A TISZA-TÓ TÉRSÉG TERÜLETHASZN`LATI ÉS …alapitvany.emla.hu/sites/default/files/96-97 tiszato.pdf · A TISZA-TÓ TÉRSÉG TERÜLETHASZN`LATI ÉS KÖRNYEZETVÉDELMI PROBLÉM`I

A TISZA-TÓ TÉRSÉGTERÜLETHASZNÁLATI ÉS

KÖRNYEZETVÉDELMIPROBLÉMÁI

EMLA Alapítványa Környezeti Oktatás Támogatására

1998.

Tartalomjegyzék

ELÕSZÓ

I. RÉSZ

A TÉRSÉG KÖRNYEZETI ADOTTSÁGAI FÖLDTANI ÉS VÍZRAJZI VISZONYOK (KUN ÉVA)

1. Geológiai jellemvonások............................................................................................... 31.1. A terület negyedidõszak elõtti földtana ................................................................... 31.2. A fedõképzõdmények, ill. a medenceüledékek kifejlõdése..................................... 3

1.2.1. A miocén ........................................................................................................... 31.2.2. A pannon........................................................................................................... 3

1.3. Az Alföld negyedidõszaki története......................................................................... 41.3.1. A lösz kialakulása ............................................................................................. 41.3.2. A holocén .......................................................................................................... 4

2. A Közép-Tisza-völgy vízrajzi viszonyai ...................................................................... 52.1. A víz szerepe a szabályozások elõtt......................................................................... 52.2. A Tisza szabályozásának rövid története................................................................. 52.3. Vízlépcsõk kialakítása a Tiszán............................................................................... 62.4. A Kiskörei Vízlépcsõ feladata és története röviden................................................. 62.5. A Közép-Tisza-vidék hévízkincse........................................................................... 72.6. A Tisza-tó vízminõségi problémái........................................................................... 8

Irodalomjegyzék ..................................................................................................... 9Mellékletek ............................................................................................................. 9

A TÉRSÉG TERMÉSZETI FÖLDRAJZA ÉS FÖLDTANI FELÉPÍTÉSE(DOBOS ANNA ñ SÜTÕ LÁSZLÓ)

1. Területlehatárolás....................................................................................................... 112. A Közép-Tisza-vidék kainozóos fejlõdéstörténete ................................................... 113. A terület földtani felépítése ........................................................................................ 134. A tó környékének geomorfológiai képe .................................................................... 145. Éghajlati viszonyok..................................................................................................... 166. Hidrológiai adottságok ............................................................................................... 17

6.1. Vízfolyások a területen .......................................................................................... 176.2. Állóvizek................................................................................................................ 186.3. Felszín alatti vizek ................................................................................................. 18

7. Talajviszonyok ............................................................................................................ 19Irodalomjegyzék ................................................................................................... 22Mellékletek ........................................................................................................... 22

NÖVÉNYÖKOLÓGIAI VIZSGÁLATOK (KOVÁCS GÁBOR)1. Általános módszertani felvetések a tó vegetációjának vizsgálatához..................... 252. A kutatások elsõ szakasza .......................................................................................... 263. A kutatások második szakasza .................................................................................. 304. A kutatások harmadik szakasza................................................................................ 33

Irodalomjegyzék ................................................................................................... 38

II. RÉSZ

A TERÜLETHASZNÁLAT ÉS A KÖRNYEZETVÉDELEMÉRTÉKELÉSE

A TERÜLETHASZNÁLAT ÉS A KÖRNYEZETVÉDELEM KAPCSOLATA(MOLNÁR EMESE)

1. A területhasználati problémák általános megközelítése ......................................... 412. A Tisza program és a Tisza-tó Regionális Tájrendezési Terv ajánlásai................ 42

2.1. A Tisza-tavi térség fejlõdésének forgatókönyvi változatai.................................... 432.1.1. A. szcenárió..................................................................................................... 432.1.2. B. szcenárió..................................................................................................... 452.1.3. C. szcenárió .................................................................................................... 45

Irodalomjegyzék ................................................................................................... 47 A TISZA-TÓ HATÁSA A KÖRNYEZETÉRE (DOBOS ANNA ñ SÜTÕ LÁSZLÓ)

1. Vízhasznosítás, vízügyi beavatkozások a területen.................................................. 492. A vízlépcsõ hatásai a Közép-Tisza-vidék természeti adottságaira ......................... 503. Alapfeladatok a fejlesztés során ................................................................................ 53

Irodalomjegyzék ................................................................................................... 55Mellékletek ........................................................................................................... 55

A KÖRNYEZETI ALAPÁLLAPOT ÉRTÉKELÉSE(SOMLÓ EDINA ñ ROMÁN RENÁTA)

1. A problémák témakörönkénti áttekintése ................................................................ 571.1. Az Abádszalóki-öböl hasznosítási és fejlesztési lehetõségei................................. 58

2. A tó környéki települések jelenlegi környezeti állapota.......................................... 593. Helyzetfelmérés ........................................................................................................... 64

3.1. Közlekedési adottságok ......................................................................................... 643.2. Vízellátás, szennyvízkezelés.................................................................................. 653.3. Hulladékelhelyezés ................................................................................................ 663.4. Zajterhelés.............................................................................................................. 663.5. Levegõminõség...................................................................................................... 673.6. Ipar ......................................................................................................................... 673.7. A Tisza-tó vízminõsége ......................................................................................... 67

4. A környezeti állapot értékelésének összegzése ......................................................... 68Irodalomjegyzék ................................................................................................... 69

A MEZÕGAZDASÁG HELYZETE ÉS LEHETÕSÉGEI (MOLNÁR EMESE)1. A mezõgazdaság fejlõdése a térségben...................................................................... 712. A környék mezõgazdasági célú területhasználata ................................................... 74

2.1. Az ésszerûsítés lehetõségei.................................................................................... 753. A mezõgazdaság helyzete és fejlesztési lehetõségei Sarud példáján....................... 77

3.1. Sarud bemutatása ................................................................................................... 773.2. Mezõgazdálkodás Sarudon .................................................................................... 78

4. Mezõgazdasági fejlesztési program........................................................................... 794.1. A Teampannon Kft. által javasolt zónarendszer.................................................... 79

4.1.1. Ártéri területek övezete ................................................................................... 794.1.2. Védett tájak övezete ........................................................................................ 804.1.3. A Tisza-tó és a Tisza pufferzónája .................................................................. 804.1.4. Ökológiai rendszerek hálózata ....................................................................... 804.1.5. Tanyás gazdálkodás övezete ........................................................................... 80

4.2. A zónarendszer alakulása Sarud esetében ............................................................. 814.2.1. Piros zóna: a fokozott védelem területei......................................................... 814.2.2. Kék zóna: az ökológiai gazdálkodás területei ................................................ 824.2.3. Zöld zóna: a biotóphálózat területei............................................................... 824.2.4. Sárga zóna: az intenzív mezõgazdasági termelés területei............................. 85

Irodalomjegyzék ................................................................................................... 87Riportok................................................................................................................ 88Mellékletek ........................................................................................................... 88

A TÉRSÉG HULLADÉKGAZDÁLKODÁSA (VARGA EDINA)1. A térség környezeti állapota....................................................................................... 902. A hulladékgazdálkodás problémái............................................................................ 90

2.1. A települési kommunális hulladékok kezelése és elhelyezése .............................. 902.2. Az 1993-tól kialakult hulladékkezelési és ártalmatlanítási lehetõségek................ 91

3. Hulladékok káros hatása elleni védelem................................................................... 924. A Központi Környezetvédelmi Alap ......................................................................... 945. A regionális települési hulladéklerakó rendszerek fejlesztése ................................ 96

Irodalomjegyzék ................................................................................................... 98 A TÉRSÉG GAZDASÁGA ÉS FEJLESZTÉSI LEHETÕSÉGEI (SALAMONANDRÁS)

1. A Tisza-tó környékének gazdaságföldrajza ........................................................... 1002. Népességföldrajzi viszonyok .................................................................................... 101

2.1. A természetes szaporodás és a vándorlások alakulása......................................... 1012.2. Korösszetétel alakulása........................................................................................ 103

3. A közoktatás állapota, a humán erõforrások fejlesztési lehetõségei .................... 1043.1. A jelenlegi képzettségi szint értékelése ............................................................... 105

4. Vállalkozók és vállalkozások ................................................................................... 1074.1. Kereskedelem, kiskereskedelmi vállalkozások értékelése................................... 1084.2. Kisvállalkozások pénzügyi folyamatai, lehetõségei ............................................ 1094.3. Vállalkozások helyzete Kiskörén és Abádszalókon ............................................ 109

5. Munkaügy, foglalkoztatottság és munkanélküliség............................................... 1105.1. A térség munkaerõpiacának jelenlegi helyzete.................................................... 1115.2. Az önkormányzatok és a munkaerõpiaci szervezetek foglalkoztatáspolitikai feladatai........................................................................... 113

6. A térségi infrastruktúra állapota ............................................................................ 1147. A jelenlegi idegenforgalom és a fejlesztéshez kapcsolódó javaslatok................... 114

7.1. A turizmusból származó elõnyök és hátrányok a térség életében........................ 1147.2. A falusi turizmus.................................................................................................. 116

8. Összefoglalás ............................................................................................................. 118Irodalomjegyzék ................................................................................................. 120

A TÉRSÉG ÉRTÉKELÉSE KÖRNYEZETGAZDASÁGTANI ESZKÖZÖKKEL(POÓR BENEDEK)

1. A Tisza-tó, mint part menti ökoszisztéma általános értékelése ............................ 1222. Környezetértékelési módszerek a rekreációs célú hasznosítás lehetõségeinek elemzéséhez ...................................................................................... 123

2.1. Utazási költség módszer ...................................................................................... 1232.2. A rekreációs tõke pozitív jövedelemrugalmasságának problémaköre................. 1242.3. Egyéb módszerek a Tisza-tó természeti környezetének értékelésére .................. 1252.4. Hedonikus árértékelés, és a fizetési hajlandóság módszerének alkalmazhatósága125

Irodalomjegyzék ................................................................................................. 127 A TERÜLETHASZNÁLATI ÉS KÖRNYEZETI PROBLÉMÁK JOGISZEMPONTÚ ÉRTÉKELÉSE (SZILVÁCSKU ZSOLT)

1. A jogi és területhasználati problémák általános megközelítése............................ 1292. Az átalakulási folyamat jelenlegi állása.................................................................. 1293. Az átalakulási folyamat szereplõi............................................................................ 1304. Jogi keretek a területhasznosítás esetén ................................................................. 133

4.1. Hazai alapelvek a környezet védelmére............................................................... 1334.2. Néhány területhasználattal kapcsolatos alkotmánybírósági döntés ..................... 135

4.2.1. A természeti környezet védelmét érintõ döntések.......................................... 1354.2.2. Az épített környezet védelmét érintõ döntések .............................................. 138

5. Szakterületi szabályozás a területhasználat és területrendezés esetén ................ 1405.1. A Tisza-tó térség területhasználati problémái szabályozási oldalról................... 146

5.1.1. A szabályozás kérdése a települések beépített területein.............................. 1465.1.2. A külterületi szabályozás kérdése ................................................................. 1475.1.3. Általános szabályozási kérdések a térségben ............................................... 147

6. Az állampolgári részvétel lehetõsége és gyakorlata a területfelhasználás alakításában .......................................................................... 1487. Egy kis kitekintés: tapasztalatok az Egyesült Államokból ................................... 1508. Összegzés ................................................................................................................... 151

Irodalomjegyzék ................................................................................................. 152Riportok.............................................................................................................. 152

I. rész

A térség környezetiadottságai

Földtani és vízrajzi viszonyok

Kun Évahidrogeológus-mérnökgeológus hallgató

Miskolci Egyetem

1. Geológiai jellemvonások

1.1. A terület negyedidõszak elõtti földtana

A medencealjzat (alaphegység) kifejlõdése ismeretlen, csak feltevéseink vannak.A paleozóos képzõdmények gneiszbõl, kristályos palából, vagy csillámpalából állnak. Amezozóos képzõdmények általában kréta idõszakiak.

1.2. A fedõképzõdmények, ill. a medenceüledékek kifejlõdése

A mélyfúrások adataiból ismeretes, hogy a legidõsebb képzõdmény a felsõeocénagyagmárga, melyet a debreceni és a nádudvari fúrásokban mutattak ki mintegy 1840-1943 m mélységben. Az oligocén képzõdmények közül jelentõs a homokos agyagmárgaés a konglomerátum.

1.2.1. A miocénA miocén eleji képzõdményeket szárazföldi jellegû változatos összetételû, nagy

vastagságú vulkáni összlet képviseli. Az ezt követõ tengeri üledékek mindig vulkániképzõdményekre települtek, vagy közvetlenül a kristályos alaphegységretranszgredáltak. A Tiszántúlon ebben az idõszakban nagyobb szárazulatok alakultak ki aNyírségben, kisebbek Kunmadaras, Hajdúszoboszló és Józsa területén, valamint akonyár-derecskei árok K-i oldalán.

1.2.2. A pannonA pannóniai kor beköszöntével meggyorsult a medence süllyedése, amire a

keletkezett lerakódások nagy vastagságából lehet következtetni. A vizsgált területen apannóniai rétegösszlet 1000-2000 m közötti vastagságú. Az egész Kárpát-medencében alegjelentõsebb süllyedés a makói árok mentén zajlott le, ahol a medencealjzat 5000 m-nél is mélyebben található. Nagyobb mélységû területek a Békési Süllyedék, a Jászságés a Tisza-völgy.

Az alsópannon elején az addig kiemelkedett területeken konglomerátumkeletkezett, melyekre gyakran 80-90 %-os mésztartalmú mészmárga települt. Ez arétegcsoport az alsó-pannonban még elkülönülõ részmedencékben terjedt el, a térségtovábbi süllyedésével származási helyei eltûntek, és nagy területeken finomszemcsésagyagmárga keletkezett. Az Alföld mélyebb süllyedékeiben a márgák közéhomokrétegek települtek.

A felsõpannon üledékek már sokkal vastagabbak, az alsó-pannonbanképzõdöttekhez képest. Az üledékképzõdés elsõ ciklusának fõ építõelemei a finom-,középszemû homokok és agyagos homokok. A Törteli Homokkõ Formáció isvalószínûleg ebbõl áll. Ez a szint a jelentõsebb hévíztároló az Alföldön, és helyenkéntkiválóak a kõolaj- és földgáztározási tulajdonságai is.

A pannóniai képzõdmények mai felszínén megtalálhatóak a negyedidõszakimozgások nyomai. Az ebben az idõszakban keletkezett rétegek a Duna vonalávalpárhuzamosan haladnak, 100 m-nél nem mélyebben. A Tisza völgyénél már 4-500 m-rela felszín alatt találhatóak, a Tiszántúl É-i részén (Nyírség, Hajdúság, Hortobágy) pedig

ismét kiemelkednek.A pliocén-pleisztocén határ meghatározása általában eléggé bizonytalan.

Meghatározása ott lehetséges, ahol a finomszemû tavi-szárazföldi agyagos üledéketdurva folyóvízi homok, ill. kavics váltja fel. Ilyen területek az Alföld peremvidéke, aNyírség és a Hajdúság.

1.3. Az Alföld negyedidõszaki története

A Pannóniai-beltenger feltöltõdése után a Kárpát-medencében egy viszonylagegyenletes felszínû nagy síkság maradt hátra. A magyar földtani irodalom innenszámítja a negyedidõszakot.

Az idõszak történetét a pliocéntól elsõdlegesen az eltérõ kéregmozgások és azéghajlatváltozások befolyásolták. A pannóniai, viszonylag egyenletes süllyedésselszemben ebben az idõszakban jellemzõbb volt a kisebb területek izosztatikus mozgása.

Ebben az idõszakban az Alföld területén három jelentõsebb fiókmedence alakultki. A legmélyebb a Tisza-Maros torkolatánál, a második a mai Körösök vidékén, aharmadik pedig a Tisza-Zagyva között. A Dél-alföldi-süllyedék uralkodó anyaga durvahomok és kavics, míg a másik kettõben csak finomszemcsés üledékek, kõzetliszt ésagyag halmozódott fel.

A pleisztocén legjelentõsebb felszínalakító folyamata az Alföldön a folyóvízifeltöltés, a hordalékkúpok épülése, amelyben az Alföldre eljutó valamennyi vízfolyásrészt vett. A legjelentõsebbek közé tartozik az Õs-Duna által kialakított, a mai Duna-Tisza közének DK-i részén kivastagodó hordalékkúp (a Duna-Tisza-közének Ny-i részenem tartozik ide, de pl. a Tiszazug igen). A következõ, a fõleg az Õs-Tisza-Szamos általa Nyírség területén létrehozott, és jelentõs kiterjedésû még a Maros által a Dél-Alföldönépített hordalékkúp is. A Közép-Tisza-vidék fejlõdésében is fontos szerepet játszott anagy vastagságú Õs-Sajó-Hernád hordalékkúp, a bükki patakok és a Laskó-Egerhordalékkúpja.

A pleisztocén utolsó harmadában alakultak ki a futóhomokos területek.Még a felsõ-pleisztocén hideg idõszakára jellemzõ képzõdményeket kell

kiemelnünk. Ezek a felszínközeli agyagrétegek. A hideg idõszakban a felszíni agyagokmegrepedeztek, késõbb megteltek vízzel, majd ismételten megfagytak, így repedezettek,morzsalékosak lettek. Ennek az lett az egyik legfontosabb következménye, hogy sokterületen ez a repedezett agyag sokkal nagyobb másodlagos szivárgási tényezõvelrendelkezik, mint a finom homokok.

1.3.1. A lösz kialakulásaAz Alföldön a domborzat kialakítása mellett a pleisztocén legnagyobb

jelentõségû eseménye a lösz képzõdése volt. A periglaciális területeken a hideg, szárazidõszakok kedvezõ hatással voltak a finomszemcsés poranyag keletkezésére, és azoknagy területen való szétterítésére. A Kárpát-medencén belül az utolsó két nagyeljegesedés idején volt a legintenzívebb a löszképzõdés (kb. 280 000 és 13 500 évvelezelõtt). Az Alföld ármentes foltjain alakult csak ki tipikus lösz, míg az alacsonyabbtérszíneken a folyóvízi üledékekkel való keveredés miatt ún. ártéri löszök alakultak ki adiagenezis során. Típusos lösz a Hajdúhát, a Nagykunság és a Duna-Tisza közénekegyes területein van, míg az Alföld többi részén ártéri löszöket, homokos löszökettalálunk.

1.3.2. A holocén

A holocén kor kb. 10-12000 éve kezdõdött. Ekkor már nem voltak jelentõsek avertikális mozgások, de az Alföld területe nagyon sokat változott. Ez leginkább a Duna-völgy Budapest-Eszék szakaszán volt jelentõs, de ekkor süllyedt meg újra a Taktaköz, aRétköz, a Bodrogköz, és a Szatmári-síkság is. A Tisza óriási változásokat okozottárterein, ahol 4-6 m vastagságban holocén üledékeket rakott le.

A vizsgált területen az uralkodó földtani képzõdmény az 50-150 m vastagságú,erõsen rétegzett negyedidõszaki folyóvízi üledéksor. A különbözõ minõségû ésvastagságú vízvezetõ rétegek felett váltakozó vastagságú fedõréteg helyezkedik el. ATisza bal partján a fedõréteg vékonyabb, általában 2-5 m vastagságú, alatta 10-15 mmélységig egy viszonylag egységes vízvezetõ összlet található, melynek feküje 3-6 mvastag agyag. A terephez képest a Tisza a felsõ vízvezetõ összlettel kommunikál. Avízvezetõ rétegek felsõ része finomabb homok, alatta durvább homok, ill. homokoskavics található nagyobb arányban.

2. A Közép-Tisza-völgy vízrajzi viszonyai

2.1. A víz szerepe a szabályozások elõtt

A Közép-Tisza-völgy vízrajzi képe az idõk folyamán ñ fõleg az elmúlt másfélévszázad szabályozásai során ñ nagyot változott. A Tisza árvizei által az egyes*fokokon, a kisebb ereken vagy nagyobb mellékágakon, vízfolyásokon át táplált tavak,mocsarak eltûntek, de a XVIII-XIX. század folyamán készült térképek alapján nyomaika tájban még ma is könnyen felismerhetõek. E vízfolyások nagyrészt századokonkeresztül gazdaságilag hasznosított, elsõsorban halászott vizek voltak.

*Foknak nevezték a folyót kisérõ ''hátakon'' (földrajzi terminológiával: övzátonyokon) keletkezettkiszakadásokat, a magas partokat megszakító nyílásokat, amelyeken át a folyó "(tó) ( árvize azanyamederbõl az ártérre kilépett, majd a környezõ laposokat az ereken keresztül feltöltve, apadáskorugyanezeken a nyílásokon át visszaáramlott, legalábbis részben a folyóba. E nyílások alakja és méreteváltozó lehetett.

A ''fok'' azonban nemcsak földrajzi kategória, hanem gazdaságtörténeti fogalom is. Az emberugyanis felismerve annak természetes funkcióját, igyekezett azt hasznosítani s a maga céljainakmegfelelõen alakítani. A foki gazdálkodás az õsi ártéri gazdálkodás alapjává vált.

A fokon kilépõ vizek fõleg a kitöréseknél, széles medrû vízfolyásokká fajultak, majd elveszve avízinövényekkel benõtt mocsarak között, lassan feliszapolódtak, medrük és árterületük feltöltõdött, sidõszakos vízfolyásokká, erekké zsugorodtak.

A fokok sokoldalú gazdasági hasznosításának a feltétele egyrészt a feliszapolódás, másrészt azeróziós elfajulások megakadályozása volt.

A fokokon kilépõ erek vízi jármûveket is hordoztak, sõt olykor malmokat is hajtottak. Erreutalnak a vízfolyások melletti malomfok, malomzug, malomház elnevezések is.

A Tisza, mint vízi út is érdekelte az itt élõket. Idõszámításunk elõttGyulafehérvár helyén, az egykori Appulumban már római hajós céh mûködött. A céhtagjai szállították a Tiszán a hegyvidék termékeit: a sót, az ércet, a gyapjút a rómaibirodalomba. A só szállítása késõbb is meghatározó jelentõségû volt. Innen eredSzolnok neve is.

A vízierõ hasznosítása is közel fél évezredes múltra tekint vissza. Ennek elsõképviselõi a vízi majd késõbb a hajómalmok voltak. A XVII-XVIII. században a Tiszavízrendszerén mintegy 5000 malom mûködött.

2.2. A Tisza szabályozásának rövid története

A Tisza kedvezõ adottságai ellenére örök veszélyforrás volt a környékén élõk

számára. Az ármentesítési mûvek elsõ képviselõi a földvárak voltak. Ezeket azépítményeket nemcsak hadi célokra, hanem az állatok árvízi idõszaki átmentésére, atakarmány megóvására is használták.

1613-ban tv. intézkedett az ármentesítésrõl, amely már akkor beleszólt a megyékönállóságába. 1716-ban megalakult a Temesi Bánság, mely az Alföld újbólibenépesítése mellett óriás jelentõséggel bírt a szükséges vízi munkák tervezésében éselvégzésében. Széchenyi az elõzõ évszázadok és a saját árvízi tapasztalatait felismervekészítette el a Tisza szabályozási tervét Vásárhelyi Pállal, aminek megvalósítására 1846.január 20-26. között megalakították a Tisza-völgyi Társulatot. A Tisza vidék maiarculatának kialakulását ettõl az idõponttól számíthatjuk.

Ármentesítés mellett a múlt század ötvenes éveitõl a belvízrendezés isidõszerûvé vált. Az aszályos esztendõk egyre inkább sürgetõbb kérdésként vetették felaz öntözés szükségességét. Eleinte öntözõcsatornák kialakítását; a felsõ szakaszokonvölgyzárógátak kiépítését tervezték, de a területelcsatolások következtében elõtérbekerültek a síkvidéki tározással kapcsolatos elképzelések.

2.3. Vízlépcsõk kialakítása a Tiszán

A vízgazdálkodással szemben támasztott követelményszint emelkedése, avízigények rohamos növekedése miatt 1954-ben üzembe helyezték az elsõ hazai tiszaivízlépcsõt Tiszalöknél a Tisza 518,2 fkm-es szelvényében.

Majd ezt követõen került sor a Kiskörei Vízlépcsõ építésére a Tisza 403,2 fkmszelvényében, a Heves megyei Kisköre község határában 1967-73 között.

A Tisza középsõ és alsó szakaszán összesen öt vízlépcsõt terveztek, ezek közülaz elõzõ kettõn kívül a Csongrádi Vízlépcsõnek készültek el a kutatási tervei, de azépítkezés pénz hiányában leállt.

Még ebbe a stádiumba se jutottak el a Komorónál és az egykori Jugoszláviaterületén Törökbecsénél kialakítandó vízlépcsõk tervei.

2.4. A Kiskörei Vízlépcsõ feladata és története röviden

A Kiskörei Vízlépcsõt, mint minden más, ilyen hatalmas nagyságrendûberuházást több funkció kielégítésére tervezték.

1973-78 között felduzzasztott Kiskörei víztározó (mai nevén: Tisza-tó) kb. 127km2 területû, a tározott víz mennyisége 124 millió m3; a vízerõmû 28 MWteljesítményû. A rendszer részei még a jászsági és nagykunsági fõcsatornák rendszere(300 000 ha öntözése), továbbá a duzzasztómû, a hajózsilip, a téli kikötõ és a hullámtériduzzasztó.

A vízlépcsõ tervezett feladatai:• az árvizek biztonságos levezetése• az öntözõ- és ipari vízszolgáltatás• közel állandó hajóút biztosítása Kisköre és Tiszalök között• a hajózás biztonságos lebonyolítása a hajózsilipen keresztül• fölös víz hasznosítása villamos energia termelésre a rendelkezésre álló esés mellett• az élõvíz továbbengedése az alsó szakaszra• üdülési, jóléti célok kielégítésére

A Kiskörei Vízlépcsõ alaplétesítményeinek, valamint a tározótérnek az üzembe

helyezésére 87,50 mAf.-i vízszint elõállításával került sor. Ezt követõen a fejlesztéselõrehaladtával, a duzzasztás többszöri módosításával alakították ki a jelenlegiüzemvízszinteket, melyek a következõ értékekkel jellemezhetõk:

Idõszak Duzzasztás mértéke Duzzasztási szint1973-1978 550 cm 87,50 mAf.1978-1984 700 cm 89,00 mAf.

1984- 725 cm 89,25 mAf.

1. táblázat:A duzzasztás mértékének változása

2.5. A Közép-Tisza-vidék hévízkincse

A Pannon-medence legmélyebb része a Tisza-tó környékére esett, így az alsó-pannonra üledékfolytonossággal települ a felsõpannon rétegösszlet. A felsõpannon aljaezért gyenge vízvezetõ tulajdonságokkal rendelkezik. A legjobb hévíztároló rétegek afelsõpannon alsó harmadán találhatók. A térségben a hévizek alkáli-hidrogénkarbonátosjellegûek, hasonlóan a Hajdúszoboszlón kitermeltekhez.

Az 1994-ben kiadott hévízkút kataszter adatai szerint a (1. ábra) a Tisza-tóközvetlen környezetében az alábbi települések rendelkeznek hévízkúttal:

Tiszafüred:B-65 sz. kút Építési éve: 1959.; a csövezett kút talpmélysége: 946,8 m

a kifolyó víz hõmérséklete: 48,0 0C, üzemi vízhozam 420 l/phasznosítás módja: fürdõ, szabad túlfolyású

B-99 sz. kút Építési éve: 1981.; a csövezett kút talpmélysége: 1306,0 ma kifolyó víz hõmérséklete: 49,0 0C,hasznosítás módja: fürdõ + kommunális, szivattyús üzemmód

Egyek:K-71 sz. kút MÁFI figyelõ kútja,

Poroszló:B-29 sz. kút a kút hasznosításának módja: vízmû,

a kifolyó víz hõmérséklete: 33 0CB-34 sz. kút a kút lezárva

Négyes:K-5 sz. kút a kút lezárva

Kisköre:K-22 sz. kút KHVM üdülõ kútja, lezárva

Tiszanána:K-22 sz. kút Petõfi Mgtsz; a kút hasznosításának módja: mezõgazdaságiK-27 sz. kút Petõfi Mgtsz, a kút lezárva

Mint látható fejlesztésre van lehetõség, akár a lezárt kutak üzembe helyezésével,akár újak fúrásával. Leginkább Tiszafüreden hasznosítják a hévizet, melynek oldottsótartalma 950-2460 mg/l. A Tisza-tó tehermentesítésének egyik jó alternatívája lehetmelegvizû strand létesítése pl. az Abádszalóki-medence környékén.

2.6. A Tisza-tó vízminõségi problémái

A Tisza belépésekor a tóba jelentõsen csökken a vízmozgás sebessége, amifeliszapolódáshoz vezet. A Tisza gazdag foszfor- és nitrogéntartalma nagy terhelés atározónak, növeli az eutrofizálódás mértékét. Szennyezõforrások: a Tisza (Sajó,Szamos), Eger patak, belvizek (beemelik a tóba), kommunális szennyvizek stb.

Külön probléma, hogy a téli üzemeltetéskor leengedik a tavat és a visszamaradókis vizekben, lefûzõdõ öblöcskékben ñ mivel ezek közül sok fenékig befagy ñ a halaknem tudnak áttelelni.

IRODALOMJEGYZÉK

IHRIG D. /et al./ 1973.: A Kiskörei Vízlépcsõ. ñ Vízügyi Közlemények 1973. évikülönszám. 342 p.

Magyarázó Magyarország 200 000-es földtani térképsorozatához: Debrecen. ñ OFGI,Budapest, 1961.

Magyarázó Magyarország 200 000-es földtani térképsorozatához: Eger. ñ OFGI,Budapest, 1966.

NEMES G. /et al./ 1975.: A Közép-Tisza-vidék vízügyi múltja I-III.RÓNAI A. 1985.: Az Alföld negyedidõszaki földtana. ñ Geologica Hungarica.

MELLÉKLETEK

1. ábra: A tározó környékének térképe a hévízkutak feltüntetésével

A Térség természeti földrajza ésföldtani felépítése

Dobos Annageográfus PhD hallgató

Eszterházy Károly Tanárképzõ Fõiskola

Sütõ Lászlóföldrajz-geográfus hallgató

Kossuth Lajos Tudományegyetem

1. Területlehatárolás

A Tisza-szabályozás részeként épült meg a kiskörei vízlépcsõ, és mögötte jöttlétre a Tisza-tó. A víztározó környékén kialakult állapot megértéséhez szükség van akialakítás elõtti természeti állapot átfogó leírására, hiszen az összefüggések ismeretébenlehet csak problémamegoldó módon továbblépni. Mivel a tanulmány elkészítésénekhatárideje elég szûkre szabott volt, ezért elsõsorban a szakirodalomra és adattári-,hatósági-, önkormányzati anyagokra támaszkodtunk. Ezt egészítettük ki terepimegfigyelésekkel.

A vízlépcsõ és a tározó a fölötte megépült tiszalöki létesítményig befolyásolja atermészeti viszonyokat. A tó mintegy 40 km-es szakaszán, néhány km szélességûterületen belül, a tavat kisérõ 1-1 településsorig beszélhetünk közvetlen hatásterületrõl(TÓTH A. 1997). Ha azonban azt a területet kívánjuk lehatárolni ahonnan még atermészetben bekövetkezõ változások hatással vannak a Tisza-tóra, akkor a tározóvízgyûjtõ területét kell megnéznünk. Ez pedig É-on felnyúlik egészen a Laskó és azEger-patak forrásáig, a Bükk-fennsík D-i elõteréig (1. ábra). Sõt ha figyelembe vesszüka Tisza-völggyel történelmileg is kölcsönös függõségi viszonyban levõ területeket, úgyközéptáj-együttesekben kell gondolkodnunk (TÓTH A. 1997). Bár e tanulmányban aTisza-tó közvetlen hatásterületének természeti viszonyait jellemeztük, aszakembereknek a gyakorlati problémák kezeléséhez a vízgyûjtõ teljes területénbekövetkezett eseményekre és a középtáji kölcsönkapcsolatokra is feltétlenül tekintettelkell lenniük.

A Tisza-tó a Közép-Tisza-vidék része, az Alföld központjában helyezkedik el.Maga a tározó a Hevesi-, és a Borsodi-ártéren terül el. A közvetlen hatásterület átnyúlikmég a folyó jobb partján a Hevesi-síkra, a bal parton a Tiszafüred-Kunhegyesi-síkterületére (2. ábra).

Összességében a Közép-Tisza-vidék rendkívül széles, lapos, enyhe lejtésûfeltöltött síkság, amelynek homogenitását az éghajlat és a növényzet egyveretûsége ismegerõsíti. A folyóvízi feltöltés üteme, a szerkezet, a domborzat, a folyók és a szélmunkavégzõ képességének különbségei miatt azonban a kistájak mezo- ésmikroformákban változatosak.

2. A Közép-Tisza-vidék kainozóos fejlõdéstörténete

Az õsföldrajzi képet a tektonikus mozgások határozták meg. Ennekfüggvényeként alakultak a hordalékkúpok mélyfúrásaiban kimutatható üledékritmusokés a folyómedrek vándorlásai. A lepusztulást és az üledékek minõségét a mindenkoriéghajlat határozta meg. A negyedidõszak elõtti eseményekbõl a mai kép kialakításában akülönbözõ földtörténeti korokban kialakult tektonikus süllyedékek játszottak szerepet,mivel ezek a kainozoikum során felújulva magukhoz vonzották a vízfolyásokat, ésmeghatározták a lefolyási irányokat (MIKE K. 1991) (3. ábra).

A Tisza mai jobb és bal partja között a potenciális szeizmicitásban iskülönbségek mutatkoznak. A Hevesi-ártér szerkezeti vonalnyalábokon fekszik, ezértszeizmicitása erõsebb. Ez a rész a miocéntól a holocén elejéig rendkívül erõsen süllyedt.Azonban a süllyedés fokozatosan és rendkívül egyenetlenül ment végbe, ami alerakódott üledék vastagságában és minõségében is megfigyelhetõ változásokat okozott.

A hegységkeret gyors kiemelkedése miatt É-ról D felé kivastagodó, durva, folyóvízi éstengeri, majd tavi üledékekbõl álló rétegsor keletkezett.

A Pannon-tó feltöltõdése fokozatosan történt, és adta át helyét a pliocén végére aszárazföldi vízfolyásoknak. Az alsó-pannon õsmaradványok még nyugodt,medencebelseji élettérre utalnak (BARABÁS I. 1997). A rodániai tektonikai fázis alattmegnõtt a süllyedések mértéke, és ezzel a folyóvizek energiája is. Még nem a Tisza,hanem ñ K-rõl Ny-ra haladva ñ az Õs-Sajó-Hernád, a bükki patakok, a Laskó-Eger,valamint a Tarna voltak azok amelyek hordalékukat a területen lerakták (PÉCSI M. szerk.1969, MARTONNÉ ERDÕS K. 1995). Ettõl É-ra a Sajó-torkolati- és a Dél-Hevesi-süllyedék volt az elsõdleges erózióbázisa az idetartó folyóknak. Ez felfogta ahegységbõl származó durva hordalékot, így délebbre ñ többek között a Közép-Tisza-vidékre ñ finomabb, homokos-iszapos-agyagos hordalékanyag jutott le. A Laskó-Egerközép- és finom szemû anyagából felépült hordalékkúp a Hevesi- és a Borsodi-síkonegészen Tiszanánáig nyomozható (BARABÁS I. 1997).

Az Õs-Sajó-Hernád É-ról D felé finomodó anyagából az Alföld egyiklegtökéletesebb hordalékkúpja épült fel (FRANYÓ F. 1966). Óriási folyódelta alakult ki,több helyen elzárt, elmocsarasodó lagúnákkal. Erre bizonyítékot adnak pl. a tiszafürediüledékekben talált szenes zsinórok. A legvastagabb kavicsos összlet éppen a mai Tiszafolyó mentén jutott el a legdélebbre, így a kutatási területen is megtalálható a felszínalatt. A felsõ-pannon során az Egyek-Tiszaigar-Tiszaszentimre által körülhatároltterületen több 100 m magas szárazulat emelkedett, amit az ide érkezõ Õs-Sajó-Hernádkét oldalról megkerült, és így jutott el a kavicsos hordalék az egyik oldalonAbádszalókon át egészen Tiszagyendáig (BARABÁS I. 1997).

A pleisztocén viszonylag nyugodtabb idõszakkal kezdõdött, amit a messzebbrõlérkezett agyagos üledékek tanúsítanak. A hegységkeret gyors emelkedése miatt(pasadénai tektonikai fázis) újra elõrenyomultak a folyók. Az üledékek a Közép-Tisza-vidéken is durvábbak lesznek, mivel az Õs-Sajó-Hernád hordalékkúpja oldaliránybankiterjed, és elérte Poroszló-Sarud-Karcag vonalát. A hordalék lerakódásában ekkorjelentõs változás következett be. A Tiszafüredtõl Tiszaderzsig egyenletesen süllyedõtérszínen felújult egy régi törésrendszer, így Abádszalóknál az alsó-pleisztocén üledékekmár közel 70 m-rel mélyebben találhatók (BARABÁS I. 1997).

A kisebb süllyedékekhez igazodva a patakok gyakran változtatták futásirányukat,sõt a würm glaciálisban bevágtak hordalékkúpjukba és fiók-hordalékkúpok építésétkezdték meg (MARTONNÉ ERDÕS K. 1995). A würm felsõ-pleniglaciálisa alatt mindkét ña vízfolyásokat befolyásoló ñ tényezõ megváltozott. Egyrészt a Tiszanána-Tiszasülyvonalában kialakult vályú magához vonzotta a vizeket, másrészt az éghajlat szárazabbraés hidegebbre fordult. Ennek hatására a szárazra került hordalékkúpokon eolikusfelszínformálódás ment végbe. A kialakult szélbarázda-garmada-maradékgerincformaegyüttes ma is megtalálható a Tisza bal partján a Közép-Tisza-vidék nagykunságiterületén. A 20 000 évvel ezelõtt bekövetkezett klímaváltozás hatására, a periglaciáliséghajlat alatt, a folyók áradásakor felszínre került igen finomszemû agyag, iszap egyrésze löszszerû szerkezetet vett fel, azaz ártéri löszök keletkeztek. A futóhomok-buckákpedig löszös homok-, ill. homokos lösztakarót kaptak (BORSY Z. 1993).

A holocén idõszakában a legfontosabb esemény a területen Tisza megjelenése,amely a szubboreális fázis legelejére, mintegy 5000 évvel ezelõttre tehetõ. Ekkor vettefel a Tokaj-Szolnok irányt, és megkezdte a Közép-Tisza-vidéken is alluviális síkjánakkidolgozását (MIKE K. 1991, MARTONNÉ ERDÕS K. 1995). Ahol a folyó az erõsebbensüllyedõ térszínek közötti küszöbökön átvágta magát, letarolta a felszínt. Az ilyenszakaszokon pl. Tiszafürednél, vagy Pusztataskonynál a meder alatt közvetlenül a

pleisztocén üledékek következnek (RÓNAI A. 1975). Az egykor összefüggõhomokterületeket a folyó részekre szabdalta, sõt a Nagykunságot teljesen elvágta ahordalékkúp hegylábi területétõl. Ezzel a Tisza a mai jobb oldali vízfolyásokat ñamelyek eddig eljutottak a Nagykunság és a Hortobágy területére ñ kapturálta. Azelhagyott holtmedrek feldarabolva ma is megtalálhatók a Tisza bal partján (PÉCSI M.szerk. 1969).

A felszínmozgások tovább tartottak a holocén folyamán is. Poroszlókörnyékének megsüllyedése osztotta meg pl. a Tiszát (Kis-Tisza kialakulása) ésvonzotta magához a Laskó és az Eger patakot (PÉCSI M. szerk. 1969). Napjainkban aszintváltozások több ñ elsõsorban K-Ny-i irányú pásztában ñ eltérõ mértéket érnek el. Afelszínmozgások mozaikosságát talán érthetõbbé teszi, hogy a mélyben a MórágyiMigmatit Komplexum és a Mecseki Triász aljzat között éppen a kutatási területet metsziketté DNy-ÉK irányban egy III. rendû vetõrendszer (FÜLÖP J. 1989).

3. A terület földtani felépítése

Az üledékeken elvégzett anyagvizsgálatok eredményei több szempontból isfontosak. Egyrészt könnyebben megérthetjük a felszín mai formakincsének kialakulását.Másrészt a gyakorlati tervezésnél is jelentõs a szerepe, elég ha pl. a fejlesztendõturizmus növekvõ vízigényére, vagy a területen oly nagy problémát okozóbelvizesedésre gondolunk. Emellett meghatározó szerepe van az építkezéseknél, vagy amezõgazdaságban. Mindezt a területen keresztül felvett szelvények (4. ábra) és atematikus földtani térképek (5. ábra) segítik.

A pannon üledékek ñ a már említett okokból ñ É-ról D felé egyre mélyebbenhúzódnak. Míg Tiszafüred környékén 2000 m-en, addig Abádszalókon 2500 m-entalálták meg. Az alsó- és a felsõ-pannon határát az elõbbi fúrásaiban 800 m-re, azutóbbiban 1300 m-re teszik (BARABÁS I. 1997). Ez az 1200 m vastag homoksorcsillámos, finom-, aprószemcsés szintekbõl áll, amelyeket agyag és mészmárga választel egymástól. Az Õs-Sajó-Hernád jelenlétére utalnak a nehézásványtani vizsgálatok általaz üledékekben kimutatott alkotórészei (biotit-klorit-apatit-gránát-cirkon-staurolit),valamint a rétegek térbeli elhelyezkedése (RÓNAI A. 1975). Az a tény, hogy ez a réteg afelsõ-pannonhoz hasonlóan túlnyomórészt homokos, a víznyerésnél már okozottproblémákat. Ugyanis ezek kevés vizet tartalmaznak eltérõ, de ugyanakkor magas oldottanyagtartalommal, ami a gazdaságos hasznosításukat meggátolja. Míg a felületesszemlélõ a fúrásmintákból azt a következtetést vonhatja le, hogy a jó vízadó képességûfelsõpannon rétegekben jár (BARABÁS I. 1997).

A felsõ-pannon alsó tagozata fokozatosan vált át (a már jellemzett okokból) aziszapos-homokos összletbõl a közép- és durvaszemcsés, homokos deltaüledékekre. Ezeka körzet hévíztároló rétegei. A Tiszafürednél ill. Kiskörénél édesvizet tároló vastaghomokrétegek Abádszalóknál csökkentsósvízi üledékeknek adják át a helyüket. Az alsó-tagozat 10-15 m-es homokrétegeibe mélyülõ tiszafüredi kutak 800-1200 l/s vízadásraképesek, a kisköreiek 1000-1300 l/s vízhozamot tudnának biztosítani, míg azabádszalóki 2-3 m-es zsinórok szinte semmit (BARABÁS I. 1997).

Ez a víz hõmérséklete szerint többféle felhasználási lehetõséget rejt magában.Üvegházak fûtésére a 40-60 C°-os, az altalaj fûtésére a 40-25 C°-os, míg strandfürdõbevagy ivóvízként az ennél alacsonyabb hõmérsékletû javasolt (BARABÁS I. 1997). Ahasznosításnál két dologra kell figyelni. Ne legyenek a kútba bekapcsolva alsó-pannonrétegek a vízkövesedés miatt. Másrészt a kifolyó víz ne jusson közvetlenül a talajba,mert magas Na-tartalma miatt szikesedést idézne elõ.

A középsõ tagozatnál a deltaüledék folytatódik, de az oszcillációs szintbenerõsen agyagossá válik. Tiszafüreden ennek ellenére a vastagabb homokrétegekrõl jóvízadó képességet feltételeznek. Kiskörén a homokzsinórokkal induló tagozat teljesenelagyagosodik, ezért vízzárónak tekinthetõ. Az abádszalóki fúrásban vastagodnak ahomokrétegek és a feltételezések szerint 4-500 l/s hozamú kutakat lehetne rájuktelepíteni (BARABÁS I. 1997).

A pleisztocén a már említett agyagos üledékekkel indul, ám Abádszalókon az 5-8 m vastag aprószemcsés homokrétegek képesek kisebb kutak vízellátására. A középsõ-pleisztocénben is eltérõen alakulnak az üledékek tulajdonságai. A tiszafüredi és akiskörei fúrásban az elõrenyomuló delta miatt megjelenõ homokos anyag a vizsgálatiterület településeinek a fõ ivóvízbázisa. Tiszafüreden 800-1500 l/s, Kiskörén 500-1000l/s, sõt Sarudon 2080 l/s volt a kút hozama (BARABÁS I. 1997). UgyanakkorAbádszalókon a rétegek agyagosabbak, rosszabb vízadók.

