A vágy fogalmának értelmezése a vaisnava szentírások alapján

1

TARTALOMJEGYZÉK

Bevezetés .......................................................................................................................... 2

1. Fejezet: A vágyak definiálása .................................................................................... 4

1.1. A vágy eredete, a lelki vágy ............................................................................... 4

1.2. A vágy beszennyeződése .................................................................................... 4

1.3. A vágy kifejezésre használt szanszkrit szavak a vai¢£ava szentírásokban ........ 7

2. Fejezet: Az anyagi vágyak ....................................................................................... 10

2.1. Az anyagi vágyak az anyagi természet három kötőerejének tükrében ............ 10

2.2. A vágyak beteljesítése, bűnös vágyak – bűnös tettek ...................................... 11

2.3. Az anyagi vágyak legerősebbike: a szexuális vágy ......................................... 13

3. Fejezet: A vágyak útjai ............................................................................................ 15

3.1. A karm¦k, a félistenek imádata ......................................................................... 16

3.2. A vágyak igazi teljesítője ................................................................................. 18

3.3. A jñ§n¦k ............................................................................................................ 20

3.4. A yog¦k ............................................................................................................. 21

4. Fejezet: A vágynélküliség és az anyagi vágyak lelkivé tétele ................................. 23

4.1. A bhakták ......................................................................................................... 23

4.2. Az ak§ma állapot elérése ................................................................................. 25

4.3. A mah§-mantra ................................................................................................ 28

4.4. A négy szabályozó elv szerepe a vágyak szabályozásában ............................. 29

4.5. A visszaesés lehetősége, a hit szerepe .............................................................. 30

4.5.1. A társulás ereje .......................................................................................... 31

4.6. Természetes szükséglet vagy vágy? ................................................................. 34

5. Fejezet: Más vágyainak kielégítése ......................................................................... 36

6. Fejezet: Az élet célja ............................................................................................... 39

Összegzés ........................................................................................................................ 41

IRODALOMJEGYZÉK ................................................................................................. 43

MAGYAR NYELVŰ ABSZTRAKT ............................................................................. 44

ANGOL NYELVŰ ABSZTRAKT / ABSTRACT IN ENGLISH ................................. 45

2

Bevezetés

Az élőlények eredeti természete, hogy vágyakkal teliek. Akár magunkba tekintve is

láthatjuk, hogy szívünkben rengeteg vágy van. Ez az élőlények természetének

velejárója. Vágyak nélkül az élőlények nem élnének, olyanok lennének, mint egy kő.

Az élőlény él, valamint nitya és cetana, azaz örök és érző lény1 – érzékekkel

rendelkezik. A védikus szentírásokat tanulmányozva látszólagos ellentmondásokba

ütközhetünk a vágy fogalmát illetően. Az egyik esetben a vágy negatív fogalomként

jelenik meg: „Csupán a kéj (k§ma¤) az, Óh, Arjuna. A szenvedély anyagi kötőerejével

való kapcsolatból születik, s később haraggá alakul át – ez a világ mindent felemésztő

bűnös ellensége.”2 A másik esetben pedig a lelki életben való fejlődéshez szükséges

tulajdonságként jelenik meg: „Az anyagi életet kizárólag az anyagi vágyak teremtik. Az

Úrnak végzett odaadó szolgálat nem öli meg az élőlény természetes vágyait, csupán

attól kezdve az élőlény helyesen az odaadó szolgálatra irányítja ezeket. Ez az a vágy,

amely lehetővé teszi, hogy a bhakta a lelki világba kerüljön.”3

Mivel a vágyaknak és a vágyak beteljesítésének egyre nagyobb szerepet szánnak az

emberek napjainkban, nem árt világosan látnunk a témában. Ha egy kicsit a dolgok

mögé látunk, felismerhetjük, hogy körülöttünk szinte minden a vágyakról szól.

Fogyasztói társadalomban élünk, melynek alapja a fogyasztás, vagyis vágyaink és

érzékeink kielégítése. Az egész gazdaságot az mozgatja, hogy az emberekben vágyat

keltsen a felkínált dolgok elérésére és birtoklására. Ha a felkeltett vágy elég erős, az

ember hatalmas erőfeszítéseket képes tenni, hogy be is teljesítse azt. Vajon hol a határ a

vágyak beteljesítésében? Melyek azok a vágyak, amelyek már a lelki életben való

fejlődést is nagymértékben gátolják?

Egy reklámügynökségnél dolgozom, és munkámból adódóan is érdekel a vágy

témaköre, hiszen mindennapi feladatunk úgy csomagolni termékeket és

szolgáltatásokat, hogy azok érdeklődést keltsenek fel az emberekben. A reklámok

felkínálják a boldogság csalóka lehetőségét, melyre az intelligencia által nem kontrollált

elme rögtön ráfókuszál. Mivel mindenki boldog szeretne lenni, felébresztett vágyaink

beteljesítésétől várjuk boldogságunkat. Vagyis a vágy mindig egy lehetséges koncepció,

hogy mitől lehetünk boldogok, a vágy tárgya pedig az, amitől várjuk a boldogságot.

1 Bh§g. 7.15.34. 2 Bhg. 3.37. Bár a k§ma szó jelentése vágy, leggyakrabban mégis kéjvágy jelentésében áll. 3 Bh§g. 1.9.23. magyarázat.

3

Lehet, hogy már magunk is tapasztaltuk, hogy az anyagi érzéktapasztalatokból

származó öröm csak tiszavirág életű. Mi történik ekkor? Jön egy újabb impulzus egy

újabb vággyal, és hajlamosak vagyunk elhinni, hogy ennek elérése után elégedettek

lehetünk. Természetesen előbb vagy utóbb ki fog derülni, hogy ez sem hozta meg a várt

eredményt, nem lettünk boldogabbak. Ez az a pillanat, amikor elgondolkodunk azon,

hogy talán nem jó úton járunk. Tehát minden vágy csak a rossz útra terel minket? Vagy

nem is a reklámokkal van a baj és nem is a vágyakkal? Elképzelhető, hogy önmagukban

ezek csak eszközök és céljuktól, irányultságuktól függ, hogy hova vezetnek minket?

A szakdolgozat célja annak a kérdésnek a tisztázása, hogy hogyan kell viszonyulnia az

embernek a vágyaihoz, illetve azt vizsgálja, hogy e tekintetben a megvalósítás útját járók

számára mit javasolnak a szentírások. Célom, hogy dolgozatom végére átfogó képet adjak a

vágyak eredetéről, minőségéről és tulajdonságairól.

4

1. Fejezet: A vágyak definiálása

1.1. A vágy eredete, a lelki vágy

Hogy felismerjük és megértsük a vágyak közötti különbséget először is azt kell

megnéznünk, hogy honnan is erednek. A szellemi lélek eredeti helyzete, hogy §nanda

(örömmel teli)4. A lelki világban ezt a boldogságot az Istenség Személyiségének végzett

odaadó szolgálatból nyeri. Így a lelki világban élőknek semmi más vágyuk nincs, mint

hogy az Urat boldoggá tegyék, s a szolgálat által ők is automatikusan boldoggá válnak.

Tehát a lelki világban a vágy ezen a módon, az Úr szolgálatával igen egyszerűen

beteljesül, és meg is hozza a kívánt eredményt, hiszen tudjuk, hogy a lelki világban a

lelkek boldogok. A léleknek ezt, az Úr szolgálatára irányuló vágyát nevezzük lelki

vágynak.

1.2. A vágy beszennyeződése

Az élőlények eredeti helyzetükben a Legfelsőbb Úr örök szolgái, mely szolgai

kapcsolat szeretetteljes és transzcendentális. Ám amint megfeledkeznek a lelkek erről a

kapcsolatról, megirigyelve a Legfelsőbb Úr helyzetét, az a vágyuk támad, hogy ők is

ugyanolyan élvezők és irányítók legyenek, mint Ő. Ez egy fontos útelágazás, mert

innentől a lélek vágya már önmagára irányul, vagyis saját elégedettségétől és

élvezetétől várja a boldogságát. Ezzel a gondolattal szennyeződik be a lelki vágy és

ekkor születik meg az anyagi vágy. „Saját érzékeink kielégítésének vágya káma (kéj),

míg az a vágy, hogy K¥¢£a érzékeinek szerezzünk örömet, prema (szeretet).”5

Az Úr kegye, hogy olyan mértékű szabad akaratot biztosít a lelkeknek, hogy

megadja nekik a lehetőséget a Nélküle való életre. Teljes függetlenséget biztosít nekik

és megteremti számukra az anyagi világot, hogy a parányi lelkek élvezni tudják azt. Az

élőlény természetét Purañjana király példája is jól mutatja, aki végtelenül vágyott az

érzéki élvezetre, ezért beutazta az egész világot, hogy egy olyan helyet találjon, ahol

minden vágya teljesülhet. Azonban mindenhol elégedetlen volt éppúgy, mint azok az

élőlények, akik a lelki világból az anyagi világba kerülnek, hogy vágyaik beteljesítésére

alkalmas helyet találjanak, egy olyan helyet ahol érzéki élvezetre lelhetnek és boldogok

lehetnek. Manapság is sokan teszik ezt, utazgatnak a világban, mert elégedetlenek

4 Bh§g. 3.26.7. magyarázat. 5 CC. Ýdi- l¦l§, 4.165.

5

jelenlegi lakóhelyükön és azt gondolják, hogy talán egy másik helyen, egy másik

országban majd boldogok lesznek.

Az élőlények saját vágyai teremtik meg az anyagi világ változatosságát, illetve saját

testüket is. Az Úr külső energiája pedig a vágyak alapján olyan formában bocsátja ezt a

rendelkezésükre, amelyben az élőlények az anyagi lehetőségek között a legteljesebb

mértékben élvezetet találhatnak. Vagyis az Úr pont olyan körülményeket és testet hoz

létre a lélek számára, amelyek megfelelnek vágyainak. Az anyagi világba kerülés oka

tehát az anyagi vágy. Ez az oka annak, hogy az élőlény különféle körülmények közé

kerül, hogy szenvedjen, illetve boldog legyen.6 Egyúttal azt is fel kell ismernünk, hogy

mivel az élőlény anyagi vágyai által teremtette meg helyzetét az anyagi világban, az Úr

nem felelős azért, hogy milyen szinten élünk.7

A szentírásokban is megtalálhatjuk a vágyak közötti különbségtételt. Az anyagi

világban a rajo-gu£a és a tamo-gu£a terméke a vágy, amíg a lelki világban az Úr

transzcendentális szolgálatában megnyilvánuló változatosságot teremti meg.8 Habár a

két vágy megnyilvánulásai nagyon hasonlóak lehetnek, mégis meg kell tudnunk

különböztetni őket. Hogy megértsük a vágyak természete közötti eltérést, a ¼r¦

Caitanya-carit§m¥ta a lelki vágyakat az aranyhoz, az anyagi vágyakat pedig a vashoz

hasonlítja. Mind az arany, mind a vas is fémek, főbb tulajdonságaik megegyeznek, de

mégsem lehet őket azonosnak tekinteni.9

Az anyagi vágy az anyagi világ megteremtésével jön létre: „Amikor megszületett a

vágy arra, hogy (az Úr) saját energiájának működéséről gondolkodjon, létrejött a szív

(az elme trónja), az elme, a Hold, az eltökéltség és a vágy. (k§ma¤)”10 Egészen pontosan

a ¼r¦mad-Bh§gavatam írja le, hogy a kéj és a vágy Brahm§ szívéből nyilvánultak meg.11

„A jóság hamis egójából egy másik átalakulás származik. Ebből fejlődik ki az elme,

melynek gondolatai és tükröződései vágyat ébresztenek.”12 Az elme funkciója az

elfogadás és az elutasítás. Az a feladata, hogy az érzékeket ért különféle impulzusokra

választ adjon, mérlegeljen és javasoljon. Mivel az elme érzékeli azt, hogy a lélek éppen

elégedett-e, ezért ennek megfelelően is ad tanácsokat. Vagyis azokat a boldogság

koncepciókat, más néven vágyakat, melyek összhangban vannak az élőlény

6 Bhg. 13.30. magyarázat. 7 Bh§g. 7.9.27. magyarázat. 8 Bh§g. 10.13.15. magyarázat. 9 Bh§g. 7.1.30. magyarázat. 10 Bh§g. 2.10.30. 11 Bh§g. 3.12.26. 12 Bh§g. 3.26.27.

6

boldogságról alkotott elképzeléseivel elfogadja, amelyek ellentétesek vele, azokat pedig

elutasítja. Mivel az elmét az intelligencia irányítja, így láthatjuk, hogy a vágyak

kielégítése szoros összefüggésben van az intelligenciával.13 A Ka±ha-upani¢ad

hasonlata szerint az érzékek megvadult lovait a gyeplő (elme) által a kocsis

(intelligencia) irányítja.14

Egy meghatározás szerint a vágy az élőlény feltételekhez kötöttségének finom

formája.15 A lelki világban érzett transzcendentális boldogságnak számtalan formája

létezik. Az anyagi világban végzett tettek változatossága nem más, mint a

transzcendentális boldogság eltorzult tükröződése.16 Az élőlényben ugyanúgy megvan a

boldogságra való hajlam és vágy, azonban befedett tudata miatt, elfelejtve

önazonosságát, a boldogságot az anyagi világban az anyagtól való kapcsolatától reméli.

Vagyis ezek az anyagi vágyak azok, melyek az élőlényeket ilyen finom és láthatatlan

módon az anyagi világhoz kötik. Az anyagi lét az élőlény számára csak a szenvedést

jelenti, szenvedésének ideiglenes megszűnését pedig tévesen boldogságnak hiszi.

A ¼r¦mad-Bh§gavatam egyenesen az anyagi szennyeződés salakjának nevezi az

elme anyagi vágyait. Az élőlény e szennyeződés hatására az anyagi világban számtalan

problémával kerül szembe. Legyenek ezek a gondok akár megoldhatók, akár

megoldhatatlanok, mindegyikük a lelki azonosság felismerését gátolják. Az élőlényt az

anyagi világban folyamatosan érik kellemes és kellemetlen dolgok is, melyek szintén az

anyagi vágyai visszahatásának köszönhetően és azok eredményeként nyilvánulnak meg.

