Akvárium

Viktor Szuvorov

AKVÁRIUM

Egy szovjet hírszerző karrierje éskiugrása

CO-NEXUS Print-teR Kft

Budapest, 1989

Grafton Books

A Division of the CollinsPublishing Group

Published by Grafton 1987

Copyright © Viktor Suvorov1985

All right reserved

Translated from the Russian byDavid Floyd

A fordítást az orosz eredeti angolfordítása alapján készítette:

Fekete Flóra

Vadak Kázmér

Hungarian translation

Fekete Flóra

Vadak Kázmér

ISBN 963 02 73918

Borítóterv: Szabó Árpád

Tipográfia: Bresztovszky Péter

Tányának

Előjáték

- A szabály roppant egyszerű: abeugró egy rubel, de ha ki akarszállni az ember, kettőt fizet. Amiannyit jelent, hogy nem könnyűbekerülni a szervezetbe, de ennélsokkal nehezebb kilépni belőle.Elvben ennek egyetlen útja-módjavan: a krematórium kéményén át.Van, aki számára ez a tisztelet ésmegbecsülés jele. Van, akinekszégyen és borzalom. De ugyanaz akémény vár mindannyiunkra. Csak

rajta keresztül hagyhatjuk el aszervezetet. Ott van, szemben... -mutatott az ősz hajú férfi egy óriásiablakra, mely egyben a szoba fala isvolt. - Nézze meg jól.

A kilencedik emeletről elémtárult a mérhetetlen kiterjedésű,elhagyatott repülőtér látóhatárignyúló panorámája. Ahogyanegyenesen lefelé néztem, homokkalbeszórt ösvények kusza útvesztőjétpillantottam meg magam alatt, dússövények között. A kert zöldjét és a

repülőtér kiégett füvételpusztíthatatlan betonfal választottael egymástól, vastag szögesdróttalmegerősítve.

- Ott van...

A fehér hajú egy vaskos,négyszögletes kéményre mutatott,mely nem lehetett magasabb tízméternél, és egy lapos, aszfaltozotttetőn állt. A fekete háztető úgylebegett a lilás színű bokroktengerében, mint kis tutaj az óceánvizén vagy mint egy aránytalanul

nagy kéményű, régimódi csatahajó.Vékony, áttetsző füstcsíkot engedettaz ég felé.

- Valaki épp távozik aszervezetből?

- Nem - nevetett az ősz hajú. - Akémény nemcsak a mi távozásunkatszolgálja. Energiaforrás is egyben s- titkaink őrzője. Most csak titkosiratokat égetnek benne. Sokkalbiztosabb ugyanis elégetni ezeket,mintsem őrizgetni. Amikor közülünktávozik valaki, a füst egészen más:

sűrű és olajos. Ha belép aszervezetbe, egy napon maga is ezena kéményen keresztül száll majd azég felé. De most nem ezért vagyunkitt. A szervezet ad egy végsőlehetőséget arra, hogy esetlegmeggondolja magát. Egy utolsóalkalmat, hogy megfontolja, mithatároz. S hogy legyen mingondolkodnia, levetítek egy filmetmagának. Üljön le.

Megnyomott egy gombot akapcsolótáblán, majd mellém ült a

fotelbe. Halk csusszanással nehézbarna redőnyök takarták el az óriásablakokat, a vásznon pedig azonnalmegjelent a kép - minden cím ésfelirat nélkül. Szemmel láthatóanrégi és meglehetősen összekaristoltfekete-fehér film volt. Hang nemvolt hozzá, a vetítőgép kattogásáttisztán hallottuk.

A vásznon magas, komor, ablaknélküli helyiséget láthattunk. Valamiműhelyféle, vagy kazánház. Azelőtérben egy kemence. Ajtói, mint

kisebb várkapuk. A belsejébe,akárcsak sínek az alagútba, vájatokfutottak. Szürke védőruhás emberekálltak mellette. Fűtők. Aztán egykoporsó tűnt fel. Tehát ez iskrematórium. Valószínűleg az,amelyiket az ablakból láttam épp azimént. A védőruhások felemelték akoporsót és a járat sínjeirehelyezték. A kemenceajtók mindkétoldalon kinyíltak, a koporsót kissémeglökték, s már el is tűnt adühöngő lángok közt, ismeretlenterhével együtt. Azután a kamera

egy élő emberre közelített. Az arcaverejtékben úszott. Nyilván nagyvolt a forróság a kemence mellett. Akamera oly hosszasan pásztázta azarcot minden oldalról, hogymár-már örökkévalóságnak tűnt.Végül hátrált egy-két lépést, a teljesalakot befogta. Nem volt rajtavédőruha. Drága, ám szörnyengyűrött fekete öltönyben volt,nyakkendője szorosan a nyaka körétekerve. A férfit acélhuzallal egyhordágyra kötözték, a hordágyatpedig a falhoz támasztották, hogy a

szerencsétlen jól lássa a kemencét.

A következő pillanatban hirtelenmindenki a megkötözött emberrepillantott. Figyelmük szemlátomástnem sok örömet szerzett neki.Felsikoltott. Borzasztó volt ez asikoly. Némafilm volt, de tudom,olyan sikoly volt, melybebeleremegnek az ablakok. Négyenóvatosan leengedték a hordágyat aföldre, aztán újra fölemelték. Amegkötözött alak hihetetlen erőveligyekezte ezt megakadályozni.

Emberfeletti erőfeszítés tükröződöttaz arcán. Homlokán úgy kidagadtegy ér, mintha a következőpillanatban megpattanna. De hiábapróbálta megharapni az egyik fűtőkezét. Saját ajkába harapott, s feketevércsík indult meg az arcán.Mindenesetre éles fogai lehettek.Testét szorosan lekötözték, mégisfoglyul ejtett gyíkként vonaglott.Állati ösztöntől hajtva fejét ahordágy fanyeléhez csapkodta. Nemaz életéért küzdött, hanem a könnyűhalálért. Világos, mire számított: föl

akarta borítani a hordágyat, hogylezuhanjon a sínekről, rá a betonra.Vagy azonnal elpusztul, vagyelveszti az eszméletét. Ha valakielájult, már a tűztől sem fél. De afűtők tudták a dolgukat. Tartották ahordágy nyelét, hogy ne billegjen. Afogoly pedig nem fért fogaival akezükhöz, még ha nyakát szegtevolna, akkor sem.

Úgy mondják, élete utolsóperceiben az ember csodákra képes.Minden erejét, minden szellemi és

lelki energiáját, életösztönétösszeszedi, hogy megmeneküljön.Ez a férfi most jutott idáig. Egésztestét megfeszítette, hogykiszabadítsa magát. Mint egy rabulejtett róka, mely saját véres mancsáttépi-marcangolja. A vassínek isbelerázkódtak. Már-már repedtek acsontok, szakadtak az inak, izmok.Emberfeletti erőfeszítés volt. De avashuzal nem engedett. A hordágyzökkenők nélkül csúszott befelé asíneken. A kazánajtók kitárultak, alángok fehér fényt vetettek a férfi

piszkos lakkcipőjére. Próbáltafelhúzni a térdét, hogy növelje atávolságot a lába és a lobogó tűzközött. De hiába. Az operatőr a férfiujjaira közelített. A huzalok mélyena húsába vágtak... Az ujjhegyekazonban szabadok voltak, s fékeznipróbálták a hordágy mozgását. Aférfi széttárta és merevenmegfeszítette az ujjait. Ha valamiútjukba került volna, azonnalbelékapaszkodtak volna.

Hirtelen a hordágy megállt,

immár a kemence torkában. Egyeddig nem látott alak jelent meg avásznon, olyan öltözékben, mint afűtők, s intett a kezével. A többiekengedelmesen levették a hordágyat asínekről, ismét a fal mellétámasztották. Mi a baj vajon? Miértnem folytatják? Egy pillanat múltánez is világossá vált. Egy másikkoporsót hoztak a krematóriumba,alacsony, kis kocsin. Elegáns,díszes szegélyű koporsót. Már le isszögelték. Valami magas rangúszemélyé lehetett. Utat neki! A

vassínekre helyezték, végső útjárabocsátották. Hihetetlenül hosszúvárakozás következett, mígfelemésztették a lángok. Végül ahordágyra kötözött férfi is sorrakerült, ismét a sínekre tették: Smegint hallottam magámban asikolyt, mely szinte kifordíthattasarkából a kazán ajtaját. Néztem aférfi arcát, hátha felfedezhető rajtaaz őrület némi jele. De őrületneksemmi nyomát nem leltem ezen aszép, férfias arcon. Nem aztorzította el a vonásait. Egyszerűen

nem akart a kemence mélyérekerülni, ezt igyekezett valamiképpenkifejezésre juttatni. Üvöltött, mit istehetett volna egyebet? Felsikoltott.Szerencsére ezt a sikolyt nemőrizték meg az örökkévalóságszámára. Egy pillanat csak, és alakkcipők eltűntek a tűzben - ennyivolt az egész. Felcsaptak a lángok.Nyilván oxigént pumpáltak akazánba. A két fűtő, aki elöl állt,félreugrott. A két távolabbi mégtaszított egyet a hordágyon. Akazánajtók bezárultak, a vetítőgép

kattogása elhalt.

- Ez ki volt?

Nem is tudom, miért kérdeztem.

- Egy tábornok, helyesebben egyvolt tábornok. Fontos beosztásbandolgozott a szervezetben. De árulólett. Eltávolítottuk tehát. Itt ez atörvény. Senkit nem kényszerítünk,hogy belépjen a szervezetbe. Hanem akar csatlakozni hozzánk,egyszerűen mondjon nemet. De haegyszer belépett, a szervezethez

tartozik szőröstül-bőröstül.Cipőstül, nyakkendőstül. Szóval..?Adok egy utolsó lehetőséget, hogymeggondolja magát. Még egy percgondolkodási időt.

- Nincs szükségem gondolkodásiidőre.

- Ez a szabály. Még ha nincs isszüksége valakinek erre az egypercre, a szervezet kötelessége,hogy megadja. Üljön le és maradjoncsendben.

Az ősz hajú megnyomott égygombot, egy hosszú, vékony mutatópedig megindult a világosszámlapon. Megint láttam magamelőtt a tábornok arcát az utolsópillanatban, mikor a lába már atűzbe ért, de a feje még mozgott, avére még keringett az ereiben.Szeme még erőteljes intellektusát,halálfélelmét, kegyetlen kínzásoknakalávetett, legyőzhetetlen élniakarását tükrözte. Ha felvesznek aszervezet tagjai közé, kész vagyokarra, hogy hűségesen szolgáljam,

gondoltam. Komoly, hatalmastestület. Tetszett nekem a működése.De azt már akkor, is előre tudtam:ha valaha eljutok oda, hogy a rövid,szögletes kéményen át kelljentávoznom, nem lesz faragottkoporsóm. Nem illik azegyéniségemhez. Nem az a fajtavagyok, akit pompával vennénekkörül... Én nem.

- Lejárt az idő. Kér méggondolkodási időt?

- Nem.

- Még egy percet?

- Nem.

- Rendben van, százados. Akkorhát enyém a megtiszteltetés, hogyköszöntsem abból az alkalomból,hogy belépett titkos társaságunkba,mely a Vezérkar KözpontiTitkosszolgálata, röviden GRUnéven ismert. A következő lépés,beszélni fog Mescserjakovvezérezredessel, a GRU helyettesfőnökével. Ezután keresse megLemzenko vezérezredest a párt

központi bizottságában. Azt hiszem,meg fogják kedvelni magát. Neakarjon túl okos lenni, bár ilyenalkalmakkor mindig jobb, ha kérdezaz ember, mintha csöndben marad.Az alkalmassági és pszichológiaipróbák során, melynek alávetjükmajd magát, néha újabb és újabbkérdések kívánkoznak ki azemberből. Ez ne zavarja.Kérdezzen. Viselkedjék úgy,ahogyan itt viselkedett, és akkorrendben lesz a dolog. Minden jót,százados.

1.

Ha valakinek az az ötletetámadna, hogy a KGB-ben csinálkarriert, keresse meg valamelyikvidéki központot. Biztos van egyLenin-szobor a főtéren. Az is biztos,hogy mögötte egy óriási,oszlopokkal ékes épületet talál. Ezlesz a kommunista párt helyiközpontja. Nem messze ott lesz

valahol a KGB területifőhadiszállása is. Bárkitmegkérdezhet a téren, meg fogjamutatni. Igen, az a szürke, komorépület. Az, amelyikre Leninvasbeton keze mutat.

De nem kell feltétlenül a helyiközpontot megkeresnie. Érdeklődhetaz ember a munkahelyén, a„különleges osztályon". Akárki útbaigazítja: a folyosón egyenesen,azután jobbra, a fekete bőrrelpárnázott ajtó.

De még ennél is van egyszerűbbmódja, hogy valaki a KGBalkalmazásába lépjen. Csak az egyikkülönleges osztály vezetőjénél kelljelentkeznie. Ilyen osztály pedig vanminden isten háta mögöttivasútállomáson, minden gyárban,helyenként minden egyesműhelyben. Minden ezredben,minden főiskolán, mindenbörtönben, pártbizottságon,tervhivatalban. Tucatjávaltalálhatók a kommunista ifjúságiszervezetben, a szakszervezetekben,

egyéb szervezetekben. Oda kellmenni és azt kell mondani: „Beakarok lépni a KGB-be!" Az mármás kérdés, hogy felveszik azembert, avagy sem (persze, hogyfelveszik). De mindenki számáranyitva áll a KGB-be vezető út.Senkinek sem kell hosszasankeresgélnie.

Egyáltalán nem ilyen egyszerűbekerülni a GRU-ba. Kinéljelentkezzen az ember? Kitől kérjentanácsot? Melyik ajtón

kopogtasson? Esetleg a helyirendőrségen? A rendőrségen csak avállukat vonogatják: soha nem ishallottak róla. GRUrendszámtáblákat adnak ki, nem isgyanítva, hogy valami más, kevésbéspeciális jelentésű betűkombinációtis választhatnának. Egy GRUrendszámú gépkocsi beutazhatja azegész országot anélkül, hogybármiféle meglepetést, vagyfeltűnést keltene. Az egyszerű,becsületes állampolgár és a szovjetrendőrség számára ezek a betűk

semmiféle jelentéssel nem bírnak,semmiféle asszociációt nemkeltenek.

A KGB-ben milliós nagyságrendűaz önkéntesek száma. A GRU-banegyetlen önkéntes sincs. Ez alegfőbb különbség. A GRUteljességgel titkos szervezet. Smivel az égvilágon senki nem tudróla, nyilvánvaló, hogy sajátkezdeményezésére senki nem islehet a tagja. Még ha feltételezzükis, hogy néhány önkéntes fel-

felbukkan: hogyan találja meg, holkopogtasson felvételét kérni? Ésfelvennék-e egyáltalán? Nemvalószínű. Nincs szükségükönkéntesekre. A jelentkezőtvalószínűleg azonnal letartóztatnák,hosszú és igen fájdalmaskihallgatásnak vetnék alá. Jó néhánykérdésre kellene felelnie. Holhallotta az említett három betűt?Hogyan talált meg minket? S alegfontosabb: ki segített? Kicsoda?Kicsoda? Felelj, nyomorult! A GRUtudja, hogyan szedje ki a választ

mindenkiből. Bárkiből kipréselik afeleletet. Erről kezeskedni mernék.Nyilván rájönnek, ki segített azönkéntes ajánlkozónak. Akihallgatás újra kezdetét veszi. Kibeszélt neked a GRU-ról, terohadék? Hol hallottál róla? Előbbvagy utóbb kihúzzák belőle, honnanszármazott az információ. Esetlegkiderül, hogy valaki, akire titkotbíztak, fecsegett. Ó, a GRU nagyonis jól tudja, hogyan kell betömni azilyenek száját. Kitépik a nyelvüket -a fejükkel együtt. Ezt mindenki

nagyon jól tudja, ha a GRU tagja.Ha kedves az élete, az az első, hogytartsa a száját. A GRU-ról csak aGRU-n belül szabad beszélni. Ott iscsak olyan hangosan, hogy aKogyinkán lévő épület áttetszőfalain ne jusson át egyetlen szó sem.Aki csak bekerül a GRUkötelékébe, betartja az Akváriumszabályait - így hívják a központot abeavatottak. Ami elhangzik afalakon belül - az ott is marad. Egyárva szó sem hatolhat át az átlátszófalakon. S mivel ez a szabály, az

áttetsző falakon kívül nemigen akadember, aki tudná, mi folyik odabenn.S mivel mindenki tartja a száját, énszemély szerint annak előtte semmitnem hallottam a GRU-ról.

Századparancsnok voltam. Acsehszlovákiai felszabadító akciótkövető előléptetés-hullámeredményeképp a Kárpátok katonaikörzetének 13. hadtestébe, a 318.gépesített lövészszakaszbakerültem. A 910. gépesített

lövészezred harckocsizózászlóaljának 2. harckocsizószázadát adták a kezem alá.

Századom nem volt ragyogóképességű, de nem is tartozott azutolsók közé. Ügy látszott, a sorsomjó pár évre eldőlt. Aszázadparancsnokság utánkövetkezett volna a zászlóalj-törzsfőnöki beosztás. Ezutánfelvételemet kellett volna kérnem aMalinovszkij Katonai Akadémiára,előbb egy zászlóaljat, majd egy

ezredet osztottak volna be hozzám,később még magasabbra juthattamvolna. E menetrendtől való kisebbeltérések módosíthatták volna adolgok ütemét, de semmiképp sem amenetét. Ezt az utat választottammagamnak, s nem állt szándékombanváltoztatni rajta. De a sors másképphatározott.

1969. április 13-án, hajnali négyóra tízkor a küldöncöm gyengédenmegrázta a vállamat és azt mondta:„Keljen fel, hadnagy, nagy tettek

várnak magára!" Aztán gyorsaneszébe jutott, hogy nem nagyonértem a tréfát, ha épp akkorébresztenek fel, így kurtánhozzátette: „Riadó!"

Három és fél percig tartott, mirerendbe szedtem magam: le a takarót,föl a nadrágot, a zoknit, a surranót.Belebújtam a zubbonyomba, be segomboltam - majd menet közben.Amilyen szorosan Csak tudtam,meghúztam az övemet. Tisztioldaltáskámat a "vállamra csaptam,

sapkámat a fejembe nyomtam - aztánvégigsimítottam, hogymegbizonyosodjam, egy vonalbanvan-e a jelvény az orrommal. Aztánfutás. A pisztolyom azezredparancsnok szobájában volt,kikaptam az óriásipáncélszekrényből. A harci öv, amikádó, a kezeslábas és a fejvédőmindig a harckocsiban marad.Kettesével szedtem lefelé alépcsőket. Jó lett volnalezuhanyozni és megborotválkozni,de erre nem volt idő. Riadó! A

kerek orrú teherautó addigra mármegtelt fiatal tisztekkel ésküldönceikkel. Az égen már egyrehalványabbak voltak ő csillagok.Úgy oszlott szét a fényük, mint azonemberek emléke, akikre nemszívesen gondolunk vissza.

A harckocsi telephely szintevibrált a több száz motor fülsiketítőbőgésétől. Szürke pára és akipufogógázok keserű szaga ült megmindent. Dübörögtek a tankok,amint kigördültek a helyükről. A

szürkészöld harckocsikvégeláthatatlan oszlopban görögteka koszos betonúton. Elöl haladtak afelderítő század tankjai. Utánuk avezérkar és a híradósok páncélozottjárművei, majd egy fegyvereszászlóalj. Mögöttük, a saroknálhárom gépesített lövészzászlóaljalkotott három oszlopot, őketkövette az ezredtüzérség, azután alégelhárító egységek és a páncéltörőütegek, az utászok, a vegyvédelmiés karbantartó egységek. Az ellátóegységek számára már nem maradt

hely. Akkor fognak majdoszlopokba rendeződni, mikor azelső egységek már messze járnak.

A tankoszlopok mellett rohantam,egyenesen a saját századomhoz. Azezredparancsnok épp parancsotadott a századparancsnokoknak.Igyekezett túlkiabálni a motorzúgást.Nem álltam meg, ahogy a többi tisztsem. Nem volt hosszú parancs. Márott is volt a századom. Háromharckocsi az első szakaszban, hároma másodikban, három a

harmadikban. Az enyém, aparancsnoki jármű elöl, középen.Mind a tíz tank szépen a helyén állt,jól ki tudtam venni a tíz motorzúgását. A nagy bőgés közepette ismeg tudtam különböztetni ahangjukat. Minden motor egyéniség,és saját hangja van. Mind a tíz jólvolt hangolva.

Kezdetnek nem is rossz. Mikorodaértem a harckocsimhoz,lépteimet felgyorsítottam, ügyesenfelugrottam az orrára, majd

odaléptem a páncéltoronyhoz. Atoronytető nyitva volt. A rádiósodanyújtotta a fejvédőmet - mármeg volt a rádióösszeköttetés.Feltettem - motorbőgés, tankzúgáshelyett csend és békesség borultrám. De a fejhallgató azonnal életrekelt, szétzúzta a nyugalom röpkeillúzióját. A rádiós volt: ismertettea legfrissebb utasításokat(máskülönben ordítania kellettvolna, bele a fülembe). Semmikülönös. Félbeszakítottam, hogymegkérdezzem a legfontosabbat:

háború van, vagy csakhadgyakorlat? Isten tudja, vonta mega vállát.

Bármi legyen is a helyzet, aszázad harcra kész volt, s azonnal elkellett hagynia az állomáshelyet. Ezvolt a szabály. Tankok, járművekszázai, összezsúfolva egy zárttelephelyen - ilyen célpontrólálmodnak ellenségeink. Kinéztem,de alig láttam valamit. Az elsőharckocsiszázad előttem állt. Aparancsnok nyilván nem ért még ide.

A többi sem mozdult. Felugrottam atorony tetejére, hogy jobban lássak.Úgy tűnt, hogy a felderítő századegyik harckocsija elakadt, s azegész ezred útját eltorlaszolta.Ránéztem az órámra. Azezredparancsnoknak - urunknak ésparancsolónknak - nyolc percemaradt. Ha az ezred nyolc percenbelül nem indul útnak, aparancsnokot lefokozzák, s úgykirúgják a hadseregből - nyugdíj,minden nélkül -, mint egy rüheskutyát. Ám semmi jele nem volt

annak, hogy vontatót küldtek volna akarbantartó egységtől. A lehangoló,szürke garázsok között futó út végigtele volt tankokkal. Jobbra isvezetett egy út, vészhelyzet esetére,de mély árok húzódott a közepén:valami kábelt, vagy vezetéketkezdtek el lefektetni, erre nemlehetett menni.

Beugrottam a toronyba és a tőlemtelhető legnagyobb hangerővelutasítottam a vezetőt: „Balra előre!"A századnak meg: „Utánam!" Balra

nem volt kapu, csak egy téglafal ajavítóműhelyek között. De aparancsnoki járműbe mindig aszázad legjobb vezetőjét osztottákbe. Az egész hadseregben ez aszabály. A rádión keresztülodaüvöltöttem neki: „A századbante vagy a legjobb! Én választottalak,te semmirekellő! A legnagyobbmegbecsülésben részesítettelek, tenyomorult - hogy te viseld gondját aparancsnoki harckocsinak! Ne hozzszégyent a parancsnokodra,különben laposra verlek - és itt

rohadsz meg!"

A vezetőnek nem állt módjábanválaszolni. Pár méter után nyaktörőiramra ösztökélte páncélozottdinoszauruszunkat, villámgyorsankapcsolta a sebességfokozatokat. Atank egész teste rázkódott, a motorsivítozott. Félelmetes ütést éreztünk,amikor a tank elérte a falat. Aminkcsak volt a harckocsiban, kilazult,nyikorogni, csikorogni kezdett. Atéglák lavinaként zuhogtak apáncélra, szétzúzták a fényszórókat,

az antennákat, leszakították atartalékszerszámokkal teli dobozt atank oldaláról, behorpasztották atartalék-üzemanyagtartályt. De atankom győzelmi üvöltést hallatott,majd a porfelhőbe és szögesdrótbacsomagolva berobbant - egy békésukrán város álmos kis utcájába.Kinéztem a hátsó ablakon, s láttam,hogy a tankjaim vidáman nyomulnakmögöttem. A harckocsi telephelyparancsnoka a falban támadt lyukfelé rohant, karjával hadonászott, svalamit kiáltozott. Mintha egy

némafilmben lettünk volna. Csaktalálgatni lehetett, mit mond. A szájamozgott, de nem lehetett hallani, mitkiabál. Úgy találtam, káromkodik.Rendkívül durva mozdulatraragadtatta magát. Semmi kétség,káromkodik.

Mikor a századom tizedikharckocsija is túljutott a résen, aforgalomirányítók is megjelentek,fekete egyenruhában, fehér övben,fehér sisakban. Majd ők rendbeteszik a helyzetet. Tudták, kit kell

elsőnek kiengedniük: a felderítőegységet. Minden ezrednek van egykülönleges felderítő százada,speciális felszereléssel, speciálisegységekkel és tisztekkel. De rajtukkívül is van egy különlegesenkiképzett szakasz minden gépesítettlövész és harckocsizó zászlóaljban.Ezeknek nincsen speciálisfelszerelésük, nincsenek speciálisegységeik, de őket is fel lehethasználni felderítésre. Ezeknek aszázadoknak elöl kell haladniuk.Gyerünk, fehérsisakos fiúk, hadd

menjünk! Ott a helyünk legelöl!

Egy kívülálló számára egyezredben, vagy zászlóaljban mindenszázad egyforma. Pedig ez nem ígyvan. Az első század csakugyan alegelső. Akárhány gyenge képességűkatona van is a zászlóaljban, áparancsnok gondoskodik róla, hogyemberből, munícióból egyaránt alegjobb kerüljön az első századba.Ha pedig tiszthiány van, a frissutánpótlást az első századba kellbeosztani, mivelhogy az első század

alkotja a zászlóalj főtengelyét. Ezcsap össze elsőként az ellenséggel.És nagyon sok múlik azon, milyenaz első hadmozdulat egy csatában -és hogyan végződik.

A második század mindenzászlóaljban - átlagos. Se atiszteknek - így például nekem -, seaz ide beosztott csapatoknak nincssemmi megkülönböztető jegyük. Deminden kettes számú századotkiképeznek felderítésre is, affélemásodállásképp. A kettes számú

századok tehát elsősorban harciegységek, de szükség eseténfelderítő munkát is végeznek azászlóaljuk számára, sőt, végsőesetben az ezredüknek is:helyettesíthetik a felderítő századotvagy a keze alá dolgozhatnak.

A szovjet hadseregnek kétezer-négyszáz gépesített lövész ésharckocsizó zászlóalja van, smindegyikben található egy hármasszámú század, mely nemcsak asorrendet tekintve szorul a harmadik

helyre. Azok teljesítenek szolgálatotbenne, akiknek nem sikerültbekerülniük vagy az első, vagy amásodik századba: a nagyon fiatal,így még tapasztalatlan tisztek vagyazok, akiket mellőznek, s már nemsok babér terem nekik ahadseregben. Ezek a századokmindig létszámhiánnyal küszködnek.Az igazat megvallva, a hármasszámú századok túlnyomó részébenegyáltalán nincs is katona.Hadfelszerelésüket állandóannaftalinban tartják. Ha viszont kitör

a háború, a tartalékosokmozgósításával azonnal megerősítikezeket a századokat, s ezek hamar elis érik a többi harci egységszínvonalát. Teljesen ésszerű ez amegoldás, hiszen ezerszer jobbtartalékosokkal feltölteni egy márlétező századot, mint új egységeketfelállítani belőlük.

Második harckocsizó századomtovábbra is teljes sebességgelrobogott előre. Mikor befordultunk,hátranéztem és megszámoltam a

tankokat: Ez ideig egy sem maradtle. A század utolsó tankja nyomábanlánctalpas parancsnoki járműhaladt, szikrát szórt a betonon - delegnagyobb megkönnyebbülésemrekis fehér zászló volt a tetején. A kisfehér zászló azt jelezte, hogydöntnökök is jelen vannak. Teháthadgyakorlaton veszünk részt, nempedig háborúban. Néhány napigélhetünk még.

Egy katonai helikopter - egy„szitakötő" - jelent meg épp a fejem

felett. Lejjebb ereszkedett, a széllelszembefordulva igyekezettmegtartani a helyzetét. Jobboldalamra sodródott. A toronytetőnálltam, jobb kezemet a fejem fölötttartva. A pilóta vörös fejű,pulykatojásképű fickó volt, teleszeplőkkel. Fehér fogai szinteragyogtak, ahogy rám mosolygott.Tudta, hogy a parancsnokokra,akiknek utasítást hozott, nem épp alegvidámabb napok köszöntenek. Ahelikopter hirtelen a magasbaemelkedett, s távolodni kezdett. A

pilóta még mindig vigyorgott, fogaiszikráztak a felkelő nap fényében.

A szélesorrú tank, amelybenültem, mindenen átvágott, ami csakaz útjába került. Ágak, bokrokrepkedtek szerteszét. Pokolidübörgés töltötte be a harckocsit.Az egész gép felbődült, akár adühöngő óceán, s vadul táncolt. Atérkép ott volt a térdemen.Nagyjából világossá vált, mi ahelyzet. A zászlóalj egy részét a

falon ütött résbe irányították, aharckocsik nyaktörő irambannyugatnak tartottak. Csak azt nemtudtam, hol az ellenség. A térképsem segített sokat. Húsz századrobogott az élen, köztük az enyém.Olyanok voltunk, mint egykiterjesztett kézfej ujjhegyei: az volta dolgunk, hogy kitapasztaljuk, azellenség védelmi rendszerénekmelyik a legsebezhetőbb pontja,ahová aztán a zászlóaljparancsnokcsapást mérhet az ezertonnásvasöklével. Az ellenség gyenge

pontját azonban csak jókora területátfésülésével lehet megtalálni, ígyminden előre küldött századönállóan dolgozott. Jól tudtam, atöbbiek, akárcsak mi, sebesenhaladnak előre, de igyekeznekelkerülni a falvakban, városokbanvárható esetleges ellenállásipontokat. Az én századom is ügyeltarra, hogy kitérjen a kimerítőösszecsapások elől. Ha ellenségrebukkannánk, jelentenénk aparancsnokságnak, majd amilyengyorsan csak tudnánk, kikerülnénk, s

továbbmennénk. Eközben valahol ahátunk mögött nyomultak a főerők,mint megvadult folyó, mely áttörte agátat. Előre, fiúk, előre! Nyugatnak!

A fehér zászlós parancsnokijármű nem maradt el. Az átkozottjárgány! Fele akkora a súlya, mintegy tanknak, de gyakorlatilagugyanannyi lóerő hajtja. Kétszer ismegpróbáltam megszabadulni tőle,hisz a gyorsaság a győzelembiztosítéka. Csak nem lehetettlevakarni. Amikor még

szakaszparancsnok voltam,mindenféle trükköt megengedhettemmagamnak, deszázadparancsnokként már nemigen.Szétszóródik a menetoszlop,megfeneklenek a tankok amocsárban - nem dicsérnek megérte, az biztos. A századátólkétségkívül sikerülnemegszabadulnia az embernek.Pokolba a döntnökökkel, gondoltam.Legyen meg a lelkük boldogsága, haarra vágynak, hogy szemmeltartsanak: nem akarom, hogy a

század szétessen.

- Egy daru van előttünk - jött ahívás a hatos tank parancsnokától,melyet előre küldtem.

Daru? Emelődaru? Igen daru. Egygyönyörű, zöld daru, faágakkalgondosan álcázva. Ugyan mikorakad össze az ember egy daruval acsatamezőn? Hát persze!Rakétakilövő állomás. Ilyenszerencsénk sincs mindennap.

- Század! - kiáltottam. - Egy

rakétakilövő állomás! Támadás!Előre!

A fiúk már tudták, mi a teendőrakétakilövőkkel. Az első szakaszelém került és harci alakzatot vettfel. A második szakasz előretört ésjobbra tartott, a lánctalpak saratszórtak mindenfelé. A harmadikszakasz balra indult ésszétszóródott, majd oldalrólmegrohamozta a kilövőállomást.

- Teljes sebességgel előre! -üvöltöttem. De a vezetők anélkül is

tudják, mit kell tenniük, hogymondanám. Mindegyikük teljeserejével nyomta a gázpedált. Amotorok felbődültek, minthairányíthatatlanná váltak volna.

Szörnyű zajt és füstfelhőtbocsátottak ki: az üzemanyagnaknem volt elég ideje arra, hogytökéletesen elégjen a motorban. Atankok kipufogói nehéz, olajosfüstöt okádtak.

- A felderítést befejeztem...Pozícióm: 13-41-es körzet...

Támadásra készülök... - adta lerádiósom, egyben lövegirányzóm, skönnyen megeshetett, hogy ez volt azutolsó üzenetünk. Arakétaegységeket és az ellenségesvezérkar állomásait külön utasításnélkül, azonnal roham alá kellvenni, bármilyenek is a kilátások ésa várható veszteségek.

Az irányzóm kikapcsolta a rádiótés belökte az első lövedéket. Simánbecsúszott a töltényűrbe, a zárfélelmetes hideg kattanással került a

helyére - mintha guillotine-pengelett volna. A lövegtorony elfordult,a lábam alatt megpillantottam aharckocsi belső szerkezetét és alövedéktárat. A tankágyú csöve egyrándulással fölfelé mozdult. Azirányzó mindkét kezével megragadtaaz irányzékot, a stabilizátorok,engedelmeskedve csontos kezének,finom mozgással korrigálták az ágyúés a páncéltorony állását a vadultáncoló tankban, mely árült irambanrepült át a rönkökön, faágakon. Azirányzó jobb keze hüvelykujjával

keményen megnyomta a gombot.Hogy a lövés zaja ne érjenváratlanul minket, a fülhallgatónkonkeresztül éles, sípoló hangothallottunk, mely összehúzta adobhártyánkat, még mielőtt az óriásiágyú tüzelt volna: A sípolás csakegy századmásodperccel a lövéseláll érkezett, így a tüzelés hangjátnem is hallottuk.

A tank negyventonnás testerázkódva robogott tovább. Azágyúcső visszaugrott és kidobta a

füstölgő lövedékhüvelyt. Aparancsnoki ágyú példáját követveaz összes tank ugatni kezdett, gyorsegymásutánban. Közben az irányzómmár a második lövedéket helyezte acsőbe.

- Ismételten teljes sebesség! -kiáltottam újra.

A lánctalpak egész szökőkutakathánytak, úgy szórták a sarat. Alánctalpak dübörgése még a lövésekzajánál is hangosabbnak bizonyult.Fülvédőnk sípolása tudatta velünk,

hogy az irányzó mindjárt újramegnyomja a gombot. Sajátlövésünk hangját most semhallottuk: Csak azt láttuk, hogy azágyú visszaugrik, aztán a hüvelyrémisztő csengését hallottuk, amint apáncélnak csapódott. Csak aközelünkben levő harckocsiktüzelését észleltük. Ők meg amiénket. Az össztűz egészen lázbahozta derék ázsiai katonáimat.Mintha megvadultak volna.Mindegyiküket jól ismertem. Azirányzó két lövés között a

gumihevedert harapdálta a látványokozta gyönyörűségtől. Mindenkiismerte ezt a jó szokását, nemcsak aszázadban, hanem az egészzászlóaljban. Annyiban válthátrányára, hogy elvonta a figyelméta szituációról. Majdnem le isfokozták emiatt. De átkozottul jóllőtt a csirkefogó. A nyolcas tankparancsnoka mindig egy fejszét vittmagával. Ha az ágyú befulladt azerős tüzelés közepette, a fejszét apáncélhoz vagdosta. A hármas tankparancsnoka bekapcsolta a rádiót és

elfelejtette kikapcsolni. Tönkretetteaz egész század összeköttetését.Viszont mindenki hallhatta, ahogy afogát csikorgatja és üvölt, mint asakál.

- Üssétek őket! - mondtamcsendesen. De suttogásomat a rádióharminc kilométeres körzetbentovább adta, így mintha mindendrága, vérszomjas ázsiaimnakkülön-külön a fülébe súgtam volna.És meg is értették. Borzasztógyengén beszéltek oroszul, de ezt

azért megértették.

Megint a sípolás, megint egykicsapódó hüvely. A kilőttlövedékek szagától mindenkimegmámorosodott. Mérgező,brutális ereje volt ennek a szagnak.Katonáim megittasodtak afülsiketítő zajtól, a motor vadlendületétől, a szakadatlanágyúdörgéstől. Erőnek erejével semlehetett már visszatartani éket. Akormánynál ülők - mintha mostvették volna le róluk a pórázt.

Durva kezükkel veszettül rángattáka kormánybotot. Nagy zökkenőkkelirányították a járműveket, egyenest acsata sűrűjébe. Hátrapillantottam,csak hogy megbizonyosodjam, senkisem előzött meg bennünket. Messzemögöttünk ott volt a fehér zászlósjármű. Lemaradt, oldalra sodródott.Igazán sajnáltam a bennülőket: seágyú, se fülsiketítő zaj, se mámorítószagok. Nem élvezik az életet. Aztse tudják, mi az. Ezért olyan gyávaaz a sofőr, óvatosan kerülgeti afarönköket, nagy köveket. Pedig

nincs mitől félni. Fogd meg azt agépet jó keményen, mindkét kézzel -aztán neki! Egy páncélozottharckocsi finom jószág. De ha érzi,hogy erős ember irányítja, vad istud lenni. Vígan galoppozikgránittömbökön, ősi tölgyekrönkjein, krátereken és gödrökönkeresztül. Ne félj, hogy leszakad alánctalp vagy hogy eltörik egytengely. Adj bele mindent - és úgyszáguld veled, mint a szél. Egy tankvalósággal dőzsöl a csatában - errevaló. Előre!

„Vigye ki a századát afrontvonalból..."

Szikrák csaptak ki a lánctalpakalól. A század lerohanta arakétakilövő védelmi rendszerét.Csikorgást hallok valahonnan: alánctalpak fémlemezre futottak -vagy az irányzó csikorgatja a fogaita fülhallgatómban.

„Vigye ki a századát afrontvonalból..."

Külön parancs nélkülbeszüntették a tüzet a harckocsik,nehogy egymást lőjék. Morogvatovább mentek, mint á farkasok,mikor darabokra szaggattak egyőzet. Nehéz páncélzatukbanmasíroztak tovább - egyenesen belea törékeny rakétahordozókba, akilövőállások emelőibe, s arakétatüzérség büszkeségét ésdicsőségét - a sárba taposták.

„Vigye ki a századát a

frontvonalból..."

Egy távoli, elmosódott hang hatoltel hozzám ismét, s hirtelen rájöttem:nekem szól. A fenébe! Ki az, aki elakarja rángatni az embereketkedvenc foglalatosságuktól - eszinte már érzéki gyönyörpillanatában? Az a felfújt hólyagmegfigyelő - kiherélné acsődöreimet! Milyen jogon tesztönkre egy elsőrangúharckocsiszázadot? Osztályellenség,esetleg burzsoá szabotőr? Pokolba

vele!

- Század: teljes sebességgelelőre!

Aztán, öklömmel a páncélt verve,s válogatott szidalmaimat szórva avezérkari tisztekre, akik életükbennem szagoltak puskaport, kiadtam aparancsot:

- Század: visszavonulás! Balra kia mezőre, szakaszokban!

Harckocsim vezetője dühösen

rántotta meg a bal oldali kart,majdhogynem fölborította a nehéztestű tankot, s letaposott egygyönyörűszép, ezüstös nyírfát. Majdügyesen sebességét váltott:maximális sebességbe tette aharckocsit, s nekieresztette abokroknak és mély gödröknek, a rétirányában. Miután azonban a tankkifordult, visszavette a sebességet.A harckocsim csendben egy helybenállt, jóval a többi előtt. Mint egyrepülőgép, amoly a kifutópályavégén hirtelen lefékezett. Egymás

után bukkant elő az erdőből a többitank is, csalódott kattogással.Görcsösen rángatózva egyvonalbansorakoztak.

- Fegyvert vissza! Az ágyúkatszemléhez előkészíteni!

Kiadtam a parancsot, aztánkihúztam a fejhallgató dugóját. Azirányzó már elvágta azösszeköttetést.

A megfigyelőcsoport messzelemaradt a hátunk mögött. Amígközeledett, maradt némi időm arra,hogy ellenőrizzem afelszerelésünket, a tankok állagát, afelhasznált üzemanyag és muníciómennyiségét, sőt még arra is, hogyösszevonjam a századot a mezőközepén, jelentésre készen. Amíg ottálltunk, fejben összeszámoltam apluszokat és a mínuszokat:próbáltam felmérni, mi az, amiértmegdicsérnek, s mi az, amiért majdszidást kapok. A század nyolc

perccel a kitűzött idő előtt elhagytaa telephelyet - ez mindenképpérdemszámba megy, néha még egyaranyórát is odacsúsztatnak érte azembernek. Háború esetén mindenperc számít. Minden tanknak,minden repülőgépnek s az egészvezérkarnak a lehető leggyorsabbanel kell hagynia a veszélyzónát, hogyaz ellenség a már kiürült katonaiállomáshelyre mérje az elsőcsapást. Nyolc perc! Ezértmindenképpen megdicsérnek.Minden tankom jó állapotban volt, s

abban is fejezte be a délelőttöt - eza műszaki helyettesem érdeme.Sajnos, a tiszthiány miatt nincsműszaki helyettesem, az ő teendői isrám maradtak. A gyors manőverekközben minden ellenséges bázistkikerültünk, de gyors és pontosjelentést küld róluk a központnak.Ez az első szakasz parancsnokánakjelent jó pontot. Milyen kár, hogyilyenünk sincs - megint a tiszthiány,hiába. Megtaláltuk a rakétakilövőt,körbeszimatoltuk és beletapostuk aföldbe. És hát egy kilövőállomás,

akármilyen lerobbant legyen is, jópár Hirosimát okozhat ugye. Demivel további felderítőmunkahelyett jól meghajigáltuk acéllal akilövőt, elhárítottuk ezeket aHirosimákat. Háborúban ilyenakcióért jókora plecsnit tűznek azember mellére és még jó ideig, alegnagyobb elismerés hangjánemlegetik a továbbképzéseken.

Végre valahára megérkezett amegfigyelő, egy ezredes. Makulátlanfehér kesztyűben, ragyogó, fényes

csizmában. Óvatosan lépkedett,távolságtartó tekintettel - ahogymacska kerülgeti a forró kását. Azezredparancsnokunk, a felettesünkszintén ezredesi rangot viselt,tenyere azonban kérges volt, nyilvánhozzászokott a kemény fizikáimunkához. Arcát barnára cserzette agyakorlópályákon a nap, fagy, szél -nem úgy, mint a megfigyelő tisztsápadt képét.

- Vigyázz! Fogadás jobbról!

De az ezredes nem sok

türelemmel viseltetett a jelentésemiránt, közbevágott:

- Élvezi az akciót, nem igaz,hadnagy? Mint egy gyerek!

Egy szót sem szóltam, csakmosolyogtam rá. Nem úgy nézett ki,mint aki le akar tolni, inkább éremreszámítottam. De úgy tűnt, avigyoromtól csak megvadult. Amellette álló tisztek komoranhallgattak. Nagyon is jól tudták,hogy a szolgálati szabályzat 97.cikkelye értelmében nem bírálhatott

a beosztottaim jelenlétében. Azőrnagyok és alezredesek nagyon isjól tudták, hogy ha bírálni kezd aszázad jelenlétében, nemcsak az énszázadparancsnoki tekintélyemetássa alá, hanem a hősi szovjethadsereg egész vezérkaráét,beleértve a magáét is. Úgy tűnt,semmi vész nem fenyeget. Teháttovább mosolyogtam.

- Mondhatom, botrányos, amitművelt, hadnagy: nem hallotta aparancsot, vagy miért nem

engedelmeskedett?

Kedves, jó, idióta ezredesem,gondoltam magamban, énfelakasztanám az olyanokat, akiknem lelik örömüket egy-egytámadásban, akik nemmámorosodnak meg a vérszagtól!Bizony felakasztanám őket,mégpedig a ágyúcsőre. Ez ugyancsak hadgyakorlat volt, de haneadj’Isten kitörne a háború, és atankjaink nyomában fröcsögne a vér– ázsiai katonáim még jobban lázba

jönnének. Ez pedig egyáltalán nem agyengeségük jele. Épp ebben van azerejük. Meg nem állítaná őket senki.

- Na, és a fal! Kidöntötte atelephely téglafalát! Mit gondotmaga? Ez súlyos vétség!

Egészen el is feledkeztem afalról. Mondhatni, teljesen.Valószínűleg már vissza is építették.Nem nagy ügy. Tíz foglyotodarendelnek, azok meg felhúznakegy új falat pár óra alatt. Éskülönben is: drága ezredesem,

honnan tudhattam volna,hadgyakorlat kezdődött-e vagypedig igazi háború? És ha háborúlett volna? Ott marad a fal egészben,kétezer ember és elsőosztályú harcieszközök százai semmisülnek megegyszerre. Na? Ehhez mit szól,ezredes? Magas rangja van, aztmondják, a 13. hadtest hírszerzőineka parancsnoka - kérdezze csak meg,hány célpontot fedeztek fel ázsiaikatonáim egyetlen nap alatt! Oroszulnem tudnak, de arra igenis isképesek, hogy ráakadjanak a kellő

célpontra! Dicsérje csak meg őket,ezredes úr! Velem ne törődjön, delegalább egy mosollyal honorálja aző erőfeszítéseiket!

Szóval, mosolyogtam rá továbbrendületlenül. Háttal álltam aszázadnak, így nem igazán álltmódomban, hogy megforduljak ésrájuk pillantsak. De nagyon jóltudtam, hogy az egész századmosolyog. Csak úgy, mindenkülönösebb ok nélkül. Ilyenek.Bármi történjék, készek arra, hogy

kivillantsák a fogaikat.

Az ezredest ez nem hatotta meg.Nyilván azt hitte, rajta röhögnek.Tajtékozni kezdett. Fogaitcsikorgatta, mint az irányzóm harcközben. Nem értette, mitől vagyunkolyan vidámak. Egyenesen aképembe vágta:

- Fiatalember! Maga alkalmatlana század irányítására! Lefokozom!Adja át a századot a helyettesének!Majd ő visszaviszi őket a táborba.

- Pillanatnyilag nincsenhelyettesem - mondtam neki,vigyorogva.

- Akkor az első szakaszparancsnokának!

- Az sincs.

Csak hogy megkíméljem attól,hogy végigmenjen az összesrendfokozaton, hozzátettem:

- Én vagyok az egyetlen tiszt aszázadban.

Az ezredes lehiggadt. Düheelpárolgott, nyomtalan.Majdhogynem az egész seregben, dekiváltképp a Szovjetunió területénbelül állomásozó csapatok esetébenegyetlen tiszt van egy században.Sokan pályáznak a tiszti rangra - demindenki ezredes akar lenni. Igenkeveseket vonz a gondolat, hogyhadnagyként szolgáljanak. Aranglétra alján – tiszthiány van.Kegyetlen tiszthiány. De anagyfejűek, ott fenn, a vezérkarban,időnként hajlamosak rá, hogy

elfeledkezzenek erről. Azezredesnek eszébe se jutott, hogyesetleg én vagyok a századomban azegyetlen tiszt. Leváltott, miveljogában állt. Csakhogy a századotvissza kell vinnie valakinek atáborba. És hát elég képtelen ötletvisszaküldeni egy századot,kiváltképp egy tankszázadot, húsz-harminc kilométerre - tiszt nélkül.Ezt nem engedi a szolgálatiszabályzat. Nyilvánpuccskísérletnek minősülne. Tehátaz ezredesre várt, hogy meghozza a

kínos döntést. Leváltotta aparancsnokot, mikor annak nincshelyettese, így magára vállalta afelelősséget a századért, ugyanakkorsenkire nem bízhatta a vezetést.Mert ha rábízhatná, hát mindenhadosztályparancsnok kivihetné azembereit a mezőre, leválthatná aszázadparancsnokokat éskicserélhetné őket akárkikre, kénye-kedve szerint. Így szerveződik egycsinos kis puccs. De nálunknincsenek puccsok, mivel akulcsemberek kiválasztását és

kinevezését semmi szín alatt sembízzák akárkire. Egyszóval joga voltahhoz, hogy elmozdítson. Könnyűpersze valakit elmozdítani.Akárkivel megteheti. Éppolyegyszerű, mint valakit megölni. Devisszahelyezni a posztjára - ezéppoly nehéz, mint életre kelteni egyholtat. Na, ezredes, mondtammagamban, gondolod, hogy mostújra a század élére helyezhetsz? Hátez nem megy. Nem vagyok alkalmasrá. Mindenki hallotta, hogy eztmondtad. Ahhoz pedig nincs jogod,

hogy alkalmatlan személyt bízz megegy század vezetésével. Mi lesz, hafönt megtudják: itt, az országhatárközelében harckocsizó századokszabályszerűen kinevezettparancsnokait csak úgy leváltod smindenféle alkalmatlant raksz ahelyükbe? Tudod, mi lesz ebből?

Ebben a percben az ezredesnek azis megfelelt volna, ha kapcsolatbalép a zászlóalj-, vagy azezredparancsnokommal és rábízzaaz inkriminált századot. Csakhogy a

hadgyakorlat már véget ért. Éppolyhirtelen, ahogy kezdődött. Kimerészelné a háborús hírcsatornákathasználni most, hogy a gyakorlatnakmár vége? Néhány tisztet, akikefféle szabadosságra ragadtattákmagukat, még ki is végeztek 1937-ben. Ezek után nyilván senki nemenged meg magának ilyen tréfát. Na,mi legyen, ezredes? Gyerünk, veddát te a századot! Vagy lehet, hogymár elfelejtetted, hogyan kellvezetni egy századot? Lehet, hogysoha nem is vezettél századot?

Rögtön a vezérkarnál kezdtél, mi?Jó néhány ilyen van az ezredesekközött. Lejjebb szolgálni -méltóságukon alatti számukra.Pofonegyszerűnek tűnik fentről egytankszázadot elvezetgetni. Csakhogya parancsot úgy kell kiadni, ahogyaz a nagykönyvben - az új szolgálatiszabályzatban - meg van írva. Aszázad tagjai nem oroszok, meg semértik másképp. Ha meg félreértik aparancsot - annál rosszabb. Akeresőosztagaid az életben nemtalálják meg őket, még helikopterrel

sem. Elég súlyos jármű egy tank:földbe passzírozhat egy embert,lefuthat egy hídról, elsüllyedhet amocsárban... A parancsnokbüntetése általában ugyanaz, mindenesetben...

Ekkor már nem mosolyogtam. Ahelyzet komolyra fordult, nem volttöbbé min nevetni. Ebben apillanatban legszívesebbenszalutáltam volna:

- Távozhatok, ezredes elvtárs?

Végülis: semmiféle státuszomnem volt. Nem voltam semparancsnok, se beosztott. Saját magamászott bele ebbe a slamasztikába -másszon is ki belőle! Azt akarta,hogy ő parancsnokoljon? Hátparancsnokoljon. Akármilyenélvezet volt is látnom őt ebben aszorult helyzetben, lassanalábbhagyott az örömem. Az énszázadomról volt szó, az énembereimről, az én tankjaimról.Igaz, hogy nem voltam már felelősmindezért - de nem hagyhattam

annyiban a dolgot.

- Ezredes elvtárs - mondtam, stisztelegtem - Hadd vezessem én aszázadot. Még egyszer, utoljára.Búcsúzóul.

- Jó - mondta kurtán. Egypillanatra azt hittem, hozzáteszi aszokásos körítést is: ne menjenek túlgyorsan, ne csináljanak semmibolondságot, maradjon együtt aszázad. Ez elmaradt ezúttal.

- Jó. Maga vezeti a századot.

Vegye úgy, hogy a parancsom mégnem lépett életbe. Vigye vissza aszázadot a táborba és ott adja át aparancsnokságot.

- Rendben!

Sarkon fordultam, de azértészrevettem az ezredes kísérőiarcán bujkáló mosolyt. Átmenetilegmég parancsnok - ki hallott márilyet? A jelenlévő tisztek nagyon jóltudták: ilyen nincs! Egyszázadparancsnok vagy alkalmas atisztére, és akkor minden felelősség

az övé vagy nem - és akkor azonnalleváltják. Átmenetileg - ez fábólvaskarika. Ez az öszvérmegoldásmég sokba kerülhet az ezredesnek.Ezzel tisztában voltam én is, atisztjei is. De ebben a pillanatbannem volt sok időm töprengeni ezen.Fontos dolgom volt. A századotvezettem. Törődtem is azzal, ki mitgondol, ki mit csinál - s ki felelmajd érte!

Egy parancsnoknak a parancselőtt nyomatékosítania kell a

tekintélyét a százada előtt.Tekintetének úgy kell végigfutnia asorokon, hogy a legkisebb mozgás isabbamaradjon, hogy néma csendtámadjon. Ekkor biztos lehet abban,hogy a parancsát - végrehajtják. Atankszázadokban a parancsot nemszóban adják. Két zászlót tartottam akezemben, ezekkel adtam jelt.

Feltartottam a fehér zászlót. Ezvolt az első parancs. Ezzel arövidre zárt mozdulattal valójábanmeglehetősen hosszú utasítást

közöltem az embereimmel: „Énvagyok a parancsnok. Megszakítunkminden rádióösszeköttetést, amíg azellenség föl nem bukkan. Figyelem."Vannak ún. „előzetes parancsok" ésún. „végrehajtandó parancsok". Azelőzetes paranccsal az ember,úgymond, kezébe veszi a gyeplőt.Aztán meg: meghúzza. De ötmásodpercet várnia kell afőparanccsal. Ki kell várni, amíg azemberei feszült figyelemmelcsüggnek rajta: a zablátharapdálják, reszketni kezdenek,

ugrásra kész izmokkal, mint egyparipa, közvetlenül azostorlegyintés előtt.

Magasba emeltem a vöröszászlót, majd mindkettőtvisszaengedtem. A század életrekelt: villámgyorsan feloszlott,dobogni kezdtek a nehéz csizmák aharckocsik páncélzatán.

Talán mert tőlem vettek búcsút,talán, mert meg akarták mutatniügyességüket a megfigyelők előtt,talán, csak mert mérgesek voltak, s

egyedül így tudták kimutatni adühüket: ha lett volna nálam egystopperóra! De óra nélkül is tudtamjól, ázsiai katonáim ezredrekordotjavítanak a gyorsaságukkal. Azt isláttam, hogy harckocsizóparancsnokok is vannak az ezredeskíséretében, s hogy egy sincsköztük, aki ne bámulná azembereimet. Sok rekordot láttammár megdőlni, jól tudtam hát,mennyit érnek. Láttam közben töröttvégtagokat, kivert fogat – de mostminden remekül ment. S előre biztos

voltam benne: senki nem veszíti elaz egyensúlyát, senki nem csúszikmeg, míg beugrálnak a tankokba.Lefogadtam volna, hogy egyikük sekarcolja meg még az ujját sem,ahogy becsapják a tetőt. Most nem.

Tíz motor kezdett bőgni, tökéletesharmóniában. Bemásztam aparancsnoki tankba. A magasbaemelt fehér zászló most aztjelentette: „Indulásra kész vagyok!"Kilenc zászló szökött nyomban amagasba, válaszképpen: „Készen

vagyunk". Meglengettem a zászlót afejem körül, majd keletre mutattam:„Utánam!" Ennyi volt az egész.Tényleg ennyi.

Primitív? Igen. De rádióval semlehetne ennél nagyobb összhangbanútnak indítani, ha kell, akár négyharckocsizó hadosztályt is. A többi,hasonlóképpen primitív módszerrelszemben ez legalább hatékony.Ennek köszönhetjük, hogy mindigváratlanul bukkanunk fel. MégCsehszlovákiában is sikerült, pedig

ott hét hadosztályt kellett egyszerremozgatni.

A megfigyelő, az ezredes,felmászott a saját jártművére, atisztjei után. A motor felüvöltött, akocsi hirtelen megfordult, s egymásik útvonalon indult a tábor felé.

A kíséret tagjai nyilván ki nemállhatták az ezredest, máskülönbenazt tanácsolták volna neki, hogyhaladjon szorosan az én tankomnyomában. Végülis egy nagy senkivoltam akkor, egy bajkeverő. Hogy

rámbízta a századot - ez olyan volt,mintha egy elcsapott rendőrt küldtekvolna egy fontos bűnözőletartóztatására. Ha már más nemjutott az eszébe, legalább mellettemkellett volna maradnia, hogy közbetudjon lépni szükség esetén. Ha máregyszer odaadta a századotvalakinek csak azért, mert maga nemtudta elvezetni, egy tapodtat sem lettvolna szabad mozdulnia mellőlem,hogy bármikor ráléphessen a fékre,ha kell. Ám senki sem sietettráébreszteni az ezredest, hogy az

életét egy fiatal főhadnagy kezébetette le. Márpedig egy főhadnagy,akit épp menesztettek aszázadparancsnoki posztról, csúnyakis tréfákra képes, mivel többé nemtartozik a század kötelékébe. Azezredesé volt a rizikó. Talán atisztjei biztosak voltak benne, hogyez az ifjú főhadnagy minden bajnélkül visszaviszi a századot és nemteszi tönkre az ezredes jövőjét.Pedig megtehette volna.

Gyakran előfordul, hogy egy-egyosztagot riadóztatnak, kikergetnek amezőre, aztán visszavezénylik őket.Ennek is megvan az oka.Mindennapos reflexszé válik adolog. Ami annyit jelent, hogyamikor tényleg háború van, azosztag tagjai úgy viselkednek,mintha csak hadgyakorlatonlennének - nem izgulnakfeleslegesen. A szovjet alakulatokáltalában meglepetésszerűen törnekki a táborukból. Megbénítják azellenséget.

Az út tele volt tankokkal. Nyilvánmindenki egyszerre kapta meg avisszavonulási parancsot. Nehéz lettvolna megmondani, pontosanhányunkat riadóztattak, s mosthányan tartottunk visszafelé, alaktanyába. Lehet, hogy egyzászlóalj, lehet, hogy három, lehet,hogy öt. Akár száz zászlóaljat ismozgósíthattak egyszerre.

A tábor bejáratánál egy zenekarkörvonalai látszódtak.

Az ezredparancsnokunk egy tank

tetején állt, úgy fogadta ahadoszlopot. Tapasztalt szemeazonnal kiszúrta, ha valami nem voltrendjén. Egy pillantással felmérte azezredet, a parancsnokokat. A tisztekösszehúzták magukat a tekintetealatt. Nagy darab, jó kötésű embervolt, nadrágszíja alig ért össze, azutolsó lyukba is alig tudtabeleakasztani. Hatalmas surranóitbe sem fűzte végig, hogy valahogyanbeleférjen dagadó lábikrája. Óriásiöklével épp valaki felé hadonászott.Nyilván a harmadik gépesített

lövészzászlóalj parancsnokánakintegetett, aki páncélozott járművénépp akkor haladt át a kapun. Aztánjött egy aknavető, majd én kerültemsorra. S bár nagyon jól tudtam, hogyminden tankom ott jön anyomomban, és bár teljesenmindegy volt, hogy jönnek-emögöttem vagy sem, mivel már nemvoltam a parancsnokuk, azértvégigpillantottam rajtuk az utolsópillanatban. Igen, ott volt mind, Egyse maradt le közülük. Szóvalgyorsan visszafordultam, jobb

kezemet a sapkámhoz emeltem, amásik kilenc tank parancsnoka ishasonlóképp üdvözölte az ezredest.

Az ezredparancsnok még mindigvalami sértőt kiabált a harmadikzászlóalj oszlopa felé. Aztánfélelmetes pillantásával végigmérteaz én századomat. Ki mernéviszonozni ezt a pillantást: egygorilla pillantását a dzsungelbenvagy egy kozák banditáét a sztyeppeközepén? Mikor aztán elkaptam atekintetét, legnagyobb

meglepetésemre egyenesen aszemébe néztem. Szétnyitotta atenyerét és óriási lapátkezét asapkája szegélyéhez emelte. Eztaztán nem vártam. Teljesenmegrökönyödtem egy pillanatra,majd pislantottam egyet. A tankommár elhaladt mellette, deelfordítottam a, fejem ésvisszanéztem rá. Hirtelen rámmosolygott. Napcserzette arcábólelővillanó fehér fogait látta az egészszázad, sőt, még az a taracküteg is,mely mögöttünk haladt.

Még nyilván nem tudja,parancsnok elvtárs, mondtammagamban, hogy nem vagyok márszázadparancsnok. Lefokoztak.Kegyvesztett lettem. Nyilvánosanmegszégyenítettek. De semmiség azegész. Azt hiszik, sírni fogok? Soha.

Mosolyogni fogok, vidáman ésbüszkén, ahogy most is. Nemsokáralesz új századom.

Mindannyian tudjuk, kellenek atisztek. Csak hát kár, hogy meg kellválnom kedves ázsiai katonáimtól.

Jól összejöttünk, igazán baráticsapat lettünk. De túléljük. Amiengem illet, nekem elég, parancsnokelvtárs, hogy az ezred időben útnakindult, s hogy téged nem csaptak el ahadseregből miattunk. Csak állj akapuban és fogadd a köszönéseketaz óriási mancsoddal - az a tedolgod. Nem kell más parancsnokaz ezredünkbe. Megbocsátjuk kisséérdes modorod. Ha kell, követünk,ahova csak akarod. Én is - akár egyszázad, akár egy szakaszparancsnokaként. Vagy mint

egyszerű irányzó.

Mi az első teendő, ha egy harcijármű visszatér a telephelyre?Természetesen újra kell töltenibenzinnel. Ha jó állapotban van, hanem - tele kell lennie üzemanyaggal.Ki tudja, mikor jön a következőriadó? Minden harckocsinak megkell tudnia ismételni az egészhadgyakorlatot, bármelypillanatban. Így aztán a telephelymeglehetősen zajos volt. Járművek

százai tankoltak. Minden tankraminimum egy tonna üzemanyagotkell számítani. Nagyon szomjasak,akárcsak a lövegvontatók. Agépkocsikat is fel kellett tölteni. Aharci járművek lőszerkészletétpótolni. Minden egyes tanklövedékharminc kilót nyom. Több százlövedéket pakoltunk fel egy-egytankra, egy ládában két lövedékkapott helyet. A lövedéket ki kellettvennünk a ládából, kicsomagolni,megtisztítani, lekaparni róluk avédőréteget, majd a lövedékeket be

kellett tennünk a tankba. A töltényekszintén ládákban érkeztek,nyolcszáznyolc van egybecsomagolva. Be kellett raknunk őketa töltényövekbe - kétszázötven fértmindegyikbe. Az övek helye atölténytárban volt, tizenhárom kerültbelőlük egy tankba. Az összes üreslövedékhüvelyt föl kellettpakolnunk, s elvinni a raktárba. Azágyúcső tisztítására ráértünk még.Erre több napon keresztül, jónéhány órát áldoztunk. A csöveketmost csak be kellett olajoznunk.

Aztán pedig lemostuk a tankokat:egyelőre csak nagyjából - későbbalaposan. Aztán enni kaptak acsapatok. Napközben egy falatotsem ettünk, így most ebédeltünk is,vacsoráztunk is egy füst alatt.Vacsora után majd mindenki ajárművek javításához fog. Reggelremindent ellenőriznünk kell: amotort, az átvitelt, a lánctalpakat.Ahol szükséges, a lánctalpakat kikell cserélni. A négyes számútankban eltört egy tengely a baloldalon. A nyolcasban a

sebességváltó mondta fel aszolgálatot. Az első században kéttank motorját is ki kellett cserélni.Másnap kora reggel azágyúcsöveket kezdjük tisztítani.Mindennek rendben kell lennie!Nyomás! Hirtelen furcsa szorítástéreztem a szívem tájékán. Eszembejutott, hogy már nem az én dolgomlesz ellenőrizni a karbantartómunkálatokat a században. Lehet,hogy holnap be sem engednek már atelephelyre. Nagyon jól tudtam: azügyemre vonatkozó papírokat már

mind elő is készítették, s még aznapeste lefokoznak, nem várnak velereggelig. Ráadásul fehéren-feketénott van a szabályzatban: ha valakitlefokoznak, úgy glédába kell vágniamagát az alkalomra, minthalegalábbis kitüntetnék. Ezt aszázadom is tudta. Így, amíg abenzinkutassal beszéltem, amíg azelhasznált lőszerről szóló jelentésttanulmányoztam, amíg a hármas tankalatt csúsztam-másztam, valaki mára csizmámat pucolta, a nadrágomatigazgatta vagy tiszta gallért adott

rám. Kiléptem a koszoskezeslábasomból, még gyorsan le iszuhanyoztam. Gondosanmegborotválkoztam. Ebben apillanatban érkezett a küldönc azezredparancsnokságról.

A telephelyen még mindig nemcsitult el a lárma. Egy lerobbantgépkocsit vonattak be a kapun.Csengtek-bongtak az üreslövedékhüvelyek. Óriási „Ural"teherautók érkeztek, színültigmegpakolva üres lövedékhüvellyel.

Hatalmas elektromos hegesztőszórta szerteszét a szikrát. Reggelreminden ragyog majd a tisztaságtól.Egyelőre viszont sár volt mindenütt- sár, zaj és hulladék, mint egy nagyépítkezésen. Semmi nemkülönböztette meg a tisztet aközlegénytől. Mindenki egyformánkezeslábasban volt, tetőtől talpigszutykosan, s - káromkodott. Ezen akáoszon vágott át Szuvorovfőhadnagy karrierjén elmélkedvén,kifogástalanul élére vasaltegyenruhában, csillogó gombokkal.

Az olajfoltos harckocsizók mindutánam bámultak. Egytől egyigláthatták: a főhadnagy elindult, hogylefokozzák. Más, alkalmakkor afőhadnagyot más századok nemigenvették volna észre. Vagy ha észre isvették volna, úgy tettek volna,mintha nem látnák. A motorralbabráltak volna hátat fordítva neki.De ez az ember azért ment azezredparancsnokságra, hogylefokozzák. Így a többi századharckocsizói - számomrateljességgel ismeretlen emberek -

szurtos kezüket a sapkájuk széléhezemelték, úgy üdvözöltek.Viszonoztam a köszönésüket, rájukmosolyogtam. Visszanevettek,mintha csak azt mondták volna:„Rosszabb is lehetne, nem kellfeladni!” A harckocsi telephely előttegész katonai tábor állt, három sorgesztenyefa vette körül. Néhányújonc énekelt - hangosan, hamisan.Nagyon erőlködtek, de csak falsmaradt az a dal. Egy ügybuzgótizedes rájuk üvöltött, erretisztelegtek nekem. Teljesen

zöldfülűek voltak még, semmit seértettek. Nekik egy főhadnagyborzasztó nagy ember volt, még atizedesüknél is hatalmasabb.Ráadásul egész különlegesencsillog a csizmája - nyilván valamiünnepségre készül.

Odaértem azezredparancsnokságra, minden tisztaés csendes volt. A lépcsőkmárványból készültek, még arománok építették a házat a háborúelőtt. A folyosókon szőnyegek.

Beléptem egy félkör alakú,ragyogóan megvilágított terembe.Pecséttel lezárt, golyóállóüvegablak mögött ott volt azezredzászló. Mellette őr állt. Rövid,lapos bajonettje megtörte alenyugvó nap utolsó sugarait,szétszórta fényüket amárványteremben. Szalutáltam azászló előtt, egy szolgálatos megelőttem tisztelgett – az őr meg semmoccant. Géppuskát szorongatott, ésakinek fegyver van a kezében, annaksenkit nem kell üdvözölnie. A

fegyvere elég köszöntésmindenkinek.

A szolgálatos végigvezetett afolyosón, egyenesen azezredparancsnok irodájába. Furcsa.Miért nem az ezredtörzsfőnökhöz?A szolgálatos bekopogtatott azajtón, majd keményen becsuktamaga mögött. Visszajött, majdbetessékelt.

Egy középtermetű alezredes ült azezredparancsnok tölgyfaasztalánál,akit nem ismertem. A

megfigyelőtiszt kíséretében láttam,aznap először. Ki a csuda lehet? Éshol az ezredparancsnok, hol azezredtörzsfőnök? És miért ül egyalezredes az asztalnál? Csak nemfontosabb beosztású tiszt aparancsnokunknál? Perszemagasabb beosztásúnak kell lennie,máskülönben nem ülne ott.

- Foglaljon helyet, főhadnagy -mondta az alezredes anélkül, hogymegvárta volna, míg üdvözlöm.

Leültem, a szék legszélére.

Tudtam, hogy keménybeszélgetésnek nézek elébe, sesetleg vigyázzba is kell majdvágnom magam. Merev háttalhelyezkedtem el, mintha katonaiparádén vettem volna részt.

- Azt mondja meg, főhadnagy,miért mosolygott, mikor Jermolajevezredes megfosztotta aszázadparancsnokságtól?

Az alezredes tekintete belémfúródott, mintha azt mondta volna:„Jobb, ha megmondod az igazat.

Átlátok rajtad." Ránéztem, majdzubbonya viseltes, de tiszta nyakárapillantottam. Hát erre mitválaszoljak?

- Nem tudom, alezredes elvtárs.

- Sajnálja, hogy ott kell hagynia aszázadát?

- Igen.

- A százada jól teljesített.Kiváltképp a gyakorlat legvégén.Ami a falat illeti, abban mindenki

egyetért: jobb volt kidönteni, mintaz egész ezredet támadásnak kitenni.Nem volt nehéz újra felépíteni...

- Már el is készült.

- Ide hallgasson, főhadnagy.Kravcov alezredes vagyok, atizenharmadik hadtesttitkosszolgálatának főnöke.Jermolajev ezredes, aki eltávolítottamagát a százada éléről, azt hiszi, ö ahírszerzés vezetője, de leváltottákerről a posztról, csak még nem tudróla. Engem neveztek ki a helyére.

Végigjárjuk az alakulatokat. Ő úgyhiszi, ellenőrző körúton vagyunk, devalójában anyagot gyűjtök:szeretnék többet tudni a hadsereghírszerző munkájáról: Döntései,parancsai nincsenek érvényben.Utasításokat ad ki nap mint nap, deesténként továbbítom parancsaimataz ezred- észászlóaljparancsnokoknak, éstöröljük az övéit. Fogalma sincsarról, hogy ez így megy. Nincstisztában azzal, hogy üvöltéséreimmáron a füle botját se mozdítja

senki. A szovjet hadsereg ésállamvezetés szemében már egynagy nulla: civil, akitkipenderítettek a seregből nyugdíj,minden nélkül. Szóval azt aparancsát, mely megfosztotta magáta századparancsnoki címtől -hatályon kívül helyeztem.

- Nagyon köszönöm, alezredeselvtárs.

- Ne nagyon köszönje. Neki nincshatalma elmozdítani magát a századéléről. Így hát megteszem én. Aztán

megváltozott hangon hozzátette,halkan, de tiszteletet parancsolóan:

- Utasításom a következő: adja áta századát!

Már régóta kifejlesztettem azt aképességet, hogy az élet nagycsapásait mosolyogva fogadjam. Deez olyan hirtelen jött, hogy nembírtam mosolyra húzni a szám.Felugrottam, elmakogtam:

- Értettem. Átadom a századot.

- Üljön le.

Leültem.

- A kettő között van különbség.Jermolajev ezredes azért akartaleváltani magát, mert úgy vélte, túlnagy feladat az Ön számára egyszázad. Én azért váltom le, mert egyszázad önnek - túl kevés. Másmegbízatást szánok magának: azezred felderítő osztagánakparancsnoka lesz:

- De hát én csak főhadnagy

nagyok.

- Én is csak alezredes vagyok. Idekiemeltek, és rám bízták az egészhadsereg hírszerzését. Jelenpillanatban azon vagyok, hogyátvegyem ezt a munkát - ésszükségem van megfelelőemberekre. Néhányukat az előzőposztomról hoztam magammal. Anyolcvanhetedik felderítő osztagparancsnokaként szolgáltam. Mostsokkal nagyobb területért felelek,így szükségem van intelligens,

tehetséges emberekre, akikretámaszkodhatok. A legkevesebb,amit felajánlhatok a hírszerző osztagparancsnoksága. Ennél is fontosabbfeladatkörben szeretném kipróbálnimagát. Ha megbirkózik vele... -Rápillantott az órájára. - Húszperce van, hogy elkészüljön. 21:30-kor indul a buszunk a tizenharmadikhadtest főparancsnokságára.Magának is foglaltunk rajta helyet.Átveszem magát ahadosztályparancsnokságtitkosszolgálatára, ha holnap kiállja

a próbát.

Kiálltam a próbát.

2.

A tiszti lakhely kétszáznegyvenlépésnyire volt a tizenharmadikhadtest parancsnokságától. Mindenreggel elsétáltam a juharfák és azöld sövény mellett a magas

téglafalig. A fal túlsó oldalánszépen ápolt kert közepén egykastély állt, mely valamikor réges-régen egy gazdag ember otthonavolt. Persze megölték, merthogyugye igazságtalan dolog, hogyegyeseknek nagy házuk legyen,másoknak meg kicsi. A háború előttitt székelt az NKVD, a háború alattpedig a Gestapo. Mindkettőnekigazán kényelmes elhelyezéstbiztosított. A háború után seregünkmegszámlálhatatlan hadtesteinekegyike vette birtokába. Itt

szolgáltam.

A parancsnokság mindig az ahely, ahol a hatalom összpontosul –a brutális, könyörtelen,hajlíthatatlan hatalom. Ha bármelyellenségünk hadsereg központjaivalösszevetjük őket, a szovjetparancsnokságok rendkívül kicsikés mozgékonyak. Egy hadtestvezérkara mindössze hetventábornokból és tisztből, valamintbiztonsági emberekből áll. Ennyi.Semmi hivatali apparátus. A

vezérkarnak minden percben készenkell lennie arra, hogy tízfelfegyverzett járőrkocsin azonnalelérje a hozzájuk beosztott csapatokszürkészöld tömegeit, anélkül, hogyelveszítenék az összeköttetést.Láthatatlanok és mozgékonyak, ezértsérthetetlenek. De béke idején isgondoskodnak a védelmükről. Mégaz első háztulajdonos vette körül azépületet és a kertet magastéglafallal, ám - minden soronkövetkező gazdának gondja volt rá,hogy ezt tovább erősítse. Egyre

magasabb lett, s mindenféle védelmieszközzel felszerelték, hogyelvegyék az emberek kedvét attól,hogy netán bemásszanak.

Őr állt a zöld kapuban,megmutattam a belépőmet.Tüzetesen áttanulmányozta, majdtisztelgett: „Tessék bemenni." Aházat magát nem lehetett látni azőrhelyről. Dús bokrok közöttvezetett hozzá az ösvény. Jól tette azember, ha nem kísérletezett azzal,hogy letérjen az útról: a bokrok tele

voltak szögesdróttal. Olyan volt azösvény, mint egy zöld alagút, mely agesztenyefák védelmében lágyankanyarodott a kastély irányába. Aföldszinti ablakokat már sok-sokéve befalazták. Az első emeletablakait kívülről vasrács, belülrőlvastag redőny védte. A kocsifeljáróthófehér lapocskákkal kövezték ki,vastag sövény szegélyezte. Haalaposan megvizsgálta az ember,nemcsak szögesdrótot talált benne:durva, szürke betont is.Géppuskaállások voltak, föld alatti

folyosók kötötték össze őket avezérkari épület alagsorával, azőrség helyiségével.

Innen, az első udvarból ösvényvezetett el a ház mellett, egészen azúj, háromszintes épülethez, mellyelnemrégiben toldották meg a kastélyt.Itt végre bejuthatott az ember,irdatlan sok zöld sövény és bokorközött, melyek elárasztották FehérHázunk környékét.

Napközben csak vezérkaritiszteket látni az ösvényeken, a

parkban, éjszaka - kutyásőrszemeket. Jobbra a bokrok közötta kívülállók számára szinteészrevétlenül bújik meg a földalattiparancsnoki központ bejárata.Mélyen a felszín alatt épült, többezer tonnányi beton és acélfelhasználásával. Voltak ittlakónegyedek és dolgozószobák,rádiós helyiség, étterem, kórház,üzletek - minden, amire csakszükség lehetett e teljeselszigeteltség közepette. E földalattiközponton kívül is volt még egy

parancsnoki bázis, melyet nemcsakvas, beton és kutyák védtek - hanema titkossága is. Szinte legendávánőtt. Nagyon kevesen tudtákpontosan, hol is helyezkedik el.

Még mindig volt húsz perc ahivatalos munkaidő kezdéséig. Azösvényeken kószáltam a kora őszi,aranyló napsütésben. A távoliégbolton egy harci repülőgyakorlatozott, s riogatta aszántóföldek fölött körözőmadarakat.