A felsõ-pleisztocén már mindhárom fúrásban hasonló kifejlõdést mutat. Aközép- és durvaszemcsés homokrétegek már az egész Közép-Tisza-vidéken jóvízadóképességûek, vagy ez feltételezhetõ róluk. Megoldandó problémát okoz az, hogya bükki patakok és a Laskó-Eger hordalékában elég agresszív, nagy vastartalmú vizektárolódnak (PÉCSI M. szerk. 1969, BARABÁS I. 1997), aminek kiküszöbölése jelentõstöbbletköltséget eredményez. A sekélyfúrásokban feltárt felsõ-pleisztocén apró-,középszemû homok lett egyébként a futóhomok-buckák alapanyaga.

A felszínen a Tisza medrének folyamatos vándorlása miatt csak holocén és felsõ-pleisztocén üledékeket találunk (a fejlõdéstörténetnél már jellemzett okokból) (5. ábra).A Heves-Borsodi-ártéren mindent beborítanak a Tisza holocén üledékei. A Tisza balpartján, a jelenlegi ártéren folyóvízi üledékek, míg a magasabb térszíneken felsõ-pleisztocén futóhomok található. Ezeken van ma a folyóvízi üledékbõl átalakult löszöstakaró.

4. A tó környékének geomorfológiai képe

Látható tehát, hogy a kutatási terület jelenlegi habitusát elsõsorban a folyóvízifelszínformálásnak ñ a folyók közül is fõként a Tiszának ñ, másodsorban a szélnekköszönheti. Az általuk kialakított formákhoz ñ különösen a folyószabályozások ótaegyre jelentõsebb ñ antropogén formakincs csatlakozik.

A Tisza jobb partján elterülõ Heves-Borsodi-ártér a Tisza ártere, a Hevesi-síkpedig a Laskó-Eger hordalékkúpja (2. ábra). A Hevesi-ártér 15-18 km, a Borsodinak akutatási területre esõ része 5 km szélességû. Határai meglehetõsen elmosódottak. D-enés Ny-on a Jászságtól csak egy kisebb szerkezeti vonal választja el. É-i határaHevesvezekény-Besenyõtelek-Alsó-Csincse-Tiszapalkonya vonalára tehetõ. A két ártérközött a Csincse-torkolat-Négyes sáv jelent elhatárolást (PÉCSI M. szerk. 1969). AHevesi-síknak csak a Tiszanána-Poroszlótól É-ra levõ DK-i része esik a vizsgálatiterületre. A Hevesi-ártértõl 1 m magas tereplépcsõ választja el. A Borsodi-árteret a Sajó-Hernád hordalékkúpja határolja (PÉCSI M. szerk. 1969) (6. ábra). A hordalékkúp-felszínek felé közeledve a holocén ártéri üledékek helyébe egyre nagyobb területenpleisztocén löszszerû üledékek kerülnek. Azaz a felszín vékony, löszös homoktakarótkapott.

A kutatási területet alkotó kistájak közül a Heves-Borsodi-ártéren alegegyhangúbb a felszín. Az átlagos reliefkülönbség 0,5 m/km2 (a maximális érték iscsak 1-2 m/km2), ill. a Hevesi-síkon 1-2 m/km2 (a maximális érték itt már 5 m/km2 islehet) (MAROSI S.-SOMOGYI S. szerk. 1990). Ennek oka, hogy az ártereket a Tisza a

holocén során elõször oldalazó eróziója révén letarolta, majd saját hordalékávalegyenletesen feltöltötte. Ezért a felszínen csak a Tisza különbözõ feltöltõdésiszakaszban járó morotvái, övzátonyai, valamint az óholocén lefolyási irányt jelzõ nagykanyarulatívekkel jellemezhetõ holtmedrei találhatóak (7. ábra). A Hevesi-sík kisebbméretû folyóvízi formáit pedig a Laskó- és az Eger-patak alakították ki (PÉCSI M. szerk.1969). A gyenge lejtés rossz lefolyási viszonyokat eredményez mindhárom kistájon.Emiatt a laposokban tõzeges, kotus talajokat, réti agyagokat találunk. Ez utóbbiBorsodivánka és Négyes környékén nagy területet borít be (PÉCSI M. szerk. 1969). Atározó mentén, Dinnyéshát környékén, különösen kedvezõtlen a helyzet, gyakori abelvizesedés (BANCSI I.-NAGY I. szerk. 1990) (8. ábra).

A Tiszafüred-Kunhegyesi-sík (a Tisza bal partján) formakincse viszonylaggazdagabb (9. ábra). K-i határát az Egyek-Nagyiván vonallal, D-en pedig a Kakat-érmentén húzhatjuk meg (PÉCSI M. szerk. 1969). Közvetlenül a tározó környékén ñkülönösen Abádszalók és Tiszaszõlõs között ñ a domborzat mély fekvésû, az átlagosrelief nem éri el az 1 m/km2-t.

Ezt a területet a Tisza megjelenése után teljesen átdolgozta. Itt is a jobb partonmár megismert övzátonyokkal, elhagyott medrekkel és morotvákkal találkozhatunk,csak a formák még nagyobb méretûek. A morotvák közül a tiszaörsi Nagy-tóban még ahonfoglaláskor is víz folyhatott.

Az itt kialakult mélyedések ñ a Tiszaszõlõsi-, Tiszaderzsi Morotva, Vakvár,Sulymos, valamint a Cserõköz ñ állandóan vízjárta területek, és az utóbbi kivételévellefolyástalanok is. Emiatt fokozottan belvízveszélyes térszínek. A károsantúlnedvesedett területek nagysága egyes években az 50 %-os területi arányt ismeghaladta (KARCAGI G.-BANCSI I. et al. 1987) (8. ábra). Ha összevetjük aveszélyeztetett területek helyzetét a földtani résznél jellemzett rossz vízbefogadó-képességû üledékek helyzetével, akkor a kettõ között szoros kapcsolatot láthatunk. Abelvizek megjelenésének idõbelisége pedig a közvetlen hatásterületen belül a nagyvizekmegjelenésével mutat szoros korrelációt (90 %-os egybeesést). Mivel ezek a kisvízáteresztõ képességû talajok nagy kapilláris emelõmagassággal és holtvíztartalommalis jellemezhetõk (KARCAGI G.-BANCSI I. et al. 1987) (10. ábra), nehezen jut be a talajbaa csapadék. A talajba beszivárgó csapadék pedig kiszorítja a gyökérzónából atalajlevegõt, és ezzel talaj élõvilágának károsodását okozza. Az érdekesség, hogy ezalatta zóna alatt a talajnak lenne még szabad kapacitása. Ezek a területek a meliorációsmunkák elvégzése után is csak erdõsítéssel tehetõk hasznosíthatóvá (BANCSI I.-NAGY I.szerk. 1990).

A folyóvízi formák mellett itt már megtalálhatjuk a futóhomok-területekjellemzõ formakincsét is. A domborzat is magasabb (a legmagasabb pont a Királyhalom102 m) és változatosabb. Az átlagos relief meghaladja a 4-5 m/km2-es értéket (MAROSIS.-SOMOGYI S. szerk. 1990).

A buckák anyagát a Sajó-Hernád és a Laskó-Eger-Tarna hordalékkúpjábólhalmozta fel a szél (PÉCSI M. szerk. 1969). Laza futóhomok ma már kevés van, mertmozgását a fentebb jellemzett löszös homok, vagy homokos lösztakaró (pl.Tiszafürednél) gátolja. Ezek a futóhomok-területek a részben kötött típusba sorolhatóak(BORSY Z. 1993). Ez annyit jelent, hogy a formák megjelenésében a szélviszonyokmellett alapvetõ fontosságú a növényzet szerepe is. Ezt differenciálják még az éghajlatisajátosságok, a rendelkezésre álló homoktömeg, a talajvíz mélysége és a domborzativiszonyok.

A homokbuckák elsõsorban három összefüggõ területen jelentkeznek. Alegnagyobb az Egyek-Tiszafüred-Kunmadaras-Nagyiván közti futóhomok-terület. A

következõ a Tiszaszentimre-Kunmadaras-Kunhegyes-Abádszalók-Tiszaderzs közöttterül el. A legkisebb pedig már a vizsgálati területen kívül lévõ Tiszabura-Tiszaroff-Tiszagyenda által határolt felszín (PÉCSI M. szerk. 1969) (9. ábra).

A buckák közül a leggyakoribb a szélbarázda-garmada-maradékgerincformaegyüttes. A szélbarázdák akár a fél km-t is elérõ, általában 1-2 m mély szél általkialakított mélyedések. Az ovális szélbarázdák általában 60-80 m hosszúak. Helyenkéntñ pl. Abádszalóktól D-re ñ szélbarázdasort alkotnak. A barázdák között megmaradtkeskeny gerinceket nevezzük Cholnoky Jenõ nyomán maradékgerinceknek. Aszélbarázdákból kifújt homokot ún. garmadákba halmozta fel a szél. Ha a szél hosszúideig megõrizte munkavégzõ képességét, a garmadák el is szakadhattak aszélbarázdáktól. Ilyenkor gyakran alkotnak garmadasort és a buckák gyakran szinteteljesen összetorlódnak (pl. Tiszafüredtõl DK-re). Ahol a kifúvás az erõsebb ott mindenoldalról zárt mélyedések jöttek létre. Ezeket ñ a szegélyükön felhalmozódott homokkalñ deflációs mélyedéseknek nevezzük. Ennél kevésbé zártak és jóval nagyobbkiterjedésûek a deflációs laposok. A buckák közötti laposokban iszapos-agyagos afelszín (11. ábra).

A területen elszórtan még kevés asszimetrikus parabolabuckával istalálkozhatunk. A buckák csapásiránya alkalmazkodva a leggyakoribb szélirányokhozTiszafüred környékén ÉÉNy-DDK-i, magasságuk 2-2,5 m. Abádszalók és Tiszaderzsközött a változatosabb szélirány miatt ÉK-DNy, ÉÉK-DDNy, É-D és ÉÉNy-DDK-icsapásirányokat is megfigyelhetünk, és a buckák a 6-7 m magasságot is elérhetik(RÓNAI A. 1975).

Bár a futóhomok-mozgás kora lejárt, az egykori futóhomok-területeken létesültszántóföldeken a helytelen mûvelés komoly károkat okozhat. Hiszen tavasszal még nagyterületek vannak növényzeti fedettség nélkül, és a talajmûvelés által fellazított felszínenszabadon pusztítja a talajt a szél.

5. Éghajlati viszonyok

A kutatási terület a meleg, száraz, mérsékelten forró nyarú éghajlati körzetbeesik. Bár télen gyakori a köd, nyáron a Dél-Alföld után ez a zóna kapja a legtöbbnapsugárzást az országban. É-on a Hevesi-síkon 1930 óra évi napfénytartalom D felé2000 óra fölé nõ, az évi felhõzet pedig a legkisebb az országban, 56 % alatt marad(PÉCSI M. szerk. 1969, MAROSI S.-SOMOGYI S. szerk. 1990). Ezek még elõnyös vonásokis lennének, ám a szélsõséges hõingadozás és a rendkívül kevés csapadék amezõgazdaság számára igen kedvezõtlen. A turizmus számára a kevés csapadék viszontkifejezetten pozitív vonás lehet.

Az évi középhõmérséklet 9,8 C°-ról D felé 10,2 C°-ra nõ. Ez azonban elfedi aszélsõségeket. A tél meglehetõsen kemény, a januári középhõmérséklet ñ2-ñ3 C° körüli,de a téli minimumok meghaladják a ñ17-ñ17,5 C°-ot is. Júliusban 21,5-22 C° aközéphõmérséklet és 34,5-35 C° fölé emelkedik a nyári maximum (PÉCSI M. szerk.1969, MAROSI S.-SOMOGYI S. szerk. 1990). Azaz az évi közepes hõingás 24-25 C° föléemelkedik, ami a legnagyobb az egész országban. Ráadásul korán beköszönt a tavasz,már április elsõ napjaiban 10 C°-ot is elér a napi középhõmérséklet, ám a fagyveszélyegészen április 8-10-ig eltarthat. Mivel a vegetáció elõrehaladottabb fázisban van azenyhébb idõ miatt, így a fagy nagyobb kárt okoz. Ez különösen a K-ÉK-i területekenjellemzõ. Az elsõ fagy október 20-22-én jelentkezik. A DNy-i területeken így afagymentes napok száma meghaladja a 197 napot, a többi részen 190-195 nap közöttmozog (PÉCSI M. szerk. 1969, MAROSI S.-SOMOGYI S. szerk. 1990).

Az évi átlagos csapadékmennyiség a Közép-Tisza-vidéken a legkevesebb azegész országban. Ez összefügg azzal is, hogy az uralkodó szélirány ÉK-i, ami páradúslégtömegekben szegény. Az ártér 550-650 mm-es csapadéka D felé 520 mm-re csökken.A tenyészidõszakban az egész kutatási területen 320-340 mm csapadék hull (PÉCSI M.szerk. 1969, MAROSI S.-SOMOGYI S. szerk. 1990). Az õszi második csapadékmaximum,ami a mediterrán ciklontevékenységhez köthetõ, itt elmarad. A szélsõségeskontinentalitást az is jelzi ñ a magas hõingás mellett ñ, hogy a legcsapadékosabbhónapban (júniusban) 2,5-szeres a csapadékmennyiség, mint a legszárazabban(januárban). Ehhez járul még a csapadék bizonytalansága.

A hótakarós napok száma is alacsony É-ról 36 napról D-re 33-ra csökken, és akevés csapadék miatt ez is meglehetõsen vékony. Az ariditási index 1,23-ról D felé 1,35értéket is eléri (MAROSI S.-SOMOGYI S. szerk. 1990). Így aztán nem véletlen, hogy avízhiány meghaladja a 150-175 mm-t, ezért növénytermesztés csak öntözésselvalósítható meg. A folyószabályozás elõtt 30 %-ot is meghaladó vízborításnak aterületen jelentõs mikroklíma-módosító hatása volt. A Tisza-tó környékén hosszú távonújra érvényesülhet majd ez a kedvezõ hatás.

6. Hidrológiai adottságok

6.1. Vízfolyások a területen

A Közép-Tisza-vidék legfontosabb vízrajzi tulajdonsága a nagyfokúvízszegénység. Egyetlen vízfolyás sem ered itt (1. ábra), ezért a vízfolyások területimegoszlása elsõsorban a szomszédos tájak vízföldrajzi tulajdonságaitól függ.

Egy folyó vízjárását, munkavégzõ képességét, hordalékszállítását nagybanbefolyásolja a vízgyûjtõ terület csapadéka (tszf-i magasság és a kitettség), milyen afelszínének retenciós képessége (földtani felépítés és a növénytakaró), valamint az, hogymilyen hosszú utat kell megtennie a befogadóig (esésviszonyok, futásfejlettség)(VÍZRAJZI ATLASZ 1979).

A Tisza az esõ-hó típusú folyók egyik képviselõje. Mind a kora tavaszi, mind anyár eleji árvizeinek kialakulásában az esõé a fõszerep, az elõbbit a hóból származótöbbletvíz csak megerõsíti. Sajátos természetföldrajzi vonás, hogy a folyó felsõszakaszán hirtelen emelkedõ hegységben indul (Északkeleti-Kárpátok vonulatai), denem emelkedik tartósan a hóhatár fölé, és nincsenek természetes tározók (tavak,kavicstakarók). Ez annyiban kedvezõtlen, hogy a lehullott csapadék túl gyorsan lefolyika felszínen, ami szintén hozzájárul a Tisza szélsõséges vízjárásához. A környezõhegyvidékeken is egyre nagyobb mértékûvé, egyre iparszerûbbé vált a fakitermelés. Azerdõirtás pedig éppen a felszíni lefolyás megnövekedéséhez járul hozzá, azaz az emberközvetett módon is befolyásolja a kedvezõtlen vízjárást (JAKUCS L. 1982)

A Tisza, mint láttuk szerkezeti vonalak mentén halad a Közép-Tisza-vidéken.Mire ideér, az esése az 0,1 %-ot sem haladja meg, bár ez a folyószabályozások elõtt mégfeleekkora sem volt. Sõt Szolnokig még igazi völgye sem alakult ki. A Tiszának ésmellékvizeinek hordaléka, mint láttuk, a hegységtõl távolodva finom, lebegtetveszállított, fõleg apró- és középszemû homokból áll. A lebegtetett hordalék a Tiszánátlagosan 1000 g/m3 és akár a 4000 g/m3-t is meghaladhatja (KARCAGI G.-BANCSI I. etal. 1987). A vízlépcsõ a kisebb árhullámok hordalékának a kiülepedésében jelentõsszerepet játszik.

A vízfolyásokat a területen kanyarogva bevágó szakaszjelleg jellemzi. A lassúlefolyás és a Sajó kötött agyagos hordalékából álló mederanyag miatt a medermélyülés

és a kanyarulatvándorlás az átlagosnál kisebb ezen a szakaszon. A kanyarulatokátvágása miatt jelenleg a Tisza folyamatosan bevágódik. Ez a túl meredeken kiképzettrézsûoldalakon, ill. az erodálódó kanyarulatíveken jelentõs partszakadásokkal járhategyütt (BANCSI I.-NAGY I. szerk. 1990, MIKE K. 1991). Az árvizek szintjének ñ amederrövidülés és begátolás miatti ñ emelkedése ezt a kisebb esésû szakaszt jobbansújtja. Súlyos problémát jelenthet az, hogy a Tiszának és mellékfolyóinak afolyószabályozás után még szélsõségesebbé vált a vízhozam változása. A nyár végikisvízi hozamnál az árvízi hozam nyolcvanszor nagyobb is lehet.

A Borsodi-ártéren a Rigósi- és a Sulymosi-csatorna vezeti le a belvizeket,valamint a kisebb patakok (Csincse-, Dalos-ér, ill. Horgas-ér) vizét a Tiszába, még atározó felett. Délebbre a Tiszavalki-csatorna az Egerbe torkollik. A Kis-Tisza a jobboldal legnagyobb vízgyûjtõje. A Tiszából való kiágazása után felveszi az Eger-, majdSarudnál a Laskó-patakot. Az elõbbi a legnagyobb felszíni szennyezõ a tározókörnyékén (1. ábra), amelynek nyomán a Kis-Tisza vízminõsége jelentõsen romlik. Aprobléma súlyát növeli, hogy a jobb parton Sarud és Poroszló térségében szabadvízistrand mûködik, másrészt a Madárrezervátumban is károkat okozhat. A Kis-TiszaTiszaderzzsel szembe tér vissza a Tiszába. A Hevesi-ártérrõl a Sajfoki-fõcsatorna és aHanyi-fõcsatorna fut még a tározóba.

A Tiszába balról nem érkezik természetes vízfolyás, mivel ezek a Körösvidéki-süllyedék felé tartanak. A csatornákat igyekeztek az egykori medermaradványokbankialakítani. A Mirhó-Gyolcsi belvízlevezetõ csatornát a Mirhó-Kakat-érnek azellenesésû medrében létesítették. Emellett a Tiszafüredi- és az Örvényesi-csatornatartozik még a fontosabbak közé. A Tisza-tóból a Nagykunsági-fõcsatorna ered ezen azoldalon. Ennek vizével (22,5 m3/s) próbálják mérsékelni aszályos idõszakokban anagyfokú vízhiányt (BANCSI I.-NAGY I. szerk. 1990).

6.2. Állóvizek

Az ármentesítés elõtt a Tisza áradásainak következményeként a Közép-Tisza-vidék idõszakos és állandó vizekben rendkívüli gazdagságú terület volt. Afolyószabályozás után a régi holtmedrek, morotvák egy része maradt meg, de ezek isfolyamatosan feltöltõdtek (pl. Ilyen a már említett tiszaörsi Nagy-tó, vagy a kutatásiterülettõl kicsit távolabb esõ hatalmas feltöltõdött morotvák, az Üllõ-, és az Oktalan-lapos). A nagyobbak (Berei-, Csapói-, Hordódi-, Halászi-Holt-Tisza) ma a tározóterületén belül helyezkednek el. A Cserõközi-Holt-Tisza Tiszaderzsnél a tározón kívülterül el, de szintén kapcsolatban áll a Tiszával. Kisebb tavak keletkeztek a futóhomok-területeken is a buckák által elgátolt mélyedésekben. Ezek egy részét öntözésre, ill.haltenyésztésre használják. Amelyek szintje a talajvíztükör alá mélyül azok ugyanisnyáron sem száradnak ki.

A legnagyobb állóvíz a Tisza-tó, amelyrõl részletesebben a vízügyibeavatkozásoknál szólunk.

6.3. Felszín alatti vizek

A földtani felépítésnél a rétegvizekrõl már részletes beszámoltunk, mert azzalszervesen összekapcsolódik. A talajvizek is szóba kerültek/kerülnek, ezért itt nemtérünk ki minden részletre.

A talajvízszint az ártéren egyezik a Kis-Tisza ill. a Tisza mindenkorivízszintjével. Azaz a felszín alatt a 8-10 m mélyen beágyazódott Tiszával közvetlen

kapcsolatban áll. A Heves-Borsodi-ártéren átlagosan 3 m-nél közelebb van a felszínhez.Abádszalók, ill. Tiszafüred környékén több helyen foltokban 5 m-nél is mélyebbre kerül(RÓNAI A. 1975) (12. ábra). A talajvízszint ingadozása ott kisebb ahol durvább,nagyobb hézagtérfogatú üledékek vannak a felszín közelében (pl. a Heves-Borsodi-ártéren).

A talajvizek kémiai összetételérõl a talajoknál lesz szó, mivel tulajdonságaikatjelentõsen befolyásolja. A tározó menti sáv kivételével az oldott sótartalom magas (2mg/l). A keménység átlagosan 15-35 nk°, de egyes helyeken elérheti a 45 nk°-t (aTiszafüred-Kunhegyesi-síkon lévõ vizek a keményebbek) (MAROSI S.-SOMOGYI S.szerk. 1990).

7. Talajviszonyok

Egy terület talajtípusait elsõsorban az éghajlat, a domborzat és a felszínalkotókõzetek tulajdonságai határozzák meg. A földtani felépítésnél leírtuk, hogy agyagos-iszapos üledékek, löszszerû anyagok, apró- és középszemû homok van felszínen, ill. afelszínközeli rétegekben (5. ábra). Mivel az üledékek meglehetõsen mozaikosanhelyezkednek el a talajtani kép is változatos.

Az agyag, ill. agyagos üledékek túl nagy aránya a vízgazdálkodás számárakedvezõtlen, mivel ezeken az üledékeken kialakult nagy agyagtartalmú talajok rosszvízáteresztõ képességgel rendelkeznek. A homokos üledékek vízáteresztõ képességeugyan jó, ám a víztartó képességük elég gyenge. A kõzetlisztes képzõdmények közepesvízáteresztõ, és viszonylag jó vízbefogadó képessége a legkedvezõbb a területen.

A talajvizek kemizmusa változatos. Kiemelkedik a Na+, Clñ, SO4ñ-tartalom a

jobb parton, ill. Abádszalók és Tiszaszõlõs térségében. Mindez elõsegíti a szikes talajokkialakulását. A többi területen a Na+, Clñ-tartalom valamivel kisebb, ezzel együtt nõ aHCO3

ñ, ill. a Ca2+ és a Mg2+ ionok aránya (RÓNAI A. 1975) (13. ábra).A mésztartalom látható módon a magasabb területeken nagyobb. Eloszlása

kapcsolatban áll a bükki patakok lefutásával (14. ábra). Az alacsonyabb térszíneken aTisza áradásai miatt a mész kimosódott, ezért a mai meder környékén nem éri el a 2 %-ot sem.

A domborzat és a talaj közötti kapcsolat szintén megfigyelhetõ. A magasabblöszös takaróval borított területeken mészlepedékes csernozjom, az alacsonyabbterületeken, magasabb talajvízszintnél réti csernozjom, ha még a Na-sók, ill. akicserélhetõ Na+ aránya is nagy akkor szikes talajok keletkeztek (15. ábra). Mivel aközelmúltban ezen a vidéken a talajvíz elég magasan állt, ezért inkább a réti csernozjomelterjedtebb. A csernozjomok a rosszabb vízgazdálkodás és a száraz éghajlat miatt eterületen ñ eltérõen az ország többi részétõl ñ viszonylag kedvezõtlen termékenységûek.A réti csernozjomnál túlnedvesedést okozó magas talajvízállás itt éppen az elegendõnedvességet biztosítja az aszályos idõszakokban (PÉCSI M. szerk. 1969).

A szikesek közül a szolonyecek különbözõ altípusai jellemzõek, mivel akicserélhetõ Na+ értéke magas. Maximuma a felszín alatt a B1 szintben (20-40 cm) van.A kisebb mennyiségû oldható só a B2 szintben éri el maximumát. Nyáron erõsenkiszáradnak és berepedeznek. Másrészt a Na a humuszanyagokhoz kötõdve azokatpeptizálttá teszi, ezért azok víz hatására elfolyósodnak, lerontva a talaj víz- éslevegõgazdálkodását. A nagy Na+ koncentráció miatt a talajoldat ozmózisos nyomásamegnövekszik, ami gátolja a növények víz-, ill. tápanyagfelvételét. Sajnos a területengyakori a másodlagos szikesedés is, ami a helytelen gazdálkodás következménye.Egyrészt a magas talajvízszintbõl, a belvizesedésbõl adódó káros vízfelesleg elvezetését

célzó meliorációs munkákat nem fejezték be, másrészt a használt öntözõvízben is magasvolt a Na-tartalom.

A vízfolyások közvetlen környékén öntéstalajok jöttek létre, amelyek amagasabb ártér felé fokozatosan réti talajokká alakultak. Ezek a földtani viszonyok(finom szemcsés üledékek) következményeként a területen viszonylag kedvezõvízgazdálkodásúak, jó közepes termékenységûek. A futóhomok-területeken kisebbfoltokban megjelennek a homoktalajok is. A kistájak természeti viszonyaibanmutatkozó eltérések a talajok területi arányára is hatással vannak.

Hevesi-ártérA vályogos, agyagos fizikai talajféleségû, savanyú (5,5-6,5 pH) öntés réti talaj a

kistáj 20 %-át borítja be, és VI. termékenységû (a skála I-X-ig csökkenõ értékû). Avíztározó területén is ilyen a talaj. A löszszerû üledékeken a típusos réti talaj 19 %-otfed le. Ez erõsen savanyú (pH 5,5-nél kisebb), nagy agyagtartalmú és szintén VI.minõségû. A legnagyobb területet a szikes talajok (33 %) foglalják el. Ezek, a talajvízmagasságához igazodva, réti szolonyec (6 %), sztyeppesedõ réti szolonyec (6 %)altípusok, valamint a már kedvezõbb tulajdonságú szolonyeces réti talaj (21 %) (FEHÉRA. et al. 1994) Csernozjom csak egész kicsi foltokban van jelen. Inkább színezõ elem,nagyobb gazdasági jelentõség nélkül.

Borsodi ártérItt uralkodóan a Tisza alluviumán képzõdött réti öntés- és nyers öntéstalajok

találhatóak. A Tisza mentén vályogos, mészmentes, kis szervesanyagtartaltalmú nyersöntéstalaj 10 %-ot fed. A réti öntéstalaj az ártéren kis területi kiterjedésben van jelen. Avályog, agyagos vályog fizikai talajféleségû, V-VI. minõségû réti talajok 30 %-ottesznek ki. A Hortobágy felé sztyeppesedõ réti szolonyec (10 %) és szolonyeces rétitalaj (2 %) jelenik meg. Ezek már gyenge (VII.) termékenységûek (FEHÉR A. et al.1994).

A Hevesi-síknak a kutatási területre esõ részén elsõsorban szolonyeces rétitalajjal, réti szolonyeccel találkozhatunk.

Tiszafüred-Kunhegyesi-síkAz adottságok miatt itt volt a legjobb lehetõség a csernozjomok kialakulására a

vizsgálati egységen belül. A löszös homokon csernozjom jellegû homoktalajok (6 %)jöttek létre. Ez utóbbi homokos vályog fizikai talajféleséggel, kisebbhumusztartalommal és gyenge víztartó képességgel VII. termékenységû. A folyamatosanfennálló talajvízhatás miatt a réti csernozjom aránya a legnagyobb (26 %). A minõségükaz átlagosnál jobb (II-IV.). Alföldi mészlepedékes csernozjom a vastagabb, homokoslösszel fedett buckákon alkot kisebb foltokat, bár a mezõgazdaság hatására típusoskifejlõdésben talán már sehol sincsenek jelen. A homoktartalomtól függõen változik avízgazdálkodó képességük és a termékenységük is (III-V.). A Tiszához közeledve nagyagyagtartalmú réti talaj (12 %), majd réti öntéstalaj (3 %) következik. Ezek enyhénsavanyúak, agyagos fizikai talajféleséggel, valamint 0,8-3,4 %-os humusztartalommalrendelkeznek (JUHÁSZ CS. 1994). A vizsgált térség legjobb minõségû talajai mellett itt alegnagyobb a legrosszabb termõképességû szikes talajok aránya (51 %). A szakszerûtlengazdálkodás hatására a réti csernozjom átalakult szolonyeces réti csernozjommá, és 12%-ot foglal el. Ez intõ példa lehet a jövõre nézve. A kutatási terület szegélyén, aHortobágy felé közeledve szolonyeces réti talaj (3 %), réti szolonyec (18 %) éssztyeppesedõ réti szolonyec (18 %) foglal el igen nagy területet (FEHÉR A. et al. 1994).

KöszönetnyilvánításEzúton szeretnénk köszönetet mondani a témavezetõmön Dr. Csorba Péter

egyetemi docensen kívül, elsõsorban Dr. Zsuga Katalinnak ñ aki a kapcsolatokkiépítésében is segített ñ, Barabás Imrének, az önkormányzatok, a Közép-Tisza-vidékiKörnyezetvédelmi Felügyelõség, a Közép-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóságszakembereinek, Vargáné Matolcsi Mária könyvtárosnak a KLTE FöldtudományiTanszékcsoportjáról, valamint Dr. Kozák Miklós egyetemi docensnek, hogy azátnyújtott anyagokon túl komoly, személyes szakmai segítséget is nyújtottak nekünk.

IRODALOMJEGYZÉK

BANCSI I.-NAGY I. szerk. 1990.: A Kiskörei vízlépcsõ hatásvizsgálata a Közép-Tisza-vidéki Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság mûködési területén. ñ KÖTI-KÖVIZIG, Szolnok, 650 p.

BARABÁS I. 1997.: A vízhasznosítás hidrogeológiai, rétegtani alapjai a KÖTIVIZIGmûködési területén. (kézirat) ñ Szolnok, 16 p.

BORSY Z. 1993.: A szél felszínformáló tevékenysége. In: Általános természeti földrajz./szerk.:Borsy Z./. ñ Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, pp. 459- 500.

FRANYÓ F. 1966.: A Sajó-Hernád hordalékkúpja a negyedidõszaki földtani eseményektükrében. ñ Földrajzi Értesítõ pp. 153-178.

FEHÉR A.-KURUCZ GY.-SÜLI-ZAKAR I. 1994.: Ember-Táj-Mezõgazdaság a Tisza-tókörnyékén. ñ GATE Fleischmann R. Mezõgazdasági Kutatóintézet, Kompolt, 282p.

FÜLÖP J. 1989.: Bevezetés Magyarország geológiájába. ñ Akadémiai Kiadó, Budapest,pp. 191-210.

IHRIG D. /et al./ 1973.: A Kiskörei Vízlépcsõ. ñ Vízügyi Közlemények 1973. évikülönszám. 342 p.

JAKUCS L. 1982.: Az árvizek gyakoriságának okai és annak tényezõi a Tiszavízrendszerében. ñ Földrajzi Közlemények pp. 215-235.

JUHÁSZ CS. 1994.: Vízháztartási és anyagforgalmi vizsgálatok a Tisza-tó hidrológiaihatásainak kitett öntés réti talajon. ñ Kárpát-medence vízkészlete és vízikörnyezetvédelme kongresszus, 1994. Magyar Hidrológiai Társ., Eger, pp.772-789.

KARCAGI G.-BANCSI I. /et al./ 1987.: Album a Kiskörei-tározó térségérõl. ñKÖTIVIZIG, Szolnok, 231 p. [3] térk., [4] t.

MAROSI S.-SOMOGYI S. szerk.: 1990. Magyarország kistájainak katasztere I. ñ MTAFKI, Budapest, pp. 170-209, 219-248.

MARTONNÉ ERDÕS K. 1995.: Magyarország természeti földrajza I. ñ KLTE, Debrecen,179 p.

PÉCSI M. szerk. 1969.: A tiszai Alföld. Magyarország tájföldrajza 2. ñ AkadémiaKiadó, Budapest, pp. 67-141.

RÓNAI A. 1975.: Az Alföld földtani atlasza: Tiszafüred. ñ OFGI, Budapest, XXIII, 19 p.Vízrajzi Atlasz sorozat 6. 1979.: A Tisza. Geomorfológia, Hidrológia,

Folyószabályozás. ñ Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Központ, Budapest.TÓTH A. 1997.: A tájszempontú területlehatárolás elvi kérdései a Közép-Tisza-vidéken.

ñ Regionális- agrárkutatási és vidékfejlesztési workshop, 1997. május, Kompolt.

MELLÉKLETEK

1. ábra: A Tisza-tó vízgyûjtõje a legfontosabb szennyezést kibocsátó településekkel2. ábra: A tározó környékének kistájkataszter szerinti tájbeosztása (Marosi S.- Somogyi

S.)3. ábra: A magyarországi Tiszavidék tömbszelvényei (Mike K.)4. ábra: A felszínközeli rétegeket bemutató földtani szelvények (Sümeghy J.)5. ábra: A Közép-Tisza-vidék felszíni képzõdményei (Rónai A.)

6. ábra: A térszín tagolódása a Tisza-tótól ÉK-re (Pinczés Z.)7. ábra: A Tisza mai és egykori medreinek futásvonala a Tisza-tó környékén (Mike K.)8. ábra: A Kiskörei tározó térségének részletes belvízelöntési térképe (Major P.)9. ábra: A Nagykunság (Tiszafüred-Kunhegyesi-sík) geomorfológiai viszonyai (Borsy

Z.)10. ábra: A térség talajaira jellemzõ talajnedvesség-potenciál (pF) összefüggések

(Major P.)11. ábra: Homokbuckás terület tömbszelvénye Tiszafüred DK-i szélénél (Borsy Z.)12. ábra: Talajvízszint állás a tározó környékén (Major P.)13. ábra: A talajvíz oldott anyag tartalma a Közép-Tisza-vidéken (Rónai A.)14. ábra: A talajok mésztartalma a Közép-Tisza-vidéken (Rónai A.)15. ábra: A közép-tisza-vidéki szikes talajok szelvényeinek képe (Szabolcs I., A.

Kovda)

növényökológiai vizsgálatok

Kovács Gáborökológus-biológus hallgató

József Attila Tudományegyetem

1. Általános módszertani felvetések a tó vegetációjának vizsgálatához

A Kiskörei-víztározó létrehozása nagy mértékben megváltoztatta a területélõvilágának arculatát; bizonyos élõhelyek eltûntek, mások annyira átalakultak, hogy akorábbiakhoz képest teljesen új közösségek jelentek meg rajtuk, egyértelmûen jelezve aváltozások irányát. Az ilyen szempontból vizsgált közösségek ñ fitoplankton,zooplankton, halfauna stb. ñ közül szakterületembõl adódóan a térség növényzeténekváltozásait próbáltam nyomon követni, azért is, mert egy terület fiziognómiájátleginkább a vegetáció alakítja ki, és a terület hasznosításának lehetõségét isnagymértékben meghatározza a térség növényzete. Több lehetséges mód létezik egyilyen munka elvégzésére. Pl. egy terület korábbi növényzetének rekonstrukcióját a régikatonai térképek, útleírások, erdészeti jelentések, vízrajzi térképek növényzetre utalóleírásait, jelöléseit alapul véve el lehet végezni, ez speciális szakértelmet, forrásokatigénylõ munka. A jelenlegi növényzet direkt vizsgálatát a kutatási idõszak rövidsége ésminimális átfedése a vegetációs periódussal a kutatás évében egyaránt lehetetlenné tette.Ezért a publikált tudományos növényökológiai tanulmányokat összegyûjtve próbáltam atározó területének elárasztását megelõzõ és az azt követõ növényzeti sajátságaitösszefoglalni, a jelenlegi Tisza-tó térségében végzett, ilyen tárgyú kutatásokbemutatásával.

Valamely terület vegetációját több szempontból vizsgálhatjuk, és a különbözõszempontokon belül, az eredeti kérdésfeltevésünktõl és a megfigyelések eredményeinektervezett felhasználásától függõen is többféle módszert alkalmazhatunk. A kutatásoksorán törekedni kell ñ amennyire csak lehet ñ a lehetõ legtöbb adat felvételére, mégakkor is, ha ez az adott pillanatban szükségtelennek tûnik. Emellett az alkalmazottmódszereket ñ mint ahogy ezt a kutatások metodikája megköveteli ñ pontosan rögzítenikell. A hiányos adatfelvétel és rögzítés az esetleges változások magyarázatát nehezítimeg, míg a módszerek közlésének hiánya a késõbbi eredményekkel valóösszehasonlítást teszi lehetetlenné.

Hogy az elõzõekben leírt problémák miként jelentkezhetnek a gyakorlatban, aztsajnos a jelenlegi Tisza-tó térségében végzett, a terület vegetációjára irányuló publikáltkutatások is példázzák. Elöljáróban csak a tározó vegetációtérképezésére tett kísérleteknéhány jellemzõjét emelném ki. Az elsõ vegetációtérkép (NAGY I. 1982) nem ismertetettmódszerrel készült, és csak olyan durva kategóriáit különíti el a leendõ tározószárazföldi növényzetének, mint az erdõ, cserjés, szántó, mocsári növényzet, rét éslegelõ. Már a tó növényzetének térképét találhatjuk (HAMAR J. 1987) tanulmányában; ezkilenc jellemzõ növényfaj állományait tünteti föl a tározó térképén. Az egész tározóratávérzékelési módszert alkalmazva 1984-ben készült vegetációtérkép (SASS J. 1987) 16azonosított növénnyel, de csak a végsõ eredményeket publikálták, így a jelenleg is folyókutatások során (POMOGYI P.-SZALMA E. 1995) ezen korábbi munkák ñ egy-kéteredménytõl eltekintve ñ nem voltak felhasználhatók. Ez a kutatás (POMOGYI P.-SZALMA E. 1995) már teljes értékû vegetációtérképet eredményezett, igaz egyelõre csaka Tisza-tó medencéinek vegetációjáról.

Célkitûzéseik alapján és a tó létrehozásának idõpontjához viszonyítva idõben iselhelyezve, három szakaszra különíthetjük el a térségben végzett kutatásokat: az elsõszakaszban a kutatások kérdésfeltevése tudományos jellegû, még nincs összefüggésbena tározó létrehozásával. A második szakasz vizsgálatai a duzzasztást közvetlenülmegelõzõ évekre tehetõek, amikor is a víztározó területének elárasztása után várható

változásokat próbálták elõre jelezni, a harmadik periódusban pedig már azt vizsgálták,ill. vizsgálják, hogyan alakult és alakul ma is a Tisza-tó vegetációja.

2. A kutatások elsõ szakasza

A kutatások elsõ szakasza az ötvenes évek végére, hatvanas évek elejére tehetõ.Ebbõl az idõszakból egy publikált átfogó vizsgálat hozzáférhetõ (BODROGKÖZI GY.1965), és egy hozzávetõleges leírás (HARKA Á. 1985). Az elõbbi kutatás témáját ésmegközelítési módját tekintve is jelentõsen eltér a további vizsgálatoktól. A Tiszakutatási program keretein belül a Tiszafüred környéki hullámtér jellegzetes élõhelyeinekmegismerésére irányul, elsõsorban az itt megtalálható kevésbé ismert társulásokleírásának szándékával.

Az elsõ, ezen a területen végzett vizsgálat is sajnálatosnak tartja azt a tényt, hogyamíg a Tisza ár- és hullámterének más szakaszairól az ott végzett vizsgálatok alapjánmár akkoriban is átfogó kép alakult ki a vegetációról (TÍMÁR L. 1950, 1954,BODROGKÖZI GY. 1962), addig a Szolnoktól ÉK-re lévõ tiszai árterek vízi és mocsárifitocönózisait csak felületesen vizsgálták, ezek alig voltak ismertek. Az itteni társulásokmegismerésén kívül egy érdekes probléma is hozzájárult ahhoz, hogy a területennövénycönológiai vizsgálatokat végezzenek. Ez az észrevétel, miszerint a folyó éleskanyarulatainak ñ ezen a szakaszon a Tisza erõsen meanderezik ñ vegetációja jóvalfajszegényebb, mint más, hasonló képet mutató Ny-i folyók hullámtereié.

A vizsgálat Tiszafüred környékén folyt, ahol a Tisza folyásiránya eleinte ÉK-DNy-i, majd É-D-i irányba fordul. Itt terült el akkor a Tisza egyik legnagyobb, éslegszebb hullámtere, ami Tiszafürednél még 6-7 km szélességben húzódott, majd lefeléegyre keskenyedve ez a távolság 6-700 m-re csökken. A tágas hullámtér igen változatosfiziognómiájú vegetációt hordozott. A területen a folyó sok holtágat hagyott magamögött, és ezek közül az öregebbek gyakran a nagymértékû feltöltõdés miatt különbözõfátlan- és erdõtársulásoknak szolgáltak élõhelyül. Az ilyen mélyebb fekvésû területekrõla tanulmány megemlíti a térségben az élessásos (Caricetum gracilis), az ártéri mocsárrét(Carici-Alopecuretum pratensis), ill. a bokorfüzes (Salicetum triandrae) és a fûz-nyárpuhafa-ligeterdõ (Salicetum albae-fragilis) társulásokat. Ez utóbbiakat gyakranáthatolhatatlanná tette a bennük nagy tömegben megjelenõ hamvas szeder (Rubuscaesius), a kúszó, felfutó komló (Humulus lupulus) és a komlóképû aranka (Cuscutalupuliformis). A fiatalabb holtágak leggyakrabban szinte egész évben vízzel fedettekvoltak. A hullámtér magasabban fekvõ területeit már hasznosítani tudták, így itt már ahidro-mezofil kaszálórétek, ártéri erdõk és gyümölcsösök voltak megtalálhatók.Jellemzõek az itt leírt másodlagos Lolio-Alopecuretum pratensis és Cynodonti-Poetumangustifoliae társulások.

A területen lévõ régebbi holtágak között az összesodort hordalék hátszerûkiemelkedéseket képzett, ezek tengerszinttõl számított átlagos magassága 89-90 m volt,szemben a hullámtér többi területeire jellemzõ kb. 88 m-es átlagos magassággal. Azalacsonyabban fekvõ mocsaras területeket lecsapolták, így azok kiszáradtak, és acsatornák miatt magasabb vízállás esetén sem maradt bennük víz.

A fentebb már említett kutatásnak alapul szolgáló kérdések miatt amegfigyelések elsõsorban a hullámtérben található morotvatavakra irányultak. Öt ilyenholtág vizsgálatának eredményeit foglalja össze a tanulmány. Ezek a Hordódi-Holt-Tisza (1-es számú), melynek nem teljes feltöltõdése még a folyónak volt köszönhetõ,amit a benne lévõ növényzet is igazol. A Nagy-morotva (2-es számú), ez fiatalabbkeletkezésû mélyebb vizû, bár Ny-i vége csapadékszegény években idõszakosan

kiszáradt. A Borzonat, Fordító és a Csapói-Holt-Tisza K-i vége által alkotott egykorimorotva (3-as számú), aminek mindkét vége folyamatosan víz alatt volt és csurgalékvíztáplálta. A Hód, Gaznyilas és Duhogó alkotta terület (4-es számú). Az utóbbi rész volt alegöregebb az összes közül, a feltöltõdés itt olyan mértékû volt már, hogy az állandójellegû nyári kiszáradásakor a terület egy részét feltörték, a többit pedig gyomvegetációborította el. Az ötödik, a vizsgált hullámtér egyetlen mocsaras része volt, a Füredi-Holt-Tisza (5-ös számú). Vízben ez volt a leggazdagabb, és ez mutatta a legváltozatosabbvegetációt is. A növénytakaró zonációja jól megfigyelhetõ volt, a nyílt vízfelületenpedig mozaikkomplexet alkotottak a tündérfátyol (Nymphoides peltata), a sulyom(Trapa natans), a tündérrózsa (Nymphaea alba) és a tavirózsa (Nuphar luteum)állományai.