Összefoglalva a lélek eredeti helyzetében boldog és tudással teli és ez a két

tulajdonság nagyon szorosan össze is függ egymással. Mivel teljes tudása van az

Istenség Személyiségéről, a Vele való kapcsolatáról, ezért boldog. Az anyagi világba

kerülve a tudás eltűnik, ezért nem is boldog. Csak szeretné elérni a boldogságot és

vágyai támadnak, bizonyos boldogság koncepciókat gyárt, melyek szennyezett

tudatának elképzelései arról, hogyan érhetné el a kívánt elégedett állapotot. Tehát tudás

hiányában tulajdonképpen csak a sötétben tapogatózva keressük a boldogságot. Ahhoz,

hogy jó helyen kezdjünk el keresgélni mindenekelőtt tudásra van szükségünk, így a

megfelelő tudás birtokában – amely segít tisztába kerülnünk valódi helyzetünkkel, hogy

kik is vagyunk valójában –, vágyaink jó irányba történő irányításával a vágyak lelkivé

válhatnak.

13 Személyiségfejlesztés felsőfokon, 26. oldal. 14 Bhg. 6.34. magyarázat. 15 Bhg. 5.15. magyarázat. 16 Bh§g. 1.9.34. magyarázat.

7

1.3. A vágy kifejezésre használt szanszkrit szavak a vai¢£ava

szentírásokban

A magyar nyelvre lefordított vágy szónak az eredeti szanszkrit nyelvű

szentírásokban számos szó feleltethető meg. A leggyakrabban használt szó a vágyra a

k§ma. Ezt a szót leggyakrabban az anyagi vágy megjelölésére használják, de

érdekesség, hogy ez a szó akár rendkívüli intenzív lelki vágyat is jelenthet, amely olyan

erős, hogy már szinte anyagi vágynak felel meg. De bármennyire is hasonlít a vágy e

két megnyilvánulása (pl. erőfeszítések a vágyak beteljesítésére, ragaszkodás a vágy

tárgya iránt) a köztük lévő alapvető különbség megmarad: az anyagi vágy az egyén saját

elégedettségére irányul, míg a lelki vágy mentes az önzéstől, egyetlen tárgya, hogy az

Úrnak örömet okozzon.17

A vágy kifejezésére használt leggyakoribb szanszkrit szavak a magyar ABC szerinti

sorrendben, az alábbi bontásban:

szanszkrit szó

- szótár szerinti jelentés.

példák szentírásokban fellelt jelentésre.

§ª§, §ª§s (n)

- vágy, elvárás, remény, kilátás, esély18; kívánság, remény.19

Reménnyel kevert vágyat jelent. Lelki és anyagi értelmében is előfordul. Például: §ª§-

p§ªa. Szó szerinti fordítása: a remény hálójába bonyolódott. Versben szereplő fordítása:

Ezer és ezer vágy láncolja le őket,… 20; j¦vita-§ª§ – a vágy az életben maradásra21; §ª§-

banda¤ – remény, az eksztatikus érzelem 9 alárendelt jele közül az egyik22.

17 Bh§g. 10.28.13. magyarázat. 18 Szanszkrit-Magyar Nagyszótár, 181. oldal. 19 Szanszkrit-Magyar Nagyszótár, 182. oldal. 20 Bhg. 16.11-12. 21 Bh§g. 10.14.53. 22 CC, Madhya l¦l§,, 23.18-19.

8

icch§

- vágy, kívánság, kérdés, talány.23

m§m icch§ptu° – …ébreszd fel magadban a vágyat, hogy elérj Engem!24 sannidh§pyata icch§-r¡pe£a – láthatóvá válik bhaktája számára teljesítve annak vágyát.25 Ezekben a versekben a szó lelki vágyat jelöl, elérni/meglátni K¥¢£át; Van amikor pedig akaratot vagy szándékot jelent, például: icch§-anug¥h¦ta-r¡pam – felölteni azt a formát, amelyre vágyik.26 De jelenthet színtiszta anyagi vágyat is: icch§-

dve¢a-samutthena – Az élőlényben kétféle hajlam ébred fel…azt jelenti, hogy arra vágyik, hogy uralkodjon az anyagi természet fölött.27

¦ps§

- sóvárgás, vágy, epekedés.28

ªriyaiªvarya-prajepsava¤nak nevezik azokat a materialistákat, akik anyagi vágyaik

teljesülése érdekében különféle félisteneket imádnak. Az ¦psava¤ szó jelentése „vágyni

valamire”.29

k§ma

- kívánság, vágy, szerelem vonzódás világi dolgokhoz, a nemi élvezet, kéjvágy, szenvedély, a szerelem istenének egyik neve, Pradyumna és Balar§ma egyik neve.30 A legtöbb esetben az anyagi vágyra, kéjre utal, mint a következő példákban is: jahi

ªatru° mah§-b§ho k§ma-r¡pa° dur§sadam – … győzze le a kéjként ismert telhetetlen ellenséget31; avidy§-k§ma-karmajam – Amiatt, hogy a testtel azonosítja magát, az embert legyőzik az érzékkielégítés utáni vágyak…32 Azonban a gopya¤ k§m§d a gop¦k érzéki vágyait jelenti, mely vágy lelki és nem anyagi, hiszen ezáltal ők az Úr bhaktájaivá válnak33. Az §pta-k§ma kifejezés pedig az Istenség Legfelsőbb Személyiségének vágyára utal, ami azt jelenti, hogy Ő önmagában elégedett.34

23 Szanszkrit-Magyar Nagyszótár, 187. oldal. 24 Bhg. 12.9. 25 Bh§g. 5.7.8. 26 Bh§g. 3.14.50. 27 Bhg. 7.27. – Bh§g. 3.27.20. magyarázat. 28 Szanszkrit-Magyar Nagyszótár, 193. oldal. 29 Bh§g. 4.23.33. magyarázat. 30 Szanszkrit-Magyar Nagyszótár, 267. oldal. 31 Bhg. 3.43. 32 Bh§g. 6.2.36-37. 33 Bh§g. 7.1.31. 34 K¥¢£a könyv, 33. fejezet, 283. oldal.

9

sp¥h§

- mohó vágy.35

A szenvedély minőségében lévő vágyat jelenti: aªama¤ sp¥h§ – fékezhetetlen vágy36; muhur ati-sp¥h§muhyate mana¤ – a nagy vágyakozás újra és újra megzavarja az elmét37

v§ñch§

- vágy, kívánság, feltételezés.38

Jelenthet lelki és anyagi vágyat is szövegkörnyezetétől függően. mok¢a-v§ñch§ – A

Legfelsőbbe merülés vágya39; A ¼r¦ Caitanya-carit§m¥tában főleg ezt a szót használják

K¥¢£a és a bhakták lelki vágyaira: v§ñch§-kalpataru – kívánságteljesítő fa, a bhakták

vágyának teljesítője40, tabe v§ñch§ p¡re – vágyaink beteljesülnek (a gop¦k vágyai, ha az

Úr újra eljön V¥nd§vanába)41.

35 Szanszkrit-Magyar Nagyszótár, 1066. oldal. 36 Bhg. 14.12. 37 Bh§g. 10.31.17. 38 Szanszkrit-Magyar Nagyszótár, 837. oldal. 39 CC, Ýdi-l¦l§, 1.92. 40 Bh§g. 10.2.31. 41 CC, Madhya-l¦l§, 1.82.

10

2. Fejezet: Az anyagi vágyak

2.1. Az anyagi vágyak az anyagi természet három kötőerejének

tükrében

Az illuzórikus energia a vágy és a gyűlölet kettősségében nyilvánul meg, mely

kettősségtől az élőlény megzavarodik. Amikor az élőlények vágyaik szerint

megszületnek az anyagi világban, illúzióba kerülnek és itt már az anyagi természet

kötőerői (melyek a sattva-gu£a – jóság, rajo-gu£a – szenvedély, és tamo-gu£a – a

tudatlanság) hatnak rá. A három kötőerő irányít mindent, hatása van az élőlények

elméjére, gondolataira, cselekedeteire és vágyaira is.

A jóság kötőerejében lévő élőlényre nem hatnak annyira az anyagi szenvedések,

ezért képes tudásra szert tenni és fejlődni. A tudás birtoklása miatt azonban hajlamos

büszkévé válni, és amikor azt is látja, hogy a jóság kötőereje kedvezően hat az életére,

elkezd hozzá ragaszkodni. Ez a hamis, a tudás birtoklásából eredő boldogságérzet a

jóság kötőerejéhez képes kötni az élőlényt. Az ember a jóság kötőerejében jámbor

cselekedeteket is végrehajthat, mint pl. adományozás, jót tenni másokkal. Ez az

ösztönös érzés valójában a Legfelsőbb Úr szolgálatából származó boldogság anyagi

szinten való megnyilvánulása. Mivel ezek a jámbor tettek nincsenek kapcsolatban az

Úrral, ezért gyümölcsöző cselekedetnek számítanak és karmát eredményeznek. „Az

ember semlegesítheti ugyan bűnös életének visszahatásait lemondással,

adományozással, fogadalmakkal és más hasonló folyamatokkal, ám ezek a jámbor tettek

nem tudják a szívéből kiirtani az anyagi vágyakat. Ha azonban az Istenség

Személyisége lótuszlábát szolgálja, azonnal megszabadul minden ilyen

szennyeződéstől.”42 Az embernek leginkább ebből a kötőerőből nyílik lehetősége

felemelkedni a lelki szintre és elkezdeni az önmegvalósítást. A jóság kötőerejében

lévőkre általában a félisten imádat jellemző.

Amikor a szenvedély kötőerejének hatása érvényesül jobban, akkor az emberben

erős ragaszkodás alakul ki az érzéktárgyak iránt, mely még inkább gyümölcsöző

cselekedetekre sarkallja őt. Fáradhatatlanul törekszik a kiszemelt anyagi célok

eléréséért. Az igyekezet és a munka közben pedig a vágyát még fékezhetetlenebbé teszi,

és sóvárgás alakul ki. Az ilyen szenvedély minőségében élő lélek sohasem lehet

elégedett helyzetével, azokkal az anyagi eredményekkel, melyeket elért, mindig többre

42 Bh§g. 6.2.17.

11

és többre vágyik. A vágyak áradata sohasem ér véget.43 Az anyagi vágyat a szentírás a

lángoló tűzhöz hasonlítja: Ha a tűzbe állandóan zsírt csepegtetünk, a tűz egyre jobban

lobogni fog, és sohasem alszik ki.44 A szenvedély kötőerejében élők félisteneknek vagy

démonoknak áldoznak.

Amikor az anyagi vágy már olyan mértéket ölt, hogy az élőlény már egyáltalán

nem tudja megkülönböztetni a valóságot az illúziótól, mindent éppen ellenkezőképpen

lát, mint az valójában van, a tudatlanság kötőerejének hatása alá került, teljes illúzió

kerítette hatalmába. Vágyai csillapítását az általa imádott szellemektől és kísértetektől

várja.

2.2. A vágyak beteljesítése, bűnös vágyak – bűnös tettek

Az élőlény, boldogságot remélve igyekszik vágyait kielégíteni, ám amikor eléri

célját, öröme csak átmeneti lehet, mint minden az anyagi világban. ¼r¦la Prabhup§da így

ír az anyagi vágyról: „Az élőlény vágyakozása olyan, mintha aranyhegyről álmodna.

Tudja, mi az, hogy hegy, tudja, mi az, hogy arany, s vágyai következtében aranyhegyről

álmodik, ám amint az álom tovatűnik, az aranyhegynek hűlt helyét találja. Amikor

ébren van, sem hegyet, sem aranyat nem lát, aranyhegyről nem is beszélve.”45

A lélek transzcendentális, az anyagi vágyak pedig az anyagi világgal vannak

összefüggésben, ezért alapvetően a lélek eredeti természete nem alkalmas arra, hogy az

anyagi világ örömet nyújtson számára. Ezt azonban a lélek befedett tudatállapotában

nem képes felismerni, ezért a vágya tárgyainak kergetése közben mind jobban és jobban

belebonyolódik az anyagi világba, ahonnan nem is talál kiutat magának. Hiszen aki

kizárólag az anyagi érzékek tárgyain meditál, annak az a sorsa, hogy újra és újra

megszülessen az anyagi világban és tettei szerint boldog legyen, vagy szenvedjen. Akik

semmi másra nem vágynak, csak arra, hogy teljességében élvezzék az érzékkielégítést,

őket nevezi ¼r¦la Prabhup§da materialistáknak. A materialisták arra törekszenek, hogy

mind teljesebben élvezzék az anyagi természetet, és ehhez mindig újabb módszereket

találnak ki. Teljes illúzióban élnek, meggyőződésük, hogy csak az anyagi világ létezik,

és ezért megpróbálják minél inkább kihasználni és élvezni. Nem képesek elfogadni az

Istenség Személyiségének létezését sem. A materialistákat tevéhez hasonlítják, akik

szeretik a tüskés ágakat rágni és ízét édesnek érzik. Közben nem veszik észre, hogy az

43 Bhg. 14.12. magyarázat. 44 Bh§g. 9.6.48. magyarázat. 45 Bh§g. 2.9.2. magyarázat.

12

édes íz saját vérük íze, hiszen a tüskék sebeket ejtenek a nyelvükön. A materialistáknak

is hasonló boldogság érzetet okoznak az anyagi élvezetek, de mindeközben nem veszik

észre, hogy amit méznek éreznek, az tulajdonképpen senkinek sem jó.46

A bűnös tettek azok a tettek, melyek figyelmen kívül hagyják a Védák előírásait.47

Az anyagi világban a vágyak azért bűnösek, mert olyan érzékkielégítésre irányulnak,

mely nincs összefüggésben sem a Védákkal sem az Istenség Legfelsőbb

Személyiségével. A bűnös vágyak beteljesítése bűnös tettek elkövetését igényli, így

eredményeznek a bűnös vágyak bűnös tetteket. A Kali-yuga jellemző négy bűnei a

következők: a tiltott szexuális kapcsolat, az állatok lemészárlása, mámorítószerek

fogyasztása és mindenféle szerencsejáték.48 A bűn legegyértelműbb meghatározása

azonban az, hogy az Úr szolgálatán kívül minden cselekedet bűn.49 A bűnös tettek

bűnös visszahatást eredményeznek, melytől az élőlény még jobban szenved. Ezt az

összefüggést felismerve a bűnös cselekedetek visszahatásait lemondással,

adományozással, fogadalmakkal és más hasonló jámbor cselekedetekkel próbálják

semlegesíteni azok, akik nem akarnak ettől szenvedni. A Kali-yugában az Úr különleges

kegye, hogy az élőlény csak akkor válik a bűnös cselekedete áldozatává, ha a tettet már

végre is hajtotta. Hiszen más korokban elég volt csak a bűnös cselekedetre gondolni, az

ember máris megkapta az ezért járó visszahatásokat. Ezzel szemben az élőlény már

azzal elnyerheti a jámbor cselekedetek eredményét, ha csak rágondol.50

A társadalomban számos jámbor cselekedet gyakorlására van lehetőség:

jótékonyság, karitatív tevékenységek, adományozás, mások segítése. Ha ezek a

cselekedetek, még ha a jóság kötőereje is jellemzi őket – nincsenek kapcsolatban az

Úrral, még mindig anyagi tettek, anyagi visszahatásokkal. A jámbor tettek nem tudják

kiirtani az anyagi vágyakat sem. Hiszen a szív vágyait nem lehet ilyen cselekedetekkel

megtisztítani, ezért a vágyak újra megjelennek, újra bűnös cselekedetre sarkallják az

élőlényt.

