A Tündérkert virágai - Hangtalan mesékeggyéválás lesz. Ott nem kell kérdezned százszor, ezerszer, végtelenszer: „Hol vagy?”, mert ott lesz, akit egy életen át hívtál,

Őri István

A Tündérkert virágai

*Hangtalan mesék

Történetek és versek egy másik világból

Copyright © Őri István, [email protected]

2

TARTALOM

I. A TÜNDÉRKERT VIRÁGAIHoldfény

A Tündérkert virágaiAz Éjjel Nyíló Rózsa

Amiről a Csend-sarok mesélTovábbi virágok a Tündérkertből

II. HANGTALAN MESÉKVivaldi: C-dur hegedűverseny, Op8 No12

Hangtalan mesékHivatalos telefonHangtalan szavak

ŐDosszié a szerelemről

Örök várakozásSzeretnék a boldogságról írni

VágyakNéha

Rodrigo: Concerto de Aranjuez - AdagioAcélhíd

NAPHIMNUSZOKItt vagy velem

Barna gyöngyszemekAz éjszakai vándor

BoldogságLépések Feléd

Reggeli ajándékNe félj

Ott leszek veledSzerelem-soroló

Ne írj, ha nem lehetS ha már többé

KérdésekCsend

TemetőbenBúcsú

KIÁLTÁSHegyek Lánya

Karácsony, 2003Bolond világ!

CsendAz elsüllyedt bárka

FélelemÖreg katona bús dala

Duda-nótaValami elveszett

SírversGalambposta

Karácsony, egyedülKözös múltunk

KrisztinánakGazdagság

A Sírt őrző katona monológja

BíztatóBoldogságok

Ha velem az IstenIma

VallomásTéli szürkület

Isten közelébenSzomjazom, Uram!

ZsoltárLÉPÉSEK A CSILLAGOK FELÉ

Az Égivándor dalaCsillagösvény

CsillagpárÁlomtakaró

Bársony-énekFalat bontó szép üzenetTúl az üveghegyeken

Mese-mese mátkaSzárnyalás

ÜzenőMÁRIA-ÉNEKEKDuna-parti látomás

Utószó a Duna-parti látomáshozA porrá vált por

A porszemek útjaKérdések Máriához

KíváncsiságGyerek vagyok

Ne bújj el!Hogy hova bújj...

Visszajött!Rejtőzködés

Mosolyt kaptamA fűzfalevelek éneke

Üzent egy képMOTTÓKŐsi kérésAdakozásMadarak

SzenvedélySzületések

Amikor megláttalakAmikor felém fordultál

A szemBoldogság

SárRabság - szabadságMADÁRDALOK

CsillagfényIllanó árny

Évszak-keresőTavasz-ünnepNyárköszöntőNyári reggel

ReggelNádas éj

3

Szeretlek titeket, mind, szavaks ti, mondatok:

gondolatok szép gyermekei -ha szomorúak vagytok is,

ha kacagók,ha némán hallgatók,vagy biztatást adók...

s akkor is szeretlek titeket,ha elcsaljátok a reményt,

mert életet adtokés költeményt...

a szó élet

a mondat élet

szeretlek titeket, mind, szavak,mert általatok élek!

4

I.A TÜNDÉRKERT VIRÁGAI

Láttam egy fénylő alakot, magas hegyek alján sötétlő erdő szélén. Kezeit előre nyújtotta,mintha el akart volna érni valakit. De nem volt ott senki, csak ő. Fény-ruháját könnyű széllengette, fény-haja hullámzott. Egyébként csend volt és minden mozdulatlanul várt valamire.Ő is.

5

Holdfény

Amikor a hold a legfényesebben világít és a hegyek felől tiszta szellő száll alá a völgybe,gyere el a legsűrűbb erdő szélére; ott várok rád. Pontosan érkezzél, mert időm ki van szabva.Ha elkésel, visszamegyek oda, ahonnan jöttem és csak ezer év és egy nap múlva találkoz-hatunk újra.

Valaha ember voltam én is, akiről álmodoztál: erővel, szerelemmel, vad akarattal, kitartással,soha fel nem adva az álmaidat. Fényes takarót szőttél rólam, illatosat, könnyűt, színeset,puhát. S az álom-takaró csak nőtt és nőtt, s egyszercsak elért engem is és beborított fényével,melegével, végtelenségével. Nem tudtam védekezni az álmaid ellen, így én is álommá lettem,s te akkor elvesztettél engem. Szemed mohón itta hullámzó fényemet, de kezed a levegőtmarkolta, amikor felém nyújtottad. Akkor már messze jártam, messze a földtől, azemberektől, tőled. Álomország lett a hazám, sok más mindenkivel együtt, akiket az emberekvégtelen vágyai repítettek ide. Itt béke van, állandóság, várakozás és néha visszatérés azemberek közé, röpke percekre: hátha eljön az, aki ide űzött, és visszavisz magához. Háthaismét ember lehetek... Minden álom-lakó megpróbálja. Én is. Ezer év és egy naponta kinyílika Kapu, s mi - huss! - szerteszállunk, dobogó szívvel, soha nem szűnő reménnyel. Én hozzád,mások: akikhez tartoztak.

Nekem könnyű a várakozás, neked lehetetlen, mert életed véges. Ezért pontos légy. Ha a fákárnyéka rám vetül, fényem kialszik s te senkit nem találsz ott.

Könnyen megismersz, mert már ismertél korábban is. Könnyen rám találsz, mert fényvagyok, messze világítok, túl a fákon, túl a mezőn, túl a lelkeken. Ruhám is fény, vidámanlebegő, hívogató, kedves.

Pontos légy, mert várok rád. S ha eljössz, érintsd meg feléd nyújtott kezem és én újra emberleszek. Élőbb az élőnél, de nem enyészek el, forróbb a tűznél, de nem égetlek meg, puhább abársonynál, szebb az álmaidnál.

Ha eljössz, megfogjuk egymás kezét és soha többet nem engedjük el.

Gyere...

Várlak...

Nagyon...

Egyszer azt mondtad, hogy jártál a Titkok Kertjében. Én is ráleltem a Kapura, beléptem aKertbe és mindazt a sok szépet, amit ott találtam, Neked adom.

6

A Tündérkert virágai

A Tündérkertbe a Tündérkapun át léphetünkbe.

A Kapuhoz Tündérlépcsők vezetnek, amelye-ken járva sohasem fáradunk el, s amelyek éjjelarany-fénnyel világítanak, hogy biztosan oda-találjunk a Kapuhoz.

A Tündérlépcsőket Tündérfák és Tündérbok-rok szegélyezik, s bár lombjukon átsüt a nap,alatta hűs illatok szállnak. A fák alatt Tündér-padok sorakoznak, s ha leülünk rájuk, meg-simogatnak, átölelnek és kedves szavakkalbeszélnek hozzánk.

A Tündérfák alatt Tündérfű sarjad, mindigfrissen, meleg-zölden, hívogatóan.

A Tündérkert virágai igen sokfélék és válto-zékonyak. Hol ilyenek, hol olyanok, mindigillatoznak, ha úgy tartja kedvük, táncolnak ésénekelnek, vagy átöltöznek másik szirom-ruhába, s akkor másféle virágok lesznek. ATündérvirágok szeretnek játszani, hogy akimegáll mellettük örömmel nézze őket és továbbmenve boldog legyen. A Kertben mindenüttnyílik valamilyen Virág. Nappal több, éjjel kevesebb, mert akkor a legtöbbjük - hasonlóan aKert-lakó Tündérekhez - alszik. Akik virrasztanak, az éj csendjéről beszélnek, a csillagokerejéről és a Fényről, amely belőlük árad.

a Fény-virágok világítanaka Dal-virágok énekelneka Fésű-virágokkal fésülködnek a Tündérlányok, de néha üvegmosónak is használják aTündérházak konyháibana Mese-virágok elmondják, milyen a szerelema Szivárvány-virágok adják a színeketa Bánat-virágok a szomorúságota Harang-virágok a kacagásta Csillag-virágok az éj fényeita Fehér-virágok a lelketa Piros- vagy Szerelemvirágok a szerelmeta Tarka-virágok a táncota Nyíló-virágok a tavasztaz Alvó-virágok pedig az őszt idézika Hó-virágok a kíváncsi szemeket mutatjáka Szellő-virágok a szárnyakat

7

az Éj-virágok szemének bársony sugaráta Karcsú-virágok kedves kezéta Legszebb-virágok Őt...

s az Éjjel Nyíló Rózsa mellett van a Titkok Ablaka, amelyen át másik világokba léphetünk át.

Ezeken kívül még számtalan szebbnél szebb virág pompázik a Tündérkertben, annyi, hogyfelsorolni is lehetetlen...

8

Az Éjjel Nyíló Rózsa

A Tündérkert szebbnél szebb virágai közöttvan egy, amelynek erejét éjszaka láthatodmeg: az Éjjel Nyíló Rózsa.

Ha odamész hozzá, megérinted a szirmait ésbeszélsz hozzá, elmondja neked az éjszaka tit-kait, amit csak ő lát, de amikor mesél, te islátni fogod. Elmondja, hogy az éjszakafényesebb, mint a nappal, fényei puhábbak,kedvesebbek és illatosabbak, mint a nappalfényei. Az éjszaka fényei színesek és hangjukis van: lágyabb, édesebb minden evilágimelódiánál, mert a nyugovóra tért világcsendje szüli őket. Aki a csendet hallgatja, azéj dalait hallja. Aki a csendet hallgatja, boldoglesz, elégedett és békesség tölti el, mert acsend hangjai a lélek hangjai. Amikorhallgatod az Éjjel Nyíló Rózsát, zenéthallgatsz, a legszebbet a világon. Amikorbeszél hozzád, szíved örömmel telik meg,mert ez a te igazi világod, ebben vagy otthon,ehhez simul tested-lelked. Dédelget, elringatez a világ, szemed megnyitja a másra, mindarra, ami túl van a testen, túl az anyagon, túl aföldön, túl a csillagokon. Az Éjjel Nyíló Rózsa elvezet Istenhez.

Ha odamész hozzá és megérinted a szirmait, mindez a tied lehet, mert a Rózsa azért él, hogyte is éljél, azért virágzik, hogy te is virágba borulj, azért nyújtja feléd titokzatos-szép szirmait,hogy szolgáljon, hogy elvigyen, messzire, túl mindenen.

Menj hát hozzá minden nap, amikor már csak a csillagok világítanak. Menj, mert vár rád.Amikor nappal van és erős fények törnek a lelkedre, úgy tűnik, a Rózsa álomba merült. Pedignem így van: a nappal neki a felkészülés ideje, mint neked is lesz, ha megtapasztalod azerejét és szépségét, s azután minden éjjel elmész hozzá. Akkor a te nappaljaid is a felkészülésórái lesznek, habár a világ szemében a mindennapi dolgodat végzed. De belül: felkészülés azéji Találkozásra Vele, Aki Elvisz, Vele, Aki Megszabadít. A nappal óráiban erőt gyűjtötökmindketten, s éjjel, amikor megérinted, erőtök összeadódik és legyőz minden akadályt. Sminden ilyen találkozás után még erősebbek, még szebbek lesztek, még jobban várjátok akövetkező éjszakát. Majd lassan a nappalok álomképpé szelídülnek, könnyű lebegésséválnak, s akik találkoznak veled, csodálkozva tapasztalják, hogy milyen szép vagy és nemértik, miért ragyog az arcod. Ha elmondod nekik, hogy azért, mert minden éjjel elmész azÉjjel Nyíló Rózsához, megérinted a szirmait, beszélgettek és elmentek a világokon túlra,udvariasan bólogatnak és elfoglaltságukra hivatkozva gyorsan továbbállnak.

De te mész tovább az utadon; napvilágnál: ahova kell, éjjel: ahova vágysz, hozzá, a teljeshez,az erőshöz, a szabadítóhoz, a kedveshez. A vágyaidhoz. S akkor már nem fogsz annyit sírni,mint régen, mert találtál valakit. Nem fog olyan gyakran fájni a szíved, mint régen, mertvalaki meghallgat. Nem érzed annyira rabnak magad, mert messze szállhatsz. És nem fogszannyira félni attól, ami az élet után jön, mert a Rózsa megmutatja azt neked. Megmutatja azigazi Életet, ahol ott lesz ő is és még sokan, akiket szerettél, akik után vágytál, akiket nem

9

érinthettél, akiket nem szólíthattál. Ott lesz mindenki, aki kedves neked, s ott egyek lesztek.Az Éjjel Nyíló Rózsa pedig illatával betölti a lelkedet és puha szirmaival örök simogatásbaringatja fáradt arcodat.

