A XXI. Századi család és az óvoda korszerű partnerviszonya ... · Alapprogram szellemiségének megfelelően a szabad játék elsődlegessége, és a párhuzamosan szervezett

Kissné Poór Beáta, óvodapedagógus

Családpedagógiai Egyesület-régió vezetője

Budapest

Tudósítás

A gyermekek mindenekfelett álló érdekében megtartott

22. Országos Óvodai Szakmai Összejövetelről

(2019. április 5.)

Témája:

A XXI. Századi család és az óvoda korszerű partnerviszonya

gyermekeink harmonikus fejlődése érdekében

Körmöci Katalin (az Óvodai Nevelés főszerkesztője, mestertanár) - a rendezvény szakmai

gondozója a tőle megszokott közvetlenséggel és szeretetteljes hangulatban köszöntötte a plenáris ülés

résztvevőit.

Megköszönte a szakmai program szervezőjének, a Sprint Kft. (az Óvodai Nevelés folyóirat

kiadója) vezetőjének - Machos Ferenc ügyvezető igazgatónak - és munkatársainak, hogy

folyamatosan az óvodaügy mellé állnak, és a konferenciák szervezését is támogatják. Az

eredményesség kézzel fogható: 2011. óta a Sprint Kiadó gondozásában 14 óvodapedagógiai

kézikönyv és 11 szakmai DVD jelent meg, miközben évenként 10 Óvodai Nevelés szakmai-

módszertani folyóirat igényes megjelenéséről is gondoskodtak.

A két legújabb szakmai kiadvány:

Az egyik: Dr. Pálfi Sándor: Az óvodai játék a gyermekközpontúság mutatója (Az óvodai

játék jelene - és amilyen lehetne). A kötet érdekessége, hogy a szerző hozzájárult előadásai

hanganyagának írásos megjelenéséhez. Dr. Pálfi Sándor pedagógiai sokoldalúsága közismert.

Óvodapedagógus, a debreceni egyetemen az óvodapedagógus szak képzésfelelőse, vezető

oktatója, óvodai gyakorlatvezető, valamint elismert hazai és külföldi szakember. Határozottan

képviseli az Alapprogram szellemiségének a mindennapi gyakorlatban való jelenlétét. Elszánt

a szabad játék túlsúlyának érvényesülésében, a gyermekközpontú óvodák egységes

szemléletbeli, megvalósulási értelmezésében.

A másik: Hornyán Anna óvodapedagógus Projektszellemű óvodai élet a Süni csoportban.

Egyénisége, gyermekközpontúsága egyértelműen kifejezi azt, hogy milyennek kell lennie

minden óvodának, óvodapedagógusnak, miközben a DVD-n bemutatja a projekt módszer

óvodai alkalmazásának lehetőségét. A DVD segítségével megismerhetjük a projekt módszer

egészét érintő elméleti és gyakorlati elemeket. Egyértelműen nyomon követhető az

Alapprogram szellemiségének megfelelően a szabad játék elsődlegessége, és a párhuzamosan

szervezett tevékenységek megvalósulása, valamint jó példákat találunk a szülők

bekapcsolódási lehetőségeire az óvodai „nyitott ajtók” szellemiségében.

A következő örömteli bejelentés az volt, hogy a honlapon (www.ovi-suli.hu) már megjelent a

tájékoztatás: 2019. januárjában megalakult a Szakmai Tanácsadó Testület - Körmöci Katalin

szakmai irányításával, koordinálásával, és az Óvodai Nevelés szakmai-módszertani folyóirat

közreműködésével. Tagjai az óvodaügy jeles képviselői, kiváló szakemberek, szaktekintélyek, akik

tanácsaikkal, javaslataikkal segítik az Óvodai Nevelés szakmai-módszertani folyóirat szellemiségének

gazdagítását, és hivatalosan is közzé teszik gondolataikat (szakmai cikkek, tanulmányok, koncepciók

formájában). Mindez a korszerű óvodapedagógiai szemléletmód közvetítését szolgálja, a szakma

presztízsét emeli, miközben hatékonyan szolgálja az óvodás gyermek mindenekfelett álló érdekét.