46 Bh§g. 1.2.3. magyarázat. 47 Bhg. 3.15. magyarázat. 48 Bh§g. 1.1.6. magyarázat. 49 Bh§g. 3.25.10. magyarázat. 50 Bh§g. 1.18.7. magyarázat.

13

A bűnös tettek visszahatásaitól csak egyetlen egy módon lehet megszabadulni,

mégpedig az Úrnak való meghódolással: „Add fel a vallás minden változatát, s hódolj

meg egyedül Énelőttem! Én megszabadítalak minden bűnös visszahatástól, ne félj!”51 A

meghódoláshoz vezető folyamatot a későbbi fejezetekben ismertetem.

2.3. Az anyagi vágyak legerősebbike: a szexuális vágy

A vágyak között a legerősebb a szexuális vágy, mert ez a vágy képes a legerősebben

az anyagi világhoz láncolni az élőlényt. Mivel a szexualitás része a testiség, ezért

nagyon erős testtudatot eredményez, pedig az élőlények alapvetően lelkek, és nem a

testükkel azonosak. Azokat, akik ennek ellenére ragaszkodnak a szexuális élethez,

vállalva ennek visszahatásait, a védikus irodalom egyszerűen csak szamaraknak nevezi.

Amikor a szamár párzásért könyörög, a nőstény rúgásait is elviseli némi örömért.52

Yay§ti király kecskékről szóló történetében a hím kecske szarvával ásta fel a földet,

hogy kiszabadítsa a nőstény kecskét fogságából, ezzel nagy erőfeszítést vállalva.53 Ez is

azt mutatja, hogy a szexuális vágynak milyen hajtóereje van. A szexuális vágy

olyannyira megnöveli a szenvedélyt, hogy ha valaki sikeres szeretne lenni az anyagi

életben, gyarapítani szeretné vagyonát, akkor az ő számára ösztönző erőként hat.54 Ez a

vágy hajtja a férfit, hogy felesége legyen, majd hogy elégedetté tegye feleségét,

gyereket nemzzen és gyarapítsa vagyonát. Így ébreszt a szexuális vágy további

vágyakat az anyag élvezetére és így lehet egyre jobban belebonyolódni is az anyagi

létbe.

A szexuális vágyak kielégítése azon kívül, hogy egyre erősebben láncolja az

élőlényt az anyagi világhoz, egyéb számtalan bűnös cselekedetre is sarkallhat. Ez a

vágy, ha nem tartjuk kordában, házasságokat tehet tönkre, a nemkívánatos

gyermekektől abortusz útján szabadulnak meg az anyák, stb. Mivel ennyire veszélyes a

szexuális vágy, a lelki élet útján haladók csakis házastársukkal és csakis

gyermeknemzés céljából élhetnek nemi életet. A nemi vágy csakis akkor elfogadható,

ha az jó utódok nemzésére irányul és nem az érzékkielégítésre. Ekkor Kandarpának

hívják, és K¥¢£át képviseli.55 A szentírások ekkor engedélyt adnak akár száz utód

51 Bhg. 18.66. 52 Bh§g. 2.3.19. magyarázat. 53

Bh§g. 9.19.4. magyarázat. 54 Bh§g. 2.10.26. magyarázat. 55 Bhg. 10.28. magyarázat.

14

nemzésére és szinte korlátlan nemi örömre feltéve, ha a szülők olyan Isten-tudatban

nevelik fel gyerekeiket, amely alkalmassá teheti őket a felszabadulásra.56

A nemi vágy olyan erős, hogy néha még a legeltökéltebb yog¦kat is megingatja lelki

szilárdságukban. Például Viªv§mitra Muni yoga-transszal szabályozta érzékeit, amikor

azonban találkozott Menak§val, a szexuális vágy áldozata lett.57 Még az Úr Brahm§ is a

szexuális kapcsolatra irányuló kéj áldozata lett, amikor saját lányával vágyott szexuális

kapcsolatra.58 Ezek az esetek szintén arra figyelmeztetnek bennünket, hogy nem szabad

alábecsülni a szexuális vágy hatalmát.

A szexuális öröm ugyanakkor elősegíti a teremtés céljának megvalósulását, hogy

élőlények szülessenek. Senki nem vállalná a gyermeknevelés küzdelmeit, ha a szexuális

kapcsolat révén nem részesülne mennyei boldogságban.59

56 Bh§g. 2.10.26. magyarázat. 57 Bh§g. 1.10.23. magyarázat. 58 Bh§g. 3.12.30. 59 Bh§g. 2.10.26.

15

3. Fejezet: A vágyak útjai

Az előző fejezetben leírtak szerint a materialisták azok, akik kizárólag a saját anyagi

érzékkielégítésükkel foglalkoznak. Mivel nem hisznek Istenben, egy Legfelsőbben a

szentírások utasításait teljesen figyelmen kívül hagyják, nem fogadnak el tanácsokat,

saját elképzeléseik szerint cselekednek, teszik ezt ugyanígy vágyaik hajszolásában is. A

Bhagavad—g¦t§ 4 féle szerencsétlennek nevezett embertípust különböztet meg, akik

mivel képtelenek felfogni az Úr transzcendentális helyzetét, soha nem fordulnának a

védikus tudáshoz. A du¢k¥tik, vagyis gonosztevők a következők:

1) A m¡dhák azok az emberek, akik igavonó állatokként, szamarakként

viselkednek. Egész életükben megfeszítve dolgoznak másokat szolgálva, mit

sem tudva arról, hogy valójában kit kellene szolgálniuk. Számukra az anyagi

javak jelentenek mindent, holott verejtékes munkájuk gyümölcsének csak

töredékét élvezhetik. Értékes idejüket elvesztegetik, sohasem hódolnak meg az

Úrnak.

2) A nar§dhamák az emberiség legalját képviselik, ők azok, akik anyagi szemmel

fejlett civilizációban élnek, jelentős anyagi tudással bírnak, de mégsem

fordulnak Isten felé. Védikus tekintetben pedig az Isten nélküli civilizáció nem

tekinthető igazán fejlett társadalomnak. Az a társadalom, ahol nem az emberi lét

célja, Isten szolgálata van a központban, tulajdonképpen civilizálatlan.

3) A m§yay§pah¥ta-jñ§n§¤ emberek csoportja nagyon művelt (tudósok,

filozófusok, művészek), egyesek még a Bhagavad-g¦t§ tudományában is

jártasak, de tudásuk hiábavaló, mert a Legfelsőbb Úr személyiségét közönséges

embernek tekintik. Saját, önkényes, magyarázatokat fűznek a szentírásokhoz,

minden hitelességet mellőzve és figyelmen kívül hagyva a tanítványi láncolat

hagyományait, másnéven ők a tévúton járó spekulálók.

4) Az §sura° bh§vam §ªrit§¤ típusú emberek a démonikus elveket követik, nyíltan

ateisták. Mivel semmiféle kézzel fogható bizonyítékát nem látják Isten

létezésének, ezért nem is fogadják el Legfelsőbbnek, sőt becsmérlik vagy éppen

irigyek Rá.60

60 Bhg. 7.15. magyarázat.

16

Ezeknek az embereknek nagyon kevés esélyük van arra, hogy megfelelő tudásra

tegyenek szert és megismerhessék az Istenség Személyiségének igazi aspektusát.

Esetükben ez csakis az Úr különleges kegye által lehetséges. Az Úr a legalávalóbbaknak

is megadja az esélyt a szolgálatára, ahogy Jag§i és Madh§i is megkapta ezt a kegyet

annak ellenére, hogy szörnyű dolgokat követtek el. Még az Úr Nity§nanda Prabhut is

megsebesítették, de mégis megkapták a lehetőséget az Úr Caitanya Mah§prabhutól,

hogy feladva eddigi bűnös életüket, menedéket vegyenek Nála.61

A du¢k¥tikkal ellentétben van négy olyan embercsoport, akik különféle körülmények

hatására elkezdik követni a védikus előírásokat vagy anyagi, vagy lelki megfontolásból.

„Óh, Bh§raták legjobbja! Négyféle jámbor ember kezd hozzá odaadó szolgálatomhoz: a

szenvedő, a gazdagságra vágyó, a kíváncsi, és aki az Abszolútról szóló tudás után

kutat.”62

3.1. A karm¦k, a félistenek imádata

Akik gyümölcsöző cselekedeteket végeznek és tetteik eredményeire vágynak,

karm¦knak nevezik. Azok a materialisták, akik az anyagi létbe és vágyaik

beteljesülésébe merülve felismerik, hogy vágyaik elérése nem az ő igyekezetükön vagy

törekvésükön múlik, hanem egy felsőbb hatalom rendelkezik felettük, elkezdenek

érdeklődni a lelki témák és a védikus szertartások iránt, hogy anyagi vágyaikat még

jobban be tudják teljesíteni. Őket nevezik bhukti-k§m¦knak, ami arra utal, hogy anyagi

élvezetre vágynak. Vágyuk sarva-k§ma, vagyis tetteik gyümölcsének élvezetére

vágynak.63 A Védák bevezető szakasza, a karma-k§£¨a rész ahhoz ad útmutatást, hogy

anyagi céljainkat miképpen tudjuk elérni a félistenek imádatával. Így akiket annyira

befedett az anyagi tudat, hogy hitüket az anyagi létezésbe vetik és az anyagi lét élvezete

számukra egy vonzó aspektusa a létezésnek, a félistenekhez fordulnak.

A félistenek helyzetei anyagi képességek tekintetében eltérőek. K§la-bhairava,

¼maª§na-bhairava, ¼ani, Mah§k§l¦, Ca£¨ik§ félisteneket leginkább azok imádják, akik a

tudatlanság kötőerejének legalsóbb kategóriáiba tartoznak. Azok, akik a szenvedély

minőségébe tartoznak és vágyuk az anyagi élvezet, olyan félisteneket imádnak, mint

Brahm§, ¼iva, S¡rya, Ga£eªa. Akik viszont az jóság kötőerejében vannak, csakis a

61 Bh§g. 1. Bevezetés, 10. oldal. 62 Bhg. 7.16. 63

Bh§g. 2.4.19. magyarázat.

17

vi¢£u-tattvákat, imádják, mint például N§r§ya£a, D§modara, V§mana, Govinda vagy

Adhok¢aja.64

A valamilyen anyagi dologra vágyakozó ember a félistenekhez fordulhat a

különböző anyagi céljaival, vágyaival áldásokért:

- a betegek egészségéért: napisten, S¡rya a napfény irányítója

- a műveltségre vágyó: a tudás istennője, Sarasvat¦

- a szép feleségre, jó házastársi kapcsolatra vágyó: Um§ istennő (az Úr ¼iva

hitvese)

- bölcsességért vagy a koldusok a bőséges ajándékért: az Úr ¼iva

- jó termésért, esőért: Indra

- szerencséért: Lak¢m¦

- szélért: V§yu

- segítségért a szellemtestben lévő rokonoknak, durva testért: Aryam§, Pit¥loka

bolygó ura

- bűnösök bocsánatért, betegek egészségért: Va¥una

- személytelen brahmajyoti ragyogásába merülni vágyók: Brahm§ vagy B¥haspati

- rendkívüli szexuális képességekért: Indra

- jó utódokért: az ősatyák, Praj§patik

- jó szerencséért: Durg§dev¦

- pénzért: Vasuk imádata

- aki hős akar lenni: az Úr ¼iva Rudra-inkarnációja

- tengernyi gabonáért: Aditi

- mennyei bolygók eléréséért: Aditi fiai

- világi királyságért: Viªvadeva

- népszerűségért az emberek között: S§dhya

- hosszú életért: Aªvin¦-kum§rák

- aki nagyon hatalmas akar lenni: a tűz imádata

- erős felépítésű test: a föld imádata

- aki helyzetének megszilárdítását akarja elérni: a látóhatár és a föld együttes

imádata

- szépségért: Gandharva bolygó gyönyörű lakói

64 Bh§g. 1.2.26.

18

- jó feleségért: Apsar§k és a mennyi bolygók könnyűvérű Urvaª¦ leányainak

imádata

- másokon való uralkodás utáni vágy: Brahm§

- kincsekért: Varu£a

3.2. A vágyak igazi teljesítője

Tudnunk kell, hogy a félistenek kegye is csak a Legfelsőbb jóváhagyásával érhető

el. A félistenek az Úr helytartói az anyagi világban, hatalmukat ők is az Úrtól kapják, és

az Ő jóváhagyása nélkül nem tehetnek és nem is akarnak tenni semmit: az

univerzumban még egy fűszál sem mozdulhat az Istenség Legfelsőbb Személyiségének

engedélye nélkül.65 Ha egy élőlény a saját anyagi vágyait szeretné kielégíteni az Úr

ehhez erős vágyat ad neki, hogy az imádott félistenétől megkaphassa azt, amit akar. Ám

az odaadó hozzáállás, mellyel az élőlény a kiválasztott félistenhez fordul, szintén a

Legfelsőbb Úrnak köszönhető. A félistenek képtelenek ilyen vonzódást kelteni az

élőlényekben, de K¥¢£a minden élőlény szívében jelen van Felsőlélekként, így Ő képes

ösztönözni az élőlényt egy bizonyos félisten imádatára.66 Az élőlény egyáltalán nem

mindenható vágyai beteljesítésében, végső soron a Legfelsőbb akaratától függ. Ezt a

szándékát az Úr saját maga mondja Arjunának: „Felsőlélekként mindenki szívében ott

lakozom. Amint valaki egy félistent kíván imádni, Én megszilárdítom hitét, hogy

átadhassa magát annak az istenségnek.”67 Ha valaki úgy dönt, hogy anyagi élvezetre

vágyik, de azt már belátta, hogy saját maga nem érhet el jó eredményeket és őszintén az

anyagi világ egyik félistenéhez fordul, akkor az Úr, mint az élőlények szívében lakozó

Felsőlélek, megérti az élőlény vágyát, és megadja a feltételeket az anyagi élvezetre.