Vele minden perc álom lesz és a perceknek nem lesz vége, mert a Rózsa közelében az időmegszűnik, az anyag feloldódik az éjszaka fényeiben, s már semminek sem lesz jelentősége,csak a vele együtt létezésnek. Nem lesz kívánság, nem lesz hiány, nem lesz szükség, mert aRózsa mindent odaad, amire szükséged van, hiszen ő minden. S ami itt kínos erőfeszítés volt,ott könnyű tánc lesz, ami rekedt sóhaj, ott tündér-ének, ami itt olthatatlan tűz volt, otteggyéválás lesz. Ott nem kell kérdezned százszor, ezerszer, végtelenszer: „Hol vagy?”, mertott lesz, akit egy életen át hívtál, akire egy életen át vártál. Ott lesz, megfogja kezed, rádmosolyog és azt mondja: „Itt vagyok! Örökre! Menjünk a mi otthonunkba, ültessünk rózsát akertünkbe, olyat, amelyik éjszaka virágzik. S ha szárba szökken, bimbói virággá pattannak,látogassuk meg, érintsük meg a bűvös szirmokat és beszélgessünk vele, mert mi az őgyermekei vagyunk! Menjünk, mert vár az otthon és vár a kert, ahol minden éjjel kibontjaszirmait az Éjjel Nyíló Rózsa.”

10

Amiről a Csend-sarok mesél

Amikor a Tündérkert lakói elfáradnak az öröktáncban, az örök kacagásban és az örökboldogságban, vagy szomorúak lesznek, merthosszabb-rövidebb időre kedvesük kimegy avilágba megsimogatni azokat, akik náluk isszomorúbbak és bánatosabbak, szóval, akik-kel mindezek történnek, elmennek a Tündér-kert egy távoli, rejtett zugába, ahol csend van,békesség és nyugalom. Elmennek az árnyékosfák alá, hogy megpihenjenek, hogy távollévőkedvesükkel beszélgessenek, hogy hallgassáka fák susogását, a madarak varázslaton átszűrténekét és saját lelkük hangjait.

Akármennyien mennek is egyszerre a Csend-sarokba, ott mindig egyedül lesznek, mert aKertnek ez a legvarázslatosabb része. Aki ide jön, csak a körülötte lévő természetet látja,mert a Kertet alapító Első Tündérek így teremtették ezt a sarkot.

Nem kell sokat menni, hogy a fáradtak és a szomorúak elérjék a nyughelyet, mert a Kertbennem lépkednek, hanem gondolat-szárnyon szállnak a lakók, melyhez a hajtóerőt a szívdobbanásai és a világból hozott emlékek adják. Ezért szép mindig a Tündérkert füve. Senkinem tapossa le, még akkor sem, ha estre kelve vidám énekszóval körbeülik a Tüzet ésmegidézik belőle a gondolataikat.

A Tűz belőlük fakad, s nemcsak tündér-fénye és bolyhos-melege van, hanem énekel és táncolis a fűszőnyeg felett. Igaziak a lángjai, mert a lelkek lángban égnek: a szerelem, az akarás, aküzdelem, a sóhaj, a vágy és a múlt lángjai táplálják szüntelen a Tündérek lelkét is, hogyazok ki ne aludjanak.

A lángok tánca néha könnyed és játékos, mert boldogok a tűz körül ülők, néha hirtelen feltör,majd alig pislákol, mert van közöttük, akinek elveszett a fele lelke s most - mindig -kétségbeesetten keresi, mert nélküle nem lehet élni. Szeretne az égig törni, túllátni a Kerten,ki a világba, hátha megpillantja Őt, akivel egyszer már egyek voltak, vagy egyek szerettekvolna lenni. Szeretne átnyúlni a Falon, lerombolni a Kaput, hogy jöjjön be ide az egész világ,mert azzal együtt biztosan Ő is bejön. De amikor kinéz a világba, sötét homályt lát, értel-metlen zajokat hall, durva üvöltéseket, egyetlen masszává gyúrt arctalan emberek és anyagokszürke tömegét. S hiába próbálja szétválasztani az arcokat, hogy meglelje Őt, nem képes rá.Ekkor lelkének lángja apróvá válik, majdnem kihuny.

Ezt látva, a mellette ülők gyengéden körbefogják, megérintik az arcát és csendesen énekelnekneki. Így a halni készülő lélek ismét erőre kap, mert érzi: nincs egyedül, s feltámad benne, alegeslegmélyében egy alig hallható, de szikla-erős gondolat: Hátha...Ezt meghallják a többiek is, mert Tündérországban mindenki hall mindent. Ott nincs titkolnivaló, mert a Kert lakói jók és szépek. S amint meghallják a remény hangját, elmosolyodnakés kórusban elismétlik azt. Az ezernyi „Hátha...” és „Igen!” bűvös dallama szárnyra kel aTűz körül, körtáncba kezd a szomorú körül.

Azután mindannyian felállnak a Tűz mellől, kézenfogják a szomorút és azt mondják neki:

- Most pedig menjünk el a Csend-sarokba és pihenjünk.

11

Kéz a kézben elindulnak a fák alá, a bokrok alá, a Kristálypatak partjára. Útközben virágotszednek és odaadják annak, akit kísérnek, hogy amikor leül a Csend Padjára, tegye magamellé és beszélgessen velük. Amikor az erdő sűrűsödni kezd, és már csak egy keskenyösvényt hagy szabadon a varázslat, a többiek hátramaradnak, és akit kísértek, egyedül indultovább.

A Csend-sarok a magányosság helye, ide a madarak is ritkán tévednek; csak néha-néhaszállnak le a kis tisztás közepén az ős-tündéridőben felállított faragott kőmedence szélére,szomjukat oltani. A medence soha ki nem fogyó hűs vize új erőt ad a szárnyaknak, a kedveslények tovaszállnak, s marad a csend, a tiszta szellő és a magány.

Akit kísértek, lassan odaballag a medence melletti durván faragott fapadhoz, leül, becsukja aszemét és álmodik.

Álma egészen valószerű, mert a Tündérálmokban erő van, amelyet az ősök és a Kert ereje adnekik. Az erő segítségével az álmodó tovaszáll, ki a világba, be a szürke massza közé, olyanközel annak részeihez, hogy már kivehetők lesznek az egyes tárgyak, színek, zajok, arcok. Azerő fénybe borítja az emlékezést is, mert a keresőnek emlékezni kell arra a pillanatra, amikorlelkének másik fele elment tőle. Mindenre emlékeznie kell, hogy újra megtalálja Őt! Az erőtalálékonyságot ad, hogy merre induljon, s hogyan lépjen túl a nehézségeken. S az erő erőt isad, hogy bárhol is találja lelkének felét, bármilyen körülmények között, magasan vagymélyen, Mennyországban vagy a pokol fenekén, ne rendüljön meg, hanem boldogság töltseel, mert megvan az, aki hiányzik! Az erő határozottságot is ad, hogy amikor rálelt, egyetlenmozdulattal kiragadja világi börtönéből, magához ölelje és azt mondja neki:- Itt vagyok, tiéd vagyok újra, s te az enyém! Menjünk, ne nézzünk hátra, mert amimögöttünk van, az a volt, ami előttünk: az a most és a lesz. A miénk - örökre.A Tündérkert ereje szárnyakat ad, hogy szállni tudjanak, könnyedén, gyorsan, észrevétlenül,legyőzve minden akadályt, amit a világ állít eléjük a visszaútjukon, Átrepülve a legmagasabbhegyeken, a legzordabb vidékeken, nem törődve az utánuk kapó vad karmokkal, az ocsmányüvöltésekkel, az igazságokkal, a hazugságokkal, a vádakkal, az ítéletekkel. Nem törődvesenkivel és semmivel, csak egymással. Mert most már csak ez számít, hiszen ez az Élet, ez ateljesség, ez a gyógyulás, mert a kettőből újra létrejött az Egy. Ami valaha szétszakadt, mostösszeforrt, a végtelen seb eltűnt a test hibátlan puha bársony, a lélek ujjongó fény, mert akettőből Egy lett.S amikor visszaérkeznek - most már Egyként - a Csend-sarokba, leülnek a padra és nézik azörök élet vizét csipegető Tündér-madarakat.Amikor felébred álmából, akit kísértek, valakinek a kezét érzi a kezében. Ismerős, melegkezet, amely eddig csak az emlékeiben és vágyaiban létezett. A kéz gyengéden megszorítjaaz övét, s ő ránéz arra, akit álmában megtalált és ide hozott.Mosoly lát mosolyt, szemek látnak szemeket, ajkak érintenek ajkakat, kezek fonódnak össze,mert a Tündérkertben a legkisebb lakó is tudja, hogy

öt meg öt az tíztíz meg tíz az húszhúsz pedigEGYMi!S amikor eltelik egy szakasz az időtlen időből, kéz a kézben végigmennek az erdei ösvényenki a fényre, melegre, táncra, énekre - a soha véget nem érő boldog Életre. S most már ők iskísérőkké válnak, szolgálva a szomorúk kifogyhatatlan áradatát.

12

További virágok a Tündérkertből

A Szerelemvirág természetesen piros A Fény-virágok az est lámpásai

Ez a Fésű-virág; ezzel fésülködnek a Tündérlányok, amikor a Tündér-bálba készülnek ésnagyon szépek akarnak lenni. A Fésű-virágban varázserő rejlik, ettől a szépek még szebbek

lesznek, a boldogok még boldogabbak, és aki szomorú, remény költözik a szívébe. Ennekellenére a Fésű-virágot a Tündér-konyhákban néha üvegmosónak is használják.

13

II.HANGTALAN MESÉK

Vivaldi: C-dur hegedűverseny,Op8 No12 - LargoJátékidő: 3 p. 44 mp.Re-TaoItt vagyok...eljöttem hozzád, kedvesemhogy ami eddig két út voltmostantól egy legyenha Te is akarodfogd meg kezems induljunk eltegyünk sok-sok lépést együttegymásért, gyönyörűségünkrejárjunk az utcán komolyankergetőzzünk, mint a gyerekekmosolyogj rám, kedvesemamíg én dalolokgyere ide hozzáms fuss el, hogy újra ide jöhesstárd ki karodadd nekem illatod...menjünk a konyhábategyük a dolgunkatés a kertbenhajladozzunk a virágokkals ha este leszfésüld meg éj-hajadés menjünk aludniszépeket álmodniérintsük egymásthogy legyen folytatásazután tágas ruhákban járjemeld szép fejedbüszkén mosolyogjtitkokat tudóanboldogságba feledkezvesimogasd Őt - magads engem is...s ha letelt az időés eljön hozzánk Őöleld magadhozha sír, énekelj nekiősi dalokat a holdról

14

és a szabadságrólhogy nevessenhogy csendes álma legyenés neked is...fogd kis kezéttápláld szent testeddelsétálj vele, kergetőzzmint egykor velemmesélj neki tündérmesékethogy mindig nevessenhogy csendes álma legyenés neked iskedvesem...majd engedd elmert szárnyai nőneks repülni szeretnemellettünk, mellőlünkki a világbahol hite szerintszárnyas tündérek élneks ha tollát szegikés visszatérmesélj neki szépettündérmesékethogy nevessenhogy csendes álma legyenés neked iskedvesem...s ha majd végleg elrepülfogd meg kezemmint régen, a kezdetekben- lásd, a hegedűt is leteszem -nézzünk kicsit hátras messze előres ha már hajlott is a hátunkha nehéz is a lépésnem bajcsak fogd kezemúgy minden könnyebbaz ismerős-ismeretlen ismi előttünk, messze van...fogd meg kezemés menjünkmert hívnak a többiektúl a földi homályonugye, hallod a hangjukatkedvesem?...lassan elfogy az útmegérkezünklátod, kéz a kézben

15

nem is volt ez olyan nehézel se fáradtunks még a cipőnk sem kopott elkedvesem...már csak egy kicsit kell mennünks ha valaki - ki itt marad -nézne minketnem látna semmi különösetcsupán két árny-alakotkik néha szétválnaknéha egyek lesznekkik lassan párába vesznekmajd elnyeli őket a homály.

Hangtalan mesékMikor kezünk összeérajkunk szerelemről mesélhangtalan szavakkalnéma imádsággalveszett vágyakkalselyem-suhogássalbársony takaróvalszelíd öreganyóvalbottal topogóvalbölcsen mosolygóvalélettelálommalmesévelvalóvalszívből szólóvalszívnek adóval

mikor kezünk összeérszemed szememhez érhangtalan szavakkalvégtelen vágyakkalszerelemről mesél

Hivatalos telefonEgyik nap telefonáltamvalami hivatalos ügyben,s te odajöttél hozzámcsak úgy - szerelembőlleültél az ölembe,fejedet a vállamra hajtottadéreztem a hajad illatát,és a meleget, ami te vagy...a telefon egyszerre lényegtelenné vált

16

- azért elintéztem -s amikor letettem a kagylót,átfogtam a derekadat,arcomat a hajadba temettem,és becsuktam a szemem.Te fészkelődtél még egy kicsit.majd ültünk csendben.mozdulatlanul.a világtól távol(meddig?)sokáigaz örökkévalóságig...