Bemutatta a Szakmai Tanácsadó Testület mind a tíz tagját, akik előadóként, illetve

szekcióvezetőként is jelen voltak a szakmai összejövetelen:

Ábrahám-Furusné Tallér Erzsébet Katalin óvodavezető, mesterpedagógus,

köznevelési szakértő - Szent József Katolikus Általános Iskola és Óvoda, Kiskunhalas,

Borosán Beáta, az EMMI főosztályvezető-helyettese,

Dr. Páli Judit, szakpszichológus, docens szakpszichológus, a Károli Gáspár

Református Egyetem,

Bíró Gyula, Gál Ferenc Főiskola Szarvasi Gyakorló Általános Iskola és

Gyakorlóóvoda igazgatója, főiskolai mestertanár,

Dr. H. Tóth István, a neveléstudományok kandidátusa (CSc), a prágai Károly

Egyetem docense,

Dr. Pálfi Sándor, óvodapedagógus, a Debreceni Egyetem tanszékvezető főiskolai

tanára,

Hornyán Anna, óvodapedagógus, tréner - Budaörsi Csicsergő Óvoda,

Körmöci Katalin, az Óvodai Nevelés főszerkesztője, ny. mestertanár, főiskolai oktató,

Nagyné Szabó Etelka, a Nemzeti Pedagógus Kar országos elnökségi tagja,

közoktatási szakértő, intézményvezető - XVII. kerületi Rákosmenti Csicsergő Óvoda,

Sinkovicsné Király Angéla, óvodapedagógus, gyógypedagógus, a XXII. Kerületi

Egyesített Óvoda szakmai vezetője.

A testület tagjai a konferencia szünetében szakmai ülést tartottak.

Állandó szakmai munkatárs:

Harasztiné Bata Zsuzsa ny. óvodapedagógus,

Pivókné Gajdár Klára a Családpedagógiai Egyesület régióvezetője, óvodai

szaktanácsadó és tréner.

És most következzék a konferencia előadásairól való összegezés.

Körmöci Katalin

az Óvodai Nevelés főszerkesztője,

ny. mestertanár, főiskolai oktató, a

konferencia szakmai gondozója

A konferencia célkitűzései, a

téma kihívásai felelősségünk

tükrében

Miért is foglalkozunk ezzel a témával? (Persze már korábban is középpontba került- hiszen

Körmöci Katalinnak ez a 29. konferenciája). A család átalakulása kapcsán sok gond terhel

minket a szülőkkel kapcsolatban, de a mi feladatunk nem a vádaskodás, hanem a megváltozott

körülmények figyelembevétele. Tényként kell elfogadnunk, hogy megváltozott a család

szerepe, és benne a gyermek élete. Tisztáznunk kell, melyek azok a fő szempontok, amelyet

mindenképp szem előtt tartunk az elemzés kapcsán. Ezek pedig a családszerkezet, családi

nevelési felfogás, és a gyermek helye, szerepe a családban.

Meg kell tudnunk fogalmazni, behatárolni, hogy ezekben a kategóriákban milyen változások

történtek, illetve amelyeket folyamatosan megtapasztalunk, ezek milyen hatással vannak a

gyermekre, és konkrétan milyen formában jelenik meg az óvodai nevelés kiegészítő

szerepe. Hogyan reagál e változások komponenseire a ma pedagógusa (a szakmai

tudatosság, és kompetenciák tükrében) az óvodai nevelés minden területén?

A korszerű pedagógiai szemléletet, a családokkal történő együttnevelést képviselő

pedagógus tudja, hogy napjainkban a szülő, a család is tapintatos nevelésre és

támogatásra szorul, e tekintetben is felelősségünk van. Számos gyakorlati példa mutatja,

hogy a gyermek óvodába kerülése, az óvoda mintaadó szerepe milyen pozitív változással

volt a családok életére, amit ők maguk is annak éreztek. Felelősek vagyunk, hogy

tapintatosan történjen a „Szülőnevelés”:

az óvodában zajló élet legyen nyitott a szülő számára,

legyen sokféle, változatos részvételi lehetősége is abban,

legyenek információi,

és kapjon figyelmet, elismerést minden pozitív megnyilvánulása.

Ezekre nagyon jó példákat fogunk hallani minden szekcióban, és a nap végén az összegzés

erre is ki fog térni.

Borosán Beáta

(főosztályvezető-helyettes, EMMI)

A köznevelés résztvevőinek

felelőssége a

gyermeknevelésben

Az előadás elején elhangzott az a pozitív megítélés, hogy a köznevelésben sikerágazat az

óvoda. Jó lenne, ha az óvodapedagógusok szemlélete, lelkesedése a tanítók, tanárok munkáját

is áthatná, mert az a köznevelés eredményeinek is jót tenne. (Gondolom, nem kell

különösebben ecsetelni, hogy ezek a megállapítások milyen jó érzéssel, közösségi élményként

töltötték el a hallgatóságot.) Fontos az óvoda szerepe a köznevelésben, jelentős feladatok

hárulnak rá, hiszen 2015-ben kezdődött el a hároméves kortól kötelező óvodai beiratkozás.