A vizsgált területek talajának változásait a vegetáció egyértelmûen jelezte, így atalaj sóháztartásában mutatkozó különbségeket a Polygono amphibio-Bolboschoenetumasszociáció, míg a nedvességviszonyok heterogenitását a Lemnetea és Phragmiteteafajok indikálták. A kutatások során nehézséget okozott, hogy a Tiszán mért vízállásingadozásainak adataiból nem lehetett pontosan következtetni a vizsgált morotvákban azelöntések és kiszáradások mértékére, ill. idõtartamára. A vizsgálatot megelõzõ, 1958-60-as években a nagy szárazság miatt a tanulmányozott morotvák nem kerültekösszeköttetésbe a folyóval, és az 1959-60-as években a hullámtérnek magasabban fekvõterületeit nagyon rövid idõre borította csak víz a korábbi évekhez képest.

A megfigyelt terület növényzetérõl elmondható, hogy akkoriban a Tiszaárterének egyik legértékesebb területe volt, mocsári és vízi vegetációja több helyeneredeti formájában megmaradt. Sajnos az emberi beavatkozások miatt ñ itt elsõsorban aterületek lecsapolása említhetõ meg ñ egyes területek elkezdtek kiszáradni. Itt az eredetivízi vegetáció eltûnõfélben volt, kiszáradt, vagy átalakult. Ezeken a területekenmegjelentek a rögzült hínár (Potametalia) és a mocsári (Phragmitetalia) társulások.

A hullámtér növényzetileg is elkülönülõ része volt a területen keresztülhaladóköz- és vasúti töltés mellett végighúzódó gát- és árokrendszer, ahol az állandó víz miatta vegetáció jól megfigyelhetõ zonációt mutatott, szekunder megjelenésû hidato-helofitanövényzettel tarkítva. Egyes részei különbözõ mértékben voltak feltöltõdve, és azerõsen hordalékos árkok csak fragmentált társulások kialakulását tették lehetõvé. Aziszapos árkok melletti fûtakaró végig összefüggõ volt, a víz szegélyénél az ágasbékabuzogány (Sparganium erectum) és a nyílfû (Sagittaria sagittifolia) monodominánsállományaival, míg a parti zónában éles sással (Carex gracilis) és sárga nõszirommal(Iris pseudacorus). Az árkok vizének alámerülõ hínárzatát elsõsorban a sima tócsagaz(Ceratophyllum submersum) és a bodros békaszõlõ (Potamogeton crispus) képezte, avízfelszínt pedig az apró békalencse (Lemna minor) összefüggõ állománya borította.

A kutatás során a térségben megfigyelt társulásokat részletesen elemzi atanulmány, itt csak a legfontosabb jellemzõiket foglalnám össze.

A kolokános (Hydrochari-Stratiotetum) Tiszafüred környékén különösen ritkánfordult elõ. Ez elsõsorban a periodikus kiszáradó területek miatt volt így, mert ennek atársulásnak nem mozgó, állandó vízre van szüksége az élõhelyén. Legszebb állományaitaz 5-ös számú területen figyelték meg. Helyi jellegzetessége a társulásnak, hogy belõleaz egyik karakterfaj a kolokán (Stratiotes aloides) hiányzik, így ez inkább az asszociációegy speciális fáciesének tekinthetõ. Jellemzõ volt továbbá a társulásra a területen, hogyszubasszociációinak differenciáló fajai Nymphaeion fajok voltak. A tündérfátyol(Nymphoides peltata) jelentõs borítási értéket vett föl a társulás élõhelyein, míg atavirózsa (Nuphar luteum) és a fehér tündérrózsa (Nymphaea alba) csak kisebbborítottsággal jelentkeztek, de a társulás határaihoz közeledve egyre nagyobb

dominanciával voltak megtalálhatók.Az élõhelyek kiszáradását, ill. feltöltõdését jól jelezték a társulásban megjelenõ

Phragmition fajok, a vízi harmatkása (Glyceria maxima), az ágas békabuzogány(Sparganium erectum) és a vidrakeserûfû (Polygonum amphibium), amelyek újszubasszociáció, a Hydrochari-Stratiotetum glycerietosum kialakulásához vezettek. Afeltöltõdés elõrehaladtával egy jellegzetes szukcesszió sor alakult ki, amikor is a fentleírt szubasszociáció részben harmatkásássá (Glycerietum maximae) majd Polygonoamphibio-Bolboschoenetummá, végül pedig nádassá (Scirpo-Phragmitetum) alakult. Ateljes kiszáradás után a nádast kiirtották, gyakran úgy, hogy egyszerûen felégették.

A területen megtalálható volt a fényes békaszõlõhínár (Potamogetonetumlucentis) társulás, és mivel nemzetközi viszonylatban az itteni Potamion társulások nemnagyon voltak ismertek, ezen asszociációkat alaposabb vizsgálatnak vetették alá. Atársulást általában a süllõhínáros békaszõlõhínár (Myriophyllo-Potamogetonetum)szubasszociációjaként írták le, mert kisebb holtágakban önálló, nagyobb foltot nemalkot, viszont a területen az 5-ös és 3-as számú morotvák Ny-i ágainál jelentõskiterjedésû állományai voltak. Emiatt vált indokolttá önálló asszociációként való leírása.Környezeti igényei miatt fordulhatott ezeken a területeken elõ a társulás, mivel ezek amorotvák nem voltak közvetlen összeköttetésben a Tiszával, így vízszintingadozásuknem volt jelentõs, és még idõszakosan sem száradtak ki. A többi holtág azon zónáiban,ahol a legmélyebb volt a víz, szintén megtalálták néhány helyen, néhol pedig jelentõsborítással terresztis alakokat is mutatott.

Az 1-es számú morotvában a Potamogetonetum lucentis zónája a magasvízálláskor összeköttetésbe kerülhetett a Tiszával. Ez az összeköttetés 1959 elõtt évente60-80 napig, míg 1959-ben és a kutatás évében mindössze kb. 10 napig állt fent. Ez odavezetett, hogy a társulás élõhelye a megfigyelés évének júliusában kiszáradt. A társulástalajviszonyaira jellemzõ volt az erõteljes sófelhalmozódás, elsõsorban a talaj felsõrétegeiben. Az, hogy a Potamogetonetum lucentis a holtágak erõsen kötött, jelentõssótartalommal bíró talajain mégis megmaradt, feltételezhetõen, elsõsorban a talajbanmegfigyelt jelentõs tápanyag-felhalmozódásnak volt köszönhetõ. Akkori cönológiaiviszonyait jellemezte bizonyos Hydrocharition fajok, úgymint az érdes tócsagaz(Ceratophyllum demersum) és a békatutaj (Hydrocharis morsus-ranae) jelentõs mértékûmegjelenése a társulásban, de kisebb arányban különbözõ Potamion és Phragmitionfajok is elõfordultak az asszociációban ezeken a területeken.

A tündérrózsa-vízitök hínár (Nymphaeetum albo-luteae) társulás nagyonváltozatosan jelent meg a területen karakterfajaival, a fehér tündérrózsával (Nymphaeaalba) és a kisebb tömegességgel megjelenõ vízitökkel (Nuphar luteum). Ez utóbbivalkapcsolatosan fontos megjegyezni, hogy a Tisza mentén nem túl gyakori növény. Erre atársulásra is jellemzõ volt, hogy bizonyos Hydrocharition fajok megjelentek benne,úgymint az érdes tócsagaz (Ceratophyllum demersum) és az apró és a keresztesbékalencse (Lemna minor, L. trisulca). Néhol a Potamion sulyom (Trapa natans) olyannagy borítást ért el, hogy ezen területeken lévõ növényzetet külön Nymphaeetum albo-luteae trapetosum natantis szubasszociációként lehetett leírni. Az 5-ös számú holtágbanelsõsorban a mocsaras részeken a szintén Potamion tündérfátyol (Nymphoides peltata)olyan tömegben jelent meg, hogy ez esetben is indokoltnak látszott a társulás egynagyon érdekes, új szubasszociációjának leírása, Nymphaeetum albo-luteaenymphoidetosum peltatae néven.

Az elmocsarasodás, feltöltõdés jeleként a társulásba Phragmition, Phragmitetaliaelemek is keveredtek, sõt ez utóbbi csoportok fajai gyakran uralkodóvá is váltak, ígyezekben az esetekben a Nymphaeetum albo-luteae elemek differenciáló fajokként

értelmezve a Scirpo-Phragmitetum nymphaeetosum albae szubasszociáció kialakulásáteredményezték.

A Trapo-Nymphoidetum tipikus formában csak az 5-ös holtágban fordult elõ, azonációban önálló sávot képezve a tündérrózsa-vízitök hínár (Nymphaeetum albo-luteae) és a kolokános (Hydrochari-Stratiotetum) között, vagy ezekkel a társulásokkalmozaikkomplexet alkotva. Ez a utóbbi megfelelt a Trapo-Nymphoidetum typicumnymphoidetosum társulásnak.

A harmatkásás (Glycerietum maximae) a vizsgált holtágak parti zónáiban néhola nádas (Scirpo-Phragmitetum) szintjében önálló asszociációként is megfigyelhetõ volt.Viszont gyakran csak Scirpo-Phragmitetum glycerietosum szubasszociációt képzettkarakterfaja a vízi harmatkása (Glyceria maxima) a Phragmition elemekkel.

A pántlikafû (Phalaroides arundinacea) által karakterizált pántlikafüves(Phalaridetum arundinaceae) társulást is leírták a térségbõl; ennek különbözõ változásaiegyértelmûen jelezték a élõhelyek kiszáradását. A többi társulásnál is gyakranelõforduló Phragmition, Phragmitetalia fajok megjelenésén kívül, erre a társulásrajellemzõ volt az Agrostio-Molinietalia fajok, mint pl. a csikorgófû (Gratiola officinalis)és a Convolvulion fajok, pl. sövényszulák (Calystegia sepium) megjelenése; amiegyértelmûen az élõhelyek kiszáradása felé mutat. Máshol, a többi asszociációhozhasonlóan, ez a társulás hatol be a nádasba, és a Scirpo-Phragmitetum phalaridetosumszubasszociációt differenciálja. Amennyiben élõhelyei gyors vízvesztéssel száradtak kiñ száraz nyarakon ez elõfordult ñ akkor élõhelyeit feltörték, és kapás növényekettermesztettek rajtuk. Nedves periódusban ezekre a területekre újra a Phalaridetumarundinaceae húzódott vissza. Azonban a Phragmitetalia és Molinietalia fajokon kívülSecalietea gyomok is megtelepedtek, úgymint a mezei aszat (Cirsium arvense), amelykialakította a társulás Phalaridetum arundinaceae cirsietosum szubasszociációját, amitújként e tanulmány írt le.

A már korábban is említett Polygono amphibio-Bolboschoenetum, a számárakedvezõ alacsonyabb vízszint miatt, a holtágak partközeli részén fordult elõ.Kialakulására jellemzõ, hogy a Phragmition és a Bolboschoenion határán jött létre,valószínûleg a talajban mutatkozó jelentõs tápanyag-felhalmozódás következtében. Aterületen három szubasszociációját különítették el. A Polygono amphibio-Bolboschoenetum typicumban a két karakterfaj, a vidrakeserûfû (Polygonumamphibium) és a sziki káka (Bolboschoenus maritimus) mellett, vízi kányafû (Rorippaamphibia) is elõfordulhat, mely Phragmitetalia elem fácies alkotóként viselkedett aszubasszociációban. A Polygono amphibio-Bolboschoenetum oenanheetosum újszubasszociációként lett lejegyezve a vizsgálat során. Megkülönböztetõ faja amételykóró (Oenanthe aquatica), de több más elemét is lejegyezték, mint pl. a vöröslibatopot (Chenopodium rubrum), vagy a subás farkasfogat (Bidens tripartita). APhragmitetalia elemek (Oenanthe aquatica, Rorippa amphibia) néhol annyiradifferenciálják a társulást, hogy a tanulmány felveti lehetõségét egy teljesen újasszociáció elkülönítésének. A Polygono amphibio-Bolboschoenetumnak a murváslórom (Rumex conglomeratus) jelenléte miatt megkülönböztethetõ szubasszociációjaegyre terjedõben volt a vizsgált területeken.

A mocsári zonációban kifelé haladva az utolsó társulás a vizsgált területeken anádas (Scirpo-Phragmitetum) volt. Ennek legtöbbször ñ mint azt a fenti leírások ismutatták ñ ritkán találták tiszta állományait. Vagy a nádas elemei hatoltak be mástársulásokba, vagy más társulások fajai jelentek meg a nádas állományaiban.

Összefoglalva a térség vegetációjára irányuló kutatások elsõ publikálteredményeit, megállapítható, fõ feladataként a térség mocsári és vízi növényzetének

társulástani jellegzetességeit, törvényszerûségeit próbálta feltárni.A különbözõ élõhelyek növényzetének arculatát több faktor határozta meg, ezek

közül kettõt emel ki a tanulmány a hidrográfiai jellegzetességeket, ill. a talajsóháztartásának eltéréseit.

A vízviszonyok jellemzésére hat év adatait vizsgálja, és megállapítja, hogy acsatornarendszernek köszönhetõen a holtágak területeit az áradások kevésbé árasztottákel, ezért figyelhetõ meg ñ más hasonló területekhez viszonyítva ñ a fajszegénység.

Az 5-ös számú morotva jó vízellátottságának köszönhetõen gazdag vízivegetációt mutatott, jellegzetes zonációval, ami a következõképpen alakult, a belsõrészektõl a part felé haladva:• Potametum lucentis• Hydrochari-Stratiotetum typicum• Hydrochari-Stratiotetum nymphoidetosum peltatae• Hydrochari-Stratioetum glycerietosum maximae• Nymphaeetum albo-luteae typicum• Trapo-Nymphoidetum typicum• Trapo-Nymphoidetum traposum• Phalaridetum arundinaceae• Glycerietum maximae• Scirpo-Phragmitetum glycerietosum• Scirpo-Phragmitetum typicum

A másik faktor a holtágak medrének sóháztartásbeli heterogenitása, ami azoknála holtágaknál fordult elõ, amelyek idõszakosan kiszáradtak; bennük a következõzonáció volt megfigyelhetõ:• Trapo-Nymphoidetum traposum• Polygono-Bolboschoenetum oenanthetosum• Polygono-Bolboschoenetum typicum• Polygono-Bolboschoenetum rumicietosum conglomerati• Scirpo-Phragmitetum bolboschoenetosum• Scirpo-Phragmitetum glycerietosum maximae

Néhol úgy tûnhet, hogy túlzásokba esik a tanulmány a társulások és alacsonyabbszintû egységeik leírásával kapcsolatban. Mégis sajnálható, hogy nem az egész késõbbivíztározó területére terjedt ki, Ñcsupánî a hullámtér egyedi és nagyon jellegzetesrészeire, a morotvák vízi és mocsári vegetációjának élõhelyeire. Az egész térségreelkészített hasonló szintû leírás segítségével ñ még ha a Ñtervgazdaságraî nem isgyakorolt volna fordulatot eredményezõ hatást ñ legalább azzal tisztában lehetnénk,hogy milyen társulásokat veszítettünk el, ill. ezekhez képest hogyan alakult át anövényzet.

3. A kutatások második szakasza

A Kiskörei-víztározó feltöltését három ütemben akarták megvalósítani: az elsõütem duzzasztása 1973-ban befejezõdött, ezt követte a második ütem (1978-1980),mikor a jelenleg is tartott szintre, az elõzõ ütem vízszintjénél 1,5 m-rel magasabbraduzzasztották a tározó vizét. A harmadik ütem egyenlõre csak tervek szintjén létezik,megvalósítása esetén további 1,5 m-rel emelkedne a tározó vízszintje. Ezután egytovábbi vízlépcsõ megépítésével egy negyedik ütem is megvalósulna, 0,7 m-es vízszintemeléssel (HEGEDÛS 1987).

A második szakasznak a vizsgálatai 1973 és 1977 között zajlottak, különbözõmódszereket alkalmazva, amelyek a tározó területén az elárasztás után várhatóváltozásokat próbálták megjósolni.

Az elsõ, a leendõ tározó növényzetével foglalkozó tanulmány (B. TÓTH M.1977a), inkább csak nagy vonalakban történõ leírása a terület vegetációjának. A gazdagtápanyag-ellátottságnak, és a viszonylagosan jó vízellátottságnak köszönhetõen ahullámtérben lévõ vegetáció évi biomasszaprodukciója 10 tonnára volt becsülhetõ. Aterület erdõit ñ melyeket folyamatosan kitermeltek, bizonyos területeken újratelepítettekñ fûz, nyár, juhar és kõris alkotta, a gátak vonalában pedig egyre nagyobb teret hódítottmagának az gyalogakác (Amorpha fruticosa). 1977 õszén a kitermelendõ fából még 15000 m3 lábon volt, nem számítva a korábbi irtások helyén felnõtt sarjerdõket. Aszervesanyagtömeg nagy részét az óriási mértékben gyarapodó gyalogakác (Amorphafruticosa) cserjések tették ki, ezek területe 4000 hektárra volt tehetõ 1977 közepére.

A tanulmány két jelentõsebb kiterjedésû füves rétet említ a térségbõl. ATiszafüred-Poroszló fölötti, két holtág által közbezárt rétet, ill. a Poroszló magasságábanelterülõ mocsárrétet. A korábbi tanulmányhoz (BODROGKÖZY GY. 1965) hasonlóan,megemlíti a magasabban fekvõ területek mezõgazdasági hasznosítását, majd zárszókéntkijelöli a célt, ami nem volt más, mint hogy Ña leendõ tározó területének szárazföldiökológiai rendszerét a feltöltés elõtt a lehetõ legteljesebb mértékben meg kell szüntetniî.

A hullámtér holtágait 1973-tól folyamatosan vizsgálták; a makrovegetáción kívülfito- és zooplankton állományukat is felmérték, emellett vízkémiai vizsgálatokat isvégeztek (B. TÓTH M. 1977b). Az abádszalóki Holt-Tisza, a sarudi Morotva, aGaznyilas, a tiszafüredi Holt-Tisza és Holt-ág, a Kerek-göbe és a Borzanat voltak azok aholtágak, ahol a növényzet felmérése megtörtént. A morotvák vegetációja ekkor is ñhasonlóképpen a korábbi tanulmány által leírtakhoz ñ változatos képet mutatott, néholgyér, máshol egészen sûrû növényzettel.

A parti zónák fõ állományalkotói nem nagyon tértek el a korábban márrészletezett tanulmánytól. A holtágaknak ezekrõl a részeirõl ebben az idõszakban akövetkezõ növényeket írták le: a tavi kákát (Schoenoplectus lacustris), a víziharmatkását (Glyceria maxima), a nádat (Phragmites australis), a sziki kákát(Bolboschoenus maritimus), az éles sást (Carex gracilis), az ágas békabuzogányt(Sparganium erectum) és a mocsári csetkákát (Eleocharis palustris). Gyakorielõfordulásúak voltak a nyílfû (Sagittaria sagittifolia), a lándzsás hídõr (Alismalanceolatum), a mételykóró (Oenanthe aquatica) és a sárga nõszirom (Iris pseudacorus).Szórványosak voltak a vizsgált területeken a Carex fajok, úgymint a borzas sás (C.hirta), a parti sás (C. riparia), a hólyagos sás (C. vesicaria) és a rókasás (C. vulpina). Ezóna vegetációjában színezõelemekként a vesszõs füzény (Lythrum virgatum), a rétifüzény (Lythrum salicaria), a pénzlevelû lizinka (Lysimachia nummularia) és a vízimenta (Mentha aquatica) fajok voltak jelen.

A holtágak hínárvegetációjának fõ alkotói a sulyom (Trapa natans), a fehértündérrózsa (Nymphaea alba), a tavirózsa (Nuphar luteum) és az érdes tócsagaz(Ceratophyllum demersum) voltak ebben az idõszakban is. Mindegyik holtágbanelõfordult, és volt ahol nagyon magas borítási értéket ért el a vidrakeserûfû (Polygonumamphibium), pl. a feltöltõdés folyamatában elõrehaladott Borzanat vízét 75-80 %-banborította. A holtágak a tanulmány szerint a tározó feltöltése után a hínárnövényzetszétterjedésének a kiindulópontjai lehetnek.

Ennek az idõszaknak a vizsgálatainak másik nagy csoportját az abádszalókikísérleti tározó területén végzett megfigyelések (BANCSI I. 1977) képezték. Az 1973-banlétrehozott modelltározó területén végzett megfigyelések célja az volt, hogy

megpróbálják elõre jelezni, milyen változások várhatóak a tározó növényzetében, ésmilyen beavatkozások lehetnek szükségesek a leendõ tározó területén a megfelelõvízminõség fenntartásához. Hasonlóan az elõzõ vizsgálathoz itt is vizsgálták aplanktonikus élõvilágot és a vízminõséget. A hidroökológiai megfigyeléseket hároméven keresztül folytatták, három különbözõ területen. Az egyik a feltöltés idõpontjábanis szabad vízfelszínû volt, a másik két részt ekkor még erdõ és cserjés borította ñ vöröskõris (Fraxinus pennsylvanica), csörege fûz (Salix fragilis), hamvas fûz (Salix cinerea),gyalogakác (Amorpha fruticosa) fajokkal ñ, de 1975-ben ennek egy részét kiirtották.

Az 1974-es vizsgálatok fõ célja az volt, hogy a nyíltvizes és a benõtt területeketösszehasonlítsák. A különbözõ vízminõségi vizsgálatok egyértelmûen azt mutatták,hogy az erdõvel benõtt területek vize trofitását tekintve sokkal rosszabb, mint anyíltvizes területeké. Az elárasztott területeken az eredetileg is meglévõ növényzetelhalása különbözõ mértékû volt. A sekély (30-40 cm) vízborítású részeken egyes fajok,mint pl. a libapimpó (Potentilla anserina) és a fûzlevelû kutyatej (Euphorbia salicifolia),még az árasztás után egy hónappal is virágoztak. A prognózisokkal megegyezõen, ahínárnövényzet jelenõs szétterjedése volt megfigyelhetõ. Elsõ hullámban a közönségesrence (Urticularia vulgaris), a bojtos békalencse (Spirodela polyrhiza), az apró és akeresztes békalencse (Lemna minor, L. trisulca) és a vidrakeserûfû (Polygonumamphibium) terjedtek szét, szinte az egész területen. Ezt követte a növényzet élõhelyekszerinti differenciálódása, a vízmélység, ill. a vízfelület nyíltsága szerint.

Az erdõs és cserjés területek sekély vizében a közönséges rence (Urticulariavulgaris), a bojtos békalencse (Spirodela polyrhiza) és a vidrakeserûfû (Polygonumamphibium) képeztek sûrû állományt, míg a terület ÉNy-i részét kisebb mértékbenrucaöröm (Salvinia natans), keresztes békalencse (Lemna trisulca) és közönséges rence(Urticularia vulgaris) borította. E fajok elterjedése egyértelmûen jelezte a tározóbizonyos részeinek állóvíz jellegét. A szabad vízfelületeken elsõsorban a fehértündérrózsa (Nymphaea alba) és az érdes tócsagaz (Ceratophyllum demersum) alkottáka növényzetet. Érdekes, hogy a sulyom (Trapa natans) még csak szálankéntigyakorisággal fordult elõ.

Az 1975-ös megfigyelések elsõsorban arra irányultak, hogy a tározó leengedéseután kitermelt erdõk és cserjések helyein hogyan alakul a vízminõség az újraárasztásután, majd milyen további hidroökológiai változások zajlanak le a tározóban a másodikévben. Érdekes megfigyelés volt, hogy csak azok a cserjék, fák pusztultak el, amelyeketlegalább 30-40 cm-es víz borított. Azok a fûzfák, amelyek ágai akár csak néhány cm-rela vízfelszín fölé értek a víz alatt járulékos gyökereket fejlesztve tovább éltek. A vízleengedése után nagyon gyorsan gyomnövényzet borította el a területet. A vízinövényzet az újbóli elárasztást követõen a korábbi évhez képest jóval nagyobbmennyiségben jelent meg. A sulyom (Trapa natans) már nagy mennyiségben voltmegfigyelhetõ a fehér tündérrózsával (Nymphaea alba) és az érdes tócsagazzal(Ceratophyllum demersum) együtt az elõzõ évben is szabad vízfelületen, míg másterületeket a vidrakeserûfû (Polygonum amphibium) borított el. A kiirtott erdõ területénkomolyabb növényzet nélküli szabad vízfelület jött létre. A megmaradt erdõ vízinövényzete hasonló volt az elõzõ évihez, azzal a különbséggel, hogy szálankéntmegjelent itt is az érdes tócsagaz (Ceratophyllum demersum).

A sekély vizû és a parti területek növényzetét a széleslevelû gyékény (Typhalatifolia), sárga nõszirom (Iris pseudacorus), nád (Phragmites australis), vízi harmatkása(Glyceria maxima) fajok alkották, de ezekre nem volt jellemzõ jelentõs térhódítás. Azez évi vízminõségi vizsgálatok egyértelmûvé tették a leendõ tározó területén a teljeserdõ- és cserjeirtás szükségességét.

Az 1976-os vizsgálatok fontos megfigyelése volt, hogy a korábban felsoroltegykori erdõalkotó fajok közül, a három éves vízborítás ellenére is, csak a vörös kõris(Fraxinus pennsylvanica) elhalása (kb. 30 %) volt megfigyelhetõ. A nyílt vizekvegetációja összetételét tekintve nem változott, viszont tömegességére nézve jelentõsváltozás volt megfigyelhetõ, mivel a szabad vízfelület mintegy 50 %-át borították beekkor állományaik. Sajnos a tanulmány nem közöl adatokat arra nézve, hogy milyenváltozások voltak megfigyelhetõek az elõzõ évben leirtott területet borító, akkor mégtiszta víz növényzetében. Csak feltételezhetjük, hogy már itt is megjelentek ahínárnövények. A parti és sekélyvizû területek vegetációjából ebben az évben ñ akorábbi idõszak fajain kívül ñ leírták még a fehér tippan (Agrostis stolonifera),rucaöröm (Salvinia natans), kis tüskéshínár (Najas minor),úszó békaszõlõ (Potamogetonnatans) fajokat.

Az erdõs területeket borító víz vegetációja nem változott, továbbra is teljesenfedett volt a korábban is e helyeken megfigyelt fajok állományaival.

4. A kutatások harmadik szakasza

Ennek a szakasznak a kutatásai már a létrehozott tározó vízi- és mocsárinövényzetének alakulására irányulnak. Több ñ de elegendõ számúnak egyáltalán nemmondható ñ tanulmány is foglalkozik a kérdéssel, mégsem mondhatjuk, hogy alapos ésminden fontos kérdésre kiterjedõ ismeretekkel rendelkeznénk a tó vegetációjáról. Ennekköszönhetõ, hogy az utóbbi években egy újabb kutatás indult el (POMOGYI P.-SZALMA E.1995), ami a teljes tározó növényzetének feltérképezését, egyes állományok biomasszamérését, elemeinek egyedi és társulásbeli viselkedési jellegzetességeinek vizsgálatáttûzte ki célul, kiegészítve egyes növények ásványianyag-tartalmának mérésével. Akutatás jelenleg is folyik, ezért csak részeredményei kerültek publikálásra.

Az elsõ tanulmány (HAMAR J. 1987) a tározó vegetációjában végbementváltozásokat, megfigyelhetõ jellegzetességeket vizsgálja 1973 és 1984 között. Azelárasztásnak a terület növényzetében jelentõs változást okozó hatásai már a teljesfeltöltést követõen közvetlenül megmutatkoztak. A tározó hordalékcsapdakéntmûködött/mûködik, a létrejött ñ szigetekkel és töltésekkel körülvett ñ medencékbenjelentõs mennyiségû hordalék rakódott le. Az erõs hullámzás a töltéseket azokon ahelyeken rongálta meg leginkább, ahol a parti nádszegély degradálódott. Ezt a gyérebb,nem teljesen kifejlõdött állományainál maga a hullámzás, míg máshol a horgászhelyekkialakítása okozott, ezért a nádast néhány helyen újratelepítették. Az elárasztottterületeken lévõ cserjéseket nem irtották ki. Ezek hasonlóan a modelltározónálmegfigyeltekhez csak több év után, jelentõs mennyiségû uszadékfát képezve pusztultakki.

A tározó területének elárasztását követõ növényzeti változásokat több területenkövették nyomon. A Tisza medre a duzzasztást megelõzõen szinten mentes volt a vízinövényektõl. 1973-tól a vízszint kisebb emelésétõl, a kis öblökben megtalálható volt avidrakeserûfû (Polygonum amphibium), õszi hónapokban pedig a békalencsék (Lemnaspp.) és a rucaöröm (Salvinia natans), míg a parti zónák növényzetét a nád (Phragmitesaustralis) és a széleslevelû gyékény (Typha latifolia) alkotta. A II. elárasztási ütem utána nád megerõsödött, viszont a vidrakeserûfû (Polygonum amphibium) teljesen eltûnt.Ezeken a részeken 1983-tól indult meg a tündérfátyol (Nymphoides peltata) és aimbolygó békaszõlõ (Potamogeton nodosus) inváziója. Az Aranyosi-sziget fölöttviszont, a meredekebb partszakasz miatt, csak ritkán fordult elõ vízi növényzet.

A legnagyobb változások az Abádszalóki-öbölben voltak megfigyelhetõek. Ezek

elsõ szakaszát a kísérleti tározóról szóló tanulmányok ismertetésénél leírtam, a II.szakaszban a vízfelület növénymentessé vált, csak a náddal szegélyezett parthoz közelirészeken voltak megtalálhatók a tündérfátyol (Nymphoides peltata) és a imbolygóbékaszõlõ (Potamogeton nodosus) állományai. Az öblítõcsatornák partjait a közönségeskakaslábfû (Echinochloa crus-galli), a nád (Phragmites australis), a széleslevelû gyékény(Typha latifolia) és a tavi káka (Schoenoplectus lacustris) borította. A Kis-Tiszát igenváltozatos növényzet jellemzi, viszont nem tekinthetõ önállónak az öblökkel valókapcsolata miatt. Jellegzetessége a vizsgálat idõszakában a rucaöröm (Salvinia natans)tömeges jelenléte volt.

A Sarudi-medence egykori szántói és rétjei helyén az elsõ duzzasztásiszakaszban mocsárrét jelent meg, és a réti ecsetpázsit (Alopecurus pratensis) mellett,vízmélységtõl függõen sziki káka (Bolboschoenus maritimus), sárga nõszirom (Irispseudacorus), nád (Phragmites australis), mocsári csetkáka (Eleocharis palustris),pénzlevelû lizinka (Lysimachia nummularia) és tavi káka (Schoenoplectus lacustris)állományokkal tarkítva. A vízszintemelést követõen a terület néhány kakaslábfüves(Echinochloa crus-galli) terület kivételével víz alá került. A Sarud felõli parti zónábannem összefüggõ nádassal, a Tisza felõli oldalán pedig széles levelû gyékénnyel (Typhalatifolia) együtt jelent meg a nád (Phragmites australis), elõttük tündérfátyol(Nymphoides peltata) és az imbolygó békaszõlõ (Potamogeton nodosus) állományokkal.A vizsgálat idõszakának vége felé már az É-i oldalon nagy tömegben megjelent atündérfátyol (Nymphoides peltata).

A Poroszlói-medence korábbi növényzete a duzzasztás ellenére többé-kevésbémeg tudott maradni. Ezeknek a holtágaknak fontos szerepe volt a tározó növényzeténekkialakításában. Parti zónáiban széleslevelû gyékénnyel (Typha latifolia), szabadvízfelszínein sulyommal (Trapa natans), vidrakeserûfûvel (Polygonum amphibium) és atündérrózsa (Nymphaea alba) kiterjedt állományaival a tározó ñ vegetációját tekintve ñlegmozaikosabb medencéje volt ebben az idõszakban.

A Tiszavalki-medence az elsõ ütem után mocsári- és gyomtársulások élõhelyévévált. Legjelentõsebb fajok a réti ecsetpázsit (Alopecurus pratensis), a mocsári csetkáka(Eleocharis palustris) és a mezei zsurló (Equisetum arvense) voltak ebben az idõszakbana területen. A vízben maradt kiszárad fûzfák védett madarak fészkelõhelyeivé váltak. Amásodik ütem elárasztása után gyér növényzet volt megfigyelhetõ a területen, annakellenére, hogy a víz nem volt mély. Egyedül a parti zónát, és a medence közepén húzódómagasabb területet fedõ nád (Phragmites australis) és széleslevelû gyékény (Typhalatifolia) képzett jelentõsebb állományt.

A tiszafüredi Holt-Tisza vízszintje az árasztást követõen erõsen megemelkedett,és a tündérfátyol (Nymphoides peltata) kisebb állományai itt is megjelentek.

A vegetáció alapján is elkülönültek a tározó topográfiailag különbözõ területei.Jellemzõ növényzetet mutattak az öblök, a nyílt mélyebb vizek, a folyómedrek stb.Limitáló faktorként hatott a növényzet elterjedésére a hullámzás, az állandótereprendezés, a tározó évenkénti leengedése, az uszadékfák sodródása, és pl. agátlástalan horgászat.

A tó állandó vízszintingadozása és évenkénti leengedése olyan stressztényezõk,amelyek azt eredményezték, hogy a növényzet ñ legalábbis a vízi vegetáció ñ rendesasszociáltsága a terület nagy részén nem alakulhatott ki. Így egy olyan területrõlbeszélhetünk inkább, ahol teljesen egyedi környezeti viszonyok hatnak a növényzetre.Ebben a rendszerben a fontosabb növényfajok viselkedése, stratégiája egyáltalán nemvolt ismert, és nagyrészt ma sem az.

A másik ebben az idõszakban végzett, a tározó növényzetére irányuló kutatás

(SASS J. 1987) során a területrõl készült légi- és ûrfelvételeket használták felvegetációtérképezésre, ill. a biomassza becslésére és a vízminõség megállapítására. Atározóról a tanulmányban leírt módszerekkel 1981 és 1985 között négy alkalommalkészítettek teljes vagy részleges vegetációtérképet. Sajnos, csak az eredményekhez és azadatokhoz lehetett hozzájutni, a vegetációtérképekhez nem, viszont a tanulmány annyirarészletes, hogy a dokumentumok alapján képet alkothatunk a növényzetrõl.

Az 1981-ben végzett megfigyelések csupán néhány durva kategóriát különítettekel, így ezekbõl csak azt tudták megállapítani, hogy melyek azok a területek, ahol azeutrofizáció miatt jobban oda kell figyelni a növényzet változásaira. Így 1983-ban 14kisebb területet fényképeztek le, és a különbözõ ñ fekete-fehér, vörös és zöld szûrõs,színes negatív és színes infra negatív ñ felvételeken terepi bejárásokkal 16 növényfajállományait különítették el. Már az 1981-es eredményekhez viszonyítva ismegállapíthatóvá vált a tündérfátyol (Nymphoides peltata) nagymértékû terjeszkedése,hiszen az egyik részterületen a korábbi 1,16 ha-os állománya 8,62 ha-ra növekedett. Azalkalmazott módszer gyakorlati szempontból megfelelõ pontosságú és jól értelmezhetõvolt. Az 1984-es térképezés az egész tározó területét átfogta. Bizonyos növényekborításának és biomasszájának becslését a készült ñ 1:5000-es ñ vegetációtérkép alapjánkészítették el. A vizsgálat szerint ebben az évben a 84 km2-es vízterület 9 %-át (7,5km2) borította hínár. A tározó teljes területének (127 km2) 8 %-át (10,4 km2) nád, 10,3%-át (13,08 km2) gyalogakác, míg 6,5 %-át (8,28 km2) erdõ borította. A hínárterületének becslése a távérzékelés problémáiból fakadóan korrigált érték, mivel afotókon csak bizonyos hínársûrûség fölött voltak a foltok jól elkülöníthetõek.

1985-ben csak azok a területek kerültek újra felvételezés alá, ahol ahínárnövényzet gyors változása volt várható. A megfigyelések eredményeit összevetveaz 1984-es eredményekkel a hínár nagymértékû területnövekedését állapították meg.Míg a vizsgált területeken a hínár az elõzõ évben 1,391 km2-t borított, addig 1985-benmár 2,7 km2-t, ami 1,94-szeres területnövekedés. A hínárnövényzet különbözõ elemeimás-más mértékben gyarapodtak. Míg pl. a tündérrózsa (Nymphaea alba) borítottaterületek nagysága nem változott, addig a sulyom (Trapa natans) 2,3-szeres, atündérfátyol (Nymphoides peltata) 2,0-szeres, a vidrakeserûfû (Polygonum amphibium)2,5-szeres, az úszó békaszõlõ 2,8-szeres területnövekedést mutatott egy év alatt.

A távérzékelésen alapuló vizsgálatok a vízminõség megállapítására is irányultak.A hínárnövényzet vizsgálatának eredményei pedig egyértelmûen mutatták azelhínarasodást, ill. azt, hogy az alkalmazott módszer a vízgazdálkodás szempontjábólhasználható eredményeket produkált, komoly figyelmeztetésként a beavatkozásokszükségességére.

A területen a duzzasztást követõen, mint az az elõzõekbõl is kitûnik, rendszeresés alapos vizsgálata a makrovegetációnak nem történt meg. A publikált, ill. hozzáférhetõeredmények ñ mint azt már említettem ñ gyakran hiányosak, vagy nem közöltmódszerrel készültek, ezért összehasonlításra alkalmatlanok. Ez a hiány és ahínárvegetáció további terjedése tette szükségessé annak a kutatásnak az elindítását,amely jelenleg is folyik, de részeredmények már így is a rendelkezésemre álltak(POMOGYI P.-SZALMA E. 1995), de ezeket csak fõ vonalaikban foglalnám össze, miveljelentõsebb fórumon még nem publikálták õket.

A tanulmány a medencék vízi- és mocsári vegetációjára vonatkozó cönológiai,biomassza és ásványi anyag összetételbeli adatokat, továbbá a vízi növényzetrõlvegetációtérképet és az összes bejárt területrõl részletes fajlistát közöl, melyeketpontosan ismertetett metodikával állapítottak meg 1993-94-ben. A vizsgálat során akövetkezõ vízi társulásokat találták meg mind a négy, az Abádszalóki-, a Poroszlói-, a

Sarudi- és a Tiszavalki-medencében: Salvinio Trapetum, Trapo-Nymphoidetum,Potamogetum nodosi és Myriophyllo-Potamogetum. Ezek közül a Salvinio-Trapetumbizonyult a tározó uralkodó vízi társulásának. Az Abádszalóki-medencén kívül a többiháromban megtalálható volt a Nymphaeetum albo-luteae, a Poroszlói-medencekivételével elõfordult a Najadetum maritimi, a Ceratophylletum demersit pedig aSarudi-medencében nem, csak a másik háromban találták meg. A Lemno-Spirodeletumwolffietosum arrhizae ceratophyllosum fáciese csak az Abádszalóki-, míg a Salvinio-Potamogetum csak a Poroszlói medencében fordult elõ.

A mocsári társulások közül mind a négy medence területérõl a Scirpo-Phragmitetumot mint uralkodó társulást, kisebb kiterjedésben pedig a Glycerio-Sparganietumot írja le a tanulmány.

Ebben az idõszakban a tározó területének 33,14 %-át (42,09 km2) borította a víziés mocsári növényzet, az elõbbi 17,74 km2-es ñ ebbõl 14,1588 km2 a Salvinio-Trapetumñ, az utóbbi 24,35 km2-es területet borítva. A tanulmány megállapítja, hogy a mocsárinövényzet legalább akkora ütemben terjed mint a vízi, ezáltal legalább akkoraÑveszélytî jelentve, mint a hínár. Ez utóbbi tömegességét összevetve a korábbifelvételezésekkel becsülhetõvé vált a hínár terjedési mértéke, melyet az egész tározóravonatkozóan évi 1,2-1,3 %-nak találták.

A tanulmány részletesen elemzi az egyes medencék növényzetének borítását, ésa mért biomassza adatokat; továbbá az egyes növényeken végzett ásványi anyagtartalomra vonatkozó eredményeket is közöl. A vizsgálat során a sulyom (Trapa natans)ñ mint erõsen terjeszkedõ növény ñ részletesebb vizsgálata is megtörtént, elsõsorbanazzal a célzattal, hogy a terjedési stratégiájának jellegzetességeit feltárja (SZALMA E.-K.SZILÁGYI E. 1997). Az 1996-ban kezdõdött vizsgálatok több módszerrel is vizsgáltákennek a hínárnövénynek a jellemzõ sajátosságait: transzektek mentén történõ klasszikuscönológiai felvételezéseket végeztek, fajlagos biomasszát mértek és a sulyommorfológiai jellemzését ñ különbözõ anatómiai jellegeinek vizsgálatával ñ is megtették.E vizsgálatok alapján megállapíthatóvá vált, hogy a sulyom rendkívül sikeres terjedésistratégiája összefüggésbe hozható élet- (hydrotherophyta) és növekedési-formájával(trapid). Különbözõ körülmények között további három növekedési formájátkülönítették el.

Csak remélni lehet, hogy ezek a kutatások továbbra is ilyen alapossággal fognakfolytatódni, hiszen a Tisza-tó makrovegetációjának változásai olyan mértéket öltöttek,ami már nem csak a vízminõségre gyakorol negatív hatást, hanem sokszor halgazdaságiés idegenforgalmi károkat is okoz. Azt, hogy mennyire fontos az aprólékostudományosan megalapozott munka, azt az elõzõekben bemutatott vizsgálatok isbizonyítják, hiszen visszamenõleg csak az ilyen módszerekkel felvett adatoknyújthatnak biztos ismereteket és felhasználható eredményeket.

Összefoglalva az eddigieket, megállapíthatjuk, hogy a Tisza-tó térségben atározó létrehozása elõtt a növényzetre vonatkozó átfogó, részletes vizsgálatokat nemvégeztek. Csak a vegetáció egy részérõl van ñ igaz, nagyon alapos ñ képünk, ígyigazából nem tudhatjuk, hogy mi veszett el a tározó beüzemeltetésével. A késõbbiidõszak ñ gyakran látványos ñ eredményei nem mindig jól használhatóak, így csak aközelmúltban elindult vizsgálattól várhatjuk, hogy ñ a makrovegetáció pontos rögzítésemellett ñ a korábban is tapasztalt változásokra magyarázatot, a problémák orvoslásáraalkalmazható módszereket találjon.

KöszönetnyilvánításEzúton is szeretném kifejezni hálámat Dr. Szalma Elemérnek, a JGYTF Biológia

Tanszék fõiskolai adjunktusának önzetlen és nélkülözhetetlen segítségéért, Dr. BagiIstvánnak a JATE Növénytani Tanszék egyetemi adjunktusának a türelmes szakmailektorálásért, Földvári Mihály csoporttársamnak az idegennyelvi nehézségekáthidalásában nyújtott segítségért, és végül, de nem utolsó sorban Dr. Hornung Erzsébetkoordináló tanárnak, aki nélkül ezt a munkát el sem kezdtem volna.

IRODALOMJEGYZÉK

BANCSI I. 1977.: Az Abádszalóki kísérleti terület vizsgálatának eredményei. In:.Adatok a Tisza környezettani ismeretéhez, különös tekintettel a Kiskörei vízlépcsõterületére. /szerk.: Bancsi I./ ñ KÖTIVIZIG Kiskörei Laboratóriuma, Kisköre,VIZDOK Budapest, pp. 112-137.

BODROGKÖZY GY. 1962.: Die Vegetation des Theiss-Wellenraumes. I. Zönologischeund ökologische Untersuchungen in der Gegend von Tokaj ñ Acta Biol. Szeged 8.pp. 3-44.

BODROGKÖZY GY. 1965.: Die Vegetation des Theiss-Vellenraumes II.Vegetationanalyse und Standortökologie der Wasser- und Sumpflanzenzönozenim Raum von Tiszafüred ñ Tiscia 1. pp. 5-31.

HAMAR J. 1987.: A Kiskörei-tározó vízi vegetációja. In:. Album a Kiskörei tározótérségérõl. /szerk.: Karcagi G.-Bancsi I./. ñ KÖTIVIZIG, Szolnok, pp. 205-213.

HARKA Á. 1985.: Tiszafüred növény és állatvilága. In: Tiszafüredi tanulmányok 1:Természettudományi tanulmányok /szerk.: Füvessy A.-Szilágyi M./. ñ TiszafüredV.T., SZ.M.M.I., Szolnok, pp. 41-57.

NAGY I. 1982.: A Kiskörei tározó hullámterének átalakítása ñ Vízügyi Közlemények 3.pp. 455-465.

POMOGYI P.-SZALMA E. 1995.: A Kiskörei tározó hínár- és mocsári vegetációja.(kézirat) ñ Keszthely-Szeged.

SASS J. 1987.: A Kiskörei tározó egyes jellemzõinek vizsgálata távérzékelésieszközökkel. In:. Album a Kiskörei tározó térségérõl. /szerk.: Karcagi G.-BancsiI./. ñ KÖTIVIZIG, Szolnok. pp. 111-120.