Hangtalan szavakCsitt!Ne szólj, kedvesem!ujjam ajkadra teszem,hogy ne mondjsemmit sem,mert elég a fény,s a szemünk,mi látni enged téged,és a mozdulat,mellyel hozzád lépek,s amikor elérlek,ajkad lezárom...

Csitt, kedvesem!ajkam ajkadra teszem,hogy a hangne sodorjon eltőlem - tőled.hogy a szóne takarjon elelőlem - előledmost a csend beszélnekem - nekedmost valami kezdődikéletem - életed...

Csitt, kedvesem!csak még egy kicsit.s amikor ajkunkmár elmondott mindent.feloldom a zárat.s feloldod te is.mert eljött az idejea boldog kacagásnak.a könnyeknek.a nyárnak...

17

de addig:Csitt, kedvesem!beszélgessünkszavak nélkül.szerelmesen.

ŐUgye jó a csend,ugye jó a magány,ugye az is jó, ha néhajön valaki,aki már nem is olyan talány,s akkor örül a szíved,bár néha szenvedsz,de mégis van valaki,aki az Életed.

Ugye az is jó, hogy nincs mindig csend,ugye jó a hang, a csacsogás,ugye jó hallani a hangját,s látni Őt...ugye jó a Társ,ha néha szenvedsz is,de mégis van valaki,aki a tiéd, aki más.

Ugye jó ránézni,hallgatni szavát,s látni bűvös haját,mint lebben felédugye jó érezni illatátbetelni vele nem lehet,s Ő bárhova elmehet,te érzed szívedbena lehelletet,mi drága bensejébőljött elő,s ennél fenségesebb,ennél gyönyörűbb létezőnincs,mert ez Ő!

Ugye minden Őmás nincs a földön,más nincs az égen,más nincs kívül,s belül,a test,a lélek,a szív,az ész,

18

az érzés,a létezés,a le nem írhatóŐki csak Istenhezhasonlítható -vagy nagyobb...

Isten érti ezt,nem ítél,hanem boldog és szeret,mert én is boldog vagyok,nem számít semmi,sem föld, sem csillagok,mert itt van Ő,ki mindennél nagyobbIsten érti ezt,mert ő is szeret,s ki szeret,érti ezt.

Add drága kezed,s menjünk el, messzire,sétáljunk ki a világbóloda,holnincs csend,nincs magány,hol,mindenki szeret.

Dosszié a szerelemrőlDosszié lett a szerelembőltele papírfecnikkel, képekkel és álmokkal,reményekkel, örömökkel, tévedésekkel...és itt egy fax is az Ő kézírásával:a legdrágább kincs nekem!...Amikor megszerettelek,dossziét nyitottam,mint a jó hivatalnok,hogy később is megtaláljak mindent,ami Rólad szólt,hogy amikor 20 év múlvaegyütt nézzük át az álmokat,a boldog bizonyosság melegeéltessen minket,hogy azt mondhassam mindenre,minduntalan: „Nézd, Kedves! Emlékszel?”,mint egy gyerek,kinek minden új, amit meglát,

19

mint egy hálás gyerek,alázattal,szerelemmelfogjam szent kezed,szolgáljam életedminden percét,mi még hátra van...lesni mosolyod,érteni szavad,s mindened,mi ki nem mondható gondolategyütt olvasni a szép mesét,amit a dosszié mesél,s nézni egy-egy képet - Tégedemlékezni a régre,mikor úgy hittem: soha el nem érlek,s most mégis itt vagy velem,egyetlenem,szerelmesem...

A fakó papírok a mi KönyvünkRólad szóló drága Evangéliuma sötétségről - mikor nem érhetteleka teremtésről - mikor először fogtam szép kezeda vándorlásról, harcokról és győzelmekről - mikor követteleka kétségekről és szenvedésről - mikor elvesztetteleks a Megváltásról - mikor visszatértél, s a két út újra egybe lett.

Nézd, Kedvesem!Életem!Mindenem!milyen szép voltál akkor,s milyen szép vagy most...kinevetjük az éveket,mert megnyertük a csatát,elnyertük az Életetegyüttörökkétúl az időn...

Minden a miénk, mi létezetts mi létezni fog,mert Te minden vagya nap érted melegíta föld érted forogs a szív megáll,az elme támolyog,mert fel nem fogható,hogy itt vagy velem...s mégis igaz,hisz érzem: fogod kezem,Életem...

20

Mindenem...Szerelmesem...

Ne tovább, szavak!ne tovább, gondolatok!mert Te velem,s én Veledegy és örök vagyok.

Örök várakozásVárni valakire- ki én vagyok -keresni egy életen átakkor isha a remény már elhagyottátjárni világokonmozgó halottkéntaz élők közöttkövetni őket- mint az árnyék -az emberek mögötts ha feltűnikés úgy hiszem, megtaláltammáris tovaszállmert hamisra vártam

várni valakireegy életen áts ha feltűnikkezem nyújtom felémegfogni kezétmajd elengednimert ő már egy másiké

várni valakirefigyelnimint az éber állatki zsákmányt szimatols ha feltűnikrohanni felérámosolyognihátha ő azakit keresekéleteken áthátha visszamosolyogs nyugalmat lelekhátha nem voltak hiábavalóka leélt nyomorult életekhátha nem is akkora a vétkemhogy magamatörök magányra ítéljem

21

hátha kivezet engem iski mindenkit vezetmert úgy gondolja: elég!s elküldiakire várokés véget éraz időtlen szenvedés

s ha feltűnikés kezem nyújtom felénem lesz hamis ígéretostoba reményés kézfogásunk majdörökké tartés a vándorút véget ér.

Szeretnék a boldogságról írniSzeretnék a boldogságról írniszeretnék többé sohasem sírniszeretném a világba kiordít’ni: Ne csüggedj, van remény az út vége a győzelem! nehéz a harc, de ‘mi vár: boldogság, béke, szerelem!Szeretnék a szerelemről írniszeretnék boldogságtól sírniszeretném a világba kiordít’ni: Istenem! Ő itt van velem! Látom Őt, nemcsak álmodom a perceket már nem számolom mert eljött, s többé nem megy el ó, áldott élet áldott szépség áldott szerelem!Szeretnék csak mindig Róla írnitündérmesét, igaz történetetszeretném a világba kiordít’ni: Szeret, szeret, szeret!S azt is, hogy én is szeretemjobban, mint életems ez a szerelem végtelenmert kettőnké - ugye, Kedvesem?

Szeretném elmondanihogy szeme gyönyörűs ajka édesminden, mit mond és teszszivárvánnyal ékess csak, hogy láthatom

22

a Mennyország nekemszeretném elmondani nektekhogy végtelen szeretem!

Szeretném, ha mindez való lenneszeretném, ha egyszer Ő üzenne: Várlak, gyere, szeretlek én is! szerettelek mindig s szeretni foglak a világ végezetéig!

VágyakAludni...hosszan, csendesennem álmodni, nem látniki fontos nekemnem örülni, nem vágyninem szeretni...csak feküdni mozdulatlanulsemmit sem éreznicsak a semmit élveznimert most az a jóaz a békességaz a derűaz a teljesség.

Aludni...hosszan, ezredéven átelbújni Előleki úgyis mindent láthátha másfele nézvagy eltakar a sötéta szeme elől.

Aludni...egyedül...csendben...észrevétlenül...elrejtőzni...

Aludni...

2002. december 3.

23

NéhaNéha hiányzol,néha nem gondolok rád,néha hallom hangod,néha látom kis szobádnéha mennék,néha aludnék,néha mondanám,mit mondani nem merek,pedig nem nagy dolog,csak annyi,hogy van valaholvalaki, ki nagyon szeret.

Rodrigo: Concerto de Aranjuez - Adagiojátékidő: 11 p. 19 mp.YongÉn most elmegyek,mert időm lejártne tarts vissza,kedvesem,mert veled maradnomnem lehetmennem kell,bármennyire fájutamonvissza nem fordulhatok,hogy lássalak,s te is láss megint...nem térhetek vissza hozzád,nem repülhetek karjaidba,mint régen annyiszor,s te sem szaladhatsz felém,hogy felkapjál,mint a forró parti széla könnyű homokot,s visszavigyél oda,hol boldogság lakoznem nyújthatom kezem,hogy erősen fogj,s ne adj oda senkinek...elmegyek,mert mennem kellkedvesem,ne szólj,ne nézz,ne mozdulj,mert meghalok,

24

s velem te is...elmegyek,mert időm lejárt,s amíg a távolba lépkedek,integess felém,zengjél búcsú-éneket,mert elmegyek,s többé vissza nem jöhetekhozzádide...nézd, már hív az út,

lidércek tánca bíztatóan int,ígérnek csalfa szépet(téged)csak menjek már- ó, a hangjuk hogy éget!védjél meg, kedvesem!ne engedj közéjük,szerelmesem,mert félektőlük,magamtólfélek... -lidércek táncamegbűvöl,mint szerelmed egykors most,de ők erősebbeknálunk,a világnál,Istennélerősebbek,hát mennem kell,s te nem jöhetsz velem,kedvesem...most - nem,deha majd az árnyak elnyelnek teljesen,s szíved már nem érez semmit sem,ha hiába nyúlsz felém,s már csak emlék leszeklelked rejtekén,ha letelt a te időd is,kedvesem,jer vissza ide,hol most a búcsú helye van,s indulj utánam,gyorsan,erővel,szívvel,

25

szerelemmel,mert elérsz!...várok rád,kedvesem,szerelmesem,életem

várok rád örökké,mert ahova én megyek,az élet ott örök,s a szerelem is...indulj el akkor, ne késlekedj,lépj át az árnyakon,repülj világokon átselyem szárnyakon,s meglásd,Fényt találsz,‘hova érkezel,s engemet,szerelmemet,Életet,hol a kettő egybe lettakkor,örökké...

számold a perceket,kedvesem,számold szíved hangjait,s ha kitelt a bűvös mennyiség,ha azt hallodmélyről,messziről:„ne tovább, itt már elég!”

akkor

lépj az útra,kövesd lábam nyomát,s ha őket csókkal illeted- tudom, majd ezt teszed -látni fogsz engem is,és az utat,mi hozzám elvezets ha lábaim nyomátkönnyeiddel töltöd meg,abból tiszta forrás fakad,‘mi táplálni fog,míg járod utadatfelémnem kell erő,nem lesz küzdelem,nem lassít kétség, félelem,

26

mert fényes lesz az út,puha,meleg,egyenes,- mint én -felémmikor most elmegyek,egy-egy kis Fény-magotutamon elvetek,mik fákká nőnek fel,hogy utadon ne tévedj el,amikor elindulszfelémarcod ragyogni fog,a kisarjadt gyémánt-csillagokmesélnek neked szépeketrólam,s ha kérded őket,mindegyik felel,mert erre jártamegyszer, régen- mennem kellett,mert elraboltak,mint a mesékben,ugye, emlékszel,kedvesem? -és táncolni is fognaka csillagok,és szemük boldogan ragyog- majd meglátod, kedvesem -mert ők már tudják,hol vagyok,s hamarosan te is megtudod -ahol a Fény a legnagyobb,ott vagyok,és ott leszel te is hamar,csak ne térj le az útról,s kérdezd őket,mindegyik boldogan felel,s válaszuk édes lesz neked,mert szavaik remény - felém,és szíved könnyű dalt énekel:„enyém... enyém...”

indulj,kedvesemvárlak,szerelmesem,életem...

27

AcélhídTúl életen, túl halálona szerelmet megtaláloms benne Téged, Kedveski most még csak álomde való lesz egyszertudom, érzem, látom!az nem lehet, hogy ne így legyen!mert szeretlek végtelen’jobban, mint életems ez végtelen isteni erőmi győzni fog mindenengyőzni életens győzni vad halálon!

28

NAPHIMNUSZOK

Itt vagy velem NapsugárnakA gyertyák mind csonkig égtek,az este éjszakába tévedt,minden csendes,csak bennünk vannak fények,mert minden, mi rossz, már a múltitt vagy velem - élek,fogod kezem - újra nem félek,nem kételkedem - remélek.