Néhány tiszt érkezett a FehérHázba. Épp ideje volt, hogy én ismozduljak végre. Megindultam egykis ösvényen, mely a középső útbatorkollott, elhaladtam egy halkancsobogó forrás mellett,megkerültem a kastély bal szárnyát,majd a ház előtti udvarban találtammagam sűrű bokrok között.Puskacsövek hideg pillantásávaltalálkozott a tekintetem, a komorgépfegyver állások vasbetonszemöldökei alól meredték rám.Ismét megmutattam a belépőmet az

egyik szalutáló őrszemnek, majdbeléptem egy visszhangzómárványterembe, melyet valahasarkantyúk pengése,selyemszoknyák suhogása töltöttmeg, és strucctollak mögé rejtetternyedt pillantások. Most nemvoltak szoknyák. Néha-néhafelbukkant egy távírdászlány ahíradósok közül. Egyszerű szabásúszoknyában, mely az egyenruhatartozéka. Keki színű, testhezsimuló. Nyilván azért, hogy atábornokok a szemüket legeltessék

rajta.

Felkaptattam a márványlépcsőn.A tetején megint egy őrszem, újraellenőrzés. Még a vezérkariezredesek közül sem mehetett felmindenki, én pedig csak egyfőhadnagy voltam. De az őrökbeengedtek. Egy tiszt aki lentrőlfigyelt, csodálkozva méregetett. Hátez meg kicsoda? Milyen jogon megyfel a márványlépcsőn?

Megint megmutattam a belépőmet,majd egy elsötétített folyosón

találtam magam, ahol a szőnyegekfelfogták a lépteim zaját. A folyosóvégéről négy ajtó nyílt, az elejérőlúgyszintén. A folyosó végén volt ahadtestparancsnoknak, ahelyettesének, a vezérkari főnöknekaz irodája valamint a tizenharmadikhadtest politikai atyaúristenének, akatonai tanács tagjának a szobája.

A folyosó elejéről nyíló ajtók alegfontosabb vezérkari helyiségekbevezettek: az Első, a Második, aNyolcadik és a Különleges Osztály

szobáiba. Az Első Osztályhadműveletek tervezésévelfoglalkozott. A Második volt atitkosszolgálat központja, ez látta ela szüksége információkkal az Elsőt.A Nyolcadiknak különösebb nevenem volt pusztán száma, s csaknagyon kevesen tudták, mit is végezvalójában. A KülönlegesOsztálynak viszont száma nem volt,azonban mindenki tudta, mivelfoglalkozik.

A mi folyosónk volt a

parancsnokság legszigorúbbanőrzött része, és csak nagyon szűktiszti kör kapott engedélyt arra, hogybelépjen ide. A Különleges Osztályhadnagyai persze szabadonközlekedhettek, akárcsak atábornokok adjutánsai. De azezredesek meglepődve nézegettek:vajon ki a csoda lehetek? Nem aKülönleges Osztályhoz tartoztam,adjutáns sem voltam. A MásodikOsztály tisztjeként szolgáltam. Máritt is volt a fekete, bőrrel párnázottajtónk - az első szoba balra.

Benyomogattam a megfelelőkódszámot, s az ajtó kinyílt.Mögötte egy másik ajtó következett,páncélozott borítású, minthabankban lennénk. Megnyomtam acsengőt, egy éber szempár jelentmeg a golyóálló üveggel védettkémlelő nyílásban, kattant a zár -otthon voltam.

Valamikor egyetlen nagy teremlehetett, amit mást hat, nem túl tágasszobára osztottak. Minél több, annáljobb - tartja a mondás. Az egyikben

a tizenharmadik hadtesttitkosszolgálatának a vezetője,jótevőm és védelmezőm, Kravcovalezredes dolgozott - még mindigebben a minőségben. A többi ötbenaz osztály öt csoportja. Az elsőcsoport az alsóbb szintű hírszerzéstirányította: a felderítő zászlóaljakat,az ezredek hírszerző századait, atüzérségi stratégiai, vegyvédelmifelderítőket. Az ötös számú csoportelektronikus hírszerzésselfoglalkozott. Két zászlóalj állt arendelkezésére a rádióadások

vételéhez, ezenkívül atizenharmadik hadtest alegységeibenis ők irányították az elektronikusfelderítőmunkát. A második és aharmadik csoport munkájárólsemmit sem tudhattam meg. Demiután egy hónapot eltöltöttem anegyedik csoportban, lassankiszimatoltam, mit csinálnak. Annális inkább, mivel a mi csoportunkfoglalkozott az osztály összes többicsoportjából érkező információkösszesítésével. Ezen kívül kaptunkértesüléseket alulról, az alegységek

parancsnokságaitól, felülről, azúgynevezett FSZ-körzetből, afőhadiszállás körzetéből, sőt,„oldalirányból" is, szomszédainktól,a KGB határövezetben dolgozóegységeitől.

Béke idején három-három emberdolgozott egy csoportban.Háborúban az előírások értelmébentíz. Három íróasztal állt aszobánkban. Ezeknél ültünk: kétalezredes - egy elemző és egy, aki aprognózisokat készítette -, s én,

főhadnagyként. Az enyém volt alegegyszerűbb feladat: afelderítőegységek mozgatása.Természetesen az elemzőtiszt volt acsoport vezetője.

Aki előttem irányította afelderítőosztagok mozgását, szinténalezredes volt. De a titkosszolgálatúj főnöke kidobta az állásából, hogyhelyet csináljon nekem. A kialakultrendszer szerint azonban ez a munkaalezredesi rangot követel. Ez aztjelentette, amennyiben sikerül

kitartanom, nagyon rövid idő alattszázadossá, négy éven belülautomatikusan őrnaggyá léptetnekelő, újabb öt év múlva pedig máralezredes leszek. Ha pedig mégezek után is sikerül feljebbkerülnöm, újabb és újabbrendfokozatok következnek. De havalahol elcsúszom, minden egyestovábbi előléptetésért foggal-körömmel kell küzdenem.

Az alezredesek egyáltalán nemörültek a titkosszolgálat új főnöke

ötletének, mármint hogy egyfőhadnagyot tett az alezredesiíróasztal mellé. Azzal, hogymegjelentem a színen, csorba esett atekintélyükön. Tapasztaltságukatkérdőjelezték meg - de ez még csakhagyján. Ennél is jobbannyugtalanította őket az a gondolat,hogy új főnökük esetleg az őhelyükre is fiatal, ambiciózustiszteket rak. Gyanakvássalméregettek mindketten -köszönésemet kimért fejbiccentésselfogadták.

A felderítők osztályán azinformációs csoport irodájábanhárom íróasztal kapott helyet, ezenkívül volt még a szobában háromnagy páncélszekrény,könyvespolcok, melyek eltakartákaz egész falat, valamint az egészszemközti falat beborító Európa-térképet. A bejárattal szemben egyfiatalos, három csillagot viselővezérezredes képe függött. Néha,mikor senki sem figyelt,rámosolyogtam és kacsintottam. Dea vezérezredes soha nem nevetett

vissza rám. Hideg, komoly, szigorútekintettel nézett. Kegyetlen,parancsoláshoz szokott szeme volt -s hát a szem a lélek tükre, minttudjuk. A szája szegletébenelégedettség bujkált: Nem volt név akép alatt, sem pedig a hátulján -ellenőriztem, mikor egyedül voltama szobában. Név helyett egy pecsétdíszelgett rajta: „44388. katonaiegység", és egy szűkszavúfigyelmeztetés „Az Akváriumbiztonsági körzetén belül és azalszektorokban helyezhető el."

Képek alapján nagyon jól ismertema szovjet hadsereg parancsnokait.Minden tiszt kötelessége, hogytisztában legyen, kik a vezetői.Egészen biztos voltam benne, hogyezt a vezérezredest még sosemláttam egyetlen katonaikiadványban, még titkosdokumentumokban sem. Na jól van,ezredes, csak ne szólj bele, mitcsinálunk.

Egész halomnyi üzenet hevertelőttem az asztalon, az éjszaka

folyamán érkeztek. Az volt adolgom, hogy kiválogassam őket,bevezessem a naplóba az ellenségescsapatok helyzetében és alakzatábanbekövetkezett változásokat, aztánmegjelöljem ezeket a változásokat anagy térképen, melyet az ElsőOsztályon tartottak.

Az első értesülés rögtön zavarbaejtett: húsz brit gyártmányúharckocsit figyeltek meg a Rajnaegyik vasúti hídján, Kölnkörzetében. A marhák! Milyen

irányban haladtak? Erősítéskéntérkeztek, vagy csapatcsökkentésthajtottak végre? Húsz tank –semmiség. De efféle morzsákból -valójában csak ezekből -megállapítható, mi is történikigazában. Az elemző és aprognózissal foglalkozó tisztasztalára is megérkeztek ezek azüzenetek. Mivel ők tudták, hol és mifolyik, s ezernyi számot, dátumot,nevet tartottak az emlékezetükben,nem volt szükségük arra, hogyutánanézzenek az előző napok

értesüléseiben. Anélkül is azonnalmegbirkóztak egy ilyen jelentéktelenaprósággal. Az íróasztaluk mögülméregettek és nem siettek asegítségemre a magyarázattal.Felálltam és a páncélszekrényhezléptem. Ha minden eddig beérkezettüzenetet elolvasok, nyilván megvana válasz. Két rosszindulatú szempártekintete fúródott a hátamba:boldogulj csak egyedül, mondták aszemek, majd megtudod, honnankezdte egy alezredes.

Délután ötig tartott a munkaidőnk,közben kaptunk egy óraebédszünetet. Ha valakinek sürgősmunkája akadt, este kilencigbennmaradhatott az épületben.Ezután minden dokumentumot átkellett adnunk a titkosnyilvántartásnak, apáncélszekrényeket és az ajtókatlezárták. A föld alatti parancsnokiközpontban viszont ébren voltak. Hafeszült helyzet alakult ki, felváltva

maradtunk benn a bázison, mindencsoportból egy-egy ember.Válsághelyzetben azonban mindentörzstiszt éjt nappallá téve bennlakott és dolgozott a föld alattihelyiségekben, napokon keresztül.Igaz ugyan, hogy jobbak voltak akörülmények a föld alatti bázison,de sose sütött be a nap, így, ha csaklehetett, inkább a zsúfoltabb fentihelyiségekben töltöttük időnk nagyrészét.

Ha nem jött értesítés, a

vezérkarnak készített„Titkosszolgálati Kézikönyvet"olvastam. Megszerettem ezt avaskos, hatszáz oldalas könyvet.Olyannyira, hogy betéve tudtamnéhány oldalát, még ha többszázszámot és nevet tartalmaztak is. Hanem volt krízishelyzet vagyspeciális ügyelet, az alezredesekpontban ötkor eltűntek. Mint Pavlovkísérleti kutyái: emésztőnedveikautomatikusan működésbe kezdtek,ámbár némileg más funkcióttöltöttek be, amint e hírszerző

hivatalnokok odaköptek a pecsétre,amellyel lezárták apáncélszekrénybe szántdokumentumokat. Ettől kezdveegymagam voltam a szobában. Vagyszázadszor is beleolvastam aTitkosszolgálati Kézikönyvbe. Deezen az általános összefoglalónkívül is sok hasonló munkát kézbevehettem: fegyverekről, ahaditengerészetről, vagy aBundeswehr mozgósítási terveit, aNATO-riadók tervezetét, a jó égtudja, még mit.

- Maga sosem alszik?

Észre sem vettem, hogy Kravcovalezredes jelent meg az ajtóban.

- Néha. Na és ön?

- Néha - mondta Kravcovnevetve. Tudtam, hogy Kravcovminden nap késő estig dolgozik, ahétvégeket meg azzal tölti, hogyjárja a hozzá beosztott alakulatokat.

- Levizsgáztassam?

- Tegye, alezredes elvtárs.

- Hol állomásozik az EgyesültÁllamok légierejének 406. taktikaitámadó repülőegységének a kiképzőrészlege?

- Saragossa, Spanyolország.

- Miből áll az Egyesült Államok5. hadseregalakulata?

- A 3. páncélos hadosztályból, a8. gépesített lövész hadosztályból ésa 11. rohamezredből.

- Kezdetnek nem is rossz. Devigyázzon, Szuvorov. Nemsokára lekell tennie a vizsgát, s ha nem tudmegbirkózni a feladattal,kipenderítik a parancsnokságról.Azt nem mondom, hogy engem iskirúgnak, de letolnak érte.

- Megteszem, ami tőlem telik,alezredes elvtárs.

- Menjen és aludjon.

- Még egy órányit dolgozniszeretnék.

- Azt mondtam, aludjon. Nem sokhasznát veszem, haidegösszeroppanást kap.

Pár hét múlva, mikor az egyikalezredest az FSZ-körzetbe küldték,nekem kellett elvégeznem amunkáját. Egy álló nap és két éjjeldolgoztam az első prognózisomon:két sűrűn teligépelt selyempapírnyijelentésen, a következő címmel: „ABundeswehr harmadikhadseregalakulatának

valószínűsíthető mozgása akövetkező hónapokban". Atitkosszolgálat főnöke éppen csakátfutotta, majd továbbküldte az ElsőOsztályra. Rutinügyként kezelték.Senki nem dicsért meg érte. De nemis nevettek ki miatta.

A huzat hirtelen lesöpörte azíróasztalon fekvő papírlapokat. Azalezredesek hanyatt-homlokrohantak utánuk, féltek, hogy kivisziéket a légmozgás. Tizenöt évet

kaphat az ember egyetlen rosszhelyre rakott dokumentumért. Aziroda ajtaja kopogtatás nélkülfeltárult. Egy hadnagy lépett be.

- Jó reggelt, KonsztantyinNyikolajevics - köszöntötték azalezredesek mosolyogva. Jókötésű,magas, vállas férfi volt, rózsaszín,ápolt körmökkel. A vezérkarbandolgozó hadnagyokat csak így, akeresztnevükön és az apai nevükönszólították. Mivel ahadtestparancsnok adjutánsaként

szolgált, majdhogynem sértő lettvolna csak „hadnagy elvtársnak"hívni, így hát - „KonsztantyinNyikolajevics". - Ahadmozdulatokról szóló jelentést -vetette oda KonsztantyinNyikolajevics, minden különösebbbevezetés nélkül. Persze mondhattavolna: „A vezérkari főnök kéreti atisztet, aki a hadmozdulatokkalfoglalkozik, s látni szeretné ajelentést, milyen változások mentekvégbe az ellenséges csapatokelhelyezkedését illetően az elmúlt

éjszaka folyamán." De egyszerűbbenis ki lehetett fejezni, amit akart, smeg is tette: röviden,lényegretörően és némi lenézéssel.

Hamar összekotortam apapírjaimat egy dossziéba. Azadjutáns valamivel nyájasabb lett,elvigyorodott:

- Nem mondták még, hogymosolyogjon, ha kuncsaft érkezik?

Az alezredesek engedelmesenkuncogni kezdtek az adjutáns

viccére.

Nyomorult kis hivatalnokok, hogykapaszkodnak az íróasztalukba!Nem álltam meg, hogy válaszoljak.Csak láncaimat veszthettem:

- Finomabban, hadnagy.

Az adjutánsnak megnyúlt a képe.Az alezredesek elnémultak éselképedve bámultak rám. Hülye kiskezdő, nem ért semmit. Hogymerészel így beszélni egyadjutánssal? Konsztantyin

Nyikolajeviccsel! Nem azászlóaljadban vagy, gondolták. Ezitt a vezérkar! Itt, kérem, érezni kella helyzetet!

Falusi bunkó, még bajt hoz itt afejünkre!

Távoztam az irodából. Nemhagytam, hogy az adjutáns elémvágjon az ajtónál. Azért semengedem előre. Na és ha adjutáns,akkor mi van? Tábori lakáj. Látottmár egyáltalán élő katonát, kinn afronton? Mikor a katona csőre

töltött fegyvert szorongat a kezében,neked meg csak egy piros zászlódvan. A katonát, ha egyszer fegyvervan a kezében, könnyen elkapja akísértés, hogy beleeresszen egysorozatot a parancsnokába. Én többtucatszor vittem át az embereimet atűzvonalon. És soha nem láttam ezt afajta habozást a tekintetükben: „Acélpontra lőjek, vagy ténylegöljek?" Vezetett ez az adjutánsvalaha is katonákat a tűzvonalban?Szembenézett-e velük az erdőközepén, a nyílt mezén, kemény

mínuszokban, a hegyekben? Látottmár dühöngő osztagokat? Volt-emár dolga felfegyverzett, tökrészegszázaddal? Az adjutáns puhaszőnyegen lépdel a karrierje felé -de akkor hagyja békén VityaSzuvorovot! Egy szót sem szólnék,ha legalább százados lenne vagyvelem egykorú. De félig mégiskolás, vagy egy évvel fiatalabbnálam!

A folyosón az adjutáns rátaposotta lábamra, mintha csak véletlen lett

volna: Vártam a kedvező alkalmat,hogy visszaadjam. A baljánlépkedtem, vagy fél méterrel előtte.Jobb könyökömmel hirtelengyomorszájon vágtam. Az adjutánshörgött egyet, majd nyögni kezdett,levegő után kapkodott,összegörnyedt, a falnak tántorodott.Lassan kiegyenesedett. Magasabbvolt nálam és erősebb testalkatú. Agyomorszája, úgy látszik, gyengébbvolt. Vagy csak nem várta az ütést.Az ő baja: mindig résen kell, hogylegyen az ember, minden nap,

minden percben, ígyminimalizálható a csapás. Azadjutáns lassan felegyenesedett, deegy pillanatra sem vette le rólam aszemét. Két kinyújtott ujjammal Vbetűt mutattam. Más országokban ezazt jelenti: „Győzelem". Nálunkannyit tesz: „Kinyomom a szemed,öreg!"

Kihúzta magát a fal mellett, mégmindig az ujjamra meredve. Rájött,hogy magasrangú védőangyala mostnem siet a segítségére. Szemtől

szemben álltunk a kihalt folyosón.Az adjutáns magasabb is volt,izmosabb is volt, de látta, hogyakkor és ott nekem nem a karrieremszámított, csak a győzelem. Tudta,egy rossz mozdulat, sőt egyetlenrossz szó, és kikaparom a szemét.Torkon ragadom, és el nemengedem többé.

Pislogni sem mert. Kezét lassan atorkához emelte, nyakkendőjétigazgatta. Aztán csak annyitmondott:

- A vezérkari főnök vár...

- Önre - tettem hozzá.

- A vezérkari főnök vár Önre.

Nehezemre esett visszazökkenni arégi kerékvágásba. Egészen el isfeledkeztem a napi dolgokról,elvégre élethalálharcra készültem.De ha ő nem akart küzdeni... Mélylélegzetet vettem, megdörzsöltem akezem, mely egészen elgémberedettaz erőfeszítésföl. Még mindig nemvette le a tekintetét az arcomról. Az

arckifejezésem szemlátomástmegváltozott. Azt olvashatta kibelőle, hogy már nem akarommegölni. Megfordultam ésmegindultam a folyosón.Engedelmesen jött utánam. Végtéreis én főhadnagy vagyok, ő meg egykis hadnagyocska csak - haddtotyogjon a nyomomban.

Két íróasztal állta várószobában,bástyaként védelmezték a bejáratot.Az egyik ajtó a parancsnokihelyiségbe vezetett, a másik a

vezérkari főnök szobájába. Az ajtóelőtt, egy fényes íróasztal mögött ülta hadtestparancsnok adjutánsa.Hadnagy volt ő is, de őt semszólították sem a vezetéknevén, sema rangfokozatán. Egyszerűen ArnoldNyikolajevicsnek hívták. Magasvolt és jóképű, akárcsak a másik.Már a ruhája sem a tiszti egyenruhákegyszerűbb anyagából készült,hanem a tábornokokéból. Semmitisztelettel nem viseltetettirányomban, egyszerűen levegőneknézett. Az ok roppant egyszerű:

főnökömet, Kravcov alezredest, atitkosszolgálat vezetőjét mind avezérkari főnök, mind ahadtestparancsnok, mind pedig ahelyettese beleegyezése nélkülnevezték ki erre a magas posztra. Őmeg kitette a régi embereket ahelyükről. Ezzel magyarázható az alekezelő magatartás, amellyel ahadtestparancsnok fogadott minket,s az az akadékoskodás, mellyel avezérkari főnök viseltetettirányunkban - az az általánosmegvetés, melyben Kravcov

embereit részesítették mindazok,akik az első emeleten székeltek.

A vezérkari főnök, Sevcsenkovezérőrnagy értelmes kérdéseket tettfel, majd megszakítás nélkülvégighallgatott. Arra számítottam,hogy kifogásai lesznek. De ő csak azarcomat vizsgálgatta. Új tisztekbukkannak fel a vezérkarban. Egyláthatatlan, ám annál erősebb kéztolja őket előre az első emelet puhaszőnyegére. És valamilyen oknálfogva senki sem kérdezi a vezérkari

főnök véleményét. A hatalomkipereg az ujjai közül, mint ahomok, és nem tudjamegakadályozni. Hirtelen azablakhoz fordult, két kezétösszekulcsolta a háta mögött. Azarca kékes színt öltött, egy érkidagadt a homlokán. Az ajtónálálldogáltam, fogalmam sem volt,mint csináljak.

- Távozhatok, tábornok elvtárs?

Nem felelt. Hallgatott. Talán nemis hallotta, mit kérdeztem. De

hallotta, mert néhány másodpercnyiszünet után azt mormolta: „Igen",anélkül, hogy megfordult volna.

Az előszobában a két adjutánsbarátságtalan pillantása fogadott. Avezérkari főnöké szemlátomástmindent elmondott a másiknak. Bármég nem jelentették a történteketvédnökeiknek. Semmi kétség,megteszik a kellő időben. Denyilván megvárják majd a megfelelőpillanatot, amikor a főnök elég jóhangulatban lesz ahhoz, hogy efféle

híreket végighallgasson.

Amint az ajtó felé tartottam,hátamban éreztem rosszindulatútekintetüket. Kétféle érzést tudtamelkülöníteni magamban: amegkönnyebbülést és acsalódottságot. Vezérkaripályafutásomnak befellegzett,határtalan jeges pusztaságban, asarkkörön túl, vagy Közép-Ázsiavakító homokjában letöltendőéveknek nézek elébe.

Az alezredesek dermedt csendben

fogadtak. Azt persze nem tudták, mitörtént a folyosón, de ahhoz, hogykeresztülnézzenek rajtam, épp elégvolt, amit a szobában láttak. Egyjöttment senkiházi voltam.Felpakoltak egy magas polcra, smég mielőtt felfoghattam vagyértékeltem volna, mi is történikvelem, lepottyantam. Egy nagy senkivoltam. Fikarcnyit se érdekelte őketa sorsom. Engem meg csak azérdekelt, kihat-e vajon a büntetésemfőnököm pályafutására, akit őkannyira utálnak?

Bezártam papírjaimat apáncélszekrénybe, majd elrobogtam,hogy figyelmeztessem Kravcovalezredest a várhatókellemetlenségekre.

- Ne provokáljon veszekedést azadjutánsokkal - mondtasegítőkészen. Egyáltalán nemlátszott rajta, hogy aggódna amiatt,amit mondtam neki. Hogy őszintelegyek, úgy tűnt, azonmód el isfelejtette, mi történt. - Mit csinál maeste?

- Felkészülök arra, hogy átadjama megbízatásomat másnak.

- De hát senki nem penderíti kimagát a vezérkarból!

- De kifog, hamarosan.

- Nem tehetik. Én hoztam idemagát, csak én küldhetem el avezérkartól. Szóval: mit csinál maeste?

- Az Egyesült Államok 6.flottájának 69. alakulatáról

igyekszem megtudni, amit csaklehet.

- Rendben. De az intellektuáliserőfeszítésen kívül lélektanigyakorlatokra is szüksége van.Maga a titkosszolgálat tisztje,kiképzésen kell részt vennie. Tudja,mivel foglalkozik osztályunkmásodik számú csoportja?

- Igen.

- Honnan tudja?

- Kitaláltam.

- Szóval maga szerint mit csinál?

- A titkosügynökök hírszerzőtevékenységét írónyitja.

- Így igaz. Talán azt is tudja,mivel foglalkozik a harmadikcsoport? Kétkedve nézett rám.

- Igen, tudom.

Föl-alá járkált a szobában, hogymegeméssze, amit mondtam.

Hirtelen leereszkedett egy székre.

- Üljön le.

Leültem.

- Ide hallgasson, Szuvorov. Amásodik csoporttól kapott márkisebb-nagyobb információkat, hogyösszesítse őket, így józan parasztiésszel is kitalálhatta, honnanszármaznak az értesülések. De aharmadik csoporttól semmiféleinformáció nem érkezhetettmagához...

- Amiből én arra következtettem,hogy a harmadik csoport irányítottaerőket háború idején vetik be - atöbbit pedig kikövetkeztettem.

- Lehet, hogy rosszulkövetkeztetett.

- A harmadik csoport tisztjeiegytől egyig igencsak keményfickók...

- Szóval maga szerint mitcsinálnak?

- Háború idején erőszakkalszedik ki, amit akarnak...

- ...és furfanggal... - vágott közbe.

- Kommandóosztagok,terroristacsoportok...

- Tudja, hogy nevezzük acsoportot?

- Ezt persze nem tudhatom.

- Szpecnaz. Speciális felderítőegységek. Kommandóakcióra,

erőszakot is igénylő hírszerzőtevékenységre... Megbecsülné, hányosztag áll hármas számú csoportrendelkezésére?

- Egy zászlóalj.

Felugrott a székéből.

- Ki mondta ezt?

Kikövetkeztettem.

- Hogyan?

- Egyszerű analógia az egész.Minden hadosztályban egy századvégez speciális felderítő munkát.Persze ezek nem Szpecnazegységek, de nagyon hasonlókhozzájuk. Egy hadtest egy fokkalnagyobb, mint egy hadosztály, tehátnem egy század, hanem egyzászlóalj kell, hogy arendelkezésükre álljon.1

1 Később ezt a zászlóaljat egyszázadra csökkentették. Afelszabaduló századokból

független Szpecnaz-ezredeket hoztak létre.

- Hetente négyszer jelenjen megezen a címen, este. Vigye magával asportfelszerelését. Ennyi. Távozhat.

- Értettem.

- Ha új hadtestparancsnok és újvezérkari főnök érkezne, újadjutánsokkal, igyekezzen jóba lennivelük.

- Úgy gondolja, hogy hamarosan

változik a hadtest vezetése?

- Ezt nem mondtam.

A felderítéssel foglalkozóosztályon, információscsoportunkban némi változás mentvégbe. Az alezredest, aki aprognózisokat készítette, hirtelennyugállományba helyezték. Orvosibizottság elé rendelték, melykimutatott valamit, ami lehetetlennétette, hogy továbbra is a

hadseregben szolgáljon - jobb, hanyugdíjba megy. A legkevésbé semérzett erre indíttatást, mert huszonötesztendei szolgálat fölött mindenbenn töltött év tetemesen megnövelia nyugdíj összegét. De az orvosokhajlíthatatlanok voltak: fő azegészség.

Az alezredes helyére a 87.hadosztály felderítőosztagánakegyik századosát nevezték ki.

A vezérkari főnöknek mindenrendelkezésre álló információbirtokában kell lennie, így mindenreggel jelentést tettem neki, amintszétválogattam a beérkezettüzeneteket. Soha sem kéretetttelefonon. Mindig az adjutánsátküldte értem.

Két hét telt el emlékezetesösszeugrásunk óta. Biztos voltambenne, hogy az adjutáns már jó idejebeszámolt a főnökének arról, hogymi történt, s természetesen önmagát

tüntette fel kedvezőbb színben. Deén még mindig szabadon jártam-keltem az épületben, nem rúgtak ki.A tábornok adjutánsa ezt sehogysem értette. Azt kelletttapasztalniuk, hogy rám nemvonatkoznak a szabályok. De hogymiért és hogyan - azt fel nemfoghatták, következésképp megnőtt atekintélyem a szemükben. Egy kissézavart is a dolog. Ugyan mitőllennék én kivételes?

Újabb változások. Az ElsőOsztály vezetőjének helyére újember jött, ugyanakkor számosvezető tisztet, valamint a csoportidősebb tagjait menesztették. Azezredes helyére egy alezredestneveztek ki, ő pedig egy egészcsapat századost és hadnagyothozott magával, s odaültette őket azalezredesi íróasztalok mögé.

- A 13. hadtesttitkosszolgálatának főnökétől azt a

parancsot kaptam, hogy egy rövidtanfolyam keretén belül felkészüljeka hármas csoportban végzendőmunkára.

- Igen... Igen... Tudok róla...Jöjjön be.

Széles vigyor ült az arcán.Hatalmas mancsai egy rák ollójáraemlékeztettek.

- A hírszerző tiszteknek tudniukkell, hogyan gyűjtsék össze alegkisebb információmorzsát, s

ismerniük kell ezek értékét is.Öltözzön át.

Ő már mezítláb volt, puha, deszemmel láthatóan erős anyagbólkészült melegítőt viselt. Meztelenalsókarja annak a sebésznek az erős,szokatlanul tiszta, szőrös kezéreemlékeztetett, aki évekkel ezelőttapró darabokból varrt újra össze.

Egy tágas, napfényessportközpontban voltunk. Középenkét közönséges szék állt, egészenaprónak látszottak a hatalmas

térben.

- Üljön le.

Helyet foglaltunk középen,szemtől szemben.

- Tegye a kezét a térdére éslazítsa el magát. Mindig így üljön.Akármi történjék is, teljesennyugodtnak kell maradnia. Alsóállkapcsa ne érjen a felsőhöz.Eressze kissé lejjebb. Lazítsa el anyakát, a lábát, a lábfejét. Soha netegye keresztbe a lábát, mert ez

zavarja a vérkeringést. Így. Felkelt,körbesétált, kritikusan szemléltminden oldalról. Aztán erős kezévelmegtapogatta a nyakamat, ahátizmaimat.

- Soha ne doboljon az ujjaival azasztalon, csak gyenge idegzetűemberek teszik. A szovjet katonaititkosszolgálat soraiban ilyenekneknincs helyük. Nos, kellőképpellazult. Egy-két gyakorlatkövetkezik.

Leült a székre, kezével az ülést

fogva hintázni kezdett a hátsószéklábakon. Hirtelenhátracsapódott, a székkel együtt.Még mindig mosolygott. Felugrott.Felállította a széket, majd leült,kezét a térdén nyugtatva.

- Jegyezze meg - ha hanyattesik aszékkel együtt, semmi baja nemlesz, persze, ha nincs fal vagyvalami gödör a háta mögött. Éppolykönnyű és biztonságos, mintha csakletérdelne, vagy négykézláb mászna.Az emberek ösztönösen félnek attól,

hogy hanyatt essenek. De ez csakrossz beidegződés. Na, fogja meg aszékét... Nem kapom el, kutya bajasem lehet. Dőljön hátra a székkel...Álljon meg. Fél?

- Persze, hogy félek.

- Semmi baj. Ez a természetes.Mindenki fél. Az lenne a furcsa, hanem félne. Tehát fogja meg a székét.Kezdjen hintázni, és anélkül, hogymegmondanám...

Hátradöntöttem a széket, finoman

egyensúlyozva, majd kicsitmeglöktem, a szék pedig elvágódott.A székhez tapadtam, behúztam anyakam. A plafon elbillent. Minthahosszú perceken át zuhantam volna,megállt az idő. Hirtelen a széktámlája a földre csapódott. Ekkorijedtem csak meg igazán. De akövetkező pillanatban már kitörtbelőlem a nevetés: hajam szála semgörbült. A fejemet előre döntöttem,engedelmeskedve az évszázadosreflexnek, nehogy megüssem. Ahátam, melyet szorosan a

széktámlának szorítottam, felfogtaaz ütést. De az ember háta sokkalnagyobb, mint, mondjuk a lábfeje,ezért aztán sokkal kevésbéfájdalmas hanyatt esni egy székkel,mint leugrani róla.

Felsegített.

- Megpróbálhatom még egyszer?

- Persze.

Mosolygott.

Visszaültem a székre,megragadtam az ülőkét, aztánhanyatt vágtam magam.

- Még egyszeri - kiáltottamlelkesen.

- Csak nyugodtan. Érezze jólmagát!

***

- A Tudományos Akadémiakidolgozta számunkra annakmódszerét, hogyan lehet alegbiztonságosabban kiugornigyorsan robogó vonatból,gépkocsiból, vagy villamosból... Dene törődjön a számításokkal.Jegyezze meg a következőt: aszáguldó vonatból mindig hátrafelé,a menetiránnyal ellentétes iránybankell ugrani. Felhúzott lábbal kellföldet érni, megtartva az egyensúlyt,anélkül, hogy letenné az ember akezét. Amint leérkezik az ember,

erősen el kell tolnia magától atalajt, pár másodpercig még futniakell a vonat mellett, míg le nemlassul. Az embereink akár hetvenkilométeres óránkénti sebességgelrobogó vonatokból is ki tudnakugrani, legalábbis ez az átlag.Vannak, akik ennél nagyobbteljesítményekre is képesek:nagyobb sebesség mellett isugranak, lejtőn lefelé, hídon,fegyverrel, vagy tekintélyes súlytcipelve. Az a fő, hogy ne tegye le akezét! Az ember lábizmai rendkívül

erősek, bírják a megterhelést. Havalaki a kezére próbál támaszkodni,felboríthatja a lábmunka erőteljesritmusát, Akkor aztán tényleg nagyotesik az illető, akár nyakát isszegheti. Gyakorolni fogjuk. Előbbitt, a tornateremben, később igazivonaton. Tíz kilométeres óránkéntisebességgel kezdünk...

***

Egy hónap múlva egy vasútihídon álltunk és néztünk lefelé.Korlát nem volt. A hideg, ólomszínűfolyó lassan mozgott a híd alatt,kígyószerű örvények támadtak ahídpillérek tövénél. Túlestem akiképzés megpróbáltatásain.Megtanultam, hogy az ember akáregy távíródróton is képesátaraszolni feneketlen mélységekfelett - pusztán akaraterő kérdése.Ha lelked mélyén biztos vagyabban, hogy semmi rossz nemtörténhet - nem is fog. A cirkuszi

mutatványosok éveket vesztegetnekapró kis mozdulatokra. Aszemléletükben van a hiba, nyilvánnem elég tudományos.Testgyakorlatokra építik azedzéseket, elhanyagolják a dologlélektani oldalát. Nagyon sokatgyakorolnak, de a halálra gondolnisem mernek. Elfelejtik, hogy azember nem csak egy másik személyhalálában találhat örömet. Amagáéban is. Csak azok képesekemberfeletti, istenkísértővállalkozásokra, akik nem rettegnek

a haláltól.

- Őrült, aki azt mondja, nemszabad lenézni! - kiáltotta. -Kifejezetten élvezet letekinteni azörvénylő mélységbe!

Lepillantottam és többé neméreztem, hogy úgy vonzana magáhozaz alattam tátongó űr, mint békát akígyó torka. A tenyerem sem úszotthideg verejtékben.

A 13. hadtest vezetőségébenújabb változások mentek végbe.Minden hadtestbe kétlövészvezérőrnagyot osztanak be.Az egyik a tüzérséget és arakétaosztagokat irányítja, a másikfeladata a légvédelem összefogása.A 13. hadtestben mindkettőjüketleváltották.

A Kárpátok katonai körzetébenegymást érték a változások.

A körzetparancsnok, Biszjarinvezérezredes hirtelen meghalt. Egyéve sem volt, hogyCsehszlovákiában a Kárpátok nevétviselő frontot vezette. Friss volt, jóegészségnek örvendett, különösebbmegerőltetés nélkül irányította akeze alá beosztott négy hadtestet.Azt mondják, soha nem volt beteg. Smost váratlanul - vége.

A körzetparancsnokságotObaturov altábornagy vette át. Avezérkarból egymás után szórta ki

Biszjarin embereit, s rakta behelyükre a saját kádereit. A változásszele elérte a hadtesteket is. Négyvolt belőlük a körzetben: az 57. -repülősök -, a 8. - harckocsizók -, a13. és a 38. Két új tábornok, a 13.hadtest új parancsnoka és újvezérkari főnöke koptattahamarosan a szőnyeget az elsőemeleten.

Egyik nap épp rajtam volta sor,hogy beengedjem a felderítő osztálylátogatóit. Valaki megnyomta a

csengőt, s a kémlelőnyílás üvegénkeresztül egy új hadnagyotpillantottam meg. Elég hamarrájöttem, ki az.

- Jelszó?

- Omszk.

- Jöjjön be.

A nehéz ajtó nesztelenül kitárult őpedig belépett.

- Jó reggelt. Főhadnagy elvtárs, a

titkosszolgálat főnökével kellbeszélnem.

- Egy pillanat. Szólok neki.

Bekopogtattam és egyenesenbenyitottam.

- Alezredes elvtárs, az újhadtestparancsnok adjutánsa akarbeszélni önnel.

- Küldje be.

A hadnagy belépett a szobába.

- Alezredes elvtárs, ahadtestparancsnok önnel kívánbeszélni.

Előre tudtam, hogy hamarosanözönleni fognak a tennivalók. Úgyelárasztanak bennünket az üzenetek,mintha bőségszaruból öntenék őket,és az adjutánsok véreres szemmel,kimerülten görnyednek majdnaphosszat a nagytérkép fölé, velemegyütt. De azt is tudtam, hogy jólkijövök majd a két új adjutánssal.Jól berúgunk, és összebarátkozunk.

Disznó vicceket mesélek majdnekik, ők meg a főnökükmagánéletét fogják nekemkiteregetni. De már most, az elsőtalálkozásunkkor, abból, ahogy afiatal adjutáns megszólalt, éreztem,egyívásúak vagyunk. A vezérkar újtábornokai Obaturov embereivoltak, az új tisztek és az újadjutánsok úgyszintén. Életembenelőször éreztem, hogy tartozomvalakikhez. És azt is tudtam, hogy aKárpátok katonai körzetének újparancsnoka, Obaturov altábornagy

egy erős hatalmi csoportosulásfőembere, s gyorsan,megállíthatatlanul lépdel egyrefölfelé a hierarchiában.

Mind a vezérkar, mind a körzettöbbi parancsnokságának frisskinevezettjei új stílust hoztak avezetésbe. A régieknek bealkonyult.Aki már elég öreg volt, nyugdíjbavonult. A többi a sivatagban találtamagát. A régi gárdát egyetlenláthatatlan ökölcsapás terítette le,emberei pedig mindörökre kiestek a

társadalom hatalmasainak kegyéből,soha többé nem sütkérezhettek már ahatalom fényében.

A titkos dokumentációbanösszefutottam az előzőhadtestparancsnok adjutánsával.Hivatalos papírokat adott le, mégmielőtt útnak indult volna újállomáshelyére, az isten háta mögé,hogy átvegyen egy századot. Több,mint két éve tiszt, de soha nemvezetett még katonákat - végképpnem fegyelmezhetetlen, félrészeg,

irányíthatatlan katonákat.

Ha velük kezdte volna katonaipályafutását, nem is lenne most baj.De puha szőnyegeken indult akarrierje. Bármi is történt, az őkényelme biztosítva volt. Na, mostennek egyszeriben vége szakadt. Azember hamar megszokja, ha mások atenyerükön hordozzák. El sem tudjaképzelni, hogy másképp is lehetmég. A hadnagyot hirtelen magasraröpítették - most meg visszapottyant.A ranglétra legaljára. És nagyon

megütötte magát.

Mosolyogva nézett rám. Mondjukinkább így: farkasmosollyal.Egyszer még régen, a Távol-Keletentanúja voltam, amint két kutya egyfalkához akart csapódni. A falkamorogni kezdett, nem hagyta. Nemfogadott be idegeneket. Az egyikkutya elkeseredésében nekiugrott amásiknak és belemart. Azösszecsapás jó ideig eltartott, afalka pedig türelmesen megvárta aharc kimenetelét. Az egyik üvöltött,

a másik – a gyengébbik -borzalmasan vinnyogott,kétségbeesetten küzdött az életéért.Mikor az egyik, tele harapásokkalés sebekkel elterült, a másik, agyőztes állat farkát behúzvasompolygott a falka felé, ezzel isjelezve meghunyászkodását. A falkarávetette magát és darabokra tépte.

Ki tudja, miért, a volt adjutánsmost erre a fülét-farkátengedelmesen behúzó ebreemlékeztetett. Bárkinek nekiugrott

volna, ha a győztes csapat ezértbefogadná. Elég bolond vagy,gondoltam magamban. Őrizd meglegalább a büszkeséged. Emeltfejjel távozz a sivatagba, s csakakkor húzd be a farkad, ha valakineked támad.

Hosszadalmas, nehéz vizsgátkellett letenni. Sikerült. Semmikülönleges minősítést nemszereztem, de átmentem.

- Akkor most - mondta Kravcov -,épp ideje, hogy megtudja végre,miről is van szó. A kiképzésnemsokára elkezdődik. EgySzpecnaz csoport mellé adommagát, megfigyelőnek.

- Kész vagyok rá, alezredeselvtárs.

- Normál körülmények között ezsemmi gonddal nem jár. De aSzpecnaz más. Először is: ahhoz,hogy figyelemmel kísérje amunkájukat, együtt kell ugrania

velük. Másodszor: nem szabad,hogy lemaradjon a csoporttól.Ezeknél a fiúknál magasak akövetelmények. Ha a megfigyelőlemarad, otthagyják. Gyakranmegesik, hogy a gyakorlóakció elsőnapjaiban szándékosanmegpróbálják lerázni a nyakukraküldött megfigyelőt. Csak zavarjaőket, gondolják. Ezért semmibüntetés, retorzió nem jár nekik. Abüntetést a megfigyelőnektartogatjuk, aki nem képes lépésttartani velük.

- Nem fogok lemaradni.

- Majd meglátjuk.

3.

A Szpecnaz-katonafelszerelésének legfontosabbdarabja - a bakancs. Mármint azejtőernyője után.

A raktáros, aki a nyakán vöröslőforradásból ítélve maga is jópárévet lehúzhatott egy Szpecnaz-alakulatban, átnyújtott egy párbakancsot. Érdeklődésseltanulmányozni kezdtem. Köztestípusú lábbeli volt, se nem csizma,se nem cipő. Hibrid termék,melyben az összes többi előnyöstulajdonságait igyekeztek ötvözni.Hivatalosan U-B-nek, Ugró-Bakancs-nak hívják.

Vastag, puha marhabőrből

készült, de sokkal könnyebb, mintahogy azt első ránézésre gondolnáaz ember. Tele volt szíjjal éscsattal: két szíj fogta az embersarkát, egy a talpát erősítette, kettőtartotta a bokáját. A szíjak is puhákvoltak. Ez a bakancs évezredestapasztalatok eredménye. Ígyindultak őseink is a csatába: lábukatpuha bőrbe tekerték, amit szíjakkalrögzítettek. Ilyen volt az énbakancsom is: puha bőr, szíjakkal.

Őseink lábbelijének viszont

nemigen volt olyan talpa, mint azenyémnek: vastag, széles és puha.Ami nem jelenti azt, hogy ne lettvolna strapabíró: minden talpathárom vastag rétegből készítettek,ettől lett szilárd, de rugalmas.Ugyanilyen rétegek vannak agolyóálló mellény bélésében is.Persze a bakancs talpában nem agolyóktól védenek. Sokkal inkább atüskéktől, tövisektől, éles, kiállótárgyaktól, melyekbe óhatatlanulbelegyalogol az ember, amint fontoscélpont felé tart. Ezekkel a talpakkal

még a tűzön is átgázolhat a bakancsviselője. Még egy előnyük van: aszélük egy kicsit kiáll, így sítalpakis szerelhetők rájuk.

A bakancs talpának alakja apotenciális ellenség seregébenhasználatos talpét követi. Attólfüggően, milyen területen vetik beaz embert - hamisítatlan amerikai,francia, spanyol lábnyomokat hagymaga után.

Ez még nem minden. Van olyanSzpecnaz-bakancs, melynek az

elején van a sarka, a hátulján azorra. Bármerre is megy a Szpecnaz-katona, a lábnyomai az ellenkezőirányba tartanak, az ellenségmegtévesztésére. Persze a bakancsorrát könnyebbre, vékonyabbra, asarkát nehezebbre, vastagabbracsinálják, hogy azért ne legyenbenne nehéz gyalogolni.Természetesen e megtévesztő fogáshatástalan lenne, ha nem lenneminden Szpecnaz-legénynek rendesbakancsa is. Egy tapasztaltnyomkövetőt nem nagyon lehet

becsapni ilyen trükkökkel. Nyilvántudja, hogy gyors gyaloglásnál abakancs orra mélyebb nyomot hagy,mint a sarka. De igazából hányanvizsgálják meg ilyen tüzetesen alábnyomokat? S vajon hányantudják, hogy a cipő orra jobbankivehető nyomot hagy? Egyáltalán:észreveszik-e, hogy a lábnyomokvisszafelé vezetnek? Hányan mérikfel valójában a jelentőségét annak,amit látnak? Kinek jutna eszébe,hogy olyan bakancs is van, melynekfelcserélték a sarkát és az orrát?

Kijönne rá, hogy bár a nyomokkeletnek tartanak, a fickó nyugatiirányba haladt? S persze mi semvagyunk egészen hülyék. ASzpecnaz-legények, akár a farkasok,csapatostul járnak. És mint afarkasok, egymás nyomábanlépkednek. egy sosem tudni, hányanvannak a csoportban: hárman, vagyszázan? Ha mármost sok-sok lábtapossa ki ugyanazt a nyomot,képtelenség megállapítani, holmélyebb a nyom, elöl vagy hátul.

Csak egyfajta zokni használatos aSzpecnaz-bakancsban: vastaggyapjúzokni. Bárhová küldenek is,állandó fagyba, vagy perzselőforróságba, ugyanazt a zoknitkapjuk: vastag, szürke gyapjúzoknit.Melegen tartja a lábat, beszívja azizzadságot, nem dörzsöl és ki semlyukad. Minden Szpecnaz-legénynekkét pár van belőle, függetlenül attól,két napra indul vagy egy hónapra.Az ő gondja, hogyan oldja meg adolgot.

Ami a Szpecnaz-legény egyébruházatát illeti, alsóneműje vékonyvászonból készül. Akkor jó, ha új,de egy egész kicsit már használt -legalább egyszer már mosták. Azalsónemű fölé vastag cérnábólhurkolt inget húz, így legalább egycentis levegőréteg van a fehérneműés a felsőruházat között. Ez igenokos dolog. Ha nagyon meleg van,lohol az ember, egész teste ég,akkor ez az ing maga a megváltás. Aruha nem tapad a bőréhez, remekülszellőzik. Mikor hideg van, a

levegőréteg úgy melegíti, mint apehelydunna. Ráadásul könnyű is.Még egy előnye van. Ha a szúnyogbedugja az orrát a ruha alá - üreslevegőt talál, nem fér a bőrhöz. ASzpecnaz-katona csak legvégsőesetben hagyja magát kikergetninyílt terepre. Idejét főképp erdőben,mocsárban tölti. Megtörténik, hogyórákig lapul a forró mocsárban, atűző napon, egész rajokban döngikkörül a szúnyogok. Csak a cérnaingmentheti meg. Felette nadrágot hord,valamint zöld pamutinget. Minden

varratot két másik erősít. Az ing ésa nadrág puha, de strapabíró. Akönyöknél, a térdeken és a vállontripla vastag az anyag, hogy tartson.

A fején sapkát hord a Szpecnaz-katona: télen selyembélésűszőrmesapkát, nyáron pamutbólkészítettet. Két részből áll: magábóla fejvédőből és az álarcból. Asapka semmiféle körülivényekközött nem kerülhet le a fejsál, mégejtőernyős ugrás közben sem.Semmi szíj, kapocs, csat nem állhat

ki belőle, hiszen ugrásnálbeleakadhat az ejtőernyőbe. Ezért azugráshoz használatos fejvédőpontosan követi az emberi fejalakját, elfedi nemcsak a fejet,hanem a nyakat és az állat is, csak aszem, a száj és az orr helyét hagyjaszabadon. Bevetés közben vagy hakivételesen, rossz az időjárás, amaszk lehúzható a szemre, szájra,orra is – álcázás végett.

A kommandósnak anorákszerűruhadarab is jár. Vastag, meleg,

könnyű és vízhatlan. Az ember akára mocsárba is belefekhet vele,anélkül, hogy vizes lenne, vagyaludhat a hóban anélkül, hogymegfagyna.

Csípőig ér, hogy ne zavarjonjárás közben, de napokig ülhet azember egy jégdarabon, s meg sekottyan. Alul bő, tehát nemakadályoz futás, feszített üteműgyaloglás közben. De szorosrabehúzható, ilyenkor jól tartja ameleget. A Szpecnaz-egységek

valaha hasonló, meleg, béleltnadrágot is használtak, de nem váltbe. Ha napokig kell gyalogolniegyfolytában, pokoli az ilyennadrág. Nem szellőzik. Őseink igenbölcsen soha nem viseltekszőrmebéléses nadrágot. Inkábbhosszú, földig érő bundát hordtak. Smilyen igazuk volt: aszőrmenadrágban kegyetlenülmegizzad az ember, a bunda alattsoha. Tanultunk is belőle: aSzpecnaz-legényeknek csípőig érőkabátjuk van, melyet szükség esetén

még megtoldanak egy szoknyaszerűruhadarabbal, mély a lábuknál is jóltartja a meleget. Így a katonasohasem fázik, de melege sincs. A„szoknya" legombolható,összetekerhető, még csak helyet semfoglal.

A régi időkben a kabátkifordítható volt. A színén fehér,belül zöld-szürke foltos. Ez semvált be. A kabát belsejének puhánakés lágynak kell lennie, mint azasszonyi bőrnek. Kívül viszont

keménynek, durvának, mint arinocérosz hátának. Ezért a kabátotmár nem lehet kifordítani. Belülpuha, kívül kemény. A színe pedigszürke, akárcsak a sáros rothadó fű,vagy a piszkos hó. Okos választás.Szükség esetén ettől függetlenül akabát fölött fehér köpeny isviselhető álcázásképp.

A Szpecnaz-katona mindenfelszerelését a hátizsákjában cipeli.Ez is világosszürke, akárcsak aruházat, sőt, a felszerelés is. Nem

túl nagy, négyszögletes, és sűrűszövésű vászonból készül. Lapos,hogy ne húzza a katona vállát, denagyon széles, és hosszan leér.Sokféleképp viselhető. Hordhatja azember elöl, a mellkasán, a hátán,átvetheti a vállán, az övéhezerősítheti, ha mindkét kezéreszükség van.

Akárhova is küldték, a Szpecnaz-legény csak egy palack vizet vihetmagával - 810 grammot. Ezenkívülvan egy kis üvegnyi fertőtlenítő

tablettája. Egyetlen tablettát. kellcsak beledobnia egy deciliterolajjal, vérhas bacilusokkal vagyszappannal szennyezett vízbe, és aszennyező anyag egy perc alatt leülaz aljára, a teteje viszont iható. Azily módon nyert víznek fertelmes ízeés tömény klórszaga van, de aSzpecnaz-legények megisszák. Ésmegissza mindenki, méghozzá alegnagyobb örömmel, aki úgyistenigazából tapasztalja, mi aszomjúság.

Teljesen mindegy, hogy egy hétrevagy egy hónapra indul a Szpecnaz-katona, a bevetés időtartama nemszámít. Mindig ugyanannyi élelmetvisz magával - 2765 grammnyit.Gyakran előfordul, hogy az akcióközben szükséges élelmet, vizet,muníciót repülővel dobják le utána.Ha mégsem, magának kell valahogymegoldania a dolgot saját belátásaszerint. Három kilónyi élelemvégülis nem kevés, különösen ha aztvesszük figyelembe, hogykülönlegesen elkészített, speciálisan

magas-kalóriatartalmú ennivalórólvan szó. Ha mégsem elég, neki keligondoskodnia a táplálkozásról,önállóan. Lőhet magának őzet vagyvaddisznót, halászhat, ehetbogyókat, gombát, sünt, békát,kígyót, csigát és gilisztát, főzhetmagának nyírfakérget, makkot... Sokmindent megeszik egy éhes ember,kiváltképp ha évszázadostapasztalatokkal és ismésetekkellátták el előtte.

Az élelmen kívül a Szpecnaz-

legények négy doboz különleges,nedvességálló gyufát is visznekmagukkal a hátizsákban. Ezek alegnagyobb felhőszakadás vagyszélvihar közepette is használhatók.Van száz szilárd alkoholtablettájuk.Nem szabad tüzet rakniuk, így atabletta égetésekor keletkező hőnélmelegszenek meg, ha fáznak vagy hafőznek, mert éhesek. Azalkoholtabletta lángja pont olyan,mint a gyertyáé, csak szélbenmegbízhatóbb. A hátizsákbori húszmásik tabletta is helyet kap -

mindenfajta betegség, mérgezéselleni gyógyszerek. Van még ahátizsákban törülköző, fogkefe,fogkrém, borotva, folyékonyszappan, horog és zsineg, tű, cérna.A Szpecnaz-legénynek nem kellfésűt vinnie magával: mielőttelindul, kopaszra borotválják, hogykevésbé izzadjon a feje, izzadt hajane lógjon a szemébe. A haja újranőugyan egy hónap alatt, de olyanhosszú nem lesz, hogy fésűre lenneszükség - csak foglalná a helyet. Ígyis elég sok cipelnivaló van.

Ami a fegyvereket illeti, kétlehetőség van: teljes, vagykönnyített fegyverzetet kap azember. A teljes fegyverzet AKMSKalasnyikov automata fegyverből ésháromszáz golyóból áll. Néhányfegyvert PBS hangtompítóval, NSP-3 éjszakai infratávcsővel isfelszerelnek. Ejtőernyős ugráskor afegyvert a tokban tartják, nehogyakadályozza az ejtőernyőkibomlását. De hogy ne legyenekvédtelenek közvetlenül földetérésután sem, mindenkinek van egy P-8-

as hangtompítós pisztolya ésharminckét tölténye. Ezen kívül ajobb lábszárvédőben egy óriási késtvisznek magukkal, ezzel vágják el azejtőernyő zsinórokat, a ballábszárvédőben pedig négytartalékpengét. A Szpecnaz-tőr nemközönséges kés. Nagy erejű rugóvan benne, mely gombnyomásrasziszegve kipattan, s igencsakkeményen kell tartani az üres nyelet,hogy ki ne ugorjon az emberkezéből. A pengéjével huszonötméter távolságra is célba lehet

találni. Ha beleáll a fába, néha kisem lehet húzni - ebben az esetbenvan szükség a tartalékpengére: belekell illeszteni az üres nyélbe, steljes erővel kell nyomni befelé,hogy az erős rugó visszakerüljön ahelyére. Rá kell kattintani abiztonsági zárat, s ettől kezdveközönséges késként használható:kenyérszelésre - vagy emberekdarabolására. Ha a Szpecnaz-katonateljes fegyverzetben indul útnak, ahátizsákjában mindezeken kívül méghát kézigránátot, néhány

plasztikbombát, távirányításúrobbanótölteteket vagy valami más,hatásosabb fegyvert is viszmagával.

A tisztek és a rádiósok valamivelkönnyebb fegyverzetet cipelnekmagukkal: automata fegyvert,százhúsz töltényt, hangtompítóspisztolyt és tőrt. Mindezzel engem isellátott a fölöttébb tapasztaltraktáros. A pisztoly, amit kaptam,valódi volt, nem úgy az automatafegyver -, ezt csak kiképzéskor

használták. Megfigyelő voltam aSzpecnaz-csoport mellett, lőnömnem kellett, viszont mint atitkosszolgálat tisztjének, nekem iscipelnem kellett egy puskát ahozzávaló lőszerrel egyetemben.Ezért hát kiképző fegyvert nyomtaka kezembe. Bevetésnél is ugyanezt atípust alkalmazzák, de ezt márelhasználták az évek során ésleírták. A tölténytárat kifúrták, amarkolatára pedig rávésték: „Csakkiképzéskor használatos."

Vállamra akasztottam a puskát. Ajó ég tudja, mikor kellett utoljárakifúrt tölténytárú fegyvert cipelnem.Ilyen puskát csak az épp bevonultközlegények, a katonai akadémiakezdő növendékei kapnak. Aki ilyenflintával jár-kel a táborban, rögtönnevetség tárgyává válik. Perszeegyáltalán nem éreztem magamkezdőnek vagy zöldfülűnek.Mindazonáltal a Szpecnaz-csoportok számára újonc voltam.Szóval: látván, hogy lyukas puskátadtak, gondoltam, megnézem,

tényleg teljesen kopasznak néznek-e.Vajon kipróbálják-e rajtam is aszakállas viccek egyikét? Lekaptama hátizsákomat a vállamról éskinyitottam az oldalzsebet.

Megtaláltam, amit kerestem.Ahogy várható volt, egy kanál voltbenne - eddig rendben is volna adolog -, ám a közepébe lyukatfúrtak, mint az automata puskába, sugyanazt az utasítást vésték bele:„Csak kiképzéskor használatos".

- Elnézést, főhadnagy elvtárs -

mondta a Szpecnaz-veterán kissébamba vigyorral -, nem ellenőriztükelég alaposan.

Csalódottan vette tudomásul, hogyén sem most léptem le a falvédőről,ismerem a beugratásokat, s nemejtettek a fejem lágyára. Hívta abeosztottját, egy fiatal közkatonát,és jól letolta a gondatlanságáért.

Mindannyian tudtuk persze, hogya dolognak semmi köze akiskatonához, s hogy a raktárosmaga csúsztatta bele a lyukas

kanalat a hátizsákom zsebébe.Parancsot adott, hogy a kanalatdobják el azonnal.

Tudtam ugyan, hogy nem dobjákel, Szpecnaz-újoncok egészgenerációit fogja még kiszolgálni.De hát a szabály az szabály. Azőrmesternek ki kellett adni amegfelelő utasítást, a kiskatonátpedig jól le kellett dorongolni. Azőrmester keresett gyorsan egy másikkanalat és átnyújtotta.

Visszatért a komoly, szolgálati

hanghoz:

- Minden jót, főhadnagy elvtárs.

- Köszönöm, őrmester.

A szovjet seregben mindenkimaga hajtja össze az ejtőernyőjét.Ez a tábornokokra is vonatkozik.Mindennek megvan az oka: hanetalántán az ejtőernyő nem nyílikki, a gazdáját terheli a felelősség, hamár holtan fekszik, akkor is.

Az összes ejtőernyőt a raktárbantartják. Összehajtva, megszámozva,bevetésre készen. Mindenejtőernyőn rajta a felirat:„Összehajtotta X.Y." De ha nincséjszakai riadó, ha a hadgyakorlatelőtt hagynak időt a gondoselőkészületekre, az ejtőernyőketkicsomagoljuk és újra összehajtjuk.S mindenki újra megjelöli a magáét:„Összehajtotta X.Y."

A hajtogatási procedúránakpontosan olyan körülmények között

kell végbemennie, mint majdmagának az ugrásnak. Fagypontalatti hőmérsékleten kellett ugranunk- fagypont alatti hőmérsékleten,hajnali hatkor hajtogattuk azernyőket.

Aznap az egész zászlóaljejtőernyőt hajtogatott, egy magaspalánkkal elkerített, hatalmasalakulótéren, elzárva a többi csapatkíváncsiskodó tekintetétől.

Az „ejtőernyő-asztalt" márkikészítették. Valójában nem asztal

volt, hanem speciális peckekkelrögzített vízhatlan ponyva, melyet abetonra terítettek le. Felváltvadolgoztunk. Elébb én segítettem atársamnak majd szerepcserekövetkezett: az én ejtőernyőmethajtogattuk össze. Ezután az őtartalék-ejtőernyőjét készítettük el,majd az enyém következett. Nemmindenki szeret két ernyővel ugrani.De azért mindenki összepakoltamind a kettőt, akármilyen erősen isfagyott odakint.

A hírszerző osztály tisztjei azászlóaljjal együtt hajtogatták azejtőernyőiket. Megfigyelőiminőségben egész heteket töltünkmajd a Szpecnaz-egységekkel,derékig érő hóban...

Mikor elkészültünk, visszatértünka jól fűtött táborba, az ejtőernyőketazonban kint hagytuk, a hidegben.Ha behozzuk őket a melegre,lecsapódik a pára a hideg ernyőre, smásnap, mikor újra kivisszük őket afagyba, a cseppek azonmód

jégszemcsékké válnak, azösszehajtott rétegek egymáshoztapadnak... Biztos halál. Roppantegyszerű, a legzöldfülűbb újonc istudja. Mégis megesik, s egészosztagoknak befellegzett egycsapásra. Egy egész század, egyegész ezred... Ezernyi hiba adódhataz ejtőernyő hajtogatásakor,tárolásakor. Aki pedig hibát vét, azéletével fizet. A hidegtőlelgémberedett kézzel ráírtammindkét ejtőernyőmre: „Hajtogatta:Szuvorov főhadnagy." Ha netán

összetöröm magam, legalább tudnifogják, kinek a hibájából.

Felmelengettük tagjainkat alaktanya kényelmében. Aztán jött azutolsó vacsora - majd a végsőelőkészületek: Mindenkit kopaszranyírtak, majd irány a szauna. Jól átkellett melegednünk, mert némiidőbe telt, mire újból meleg vizetláttunk. Éjfél után már mindenkialudt. Több heti alvást kellettelraktároznunk egyetlen éjszaka

alatt. Minden katonának tíz órátkellett aludnia. Elsötétítették azösszes ablakot, hogy senkit nezavarjon a fény. Mélyen kellettaludnunk. Egyszerű a titka: hanyattfekszik az ember, kinyújtózik, majdellazítja az egész testét. Becsukja aszemét és felfelé néz, a lezártszemhéjakon keresztül. Alvásközben ugyanis ez a szemeknormális állása. Ebben a helyzetbenigen hamar mély álomba merül azember. Későn ébresztettek minket, snem a szokásos kiáltással: „Kifelé!

Fél perc múlva sorakozó!". Mostnéhány közlegény és őrmester, akinem vett részt a gyakorlaton, hanema fegyvereket és az ejtőernyőketőrizte, gyengéden rázogatott minket,egyenként: „Gyere, Kolja, idejefelkelni!" „Ideje, hogy felébredjen,főhadnagy elvtárs!" Itt az idő.Gyerünk, fiúk. Mozgás!

A Szpecnaz 296. függetlenítettfelderítő zászlóaljának 43. osztagatizenkét emberből állt. Én, mint atitkosszolgálat tisztje, a

tizenharmadik tag voltam.Megfigyelőként tartottam velük, acsoport teljesítményét kellettértékelnem. Nekem volt alegkönnyebb dolgom. Nem kellettdöntenem. Mindössze kérdéseketkellett feltennem az egységnek: aparancsnoknak illetve ahelyettesének, akkor, amikor alegkevésbé számítottak rá. Vagyszáz kérdést tartalmazó lista voltnálam, a legtöbb kérdésre magam setudtam a választ. Nekem csak azt afeladatot adták, hogy tegyem fel

ezeket a kérdéseket, és rögzítsem aválaszt. A hármas számú csoporttisztjei, Kravcov alezredesvezetésével majd végigveszik afeleleteket, és eldöntik, melyikhelyes, melyik nem.

A Szpecnaz-csoport mindig kétP351M-es rádiót visz magával, egyzavaró- és egy leadókészülékkelegyetemben. Ezen az éjszakánnagyszabású akciót kellettvégrehajtanunk: hatástalanítanunkkellett az ellenséges 8. harckocsizó

hadosztály radarállomásait. Ezzelegyidőben rakéta- és légitámadástkellett intéznünk a parancsnokibázis és a csapatösszevonási pontokellen. Huszonnyolc Szpecnaz-egységet dobtak be az akció során azászlóaljból. Minden egységet más-más feladattal bíztak meg és mindencsoport más-más összetételű volt:volt amelyik csak három, s volt,amelyik negyven főből állt. Volt,amelyet őrmester vezetett, s olyanis, melyet tiszt irányított. Későbbújabb alakulatokat dobtak le

erősítésképp, más-más körzetben,más-más magasságból. Mi mégaznap ugrottunk: nagyonalacsonyról, körülbelül százméterről. Egy ejtőernyőnk volt csak.Ilyen magasságból semmi szükség amásikra.

Nem tudom, látott-e már azolvasó állati félelmet egy másikember szemében. Én láttam - amikorilyen alacsonyról dobtak le minket.Felszállás előtt mindannyiunkat

lemértek, a teljes felszerelésünkkelegyütt. Aztán ott ültünk a gépen, asúlyunk megszabta sorrendben. Alegnehezebbnek kellett kiugraniaelsőként, aztán jöttek a többiek. Alegkönnyebb maradt a végére.Egyszerű a magyarázat: a súlyosabbtest utolérheti a könnyebbet, stönkreteheti az ejtőernyőjét.

A kiálló pofacsontú rádiós ugrottelsőnek, a nevére nem emlékszem.Csak Kopasz Tarzanként emlegettéka csoportban: hatalmas termetű,

mackós fickó volt. Voltak nálatermetesebbek is, de a rádiójávalegyütt persze ő volt a legsúlyosabb,így aztán ő ugrott elsőnek. Utánakövetkezett a másik rádiós, akiJevlampiusz testvér névre hallgatott.Harmadikként jött Dzsingisz kán, atávírós. Mindhármuknak nehézdolguk volt: egy, vagy tizenötméteres kötélhez rögzített nagydobozt is magukkal kellett vinniük.Ugrás közben a dobozt a mellükhözszorították, s mikor kinyílt azejtőernyő, elengedték. A doboz

tizenöt méterrel előttük ért földet.Mikor a láda leér, az ejtőernyősnekmár könnyebb a dolga, sebessége iscsökken valamelyest az utolsómásodpercekben. Épp a dobozmellé érkezik. A lendület és a szélmindig kissé odébb sodorja, ígyszinte kizárt, hogy pont a ládáraessen. Ettől persze még nem egyleányálom ládástól ugrani, kiváltilyen alacsonyról. Negyedikkéntugrott az egység parancsnokánakhelyettese, Drozdov őrmester, aki alegtagbaszakadtabb fickó volt az

osztagban. Ökölnek becézték, Shatalmas mancsait elnézve beláttam,találóbb nevet aligha találhattakvolna neki. Elképesztően nagydarabember volt. Ki hinné, hogy mire nemképes a természet! Ököl utánJeliszejev hadnagy, az egységparancsnoka következett: szinténelég termetes férfi, bár korántsemannyira, mint a helyettese. Ahadnagyot mindenki a csoportszámán, 43-1-esként ismerte.Nyilván neki is volt valamilyenbeceneve, de ki merészelné ezen

szólítani egy másik tisztjelenlétében? A parancsnok mellettült a többi ejtőernyős, vállasak,erőteljes fizikumúak mind: Korbács,Vámpír, Vasaló, III. Miklós,Mínusz, Chopin, Hollandiai Károly.Valószínűleg nekem is vancsúfnevem, de hivatalosan nemhasználható. Csak a következőszám: 43-M, melyben az „M"Megfigyelőt jelent.

Én voltam a legalacsonyabb és alegkönnyebb a 43. számú

kommandóegységben.Következésképp engem löktek kiutolsónak a gépből. Ez azt jelentette,hogy közvetlenül az ajtó mellettültem. Aki utolsónak ugrik, egybendiszpécserként is működik: mindentés mindenkit ellenőriz az utolsópillanatban, s ha kell, megálljtvezényel, Kemény meló volt, márcsak azért is, mivel ott ültem,mindenkivel szemben, így mindentleolvashattak az arcomról.Akárhová néztem, ugrásra készemberek szemét láttam, kivétel

nélkül vadul villogó szempárokat.Talán csak a parancsnok voltnyugodt. Teljesen ellazult, úgy tűnt,hogy békésen szunyókál. De a többiszempárban már árnyalatnyi őrületis tükröződött. Háromezer métermagasról jó ugrani, készgyönyörűség! De ez csak száz volt.Mindenki igyekezett kitalálnimagának valamit a félelemelűzésére, de hiábavaló erőfeszítésvolt. Közénk telepedett a rettegés.

Mikor a gép hirtelen süllyedni

kezdett, bedugult a fülem. A fáksebesen suhantak alattunk. Ráadásulmindenki ráakaszthatta akioldókötelét a közös sínre - csak azenyém fityegett szabadon, amellkasomon. Mindenkit előrekellett engednem, s az utolsópillanatban rögzíthettem csak amagam kötelét a fejem felett. De mivan, ha elhibázom? Mi van, ha azugrás izgalma közepette nemcsatolom be rendesen? Kézzelkinyitni - késő: zuhanok a föld felé...Hirtelen magam elé képzeltem:

ejtőernyő nélkül esem, esem,szabadon, kezem-lábamszétterpesztve - mint egy béka. Hogyüvöltenék! Felrémlett, milyenszívbemarkolóan ordítanék, mielőttmeghalok - s hirtelen nevethetnékemtámadt. Az ejtőernyősök megértőenpillantottak rám: a megfigyelőtisztrerájött a hisztéria. Nem volt azhisztéria. Tényleg röhejesnek tűnt. Acsomagtartó felett idegesen kigyúlt akék lámpa.

- Ugráshoz készülj!

Az első ugró, Kopasz Tarzankitámasztotta magát a jobb lábával.Jevlampiusz testvér egész testévelránehezedett. A harmadik is azelőtte állónak támaszkodott, így azegész osztag egy emberként várta,hogy ugorjon. A megadott jelre ahátsók meglökik az elöl állókat,szinte együtt repülnek ki a gépből.Nekik jó volt. De nem volt senki,aki engem is meglökne.

Az óriási ajtó szinte nesztelenülnyílt ki. Jeges szél csapott az

arcomba. A holdat felhők takartákaznap éjjel, de a hó vakító fehérenragyogott alattam. Olyan világosvolt, mint nappal. Aztán a föld: abokrok, az aljnövényzet - szédítőtempóban vágtattak. Ugrani kellett.

- Gyerünk, emberek, indulás!

Ennél rosszabbat elképzelni semtudok. Vad szemek villogtakkörülöttem. Sziréna szólt, akár egyhaldokló állat hangja... Üvöltésemajd megrepesztette adobhártyámat, lelkemig hatolt a

rémület. Eltorzultak az arcok.Mindenki ugyanazt kiáltozta:„Gyerünk!" Nem volt visszaút. Azelöl levők már földet értek a fagyospárában. A szél föl-alá cibálta atestüket. Az utolsók, talán valaminyájösztöntől vezérelve egymásbakapaszkodva, fekete gomolyagkéntlandoltak a hóban. Fölnyúltam, majdén is kirepültem a fagyos ködbe,melybe rendes emberek ki nemmennek. Csak ördögök, seprűnyélenlovagló boszorkányok, meg – ViktorSzuvorov az ejtőernyőjével.

Ha alacsonyról ugrik az ember,minden egyszerre szakad a nyakába:ugrás fejjel lefelé, a fagyos szélszinte égeti az arcát, a lába kalimpála levegőben, a szél befúj a prémesdzsekije alá, a becsapódás okoztaütés, az ejtőernyő az emberképében, a kesztyűje, a ruhaujjamegtelik hóval, mely aztánolvadozni kezd. Rohadt dolog.

Eltemettük az ejtőernyőinket ahóba és teleszórtuk a területetvalami rossz szagú anyaggal, hogy

távol tartsa a kutyákat. A helyirendőrségi alakulatok, a KGB és abelügyisek is részt vettek agyakorlaton. Mindannyiukat a minyomorult egységeink ellen vetettékbe. Ráadásul meg volt kötve akezünk. Ha valódi háborúbanlettünk volna, először is szereztünkvolna néhány gépkocsit éskörbejártuk volna a terepet. De nemvolt háború, így megtiltották, hogyjárműveket foglaljunk el. Drákóirendszabályok voltak érvényben:gyalog, kutyás alakulatok ellen.

Rövid, széles sítalpunk volt,valódi rókaszőr borítással.Ejtőernyőn ledobni sem volt nehéz.Csak előrefelé lehetett siklani rajta,a rókaszőr visszafelé nem csúszott.Az ilyen sítalp még nyomot se igenhagy, keményre fagyott, vagyletaposott hóban végképp nem.Szélessége miatt nem nyomódikbele ugyanis a hóba. Jó kisbújócskát lehet vele játszani...Legfőbb előnye azonban az, hogynem képződik rajta jégréteg, azösszefagyott hó nem tapad rá.

Reggel holtfáradtak voltunk.Három óra hosszat meneteltünk aföldetéréstől számítva, nyomainkatigyekeztünk közben eltüntetni. Azingünkből csavarni lehetett a vizet.Arcunk kipirult, testünkön csorgott averejték. Szívünk majd kiugrott ahelyéből, ziháltunk, nyelvünk lógott- s ez így ment egy ideig. Úgy anegyedik-ötödik nap tájékán márhozzászoktunk, és mit sem érzékelvemasíroztunk szakadatlan. De az első

nap - lélekölő megpróbáltatás. Alegelső éjszaka és a két rákövetkezőnap borzalmas volt. Későbbvalamivel jobb lett.

- Főnök, a faluban ugatnak akutyák. Ez rossz jel. Idegenekvannak odabenn.

Elég nyilvánvaló következtetés.Ki a fene zargatná egyébként a falukutyáit ilyen isten háta mögöttividéken, kora hajnalban?

- Megkerüljük. Balra.

- Balra a KGB egyik őrhelye van.Ott, a kis erdőben. Madarakköröznek felette. Milyen igaza van.Ki más is zavarhatta fel őket ebbena hidegben? Némán mozdulatlanulkellene üldögélniük a jéggel,zúzmarával borított ágakon. Arratehát nem mehettünk. Maradt avízmosás, meg a farönkök - épeszűember messze kerüli az ilyen helyet.Csak farkasok jártak erre - megSzpecnaz-legények.

- Készen vagytok? Indulás.

Kegyetlen iramban meneteltünk,nyolc kilométert tettünk megóránként. Beesteledett. Mégerősebben fagyott. Hatvanhétkilométer naponta. Mindössze kétpihenővel. Ideje volt, hogy megintledőljünk egy kicsit a hóban.

- Szó sem lehet róla, lustadisznók! - mondta a parancsnokbátorítóan. - Tegnap aludtatokvolna!

Rossz kedve volt. Akárcsak atöbbieknek. Sötétedett, ez semkecsegtetett semmi jóval.Napközben még csak be-beástákmagukat az emberek a hóba, abokrok közé, és pihentek égykeveset. Éjszaka erről szó semlehetett. Az éjszaka a munkáé. Akára prostituáltak - mi is éjjelipillangók voltunk. Szóval, ha nappalnem sikerült szusszanni egy kicsit,napszállta után erre már gondolnisem lehetett.

- Köpjétek ki a havat!

A parancsnok nem ismert tréfát.

- Vagy kinyúvasztlak benneteket!

Nem hozzám szólt. FenyegetéseitDzsingisz kánnak és Vasalónakcímezte. A pozícióm kötöttségekkelis járt. Megfigyelő voltam. Senkineksem volt szabad havat ennie, de egymegfigyeltnek kiváltképp nem. Hanem lettem volna ilyen státuszban,egészen biztosan benyaltam volnaegy kicsit suttyomban. Valószínűleg

marékszám tömtem volna magamba.Az izzadtság belefolyt a szemembe,patakzott a szemöldökömről. Mégjó, hogy leborotválták a hajamat,mert most biztos csimbókokbaragadna. A hátunk gőzölgött ahidegben. Mindenünk átizzadt – ésmegfagyott. A kabátunk kőkeménylett. Piros karikák táncoltak aszemünk előtt. A csoport még ígysem tudta tartani a tervezett iramot.Köpd ki azt a havat! Megnyúzlak!Jobb, ha az ember a lába elé néz.Ha messze előre bámul, vége. Ha a

lábára mered, és szuggerálja magát,hogy mechanikusan emelgesse alábát - valahogy képes arra, hogytovább meneteljen. Ha az egyretávolodó szemhatárt figyeli,megbolondul.

- Gyerünk, lusta disznók! -ordította kegyetlenül a parancsnok. -Nem láttok a szemetektől?!Egyenesen egy őrhely felé tartunk!Mínusz, nem vetted észre a fényeketjobbra? Szedd össze magad, vagyszétverem a pofád!

A csoport tisztában volt azzal,hogy a parancsnok nem azért van,hogy tréfáljon velünk. Meg is teszi,amit mond.

- Mozgás, csürhe banda!

A vérvörös napkorong lassankúszott az égre. Szemtelen sugaraimár a fenyőfák ágai közt cikáztak.Csikorgó fagyban értünk a tisztásra.Egy fenyőerdőben pihentük ki amásodik, meneteléssel töltött

éjszaka fáradalmait. Arcunkbólminden vér kifutott, holtsápadtakvoltunk. A lábunk reszketett. Ebbenaz állapotban jobb volt, haföltámasztottuk, hogy a vér afejünkbe tóduljon. A rádiósoklábukat a ládáikra pakolva feküdteka hóban. A többiek is felpolcolták amagukét. Már több mint huszonnégyórája volt annak, hogy ledobtakminket. Ezalatt végig talpon voltunk,csak minden három-négy órábanálltunk meg egy-egy rövid pihenőre- úgy tizenöt-húsz percre. Két

emberünk őrt állt, kettő előrementfelderíteni a terepet, a többieklehevertek és azonmód álombamerültek. Hollandiai Károlyhátracsúszott fejjel aludt, nyitottingéből egész kis gőzfelhő szállt azégnek. Csupasz nyakába esett a hó, solvadozni kezdett. Alig tudtamnyitva tartani a szememet. Pihenniszerettem volna, behunyni aszememet és aztán órákig, csukvatartani.