SZALMA E.-K. SZILÁGYI E. 1997.: Trapa natans L. terjedési stratégiája a Kiskörei-tározóban ñ IV. Magyar Ökológus Kongresszus, Abstract. Pécs. p. 184.

TÍMÁR L. 1950.: A Tiszameder növényzete Szolnok és Szeged között. ñ Ann. Biol.Univ. Debrecen 1. pp. 72-145.

TÍMÁR L. 1954.: A Tisza hullámterének növényzete Szolnok és Szeged között. I. Vízinövényzet (Potametea Br.-Bl. et Tx.). ñ Bot. Közlem. 45. pp. 85-98.

TÓTH M., B. 1977/a: A Kiskörei-tározó növényzete 1973-1977 között. In: Adatok aTisza környezettani ismeretéhez, különös tekintettel a Kiskörei vízlépcsõterületére /szerk.: Bancsi I./ ñ KÖTIVIZIG Kiskörei Laboratóriuma, Kisköre.VIZDOK Budapest, pp. 93-94.

TÓTH M., B. 1977/b: A tározó terültén fekvõ holtágak hidroökológiai viszonyai. In:Adatok a Tisza környezettani ismeretéhez, különös tekintettel a Kiskörei vízlépcsõterületére /szerk.: Bancsi I./.ñ KÖTIVIZIG Kiskörei Laboratóriuma, Kisköre.VIZDOK Budapest, pp. 95-97.

II. rész

A területhasználat ésa környezetvédelem

értékelése

A területhasználat és akörnyezetvédelem kapcsolata

Molnár Emesetérségfejlesztés hallgató

Gödöllõi Agrártudományi Egyetem

1. A területhasználati problémák általános megközelítése

A világ és különösen Európa fejlett országiban a vidéki táj és környezet szerepe,megítélése jelentõs változáson ment át. A vidéki térség hagyományosan szinte egyetlen,vagy messzemenõen domináló feladata ñ az élelmiszerek, a növénytermesztési ésállattenyésztési nyersanyagok elõállítása ñ mellett elõtérbe kerültek az egyéb funkciók,amelyek közül külön kiemelésre érdemes a környezet-, a természet- és tájvédelmi-valamint a fogyasztási- és szolgáltatási funkciók széles köre. Rá kellett ébredni ugyanis,hogy a vidéki térség nem csupán a mezõgazdasági termelés színtere, hanem egybenbiológiai és társadalmi élettér is, és ha beavatkozásainkat csupán a termeléshatékonyságának növelése vezérli, akkor az élettér funkciók komoly veszélybekerülhetnek. Ilyen körülmények között a környezet degradálódása nem csupán atermelés visszaeséséhez vezet, hanem az emberi létfeltételeket is komolyanveszélyezteti.

Egyetlen más gazdasági ágazat sem képes a természetet és a tájat olyanmélyrehatóan befolyásolni, mint a mezõgazdaság, mely Magyarország esetében azösszterület 85.5 %-ával közvetlenül érintkezve, a kultúrtáj fõ használója. Ebbõl fakad,hogy a természetvédelem alapvetõen rá van utalva a mezõgazdasággal valóegyüttmûködésre. Ez különösen azokra a természetvédelemben jelentõsökoszisztémákra igaz, amelyek meghatározott, általában extenzív földhasználati formákközött keletkeztek, és létük ezeknek a gazdálkodási, földhasználati formáknak amegmaradásától függ. Ezek ökológiai szempontból ugyanolyan értékesek lehetnek, minta természetközelibb vagy természetes ökoszisztémák. Másrészt a mezõgazdálkodásteljesítménye, eredménye nagyrészt a környezet, a természeti erõforrások állapotától,minõségétõl függ. A természetvédelem és a mezõgazdálkodás egymásrautaltságaelkerülhetetlenné teszi a két ágazat összehangolását.

A vidéki térségek fejlesztése során a mezõgazdálkodás fogalmának lényegesentágabb értelmezésére, egyre inkább környezetgazdálkodási tartalommal valómegtöltésére van szükség, vagyis a természet- és környezetvédelmi (stabilizálási), atermelési és fogyasztási-szolgáltatási funkciókat egyaránt figyelembe kell venni. Hosszútávon csak az a gazdálkodás lehet fenntartható (értékõrzõ), amely beavatkozásait ehármas funkció szempontjából optimalizálja s amely nem a teret, a környezetet alakítjaaz elhatározott tevékenységek, ágazatok igényeihez, hanem a környezeti feltételekhezalkalmazkodó, környezetébe belesimuló, annak adottságait a lehetõ legnagyobbmértékben kifejezõ struktúrákat, tevékenységeket, ágazatokat használ. Más szavakkal eza gazdálkodás az adottságokból ñ a környezeti feltételekbõl és a hagyományokból ñvezeti le a törekvéseit, nem pedig fordítva (ÁNGYÁN J. 1995).

Annak ellenére, hogy Magyarországot a viszonylag intenzív mezõgazdaságjellemzi, az ország különbözõ területein még ma is megtalálhatók az extenzívgazdálkodási rendszerek bizonyos formái, átmenetei, ill. maradványai. Szinte mindegyikföldrajzi nagytájunk rendelkezik még valamilyen hagyományos gazdálkodási formával,igaz ezek módja, kiterjedése, nagyságrendje területenként más és más. Példa erre azalföldi szikes gyepeken folytatott juhászat, a dunántúli fás legelõk szarvasmarhávaltörténõ hasznosítása, az õrségi gyepgazdálkodás és gyümölcstermesztés, a kiskunságitanyarendszer vagy az aggteleki karsztfelszín extenzív használata.

Az extenzív gazdálkodási rendszerek fontos szerepet játszanak a hátrányoshelyzetû térségek életében. Sok elnéptelenedõ területen ezek kínálnak

munkalehetõséget, megélhetést. Az extenzív rendszerek termékei nem versenyképesekés jövedelmezõségük alacsony. Csak úgy biztosítanak megélhetést, hogy a családiönfenntartást szolgálják. Az extenzív mezõgazdálkodási területek potenciális bázisai aszabadidõ eltöltésének, a zöldturizmusnak, a vadgazdálkodásnak. Ezek továbbibevételeket jelentenek és javítják az extenzív rendszerek megõrzésének esélyeit.

Magyarország természeti értékeit csak rezervátumokban ñ az ország területének7 %-án ñ nem lehet megõrizni. Az extenzív területek és rendszerek az országterületének mintegy 15-20 %-át teszik ki. Ezek megõrzésével jó lehetõség kínálkozik avédett és veszélyeztetett közösségek, növény- és állatfajok védelmére.

A magyar természetvédelemnek is ki kell lépni a rezervátumokból és nagyobbfigyelmet kell fordítani a gazdálkodás és a természetvédelem összefüggéseire, a védettterületeken belül és kívül egyaránt. A kívül esõ területek esetében is alaposan meg kellvizsgálni a gazdálkodás és az élõvilág kapcsolatát (MÁRKUS F. 1994).

2. A Tisza program és a Tisza-tó Regionális Tájrendezési Tervajánlásai

A Tisza-tó igen fiatal képzõdmény, amellyel kapcsolatosan nem állítható, hogyjól (ki)ismert, és nem tartogathat meglepetéseket. A Balatonnal századok óta együttélünk, sok vonatkozásában jól ismerjük. Önfenntartó, stabil rendszernek tekinthetjük,mégis egy-egy vízminõség-romlás, halpusztulás stb. szakmai viták sorát képeselindítani. A Tisza-tó mesterséges beavatkozás folytán jött létre, és az ilyen jellegû snagyságrendû emberi beavatkozással kapcsolatos tapasztalatokkal nemigenrendelkezünk. Jogosnak tûnik tehát a kialakult helyzettel kapcsolatos minden olyankritika, mely annak labilitását emlegeti. A Tisza-tó egy felduzzasztott folyó, és afolyókat jellemzi a változás, a folyamatszerûség. Az erõsödõ üdülés idegenforgalmihasznosítás érdekei, elvárásai azonban a tó látszatából táplálkoznak, álló állapotbangondolkoznak, holott ilyen nincsen.

A térség pozitív irányú fejlõdésében számos felelõs szereplõ érdekelt. Atelepülések önkormányzatai ñ akik egyszerre fõszereplõk, de tényleges alanyok is ñmellett 4 megye önkormányzata és 4 megyei területfejlesztési tanács, 2 nemzeti park, 4megye illetékes állami és szakigazgatási szervei, számos állampolgári szervezet, akamarák és vállalkozói érdekképviseletek között kell megépíteni azt a "szövevényestársadalmi térszerkezetetî, ami a tényleges fizikai környezetet hatékonyan alakítja.

A Tisza-tóval kapcsolatos rendkívül szerteágazó és nagy kiterjedésû regionális éságazati irodalom áttekintésére alapozott térségi fejlesztési programok kidolgozására1992-93 évben a MÛ-HELY Kft. kapott megbízást a Környezetvédelmi ésTerületfejlesztési Minisztériumtól. Ez a munka az érintett önkormányzatokkal és egyébhelyi szereplõkkel folytatott egyeztetések során megakadt, ezért 1995 végén a KTMpályázatot írt ki egy integrált regionális és tájrendezési terv kidolgozására a tótérségében. A pályázat során a megbízást a Teampannon Kft. nyerte el.

A készülõ regionális és tájrendezési tervnek kell biztosítani azokat aterületrendezési kereteket, szabályokat, melyek eszközül szolgálnak a térségiterülethasználat, a nemzeti érdekeknek megfelelõ alakításához. A Tisza-tó Regionális ésTájrendezési Terv támaszkodik az Európai Unió ajánlásaira és tartalmazza az Alföldprogramon belül kiemelt Tisza program alapelveit, melyet a VÁTI Rt. munkatársaidolgoztak ki és dokumentáltak 1996 elsõ felében.

A Tisza terv célkitûzései, elvei a Tisza-tóra is érvényesek. A Tisza program

legfontosabb alapelvei:a) A fenntartható fejlõdés érvényesítésének elve.b) Az ökológiai funkciók megõrzésének és rehabilitációjának elve.c) A környezetkímélõ gazdaság feltételeinek figyelembe vételének elve.d) Az egységes idegenforgalmi rendszer elve.

Nemzeti stratégiánk nem vitatott prioritása az Európai Unióhoz való csatlakozásfeltételeinek megteremtése. Erre való tekintettel a Tisza-tó RTT meg kell feleljen az EUterületfejlesztési programjának is. Két jelentõs ajánlást szükséges térségünkvonatkozásában figyelembe venni:

a) A természetes vízfolyások ñ patakok, folyók ñ völgyében a természetesélõhelyek rehabilitációjának (az eredetihez közeli, természetszerû állapot megõrzése,helyreállítása, ill. annak megközelítése) elvét.

E kiemelt irányban nyugaton most teszik meg az elsõ lépéseket, amelyek arendkívül költséges élõhely rehabilitációra és természetes mederkanyarulatokhelyreállítására összpontosulnak. E téren elõnyünk igen jelentõs, hiszen mindössze (az,hogy elõnyben lennénk szerintem erõsen vitatható) a meglévõ, pusztuló természetiértékek megõrzésére és a szennyezõ források felszámolására, vízutánpótlás-vízmegtartásmegoldására kell összpontosítanunk.

b) Az intenzív agrártermelés területeinek, fõként a szántóterület csökkentésénekelvét.

E fõ irány az agrárterületek csökkenésébõl adódó területhasználat-váltáslehetõségét jelenti, ahol az alacsony aranykorona értékû mûvelésbe vont földekrenaturálásra kerülnek. E területeken természetes ökológiai állapotuknak megfelelõ(erdõ, rét, legelõ, vizes terület, refugium, pufferzóna stb.) funkciók helyezhetõk el,amivel a munkaigényes vagy extenzív biotermelés alapjai is megteremthetõk.

A fenti alapelvek következetes és arányos érvényesítése nem kevés egyéni éscsoportérdeket sért, amelyek konfliktusok formájában kerülnek felszínre. Ezek kezeléseelképzelhetetlen az idõt igénylõ tisza-tavi identitás ñ érzelmi kötõdés ñ kialakulása ésbizonyos regionális szinten megbízhatóan és tartósan mûködõ elõnyöket és hátrányokatkompenzáló mechanizmusok nélkül (TISZA-TAVI CHARTA 1996).

2.1. A Tisza-tavi térség fejlõdésének forgatókönyvi változatai

A Teampannon Kft. (A TISZA TAVIÖ 1997) kidolgozta a térség fejlõdéséneknéhány lehetséges útját, melyek a következõk:

2.1.1. A. szcenárióAz A. szcenárió kulcsszavai: terhelhetõségen alapuló fejlesztések, a hosszú távú

érdekek prioritása, részvételi demokrácia, erõteljes koordináció a fejlesztés és rendezésterületén. Egyidejûleg megjelenõ intenzív és extenzív irányú fejlesztések.

Ez a szcenárió a tó és a táj terhelhetõségének megfelelõ, mértéktartó, a hosszútávon jelentkezõ társadalmi igényeknek elébe menõ, ökológiailag vélhetõen stabil,minõségi, fejlõdési-fejlesztési modell. Ennek keretében a mai és a potenciáliserõforrások gondos használata és értékõrzõ modernizációja, megõrzése áll a fejlesztésekközéppontjában.

Megvalósítása (a B. szcenárióval szemben) az anyagi erõforrások idõben,koncentráltabban történõ (a gyors tõkemegtérülést nem döntõ prioritásnak tekintõ)felhasználását feltételezi. Ezért (is) elengedhetetlen feltétele a szcenáriómegvalósíthatóságának egy jól mûködõ Tisza-tó Fejlesztési Tanács (TTFT), mely képes

a befektetések és a rendezési folyamatok koordinálására.A szcenárió következetes megvalósításának várható eredménye: (15-20 év

távlatában) az európai turisztikai piacon egyedülálló "termék". A Tisza-tó környezetévelegységben (a települések beépített és tájszervezett, tájrendezett külterületeivel együtt), aközeli Hortobággyal, Dél-Borsodi-Mezõséggel és Tokajhegyaljával együttmûködésbenés versenyben ñ a Tisza-völgy egyik attraktív és egyedi turisztikai centruma lehet.

Ám, hogy tényleg az is legyen, a jól mûködõ TTFT-n túl még három alapvetõfeltételt szükséges kiemelni:

Az ökológiai értékek, érdekek prioritásának érvényesülése. Ez azt jelenti, hogy aterülethasználattal összefüggõ fejlesztések megengedhetõségének a környezet- és atájterhelhetõség szabja az elsõ és a közösség által legszigorúbban ellenõrzött korlátot.

A tervezés területén ténykedõ önkormányzatok mûködése tekintetében azegyszerû képviseleti demokrácia gyakorlatából fokozatosan ki kell bontani a részvételidemokrácia gyakorlatát. Csak ez esetben remélhetõ a várható konfliktusok megelõzéseill. kezelhetõsége. Fel kell tehát gyorsuljon a különbözõ részérdekeket integrálóegyesületek megalakulása és szereptévesztés nélkül való hatékony s függetlenmûködése.

Feltételként meg lehet fogalmazni a helyi lakosság demográfiai összetételébenkívánatos pozitív irányú elmozdulást. Nevezetesen a jelenlegi népességfogyáslelassulását, lassú stagnálásra váltását, mely bizonyos fiatalodással jár együtt. A jelzettfiatalodás nem lehet csak endogén folyamatok eredménye. Szükséges, hogy különfélepozitív motivációk által megmozdított fiatal ñ produktív korú ñ népesség költözzön be atérségbe.

A mezõ és erdõgazdálkodás területein nem a hagyományos termelés szempontjainyernek prioritást. Kétségtelen, hogy nehéz átállni gondolkodásban, magatartásban egy amegszokottal szöges ellentétben lévõ feltételrendszerre. Ám tudatosítani szükséges,hogy országunk EU csatlakozása következtében (4-5 év) a termelést és a piacra jutástsegítõ támogatások csökkennek, megszûnnek. Mire várhatnak támogatást a jövõben azagrárium szereplõi?• Az aktív mezõgazdasági területek termelésbõl történõ kivonására (rét, legelõ, erdõ,stratégiai gyep)• nem mûtrágyázott területek után• kémiai növény védõszerekkel nem kezelt területek után• az állatállomány bizonyos számosállat/ha szint alá csökkentése esetén• új, nem élelmiszer célú mezõgazdasági termékek termelése után (pl. mezõgazdaságieredetû üzemanyagok, biológiailag lebontható csomagoló anyagok, kenõanyagok, egyébnyersanyagok termelése után)• a mezõgazdasági turizmus céljaira létesített férõhelyek után• a természetvédelmi, talajvédelmi és jóléti erdõterületek után.

Mindenesetre a Tisza-tó térségében a speciális körülmények, a várható országosszabályozókon kívül, további ösztönzõket és szabályozásokat kívánnak:• a rossz és közepes minõségû szántóterületek mûvelésbõl való kivonását ösztönzõlokális kompenzációkat,• a földrészletek tagosítását ott, ahol az indokolt,• a tanyaépítés ösztönzését a területrendezési tervben meghatározott övezetekben• az ökogazdálkodás ösztönzését, szervezését.

Az A. szcenárió esetén várható, hogy a mezõgazdasági területeknek csak kisebbhányadán (távolabb fekvõ, viszonylag jobb talajminõségû területeken) alakulnak ki

összefüggõ, intenzív mûvelésû közepes és nagy üzemek. A Tisza-tóhoz közeledve pedigegyre jellemzõbb lesz a mezõ és erdõgazdaság területhasználatára a passzív, extenzívterületek, jóléti és véderdõk, valamint a 3-20 ha-os öko(bio)gazdálkodást és turisztikaiszolgáltatásokat is nyújtó tanyás gazdaságok komplex tevékenysége.

A közép- és kisbirtokok könnyebben bekapcsolódhatnak a turizmusháttérszolgáltatásaiba beszállítóként. A több lábon álló törpebirtokosok vegyesgazdasága számára kézenfekvõ adottság, hogy "házhoz jön" a városi piac, azaz a termésegy jelentõs hányada kevés szállítással, feldolgozott formában, szolgáltatásokba épülvehelyben értékesíthetõ.

Ha a községekben és a mezõgazdasági birtokon, tanyán vagy a gazdasághozkapcsolódó területeken valósul meg a turizmus, akkor létrejöhet az a szimbiózis, amimind a helyi társadalom, mind a helyi gazdaság számára a lehetõ legtöbbet adja. Így aközvetlen gazdasági kapcsolaton kívül azok a személyes és kulturális találkozások ismegtörténnek, amelyek a térség hosszú távú biztonságos létét garantálhatják.

2.1.2. B. szcenárióB. szcenárió kulcsszavak: spontán folyamatok felerõsödése, gyenge

szabályozottság, önérdek-érvényesítés, gyenge koordináció, rövid távú érdekekprioritása.

A B. szcenárió a többtényezõs kudarcról szól. Arról, hogy nem képes a térség apotenciálisan adott lehetõségeket kibontani, nem képes egy európai szintû, sajátosegyedi arculatú turisztikai térséggé fejlõdni, a helyenként egyébként jelentõsberuházások ellenére sem.

A mezõ- és erdõgazdálkodás területén az intenzív termelés szempontjai nemnyernek ugyan teljesen prioritást, de nem is szorulnak kellõ mértékben háttérbe.

A tározó létrehozása után kialakult és a privatizáció után részben átalakulttermelési szerkezet, ill. az öntözött, öntözhetõ területek bázisán egy aktív, relatíveintenzív gazdálkodás marad (egyre kisebb eséllyel) mûködõképes.

Ebben az alternatívában a meghatározó üzemméret 100-200 ha feletti, melyüzemek a piacon maradásuk érdekében is felvállalják a kisebb üzemek számára atechnológiai és technikai segítséget, valamint a felvásárlást, a marketingmunkát is.

Értelemszerûen nem valósítható meg a duzzasztási szint legcsekélyebb emelésesem.

Valószínûleg nem végezhetõ el a kisbirtokosok érdekében a földrészleteketegyesítõ tagosítása sem.

Az egyre kedvezõtlenebb makrogazdasági és fizikai környezetben mûködõ,hagyományos termelési szerkezetüket nehezen változtató mezõgazdasági üzemekmegkísérlik fennmaradásuk érdekében• az ökogazdálkodás néhány elemét alkalmazni,• a mezõgazdasági turizmusba történõ bekapcsolódást is, ám az ellentmondásosfeltételek miatt mindezt nem sok sikerrel.

Mûvelési ág változása a természetszerû, állandó növényborítottságú mûvelésiágak (erdõ, gyep) irányába csak az egyértelmûen és szélsõségesen gyenge tulajdonságúterületeken indul el.

2.1.3. C. szcenárióKulcsszavak: határozatlanság és kapkodás, gyenge állampolgári fegyelem,

elégtelen együttmûködés, késlekedõ európai integráció, kiszámíthatatlan, váratlanesemények.

A C. szcenárió akkor érvényesül, ha végképp nincs következetes, tudatosstratégia és megfelelõ térségi politika, valamint az ehhez szükséges szervezet arra, hogyaz A. vagy akár a B. szcenárió valósuljon meg (A TISZA-TAVIÖ 1997).

IRODALOMJEGYZÉK

ÁNGYÁN J. 1995.: A növénytermesztési stratégiaváltás legfontosabb területei, rövid- éshosszú távú feladatai. ñ Egyetemi jegyzet. Gödöllõ.

MÁRKUS F. 1994.: Extenzív mezõgazdaság és természetvédelmi jelentõségeMagyarországon. ñ WWF-füzetek 6. Budapest, 23 p.

A Tisza-tavi térség fejlõdésének forgatókönyvi változatai. 1997. (kézirat) ñTeampannon Kft., Budapest.

Tisza-tó regionális és tájrendezési terv elvek (Tisza-tavi Charta). 1996.09. ñTeampannon Kft.-Váti Rt., Budapest, 40 p.

A Tisza-tó hatása a környezetére

Dobos Annageográfus PhD hallgató

Eszterházy Károly Tanárképzõ Fõiskola

Sütõ Lászlóföldrajz-geográfus

Kossuth Lajos Tudományegyetem

1. Vízhasznosítás, vízügyi beavatkozások a területen

Az 1973 áprilisában üzembe helyezett Kiskörei Vízlépcsõ a legjelentõsebbvízügyi beruházás az Alföldön, amely része az egész Tisza-völgyet érintõvízrendezésnek (1. ábra). Létrehozását a már említett szélsõséges vízjárás, a fokozódóvízhasználat, a növekvõ szennyvízterhelés indokolta. A vízrendszer szabályozását, azöntözést, a belvízrendezést, az egyéb vízfelhasználást és a napjainkban újra fontossáváló vízi közlekedést a folyón épült tározórendszerekkel, és az ezekhez kapcsolódócsatornákkal kívánták megoldani. A tiszalöki, a kiskörei és a tervezett csongrádivízlépcsõ (és még kettõ, amelyeknek a tervei sem készültek el) együttesen volt hivatottarra, hogy a Tiszán a visszaduzzasztott víztereken a hajózás a nyári kisvizesidõszakokban is akadálytalanul folyhasson. Mivel a pénzforrások fokozatosanelapadtak, így már a kiskörei beruházás sem lett teljes, a csongrádi pedig csak tervmaradt.

Mi volt ezeknek a következménye? A hajóforgalom Kisköréig képes lejönni aTiszán, de az alacsony vízállás miatt nyáron sokszor hetekig vesztegelnek, amíg képesektovábbhaladni. Ez a Tiszán zajló áruforgalom lehetõségét erõsen korlátozza, anemzetközi forgalmat (pl. a Dunával való kapcsolatot) pedig egyszerûen lehetetlennéteszi. Mindez tetemes gazdasági haszontól üti el a Tisza mentén élõket.

A kiskörei tározóteret három ütemben tervezték teljesen feltölteni, azonban csaka második duzzasztási szintig jutottak (89 m az Adriai-tenger szintje felett az elsõütemben, majd 1984-tõl 89,25 mAf a másodikban). Ez közel két m-rel alacsonyabb atervezettnél, ami a vízmennyiség tekintetében azt jelenti, hogy a tervezett 405 millió m3

helyett 124 millió m3 a hasznos tározótérfogat (BANCSI I.-NAGY I. szerk. 1990, DÓRA T.1996). Novembertõl áprilisig a tározó a mélyebb részek kivételével szárazra kerül.

Az utóbbi években megerõsödõ környezet- és természetvédelem céljainak ez azállapot jobban megfelel, mint az eredetileg tervezett, ezért a "félmunka" hasznosnakbizonyult. Ugyanis a nyári duzzasztás során kialakult üzemi vízszint a tározótérbenmegmaradt szárazulatokkal, helyenként növényzettel borított, helyenként nyílt vizesterületekkel az egykori, a folyószabályozások elõtt meglévõ viszonyokhoz hasonló, s eza vártnál is gazdagabb élõvilágnak lett "menedéke".

A kiskörei rendszer jelenleg az alábbi fõmûvekbõl áll (2. ábra). A vízlépcsõ (1.kép) a duzzasztómûvet, az erõmûvet, a hajózsilipet és a hullámtéri duzzasztómûvetfoglalja magában. Ha a tározón az alvíz és a felvíz különbsége meghaladja a 2 m-t akkor28 MW-os erõmû üzemel.

A gátakat és az egyéb árvízvédelmi létesítményeket úgy építették meg, hogyazok az 1 %-os valószínûségû árhullámok kivédésére is alkalmasak legyenek, ill.magából a duzzasztásból fakadó tartósan magas vízállást is képesek legyenekfenntartani (DÓRA T. 1996). Ez a gátaknál azt jelenti, hogy az 1 %-os árvízszinttõlmásfél m-rel magasabban épültek ki. Megoldandó feladatot jelent, hogy a nagyagyagtartalommal bíró töltések a szivárgó vizek hatására túlnedvesedve csuszamlásrahajlamosak. Ezért a rézsû lejtõszögét ahol szükséges, meg kell változtatni.

A hullámveréstõl pusztuló partszakaszok és a leggyakoribb szélirányok közöttegyenes arányosság áll fent (BANCSI I.-NAGY I. szerk. 1990). Ezen a területen csökkenõgyakorisággal Ny-i, É-i, ill. ÉK-i a legjellemzõbb szélirány. Ezért a szélirányban fekvõpartokat telepített nádpadka, "hullámtörõ" terméskõgát ill. kiszórt kövek védik. Anádpadka önmagában nem jelentene elegendõ védelmet az eróziónak erõsen kitett

részeken, mivel a hullámok képesek a nádfalat is megbontani, a padkát elhordani. Ezértvolt szükség a terméskõre is (2. kép). Késõbb az így megerõsített partszakaszon anövényzet megtelepedése is könnyebb, ami további védelmet jelent.

A szivárgó vizek ellen a töltésrendszerrel párhuzamosan elvezetõcsatornarendszer készült, amely a belvíz elleni védelemben is fontos szerepet kap. Atározó vízforgalmának élénkítésére öblítõcsatornák épültek, amelyekrõl már avízfolyásoknál szóltunk. A kiépült vízellátó hálózat része a Nagykunsági- és a Jászsági-fõcsatorna a hozzájuk tartozó másodrendû öntözõrendszerekkel együtt.

2. A vízlépcsõ hatásai a Közép-Tisza-vidék természeti adottságaira

A kiskörei létesítmény létrehozása után komoly változások következtek be atermészeti viszonyokban. Ez érthetõ is, hiszen a kialakult tározó méreténél fogva(harmadik legnagyobb állóvizünk) jelentõs hatása kell legyen a környezetére. Ezeknek ahatásoknak a szakemberek általi elemzése közel két évtized után napjainkban történikmeg.

A vízlépcsõnek a vízminõségre gyakorolt hatása kettõs. A lefolyásiviszonyokban bekövetkezett változások közül káros, hogy a vízsebességmérséklõdésével csökkent az oxigénfelvevõ képesség is (KARCAGI G.-BANCSI I. et al.1987). Viszont a megnövekedett vízfelület, a tározott víz mennyisége a szennyezésekkoncentrációjának csökkentését segíti elõ (DÓRA T. 1996). A vízminõsítés felhasználásszerint is változó, de ezek mellett készül minden évben egy összesített minõségi lista is.Az öntözõvizek tekintetében minden évben elsõ osztályúnak minõsült, bár figyelmeztetõjel, hogy az ásványi anyagok mennyisége növekvõ tendenciát mutat. Az ipari víztekintetében is a legtöbb komponensre elsõ osztályúnak minõsítették, egyedül azásványolaj szennyezésnél volt ettõl nagyobb eltérés. Ivóvíz tekintetében már egyáltalánnem ilyen kedvezõ a kép. Ugyanis az ásványolaj, a nitrit, az ammónium, a fenol és aKOI koncentráció mértéke kedvezõtlenül alakult (DÓRA T. 1996). Halgazdaságihasznosításra nézve a komponensek zöme csak a másodosztályú minõségikövetelményeknek felelt meg. Megvizsgálták a tározó vizének nehézfém-szennyezettségét is, nyolc toxikus elemre nézve. Az eredmények minden esetben jóvízminõséget mutattak, és messze alatta maradtak az egészségügyi határértéknek.Összességében a tározó vizét 80 %-ban elsõ osztályúnak minõsítették a szakemberek(DÓRA T. 1996).

Az üledékek minõségében nem találtak változásokat. Mivel lehetõség van azüledékek folyamatos kicserélõdésére, ezért kedvezõtlen anyagfeldúsulások nemalakultak ki.

A megépített duzzasztók csökkentették a folyó hordaléktöménységét. A Csuka J.által (1971) a hordalékmozgásra készített modellkísérletek alapján (TISZAY J. et al.1994) a tározóban mintegy 1,3 millió cm/év lerakódást feltételeztek. Az 1979 és 1981között és az 1993-94-ben végzett mérések és megfigyelések azt mutatták, hogy amagaslatok ugyan kopnak, de az öblözetek mélyedéseiben és az öblítõcsatornák tározófelõli részén a leülepedés a 10-25 cm/év szélsõértéket is elérheti. A Tisza medrében azátlagos feliszapolódás 3,4 cm/év a tározó területén, ugyanakkor a mederélek isfolyamatosan erodálódnak (KARCAGI G.-BANCSI I. et al. 1987). A feliszapolódás aValki-öblözet felsõ harmadában a legintenzívebb. Ennek oka az érkezõ hordalék melletta helyben termelõdõ nagy mennyiségû növényi maradvány. Mindez állandó kotrástigényel. A mérések szerint az évi lerakódás 3-400 000 m3/év, a tervek szerint 500 000m3 kotrási munkát kalkuláltak. Ez ha valóban ennyi marad megfelelõnek mondható. A

tanulmány elkészítõi (TISZAY J. et al. 1994) javasolták, hogy egy-egy duzzasztási szintetgyakran ne változtassanak, ill. tározó tavaszi feltöltését lehetõleg apadó vízzel végezzék(ennek ugyanis alacsonyabb a hordaléktartalma).

A kiskörei rendszernek elég nagy terület vízigényét kell biztosítania (hiszen méga Körös-völgy igényeinek kielégítésébe is besegít). A hasznosítható felszíni vízkészlet, aTisza-tó és a kisebb tározók vízmennyiségét jelenti (összesen 154 millió m3). A Tisza-tónélküli vízkészletek teljes kihasználtsága friss víz tekintetében 1987-ben meghaladta a93 %-ot, az egyéb vízhasznosításnál pedig a 64 %-ot. Ezért a tározó vízkészletét 1990-tõl igénybe veszik.

A Tisza-tó környékén a kutak terhelése 60 %-os volt. A felszín alatti vizekkihasználtsága a Hevesi-ártéren 40 % körüli, a Borsodi-ártéren nem éri el a 20 %-otsem, míg a Tiszafüred-Kunhegyesi-síkon a 80 %-ot is meghaladja (FEHÉR A. ET AL.1994).

A jégviszonyok alakulása hatásaiban szintén összetett. Kedvezõ változás, hogy ajégzajlás Kisköre alatt 5-10 nappal korábban következik be. Azonban a vízlépcsõ felettbár 10-12 nappal korábban elkezdõdik mégis tovább tart 7-14 nappal (DÓRA T. 1996).Az élõvilágra viszont kedvezõtlen hatások következtek be. A tározó téli üzemvízszintjemiatt egyes részek szárazra kerülnek, ami a vízi élõvilág pusztulásával jár. A mélyebbrészek egymástól való elszakadása a túlzsúfolttá váló életközösségek kitelelési esélyeitrontja.

A tározó az élõvilágra egészében véve inkább pozitív hatást gyakorolt. Amostani állapot ugyanis sokkal inkább hasonlít a folyószabályozások elõtti természetiviszonyokra. Az élõvilág gazdagabbá vált és megjelentek már eltûnt, ill. új növény ésállatfajok is. Nem véletlen, hogy a tározó egy részét természetvédelmi oltalom aláhelyezték (3. kép).

A Közép-Tisza-vidék éghajlatában változás nem következett be. Azonban amikroklíma jelentõsen módosult. A közvetlen környezet kontinentalitása mérséklõdött.A hõmérséklet szélsõségei jelentõsen csökkentek, nõtt a légnedvesség és kisebb lett apotenciális párolgás mértéke. Ez kedvezõ a 2-3 km-es parti sáv talajainak tekintetében.Az egész hatásterületen az aszályveszély mértéke nem változott. A száraz nyári melegeta tavi szél kialakulása enyhíti, ami a turizmus számára is pozitív vonás.

A talajvíz mozgásában a tározó hatása mintegy 2,5 km-ig kimutatható, sõt afelszín alatti kedvezõ vízvezetõ képességû rétegekben messzebb is érzékelhetõváltozásokat okoz (JUHÁSZ CS. 1994). A talajvízszint megváltozásával (3. ábra) a tározómenti átlagosan 1-2 km-es sávban módosultak a belvízképzõdés feltételei. A mentettoldali csapolórendszer és a duzzasztás együttes következményeként a talajvízszintminimumok emelkedtek, a közepes értékek kb. 10-20 cm-rel magasabban állandósultak.Mindez növelte a belvízérzékenységet, ami kifejezetten kedvezõtlen. Viszont amaximális vízszintek csökkenése megszüntette a fakadóvizeket. A tározónak anagyvizeket mérséklõ hatása miatt, ahol a csatornarendszerek megfelelõen kiépültek ésa belvízlevezetés megoldott a szakemberek kedvezõnek ítélik meg a változásokat. Igazez a bal part esetében, ahol megtörténtek a meliorációs beruházások is, és amezõgazdaság kedvezõbb helyzetbe került. A jobb parton a Borsodi-ártéren az eddigikedvezõtlen feltételek tovább romlottak. A Hevesi-ártéren ahol nem végezték el akiegészítõ beruházásokat szintén a kedvezõtlen változások vannak túlsúlyban. Ráadásulnem történt meg a mezõgazdasági szerkezetváltás sem, azaz nem igazodtak amegváltozott környezeti feltételekhez (FEHÉR A. et al. 1994).

Pozitív vonás az állandósult talajvízszint, mivel csökkenti a vízben oldott sókkicsapódásának lehetõségét, s ezzel a szikesedés veszélyét (JUHÁSZ CS. 1994, KARCAGI

G.-BANCSI I. et al. 1987, DÓRA T. 1996). A tározótól távolabb azonban tovább nõtt azoldott sótartalom, a pH-érték és a szódatartalom.

A teljes vízrendezést komplex módon képzelték el. Ennek kivitelezésérõl sajnosnem jutottunk elegendõ információhoz. Mindenesetre a terv alapján nemcsak a káros vízelvezetését, hanem a talajjavítást is célul tûzték ki. Ez alatt a pólustérfogat növelését, amechanikai talajlazítást, a holtvíztartalom csökkentését értik (KARCAGI G.-BANCSI I. etal. 1987, DÓRA T. 1996).

A talajtani folyamatok azonban nem alakultak mindenhol pozitív irányba. Adrénezett területeken felgyorsuló anyag- és vízmozgás miatt a mûtrágyákból származóanyagveszteség is megnõtt. A vizsgált öntés réti talajokban az üzemi vízszintekmagasságával fordítottan arányos a kimosódott NO3-N-tartalom (170 cm ñ 10 kg; 120cm ñ 40 kg; 90 cm 47 kg) (JUHÁSZ CS. 1994). Az öntözõcsatornák mentén pedigmegindult a rétiesedés, ami mezõgazdasági szempontból hátrányos.

Láthatjuk tehát milyen változások mentek végbe a természeti viszonyokban atározó mûködése után. Ehhez a területhasználati viszonyoknak is átalakuláson kelleneátesni. Mivel a mai természeti viszonyok hasonlítanak a folyószabályozás elõttiállapotra, ezért a Lányi Sámuel által 1845-ben a folyószabályozási munkákhozelkészített (SUGÁRI I. 1989) térkép tájhasználati vonatkozásait összevetettük a legújabbEOTR topográfiai térkép, és a környezeti hatásvizsgálat (BANCSI I.- NAGY I. 1990)adataival.

Az egykori ártéren (1. térképmelléklet) a folyó vízszintingadozását figyelembevéve a gazdaság differenciálódott (SUGÁR I. 1989, FRISNYÁK S. 1995). Azállattenyésztés az ártereken természetesen megtalálható takarmánynövényeken alapult.A legelõk használatát a folyó megismétlõdõ árvizei szabályozták. Nagyvíz esetén afutóhomok-területeken kiemelkedõ buckákon, ill. a folyóhátakon legeltettek, míg akisvizes idõszakokban a mélyebb fekvésû ártereken. Ez az ún. réti transzhumációnagyon elterjedt volt a Heves-Borsodi-ártéren. A fokgazdálkodás biztosította azvíztárolás mellett a halászat, haltenyésztés vízigényét is. A sekély morotvák, holtágak azerek által összekötve nemcsak a mezõgazdálkodásban, hanem a közlekedésben isjelentõs szerepet töltöttek be (1. térképmelléklet). Az ártéri gyümölcsösök ñ mint atérképen is látható ñ fontos szerepet töltöttek be a tájhasználatban. Szántóföldeketkizárólag csak a magasabb, egész évben ármentes térszíneken találunk. A délies lejtésûmagaslatokon szõlõt is találhatunk. Az erdõk végigkísérték a folyót. Szerepük két okbólis jelentõs volt. Egyrészt biztosították a faanyagot a lakosságnak, másrészt a természetesökológiai folyosót az állatok és a növények számára.

Azaz az egykori gazdálkodás jóval sokszínûbb volt, mint a jelenlegi. Ma már azerdõk sem képeznek összefüggõ vonalat a folyó mentén. Bár az ártéri legelõkmegvannak, a folyó korlátok közé szorításával nem kapnak természetes szervesanyagutánpótlást. A kedvezõtlenebb adottságok ellenére a legelõket sok helyen szántóterületváltotta fel (pl. Tiszaörvény környékén). A gyümölcsösök, szõlõk sem foglalnak elakkora területet, mint az a régebbi térképen látható. A fokok, erek hálózatávalösszekötött állóvizek száma is lecsökkent. Márpedig egy ilyen mozaikos adottságúterületen nem lehet egyoldalúan kihasználni a területet. A Tisza-tó kialakításával, azöblítõcsatornák, a belvízelvezetõ- és öntözõcsatornák rendszerével visszaállt a régitermészeti viszonyokhoz jobban hasonlító helyzet. Ez lehetõséget jelent az egykorigazdálkodási formák egy részének visszaállítására. Nem az abszolút legnagyobb hozamelérésére kellene törekedni, hanem a tapasztalatokat figyelembe véve az adott természetiviszonyokhoz legjobban igazodó gazdálkodási formákat újra elterjeszteni.

3. Alapfeladatok a fejlesztés során

A térség fejlõdésének egyik lehetõségét a falusi turizmus és az egyéb turisztikaiformák jelenthetik. Az idegenforgalmi fejlesztéseket azonban össze kell hangolni amezõ- és erdõgazdaság, valamint hangsúlyozottabb módon a természetvédelemigényeivel is. A tározó kedvezõ lehetõséget jelenthet mind az ökoturizmus, mind akorlátozott mértékû tömegturizmus számára. A régi gazdálkodási formák újrameghonosításával együtt természetesen az új területhasználati formák (pl. turizmus)igényeinek leginkább megfelelõ tájrészleteket is meg kell találni.

A többi tanulmányban részletesebben szó lesz, mind a gazdálkodás, mind aturizmus fejlesztésérõl, lehetõségeirõl. Ezért errõl csak annyit kívánunk megjegyezni,hogy a tájra jellemzõ természeti, társadalmi (gazdálkodási, építészeti jellegzetességekstb.) értékek megtartásával lehet olyan egyedi arculatot adni ennek a vidéknek, amelyvalóban vonzerõt jelent a turizmus számára is. A Tisza-tó tájrendezési tervpályázatárabeérkezett munkákban (A TISZA-TÓ TÉRSÉGÖ 1992) több olyan vonást is felfedeztünkamelyek a turisztikai igények kielégítésénél a táji adottság megõrzésére törekednek.

A díjazott fejlesztési elképzelésekben a tó környéki 200-300 m-es sávot döntõenerdõvel és gyepterülettel öveznék úgy, hogy ezek az erdõfoltok kapcsolatban álljanak amezõgazdasági területeket tagoló erdõsávokkal. A természetesen õshonos fajokból állóerdõk hangsúlyozott szerepét azzal is indokolták ñ az ökológiai folyosó szerepkörmellett ñ, hogy a tározó környékének vízháztartásában is szerepet játszanak (ésszerintünk a turizmus számára a gondozott erdõk esztétikai élményt is jelentenek).

A természetvédelmi terület kiterjesztésében gondolkozó javaslatok összekötik avédelmet az ökoturisztikai fejlesztéssel. Azaz a védett területeken csak az értékekbemutatását célzó, de azokat nem károsító létesítményekben gondolkoznak. Amadárrezervátum területén az állandó vízszinttartás megoldaná az élõvilág kitelelésévelkapcsolatos problémákat, amelyrõl a hatások értékelésénél szóltunk.

Bár nehezen meghatározható, de mégis figyelembe kell venni az idegenforgalmifejlesztéseknél az ökológiai terhelhetõséget is. Szerintünk további vizsgálatokra és atérség településeinek összefogására van szükség ahhoz, hogy meg lehessen állapítani aterhelhetõség mértékét. Ezalatt nemcsak bioökológiai, hanem tájökológiaiterhelhetõséget értünk. Azaz a biológiai adottságok mellett komplex módon ahidrológiai-, a talajtani-, az éghajlati- és a domborzati adottságokat is figyelembe kellvenni. Az így gondolkozó fejlesztési tervek zonációs megoldásokat készítettek akülönbözõképpen terhelhetõ területek használatára.

A közlekedési fejlesztéseknél egyre többen foglalkoztak a környezetbarátlehetõségek kiaknázásával, a kerékpáros, a gyalogos turizmus és a lovaglás útvonalainakkiterjesztésében gondolkozva. Ezek hálózatával össze lehetne pl. kapcsolni a tározótériszárazulatokat a parttól távolabb lévõ üdülõterületekkel.

A rekreációs területek kialakításánál még mindig nem figyeltek kellõen azoktérbeli széthúzására. A túlzsúfoltság elkerülése érdekében éppen a mozaikos tájiadottságok miatt kerülni kell a merev telekhatárokat (4. kép). A falusi turizmus, a tanyákidegenforgalmi használata, a lazább beépítés és a zöldterületek növelése lehetõvé tesziennek elkerülését. A régi településszerkezet, a régi építészeti értékek korszerûsítettformában való megõrzése, a hagyományos gazdálkodási formák felelevenítése az egyediarculat kialakításához járulhat hozzá. Pl. a mezõgazdasági térhasználatnál a szántók egyrészének átalakítása a mozaikos táji adottságok miatt teljességgel indokolt javaslat.

A táji adottságokat, a terhelhetõséget leginkább figyelembe vevõ országostervpályázati munka térképvázlatait érdemes megtekintenünk, hogy az elõzõekben

felsorolt javaslatokat a táji adottságok térbeli helyzetével is össze tudjuk vetni (2.térképmelléklet).