Menjünk az ablakhoz,nézzünk ki az éjbes lám, világosodni kezd,mert melegbarna szemed fényeéletet ad a sötétnek,a hidegnek,a semminekéletet adnekem

itt vagy velem,kedveseméletemmindenem

itt vagy velem,s most a homály is kedves nekem,a káosz,a sötét,a nemlét,a semmiértelmet nyer,mert itt vagy velem,s te vagy az értelemnekema többi nem számít,s ha számít is,te legyőzöd,mert a szíved végtelen,s erőd is azés itt vagy velem

biztonságban érzem magamveled, kedvesemnem félek, nem tétovázom,csak nézlek,

29

s akkor tudom, mit kell tennemértedértemakkor én is erős leszek,mert itt vagy velem,s fogod kezem...végtelen, drága kezeka te ujjaida te bőröda te melegeda te bársonyoda te mindened...

Te...

nincs több szó...

gyere, ülj mellém,kedvesem

Barna gyöngyszemek NapsugárnakSzemeid barna gyöngyszemek,‘kit ki meglát, mind’ megszeretde nem jobban, mint én,ki nem láttam soha,csak álmodom rólahátha lesz egy perc,egy óra,mikor szemünk összeér,akkor minden végetér,s valami új kezdődikhétköznapok vagy csoda,egy perc, egy élet,egy éjszaka...

mégsem álmodomcsak várok,s már nem keresek,mert valahol sírnak,valahol nevetnek,valahol várnaka gyönyörű barna gyöngy-szemek

30

Az éjszakai vándorMinden éjjel útra kelszs elmész a háza előtthátha egyszer kinézs meglátod őt.

S intesz feléhátha visszainthátha szép szeme rád tekints akkor már nem mész továbbmert megtaláltad őts szívedbe zártad mosolyát.

Boldogság 1.Mi van a csillagokon túltudod-e, Kedvesem?

2.Szeretnél elmenni odas elbújni szerelmesen?

3.Csak szólj, elviszlek, ‘hova akarodmert erőm s hatalmam végtelenhiszen itt vagy, s én boldog vagyok!

Lépések FelédHa a mindenség titkait kutatod,ha szíved kietlen tájakon bolyong,ha erre tévedsz utadon,állj meg egy percre,mert e sorok közül én intek Feléd,s kezemet nyújtom új-ölelésre

tétova léptekkel...

add te is kezed,ne menj tovább,ne csukd be szép szemed,mert a sorok közül én kiáltok Feléd,s leborulva járulok elédfogadd el még egyszere reszkető kezet,s engem,ki most is,örökké,a síron túl is szeret.

31

Reggeli ajándékMég most is látom arcod nyomát:kedves kis gödör, puha, meleg, illatos,s ott egy hajszál is gyöngy-hajadból,mit az álom nekem ott hagyott.

Ne félj NapsugárnakNe félj, Kedves,mert az élet több,mint ez a nap,több, mint pillanat,s ha néha komoly,utána mindig mosoly,mert ott vagyok Veleds fogom szép kezed.

Ott leszek veled NapsugárnakOtt leszek veledfogom a kezednézem a szemedhallgatom szíved

tenger-sok örömömtenger-sok bánatomneked mind átadomteveled álmodom

mosoly az ajkadonnapfény-csók arcodonszivárvány hajadonmindezt, mind -én adom

Szerelem-soroló akácfa levélreSzeretsz, Kedves? - Szeretlek, KedvesLátsz engem, Kedves? - Látlak, KedvesÉrtesz engem, Kedves? - Értelek, KedvesÉrzel engem, Kedves? - Egyek vagyunk, KedvesFéltesz, Kedves? - Féltelek, KedvesÉrintesz, Kedves? - Érintelek, KedvesTetszem neked, Kedves? - Te vagy a legszebb, KedvesHiányzom Neked, Kedves? - Nélküled a világ semmi, KedvesElérhetlek, Kedves? - Itt vagyok, Kedves

32

Énekeljek Neked, Kedves? - Hallgatlak, KedvesTáncoljak Neked, Kedves? - Együtt táncoljunk, KedvesFoghatom a kezed, Kedves? - A tiéd vagyok, KedvesNézhetem a szemed, Kedves? - Fénye a tiéd, KedvesSzerethetlek, Kedves? - Mindörökké, KedvesÖledbe hajthatom a fejem, Kedves? - Várlak, KedvesÉrezhetem az illatod, Kedves? - Érted vagyok, KedvesImádhatlak, Kedves? - Ember vagyok, KedvesKövethetlek, Kedves? - Együtt megyünk, KedvesHol a hazád, Kedves? - Ahol te vagy, Kedves

Melyik a házad, Kedves? - Amit mi építünk, Kedves...Mindent elmondtam, Kedves? - Még sok van vissza, KedvesMosolyogsz, Kedves - Boldog vagyok, Kedves

Sorolhatom őketóraszám,napig,évig?

Kérdéseid oly kedvesek, Kedvessorold hát őketakár végtelenségig.

Ne írj, ha nem lehet NapsugárnakNe írj, ha nem lehet,csak gondolj rám,s ez elég- tudom, hogy megteszed -mert a gondolatideér,a gondolatelérnincs idő,nincs messzeség,csak diadala gondolatmegvigasztal...

Ne írj, ha nem lehet,csak gondolj rám,mindigkedveset, szépeket,sötétet, napfényt,lépteketfeléd,felém...

a gondolat elér...

33

S ha már többéS ha már többé nem keresel,és ha a világ betakar történéseivel,akkor is lesz egy perc, egy pillanat,mikor megállok és rád gondolok,s ha nem lesz pillanat,az se számít,mert mindig előttem állszfény-ruhában, mosoly-köntösben,s bár a világot nézem,téged látlaka világ zaján át te nevetsz felémnem kell perc, nem kell semmi sem,mert még mindig szeretlek, kedvesem...

nem kell semmi...

csak valamennyi élet,amibe megkapaszkodhatomvalamennyi emlék,ami csak az enyémvalamennyi Te...

egy kevés is elég,mert végtelen vagy,szemed az egész világ,egy lépésed földeken visz át...

valamennyi...

elég...

KérdésekHol vagytok, nappalok, hol vagytok, éjszakák?hol vagytok, álmok, hol vagytok, virágok?hol vagyok én, hol vannak mások?hol van a világ, hol van a kéz?hol van szép szemed, hol van a méz?

hol vagy?... Te...

CsendNe kérdezz semmit,csak öleljs ha én kérdezek,ne felelj,csak ölelj,mert most erre van szükségünka hangtalan melegre,a néma üzenetre,hogy legyünk szeretve

34

egymás által,nagyon,túl minden határon,az életig,a halálig,a szenvedésig,a boldogságig,hogy elfeledjüka jelenthogy, kit te szeretsz,s kit én is,messze ment.

Életünk elhagyott,de egymásnak megmaradtunk,hogy feledjünk,s szeressünknagyon

hát ne kérdezz semmit,csak ölelj...

TemetőbenLáttál őszi fákat?eső-ázott rőt leveleket?súlyos felhő-borított’ eget?hulltak cseppek arcodra?letörölted őket,vagy hagytadhogy tiéd legyenek?mondtak valamitezek a cseppek?vittek hozzáderőt, fényt, szerelmet?oda, ahol a madár se jár,csak eső-ázott levelek,semmibe néző szemek,elmúlt életek...

Ott, ahol nincs mozdulat,csak vergődő árnyak,síró szél,s vergődő gondolat:„Én... mikor? s ő... miért?egy élet, egy küzdelemcsak ennyit ért?...”Erőtlen „Nem” válaszol,a sáros föld lehúz,s az apró halmokbíztatón intenek feléd:

35

„Lásd, milyen egyszerű!ennyi az egészgyere, takarózz velünk,nekünk gondtalanaz életünk,hiszen nem is élünk,nem szeretünk,nem remélünkugye, milyen egyszerű!gyere, takarózz velünkalattunknincs szép gondolat,sem keserűnincsenek konfliktusok,minden csupa derű,mert nem is élünkköztünk nincsenekjók s rosszak,buták és okosok,csak sáros fűbe símulóapró, holt kupacok...”Mikor mindenki eltávozott,egyedül maradtála dombok között,vele, ki itt maradt,s majd eggyé lesz velük,ki már nem mozdul innen,mert a sár-derűsdombok alá költözöttitt állsz vele szemben,mégsem láthatod,mert szemedet homály fediitt állsz vele szemben,s nem hallod őt,mert füled süket a síri kiáltásra,

s ha felé nyúlsz,nem nyúl feléd keze,s ha perelsz is Istennel,nem jön vissza életecsak a cseppeka fekete égből,a tompa fényeka pára ködébőlés a föld szaga,mely szívedbe markol,mert benne érezni véledaz ő illatát

a fekete dombok feléd intenek...

36

még egyszer ránézela legújabbra,a legszebbre,az ázott-virág-díszesre,szemed keresi,ki már csak volt,majd tétován megfordulsz,megfogod a kezét a múltnak,és elindultok ki,a kapun át,az élők közé

s közben néha visszanézel,hátha, mi volt, mégsem igaz,hátha utánad jön,kit ott hagytál a dombok alatts talán jön is,de az est fénytelen fényebetakarja az apró dombokat,és sötét fátyolt boríta világ szemére.

Napsugárnak2003. nov. 29.

BúcsúEgyszer minden véget ér,s ha szavunk Istenhez is ér,vissza hull hamar,mert erőtlen a test,a lélek hiába akar.

Egyszer véget ér a tánc,csomagol a zenekar,elhangzott az utolsó románc,a záróra elérkezett,már csak messziről integetneka kedves-táncos kezek,s a szemek a jövőt fürkészik,mert a múlt - az múlt,s ki tudja,holnap Te merre jársz,s én hol leszek...Isten Veled, hát, Kedves,Isten veletek,meleg-barna gyöngy-szemek.

2003. december 15.

37

KIÁLTÁS

Hegyek Lánya GyöngyvirágnakHegyek Lánya áll kevélyen,nap-melegben, fagy-szeszélybenmessze néző szép szemekkel,égő tüzű szerelemmel.

Keres, kutat, utat talál,remény-szívvel kedvesre vármessze néző szép szemekkel,égő tüzű szerelemmel.

Távol erdőn árnyak kelnekálmai a szerelemnekalak közel’g, oszlik páraHegyek Lánya őrá várvakezét nyújtja büszkén felétekintetét rá emelé...messze néző szép szemekkelégő tüzű szerelemmel.

Karácsony, 2003 GyöngyvirágnakHó hull szemedre,kéz talál kezedbe,az égen csillagpor ragyogtündér-fényein átmeghallod szavát,csak várd erősen,hittel, szerelemmela Szent Éjszakát.

S ha a fény rá vetül,szíved örülni fog,mert a csillogó pelyhek,az éj,a csendhozzá elvezetkönnyű utakon,puha szárnyakon,csak nézz fel,ha hull a hó,ne csukd be szemed,mert a hópehely,mely szemedre száll,hozzá elvezet.

38

Bolond világ!Bolond világ!Fut mindenki szerte-szét. -Mit törődöm velük!,Hisz foghatom kedvesem drága kis kezét!

Csend Airamnak szeretettel... újra elértünk egy állomásta vad rohanás lecsendesült,a zúgó ár tóvá szelídültüljünk le és pihenjünk,mert most az az idő van,kedvesems aludjunk is, ha kell,hogyha majd újra elindulunk,legyen erőnk kergetni egymást,futni, játékosan,elbotlani egy fűszálban,hogy utolérjés felsegíts...hogy legyen erőnknevetni,sikoltani,ölelni,s újra megpihenni...lebegjünk a csendbenegymás mellett,mozdulatlanul,vágyak nélkül,mint két barát,ki egymásra talált...nincs éjszaka,nincs sötétlátjuk egymástfoghatjuk egymás kezét,de - most - nem úgy,mint régen,mert úszni kella fénylő térben,hogy majd legyen erőnkegymásra,egymásért,a vad rohanásokért,hogyha majd a tózuhatagba torkolls újra elkezdődika szikrázó küzdelem,ha újra tombolni fogunk

39

és száguldani,kergetni vesztett álmunks álmodni a valót...most pihenjünk, kedvesembeszélgessünk mindenféléről,mint a hajós nép,ha végre kikötőbe értlegyenek napjaink hétköznapokjátsszuk azt,hogy minden ünnep elfogyotts újra csak soká leszen- ugye, milyen jókicsit megpihenni, kedvesem! -peregjenek a percek, órák, napokszürkén,közömbösen,kedvesenmost nem történik semmi köztünk,csak az, hogy itt vagy velem...milyen szép minden!milyen szép vagy - s én is!milyen jó a nyugalom!tudom, te is így gondolods így teszedmikor arcod felém fordítod...sétáljunk együttlóbáljuk kezünket,mint szabad emberek,kik csak barátok,nem szerelmesek,vegyünk nagy levegőtnyújtózzunk ki,ahogy jól esik,mert pihennünk kell...s ha séta közben(mégis!... igen!)egymásra nézünk,ha egymás fele lendül léptünk,beléd karolok, hogy vezess,(s közben arról álmodom, hogy szeress!)mert így könnyebbek a léptekmert veled mindig messzebbre érek...jó melletted,jó látni téged,jó tudni, hogyha majd eljön az idő,feléd nyújtott kezemvalóban eléreds megfogod erősen,hogy el ne sodródjunkegymástól,

40

mint régen...jó tudni, hogy létezel,jó tudni mindent,mert te nemcsak szív vagy,hanem értelem,a Teljesség nekem...

majd, kedvesem...

majd lesz minden,sőt, több, ‘miről álmodunk,de ahhoz erő kell,hogy megtalálva utunkrá tudjunk lépniegyütt,egyenlő eséllyel,szívvel,ésszel,szenvedéllyel...s tudjunk is menni az útona meleg-bársony porbanTündérfák között,hegyen-völgyön,buta göröngyön,s ezer akadályon átegyre szebben,egyre erősebben,egyre együtt,egyre addig,míg a Fénybe lépünks ott elérjükTündérország bűvös kapuját.