Félistenek imádatával számottevő eredményre tehetünk szert, akár olyan

képességekre, melyektől még a félistenek is megriadnak, ahogy R§va£a esetében is. Ő

is rettentő hatalomra tett szert, amiért levágott fejek felajánlásával ¼ivát imádta.

Kegyéből olyan hatalmas lett, hogy még a félistenek is félni kezdtek R§vanától. Végül

azonban ¼r¦ R§macandrával szegült szembe, ami aztán a vesztét is okozta.68 Ez a példa

azt mutatja, hogy a bármilyen hatalmas is lett R§vana, a halhatatlanságot neki sem

tudták megadni a félistenek.

65 Bhg. 7.21. magyarázat. 66 Bhg. 7.21. magyarázat. 67 Bhg. 7.21. 68 Bh§g. 2.3.2-7. magyarázat.

19

Hira£yakaªipu az Úr Brahm§tól halhatatlanságot kért, de az Úr Brahm§ elmondta

neki, hogy halhatatlanságot nem tud neki adni, hiszen ő maga sem az. Hira£yakaªipu

kérése abszolút materialista gondolkodásra vall, hiszen minden materialista vágya az

örök élet, vagyis hogy az anyagi világot korlátlan ideig szabadon élvezhesse. Minél

inkább meg akarják hosszabbítani életüket, mert nem tudnak a következő életről. A

lehető legnagyobb kényelemre, gazdagságra akarnak szert tenni ebben az életükben,

mert biztosra veszik, hogy a halál után nincs többé élet.69

A félistenek imádói életük végén azokra az anyagi bolygókra kerülnek, amelyeken

az imádott félisten lakozik és ott hosszú ideig mennyei körülmények között élhetnek.

Jól mutatja ezt Ýgn¦dhra Mah§r§ja példája,70 aki arra vágyott, hogy Pit¥lokán élhessen

(pit¥loka-k§ma), egy ilyen áldás eléréséhez azonban arra van szükség, hogy valakinek

jó fiai legyenek, akik az Úr Vi¢£unak áldoznak, az ajánlások maradékait pedig az

ősatyáknak adják. Jó utódért az Úr Brahm§hoz kezdett imádkozni és mivel elégedetté

tette őt, ezért kegyéből 9 fia született, majd követve feleségét a Pit¥loka bolygóra jutott.

Ez viszont azt is jelenti, hogy egy valamit nem lehet elérni félistenimádattal, még pedig

az anyagi kötelékektől való szabadságot, vagyis az anyagi világból való felszabadulást,

a lelki bolygókat. Ennek oka pedig nem más, minta az, hogy a legtöbb félisten

feltételekhez kötött lélek, ők is az Úrtól függenek. Maga K¥¢£a mondja: „Én vagyok…

minden bolygó és félisten Legfelsőbb Ura…”71 Illetve: „Sem a félistenek serege, sem a

kiváló szentek nem ismerik származásomat és fenségemet, mert Én vagyok mindnyájuk

eredete minden tekintetben.”72

Mivel a legnagyobb eredményt, a felszabadulást csak az Úr adhatja meg, ezért

nyilvánvalóan miden imádat is Őt illeti meg. K¥¢£a egyik gyermekkori kedvtelése is

éppen erre hívja fel a figyelmet. Gyermekként K¥¢£a arra kérte édesapját, Nanda

Mahar§j§t, hogy az évi szokásos Indrának szánt imádatot inkább a Govardhana-hegy

legelőinek mutassák be.73 A történet tanúsága szerint nem kell azzal törődnünk, hogy

minden félistent külön-külön elégedetté tegyünk, hiszen minden félisten gyökere K¥¢£a,

elég ha Őt elégedetté tesszük. Éppúgy, minthogy elég a fa gyökerét öntöznünk ahhoz,

hogy a fa minden ágát elégedetté tegyük.74

69 Bh§g. 2.3.18. magyarázat. 70 Bh§g. 5.2. fejezet versei és magyarázatai. 71 Bhg. 5.29. 72 Bhg. 10.2. 73 Bh§g. 1.2.27. magyarázat. 74 Bh§g. 2.9.36. magyarázat.

20

A számtalan félisten imádata az anyagi áldás érdekében végső soron nem más, mint

a vallás eltorzulása75, hiszen a vallásnak nem az anyagi élvezet, hanem az anyagi

világból kivezető út megtalálása a célja.

Ha az Úr hagyja jóvá a félisteneknek vágyaink teljesítését, felmerül a gondolat,

hogy vágyainkkal akár közvetlenül a Legfelsőbb Úrhoz is fordulhatnánk. Ám a

határozott utasítást találunk arra, hogy: „az Urat nem szabad kérnünk semmiféle

anyagilag szennyezett vágy teljesítésére.”76 A transzcendentális szolgálattal kapcsolatos

vágyakat az Úr kétség kívül teljesíti, de az anyagi vágyakkal kapcsolatos kívánságokat

nem.

3.3. A jñ§n¦k

Láthattuk, hogy mi történik az anyagi vágyak beteljesítésére törekvőkkel, miként

tudják anyagi vágyaikat kielégíteni, vagy legalábbis valamelyest csillapítani. A jñ§n¦k

azonban megértik, hogy gyümölcsöző cselekedeteik nem szabadíthatják meg őket az

anyagi világtól, az anyagi vágyak teljesítése is egy minduntalan körforgásba vezeti őket

vissza. Ezért a megfelelő tudás birtokában felhagynak a gyümölcsöző cselekvéssel és

felszabadulásra vágynak, ezért mukti-k§m¦knak is nevezik őket.77 A jñ§n¦k filozófikus

gondolkodásúak és imperszonalisták, a személytelen megvalósításhoz vonzódnak, a

tökéletesség számukra az, ha véget vetnek minden cselekvésnek, és a Brahmanba, az Úr

személytelen brahmajyotijába olvadnak.78

Lelki szempontból egy jñ§n¦ helyzete jobb egy karm¦ helyzeténél, hiszen már van

tudásuk, azonban még mindig csak saját jólétük érdekében cselekednek, kizárólag saját

helyzetükkel vannak elfoglalva, motivációjuk az, hogy megszabaduljanak az anyagi

gyötrelmektől. A különbség csupán annyi, hogy jobb létüket nem vágyaik

beteljesítésével, hanem azok felhagyásával kívánják elérni. Mindemellett pedig egy

jñ§n¦ csak sok-sok élet után tudja elérni azt, hogy mentes legyen az anyagi

kötöttségektől, felszabadulása pedig akkor is csak részleges, mert az Úr odaadó

szolgálatát nem érte el.79

75 Bh§g. 1.2.27. magyarázat. 76 Bh§g. 10.3.39. 77 Bh§g. 2.4.19. magyarázat. 78 CC. Madhya-l¦l§, 19. 147. magyarázat. 79

Bhg. 4.9. magyarázat.

21

3.4. A yog¦k

A yog¦k vágyaktól és az anyagi léttől való szabadulás útját az érzékek külvilágtól

való teljes visszavonásában és az érzéktárgyak iránti teljes közömbösség

kifejlesztésében látják. Gyakorlással megtartóztathatjuk az érzékekeinket, így

megfékezhetjük a vágyakat és a kéj izgatását is. Ennek elérése a nyolcfokú yoga

rendszer által lehetséges, amit Patañjali Yoga-s¡trájában írt le. Patañjali a lelket, amíg

ragaszkodik az érzéki élvezethez par§g-§tm§nak nevezi, amikor pedig lemond róla

pratyag-§tm§nak hívja.80 A yog¦k végső célja ennek az állapotnak az elérése és

transzukban találkozni a szívben lakozó Felsőlélekkel (Param§tm§val).

A yog¦k a lemondások által próbálják elérni a 8 féle misztikus képességet, ezért

őket siddhi-k§m¦knak is nevezik81, hiszen ezek a képességek még anyagi dolgok. A

misztikus képességek a yoga gyakorlásával idővel nyilvánulnak meg, a folyamat

velejárójaként, de könnyen félre is vezetheti a yog¦kat, akik túl büszkévé válhatnak

képességükre, mely akadályozza őket a lelki fejlődésükben. Ezek a nem mindennapi

képességek az alábbiak: 1) parányivá képesek válni (a£im§-siddhi), 2) nagyon

könnyűvé tudnak válni, más bolygókra tudnak utazni (laghim§-siddhi), 3) teremteni

tudnak (pr§pti-siddhi), 4) nagyon nehézzé is válhatnak (mahim§-siddhi), 5) bármit

megsemmisíthetnek (¦ªitva-siddhi), 6) uralkodni tudnak az összes anyagi elemen

(vaªitva-siddhi), 7) minden vágyukat teljesíteni tudják (pr§k§mya-siddhi), 8) bármilyen

formát fel tudnak venni (k§m§vas§yit§-siddhi)82. Érdekes, hogy ezekkel a

képességekkel, melyeket lemondásokkal szereztek meg, számtalan anyagi vágyukat

tudják teljesíteni. Ez azt mutatja, hogy a yog¦k sikerére számtalan veszély leselkedik,

mely eddigi eredményüket könnyen elveheti.

Az érzékek ilyenfajta mesterséges szabályozása rendkívül nehéz, mert az érzékek a

test aktív részei, és nem lehet őket – vagy csak nagyon erős elhatározással –

szabályozni. Ahogy Arjuna is mondja: „Óh, K¥¢£a, én úgy látom, hogy könnyebb

megállítani a szelet, mint szabályozni az elmét, amely nyugtalan, fegyelmezetlen,

csökönyös és hitetetlenül erős.”83 Még egy olyan nagy yog¦, mint Viªv§mitra Muni is

kudarcot vallott a yoga gyakorlásában. Hiába szerette volna, hogy bölcsként tiszteljék,

mohó vágyai többször is legyőzték őt és vezekléseinek eredményeit elpazarolta. Akkor

80 Bhg. 4.27. magyarázat. 81 Bh§g. 2.4.19. magyarázat. 82 Bh§g. 2.2.22. magyarázat. 83 Bhg. 6.34.

22

is alul maradt érzékeinek szabályozásában. Amikor Menak§val találkozott ő sem tudott

ellenállni a szenvedélynek, és száz esztendőn keresztül éltek együtt az apszarával.

Miután felismerte mit tett, ezer évig csak levegőn élt és megfogadta, hogy többet nem

követi el ezt a hibát. Rambha csábításának ugyan ellen tudott állni, de dühének nem, így

vezekléseinek eredményét ismét elpazarolta.84

A yog¦k egy részének, akiknek ebben az életében nem sikerült elérniük

törekvéseiket, következő életükben br§hmana vagy gazdag kereskedő családban

születhetnek meg, lehetőséget kapva, hogy folytassák megvalósításukat. Ám ez, a

korábbi erőfeszítésért kapott lehetőség könnyen csapdát is jelenthet, hiszen ilyen

körülmények között sokkal nehezebb lemondani az anyagi élvezetekről.85 A sikertelen

yog¦k másik része pedig felsőbb, de még mindig anyagi bolygókra kerülhet, ahol szintén

nagyon nehéz az élet igazi célja felé fordulni.

84 R§m§yana, 499. oldal. 85 Bh§g. 1.2.2-29. magyarázat.

23

4. Fejezet: A vágynélküliség és az anyagi vágyak lelkivé tétele

4.1. A bhakták

Láttuk, hogy végső soron sem a félistenimádat, sem a yoga folyamatok nem

vezetnek a végső megoldáshoz, az Úr tervéhez, hogy visszatérjünk Hozzá a lelki

világba. A karm¦k, jñ§n¦k és yog¦k vágyai még anyagi vágyak, ezért őket abhaktáknak

nevezik. Az emberek negyedik csoportját, a bhaktákat éppen ez különbözteti meg, ezért

olyan különlegesek, mert vágyaik már lelkiek. Ők már elegendő tudással rendelkeznek

az Úrról és belátták, hogy az anyagi vágyakat nem lehet csillapítani, mert mindig

újabbak jelennek meg és a vágyott felszabadulást csak az Úr odaadó szolgálatával

tudják elérni, ezért követik az Ő utasítását: „Add fel a vallás minden változatát, és

hódolj meg egyedül Énelőttem!”86 Kezdetben természetesen az odaadó szolgálat iránti

vágy nem tiszta, nem lehet egyetlen elhatározással megszabadulni a szív

tisztátalanságaitól és az anyagi vágyak csábításától. Az elején még jelen van az

önmegvalósításra való bevezető vágy is, melyre szükség is van. Vagyis a folyamat

elején elsősorban az motivál bennünket, hogy saját helyzetünkön javítsunk. De később

ez juttatja el az embert arra a szintre, ahol már arra törekszik, hogy lelkileg fejlettek

társaságába kerüljön.87 A szív tisztítása is, mint maga a K¥¢£a-tudat is egy folyamat,

mely több szakaszból áll. A vágyak függvényében kétféle bhaktát különböztethetünk

meg: a sak§ma- és az ak§ma-bhaktát.

A sak§ma-bhakták jámbor tetteik következtében a felsőbb bolygókra, kellemes

életkörülmények közé kerülnek, és ott élvezik az anyagi gazdagságot. Ilyen sak§ma-

bhakták például a félistenek is.

A sak§ma- és ak§ma-bhakták között az a különbség, hogy ha sak§ma-bhakták bajba

kerülnek, akkor az Istenség Legfelsőbb Személyiségéhez fordulnak segítségért és az Úr

olyan kegyes, hogy meg is menti őket. Az ak§ma-bhakták ezzel ellentétben sohasem

fordulnak személyes érdekükben az Úrhoz, még akkor sem ha nagy veszély fenyegeti

őket. Az őket ért szenvedést egyszerűen elfogadják karmájukként.

