljött - mondjavégül.

Udvariasságból odavetett, üres bátorítás csupán .

Juard doktor kezdi bánni, hogy olyan gyorsan ide-

loholt, ahelyett hogy bölcsen megvárta volna arendörség hívását. Hogy időt nyerjen, megtörli aszemüvegét, és sóhajtva folytatja:

- Én ennek ellenére nem tudom, mit mondhat-.nék erről a különös bűntényről.

Ha nincs mit mondania, miért jött? Inkább ma-gától jelentkezett, semmint hogy úgy tűnjön, fél avallatástól. Azt hitte, pontos kérdéseket fognak fel-tenni neki - amelyekre előre felkészült -, és mostitt van, hagyják, vágja ki magát, mintha elkövetettvolna valamit.

- Miért „különös"? - kérdi a felügyelő.Ó nem találja különösnek. Az orvost találja kü-

lönösnek, hogy itt áll és csűri-csavarja a dolgot,üres mondatokat pufogtat, ahelyett hogy egyszerűenelmondaná, amit tud. De miről? Nem idézték be,hogy tanúskodjék. Főleg attól fél, nehogy a rendőr-ség kimenjen és a klinikáján kutakodjék: hát ezértjött ide.

- Azt akarom mondani, hogy nem közönségesbűntény; a mi városunkban ritkán gyilkolnak. Esaz is nagyon ritka, hogy egy betörő, aki lakott vil-lába hatol be, annyira megzavarodjék a tulajdonosláttán, hogy úgy érezze, meg kell ölnie.

akarta tudni, mégpedig pontosan, hogy a többiekÉs azért sem maradt otthon, mert feltétlenül meg

mit tudnak és mit nem.- Azt mondja, „betörő"? - kérdi Laurent meg-

lepődve. - Elvitt valamit?- Nem, tudtommal semmit.- Ha viszont nem vitt el semmit, nem betörő.- Felügyelő űr játszik a szavakkal - makacsko-

dik a kis doktor -: nyilván el akart vinni egyet-mást.

- Ó, „el akart"! Maga ugyan hamar elintéznéa dolgot!

8o 6 A radírok 8r

A felügyelő szerencsére rászánja magát, hogy fel-hagy a némasággal ; és megkérdezi:

—Ugye, a házvezetőnő értesítette magát?—Igen, az öreg Smite-né.—Nem találta furcsának, hogy nőgyógyászt hív

egy sebesülthöz?= Istenem, felügyelő úr, én sebész vagyok; a há-

ború alatt sok hasonló műtétet végeztem. Dupontezt tudta is: a kollégium óta jó pajtások marad-tunk.

—A, Daniel Dupont a barátja volt? Bocsássonmeg, doktor úr.

Juard félig-meddig tiltakozó mozdulatot tesz:—Azért ne túlozzunk; régóta ismertük egymást,

ennyi az egész.Laurent folytatja:—Egyedül ment el az áldozatért?—Egyedül, mert nem akartam az ápolókat za-

varni ezzel: nagyon kevés emberem van. SzegényDupont nem úgy festett, mint aki életveszélyes ál-lapotban van; Smite-nének és nekem csak támogat-nunk kellett, le tudott jönni a lépcsőn .. .

—Még tudott járni? Nem azt mondta tegnapeste, hogy nem volt eszméleténél?

—Nem, felügyelő úr, ezt egész biztosan nemmondtam. Amikor odaértem, a sebesült az ágyánfekve várt rám; beszélt velem és mivel ragaszko-dott hozzá, én is beleegyeztem, hogy hordágy nélkülszállítsam el, hogy a lehető legkevesebb időt ve-szítsük. A kocsiban, útközben gyengült el hirtelen.Addig a pillanatig ő maga bizonygatta, hogy nemkomoly a sebe, de akkor megértettem, hogy a szí-vét érte a golyó. Azonnal megoperáltam: a golyóa szívkamra falába ékelődött, még megmenekülhe-tett. A szív akkor állt meg, amikor kivettem a go-lyót; minden erőfeszítésem kárba veszett, hogyvisszahozzam az életbe.

doktor halálos kimerülten souajt.- Talán valami szívelégtelenség volt az oka?De az orvos a fejét rázza:—Nem biztos: egészséges embert is elvihet egy

ilyen jellegű sebesülés. Inkább szerencse kérdése.—Mondja, doktor úr — kérdezi Laurent, pilla-

natnyi tűnődés után — meg tudná körülbelül álla-pítani, milyen messziről adták le a lövést?

- Öt méterről ... Tízről — mondja Juard kitérőhangsúllyal. — Nehéz pontosan megmondani.

- Mindenesetre — összegezi a felügyelő — egymenekülő embertől meglehetősen ügyes lövés.

- A véletlen ... — mondja az orvos.Más sebesülés nem volt, ugye?Nem, csak ez.

Juard doktor még néhány kérdésre válaszol.Azért nem telefonáltak azonnal a rendőrségre,mért a villa telefonja nem működött; aztán amikorbeértek a klinikára, a sérült állapota nem hagyottneki időt a telefonálgatásra. Smite-né egy közelikávéházból hívta fel őt. Nem, nem tudja, hogy hív-ják a kávéházat. Megerősíti azt is, hogy a holttestetegy rendőrségi teherautó vitte el, és végezetül át-adja a felügyelőnek az egyetlen tárgyi bizonyítékot,ami a birtokában maradt: egy kis selyempapírgom-bócot .. .

—Elhoztam önnek a golyót — mondja.Laurent megköszöni. A vizsgálóbírónak nyilván

szüksége lesz az orvos vallomására.Pár kedves szót váltva köszönnek el egymástól.

Laurent elnézi az ápró fekete fémkúpot, héthatvan-ötös lövedék, ugyanúgy nyugodtan származhatnaWallas pisztolyából, mint bármelyik ilyen típusúfegyverből. Ha legalább a hüvelyt megtaláltákvolna...

6*8z 83

Ennek a Juard doktornak a viselkedésében hatá-rozottan van valami furcsa. Amikor Laurent-nakelőször akadt dolga vele, nem tudta teljesen legyőz-ni ezt az érzést: az orvos zavart mondatai, gyanúsmagyarázatai, elhallgatásai végül arra késztették,hogy valami komédiázást tételezzen fel. Most márlátja, hogy ez a doktor természetes magatartása.Vajon a szemüvegétől van ilyen mesterkélt kinézé-se? Vagy hódolatteljes udvariassága, alázatossága,a „felügyelő uram"-jai okozzák? Ha Fabius látná,habozás nélkül a bűntársak közé sorolná! ÉsLaurent maga talán nem próbálta az imént ösztönö-sen még inkább megzavarni váratlan kérdéseivel?Szegénynek igazán nem volt rájuk szűksége: az öszájában a legegyszerűbb szavak is gyanús színeze-tet kapnak.

Olyan kcveset tudtam segíteni ..."A véletlen most mar másodszor sodorja a kis

doktort meglehetősen zavaros helyzetbe. Laurentcsak akkor nyugszik meg teljesen, ha majd meg-kapja a fővárosból a törvényszéki orvos vélemé-nyét. Ha Dupont öngyilkos lett, a szakember felis-meri, hogy a lövést közvetlen közelről adták le: eztJuard is tudja, és most barátságból megpróbálja el-fogadtatni a gyilkosság elméletét. Azért jött ide,hogy a kijelentései okozta hatást felmérje; fél, hogya holttest még most, a műtét után is elárulhatja azigazságot. Úgy látszik, arról nem tud, hogy a hulla-szállító autó más cél felé vitte a holttestet.

Valóban hű barát. Tegnap este is azt kérte, hogy„az elhunyt iránti tiszteletből" a sajtó ne csapjontúl nagy zajt e körül a „napihír" körül. Különbenigazán nem volt mitől tartania: a reggeli lapok csakrövid lapzárta előtti hírt tudtak közölni; ami pe -

dig az esti kiadásokat illeti, bőven lesz idejük, hogymegkapják a klikk utasításait. Bár Daniel Dupont

egyetemi tanár volt és visszavonultan élt, ahhoz aziparos-kereskedő nagypolgári réteghez tartozott,amely egyáltalán nem szívesen veszi, ha életét vagyhalálát az utcán tárgyalják. Nos, nincs olyan újságaz egész országban, amely azzal dicsekedhetne,hogy tökéletesen független tőlük ; még kevésbé eb-ben a vidéki városban, ahol teljhatalmú tömbjükönmég csak rés sincs. Hajózási vállalkozók, papírgyá-rosok, fakereskedők, selyemgyárosok mind kéz akézben menetelnek közös érdekeik védelméért. Azigaz, hogy Dupont könyveiben kimutatta rendsze-rük gyengéit, de inkább tanácsokról volt szó, minttámadásról, és még azok is, akik nem fogadták megezeket a tanácsokat, tisztelték a professzort.

Politikai bűntény? Ennek a félrehúzódó ember-nek vajon tényleg volt valami titkos befolyása,ahogy egyesek mondták róla? De még ebben azesetben is Roy-Dauzct-nak kell lenni, hogy hasonlólehetetlenségeket összehalmozzon valaki: napontaugyanabban az időpontban egy-egy gyilkosság .. .Szerencsére ez alkalommal hallucinációit nem val-lotta meg a bűnügyi rendőrségnek. Laurent-nakrossz emléke fűződik a miniszter legutóbbi hóbort-jához: nagy mennyiségű fegyvert és lőszert hajóz-tak ki — állította ő — a kikötőben, egy forradalmiszervezet számlájára; azonnal le kellett állítani eztaz üzletelést és letartóztatni a bűnösöket! Majdnemhárom héten át a rendőrség alig állt a lábán a fá-radtságtól: a raktárakat aprólékosan átvizsgálták,a hajófenekeket az utolsó szögig átkutatták, egyen-ként kinyitották a ládákat, a gyapotbálákat szét-bontották (aztán megint összegöngyölték), mert asúlyuk meghaladta a szokásosat. Az összes zsákmá-nyuk két be nem jelentett revolver volt és az a va-dászpuska, amelyet egy szerencsétlen utas eldugotta poggyászába, hogy ne kelljen vámot fizetnie. Sen-

84 8 5

ki sem vette komolyan az ügyet, és néhány nap el•teltével .a rendőrségen mulatott az egész város: ; .

A felügyelő nem dobja be magát egyhamar ha-sonló kalandba.

6

Ahogy Wallas kilépett a rendőrségről, fejét ismételöntötte az az ürességérzet, amelyet eleinte a hi4degnek tulajdonított. Akkor azt gondolta, .hogy ta-lán az éhgyomorra tett hosszú gyaloglásnak is sze-repe volt benne; és ezt később sem ellensúlyozta afuttában bekapott reggeli. Hogy eredményesen gonedolkodhasson a felügyelő szavain és a saját gondo-lataiban is rendet teremtsen, úgy vélte, nem árt,ha komolyabb ebédet eszik. Bement hát egy söröző-be, amit egy órával azélőtt már kinézett magának ;

és jó étvággyal elfogyasztott egy adag sonkás rán;tottát két tojásból, fekete kenyérrel. Ezalatt a fel-szolgálónő clmagyarázta neki, hogy jut cl a legké=nyelmesebben a Korinthosz utcába. A Prefektúrateret díszítő szobor előtt elmentében elolvasta a ta-lapzat nyugati oldalára vésett feliratot: „Az AllamSzekere — V. Daulis szobrász."

Könnycn megtalálta a klinikát, de Juard doktornemrég ment el. Az ápolónő, aki beengedte, mcg,kérdezte, mit óhajt; ő azt felelte, hogy személyesenkíván a doktorral beszélni; erre az ápolónő aztajánlotta, forduljon Juard-néhoz, aki — mondtaszintén orvos és különben is ő igazgatja a klinikát.Wallas úgy vágta ki magát, hogy nem orvosi prob-léma miatt jött. Ezen a magyarázaton az ápolón5minden látható ok nélkül elmosolyodott, de aztánnem kérdezett többet. Nem tudja, mikor jön visszaa doktor; nézzen vissza később, vagy tclefonáljun ,

86

Míg becsukta az ajtót,:az ápolónő azt motyogta, deég hangosan, hogy Wallas is meghallja:_ Egyformák ezek mind!Visszasétált a térig, és jobb felől megkerülte a

prefektúrát; azt tervezte, hogy a Földmérők utcájafelől megy ki a körútra, de pici utcák útvesztőjébetévedt, ahol a hirtelen kanyarok és kitérők miattsokkal hosszabb utat tett meg, mint amekkorát kellett volna. Miután átment egy csatornán, végre is-merős negyedbe jutott: a Brabanti utcába, a fake -.reskedők pucér téglából épült házai közé. Egészúton görcsösen arra figyelt, hogy el ne tévessze a jóirányt; és amikor átment a körúton és utána otttalálta magát a kecskerágósövénnyel körülvett kisvilla előtt; hirtelen baljóslatúnak tetszett neki: aház, holott reggel éppen az lepte meg, hogy milyenvonzó; Megpróbálta elűzni ezeket az oktalan gon-dolatokat, a fáradtsága rovására írta őket, és el-.határozta, hogy ezentúl vill'amossal közlekedik a

osban.bben a pillanatban vette :észre,' hogy idestova

félórája gondolatban kizárólag az ápolónő arcávalés hangsúlyával foglalkozik: udvarias arc es háng,de mintegy tele burkolt célzásokkal. Szinte minthaazt feltételezte volna róla, hogy éppen megértő or-

t keres isten tudja, milyen feladatra.

Wallas végigmegy a sövény mellett, a vaskeritésenkívül, és megáll a kapunál, ahonnét egy percig el-nézi a ház homlokzatát. A földszinten két ablakvan, az emeleten három, az egyik (a bal oldali) f&lig nyitva.

Amikor belép a kertbe, várakozása ellenére nemszólal meg semmiféle figyelmeztető 'csengő. Becsuk-1a maga mögött a kaput, átmegy a kavicsos körön-dön, aztán fel a négy lépcsőfokon az ajtóig..•Meg-nYomja a csengő gombját; távoli berregés felel ne-

8/

ki. A fényezett tölgyfa ajtó közepén négyszögletes ,üvegezett nyílás van, az üveget viszont cif ra vasal•kotmány védi: egymásba fonódó virágszárakra ha-sonlító valami, hosszú, karcsú levelekkel ... persz e

füstfelhőket is ábrázolhat .. .Néhány másodperc múltán Wallas újra csenget.

Mivel nem nyitnak ajtót, bepislant a kémlelőlyu-kon, de odabent semmit sem tud kivenni. Erre fel-néz az első emeletre. A bal oldali ablakon egy öreg-asszony hajol ki egy picit, épp csak annyira, hogyészre lehessen venni.

— Kit keres? — kiált le, amikor látja, hogy fel-fedezték. — Itt már senki sem lakik. Jobban tenné,fiam, ha elmenne.

Kimért, gyanakvó hangon beszél, ennek ellené•re azonban sejteni lehet, hogy van mód a megpuhí-tására. Wallas a legbarátságosabb arcát ölti ma-gára:

—Ugye, ön Smite-né?—Tessék?—Smite-nének tetszik lenni? — ismételi kicsit

hangosabban.Az asszony most úgy válaszol, mintha már régen

értette volna a kérdést:—Az vagyok hát! Mit akar tőle, mármint Smite•

nétől? — Es választ sem várva, éles hangján méghozzáteszi: — Ha a telefon miatt jött, inkább moströgtön megmondom, fiam, hogy későn érkezett: itt

már senki sem lakik!—Nem, asszonyom, nem erről van szó. Szeret

nék beszélni magával.—Nekem nincs időm fecserészni! Éppen csoma

golok.A kiabálás Wallasra is átragad, most majdnen

olyan hangosan üvölt, mint az asszony. Nem hagy' ,

ja magát:

—Ide figyeljen, Smite-né, csak néhány apróbbfelvilágosítást szeretnék kérni.

Úgy látszik, az öreg hölgy még most sem szántará magát, hogy fogadja. Wallas hátrál egy kicsit alépcső tetején, hogy az asszony kényelmesebbenszemügyre vehesse; illendő öltözete biztosan a ja-vára billenti a mérleget. Valóban, a házvezetőnő,mielőtt eltűnne a szobájában, végül kijelenti:

—Nem értem, fiam, miket magyaráz. Inkább le-megyek.

Am jó idő eltelik, és semmi figyelemre méltónem történik. Wallas már majdnem kiabálni kezdaz asszonynak, attól való féltében, hogy megfeled-keztek róla, amikor a kémlelőnyílás üvege hirtelenkinyílik, anélkül hogy az előszobából a leghalvá-nyabb neszt is hallotta volna, és az idős asszonyarca odatapad a vasrácshoz.

—Szóval a telefon miatt jött, mi? — sivítja ma-kacsul (és anélkül, hogy lehalkítaná a hangját, bármost már mindössze félméternyire van a férfitól).— Egy hete várjuk magát, fiacskám! De remélem,nem valami szanatóriumból jön, mint az a másiktegnap este?

Wallas kicsit meghökken.—Hát szóval — kezdi, azt hivén, hogy az asszony

a klinikára céloz — voltam ott, de ...Az öreg házvezetőnő rögtön méltatlankodva fél-

beszakítja :—Hogyhogy? Hát a postánál csak bolondok

vannak? És persze maga is minden kávéházba be-nézett, mielőtt idejött volna?

Wallas nyugalmat erőltet magára. Laurent sza-vaiból kiderült, hogy a hölgy időnként furcsa dol-gokat mond, de azt azért nem hitte volna, hogyennyire bolond. Szép lassan el kell neki magyaráznia dolgot, a szavakat gondosan kiejtve, hogy fel-fogja az értelmüket:

88 89

- Nézze, asszonyom, téved, ha~. .De Wallasnak hirtelen eszébe jut, hogy ma dél,

előtt két kávéházba is bement — azonkívül, aholaludt; ezek a.tények, le sem tagadhatja őket, bárazt nem érti, miért hányják a szemére. Ami a pos-tát illeti, ezen a téren biztosabb a dolgában - detalán nem érdeklődött, hogy hol van a központipostahivatal? Be ugyan nem ment, de hát be semmehetett volna, mivel zárva találta ... De végülis csak nem jön zavarba ezektől a nevetséges 'vá=daktól?

• Félreértés történt. — kezdi megint. Engemnem a posta küldött. (Ezt legalább nyugodt lelki ,

ismerettel állíthatja.)—Hát akkor miről regél itt nekem, fiacskám?

kérdi a gyanakvó arc.Ilyen körülmények között nem lesz könnyű aki ,

hallgatás! Gazdája meggyilkolása talán megzavartaa házvezetőnő eszét.

- Mondom, hogy nem a telefon miatt jöttemismétli Wallas, és igyekszik türelmes maradni.

—. Jó, jó rikoltja az asszony minek üvölt,'hallja! Nem vagyok süket! (Nagyon jól látni,: hogya szájáról olvassa le a szavakat.) És ha nem a te-lefonról van szó, felesleges' volt a . telefónról be-szélni.

Wallas inkább nem folytatja a témát, hanem\rö-viden elmondja, miért jött. Nagy meglepetésére alegkisebb erőlködés nélkül megértett magát az asz-szonnyal: Smite-né beleegyezik, hogy Wallas be-menjen. De ahelyett, hogy kinyitná az ajtót, < to-vábbra is az arcát félig eltakaró vasrács mögülkémleli a férfit. Most éppen be akarja csukni azüveget, de a nyíláson át mégodaszól Wallasnak,hangjában árnyalatnyi szemrehányással (nern kel;lett volná már régen tudnia?) :

— Nem ezen az ajtón 'lövünk be, fiam: Ezé ra-

gyon nehéz nyitni-csukni. Igazán megkerülheti a,házat.

Es a kémlelőlyuk rövid csattanással bezárul.Wallas, amíg lemegy a lépcsőn a kavicsos sétány-hoz, érzi, hogy az előszoba homályából tovább kém- 1

leli az asszony tekintete:Ezalatt a vén Anna apró léptekkel igyekszik a

konyha felé. Ez az úr rendesebbnek néz ki, mint aza másik kettő, aki tegnap este :jö tt, a vörös képé-vel meg az otromba cipőjével. Mindenhová bemen-tek, mindenütt mesterkedtek valamit, és még csakmeg sem hallgatták, amit az ember mondott. Nekiközelről kellett figyelnie őket, mert félt, hogy el-visznek ''valamit, a képük ugyanis semmi jót nemígért. Es ha ők a bűntársak, akik azért jöttek, amita gonosztevő menekülés közben nem tudott ` elra-bolni? Ez itt nem néz ki olyan agyafúrtnak ésjócskán belegabalyodik a felesleges megjegyzések-be, mielőtt?kibökné a lényeget , de az biztos, hogyudvariasabb. Dupont úr mindig azt akarta, hogy azelülső ajtón engedjék be a látogatókat. De a záraktúl bonyolultak. Most, hogy meghalt, igazán meg-kerülhetik a házat.

Wallas odaér a kis üveges ajtóhoz, amelyről a fel-ügyelő beszélt. Behajlított mutatóujjával kopog azüvegkockán. Mivel az öreg házvezetőnő megint el-tűnt, megpróbálja lenyomni a kilincset; az ajtónincs bezárva. Meglöki az ajtószárnyat, nyikorog asarokvasain, mint egy lakatlan — talán kísértetjár-ta - házban, ahol minden mozdulat baglyok és de-nevérek raját röppenti fel. De amint megint becsu-ódik az ajtó, a csendet nem zavarja semmiféle

rnysuhogás. Wallas habozva tesz néhány lépést;a félhomályhoz lassan hozzászokik a szeme, rásik-lik a faburkolatra, a bonyolult párkáriyzatokra, alépcsőház küszöbén trónoló rézoszlopra, a szőnye-

90 9 t

gekre, mindarra, ami a század elején egy polgáriotthon díszét jelentette.

Wallas összerezzen, amikor hirtelen meghalljaSmite-né hangját: a folyosó végéről szólítja. Meg-fordul és észreveszi a kis ajtó függönyén kirajzoló-dó alakot. Egy pillanatra átsuhan rajta az az érzés,hogy csapdába került.

A konyhába vezetik be, élettelen, makettre ha-sonlító konyhába: tökéletesen kisuvickolt tűzhely,hibátlan falfestés, a falon vörösréz lábossorozat,az ember nem is merné használni őket, olyan gyö-nyörűen ki vannak fényesítve. A mindennapi fő-zésre semmi jel nem utal; az a pár tárgy, aminincs a faliszekrényekbe zárva, az is mintha örök-től fogva ott állna a polcokon.

A feketébe öltözött idős hölgy, bár posztópapucs-ban van, majdnemhogy elegáns; különben a papu-cson kívül semmi egyéb nem mutat arra, hogy itt-hon van és nem éppen üres lakást néz. Wallast ma-gával szemben ülteti le, és rögtön rá is kezdi:

— Nahát, micsoda eset!Am ahelyett, hogy megrendülés érződne belöle,

a túl harsogó hang úgy zeng, mint egy színházi je- tlenetben egy ügyetlen felkiáltás. Most megesküd-ne rá az ember, hogy a lábossor tényleg úgy vanodapingálva a falra. Daniel Dupont halála mostmár nem más, mint elvont esemény, amiről bábukbeszélnek.

— Meghalt, ugye? — ordítja a házvezetőnő, deolyan erővel, hogy Wallas néhány centimétert hát-rál a székén. Már részvétnyilvánításon gondolko -

dik, de az asszony nem hagy rá időt, hogy el ismondja, kicsit jobban feléje hajolva folytatja:— Hát majd én megmondom magának, fiam, majdén megmondom, ki ülte meg!

— Maga tudja, ki ölte meg Dupont-t? — döbbenmeg Wallas.

92

—Juard doktor! Az az alattomos képű orvos,kit magam hívtam ki, mert — igaz is — elfelejtet-

tem mondani: elvágták a telefont. Igen! Tegnap-előtt óta ... nem, még régebben; most mar ma-gam sem tudom. Ma van ... hétfő .. .

—Kedd javítja ki félénken Wallas.—Hogy mondja?—Ma kedd van — ismétli Wallas.Az asszonynak mozog az ajka, ahogy Wallas sza-

vait követi, aztán hitetlenül tágra mereszti a sze-mét. Végül túlteszi magát a dolgon: néha kisebbengedményeket kell tenni a makacs gyerekeknek.

—Jó, tegyük fel, hogy kedd. Szóval, ahogymondtam magának, a telefon ... vasárnap, szom-bat, péntek ... óta nem működik.

—Tényleg azt mondja, asszonyom — szakítja fél-e Wallas —, hogy Juard doktor gyilkolta meg

Daniel Dupont-t?—Persze hogy azt mondom, fiam! Különben is

mindenki tudja, hogy gyilkos; menjen és kérdezzenmeg akárkit az utcán. Ó, most bizony sajnálom,hogy Dupont Orra hallgattam; mindenáron aztakarta, hogy az az ember jöjjön ide — tudja, nekimegvoltak a maga elképzelései, és egyáltalán nemérdekelte, hogy én mit gondolok róluk. Szóval azemberek olyanok, amilyenek; most már nem fogokrosszat mondani róla ... Itt voltam, éppen moso-gattam a vacsoraedényt, amikor meghallottam,hogy szólít az emeletről; útközben láttam, hogy va-laki kinyithatta az ajtót — azt, amelyiken maga isbejött az előbb. Dupont úr a lépcsőpihenőn állt — ésélt, tudja! —, csak a bal karját tartotta a melléhezhajlítva és a keze volt kicsit véres. A másik kezé-ben tartotta a revolverét. A tíz körmömmel kelletta szőnyegről felvakarnom az apró vérfoltokat, éslegalább két órába telt, amíg az ágytakarót kipu-

93

coltam, mert amikor visszajöttem, ott találtamDupont urat — amikor visszajöttem a telefonálás-ból. Tudja, a vér nem jön ki könnyen; szerencséreazonban nem vérzett nagyon. Azt mondta: „Éppcsak a karom sebesült meg egy kicsit; ne nyugtalan-kodjék, nincs komoly baj." Magam akartam ápolni,de nem hagyta, amilyen csökönyös volt — mond-tam már —, és el kellett mennem, hogy kihívjam azta vészmadár orvost, aki elvitte őt a kocsiján. Aztsem akarta, hogy a lépcsőn lefelé támogassuk. Deamikor bementem a klinikára, ma kora reggel, hogyfehérneműt vigyek be neki, rögtön megértettem,hogy meghalt. „Szívbénulás", azt mondta az az an-gyalcsináló! És nem vetette fel a büszkeség, nembizony, édes fiam. Nem akadékoskodtam; de azértnagyon szeretném tudni, ki ölte meg, ha nem ő!Most az egyszer igazán jobban tette volna Dupontúr, ha rám hallgat . .

Az öregasszony hangja majdnem győzelemittas.A gazdája valószínűleg nem hagyta beszélni, hogymeg ne süketüljön ettől a félelmetes hangerőtől;most próbálja pótolni az elmulasztottakat. Wallasigyekszik egy kis rendet teremteni ebben a szóözön-ben. Ûgy látszik, Smite-nét jobban idegesítették akimosandó foltok, mint a gazdája sérülése. Nemgyőződött meg róla, vajon valóban a karján érte-ea golyó; különben Dupont nem is hagyta, hogy túlközelről megnézze; és a vér a kezén nem sokat bi-zonyít. A mellén sérült meg, és nem akarta pánikbaejteni a házvezetőnőjét. Még arra is képes volt,hogy megtévessze az asszonyt, hogy egyenesen tart-sa magát és kimenjen a mentőkocsiig; talán éppenez az erőfeszítés végzett vele. Az orvosnak perszesemmi esetre sem lett volna szabad ezt megenged -

nie. Nyilvánvaló, hogy az orvost kellene kérdezni.„Juard-klinika. Szülészet. Nőgyógyászat." Az ajtót

nyitó ápolónő még csak be sem engedte; Ott álltaz ajtónyílásban, készen rá, hogy becsukja: minthacsak őr lenne, aki fél, hogy egy idegen erőszakkal'próbál behatolni; de közben igyekezett vissza istartani Wallast:

—Milyen ügyben, uram?—A doktor úrral szerettem volna beszélni.- Juard-né az irodában van, mindig 6 fogadja

a pácienseket.—De én nem vagyok páciens. Személyesen kell

beszélnem a doktor úrral.Juard-né is orvos, uram. Ő a klinika igazgató-

ja, úgyhogy 6 szükségképpen tud minden...Amikor végül azt mondta neki, hogy nincs szük-

sége a klinika szolgálataira, az ápolónő elhallga-tott, mintha megtudta volna azt, amit akart; és

0413olyan ember enyhén fölényes mosolyával nézett rá,

int aki elejétől fogva tökéletesen tisztában voltvele, mit akar a másik. Udvariasságába szemtelen-ség vegyiilt.

— Nem, uram, a doktor úr nem mondta meg,ikor jön vissza. Nem hagyná meg a nevét?— Felesleges, a nevem semmit sem mondana

eki.Tisztán hallotta: „Egyformák ezek mind!"— ... azt mondta az az angyalcsináló ...

Az emeleten, a folyosó faltól falig szőnyegén azöregasszony megmutogatja neki az alig észrevehető,akármitől eredhető öt-hat picike folt nyomait.Wallas megkérdezi, hogy a nyomozók, akik előzőeste itt voltak, elvitték-e az áldozat revolverét.

Már hogy vitték volna el? — kiált fel Smite-né. — Csak nem képzeli, hogy hagytam, hogy az akét alak kipakolja az egész házat? Visszatettem afiókjába. Még szüksége lehetett volna rá.

94

7 A radírok97

Wallas látni szeretné. Bevezetik a hálószobába:elég nagy szobácska, ugyanolyan személytelen és di-vatjamúlt fényűzés uralkodik benne, mint a tele-kárpitozott, függönyözött es szőnyegezett ház többirészében. Tökéletes csend uralkodott ebben a villá-ban, mindent megtettek, hogy a legkisebb zajt is le-tompítsák. Vajon Dupont is posztópapucsban járt?Hogyan sikerült ezzel a süket cseléddel beszélnieanélkül, hogy a hangját felemelte volna? Nyilvánszokás dolga. Wallas megállapítja, hogy az ágyte- Îrítőt kicserélték — nem lehetett ilyen tökéletesenkipucolni. Minden olyan tiszta és minden ugyanúgya helyén van, mintha még semmi sem történtvolna.

Smite-né kinyitja az éjjeliszekrény fiókját, ésodaad Wallasnak egy pisztolyt, amit ő az elsőszempillantásra felismer: ugyanaz a modell, mintaz övé, komoly védekező fegyver, nem játékszer.Kiveszi a tárat, és látja, hogy egy golyót kilőttekbelőle.

— Dupont úr rálőtt a menekülőre? — kérdezi, bárelőre tudja a választ: amikor Dupont visszajött arevolverével, a gyilkos már eltűnt. Wallas szívesenmegmutatná a fegyvert Laurent felügyelőnek, de aházvezetőnő habozik, hogy odaadja-e neki, aztánvállrándítással mégis enged:

—Vigye el, fiam. Most már nincs kinek hasznára

legyen.—Nem ajándékot kérek magától. Ez a pisztoly

tárgyi bizonyíték, tetszik érteni?—Vigye csak, mondom, ha már annyira ragasz -

kodik hozzá.—Azt nem tudja, hogy a gazdája régebben

használta volna valami más célból?—Ugyan mi másra használta volna, fiacskám?

Dupont úr nem az az ember volt, aki szórakozás`

ból a revolverével lövöldözik a házban. Nem,szerencsére! Neki is megvoltak a maga hibái,de...

Wallas a kabátzsebébe csúsztatja a pisztolyt.

A házvezetőnő elengedi a látogatóját; már nincsmit tudatnia vele: a volt gazdája nehéz természete,a vérfoltok kényes mosása, a gyilkos orvos, a tele-fontársaságnál uralkodó hanyagság ... Mindeztmár többször elismételte; most be kell fejeznie acsomagolást, hogy le ne késse a kétórás vonatot,amivel a lányához utazik. Az idő nem éppen kel-lemes ahhoz, hogy az ember vidékre menjen; ennekellenére sietnie kell. Wallas a karórájára pillant:most is fél nyolcat mutat. Dupont szobájában akandallón levő bronz ingaóra szintén megállt agyertya nélküli gyertyatartók között.

A különleges ügynök többszöri kérésének engedve Smite-né végül elhiszi, hogy a ház kulcsait arendőrségnél kell hagynia; meglehetősen kénysze-redetten adja át neki a kis üveges ajtó kulcsát.Majd ő bezárja, amikor elmegy. A házvezetőnő azelülső ajtón át hagyja el a házat, annak a kulcsaineki is megvannak. Ami pedig a kerti kaput illeti,annak régóta nem működik a zárja.

Wallas egyedül marad a dolgozószobában.Dupont ebben a pinduri szobában élt, csak aludniés enni ment ki innét, délben és este hétkor. Wallasodamegy az asztalhoz; úgy látszik, a nyomozóksemmit sem túrtak Össze: az írómappán ott a tisztapapírlap, amelyre Dupont csak néhány szót írt:„nem tudják megakadályozni ..." — „ ... a ha-lált", természetesen. Ez a szó nem jutott eszébe,amikor vacsorázni indult a földszintre.

96

MÁSODIK FEJEZET

enyleg lépéseket hall; a lépcsőn közeledő lépése-ket. Valaki felfelé jön. Valaki lassan jön felfelé —inem: kényelmesen; vagy talán óvatosan? Úgy rém-lik, hogy közben fogja a karfát. Valaki, aki kiful-lad a gyors lépcsőjárástól, vagy valaki, aki elfá-radt, mert messziről jött. Férfiléptek, de könnyűek,s a szőnyeg nagyrészt felfogja a hangjukat — emiattidőnként mintha félénkek vagy talán lopakodóaklennének.

Ez a benyomás azonban nem tart soká. Közelebb-ről határozott, talán leplezetlen lépteket ismerni felbennük: derűs gondolkodású férfi lépteit, aki nyu-godtan jön felfelé!

A három utolsó lépcsőfokot nagyobb lendiilet-tel teszi meg, nyilván igyekszik, hogy hamar fennteremjen a lépcsőpihenőn. A férfi most ért az ajtóelé; egy pillanatra megáll, hogy lélegzethez jus-son...

(... egy erősebb és három apró koppantás ...)Am a férfi csak pár másodpercet vár és már in-

dul is felfelé a következő lépcsősoron. A léptek el-távolodnak az épület felső régiói felé.

Nem Garinati volt az.

Pedig tíz óra van: Garinatinak most kellene ide-érnie. Sőt, már majdnem egy perce itt kellene len-nie; ez már sok. Ezeknek a lépteknek a lépcsőház-ban az 6 lépteinek kellett volna lenniök.

Ő is ilyenféleképp jár a lépcsőn, csak még keve-sebb zajjal, mintegy határozottabban teszi a lábát

IOI

egyik fok után a másikra, hátsó gondolat nélkül,anélkül hogy a legkisebb .. .

Nem! Garinatit lehetetlen továbbra is azonosí-tani egy fikcióval: ma estétől másnak kell átven-nie a feladatát. Legalább pác napig távol kell majdtartani innét és ellenőrizni; azután talán rábízhat-nak valami új feladatot, persze olyat, ami nem járkülönösebb kockázattal.

Már napok óta kicsit fáradtnak látszott. Fejfá-jásokról panaszkodott; és egyszer-kétszer különöszavakat ejtett cl. Az utolsó találkozás során pcdimár alig lehetett vele zöld ágra vergődni: nyugtaIan, sértődékeny volt, állandóan rég tisztázott rész-letekről kérdezősködött, és mindennek a tetejébentöbbször is teljesen értelmetlen ellenvetéseket tett,és bosszankodott, hogy ő olyan künnycdén vissza-verte őket.

A munkája is megsínylette a dolgot: Daniel Du-pont nem halt meg azonnal — ezt minden jelentésmegerősíti. Ennek persze semmi jelentősége nincs,lévén, hogy a végén csak meghalt, sőt mi több,„anélkül, hogy visszanyerte volna az eszméletét";de a terv szempontjából van ebben valami szabálytalan: Dupont nem az előre megállapított időponban halt meg. Ennek kétségkívül Garinati idegecége az oka. Utána pedig nem jött el a megbeszéltalálkozóra. És végül ma reggel az írásbeli idéz'ellenére késik. Nyilvánvaló, ez az ember megváltzott.

Jean Bonaventure — más néven Bona — egy Orszoba közepén ül egy kerti széken. Mellette bőr atatáska hever, lapjával a padlón — fenyőfa padisemmi egyéni jel nem különbözteti meg a tiibbitű.kivéve azt, hogy nyilvánvalóan senki sem tanti'tisztán. A falakat viszont nagyon jó állapotblevő, ha ugyan nem vadonatúj tapéta borítja, rai

egyforma, apró tarka csokrok vidítják a gyöngyszürke papírt. Még a mennyezetet is szemmel látha-tóan nemrégen meszelték; középen villanykörte lógegy szál dróton.

Függönytelen, négyzet alakú ablak világítja mega szobát. Két ajtó, mind a kettő nyitva, az egyikegy sötétebb szobába nyílik, a másik a kis előszo-bába, amely a lakás bejárati ajtajához vezet. Eb-ben a szobában egyáltalán nincs bútor, ha a kétösszecsukható, szokás szerint sötétzöldre festett vas-széket nem tekintjük. Bona az egyik vasszéken ül;a másik, úgy két méterre szemben vele, üres.

Bona nem úgy van öltözve, mint aki otthon van,sőt felöltője szorosan, nyakig be van gombolva, ke-zén kesztyű, a kalapja is a fején.

Egyenes háttal, mozdulatlanul ül a kényelmet-len széken, és vár, sem összekulcsolt keze a térdén,sem a padlóra tapadó lába nem árul cl türelmetlen-séget. Maga elé néz, az cső okozta kis pöttyökreaz ablaküveg porán, és még távolabbra, túl az utcamásik oldalán emelkedő műheliCk hatalmas, kékrefestett üvegteteje, a külvárosok szabálytalan épü-letei fölé, amelyek a kémények és villanyoszlopoktüskézte, szürkés látóhatár felé gomolyognak.

Altalában igénytelen és meglehetősen érdektelenez a táj, de ma reggel a havat hozó napok szürkés-sárga ege szokatlan méretekkel ruházza fel. Egyeskörvonalak kiélesednek, mások elmosódnak; itt-ott behorpadnak a térségek, váratlan tömegek buk-kannak elő; az, egész metszet sík sorozatba szerve-ződik, amelyen a hirtelen megvilágított, kiemelke-dő részek azonnal el is veszítik természetességüket— és talán valóságos voltukat —, mintha ilyen élesvonalak csak a festészetben fordulhatnának elő.A távolságok itt annyira csalókák, hogy szinte ér-zékelhetetlenek lesznek, és még azt sem lehet meg-állapítani, milyen irányban változott meg az érté-

102 I03

kük: széthúzódtak-e vagy összezsugorodtak — vagymindkettő egyszerre —, vagy netán valami új minő-ségre tettek szert, amely már nem a geometria bi-rodalmához tartozik... Ilyesmi történik néha el-pusztult városokkal: valamilyen kataklizma követ-kezményeképpen századokra megdermednek — vagycsak néhány másodpercre az összeomlásuk előtt;szemhunyorításnyi habozás az élet és a között, amitmar másképp hívnak: után, előtt, örökkévalóság.

Bona néz. Nyugodt tekintettel vizsgálja a művét.Vár. Lesújtott a zsibbadt városra. Daniel Duponttegnap meghalt, meggyilkolták. Ma este ugyanab-ban az időpontban ugyanolyan bűntény visszhang-zik majd erre a botrányra, s végül kizökkenti arendőrséget megszokott kerékvágásából, az újságo-kat némaságukból. Egy hét leforgása alatt a szer-vezet az ország minden pontján elhintette a nyugta-lanságot, de az illetékesek még úgy tesznek, mint-ha azt gondolnák, hogy elszigetelt bűntényekről, je-lentéktelen balesetekről van szó. Szükség van errea nagyon valószínűtlen egybeesésre, ami most vankészülőben, hogy kitörjön a pánik.

Bona fülel. A léptek elhallgattak az ajtó előtt.Csend. Senki.Halkan, de tisztán kivehetően felhangzik a meg-

beszélt jel... egy határozott koppantás, három,alig érzékelhető, gyors kopogás, egy határozott kop-pantás.

—Ne is beszéljünk róla, hiszen minden rendbejött.

De Garinati nem nagyon fogta fel a szavak értel-mét; erőlködik: megteszi megint, és ez alkalommalnem fog célt téveszteni. Végül kiszalad a száján avallomás: el fogja oltani a villanyt, ha ez az elő-vigyázatosság annyira nélkülözhetetlen, bár másszemszögből nézve . . .

—Nem oltotta el a villanyt? — kérdezi Bona.

1 04

- Nem tudtam. Dupont hamarabb jött fel. Arrais alig volt időm, hogy megnézzem magam körül atárgyakat.

—Annak ellenére, hogy látta, amint lement, ésmaga rögtön utána fel is ment?

—Azt is meg kellett várnom, hogy az öreg cse-léd kimenjen a konyhából.

Bona nem szól. Garinati nagyobb hibát követettmint gondolta. A félelem kuszálta össze a tet-, mint ahogy most is a félelem kuszálja össze a

mondatait:—Én rögtön felmentem. Nyilván nem volt éhes.

És a sötétben hogyan láthattam volna? De megte-szem megint, és ez alkalommal .. .

Elhallgat, bátorítást les főnöke merev arcán.Miért hagyta hirtelen abba a tegezést, holott na-pok óta tegezi? A villanykapcsoló buta kis részlet

pán, ürügy .. .El kellett volna oltania — mondja Bona.

—Visszamegyek, eloltom a villanyt. Ma estevisszamegyek.

—Ma este mar másra vár a feladat.Nem, rám vár: nekem kell befejeznem a mun-

at, amit elkezdtem.—Összevissza beszél, Garinati. Mit akar mon-

dani?—Visszamegyek a villába. Vagy megkeresem

másutt, ha bujkál. Meg fogom találni és megölöm.Bona már nem a látóhatárt fürkészi, tekintete

Garinati arcára tapad.—Tényleg azt mondja, hogy most fogja Daniel

Dupont-t megölni?—Esküszöm.—Ne esküdözzön, Garinati: már késő.—Soha nem .. .Soha nem késő. Az elhibázott tett magától visz-

szatér kiindulópontjára, amikor megint esedékes

IOj

lesz ... Vissza kell fordítani a mutatót, és az e l_ítélt újra megteszi színpadias mozdulatát, ismétmellére bök: „Ide lőjetek, katonák!" És ismét .

— Maga nem olvas újságot? — kérdi Bona.Lehajol, kivesz valamit az aktatáskájából Gari

nati elveszi az összehajtogatott újságlapot, amit a

másik odanyújt neki, és beleolvas egy rövid cikkbe :„Vakmerő betörő hatolt be tegnap sötétedés

után ..." Lassan, figyelmesen olvas; amikor a vé..gére ér, a biztonság kedvéért elölről kezdi, ho gy

semmi ne kerülje el a figyelmét: „Vakmerő betörő ..." Bonára pillant, aki most másfelé néz, valahová a feje fölé; nem mosolyog.

Garinati még egyszer elolvassa a cikket. Halkanmondja:

—Meghalt. Természetesen. És én eloltottam avillanyt.

Na hagyjuk, ez az ember őrült.—Ez nyilván tévedés — mondja Garinati —, én

csak megsebesítettem.—Belehalt. Magának szerencséje volt.—Talán téved az az újság!—Nyugodjon meg: megvannak a magam hírfor-

rásai. Daniel Dupont meghalt, végeredménybalig valamivel később a kelleténél.

Bona hallgat egy kicsit, majd némileg megenhülten hozzáfűzi:

—Mégiscsak te ölted meg.Ahogy a kutyának odavetnek egy csontot.Garinati megpróbál valami magyarázatot kicsíp

karni belőle; nem egészen biztos a dologban; szcj

retné közölni az aggályait. De a főnök hamarosráun a gyenge ember „nyilván"-jaira, és „talán'jaira:

— Na, most már hagyja abba, legyen szíves.is beszéljünk róla, hiszen rendbe jött a dolog.

—Megtalálta azt a Wallas nevű egyént?—Tudom, hol töltötte az éjszakát.