A parancsnok az állát dörzsölte -

ez rossz jel. Nagyon komor képetvágott. Helyettese, Ököl, szinténborús arccal üldögélt. Öt Szpecnaz-egység tartott az ellenségestankhadosztály rádióállomása felé,más-más irányból. A kapott parancsegyértelmű volt: aki három ára előtteléri rádióállomást, 3:40-kortámadásba lendül. Aki nem ér oda amegjelölt időre, nagy ívbenmegkerüli és folytatja útját akövetkező célpont irányában. A micsoportunk nem érkezett meg időre.Ezért volt olyan komor a

parancsnok. A távolból robbanásokhangja, fegyverropogás hallatszott.Tehát a többiek a közelben voltak ésvégrehajtották a támadást. Szemtőlszembe az ellenséggel. Legalábbhárom csoportnak sikerült. De hacsak egy csoport időben odaért,likvidálta az őrséget, és utat vágott arádióállomáshoz egy hideg, kimerítőéjszaka után - az akció teljessikernek tekinthető. Egyetlencsoport is jelentékeny eredménytérhet el a jó, meleg szobákbanberendezkedett rádiósok ellenében,

szemüveges, túlsúlyos távírdászok -férfiak és nők -, a szintén mindkétnembeli, kicsapongáshoz szokotttelefonközpontosok ellen, akiknyakig süppedtek a tétlenség,henyeség és romlottság mocsarába.

Megesett az ember szíve aparancsnokon, amiért az ő egységenem ért oda időben. Biztosra vette,hogy a Dühösnek becézett hadnagyegysége halálpontosan megérkezett.Akl őrmester valószínűleg szinténidőben célba juttatta az osztagát.

Akl - vagyis Akula, azt jelenti Cápa.Az őrmesternek erős, éles,szabálytalanul nőtt fogai voltak,mintha két sor lett volna belőlük.Ezért hívták Cápának. De lehet,hogy nemcsak ezért. Aparancsnokunk a fogát szívta. Nemengedi, hogy a csapat pihenjen méga mai nap folyamán, ez nyilvánvaló.Mozgás, csürhe banda!

Aludtunk. A földetérésünk óta ezmár a tizenegyedik nap volt.

Napközben ki sem dugtuk afejünket: az égbolt hemzsegett ahelikopterektől. Minden utatlezártak, minden erdőszélen őrséglapult. Jópár hamis célpontbabelebotlottunk: rakétakilövőbe,rádióközpontba, parancsnokibázisba. A Szpecnaz-egységekpedig bekapták a horgot: támadástintéztek az objektumok ellen éscsapdába estek. A zászlóalj mártöbb tucat egységet veszített.Pontosan nem tudtuk, hányat. Deminden éjjel utánpótlást dobtak le

nekünk: lőszert, robbanószert,élelmet és a vége felé némi itókát.Ez a gondoskodás nem jelenthetettmást: csak néhányan maradtunk. Anapokban csoportunk olyanrádióadóra bukkant, melyről avezérkar előzőleg nem tett említést.Adóvevő készülékeink segítségévelcsoportunk egy fontos rádióállomástés egy parancsnoki bázist derítettfel. A gyakorlat ötödik napján acsoport életjelet adott magáról ésközölte, mit fedezett fel. A 13.hadtest parancsnoka elismerését

fejezte ki, és parancsot adott akörzet elhagyására. Nyilvánrakétákkal, vagy a légierőksegítségével számolták fel azobjektumot. A hetedik naponkapcsolatba léptünk négy másikcsoporttal, és nem túl hízelgőencsak Semmirekellőnek nevezettszázados parancsnoksága alattközös akcióba léptünk. Sikerestámadást hajtottunk végre egyrepülőtér ellen nappal, egyrepülőszázad felszállása közben. Acsoport veszteségek nélkül hagyta el

a helyszint, és szétszóródott. Egyideig a 43. csoport nem létezett,helyette a 431-es és 432-esalegységek tevékenykedtek. Aztánismét egyesültünk. De mindennagyobb szabású akciót elevemeghiúsított a tengernyi helikopteraz égen, az útlezárások, az erdeiőrhelyek s a célpontok közelébenfelállított csapdák. Azért mimegtettük a magunkét: a 8.harckocsizó hadtestet szinte teljesenmegbénítottuk, ütközet helyett márcsak arra törekedtek, hogy valahogy

elkapjanak minket a frontvonalmögött.

Esteledett. Senki nem zargatottminket napközben, pihenhettünkvégre. Csoportunkat még mindignem fogták el - jórésztparancsnokunk agyafúrtságánakköszönhetően. Ravasz, mint a róka.Nyilván innen kapta a becenevét:Rókának hívták. Rábukkant egyellenséges lőszerraktárra, ide vettükbe magunkat. Berendeztük bázisnak,minden nehezebb felszerelésünket

itt őriztük. Az éjszaka folyamánnéhányan merész akcióba fogtak, abázistól távolra is elmerészkedtek,aztán reggelre visszatértek. Az erdőmélyén meghúzódó egységeket márnapokkal azelőtt felszámolták.Minket nem. Nyilván nem isgondolták ellenfeleink, hogy ittvagyunk, az orruk előtt. Ahelikopterek itt nem zavartakminket, az utakon, erdőszélennyüzsgő őrszemekre meg ügyeltünk.

- Indulásra kész mindenki?

A csoport elkészült, felcsatoltuk asítalpakat, meghúztuk a szíjakat.

- Ugráljunk egy kicsit.

Indulás előtt mindig sortkerítettünk erre, hogy lássuk, nemcsörög nem zörög-e valami ahátizsákokban.

- Ideje indulnunk. Nyomás.

- Chopin, képzeld el, hogy igaziháborúban veszel részt. Aparancsnok helyettese meghalt, aparancsnok pedig megsebesült alábán. Ha magunkkal visszük,mindannyiunknak végünk, de akkoris ha itt hagyjuk. Az ellenségmegoldja a nyelvét, ha másképpnem megy, leverik a veséjét. ASzpecnaz-ban nincs arra lehetőség,hogy összeszedjék a sebesülteket. Ahelyzet a következő: Chopin, nekedkell átvenned a csoport felettiparancsnokságot. Mit teszel a

sebesült parancsnokoddal?

Chopin egy eldobható injekcióstűtvett ki a kabátujja kis zsebéből.„Boldog halálnak" hívják.

- Rendben van, Chopin. Jólválaszoltál. Háborúban az életbenmaradás egyetlen lehetősége, haelpusztítjuk azt, aki megsebesültközülünk.

Még egy jó pont került amegfigyelői noteszembe.

Már a tizenhetedik napnáltartottunk. Mindössze hat, vagy hétegység mozgott csak szabadon,köztük a miénk. Cápa és Dühöscsoportját már régen elfogták. A 43.csapat parancsnoka ösztönösenmegérezte. Dühös és Cápaegyszerre voltak a barátai és ariválisai. Róka hadnagy nyilvánrájuk gondolt, miközben csendesenmosolygott a bajsza alatt:

- Indulásra kész mindenki?Ugráljunk. Épp ideje, hogy

mozogjunk végre. Nyomás,emberek. Már nem hívta a katonáit„csürhe bandának".

4.

Csodálatos érzés volt újra avastag, vörös szőnyegen sétálni,huszonhárom távol töltött nap után.Teljesen elszoktam a csendtől, aszőnyegektől, a melegtől.

Visszatértem a vadonba. Az embernagyon gyorsan képesvisszasüllyedni a barbár világba.Kellemes csend honolt az FSZfolyosóin. Az emberek jól tápláltak,jól öltözöttek és frissen borotváltakvoltak. Mérhetetlen távolesettmindez a pórázukat rángató,türelmetlenül nyüszítő kutyáktól, aparancsnok durva, ziháló hangjától.

A 43. egységet az utolsók közöttkapták el. Bekerítettek minket, majdegy szakadékba szorították be a

csoportot. Mint egy igaziháborúban. Igazi kutyák támadtakránk, az ember négylábú barátai,akik nem értik, mi a különbségháború és hadgyakorlat között...Nekik egyre megy.

Az egyik kommandósnak, akitKorbácsnak hívnak keménysége ésfürgesége miatt, épp azért, mertvékony volt és mozgékony, sikerültkicsúsznia a gyűrűből. Elszakadt atöbbiektől. A zajló folyónakszorították. Úgy gondolták, ott majd

elfogják. Ledobta az ingét és apuskáját, belevetette magát azegymásra torlódó jégtáblák közé.Egy ember után nem küldtekhelikoptert. A kutyák pedig nemmerészkedtek a jeges vízbe. Túlkényesek voltak. Négy nap múlvaKorbács megjelent a zászlóaljszállásán szürke rendőrruhában,melyet útközben lopott valahonnan.Soványabb volt, mint valaha.

Korbácsot őrmesteri rangraemelték, és tizenöt nap eltávozást

kapott jutalmul. De nem ő volt azegyetlen a zászlóaljban, aki ilyenteljesítményt nyújtott. Egyenkéntszállingóztak vissza a zászlóaljállomáshelyére - törött sítalpakon,szakadozott ruhában, némelyikükvérző sebekkel.

Mikor fogságba estünk, egytáborba vittek minket, aholjóbarátokként üdvözöltekmindannyiunkat. Forró fürdővelkedveskedtek, megetettek, azutánaludhattunk, amíg csak jólesett. A

tábor egyik épülete teljesen afogságba ejtett egységek számáravolt fenntartva, a tábori kórház csakvelünk törődött.

A fürdőben elismeréssel és némiaggodalommal szemléltek minket:csupa csont és bőr voltunk.

- Nem lehetett könnyű szolgálat,gyerekek.

Nem ellenkeztünk. Nem voltkönnyű. De köztudomású: egyesztendőnyi Szpecnaz-szolgálat

tizennyolc havi normál katonaiszolgálatnak felel meg. Ha tíz évetszolgál le valaki, tizenötötszámítanak be. A fizetés ismásfélszer annyi, s külön összeg járaz ejtőernyős ugrásokért, mindengyakorlaton töltött napért.

Később visszaszedtük, amitleadtunk. Kialudtam a fáradtságot,jól pihentem. Most pedig újra aplüss szőnyeget tapostam. Avezérkari tisztek viccelődvefogadtak:

- Viktor, az Isten szerelmére,elárulnád, hogyan sikerült ennyitfogynod?

- Nézd csak a kis kémünket!Vajon hol barnult le ilyen szépen?

A fagy, a szél, a könyörtelen télinapsütés barnára cserzette a bőröm.A szám széle cserepes volt ésfekete. Az orrom hámlott.

- Nem jössz síelni vasárnap,Viktor?

Durva vicc volt. Mellesleg,Szpecnaz-szolgálat óta képtelenvagyok megérteni azokat azembereket, akik szabad akaratukbólsíelni mennek. Nincs jobb dolguk?

A titkosszolgálat főnökéhezigyekeztem.

- Bejöhetek? Alezredes elvtárs...Elnézést...

Kravcov immáron nem két, hanemhárom csillagot viselt a vállapján.

- Ezredes elvtárs, Szuvorovfőhadnagy, megfigyelői megbízásomlejártával - jelentkezem.

- Üdvözlöm.

- Engedje meg, hogy gratuláljak.

- Köszönöm. Foglaljon helyet.

Leégett arcomat fürkészte.

- Tényleg meghajtották egy kicsit:Kialudta már magát?

- Igen.

- Sok tennivalónk van. Mialatttávolt volt, sokat változott a világ.Próbálja meg bepótolni a kiesettidőt, legyen naprakész, amilyenhamar csak tud. Mindent elfelejtett ahadgyakorlaton?

- Igyekeztem fejbentartani, amitmegtanultam.

- Levizsgáztassam?

- Igen.

- Spangdahlem.

- Spangdahlem az EgyesültÁllamok légierejének egyiktámaszpontja Nyugat-Németországban, Triertől északra.Az 2. taktikai repülőegység állandóbázisa. 72 F-4-es harci gépállomáshelye. Egy kifutópályájavan, 3050 méter hosszú, 45 méterszéles...

- Jól van. Elmehet.

A világ lélegzetelállítósebességgel változik. Huszonháromnapig voltam elzárva a frissinformációktól, és most kupacokbanálltak az íróasztalomon azösszefoglaló jegyzőkönyvek, azutasítások és rejtjelezett üzenetek.Huszonhárom nap alatt a világ afelismerhetetlenségig megváltozott.Rá kellett ébrednem, hogy atitkosszolgálat főnöke kíméletesakart lenni hozzám, ezért kérdezettegy repülőgép támaszpontot, melytudvalevőleg egyhelyben marad és

nem mozog. De ha már, mondjuk, aBundeswehr egyikpáncéloshadosztályát választja,bajban lettem volna. Állandóanfigyelemmel kell kísérni afejleményeket, különben azon kapjamagát az ember, hogy lemaradt:elavult adatokkal dolgozik.

Így hát áttanulmányoztammindent: „Szigorúan titkos. Abelorussziai katonai körzet ügynökeiazt észlelték, hogy Nyugat-Németországban megkettőzték a

Pershing-rakéták őrizetét..."„Szigorúan titkos. A balti flottahírszerzőinek értesülése szerintDániában megváltoztatták akormányzati berkekben és katonaikörökben használatos titkos kódot."„Szigorúan titkos. A balti katonaikörzet 11. hadtestének ügynökeiújabb rakétasilók építését észleltékNyugat-Németországban."„Szigorúan titkos. Felszólítom aközponti katonai hírszerzésparancsnokát, a GSFG, az SGV, aZGV1, valamint a balti, a

belorussziai katonai körzet és aKárpátokban állomásozó hadtestekhírszerzőit, hogy kísérjék fokozottfigyelemmel a nukleárisrobbanószerkezetek Nyugat-Németország területén történőállomásoztatását. Kulikovhadseregtábornok, vezérkari főnök."

1 Az NDK-ban,Lengyelországban ésCsehszlovákiábanállomásozó szovjethaderők.

Huszonhárom nappal ezelőtt senkinem hallott ezekről arobbanószerkezetekről. Mostviszont az egész hírszerzőhálózatazon dolgozott, hogy kiderítse: milehet ez a rejtélyes védelmirendszer. De a szovjet hadseregbenis sok minden megváltozott:„Szigorúan titkos. A Transz-Bajkálkatonai körzet 8. légirohambrigádjának kísérletihadgyakorlatán..." Huszonháromnapja nem is voltak még ilyenegységek.. „Szigorúan titkos.

Utasítom, hogy illesszék napirendbea Maljutka M elnevezésű ATGW-t.A bevetésre parancsot adhatnak akövetkezők: A. Grecsko marsall, aSzovjetunió hadügyminisztere..." „ASzpecnaz-egységek tisztjeinek.Kérem kideríteni, milyenkörülmények között vesztettékéletüket a külföldi katonák azodesszai Szpecnaz-kiképzőtáborban... a „bábukkal"végzett gyakorlatok során... abiztonsági rendszabályokathaladéktalanul megszigorítani...

fokozott figyelmet fordítani..."

Ezt az utolsó parancsot háromszoris elolvastam. Az világosan kiderültbelőle, hogyan kezelik a „bábukat",és hogyan kell bánni a rájukvonatkozó értesülésekkel. Azviszont továbbra sem volt világos,mi az a „bábu".

Nehéz dió a külföldi katonákkiképzése a Szpecnaz számára. Mi,mármint a szovjet Szpecnaz-

egységek csak háború eseténkerülünk bevetésre. A külföldiekazonban már most akciókat hajtanakvégre, a világ minden táján.Vakmerőn rohannak a halálbagyönyörűséges hősi eszményeikért -s nem is sejtik, hogy voltaképpen ami Szpecnaz-unkért harcolnak.Elképesztő fickók! Gondoskodunk akiképzésükről, milliókat költünk azellátásukra, az ország jóhíréttesszük kockára értük - s azt hiszik,továbbra is függetlenek. Nehézesetek. Mikor megérkeznek a

kiképzésre, a gondatlanság és akönnyelműség, a Nyugat bámulatoslevegője árad belőlük. Naívak, minta gyerekek, nemeslelkűek, mint aregényhősök. Szívükben a tisztaságlángja lobog - a fejük tele zagyvaelőítéletekkel. Azt rebesgetik, voltköztük, amelyik kijelentette, esküvőközben nem szabad gyilkolni. Egymásik szerint temetésen nem.Micsoda alakok! Elvégre a temetőarra való, hogy hullák kerüljenekbele.

A Szpecnaz Kiképzőközpontpersze hamar kiveri a fejükből azeffajta romantikus badarságokat.Kutyák szaggatják őket, tűzön kelnekát. Megtanulják, hogy ne féljenek amélységtől, a vér látványától, a nagysebességtől, és perszemindenekelőtt - a haláltól. Azótaezek az emberek gyakran bemutatjáka halált - és mások életét - megvetőbátorságukat: repülőgép-eltérítéseksorán, követségek elfoglalásakor. ASzpecnaz-központ tanította meg őketölni - szakszerűen, nesztelenül,

élvezettel. De mi rejtőzhet a „bábu"kifejezés mögött, ami ezek szerintszerves része a kiképzésüknek?

A Szovjetunióban a katonai titkokőrzésének jól kigondolt, rafináltrendszere alakult ki. Először is:bárkit elteszünk láb alól, ha túlsokat tud. A tények, adatok jelentősrésze pedig egyszerűenhozzáférhetetlen. Gyakran nem isszigorúan titkos információ. Dekülönleges engedélyek, horizontálisés vertikális szűrők sokasága

gondoskodik az őrzésről. Perszekutyák és biztonsági őrök,páncélszekrények és páncélozottajtók, zárak és cenzorok egész hadaszolgálja ugyanezt a célt. De azinformációk titkosságát aspeciálisan kidolgozott nyelv, akülönleges zsargon is védi. Még havalaki hozzá is férne apáncélszekrények tartalmához, nemsokra menne vele.

Ha az ellenségről van szó,mindenki számára érthető,

közönséges szavakat használunk,például: rakéta, nukleárisrobbanófej, vegyi fegyver,kommandóosztag, kém. De ha asaját dolgainkat emlegetjük, mármás a szóhasználat: a termék, CG,speciális fegyver, Szpecnaz,különleges forrás. Sok kifejezéstöbb jelentéssel is bír. A „csisztka"– azaz „tisztogatás" - jelentheti azt,hogy kizárnak valakit a pártból, dejelentheti azt is, hogy milliókatsemmisítenek meg. Alegközkeletűbb kifejezésnek esetleg

tucatnyi szinonima felel meg azsargonban. A szovjetkommandóosztagokat általábanSzpecnaz néven ismerik. Deugyanezt a fogalmat takarják akövetkező kifejezések is:mélyfelderítők, turisták, kiskíváncsiak, rohamosztag. Tehát milehet az a „bábu"? Vajon a szovjetkiképzőtáborokban is használnak„bábukat" vagy csak külföldieknekszánják őket? Eddig is léteztek vagycsak most vezették be őket, úgy,mint a légi rohamosztagokat?

Becsuktam a mappát. Keményenelhatároztam, hogy kiderítem, mittakar ez a furcsa kifejezés. Ennekpersze egyetlen módja volt: ha úgyteszek, mintha tisztában lennék ajelentésével, beszélgetés közbenszóba hozom, s akkor talán valaki,aki tényleg többet tud a dologról -kikottyant valamit. Egyetlen morzsais elég lehet.

A Szpecnaz 296. felderítőzászlóalját és a rá vonatkozó

információkat szakszerűen ésstílusosan fedezték. A 13.hadtestnek volt egy híradósezrede,mely az FSZ-körzet és aparancsnoki bázisok kapcsolatárólgondoskodott. Nagy fontosságúállamtitkok mentek tehát át akezükön, következésképpenkülönleges őrizet mellett dolgoztak.De az ezred állomáshelyén belülvolt egy speciális övezet is: ittlakott a felderítő zászlóalj. Azösszes ejtőernyős a híradósokegyenruháját viselte. A zárt

tehergépkocsik külsőre szinténmegegyeztek a híradósokéval. Haegy idegen arra tévedt volna, csakegy híradósezredet látott volna,semmi egyebet. Sőt, mi több: még azezred tisztjei is úgy tudták, hogynégy híradós zászlóalj alkotja azezredet, három teljesen normális, ésegy különleges, titkos zászlóalj,mely nyilván a kormánykapcsolatotbonyolítja le.

A Szpecnaz-zászlóaljon belül isvoltak azonban titkok. A legtöbb

katona úgy tudta, három ejtőernyősszakaszuk van, ezek teljesenközönséges egységek, bár kemény,válogatottan erős katonákból állnak.Én is csak később jöttem rá, hogyvan itt még más is. A háromszakaszon kívül volt még egy,speciális, hivatásosokból állószakasz. Odébb állomásoztatták, azászlóaljtól távol, és különlegesennehéz feladatokra tartogatták őket.Én is csak úgy jöttem erre rá, hogy ahírszerzőosztály tisztjeként időnkéntutasításokkal kellett ellátnom őket a

saját feladatkörömbe tartozókérdésekben: az ellenségesterületeken található fontosabbcélpontok gyors, pontosfeltérképezésével kapcsolatban.Mikor először kerestem fel őketszemélyesen, kissé feszengtem.Kravcov ezredes személyesen vittoda és mutatott be nekik.

- Próbálja meg kikövetkeztetni,mit találtunk ki a szakaszálcázására!

- Attól tartok, ez meghaladja a

képességeimet, ezredes elvtárs.Semmi adat nincs a birtokomban,ami alapján akárcsak találgatni istudnék.

- Azért csak próbálja meg.Intelligenciapróba, ha úgy tetszik.Valami képe csak van róluk - errevaló a fantáziája. Most próbáljameg elrejteni síket. Képzelje azt,hogy maga a 13. hadtesttitkosszolgálatának főnöke!

- Nagyon jól keli ismernünk aterepet, ahol bevetik őket, tehát

gyakran kell utazniuk. Remekkondícióban kell, hogy legyenek...Azt hiszem, sportolókhoz csapnámőket, ezredes elvtárs. Fedezetnek isjó, sokat utaznak...

- Helyes - nevetett. - Pofonegyszerű a dolog. A hadseregsportszakosztályának egyikcsoportjáról van szó valóban:ejtőernyősökről, futókról,ökölvívókról, birkózókról. Mindenhadtestnek, minden kis hajórajnakvan valami szakosztálya. A katonai

körzeteknek, a flottának, ahadseregcsoportoknak, ha lehet,még jobbak felszerelt ésfelkészültebb sportszakosztályaikvannak. Nem sajnáljuk a pénzt, ha asportról van szó. De hová dugnásportolóink edzőtermét?

- Dubrovicébe.

Jó hírszerző tiszt volt, nem árultael magát. Csak a szeme rebbent megegy kicsit, és hirtelen nyelt egyet.

- Miért pont oda?

- Szeretett 13. hadtestünkbenegyetlen büntetőzászlóalj van -Dubrovicében, a katonai börtönben.Sok újonc megjárta már a mihadosztályunkból is. Magasak afalak, ott vannak a kutyák, meg arengeteg szögesdrót. Nem kell mástcsinálni, mint elkülöníteni egyszektort a táborban, s olyan titkososztagot helyez oda az ember,amilyet csak akar. Magát acsoportot remekül, minden feltűnésnélkül be lehet vinni rabszállítókocsikon... Össze kell szednie az

eszét annak, aki...

- A 13. hadtestnek van mégnéhány jól őrzött objektuma. AzAPRTB1, például...

- Csakhogy az APRTB-ben nincshova dugni a „bábukat"...

Hosszasan fürkészte az arcom, deegy szót sem szólt.

Ilyen sok csillagot csak őszi

éjszakákon látni az égen. Hidegszeptemberi estéken ragyognak ilyentiszta fénnyel, mintha feketebársonyra szórt ezüstgomboklennének.

Hány, de hány csillag néz le ránka nagy, fekete ürességből! Ha azember a Nagymedvéttanulmányozza, a nagy, fényescsillagok mellett egy egészen kicsitis észrevehet, ha nagyon figyel.Lehet, hogy valójában óriási égitest,és hatalmas bolygók tucatjai

keringnek körülötte...

Persze, hogy nem vagyunkegymagunk az univerzumban.Bolygónkhoz hasonló égitestekmilliói keringenek a világűrben.Milyen alapon tekintjük akkormagunkat kivételnek? Nem vagyunkkivétel. Olyanok vagyunk, mint atöbbiek. Talán az alakunk, aszemünk színe más. Más bolygóklakóinak kék szeme van, mintKravcov ezredesnek, megint másuttháromszög alakú, smaragdzöld

szemű lények laknak. De itt nyilvánvéget is érnek a különbségek.Minden más szempontból egyformákvagyunk mindannyian: vadállatok avilágűr más-más pontján. Vannakköztünk gondolkodó, civilizáltvadállatok, s vannak olyanok, akiknem gondolkodnak. De az első fajtátcsak az különbözteti meg amásodiktól, hogy szereti ellepleznivadállati természetét. Ha vanélelme, meleg otthona, női társasága- megengedheti magának, hogykedves legyen és megértő. De abban

a pillanatban, mikor a sors úgyhozza, hogy élet-halálról van szó,belemélyesztjük fogunkat aszomszédunk, a testvérünk, azanyánk torkába.

Vadállatok vagyunk. Énlegalábbis az vagyok, nem ispróbálom takargatni. Anarancssárga bőrű lény, aki atizenkettedik bolygót lakja névtelen- szintén vadállat, de biztos ő isigyekszik jónak és kedvesnekmutatkozni. A 13. hadtest

titkosszolgálatának főnöke, Kravcovezredes is vadállat, csak ritka,nemes példány. Ott ül a tábortűzmellett, a parazsat piszkálja

1 APRTB - a rövidítés mobilrakétatechnikai bázisokatjelöl, melyek a rakétákszállítását, védelmét,javítását látják el egyhadtesten, vagy annak egyzászlóalján belül.

egy bot végével. Nem túl magas,

vékony és szikár. Megnyerő, fiatalarc, kissé világmegvető tekintet.Széles, lefegyverző mosoly. A szájamégis mindig kissé lefelé görbül: ezaz önuralom, a pontos értékítéletjele. Határozott fellépésére, áthatótekintetére az ember lesüti a szemét,vagy elfordítja a fejét. Keze finom,nem munkáskéz. Jól áll neki azezredesi váll-lap. Az ilyen embereknéha különös szokásokat vesznekfel. Néhányan régi kopejkásokatgyűjtenek. Kíváncsi lennék, mibenleli örömét az ezredes? Számomra,

de a többieknek is - rejtély ez azember. Alig tudunk róla valamit.Vadállat. Apró, de vérszomjas ésnagyon veszélyes. Tudja, mit akar,és semmi le nem téríti az útjáról.Ismerem a vezérlő csillagát. Úgyhívják: Hatalom.

Ahogy ott ül a tábortűz mellett, alángok vöröslő fénye játszottmarkáns vonásain. Sötét, keményarcél és a vörös különféleárnyalatai. Ennyi látszott belőle.Soha egy tétován átsuhanó gondolat.

Semmi töprengés, megalkuvás. Hacsak egy hibát is vétenék, azonnyomban megszabadulna tőlem.Pozdorjává zúzna. Hamegpróbálnám becsapni, a szememállásából rájönne. Erős egyéniség.

- Szuvorov, kérdezni akartvalamit?

Egyedül voltunk a tábortűznél,egy vízmosásban, a végtelensztyeppe közepén. A gépkocsit abokrok közt hagytuk, a sofőrengedélyt kapott aludni. Hosszú,

őszi éjszakának néztünk elébe.

- Igen, ezredes elvtárs. Márrégóta meg akarom kérdezni...Százával szolgálnak intelligens,remekül képzett, kiváló modorú,ígéretes tehetségű fiatal tisztek aparancsnoksága alatt... Énparasztnak születtem. Soha nemolvastam azokat a könyveket,melyekről időnként említést tesz...

Kínosan éreztem magam atársaságában... Nem érdekelnek aművészek, s azok az írók, akikről

beszélni szokott és akiket úgyszeret... Miért épp engemválasztott?

Hosszú ideig bajlódott avízforralóval, nyilván azt latolgatta,vajon a szokásos választ adja,szorgalmamat, eredetigondolkodásmódomat dicsérje -vagy megmondja az igazat. Gyilkoshatású italt készített, kávé és konyakméregerős keverékét. Ha megisszaaz ember, huszonnégy óráig biztos,hogy nem alszik.

- Megmondom, Viktor, mert magameg fogja érteni, mert magát nemlehet becsapni, s mert - tudnia kell,kegyetlen világ a miénk. Csak akkormarad életben az ember, haszüntelen fölfelé kapaszkodik. Hafélreáll, vagy félresodródik, aföldbe tapossák azok, akik acsontjain keresztül akarnakmagasabbra mászni. Ez a világkibékíthetetlen harc két politikairendszer közt. Ugyanakkor egyénekküzdelme is, és ebben mindenkineksegítségre és támaszra van

szüksége. Olyan segítőtársakra vanszükségem, akik készek a halálra isaz ügy érdekében. De olyanok nemkellenek, akik a döntő pillanatbanaztán cserbenhagynak. Igazisegítőtársakat pedig csak egy úton-módon talál az ember: ha lentrőlválaszt.

Maga mindent nekem köszönhet, sha engem kirúgnak innen, maga isrepül Ha én elveszítek mindent,mindent elveszít maga is. Azértnyúltam le magáért, azért emeltem

fel magamhoz, mert lentről való –nem a képességei miatt. Magára ittsenki másnak nincs szüksége. Havelem történik valami, maga ott kinttalálja magát ahonnan jött. Hatalom,privilégiumok nélkül. Ősidők ótaígy választja ki az ember a társait, atestőreit. Minden uralkodó ezt tette.Ha elárul, mindent elveszít. Engemis így vakartak ki a koszból. Apártfogóm egyre magasabbpozíciókba kerül, húz engem ismagával, és számít a segítségemre.Minden lehetséges helyzetben. Ha

netalántán fűbe harap - nekem isbefellegzett.

- A védnöke ezek szerintObaturov altábornagy.

- Igen. Akkor vett magához,amikor ő még őrnagyi rangbanszolgált, én pedig hadnagy voltam...Még csak nem is túl kiemelkedő éssikeres...

- De ő is dolgozik valakinek. Őtis úgy húzzák felfelé?

- Természetesen. De ez már nem amaga dolga. Nem kell, hogy bármiis megzavarja az álmát. Jó helyenvan Obaturov tábornok„csapatában" és Obaturovtábornoknak hihetetlenül befolyásospártfogói vannak a vezérkarban. Idefigyeljen, Szuvorov. Jól ismeremmagát. Attól tartok, magát igazábólnem ez érdekli. Mi a gond?

- Szeretném, ha beszélne nekemaz Akváriumról.

- Szóval már erről is tud. Hallani

ezt a nevet nem hallhatta, tehátolvasta valahol. Várjon csak...Mindjárt megmondom, hol láthatta.

- A kép hátulján.

- Ez az. Azt tanácsolom, senkit nekérdezgessen erről. Az Akváriumnagyon kényes a titkaira. Egyrosszkor feltett kérdés és máris egykampón találja magát, kötéllel anyakán. Nem viccelek. A nyakán -vagy a bokáján, fejjel lefelé... Habeszélek az Akváriumról, mert mégelmondja valakinek, az egy

harmadiknak... Azután úgy fordul,hogy visszafelé kezdik gombolyítaniezt a fonalat: letartóztatnak valakit,kiszedik belőle, honnan tudja, amittud, ő megnevezi magát, maga pedigszépen lebuktat engem.

- Gondolja, hogy beszélnék éskiadnám önt, ha kínvallatásnakvetnének alá?

- Nem kételkedem benne, és magase tegye. Néhány hülye azt hiszi,vannak erős akaratú emberek, akikkiállják a kínvallatást, s vannak

gyengék, akik nem. Marhaság.Vannak jó vallatók és rosszak -ennyi az egész. Az Akváriumnak jóka vallatói, értik a dolgukat. Haegyszer ott „futószalagra" kerül azember, bevall mindent, olyat is, amisoha nem történt meg. De... debizonyos vagyok abban, hogy magameg én nem kerülünk arra a„futószalagra", ezért beszélek azAkváriumról - egy keveset.

- Miféle halak úszkálnak benne?

- Piranhák.

- Dolgozott valaha is azAkváriumban?

- Még nem volt szerencsém, talánmajd egyszer... Az akváriumbelieknyilván úgy gondolják, nem elégélesek a fogaim. Tehát hallgassonide. Az Akvárium a vezérkarközponti titkosszolgálatának, aGRU-nak a főépülete. A katonaititkosszolgálatot 1918. október 21-eóta sokféleképpen nevezték. AVörös Hadsereg akkor már óriási,ütőképes erővé vált, a hadsereg

„agyának", a vezérkarnak azirányítása alatt. A vezérkar túllassan, lomhán és bizonytalanulreagált az eseményekre, mert süketés vak emberként kormányzott. ACseka szállította ugyanis azellenségről szerzett információkat.Ezek az információk tehát nem sajátforrásból származtak, ahadseregvezetés egy másikszervezetre volt utalva. A Csekaráadásul a hadsereget - és a nekikészítendő jelentéseket -másodlagos feladatnak tekintette. Ez

nem is lehetett másképp: atitkosrendőrségnek is megvan amaga fontossági sorrendje. Avezérkaré más. Akármennyiinformációt kaphatott a katonaivezetés másodkézből - soha nembizonyult elegendőnek. S ha valaminagy melléfogás történt, ki volt értea felelős? A vezérkar mindighivatkozhatott arra, hogy nem álltrendelkezésére elegendőinformáció, ez magyarázza akudarcot. És mindig igazuk is lett,mert akárhány adatot gyűjtött is

össze a Cseka, a vezérkari főnökezernyi kérdést tudott még feltenni,amire nem volt válasz. Így aztánmegszületett a döntés: a katonaihírszerzés átkerült a vezérkarhatáskörébe. Ettől fogva, hahibádzott valamilyen értesülés, azmár a vezérkar felelősségét terhelte.

- A KGB sosem próbálta megellenőrzése alá vonni a GRU-t?

- De megpróbálta, sőt,egyfolytában próbálkozik ezzel.Jezsovnak rövid időre sikerült is:

egyszemélyben ő volt az NKVD és akatonai titkosszolgálat főnöke.Pontosan ezért kellettmegszabadulni tőle. Túl sokhatalom összpontosult a kezében. Akülső és a belső titkostevékenységet egyaránt sajátmonopóliumává tette - ez pedigaggodalommal töltötte el afelsővezetést. Amíg két titkosszervezet hatalmi harcot folytat aszínfalak mögött, nem kellkonspirációktól tartani. Amíg kétszervezet dolgozik, a

versenyszellem növeli ahatékonyságot. Amint azonban azegyik fölfalja a másikat, a Politbürosorsa megpecsételődött. Persze aPolitbüro ezt nem engedi. A KGBhatalmát behatárolja riválisainakműködése. Az országhatárokonbelül az MVD - abelügyminisztérium - nagyon jómunkát végez. Az MVD és a KGBminden percben készek arra, hogyegymásnak ugorjanak. Van még egybelügyi titkosszolgálati hálózat - anépi ellenőrzésé. Sztálin azután lett

diktátor, hogy ezt a szervezetetirányította.

Csendben ültem, igyekeztemmegemészteni, amit hallottam.Előttünk volt még az éjszaka. Úgyharminc méternyire, tőlünk egyPershing-rakéta modellje rejtőzött,az amerikai fegyver pontos mása.Az előző éjszaka egy egész,Szpecnaz-zászlóaljat dobtak le kiscsoportokban, távol ettől a helytől.Versenyeztek. 307 kilométert kellettmegtenniük, öt ellenőrzési pont:

rakéták, radarállomások, az FSZ-bázis érintésével. Az a csoport,amely először ért célba úgy, hogyminden objektumra rátalált, ésjelentette, azok pontos pozícióját,soron kívül eltávozást kapott, ésminden tagjának kijárt egy aranyóra.A közlegények előléptek tizedessé,az őrmesterek főtörzsőrmesterré. Ahírszerző osztály tisztjei mindvégigszemmel tartották a csoportokmozgását. Kravcov általábanhelikopteren követte a versenyalakulását. De ez alkalommal

valamilyen oknál fogva ügy döntött,hogy inkább az egyik ellenőrzésipontot választja – és engem jelölt kitársául.

- Mintha jönne valaki.

- Később folytatjuk.

Léptek közeledtek. Csikorgott amurva valakinek a csizmatalpa alatt,kis kövek görögtek lefelé avízmosásba. Hatalmas árnyék

kúszott felénk. A széles vállúejtőernyőst a sötétben teljesenelvakította a tábortűz fény.Hosszasan bámult az arcunkba,majd mikor ráismert Kravcovra,jelentést tett:

- Ezredes elvtárs, a 2. Szpecnaz-század 29-es csoportja Poliscsukőrmester parancsnoksága alatttovábbi bevetésre készen áll.

- Üdvözlöm, őrmester.

Az őrmester a csoportjához

fordult, halkan füttyentett egyet.Katonák ereszkedtek le a vízmosásoldalán. Ketten közülük ahegygerincen maradtak őrszemnek.A rádiós gyorsan kihúzta azantennáját. Két másik fickó egypillanat alatt kifeszített egy ponyvát,mely alatt a távírós rejtélyesdolgokat művelt. Közönségeshalandó nem lehetett tanúja annak,hogyan készül fel a jelek leadására.Mindig sátorponyva alatt dolgozott.

Háborús körülmények között az

egység parancsnoka életével felel atitkos kód és a távírós biztonságáért.Ha az osztag veszélybe kerül, aparancsnoknak kötelessége végeznia távíróssal, meg kell semmisíteniea kódot és a leadókészüléket. Hanem teszi meg, az egész csoport azéletével fizet érte.

Elkészült az üzenet. Mindannyianjól láthattuk, hogyan nézett ki:közönséges filmszalagnak tűnt, aprólyukakkal a közepén. A rádiósberakta a leadókészülékbe, de az

még nem volt sem bekapcsolva, sembeállítva. Ezután a rádiósrápillantott a kronométerre,megnyomott egy gombot. A készülékéletre kelt, automatikusan ráállt amegfelelő hullámsávra, „megette" aszalagot és máris kiköpte a másikoldalon. A készülék oldalánkialudtak a lámpák. Az egész nemtartott tovább egy másodpercnél. Arádió szinte kilőtte magából abetáplált információt.

A rádiós gyufát gyújtott,

beletartotta a filmet, mely egypillanat alatt a láng martalékává lett,sziszegve elégett. Közönségesfilmnek tűnt. Éppoly gyorsanelporladt, mint amilyen sebesen arádió leadta a rejtjelezett szöveget.

- Mindenki készen van?Ugráljunk! Indulás! Futólépés!

Poliscsuk őrmester kíméletlenparancsnok volt. Keményen bánt acsapatával, megállás nélkül hajtottaőket. Ne igyon senki előre a medvebőrére. Eddig minden jól ment. De

mi van akkor, ha az egység kifulladaz első pár száz kilométer után? Aparancsnok nagy hatalmat kapott akezébe. Rajta állt vagy bukott averseny. Megállíthatta a csoportot,amikor csak akarta. Minden tízpercben pihenhettek, alhattak, haneki úgy tetszett. De ha a rábízottemberek az utolsók közt cammogtakbe a célba, megfosztották őrmesterirangjától. Lefokozták. Van elégjelentkező az őrmesteri tisztre.

- Ezredes elvtárs, az első század11-es csoportja megérkezettSztoljar őrmester parancsnokságaalatt.

- Üdvözlöm, őrmester. Folytassáka dolgukat, ne is vegyenek tudomásta jelenlétünkről.

- Értettem. Rinocérosz, RútKiskacsa - tartsátok nyitva aszemeteket!

- Rendben!

- Blevantyin!

- Igenis, őrmester!

- Lépj kapcsolatba az FSZ-szel!

- Értettem!

- Indulásra kész mindenki?Ugráljunk! Gyerünk! Futólépés!

Egymást érték a csoportok. Aversenyeken ez persze mindig ígyvan, néhányan lóhossznyi előnyretesznek szert. Utánuk érkezik a

csoportok zöme, percenként, egymáshegyén-hátán. Aztán jönnek azok,akik valami miatt lemaradtak:eltévedtek vagy már elfáradtak. Voltolyan csoport, amelyik vagy egyórát is elüldögélt a tüzünknél. Volt,amelyik kettőt. Volt, amelyik éppcsak megállt, hogy kapcsolatbalépjen a központtal, leadták ajelentésüket és már mentek istovább. Sokan még meg isvacsoráztak. Gyakorlat közben tilosvolt tüzet rakni, akommandóslegények alkoholtabletta

lángjánál főztek. Versenyekenazonban szabad tüzet rakni. Aversenyeken a tájékozódóképességet, a gyorsaságot, atérképolvasást, a kapcsolattartástfigyelték és értékelték. Minden máslényegtelen volt.

Ételszag áradt a tábortűz mellől.A katonák csirkét sütöttek.Megadták a módját. Először islevágták a fejét és a lábát, de atollát meghagyták. Nedves agyaggalkörbetapasztották és beletették a

tűzbe. Innen jött az illat. Nemsokárakész is volt. A kommandósok nemcipelnek magukkal edényeket,agyagban kell megsütniük a csirkét.Ha elkészül, szétverik az agyagot,az kitépi az összes tollat, a csirkepedig máris tálalásra kész.

- Ezredes elvtárs, legyen avendégünk.

- Köszönöm. De honnan szereztéka csirkét?

- Vadtyúk, kóbor jószág.

Verseny közben megesik, hogy akatonák „vadmalacra",„vadjércére", „vadkakasra" lelnek.Néha „vadparadicsomra",„vadkrumplira", „vaduborkára"bukkannak. Esetleg „vadkukoricára"is. Egy másik csapat valamipuliszkafélét főzött nekünk egyóriási tepsiben.

- Honnan van a tepsi?

- Egyszerűen ott hevert az útmentén. Gondoltuk, miért hagynánkott? Legalább van miben

megcsinálni a kukoricát!

Kravcov ugyanolyan szívesenelfogadta katonáivacsorameghívásait, mint, mondjuk,a vezérkari főnökét. Nem tettkülönbséget a kettő között.

Jó hangulat alakult ki a tűz körül.Az ezredes szerette a vicceket -minél disznóbb, annál jobb.Vadembereknek tekintette aSzpecnaz-legényeket. Tudta róluk,hogy nagy tettekre képesek, de aztis, hogy kevés embert tisztelnek.

Bárkinek engedelmeskednek, akitkineveznek a parancsnokuknak, deattól még nem néznek föl rá, ésezernyi módot találnak arra, hogyezt éreztessék is. Hogy miérttisztelték Kravcovot? Mert nemtitkolta, nem rejtegette azt, ami állatibenne. Ezek a katonák néhányszormár meggyőződtek arról, hogy azemberi természet, alapvetően ésjavíthatatlanul romlott és gonosz.Volt rá elég alkalmuk. Mindenáldott nap az életüket kockáztatták,minden áldott nap módjuk nyílt

megfigyelni, hogyan is viselkedik azember a halál torkában. Kétcsoportra osztották a körülöttükélőket: jókra és rosszakra. Azttartották jó embernek, aki nemigyekezett elleplezni, mi lakozikbenne valójában. Az az ember, akijónak akar tűnni - veszélyes. Azok alegveszélyesebbek, akik nem is csakfitogtatják jó természetüket, hanemvalóban, a lelkük mélyén megvannak arról győződve, hogyfeddhetetlenek és nemesek. Alegundorítóbb, legnyomorultabb

gyilkosok megölnek egy embert,tizet, esetleg százat. De milliószámazért nem mészárolják le őket. Csakaz pusztít el milliókat, aki azt hiszi:jó ügy érdekében, helyesencselekszik. A Robespierre-féléknem bűnözőkből lesznek, hanem azúgynevezett humánus típusból. Aguillotine-t sem bűnözők találták fel,hanem az emberiség jótevői. Avilágtörténelem legvéresebbgonosztetteit olyanok követték el,akik nem ittak, nem dohányoztak,nem csalták a feleségüket, és

mókusokat etettek a tenyerükből.

Azok például, akikpuliszkavacsorára hívtak minket,meg voltak róla győződve, hogy azemberi jóságnak nagyon iskiszámítható határai vannak. Harosszra fordulnak a dolgok, a jóemberek egyszeriben gonoszakkáválnak, és ha nem akar az emberpórul járni, jobb, ha óvakodik azilyenektől. Jobb, ha olyanokkalelegyedik, akik eleve rossznaklátszanak. Legalább tudja az ember,

mire számítson, ha megfordulna aszerencséje. Ebben az értelembenKravcov ezredest közülük valónakérezték. Ha egy formás kis nő megyelőttük az utcán ringó csípővel,telten hullámzó keblekkel, egySzpecnaz-legény - gondolatbanlegalábbis - biztos megerőszakolja,ez a minimum. Kravcov ezredesnem különbözött tőlük ebben atekintetben - tisztelték is hát. Az azigazán veszélyes aki nem bámul anők után. Úgy csinál, mintha nem isérdekelnék ezek a dolgok. Közülük

kerülnek ki a szadisták, a paranoiásgyilkosok.

Kravcov szerette a nőket és eztnem is titkolta. Szerette a hatalmatis. Miért ne vallaná be? Imádta ahatalmat, minden formában. Akkoréreztem ezt először, mikor tanújavoltam, amint egy „bábut" ütlegelt.Élvezte a másik fölötti erejét.

A „bábu" szintén ember.Kiképzésre való, speciális személy.

Akár meg is üthető. Annyibankülönbözik a gyakorlatvezetőtől, azedzőtárstól, hogy fölveszi a harcotés esetleg megöli az embert. Ez adolog lényege. Kockázatos éshihetetlenül felelősségteljes a mimunkánk. Még belegondolni isrossz, mi történne, ha egy Szpecnaz-egység katonái, akik azt a parancsotkapták, hogy vágják el az alvóellenség torkát, vacillálnikezdenének, mert hirtelen rájuk tör anemeslelkűség, a sajnálat, azemberiesség. Először is nem

teljesítenék a kiszabott feladatot.Másodsorban: saját vesztüketokoznák. Harmadszor: nyilvánmeghiúsítanának egy nagyszabásúakciót, s ez katonák ezreinek azéletébe kerülne. Hogy mindennekelejét vegyék, alkalmazni kezdték a„bábukat". Az ötlet nem újkeletű, smár több, mint fél évszázadahasznosítják. A Csekában„gladiátoroknak", az NKVD-ben„önkénteseknek", a Szmersben„Robinsonoknak" nevezték őket.

A „bábuk" nem mások, minthalálraítélt bűnözők. Aki gyenge,öreg, beteg, túl veszélyes, vagysokat tud, azt azonnal az ítélet utánkivégzik. Van, akinek az állammeghagyja az életét - s különfélecélokra használja fel. Az egésznukleáris ágazatot ilyen foglyokkalépíttették fel, s ma is ők működtetik.Minél súlyosabb börtönbüntetésreítélik őket, annál veszélyesebbmunkára vezénylik őket. Akihalálbüntetést kap - arra osztják alegveszélyesebb feladatot. De

nemcsak az iparban foglalkoztatjákőket. A kiképzéseken rajtukgyakorlatoznak a katonák.Meghosszabbítják az életüket - mipedig legalább valódi ellenfelekkelharcolunk.

Valaha bőven álltakrendelkezésünkre „gladiátorok",„önkéntesek", „Robinsonok". Mamár nincsenek elegen. Ma már azegész országot tekintve sem haladjameg a halálos ítéletek száma azévenkénti két-háromezret. S a

halálraítéltek felét úgy végzik ki,hogy semmire sem használják őket.Ugyanakkor figyelemreméltószámban alkalmaznakhalálraítélteket a VPK-ban (afegyvergyárban), GCS-szolgálatban(nukleáris robbanófejekbeillesztésére, karbantartására), ahadiflottában (az atommeghajtásútengeralattjárók atommáglyáinakkarbantartására), a KGB-ben, azMVD-ben, a GRU-ban, a Szpecnaz-ban.

Mivel csak kevés „bábut"küldenek, sokáig kell használnunkőket.

Ez azt jelenti, hogy nem mindenSzpecnaz-legénynek nyílik arralehetősége, hogy „bábukon"gyakorlatozzon, csak a speciálisankiválasztott katonáknak: akülföldiek egy részének és olyanhivatásos kommandósoknak, akik aSzpecnaz erősségei, a legfontosabbfeladatok várományosai.

Komoly és kockázatteli küzdelmet

jelent, ha valaki „bábuval", azazgyakran nagyon is harcedzettbűnözővel kerül szemtől szembe.Ütheted, amíg jólesik, desemmijének sem szabad eltörnie. Ésvigyázni kell vele.

Rá nem vonatkoznak a miszabályaink. Visszaüt. Állati dühmunkál benne. Megpróbáljaleplezni, hogy óvja nyomorult kiséletét, de néha elfeledkezikmagáról. Üsd csak nyugodtan! Nemszalmabábuval van dolgod! Ez nem

csak afféle maszturbáció. Igazi harc,valódi tétre megy a küzdelem!

Az ezredestől nem várja el senki,hogy rizikót vállaljon, mégisakárhányszor látogatást tesz abüntetőszázadnál, ahová a speciáliskiképzőközpontot rejtették, felvesziaz edzőfelszerelését - és atornaterem felé indul.

Egy kis víz, fél doboz kávé, jóadag brandy - ezt kell összefőzni.

Eltart egy ideig, míg elkészül. Hafölforr, le kell kapni a tűzről, aztánkicsivel később visszatenni. Avégterméktől táncolni, ugrálni,repülni támad kedve az embernek -új életre kel tőle. Az alkoholgőzcsiklandozza az orrát, és elkábítja,mint a puskapor illata.

Lassan világosodik az égbolt.Hajnalodik, megint egyedülvagyunk.

- Sok vérveszteséget okozott márnekünk a KGB?

- Mármint az egész hadseregnekvagy csak a katonaititkosszolgálatnak?

- Mindkettőnek.

- Igen.

Megint elhallgattam, lassankortyoltam az italt, mely tűzkéntégette a torkomat.

- Miért?

- Mert túlontúl naivak voltunk. Mi

a hazánkat szolgáltuk, miközben acsekisták - csak saját magukat.

- Előfordulhat ilyen a jövőben?

- Igen, ha nem tanulunk aleckéből.

Eljátszogat a bögrével. Kezébentartja a sorsomat. Nem véletlenülhozott ide magával. Beszélni akarvelem. Nyilván nekem kénemondanom valamit - valamit, amitelvárna tőlem.

- Nem engedhetjük, hogy ezmegismétlődjön. Az országérdekében sincs jogunk hagyni, hogya KGB tejhatalomra tegyen szert.

Hirtelen úgy éreztem, jó húrokatpendítettem meg.

- A háború előtt a Cseka lefejeztea hadsereget és a katonaititkosszolgálatot, s ezzel kis híjánmegpecsételte a Szovjetunió sorsát.A haza érdekében kötelességünk,hogy ennek elejét vegyük.

- Mit tenne, mondjuk az énhelyemben? Vagy Obatoruvtábornok helyében? EsetlegOgarkovéban?

- Szorosra fűzném akapcsolatomat valamelyikcsoporttal. Ha bármi támadás érné aszervezet tagját vagy csoportját,mindannyiunk ellen irányulótámadásnak tekinteném. Aszolidaritás most a legfontosabb.

- Jó. Tételezzük fel, hogy azegymás iránti szolidaritásra építünk.

Tételezzük fel, hogy egymástsegítjük, hogy támaszkodhatunkegymásra. S akkor a KGB vagy apárt ki akarja csinálnivalamelyikünket. Mi legyen akövetkező lépés? Vonuljonfedezékbe a többi is?

Hosszasan bámultam a tűzbe. Mitválaszolhat erre az ember? Katonaiösszeesküvés? Ki van zárva.Viszonozni kell a csapást, de azütést teljesen ismeretlenembereknek, meglepetésszerűen kell

az ellenségre mérniük.

- Azt hiszem ezredes elvtárs,akcióba kell lépnünk, de nem azegész KGB ellen, csak néhányuk, alegveszélyesebbek ellen...

- De ha magam teszem meg, aKárpátok katonai körzetébenmindenki rájön, hagy az én kezemvan a dologban. Nem telik bele párnap és lekapcsolnak...

- Együttműködésre van szükség -suttogtam izgatottan. - Ha

Szibériában rászállnak azembereinkre, a válaszakciótmáshonnan kell indítani.

- Miféle válaszakciót?

- Nem tudom. Azt hiszem,valamilyen ügyes fogással aztkellene elérni, hogy az egyikcsekista a másikat rúgja ki azállásából. Végül is náluk is vannakbelharcok.

- Na jól van, Szuvorov. Jóljegyezze meg: ez a beszélgetés el

sem hangzott. Kiütötte magát ezzelaz itallal és össze-visszaképzelődött. Vésse az agyába egészéletére: ha netalántán elkapják,addig jó, amíg el tudja hitetni velük,hogy egyedül dolgozik. Ha bárkimegsejti, hogy valamilyenszervezgetésben vett részt,kíméletlen vallatásnak vetik alá,hogy kiszedjék magából arészleteket s a társai nevét. Én egyszót sem szóltam magának. Magabeszélt itt össze mindenfélét. Ésmost figyeljen.

Teljesen megváltozott a hangja,megváltozott a nézése.

- Egy hét múlva megbízzák egySzpecnaz-osztag vezetésével. Asztorozsenyeci kiképzőtáborbaviszik. Az akció második napján azegysége kétfelé szakad. Ettől aperctől kezdve magának nyomavész. Kisinyovba megy, egymaga.Éjszaka utazzon, tehervonaton.Kisinyovban van egy tanárképző,mely régóta a nemzetiségimozgolódás egyik központja. Itt a

felirat, melyet el kell helyezni afőiskola falán, éjszaka.

Egy cigarettafecnit nyomott akezembe.

- Nem beszél moldávul, ezérttanulja meg ezeket a betűket itt ésmost, mintha hieroglifák lennének.Írja le őket magának. Úgy van. Mégegyszer. Most pedig dobja a tűzbe.Jegyezze meg: a maga ötlete volt.Ha bárki megállítja és igazoltatja,mondja azt: elszakadt acsoportjától. De most senki nem

követi majd a csoportot.

- Mekkorák legyenek a betűk?

- Tizenöt-húsz centisek. Ez pontelég lesz arra, hogymegszabaduljunk a moldáviai KGB-főnöktől. Nem a mi területünkönvan, hanem az odesszai katonaikörzetben. Lehet, hogy a hadseregetgyanúsítják majd, de az odesszaikörzet Szpecnaz-parancsnoka esküdtellensége a moldáviai KGB-főnöknek, így szinte kizárt, hogy rágyanakodjanak.

- Biztos benne, hogy egyetlenfelirat elegendő ahhoz, hogymegbuktasson egy ilyen nagyembert?

- Ez teljesen speciális eset. Afőiskola régóta illegális csoportoktalálkozóhelye, titkos kiadványokatterjesztenek. Jónéhányukatletartóztatták, több száz diákotkirúgtak. Dermedt csend honolmindenfelé - aztán hirtelen újralángra lobban az egész. Ez épp eléglesz a KGB-fiúknak. És még egyszer

mondom: egyedül van, egymagatalálta ki az egészet. Látta a feliratotegy falon. Megjegyezte, anélkül,hogy tudta volna, mit jelent. Nemfelejtette el, remélem.

- Nem.

Háromezer méter magasbóldobtak le minket. Az akció másodiknapján a csoport kettéoszlott. Azújonnan alakult egységekparancsnokai tudták, hogy attól a

perctől kezdve felsőbb utasításnélkül kell cselekedniük.

Öt nap múlva tértem vissza ahadsereg főhadiszállására. Avezérkar tisztjei heccelődvefogadtak. Egyenesen atitkosszolgálat főnökéhez mentem.Jelentettem, hogy elvesztettem atájékozódási képességemet, éseltévedtem: jó időbe telt, miremegtaláltam a hazafelé vezető utat.

Alig észrevehető fejbiccentésselés halvány mosollyal adtam tudtára,hogy a rám bízott feladatotelvégeztem. Tiszta munka volt.

Apró fejbólintással jelezte, hogyértette. De nem mosolygott.

Három hét telt el. Nap mint napvégigböngésztem az újságokat.Nálunk nemigen közli a sajtó, haleváltanak valakit, helyette viszontmegírja a kinevezéseket. Perszefölöttébb valószínűtlen volt, hogyismertessék a KGB-a belüli

személyi változásokat. De talán apártgépezetben is elmozdul valami,és ez már mélyebbrehatóváltozásokat jelez. Esetleg olyancikkek jelennek meg, melyektartalmaznak némi utalást arra, amivalójában történt. Olyanok mint:„Erősítenünk kell a proletárinternacionalizmust". De mindeddigsemmi sem történt. Semmi nemjelent meg a nemzetiségi kérdésnekszentelendő nagyobb figyelemrőlsem az országos sajtóban, sem ahelyi lapokban.

Egy kéz nehezedett a vállamra.Mindig így jött oda hozzám: a hátammögül, csendesen.

- Csak az idejét pazarolja. Semminem történt.

- Miért?

- Amit felírt a falra - az nem ártsenkinek. Teljesen ártalmatlanmondat.

- Akkor mi szükség volt rá?

- Hogy lássam: megbízhatok-emagában.

- Mindvégig megfigyelés alattálltam?

- Egész életében megfigyelés alattfog állni. Látni akartam, nemtámadnak-e őrült ötletei, nem rohan-e valakihez, hogy elmeséljendolgokat, amiket nem kéne. S hogyezt ne is tehesse, soha nem fogjatudni, valódi akcióban vesz-e résztvagy tucatnyi csapdával nehezített,gondosan megtervezett próbán. Ha

kiderül, hogy túl sokat beszél,akkor... Ne vegye ezt sértősnek.Maga választotta. Engem ugyanígykezelnek. Jobb, ha próbáknakvetünk alá valakit, mintha vakonmegbízunk benne.

Fürkésző tekintettel méregetett,majd két poharat félig megtöltöttjeges vodkával és az egyiket némafejbiccentéssel nekem kínálta. Aszámhoz emeltem, csendbenkortyoltam. A vodkát üvegből kellinni. Csak úgy mutatkoznak meg

varázsos tulajdonságai.

- Szuvorov, régóta figyelemmagát, és azt hiszem, kezdemmegérteni. Attól tartok, mag:született bűnöző, bár semmi előzetestapasztalata nincs e téren. Netiltakozzon, Jobban ismerem azembereket, mint maga. Átlátokmagán. Hajtsa fel!

- Egészségére.

- Egyen egy kis uborkát is hozzá.

Mogorva kifejezés ült az arcán.Szemlátomást sikerült már jókoramennyiséget elfogyasztania avodkából, még érkezésem előtt. Ezazt jelentette, hogy oka volt azivásra. Jó oka. Ha rosszul mentek adolgok, soha nem ivott. Ha valaholsikert aratott, akkor igen. Ha ivott,mindig komollyá, szinte komorrávált. Akárcsak én. Észre is vette,már jó ideje alig látható jelekből.Jellememet már nemegyszerösszevetette a magáéval. Erőtlenültiltakoztam, de magamban csak

bámultam a megfigyelőképességét.

- Ha maga bűnözők közékeveredne, meggyőződésem, hogyabszolút otthon érezné magát köztük,maga csirkefogó. Ők is befogadnák.Pár év sem telne bele, és nagytekintélyre tenne szert a bandában.Egészségére.

- Rengeteg vodkát megivott. Újüveget kezdett, mikor beléptem, amiannyit jelent, valakivel márkivégzett egyet, még az érkezésemelőtt.

Nyilván voltak más látogatói is.A villa reszketni kezdett a kezében,s ez elárulta, hogy ivott. De a fejetiszta maradt.

- Egy valamit nem értek,Szuvorov. Úgy látom, magaegyáltalán nem leli örömét másokkínzásában. Hatalmas lehetőségekrejlenek az ember tulajdon erejében.Kedvére gyötörheti a „bábukat",például. De maga nem él ezzel alehetőséggel. Miért nem?

- Mert tényleg nem jelent

élvezetet.

- Kár.

- Gondolja, hogy ez akadályoz amesterségem gyakorlásában?

- Alapjába véve nem. Számtalanprostituált él a földön, de csaknagyon kevesek élvezik ahelyzetüket. A legtöbbjük számárakemény munka az egész, semmi más.Függetlenül attól, hogy szereti-e aszakmáját avagy sem, az, hogyboldogul, csak a munkabírásától, a

szorgalmától, a megbízhatóságátólfügg. Nem kell, hogy az emberszeresse is a mesterségét - deigyekeznie kell. Mutassa meg,milyen keményen dolgozik, haszükség van rá. Miért mosolyog?

- Elég érdekes kifejezés:munkabíró prostituált...

- Nem nevetséges, higgye el.Semmivel nem vagyunk jobbak,mint a kurvák. Tisztátalan munkátvégzünk - és mást elégítünk ki vele.Jól megfizetnek érte... Nem rajong

ezért a szakmáért, azt látom - de jóldolgozik, és ez elég nekem. Töltsönmég egy pohárral! Maga tudja,mennyit bír.

- Magának is?

- Tényleg csak egy keveset. Kétujjnyit. Elég. Ezért is hoztam idemagammal. Csak akkor maradtalpon az ember ezen a rohadtbolygón, ha nekimegy a másiktorkának. Itt ezt megteheti. Hatalmatkaparinthat a kezébe, egyre feljebbmászhat - de csak ha áll valaki

mellette. A körülötte levők feljebbnyomják, aztán ha már ott van, magaután húzza a társait. Brezsnyevkörül is szerveződött egy csapat,Koszigin körül nemkülönben...Minden minisztériumon és osztályonbelül kialakulnak azérdekszövetségek. Csak időkérdése, és maga is megszervezi asaját kis csapatát, miközbentovábbra is beletartozik azenyémbe.

Hírtelen galléron ragadott:

- Ha elárulsz, megbánod!

- Nem árulom el soha.

- Tudom.

Mogorván nézett maga elé.

- Elárulhat, akit csak akar - deengem nem. Eszébe ne jusson.Tudom, hogy nem ezt forgatja afejében. Látom a tekintetéből. Na,igya ki, és menjünk. Holnap hétkorlegyen a helyén. Kilencre készítseössze a dokumentumait, a papírjait,

és adja le őket. A Kárpátok katonaikörzetében én lettem atitkosszolgálat vezetője, magammalviszem a körzet főparancsnokságáraazok többségét, akiket ide ismagammal hoztam. Nemmindegyiküket, de magát igen. Eztne felejtse el.

Egyszerűen nem tudtam, mibajom. Valami nyomasztott. Éjszakafelriadtam, és időtlen időkigbámultam a plafont. Ha valamilyen

ügyért a halálba küldenek - hőstcsinálnak belőlem. Nem az életemetféltettem - nem sok mindentkezdhettem vele. Rövid időremegint nyugtalan álomba merültem.Mintha a felhők felett szálltam volnavalamerre...

El Kravcovtól, a Szpecnaztól, akíméletlenül kemény küzdelmektől.Kész voltam arra, hogy harcoljak,bárkit megfojtottam volna, ha kell.De mire jó ez az egész? Az ember ahatalomért küzd... Ez nem ugyanaz,

mint ha a hazájáért harcolna. És ha ahazámért harcolnék? Akkormegnyugodnék? Egyszer mármegvédtem a hazám érdekeit -Csehszlovákiában. Hogy őszintelegyek, nem volt szívderítő.Álmomban még magasabbraszálltam. Az elérhetetlenmesszeségből lepillantottam aföldre, szerencsétlen országomra,szerencsétlen hazámra.Nagybetegnek látszott, de nemtudtam rájönni, mi a baja. Talánmegőrült. Lehet, hogy skizofrénia.

Nem tudtam, hogyan segíthetnékrajta. Valakit meg kéne talán ölni.De kit? Hová szállok? Lehet, hogyaz Istenhez? De ha egyszer nincsIsten. Mindegy. Az Úr legyenénvelem.

5.

Lvov a legáttekinthetetlenebbváros a földkerekségen.

Századokkal ezelőtt építettékilyenre, hogy az ellenség ne találjameg a városközpontot. A természetis megtette a magáét: hegyek,völgyek, vadul kanyargó folyó.Lvov mellékutcái kacskaringók utána folyópartra, egy meredekemelkedőre, vagy egy zsákutcábatérítik a hívatlan látogatót. Engem,úgy látszik, ellenségnek tekint ez aváros. Egyszerűen nem találom aközpontot. A székesegyház tornyaijól látszanak a gesztenyefák lombjánkeresztül. Dehát már itt van valahol,

nem messze. Még néhány ház... Ámaz utca emelkedni kezd, aztánkanyarodik egy hídra, még kétforduló, és a székesegyház már el istűnt. Fogalmam sincs, melyikirányban keressem. Legjobb lesz, havisszamegyek és kezdem erről azegészet. Hiába, nem megy. Az utcahamarosan kanyargós, hepe-hupás,ám elképesztően tiszta utcácskáklabirintusába vezet. Végül egy zajosfőútvonalon lyukadok ki, furcsa kisjátékvillamosok közé. Úgy látszik,magamtól az életben nem találok

oda, ahova kellene, és itt alaposhírszerzői képzettségem sem segít.Taxi! Taxi! Az FSZ-körzetbe! APentagonba? Igen, a Pentagonba.

Nemrégiben épülhetett az azóriási háztömb, melyben a Kárpátokkatonai körzetének főhadiszállásahelyet kapott. A város lakói ezt azüvegszörnyeteget illetik Pentagonnévvel. A lvovi Pentagonmindenesetre lenyűgözőszervezettségével, pazar biztonságiőrizetével. Ezredesi váll-lapok,

tábornoki rendjelek garmadájávalkápráztatja el azt, aki belép. Adolgok azért nem olyan bonyolultak,mint amilyennek első látásra tűnnek.A katonai körzetfőparancsnokságához akkora területtartozik, mint Nyugat-Németország,tizenhét milliónyi emberrelegyetemben. Az FSZ-körzet felelősegyrészt a szovjet rendszervédelméért ebben a térségben,másrészt háború esetén az ő feladataa lakosság, az ipari üzemek és aszállítóeszközök mozgósítása. Ezen

kívül az FSZ-körzethez négy hadtestis tartozik, köztük egy légi- és egyharckocsizó hadtest. Ha kitör aháború, az FSZ-körzet azonnyomban átveszi a front irányítását saz alakulatok vezetését.

A körzeti főparancsnokságszervezeti felépítése teljesenmegegyezik egyhadtestparancsnokság szerkezetével- természetesen eggyel magasabbszinten. Az FSZ itt nemosztályokból, hanem

igazgatótestületekből áll, azigazgatótestületek osztályokból,azok pedig csoportokból. Ha azember már ismeri egyhadtestparancsnokság felépítését,hamar otthon érzi magát a körzetiparancsnokságon is.

Minden világos volt, ésszerű éslogikus. Mi, újonnan érkezettek,persze igyekeztünk megtanulni, mimicsoda, mindenbe beleütöttük azorrunkat: „Ez mire váló? És miért?"

A Kárpátok katonai körzetének

előző hírszerző-főnökét, Berestovvezérőrnagyot elmozdították, stávozott vele az egész személyzet:az öregebbje nyugdíjba ment, afiatalabbja Szibériába vagyTurkesztánba. A titkosszolgálat újfőnöke Kravcov volt, mi pedig,Kravcov emberei, lazán korzóztunka lvovi Pentagon széles folyosóin.Mindent gondosan megterveztek,mindenről gondoskodtak még ajövetelünk előtt. A MásodikIgazgatótestület - ez volt a miénk -egy teljes emeletet lefoglalt a

hatalmas épületkomplexum központitömbjében. Csak az volt a baj, hogy- nyilván biztonsági okokból - azablakunk egy lehangolóan sivárbetonudvarra nézett. Bár a kilátászavart minket, minden más azonbantökéletesen kielégítette azigényeinket. Tetszett az épületészszerű elrendezése, tetszettek azóriási ablakok, a tágas helyiségek.Leginkább persze elődeink távozásatöltött el minket elégedettséggel:egész addig ők irányították akörzetben a titkosszolgálat

munkáját, így a 13. hadtestben is. Asors keze most a birodalomlegtávolabbi csücskeibe repítetteőket. Kényes dolog a hatalom.Nagyon kell rá vigyázni. És kellőóvatossággal kell bánni vele.

A csapatunk elég gyorsanmegvetette lábát új helyén, gyorsanbeilleszkedett a megváltozottkörülmények közé. A munkánktulajdonképpen az volt, mint régen -csak magasabb szinten.

Következésképp érdekesebbé isvált. A többiek ismertek már,mosolygó arcok fogadtak afolyosón. Jól kijöttem például az„Inkvizícióval" - a fordítókkal -, atávírósok és a rádiósok is gyakranmeséltek erről-arról. Voltak aMásodik Igazgatótestületen kívül isnéhányan, akik már ismertek. AHadműveleti Igazgatóságon példáulsemmire sem mennének aprognózisaink nélkül. Mivel ők nemtehették be a lábukat a miigazgatóságunkra, minket hívtak át

magukhoz.

- Vitya, mit csinál az ellenségBitburgban a jövő héten?

Bitburg amerikai légitámaszpontvolt Nyugat-Németországban.Ahhoz, hogy válaszolni tudjak, belekellett ásnom magam a papírjaimba.Tíz perc múlva már az ElsőIgazgatóságon voltam:

- A repülőtéren nem észleltekfokozott mozgást, szerdán viszonthárom C-141-es gép érkezik az

Egyesült Államokból.

Mikor ezekkel a prognózisokkalelőálltunk, azok csak mosolyogtak,mintha azt mondanák: „Hiába,tudnak ezek!"

Nem szabadott tudniuk, honnanszármaznak az információink. De őkis csak emberek, olvasnakkémtörténeteket, így aztán megvoltak győződve, hogy Kravcovnakvan valami szuperügynöke az egyikNATO-parancsnokságon. Egymásközött csak „a fickó"-nak nevezték

ezt az állítólagos szuperkémet. AHadműveleti Igazgatóság tisztjeiroppant elégedettek voltak „a fickó"munkájával. Kravcov valójában alegkülönfélébb helyekről toboroztaaz embereit. Minden katonai körzetbevon külföldieket is a felderítőmunkába, részint informátornak,részint a Szpecnaz kötelékébe. Deebben az esetben a dolognak semmiköze nem volt a „fickó"-hoz. Ami akülföldi hírszerzőhálózattólérkezett, Kravcov apáncélszekrényében tartotta és csak

igen keveseknek mutatta meg. Az,amit a hadműveletisekrendelkezésére bocsátottunk, sokkalprózaibb helyről származott. Azúgynevezett „tevékenységitáblázatokról" olvastuk le.Rendszeresen figyeltük ugyanis azellenséges rádiókat, leadókat.Minden egyes adóról ésradarállomásról gondosdokumentáció készült: milyentípusú, milyen funkciót tölt be, holtalálható, kihez tartozik, milyenhullámsávot használ. Az Ötödik

Osztályunk rengeteg üzenetetdekódolt. Néhány adó kódjának amegfejtése esetenként éveket vettigénybe. Ők jelentették a legtöbbgondot nekünk - ezek voltak alegfontosabbak. De akármegértettük, mit adnak le, akár nem,a „tevékenységi táblázatot" azértprecízen vezettük róluk. Amikorműködésbe léptek, felvettük azüzenetet. Minden állomás más„betűtípussal", más „kézírással"dolgozott. Volt, amelyik napközbenműködött, volt, amelyik éjszaka.

Volt olyan, amely néha napokigszünetet tartott, s volt olyan isamelyik nem. Mivel minden közléströgzítettünk és tanulmányoztunk, egyidő után már meg tudtuk mondani,milyen üzenet következik.

Ezen kívül a rádióadókműködését folyamatosanösszevetettük az ellenségescsapatok mozgásával.Felmérhetetlen értékűinformációkkal szolgáltak akamionsofőrök, akik külföldre

szállítottak, a szovjet vonatokutaskísérői, az Aeroflot-személyzetek, a sportolók stermészetesen a hírszerzőhálózat.Ezek az információk inkább csakösszefüggéstelen morzsák voltak:„hadosztályriadó", „a rakétatörzsetismeretlen helyre szállították", „repülőgép-kötelékek felszállása". Aszámítógépek összehasonlítottákezeket az értesüléseket az éterbőlérkezettekkel. Az ismétlődéseket,különleges eseteket, kivételesmozzanatokat külön feljegyezték és

behatóan tanulmányozták. Többévnyi kitartó elemezgetéseredményeképp előre meg lehetettmondani: „ha az RB-7665-I adásbalép, négy nap múlva repülőgép-kötelékek hagyják el Ramsteint."Pofonegyszerű. Ha, mondjuk, a C-1000-nek nevezett rádióadó lépettműködésbe, még egy csecsemő ismeg tudta volna mondani, hogy azEurópában állomásozó amerikaicsapatokat magasabb készültségifokra helyezik. Ha pedig...

- Ide hallgass, Vitya, tudjuk jól,hogy erről nem beszélhetsz... Demégis... mit is mondok... namindegy, ügyeljetek csak jól afickóra...

Megfigyelés alatt tartottak. Egészéletemben figyelni fognak. Amunkámmal jár. Tisztelték azönfegyelmemet, a kitartásomat, areakcióimat, a megbízhatóságomat.Persze nem voltam egyedül ezzel.Mindig, mindenkit megfigyelés alatt

tartottak. Kire mosolyogtál rá éskire nem, kivel iddogáltál együtt éskivel nem, kivel feküdtél le és kivelnem. Ha pedig senkivel nem ivott,vagy senkivel nem feküdt le azember, máris jött a kérdés: „Miértnem?"

- Jöjjön be.

- Ezredes elvtárs, Szuvorovfőhadnagy...

- Üljön le - parancsolta.

Marcsuk ezredes volt Kravcov újhelyettese. A szovjet hírszerzőkneknincs külön egyenruhájuk. Mindenkiannak az egységnek az uniformisátviseli, amelytől a titkosszolgálathozérkezett. Én a harckocsizókegyenruhájában feszítettem,Kravcov tüzértiszti uniformisban. Atitkosszolgálat igazgatóságán voltaklövészek és repülősök, utászok ésvegyvédelmisek. Marcsuk ezredesegészségügyi tisztként szolgált.Karmazsinvörös hajtókáján azegészségügyiek jelvényét viselte:

aranyserleg köré tekeredő kígyót.Mutatós jelvény. Persze, nem olyanszép, mint a miénk, de azért nemcsúnya. A katonák úgy tartják, azegészségügyiek jelvénye azt jelenti:ravasz, mint a kígyó, és - nem vetimeg a jóféle italt.

Marosuk figyelmesen, keményennézett rám. Vajon hipnotizálnipróbált? Zavarba jöttem atekintetétől. De álltam a nézését.Edzésben voltam. A Szpecnaz-banmindenki kutyákon gyakorolja ezt.

Ha egyenesen egy kutya szemébenéz az ember, rá fog jönni, hogy aznem állja a tekintetét. Így még egydühöngő állatot is meg lehet fékezni- de csak ha egyedül van és nemfalkában. Ha egy egész falkával nézfarkasszemet az ember, jobb, hatekintete mellett a tőrét is nekiszegezi. Nézz valamelyiknek aszemébe - a kést meg vágd azoldalába. Akkor jöhet a következő.

- Nos, Szuvorov, alaposanmegfigyeltük. Jól dolgozik,

kedveljük magát. Agya, mint egykomputer. Még mielőtt a szükségesinformációkat betáplálták volna...De meg lehet még tölteni amegfelelő tudással. Ebben biztosvagyok. Máskülönben nem tartanánkitt magát. Egészen kivételesmemóriája van. Fejlettemlékezőképessége. Jó ízlése.Helyes az a lány, akit az ellenőrzésicsoportban szedett föl, nagyonhelyes... Ismerjük. Senkit semengedett a közelébe maga előtt.Tehát így állunk. Semmi különösebb

megjegyzésem nincs.

Nem pirultam el. Nem voltam márkamasz. Harcedzett tiszt voltam. Abőröm sem olyan. A bőröm,akárcsak a vérem, ázsiai. Tehát nempirultam el. Nem is vagyok az atípus. De honnan az ördögből tudnaka barátnőmről?

- Sajnálom, de ilyen dolgokról isinformálódnunk kell. Mindenttudnunk kell magáról. Ez a dolgunk.Most, hogy ilyen alaposanmegfigyeltük, levontuk a megfelelő

következtetéseket - ezek többségekedvező a maga számára. Leginkábbaz magában a megnyerő, hogymilyen következetesen igyekszikmegszabadulni a hibáitól.Gyakorlatilag legyőzte a tériszonyát,a klausztrofóbiáját. Nem irtózik mára vértől, s ez rendkívül fontos a miszakmánkban. Nem fél a haláltól.Tud bánni a kutyákkal. Ezen a térenugyan magára fér még némigyakorlás, de nagyjából rendbenvan a dolog. Sehogy sem tud viszontzöldágra vergődni a kígyókkal,

békákkal. Ez pedig nagy baj.Ennyire fél tőlük?

- Igen - vallottam be hősiesen. -De hogyan jöttek rá?