Az ak§ma- vagy ni¢k§ma-bhakták vágynélküliek, tiszta bhakták, ez a célja a szív és

a vágyak tisztításának. De egy élőlény sem lehet mentes a vágyaktól. Cselekednie,

gondolkoznia, éreznie és akarnia kell. A lélek eredeti természetéhez tartozik, hogy

86 Bhg. 18.66. 87 B.r.s. 1.4.15-16. magyarázat.

24

vágyai vannak, akkor hát hogyan lehet szert tenni vágynélküliségre? A vágynélküliség

tulajdonképpen azt jelenti, hogy anyagi vágyaktól való mentesség. K¥¢£a mondja

Arjunának: „Egyedül az éri el az igazi békét, aki feladott minden érzékkielégítésre

irányuló vágyat, kívánságok nélkül él, megvált minden birtoklásérzettől, s mentes a

hamis egótól.88” – ez tulajdonképpen a vágynélküliség definíciója. „A békét nem az éri

el, aki igyekszik vágyait beteljesíteni, hanem egyedül az, akit nem zavar a kívánságok

szakadatlan özöne, melyek úgy ömlenek bele, mint folyók az állandóan töltődő, ám

mindig mozdulatlan óceánba.”89 Ez a szilárd tudat pedig csakis egy K¥¢£a-tudatban élő

embert jellemezhet, ugyanis egy bhaktát nem zavarják meg az anyagi vágyai, hiszen

K¥¢£a minden vágyát teljesíti.

A vágynélküliség azt jelenti, hogy ne vágyjunk olyan dolgokra, melyek

megsemmisítik a lelki értékeket. Vagyis a vágy tárgyát kell megváltoztatni, legyenek a

vágyaink lelkiek. Vágyainkat pedig csakis úgy alakíthatjuk át transzcendentális vággyá,

ha tudatunkat az Istenség Legfelsőbb Személyiségére rögzítjük. Mivel a lélek eredetileg

az Úrhoz képest szolgai helyzetben van, ez a természetes állapota a lelki világban. Ha az

anyagi világban is ennek megfelelően alakítja vágyait, és nincs más vágya, csak hogy az

Urat szolgálja, ezzel elérheti vágyai tökéletességét. Ugyanakkor az Úr is azt szeretné, ha

vágyainkkal és szeretetünkkel csakis felé fordulnánk, és az Ő vágyaival összhangban

cselekednénk, ahelyett, hogy a saját vágyainkkal törődünk. A vágynélküliség nem mást

jelent, mint vágyainkat összekapcsolni az Úr vágyaival. Mindennapi cselekedeteinkben

is az Úr szolgálata érdekében kell cselekedni, gondolkozni, érezni és akarni. Hiszen ha

anyagi szempontból tesszük mindezt, akkor az anyagi szolgálatból hamar

kiábrándulunk, mert nem hozza meg azt a remélt boldogságot, amit elvárunk tőle. A

transzcendentális szolgálatnak viszont az a különlegessége, hogy minél inkább elmerül

benne valaki, annál inkább vágyik az Úrra, és annál inkább megszabadul az anyagi

vágyaktól. Amikor az érzékkielégítést elhagyva már csak az Úr szolgálatára vágyunk,

azt nevezik odaadó szolgálatnak.90 Ezt egy szép hasonlattal az Úr is megerősíti:

„Azoknak a vágyából, akiknek elméje egyedül Bennem merül el, sohasem lesz

érzékkielégítés utáni anyagi vágy, mint ahogyan a naptól megperzselődött s aztán

megfőzött árpa sem csírázik ki soha többé.”91

88 Bhg. 2.71. 89 Bhg. 2.70. 90 Bh§g. 1.8.42. magyarázat. 91 Bh§g. 10.22.26.

25

Így az a vágy, hogy valaki teljes lényével az Urat szolgálja, valójában már

vágynélküliség. Azért hatékony módja ez a vágyak megfékezésének, mert

tulajdonképpen nem öli meg az élőlény természetes vágyait, csupán annyi történik,

hogy az élőlény a vágyait az odaadó szolgálatra irányítja. Ez az a vágy, amely aztán

lehetővé teszi, hogy visszakerüljön a lelki világba.

Az ak§ma-bhakták felülemelkedtek minden anyagi vágyon, ennek a

gondolkodásnak a tökéletes megtestesítői a gop¦k, akik minden feltétel nélkül imádták

K¥¢£át.92 A saját elégedettség utáni vágy az anyagi világban nyilvánul meg, ez a k§ma

felfogás, az ak§ma gondolkodás pedig a lelki világban nyilvánul meg, mely a feltétel

nélküli ragaszkodást jelenti.

4.2. Az ak§ma állapot elérése

Ahhoz, hogy elérhessük a vágynélküliséget, át kell alakítanunk az anyagi vágyainkat

lelki vágyakká. Máskülönben nincs lehetőségünk arra, hogy anyagi vágyainkat feladjuk.

Nem tudunk magától a vágyakozástól megszabadulni, hiszen az elválaszthatatlan az

élőlénytől – és mivel az élőlény örök, így természetes vágyai is szintén örök vágyak - ,

de megváltoztathatjuk annak tárgyát. Szívünkben arra kell kifejlesztenünk a vágyat,

hogy visszatérjünk a lelki világba, hogy vágyjunk az Úr társaságára. Az ilyen vágy

kialakulásával egyidőben az anyagi világ élvezetére (például elismerésre, anyagi

javakra, tiszteletre) automatikusan csökkenni fognak. Természetesen, akik túlságosan

ragaszkodnak az anyagi élvezethez, rendkívül nehezen mondanak le az

érzékkielégítésről, gyakran még akkor is, ha már nem is képesek élvezni a megszerzett

javakat. De aki valóban boldogságra vágyik, annak le kell mondania a kielégítetlen

vágyairól, hiszen azok csak a szenvedés forrását jelentik. Mindaddig, amíg az élőlény

vágyik a munka gyümölcsének élvezetére, a léleknek folytatnia kell vándorútját egyik

testből a másikba, tettei természete szerint. Ha az élvezetre való hajlam az Úr szolgálata

utáni vággyá alakul át, akkor a tettei karma-yogává változnak. Ekkor minden

gyümölcsöző és egyéb munkájának eredménye összekapcsolódik az Úr szolgálatával, és

már nem eredményez további karmát és fokozatosan transzcendentális odaadó

szolgálattá alakul át.

De még ha valakinek anyagi vágyai is vannak, de a Legfelsőbb Úrhoz fordul, a

természethez való vonzódása csökkenni kezd. Mivel pedig helyes cél felé halad,

92 Bh§g. 2.3.10. magyarázat.

26

fokozatosan teljesen megtisztul az anyagi vágyaitól.93 Ugyanis a tiszta odaadó szolgálat

olyan lelki élvezetet nyújt, hogy az élőlény automatikusan közömbössé válik az anyagi

élvezettel szemben. Az odaadó szolgálat tökéletességének ez a legfőbb jele.94 Ha egy

bhakta még ki is tart valamilyen anyagi vágya mellett, de ugyanakkor őszintén szeretné

az Urat szolgálni, akkor K¥¢£a közvetlenül megadhatja számára a tiszta odaadó

szolgálatot, s elveheti minden anyagi vágyát és tulajdonát. Az Úr ilyenkor olyan

helyzetet teremt számukra, amely az élvező mentalitás utolsó csíráját is elfojtja. Az a

boldogtalanság tehát, amelytől a bhakta szenved, a szó valódi értelmében nem karmikus

visszahatás, hanem az Úr különleges kegye, hiszen arra készteti a bhaktát, hogy teljesen

elengedje az anyagi világot és hazatérjen a lelki világba az Úr társaságába.95 Ezt

illusztrálja Dhruva Mah§r§ja története.

Dhruva Mah§r§ja szigorú lemondásokat végzett, az Úrhoz imádkozott, ám később

vágyának tárgyai csak törött üvegcserepekhez hasonlított, hiszen rájött, hogy sokkal

értékesebb dologra talált rá, mint amit eredetileg kért.96 Történetének hallása felébreszti

az odaadó szolgálat iránti vágyat. Dhruva Mah§r§ja még csak öt éves volt, amikor

édesapjának, Utt§nap§da király másik felesége megsértette őt. Suruci királynő azt

mondta róla, hogy Dhruva nem méltó arra, hogy apja ölébe üljön és sohasem lehet

belőle király. Dhruva édesanyjához fordult tanácsért, hogy mit tehetne. Sun¦ti azt

tanácsolta fiának, hogy imádja az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, mert Ő a legfőbb,

és csak Ő adhatja meg a kegyet az uralkodáshoz. Dhruva ekkor elhagyta apja házát és az

erdőbe vonult. Az Úr tudomást szerzett Dhruva elhatározásáról és elküldte hozzá

N§radát, hogy tanítsa őt, hiszen az Úr szolgálatát először egy lelki tanítómester

utasításait követve tudjuk végezni, mert a lelki tanítómester tudja igazán, hogy hogyan

lehet a tanítványa vágyait K¥¢£a tudatossá tenni, vagyis az Úr szolgálatába állítani. Így

az élőlény vágyai és törekvései a szolgai szerep köré összpontosulhatnak. N§rada azt

tanácsolta Dhruvának, hogy legyen elégedett minden körülmények között, térjen vissza.

Dhruva őszintén bevallotta, hogy erre nem képes, mert még anyagi vágyai vannak,

amikről még nem tud lemondani, hatalmasabb szeretne lenni, mint az előző királyok, és

kérte N§radát, hogy mondja meg mi a becsületes út ennek eléréséhez. N§rada ekkor

szintén az Úr odaadó szolgálatát javasolta. „Akik a vallásosság, az anyagi gyarapodás,

az érzékkielégítés és végül a felszabadulás négy elvének gyümölcseire vágynak,

93 Bhg. 7.20. magyarázat. 94 Bh§g. 1.5.19. magyarázat. 95 Bh§g. 10.14.8. 96 C.C. Madhya- l¦l§, 24. 219.

27

azoknak az Istenség Legfelsőbb Személyisége odaadó szolgálatát kell végezniük, mert

az Ő lótuszlábának imádata mindent megadhat nekik.”97

Dhruva Mah§r§ja hihetetlen lemondásainak köszönhetően olyan hatalmas

képességekre tett szert, hogy a három világ is beleremegett és még a félistenek is

megijedtek erejétől. Az Úr Garu¨a hátán kelt útra, hogy találkozzon Dhruvával. Amikor

Dhruva homlokát az Úr megérintette kagylókürtjével, azonnal megértette a Védák

lényegét és saját kapcsolatát is a Legfelsőbb Úrral. Dhruva Mah§r§ja ekkor már nem

vágyott semmi másra, csak a bhakták társaságára és arra, hogy örökké az Úrról

hallhasson. Annak ellenére, hogy a anyagi célok elérése érdekében fogott hozzá az

odaadó szolgálat folyamatának, a folyamat így is tökéletesen megtisztította őt.Ez azt

mutatja, hogy mindegy milyen vágyaink vannak még, nyugodtan fogadjuk el a bhaktit,

mert ezáltal bármit megkaphatunk amire vágyunk.98 Ha odaadóan az Úrhoz fordulunk,

akkor Ő képes megadni számunkra a szolgálatából eredő felsőbb ízt, ami elfeledteti

velünk anyagi vágyainkat. Maga Dhruva mondja: Óh, Uram! Gazdagsággal járó rangra

törekedtem ebben az anyagi világban, ezért szigorú vezekléseket és lemondásokat

végeztem. Most megkaptalak Téged, akit a nagy félistenek, szentek és királyok is oly

nehezen érnek el. Üvegcserepet kerestem, s helyette a legértékesebb drágakőre

bukkantam. Így aztán olyan elégedett vagyok, hogy nem kívánok semmilyen áldást

Tőled.”99 „K¥¢£a azt mondja: Aki transzcendentális szerető szolgálatomat végzi, s

ugyanakkor az anyagi élvezet kincseire vágyik, az nagyon-nagyon ostoba. Éppen olyan,

mint az az ember, aki elutasítja az ambróziát, és inkább mérget iszik. Én azonban

nagyon okos vagyok. Miért adnék hát anyagi gazdagságot ennek a bolondnak? Inkább

ráveszem, hogy fogadja el lótuszlábam oltalmának nektárját, s elfeledtetem vele a

csalóka anyagi élvezetet.”100

Dhruva Mah§r§ja hatalom és gazdagság utáni vágya miatt fogott bele az odaadó

szolgálatba, mert az Úrhoz különböző, akár anyagi célokkal is lehet fordulni. „Óh,

Bh§raták legjobbja! Négyféle jámbor ember kezd hozzá odaadó szolgálatomhoz: a

szenvedő, a gazdagságra vágyó, a kíváncsi, és aki az Abszolútról szóló tudás után

kutat.”101

97 Bh§g. 4.8.41. 98 Bh§g. 4.8. fejezet. 99 CC. Madhya-l¦l§, 22.42. 100 CC. Madhya-l¦l§, 22.38-39. 101 Bhg. 7.16.

28

¼r¦la ¼ukadeva Gosv§m¦ imperszonalista volt, de mivel tudásra akart szert tenni,

ezért meghalgatta Vy§sadeva szavait, és a ¼r¦mad-Bh§gavatam üzenetét megértve olyan

vonzónak találta azt, hogy bhakta lett. Gajendra, az elefántok királya akkor fordult az

Istenség Legfelsőbb Személyiségéhez, amikor élete veszélyben volt és ereje már

elfogyott a krokodillal folytatott harcban. Imákat ajánlott az Úrnak, aki személyesen

jelent meg és mentette meg őt. A négy Kum§ra is imperszonalista volt, de amikor

kíváncsiságukban beutazták az univerzumot és eljutottak a lelki világba, ahol

megpillantották az Istenség Személyiségét, szintén bhakták lettek.102 Az Úr a sak§ma-

bhaktákat ak§mává változtatja, mint ahogy Arjunával is tette. Arjuna saját boldogságára

gondolva megtagadta a harcot és nem akart saját rokonai ellen fordulni, de miután az Úr

tanításban részesítette, már nem vágyott másra, mint a Legfelsőbb elégedettségére, s így

vágy nélkülivé vált.103

N§rada Dhruva Mah§r§ját számos utasítással látta el, hogy miként fogjon hozzá az

Úr imádatához: menjen a Yamun§ folyó partjára, naponta háromszor fürödjön meg,

tegyen eleget az a¢±§¯ga-yoga szabályozó elveinek, majd üljön le az §sanájára,

gyakorolja a háromféle légzést és így szabaduljon meg az anyagi szennyeződéstől,

meditáljon az Istenség Legfelsőbb Személyiségén az o° namo bhagavate v§sudev§ya

mantra segítségével, imádja a m¡rtiját. Ezek a szabályok akkoriban talán teljesíthetők

voltak, de nyilvánvaló, hogy a Kali-yuga emberei számára szinte lehetetlen véghezvinni

őket. Ezért a mostani kor számára a mah§-mantra éneklése és a 4 szabályozó elv

betartása az előírt tisztulási folyamat.