Most, délelőtt mit csinál?—Ma délelőtt el kellett . .—Kicsúszott a keze közül. És nem is akadt a

nyomára?—Ide kellett jönnöm és ...—Elkésett. Mindenképpen több órányi ideje

volt. Most mit gondol, hol és mikor találja meg?Garinati erre már nem tud mit felelni.Bona jóindulat nélkül nézi:—Tegnap este el kellett volna jönnie és beszá-

molnia nekem. Miért nem jött el?Meg akarja magyarázni a vereségét, a villanyt,

azt, hogy kevés volt az ideje ... De Bona nemhagyja szóhoz jutni; keményen félbeszakítja:

—Miért nem jött el?Garinati éppen ezt akarta elmondani, de hogyan

lehet valamit megértetni valakivel, aki nem akar-ja meghallgatni az embert? Pedig azzal a bizonyosvillannyal kell kezdenie, ami mindennek az oka:Dupont túl hamar gyújtotta fel a villanyt es fel-fedezte lit, még mielőtt lőni tudott volna, így az-tán nem .. .

— Hát az a Wallas, akit ideküldtek nekünk, mitcsinált, amióta megérkezett?

Garinati előadja, amit tud: a Földmérők utcá-jában, a Szövetségesek kávéházban a szobát, azt,hogy ma reggel nagyon korán elment . . .

— Hagyta, hogy kicsússzon a keze közül. Es nem!bukkant a nyomára?

Természetesen ez teljesen igazságtalan: semmisem utalt arra, hogy ilyen korán elmegy, es egyál-talán nem könnyű egy ilyen nagy városban megta-lálni valakit, akit az ember sosem látott.

Különben pedig mi értelme ez után a rendőrIO6 107

után kémkedni, aki úgysem tud többet tenni, minta többiek? Nem lenne jobb a ma esti munkávalfoglalkozni? De Bona hallgat; úgy tesz, minthanem is hallaná. Garinati azért csak folytatja: hely-re akarja hozni a hibáját, visszamegy Daniel Du-pont-hoz és megöli.

Bona mintha meglepődne. Már nem a látóhatártfürkészi, tekintete Garinati arcára tapad. Aztán le-hajol az aktatáskájához, kinyitja, és összehajtoga-tott újságlapot vesz elő:

— Maga nem olvas újságot?Garinati értetlenül nyújtja ki a kezét.Még a léptei is megváltoztak: fáradtak, majd-

'ihogynem gyámoltalanok; elvesztették a tartásukat.Zajuk nagyon lassan halkul el a lépcsőházban.

A távolban két férfi — talán kéményseprők vagytetőfedők — készíti elő a korai telet, olyan szürkés-kékek, mint a kémények és a tetők, összeolvadnakvelük, annak ellenére, hogy egy kicsit ide-oda mo-zognak, különben mozgásuk irányát a nagy távolságmiatt nem lehet megállapítani.

A földszintről felhallatszik, amint becsukódik azépület kapuja.

A zár nyelve kattan egyet, ahogy visszaugrik az üt-közőbe; az ajtószárny ugyanakkor súlyosan neki-csapódik a keretnek és az egész fatömeg nagyzajjal megremeg, váratlan rezonanciákat teremtmég az eresztékekben és az oldalsó tokokban is.Am a lárma, amilyen gyorsan született, olyan gyor -

san ül el; ekkor az utca csendjében halk fütty hal-latszik — mintha gőz süvítene vékony, állandó sípo-lással —, nyilván a szemben levő műhelyekből, deolyan jól eloszlik a levegőben, hogy semmiképpen

sem lehet a hang pontos forrását megállapítani,annyira nem, hogy végül azon gondolkodik az em-ber, vajon nemcsak a füle zúg-e.

Garinati bizonytalanul áll az ajtó előtt, amelyetz imént csukott be maga után. Nem tudja, mostelyik irányba induljon el ezen az utcán, ahol áll,

es amely az egyik oldalon, csakúgy, mint a mási-kon ... Hogyan lehet Bona annyira biztos DanielDupont halálában? Fel sem merült, hogy ez kér-déses lehet. Pedig a reggeli lapok tévedése — vagyhazugsága — könnyen és sokféleképpen megmagya-rázható. Különben ilyen komoly ügyben senki semelégedne meg ilyen jellegű információval, és telje-sen nyilvánvaló, hogy Bona maga járt utána a do-lognak, vagy bizalmi emberei révén kapott felvilá-gosítást. Garinati viszont tudja, hogy áldozata nemúgy nézett ki, mint aki halálosan megsebesült —mindenesetre nem vesztette el azonnal az eszméle-tét, és kicsi a valószínűsége, hogy elvesztette volna,mielőtt a segítség megérkezett. Hát akkor? A bi-zalmi emberek tévedtek? Talán Bona bizalma nemmindig elég.

Garinati a jobb fülére tapasztja a tenyerét, több-r váltakozva hol elzárja, hol megnyitja a levegő

járatát; aztán a másik fülével folytatja ... Hogyfőnöke olyan biztos benne, az persze megzavarjaegy kicsit; ő sem tökéletesen biztos benne, hogy aprofesszort csak a karján találta el; a halálos lövés-sel is megtehetett néhány lépést, hogy létfenntartóösztöne irányítására fedezékbe vonuljon, és kicsittávolabb is összeeshetett .. .

Garinati újra bedugja a fülét, hogy megszabadul-jon ettől az idegesítő zajtól. Most mindkét kezévelpróbálkozik, egy percig szorosan a feje mindkét ol-dalára tapasztja a tenyerét.

Amikor leveszi a kezét, a fütty megszűnik. Óva-san indul el, mintha félne, hogy túl élénk mozdu-

IosIOg

Wallas már félig hátat fordít, amikor hallja, hogya zár nyelve visszapattan az ütközőben; elengedi avaskilincset es felpillant a vele szemben levő házra,Azonnal felismeri egy második emeleti ablakbanazt a hímzett függönyt, amelyre reggeli sétája so-rán többször is felfigyelt. Nem lehet valami egész-séges egy csecsemőt juh tőgyéből itatni: a lehetőlegkevésbé higiénikus. A csipke laza szemei mögöttWallas mozgást vesz észre, egy alak sejlik fel; va-laki figyeli, majd amikor látja, hogy felfedezték,észrevétlenül visszahúzódik a sötét szobába, hogyelbújjon a tekintetek elől. Néhány másodperc múl-va már csak két buzgó pásztort látni az ablakbanamint egy újszülött fölé hajolnak.

Wallas végigmegy a kert vaskerítése mellett a l

híd felé, es közben arra gondol, hogy egy ilyen pol-gári módon lakott, nagy házban mindig számíthatrá az ember, hogy legalább egy lakó éppen kifelé ,

bámul az utcára. Öt emelet, emeletenként két lakásnéz a déli homlokzat felé, ezenkívül a földszin•1

latokkal ismét feltámasztja a zajt. Talán Wallasmegadná neki a rejtély kulcsát. Hiszen amúgy ismeg kell találnia. Parancsot kapott rá. Ezt kelltennie.

De hol keresse? És hogy ismerje meg? Semmilyenszemélyleírást nem kapott róla, a város pedig nagy.Azért mégis úgy dönt, hogy a központ felé indul,akkor azonban vissza kell fordulnia.

Néhány lépés, és ismét ott találja magát az előttaz épület előtt, ahonnét nemrég kijött. Idegesen afüléhez kap: hát már soha nem áll meg ez a pokoligép?

3

ten • • • Hogy felbecsülje, a valószínűség szerinthány lakója van a háznak, hátrapillant; látja, aminta hímzett csipkefüggöny éppen visszahullik — elhúz-ták, hogy kényelmesebben nézelődhessenek. Ha azillető tegnap egész nap lesben állt, értékes tané le-hetne. De ki lenne annyira kíváncsi, hogy esteledésután is valami gyanús járókelő jövés-menését lesse?Meghatározott okának kellene lennie, például, hogysikoltás, rendellenes zaj ... vagy akármi felkeltseaz ember figyelmét.

Fabius, miután becsukta maga mögött a kerti ka-put, a környéket kémleli, de ezt senki észre nemvenné rajta: békés biztosítási ügynök, aki éppen ki-felé jön egy ügyféltől és jobbról is, halról is meg-Tézi az eget, hogy honnét fúj a szél ... Azonnalfeltűnik neki egy gyanús egyén, aki a függönyökmögül kémlel utána egy második emeleti ablakrá-ma mellől. Fabius rögtön elkapja a tekintetét, ne-hogy a másik gyanút fogjon, és közönyös léptekkela körút felé igyekszik. Am amint átmegy a hídon,jobb felé indul, hogy egy kanyargós útvonalon kö-rülbelül egy óra múlva megint visszajusson a kör-útra; egy percet sem veszít, átmegy a csatornán,mégpedig azon a keskeny hídon, amely ezen a he-lyen éppen átvezeti. Aztán végiglopakodik a házakmentén és visszaérkezik kiindulási pontjára, aFöldmérők utcájának a sarkán levő ház elé.

Magabiztos képpel lép be a háznak a csatornafelé nyíló kapuján es a házmester ajtajához megy,bekopog. Redőny- és napernyőgyártó cég képvise-lője; szeretné megkapni azoknak a bérlőknek a név-sorát, akiknek délre néznek az ablakaik, aminekkövetkeztében korlátlanul ki vannak téve a napemésztő sugarainak: megsárgult tapéták, elhalvá-nyult fényképek, összeégett függönyök, vagy mégennél is rosszabb dolgok — mindenki hallott mar

I 1 III

mesterművekről, amelyek baljós zajjal egyszerr ecsak megrepednek, az ősök arcképeiről, amely ekhirtelen bandzsítani kezdenek és a család kebelé•ben felkeltik a nyugtalanságnak azt az érzését;melynek fatális következményeként elégedetlensé g ,rosszkedv, veszekedések, betegség, halál telepszikközéjük .. .

- De hiszen most tél lesz - jegyzi meg találóana házmester.

Ezen ne múljon: Fabius teljesen tisztában vanvele, csakhogy ő már a tavaszi kampányt készítielő, különben pedig a téli nap, amitől a legkevésbéfél az ember, éppen a legveszélyesebb!

Wallas erre a gondolatra elmosolyodik. Átmegy

az utca másik oldalára, és elindul a körúton. Azépület főbejárata előtt kék kötényes, békés és kedé-lyes képű, kövér férfi tisztogatja a kapu rézkilin-csét - nyilván a házmester. Wallas felé fordul, ómeg válaszul udvariasan bólint. A férfi ravaszkásszemhunyorítással mondja:

- Ha fázik, hát itt van még a csengő is, azt iski kell szidolozni!

Wallas barátságosan ránevet:- Meghagyom magának holnapra, még szüksége

lesz ni: nagyon úgy néz ki, hogy vége a szép na-poknak.

- Most már bizony tél lesz - feleli visszhanggyanánt a házmester.

Es odaadással folytatja a fényesítést.

Am Wallas ki akarja használni a jókedvét, hogybeszédbe elegyedjen vele:

- Mondja csak, ugye maga az épület másik szár•nyával is foglalkozik?

- Hát persze! Gondolja, hogy nem vagyok clénagydarab, hogy két csengőt is rendben tartsak?

- Nem azért mondom, hanem az egyik ablak'

II2

ban mintha anyám öreg barátnőjét láttam volna.Szívesen felmennék és üdvözölném, ha biztos len-nék benne, hogy nem tévedek. A második emeleten

utolsó lakás ...Baxné? - kérdi a házmester.

- Igen: Baxné! Akkor mégis ő volt. Furcsa,hogy milyen véletlenek vannak: tegnap róla beszél-tünk evés közben, és éppen azt kérdeztük, vajon mivan vele.

- De hát Baxné nem öreg ...- Nem, dehogy! Egyáltalán nem öreg. Azt

mondtam, hogy „öreg barátnője", de nem a koráraértettem. Azt hiszem, felmegyek hozzá. Bizonyáranem nagyon elfoglalt, ugye?

- Baxné? Állandóan az ablakban lóg, az utcátnézi. Ellenkezőleg, örülni fog magának.

És a férfi rögtön ki is tárja a kaput, aztán tréfásceremóniával meghajol:

- Erre, Hercegem! Ez is ugyanoda visz: a kétlépcsőház egymásba nyílik. Második emelet huszon-négy.

Wallas megköszöni és bemegy. A házmester isutánamegy, becsukja a kaput, és belép a lakása aj-taján. Befejezte a munkáját. A csengőt majd más-kor fényesíti ki.

Wallast bizonytalan korú nő fogadja - tulajdonkép-pen lehet, hogy még fiatal -, egyáltalán nem lepő-dik meg a látogatásán, pedig Wallas egy kicsit félttőle.

Megmutatja rendőrigazolványát, és egyszerűenelmondja, hogy egy nehéz nyomozás arra kényszerí-ti, hogy kicsit a véletlenre bízva magát a környé-ken mindenkit kikérdezzen, akiről elképzelhető,hogy a leghalványabb útmutatással is szolgálhat.Az asszony kérdezősködés nélkül bevezeti egy ódi-vatúan bútorozott, túlzsúfolt fogadószobába, helyet8 A radirok I [3

mutat neki egy kárpitozott széken. Maga is leülle szemben, de bizonyos távolságra, és összekulc,, ;t

kézzel, komolyan néz rá, vár.Wallas beszél: tegnap este bűntény történt az

éppen szemben levő magánvillában.Baxné illedelmes képpel kissé meglepődik, és zab

varbajön.—Nem olvas újságot? — kérdi Wallas.—Nem, nagyon ritkán.Ahogy ezt mondja, majdnem szomorú félmosolyt

küld felé, mintha általában nem lennc módja hoz-zájutni napilapokhoz, vagy nem lenne ideje elolvasni őket. A hangja olyan, mint az arca, puha és her-vadt. Wallas most az ő régi ismerőse, aki hosszú tá.vollét után eljött, hogy meglátogassa őt a fogadónapján; közös barátjuk halálhírét hozza, ő pedig jólnevelt közönnyel sajnálkozik az elvesztésén. Dél-után öt óra van. Nemsokára teával kínálja.

—Igazán szomorú eset — mondja az asszony.Wallas viszont nem részvétnyilvánításért jött, így

pontosan teszi fel neki a kérdést: az ablaka olyanfekvésű, hogy láthatott vagy hallhatott valamit.

—Nem — mondja —, én nem vettem észre semmit.

Igazán sajnálja.Nem figyelt fel legalább valakire, aki errefelé

lézengett, aki gyanúsan viselkedett, és akiről szeemélyleírást adhatna: például egy olyan járókelőre, ^aki esetleg feltűnő figyelmet tanúsított a villa!iránt?

—Ó, uram, ezen az utcán soha nem jár scnki.jA körúton, ott más, ott bizonyos időpontokbansokan járnak; gyorsan mennek és rögtön el is tűnnek. Errefelé senki se jön.

—Pedig tegnap este mégiscsak kellett errenie valakinek — mondja Wallas.

1 1

- Tegnap ... — Érezni, hogy az emlékeiben ke-r , — Hétfő volt?

—Vagy tegnapelőtt, vagy akár a múlt héten:crt úgy néz ki a dolog, hogy jól előkészítették aűntényt. Igy például használhatatlan volt a tele-

fon: ez lehet szabotázs is.—Nem — mondja az asszony egypercnyi gondol-

odás után — , én nem vettem észre semmit.

egnap este egy ballonkabátos férfi valamit bab-Alt a bejárati kertkapun. Alig lehetett látni, már

majdnem beesteledett. Megállt a sövény szélénél, asebéből valami kis tárgyat vett elő, lehetett fogóagy reszelő, gyorsan bedugta a karját a két felsőács között, hogy belülről elérje a kapu felső ré-

szét ... Fél percig sem tartott az egész: rögtön visz-za is húzta a kezét, és ugyanolyan nemtörődöméptekkel folytatta az útját.

ivel a hölgy annyira bizonygatja, hogy nem tudemmit, Wallas arra gondol, hogy elbúcsúzik tőle.ermészetesen igazán rendkívüli véletlen lett vol-

na, ha éppen a kellő pillanatban ott lett volna azablaknál. Sőt, ha jobban belegondolunk, volt-eegyáltalán „kellő pillanat"? Meglehetősen valószí-nűtlen, hogy a gyilkosok fényes nappal idejöttekvolna, hogy szép nyugodtan előkészítsék a táma-dást — felderítsék a helyszínt, álkulcsot készítsenek,vagy árkokat ássanak a kertben, hogy elvághassáka telefonvonalat.

Mindenekelőtt azt a Juard doktort kell meghall-gatni. Csak azután lehet majd — ha erről az oldal-ról semmi nyomot nem talál és ha a felügyelő semtud semmi újat — a bérház más lakóit is kikérdezni.A legkisebb lehetőséget sem szabad elszalasztani.Addig is megkérjük Baxnét, ne cáfolja meg a ház-mester előtt az iirügyül szolgáló mesét.8*

IIf

Hogy egy kicsit elnyújtsa a szünetet, mielőttfolytatná zarándokútját, Wallas még feltesz két-hé.rom kérdést; különböző zajokra hívja fel a fiatal-asszony figyelmét, amelyek tudtán kívül is megüt-hették a fülét: revolverlövés, sietős léptek a kavi-cson, ajtócsapódás, gépkocsi motorja ... De az asz-szony tagadólag int, és furcsa kis mosolyávalmondja:

- Ne részletezze túlságosan: a végén még elhite-ti velem, hogy végignéztem az egész rémes esetet.

Tegnap este egy ballonkabátos férfi valamit ma-tatott a kapun és ma reggel óta nem hallani a fi-gyelmeztető csengő berregését, ha kinyitják a ka-put. Tegnap egy férfi ... A végén nyilván kiadjamajd a titkát. Különben nem is igen tudja, mitartja vissza.

Wallas a beszélgetés kezdete óta szeretné vala-hogy udvarias formában megkérdezni, vajon azutóbbi napokban sokat volt-e az asszony az ablak-ban; most feláll. - Megengedi? - Odamegy az ab-lakkerethez. Bizony, ebben a szobában látta meg-libbenni a függönyt. Most újra maga elé képzeli apásztoros képet, amely helyenként és ilyen közelrőlmár mintha nem is ugyanaz lenne. Felemeli azanyagot, hogy jobban lássa.

Ebből az új szögből nézve a gondosan ápolt kertközepén olyan a villa, mintha valami optikai mű-szer lencséje lehatárolná. Tekintete felkúszik amagas kémények, a palatető felé - ezen a vidékena palatető előkelő jelleget kölcsönöz a házaknak -,a faragott kőszegélyekkel csinosan körbefuttatotttéglahomlokzat felé; faragott kő az ablakok felettkiugró záródísz, az ajtó árkádíve és a négy feljáratilépcsőfok is. Lentről nem lehet ilyen tökéletesen 61-vezni az arányok összhangját, az egészben érezhetőszigort - mondhatnánk, szükségszerűségetmelynek egyszerűségét alig-alig zavarja - vagy ta-

lán éppen kiemeli? - az erkélyek bonyolult vas-rácssorozata. Wallas megpróbál valami rajzot kihá-mozni az egymásba fonódó kacskaringókból, ami-kor a háta mögött meghallja a lágyan unott hangot,amint kijelenti, mintha jelentéktelen és a tárggyalössze nem függő dolog lenne:

- Tegnap este egy ballonkabátos férfi .. .

Wallas az első pillanatban nem is akarta elhinni,hogy egy ilyen későn jött visszaemlékezés komolylehet. Kissé megrökönyödve fordult vissza az asz-szony felé: most is olyan túl nyugodt volt az arca,előkelő fáradtság áradt róla. Ugyanolyan társaság-beli hangon folytatták a beszélgetést.

Wallas tapintatosan hangot adott a csodálkozá-sának, hogy az asszony előzőleg többször is kijelen-tette, hogy semmit sem vett észre. Az asszony erreazt felelte, hogy az ember mindig habozik, mielőttvalakit a rendőrség kezére adna, de mihelyt kide-rült, hogy gyilkosról van szó, elhallgattatta az ag-gályait.

Maradt tehát a legvalószínűbb magyarázat: Baxnényugodt külseje kicsit túl élénk képzelőerőt takar.Ám mintha az asszony kitalálta volna ezt a gondo-latot - és hogy tanúvallomásának súlyt adjon -,azt mondta, hogy rajta kívül legalább még egy em-ber látta a gonosztevőt; mielőtt még kijutott volnaa körútra, egy szemmel láthatóan részeg férfi jöttki a kis kávéházból - húsz méterre balra -, és eny-hén dülöngélve elindult ugyanabba az irányba; éne-kelt vagy hangosan beszélt magában. A gonosztevőhátrafordult és a részeg valamit odakiáltott neki,közben nagyon igyekezett utolérni a másikat, de aztöbbé rá sem hederített, hanem folytatta az útját ahíd felé.

Sajnos, Baxné képtelen volt részletesebb sze-mélyleírást adni róla: ballonkabátos férfi, világos

IIúI17

puhakalapban. Ami pedig véletlen útitársát illeti,úgy rémlik, gyakran találkozott vele a negyedben ;

szerinte a környék összes italboltjában ismerhetik.Wallas az épület másik kijáratán, a Földmérök

utcája felőlin lépett ki, aztán átment az úttesten,hogy megvizsgálja a kerítés kapuját: meggyőződhe-tett róla, hogy a riasztóberendezést letörték, hogya kapu nyitásakor ne jöjjön létre érintkezés, és úgytalálta, hogy ez kinyújtott karral nem mindennapiizomerőt igénylő munka lehetett.

Ahogy felpillant, megint ott látja a hímzett csip-keszemek mögött Baxné körvonalait.

4

— Jó napot — mondja Wallas, ahogy becsukja magaután az ajtót. A talaj nem válaszol.

Mozdulatlanul áll a helyén. Zömök fclsőtesteszélesre terpcsztett, kinyújtott karjára támaszkodik;keze a pult szélébe kapaszkodik, mintegy, hogy ateste előre ne rugaszkodjék — vagy össze ne essen.Amúgy is rövid nyaka teljesen eltűnik felhúzottválla között; a feje majdnem fenyegetően lóg előre,a száját kicsit beharapja, a tekintete üres.

— Nincs valami meleg ma! — mondja Wallas,csak hogy mondjon valamit.

Odamegy az öntöttvas kályhához, de az ő test-tartása kevésbé riasztó, mint ennek az óvatosságbóla pultja mögé zárkózó szelindeknek. Az izzó fémfelé tartja a kezét. Nyilván jobban tenné, ha má-sutt érdeklődne az iránt, amit meg akar tudni.

— Jó napot — mondja ekkor egy hang a hátamögött, borízű, de jóindulattal teli hang.

A terem nem valami világos, és a fafűtéses kályha, amelynek havas időben rossz a huzatja, kékesköddel sűríti a levegőt. Wallas, amikor bejött, nem

vette észre a férfit. A szoba sarkában levő asztalraomolva ül a magányos vendég, s most örül, hogyvégre akadt valaki, akivel beszélhet. Őneki pedigmeg kell ismerkednie a részegessel, akit Baxné ön-igazolásképp említett. De az most őt nézi, kinyitjaa száját, és esetlen nehezteléssel mondja:

— Tegnap miért nem akartál dumálni?Én? — kérdi Wallas meglepődve.A, hát azt hiszed, nem ismerlek meg? — kia-

bálja a férfi, és az arcát nevető fintor deríti fel.A pult felé fordul, és megismétli: — Azt hiszi, nemismerem meg!

A talaj továbbra is üres tekintettel, mozdulatla-nul áll.

—Maga ismer engem? — kérdi Wallas.—De ismerlek ám, öregem! Még ha nem is vol-

tál valami udvarias ... — fontoskodva számol azujján — tegnap.

—Ó — mondja Wallas —, itt valami tévedés le-het.

—Azt mondja, tévedés! — üvölt a részeg a tulajfelé. — Hogy én tévedek!

És mennydörgő hahotára fakad.Ahogy kicsit lecsillapodik, Wallas érdeklődni

kezd, csak hogy belemenjen a játékba:—Hol is volt csak? És hány órakor?—Na, az órával engem nem szabad cukkolni!

Sose tudom, hány óra ... Még nem volt egészensötét. És itt.. volt, itt ... itt ... itt ... ahogy kimen-tem innét

A jóember minden újabb „itt"-nél hangosabbansikolt, ugyanakkor jobb karjával bizonytalan, szé-les mozdulatokkal az ajtó irányába mutogat. Az-tán hirtelen megnyugszik, és majdnem halkan te-szi hozzá, szinte magamagának:

—Ugyan hol lett volna?Wallas lemond róla, hogy kihúzzon belőle vala-

a I`9

—Nos? — veti oda hirtelen a szomszédja, akitközben felvidított a győzelem lehetősége.

—Nem tudom — mondja Wallas.—Szóval szerinted semmi különbség? Hallja-e,

főnök, szerinte nincs különbség!—Én ezt nem mondtam.—De igen! — ordítja a részeg. — A főnök a tanú

rá! Azt mondtad! Fizetsz egy rundot!—Fizetek egy rundot — egyezik bele Wallas. —

Főnök, adjon két pohár fehér bort.—Két fehéret! — ismétli a társa, újra jókedvre

derülve.—Ne fáradj — mondja a tulaj —, nem vagyok

süket.

A részeg egy hajtásra kiitta a poharát. Wallascsak most kezdi inni a sajátját. Csodálkozik, hogyolyan jól érzi magát ebben a koszos ivóban; vajoncsak azért, mert meleg van? Az utca éles levegőjeután enyhén zsibbadt, jó közérzet járja át a testét.Úgy érzi, tele van jóindulattal ez iránt a részegcsavargó iránt, sőt még a tulaj iránt is, aki pedig alegkevésbé sem igyekszik elnyerni senki rokonszen-vét. Le nem venné a szemét a vendégéről, annyigyanakvást sűrít a tekintetébe, hogy végül Wallasmégiscsak egy kicsit zavarba jön tőle. A találóskérdések kedvelője felé fordul, de azt, úgy látszik,az imént betermelt bor visszasüllyesztette komortöprengéseibe. Wallas, reménykedve, hogy felvidít-ja, megkérdezi:

—Nos, mi a különbség?—Milyen különbség? — Most mintha teljes sö-

tétség borulna a részegre. — Mi között?—Hát a vonat és az üveg között?—Ja, igen ... az üveg ... — mondja lagymata-

gon a másik, mintha nagyon messziről jönne visz-

mit, de a terem kellemes hőmérséklete miatt mégis

marad még. Leül a szomszéd asztalhoz.—Tegnap abban az időpontban én több mint

száz kilométerre voltam innét .. .A felügyelő lassan ismét dörzsölni kezdi a te-

nyerét:—Természetesen! A jó gyilkosoknak talán;

mindig alibijük?Elégedett mosoly. Most a két kövérkés kéz szét-

terpesztett ujjakkal az asztalra simul .. .—Hány órakor? — kérdi a részeg.—Akkor, amikor maga mondja.—Hiszen éppen ez az, én nem mondtam, hány

órakor! — kiált fel diadalmasan a részeg. — Fizetszegy rundot.

„Fura egy játék" — gondolja Wallas. De nemmozdul. A tulaj most megrovó pillantással néz ra.

—Nem igaz az egész — vonja le a következtetésta részeg, fáradságos agymunkával töltött percekután. Méregeti Wallast, és megvetően hozzáteszi:— Még csak kocsid sincs.

—Vonattal jöttem — mondja Wallas.—Vagy úgy — mondja a részeg.Jókedve elszáll; mintha kimerítette volna a vita,

Azért még tolmácsolja a tulajnak, de egészen ko-mor hangon:

—Azt mondja, vonattal jött.A tulaj nem felel. Most másképpen áll: a feje

felemelve, a karja lelóg, látni rajta, hogy cselekednikészül. Tényleg, felkapja a törlőrongyát és végig-húzza egypárszor a pulton.

—Mi a különbség — kezdi nehézkesen a ré-szeg —, mi a különbség a vasút ... a vonat és együveg fehér bor között?

A pohárnak beszél. Wallas gépiesen töri a fejéta különbségen.

I2I

sza. — A különbség ... Nos, óriási a különbségA vonat! A kettő egyáltalán nem ugyanaz . . .

Nyilván jobb lett volna előbb kikérdezni, és csakutána adni neki inni. A jóember most tátott száj-jal bámul az űrbe, egyik könyöke az asztalon, arratámasztja elbutult fejét. Érthetetlen szavakat mo-tyog; aztán nyilvánvaló erőfeszítéssel, hogy világo-san ejtse a szavakat, sikerül elmondania, perszeszünetekkel és újrakezdésekkel:

—Ne nevettesd ki magad a vonatoddal ... Haazt hiszed, hogy nem ismertelek meg ... Nem is-mertelek meg ... Épp amikor innét kimentem . . .

Együtt mentünk egész úton ... egész úton ... Túlkényelmes lenne! Nem elég más kabátot felvenni . ..

Ezek után homályosabbá válik a monológ. Vala-mi talált gyermekre hasonlító szó többször is előfor-dul, nem tudni, mi az értelme.

A részeg félig alszik az asztalon, még néhányérthetetlen mondaton kérődzik, amelyeket felkiál-tások és súlyosan visszahulló vagy az emlékek kö-dében szertefoszló, elmosódó mozdulatok szakíta-nak félbe.

Magas, ballonkabátos alak megy előtte a kerítésmellett.

—Hé! Nem hallasz? Hé! Barátocskám!Ez tisztára süket!—Hé, te! Hé!Na, végre meghallotta.—Várjál már egy kicsit! Találós kérdésem van a

számodra!Ajjaj! nem valami kedves fickó. Fura, mennyi-

re nem szereti senki a találós kérdéseket.—Hé, várj meg! Majd meglátod: nem nehéz.Nem nehéz! Senki se találja ki őket.—Hé, barátocskám!

—Na, jól megfuttattál!A férfi hirtelen mozdulattal kirántja magát a

szorításából.—jól van, na! Ha nem akarod, hogy karon fog-

jalak .. . Ejnye, ne menj már olyan gyorsan! Haddfújjam ki magam, hogy eszembe jusson a kérdés . . ,

Ám a másik fenyegető félfordulatot tesz, és a ré-szeg egylépésnyire eltávolodik tőle.

— Melyik az az állat . .

Elcsuklik a hangja, ahogy észreveszi a férfiriasztó arcrándulását: szemmel láthatóan arra ké-szül, hogy miszlikbe aprítsa. Okosabbnak tartja, havisszavonul, közben csillapító szavakat mekeg; deamint a másik megint útnak indul, miután a hatástkielégítőnek találta, a részeg ismét a nyomába sze-gődik, ott trappol és nyöszörög mögötte.

— Ej, hová sietsz annyira! ... Hé! ... Ne menjolyan gyorsan! ... Hé! ...

A járókelők megállnak, utánuk fordulnak, félre-állnak, hogy utat engedjenek ennek a meghökkentőpárnak: a magas, erős férfi — csak úgy feszül rajtaa ballonkabát, világos posztókalap van a fején,amelynek lehajtott karimája eltakarja az arca felsőrészét — biztos léptekkel, lesunyt fejjel megy, keze azsebében; különösebben nem is siet és mintha alegcsekélyebb figyelemre sem méltatná azt a sze-mélyt — pedig érdekes alak —, aki hol jobboldalt,hol baloldalt, a legtöbbször mögötte üget, váratlankanyarok tömegét írja le, úgy látszik, kizárólagazért, hogy a másik mellett egyáltalán megálljon a,két lábán. Különben úgy-ahogy sikerül is neki, dekomoly tornamutatványok árán, közben kétszer-há-romszor annyi utat lohol be, mint amennyi szüksé-ges lenne, olyan hirtelen megugrásokkal és fékezé-sekkel, hogy az ember minden pillanatban attól fél,hogy orra esik. Az állandó nehézségek ellenére,amelyekkel lépten-nyomon megküzd, még kiselő-

I22 123

adásokat is tart, igaz, hogy töredékeseket, de mind_végig kivehetőek bennük egyes mozzanatok: „Hé 'várj meg ... találós kérdést feltenni ..." és valami„talált gyerek"-hez hasonló. Nyilvánvaló, hogy so.kat ivott. Alacsony, pocakos; meghatározhatatla nruhadarabokba van bugyolálva, azok is többnyirecafatokban lógnak rajta.

Am az előtte haladó férfi idönként minden elő-zetes figyelmeztetés nélkül hátrafordul, és a részegember rémülten hátrál egy lépést, hogy ütőtávolsá-gon kívül kerüljön; aztán, mihelyt úgy találja,csökkent a veszély, csökönyösen lohol tovább, is-mét igyekszik utolérni a másikat, sőt néha bele ispróbál kapaszkodni, hogy visszatartsa, vagy pedigegy lépéssel lehagyja, hogy egy másodperc múlvamegint messze a háta mögött trappoljon — minthaaz időt akarná utolérni.

Most mar majdnem teljesen beesteledett. A gyére>4elszórt gázlámpákból és a néhány üzletből előszüremlő fény csak kétes, foszlányos világosságot ad,azt is átkelőhelyek keskenyebb-szélesebb sávjávalszegélyezett fekete foltok szakítják meg, ahovánem szívesen merészkedik be az ember.

A kis, imbolygó ember mégis makacsul követi amásikat, bár talán véletlenül kezdett ebbe a vál-lalkozásba, és maga se tudja meg soha, mi indítot-ta rá.

Az elérhetetlen, széles hát lassan-lassan félelme-tes méreteket ölt. A pici, L alakú szakadás a bal-lonkabát jobb vállán annyira megnő, hogy most akabát egyik szárnya teljesen leválik, és úgy lobogaz ember után, mint egy templomi zászló, viharoscsattogással és szárnyalással veri a lábát. A kalapjapedig, amely már az előbb is egészen belecsúszotta képébe, most hatalmas haranggá nő, ahonnétmint egy óriási medúza csápjai, összegabalyodott

szalagok örvénye ropköd elő, amivé végül is az öl-tözete maradványai szétfoszlottak.

A kis embernek sikerül őrült erőfeszítéssel el-kapni a férfi egyik karját; teljes erővel ráakaszko-dik, eltökélte, hogy nem hagyja kicsúszni a kezeközül; Wallas hiába akarja lerázni, már nem tudszabadulni. A részeg akkora erővel kapaszkodikbelé, amekkorát senki se nézett volna ki belőle;am amikor egy görcsös rángásban a feje a földhözütődik, hirtelen elengedi őt, a keze kinyílik és ateste elnyúlva, élettelenül zuhan a földre .. .

A tulaj nem hatódik meg különösebben a jele-neten. A részeg valószínűleg nem először kap ilyenrohamot. Erős marok rántja fel és teszi vissza aszékére, közben egy nedves törlőruha abban a pil-lanatban feléleszti. A jóember mintha varázsütésremeggyógyult volna; végigsimít az arcán, mosolyog-va körülnéz, és kijelenti, szavait a tulajhoz intézve,aki közben visszament a pultjához:

— Engem is meg akart ölni!Mivel úgy látszik, nem haragszik rá a gyilkos-

sági kísérlet miatt, Wallas, akit kezd érdekelni ezaz ember, kihasználja az alkalmat, hogy néhány fel-világosítást kérjen az esetről. Szerencsére a részeg-nek most sokkal világosabb a feje, mint az eséseelőtt; figyelmesen hallgatja és szívesen válaszol akérdésekre: igen, tegnap este sötétedés után talál-kozott Wallasszal, amikor kilépett ebből a kávé-házból; követte, utolérte és elkísérte, bár Wallasnem volt valami barátságos; a kelleténél kicsit na-gyobb, világos posztókalapot viselt és szűk ballon-kabátot, amelynek a bal vállán L alakú szakadásvolt.

„Tegnap este egy ballonkabátos férfi ..." Szó-val ő volt a részeg csavargó, akit Baxné látott azablakából, és maga a gonosztevő nem lenne más,Mint ... Wallas nem tudja megállni, hogy el ne

1 2412j

mosolyodjék a lehetetlen következtetésen. Ki Ihet-e egyáltalán jelenteni, hogy az illető rá hasolít? Nehéz megbízni egy ilyen tanú ítélőképességében.

Ez itt mindenesetre csökönyösen összetéveszőket, bár Wallas újra meg újra tagadja a dolgo

Épp elég sokáig ment mellette az illető - monja -, hogy másnap is felismerje. Az útvonalukranatkozó meglehetősen bizonytalan utalások szerint '

valószínűleg először a Brabanti utcán mentek, az-tan véges-végig a Janeck utcán, egészen a körútig,ahol is Wallas állítólagos alteregója a részeg sze-rint bement egy postahivatalba.

A részeg pedig állítólag visszajött inni a Szövet-ségesekbe.

A tulaj úgy találja, itt valami bűzlik: miért nemakarja elismerni ez az alak, hogy látták előző nap?Nyilván valami titkolnivalója van ... Tegnap este?Ő a tettes! Éppen akkor jött ki a kis villából, amikor az öreg meglepte; elment vele a város másikvégébe, hogy megszabaduljon tőle, aztán pedig nyu-godtan visszajött ide aludni. Most persze nagyonszeretné tudni, mire emlékszik a másik a kirucca-násból. Valószínűleg még túl jónak is találja az em-lékezőtehetségét, hiszen épp most próbálta meg ki-nyírni: beverte a fejét ... ez a legegyszerűbb . . .

Egészen biztos, hogy ő a tettes.Sajnos azonban az időpontok nem egyeznek:

amikor az öreg cseléd iderohant, hogy a mentőkethívja, lehetett úgy ... Akkor is jobb óvatosnak len-ni és rögtön bejelenteni ezt a furcsa vendéget arendőrségen; ha délig nem jelenti, meg is büntethe -

tik a hanyag szállodatulajdonost, és ha bármi tör.tépnék . . .

A tulaj fogja a telefonkönyvet, hosszasan tanul'

ányozza, közben a pult fölött gyanakvó pillantá-kat vet az asztalok felé. Végül tárcsáz.- Halló! Idegeneket ellenőrző hivatal?Egyidejűleg vádló pillantással bámul Wallasra.- Itt a Szövetségesek kávéház, Földmérők utcá-Io . . . Egy vendéget akarok bejelenteni.Hosszú szünet. A részeg elképesztően nagyra tat-a száját. A pult mögül hallatszik, amint egy víz-

j; apb61 egyenletesen csöpög a víz a kagylóba.- Igen, naponként, és egy szoba.

- Előfordul.

- Majd elküldöm a bejelentőt, de jobb szeret-ném, ha a lehető leghamarabb rendeznénk a dol-got ... Főleg mivel az illető nem az a kimon-dott.. .

Az a gátlástalanság, ahogy ez az ember az ő je-lenlétében róla beszél, annyira meghökkentő, hogyWallas már majdnem tiltakozik - amikor ismét aölébe cseng a felügyelő ironikus hangja:- Hogy bizonyítja, ha nincs bejelentve?Végül is, ha a tulaj azt hiszi, árt neki, hát téved:

éppen ellenkezőleg, ha elmulasztaná bejelenteni,lehetővé tenné, hogy Laurent folytassa kisded tré-fálkozását. És annál a furcsa emberkénél sohase le-het tudni, hol ér véget a tréfa, se azt, hogy hol kez-dődik. Bár Wallas úgy találja, nemigen van értel-me, hogy odafigyeljen ezekre az apróságokra, bizo-nyos elégtétellel tölti el, hogy ezen a ponton igazol-ták a szavait.- Wallasnak hívják. Dupla ve, a, két el, sz.

Wallas. Legalábbis ő ezt állítja.Tudatosan bántó ez a mondat - sőt, sértő - , és

ahogy a tulaj közben végigméri a vendégét, ezzelvégül arra kényszeríti, hogy közbelépjen. Előveszia levéltárcáját, hogy megmutassa a személyazonos-

I 27126

sági igazolványát a szállásadójának, de alig kezdimeg a mozdulatot, eszébe jut a hivatalos okiratotlevő fénykép: egy nálánál jóval idősebb egyént arázol, aki a tömör, barna bajusza miatt operettbtörökre hasonlít.

Ez a nagyon is feltűnő különös „ismertetőjtermészetesen összeegyeztethetetlen volt Fabiusna felderítő ügynökök külső megjelenéséről alkotelképzelésével. Wallasnak le kellett vágnia ajuszát, és ettől az arca teljesen megváltozott, mfiatalodott, idegenek számára szinte felismerhelen lett. Még nem volt ideje, hogy kicseréltesserégi iratait; ami pedig a rózsaszín igazolványt ill— a minisztériumi belépőt — , természetesen leheleg nem kell használnia.

Úgy tesz hát, mintha megnézne valamit a tarjából találomra előhúzott jegyen — a vonatjevisszaútra jogosító szelvényén —, és az egészevilág legtermészetesebb arckifejezésével visszaduja a zsebébe. Tulajdonképpen úgy viselkedik, miaki nem is hallja, mi folyik a telefonnál.

Különben a tulaj veszi észre, hogy a gyanúsíttásai kezdenek ellene fordulni, és a vonal másvégén feltett kérdések kezdik kihozni a sodráb

—De nem, hiszen mondom, hogy tegnap estekezett!

—Igen, csak ma éjszaka! Ha a tegnap éjszakárakíváncsi, kérdezze meg tőle.

—Én mindenesetre figyelmeztettem magukat!A részeg is szeretné elmondani a magáét; fé

felemelkedik a székről:—Engem meg meg akart ölni! ... Hé! Azt

mondja meg nekik, hogy engem meg akart ölni!De a tulaj válaszra sem méltatja. Leteszi a ka

lót, visszamegy a pultja mögé, és egy papírok

1 2$

tele fiókban kezd kutatni. A bejelentőlapjait kere-i de már nagyon régen nem volt rájuk szüksége,

most nehezen találja meg őket. Ha majd végrealász egy pecsétes, sárga, régi papírt, Wallasnakkell töltenie, fel kell mutatnia a személyazonos-i igazolványát, meg kell magyaráznia az átala-lását. Csak azután mehet el, hogy megkérdezzeban a postahivatalban, nem láttak-e tegnap este

ballonkabátos férfit . . .

A részeg akkor majd újra elalszik a széken, a tu-végighúzza a törlőruhát az asztalon, és a mo-

gatókagylóban elmossa a poharakat. Ezúttal gon-sabban zárja majd el a vízcsapot, és a cseppek,elyek metronómiitemre csapkodták a víz felszí-nem csöpögnek tovább.

A jelenetnek vége lesz.`Szélesre terpesztett, kifeszített karjára támaszko-zömök fclsőtesttel, a pult szélét markoló kézzel,relógó fejjel, kicsit félrefitult szájjal a tulaj to-bb bámul majd a semmibe.

kvárium zavaros vizében futó árnyak suhan-nak — hullámmozgás, melynek körvonaltalan létemagamagától szétfoszlik — , és aztán az ember márnem is tudja, tényleg látott-e valamit. Am a köd-folt megint felbukkan és két-három kört ír le a

nyben, hogy hamarosan ismét visszatérjen és bele-olvadjon az algafüggöny mögött a protoplazma-

lységbe. Egy végső, gyorsan elenyésző kavargáspillanatra megremegteti a tömeget. Ismét nyu-t minden. Míg csak hirtelen elő nem bukkan egy

alak, és álomarcát az üveghez nem tapasztja . .

uline, az édes Pauline ... alig pillantotta meg;Már ő is eltűnik, hogy átadja a helyét más kísérte-

A radirok 129

teknek és káprázatoknak. A részeg találós kérdésttesz fel. Vékony ajkú férfi ül a széken, nyakig sz o.rosan begombolt,felöltőben, egy csupasz szoba kö-zepén. Mozdulatlan arca, térdén összekulcsolkesztyűs keze a legkisebb türelmetlenségről sárulkodik. Van ideje. Semmi meg nem akadályohatja, hogy megvalósuljon a terve. Látogatót vánem egy nyugtalan, menekülő, jellemerő nélküember látogatását, hanem olyan valakiét, akire szá.míthat az ember: őrá bízza a ma esti, a másodikfeladat végrehajtását. Az elsőnél a háttérben tar-tották, de munkáját hiánytalanul elvégezte; Gari-nati pedig arra sem volt képes, hogy eloltsa a vil-lanyt, holott mindent aprólékos gonddal előkészí-tettek a feladat végrehajtásához. Ma meg még a rá-bízott ember is kicsúszik a keze közül.

—Hány órakor?—Fogalmam sincs róla — mondja a tulaj.—Nem látta, amikor elment?—Ha láttam volna, tudnám, hány órakor

ment el!A tulaj a pultjára támaszkodik és azon töpreng,

vajon értesítenie kell-e Wallast erről a látogatásról.Nem. Csak intézzék el a dolgaikat egymás között:őrá ugyan semmi üzenetet nem bíztak.

Különben is, Wallas már kiment a kis kávéház-ból, hogy ismét színre lépjen.

6

Wallas megint a híd felé megy. Havas ég alatt nyú-lik el előtte a Brabanti utca és házainak szigorúhomlokzatsora. Most minden alkalmazott a számla -

könyvek és a számológépek előtt ül és dolgozik: aszámok oszlopokba rendeződnek, a fenyőrönkökmagasra halmozódnak a rakpartokon; gépies kezek

irányítják a darukat, a csigasorokat, az összeadógépek billentyűit, másodpercnyi időveszteség nél-k;;l, zökkenő és hiba nélkül; teljes üzemmel dolgo-

k a fakereskeAz utca kihalt

dés.