Az elsüllyedt bárka válasz Yvanne versére... s lent a zöld homálybantétova halakfűzik a porladó kötelek köréhamis álmaikatnéha mozdul az életde akkor is lassanhogy ne zavarja a csendethogy fel ne kavarjaaz örök mozdulatlanságotmert az iszapra telepedettidő-kéregmegköti a tárgyakatnem enged hangokatkétséget ülteta kecsesen táncoló vízlakók szívébe

41

s becsukják sok-szemüketa békalencsék isaz öreg bárka mellettkusza indák ölelkezneknapfényt idézveés múltatnem néznek egymásramert nincs szemüknem éreznekmert nincs szívükmégis ölelik egymásthátha egyszerszem támad szem helyénszív lüktet ott, hol most sötéts akkor beteljesedik szerelmükés emlékezni fognakamikor még mozgás voltélet, hangokdeszkák súrlódtakláncok csörögtekvad kiáltásoks néhaa vízbe visszadobottdöglött halak úsztak el mellettükmég az is jó voltmert meleg volta vízaz ölelésaz emberek...a néma hullámzáslelassít mindenta mozdulatlanságmegöl mindentaz indákataz iszapban figyelő halakata korhadó múltata fényta néma hullámzáselegyengeti a felületeketsimává teszi a felszíntés az iszapota néma hullámzásmagába szívja az anyagotlenyelimegemésztis amikor mindensima leszvár és figyelhátha jön egy másik bárkaami majd épp itt merül el...

42

FélelemEgyszer csak elkezdett fázni a Nyársapkát vett gyorsan, sálat tett a nyakábanagykabátba bújt és meleg csizmábamajd kutatva körül nézett:„Mi történt?ki jött, ki hozott hidegetsötét didergést, pengő jeget?”a Nyár nem látott senkitmégis fázottszorosabbra húzta magán a kabátotpedig a levegő illatos voltvirágok nyíltak mindenütta fák lombjain átsütötta meleg nyári nap...

s akkor észrevettehogy csend van körös-körülmozdulatlansága szél nem énekela patak vize megdermedtkét csobbanás közötta tücskök és a madarakelmentek messzire...

a Nyár kétségbeesve körülnézettkereste a hangota mozgásta daltaz Életetkörbefutott a világbanbejárt eget s földetmindenkit megkérdezettakivel útközben találkozott:„Mi történt?Miért mozdulatlan minden?Miért fázom?”A kérdezettekcsak a vállukat vonogattáks még szorosabbra húztákmagukon a bundátmert ők is fáztaks a Nyár csak menthét világon átmajd lassan elfáradtútközben elhagyta a reménya világ végénegy zöldellő réten leültbeburkolta magát a kabátjábaés elaludt...

43

a fákról lassankéntelkezdtek hullniaz első megsárgult levelek...

Öreg katona bús dalaSzövetségesem a halálha lépek, mindig nyomomba járhol fűszálat, hol embert taposokki elém kerül, rajta átgázolok.Láttam már sokmindent életembenháltam fényes lakban, rothadó verembenvolt hitem is régen, de elhagyottminden, mi szép, tőlem eltávozott.Szövetségesem a halállassan engem is megtalálleülök hát, s bevárom csendesenGyere, jó kaszás, társam, szerelmesem!

Duda-nótabőg a bőgőszól a dudasípol a sípa furulya meg furulyázikszegény ember esőn áziknyájat terelcsűrben telelimájára Isten felelvigasztalja, babusgatjapuha szalmán elaltatjacsend-subába betakarjamintha volna édesanyjamesszeségben duda dudál...a furulya furulyázikszegény ember már nem fázikmessze jár a teste-lelkeIsten-atyja felemeltejó országba, kegyelembemennyei rét zöld füvéresimogató Úr-kezéreIsten nyáját legeltetnimegitatni, megetetniéji szállást rendbe tennimesszeségben duda dudálszegény ember, jól aludjálcsendes ágyad hótakarókísérjen a szép dudaszó...

44

Valami elveszett M-nek aggódó szeretettelÓ, mennyire akartam!hittel, erővelvégtelen szerelemmelszembeszálltam Értevilággal, ördöggel, Istennelminden széppel, minden jóvalhús-szaggató kegyetlennels hittem, hogy győzökbiztosan!...s most vonszolom magamés Őtnem lelem utamelveszett valami...talán túl nagy volt a harctúl heves a lendületa tűz valamit elégetettami most hiányzikés félek kutatnifélek kimondanihogy mi azvalami elmaradt az útonpedig úgy vigyáztamRá - mindenreMindenemre...lehet, hogy magamra nem?ezért vonszolom magam?s Őt isakit szeretek - azt hiszem...fáradt vagyokés fázompedig süt a napa világra isés itt, belül ismert győztem - azt hiszema meleg szél mégis bántóa levegőben árnyak jönnek felénkhogy a földre teperjenekhogy elvegyék a győzelmemetés Őt...fogom a kezétde ez a kéz nehézlehúznincs meg a kulcs az árnyak ellennem találom a varázsszótami a semmibe löki őkets nekem erőt ad a vonszoláshozesetleg felemeli Őt is

45

nem lelem(szerelem?...)a Nagy Harcban elveszett mindenpedig mögöttema gonoszok csontvázai heverneklehet, hogy közéjük keveredettvalaki más isaki jó voltakit nem vettem észremert szemembe folyta küzdelem izzadtsága?akit ugyanúgy levágtammint mindenkit, aki elém kerülts aki nem szóltmert a jók hallgatnakcsak a gonoszok ordítanaklehet, hogy nem éreztem az illatátmert orromat eltömtea győzelem mámorának bűze?akit ugyan úgy levágtammint mindenkit, aki elém kerülts ő csak illatozottmert a jóknak gyönyörű illatuk vancsak a gonosznak van szagaés énnem vettem észre a mozdulataitmert az tánc voltés a csatákban vágtatnaknem táncolnaknem vettem észre a felém nyújtott kezétmert a csatákbanminden kéz fegyvert markolnem szeretetet...most ott hever valahola mezőn a többi közöttláthatatlanulmert a jó csak teszés nem vár viszonts amikor tetttovább megy újra tennimásholmég többetmég szebbetlehet, hogy elpusztítottam a Jótkitéptem magambólés közéjük löktem?...elmegyek és megkeresemhátha újra megtaláloms akkor kiengesztelemletérdelek előtte

46

ráhajtom fejemhátha feltámadés visszaköltözik belémelmegyek és megkeresemha addig élek is!s Te is jössz velemKedvesem!

és ha megtaláljukújra kezdjük a csatát a gonoszok ellens ha akkor is elhagyok valamitmegint megkeressükmajd megintmíg tart életünkés a végtelen...

SírversMert Életem el nem érhetem,elhagyom életemmessze, túl mindenen,hol meglelem Életem.

GalambpostaGalamb hozta, galamb vittemind a kettő forrón hittevége egyszer rabságánakfényes fénye szabadságnakfelvirradván szívről szívre -mind a kettő hittel hitte.

Galamb hozta, galamb vittekét szerelmes édes hitemagas torony, messze álomhol vagy, kedves?

várom...

várom...

Karácsony, egyedülSzív... lélek... élet...mind üres szavak,ha nem vagy itt, hogy mondhatnám:„Szívem! Lelkem! Életem!mennyire vártalak!”s mind a semmibe hull,ha nem vagy itt,hogy mondd ugyan ezt nekem,s a tarka forgatag,

47

a színek, a fények, a ragyogásmind-mind tompa árny,mert, ha nem vagy itt,mindent megöl a magánynélküled semmi sincs,nélküled hamu lesz a kincs,hiába enyém...

de a hamu gyémánttá fényesül,ha eljössz hozzám,s a két boldog árnyalaka csillogó szobában leülegymás mellé,csendesen,s immár két szív dobogjapuhán, kedvesen:„Boldog Karácsonyt, Életem!”

Közös múltunkmind egy sírba hullunkez összeköts örök emlékkéntközös múltunkmi örökké csörgő láncmi nehéz vértmi vállat sebző keresztmi szorító bilincsmi torz púpmi emésztő féregmi maró tűzmitől meghal a léleksmi ragyogó fénymi könnyű suhanásmi virágos mezőmi tarka csobogásmi aranyló ív ég és föld közöttmi szív, szeretet, énekmi ima volt és boldogságmitől kivirul a lélekelőle hiába futunka síron túl is összeköta sírs közös múltunk

48

KrisztinánakTudod, mi az a fészek,Te szárnya-tépett, űzött madár?Tudod, mi az, ha megpihenhetsz,leülhetsz melegedni,s nem kell menekülni már?Tudod, mi az a csend,mikor csak te szólsz,s én hallgatok?Tudod, mi az a szép,mit neked adhatok?

Megmondom,mert tudnod kellés érezned, kedvesem...

A szótlan beszéd az,mi most a tiéda nemlátható léptek,mikkel indulok felédterhek alatt, tétován,de szándékkal telve,hogy fogadj el újra- s mint a gyerek, ki rosszat tett -csak még egyszeradj esélyt.

2002. október 2.

„Nincs konyhám, nincs levesem :) Most mi lesz?” - bab

Gazdagság Babinak szeretettelNincsen konyhám,nincs levesem,csak egy szeletszép kenyerem.

Fénybe mártom,megpróbálom,bűvös utatvégig járom.

S ím,kalács lett belőle,puha balzsamszenvedőkre.

Kap belőlemind’, ki kéri,boldog lészenha eléri.

49

Viszi szegény,viszi gazdag,deli vitézés roskatag.

Kedves gyermek,ősz aggastyánsorakoznakegymás után.

Vágyakozása szemekben,nyíló reménykél szívekben.

Reszkető kéz,boldog kacaj,könnyű léptek,vidám zsivaj.

Osztom egyre,meg nem álloknem fáradok,új’ra várok.

Olyan szép ezmint egy álom:osztom, osztom,meg nem állok,s nem fogynak ela kalácsok!

A Sírt őrző katona monológja„... sötét van,és a többiek alszanak...ki jár erre?kinek a lépte hallatszik a sötétben?nem látni senkita csend mindent beboríts most újra...nem is igazán lépések ezekmintha mezítláb járna valaki...szellemek kísértenekvagy az istenek útja vezet erre?...éppen most?!...sírrablók!marhaság!nincs mit rabolniakit ide temettek,annak semmilye sincs,legfeljebb a halotti lepel,de az úgysem kell senkinek

50

azért nem kockáztatnának...sötét vanés csend...furcsa,nem szabadna ekkora csendnek lenni!sosincs ilyen csendmindig van valamennyi fénya legsötétebb éjszakában is...félnem kellene...az istenektől, mert hatalmuk van,a szellemektől, mert gonoszokés kiszámíthatatlanok,az éjszakától,a mozdulatlanságtól...mégsem félek(miért?)csak felébredtem(a csendre)s most figyelek a hangra(a történésre, amit nem értek)a láb-surrogásranem félekez furcsaa szívem sem dobog gyorsabban,pedig nem szeretem a sötétet,az ismeretlent,a nem-tapasztaltat...félnem kellenes a kezem sem remeg,mint már annyiszor,amikor éjszaka voltés fénytelen csendveríték sem ütött ki a homlokomon,pedig meleg az éjszakaés meleg a helyzet - a feladathalottat őrizünk...mégsem félek(milyen jó ez! milyen... nem tudom)sőt,valami furcsát érzek,szokatlant, rendelleneset:könnyűnek érzem magamés a világot is,hangok szólalnak meg,miket eddig nem hallottam(hova lett a csend?)s képek(léptek?)szépek...mi az a szép?