4.3. A mah§-mantra

Ahhoz, hogy a vágy felébredjen bennünk arra, hogy az elme a lelki megvalósítás

érdekében cselekedjen, vagyis vágyunk tárgya az Úr legyen, változtatnunk kell azon,

amivel az elménk foglalkozik. Az elme az érzékelő szervek központja, ezért ha a

gondolkodás, érzés és akarat minőségét megváltoztatjuk, akkor a cselekvő érzékekkel

végzett tettek minősége is megváltozik. Az elme és az érzékek tárgyát pedig csak a

transzcendentális hang képes megváltoztatni. A leghatékonyabb transzcendentális hang

a szív és a vágyak tisztítására a mah§-mantra. E mantra vibrálása folyamatosan

102 CC. Madhya-l¦l§, 24.94. 103 Bh§g. 2.4.19. magyarázat.

29

emlékeztet minket K¥¢£ára és egyben az életünk céljára. Segít, hogy elménket K¥¢£ára

való emlékezéssel foglaljuk le, egyéb hasztalan anyagi gondolatok helyett.

K¥¢£a nevei rendkívüli hatással bírnak. Számtalan élőlény érte el a felszabadulást

csupán azzal, hogy nagy figyelemmel Rá gondolt. Ha valaki nem szeretettel ejti ki Isten

neveit, hanem mondjuk kéjjel, ellenségesen, félelemből, vagy akár akaratlanul is, még

akkor is elérheti Őt. Az Úr szent neveinek kiejtése akkor is kifejti tisztító hatását, ha

erről nem is vagyunk tudatosak, éppen úgy, mint egy gyógyszer. Az orvosságról sem

tudjuk, hogy pontosan hogyan hat, de ha bevesszük, akkor is hatni fog, ha nem is

hiszünk a hatékonyságában.104 Aj§mila halálakor csupán fiát, N§r§ya£át szólította, de

mivel önzetlenül ejtette ki a szent nevet, annak ellenére, hogy bűnösen élt,

megmenekült.105 Ha valaki egyszer is kiejti az Úr szent nevét, annyi bűntől szabadul

meg, amennyit elkövetni sem képes.106

A Kali-yugában az emberek nagyon rövid életűek és lassan haladnak a lelki

megvalósításban, ezért szerencsés ha a mah§-mantra éneklését gyakorolják, mint a lelki

megvalósítás leghatékonyabb módszerét. „A nézeteltérések és a képmutatás e

korszakában az Úr szent nevének éneklése az egyetlen lehetőség a felszabadulásra.

Nincs más út, nincs más út, nincs más út.”107

4.4. A négy szabályozó elv szerepe a vágyak szabályozásában

Az odaadó szolgálat gyakorlásában nagyon fontos szerepe van a szabályozó

elveknek, melyeknek az a feladata, hogy az anyagi vágyainkat megfékezzék s ez által

magához az anyagi világhoz való ragaszkodásunkat csökkentsék.

A vegetáriánus étkezés a legelső lépcsőfok, talán ez a szabály tartható be a

legkönnyebben, mert amennyiben nyelvünknek, ízlelő érzékünknek húsból készült

ételek helyett más alternatívát kínálunk fel, K¥¢£ának felajánlott ételek formájában,

bizonyára elégedetté tehetjük.

A kábító- és mámorító szerek fogyasztása egyes emberekben a boldogság illúzióját

kelti, természetesen csak amíg a hatásuk tart. Azonban ilyen befedett tudatállapotban

vajmi kevés esély van arra, hogy bárki is a Legfelsőbb iránt kezdjen el érdeklődni.

Ráadásul az ilyen szerekre való rászokással csak még mélyebbre lehet süllyedni az

104 Bh§g. 6.2.19. 105

Bh§g. 6.1.30. 106 Bh§g. 1.8.26. magyarázat. 107 Bhg. 6.11-12. magyarázat.

30

illúzióban. A józan emberek könnyebben belátják, hogy a boldogságukat nem ilyen

szerek fogyasztásával fogják elérni. Aki pedig már valaha is megtapasztalta a

felsőbbrendű ízt, azután már semmi másra nem fog vágyni: „A megtestesült lélek

elállhat az érzéki örömöktől, ám az érzékek tárgyai utáni vágy megmarad. Ha azonban

egy felsőbbrendű ízt tapasztalva hagy fel az érzéki élvezettel, tudata rendíthetetlenné

válik.”108

A szerencsejáték szorosan a vagyon utáni vággyal van összefüggésben. Könnyen

felismerhető, hogy valaki minél inkább vágyik a vagyonra, annál könnyebben kezd bele

szerencsejátékba. Ha valaki nyer, akkor az a hamis illúziója támad, hogy ezen a módon

könnyen elérheti az áhított gazdagságot, ha veszít, akkor pedig dühös lesz. Mindkét

lehetőség csak anyagi ragaszkodásait erősíti.

A tiltott nemi élet szabályának betartása a legnehezebb, mivel – ahogy azt már

korábban kifejtettem – minden vágy közül a szexuális vágy a legerősebb. Prabhup§da

azt javasolta egy tanulónak: „Ha erős szexuális késztetést tapasztalsz, imádkozz

K¥¢£ához. Tudd, hogy m§y§ támadása alatt állsz. Imádkozz, és m§y§ el fog menni. A

saját erődből nem tudsz m§y§val harcolni.”109

4.5. A visszaesés lehetősége, a hit szerepe

A négy szabály követése igen nagy lemondásokat igényel, mert az anyagi vágyak

nagyon erősek, az anyagi vágyak csábítása folyamatos, így mindig jelen van a

visszaesés lehetősége is. A visszaesésre mind a gyümölcsöző cselekedeteket végzők,

mind pedig a bhakták is hajlamosak. Mi lehet a legfőbb oka annak, ha valaki elbukik?

„Akiknek nincs hitük az odaadó szolgálatban, azok nem érhetnek el Engem, hanem

visszatérnek az anyagi világbeli születés és halál ösvényére.110” Vagyis aki nem

rendelkezik elegendő hittel, az nem képes végigjárni az odaadó szolgálat útját. Szilárd

hit nélkül nem lehet megszilárdítani eltökéltségünket az Úr szolgálatában és kitartóan

haladni előre a megvalósítás felé, tehát a K¥¢£a-tudatban való fejlődéshez a hit

(ªraddh§) a legfontosabb tényező. Természetesen nem mindegy, hogy a hit miben áll és

milyen féle hitről beszélünk. Az élőlény hitét a rá jellemző kötőerő határozza meg, ezért

azt három csoportba sorolhatjuk az anyagi természet három kötőereje alapján. „A hit

108 Bhg. 2.59. 109 http://www.sivaramaswami.com/hu/category/ugy-ahogy-van/page/10/, Úgy, ahogy van, 2011.01.28. 110 Bhg. 9.3.

31

háromféle lehet: jó, szenvedélyes és tudatlan, attól függően, hogy a megtestesült lélekre

a természet melyik kötőereje jellemző.111” Az eredeti, vallásos hit a jóság kötőerejében

van, ezért ebben a kötőerőben megszilárdulva van lehetőség továbblépni arra a szintre,

amikor a hit már abban áll, hogy K¥¢£a az Istenség Legfelsőbb Személyisége, és mi

lelkek az Ő örök szolgái vagyunk.

4.5.1. A társulás ereje

A hit a bhakták társaságában születik112, ezért egy bhakta számára kiemelten fontos

a más vai¢£avákkal való társulás, mert csak tőlük lehet megkapni az odaadó szolgálat

magját. Nem ugyanaz az eredménye annak, ha valaki az Úr bhaktájától hallja a Védák

üzenetét vagy pedig egy olyan személytől, akinek nincs hite benne. „A K¥¢£a-tudat

azzal kezdődik, hogy azok társaságát keressük, akik K¥¢£a-tudatúak.”113 Megfelelő

társulásban az anyagi világ élvezetére vonatkozó vágy fokozatosan csökken, míg az

Úrról való hallás utáni vágy egyre csak nő – az élőlény így tud fejlődni a lelki életben.

Az Úrról hallani mindenki számára elégedettséget és boldogságot okoz, hiszen mint

tudjuk az Istenség Személyisége olyan vonzó, hogy még a legfejlettebb lelkek számára

is nektári örömöt képes nyújtani.114

A ¼r¦mad-Bh§gavatam példája szerint a társulás hatására éppúgy alakulnak ki a

tulajdonságok, mint ahogy a tűzzel érintkezve a tárgyak felforrósodnak, ezért nagyon

fontos a társulás kérdése a bhakták életében. Bhaktákkal társulva az ember jó

tulajdonságai erősödnek és maguk is bhaktákká válhatnak, míg a karm¦kkal való

társulás újra beszennyezheti őket és újra hajlamosak az érzékkielégítés csapdájába esni.

Ezen okok miatt a bhakták kerülik a nem K¥¢£a-tudatúak társaságát. Amikor Bharata

Mah§r§ja Ja¨a Bharataként született meg rendkívüli módon óvakodott a rossz

társulástól. Hogy az abhakták ne lehessenek rá hatással és még csak ne is szóljanak

hozzá, ostobának, őrültnek, süketnémának és vaknak tettette magát.115

Nagyon fontos kérdés a nőkkel való társulás is. „Nincs olyan dolog, amelyhez

ragaszkodva az elvakultság és a lekötöttség olyan mértékű lenne, mint akkor, amikor

valaki a nőkhöz ragaszkodik, vagy olyan emberekkel barátkozik, akik kedvelik a

111 Bhg. 17.2. 112 Bhg. 9.3. magyarázat. 113 Bhg. 7.30. magyarázat. 114 Bh§g. 1.1.3. 115

Bh§g. 5.9.3.

32

nőket.”116 Ez az idézet arra hívja fel a figyelmet, hogy aki a lelki életben fejlődni akar,

kerülje a nők társaságát. Természetesen ez férfiakra vonatkozik, de ebből következően,

ha a férfiak kerülik a nők társaságát, akkor a nőknek sincs lehetőségük a férfiakkal való

társulásra. „A nőkkel való szennyes társulása következtében az élőlény, Purañjana

királyhoz hasonlóan örökké az anyagi lét gyötrelmeitől szenved, és az anyagi élet sötét

birodalmába marad, hosszú-hosszú évekre megfosztva minden emlékezettől.”117

Purañjana király is nagyon ragaszkodott a feleségéhez, mellette egész életét az

érzékkielégítésnek szentelte. Felesége mellett a lelki vakság állapotában volt, semmi

mással nem törődött csak családjával és gazdagságával. Eközben azonban megöregedett

és teste már nem tudta annyira élvezni az anyagot, mint korábban. Élete során pedig

olyan mértékű ragaszkodást fejlesztett ki vagyona, gyermekei és főleg felesége iránt,

hogy halálakor sem tudott másra gondolni. Így nem szabadult fel, hanem következő

életében női testben született meg.

A nőkhöz való ragaszkodásnak olyan ereje van, hogy még közvetett módon is hatást

gyakorol az élőlényre. Ezt azt jelenti, ha valaki olyan személlyel társul, akinek erős

ragaszkodása van a nőkhöz, vagy akár csak egy ilyen társulás szemtanúja lesz, ez a

vonzódás őt is befolyásolni fogja. Ezt történt Aj§milával is, aki egy brahmac§r¦ volt:

egyszer a hazafele vezető úton egy részeg férfit látott meg, aki nyilvánosan ölelgetett és

csókolgatott egy prostituált nőt. Ez a látvány Aj§milában is kéjes vágyakat ébresztett és

utána hiába próbált visszaemlékezni a szentírások utasításaira, nem tudta elfelejteni.

Később a prostituáltat házába fogadta, majd minden vagyonát ráköltötte és teljesen

felhagyott a br§hma£ikus élettel.118

A var£§ªrama rendszer lehetőséget ad a nőkkel való társulásra és a szexuális életre,

de csakis a g¥hasták számára engedélyezett és ez esetben is szigorú szabályok között. A

¼r¦mad-Bh§gavatam 9. énekében Yadu mondja édesapjának, Yay§ti királynak: „…ha

valakinek nincs része az anyagi boldogság élvezetében, nem juthat el a lemondásig.”119

Aki még nem tapasztalta meg az anyagi élvezeteket, még nem próbálta őket, nyilván

arra sem jöhet rá, hogy nem képesek kielégíteni vágyait, sohasem érezhet igazi

elégedettséget. Ha valakit ilyen tapasztalatok hiányában egyből szigorú lemondásokra

kényszerítenének, további élete során valószínűleg zavarni fogja, hogy nem élte ki

anyagi vágyait, és így sokkal nehezebben haladhat a lelki életben, az ilyen

116 Bh§g. 3.31.35. 117 Bh§g. 4.28.27. 118

Bh§g. 6.1.56-64. 119 Bh§g. 9.18.40.

33

zavarodottság pedig könnyen a leeséshez is vezethet. A var£§ªrama rendszer a

fokozatos fejlődésre és lemondásra ad lehetőséget. Aki nem képes lemondani a

feleségről, gyerekekről, vagyonról annak lehetősége van a g¥hastha §ªramában élni,

majd pedig ha már kiélvezte a családi életet, akkor továbblépni a v§naprastha és később

a sanny§sa rendbe.

A védikus irodalom olyan mértékben óva int a női társaságtól, hogy ez még a női

rokonokra és családtagokra is kiterjeszti: „Az ember ne engedje meg magának, hogy

ugyanazon a helyen együtt üljön a saját anyjával, nővérével vagy leányával, mert az

érzékek olyan erősek, hogy még ha valaki nagyon fejlett tudással rendelkezik, akkor is

vonzódhat a nemi élethez.”120 Nyilvánvalóan a Kali-yugában már nem lehet a nőket és

férfiakat ennyire élesen elkülöníteni egymástól. A hétköznapokban nők és férfiak az

iskolákban együtt tanulnak, a munkahelyeken együtt dolgoznak és együtt élnek

családtagjaikkal, így elkerülhetetlen, hogy valamilyen szinten kapcsolatba kerüljenek

egymással. Ám ha valaki meg akar szabadulni a feltételekhez kötöttségtől, annak

tartózkodnia kell a nőkkel való társulástól, nemi életet pedig kizárólag a feleségével

élhet szabályozott módon.