és csendes, mint kora reggel. Csakkapuk előtt, az aranyfeliratos fekete táblák alattló autók árulkodnak a téglafalak mögött folyóunkáróL A többi változás — ha van egyáltalán —

áthatatlan: a lakkozott fakapuk ugyanolyanok,yanúgy trónolnak az öt lépcsőfok fölötti beugró-

an, nem változtak a függönytelen ablakok sem —)rettő baloldalt, egy jobboldalt, és fölöttük négy tel-jesen egyforma, négyszögletes nyílásokkal ellátottmelet. A munkához kicsit sötét van ezekben az

irodákban, ahol — takarékosságból — nem gyújta-ak villanyt, és a rövidlátó arcok a vaskos számla-"nyvek fölé hajtják szemiivegiiket.Wallas érzi, hogy mélységes kimerültség lesz úr-

rá rajta.

hogy átmegy a körutat kettészelő csatornán, meg-1, hogy megvárja, míg elmegy előtte a villamos.Elöl a járat számát jelző táblán 6-os számjegy

van, cinóber alapon sárga színnel. Az új festéstőlcsillogó kocsi pontosan ugyanolyan, mint amelyik-kel ma reggel ugyanezen a helyen találkozott. Mintma reggel az a másik, ez is megáll Wallas előtt.

Wallasnak nincs kedve megtenni azt a hosszú,unalmas utat, végig a Brabanti utcán és a Jancckutcán, így fellép a vaslépcsőre és leül bent a kocsi-ban: ez a villamos csak közelebb viheti a céljához.Wallas nézi, mint vonulnak el előtte a csatorna

rtján sorakozó házak.Am amikor a kalauz már hozzá közeledik, Wal-s észreveszi, hogy tévedett: a 6-os villamos nemkörúton folytatja az útját, ahogy ő hitte; ellenke-cg, az első megálló után rögtön letér róla, hogy

13 0 13i

bevegye magát a déli külvárosba. Es mivel a körút-nak ezen a nem nagyon forgalmas szakaszán, amelya Janeck utca másik végéhez visz, egyetlen villam ossem jár, Wallas meglehetősen tanácstalan — a pos.tahivatal, amiről a részeg beszélt, a Janeck utcábanvan. A kalauz húzza ki a bajból, megmutatja neki avárost behálózó közlekedési vonalak térképét: Wal-las ahelyett, hogy egyenest a postára menne, előbbJuard doktor klinikájára néz be — és ez mindenszempontból előnyösebb. A 4-es villamos, amelyrea következő megállónál lehet átszállni, arrafelé vi.jszi majd.

Megköszöni, kifizeti a jegy árát, és leszáll.Körülötte most is ugyanolyan a díszlet: a körút,

a csatorna, a szabálytalan épületek ...

— Erre azt mondta neki a nő, hogy ha így van, ak-kor szedje a sátorfáját!

—Es a férfi elment?— Dehogy ment. Nagyon szerette volna tudni,

vajon igaz-e, amit a nő elmesélt neki. Először aztmondta, hogy hülyeség az egész, meg hogy nem hi-szi el és hogy majd meglátják; de mikor megértette,hogy a többiek nemsokára visszajönnek, megijedt,hogy rossz vége lesz a dolognak, és eszébe jutott,hogy vásárolnia kell. Vásárolni! Ismerjük a vásár-lásait. Erre tudod, mit válaszolt neki a nő? „Csakne rohanj olyan nagyon — azt felelte neki —, mertmég megjárod és aztán fizethetsz!"

—Ó, és mit akart ezzel mondani?—Hát hogy még találkozhat a másikkal, érted:

a kocsiról van szó meg az összes többi cuccról!—Na de ilyet!Wallas menetirányban ül, az ablak mellett; a

jobbján üres a hely. A két hang — népi csengésűnői hangok — a mögötte levő ülésről jön.

_ „Sok szerencsét", ezt kiabálta utána, amikorelment.

—Es a férfi találkozott a másikkal?—Hát ezt még nem lehet tudni. Mindenesetre,

ha találkozott vele, nagy patália lehetett!—Na de ilyet ...—Holnapra mindenesetre megtudjuk, remé-

lem.Úgy látszik, sem az egyik, sem a másik asszony-

nak nem fűződik különösebb érdeke az ügy megol-dásához. A szóban forgó szereplők nem a rokonaik,nem is a barátaik. Sőt, azt is érezni, hogy a kétasszony élete nincs kitéve ilyen drámai események-nek, hanem arról van szó, hogy a kisemberek sze-retik a nagy bűnözők és a királyok életének dicsőeseményeit bogozgatni. Hacsak nem egyszerűen va-lamelyik napilap folytatásos regényéről beszéltek.

A villamos szigorú építmények lábánál kanyarog,azután a központi kerületekbe jut, amelyekről Wal-las már megállapította, hogy viszonylag kellemesrészei a városnak. Útközben megismeri a prefektú-rához vezető Berlin utcát. A kalauz felé fordul, akimajd szól, hogy mikor kell leszállnia.

Az első dolog, amit megpillant, egy élénkpiros táb-rajta hatalmas nyíl alatt ez a felirat:

A VICTOR HUGO PAPIRUZLETBENMinden megvanTanuláshozRaizbozIrodába.Victor Hugo utca 2/b(innen too méterre balra)Minőségi írószerek.

raz I;;

Ezzel a kitérővel messzebb kerül a klinikától,mivel nincs percre kiszámítva az ideje, elindul a jzett irányba. Befordul egy másik reklámtábla párancsára -, és meglát egy üzletet, melynek ultramdern stílusa és reklámozási igyekezete elárulja, honemrég nyílt meg. Különben fényűzése és nagy m

retei eléggé meglepőek ebben a kicsit félreeső, báa város nagy ütőereinek közelében fekvő kis utcá.ban. A kirakati rész - műanyag és alumínium - rikítóan új, és bár a bal oldali kirakat csupán melehetősen mindennapi golyóstoll-, levélpapír- éskolásfüzet-kiállítás, a jobb oldali feltétlenül magra vonja az arra őgyelgők figyelmét: egy „művésztábrázol, amint „természet után" rajzol. A kirakatbaba szorgalmasan dolgozik a festőállványa előmunkanadrágja merő festékfolt, az arcát nem is lani a „bohémes", hatalmas szakálltól, éppen hátralép egy kicsit, hogy pillantásával egyszerre fehilelje jművét és modelljét, így végzi az utolsó simításokat)egy rendkívül finom vonalú tájképgrafikán, amelyvalójában egy mestermű másolata lehet. Dombotábrázol, rajta egy görög templom romjai emelked-nek ciprusok között; az előtérben itt is, ott is osz-!loptöredékek hevernek; távolabb, a völgyben, dia-dalíveivel és palotáival egy egész város tűnik elő -mindez, a távolság és a zsúfoltság ellenére, ritkagondos részletességgel van ábrázolva. Am a férfi'előtt a görögös táj helyett díszlet gyanánt egy hu-szadik századi városi útkereszteződés hatalmasfényképlenyomata trónol. A kép minősége és iigYoelhelyezése annál is inkább meghökkentő valóságotkölcsönöz a látképnek, mivel éppen annak a rajtnak a tagadása, amelyet állítólag reprodukál; bWallas hirtelen felismeri a helyet: a magas épülttokkel körülvett villa, a vaskerítés, a kecskerágsövény a Földmérők utcájának a sarkán levőgánvilla. Hát persze.

Wallas belép.- Nahát! - kiált fel -, furcsa egy kirakatuk van!_ ugye, milyen jópofa?A fiatalasszony teljesen elragadtatott kaccantás-1 fogadja.- Tényleg - hagyja rá Wallas - elég különös.- Felismerte? Téba romjai.- Főleg a fénykép megdöbbentő. Nem gondolja?_ b, persze. Nagyon jó fénykép.Az arca inkább arról árulkodik, hogy semmi kü-öset nem talál benne. De Wallas többet szeretneni róla:

- Bizony az - mondja -, szakértő munkája.- Az, természetesen. A nagyítást egy ilyen mun-ra felszerelt laboratóriummal csináltattam.

- A negatívnak is rendkívül tisztának kellettennie.

- Igen, valószínűleg.Az eladónő most már udvariasan hivatalos te-

kintete azt kérdezi: „Mit parancsol, uram?"- Egy radírgumit szeretnék - mondja Wallas.- Igen. Milyen fajtát?Hát éppen ez az. Wallas megint nekilát, hogy

elmondja, milyen radírt keres: puha, könnyű, mor-zsolható legyen, amely nem formátlanodik cl, haösszenyomják, hanem porrá dörzsölhető; könnyenelvágható radírt, amely a törés mentén fényes és si-ma, mint a gyöngykagyló. Hónapokkal ezelőtt lá-tott egy ilyet egy barátjánál, de az nem tudta meg-mondani, honnét való a radír. Azt hitte, könnyű-szerrel vehet magának ilyet, de azóta is hiába kere-si. Sárgás kocka volt, két-három centiméteres élek-kel, enyhén lekerekített sarkokkal - talán a hasz-nálattól. A gyártó cég neve az egyik lapjába voltbelenyomva, de már nem lehetett elolvasni, annyirae

lmosódott: csak a két középső betűt tudták kisila-

134 135

bizálni: „di"; legalább két betű lehetett előtte éskettő utána.

A fiatalasszony megpróbálja kiegészíteni a nevet,de nem sok sikerrel. Jobb híján megmutogatja azüzlet összes radírját — és igazán szép gyűjtemén

yevan —, meleg szavakkal dicséri mindegyik előnyeit,Am mind vagy túl puha, vagy túl kemény: „kenyér-galacsin" radírok, amelyek annyira formálhatóakmint a plasztilin, vagy pedig szürkés, száraz anyag-ból készültek, az ilyen viszont kaparja a papírtlegjobb esetben tintaradírnak jó; aztán közönsége sceruzaradírok, fehér vagy nem fehér gumiból, hosz•szabb-rövidebb téglalapok.

Wallas habozik, hogyan kanyarodjon vissza ah-hoz a témához, ami annyira foglalkoztatja: még úgynézne ki, mintha csak azért jött volna, hogy istentudja, milyen felvilágosításokat szerezzen a villafényképéről, és még egy apró kis radírgumira semakar költeni, inkább hagyja, hogy az egész boltotfelforgassák egy titokzatos márkájú, képzelt tárgymiatt, amelynek képtelenek voltak kiegészíteni anevét — és nem véletlenül! Ravaszsága nagyon isátlátszó lenne, mivel a névnek csak a középső szó-tagját adta meg és így áldozatának szinte megtil-totta, hogy kételkedjék a cég létezésében.

Megint kénytelen lesz tehát venni egy radírt,akármilyet, amivel aztán nem tud mit kezdeni, lé-vén nyilvánvalóan másféle, mint amit 6 keres, ésmivel másmilyenre egyáltalán nincs szüksége — mégakkor sem, ha bizonyos tulajdonságai hasonlítanakis rá —, neki csak az kell.

—Ezt kérem — mondja -; talán ez is megfelela célnak.

—Meglátja, nagyon jó radír. Minden vásárlómeg van vele elégedve.

Semmi értelme tovább magyarázkodni. Mostvissza kellene terelni a beszélgetést a ... De a szín•

játék olyan gyorsan pereg tovább, hogy nemigen jutideje a gondolkodásra: „Mennyivel tartozom?"Előveszi a tárcájából a bankjegyet, cseng a márvá-nyon az aprópénz ... Téba romjai ... Wallas meg-kérdezi :

—Lehet metszetekről reprodukciókat kapni?—Nem, pillanatnyilag csak képes levelezőlap-

;aim vannak. — Rámutat két telerakott forgathatóképeslaptartóra. — Ha óhajtja, nézegesse meg: vannéhány múzeumi festmény; az összes többi a város-ról vagy a környékről készült. De ha érdekli önt adolog, jó párat én fényképeztem. Nézze csak, csi-náltattam egyet azzal a negatívval is, amelyikről azelőbb beszéltünk.

Kihúz egy képeslapot és odaadja neki. Ténylegerről készült a kirakatbeli is. Az előtérben ezen méga csatornapartot alkotó kockakövek is látszanak,meg a korlát vége a kis forgóhíd feljáratával.Wallas arcán csodálattal teli kifejezés Omlik el:

—Nagyon szép villa, nem gondolja?—Hát istenem, szépnek szép — felel nevetve az

asszony.És Wallas elmegy, magával viszi a képes levele-

zőlapot — amelyet a bejövet ráhalmozott dicséretekután mindenképpen meg kellett vennie — és a kisradírgumit, amely most már ott pihen a reggel vá-sárolt mellett a zsebe mélyén — az is legalább olyanfelesleges, mint ez a másik.

Wallas siet; már majdnem dél lehet. Ebéd előttmég lesz ideje Juard doktorral beszélni. El kell ka-nyarodnia balra, így jut a Korinthosz utcába, deezen az oldalon az első utca csak egy másik kereszt-utcába visz, és félő, hogy eltávolodik a céltól; in-kább elmegy a következő kereszteződésig. A klini-kán tett látogatása után megkeresi azt a postahiva-talt a Janeck utca végén; oda gyalog is mehet, nincs

1 3 6 . r 37.

nagyon messze. Először is meg kell tudnia a ponto sidőt.

Az úttest közepén éppen ott áll egy szolgálatosrendőr, nyilván azért, hogy egy iskola kijárata előtta forgalmat irányítsa (nincs itt elég kocsi, ami kü-lönben indokolná a jelenlétét ennél a másodlago sjelentőségű útkcreszteződésnél). Wallas néhány le-pést tesz visszafelé, és odamegy a rendőrhöz. Azkatonásan tiszteleg.

—Mondja meg, legyen szíves, hány óra van?kérdi Wallas.

—Negyed egy — feleli a férfi habozás nélkül.Talán éppen most nézte meg az óráját.—A Janeck utca messze van innét?—Az a házszámtól függ, ahová menni akar.—A legvégére, a körút felőli részére.—Akkor nagyon egyszerű: elmegy az első útke-

reszteződésig, ott jobbra fordul és rögtön utána bal-ra; azután egyenesen tovább. Hamar odaér.

—Ugye van ott egy postahivatal?—Igen ... A körúton, a Jon,s utca sarkán. De

nem érdemes odáig elmenni, van közelebb isposta .. .

— Nem, nem, tudom, de ... nekem arra a postá-ra kell mennem ... levelem van ott.

—Akkor hát az elsőn jobbra, utána az elsőn bal-ra, aztán egyenesen. Nem tévedhet el.

Wallas megköszöni, és folytatja az útját, deahogy az útkereszteződéshez ér és balra akar for-dulni — a klinika felé — , eszébe jut, hogy mivel ezta részletet nem említette a rendőrnek, az azt fogjahinni, hogy világos és ismételt magyarázatai ellenre rossz irányba megy. Wallas megfordul, hogy lás-sa, figyelik-e: a férfi nagy karlengetéssel emlékez -

teti, hogy először jobbra kell fordulnia. Ha most amásik irányba megy, őrültnek, hülyének fogják nézni, vagy azt hiszik, szereti a rossz vicceket. Talán

még utána is szaladnak, hogy visszatereljék azegyenes útra. Az pedig valóban nevetséges lenne,hogy most visszamenjen és megnyugtassa a rendőrt.Wallas mar indul is jobb felé.

Ha már ilyen közel van ahhoz a postához, nemokosabb, ha azonnal odamegy? Különben is elmúltdél, és Juard doktor éppen ebédel; a postán vi-szont, ahol egyfolytában nyitva vannak, senkit semfog zavarni.

Mielőtt eltűnnc, észreveszi, hogy a rendőr igen-lően bólint felé — hogy biztosítsa: jó irányba megy.

Hülyeség ilyen helyre közlekedési rendőrt állíta-ni, ahol nincs is irányítani való forgalom. Az isko-lás gyerekek ilyenkor már hazamentek. Van itt egy-általán iskola?

Ahogy a rendőr előre megmondta, Wallas rögtönegy újabb kereszteződéshez ér. Ha itt jobbra kanya-rodna, a Bernadette utca határozottan visszafelévinné, és így kisebb vargabetűvel a Korinthosz ut-cába juthatna; de pillanatnyilag nemigen lehet kö-zelebb a klinikához, mint a postához, ezenkívülnem ismeri elég jól a negyedet: még a végén össze-futna a rendőrrel. A poste restante meséje nem va-lami híres: ha ebbe a postahivatalba kuldette vol-na a levelezését, tudta volna a címét, így meg csakúgy körülbelül tudta, merre van.

Micsoda balszerencse kényszeríti ma egész nap,hogy útközben mindenütt indokolja az úticéljait?Vajon a város utcáinak különleges elhelyezkedésemiatt kell állandóan kérdezősködnie, hogy aztánminden egyes válasz után újabb kitérők felé irá-nyítsák? Egyszer már bolyongott itt, ezek között aváratlan clágazások és zsákutcák között, ahol mégbiztosabban eltéved az ember, ha véletlenül sike-rül egyenes irányba mennie. Csak az anyja ideges-kedett emiatt. Végül kijutottak ahhoz a zsákutca-

1 38 1 39

szerű csatornához: a napfényben alacsony házaknézegették vén homlokzatukat a zöld vízben. Nyá..ron lehetett, iskolai szünidőben: megszakították azútjukat (mint minden évben, akkor is délebbre, atengerpartra mentek), hogy meglátogassanak e gyrokon nénit. Uigy rémlik neki, hogy a rokon örökö-södési ügy vagy valami hasonló miatt meg voltsértve. De vajon tudta-e valaha is pontosan? Márarra sem emlékszik, hogy a végén találkoztak-e ahölggyel, vagy dolgavégezetlenül továbbutaztak(csak pár órájuk volt két vonat között). Különbenigazi emlékek-e ezek? Gyakran el is mesélhetténeki: „Emlékszel, amikor elmentünk ..."

Nem. Azt a csatornarészt a saját szemével látta,és a csatorna csendes vizében tükröződő házakat is,meg a nagyon alacsony hidat, amely a bejáratát le-zárta ... és az öreg hajócsontvázat is ... De az le-het, hogy az egész máskor és másutt történt — vagyakár álmában.

Itt a Janeck utca és az iskolaudvar fala, ahol a vad-gesztenyefák a lombjukat hullatják. „Polgártársak,figyelem!" És itt a tábla, amely az autósoknak las-sítást parancsol.

A billenőhíd bejáratánál a tengerészkék zubbo-nyos, egyensapkás alkalmazott ismerősként int neki.

HARMADIK FEJEZET

talában, most is csendes a nagy ház.A földszinten a süket, vén házvezetőnő befejezi avacsorakészítést. Posztópapucsot visel, nem hallat-szik, amint a folyosón jön-megy — a konyha és azebédlő között ingázik, egyetlen terítéket helyez ela hatalmas asztalon, mindig ugyanolyan rendben.

Hétfő van: a hétfői vacsora egyszerű szokottlenni: zöldségleves, esetleg sonka és valami megha-tározhatatlan ízű „krém" vagy karamellás rizs ...

De Daniel Dupont-t nem nagyon érdekli azevés.

Az íróasztalánál ül, a revolverét vizsgálgatja.Nem szabad berozsdásodnia — sok-sok éve már,hogy senki sem használta. Dupont óvatosan babrálvele; kinyitja, kiveszi a golyókat, gondosan kipu-colja a szerkezetét, ellenőrzi, működik-e; végül ahelyére illeszti a tárat, és a rongyot az egyik fiókbateszi.

Aprólékos ember, szereti a gondos munkát. Egygolyó a szívbe, ez okozza a legkevesebb zavart. Hamegfelelő módon lövik — hosszasan beszélt errőlJuard doktorral —, a halál azonnal beáll és nagyonkicsi a vérveszteség. Így a vén Annának kevesebb

lesz a foltok eltávolításával; az asszony szá-ez a legfontosabb. Dupont tudja jól, hogy

szereti őt.ülönben úgy általában nemigen szerették. Eve-• . • Mellesleg nem ezért öli meg magát. Tel-mindegy, hogy nemigen szerették. Csak úgy,iért üli meg magát — unalmában.

143

Dupont néhány lépést tesz a tengerzöld faltól fa,

lig szőnyegen, amely elnyeli a zajokat. A kis dolga

zószobában nemigen van hely a sétára. Minden 01•dalról könyvek veszik körül: jog, társadalmi jog

alkotás, politikai gazdaságtan ... balról lent, a'nagy könyvespolc végén sorakozik az a néhány kö,tet, amelyekkel ő maga gazdagította a sorozatotNem sok. De azért volt néhány elgondolása. Ki ér-tette meg őket? Az ő bajuk.

Megáll az íróasztal előtt, és belepillant a leve.lekbe, amelyeket most írt: egyet Roy-Dauzet-nal r,egyet Juard-nak ... kinek is meg? Talán a feleségének? Nem; és azt, amit a miniszternek írt, nvihván már előző nap feladta .. .

Megáll az íróasztala előtt, és még egy utolsó pil.lantánt vet arra a levélre, amelyet Juard doktornakírt. Világos, meggyőző levél: megadja az összesszükséges magyarázatot, hogyan kell gyilkosságnakfeltüntetni az öngyilkosságát.

Dupont eleinte arra gondolt, hogy balesetet tet.tet: „a professzor régi revolvere tisztogatása küzbeaa szívébe lő és meghal". De mindenki átlátott vol•na rajta.

A bűntény nem olyan gyanús. Es az ember szá-míthat Juard-ra és Roy-Dauzet-ra, hogy megőrzik)a titkot. A fakereskedők klikkjének nem kell majdkényszeredett képet vágnia, ha a neve beszélgetésközben felmerül. Ami a doktort illeti, a múlt he±imegbeszélésük után valószínűleg nem fog csodál'kozni; talán megértette a dolgot. Semmiképpe^sem tagadhatja meg egy halott baráttól ezt a szi'vességet. Igazán nem kívánnak tőle bonyolult do:got: át kell szállítania a holttestet a klinikára, e;,azonnal értesítenie kell Roy-Dauzet-t telefonon:utána pedig: jelentést írni a városi rendőrségeés közleményt a helyi lapoknak. Egy miniszterrátsága néha nagyon hasznos lehet: nem lesz s

144

orvényszéki orvos, sem semmiféle nyomozás. Éskésőbb (ki tudja?) még az orvosnak is hasznára vál-hat ez a cinkosság.

Minden rendben van. Dupont-nak mar csak lekell mennie vacsorázni. A hangulatán nem szabadmeglátszania semminek, hogy a vén Anna nehogygyanút fogjon. Kiadja a másnapi rendelkezéseit;szokásos pontosságával rendez néhány részletkér-dést, amelyeknek most már nincs jelentőségült.

Fél nyolckor visszamegy az emeletre és percnyiidőveszteség nélkül szíven lövi magát.

Itt Laurent megáll; még mindig van egy homá-lyos pont: Dupont vajon rögtön meghalt-e vagy

m?Tegyük fel, hogy csak megsebesítette magát:

Ínég volt annyi ereje, hogy másodszor is lőjön, mi-el az orvos azt állítja, hogy le tudott menni a lép-őn és kiment a mentőautóig. És ha feltételezzük,

hogy a revolver rozsdás volt, a professzornak máslehetőségei is maradtak: például felvághatta azreit; az ilyenfajta embertől kitelik, hogy készen

tart egy pengét arra az esetre, ha a pisztoly bedög-lik. Allítólag nagy bátorság kell hozzá, hogy va-laki véget vessen az életének, de azt könnyebbenfeltételezi az ember valakiről, mint azt, hogy ilyenH irtelen meggondolja magát.

Ha viszont sikerült mindjárt megölnie magát,miért találta volna ki a doktor és a vén házvezető-nő ezt a történetet: a sebesült Dupont segítségértkiabál a lépcső tetejéről, és bár addig látszólag nemforgott veszélyben az élete, a klinikára érkezve hir-telen meghal. Az ember gondolhatja azt is, hogyJuard azért részesítette előnyben ezt a változatot,hogy aztán ne vethessék a szemére, hogy halottat

'llított el: Dupont-nak életben kellett lennie,gy neki joga legyen elszállítani; másrészt a saját'án kellett kimennie a kocsiig, hogy a hordágy-

to A radírok145

vivőknek ne legyen miért beavatkozniok; végül aza rövid idő, amíg még élt, lehetőséget adott az ádozatnak, hogy állítólag ő maga mesélje el akosság körülményeit. Lehetséges, hogy magapont ajánlotta a levelében ezt az óvintézkedéCsak az a furcsa, hogy ma reggel a doktor is any.nyira ragaszkodott ehhez, hogy a szavaiból kid e

rült: először nem találta súlyosnak a sérülést - éígy mindennek ellenére kissé meglepő, hogy D upont mégis meghalt. Ami a házvezetőnőt illeti, úglátszik, még csak fel sem tételezte, hogy az áldozatbelehalhat a sérülésébe. Már az is megdöbbcntölenne, ha Dupont vagy Juard olyan megoldást vá.lasztott volna, amely az öregasszony cinkosságát isfeltételezi, de az még megdöbbentőbb lenne, ha azasszony ilyen ügyesen játszotta volna el a szerepétanyomozók előtt, alig néhány órával a tragédia után,

Van persze még egy lehetőség: Dupont akkorlőtt másodszor, amikor a klinikára érkezett - igySmite-né semmiről sem tudott, és az orvosnak fi-gyelembe kellett vennie, amikor a saját vallomásátkidolgozta, hogy mit fog vallani az asszony. Saj-nos azonban, ha az hihető is, hogy a doktor bele-egyezett, hogy barátja öngyilkosságát takargassa,nehéz elképzelni, hogy maga tette volna lehetővé,hogy befejezze az öngyilkosságát.

Foglaljuk tehát össze: biztosra kell venni, hogyDupont a doktor, illetve a házvezetőnő segítségenélkül ölte meg magát; tehát akkor tette, amikoregyedül volt, azaz: vagy a dolgozószobájában félnyolckor, vagy a hálószobájában, mialatt a házve-zetőnő a klinikára telefonált egy közeli kávéház'ból. Attól fogva, hogy az öregasszony hazaért, Da .

pont-nál végig volt valaki - először a házvezetőnő ,

aztán a doktor -, és mind az egyik, mind a másikmegakadályozta volna, hogy még egyszer megkísé .

relje. Az is lehet, hogy az első golyót a dolgozószo'

146

an, a másodikat meg a szobájában lőtte ki, desemmit sem lendítene az ügyön, lévén, hogy azos érkezésekor semmiképpen sem látszott súlyo-sérültnek. A házvezetőnő őszinteségét józan

el tényleg nem lehet kétségbe vonni (az igazságargatásában csak a doktor cinkos). Dupont,ikor elhagyta otthonát, nem volt halott, úgy-gy még járni is tudott - ezt a doktor is kényte-volt megemlíteni, nehogy a házvezetőnő meg-udtolja. Különben mindezt előre is kiszámíthat-: mivel a házvezetőnőt nem volt szabad beavat-titokba, el kellett kerülni, hogy szembe találjaát a revolverét szorongató hullával - ez ugyan-agyobb lehetőséget nyújtott volna neki, hogy ki-lja: öngyilkosság történt, ezenkívül azt az or-hívhatta volna, akit éppen akar - sőt még a

dőrséget is.A megoldás tehát a következő: Dupont mellbe

lövi magát, tudja, hogy halálos a lövés, de annyiideje még marad, hogy gyilkost kiabáljon. Kihasz-nálja a házvezetőnő siiketségét, hogy elhitesse vele,a gyilkos kimenekült a házból. Azután nyugodtanmegvárja, hogy orvos barátja megérkezzék és elma-gyarázza neki, mit kell tennie az ő halála után.Juard elviszi a sebesültet, és akarata ellenére meg-próbálja megmenteni ...

Valami még mindig nem stimmel: ha Dupont olyanjó bőrben volt, nem lehetett annyira biztos benne,hogy gyógyíthatatlan a sérülése.

És megint visszakanyarodunk ahhoz a feltétele-zeshez, hogy Dupont a látszólagos sikertelen kísér-let után az utolsó pillanatban visszarettent a halál-tól. Rosszul célzott; látszatra könnyű sérülést oko-zott magának, de az is eléggé megrémítette ahhoz,hogy lemondjon a tervéről. Segítségért kiabált hát,de mivel nem akarta bevallani az igazságot, kitalált10*

14 7

egy lehetcticn mcrénylethistóriát. Mihelyt meg;zett az orvos, rohant, bogy megoperáltassaa klinikán, ahhoz sem volt türelme, hogy meg\a hordágyat. A sérülése azonban súlyosabbmint hitték, és egy óra múlva mar meg is haltnemcsak a házvezetőnő kijelentései őszintékegy nyitott ajtót is láthatott, amelynek nem k,volna nyitva lennie), hanem az is lehetséges,az orvoséi is azok: egy nőgyógyász nem kötelesrevenni, hogy a golyót közvetlen közelből lőtte.A miniszter, aki viszont ismeri az ügy hátterét, há-la egy még idejében megérkezett levélnek, leállttotta a nyomozást és elvitette a holttestet.

Laurent felügyelő nagyon jól tudja, hogy momegint elölről fogja kezdeni az egész okoskodómivel éppen ez a megoldás tetszik neki a legkebé. Hiába jut reggel óta minden újabb kísérletgén ehhez a megoldáshoz, nem hajlandó elfogadni:Bármilyen valószfnűtlenséget szívesebben elhinne,mit ezt az oly gyakori hangulatváltozást, amit alta-lában az életösztönnek tulajdonítanak, de ami any-nyira nem egyeztethető össze a professzor egyénisé-gével, az oly sok esetben bizonyított bátorságaval,a háború alatt a fronton való helytállásával, a ma-gánéletben tanúsított állhatatosságával, a soha megnem rendült jellemességével. Elhatározhatta, bogmegöli magát; meg lehettek az okai, hogy álcázzaaz öngyilkosságát; de nem visszakozhatott hirtoien,mikor már belefogott.

Am ezt az egyet kivéve már csak egy magyarázatmaradt: a gyilkosság; és mivel nincs elképzelhetőgyilkos, mégis el kell fogadni Wallas elképzelését ,

a titokzatos célokat szolgáló és elfoghatatlan ü

szeesküvőkből álló kísértet-„banda” elméletétLaurent felügyelő magában nevetgél, annyiralondosnak találja a miniszter e legutóbbi ötletét.

az ügy úgy is elég zavaros lenne, ha nem bonyolfta-aák hasonló hulyeségekkel.

Az meg tényleg nagy marhaság, hogy továbbras gyötörje magát egy olyan talánnyal, amit hál' is-ennek levettek a válláról. Különben is ideje, hogy

ebédelni induljon.De a gömbölyű kis ember nem tudja rászánni

magát, hogy elhagyja az irodát. Úgy gondolta, méga délelőtt folyamán hírt kap Wallastól, ám az semszemélyesen, sem telefonon nem jelentkezett. Talána különleges ügynököt is megölték a gengsztcrek?

rökre eltűnt, elnyelte az éji homály?Lényegében semmit sem tudnak erről a Wallas-, sem küldetése pontos mibenlétéről. Mi szükségeIt például arra, hogy mielőtt munkához lát, el-jön Laurent-hoz? A felügyelőnek csak az orvos

öreg cselédasszony vallomása van a birtoká-a főváros megbízottja egyenest őket is kikér-

e lette volna. És nem kellett engedélyt kérnie,hogy bemenjen a halott házába — tárva-nyitva áll,csak egy félbolond asszony őrzi.

Ebből a szempontból nyugodtan elmondhatjuk,hogy a minisztérium hallatlanul könnyelmű: egybűnü,gyben az ember nem ... De nem éppen ez anemtörődömség a legjobb bizonyíték arra, hogy On-gyilkosságról van szó és hogy ők ott ezt pontosantudják? Ez azért a későbbiek során kellemetlensé-geket okozhat nekik az örökösökkel.

Akkor viszont mit keres itt Wallas? Talán Roy-Dauzet rendelkezéseit tévesen továbbították, és akiváló Fabius ily módon indította el ezt azellennyo-mozást? Vagy a különleges ügynök is tudja, hogyDupont öngyilkos lett? Lehet, hogy egyszerűen az afeladata, hogy a Földmérők utcájabeli villából fon-

papírokat szerezzen meg, és a főkapitányságonlátogatása csak az udvariasság jele volt. Ha

an udvariasság, hogy valaki eljön és mindenféle

1 4 8 149

gyerekes mesékkel bolondot csinál egy magas rangúhivatalnokból .. .

De mégsem! Wallasról lerí, hogy őszinte: komo.lyan hisz abban, amit mesél; ami pedig váratlanlátogatását illeti, nem megint azt bizonyítja-e, hog yLaurent-nal igenis bizalmatlanok a fővárosban?

A felügyelő éppen itt tart elmélkedéseiben, amikorkülönös egyén érkezik.

Anélkül, hogy a szolgálatban levő altiszt bárkitis bejelentett volna, anélkül hogy akár csak kopog.tattak volna, Laurent észreveszi, hogy az ajtó csen-desen kinyílik, az ajtónyílásban megjelenik egy fej,és aggodalmas pillantás méri fel a szobát.

- Mi az? - kérdi a felügyelő, és már azon van,hogy kidobja a faragatlan tuskót.

Am az hosszú ábrázatát felé fordítja és mutaujját függőlegesen a szája elé téve csendet kér,parancsoló és egyszersmind könyörgő, bohócos arc-játékba kezd. Közben teljes mivoltában belép aszobába, aztán mérhetetlen körültekintéssel becsuk-ja az ajtót.

- Na de mit akar, uram? - kérdi a felügyelő.- Már azt sem tudja, haragudjék, nevessen vagy

idegeskedjék. De úgy látszik, látogatóját halálrarémítette, hogy olyan hangosan szólt rá. Az ugyanisigyekszik a lehető legkisebb zajt ütni, ezért pateti-kusan feléje nyújtja a kezét, nyugalomra intve afelügyelőt, közben lábujjhegyen odasettenkedik azíróasztalhoz. Laurent, aki már felállt, ösztönösen afal felé hátrál.

- Ne féljen, uram - suttogja az ismeretlen -,főleg nehogy behívjon valakit. A vesztemet okozn

Javakorabeli, magas, sovány férfi, tiszta feketben. Kimért hangja és tisztes polgári öltözéke valmelyest megnyugtatja a felügyelőt.

- Kihez van szerencsém, uram?

_ Marchat, Adolphe Marchat a nevem, keres-kedő vagyok. Elnézését kérem, hogy így betörtem,felügyelő úr, de nagyon fontos közölnivalóm van,és mivel jobbnak találtam, hogy eljárásom senki-nek se jusson a tudomására, gondoltam, a súlyoskörülmények felhatalmaznak rá, hogy .. .

Laurent egy mozdulattal, ami azt jelenti, hogy„ebben az esetben ez egész természetes!", félbesza-kítja, de bosszankodik: mar felfigyelt rá, hogy a hi-vatalsegédek váltása nincs megfelelően biztosítvaa két műszak között; rendet kell majd teremtenieezen a téren.- Üljön le, uram - mondja.$s ő is a megszokott módon elhelyezkedik, ke-

zét a papírok közé, az íróasztalára fekteti.A látogató leül a felajánlott karosszékbe, de mi-

vel úgy találja, hogy túl messze van a felügyelőtől,a szék legszélére ül, és amennyire csak tud, előre-dől, úgy, hogy ne kelljen hangosan beszélnie, mégismegértsék:

- A szegény Dupont halálával kapcsolatban jöt-tem...

Laurent egyáltalán nem lepődik meg. Anélkül,hogy teljesen tudatában lett volna, ezt a mondatotvárta. Felismeri, mintha már előre meghallottavolna. A folytatása érdekli:

- Jelen voltam szerencsétlen barátunk utolsóperceinél .. .

- A, ön Daniel Dupont barátja volt!- Ne túlozzunk, felügyelő úr, mindössze régóta

ismertük egymást. És szerintem a kapcsolataink ép-pen...

Marchat elhallgat. Aztán hirtelen elhatározással,(drámai, de ugyanolyan halk hangon kijelenti:

- Felügyelő úr, ma este meg fognak gyilkolni!Most viszont Laurent emeli égnek a karját. Még

csak ez hiányzott!

I50 I5 I

- Mi ez már megint, micsoda tréfa?- Ne kiabáljon, felügyelő úr, és mondja meg

őszintén, úgy nézek ki, mint aki viccel?Tényleg nem agy néz ki. Laurent visszateszi

kezét az asztalra.- Ma este - folytatja Marchat - el kell mcnn

egy olyan helyre, ahol várni fognak a gyilkos- azok, akik tegnap este Dupont-ra lőttek -, ésrajtam a sor .. .

Felmegy a lépcsőn - lassan.Mindig is baljóslatúnak találta ezt a házat. A nia.gas mennyezetek, a sötét faburkolatok, a sarkokbanmegsűrűsödő homály, amit a villanyfény soha nemtud kiűzni, mindez még csak növeli a szorongást,amely a belépés pillanatától hatalmába keríti azembert.

Marchat ma este olyan részletekre is felfigyel,amelyek ez idáig nem tűntek fel neki: nyikorgó aj-tók, nyugtalanító távlatok, megmagyarázhatatlanárnyékok. A karfa alján egy bolondfej fintorog.

Lépcsőfokról lépcsőfokra egyre lassabban megyfelfelé. A villám sújtotta tornyot ábrázoló kis fest-mény előtt megáll a halálraítélt. Most nagyon sze-retné tudni, mit jelent ez a kép.

Egy perc múlva már késő lesz, mert már csak ötlépcsőfok van előtte, és akkor odaér, ahol meg foghalni.

A felügyelőt egyáltalán nem rémíti meg látogatójagyászos hangja. Pontos adatokat kér: kinek kellenemegölnie Marchat-t? Hol? Miért? Es honnét tudja?Másrészt Juard doktor nem említette, hogy 6 is ottvolt a klinikán; miért nem? Laurent alig-alig tit-kolja, mit gondol; majdnem bizonyos benne, hogyhibbanttal van dolga, aki talán nem is ismerte aprofesszort és akit csak üldözési mániája vezethe'

tett ilyen értelmetlen elképzelésekhez. Ha nem fél-pe tôle, hogy megvadul az őrült, rögtön kidobná.

Ezalatt Marchat nagy hévvel magyaráz. Nagyon

kg oly, amit mond. Sajnos vannak bizonyos dol-, amelyeket nem teregethet ki, de könyörögve

kéri a felügyelő segítségét: lehetetlen, hogy hagy-ják, hogy így megöljenek egy ártatlan embert!Laurent kezdi türelmét veszteni:

- Hogyan segítsek magán, ha semmit sem mond-hat cl?

Végül Marchat elmeséli, hogy véletlenül a Juard-klinika előtt járt, a Korinthosz utcában, amikor adoktor odaért a sebesülttel. Kíváncsiságból oda-ment ő is, és ráismert Daniel Dupont-ra, akivel kü-lönböző körülmények között, közös barátoknál ta-lálkozott már. Felajánlotta, hogy segít bevinni a se-besültet a klinikára, mivel a doktor egyedül volt.

orvos különben az ő határozott kérésére nem'lt a közbelépéséről: nem akarta, hogy a nevermi módon is belekeveredjék ebbe a bűnténybe.

az események alakulása arra kényszeríti, hogyendőrség védelme alá helyezze magát.Laurent meghökkent: Juard doktor ezek szerintogadta volna egy járókelő segítségét, holott kép-

személyzet állt rendelkezésére?Nem, felügyelő úr, akkor nem volt ott senki.

t Nocsak? Hány óra volt tulajdonképpen?Marchat néhány másodpercnyi habozás után vá-ol:Nyolc óra körül lehetett, talán fél kilenc; nem

nám pontosan megmondani.Juard kilenckor telefonált a rendőrségre, hogy

lentse a halálesetet. Laurent megkérdezi:Nem inkább kilenc óra után volt?Nem, nem: kilenckor szegény Dupont már

halt.tóval Marchat egészen a műtőig felment.

152 153

A doktor azt állította, hogy nincs szüksége asszisz_tensre a műtéthez, amelyről különben akkor nné,nem tudta, milyen rendkívül súlyos lesz. Dupon t ,aki a legrosszabbtól tartott, kihasználta az altat<i;előtti néhány pillanatot, és elmesélte a merényletkörülményeit. Marchat-nak meg kellett ígérnic ,hogy a hallottakat nem hozza nyilvánosságra, bárnem érti, miért kell titkolózni a rendőrség előtt .Mindenesetre ügy hiszi, nem lesz szószegő, ha 1c-leplezi a felügyelő előtt, milyen küldetéssel bízt 3.meg a professzor őt, akit ilyen jellegű kalandra, é,ezt ismételten hangsúlyozza, semmi .nem teszi külö-nösebben alkalmassá! Arról van szó, hogy még mabe kell hatolnia a Földmérők utcájabeli kis villába, hogy onnét bizonyos dossziékat elhozzon és az-után átadja őket egy nagyon közismert politika.személyiségnek, akinek a számára ezek a papírokhallatlanul fontosak.

Laurent két dolgot nem ért. Először is miért ketitokban tartani ezt az akciót? (Az örökösök matt?) Es másrészt mi benne olyan veszélyes? Amipedig a „merénylet körülményeit" illeti, Marchatmegnyugodhat: könnyű rekonstruálni őket!

Amikor ezt hozzáteszi, a felügyelő — aki válto-zatlanul öngyilkosságra gondol — cinkos képpel r-kacsint a másikra. Most már nemigen tudja, mitgondoljon erről a Marchat-ról: a barátja halálá-val kapcsolatos pontos részletek alapján, amiketelmond, az ember kénytelen elhinni, hogy előző este,

tényleg ott volt a klinikán; viszont a többi, amitelmond, annyira értelmetlen és ködös, hogy nehézelhessegetni azt a feltételezést, hogy őrült.

A kereskedő, akit a cinkosság feléje irányuló je -

lei felbátorítanak, most egy terrorista szervezetrőlés egy olyan politikai csoport ellen indított harcrólbeszél — burkolt szavakkal —, amely ... amelyet . •

15 4

Laurent végül megérti, hova akar kilyukadni, ki-segíti hát zavarából:

—Olyan politikai csoport, amelynek a tagjaitmódszeresen kiirtják, egyenként, minden este félnyolckor!

És Marchat-nak, aki nem veszi észre a felügyelőszavait kísérő ironikus mosolyt, szemmel láthatóannagy kő esik le a szívéről.

—Cb — mondja —, sejtettem, hogy tud a dologról.Ez nagyon leegyszerűsíti a dolgokat. Csakis kelle-metlen következményei lehettek volna, ha a rendőr-ség elől eltitkoljuk az igazságot, ahogy ezt Dupontakarta. Hiába mondtam el százszor is, hogy meg-győződésem szerint éppen a rendőrségre tartozik azegész — és nem rám! —, képtelen voltam rávenni,hogy hagyjon fel nevetséges titkolózásával. Hátezért kezdtem komédiázni; és mivel ön ugyanabban

hangnemben válaszolgatott, ncm volt könnyű ki-ásznunk belőle. De most már legalább szót ért-

hetünk.Laurent belemegy a játékba. Meglehetősen kí-

váncsi rá, mi fog ebből az egészből kisülni.—Szóval ön azt mondta, hogy Daniel Dupont

a halála előtt titkos megbízatást adott önnek, ame-lyet ha végrehajt, az élete forog kockán?

Marchat tágra mereszti a szemét. „A halálaelőtt?" Most már egyáltalán nem tudja, mit kellelhallgatnia.

—Nos — sürgeti Laurent —, miért gondolja, hogycsapdát állítanak önnek abban a házban?

—A doktor, felügyelő úr, Juard doktor! Ő min-dent hallott!

Juard doktor jelen volt, amikor Dupont elma-gyarázta, milyen fontosak a szóban forgó dossziék,és hogy mit kell velük csinálni. Mihelyt megértette,

gY Marchat-nak kell elhoznia őket, valami ne-tséges ürüggyel elpárolgott, elment telefonálni a

155

banditák Főnökének, hogy figyelmeztesse. Marchatóvatosságból jó hangosan elmondta többször i s

hogy nem tartozik a csoporthoz, de látta, hogydoktor nem hitte el; olyannyira, hogy a többiekrögtön el is határozták, hogy a kereskedő lesz a m aesti áldozat. És ezt a rendőrségnek kutya köteles-sége megakadályozni, mert ez tévedés, tragikus té-vedés: soha semmilyen kapcsolata nem volt a cso.porttal, még csak a rendszerüknek sem a híve, e s

ncm akarja .. .—Jól van, jól van — mondja Laurent —, nyugod-

jék meg. Maga hallotta, amit a doktor a telefonbamondott?