2024 az első kompetenciamérés időpontja (6. osztályban), és akkor kapunk egzakt

eredményeket. Az viszont már most látszik, hogy HH és HHH társadalmi réteg számára

mennyire szükséges az óvodai nevelés ahhoz, hogy eredményes lehessen a gyermek az

iskolában.

Számos hazai kimutatás, statisztika, nemzetközi összehasonlítás szerepelt az ágazat

összetevőit elemezve (pl. esélyegyenlőség, hátránycsökkentésre irányuló feladatok, ennek

operatív feladatai…). Optimizmusra adnak okot a már megvalósulási stádiumban lévő

kedvező kormányzati intézkedések: költségvetési támogatás, az emberi erőforrások bevonása,

képzése. A szakmai irányító szervek és a szakma jól tud együtt dolgozni – ez köznevelési

felelősség is. Az óvodák egyre jobban igénylik a pedagógiai asszisztensek, a dajkák, a

fejlesztő pedagógusok, és a gyógypedagógiai asszisztensek állandó jelenlétét, amely az

intézményen belüli hátrányos helyzet csökkentését is eredményezi.

Ugyanakkor sajnálatos tény számunkra, hogy az óvodapedagógus szakra jelentkezők száma

2016-ig növekvő, ám ez 2017-18-ban már csökkenő tendenciát mutatott. Sok az úgynevezett

beragadt diploma (akik oklevelüket a nyelvvizsga hiánya miatt nem kapták meg): 2.376

óvodapedagógusi oklevél parkol, pedig kiváltásuk jelentősen csökkentené a pedagógus hiányt.

2018. szeptember 1-i hatállyal lépett életbe az ONAP módosítása. Egy elírás történt benne a

(telítetlen és telített zsírsavakra vonatkozóan), ezért még az idén (2019-ben) ez korrigálásra

kerül. Végül az óvoda közvetlen szerepéről esett szó, arról, hogy milyen jó egy óvodába

belépni, nemcsak a barátságos légköre miatt, hanem azért is, mert mindenütt a gyerekek

munkái - kis kezük munkái köszönnek vissza.

Dr. Páli Judit

(szakpszichológus, docens,

Károli Gáspár Református

Egyetem)

Az ősbizalomtól az

együttműködésig

Az ősbizalomról kapott tudás segít megérteni az óvodapedagógus számára, hogy miért van

sikertelenség egy-egy gyermekre vonatkozóan annak ellenére, hogy lelkiismeretesen, pedagógiai

tudatossággal figyelünk rá, segítjük sokoldalú kibontakozását. Ennek egy nagyon fontos komponense

az ősbizalom, egy olyan mértékű bizalom, remény érzése, amely nem törhet meg - ez a korai

kötődés alapja.

A docens asszony a görögországi meteorák szerzeteseinek példáját hozta fel, akik egy kötél

mozgatásával hálón felhúzzák egymást a kolostor szédítő magasságába. Az ősbizalom, mint hallatlan

lélektani funkció van jelen (bír szédülni, le tudja győzni a félelmét- a negatív érzéseit-, és nem indul

be a pánikreakció).

A korai kötődési nehézségek taglalása igazolta az óvodába kerülő gyermek anamnézisének

értő elemzési szükségességét, a gyermek megismeréséhez a széleskörű informálódások

fontosságát. (Például a korai regulációs zavarok - a környezethez, személyhez, helyzethez

alkalmazkodás kölcsönhatásban működő nehézségei a pszichomotoros fejlődést késleltetik, a

kötődést hátráltatják. A későbbiekben érzelmi, viselkedésszabályozási problémák formájában

jelentkezik: dac, hiszti, dühroham, nyugtalanság, agresszivitás, koncentrációs nehézségek). A

jó családi helyzetből, kapcsolatból érkező gyermek együttnevelésére sokkal nagyobb az esély:

amennyiben a szülő-gyermek kapcsolatát az egymásra hangolódó alkalmazkodási folyamatok

alakítják.

Örömmel fogadtuk, hogy a szakember a pedagógus által jól beazonosítható problémákra, azok

gyökerére irányította figyelmünket, és egyben gyakorlati segítséget is adott a megoldások

kereséséhez, a nevelési hatások sokféleségéhez a diagnosztika és fejlesztés, a prevenció,

korrekció, és a kompenzáció összefüggésében.