51

sosem találkoztam vele,most mégis érzem,meg olyanokat is,amiket nem tudok elmondanimagamnak semölelést,simogatást,szavakat,suttogásokat,örömöt!...de nem olyat,ami a kocsmákhátsó szobájában kapok...az ölelésben erő van,a simogatás bársony,a szavak bölcsekés az öröm átjárja mindenemet!...félnem kellenea nem-tapasztaltaktól,de ezektől nem lehet félni!...sötét vana léptek távolodnak,velük az érzések isutána kellene menni(a lépteknek?)de a parancs úgy szólt:reggelig itt maradni, s vigyázni a sírra!marhaság!!azok nem érezték,amit most én!egy sírt egyébként sem lehet ellopni!s kinek kellene, aki benne van?!(vajon, ott van-e még?hát persze! - megzavart az éjszaka!)a lépésekmár egész messziről hangzanakutána kellene menni...(a lépkedőnek)utána kellene menniés megkérdezni,hogy hova megyéjjel,sötétbenmegkérdezni,hogy mit keres erre(kit keres a halottak között?)és hogy ki ő?feltenni sok kérdést,kivallatni,mint az ellenség elfogott kémeit,

52

kikérdezni, hogy mit tud,s ha mindent elmondott,mehet rabszolgának -vagy tanítónak...ha jól felel,talán még elő is léptetnének,és nem kellene többet sírt őrizneméjjel,csendben,léptekkel a fülemben...léptek...már nem hallani őketa páncélnak újra súlya van,vág a könnyű ing fölötta világ bántó hangokba burkolózik(érzések... csend... hol?... mikor?...)gyorsan utána kellene menni,hogy el ne tűnjön véglegfáklyát gyújtani,fényt,hogy megtaláljam...de nem!, azt mégsem lehet,mert felébresztem a többieket,s akkor a dicsőségnemcsak az enyém,meg ott a parancs is: őrizni a sírt!Nem!!ők nem érezték azt...(mit?)csak csendben...letenni a vértet,a kardot,a lándzsát,itthagyni mindent,ami eddig rajtam volt,mert azok csak akadályok(az Úton, Felé)csak csendben,hogy el ne riasszam a lépkedőt(lehet, hogy vár rám? miért?...)kell a csend, az óvatosságnem azért,hogy a többiek fel ne ébredjenek -most már nem!ha megtalálom,úgyis szólok nekik, hogy jöjjenek...(mert lesznek újra érzések, meg minden)milyen könnyű vagyokpáncél nélkül,fegyver nélkül

53

(múlt nélkül)milyen könnyű a lépés - tisztán(ezek az én lépéseim?)mi történt?!látok!,pedig még mindig sötét vana hangok újra közelednek,és az ölelés is, meg a többi jólátok,nem kell keresni az Utat,pedig a csillagok is felhőbe burkolóztaklátom!nem ment el!itt van egész közel,áll és várrám - tudom...majd szólok nekik, ha beszéltem Vele ...”és a Sírt őrző katona elindult Felé...

BíztatóA reményt feladni soha nem szabadha csonton már csak száraz bőr maradt,akkor is van még valami más,ami sokkal fontosabb: a folytatás,hol minden remény valóra válik,hol nem lesz fontos, mit mond a másik,s a többi földi cél.A reményt feladni a földön sem szabadimádkozz, dolgozz,s meglásd, élted míly szépen halad,fogadd el, mit Isten ad neked,hidd, hogy gyermeke vagy,s Ő atyaként szeret!

BoldogságokBoldog, ki a kísértés útján ellenállboldog, ki, ha tétova is, de engem megtalálboldog, ki, ha nem lát is, hiszboldog, ki vállán szálkás, nehéz keresztet visz.Boldog, ki befogad másokatboldog, ki örül, ha szenvedőt látogats vígaszt visz nekilelke sűrű keservét, szeme tompa fényétmind elveszi.Boldog, ki bennem hisz, bennem remélnyitott szívvel jár, lépte hozzám felérboldog a bátor, tiszta lélekmert én benne lakom, kezét fogom, vele élek.

54

Ha velem az IstenHa velem az Istenszükségem nincsenvidám a kedvemha velem az Isten

Ha velem az Istenkétségem nincsenvidám a lelkemha velem az Isten

ImaImára tedd össze két kezedszíved, lelked nyisd meg Előtteés leszáll hozzád Isteneds kegyelem száll rád Belőle.

Örülj, nevess, sírj, panaszoljha kérdez, igazat válaszoljhidd, hogy nem hagy el, mindig szerethidd, hogy veled van mindig Istened.

Hallgasd Őts ha nem hallod, könyörögjkérj kegyelmet, erőt, világosságots egyszer csak hopp!megfogja kezed, s magad mellett látod.

Azután együtt mentek továbbmegszentelve az út selymes poráts együtt szóltok mindenkihez:„Gyertek, kövesseteks veletek is megtörténik ez,mit előtte csodának hittemmesének, álomnak, lehetetlennek...gyertek...tegyük össze kezünket, mindhogy egy óriás kéz legyünkmit Te fogsz erősen, Istenünk.”

VallomásVillámok tüzébenSzivárvány-füzérbenIstenemkeresem.

Hullámok hátánVad szelek szárnyánIstenemkeresem.

55

Fűzfa bánatábanPatak mámorábanIstenemkeresem.

Zöld bársonyábanSzemed fátyolábanIstenemkeresem.

Segítő kézbenSzeretet-mézbenIstenemtalálom.

Ha halkan hull a meleg zápors kinn harmat harmattal táncolha ágról ágra tiszta élet rebbenTe dalolsz nekem, teremtő Istenem!

Téli szürkületDermedt kő koppanásaelveszett idő lassú csobbanásaszürke, fehér, ezüst a léta fény sietve lehunyja hályogos szemét.

Tű-sugár végén ültem éppenlábom a tétova semmi felettapró sárgolyó tűnt elébemmire rávillantam, ércfénye lett.

A táj ez vagy bensőm vad világa?felhő takar mindent vagy lelkem sötét átka?kővé lettem teljesen magam is?vagy ha tábortűz víg lángja lobban,nem marad belőlem semmi, csupán szennyes pára?

A felhőkön túl pedig valami más vans az átok sem az enyém! -térj magadhoz, rázd le nyirkos kérgedetmelletted áll, kezedet fogja a drága reménys elvezet egy csendes, meleg házbahol sok felolvadt csend ujjong, énekel,egyesül boldog társas-magánybas hol kérdésedre maga Isten az, ki megfelel.

A kövek virággá váltak mostaz ablakon jégvirág örök rendje ragyogottlétem könnyedén fölém emelérzem, hogy hívsz magadhoz, Istenems viszel, viszel, viszel...

56

Isten közelébenTúl mindenen, a végtelen pereménIsten kisujját megfogtam én...Szemébe néztem végre Őneki,s nem volt sem öreg,sem szakállas,de egészen emberi.Gondolat-sugár feszült közöttünk,szikra-íve lett közös lelkünk,anyag áramlott belém,mint régen, az idők kezdetén,amikor a csillagok születtek,s galaxisokká forrt össze a fény.Az örök világosságegy foltja rám vetült,szemem szemébe merült,életem része lett szent színe látása,kinyílt lelkem kapuja,alkalmassá lettem,mint egy jó adó-vevő,szavai befogadására.

Szomjazom, Uram!Az emberélet útjának felénKietlen, tikkadt sivatagba értem énÁtkozott a nap, mi ide elhozottÁtkozott a kékség,Mit a nap gyilkos tüze rám boltozott!Sem fűszál, sem szikkadt ág, mi betakarAz őrült szél játszik velem, rőt homokot kavarTestem megremeg, a földre lezuhanNéma kiáltás hagyja el ajkam: Szomjazom, Uram!Féreg vagyok már, száz lábam nőtt a homokonAzokkal csúszom vélt célom feléS közben ismerős korbács ütéseit érzem hátamon -Messze, úgy látom, zöld ág virulOtt a víz, ott az életS ott legel a Húsvéti Bárány is jámborulA csalóka remény utolsó erőt ad nekemS egyszerre itt van előttem, csak kell intenemDe a szikár homok belepi homokba vájt utamHa nem segítesz, meghalok, szomjazom, Uram!A zöld mező emlékeimben létezettNem megyek tovább, testem haza érkezettSzemem becsukom, a szél dombtetőre ülA puffadt nap lassan nyugatnak szenderül.Halk kopogást hallok, s lelkem máris nyitva vanA bűn kifolyik rajta, mint sűrű gennypatakKósza kérdést fogalmaz kiszáradt agyam:

57

Hogy lehet, Uram, hogy Téged elhagytalak?Mi volt az életem? Most csak álmodom?Miért nem éreztem eddig, hogy szomjazom?A sivatagban hűs forrás fakadÉrzem édes ízét, s hogy valaki megragadÉlet sarjad a homokból s élettel megtelikA gyűlölt port fák, virágok, erdők elnyelikS én csak iszom, iszom, abbahagyni nem tudom.Lassan csillapul szomjam, UramS mert oly édes forrásod vize,Hogy vele a mérték be soha nem telikCsak hallgatom szavad boldoganS minél tovább csüngök ajkadon,Szent igédre, Uram, annál jobban szomjazom!

ZsoltárTemplomból kijövet gyakran gondolkodom:milyen jó Hozzád menni, Istenem!milyen kedves Téged hallanom,szavaid értenem,s milyen jó, ha nem is értelek,csak hallgatom, amit mondaszs, ha fáradt vagyok, vagy zaklatott,Nálad megpihenhetek,s amikor hallani vélem lépteid,elindulok Feléd,hogy ne kelljen annyit jönnöd felémmert jó nekem, ha félúton találkozunk,s az is, ha csak az út végén,csak ott legyél...Neked ajánlom életem,bűneim mind Tiédnyomorúságom,szenvedésem,kételyeim,vérem,reményem...tudom, elfogadod,s hordozod könnyedén,mert Te erős vagyés végtelen,mint a csillagok,mik az idők kezdeténszülettekTe szülted őket,s engem is...fogadj el,emelj fel,Élet

58

LÉPÉSEK A CSILLAGOK FELÉ

Az Égivándor dalaHa arcodat csillagfény melegíti,űr hidege szívedet nem dermeszti meg,s nem fáradsz el sohasem,mert az Út kiszabja életeda csillagok között,az emberek között,a sötétben,a Fényben,a szívekben,a Létben,s az Út vezet is,mert az lett a dolga,mit régen kiszabtak neki:lábad alá bársonyt tenni,lépéseid könnyen venni,nap-melegben árnyat lelni,s ha eljön az esta csillagok között,az emberek között,és meg akarsz pihenni,akkor bölcsőd lesz az Út,hol gyermekként ringvafeleded a bút,s bűvös álombanhomlokodra gyöngykoszorútteszek,gyengéden, szépen,mint régen,hogy bűvös álomban lásd,kit nem láthatsz napvilágnál,s előtte térdre omoljés erőt kérj tőle, Életet,hogy ha eljön a reggel,tovább vándorolj,mert utad szép és öröka Tündér-fényű csillagok között.

59

CsillagösvényTe gyakran jársz fönt,az Ösvényen, a csillagok közötts ugye tudod: az űr nem sötét,mert ha egy csillag kinyitja szemét,s rád kacsint kedvesen,és fényt szór szerteszét,tündérfény vonja be az eget,s e ragyogásban szép szemedint a végtelennek,a fagyos űrnek,a félelemnek,s a többi csillagnak,hogy ragyogjanak,mert te jösszkészüljenek,utadra fény-port hintsenek,hogy lépteid ragyogjanak,s az árnyak messze fussanakelőled...mert te jó vagys jók néha félnek,néha bátrak,néha kevélyek,mert azt hiszik,a világ is jó,mint ők...te jó vagyés hiszel,szeretsz,emlékezel,s közben mész az utadon,a csillagok között,mint egy álom-tündér,ki Fénybe öltözött.

Csillagpárszemedben csillag csillogszememben csillag csillog

csillag csillog szemembencsillag csillog szemedben

csillagfény vagycsillagfény vagyokcsillagfény vagyunka végtelenben

60

ÁlomtakaróÁlmaidból szőjj puha takarót,s terítsd magadra,mert kint hideg van.

Sződd nagyra,hogy nekem is jusson belőle,mert én is fázom.

Sződd még nagyobbra,hogy mindenkit betakarhass vele,mert hideg a világ és idegen.

Énekeld el az álmaidat,és táncolj hozzá.Dalod legyen melegem, táncod erőm.

Serény kezekkel öltsd a szálakatkészítsd el hamar, mert fázomsiess, hogy minden a helyére kerüljön,mielőtt lemegy a fény.

Énekelj nekem,suttogva, tündér-énekethogy gyönyörű álmunk legyen,míg csendben alszunk,s feledjük a fagy-sötét éveket.