—Nem ... azaz: hallani nem hallottam, decsak rá kellett nézni, látszott rajta, hogy mire ké-szül.

Hát ez tényleg ugyanaz az eset, mint Roy-Dauzet. De honnét ered ez a tömeges őrület? AmiDupont-t illeti, érthető, hogy kényelmesnek találta,ha a titokzatos anarchistákat vádolja; bár akkor isjobban tette volna, ha saját kezűleg küldi el a pa-pírjait, mielőtt megöli magát. De vannak más ho-mályos pontok is. Azt azonban, sajnos, nem re-mélheti, hogy ennek a jóembernek a kikérdezéserévén meg lehet világítani őket.

A felügyelő, hogy megszabaduljon tőle, jó mód-szert ajánl, melynek segítségével kicsúszhat gyilko-sai keze közül: mivel csak pontosan fél nyolckor öl-.hetnek, egyszerűen más időpontban kell elmenni adossziékért.

A kereskedő már erre is gondolt, de nem lehetolyan könnyen elmenekülnie egy ilyen hatalmasszervezet elől: majd bezárják az orgyilkosok, mígelérkezik a kivégzésére kiszemelt idő; ott vannakmár és várják; a doktor ugyanis nem mondta meg— mivel maga sem tudta —, hány órakor megy maid

Marchat a professzor lakására .. .

Maga hallotta, amit a doktor a telefonbamondott?

—A szó szoros értelmében nem hallottam ; csaknéha egy-cgy szót ... De abból, amit megértettem,összeállítottam az egész beszélgetést.

Laurent-nak kezd elege lenni a dologból, és eztegyre inkább érezteti is látogatójával. Az szinténegyre idegesebb; emiatt aztán időnként majdnemmegfeledkezik a suttogásról meg az óvatosságról:

—Nyugodjak meg, nyugodjak meg! Jó vicc! Hamaga reggel óta az órákat számolná, hogy mennyiideje van még hátra, mint én .. .

—Nocsak — mondja Laurent —, miért csak reg-gel óta?

A kereskedő „tegnap este áfát" akart mondani.Gyorsan helyesbít: egész éjjel le sem hunyta a sze-mét.

Ebben az esetben a felügyelő kijelentheti: iga-!'zán rosszul tette. Nyugodtan alhatott volna: leg-alább annyira nincsenek gyilkosok, mint amennyireösszeesküvés sincs. Daniel Dupont öngyilkos lett!

Marchat pár pillanatig úgy ül, mint akit fejbekólintottak. De aztán hamar összeszedi magát:

—De hiszen ez lehetetlen! Allíthatom magának,hogy szó sincs öngyilkosságról.

—Úgy? És honnan tudja?—Ő maga mondta .. .—Azt mondta, ami neki tetszett.—Ha öngyilkos akart volna lenni, még egyszer

egkísérelte volna.—Felesleges lett volna, hiszen így is meghalt.—Igen ... Persze ... Nem, ez tényleg lehetet-

len! Láttam, hogy Juard doktor elment tclefonál-ni . .

—Hallotta, amit a doktor a telefonba mondott?—Persze, mindent hallottam. Gondolhatja, hogy

egy szót sem szalasztottam el! A piros dossziék, a156 ^5,

dolgozószoba irattartója, a részletesen leírt áldo-zat, aki magamagától sétál bele a csapdába . . .

—Akkor menjen oda most: nincs itt „a gyilkos-ság pillanata"!

—Mondom, hogy már várnak.—Hallotta, amit a doktor . . .

minden újabb kísérlet ellen. Erre a legjobb mód-szer az, ha a lehető leghamarabb elhagyja a várost

meghúzódik valami isten háta mögötti vidékilyukban. Talán még okosabban tenné, ha felszállnaaz első hajóra és a tengeren túl kötne ki.

2

A kereskedő elmegy. Most már kialakult a vélemé-nye. Dupont-nak volt igaza: a felügyelő a gyilkosokzsoldjában áll. Másképpen nem magyarázható a

viselkedése. Azzal akarta elaltatni Marchat gya-nakvását, hogy nincs is összeesküvés és hogy Du-pont öngyilkos lett. Öngyilkos! Szerencsére Mar-chat idejében félbeszakította a vallomását . . .

De mégsem! Attól nem kellett tartania: a fel-ügyelő nagyon jól tudja, hogy Dupont nem haltmeg, mivel Juard doktor mindenről értesíti őket.Úgy tesznek, mintha halottnak hinnék, hogy né-hány nap alatt könnyebben a végére járhassanak azegésznek. Most azt akarják, hogy Marchat besétál-jon a kis villába, hogy a professzor helyett egyelőreőt végezzék ki.

Nos, nagyon egyszerű az ügy: nem megy el adossziékért — sem fél nyolckor, sem máskor (mertnem olyan marha, hogy beleessen a felügyelő csap-dájába: a gyilkosok kétségkívül egész délután les-ben állnak.) Maga Dupont sem fog tovább ma-kacskodni, ha megtudja, pontosan mi is a helyzet.Roy-Dauzet kénytelen lesz egy másik megbízottatideküldeni!

Marchat nem fogja beérni ezekkel a negatív in-tézkedésekkel; a gyilkosok könnyűszerrel találná -

nak alkalmat, hogy megbosszulják a sikertelen gyil -

kossági kísérletüket. Be kell biztosítania magát

Am Marchat kereskedőnek nem ez az első elhatá-rozása. Reggcl óta egyik döntést a másik után hoz-za, és minden alkalommal meg van győződve róla,hogy az a legjobb, amelyiknél éppen kikötött.

Op Beavassa — vagy ne — a rendőrséget a titokba;azonnal elmeneküljön a városból — vagy várjon; ér-tesítse — vagy ne — a professzort erről az elhatáro-zásáról; menjen el rögtön a Földmérők utcájába adossziékért — vagy egyáltalán ne menjen el ...

Valójában még nem mondott le véglegesen róla,hogy megtegye barátjának ezt a szívességet. És ál-landóan ott találja magát a sövénnyel körülvett vil-la előtt, hogy újra meg újra nekirugaszkodjék ...Belöki a súlyos tölgyfa ajtót, amelynek a kulcsátDupont odaadta neki. Felmegy a lépcsőn — las-san...

Am lépcsőfokról lépcsőfokra lassabban halad.Soha nem ér fel.

Most teljes bizonyossággal tudja, mi vár rá, haegészen a dolgozószobáig megy. Nem megy odáig.Értesíti a professzort és visszaadja neki a kulcsait.

Útközben azonban eltöpreng a vállalkozás nehézsé-gein: Dupont — ismeri - nem akarja majd elfo-gadni az érveit. És ha Juard doktornak, aki nemfogja elmulasztani, hogy hallgatózzék az ajtó mö-gött, sikerül kihallgatnia a beszélgetésüket és ígymegtudja, hogy Marchat visszalép, ő ráadásulutolsó esélyeit is elveszti, hogy megmeneküljön agyilkosoktól; ugyanis ahelyett, hogy fél nyolcig les-nének rá a csapdánál, ahová el kellene mennie,

1 58 159

már most követni kezdik, úgyhogy még arra semlesz lehetősége, hogy elbújjék vagy elmeneküljön.

Mégiscsak jobb lenne rögtön odamenni, mert le ,het, hogy most még nem állnak lesben a gyilkoso

Felmegy a lépcsőn. A nagy ház, mint általába n ,most is csendes .

3

Mielőtt a billenő hídpálya végleg visszatérne nyu-galmi helyzetébe, még néhány, lehcletnyi rezgé srázza meg. A kerékpáros nem törődik ezzel a szinteérzékelhetetlen mozgással, már át is ment a kiska-pun, hogy folytassa útját:

— Jó napot, uram.Ahogy felugrott a gépére, „jó napot"-ot kiáltott

„viszontlátásra" helyett. Két-három mondatot vál-tottak a hőmérsékletről, amíg várták, hogy ismétszabad legyen az út.

A híd egyik vége emelkedett csak fel: a szerke-zet forgástengelye a csatorna másik odalán van.Alltak, néztek felfelé a hídpálya alatt futó fémhosszgerendák és kábelek tömege után, amint fo-kozatosan tűntek el a szemük elől.

Azután leereszkedett előttük a hid szabad vége,amely az úttestnck mintegy a metszetét mutatta; éshirtelen megpillantották a sima aszfaltfelületet,amely a másik part felé futott a karfával szegélye -

zett két járda között.Pillantásuk lassan tovább ereszkedett, ahogy a híd

mozgását követték, míg a kocsikerekek kifényeztekét vaspálya pontosan egy szintre nem ért. A mo -

tor- és fogaskerék-csikorgás rögtön meg is szűnt,és a csendbe beleberregett a villanycsengő, jelezvéna gyalogosoknak, hogy ismét átmehetnek a hídon

z6o

_ Engem ugyan nem lcpne meg! — ismételte akerékpáros.

_ Talán mégis. Sok szerencsét!_ Jó napot, uram.De a korlát túlsó felén látni lehetett, hogy még

nem fejeződött be minden: a tömeg bizonyos rugal-massága révén a hídpálya a gépezet megállásakornem ereszkedett végleges helyére; még néhány má-sodpercig folytatta a mozgását, talán egy centime-ternyit lejjebb szállt, így kisebb szintkülönbségetteremtett a járdán; most hajszálnyira visszaemelke-dett, és így a fémszegély néhány milliméterrel azegyensúlyi helyzet fölé került; és az egyre inkábbelhaló, egyre kevésbé kivehető rezgések — de ame-lyekről nehéz lett volna megállapítani, mikor szűn-nek meg — így rojtoztak ki egy jó ideje befejező-dött jelenséget egy egészen illuzorikus szilárdhelyzet egyik es másik felének egymást követő oda-és visszamozgásával.

A híd most nyitva áll a forgalom előtt. Egyetlen te-herhajó sem kér utat alatta. A tengerészkék zubbo-nyos alkalmazott, más dolga nem lévén, elrévedőképpel bámulja az eget. A közeledő gyalogos felépillant, felismeri Wallast, picit bólint neki, mintolyasvalakinek, akit naponta látni szokott.

A billenő rész szélét jelző rés két oldalán a fém-pályák mozdulatlannak látszanak és érezhetően egyszinten állnak.

A Janeck utca végén Wallas befordul jobbra a kör-útra. Vagy húsz méterrel odébb nyílik a Jonas ut-ca, a sarkán tényleg ott a kis postahivatal.

Kerületi postahivatal: csupán hat apró ablak éshárom telefonfülke; a bejárat és a telefonfülkékközött nagy, fényevesztett tükör és alatta enyhénlejtős, hosszú pult, ezen töltik ki az íveket.«A radírok i6

Ebben az időpontban üres a terem, és az alk at.mazottak felé cső oldalon két idős hölgy patyolat,tiszta asztalkendő fölött szendvicset rágcsál. Walla

súgy gondolja, okosabb, ha csak akkor fog hozzá anyomozáshoz, ha majd valamennyi alkalmazott ittlesz. Fél egykor visszajön. Valamikor úgyis megkell ebédelnie.

Egy „Felhívás" felé indul, amit nemrégen ra-gaszthattak ki, és hogy ne lássék céltalannak, hog y

bejött, úgy tesz, mint aki érdeklődve tanulmányoz

-za a plakátot.A felhívás olyan törvénycikkeket tartalmaz, ame.

lyck bizonyos részletmódosításokat jelentenek he,ezeket a miniszter a posta, a távirat- és a távbeszé-lő-hálózat átszervezésére hozta — szóval semmiolyan nincs bennük, ami a közönségre nézve — ki•véve néhány kétes szaktekintélyt — hasznos ]enne.Az avatatlan előtt ezeknek a módosításoknak apontos értelme nem valami világos, olyannyiranem, hogy Wallas végül azon gondolkodik, van-evalójában különbség a dolgok új állása és a között,ami addig volt.

Amikor kimegy a postáról, az az érzése, hogy akét hölgy megrökönyödve bámul rá.

Wallas visszafelé indul, és a Janeck utca másik ol-dalán megpillant egy nem valami nagy, de a legmodcrnebb felszereléssel ellátott önkiszolgáló etter-met. A falak mentén nikkelezett ételosztók sorakoz

-

nak ; a terem túlsó végén pénztár, ahol a fogyasztókkülön erre a célra készült érméket kapnak. A teremteljes hosszában kétsornyi kerek kis műanyag asztala padlóhoz erősítve. Az asztalok előtt vagy tizcnőtember áll — ezek mindig váltakoznak —, gyors, pon

'

tos mozdulatokkal esznek. Fehér laboránsköpenyes

lányok szedik le a tányérokat és törlik le utána az

ü , asztalokat. A fehérre mázolt falakon számta-Jan példányban ott a felhívás:

„Szíveskedjenek sietni. Köszönjük."Wallas körüljárja az ételosztó készülékeket.

Mindegyikben cseréptányérok sora egymástólegyenlő távolságra levő, egymás fölé helyezettüveglapokon. A tányérokon legfeljebb egy salátale-vélnyi eltéréssel pontosan egyforma ételek. Vala-hányszor elfogy egy oszlop, hátulról arc nélkülikezek töltik fel az üres helyeket.

Wallas már az utolsó ételosztónál jár, de mégmindig nem döntött. Különben alig-alig van jelen-tősége, hogy mit választ, mert a különböző ételekCsak az alkotórészeknek a tányéron való elrendezé-Ilében különböznek egymástól; az alap a pácoltbering.

A heringkirakatban Wallas hat, egymás fölé he-lyezett példányban a következő összetételt pillantja .meg: margarinos kenyérbélágyon ezüstöskék bőrű,(,zéles heringfilé terpeszkedik; jobboldalt öt cikk1iaradicsom, baloldalt három keménytojás-karika;a tetején, gondosan kiszámított helyen, három szemfekete olajbogyó. Ezenkívül mindegyik tálcán vanegy kés es egy villa. A kenyérkorongokat biztosanméretre szelték.

Wallas bedobja az érmét a nyílásba és megnyomegy gombot. Kellemes villanymotorbúgással azegész tányéroszlop kezd leereszkedni; a lenti üresrekeszben felbukkan, majd megáll az a tányér,

elynek most már ő a tulajdonosa. Megfogja aellette levő evőeszközökkel együtt, és az egészet

szabad asztalra teszi. Miután ugyanilyen módonozzájutott egy szelet ugyanolyan kenyérhez — de

ez sajtos —, végül egy pohár sörhöz, elkezdi aprókockákra vágni az ennivalóját.

Egy tökéletesen szimmetrikus paradicsompél-dány géppel hibátlanul elmetszett cikke.

162nx

163

A külső, tömör és egyöntetű, szép vegyipiros hússzabályos vastagságban fut körbe a fényes héjréte gés az egyforma nagy, sárga magokat tartalmazó részközött, amelyeket vékony, zöldes kocsonyaréteg tartössze a középső kidomborodó rész mentén. A p a.radicsom közepe enyhén szemcsés, halvány rózsa.szín, és az alsó horpadástól indul egy fehér érnya_lábbal, az egyik ér egészen a magokig felhúzódik -talán kicsit bizonytalanul.

Egészen fent alig látható sérülés történt: a hejegy csücske egy-két milliméteren felszakadt a hús-ról és alig észrevehetően levált róla.

A szomszéd asztalnál három férfi eszik, háromvasutas. Előttük az egész rendelkezésre álló helyethat tányér és három pohár sör foglalja el.

Mindhárman apró kockákat vágnak egy-egy sze-let sajtos kenyérből. A három másik tányér mind-egyikén olyan héring-paradicsom-keménytojás-olajbogyó-együttes van, mint a Wallasé. A háromférfi egyforma magas és egyforma testes, ezenkívülminden részletében egyforma az egyenruhájuk iskis eltéréssel még az arcuk is egyforma.

Némán esznek, gyors, pontos mozdulatokkal.Megeszik a sajtot, utána mindegyikőjük megissza

a fele sörét. Rövid párbeszéd alakul ki:- Mit mondott, hány óra volt?- Körülbelül nyolc lehetett, talán fél kilenc.- És senki sem volt ott? De hiszen ez lehetet-

len! Ő maga mondta nekem .. .- Azt mondta, ami neki tetszett. i44Atcsoportosítják a tányérokat, és nekilátnak a

második fogásnak. De pár pillanat múlva az, akielsőnek szólalt meg, abbahagyja az evést, hogy le'szögezze: .l1

- Ez mindenképp teljesen valószínűtlen.

164 dl

Ezután elhallgatnak, belemerülnek a szeleteléskomoly feladatába.

Wallasnak kellemetlen érzése támad a gyomratáján. Túl gyorsan eszik. Igyekszik kényelmeseb-ben folytatni az evést. Valami meleget kell majd in-nia , különben egész délután fájni fog a gyomra. Hainnét elmegy, kávét iszik valahol, ahol le lehet ülni.

Amikor a vasutasok végeznek a második tányér-ral is, az, aki az előbb megmondta az időpontot, is-mét felveszi a beszélgetés fonalát:

- Mindenesetre tegnap volt.- Nocsak! Honnét tudja?- Maga nem olvas újságot?- 6, tudja, az újságok!Kiábrándult legyintés kíséri a mondatot. Mind-

hármójuk arca komor, de szenvedélytelen; egyfor-ma, semleges hangon beszélnek, mintha saját sza-vaiknak sem szentelnének túl nagy figyelmet. Nyil-ván eléggé érdektelen dologról van szó - vagyolyasmiről, amit tízszer is megrágtak már.

- Hát a levéllel mit kezd?- Szerintem az a levél semmit sem bizonyít.- Hát akkor sohase fognak bebizonyítani sem-

Egyforma mozdulattal isszák ki maradék sörö-ket. Aztán libasorban indulnak a kijárat felé.Wallas még hallja:

- Holnap majd meglátjuk, remélem.

Wallas forró kávét iszik egy kávéházban, amely amegtévesztésig hasonlít a Földmérők utcájabelihez- nem túl tiszta, de jó meleg.

Hiába igyekszik kilábalni ebből a vattaszerűrosszullétből, ami miatt nem tudja komolyan átgon-dolni a dolgait. Biztosan valami megfázás lappangbenne. És éppen ma nem érzi magát ; ,elemébenholott általában megússza az összes ilyenfajta ki-

165

sebb bajt! Pedig szokása szerint jól ébredt; a dél-előtt folyamán lett rajta lassan úrrá valami neheze nlokalizálható rossz érzés. Eleinte az éhség, aztán ahideg rovására írta a dolgot. De eszik és melegszik,és mégse képes legyőzni a kábultságát.

Pedig hát teljes szellemi frisseségére szükségevan, ha valami eredményt akar elérni; mert ezidáig nem sokat haladt, bár bizonyos mértékig mel.léje szegődött a szerencse. A jövőjére nézve pedighallatlanul fontos, hogy most éleslátásról és ügyes-ségről tegyen tanúbizonyságot.

Amikor néhány hónappal ezelőtt belépett a nyo-mozóirodához, főnökei nem titkolták előtte, hogylényegében próbaidőre veszik fel, es hogy a későbbihelyzete főleg attól függ, hogy sikeresen fog-e mű-ködni. Ez a bűnügy az első komoly eset, amit rá-bíznak. Természetesen nem egyedül ő foglalkozikvele: mások és más irodák is — azoknak ő még a lé-téről sem tud — dolgoznak ugyanezen az eseten; demivel megadták neki a lehetőséget, teljes buzgalom-mal bele kell vetnie magát.

A Fabiusszal való első kapcsolatfelvétel nem voltvalami bátorító, Wallas a minisztérium egy másikrészlegétől jött, ahol nagyon jó véleménnyel voltakróla; ezt az álláscserét azért ajánlották neki, hogyegy súlyosan beteg ügynököt helyettesítsen.

—Így tehát be óhajt lépni a nyomozóirodába.Fabius beszél. Határozatlan arckifejezéssel mére-

geti az újoncot, szemmel láthatóan attól fél, hogy aznincs feladata magaslatán.

—Nehéz munka ez — kezdi komoly hangon.—Tudom, uram — feleli Wallas —, de en min-

dent megteszek .. .—Nehéz és kiábrándító.Habozva, lassan beszél, nem hagyja, hogy a vá-

laszok, amelyeket különben mintha meg se hallana,eltereljék a figyelmét.

_ Jöjjön közelebb; majd meglátjuk.Íróasztala fiókjából furcsa szerszámot szed élő,

amely mintha a tolóláb meg a szögmérő leszárma-zottja lenne. Wallas odamegy és előrehajtja a fejét,hogy Fabius elvégezhesse a homlokán a szokásosméréseket. Ezt a formaságot szabály írja elő.Wallas tudja, úgy-ahogy már maga is felvette améreteit egy duplavonalzóval: valamivel meghalad-ja a kötelező ötven négyzetcentimétert.

—Száztizennégy ... Negyvenhárom.Fabius elővesz egy darab papírt es számolni

kezd.—Lássuk csak. Száztizennégyszer negyvenhárom. '

Háromszor négy az tizenkettő; háromszor egy azhárom meg egy az négy; háromszor egy az három.Négyszer négy az tizenhat; négyszer egy az négymeg egy az öt; négyszer egy az négy. Kettő; négymeg hat az tíz; nulla; öt meg három az nyolc megegy az kilenc; négy. Négyezer-kilencszázkettő .. .Ez bizony nem megy, fiacskám.

Fabius szomorúan bámul rá, es a fejét csóválja.—Pedig én is elvégeztem a számításokat, uram,

és ... — ellenkezik udvariasan Wallas.—Négyezer-kilencszázkettő. Negyvenkilenc

négyzetcentiméternyi homlokfelület; tudja, hogylegalább ötven kell.

—Pedig, uram, én ...—Na, mivel ajánlották magát, mégis felveszem,

de csak próbaidőre. Talán a kitartó munka néhánymilliméterrel kitágitja a fejét. Majd az első na-gyobb ügye után határozunk a sorsáról.

Fabiusnak hirtelen nagyon sietős, felkap az asz-taláról valami dátumbélyegző-félét, előbb rányom-ja egy bélyegzőpárnára, aztán aláírása jeléül idege-sen odacsapja új ügynöke áthelyezési papírjára, az-után ugyanezzel a gépies mozdulattal, vadul odabé-IYegez Wallas homloka közepére, és ezt üvölti:

166 167

- Megfelelt!Wallas riadtan ébred. A homloka nekikopp ant

az asztal szélének. Kiegyenesedik és undorod va

felhörpinti a kihűlt kávémaradékot.Megnézi a kistányér alá csúsztatott blokkot, el_

áll és kifelé menet odadob a pultra egy fémpénzt.Kimegy, meg sem várja, hogy visszaadjanak. „Meg_felelt" a kiszolgálás, ahogy mondta .. .

- Nos, uram, megtalálta azt a postát?Wallas megfordul. Még rövid szunyókálása hatásaalatt áll, észre sem vette a kötényes asszonyt, akimost a kirakatüveget pucolja.

- Persze, persze; köszönöm szépen.A Seprűs hölgy, aki ma reggel a járdát mosta ép-

pen ezen a helyen.- És nyitva volt?- Nem. Csak nyolckor nyitott.- Akkor jobban tette volna, ha rám hallgat! Itt

van a Jonas utcai posta, az is ugyanúgy megfeleltvolna.

- Hát igen! Annyi baj legyen, legalább sétáltam- mondja Wallas, és közben már indul is.

Továbbra is a Jonas utca felé veszi az irányt, köz-ben azon gondolkodik, milyen úton-módon tudnafelvilágosításokat szerezni a szakadt ballonkabátosférfiról. Viszolygása és Fabius tanácsai ellenérekénytelen lesz felfedni, hogy detektív: lehetetlenbeszélgetést kezdeményezni egymás után hat alkal-mazottal valami semmitmondó ürüggyel és mintegyvéletlenül. Az lenne tehát a legjobb, ha a posta-mesterhez fordulna, hogy hívja össze az alkalmazot -

takat egy kisebb értekezletre. Wallas megadja majda férfi személyleírását, aki valószínűleg tegnap estefél hat és hat között itt járt - sajnos, éppen csúcs-forgalom idején. Baxné és a részeg kijelentései

alapján - és ezen a ponton egyezett az állításuk -a kerítésjelenet sötétedéskor játszódott le, tehát ötóra körül.

A kalap, a ballonkabát, a hozzávetőleges testal-kat, a megjelenés... Pontosan nemigen tud sem-mit. Vajon hozzátegye-e, hogy a férfi hasonlít hoz-zá? Ezzel azt kockáztatja, hogy feleslegesen meg-zavarja a tanúkat, mert ez a hasonlóság épp eléggéesetleges - és mindenképpen szubjektív.

Most az összes alkalmazott a helyén van, bár afalióra alig fél kettőt mutat. Wallas ügybuzgó képetvág, úgy vonul el a kis ablakok előtt, és elolvassa afölöttük levő feliratokat:

„Illetéklerovás. Nagybani bélyegárusítás. Portó-bélyeg. Postacsomagok. Légiposta."

„Postacsomagok. Bélyegárusítás. Pénzeslevelek.Expresszlevelek. Ajánlottlevél- és csomagfelvétel."

„Bélyegárusítás. Utalványárusítás: űrlapok,csekklapok, nemzetközi utalványok."

„Takarékbetét. Járadékszelvények. Életjáradékés nyugdíj. Bélyegárusítás. Mindenféle utalványokbefizetése."

„Táviratfeladás. Távirati küldemények utalvány-árusítása és befizetése. Távbeszélőszámla-befizetés."

„Táviratfeladás. Csőposta. Poste restante. Bé-lyegárusítás."

Az ablak mögött a fiatal lány felkapja a fejét ésránéz. Rámosolyog, és egy fali rekeszsor felé for-dulva azt mondja:

- Van levele.Miközben szétválogatja az egyik kis rekeszből

elővett borítékcsomót, hozzáteszi:- Nem ismertem meg rögtön ebben a kabátban.- Ma bizony nincs meleg - mondja Wallas.- Most már itt a tél - válaszol a lány.Amikor odaadja neki a levelet, tréfásan úgy tesz,

168

mintha hirtelen ragaszkodna a szabályzathoz,megkérdezi:

- A jegye, uram?Wallas a felöltője belső zsebéhez nyúl. Előfizete,

cédulája természetesen nincsen, azzal fogja magy a _rázni, hogy elfelejtette magához venni a másik ka-bátjából. De nincs is ideje végigjátszania komédiát :

- De hiszen tudja, hogy tegnap este visszaadta- mondja a lány. - Most már nem lenne szabad át-adnom a postáját, hiszen lejárt az előfizetése, demivel a maga számának még nincs új tulajdonosaígy nem olyan vészes.

Gyűrött borítékot nyújt oda neki: „André V.úrnak, 5. sz. Postahivatal, Jonas utca 2. 326 D.szám." A bal sarokban a „csőposta" jelzés áll.

- Régen érkezett? - kérdezi Wallas.- Éppen azután, hogy ma reggel itt járt. Három-

negyed tizenkettő lehetett, vagy dél. Látja, mégisjól tette, hogy eljött, annak ellenére, amit mondott.Még csak a feladó sincs rajta, hogy visszaküldjük.Nem tudtam volna mit csinálni vele.

- Tíz óra negyvenkor adták fel - jegyzi mel ii

Wallas, ahogy kisilabizálja a bélyegzőket.- Tíz negyvenkor? ... Még reggel meg kellett

volna kapnia. Nyilván valami kis késés volt a to-vábbításban. Jól tette, hogy még utoljára eljött.

- Ó - mondja Wallas -, valószínűleg nem isolyan fontos.

4

- Szerintem ez a levél az égvilágon semmit sem bi-zonyít.Laurent szélesre tárt tenyerével szétsimítja a papírlapot az íróasztalán.

- Hát akkor sohase bizonyítunk be semmit.

170

- De hiszen éppen ezt mondtam az imént -j egyzi meg a felügyelő. Szinte vigasztalásképpenmég hozzáteszi: - Tegyük fel, már csak azért is , .

bogy különböző oldalairól tekintsük a dolgot: ez-zel a levéllel bármit bizonyíthatunk - mindig bebi-zonyíthatjuk, amit csak akarunk -, például azt,bogy maga a gyilkos: a postáskisasszony felismertemagát, és a neve is eszébe jut az embernek erről azóvatos „V. S."-ről. Nem hívják magát véletlenülAndrénak?

Wallas tehát megint visszapottyant a felügyelőszellemi tornái közé! Azért jólneveltségből mégisválaszol:

- Bárki, bármilyen néven küldheti magának apostáját. Csak elő kell fizetni egy postafiókszámra;az ügyfél valódi kiléte senkit sem érdekel. Ez azalak ugyanúgy mondhatta volna, hogy Daniel Du-pont-nak, vagy Laurent felügyelőnek hívják. Csakaz a sajnálatos, bogy nem fedeztük fel előbb, holvette át a postáját: még ma délelőtt is elkaphattukvolna. Ismétlem, a lehető leggyorsabban el kell kül-deni egy detektívet a Jonas utcába, hogy ott vár-jon, hátha visszamegy; de mivel ő maga jelentettebe, hogy többé nem megy, talán felesleges lesz ezaz elővigyázatosság. Nem marad más hátra, mintidehívatni es kikérdezni azt a lányt. Talán ad majdnémi útbaigazítást.

- Csak ne ragadtassuk el magunkat - kezdi Lau-rent -, csak ne ragadtassuk el magunkat. Tulajdon-képpen egyáltalán nem értem, miért éppen ez a V. S.úr lenne a gyilkos. Mit tud maga pontosan? Egy kép-zelődő nő és egy részeg férfi révén jutott oda, hogyegy postafióknál másvalaki levelét átvegye. (Köz-bevetőleg jegyzem meg, hogy ez teljesen szabályta-lan: ebben az országban a rendőrségnek nincs jogamagánlevelezéseket kiadatni; ehhez bírói határozatkell.) Na de hagyjuk. Kinek címezték azt a levelet?

17 r

^

Egy olyan férfinak, aki hasonlít magára. Másr, .maga állítólag hasonlít (de itt gyanúsabb a tanúva.lomás) egy olyan egyénre, aki tegnap este öt ó rafelé elment a kis villa előtt és „benyúlt a kerítés rá-csán". Ezenkívül maga úgy értette, hogy ezután azillető elment arra a postahivatalra. Jó. Itt ténylegvalami véletlen egybeesésről lenne szó — amit a szó.ban forgó levélnek kellene megvilágítania. De mi isvan pontosan ebben a levélben? Hogy a feladó (akiJ. B.-t ír alá) korábban várja ezt az „AndréV. S."-t, mint ahogy előzőleg megállapodtak— („déli háromnegyed tizenkettőtől") —, sajnosazonban a találkozó helyét nem jelöli meg; hogy aG betűvel jelölt harmadik személy kiesése követ-keztében V. S.-nek az egész délutánjára szükséglesz, hogy elvégezzen egy feladatot, amelyről azon-ban mi itt semmit sem tudunk, hacsak azt nem,hogy egy részét már tegnap elvégezték (különbenvallja be, elgondolkodtató, vajon mit kellene mégbefejezni Dupont meggyilkolásán.) Ezeken kívülegyetlen kis mondatot találok itt, amelynek semmaga, sem en nem vagyunk képesek kibogozni azértelmét, de amelyet mintha mellékesen vetettekvolna csak oda — ebben egyetért velem. Végül,hogy teljes legyen a kép, jegyezzük meg, hogy amaga által fontosnak tartott mondatok egyikébenvan egy olvashatatlan szó — hét-nyolc betűs „cllip-szisre", vagy „eltűnik"-re hasonlít, de nyugodtanlehet „előny", „éhkopp", „ilyen", vagy ezer más.

Ezután Laurent kijelenti, hogy a poste restantehasználata legalább annyira nem utal szükségsze-

rűen gyilkos szándékokra, mint az álnév használata.A város hat postahivatala együttvéve több ezerilyen előfizetőt tart nyilván. Ezek egy része — mia'den valószínűség szerint körülbelül a negyede — ki"zárôlag szerelmes vagy hasonló jellegű leveleket

I 72

vált. Körülbelül ugyanennyi valóságos vagy fiktívkereskedelmi-emberbaráti vállalkozással kell szá-IDolni, úgymint: házasságközvetítő ügynökségek, ál-lásközvetítő irodák, hindu fakírok, csillagjósok, lel-ki klinikák ... stb. A többit, mondjuk, több mintfelét, üzletemberek teszik ki, ezeknek csak kis há-nyada igazi szélhámos.

A csőpostán küldött levelet a 3-as számú posta-hivatalban adták fel, ez a belső kikötő és az észak-keleti raktár forgalmát bonyolítja. Mint mindig,itt is faeladásról vagy valami ezzel kapcsolatos üz-letről van szó: árverés, szállítás, berakodás vagyvalami más. Mivel az árfolyamok nagyon is érezhe-tően változnak napról napra, a közvetítőknek élet-bevágóan fontos, hogy gyorsan ki tudják használniezt; néha egy ügylet huszonnégy órás késése tönkrc-tehet egy embert.

J. B. bizományos kereskedő (talán zugkereskedő,de ez nem biztos). G. és André V. S. a két ügynö-ke. Tegnap együtt dolgoztak egy üzlet lebonyolítá-sán, amit ma este fejeznek majd be. Mivel G. köz-reműködését mellőznie kell, V. S.-nek az előre meg-beszéltnél előbb kell működésbe lépnie, nehogy ki-fusson az időből.

S

Wallas ismét egyedül megy az utcán.Most Juard doktorhoz indult; ahogy Laurent azimént megint elmondta: ez az első teendő. Végülsikerült elérnie, hogy a helybeli rendőrség segítsena postahivatal megfigyelésében és a fiatal alkalma-zott kikérdezésében. De azt tapasztalhatta, hogy afelügyelő véleménye most már teljesen kialakult:nincs terrorista szervezet, Daniel Dupont öngyilkoslett. Ez a felügyelő számára az egyeticri ésszerű

173

magyarázat; azt elfogadja, hogy pillanatnyil agegyes „apróbb részletek" nehezen egyeztethetőkössze ezzel az elmélettel, de minden újabb ténye•ző, ami a tudomására jut, rögtön megint csak az ön•gyilkosság bizonyítékává válik a szemében.

Így van ez például azzal a revolverrel is, amelyet

Wallas a professzornál talált. A fegyver kaliberemegegyezik az orvos által kilőtt golyó kaliberévq),.és a golyó hiányzik is a tárból. Végül, amit nagy

onfontosnak talál, a revolver rozsdás. Ez a rendőrfő.nökség laboratóriumában végzett megállapítás sae.rinte lényegbevágó: megmagyarázza, miért-nem lőttmásodszor is Dupont, miután az első golyóval csakmegsebezte magát. A hüvely, ahelyett hogy rende-sen kilökődött volna, beszorult; ezért nem találtákmeg a dolgozószobában a földön. Ami pedig a mar-kolaton talált meglehetősen zavaros ujjlenyomato•kat illeti, elhelyezésük nem összeegyeztethetetlen afelügyelő feltételezte mozdulattal: a mutatóujj a ra-vaszon, mintha maga elé akarna lőni, de a könyökelőreugrik és a csukló visszagörbül, úgy, hogy a csőegy picit ferdén éppen a két borda közé nyomul.E kényelmetlen helyzet ellenére szilárdan kell tar-tani a fegyvert, hogy jól a helyén maradjon .. .

Kábító ütés a mellén, utána rögtön nagyon élcs fáj-dalom a bal karjában; aztán semmi — csak rosszul-lét, de az biztos, hogy nem a halál. Dupont döbben-ten bámulja a revolverét.

A jobb karját szabadon tudja mozgatni, az agyateljesen világos, a teste többi része ugyancsak vála•szolna, ha felszólítaná rá. Pedig biztos benne, hogya szíve táján érzékelte a csattanást és a sebesülést.Meg kellett volna halnia; ezzel szemben ott ül aaasztalnál, mintha mi sem történt volna. Nyilvánirányt változtatott a golyó. A lehető leghamarabbvégezni kell a dologgal.1 74

smét maga felé irányítja a csövct; a mellénye

szövetéhez nyomja, oda, ahol az első lyuknak is

lennie kellene. Fél, hogy nem sikerül, ezért teljeserejével begörbíti az ujját ... De most semmi semtörténik, az égvilágon semmi. Hiába nyomja gör-

csösen a kakast, nem kel életre a fegyver.Leteszi hát az íróasztalra és néhány ujjgyakorla-

tot végez, hogy meggyőződjék róla, vajon a kezenormálisan működik-e. A revolver rozsdásodott be.

Az öreg Anna épp leszedett az ebédlőben, s bárnagyothall , nyilván meghallotta a dörrenést. Mitcsinál most? Kiszalad, hogy segítségért kiabáljon?Vagy feljön az emeletre? Olyan nesztelenül jár aposztópapucsban. Tennie kell valamit, mielőtt ide-érne. Ki kell vágnia magát ebből a lehetetlen hely-zetből.

A professzor megpróbál felállni, könnyen sikerülneki. Menni is tud. Elmegy a kandallóig, hogy meg-nézze magát a tükörben; odébb tesz egy könyvosz-lopot. Meglátja a lyukat, kicsit feljebb van a kel-leténél: a mellény szakadt szövetén egészen kicsivérfolt, szinte semmi. Csak be kell gombolnia a za-kóját és nem is látszik. Egy pillantás az arcára:nem, igazán nem néz ki rosszul. Visszamegy az író-asztalához, eltépi a levelet, amit vacsora előtt Juarddoktornak, a barátjának írt, és a szemétkosárbadobja ...

Daniel Dupont a dolgozószobájában ül. A revolve- rit tisztítja.

Óvatosan bánik vele.Ellenőrzi, hogy a szerkezete jól működik-e, és

visszateszi a tárat a helyére. Azután a rongyot azegyik fiókba teszi. Aprólékos ember, szereti a gon-dos munkát.

Feláll és néhány lépést tesz a tengerzöld faltólfalig szőnyegen, amely elnyeli a zajokat. A kis dol-

175

gozószobában nemigen van hely a sétára. Mindenoldalról könyvek veszik körül: jog, társadalmi jog _alkotás, politikai gazdaságtan ... balra lent, a nag ykönyvespolc végén sorakozik az a néhány kötetamelyekkel maga gazdagította a sorozatot. N em

sok. De azért volt néhány elgondolása. Ki értettemeg őket? Az ó bajuk; nem ok ra, hogy kétségbe-esésében megölje magát! A professzor kicsit me g_vetően elmosolyodik, ahogy eszébe jutnak a hóbor.tos gondolatok, amelyek az előbb, amíg a revolvera kezében volt, hirtelen eszébe ötlöttek ... Azt hit-ték volna, baleset.

Megáll az íróasztala előtt, és még egy utolsó pil.lantást vet az imént megírt levélre: egy belga kol-légának írta, akit érdekelnek az ő elméletei. Vilá-gos, száraz levél; minden szükséges magyarázatbenne van. Talán majd vacsora után hozzáír mégpár melegebb szót.

Mielőtt lemenne, vissza kell tennie a pisztolyt azéjjeliszekrény fiókjába. Gondosan becsomagolja ab-ba a rongydarabba, amelyet az előbb szórakozott-ságból eltett. Aztán eloltja a nagy ernyős lámpát azíróasztalán. Hét óra van ...

Amikor vacsora után felment, hogy befejezze a le-velét, ott találta a gyilkost. Rá várt. Jobban tettevolna, ha a zsebében hagyja a revolvert ... De hátki mondta, hogy éppen aznap vizsgálta át a fegy-vert? Akkor kivette volna a régi hiivelyt, ami miattelakadt a szerkezet. A laboratórium csak azt jelez-te, hogy a fegyvert „jól rendben tartották", és hogya hiányzó golyót „a közelmúltban" lőtték ki, tehátaz utolsó tisztítás után — ez pedig lehetett néhányhete is, sőt néhány hónapja. Laurent így magyaráz -

ta: Dupont tegnap tisztította a fegyvert, azért, hogymég aznap este használja.

Wallas most arra gondol, hogy meg kellett voln 1

176

cudu . győzni a felügyelőt. A felügyelő érvei sokmindenben nem állják meg a helyüket, és ezt bizto-san be is lehetett volna bizonyítani neki. EhelyettWallas hagyta, hogy felesleges vitákba bonyolódja-nak másodlagos kérdésekről — sőt olyanokról, ame-lyeknek semmi közük a bűnescthez — , és amikor vá-zolni akarta az ügy főbb vonalait, olyan félszegmondatokat nyögött ki, hogy a titkostársaság-ügyés az időre végrehajtott gyilkosságok elmélete telje-sen valószínűtlennek, alaptalannak, „ügyetlen ko-holmány"-nak hangzott az ő szájában.

Ahogy beszélt, egyre inkább érezte, milyen hihe-tetlen, amit előad. Különben talán nem is a szavainmúlt; más, gondosabban megválasztott szavakugyanerre a sorsra jutottak volna; csak ki kellettóket ejtenie, hogy az embernek ne legyen kedve ko-molyan venni őket. Így Wallas oda jutott, hogy mármeg sem próbált a tcrmészetszerûleg eszébe jutókőzhelyek ellen küzdeni; tulajdonképpen ezek is fe-leltek meg a legjobban a célnak.

s mindennek a tetejében ott volt szemben velea felügyelő remekül szórakozó arca, akinek szem-mel látható hitetlenkedése végképp lerombolta el-méleteinek valószínűségét.

Laurent elkezdett pontos kérdéseket intézni hoz-zá. Kik az áldozatok? Mi volt pontosan a szerepükaz államapparátusban? Hirtelen és tömeges eltűné-sűk nem támaszt-e máris jelentős űrt? Hogyan le-hetséges, hogy a szalonokban, az újságokban, az ut-cán senki sem beszél erről?

Valójában remekül meg lehet magyarázni. Olyanesoportról van szó, amely, bár elég népes, az egészországban szétszórva él. Többségük semmilyen hi-vatalos funkciót nem lát el; állítólag semmi közüka kormányhoz, ennek ellenére közvetlen és számot-tevő befolyással rendelkeznek. Közgazdászok, pénz-emberek, ipari konzorciumok főnökei, testületi ka-0 A radíros 177

marák vezetői, jogászok, mérnökök, mindenféle

technikusok — meghúzódnak a háttérben, és leg.gyakrabban nagyon csöndes életmódot folytatnak;a nevüket a tömegek alig ismerik, az arcukat pedigegyáltalán nem. De az összeesküvőket ez nem té-veszti meg: bennük magát a nemzet gazdasági-p o,litikai rendszerének a tartószerkezetét kezdhetik ki.Magasabb helyeken mindent megtettek, hogy mos:tanáig titkolják a helyzet súlyosságát; az eddig fel-jegyzett kilenc gyilkosságot agyonhallgatták, sőtközülük többet balesetnek tüntettek fel; az újságoknémák; a közélet látszólag rendes mederben folyiktovább. Mivel egy olyan hatalmas és annyira szer-teágazó szervezetben, mint a rendőrség, tartani le-hetett a titoktartás megszegésétől, Roy-Dauzetjobbnak találta, ha nem közvetlenül a rendőrségetbízza meg a terroristák elleni harccal. A miniszterjobban bízik az ellenőrzése alatt álló különböző fel-derítő szervekben, amelyeknek legalábbis a káde-rei személy szerint hű emberei.

Wallas jól-rosszul megfelelt a felügyelő kérdései-re, ám a lényegbevágó titkokat nem árulta el. Deő maga is tisztában van álláspontja gyengéivel.A háttérben mozgó személyiségek, akik titokbanirányítják az országot, a gyilkosságok, amelyekrőlmindenki mélyen hallgat, az igazi rendőrség perifé-riáján működő bonyolult rendőri szervezetek, végűta terroristák, akik titokzatosabbak, mint az összestöbbi együttvéve — hát igazán elegendő, hogy za-varba hozzon egy tisztviselőt, aki a tények talajánáll, és mindezekről most hall először ... És ha azegész történetet az utolsó betűig úgy találták volnaki, akkor is megvolna benne a lehetőség, hogy bárkielhiggye vagy ne higgye el, és a következetes eltéré -

sek, bármelyik irányban hatnának, ezért a lényegétnem változtatnák meg.

Laurent ott ül rózsásan és kövéren roppant hiá

178

tatos karosszékében, fizetett besúgói és kartotékjaiközött; annyira egyértelműen utasította vissza azügynököt, hogy az hirtelen úgy érezte, már-már apuszta léte is veszélyben forog: maga is egy ilyenmegfoghatatlan szervezet tagja lévén, lehet, hogy ő

akár az összeesküvés, csupán egy gazdag fantá-ziával megáldott miniszter teremtménye; minden-esetre, úgy látszik, a felügyelő ide akarja lefokozni.Ugyanis a felügyelő sutba dobva a kíméleteskedéstvagy óvatosságot, most már nyíltan kifejtette a vé-leményét: megint egy Roy-Dauzet-féle képzelgésselvan dolguk; az a tény, hogy olyan emberek is, mintFabius, hisznek benne, nem elegendő ahhoz, hogyaz egész megálljon a lábán. Különben az ügy máshívei szertelenség dolgában még rajta is túltettek,mint például Marchat, aki annyira meg van győ-ződve róla, hogy ma este fél nyolckor meghal,hogy még csakugyan meghal .. .