Bíró Gyula

(igazgató, főiskolai mestertanár,

gyakorlati képzésvezető)

Az együttműködés kényszerének

elviselhetetlen gyönyörűsége…

Előadása a mai valóságot tükröző képpel indult a szülő - gyermek- pedagógus szerepek,

kapcsolatok változásaira utalva (1969-2013). „Hogy megértsük, mennyire nehéz most előre

látni a jövőt, elég arra gondolnunk, hogy mennyire nehezen lehetett volna előre látni mindazt,

ami bekövetkezett.”

Milyen lesz a mostani óvodások élete? Jóslásokba való bocsátkozások helyett konkrét

elképzelések, és azok megvalósítására való törekvések kellenek. Ennek egyik lényeges, és

kikerülhetetlen eleme a gyermek fejlődését előre mozdító óvoda / iskola és család közötti

megfelelő kapcsolat, amely kihat a gyermek jóllétére, az élethosszig tartó tanuláshoz. Olyan

értékekre, kulcskompetenciákra kell hangsúlyt fektetni, amelyek mindezt hosszú távon

támogatják: kooperativitás, teamben, csapatban dolgozás, kreatív gondolkodás,

másokról való gondoskodás.

Az útkeresés akadályokkal nehezített. A változás, változtatás nehézségeit felvillantó képek

nyomán dr. Pálfi Sándor tanár úr „ostorozó” szavai jutottak eszembe, gyakran mondja -

bevésődött. „Miért tartunk még mindig ott, hogy az innováció szándékával elmentek

mindenféle továbbképzésre, ott bólogattok, hogy ez igen, ezt így fogjuk eztán csinálni mi is,

aztán hazamentek, és ott folytatjátok, és úgy, ahogy eddig csináltátok?!”

A munkánkat megnehezítő változások feltérképezése önmagában kevés. Tudnunk kell a

választ megtalálni, mit kezdjünk ezekkel az információkkal, hogyan kezeljük (pl. generációs

feszültségek, családi kapcsolatok lazulása, a felnőttek - a család és a pedagógus -

együttműködési kényszerével, a szolgálunk vagy szolgáltatunk dilemmájával…)? Tudunk-e

nézőpontot, szemléletmódot váltan? A család és intézmény vonatkozásában a paradigmaváltás

elkerülhetetlen. Fejben át kell gondolnunk, és ki kell mondanunk, mit kell tennünk, ennek

érdekében.

A MA GYEREKE A HOLNAP FELNŐTTJE! Családbarát intézményre van szükség,

célunk legyen az óvoda óvodásabb és nem iskolásabb!

A hallgatóság örömmel fogadta a komoly mondanivaló közé becsempészett humorát, az

érdeklődés valóban nem lankadt. „A humorérzék az elme szellőző ablaka. Ezért

mentálhigiéniai jelentőségű.” (Ancsel Éva)

Dr. H. Tóth István

(egyetemi docens, a

neveléstudományok

kandidátusa)

Szólj! s ki vagy, elmondom

(Kazinczy Ferenc)

A beszédműveltségünk

gondozása az

óvodapedagógiai

kapcsolataink sikerességéért.

Dr. H. Tóth István titulusa, alkalmazott nyelvész is. „Szórakésztető” (Háttérismeretek,

fejlesztési lehetőségek óvodáskorúak beszéd és kiejtésgondozásához) című könyve értékes

segédanyag a pedagógusok számára. A docens úr előadásából a pedagógiai kommunikáció

fontosságára és jelentőségére vonatkozó gondolatait emelem ki. Megfogalmazása szerint: „A

nevelésben döntő szerep jutott az interperszonális kommunikációs aktusok rendjének, mivel a

nevelési intézményekben a pedagógusok és a tanulók viselkedésének minden aspektusa

kommunikatív.”

A pedagógus beszédpéldája irányadó egy közösség számára, a tiszteletteljes és megnyerő

beszéd sugározza a gyermekek iránti elkötelezettséget, a szülőkkel való együttműködés

minőségét. Megnyilatkozásainkkal semmiképp se adjunk okot a bizalmaskodásra

(tartalomban és térben is a megfelelő távolság tartása). Az általános pedagógiai etikett szerint

mellőzzük a tegezést.

A szülőkkel való együttműködésben a pedagógus - szülő – gyermek háromszögben kell

gondolkoznunk, ezt az aspektust ne hagyjuk sérülni. Tudjuk, hogy nemcsak a szülő, hanem a

pedagógus is – személyisége egészében - példakép a gyermek számára. Számos pedagógus

ösztönösen érez rá a megfelelő kommunikációra, mások túllihegik, és vannak, akik elvárják a

tiszteletet. Pedagógiai tudásunkat, tapasztalatunkat kell tapintatosan felsorakoztatni.