Bársony-énekNincs gondolat,nincsen szó,csak a puha takaró

percek mennek,napok múlnakhegyek-völgyekmind elhullnaka csend marads a szeretetkedves mosoly,szép üzenetnem kell semmi,ó, de jó!itt vagy velemmindörökrekedves-puha takaró!

61

Falat bontó szép üzenetItt vagyok, Kedves...

s igen! már látom:a Fal mögött, a sötétbenvalami apró fény pislákoltalán mécsnek lángja,vagy az Élet lángol?...nincs hang, csak suttogás,nincs mozdulat,nincs nevetés,nincs sóhaj,nincs kacagás,csak csend, semmi más...s ahogy közelgek,a fény nem lesz nagyobb,a Fal elnyel mindenttán ezért van,hogy hangot sem hallhatok

lépek felé...

lépek Feléd...

lassan, óvatosan,mert, bár nem látom a Falat,érzem erejétfélelmetes,nehéz,lehet, hogy erőm kevéselmenni a Faligelmenni Hozzád...

NEM!

mert akarom!ha kell, áttörök a Falon,ha kell, megkerülöm,elmegyek akár a végtelenbe,hol kaput nyithatok,s bemegyek rajtaHozzádés együtt romboljuk le a Falatés kimegyünk a Fényre...végre...évezredek múltána várakozásnak vége...

indulok Feléd...

nincs Fal,nincs félelem,nincs semmi,csak Te! - a Falon túl

62

s már látom,hogy Te is látsz,kezed felém nyúl,mert Te is akarodigen!ledöntjük a Falat,mert van két akarat,ami egyés végtelen...

megyek Feléd...

hol a Fal?hol a sötét?

rohanok Feléd...

hangok támadnak az éjből,égigérő Fény lesz a sötétből,a Nap kacag,a Hold üzen nekünk,s mi egymáshoz érünk,hogy kezdődjön Életünk.

Égivándornak2004. május 20.

Túl az üveghegyekenMenj, ha menned kellde ne menj egyedül,mert fölsérti lábodat a durva kőa szél elsodor,az eső megfagyaszt,s erőd szárnyra kelés elhagy,mielőtt elérnéd a célodat.

Ne menj egyedül,mert akkor nem véd senki,nem mondja, hogy„Vigyázz, kedves,arra szúrós a fű.Erre menjünk inkább,a por-bársonyos útona fák alatt.”s nem fogja kezed,ha meredély mellettvezet utad.

Ne menj egyedül,mert, ha meg is érkezel,ki vár ott, messzeidegen földeken?

63

a gyémánt csillogása,a mesék birodalmavalósággá válik,ha nincs ott valaki,ki fogja kezedés a királyhoz elvezetkoronát kérni,Életet kérni,szívet kérni,engemkérni meg,hogy örökkémaradjak veled.

Mese-mese mátkaMese-mese mátkaezüst hajú lánykaszellők szárnyán lépkedvirágszirmot tépkedmegszámolja mindetszereti, mint kincsetgyöngy ajkával rá lehelszirmok hada útra kelszáll, száll, messze szálladdig, amíg rád találha megtalál, reád szállalvó szemed betakarjatündér-arcod elringatjaédes álmot énekelha kérdezed, megfelelsétál veled mezőn, rétengombát szedtek erdő szélennem hagy el ő nappal, s éjjelversenyre kel nyárral, téllelvigyáz reád, hűen követelmenőben, s haza jövetszomorodban megvigasztalha már mennél, jól marasztalén küldtem őt hozzád, Kedvesmessze a világbaén szívem az, ‘mit látsz:az ezüst hajú lányka.

SzárnyalásRepüljünk, kedvesemmenjünk fel az égigjárjuk a csillagokszép ösvényét végig

64

s azon túl is,hol kezdődik a végtelenhol már minden szép,kedves, szelíds hol megáll az értelemmert olyat látunk,mit sehols csak állunk,szárnyunk tétovánverdes,mint a szerelmes,ki először fogjakedvese kezét...repüljünk, kedvesemgyere, ne féljnem árthat nekünk semmitestvérünk a napvilágs puha fényével az éja szél magasra emels közben elringat,szerelmes dalt énekelneked s nekemgyere, kedvesem, velemfel, a csillagok közévegyük sorba mindés válasszuk kia legfényesebbikethogy világítsona nagy kalandban:keresni egymást - az Életet...kétely ne tartson vissza márlásd, előttünk a Menny,végtelen a határs ez mind miénk, teljesenlépjünk hát ráa csillagmezőkreegyütt: veled s velems járjunk fényes táncotkergetőzzünka gyémántfüvek közötts ha délnek évadja jöns égi harangszóránk köszön,üljünk le egymás melléa mesefák alás pihenjünk egymásmelegében,érezzük egymás illatáts szóljunk Istenhez,mondjunk szép imát

65

hogy megtaláltuk egymásts a csillagok honát...ha pedig az est ránk köszöns Hold Anyó az égre visszajön,arcunkat fordítsuk felé,kezünkkel intsünk mosolytés járuljunk elé,hogy megáldja életünk,s őrizzen téged és engem is,mikor kibontjuk szárnyainks repülünk... repülünk...

ÜzenőAmikor a fák égig érnek,és meséket mondanak a tündérek,akkor gyere...amikor a hold fényesen világít,s a bársony-éj utolsókat ásít,akkor gyere...amikor a harmatcsepp énekel,s rá messzi-szellő felel,akkor gyere...amikor Isten lejön közénk,s minden, mit hozott, a miénk,akkor gyere...amikor győztél a sötét éveken,s, ím, valaki Neked üzen,akkor gyere...várlak,Kedvesem...

66

MÁRIA-ÉNEKEK

Duna-parti látomás MáriánakAmikor egyszer régena Duna-parton ültélkönnyű szellő támadt a víz felőltáncra kérte a parti fűzfák karcsú ágaités a zöld-ruhás levél-kisasszonyokata tánc hevében az egyik ágszemed elé vetültmajd eltűnt és újra előkerültkedvesen ringott a szél dallamáras vele táncoltak a levelek ismert boldogok voltakhogy veled lehettekegy partonegy időbenegy életben...énekeltek is a levelekés te meglepődve észleltedhogy hallod az éneküketérted a szavukatpedig azelőttcsak csodáltada napfényben csillogótavasz-zöld pompájukatcsodáltad őkethogy milyen szépekmilyen kecsesekbecsuktad a szemedés úgy hallgattad az éneketamely csak neked szóltés rólad...a múltadróla jövődrőla könnyű és súlyos léptekrőla duna-parti sétákróla keresésekről és a találásokróls arról, hogy szeretni fogszarcod csupa mosoly lesz egyszerszemed túllát a jelenenmert erő költözik beles lelked számtalan sorba rendezveverssé formálódik...

67

a levelek éneke szólt a fájdalmakról isami akkor a jelen volt, s néha jövő is leszarról, hogy szemed csillogásaa tapasztalatok szenvedésénekfényévé váliks küzdeni fogszVeleönmagaddala világgalés a világon túliakkal...úgy érzed majd, erőd elszállamikor testeden tüzes hullámokszáguldanak átelpusztítva mindentmagukkal ragadva a lelkedetelrabolva a mozdulatokataz érintéseketa csókota szerelmeta reményts amikor már könnyed sem leszmert a tűz azt is elégettebensődben felkiált a Főnixmadár:„Nem addig van az!!”s a végtelen tűz meghunyászkodikemlékek lángjává szelidülélő parázs lesz belőleamely táplálni fogja életedmeleget ad, amikor fázolreményt, amikor emlékezel...

küzdeni fogsz - sokszor, sokakkalde a dal, amit levelek énekelnekazt rikoltja:„Győzni fogsz!önmagadon és a világon ismert erős vagymert jó vagymert ének és tánc vagyte magad!máris győztél...ha nem így lennenem hallanád az énekünket!érints meg minkets érezni fogod bársonyunkata meleget, amit te adsz nekünkcsupán azzal, hogy itt ülszés beszélgetsz velünka késő délutáni Duna-partonés hallgatsz minket...fogd meg kezünket

68

sétáljunk egyetvégig a Nagy Folyó menténés mondjuk el mindenkinekakivel találkozunkhogy boldogok vagyunkés leszünk...és mosolyogjunk ishogy higgyenek nekünkhogy lássák az életünkfogjuk meg egymás kezétmi, a zöld-ruhás fűz-levelekés te, a Nagy Folyó Lányas ha megfogtuknem engedjük el többémert akkor mindig eljössz hozzánkés meghallgatod az énekünket.”

A dal nem akart véget érnis te csak ültélaz estébe forduló délutánbanaz aludni készülő napcsillogó szemekkel nézett ráds örömében ezerszeres fényévelfestette ragyogóra szép arcodathogy még jobban lássonés jól megjegyezzenminden szempillantástminden mosolytminden szívdobbanásthogy elvigyen magávalálmai birodalmába.

A nem is volt hangokmessze hajóztaka lassú hullámok hátána sötét égre csillagport szórta Gyermek-Istens a hold már készülődötthogy elfoglalja őrhelyéta Folyó felettamikor felálltál a part meleg füvérőlés lassan elindultál hazafelemert hamarosan új nap kezdődiks készülni kell a következő látogatásraa lusta hullámokés az éneklő fűzfákSzent Birodalmába.

69

Utószó a Duna-parti látomáshozLehet, hogy így voltlehet, hogy nem‘mi elmúlt, az történelems ha sorsod másképp is alakultmi szép volt, meg nem fakult...az évek elfutottakaz élet megy továbbhol van a révész, a hős hajóski elveszett lelkema túlsó partról hozza át?

A porrá vált pornéha porrá hullnak a porszemekhogy új világok szülői legyenekúj színekéúj dallamokéúj életekéitt vagy máshol...gazdag, fényes életekévagy árnyvilágokélehet, hogy mellettünklehet, hogy végtelen távol...s ha mégsem ez lesza porszemek sorsaha semmivé oszlanak a szemekha láthatatlan’ lebegnek szerte széts betöltik a végtelentvagy a lelkedetemlékezz rámami voltamamivé lettemmert az nem haszontalanhabár láthatatlan, mert oly kicside sok van belőles erősés ha egy csokor szemedre szálla képmit látni fogszoly ismerősmert emberből lettki egykor talánmelletted élhetettvagy távol...mindegyde mert porból letts porrá vált isméts a por is porrá hullt szétmegfoghatatlan szép

70

erőselevenvágyakkal telia képs még mindig azt szeretikit itt hagyottmikor porrá vált a pors a nap reá ragyogott.

A porszemek útja...s ha nincs is szél,sem szellő,sem fuvallat,s ha vad orkánnem is tör száraz ágakat,a láthatatlan kis testekszerte szállnak,neki a világnak,s megtörnek mindenen,mert parányok lettek,s a világ végtelenmegtörnek a fényen,az árnyon,a homályon,megtörnek a sziklák élein,s félve szállnakegyre feljebb,pedig nem hajtja őket semmi,csupán semmiségük ereje...láthatatlan lapjaikatezüsttel vonja be a hold,arannyal a nap,s csillagok fésülikgyémánt-hajukatmosolyogva, büszkén,ezer-szép alakban látva magukata sötét éjben,porrá vált porszemekgyönyörű szemében.

Kérdések MáriáhozMiért mindig a fájdalommiért mindig a szenvedésmiért erről szól mindig az életmikor, mi kell, oly kevésmiért rohanunkmiért keresünk szüntelenmiért nem mondhatjuk egyszer:

71

Szeretlek, kedvesem!miért nem tehetjük, ami jóneked, nekem...miért nem mondhatjuk egyszer:Jer, szerelmem, fogd kezems menjünkmindegy, merremeddig éshogyanmert itt vagy velem s én veled,menjünk, kedves,erővel, hittel, boldogan!

Miért nem tánc az életmiért nem mosolymiért, hogy mindig csak remélünkmiért küzdünk, sóvárgunk...miért nem élünk?

miért kell írnom ezt nekedmiért gondolom, hogy hasonló életedmiért rossz mindenborús, szomorúmiért hal el a fénysugármiért van az, hogy az emberszüntelen csodára várs kiket szerettemmiért köd-alakokmit fájó, ügyetlen kézzel markolok?

Hol van a bölcs, ki a Miért-ekre válaszolgyere, várlak, szóljs a dermedt jég szívem körültalán egyszer eloszol.

KíváncsiságMikor jön el az időd?...miért vagy rab?miért érzedhogy szenvedélyed’gúzsba kötötték?kinek vagy rabja?embernek, tárgynakeszmének, hivatásnakvagy valami másnak‘mi fogva tart erősen?

hol a szabaduláss mi az?mikor jön el az idődhogy megpihenj

72

és üzenj:Szabad vagyok újra!mikor jön el az idődhogy repüljs ahol kedved tartjaleszálljés édes álomba szenderülj?

mikor?...

tudom, nem az én dolgomcsak kérdezeks ha válasz nincsvagy későnakkor is megértelek

tudom, nem az én dolgomcsak kíváncsi vagyoklesz-e majd olyanmikor egy távoli szívszabadon szeret?