- Ez a mi dolgunk. A maga dolgaaz, hogy ne féljen a kígyóktól. Nincsmit tőlük félni. Láthatja, itt van ez aszép kis kígyó a hajtókámon... Abékát pedig még meg is eszikegyesek.

- Na persze, a kínaiak.

- Nemcsak a kínaiak. A franciákis.

- Ha már nincs más, ezredeselvtárs. Ami engem illet, én előbbfanyalodom az emberhúsra, minthogy...

- Egyáltalán nem csak akkor, hamár éheznek. Ínyencségkéntfogyasztják. Nem hiszi?

Persze, hogy hittem. Jó kispropaganda! Ennyire azért nemélhetnek rosszul Franciaországban.

Ha nagyon akarja, perszeelismerem, a francia munkásosztálynem él valami fényesen. Elismeremén neki, ha annyira akarja. De azérttudom, amit tulok. Franciaországbanjól élnek az emberek és amunkásosztály sem tengeti olyannyomorban az életét, hogy békátkalljon ennie. De Marcsukot hiábais akartam volna átverni. Látta aszememen, hogy nem hiszek neki.

- Jöjjön ide.

A vetítőterembe hívott, ahol

általában az ellenségről készülttitkos tekercseket néztük.Megnyomott egy gombot éskisvártatva egy konyha jelent meg avásznon, meg egy séf, néhány béka,serpenyők, vörös falúebédlőhelyiség - nyilván étterem -,pincérek, vendégek. Nem csalás,nem ámítás - a vendégek békátfalatoztak:

- Nos, mit szól hozzá?

Mit mondhattam erre? Úgy tűnt,most megfogott. De hát pár napja

vetítettek ugyanitt egy filmet, a címe„Felszabadítók" volt, Hitler isszerepelt benn. Persze nem Hitlervolt, hanem egy kelet-német színész.Dietz a neve. Na, ha mármost: azezredes itt, előttem, személyesenbevág egy békát, hiszek neki. Deegy film alapján? Azt vesz fel filmreaz ember, amit akar. Hitler semokoz gondot - hát még egy béka!

- Mit szól hozzá? - kérdezte mégegyszer.

Ha azt mondom, jó, elhiszem,

azonnal nekem támad: hogyanugorhat be egy hírszerző tiszt ekkoraökörségnek? Mutatok valamibaromságot, maga meg tüsténtbeveszi! Akkor hogy a fenébe fogjamegkülönböztetni a valóban értékes,sokatmondó dokumentumokatazoktól, melyeket az ellenségcsempész majd az orra alámegtévesztésül?

- Nem - mondtam. - Nem hiszem.Ez valami hamis felvétel lesz.Mellesleg, elég gyenge. Ha már

tényleg nincs mit ennie az embernek,még mindig levághat egy kutyát,vagy egy macskát. De miért pont egybékát?

Elég nyilvánvaló volt számomra,hogy ez oktatófilm. A reakcióimravoltak kíváncsiak. Az egyik nőnekmég egy nagy szőrű pudlija is volt.

Most biztos arra kíváncsiak,észrevettem-e a pudlit. Persze, hogyészrevettem! Le is vontam amegfelelő következtetést: normálisember nem eszik békát, ha

megehetné a pudlit is. Nem lennebenne semmi logika. De Marcsukbedühödött:

- A béka pénzbe kerül, nem iskevésbe!

Hallgattam. Nem bocsátkoztamvitába. A hülye is tudja, hogy a békanem lehet drága. Diplomatikusanúgy tettem, mintha elfogadtamvolna, amit az ezredes mondott, ésvisszavonultam:

- Nem tudják, mit csináljanak jó

dolgukban. Burzsoá dekadencia azegész.

- Na végre! Csak hogy elhiszi.Azért vetítettem le magának ezt afilmet, hogy lássa, van, aki megeszia békát, maga meg még megfognisem meri. Az igazat megvallva énsem bírom megfogni se a kígyót, sea békát - de nekem nincs is rászükségem. Magának muszáj,Viktor, lévén maga szépreményűhírszerzőtiszt.

Megállt a szívverésem. Csak nem

fognak velem békát etetni? Marcsukjó pszichológus volt. Olvasott agondolataimban. - Ne féljen, nemkell azért békát vacsoráznia. Kígyótesetleg, de békát nem.

Csak közlegény volt, kölyökképű,alacsony, olyan hosszúszempillákkal, melyek egy lánynakis büszkeségére váltak volna. Ő is aSzpecnaz-hoz tartozott. ASzpecnaz-ban négy zászlóaljhatalmas termetű, tagbaszakadt

alakokból állt, medveléptekkelrótták a város utcáit. Az egyikzászlóaljba azonban különbözőmagasságú katonákat osztottak be,volt köztük kifejezetten alacsonylegény is. Speciális képzettségűfickók voltak, veszélyesebbek, minta másik négy zászlóalj együttvéve.

Ennek a katonának feltűnőenvékony nyaka volt. Kipának hívták -ez sem orosz név, annyi biztos.Nyilván volt valami oka, hogy ő isaz egyik speciális században

teljesített szolgálatot. Azt jelentette,valami egészen különlegesgyilkolási módszer specialistájavolt. Egyszer tanúja voltam, amintnégy, védőöltözetet viselő, botokkalfelszerelt fickó támadását vertevissza egy dorong segítségével.Hidegvérrel, minden izgalomnélkül. Elképesztő ügyességgelmozgott. Sokan gyűltünk köréjük.Akármennyire is siet az ember, havalami verekedésfélét lát azalakulótéren, biztos, hogy megáll,csak hogy belekukkantson, mi folyik

ott. Micsoda harc volt! És most ezaz alacsony legény itt állt előttem.Legalább valamire meg fog tanítani.

Két békát húzott elő egyvödörből, és elkezdte magyarázni,legjobb, ha játszani kezdek velük,így szokom hozzájuk a leghamarabb.Elképesztő dolgokat művelhet azember egy békával. Szalmaszállalfölfújhatja, például. Ott lebeg aztána víz színén, nem tud alámerülni.Állati muris! Le is lehet vetkőztetnia békát - jó kis sztriptíz! A katona

fogott egy éles kést, kicsit bevágta abéka bőrét a szájánál és egyetlenmozdulattal lehúzta a bőrét. Olyankönnyen lejött, mint a kesztyű azember kezéről. Ezután Kipa letette amegnyúzott békát a földre. Mindenizma, az összes csontja, erekilátszott. A béka brekegve ugráltössze-vissza, mintha nem is fájtvolna neki. Kipa benyúlt a vödörbe,kivett egy másikat. Ugyanúgymegnyúzta, azaz meghámozta, mintegy banánt. Azt is a földre tette,most már ketten ugráltak. Legalább

nem érezték magukat egyedül.

- Főhadnagy elvtárs, Marcsukezredestől azt az utasítást kaptam,hogy mutassak meg magánakmindent, és tanítsam meg arra,hogyan kell bánni ezekkel a kisjószágokkal.

- Ugyanilyen könnyedén bánik akígyókkal is?

- Igen, kígyókkal is foglalkozom.A békákkal csak etetem őket.

- Ezeket is a kígyóknak adja?

- A hámozottakat? Persze. Csaknem hagyom, hogy kárba menjenek?

Fogta a két csupasz békát és akígyóketrecekhez vitte őket. Alevegő párás volt, alig kaptamlevegőt. Felnyitott egy fedelet, ésbedobta a két békát egy nagyüvegkalickába, melynek sarkábanegy nagy, undorító, szürke kígyópihent összetekeredve.

- Milyen kígyófajtákkal

foglalkozik?

- Viperákkal és csörgőkígyókkal.Kértük a turkesztáni központot, hogyküldjenek végre egy kobrát is, demég nem ért ide. Méretre nem túlnagy a kobra, de bajos szállítani.Muszáj melegen tartani, egész útonetetni, itatni kell... Érzékeny fajta,ha számára idegen körülményekközé kerül, még megdöglik itt azembernek.

- Ki tanította meg magátilyenekre?

- Mindent magamtól tanultam.Mondhatni, amatőr vagyok.Gyerekkorom óta foglalkozomkígyókkal.

- Szereti őket?

- Igen, nagyon.

Teljesen természetesen jött aválasz, őszintén hangzott. Nemhazudott. Uramisten, életemben nemhittem volna, hogy akad olyanember, aki szereti a kígyókat!

A két béka éles hangon sikoltoznikezdett. A kövér, lusta kígyó végrefigyelemre méltatta őket.

- Foglaljon helyet, főhadnagyelvtárs.

Először egy pillantást vetettem aszékre, nincs-e rajta egy nyálkás,ronda hüllő. Akkor leültem... Arémülettől alig kaptam levegőt.Kipa csak mosolygott:

- A tizedik óra után alig várjamajd, hogy jöhessen.

Nem vált be a jóslata.Ugyanolyan gusztustalannaktartottam a kígyókat. mint előtte.Odáig azért eljutottam, hogykezembe mertem venni őket.Megtanultam a helyes fogást.Tudtam, hogyan kell kifejni amérgüket egy pálca vagy egy drótsegítségövei. Ha pedig az aválasztás állna előttem, emberhústeszem-e inkább, vagy a kígyót - akígyó mellett maradnék...

A helikopter egy mocsaras, láposszigetre dobott le minket. Kravcovotnemsokára visszaviszi, s egyedülmaradok az őrhelyen.

- Ha valamelyik csoport anélküllép összeköttetésbe magával vagymással, hogy előbb megfigyelésipontot állítana fel és gondoskodna amegfelelő védelemről, egy órabüntetés jár nekik.

- Értettem.

- Ha bármelyik csoport megszegi

a kód titoktartására vonatkozószabályokat, ki kell zárni aversenyből.

- Értettem.

- Győződjék meg róla, hogy ahelyes módon isszák a vizet.Egyszerre csak egy kicsit vesz aszájába az ember, hogymegnedvesítse vele az ajkát és atorkát. Ha valaki nagy kortyokban,gyorsan fölhörpinti, csak izzadni fogtőle, de nem oltja vele aszomjúságát és hamar kifullad. Ha

ilyet tapasztal, adjon az illetőnek öt,esetleg tíz percnyi külön büntetést.

- Értettem, ezredes elvtárs. Nemelőször vagyok megfigyelő. Inkábbaludjon égy kicsit. Biztosan jóttenne. Mióta van talpon?

- Ezzel ne törődjön, Viktor,kisebb gondja is nagyobb legyennálam. Ennek még bele kell férnieebbe a napba. Sokkal rosszabb, ha apártvezetők nyaggatnak folyton.Hál’Istennek, itt Lvovban semmi bajnincs a pártemberekkel. De

Litovcev altábornagynak, az észak-kaukázusi katonai körzetfőparancsnokának Rosztovbanigencsak meggyűlt velük a baja.Összeszövetkeztek a helyi KGB-főnökkel és egy percnyi nyugta nincstőlük. Még a Központi Bizottságbanis bemártották. Kötetekre rúg lassana sok panasz és feljelentés, amitösszeírtak róla.

- Senki sincs, akit Litovcevtábornok mellé állna?

- Erre mint mondjak... Persze,

hogy vannak barátai. De hogyansegíthetnének? Nem a mi kezünkbenvan a helyzet kulcsa. Betartjuk arendelkezéseket, nem szeghetjükmeg a katonai rendszabályokat...Hogyan segíthetne bárki, anélkül,hogy áthágná a törvényességhatárait?

- Ezredes elvtárs, lehet, hogy éncsinálhatnék valamit...

- Hogyan tudna maga, főhadnagylétére, segíteni az altábornagyon?

- Hosszú éjszakának nézekelébe... Majd töröm egy kicsit afejem.

- Túl sok gondolkodásra nincs isszükség, ami azt illeti... Mindenvégiggondoltunk. Tettek kellenek.Már itt is a helikopter... Ez értemjött. Ide hallgasson, Viktor. Itt lesz agyakorlaton egy személyesjóbarátom, az észak-kaukázusikatonai körzet titkosszolgálatától,Zabalujev vezérőrnagy, Litovcevvezérőrnagy egyik kollégája.

Személyesen szeretné látni aSzpecnaz-egységek versenyét, denem akarja, hogy a rangja bárkit ismegzavarjon. Holnap ennél azellenőrzési pontnál helyezkedikmajd el. A szokásos egyenruhánkatviseli majd, szürke kabátot,mindenféle jelvény, rangfokozatnélkül. Nem szól bele a csoportokmunkájába. Csak szeretné látni, mifolyik, s szeretne pár szót váltanimagával. Ha tényleg segíteni akar,miért nem beszél inkább vele?

Elgondolkodtam.

- Nem gondolja, ezredes elvtárs,hogy a gyakorlat utánbetegszabadságra kellene mennem?

- Én ilyet nem mondtam. Haszükségét érzi, természetesen semmiakadálya. De azt ne felejtse el, hogynem olyan könnyű betegszabadságramenni ebből a hadseregből. Orvosiigazolásra lesz szüksége.

- Ez nem gond.

- Azért vigyázzon. Előfordul,hogy valaki betegnek érzi magát adoktor azonban nem hisz neki. Ezelég kínos is lehet. Úgy kellmegbetegednie, hogy az orvos nekételkedjen benne. Láza is kell,hogy legyen. Megtörténhet, hogymaga ugyan betegnek érzi magát, ámha semmi láza...

- Lesz lázam.

- Jól van, Viktor. Minden jót.Meg tudja kínálni valamivelZabalujev tábornokot?

- Igen.

- Csak ne a vodkával kezdje...Hacsak nem ő kéri.

Kilenc nap után jelentettemKravcov ezredesnek, hogy agyakorlat után beteg lettem, de márjól érzem magam. Rám mosolygott,és kicsit letolt. Egy jól képzetthírszerző tiszt nem beteg. Tudvigyázni magára. Azt is tudja,hogyan legyen úrrá a betegségén. Az

akaratunknak kell uralkodnia atestünkön, akaraterővel meg kelltudnunk szabadulni mindenfajtabetegségtől. A ráktól is. Az erősemberek nem betegek. Csak akigyenge, az betegszik meg.

Jó kis fejmosást tartott, deszívélyes volt. Nem tudott elnyomniegy kis mosolyt. Vidáman és nyílttekintettel nevetett. Úgy mosolygott,ahogy a katonák szoktak győztesütközet után: „Bántottátok amieinket? Egy ujjal nyúltok hozzánk

és kitapossuk a beleteket!"

A Szpecnaz-katonáknak sokellensége van. A korai pirkadat, akései napszállta mind-mind ellenedolgoznak. A szúnyogok döngése, ahelikopterzúgás úgyszintén. Az semtúl örömteli, ha az embernek aszemébe süt a nap, pláne, hahirtelen egy reflektor fénye vakítjael. Nem túl jó dolog, ha hangosanver a szíve, s majd kiugrik ahelyéről. Ha ezernyi keresőkészülék

kutatja az éterben a suttogását,ziháló lélegzetét. Semmi sem igazánjó neki, barátom. A legrosszabbpersze az, mikor a valódi ellenségis felbukkan. Ezernyi trükköt bevet,hogy elkapjon:robbanószerkezetektől kezdveelektronikus letapogatókig mindent.Jól képzett katonákat küld utánad.De a fő-fő ellenség mindig ugyanaz.A legfőbb ellenségnek,barátocskám, felálló füle, sárgaagyara, nyáladzó pofája, szürkebundája és hosszú farka van. Barna

szemében sárgás tüzek égnek, szőrevörhenyes a nyakán. Ő az igaziellenség, mert akármit is csinálsz,gyorsabb nálad. Messzirőlkiszagolja, merre vagy, egyetlenszörnyű ugrással rád veti magát, smár át is harapta a torkod.

Szóval ő a mi ellenségünk. Azigazi ellenségünk. Alegveszélyesebb. Nézd csak azirdatlan agyarait! Farka az égnekmered, fülét hátracsapja, mielőttugrik. Azok a gyilkos ugrások! Nem

ugat, csak zihál. A pofájából folyika ragadós nyál, mintha eszétvesztette volna. Az állat. A KGBkülön rubrikában rögzíti, mennyiregonosz egy-egy kutya. A szakértőkborzasztó dolgokat írnak ebbe arubrikába: „gonoszsága jó."„gonoszsága kiváló".

Ennek a kutyának csak egyfelkiáltójelet tettek a rubrikájába.Mars-nak hívták, a KGBhatárőreinél „szolgált". Nem minthakülönösebben nagy termetű kutya

lett volna. Láttam már nagyobbakat.De megdöbbentően tapasztalt állatvolt. Tudta is ezt róla mindenki.

Ezúttal nem nekem kellettkiállnom Mars ellen. Ma ZsenyaBicsenko volt a soros. Hangosanbíztattuk: „Gyerünk Zsenya, adjneki! Mutasd meg, mit tanultál aSzpecnazban!" Nem volt szokástanácsokat bekiabálni ezeken agyakorlatokon. A legjobb tanács isazt eredményezheti, hogy elvonja amásik figyelmét a döntő pillanatban

– a vadállat meg a torkába nyomjaaz agyarát.

Zsenya a baljában kést tartott, ajobbjával a zubbonyát. De nemcsavarta a zubbonyt a karjára.Előrenyújtott kezében tartotta. Akutyát ez idegesítette, nem ehhezszokott. Az se tetszett neki, hogy abal kézben volt a kés. Miért épp abalban? A kutya ráérősen méregetteaz előtte állót. Vérszomjas tekintetéthol a késre, hol Zsenya torkáravetette. A zubbonyt is figyelte.

Miért nem tekerte be vele a kezét amásik? A szürke ragadozóösztönösen tudta, hogy az ember azegyik kezét használja fő fegyverként,a másikkal csak segít, vagy elterelia figyelmet. És a kutya nemhibázhat. Azt a kezet kellettmegtámadnia, amelyik veszélytjelentett számára, nem a másikat.Lehet, hogy egyenesen a torkánakkellene ugrani? A kutya a szemeitforgatta, próbált dönteni. Hahatározott, a szemei egyszeribenmegnyugszanak - és támad. A

középen álló velünk együtt erre apillanatra várt. Mielőtt a kutyaelrugaszkodik, a másodperctöredéke alatt ütni kell. De Marstapasztalt állat volt. Hirtelen támadt,minden morgás, vakkantás nélkül,nem úgy, mint a többi: nem szegeztea másikra a tekintetét, nem ishúzódott vissza, ugrás előtt. Hosszúteste egyszer csak kifeszült alevegőben. Szája, vad szemei egyhang nélkül máris Zsenya felérepültek. Észre sem vettük, mikorrugaszkodott el. Egy másodpercre rá

érzékeltük csak, hogy támad. Teháta kutya Zsenya torkát vette célba.De Zsenya zubbonya hirtelenmeglibbent a kutya szeme előtt.Csak fekete bakancsának talpátláttuk. A kutya felüvöltött, mikor abakancs talpának vágódott.Diadalittasan felordítottunk. Úgyüvöltöttünk, mint a sakálok.Örömükben bődültünk fel.

- Kapd el, Zsenya! Vágd azoldalába a kést! A kést! Zsenya, akést! Szúrd le, mielőtt összeszedi

magát! De Zsenya nem támadt rá avinnyogó kutyára. Nem akartakinyírni a ziháló állatot. Átugrott akerítésen, egyenesen a Szpecnaz-szurkolók karja közé.

- Zsenya, de jól megadtad nekiazzal a bakanccsal! Ugrás közben!Jól csináltad!

Eközben a gyakorlópálya közepénegy élénkzöld váll-lapos, alacsonykatona térdelt le a lihegő kutyamellé, könnyekkel a szemében.Valamilyen rejtélyes

megfontolásból cukrot tömött azállat nyáladzó szájába.

- Főhadnagy elvtárs, aszemélyzeti osztály vezetőjebeszélni szeretne magával!

- Máris megyek.

Az FSZ minden osztálya közül eza legkisebb. A katonai körzetekparancsnokságain az osztályokatáltalában ezredesek, az

igazgatóságokat vezérőrnagyokirányították. A személyzeti osztályvolt az egyetlen, melynek az élénegy őrnagy állt. Mégis, ha valakit aszemélyzeti osztályra hívtak, azgyorsan összekapta magát. Mi afenét akarnak? A személyzetiosztály egy kis szobában kapotthelyet, ebben ült az őszbajú őrnagy,egy igazi irodakukac, a hárombeosztott őrvezetővel egyetemben.Ennek ellenére mindenki félt, ha aszemélyzetisek beszélni akartakvele, függetlenül attól, hogy

hadnagy vagy vezérőrnagy volt azillető. A személyzeti osztályonfoglalták írásba a körzetfőparancsnokának kívánságait ésutasításait. Ami pedig még ott van apapíron, feketén-fehéren... Aszemélyzeti osztályon keresztülérkeznek a körzetfőparancsnok, ahadügyminiszter, a vezérkari főnökparancsai. A személyzeti osztálycsak postázza őket.

- Őrnagy elvtárs, Szuvorovfőhadnagy jelentkezem.

- Tegye az igazolványát azasztalra.

Mély lélegzetet vettem, és azaranyos csillaggal díszített zöldkönyvecskét az asztalra csúsztattam,az őrnagy elé. Csendesen maga elévette a tiszti igazolványt,figyelmesen áttanulmányozta, ésvalamilyen oknál fogva hosszasanvizsgálgatta a 11. oldalbejegyzéseit, személyes használatraengedélyezett fegyvereim listáját,valamint a 14. oldalt, melyen a

vércsoportom szerepelt. Az arcameg sem rezzent.Szenvedélymentesen, gépiesenvégezte a munkáját, mint egy hóhér.Azután átnyújtotta az igazolványt aszomszéd asztalnál ülő őrvezetőnek.Az hosszú szárú tollát fekete tintábamártotta és lassan, figyelmesenvalamit beírt a könyvecskébe.Vigyázzban álltam továbbra is, deigyekeztem kikémlelni, mit ír azőrvezető. Csak türelem. Pár perc, ésaz őrnagy úgyis közölni fogja. Azőrvezető felszárította a tintát, s

visszaadta az igazolványt azőrnagynak. Az őrnagy némiérdeklődéssel nézett rám, egy kistitkos zsebből kivett egy furcsaalakú kulcsot, kinyitotta apáncélszekrény hatalmas ajtaját,kivett belőle egy nagy pecsétet ésrányomta a könyvecskére.

- Szuvorov főhadnagy!

Kihúztam magam.

- A Kárpátok katonai körzeténekállományára vonatkozó 0257. számú

titkos parancs, 17. cikkely. V. A.Szuvorov főhadnagyot azFSZ-körzet Kettes számúIgazgatóságának tisztjétkorengedéllyel századossá nevezemki Kravcov ezredes, a Kettes számúIgazgatóság vezetője és Vologyinaltábornagy, vezérkari főnökjavaslata alapján. Aláírás:Obaturov altábornagy."

- A Szovjetuniót szolgálom!

- Gratulálok százados.

- Köszönöm, őrnagy elvtárs.Elfogadja a meghívásomat egyitalra?

- Köszönöm, Viktor, de nemfogadhatom el. Ha minden ilyenfajtameghívást elfogadnék, napontainnám le magam a sárga földig. Nesértődjön meg ezért. Csak maszáztizenhatan vannak a listán.Tizennyolc korengedménnyel...Ugye nem bántom meg vele,Viktor...

Az őrnagy visszaadta az

igazolványomat.

- Még egyszer köszönöm, őrnagyelvtárs!

Valósággal repültem aboldogságtól, le a lépcsőn, végig afolyosókon.

- Mi történt, hogy így fülig ér aszád?

- Mi van, miért hivattak?

Nem válaszoltam senkinek. Ha

kielégítem a kíváncsiságukat, azszerencsétlenséget hoz. A közvetlenparancsnokomnak kell megtudniaelsőként.

- Milyen elégedett képet vág,Viktor. Történt valami?

- Nem, nem. Még vagy tizennyolchónap van hátra a századosikinevezésemig.

Minél előbb vissza akartam márérni az osztályra. Ez a sok átkozottfémajtó és igazoltatás!

- Beléphetek, ezredes elvtárs?

- Jöjjön be.

- Kravcov elvtárs, Szuvorovfőhadnagy jelentem, hogykorengedménnyel századosi rangraemeltek.

Kravcov végigmért, de ki tudja,miért, ismét a térképet kezdtetanulmányozni.

- Gratulálok, százados.

- A Szovjetuniót szolgálom!

- A szovjet hadseregben aszázadosnak van a legtöbb csillag aváll-lapján, szám szerint négy.Viktor, magának a lehető legtöbbcsillagot sikerült márösszegyűjtenie. Tehát nem kívánokmagának sok csillagot.

Keveset kívánok, de másmilyet.Még nagy jövő áll maga előtt.

- Köszönöm, ezredes elvtárs.Meghívhatom egy italra ennek

örömére?

- Mikor?

- Hát ma. Mikor máskor?

- Mit szólna, ha elhalasztanánkholnapra a dolgot? Ma még elő kellkészíteni a gyakorlatot. Ha ma estetúl sokat isznak a fiúk, nem bírjukőket összeszedni holnap. Végezzükel, amit mára kitűztek, s halasszuk elaz ünneplést holnapra!

- Rendben van.

- Ma este szabad. De ne felejtse,holnap hajnali háromkor indulás.

- Nem felejtem el.

- Akkor elmehet.

- Értettem.

A hadgyakorlatokat évről évreugyanazon a terepen, ugyanazokon alőtereken tartják, így a vezérkartisztjei számára ismerős a helyszín.

Mindazonáltal nagyobb szabású

gyakorlatok előtt azok a tisztek, akikmajd megfigyelőként vesznek részt ahadgyakorlat lebonyolításában,előzetesen végigjárják a terepet,hogy minden rendben van-e:lezárták-e rendesen az egészterületet, kihelyezték-e azellenséges állások modelljeit annakrendje s módja szerint, aveszélyzónákat ellátták-e speciálisjelzésekkel. Minden megfigyelőnektisztában kell lennie a területénlefolytatandó hadműveletekkel, s felkell készülnie az általa megfigyelés

alatt tartott egységek esetlegeskérdéseire, javaslataira, melyeket aszóban forgó terület kikényszerít.

Mivel a megfigyelőtisztek nagyonis jól ismerték a hadgyakorlatokhelyszínét (sokan, talán méghadnagykorukban maguk isgyakorlatoztak ezeken aterületeken), az előzetes helyszíniszemle tulajdonképpen kisebbfajtapiknikké változott, csoportoskiruccanássá. Végre megszabadultegy kicsit az ember a vezérkari

munka nyomasztó terhétől.

- Minden világos?

- Minden világos - kiáltottákegyszerre a jelenlévő tisztek.

- Akkor most lakomát csapunk.Gyerünk az asztalhoz. ViktorSzuvorov a nap hőse.

Asztalunk tulajdonképpennemigen volt, egy tucat szürke,katonai pokrócot terítettünk le a fűrea patakparton, a fenyők tövében.

Ezekre pakoltunk, amink csak volt:halkonzerveket, vagdalthúst,szalonnadarabkákat, hagymát,uborkát, retket. A sofőrök sütöttekegy kis krumplit is, sőt levest isfőztek a tábortűznél.

Felkértem Kravcov ezredest,üljön az asztalfőre. Visszautasította,és nekem kínálta fel a helyet. Ez aszokás. Kétszer vissza kellettutasítanom - ezt is a hagyományokdiktálták. Harmadszorra azonbanmár el kellett fogadnom, Kravcov

ezredest pedig a jobbomra ültetnem.A többiek rangjuknak megfelelősorrendben helyezkedtek el az„asztalnál": Kravcov helyetteseielsőként, utánuk az osztályvezetők, ahelyetteseik, a csoportvezetők, majdaz összes többi.

Mindig a legfiatalabbra hárult afeladat, hogy nyitogassa apalackokat és töltsön. Ezúttal ToljaButurlinon volt a sor, aki az„Inkvizícióban", a tolmácsoknáldolgozott. A tradíció értelmében

nem volt szabad mosolyognia, sőtmeg sem szólalhatott. A többiekszintén komor, szertartásos képpelüldögéltek. Se nevetgélni, sebeszélgetni nem lehetett. Senki semfirtatta, miért egy főhadnagy ül azasztalfőn. Az mindenki számára elégnyilvánvaló volt, mi célbólsorjáztak a behűtött palackok kifeléa patakból, de senki nem tartottaillendőnek feszegetni, pontosan mitörtént, miért gyűltünk össze. Azelvárásoknak megfelelően mindenkicsendben, megilletődve ült.

Tolja ment az újabb és újabbpalackokért a patakhoz. Gondosanelrendezve, kis kupacban ültek ajeges vízben. Lágy, kis örvényekkavarogtak az üvegek körül.

- Hol a pohara? - hangzott el ahagyományos kérdés.

- Itt van. - Kravcov felényújtottam egy nagy kristálypoharat.Kravcov csordultig megtöltötte,majd óvatosan elém tette. Vigyázott,nehogy egy csepp is kárba vesszen.

De a pohárnak tele kellett lennie.Minél jobban tele volt, annál jobb.Mindenki hallgatott, mintha ügyetsem vetne arra, mi folyik. AkkorKravcov kivett a tiszti táskájábólegy kis ezüst csillagot és óvatosan apoharamba ejtette. Halványanmegcsillant rajta a fény, amintalámerült.

Felemeltem a poharam, vigyázva,nehogy kicsorduljon, ami benne van,majd a számhoz emeltem. Az emberáltalában nem csücsörít, mielőtt inni

kezd, hacsak pár kortyot nem akarelőbb lehörpinteni a tetejéről. Egyremagasabbra emeltem az italt. A napátsütött rajta, szivárványossugarakat szórt a kehely. Ezutánvittem csak a számhoz. Az ajkaim apohár széléhez értek. Jéghideg volt.Inni kezdtem a tüzes italt, egyremagasabbra tartottam a pohár alját.A fenekén ülő kis csillag egyrelejjebb csúszott, míg csak aszámhoz nem ért. Pont olyan ez,mintha a tiszt csókkal köszöntené újcsillagát. Könnyedén az ajkaim közt

tartottam a csillagot, míg az összesital le nem szaladt a torkomon.Kész. Bal kezemmel óvatosankivettem, körülnéztem: most összekellett törnöm a poharat. Valakiroppant körültekintően egy jókorakövet rakott mögém a puha fűbe. Apoharat hozzácsaptam a kőhöz, acsörömpölő cserepek szanaszétszóródtak a fűben. Átnyújtottam acsillagot Kravcov ezredesnek. Kistiszti vonalzójával pontosankijelölte a helyét a jobb váll-lapomon. A vörös csíkon, az előző

csillagtól huszonöt milliméterrekellett feltűznie a negyediket. Ahelyére is került tüstént. Ekkor aztánmódom nyílt arra, hogy némiennivalóval és egy kis uborkasegédletével kiegyensúlyozzam avodka hatását.

- Hol a poharad? - kérdeztékmegint.

Persze, elvégre két csillagot kellszertartásosan feltűzni... tehát kétpohár vodka. Mármint kezdetnek...Odanyújtottam a második poharat

is. A jeges-tüzes folyadék megintcsurogni kezdett. És megintcsordultig.

Felálltam. Könnyebb kiinni, ha állaz ember, a szokások sem tiltják.Senki nem szól ellene egy szót sem.Az elsőt is ihattam volna állva. Ahagyomány megengedi. Csak apohár legyen színültig tele, a tisztpedig egy csöppnyit se csurgassonmellé a drága, csillogó nedűből.Egy második csillag szikrázottimmár a pohár fenekén. Lecsúszott a

vodka, széttört a pohár, a csillagmeg felkerült a másik váll-lapomra.

Ekkor Kravcov színültig töltötte asaját poharát. Mindenki csendbentöltött magának, amit inni akart.Viktor tiszteletére természetesencsordultig teltek a poharak. Havalaki nem akarta tiszteletétkifejezni, nem töltötte meg akarimájáig. De amit egyszer kitöltöttaz ember, azt egy hajtással kellettkiinni.

- Igyunk - javasolta csendesen az

ezredes.

Senki sem mondta ki, mire iszunk.Csak ittunk és kész. Lassan,komótosan ittak, minden pohárnyitegy szuszra. Én voltam az egyetlen,aki nem ivott. Jogomban állt, hogyvégigmérjem mindegyiküket: kimennyit tölt magának, ki tölti tele apoharát, ki csak két-harmadig. Demind csordultig volt. Aztán gyorsankiürült.

A szokások értelmében mégmindig főhadnagynak számítottam,

bár az előléptetésemet már az előzőnap beiktatták, s már az új csillagokis ott ragyogtak a váll-lapomon.Kravcov kiitta a poharát, majd egykorty vizet is lenyelt utána. Eztkövette a szertartásos mondat:

- Új erővel gyarapodott az ezred!

Ettől a pillanattól lépett érvénybea kinevezésem. Valójában csakekkor lettem százados. Akkor végreelmosolyodhattam.

A többiek nagy éljenzésben törtek

ki, óriási lárma kerekedetthirtelenjében. Mindenki nevetett,gratulált, jó kívánságokkalhalmozott el. A szertartás ezennelvéget ért, kezdetét vette a tisztiivászat. Ha valóban borban azigazság, aznap nagyon jól tudtuk, miaz. Tolja elrohant a patakhoz. Őaztán igazán élvezte az egészünneplést. Még ha nem is tartotttovább egy napnál.

Rekkenő hőség. Por. A fogam

között csikorog a homok. Rémisztőpusztaság, sztyeppe, amerre csaknéz az ember. A nap könyörtelenül,személytelenül ragyog mindenre,kíméletlenül éget, beletűz aszemembe, mintha kihallgatásonlennék, s a vallatólámpa fényevakítana el. Elvétve egy-egycsenevész fa töri csak meg a tájlehangoló monotóniáját. Ágaikat aföldig hajlították a sztyeppeszélviharai. Épeszű ember köpneegy nagyot, keresztet vetne éshazamenne. Itt egyszerűen nincs mit

csinálni. De mi, nyomorultak csakmentünk tovább, míg a sivársztyeppe hirtelen véget nem ért azIngul nevű, agyagos vizű folyómeredek partján. Őrtornyokkörvonala lebegett a rekkenőhőségben, szögesdrót kerítette el atövüknél növő száraz bokrokat. Fákés bokrok egyaránt majdhogynemkopaszok voltak, gyér levélzetükszürkén fulladozott a rájuk rakódottvastag porréteg alatt. De valóbanőrtornyok ezek? Vagy csakvalamiféle geológiai

kutatóállomásra leltünk? Netánolajat keresnek? Nem, semmi közükaz olajhoz, reflektorokkal,géppuskákkal felszerelt őrtornyokvoltak. Sok őrtorony, rengetegreflektor és számtalan géppuska.Tehát jó helyen jártunk. Mindenrendben, elvtársak! Nem tévedtünkel. Zsoltije Vodi. Eljön majd az azidő, mikor ezt a nevet együttemlegetik majd Katynéval,Auschwitzéval, Buchenwaldéval.De ez az idő még nem jött el, ígyZsoltije Vodi hallatára nem rándul

össze az emberek gyomra. És nemcsak az egyszerű járókelők számáraismeretlen ez a név. Éppúgy nemjelent semmit a foglyoknak sem,akik végeláthatatlan oszlopbanmeneteltek az őrtorony irányába.Volt, aki egyenesen elégedett volt.Legalább nem Kolimára, vagyNovaja Zemljára viszik őket.Hál’Istennek Ukrajnába kerülnek,tehát életben maradnak. Időbe telik,míg rájönnek - nálunk meg sem éri -,hogy a moszkvai pártfőnököketforródrót köti ősszel az

„agyagüzemmel", melyben dolgoznifognak. Azt sem tudják, hogy aközpontból nap mint napletelefonálnak az igazgatónak atermelési mutatókért. Fontos üzemvolt ez, sokkal fontosabb, mint acseljabinszki harckocsi-gyár. Azidekerülő foglyok pedig egyáltalánnem voltak olyan szerencsések, minthitték. Semmi okuk nem voltörvendezni a bőségesélelmiszeradagoknak. Azokat,akiknek hullani kezdett a hajuk, vagymár minden foguk kipotyogott,

máshová szállították. Azokat is, akikrájöttek, miféle „agyaggal"dolgoznak. Ha pedig egy napon atábor összes lakójaösszeszövetkezne és lázadás törneki, Zsoltije Vodi őreinek nemkellene aggódniuk: szükség eseténkarnyújtásnyi távolságban ott asegítség. Az üzem mellett voltugyanis a Szpecnaz legnagyobbkiképzőhelye. Nem voltak bolondokhát, hogy fellázadjanak. Jobb, ha szónélkül dolgoznak tovább az„agyagüzemben".

Hőség, por, végeláthatatlanpusztaság. Ejtőernyős ugrásokathajtunk végre naphosszat. Magasról,középmagasról, egészenalacsonyról. Egy Antonov-l2-bőlugrottunk kettesével, vagy egyAntonov-22-ből négyesével.Nyilván nem könnyű elképzelni, mitis jelent négyesben ugrani. Négyembernek kell elhagynia a gépet kétés fél másodpercen belül... Csak aztudja, aki már próbálta. Ugrottunk

nappal, ugrottunk éjjel. ZsoltijeVodi még Európában van, nincsmessze Kirovográdtól. Nyáronelképesztő a forróság és aszárazság, sehol egy felhő az égen.Az időjárás repülésre mindigmegfelelő, ezért a Szpecnaz-egységeket - századokat,zászlóaljakat, ezredeket - aSzovjetunió minden csücskéből idehozzák ejtőernyős gyakorlatra,júniustól szeptemberig. Mindenvágyunk egy jó, kiadós eső volt,áztassa fel végre azt az átkozott

kifutópályát. Kőkemény volt, bárnem fedte más, mint agyag. Nem lettvolna sok értelme lebetonozni, anap jobb pályát égtett, mint amilyetmérnökök tudtak volna tervezni.Tehát esőért imádkoztunkmindannyian, több tízezren.

Zivatar közeledett, lassan,tétován. Úgy vártuk, mint amegváltást. A sztyeppe teljesenkiszáradt, a szél porfelhőket kevert.Homokvihar dühöngött. A látóhatársötétségbe borult, a messzeségben

fényesen ragyogott az égbolt. Atávolból mennydörgés hallatszott.Esti egy csepp se érkezett. Úgyszerettem volna kitartani az arcomata zuhogó nyári záporba, de csaknem jött. Holnap is marad atikkasztó hőség, a csípős homokotszállító forró szél, a végtelen,felégetett sztyeppe. Kiszáradttorokkal kiáltjuk: „Hurrá!" Ahogyma is. A Szpecnaz krémjesorakozott fel a kifutópályán. Aporos, kifakult sapkák sokaságaszinte remegett a hőségben.

- Zászlóalj, ví-gyázz! Fegyvertváll-hoz!

Díszlépés következett és már nemtörődtem többé azzal, hogy jön-e azeső vagy sem. A menetelés ütemekizökkentett a gondolataimból. Atávolban feltűnt egy autó, benne aSzovjetunió egyik marsallja,életnagyságban. Mikor az elsőzászlóalj megpillantotta, nagyéljenzésbe tört ki, melyvégighullámzott az egész ezreden.Nyilván valami hasonló

csatakiáltással küldik csatába is azembereket.

- Marsall elvtárs, Petrusevszkijvezérezredes, az Ötödik Igazgatóságparancsnoka jelentem, a Szpecnazválogatott egységei díszszemlérefelsorakoztak.

A marsall egy pillantást vetett avégláthatatlan Szpecnaz-oszlopra,és elmosolyodott.

Ezután Petrusevszkij tábornokbemutatta az osztagokat:

- A belorussziai katonai körzet27. Szpecnaz-brigádja!

- Jó napot! - bődült el a marsall.

- Erőt, egészséget, marsallelvtárs! - üvöltötte válaszképp a 27.osztag.

- A fekete-tengeri flotta 3.Szpecnaz-brigádja!

- Jó napot!

- A második független Szpecnaz-

kiképzőszázad!... A moszkvaikatonai körzet 13. Szpecnaz-osztaga!... A 4. harckocsizó hadtest224. Szpecnaz-osztaga!

A marsall harsány hangonüdvözölt mindenkit, szavai hosszanvisszhangoztak az alakulótéren.

A katonai díszszemle igen fontos,szigorú szabályok szerint megtartottceremónia. De egyben vidám is.Van is miért megszemlélni azegységeket. Petrusevszkij tábornokkocsija a marsallétól jobbra, egy

pár lépésre lemaradva haladt. Jólláthatta mindenki, a tábornoktekintetében büszkeség csillogott.Büszke volt a csapataira, azt akarta,hogy a marsall bámulatát iskivívják.

- A Kárpátok katonai körzetének32. Szpecnaz-osztaga!

- Jó napot!

A repülőtérnek csak nem akartvége lenni. Újabb és újabbegységek kerültek sorra.

Hagyomány, hogy mindennagyobb gyakorlat után díszszemlétrendeznek. Századokra nyúlik visszaez a tradíció. Pár nappal előtte atörzs főnöke sorakoztatja fel akatonákat, hogy számbavegye aveszteségeket és gratuláljonazoknak, akik sikeresen szerepeltek.Most, hogy ez a nagyszabásúgyakorlatsorozat véget ért, ésvégeláthatatlan sorokban álltunk arepülőtéren, némi fogalma lehetettaz embernek, micsoda hihetetlenerőt képvisel a GRU Ötödik

Igazgatósága. Még így is, hogy nemvolt mindenki jelen.

- A 17. hadtest 703. függetlenSzpecnaz-százada!

Ahogy egymás után üdvözölte amarsall az osztagokat, biztosanátcikázott az agyán a következőkérdés: ugyan kire szabadulnakmajd rá ezek a fickók? Európára?Ázsiára? Esetleg a Politbüróbanüldögélő elvtársakra?

Gyerünk, marsall, mire vársz? Mi

itt mindnyájan veled vagyunk. Ésalig várjuk, hogy mehessünk végre!Gyerünk, le a pórázzal!Odacsapunk, és egész Oroszországszétszalad, vérfoltokkal a ruhájúk.Csak add ki a parancsot! Nem ölünkmeg persze mindenkit, nemmindenkit. Egy ujjal sem nyúlunkazokhoz, akiknek szép nagy házuk,szép nagy kocsijuk van. Nem bűn az,ha valaki erre költi a pénzét. Azokatsem bántjuk, akik a társadalmiigazságosságról fecsegnek itt össze-vissza. Ez persze hiba, de még

mindig nem bűn. Szerencsétlenekvakvágányra tévedtek, de mit isakarhatnánk tőlük, nyomorultaktól?Azoknak vágjuk el a torkát, marsallelvtárs, akik párosítják a kettőt:azoknak, akik társadalmiigazságosságról papolnak és nagykocsikban furikáznak fel-alá.Lámpavasra velük! Ők az okai azország minden nyomorúságának.Szóval: le a pórázzal, marsallelvtárs! Persze, nincsen ráfelhatalmazásod, mi? Hurrá!

Távolra hangzik az ordításokhangja, a kiszáradt vízmosások isvisszaverik.

- Készek a harcra, emberek? -kérdezi a marsall.

- Igeeen - üvöltik vissza acsapatok lelkesen. Megtesszük, amicsak tőlünk telik, nem kell félni.

Jó munkát végeznünk. Éjtnappallá téve dolgoztunk. Néhaészre sem vettük, hogy márbealkonyodott, arra sem igen

emlékeztünk később, mikor kelt fela nap. Ejtőernyős ugrás éjjel,ejtőernyős ugrás nappal. Egyik amásik után. Ugrás alacsonyról,ugrás magasról. Ugrás katapulttal.Hál’Istennek, nem mindenkinek.Ugrás a sztratoszférából.Szerencsére ez is csak akiválasztottaknak. Verseny versenyhátán. Megint ugrás. Keserű homoka szánkban. Véreres, fáradt szemek.Visszafojtott érzelmek. Néha teljesapátiába zuhantunk. Már arra semtudtunk figyelni, hogyan hajtogatjuk

azokat az ernyőket. Csak legyünkmár kész velük, s akkor aludhatunkvégre egy félórácskát. Már megintellenőrizni kell őket? A fenébe...Hadgyakorlat. Napalm. Kutyák.MVD. KGB. Megint lövészet ésmegint ugrás.

Mindvégig egy paraszthajszálonmúlott az életünk. Szerencséresenkit nem ragadott magával a halál.De ott ólálkodott, ott leselkedettkörülöttünk. A 112.különzászlóaljban egy újfajta

ejtőernyőt próbáltak ki, a D-I-8-ast.Nem volt jó konstrukció, féltek istőle az emberek. Nem nagyonakartak ezzel ugrani, valami nemstimmelt vele. Minden száz ugrásbóllegalább egyszer nem nyílt ki azejtőernyő, az anyag belegabalyodotta kötelekbe. A tervező és aminőségellenőrzők is ott voltak. Aztmondogatták, hogy rosszul hajtjukössze az ernyőket, meg rosszultároljuk őket. A fenébe is, mivisszük vásárra a bőrünket, nem ők.A 112. zászlóalj egyik

törzsőrmesterének szintén beakadtegy kötél, de hamar elvágta egykéssel, így biztonságban, finomanföldet ért. Mikor lenn volt végre, aztmondták neki: nem kellett volnailyen pánikszerűen elvagdosni azt akötelet, megkereshette volna, holrögzítették, és óvatosankibogozhatta volna a cérnát. Ez utánaz ugrás után a törzsőrmestervalahogy nem volt tréfás kedvében.Jól megmondta nekik a magáét, atervezőnek is volt mit hallgatnia.

Szóval a halál a közelbenólálkodott. Egy karnyújtásnyira.Zsoltije Vodi is ott volt mellettünk.Koncentrációs tábor. Uránium, az„agyag". Halál. Vajon nem innenkapták a parancsnokok a „bábukat"és „gladiátorokat"? Tiltott zónák.Őrtornyok. Ejtőernyősirányítótornyok. Egymásszomszédságában. A koncentrációstábor - és mi. Vajon miért? Hogyránk ijesszenek? Vagy lehet, hogyvolt valami oka, hogy a Szpecnazlegfőbb kiképzőtáborát épp az

uránbányák mellé telepítették? Akoncentrációs tábor mellé? A halálmellé?

Megint ugrunk. „ÖsszehajtottaViktor Szuvorov százados". Az elsőakció. Meghúzom a köteleket.„Összehajtotta Szuvorov százados".Kész? Ugrás! Újra és újra.„Kravcov vezérőrnagy." Jó ideigbambán meredtem a szomszédomáltal leírt mondatra, ő épp akkorfejezte be a hajtogatást. Valami nem

volt rendjén. Valamit nem értettem.De az agyam nem forgott. Biztosan akialvatlanságtól. Minden erőmetösszeszedtem, hogy koncentráljak, svégre rájöttem:

- Tábornok elvtárs!

- Sss, ne olyan hangosan! Igen,Viktor, pontosan - nevetett. – De neadja tovább. Már kerekenharminckét órája tábornok vagyok.Maga az első, aki rájött.

- Gratulálok.

- Köszönöm. Tényleg ne verjenagydobra. Majd iszunk rá egyet.De most nem alkalmas. A fenébe, énis elfáradtam. Összepakolta azejtőernyőjét?

- Igen, mind a kettőt, tábornokelvtárs.

- Adja le őket.

- Igenis.

Mivel az az érzésem támadt, hogya szokásos ügymenettől kissé eltér

az utasítás, megkérdeztem:

- Ma nem kell ugranom?

- Soha többé nem kell ugrania.

- Értettem - mondtam, holott egyszót sem értettem az egészből.

- Kijevbe megy és ott jelentkezik.Onnan valószínűleg Moszkvábaküldik.

- Értettem.

- Ne említse senkinek, hová megy.Mikor a személyzeti osztályonkiállítják majd az útiokmányait,mondja azt, hogy a vezérkar TizedikFőigazgatóságán kell jelentkeznie.

- Értettem.

A meglepetéstől szinte kiáltvafeleltem.

- Hát akkor viszontlátásra,százados. Minden jót!

- Százados, a vezérkar ideiglenesdöntése az, hogy bevetésre küldjükaz ellenség hátába, speciálismegbízatással.

Az ismeretlen tábornok komolytekintettel méregetett.

- Mennyi időre van szüksége,hogy elkészüljön?

- Három percre.

- Miért nem ötre, például?

Végre elmosolyodott.

- Be kell még ugranom amellékhelyiségbe - három perc eléglesz.

Ráébredtem, hogy esetleg nemértékeli a humorom, ígyhozzátettem:

- Egész éjjel utaztam a buszon,nem nagyon volt lehetőségem...

- Nyikolaj Geraszimovics -mondta a tábornok a mellette

állónak -, kísérje ki a századost aWC-re.

Két és fél perc múlva ismét ottálltam a tábornok színe előtt.

- Most már útra kész?

- Igen, tábornok elvtárs.

- Bárhová?

- Tűzön-vízen át, tábornokelvtárs.

- Nem érdekli, hová megy?

- De igen, tábornok elvtárs.

- Tegyük föl, hogy valamivelhosszabb időt szántunk az útielőkészületeire. Mondjuk, öt évet.Mit szólna hozzá?

- Örülnék neki.

- Miért?

- Mert ez azt jelentené, hogyvalóban komoly feladatról van szó.

Ez pont megfelelne nekem.

- Mit tud a vezérkar TizedikFőigazgatóságáról, százados?

- Gondoskodik a szabadságukértharcolók fegyverrel valóellátásáról; nemzeti felszabadításimozgalmak parancsnokait képezi ki;katonai tanácsadókat küld Ázsiába,Afrikába, Kubába...

- Mit szólna ahhoz, ha a TizedikFőigazgatóság tisztje lenne?

- A legnagyobb megtiszteltetésnekvenném.

- A Tizedik főigazgatóság olyanországokba küldi az embereit,melyekben vagy forró és száraz,vagy forró és párás az éghajlat.Melyiket választaná?

- A forró, párás éghajlatot.

- Miért?

- Mert ez azt jelentené, hogyVietnamba, Kambodzsába vagy

Laoszba küldenének. Ezekben azországokban harcok folynak. Aforró és száraz éghajlatúországokban már véget ért a háború.

- Téved, hadnagy. Mindig ésmindenhol tovább folyik a háború.Sehol nincs béke és nem is leszegyhamar. Szakadatlanul folyik aküzdelem. A nyílt háború időnkéntszünetel, de a színfalak mögött,titokban tovább folytatódik. Aztfontolgatjuk, hogy háborúba küldjükmagát. Titkos háborúba.

- A KGB-be?

- Nem.

- Elképzelhető egyáltalán titkosháború - a KGB részvétele nélkül?

- Igen.

- A Tizedik Főigazgatóságirányítja?

- Nem. A vezérkar MásodikFőigazgatósága. A GRU jó néhányszervezetet használ fedőszervül,

köztük a Tizedik Főigazgatóságot. AGRU titkos akadémiájára küldjük,ahol vizsgáknak és próbáknak vetikmajd alá. De mindent úgyszervezünk, hogy azt a látszatotkeltsük, katonai tanácsadónakképezzük ki magát. A TizedikFőigazgatóság lesz a magafedőszerve is. A TizedikFőigazgatóságon állítják ki majd azösszes dokumentumot a magaszámára. Ők fogják majdMoszkvába rendelni és mi majdátvesszük magát.

- Mi történik, ha nem felelek mega vizsgákon?

Utálkozó kifejezés jelent meg azarcán.

- Akkor tényleg átadjuk a TizedikFőigazgatóságnak, és ténylegkatonai tanácsadó lesz magából.Felveszik magát - nekik tökéletesenmegfelel. De maga megfelel a mikövetelményeinknek is, és biztosvagyok benne, hogy leteszi aszükséges vizsgákat - másképp nemlenne itt.

- Értettem, tábornok elvtárs!

- Ez esetben némiformalitásoknak kell eleget tennie.

A páncélszekrényből egyvadonatúj bankjegyhez hasonlóanropogós papírlapot vett elő, rajtatisztán olvasható felirat: „Szigorúantitkos."

- Olvassa végig és írja alá.

Tizenkét pontba szedett szövegetpillantottam meg a papíron. Minden

bekezdés ezzel kezdődött:„Szigorúan tilos...", és azzalvégződött, „Büntetése halál." Azutolsó pont arra figyelmeztetett: „Habárki megpróbálja közzétenni ezendokumentum szövegét, vagy annakegy részét, halállal büntethető."

- Elolvasta?

Válaszképp bólintottam. Egytollat nyújtott felém. Aláírtam apapírlapot és elnyelte apáncélszekrény.

- Akkor Moszkvában találkozunk,százados.

Miután átadtam a papírjaimat egytejfölösszájú főhadnagynak,jelentkeztem a parancsnokomnál,eddigi főnökömnél.

- Tábornok elvtárs, Szuvorovszázados jelentem, áthelyeztek avezérkar Tizedik Főigazgatóságára.

- Üljön le - mondta Kravcov.

Helyet foglaltam. Sokáig nézett aszemembe. Álltam a tekintetét.

Mintha skatulyából húzták volnaelő. Minden vidámság, sokat sejtetőmosoly nélkül nézett rám.

- Komoly ügyekben vesz részmostantól, Viktor. A TizedikFőigazgatóságra kerül, de ha jólsejtem, ez csak a fedőszerv. Úgytűnik, még feljebb viszik. Lehet,hogy a GRU-ba. Az Akváriumba.Nem is szabad beszélnie róla.Jegyezze meg, amit most mondok. A

Tizedik Főigazgatóságra érkezikmajd meg, de egy másik veszi át.Valószínűleg így lesz. Ha jól látoma dolgot, kemény vizsgákon kellmost átverekednie magát. Ha aztakarja, hogy sikerrel vegye azakadályokat, maradjon meg mindigolyannak, amilyen. Van magábanegy árnyalatnyi hamisság,csalárdság. Ne próbálja megelrejteni.

- Nem fogom.

- Legyen jó és kedves. Mindig

maradjon meg jónak. Egészéletében. Megígéri nekem?

- Megígérem.

- Ha embert kell ölnie, akkor islegyen kedves! Mosolyogjon ráelőtte.

- Meg fogom próbálni.

- De ha meg akarják ölni, nenyafogjon, ne siránkozzon. Ezt nembocsátják meg magának.Mosolyogjon. Nevessen rá a

hóhérjára. Így halhatatlannak őrzimeg magát. Egyszermindannyiunknak meg kell halnia.Emelt fővel menjen a halálba!Haljon meg büszkén, megígéri?

Egy nappal később egy zöldautóbusz egy elhagyatottvasútállomásra vitt minket. Katonaiszerelvényt állították össze nekünk apályán. Mindannyiunkat a vezérkarTizedik Főigazgatósága rendelt be.Mindannyian katonai tanácsadók

leszünk Vietnamban, Algériában,Jemenben, Szíriában, Egyiptomban.Ott voltam közöttük. Mindenbarátom, munkatársam,parancsnokom és beosztottamszámára megszűntem létezni ettől aperctől fogva. Az a bizonyos elsőpont a szövegben szigorúanmegtiltotta, hogy az eddigi életemsorán megismert emberekbármelyikével is tartsam akapcsolatot.

6.

Ahogy robogott velünk a vonatMoszkva felé, kitárult előttem ahatártalan ország. A sínek menténegy kislány integetett utánunk.Nyírfák, fenyőfák, düledező,helyenként romos templomok, szénáthordó lányok, gyárkémények mellettvezetett az utunk. Egy egészgyermekcsapat tűnt fel, mindannyianmosolyogtak, integettek. Egyik hídjött a másik után. A vonat

átdübörgött a folyó felett, Konotop,Brjanszk, Kaluga következett.Kattogtak a kerekek. A kocsibanlármáztak az emberek s jócskán ittakis. Katonai szerelvényen utaztunk,nem voltak civilek, csak mi. Az énfülkémben például csak katonaitanácsadók ültek. Mármint leendőkatonai tanácsadók. A jövőnkreittunk. A Tizedik Főigazgatóságra.Okunyov tábornokéra. Újabb palackjárt körbe. Igyék, százados! Gyorselőléptetést! Köszönöm, őrnagy,magának is! Csillogtak a szemek.

Mint a kisfiúk, akikbeleszerelmesedtek a háborúsdiba.Talán bizony azért utaztunkMoszkvába, hogy a kiképzés utánmár egész zászlóaljakat tudjunkirányítani? Nem. A háború heve vittminket. Ezek voltak a szerencséskiválasztottak, akik lehetőségetkaptak a Tizedik Főigazgatóságtól.A Tizedikre, fiúk!

Sokan voltunk a kocsiban.Lövészek, repülősök, harckocsizók.Tegnap még nem is ismertük

egymást. Ma már barátok voltunk.Újabb palack indult körbe.Egészségetekre, fiúk! A továbbisikerre! Vajon hol az ördögbe kötökki a végén? A papírjaim alapjánKubában - de csak mert rajtam kívülsenki nem volt a csapatban, akiszintén oda menne.

Sokakat küldtek közülünkEgyiptomba, Szíriába. NéhányanVietnamba készültek. Ha lett volnavalaki. aki valóban Kubába indul,számomra nyilván mást találtak

volna ki helyette. Kravcovnaktermészetesen igaza volt abban,hogy Kuba csak fedezetül szolgált.De ennél többet ő sem tudottmondani. Kravcov - már ő istábornok. Láttam még azután, hogyelőléptették, de ugyanúgy porleptekezeslábasban, fakó kék sapkábanvolt, mint a többiek. Semmivel semnézett ki különbül, mint a Szpecnaz-fiúk. Próbáltam őt magam eléképzelni arany váll-lappal, szélescsíkkal a nadrágján - nem ment.Mindig olyannak marad meg

bennem, amilyennek először láttam:tiszta zubbonyban, alezredesiváll-lappal, de fiatal századoshozillő arcvonásokkal. Sok szerencsét,Kravcov!

Krasznaja Presznya a világleghatalmasabb vasúti csomópontja.Vonat vonat hátán. Több ezerember. Mindez magas falakkal,szögesdróttal körbekerítve.Reflektorok, vakító fénycsóvákpásztázzák az állomás egész

területét. Egész szerelvénnyiharckocsi az NDK-nak. Többvagonra való újoncCsehszlovákiának. Csikorgó,kattogó kerekek zaja.Tolatómozdonyok. Egy egészszerelvény, alaposan megpakolvaTávol-Keletre szánt fegyverekkel.Hatalmas konténerek, óriásiraktárak. Kirakodás, berakodás. Egyrakomány katona Lengyelországból.Fogolyszállító szerelvények: szűkkis ablakok, fehérre mázolva.Rácsok. Krasznaja Presznya nem

csupán katonai vasútállomás -átmeneti börtön is egyben. Kutyásőrök. Egy foglyokkal megpakoltszerelvény, melyet a különlegeszónába irányítottak. Hatalmasvaskapuk. Szögesdrót. Vakító, kékesfény. Még egy vonat, telefoglyokkal. Bodajóba.Cserepovecbe. Szeverodvinszkbe.Zsoltije Vodibe. Az átmenetikatonai szállás nagy, szürke épülete.A dél-jemeni katonai tanácsadókcsoportja: B szektor 217. szoba. Akubai tanácsadó! Ez vagyok én.

Szuvorov százados? Igen. Jöjjönvelem. A jóvágású fiatal őrnagy egyhosszú kerítés, majd egy halom zöldláda mellett vezetett el. Erre,százados. Egy kis udvarban egymentőautó várt ránk, vöröskereszttel az oldalán. Csak magaután, százados. Az ajtó becsapódottmögöttem, a kocsi elindult. Párszormegállt, nyilván az ellenőrzésipontoknál, a tiltott zóna határán.Átvittek egész Moszkván. Éreztem,hogy nem egyenes úton megyünk,hanem egy nagyváros utcáin. A

kocsi gyakran megállt, időnkéntbefordult - nyilván akereszteződéseknél. Persze, csaktalálgattam. Látni semmit semláttam. A mentő ablakát bemázolták,mint a fogolyszállító kocsikét.

Mennyi tizenhatszor 262?Gyorsan. Fejben. Nem volt túlnehéz. Be kellett szorozni tízzel,hozzáadni a felét és még 262-őt. Dea vizsgáztató fürkésző tekintetemegzavart. Homlokomat

végigsimítottam a tenyeremmel, aplafonra bámultam, majd az asztalzöld borítására meredtem. Pontosanelőttem, az asztalra helyezett zöldpapíron az egyik előttem lévő éppezt számolta ki vékony ceruzával.Tisztán olvashatóan felírta, de avizsgáztató nyilván nem vette észre.Már éppen be akartam mondani alelesett megoldást, mikor felötlöttbennem: ugyan honnan szerzettpapírt és ceruzát az illető, s főleghogyan tudta használni őket avizsgáztató szeme láttára? Szóval

ezt azért rakták ide, hogybeugrassanak. Felnéztem,gondolkodtam még egymásodpercet, aztán bemondtam asaját válaszomat: 4192. Avizsgáztató elindította stopperórájátés újabb kérdést tett fel. Gyorsanodapillantottam a zöld papírra írtmegoldásra – hibás volt az összeg.Tényleg cselből tették ide az orromelé, hogy készen kapott, de rosszválaszt adjak, ha lusta vagyok. Demár jött is a többi kérdés gyorsegymásutánban, mintha futószalagról

érkeznének. „Mennyit nyom egyamerikai M60-as harckocsi? Miérttekerednek balról jobbra az öregvárkastélyokban a csigalépcsők ésnem fordítva? Hány hét van egyévben? Mennyit nyom egy vödörhigany? Mennyi az arany világpiaciára? Melyik cég gyártja a Phantomvadászgépeket? Mennyi aSzovjetunió éves acéltermelése? Azamerikai tankelhárító aknák ajobbak vagy a franciagyártmányúak? Milyen konstrukcióshibája van a forgó hengerkoszorús

repülőgépmotornak? Mikor lőttékfel az első szputnyikot?" Nem voltidőm gondolkodni. A habozáslegkisebb jelére már újabb kérdéskövetkezett - majd megint újabb ésújabb. „Mit tud Csehovról?" „A 62.hadtest 138. lövészhadosztályánakhíres mesterlövésze volt." „IsmeriDosztojevszkijt?" Micsoda hülyekérdés. Ki ne ismernéDosztojevszkijt? „NyikolajGeraszimovics Dosztojevszkijvezérőrnagy a 3. rohamhadtestvezérkari főnöke." Valami oknál

fogva a vizsgabiztos felnevetett. Deelfogadta a választ. „Semmi vész,százados, nem egészen azokatválaszolja ugyan, amikrefelkészültünk, de helyesek afeleletei és legalább valamelyestképet adnak a jelleméről. Ha néhaelnevetjük magunkat, azzal netörődjön, ne jöjjön zavarba!"Zavarba jöttem én már valaha iséletemben?

Úgy éreztem, mintha már a

milliomodik kérdésnél járnánk.Aztán kiszámítottam, hogy ötezernéltöbb nemigen lehetett: egy óra alatt,mondjuk, ötven kérdés, napontatizenhét órán keresztül, hat napon át.Néhány kérdésnél öt vagy tíz percbeis beletelt, mire megválaszoltam.De voltak olyanok is, melyek csakegy-két másodpercet vettek igénybe.Semmit sem használhattam, egyetlenszót sem írhattam le, nembeszélhettem senkivel. Arra voltakkíváncsiak, mit tudok és mitgondolok. Nem szabadott túl

okosnak mutatkozni, hazudni, vagykiszínezni a dolgokat. Ha egy-egyfogós kérdésnél megpróbálmellébeszélni az ember, későbbúgyis lebukik, mert ellentmondásbakeverik önmagával. Avizsgabiztosok állandóan váltottákegymást. Néha csak egy kérdezővolt, néha tele volt velük a szoba. Avizsgázó viszont csak önmagáraszámíthatott, reggeltől későéjszakáig.

Nem tartottak szünetet. Ha WC-re

akart menni az ember, mindenalkalommal engedélyt kellett kérnie.Néha azonnal kiengedték, olykorkétszer-háromszor is szólnia kellettérte. Az ennivalót is odahozták aterembe. Néha valóságos lakomáttálaltak fel, melytől egészenelálmosodott az ember. Máskoregész nap „elfelejtkeztek" róla, avallatás pedig végkimerülésigfolytatódott. „Mit tenne, hapostavonatot rabolt volna ki néhánytársa segítségével? Képzelje el,hogy már szétosztották a pénzt, s

maga is megkapta a részét! Mit tudJohann Straussról? Hakorszerűsítené az amerikaiak B-58-as bombázóját, elsősorban mirefigyelne és miért? Hány oszlopdíszíti a Nagyszínházat? Milyentípusú nőkhöz vonzódik leginkább?Hányszor van meg 4416-ban a 8?Hány adag vodkát tud lehajtani együltő helyében? Itt van néhányfénykép, zömmel olyan emberekről,akiket az elmúlt napokban voltalkalma látni. Három perce vanarra, hogy kiválogassa: ki az, akit

még soha nem látott, ki az, akitegyszer, ki az, akit kétszer!" Azutolsó két napon csupa olyan kérdéskövetkezett, amelyet egyszer mármegválaszoltam, de ez alkalommalzavaró körülmények közepette. „Egypercet adok, hogy ezen a gépeltoldalon aláhúzzon minden nagy B-t,áthúzzon minden T-t, pirossalbekarikázzon minden R-et." Közbenbekapcsoltak egy magnót, s egészenmás szöveg ment rajta, például:„Áthúzni az R-eket, aláhúzni az Á-kat, pirossal bekarikázni az U-kat.

„Három perc alatt adja össze azösszes hármast, amit ezen a papíronlát: Ne törődjön azzal, amit akollégám csinál." A papíron számokszázai sorakoztak. A kollégájapedig döngetni kezdte az asztalt,pofákat vágott, malacságokat súgotta fülembe, lefogta a kezemet, bokánrúgott, rázni kezdte a székemet. Deazt a tanácsot adták, hogy nefigyeljek oda.

A vége felé teljesen kikészültem.A vizsgáztatók csak erre vártak:

mikor már a kimerültségtől nemláttam egyebet magam előtt, csaküres feketeséget. Berontottak aszobába, felkapcsolták az összesvillanyt, a szemembe világítottak,fölráztak. „Tizenhatszor 262?"Ordítottak. „Olyan egyszerű! Nememlékszik?! Egyszer mármegmondta ma reggel, hát nememlékszik?!" „4192" motyogtam, skialudt a fény.

Egy hét leforgása alatt mindent

megtudtak rólam, amit csak meglehetett. Felmérték, mit tudok.Megvizsgálták mindazokat aterületeket, témaköröket, melyekérdekelték őket. Feltérképezték amunkabírásomat, a memóriám, atájékozódó képességem, amegbízhatóságom határait; hogyvan-e humorérzékem; azállóképességemet; a különbözőhelyzetekben adott reakcióimat;hogy mennyire vagyok képesmegjegyezni arcokat, neveket,címeket; milyen gyorsan hozok

önálló döntéseket - és még sokminden mást.

- Nagyon jól megfelelt,fiatalember - mondta egy civilruhás, ősz hajú férfi, miutánvégigcsináltam az egész hetivizsgasorozatot. – De csak egyetlenúton-módon távozhat csak aszervezetből. A krematóriumkéményén keresztül. Tehát gondoljameg. S hogy legyen mirőlelmélkednie, levetítek magának egyfilmet...

Azt hittem, egész életemen átkísérteni fog ez az arc. De nem ígylett. Álmaimban, például, nem jöttelő. De gyakran eszembe jutott, ésvalamit sehogy sem értettem. Ahivatalos verzió szerint ez a GRU-ezredes eladta magát a brit és azamerikai titkosszolgálatnak, mertnagyon szerette a nőket, és kellettrájuk a pénz. Tételezzük fel, hogyígy van. De ha a nők miatt tette,ugyan miért nem disszidált?

Angliában vagy Amerikában lettvolna elég pénze élete végéig, s kinem fogyott volna a nőkből. Havalaki ennyit tud, örömmelfogadják, és jól megfizetikmindenütt a világon. Bőven voltalkalma a szökésre. De nem ezttette. Moszkvában dolgozott tovább,ahol igazán nem sok lehetőségenyílt, hogy elköltse a pénzét. Amiannyit jelent, hogy itt nem a pénzről,és nem is a nőkről van szó. Hátakkor miről?

Ha mindössze nőbolond lett volna- disszidálhatott és letelepedhetettvolna Nyugaton, temérdek pénz,rengeteg kaland. De nem. Akrematóriumban végezte. Az ő némasikolyát hallottam. De miért? Miért,az isten szerelmére? Egész éjjelforgolódtam a párnámon, nembírtam elaludni. Ez a vizsga utánielső éjjel volt. Lehet, hogy zártláncútévén keresztül most is figyelnek? Apokolba velük! Kiugrottam azágyból és obszcén mozdulatokattettem a szoba minden sarka felé.

Ha tényleg megfigyelés alatttartanak - csak nem visznek márholnap a párt központi bizottságaelé? Úgy döntöttem, nem elegendődurva mozdulatokat tenni asarkoknak, megmutattam akamerának - amennyiben ott volt -mindenemet, amim csak volt. Majdholnap meglátjuk, kidobnak vagysem. Ezek után elégedettenvisszamásztam az ágyamba, ésálomba merültem, abban a szentmeggyűződésben, hogy másnapmegyek Szibériába egy

harckocsiszázad parancsnokaként.

Úgy aludtam, mint a bunda.Mélyen, mint egy kisgyerek.Tudtam, hogy ha bevesz a GRU azAkváriumba, nagy hibát követ el.Azt is tudtam, hogy ha tényleg egy útvezet innen kifelé, a kéményen át,hát az én „távozásomat" nem fogjapompa kísérni. Nem ágyban, párnákközt fogok meghalni. Az olyanokmint én, nem így végzik. A szovjettitkosszolgálat meg jobban tenné, hamár most megszabadulna tőlem,

azon a kéményen keresztül.

Már megint vittek valahová abemázolt ablakú, zárt kocsiban.Nem láttam, hová megyünk. Vajonhová tartunk? A központibizottságba vagy Szibériába?

Kívülről a nagyváros zajaszűrődött be hozzám, milliónyi lábdobogását - valahol a központbanlehettünk tehát. Talán a Lubjankán?Gyalogosok egész áradata haladt el

nap mint nap a Lubjanka előtt, aDzerzsinszkij téren. Valamilyenoknál fogva az az érzésem támadt,mi is ide jöttünk. Semmi furcsa nemlenne a dologban: a KözpontiBizottság is itt van a szomszédban.Az autó egy időre megállt, majdlassan behajtott egy udvarba.Fémajtó csapódott be mögöttünk, akocsi ajtaja kinyílt. Kiszálltam.

Egy szűk, sötét udvarban voltunk.Ősrégi falak meredeztek az ég feléminden oldalon. Hátunk mögött volt

a kapu, KGB-őrmesterekteljesítettek szolgálatot előtte. Jópárajtó nyílt az udvarba, némelyikbenKGB-őr állt. Volt olyan ajtó is,amely előtt nem volt őrszem.Galambok sétálgattak a párkányon.Erre, kérem. Egy másik ősz hajúférfi felmutatta az iratainkat. AKGB-tiszt szalutált. Erre! Az őszhajú már ismerte az utat, hosszasanvezetett a vég nélküli folyosókon.Vörös szőnyeg. Boltíves mennyezet.Párnázott ajtók. Megint megnéztékaz iratainkat Erre! Lifttel mentünk a

harmadik emeletre. Megint egyfolyosó. Egy hatalmas helyiség, egyidősebb asszony ült az íróasztalmellett. Várjanak egy percet, kérem!Jöjjön be, kérem! Az őszhajúhátulról gyengéden meglökött,becsukta mögöttem az ajtót és kinnmaradt.

Az irodahelyiségnek magasmennyezete volt, ablakai jóvalszemmagasság felett kezdődtek. Egyszürke fal látszott csak, meg néhánygalamb. Középen, egy tölgyfa

íróasztalnál egy igen soványtestalkatú férfi ült mögöttearanykeretes szemüvegben. Sötétegyenruhát viselt, rangjelzés nélkül.Se érem, se csillag. A hadseregbenminden roppant egyszerű, egypillantás a váll-lapra és mindenvilágos: ezredes elvtárs vagyőrnagy elvtárs. De most ugyan hogytörjem meg a jeget? Egyszerűenbemutatkoztam hát:

- Szuvorov százados.

- Jó napot, százados, hogy van?

- Erőt, egészséget!

- Alaposan megfigyeltük magát ésügy határoztunk, hogy bevesszük azAkváriumba, természetesen amegfelelő felkészítés után.

- Köszönöm.

- Ma augusztus 23. van. Vésseemlékezetébe ezt a dátumot és sohael ne feledje. Ezen a napon maga isbekerült a nómenklatúrába. Sőtegyenesen a központi bizottságnómenklatúrájába. Ami a szokásos

előjogokon felül még egyprivilégiummal jár. A mai naptólfogva kikerül a KGB-ellenőrzésealól. Ettől kezdve a KGB-nek nincsjoga sem kérdéseket feltenniemagának, sem választ követelnieezekre, sem akciót indítania magaellen. Ha valami hibát követ el,jelentse a közvetlen helyettesének,az majd jelenti nekünk. Ha nemjelenti, mi attól még tudni fogunkróla. De vizsgálatot innentől fogvacsak a GRU vezető tisztjei és aközponti bizottság személyzeti

osztálya folytathat maga ellen.Minden KGB-kapcsolatáróljelentést kell tennie a felettesének.A központi bizottság biztonságaazon múlik, mennyire képesek aközponti nómenklatúrához tartozókfüggetleníteni magukat mindenegyéb szervezettől. Ami a központibizottság érdeke - az egyben a magaérdeke is.

Legyen büszke arra, hogy aközponti bizottság bízik a katonaititkosszolgálatban és személy

szerint magában. Minden jót.

Tisztelegtem és elhagytam aszobát.

Kis tó az erdő mélyén. Körülöttenádas. Nem messze tőle nyírfák. Amagas, zöld kerítés mögött lapultmeg a nyaralónk, a dácsánk. Kisstrand volt előtte, felfordítottcsónakkal. A tó túlsó partjánhasonló faházak sorakoztak. Szinténzöld kerítés vette körül őket.

Különleges övezet volt ez. Nyaralókkaptak helyet benne - de csak alegfelső körökhöz tartozó elvtársaknyaralói. Nem is volt túl egyszerűbehatolni a területre. Tölgyerdő,tavak, sűrű növényzet mindenfelé.Itt-ott piros háztetők, újabb zöldkerítések. Egyetlen út vezetett atavunkhoz. Akárhova nézett azember, mindenütt nyaralókat látott.A kerítésen túl már más telkekezdődött. Valaki éppröplabdázott... Nem szabadotttudnunk, ki volt az. Neki sem volt

szabad kémkednie utánunk. Egyikoldalon a kerítés magasabb volt azátlagosnál. Esténként zeneszószűrődött át rajta. Szép zene. Tangó.

A nyaralónk meglehetősen nagydácsának számított. Huszonhármanlaktunk benne. De harmincnak is lettvolna elég hely. Mindenkinek sajátszoba jutott. A falak fenyőfábólkészültek. Kátrányszag terjengett.Egy kis tájkép lógott a falon.Hatalmas, puha ágy. Könyvespolc.A földszinten egy óriási

perzsaszőnyeggel leterített hall.Akkor keltünk fel, amikor jólesett,azt csináltunk, amit akartunk.Kiadós reggelit, szerényebb ebédetés pazar vacsorát kaptunk. Esténkénttábortüzet raktunk, ittunk. Vadásznijártunk. Huszonhárman voltunk,mindannyian a szovjet katonaititkosszolgálat középszintjeiről.Volt egy alezredes, két őrnagy, egyfőhadnagy a csapatban, a többiekszázadosi rangban. Egyikünkvadászrepülő volt. Ketten arakétaelhárítástól jöttek. Volt egy

ejtőernyősünk, egy hadihajó-parancsnokunk, egy tiszti orvosunk,egy katonai jogászunk. Elég vegyestársaság. Más-más parancsnok kezealól kerültünk ki. Valamilyen úton-módon, ilyen-olyan titkosszolgálatitisztek pártfogásába kerültünk - egyhadosztálynál, egy hadtestnél vagymég magasabb szinten.Mindannyiunkat kiemeltek, hogyvalakinek a saját embere legyünk.Ezekből a pártfogoltakból kerülnekki az Akvárium jelöltjei. Persze,mikor az Akvárium arról döntött,

kiket választ a középszintenszolgáló ifjú hírszerző tisztek közül,ügyelt arra, hogy ne vigyen elmindenkit, sőt még csak ne is alegjobbakat. Ha megfosztjákKravcovot a legjobb embereitől,legközelebb már nem olyangondosan válogatja ki beosztottjait.Következésképp az Akváriummindig nagyon óvatos aválasztásnál, nehogy elvegye aközépszinten szolgálók kedvét attól,hogy megfelelően kiépítsék a sajátszemélyi érdekeltségeiket.

Sokat aludtam. Jó ideje előszörilyen békésen és nyugodtan. Reggelkésőn keltem, azután lementem atóra. A levegő párás volt, de a vízjó meleg. Sokáig úsztam, mivel jóltudtam, nem tart már sokáig azaranyélet: a sok alvás, a szabadság.Kiheverhettük a vizsgák fáradalmait- hogy frissen, jó erőben kezdjük atanévet. Tehát pihentem.