Az óvoda komplex kommunikációs tér. Nemcsak szavakkal, jelekkel, kódokkal,

szimbólumokkal kommunikálunk, hanem testtartásunknak, mimikánknak is üzenete van, sőt a

beszédtempónknak, a hangerőnknek, és a hangszínünknek is. Erre figyel az óvodapedagógus,

amikor a gyerekek számára közvetít művelődési tartalmakat, bent a csoportban, és erről jó, ha

tájékozott a szülő is.

Nagyné Szabó Etelka

(intézményvezető, közoktatási

szakértő, a Nemzeti Pedagógus Kar

országos elnökségi tagja)

Változó világ, változó

kommunikáció – pedagógusok és

partnereik közötti együttműködési

lehetőségek.

Az óvoda mindennapi életét bemutató képsorok bemutatása az üzente nekünk, hogy a

családokkal való együttműködés, a közös programok életszerűen épülhetnek be a

gyermekek tevékenységeihez, érdeklődéséhez alkalmazkodva, az értékek mentén történő

családi erőforrások bekapcsolódásával. Az óvodai jó gyakorlatok, a szülők bevonási

lehetőségei prezentálása volt annak, hogy milyen megvalósulási formában jelenik meg az

óvoda és a család felelőssége a gyermekek érdekében.

Előadásában ráirányította a figyelmet a köznevelési, közoktatási területen betöltött hármas

szerepének lehetőségére és felelősségére (intézményvezető, közoktatási szakértő, NPK

elnökségi tagság).

Kiemelte az óvodavezető mintaadó szerepét a családokkal való kapcsolat alakításában: ő az,

akiről a szülő az első benyomást szerzi, és ez az óvodaválasztást döntően befolyásolhatja Az

intézmény koordinátoraként, katalizátoraként a jogszerű működés felelőse, az együttműködési

lehetőségek összehangolója, az intézményi értékek képviselője (szülői szervezet, fogadóóra,

programok, előadás, fórum).

Közoktatási vezetőként, szakértőként, az Oktatási Hivatal képviselője: az értékeket erősíti, a

fejleszthető területeket feltérképezi, tovább gondolja azokat és intézkedési, továbbképzési

lehetőségek felvetésével felelősen tesz javaslatot az Oktatási Hivatal felé.

A Nemzeti Pedagógus Kar országos tagjaként együttműködik a közoktatást, köznevelést

érintő lehetőségek feltérképezésében, elemezésében, és az erről szerzett tudást továbbviszi, ha

kell, akkor kormányzat felé tett javaslatokkal, vagy tájékoztatás, együttműködés formájában.

Lehetőséget keres a programok, konferenciák szervezésére, de a jó gyakorlatok bemutatására

is.

Ezután ebédszünet következett, amely édes és sós büfétermékből és ásványvízből állt. Ekkor

lehetett a szakmai termékek széles kínálatát megtekinteni, akár megvásárolni.

Majd a négy szekció munkájának megkezdése következett.

1. szekció:

Ábrahám–Furusné Tallér

Erzsébet Katalin

(óvodapedagógus, óvodavezető,

pedagógiai szakértő)

Hit – család – együttnevelés

Mottó: „Keresd Krisztus képmását

minden arcvonásban!”

A szekcióvezető ajánlása - Miért érdemes ezt a szekciót választani?

„Talán azért, mert értékvesztett világunkban saját óvodavezetői munkámmal bizonyítom, hogy hogyan

lehet sikeresen megélni egy fenntartó váltást úgy, hogy az a szülők, munkatársak, gyermekek

megelégedésére szolgáljon és általa minden fél gyarapodjon…”

„Az út néha göröngyös volt, de nagyon tanúságos, ahogyan fokozatosan, nagyon apró

lépésekkel alakult arculatunk, változott gondolkodásunk, együttnevelésünk a minket választó

családokkal.”

Néhány hagyományról szeretnék információt adni, mert voltak közöttük olyanok, amelyeket

megtartottak, csak a vallási szellemnek megfelelően kibővítették.

Erre jó példa a hagyományos a szüreti forgatag, amelyet a terményáldás szertartásával

egészítették ki.

Szent Erzsébet ünnepén, a gyerekekkel együtt kenyeret dagasztanak, a cipókat

magokból készült kereszttel díszítik, a lelki vezető megszenteli és ezeket a gyerekek

hazaviszik. Ezzel kapcsolatosan – a gyerekek életkori sajátosságainak figyelembe

vételével az önfeláldozás, az adakozás öröméről beszélgetnek azon a héten.