Az eddig leírtakból látható, hogy a Tisza-tóval szemben támasztott kezdetiigények egyrészt megváltoztak, másrészt jelentõsen megnövekedtek. Ahhoz, hogyezeknek továbbra is képes legyen eleget tenni több fontos alapfeladatot el kell végezni(DÓRA T. 1996).• A pusztuló partok védelmét minden szakaszon meg kell oldani. Itt a hullámveréselleni védelem és a töltéscsuszamlások megakadályozása a legfontosabb. A védõerdõsávok telepítésénél fontos, hogy inkább a tájhoz jobban illõ fajokat (pl. fûz)telepítsék be, mert az akác sem természeti sem tájesztétikai okokból nem illik a területe.• A hordaléklerakódás ütemének állandó megfigyelése (ez feltételezzük, hogy megvan)és a kotrás biztosítása.• A felhasználásra szánt vízmennyiség és az igények között már most mutatkoznakkülönbségek. A turisztikai ñ de bármilyen ñ fejlesztés megkívánja a vele való tudatosgazdálkodást.• A hajózás nem használja ki még az adott lehetõségeket sem, de emellett gondolnikell a jobb vízátvezetés, a mederállékonyság és a hajóút biztosítására (5. kép).• Pénzügyi nehézségek miatt nem valósult meg eltervezett mértékben az árvíz- ésbelvízmentesítési beruházások üzemi mûveinek kiépítése. Ennek az a következménye,hogy a meglévõkre még nagyobb teher hárul. Az öntözés messze elmaradt az eredetitervektõl, bár ennek igénye mára jelentõsen módosult. Ahol már megtörtént a drénezés,ill. ahol nagyobb mennyiségû mûtrágyát használnak, a veszteségeket ñ és ezáltal atalajvíz terhelését ñ a trágyázási idõpont megfelelõ kiválasztásával lehet csökkenteni(JUHÁSZ CS. 1994). Ehhez az adott idõszak idõjárási viszonyait, a lefolyást és a tározóáltal befolyásolt talajvízszint-változást kell a természeti tényezõk közül jobbanfigyelembe venni. A halászat szintén képes lenne nagyobb teljesítményre. Ahaltenyésztés ugyan növekedett, de minõségében még az is javítható.• A sekélyebb részeken a nagyobb szervesanyag-tartalom miatt károsanmegnövekedhet az eutrofizáció, amit egyrészt a beérkezõ vízfolyásokszennyezettségének csökkentésével, a szennyvízkezelés javításával, másrésztközvetlenül kotrással ill. a vízforgalom javításával érhetõ el.• Az idegenforgalom egyre fokozódó ütemben nõ. Ezzel azonban nem tart lépést azinfrastruktúra fejlesztése, ami a környezet nagyobb terheléséhez vezet (6. kép).Abádszalók, Kisköre és Tiszafüred mellett a többi település fejlesztésére is idõt és pénztkellene fordítani, mert egyenletesebben oszlana meg a terhelés.

A tározó környékének természetközeli állapota kedvezõ lehetõségeket jelenthetegy minõségi fejlesztésre az ott élõk számára. Az, hogy jól élnek e vele elsõsorbanrajtuk múlik.

IRODALOMJEGYZÉK

BANCSI I.-NAGY I. szerk. 1990.: A Kiskörei vízlépcsõ hatásvizsgálata a Közép-Tisza-vidéki Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság mûködési területén. ñ KÖTI-KÖVIZIG, Szolnok, 650 p.

DÓRA T. 1996.: Folyami vízlépcsõk környezeti hatásai a kiskörei vízlépcsõ 18 évesüzemi tapasztalatai alapján. ñ Hidrológiai Közlöny LIIVI. 1996/2. pp.73-83.

FEHÉR A.-KURUCZ GY.-SÜLI-ZAKAR I. 1994.: Ember-Táj-Mezõgazdaság a Tisza-tókörnyékén. ñ GATE Fleischmann R. Mezõgazdasági Kutatóintézet, Kompolt, 282p.

FRISNYÁK S. 1995.: Magyarország történeti földrajza. ñ Nemzeti Tankönyvkiadó,Budapest pp. 5-28, 55-58, 92-101.

JUHÁSZ CS. 1994.: Vízháztartási és anyagforgalmi vizsgálatok a Tisza-tó hidrológiaihatásainak kitett öntés réti talajon ñ Kárpát-medence vízkészlete és vízikörnyezetvédelme kongresszus, 1994. Magyar Hidrológiai Társ., Eger, pp. 772-789.

KARCAGI G.-BANCSI I. /et al./ 1987.: Album a Kiskörei tározó térségérõl ñKÖTIVIZIG, Szolnok, 231 p. [3] térk., [4] t.

SUGÁR I. 1989. A Közép-Tisza-vidék két kéziratos térképe (1790, 1845.) ñ Eger, 160 p.[64] térképlap

A Tisza-tó térségének tájrendezési és üdülési idegenforgalmi hasznosítása. Az 1991.évi Országos Tervpályázat eredménye 1992. (kézirat) ñ Közép-Tisza-vidékiIntézõbizottság, Tiszafüred.

TISZAY J. /et al./ 1994.: A kiskörei tározó medrének változása a Tisza folyó 404-419fkm közötti szakaszán, az Abádszalóki-öbölben és a Sarudi-medencében. In:Zárójelentés a komplex mûszaki és biológiai eszközrendszer fejlesztése aKiskörei-tározó (Tisza-tó) környezeti állapotának védelme és javítása érdekében atársadalmi prioritások kielégítésére 1995. ñ OMFB Mecenatúra, Szolnok.

MELLÉKLETEK

1. ábra: A Tisza-völgy vízrendezési terve (Dóra T.)2. ábra: A kiskörei vízlépcsõ helyszínrajza (Ihrig D. et al.)3. ábra: A talajvízhelyzet a tiszaszõlõsi kútsor adatai alapján, 1970-1985 (Dóra T.)

1. térképmelléklet: A tározó környékének tájhasználati viszonyai 1845-ben (Lányi S.)2. térképmelléklet: A Tisza-tó tervpályázat nyertes pályamunkájának tájrendezésitérképe (Németh L. et al.)

1. kép: A kiskörei vízlépcsõ2. kép: Terméskõvel védett pusztuló partszakasz az Abádszalóki-öbölben3. kép: A természetvédelmi terület egy part menti részlete4. kép: Az abádszalóki üdülõövezet látképe5. kép: Vízi közlekedés? Egy elhanyagolt csónakkikötõ Kiskörénél6. kép: Egy fontos megoldandó feladat. Szeméttelep a Tisza-tó mentén

A környezeti alapállapotértékelése

Somló Edinakörnyezetvédelem hallgató

Miskolci Egyetem

Román Renátakörnyezetvédelem hallgató

Miskolci Egyetem

1. A problémák témakörönkénti áttekintése

A sikeres vízgazdálkodási politika érdekében fel kell tárni a társadalomelvárásait, meg kell tudni a különbözõ érdekcsoportok véleményét és a döntésekelõkészítését ennek megfelelõen kell végezni. Ismerni kell, milyen információt kapott atervezett projektrõl a társadalom, milyen súlypontok körül bontakozott ki a vita amédiákban, milyen pozitív és negatív hatásokat emelnek ki a hozzászólók.

ÖntözésAz öntözés témakörében általában az a visszatérõ probléma, hogy a tervezett

öntözési kapacitás nem valósult meg, de még a kiépített öntözési kapacitást semhasználják ki különbözõ okoknál fogva. Probléma az öntözés hatására bekövetkezett,vagy esetleg bekövetkezõ másodlagos szikesedés is. Az öntözésnek ezzel szembenpozitív hatása is van, amely elsõsorban az aszály idején jelentõs.

Duzzasztási szint, vízszinttartásA legtöbb problémát az okozza, hogy eredetileg nem ezt a duzzasztási szintet

tervezték a mû befejezésekor. A mezõgazdaságban érdekeltek általában a vízszintcsökkentését szeretnék, míg a horgászok, az idegenforgalomból profitálók, azenergiatermelõk a vízszint emelkedésében érdekeltek. A mindennapi üzem során mástényezõk is befolyásolják a szintet: pl. egy aszályos idõszak vízellátási gondjai, vagy azöntözési idény utáni gyors leeresztés igénye.

EnergiatermelésÁltalában a vízgazdálkodási szakemberek részérõl hangzik el érvként a vízlépcsõ

járulékos vagy tervezett hasznaként, bár néhány vélemény szerint a termelt mennyiségcsekély.

Talajvíz, belvíz, szikesedésA legtöbbször ilyen témában támadják a vízlépcsõt. Ellentét érzékelhetõ a

mezõgazdálkodási érdekeltségek és a vízgazdálkodási szakértõk véleménye között atekintettben, hogy magas talajvízszintet milyen mértékben és hol okozott a vízlépcsõ, ésmennyi kártérítésre jogosultak a mezõgazdasági szervezetek. A szikesedés veszélye istöbbször felmerül.

ÁrvízvédelemAz árvízvédelmi szempontok egyértelmûen a háttérbe szorultak.

Tõkebevonás, pénzügyi helyzetAz öntözéstõl az idegenforgalomig meghatározó a tõkeigény, az egyes

problémák eredeti okaként sokan vélték megtalálni a pénzügyi helyzet visszásságait.Többször felmerült az az igény is, hogy a térség pénzhiányán a kiemelt üdülési övezettényilvánítás segítene valamit, de a külföldi befektetõkkel szembeni magatartásrólmegoszlanak a vélemények.

Közlekedés, hajózásA közlekedés kismértékû javulását eredményezte egy új buszjárat indítása és egy

új autós mûszaki állomás átadása. Míg a vízibuszos kirándulások jelzik a kereskedelmi

hajózás felõl a turizmus érdekeit szolgáló személyszállító hajóforgalom felélénkülésefelé történõ elmozdulást. Az öntözéshez hasonlóan az eredeti célok mára átértékelõdtek,és hiába van meg a lehetõség a kereskedelmi hajózásra, ha erre az igény nemjelentkezik.idegenforgalom Sport

A piacgazdaság kialakulásának idõszakában különösen érzékelhetõ, ahogy egyregyorsabb fejlõdési ütemet vesz fel az idegenforgalmi tevékenység.

A Tisza-tó strandolási, kempingezési célú igénybevétele egyre inkább elõtérbekerült. Az utóbbi idõben a Tisza-tó kiemelten jó turistacél lett.

Sporttáborok, vitorlásversenyek, "lovas napok", íjászversenyek, stafétafutásokstb. elég gyakoriak a tó környékén. Ez azt mutatja, hogy egyre élénkebbé válik a Tisza-tó körüli sportélet, összefüggésben az idegenforgalom növekedésével.

A duzzasztás, bár mindenképpen befolyásolta a halállomány életét, arról mármegoszlanak a vélemények, hogy ez a változás pozitív, vagy negatív irányú-e(FOLYÓINK SZABÁLYOZÁSA 1992).

Az elmúlt években megnõtt a rongálás, a szemetelés, a vadkempingezés a Tisza-tó környéki településeken. Erre reagálva ñ a természet megóvása érdekében ñ az érintettönkormányzatok, valamint a Magyar Horgászok Országos Szövetsége a Közép-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatósággal egyetértenek abban, hogy a vízparti életet szabályozottkeretek között kell tartani. Ennek érdekében határozat született az úszó stégek jövõbelirendezésérõl. Ennek lényege, hogy csak a közszolgáltatást végzõk kaphatnak engedélytönkormányzati hozzájárulással, és a stégek kizárólag csak a kijelölt csónakkikötõk ésstrandok területén helyezhetõk el (VÍZTÜKÖR 1993).

Vízminõség, vízszennyezésA vízminõséggel kapcsolatban általában a Tisza-tóról pozitív a kép. Megjelenik

azonban erõteljesen az a nézet is, hogy az ipari szennyezések a Tisza-tóba bekerülvemegmérgezhetik az élõvilágot, és ezen keresztül az emberek egészségére is károsanhatnak.

Lakossági vélemények, nyilvánosságEgyértelmûnek tûnik, hogy a Tisza-tóval kapcsolatban bármiféle döntés, vagy

akár vizsgálat csak a legszélesebb társadalmi nyilvánossággal számíthat egyáltalánelfogadásra (FOLYÓINK SZABÁLYOZÁSA 1992).

1.1. Az Abádszalóki-öböl hasznosítási és fejlesztési lehetõségei

A Tisza-tó Abádszalóki-öble elsõsorban idegenforgalmi, turisztikailehetõségeket kínál. A Sarudi- és a Poroszlói-öbölnél az elõbbiek mellett fokozottanszámolni kell a természetvédelmi érdekek szem elõtt tartásával, míg a Tiszavalki-öbölben a természetvédelmi érdekeknek kell prioritást biztosítani.

A Kiskörei vízlépcsõ üzembe helyezése óta eltelt idõszakban a létesítménnyelszemben támasztott társadalmi, gazdasági igények megnövekedtek, helyenkéntátrendezõdtek, újra átértékelõdtek, a prioritások megváltoztak.

A duzzasztási szint 1978. évi, majd 1984. évi emelésével kialakultak az üdülési-idegenforgalmi feltételek az Abádszalóki-öbölben. Az elmúlt években ezen a területenigen jelentõs üdülési fellendülés volt tapasztalható, különösen a külföldi (elsõsorbannyugati) forgalom növekedése miatt. Az idegenforgalmi-üdülési igényeket a tó környéki8-10 motel, panzió, továbbá kempingek és magánszállások próbálják kielégíteni. A

csúcsidõben üdülõk száma 30 000 fõ körül becsülhetõ, a szálláshelyek száma mintegy6000. Ez a megnövekedett forgalom már megmutatta, hogy a strandok, kempingek,üdülõtelepek, a közmûellátottság és az üdülõterület jelen állapota, kialakításánakszínvonala nagy akadálya a térség fejlõdését valóban szolgáló hasznosításának.

Nagy vonzerõt jelent, hogy a Tisza-tó jelentõs területein szabad és lehetséges amotorcsónakázás, vízisíelés. A szörfözés szinte az egész vízfelületen, a vitorlázás csakaz Abádszalóki-öbölben lehetséges (kis merülési hajókkal). Az evezés, kajakozás,kenuzás és ezen belül a vízitúrázás részére különösen alkalmas a tó, vadregényesvízitúra útvonalaival.

A Tisza-tó vonzó táj, tehát alkalmas elsõsorban vadvízi turizmusra, azonban anyugati vendégeket vonzó igényes tábor-, pihenõhelyek, és az ezekhez tartozóinfrastruktúra sajnos a Tisza-tó mellett csak kevés helyen áll rendelkezésre (FOLYÓINKSZABÁLYOZÁSA 1992).

2. A tó környéki települések jelenlegi környezeti állapota

A települések jelenlegi állapotának felméréséhez kérdõívet szerkesztettünk,melynek mintapéldányát mellékeljük. Ezeket a Tisza-tó melletti 12 településre küldtükel, melyek a következõk:

- Abádszalók - Sarud - Tiszanána- Kisköre - Tiszabábolna - Tiszaszõlõs- Négyes - Tiszaderzs - Tiszavalk- Poroszló - Tiszafüred - ÚjlõrincfalvaA fent említett települések közül sajnos csak 6 küldte vissza a kitöltött kérdõívet.

Ezek alapján készítettük el kiértékelésünket.

adat / település Kisköre Sarud Tiszaderzs Tiszavalk Abádszalók Tiszafüredházak /lakások

száma (db)1322 610 650 175 2200 5542

állandó lakosokszáma (fõ)

3330 1470 1485 383 5286

ideigleneslakosok sz. (fõ)

117 38004150

150 15 ñ

turisták száma(fõ)

199302700

500 600 80-90 15 000

1kirándulók (fõ/év), 2vadkempingezõk (fõ/nap), 3nyáron, 4télen

1. táblázat:Általános adatok

települések Kisköre Sarud Tiszaderzs Tiszavalkvédett

növényekñ sulyom,

tavirózsatündérfátyol

kocsányostölgy, vízidara

ñ

védettállatok

gyurgyalag,rétisas, vidra

túzok teknõs ñ

élõhely Pélyi Vadrezervátum ñ CserõköziTerm.védelmi

Valki-med.,Tiszafüredi

Terület Madárrezerv.egyéb

természetiértékek

Tisza-tó szigetvilága,Tisza árterületének

madárvilága éshalállománya

ñ ñ ñ

"ñ" nincs adat (nem biztos, hogy nincs a térségben, de nem történt rá utalás)

2. táblázat:Természeti értékek

Település Kisköre Sarud Tisza-derzs

Tiszavalk Abádszalók Tiszafüred

Vízvezetékesépületek sz.

1168 600 300 170 2100 5380

víz kiszállításmódja

ñ ñ ñ ñ ñ ñ

ivóvízminõsége

jó megfelelõ ñ ñ közepes jó

Napi vízfelh.(nap/m3)

75 000 (110?) ñ (40?) 650 ñ

Kutak száma 1053 12 3 24 ñ ñ1Szvízcsatorna

hossza (km)33 4,5 ñ ñ ñ 34

Szvízcsatornásépületek sz.

553 170 ñ ñ 440 1080

Szennyvíz(nap/m3)

498 100 ñ (35-40?) 110-120 ñ

Szennyvízkezelés

biológiai 2szippantós kocsi

ñ zártrendszerû

tároló

3mechanikaibiológiai,utóülepítõ

szikkasz-tásos

rendszerûSzippantóskocsi lerakó

helye

szenny-víztisztítókülterületibelvízcsat.

szemét-telep

ñ ñ kijelölt hely "fertõbe"

Tisztított szvíz(nap/m3)

(700?) 0 ñ ñ 200 ñ

derítõk száma 769 420 200 100 1200 ñárnyékszékek 1100 190 450 175 1000 ñszikkasztók 450 420 ñ 100 1200 ñ

"ñ" nem biztos, hogy nincs a térségben; nem történt rá utalás"?" véleményünk szerint nem reális az adat1szennyvíz (szvíz)2ez nem tisztítás, ez csak a szállítás3szükség szerinti tisztítás

3. táblázat:Vízellátottsági és csatornázottsági helyzet

Véleményünk szerint célszerû lenne a települések csatornahálózatának kiépítéseill. bõvítése. A települések szennyvíztisztítása sem megoldott kellõképpen. Sarudon pl.a kommunális szennyvizet a szippantós kocsikból a szeméttelepre ürítik.

fûtés módja Kisköre Sarud Abádszalók Tiszafüredtávfûtés ñ ñ ñ ñ

vezetékes gáz 683 380 821 2132palackos gáz ñ 670 1400 ñegyedi fûtésû 20 290 ñ ñ

tüzelõanyagok szén, fa, fûtõolaj,villany

szén szén, olaj, fa szén, olaj

központi fûtés 500 196 ñ ñhelyiségenként

fûtött822 210 ñ ñ

4. táblázat:Fûtési rendszer

település Mûtrágyázottterület (ha)

Mûtrágyák, vegyszerek típusa mennyisége

Kisköre 2600 34 %-os N mûtrágyaGranstár gabona gyomirtó

Napraforgó gyomirtóRovarölõgombaölõ

1egyéb

2000 t/év10 kg/év100 l/év200 l/év

200 kg/évñ

Sarud 2700 N hatóanyagP hatóanyagK hatóanyag

Gyomirtók, rovarölõk

105kg/ha/év

100kg/ha/év

80 kg/ha/évñ

Tiszaderzs ñ ñ ñTiszavalk ñ Reglon, Actkon, Decis, Bi-58,

Zinebñ

"ñ" nem biztos, hogy nincs a térségben; nem történt rá utalás1egyéb: talajjavítók, vetõmagcsávázó anyagok (Terra-Tox, Buvisild),

Granstár, Logran, Kolfugo Super, Chin Mix stb.

5. táblázat:Földmûvelés

Célszerû lenne megvizsgálni, hogy ezekbõl az anyagokból mekkora mennyiségkerül szennyezõként a talajba ill. felszíni és felszín alatti vizekbe és ezek ott milyenhatást váltanak ki. Ha esetleg felmerül bizonyos fokú toxicitás, van-e lehetõségkörnyezetkímélõbb anyagok használatára.

Mûveléságak Kisköre (ha) Sarud (ha)

Szántó 4367 3000Kert 7 20

szõlõ, gyümölcsös 15 ñGyep 571 670

mezõgazdasági terület ñ 3690Erdõ 470 110nádas ñ ñ

halastó 96 ñtermõ terület ñ 3800

mûvelés alól kivett terület 1308 250

6. táblázat:Földterület mûvelési ágak szerinti megoszlása

Abádszalókról kapott információk szerint: a belterület nagysága: 616 ha,a külterület nagysága: 12 441 ha,a zártkertek nagysága: 165 ha.

Kisköre Sarud Tisza-derzs

Tiszavalk Abád-szalók

Tisza-füred

szennyvízkezelés

szikkasztásos ñ ñ 1 ñ ñ

trágyaelhelyezés szántóra terítés ñ ñ 2 ñ ñdögkutak sz.,

terheléseññ

130 %

ñ 1,igényeketkielégíti

1 32

"ñ" nem biztos, hogy nincs a térségben; nem történt rá utalás1Üzemi állattartás nincs a községben. A háztájiban tartott szarvasmarhák, sertések utánkeletkezõ szennyvizet a gazdák hagyományos módon elszikkasztják.2A trágya tárolása hagyományos úton történik a gazdák udvarán, melyeket évente egyalkalommal kiszállítanak földjeikre.3Egy dögkút van Tiszafüreden, egy pedig Tiszaszõlõsön

7. táblázat:Állattartás

A dögkutak állapota kriminális, mûszaki állapotuk alapján mindet fel kelleneszámolni.

Kisköre Sarud Tisza-derzs

Tiszavalk Abád-szalók

Tisza-füred

hulladékgyûjtésbebevont lakások

878 670 ñ ñ ñ ñ

elszállított hull.(m3)

11200 13000 ñ ñ 1300 1ñ

legális hulladék-lerakók száma

1 1 ñ 1 ñ ñ

létesítési ideje 1993 1990 1985

mûszaki védelme ñ Megoldatlan ñ jelenleg nincs 2 ñlerakott hull. (m3) 10 000 (2400?) ñ (kb. 80?) ñ ñ

összetétele 3t.szd. 3t.szd.:2100,

3t.foly.:100

ñ 3,4t.foly. ñ ñ

éves terhelés (m3) 3000 2400 ñ ñ ñ ñillegális lerakó 4 gödör ñ ñ ñ ñ ñ

lerakott hull. (m3) 150 ñ ñ ñ ñ ñösszetétele 3t.szd. ñ ñ ñ ñ ñtemetõk 2 1 ñ 1 ñ 2

"ñ" nem biztos, hogy nincs a térségben; nem történt rá utalás"?" véleményünk szerint nem reális az adat.1szilárd hulladéklerakóba, szeméttelepre, kijelölt helyre, szilárd hulladéklerakóba2Az önkormányzat a védõkerítést 19947-ben lebontatta.3települési szilárd hulladék (t.szd.), települési folyékony hulladék (t.foly.)4elszállítása szippantós kocsival Mezõkövesdre

8. táblázat:Egyéb szennyezések és szennyezõk

Sürgetõ feladat lenne a meglévõ hulladéklerakók mûszaki védelmének kiépítése,ill. az illegális telepek felszámolása.

Ipari létesítményekKiskörén a visszajelzés szerint csak varroda és sütõüzem mûködik, melyeknek

hulladékmennyisége minimális. (Pontos számadatok nem állnak rendelkezésünkre).

típusa számaéves

hulladékmennyisége

hull.elhelyezés

módja

évesszennyvíz

mennyisége

szennyvíz-kezelésmódja

zaj

pékség 1 50 m3 szeméttelep (80 m3?) szippantó ñautószerviz 1 16 m3 szeméttelep (20 m3?) szippantó ñ

vágóhíd 1 180 m3 szeméttelep 500 m3 szippantó ñ"ñ" nem biztos, hogy nincs a térségben; nem történt rá utalás"?" véleményünk szerint nem reális az adat.

9. táblázat:Ipari üzemek Sarudon

típusa számaéves

hulladékmennyisége

hull.elhelyezés

módja

évesszennyvíz

mennyisége

szennyvíz-kezelésmódja

zaj

pékség 3 ñ ñ ñ ñ ñautószerviz 3 ñ ñ ñ ñ ñ

vágóhíd 2 ñ ñ ñ ñ ñpatyolat 1 ñ ñ ñ ñ ñfazekas 2 ñ ñ ñ ñ ñ

kosárfonó 1 ñ ñ ñ ñ ñ

autómosó 2 ñ ñ ñ ñ ñkonzervüze

m1 ñ ñ ñ ñ ñ

10. táblázat:Ipari üzemek Tiszafüreden

Abádszalók, Tiszaderzs, Tiszavalk: nem történt visszajelzés.Felhagyott ipari létesítményekbõl visszamaradt hulladék egyik településen semtalálható.

Település Kisköre Sarud Tiszaderzs Tiszavalk TiszafüredParkolók száma 1 1 ñ 1 ñ

1befogadóképessége 100 200 10Benzinkutak száma 1 ñ ñ ñ 22Autómosók száma 1 ñ ñ ñ ñ

Gépjármûforgalom 206 gk/nap ñ ñ 10-12 gk/h ñHotelek száma 2 ñ ñ ñ van

Kempingek száma 2 2 ñ ñ vanMagánüdülõk

száma180 270 100 4 204

"ñ" nem biztos, hogy nincs a térségben; nem történt rá utalás.1gépkocsik száma alapján 2 Plusz egy benzinkút pedig építés alatt áll.

11. táblázat:Kiszolgáló létesítmények

A táblázatból kitûnik, hogy a fent említett települések nincsenek kellõ mértékbenfelkészülve a megnövekedett idegenforgalom fogadására. A természet védelmeérdekében célszerû lenne a parkolók és a kempingek számának növelése, ígycsökkenthetõ lenne a vadkempingezõk és az esetleges zöld területen történõ parkolásokszáma.

3. Helyzetfelmérés

3.1. Közlekedési adottságok

A településeket jól kihasználható nyomvonalú úthálózat köti össze, mely azegyes települések elérhetõségének legfontosabb lehetõsége.

A vizsgált térségen belül a közlekedést ill. a más régióba való eljutást aközúthálózat hivatott biztosítani, amelynek terhelése az utóbbi években jelentõsenmegnõtt, állapota viszont az elmaradt rekonstrukciók és fejlesztések miatt jelentõsenleromlott. Az úthálózat jelentõsége nagy, igénybevétele nagyobb, mint amire korábbantervezve volt, így az indikált terhelésnek nem megfelelõ a burkolat állapota.

A térség elérhetõségét javító M3-as autópálya nyomvonala megközelíti, de nemérinti közvetlenül a vizsgált településeket. Az Autópálya Igazgatóság nyilatkozataszerint három olyan csomópont van tervezve, mely közvetlen leágazással bír a térségfelé.

Jelentõs gondja a térségnek, hogy a közlekedési utak mindegyike az általaérintett település belterületén ñ azok központját is érintve ñ halad át. Ez a közlekedéslassításán túl balesetveszélyes és környezetszennyezõ (zaj, por, égéstermékek). Azútszakaszok felújításával egyenértékû fejlesztésnek kell tekinteni a településeketmegkerülõ új útszakaszok kiépítését is.

A közutak állapota az üzemelõ szeméttelepek térségében fokozottabbanleromlott, az utakat sár, papír, egyéb hulladék szennyezi, mely a környezetszennyezésenkívül a közlekedés biztonságát is veszélyezteti.

A közutak mellett korábban, védelmi céllal telepített fákat több esetben engedélynélkül kivágták, annak árnyékoló hatására hivatkozva.

Szinte lehetetlen a korábban megszokott helyeken a téli idõszakban a hófogórácsok felállítása, mivel ezeket egyéb célú hasznosítás miatt sok esetben ellopják.

A vizsgált térségben jelenleg csak helyi jelentõséggel bíró, kerékpárosközlekedést biztosító útszakaszok vannak. Célszerû lenne ezért, egy egységesszempontrendszer alapján kialakítandó kerékpárút-hálózat koncepciót alkotni,összhangban az országos fejlesztési elképzelésekkel. Ennek fõ vonalára csatlakozna rá aTisza-tó körüli gyûrû.

A térség lakosságának tömegközlekedését elsõsorban az autóbusz-közlekedésbiztosítja. Minden település megközelíthetõ autóbusszal legalább napi két alkalommal.A településeken zömmel szabványos kiépítésû buszmegállók találhatók. Atömegközlekedés legnagyobb gondját a jármûpark elöregedése ill. korszerûtlenségeokozza.

3.2. Vízellátás, szennyvízkezelés

A vezetékes ivóvízellátás gyakorlatilag minden településen kiépült. Gondotjelent még a szolgáltatható víz minõsége. Ennek kielégítésére víztisztító mûvek épülnek.

Legrosszabb a helyzet a szennyvízcsatornák kiépültségében, ill. a tisztításban.Az ipari, mezõgazdasági és urbanizációs fejlõdés megnövelte a vízigényeket, amelyekkielégítésére a felszíni vizeket is igénybe vették. Mivel ebben az idõszakban aszennyvízcsatornák kiépítése, ill. a szennyvíztisztítás elmaradt, ezért a felszínivízfolyások elszennyezõdtek. A vizsgált terület természeti adottságaiból kifolyólag aközcsatornán elvezetett tisztított vagy tisztítatlan szennyvíznek túlnyomóan folyóvíz abefogadója, így a Tisza-tó viseli a teljes vízgyûjtõ terület minden környezetkárosítóhatását. A meglévõ szennyvízcsatorna-hálózat a településen nincs teljesen kiépítve.Kiskörén pl. csak az üdülõterület ellátottsága van megoldva. A szennyvíz egy részét azengedélyezett szippantott fekália leürítõk fogadják, a további, nagyobb rész sorsa pedigismeretlen. A csatornázottság hiánya egyik fõ akadálya lehet a térség továbbifejlõdésének, mert:• a megvalósult vízellátás mellett keletkezõ szennyvizek jelenlegi "elhelyezése"zömmel természetkárosító hatású;• akadályozza a településfejlesztést, a turizmust, a térség hasznosítását;• visszatartó a térségfejlesztésben, különösen külföldi befektetések megjelenése esetén.

A felszíni vizek minõsége még mindig kedvezõbb az országos átlagnál, de ez azállapot sérülékeny, mivel a térségen kívüli hatásoknak nagy mértékben kiszolgáltatott.Számottevõ javulás a szennyvízcsatornák és tisztítás fejlesztésétõl ill. hatásfokánakjavításától függ.

A talajvízkészlet a felszíni és felszín közeli szennyezések hatására egyre jobbanszennyezõdik, hasznosítása csak korlátozottan lehetséges. Elsõsorban öntözési célú

hasznosítása folyik. E vízkészlet az elmúlt csapadékhiányos idõszakban jelentõsencsökkent, szennyezettsége viszont jelentõsen növekedett.

3.3. Hulladékelhelyezés

Kedvezõtlennek ítélhetõ a kommunális hulladékok környezetvédelmielõírásoknak nem megfelelõ kezelése. A szilárd és folyékony hulladékok elhelyezése atérség egyik legégetõbb gondja. A növekvõ hulladéktömeg, a szakszerûtlen lerakásrontja a környezet állapotát, mivel potenciális szennyezõforrást jelent.

A szilárd kommunális hulladék ártalmatlanításának szinte egyetlen lehetõségétjelenleg a lerakás jelenti. A lerakók takarásának hiánya, a széthordott hulladék, amegoldatlan csapadékvíz elvezetés és csurgalékvíz kezelés, a bûz és a füst szinteállandó környezetkárosítás forrása.

A megoldást az elõkészítés alatt álló regionális szilárd kommunálishulladéklerakó megépítése jelentheti, amely létrejöttével rendezett lerakást, éstávlatokban is korszerû hulladékgazdálkodást tud biztosítani. Az új lerakó üzembehelyezésével a jelenlegi telepeket be kell zárni és szakszerûen rekultiválni kell.

Veszélyes hulladék származhat:• lakossági fogyasztásból;• mezõgazdasági felhasználásból;• kisipari tevékenységbõl;• egészségügyi ellátásból;• szakszerûtlen akkumulátor feldolgozásból.

Tekintettel arra, hogy a hulladéklerakó és kezelõ telepek létesítésével,kivitelezésével kapcsolatban több fontos mûszaki követelményt kell teljesíteni, atelepülések önkormányzatai felismerték, hogy saját ñ önkormányzati ñ anyagi erõkbõlképtelenek megoldani az adott település hulladék-elhelyezési gondját (mely néhánykivételtõl eltekintve szinte mindenhol égetõen sürgõs).

3.4. Zajterhelés

A vizsgált térségben határérték feletti zajkibocsátást okozó üzem nincs.Jelentõsebb zajterhelést inkább a közúti közlekedés okoz, fõként a településekközpontját érintõ közúthálózati szakaszokon. A megoldás a településeket elkerülõúthálózat kiépítése lehet.

A lakosság környezetébõl származó zajterhelést három tényezõ együttesenhatározza meg:• mezõgazdasági gépek, technológiai berendezések üzemeltetési zaja;• közlekedési létesítmények zaja;• egyéb zajok (építkezések, vendéglátóegységek, emberi tevékenységek stb.)

A lakosságot zajterhelés éri egyrészt a lakóingatlanukon, vagy a szomszédoslakóingatlanon üzemeltetett háztartási gépek, egyéb mûszaki, hírközlõ berendezésekmûködése következtében ñ melyek száma a technikai fejlõdéssel folyamatosannövekszik ñ, másrészt a környezetbõl származóan.

Szaporodik a lakókörnyezetben a lakásnak vagy melléképületének részbeniátalakításával megvalósuló, alapvetõen a szolgáltatási ágazatban tevékenykedõ boltok,kisüzemek száma. Ennek egy része környezeti zajterhelés növekedést okoz (pl.:hûtõaggregátor, elszívóventilátor üzemeltetése, vagy a tevékenységhez kapcsolódó

áruszállításból következõ célirányos jármûforgalom megjelenése). A létrehozottzajterhelés ritkán haladja meg a határértékeket. A vizsgált területen nincs tudomásunkolyan üzemi zajforrásról, amelynek mûködési zaja a telekhatártól számított 150 m-nélhallható lenne.

Mezõgazdasághoz kapcsolódó zajkibocsátó alapvetõen lakott területektõl távoltalálhatók és csak idõszakosan (pl.: szántás, betakarítás, repülõgépes növényvédelem,termékfuvarozás) terhelik a lakókörnyezetet.

A települések zajterhelésének közúti közlekedésbõl származó zaja két részbõláll:• településen átmenõ tranzitforgalom;• belsõ forgalom.

A kis településeknél a tranzit forgalom a meghatározó, a belsõ forgalom gyakranelhanyagolható. Míg nagy településeknél a belsõ forgalom a település méretévelarányosan növekvõ mértékû lényeges tényezõ.

Idényjelleggel a Tisza-tó környezetében ideiglenes repülõterek, valamint sport-és turisztikai célú sárkányrepülõ leszállópályák üzemelnek.

3.5. Levegõminõség

Légszennyezõ hatású lehet a térségben:• a lakossági fûtés (ez a gáz bevezetésével jelentõsen csökken);• a közlekedés.

A térségben jelentõsebb pontszerû terhelést adó üzem nem mûködik. Alégszennyezés trendje határozottan csökkenõ jellegû majdnem minden szennyezõanyagesetében.

Nagyobb nyári NOx szennyezettség elsõsorban a közlekedés eredménye. Azülepedõ porterhelés pedig elsõsorban mezõgazdasági eredetû.

3.6. Ipar

A térség kedvezõtlen földrajzi, gazdasági adottságú. Nem található a térségbenjelentõs nyersanyag, ásványkincs, az országos vasúti és közúti fõútvonalak elkerülik. Atérség jellegzetességét, a gazdasági, földrajzi adottság, a kialakult egyoldalú agrártermelõszervezetek határozzák meg.

Jelentõsebb melléküzemági tevékenységek:Tiszanána: - varrodaKisköre: - fûrészüzem

- varroda- sütõipar.

A vizsgált területen égetõmû vagy számottevõ veszélyes hulladékkezelõ telepnem üzemel.

A térség gazdasági életében az ipar szerepe mindig kisebb jelentõséggel bírt,mint egyéb gazdasági ágak. Az ipar hiánya visszahatott a településcsoportinfrastrukturális ellátottságára és a lakosság összetételére is. A körzet meglévõ,kedvezõtlen adottságai miatt az ipari munkahelyek számának jelentõs gyarapításáraönállóan, külsõ segítség nélkül nem képes (A KÖZÉP-TISZA-VIDÉKI Ö 1996).

3.7. A Tisza-tó vízminõsége

A szennyezések döntõ többsége elsõsorban a Borsodi Iparvidékrõl ill. az azonkeresztül a szomszéd országokból érkezõ vízfolyásokból származik. Ezeknek aKiskörei-tározó vízminõségére közvetlen, az érintett vízhasználókra pedig közvetett, deigen számottevõ kihatása lehet. Ennek kapcsán elsõsorban a toxikus, mérgezõ anyagokakkumulálódására, az oldott szennyezések esetleges szétterülésére, valamint a fertõzésveszélyére helyezhetõ a hangsúly. E szennyezések közül leggyakrabban az olaj ésszármazékai, oxigénhiányt okozó szerves anyagok, valamint állati tetemek, mintmásodlagos szennyezõk fordulnak elõ.

Általános esetben a védekezés fázisai:1. szennyezés okának megszüntetése;2. szennyezett víz vagy anyag lokalizálása;3. szennyezõ anyag hatástalanítása ill. eltávolítása.

A klasszikus védekezési fázisok közül a tározó helyébõl adódóan a szennyezésokának megszüntetésére sok esetben nincs mód, így gyakorlatilag közvetlenül alokalizálás, az eltávolítás válik szükségessé (ZÁRÓJELENTÉS 1995).

4. A környezeti állapot értékelésének összegzése

A térség környezeti állapotára tehát jellemzõ, hogy:• az érintett területet a nagyobb arányú ipartelepítés elkerülte, így annakkörnyezetkárosító hatása elmaradt;• jelentõsebb ásványi kincsekkel nem rendelkezik, így a területet morfológiailag csak ahomok és kavicskitermelés roncsolta;• felszíni vízfolyásait jelentõsen más térségek szennyezései terhelik (pl.: Eger,Füzesabony);• szennyvízelvezetése és tisztítása rendezetlen;• szilárd kommunális hulladéka korszerûtlen, mûszakilag nem védett lerakókra kerül;• zajterhelését és légszennyezését fõként a közúti közlekedés okozza;• a területen jelentõs természetvédelmi körzetek vannak.

Egyértelmû, hogy az eredeti elképzelésekkel szemben mára egy eltérõelvárásokat megfogalmazó, eltérõ tudásszintû, és értékrendû társadalomban másképpkell használni a meglévõ lehetõségeket. A nagy feladat abban áll, hogy az optimálishasznosítás érdekében a nyilvánosság bevonásával, a különbözõ érdekekösszehangolásával olyan döntést lehessen elõkészíteni, melynek eredményeként egyfenntartható állapothoz juthassunk.

IRODALOMJEGYZÉK

Folyóink szabályozása. 1992.: Magyar Hidrológiai Társaság, X. OrszágosVándorgyûlés, 1992. szeptember 7-8. ñ Szeged, I. kötet, pp. 317-324, 350-359.

A Közép-Tisza-vidéki Környezetvédelmi Felügyelõség mûködési területénekkörnyezetállapot értékelése. 1996. december. ñ KÖTVI-KÖFE, Szolnok, 28 p.

Zárójelentés a komplex mûszaki és biológiai eszközrendszer fejlesztése a Kiskörei-tározó (Tisza-tó) környezeti állapotának védelme és javítása érdekében atársadalmi prioritások kielégítésére. 1995. ñ OMFB Mecenatúra, Szolnok.

Víztükör. XXXIII. évf. 1993/8. szám pp. 16-17.

Molnár Emesetérségfejlesztés hallgató

Gödöllõi Agrártudományi Egyetem

1. A mezõgazdaság fejlõdése a térségben

A térség mezõgazdaságának jelenlegi helyzetéhez, a prognosztizálhatóváltozásokhoz, a fejlõdés bemutatásához és megértéséhez célszerû felvillantani azokat atényezõket, történéseket, eseményeket stb., amelyek a mai állapothoz vezettek, és nemhagyhatók figyelmen kívül a jövõ szempontjából sem (FEHÉR A. et al. 1994).

A Tisza-völgyi folyószabályozás elõtti évszázadokban jellemzõ volt aìvízgazdálkodásnak a természetadta viszonyokhoz alkalmazkodó kezdetleges, de aközépkori gazdasági életben jelentõs szerepet betöltõ módjaî (DÉGEN I. 1973). Atérségre az õsi ìártéri gazdálkodásî volt a jellemzõ, amely magában foglalta a folyókmedrét kísérõ magaslatok közti természetes, vagy mesterséges nyílásokon az ún.fokokon (pl. Sajfok, Nagyfok, Kákafok stb.) kiáramló vizek szabályozottvisszatartásával és visszavezetésével folytatott halgazdálkodást, a legelõk tavaszi tárolóöntözésére alapított rideg állattartást, a vízfolyásokra települt malmokat, az akkoriviszonyok között nagy szerepet játszó vízi közlekedést, az építõanyag és háziiparinyersanyagok (nád, sás, gyékény, fûz) kitermelését, az ártéri kert-, gyümölcs- éserdõgazdálkodást (FEHÉR A. et al. 1994).

A török hódoltság a térséget sem ìkímélteî meg, bár hatása közel sem lehetettolyan tragikus, mint az Alföld magasabb fekvésû löszhátain. Közismerten a ìvízivilágîkedvezett a mindenkori hódítók elleni küzdelemben a jobb elzárkózási, rejtõzködési stb.lehetõségek miatt. A ìvízivilágî adta elõnyök miatt az itt lakók éltek is azìelmocsarasításî lehetõségeivel. ìMindezek megsemmisítették a természetiviszonyokkal harmóniában álló korábbi gazdasági élet alapjait, megbontották atermészet vízháztartásának egyensúlyátî (DÉGEN I. 1973). Ezek eredményeként KárolyiZs. szerint ìÖa török idõk alatt az egész vidék alacsonyabb szintre süllyedt, mint ahonfoglaláskor lehetettî (SZALAI GY. et al. 1983).

A Tisza szabályozásáig a mezõgazdálkodást elsõsorban a Tisza vízjárásahatározta meg. Az árvízmentes földek és az árterület gazdálkodása jelentõsen eltértegymástól. A ìfelsõföldekreî a szántóföldi mûvelés, a ìmélyföldekreî az egyébhasznosítás (rét, legelõ, gyümölcsös) volt jellemzõ. A térségben csak a XV. századra álltössze az az egybetartó, a falut és határát együttesen alkotó birtoktest, amely már a koraifeudális üzemszervezet összes ismérveivel rendelkezett (SZALAI GY. et al. 1983). ìAjobbágyközösségek tagjai évente újraosztással kaphattak annyi földet, amennyit képesekvoltak megmûvelni, és ennek arányában fizették a közös kasszába a ìtaksa pénztî is.

A XVIII. század második felében már szabályozzák a rét-legelõ használatot,egyre nagyobb szerepet kap a téli takarmányozásra alapozott állattenyésztés. Növekszika szántó iránti igény és egyre több gyepterületet törtek fel.

A Mária Terézia által kiadott úrbérrendelet (1767) célja az állandó telekegységekmegteremtése volt. Ebben az idõben pl. Tiszacsegén ñ és valószínûleg az egésztérségben ñ jellemzõ növények voltak a búza, gabona (rozs), kétszeres árpa, zab, köles.Szó van veteményes- és káposztáskertekrõl is (FEHÉR A. et al. 1994). ìAz 1756-os, majdaz 1787-es birtokrendezés teremtette nyomáskényszeres gabonatermelésre alapozottföldmûvelés, valamint az év nagy részében a közlegelõvel összekapcsolt közös nyájakraépült jószágtartási mód a késõbbiek során alig változott, lényegében a XX. századelejéig fennmaradtî (PAPP J. 1992).

A térség mezõgazdaságáról megállapítható:• A folyamatos benépesülés során a török korig az õsi ártéri gazdálkodás volt a

jellemzõ.• A török hódoltság nagy visszaesést eredményezett.• A török hódoltság utáni fejlõdésre a naturális gazdálkodás volt a jellemzõ.• A XVIII. század elsõ felében a rideg állattartás volt a fõ megélhetési forrás. Jelentõsvolt ñ elsõsorban népélelmezési szempontból ñ a halászat (FEHÉR A. et al. 1994).ìHarmonikusan illeszkedett be az ártéri gazdálkodásba a szántóföldi termelés a kalászosgabonafélék túlnyomó arányával és a fokozatosan terjedõ kukoricávalî (PAPP J. 1992).• A XVIII. század második felében jellemzõ volt a gabonafélék iránti keresletnövekedése, az uradalmak térhódítása ñ területi növekedése ñ megjelenik a dohány,mint árunövény stb.• Jelentõsen növekszik a lakosság, és mindez a szántóföldi termelés jelentõsnövekedését és a szántóterület iránti igény fokozódását eredményezte.