A gyorsan kötött barátságnakhosszú ellenségeskedés a vége.

Tudatában voltam ennek én is,tudták a többiek is. Nem törtükössze kezünket-lábunkat, hogymindenáron összemelegedjünk.Óvatosan méregettük egymást,lényegtelen apróságokrólbeszélgettünk, s nem túl érdekestörténeteket meséltünk egymásnak.Eljátszadoztunk a szavakkal.Közben, persze, ittunk. Jól felszereltbár állt a rendelkezésünkre, annyitihatott az ember, amennyit csakakart. De visszafogtuk magunkat.Talán eljön az az idő, mikor

valóban megbarátkozunk egymássalés megbízunk egymásban. Talánegyszer számíthatunk is egymásra.Akkor majd együtt iszunk, mint azigazi tisztek. De ennek még nem voltitt az ideje.

Gondosan méretet vettek rólunk, smost vadonatúj civil ruháinkbanfeszítettünk. Néhányunkat arra ítélmajd a sors, hogy tábornokként márcsak egyenruhát hordhat. Néhányunktábornokként is megtarthatja majd acivil öltözéket. Attól függ, hol

szolgál.

- Pjotr Fjodorovics Razumovezredes vagyok - köszöntött behozzánk egy kövérkés embersportdzsekiben, röplabdával akezében. - Ötvenegyedik évemettöltöttem be. Huszonháromesztendeig szolgáltam azAkváriumban. Három országbanteljesítettem szolgálatot, összesentizenhat évet töltöttem külföldön.Hét ügynököt szerveztem be. Négy

rendjelet, számtalan kitüntetéstkaptam a munkámért. Hozzámosztották be magukat. Nyilvánhamarosan gúnynevet választanakmajd nekem. Hogy megspóroljammaguknak a fáradságot,megemlíteném néhány eleddighasználatos becenevemet: az egyik -Elefánt. A Katonai és DiplomáciaiAkadémia minden tanárát ígycsúfolják. Magát az akadémiátegyébként Üvegháznak hívjuk, hamagukról, az ifjú generációkról vanszó. Elefánttemetőnek, ha a tanári

kart értjük alatta. Az is meglehet,hogy egy napon mégvalamelyikükből elefánt lesz itt, azakadémián, és fiatal elefántokoktatását vállalja. Szeretnékegyenként is beszélni önökkel.Szuvorov százados.

- Igen, ezredes elvtárs.

- Nevezzen egyszerűen PjotrFjodorovicsnak.

- Igenis.

- Hagyja ezt az „igenis"-t. Aszovjet hadsereg katonája marad.Mi több, egyre magasabbra jut, jóúton van afelé, hogy hamarosan avezérkarban találja magát. De mostegy időre felejtse el ezt az „igenis"-t. És nem tudna leszokni arról, hogyösszevágja a bokáját, ha afelettesével tárgyal?

- Nem nagyon,... PjotrFjodorovics... elvtárs...

- Az első dolga a következő:tanulja meg, hogyan ül egy

közönséges civil a karosszékben.Nyugodtan, lazán... Maga úgy feszít,mintha állandóan díszszemlén lenne.Egy valódi diplomata nem így ül.Megértette?

- Igen.

Sokat törtem a fejem, vajonhogyan lehet fenntartani ésműködtetni egy hírszerzőtisztiakadémiát anélkül, hogy bárki isrájönne, mi folyik odabenn Hogyan

lehet éveken át tiszteket képezni atitkosszolgálat számára anélkül,hogy bárki kifürkészné, miből is állez az egész. Pedig roppant egyszerű.A Katonai és DiplomáciaiAkadémia főépülete Moszkvábanvan, a városközpontban, aNarodnogo Opelcsenyija utcában.De ebben az épületben csak ahivatali helyiségek találhatók. Adiákok kis csoportokban tanulnak,elszórtan egész Moszkvában. Csakazt a helyet ismerik, ahol tanulnak,azt is csak belülről. Azt már nem

tudják, hogy hol vannak.

Minden nap 8:30-kormegjelentem a „munkahelyemen", aTájékoztatási Minisztériumelektromágneses sugárzássalfoglalkozó kutatóintézetében. ATyimirzajev-park mellett van. Hogya kutatóintézet valójában micsoda,mit csinál, és kihez tartozik, aztnagyon kevesen tudják. Az ötvenesévek végén még csak egy sárgaszínű, oszlopokkal díszített, nagyház állt ezen a helyen - a sztálinista

építőművészet egy jeles alkotása.Akkoriban valószínűleg csak párszáz ember dolgozhatott itt. De akutatóintézet sebesen terjeszkednikezdett. Ma már jó néhány nagy,szürke, hatemeletes háztömb áll itt.Szürke téglából épültek,takarékossági megfontolásbólhomlokzat nélkül, Hruscsov-stílusban. Valamivel odébb gigászi,üvegszemű épületek nyúlnak az égfelé – fehér betonból ésalumíniumból. Íme, a Brezsnyev-korszak építészeti stílusának nagy

újítása.

A kutatóintézet ma már sok-sokműhelyből álló, hatalmaskomplexum. Színes csövek eregetika füstöt a reggeli fagyban, hófehérépületek magasodnak az óriásihangárokba vezető vasúti sínekkusza nyalábjai fölé. Akomplexumot szögesdrót és beton,valamint szögesdróttal megfejelttéglafalak osztják zónákra,szektorokra. Egy Diesel-mozdonyfékez nagy sivítással. Legalább öt,

egyenként harminc tonnás vagontnyel el az egyik titkos műhelymélye. Belépni tilos! A tudósok, amunkások mindig sietnek. Háromműszakban dolgoznak, szünetnélkül. Ezernyi ember özönlik ki afolyosókra. Vége a hajnaliműszaknak. Csúcstudomány -nagyüzemi méretekben. Mutassa fela belépőkártyáját! 12B zóna. Afőbejáratnál a tömeg kisebboszlopokra szakadozva hullámziktovább. Vajon mit csinálnak ezek azemberek? Min dolgoznak? Jobb, ha

az ember a tulajdon érdekében nemkérdez ilyesmit. Még egy kapu,fölötte szögesdrót. Mutassa abelépőjét! Lépjen tovább! Kisebbcsoportok válnak ki megint azemberfolyamból. Milyen igaz, amiminden tankönyvünkben benne van:a legjobb búvóhely a tömeg vagyegy felhőkarcoló.

Tudósok egész seregétőlkörülvéve sietek a munkahelyemre,akik mind különleges őrizet alattdolgoznak. Falként állnak közéjük a

félelem és a bizalmatlanság, acsillagászati összegekre rúgó különpénzek, a titkos privilégiumok. Túlsokszor rajtuk ütöttek már abiztonságiak ahhoz, hogymegtanulják: ne szólj szám, nem fájfejem. Ha az ember sokáig képeslakatot tenni az ember a szájára,sokáig életben hagyják. Itt senki nemkérdez semmit. Mindenki éli azéletét, begubózva a tudományosproblémák világába. Gyerünk!Kezdődik a műszak!

A belépőmet újra ellenőrzik,végül egy jól fűtött folyosón találommagam. Ez a várószoba. Mindenbarátom itt van már - mind ahuszonkettő. A GRU Katonai ésDiplomáciai Akadémiáján az elsőévfolyam nyolcas számú csoportjavagyunk. A kutatóintézet nekünkcsak gyülekezőhely. Ideje átmenni aszomszédos terembe, innenindulunk. Senki sincs idebenn, csakegy nagy teherautó áll kinn, sofőrnélkül, rajta egy narancssárga színűkonténer. A csoportvezető kinyitja a

konténer ajtaját, mi pedigbemászunk. Belül puha szőnyegek,hátradönthető támlájú ülésekvannak, mint a repülőgépek elsőosztályán. De ablak nincs.Fogalmunk sincs, hová visznek napmint nap. A sofőrt sem látjuk. Csakakkor száll be, ha megkapta a jelet.A konténer ajtaja ekkor márbecsapódott és belülről bezártuk. Asofőrnek valószínűleg fogalma sincsa létezésünkről. Minden nap 8 óra40 perckor belép a hangárba,bemászik a vezetőülésre, s a

„különösen veszélyes rakományt" azegyik titkos zónából a másikbaszállítja. Betolat egy másikhangárba, kiszáll, bemegy azépületbe, megvárja, míg kirakják arakományt. Este pedig ugyanezt azutat teszi meg, csak visszafelé.Közben más narancssárga színűkonténereket szállít Moszkvaterületén, az egyik rendeltetésihelyről a másikra. Lehet, hogy akonténerben atombomba-detonátorok vannak, lehet, hogyhalálos vírusok, melyek

segítségével kipusztítható az egészemberiség. Az is lehet, hogymeteorológiai fegyverek. Honnan istudná, mi van a konténerben? Mindegyforma és mind narancssárga.Jókora prémiumot visz haza értük.Ezekben a „tudományoskutatóintézetekben" a takarítónőtőlaz éjjeliőrig mindenkit jólmegfizetnek. A titoktartás végett -hogy tartsák a szájukat.

Egymás után leugrunk a betonra.

A hangár tetőszerkezetében, avastraverzek között egy verébcsivitel vidáman. Ő az egyetlen, akimindent látott, azt is, ki hoz minketide nap mint nap, azt is, ki hozza beaz ebédünket ki takarítja ki utánunkaz ebédlőt, a tantermeket. Mi sohasenkivel sem találkozunk. Azt is jólkitalálták, hogy minket se láthassonsenki. Amíg asztalt terítenek nekünka szomszédos szobában, atermünkbe vezető ajtót ki sem lehetnyitni. Amint a szakácsok ésfelszolgálók kiteszik a lábukat,

megszólal a jel - mint Pavlovkutyáinak -, s közli velünk, hogyminden kész. Ha viszont nyitva vanaz ebédlőbe vezető ajtó, mindenmás bejáratot automatikusanlezárnak. Nagyon finoman főznek.Ilyen jól még sehol sem tartottakminket, még Csehszlovákiában sem.

Mindazonáltal egy pillanatra semmegy ki az ember fejéből, hogytiltott zónában van. Úgy körülkerítettek bennünket, mint a birkákat- csak itt nagyobb a kényelem. Még

nevet is adtunk a konténerünknek: őa mi „narancssárga Marijánk".

A hangárból vasajtó vezet afőépületbe, melyben azosztálytermeket kialakították. Akonténert hamarosan el is viszik,kisvártatva egy másik jelenik meg ahelyén, ebben érkezik atanszemélyzet.

Öt percünk marad az órákkezdetéig, hogy összeszedjükmagunkat. Még egy kis udvarunk isvan. A szürke betonfalakat, melyek

körbeveszik, majdnem teljeseneltakarják a zsenge nyírfák, egészenotthonossá varázsolják ezt a kiszugot. A nyírfák felett is szögesdrótfeszül természetesen, de nem tudni,hogy mi van azontúl. Azmindenesetre elég valószínűnektűnik, hogy a fal mögött ugyanolyankerek tetők sorakoznak, mintamilyennel az uszodánkat és ateniszpályát befedték. Lehet, hogy atúloldalon hasonló oktatási központbújik meg, mint a miénk: talán épp amagyar vagy a lengyel kollegák

tanulnak benne. Az is lehet, hogykubaiak, olaszok, líbiaiak, netánmás nemzetiségű tisztek. Honnan istudnánk? Lehet, hogy egyáltalán nemoktatási központ, hanemrakétatechnikai kutatólaboratóriumvagy szigorított büntetés-végrehajtóintézet. Annyi bizonyos, a falakontúl még nem a nagyvilág kezdődik.Ha áttörnénk, nem az erdőben, nemis városban találnánk magunkat,hanem egy ugyanilyen szigorúanellenőrzött objektum kellősközepén.

Egy ideig próbáltam kitalálni,merre visznek bennünket a„narancssárga Marijában",igyekeztem nyomon követni akonténer mozgását. Elvégre nemvoltunk messze az oktatásiközponttól. Úgy tűnt, a„főhadiszállásunk" épp aKrasznopresznaja börtönszomszédságában volt. De nem álltmódomban, megbizonyosodni.

- Elkészültek? Menjünk akkor.

Mindnyájan az előadóterembenvoltunk. Mindenki odament apáncélszekrényhez. Mindenjegyzettömbben kilencvenhat lapvolt. Vigyázat, ez is szigorúan titkosinformáció! Kivettük ajegyzetfüzeteinket. Visszazártuk apáncélszekrényeket. Sajátpecsétünkkel láttuk el őket.Visszamentünk a terembe. Azelőadót vékony, félig-meddigáttetsző függöny választotta el ahallgatóságtól. Ő sem látott minkettisztán, mi sem őt. Csak

körvonalakat. De ettől mégnyugodtan megtartotta az előadását.Néha ki kellett jönnie a függönymögül, hogy felírjon valamit atáblára, vagy megmutasson valamita térképen. Ilyenkor szigorúan tilosvolt megfordulnia. Az arcát nemláthattuk.

Magas rangú katonai hírszerzőtisztek tanítottak minket.Némelyikük titokban a GRUlegfelső szintjén szolgált, másoknyíltabban folytatták

tevékenységüket, mint katonaiattasé, katonai tanácsadó, újságíró,diplomata, kereskedelmikülképviselő, nagykövetségidolgozó, Aeroflot-, Morflot-,Intourist-alkalmazott, esetlegvalamilyen nemzetközi szervezethivatalos tagja. De mindegyiküketérte már legalább egy nagy kudarc.Máskülönben nem kerültek volnaide, az Elefánttemetőbe, hanemaddig gyűjtötték volna a titkosinformációkat, elemezték volna azadatokat, értesüléseket, míg csak

vissza nem akartak volna vonulni.

Elefántunk bekapcsolta abiztonsági berendezést, mire a falakcsendesen vibrálni kezdtek. Majdelkezdte az előadását:

- Így néz ki egy kém.

Magas, széles vállú férfi jelentmeg a vetítővásznon, kalapban ésballonkabátban, napszemüvegben,feltűrt gallérral, zsebrevágottkézzel.

- Ilyennek képzelik a kémeket aregényírók és a filmrendezők,következésképp a nagyközönség is.Maguk viszont nem kémek! Önökrettenthetetlen szovjet hírszerzőtisztek. Nem szabad tehát úgykinézniük, mintha kémek lennének.Épp ezért szigorúan tilos:

1. napszemüveget hordani, még haragyogóan süt is a nap;

2. mélyen a szemükbe húzottkalappal járkálni;

3. zsebrevágott kézzel lófrálni;

4. felhajtani a kabátgallért.

Nyilván sok gyakorlásba telik,míg megtanulnak rendesen sétálni azutcán, normálisan lélegezni, de aztmár most a lelkükre kötöm:viselkedjenek nyugodtan, lazán,minden belső feszültség ésidegesség nélkül. Látni sem akaroksanda, lopva odavetettpillantásokat, válluk fölöttvisszatekintgető hírszerző tiszteket.Éppoly súlyos büntetés jár az

ilyesmiért, mintha lényegbevágószakmai kérdésben tévednének. Az alegfontosabb, hogy ne nézzenek kikémnek. Nyílt, becsületes arc, tisztatekintet - kiválasztásukkor ez volt azegyik legfontosabb szempont.

Hosszú ideje figyeljük a szóbajöhető tisztek ezreit: vajon melyikükmegfelelő jelölt a GRU számára?Néha több évig is figyelemmelkísérjük a kiválasztottainkat. Ezalatt az idő alatt sokszor utaztatjukőket polgári gépen, civil ruhában.

Akit megállítanak a repülőtériellenőrzéskor, beszálláskor, arranincs szükségünk. Nekünk olyanember kell, akit nem szúr ki rögtön arendőrség. Nézzék meg magukat atükörben: megnyerő, egyszerűmunkásgyerek vagy parasztfiú arca.Egyetlen szemüveges értelmiségi,egyetlen James Bond sincs Önökközött. Remek. Ez azt jelenti, hogy aválogatást végző bizottság kiválómunkát végzett.

- Persze, az alkalmazott

módszerek árulkodhatnak alegkevésbé. A krimiszerzők mindigkiváló céllövőknek,izompacsirtáknak ábrázolják akémeiket, akik előszeretettel törikössze ellenfeleik kezét-lábát. Önöktöbbségükben Szpecnaz-egységeknél szolgáltak, akár aseregből, akár a flottától jöttek. Ottnyilván gyakorolták az ilyesmit is.Itt, a központi titkosszolgálatnáltöbbé már nem lőni, bokszolni, snem is karatézni tanítjuk magukat. Ahírszerzői munka csúcsára jutottak:

itt már az eszükre van szükségük.Nagyon komoly akciókban vesznekmajd részt, és ha a fejük cserbenhagyja magukat, nincs az a puska,nincs az a kemény ököl, melykihúzná Önöket a bajból. Egyhírszerző tiszt, aki saját hibájábólelárulta magát, soha többé nem fértitkos információk közelébe, s akkorhiába jó céllövő.

- A japán önvédelmi és támadótechnikák, a puskák, a kések csakbiztonsági kötelet jelenthetnek, ha

valaki homályos mélységek felettegyensúlyoz. Nem adunk magukrailyen biztonsági kötelet. Amagasszerelőknek kell az ilyen, akiknélküle esetleg lepottyannának. Egynap elfelejtik fölcsatolni - és kész,már lenn is vannak. Akin soha nincsbiztonsági kötél, az nem is esik le.Mert mindig tudatában van annak,hogy semmi sem tartja. Mindigóvatos. Az efféle mentőöv csak arrajó, hogy elaltassa az emberveszélyérzetét, éberségét.

- Ha az embert cserben hagyta azesze, hamarosan hivatásos rendőrökegész hada liheg a nyomában,kocsikkal, helikopterekkel,kutyákkal, könnygázzal, mindenfélefegyverrel, s ebben a helyzetbenmár a puska sem segít. Nem iskapnak fegyvert. El kell oszlatnomaz illúzióikat. Mindegyikük csak azeszére, az intelligenciájáratámaszkodhat. Tehát most mártudják: nincs biztonsági kötél.Egyetlen rosszul végiggondolt lépésés kész, a nyakukat szegték.

Körülbelül ez az, amimegkülönböztet bennünket anapszemüveges „kémektől".Felbecsülhetetlen értékű viszont amunkájuk - napszemüveg,éleslövészet, ökölcsapások nélkülis.

A mai hatórás szemináriumtémája: a felderítés módszerei.Tanulmányozni kezdtük ajegyzeteinket. A GRU-ban folyóképzés gyökeresen különbözik attól,ami a könyvekben, regényekben

olvasható. A Katonai ésDiplomáciai Akadémián töltötthárom évünk alatt még jónéhánymeglepő dolgot hallottunk.

Az ember csodákra képes. Képesarra, hogy háromszor átússza a LaManche csatornát, megigyon százkrigli sört, tüzes parázson sétáljonmezítláb, képes arra, hogymegtanuljon harminc nyelvet,olimpiai bajnokká váljon, feltaláljaa televíziót vagy a biciklit, tábornok

legyen a GRU-ban vagy éppenmilliomossá küzdje fel magát. Asorsa a saját kezében van. Havalamit nagyon akar, el is éri. Az alegfontosabb, hogy tudjon akarni: atöbbi már csak gyakorlás kérdése.De ha pusztán rendszeresen edzi azizmait, a memóriáját, élesíti a eszét,és ennyi az egész, erőfeszítéseitsohasem koronázza siker. Arendszeres gyakorlás nagyon fontos,de nem minden. Ott van annak azembernek az esete, aki tíz évenkeresztül minden áldott nap

emelgette a vasalót, mégsem lettizmosabb. A dolognak csak akkorvan értelme, ha az edzés (legyen azbármiféle gyakorlás: memória-,akaraterő-, állóképesség-fejlesztés,izomerősítés vagy tréning) az emberképességeinek végső határaitcélozza meg. Mikor a tréning márnem is tréning, hanem kínzás. Mikora fájdalomtól és a kimerültségtőlmár-már összeroskad az ember. Azedzés csak akkor eredményes, ha atűrőképességünk határára juttat.Tudnia kell mindenkinek, hol ez a

határ: én két méter magasat ugrok,153 karhajlítást csinálok megegyszerre, két oldalnyi idegennyelven írt szövegei tudokmemorizálni. Minden újabbedzésnek akkor van csak értelme, haa már elért teljesítménytúlszárnyalását tűzi ki célul.Megcsinálom a 154 karhajlítást, habelehalok is.

Elvittek minket, hogy megnézzük,hogyan edzenek a jövendő olimpiaibajnokok. Tizenöt éves bokszolókat,

ötéves tornászlányokat, háromévesúszókat láttunk. Néztük az arcukat.Érdemes kivárni a napi edzés utolsópillanatait, a gyerekarcokontükröződő kemény elhatározást:megdöntik saját maguk előző napirekordját. Érdemes egyszermegnézni őket! Egy napon olimpiaiaranyat hoznak majd haza, asarlós-kalapácsos vörös zászlódicsőségére. Nézem az arcukat:mennyi gyötrelem, mennyi fájdalom!Ez a dicsőség felé vezető út. Ez azút vezet a sikerhez. Az erőn feletti

nekibuzdulás. Az ájulásigmegfeszített akarat. Akkor lesz csakbajnok az emberből, ha tudvatudván, hogy a léc le fog esni, őpedig megüti magát, mégis nekifut.Ha képes legyőzni önmagát. Halegyőzi a saját félelmeit, lustaságát,az önbizalomhiányt.

Elefántunk elvitt minket azeljövendő olimpiai válogatottedzésére.

- Így készíti fel ez az ország afiait, akik dicsőséget hoznak majd

nevének a sport világában.Gondolják, hogy hírszerző tisztjeiképzésére kevesebb gondot fordít?

7.

Soha nem felejtem el, mi történt1971 februárjában. A GRU főnökét,Pjotr Ivanovics Ivasutyinvezérezredest hadseregtábornokirangra emelték. Volt nagy öröm az

Akváriumban! Az egész központivezérkar sugárzott a boldogságtól.Ez azt jelentette, hogy a katonaititkosszolgálat az élre tört. A KGBfőnöke, Jurij Andropov ugyanismaradt vezérezredes. Jó kis pofon!

Nagyon jól tudtuk, hogy aközponti bizottság tudatosan öntöttolajat a tűzre, s hogy elkerülhetetlenvolt a nyílt szakítás a KGB és aGRU között. Előzőleg ugyanisfölborult a KGB és a hadseregközötti, amúgy is kényes egyensúly,

a központi bizottság pedig mostmegpróbálta jóvá tenni a hibát. AKGB középszintjén megkezdődött atisztogatás, de robbanásszerűváltozások mentek végbe a KGBezredesi, vezérőrnagyiállományában is. Ezzel egyidőben aGRU-n, az egész hadseregen,kiváltképp a vezérkaronelőléptetéshullám söpört végig. Azészak-kaukázusi katonai körzetfaparancsnokát, Litovcevaltábornagyot például,vezérezredessé nevezték ki. Vajon

emlékszik-e még, milyen nehézségeivoltak a pályája kezdetén? S valakikihúzta a kátyúból, segített neki,saját jövője kockáztatásával... Desemmi kétség: a tábornok titkonszintén segédkezett valaki másútjának egyengetésében, máskülönben ki húzná magával, fölfelé?Enélkül most nem lenne háromcsillagos tábornok. Sok szerencsét,Litovcev tábornok!

1971 februárjának a KGB és aGRU egymás torkának ugrott. Vajon

honnan tudhatta volna ezt egykívülálló? Mindenki ismerteAndropov vezérezredes nevét. Deugyan ki hallott Ivasutyinhadseregtábornokról? Nem vágyottnyilvánosságra. Andropovvalellentétben Ivasutyin egy valóbantitkos szervezetet irányított, melyteljesen láthatatlanul fejtette kitevékenységét és nem volt szükségereklámra.

A hadműveletek kidolgozása avezérkar feladata. A központi

vezérkar a hadsereg agytrösztje. Haa KGB beleártja magát ahadművetek megtervezésébe, szintebizonyos, hogy a katasztrófa széléresodorja az országot. Azállamhatalomnak tehát korlátozniakell a KGB-nek a vezérkarragyakorolt befolyását, ha talpon akarmaradni. Ha a vezérkar győztesháborút akar, saját kezében kelltartania a dolgokat. Az ellenségrevonatkozó információk begyűjtésétis saját hírszerző tisztjeire kellbíznia, akik értenek a hadműveletek

kidolgozásához és saját maguk isképesek eldönteni, mi fontos avezérkar számára, mi nem. Aközponti vezérkarnak nincs tehátideje arra, hogy megvárja, amígmások teljesítik a kéréseit: sajáttitkosszolgálatának kell kiadnia aparancsot, mégpedig késedelemnélkül, és meg kell szabnia, miélvezzen elsőbbséget. Hatisztességesen akarja elvégezni afeladatát, a vezérkarnak jogábankell állnia a legkiválóbb hírszerzőtiszteket bátorítani és jutalmazni,

éppúgy, mint a hátul kullogókatmegfenyíteni. És nem a KGBszemüvegén keresztül látni avilágot, hanem a saját szemével.

Mi egyszerre tartozunk a katonaititkosszolgálat kötelékébe és aközponti vezérkarhoz. Nagyon rövididő állt a rendelkezésünkre ahhoz,hogy megszerezzük a kellőképesítést - mindössze öt év. Aprogram zsúfoltabb volt, mint bárkiis gondolná. De a vezérkar tisztjeivoltunk, bírnunk kellett az iramot,

különben azonnal kinn találtuk volnamagunkat.

Megtettünk minden tőlünktelhetőt. Próbáltunk lépést tartani.Nem mindenkinek sikerült.

Éjszakánként kizárólag kiterjedttámadó hadműveletekről álmodtam.Harckocsik előrenyomulásáról.Ejtőernyős bevetésekről.Szpecnaz-osztagok az ellenséghátában. Géppuskaropogás, harcizaj. Kinyitottam a szemem: csak azébresztőóra csörgött, csak a hideg,

téli napsugár sütött a szemembe.Sokáig üldögéltem az ágyam szélén,a halántékomat masszíroztam atenyeremmel. Úgy éreztem, nembírom tovább.

Hamar elszállt az idő. Az elsőszemeszter végén nyolc vizsga. Amásodik szemeszter után megintnyolc vizsga. Tizenöt napos téliszünet, harminc napos nyárivakáció. De nem mentemszabadságra – ahogy gyakorlatilag

senki sem a csoportból. Átmentem avizsgákon, ám rengeteg tennivalómaradt hátra. Sok minden várt mégránk. Ahogy haladtunk atananyaggal, egyre több. Hatökéletesen el akartunk sajátítanimindent, muszáj volt iparkodnunk.Amíg csak zöld karikák és feketepöttyök nem jelentek meg a szemünkelőtt. Senki nem akadályozott megebben minket. Éjszakázhattunk, haakartunk. Napi három órát aludtunk,ha így jött ki a lépés.

Csoportunk lassanmegfogyatkozott. Az alezredest azörök vétség, szexuális kicsapongásmiatt rúgták ki. A pleszeckiűrközpontba helyezték. Az is GRU-poszt volt, de büntetésüket töltöttékaz oda beosztottak. A tüzér őrnagyotitalozás miatt küldték el.Visszahelyezték a bajkáli katonaikörzet Szpecnaz-egységeihez.Megcsappant a létszám.Huszonhárman voltunk eredetileg -tizenheten maradtunk mostanára.Elcsapták az olyanokat, akik nem

bírták a megterhelést, akiknélneurózis tünetei, ájulásos rohamokléptek fel. Kirúgták azokat, akiknem jöttek rá, mikor követik őket,mikor nem. Menesztették azolyanokat, akik gyakran hibáztak, éspánikba estek, ha önállóan kellettdönteniük. Elküldték azokat is, akikképtelenek voltak elsajátítani kétnyelvet, nem tudták megtanulni adiplomácia és a hírszerzéstörténetét, a hadseregünk és azellenséges erők felépítésére,taktikájára, stratégiájára,

fegyverzetére vonatkozó összesinformációt. Minden előzetesfigyelmeztetés nélkül tűntek elsorainkból. Most már biztos, hogynem jutnak fel a csúcsra. Olyanhelyekre küldik őket, ahol senkineksem mondhatják el, hol voltak.Olyan helyeken állomásoznak majd,ahol csupa hozzájuk hasonlókegyvesztett teljesít szolgálatot.Olyanok, akiket szintén menesztetteka GRU berkeiből. Kölcsönösgyanakvás, provokációk mérgezikmajd meg az életüket. Persze, hol

nem?

A farkas mindig gondoskodiksaját vacokról. Olyanok vagyunk,mint a farkasok. Minden szabadpercünkben búvóhely után kutatunkmi is. Minden sarkot átfürkésztünk.Egy kémnek több száz rejtekhelyrevan szüksége: olyan zugra, aholegészen biztosan egyedül van, senkinincs a nyomában, ahol eldughatjatitkos iratait vagy más tárgyait, éssem arra kószáló kisgyerek, sem

véletlenségből arra járók nemtalálhatják meg, ahol építkezni semfognak, ahol nincsenek patkányokvagy egerek, nem esik be a hó, azeső, és nem áztatja el, amit odarejtett az ember. Egy kémnek sokilyen rejtekhelyet kell ismernie, ésmindegyiket csak egyszerhasználhatja fel. A búvóhelyeknektávol kell esniük a börtönöktől,vasútállomásoktól, fontoshadiüzemektől, a kormányépületekkörzetében, a diplomatanegyedbensem lehetnek, mert ezeket a helyeket

fokozottabban ellenőrzi a rendőrség,hamar csapdába eshet az ember. Deugyan hol van olyan helyMoszkvában, melynek közelébensem börtön, sem fontos kormányzativagy diplomáciai épület nincsen?

Tehát minden szabad percünkbenrejtekhely után kutattunk.Keresgéltünk Moszkvakülterületein, erdőben, parkokban,beépítetlen telkeken, elhagyottépületekben, kerestük őket hóban-sárban. Ha valaki megtanulja,

hogyan találjon jó búvóhelyetMoszkvában, nem okoz majd gondotneki Khartumban, Melbourne-ben,Helsinkiben sem.

Megtanultuk, hogyan véssük be azemlékezetünkbe az emberi arcokat.Ennek a képességnek inkábbreflexszerűen kell működnie, nempedig analitikus alapon. Több ezersziluettet. Az ujjunkat rajta tartottuka gombon, mint ahogy egy pisztolyravaszát fogja az ember,

készenlétben. Amint olyan arc jelentmeg a vásznon, amelyet már láttam,meg kellett nyomnunk a gombot. Harosszkor nyomtuk meg a gombot,gyenge, de kellemetlen áramütés értminket. Ha nem nyomtuk meg agombot, pedig kellett volna, szintén.Rendszeresen tartottak ilyenfoglalkozásokat, s egyre nagyobbsebességgel váltották egymást aképek. Minden alkalommal többképet mutattak. Egy idő utánugyanarról az emberről, deparókában, más sminkben, más

ruhában, más helyzetben készültképeket vetítettek. Ha hibáztunk, abüntetésünk minden alkalommal egycsúnya kis áramütés volt.

A kémnek figyelnie kell arendszámtáblákat is. Ha ugyanaz arendszámtábla egymás után kétszerfelbukkan, akkor követik. Ez perszeazt jelenti, hogy félbe kell hagyniaaz akciót. Rendszámtáblák ezreitvillantották fel a szemünk előtt,olyan gyorsan, mintha egy teljes

sebességgel robogó franciaexpresszvonat ablakait figyeltükvolna.

Nem kellett őket megjegyeznünk,csak felismerni. Ilyenkor az embernem sok hasznát vette analizálóképességének. Automatikusreflexként kellett beléhasítania:látta-e már azt a rendszámtáblátavagy sem. Ezt a reflexet úgyalakítják ki, mint Pavlov akutyáiban: hiba - áramütés, hiba -áramütés.

De a rendszámtábla könnyenlecserélhető, ezért képesnek kelllennünk arra is, hogy felismerjük akocsit a puszta kinézete alapján. Ámegy modern nagyvárosbanmilliószám nyüzsögnek az autók, azember meg jó, ha pár százat meg tudjegyezni - hiszen igen sok az azonosmárkájú. Itt segít a kém saját, belsőösztöne. Az agyunk képes arra, hogytudat alatt milliószám tárolja azinformációkat. Így, közvetlenül nemhasznosíthatók az elraktározottrészletek. Semmi gond - az

Akvárium megtanít erre is. Az öt évalatt kialakítja ezeket a reflexeket.

Vezérkari tisztek vagyunk. Tehát aGogol sugárútra vittek minket, hogymegtanuljuk, hogyan döntsünkegyedül nagyszabású akciók során.Hatalmas térképek segítségével, s aSirokolanov gyakorlótér hatalmas,beláthatatlan területén eleintehabozva, bizonytalanul és csakpapíron, később azonbangyakorlatban is - rengeteg alakulat

műveleteit irányítottuk. Lehet, hogya valóságban sohasem kerül sorilyenre, de ha csak egyszer is el kellvezényelnünk térképen,emlékezetünkbe véssük, hogypontosan milyen és mennyiinformációra van szüksége avezérkarnak ilyen akcióklebonyolításához egy igaziháborúban.

Az egész várost átkutattukrejtekhelyek után. Megtanultuk,

hogyan lehet teljes biztonsággalmegállapítani, követik-e az embertvagy sem. Egy hírszerző tisztnekminden akció előtt meg kellgyőződnie arról, hogy nem követisenki. A mai, színfalak mögött folyóháborúban senki sem siet asegítségére, és senkivel sem tudjamegosztani a felelősséget, hahibázik.

Igen vagy nem. Követnek vagysem. Egy előzőleg megszerkesztettútvonalon haladtam, Moszkva utcáit

jártam órákon át. Taxiba ültem,buszra szálltam, villamosonfolytattam az utam. Otthagytam avárosközpont forgatagát, elhagyatottrészre jutottam, majd ismételvegyültem a tömegben. A KGB-nek is van mit tanulnia. Nagyonfontos, hogy okuljon a sajáthibáiból, amelyeket aközben vét,míg másokat követ. E tekintetben aKGB és a GRU érdekeimegegyeznek, és a két, egyébkéntellenséges szervezet némiösszefogásra is hajlandó. Elefánt

tudta, hogy aznap délután avárosban gyakorolok, azt is, hogyháromkor indulok a Metropol Szállóelől - ezt az épületet úgy tekintettük,mintha ellenséges országban levőszovjet nagykövetség lenne. Haelindultam a „követség" elöl, az márElefánttól függött, hogyodatelefonál-e a KGB-re avagysem. Igen vagy nem. Hetente egyszerElefánt olyan útvonalon küldöttvégig minket, melyet magunkállítottunk össze. A múltkor semmikétségem nem volt afelől, hogy

követett valaki. Tökéletesen biztosvoltam benne. De most? Igen vagynem? Nem egyértelmű. Nemakartam úgy visszakullogni akövetségre, hogy nem voltam bennebiztos. Ha ezt teszem, Elefántvisszaküld a városba, egész éjjelmászkálhatnék fel-alá, hogy reggelremegadjam a választ. Igen vagy nem.Egy kém használja a szemét.

Meg a nyelvét, ez a másik. AzAkvárium minden tőle telhetőt

elkövet azért, hogy a tisztjeitrászorítsa, tanuljanak nyelveket. Haelsajátítanak egy nyugati nyelvet, tízszázalékkal emelik a fizetésüket.Minden egyes keleti nyelvért újabbhúsz százalékkel megtoldják apénzüket. Ha megtanul öt keletinyelvet az ember, megduplázhatja afizetését. De ha nem tanul meglegalább kettőt - mehet a pleszeckiűrközpontba. Őszintén szólva ehhezsemmi kedvem nem volt. Tehátkeményen tanultam. Nehezen vertema fejembe az idegen szavakat -

semmi érzékem sincs hozzá.Nyilván még harckocsizó korombanvesztettem el a fogékonyságomat afinomabb dolgok iránt. Mindentmegtettem, amit csak tudtam, dehiába: a nyelvi órákon mindig énvoltam a legrosszabb a csoportban.Voltak még nálam gyatrábbak is - deőket kirúgták. Így hát énkövetkeztem. Még ha borzalmas voltis a kiejtésem, minden mástekintetben igyekeztem lépést tartania többiekkel. Megtanulom, amitkell, ha belepusztulok is.

- Velem is ez volt a baj - mondtaElefánt bíztatásképpen. - Magoljonbe egész oldalakat kívülről. Ígyfejlesztheti a kifejezőkészségét.Olyan hétköznapi szókészletre, sőtegész mondatgyűjteményre teszszert, amely segítségével aztán márelboldogul mind szóban, mindírásban.

Így hát nekiálltam és egészoldalakat vágtam be. Azután leírtamőket. Újra leírtam az egészszöveget. Majd megint,

emlékezetből, akár harmincszor,míg hiba nélkül ment.

De a szemem még anyelvtanulásnál is több gondotokozott. A Szpecnaz-ban kutyákongyakoroltatták velük, hogyan kellfarkasszemet nézni az ellenséggel.Hát, ez itt nem volt elég. Sajátmagunkon, tükör előtt kellettpróbálgatnunk, hogy rezzenéstelenülmeredjünk a saját szemünkre, s nemkapjuk el a tekintetünket. Ha azember be akar szervezni valakit,

először is állnia kell a másiknézését. A barátság az elsőmosollyal kezdődik, a beszervezésaz első hosszan kitartottpillantással. Ha az emberbeszélgetőpartnere legelső erőteljespillantására elkapja a tekintetét,nincs is értelme megkísérelni abeszervezését, mert ő az erősebbegyéniség. Nem ugrik be.

A Krasznaja Presznyánál szálltamki a metróból, és az állatkert feléindultam. Ha bárkinek hasonló

gondja támadna, neki is azállatkertet ajánlom, a zárás előttiórákban. A kutya sem fogja zavarni.Tigrisekkel és leopárdokkalpróbáltam farkasszemet nézni.Összeszedtem minden akaraterőmet,s összeszorítottam a fogamat. Amozdulatlan, sárga szemekrezzenéstelenül állták atekintetemet. Összeszorítottam azöklömet, a körmömet a tenyerembevájtam. Lassan kell lejjebbereszteni a szempillát, s aztánfokozatosan újra tágra nyitni a

szemet, hogy ne pislogjunk. Egy időután égni kezdett a szemem,patakzottak belőle a könnyek. Mégegy percig bírtam - aztán pislogtamegyet. A hatalmas, lusta macskaelégedetten elmosolyodott, slekicsinylően elfordította a fejét,mintha csak azt mondta volna:„Kicsi vagy te még ahhoz, hogyvelem szórakozz,Szuvorov!"

Na várj csak, te nagy macska!Nem könnyen adom fel. Jövővasárnap is eljövök. És azután is,

ameddig nem sikerül. Kemény fábólfaragtak engem is.

Megint kezdtek egybefolyni anapok és az éjszakák, repült az idő.A tanfolyam anyagát tíz évre iseloszthatták volna, de hát ötesztendőbe zsúfoltak mindent, ígyvolt aki át sem látta az egészet.Lehet, hogy már ez is egyfajtavizsga volt? Talán az egésztanfolyamnak ez volt a célja:megszabadulni a gyengéktől, még

idejében, amíg még aSzovjetunióban vagyunk. Nehogykésőbb kelljen.

A hírszerző munkában alegfontosabb szabály: elmenekülniszigorúan tilos! Ha észreveszi azember, hogy követik, először is nemszabad jelét nem adnia annak, hogyő ezt tudja. Ne kezdjen elidegeskedni, össze-vissza kapkodni,végül is diplomata az ember. Sokkalcélravezetőbb, ha nekivág a

városnak. Persze, azonnal abba kellhagynia, amit épp csinál. Ellenfeleiesetleg úgy tesznek, mintha már nemkövetnék, holott nagyon is aközelben vannak, csak másokat, sőtesetleg még több embert küldenek anyakára. Tehát bármikor fedezze isfel az ember, hogy követik,haladéktalanul szakítsa félbe azakciót, bármilyen sürgős is a dolog.Minden akciót több variációbantervez meg úgyis. Ha az egyik napkövetik, majd holnap folytatja ott,ahol abbahagyta, vagy belefog egy

hét múlva, egy hónap múlva. Demeg ne próbálja lerázni az üldözőit!Ez ugyanis ékesszóló bizonyítékamellett, hogy valóban kémkedik,nem közönséges diplomata. Hiszentudja, hogyan kell megfigyelni,követik-e, s nyilván jó oka van rá,hogy megszabaduljon a nyomábaszegődőktől. Ha elárulja magát azember, az életben le nem kopnakróla. Minden áldott nap a sarkábanlesznek, és egy szalmaszálat se tehetodébb anélkül, hogy figyelnék.Egyszer talán még sikerülhet is

lerázni őket, de akkor elkönyvelik,hogy veszélyes alak és többé nemszabadul tőlük. Vagy harmincanlesik majd minden mozdulatát. Ezértaztán szigorúan tilos eltűnni azorruk elől... De még nem ezen anapon...

Ez alkalommal engedélyt kaptunkarra, hogy lerázzuk, ha valaki anyomunkba szegődik.

- Ez egyszer pokolba adiplomatakarrierjükkel! - mondta azElefánt. - Előfordulhat, hogy az

Akvárium azt a parancsot adja,bármi áron végre kell hajtani azakciót. Tehát koptassák le, akiket anyakukra küldenek!

Ketten voltunk, Genka és én.

- Na, rázzuk le őket, ha tudjuk -mondta. Hát próbálja csak meg azember Moszkvában! Már sötét voltés hideg, teljesen kihaltak az utcák.Három nap múlva egész Moszkvaiszik és dorbézol. Ünnepel majd aváros, felvonulók, zenekarokmasíroznak a járdán, az úttesten

egyaránt. De aznap, az ősznépivigasság előtt, Moszkva csendbeburkolózott. Ketten voltunk, Genkaés én - meg sötét árnyak a hátunkmögött. A saját árnyékunk és mégvalaki másé. Ott táncoltak a lámpákalatt. Ha egymagunk lettünk volna,már régen bottal üthették volna anyomunkat. Mert bár tilos voltlekopni, azért megtanultuk, hogyankell.

Először a Petrovszkij-árkádsoralatt akartuk elhúzni a csíkot. Jó kis

hely volt, sok ember járt arrafelé.Belevegyültük a tömegbe,félrelöktük az embereket,felrohantunk egy szűk kis lépcsőn,vissza a tömegbe megint, ki a hátsóajtón, be a metróba. Az árnyaktovábbra is a nyomunkban voltak,nem sikerült megszabadulnunktőlük. Mikor a metró a Lenin-hegyreért, megint megpróbáltuk.Közvetlenül az ajtók becsapódásaelőtt kiugrottunk a peronra. De azokis ügyesek voltak.

Moszkva teljesen kiürült. Sötétvolt és hideg. Genka tudott még egyhelyet a Marina Raszkova téren.Gyerünk! Az átkozottak! Hát hányanvannak ezek? Sokan, a fene egyemeg! Kár, hogy nem volt szabadelszakadnunk egymástól.Kétszemélyes akció volt. Neváljunk szét mégis, Genka? Nem,túllépnénk vele a hatáskörünket. Ésha kudarcba fullad az egész? Aznem rosszabb? Genka elvezetettnéhány néptelen mellékutcába, aholmár gyakorolt egyszer. Aztán

végigrohantunk a járdán, de nem soksikerrel. A három jól megtermettfiatalember szorosan a nyomunkbanszaladt, meg sem próbálták álcáznimagukat. Követőink szándékosannem maradtak le, látványosan anyakunkon lógtak, hogyidegesítsenek minket. És még rajtukkívül is voltak, akik csöndben, aháttérben meglapulva, láthatatlanula nyomunkba szegődtek. Megint egymellékutca. A három alak a hátunkmögött hangosan felnevetett:

- Mi van, csak nem akarnaklekopni? - kérdezte egyikükfennhangon.

- Úgyis elkapjuk őket! - felelte amásik. Megint hahotázni kezdtek.Ekkor Genka oldalba bökött, amiannyit jelentett: „Készülődj!" Énkészen álltam. Csak hullt ránk a hó,hullott, hullott szakadatlanul. Azelső hó abban az évben.Kellemesebb lett volna gondtalanulsétálni az utcán, élvezni akristálytiszta levegőt. Ezt, úgy

látszik, nem nekünk találták ki. Idejevolt lerázni őket.

Genka megragadta a kezem ésbeugrottunk egy ajtón, lerobogtunkvalami lépcsőn, megint föl, végigegy koszos folyosón, közbenigyekeztünk nem eltörni a lábunk.Megint le a lépcsőn. Néhányvödörbe botlottunk, csakúgybűzlöttek. Még egy ajtó, újra lépcsőés újabb folyosók. Genka teljesenkifulladt, pedig jó futó. Nagydarab,tagbaszakadt fickó. De úgy lát a

sötétben, mint a macska. Ismét ajtók,valami szőnyeg, kicit-kacat,üvegcserepek. Újra kijutottunk azutcára, az isten tudja, hol. EgészMoszkvát bejártam, de ilyenhelyeket sehol sem láttam. Hárommellékutca közül választhattunk.Genka beránt az elsőbe. Úgy tűnik,sikerült meglógnunk. Jó volt ez ahely, melyet Genka talált. Vajonhány hónapig mászkált Moszkvában,mire rábukkant? Aranyba kénefoglalni és mutogatni a fiatalkémnövendéket: „Íme, egy remek

hely!" Modellértékű. Ha az emberLondonban, New Yorkban vagyTokióban dolgozik, találnia kellmagának egy hasonlót, hogybármikor megszökhessen, ha üldözia rendőrség. De sok hasznunk nincsbelőle ma este. Esik a hó. Az elsőabban az évben. Rátapad acipőtalpunkra. Minden lábnyomunkolyan tisztán látszik benne, minthaaz első emberek lennénk a Holdon.

Olyan ez, mint Murphy hírestörvénye. A vajaskenyér mindig a

vajas felével esik le. Az életbennem rázzuk őket, Genka!Dehogynem. Genka megintmegragadja a karom. EgészMoszkva elnéptelenedett. Ajóravaló népek már mindbezárkóztak kis otthonunkba. Genkaés én ácsorogtunk csak itt kinn, azutcán... Meg a KGB-fiúk. Genkamegint alig kap levegőt.

- Nem félsz kiugrani a mozgóvonatból, Vitya? - kérdezte.

- Nem, Genka, nem félek. Van egy

ötletem. Te folytasd az akciót, énmajd fedezlek hátulról. Leszaladunka mellékutcán, át az udvarokon.Mert ha kiérünk a főútra, ha nem ishagyunk nyomot, ott vannak akocsijaik, azok elől meg úgysemmenekülhetünk.

Átugrottunk a kerítésen, s mar ottis voltunk az állomáson. Egy vonatnagy csikorgással fékezett. Genkafújtatott. A három fickó a hátunkmögött szintén. Ők is úgy ugrottak áta kerítésen, mint megvadult lovak.

Genka felhúzott maga mellé avonatba. Az utolsó kocsiba sikerültfelkapaszkodnunk, előrefutottunk akocsi belsejébe. Bárcsakbecsapódna utánunk a vonat ajtaja!De nem. A hatunk mögül ismétlódobogásra emlékeztető zajthallunk. A három alak már megint anyomunkban van, a kocsi közepénéltartanak, jönnek utánunk.Átrobogunk egy vagonon, át egymásikon. Genka előretol, ő magavisszahúzódik. Mint egynehézbombázó, úgy veti magát bele

a küzdelembe. Míg a kocsibanverekednek, én egérutat nyerek, azajtóhoz ugrom. Csak most necsapódna be! Egész sólyommalnekifeszülök és szétfeszítetem a kétajtószárnyat. Kicsúszom.

Mindig menetiránnyal szemben,háttal kell kiugrani a vonatból. Deez csak sokkal később jutott azeszembe. Előrelöktem magam, úgyrepültem ki. Az állkapcsunkat összekell szorítani. De ezt iselfelejtettem, így a fogaim úgy

csapódtak össze, mint. egy éles kiscsapda, s majdnem leharaptam anyelvem végét. A vonat még nemgyorsult fel igazán, az ajtó sem voltnagyon magasan, s mert elég hosszúa peron, nem estem túl nagyot.Mindenesetre kificamítottam azegyik bokám, és elvágtam a kezem.A pokolba vele! Fölugrottam, azutolsó kocsi épp akkor robogott elmellettem - hangos fékcsikorgás. AKGB-fiúk meghúzták a vészféket.Alaposan kiképezték mindnyájukat,nem kell őket félteni. Úgy csinálok,

mintha tényleg menekülnék? Ők isúgy tesznek, mintha valóbanüldöznének. Nekik is jó néhányvizsgán kell átmenniük,folyamatosan értékelik őket. Bármiáron el akarnak kapni. De azért semfognak! A kerítés felé rohantam:Nyomás, mindent bele! Kösz,Genka!

Éjfél is elmúlt. Ametrószerelvények már szinteüresek ilyenkor. Átfutottam a egyik

aluljárón, végigszaladtam a sötétmellékutcákon, majd bevetettemmagam egy metróállomás épületébe.Itt biztonságban vagyok, kocsivalnem tudnak követni, a KGBembereinek közel kell férkőzniükhozzám. A kocsi azonban teljesenüres. Késő van. Úgy látszik,lekoptak. Most az a legfontosabb,hogy kikerüljek a rejtett kameráklátószögéből. Minden metróállomástele van velük. Ha a KGB-fiúk el isvesztették a nyomomat, nyilvánmegküldték a személyleírásomat a

központi ellenőrzésnek. Az összeskamera a föld alatti Moszkvát fogjapásztázni, kutatni.

De ebben már volt némigyakorlatom. Az Izmajlovo parkimegállónál szállok ki. Mármegfigyeltem, hogy ott csak négykamerát szereltek fel, s azt is tudom,hol vannak. Ha az utolsó kocsibaszállok, kislisszolok a kamera orraelől az aluljáróba, innen már sűrűlábnyomok vezetnek a közelierdőbe, a fák közé - na, itt találjanak

meg, ha tudnak!

Csikorog a hó a talpam alatt. Deaz előttem járók már letaposták.Esténként sok-sok nyugdíjas sétálerrefelé, a fák közt meg fiataloklődörögnek, általában erősenilluminált állapotban. Utánukviszont már egy lélek sincs.Elindultam a fák között vezető úton,időnként megálltam, hosszasanhallgatóztam. Nem hallottam senkitsem a hátam mögött. Hegyeztem afülem, óvatosan, lopva körülnéztem

minden irányba, mint egy tolvaj -ahogy a regényekben szokásmondani. Aggodalomra semmi ok.Kicsúsztam a markukból. Azt megmár csak én tudom egyedül, hol abúvóhelyem. Itt van nem messze,egy sötét sarokban, ahol vagy kéttucat garázst építettek a betonfalmellé. A garázsok és a fal közöttvan egy keskeny hasadék, bűzlik avizeletszagtól. Ez a jó benne: biztos,hogy senki emberfia nem dugja ideszívesen az orrát. Elvégzik adolgukat és már mennek is. De én

másban sántikálok. Még egyszerkörülnézek, majd óvatosanbecsusszanok a résbe. Nagyon szűka hely. Nehézkesen araszolgatokelőre. Addig a pontig akarok eljutni,ahol az első két garázs összeér. Ottaztán bedugom az ujjam, vajonhagyott-e valaki üzenetet. Én mégcsak bepréselem magam valahogy ahasadékba. De Genka, például,nemigen lenne képes rá. Kifújom alevegőt, aztán újabb pár centimétertteszek meg. Mély lélegzetet veszek,megint kifújom a levegőt, megint

odébb préselem magam. De hülyevagyok! Le kellett volna vennem atélikabátomat, mielőtt benyomulokebbe a résbe! Jó ideje már, hogyfelfedeztem ezt a helyet. Annakidején minden nehézség nélkülbecsúsztam ide - de akkor nyár volt.Mély lélegzet, kifújom, odébbaraszolok. Kinyújtom a jobb karom,már itt is vagyok a saroknál.Kidugom az ujjam, tapogatnikezdem a kis rejtekhelyet. Uuú!Valaki durván megragadta a karom,vakító fény tűzött a szemembe. Vagy

egy tucat férfihang kezdett beszélnikörülöttem. A kezem minthacsapdában lenne. Fáj. Egyikükmegragadott a lábamnál fogva ésrángatni kezdett kifelé.Kivonszoltak, orrommal szántottama friss havat - és a tegnapi vizeletet.Valahonnan előkerült egy gépkocsi,lefékezett, bár az Izmajlovo Parkbanem engednek be autókat.Hátracsavarták a karomat, s márkattant is a bilincs a csuklómon.

- Értesítsék a konzulomat!

Ezt kell mondani ilyen helyzetben.

A kocsi hátsó ajtaját szélesretárták. Ekkor megint csaktiltakoznom kellett:

- Nem szállok be a kocsiba!

Valaki kirúgta alólam a lábam, segy perc múlva fogamat csikorgatvamár benn is ültem a hátsó ülésen,két góliát fickó között. Nemmondom, ezek nem sokatteketóriáznak.

- Értesíteni akarom a konzulomat!

- És itt ugyan mit kerestél, tenyomorult?!

- Értesíteni akarom a konzulomat!

- Minden egyes mozdulatodatlefotóztuk!

- Piszkos provokáció! Bármikormutathatok magának olyanfényképet, amin éppen BrigitteBardot-val hentereg! Hívják ide akonzulomat!

- Na és a titkos dokumentumok,amik nálad voltak?!

- Maguk adták a kezembe!Életemben nem láttam őket!

- Épp egy titkos búvóhelyetkeresett!

- Merő kitalálás! Nyakon csípteka város kellős közepén, aztán megbelöktek ebbe a büdös lyukba!Követelem, hogy hívják ide akonzult!

A gumi minden egyes kanyarbanmegcsikordult. A kocsi szédítőtempóban száguldott velem asötétben.

- Azonnal hívják ide akonzulomat! - ordítottam.

Elegük lett az üvöltözésemből.

- Na ide figyeljen, fiatalember!Elég ebből a szövegből! Hagyjaabba az ordítozást!

Azt csinálnak velem, amit csak

akarnak. Ha ott, a helyszínenszabadon engednek, jó, rendben vanvége a gyakorlatnak. De mivel ittfogtak, nyilván folytatódik. Tehátmély lélegzetet vettem és torkomszakadtából ordítani kezdtem:

- A konzult, rohadékok, hívjátokide a konzult! Ártatlan diplomatavagyok! Azonnal hívják ide akonzult!

- Értesítsék a konzult!

Hát itt nincs energiatakarékosság,annyi bizonyos. Két vallatólámpafénye tűz a szemembe, patakzanak akönnyeim. A konzulomat akarom!Leültettek egy székre, és egy nagydarab, haragos ember telepedett odamellém. A konzult! Felálltam. De atagbaszakadt alak hatalmas mancsáta vállamra rakta és visszanyomott aszékre. Amint enyhült a vállaimranehezedő nyomás, megintmegpróbáltam talpra állni. De anagy ember újból visszanyomott ahelyemre, s most már működésbe

léptek a csizmái is: ügyesen, anehéz csizma egyetlen lendítésévelkirúgta alólam a lábam, én megvisszaestem a székre. Éles rúgásérte a sípcsontomat. Ez már fájt.Valaki a lámpa mögül rám kiáltott:

- Maga kém!

- Értesítse a konzult! A SzovjetSzocialista KöztársaságokSzövetségének diplomatája vagyok!

- Minden ténykedését filmrevettük.

- Hamis az egész! Mocskosprovokáció! Hívja ide a konzult!

Ismét megpróbáltam felállni. Anagydarab ember ezúttal a ballábamba rúgott, úgy, ahogy a hóhérrúgja ki az akasztandó alól atámasztékot. Elvesztettem azegyensúlyomat. Újra belém hasította fájdalom. Épp csak egy kicsitrúgott meg, de egyenesen a csontottalálta el, valamivel a sarkam fölött.Nem gondoltam volna, hogy ezennyire fáj.

- Mit csinált éjszaka a parkban?

- Hívják ide a konzult!

Megint felálltam. Megint bokánrúgott. Finoman, de a megfelelőhelyen. Nem hagy nyomot, nemmarad a helyén semmiféle zúzódás,ami bizonyíthatná, hogy egy ujjal ishozzám értek. Megint felálltam, egyújabb rúgással ismét leültetett. Úgylátszik, ez a nagydarab állat nemveszi figyelembe, hogy ez csakgyakorlat. Vajon miért ilyen durva?Ismét felálltam, ismét leültetett.

Úgy, mint eddig. Hátra akartampillantani a vállam felett, hogylássam, milyen képe van. Nem sokatláttam belőle. Az éles fénytől sötétkarikák táncoltak a szemem előtt. Azegész szobára sötétség borult, csaka két vallatólámpa világított. Aztsem tudtam megállapítani, nagy-e aszoba vagy kicsi. Valószínűleg elégnagy, mert bár elviselhetetlen hőségáradt a lámpákból, időnként huzattámadt. A kis szobákban nem ilyen ahuzat.

- Megszegte országunktörvényét...

- Ezt a konzulnak mondja.

Mivel kezdett nagyon fájni alábam, úgy döntöttem, hogy mégháromszor megkísérlek talpra állni,aztán ülve maradok - nem akarom,hogy agyonrugdossák a bokám. Nemigazán akarok felállni ebből azistenverte székből, de azért egyekutya, megpróbálom. Megvetettem alábam a padlón, óvatosanmegfeszítettem a lábizmaimat, mély

lélegzetet vettem és újbólkiegyenesítettem magam. Már akkorbokán rúgott, mielőtt még nagynehezen kihúztam volna magam. Abal lábam összecsuklott, énvisszahanyatlottam a székbe.Felnyögtem. Legalább ne lett volnaolyan kemény az a szék.

- Honnan származik adokumentum, amelyet a hasadékbanelrejtettek a maga számára?

- A konzulommal akarok beszélni!

Úgy tűnt, hogy a pofa, aki balrólfolyton a lábamat rugdosta, szinténgyakorlatozik. Nyilván ez lesz adolga a jövőben: ott fog állni a székmellett és gondoskodik róla, hogy avallatás alatt álló személy ne tudjonfelállni. Nem könnyű dolog. De úgylátom, ez itt nagyon szorgalmas.Kitartó és lelkes. Minden egyesrúgása erősebb, mint az előző.Legalábbis nekem úgy tűnt, talánmert mindig ugyanott érte a lábamat.Miért is akarok én mindenáronfelállni? Csöndben elüldögélek,

követelem, hogy hívják ide akonzult, és amíg nem hívják, addignem vagyok hajlandó részt venni atársalgásban. Nem kísérletezemtovább azzal, hogy felálljak. Mégkétszer, aztán befejezem. Akövetkező rúgásban érződött aszakértelem és az odaadás. Így,sajnos, a következő kérdést megsem értettem. Csak arra emlékeztem,hogy elhangzott egy kérdés, de hogymi volt az... Pár másodpercig törtemhát a fejem, mit válaszoljak, aztánrátaláltam a helyes feleletre:

- Hívják ide a konzult!

Kezdtem belefáradni ebbe avallatásba, de ők is. A hatalmasmancsok épp megint visszanyomtaka helyemre. Ekkor valaki ceruzátrakott az ujjaim közé. Ezt a trükkötismertem. Ki lehet próbálni akárkin.Egy kicsit megszorítják az ujjaid éshirtelen fájdalmat érzel. Ha csakegy kicsit is jobban összeszorítják -elveszted az eszméletedet. Nagyonegyszerű, és semmi nyoma nemmarad. Hirtelen megpróbáltam

felidézni, mit kell ilyenkor csinálni.Először is nem szabad üvölteni,másodszor is igyekezz élvezetettalálni a fájdalomban, sőt kívánjmég nagyobbat. Más segítségnincsen. Egy izzadt tenyér azenyémet tapogatta, kiegyenesítette aceruzákat az ujjam között, majdhirtelen összenyomta az ujjaim. Akét lámpa táncolni kezdett, őrültugrálásba, hajlongásba fogott.Lassan úszni kezdtem a levegőben,kifelé a nagy, sötét szobából. Aztakarom, hogy még jobban fájjon!

Gúnyos mosollyal néztem fel rájuk.

Hideg, szürke novemberi reggelvolt. Mindenki aludt mégMoszkvában. Egy postaszállítókocsi robogott el mellettünk. Egyutcasöprő félálomban a kövezetettisztogatta. Egy autó puha hátsóülésén feküdtem kinyúlva, mígsebesen suhantak mellettünkMoszkva házai. Az egyik oldalsóablak résnyire nyitva volt, a jegesfuvallat kifújta a fejemből az

éjszakai rémálom emlékét. Valakimegborotvált. Hajam a fejemheztapadt. Az arcom valamilyen oknálfogva nedves volt. De amúgy jóléreztem magam. Valaki ült a nagyfekete autó volánjánál, ő vezetett. Asofőrhöz fordultam. Elefánt volt.

- Ezredes elvtárs, nem mondtamnekik egy szót sem!

- Tudom, Viktor!

- Hová megyünk?

- Haza.

- Elengedtek?

- Igen.

Pár percig hallgatásbaburkolóztam. Hirtelenmegrémültem. Úgy tűnt, mindentelmondtam nekik, mikor gúnyosanfelnevettem a végén.

- Ezredes elvtárs, elárultam nekikvalamit is?

- Nem.

- Biztos benne?

- Egészen biztos. Mindvégig magamellett voltam, attól kezdve, hogyletartóztatták.

- Mi volt a hiba?

- Semmit sem csinált rosszul, neaggódjon. Sikerült leráznia őket éssenki sem követte, amint arejtekhely felé tartott. Túl jó rejteketválasztott, a moszkvai KGB ismeri.

Olyan helyre bukkant, amelyet igazikémek is használnak itt,Moszkvában. Túlságosan is jóbúvóhely, ezért aztán állandóellenőrzés alatt tartják. Azt hitték,hogy valódi kém, fogalmuk sem voltróla, kicsoda. Rögtön közbeléptünk.A letartóztatás igazi volt, akihallgatás csak tréning.

- Hogy van Genka?

- Genka is jól van. Benntartottákegy ideig, de ő sem mondott nekiksemmit. A legjobb, ha most pihen.

Semmi értelme, hogy sajnálnikezdje önmagát vagy bosszútforraljon. Ha ezen túlesett, kibírmár mindent. Aludjon. Javasolnifogom, hogy valódi munkát bízzanakmagára.

- És mi lesz Genkával?

- Őt is javasolni fogom.

- Volt már valaha Mityiscsiben?

- Nem, soha.

- Annál jobb.

Elefánt hirtelen elkomolyodott.

- Ide hallgasson. Ez már komolygyakorlat. A célobjektum egyrakétaüzem Mityiscsiben. A feladata következő: keressen valakit éspróbálja meg beszervezni. Azelsődleges célunk az, hogy némitapasztalatot szerezzen, hogyan kellbeszervezni valakit. Másodsorbanpedig próbálja feltérképezni, vajon

milyen módszerekkel élhetnek azellenséges hírszerzők, hogy közelférkőzzenek az üzemhez s ahasonlóan fontos üzemekdolgozóihoz. A következőmegkötöttségekkel kell számolnia.Az első a rendelkezésére álló időrevonatkozik. A vállalkozáslebonyolítására csak a sajátszabadidejét használhatja föl: aszabadnapjait és a szabadságát.Külön eltávozást nem kap erre. Amásik megkötés az anyagiakat illeti:csak a saját pénzéből gazdálkodhat.

Abból annyit költ, amennyit akar, deegy kopejkát sem kap erre a célra azállamkasszából. Van valamikérdése?

- Mit tud erről a KGB?

- A KGB-nek annyit mondtunk,hogy a központi bizottságengedélyével embereink egészMoszkva területén folytathatnakhasonló akciókat. Ha netalántán aKGB letartóztatja, magáért megyünkés kihozzuk, de akkor ne számítsonkülföldi megbízatásra.

- Mennyit mondhatok magamrólés a szervezetről, amelynekdolgozom?

- Mondjon, amit akar, csak ne azigazat. Nem a Szovjetuniónakdolgozik - ezt akármelyik idiótamegtehetné. Saját magának és sajátköltségére szervezi be.

- Tehát ha sikerül rávennemvalakit, az valódi ügynöknekminősül azután?

- Pontosan. Azzal a különbséggel,

hogy az általa átadott információnem jut ki külföldre.

- De ez nem csökkenti az őbűnösségét.

- Természetesen nem.

- Mit fog kapni ezért?

- A Büntető Törvénykönyv 64.cikkelye alapján elítélikhazaárulásért. Nyilván tudja, mitjelent ez?

- Igen, ezredes elvtárs.

- Akkor minden jót és sok sikert.És ne feledje: fontos szolgálatotteljesít a szovjet államnak. Nemcsak gyakorlatozik, hozzásegítiországunkat, hogy megszabaduljon apotenciális árulóklói. Az egészcsoport ezt a feladatot kapja, csakmindenki más helyen kamatoztatja aképességeit. Az egész akadémia.Minden évben. Még egyszer soksikert. Végül pedig írja alá ezt apapírt, mely igazolja, hogy

megbízást kapott erre munkára.Vésse az emlékezetébe, ez márnagyon komoly feladat.

Az elmélet szerint az emberelőször is azonosítja acélobjektumot - enélkül ne fogjonhozzá semmihez. Ez nem volt nehéz:Mityiscsi kis település, melyben egyóriási üzem található, szögesdróttalkörülkerítve.

Éjszaka az egész gyár

reflektorfényben úszik. A kerítésekmentén mindenütt kutyák őrködnek -efelől semmi kétségem. De kell,hogy legyen valami neve is azüzemnek. Ha a kapu fölé az vanírva, hogy ez egy traktorgyár, akkorfegyvereken kívültraktoralkatrészeket is gyártanak. Havalami semmitmondó elnevezés álla táblán, mint mondjuk „Uralmasz",„Lenin Művek", vagy „Sarló ésKalapács" - akkor minden kétségetkizáróan fegyvergyárral vandolgom.

A második alapszabályértelmében semmi szükség arra,hogy átmásszon az ember akerítésen. A bent dolgozók időnkéntkijönnek: könyvtárba járnak,sportolni mennek, étteremben,bárokban töltik az estét. Egy ilyenhatalmas gyár közelében biztosanvan egy jókora lakótelep, ahol amunkások élnek a családjaikkal. Agyerekek számára iskolák, óvodákkellenek. Nyilván van orvosirendelő, utazási iroda, park és ígytovább. Csak utána kell nézni.

A harmadik szabály értelmébennem fontos a gyárigazgatót vagy ahelyettesét beszervezni. Bőven eléga titkárnők bizalmába férkőzni:semmivel sem tudnak kevesebbet afőnökeiknél. Csak hát az egyikszabályunk, sajnos, azt is előírja,hogy szigorúan tilos nőketbeszervezni. Ez túlságosan egyszerűlenne. Külföldön természetesenlehet. Tréning gyanánt azonban nemfogadják el. Azért nem olyan rossz ahelyzet. Még mindig ott vannak aműszaki rajzolók, a számítógép

programozók, a fénymásolók vagyvalaki, aki a titkos dokumentációközelében dolgozik.

Mindnyájan ugyanazt a megbízástkaptuk, mindannyian kidolgoztuk atervünket, mintha csak komolyütközetre készülődtünk volna. Ez azálbeszervezés egyáltalán nem voltkönnyebb feladat az igazinál. Haefféle tevékenység közben nyakoncsípik az embert Nyugaton,visszaküldik a Szovjetunióba, ennyiaz egész. De ha most elkap a KGB,

az sokkal súlyosabbkövetkezményekkel jár: nemutazhatunk külföldre. Nyugatonminden percét a megbízatásrafordíthatja az ember, korlátlananyagi eszközökkel rendelkezik, mígmost, a gyakorlat közben a vizsgái -stratégiai, taktikai ismeretek, azEgyesült Államok haderői és a kétnyelv - miatt idegeskedhet. Ezeket isa lehető legjobban kell letennie. Hanem akarom, hogy kirúgjanak,tisztességesen le kell vizsgáznom,ráadásul még be is kell szerveznem

valakit.

Először is gondosan egy körthúztam a gyár köré, úgy egykilométeres átmérőjűt.Elhatároztam, hogy ezen a körönbelül semmi szín alatt semmutatkozom. Tudtam, hogy ennek aterületnek minden egyesnégyzetcentiméterét árgusszemekkel figyeli a KGB, tehátsemmi értelme odamennem -azonnal lebuknék.

Egyik este a nappali műszak végétvártam, természetesen a zónahatáronkívül. Tódult kifelé a sok ember agyárkapun, elözönlötték a járdát.Lármáztak, nevetgéltek, fecsegtek.Egész forgatag.

A buszmegállóban is rengetegenálldogáltak.. A lábunk alattletaposott hó, körülöttünk nyirkosköd. A bárokat ellepték ahangoskodó emberek. Ezek egyelőrenem érdekeltek - az alkalmiismeretséget arra az esetre

tartogattam, ha a többi módszercsődöt mondana. A könyvtáratkerestem, hamarosan meg istaláltam a közelben. Bárkibemehetett, én pedig kisvártatva apolcok közt járkáltam. Ahogy ottsétálgattam, igyekeztem megfigyelni,ki mit keres. Valami összekötőkapocsra volt szükségem.Észrevettem egy szőke férfit, akiéppen egy sci-fit lapozgatott. Úgyhatároztam, megszólítom:

- Elnézést - súgtam a fülébe -, hol

találom a tudományos-fantasztikuskönyveket?

- Ott, szemben.

- Egész pontosan hol?

- Jöjjön, megmutatom.

Már a harmadik este alkalmávalsikerült tehát beszédbe elegyednemvalakivel.

- Valami űrhajósokról, esetlegCiolkovszkijról szóló könyvet

keresek.

- Biztosan talál.

- Hol?

- Jöjjön velem, megmutatom.

A kémtörténetekben a hírszerzőkmindig roppant magabiztosak éséles elméjűek. Érveiellenállhatatlanok, egyszerűenlehengerlik az áldozatot. Ezostobaság. A valóságban mindenépp fordítva van. A beszervezés

negyedik alapszabálya kimondja:minden ember fejében nyüzsögnek azseniálisabbnál zseniálisabbgondolatok, de fájdalom, senki nemhallgatja végig őket. Mindenki arravágyik, hogy olyan embert találjonvégre, aki meghallgatja. Ami márcsak azért is lehetetlen, mert lévén,hogy ilyet keres mindenki, senkineksincs ideje és energiája, hogyvégighallgassa mások hülyeségeit.

A beszervezés művészeténeklegfontosabb szabálya tehát, hogy az

ember végtelen türelemmelhallgassa a beszélgetőpartnerét. Hamegtanulja az ember, hogyanhallgasson végig másokat anélkül,hogy közbevágna - már fél siker.Nem könnyű feladat. De jó barátralel, ha eltökéli, nem vág közbe,akármi történjék is. Meg is találtamaz emberemet. Már minden könyvetkiolvasott Canderről,Ciolkovszkijról, Koroljovról.Mesélt másokról is, akikről nemszabadott könyvet írni: Jangelről,Cselamejről, Babkinról,

Sztyecskinról. Én csak hallgattam.

A könyvtárban nem lehetrendesen beszélgetni.Tulajdonképpen nem isbeszélgettünk. Csak hallgattamrendületlenül a hóesésben, a fákközött, ahol síeltünk, a mozikban s akocsmában, ahol söröztünk.

Barátom szenvedélyesenérdeklődött az iránt, milyen módonlehet megoldani a rakétáküzemanyag ellátását. Két alapvetőmódszer képzelhető el: vagy

turbószivattyúval vagy pedigkiszorításon alapuló rendszerrel.Végighallgattam, és tökéletesenegyetértettem vele. Az első németrakétáknak turbószivattyújuk volt.Miért feledkeztek meg teljesen errőlaz egyszerű és olcsó módszerről?Igaz, nélkülözhetetlen hozzá amegbízható és hajszálpontosanműködő szivattyú, de használatávalmegelőzhető a másik típusnál olygyakori baleset, hogy azüzemanyaggal teli tartály felrobbana keverék megnövekedett nyomása

miatt. Teljesen egyetértenem ezzel.

Következő találkozásunkra egycigarettatárcának álcázott magnót isvittem magammal. A magnó zsinórjaa kabátujjamba bújtatva vezetett le akarórámig, melyben beépítettmikrofon rejtőzött. Egy étterembenültünk, arról beszélgettünk, vajonhasználható-e nitrogén-tetroxidoxidálószerként, s a kerozinnalkevert folyékony oxigén, mintüzemanyag. Úgy ítélte meg, hogybár ez a keverék már lefutott, annak

idején alapos tesztekkelellenőrizték, s az elkövetkező párévtized során nyugodtan rábízhatnákmagukat a tudósok.

Másnap reggel lejátszottam aszalagot Elefántnak. Elég komolyhibát követtem el: étteremben nemtanácsos karórába épített mikrofonthasználni. Az evőeszközökcsörömpölésén kívül nem sokminden hallatszott, a beszélgetéstelnyomták az asztali zajok. Elefántezen igazán remekül szórakozott.

Végre abbahagyta a nevetést, és ígyszólt:

- Mit tud magáról?

- Mindössze annyit, hogyViktornak hívnak.

- És a vezetéknevét?

- Nem kérdezte.

- Mikor találkoznak legközelebb?

- Csütörtökön.

- Elintézem, hogy még előttefogadják magát a GRU KilencedikIgazgatóságán. Egy olyan tiszttelismertetem össze, aki amerikairakétamotorok elemrésévelfoglalkozik. Persze, sokat tud a mimotorjainkról is. Megmondja majd,milyen kérdéseket kell feltennieneki. Kellőképpen felkészíti magátazokból a dolgokból, amik esetlegérdekelhetnék őt, ha netalántán magaismerne egy amerikaitervezőmérnököt... Ha sikerülérthető válaszokat kicsikarnia a

szemüveges barátjából,szerencsésnek mondhatja magát. Őmár kevésbé.

A GRU információs osztálya aztakarta tudni, mit szól a barátunk ahidrogéntartalmú üzemanyaghoz.Egy koszos kis kocsmábanüldögéltünk, ahol is megjegyeztem abarátomnak, hogy szerintemhidrogéntartalmú üzemanyagot sohanem fognak használni. Fogalmamsincs, miért, de azt hitte, hogy a gyár

négyes szektorában dolgozom. Énilyet sose mondtam. Annál isinkább, mivel hogy azt sem tudtam,hogy van ilyen.

Érdeklődéssel méregetett egyideig, aztán ezt mondta:

- Ti ott a négyesben, persze, ezthiszitek. Mert mindig duplabiztonságra törekedtek. Féltek,hogy mérgező, hogy felrobban.Eddig rendben is van. De arragondolj, micsoda energiaforrás! Amérgező hatás csökkenthető, a kettes

szektorban már dolgoznak is ezen.Hidd csak el, sikerülni fog, és akkorhatártalan lehetőségek tárulnak felelőttünk!

A másik asztalnál ismerős hátatfedeztem fel. Csak nem Elefánt? Debizony ő az, s vele, még jó néhánykellemes küllemű fickó.

Másnap reggel Elefánt gratulált afeladat sikeres végrehajtásához.

- Csak próbaszervezés volt, demagát ez ne zavarja. Ha kiscicábólvadmacskává akarja kinőni magát,fiókákkal kell kezdenie, nemkifejlett madarakkal. Ami ahidrogéntartalmú üzemanyagotilleti, felejtse el. Ez nem a magaasztala.

- Rendben van, elfelejtem.

- A szemüveges barátját isfelejtse el. Elküldjük a dossziéját amegfelelő helyre - a magajelentésével és a magnószalagokkal

egyetemben.

A Központi Bizottságnak konkrétbizonyítékokra van szüksége, hogy aKGB rosszul végzi a munkáját, sengedi, hogy titkos információkcsússzanak át a védőőrizeten. Dehol tatái erre bizonyítékot az ember?Hát, íme!

Azzal Elefánt szélesre tárta apáncélszekrény ajtaját, megmutattaazokat a jelentéseket, melyekcsoporttársaim első beszervezésiakciója alapján születtek.

De azért találkoztam még akiszorításon alapuló rendszerrel ésa hidrogéntartalmú üzemanyaggal.Mielőtt befejeztük az akadémiát,lehetőséget kaptunk arra, hogyelbeszélgessünk néhányfegyverszakértővel,tervezőmérnökkel a szovjetfegyvergyártás előtt állóproblémákról.Szolnyecsnogorszkban harckocsikatés puskákat mutattak, Monyinóban a

legújabb repülőgéptípusokat,Mityiscsiben pedig rakétákat. Egésznapokat töltöttünk tervezők ésmérnökök társaságában, persze,anélkül, hogy név szerint ismegismertük volna őket. Nekik semvolt sok fogalmuk, hogy kicsodákvagyunk, bizonyára azt gondolták,néhány ifjonc a KözpontiBizottságtól.

Mityiscsiben három ellenőrzésenmentünk keresztül, biztonságiemberek egész hada vitt körül

minket, és egy magas, világoshangár kellős közepén egy zöldrakétatörzset pillantottunk meg. Ahosszas magyarázószöveg utánmegkérdeztem: miért nem térnekvissza a turbószivattyúhasználatához a kiszorításosrendszerek helyett?