Gyerek vagyokA gyerek kíváncsi- mint én -attól lesz tudósa sok feltett kérdésés a megismerésfelfedi a titkokat -az anyagét, a lélekét

engedj kérdezniengedj játszania kérdésekkela gondolatokkalmert akkor bátor leszek én isés elmondom a titkaimathogy Te is tudós legyél -az anyag, a szív, a lélek tudósas ha már az vagylegyél még többmert tovább lépni sose elég

engedj játszanimert gyerek vagyoks minden új nekemminden érdekelne legyél szigorúmert bennema szeretet végtelens a vágy ishogy szeressenek

73

csupa kéznyújtás vagyokcsupa ölelésakinek minden kevésezért kérdeznéha halkannéha hangosanörömmelszívvelfélvebánatosanhol így, hol úgyde nem hagyomhogy ne szeressenekés ők isvissza ne kérdezzeneknem hagyomhogy békén hagyjanakmert gyerek vagyokkíváncsielemzőgondolkodóérzőkövetelőfejet hajtógyerek

engedj kérdeznimindigmindentsokatengedd megmutatnimagad - s másokatengedj kérdeznimert a kérdéseima lélekből jönneks a válaszokoda vissza mennekkedves találkáraa kérdéseimmels ott lenta lélek mélyéna Paradicsomkertbena Kérdés és Válasz-párjamegfogják egymás kezételsétálnak a Titkok Forrásáhozs isznak egymás tenyerébőlkéz a kézbőlszív a szívbőlés akkor minden az övék leszs ők egymásé

74

új kérdések születnekúj válaszok érkeznekaz idők végezetéig

Ne bújj el!Ne bújj el!állj a világ elé!oszd magad ezer feléhogy mindenkinekjusson belőled egy kis darab

Ne bújj el!állj a világ elé!oszd szét álmaidhogy mindenkinekjusson belőle egy cseppnyi fény

Ne bújj el!állj a világ elé!nyújtsd kezed mindenki feléhogy forró szívedtőlmelegedjenek az emberek

Hogy hova bújj...Hogy hova bújjmegmondom szívesenfigyelj, mert vágyakrólfogsz most hallaniaz enyémrőla tiédrőlmindenkiéről

a szívekbe bújjés dobogjsose fáradjsose fájjon önmagadlegyél az egyetlen szívki örök nyárs akkor mindenkiakarni fogde ne add magadcsak annak, ki’ szíveveled dobogs mikor a két szív egyesüla Nagy Mű beteljesülvisszatérünk(most már Mi, aki Egy)mi volt valatán nem is emlékszünknappal volt vagy éjszaka

75

talán nem is volt napnem voltak csillagokaz égen csak Isten fénye ragyogott -és Mi

ó, áldott állapot!

bújj hát szívébeannak, kit szeretszne várj, ne késlekedjrohanj felémert ez a gyönyörű száguldásgyönyörű vágyakozáshozzá vezet

aki végtelen szeretazzal legyél te Egy

Visszajött!egy szemegy arcegy homlok

ha előtte térdre omloktalán elérhetem

ha azt mondom: nincs kudarc!talán elérhetem

ha kinyújtom felé kezemtalán elérhetem

visszajött

egy szemegy arcegy homlok

RejtőzködésRejts magad a napsugárbaés fény leszelrejtőzz el a föld porábaés bársony leszelbújj virág szirmábapillangó álmábaés boldog leszel

76

Mosolyt kaptammosolyt kaptamelszaladtamhullámokra felnyargaltamvizek hátánszelek szárnyánvárakozáscsendes álmánaggódásbanbizalombanerő-falómagányombanmessze nézeksenkit látoktenger-vágyaktenger-átok

alattam vízfelettem égszelíd mosolykedves mosolymeleg mosolycsendes mosolynekem elég

A fűzfalevelek énekeReggel, este könnyű harmatzöld ruhánkon csillog a napgyere közénk, kedves lánytáncolj velünk, csalogány!

Nyárfa levél, fűzfa ágtáncos kedvű kis virággyere közénk, várunk márkönnyű röptű, szép madár!

Leveleink hajladoznakszellők szárnyán vigadoznakringnak balra, ringnak jobbraszép szemedbe kedvet hozva.

Üzent egy képÜzent egy képs én próbáltam megfejteniszavakba öntenide nehéz voltmert az üzenet nagyon mélyre ments nagyon erős voltszinte belém vágott

77

és már rohantam isle, a feneketlen mélységekbeahol elhalkul a hangelvész a kiáltásés halovány a fényvágtattamhogy még időben elkapjamaz üzenetedet

nem sötét kútahova érkeztemhanem végtelen gyönyörű birodalom,ahol elfér mindenott kutatok most az üzeneted utáns próbálom szavakba önteninehéz...pedig érzem az üzenetetlátom az üzenetethallom az üzenetetérzem a hullámokatamelyek körülölelnekfelemelnekés elvisznek egy olyan világbaahol még nem jártam

látom a színeketszépekváltozékonyakerőseks ahogy ide-odacsobbannak az üzenet-hullámokszínei is mindig másokkedvesekérdekesekizgalmasakszeretném megérinteni őketszeretném megőrizni a szemembenhogy akkor is lássalakha messze vagyvagy én vagyok távolhogy akkor is lássalakha elvakít a világha túl sok a hamis színszeretném lefestenimert akkor téged festenélekés megmutatnám mindenkinekamit a kép üzent...de a színek játékosakha utánuk kapokkicsúsznak a kezeim közülnagyot nevetnek

78

és könnyű tánclépésekkeltovavillannakhogy helyet adjanak a többieknekakik ugyan úgy táncolnakugyan úgy énekelnekugyan úgy elröppennek...színeid kavargása végtelengyönyörűlétük pillanatnyimégis örökélet van bennükerő, örömökmeg sok minden más‘mikbe beleszédül a fejemde akkor is nézemhátha felfedezem bennükén is az életem

hallom a hangokatbetöltik a végtelenta Mennyet és a földeta lentet és a fentetmesélnekkiáltanakelaltatnakszívesen hallgatlakmert titokzatos vagya Lét közelében járszs azon túl istudással, biztonsággalmint akinek az az otthonahallgatlakfigyelmesenhátha megtudok valamitrólad - magamrólaz üzenetedbenénekelsz isszeretem hallgatnimert dalod egybecseng a színekkelés ez jóa dalod sokmindenről szólés ez izgalmasmert a dal a te dalods ez a dal ismerősa mindennapokról szóla folyópartrólaz ártéri erdőkrőlaz iszapszagú meleg délutánokrólés a boldog elmerülésrőlaz őselemben

79

amelyből vétettünkazért oly kedves nekünk...a kép gyermekkacagást is üzenpuha léptekettétova érintéseketlehajtott fejets boldog könnyeket...üzen a tavaszrólüzen a nyárrólüzen az esőcseppekrőlmik arcodra hulltakmegüzente az éveketmik ugyan elmúltakde te kislány maradtálki kecsesen meghajol a tánc utáns örül, ha kipirult arcárólszerető kezek lesimogatjákaz izgalom gyöngyház-takaróját.

Egy kép üzentmegmutatta a végtelents azt mondta:„Most már nálad lakomvan hely a te végtelenedbens ha akarnád isonnan el nem távozomjó nekünk itt lennimert a napok múlnaks lassan tovább kell menniha akarjuk, ha nemnincs vége az útnakhajt a szívaz észaz értelemelőre - valamerrehatározottan - tétovánde mégis - valami születettvalaki szólt egy képen átvalaki üzents én eltettem szívembeminden szavát.

80

MOTTÓK

Ősi kérésLássátok őket!Fogadjátok be őket!Érleljétek őket!

Nagyságos Hold!Nagyságos Csillagok!Nagyságos Nap!

Adakozás 1.Odaadom a kezemadd te is a tied

2.Odaadom a szívemadd te is a tied

3.Odaadom az életemadd te is a tied

Madarak 1.A madár - madára repülő - gépmadár

2.a madár - szereteta gépmadár - gyűlölet

Szenvedély 1.Tűz-tűz, tiszta tűzbút-bánatot mind elűz!

2.Tüzön jártam, szikrát láttamparázs mélyén, meleg fészkénkedvesemet megtaláltam

3.Tűz-tűz, tiszta tűzbút-bánatot mind elűz!

81

Születések 1.Hullámok hátánmúltamban járvána jelent letettemújra születem

2.Hullámok hátánjelenben járvána múltat letettemújra születem

3.Hullámok hátántengeren járvána habok feletteméj-lakóvá lettem.

Amikor megláttalakarcodra most fény vetüla lét a létbe szenderülcsendben, fenséggel, mint a napsugármely sötét űrön át szívedig eltalál

Amikor felém fordultálegy villanás volt csupána minap egyik délutándrága tincset kapott fel a szélhajad tengerébőlpajkos sugár villanta nap bársonyos egéből

A szem 1.ismertem egy szemetmely messzire látottbefogott múltat, jövőtismert s ismeretlen világot 2.ismertem egy szemetmelynek csillogása elvarázsoltmert más volt, mint a többi szemmit eddig ismertem

82

Boldogság 1.Mi van a csillagokon túltudod-e, Kedvesem? 2.Szeretnél elmenni odas elbújni szerelmesen? 3.Csak szólj, elviszlek, ‘hova akarodmert erőm s hatalmam végtelenhiszen itt vagy, s én boldog vagyok!

Sár 1.A sár puhaa sár ragacsosa sár elnyel mindent 2.Ne engedjétekhogy sár legyek!

Rabság - szabadság 1.Isten ketrece végtelenha ebben vagy rabakkor vagy igazán szabad 2.ha Isten rabja vagyakkor valóban szabad vagy 3.ha mosolyod rabja vagyakkor igazán szabad vagymert lelked felszabadulta sötét alóls elindult mindenki feléelénekelni a szabadulás dalát 4.ha szerelmed rabja vagyakkor már nem vagy olyan szabadbár hiszed: tiéd a világoda mész, ahova akarszmert nem kell sehova mennicsak Vele lenniha szerelmed rabja vagylám, mégis milyen szabad vagymert neked Ő a világbejárhatod egy perc alatt

83

5.ha a bánat rabja vagyakkor nem vagy szabadmert Fényedetvastag fal szívja els lelked akármit üzena világba nem jut el.

84

MADÁRDALOK

CsillagfényCsillagfény, csillogójó utat mutatófényeket árasztótitkokat kutató.

Illanó árnyIllanóvillanócsillanócsepp

Illanóvillanócsillanószárny

Illanóvillanócsillanócsend

Illanóvillanócsillanóárny

hol vagytokmind,mi kedves nekem?

Évszak-kereső 1.szeretem az őszta borongós fákat

2.szeretem a teleta szikrázó jeget

3.szeretem a tavaszta bimbózó Életet

4.szeretem a nyaratde nem jő - hol marad?...

85

Tavasz-ünnepkinyílt az égmost minden kéka mező is szépgyönyörű kép

kismadárágra szállráneveta napsugár

meleg szellőtáncra kelőfényben fürdőszép szerető

szem tükrébentavasz-fénybenmeleg-barnacsillag-éjbenélet szaladrügy kifakadTavasz Tündérnyitja szeméthallgatjaa tücsökzenét

Nyárköszöntővéget éra csúnya télelszalada tavasz márvirágos rétfecskenótaitt a nyár!itt a nyár!végre itt vagyvégre itt vagyaranyszemű napsugár!

Nyári reggelCsip-csip, kismadáréledezik a határ

Csip-csip, kismadárszemét nyitja napsugár

Csip-csip, kismadármessze hangzó ének száll

Csip-csip, kismadárfelébredt a napsugár

86

Csip-csip, kismadárerdő, mező táncot jár

Csip-csip, kismadármosolyog a napsugár

Reggelálom ágonnyár-virágonszellő pihenlepke szárnyon

ének csendüllágy húr pendülCsend-tündérketáncra perdül

hang hallatszikéj elalszikvilág-seregnapra hajlik

virág nyíliklevél lebbenköszön a Fényszeretetben

Nádas éjzsombék mélyén béka brekegtó vizében holdfény remegÉji Tündér táncra perdülfűzfa ággal körbe kerülénekel a nádas, rétektáncot járnak a lidércekéj lakói éj világnakfelelgetnek mind egymásnakfurcsa hangok, furcsa neszektekergőző hínár-kezek...

gyere közénk,jer, ne félj!hívunk, várunk,hozzánk térj!táncolj velünk,jer, ne félj!megvédelmezcsók, szerelem,bársony-ajkúnádas éj

.oOo.