A Tisza-szabályozás merõben új helyzetet teremtett a mezõgazdasági termelésszámára:• 1895-ig lejátszódott egy ìúj honfoglalásî, mert minden térségbeli helységben két-, ill.többszörösére nõtt a szántóterület.• Ezután a szántó térhódítása lelassult, és 1913-35 között már alig van változás.• A szántók növekedése a rét-legelõ rovására történt, és egy olyan szintet ért el, amimár korlátozta a kérõdzõ állatok tartását.• A kert- és szõlõ-területben csak 1786-1895 között történt lényeges változás. Ezutánegy bizonyos stabilizálódás észlelhetõ.• Az erdõ területe szinte jelentéktelen.

A mûvelési ágakban beállt változásokat a Tisza-tó környékének néhányhelységében 1786 és 1936 között az 1. táblázat mutatja.

Szántó (%) Rét-legelõ (%)1786 1895 1913 1935 1786 1895 1913 1935

Kisköre 13.5 58.2 67.8 68.2 86.4 32.7 22.3 22.0Sarud 13.2 56.9 66.5 66.7 86.6 33.8 23.7 24.4

Poroszló 24.4 35.0 40.9 46.8 74.3 58.0 48.8 42.0Tiszaszõlõs 42.4 63.5 69.1 71.7 55.3 24.8 16.5 15.3Abádszalók 27.9 64.4 69.8 67.1 69.8 34.0 20.0 23.1Tiszafüred 39.4 51.8 61.6 61.6 56.8 33.9 27.2 26.8

Erdõ (%) Kert+szõlõ (%)Kisköre ñ 1.3 1.2 0.9 0.1 0.3 0.4 0.4Sarud ñ 0.4 0.7 0.6 0.2 0.7 0.7 0.7

Poroszló ñ 4.0 6.1 6.4 0.5 0.9 1.7 1.7Tiszaszõlõs ñ 3.2 3.1 5.5 2.3 2.0 3.3 3.3Abádszalók ñ 1.2 0.9 1.0 2.3 2.4 2.2 2.2Tiszafüred 1.9 3.1 1.3 2.4 1.9 1.8 2.0 2.0

1. táblázat:A mûvelési ágakban beállt változások a Tisza-tó környék

néhány helységében 1786 és 1936 között

Megállapítható tehát, hogy a térségben minden cselekmény (Tisza-szabályozás,szántóföldi termésátlagok növekedése, rét-legelõ terület csökkenés) és jelenség(népszaporodás, árutermelési jelleg erõsödése stb.) a szántóterület növekedése és az

állattenyésztés feltételeinek (rét-legelõ terület), valamint létszámának csökkenéseirányába hatott. Az állattartás csökkenése az 1930-as években érte el mélypontját,amikor már a lecsökkent trágyatermelés veszélyeztette a növénytermesztés korábbanelért szintjének megtartását is. Valószínûsíthetõ, hogy az 1900-1930 közöttitermésátlag-stagnálás azt jelezte, hogy a hagyományosan kialakult gazdálkodásirendszerben (szerves trágyára alapozott tápanyag-gazdálkodás kismértékûtakarmánytermesztéssel) ezek voltak azok a termésátlagszintek, amelyek elérhetõk.Nemhiába került ñ különösen az 1930-as évek után ñ elõtérbe az a nézet, hogy: ìtöbbállat + több trágya = több termés + még több állat = még nagyobb termésî. Amezõgazdaság fejlõdését fõleg az állattartás növelésével, a trágyával való okszerûgazdálkodással és a takarmánynövények (fõleg pillangósok) termelésének növelésévelgondolták elõsegíteni.

Mûvelési ág A mûvelési ágak aránya az összesterület százalékában

1936-41 1990Szántó 56.40 66.60

Rét-legelõ 33.00 21.50Szõlõ 0.50 0.01

Gyümölcs 0.90 0.60Kert ñ 1.20Erdõ 2.30 3.90Egyéb 6.90 6.20

2. táblázat:A mûvelési ágak arányaiban 1936-41 és 1990 között beállt változások

A tendenciák országos jellegûek:• A szántók arányának mintegy 10 %-os növekedése összefügg az elmúlt idõszakrajellemzõ szántócentrikus felfogással, és a minden területre vonatkozó mûvelésikötelezettséggel.• A rét-legelõ terület csökkenése (11.5 %) volt a ìfedezeteî a szántó valamint azerdõterület növekedésének. Ez egyúttal arra is utal, hogy a szántóterület növekedése azegyre gyengébb talajú legelõkbõl történt, vagyis csökkent a szántó használati értéke.• A változásban talán a legörvendetesebb az erdõterület arányának némi növekedése(1.6 %).• A kert, szõlõ, gyümölcsös területet célszerû együttesen vizsgálni, mert kivéve atermelõszövetkezeti gyümölcsöst, ezek területe az 1936-41 évek átlagához (1.4 %)képest mintegy 0.4 %-kal növekedett, de továbbra sem jelentõs (1.8 %), mutatván, hogye területeken a gyümölcs- és szõlõültetvényeknek lényegében csak helyi ellátási szerepelehet.

A magyar mezõgazdaság jelenlegi és a közeljövõben várható helyzete alapján aszántóterület arányának csökkenése várható, elsõsorban a rét-legelõ, ill. az erdõ javára.Ez ñ különösen a Tisza-tó közvetlen környékén ñ nemcsak gazdasági, de turisztikai éstermészetvédelmi szempontból is célszerû lenne.

A Tisza-tó létesítése óta bekövetkezett társadalmi, gazdasági, politikaiváltozások nagymértékben megváltoztatták a korábbi elképzelések realitását. Ma márlátható, hogy a mezõgazdaság fejlesztése számos akadályba ütközik. A legfontosabb

talán a korlátozott értékesítési ñ piaci ñ lehetõség, a nagyfokú bizonytalanság és atõkehiány. Ezért a mezõgazdaságban napjainkban az öntözés fejlesztésérõl, mint rövidtávon reális célról nem beszélhetünk.

A mezõgazdaságot a sokszínûség és a változatos üzemformák jellemzik. Ezértnem lehet csak ìnagyüzemekbenî és ìnagy méretekbenî vagy fordítva csakìkisüzemekbenî gondolkodni.

Számolnunk kell a mezõgazdaságon kívüli hasznosítás számos lehetõségével, dekülönösen a turisztikai (pl. falusi turizmus) erdészeti, környezetvédelmi stb. kérdésekelõtérbe kerülésével (FEHÉR A. et al. 1994).

2. A környék mezõgazdasági célú területhasználata

A Tisza-tó környékének területhasználati adatait megnézve láthatjuk, hogy arégió jelentõs területén folyik mezõgazdasági tevékenység. Ha tehát a térségre bármilyenjavaslatot akarunk tenni, nem kerülhetjük meg a mezõgazdaság és a vele összefüggõtevékenységek elemzését (TISZA-TAVI CHARTA 1996).

A Tisza-tó környékén a mezõgazdálkodás az országos, szövetkezeti átlaghozképest kedvezõtlenebb körülmények között folyik, hátrányos helyzetûnek tekinthetõ. Ezhosszú idõn át alakult ki, ezért alapvetõ és gyors megváltoztatására nincs reálislehetõség. Csak hosszan tartó, következetes fejlesztéstõl várható az országos átlaghozvaló közelítés (FEHÉR A. et al. 1994).

A mezõgazdasági területek magántulajdonba kerülésével gyökeresenmegváltozott a térség birtokstruktúrája. A ìnagyüzemiî tulajdont és birtokstruktúrátfelváltotta ill. kétpólusúvá tette a spekulatív elemektõl sem mentes magántulajdon. Az irracionálisan kicsiny, üdülésre, pihenésre alkalmatlan földrészletek ezreilehetetlenné tehetik a Tisza-tó térség adottságainak, gazdasági és társadalmi érdekeinekmegfelelõ hasznosítását (TISZA-TAVI CHARTA 1996).

A szövetkezeti gazdálkodás ñ a gazdálkodási feltételek javításán és aföldhasználaton keresztül is ñ jelentõsen mérsékelhetné az említett veszélyt. Ennekelõfeltétele azonban a szövetkezetek gazdasági megerõsödése. Emellett megnõ atérségre vonatkozó speciális központi és helyi szabályozás, a civil szervezetek ellenõrzõszerepének fontossága a tó környéki településeken (FEHÉR A. et al. 1994).

A térség hosszú távú kiemelt üdülõkörzeti szerepköréhez méltó, komplexszemléletû, a sokrétû érdekeket összehangoló fejlesztéssel elõzhetõ meg, hogyugyanazok a jóvátehetetlen hibák nehogy bekövetkezzenek a Tisza-tó térségében is,mint más üdülõkörzeteinkben. Ezért a racionális tájhasználat elvének megfelelõenfigyelembe kell venni a természeti adottságokat, társadalmi-gazdasági hagyományokatés az új igényeket egyaránt.

A térségben is lehatárolhatók a következõ területhasználati kategóriák:a) A mezõgazdasági mûvelésre alkalmas övezetek, amelyek a térség gazdaságában,ellátásában, foglalkoztatásában egyaránt jelentõsek, és a Tisza-tó térségetájhasználatának meghatározó tényezõi kell, hogy maradjanak.b) Meghatározandók a mezõgazdasági mûvelésre alkalmatlan, gazdaságosan nemmûvelhetõ földterületek, amelyek javíthatnának a térség igen kedvezõtlen erdõsültségiviszonyain.c) Köztes kategóriaként elsõsorban ökológiai és tájfejlesztési funkciót figyelembe vévecélszerû a szántóföldrõl gyepesítendõ- és a megtartandó gyepterületek lehatárolása.Ezek egyaránt tekinthetõk 20-30 éves távlatban az erdõtelepítés vagy a szántóföldimûvelés tartalékterületeinek.

d) Speciális szabályozást igényelnek az ökológiai szempontból érzékeny és értékesmezõgazdasági területek ñ rétek, legelõk, vizes élõhelyek ñ, amelyeknek a táj- éstermészetvédelem érdekeit is figyelembe vevõ használata lenne célszerû.

A tájvédelem mellett a vízminõség-védelem, üdülés-idegenforgalom fejlesztésilehetõségeinek és minõségi igényeinek megfelelõen is ki kell jelölni a korlátozottanhasználható és beépíthetõ mezõgazdasági területeket, ahol a gazdasági épületeképítésének, a földrészlet alakításának korlátozásával is elõ kell segíteni a Tisza-tó éstérségének fenntartható fejlõdését (TISZA-TAVI CHARTA 1996).

2.1. Az ésszerûsítés lehetõségei

A mezõgazdasági piacok szûkülése csökkenõ keresletet jelent majd a vizsgáltterületen termelt tömegtermékek iránt. Ezért bár a természeti feltételek lehetõvé tennéka termelés növekedését, a Tisza-tó környékén összefüggõ, intenzív mûvelésû és nagyüzemek kialakítása a mezõgazdasági területeknek csak kisebb hányadán, a tótóltávolabb fekvõ, viszonylag jobb talajminõségû területeken célszerû. A Tisza-tóhozközeledve pedig egyre jellemzõbb lesz a mezõ- és erdõgazdaság területhasználatára apasszív extenzív területek, jóléti és véderdõk, valamint a 3-20 hektárosöko(bio)gazdálkodást és turisztikai szolgáltatásokat is nyújtó tanyás gazdaságokkomplex tevékenysége (FEHÉR A. et al. 1994, TISZA-TAVI CHARTA 1996).

A térség gazdaságilag egyre inkább lemaradó körzeteiben, ill. helységeiben ñkülönösen azok gyengébb termékenységû területein ñ külterjesebb mûvelési ágak, sextenzívebb növénytermelés és állattenyésztés mellett képzelhetõ el a megbomlottegyensúly fokozatos helyreállítása.

Ezeken a területeken a kényszerû foglalkoztatás ñ különösen az átmenetiidõszakban ñ ez ellen hat. A kis területekkel rendelkezõ, s más foglalkoztatásilehetõségeket nélkülözõ, képzetlenebb emberek ugyanis kezdetben ñ nagyvalószínûséggel ñ a nagyobb eleven munkát igénylõ, s a területegységrõl nagyobbjövedelmet biztosító mezõgazdasági ágazatokkal kísérleteznek majd. Ez azonbanhosszabb távon ellentmond mind a táji adottságokhoz való alkalmazkodásnak, mindpedig a hatékonysági követelményeknek, ezért nagy valószínûséggel átrendezõdésvárható. A gazdaságilag elmaradottabb körzetekben az erdõk arányának továbbinövekedése mellett a szántóterületi arány 50 % körüli értékre történõ visszaszorulásalesz a jellemzõ hosszabb távon (az 1990-es évek elején a szántóterületek aránya 60 %felett volt).

A gazdaságilag kevésbé lemaradó, ill. fejlettebb településeken a mezõgazdaságicélú térhasználatban a tóhoz való földrajzi közelség kap majd differenciáló szerepet. Atóhoz közelebb esõ területeken a mezõgazdasági termelést szabályozni és korlátoznikell. Ezalatt a mûvelési ágak meghatározását, kemikáliák, hígtrágya használatának és azállattartásnak a korlátozását értjük. A térség tótól távolabbi, jobb termékenységûterületein viszont intenzív gazdálkodást és földhasználatot célszerû elõirányozni. (Ez aztis magában foglalja, hogy az itteni gyengébb minõségû földek erdõként, ill. gyepkénthasznosulnak.) Itt a szántóterületek részaránya valószínûleg 60-65 % között alakulmajd. (Az 1990-es évek elején a szántó aránya 70 % körül volt.)

A Tisza-tó differenciált adottságot jelent a víztározó közeli települések, atávolabb esõ, ún. termékeny löszháti öntözhetõ területek, s a vízduzzasztás károshatásaitól veszélyeztetett dél-borsodi területek számára. A tó közvetlen környezetébengazdálkodók közül elsõsorban a Jász-Nagykun-Szolnok megyei szövetkezeteknél(Abádszalók, Tiszafüred) találkozhatunk öntözéses szántóföldi növénytermesztéssel,

aminek hatásai a termésátlagokban és a termelési szerkezetben is megmutatkoztak.A nagygazdaságok 2-3 éven belül nem végeznek lényeges öntözésfejlesztést,

mert legalább ennyi idõ kell, amíg kialakulhat stabilabb gazdálkodási rendszerük,amikor már távlatokban és fejlesztésekben is gondolkodhatnak. Ha stabilizálódna is anagyüzem, bizonyos, hogy néhány évig anyagi lehetõségek hiányában nem végeznekkomolyabb fejlesztést. Az állam várható gazdasági ereje nem tesz lehetõvé olyanárváltozásokat, ami az öntözés jövedelmezõségét lényegesen befolyásolná, de vitathatóaz állami támogatás lényeges és meghatározó szerepe is.

Az egyéni magángazdaságok sem anyagilag, sem szellemileg nincsenek és nemis készíthetõk fel rövid távon az öntözéses fejlesztésre.

Közép- és hosszútávon már biztatóbbnak látszik a helyzet. Egy egészségesenmûködõ gazdaság ugyanis nem engedheti meg magának, hogy ne fejlesszen és ne ott,ahol kihasználatlan lehetõségei vannak. Ezért az átmeneti bizonytalankodás és pangásután joggal remélhetõ a fejlõdés és fejlesztés.

A meliorációs beavatkozások kivitelezésében és mûködtetésében is jelentõseltéréseket találunk az egyes megyei részek között. A Hajdú-Bihar megyei területeken, sa Jász-Nagykun-Szolnok megyei körzetben (ezen belül is Abádszalók, Tiszafüred,Tiszabura határában) a vízrendezési és talajjavítási munkák nagy részét elvégezték. AHeves megyei körzetben is történtek jelentõsebb melioratív beavatkozások. Alegszerényebb mértékû meliorációról a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei részenbeszélhetünk. A meliorációs létesítmények elhanyagoltsága viszont éppen ezeken, ill. aHeves megyei területeken a legerõteljesebb.

A táji adottságok kihasználása szempontjából az állattenyésztés, ezen belül is aszarvasmarhatartás számottevõ fejlesztése lenne indokolt a vizsgált terület egészén. Akilencvenes évek elején tapasztalható 26,1 db/100 ha szálastakarmány-termõ ésgyepterületre jutó szarvasmarha állomány helyett közelíteni kellene az 1936. évi 42,3-esértékhez. Sajnos az ágazat jelenlegi verseny- és jövedelempozíciói mellett ezközéptávon is nehezen képzelhetõ el. A tótól távolabbi, termékenyebb területengazdálkodóknál az abrakigényesebb állatfajok arányának növekedése is várható. Abaromfitartás, nyúltenyésztés és méhészet fejlesztése a teljes területen indokolt. Azidegenforgalom fejlõdésével a lótartás mérsékelt növekedése is valószínû.

Az önkormányzati és központi kormányzati erõforrások jelentõs részét a nemmezõgazdasági tevékenységek növelésére lenne célszerû fordítani. Ennek keretében ahelyi nyersanyagok feldolgozását, az élelmiszeripari, vendéglátó-ipari tevékenységet,szállítást célszerû preferálni az idegenforgalmi igények kielégítése céljából.

A Tisza és holtágai régen nevezetesek voltak a halállományukról. Sok ember éltmeg a halászatból és halászcsaládok ñ dinasztiák ñ is kialakultak.

A tározó ñ nagy területe, növényzete, vízmélységének változatossága, alehalászással kapcsolatos problémák stb. miatt ñ alkalmatlan intenzív halastavi jellegûhalgazdálkodásra. Következésképpen az extenzív halászati- horgászati hasznosításmegfelelõ kombinációja jöhet számításba. Emellett szól a tározó kialakult halállománya,ill. annak folyamatos változása, valamint a sporthorgászat iránt megnyilvánuló hazai éskülföldi érdeklõdés és igény is.

A halgazdálkodás terén sem nélkülözhetõk a természetvédelmi szempontok,amelyeket a Hortobágyi Nemzeti Park alakított ki. Eszerint:• A védett területeken elzárkózik a halászat, mint gazdálkodás és a horgászat, mint

sporttevékenység fejlesztése elõl. Nem engedélyezik ilyen célokra semmiféleépítmény létesítését, mert ezeknek a sekélyvizû területeknek meg kell maradnia ahalfauna zavartalan ívó és készenléti területének.

• A védett területeken kívül a hagyományos halászati módoknak a megfelelõ keretekközötti folytatása lehetséges, de a madarak fészkelési helyétõl számított 100 m-enkívül és motorcsónak használata nélkül.

A Tisza-tó és közvetlen környékének vadgazdálkodási hasznosítása nem annyiraa közvetlen (vadhústermelés, vadbefogás), mint inkább a közvetett eredményekben(vendég vadásztatás, szálloda- vendégférõhely igénybevétel, költekezés stb.)jelentkezhet.

Mindezekért a ìvadászati turizmusî az idegenforgalom egy speciális ágátképezheti és erre e térségben jó lehetõség kínálkozik. A tófelület a vízimadaraknak, aközvetlen környék mezõgazdasági területe pedig különösen az apróvad fajok (mezeinyúl, fácán stb.)vadászatának kedvezõ, de nem elhanyagolható a térség õz és vaddisznóállománya sem.

Speciális lehetõséget biztosíthat e térség a családi vadásztatásnak és üdülésnek,mivel a nem vadászó családtagok is találhatnak megfelelõ elfoglaltságot, üdülési, sportés kulturális programok biztosításával. Kedvezõnek ítélhetõ a tó biztosította fürdésilehetõség mellett a meleg fürdõk közelsége (pl. Berekfürdõ, Kunhegyes stb.) aHortobágyi Nemzeti Park látogatása, a Mátra és Bükk adta lehetõségek a hegyiturizmusra, de vonzóvá tehetõ az éledõ falusi turizmus, ill. vendéglátás is (FEHÉR A. etal. 1994).

3. A mezõgazdaság helyzete és fejlesztési lehetõségei Sarud példáján

Diplomadolgozatomban egy tisza-tavi településsel, Saruddal foglalkoztam.Célom a község mezõgazdasági területhasználatának elemzése révén egyterületfelhasználási program elkészítése volt. Munkám szorosan kapcsolódott aTeampannon Kft. 1996-ban elkészített Tisza-tó Regionális és Tájrendezési Tervéhez,melyben a Kft. kidolgozta a térség fejlõdésének különbözõ lehetõségeit, és javaslatot tettegy a tavat övezõ zónarendszer kialakítására.

Ennek érdekében megismerkedtem a térséggel foglalkozó tervekkel. Elolvastama település és az ártéri gazdálkodás történetét feldolgozó irodalmi anyagokat.Tanulmányoztam Sarud természeti, társadalmi, gazdasági adottságait. Megvizsgáltam atelepülés jelenlegi földhasználatát, és összevetettem a korábbi, kevésbé intenzív, tájisajátosságokhoz alkalmazkodó hagyományos területhasználattal. Megnéztem aföldtulajdon változás hatását és igyekeztem megismerni az itt élõk igényeit, szándékait.

3.1. Sarud bemutatása

A tervezési terület országos térszerkezeti helyzetét bemutató ábrán jól látható,hogy a fõ makroszerkezeti fejlõdési zónákból kiesik a Tisza-tó térsége. Sarud a Tisza-tóÉ-i oldalán, a Laskó-patak mellett, teljesen sík vidéken fekszik. A település Tiszanánaés Újlõrincfalva irányából közelíthetõ meg közúton, vasútállomása nincs (1. ábra)

A falu környéke mérsékelten meleg-száraz éghajlattal jellemezhetõ terület. Atalajvíz a vizsgált terület jelentõs részén 1,5-3,0 m mélyen található a terep felszíne alatt.Összetétele igen kedvezõtlen, felemelkedése esetén másodlagos szikesedést okozhat. Aterület a Tiszántúli flórajárásba tartozik.

GÉCZY G. (1957) elkészítette a település gyakorlati mezõgazdasági talajismeretitérképét, mely alapján löszön kialakult mezõségi, az egykori réti talajon kialakultmezõségi, a folyóvízi üledékeken kialakult öntés, öntési eredetû réti és réti talajokat,valamint a réti talajon kialakult elsõdleges és másodlagos szikeseket különíthetünk el.

A település történetébõl kiemelendõ, hogy a falu nevét 1227-ben említi elsõízben okleveles forrás. 600 éven át az egri püspökség birtoka volt. Erdõdy püspök 1730és 1744 között Hídvégen kiépítette a vármegye legnagyobb majorüzemét, mely atelepülés közigazgatási területén belül található. A Tisza szabályozásáig az ártérigazdálkodás volt a jellemzõ.

A települést az utóbbi évtizedekben a folyamatos fogyás és az elöregedésjellemezte. Az elmúlt néhány évben stagnálás tapasztalható.

A község jelentõs munkanélküliséggel sújtott (kb. 20 %) terület. Amezõgazdaság foglalkoztatásban betöltött szerepe az utóbbi idõben, a településidegenforgalmi jelentõségének növekedésével csökkent ugyan, ennek ellenére, ma isjelentõs számú munkahelyet biztosít. Napjainkban a tercier ágazat adja a legtöbbmunkalehetõséget a faluban. A település egyéni vállalkozóinak száma 46, akikelsõsorban a kereskedelem és a vendéglátás területén tevékenykednek.

A település lakói és vezetõi a falu jövõjét egyedül az idegenforgalomlehetõségeinek kiaknázásában látják. Már megkezdõdött a régóta tervezett újüdülõterület kiépülése, mely a lakóterülethez kapcsolódva, annak D-i széle és a Tisza-tóközé települt.

A községi infrastruktúra és a lakossági ellátás helyzete jó. A csatornahálózatkiépítése és a szennyvízkezelés problémája azonban még nem megoldott. Ennekmegvalósítása, valamint új munkalehetõségek teremtése, az épületek, utak, járdák,vízvezetõ árkok folyamatos felújítása és a falu fásítása, parkosítása jelenti a település fõfejlesztési célkitûzéseit.

Sarud tagja az 1990 óta mûködõ Tisza-tavi Települések Szövetségének és aTiszamenti Térségi Gazdaságfejlesztési Társulásnak. A település regionálisvonzásközpontjai: Eger, Füzesabony, Poroszló, Tiszafüred, Mezõkövesd és Heves.

3.2. Mezõgazdálkodás Sarudon

Sarudon a földrendezés során 1462-en jutottak földtulajdonhoz, közülük 1268tulajdonos kimérés nélkül szövetkezeti használatba adta földterületét. 119 embermérette ki földjét, és folytat azon magángazdálkodást. Közülük 5-6 ember rendelkezik10-20 hektáros gazdasággal.

A településen nagyüzemi szövetkezeti gazdálkodás folyt az elmúlt évtizedekben,ami itt a rendszerváltást követõen is megmaradt. Ma a Tiszamenti Termelõszövetkezetgazdálkodik a község területén. Évente kb. 2800-2900 hektárnyi területet bérel a TSZ-tagoktól és kívülállóktól.

GÉCZY G. 1957-ben elkészítette a település talajhasznosítási térképét. Adataitösszevetettem a Tiszamenti Termelõszövetkezet 1995. évi termelési adataival. Azösszehasonlítás legfõbb eredményei a következõk:• A növényi struktúra alakulását figyelve megállapítható, hogy a termesztett növényekköre erõsen beszûkült. Míg 1957-ben 23 féle növényt termesztettek, addig ez a szám1995-re 9-re esett vissza.• A talajhasznosítást vizsgálva kitûnik, hogy a szántóterület 73.5 %-ról 83.4 %-raváltozott, azaz közel 10 %-kal növekedett szinte teljes egészében a legelõterületekrovására.• A takarmánytermesztés túlsúlya a szántóföldekre helyezõdött át. Míg 1957-ben atakarmánytermõ területeknek csak 58.9 %-át tette ki a szántóföldi takarmánytermõterület, addig ez az érték 1995-re 78.5 %-ra nõtt, ami 20 %-os növekedést jelent.• 1957-ben még szarvasmarha, sertés, ló, juh és baromfitartással is foglalkoztak, 1995-

ben azonban, már csak szarvasmarha és juh tenyésztés folyik. Az összes mezõgazdaságiterületre vonatkozóan a már 1957-ben sem túl magas, hektáronkénti 0.35 db számosállatérték 1995-re 0.17 db szá/ha értékre csökkent. Az alacsony hektáronkénti számosállatérték következményét a talajerõmérlegrõl készült vizsgálat mutatta. Azaz még 1957-bena szükséges szerves trágya 50 %-át tudták biztosítani, addig 1995-ben a szükségesnekcsak a 30 %-át fedezte az adott állatállomány.• Megállapítható továbbá, hogy a település szántóterületeinek közel 60 %-a 17 AKérték alatti.

4. Mezõgazdasági fejlesztési program

Sarud mezõgazdasági területeinek területfelhasználási programjánakkidolgozásakor az ún. földhasználati piramis és a Teampannon Kft. által javasoltzónarendszer összehangolt gyakorlati megvalósítása volt a célom.

A földhasználati piramis célja a földhasználat és a természetvédelem integrálása.I. A piramis csúcsán olyan területek találhatók, melyek abszolút módon és

egyértelmûen a természetvédelem területei kell, hogy legyenek, az egyéb célúföldhasználat teljes kizárásával.

II. Alatta egyéb védett területek ñ korlátozott földhasználattal.III. Ezalatt bizonyos földhasználati korlátozásokat igénylõ területek, ahol a korlátozások

figyelembe vételével a tradicionálistól az extenzíven, organikuson keresztül afélintenzívig terjedõ gazdálkodás folytatható.

IV. A piramis széles bázisát képezi végül egy ñ a talajadottságoktól függõen ñfélintenzív vagy akár intenzív, ám környezetkímélõ és környezethez alkalmazkodómezõgazdálkodás (ÁNGYÁN J. 1995).

4.1. A Teampannon Kft. által javasolt zónarendszer

A Teampannon Kft. egy 5 zónából álló övezeti rendszert javasol, melynek zónáia következõk (2. ábra).

4.1.1. Ártéri területek övezeteA tó körüli közvetlen sáv környezetileg a legérzékenyebb, ezért értelemszerûen a

leginkább védendõ zóna. Éppen ezért itt a gazdálkodást extenzív irányba kellelmozdítani; erdõsítést, gyepesítést és ültetvények telepítését kell preferálni az intenzívtalajmûvelést igénylõ szántóföldi kultúrákkal szemben, sõt ezeket esetleg tiltani kell

A már meglévõ vagy a jövõben kialakítandó, ápolt gyepeken (legelõkön) kisállatlétszámot és megfelelõ állatsûrûséget feltételezõ, továbbá minõségi terméketprodukáló extenzív jellegû állattartás valósítható meg.

A tó körüli elsõ sávban eredményes gyümölcstermesztés alakulhat ki, de csak kisméretekben (1-3 ha) az árasztás elõtt meglévõ ártéri gyümölcsösöket megidézve.

Ezeknek a gyümölcsösöknek a szakszerû ápolása azonban, éppen a védendõterületiség miatt, nagy szakmai ismeretet és komplexen kidolgozott, ellenõrzötttechnológiát feltételez (integrált növényvédelem és -ápolás, visszafogott sorközmûvelésstb.). A szükséges információs bázist és szakmai támogatást a gazdáknak helyben kellmegadni.

Az említett fokozott érzékenység és így védettség miatt feltétlenül azökogazdálkodás különbözõ válfajainak (biodinamikus, biológiai stb.) meghonosodásátkell támogatni, családi méretekben.

4.1.2. Védett tájak övezeteA védett tájak övezetében olyan termelési szerkezet engedélyezhetõ, amely

alkalmazkodik az adott terület táji, természeti és környezeti sajátosságaihoz, azt nemirritálja. Jól gépesített, eredményes biogazdaság is zavarhatja a védett érték összhangját!Célszerû ezért a kis- és középbirtok méret támogatása (kb. 10-15 ha-ig).

A gazdaságok területileg mozaikosan, elszórtan helyezkedjenek el, szigetszerûenìúszvaî a védett területben.

Ezeken a területeken az igényesebb idegenforgalom (nem a tömegturizmus)megjelenésére lehet számítani, amelyhez a gazdák helyben termelt ìkülönlegesîterményeikkel (biofarm) és az ún. ìvidéki-életstílusî megteremtésével járulhatnakhozzá.

4.1.3. A Tisza-tó és a Tisza pufferzónájaEbben az övezetben már jelentõs öntözött, meliorált területek lehetnek,

amelyeket már csak mûszaki okokból is célszerû együtt kezelni, azon atömegtermékeket elõállító mezõgazdálkodást támogatni. Az itt mûködõ szövetkezetektermelési szemléletét az energia-intenzív termeléstõl az integrált gazdálkodás felé kellelmozdítani. Ennek elemei:• szerves trágyán (istálló-, zöldtrágya, komposzt stb.) alapuló talajerõ-pótlás• megfelelõ agrotechnika (lazítás, mélylazítás)• környezeti igényeket jobban kihasználó fajok termesztése• tájfajták, kevésbé intenzív fajták használata• termelési szerkezet bõvítése (gyógy- és fûszernövények termesztése, vetõmagelõállítás)• táj- és területérzékeny vetésforgó és vetésváltás• integrált növényvédelem• talajszerkezetet kevésbé roncsoló, takarékos öntözési módok és technológiákalkalmazása (pl. mikroöntözés)

Fokozni kell a szövetkezetek szolgáltató és feldolgozó funkcióját. A szántóföldimûvelés alatt álló, bár arra kevésbé alkalmas területeket ki kell vonni a termelésbõlerdõsítéssel vagy gyepesítéssel. A magasabb aranykorona értékû kivont földeketcélszerû stratégiai gyepekké átalakítani, továbbá a nem élelmiszer célú mezõgazdaságitermékek elõállítását támogatni.

4.1.4. Ökológiai rendszerek hálózataEzek a területek mezõgazdasági tevékenységre alkalmatlanok, elsõdleges

funkciójuk a nagyobb összefüggõ természetszerû foltok ill. táblák közötti inkábbvonalas jellegû sávok, folyosók hálózattá rendezése. Ezeknek az egységeknek nincsközvetlen mezõgazdasági jelentõségük.

4.1.5. Tanyás gazdálkodás övezeteEbben az övezetben, a tavat és a folyót tekintve, nincs mezõgazdasági

tevékenységet korlátozó körülmény. A kialakult szerkezet környezeti szempontbólmegtartható. Ide kell összpontosítani a klasszikus nagyüzemi termelési rendszereket, delehetõleg az arányokat megtartva a kisebb birtokmérettel rendelkezõ gazdák földjébebeágyazva azokat.

Bár iparszerû gazdaságokról beszélünk, alapvetõen itt is az integráltnövénytermesztés és a terület állateltartó képességén alapuló állattartás irányelveit kell

elfogadni. Nincs értelme megint 100-200 hektáros ìmega-táblákatî fuzionáltatni és azontöbb éves monokultúrát folytatni.

Fontos kiemelni a szövetkezetek szolgáltató szerepét a kisebb gazdák felé. Soküzem raktározási helyfelesleggel bír, amit a tõkeszegény gazdák jól ki tudnánakhasználni. Továbbá a szövetkezetek viszonylag jó gépparkja is jó ìszövetségeseî lehet agéphiánnyal küzdõ gazdálkodóknak (TISZA-TAVI CHARTA 1996).

Ezek alapján egy koncentrikus zónarendszer kialakítását javasolják a tótól valótávolság függvényében.

4.2. A zónarendszer alakulása Sarud esetében

Vizsgálataim eredményeként egy négy zónából álló övezeti rendszerkialakítására és az ehhez szükséges mûvelési ág változtatásokra tettem javaslatot. Akialakítandó zónák a következõk (3. ábra).

4.2.1. Piros zóna: a fokozott védelem területeiA Hevesi Füves Puszták Tájvédelmi Körzet területén belül a természetvédelmi

központ szakemberei által lehatárolt rész ñ mely a természetes élõhelytípusok és akiemelkedõ jelentõségû, veszélyeztetett fajok szaporodó és párzó (dürgõ) helyei ñ jelentia fokozott védelem zónáját.

Konzultálva a területileg illetékes természetvédelmi szakemberekkel, e zónaterületére a következõk javasolhatók:

Szántók esetébenA vetésszerkezet kialakításában ñ az élõhelyek fejlesztése érdekében ñ a

kalászos gabonafélék (õszi búza, õszi árpa, tavaszi árpa, fénymag) meghatározó területiarányt kell, hogy kapjanak. A lucerna jelenlétét folyamatosan biztosítani kell. A repcekis területû meglétérõl szükséges gondoskodni, mivel ez jelenti a túzok téli fõtápláléknövényét. Magas szárú növénykultúrákat csak behatárolt nagyságú területenlehet termeszteni. A nagy élõmunka igényû, magas mûveletszámú, sok vegyszert ésmûtrágyát igénylõ intenzív növénykultúrák mellõzendõk.

Az õszi gabonafélék az egyes preferált helyeken (dürgõhely) az elsõk közöttkerüljenek vetésre. A gabonafélék betakarítása után mozaikos szerkezetû, zöldugarkéntmûvelt részeket alakítsanak ki, és a zóna 2 %-nyi területén kaszálatlan lucernasávokathagyjanak meg váltakozva a különbözõ táblákkal.

Gyepek esetébenA kaszálás június 20-a után történjen és 2 %-nyi területen kaszálatlan sávokat

hagyjanak meg éves váltással.Csak június 20-a után legeltessenek az adott területen, az addig felmerülõ

legeltetési igényt a faluhoz közeli Portahelyi dûlõ, Sárállás és Bikafertõ dûlõ gyepeinlehet megoldani.

Egyéb javaslatokA zóna földútjait április 20-tól június 20-ig csak korlátozott mértékben (átmenõ

forgalomra ne) vegyék igénybe, kivéve a Csincsa-csatornától D-re.Dürgõhelyen (A3, A5 táblák) március 20-tól május 15-ig csak igen indokolt

esetben használják a szegélyezõ földutakat.Tarlóégetést ne végezzenek védett területen.

4.2.2. Kék zóna: az ökológiai gazdálkodás területeiA Hortobágyi Füves Puszták Tájvédelmi Körzet fennmaradó részein, valamint a

gátat övezõ szivárgó csatornától számított 1-1,5 km széles sávban és a szivárgó zónábanaz ökologikus mezõgazdálkodás különbözõ válfajainak (bio-dinamikus, organikusbiológiai gazdálkodás, Howard-Balfour, Lamaire-Bunchet biogazdálkodási mód,ANOG-gazdálkodási mód, permakultúra stb.) megvalósulását kell támogatni.

A szivárgó zóna környezetileg igen érzékeny, talajvize közvetlen kapcsolatbanáll a tó vizével. Az itt folyó gazdálkodás minõsége, következményei azonnal lemérhetõka tó vízminõségének változásából.

Az ökologikus mezõgazdálkodás nem csak 20-30 hektáros családi gazdaságokformájában valósíthatók meg. Az egyetemünkön készült tanulmányok alapján 30-200 haközött van az a családi gazdaságnak nevezhetõ üzemméret, amely gazdaságosanmûvelhetõ és biztosítja a család megélhetését.

Ezeken a területeken lehet az igényesebb turizmus megjelenésére számítani,amelyhez a gazdák a már leírt módon járulhatnak hozzá (biotermékek, vidéki életstílusstb.).

A 0182 helyrajzi számú tábla 7-8000 m2-es területû parcelláin egyénigazdálkodás folyik. Az ilyen nagyságú földrészleteken az Országos ÉpítésügyiSzabályzat már megengedi a különbözõ célú építmények emelését. Emiatt nagyonfontos lenne egy új ART-ben részletesen kitérni e terület beépíthetõségénekkorlátozására (OÉSZ 43., 44., 45. (Mezõgazdasági rendeltetésû terület), mert jelenesetben hosszabb távon nem a családi üzemek kialakítása a fõ tendencia, hanem azidegenforgalmi potenciál kihasználása végett a lakásépítés ('elbódésodás'). Az új ARTmegszületéséig mindennemû építési és közmûvesítési munkát tiltani kell. A településbelterületi terjeszkedését korlátozni szükséges. A jelenlegi belterület intenzívebbkihasználásával kellene az új lakó- és üdülõterületi igényeket kielégíteni.

A 0242, 0234 és a 0184/26 helyrajzi számú táblák igen alacsony aranykoronaértékûek (kb. 10 AK/ha), így a késõbbiekben a gyepesítés, erdõsítés területei lehetnek.

A Hortobágyi Füves Puszták Tájvédelmi Körzet e zónába esõ területeire, melyekbolygatott vagy átalakított élõhelytípusok, s amelyek a veszélyeztetett fajok rendszereselõfordulási helyei, a következõ ajánlások érvényesek:

Szántók esetében:A kalászos gabonafélék, kukorica, napraforgó, lucerna kedvezõ térszerkezetét

kell kialakítani. A magas szárú növénykultúrák ne alkossanak összefüggõ, nagykiterjedésû tömböket, ezek vetésterületi aránya ne váljon uralkodóvá a zónában.

A terület negyedrészén a gabonafélék betakarítása után mozaikos szerkezetû,zöldugarként mûvelt részeket alakítsanak ki. Vegyszermentes sávokat hozzanak létre0,5 %-nyi területi arányban, és 1 %-nyi részen kaszálatlan lucerna sávokat hagyjanakmeg.

Gyepek esetében 1 %-nyi kaszálatlan sávokat hagyjanak meg (TÓTH L. 1997).

4.2.3. Zöld zóna: a biotóphálózat területeiAz extrém talajokkal borított felületek (száraz és nedves termõhelyek)

kivonásával a mezõgazdálkodásból és a meglévõ értékes biotópokhoz csatolásával olyanbiotóphálózat létrehozása a cél, mely biztosítja a vadon élõ növény- és állatfajok,veszélyeztetett életközösségek védelmét. A biotóphálózat, vagyis a zöldfelületekbõl,szabad térségekbõl, védterületekbõl, élõsövényekbõl, erdõsávokból, fasorokból és egyébregenerációs zónákból álló hálózatos rendszer felépítése és fenntartása, úgy biztosítja a

táj biológiai diverzitásának és ökológiai alapkarakterének megõrzését, a környezetstabilitását és a tér természetes strukturálódását, hogy ehhez azokat a felületekethasználja, amelyeknek mezõgazdasági terméspotenciálja egyébként is igen alacsony.Ahhoz, hogy e funkciót a rendszer el tudja látni, területi arányának a tapasztalatokszerint a legjobb szántóföldi mezõgazdálkodási adottságú területeken is el kell érnie azösszterület 8-12 %-át. Hogy ez a rendszer a gazdálkodásnak szerves része kell hogylegyen, azt alapfunkciói kellõ mértékben bizonyítják:• élettérfunkció,• talajvédelmi funkció,• vízvédelmi funkció,• levegõszûrõ funkció,• mezõgazdálkodási funkció,• tájképi-esztétikai funkció.

A biotóphálózat elemei lehetnek tömbszerûek:• erdõk,• száraz gyepfüves puszták,• vízhatás alatt álló területek stb.;

pontszerûek:• egyedülálló fák, cserjék,• gyepes és cserjés ligetecskék,• kisebb facsoportok stb.;

vonalasok:• erdõsávok,• gyepes aljnövényzetû fasorok,• szántóföldi gyepsávok stb. (ÁNGYÁN J. 1993)

Sarud község zöldcsatorna rendszerének kialakítása során figyelembe vettem akultúrtáj korábbi struktúráját a Géczy Gábor féle talajhasznosítási térkép alapján. Ennekés az értékes biotópok elhelyezkedésének ismeretében a következõ helyrajzi számúszántóterületek gyepesítését ill. erdõsítését javasolom:

HRSZ Szántó minõségiosztály

Terület (ha)

0466/1 5 1,64730414/c 6 6,4122

0403/2/b 4,5,6 18,16020251 8 3,6729

0253/b 6,7,8 10,14110247 5,6,7,8 117,06370188 5,6 25,9939

0369/a 6,7,8 37,5263Összesen: 220,6176

3. táblázat:Erdõsítésre javasolt szántóterületek nagysága és minõsége

Szántó minõségi osztály 1 2 3 4 5 6 7 8Tisztajövedelem 1 ha-ra 34,80 31,30 26,10 21,70 15,60 10,40 5,60 2,40

4. táblázat:Sarud 1 ha-ra esõ kataszteri tisztajövedelme szántó minõségi osztályonként

A fenti két táblázat összevetése mutatja, igyekeztem alacsony termõképességûtáblákat kijelölni úgy, hogy azok egymással kapcsolódva egy un. zöldcsatornátalkossanak, folyosóként összekötve a Tájvédelmi Körzetet és a tavat. A gyepesítésrekijelölt területek jó része a Géczy-féle talajhasznosítási térképen szintén gyepkéntszerepelt.

Az egyes gyep és erdõterületek összeköttetésének biztosítása érdekében fasorok,ligetek, gyepterületek kialakítását kell elvégezni legalább a következõ utak és csatornáktérképen megjelölt szakaszán.

HRSZ Megnevezés0263 Zábere csatorna0211 csatorna0453 Csincsa-csatorna03/b és a 0448/i legelõterületeket összekötõ

út0483 út010 út029/3 út0465 út0476/4 út0475 út

5. táblázat:Zöld folyosók kialakítására javasolt területek

Ezek területe kb. 4,5 ha-ra tehetõ. Kiszámítása a következõk szerint történt. Amegjelölt utak és csatornák hosszát 4 m-rel szoroztam meg, ennyinek vettem a fasorszélességét. Ez az érték a fafajtától és a sorok számától függõen változhat, így csakirányadónak tekinthetõ.

A meglévõ rét, legelõ és erdõterületek, valamint az erdõsítésre ill. gyepesítésrejavasolt területek figyelembe vételével a biotóphálózat az összterület 18 %-át teszi ki,225,1176 ha-t.

A zöldfolyosó gyepterületeire vonatkozó mûvelési ajánlások megegyeznek apiros, a kék vagy a sárga zóna gyepterületére vonatkozó irányelvekkel, attól függõen,melyik területen fekszik éppen.

Ártéri területek:A Tisza-tó és a szivárgó csatorna közötti terület, mely szintén a zöldcsatorna

rendszer részét képezi, a Közép Tiszavidéki Vízügyi Igazgatóság fennhatósága alátartozik. Itt azonban mindenfajta gazdálkodás tilos ñ beleértve a legeltetést is ñ, agyepterületek kaszálási jogát bérbe adják.

Sarud község közigazgatási területén a mûvelési ágak arányának változását és ajavaslat megvalósulását követõ mûvelési ág megoszlást a 13. táblázat mutatja.