A kereskedő felbukkanása természetesen mitsem javított a helyzeten.

Wallas elment, és elvitte magával a halott revol-verét. Laurent nem akarta, hogy otthagyja: nemtudott volna vele mit kezdeni; Wallas vezeti a nyo-mozást, legyenek hát nála a „tárgyi bizonyítékok".A laboratórium a felügyelő kérésére olyan állapot-ban adta vissza a fegyvert, ahogyan megtalálták,tehát a működését akadályozó üres töltényhüvely-lyel együtt.

Wallas megy. Minduntalan meglepi, hogy milyenfurcsán helyezkednek el az utcák ebben a városban.A prefektúrától ugyanazon az útvonalon ment, mintma reggel, mégis az az érzése, hogy sokkal régebbengyalogol, mint előszőr, hogy a főkapitányságtólJuard doktor klinikájához jusson. De mivel a ke-rület összes utcája egyforma, nem merne meges-küdni rá, hogy csakugyan pontosan ugyanazokon az1 2 *

179

utcákon ment át. Fél, hogy túlságosan clkaayato..

dott balra, és így elment a mellett az utca mellett,amelyiket keresi.

Elhatározza, hogy bemegy egy boltba, és meg.kérdezi, hol a Korinthosz utca. Kis könyvesbolt, delevélpapírt, ceruzát és festéket is árul gyerekeknek.Az elárusítónő feláll, hogy kiszolgálja:

—Parancsol?—Szeretnék egy nagyon puha rajzradírt.—Azonnal, uram.

Téba romjai.A város fölött emelkedő dombon egy műkedvelőfestő helyezte el az állványát a ciprusok árnyékában,a szétszórt oszloptöredékek között. Gondosan fes-teget, tekintete pillanatonként visszatér a modellre:nagyon vékony ecsettel rengeteg részletet dolgoz ki,amelyeket szabad szemmel alig lehet látni, de a ké-pen meghökkentő erővel hatnak. Rendkívül éles le-het a látása. Meg lehetne számolni a rakpartot al-kotó köveket, a házoromzat tégláit, sőt a tetőpalá-kat is. A kerítés sarkánál kecskerágósövény leveleicsillognak a napon; a nap itt-ott kiemeli a leve-lek körvonalait. Hátul egy cserje nőtt a sövény fölé,lombjavesztett kis cserje, minden egyes ágát csillo-gó vonal jelzi a fény felőli oldalon és sötét vonal azárnyékoson. A fényképet télen vették fel, kivétele-sen napfényes napon. Vajon mi oka lehetett a fia-talasszonynak, hogy épp ezt a villát fényképezze le?

—Nagyon szép kis villa, nem?—Hát istenem, szépnek szép.Ő nem lakhatott benne Dupont előtt, hiszen

professzor huszonöt éve ott lakik és úgy örökölte anagybátyjától. Vagy cseléd volt ott az asszony?Wallas maga előtt látja a boltosnő kicsit kihívó,vidám arcát; harminc, maximum harmincöt éves,kellemes, gömbölydedre érett kor; meleg areszín

,

csillogó szem, fekete haj, elég ritka típus errefelé —ínkább a dél-európai vagy balkáni nőkre emlé-keztet.

— Hát istenem, szépnek szép.Kis kaccantással mondja, mintha Wallas az

imént valami gáláns tréfát engedett volna meg ma-gának. A felesége? Furcsa lenne. Laurent nem aztmondta, hogy az asszonynak most üzlete van? Vagytizenöt évvel

fiatalabb a férjénél ... barna haja,fekete szeme van ... ő az!

Wallas kisiet a könyvesboltból. Néhány méter,és útkereszteződéshez ér. Szemben vele ott a pirosplakát: „A Victor Hugo papírüzletben ..."

Itt szállt le a villamosról ebéd előtt. Ismét el-indul a nyíl irányába a Victor Hugo papírüzlet felé.

Ióo

T GYEDIK FEJEZET

Egészen lent, éppen függőlegesen a tekintet irányá-ra, egy kábel a víz felszínén.

Ha az ember kihajol a korláton, látja, amint nyíl-egyenesen, feszesen bukkan elő a pillér alól: azthinnéd, hüvelykujjnál alig vastagabb; de a távolságmegtévesztő, ha nincs összehasonlítási alap. A sod-rott huzalágak csavarodásai szabályosan követikegymást, és azt a benyomást keltik, hogy nagy se-bességgel haladnak. Talán száz csavarodás is elő-fut másodpercenként? ... Valójában ez sem lenneszámottevő sebesség, mindössze egy alaposan kilépőemberé — a csatornán uszályokat húzó vontató-hajóé.

A fémkábel mögött a víz zöldesen, sűrűn, gyen-gén csapkod a már eltávolodott vontató barázdájá-ban.

Az első uszály még nem bukkant elő a híd alól,a kábel most is ott fut a víz színén, és semmi nemutal rá, hogy nemsokára félbe kell szakadnia. Ama vontatóhajó most odaér a következő kis hídhoz,és hogy átmehessen alatta, kezdi leereszteni a ké-ményét.

z

- Daniel szomorú ember volt ... Szomorú és ma-gányos ... De nem olyan, mint aki öngyilkos lesz,egyáltalán nem olyan. Majdnem két évig éltünkegyütt a Földmérők utcájabeli villában — a fiatal-

185

Tasszony kelet felé nyújtja a karját, ha ugyan nemegyszerűen a válaszfal túloldalán levő, kirakatbelinagy fényképre mutat -, és ez alatt a két esztendőalatt soha csüggedés vagy kétség nem látszott ra j_ta. Ne higgye, hogy ez csak a látszat: természetén ekalapkifejezése volt ez a derű.

- Az imént azt mondta, szomorú volt.- Igen. Nyilván nem ez a megfelelő szó. Nem

volt szomorú . Vidám sem volt, az biztos: ha azember belépett a kertkapun, a vidámság elvesztett eaz értelmét. Akkor viszont a szomorúság is, nem?Nem is tudom, hogy fejezzem ki ... Unalmas? Ezsem igaz. Nagyon szívesen hallgattam, amikor be-szélt, amikor elmagyarázott valamit ... Nem, Da-niellel azért volt elviselhetetlen az élet, mert az em-ber magányosnak, végérvényesen magányosnakérezte őt. Magányos volt és nem szenvedett tőle.Nem neki találták ki a házasságot, sem semmiféleköteléket. Nem volt barátja sem. A karon a diákokélvezték az előadásait, de ő még arcról sem ismerteőket ... Miért vett el engem feleségül? ... Én na-gyon fiatal voltam és bizonyos csodálattal néztemfel erre a nálam idősebb férfira; körülöttem min-denki csodálta. Egy nagybátyám nevelt, Danielidőnként eljött vacsorázni hozzá ... Nem is tudom,miért mesélem ezt el magának, holott igazán nemérdekelheti.

- Dehogynem, dehogynem - tiltakozik Wallas,— Épp ellenkezőleg, tudnunk kell, elképzelhető-e azöngyilkosság; lehetett-e valami oka rá, hogy meg-ölje magát, illetve, képes lehetett-e rá, hogy ok nél-kül öngyilkos legyen.

- Ó, azt már nem! Neki mindig volt oka min-denre, a legkisebb mozdulatát is okkal tette. Haabban a pillanatban nem is volt világos, később rá•jött az ember, hogy mégis volt oka, méghozzá pon -

tos, hosszasan érlelt oka, amely a kérdés egyetlen

oldalát sem hagyta homályban. Daniel semmi olyatnem tett, amit jó előre el ne határozott volna, és adöntései mindig okosak voltak; és természetesenmegfellebbezhetetlenek ... Inkább azt mondhat-nam , hogy fantáziája nem volt, de egészen rendkí-vüli módon nem ... Mindent összevetve, csak azerényeit vethettem a szemére ... hogy soha nemcselekedett meggondolatlanul, soha nem változtattameg a véleményét, soha nem tévedett.

- Mégis azt mondta, hogy a házasság tévedésvolt, nem?

- Hát igen, természetesen, az emberekkel valókapcsolatában követett el hibákat. Sőt, azt ismondhatnám, csak hibákat követett el. De végered-ményben arról se ő tehetett: a tévedése csak abbanállt, hogy azt hitte, mindenki olyan észlény, mint ő.

- Talán megkeseredett egy kicsit, hogy nem ér-tették meg?

- Maga nem tudja, milyen ember volt. Rendit-hetetlen. Biztos volt benne, hogy igaza van, és ezelég is volt neki. Ha másoknak úgy tetszik, hogyábrándokban ringassák magukat, hát csak tessék.

- Ahogy öregedett, megváltozhatott; maga az-óta nem találkozott vele .. .

- Dehogynem, többször is találkoztunk; válto-zatlanul ugyanolyan volt. A munkáiról beszélt, azéletéről, arról a kevés emberről, akivel még össze-jött. A maga módján boldog volt; mindenesetremérhetetlen távolságra az öngyilkosság gondolatá-tól; meg volt elégedve szerzetesi életével, a vén,süket házvezetőnője és a könyvei társaságával .. .A könyvei ... a munkája ... egyedül ezért élt! Is-meri a házat, milyen komor és néma, hogy ki vanbélelve szőnyegekkel, mennyire tele van divatja-múlt díszítésekkel, amelyekhez nem nyúlhattamhozzá. Mihelyt belépett az ember, kényelmetlenülérezte magát, fojtogató érzése támadt, emiatt aztán

i 86 187

elment a kedve a tréfálkozástól, a nevetéstől, a dal-tól ... Húszéves voltam ... Daniel viszont, úgylátszik, jól érezte ott magát és nem értette, hogymás másképpen lehet vele. Különben nemigen lé-pett ki a dolgozószobájából, ott meg senkinek nemvolt szabad zavarnia őt. Még a házasságunk legele.jén sem jött ki onnét, csak amikor hetente három.szor bement előadást tartani, aztán alighogy haza-ért, megint felment és bezárkózott; gyakran még azéjszaka egy részét is ott töltötte. Én csak étkezésekidején láttam, amikor lejött az ebédlőbe, kínos pon-tossággal délben és este hétkor.

—Amikor az előbb bejelentette a halálhírét, külö-nös hatást keltett bennem. Nem is tudom, hogyanmagyarázzam meg ... Mi különbség lehet az élőDaniel és a halott Daniel között? Hiszen életébenis alig volt benne élet ... Nem mintha nem Lettvolna egyéniség vagy jellem ... De soha nem élt.

—Nem, még nem találkoztam vele. Majd ha itt vé-geztem, elmegyek hozzá.

—Hogy hívják?—Juard doktor.—Nocsak! Ő operálta meg, ugye?— Ő.—Ó ... Furcsa.—Nem jó sebész talán?—Dehogynem ... Azt hiszem.—Ismeri?—Csak névről ... Azt hittem, nőgyógyász.

—És ez régen történt?—A városban akkor kezdtek beszélni róla, ami-kor...

çallasnak hirtelen az a kellemetlen érzése támadt,hogy hiába vesztegeti az idejét. Abban a pillanat-ban, amikor fejbe kólintotta az a gondolat, hogya Victor Hugo utcai papírüzlet talán a volt Dupont-ae boltja, ez a véletlen csodaszerűnek tűnt a sze-mében; rohanvást visszament az üzletbe, ahol azelső szavaknál kiderült, hogy helyes volt a feltéte-lezése. Nagyon örült, mintha nem remélt szerencselendített volna hatalmasat a nyomozáson. Az, hogy

véletlenül botlott útközben ebbe a hölgybe, mit sem

változtatott az értesülések fontosságán, amelyeketjoggal várhatott tőle az ember: ha Wallas komo-lyan gondolta volna, hogy értékes nyomra bukkan-hat az asszony révén, már reggel óta kereste volnaaz elvált feleség címét, akinek létezését Laurentfelügyelő már jelezte neki. Akkor sürgősebbnektalálta, hogy először másokat kérdezzen ki — pél-dául Juard doktort, akivel egyelőre nem sikerülttalálkoznia.

Wallas most rájön, miért is volt értelmetlen aziménti reménykedése. Kicsit tanácstalanul áll most- nemcsak azért, mert látja, hogy hiú remény volt,hanem főleg, mert zavarba jön, hogy hamarabb ész-re nem vette. Az üzlet mögötti irodában ül, szem-ben ezzel a nyájas fiatalasszonnyal, és azon gondol-kodik, mi a csudának jött ide — talán önkéntelenül.

Közben félni kezd, hogy nem találja ott a dok-tort a klinikán. És ahogy feláll és elnézést kér, hogynem maradhat itt tovább csevegni, ismét elcsodál-kozik az apró, torokból jövő kaccantáson, amelyúgy hat, mintha ki tudja, micsoda cinkosság rejlenemögötte. Pedig az iménti ártatlan mondatában sem-mi kétértelműség nem volt ... Wallasban kétségektámadnak, ezért megpróbálja felidézni a mondatát,de nem sikerül: „El kell hogy ... El kell ..."

Az ajtó csengője vet véget keresgéléseinek, mint-

^ 88 189

ha csak az időt akarná eszébe juttatni. Ám ahelyett

hogy megszabadítaná, még csak késlelteti; ugyanisa papírkereskedő hölgy rögtön el is tűnik a boltj airányában, néhány, mosollyal kísért szóval magá ra

hagyva Wallast:— Egy pillanat, kérem. Ki kell szolgálnom egy

vevőt.„Sajnálom, asszonyom, hogy kénytelen va-

gyok ... Egy pillanat kérem, el kell ... El kellhogy menjek ... El kell ... El kell ..."

Semmi oka nem volt rá, hogy így nevessen.Wallas hát megint leül és nem tudja, mit csi-

náljon, amíg a hölgy visszajön. A félig nyitva ha-gyott ajtón át hallja, amint az asszony rövid, hiva-talos hangú mondattal fogadja a látogatóját — kü-lönben a szavakat nem értette, mivel azt a szobát,ahol Wallas van, folyosó- és előszoba-koszorú vá-lasztja el az üzlettől. A továbbiakban egyetlen szósem jut el hozzá. A vevőnek nyilván tompább ahangja, a fiatalasszony pedig hallgat — vagy suttog.De miért suttogna?

Wallas akaratlanul is hegyezi a fülét és próbáljaelképzelni a jelenetet. Egymás után peregnek a sze-me előtt a különböző jelenetek, többnyire néma-filmszerűek, vagy olyan halkan suttognak bennük,hogy az ember egyetlen szót sem képes kivenni -ez még inkább kiemeli némajáték és karikatúra, haugyan nem groteszk jellegüket. A tetejében majd-nem az összes elképzelése olyan szembeszökően va-lószerűtlen, hogy maga a szerzőjük is kénytelen el-ismerni, hogy inkább őrületről, semmint ésszerűgondolkodásmódról árulkodnak. Egy pillanatig ag-gasztja is a dolog: vajon az ő mestersége nem ép-pen az-e, hogy ... „Nehéz munka ... Nehéz és ki-ábrándító ... Na, mivel ajánlották magát, próba-

időre mégis felveszem ..."Természetesen ez az egész nem veszedelmes; h

komoly dologról lenne szó — aminek köze van aző ügyéhez —, nem hagyná, hogy az esze hasonlóképzelgések mezejére tévedjen. Semmi oka nincs rá,hogy az üzletben mondottak iránt érdeklődjék.

Mégis, akarata ellenére fülel, de hiába, mertmost már az égvilágon semmit sem hall, csak meg-határozhatatlan zajokat, amelyekről legalább any-nyira nem lehet tudni, honnan jönnek, mint hogymilyen természetűek ... Mindenesetre semmi olyatnem hall, ami a torokból jövő kis kaccantásra ha-sonlít ... a meleg, kihívó nevetésre . .

Este van. Daniel Dupont hazatér az előadásáról.A lába elé néz, eltökélt léptekkel megy fel a lép-csőn, alig-alig érezni a járásán valami enyhe fá-radtságot. Ahogy fölér az emeletre, gondolkodásnélkül a dolgozószobája ajtaja felé indul ... Össze-rándul, amikor meghallja maga mögött az érkezésétüdvözlő, torokból jövő, apró kis kaccantást. A lép-csőforduló félhomályában — nem tartotta fontosnak,hogy villanyt gyújtson — nem vette észre a kedvesfiatal nőt, aki szobája nyitott ajtajában őrá vár . . .

a kis turbékoló nevetésével, amely mintha egésztestéből fakadna ... kihívó, cinkos nevetés ... afelesége.

Most Wallas is elűzi maga elől ezt a képet.A hálószoba ajtaja becsukódik a buja feleség mö-gött. Daniel Dupont szelleme folytatja útját a dol-gozószoba felé, a lába elé néz, a kezét már ki isnyújtja az ajtógomb felé, éppen le akarjanyomni ...

A boltban még mindig ugyanolyan meghatároz-hatatlan a helyzet. Wallas hosszúnak találja az időt,gépiesen feltolja a mandzsettája szélét, hogy meg-nézze az óráját. Ekkor jut eszébe, hogy megállt azórája, és tényleg, most is áll: változatlanul fél nyol-cat mutat. Felesleges beigazítani, amíg magától elnem indul.

190 191

0Szemben vele, a fiókos szekrényen, egy hag yo_mányos, mázatlan fehér porcelán dísztárgy két ol-dalán két bekeretezett arckép lóg. A bal oldali j a.vakorabeli férfi szigorú arcát ábrázolja; kicsit el-fordul, majdnem profilban látszik, és mintha a sze.me sarkából a kis szobrot figyelné — ha ugyan netpa másik fényképet: az régebbi, erről tanúskodik asárgult papír és a rajta levő személyek divatjamúltöltözete. Elsőáldozó ruhás kisfiú néz fel egy mag asasszonyságra, akin múlt századi divat szerintagyoncicomázott ruha van és nagy, szertelenül ékeskalap. Valószínűleg az anyja: nagyon fiatal any a ,a gyerek kissé tétova csodálattal bámulja — maramennyire meg lehet ítélni a fakult fényképről,amelyen az arcvonások sokat vesztettek élettelisé-gükből. Ez a hölgy nyilván a ház asszonyának azanyja is; a szigorú úr talán Dupont. Wallas még azarcát se ismeri a halottnak.

Ha közelről nézi az ember, a fényképet megfog-hatatlan mosoly világítja meg, nem is lehet ponto-san megállapítani, vajon a száj vagy a szem moso-lyog-e ... Más szögből nézve a férfinak majdhogy-nem sikamlós lesz az arckifejezése, és így van ben-ne valami közönséges, elégedett, kicsit visszataszítóvonás. Daniel Dupont hazatér az előadásáról. Sólyos léptekkel megy fel a lépcsőn, mégis érezni lép-teiben a sietséget. Ahogy felér az emeletre, balrafordul, a hálószoba felé, belöki az ajtaját, azt a fá-radtságot sem veszi magának, hogy kopogjon ...Am közvetlenül mögötte egy kamasz körvonalaibontakoznak ki a dolgozószoba sötétjéből. Két re-volverlövés csattan. Dupont egyetlen hang nélkülösszeesik a folyosó szőnyegén.

Az ajtókeretben feltűnik a fiatalasszony:— Nem várattam meg túlságosan? — kérdezi me

-

leg hangon.

- Dehogyis — feleli Wallas —; de most ínár tény-leg el kell mennem.

Az asszony egy mozdulattal megállítja:—Csak egy pillanat! Tudja, mit vásárolt az il-

lető? Találja ki!—Kicsoda?Nyilván a vevő. 1 s természetesen egy radírgumit

vett. Mit talál az asszony olyan meglepőt ebben?—Hát az a vevő, aki most ment el?—Nem tudom — mondja Wallas.—Azt a képeslapot! — kiált fel a fiatalasszony.

_ Azt a lapot vette meg, amelyiken a villa van,amilyet maga is vásárolt ma reggel!

A torokból jövő nevetés most mintha soha nemakarna véget érni.

Amikor belépett a boltba, beteges külsejű kis em-ber volt bent, szegényesen öltözve, koszos kalap-ban és hosszú, zöldes kabátban. Nem mondta megrögtön, mit akar, mindössze bizonytalan „jó na-pot"-ot motyogott a foga között. Tekintetével kör-befutotta a helyiséget, és a természetesnél egy haj-szállal hosszabb gondolkodási idő után úgy döntött,hogy odamegy a képes levelezőlapok állványához;nagy nyugalommal nézegetni kezdte. Valami olyas-mit mondott, hogy:

— ... egy lapot választani . .—Kérem — felelte az asszony.Am az illető olyan természetellenesen viselke-

dett, hogy a végén mar majdnem odahívta Wallastvalamilyen ürüggyel, csak hogy megmutassa, nincsegyedül, amikor a jóember megragadt az egyik lát-képnél ; kihúzta a tartóból és gondosan vizsgálgatta.Aztán szó nélkül odatett a pultra egy fémpénzt (alapok ára ki volt írva) és elment, magával vitte afelfedezését. A Földmérők utcájabeli kis magán-

19 21 3 A radírok

193

villa volt az, a „gyilkosság háza". Furcsa egy yvő, nem?

Amikor Wallas végre el tud menni, már fel smerül a kérdés, hogy nyomára bukkanjon a különbfényképkedvelőnek. A Victor Hugo utca mindkéoldala üres. Képtelenség kideríteni, hogy az ismeretlen melyik irányba indult el.

Wallas rátér tehát a Juard-klinika felé vezető út-ra — vagy legalábbis arra, amelyikről azt gondolja,oda visz, ugyanis nem kérdezte meg az utat a fia-talasszonytól és — különösebb ok nélkül — inkábbnem megy vissza hozzá még egyszer.

13ppen befordul a következő utcán, amikor észre-veszi, hogy előtte, egy egészen közeli útkeresztező-désnél ott áll a zöld kabátos kis ember, és a járdaközepén a képes levelezőlapját nézegeti. Wallas fe-léje indul, bár nem határozta el pontosan, mit fogtenni; a másik most nyilván észrevette, mert meg-indul és hamarosan el is tűnik jobb felé. Wallasnéhány másodperc múlva odaér az útkereszteződés-hez; meggyorsította a lépteit. Jobboldalt hosszú,egyenes utca nyúlik a távolba, egyetlen üzlet vagykapuboltozat sincs, ahol el lehetne rejtőzni; az ut-

ca tökéletesen kihalt, csak egészen messze egy ma-gas ballonkabátos járókelőt látni, aki gyors léptek-kel távolodik.

Wallas elmegy az első keresztutcáig és mindenirányban nézelődik. Itt sincs senki. A kis ember fel-szívódott.

3

Wallas makacsul keresi. Módszeresen felderíti aiösszes szomszédos utcát. Azután, mivel még mindignem akart felhagyni vele, bár az esélyei, hogy az is

meretlen nyomára bukkan, most már egészen C1-

194

szöek; visszamegy oda, ahonnét indult, aztánínt vissza, kétszer-háromszor is átmegy egy-egy képtelen elszakadni attól az útkcresztező-1, ahol utoljára látta.

ivel meglehetősen elégedetlen a kalandjával,sak akkor határozza el, hogy elmegy arról a hely-

ről, amikor egy órás cégtábláján meglátja, mennyiaz idő: éppen annyi ideje van, hogy elmenjen a fő-kapitányságra, ahol Laurent az ő jelenlétében fogjakihallgatni a postaalkalmazottakat, akiket az ő ké-résére sürgősen beidézett a rendőrségre.

Am ahogy megy az úton, Wallas ismét felidéziemlékezetében a képeslapvásárló felbukkanásának,majd eltűnésének a körülményeit — a járda közepénácsorgó kis embert, aki két kézzel szorongatja ésmereven bámulja a fényképet, egészen közel tartjaaz arcához, mintha valami titkot remélne felfedez-ni rajta - és aztán a minden irányban üres utcákat.

Wallast úgy felidegesítette, hogy olyan makacsulloholt egy árnykép után, hogy most hiába próbáljaezt az eseményt a maga helyére tenni; ha jól meg-gondoljuk, jelentéktelen ügy. Valószínűleg valamibolondos alak, aki bűnügyi dokumentumokat gyűjt;ebben a békés kisvárosban nem sok gyűjtenivalójalehet; a reggeli lapokban elhíresztelt gyilkosságnem remélt szerencse a számára; ebéd után elmentmegnézni a „gyilkosság házát", és hazafelé meneta szemébe ötlött a papírbolt kirakata, felismerte avillát; rögtön be is ment, de nem tudta, mit kérjenaz eladónőtől, odament hát a képeslapállványhoz,hogy időt nyerjen, ahol meg is találta vágyainak ne-továbbját ; azonnal megvette a lapot és nem tudtamegállni, hogy már útközben ne bámulja. Ami pe-dig az eltűnését illeti, arra még természetesebb amagyarázat: miután befordult az útkereszteződés-nél, rögtön az utca elején bernent az egyik házba —hazaérkezett.

,3.1 95

^

Ez az elmélet igazán helytálló — sőt, a leghe lyt-állóbb —, de Wallas szünet nélkül visszatér a zöldkabátos kis ember látványához, aki ott áll a járd

aközepén, mintha ottlétében lenne valami megdö t.hetetlen, amit semmivel sem lehet igazán megm a.gyarázni — bármilyen helytálló legyen is az a ma-gyarázat.

A főkapitányságon Laurent és Wallas azzal kezdi,hogy megegyeznek azokban a kérdésekben, amelye.ket majd feltesznek a postahivatal alkalmazottai-nak: mit tudnak arról az emberről, aki AndréV. S.-nek nevezi magát? Ismerik-e őt a negyedben?Tudják-e, hol lakik? Mióta van fiókszáma a Jonasutcában? Gyakran jön-e a postájáért? Sok leveletkap? Honnét érkeznek a küldeményei? Végül:miért nem jön el többet? Megindokolta? Mikor jöttutoljára? ... stb. Ezeken kívül össze kell állítani alehető legpontosabb személyleírást a szakadt bal-lonkabátos férfiról.

Beengedik a szomszéd helyiségben várakozó al-kalmazottasat. Hárman vannak; a hatos ablaknáldolgozó fiatal lányt Juliette Dexternek hívják, ko-moly, higgadt arca bizalomgerjesztő; aztán követ-kezik Emilie Lebermann, ötvenegy éves hajadon, óa szomszéd ablaknál van és nagyon érdekli, ami kö-rülötte történik; behívtak egy másik asszonyt is, akimár nem dolgozik a postánál: Jeannét.

Jeanne, hála egykori iskolai végzettségének, anyár folyamán kisegítő volt a Jonas utcai postahiva -

talban; és szeptemberben, amíg Dexter kisasszonyszabadságon volt, helyettesítette 51 az ablaknál. Azember kénytelen azt hinni, hogy nem voltak tökéletesen megelégedve a munkájával, mivel a postavezetősége ncm óhajtotta folytatni a kísérletet éslemondott a szolgálatairól. Jeannéban, aki jelenlegegyszerű cseléd egy körúti kereskedőnél, semmi k"

196

serűség nem maradt e balszerencsés kimenetelű kí-sérlet után. Jobban szereti a kétkezi munkát.A jobb fizetés reménye vitte rá, hogy odahagyja;három hónap elteltével bizonyos megkönnyebbülés-sel tért vissza hozzá: a postánál eltöltött idő alattolyan munkafajtákkal ismerkedett meg, amelyeketegy kicsit mind különösnek talált, bonyolultak és fe-leslegesek voltak, mint mondjuk, egy kártyajátsz-ma; a belső műveletek még inkább, mint az ablak-nál folyók, bizonyos titkos szabályoknak voltak alá-vetve, és többféle, legtöbbször érthetetlen szertar-tást kellett elvégezni velük. Jeannénak eddig na-gyon nyugodt alma volt, de alig dolgozott néhányhétig az új szakmában, lidércnyomásos rémálmokkezdték gyötörni: valami titokzatos írással írt köte-teket kellett emlékezetből leírnia, de időhiány miattmindent összezagyvált, eltorzította az írásjeleket ésösszekeverte a sorrendjüket, úgyhogy állandóanelölről kellett kezdeni az. egészet.

Most ismét visszanyerte nyugalmát, és a postamár szinte teljesen visszaváltozott a szemében azzáa titok nélküli üzletté, ahol bélyeget és postai le-velezőlapot árulnak, amikor hirtelen megjelent egyrendőrnyomozó és elkezdte faggatni, hogy mit csi-nált az előző hónapban. Gyanakvása, bizalmatlan-sága, félelme egyből visszatért: szóval tényleg meg-rovást érdemlő dolgok folytak a Jonas utcai posta-hivatalban. Emilie Lebermann-nal, volt kolléganő-jével ellentétben, akit a botrány reménye mérhetet-lenül feldob, Jeanne nagyon kelletlenül ment el akapitányságra, és szilárdan eltökélte, hogy épp csakannyit mond, amennyit feltétlenül kell, hogy nekimagának kellemetlenségei ne támadjanak. Külön-ben is egyszerű az egész: nem látott és nem is tudsemmit.

Mindamellett nem lepődik meg túlságosan, hogya felügyelő irodájában találkozik a jól öltözött úr-

19;

ral (aki viszont gyanúsan elhallgat egyet-mást); akima reggel megkérdezte tőle, merre kell menni„főpostára", hogy — amint mondta — táviratot ad-jon fel. Szóval belekeveredett ebbe az ügybe! Min-denesetre nem kell félnie, hogy ő elárulja a rendőr-ségnek a délelőtti bolyongásait.

Ma mar ez a harmadik alkalom, hogy találkozikvele, de a férfi nem ismeri meg; mivel eddig kö-tényben és kalap nélkül látta, ezen nem is lehetcsodálkozni.

Jeanné boldogan tapasztalja, hogy a felüg ye lőelőször Juliette Dextert kérdezi ki —. különben na-gyon kedvesen.

— Ismeri, kérem, azt a postafiók-előfizetőt -mondja —, aki André V. S. néven küldeti magánaka leveleit . . .

A lány nagyra mereszti a szemét és a távirat-feladó felé fordul. Már nyitja is a száját ... demégsem szólal meg, és úgy ül tovább is, egyenesderékkal a székén, és egyik férfiról a másikra .néz,

Wallasnak tehát azzal kell kezdenie, hogy elmagya-rázza, hogy ő nem André V. S., amitől aztán a lánymég jobban elcsodálkozik:

- De ... az a levél ... az előbb? ...Igen, ő vette át a levelet, de őt akkor látták elő-

ször a Jonas utcában. Kihasználta, hogy annyir ha-sonlít a szóban forgó előfizctőre.

— Úgy ... úgy ... — hajtogatja a vénkisasszonykicsit clfulladva.

Jeanné viszont változatlanul tartózkodóan visel-kedik, egyre a padlót nézi maga előtt.

A fiatal lány tanúvallomása egyértelmű: a uwgátAndré V. S.-nek nevező :férfi szakasztott olyan ,

mint Wallas. Ő nem is tétovázott, amikor Wallasmegjelent az ablaknál — annak ellenére, hogy másruhában volt.

A másik férfi nagyon szerényen volt öltözve, éskicsit szűk volt neki a ruhája. Majdnem mindig ho-

színű ballonkabátban látták, nagyon feszült a

széles vállán; ahogy jobban belegondol, Wallasnáltestesebb lehetett.

—És szemüveget hordott.Ezt a vénkisasszony teszi hozzá. De Dexter kis-

asszony tiltakozik: André V. S. soha nem viseltszemüveget. A kolléganője kitart a véleménye mel-lett: nagyon jól emlékszik, egyszer még meg is je-gyezte, hogy úgy néz ki a szemüvege miatt, mintegy orvos.

—Milyen szemüvege volt? — kérdi Laurent.Vastag teknőckerestes szemüveg, enyhén színe-

zett üveggel.—Milyen volt a színezés?—Olyan füstszürke.—A két üveg pontosan egyforma színű volt,

vagy pedig az egyik valamivel sötétebb, mint amásik?

Ennyire nem figyelte meg, de tényleg elképzel-hető, hogy az egyik üveg sötétebb volt. Nem lehetjól látni az ügyfeleket — ha a postaablaknál állnak,a hátuk mögül jön a fény —, de most már emlék-szik, hogy .. .

Laurent megkérdezi Juliette Dextert, pontosanhány órakor volt ott utoljára az igazi előfizető.

—Körülbelül fél hat, hat felé — feleli a lány — ,mindig olyantájt jött; a hónap elején talán kicsitkésőbb, akkor még nem sötétedett olyan korán.Mindenképpen csúcsforgalom idején.

Wallas félbeszakítja: ő mintha úgy értette volna,hogy a lány azt mondta ncki, amikor átadta a leve-let, hogy a másik nem sokkal őelőtte járt ott, késődélelőtt.

—Igcn, így van — mondja a lány kis gondolko-

193 199

dás után -, az még nem maga volt. Valamivel ti-zenegy óra után jött, ahogy az előfordult időnkénaz esti látogatásain kívül is.

Rendszeresen jött-e minden este? És miótaa?Nem, nem jött rendszeresen: néha több mint egyhétig nem látták, aztán négy-öt napig minden esteott volt, sőt, néha délelőtt is. Amikor jött, az aztjelentette, hogy üzenetet vár; a távolléte idején so _sem jött postája. Főleg csőpostán kapott levelet,ezenkívül táviratokat, ritkán rendes levelet; a cső-posta természetesen a városból érkezett, a táviratoka fővárosból vagy máshonnét.

A lány elhallgat, mivel senki nem kérdez tôletöbbet, majd hozzáteszi:

- Már ott kellett volna lennie a csőpostájának,amikor ma délelőtt eljött. A központi elosztó hibá-ja, hogy nem találta ott.

De mintha Wallasnak szólna a szemrehányása.És nem tudni, vajon a hangján átütő sajnálkozás-színezet annak a sürgős levélnek szól-c, amely nemjutott el a címzetthez, vagy pedig általában a postarossz működésének.

. uiDexter kisasszony akkor látta először a szűk bal-lonkabátos férfit, amikor október elején visszajötta szabadságáról; de akkor már bizonyos ideje hé-relte a postafiókot. Mióta? Nem tudná pontosanmegmondani; természetesen a posta irattárábankönnyű lesz megtalálni az időpontot. Azt meg,hogy vajon már szeptemberben is járt-e oda a férfi,azt a helyettesétől kell megkérdezniök.

Sajnos, Jeanne nem emlékszik rá; annak idejénnem jegyezte meg az André V. S. nevet, es , arra sememlékszik, hogy valaha is látta volna ezt az arcot- Wallasét - szemüveggel vagy anélkül.

Lebermann kisasszony viszont úgy gondolja ,

bogy akkoriban már odajárt, sőt régebben is, mert-bogy éppen azt a megjegyzését az orvoskinézetérőllegalábbis augusztusban tette, mivel augusztusbanvett fel új asszisztenst Gélin doktor, és ő előszörazt hitte, az a férfi az .. .

_ Meg tudná mondani - kérdezi tőle a felügye-lő _, hogy a jobb oldali vagy a bal oldali üvegvolt sötétebb?

A vénkisasszony néhány másodpercet vár, mi-előtt felelne.

- Azt hiszem - mondja végül -, hogy a bal ol-dali volt.

- Különös - mondja töprengve Laurent -; gon-doljon csak vissza: nem inkább a jobb?

- Várjon csak, felügyelő úr, várjon! Azt mond-tam: a „bal oldali", szánomra a bal oldali: nekitehát az a jobb szemén levő üveg volt.

- Vagy úgy, akkor jó -mondja a felügyelő.Most azt szeretné tudni, vajon a homokszínű bal-

lonkabát jobb válla nem volt-e tegnap este elsza-kadva. A lány nem figyelt oda, amikor a férfi meg-fordult, szemből viszont nem látott rajta szakadást.Lebermann kisasszony ellenben utánanézett, ahogyelment: a jobb vállán valóban volt egy L alakúszakadás.Végül a táviratok tartalmát illetően sincsenek

egy véleményen: az első nagyon rövid és nagyonmindennapi szövegekre emlékszik - előző dolgokmegerősítése, vagy más irányú utasítások, találko-zók -, semmi olyan adat nem volt bennük, amibőlkövetkeztetni lehetne rá, hogy milyen jellegű ügyek-râl van szó; a második hölgy hosszú üzenetekrőlbeszél, gyanús mondatokról, amelyeknek biztosanmegállapodás szerinti értelmük volt.

- A táviratok mindig rövidek az ár miatt -mondja Juliette Dexter, mintha mit sem hallott vol-

200 20I

na abból, amit a kolléganője az imént kijelentett

- Ncm szokták feleslegesen ismételgetni azt, amita másik már tud.

Jeannénak nincs véleménye arról, hogy mitkás és mit nem szokás írni táviratban.

Amikor Wallas és Laurent egyedül marad, mérl eg.re teszik, amit megtudtak. Gyorsan kész a mérleg,ugyanis az égvilágon semmit sem tudtak meg,André V. S. soha semmi olyat nem mondott a pos .táskisasszonynak, aminek segítségével a nyomáraakadhatnának vagy véleményt alkothatnának a te-vékenységéről; nem fecsegett feleslegesen. Másrésztnem valószínű, hogy a környékről való: legalábbisott senki sem ismeri.

Lebermann kisasszony a kihallgatás végén el•mondta személyes véleményét is: gyanús műtéteketvégző orvos. - Tudják, furcsa orvosok vannak erre-felé - tette hozzá cinkos képpel.

Nincs rá okuk, hogy eleve elvessék ezt a feltéte-lezést, de Laurent megjegyzi, hogy az ő elképzelése-nek - amely szerint egész egyszerűen fakereskedés-ről lenne szó - mégis nagyobb az esélye, hogy meg-feleljen a valóságnak; ez különben összeegyeztethe -

tőbb azzal a módszerrel is, ahogyan az üzeneteketcsoportosították.

Ezenkívül az továbbra sem bizonyosodott be,hogy ez az André V. S. ugyanaz a személy,Baxné estefelé a kis villa kerítése előtt látott .A ballonkabát hátán a szakadás, amiről a rébeszélt, alkalmas lehetett volna az azonosításta fiatal postáskisasszony kijelentette, hogy őlátta; nos, ezen a ponton lehetetlen a vénkisastanúvallomására támaszkodni, és maga a ballbát - a szakadás nélkül - nem elegendő bizonymint ahogy nem az - meg kell hogy mondjuk

allashoz való hasonlatossága se, ami, ha döntőjelentőségűnek kellene felfognunk, ugyanúgy odais vezethetne; hogy \Vallast vádoljuk.

ípallas, mielőtt elmenne a felügyelőtől, átnézi arendőri jelentést, amelyet a két nyomozó közül azegyik írt, akik tegnap este a halott lakásán az elsőtenymegállapításokat készítették.

- Majd meglátja - mondta Laurent, amikor át-adta neki a kis gépelt papírköteget - , nagyon ér-dekes munka. Ez a fiú persze egy kicsit fiatalka;érzik rajta, hogy ez az első bűnügye. Megjegyzem,ezt a jegyzőkönyvet magánszorgalomból írta, lévén,hogy a - mi nyomozásunk hivatalosan abbamaradt.Sőt, szerintem, valószínűleg külön nyomozást isfolytatott a saját szakállára, azután, hogy paran-csot kapott a nyomozás megszüntetésére. Az újon-cok buzgalma, érti, ugye?

Míg Wallas nekilát a jegyzőkönyvnek, a felügye-lő még néhány talán ironikus - megjegyzést tesza fiatal nyomozó következtetéseiről és arról, hogymilyen jóhiszeműen elfogadta olyan emberek sugal-mazásait, akik „egészen nyilvánvalóan a bolondjátjáratták vele".

A szöveg így kezdődik: „Október huszonhatodi-kán, hétfőn .este huszonegy óra nyolc perckor ..."

Az első oldalak részletesen, de kitérők és magya-rázatok nélkül mondják el Juard doktor telefonját,a professzor haláláról és magáról a merényletrőladott felvilágosításaival. Ezután a villának és kör-nyékének hallatlanul pontos leírása következik: aFöldmérők utcájának sarka, a kecskerágósövényeskiskcrt a kcrítéssel, a két bejárati ajtó - az egyikelöl, a másik a ház hátsó oldalán -, a földszintihelyiségek elrendezése, a lépcső, a szőnyegek, azemeleten a dolgozószoba, ebben a szobában a búto-rok helyét is aprólékosan feltünteti. Következnek a

202203

rendőri megfigyelések: vérfoltok, ujjlenyomatok ,tárgyak, amelyek mintha nem a rendes helyükönvagy nem a rendes helyzetükben lennének ...gül a 3-as számú ujjlenyomatok — a jobb kéz, ujjaiszintén világosan kivehetők egy hét-nyolcszáz gra m.mos kocka alakú papírnehezéken, amely a kézíráso spapírlaptól balra található körülbelül tíz centimé-terre".

Kivéve ezeket a túlzottan aprólékos megjegyzé.seket, eddig körülbelül azoknak az első rendőrnyo-mozói jelentéseknek a tartalma olvasható itt, ame.lyeket Laurent ma reggel Wallasszal megismerte-tett. Két új nyom mégis szerepel: a kerti kapu riasz-tócsengőjének nemrég történt kikapcsolása (ami vi-szont Wallas számára nem újság) és a villa nyugatioromzata mellett húzódó keskeny pázsiton találtfriss lábnyomok; fel vannak jegyezve a lábnyomokméretei és a léptek átlaghosszúsága is.

Ez alkalommal a házvezetőnő szavait valamivelnagyobb figyelemmel hallgatták meg. Wallas mégsiettében is ráismert az öregasszony kedvenc kifeje-zéseire az idézett mondatokban. A telefonvonalbanbeállt zavar és Smite-né hiábavaló erőfeszítései avonal megjavítására — főleg ezek teljes történelmiáttekintése olvasható itt.

A házvezetőnő tanúvallomása után a buzgó nyo-mozó az utca másik sarkán levő bérház házmesterétkérdezte ki, és „a no-es szám alatt, mintegy hiszméterre levő kis kávézó", a Szövetségesek tulajdo

-

nosát. A házmester azokról beszél, akik a villábajártak; délutánonként gyakran elüldögél — főleg, hajó idő van — a kapuja előtt, éppen a kert bejáratá

-

val szemben; így hát tapasztalhatta, hogy nagyonkevesen jártak az áldozathoz: a postás, a villany

-

óra-leolvasó, időről időre egy roló- vagy porszívó•ügynök, végül négy-öt úr, akiket első pillantásra ne-héz megkülönböztetni az utazó ügynököktől — mert

ugyanazt a fajta öltönyt és ugyanolyan bőr aktatás-kát hordanak —, de akik valójában városbeli pol-gárok, tanárok, kereskedők, orvosok stb. Az em-ber érzi, hogy a szerző mindezt a felesleges beszé-det csak a tárgyilagosság megőrzése céljából idézi;és bár nagyon igyekszik, hogy a következő résztis hasonló pártatlansággal adja elő, világos, hogyaz viszont nagyon is szívügye. Egy fiatalemberrőlvan szó, egyetemihallgató-típus, de nagyon egysze-rűen öltözik, alacsony, sőt egy kicsit nyápic is; eza fia állítólag többször is járt ott a nyár folyamán,aztán több mint egyhónapos szünet után, októbermásodik hetében háromszor egymás után — azon ahéten, amikor olyan meleg volt: mivel annak a szo-bának az ablaka, ahol Dupont tartózkodott, nyitvavolt, a házmester hallhatta, hogy e látogatások során a beszélgetés hangneme gyakran fel-felcsap; azutolsó nap viharos veszekedés vetett véget a talál-kozásnak. A házmester úgy gondolja, főleg a fiatal-ember kiabált; a fiú nagyon idegesnek látszott, éstalán kicsit sokat ivott — néha a professzortól távoz-tában betért a Szövetségesek kávéházba. Végül pe-dig a gyilkosság előtt két nappal egy barátjával vé-gigment a csatorna mellett — a másik nála sokkalmagasabb és erősebb volt, és biztosan idősebb is.Megálltak a kis .ház előtt, és a diák rámutatott azegyik emeleti szobára; szemmel láthatóan rendkívülfelajzott volt, élénken magyarázott valamit a má-siknak, közben fenyegető mozdulatokat tett.

Bár Smite-né nagyon süket (és „kissé furcsa"), ésmintha „egyáltalán semmit sem tudna gazdája láto-gatóiról", lehetséges, hogy meg tudja mondani,hogy hívják azt a fiatalembert es hogy miértjárt oda .