Jómagam is meghatódtam, amikor az óvodavezető elmesélte, hogyan ünneplik meg náluk az

Apák napját, Szent József ünnepéhez kapcsolódóan. A gyerekek „írnak” egy levelet, hogy

ezen a napon te gyere értem apu. Megható, ahogy az apák reagálnak erre. Sokszor a gyerekek,

édesanyák sem tudják elhinni, hogy az amúgy távolságtartó vagy éppen szigorú apa

megjelenjen. Olyan élethelyzetek is vannak, amikor a kapcsolat nem működik már az apával,

elköltözött, régen látta a gyermekét, akinek azonban olyan fontos esemény, hogy mégis

meghívót küld. Az is napjaink élethelyzetéből adódik, hogy vajon az apa, vagy az élettárs, az

új apa jöjjön. Volt rá példa, hogy a nagypapa jött el végül, de az is előfordul, hogy

megtörténik a gyermek számára a csoda!

A családokkal való együttnevelés alapvető kritériuma az évek során kikristályosodott.

Manapság mindkét szülő beleegyezése szükséges ahhoz, hogy a gyermek ebbe a katolikus

szellemiségű intézménybe kerülhessen (asztali áldás elmondása, keresztvetés otthon is).

2. szekció:

Hornyán Anna

(óvodapedagógus, tréner)

A projekt szemllemű óvodai élet

közös örömei, különleges hatása a

szülőkkel való partneri kapcsolat

kialakítására, hozadéka a családi

élet harmóniájában.

A mai napon arra vállalkozott, hogy megpróbálja átadni azt a tudását, miként lehet másképp

gondolkodni a mai szülőről, és saját példájával megcáfolni azt, hogy „érdektelenek, csak

elvárásaik vannak, a nevelést az óvodára hárítják, nem lehet rájuk számítani, nem lehet velük

együttműködni”.

A projektszemléletű módszer alkalmazásával (természetesen nemcsak azzal) miként

fordítható át ez a vélekedés, melyek azok a lehetőségek, amelyek a középpontban lévő

gyermek, valamint a pedagógus és a szülő, nagyszülő számára is az örömmel történő

együttnevelést segíti.

A nap folyamán több előadásban is elhangzott, hogy a korszerűen gondolkodó pedagógus

tudja, hogy másképp kell és lehet a családokkal való kapcsolatot alakítani. Tudnunk kell,

hogy miben mások, de azt még inkább, hogy észre kell vennünk, és arra alapoznunk, amiben

tulajdonképpen nem változtak. Hiteles személyiségünk, életszerű nevelő munkákon keresztül

praktikus ráhatásokkal nekünk észrevennünk, és előhívnunk azokat a szülővel közös

értékeket, és kölcsönös érdekeket, amelyek a gyermeket támogatják. Azt gondolom a

videófilm levetítésében elhangzott szülői vélemények egyértelműen alátámasztották, hogy

milyenek lehetnek, milyenné válhatnak a mai szülők, ha az óvodapedagógus személyisége

mintaadó, közvetlen, hiteles és rugalmas. Ha szakmai tudását, fortélyait környezete számára

hitelesen át tudja adni, úgy, hogy az a gyerekek és a családok mindennapi életében jelen

legyenek, egymást segítsék és kiegészítsék.

Jó volt hallani, hogy a szülők nem szakszavakkal, de pontosan elmondták a projekt módszer

lényegét:

mindenkinek meg volt a saját akarata, a saját vágya, hogy mivel akar foglalkozni”,

„egyszerre hány területen tudnak ott lenni”, hogy

,,nemcsak úgy otthagyják a gyermeket az óvodában, hanem nyugodtak, mert ott

szeretik, jól érzi magát, gondolkodik, fejlődik, élményei vannak, amiről otthon is

beszámol, ami otthon is foglalkoztatja ” ,

értékesnek tartják, hogy szülőként ők maguk is bevonódnak a tervezésbe, annak

megvalósulásba, a részesei a siker felett érzett öröm közös élményének.

3. szekció:

Pivókné Gajdár Klára

(Családpedagógiai Egyesület régióvezetője,

óvodai szaktanácsadó)

Család és óvoda közös felelőssége,

lehetőségei a gyermeknevelésben:

A téma jeles szakértője, megvalósítója és segítője. Egyik kiadványa Pivókné Gajdár Klára: „A

gyermekkel együtt tervezzük óvodai életünket” című könyve, amelyben többek között nemcsak a

gyermekközpontú nevelés megvalósulását, a pedagógus korszerű tervező munkáját, hanem a

közösségépítést, az együttnevelést az érintettek széleskörű bevonásával - derűs csoport, családias

hangulat- is részletesebben megismerhetjük.