4.5.2. A bhakták különleges helyzete

Az anyagi szennyeződés olyan erős, hogy még egy bhakta is követhet el olyan

tetteket, melyek nincsenek összhangban az odaadó szolgálattal. Ám az Úrnak nagyon

kedvesek az Ő bhaktái, még azok is, akik hajlamosak visszaesésre, ezért

megkülönböztetett helyzetben vannak más bűnös tetteket elkövetőkkel szemben. Egy

bhakta visszaesése nem hasonlítható egy karm¦ kudarcához. Ugyanis egy karm¦ saját

gyümölcsöző tetteinek visszahatásaitól szenved, míg a bhakta helyes útra tér a

büntetéstől, amit maga az Úr szabott ki neki.121 Ha egy bhakta hibát követ el, de

továbbra is odaadóan szolgálja az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, akkor a szívében

lakozó Úr megtisztítja a szennyeződéstől, így egy ideiglenes visszaesést jóvá lehet

tenni.122 „Még ha valaki a legszörnyűbb tettet követi is el, ha odaadó szolgálatot végez,

szentnek kell tekinteni, mert eltökéltsége a helyes irányba vezeti.”123

120 Bh§g. 9.19.17. 121 Bh§g. 1.5.19. magyarázat. 122 Bhg. 9.30. magyarázat 123 Bhg. 9.30.

34

Bharata Mah§r§ja példája jól illusztrálja, hogy az anyagi ragaszkodás egy fejlett

szinten lévő személyt is milyen könnyen hatalmába keríthet, és hogy az Úr az ilyen

helyzetben hogyan ad lehetőséget bhaktájának tettei korrigálására. Bharata Mah§r§ja

hosszú uralkodása után, az előírásoknak megfelelően visszavonult a társadalmi és

családi élettől, vagyonát fiaira hagyta és Pulaha-§sramában teljesen az Úr odaadó

szolgálatába merült. Bharata Mah§r§ja ekkor már mentes volt minden anyagi vágytól,

teljes elégedettséget érzett magában csupán azzal, hogy a Legfelsőbb Urat szolgálta.

Egy nap kimentett egy árván maradt őzgidát a folyóból és maga mellé vette.

Elhatározta, hogy gondját fogja viselni. Hamarosan azonban minden gondolata az őz

körül forgott, nagyon megszerette az állatot. Ha egy kicsit is szem elől tévesztette már

aggódott miatta és folyton azt kereste, mivel tehetné elégedetté az őzet. Minden idejét

vele töltötte és vallásos kötelezettségeit is kezdte elhanyagolni. Még ha meditálni is

próbált, akkor is csak az őz járt a fejében. Ragaszkodása olyan mértéket öltött, hogy

elméje teljesen megzavarodott. Így amikor eljött halála pillanata, akkor sem tudott

másra gondolni, csak az őzre. Könnyedén képes volt lemondani vagyonáról és otthagyni

családját, de az őzet nem tudta kitörölni gondolataiból teste elhagyásakor sem, így

őztestben született újra. Bharata Mah§r§ja elbukott az odaadás útján, nem érte el a

végső célt. Ilyen esetekben az Úr olyan büntetést szab ki bhaktája számára, mely még

inkább erősíti vágyát, hogy elérje Őt. Habár Bharata Mah§r§jának egy őz testben kellett

megszületnie, az Úr kegyéből vissza tudott emlékezni az előző életében történtekre. Így

megérthette, hogy miért került jelenlegi helyzetébe és nagyon megbánta korábbi

viselkedését. Következő életében pedig lehetőséget kapott arra, hogy egy br§hma£a

családban szülessen meg.124

4.6. Természetes szükséglet vagy vágy?

Egy bhaktának természetesen az odaadó szolgálat útját járva is maradnak még

vágyai. De melyek azok a vágyak, amelyekkel K¥¢£ához fordulhat és bízhat a

teljesítésükben, és melyek azok, melyek már túlzottak?

A négy alapvető életszükséglet, mely az állatoknál és az embereknél is megegyezik:

az evés, alvás, a védekezés és a párzás. Az embernek azonban létformájához méltón

viselkedve kell ezeket a szükségleteit is kielégítenie.125 Ezeknek a szükségleteknek a

124 Bh§g. 5.7.8 – 5.8.31. 125 Bh§g. 1.16.22. magyarázat.

35

kielégítésére csupán az anyagi lét során van szükség, az élőlénynek eredeti állapotában

nincsenek ilyen szükségletei. Az érzékkielégítés tárgyait ezen szükségletek

kielégítéséhez csak olyan mértékben szabad igénybe venni, mely mértékig feltétlenül

szükséges.126 Minden ezen felüli dolog, csak mesterségesen keltett szükséglet. A

szükségesnél többre vágyakozást, vagy az olyan vágyakat, melyek elérése túl sok

erőfeszítést igényel, már aty§h§rának hívják. „Az embernek ezért csupán azt szabad

elfogadnia, amire szükséges van, s ami őt illeti meg.”127 „Az ember odaadó szolgálata

megsemmisül, ha túlságosan belebonyolódik a következő hat cselekedetbe: (1) a

szükségesnél több evés vagy a szükségesnél több anyagi dolog felhalmozása; (2) túlzott

igyekezet nehezen megszerezhető anyagi dolgok eléréséért; (3) szükségtelen beszéd

világi témákról; (4) az írások szabályozó elveinek gyakorlása pusztán követésük, nem

pedig a lelki fejlődés kedvéért; vagy az írások szabályozó elveinek elvetése és a tőlük

független, szeszélyes cselekvés; (5) társulás olyan világi gondolkodású emberekkel,

akiket nem érdekel a K¥¢£a-tudat; (6) mohó vágy anyagi eredményekre.”128

A testi szükségletek másodlagosak, mert az elsődleges szükséglet az, hogy a lélek

elmerüljön a lelki életben.129 Egy bhaktának csak arra szabad vágynia és csak azt kell

elfogadnia, amire az Úr szolgálatához szüksége van. Egy bhaktának elsősorban mindig

arra kell törekednie, hogy szolgálatait teljesítse és az Úr utasításainak megfelelően éljen.

Az Úr olyan kegyes, hogy biztosítja bhaktái számára a szükséges körülményeket. Ha

valaki pedig a már megkapott dolgokon felül vágyik még valamire ahhoz, hogy

szolgálatát még szebben elvégezze, minden bizonnyal az Úr meghallgatja kívánságát és

teljesíti azt. Így örömet okoz bhaktájának, mert az még szebben tud szolgálni, a még

szebb szolgálat pedig az Urat is még elégedettebbé teszi. Tulajdonképpen erről a

transzcendentális versengésről – hogy ki okoz egymásnak nagyobb örömöt – szól az

odaadó szolgálat.

126 Bh§g. 2.5.30. magyarázat 127 ¼r¦ ¾ªopani¢ad, 1. mantra. 128 A tanítások nektárja, 2. vers. 129 Bh§g. 3.33.26. magyarázat.

36

5. Fejezet: Más vágyainak kielégítése

A 2. fejezetben láthattuk, hogy a saját anyagi vágyak kielégítésének eredménye az,

hogy az anyagi világhoz láncolja az élőlényt. De mi történik akkor, ha az élőlény más

anyagi vágyait akarja kielégíteni? Mint sok más esetben, itt is a tett motivációja a

kulcstényező. Más anyagi vágyainak kielégítésének lehet anyagi és lelki indítéka is,

valamint szándékunkban állhat más lelki vágyainak beteljesítése is.

Az első lehetőség az, ha valaki más anyagi vágyait szeretné kielégíteni anyagi céllal.

Ha tudás nélkül más anyagi vágyait enyhítjük az olyan, minta egy vak vezetne egy

másik világtalant.130 Egyik sem tudja, hogy az anyagi vágyak kielégítése teljesen

hasztalan lelki szempontból.

Más anyagi vágyait segíteni tulajdonképpen az adományozás egy fajtája. A

Bhagavad-g¦t§ magyarázata alapján adományozni az anyagi természet három

kötőerejének megfelelően, háromféleképpen lehet. „A tisztátalan helyen és nem

megfelelő időben, kellő figyelem és tisztelet nélkül és arra méltatlan embereknek

történő adományozás a tudatlanság kötőerejében van.”131 Ha valaki kelletlenül vagy

anyagi eredményre vágyva adományoz, akkor azt a szenvedély kötőerejében hajtja

végre.132 A más élőlények körülményeinek javítása, a másoknak nyújtott segítő

szándékú tettek mind jámbor tettek. Ha a viszonzás vágya nélkül hajtjuk végre őket,

akkor az ilyen cselekedetek a jóság minőségében vannak. Ilyen tettek például az

adományozás szegények részére, kórházaknak, jótékonysági alapítványoknak. Még ha

ezek a tettek nem is önös szándékból nyilvánulnak meg, mivel nincsenek kapcsolatban

az Úrral, még mindig anyagi tettnek tekintendők, és mint ilyenek karmát

eredményeznek, vagyis még mindig az anyagi világhoz kötik az élőlényt. Vagy K¥¢£át

szolgáljuk közvetlen vagy közvetett módon, vagy az anyagi világ illúzióját. Ami nincs

összefüggésben az Úrral, az csupán az érzékeket szolgálja, de nem szolgálja az

élőlényeket abszolút értelemben. Mert még ha látszólag enyhülnek is az anyagi vágyak

vagy az anyagi szenvedés, az élőlény helyzetén az ilyen cselekedetek nem segítenek,

hiszen nem viszi őket közelebb egy kicsit sem K¥¢£ához. Az ilyen tettek az egyik fél

lelki fejlődését sem szolgálják.133 Az egyetlen dolog, amivel az ember segíthet a többi

élőlényen, ha lelki fejlődésükért tesz valamit és közelebb hozza őket a K¥¢£a-tudathoz.

130 Bh§g. 7.5.31. 131 Bhg. 17.22. 132 Bhg. 17.21. 133 Bhg. 17.20. magyarázat.

37

A jóság kötőerejében tett adományozás is csak akkor javasolt, ha az megfelelő

időben, megfelelő szándékkal, az arra érdemesek részére történik. Nyilvánvalóan akkor

válik valaki érdemessé az adományra, ha azt nem érzékkielégítésre használja, hanem

valamilyen összefüggésbe hozható az Úrral. A vagyon anyagi dolog, de lelki célokra

történő adományozása – például bhaktáknak vagy templomnak m¡rtik imádatára,

könyv- és ételosztásra, stb. – odaadó szolgálatnak minősül, így nem eredményez

karmát.

Egy jó feleség is teljesíti férjének minden anyagi vágyát, hogy a férjének minden

kényelme meglegyen. Teszi ezt mindazért, hogy férje a lelki élettel tudjon foglalkozni

és fejlődni tudjon a megvalósítás útján. A férj lelki eredményein ekkor a feleség is

osztozik, hiszen ő volt az, aki a megfelelő körülményeket biztosította a férje számára.134

Ez természetesen csak akkor igaz, ha a férj a feleség teremtette kedvező körülményeket

a lelki életben való fejlődésére fordítja.

Más lelki vágyának beteljesülésében önzetlenül szerepet vállalni minden bizonnyal

a vágyak kielégítésének legnemesebb formája. Nagyon kedves K¥¢£ának, ha valaki az Ő

bhaktáját szolgálja, az Úr mondja: „Jobb, ha valaki a bhaktáimat imádja, mint ha

közvetlenül Engem imád.”135 „Aki egy vai¢£avát szolgál, az az Istenség Legfelsőbb

Személyiségét szolgálja.”136 A lelki tanítómester az Urat képviseli az anyagi világban,

így az ő vágyának követése tulajdonképpen K¥¢£a vágyának követése. Kettejük vágya

teljesen azonos, vagyis minél több lelket visszavezetni a lelki világba.137 Ez úgy

lehetséges, hogy amellett, hogy a bhakták olyan tökéletessé váljanak az odaadó

szolgálatban, amennyire csak lehetséges, adják át ezt az áldást másoknak is. ¼r¦la

Bhaktisiddh§nta Sarasvat¦ vágya az volt, hogy prédikáló központok nyíljanak a nyugati

országokban. Ezt a vágyát osztotta meg ¼r¦la Prabhup§dával is, aki lelki tanítómestere

kívánságát követve indult el Amerikába, hogy elterjessze a K¥¢£a-tudatot. Prabhup§da

vágya pedig az volt, hogy a bhakták osszák a könyveit, éppen ezért az ISKCON

központok hangsúlyos tevékenysége a könyvosztás, hogy minél több emberhez eljusson

a K¥¢£a-tudat üzenete. A guru vágyának a beteljesítése a tanítvány élete és lelke, és

tökéletesedésének kulcsa.

Sokszor félreértett a gop¦k vágya, melyet a megfelelő tudás hiányában szexuális

vágyként szoktak azonosítani. Külső szemmel a gop¦k cselekedetei áthágnak minden

134 Bh§g. 3.14.17. magyarázat. 135 Bh§g. 10.5.15-16. magyarázat. 136 Bh§g. 5.5. bevezetés. 137 CC. Ýdi-l¦l§,7.91. magyarázat.

38

társadalmi és védikus elvet, pedig ők a tiszta istenszeretet tökéletes képviselői.

Semmiféle szabállyal nem törődnek, semmilyen anyagi megfontolásuk nincsen,

mindenről lemondtak (a társadalmi szokásokról, a szentírások utasításairól,

rokonaikról138), hogy egyetlen vágyukat és céljukat teljesítsék, azaz K¥¢£át boldoggá

tegyék. „A kéj egyedüli célja élvezetet nyújtani saját érzékeinknek. A szeretet azonban

K¥¢£a gyönyöréről gondoskodik, s így rendkívüli ereje van.”139 Ez a rendkívüli erő

abban rejlik, hogy bár a gop¦k nem vágynak saját örömükre, mégis amikor K¥¢£át

szolgálják és boldognak látják Őt, örömük sokkal nagyobb, mint magáé K¥¢£áé. „Nem

keresik saját élvezetüket, boldogságuk mégis növekszik.”140 Ezért K¥¢£a és a gop¦k

kedvteléseit téves lenne érzékinek hinni, mert a gop¦k heves vágya egyedül K¥¢£a

élvezetére irányul és nem sajátjukra.