- Maga rakétaszakértő? - kérdezteaz egyik mérnök.

- Olyasmi - válaszoltam.

8.

Három nappal azután, hogymegérkeztem Bécsbe, Golicinvezérőrnagy, a GRU bécsirezidenciájának1 vezetője, a„Rezidens" behivatott az irodájába.

- Kicsomagolt már?

- Még nem, tábornok elvtárs.

- Ne is nagyon siessen vele.

Érdeklődéssel néztem vissza rá.Óriási öklét a tölgyfából készültasztalon nyugtatta, finom kávéillatszállt fölfelé az előtte levőcsészéből.

- Pénteken indul egy gépünkMoszkvába. Visszaküldöm. Magaegy lusta disznó. Hány ügynökötszervezett már be, ha szabadkérdeznem?

Ahogy távoztam a tábornakirodájából azonmód berontottam arezidencia titkárságára,

bíborvörösen a szégyentől. Rám sehederítettek. Túl sok dolguk volt.Hárman egy hatalmas várostérképfölé görnyedtek. Egyikük idegesengépeit valamit. Két másik azonigyekezett – egyelőre hasztalanul -,hogy egy nagy, szürke elektromoskészülék egyik egységét valahogybetuszkolják egy diplomatatáskába.A berendezésen francia nyelvűfeliratok álltak. Egyetlen idősebb,tapasztaltabb hírszerző pillantottcsak föl. Nyilván azonnal felmérte,milyen állapotban vagyok, és

megértően így szólt:

- A rezidens valószínűlegmegfenyegette, hogy a legelsőgéppel hazazavarja, így van?

- Igen - mondtam, némi vigaszreményében.

- Meg is teszi. Ő már csak ilyen.

- Most mit csináljak?

- Lásson hozzá a dolgához minélhamarabb!

A lehető legjobb tanácsot adta.Ennél jobbra végül is nemigenszámíthattam. Ha valaki már rájött,hogyan teheti rá a kezét titkosdokumentumokra, nyilván fogjamagát és megszerzi maga. Miértosztaná meg a sikert mással.

Tehát nekiláttam. A következőnégy nap alatt persze senkit semsikerült beszerveznem. Demegtettem az első lépéseket,méghozzá a megfelelő irányban.Tehát a hazautazásomat

elhalasztották egy héttel, azután mégeggyel. Így dolgoztam Golicintábornoknak négy éven keresztül.Igen hamar rájöttem, hogy Golicinminden embere, beleértve ahelyettesét is, ugyanebben ahelyzetben van.

Kém vagyok tehát. Elvégeztem aKatonai és Diplomáciai Akadémiát,és hat hónapig a GRU InformációsSzolgálatának 9. Igazgatóságándolgoztam. Ezután az információk

elemzése helyett azok megszerzésétbízták rám. A hírszerzés ugyanakkornemcsak külföldön végezhető.

A KGB és a GRU tisztjeidühödten igyekeznek lepipálniegymást abban, ki húz ki többet aSzovjetunió határait átlépőkülföldiekből. Évente több milliókülföldi látogat el hazánkba. Sokanközülük olyan információkbirtokában vannak, melyekérdeklődésünkre tarthatnak számot.Őket kell kirostálni és beszervezni,

titkaikat pedig kicsalni: erőszakkal,csellel, vagy akár pénzzel. A rájukállított hírszerzők tényleg úgydolgoznak, mint egy vadászkutyafalka. Nem hiába hívják őketborzojoknak, azaz kopóknak.

1 A GRU külföldi bázisaitnevezik „rezidenciának",vagy „rezidentúrának". Alegális diplomáciaiképviseleten (a szovjetnagykövetségen) belülműködnek.

A moszkvai és a környékbelihírszerzést a GRU egyikleglelketlenebb vezérőrnagya,Borisz Alexandrov irányítja.Számára minden módszer túl lassú,egy percig sem töpreng, hapillanatnyi érdekeiért fel kelláldoznia egy fiatal tiszt pályáját.Egy évet dolgoztam Alexandrovtábornok igazgatóságán, ésmondhatom, életem legnehezebbesztendeje volt. De ez volt az az év,amikor végrehajtottam első sikeresbeszervezésemet, és

megkaparintottam az első, sajátakcióban szerzett titkosdokumentumot. Csak az mehetkülföldre, aki képes titkosdokumentumok megszerzéséreotthon, Moszkvában, ahol pedigkevés olyan titok leledzik, amirőlnem tudna a GRU. Ezért, ha valakiMoszkvában eredményesendolgozik, el lehet küldeni bárhová,ott is állni fogja a sarat. Hát ígykerültem abba a kellemes bécsisörözőbe, ahol egy párás kriglitszorongattam, benne édeskés illatú,

jól behűtött, szinte fekete színű,finom sörrel.

Az én dolgom tehát az volt, hogyinformációkat gyűjtsek. Kezdettőlfogva sokat dolgoztam Bécsben.Nem mintha óriási sikerrel szúrtamvolna ki a megfelelő embereket, sönálló akciók sorát hajtottam volnavégre. Egyszerűen arról volt szó,hogy a feletteseim igazán sikeresenténykedtek, viszont minden sikeresakciójukat sok embernek kellettfedeznie. El kellett terelnünk a

rendőrség figyelmét, követnünkkellett őket, ha útnak indultak,nyitva kellett tartanunk a szemünket,ha titkos találkozójuk volt, amegszerzett információt feltűnésnélkül át kellett venni tőlük, s akockázat átvállalásával arezidenciára juttatni. Állandóanellenőriznünk kellett a titkos rejtek-és találkozóhelyeket, az üzeneteketés küldeményeket - ezernyi dolgaakadt mindenkinek. Néha fogalmasem volt az embernek, mit is csinál.Kemény munka volt és veszélyes.

A bécsi szovjet nagykövetségépülete nagyon hasonlít aLubjankára. Ugyanaz az építészetistílus, ugyanaz a szín. Tipikuscsekista ízléstelenség. Műpompa.Lubjanka-klasszicizmus. Volt idő,mikor országunk tele volt az effajtacsekista álpompával: oszlopsor,hivalkodó homlokzat, párkányok,tornyok és tornyocskák, álbalkonok.Belül, akárcsak a Lubjanka,kifejezetten jellegtelen és unalmas

volt a nagykövetség épülete.Műmárvány, faragott párkányok ésoszlopok, bőrrel párnázott ajtók ésolcsó bolgár cigaretta soha el nemoszló füstjének illata.

De mégsem az egésznagykövetség olyan, mint otthon aLubjanka. Van itt egy függetlenségetélvező kis sziget, a Kogyinka önállóleágazása: a GRU-rezidencia.Nekünk megvan a mi saját stílusunk,megvannak a saját tradícióink, sajátszabályaink. Fittyet hányunk a

Lubjanka-stílusra. A mienkegyszerűségre és szigorúságratörekszik, semmi sallang, semmifelesleges cicoma. Mindez a földalá rejtve, csak mi látjuk. Ugyanez ahelyzet Moszkvában is: a KGBóriási épületei ott magasodnak avárosközpontban. A GRU épületétnem fürkészhetik kíváncsiskodótekintetek. A GRU-t az különböztetimeg a KGB-től, hogy valóban titkosszervezet. Itt, Bécsben, akárcsakMoszkvában, a Lubjanka-stílustmindenki megszemlélheti. A GRU

elrejtőzik az idegenek elől.

De a szovjet nagykövetségen egyharmadik stílus is jelen van. A sűrűkertben ott magasodik szigorúan ésmagasztosan az ortodox templom.Öt, kereszttel díszített, aranyozottkupolája csillog a napsütésben,fölébük magasodik a hatodikkupola. Nem is tudom, miért nembontották le ezt a templomotközvetlenül a forradalom után.Büszkén és érintetlenül áll, tetejénaz arany kereszt magasabbra nyúlik,

mint maga a vörös zászló. A korareggeli párában a nap első sugarai alegmagasabb keresztre esnek és azszinte szikrázik. Nagyon jól tudom,hogy nincs Isten. Egész életembensoha nem voltam templomban. Mégcsak meg sem néztem egyetlentemplomot sem tüzetesebben, romosállapotban sem. E mellett a templommellett minden nap elmegyek. Nemis tudom, miért, de valahogynyugtalanít. Van benne valamimisztikus és fenséges. Már több,mint egy évszázada áll itt, ezen a

helyen. Magától értetődően azutóbbi ötven évben egyetlenistentiszteletet sem tartottak benne.Harangja mozdulatlanul pihen, sohanem zúg, meg sem kondul. De mégígy, harangszó nélkül is gyönyörű.Építői nem akartak nagyságávalhivalkodni, épp ezért oly nemes ésnagyszerű. Szigorú, visszafogottmegjelenésében árnyalatnyimagakelletés, hamisság sincsen. Olysok szín és minta ötvöződik adíszítésében, de mégis mind illik azegészhez és együttesen harmóniát

alkot. Félek ezektől a mintáktól.Továbbsietek, a lábamat bámulom.Ha nem fordítanám el a tekintetem,előbb vagy utóbb azon találnámmagam, hogy térdre borulok ez előtta titokzatos, lenyűgöző szépségelőtt, és soha többé nem kelek fel.

Első önálló akcióimról tettemjelentést. A Rezidens (Navigátornakhívtuk), szó nélkül végighallgatta amondókámat, közben maga elénézett az íróasztal lapjára.

Furcsállottam is. Az az első, amiremegtanítanak, Hogy egy kém mindignézzen beszélgetőtársa szemébe,soha ne kapja el a pillantását,tekintetét fegyverként használja.Miért nem tartotta hát magát ez asokat próbált tiszt a legelemibbszabályokhoz? Valami nem voltrendben. Kihúztam magam, nempislogtam továbbra sem, delélekben felkészültem alegrosszabbra.

- Jó - mondta végül anélkül, hogy

felpillantott volna az előtte heverőínatokból. - A jövőben ahelyettesem személyes felügyeletealatt dolgozik, de havonta kétszernekem is beszámol arról, mit csinál.Elég sokat végzett itt ezekben azelső hetekben, ezért most komolymunkával bízom meg. Egy olyanszeméllyel találkozik, akit még ahelyettesem szervezett be. Nemkockáztathatom, hogy őt küldjemerre az akcióra. Maga megy tehát.Ez az ügynökünk rendkívül fontosinformációforrás. Koszigin elvtárs

maga kérte, hogy személyesentájékoztassuk az ügy fejleményeiről.Nem engedhetjük meg tehát, hogymegszakadjon ez a kapcsolat. Aszóban forgó személy Nyugat-Németországban dolgozik, és azamerikaiak Tow elnevezésűtankelhárító rakétáinak alkatrészeitbocsátja a rendelkezésünkre.Titokban Nyugat-Németországbajuttatjuk, ott kerül sor a találkozóra.Néhány alkatrészt átad magának.Kifizeti az emberünket. Jókoratávolságokat tesz majd meg, hogy

eltüntesse a nyomait. A Szovjetunióbonni katonai attaséjának egyikszárnysegédjével is találkozik:átadja neki az árut, gondosanbecsomagolva. Nem szabad, tudnia,mit kap. Az áru ezután adiplomáciai postával jut elMoszkvába, az Akváriumba. Vankérdése?

- Miért nem a Nyugat-Németországban szolgálatotteljesítő tisztjeink mennek el atalálkozóra?

- Először is, ha Nyugat-Németország egy szép naponkiutasítja az összes szovjetdiplomatát, akkor sem szabadmegszakadnia ennek azinformációláncnak. Ugyanígyérkeznek titkos információkAusztrián, Új-Zélandon, Japánonkeresztül. Ha az összesdiplomatánkat kiutasítanák,mondjuk, Nagy-Britanniából, azkatasztrófa lenne a KGB számára,de nem nekünk. Nagy-Britanniaiértesüléseink továbbra is

megérkeznének - Ausztrián,Svájcon, Nigérián, Cipruson,Hondurason, vagy bármely másországon keresztül, ahol azAkvárium tisztjei jelen vannak.

- Másodsorban pedig, miután aGRU főnöke megkapta azokat arakétaalkatrészeket, melyeket miszereztünk meg, összehívja a GRUminden Nyugat-Németországbandolgozó rezidensét, s mind a nyolctábornoknak nekiszegezi a kérdést:hogy lehetséges az, hogy Golicin

Nyugat-Németországból megszerziezeket a dolgokat, míg Önök, akik ittvannak, képtelenek erre? Nem jókmásra, csak háttértevékenységre -mondja majd nekik, és levonja amegfelelő következtetéseket. Eztcsak így lehet, Szuvorov, aversenyszellemet szítani kell. Csaka késhegyig menő küzdelemtőlvárható igazi siker. Tud követni?

- Tökéletesen, tábornok elvtárs!

- Van még kérdése?

- Nincs.

- Tudom, hogy van, s azt is tudom,hogy mi. Magát az aggasztja, hogy ahelyettesem kitüntetést kap majdazért, mert megszerezte arakétaalkatrészeket, holott az ifjúszázados viszi vásárra a bőrét,azután meg semmit nem kap érte.Erre gondolt, igaz?

Hirtelen felemelte a tekintetét. Ezvolt a csel. A szemét nem vetette be,egészen a legvégső pillanatig.Kegyetlen, hideg szeme volt, semmi

érzést nem tükrözött. Korbácskéntért a tekintete. Hirtelen, gyorsanvágott vele. Nem készültem fel rá.Álltam a nézését, de rá kellettjönnöm, nem tudok hazudni neki.

- Erre gondolt?

- Igen, tábornok elvtárs, pontosanerre gondoltam.

- Dolgozzon. Próbáljonbeszervezni egy ügynököt. Akkormajd gondoskodom a védelméről.Akkor csak a fejét kell majd

használnia. Valaki más vállalja akockázatot maga helyett. Megrándultaz arca, de továbbra is jegestekintettel meredt rám.

- Állapodjon meg a részletekbena helyettesemmel. Elmehet.

Összevágtam a bokám, sarkonfordultam és kivonultam aNavigátor szobájából. Senki semvolt a folyosón. Egy lelket semláttam a nagyteremben. Csak alégkondicionáló készülék zúgotthalkan, hideg fuvallatot eresztett a

szoba félhomályába. Felkapcsoltama kékes fényt, odamentem a szobamásik végében állópáncélszekrényhez. Egymásodpercig némán bámultam abronzlapot, felsóhajtottam, majdbeállítottam a kombinációt. Asúlyos, tűzbiztos ajtó csendesenkitárult, láthatóvá vált a tizenkétkisebb, ám éppoly masszív ajtó.Kinyitottam az enyémet, a 41-esszámút. Benne volt adiplomatatáskám. Bezártam apáncélszekrényt, a táskát az

íróasztalra helyeztem. Kivettembelőle egy köteg selymes géppapírt,nagyot sóhajtva felírtam az elsőlapra: „41. dosszié. Július 13., helyiidő szerint 12 óra 43 perc." Azutánhátradőltem kissé és aláírtam.

Miután visszaraktam a papírlapota táskába, kivettem a 173-V-41-esszámot viselő, fényes, zöld dossziét.Az első lapját teleírták. A többinegy árva szó sem állt. Két ujjamközé csippentettem az egyik lapot ésmagam elé vettem. Személyi

pecsétemet rányomtam a bal felsősarkára, a másikba pedig gyorsanodagépeltem: „Szigorúan titkos".Azután pár sorral lejjebb, a lapközepére egyetlen szót írtam:„Terv".

Arcomat a kezembe temettem,majd komoran bámultam a falat.Reszkettem a dühtől. Utáltam azegész világot, utáltam sajátmagamat, utáltam az íróasztalt, akékes fényt, a barna szőnyegeket ésa zöld dossziékat.

A mérhetetlenül utált tárgyak ésszemélyek sorában volt egy arc,melyet még az írógépnél is jobbangyűlöltem. A Navigátoré, hogy ottrohadna meg.

Parancsolgatni persze egyszerű.De most nem arról volt szó, hogyanvezet az ember egy zászlóaljat. Idemenj, ezt csináld. Csakhogy énéletemben nem jártam Nyugat-Németországban. Hogy képzeli,hogy ilyen munkára küld mindösszehárom heti gyakorlattal? Mi lesz, ha

megbukik rajtam az egész? A fenébeis: az még csak hagyján, hogy engemsittre vágnak, de a helyettesének ésa fontos kapcsolatnak is lőttek.

Ha ebben a pillanatban ott lettvolna valaki, akinek behúzhatokegyet, hát nem sokat teketóriáztamvolna. De épp senki nem voltkéznél. Körülnéztem, min tölthetemki a dühömet. Tekintetem egykristály pohárra esett, mely tele volttollakkal, ceruzákkal. Kezembevettem, egy ideig szó nélkül

nézegettem, majd se szó, se beszéd,minden erőmmel hozzávágtam afalhoz. Ezernyi darabra tört.

- Mi van, megbolondult,százados?

Megfordultam. A helyettes állt apáncélszekrények mellett. Úgymagamba feledkeztem, hogy észresem vettem, amint bejött.

- Sajnálom.

Még mindig nem emeltem föl a

fejem, a padlóra meredtem.

- Valami baj van?

- A Navigátor utasítást adott,hogy bonyolítsak le egy találkozótaz ügynökével...

- Hát akkor menjen és csinálja.Mi a probléma?

- Őszintén szólva halványfogalmam sincs, hol kezdjem adolgot, és mit csináljak.

- Tervezze meg! - robbant kibelőle az indulat. - Rögzítseírásban, én majd aláírom, aztánmenjen!

- De mi van akkor, ha azesemények nem igazodnak ahhoz atervhez, amit én készítek?

- Micsodaaa?

Értetlenségtől és döbbenettőltágra nyílt szemmel meredt rám. Azórájára pillantott majd rám nézett,sóhajtott egyet, s szemrehányó

hangon csak ennyit mondott:

- Fogja a papírjait. Menjünk.

Az eligazító terem engem mindigegy luxus-óceánjáró kabinjáraemlékeztetett. Mikor a biztonságiberendezéseket bekapcsolták, apadló, a mennyezet, a falak egyarántalig észrevehető vibrálásba kezdtek,mintha egy hajó fedélzetén lennénk,mely teljes sebességgel halad azerős hullámverésben. Ezenkívül

valahol a vastag falban, több tucatszigetelőanyag réteg mögött erőszavarókészülékeket építettek be. Afülsiketítő hangerő vagy azezredrészére csökkent, csak tompamormogás hallatszott, mintha távolitengerzúgás lenne.

A terem belseje vakító fehér,ezért néhányan „műtőnek" hívták, éninkább kabinnak neveztem. Egyasztal volt csak benne, meg két szék- az áttetsző bútorok is műgonddalkészültek, kivételes minőségű

minden.

A Navigátor helyettese az egyikkarosszékre mutatott, majd leültvelem szemben.

- Az elefánttemetőben nem sokhasznos dologra tanították. Haboldogulni akar, jobb, ha mindentelfelejt, amit az elefántok mondtakmagának. Azok végzik elefántként,akikről a gyakorlatban kiderült,hogy nem tudnak önállóan dolgozni.Ide hallgasson. Először is készítsenrészletes tervet. Igyekezzen

cselekvési alternatívákbangondolkodni, dolgozza ki, mit tennemás-más körülmények között. Minéltöbbet ír, annál jobb. Kudarc eseténez a tervezet az életbiztosítása. Haaz Akvárium kérdezősködni kezd adologról, valamivel védekezniekell: meg tudja mutatni, milyenkomoly előkészületeket tett az akcióérdekében. Minél több papírt teleír,annál tisztább lehet a lelkiismerete,ezt jól jegyezze meg. Ha készen vana tervvel, kezdjen neki azelőkészületeknek. Az a

legfontosabb, hogy lelkilegfelkészüljön az akcióra. Pihenjen,amennyit csak tud. Járjon szaunába.Minden kellemetlen érzésétől,aggodalmától, kételyétőlszabaduljon meg. Azelkövetkezendő siker tudatábanálljon neki. Ha nem biztos adolgában, a sikerben, jobb, ha mégmost visszaadja a megbízatást. Az alegfontosabb, hogy beleélje magát asikerbe, a győzelembe. Ha márkellőképpen kipihente magát,hallgasson Viszockijt. A

Farkasvadászatot, például eztán eztdúdolja magában az egész akcióalatt. Különösen visszafelé. Mindiga sikeresen lebonyolított találkozóután, hazafelé követi el az ember alegsúlyosabb hibákat. Túlontúlelégedett magával, és elfeledkezik agyőztes erőszakosságról, a keménytartásról. Ne essen ki ebből aszerepből, amíg csak vissza nem értide és be nem csukódott magamögött a vasajtó. Még egyszer alelkére szeretném kötni: nem a terva legfontosabb, hanem a lelki

előkészületek. Csak addig győz azember, amíg biztos abban, hogygyőzni fog. Ha megírta a tervezetet,együtt végigmegyünk rajta, ésátvesszük a lehetséges variációkat.Ez is fontos - de van, ami még ennélis fontosabb. Ne felejtse el! Éljebele magát abba, hogy sikerülni fog,hogy győztesként kerül ki amegmérettetésből. Mindig ezt tegye.Nem könnyű. De muszáj. Sok sikert!

Egyedül álltam egy kis erdő

közepén. Egy régi, kivénhedt, ütött-kopott bérelt kocsival voltam. Apapírjaim szerint jugoszlávállampolgár. Még csak nem isturista. Munkanélküli. Te jóságoség! Akkor jöttem csak rá, hány, dehány borzoj testvér vett részt máraddig is az akcióban, hogy most ottállhattam az erdő közepén. Valakimegszerezte a kocsit. Méghozzáúgy, ki ne derüljön, hogy szovjetállampolgár, aki valami rejtélyesoknál fogva épp egy lerobbantcsotrogányt akar bérelni. Valaki

segített átjutnom a határon. Ez,mondjuk, nem volt nagy gond.Valaki más megszerezte apapírjaimat, melyek igazoltatásesetén sem keltenek gyanút.

Ott álltam a tisztás közepén.Egymagam. Fejemet tenném rá, hogysenki sem követett. Egy kisdoboznyi aranyérmét rejtettem el afenyőfák alatt. Ha netán lebukom atalálkozón, az arany ellenem szólna.Elvégre szegény fickónak kellettkinéznem, akinek se inge, se gatyája.

Hol szereztem az aranyat? Abarátunkat sem ejtették a fejelágyára, nem akarta, hogy dollárbanvagy márkában fizessünk nekiaranyat akart. Ha valami rosszulsülne el, hivatkozhat arra, hogy anagyanyja hagyta rá.

Volt még idő a találkozóig.Hatalmas fenyők susogtak a fejemfelett. Azon töprengtem, ugyan kilehet ez a mi „barátunk", aki alegújabb amerikai rakétakonstrukcióalkatrészeit is meg tudja szerezni.

Fegyverszakértő? Tábornok? Arakétagyártó üzem igazgatója vagy atulajdonosa? Ki lehet még abban ahelyzetben, hogy kulcsfontosságúalkatrészeket tulajdoníthat el - akatonaság egy magasrangú tisztjén, agyárigazgatón vagy egy mérnökönkívül? Egy közönséges munkáslegfeljebb egy alkatrészt tud ellopni,ráadásul minden egyes alkatrészszámozott. Az őr az egész rakétát eltudja lopni, de azokról is szigorúannyilvántartást vezetnek. Hogyszerettem volna „nagy" hírszerző

tiszt lenni, tábornokokat,mérnököket, gyárigazgatókatbeszervezni, a legkorszerűbbrakétaalkatrészeket beszerezni!Micsoda álmok! Kopottöltönyömben, kinyúlt kabátombanelég furcsán festek majd egyamerikai tábornok társaságában.Vajon mit gondol a GRU-ról? Hogya kocsimról már ne is beszéljünk.Micsoda szégyen!

Dél felé járt az idő. Elérkezett atalálkozó kitűzött időpontja. Egy

japán gyártmányú tranzisztorosrádiót tartottam a kezemben. Azantenna a bal kezemnél volt - ez volta jel. Egy sötétzöld számlapú karóravolt a másik. A barátunk ezekalapján fog rám ismerni. Rajtasemmi megkülönböztető jegy nemlesz. Oda kell jönnie hozzámmegkérdezni, hány óra, s tőlemkissé jobbra kell megállnia. Ezalapján kell felismernem. Idejejönnie. Biztosan valami tábornok.Nem túl fegyelmezett. Ebben apillanatban egy sáros traktor

kanyarodott ki a kapun, egy öregfarmer vezette, aki trágyabűztárasztott maga körül. Na, más semhiányzott nekem, mint egy szorgosparaszt, mint ez itt. Az elmúlt másfélóra alatt egy árva lelket sem láttama közelben, most meg ez a jóemberidedugja nekem a képét, alegrosszabbkor. Elnyújtott hangonmegkérdezte, hány óra. Hogy hányóra? Az orra alá dugtam az órámat.Na, gyerünk, eredj a dolgodra! Ottmaradt, tőlem jobbra álldogált. Mitakar, jóember? A koszos traktorra

mutatott. Mit akar? Kotródj már, azIsten szerelmére... Ő is elvesztette atürelmét. Ekkor kezdett csakderengeni, hogy ő lehet az a„rendkívül fontos" ügynökünk,akiről tud a Politikai Bizottság is, sakinek ténykedése még Kosziginelvtárs érdeklődését is felkeltette.

Még egy pillantást vetettem rá.Aztán az órára. Semmi kétség. Atábornok soha nem is létezett.Honnan szedtem, azt a zöldséget,hogy egy tábornokkal fogok itt

találkozni?

Azután az utánfutót vettemszemügyre. A farönkök közt koszosfóliával bebugyolálva ott feküdtekegy tankelhárító rakéta széttörtdarabjai. Törött, kitekeredettstabilizátorok, összegubancolódotthuzalok, drótok, gombóccá gyúrtáramkörök... Gyorsan kipakoltammindent, aztán beraktam azalkatrészeket a faládáimba. Kezetráztam vele, a kocsimhoz rohantam.De a német erőteljesen

megkopogtatta a kocsija oldalát.

Mi a fenét akarhat még a vénbolond?

Egy szerte a világon használatosmozdulattal minden kétségetkizáróan jelezte, hogy pénzt akar. Elis felejtettem. Odaszaladtam afenyőfához, kikotortam a dobozt amoha alól és odaadtam neki.Kinyitotta, szemmel láthatógyönyörűséggel nézegette.Megvizsgálta az érméket.Mosolygott: Csak rajta, vedd a

fogaid közé, ha akarod. Mire kellhetennyi? Hiszen már a sír szélén állsz.Oda nem viheted magaddal. Rámmosolygott. Eszembe jutott, miretanítottak. Mosolyogni kell a titkosügynökökre. Barátságosan, melegen,emberséggel. Úgy tettem hát, ahogytanítottak. Mosolyogtam. Dankeschön. Meghajolt felém, kabátjábarejtette az aranyat. Elindultam azütött-kopott autómon az egyikirányba. Sáros kis traktorjával őment a másikba. Megvolt atalálkozó.

Bekötőutakon hajtottam,igyekeztem minél messzebb kerülnia találkozó helyétől. Hirtelenrájöttem, hogyan jöhetett létre ez akapcsolat.

Itt, Bajorországban, Revensburgközelében állomásozott az ElsőAmerikai Hadosztály. A hadosztálytmár felszerelték a „Tow"tankelhárító rakétával. Atankelhárító osztagok gyakorlataikonnyilván már használják is.Vaktöltettel, természetesen - ha a

rakéta célba talál, nem robban fel,csak széttörik. Igazi rakéta volt hátez is, csak töltet nélkül. Ez nem voltbaj. A robbanófejeink semmivelsem rosszabbak, mint azamerikaiaké, nem a robbanófejokozott gondot, hanem a vezérlés, azellenőrzés. Az pedig itt volt akocsimban. A sarat majdeltávolítják, a drótokat kibogozzák.Ami még hiányzik, megszerezzüklegközelebb. Akár száz kiló, akárkétszáz. Amennyit csak be lehetpakolni egy kocsiba.

A szovjet hadseregben, ha„Smel", vagy „Falanga" rakétákatlőnek ki, több kilométernyi műanyagfóliát terítenek le és egész ezredeketküldenek ki, hogy a legapróbbdarabokat is felszedjék. Nem így azamerikaiak. Nem szedegetik fel akificamodott rakétatörzset, azösszegubancolódott áramköröket,meggörbült stabilizátorokat. Nemkell tehát tábornokokat vagytervezőmérnököket beszervezni.Bőven elég kapcsolatba lépni egyegyszerű juhásszal, aki a katonai

bázis közelében terelgeti nyáját. Egyerdész, egy útépítő munkás, egyfavágó ugyanígy lehetne a„különleges ügynökünk", akiharminc ezüstért már szállítja is,amit Koszigin elvtárs kíván.

Olyan gyorsan vezettem a rozzantjárgányomat a széles németautópályán, amilyen gyorsan csaklehetett. Hitler építtette. Jólmegcsinálták. Nyomtam a gázpedált,és mosolyogtam magamban. Havisszatérek, bocsánatot kérek mind

a Navigátortól, mind pedig ahelyettesétől. Nem egészen tudom,hogy miért, de úgy érzem, oda kellmennem hozzájuk és azt kellmondanom: „Tábornok elvtárs,bocsásson meg!" „Ezredes elvtárs,bocsásson meg, kérem!"

Felsőszintű hírszerző tisztek. Ígykell dolgozniuk. Csendben, mindenfeltűnés nélkül. Kész voltam apályámat, sőt az életemet kockáratenni ezekért az egyszerű, dezseniális akciókért. Közös céljaink

érdekében. Bocsássanak meg.

Általános vélemény, hogy egykezdő kém, aki mint diplomata,újságíró vagy üzletkötő érkezik azillető országba, a kinevezésétkövető hónapokban ne nagyonsürögjön-forogjon. Meg kell szokniaaz új szerepet, a várost, az országot,melyben dolgozni fog, meg kellismerkednie az ottani törvényekkelés íratlan szabályokkal, a helyiszokásokkal, az újfajta életvitellel.

A fiatal hírszerző tisztek az elsőhónapokban általában nem istesznek egyebet, mint felkészülnek amajdani komolyabb akciókra.

Ekkor a helyi rendőrség még nemsok figyelmet szentel nekik, elégbajuk van a régi, tapasztaltkémekkel.

De a GRU más. Nem olyan, minta többi hírszerző hálózat. Haegyszer az első hónapokban nemkövetik az embert, használja ki. Hamást nem is, ezt igen.

Bécsben az első hónapok alattelőször csomagot vitettek velem egyrejtekhelyre, majd egész hétenkeresztül megfigyelés alatt tartottamegy olyan helyet, ahonnan jelzéstvártunk. Gyanús ládákat vettem átéjszaka az erdőben, s bevittem őketa nagykövetségre, tiszteketrendeltem vissza, mikor arádiósaink a rendőrségi rádióadókfokozottabb aktivitását észlelték azakció körzetében. Amit csináltam,csak fedezetül szolgált másakciókhoz, olyan tevékenységekben

segédkeztem, melyeknek célját nemis ismertem. Rezidenciánk negyvenhírszerző tisztjének körülbelül afele ilyen munkát végzett. Némilekicsinyléssel borzojoknak ishívták őket. A borzoj olyan kopó,amely keveset eszik ugyan, deutoléri a nyulat, vagy a rókát amezőn. Nagyobb állatokra isráengedheti az ember - de sohasemegyedül. Mindig falkában. Hosszúlába van de kis feje és rövid esze.

Minden relatív. A központi

vezérkar tisztje voltam. Ha a szovjethadseregben szolgálatot teljesítőszázezernyi többi tiszttelhasonlítottam össze magam,hozzájuk képest az elithez tartoztam.A vezérkaron belül a GRUtisztjeként szolgáltam, amimagasabb rangot jelentett, mint avezérkar több ezer más tisztjéé. AGRU-n belül külföldi tanácsadótiszt voltam, tehát külszolgálatra isküldhettek. A külföldi tanácsadótisztek magasabb osztályba tartoztakazoknál, akik nem mehettek

külföldre. De még akülszolgálatosok között is jó helyetmondhattam magaménak, mivelinformációszerzés volt a dolgom,nem pedig biztonsági szolgálat,rádió-összeköttetés biztosítása,műszaki kérdések megoldása, arádióadók figyelemmel tartása. De alegfelső eliten belül azért kisslapajnak számítottam csak. Ahírszerző tiszteket két kategóriábaosztják: vannak borzojok, és vannakvikingek. Az alsóbbrendű, kevesebbprivilégiummal bíró többség -

borzoj. Mindannyian a Navigátoregyik helyettesének felügyelete alattdolgoztunk, gyakorlatilag nem iskerültünk a Navigátor színe elé.Titkokra vadásztunk - helyesebbentitkok birtoklóira. Ez volt a legfőbbdolgunk. De ezenkívül mindenadandó alkalommal felhasználtakminket arra, hogy olyan akciókhoznyújtsunk biztonsági fedezetet,melyek valódi célját csaktalálgattuk.

A vikingek a borzojok felett

állnak. A szájhagyomány és alegendák szerint vad, álnok,békétlen, jó kedélyű, bátor nép volt.A vikingek közvetlenül a Navigátoralá tartoztak, megfelelő tiszteletettanúsítottak, persze, ahelyetteseknek, de mindig magukdolgoztak, a saját fejük utánmennek. A legsikeresebbvikingekből lesznek a Navigátorhelyettesei. Többé nem kell egyedülvégezniük akcióikat: egész seregnyiborzoj áll a rendelkezésükre.

A Rezidens első helyettesemindenkin rajta tartotta a szemét.Maga is rendkívül eredményes éstevékeny hírszerző tiszt volt, desaját titkosszolgálati munkáján,valamint saját borzojcsapatairányításán kívül hozzá tartoztak arádiósok, ő volt felelős a rezidenciabiztonságáért, az összes tisztmunkájának ellenőrzéséért, aműszakiak felügyeletéért. Egyedül atávírósok nem tartoztak a keze alá,ők magához a Navigátorhoz voltakbeosztva. A Navigátor volt egy

személyben a Rezidens, afőparancsnok, mindannyiunk apja -ő volt a felelős mindenért.Gyakorlatilag korlátlan hatalommalbírt. Hatalmában állt, például,elrendelni valamelyik beosztotttisztje kivégzését, amennyibenvalamilyen súlyos hibát követett el,léte a rezidencia biztonságátveszélyeztette, és a megtévedt tisztevakuálása valamilyen oknál fogvalehetetlen volt. A rezidensekenkívül a GRU-tisztek kivégzését csaka Legfelső Bíróság döntése alapján

lehet elrendelni, de csak abban azesetben, ha a Központi Bizottságnakez kifejezett óhaja. Így tehátbizonyos tekintetben aNavigátorunknak nagyobb hatalomösszpontosult a kezében, mint aLegfelső Bíróságnak, hiszen senkitanácsát nem kellett kérnie, a sajtóvéleményétől, állásfoglalásától semfüggött. Teljesen szabadon hozhattameg a döntéseit, és elég hatalmavolt ahhoz, hogy akövetkezményekre való tekintetnélkül meg is valósítsa az

elhatározásait. A mi Navigátorunk aGRU Első Igazgatóságának, azonbelül is az Ötös Osztálynak tartozottszámadással. De nem egy kérdésbencsak magának a GRU főnökénekkellett beszámolnia. Ahhoz is jogavolt, hogy kivételes esetekben,amennyiben valamilyen fontoskérdésben nem egyezett avéleménye a GRU vezetésével,egyenesen a központi bizottsághozforduljon.

A GRU-rezidens kiterjedt

hatalmát csak a KGB nem kevésbéerős, szintén függetlentörekvéseiben meglehetősen GRU-ellenes „rezidense" tartottaegyensúlyban. Egyikük sem függötta nagykövettől. A nagykövetnekmindössze annyi a szerepe, hogyfedezze a szovjet diplomáciaikolónián belüli kétféle„rohambrigád" létezését.Nyilvánosság előtt természetesenmindkét rezidens az elvárhatótisztelettel viszonyul anagykövethez, miután elvben

mindkettő hozzá beosztott,magasrangú diplomata, s ha nemtanúsítanak kellő tiszteletet a„főnök" iránt, az rögtön szemetszúrna. De ebben aztán ki is merül anagykövet befolyása. Mindkétrezidenciának külön főhadiszállásavan a nagykövetség épületén belül,valóságos erődítmények: egymásellen is védelmet nyújtanak, ha kell.

A rezidenciánkba vezető ajtótzöldre festették. Rendkívül alacsonykis ajtó volt, le kellett hajolnunk, ha

be akartunk lépni. Évekkel ezelőttvalamelyik tréfás kedvű tiszt hozottotthonról egy táblácskát, melyet egytávvezetékről szedett le. Egyhalálfej volt rajta, meg a szokásosfelirat: „Vigyázat, életveszély!"Felerősítettük az ajtóra, ez lett atalizmánunk. Jobban őriztük, mint abent összegyűjtött titkokat.

- Feltűnt-e már magának, hogy azelmúlt háború folyamánlégierőnkben mindössze két fajta

pilóta teljesített szolgálatot? Azegyik csoportba tartozó kisebbségfejenként több tucat gépet lelőtt, amásik csoportba tartozó többségviszont jószerivel egyet se. Azelőbbiek mellét valósággalelborították az érdemérmek aháború végére, az utóbbiak jó, haegyet-kettőt magukénak tudhattak.Az előbbiek zöme túlélte a háborút,az utóbbiak ezrével, tízezrével estekel. A háborús statisztikaelszomorító adatokkal szolgál. Alegtöbb pilóta jó, ha kilenc órát

töltött a levegőben, mielőtt elesett.A vadászrepülősök nagy részét máraz ötödik bevetésük alkalmávallelőtték. Az első csoportbatartozókkal éppen fordított volt ahelyzet: több száz bevetésen vettekrészt, mindegyikük több ezer óráttöltött a levegőben...

Az előadónk Kucsumov volt, alégierő vezérőrnagya, a Szovjetunióhőse, valóságos háborús sztár, azegyik legelszántabb szovjethírszerzőtiszt a háború óta. A GRU

főnökének parancsára végigjárta akülföldi diplomáciai képviseletekenműködő GRU-rezidenciákat, afféleellenőrzőkörútra indult tehát. Többországba ellátogatott, hivatalosanmint a fegyverkorlátozást ellenőrződelegáció tagja vagy valamiilyesmi. Másutt a háborús veteránokküldöttségének tagjaként mutatkozottbe. Önmagát szemmel láthatóan nemtartotta azért veteránnak, nagyon isaktív volt a színfalak mögötti titkosfronton. Fogadni mernék, hogymialatt minket figyelt, villámgyors

akciók terve futott át az agyán. A„kabinban" voltunk kettesben.Egyenként szólított be bennünketmagához. Míg velünk beszélt,elsősorban a főnökünk munkájátigyekezett közvetve ellenőrizni vagylegalábbis felmérni. De hogyszámára is hasznos megfigyelésekettett, ebben biztos vagyok.

- A háborús pilóták e kétcsoportját szakadék választotta elegymástól. Közbülső kategória nemlétezett. Vagy hőssé, tábornokká lett

az ember, vagy ifjú hadnagykéntlelőtték az első bevetésén. Azt ismegmondom, miért alakult ez így.Minden pilótát teljesen egyformakiképzésben részesítettek, sugyanolyan beosztásba kerültekaztán. Az első ütközet utánkettéosztotta őket a parancsnokuk:volt, aki az „aktív" csoportba került,volt, aki a „passzívba". Azok, akiknem féltek a harctól, nem azonigyekeztek, hogy minél gyorsabbaneltűnjenek a felhők közt az ellenségorra elől, akik keresték az

összecsapásokat, a megmérettetéstaz ilyen pilótát azonnal vezetőbeosztásba helyezték, a többinekmeg az a feladat jutott, hogyfedezzék őket. A merészebbek,rátermettebbek kiválasztására néhavalóban már az első légicsata utánsor került. Az egész légiflotta,minden hadtest, ezred, zászlóaljvezetője azon volt, hogy ezeketsegítse, fedezze, védje azütközetekben. Minél sikeresebbenharcolt egy pilóta, annál jobbanügyeltek a védelmére. Láttam

Pokriskint csata közben - akkorramár ötven német repülőt lőtt le.Sztálin maga adta ki a parancsot,hogy minden ütközetben két teljesrepülőszázad fedezze. Ha bevetésreindult, két század röpült mögötte, azegyik valamivel magasabban, amásik kissé alacsonyabban. Mahárom aranycsillag ragyog a mellén,egy gyémántcsillag függ a nyakában,és marsalli rangot kapott. De nehiggye, hogy ez csak így magától,automatikusan ment. Semmi esetresem. Nagyon egyszerű a magyarázat:

már az első légi összecsapásalkalmával bebizonyította, hogy akezdeményező, vakmerő fajtáhoztartozik - és attól kezdve védelmetbiztosítottak a számára. Minél többbátorságról és tehetségről tett azember tanúbizonyságot, annálértékesebbként kezelték, annál többsegítséget nyújtottak neki. Ha nemígy lett volna, besorolták volna azönállótlanabbak csoportjábakezdettől fogva, és az a dicstelenfeladat jutott volna neki is, hogyvalaki mást fedezzen, amíg meg nem

hal. Hadnagyként. A statisztikaszerint már az ötödik bevetésénélelérte volna a vég. Van akirerámosolyog a statisztika, van,akinek grimaszokat vág.

- Ezt azért mondom el magának,mert a hírszerzői munka nem sokbankülönbözik a légi ütközetekvilágától. A szovjet katonaititkosszolgálat ezrével képezi ki azifjú tiszteket, s aztán csatába küldiőket. Nagyon hamar eldől, kibőllesz önálló akciókra alkalmas

hírszerzőtiszt, kiből nem több, mintmások kiszolgálója. Néhányanfényes karriert futnak be, másokháttérbe szorulnak, már az elsőkülföldi megbízatásuk alkalmával.Áttanulmányoztam a dossziéját: jóbenyomásom alakult ki magáról. Deegyelőre másokat fedez. Ez a munkanehéz, veszélyes és egyáltalán nemkifizetődő. Mindig valaki más kapjaa kitüntetést, míg maga viszi el abalhét: maga csinálja végig alegmocskosabb ügyleteket, magateszi nap mint nap kockára az egész

karrierjét. Jegyezze meg: senki nemszabadítja meg ettől a munkától.Szervezetünkben mindenhol eztörténik: ha egy parancsnok fiatalhírszerzőtiszteket kap a keze alá,fedőakciókra használja őket, selőbb-utóbb befellegzett nekik.Letartóztatják őket, kiutasítják azillető országból, élete hátralevőrészét pedig a GRU InformációsSzolgálatában tölthetik Moszkvábanvagy valamelyik „testvéri"országban. De ha szemfülesnekmutatkozik, használja a saját eszét,

beszervez egy-két hasznos ügynököt,a parancsnok leveszi a válláról ezt anyűgöt, sőt ad valakit maga mellé,hogy az gondoskodjon a magafedezetéről, és biztosítsa a magaelőrehaladását. Így kell néznie adolgokat. Pár évvel ezelőttPárizsban a GRU főnöke parancsotadott, hogy egy fontos akció sikereérdekében felkell áldozni a katonaiattasé helyettesét. Biztos lehetbenne, hogy nem a legaktívabbemberei egyikét választotta ki erre arezidens. Soha nem bízna ilyet az

ambiciózus sikeres, önálló tisztjeiegyikére - ebben mi is alegmesszebbmenőkig támogatjukőket. A GRU-parancsnokok arratörekednek, hogy öntevékeny, aktív,merész, eredményes tiszteketprodukáljanak. Ne féljen, mindiglesz elegendő határozatlanabb,bizonytalanabb, tehetségtelenebbtiszt, hogy ezeket megvédelmezze.Ne higgye, hogy azért mondom eztel magának, mert úgy gondolom,hogy maga jobb, mint a többi.Egyáltalán nem. Mindnek elmondom

ugyanezt. Az a dolgom hogyfelszítsam magukban a harci kedvet,s így hatékonyabbanszerepelhessenek a csatában. Csakaz a baj, hogy nem mindenki fogadjameg a bíztató szavakat, nemmindenki elég lendületes. Nagyonsok derék fickó van itt közöttünk,akiből soha az életben nem csihol kiaz ember egy fikarcnyi ambíciótsem, aki mások „hátvédeként"szolgál élete végéig, pályájadicstelen befejezéséig. Jószerencsét, sok sikert. Minden

magán áll vagy bukik: erőltesse egykicsit meg magát, s két századot kapmajd kíséretül.

„A Szovjet SzocialistaKöztársaságok Szövetsége nevében,mint a Szovjetuniókülügyminisztere, kérem a barátiországok katonai és polgárihatóságait, hogy az 1815-ös bécsiegyezmény értelmében érintetlenül,a vámvizsgálat mellőzésével,szabadon engedje tovább a

Szovjetunió diplomáciaiküldeményeit. A. Gromiko, aSzovjetunió külügyminisztere."

A hatósági közeg elolvasta aropogós papírra gondosannyomtatott szöveget. Ha esetlegvalami nem lett volna egészenvilágos, franciául és angolul is ottvolt alatta a hivatalos formula. Ottállt szép, nyomtatott betűkkel,röviden és érthetően: szovjetdiplomáciai küldemény. A rendőrösszeszorított szájjal vette

szemügyre, a hatalmas teherautót.Kissé szokatlannak találta.

Bécsből csak úgy özönlöttekMoszkvába a szovjet diplomáciaiküldemények. A diplomáciaicsomagok egyik fő útvonalaAutszrián keresztül vezet. Hetenteegyszer szovjet futárok érkeznekMoszkvából, megállnak Bécsben,folytatják útjukat Bernbe, Genfbe,Rómába. Aztán visszatérnek. Mikortávozóban vannak, „csomagjaikat" -általában nagy ládákat - a szovjet

nagykövetségen hagyják. Visszafeléfogják a ládákat és indulnakMoszkvába. Általában öt-tíz ládávalérkeznek, ezek egyenként úgy ötvenkilót nyomnak. Visszafelé harminc-negyven, néha száz ládát is cipelnekmagukkal. Ha elveszítenek akárcsak egy ládát is, a futárokat halálraítélhetik. Amíg a láda anagykövetség területén belül van, anagykövet felel érte - szintén azéletével. Kötelessége gondosanmegszervezni a ládák fogadását ésútnak indítását, így hát ez is rám,

meg a többi borzojra hárult. Amíg afutár az országban tartózkodik aládával egyetemben, mindig adnakmellé egy szovjet diplomatát, akifigyelmezteti a merész, vállalkozókedvű egyéneket, akik esetleg kiszeretnék nyitni a ládákat, hogy aSzovjetunió ez esetbenszankciókhoz kénytelen folyamodni,s katonai erő bevetésétől semköteles tartózkodni. Afegyverhasználat jogát biztosítjaugyanis a bécsi egyezmény, ezért afutárok mindig állig felfegyverzett

fickók, és nem kis hatalom van akezükben.

A diplomáciai futárok sokmindennel foglalkoznak. Nagyonsok mindennel. Amit miösszegyűjtünk, azt mind ők szállítjákél a ládákban: lövedékeket éstöltényhüvelyeket, optikai éselektronikus berendezéseket,fegyver- és rakétaalkatrészeket,valamint dokumentumokat ésműszaki rajzokat, újfajta fegyverekleírását, olyanokét, melyeket

gyártani is fognak egy szép napon,olyanokét is, melyeket soha. A futárelviszi magával mindazt, amireáldását adta a Nyugat, s mindazt,amire nem. Megvizsgáljuk,analizáljuk, végiggondoljuk adolgot. Lehet, hogy megnyeritetszésünket, ami a Nyugatnak nemkellett, lehet, hogy kifejlesztjük azellenszerét annak, amit a Nyugatelfogadott. Minden információ zöldládákban utazik. A rendőrség a fogátcsikorgatja. Ennyi láda! Mindszigorúan titkos! A Szovjet

Szocialista KöztársaságokSzövetsége nevében! Az 1815-ösbécsi konvenció értelmében! Afutárok meg a ládák a maguk útjátjárják, a rendőrök meg haddcsikorgassák a fogukat.

De azon a napon kiváltképpaggodalmas képpel méregették akonténert. Szokatlan volt, annyibizonyos. A futárok ezúttal nemötven kilogrammos ládákkalmegrakottan készülődtek az útra -hanem egyetlen hatalmas, öt tonnás

konténerrel. A Szovjet SzocialistaKöztársaságok nevében! Mindenrendőrtiszt odagyűlt. Halkankáromkodtak, ferde szemmelkémlelték a konténert. Engem adtakmelléje kísérőnek, elő is készítettemaz összes papírt. Készenlétbehelyeztem a bevett formulát: „ASzovjetunió diplomáciaiküldeményeinek felbontása,elkobzása és vizsgálata maga utánvonja..."

A konténert külön vasúti kocsi

szállította ide, Bécsbe. A vámosokátvizsgálták, üres volt. De mostalaposan megpakolva, hatalmasvörös pecsétekkel ellátva rajta állt:„A Szovjetunió diplomáciaiküldeménye. Feladó: Szovjetnagykövetség, Bécs". A futárokfeleltek a konténerért. Alaposan felvoltak fegyverkezve. Egy szovjetdiplomata is jelen volt. Nem túlmagas rangú. Ez volt a szokás.Sértetlenséget élvezett, mint aSzovjetunió képviselője. Egy ujjalsem érhettek hozzá. Ha inzultálnak

egy diplomatát, magát az országotéri a sérelem. Egy diplomata elleniinzultus akár az ország ellenitámadásnak is értelmezhető. Arendőrök a fogukat csikorgatták.

- Meg szeretnénk nézni, jólfölerősítették-e a konténert ateherautóra.

- Természetesen. Joguk van hozzá- adtam a beleegyezésemet. Ahhozviszont már nem volt joguk, hogyhozzányúljanak a konténerhez.

Próbálják csak meg. Közvetlenkapcsolatban álltam a bécsinagykövettel, őt pedig közvetlentelefonvonal kapcsolta össze amoszkvai külügyminisztériummal.Lássuk tehát.

A rendőrtisztek körbejárták akonténerünket. Égtek akíváncsiságtól, hogy megtudják, mivan benne. Ezúttal nincsszerencséjük, uraim. Nem tehetik ráa mancsukat.

Mikor a konténer elhagyta a

nagykövetség udvarát, KGB-sszomszédaink irigyen átkozódtak,meg voltak győződve, hogy a GRU-nak ez alkalommal egy egészatomreaktort sikerült megszereznie.A helyi rendőrség nyilván ugyaneztgondolta. Az egyikük egészen közelállt a konténerhez, valószínűleg asugárzást mérte a zsebében lapulókis műszerrel. Arra volt kíváncsi,nem atombombát szállítunk-e benne.Csak hadd járkáljon körülötte. Ez isjogában állt. De a kis műszer nemcsipogott. Nem atombomba volt a

konténerben, még csak nem is egynukleáris reaktor. Egy másik rendőrlépett a teherkocsihoz. Bár jó melegnapunk volt, esőköpenybe öltözött -nyilván valami elektromos szerkezetrejtőzött a köpeny alatt. Nyilván aztakarja megállapítani, fémből készülttárgy van-e odabenn vagy valamimás. Lehet, hogy egy újharckocsimotort loptunk el? Desemmit nem találtak. Kutyáik isvoltak - persze, a küldeménybiztonságát védték. Körbe-körbeszaglásztak, nem sok

eredményei. Ma pechjük volt, annyiszent.

A futárok sajnálkozva néztek rám.Látták, hogy én felelek akonténerért, de hát ők sem tudhatták,mi van benne. Arra rájöttek –valami hatodik érzékük mindigmegsúgja nekik -, hogy a konténert aGRU pakolta meg, nem a KGB.Évek óta vannak már a szakmában.Tudják, ki veszi át a küldeményt,ebből pedig már kikövetkeztethető,ki a feladó: a KGB, vagy a GRU. Ez

esetben annyi volt csupán a dolguk,hogy átkísérjék a konténert ahatáron, Pozsonyban majd átvesziegy katonai konvoj, és eljuttatja arendeltetési helyére.

Hogy megnyúlna a diplomáciaifutárok képe, de a rendőröké is, hatudnák, hogy amint Pozsonyba ért akonténer, elszállítják a legközelebbiszovjet katonai repülőtérre, s egésztartalmát elégetik egy kemencében.

Pedig ez a sors várt rá.

A Navigátor évek óta rágta már anagykövet fülét, hogy megkaphassaa nagykövetség padlását. De anagykövet mindig visszautasította akérését. „Nem" - hangzott mindigkurtán a válasz. Navigátorunkrezidenciája azonban egyreterjeszkedett, Évről évregyarapodott a lámpákkal,antennákkal felszerelt szürkedobozok száma. A Navigátornakszüksége volt a padlásra. Megintkérte a nagykövettől, valósággalrimánkodott neki. A padlásteret

semmire nem használták, neki megmár nem volt hova tennie a rádiókat,az elektromos nyomkövetőberendezéseket. Végül a nagykövetbeadta a derekát. Jó, vigye, mondta.De az egy Augiász istállója, tettehozzá. Ha ki tudja takarítani, amagáé. Csak bajba ne keverjenengem, arra jól vigyázzon. És csak asaját embereivel takaríttathatja csakki.

- Sok kacat gyűlt fenn össze? -kérdezte a Navigátor.

- Amit ott talál, az mind a magáélehet - felelte a nagykövet. -fogalmam sincs, hogyantakaríttassam ki. Ha tudnám, márrégen megtettem volna. Sok mindentörököltünk az elődeinktől, ami aztilleti.

Kezet ráztak a megállapodásörömére. A nagykövet átnyújtotta aNavigátornak a kulcsot, ésmégegyszer megkérte, mások nelássák, mi van a padláson. ANavigátor kinyitotta a padlást,

eltávolította a nagykövet személyipecsétjét, felkapcsolta zseblámpájátés - kővé dermedt. A padlás dugigtele volt könyvekkel. Szépkönyvekkel. Finom papírra nyomott,remek kötésű könyvekkel. A címükkülönbözött, de a szerző ugyan azvolt: Nyikita SzergejevicsHruscsov.

Navigátorunk hamar rájött, mitörténhetett. Évekkel ezelőtt a pártragaszkodott hozzá, hogymindenhová eljusson a szava. Tehát

a párt legfelkészültebb emberénekminden beszédét kinyomtattatta - alegfinomabb papíron, gyönyörűképekkel illusztrálva. Ezt aztánterjesztették szerte a világon. Anagykövetségek ingyen osztogattákminden vendégüknek, megküldték akönyvtáraknak. Volt olyannagykövet, aki jeleskedett a kötetekterjesztésében, volt, amelyikkevésbé. Versenyeztették őket, kitudja a legtöbbet szétosztogatni.Beérkeztek a jelentések: énszázezret osztottam szét, én

kétszázezret, én háromszázezret. Na,jó, mondták erre Moszkvában, hailyen kapós, ha az embereketennyire érdekli vezérünkmunkássága, itt van még százezer.Osszátok szét, de ne feledkezzetekmeg arról, hogy a párizsi nagykövetjobb eredménnyel büszkélkedhet.Stockholmban pedig egészenkivételes az érdeklődés!

Kanadában sorban állnak azemberek, hogy hozzájussanak akönyvhöz! Hogyan szabadultak meg

a kötetektől Párizsban ésOttawában, azt nem tudom, Bécsbenmindenesetre mind megvolt - apadláson. A Navigátor anagykövetnek szegezte:

- A szemétdombra velük!

- Az isten szerelmére! -nyugtatgatta a nagykövet. - A nyugatisajtó azonnal a nyomára bukkan.Tele lesznek vele az újságok, hogymegbecstelenítettük a párt voltvezetőjét, s csak idő kérdése, mikoráruljuk el a mostanit. Ezt akarja?

- Akkor égessük el őket! -javasolta a navigátor. De torkánakadt a szó, ő is rájött, hogy ilyentömérdek könyvet nem lehet ittelégetni. Mindenki tisztában vanazzal, ha hirtelen ennyi papírtkezdenek el égetni egynagykövetségen, az rossz jel,minden valószínűség szerint háborútjelent. Bécsben kitörne a pánik, éski felelne ezért? Apránként szinténnem lehetett őket eltüzelni, mertvagy egy évbe telt volna.

A Navigátor káromkodott egyet,majd kódolt üzenetet küldött azAkváriumba: „Megkapjuk a padlást,ha különösebb felhajtás nélkülkihúzzuk a nagykövetet a csávából."Az Akvárium áldását adta adologra, elküldte a konténert és ahozzá való papírokat.

A borzojok két éjszaka mást semcsináltak, mint könyvet pakoltak le apadlásról. Ha csak hozzájuk ért azember, órákig nem tudta abbahagynia tüsszögést. A padlást vastagon

belepte a por. A lépcső meredekvolt. Föl-le, föl-le, - majd kiugrott aszívük a helyéről, patakokbancsorgott róluk a verejték. Hogyszidtuk a drága jó NyikitaSzergejevicset...

A konténert egyenesen anagykövetség bejárata elé kellettállítanunk, fóliával letakartuk, őrthagytunk mellette. KGB-s barátainkle nem vették a szemüket az őrről,sárgák voltak az irigységtől.

A rendőrtisztek még egyszer

szemügyre vették a konténert, újraellenőrizték az összes papírt,megvonták a vállukat, aztán intettek,mehetünk. Mi mást tehettek volna?Nyilván rájöttek ók is, hogy aszovjet katonai titkosszolgálatvalami nagyon fontosra bukkant,csak azt nem tudták, hogyan sikerültbecsempésznünk a követségépületébe. De ha már egyszer bennvolt, tehetetlenek voltak. A konténerpedig érintetlenül távozott.

9.

Új szelek fújdogáltak a GRUberkeiben, változott a vezetés is. Alegtöbb új igazgatósági főnök,osztályvezető neve az égvilágonsemmit nem jelentett a számomra.Voltak köztük tábornokok,admirálisok... De az Ötös számúIgazgatóság új parancsnokánaknevét annál jobban ismertem:Kravcov. Az alezredes! Öt évvelezelőtt, mikor a Katonai és

Diplomáciai Akadémia növendékelettem, akkor kapta meg az elsőtábornoki csillagot. Most tehát márkettő van neki, s nyilván rövid időnbelül megszerzi a harmadikat is.Ezen a poszton minden elődjevezérezredes volt már. Az Ötösszámú Igazgatóság! A SzovjetHadsereg mindenSzpecnaz-egységét ez a szívós kisember irányítja hát! Tizenhatkatonai körzet Szpecnaz-osztagait ésfelderítő hálózatát, négyhadseregcsoportot, négy kisebb

flottát, negyven hadtestet és tizenkéthajórajt tudhatott a keze alatt. S mégcsak negyvenhárom éves volt. Soksikert, tábornok elvtárs.

Eközben én nem brillíroztam.Nagyon jól tudtam, hogy valahogyanönállóan is titkok közelébe kelleneférkőznöm, de egyszerűen nemmaradt rá időm. Éjjel-nappal,kimenőnap vagy szabadság nélkül atöbbiek akcióiban segédkeztem.Nem ment el úgy hét, hogy negyarapodott volna a gépkocsim

számlálója újabb ezer kilométerrel.Néha olyan elképesztő ütembennőttek a számok, hogy SzerjozsaNyesztorovicsnak, azautószerelőnknek az első helyettesutasítására vissza kellett tekernie aszámlálót, hogy eltüntessünk párezer kilométert. Volt is egy errealkalmas szerszáma: egy dobozvalamint egy hosszú csőbenelhelyezett fémdrót.

Nem én voltam az egyetlen,akinek vissza kellett állítgatni a

kilométermutatóját. Sokan voltunkborzojok a rezidencián, ésmindegyikünk úgy száguldozottEurópán át, mint Henry Kissinger.

A kilométeróra egy kém valódiarca. Nekünk pedig nem volt szabadmegmutatnunk az igazi arcunkat.Szerjozsa tehát buzgón állítgattavissza a kilométereket.

A Navigátor elégedettendörzsölte a kezét.

- Jöjjenek csak, és helyezzékmagukat kényelembe. Mindannyianitt vagyunk?

Az első helyettes végigpillantottrajtunk, megszámolt bennünket.

Aztán rá mosolygott aNavigátorra, és így szólt:

- Mindnyájan itt vagyunk,tábornok elvtárs, a távírósok és arádiósok kivételével.

A Navigátor föl-alá járkált a

szobában, tekintetét mereven apadlóra szegezte. Hirtelen felemeltea fejét, és vidáman elmosolyodott.Még sohasem láttam ilyenfelszabadultnak.

- Huszonkilences erőfeszítéseinekhála, rezidenciánknak sikerültminden lényeges információtmegszereznie a Genfbenmegrendezésre kerülő Telecom 75kiállítás biztonsági intézkedéseirevonatkozóan. A GRU Marseille-i,tokiói, amszterdami és delhi

megbízottai is birtokába jutottakhasonló információknak. De a mihírszerzésünk működött alegpontosabban és a leggyorsabban.Ezért a GRU vezetője - és ittmegállt egy kicsit, hogy nagyobbnyomatékot adjon a mondatkövetkező részének -,tehát a GRUvezetője minket bízott meg akiállításon végzendő nagyszabásúhírszerzőakcióval.

Örömrivalgásban tört ki a csapat.Huszonkilences kezét szorongattuk -

Kolja Butyenkónak hívták. Századosvolt, akárcsak én. Utánam érkezettBécsbe, de már két új ügynökötsikerült beszerveznie. Viking volt,nem vitás.

- Huszonkilences!

- Igen, tábornok elvtárs.

- Hálásak vagyunk magának.

- A Szovjetuniót szolgálom!

- Namármost. Ünnepelni a

kiállítás után ünneplünk.Mindannyian tudják, hogyan kellvéghezvinni egy ilyen akciót - márnem gyerekek. Az egész rezidenciaelutazik a kiállításra és mindenkicsak információk begyűjtésévelfoglalkozik. A GRU genfirezidenciája Zvjozgyin vezérőrnagyparancsnoksága alatt gondoskodnifog a megfelelő fedezetről. Hanetalántán át kell mennünkFranciaországba, a GRU Marseille-i és párizsi rezidenciája siet asegítségünkre. Az akciót én

vezetem. Az akció idejéreátmenetileg helyettesemül mellémadják Feklenko vezérőrnagyot aGRU Információs Szolgálatán a 9.Igazgatóság 3. Osztályánakvezetőjét. Magasrangú küldöttségélén érkezik majd ide. NyikolajNyikolajevics...

- Itt vagyok, tábornok elvtárs.

A Navigátor információshelyettese felállt.

- A delegáció fogadása,

elhelyezése és közlekedésénekbiztosítása a maga feladata.

- Természetesen, tábornokelvtárs.

- Az akció alatt a szokásostaktikát követjük, ha valakimarhaságot csinál, feláldozom azakció sikere érdekében. Az elsőhelyettes – akkor az első helyettesfelállt a helyén - összeismertet majdmindenkit a delegáció azontagjaival, akikkel együtt fogdolgozni. Sok sikert mindenkinek!

A moszkvai gyors este hat előttkét perccel érkezett meg Bécsbe. Azöld kocsik lassan haladtak elelőttünk, halkan csikorgott a fék.Üdvözlet, elvtársak! Isten hoztaÖnöket a vendégszeretőAusztriában. Nem kellett hordárután kiabálni, voltak elegen. Tudták,ha hivatalos szovjet küldöttségérkezik, annak tagjai nemfukarkodnak a borravalóval.

Jókora delegációt küldtek, annyiszent. A GRU Információs

Szolgálatának tisztjeit, a szovjetkormány Hadiipari Bizottságánaktisztjeit, fegyvergyártó üzemekszakértőit, fegyvertervezésselfoglalkozó mérnököket.Természetesen nem ez állt azútlevelükben. Az útlevelük szerint aTudományos Akadémiától, aKülkereskedelmi Minisztériumból,és még néhány nemlétezőkutatóintézettől jöttek. De hát kitérdekel, mi áll az emberútlevelében? Gondolják, hogy azenyémbe azt írták, a GRU

titkosszolgálatának tisztje vagyok?

Különös bolygónkon mindenelőfordulhat, a legmeghökkentőbbdolgok megesnek néha. De furcsamódon ezek a dolgok csak engemleptek meg. Senkinek nem színtszemet ez az óriási szovjetdelegáció. Senki nem tett fel egykérdést sem rájuk vonatkozóan.Pedig akadt itt néhány homályosdolog. Miért nem utazott a szovjetdelegáció egyenest Genfbe,például? Miért töltött három napot

Bécsben? Miért érkezett együtt, mintegy zászlóalj, s aztán miért oszlottakitt szét hirtelen? Miért indultak aküldöttek a legkülönfélébbútvonalakon és a legkülönfélébbjárműveken Genfbe: ki vonaton, kibuszon, ki repülőn? Elég különös:Bécsig zötyögnek a lassú vonaton,ott, meg váratlanul repülőre ülnekaz utolsó pár száz kilométerre.Miért érkeztek a szovjet diplomatákbécsi szovjet ENSZ-képviselőkkíséretében a kiállításra a genfiszovjet ENSZ-képviselők helyett?

Sok kérdés lógott a levegőben. Úgylátszott, senki nem volt kíváncsi aválaszra. Hát jó, nekünk annál jobb.

A bizalmas eligazításokraszolgáló szobában két idegen ült azátlátszó anyagból készült székeken,melyek alá aztán tényleg semmiféleberendezést, készüléket nem lehetetteldugni. Az első helyettesbemutatott nekik.

- Ez itt Viktor.

Egyenként köszöntöttem őket.

- Viktor, ez NyikolajSzergejevics, a 107. számúTudományos Kutatóintézeténekmérnöke, tábornok.

Üdvözlöm, tábornok elvtárs.

- Ez pedig KonsztantyinAndrejevics a GRU InformációsSzolgálatától, a Kilences számúIgazgatóság Egyes Osztályánakezredese.

- Üdvözlöm, ezredes elvtárs.

Kezet ráztam mindkettőjükkel.

- Arra vagyok kíváncsi - vágottbele a dolgok közepébe NyikolajSzergejevics -, milyen eszközökállnak rendelkezésre a visszavertlézersugár felfogására, melyetálcázott lőhelyról mozgó célpontfelgyújtására használtunk...

- Ugye tudja, hogy meglehetősentájékozatlan vagyok ezen a téren.

- Persze, ez természetes. Ezértvagyunk itt. A maga dolga, hogy amegfelelő emberek bizalmábaférkőzzön, a mi dolgunk a műszakifelügyelet.

Nyikolaj Szergejevics kinyitottaaz aktatáskáját:

- A GRU InformációsSzolgálatának értesülései szerintezen a területen a Hughes cég érte ela legnagyobb eredményeketAmerikában.

- Nem célozhatjuk meg őket akiállításon.

Mindketten hitetlenkedvefordultak az első helyetteshez. Őazonban megerősítette, amitmondtam.

- Ez a szabály. Ezeken akiállításokon a nagy cégekpavilonjait mindig szigorúan őrzik acég biztonsági emberei. Csak akisebbeket vehetjük célba, nálukáltalában egy ember van csak apavilonban. Legtöbbször maga a

cégtulajdonos. Ezekkel kezdhetünkvalamit.

- Hát ez kár.

- Ez van. A munkastílusunkat ésmunkamódszereinket akörülményekhez kell igazítanunk...

- Rendben van. Íme néhányprospektus és újságcikk azokról akisebb cégekről, melyek szinténezzel a problémával foglalkoznak.Itt van a kiállítás elrendezésénektervrajza. Ezen a képen látható az,

amibe szükségünk van. A HadiipariBizottság kész százhúszezer dollártfizetni ezért a fekete dobozért, mertévekbe és milliókba kerülne egyhasonló rendszer kifejlesztése.Sokkal olcsóbb, ha ezt gyártatjuk le.

- Pénzt is hoztak magukkal?

- Igen.

Láthatnám? Hozzá kell szoknom.

Konsztantyin Andrejevics egynégyszögletes, vadonatúj aktatáskát

helyezett az áttetsző asztalra éskinyitotta. Tele voltújságkivágásokkal, üzletiprospektusokkal, egyéb papírokkal.A kiállítás bejáratánál és akijáratnál rendőrségi ellenőrzéslesz, ez a sok saláta megtévesztésülvan a táskában. A férfi elfordítottegy zárat - dupla fenekű volt a táska.

Micsoda látvány! Teljesenlenyűgözött a zöld hasú bankóktömkelege. Szinte megigézettenmeredtem a pénzhalomra. Monte

Christo bámulhatott így a kincseire.Mennyi erőfeszítés, micsodafényűzés halmozódott a ropogós,zöld bankjegyek gondosancsomagolt kötegeiben!

Közömbös vagyok a pénz iránt -pontosabban, gyakorlatilagközömbös vagyok. Mégis teljesenlázba hozott a látvány.

- Ez csak a demonstrációs táska -magyarázta KonsztantyinAndrejevics. - A pénz valódi, csaknem annyi amennyinek látszik.

Magától értetődően egyszerűen nemvihetünk magunkkal ennyi pénzt akiállításra. A titkos rekesz azt alátszatot kelti, mintha több százezerdollár lenne benne. Valójában nemolyan mély a rekesz. Soha nem akiállításon fizetjük ki a pénzt. Ottcsak megmutatjuk, hogy megvan.Erre a célra a legjobb nagy,vadonatúj bankókat használni. Apénzt a kiállítás területétől kellőtávolságban adjuk át, és kisebb,régibb bankjegyek is megteszik.Mint például, ezek.

Kinyitott egy régi, meglehetősenmegviselt táskát, mely dugig voltbankjegyekkel. Kezembe vettemvagy egy tucat köteget.Megszagoltam őket, majdvisszatettem a pénzt a táskába.Kitört a nevetés.

- Miért? - kérdeztem kissébosszúsan.

- Ne sértődjön meg, Viktor -kezdte az első helyettes. Sokkaltöbb pénz van a második táskában,mint az elsőben, de magát mégis az

első hozta izgalomba. Olyanszemmel látható volt a különbség,hogy egyszerűen nem tudtukmegállni nevetés nélkül.Mulatságos, hogy a demonstrációstáska ilyen hatással van még magárais.

Minden kiállítás kiváltképp anagy nemzetközi vásárok valóságoscsata színhelye a GRU számára. Deszántóföldhöz is hasonlíthatnám,melyről a GRU gazdag termést

takarít be. Az elmúlt félévszázadban egyetlen olyankiállítást sem rendeztek kisbolygónkon, melyen ne vett volnarészt a GRU.

Egy kiállításon valódi szakértőkegész hada gyűlik össze.Fanatikusok klubja, ha úgy tetszik.A fanatikus embereknek pedigközönség kell. Szükségük vanvalakire, aki türelmesenvégighallgatja, akármit is hordössze, és csendesen bólogat. Ezért

rendezik a kiállításokat. Bárki, akihajlandó egy ilyen megszállottatvégighallgatni, sőt egyet is értenivele, hamarosan az illető barátjánaktudhatja magát, tehát abizalmasának. Higgy csak nekem, teszegény bolond! Munkámnak az alényege, hogy higgyenek nekem.Olyan vagyok, mint egy barátságospók. Bízzál bennem, és többé nemszabadulsz a hálómból.

Nincs olyan kiállítás, mely neérdekelné a GRU-t, legyen az

elektronikai, tank-, macska-,mezőgazdasági gép- vagyvirágkiállítás. A GRU az egyikemlékezetes nagy fogását egy kínaiaranyhal-kiállításon csinálta. Mertkik mennek el az ilyenre? Olyanemberek, akiknek sok pénzük van,következésképpen kapcsolatbanállnak az üzleti körökkel, a nagypénz és a nagypolitika világával.Grófok, márkik, miniszterek meg atitkáraik járnak kiállításokra. És,persze, sokan mások. De tudni kellkiválasztani az emberünket.

Egy kiállításon roppant könnyűismerkedni, hiszen bárkitmegszólíthat az ember anélkül, hogytudná a másik rangját vagybeosztását. De a GRU sohasem akiállítás első napján lép akcióba.Az első nap mindig az ünnepélyesmegnyitó napja - beszédek, tósztok,köszöntők, óriási tömeg, hivataloslátogatók és túlfeszített idegzetűrendőrök. A második naptól kezdveaztán a mienk a kiállítás.Természetesen a nyitás napja isfontos számunkra - ez a támadás

előtti előkészületek ideje. Ezt anapot minden tiszt kemény munkávaltölti: messzelátóján keresztül aterepet figyeli. Emitt egy szakadék,melytől óvakodni kell, amott azegyik csoportot füstfelhőbe kellburkolni, alig észrevehet(S mocsára túloldalon, melybe nyakigsüllyedhet az ember, oda középreviszont egy tucatnyi üteg isösszevonható, hogy vezesse arohamot.

Elképesztő, mennyi hírszerző

tiszt, hány elemző és hány kisegítőborzoj gyűlt össze ebben a gyönyörűvárosban. Egész nap az utcákon, atóparton bolyongtunk, a szűk kisutcácskákban és a szelessugárutakon. Mindegyikünk saját kiscsataterét mérte fel újra és újra,nehogy tőrbe csalják vagy hátbatámadják.

Nem is tudom miért, de akövetkező napi akció egyelőrenemigen foglalkoztatott. A szívemsemmivel sem dobogott

szaporábban, mint szokott. Nemmintha nagy kém lettem volna, akihalált megvető bátorsággal,hidegvérrel lép akcióba. Egyszerűennem a másnapi teendők kötötték le afigyelmemet, hanem a csodaszépváros. Olyan volt az egész, minthavisszavarázsoltak volna a múltba, amúlt egy olyan birodalmába, aholminden kor egy utcában fut össze.Ez az utca a Rue de Lausanne - aGRU utcája volt valaha. Egyszerretöbb GRU-rezidencia is székelt itthajdanában. Persze, sejtelmük sem

volt egymás létezéséről. A GRUelsöprő sikereket ért el a Rue deLausanne-on. És elsöprő vereségekis érték, természetesen

Napsütéses őszi nap volt. Asugarak még jótékonyan melengettékaz ember hátát. Néhány lehullottfalevél azért már ott zizegett alábam alatt. Narancssárga overallbaöltözött külföldi munkások –spanyolok vagy olaszok -tisztogatták a part ösvényeit azaranyló levélszőnyegtől. Vajon

miért csinálják, kérdeztemmagamban? Hát nem kellemesebbvöröslő vagy aranybarnafaleveleken sétálni? A szürkeaszfalt talán jobb? Az utcasöprőkbenyilván nem sok költészet szorult.Így a kis mohó utcatisztító autóbeszippantotta a természet ecsodáját. Ha csak egy kicsit többérzékük lett volna a poézishez,megálltak volna, és élvezték volna anapot. Mennyi szín, minőgazdagság! Az ember sohasem leszképes arra, hogy szebbet alkosson a

természetnél. A Mon Repos parkbejáratával szemközt egy iskola állt,olyan szép volt, mint egy várkastély.A tornyán hatalmas óra díszelgett.Gyönyörű látvány, mégis szürke apark szépsége mellett.

Az iskola tornyán, az óra alattévszám állott: 1907. Ez azt jelenti,hogy már Lenin is megcsodálhattaezt a szép iskolát. Vagy lehet, hogya burzsoá ízlésvilág nem nyerte el atetszését? Mindenesetre itt lakott őis, a Rue de Lausanne-on ahol annak

idején a GRU-rezidenciátmegalapították, s ahol mosthatalmas diplomatalakások kaptakhelyet. Megesküdnék, hogy a GRUtitkos rezidenciája még mindig ittműködik valahol, semmivel semkevésbé eredményesen, mint rég.Nem volt rossz hely. Tudta jólVlagyimir Iljics, hol lakjon ésmelyik parkban sétáljon. Szerette amunkásokat és gyűlölte akapitalistákat. Nyilván ezért nemlakott soha Manchester vagyLiverpool munkásnegyedében,

helyette inkább az ellenségfészkében, a kapitalista negyedben.Nyilván behatóbban akartatanulmányozni a lelkivilágukat, aburzsoá szokásokat, hogy aztánannál jobban megsemmisíthesseőket, és mindenkit boldoggá ésszabaddá tegyen.

Akkoriban anarchisták kószáltak aMon Repos parkban, s arrólálmodoztak, hogyan ölik majd meg acárt. Mikor találkoztak Leninnel,biztosan meghajoltak előtte, kalapot

emeltek neki, kezüket a mellükreszorították. De az is lehet, hogy nemis ismerték fel egymást.Mindenesetre mikor Lenin magáhozragadta a hatalmat, agyonlövette azösszes anarchistát, aki csak akarmai közé került, a cárralegyetemben, akit végül is nem öltekmeg az anarchisták.