Megnevezés 1957 1996 Javasoltha % ha % ha %

Szántó 3345 58,70 3186,8 61,7 2961,0 57,3Kert 52 0,90 0,0 0,0 ñ ñRét 396 31,30 22,0 12,3 855,2 16,6

Legelõ 1386 612,5Mg-i terület 5179 90,90 3821,3 74,0 3816,7 73,9

Erdõ 20 0,35 77,8 1,5 81,9 1,6FANET 499 8,75 0,0 0,0

Egyéb terület össz. 52 0,0 0,0Termõterület 3899,1 75,5

Term-bõl kivett t. 1264,4 24,5 1264,4 24,5Terület összesen 5698 100,00 5163,5 100,0 5163,0 100,0

FANET: földadó alá nem esõ terület

6. táblázat:A község közigazgatási területének mûvelési ág változásai

4.2.4. Sárga zóna: az intenzív mezõgazdasági termelés területeiE zónában nincs ugyan a termelést környezetvédelmi szempontból korlátozó

tényezõ, de itt is egy integrált, alkalmazkodó, környezetkímélõ mezõgazdálkodást kellmegvalósítani, amelynek kritériumai:• a talajtermékenység fenntartásával értékes beltartalmú, szermaradvány mentestermékek elõállítása;• a korlátozottan rendelkezésre álló nyersanyagok és energia takarékos felhasználása;• a talajvíz nitrát-, növényvédõszer- vagy más szennyezõanyag-terhelésének elkerülése;• a felszíni vizek tápanyagokkal ill. szennyezõ anyagokkal való terhelésénekelkerülése;• a levegõszennyezés elkerülése;• hozzájárulás ritka ill. veszélyeztetett fajok és életközösségek védelméhez. (ÁNGYÁNJ. 1993)

Sarud külterületén a nagyüzemi mezõgazdálkodás meghatározó, a tanyasigazdálkodásnak itt nincsenek hagyományai. Jelenleg 5-6 gazda rendelkezik 10-20 ha-osgazdasággal. Az újdonsült földtulajdonosok nagy része bérbe adja földjét atermelõszövetkezetnek, mások pedig 0,5-2 ha-os parcelláikon kiegészítõtevékenységként gazdálkodnak.

A megtermelt áruk feldolgozási szintjét emelni kell. Elõ kell segíteni azújraindult húsüzem és takarmánykeverõ telep fokozottabb mértékû kihasználtságát. Atermelt áruknak minél nagyobb hányadát a helyi vagy környezõ piacokon kelleneértékesíteni. Ehhez jó lehetõséget biztosít a tó környéki települések idegenforgalmánakfellendülése.

Figyelembe véve a táj adta lehetõségeket és a javasolt mûvelési ágváltoztatásokat kiszámítottam a mezõgazdasági terület állateltartó képességét. Aszántóföldi takarmánytermõ területek különbözõ arányaival számolva megállapítottam ña település egészét figyelembe véve ñ, hogy egy fenntartható gazdálkodási struktúrakialakítása érdekében a mezõgazdasági területek 60 %-án kellene takarmánynövényttermeszteni. A fenntartható számosállat érték 0,7-1,3 szá/ha, ami itt 60 %takarmánytermõ területtel számolva 0,72-0,93 szá/ha értéket jelent. Ez biztosítja a

megfelelõ trágyamennyiséget s a szükséges takarmány helyben megtermelhetõ. Ígymegteremthetõ egy olyan agrár-ökoszisztéma, mely a talaj-növény-állat-ember-talajkörfolyamatra épül.

Takarmánytermõterület aránya (%)

Állateltartóképesség (db)

Hektáronkéntiszámosállat létszám

100 4385,1-5715,5 1,15-1,4780 3624,3-4751,2 0,95-1,2460 2733,0-3563,0 0,72-0,9350 2310,8-3005,1 0,60-0,79

4. táblázat:A mezõgazdasági terület állateltartó képessége különbözõ takarmánytermõ területi

arányok esetében és az ebbõl adódó hektáronkénti számosállat értékek

Ahhoz, hogy e zónarendszer mûködõképes legyen, a Tisza-tavat övezõ összestelepülésen meg kell határozni ezeknek az övezeteknek a határait, s az így kialakulórendszer lesz képes funkcióját ellátni.

A Tisza-tó térsége a természetvédelem és az idegenforgalom kiemelt területe, ígyaz élõhelyvédelem, a környezet minõségének, az üdülés feltételeinek a javításaelsõdleges szempont kell legyen. A zónásítási rendszer területfejlesztési prioritást élvez,mert szolgálja a környezetvédelmet és az idegenforgalmat, ezért a Heves MegyeiTerületfejlesztési Tanácsnál kell támogatást szerezni e zónarendszer kialakításaérdekében.

Települési szinten a zónarendszer beépíthetõ lenne a települések ART-jébe, deehhez a rendszert és annak következményeit el kell fogadtatni a településekkel. Meg kellgyõzni a gazdálkodókat arról, hogy a természet- és környezetvédelmi szempontoknakalárendelt gazdálkodás hosszútávon számukra elõnyös. Kompenzálni kell õketjövedelmük kiesése miatt. Rá kell mutatni, hogy milyen hasznot jelent számukra akörnyezet minõségének javulása.

IRODALOMJEGYZÉK

9/1993. (III. 9.) KTM rendelete ñ Magyar Közlöny 1993/28.Agrotopográfiai térkép M: 1:100 000. ñ GATE Növénytermesztési Intézet, Gödöllõ.ÁNGYÁN J.-MENYHÉRT Z. szerk. 1997.: Növénytermesztés korszerûen, gazdaságosan ñ

GATE, Vetõmag Rt. Gödöllõ/Budapest.ÁNGYÁN J. 1993.: Alternatív mezõgazdálkodási stratégiák. ñ Egyetemi jegyzet, GödöllõÁNGYÁN J. 1995.: A növénytermesztési stratégiaváltás legfontosabb területei, rövid- és

hosszú távú feladatai ñ Egyetemi jegyzet, Gödöllõ.ANTAL J. 1983.: Növénytermesztõk zsebkönyve. Mezõgazdasági Kiadó, Budapest.BOGNÁR V.-MÁTHAY CS.-NIKLASZ.-OMASZTA S.-SZALAY B. 1995.: A birtokrendezés

és lehetõségei - térinformatikai megközelítés. In: Zárójelentés a komplex mûszakiés biológiai eszközrendszer fejlesztése a Kiskörei-tározó (Tisza-tó) környezetiállapotának védelme és javítása érdekében a társadalmi prioritások kielégítésére1995. ñ OMFB Mecenatúra, Szolnok.

Cappa Adatbázis ñ GATE Növénytermesztési Intézet, Gödöllõ.DÉGEN I. 1973.: A Kiskörei Vízlépcsõ vízgazdálkodási jelentõsége ñ A Kiskörei

Vízlépcsõ, OHV különkiadványa, Budapest.FEHÉR A.-KURUCZ GY.-SÜLI-ZAKAR I. 1994.: Ember-Táj-Mezõgazdaság a Tisza-tó

környékén. ñ GATE Fleischmann R. Mezõgazdasági Kutatóintézet, Kompolt, 282p.

GÉCZY G. 1957.: Sarud talajismereti és talajhasznosítási térképei. ñ GATE FleischmannR. Mezögazdasági Kutatóintézet, Tájkutatási és Ökonómiai Osztály, Kompolt.

A három katonai felmérés térképe (1783, 1856-60, 1883). ñ Hadtörténeti MúzeumTérképtára.

Körzeti Földhivatal. 1997. adatok. FüzesabonyKözponti Statisztikai Hivatal. 1996. Eger.Magyar Közlöny 1991/77.Magyar Közlöny 1992/6.MAROSI S.-SOMOGYI S. szerk. 1990.: Magyarország kistájainak katasztere I. ñ MTA

FKI, Budapest, pp. 170-209, 219-248.PAPP J. 1992.: Tiszacsege történeti néprajza. ñ Etnikai Alapítvány. Debrecen. 374 p.PETRASOVITS I. /et al./ 1983.: A Kiskörei Vízlépcsõ Térségének környezetfejlesztési

tanulmánya. ñ Készítette a VIZITERV megbízásából a GATE Vízgazdálkodási ésMeliorációs Tanszéke. Gödöllõ.

A sarudi Tiszamenti Mgtsz 600 ha öntözési talajtani szakvéleménye 1990. ñ Növény-és Talajvédelmi Szolgálat Szolnoki Intézete, Talajtani Osztály.

Sarud információs térképe 1994. ñ '96 Studió Kft., Miskolc.Sarud információs térképe 1996.Sarudi Híradó. V. évf. 1996/3.A Tisza-tó hasznosításának átértékelése, A tó és térségének fejlesztési javaslata, A

Tisza-tó környezetének települési fejlesztési koncepciója 1992. (kézirat) ñTeampannon Kft., Sarud-Budapest.

Tisza-tó regionális és tájrendezési terv elvek (Tisza-tavi Charta) 1996.09. ñTeampannon Kft.-Váti Rt., Budapest. 40 p.

T-STAR adatbázis. 1994.

VOIT P. 1969.: Heves megye mûemlékei. ñ Akadémiai Kiadó, Budapest. 641 p.

RIPORTOK

TÓTH L. 1997. A Bükki Nemzeti Park munkatársa.PRISZTÁS I. 1997. Sarud gazdajegyzõje.MEZEI M. 1995. A birtoktervezés alapja. Elõadás. Gödöllõ.KISS I. 1997. Sarud polgármestere.KORMOS J. 1997. A sarudi Földkiadó Bizottság elnöke.KUN Z.-KÜRTÖSI K. 1997. Heves megyei Területfejlesztési Tanács. Eger.CSAJBÓK F. 1997. A sarudi 'Tiszamenti' Termelõszövetkezet fõágazatvezetõje

MELLÉKLETEK

1. kép: A Tisza-tó2. kép: A mentett oldal3. kép: A szivárgó zóna4. kép: Kemping a sarudi tóparton5-8. kép: Sarudi utcaképek

1. ábra: A Tisza-tó országos térszerkezeti helyzete2. ábra: A Tisza-tó környezetének a Teampannon Kft. által kidolgozott övezetirendszere3. ábra: Sarud külterületének övezeti rendszere

A térség hulladékgazdálkodása

Varga Edinakörnyezetmérnök hallgatóSzéchenyi István Fõiskola

1. A térség környezeti állapota

A vizsgált terület a Közép-Tisza-vidéki Környezetvédelmi Felügyelõségmûködési területén található. Ez a 7 megyét érintõ terület (7179,5 km2) 110 településtfoglal magába, amelyekbõl 19 csak részterülettel tartozik ide. A Felügyelõség feladataiközé tartozik a hulladékok káros hatása elleni védelem.

A térség területén a hulladékelhelyezés nem megoldott. Az itt termelõdõhulladék mennyisége évrõl évre nõ. A hulladékok az üdülõkörzetekben idõszakosantermelõdnek. A kistelepüléseken a hulladék összegyûjtése és elszállítása nincsmegoldva. Ezért egy olyan hulladékgazdálkodási rendszert kell kiépíteni, amellyel ezeka problémák is orvosolhatók.

Elsõként a szervezett, rendszeres hulladékgyûjtést és szállítást kellmegvalósítani. Ki kell alakítani egy hulladéklerakót, amelynek meg kell felelnie azelõírásoknak. A kistelepüléseknek közösen kell a beruházást megvalósítani, azönkormányzatok együttmûködésével. A hulladékok nagyrészt a mezõgazdaságitermelésbõl származnak, ill. a turizmus következtében keletkezõ elhasznált anyagokmennyisége jelent még komoly gondot. A továbbiakban a hulladékok környezetbejutását meg kell akadályozni, a környezetszennyezést meg kell szüntetni. Lehetõségszerint létre kell hozni egy hulladékégetõt és gazdaságos lenne a hulladékokújrafelhasználásának megvalósítása.

2. A hulladékgazdálkodás problémái

A Tisza-tó és térsége regionális és tájrendezési tervének egyik legfontosabbalapelve a környezet elemeinek komplex védelme. A térségnek kiemelt szerepe van azüdülõkörzet kialakításában. Az üdülési, idegenforgalmi, turisztikai térségfejlesztésekalapja, hogy minden szempontból megfelelõ legyen a környezeti állapot.

Súlyos környezeti konfliktus adódik a kommunális szilárd hulladék nemmegfelelõ elhelyezésébõl. Jelenleg szinte mindegyik település esetében komplexkörnyezetvédelmi, közegészségügyi, tájesztétikai problémákat okoz a hulladékok nemmegfelelõ kezelése. A jelenlegi illegális, megtûrt elhelyezés nem folytatható tovább.

A települések által közösen üzemeltetett szeméttelepek létesítése célszerû, amicsökkenti a környezetterhelés lehetõségét. Ugyanakkor a települések számára kisebbüzemeltetési költséget jelent. Itt célszerû kialakítani a dögtereket is. A körzetekkialakításánál ezért nem szabad településekben gondolkodni, hanem nagyobb térségrekell megoldást keresni.

Komplex környezetvédelmi problémát okoz a csatornahálózat általános hiánya,és a szippantott szennyvíz elhelyezésébõl adódó konfliktusok. Sok esetben aszennyvizet a szeméttelepre öntözik ki. Ezért az üdülõkörzet fejlesztésének alapja acsatornahálózat kiépítése és a szennyvíztisztítás megoldása.

2.1. A települési kommunális hulladékok kezelése és elhelyezése

Engedélyezett és engedély nélküli települési kommunális, szilárd hulladéklerakó-telepek, azok védõtávolságai, ellenõrzõ rendszerek

1993-ig a települési szilárd hulladék lerakóhelyek létesítésében a

Környezetvédelmi Felügyelõségek építési engedély kiadásához szükséges szakhatóságiállásfoglalást adtak ki. A telephely kialakításához, üzemeltetéséhez adtak elõírásokat,melyek az elsõ fokú építési hatóság által kiadott építési engedélyben szerepeltek.Legtöbbször viszont nem kérnek a kivitelezéshez szakhatósági engedélyt, így azelõírások nem érvényesülnek. A kiadott elõírásokat nem tartják be. A hulladéklerakótelepek kezelésére tett elõírások:• a hulladékdepóniák folyamatos földtakarása,• folyamatos rendezése,• hulladéktömeg mennyiségi és minõségi regisztrálása,• égetés engedélyezése ill. tiltása.

Ezek az elõírások sem mindig valósulnak meg. Általában a településekhez közelesõ, a lakóépületekhez közeli, természetes mély fekvésû vagy mesterségesen roncsoltterületeken jelölték ki a hulladéklerakó helyét. Ahol a területek magas talajvízállássalvagy laza talajszerkezettel rendelkezetek, tó alakult ki. A településeken a szennyvízelhelyezését gyakran a szeméttelepen oldották meg, vagy közvetlenül a telep melléürítették le. Ez a területen a talaj, talajvíz és a mélyebb rétegek szennyezõdését okozza.

A régi meglévõ hulladéklerakó és leürítõ telepek esetében a környezetvédelmifelügyelõségeknek nincs hatósági jogkörük a monitoring rendszerek utólagos kiépítéséreill. a szennyezettség megállapítására.

Néhány településen az évekkel ezelõtt betelt szeméttelepet földdel takarták le ésezt követõen mezõgazdasági termelést folytatnak rajta. Ennek állatra, emberre történõegészségkárosító hatása van.

2.2. Az 1993-tól kialakult hulladékkezelési és ártalmatlanítási lehetõségek

A 86/1993. (VI.4) Kormányrendelet ñ Egyes tevékenységek környezetihatásvizsgálatának átmeneti szabályozásáról ñ, majd az 1995. évi LIII. tv. és a152/1995.(XII.12.) Kormányrendelet hatályba lépésével gyökeresen megváltozott atelepülési szilárd hulladéklerakó telepek engedélyezésével kapcsolatos hatósági eljárás.

A települési szilárd hulladék elhelyezése is környezeti hatásvizsgálat (KHV)köteles tevékenység, így a rendelet hatálybalépését követõen beadásra kerültkérelmeknek már a KHV-t kell tartalmaznia. Ha a KHV jól kidolgozott, hitelt érdemlõvizsgálatot tartalmazott a kérelmezõ önkormányzat megkapta a környezetvédelmiengedélyt. A KHV ill. a környezetvédelmi engedélyek alapján tett elõírásokfigyelembevételével megtervezhette a létesítmény kiviteli terveit, melyre be kellettszerezni az építési engedélyhez szükséges környezetvédelmi szakhatósági állásfoglalást.

Jelenleg a KÖTI-KVF területén Karcag város hulladéklerakó telepénekkörnyezetvédelmi engedéllyel és szakhatósági állásfoglalással rendelkezõ kivitelezésevan folyamatban.

Mivel a hulladéklerakó és kezelõ telepek létesítésével és kivitelezésévelkapcsolatban több fontos mûszaki követelményt kell teljesíteni, ezeket azönkormányzatok önállóan, saját anyagi erõbõl nem tudják megoldani. Ezért az elmúltévekben elterjedt, hogy több településcsoport kezdeményezésére környezetihatásvizsgálatok készültek regionális hulladéklerakó és kezelõ telepekre. Így azönkormányzatok együtt, közös beruházás formájában oldják meg a hulladékelhelyezésgondját.

Ilyen környezetvédelmi engedéllyel rendelkezik• a Szolnok térségi regionális telep a szolnoki területen,• Kunszentmárton térségi regionális telep a szelevényi területen,

• Nagykörû térségi regionális telep Nagykörû-Hunyadfalva térségében,• Erk-Heves térségi regionális telep az erki területen.

A Jászság térségi regionális lerakó és kezelõ telep KHV engedélyeztetésefolyamatban van.

3. Hulladékok káros hatása elleni védelem

A környezetvédelmi felügyelõségeknek a különféle hulladékok közülkizárólagosan a 102/1996.(VII.12.) Kormányrendelet hatálya alá tartozó veszélyeshulladékokra van hatósági jogköre.

E rendelet alkalmazásában veszélyes hulladék az a hulladék, amely vagyamelynek bármely összetevõje ill. átalakulási terméke az e rendeletben meghatározottveszélyességi jellemzõk valamelyikével rendelkezik, és a veszélyes összetevõ olyankoncentrációban van jelen, hogy ezáltal az élõvilágra, az emberi életre és egészségre, akörnyezet bármely elemére veszélyt jelent, ill. nem megfelelõ tárolása és kezeléseesetében károsító hatást fejt ki.

Ez a kormányrendelet 1996. szeptember 1-én lépett hatályba. Ezt megelõzõen a27/1992.(I.30.) Kormányrendelettel módosított 56/1981.(XI.18.) MT rendeletrendelkezett a veszélyes hulladékokról.

A rendelet elõírásainak megfelelõen, akinek tevékenysége során veszélyeshulladék keletkezik, ill. azt mástól bármilyen célból átvesz, köteles veszélyeshulladékairól alapbejelentést, évente pedig részletes változásjelentést tenni akörnyezetvédelmi hatóságnak.

A KÖTI-KVF területén 1995-ben összesen 52 537 t veszélyes hulladékkeletkezett. Az elõzõ évekhez képest közel egyenes arányban csökkent a veszélyeshulladékok mennyisége a termelõk és a telephelyek számának csökkenésével.

település veszélyes hulladék (t)Szolnok 20 041Szajol 5 370Cegléd 4 131

Nagykõrös 3 747Martfû 3 308

Törökszentmiklós 3 275Jászberény 1 746

1. táblázat:A KÖTI-KVF területén 1995-ben keletkezett

veszélyes hulladék 80 %-nak eloszlása

A legjelentõsebb veszélyes hulladék termelõ ágazat a fenti településeken azélelmiszeripar (SOLAMI Rt., CONAVIS Rt., PENOMAH Rt., CEREOL Rt.), a gépipar(LEHEL Kft., MEZÕGÉP Rt.), a vegyipar (TVM Rt., VEGYTEK), valamint amezõgazdaság (Jászberényi Kossuth MgSzöv., Törökszentmiklósi MgRt.,Törökszentmiklósi Béke MgSzöv., Dél-Pest megyei MgRt. Cegléd).

A szajoli veszélyes hulladék nagy részben a MOL Rt. Szajoli Bázistelepénösszegyûjtött fáradtolaj mennyiségét tartalmazza. A Szolnoki KÖR-KI Kft.telephelyérõl 1996-ban az összes 1994 óta a telephelyen felhalmozott cink-hidroxid

tartalmú iszapot (500 m3) elszállították Aszódra.Az 1995-ös évhez képest az egészségügyi veszélyes hulladékok kezelésében is

lényeges változás következett be. A területen üzemelõ 3 hulladékégetõ-berendezésközül a levegõtisztasági normákat nem teljesítõk lecserélése megtörtént (Karcag, KátaiG. Kórház), ill. folyamatban van (Jászberény, Erzsébet Kórház). Az égetõberendezésselnem rendelkezõ kórházak arra feljogosított szervezetekkel szállíttathatják rendszeresenveszélyes hulladékaikat ártalmatlanításra.

Szolnok területén, a Panel úton telepítés alatt álló égetõberendezés valószínûlegvéglegesen meg fogja oldani az illetékességi területen lévõ egészségügyi intézményekveszélyes hulladékainak elhelyezési gondjait.

hulladék típusa mennyisége (t)állati hulla1 11 000 tolajos iszap 2 800 tfáradtolaj 2 100 t

selejt akkumulátor 1 700 t1beleértve a vágóhídi hulladék is

2. táblázat:A Felügyelõség területén a legnagyobb mennyiségben keletkezett veszélyes hulladékok

A keletkezett hulladékok ártalmatlanítása megoldottnak tekinthetõ. Az állatihullák ártalmatlanítása környezetvédelmi szempontból felfõzéssel érhetõ el a legjobban.Ezt a területen az ATEV Rt. tököli, hódmezõvásárhelyi, szikszói és debreceni üzemeivégzik a termelõktõl történõ elszállítás után.

Olajos iszap ártalmatlanítását a RETHMANN Rt. végzi Comol ill. FTVeljárással. A keletkezõ fáradt olaj 80 %-a a MOL Rt. Szajoli bázistelepére kerül,ahonnan a zalaegerszegi olajfinomítóba szállítják.

A selejt akkumulátorokat a MÉH telepek (környezetvédelmi engedéllyel) veszikát és gyûjtik az exportálásig.

Az elmúlt egy év alatt keletkezett veszélyes hulladékok ártalmatlanítása nemjelentett gondot a termelõknek. A hulladékok elenyészõ hányada maradt az üzemigyûjtõhelyeken. Kibõvült azoknak a szervezeteknek a köre, akik a veszélyeshulladékokat a termelõktõl átveszik és a végsõ ártalmatlanító szervezetekhez szállítják.Ezek legtöbb esetben a Dorogi veszélyes hulladék égetõ és az Aszódi veszélyes hulladéklerakó telep.

Nagyobb problémát jelentett az egyes telephelyeken a korábbi évekbenfelhalmozott veszélyes hulladékok ártalmatlanítása, amelynek ártalmatlanítása részbenmûszaki, részben gazdasági lehetõség hiányában nehézkes.

Az elõzõ évekhez képest e tekintetben az alábbi jelentõsebb változásoktörténtek:

A MEZÕGÉP telephelyeirõl a felhalmozott festékhulladékok ártalmatlanítóhelyre történõ elszállítása folyamatos. A Szolnoki telephelyrõl 1996-ban 434 tonnátszállítottak el, további 250 tonnát tárolnak. A CEREOL Rt. szennyvíztisztító technológiája során keletkezõ flotált iszapártalmatlanítása komposztálást követõ hasznosítás útján megoldott.

A Szolnoki KÖR-KI Kft. telephelyérõl 1996-ban az összes 1994 óta atelephelyen felhalmozott cink-hidroxid tartalmú iszapot elszállították Aszódra.

Az 1995-ös évhez képest az egészségügyi veszélyes hulladékok kezelésében is

lényeges változás következett be.

ÉV telep(db)

ÖSSZ.(t) I.vesz.oszt.(t)

II.vesz.oszt.(t)

III.vesz.oszt.(t)

termelõk

1990 559 63 215 8 715 53 895 605 2221991 613 70 114 19 582 49 807 725 2561992 698 82 468 24 632 57 098 738 2911993 788 76 080 18 464 56 586 1030 3501994 903 72 657 16 173 55 583 901 4551995 868 52 537 23 133 29 089 315 391

3. táblázat:A KÖTVI-KÖFE területén keletkezett veszélyes hulladékok

éves mennyisége 1990-1995 között

4. A Központi Környezetvédelmi Alap

A Központi Környezetvédelmi Alap (KKA) a• környezetkímélõ gazdasági szerkezet kialakításának ösztönzését,• a környezeti ártalmak megelõzését,• a bekövetkezett környezeti károk csökkentését, felszámolását,• a természeti, illetõleg a védett természeti értékek, területek és az épített környezetértékeinek megõrzését, fenntartását,• a hatékony környezetvédelmi megoldások ösztönzését,• a társadalom környezet- és természetvédelmi fejlõdését,• a kimerülõ ill. a feltételesen megújuló természeti erõforrásokkal való takarékosgazdálkodás elõsegítését,• a környezetterhelés, a környezet igénybevételének mérséklését,• a környezeti kockázatok csökkentésétszolgáló elkülönített pénzalap.

A KKA-ból támogatást belföldi székhelyû jogi személy, jogi személyiséggelnem rendelkezõ gazdasági társaság vagy egyéni vállalkozó kaphat. A támogatás aPályázati Felhívásban megfogalmazott célokra adható.

A KKA terhére a környezet védelmét közvetlenül elõsegítõ beruházások,mûszaki intézkedések, valamint környezetbarát fogyasztói szokások és termékekalkalmazásával kapcsolatos megoldások megvalósításához pályázat útján• vissza nem térítendõ támogatás,• kamatmentes vagy kedvezményes kamatozású visszatérítendõ támogatás,• hitelgarancia,• kamattámogatás nyújtható.

Támogatásban csak hatékony, mûszakilag és gazdaságilag megvalósítható,gazdasági-üzleti szempontból megalapozott, az érvényben lévõ szabályoknak megfelelõmegoldásokat tartalmazó fejlesztések részesíthetõk. A támogatás a fejlesztés

költségeinek 60 %-áig, vissza nem térítendõ támogatás esetén 30 %-áig terjedhet.A Pályázati Felhívásban megjelölt fejlesztések esetén elsõbbséget élveznek azok,

amelyek:• kormányzati programokhoz kapcsolódnak,• területileg összefüggõ környezeti probléma megszüntetésére, szakmailagmeghatározott célokra irányuló programok részei,• finanszírozásuk több oldalról támogatott,• KKA-ból visszatérítendõ támogatás, hitelgarancia vagy kamattámogatás igényléséreirányulnak.

Pályázati útmutatót és adatlapot a Környezetvédelmi Felügyelõségektõl, NemzetiPark- és Természetvédelmi Igazgatóságoktól, az Országos Mûemlékvédelmi HivatalMûemlékfelügyeleti Igazgatóságától és Területi Irodáitól, valamint a Területi FõépítésziIrodáktól lehet átvenni és a pályázatokat ide kell benyújtani.

Amennyiben a pályázatban szereplõ fejlesztés, beruházás több területi szervezetilletékességi területéhez tartozik, akkor a pályázatokat a székhely szerinti területiszervezetnél kell benyújtani.

A pályázatok beadási határideje: folyamatos, elbírálásuk negyedévente.

Kiemelten kezelt támogatási célok 1997-ben1. Levegõtisztaság-védelem

1.1. Szennyezett ill. mérsékelten szennyezett levegõjû településeklevegõminõségének javítása

1.2. Ipari eredetû nitrogén-oxidok, kén-dioxid és illékony szerves vegyületekkibocsátásának mérséklése a nemzetközi kötelezettségek teljesítése érdekében

1.3. Energiatakarékosság, energiahatékonyság-növelés elõsegítése, ill.környezetbarát, megújuló energiaforrás hasznosítása2. Zaj és rezgésterhelés elleni védelem

2.1. Üzemi eredetû zajterhelések csökkentése2.2. Meglevõ vonalas közlekedési létesítmények okozta terhelés elleni védekezés

megvalósítása3. Felszíni és felszín alatti vizek védelme

3.1. Települési önkormányzatok szennyvízelvezetési, -tisztítási és iszapkezelési,valamint közmûpótló beruházásai

3.2. Termelõ, szolgáltató tevékenységet végzõ jogi vagy természetes személyekáltal végrehajtandó vízvédelmi beruházások

3.3. Üdülési célokat szolgáló felszíni vizek mennyiségi és minõségi védelme3.4. Balaton vízminõség védelme

4. A hulladékok keletkezésének megelõzése, a keletkezett hulladékok mennyiségének éskáros hatásainak csökkentése

4.1. Regionális települési hulladékkezelési rendszerek kialakítása4.2. A veszélyes ipari hulladékok keletkezésének csökkentése, hasznosításának

fokozása, ártalmatlanítása4.3. Egészségügyi és fertõzõ veszélyes hulladékok ártalmatlanítási rendszereinek

kialakítása4.4. Programgazdai feladatok ellátása

5. Természetvédelem5.1. Természeti értékek, területek, tájak védelme, fejlesztése, hasznosítása5.2. Az erdõk természetvédelme

6. Környezetvédelmi ipar támogatása

6.1. Környezetvédelmi Menedzsment Rendszerek alkalmazása6.2. A környezetre kisebb terhelést jelentõ termékek elõállítása

7. A mûemléki értékek és épített környezet védelmeMindezek megvalósításának érdekében az önkormányzatok a PHARE-program

keretében pályázhatnak anyagi támogatás elnyerésére. A PHARE, az Európa Közösségsegélyprogramja 1990-ben indult. Elsõ ütemében a környezetvédelem aMagyarországnak nyújtott teljes PHARE-támogatás egynegyedét, 25 millió ECU-tkapott. A második és harmadik ütemben 10-10 millió ECU keretet biztosított az EK amagyar környezetvédelem számára (1993). A PHARE-program célja a gazdaságiszerkezet átalakítása, a piacgazdaság intézményeinek kiépítése, ezért az infrastruktúraberuházásait nem kell felvállalnia. Így a segélyprogram elsõsorban az alapkoncepciókkidolgozását, ill. a beruházások elõkészítését és megvalósíthatósági tanulmányokelkészítését finanszírozza. Kérelem adható be a szelektív hulladékgyûjtés, ill. ahulladékelhelyezés megoldására.

A korszerûsített Központi Környezetvédelmi Alap alkalmas az EurópaiKözösség segélyén kívül más külföldi adomány befogadására is. A jövõben várhatóantöbb kétoldalú támogatási program vagy társfinanszírozásban megvalósuló beruházáselõkészítését is segíteni tudja.

5. A regionális települési hulladéklerakó rendszerek fejlesztése

A hulladékgazdálkodási szempontok megkövetelik a települési szilárd hulladékrendezett elhelyezését. A településeken keletkezõ szilárd hulladékok szokásos kezelésimódja a hulladék lerakása az erre a célra kialakított lerakóhelyen. A mai lerakásigyakorlat gyakran környezetszennyezõ, területigényes, nyersanyag- ésenergiapazarlással járó tevékenység, amelyet a legtöbb település önállóan próbálmegoldani. Ezek a hátrányok regionális, mûszaki védelemmel ellátott (szigetelt) lerakókkialakításával és üzemeltetésével csökkenthetõk.

Ezért el kell érni, hogy az országban olyan regionális hulladéklerakókmûködjenek, amelyek kielégítik a környezetvédelmi követelményeket és több településtképesek kiszolgálni. A magasabb mûszaki követelményeket kielégítõ, nagyobbköltséggel épült lerakók kapacitásával ésszerûbben lehet gazdálkodni és ellenõrzésük iskönnyebb.

A pályázat különös feltételei:A program keretében támogatható beruházások:1.) Települési szilárdhulladék-lerakó létesítése feltéve, hogy:• a pályázatot benyújtó településeken összesen a népesség meghaladja a 20 000 fõt,• és több ñ közúton 20 km-en belül elérhetõ ñ település kommunális hulladékátbefogadja.2.) Meglévõ települési szilárdhulladék-lerakó mûszaki védelemmel való ellátása

Nem támogatható az a pályázat, amely• nem mutatja be a lerakó helye szerint illetékes önkormányzati képviselõtestületdöntését, és nem dokumentálja a lakosság hozzájárulását arra vonatkozóan, hogy azérintett többi település hulladékát befogadja,• nem rendelkezik a többi érintett település illetékes önkormányzatiképviselõtestületének szándéknyilatkozatával, hogy a kommunális hulladékát aregionális létesítménybe kívánja helyezni,

• nem tervezi kompaktor alkalmazását,• nem kívánja bevezetni a KTM hulladékgazdálkodási információs rendszerét azadatok regisztrálására, feldolgozására és továbbítására,• már van 20 km-en belül KKA-ból vagy céltámogatásból támogatott mûszakivédelemmel ellátott lerakó.

Elõnyben részesülnek azok a pályázatok, amelyek szelektív hulladékgyûjtésttûznek ki célul. Elõnyt élveznek azok a pályázatok, amelyek• a meglévõ lerakóhely felszámolására vonatkozó hatósági határozat végrehajtásátszolgálják,• sérülékeny vízbázis területén jelenleg meglévõ lerakók mûszaki védelmét alakítjákki, ilyen területen levõ lerakók felszámolását teszik lehetõvé,• elemzés készült a hulladék összetételére,• biogáz kinyerését és hasznosítását is megvalósítják,• az elkülönített zöldhulladékot komposztálják,• felszámolják a térség vadlerakóit,• rekultiválják a térség mûszaki védelem nélküli vagy betelt lerakóit,• a lerakó kialakításához hulladékot is felhasználnak.

A keletkezõ hulladék ártalmatlanításának megvalósulása környezetszennyezéstkizáró módon kell hogy megvalósuljon. A regionális lerakás csökkenti a lerakáshozszükséges területigényt, növeli a szakszerû kezelés esélyeit. A Tisza-tó térségében ismegvalósítható egy regionális hulladéklerakó a megpályázható támogatásoksegítségével. A településeknek közösen kellene beruházni egy regionális lerakólétrehozására.

IRODALOMJEGYZÉK

A Közép-Tisza-vidéki Környezetvédelmi Felügyelõség mûködési területénekkörnyezetállapot értékelése. 1996. december. ñ KÖTVI-KÖFE, Szolnok, 28 p.

A Központi Környezetvédelmi Alap 1997.évi pályázati felhívása a környezetvédelmicélú fejlesztésekre 1997. február ñ KTM, Budapest

Tisza-tó regionális és tájrendezési terv elvek (Tisza-tavi Charta) 1996.09. ñTeampannon Kft.-Váti Rt., Budapest. 40 p.

A térség gazdasága és fejlesztési

Salamon Andrásközgazdász hallgató

Janus Pannonius Tudományegyetem

1. A Tisza-tó környékének gazdaságföldrajza

A Tisza-tó környéke az ország makroszerkezetének gerincét képezõ aktívtársadalmi-gazdasági "folyosók", erõvonalak közeiben, az általuk érintetlenül hagyottköztes területen fekszik. A Tisza-tó környékét Budapest-Hatvan-Miskolc és Budapest-Szolnok-Debrecen forgalmi folyosója zárja közre.

Mivel a folyosókban koncentrálódnak a termelési kapcsolatok, velükkölcsönhatásban fejlõdik városhálózatunk, ennek egyes pontjai között a legsûrûbb azinfrastrukturális-információs hálózat. Továbbá mivel ezen erõvonalak mentén települtaz ipar kilenc tizede, szinte csak itt találunk népesség-koncentráló településeket. Teháttulajdonképpen ezen erõvonalak mentén koncentrálódik az ország gazdaságának döntõrésze. A periférián lévõ területeknek viszont, így a Tisza-tó környékének is, csökkengazdasági súlya, humán erõforrásai szegényednek.

Ez a hátrányos helyzet nemcsak a makro-, hanem a mezorégiók szintjén isérvényesül. A Tisza-tó környéke ugyanis olyan összefüggõ területû körzet, amely négymegye határ menti, periférikus zugából tevõdik össz, ráadásul ezek a területek a megyékegészét tekintve külön-külön nem számottevõek, problémáikkal éppen ezért amegyeszékhelyek nem megfelelõen foglalkoztak. Már csak azért sem, mert az 1970-esévek elhibázott vidéki ipartelepítési politikájának hatására inkább az ipari körzetekfejlesztése kötötte le energiájukat, és teljesen háttérbe szorult a megyék közöttikapcsolatok fejlesztése. Így a megyehatárok melletti települések egyértelmûen hátrányoshelyzetbe kerültek. Abból tehát, hogy a Tisza-tó környékének területe négy megyéreterjed ki, az is következik, hogy a területen belül a települések között nincsenek meg azigazi összetartó kapcsolatok.

A térség periféria-helyzete ezen felül még egy harmadik szinten, a városhálózattérbeli elhelyezkedésének szintjén is szembeötlõ. Jellemzõ ugyanis, hogy 1960-ban mégegyetlen város sem volt a területen. A problémák megoldására indult meg 1971-benközponti határozat alapján Tiszafüred középfokú központtá fejlesztése. A XX. századelsõ felében Tiszafüred iparral alig rendelkezõ közigazgatási, kereskedelmi központvolt. Változást az 1970-es évek elején bekövetkezett vidéki ipartelepítési politika hozott.Több budapesti székhelyû üzem (Alumíniumgyár, Magyar Hajó- és Darugyár) létesítettgyáregységet Tiszafüreden, s a környék mezõgazdasági üzemeinek összefogásávaltejipari üzem létesült (Kuntej Közös Vállalat), valamint az ipari szövetkezetekbenrekonstrukciót hajtottak végre. A térség iparosítása tehát döntõen adaptált technikánnyugodott, más térségekben elavult ágazatok telephelyeinek kihelyezése révén valósultmeg. Természetesen a centrum-régió igényeinek megfelelõen az itteni ipar gazdaságibázisát az elsõdleges nyersanyag-feldolgozás, az élelmiszer- és a könnyûipar jelentette.

A Közép-Tisza-vidék elmaradott részén Tiszafüred kijelölése és várossáfejlesztése ñ a korábban kialakult és nem elég határozott vonzáskörzete alapján ñhelyesnek bizonyult, de kezdetben nem tudta ellátni a térség településeit városiszolgáltatásokkal. Gazdasági megerõsítésével, városi funkcióinak fejlesztésével azonbanegyre határozottabb szervezõ, irányító, ellátó szerepet tölt be. Formálódó vonzáskörzetétaz elmúlt idõszakban alapvetõen deformálta a közigazgatási határ, ugyanisvonzáskörzete és változó közigazgatási határa nem esett egybe. Ez megnehezítette avonzáskörzetébe tartozó falvak, települések városi szolgáltatásokkal való ellátását.

2. Népességföldrajzi viszonyok

2.1. A természetes szaporodás és a vándorlások alakulása

A Tisza-tó körzetében az egyre magasabb szinten újratermelõdöttelmaradottságra a lakosság jelentõs része elvándorlással reagált. Ennek mértéke a századfolyamán mindig meghaladta a magyarországi falusi átlagot. A Közép-Tisza-vidék, ezenbelül a Tisza-tó környéke egyike volt az ország jelentõs népességkibocsátó vidékeinek.A legnagyobb vándorlási veszteséget a kis- és középfalvak szenvedték el, ugyanislakosságuk részesedése az összlakosságból jelentõsen csökkent.

A Tisza-tó környéki települések legtöbbjére jellemzõ, hogy már az elõzõszázadban a népességszám növekedésének megtorpanása figyelhetõ meg. Anépességszám a maximumát már 1949-ben, ill. 1960-ban, sõt egyes településeken már aharmincas évek elején elérte. Pl. Tiszanánán, Poroszlón, Sarudon és Ároktõn már 1930-ban, Tiszabábolnán és Tiszadorogmán 1941-ben, Tiszaderzsen, Újlõrincfalván,Négyesen és Tiszavalkon 1949-ben számlálták a legtöbb lelket. Kiskörén, Tiszafüredenés Tiszaburán az átlagos alföldi falvakhoz és mezõvárosokhoz hasonlóan 1960-ban érteel a népességszám a maximumát. Attól kezdve viszonylag gyors fogyás volt jellemzõ atérségre. Ráadásul az elvándorlás szelektív jellege miatt az elöregedés, a demográfiai-képzettségi mutatók romlása figyelhetõ meg. Azokon a településeken pedig, ahol anépességszám nem csökkent a térségnek megfelelõ mértékben, ott a cigány lakosságmagas természetes szaporodása ellensúlyozta a magyar lakosság számának gyorscsökkenését.

1960 óta a Tisza-tó menti települések népességváltozására a differenciálódás volta jellemzõ, ami Tiszafüred várossá fejlesztésének, a cigány népesség egyenetlenföldrajzi eloszlásának, valamint a idegenforgalom megjelenésének köszönhetõ. Anyolcvanas években a fogyó népességû falvakban (a migráció fékezõdése miatt is) egyreinkább az elöregedés következtében kialakuló természetes fogyás vált meghatározóvá.

A nyolcvanas évek népességalakulását a következõ táblázat mutatja:

TelepülésLakó-nép.1980

Élve-születés Halálozá

s

Termé-szetes

szaporodás

Vándorlásikülönbözet

Ténylegesszaporodásszám %

Lakó-nép.1990

Egyek 6481 840 -922 -82 -616 -698 -10,48 5783Tiszafüred 14341 2012 -1894 118 -116 2 0,01 14343Tiszaderzs 1648 210 -269 -59 -233 -292 -17,71 1356Abádszalók 5482 764 -839 -75 -442 -517 -9,43 4965Tiszabura 2600 485 -377 108 -244 -136 -5,23 2464Kisköre 3540 427 -537 -110 -286 -396 -11,18 3144

Tiszanána 3009 392 -467 -75 -272 -347 -11,53 2662Sarud 1713 182 -329 -147 -150 -297 -17,33 1416

Újlõrincfalva 322 34 -57 -23 -29 -52 -16,14 270Poroszló 3684 445 -564 -119 -351 -470 -12,75 3214Négyes 474 30 -102 -72 -24 -96 -20,25 378

Tiszavalk 436 44 -74 -30 -7 -37 -8,48 399Tiszabábolna 799 39 -141 -102 -67 -169 -21,15 630Térség össz. 44529 -668 -2837 -3505 41024

1. táblázat:A lakónépesség és összetevõinek alakulása 1980-1990 között

Forrás: Az 1990-es népszámlálás adatai, KSH Budapest.

A népesség tényleges szaporodását a születések és a halálozásokkülönbözeteként a természetes szaporodás, valamint a vándorlások egyenlege határozzameg.

1980-tól 1990-ig összesen 3505 fõvel, több mint 8,5 %-kal csökkent a térséglakosainak száma. Ebbõl az elvándorlók száma 2837, ami a népességszámcsökkenéséhez csaknem 81 %-ban járult hozzá. A természetes szaporodás hatása azössznépesség csökkenésén belül tehát csak 19 %-os. Az elõzõ évtizedben Tiszabura ésTiszafüred kivételével valamennyi település természetes szaporodása negatív volt aTisza-tó környékén. Ezt a hatást még megerõsítette a nagyobb súlyú negatívelvándorlási egyenleg. Nincs olyan település az adott térségben ahol a vándorlásikülönbözet pozitív értéket venne fel. Csupán Tiszafüreden elhanyagolható azelvándorlás a lakosságszámhoz viszonyítva (1. táblázat). A nagyarányú elvándorláselsõsorban a fiatalabb, mobilabb és iskolázottabb aktív keresõket érintette, ezáltal amennyiségi romlás, minõségivel is társult. Az idõsebbek, betegebb, kevésbé iskolázott,a szakképzetlen kiskeresetûek, tehát a társadalom perifériáján élõk maradtak helyben.Ezek a rétegek sajnos a legkevésbé képesek a vállalkozásra, a saját sorsuk irányítására,valamint az új feltételekhez, kihívásokhoz való alkalmazkodásra. Közöttük egyrenagyobb arányú a cigány lakosság. Számuk megsokszorozódott, arányuk 1990-benmeghaladta a 10%-ot. Sõt egyes településeken még ennél is lényegesen magasabb ez azérték. Mára Kiskörén 24%-ot, Sarudon 26 %-ot tesz ki a cigány lakosság (egyénikérdõíves felmérés adatai). Rosszabb egészségi állapotuk, alacsonyabb iskolázottságiszintjük, csekélyebb szakképzettségük, alacsonyabb gazdasági aktivitásuk, nagyobbmunkanélküliségi rátájuk, gyakrabban elõforduló deviáns viselkedésük közvetlenül ésközvetve is rontja a helyben maradók demográfiai mutatóit.

A táblázatból leolvasható még, hogy az apró- és középfalvak ténylegesszaporodása a leginkább csökkenõ (Tiszabábolna, Négyes, Tiszaderzs, Sarud,Újlõrincfalva). Ezekre a falvakra a gyors elöregedés a jellemzõ. Kisköre és Poroszlódemográfiai helyzete 1980-1990 között nem volt aggasztó, sõt várhatóan ezek atelepülések élvezik majd az idegenforgalom népességmegtartó hatását. Az adottidõintervallum alatt egyetlen növekvõ népességû település volt, ez pedig Tiszafüred (2fõ).