Újból ki kellene hallgatni a házvezetőnőt; sajnosazonban elment a városból. A nyomozó jobb híjánmegpróbálta szóra bírni a Szövetségesek kávézó tu-

204 s

lajdonosát; közbevetőleg megjegyzi; hogy ,;ebben afoglalkozási ágban általában nagyon tájékozottak avendégek magánéletének dolgában A tulajdon

osnak nem akaródzott beszélni, és a rendőrnek min,den türelmét és diplomáciai képességét latba kellettvetnie, hogy megtudja a rejtély kulcsát: . .'

Dupont vagy húsz évvel ezelőtt ;;rendszeres kap-csolatot tartott fenn" egy „szerény körülmények kö-zött élő" asszonnyal, aki bizonyos idő után fiútszült neki. A professzor „mindent megtett, hog y asajnálatos esemény ne következzék be" . '(?) és bárezzel akarták rákényszeríteni a házasságra, konokulellenállt. Mivel nem talált más módot rá, hogy vé-get vessen „üldöztetéseinek",'nem sokkal ezután fe-leségül vett egy rangjabeli lányt. Am a törvénytelengyerek megnőtt, és újra feltűnt azzal a szándékkal,hogy jelentős támogatást csikarjon ki, és „ez volt azoka a viharos veszekedéseknek, amelyeknek aszomszédok is hallották a:visszhangját".

A nyomozó azzal kezdi a következtetéseit, hogykimutatja, hogy Daniel Dupont bizonyos dolgok-ban „maga is meghamisította a valóságot":

„A tárgyi nyomok egyszerű vizsgálata — írja -bizonyítja, anélkül hogy a tanúk által megvilágítotttényeket segítségül kellene hívnunk, hogy:

Először is két merénylő volt, nem egy: a kis ke-zű (3-as számú ujjlenyomatok) es kis lábú ember(nyomok a pázsiton), aki olyan aprókat lépett, nemlehet ugyanaz, aki szükségszerűen magas es erőskellett hogy legyen, tehát aki a villanycsengő érint-kező vezetékét eltépte a kerti kapunál; másrészt haaz .első kénytelen volt a pázsiton menni, hogy necsikorogjon a lába alatt a kavics, ez azért történt,mert valaki mar ment mellette a fasor útjának teg-laszegélyén; ha egyedül van, ő megy azon a sze'les és kényelmes tipegőn.

Másodszor, kettejük közül legalább az egyik

jararos volt a házba, nem vált tehátisrneretlen bű-0y0.: szemmel láthatóan tökéletesen tisztában volta .helyszínnel és a házi, szokásokkal:

Harmadszor, a professzor biztosan fel is ismerte;azt állította ugyanis, hogy akkor támadták meg,még mielőtt ideje lett volna rá, hogy teljesen kinyis-sa az ajtót, így magyarázta, hogy gyilkosa arcátnem látta, a valóságban azonban bement a dolgo-zószobájába és beszélt a két férfival: sőt, vereked-tek is, amint erre a szobában talált rendetlenség((elborított könyvoszlopok, odébb lökött szék stb.)és a papírnehezéken talált ujjlenyomatok utalnak(3-as szám).• Negyedszer, a gyilkosság indítóoka nem a rablás:

valakinek, aki olyan jól ismerte a házat, tudnia kel-lett, hogy ebben a szobában semmi ellopnivalónincs.

Dupont nem akarta feljelenteni a gyilkosát, mertaz nagyon közel állt hozzá. Sőt a lehető legtovábbtitkolta; hogy milyen súlyosan megsebesült, azt re-mélte, hogy barátja, Juard doktor kihúzza a baj-ból es hogy elkerülik a botrányt. Ezért hitte teháta házvezetőnő, hogy csak a karján érte könnyű sé-rülés.";

És megelevenedik az egész jelenet. A fiatalem-ber, mintán hiába hivatkozott a jogra, a gyermekiszeretetre, szánalomra, hiába próbálkozott végülzsarolással, végső elkeseredésében elhatározta, hogyerőszakhoz folyamodik. Mivel ő maga gyenge és félaz apjától; erre a vállalkozásra egy nála erősebb esidősebb barátja segítségét szándékozott igénybevenni; akit úgy fog majd bemutatni, mint védőügy-védjét, de aki inkább a bérence. Október huszonha-todikára, hétfő este fél nyolcra állapodtak meg avállalkozás végrehajtásában . . .

Daniel Dupont odaér a 'dolgozószoba ajtaja elé,lába elé néz, kezét az 'ajtágomb felé nyújtja, már

206 2 07

éppen elfordítaná, amikor hirtelen belenyilall ez agondolat: „Jean odabent várja őt!" A professz ormegáll, a lélegzetét is visszatartja. Jean talán nemegyedül jött: hiszen a múltkor nem fenyegette- emeg, hogy magával hozza az „ügyintézőjét"? Azember nem tudhatja, mire nem képesek ezek a maigyerekek.

Óvatosan félfordulatot tesz, és lábujjhegyen oda-megy a hálószobához, hogy megkeresse a revolve-rét, amit a háború óta az éjjeliszekrénye fiókjábantart. De abban a pillanatban, amikor ki akarja biz-tosítani a fegyvert, aggályai támadnak: csak neptfog a fiára lőni; inkább csak megijeszti vele.

Amikor megint kint van a folyosón, a kezébenlevő pisztoly súlya mintha összehasonlíthatatianulnagyobb lenne, mint az iménti félelem, ami éppcsak meglegyintette; sőt ehhez képest a hirtelenijedség teljesen el is tűnik: miért jött volna el a fiama este? Különben Dupont nem fél tőle. Zsebébecsúsztatja a fegyvert. Holnaptól kezdve rögtön sö-tétedés után bezáratja a villa ajtóit.

Lenyomja a kilincset és belöki a dolgozószoba aj ,

taját. Jean várja odabent.Ott áll a szék es az íróasztal között. A papírjait

olvasgatta. Egy másik férfi kicsit távolabb, akönyvszekrény előtt áll zsebre dugott kézzel - elégrossz külsejű pasas.

- Jó estét - mondja Jean.A szeme szemtelenül és egyszersmind félénken

csillog; megint ihatott. A szája rosszul sikerült mo•solyra fintorodik.

- Mit csinálsz te itt? - kérdi Dupont szárazon.- Beszélgetni jöttem - mondja Jean. - Ő (az

állával arra bök), 6 itt Maurice ... az ügyvédem(újabb fintor).

- Jó estét - mondja Maurice.- Ki engedte be magukat?

- Nincs szükségünk senkire - mondja Jean - ,

ismertük a házat.Ami azt jelenti: „Családtag vagyok!"- Nos, akkor ugyanazon az úton el is mentek -

mondja nyugodtan a professzor. - Az sem nehe-zebb; ismeritek az utat.

- Ncm megyünk el most rögtön - mondja Jeanazért jöttünk, hogy beszélgessünk ... hogy üzlet-

ről beszélgessünk.- Ezt a témát már kimerítettük, fiam. Most pe-

dig elmész.Dupont eltökélt arccal közeledik a fia felé; lát-

j a, mint árasztja el a fiú szemét a félelem ... a fé-lelem es a gyűlölet ... Megismétli:

- Most pedig elmész.Jean felkapja az első keze ügyébe eső tárgyat: az

éles sarkú, súlyos papírnehezéket. Meglóbálja -mindjárt odavág vele. Dupont hátrál és a revolverefelé nyúl.

Am Maurice meglátja ezt a mozdulatot, es marott is terem előtte, s ő veszi célba:

- Engedd el és vedd ki a kezed a zsebedből.Aztán elhallgatnak. Dupont megőrzi méltóságát,

érzi, hogy nem engedelmeskedhet ennek a megvetőhangú felszólításnak - a tegezésnek - a fia előtt.

- Már itt is van a rendőrség - mondja. - Tud-tam, hogy itt vártok rám. Mielőtt bejöttem volnaide, a szobámba mentem telefonálni.

- Ar zsaruk? - mondja Maurice. - Én nem hal-fok semmit.

- Nyugodt lehet, hogy nemsokára meghallja.- Addig bőven van időnk a magyarázkodásra!- Egyik pillanatról a másikra itt lesznek.- Aj telefonvonal két napja el van vágva -

mondja Jean.Most győz benne a düh. Egy villanásnyi idő alatt

20844 A radírok 209

minden elvégeztetik: a professzor hirtelen mozdi,lata, ahogy előkapja a revolverét, a melle közepé-be csapódó golyó, és a fiatalember éles kiáltása :

- Ne lőj, Maurice!

4

Am a főnök mintha nem lenne meggyőzve. N emmeri vita nélkül elvetni segédje feltételezését, mertsoha nem lehet tudni: ha éppen ez lenne az igaz

-ság, mit gondolnának róla? Meg aztán valahogycsak magyarázni kell az ügy sötét pontjait és ellent-mondásait ... Az zavarja ebben az elméletben,hogy túl magasan álló személyeket kever bele, sőtvádol - akiket mindenképpen veszélyes megtámad-ni, akár ártatlanok, akár bűnösök. Azt mondja:

- Mi itt nem szoktunk ... az elnökség felderítőszolgálatánál nem szoktunk ilyen bizonytalan gya-nú alapján dolgozni.

Szívesen megeresztene még csak úgy közbevető-leg néhány rosszindulatú tréfát a nyomozóiroda esa „nagy Fabius" rovására, de türtőzteti magát: ta-lán nem ez a megfelelő pillanat.

Abban a reményben, hogy legalább ideigleneseneltérítheti segédjét arról a lejtős útról, amelyiken elakar indulni, azt javasolja neki, hogy végezzenhelyszíni nyomozást: így személyesen beszélhet arendőrség helybeli tisztviselőivel és az orvossal, akiDupont professzor tanúvallomását és egyúttal utol-só sóhaját hallotta; azt is megnézhetné, vajon azáldozat villájában nem fedezhető-e fel valami újabbnyom; ezenkívül ... De a segédje csak a fejét ráz-za tagadása jeléül. Teljesen felesleges, hogy az ide-jét vesztegesse az Északi-tenger ködei alatt szundi -

tó, sivár vidéki városban. Semmit, az égvilágon

2I0

$emmít sem látna. Itt, a fővárosban játszódott ad ráma ... Itt játszódik a dráma.

„Azt gondolja, hogy félek" - állapítja meg ma-gában a főnök; de mindegy. Hétköznapi hangonmondja:

- Néha görcsösen igyekszik az ember, hogy ailkost .. .- valahol messze fedezze fel - folytatja a se-

gédje -, holott csak ki kell nyújtania a kezét.- Ne felejtse el, hogy a gyilkosság mégiscsak ott

történt .. .- Ott történt, ott, ahogy bárhol másutt is történ-

hetett volna, és lényegében ahogy bárhol másutttörtént is, naponta, egyszer itt, egyszer ott. Mi tör-tént Dupont professzor magánvillájában, októberhuszonhatodikán este? Olyan esemény mása, má-solata, egyszerűen egy példánya, amelynek az ere-detije és a kulcsa másutt van. És ma este megint,mint minden este .. .

- Azért ez mégsem ok rá, hogy elhanyagoljukazokat a nyomokat, amelyeket ott találhatnánk.

- Hát mit találnék, ha odamennék? Csak vissz-fényeket, árnyakat, szellemeket. És ma este me-gint . . .

Ma este újabb példányt csúsztatnak finoman azajtónk alá, szabályos, hiteles aláírással ellátott éshivatalból hitelesített példányt, éppen csak annyihelyesírási hibával és rossz helyre tett vesszővel,amennyi ahhoz kell, hogy a vakok, a gyávák, a„gonosz süketek" tovább várhassanak és mcgnyug-tathassák egymást: „Ez nyilván nem egészenUgyanaz, nemde?"

A segéd, hogy megpróbálja meglágyítani a főnö-két, még ezt mondja:

- Nemcsak mi foglalkozunk ezzel az üggyel. Hanem cselekszünk gyorsan, azt kockáztatjuk, hogyegy másik iroda megelőz bennünket .. , talán a4*

211

nagy Fabius, aki megint a haza megmentője szepében tetszeleghet majd ... és aki le fog tartózttatni minket, ha rájön, hogy mi tudtuk az igazsá g

de gondosan titkoltuk ... Biztos lehet benne, hog y

bűnrészességgel fogják vádolni.Am a főnök mintha nem lenne meggyőződv e .

A foga között mormolja, gyanakvó és kétkedő arc-cal:

— ... az igazságot ... az igazságot ... az igaz-ságot.

i

Jeanne óvatos pillantást vet a posta felé. Nyu van a körúton.

De régebben is minden ilyen nyugodtnak lát-szott, mégis történt valami arrafelé, ötvenméter-nyire innét, a Jonas utca sarkán. Még szeptember-ben kezdődött — különben a felügyelő nem idéztevolna be ma délután. Talán tudtán kívül részt vettbecstelen üzelmeikben. Mindenesetre neki semmihaszna nem volt az egészből.

Biztosan átadott ő is néhány levelet annak a fcr-finak, anélkül hogy felfigyelt volna rá: elég bajavolt azzal, hogy ellenőrizze az előfizetési jegyekszámát, nemhogy az előfizetők képét tanulmányoz -

za. Sőt mi több, az illető nyilván gyakran jött: lat-szik, hogy a Dexter kislány jól ismerte. Persze aférfi azt mondta, hogy nem ő volt, és Jeanne nyil-ván nem fogja az ellenkezőjét állítani! Elég na-gyok már, hogy egyedül intézzék el a dolgaikat.Pedig neki, Jeannénak, bizonyítéka van ra, hogytényleg az a férfi volt: ma reggel azért akartamindenáron, hogy egy másik postát mutasson ncki,

mert oda már nem mehetett vissza, hiszcn ro tün

felismerték volna.

mikor Jeanne ebéd után ismét találkozott vele,nyira fáradt volt, hogy az asztalra borulva el-ludt. Mit csinált egész délelőtt? Nyilvánvaló, hogy

ve1n a táviratfeladásba fáradt bele. Es miért csa-vargott megint errefelé?

Emilie azt mondja, orvos — lehet. Jól öltözött,komoly embernek látszik. Jeanne megpróbálja Wal-last a vénkisasszony által leírt vastag szemüveggelelképzelni; tényleg, úgy nagyon is hihető, hogy or-vos. Ami viszont, ahogy a dolgok állnak, nem zárjaki, hogy bűnöző legyen.

„Fura orvosok vannak errefelé, tudja." Hát ezaz. És a tetejében nem is tudnak valami sokat:'ttuk a járvány idején is. De ez itt agyafúrt fickó.ég a felügyelőt is sikerült megdolgoznia: kicsibe

múlt, hogy nem ő vezette a kihallgatást! Olyan ma-gabiztosan válaszolgatott a Dexter kislánynak, hogyaz szegény mar meg sem mert mukkanni. Most márnem sok esélyük van, hogy megtalálják a bűnöst.

Jeanne elmereng azon a különös helyzeten, ami-kor maga a bűnös veszi a kezébe a nyomozás irá-nyítását. Mivel nem tud a szédítő gondolat végérejárni, elszántan másfelé néz — és máson kezd gon-dolkodni.

Hatalmas erejű hang tölti be a csarnokot. Láthatat-lan hangszórókból zuhog alá, mindenfelől odacsa-pódik a felhívásokkal és reklámokkal telezsúfolt fa-lakra, amelyek még jobban felerősítik, visszaverik,megsokszorozzák, egész visszhang- és rezonancia-kísérettel látják el (a visszhangok többé-kevésbéeltolódnak), amiben aztán az eredeti üzenet el isvész — óriási, csodálatos, érthetetlen és rémiiletetkeltő szózattá alakul.

212 213

Amilyen hirtelen kezdődött, olyan hirtelen snik meg a szörnyű lárma, ismét átadva helyéttömeg szervezetlen morajának.

Mindenfelé siető emberek. Nyilván kitaláltávagy úgy hiszik, hogy kitalálták — a bejelentéstelmét, mert a nyüzsgés megkétszereződött. A ko r.látozottabb mozgások közepette, amelyekre mi e.denki a teremnek csak nagyon kis részét használj a

fel — egy menetrend és egy pénztári ablak, egy hir-detmény és egy újságosbódé közti részt, sőt megennél is meghatározatlanabb területeket —, az itt-ottgirbegurba, tétova, szaggatott, véletlenszerű ődön-gésekkel tarkított mozgások közepette, ebben a

nyüzsgő tömegben, amelybe idáig alig-alig vágottutat egy-egy jelentősebb mozgási pálya, most ko-moly áramlatok különböztethetők meg; az egyiksarokban libasor képződött, amely az egész csarno-kot határozott ferde egyenesként szeli át; távolabbelszórt akaratok egyesülnek egymást hívó és gyorsléptű emberi nyalábokba, melyeknek hulláma szé-les utat vág, hogy az egyik kijárati lengőajtóba uközzék; egy asszony pofon csap egy kisfiút, egylázasan kutat töméntelen zsebében az imént meg-vett jegye után; mindenütt kiabálnak, bőröndöketvonszolnak, sietnek.

Juard doktornak nincs sem bőröndje, sem jegye.A vonatok menetrendje sem érdekli. Nem értette,mit mondott a hangszóró. Se járkálása, se által:ihana viselkedése nem módosult számottevően ahhozképest, amilyen az előbb volt: öt lépést tesz a falmellett a büfé és a telefonfülkék között, megf or-dul, két lépést tesz az ellenkező irányba, az órájáranéz, felpillant a nagy faliórára, folytatja az útjátaz első fülkéig, megfordul, megáll, pihen néhánymásodpercet ... és rögtön ismét megindul aprólépteivel a büfé felé. Valakit vár, de az nem jön.

jból felhangzik az előzetes recsegés, és az egészarnok egy pillanat alatt zúgni kezd az isteni hang

fától. Éles, erős hang; figyelmesen kell hall-', hogy az ember rájöjjön, hogy nem érti, amit

utóbbi üzenet rövidebb az előzőnél. A tömeg-n semmilyen észrevehető változást nem idéz elő.

Juard doktor előbb mozdulatlanná merevedik, az-tán megint elindul a telefonfülkék felé.

Ám ezek a szavak, amelyek mintha nem értékvolna cl a céljukat, bizonytalan, kényelmetlen ér-zést keltenek benne. Ha a felhívás nem az utasok-nak szólt, akkor talán őrá vonatkozott: „Juard dok-tort kérik a telefonhoz." Nem is gondolt rá, hogyilyen szörnyhang hívhatja. És ha jobban meggon-oljuk, tényleg nem valószínű, hogy a pályaudvar'vatalos hangszórói vonatindulások között magán-llegű beszélgetések közvetítését vállalják.Amikor megint odaér a fülkesor elé, észreveszi,gy a fülkéken nincsenek számok, amelyek segít-

gével meg lehetne különböztetni őket, következés-képpen a hang sem mondhatta volna meg pontosan,melyik készüléket kell felvennie. Mindegyik hallga-tót fel kellene most vennie sorban egymás után .. .Ez persze nem megoldhatatlan, és ha egy vasutasmegkérdezné, mit csinál, ő megmagyarázná, hogynem mondták meg, melyik telefonon hívják. Tulaj-donképpen mi sem természetesebb ennél. Sajnosfenáll annak a veszélye, hogy kihallgat valami mástelefonbeszélgetést, es így belekeveredik valami újdrámába, mintha az a helyzet, amelyben jelenlegvergődik, nem lenne már így is elég bonyolult.Visszagondol arra a baljós napra, amikor ugyan-ilyen tévedés folytán megismerkedett azzal az em-berrel: rossz számot tárcsázott, és az események ha-marosan olyan vad iramban követték egymást,hogy a nem tudott kievickélni belőlük; addig-ad-

2 I4 2I5

dig, míg 6 a végén beleegyezett, hogy ... Melleslegaz az ember egyálalán nem adott neki lehetőség

eta választásra.

Hát összesen egy sebész van a városban, hogyDupont is hozzá menekült? Éppen őhozzá, a „ban-da orvosához"! Ez az elnevezés, bár nem valamiszabatos, eléggé összecseng azzal a lelkiállapottal,ami benne is megmaradt az óta az egyetlen találko-zás óta; úgy érzi, hozzájuk van kötve; és mivel azmeg sem fordul a fejében, hogy felhasználja elle•nak, amit tud, helyzetének csak a másik oldalát ve-heti számításba: a markukban van, ki van szolgál•tatva nekik. A legkisebb ballépés, és megpróbálnakmegszabadulni ettől az immár feleslegessé vált szö-vetségestől. Ha tudnák például, hogy legújabb ál-dozatuk tegnap este óta az ő klinikáján bujkál . .

Miért nem jön már ez a Wallas? Juard türel-metlenkedik. Nem ő sürgette a találkozást; ű csaka helyszínt kötötte ki, hogy a különleges ügynök aklinikától minél távolabb nyomozgasson. Túl sokanköröznek a tetszhalott körül.

A kis doktor néha egészen elcsodálkozik, hogymég nem robbant ki a katasztrófa. Már vagy húszórája, hogy Dupont-nak ncm lenne szabad élnie; éső, Juard, aki menedéket adott neki ... Nem tudottvisszaélni a professzor bizalmával és kiadni Or azellenségeinek. Különben hol is találta volna megőket? Erre fog hivatkozni, meg majd azt is mondja,hogy nem tudta, honnét jött a golyó, azt mondjamajd ... De mindez mire való? Annak az ember-nek nem szokása, hogy hosszadalmasan mérlegeljealattvalói sorsát. Juard az első pillanattól megértet -

te, bár nem vallotta be magának, hogy halálra ítéltesaját magát, amikor segítséget nyújtott a professzor .

nak — a tetejében olyan segítséget, amelyet nevet-ségesnek tart: azt az embert nem lehet olyan kön -

nyen rászedni.

És mindennek ellenére a mai nap zavartalanultelt el. Az idő a rendes kerékvágásban folyik.D upont teljes nyugalommal várja a miniszter ígértekocsit. Ahogy közeledik az indulás időpontja, úgytér vissza akarata ellenére is a kis doktor bizalma.

Most viszont attól fél, hogy ez a Wallas, akireigazán semmi szükségük nem volt, az utolsó pilla-natban megtalálja bolygatni a dolgokat; idegesíti akésés is, amire igazán nem számított, mikor a kü-lönleges ügynök egy fél órával ezelőtt olyan maka-csul sürgette. Juard kihasználhatná a késést, hogyelmenjen anélkül, hogy találkoztak volna, annyivalis inkább, mert szakmai kötelezettségei nem enge-dik, hogy estig itt ácsorogjon; de nem szánja rá ma-gát: a nyomozó bármelyik pillanatban megérkez-het, és ha ncm talál itt senkit, megint beállít a Ko-rinthosz utcába — azt viszont mindenáron el kellkerülni.

A kis doktor folytatja az ingajáratot a büfé és atelefonfülkék között, öt lépés az egyik irányban, öta másikban. Nem tudja, mit tegyen ... Szünetettart. Megnézi az óráját, bár alig húsz másodperc-cel ezelőtt nézte meg a nagy villanyórát. Elha-tározza, hogy meddig vár még; de egyik határidőta másik után lépi túl — és nem megy el.

A villanyórától balra félméteres, vörös nagybe-tűkkel a következő felirat olvasható:

„Ne álljuk el a kijáratot."Ezzel szimmetrikusan, sárga alapon kék betűk-

kel ez a hirdetés: „Ne utazzon el Le Tempsnélkül."

Juard hirtelen arra gondol, hogy a bolondját járat-ják vele; olyan hevesen zuhan rá ez a magától érte-tődő gondolat, hogy majdnem fizikai rosszullétetokoz, olyasmit, mint amikor a lépcsőn rosszul lépaz ember, és hirtelen elveszti az egyensúlyát.

216 I 2I7

Az bizonyos, Wallasnak esze ágában sincs ptosan megjelenni ezen a lehetetlen találkán: anika érdekli! Most épp ott van, és mindent végszaglász; mivel a házkutatási parancsot felmutasenki sem mer szembeszállni vele. Juard azzal csmegerősítette a különleges ügynök gyanúját, hoezt a szokatlan helyet választotta - a pályaudvavárócsarnokát -, és egyúttal szabadon hagyt aterepet kíváncsisága kielégítésére.

Talán még van rá idő, hogy megakadályozz ahogy Dupont-t felfedezzék. Nincs egyetlen percnyvesztegetni való idejc. Amíg átmegy a csarnokon ésazon gondolkodik, hogyan hozhatná rendbe a dol-gokat, újabb aggodalom keríti hatalmába: ez aWallas nem is igazi detektív, azért keresi a pro-fesszort, hogy végezzen vele ...

A kis doktor megáll, hogy gondolkodjék.Az újságárus előtt áll, úgy tesz, mintha a kira-

katát nézegetné. Ne utazzon el Le Temps nélkül.Azzal az ürüggyel lép be az újságoshoz, hogy mc,veszi az esti kiadást.

A pult fölé hajló vevő kiegyenesedik és kicsithátrébb áll, hogy helyet adjon neki a pici kis üzlet-ben; aztán felkiált:

- A, doktor úr - mondja -, már kerestemagát.

Igy hát Juard doktor harmadszor is elmesélte,hogy fedezték fel a betörőt a dolgozószobában, arevolverlövést, a „könnyű sérülést", a műtőasztalonbekövetkezett halált. Most már kívülről tudja ameséjét; tudja, hogy természetesebben mondja elmost, mint reggel a felügyelő irodájában; és amikorkülön kérdést tesznek fel neki, nem jön zavarba,könnyedén világítja meg a kívánt részletet, még hahirtelen kell kitalálnia is. A mese lassan-lassan úgYkiterebélyesedett az agyában, hogy automatikusansugallja neki a jó válaszokat; maga választja ki sa-

át pontos és homályos részleteit - éppen úgy, minthogy a valóság tenné hasonló körülmények között.uard néha egészen közel áll hozzá, hogy maga is

e!higgye.Wallas különben nem akarja megnehezíteni a

olgát. A történethez illő beszélgetést folytat vele:átszik, hogy már jól ismeri az eseményeknek ezt aáltozatát és nincs szándékában vitatkozni.- Körülbelül meg tudná mondani, milyen mesz-

ziről adták le a lövést?- Úgy Ot-hat méterről; nehéz pontosan megmon-

dani.- Szemből érte a lövés?- Igen, éppen szemből, a negyedik és ötödik

borda között. Ahhoz képest, hogy menekülő emberadta le, ügyes lövés volt.

- Más sérülés nem volt, ugye?- Nem, csak ez.A párbeszéd könnyedén folyik - olyan könnye-

én, hogy szinte már nyugtalanító, mint egy csapdatúl iigyes álcázása. Juard azon gondolkodik, vajonWallas nem tud-e többet, mint amennyit bevall.

Nem nyilvánvaló-e, hogy a különleges ügynök is-a teljes igazságot? Nem küldték volna ide a

rosból egy egyszerű betörés miatt. Akkor vi-szont mit akar kihúzni a doktorból? Az orvos nagyóvatosan néhány burkolt kérdést tesz fel, így pró-bálja megtudni, szükség van-e rá, hogy tovább foly-tassák a komédiázást; de Wallas továbbra is bezár-kózik eredeti megállapodásaik keretébe, akár azért,mert biztosabbnak ítéli őket, akár azért, mert nemértette meg a Juard doktor által hozzá továbbítottegyezményes jeleket, akár valami más miatt.

A kis doktor főleg azzal szeretne tisztába jönni,milyen védelmet várhat a rendőrségtől. A beszél-getésükön terpeszkedő félreértés ellenére neki Wal-las igazán rokonszenves; de nem hiszi, hogy közre-

^

218 zig

működése hatásos lehet egy olyan nagy hatalmúszervezettel szemben. Még csak egyenruhája sincs.Ami pedig a rendőrkapitányság nyomozóit illeti,bár első pillantásra nagyobb a tekintélyük, Juardjobban ismeri már őket, semhogy ne tudná, miheztartsa magát velük kapcsolatban és hogy mit vá r

-hat tőlük.Az a viszonylagos bizalom, amit Wallas ébreszt

benne, nem zárja ki, hogy résen legyen: az állító-lagos „különleges ügynök" nyugodtan állhat annakaz embernek a zsoldjában.

Ezzel szemben az sincs kizárva, hogy teljesenőszinte, és azt sem tudja, mi történt valójában.

Juard visszamegy a klinikára. Sem felvilágosítást,sem ígéretet nem tudott Wallasból kicsikarni. Egy.re kevesebb a reménye, hogy ha bajba kerül, bárme-lyik hatóság támogatást nyújt neki. Hamarabb el-ítélnék, mint bűntársat.

Bármerre is fordul, minden oldalról egyaránt bű-nös. Csak végzetes kimenetelét látja a dolgoknak.

E különféle veszélyekhez képest a különlegesügynök, aki először váratlan félelmeket ébresztettbenne, most, ha jobban meggondolja, alig-alig tűnikveszélyesnek, ha ugyan nem egyenest a megmentő-jének érzi. Sőt, Juard már azon a ponton van, hogyszemrehányást tesz magának saját bizalmatlanságamiatt: nem kellett volna-e elmondania az igazságot,amelynek lényegét, végül is, úgy látszik, Wallasminden valószínűség szerint nem ismeri.

Am a kis doktornak most eszébe jutnak az utol-só szavak, amelyeket elmentében odavetett: „Néhagörcsösen igyekszik az ember, hogy a gyilkost ..."Rögtön meg is bánta, mert túl egyértelműen - sok-kal egyértelműbben, mint ahogy azt előre átgondol -

ta volna - vonatkoztak a jelenlegi helyzetre. Mostviszont örül, hogy kiszaladtak a száján. Így Wallas.

220

hála neki, birtokába jutott a rejtély kulcsának; haalaposan elgondolkodik rajta és le tudja vonni akövetkeztetéseket, nem indul el hamis nyomon.Juard -nak viszont úgy rémlik, hogy a különlegesügynök nem tulajdonított nagyobb jelentőséget amondatának.

A Korinthosz utcában az orvos bemegy DanielDupont-hoz a kis fehér szobába. Klinikai szokásszerint nem kopogtat. A professzor háttal áll az aj-tónak, és ősszerezzen, ahogy meghallja.

- Megijesztett.- Bocsásson meg - mondja Juard - , úgy jöttem

be, mintha otthon lennék. Máson járt az eszem.Dupont valószínűleg le s föl sétált az ágy és az

ablak között. Kényszeredett képet vág.- Jól van a karja? - kérdi Juard.- Jól, nagyon jól.- Hőemelkedése van?- Nem, nincs. Nagyon jól vagyok.- Jobb lenne, ha nem mozogna túl sokat.Dupont nem válaszol. Másra gondol. Az ablak-

hoz megy, elhúzza az egyik függönyt - csak néhánycentiméternyire -, hogy ki tudjon nézni az utcára,de őt ne vehessék észre.

- Marchat nem jön - mondja.- Majd csak megérkezik - mondja az orvos.- Igen ... Sietnie kellene.- Még van ideje.- Van ... Dc nem sok.Dupont elengedi a függöny szélét. A könnyű

anyag visszahullik, a hímzés rajzolata ismét kisimulrajta. Mielőtt teljesen mozdulatlanná válnék azanyag, néhány alig-alig észlelhető lengés lebegtetimeg - az is hamar elhal - , remegésnek sem igenmondható.

A professzor lassan leengedi a karját, mint aki-

22I

nek nincs semmi tennivalója — nincs hát semmi oka,hogy siettesse a mozdulatait. Vár valakit, aki nemjön; hogy leplezze idegességét — és részben, hog y

uralkodjék rajta —, kényszeríti magát erre a túlzottfegyelmezettségre. Leengedi a karját.

A keze nem lóg természetesen, hanem felkúszika combján, elidőzik a zakó aljánál, kicsit felemeli,ismét lecsúszik, majd megint fel, kívülről a zakómellett, végül eltűnik a zsebben.

Dupont visszafordul az orvos felé.

7

Megpillantja az arcát a kandalló fölötti tükörbenés a márványlapon kettős sorban a tárgyakat: aszobrocskát és a tükörképét, a réz gyertyatartót és atükörképét, a dohányszelencét, a hamutartót, a má-sik szobrocskát — amelyen egy szép harcos éppenegy sárkányt akar eltiporni.

Az atléta a sárkánnyal, a hamutartó, a dohány-szelence, a gyertyatartó . .. Kiveszi a kezét a zsebé-ből és kinyújtja az első szobrocska felé — gyermekvezet egy öreg vakot. A tükörben a keze tükörképeközeledik a kezéhez. Egy pillanatig mindkettő této-ván megáll a levegőben a réz gyertyatartó fölött.Aztán a tükörkép és a kéz szófogadóan leereszke-dik, egyik a másikkal szemben, a tükör felületétőlegyenlő távolságra, a márványlapnak és a márvány -

lap képének a szélére.A vak a gyermekkel, a réz gyertyatartó, a do-

hányszelence, a hamutartó, a sárkánytipró atléta.A kéz ismét a bronz vak felé közeledik — a kéz

tükörképe a vak tükörképe felé ... A két kéz, akét vak, a két gyerek, a két gyertyátlan gyertya -

tartó, a két cserépszelence, a két hamutartó, a kétApolló, a két sárkány...

Dupont még egy darabig vár. Aztán eltökéltenelkapja a bal oldali szobrocskát, és a cserépszelen-et teszi a helyére.

A dohányszelence, a vak a gyerekkel, a gyertya-rtó, a hamutartó, a szép atléta.Elnézi a művét. Valami még most is bántja a

szemét. A dohányszelence, a vak, a gyertyatartó. . .

Ez utóbbi két tárgyat kicseréli egymással. A cserép-szelence és a tükörképe, a vak és a tükörképe, agyertyatartó, a sárkányos atléta, a hamutartó.

Végül a kis piros hamutartót néhány centiméter-rel eltolja a márványlap sarka felé.

Garinati kimegy a szobájából, lakatra zárja az aj-taját és lefelé indul a lépcső hosszú csigavo-nalán.

Egy csatorna partja. A partot szegélyező gránitkőkockák; a por alatt itt-ott fekete, fehér és rózsaszínes kristályszemek csillannak meg. Jobboldalt, va-lamivel lejjebb, ott a víz.

Gumival bevont villanydrót rajzol függőleges vona-lat a falra.

Lejjebb meg kell kerülnie egy emeleti párkány-zatot, ezért kilencvenfokos szöget ír le egyszer,majd még egyszer. De azután, ahelyett hogy kö-vetné a visszaugró sarok vonalát, elválik a faltól,és egy fél méteren a levegőben hullámzik.

Még lejjebb újra a függőleges falra tapad, leírmég két-három sinusoid ívet — hogy végül egyenesvonalban ereszkedjen lefelé.

A kis üveges ajtó nagyot nyikordult. Garinati ab-béli igyekezetében, hogy elmeneküljön innét, a kel-leténél kicsit jobban kinyitotta.

A szürke lávakő kocka. Az elvágott figyelmez-

222 223

tető csengő. A káposztaleves-szagú utca. Nagy()

messze, a rozsdás bádogtetők közé vesző sá-ros utak.

A munkából hazatérő kerékpárok. A kerékpárf o-lyam végigömlik a körúton.

- Maga nem olvas újságot? - Bona az aktatáskáj a

felé hajol .. .Garinati bedugja a fülét, hogy ne hallja ezt az

idegesítő zajt. Most mind a két kezét egy pillanatiglégmentesen a feje két oldalára tapasztja.

Amikor elveszi a kezét, megszűnik a sípolás.óvatosan indul el, mintha attól félne, a hirtelenmozdulatokkal ismét felidézi a zajt. Néhány lépésttesz, és megint az előtt az épület előtt találja ma-gát, ahonnét az imént kijött.

Néhány lépést tesz, felnéz egy csillogó üzletre, ésmegpillantja a Földmérők utcájának a sarkán állótéglaházat. Nem maga a ház ez, csak a hatalmasfénykép, amelyet ügyesen a kirakatba állítottak.

Belép.A boltban senki sincs. A helyiség túlsó végében

egy ajtó nyílik, azon jön be egy barna fiatalasszony,kedvesen rámosolyog. Ó a falakat borító polcok fe-lé fordul.

Kirakat, teli bonbonnal, mind rikító színű papírbacsomagolva és széles, kerek vagy tojásdad dobozbaosztva.

Kirakat, teli kiskanállal, tucatjával a sok kiska-nál - párhuzamos sorokban, aztán legyező vagynégyszög alakban, napsugárformában .. .

Bona elmenne a Földmérők utcájába és becsön:getne a kis villa kapuján. A vén cselédasszonyvégén meghallaná és ajtót nyitna neki.

224

Daniel Dupont urat keresem, kérem.- Mit mond?Bona hangosabban is elismételné:- Daniel Dupont urat keresem!- Igen, itt lakik. Mit óhajt?- Csak érdeklődöm, hogy mi van vele ... Ér-

deklődöm, hogy mi van vele!_ ja, vagy úgy. Igazán kedves. Dupont úr na-

gyon jól van.Miért menne el Bona érdeklődni, hogy mi van

vele, amikor a professzor meghalt?

Garinati elnézi, mint tűnik el fokozatosan a híd-pálya alatt a fémgerendák és kábelek tömkelege.A csatorna másik partján szabályosan dorombol afelvonóhíd óriási géprendszere.

Csak bele kellene dugni egy kemény tárgyat- akár egészen pici is lehetne - az egyik fontos fo-gaskerék-rendszerbe, és elrontottgép-csikordulássalmegállna az egész. Egy picike, nagyon kemény tár-gyat, amely ellenállna a zúzódásnak; a szürke láva-kő kockát . . .

De mi haszna? A javítóbrigád rögtön a helyszí-nen teremne. Holnap minden ugyanúgy menne,mint eddig - mintha mi sem történt volna.

- Daniel Dupont urat keresem, kérem.- Mit mond?Bona felemeli a hangját:- Daniel Dupont urat!- Jól van, na! Mit ordít? Nem vagyok süket!

Mit akar Dupont úrtól?- Csak érdeklődöm, hogy mi van vele . . .

- Hogy mi van vele? De hiszen meghalt, fiacs-kám! Meghalt, érti? Itt már senki sem lakik, el-késett.

A kis üveges ajtó nagyot nyikordul.'s A radírok

225

I-logy mondjon valamit annak a Wallasnak? Mitis mondana neki? Előveszi a kabátzsebéből a ke-peslapot, és megáll, hogy jól szemügyre vegye. Szin-te meg lehetne számolni az előteret alkotó kisze-gélyen a gránitkristályokat.

Összegyűrt papírgalacsin — véres, piszkos. Két-szer-háromszor belerúg.

Négy aranyozott csavarral felerősített feketeiivegtáblácska. A jobb felső csavarról leesett a csa.varfejet takaró díszítőrózsa.

Fehér lépcsőfok.Egy tégla, egy közönséges tégla, a falat alkotó

sok ezer tégla közül az egyik.Mindössze ennyi marad Garinatiból délután öt

órára.

A vontatóhajó most ér a következő kis híd alá, éshogy át tudjon menni alatta, kezdi leereszteni a ké-ményét. Egészen lent, éppen függőlegesen a tekintetirányára, az egyenes, feszes kábel még mindig ottvonul a víz színén, alig vastagabb, mint az emberhüvelykujja. Alig észrevehetően az apró, kékeszöldhullámok fölé emelkedik.

És egyszerre csak tajtékot tolva maga előtt elő-bukkant a híd árkádja alól az uszály tömpe orra,majd lassan távolodik a következő kis híd felé.

A híd karfáján kihajló kis ember, a hosszú, zöl-des kabátban, most kiegyenesedik.

ÓTÖDIK FEJEZET

2 z6

$s immár esteledik — és leszáll az északi-tengerihideg köd, hogy elaludjon benne a város. Szintepem is volt nappal.

Miközben Wallas végigsétál az egymás után ki-világosodó kirakatok előtt, megpróbálja kiválogat-ni annak a jelentésnek a használható elemeit, ame-lyet Laurent mutatott neki. A szó szoros értelmé-ben a „fejét tenné" rá, hogy a gyilkosság indítóokanem a rablás. De mi értelme annak az elképzelés-nek, hogy a gyilkosok ketten voltak? Azzal igazánnem jutnak előbbre, ha azt feltételezik, hogy a vég-zetes pisztolylövést leadó ember nem ugyanaz,mint aki az ismerős utat megmutatta a kerten és aházakon keresztül. Különben a lábnyomok a gye-pen nem jelentenek túl meggyőző érvet. Ha valakimár ott ment a sétány téglaszegélyén, a másik nyu-godtan mehetett mögötte vagy inkább előtte, állító-lag csak az ismerte az utat. Ilyen elrendezésben aleginkább elképzelhető a két éjszakai vándor fel-vonulása. Mindenesetre a gyepen senkinek semkellett mennie; ha valaki mégis ott ment, holtbiz-tos, hogy valami más oka volt rá, vagy teljesen oknélkül tette.

Wallas érzi, amint a reggel óta felgyülemlett fá-radtság kezdi elzsibbasztani a lábát. Nincs hozzá-szokva, hogy ilyen hosszú gyalogtúrákat tegyen. Jósok kilométert megtehetett, míg ide-oda járkált aVáros egyik végétől a másikig, méghozzá nagyobb-részt gyalog. A rendőrkapitányságról kijövet a Ko-rinthosz utca felé indul az Oklevél utcán át, a pre-

^

229

fektúrát érintve és a Pásztorlány utcán át; ott akadel a három utcából adódó kereszteződésnél: azegyik utca, ahonnét jött, és szemben vele két má-sik lehetőségként az egymással derékszöget alkotókét utca. Emlékszik rá, hogy már kétszer átmentezen a helyen: először jó irányban, másodszor vi•szont eltévedt; de már nem tud visszaemlékezni,melyik utcán indult cl először — különben a lattőrendkívül hasonlít egymásra.

A bal oldaliba fordul hát be, és a villamossínekmiatt megtett néhány kitérő után megint ott találjamagát — és sokkal hamarabb, mint hitte volna — azIgazságügyi Palota terén, a főkapitánysággal szem-ben.

Laurent épp abban a pillanatban lép ki a kapun;meglepődik, hogy Wallast megint ott találja, holottmár egy negyedórája elment tőle. De nem kér ma-gyarázatot tőle, hanem felajánlja a különleges ügy-nöknek, hogy elviszi a kocsiján a klinikához, lé-vén, hogy maga is arrafelé megy.

Két perccel ezután Wallas becsönget a s i-esszám kapuján. Ugyanaz az ápolónő nyit ajtót, akima reggel olyan bennfentes szemtelenséggel noszo-gatta, hogy maradjon ott, annak ellenére, hogy adoktor nincs a klinikán. Most a mosolyából megér-ti, hogy megismerte. „Mind egyforma!" Wallas aztmondja, hogy személy szerint Juard doktorral sze-retne beszélni; erősen hangsúlyozza, hogy sürgősügyben jár itt és átad egy névjegyet, amelyen az isszerepel, hogy: „A belügyminisztérium nyomozó -

irodája."Egy meglehetősen sötét helyiségben kell várakoz-

nia, afféle szalonkönyvtárban. Mivel senki semmondja neki, hogy foglaljon helyet, a bekötöttkönyvekkel telerakott polcok előtt sétál le s föl,közben szórakozottan elolvas egy-egy címet. E;f

230

egész polc a pestisről szóló művekkel van tele —történclmi és orvosi könyvekkel.

Egy nő megy át a szobán, aztán két másik asz-szony meg egy szemüveges, sovány kis ember, akiláthatólag nagyon siet. Végre visszajön az ápolónő,és — mintha elfelejtette volna — megkérdezi tőle,mire vár. Azt feleli, hogy Juard doktort várja.

— De hiszen a doktor úr most ment el, nemlátta?

Nehéz elhinni, hogy az ápolónő nem a bolondjátjáratja vele. Hogyan találhatta volna ki, hogy aza férfi, akit látott, Juard doktor, amikor nem is is-meri.. És az ápolónő miért nem jelentette be, hogyő itt van, ahogy kérte?

— Ne haragudjon, uram; azt hittem, a doktor úrbeszélt magával, mielőtt elment volna. Szóltam ne-ki, hogy itt van. Nagyon súlyos esethez hívták ésegyetlen percet sem veszíthetett. Mivel a doktor úrrendkívül elfoglalt a késő délutáni órákban, aztkérdezteti, meg tudná-e őt várni pontosan fél öt-kor a pályaudvar várócsarnokában a telefonfülkékés a büfé között; ez az egyetlen lehetőség, hogymég ma találkozzék vele: ide csak késő este jönvissza. Amikor láttam, hogy a doktor úr bejön aszalonba, azt hittem, ő maga mondja meg, hogyantalálkozhatnak.

A kis doktor kifelé menet suttyomban végigmér-te. „Fura orvosok vannak errefelé."