138 CC. Ýdi-l¦l§ ,4.176. 139 CC. Ýdi-l¦l§, 4.165. 140 CC. Ýdi-l¦l§, 4.188.

39

6. Fejezet: Az élet célja

Az élet végső célja a prayojana-siddhi, amikor az ember megérti kapcsolatát az

Istenség Legfelsőbb Személyiségével és ennek megfelelően cselekszik. Ezen állapot

eléréséhez a korábban körülírt okokból csakis az odaadó szolgálat vezet. A tiszta bhakti

szintjét elérve az élőlény vágyai már teljesen megtisztultak, minden anyagi

ragaszkodása megszűnt és alkalmassá válik arra, hogy felismervén eredeti

önazonosságát felszabaduljon.141

Aki már jelenlegi testében eléri a felszabadulást, ezt nevezik j¦van-muktinak. Egy

ilyen személynek, j¦van-muktának hét jellemzője van:

1) Mentes minden bűnös cselekedettől (apahata-p§pa)

2) Nincs kitéve az öregkör gyötrelmeinek (vijara)

3) Nem kell új testet elfogadnia (vim¥tyu)

4) Közömbösen tekint az anyagi szenvedésre és boldogságra (viªoka)

5) Nem vágyik többé anyagi élvezetre (vijighatsa)

6) Nincs más vágya, mint K¥¢£át szolgálni (apip§t§)

7) Minden vágya K¥¢£ára irányul, ezen kívül semmi mást nem akar (satya-k§ma)142

Egy tiszta bhakta legnagyobb vágya, amiért minden nap imádkozik, hogy örökké

K¥¢£a szerető és odaadó szolgálatát végezhesse. Az Isten iránti szeretet felette áll az

anyagi világból való felszabadulásnak (mukti).143 Ezért egy bhakta visszautasítja a

felszabadulás azon formáit, melyek nem ezt szerető szolgai viszonyt biztosítják. Egy

tiszta bhakta sohasem hagy fel az Úr szolgálatával, ezért sohasem fogadja el a

felszabadulás alábbi öt formáját:

141 Bh§g. 7.5.31. magyarázat. 142

Bh§g. 5.4.5. magyarázat. 143 Bh§g.1.Bevezetés, 29. oldal.

40

1) s§lokya-mukti – Eljutni arra a bolygóra, ahol az Úr lakik és ott élni az Úrral.144

2) s§m¦pya-mukti — Az Istenség Legfelsőbb Személyiségének társa maradni.145

3) s§r¡pya-mukti — Olyan négykarú testet kapni, mint az Úré.146

4) s§r¢±i-mukti – Olyan fenséggel rendelkezni, mint a Legfelsőbb Úr

rendelkezik.147

5) s§yujya-mukti vagy ek§tmat§m – Beleolvadás a Legfelsőbb létébe, a

személytelen Brahman-sugárzásba.148 Eggyé válni az Istenség Legfelsőbb

Személyiségével, feladva saját egyéniségét.149

A fentiek közül egy bhakta számára különösen a személytelen felszabadulás riasztó

(s§yujya), ugyanis ez az Úr odaadó szolgálata ellen elkövetett sértés eredménye.150

Ha valamilyen okból valaki nem éri el a felszabadulást jelenlegi életében, akkor

K¥¢£a kegye által következő életében folytathatja az odaadó szolgálatát, mert a bhakti

eredményei sohasem vesznek el. Ilyen ok lehet a már korábban említett visszesés

mellett az is, ha valaki egyszerűen még nem jutott el az Istenszeretet (prema) szintjére.

A bhaktinak olyan ereje van, hogy gyakorlásával az élőlény jelenlegi életében is elérheti

a felszabadulást és visszatérhet Istenhez, de nyilvánvalóan nem minden élőlény fejlődik

egyformán a lelki életben, de a K¥¢£a-tudatban végzett tettek eredményei sohasem

vesznek el, még a legapróbbak sem. Ha valaki jelen életében nem járja végig útját,

akkor sem éri veszteség, mert az ilyen cselekedetek eredménye örök és így nagy

valószínűséggel megadatik számára a lehetőség, hogy következő életében, kedvező

körülmények között folytathassa lelki megvalósítását.151

144 Bh§g. 4.24.7. magyarázat. 145 CC. Madhya l¦l§, 6.266. magyarázat. 146 CC. Madhya l¦l§, 6.266. magyarázat. 147 CC. Madhya l¦l§, 6.266. magyarázat. 148 Bh§g. 4.23.28. magyarázat. 149 Bh§g. 3.25.34. magyarázat. 150 CC. Madhya l¦l§, 6.268. magyarázat. 151 Bhg. 2.40. magyarázat.

41

Összegzés

Az élőlények a lelki világban az Istenség Legfelsőbb Személyiségének örök szolgái

és boldogságukat ebből a kölcsönös és szeretetteljes kapcsolatból merítik. Megirigyelve

az Úr fenségét szabad akaratuk lévén elhagyják eredeti lelki lakhelyüket, s az anyagi

világba kerülnek, hogy lehetőséget kapnak az anyag élvezetére. Ekkor azonban

megfeledkeznek eredeti önazonosságukról, arról, hogy mi az eredeti helyzetük. Az

anyagi világban a lelki világban már megszokott boldogságot igyekeznek megtalálni az

anyagi élvezetek által. Szennyezett vágyaikat anyagi és bűnös cselekedetekkel próbálják

kielégíteni, de mindig elégedetlenek maradnak. Az ilyen tettek egyre jobban az anyagi

világhoz kötik az élőlényt, aki az anyagi természet kötőerői befolyása alatt állva, úgy

vergődik, mint egy hal a hálóban. Könnyen belátható, hogy lelki élvezethez hasonló

örömöt az anyag élvezete soha nem tud nyújtani, mert az anyag nem lelki. „Ebben az

anyagi világban minden élőlény valamiféle eljövendő boldogságra vágyik, amely éppen

olyan, mint egy délibáb a sivatagban.”152

Az élőlény szenved az anyagi világban és egészen addig, amíg némi tudást nem

szerez eredeti helyzetéről, semmi esélye nincs a boldogságra. Az az élőlény, aki

megismerkedik a védikus tudással, több felkínált utat is választhat magának, hogy

meglelje boldogságát. Az egyik lehetőség, ha továbbra is az anyagi világot szeretné

élvezni, de már felismerve, hogy nem ő az irányító, a félistenekhez vagy jobb esetben a

Legfelsőbb Úrhoz fordul. Hogy anyagi kívánságai teljesüljenek áldozatokat képes hozni

és bizonyos lemondásokat gyakorol. Jutalmát meghatározott ideig élvezheti vagy

jelenlegi, vagy következő életében, akár felsőbb rendű, félistenek uralta bolygókra

kerülve is, de a karma törvényei miatt elkerülhetetlen, hogy újra visszatérjen.

A fejlettebb élőlények már belátják, hogy anyagi vágyaik kielégítésével soha nem

lelhetnek nyugalomra és boldogságra. Az anyagi vágyak kielégítése csak átmeneti

boldogságot nyújt, és végső soron nem más, mint a szenvedés ideiglenes megszűnése.

Az anyagi vágyak kielégítésnek éppen olyan hatása van, mint ha a tüzet úgy akarnánk

kioltani, hogy vajat öntünk rá, vagyis még erősebb és még több vágyat ébreszt az

élőlényben. Az élőlény idővel belátja, hogy vágyait nem tudja csillapítani, ezért

megpróbálja lekorlátozni őket és úgy megszabadulni az anyagi világ kötelékéből.

Azonban az anyagtól való szabadulás vágya még mindig anyagi jellegű, így ez sem

152 Bh§g. 7.9.25.

42

nyújthat elégedettséget, illetve az élet élvezetéről csakis értelemmel lehet lemondani,

mert a vágyakat nem lehet erőfeszítéssel feladni.

„A békét nem az éri el, aki igyekszik vágyait beteljesíteni, hanem egyedül az,

akit nem zavar a kívánságok szakadatlan özöne, melyek úgy ömlenek bele, mint folyók

az állandóan töltődő, ám mindig mozdulatlan óceánba.”153 Ezt a tudatállapotot csakis az

Úrnak való meghódolással lehet elérni. Aki meghódol az Úr előtt, cselekedeteit Neki

ajánlja, így a tettek lelkivé válnak, és nem eredményeznek több karmát, amely az

anyagi világhoz kötné. Az élőlény saját vágyai helyett az Úr vágyait igyekszik

kielégíteni, mindent az Ő boldogsága érdekében cselekszik. Ragaszkodását az anyagi

tárgyak helyett az Úr szolgálata iránt fejleszti ki, és az ebből a szolgálatból tapasztalt

öröm nem fogható semmilyen az anyagi világban tapasztalt boldogsághoz. A

transzcendentális szolgálatban az ember mindig elégedett, így nem vágyik az anyagi

élvezetek után. A K¥¢£a-tudat előírásainak betartása még egy ilyen tiszta szívű bhakta

számára is ajánlott, mert az anyagi vágyak folyamatosan kísértenek és hatással vannak

az emberre, ezért a tisztító gyakorlatoknak is ugyanígy folyamatosan jelen kell lenniük.

Van, aki nem képes azonnal teljesen meghódolni K¥¢£a előtt, de mégis az Úr

szolgálatába kezd mert boldogtalan, gazdagságra vágyik, kíváncsi vagy tudásra

vágyik.154 Az ilyen ember vágyai a bhakti tisztító folyamata által fokozatosan tisztulni

fognak és szívében kialakul az Isten iránti feltétel nélküli szeretet. Ezért az odaadó

szolgálat mindenkinek javasolt, még akkor is, ha anyagi céljai vannak az életben.

A vágy az élet hajtóereje, és motiválja az élőlényeket különféle tettekre. A

vágyak minősége pedig a tettek eredményét határozza meg. Ha megfigyeljük saját

vágyainkat, a megfelelő tudás birtokában azonnal láthatjuk, hogy azok milyen irányba

mutatnak és hova vezethetnek. Így ha látjuk magunk előtt az elérendő célt, azonnal

tudni fogjuk, hogy miként kell cselekednünk. Az élőlény rendelkezik a szabad akarat

szabadságával, így a döntés és annak eredménye is csak rajta áll, mert minden élőlény a

saját életéért felelős.

153 Bhg. 2.70. 154 Bhg. 7.16.

43

IRODALOMJEGYZÉK

Ádám Béla, Szanszkrit-Magyar Nagyszótár. dART studio, Budapest, 2006.

Bhaktivedanta Swami, A. C.: A tanítások nektárja. The Bhaktivedanta Book Trust,

1990.

Bhaktivedanta Swami, A. C.: Az önmegvalósítás tudománya. The Bhaktivedanta Book

Trust, 1990.

Bhaktivedanta Swami, A. C.: Az odaadás nektárja. The Bhaktivedanta Book Trust,

1997.

Bhaktivedanta Swami, A. C.: ¼r¦ Caitanya-carit§m¥ta. The Bhaktivedanta Book Trust,

2002.

Bhaktivedanta Swami, A. C.: ¼r¦mad Bh§gavatam. The Bhaktivedanta Book Trust,

2002.

Bhaktivedanta Swami, A. C.: ¼r¦ ¾ªopani¢ad. 2002.

Bhaktivedanta Swami, A. C.: A Bhagavad-g¦t§ úgy, ahogy van. The Bhaktivedanta

Book Trust, 2004.

Bhaktivedanta Swami, A. C.: K¥¢£a az Istenség Legfelsőbb Személyisége. Első kötet.

The Bahktivedanta Book Trust, 2004.

Krishna Dharma: Rámájana, Lál Kiadó, Somogyvámos, 1999

Tóth-Soma László: Személyiségfejlesztés felsőfokon. Lál Kiadó, Budapest, 2005.

44

MAGYAR NYELVŰ ABSZTRAKT

A szakdolgozat célja, hogy áttekintő képet adjon a vágy fogalmáról, bemutassa

fajtáit, ismertesse tulajdonságait és végül választ adjon arra, hogy milyen szerepet tölt

be a lelki életben. A kutatás forrásául a vai¢£ava szentírások szolgáltak.

Az 1. fejezet megkülönböztetem egymástól anyagi és a lelki vágyakat. Mivel a

forrásokban több szanszkrit szó is megfeleltethető a vágy kifejezésnek, ezek is

ismertetésre kerülnek használati példákkal együtt. A 2. fejezet az anyagi vágyak fajtáit

mutatja be és leírja, hogy milyen módon láncolják az élőlényeket az anyagi világhoz.

Kiemelt jelentősége miatt a szexuális vágy bővebb kifejtésre kerül. A 3. fejezet az

anyagi vágyak kezelésének lehetséges módszereit mutatja be. A 4. fejezetben jutunk el a

vágynélküliség fogalmához és az odaadó szolgálat ismertetéséhez. Megismerhetjük,

hogy melyek a lelki fejlődés folyamatát elősegítő és gátoló tényezők. Az 5. fejezet arra

ad választ, hogy milyen visszahatást kap az élőlény, ha más vágyait elégíti ki. Az utolsó

fejezet pedig a vágyak szerepét mutatja be az élet céljának beteljesítése vonatkozásában.

A dolgozatba számos példa is beemelésre került, melyek érhetőbbé teszik és

alátámasztják a szentírások kijelentéseit.

45

ANGOL NYELVŰ ABSZTRAKT / ABSTRACT IN ENGLISH

The thesis aims to give an overview of the concept of desire, also present the types,

describe the properties and finally answer the question: What is role of the desire in the

spiritual life? The source of the research are the vai¢£ava Scriptures.

In the first chapter I distinguish the material from spiritual desires. Because in the

sources many sanskrit words are with desire meaning, I also demonstrated these with

using examples. The second chapter presents and defines the types of material desires,

and describes how they chain up the creatures to the material world. The sexual desire is

explained further, because it has special importance. The third chapter shows the

possible handling methods of the material desires. The fourth chapter get to the concept

of desirelessness and devotional service. We can get to know which factors can help or

hinder the spiritual development. The fifth chapter responds to what kind of

repercussions will be get the creature when he satisfies other’s desires. The final chapter

presents the role of desires connected with fulfilment of the purpose of life.

The thesis includes many examples too, they make more understandable and

support the statements of the Scriptures.