Egy nap volt hátra a döntőütközetig - az első külföldönlebonyolítandó beszervezésiakciómig. Úgy kellett ismernem a

helyszínt, mint a tenyeremet, vagymint ahogy egyzászlóaljparancsnoknak kellismernie a csatateret, melyenmásnap rohamra vezényli azembereit. Nem siettem.Gyönyörködtem az öreg parkban,mely oly sok mindennek volt atanúja. 1941 októberében azon apadon zajlott le a GRU Európábantevékenykedő titkos rezidenseinekillegális találkozója. Amíg aSzovjetunió nem vett részt aháborúban, a Gestapo nem

háborgatta a szovjethírszerzőhálózat embereit, bár tudottróluk. De a háború első napjánszétesett a szervezet: tömegesletartóztatások kezdődtek. Eztmegakadályozandó mindenkísérletük hiábavalónak bizonyult.Egyre csak nőtt a bebörtönözöttekszáma, az első lebukásokláncreakciókat indítottak el.Megszakadt az egységek köztiösszeköttetés, a találkozóhelyekmind megbízhatatlannak találtattak.Mindenki gyanús volt, aki csak élt

és mozgott. Minden rezidensgyanakodott az összes tisztjére ésügynökére, azok meg egymásra. Arezidensek már a Gestapo lihegésétérezték a fülükben, akínzókamrákból áradó friss vérszagát az orrukban.

Ilyen körülmények között gyűltekössze 1941-ben itt, Genfben, a MonRepos parkban titokban. Egyikükneksem lett volna szabad tudnia, mitcsinál a többi GRU-rezidens. Egyilyen találkozó Moszkva szemében

nyilván bűntettnek számított volna,melyért halál járt - ha Moszkvatudomást szerez a dologról. Mégismegtartották a találkozót.

Saját kezdeményezésükre tették.Fogalmam sincs, hogyan jutottakegymás nyomára - talán azösztönükre támaszkodtak. A kurva iskiszúrja a szakmabelit, akár nőkezrei közül is. A tolvajok ismegismerik egymást. S aki egyszermár ült börtönben, alig észrevehetőjelekből felismeri a másik

börtönviseltet.

Így hát megtartották a találkozót.Ott ültek az alatt a gesztenyefa alatt,nyilván komor ábrázattal.Harcedzett kémek. A kémhálózatelitje - az illegálisan dolgozórezidensek. Navigátorok ésparancsnokok. Ott ültek, svalószínűleg többnyire hallgattak,mintsem beszéltek. Hallgatásuktalán egyfajta búcsú volt az élettől,felkészülés a rájuk váró kínzásokra.Talár, csak erőt merítettek

egymásból.

Egy kívülálló aligha gondolhattavolna, hogy egy hatalmas szervezettagjait látja. Olyan szervezetét, melyláthatatlan vasmarkával mártöbbször is megszorongatta Európát.Elnézve ezeket az embereketkevesen hihették, hogy mindegyiküksaját titkos hálózat fölöttrendelkezik, mely a politikai és ahatalom legmagasabb régióiba isbenyomul, ha kell, s amely képesarra, hogy államok alapjait rendítse

meg, minisztereket, egészkormányzatokat buktasson meg, s haakarja, eléri azt is, hogy Európaminden fővárosában tüntetők lépteidübörögjenek. Ki is gondolhattavolna, hogy az a párférfi, aki a MonRepos parkban üldögél, ilyenkorlátlan hatalommal bír? Viselteskabátban, kitérdesedett nadrágban,lejárt sarkú cipőben voltak. Egyvalódi kém soha nem hívja felmagára a figyelmet semmivel. Olyanészrevétlennek kell maradnia, mint aközönséges aszfaltnak, melyet

lábával nap mint nap gépiesenkoptat. Szürkének és jellegtelennektehát - legalábbis, ami amegjelenését illeti.

Sarokba szorították őket.Semmilyen módon nem nyerhettekegérutat. Olyat tettek, amiért aSzovjetunió törvényei szerint alegsúlyosabb büntetés jár: úgynevezik, hogy „vertikáliskapcsolatfelvétel az ügynöki hálózattagjai között". A Gestapo pedig anyomukban volt.

Sokáig ültek ott a padon,vitatkoztak. Azután megállapodásrajutottak. Nézetet cseréltek akövetendő taktikáról. Megbeszéltéka kapcsolattartás módozatait,hogyan lokalizálják a lebukásokat, abiztonsági intézkedéseket, a továbbiügynökök beszervezéséneklehetőségét. Mindegyikük sajátelhatározásából cselekedett így,senki sem jelentette a GRU-nak atalálkozást. Abban az időszakbankülönben sem álltak kapcsolatbanMoszkvával, minden

összeköttetésük megszakadt aközponttal. Mindannyian túlélték aháborút, méghozzá figyelemreméltósikereket könyvelhettek el ezekbenaz években. 1956-ban közösmegegyezés alapján tájékoztatták aGRU vezetőségét erről a múltbelititkos találkozóról, az 1941-esillegális „konferenciáról". Hősséavatták mindannyiukat. Hiába, agyőztesnek nem jár büntetés.

De számba vette-e már valaki is,mennyivel járultak hozzá ezek az

emberek a végső győzelemhez?Gondolt-e rájuk valaki is, mikor aVörös Hadsereg villámgyorsvisszavonulásának terve készült?Attól a naptól kezdve, hogy Leninmegvetette a rezsim alapjait,világszerte az új állam gyors,látványos és elkerülhetetlenösszeomlását jövendölték. Azemberek aztán mindig új és újjóslatokba bocsátkoznak, ésmegfeledkeznek a régijövendölésekről. Erről a néhányelnyűtt kabátban üldögélő alakról

azért nem szabadna elfeledkezni.

Ascot, Epsom, Amat, Derby:mind egy-egy hotel Genfben.Egyben GRU-hadállás mindegyik.Tulajdonképpen a Mon Repos park,a Rue de Lausanne, a tópart és aRue de Mont Blanc határoltanégyszögben valamennyi szállodahosszú idő óta a GRUvadászterülete. Kora reggel szovjethírszerzőtisztek egész csapataiindultak útnak ezekből a hotelekbőla bal partra. Úticéljuk a Palais des

Expositions volt, ez a hatalmasépület, melyben egyetlen közöstetővel fedték be a gigantikus méretűközponti termet és a veleösszeköttetésben lévő kisebbhelyiségeket. A betonpadlóraszőnyeget terítettek, a teretparavánokkal osztották fel,mindenki számára elegendő helyjutott, hogy kiállítsa termékeit.

Ebbe az épületbe igyekeztek aGRU-tisztek csapatostul. Ha mindenegyes vikingünket és borzojunkat,

valamint valamennyi gépkocsinkathirtelen egy-egy fénycsóvávalvilágították volna meg, hát érdekeslátványt nyújtottunk volna, annyibizonyős. Mintha patkányok egészhada nyüzsögne, egyre szűkülő körtalkotva a zsákmányul kiszemeltoroszlán körül. Mintha számtalanszovjet zászlóalj épp a Reichstagostromára készülne.

Ennyi diplomatakocsi egy helyen!És még hány, de hány kevésbészemet szúró, szürke Ford

diplomatarendszám nélkül! No és abuszok, a kombik! A berni főkonzulés a genfi konzul a Plaine dePlainpalais másmás pontján hagytafekete Mercedesét. Nem tartoztak ahírszerzőkhöz, csak hátvédkéntérkeztek. Ha bármelyikünketletartóztatnak, ott kell teremniük,hogy közbelépjenek, tiltakozniukkell, az államközi viszonyokromlásával, Moszkva egyébszankcióival keli fenyegetőzniük,sarokba kell szorítaniuk az ottanirendőrséget. Geraszimov, a

Szovjetunió svájci nagykövete ésMironova, a genfi ENSZ-nagykövetis elfoglalták őrhelyeiket, készenarra, hogy szükség esetén akcióbalépjenek. Ők is a védelmi erőkhöztartoztak. Nem tudták, pontosan mifolyik, de rejtjeles utasítást kaptak aközponti bizottságtól, hogy mindenpercben készek legyenek arra, hogynyomást gyakoroljanak,szankciókkal fenyegetőzzenek - hogytávol tartsák a hatóságokat. Adiplomáciai futárok is kéznélvoltak. Barmikor sürgős küldemény

indulhatott Moszkvába. Az Aeroflotis készenlétben várakozott, hogy havalakit netalántán letartóztatnak, aztabban a pillanatban hazarepítse,ahogy kiengedik - ne legyen akkorafelhajtás, ne csámcsogjanak rajtunkaz újságírók. Nehogy nagyobbbotrány legyen a dologból. Haddüljön el az ügy szépen, halkan.

Mindegyik bejáratnál hosszúsorok kígyóztak. Ez nem is volt baj,ekkora tömegben nem szúrtunkszemet legalább. Hét frank volt a

belépőjegy. Három jegyet kérekszépen: Huszonegy frank. Remek.Szerencsés szám. A hírszerzőkátkozottul babonásak, mint avénkisasszonyok. Egyetlen aktatáskavolt a csoportban, az isdemonstrációs célokra. Csakellenőrizzék, ha akarják - egy csomóirat, semmi egyéb. Átvilágíthatják,keresztül lehet vinni a biztonságikapun - csak papírok.

A többiek majd kegyüket-lábukattörték, hogy mihamarabb odaérjenek

a standjukhoz. Nem izgattak. Végrea magam ura voltam. Be kellettszerveznem valakit, akivel aztándolgozni is tudok, nem akartamelkapkodni. Elbeszélgettem az egyikmellém adott szakértővel,elkávézgattunk, elbámészkodtunk astandok előtt, leültünk, pár szótváltottunk a cégek képviselőivel,bólogattunk, csodáltuk a kiállítotttermékeket.

A nagyobb cégek hozták afontosabb kiállítási anyagokat. Ezek

előtt is ácsorogtunk egy ideig,irigykedve néztük a szürke ládákat.Továbbmentünk. A nagy standokkörül tengernyi ember gyűlt össze.A cég szakértői árubemutatóttartottak, a biztonsági emberek isnyilván. Árgus szemekkel figyeltek.Odébb mentünk, míg végül elértünkegy standhoz, melynél egyközépmagas férfi üldögéltegymagában, unott képpel. Egyedülvolt, nyilván egy kis cégképviselője lehetett. Valószínűlegmaga a tulajdonos vagy a cég

igazgatója, és ő volt a biztonságiember is egyszemélyben.

- Jó reggelt.

- Jó reggelt.

- Az Ön kis doboza nagyonérdekel bennünket. Fantasztikustermék.

A kollégáim úgy tettek, minthacsak oroszul tudtak volna, hogynekem kelljen tolmácsolnom. Jómódszer volt ez arra, hogy a

rendelkezésükre álló idő alattalaposabban megfontolják aválaszaikat. Ezenkívül egy kicsit elis terelte rólam a figyelmet.

Mindenféle műszaki dologrólfolyt a tárgyalás, adatok, számokröpködtek a levegőben, csakkapkodtam a fejem. Közben akollégáim egy percig semnyughattak egy pillanatig sem ültekegy helyben.

- Mennyibe kerül egy ilyendoboz?

- Ötezer-ötszáz dollár.

Nevetésben törtünk kimindannyian. Azonnal kinyitottamaz aktatáskát (amikor senki sem állta hátam mögött), a titkos rekeszt is,hadd legeltesse az úr a szemét azöld bankókon. Gyorsanvisszacsuktam, - de ő továbbra isnagy érdeklődést tanúsított a táskairánt.

- Egyetlen ilyen dobozértszázhúszezer dollárt fizetnénk. Egybaj van csak, a Szovjetunióból

jöttünk, s az Önök kormányai ittNyugaton olyan szigorú korlátokközé szorítják a kereskedelmet,hogy, sajnos, nem vehetjük meg adobozt. Milyen kár!

Felkerekedtünk és ott hagytuk astandot. Harminc méter utánbefordultunk egy sarkon éselvegyültünk a tömegbe.

- Nos, mi van? Igazi volt vagycsak modell?

- Valódi. Menjen, kerítse horogra

az emberünket!

A műszaki tanácsadók velemjöttek, hogy megbeszéljük adolgokat, s hogy még egy pillantástvessenek a műszerre, mielőttmegvennénk. Engem, ugyekönnyűszerrel átvághatnak, őket márnem olyan egyszerű bepalizni.Visszamentem a standhoz, kezembenaz aktatáskával. Az emberünkfelismert. Azonnal elmosolyodott.Elsétáltam mellette,visszamosolyogtam rá. Aztán

váratlanul, mintha csak hirtelentámadt ötlet lett volna, hozzáfordultam és megkérdeztem: nemlenne-e kedve meginni velemvalamit este.

A mosoly rögtön lehervadt azarcáról. Hosszan nézett rám, kimért,tartózkodó pillantással. Aztán atáskára pillantott. Majd megint rám- és bólintott. Átadtam neki akártyát, melyen a montreux-i Hotelde Lac címe szerepelt, s melyre márelőzőleg felírtam az időpontot a

21:00 órát, hogy ne kelljenhosszasan magyarázgatni a dolgot.

Miután otthagytam a standot,sétáltam egyet a friss levegőn.Beszerveztem! Beleegyezett. Márisa titkos ügynököm volt.Legszívesebben ugráltam volnaörömömben. Nagyon reméltem,hogy önelégült mosolyom azért nemfeltűnő. A szívem majd kiugrott ahelyéből. Utolértem a kollégákat ésközöltem velük, hogyvégrehajtottam a megbízatást.

Megnéztünk még néhány standot,cseverésztünk, álmodoztunk,elismerően bólogattunk. Kávéztunkmég egyet. Nem kellene még valakielőtt megvillantani a táskánktartalmát? Nem kellenebeszerveznünk még egyikőjüket?Felcsillant a szemem - két ügynökegy csapásra... Nem, nem kell mégegy. Nem szabad túl mohónaklennem.

A Plaine de Plainpalais

zsúfolásig megtelt kocsikkal, aligtaláltuk meg a magunkét. A főkonzulautója is ott állt. Ő maga benne ült,ami azt jelentette, hogy nem volt rászükség. Minden jól ment, máristucatnyi ügynököt sikerültbeszerveznünk anélkül, hogy egynélis kitört volna a botrány. Nemmessze tőle parkolt a Navigátorhatalmas kocsija vagy egy tucathasonló autó között. Rezidensünk ittfogadta a legsikeresebb tanítványait.Én még messze voltam attól, hogyabban a megtiszteltetésben

részesüljek, személyesenszámolhatok be neki, mit végeztem.Az első helyettesének kellettjelentést tennem. Hol lehet vajon?Miután jó néhány végeláthatatlannaktűnő kocsisort jártam végig, abuszunkban találtam meg.

Az autóbusz ekkorra már megtelt.Az első üléseket elfoglalták a GRUInformációs Szolgálatának és aHadiipari Bizottság tisztjei. Őksegítettek nekünk a beszervezésben.A hátulsó ülések üresek voltak. A

függönyöket összehúzták, mintha atűző nap ellen akartak volnavédekezni. A leghátsó ülésenmegpillantottam az első helyettest.Egyenként szólított minket, mi pedigsuttogva elmondtuk, mi történt.

Az ülések között várakoztunk,borzojok és vikingek egyaránt.Látszólag csak úgy, mindenkülönösebb ok nélkül. Zajongtunk,lökdösődtünk, viccelődtünk.Valójában sorban álltunk.Türelmetlenek voltunk mindannyian.

Csillogott a szemünk. Egyre csaknevettünk.

Az első helyettes felém intett. Énkövetkeztem.

- Beszerveztem egyet. Hat percnegyven másodperc alatt. Ma estelesz az első találkozónk.

- Jól van. Gratulálok. Kérem akövetkezőt...

Nagyon értékes ügynökötszerveztem be. Olyat, aki mégévtizeden át ellát majd minketrepülőgépek, katonai helikopterek,rakéta vezérlőrendszerek legújabbelektronikus berendezéseivel. Semaz első helyettes, sem jómagam nemkételkedtünk abban egy percig sem,hogy valóban sikerült ötbeszerveznünk.

Igaz, a GRU eddig mindösszeannyit tudott az új ügynökről,amennyi a névjegykártyáján állt. A

műszeréről alig valamivel többinformáció állt rendelkezésre: kétújságkivágásunk volt mindössze,olyan lapokból, melyek az RS-77berendezéssel foglalkoznak. De nemis ez volt a fontos. Az volt a lényeg,hogy szükségünk volt aberendezésre, meg akartuk kapni.Hamarosan többet is megtudunk atitkos ügynökünkről. Most egyedülaz számított, hogy hajlandóegyüttműködni velünk.

Alig hét perc alatt megbeszéltem

vele egy sereg fontos kérdést.Teljesen köznapi kifejezésekethasználtam, mégis világossá váltbelőlük, hogy:

- a Szovjetunió hivatalosképviseletében érkeztünk;

- a legkorszerűbb haditechnikaérdekel bennünket, kiváltképp az őberendezése;

- jól megfizetjük, sőt már azt istudta, pontosan mennyit vagyunkhajlandók szánni rá;

- titokban dolgozunk, ügyesen ésóvatosan, anélkül, hogy bármit iserőltetnénk vagy követelőznikezdenénk;

- nincs szükségünk sok példányra,csak egyetlenegyre, mintának.

Ebből ő rájöhetett, hogy:

- nem vagyunk cége potenciálisversenytársai;

- ha a berendezését gyártanikezdenék a Szovjetunióban, semmit

sem vesztene, sőt még nyerne isvele: nőne a termék iránti kereslet, sa nyugati hadseregektől esetleg mégvalami komolyabb megrendelés isbefuthat, egy tovább fejlesztettváltozatra, például:

- mivel csak egyetlen darabműszer eladásáról van szó, nemnehéz eltitkolni a dolgot arendőrség, és a hatóságok elől, nemolyan bonyolult, mintha százat vagyezret akarna a kezünkre játszani;

- végül pedig teljesen világosan

elmondtuk, mi az ajánlatunk, tudtatehát, mit akarunk, nem kellett félnietőlünk, ezen kívül nyilván rájött,hogy a műszer eladása iparikémkedésnek számít, amit Nyugaton– ki tudja, miért - kevésbé súlyosanbüntet a törvény.

Az üzlet minden vonatkozásbanvilágos volt tehát előtte. Egyetlenajánlattal tudattam vele, melyek azérdekeltségeink, a feltételeink, ésmennyit vagyunk készek fizetni. Ígyhát, mikor egy fejbólintással

beleegyezett abba, hogy találkozzonvelem, határozott „igent" mondott aszovjet titkosszolgálatnak. Jól tudta,hogy tiltott tevékenységet folytatunk,mégis beleegyezett, hogy szorosabbkapcsolatba lépjünk. Ez pedigannyit jelent, hogy...

Rövid beszélgetésünk kicsit olyanvolt, mint mikor egy vén kéjencelőször közli egy csinos gimnazistalánnyal, hogy sok-sok pénzért nőtakar éjszakára, megmutatja neki apénzt, majd meghívja valahová

zenét hallgatni, kettesben. Haegyszer a lány igent mondott, mimegbeszélnivaló van még? Mit kellmég eldönteni?

Pontosan így folynak akiállításokon a nagyszabásúbeszervező akciók is: „Érdeklődünkaz árujuk iránt. Ennyit és ennyitfizetünk. Mikor?"

De még ha az egész beszélgetéstmagnószalagra vették volna, akkorsem fedezhettek volna fel bennesemmi gyanúsat. Elvégre mi csak

meg néztük a műszerét, azt mondtuk,hogy meg szeretnénk venni, de ez,sajnos, a szabályok értelmében nemlehetséges. Csak jóval későbbmentem vissza. Akkor esett csak szóaz italmeghívásról.

Fiatal voltam és tapasztalatlan.Az még csak megbocsátható, hogyhét percbe telt egy beszervezés. Azúgynevezett „helyszínibeszervezésnek" nem tarthat továbbegy pillanatnál. Tíz szó, semmitöbb. Egy ajánlat és egy mosoly.

Ennyi.

A beszervező akcióról pedigazonnal és nagyon gondosan el kellterelni az esetleges figyelmet. Vagyszáz standot kellett volna mégvégigjárnom, nagyjából ugyaneztmondanom mindenütt, ugyanúgykellett volna mosolyognommindenkire - csak megállapodninem kellett volna mással. Haugyanis valaki követett volna, ugyanhonnan állapíthatta volna meg, aszáz közül melyik mondott igent a

szovjet katonai titkosszolgálatnak?Sokan voltunk a kiállításon. Sokunkszervezett be ügynököket, sokunkfedezett másokat. Mindegyikünkigyekezett eltüntetni a nyomait azzal,hogy még száz standot felkeresett,több száz találkozót lebonyolított.Több ezer ember látogatta akiállítást... Egész emberáradat.Mintha Sanghajban lettünk volna.Így próbáljon meg valaki követni...

Egy új ügynökkel, amint csaklehet, találkozót kell megbeszélni, a

lehető legtávolabb a kiállításterületétől. Tapasztaltabb kollégáimaznap este már mind találkozórasiettek - Franciaországba,Olaszországba, Nyugat-Németországba. Én meg Montreux-be hívtam a magam ügynökét. Atöbbiek Baselben, Zürichben,Luzernben. bonyolították letalálkozójukat. Minél messzebbGenftől, annál jobb. Mármint azelső alkalommal. A másodikra márAusztriában, Finnországban, azEgyesült Államokban kerül sor.

Minél távolabb Svájctól, annáljobb.

Hosszú időt töltöttem azzal, hogyeltüntessem a nyomokat. A többiekis segítettek. Mindenesetre hakövetett is valaki, már régenleráztam. Úgy eltűntem, mint akámfor. Mintha ott sem lettemvolna. Nagy áruházakba vettem bemagam. Földalatti garázsokbanjártam. Zsúfolt liftekből kerültemelő.

Egy diplomata rendszámú kocsi

csomagtartójában tettem meg az utatGenftől Lausanne-ig. Ez volt az elsőbiztonsági akció, a GRU genfidiplomáciai rezidenciájánakvikingjei hajtották végre. Engem egypillanatig sem láttak, semmit nemtudtak rólam. Egy földalattiparkolóban hagyták a kocsit amegbeszélt időben, nem zárták be acsomagtartót és elmentek. Ezt azutasítást kapták. Nyilván sejtették,hogy az egésznek valami köze van akiállításhoz, de hogy pontosan mi,arról fogalmuk sem volt. Nem

nézhettek bele a csomagtartóba.Teljes sebességgel ráhajlottak azautópályára, miután nem kevesebb,mint négy órát töltöttek el azzal,hogy megbizonyosodjanak, senkisem követi őket. MikorLausanne-ban behajtottak egyparkolóba, megint ez következett.Sötét hely volt, sok virággal,lépcsővel, kijárattal. Követte őketvajon valaki? Körbejárták a várost,hogy meggyőződjenek róla, senkisincs a nyomukban. Aztán vissza aparkolóba, s már el is hajtottak.

Még párszor megálltak, újabbparkolókban. Sosem tudták, van-eépp valami a csomagtartóban. Mostmár, persze, nem volt. Már régen avonaton ültem, egy másodosztályúvasúti kocsi közönséges utasaként.Hirtelen leugrottam a vonatról ésfelszálltam egy másikra. Majdeltűntem az alul járóban, a tömegközé vegyültem, bárok pincéiben,sötét mellékutcákban kötöttem ki.Bár számomra ismeretlen országbanvoltam, mégis mindent pontosantudtam. Valaki gondosan

előkészítette az útvonalat,kiválasztotta a sötét átjárókat.Hónapokat töltött azzal, hogymegtalálja és aztán részletesenleírja őket. Valaki más pedigborzojként elvégezte a dologunalmasabb részét, fedezett az akciósorán.

Négy dolog miatt végződhetkudarccal egy ilyen akció:

- ha követnek;

- ha akivel csak találkoztam a napfolyamán, mind megfigyelés alattáll;

- ha az új barátom a rendőrségbeépített embere, tehát eleveprovokátor, vagy ha megijedt, sjelentette az egészet a rendőrségnek,tehát most lett provokátor;

- ha a beszélgetésünk alatt valakivéletlenül felismer minket, és rohana rendőrségre, hogy elmondja, mitlátott.

Három lehetőséget elevekizártam. Ad egy: nem követettsenki. Ad kettő: vagy száz emberreltalálkoztam a nap folyamán,lehetetlen, hogy mind megfigyelésalatt állt volna. Ad három: a genfiGRU borzojai kiváló helyetválasztottak a találkozó színhelyéül.Gyakorlatilag a nullával voltegyenlő annak az esélye, hogyvéletlenül összefutok valakivel.Maradt tehát az új barátom. Nemlenne túlságosan nehéz ellenőrizniőt is. A GRU szakértői még aznap

este tesztelni fogják a műszerét, ésha működik, az annyit jelent, hogynem áll összeköttetésben arendőrséggel. A rendőrség nem adki ennyi értékes titkot azért, hogyaztán ne kapjon semmit semcserébe.

A találkozóhely tényleg nem voltrossz választás. Valamelyiknévtelen borzoj fedezhette fel, aztánrészletesen leírta a felettesének,ecsetelve az előnyeit. Ha nemfelelne meg a hely, a következő

napon jelenthetném az elsőhelyettesnek, egy napra rá a GRU-főnök is értesülne róla, az pedigmegfosztaná egy-két csillagjától agenfi rezidenst. De nem volt okompanaszra. Tetszett a találkahely.Annak rendje s módja szerint egynagy szálloda halljában beszéltükmeg a találkozót, ahol a kutya semfigyel ránk. Egy jó hotel halljában,de nem a legjobbéban. Az volt alegfontosabb, hogy megfelelőmegfigyelőállást találjak magamnak,ahonnan kényelmesen szemmel

tarthatok mindent, ami csak történik- már a találkozó megbeszéltidőpontja elfut legalább egy órával.Itt volt is ilyen megfigyelőpont. Habarátunk jelentette volna a dolgot arendőrségen, a hatóságok pedigfigyelni akartak volna minket,valószínűleg még idejébentapasztaltam volna valami gyanúsata helyszínen.

Egy órát vártam - semmi nem tűntfel. 20:54-kor felbukkant azemberem. Egyedül jött egy Audi

100-assal. Emlékezetembe véstem arendszámát - ez fontos adat lehetmég. Senki nem követte. Belépett azétterembe, idegesen pillantgatottminden irányba. Ez nem rossz jel.Ha rendőri védelem alatt állt volna,nem nézett volna körül ilyentüzetesen.

Teljesen civil módon viselkedett- persze, nem fogom felvilágosítanierről. Fog ő még találkozókra járni,valamelyikünk mindig figyeli majda leshelyéről - csak hadd forgassa a

fejét. Legalább nyugodtak lehetünkfelőle.

21:30-kor elhagytam amegfigyelőállásomat és beléptem azétterembe.

Egymásra mosolyogtunk. Alegfontosabb az volt, hogy újramegnyugtassam: én kiterítettem azösszes kártyámat, vagy legalábbisazt a benyomást kellett keltenem,hogy már minden lap ott van azasztalon. Mindig a bizonytalandolgoktól tart az ember. Ha minden

tiszta és világos - nincs mitől félni.Ha pedig valaki nem fél, nem iskövet el ostobaságot.

- Semmiféle gyanús ügyletbe nemakarom belerángatni magát.

Ezekben a helyzetekben mindigegyes szám első személybenbeszéltem, ki nem ejtettem a számonazt, hogy „mi". Saját nevembentárgyaltam, nem a szervezetében.Nem tudni miért, de ez sokkal jobbhatást tesz az épp beszervezettügynökökre. Az olyan szavak, mint

„mi", vagy „a szervezet" elriasztjákaz ügyfelet. Görcsös igyekezettelkapaszkodnak abba a gondolatba,hogy csak mi ketten tudunk azárulásáról. Ami, persze,képtelenség, hiszen egy rendkívülerős szervezet állt mögöttem.Mindenesetre nem szabadott aztmondanom, hogy „mi". Egyszer márletoltak érte, még a Katonai ésDiplomáciai Akadémián.

- Kifizetem a műszert. Szükségem

van rá. De kényszeríteni nemkényszerítem semmire.

- Honnan veszi, hogy azért vagyokitt, mert hajlandó lennék maguknakdolgozni?

- Nekem legalábbis úgy tűnik. Ésmiért is ne? Teljes biztonságbanérezheti magát. Ezenkívül alegmagasabb árat kapja aműszeréért.

- Valóban hajlandó százhúszezerdollárt adni a berendezésért?

- Igen. Hatvanezret most, hogybiztos lehessen szándékaimkomolyságában. A másikhatvanezret pedig akkor, haellenőriztem, valóban működik-e adoboz.

- Mennyi időre van szükségük?

- Két napra.

- Mi a biztosíték arra, hogyvisszajön a másik hatvanezerrel?

- Maga fontos nekem. Számítok

rá, hogy nem csak ezt a műszertkapom majd magától. Mi értelmelenne, ha már az első találkozáskorbecsapnám?

Arcán mosoly suhant át. Tudta,hogy igazam van, Én meg az első,külföldön beszervezettügynökömmel ültem egy asztalnál.Kész volt arra, hogy csodás országabiztonságát eladja nekem harmincezüstpénzért. Hogy őszinte legyek,egyáltalán nem tetszett nekem adolog. Ezen a területen dolgoztam,

mert nekem nem volt másválasztásom. Így alakult a sorsom.Ha nem itt ülnék, hát valahol másholtalált volna a számomra a szovjetrendszer egy éppen ilyengusztustalan munkát. Ha pedigvisszautasítom, szőröstül-bőröstülfelfalt volna a gépezet. Nem voltamszabad. De ez a fickó teljesenönszántából tüsténkedett, hogysegítsen nekünk. Ha akkortalálkoztam volna vele, mikor még aSzpecnaz-nál voltam, hát megkaptavolna tőlem a magáét ez a Júdás.

Hirtelen eszembe villant, hogy azügynökökre mosolyognunk kell.Tehát elmosolyodtam.

- Európából jött?

- Nem.

- Azt hiszem, nem az ön hazájábankellene találkoznunk, de nem isSvájcban. Mit szólna Ausztriához?

- Remek ötlet.

- Akkor két nap múlva,

Ausztriában. Nézze csak meg.

Átnyújtottam neki egy kártyát,rajta egy szálloda képével éscímével.

- A költségeit én állom. A nightclubot is beleértve. Elmosolyodott.Nem voltam benne biztos, mitjelentett a mosolya: elégedett voltvagy sem? Tucatnyi mosolynaktudom a jelentését. De itt, a sötétbennem voltam biztos a dolgomban.

- Itt van a műszer magánál?

- Igen, a kocsimcsomagtartójában.

- Kövessen a kocsijával azerdőbe, ott majd átveszem magától.

- Remélem nem fog meggyilkolni.

- Gondolkozzék logikusan. Nekema műszerre van szükségem. Mitkezdenék az életével? Maga élvekell nekem. Nem akarok megállni azelső berendezésnél. Ugyan miértölném meg? Egy milliót fizetekmagának. Csak annyi a dolga, hogy

szállítsa a megfelelő árut.

- Ha ennyit fizet, az azt jelenti,hogy a fegyvergyártásuk sok pénzttakarít meg ezzel. Így van?

- Tökéletesen igaza van.

- Százhúszezret fizetnek aműszerért, de egymilliót takarítanakmeg vele.

- Ez így igaz.

- Az elkövetkezendőkben fizetnek

nekem egymilliót, és megtakarítanakvele százmilliót. Kétszázmilliót.Háromszázmilliót.

- Így van.

- Ez egész egyszerűenkizsákmányolás! Ilyen alapon nemdolgozom. Nem adom el a műszertszázhúszezerért.

- Akkor adja el ötezer-ötszázért anyugati piacon. Ha egyáltalánmegveszi valaki. Ha bárkit talál, akitöbbet fizet ezért magának – csak

tessék. Nem akarom erőszakkalrábeszélni, hogy adja el nekemennyiért. Megyek és megveszem aműszert Belgiumban vagy azEgyesült Államokban.

Ez blöff volt. Egy nagyobb cégneka közelébe se tudtunk volnaférkőzni. Betörték volna az orrunk.Mástól nemigen tudtuk volnabeszerezni a visszavert lézersugarakfelfogására szolgáló dobozt. Deazért magabiztosan mosolyogtam.Ne adja, hogyha nem akarja. Nincs

monopolhelyzetben. Másutt ismegvehetem.

- Kérem a számlát!

Mélyen a szemembe nézett.Hosszasan vizsgálgatott. Aztánelmosolyodott. A fény most épp azarára esett, így egészen biztosvoltam, hogy nem volt semmi hátsószándék a mosolya mögött. Megintvisszamosolyogtam rá.

Kiemelt egy csomagot a kocsijacsomagtartójából és felém nyújtotta.

- Ne, ne - intettem a kezemmel. -Jobb, ha én nem nyúlok hozzá.Tegye be maga a kocsimba. Havalami rosszul sül el, még mindigmondhatjuk, hogy véletlenül hozzámtette be a csomagot. Szó sincs iparikémkedésről. Egyszerűenfeledékenység.

Berakta a kosaimba. (Persze, nemaz én kocsim volt. Béreltem.) Azajtókat bezártam belülről. Ez volt azutasítás. A műszer az ülés alattlapult. Kigomboltam a mellényemet.

Speciális, pénzszállításra tervezettruhadarab volt. Hat vastagpénzköteget adtam át azemberemnek.

- Számolja meg.

- Miért kellene megszámolnom?Az életem a maga kezében van,mégpedig azért, mert bízom benne,hogy mivel kém, maga nem leplez leengem. Pénzügyekben még inkábbmeg kell bíznom magában.

- Két nap múlva elhozza tehát a

műszer műszaki leírását, az egészdokumentációt. Én kifizetem amaradék hatvanezret, és apapírokért újabb százhúszezret kapmég.

Bólintott.

Kezet ráztunk.

A kocsijához ment. Én is gyorsanelhajtottam a sötétben.

Vajon hány GRU-tiszt vigyázottrám? Nem tudtam pontosan. Aznapeste még két találkozót kellettlebonyolítanom. Először is amilyengyorsan csak lehetett, biztonságbakellett helyeznem a megszerzettműszert a nagykövetség falai között.Másodszor pedig le kellett adnom abérelt kocsit, és át kellett ülnömsaját, diplomata rendszámúautómba.

Fél óra múlva a sötét, ködbeburkolt hegyi úton találkoztam a

berni szovjet nagykövetség egyiktitkárával. Egy fehér színű Peugeot504-ben ült, alig látszott a vastagongomolygó ködben. Az árut márbecsomagoltam egy zöldfóliazsákba, lezártam éslepecsételtem. Az összekötöm egydiplomáciai szolgálatot teljesítőGRU-ezredes volt, de nemszabadott tudnia, ki vagyok, és mithozok a zsákban.

Azt a parancsot kapta, hogymiután találkozott velem és átvette a

csomagot, zárja be a kocsija ajtajaitbelülről, és hajtson egyenesen anagykövetségre. Attól a pillanattólkezdve, hogy a zsák a diplomatakocsiban volt, már viszonylagosvédettséget élvezett. Amint anagykövetség kőfalain belülrekerült, tökéletes biztonságba jutott.

Szorosan az autója mellett álltammeg, leengedtem az ablakot. Ő márlehúzta a magáét. Átemeltem azsákot a kocsijába.

Magas, szőke, komoly arcú férfi

volt. Határozott vonalú szája arrólárulkodott, hogy sikeresbeszervezőakciók állhattak mármögötte. Kétségkívül viking. Azilyen konok, önfejű fickók nemsokáig elégednek meg azzal, hogymásokat fedezzenek. De ezen anapon fenekestül felfordult a világ.Az összes genfi és berninek az volta dolga, hogy minket kísérgessen.

Nem volt szabad beszélnünkegymással, kiváltképp nem oroszul.Az volt a parancs, hogy álljunk meg,

adjuk át a zsákot és tűnjünk elazonnal. Ez alatt a röpke pillanatalatt végigmért. Ösztönösenmegérezhette bennem a borzojt,akinek elege van már abból, hogymindig mások nyomait kelleltüntetnie, s most először szagoltbele a sikerbe. Rám mosolygott, éstulajdonképpen semmit semmondott, alig mozgott a szája. Dekitaláltam, mi volt a nyelve hegyén:„Sok szerencsét!"

Aztán már csak a kocsija piros

hátsó lámpáit láttam a sötétben, afehér ködben, távolodóban. Mégegyszer felvillant előttem mosolygóarca a kocsija ablakában. Már el istűnt.

Három percet vártam. Kellőtávolságban volt már tőlem. Vittemagával az árut. Két óra múlvaújabb találkozó az Interlaken mellett- megszabadulok a bérelt kocsitól.

Aznap éjjel megfordultam

Fribourgban és Neuchatelben is.Zürich-ben köszöntött rám a hajnal.Most az volt a legfontosabb, hogyannyi emberrel találkozzam,amennyivel csak lehet. Jártam egyóriási könyvtárban, egyfegyverkereskedésben, egy bárban,egy vasútállomáson. Tucatnyiférfival és nővel elegyedtembeszédbe. Megkérdeztem, hol vanegy bizonyos cég, mely valóbanlétezett, csak éppen semmiszükségem nem volt rá.Címjegyzékekből találomra

kiválasztottam néhány embert,akikkel szintén semmi érdemidolgom nem volt. Állítólag afarkasok is ugyanígy tűntetik el anyomaikat.

Bregenznél léptem át a határt,késő este. A svájciak egyáltalánnem ellenőriztek senkit, de adiplomata kocsiban ülőket amúgysem volt joguk zavarni. Ha pedig az1815-ös bécsi egyezménybenfoglaltak ellenére mégis átkutattákvolna az autót, akkor sem találtak

volna semmit. Ami esetleg érdekeltevolna őket, az már rég Moszkvábanvolt, az Akvárium falai között, aKogyinkán levő hatalmas épületben.Amíg éri a nyomaimat igyekeztemeltüntetni, fegyveres diplomáciaifutárok alumíniumládákbacsomagolt, lepecsételt zöldfóliazsákba bugyolált csomagoktucatjait vitték még aznapMoszkvába különgépen.

Az osztrák határőr rámmosolygott, úgy köszönt. Egy

pillantást vetettek csak apapírjaimra, s már intettek is,mehetek. Nem érdekelte őket sem akocsim, leni ami benne van. Egymeglehetősen testes, fegyveres fickómég tisztelgett is.

Miért is izgatnák magukat egyilyen megnyerő, nyílt arcú szovjetdiplomata miatt? Hát úgy néz kitalán, mint azok a hosszú hajúterroristák, akiknek a képével televan a rendőrség fala?

Lassan hajtottam át a határon,

közben szalutáltam a határőröknek.Nem voltam az ellenségük. Sőtszinte a barátjuknak tekinthettek.Igaz, hogy nagyszabásúbeszervezési akciót fejeztem beéppen, de az aznap szerzett újügynökök között egyetlen svájcivagy osztrák sem akadt. Azokatmásutt szerveztük be. Ausztriát csaka világ más részeiről lehet célbavenni. Nem akarunk visszaélni avendégszeretettel. Persze néhaAusztriában is szervezünk beosztrákokat. De azért igyekszünk ezt

elkerülni, ha lehet.

- Na, most forduljon csak meg!Hogy néz ki?

Ezekkel a szavakkal köszöntött azelső helyettes.

- Nézze meg magát a tükörben!

Egy hamuszürke, borostás arcnézett vissza rám. Szemeivéreresek, beesettek. Elég fáradt

lehet, ami azt illeti.

- Menjen, szaunázzon egyet.Borotválkozzon is meg. Aztán jöjjönfel az emeletre. A Navigátor márvárja.

- Miért?

- Ne féljen, nincs semmi baj.

Már hárman voltak a szaunában: a4-es, a 20-as és a 32-es számmaljelölt kollégák.

- Üdv, fiúk.

- Helló, viking.

Nyilván már jó idejepárolódhattak a gőzben, tetőtőltalpig vörösek voltak a melegtől.

- Miért nem ülsz le, Viktor?

Felnevettek mind a hárman. Jóltudták, hogy miután két álló napottöltöttein a volán mögött, nemigentudtam megint leülni. Ők sem ültek.Hason feküdtek.

- Kérsz egy sört, Viktor?

- Naná, hogy kérek.

Kolja a hátamat veregette egynyaláb nyírfavesszővel.

- Na, megindult már a vér azereidben?

- Meg, hál’Istennek.

- Csak arra vigyázz, hogy el nealudj. Inkább igyál egy kis sört.

A nagyteremben felállított asztaltúgy megrakták minden földi jóval,mintha fogadásra készültek volna.Szék nem volt. Senkinek sem voltkedve helyet foglalni. Vigyorogtunkegymásra, de nem szóltunk egy szótsem. Ekkor megérkezett aNavigátor, oldalán az elsőtávírásszal.

- Nem akarom részletezni az épplebonyolított akciónk eredményeit,de mindenki sikeresen dolgozott.

Volt, aki három új ügynököt isbeszervezett, sokan kettőt nyertekmeg nekünk.

A Navigátor a távírászhozfordult:

- Alexandr Ivanovics, olvassa felaz üzenet azon részeit, melyekmindannyiunkra vonatkoznak.Alexandr Ivanovics kinyitott egyzöld mappát és ünnepélyes hangonfelolvasta a következő szöveget:

„A 173-V számú diplomáciai

rezidencia parancsnokának, Golicinvezérőrnagynak. A nyolcdiplomáciai küldeményként feladottkonténer megérkezett Bécsből,Bernből, illetve Párizsból. AzInformációs Szolgálat 9.Igazgatósága által elvégzettvizsgálatok eredménye pozitív.Ennek alapján előzetesenmegállapítható, hogy mindenki, akitmegnyertek a közös munkának,megbízható. Jefremov altengernagy,a GRU 1. Igazgatóságának vezetője,Ljasko vezérőrnagy, a GRU 1.

Igazgatóságának 5. számúOsztályának vezetője."

Mosolyogtunk mindannyian.

- Olvassa tovább.

A Navigátor is mosolygott.

- „Önök elmúlt hónapok egyiklegeredményesebb beszervezésiakcióját hajtották végre. GratulálokÖnnek és a rezidencia mindentagjának a figyelemre méltósikerhez. Ivasutyin

hadseregtábornok, a MásodikFőigazgatóság főnöke, helyettesvezérkari főnök."

- Pezsgőt!

Egymás után durrantak apalackok. Az aranyló folyadékvidáman pezsgett, szikrázott apoharakban. A pezsgősüvegeketjégbe hűtötték. Milyen fáradtnakéreztem magam! Milyen jól esettmost egy kis ital! De szerettemvolna aludni már egy kicsit!

Egymás után a Navigátor színeelé járultunk, gratulálni. Rám kerülta sor.

- Tábornok elvtárs, fogadjagratulációmat. Sok mindenük van ajapánoknak, akárcsak azamerikaiaknak, de mától kezdvenekünk minden meglesz.

Elmosolyodott.

- Ha nem is minden - de ami méghiányzik, azt könnyedénbeszerezhetjük. Miért nem

vállalkozott egy második ügynökbeszervezésére is?

- Nem is tudom, tábornok elvtárs.Féltem, hogy még elrontom azegészet.

- Jól tette. Két dolog van ebben aszakmában, amivel tönkretehet azember mindent: az állandógyanakvás és a túlzott lelkesedés.Egy ügynök is nagy teljesítmény.Gratulálok.

- Köszönöm, tábornok elvtárs.

- Alexandr Ivanovics! Olvassa felaz utolsó üzenetet is!

- „Golicin vezérőrnagynak.Köszönet a munkájáért: Kulikovhadseregtábornok, vezérkari főnök."

- Hurrá! - kiáltottuk.

A Navigátor arca megintelkomolyodott. Ünnepélyesenmegemelte a poharát.

A harmadik távírász ébresztettnégy és fél órával azután, hogyvégre álomra hajthattam a fejem.Tizennyolc összecsukható ágy állt apihenő szobában. Némelyikük márüres volt. A többin még ott aludtak atársaim, azok, akik a másodikakciójukra voltak beosztva aznap.

-Jól tettem, hogy felébresztettem,Viktor Andrejevics?

A távírótiszt a listáttanulmányozta. Ránéztem az órámraés bólintottam. A nagyteremben

reggelihez terítettek, a levegőbenmég ott lebegett a pezsgő illata.Nem nagyon volt kedvem enni.Szédültem. Töltöttem magamnak egypohár hideg gyümölcslevet, ettemegy szeletke szalonnát. A távírótisztaz ajtóból szólt vissza:

- Az első helyettes már várja.Vigye magával a kávéját.

Az első helyettes szeme vörösvolt a ki alvatlanságtól.Valószínűleg egész éjjel nem kerültágyba.

- Legyen óvatosabb a pénzesmellénnyel. Az autó ajtóinakmindvégig zárva kell lenniük. Habaj van, hívja a szovjet konzult. Azéjszaka folyamán a kocsijátlemosták, ellenőrizték, kicsitmegbütykölték, feltöltöttékbenzinnel, a kilométer számlálótvisszaigazították. Az útvonalat,illetve az akció esetleges lefújásáraszolgáló jelzést egyeztesse azellenőrző csoporttal. Ennyi. Mindenjót. Kérem a következőt.

Pár nappal később érkeztemvissza. Az új ügynök, aki ekkorramár 173-V-41-706-ként szerepelt,magával hozta az RS-77-es készülékteljes dokumentációját. Átnyújtottamindazon polgári és katonaiszemélyek listáját, melyekkapcsolatban álltak a cégével, smelyeket a későbbiekben esetlegérdemes lehet beszervezni.Mindegyikőjük neve mellett álltnémi bejegyzés, valamint egyfénykép, a lista tehát tartalmazta aszóban forgó egyének címét, sőt

legszembetűnőbb gyenge pontjait is.Száznyolcvanezer dollárt fizettemneki. Újabb találkozót tűztünk ki.Azokért az információkért, melyeketsaját kezdeményezésére bocsátott arendelkezésünkre, majd a következőalkalommal kapja meg a pénzt.

Nyolc napra rá a vezérkarállományán belül őrnagyi rangraemeltek. Valami miatt mégisrendkívül rossz kedvem volt. Ezvolt az első eset, hogy nem tudtam

örülni az előléptetésemnek. Mikor aparancsnokom felolvasta azértesítést, gépiesen kiáltottam: „ASzovjetuniót szolgálom!" De aztgondoltam magamban, pontosan úgykezelnek, mint egy ügynököt. Ő kapszázezret, azok ott fenn megmegtakarítanak több milliót. Énfelelek azért, hogy ez a megtakarításlehetővé váljon és mit kapok értecserébe? Egy kis alumíniumcsillagot. S még csak nem isviselhetem, hiszen az egyenruhámott lóg naftalinban faliszekrényben.

El voltam keseredve. Azelőléptetések, a kitüntetések amúgysem okoztak nekem nagy örömöt.Valami aggasztott, nyomasztott, denem tudtam, micsoda. Igyekeztemleplezni a dolgot, nehogy valakirájöjjön, milyen hangulat lett úrrárajtam. Ha észrevennék, hogy kihaltbelőlem az optimizmus, megtennék amegfelelő lépéseket. Hogy pontosanmilyen lépéseket, nem tudtam, dehogy sok jóval nem kecsegtetnek,annyi biztos.

Egyenesen a tábornok szemébenéztem tehát, és vidáman boldoganelmosolyodtam.

10.

Mikor alszom, mindig a fejemrehúzom a takarót. Úgybeburkolózom, hogy ki sem látszomalóla. Még a seregben vettem fel ezta szokási, s már ösztönössé vált

bennem. Ott az embernek melegenkellett tartania magát egészenreggelig. Most már nem kell hidegsátorban, vizes lövészárkokban,jeges őszi erdőkben aludnom, deegész életemre belém ivódott, hogyígy be kell bugyolálnom magaméjszakára.

Újabban félni kezdtem atakarótól. Néha felriadtam azéjszaka kellős közepén, s akoromsötétben azt kérdezgettemmagamtól eszelős rémülettel, vajon

a koporsómban fekszem-e.Óvatosan megérintettem a takarót azorrommal - nem tűnt koporsónak.De lehet, hogy lepedőbe csavartakés a koporsó fedele feljebbkezdődik. Lassan tapogatni kezdtemmagam fölött a levegőt. Nem, mégnem a koporsómban voltam.

Valószínűleg ez az őrület elsőjele. Lassan kúszik az ember bőrealá. Vagy lehet, hogy már jó idejeskizofrén vagyok, csak mások nemvették észre? Könnyen meglehet. Az

őrültség egyáltalában nem olyanrossz, mint ahogy azt az emberelsőre gondolná. Ha holnap fehérkényszerzubbonyt adnának rám éselvinnének a bolondokházába, nemlepődnék meg, még csak nem istiltakoznék. Az a nekem való hely.De a körülöttem levők közül ugyanki volt normális? Úgy tűnt, máris abolondokházába kerültem. Tisztaőrület. Miért fogad be minket aNyugat százával, ezrével? Kémekvagyunk. Hát nem jönnek rá, hogyazért küldtek engem ide, hogy

kimondatlanul is kárt okozzaknekik? Miért nem tartóztatnak le,miért nem dobnak ki az országból?Miért nem tiltakoznak ezek a fura,teljességgel érthetetlen észjárásúnyugatiak? Hogyan fejleszthettek kimagukban ekkora szolgalelkűséget?Lehet, hogy mindannyianmegbolondultak? Lehet, hogyahányan csak vagyunk, mindmegörültünk! Hogy én igen, afelőlsemmi kétség. Nem véletlen, hogykoporsóval álmodom. Tizennyolchónapja kezdődött az egész. Akkor

találkoztam Kirrel.

Kirt mindenki ismeri. Kirfölöttébb fontos ember. KirLemzenko valamikor Rómábanállomásozott, bár tevékenységetermészetesen nem korlátozódottegyedül Olaszországra. Kirmindenütt nagy sikereket aratott.Mint a GRU római titkos rezidenseKir Gavrilovics Lemzenko óriásihatalomra tett szert. Ezért úgy ishívták, a Római Pápa.Vezérezredesi rangja volt. A párt

központi bizottságának személyzetiosztályán dolgozott, a párt nevébenfelügyelte a GRU-t és a KGB-t.

Másfél évvel ezelőtt, mikor akülföldi kiküldetésem előttivizsgálatok, meghallgatások folytak,öt perces elbeszélgetésreberendeltek Kir irodájába. Maga isszemügyre vett minden GRU-s ésKGB-s tisztet, mielőtt külföldrekerülhettek volna. Ő adta meg avégső engedélyt a kinevezésre, vagyépp visszavonta a megbízatást.

Befolyásos ember volt, tudta eztróla mindenki. A GRU és a KGBminden tisztjének a sorsa tőlefüggött.

A Sztaraja tér Moszkvában, agránátosoknak állított emlékművel.Egyenruhás és szürke télikabátosrendőrök állnak nagy csoportokban,s tüzetesen szemügyre vesznekmindenkit. Hatos kapu. Mutassa apártigazolványát. Egy kékváll-lapos rendőr fennhangonolvassa a vezetéknevem:

„Szuvorov". „Viktor Andrejevics" -kiáltja a másik, miután megtalált alistáján. „Igen. Erre"- mondja azelőbbi őr. Egy harmadik végigkíséra folyosón. „Erre, ViktorAndrejevics". A rendőr persze nemtudhatta, ki az ördög az a ViktorAndrejevics Szuvorov. Csak annyittudott, hogy ezt az alakot találkozórahívták a Központi Bizottságba, shogy erre a találkozóra a hetedikemeleten, a 788-as szobába kerülmajd sor. Nagyon udvarias voltvelem. „Erre tessék".

Tehát ezek voltak a hatalomfolyosói. A boltíves mennyezet,mely alatt Sztálin és Hruscsovvalaha sétált, s mely alatt Brezsnyevmég mindig sétált. A KözpontiBizottság főépülete, főhadiszállásavalóságos kis város, külön államMoszkva belsejében, éppúgy, mint aVatikán Rómában. Itt mindigépítenek valamit. Több tucatháztömb áll itt máris, de mindenszabad udvart, átjárót beépítenek,így egyre újabb fehér üvegfelhőkarcolók nőnek ki a földből.

Furcsa, de ezeket a fehérfelhőkarcolókat alig látni a Sztarajatérről. Illetve látni éppen lehet őket,de nem nagyon emelkednek ki atöbbi ház közül. A Sztaraja teretszürke, forradalom előtti épületekveszik körül. A Központi Bizottságépület negyede nem ilyen komor,rideg. Minden létező építészetistílust összevegyítettek.

- Erre tessék.

Káprázatos tisztaság mindenütt.Vörös szőnyegek. Fényes

rézkilincsek. Meg sem nagyonmertem fogni őket. Féltem, foltothagy a kezem rajtuk. nesztelenüljártak a liftek.

- Itt várakozzék.

Egy hatalmas ablak előtt álltam.A Zamoszkvorecsje negyed szűkmellékutcáira láttam rá, aszékesegyházak arany kupoláira - aforradalom után lerombolták őket,majd újra felépítették mindet akülföldi turisták kedvéért - és aHadmérnöki Akadémia óriási

épületére fényesen sütött a napodakinn, a galambok a magasabbépületek párkányain üldögéltek. Kirkész volt fogadni.

- Erre jöjjön, kérem.

Hatalmas irodája volt, az egyikfalat teljesen elfoglalta az óriásiablak, mely a Központi Bizottsághoztartozó épületek zöld tetőire nézett.A többi falat halványszürkérefestették, a padlót puha, vastaggyapjúszőnyeg fedte. A szobábancsak egy hatalmas íróasztal állt -

méltóságát egyetlen papírfecni semcsorbította - meg egypáncélszekrény, semmi más.

- Jó reggelt, Viktor Andrejevics -szólalt meg egy kedves hang.

- Jó reggelt, Kir Gavrilovics.

Nem szerette, ha tábornokozzák.Bár lehet, hogy mégis szerette, csaknem mutatta. Mindenesetre KirGavrilovicsnak kellett szólítanunk,nem tábornok elvtársnak. Furcsanév. A vezetékneve alapján

bizonyára ukrán, de akeresztnevétől lehetne akár asszírharcos is. Hogyan maradhatott megegy ilyen nevű ember a KözpontiBizottságban? Persze lehet, hogynem szovjetellenes a neve, hanemnagyon is szovjet. A forradalomután a legortodoxabb marxistákmindenféle új nevet kezdtekkitalálni a gyerekeiknek: a„Vladlen" a Vlagyimir Iljicsből jött,az „Iszkra" egy bolsevik lap címevolt, a „Kim" az IfjúkommunistákInternacionáléjáról kapta a nevét.

Lehet, hogy a „Kir" is valamiilyenből ered talán a KommunistaInternacionálé rövidítése.

- Üljön le, Viktor Andrejevics.Hogy van?

- Köszönöm, nagyon jól, KirGavrilovics.

Meglehetősen alacsony volt, éppakkor kezdett őszülni. Semmifigyelemreméltót nem láttam azarcán. Ha találkozik vele az emberaz utcán, biztosan nem fordul utána,

valószínűleg egy pillantásra semméltatja.

Megjelenésében nem volt tehátsemmi megnyerő. A lehetőlegközönségesebb öltöny volt rajta,szürke csíkos, bár nagyon jólszabott. Ennyi volt az egész.Mindent összevéve rendkívülközépszerű, átlagos emberbenyomását keltette. Ez volt tehát anagy Kir.

Azt hittem, lehengerlőkifejezéseket hallok majd tőle,

ilyeneket, mint „a GRU vezetője, aKözponti Bizottság határtalanbizalmával tüntette ki..." stb. De egyszót sem szólt a kapitalizmus ellenfolytatott küzdelemszükségszerűségéről, a szovjethírszerző tiszt kötelességeiről, akommunizmus közelgő és mindentelsöprő győzelméről. Egyszerűen azarcomat fürkészte, egy orvosszakavatott tekintetével, csendben,figyelmesen.

- Ugye tisztában van azzal, Viktor

Andrejevics, hogy a GRU és a KGBtagjai közül nagyon kevesen szöknekát a Nyugatra.

Bólintottam.

- Aki mégis megtette, boldogtalanmarad. Ez nem csak propaganda. Aszökevények hatvanöt százalékaelőbb-utóbb visszatér és bevalljabűnét. Kivégezzük őket. Tisztábanvannak ezzel, mégis visszajönnek.Azok, akik nem térnek vissza aSzovjetunióba sajátelhatározásukból, öngyilkosságot

követnek el, ivásnak adják a fejüket,elzüllenek. Miért?

- Mert elárulták szocialistahazájukat. Rossz a lelkiismeretük.Elvesztették a barátaikat, acsaládjukat, a nyelvüket...

- Nem is ez a legfontosabb,Viktor Andrejevics. Ennélkomolyabb okok is közrejátszanak.Itt, a Szovjetunióban maga közénktartozik, az elit tagja. Mindegyikünk,a GRU legjelentéktelenebbtisztecskéje is arisztokrata a

többiekhez viszonyítva. Amíg ehheza rendszerhez tartozik,felmérhetetlen privilégiumokbirtokosa, ha az országlakosságának többségévelhasonlítjuk össze. Mikor még fiatalés egészséges az ember, a hatalomés a privilégiumok nem is tűnnekilyen lényegesnek, el is feledkezikróluk. Csak akkor jut az eszébe,mikor már késő. Jó néhányan azértmennek Nyugatra, hogy legyen jóegy kocsijuk, házuk ésúszómedencéjük, legyen sok

pénzük. És Nyugaton tényleg jólmegfizetik az embert. De mikor ottvan az a Mercedes, meg azúszómedence, az árulónak rá kelldöbbennie, hogy a körülötte élőknekszintén van Mercedesűk ésúszómedencéjük. Hirtelen egy kishangyának kezdi érezni magát atöbbi, történetesen gazdag hangyaközt. Elveszíti a felsőbbrendűségérzését. Közönséges emberré válik,olyanná, mint az összes többi. Mégha kap is megbízatást a nyugatititkosszolgálattól, ezt az érzést

örökre elveszti. A hírszerző munkanem olyan nagy megtiszteltetésNyugaton, mint nálunk, nincs akkorasúlya, becsülete, rangja. Egyszerűhivatalnok lesz belőle, egy kisféreg, semmi más.

- Ez még soha sem jutott eszembe.

- Gondolkodjon csak el rajta. Agazdagság relatív fogalom.Moszkvában, ha az ember végighajtaz utcán egy Ladával, minden szépnő őt bámulja. De ha Párizsban beülegy Citroënbe, még ha az a

legnagyobb is, - a kutya se néz rá.Minden relatív. Távol-keletikörzeteinkben egy ezredes maga azatyaúristen. Ő ott a király, mindenekfölött való, egyeduralkodó.Moszkvában ugyanez az ezredes egyvizesnyolcas, mert több ezer hozzáhasonló ezredes szaladgál körülötte.Ha maga elárulja ezt az országot,mindent elveszít. És eszébe fogjutni, hogy valaha egy erősszervezet tagja volt, kivételezettszemély, akit szakadék választott ela millióktól. Ha elárulja ezt az

országot, éppoly jelentéktelennek,éppoly kis senkinek fogja éreznimagát, mint a többi millió. Akapitalizmus adhat pénzt, de nemfogja hatalommal és tisztelettelövezni magát. Van köztünk néhányegészen kivételes fickó. Asorainkban maradnak, nem szöknekNyugatra, hanem titokban árulják atitkainkat. A kapitalistáktólmegkapják a pénzüket, de élvezik ahelyzetükből adódófelsőbbrendűséget is, melyet aszocialista rendszer biztosít nekik.

De az ilyeneket hamar lefüleljük éskönyörtelenül végzünk velük...

- Tudom, Penkovszkij...

- Nem csak ő. Penkovszkij nevétmindenki ismeri. De hányan vannak,akikről nem hallottak.Konsztantyinov, például. Épp aszabadságát töltötte Moszkvában,mikor vizsgálat alá helyeztek.Megdönthetetlen bizonyítékokszóltak ellene. Halálra ítéltük.

- Ő is a krematóriumban végezte?

- Nem. Könyörgött, hogy nevégezzük ki.

- Nem végezték ki?

- Nem, nem öltük meg. Egy naponelaludt a cellájában, és egykoporsóban ébredt fel. Mélyen aföld alatt. Rimánkodott, hogy nevégezzük ki, tehát nem végeztük ki.De a koporsónak a sírban a helye.Ez a szabály. Most elmehet, ViktorAndrejevics. Sok szerencsét. Ésvésse emlékezetébe: a GRU-ban sokminden árulásnak számít, ami a

KGB-ben még nem. Próbálja tartanimagát a hagyományokhoz.

***

Münchenben havazott. Ibolyakékvolt az ég, egy hatalmas, szürkefelleg borult és hópelyheket hullatotta városra. Az emberek szaporáztáklépteiket, orrukat a kabátgallérmögé dugták. Fenyőfák álltak

mindenfelé, az utcai lámpákfényében mintha megnőttek volna ahópelyhek. A hóesés tompítottakegyetlen századunk zajait,jótékonyan befedte a civilizációmocskát. Tisztának tűnt minden, méga Deutsche Bank teteje is. Mindenolyan csendes és otthonos, mikorhull a hó. Ha nagyon hegyezi a fülétaz ember, még a hulló pelyhekneszét is kiveheti. Hallgassa csakmindenki néha a hóesést! Hovárohannak az emberek? Megálltam.Minden tisztának, nyugodalmasnak

tűnt. Se szélzúgás, se fékcsikorgás.Béke és nyugalom a fehérbe öltözöttváros felett. Vajon miért rohanmindenki, hogy bebújjon a fülledtkocsmákba, a fülledt levegőbe, alármába?

Hópelyhek szállingóztakkörülöttem, az arcomba hullottak. Jóérzés volt, hagytam, hadd essenek.Néha éles hószemcsék hullnak,melyek szinte felkarcolják az emberbőrét. Azon a napon nem ilyenekszálltak alá az égből. Szépséges,

lágy hópelyhek lebegtek alevegőben, nem is fordítottam elelőlük az arcom.

A Marienplatz és a városközpontfelé tartottam a vasútállomásról.Épp azon voltam, hogy eltüntessema nyomaim. Nem követett senki, deelővigyázatosnak kellett lennem.Mászkáltam hát egy kicsit. Jobb időtnem is foghattam volna ki: egy léleksem járt már München elhagyottutcáin. Az emberek egyszerűeneltűntek. Egyedül voltam a

városban. A GRU őrnagya,pontosabban: 173-V-41. Az 173-V-41-706-os barátommal folytatotttalálkozó után a nyomaimatigyekeztem eltüntetni. Hamburgbanvolt találkozó, a bonni diplomatarezidencia egyik fiatal borzoja vetteát tőlem a megszerzettdokumentumokat.

Münchenben semmi más dolgomnem volt, mint hogy eltüntessem anyomaimat, tehát lődörögjek avárosban. Tengtem-lengtem a havas,

ködös mellékutcákban. Néha olyanhelyeken is mutatkoztam, ahol sokvolt az ember. Egyszer annak asörözőnek a végnélküli, átláthatatlanlabirintusába is betértem, aholHitler megalapította a pártját. Nemis söröző volt ez valójában - egészkis város, külön utcácskákkal,terecskékkel. Több ezer emberüldögélt a végeláthatatlanszéksorokon. Egyetlen hatalmas,független sörállam, hasonló, mint aVatikán Rómában vagy a KözpontiBizottság Moszkvában. Egymás után

kerülgettem a székeket, befordultamegy sarkon, be egy másikon, végültaláltam magamnak egy sötét kiszugot, ahol kicsit kifújhattammagam. Ki is köszönhetne itt rámhátulról? Maga Göring is nyugodtanelüldögélhetett ebben a hatalmas,tölgyfából készült székben. Ottültem, egy óriási krigli sörrel akezemben. Más dolgom nem volt:nézelődtem, megszemléltem az arravetődőket, vajon nem engemkövetnek-e. Akadt-e közöttük olyan,aki engem keresett a szemével, aki

nyomomat vesztette a sörözőfélhomályos forgatagában? Úgy tűnt,senki sem fente itt rám a fogát.Megint kimentem hát, a szűkmellékutcákba, a sötétkék égboltalatt dühöngő hóviharba.

Seljepin elvtárs Bécsben járt.Átutazóban. Genfbe tartott, anemzetközi szakszervezetitalálkozóra. Seljepin elvtárs voltugyanis a szovjet szakszervezetimozgalom vezetője. A Politikai

Bizottság tagja is egyben. Seljepinelvtárs első osztályú csillagnakszámított. Pályája ugyanakkorkorántsem felfelé ívelt - leszállóágba jutott. Volt idő, mikor Seljepinelvtárs nem hivatalosan bár, de aKGB helyettes főnöke volt, ezzelegyidőben a Demokratikus IfjúságiVilágszövetség elnökhelyettesitisztét is ő tölttette be. Seljepinelvtárs békedemonstrációkatszervezett, a népek barátságátigyekezett előmozdítani. Hatalmasháborúellenes megmozdulásokat

hozott tető alá. Sok millió hülyénekmég imponált is Seljepin elvtárs.Kórusban kiáltoztak békétköveteltek, az igazság, valamint afegyverkezés leállítása melletttörtek lándzsát. Ezért hamarosan előis léptették Seljepin elvtársat: ő letta KGB főnöke. Kemény kézzeluralkodott. A fél világot hatalmábatartotta, beleértve a demokratikusifjakat is, akik kitartóan követelték abékét. Csak egy kicsit túllőtt acélon.

Ma már csak a szovjetszakszervezetekben uralkodott. ASzovjetunióban a szakszervezetekpersze szintén a KGB alá tartoznak,de csak afféle alágazatnakszámítanak. Ebből kifolyólag anagykövetség nem tanúsítottkülönösebb tiszteletet magas rangúvendége iránt. Csak menjen Genfbe,ha akar, de minél hamarabb. Netöltse itt az időt haszontalanul anyakunkon Bécsben. Mindenki tudta,hogy Seljepin elvtárs már megindultlefelé a lejtőn. Nyilvánvaló valaha

KGB-főnék volt, most meg csakszerszervezeti vezető. S a lejtőnnincs megállás.

Azt is tudta mindenki anagykövetségen, hogy Seljepinelvtárs rendszeresen leissza magát asárga földig. A szovjet proletariátusvezére ilyenkor ijesztőenkáromkodott. Megtámadott egytakarítónőt a hálószobájában.Kihajított egy nehézkristályhamutartót a zárt ablakonkeresztül, és az össze-vissza törte a

kubai nagykövet limuzinját. Tudtamagáról, hogy ez már a vég. A voltKGB-főnök búcsúzott a hatalomtól.

Összefutottam vele a folyosón.Gyűrött, elnyűtt arccal imbolygott.Egyáltalán nem hasonlított ahivatalos plakátokról mosolygóportréra. Gyakorlatilag csak azalapján jöttem rá, ő az, hogykegyetlenül be volt rúgva. Senkinem merészelt volna ilyenállapotban mutatkozni anagykövetség épületében. Na, meg a

kísérete is árulkodó jel volt. Ugyanki más mászkál rajta kívül öttestőrrel az oldalán? A testőrökrezzenéstelen, kifejezéstelen arccalmentek mellette, ahogy elvártáktőlük. Magabiztosan lépkedtek, ahirtelen magas polcra került falusiparasztivadékok gyorsan támadtönbizalmával. Persze nem értették,hogy a lejtőn nincs megállás.

A testőrök főnökének arcánváratlanul alig észrevehető, önteltmosoly jelent meg. Nagyon is jól

tudtam, mit jelent ez a mosoly. Nemazért voltak itt, hogy megvédjékSeljepin elvtársat a népellenségeitől, azért voltak itt, hogymegakadályozzák, ha Seljepinelvtárs, a földkerekséglegöntudatosabb forradalmimunkásosztályának vezére esetlegNyugatra akarna szökni. Ha Seljepinelvtárs netalántán erre adná a fejét,a testőrfőnök minden bizonnyalhasználná a pisztolyát. A tarkóközepébe, a két fül közé röpítené agolyót. Hogy Seljepin elvtárs ne

jusson túl messzire. Sőt, mi több:Seljepin elvtárs, a lehanyatlófélbenlévő első osztályú csillag nagyonjól tudta, hogy testőrei valójábannem őt védik - hanem hivatalosanmelléje rendelt porkolábok. ÉsSeljepin azt is tudta, milyenparancsot kapott a testőrfőnök. Én istudtam. Mindenki tudta.

- Dezinformáció.

A Navigátor bosszankodott. Én

csendben ültem. Mit mondjak erre?Dekódolta a kezében tartottüzenetet. 706-os számú barátunkdezinformációt kezdett nekünkadagolni. Mikor a legelsődokumentumokat átvettem tele,semmi jel nem mutatott arra, hogyfélre. akarja vezetni a GRU-t. De aGRU minden dokumentumból többetis vásárolt, a fegyverekből,berendezésekből úgyszintén,mégpedig a világ különbözőrészein. Minden információt, iratotminden egyes alkalommal nagy

gonddal összevetettek a többihelyről érkezett dokumentumokkal,más helyről származóértesülésekkel. Ha bárkikiegészítette az átadandódokumentációt vagy visszatartotta azinformáció egy részét, azInformációs Szolgálat azonnalészrevette. Hát, ez történt most akiállításon beszervezett 173-V-41-706-os számú barátommal.

Pedig eddig minden úgy ment,mint a karikacsapás. A legutóbbi

dokumentációból azonban márhiányzott három oldal. Fontos lapok,s úgy vették ki őket, hogylehetetlenség volt megállapítani,hiányzik-e onnan valami. Csakmiután összehasonlították egy másikhelyről, talán Algériából vagyÍrországból származódokumentációval, akkor derült ki,hogy be akar csapni minket. Nagyonügyesen csinálta, akárki is csinálta,ebből látszott, hogy csakisszakmabeli lehetett, ami annyitjelentett, hogy barátunk valakiknek

az ellenőrzése alatt áll. Az ebből aszempontból teljesen mindegy, hogymaga ment a rendőrségre, és ottbevallott mindent vagy lefülelték.Az volt a lényeg, hogy figyelték.

- Eltüntessem a 706-ost?

A Navigátor felugrott a székéből.

- Szedje össze az eszét, őrnagy!Elment az esze teljesen? Túl sokkrimit olvasott! „Ha elárul minket,az életével fizet érte, hogy példáistatuáljunk!" Így, mi? Ugyan milyen

példát statuálnánk és kinek, haeltennénk láb alól egyköztiszteletben álló cégtulajdonost?Tud róla valaki is, hogy valamiköze volt hozzánk? Ha veszélytjelentene a számunkra,megszabadulnánk tőle. De azégvilágon semmit sem tud rólunk.Még azt se tudja, a KGB-nekdolgozik-e vagy a GRU-nak.Egyetlen titok birtokosa - hogyViktor Szuvorov kém. De ezt azegész világ tudja. Persze nagy akísértés, hogy eltegyük láb alól. Sok

titkosszolgálat ezt az eljárástválasztaná. Titkos háborúbabocsátkoznak - elfeledkeznek arról,mi a dolguk. Azért vannak, hogyhírszerzőként működjenek. Titokravan szükségünk - éppúgy, ahogy egyérett férfinak a rendszeres nemikapcsolatra. Jegyezze meg, őrnagy:csak gyenge, csökkent értelmű,kóros önbizalomhiányban szenvedőférfi erőszakol meg egy nőt. Azolcsó kis bulvárlapok, a ponyvaírókpersze épp ilyennek szeretnekláttatni minket: gyengének, csökkent

értelműnek. Egy egészséges férfi,egy ereje teljében levő, magabiztoshírszerző hálózat nem hajkurásszasem a nőket, sem az ügynököket.

- Egy férfi, akinek minden ujjáratíz nő jut, nem áll bosszút azon azegyen, aki hűtlenkedett, annál azegyszerű oknál fogva, hogy nincsideje ilyenekkel bajlódni. Inkábbmás lányokkal foglalkozna. Apropó,van valami a tarsolyában?

- Úgy érti, egy másik barát?

- Mi másra gondolnék? - fortyantfel hirtelen.

A Navigátor nagyon is jól tudta,hogy a 706-oson kívül nincsenek„barátaim", még csak kilátásomsincs egy érdekesnek ígérkezőkapcsolatra. Csak azért tette fel ezta kérdést, hogy az orrom aládörgölje az ügyefogyottságomat.

- Nincs, tábornok elvtárs, senkisincs a tarsolyomban.

- Akkor vissza a háttérmunkához!

- Értettem.

Még egy találkozóm hátra volt a706-ossal. Megfigyelés alatt állt, desemmi szükség nem volt rá, hogytudassuk vele, hogy a GRU felfedte.Úgy bonyolítottam le a találkozót,ahogy mindig. Kifizettem a pénzt,majd közöltem vele, hogy egyelőrenincsen szükségünk az anyagaira.Azt mondtam neki, hogy egy évmúlva megint találkozunk.Lehetséges, hogy akkor megint

kérünk majd valamit tőle. Egy évmúlva pedig találunk valamikifogást, hogy kivonjuk aforgalomból. A hálózat szünetel,várjon, amíg nem jelentkezünk.Ezzel vége is szakad akapcsolatunknak, hadd várja, hogyvalami fontos, illegális személy újrafelbukkan a láthatáron. Várhat - ő is,a rendőrség is. Elég sokáig kellmajd várniuk. Ezt úgy hívjuk: „akapcsolat befagyasztása,fenntartásának látszatát keltve".Nagyon fontos készüléknek jutottunk

a birtokába, milliókat takarítottunkmeg vele, s ezt neki köszönhetjük.Az anyagait - mikor még elsőosztályú dokumentációval szolgált -,remekül felhasználtuk, többek köztmás iratok ellenőrzésére. Eljött azidő, hogy elváljanak útjaink. Csakhadd várakozzon az újabb jelre, egyújabb, nagy horderejű találkozóra.

A 706-os nem okozott semminehézséget. De most mi tévőlegyek? Megint borzojjá vedlettem

vissza. Kezdhetem újra a fáradságoskuli munkát, mások kísérgetését,mások nyomainak eltüntetését. Dehát ez van. Ha nem vagyok arraképes, hogy önálló akciókat vigyekvéghez, dolgozhatom másokra.

Megint a többieket fedeztem azelső helyettes felügyelete alatt, mégahhoz sem volt jogom, hogyszemélyesen felkeressem aNavigátort. Az ilyenekre, mint énnem volt ideje. Igaz, hogy néha asikeresebbjét is háttérmunkára

osztották be, de ez csak olyannagyszabású beszervező akcióksorán történt, mikor az egészrezidenciát információszerzésrevezényelték, és az egészet felülrőlirányították. Néha a többi GRU-rezidencia által lebonyolítottakciókba vonták be őket, kisegítőmunkára. De ez is más. Az illegálisrezidenciák kisegítésemegtiszteltetésnek számított. Ilyenakciókra minket, egyszerűborzojokat be sem nagyon osztottak.A legnehezebb és a legkevésbé

kifizetődő munkák jutottakosztályrészünkül, ráadásul ezekvoltak a legkockázatosabbak, elmentrájuk minden időnk - és semegbecsülés, se jutalom. Másokfedezése nem is számított munkának.Olyanok voltunk, mint a nagy íróktitkárnői. Se pénz, se hírnév. De havalamit elszúrt az ember, másnap azegész rezidencia tudott róla.

Ez alkalommal is ilyenmegbízatást kaptam. Piknikreindultam a hegyekbe. Nem épp a

legjobb időpontot választották kipiknikre, annyi szent, az időjáráskorántsem kedvezett, de föl kellettmennem valami ürüggyel ahegyekbe. Ha netalántán elkapnak,kihajítanak az országból, valamihihetőbb sztorit találok ki. De Nagy-Britanniában, például, szinteegyáltalán nem zargatják a kémeket,az Egyesült Államokban szintén, éshát a többi nyugat-európaiországban sem bánnak rosszulvelük. Nem volt hát szükség valamibonyolult, nagy gonddal kiagyalt

történetre. Piknik - ez bővenmegfelelt. Tudomásom szerint ugyanaz emberek igen ritkán mennekpiknikezni egymagukban, de hátistenem.

Kit érdekel, mit csinál egy szovjetdiplomata a munkaidejében? Akocsim csomagtartójában egy RPG-7-esként ismert tankelhárítóaknavető lapult öt lövedékkel.Gondosan be volt csomagolva, segy rejtekhelyen ki kellett tennem.Az aknavető hat kilót nyomott,

minden akna két kilós volt - pluszmég a csomagolás. Összesen vagyhúsz kilót nyomott a hosszúkás,szürke csomag. Fogalmam sem volt,kinek kellett a fegyver. El kellettrejtenem a hegyekben, egy olyanhelyen, melynek felkutatására márelőzőleg ráment hat napom. Valakivalahol majd átadja valakinek arejtekhely leírását, az azonosítójelzések listájával egyetemben, ezekalapján nem lehet eltéveszteni. Acímzett csak akkor kapja meg ezt aleírást, ha az áru már a helyén lapul.

Így, még ha be is akarna köpniminket a rendőrségen, nem tud. Mirekézhez kapja az utasításokat ésodarohan, nekem már rég hűlthelyemet találja. Így rám, adiplomata rezidenciára, a szovjetkatonai hírszerzésre, egyáltalán aSzovjetunióra a gyanú árnyéka semvetődhet. Ott egy aknavető, mélyenbeásva a kövek alá, ennyi. Lehet,hogy időtlen idők óta ott fekszikmár. Sajnos, igaz, ami igaz, szovjetaknavető. Lehet, hogy az amerikaiakszerezték Vietnamban? Ők is

eldughatták itt az Alpokban!