Mivel ideje volt bőven, Wallas elment Marchat ke-reskedő lakására. De hiába csengetett. Igazán nemvolt fontos a dolog, mivel Laurent elmondta nekiannak a beszélgetésnek a lényegét, amelyet a magáthalálra ítéltnek hivő férfival folytatott. Wallasmégis szerette volna maga megítélni, hogy vajonép-e szellemileg az illető vagy sem. Laurent úgymutatta be, mint kötnivaló bolondot, és ahogyan az

23I

irodájában viselkedett, az legalábbis részben indo.kolta ezt a véleményt. De néhány ponton Walla snem olyan biztos benne, mint a felügyelő, b ogyMarchat félelmei alaptalanok: nagyon is valószínű,hogy estére megint meggyilkolnak valakit.

Wallas visszament a földszintre, és megkérdezt ea házfelügyelőt, nem tudja-e, mikor tér haza a la_kója. Marchat úr kocsival utazott el több napra acsaládjával; nyilván egy közeli rokona halálhírétkapta; „Szegény ember egészen odavolt."

A kereskedő a város déli részén lakik, nem mesa-sze a fakereskedők negyedétől. Innét Wallas a pá.lyaudvar felé vette az útját, ismét a Berlin utcán ésaz Igazságügyi Palota terén át. Azután egy végetnem érő csatorna partján gyalogolt — a másik par-tot régi házak szegélyezték, vize jó néhány évszá-zada morzsolgatja a nyugtalanítóan a víz fölé dőlőkeskeny oromzatokat.

Amint belépett a pályaudvar várócsarnokába, röbtön megpillantotta a nikkelezett kis boltocskát, aholegy fehér kötényes fiú szendvicset és ásványvizetárult. Ötméternyire jobbra volt egy telefonfülke -de csak egyetlenegy. Elkezdett le s föl sétálni, köz-ben sűrűn pillantgatott a falióra szárnlapjára.A doktor késett.

A várócsarnok tele volt mindenfelé igyekvő em-berekkel. Wallas egy hajszálnyit sem mozdult el azápolónő által jelzett helyről, mert a tömeg olyansűrű volt, hogy félt, nem veszi észre a doktort, hamegérkezik.

Wallas már idegeskedni kezdett. Rég elmúlt a meg-állapodás szerinti idő, és az a kellemetlen benyo -

más, amit a klinikán tett látogatása keltett benne,percről percre erősödött. Nyilván félreértés történt.Az ápolónő rosszul adta át az üzenetet.

Telefonálni kellene a Korinthosz utcába, hogymagyarázatot kérjen. Mivel az ott levő üvegezettfülkében nem volt telefonkönyv, Wallas megkér-dezte a limonádéárustól, hol kereshetne ki egy tele-fonszámot. A férfi, miközben tovább osztogatta azüvegeket és számolta a pénzét, rámutatott a csarnokegyik pontjára, ahol Wallas, bármennyire erőlkö-dött is, mindössze egy újságárust tudott felfedezni.Az volt az érzése, hogy a fiú nem értette meg, mitkeres. Azért mégis belépett a picurka bódéba, aholtermészetesen híre sem volt semmiféle telefon-könyvnek. A képeslapok és színes fedelű kalandre-gények között néhány írószer is ki volt rakva; Wal-las kérte, hadd nézze meg a radírokat.

Ebben a pillanatban nyitotta ki az ajtót Juarddoktor. A csarnok másik végében várt eddig, ott,ahol az igazi büfé van és egy egész sor telefonfülke.

A doktor semmi újat nem tudott mondani. Wal-las óvatosságból nem akart az összeesküvésről be-szélni, és Juard pusztán csak azt ismételte el, amitreggel a felügyelőnek már elmondott.

Wallas az Allomás téren egészen természetesenugyanarra a villamosra szállt, mint előző este, ame-lyik a Földmérők utcája felé vitte. Ugyanannál amegállónál szállt le, és most a körúton megy to-vább, amely a kis téglaházhoz és a Szövetségesekkávézó nyomorúságos szobájához viszi. Megint sű-rő sötét van. Wallas egy lépéssel sem jutott előbb-re, mint amikor tegnap este ugyanezen az úton meg-érkezett.

Belép az utca sarkán emelkedő nagy kőépületbe.Hogy válaszolhasson a házmester keresztkérdéseire,kénytelen lesz megmutatni a rózsaszín igazolványát,sőt ugyanebből az okból még a ma reggeli kis fül-

23 2 233

lentést is be kell vallania anyja és Baxné állítólagos

barátságáról.Abból, ahogy a szívélyes, kövér ember fogadja

Wallas látja, hogy megismerte. Amikor elmondj amiért jött, a házmester elmosolyodik, és egyszerű enennyit mond:

- Rájöttem én már ma reggel, hogy a rendőr.cégtől jött.

A jóember aztán elmagyarázza, hogy mar járt ittegy nyomozó, aki kikérdezte őt és annak már ehmondta, hogy nem tud semmiről. Erre Wallas arróla kamaszról beszél, akiről a házmester elmondta,hogy milyen nyugtalanítóan viselkedett. A másikcsak az égnek emeli a karját:

- „Nyugtalanítóan!" - ismétli.Éppen az tűnt fel neki, hogy a nyomozó akkora

jelentőséget tulajdonított annak a fiatalembernek,amekkorát ő igazán nem ... stb. Wallas, amint aztvárta is, most megállapíthatja, hogy Laurent fel-ügyelő nem tévedett, amikor alárendeltjéről azt fel-tételezte, hogy rosszkor jött rá a „buzgóság". Te-hát a házmester nem azt mondta, hogy veszeked-tek ezeken a találkozásokon, hanem hogy néha„hangosan beszéltek". Azt sem mondta, hogy adiák részegnek látszott. Igen, azt látta, hogy cgyikdiáktársának errefelé járva megmutatta a kis villát,de azt nem mondta, hogy a mozdulata fenyegetölett volna; ő csak „széles mozdulatokról" beszélt,ahogy szenvedélyes vagy ideges hasonló korú fiúkviselkednek. A házmester végül még hozzáfűzi,hogy a professzor mar régebben is - bár őszinténszólva ritkán - fogadott otthon diákokat a kartól.

A kávéházban meleg van és bár sűrű a levegő- füst, emberi lehelet és fehérbor-gőz -, vendégm

a-

rasztaló a terem. Sokan vannak: öt-hat vendég ne'vet és kiabál egyszerre; Wallas úgy jött ide vissza ,

234

mint valami menedékbe; szeretné, ha találkát adottvolna valakinek; órák hosszat várna itt az értel-metlen viták zajában, és közben egyik grogot a má-sik után inná ennél a kicsit elszigetelt asztalnál . . .

- Üdv - mondja a részeg.- Jó napot.- Megvárakoztattál - mondja a részeg.Wallas elfordul. Itt sincs elszigetelt asztal, ahol

nyugta lehetne.Nincs kedve felmenni a szobájába, amely gyá-

szos helyként él az emlékezetében, és amely valószí-nűleg nagyon hideg. Odamegy a pulthoz, ahol há-rom férfi könyököl.

- Ejnye - kiabál a háta mögött a részeg -, nemülsz ide?

A három férfi egyszerre fordul feléje és feszte-lenül végigméri. Az egyik olajos szerelő-kezeslábasthord, a másik kettőn vastag, széles gallérú, tenge-részkék szövetzubbony van. Wallas arra gondol,hogy polgári öltözéke elárulja, hogy detektív. Fa-bius azzal kezdte volna, hogy matróznak öltözik.

... Fabius belép. Kék matrózruhában van és acsípőjét ringatva jár - képzeletbeli hajóhimbálásokemlékeként.

Máma nem valami nagy a fogás - veti oda atársaságnak. Mintha a tenger összes heringje kon-zervdobozban volna már .. .

A három pasas döbbenten és gyanakodva bámulra. A kályha előtt ácsorgó két másik vendég abba-hagyja a beszélgetést - pedig izgalmas lehetett -,hogy ők is megnézzék maguknak Fabiust. A tulajvégigcsap a pulton a törlőruhájával.

- Ide ülsz-e hát - szajkózza a részeg a csend-ben -, kapsz egy találós kérdést.

A két tengerész, a szerelő, a kályha előtti kétmásik, mind visszasüpped előző időtöltésébe.

235

111111111.1111/

- Adjon, legyen szíves, egy grogot - mondj a

Wallas a tulajnak.És leül az első asztalhoz, háttal, hogy ne láss a

a részeget.- Változatlanul kedves vagy - állapítja meg

amaz.- Nyugodtan mehetek ferde vonalban a csator-

nához viszonyítva - mondja valaki - és mégisegyenesen. Na!

A tulaj újabb rundot szolgál ki a pultra könyök-16 három férfinak. A másik kettő folytatja a vitá-ját: a ferde szó jelentésében tér el a véleményük.Mindegyik úgy próbálja kiharcolni az igazát, hogytúlharsogja a másikat.

- Megengeded, hogy én beszéljek?- De hiszen mást sem csinálsz, mint beszélsz!- Nem érted: azt akarom mondani, hogy mehe-

tek egyenesen, annak ellenére, hogy ferde vonalban- a csatornához viszonyítva ferdén.

A másik töpreng egy kicsit, és higgadtan meg-jegyzi:

- Akkor beleesel a csatornába.- Szóval nem vagy hajlandó válaszolni?- Ide figyelj, Antoine, mondhatsz, amit akarsz,

nekem ez magas: ha ferdén mész, akkor teljesenegyenesen mész! Még ha egy csatornához vagyakármihez viszonyítva is.

A szürke köpenyes, gyógyszerészsapkás emberkeúgy találja, hogy az az érv, amit most a másik fe-jéhez vágott, cáfolhatatlan. Ellenfele undorodvavon vállat:

- Életemben nem találkoztam még ilyen hü-lyével.

A tengerészek felé fordul; ám azok tengerészszaknyelvükön fel-felkiáltva beszélgetnek és nagyo -

kat hahotáznak. Antoine odamegy ahhoz az asztal -

hoz, ahol Wallas iszogatja a grogját; tanúnak hívja

- Hallotta ezt, uram? Íme egy pasas, aki állító-jag művelt ember, és nem ismeri el, hogy egy vonallehet egyszerre ferde és egyenes.

- rigy .- Maga elismeri?- Nem, nem - siet Wallas a válasszal.- Hogyhogy nem? Egy ferde vonal olyan vo-

nal .- Persze, persze. Azt akartam mondani, hogy

nem ismerem el, hogy valaki ne ismerje el.- Ja, akkor jó ... jó.Antoine nem úgy néz ki, mint aki tökéletesen elé-

gedett ezzel a szerinte túlságosan körmönfont állás-foglalással. Azért csak odaveti a társának:

- Hallod ezt, te gyógyfüves !- Az égvilágon semmit sem hallok - feleli nyu-

godtan a gyógyfűkereskedő.- Ez az úr egyetért velem!- Azt nem mondta.Antoine egyre idegesebb.- Magyarázza már meg neki,

„ferde" - kiáltja Wallasnak.- „Ferde" - ismétli Wallas

több jelentése lehet.- Ez az én véleményem is -

gyógyfűkereskedő.- De hát - kiált fel Antoine tűrelmét vesztve - ,

ha egy vonal egy másikhoz képest ferde, az mégis-csak jelent valamit!

Wallas megpróbál pontos választ fogalmazni:- Azt jelenti - mondja -, hogy nullafokostól és

kilencvenfokostól eltérő szöget alkotnak.A gyógyfüves ujjong.- Ezt mondtam én is - összegezi. - Ha szög

van, az nem egyenes.- Életemben nem találkoztam még ilyen hiilyé-

Vel - mondja Antoine.

mit jelent az, hogy

kitérően. - Ennek

hagyja helyben a

236 237

- Na hát én ismerek egy jobbat ... Megeng e_ded . . .

A részeg feltápászkodik az asztal mellől, hogybekapcsolódjék a beszélgetésbe. Mivel nem áll biz-tosan a lábán, gyorsan leül Wallas mellé. Lassa nbeszél, hogy ne akadozzon a nyelve:

- Mondd csak, melyik az az állat, amelyik relgel apagyilkos . : .

- Már csak ez a barom hiányzott - kiált fel An-toine. - Fogadjunk, hogy még azt sem tudod, miaz a ferde vonal!

- Neked van ferde képed - mondja a részegkedves hangon. - A találós kérdéseket én teszemfel. Van egy találós kérdésem, kizárólag az én öreghaverom részére .. .

A két vitatkozó a pulthoz megy, újabb hívekrelesve. Wallas hátat fordít a részegnek, de az ennekellenére ujjongó hangon, gondosan formálva a sza-vakat, folytatja:

- Melyik az az állat, amelyik reggel apagyilkos,délben vérfertőző és este vak?

A pultnál mindenki vitatkozik, de mind az ötenegyszerre beszélnek, és Wallas csak egy-egy mon-datfoszlányt tud elcsípni.

- Na - noszogatja a részeg -, nem találod ki?Pedig nem nehéz: reggel apagyilkos, délben vak ...Nem ... Reggel vak, délben vérfertőző, este apa-gyilkos. Nos? Melyik állat az?

Szerencsére odajön a tulaj, hogy elvigye az ürespoharakat.

- Ma éjjelre is kiveszem a szobát - mondja ne-ki Wallas.

- És fizet egy rundot - teszi hozzá a részeg. Deezt az ötletet senki sem nyugtázza.

- Na, mi van, süket vagy? - kérdi a részeg. -Hé, haverom! Délben süket, este vak, mi az?

- Hagyd békén - mondja a tulaj.

- Es reggel sánta - egésziti ki hirtelen nagyonkomolyan a részeg.

_ Mondom, hogy hagyd békén.Jól van na, nem csinálok én semmi rosszat:

eszek egy találós kérdést.A tulaj végigtörli az asztalt.- Az idegeimre mész a találós kérdéseiddel.

Wallas elmegy. Nem annyira határozott tennivaló,mint inkább a rejtvénygyártó jóember űzi el a kiskávéházból.

A hideg és a sötét ellenére, a fáradtsága ellenéreis inkább sétál. Össze akarja gyűjteni azt a néhányadatot, amit a nap folyamán itt-ott felszedett.Ahogy elmegy a rácsos kerítés előtt, felpillant az

,iramár kihalt villára. Az utca szemben levő olda-lán Baxné ablaka ki van világítva.

- Hé! Várjál meg! Hé, haverom!A részeg jön utána.- Hé, te ott! Hé!Wallas meggyorsítja a lépteit.- Várj egy kicsit! Hé!A vidám hang fokozatosan elhalkul.- Ej, te, hova sietsz? ... Hé! ... Ne siess any-

nyira! ... Hé ... Hé! ... Hé! ...

Nyolc kövér, rövid ujj sétál finoman ide-oda egy-máson, a jobb kéz négy ujjának a háta a bal kéznégy ujjának a belső felén.

A bal hüvelykujj a jobb körmét simogatja, előbbPuhán, aztán egyre erősebben. A többi ujj helyetcserél, a bal kéz négy ujjának a háta a jobb ujjakbelső felét dörzsöli hevesen. Egymásra borulnak,osszegabalyodnak, tördelik egymást; a mozgás fel-

238 239

gyorsul, bonyolultabbá, lassan-lassan rendszertel en,ne válik, hamarosan olyan zavaros lesz, hogy má

rsemmit sem lehet kivenni az ujjpercek és tenyereknyüzsgéséből.

— Tessék — mondja Laurent.Ujjait szélesre tárva, rányomja a kezét az íróasztalra. A hivatalsegéd az, levelet hoz.

—Felügyelő úr, ezt úgy csúsztatták be a portaajtaja alatt. Az van ráírva, hogy „Nagyon sürgős",meg hogy „Szigorúan bizalmas".

Laurent átveszi a sárga borítékot. Alig lehet et.olvasni a ceruzával odakapart címzést: „Szigorúanbizalmas. Felügyelő úrnak. Nagyon sürgős."

—A portás nem nézte meg, ki hozta a levelet?—Nem tehette, felügyelő úr; ott találta az ajtaja

alatt. Talán már egy negyedórája vagy még régeb-ben ott volt.

—Rendben van, köszönöm.Miután a hivatalsegéd kiment, Laurent megta-

pogatja a borítékot. Mintha elég kemény lap lennebenne. Odaviszi a villanyfényhez, hogy átnézzenrajta. Semmi rendelleneset nem lát. Rászánja ma-gát, hogy a papírvágó késével kinyissa.

Képes levezelőlap van benne, XIII. Lajos-stílus-utánzatú kis házat ábrázol egy hosszú, kormos kül-városi utca és egy nagyon széles út sarkán, talánegy csatorna partján. A lap hátulján, szintén ceruzá-val, ez az egy mondat: „Ma este fél nyolckor ta-lálkozunk." Női írás. Aláírás nincs.

A rendőrség naponta kap ilyen leveleket — név-telen leveleket, sértéseket, fenyegetéseket, kijelen

-

téseket —, a legtöbbször nagyon zavaros tartalom-

mal, általában iskolázatlanok vagy bolondok kül-

dik őket. A képes levelezőlap szövege szűkszavú-

ságával és pontosságával tér el a többitől. A találka helye nincs megjelölve; valószínűleg a fény '

2 40

pen látható utcasarok lesz az — legalábbis ezt le-het feltételezni. Ha Laurent felismerné a helyet,talán e1 is küldcne egy-két rendőrt a mondott idő-pontban; de nem érdemes nagy nyomozást indítani,hogy végül — a legjobb esetben — rátehessék a kezü-ket valamelyik halászhajóra, amely öt kiló csempé-szett tubákdohányt tesz partra.

Még abban is biztosnak kellene lennie, hogy akiküldött rendőr valóban megbírságolja azt a so-ványka kis bűncselekményt. A felügyelő nagyon jóltudja, hogy sok apró tilos üzlet élvezi a rendőrökjóindulatát, akik megelégszenek azzal, hogy a ma-guk szerény részesedését zsebre vágják. Csak súlyostörvénysértések esetén követelik meg tőlük a töké-letes meg nem alkuvást. Nem tudni, vajon a bűnöklétrájának másik végén hogyan viselkednének .. .ha például egy olyan jellegű politikai szervezet,amilyet Wallas leírt, kérné a ... Szerencsére a kér-dés fel sem merül.

A felügyelő felveszi a telefonkagylót és a fővárostkéri. Tiszta vizet akar önteni a pohárba. Kizárólaga központi szervek adhatnak felvilágosítást — hamar megtörtént a boncolás.

Elég gyorsan kapcsolják, de egyik számról a má-sikra küldözgetik, anélkül hogy sikerülne a felelősszemélyt utolérnie. Az a hivatalfőnök, aki aláírtaa holttest átszállítását engedélyező levelet, aztmondja, forduljon a törvényszéki orvosi szolgálat-hoz; ott viszont úgy látszik, semmiről sem tudnak.Egyik készülékről a másikra kapcsolják, végül eljuta rendőrfőnök irodájáig, ahol valaki — pontosannem tudja, hogy ki — hajlandó meghallgatni a kér-dését : „Milyen távolságból lőtték ki a golyót, ame-lyik Daniel Dupont-t megölte?"

„Egy pillanat, kérem, tessék a vonalban ma-radni."i6

4itlpdírok24 T

Meglehetősen hosszú, különböző zajokkal tarkí-tott csend után jut csak a fülébe a válasz:

„Héthatvanötös golyó, szemből lőtték, körülbe-lül négy méterről."

Ez a válasz ugyan semmit sem bizonyít, hacsakazt nem, hogy jól megtanulták a leckét.

Azután Wallas ismét meglátogatja Laurent-t.Úgy látszik, a különleges ügynöknek semmi monda-nivalója nincs a számára. Úgy jött vissza ide, mintakinek nincs hová mennie. Elmeséli, hogy Marchatkereskedő megszökött, hogy találkozott Juard-ral,hogy meglátogatta Dupont elvált feleségét. A fel.ügyelő most is elég gyanúsnak találja a doktor vi-selkedését, mint mindig, valahányszor dolga akadvele. Ami pedig az elvált feleséget illeti, azzal min-denki tisztában van, hogy nem tud semmit. Wallasleírja a papírkereskedőnő különös kirakatkompozí-cióját, és Laurent nagy meglepetésére ugyanolyanképes levelezőlapot húz elő a zsebéből, mint ami-lyet az imént hozott a hivatalsegéd. A felügyelő fel-veszi az íróasztaláról az ismeretlen nő által küldöttpéldányt. Valóban ugyanolyan lap. MegmutatjaWallasnak a lap hátoldalára írt mondatot.

lakikhez, akiket már képtelen megkülönböztetniegymástól, de akik eredetileg tisztán megkülönböz-tethető és jellemezhető egyének voltak. Neki magá-nak pontosan megadott szerepe van, talán főszere-pe, esetleg hivatalos szerepe. Az emlék hirtelen egé-szen élesen beugrik; egy másodperc töredéke alattrendkívül kézzelfoghatóvá válik az egész jelenet.De micsoda jelenet? Már hallja is a saját hangját:

— És mindez régen történt?Rögtön e1 is tűnt az egész,, a gyűlés, a lépcsők,

a templom, a négyszögletes tér az épületeivelegyütt. Soha még ilyet nem látott.

Nagyon barna fiatalasszony csinos arca bukkanfel a téren — a Victor Hugo utcai papírkereskedőnő,az apró, kaccantó torokhang visszhangja. Az arcazonban komoly.

Wallas és az anyja végre odaér ahhoz a csatorna-holtághoz: az alacsony házak a zöld vízben néze-getik ósdi homlokzatukat a napfényben. Nem ro-kon nénit keresnek, hanem egy férfirokont, akit őúgyszólván nem is ismer. Azon a napon sem talál-kozott vele. Az apja volt az. Hogy is felejthet-te el?

3

A jelenet pompeji stílusban épült városban játszó-dik, abban is egy négyszögletes téren, a tér túlsófelén templom áll (vagy színház, vagy valami ha-sonló), a többi oldalán pedig különböző kisebb épü -

letek, melyeket széles, kövezett utak választanak elegymástól. Wallas már nem is tudja, honnét merülfel benne ez a kép. Hol a tér közepéről, hol valamilépcsőn, de nagyon hosszú lépcsőn állva beszél vs'

242

Wallas összevissza bolyong a városban. Nyirkos,hideg éjszaka van. Az ég egész nap sárga, alacsony,füstös volt — havat ígért —, de nem havazott, ésmost letelepednek a novemberi ködök. Az idén ha-mar beköszönt a tél.

Az utcasarkokon vörhenyes fényköröket vetneka villanyok, épp csak annyi világosságot áraszta-nak, hogy a járókelő el ne tévedjen. Amikor azember átmegy az úttesten, nagyon oda kell figyel-° 1

e, hogy meg ne botoljék a járdaszegélyben.Azokban a városnegyedekben, ahol több az üzlet,

*Heni idevalósi elámul, milyen szegényesen vannak

16+

243

kivilágítva a kirakatok. Nyilván nem kell odacsa_logatni a vevőket, hogy rizst és mosószappant ve _gyenek. Ezen a vidéken kevés a luxuscikkárus.

Wallas belép egy túlzsúfolt, poros üzletbe, ame,lyet inkább mintha áruraktározásra és nem kiske-reskedelemre szántak volna. A bolt legmélyén cg s,kötényes férfi éppen ládát szögel. Abbahagyj a a

kalapálást, hogy valahogy megértse, milyen radirtszeretne venni Wallas. Többször is bólogat a ma-gyarázat közben, mintha maga is nagyon jól tudná,miről van szó. Azután szó nélkül a bolt másik végé.be megy; útközben rengeteg mindent odébb kelltennie, hogy célhoz érjen. Egymás után több fiókotis kinyit, majd becsuk, gondolkodik egy percet, fel-kapaszkodik egy kétágú létrára, ismét kutatni kezd,de ott sem jár több sikerrel.

Visszamegy a vevőjéhez: elfogyott az ilyen ra-dírja. Nem is olyan régen még volt neki, még aháború előttről maradt egy tétel belőle; biztosanmind eladták, hacsak valaki el nem tette valahová:„Annyi minden van itt, hogy az ember már semmitsem talál."

Wallas visszamerül az éjszakába.

Hiszen vissza is sétálhatna éppen a magányos villafelé.

Ahogy a felügyelő is megjegyezte, Juard doktorviselkedése nem egészen világos, bár nemigen lehettudni, mi lehetne a titkos szerepe. Amikor átmenta szalonkönyvtáron a kis doktor, megnézte magá-

nak Wallast, de úgy te tt, mintha nem látná a rö-

vidlátó szemüvegével; pedig azért ment ki arra-

felé, hogy megnézze őt. És a félórával később le-folyt beszélgetésiik során Wallas többször is meg"ütődött azon, hogy Juard milyen különösen fejeziki magát: olyata volt, mint aki másra gondol. «t.

néha mint aki másról beszél. „Rossz a lelkiismere-te" — mondja Laurent.

Az is lehet, hogy Marchat, a kereskedő, nemolyan bolond, mint amilyennek kinéz. Mindent ösz-Szevetve okosan tette, hogy óvatosan fedezékbe vo-nult. Furcsa, hogy a doktor az elbeszélésében mégcsak nem is utal rá, hogy Marchat ott volt a sebe-sült érkezésekor a Korinthosz utcában; ellenkező-leg, mindig is azt állította, hogy senki segítségérenem volt szüksége; pedig a felügyelő tanúsága sze-rint Marchat nem találhatta ki a professzor halálá-val kapcsolatos részleteket, amelyeket elmondott.Ha Juard akárhonnan is, de tudná, hogy ma esteMarchat-t is gyilkos merénylet fenyegeti, akkortényleg minden oka meglenne rá, hogy eltitkolja,hogy a kereskedő előző este ott volt a klinikáján.Hiszen nem tudja, hogy Marchat már beszélt errőla rendőrségen.

Es a poste restante levél, amelyet felfedeztek,valóban erre az ügyre vonatkozott — Wallas az elsőpillanattól meg volt győződve róla. Felszólítás a kö-vetkező gyilkosságra — a ma estire —, amelynek(e szerint a gondolatmenet szerint) ugyanebben avárosban kell megtörténnie. A nyomozó következte-téseiből, amelyeket Wallas Laurent irodájában el-olvasott, ez felelhet meg tehát a valóságnak: aDaniel Dupont ellen elkövetett merényletben kétbűntárs szerepelt — a címzett (André V. S.) és a le-vélben G kezdőbetűvel jelölt személy. Ma este azelőbbi egyedül dolgozna. És Marchat joggal féltattól is, hogy már jóval a végzetes időpont előttkezdődik a lesben állás — ezt támasztják alá a szin-tén a levélben olvasott „egész délután" szavak.

Hátravan még a képeslap, amelyet oly titokza-tos módon a rendőrkapitányság portásának ajtajaalá csúsztattak. Nagyon is kétséges, hogy maguk az

2452 44

összeeskűvők igyekeztek volna bűntettük színlyéről és időpontjáról értesíteni a rendőrséget.beleillik a programjukba, hogy előre jelezzékkosságaikat és minél nagyobb botrányt kavarjakörülöttük (a belügyminisztériumban és az elnök,gen már kaptak bizonyos üzeneteket, amelyek aszervezet vezetőitől származtak), de a képeslap le-leplezés lenne, meghiúsíthatná a tervüket — hacsaknem érzik magukat annyira erősnek, hogy azt hi-szik, ezentúl már senkitől sem kell félniök. Az em-ber már-már azt gondolja, hogy a felügyelő kettősjátékot űz, amit viszont, másfelől, nagyon nehéz el-képzelni.

A valószínűségnek jobban megfelelne, ha elfo-gadná azt, amiben Laurent annyira biztosnak látszik: hogy Marchat figyelmeztetni akarta őket.A kereskedő, mielőtt elhagyta a várost, utolsó kí-sérletként így próbálta rábírni a rendőrséget, hogyfigyeltesse a halott házát.

A kis doktor gyanús viselkedése, a kereskedő fé-lelme, a levél különböző célzásai ... Az ezekből ajelekből levonható következtetések csak soványkabizonyosságot jelentenek. Wallas tudja ezt. Azzalmeg különösen tisztában van, hogy a kapitányságonhagyott képeslap milyen nagy hatást gyakorolt rá -

bár az a lap nem szuszakolható be ésszerűen az el.méletébe. De tulajdonképpen nincs más válaszosa,mint hogy elmenjen a találkára. Mivel pillanatnyi -

lag más nyom egyáltalán nincs, semmit sem veszítvele, ha ezen indul el. A zsebében ott a villa egyikkulcsa — a kis üvegajtóé —, amit Smite-né átadottneki. Marchat elmenekült és így szabad utat nyitottneki: maga fogja eljátszani a kereskedő szerepét,hogy kiderítse, vajon csodálatosképpen eljön-e valaki, hogy meggyilkolja. Most örül, hogy magávalhozta a revolverét.

— Így van, az ember sosem tudhatja — mondtagúnyosan Laurent.

Wallas odaér a kerítés kapuja elé.Hét óra van.

i

A környéken minden sötét. Az utca kihalt. Wallasnyugodtan kinyitja a kaput.

Ahogy belép, óvatosan teljesen behajtja magamögött, de nem csukja be, hogy nyoma legyen, hogyerre jött.

Felesleges lenne zajt csapnia és így magára von-nia egy esetleges késői járókelő figyelmét a körúton.Hogy ne csikorogjon a kavics a lába alatt, Wallasa pázsiton megy — ez kényelmesebb, mint a tégla-szegély. Jobboldalt kerüli meg a házat. A sötétbenéppen csak a két virágágyás közötti világosabb ker-ti utat meg a kecskerágósövény szépen nyesett te-tejét lehet kivenni.

A kis ajtó üvegét most fazsalu védi. A kulcskönnyedén fordul a zárban. Wallas meglepődve ta-pasztalja, hogy betörő-magatartást vesz fel: ahe-lyett, hogy szélesre tárná az ajtót, keskeny résenoson be. Kiveszi a kulcsot, és puhán becsukja azajtót.

A nagy ház egészen csendes.Jobbra a konyha, beljebb, balra az ebédlő.

Wallas ismeri az utat; sötétben is eligazodna. Mégismeggyújtja a zseblámpáját és a keskeny fénynyalábután indul. Az előszoba fekete-fehér négyzetlapok-kal és rombuszokkal van kikövezve. A lépcsőt grá-nátvörösszegélyű szürke futószőnyeg fedi.

A villanylámpa fénykörében felbukkan egy sö-tét tónusú, szemmel láthatóan elég régi kis fest-mény. Lidérces éjszaka. A vihar baljós villámamegvilágítja a romos torony lábánál heverő két fér-fit. Az egyiken királyi öltözet, koronája ott csillog

246 247

mellette a fűben; a másik egyszerű parasztembe r.A mennykő egyazon halállal sújtotta őket.

Wallas már majdnem elfordítja az ajtó gombját, demegtorpan: ha a gyilkos már valóban Ott áll les-ben az ajtó mögött, butaság lenne egy különlege sügynök részéről, hogy így belesétáljon a kelepcéb e;

ha mar eljött a találkára, szabályszerűen kell ye.gigjátszania a játékot. A zsebébe csúsztatja a kezét,hogy elővegye a fegyverét, amikor eszébe jut a má-sik revolver, amit reggel óta magával cipel; DanielDupont-é, de az rozsdás, és ha védenie kellene azéletét, semmire se menne vele. Itt nem lehet té-vedni.

Valójában nem is áll fenn ennek a veszélye.Dupont pisztolya a felöltője bal zsebében van: elő-ször is oda tette, és aztán, amikor visszahozták alaboratóriumból, megint. Mivel soha nem volt akezében egyszerre a két fegyver, nem is keverhetteőket össze.

A biztonság kedvéért ott nyomban megnézi őketa lámpája világánál. Minden kétséget kizáróan fel-ismeri a saját revolverét. Attól sem félne, hogymegpróbáljon lőni egyet a halott fegyverével -tényleg az a rozsdás. Majdnem visszateszi a zsebé-be, amikor eszébe jut, hogy értelmetlen dolog to-vább cipelni ezt a nehéz tárgyat. Bemegy hát a ha-lószobába és a helyére teszi a revolvert, az éjjeli-szekrény fiókjába, ahonnét ma reggel a vén házve-zetőnő elővette.

A dolgozószobában Wallas megnyomja az ajtó -

keret mellett a villanykapcsolót. A csilláron kigyúlegy villanykörte. A vén házvezetőnő, mielőtt itt-hagyta volna a házat, az összes ablakdeszkát bezár-ta; kintről tehát nem látni majd a fényt.

Felhúzott pisztolyával a jobb kezében Wallasvégignéz a kis szobán. Természetesen senki sem

248

újt el. Minden a helyén. Smite-né valószínűleg fel-állítgatta a könyvoszlopokat, amelyekről a nyomozójelezve, hogy össze voltak dúlva. A papírlap,amelyre a professzor mindössze három szót írt, el-tűnt, az írómappába vagy az egyik fiókba tehették.

Az üvegszerű, éles, gyilkos sarkú kőkocka széprendesen áll a tintatartó es a jegyzettömb között.Csak a szék került kissé távolabb az íróasztaltól,mintha valaki épp le akart volna ülni.

Wallas a széktámla mögött helyezkedik el és azajtó felé néz; jó helyzetből várhatja így az állító-lagos gyilkos érkezését. Még okosabb lenne eloltania villanyt; a különleges ügynöknek így lenne idejera, hogy meglássa az ellenfelét, még mielőtt az őtfelfedezné.

Wallas gondosan felméri megfigyelőhelyéről akülönböző bútorok helyét. Az ajtóhoz megy, meg-nyomja a kapcsolót, majd a sötétben visszabotorkáleredeti helyére. Ellenőrzi a helyzetét: szabad kezétaz előtte ]evő szék támlájára teszi.

4

Azért nem bukkannak a gyilkos nyomára, mertDaniel Dupont-t nem ölték meg; az öngyilkosságátviszont lehetetlen következetesen rekonstruálni .. .Laurent gyorsabban simogatja a kezét... És haDupont nem is halt meg?A felügyelő hirtelen megérti, miért volt olyan

furcsa az a „sebesülés", miért tették lehetetlenné,hogy a rendőrség megnézze a „holttestet", miértFolt olyan zavart Juard doktor. Dupont nem halt'leg; csak eszébe kellett hogy jusson ez a lehetőség.

Az egész ügy okai még nem teljesen világosak,de a kiindulópont megvan: Daniel Dupont nemhalt meg.

249

Laurent felveszi a kagylót, és a 202-03-at hívj a ,- Halló,. Szövetségesek kávézó?- Az - feleli egy komor, majdnem síri hang,- Wallas úrral szeretnék beszélni.- Wallas úr, az nincs itt - jelenti ki undorral a

hang.- Nem tudja, hol van?- Honnan tudnám? - mondja a hang. - Nem

vagyok a dajkája.- Itt a rendőrkapitányság. Van egy vendége,

akit Wallasnak hívnak, nem?- Igen, ma délelőtt be is jelentettem - mondja

a hang.- Nem erről van szó. Azt szeretném tudni, hogy

ez az úr ott van-e a maga üzletében. Talán felmenta szobájába?

- Felküldök valakit, hogy nézze meg - felelikényszeredetten a hang. Egy perc múlva kárörven-dő színezettel teszi hozzá: - Nincs ott!

- Rendben. Akkor a. tulajdonossal szeretnék be-szélni.

- Én vagyok az - mondja a hang.- A, maga az! Maga mesélte az egyik nyomozó:

nak azt a marhaságot a Dupont professzor állítóla-gos fiáról?

- Nem meséltem én semmit - tiltakozik a hang.- Azt mondtam, hogy néha idejött egypár fiatalem-ber a pulthoz, különböző korúak; némelyik bővenvolt olyan fiatal, hogy annak a Dupont-nak a fialegyen ...

- Mondta azt, hogy van fia?- De hát én azt honnan tudnám, hogy van-e fia:

Az az úr ncm volt a vendégem, és még ha vendéglett volna, akkor sem akadályozhattam volna meg ,

hogy akár a negyed összes kurvájának gyereket csi-

náljon ; már elnézést, uram. - A hang hirtelen ille

delmessé vált, igyekezett helyesbíteni: - A nyom°'

zó úr azt kérdezte, jártak-e hozzám fiatalemberek;mondtam, hogy jártak. Tizenhat éven felülieknekengedi a törvény. Azután azt mondogatta, hogyannak a Dupont-nak esetleg volt egy fia; hogy akedvébe járjak, én is azt mondtam, amit ő, és hogytényleg lehet, hogy egyszer-másszor bejött ideinni...

- Jól van, majd beidézzük magát. De ezentúl vi-gyázzon, hogy mit mond; és próbáljon meg kicsitudvariasabb lenni. Wallas úr nem mondta, hánykormegy haza?

Csend; a másik letette a kagylót. A felügyelő ar-cára már fenyegető mosoly ül ki ... amikor végremeghallja a hangot: „Csak annyit mondott, hogyma este is itt alszik."

- Köszönöm. Majd újra felhívom.Laurent leteszi a hallgatót. A kezét dörzsöli. Sze-

rette volna rögtön bejelenteni a felfedezését a kü-lönleges iigynöknek. Már előre örül a hitetlenkedőmegdöbbenésének, amikor Wallas ezt hallja majd avonal másik végéről: „Dupont nem halt meg.Dupont Juard doktornál bujkál."

5

- Lent vár a kocsi - mondja Juard.Dupont feláll és rögtön indul is. Útra öltözött.Nagykabátjának csak az egyik ujját tudta felhúz-ni, a doktor aztán úgy-ahogy összegombolta a vá-szoncsíkkal feikötött sebesült karja fölött a gom-bokat. Széles karimájú posztókalapot visel, amelyteljesen eltakarja a homlokát. Még a sötét szem-üvegbe is beleegyezett, hogy senki se ismerhessefel; csak egy orvosi szemüveget találtak a klinikán,az egyik üvegje nagyon sötét, a másik világosabb,

250251

ettől aztán olyan komikusan néz ki a professzo r ,mint egy melodráma áruló hőse.

Mivel Marchat az utolsó pillanatban megtagad-ta a megígért segítséget, Dupont-nak magának kellelmennie a kis villába, hogy összeszcdje a papírjait.

Juard úgy intézte, hogy a klinika folyosói üreseklegyenek, amikor a barátja kimegy. Dupont szeren-csésen ki is jut a kapu előtt várakozó nagy feketehullaszállítóhoz. A sofőr melletti ülésre ül — ígykényelmesebben, időveszteség nélkül szallhat ki ésvissza.

A sofőr fekete kórházi egyenruhában és fényesellenzőjű, lapos sapkában van. Valójában nyilvánRoy-Dauzet egyik többé-kevésbé hivatalosan alkal-mazott „testőre" lehet. Különben a férfi hatalmasválla, kimért viselkedése, kemény, zárkózott arca afilmek bérgyilkosait idézi. Úgyszólván ki se nyitottamég a száját; átadta a professzornak a miniszter le-velét, így bizonyítva, hogy tényleg ő az, akit vártak,és mihelyt a doktor bccsapja a kocsi ajtaját, elindít-ja a kocsit.

—Előbb haza kell ugranom — mondja Dupont. -Majd mutatom az utat. Forduljon jobbra ... me-gint jobbra ... Balra ... Kerülje meg ezt az épüle-tet ... Forduljon erre ... A második utca jobb-ra ... Most egyenest tovább .. .

Néhány perc alatt kifutnak a körútra. Dupontmegállítja a kocsit a Földmérők utcájának a sarkán.

—Ne itt várjon — mondja a sofőrnek. — Nemakarom, hogy észrevegyék, hogy idejöttem. Köröz-zön, vagy négyszáz méterrel odébb álljon meg. Pon-tosan félóra múlva legyen itt megint.

—Rendben, uram — mondja a férfi. —Óhajtja,hogy leparkírozzak és elkísérjem?

- Köszönöm, felesleges.Dupont kiszáll, és gyors léptekkel a kertkapu-

hoz megy. Hallja, amint a hullaszállító eltávolodik.

zsz

A férfi nem „testőr": kitartott volna amellett, hogyelkíséri. A külseje megtévesztette a professzort, ésmost megmosolyogja a saját romantikus képzeletét.Az se biztos, hogy azok a híres testőrök egyáltalá-ban léteznek.

A kcrtkapu nincs becsukva. A zárja még rossz, akulcsot nem lehet használni; de a kilincsét azért belehetett volna kattintani. Az öreg Anna nagyon ha-nyag az utóbbi időben, ha ugyan nem valami gye-rek szórakozott a kapu nyitogatásával, miután An-na elutazott — egy gyerek vagy egy csavargó.Dupont felmegy a házhoz vezető négy lépcsőfokon,hogy meghizonyosodjék: legalább a bejárati ajtócsakugyan be van zárva; elfordítja a nagy rézgom-bot és a vállával is erősen befelé nyomja az ajtót,mert tudja, hogy nehezen forognak a zsanérok; mi-vel biztos akar lenni az eredményben, és mivel azegyetlen ép karja miatt szokatlan mozdulatokrakényszerül és nem bízik magában, kétszer-három-szor is nekikezd, de nem mer túl nagy zajt csapni.A nagy bejárati ajtó jól be van reteszelve.

Marchat-ra bízta ennek az ajtónak a kulcsait, ésa kereskedő még csak azt a fáradságot sem vettemagának, hogy elutazása előtt visszavigye őket.Dupont-nál már csak a kis üveges ajtó kulcsai ma-radtak: meg kell hát kerülnie a házat. Léptei alattenyhén megcsikordul a kavics az esti csöndben. Mi-nek is számított arra a nyúlszívű Marchat-ra. Egészdélután azzal idegesítette magát, hogy várta; végülfelhívta otthon telefonon, de senki se vette fel akagylót; végre háromnegyed hétkor, nem tudni,honnét, telefonált neki Marchat: bocsánatot kért,de kénytelen volt sürgős üzleti ügyben elutazni.Természetesen hazudott. Félelmében elmenekült.

Dupont gépiesen elfordítja a kis ajtó gombját, azajtó simán kinyílik. Nem volt kulcsra zárva.

2 i3

^

A házban sötétség és csend.A professzor leveszi a szemüvegét, mert zavarj a ,

Megáll az előszoba-bejáratánál és próbálja megér-teni a helyzetet ... Marchat mégis eljött? Nem, hi-szen nála az elülső bejárati ajtó kulcsai vannak . .És ha a vén Anna nem utazott el, ilyenkor a kony-hában lenne ... nem biztos ... mindenesetre égvehagyta volna a villanyt a folyosón vagy a lépcső-házban .. .

Dupont kinyitja a konyhaajtót. Senki. Felkat-tintja a villanyt. Minden úgy van elpakolva, ahogyolyan házban szokás, ahol már nem lakik senki.És a zsalugáterek mindenütt zárva. Dupont villanytgyújt az előszobában. Menet közben kinyitja a sza-lon és az ebédlő ajtaját. Persze senki. Felfelé indula lépcsőn. Talán Anna elfelejtette bezárni a kis aj-tót, amikor elment. Pár hónapja kicsit kótyagoskezd lenni.

Az emeleten bemegy a házvezetőnő szobájába.Világosan látszik, hogy a szobát hosszú távollétretették rendbe.

Amikor a professzor a dolgozószoba elé ér, vissza-tartja a lélegzetét. Tegnap este ott várt rá a gyil-kos.

Igen, csakhogy tegnap este nyitva volt a kis ajtó:annak az embernek nem volt szüksége kulcsra, hogybejöhessen; ma este viszont fel kellett volna törniea zárat, és Dupont semmi ilyet nem vett észre. $sha az az ember most is nyitva találta az ajtót, azmindenesetre azt jelenti, hogy a vén Anna nemzárta be ... Nemigen lehet ilyen érvekkel meg -

nyugtatnia magát; egy szakmabeli kényelmesen ki-nyitja az összes egyszerű zárat, ha van egy kotegálkulcsa. Valaki bejött a villába, és most a dolgo -

zószobában vár rá, ugyanott, ahol tegnap, hogy be-fejezze a művét.

Tárgyilagosan nézve semmi nem zárja ki, hogylegyen. A professzor nem örül a dolognak; mostsajnálja, hogy a fővárosból nem küldtek neki

igazi testőrt. De az eszébe se jut, hogy lemenjenkül, hogy a szükséges dossziékat magához vegye.archat azt mondta neki a telefonban, hogy a

rendőrfelfigyelő nem akarta elhinni, hogy gyilkos-ság történt: meg van győződve róla, hogy öngyil-kosságról van szó. Dupont visszafordul. Megy ésmegkeresi a revolverét. Tegnap este, amikor a kli-nikára indult, ott hagyta az éjjeliszekrényen .. .Ahogy belépne a hálószobába, ismét megáll: talánebben a szobában lesnek rá.