Előadásából azt a részt emelem ki, amelyben azt hangsúlyozta, hogy a családi jellemzők miért

fontosak az óvodában –

„heterogenitás (többféle, különböző): életkorok, nemek-vegyes életkorú és speciális nevelési

igényű gyerekek csoportja, a szeretetkapcsolat és a társas viszonyok érzelmi alapúak. Ez

akkor lesz működőképes, ha a családokkal kialakított kapcsolat, együttműködés alapjai

mindekét fél - és ezen keresztül a gyermek számára is - egyértelműek világosak felelősség

tisztázása, feladatok megosztása, kapcsolat működtetése). A felelősség tisztázása példáján

elmesélt egy tanulságos történetet (a gyermek csoportba érkezése és óvodából elvitele

kapcsán), hogy miért is kell lefektetni az alapelveket – (ki, mit, mikor, hogyan?).

Fontos, hogy a szülőre partnerként tekintsük, hiszen közösen neveljük az ő gyermekét,

harmonikus személyiségfejlődését. Ám ebben a viszonyban is ragaszkodjunk a szakmai

alapelvek tudatos képviseletéhez, és a családok nevelőtársi minőségben kapcsolódnak

ehhez. Enélkül nem beszélhetünk a családokkal történő együttnevelés megvalósulásáról. Az

óvodapedagógusnak és a szülőnek egyaránt felelőssége van a gyermek optimális fejlődési

feltételeinek folyamatos megteremtésében, biztosításában. Saját pedagógiai gyakorlatának

képes illusztrálásával szemléltette, hogy az együttműködés számtalan formája működik, és

ebben a pedagógus hite, hitelessége, elszántsága kohéziós értékkel bír.

A Családpedagógiai Egyesület alapító tagjaként mutatta be az egyesület célját: „Az Egyesület

tevékenysége a családpedagógiai szemlélet elterjesztését és a gyakorlatba való átültetését

szolgálja…”.

4. szekció:

Sinkovicsné Király Angéla

(óvodapedagógus, gyógypedagógus,

összevont óvodák szakmai vezetője)

Együttműködés a családdal egyesített

óvodában

Sinkovicsné Király Angéla kiemelte, hogy a családdal való együttműködés alapjait

világossá kell tenni, a feltételeket, lehetőségeket számba kell venni. Az óvoda és a család

kapcsolattartása csak a Pedagógiai Programban megfogalmazott alapelvekkel összhangban

lesz képes a tényleges megvalósulásra. Ehhez arra is szükség van, hogy a családokkal való

együttműködésnek közös elvei legyenek. Többek közt ez is segítette, hogy a szülőket

minden tagóvodában sikerült arról meggyőzniük, hogy nem mindenféle a

különfoglalkozásokra van igénye a gyermeknek, hanem arra, hogy tanuljanak meg

anyanyelvükön beszélni, értsék a szavak, mondatok jelentését.

Az óvodapedagógus hiteles személyiségén keresztül meg kell győzni a szülőt arról, hogy

tulajdonképpen polihisztor foglalkozik a gyermekével, aki ismeri őt, és tud bánni vele,

illetve családjával is. A jó pedagógus megadja külön fizetés nélkül a gyermeknek mindazt,

amire szüksége van. Ez egyfajta szolgálat, de nem az a cél, hogy szolgáljunk. Jó pedagógusok

vagyunk, elemzünk, eljutunk a legjobb megoldáshoz.

Fontos, hogy ebben az aspektusban – az egyesített óvodák esetében - a szülő a vezetőséggel

is kapcsolatban tudjon lenni. Ennek is meg kell határozni az alapelveit. A vezetőség sokféle

eljárásrendet készít a szülők visszajelzései alapján. (Sajnálatos, hogy általában a problémák

vannak túlsúlyban, kevés az odafigyelő, megköszönő visszajelzés.) A szülőkkel való

kommunikáció fontos eleme a tegeződés mellőzése. Az óvodáskor viselkedéskultúrájáról, az

alapvető illemszabályokról a szülők emlékeztetőt kapnak, ugyanígy a csoportra vonatkozóan:

érkezés, távozás, étkezés…, tapintatosan átadva nekik, hogy nálunk ez így szokás.

Dr. Pálfi Sándor

(tanszékvezető főiskolai tanár):

A gyermek nevelése a családdal együtt –

a kiegészítő szerep következményei,

lehetőségei – „az eltérő fejlődési utakra

érzékenyen”

A tanár úr azzal a kéréssel kezdte előadását, hogy mi óvodapedagógusok érezzük a

felelősségünket a pályakezdő fiatalok óvodában maradása során!