Ki a csodának lehet szüksége egyilyen fegyverre? Fogalmam sem voltróla. Nyilván nem háborús időkrevaló tartaléknak szánták. Hosszúlejáratú tárolásra nagy konténerekethasználnak, ezt az aknavetőt épp,hogy csak becsomagolták. Ez aztjelenti, hogy valaki az elkövetkezőnapok egyikén fogja majd és elviszi.Az sem lehetetlen, hogy pár naponbelül már használni is fogják.Másképp hosszabb időre

csomagolták volna. Így ezmeglehetősen veszélyes volt. Acsudába is: lehet, hogy történelmijelentőségű tettet viszek véghez?Lehet, hogy ez az aknavetőmegváltoztatja a történelem menetét,méghozzá egészen váratlan irányba?Az RPG-7-es elég nagy tűzerejűfegyver, könnyen mozgatható,kezelése roppant egyszerű. ANyugaton az összes fejes golyóállóüveggel védi magát. De ha,mondjuk, RPG-7-essel kezdenék ellőni őket? Nem sok mindent

tehetnének. Háromszáz méter alőtávolsága. Micsoda kavarodáslehetne belőle! Kíváncsi voltam,kinek szánta a GRU? Kinekszánhatta azt az öt aknát? Egyállamfőnek? Valami tábornoknak? Apápának? Ezzel a fegyverrelnagyobb dologra is lehet lőni, mintegy limuzinra. Egy természetvédő,például, kilőhet vele egy mérgesgáztartályt, vagy tiltakozásképpmegsérthet vele egy atomerőművet.Egy békeharcos esetleg célba vehetvele egy nukleáris robbanófejekkel

teli szállítmányt és meghúzhatja aravaszt. Bizonyára világszenzációlenne belőle! Atomrobbanás azérttermészetesen nem lenne adologból, de a sajtó úgy felfújná,hogy a Nyugat bajban lenne.

Az útkereszteződéseknél, ha csaklehetett, elkanyarodtam. Állandóanváltoztattam a sebességemet. Néhaegy darabon a sztrádán haladtam,azután kihalt vidéki bekötőutakratértem rá. Úgy láttam, senki semkövet. A kutyát sem érdekelte, mi

járatban vagyok arrafelé. Egyedülvoltam az úton, egy sűrű erdőközepén. A szél a faágakat tépázta.Leállítottam a kocsit az út mentén,ahogy a turisták szokták.

Egy kis dombon üldögéltem egyfenyőerdő közepén, szemmel tartvaa kocsimat. Senki sem követett,ebben biztos voltam. De sosemlehet tudni, a rendőrség esetlenrádiót szerelt az autóra, melyállandóan tájékoztatta őket ahelyzetemről. Lehet, hogy nem a

szokásos módon követtek, ha nemjókora távolságból. Ha ez a helyzet,nemsokára felbukkan valaki az úton.Körös-körül erdő és hegyek, ezt ahelyet pedig csak azon az útonközelíthették meg, melyet könnyenmegfigyelés alatt tarthattam.Körbeszaglásznák a kocsimat,próbálnák kitalálni, merremehettem. Ebben az esetben tennékegy kört az erdőben, és csak akkorjönnék vissza, ha már elmentek.Belülről bezárnám az összes ajtót éselkezdenék kacskaringózni itt az

erdőben, a hegyek között. Majdvisszahajtanék a követségre ésmásnap kezdeném újra az egészet.Rápillantottam újra az órámra: márharminc perce ott üldögéltem. Senkisem bukkant fel a kocsi közelében.Csak a fenyőfák susogtak. Acsomagot a kocsiban hagytam. Most,hogy megbizonyosodtam, hogysemmi vész nem fenyeget,visszatérhettem volna az autóhoz,kivehettem volna a csomagot,megindulhattam volna felfelé, ahegyekbe. De nem így szoktuk

csinálni.

Egy ideig még ott üldögéltem azerdőben, a bokrok között, s a fáksusogását hallgattam. Senki sem jött.Gumicsizmát húztam, egy britoroszlánt ábrázoló jelvénnyeldíszített sapkát nyomtam a fejembe,felvettem a hátizsákot. Egyszerűturistának néztem ki. Szivart vettema kezembe - nem minthadohányoztam volna, ez évek ótaszigorúan tilos volt számomra. Demindig magammal vittem egy erős

illatú szivart, levágtam a végét,szétmorzsoltam a dohányt éselszórtam magam körül.Üdvözlésképp a kutyáknak. Jó ideigbóklásztam még a bokrok között.Egy kis patak mellett értem ki,folytattam utamat a vízben, afolyásiránnyal szemben. Követniugyan nem követtek, de megeshetett,hogy pár óra múlva felbukkannak,helikopterekkel és kutyákkal.

Kár, hogy az aknavetőnek olyanfurcsa alakja volt. Ha bárki

meglátja, hogy ez a különös tárgy állki a hátizsákomból vízhatlan fóliábacsomagolva, biztos arrakövetkeztetne, hogy büntetésbőlvégzem ezt a munkát, mivel ennyiideje nem voltam képes rá, hogyönállóan tevékenykedő GRU-tisztként saját titkoknak jussak anyomára.

Sokat kellett gyalogolnom. Minthaa Szpecnaz-ban lettem volna megint.Hegynek fölfelé, a patakban.Nyilván valamelyik felszabadítási

mozgalom harcosainak kellett azaknavető, hogy megszabaduljanak akapitalisták igájától. De az is lehet,hogy olasz, vagy német fiataloknakkell, hogy az utolsó csapást mérjéka rothadó kapitalizmusra.

A hosszú menetelés alatt voltidőm egy kis agytornára is. Mittaláljak ki, hogy végre magamdolgozhassak végre? Talán írhatnékegy jelentést az Első IgazgatóságÖtödik Osztálya vezetőjének, svalami egészen eredeti ötlettel

állnék elő. Példának okáért a németvagy olasz fiatalok elrabolhatnák azelnöküket. vagy akár ahadügyminisztert. Nekik is hasznosvolna, előmozdítaná forradalmicéljaik megvalósulását, erősítené atömegek forradalmi öntudatát.Forradalmi törvényszék eléállíthatnák a minisztert éskivégezhetnők. De előtteelbeszélgetnénk vele, kínvallatásnakvethetnénk alá és kihúzhatnánkbelőle egyet s mást.

Átbotorkáltam a patakon,nevettem a saját fantazmagóriáimon.Nyilván nem állnék elő ilyesmivel.Tanácsokat adni nem kifizetődődolog. Az okos tanácsadók nevéresenki sem emlékszik. Nem a dolgokkiagyalóinak jár az elismerés, adicsőség és a jutalom, hanem avégrehajtóknak. Elég primitív ötletvolt, nincs szükségük rám ahhoz,hogy ilyesmit maguk is kitaláljanak.Olyasvalamit kellene kiötlenem,melynek nemcsak a gondolatielindítója, hanem a kivitelezője is

én lehetnék. És nem csak egy afféleáltalános elképzelés kellett, hanemvalami konkrét terv. Mielőtt aparancsnok elé terjesztem, ezernyirészletét előre kitalálom,beledolgozom magam, hogy neállíthassanak félre, s ne atapasztaltabb vén rókákat bízzákmeg vele.

A tiszta hegyi patak vize lágyancsobogott a lábam körül. Néhakimásztam a patakból, hogymegkerüljek egy-egy vízesést.

Ezeken a helyeken újraelmorzsolgattam egy-egy szivart ésszétszórtam a dohányt. És csak akiálló kövekre léptem, hogy nehagyjak semmi nyomot.

Végre-valahára odaértem arejtekhelyhez, melyet az elsőhelyettes és a GRU ElsőIgazgatóságának főnöke isengedélyezett. A rejtekhely sohasemlehettek barlang mélyén vagy egyeldugott pincében. Olyan helyet kellkiválasztani, melyet a címzett

könnyen megtalál, mindenki másszámára azonban gyakorlatilagészrevehetetlen. Olyan helyre kellrejteni az árut, ahol senki sembukkanhat rá véletlenül, nincs kitéveaz időjárás viszontagságainak,természeti katasztrófák esetén semmegy tönkre a csomag.

Az a rejtekhely, melyet találtam,minden ilyen feltételnek megfelelt.Fent volt a hegyekben, távol mindenlakott településtől. Két szikla közötthúzódott egy mély hasadék, melyet

áthatolhatatlan bozót védett azilletéktelen tekintetektől. Olyanhelyen volt, ahova csak elvétvevetődnek turisták, s biztosan nemjátszanak itt gyerekek sem.Építkezést sem tervezhetnek ide,ugyanakkor nem fenyegeti semföldcsuszamlás, sem árvíz veszélye.És nagyon könnyű volt rátalálni. Egyhatalmas távvezeték haladt el aközvetlen közelében. A 042-esoszloptól a 041-es felé kellett menniegészen addig a pontig, ahol alegalacsonyabban lóg a vezeték, ott

pedig balra fordulni. Ezutánharminc métert gyalogolni,meghatározott szögben a vezetéktől.Nem kell törődni a bozótossal. Ígyegy hókupacnál lyukad ki az ember,mellette egy évekkel azelőtt rakotttábortűz maradványai. Nem túlkellemes hely, tüskés bokrok,nyirkos, sötét, árnyékos talaj.Legutóbb, mikor erre jártam - akkortaláltam rá a helyre -, mindenfélegusztustalan szemetet szórtamszanaszét rozsdás konzervdobozt,üvegeket, egy tekercs drótot. Ezzel

akartam elvenni az emberek kedvétattól, hogy esetleg itt piknikezzenek.

Megint óvatosan körülnéztem.Első látogatásom óta semmi semváltozott. Még a konzervdoboz is ahelyén maradt. Hosszasanhallgattam a hegyek közt a szélzúgását. Senki nem volt a közelben.Ledobtam a hátizsákot, mely márigencsak vágta a hátam a hosszú útután. Azt tanácsoltam az elsőhelyettesnek, hogy beásom azaknavetőt a földbe, de ő azt mondta,

elég, ha köveket rakok rá, amilyenvastagon csak lehet. Azt isajánlottam, hogy magammal viszekegy kóbor macskát anagykövetségről, és feláldozom avilág proletárjaiért. Egy bomló,bűzölgő macskatetem kellőképpelriasztana minden vadászt, turistátvagy szerelmespárt, akik egyeldugott helyet keresnek esetleg. Eza javaslatom sem aratott tetszést. Azelső helyettes inkább azt tanácsolta,használjam a 4-es típusú ZRG-folyadékot. Volt is most nálam egy

kis üveggel. Égett gumi szagátárasztja hetekig, távol tartja ahívatlan látogatókat és zavartalanmagányt biztosít azoknak, akik majda csomagért jönnek. Csak alegjobbakat kívánhattam aszabadság és igazság erettenthetetlen bajnokainak,hallgattam még egy kicsit a szélzúgását, és eltűntem a sziklák között.

***

Elég jól ismertem már Nyugat-Európát, ahogy a vadászkutya isismeri a szomszédos erdőt. Akáridegenvezetőnek is felcsaphattamvolna: Amszterdamban vagyHamburgban. Egy alkalommalBaselban dolgoztam, de nemegyedül. A szokásos módonfedeztem valakit. Baselnél ér összeNémetország, Franciaország ésSvájc, egészen különleges ésnagyon hasznos hely.

Útkereszteződés. Megérkezik azember, aztán hirtelen nyoma vész.Pofonegyszerű az egész.

Egy kis szállodában üldögéltemépp az állomással szemben. Nehézlenne megmondani, étterem volt-evalójában vagy csak egy söröző.Két terme közül az egyikétteremként szolgált, piros terítőskis asztalokkal. A másik terembenfaasztalok voltak, terítő nélkül, ezvolt a söröző rész. Itt üldögéltemegymagamban. Virág is volt az

asztalon, melynek lapjábabelevéstek egy dátumot: 1932.Tehát ez az asztal már akkor is ittvolt, mikor Hitler még nem is kerülthatalomra. Jó lehetett svájcinaklenni. A német határ ott húzódott egykőhajtásnyira, de sosem ért el idáiga háború.

Egy csinos, nagymellű asszonyegy korsó sört rakott elém a tisztaalátétre. Vajon honnan tudta volna,hogy hadiösvényre léptem? Hogymár számoltam a perceket a

fejemben, s hogy egyáltalában nemcsak úgy, véletlenségből ültem azona helyen, hanem hogy lássam azállomásépület nagy óráját. Nemtudhatta, hogy valaki más is ehhezaz órához igazodik valaki, akit énnem ismerek és nem is fogok soha.Azt sem tudhatta, hogy az ujjaimhegyét bekentem MMP krémmel,hogy ne hagyjak ujjlenyomatot, shogy a zsebemben egy kis tárgylapul, mely első pillantásra olyan,mint egy porcelán WC-lehúzó.Megrántja az ember, s zuhogni kezd

a víz. Ezt a lehúzót azonban a GRUálcázással foglalkozó kutatóintézetefejlesztette ki. A belsejében egytitkos rekesz volt, benne valamirejtekhely leírása, gondosaneldugott aranyé vagy pénzé, nemtudom. Nem szabadan tudnom, mivan a rekeszben. De pontosan hétperc múlva bemegyek a WC-be, saz utolsó előtti fülkében leszerelema lehúzó fogantyúját, zsebrevágom,a helyére pedig felteszem azt,amelyik most még a zsebembenLapul. Valaki, aki szintén az

óramutató járását figyeli, bemegyutánam, leszereli és egy közönségesfogantyút tesz a helyére. Most mégépp a zsebében szorongatja azt alehúzót, ugyancsak MMP-krémesujjaival. A három fogantyú teljesenegyforma volt. Nem lehetett őketmegkülönböztetni. A kutatóintézet jómunkát végzett.

A nagy óra mutatója kisséremegett. Még hat perc. Az állomásmellett építkezés folyt. Vagy azállomást bővítették vagy szállodát

építettek. A még felállványozott újrész nagyon szépnek ígérkezett, egykis toronyra emlékeztetett. Afalburkolat sötétbarna fémbőlkészült, az ablakok is barnák voltak.A tetőn narancssárga ruhásmunkások dolgoztak. A párkányokongalambok sétáltak. Az egyik galamblassan, szakértő mozdulatokkal éppaz egyik társát gyilkolta, ütötte-vágta a fejét a csőrével.

A galamb igazán rebellis madár.A sólyom, a farkas, a krokodil nem

gyilkol puszta élvezetből. A galambigen. Megöli a másikat, pusztakedvtelésből. Ha lett volna egyKalasnyikov a kezemben,kibiztosítottam és tűz alá vettemvolna az állomás előtti teret, azálmos Basel ezen részét. Az semérdekelt volna, hogy diplomatavagyok, nem törődtem volna akövetkezményekkel. De a gyilkoskedvű kis galambot kifüstöltemvolna arról a párkányról, annyiszent. Beleeresztettem volna egyegész tárat, tollas-véres masszává

lőttem volna. De hát nem volt nálamautomata fegyver. Nem a Szpecnaz-ban voltam, hanem hírszerzőmunkán. Milyen kár. Istenemre,boldogan kinyírtam volna. Rá semhederítettem volna, hogy agyengébbik galamb életénekmegmentésével egy újabb gyilkoselőtt nyitom meg az utat. Mert mindegyformák. Magához térne,visszanyerné az erejét, aztán kinéznemagának egy nálánál gyengébbet, ésnekiesne a csőrével. Pontosantudná, hová kell ütni, olyan szakmai

tökéllyel végezne a másikkal, mintegy NKVD-hóhér. Milyenvisszataszító madár is a galamb! Sakadnak emberek, akik ezt ahidegvérű gyilkost a békejelképének tekintik. A krokodiltvagy az anakondát, persze senki nemtartja a békeszimbólumnak. Pedig azanakonda kifejezetten békés állat.Csak akkor öl, ha éhes, s miutánjóllakott, már megy is aludni. Nemleli örömét más állatok kínzásábankivált nem a saját fajtájáéban.

A szegény, gyengécske galambekkorra már ernyedten lógatta aszárnyait, feje lekonyult. Azerősebbik kihúzta magát, készen álltaz újabb támadásra. Nem volt időmarra, hogy megvárjam a dologvégkimenetelét. Elindultam a WCfelé, hogy egy tiszttársamnaksegítsek titkos hírszerző akciójában.

Nem vesztegettem az időt. MikorNémetországban jártam,kifundáltam, hogyan tehetném rá a

kezem néhány német titokra. MikorOlaszországban dolgoztam,igyekeztem rájönni, hogyanférhetnék az olasz hadititkokközelébe. Olaszországbanbeszervezhet az emberamerikaiakat, kínaiakat, ausztrálokatis. Olyanokra volt szükségem, akikállamtitkoknak lehettek birtokában.Éppen akkor tértem visszaBaselből, és személyesen tettemjelentést a Navigátornak.Rendszerint az első helyettesnekkellett beszámolnom, de ez esetben

maga a Navigátor kéretett. Nyilvánnagyon fontos megbízatás volt.Felhasználtam az alkalmat ésismertettem javaslatomat, hogyanlehetne a „Florida-rendszer" titkosdokumentumait megszerezni. A„Florida" nem más, mint Svájclégvédelmi rendszere. Önmagábantalán nem túl fontos, dehasonlóképpen működött, mint azamerikai légvédelmi rendszer, ígykulcsként szolgálhatott volna hozzá.Ha valaki meg tudna ismerkedni egysvájci őrnaggyal, sok minden

kiderülhetne az amerikailégvédelemről.

A Navigátor komoran nézett rám.Jeges pillantással méregetett. Olyanvolt a tekintete, mint a bikáé, mielőttkönyörtelenül felöklelné az előtteálló fiatal torreádort. A Navigátorpillantása belém fojtotta a szót.Egész listám volt a svájcilégvédelmi rendszert irányítóparancsnokság tisztjeinek címéről,nevéről. Azt is tudtam, hogyankeveredhetnék ismeretségbe

valamelyik ottani őrmesterrel. Mégannak a nyomdának is tudtam acímét, mely a központ titkos irataitkészíti. De a Navigátormegsemmisítően nézett rám.Teljesen megnémultam, el isfelejtettem, mit akartam mondani.

- Megpróbálnám...

Egy szót sem szólt.

- Jelenteni fogom afejleményeket...

Még mindig nem szólt egy szótsem.

- Svájcban dolgozó embereink betudnak szervezni svájciakat, ha kell.Mi is nekiláthatunk, a dolognak itt,Ausztriában...

Mélyen beszívta a levegőt, majdnehéz zihálással fújta ki ismét, mintegy bálna.

- Térjen vissza a mostanimunkájához!

A hírszerzői háttérmunka olyan,mint légynek az édes, sűrű szirup.Úgy tűnik, nem veszélyes, elég édesis, csak épp benne ragad az ember.A szárnya elnehezül, elmerül benneés végül elpusztul. Csak abból leszjó hírszerzőtiszt, aki idejébenkimászik belőle. Genka, például, akonzul. Velem egy időben érkezettmeg Bécsbe, mindketten három-három hónapot kaptunk a városmegismerésére, hogy a fejünkben

legyen minden részlete, jobbanismerjük mint maga a rendőrség. Ahárom hónap leteltévelmindkettőnknek le kellett tennünk avizsgát. Tíz másodpercnyigondolkodás után rá kellett vágniaválaszt: „Mi van a Lueger Platz-on?Minden bolt, hotel, étterem nevét,minden ott megálló busz számátkérem. Gyorsan." Lehet, hogy ottnincs is szálloda? Gyerünk,gyerünk. Alaposabban kellettismernünk a várost a helyirendőrségnél is. „Nevezze meg a

Taborstrasse-t keresztező összesutcát! Gyorsan! Hány bolt van azutcán? Hány postaláda? Ha elindula ... irányába, mi van a baloldalon?" És így tovább, és ígytovább.

Genka is, én is csak másodszorinekifutásra mentünk át a vizsgán. Haaz ember megbukott a harmadikonis, visszaküldték a Szovjetunióba. Avizsga után engem azonnalháttértevékenységre osztottak be.Genkát nem. Miközben a várossal

ismerkedett, valahogy ismeretségbekeveredett valami zugügynökkel, akiútlevelekkel üzletelt. Voltak hamisútlevelei, üres lapjai, egyszerűenturistáktól lopott papírjai. A GRUElső Osztálya vásárol ilyenútleveleket és mindenféle személyesdokumentumot - diplomákat,jogosítványokat, katonaiigazolványokat -, mégpedig igennagy számban. Nem használja őket,csak tanulmányozásra kellenek,hogy tapasztalatokkal szolgáljanakaz új dokumentumok elkészítéséhez.

Nincs tehát óriási értéke ezeknek apapíroknak, megszerzésükbizonyosan nem a titkosszolgálatimunka csúcsa. De az is biztos, hogyengem kisegítőnek osztottak be,Genkát meg nem: ő útleveleketvásárolt. S míg ezekkel a papírokkalüzletelt, sok ideje maradt a sajátdolgaira, és nem is vesztegette anapjait. Beszervezett valakit, nekemmeg az jutott, hogy kísérgethettemGenkát az akcióin, tüntethettem el aző nyomait. Minden találkozója utánkaptam egy borítékot, melyet a

nagykövetségre kellett vinnem ennyivolt az egész. Ha letartóztatják azt,aki a borítékkal a kezébe épp anagykövetség épülete felé tart, az énleszek, nem pedig GennagyijMihajlovics. Ő tiszta volt, mint ahó. Aztán még komolyabb akciótszervezett meg magának. Ezekre atalálkáira már öt-hat borzojkísérgette. A rákövetkező évbenkorengedménnyel alezredesséléptették elő. Pár évet, ha szolgáltőrnagyként.

Nem mintha irigy lennék, vagyféltékenykednék. Genka jólboldogult. Sok szerencsét neki! Énis kivakarom magam ebből ahelyzetből hamarosan.

Este nyolc felé járt az idő.Rohantam haza. Négy óra alvás,aztán megint munka.

A Navigátor rám mosolygott -annyi hónap után először.

- Na, végre! Mindig tudtam, hogyelőbb-utóbb csak kirukkolvalamivel önmagától is! Hogysikerült megismerkednie vele?

- Teljesen véletlenül.Innsbruckban volt dolgom. Hazafeléúgy határoztam, keresek egy jó kisrejtekhelyet, nem árt, ha van azembernek tartalékban. Megálltam azút mentén, megnéztem a helyet ésmáris indultam volna visszafelé. Dea hátsó kerekek lecsúsztak azútpadkára. Nedves volt a talaj,

felpörögtek a kerekek. Mögöttemárok volt, a kocsi meg sem moccant.Kiálltam az út szélére, próbáltamleinteni valakit, aki segítene. Ügyetsem vetettek rám, mígnem egy Fiat143-as végre megállt. A sofőregymaga volt. Hátulról egy kicsitmegtolta az autót. Én még csakrendbejöttem a kocsival együtt, deőt tetőtől talpig beterítettem sárral,mikor azon igyekeztem, hogyelindítsam az autót. Ekkor méghálám jeléül egy üveg whiskytakartam felajánlani neki, de aztán

meggondoltam magam. Meghívtamvacsorázni egy étterembe, aholrendbe is tudta szedni magát. Énfizetek - mondtam neki.

- Elfogadta?

- Igen. Megvacsoráztunk, aztán aztmondta, a legközelebbi alkalommalrajta a sor.

- Megkérdezte, kicsoda maga?

- Nem. Csak arra volt kíváncsi,hol lakom. Bécsben, mondtam neki.

Végül is tényleg Bécsben lakom.

- Diplomata rendszámú bocsibanvolt?

- Nem. Fedeztem valakit éppen.Polgári rendszámú autóval voltam.

A Navigátor élvezettel forgattakezében a névjegykártyát. Tetszettneki a dolog. Egy mérnök. Az OttoVelara cégtől. Nem minden nap tartegy GRU-tiszt ilyen névjegykártyáta kezében. Otto Velara! Valóságosaranybánya! Sokan vannak, akik

alábecsülik Olaszországjelentőségét. A GRU egyáltalánnem. A GRU tudja, hogy az olaszokjóeszűek, kreatívok. Kevesenemlékeznek, hogy a másodikvilágháború előtt az olaszokhihetetlenül fejlett technikávalrendelkeztek. Nem voltakkifejezetten ragyogó stratégák, s eznémileg csökkentette az olaszhaditechnika által elérteredményeket. Pedig főleg arepülés, a tengeralattjáró-építés és arakétatechnika terén igazán

figyelemreméltó eredményeket értekel. A háború előtt Manyevics, aGRU egyik ezredese több tonnányiigen fontos haditechnikaidokumentációt szállíttatott el hajónOlaszországból. Az itáliaiak voltaka katonai és tengerészeti technológiafélreismert zsenijei. Mondom, sokankételkednek ebben, de a GRU nem.Otto Velara! És mérnök!

- Biztos benne, hogy nem őkküldték a nyakunkra?

A Navigátor maga sem hitte, hogy

így lett volna, de fel kellett tennie akérdést.

- Kizárt - feleltem mélymeggyőződéssel. - Ellenőriztem. Arádiós nyomkövetők sem észlelteksemmi gyanúsat.

- Azért ne galoppírozza el magátnagyon. Ebben a szakmában ez alegrosszabb, amit csak tehet. De hanem provokátor, akkor tényleg nagyszerencséje van. Ennyit még én isértettem a dologhoz.

- A következőt csináljuk - mondtaa Navigátor. - Nincsvesztenivalónk. Állítsuk összehamar az ellenőrző tesztet. Megtudja csinálni holnapra?

- Ma este háttérmunkára vagyokbeosztva.

Összevonta a szemöldökét,felkapta a telefont, s anélkül, hogytárcsázott volna, ennyit mondott:

-Jöjjön be.

Az első helyettes lépett be.

- Találjon valakit ViktorSzuvorov helyére holnapra.

Senki sincs, tábornok elvtárs.

- Gondolkodjék Csak.

- Egyedül GennagyijMihajlovicsot tudom mozgósítani.

- A konzult?

- Igen.

- Ossza be háttérmunkára. Haddcsinálja csak egy kicsit, kezdteúgyis túl sokra tartani magát. ViktorAndrejevicset tartsa távol mindenkisegítő munkától. Ha minden igaz,egészen jó kis tervet ötlött ki.

Pár napra rá megérkezett arejtjeles válasz. A Navigátoregyáltalán nem volt lelkes, hogymeg kellett válnia Otto Velarától,attól a cégtől, mely oly bámulatosangyors és teherbíró hajókat épített.

Nem is akarta felolvasni azüzenetet. Csak a GRU-központválaszát ismételgette: „Nem." Azértesítés nem részletezte, miért„nem". Mindenesetre az biztos, hogybarátom nem volt ismeretlen akomputer számára. Ha nemszerepelt volna az adatlistán,pozitív válasz érkezett volna. Kár,hogy búcsút kellett mondanom egyilyen érdekes embernek. ANavigátor pedig - valószínűlegéletében először - megsajnált. Látta,hogy mindenáron viking akarok

lenni, ki akarok törni. Nem akartvisszarakni a borzojok közé. Egyszót sem szólt. Csak hát tudtam jól,alig van embere háttérmunkára.

- Holnap fedezek valakit,tábornok elvtárs. Elmehetek?

- Menjen csak - mondta éshirtelen elmosolyodott. Tudod -először tegezett életében -, mindenrosszban van valami jó.

- Úgy tűnik, nekem csak a rosszjut, tábornok elvtárs.

- Lehet, hogy most mégsem. Nemengedik, hogy találkozz vele, ezpersze, nem túl örömteli. Degazdagabbak lettünk egytapasztalattal.

Érdeklődéssel néztem vissza rá.

- Bajba jutott, ennek folytánviszont megismerkedett egy igazánfigyelemreméltó emberrel. Aszakmában ez a legnehezebb:beszédbe elegyedni valakivel.Hogyan fogjon hozza az ember?Hogyan alakítsa a beszélgetést? Ha

a jövőben egy érdekes emberbukkan fel a láthatáron? - törjeössze a kocsiját. Már meg is van akapcsolat. El lehet kérni a címét.Elnézést lehet kérni tőle, meg lehetleívni egy italra, ki lehet tapogatni,mi az érdeklődési területe. Régiérmék? Esetleg bélyegek? Érmét,bélyeget már cserélni is lehet... Kellennél jobb alkalom azismerkedésre?

- Tábornok elvtárs, kifizeti majdaz összetört kocsikat? - kérdeztem

nevetve.

- Magától értetődik - válaszoltateljesen komolyan.

11.

Még mélyebbre merültem ahírszerző háttérmunka ragadósszirupjába. És mód sem nyílt arra,hogy kikecmeregjek belőle.

Mikor a kőműves házat épít,három embert kap maga mellésegítségnek, az egyik a maltertkeveri, a másik a téglát hordja, aharmadik pedig méretre vágja atéglákat, ha arra van szükség. Deegy hírszerző tisztnek azanyaggyűjtésnél ennél sokkal többsegítőre van szüksége. És mindenkikőműves szeretne lenni. Senki semvállalja szívesen a culágerekszerepét. De az emberből csakakkor lesz szakképzett munkás, habe tudja bizonyítani, hogy legalább

olyan jól vagy még jobban el tudjavégezni a munkát, mint a többiszakképzett ember. De hát hogylehet ezt megtenni, ha a háttérmunkafoglalja le minden időmet? Mindenestémet, mindegyik hétvégémet, méga szabadságomat is.

Nyikolaj Viktorovics Podgornij, aszovjet államfő eltűnt. Szertefoszlotta sűrű ködben. Az egyik pillanatbanmég szem előtt volt, és most nincssehol. Persze az államfőjelentéktelen figura csak a nagy

sakkjátszmában, lényegébenszerephez sem jut, csupán az álcázása feladata. Olyasvalaki, mint egyszovjet nagykövet, aki a követségkörül őgyeleg, fontos embereketfogad, kezet ráz velük, rájukmosolyog, de érdemi döntéseketnem hoz, és a fontos titkokhoz semférhet hozzá. Csak haddmosolyogjon és rázogassa másokkezét, ez a dolga. De mi, a GRUtagjai közvetlenül kapjuk aparancsokat. A Navigátor egyenesena GRU parancsnokának van

alárendelve. Az a vezérkarparancsnokának tartozikengedelmességgel, míg az utóbbi apárt Központi Bizottságától kapja aparancsokat. A nagykövetek ésállamfők csak álcaként szolgálnak.Csupán megtévesztésként.

De mégis, az Isten szerelemére,ha egy államfő, még ha a hatalombólki is van rekesztve, eltűnhet, ésutána mindössze fél napigemlékeznek rá... Eszébe jutnék énvalakinek, ha hirtelen eltűnnék?

Kinyújtóztattam elcsigázottlábaimat az asztal alatt és kezdtemjól érezni magam. Annyira csendesés barátságos ez a hely, hogy azember alig tudja megállni, hogy elne aludjon. Fáradt vagyok. Egy lágymelódia, egy ősz hajú zongorista...Kétség kívül nagyszerű muzsikus, deő is olyan fáradt, mint én. Lehunytaa szemét, ujjai, ezek a hosszú ésmozgékony, virtuóz ujjak már csakmegszokásból játszottak, a hatalmas

versenyzongora billentyűzeténtáncoltak fel s alá. Bécs legjobbszimfonikus zenekarában ismegállná a helyét, de ki tudja miért,itt játszik a Schwarzenberg-kávéházban. Voltak már ott? Jószível ajánlhatom. Ha a nehéz éskimerítő munka túl sok terhet rakotta vállaikra, ha a fáradtságtól ég aszemük, fáj a lábuk és azidegkimerülés szélére kerültek,akkor jöjjenek el ide, aSchwarzenbergbe, rendeljenek egycsésze kávét, és üljenek be az egyik

sarokba. Természetesen aszabadban is le lehet telepedni, azegyik apró fehér asztalnál. De eznem nekem való. Én mindigbemegyek és jobbra fordulok, ahatalmas ablak melletti sarokba,amit egy félig áttetsző fehér függönyválaszt el az utcától. Természetesen,ha Bécsben. nagy a hőség, akkormindenki a szabadban üldögél. Ésez remek dolog. De akkor a távolbólszemmel tarthatja valaki az embert.És nem tetszik az a gondolat, hogyvalaki képes engem megfigyelni.

Inkább mindig bemegyek.

A sarokból mindenkit szemügyrevehetek, aki csak belép akávéházba. Néha a függöny mögülkinézek a Schwarzenberg térre. Úgytűnik, hogy most sem figyelnek,örülök, hogy egyedül lehetek ilyenkellemes körülmények között.Tükrök, absztrakt festmények,fényűző tapéta. Fényezett tölgyfábólkészült sötétbarna falburkolat. Ahalk zene és a kávé bódító aromája,ami feldobja és megnyugtatja az

embert. Ha volna egy kastélyom,biztos, hogy a falak ott is ilyeneklennének, azokra is ilyen dekadenstükröket és képeket függesztenék, ésa sarokba oda állítanám azt ahatalmas versenyzongorát azöregedő zongoristával együtt. Egycsésze kávé állna előttem, éskinyújtott lábbal üldögélnék,miközben az arcomat a kezemenpihentetném.

Úgy tűnik, mintha valamikorrégen már hallottam volna ezt a

dallamot, s láttam volna a tölgyfaburkolatú falon lógó képeket, azapró asztalkákat. Persze, hogyláttam már korábban is, persze,hogy emlékszem erre a finom illatraés erre az elbűvölő dallamra. Mármindent láttam azelőtt is. Régentörtént a dolog, évekkel ezelőtt. Egyhatalmas és gyönyörű városban. Egycsendes téren, melyet villamossínekszeltek keresztül, és ahol egykávéház is volt, hatalmasablakokkal. Ugyanez a felejthetetlenillat, ugyanez a megnyugtató zene.

De akkor a téren, a kávéházszomszédságában, melybenugyanilyen fehér asztalkák voltak,három ellenséges külsejű tankálldogált, oldalukon fehér csíkok.Ott sorakoztak csendben anélkül,hogy megzavarták volna a gyönyörűzenét.

Nagyon forró nyár volt. Akávéház hatalmas ablakai tárva-nyitva, és a dallam áradt az utcára,mint erdei patak csobogása. Valamioknál fogva egészen világosan el

tudtam képzelni magamban, hogyansorakoznának ezek a fehér csíkostankok a Schwarzenberg Platzon.

A tankoknak van a csak rájukjellemző szaguk. Azt a szagot semmimással nem lehet összetéveszteni.Szeretik maguk a tankok illatát?Nos, én is szeretem. A tankok szagaa fém, az elképesztően erős motorokés a földutak szaga. A tankok azerdőből, a mezőről gördülnek be avárosokba, és magukkal hozzák alevelek és a friss fű ingerlő illatát.

A hatalmas nyílt térségek és az erdőillatát. Ugyanúgy részegít, mint abor és a vér szaga. Egészen tisztánéreztem ezt a szagot ebben acsendes bécsi kávéházban, ésugyanilyen pontosan el tudtamképzelni magamban az ellenségestankokat Bécs utcáin. A városforrong, félelem, felháborodás éssűrű sorokban dübörgő tankok zajatölti be az utcákat. A szűkmellékutcákból és a zsákutcákbólegyre több páncélos dinoszaurusztűnik fel. Ahogy a vezetők

sebességet váltanak, a motorok sűrű,fekete füstöt, korommal kevert,rosszul elégett üzemanyagotokádnak. Csikorgás és dübörgéshallatszik, szikrák röppennek fel alánctalpak alól. Katonák, akiknek azarcát a kormos füst feketítette be.Tankok a széles körutakon és a szűkutcácskákban, tankok... mindenütt.Egy síró öregember, ápolatlan, őszszakállal, valamit ordít és az öklétrázza, de hát ki hallja meg?Lehetséges elhallgattatni a tankokdübörgését? Túl késő már, öreg, túl

későn kezdtél kiabálni. Már akkorezt kellett volna tenned, amikor abőrcsizmák a járdákon csattogtak.Mikor a város levegőjét amegszámlálhatatlan tank bőgése éscsikorgása tölti be, akkor márteljesen felesleges ordítani. Azember olyankor vagy lő, vagycsöndben marad. Idegenek özönlikel a város utcáit, mindenütt füstkavarog. Valahonnan lövéshallatszik, valahol emberekordibálnak. Égett gumi, kávé, vér éstankok szagát érezni.

Lehet, hogy éppen most őrülökmeg. De van egy másik lehetőség is,az, hogy már régóta megőrültmindenki, és én vagyok egyedülépeszű. Sőt van még egy harmadiklehetőség is, hogy mindenki márrégen megőrült, velem együtt. Azok,akik valamikor ezekben a csendes,tiszta városokban tűntek fel, ezekena tankokon ülve, minden kétségetkizáróan skizofrének voltak. Azok,akik még mindig ezekben a békés,csodálatos városokban élnek,tudják, hogy egy nap, ami előbb-

utóbb el fog jönni, ezek a tankokmajd feltűnnek a SchwarzenbergPlatzon, és ők semmi féle ellenállástnem fognak tanúsítani. Mert ők isskizofrének.

Mi van velem? Én valamikoregyike voltam a felszabadítóknak,és ez korántsem olyan kellemes,mint amilyennek kívülről tűnik. Nemszeretném még egyszer eljátszani ezta szerepet. De hát akkor mit kellenetennem? Meneküljek el? Nagyszerűötlet. Elmegyek és naiv, gondtalan

emberek csodálatos körében fogomleélni hátralévő életemet. Elmegyek,majd kávéházakban üldögélek, alábaimat kinyújtóztatom az asztalalatt, és az arcom a tenyeremben fogpihenni. És ezt a varázslatosdallamot fogom hallgatni. És amikormajd feltűnnek a harcias tankok,oldalukon a fehér csíkokkal, én is atömegben fogok állni, ordítozom ésaz öklömet rázom. Nem jó egy olyanállam polgárának lenni, amelynekutcáin felszabadítók csikorgó észörgő páncélozott menetoszlopai

járőröznek. De vajon jobb-e, ha azember a felszabadítók közé tartozik?

A bécsi szovjet katonai attaséugyancsak eltűnt a színről. Elveszettő is valahol a sűrű ködben. Hazajötta Szovjetunióba, és itt, a miszóhasználatunkkal élve,„evakuálták". Egy KGB- vagyGRU-tiszt evakuálását csak akkorrendelik el, ha az valami főbenjáróbűnt követ el, ha a munkájatökéletesen eredménytelen, ha arragyanakszanak, hogy tiltott

kapcsolatot tart fenn külföldiekkel,vagy abba gyanúba keveredik, hogydezertálást készít elő.

Fogalmam sincs, hogy a katonaiattasét miért kellett evakuálni. Éssoha nem is fogom megtudni.Hazajött szabadságra, de visszatérnimár nem fog. A Szovjetunió nagyország, ő meg elveszett valahol.Zöld Mercedesét az új katonaiattasé, Cvetajev ezredes örökölte.Most játssza a nagyfiút, és úgytekint magára, mintha ő lenne a

nagyfőnök. A szomszédaink a KGB-ből azt hiszik, ő most az elsőhelyettes. De nálunk, csakúgy, mintsok más hasonszőrű szervezetben,egy ember hivatali beosztása nemjelent semmit. Nekünk megvan asaját titkos és jól álcázotthierarchiánk. Ez egy láthatatlanvilág.

Rajta, ezredes, hencegjél csak egykicsit. De legyél nagyon óvatos, aNavigátor hamarosan be fog hívatniaz irodájába, hogy ellássa a

bajodat. Nagyon udvariasan fel fogvilágosítani, hogy személy szerintnem a Navigátornak vagyalárendelve, még csak nem isvalamelyik helyettesének, hanem aGRU egyik sikeresebb hírszerzőtisztjének, egy vikingnek. És anagykövetségen ő bárki lehet, asaját helyettesed például.Hivatalosan, közszereplésekalkalmával ezután is te fogszmosolyogni, kezet ráznimindenkivel, mialatt a helyetteskatonai attasé, aki őrnagyi vagy

alezredesi rangot visel, mögöttedviszi utánad az aktatáskádat. Te egyMercedesen furikázol, míg nekicsak egy Ford jut. De ez csak álca akülvilág számára, és nem is igazánfontos.

Lehet, hogy napközben a maffiafeje pincérnek adja ki magát. De eznem azt jelenti, hogy a vendéglővezetőjének nagyobb a hatalma. Ésa GRU-ban ugyanígy van. Az a rang,amit a világ szeme előtt viselsz,nem fontos. Csak a színjáték

kedvéért van. Valójában pedigügyelünk arra, hogy a vezetőnket ésa tehetségesebb tisztjeinket aháttérben, a kulisszák mögötttartsuk, és azokat toltuk a színpadra,akik élvezik a szereplést. De aszínfalak mögött mindenkinekmegvan a saját rangja, saját relatívfontossága és a saját helyehierarchiában.

A színfalak mögött a vikingirányítja a borzojokat. A viking, ahírszerzőtiszt az, aki a grabancuknál

fogva megragadja őket, ő ássa elő atitkokat is. Őt pedig fedezni kell. Amaga asszisztense, ezredes, márfelküzdötte magát aktív tisztnek, demaga még mindig csak borzoj, egyapró kölyökkutya vagy még annyisem. A Mercedest is csak azérthasználhatja, hogy fedezze azasszisztensét. És ha a legcsekélyebbhibát is elköveti, akkor az őrnagy ami hírszerző testvériségünk tagjaielőtt fogja megszégyeníteni magát.És bármilyen komolyabb hibáértbörtönbe kerül. Ő az, aki a GRU-

ban a titkok őrzője, magaegyszerűen csak egy ernyő akíváncsi napsugarak ellen. És ő leszaz, aki jelentést ír magáról, a sorsaaz ő kezében van. Ha hibát követ el,magát veszik elő érte, és maga fogeltűnni. Evakuálni fogják, akárcsakaz elődjét. De azért csakmosolyogjon, kiskutyám,mosolyogjon csak. És jussoneszébe, hogy három hónap múlvavárosismereti vizsgát kell tennie.Ismernie kell Bécset, jobban, mint arendőrségnek, száz kérdést fognak

feltenni, és száz helyes válasznakkell elhangzania, mert már egyetlenrossz válasz is csődbe vihet egyhírszerző akciót. Ez pedigfennakadást jelentene, botrányt,központi bizottsági vizsgálatot ésbörtönt. Ha pedig átmegy a vizsgán,ezredes, akkor máris neki állhat asegédmunkának, fedezheti atöbbieket, és letehet aszabadnapokról, a szabadságról és areményről is. De addig ismosolyogjon csak.

Egy hírszerző tiszt kaphatkülönleges vagy hétköznapi munkát.Most csodálatos rezidenciánkvalamennyi lakója éppen egykülönleges munkát kapott. Az egészcsapat. Mindenki.

A munkát maga a Navigátorszervezte. A szovjet nagykövet és afőkonzul a szokásos munkájukatvégezték, fogalmuk sem volt arról,hogy mi folyik náluk. Egyszerűenkaptak egy rejtjelezett üzenetet aKözponti Bizottságtól azzal az

utasítással, hogy fedezzenek,védjenek meg és rejtsenek elbennünket. Ha mi, akik a különlegesfeladatokat végezzük, lebuknánk,akkor ők, a kirakathivatalnokokködfüggönyt emelnének, hogymegvédjenek minket. Mint ahogy amenekülő tintahal is sűrű folyadékotbocsát ki magából. A nagykövet és afőkonzul kiabálni, tiltakoznikezdene, rágalmazással ésprovokációval vádolnák az osztrákrendőrséget. Mindent tagadnának,keményen farkasszemet néznének a

rendőrséggel és előadnák a„Meghurcolt ártatlanság" címűszíndarabot.

A diplomáciai kapcsolatmegromlásával és az enyhülésifolyamat megszakításávalfenyegetőznének. Felidéznék, hogy aVörös Hadsereg önzetlenülszabadította fel Ausztriát. Aháborúban elesett hősök számárahivatkoznának és a nácik bűneire.Ez a munkájuk. Azért vannak ott,hogy fedezzék a visszavonulásunkat,

ha hibát követnénk el.

De eddig még nem hibáztunk.Minden jól ment. A hadművelet jónéhány nagykövetség közöserőfeszítését igényelte, és az összesnagykövetség minden használhatóhírszerző tisztjét erre az akcióraállították rá.

Egy tank motorját szállítottuk.Már jó néhány ország határátátlépte, mint tranzitárú, nyugatrólhaladt kelet felé. Most márhamarosan megérkezik

Magyarországra, ahol élesfordulatot tesz a Szovjetunióirányába.

A tankmotor másfél tonna súlyúvolt. Az ügynökeink valamilyenismeretlen országban tették rá akezüket, és álcázva juttattákkeresztül az országhatáron. Hosszúideje utazott, sok határonkeresztüljutott már, s az álcázástmindig változtatták, mint ahogyGRU titkosügynökei is útleveletcseréltek minden határátkelés után.

A tankmotort tartalmazó konténermár Ausztriában volt, és aszállítólevélen mint„nagyteljesítményű kísérleti motoröntözőberendezésekhez" szerepelt.Afrikában és Ázsiában éheznek azemberek! Kérem, engedjék, hogy a„kísérleti motor" baj nélkülodajusson – segítsenek megoldani afejlődő országokélelmiszerproblémáját!

Idegölő munka volt, és nagyonnehézkesen folyt. Az, aki még

sohasem foglalkozott különlegesennehéz rakományok szállításávalországhatárokon keresztül, annakfogalma sincs, hogy hány bürokratafoglalkozik egy ilyen üggyel. AGRU-nak pedig biztosnak kelllennie, egyikük sem gyanakszik arra,hogy milyorr valódi célt szolgál aza „nagyteljesítményű kísérletimotor". És ha bármelyikünk hirtelenhelyes következtetésekre jutna,akkor éleselméjűségéért és azért,hogy ezt a következtetést megtartsamagának, azonnal egy jelentősebb

pénzösszeg ütné a markát. A GRU-nak, még ha távolról is,mindegyikőjüket ellenőriznie kell.Mi épp ezt csináltuk.

Aki megszerezte, egyike voltlegjobb tisztjeinknek, s egykitüntetés biztos várományosa. Egytankmotor, ráadásul a legújabbtervezés. Természetesen nemmásolat készítése céljából, hanemhogy tanulmányozzák. Épp úgy,ahogy egy amerikaiverseny-motorkerékpár tervezője

érdeklődne a legújabb japánmotorok iránt.

A fenébe is, hogy kaparinthatnékmeg valahol én is valami ilyesmit?Rengeteg érdekes dolog vanerrefelé is, és nagyon gyakran nemis túl nehéz megszerezni őket. De aGRU Információs szolgálata mindigelőállt három vagy négy azonosmintapéldánnyal, a világ különbözőpontjairól, ennyi meg elég is volt.Többre nem volt szükségük.

Vagy pedig a legújabb modellre

volt igény, amit senki nem tudottmegszerezni. Ha pedig valamiegészen fantasztikusan érdekesetajánlanál föl nekik, egyszerűenvisszautasítanának. Köszönjük, desajnos a GRU titkos tuniszi irodájagyorsabban dolgozott. Köszönjük,de már van egy belőle.

Ilyen éles verseny folyt a GRU-ban. Csak a leggyorsabb győzhetett.

Lassan telt az idő. Éjszakai

szolgálatban voltam. A földalattiirodában a fény mindig ugyanolyanszínű volt: kék. Fel lehetett gyújtanivagy le lehetett kapcsolni, de akkoris kék maradt. Hajnali háromnegyedhárom volt. Szerettem volna sétálniegy kicsit, hogy leküzdjem azálmosságot. Normális esetben anagykövetség épületén egyáltalánnincsenek ablakok. Bécsben amiénken is csak három voltmindössze. Ezekhez először kikellett lépned a központi irodából,végigmenni a folyosón, föl a

lépcsőn, elmenni a fotólabor melletta C-folyosón, és onnan fel. Eznegyvennyolc lépcsőfok. Onnanpedig egy szűk, rövid átjáró vezet ahíradószoba vastag ajtajához. Ebbenaz átjáróban volt a három ablak. Ezta helyet nevezték Nyevszkijsugárútnak, talán azért, mert akinekórákat kellett ücsörögnie azerődítményszerű épületrendszermélyében, az erre az apró udvarravágyott, hogy élvezhesse a napsütéstés a friss levegőt. Az udvart tucatnyiajtó, betonkorlát és fal zárta el a

munkaterülettől. Ezen a területentitkos ügyekről tilos volt szótváltani. Mindazonáltal az ablakokatcsakúgy, mint a GRU épületeinekösszes ablakát, biztonságiberendezésekkel látták el. Kívülrőlnézve hétköznapi ablakoknaklátszottak, ugyanolyanablakrámákkal, mint bárhol másutt.De a mi ablakaink nem voltakigazán átlátszóak, kívülrőlrendkívül nehéz lett volna kivenni,hogy mi folyik belül. Az ablaktáblákis roppant vastagok és tör hetetlenek

voltak. Ráadásul a vastagabbablakok kevésbé rezegnek ezért hanagyteljesítményű elektromágneseshullámokkal tapogatnák le őket,akkor sem működnénekmembránként. Az üvegtáblákatlátszólag hanyagul készítették, azüveg az egyik helyen elvékonyodott,a másikon pedig vastagabb lett. Deez is szándékos volt. Az üvegegyenetlenségeit számítógéppeltervezték meg, valaki biztosankitüntetést kapott ezért atalálmányért. Még ha membránként

használta volna is valaki az ablakot,az egyenetlen üveg olyan kaotikusanszórta volna szét a visszaverődőhullámokat, hogy lehetetlen lettvolna kivenni a beszélgetéseket. No,persze, egyetlen ablakai sem lehetettnyitva tartani. Az épületbenkülönleges légkondicionálóberendezés működött, amit erősenőriztek, s amiről semmit nemtudtam. De az világos volt, hogynem az ablakok szolgáltakszellőztetésre.

Ráadásul minden ablakot háromüvegtáblából raktak össze. Azablakkeretek fémből készültek, afémrészek között szigetelőanyagvolt, ami tovább csökkentette arezgést. Kívülről és belülrőlegyaránt úgy tűnt, hogy azablaktáblák teljesen szabályosak, deha közelebbről szemügyre vette azember a középső keretet, akkorészrevehette, hogy az üvegtábláknem ugyanabban a szögben állnak.Mindegyik tábla egy kicsit másszögben állt a másikhoz képest, ezt

az eltérést is számítógéppeltervezték. Ez tovább korlátoztaannak a lehetőségét, hogy azablakokat használják föl alehallgatásunkra. Természetesen afalakat még jobban védték.Különösen ott lent, a föld alatt, ahola munkánkat végeztük.

Kint olyan sötét volt, mint egy kútmélyén. Persze, tudtam, hogy ígyvan, csak azért jöttem föl, hogy egykicsit sétálhassak a folyosókon és alépcsőkön. Én voltam az ügyeletes

tiszt, nem mertem elaludni.

Az éjszakai váltás úgy dolgozott,hogy sem a részvételemre, sem ajelenlétemre nem lett volna szükség.A „TS"-csoport a nap mindenórájában dolgozott, katonai ésállami rádiók adásait fogták éshallgatták le. Az ellenőrző csoportis rádiólehallgatással foglalkozott.De az ő feladatuk mégis egészenmás volt. A „TS" a GRUInformációs Szolgálatánakszállította az anyagot, összegyűjtötte

a híreket, amelyekből aztán aparancsnokság és a központikomputer folyamatosan képetalkothatott arról, mi történik avilágban. A rádióellenőrzőcsoportnak egészen más feladatokjutottak, de ezek sem voltak kevésbéfelelősségteljesek. Ők csak a minagykövetségünk számáradolgoztak, folyamatosan figyelték,hogy a helyi rendőrség mit csinál. Arádióellenőrző csoport mindigpontosan tudta, hogy a bécsirendőrség éppen min dolgozik,

hogyan helyezkednek el egységeikBécs utcáin, kit követnek civilruhásügynökeik. A csoport folyamatosantájékoztatott bennünket arról is,hogy a rendőrség éppen egy gyanúskülsejű arabot követett avasútállomáson vagy hogy tegnapegy kábítószer-kereskedő csoportellen tartott razziát összesfelhasználható egységük. Persze,nagyon gyakran képtelenségmegtudni, mi után kutat a rendőrség,de a rádiómonitorosok még akkor iskészen állnak arra, hogy

figyelmeztessenek bennünket, holfolyik valamilyen különlegesrendőrségi tevékenység.

A rádióadásokat lehallgatócsoporton kívül a rádiósok és atávírászok is dolgoztak éjjel. Denekem nem volt jogom ahhoz, hogyaz ő munkájukba beleszóljak. Akkorhát miért kell nekem egész éjszakaitt ülnöm? Azért, mert ez áll aszabályzatban. A munkát olyankülönböző, egymástól függetlencsoportok végezték, melyek nem

voltak alárendelve egymásnak.Ezért kellett valakinek szolgálatbanlennie tőlünk is, ezért voltam maeste én az ügyeletes hírszerző tiszt.

Bár csupán egy átlagos,mindenféle kiváltság nélkülihírszerző tiszt voltam, az őszemükben én testesítettem meg ahatalmat. Nem számított nekik azsem, hogy borzoj vagyok vagy netánviking. Az arisztokráciáhoztartoztam. Én sokkal magasabbanvoltam a ranglétrán, azoknál, akik

nem érintkezhetnek idegenekkel.Számukra pedig, bármilyen rangbanis szolgáltak, csak egy gyönyörű, deelérhetetlen álom volt, hogyvalamikor hírszerző tiszt lehetbelőlük.

- Kér kávét, Viktor Andrejevics?

Borja tette fel a kérdést, aharmadik távírós. Éppen nem voltsemmi dolga. A központivevőkészülék csöndben volt, nemszólaltak meg a rádió-adóvevőkészülékek sem, amelyeken

keresztül az ügynökeink és mikommunikáltunk.

- Igen, kérek, Borja.

Arra készültem, hogy befejezemazoknak a landolási terepeknek aleírását, amelyeket a 6. HarckocsizóHadtest Szpecnaz egysége számáraválasztottam ki. A GRU-tól kapottutasítások alapján három, háborúesetén számításba jöhető helyetválasztottam ki. De így, hogy Borjaelhagyta a munkahelyét, világossávált a számomra, hogy nem leszek

képes befejezni a feladatomat.

- Cukrot?

- Nem, Borja. Soha nem iszomcukorral.

Borja Vénusz istennő oltára előttszokott áldozatokat bemutatni. AGRU és a KGB távírósai az egészvilágon mindannyian ezt az istennőtimádták. Borja tudta, hogy sok adolgom, de azért körülöttemcsellengett, és megpróbálta akövetkező háborúról az istennőjét

érintő ügyekre tereli a beszélgetést.

- Viktor Andrejevics.

- Mi van? - válaszoltam anélkül,hogy felnéztem volna ajegyzeteimből.

- A technikusok kitaláltak egy újversikét.

- Persze megint egy mocskosat,ugye?

- Csak olyat tudnak.

- A fenébe veled Borja. Mondd ela versikédet.

Borja köhintett egyet,megköszörülte a torkát, aztán a nagyköltő pózában szavalni kezdett:

Kín gyötri a szívem,

Ha téged nem látlak,

Gyere, barnakislány,

Én bizonymegháglak.

- Ezt már rég hallottam, Borja.

Ez csalódást okozott neki, azthitte, hogy valami ujjal szolgálhatnekem. De nem volt sokáig tartott acsalódottsága.

- Akkor elmondok még egyet,amit csak néhány ember ismer. VoltLeningrádban egy nőcsábászféle,

aki remek versikéket faragott.

Ó, Leningrád,

Én városom,

Mindenki kurva,

Csak te vagy

Oltáromon!

Nem lehetett megszabadulni tőle.

Ráadásul nem lett volna bölcs dologaz se, ha megsérteném, és úgyráznám le. Bár a távírósokalacsonyabb beosztásúak, deközelebb vannak a Navigátorhoz,mint bárki más, annak hűségesrabszolgái. Nem vágytam arra, hogymég több ilyen költeményt halljak,de nem lett volna értelme leállítaniBorját. Akkor már jobb, ha másirányba terelem a beszélgetést.

- A leningrádi katonai körzetbendolgoztál?

- Nem, a 7. Hadosztály 8.dandárjában voltam.

- És azután?

- Azután egyenesen Vatutyinkibekerültem.

- Ohó!

Vatutyinki egy apró, zárt városvolt Moszkva közelében, ahová aGRU központi rádióállomásttelepítették. Ott minden titkos volt.Még a temető is. De ugyanakkor

Vatutyinki volt a paradicsom is. Ésmint minden paradicsomban, itt isvolt egy apró kellemetlenség. Az,hogy nem lehetett kijutni belőle.Bárki, aki abban a városban köt ki,holtbiztos lehet abban, hogyugyanannak a városnak atemetőjében is fog nyugodni és nemmásutt. Néhányan azok közül, akiketerre a csodálatos helyre küldtek,egy kevés időt külföldön iseltöltöttek. De ettől az életük mégnem lett változatosabb. Mindentávírós csak a nagykövetség egy

egészen pontosan behatároltterületón mozoghatott.Mindegyikőjüknek megvolt a sajátmozgástere. Borjának tizenhat szobajutott, ebbe beletartozott alakószobája, a központi iroda, aNavigátor és a helyettesei irodái.Ezeken kívül sehová nem mehetett.Ha mégis megtenné, bűnt követne el,méghozzá súlyosat. Anagykövetséget pedig semmiképpennem hagyhatja el. Két évig fogebben az épületben élni, aztánvisszaszállítják Vatutyinkibe, ahol

megint csak behatárolt területenmozoghat. Nem utazhat a sajátszakállára, mindenhová őrség fogjakövetni. De Borja még így isszerencsés. A legtöbben azok közül,akik Vatutyinkibe kerülnek, nemmennek sehová. De azokhoz képest,akik mint távírósok dolgoznak akatonai körzetekben, a flottábanvagy a hadseregben, és ilyenek többezren vannak, ezekhez képest mégők is szerencsések. Mert azutóbbiaknak Vatutyinki gyönyörű, deelérhetetlen álomvilág.

- Viktor Andrejevics, meséljenvalamit a prostituáltakról. Párhónapon belül vissza kell mennemVatutyinkibe. És a haverjaimkiröhögnek, ha megtudják, hogyBécsben voltam, de mégsem tudokelmondani egy jó kis történetet.

- Borja, én nem tudok semmit aprostituáltakról. Esküszöm!

Tudtam, hogy Borja nem felsőbbutasításra próbál provokálni.Egyszerűen csak tudni akart valamitezekről a dolgokról. Egy távíróst,

aki külföldről tér haza Vatutyinkibe,annak alapján ítélnek meg, hogymilyen történeteket tud mesélni aszexuális kalandjairól. Persze,mindenki tudja, ahogy anagykövetségnek csak egy igen szűkrészén mozoghatott. Mindenki tudja,hogy a történetei kitaláltak, és hogyegyetlen hírszerző tiszt sem mernéelmondani egy távírásznak, hogy mitlátott vagy hallott.

Ennek ellenére a jó mesélőtVatutyinkiben legalább annyira

megbecsülik, mint az írást nemismerő népek között. De hát,szerintem, a civilizált emberekközött is megfigyelhető ez ajelenség. Úgy láttam, a bécsi üzletektele voltak képzeletbeli bolygókonjátszódó képregényekkel.

Minden épeszű ember tudja, hogyezek a történetek merőfantazmagóriák, de azért értékelikannak a képzelőerejét, aki kitaláltaókat. Éppúgy, ahogy a nőkkelkapcsolatos kalandokról mesélőket

is megbecsülik Vatutyinkiben.

- Kérem, Viktor Andrejevics,meséljen már a prostituáltakról.Tényleg kint állnak az utcán? Éshogyan öltöznek? ViktorAndrejevics, én tudom, hogy maga aközelükbe se megy, de mondja el,hogy néznek ki a távolból?

1945 előtt egy távírós élete nemolyan volt, mint most. Akkor teljesszabadságot élvezhettek. A

nagykövetség területén odamehettek, ahová akartak, és néha -még ha kísérettel is - kijuthattakonnan. De akkor is teljesenszabadok voltak. Sőt, még akárvakációzni is elutazhattakVatutyinkibe. Egy év szolgálat utánegy hónap szabadságot kaptak.

Ez persze azzal járt együtt, hogyegy távírásznak ezernyi lehetőségevolt a szökésre. 1945-ben IgorGjuzenko, aki a GRU ottawairezidenciáján dolgozott, kihasználta

ezt a szabadságot. Gjuzenko aszökésével olyan félelmetes csapástmért a Szovjetunióra, amihez talánaz fogható, amikor 190 némethadosztály zúdult rá hirtelen aVörös Hadseregre.

Általában a GRU az egyesországok elleni akcióit az adottországgal szomszédos másik országterületéről irányította. Így kanadaiembereink az Egyesült Államokügyeivel foglalkoztak. Ottawairezidenciánk pedig annyira sikeres

volt, mint egyetlen másik külföldirezidenciánk sem.

Eredményei olyan kiemelkedőekvoltak, hogy míg a GRU munkáját aGRU parancsnok helyetteseirányította, addig az ottawairezidencia irányítását a GRUparancsnoka személyes irányítása ésfelügyelete alá helyezte, és csakMalenkovnak kellett beszámolniaróla. Malenkov a hatalomértfolytatott harc egyiklegkegyetlenebb figurája vált. Az

egyszemélyes uralom utáni vágy ésaz aljas politikai cselszövésekmegtestesítője volt. Egyfelfedezetlen zseni. (1952októberében Malenkov a párt eléterjesztette ötletét, miszerint atovábbiakban már nem lesz szükségfőtitkárra. A párt meg el is fogadta ajavaslatot, melynek alapján aztánSztálin főtitkári posztjátmegszüntették, belőle pedigugyanolyan titkár lett mint a többitucatnyi. Malenkov aztán rábeszéltea pártvezért arra is, hogy a titkárok

közül jelöljenek ki egy első titkárt.Így csinált a párt Malenkovból elsőtitkárt, és Sztálin megmaradtegyszerű titkárnak. Sztálin ekkorellenkezett, elfogatta Malenkovorvosát, kémkedéssel gyanúsította,és kicsikart belőle egy vallomást,amely szerint Malenkov is kém. Deekkor Sztálin rejtélyes körülményekközött meghalt, Malenkov maradt apárt első titkára, kiszabadította azorvost, Sztálint pedig őrültneknevezte.)

1945-ben történt, hogy amerikaiatomtitkok dokumentumai tűntek el,majd tűntek fel megint, de ezúttalmár Malenkov, íróasztalán. Éspontosan ekkor dezertált a távírászGjuzenko, és tájékoztatta a Nyugatota GRU praktikáiról éseredményeiről.

Szomorú és nehéz időkköszöntöttek azután a távírósokra.Bárhogy is alakultak a dolgok,egyetlen távírós sem szökhetett megtöbbé. Ha a repülőgép, amelyen a

távírós utazik, kigyulladna éskényszerleszállást hajtana végre, azegység vezetőjének kötelességelenne lelőni azt az embert. Mintahogy a diplomáciai futárnak iskötelessége feltörnie a pecsétet adobozon és megnyomni a pirosgombot, ha bármilyen veszélyfenyegeti a doboz biztonságát.

- Viktor Andrejevics, igaz, hogy akarjuknál fogva ragadják meg ajárókelőket, és úgy húzzák be

magukhoz, hogy szeretkezzenek? –A hangja elárulta dühét és oldalátfurdaló kíváncsiságot. Dühös volt,és ha dühös volt, minden távírósúgy viselkedett, mint egy betöretlencsődör.

A prostitúció szakma, akurválkodás hobbi. És Anasztazija,Borja felesége szabadidejébenennek a hobbinak hódolt. Mostéppen itt ült mellettem és a karomatmarkolászta. Én a vezetéssel voltam

elfoglalva, nem tudtam bennemegakadályozni. Rám nevetett, ésközölte velem, félt, hogybelerohanunk egy szembejövőkocsiba, azért ragadta meg a karom,hogy segítsen nekem. Akkor is akaromon tartotta a kezét, ha nemjöttek szembe, és csak akkorszorította meg néha gyengéden, hamégis feltűnt egy autó.

Anasztazija hitt Istenben. És Isten,vagyis inkább Istennő számára isVénusz volt, csakúgy, mint a

férjének. De míg a férje egykalitkában raboskodott, ő szabadonrepülhetett oda, ahová kedvetartotta. Most éppen mellettem ül.És a térdei gyönyörűek. Mivel atávírászok feleségei nem juthatnaktitkos információk birtokába,teljesen szabadon közlekedhetnek.Egy hónapban egyszer, nagy ritkántöbbször is, nevetségesen kislétszámú kísérettel elhagyhatják anagykövetséget. A kíséretnek egyhírszerző tisztből kell állnia.Természetesen az esti órákban már

nem tartózkodhatnak anagykövetségen kívül, és nem lehetáruházba se vinni őket, nehogyemberrablás áldozatául essenek. Aztis mindenki tudta, hogy azüzletekben az eladókkal semállhatnak szóba. Tilos volt szóbaelegyedniük, és azt is megtiltották,hogy mozdulatokkal kíséreljenekmeg kommunikálni. Amúgy aztcsinálhattak, amit akartak.

- Vitya. - Soha nem szólítottViktor Andrejevicsnek, mert nem

tudott különbséget tenni a rangokközött. Az emberiséget férfiakra ésnőkre osztotta fel. És a férfiakattovább rendszerezte a szexuálisanaktív, illetve arra alkalmatlanalosztályokra. Engem szemmelláthatólag az elsők közé sorolt. Bártudnám, miért. - Vitya, üzletekbenmár voltunk, tiszta alelkiismeretünk, miért nem viszel elegy moziba?

- Milyen filmre?

- Szerelmes filmre.

- De az tilos.

- Tudod, Vitya, volt egyNavigátorunk Romániában, talán teis ismered, Sersztnyev vezérőrnagy,és ő mindig azt mondta, hogy haharmadik személy nem tud adologról, akkor azt csinálsz, amirekedved támad. Máskülönben azéletben nem lenne semmi izgalmas.

- Neked persze volt kedved azt adolgot csinálni vele, ugye, anélkül,hogy egy harmadik személy tudottvolna róla?

- Igen, Vitya, volt kedvem.

- De lehet, hogy követnekbennünket, és...

- Vitya, de hisz te hírszerzőtisztvagy, és tudod, hogyan kellmegbizonyosodni arról, hogy...

- Igen, de az több óráig tart.

- Azért csak próbáld meg, éshasználd a legjobban bejáratottútvonaladat.

Szemmel láthatóan felgyorsult alégzése. Nagyon is tapasztalt volt eza szuka. Rábeszélte a Navigátort,hogy egyszer egy hónapban engedjeki vásárolni. Már így is jó néhánytiszt kísérgette. Rájött, hogy haszükséges, gyorsan is meg lehettudni, követik-e az embert vagy sem.

Szomorúan kelleti tapasztalnom,hogy hiányzik belőlem a képzelőerő.És anélkül csak lefelé vezet az út.Az a hírszerzőtiszt, aki saját maga

tervezheti meg akcióit, mindigpontosan ügyel arra, hogy ő eltűnjönaz árnyékban, és azok az emberekkerüljenek a rendőrségreflektorainak kereszttüzébe, akik azálcázását kapták feladatul. Azosztrák rendőrség általában nagyonelnéző volt velünk szemben, de néhamég ők is elvesztették a türelmüket.Természetesen soha nem csaptakakkora hűhót a kiutasításunkból,mint amekkorát Nagy-Britanniábanmegszoktunk, de néha azért mégistávozni kényszerült valaki. Semmi

felhajtás, semmi botrány. Mégis, hamár Ausztriában sem tudsz működni,akkor mi értelme lenne Hollandiábaküldeni téged, ahol a rendőrségsokkal komolyabban veszi a dolgát,vagy Kanadába, ahol bizony atávlatok sem voltak olyan fényesek,mint 1945-ben, Gjuzenko szökéseelőtt.

Minden viking az árnyékbahúzódik. Be ha borzoj voltál, akkormindenki ismert. Természetes voltarra kenni a hibát, aki a legközelebb

volt hozzád, nehogy aztán tégedhibáztassanak az ő vétkeiért is.Tulajdonképpen igazuk volt avikingeknek, amikor minket vetettekoda koncnak, minket toltak azelőtérbe, hogy a mi képességeink éstapasztalataink hiányával védjéksaját magukat. De én is vikingakartam lenni. Ezt jó előreeldöntöttem magamban. Lehet, hogyéjszakánként nem fogok aludni, deakkor is megtalálom a módját, hogyhogyan lehet valamilyen titoknak abirtokába jutni.

Csupán az volt a baj, hogymindaz, amire az Akadémiántanítottak bennünket, már húsz évvelezelőtt sem volt korszerű, és atrükköket is már jó néhányszorbevetették. Új fogásokra voltszükségem.

Lehet, hogy nagyon furcsánaktűnik, de annak érdekében, hogy atörvénytelen tettek elkövetésekor afantáziánkat is használjuk,detektívregényeket kellettolvasnunk. Ezzel az volt a céljuk,

hogy kritikus álláspontot tudjunkkialakítani más emberekcselekedeteivel és döntéseivelszemben. De hát a detektívregényekszerzőinek a közönségszórakoztatása a célja, nem pedig azállami, hadi és egyéb titkokhajkurászása. Ők például aregényeikben könnyedénkikerülhetik a kényes helyzeteket, azönellentmondásokat. Hogyanlehetséges például az, hogy aparancsnokod utasítására egy olyanúj fegyver mintapéldányát kell

megszerezned, amiről senki nemtud, aminek létezésére a világ mégnem gyanakszik. És mégis, a GRUmár akkor hajtóvadászatot indítottaz Egyesült Államok atombombájaután, amikor rajtuk kívül a világonsenki nem gyanította, hogy létrelehet hozni ilyen fegyvert, és mégmaga az Egyesült Államok elnökesem volt tisztában azzal, hogymilyen felbecsülhetetlen kincs van abirtokában.

Annak érdekében, hogy

gondolkodásunk egyre inkább ahírszerzői észjárást kövessük,egyszer még régebben elvittekbennünket a moszkvai bűnügyimúzeum egyik titkos részlegébe,mely a Petrovkán volt, aharmincnyolcas szám alatt. Arendőrségnek persze fogalma semvolt arról, hogy mi kik vagyunk.Rengeteg titkos delegáció érkezett aBelügyminisztériumból, a KGB-ből,a Komszomolból és az Isten tudjamég milyen szervezetekből. Úgylátszik, sok embernél kellett még

fejleszteni ezt a fajta észjárást.

Kár lenne, tagadni, a múzeumlenyűgözően érdekes volt. Akiállított tárgyak közül nekem egypénzhamisító gép tetszett alegjobban. A moszkvai műszakifőiskola diákjai készítették, és10.000 rubelért adták el valamilyengrúzoknak, mondván, hogy nekikigazi pénzre van szükségük, és hogybármikor tudnak egy másik hamisítógépet csinálni, ha éppen arra leszszükségük. A diákok megmutatták a

grúzoknak, hogy hol töltsék be afestéket, hová tegyék a pénzpapírt,és hová öntsék az alkoholt. Éslássanak csodát, a gép gyönyörű,ropogós, vadonatúj tízrubeleseketkészített, amiket nem lehetettmegkülönböztetni a valódiaktól. Adiákok még a grúzok lelkérekötötték, hogy azért ne vessék el asulykot, a kapzsiság már sok embervesztét okozta. És azt se engedjékmeg, hogy túlmelegedjen a gép, mertakkor a minta elmosódik. Ezek utána grúzok visszatértek Grúziába, és

esténként nekiálltak pénzt nyomni.Minden rendben ment egészenaddig, amíg valami meg nemhibásodott a gépben, és egy gépésztis be kellett szervezni a bandába.Az felnyitotta a gépet és füttyentettegyet. A grúzokat csúnyán átverték.A géppel valójában nem lehetetthamis pénzt nyomni. A diákokcsupán 100 darab tízrubelesbankjegyet raktak bele. Hamegforgattak egy kart, kihullott egybankjegy. De csak száz darab voltmindössze. Ha ez a száz kijött a

gépből, azt már semmire nemlehetett használni. A grúzokfeljelentették a diákokat arendőrségen, akiket aztán le istartóztattak. De a grúzokat is tízévre ítélték, azért mertmegkísérelték, illetve szándékukbanállt hamis pénzt gyártani. És ezigazságos ítélet volt, mert míg adiákok csak a grúzokat verték át,addig a grúzok a „munkások ésparasztok államát" próbáltákkijátszani.

Az olyan emberek, akiknek ennyiképzelőerejük van, megcsinálták aszerencséjüket. De hát mi a fenéttaláljak ki én?

12.

Az új ügynökök beszervezéseroppant bonyolult feladat. Olyanmintha cobolyra vadászna,az ember,amit a szeme között kell meglőnie,

különben tönkreteszi a prémet. Egyjó vadásznak azonban nem okozhatgondot, hogy a szeme között találjael a cobolyt. De a cobolytbecserkészni a tajgában, az ám azigazán nehéz munka.

A GRU, miközben olyanembereket cserkészett be, akik titkosinformációk birtokában voltak,rájött, hogy rengeteg ilyen ember éla világon. De egy elnökitanácsadóhoz, egy rakétatervezőhözvagy a vezérkar egyik tábornokához

nem tudnak hozzáférni, magas falak,személyi testőrök, titkos juttatásokés kiemelt fizetések vigyázzák őket.A GRU-nak olyan hétköznapiemberekre van szüksége, akik bártudnak bizonyos titkokat, mégis asaját kis életüket élik, testőrség,fényes jövő vagy nagyobb fizetésígérete nélkül. Olyan emberekkellenek nekünk, akiknek mindigkevés a pénz. De hogyan találjunk ráezekre? Hogyan szúrjuk ki őket atöbbi millió közül, akikneksemmiféle titok nincs a birtokában?

Hogy magának fogalma sincs erről?Nos, én megtaláltam a választ! Igen,most már biztosan tudom a feleletet,zseniális ötletem támadt.

Az volt az egyetlen probléma,hogy nem tudtam bejutni aNavigátorhoz, hogy beszéljek vele.Már napok óta bezárkózott azirodájába, és senkit nem engedett aközelébe. Az első helyettese pedigolyan volt, mint a fájós fogú medve,aki válogatás nélkül rátámadmindenkire, aki csak a közelébe

kerül. Gyakorlatilag ő sem mozdultki a Navigátor irodájából.Csatlakozott hozzájuk PjotrJegorovics Dunajev is. Hivatalosanő volt az alkonzul. Nem hivatalosana GRU ezredese volt, a Navigátorhelyettese. Ráadásul még egynagykutya volt velük: Bondaraltengernagy, a GRU elsőigazgatóságának helyettesparancsnoka. Egy delegációtagjaként érkezett Bécsbe,természetesen civilként, nem mintkatona.

De soha nem lehetett a delegációtagjai között látni. Sokkalkomolyabb dolgok foglalkoztattáképpen.

A csoport - a tábornok, azadmirális és a két ezredes - csak alegritkább esetben bukkant elő aNavigátor irodájából. Olyanokvoltak, mint a sztahanovisták az évvégi terv teljesítése előtt, akik atermelési rekordot próbáljákmegdönteni.

Zsenya, az ötödik távírós hordtaaz irodába a reggelit, az ebédet és avacsorát, és később ő takarította ela tálcákat is. De minden érintetlenvolt és kihűlt. De ugyanakkor jónéhány kávés csészét éscigarettacsikkel teli hamutartót iskihozott az irodából. Persze arrólfogalma sem volt, hogy mi folyik ottbent. A Navigátor összes titkosítottüzenetét Alekszandr Ivanovics, azelső távírós kezelte. Az ő arcrapedig mindig kifejezéstelen volt,nem árult el semmit.

Szikrázóan harapós kedvükbőlteljesen világosan kiderült, hogy atéma nem valamilyen siker volt,hanem egy csúfos kudarc. És sajnosnem is más kudarca, hanem a miénk.Az irodában ülő négy emberténykedését szakkifejezéssel talánúgy lehetne leírni, hogy a „kudarclokalizálása". Más szóval, valaholvalami bűzlött. Hogy most éppenmit csinálnak, azt nem tudom, nem isaz én dolgom. Az világos volt, hogyelvarrják a szálakat, ésmegpróbálják a kudarc terjedését

megállítani, behatárolni. Hogyanmegy ez a gyakorlatban? Az embercsak találgathat. Ha valamelyikügynökünk keveredett bajba, aminéhanapján megtörtént, akkor majdkap egy útlevelet és pénzt, utasítják,hogy menjen Chilébe vagyParaguayba, és ott tűnjön el. Annyipénzt kap, amennyi élete végéig eléglesz. Bármi is történjék,létfontosságú, hogy a GRU mindig aháttérben maradjon. Az is lehet,hogy valakit megölnek. De ahogy azanakonda, úgy a GRU sem gyilkolt

soha a gyilkolás kedvéért. Agyilkosság csak a legvégsőmegoldás lehetett, a legnagyobbkényszer közepette. De akkorviszont gyorsan, hatékonyan éstisztán öltek. A GRU-nak nem ezokozott problémát. De szemmelláthatóan most nem is ez volt amegoldás a problémára. Világosanlátszott, hogy a dolgok mártúlmentek azon a határon, amikoregy agyszerű gyilkosság megoldástjelentene. Épp ezért most jobbanteszi az ember, ha nem közelít az