Ezek a többé-kevésbé alaptalan félelmek idege-sítik a professzort. Türelmetlen mozdulattal fordít-ja el az ajtógombot; azért óvatosságból nem nyitjaki rögtön az ajtót, hirtelen benyúl és előbb meg-gyújtja a villanyt, aztán dugja csak be a fejét a nyí-láson, készen arra, hogy elosonjon, ha valami rend-elleneset tapasztal .. .

De a szoba üres: sem az ágy mögött, sem a fió-kos szekrény mellett nem bujkál haramia. Dupontcsak a saját arcát látja a tükörben, még mindigszorongás ül rajta, amit most már nevetségesnektalál.• Azonnal odamegy az éjjeliszekrényhez. A revol-ver már nincs ott a márványlapon. A fiókban talál-ja meg, a szokott helyén. Nyilván ma sem 15 veletöbbet, mint tegnap, de sosem lehet tudni: ha teg-nap este nála lett volna, amikor feljött az ebédlő-ből, bizony annak rendje és módja szerint használtavolna.

b A professzor megbizonyosodik róla, hogy nemiztosították be a revolvert, majd határozott léptek-

kel, kezében a fegyverrel visszaindul a dolgozószo-ba felé. Fél karral kell majd dolgoznia — szeren-cséré a jobbal. Először zsebre kell tennie a revol-

254 255

verét, aztán résnyire kinyitni az ajtót, meggyújta n ia csillárt, és a lehető leggyorsabban előkapnia re-volvert, miközben egyetlen hirtelen mozdulattal b e .rúgja az ajtót. Ezen a kis komédián — felesleg e;komédia lesz, mint az iménti — előre elmosolyodik.Sietnie kell, különben a kocsi ott fogja várni a ke-rítés előtt. Ahogy kinyújtja a kezét az ajtógombfelé, rápillant az órájára. Még van húsz perce: ép-pen fél nyolc van.

Wallas hallgatja a szíve dobogását. Mivel egészenközel áll az ablakhoz, hallotta, hogy autó áll meg aház előtt, hallotta, hogy kinyílik a kertkapu, az-tan súlyos léptek alatt csikorog a kavics. A férfi abejárati ajtón próbált bejönni. Hiába rázta, nemnyílt ki, aztán megkerülte a házat. Wallas így te-hát megtudta, hogy nem Marchat, a kereskedő gon-dolta meg a dolgot és jött el mégis a halott papír-jaiért; nem Marchat volt az, sem más, akit Marchatvagy az öreg házvezetőnő küldött volna. Olyan va-laki volt, akinek nincsenek meg a villa kulcsai.

A csikorgó léptek elhaladtak az ablak alatt.A férfi hátramegy a kis ajtóig, amelyet a különlegesügynök éppen neki hagyott nyitva. A zsanérok hal-kan nyikorognak, ahogy benyomja az ajtószárnyat.A férfi, hogy biztos legyen benne, hogy áldozatanem csúszik ki a keze közül, minden útjába eső he-lyiségbe benéz, előbb a földszinten, majd az eme-leten.

Wallas most megpillantja az elviselhetetlen las-súsággal szélesedő fénycsikot az ajtófélfa mellett.

Wallas odacéloz, ahol a gyilkos majd felbukkan,a megvilágított ajtókivágásban kirajzolódó sötétalakra .. .

De a férfi természetesen nem bízik a sötétbe bur-kolózó szobában. Egy kéz nyúlik ki, a villanykap -

csoló felé tapogatózik .. .

256

Wallast elvakítja a fény, csak egy kar gyorsmozdulatát látja, amint egy nagy revolver csövétráirányítja, egy lövő férfi mozdulatát ... Wallas aföldre vetődik, és ugyanabban a pillanatban meg-nyomja a kakast.

6

A férfi teljes hosszában előrebukik, jobb karja ki-nyújtva, balja maga alá hajlítva. Keze most is gör-csösen szorítja a revolver agyát. Nem mozdul.

Wallas feláll. Tart tőle, hogy a másik tetteti ma-gát, ezért óvatosan közeledik hozzá, a fegyverét rá-szgezi, és nem tudja, most mit kell tennie.

Megkerüli a testet, igyekezve kívül maradni azesetleges újabb lövés hatósugarán. A férfi most semmozdul. A kalapja úgy maradt a fejébe nyomva.A jobb szeme félig nyitva, a másik a földet nézi;az orra kicsit szétlapul a szőnyegen. Ami az arcá-ból látszik, szürke. Meghalt.

Wallas idegességében felhagy minden óvatosság-gal. Lehajol és a pulzust keresve megfogja a férficsuklóját. A kéz elengedi a nehéz pisztolyt és pu-hán hagyja, hogy megfogják. A pulzus nem ver.A férfi tényleg meghalt.

Wallas arra gondol, hogy me kell néznie a holt-test zsebeit. (Mit keresne bennük?) Csak a kabátjobb zsebéhez tud hozzáférni. Belenyúl, es egy fe-kete szemüveget húz elő, amelynek egyik üvege na-gyon sötét, a másik sokkal világosabb.

— Meg tudná mondani, hogy a jobb oldali üvegvolt a sötétebb, vagy a bal oldali?

A bal üveg ... a jobb oldalon ... A jobb üvega bal oldalon ...

A bal üveg a sötétebb. Wallas leteszi a szem-üveget a földre és feláll. Nincs kedve tovább foly-

A radírok257

tatni a kutatást. Inkább le szeretne ülni. Nagy onfáradt.

Jogos önvédelem. Látta, hogy a férfi rálő. Látta,hogy begörbül az ujja a kakason. Érzékelte, milye nhosszú idő telt el, amíg reagált és lőtt. Biztos voltbenne, hogy a reflexei nem voltak elég gyorsak.

Azt viszont el kell ismernie, hogy ő lőtt elsőnek.Nem hallotta a saját revolverlövése előtt a mási-kat; és ha a két lövés éppen egy pillanatban dör-rent volna, akkor most látszana az eltévedt golyónyoma a falon vagy a könyvek gerincén. Wallasfelemeli a függönyt az ablakról: az üvegek is érin-tetlenek. Ellenfelének nem volt ideje lőni.

Csak érzékeinek feszültsége miatt támadt abbana pillanatban az a benyomása, hogy lelassultak amozdulatai.

Wallas a tenyerébe fekteti a fegyvere csövét;tisztán érzi, hogy meleg. Visszamegy a holttesthez,és lehajol, hogy megtapogassa az ott hagyott re-volvert. Teljesen hideg. Ahogy jobban odanéz,Wallas észreveszi, hogy a felöltő bal karja üres. Ki-tapogatja a szövet alatt a kar formáját. Fel voltkötve a karja? „Könnyű sérülés a karon."

Értesítenie kell Laurent-t. Ez most már a rendőr-ségre tartozik. Most, hogy meghalt valaki, a külön-leges ügynök nem dolgozhat tovább egyedül.

A felügyelő már nyilván nincs az irodájában.Wallas megnézi az óráját; hét óra harmincötöt mu-tat. Ekkor jut eszébe, hogy fél nyolckor állt meg azórája. A füléhez emeli és hallja a halk ketyegést.Valószínűleg a dörrenés indította el — vagy az ütés,ha hozzácsapta valamihez, amikor a földre vetettemagát. Felhívja a felügyelőt az irodájában; ha márnincs o tt , valaki biztosan meg tudja mondani, holtalálja meg. A hálószobában látott telefont.

Az ajtó nyitva van. A szobában ég a villany. Az

¢jjeliszekrény fiókja szélesre kihúzva. Nincs bennerevolver.Wallas felveszi a kagylót. 124-24. „Közvetlen

vonal." A vonal másik végén rögtön megszakad acsengetés.

—Halló! — mondja egy hang.—Halló, itt Wallas, azért .. .—A, remek, éppen magával akartam beszélni.

Itt Laurent. Nagy felfedezést tettem, soha nem ta-lálná ki! Daniel Dupont! Egyáltalán nem halt meg!Érti? — Szótagolva ismétli: — Daniel Dupont nemhalt meg!

Ki mondta, hogy a kis villában nem működik atelefon?

258

L G • ...IN • I • • • in • Ili is

A kávézó félhomályában a tulaj szétrakja az aszta-lokat, székeket, hamutartókat, szódavizes szifono-kat; reggel hat óra van.

A tulaj még nem ébredt fel teljesen. Rosszked-vű; nem aludt eleget. Tegnap este meg akarta vár-ni, hogy a vendége hazajöjjön, mielőtt bereteszeli azajtót; de hiába virrasztott késő éjszakáig, végül isbezárta az üzletet és elment lefeküdni, anélkül hogyaz az átkozott Wallas hazatért volna. Arra gondolt,talán letartóztatták a vendégét, lévén, hogy arendőrség már kereste.

Wallas csak ma reggel érkezett meg — tíz percelehet —, kimerülten, nyúzott arccal, alig állt a lá-bán. „A zsaruk keresték" — mondta a tulaj, ahogyajtót nyitott neki. A másikat nem rendítette mega hír; mindössze annyit válaszolt: „Igen, tudom;köszönöm", és egyenest felment a szobájába. Túludvarias ahhoz, hogy becsületes legyen. Jól tette,hogy hat óráig nem jött haza: ha a tulaj nem keltvolna már f el, biztos, hogy nem kászálódott volnaki az ágyából, hogy beengedje. Különben sem veszEel több szállóvendéget, túl sok a baj velük. Máraz is szerencse lesz, ha ez itt nem szakaszt a nyaká-ba kellemetlenségeket a zűrös dolgaival.

A tulaj, alighogy meggyújtja a villanyt a teremben,látja, hogy belép egy nyomorúságosan öltözött, ala-csony kis ember, a kalapja koszos, a kabátja ismeglehetősen ... Az a pasas az, aki tegnap reggel

263

itt volt, ugyanebben az időpontban. Ugyanazt akérdést teszi fel, mint előző nap:

- Wallas úr itt van, kérem?A tulaj habozik, nem tudja, vajon szállóvendég&

nek az lenne a kellemetlenebb, ha most zavarják,vagy ha elszalasztja azt a férfit, aki már huszon-négy órája keresi. Ez itt nem úgy néz ki, mint akijó hírt hoz.

- Odafönt van, menjen fel. A folyosó végén vana szobája, az első emeleten.

A beteges képű kis ember a jelzett ajtó felé in-dul, a helyiség túlsó vége felé. A tulajnak idáig felsem tűnt, milyen rugalmas, nesztelen léptekkel jár .

Garinati becsukja maga mögött az ajtót. Keskenyelőszobában van, egy másik ajtó - az utcára néző -fölött a piszkos ablaküvegen némi fény szivárog be.A lépcső vele szemben van. Ahelyett, hogy arra in-dulna, végigmegy a folyosón és nesztelenül kinyitjaaz ajtót. Ismét kint áll a járdán. Wallas odafentvan, csak ennyit akart tudni.

Ma nem engedi, hogy kicsússzék a keze közül;be tud majd számolni Bonának a legkisebb hely-változtatásáról is. Az utóbbi napokban nagyon ismegérdemelte a főnök szemrehányásait és megveté-sét. Bona ezért nem akart vele beszélni AlbertDupont, a fakereskedő elintézéséről, amit „Andréúr" tegnap este magára vállalt. Úgy tetszik, jó mun-kát végzett.

De az ő munkája, Garinatié, sem volt olyanrossz, mint hitte. Saját szemével kellett látnia áldo-zata holttestét, hogy tökéletesen biztos legyen a ha-lálában. Már mindenféléket képzelt. A professzorraleadott lövése annak rendje-módja szerint halálosvolt.

Bona bosszankodni fog, ha megtudja (előbb -

264

utóbb meg fogja tudni, mint mindig), hogy Ga-'nati, ahelyett hogy a különleges ügynököt követteolna, azzal töltötte az estéjét, hogy veszélyes ki-ándulásokat tett a város összes kórházában és kli-

nikáján, Daniel Dupont holttestét keresve.A saját szemével látta a holttestet. Ez volt az

utolsó hiba, amit elkövetett. A jövőben nem hagyjamajd, hogy ilyen butamód megrendüljön a Bonábavetett hite. Fenntartás nélkül engedelmeskedni foga parancsainak. Ma pedig: árnyként követi Wal-last. Igazán nem nehéz.

És nem is fog sokáig tartani: Wallas az első vo-nattal elutazik. Most ott ül az ágya szélén, a tér-dére könyököl, feje a tenyerében nyugszik. Levetet-te a cipőjét, mert fájt a lába; megdagadt a sok gya-loglásban.

Ez a mai átvirrasztott éjszaka kimerítette. Min-denhová elment a felügyelővel, aki rögtön vissza-vette az ügy irányítását, és fontosságának tudatá-ban intézkedett. Éjszakai utazásaik során Wallastöbbször is elaludt a kocsiban. Amióta sikerült visz-szaszereznie a hiányzó holttestet. Laurent, éppenellenkezőleg, teljesen elemében volt: olyan erőbe-dobással dolgozott, amilyenre egynapos kollégájanemigen hitte volna képesnek - főleg fél kilenctőlfogva, amikor megtudta, hogy meggyilkolták a mil-liomos kereskedőt.

Wallas viszont már semmit sem csinált. Azértmaradt ott, mert nem mondták neki, hogy men-jen el.

Amikor felhívta az irodát, maga Fabius vette fela kagylót. Wallas beszámolt róla, hogy hogyan tetteleget a megbízatásának, és megkérdezte, lehetsé-ges-e, hogy visszahelyezzék régi szolgálatába. Megakarta előzni Fabiust: ez után a szerencsétlen ka-land után úgysem tartották volna meg azon a ké-^r

265

nyes helyen. Mivel az ügyészségnek pillanatnyil ag

nincs rá szüksége, még a délelőtt folyamán vissza-megy a fővárosba.

Rendkívül fáradt: elvesztegetett napjának egy-egy töredéke vissza-visszatér, egyre kínozza ;

„ ... és ha abban a pillanatban arra gondoltainvolna, hogy ... és ha ..." Fejének türelmetlenmozdulatával elűzi ezeket a gyötrő gondolatokat.Most már késő.

Negyvenháromszor száztizennégy. Négyszer há-rom az tizenkettő. Négyszer négy az tizenhat. Ti-zenhat meg egy az tizenhét. Negyvenhárom. Negy-venhárom. Kettő. Hét meg három az tíz. Négy meghárom az hét. Hét meg egy az nyolc. Nyolc megegy az kilenc. Négy. Négyezer-kilencszázkettő.Nincs más lehetőség. „Négyezer-kilencszázkettő . . .

Nem megy, fiacskám. Negyvenkilenc négyzetcenti-méternyi felület: tudja, hogy legalább ötven kell."

Egyetlen négyzetcentiméter — csak ez a nevetsé-ges kis terület hiányzott.

Még mindig maradt két négyzetmillimétere, amitnem használt fel. Két utolsó kis négyzetmillimétere.Két négyzetmilliméternyi álom ... Nem sok. A csa-tornák zöldes vize egyre emelkedik, kiárad, átlép agránitkő rakpartokon, elönti az utcákat, az egészvárosra szétteríti a szörnyeit és a sarát . . .

Wallas feláll: ha továbbra is itt marad, nem mo-zog, tényleg elalszik. A zakója belső zsebéből kiakarja venni a fésűjét, de olyan ügyetlenek a moz-dulatai, hogy a fésűtokkal együtt kirántja a levél-tárcáját is, abból meg kihullik néhány papír. A sze-mélyazonossági igazolványáról az az arc néz rávissza, amely valaha az övé volt; odamegy az öltö-zőasztalhoz, hogy megnézze magát a tükörben, ésösszehasonlítja az arcát a fényképpel: az álmatlan -

ság megvénítette a vonásait és helyreállította a ha-

266

sonlóságot. Különben felesleges lenne kicserélni afényképet, mindössze a bajuszát kell majd megnö-veszteni. Nincs úgynevezett „alacsony homloka",csak a haja nőtt be a homlokába.

Ahogy visszateszi az iratokat a levéltárcájába,nem találja a vonatjegy retúrszelvényét. Megnézi,nem maradt-e az ágy mellett a földön; aztán végig-kutatja az összes zsebét; még egyszer átkutatja alevéltárcát. Emlékszik rá, hogy a nap folyamán ottlátta. Nyilván kiejtette, amikor pénzt vett elő.A jegy volt az egyetlen bizonyítéka arra is, hogypontosan hány órakor érkezett a városba.

Fabius a telefonban nem fogadta olyan drámaiana hírt, mint ahogy Wallas gondolta. Az ügynökefele beszámolóját sem hallgatta végig. A főnök újnyomon járt; most a következő gyilkosságról vanszó, a ma estiről, amit valószínűleg a fővárosbanfognak végrehajtani — legalábbis ő úgy gondolja.

Wallas kezdi unni a dolgot. Hallja a papfrkeres-kedőnő torokból jövő nevetését — inkább idegesítő,mint kihívó.

— El kell mennem ...„Az ember néha mindenáron ott akarja felfedez-

ni a gyilkost ..." Az ember mindenáron fel akarjaledezni a gyilkost, közben nem is történt gyilkosság.Az ember mindenáron fel akarja fedezni . . .

„ ... valahol messze, holott a saját mellére kelleneböknie ..." Honnét bújnak elő ezek a mondatok?

Ez nem a papírkereskedőnő nevetése; lentről jöna lárma — valószínűleg a kávéházból.

Antoine nagyon büszke a viccére. Jobbra-balra fo-rog, hogy lássa, vajon egész hallgatósága kellő-képpen kiélvezte-e. Csak a gyógyfűkereskedő nemnevet, hanem csak ennyit mond:

— Hülyeség. Nem értem, miért ne eshetne a hómár októberben is.

267

De Antoine az imént észrevett egy címet abbanaz újságban, amelyet az egyik tengerész olvas, ésfelkiált:

—Na, mit mondtam?— Na, mit mondtál? — kérdi a gyógyfuves.—Hé, főnök, mit mondtam? Hogy Albert

Dupont halt meg! Nézd csak meg, hogy nem Ahbert-nek hívják-e és hogy meghalt-e vagy sem.

Antoine kiveszi a tengerész kezéből az újságot,és átnyújtja a pult fölött. A tulaj csendben olvasnikezdi a kérdéses cikket: „Mint minden este, gyalogtért haza ..."

—Nos — mondja Antoine —, kinek volt igaza?A tulaj nem felel; nyugodtan tovább olvas.

A többiek folytatják vitájukat a korai télről.Antoine türelmetlenkedni kezd, megismétli hát:

—Nos?—Nos — mondja a tulaj —, jobban tennéd, ha vé-

gigolvasnád, mielőtt itt vihogsz. Ez egyáltalán nemugyanaz az eset, mint a tegnapi. Ez itt tegnap estetörtént; és a tegnapi tegnapelőtt. Meg aztán ez ittnem betörő, aki a lövést leadta, hanem „egy kocsimegcsúszott és elgázolta a járda szélén ... ' „ ... akis teherautó sofőrje visszakormányozta járművétaz eredeti irányba és elmenekült a kikötő feléAhelyett, hogy marhaságokat beszélsz, inkább ol-vasd el a cikket. Attól nem lesz jobb, ha összekeve-red a tegnapot a mával.

Visszaadja az újságot, és összeszedi az üres po-harakat, hogy elmossa őket.

—Csak nem akarod elhitetni velünk — mondjaAntoine —, hogy minden este megölnek egy-egYDupont nevű pasast.

—Nem egy tarka kutya van a világon — kezdibölcselkedően a részeg.

268

Wallas megborotválkozik, majd lemegy, hogy igyonegy csésze meleg kávét. Mostanra biztosan meg-főzték már. Az első, akit beléptekor meglát, a ta-lálós kérdéses ember; ma éjszaka hiába próbáltafelidézni a találós kérdését: „Melyik az az állat,amelyik reggel ..."

—Jó reggelt — mondja a részeg, szokásos vidámmosolyával.

—Jó reggelt — feleli Wallas. — Egy feketét le-gyen szíves, főnök.

Valamivel később, mialatt ő a kávéját issza azasztalnál, a részeg odamegy és beszélgetésbe próbálelegyedni vele. Wallas végül megkérdezi:

—Hogy is volt az a tegnapi találós kérdés? Me-lyik az az állat ...

és az emlékezetében kutat. Melyik az az állat ...A részeg el van ragadtatva, leül vele szemben,

Az arca hirtelen felderül; kacsint, úgy jelenti ki,végtelenül ravasz képpel:

—Melyik az az állat, amelyik fekete, repül éshat lába van?

—Nem — mondja Wallas —, nem ez az.Törlőruha-suhintás. A tulaj vállat von. Hát né-

melyiknek csakugyan sok ráérő ideje van.De gyanakszik a vendége jámbor viselkedésére.

Egy polgárember titkolni való ok nélkül nem bérelilyen szerény helyen szobát. Ha takarékoskodniakart volna, nem is kellett volna a szobát kiven-nie, hiszen az egész éjszakát házon kívül töltötte.És miért akart tegnap este az a rendőrségi pasasbeszélni vele?

—Én vagyok a tulajdonos.—A, maga az! Maga mesélte az egyik nyomozó-

nak azt a marhaságot a Dupont professzor állítóla-gos fiáról?

— Nem meséltem én semmit. Azt mondtam,

z8 A radirokt

269

kis hajók, amelyek a hatalmas hullámok kénye-ked-e szerint ringatják törékeny terhüket, a régi hor-

dókat, a döglött halakat, a csigákat és a kötélzetet,a mentőöveket, a száraz kenyeret, a késeket és azembereket.

hogy néha idejött egypár fiatalember a pulthoz, kü-lönböző korúak; némelyik bőven volt olyan fiatal,hogy a fia legyen .. .

—Mondta azt, hogy van fia?—De hát én azt honnan tudnám, hogy van-e fia?—Rendben. Akkor a tulajdonossal szeretnék be-

szélni.—Én vagyok a tulajdonos.—A, maga az! Maga mesélte azt a marhaságot a

professzor állítólagos fiáról?—Nem meséltem én semmit.—Mondta azt, hogy van fia?—De hát én azt honnan tudnám, hogy van-e fia.

Én csak annyit mondtam, hogy mindenféle korúfiatalember járt ide.

—Maga mesélte ezt a marhaságot vagy a tulaj-donos?

—Én vagyok a tulajdonos.—Maga az, marhaság, fiatalember, professzor a

pultnál?—Én vagyok a tulajdonos!—Rendben. Szeretnék bőven fia, nagyon régen,

állítólagos fiatal halott asszony, különös körülmé-nyek között .. .

—Én vagyok a tulajdonos. Én vagyok a tulajdo-nos. Én vagyok a tulajdonos, én vagyok ... a tu-lajdonos ... a tulajdonos .. .

Az akvárium zavaros vizében titokzatos árnyaksuhannak. A tulaj mozdulatlanul áll a helyén. Zö-mök felsőteste szélesre terpesztett, kinyújtott karjá-ra nehezedik; a keze a pult szélébe kapaszkodik; afeje szinte fenyegetően előrebillen, a száját kicsitelhúzza, a tekintete üres. Körülötte ismerős szelle-mek keringőznek, mint az éjjeli lepkék, amelyekegy lámpaernyőhöz csapódnak körbe-körbe, mint aporszemek a napsugárban, mint a tengeren sodródó

270

UTOSZO

„Amikor az ember utánozni akarta a járást, felta-lálta a kereket — ami viszont nem hasonlít a Láb-hoz": a századelő művészetének látványos kísérle-tei, fordulatai, kiáltványai s meghatározó forradal-mai mind mintha Apollinaire tüneményes para-doxonjára, vagyis a képzelet gáttalan szabadságá-nak és teremtő erejének ihletésére születtek volna.

Az az irányzat viszont, az új regénye, melynekegyik legelső alkotását olvashatjuk e kötetben, va-lósággal kihívóan ellentétes ars poeticát hirdet éskövet: a fantázia helyett a tényeket, s a tényeknélis szárazabb tárgyakat, a játék helyett a leírás kö-nyörtelenül részletező pontosságát választotta ve-zéreszményéül. Az avantgarde az írók és hőseik me-rész és kötetlen önkényét teremtette meg, a nou-veau roman viszont épp az ellenkező véglettel, ahibátlanul konvencionális tárgyak uralmával, az al-kotó és a szereplők tárgyhoz kötött rabságával hök-kenti meg olvasóját.

Rabságuk persze szándékolt, tudatos rabság; ámnyomása, mondhatni, így annál súlyosabb. Ez utób-bi megállapítást alighanem némi fenntartással fo-gadnák csak el az új regény — egyébként erősen teo-retikus érdeklődésű — írói. Céljuk ugyan, ellentét-ben a közhiedelemmel, nem valamiféle személyte-len — elítélőbb szóval: dehumanizált — objektivitás;sőt maga Alain Robbe-Grillet többször kifejti, hogyműveiben mindig a világnak egy adott személy ésegy adott helyzet tekintetében, illetve körében meg-jelenő tárgyait és tárgyviszonyait törekszik leírni.

^

2 73

Azt viszont, amit az ilyen értelmű szubjektivitásbanlát és láttat, vagyis a tárgyak, vonalak és síkok ameghatározott szituációból, stílszerűen szólva: ameghatározott szögből tekintett elrendeződését márvalóban megfosztja nemcsak bárminemű — rajtukkívül eső s tágabb, vagy bennük rejlő s mélyebb —jelentéstől, hanem, mindennél határozottabban,akármilyen érzelmi, affektiv értéknek még a lehe-tőségétől is. Minden korábbi regény — fejtegetiRobbe-Grillet — a tárgyak „romantikus lelkét" áb-rázolta; holott miként „a világ nem jelent semmit,és nem is abszurd; a világ egyszerűen van", úgy atárgyaknak jelenlétük és csak jelenlétük van, em-beri transzcendenciát, antropomorfikus érzelmivagy értelmi értéket pedig csupán egy olyan világ-ban — és egy olyan világképben — nyerhettek, ame-lyet az ember fölényesen uralt.

Flaubert csodálatos regénye, az Érzelmek isko-lája azonban — az a mű, amelyre joggal hivatkozikaz új regény iskolája, de nagyon egyoldalúan, na-gyon a maga képére formáltan interpretálja — mármás világot rajzol: Frédéric Moreau nemhogy nemirányítja, de még csak nem is szenvedi, inkább csakmegéli önnön históriáját. Megszakadt az organikuskapcsolat, amely az embert a történelemmel, a vi-lággal, minden körülötte és vele játszódó folyamat-tal egybefűzte, s így a hős kívül került még önnöntörténetén is: a szobák, evések, ruhák, találkozá-sok s a közben jószerint mindenkitől függetlenülbekövetkező kicsi és nagy események négyszáz la-pos sokasága végül azt a Semmit rajzolja ki, amelya hősöket egész életükben körülveszi.

Az új regény mintha erről a pontról indulna el.Lemond jószerint mindenről, amit a műfaj lényegé -

nek hittünk, a megjelenített világ bővérű életszerű -

ségéről, cselekmény és jellemek egymást hitelesítőszerves fejlődéséről, az embernek és a világnak ar-

274

r61 a kapcsolatáról, melynek Frédéric Moreau leg-alább a szétfoszlását, a megszűntét, a visszáját ve-gigélte, s e dinamikus modell helyett a regényt egyállapot, egy helyzet körülírásának kísérleti terepévéteszi. A modell, amelyik így létrejön, szikárabb a18. század szellemes filozófiai regénv parabo-láinál. A hős, vagy inkább: a szereplő, önnön tör-ténetének mintegy a művön kívüli fókuszában áll,szinte egy tekintettel, egy látószöggel azonos, mind-azt, ami vele bekövetkezett, legyen az valóságosesemény vagy csak lehetősége, látszata annak, aképek, szögek és síkok változásain méri, vagyis atárgyakon, amelyeknek aprólékos ábrázolása vi-szont, végső soron, az ember körüli igencsak rit-kás levegőjű teret vetíti vissza és rajzolja körül.

Író és hőse a tárgyak — hol gunyoros, hol go-nosz — csapdájában alkotják, illetve élik meg tör-ténetüket: nem egészen jogtalan hát e világkép,vagy egyszerűen e technika nyomasztó hatásáról isbeszélnünk, még ha valóban hibátlanul tárgysze-rűek is — tehát érzelemmentesek is — a leírások, smég ha Robbe-Grillet nem kevés iróniát kever is akompozíció egészéhez és részelemeihez.

Ez az eredeti kettősség, a következetesen érze-lemmentes tárgyszerűségnek, és mégis gyakran nyo-masztó hatásának kettőssége azonban, ha kiegészít-jük egy másik, már érintett kétértelműséggel, azzal,hogy meghökkentő hatást épp minden meghökken-tés alapforrásának, a fantázia képalkotó szabadsá-

Lgának és szeszélyének elképesztően következetesikerülésével érnek el, már egy mélyebb, az irány-

zat egészét meghatározó, alapvető paradoxonra —kicsit Apollinaire paradoxonjának visszájára — isávilágít. Nem csupán a klasszikus regényképzettőlló eltérésről van itt szó — ezt a fajta összehason-ást Robbe-Grillet elutasítja —, hanem egy másfaj-élet- és irodalomlátásról, amely állító tételei el-

275

lenére — ezek tehát a világnak és tárgyainak önma-gukban való jelenlétét mondják ki — jellegét mégisnagy nyomatékú negatív hangsúlyaitól kapja, azok-tól, amelyek az ember és a környezet kapcsolatáts vele bárminő transzcendencia lehetőségét tagad-ják. Az új regény íróinak e negativitás, ama sokatemlegetett Semmi megformálásának, minden ko-rábbinál közvetlenebb, direktebb megformálásánakesztétikai paradoxonját kellett megoldaniuk.

A megfosztottság, a nézésre, a tekintetre redu-káló személy ábrázolásának eszménye viszont mármagának a mű megalkotásának még legtágabb lehe-tőségeit is kérdésessé teszi. Ezért oldja fel AlainRobbe-Grillet bármilyen műalkotás tartalmánakhagyományos képzetét: felfogásában az opus csu-pán önnönmaga megírásának folyamatával azonos,tartalmán megszületésének, megírásának módjátkell értenünk, fordulatait és történéseit nem belsőtörvényszerűségek és nem külső mondanivaló, ha-nem az írói önkény szabályozza. Önkényen perszetulajdonképpen azt érti, amit régen képzeletnek ne-veztek; de szerepét így egy szűk sávra, a mű pere-mére szorult cselekmény sávjára korlátozza, funk-ciója pedig legfőképp ironikus: a cselekmény olymértékben önkényes, esetleges, hogy elveszti súlyátés jelentőségét, mintegy alkalmat szolgáltat a szö-veg létrejöttéhez.

A mérnöki pontosság, a tökéletes leírás regény-irodalma így — újabb paradoxonként — egyszer -

smind a tökéletes esetlegesség birodalma is, a tár-gyak csapdájában és útvesztőjében a hőssel bármi-kor bármi megtörténhetik, mint ahogy ennek a re-génynek alakjai sem tudják, mi az, ami feltételezésés mi a valóság, azt sem, ki kicsoda, sőt végül aztsem, hogy kicsodák ők maguk; utcákba, parkokba ,

kerítésekbe és kabátokba kapaszkodva, személycse -

réken és személyazonosításokon át kábán kergetik

276

egymást, mindenki mindenkit, de senki sem tudjapontosan, hogy kit, Alain Robbe-Grillet írói min-denhatóságának iróniája pedig — egyébként ez azirónia műveinek egyik legfőbb erénye — még különgroteszk meglepetéseket is tartogat a számukra.

Úgy hangzik, mintha egy rendkívül mozgalmasregény cselekményét foglaltuk volna össze. Holottmár A radírok sem az, későbbi alkotásai némelyi-kében pedig jószerint egyetlen lépést sem tesznek aszereplők: e regényforma újabb kétértelműségéhezjutottunk.

Robbe-Grillet legtöbb regényének témája ugyanistulajdonképpen rettentő izgalmas; csakhogy a műmaga végképp nem arról szól, a történésnek mint-egy az — és csak az — a funkciója, hogy keretet,lehetőséget, alkalmat, ürügyet teremtsen arra, amivalójában elbeszéltetik, illetve leíratik. A radíroktémája egy gyilkosság és egy nyomozás históriájátígéri. A kéjleső egy — esetleg megtörtént, esetlegképzelt — kéjgyilkosság lelki drámáját. A féltékeny-ség rései-ről pedig azt hihetnénk, hogy a bizonyos-ságot kereső kétely megszállott hajszáját követi vé-gig. Az útvesztő cselekménye viszont kifejezettenbonyolult képletet rajzol, nem csupán egy vereségutáni menekülés kalandos krónikája, hanem króni-kája — illetve krónikája lehetne — egy történet, egyregény megszületésének is. És sorolhatnánk tovább,de említsük csak a nálunk is bemutatott filmjét, aTrans-Europa Express-t, amely például egy kábí-tószeres — illetve végül mégse kábítószeres — cso-mag átcsempészésének nyakatekert története.

Valójában azonban mindez alkotásainak csak ki-indulása, ama szituációja, amelyből a szereplők néz-nek: az a redőny, amelynek résein a féltékeny férja napsugárból és az árnyékokból próbálja megtudniaz igazságot, az az útkereszteződés, amelynek sar-kán a kéjleső utánanyomoz, mi történt — egyszóval

277

az a látószög, amely a tárgyi világ valamilyen meg-jelenítését lehetővé teszi. A mű maga aztán, s ki-vált a későbbi novellák és regények (Les instanées,La maison de rendez-vous stb.), már nélkülöz min-den külső és minden belső cselekményt, a (jelzett)cselekmény és a (valóságos) szöveg szétválnak egy-mástól. A külső és belső némaság közegében egy-formán intonált s egyébként ezen a közegen belülragyogó stílusú leírások meg nem szakadó során áta könyv nem is szól másról, mint az így látott tár-gyakról, melyeknek leheletnyi változásai alkalma-sint a történet vagy a látásmód — a beállítás — vál-tozását, a tárgyak csapdájának teljes bekattanásátvagy kinyíltát jelzik. Fölötte mozgalmas témakere-tük ellenére nem alaptalanul — és persze nem min-den malícia nélkül — jósolta egy angol kritikusa,hogy Alain Robbe-Grillet utolsó regénye egy búto-rozott szoba históriáját, az ágy és a karosszék idill-jét fogja majd elbeszélni.

Kísérleti regény — a szó valódi értelmében. Kiin-duló szemlélete, látásmódja — közösen más mű-vészeti ágak némely törekvésével — tárgyias abszt-rakció, az élet pillanatainak és folyamatának tárgyiabsztrakciója — s ennek megfelelően nagyon abszt-rakt (ellenzői szerint: nagyon vértelen) regényalak-zatot teremtett. Hiányzik belőle, amit minden nagyirodalom mozgatójának vélünk: az író egzisztenciá-lis érdekeltsége, az, ami a tárgyi leírások, az egyretovább és tovább — a groteszkig — írt, tartalmuka*pedig épp e nyelvi túlcsigázással nyerő ábrázolásokmodern klasszikusának — s Robbe-Grillet egyik leg-főbb példaképének —, Kafkának még legrövidebbnovellát vagy akár naplójegyzeteit is áthatja. He-lyette mást nyújt: végighalad egy logikus gondolat-meneten, s lemondva még arról is, hogy e gondolat-menet kiindulását vagy láncszemeit művében akár-csak utalásokkal felidézze vagy megjelenítse, az ily

módon kisarkított absztrakt zárótétel megjelenítésé-nek kísérleti terrénumává változtatja a regény mű-faját.

Az olvasó érdeklődését az újfajta forma, magaaz újfajta modell hivatott felkelteni. A többfélekétértelműség, átjátszatás, irónia és stílusbravúr re-gényenként változó látásszögének és változó kombi-nációjának felfejtése pedig csakugyan szellemi él-ményt jelent, ha a létrejött mű kicsit száraz és vér-telen marad is. Hatását erőszakolt lenne hát —ahogy némelyek állítják — az ars poetica ellenérekényszerűen mégis érvényesülő elemekre, mondjukaz érzelmek átszivárgó erejére, a ködösen vagy át-tételesen felsejlő társadalomképre visszavezetni.

A radirok a - mérnökből lett író clső, s így leghagyo-mányosabb regénye; a külső témakeret valóságosépikus hatása és funkciója itt még a legelevenebb.

A mű két szerencsés ötleten, két igazi írói teli-találaton alapszik. Az első maga a téma, vagyis aműforma: Robbe-Grillet detektívregényt írt, tehátazt a műformát újította fel, melynek Poe híres el-beszélése (A Morgue utcai kettős gyilkosság) ésSherlock Holmes kalandjai óta hagyománya és lé-nyege, hogy az eseménysort a tárgyakból, a tár-gyakban megrögződő nyomokból rekonstruálja ésépíti ki. A leírások így nem önértékűek és öncélúakebben a regényben, és ha szokatlanul részletezőekés elnyújtottak is, kapcsolatuk még közvetlenebb acselekménnyel: Wallas és Garinati valóban a vil-lanykapcsolók, lámpafények, utcakereszteződések,napszemüvegek, paradicsomszeletek és kabátrepe-dések nyomvonalait követve próbálhatnak csakmeg a tárgyak útvesztő csapdájában tájékozódni.

Végül azonban egyáltalán nem sikerül kiismer-

278 279

niük magukat: a könyv egyszersmind teljes paró-diája is a detektívregény műformájának. Tökélete-sen felborítja a gyilkos — az áldozat — és a nyomozóhagyományos szereposztását: A radírok-ban min-denki mindenkit üldöz, Wallas Garinatit, GarinatiWallast, a felügyelő a nyomozót, a nyomozó az or-vost, és így aztán a látszólag semleges, de több-ször ismétlődő találkozásokat is, mint amilyen pél-dául Wallasé az asszonnyal, aki őt útbaigazítja, akörkörös üldözés részének látjuk.

Csakhogy: mindenki tökéletesen el is téveszti acélját, s ezzel a szerepek még jobban öszekevered-nek. A gyilkos elvéti az áldozatát, aki viszont végülmaga építette útvesztőjének csapdájába esik; a tár-gyak és feltételezések nyomvonala mind tévesirányba mutat, a halott valójában él, a gyilkos való-jában ártatlan, a felügyelő a döntő pillanatban nemtalálja meg Wallast, a nyomozó gyilkossá válik: akeményen csattanó befejezés sem szünteti meg azeltévesztések sorozatának nyílt parodisztikus hatá-sát. Annál is kevésbé, mert ami magát a krimicse-lekményt illeti, az olvasó az első pillanattól kezdvemindennel tisztában van: így aztán számára a lázashajsza egy félreértés körül óhatatlanul paródiáváválik, magának a cselekménynek a paródiájává.

Ez a furcsán kifordított téma, a jelek félreisme-résének és a visszájára forduló nyomozásnak témá-ja azonban Edgar Wallace vagy Georges Simenonregényein túl (utóbbinak egyik krimijére egyébkéntutal is A radírok cselekménye) már egy másik al-kotást is eszünkbe juttathat, azt, amit Babits avilágirodalom első detektívregényének nevezett:Oidipusz király történetét; Szophoklész drámájá-nak ilyfajta felelevenítése Alain Robbe-Grillet má-sik szerencsés ötlete.

Számtalan, különböző dimenziójú párhuzamot ésutalást épít be a regénybe. A könyv ötrészes — öt -

felvonásos — tagolása és a mottó a legkülsődlege-sebbek. Olvasás közben azonban lassan felderengelőttünk, hogy Wallas, a hajdan elhagyott gyermek:Dupont fia, és így, amikor — akarata ellenére — le-lövi, apagyilkossá válik. Őrá vonatkozik hát aSzfinksz hajdani rejtélyének abszurdan csengő újra-fogalmazása: ő az, aki reggel vak (hiszen fogalmasincs, mibe került, mit csinál), délben vérfertőző(hiszen tulajdon nővérével, Evelyne-nel kacérko-dik, és anyjának fényképe erotikus képzettársításo-kat kelt benne), este pedig apagyilkos. A cselek-mény menete pontosan őrzi az antik hagyományzárt időegységét. Folyamatosan játszódik, 24 óraalatt ér véget, sőt még hozzá újabb illúzióként va-lamiféle időnkívüliséget is sugall, a nyomozó órájapontban Garinati lövése pillanatában megáll (félnyolckor) és másnap, amikor ugyanebben a pilla-natban ő süti el a pisztolyt, újra megindul.

Így válik érthetővé a regény címe: Wallas-Oidi-pusz saját múltját vágyná a radírokkal eltörölni, dehiába, belefut önnön sorsának csapdájába, hiszenmég a radírok is, amennyire az egyetlen szótagból— di — sejthetjük, az ő nevét viselik.

Nyelvi párhuzamok, kisebb analógiák egyébkéntregény egészét végigkísérik. Wallas, akinek neve

ersze a detektívregény-írót idézi, a Korinthoszúton sétál, az egyik ablakban a függöny hímzésekét antik pásztort ábrázol, akik egy meztelen új-szülöttet tejjel itatnak, a város legnagyobb szobrátegy Daulis nevű művész alkotta (a tragédiábanDaulia városát említik), Garinati kandallójának le-írása viszont, a vak öregember képe, aki egy kisfiútvezet, Teiresziászt juttatja eszünkbe; egy kirakatutóbb felidézett emlékéhez Wallas Théba romjai-nak képét társítja, a fárasztó hajsza végén pedig ahős észreveszi, hogy bokája megdagadt; Oidipuszneve dagadtlábút jelent, ama pásztor nevezte el

zBo 28I

így őt, aki az elhagyott újszülöttet összekötözöttlábbal Kithaeron erdős völgyei között megtalálta éstejjel megitatta.

S mindezzel csak a történet egészen nyilvánvalópárhuzamait említettük. Hozzátehetjük azonban,hogy számos leírás, egy lépcsőé, egy kis téré való-ságos görög helyszíneket rajzol (a Földmérők utcájaviszont Kafka Kastélyára utal), hogy a szavakban,hasonlatokban, akár csak egy megnevezés, egy uta-lás tartamára, állandóan a görög tragédia motívu-mai térnek vissza, sőt olyan is akad közöttük, ame-lyeket maga az író nem is szándékozott beleírni smég utólag sem vett észre, hanem egy kritikusa,Jean Ricardou fedezett fel.

Felkutatásukat az olvasóra bízzuk. Annál is in-kább, mert épp ez az intellektuális játék — az író ésaz olvasó közös intellektuális játéka, munkája ésszellemi élménye — a könyv legfőbb célzata. A for-dulatos cselekmény már ebben az első regényben iscsalóka: Alain Robbe-Grillet, egyaránt elvetve akülső és a belső motiválást, nem sorsot ír meg, ha-nem az írói önkény szabályozta — esetleges — sorstöbbnyire geometrikus tárgykoordinátáit rögzíti.

Bár nem olyan erősen, mint a későbbi művekben,a cselekmény és a szöveg már itt is elválnak egy-mástól, a cselekmény a mű peremére, keretébe szo-rul, a többszörös irónia-, illetve rájátszás-sorozat,az, hogy a krimicselekmény-t egyszersmind paródiá-ba fordítja, pedig általánosabb célt is szolgál, magáta cselekményt mint regényalkotó elemet idézőjelbeteszi és megfosztja hagyományos érvényétől. A re-gény a megírás folyamatával, a szöveggel azonos; sahogy az író az ilyen értelemben és szerepben te-kintett szöveg kimunkálását látja hivatásának, úgyaz olvasóra e szöveg felderítésének feladata vár.

iFór Péter

A kiadásért felel az Európa Könyvkiadó igazgatójaFelelős szerkesztő: Pór JuditMűszaki szerkesztô: B. Vad ÁgnesMűszaki vezető: Siklós BélaKészült: 9000 példányban, 11,9 (A/5) ív terjedelemben,Garamond betűvel EU-d-747574.3229.66-14-2 Alföldi Nyomda, DebrecenISBN 963 07 0341 6

ALAIN ROBBE-GRILLETA RADÍROK

A radírok Robbe-Grillet első regénye, s egyszersminda megújuló francia regényírás, az „új regény" egyiklehetséges útjának úgyszólván iskolaműve.Robbe-Grillet ezúttal egy detektívtörténetnek is be-illő alapszöveten hajtja végre a kísérletet, szerkesztimeg a szerkezetében élő, a szerkezeti elemek megéle-désének egymásutánjából életre kel8öntörvényű művet,ha úgy tetszik, hagyományos értelemben is nagyszerűstilusban, remek figurákkal és nosztalgikus képekkel.

MODERN KONYVTAR : MODERN KÖNYVTÁR

k

Az elhibázott tett magától visszatérkiindulópontjára, amikor megintesedékes Tesz...

rcon_beszél€

Münzer T

E LOKÉSZÜL ;

(A sorrend és a

loana Orlea:rvo Valtor

Forte