Aztán még egy lehangoló jelenség napainkból: az óvodapedagógus és a gyermek örül a

sikernek, a szülőnek ez nem elég. Más országokban a legkisebb sikerért, egy vonalhúzásért,

egy kis rajzért a szülő Nobel díjat adna a gyermekének, de nálunk kell még két vers, három

tánc, akkor jó lesz, akkor ügyes a gyermekem. Ezt azért fontos tisztázni, mert a felelősség az

óvodapedagógusé, de valahogy mindenki beleszólhat.

Erre azért kell odafigyelnünk, mert a család, amelyből a gyermeknap, mint nap hozzánk

érkezik, ma a gyermekközpontúság helyett a munkahelyet, a pénzszerzés fontosságát tartja

elsődlegesnek. Ez a felnőtt központú szemlélet szinte felmenti a szülőket: nem érek rá

bemenni az óvodába, nincs időm, nem hiányozhatok, reggeltől estig bent vagyok, későn érek

haza.

A család önellátó képessége alacsony, a családi szerepek, kapcsolatok lazává váltak. Mi lehet

akkor a minta a gyermek számára? Akkor hogyan is alkalmazkodjunk pedagógusként a

családok szokásaihoz? Hiába ismerik, tudják a családok, hogy mire van szüksége a

gyermeknek, ha azt minden másnak alárendelik.

Ebben a helyzetben (az óvodapedagógusnak a gyenge szülői (bizonytalan, labilis) attitűdre

kell felkészülni, és ennek megfelelően szakmai szintre felfejlődni. Az Alapprogram szerint a

családdal együtt neveli a gyermeket, változatos együttműködési formákat alakít ki.

A családi modell sajátos vonásait tekintve – a család szociális csoport - ebben a nagyszülők is

jelen vannak az oviban, de ez nem lehet akció jellegű, folyamatban gondolkozzunk, határidő

nélküli többgenerációs, generációközi kapcsolatok.

Pl.: Milyen mintát hoz a gyermek: Te olyan ügyesen megszerelted, én is kipróbálom, hogyan

készítetted, csinálhatom én is?

Nekünk, óvodapedagógusoknak azon kell munkálkodnunk, hogy minőségi szinten segítsük az

együttnevelést: ehhez az óvoda családi jegyeit növelni, hiszen gyermek család nélkül töltött

idejét figyelembe kell venni. A szülői kompetenciák kialakítását, szabályozását átgondolt

együttműködési lehetőségek útján tudjuk észrevétlenül is alakítani. ”Ne szolgáltasson az

óvoda, hanem együtt éljen, mintát adva a hogyanra.”

Az óvodának a szociális többletre kell építeni, a meglévő erőforrásokat behozni, hogy az

maradjon meg a család emlékezetében, az volt legjobb, amikor a gyerek óvodás volt!

Egy sajnálatos eseményre is sor került a konferencia zárása során. Néma felállással tisztelegtünk a

nemrég elhunyt kiváló pedagógus, szaktekintély Perlai Dezsőné dr. emlékének. A jelenlévő

szakemberek egy részének évek, évtizedeken át volt szakmai, baráti kapcsolata vele, de valamennyi

óvodának, óvodapedagógusnak a könyvespolcán találhatunk legalább egy-egy példányt megjelentetett

munkáiból, szakmai útmutatásából. Évike, Körmöci Katalint személyes barátjának tekintette, aki

megható videóösszeállítást készített emlékére. Fia, Perlai Zoltán is ott volt közöttünk, a

megemlékezés idejére.

A korábban elhangzott előadások, a szakmai nap üzenetei kerültek összegzésre. Így dr. Pálfi Sándor

felvetése a felnőtt központú intézmények, családi modellek veszélyére, a férfi, az apamodell

szükségességére. Többen említették meg, hogy ésszerűen alakítsuk a családokkal való együttnevelést,

a szakmaiságunk kerekedjen felül.

Akik itt voltak, azért voltak itt, hogy több szaktekintély gondolataival töltekezhessenek a téma

kifejtése során. Sok segítséggel gazdagodhattunk.

A konferencia szakmai érveit tudjuk, hogy a nevelőtestületi beszámolók alkalmával továbbadják a

Résztvevők. Segíti az átadást az a tény, hogy - mint mindig, most is megkapják a résztvevők az

előadások teljes dokumentációját és az előadások ppt-jét. – zárta le a konferenciát Körmöci Katalin, a

szakmai gondozó.

Végül tombola színesítette a konferencia utolsó perceit. A kiállítók által felajánlott számos, igen

gazdag szakmai tárgy – szakkönyvek, játékok… - került kisorsolásra.

Köszönjük a felajánlásokat!