Az 1990-es népességszámlálás adatain kívül, egyéni kérdõíves felmérést iskészítettem, többek között azért, hogy megtudjam mennyiben változott a népességszám1997-ig a Tisza-tó környéki településeken. A kérdõíveket a helyi önkormányzatokhozküldtem szét. Sajnálatos módon csak négy település (Abádszalók, Kisköre, Tiszafüredés Sarud) küldte vissza a kérdõíveket, és azok sem hiánytalanul.

A visszaküldött kérdõívek alapján az a következtetés vonható le, hogy mind anégy megvizsgált településen nõtt a népességszám 1990 óta. A növekedés arányaazonban továbbra is jelentõsebb a nagyobb, fejlettebb településeken, mint pl. Sarudon.A növekedés bár elindult, de megfigyelhetõ, hogy (Tiszafüreden kívül) sehol nem érimég el a népességszám az 1980-as adatokat (2. táblázat). Ez a növekedés, véleményemszerint, elsõsorban az utóbbi években felvirágzó idegenforgalomnak, továbbá a helyigazdaság fejlõdésének, az életkörülmények javulásának köszönhetõ. A lakónépességszámának változását a következõ táblázat foglalja össze:

Település Lakónépesség1980

Változás%

Lakónépesség1990

Változás%

Lakónép.1996

Tiszafüred 14 341 0,01 14 343 6,7 15 304Abádszalók 5 482 -9,43 4 965 6,46 5 286

Kisköre 3 540 -11,18 3 144 5,94 3 331Sarud 1 713 -17,33 1 416 3,81 1 470

2. táblázat:A lakónépesség alakulása 1980-1996

Forrás: egyéni kérdõíves felmérés adatai

2.2. Korösszetétel alakulása

A népesség szerkezetének fontos mutatója a népesség összetétele a fõbbkorcsoportok szerint.

A Tisza-tó környékékén az elvándorlás szelektív jellege a korstruktúraromlásához és nõtöbblethez vezetett. A népesség elöregedése ezeken a településekenolyan mértékû, hogy egyes falvakban a 60 év fölöttiek aránya az 1990-es felmérésalapján meghaladta a 40 %-ot (3. táblázat). A települések elöregedését többek között aszületések csökkenése, a szülõképes korú fiatalok migrációja váltotta ki. A korösszetételalakulását a következõ táblázat mutatja be:

KorcsoportTelepülés

0-14 15-39 40-59 60 év felettiek

Egyek 21,56 30,29 24,74 23,39Tiszafüred 23,61 33,37 23,50 17,5Tiszaderzs 19,98 27,58 26,84 25,58Abádszalók 22,29 30,81 24,55 22,33Tiszabura 27,23 34,41 20,86 17,49Kisköre 22,13 31,83 25,03 20,99

Tiszanána 21,14 28,66 23,66 26,52Sarud 17,44 24,64 24,36 33,54

Újlõrincfalva 19,62 25,18 22,59 32,59Poroszló 20,56 30,36 23,36 25,7Négyes 11,64 20,89 26,13 41,26

Tiszavalk 18,54 28,07 25,06 28,32Tiszabábolna 9,52 21,42 28,41 40,63Térségi átlag 19,64 28,27 24,55 27,37

3. táblázat:A korcsoportok %-os megoszlása a Tisza-tó térség településein 1990-ben

Forrás: Az 1990-es népszámlálás adatai, KSH Budapest

Az 1980-as adatok szerint, akkor a 0-14 évesek aránya 23 % volt, a nyugdíjasoképedig közel 20 %. Ez az elõnytelen korstruktúra 1990-ig még rosszabbá vált, a fiatalokaránya csökkent, a 60 év fölöttiek aránya nõtt. A legegészségesebb korstruktúraTiszafüreden van. A népesebb településeken többnyire kedvezõbb a kormegoszlás (3.

táblázat).

3. A közoktatás állapota, a humán erõforrások fejlesztési lehetõségei

Napjainkban a szellemi potenciál meghatározó szerepet játszik egy-egytelepülés, térség életében. Egy terület vagy település fejlesztési politikájában egyrekiemelkedõbb szerephez jutnak a környezetüket ismerõ, ahhoz aktívan alkalmazkodóemberek. Felértékelõdött a humán erõforrás, a növekedés motorja a kvalifikált lakosságlett. A fejlõdés alapfeltétele tehát a terület befogadóképessége, iskolázottsági szintje. Afelhalmozott szellemi tõke kiugrási lehetõséget, annak hiánya viszont továbbileszakadást jelenthet. A regionális beavatkozások célpontja éppen ezért az emberekérdekeinek felismerésére, azok érvényesítésén keresztül életkörülményeinek javításárairányul. A periférikus térségek fejlesztésének, növekedési pályára állításának,felzárkóztatásának alapja ennek a szellemi tõkének a gyarapítása.

A Tisza-tó körzete az emberi erõforrások szempontjából hátrányos helyzetbenvan. Ezt az elmaradottságot többek között a terület már fentebb említett három síkonértelmezhetõ periféria helyzete, a kedvezõtlen és szûkös természeti adottságok, a helyigazdaság területi munkamegosztásban elfoglalt elõnytelen helye, a kedvezõtlenbirtokstruktúra, a helyi munkalehetõségek szûkössége, a térség életében dominánsmezõgazdaság extenzív jellege, az ingázás, valamint a nagyarányú népesség-kibocsátásmind-mind indokolja.

Az elmúlt évtizedekben lényegesen emelkedett az adott térségben élõk szellemipotenciálja a gazdasági fejlõdésnek és az oktatási feltételek javulásának köszönhetõen.Negyedére csökkent az írástudatlanok aránya, megduplázódott a 8 osztályt,megötszörözõdött a középiskola 4 osztályát, megháromszorozódott a felsõfokútanintézetet elvégzettek és nõtt a szakképzettek aránya. A lakosság mûveltségét kutatófelmérések azonban még mindig alacsony mûveltségi színvonalról tanúskodnak. Aziskolázottabbak és a szakképzettebbek között általában a fiatalabbak és a férfiak vannaktúlsúlyban. Az anyagi termelés ágazatai közül a mezõgazdaságban kedvezõbb afoglalkoztatottak iskolázottsági és szakképzettségi szintje.

Az egyes korosztályok különbözõképpen iskolázott tagjainak arányát akövetkezõ táblázat mutatja be:

Település

A 15 év felettilakosságból

legalább ált. 8osztályt végzett

A 18 év felettilakos.-ból legalábbbef. középiskolai

végzettségû

A 25 év felettilakosságbólbefejezettfelsõfokú

végzettségûTiszacsege 62,9 11,1 2,9

Egyek 60,6 10,6 2,2Tiszafüred 73,5 22,0 7,1Tiszaderzs 54,9 8,0 1,7Abádszalók 57,5 11,4 3,7Tiszabura 52,4 8,9 2,7Kisköre 62,1 15,4 4,2

Tiszanána 55,0 11,7 3,5Sarud 53,1 9,4 3,3

Újlõrincfalva 49,8 3,8 0,5

Poroszló 60,6 13,5 3,4Négyes 59,3 8,3 1,6

Tiszavalk 62,5 5,4 0,4Tiszabábolna 51,1 6,7 1,7Tiszadorogma 57,9 9,4 1,9

Ároktõ 58,1 11,1 2,6Tiszakeszi 65,8 10,3 3,8

Térségi átlag 58,7 10,41 2,78999 fõ alatti

községek65,0 12,2 2,6

1 000-4 999 fõsközségek

68,6 16,1 3,7

5 000-9 999 fõsközségek

72,3 18,4 3,9

19 999 fõ alattivárosok orsz. átl.

77,6 27,6 7,3

4. táblázat:Az iskolai végzettség aránya a megfelelõ korúak százalékában (1990)

Forrás: Az 1990-es népszámlálás adatai

Az adatokból egyértelmûen kiolvasható, hogy a Tisza-tó környéki településekátlaga szinte minden településnagyság esetén alacsonyabb az adott lélekszámú községekországos átlagához viszonyítva (4. táblázat). Az országos átlagtól való eltérés mind ahárom végzettség esetében jelentõs. Messzemenõ következtetések levonása nélkül eztmindenképpen lemaradásként, hátrányként kell értékelnünk.

A településekre lebontott adatok szerint elmondható, hogy a kis lélekszámútelepülések értékei alacsonyabbak a térségi átlagnál. Ezek az apró települések küzdenekleginkább a hiányos infrastruktúra hátrányaival, gazdasági problémákkal, foglalkoztatásigondokkal, néhol az elnéptelenedéssel. A sorból határozottan kiemelkedik az egyetlenváros, Tiszafüred. Mind a alapfokú, mind a középfokú, mind a felsõfokú végzettséggelrendelkezõk térségi átlagát nagy mértékben javítja Tiszafürednek a többi településhezviszonyított kiugróan magas értéke, bár a település városi jellegéhez éscentrumszerepéhez, valamint a hasonló lélekszámú városok országos átlagához képest akorcsoportok szerinti iskolai végzettségek aránya alacsonynak számít. A térség három5000-10 000 fõ közötti népességû településére ñ Abádszalók, Egyek és Poroszló ñelmondható hogy értékei a térségi átlaghoz közeliek, de messze rosszabbak atelepülésméretre jellemzõ országos átlagnál. A diplomával rendelkezõk 1-2 %-os ñÚjlõrincfalván, Tiszavalkon még alacsonyabb ñ aránya a kis lakosságszámból adódóannagyon kevés kvalifikált embert jelent.

Az évtizedes hátrányokat tehát a kilencvenes évek elejéig nem sikerült behozni,az elõnytelen adottságok kisebb mértékben ugyan, de továbbra is jelen vannak. Ezegyben a hátrányos helyzet eredménye, de a jövõbeni hátrányok oka is, azaz a továbbifejlõdést gátló, korlátozó tényezõ.

3.1. A jelenlegi képzettségi szint értékelése

A 1990-es népességszámlálás adatain kívül egyéni kérdõíves felmérést

készítettem arra nézve is, hogy megtudjam mennyiben változott a helyzet aképzettségben 1997-ig.A hozzám eljutott értékeket foglalja össze az alábbi táblázat:

Település kevesebb,mint ált. 8

oszt. végzett

legalábbált. 8

osztályosvégzettségû

szakmunkás-képzõt

végzettek

befejezettközépiskolaivégzettségû

befejezettfelsõfokú

végzettségû

Sarud 21,5 34,3 16,7 6,5 3,0Kisköre 3,5 33,8 65,0 22,3 4,7

Abádszalók 17,3 37,2 19,8 41,2 12,4

5. táblázat:Az iskolai végzettség aránya a 18 évet betöltött lakosság százalékában (1997)

Forrás: Az 1997-es egyéni felmérés adatai

A táblázat adataiból egyértelmûen leolvasható, hogy rendkívüli különbségekvannak a települések százalékos arányai között (5. táblázat). Véleményem szerint ezegyrészt annak is köszönhetõ, hogy némelyik önkormányzat "hasraütésszerû"adatszolgáltatást nyújtott. Legszembetûnõbb érték az abádszalóki felsõfokú intézménytvégzettek aránya (12,4 %). Amennyiben ez az érték valós alapokon nyugszik, a településmesszemenõen felülmúlja az országos átlagot, továbbá ez radikális javulást mutat azelmúlt 7 év alatt. A többi település ezen adatai kb. megfelelnek a 1990-es felmérésadatainak, a javulás nem jelentõs.

A 8 általánost végzett lakosok arányának szórása a legkisebb a háromtelepülésen, tehát ezek térnek el egymástól legkevésbé, bár ezek realitása ismegkérdezhetõ, amennyiben azokat a 4. táblázat adataival hasonlítjuk össze. Fõlegakkor, ha figyelembe vesszük, hogy az 4. táblázat a 15 év feletti lakosságot, az 5.táblázat pedig a 18 év feletti lakosságot veszi alapul. Az értékek túl alacsonyak, ami aztjelentené, hogy a legalább 8 általánost végzett lakosság aránya rohamosan csökkent azelmúlt 7 év folyamán.

Szembetûnõ, hogy Kiskörén a kevesebb, mint 8 általánost végzettek aránya csak3,5 %. Ez az érték messze kedvezõbb lenne az országos átlagnál, amit azonban nemtartok reálisnak. A másik két település adatai valószínûleg megfelelnek a valóságnak.Az 1990-es felméréskor az országos átlag a 7 évesnél idõsebb lakosság esetében 16,7 %volt. Ha figyelembe vesszük, hogy azóta az országos átlag nagy valószínûséggel javult(tehát csökkent), valamint azt, hogy az a felmérés a 7 évnél idõsebb, a 1997-es felméréspedig a 18 évnél idõsebb lakosságot vette alapul (ami ugyan a 1997-es felmérés értékeitnémileg rontja (növeli), ugyanis ekkor a nevezõben kisebb szám van), az országosátlaghoz képest kedvezõtlen képet kapunk, fõleg Sarud esetében.

Kiskörén a szakmunkásképzõ iskolát végzettek száma irreálisan magasnak tûnik.Ez az érték még akkor is megkérdõjelezhetõ, ha figyelembe vesszük a településenmûködõ erõmû és vízlépcsõ magas szakmunkás igényét.

Az érettségizettek aránya Sarudon a legkedvezõtlenebb. Igaz ugyan, hogy sokkalkisebb település, mint Kisköre és Abádszalók, de ha ezt a 6,5 %-ot a településméretéhez arányos országos átlaghoz viszonyítjuk akkor is szomorú képet kapunk. A1990-es felmérés 1000-4999 fõ közötti községek (Sarud népességszáma 1470 fõ)országos átlagával (16,1 %) tehát összehasonlítva (4. táblázat) az a következtetésvonható le, hogy a település nagy mértékben le van maradva. Figyelembe kell venni,

hogy azóta az országos átlag valószínûleg javult. A 4. táblázat alapján 9,4 % volt 1990-ben a középiskolát végzettek aránya, tehát Sarudon hét év alatt csaknem egyharmadával(30,8 %) csökkent az ilyen végzettségû lakosok száma. Persze itt is hozzá kell tennem,hogy csak abban az esetben, ha pontos értékeknek tekinthetjük a kérdõíves felmérésadatait. Ez valószínûleg a településbõl elvándorlóknak köszönhetõ.

Kisköre is a 1000-4999 fõ közötti községek közé tartozik, bár népességszámatöbb, mint kétszer nagyobb Sarudénál. Itt az érettségizettek aránya magasabb 1997-ben,mint az 1990-es felmérés hasonló nagyságú településeinek országos átlaga (16,1 %), sõta Kiskörén élõ középiskolát végzett lakosok aránya 1990-hez képest (4. táblázat) 6,9százalékponttal, ill. csaknem 45 %-kal növekedett.

Abádszalók lakosainak száma alapján már egy másik kategóriába tartozik. Az5000-9999 fõ közötti községek lakosságának 18 évesnél idõsebb legalább középiskolaivégzettséggel rendelkezõk országos átlaga 1990-ben 18,4 % (4. táblázat), amit az 1997-es felmérés 41,2 %-os aránya bõven felülmúl. Ennek realitását már csak azért is megkell kérdõjelezni, mert 1990-ben ugyanitt a középiskolai végzettséggel rendelkezõkaránya csak 11,4 % volt, nem valószínû ilyen mértékû növekedés.

Azt, hogy a térség szellemi tõkéjében jelentkezõ hátrányokat a 1997-ig sikerült ebehozni, a fenti adatok alapján nem lehet és nem is szabad egyértelmûen meghatározni.Véleményem szerint (bár ez szubjektív vélemény) a humán erõforrások elõnytelenadottságai némileg javultak, de továbbra is az országos átlag alatt vannak.

4. Vállalkozók és vállalkozások

A rendszerváltás elõtti évtizedek gazdasági potenciáljának részét képezõfelzárkóztatás, területi kiegyenlítõdés az ország egészének felemelkedését ígérte.

Ennek részeként a hátrányos helyzetben lévõ területek ñ így pl. a Közép-Tisza-vidék számára is ñ a felemelkedés perspektíváját helyezte kilátásba. A valóságban nemez történt, sõt a vizsgált térség lemaradása az országon és a megyéken belül továbbfolytatódott. Az egész országra is jellemzõ volt az erõs városi koncentrációjúipartelepítés, de a térség egyetlen városának, Tiszafürednek az iparfejlõdése nem voltolyan mértékû, hogy a munkahelyek számát jelentõsen növelte volna. A térséggazdasági potenciálja alacsony, és foglalkozási szerkezete is korszerûtlen volt (azagrárkeresõk aránya lényegesen meghaladta a tercier szektorban dolgozók arányát). Azutóbbi 10-15 évben indult csak meg a primer és szekunder szektorból a tercier szektorirányába tartó mozgás.

A térségben az 1950-es és az 1960-as évtizedben elsõsorban a távolsági ingázásdominált, amely hozzájárult az elvándorlás alapjának megteremtõdéséhez is. Az 1970-esévtizedtõl az ipar széttelepülésének hatására a napi ingázás került elõtérbe, ami már afalvak népességmegtartó képességét fokozta. A térségben az ingázás a nyolcvanas évekvégéig lényeges tényezõ volt a falusi lakosság foglalkoztatásában. Akkor az aktívkeresõk 30-35 %-a naponta ingázott. A kilencvenes évek elejétõl a falusi térségeketerõteljesebben sújtó munkanélküliség drasztikus növekedése következett be.

A rendszerváltás a gazdaságban, azon belül is a legvilágosabban a tulajdonistruktúra radikális megváltoztatásában, a termelés szerkezeti és szervezeti kereténekgyökeres átalakulásában és az új vállalkozási formák elõretörésében mutatkozik meg.

A felsoroltak közül is a gazdasági rendszerváltás egyik leglátványosabb éslegtömegesebb kísérõjelensége a gazdaság szervezeti átalakulása, amelynek során akorábban domináns gazdasági szervezetek, az állami vállalatok és a szövetkezetekhelyébe a piacgazdaságra jellemzõ új formák, vállalkozások lépnek. Különleges

figyelmet kell fordítani az új vállalkozásokra, kisiparosokra és kiskereskedõkre.Adókedvezményekkel, kedvezõ hiteltámogatásokkal, segélyekkel kellene stabilizálni,ill. emelni számukat, ugyanis ezeknek a vállalkozásoknak a munkaadó tevékenységétõlremélhetjük a helyi életkörülményeknek és az alapellátásnak a javulását. Másfelõlviszont az állami tulajdon lebontásának a folyamata, a privatizáció a legfontosabbhajtóerõ.

A szervezeti mozgásokkal, a privatizációval leginkább érintett ágazati éstevékenységi kör mindmáig a tercier szektor: a kereskedelem, s a korszerû piacgazdasághumán infrastruktúráját képezõ pénzügyi, menedzsment és marketing tevékenységek.Az átalakulási folyamatok eredményeként a gazdaság szervezeti jegyei közül améretstruktúrában, a nagyszervezetek osztódásában és az új vállalkozások számánaknövekedésében zajlottak és zajlanak a leglátványosabb változások. Fontos volt még alokális fejlõdés akadályát jelentõ ún. telephelyi rendszer (fõvárosi, vagy más székhelyûközpontokhoz való tartozás) szinte teljes felszámolása.

4.1. Kereskedelem, kiskereskedelmi vállalkozások értékelése

A tercier szektor súlyának megerõsödése az adott térségben is megindult.Megnövekedett a kiskereskedelmi egységek, boltok száma, félesége, melyek döntõen ahelyi és a körzeti igényekhez igazodva, a látható és látens piaci igények kielégítésétvégzik. E radikális változás, valamint a korábban mûködõ statisztikai nyilvántartásirendszer összeomlása, átalakulása miatt manapság nagyon nehéz a kereskedelmihálózatok, egységek méretére, valamint a forgalom nagyságára, összetételére ésváltozásaira vonatkozóan értékelhetõ, használható adatokhoz jutni.

Ebben a témában, a kereskedelmi ellátás szintjérõl és minõsítésérõl, a Tisza-tókörnyékének csak egy részérõl, pontosabban csak van egy, a Heves megyeitelepülésekre vonatkozó felmérés. Továbbá az egyénileg végzett kérdõíveskutatómunkám eredményeként Abádszalók adataihoz tudtam hozzájutni. Atovábbiakban nagymértékben támaszkodom ezek megállapításaira. Véleményem szerintezek nemcsak a vizsgált településeken jellemzõek, hanem kivetíthetõk valamennyiTisza-tó környéki településre. Jelentõs eltérés Tiszafüred esetében lehet, ez pedig abbólered, hogy a város központi helyzetébõl adódóan kedvezõbb feltételekkel, fejlettebbinfrastruktúrával, magasabb gazdasági potenciállal rendelkezik.

Az elmúlt években meglévõ kereskedelmi hálózat bõvülésének köszönhetõenmára már minden településen biztosított a megfelelõ ellátás a napi cikkekbõl. Néhánykistelepülésen elõfordul még választékhiány, de ez nem jelentõs. A boltok színvonalaeltérõ, javítható, de különösebb feszültség, ellátatlanság nem került felszínre.

Tartós fogyasztási cikkek esetén a térségben az üzletek ritkábbak, a választékszûkösebb. Jellemzõen a nagyobb településeken nyújt szélesebb választékot abolthálózat. A településeken viszont ezt nem érzik igazán jelentõs gondnak, mert abevásárló utak, célpontok kialakultnak tekinthetõk.

A vendéglátás súlyozottan a piaci, keresleti igények szerint fejlõdött. Többekvéleménye szerint mára már fölös számban létesültek a körzetben kocsmák, büfék,ivóhelyek, viszont az idegenforgalmi igényeket kielégíteni képes kulturált, gyorsétkezési lehetõséget biztosító üzletek száma kevés.

Mára meghatározó jelenség az ún. garázs-élelmiszerboltok megjelenése, adivatcikkek árusítása, ital diszkontok és a bálás ruhát árusító üzletek terjedése. A hevesitelepülésekbõl a tartós fogyasztási cikkek, valamint egyéb áruk beszerzésére irányulóbevásárló utak elsõsorban Heves, Eger és Tiszafüred felé irányulnak.

A hagyományos személyi, ill. javító típusú szolgáltatások kínálata atelepüléseken a piaci keresletnek megfelelõ, számottevõ hiányosság nem tapasztalható.Eltérõ azonban a helyzet az új igényekhez, új (bõvülõ) tevékenységekhez kapcsolódószolgáltatások esetén. A nem teljes körûen kielégített kereslet a következõszolgáltatásoknál merül fel:• motorizációhoz kapcsolódó szolgáltatások (autókereskedés, szerviz, benzinkút)• idegenforgalomhoz kapcsolódó szolgáltatások (információ, kölcsönzés, pénzváltásstb.)• üzleti élethez kapcsolódó szolgáltatások (informatika, elektronika, üzleti információ,tanácsadás)• szórakozás, rekreáció (sport, fitness, szórakozás stb.)

Ezekre a szolgáltatásokra a nagyobb tõkeigény, a hosszabb távú megtérülés ésbizonytalanság, a még kialakulóban levõ, vagy látens, de tartósan felfelé ívelõ kereslet,továbbá az alacsony, még nem számottevõ konkurencia jellemzõ.

Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy e szolgáltatástípusok a térségbenkevésbé épültek ki. Ezekre a piaci kereslet még csak kis mértékben jelentkezett, ezértpotenciálisan kiaknázható szektorként jelölhetõek meg.

4.2. Kisvállalkozások pénzügyi folyamatai, lehetõségei

A következõkben a vállalkozásokon belül a térség alapvetõen mezõgazdaságijellegébõl fakadóan a mezõgazdasági vállalkozások pénzügyi nehézségeit, ill. annakokait veszem számba röviden, már csak azért is ezt, mert õket érintették leginkább apénzügyi szféra változásai.

A mezõgazdaság válságát az alkalmazkodási zavarok mellett a nyolcvanasévektõl egyre súlyosbodó likviditási válság jellemzi. Ez összefügg a nagyarányúpiacvesztéssel, az integrációs rendszer széthullásával, de erõteljesen kötõdik azagrárátmenettel együtt járó tulajdon- és földhasználati bizonytalanságokhoz, a pénzügyiintézmények mezõgazdasági finanszírozásában való érdekeltségéhez is. Az ágazatokalacsony jövedelemtermelõ képességük miatt nem fedezik a magas hitelkamatokat. Azegyébként is csökkenõ értékû vagyont magas hitelállomány terheli. Az átalakultszervezetek jelentõs adósságállományt örököltek, az újonnan alakult gazdaságoknagyobb része pedig vagy jelentõs hitelterhek árán jutott a vagyonához, vagy pedigolyan alacsony vagyonértékkel rendelkezik, ami a további mûködést rendkívülmegnehezíti.

Az egyik legnagyobb feszültséget tehát az agrártermelõk, agrárvállalkozókéletében a pénzügyi helyzet okozza, s valójában a pénz- és hitelhiány az, ami a piacilehetõségek kihasználását célzó szerkezetváltást és az ehhez szükséges mûszakifejlesztést nagymértékben akadályozza. A szétaprózódott tulajdonviszonyok mellett sokesetben kérdéses az is, hogy a sikeres gazdálkodás feltételei egyáltalán megteremthetõke?

4.3. Vállalkozások helyzete Kiskörén és Abádszalókon

Az általam végzett kérdõíves felmérés alapján a Kiskörén mûködõvállalkozásokról kapott adatok szerint 1997-ben az egyéni vállalkozások száma 100-ratehetõ, a gazdálkodó szervezeteket magában foglaló társas vállalkozások száma pedigmindössze 18. A 18 magasabb szervezettségû, jogi személyiségû, illetõleg jogiszemélyiség nélküli szervezetek a következõképpen oszlanak meg: 10 kft., 4 rt., 2

szövetkezet és 2 bt. mûködik. A nagyobb jelentõséggel bíró társas vállalkozások azegyéni vállalkozásoknak csupán 18 %-át teszik ki az adott településen. Az egyénivállalkozásoknál a munka jellege szerint 20 fõ kisiparos, 70 fõ kiskereskedelmi vagyvalamilyen szolgáltatást nyújtó, 10 pedig mezõgazdasági önálló tevékenységet folytat.

Abádszalókon 183 egyéni vállalkozás, 6 bt., 1 KKT, 8 szövetkezet, 18 kft. és 4rt. mûködik. Látható, hogy a társas vállalkozások közül itt is a kft. a legelterjedtebbgazdálkodási forma. A 183 egyéni vállalkozásból 9 szellemi szabadfoglalkozású, 78kisiparos, 89 kiskereskedelmi, 7 mezõgazdasági önálló tevékenységet folytat. Mindkéttelepülés esetén a kiskereskedelemben és kisiparosként dolgoznak a legtöbben az egyénivállalkozások közül. A mezõgazdasági tevékenységet folytató egyéni vállalkozásokalacsony száma a még fejletlen, induló agrárvállalkozások kialakulásának csíráit jelzi.

Összefoglalóan a térség vállalkozási viszonyairól megállapítható, hogy aközpontjukról leváló, ill. átalakult cégek kezdik helyzetüket és létszámukat stabilizálni,piacaikat kiépíteni. Az átalakult szövetkezetek termelése, ill. forgalma stabilizálódik,egyre határozottabb válaszaik vannak a környezeti kihívásokra. Egyre jobban erõsödik akisvállalkozások, a kisebb foglalkoztatók szerepe és dinamikája, egyre erõsebb azegyéni vállalkozói aktivitás ñ igaz, hogy ebben a kényszervállalkozások száma is nagy ñ, növekszik a kisebb, cégszerû magánvállalkozások száma és szerepe pl. akereskedelemben, feldolgozásban. Kezd erõsödni az egyéni mezõgazdasági vállalkozók,gazdák szerepe és vállalkozási aktivitása.

5. Munkaügy, foglalkoztatottság és munkanélküliség

A rendszerváltást követõ foglalkoztatáspolitikai kérdések ñ mindenekelõtt amunkanélküliség kezelése ñ néhány év alatt a legsúlyosabb gazdasági-társadalmiproblémák közé emelkedtek. Bár a munkanélküliség jelenleg az ország minden részénjelen van, a munkanélküliség helyzetében a regionális különbségek meglehetõsennagyok. Amíg a fõvárosban és közvetlen környékén, valamint a Dunántúl egyeskörzeteiben a probléma még kezelhetõnek látszik, addig kiterjedt térségekben ñ idetartozik nagytérségi szinten az Alföld, ezen belül pedig a Tisza-tó környéke is ñ amunkát keresõk száma és aránya már jelenleg is olyan magas, hogy súlyosan fenyegeti aregionális, ill. a lokális társadalmakat.

Néhány tényezõ már korábban is jelezte, hogy a piacgazdaságra történõ áttérés atérségben jelentõs foglalkoztatási gondokat, magas munkanélküliséget fog okozni. (Erreutaló jelek voltak pl. a vidéki ipartelepítés ellentmondásai és fogyatékosságai az ötvenesévekben, a gazdasági elmaradottsággal együtt járó relatív túlnépesedés és nagynépesség-kibocsátó jelleg az ötvenes, hatvanas években. Ezt erõsítette a teljesfoglalkoztatottság koncepciójával is összefüggõ rejtett munkanélküliség, a helyi iparmegteremtésének a teljes elhanyagolása stb.)

A rendszerváltást követõen fellépõ újabb okok közül feltétlenül megemlítendõ ameglévõ, fölöttébb szerény ipari potenciálnak a gazdasági elmaradottságból fakadókorszerûtlen szerkezete és mûszaki színvonala, a korszerû húzóágazatok alacsonyaránya. Jelentõsen hozzájárult a munkanélküliséghez a beruházásokat,következésképpen a versenyképes termelés fellendülését korlátozó, valamint az indulóvállalkozásokat sújtó restriktív pénzügyi politika, a privatizáció és a kárpótlás felemásmegoldásai, az ipari és mezõgazdasági szövetkezetek átalakulása miatti jelentõslétszámleépítés is. A kereskedelmi és szolgáltató szféra fejlõdését hátrányosan érintettea lakossági fogyasztás erõteljes csökkenése, ami áttételesen szintén érinti amunkanélküliségi problémákat. A foglalkoztatási gondokat növeli továbbá a

privatizáció az iparban és a kereskedelemben azért is, mert a versenyképességmegõrzéséért a magánvállalkozók csak a legszükségesebb létszámot alkalmazzák.

A térség településeinek foglalkoztatási szerkezetére eddig egyrészt amezõgazdasági aktív keresõk nagyon magas, illetõleg a tercier ágakban dolgozókrendkívül alacsony száma és aránya, másrészt a helyi ipar híján tömegesen ingázónépesség volt jellemzõ. Miután a korábban ingázó munkavállalók száma igen magasvolt, és a létszámleépítések elsõsorban õket érintik, jelentõs részük ma munkanélküli,vagy szociális járadékot kap. Ráadásul mire a térség egyetlen, fiatal városának,Tiszafürednek a foglalkoztatási szerepe megerõsödhetett volna, addigra az idetelepítettleányvállalatok leépítésével a rendszerváltást követõen jelentõsen megnövekedett atérségben a munkanélküliek aránya. Így még az egész térségre kiterjedõ központiszerepe sem alakulhatott ki a fejlõdési folyamatok megtorpanása miatt.

A helyzetet tovább nehezítették a mezõgazdasági termelésben jelentkezõproblémák, a termelési és értékesítési nehézségek. Továbbá a mezõgazdasági üzemekátalakulása is lassan haladt, amit tovább súlyosbított az eszköz és tõkehiány. Azellentmondásosan zajló kárpótlási folyamatok révén történt földhözjutás is aligenyhítette a foglalkoztatási nehézségeket. Az újonnan születõ magán- és társasvállalkozások létszámigénye ma még csak kismértékben tudja felszívni amunkanélkülieket.

A problémát tovább nehezíti az a tény, hogy a munkanélküliség jelensége új,tartós elfogadása nem könnyû, s a megfelelõ kezelésre alkalmas intézményekkel éshatékony eljárásokkal csak részben készültek fel a térség önkormányzatai. Éppen ezért amunkanélküliség egész kérdéskörének hatékonyabb kezelése érdekében azönkormányzatok átfogó foglalkoztatáspolitikai programjainak a mielõbbi kidolgozásafontos feladat.

5.1. A térség munkaerõpiacának jelenlegi helyzete

Kérdõíves felmérés alapján a Tisza-tó környezetében lévõ négy településjelenlegi foglalkoztatási helyzetérõl, a munkanélküliség arányáról a következõ táblázatnyújt információkat:

TelepülésLakó-

népességMunkaképe

s korúakMunka-

nélküliekszáma

Munka-nélküliekaránya

Közhasznúmunkát végzõk

számaTiszafüred 15 304 8926 1267 14,2 158Abádszaló

k5 286 2242 896 39,9 110

Sarud 1 470 664 140 21,0 28Kisköre 3 331 1927 350 18,1 51

6. táblázat:A regisztrált munkanélküliek megoszlása a Tisza-tó környékének négy településén

Forrás: Kérdõíves felmérés (1997)

Az adatok alapján egyértelmûen elmondható, hogy a munkanélküliek arányavalamennyi településen messze meghaladja az országos átlagot. Ezek természetesen azelõzõekben taglalt okokból adódnak. A felmérés szerint Tiszafüred munkanélküliségiaránya a legalacsonyabb, ami városi létének, központi szerepének, a többi településhez

viszonyított kedvezõbb infrastruktúrájának, fejlettebb gazdasági potenciáljánakköszönhetõ. A térségen belül elfogadhatóbb a helyzet még Kiskörén. Az abádszalókiadatok realitása véleményem szerint megkérdõjelezhetõ, túlságosan magas. Különösenakkor, ha figyelembe vesszük, hogy a regisztrált munkanélküliek között nem vesszükfigyelembe a munkanélküli ellátásból már kikerült és az ún. jövedelempótlótámogatásban részesültek számát, valamint a jövedelempótlásban részt nem vevõ,szintén nem elhanyagolható munkanélkülieket. Nem beszélve arról, hogy az utóbbiidõben részint az idegenforgalom fellendülésébõl adódóan némi gazdasági javulás istörtént. Jellemzõ továbbá, hogy a közhasznú munkát végzõk száma a vizsgálttelepülések adatai alapján szorosan összefügg, arányos a település népességszámával.

A munkanélküliek kor szerinti megoszlásából Kiskörén és Sarudon kitûnik, hogyjelentõs gondot okoz a pályakezdõ fiatalok elhelyezkedése, ugyanis ennek arányamindkét településen igen magas. Ezen célirányos oktatási programokkal lehetnesegíteni.

Település Munkanélküliek

18-35 év 36-50 év 51-60 év

száma fõ % fõ % fõ %Sarud 140 99 70,8 23 16,4 18 12,8

Kisköre 350 157 44,9 166 47,4 27 7,7

7. táblázat:A munkanélküliek kor szerinti megoszlása Kiskörén és Sarudon

Forrás: Kérdõíves felmérés

A foglalkoztatási gondok drasztikus enyhülésére nem lehet a közeljövõben semszámítani a két település esetén, ugyanis igen kedvezõtlen a munkanélküliség belsõszerkezete (8. táblázat, 9. táblázat). Az összes regisztrált munkanélkülieknek kb. a felemár túl van a 180 napos munkanélküli segély ellátáson, ami egyben elõrevetíti asegélybõl kikerülõk számának a további rohamos emelkedését. Emellett igen magas amunkába csak nehezen visszaállítható 8 általánosnál kevesebb, vagy 8 általános iskolaivégzettséggel rendelkezõ regisztrált munkanélküliek száma. Jelentõs és sikeresátképzésre a közeljövõben csak a munkaerõ-mobilitásra leginkább hajlamosérettségivel, vagy felsõfokú végzettséggel rendelkezõ munkanélküliek esetében lehetszámítani.

Az idegenforgalom fellendülésének köszönhetõen egyre jelentõsebb azidényjellegû munkaerõ utáni igény is, amely idegenforgalmi szezonban némilegfelszívja a munkaerõ-kínálatot. Nem hagyható figyelmen kívül a cigány lakosság,ugyanis fajlagosan köztük van a legtöbb munkanélküli. A társadalmi elõítéletek, azalacsony iskolai végzettség miatt nekik van a legkisebb esélyük az elhelyezkedésre.

< 1 hónap 1-3 hónap 3-6 hónap > 6 hónapSarud 3,6 11,4 32,1 52,9

Kisköre 14,3 14,3 28,5 42,9

8. táblázat:A munkanélküliek megoszlása idõtartam szerint Kiskörén és Sarudon (%-ban)

Forrás: Kérdõíves felmérés (1997)

Település Munka-nélküliek

kevesebb,mint 8 ált.

8 általános szakmunkás-képzõ

érettségi felsõfokúvégzettség

fõ % fõ % fõ % fõ % fõ %Sarud 140 62 44,3 37 26,4 30 21,4 10 7,1 1 0,7

Kisköre 350 41 11,7 173 49,4 99 28,3 34 9,7 3 0,9

9. táblázat:A munkanélküliek megoszlása végzettség szerint Kiskörén és Sarudon

Forrás: Kérdõíves felmérés (1997)

5.2. Az önkormányzatok és a munkaerõpiaci szervezetek foglalkoztatáspolitikaifeladatai

Az önkormányzatoknak, a munkaerõpiaci szervezeteknek szembe kell tehátnézniük a valóságban mind szélesebbé és tartósabbá váló falusi munkanélküliséggel.Hatékony kezelése érdekében az önkormányzatok átfogó foglalkoztatáspolitikaiprogramjainak kidolgozása halaszthatatlan feladat. A legfontosabb teendõk azelkövetkezõ években a következõk.• Az önkormányzatoknak komplex program formájában ki kell alakítaniuk afoglalkoztatás-politikai stratégiájukat. Ezek nélkül az átgondolt és elemeiben (képzés,vállalkozásfejlesztés, szociálpolitika) rendszerszerûen egymásba épülõ programoknélkül a szociális ellátórendszerekre nehezedõ teherrel nem képesek megbirkózni.• Támogatni kell a munkaerõpiacról tartósan kiszoruló rétegek és egyénekfoglalkoztatásra irányuló programokat, elképzeléseket, a munkanélküliekfoglalkoztatásához hozzájáruló munkaadók fejlesztési törekvéseit. Biztosítani kell amegvalósításhoz szükséges forrásokat és szakértelmet.• Az önkormányzatok és intézmények közhasznú foglalkoztatásához a lehetõségekhezmérten maximálisan biztosítani kell az anyagi erõforrásokat a jövõben is.• Rendszeresen tájékozódni kell a foglalkoztatók munkaerõképzési igényeirõl, és eztérvényesíteni kell az oktatási intézményekben.• Támogatni kell a regionális munkaerõfejlesztõ és -képzõ központok munkáját,kapacitásukban, szervezettségükben és szakmai felkészültségükben alkalmassá kell õkettenni a munkaerõpiaci problémák kezelésére, enyhítésére.• Biztosítani kell kulturált munkaerõ-közvetítõ helyek létesítését és mûködtetését.• Az önkormányzatok szervezzék, és legyenek egyben erkölcsi és anyagi támogatói is afoglalkoztatáspolitikai eszközök adta lehetõségek kihasználását célzó pályázatoknak, azérintett munkaadókkal, képzõ intézményekkel és társadalmi szervezetekkel közösen.• Keresni kell azokat a direkt és indirekt támogatási formákat, amelyekkel amunkaadók, az új vállalkozások foglalkoztatási szándékát, kedvét fokozni lehet,különös tekintettel adókedvezményekre, bérleti kedvezményekre, telephelyekbiztosítására, kihasználatlan ingatlanok foglalkoztatáspolitikai célú hasznosítására,egyéb támogatásokra.• Kapcsolódjanak be erõteljesebben az önkormányzatok a központi és helyiszervezeteknek a jövõben mind rendszeresebbé váló munkaerõ-piaciinformációcseréjébe, s a tapasztalatokat hasznosítsák.• Támogatni kell az érdemi munkaerõ-közvetítésbe bekapcsolódó új kisvállalkozások,tanácsadó szervezetek mûködési lehetõségeit a településeken, orientálva ezeket

bizonyos speciális rétegek (pl. pályakezdõk, megváltozott munkaképességûek,nyugdíjasok stb.) irányába.

A felsorolt helyi szintû feladatoknak a megvalósítása mellett igazi elõrehaladásta gazdasági szerkezetváltás és modernizáció sikeres végrehajtása, a foglalkoztatottsághelyzetét döntõen meghatározó gazdasági környezet megerõsödése, a recessziósfolyamatok feltartóztatása, a gazdaság országos szintû fellendülése hozhat.

6. A térségi infrastruktúra állapota

A rendszerváltásig a mezõgazdasági térségeken a fejlõdést nagybanbefolyásolták a mezõgazdasági vállalatok. A termelõszövetkezetek, az államigazdaságok megteremtették a helybeliek munkalehetõségeit. Ezek lehetõségeiken,korlátozott anyagi keretükön belül a település infrastrukturális fejlesztéséhez ishozzájárultak. Fontos szerepet játszottak az út-, közmû-, kulturális és kereskedelmihálózatok fejlesztésében. Bár ez a tevékenységük jelentõsen korlátozódott a vidékiipartelepítés, valamint a nyolcvanas évek gazdasági visszaesése következtében.

A rendszerváltást követõ gazdasági átalakulás infrastrukturális téren iskedvezõtlenül érintette a vidéket. Az önkormányzati rendszer a településekdezorganizációjához vezetett, a fejlesztési eszközök elosztása megváltozott. Ebben azévtizedben azonban a legtöbb vidéki település infrastruktúrája (ivóvíz, telefon, gáz,szennyvíz) látványos fejlõdésnek indult, amely a lakossági hozzájárulások,céltámogatások és nem utolsó sorban az önkormányzatok által felvett hitelek révénvalósulhatott meg. Ez a Tisza-tó környékén csak a nagyobb településekrõl mondható el(Tiszafüred, Poroszló, Abádszalók). A település-, területfejlesztés mára már egyrekevésbé van összekötõdve a gazdasági szervezetekkel. A térségi infrastruktúra állapotátsúlyosan érintette, hogy a kialakult gazdasági válság következtében számos ipari üzemetfelszámoltak, a mezõgazdaságban drasztikusan csökkent a foglalkoztatottak száma,amely fokozódott a szövetkezetek átalakulásával és az állami gazdaságokprivatizációjával.

7. A jelenlegi idegenforgalom és a fejlesztéshez kapcsolódó javaslatok

7.1. A turizmusból származó elõnyök és hátrányok a térség életében

A turizmus számára a Tisza-tó és környéke megfelelõ feltételeket nyújt mind azismeretszerzõ, mind az üdülõ, mind a falusi turizmus számára. A vízpart, a sportolási, avadászati és a horgászati lehetõségek a rekreációhoz járulnak hozzá. A tájak kulturálisés természeti értékei, az élõvilág, az ismeretszerzõ turizmus számára szolgálhatnakalapul. A vidéki élet, a mezõgazdasági kultúra megismerése a falusi turizmusrésztvevõinek jelenthet értéket.

A turisták céljai azonban sosem válnak el mereven egymástól, és akikapcsolódás, a pihenés, az új ismeretek megszerzésének igénye valamilyen szintenminden esetben megjelenik. Ami viszont minden turista esetében közös, az az utazásraösztönzõ vonzó célpont. Az idegenforgalmi üzletág elsõdleges célja ezeknek acélpontoknak a felkutatása és iránta az érdeklõdés felkeltése. Ez azonban nem elegendõ.Ezt követnie kell a közlekedés, az elhelyezés, az infrastruktúra és a kiszolgálásfeltételeinek a megteremtésének. Mivel általánosságban a turisztikai szempontból vonzóhelyek száma korlátozott, és a turisták kiszolgálási feltételeinek megteremtése rendkívül

tõkeigényes, ezért a turizmus iránya viszonylag kis térségekre, kevés számú helyrekorlátozódik és arra óriási terhelést jelent.

A turizmus a Tisza-tó környéke számára számtalan elõnnyel járhat. A kialakultúj tulajdonviszonyok következtében emelkedett azok száma, akik fõfoglalkozásukbólnem tudnak megélni. A mezõgazdasági termelõk bevételei a jövõben várhatóan nememelkednek látványosan. Mindezek miatt az alapvetõen mezõgazdasági térségekbenélõknek új bevételi forrásokat kell keresniük. Egyik ilyen lehetõség a Tisza-tókörnyékén a turizmus, a falusi vendégfogadás területén végzett, a tó adta lehetõségeketkihasználó vállalkozások. A lakosság számára új jövedelemforrást jelent, újmunkahelyeket teremt, azaz gazdasági fellendülést indukál, esetleg hozzájárulhat az õsimesterségek, népszokások továbbéléséhez, fedezetet nyújthat a térséginfrastruktúrájának fejlesztéséhez, a történelmi helyek feltárásához, karbantartásához,nemzeti parkok kialakulásához. Felértékeli a kulturális és természeti értékeket, közelebbhozza egymáshoz a különbözõ civilizációkat, hozzájárulhat a higiéniai és kulturálisszínvonal javulásához, hiszen a kiszolgálásnak általában a jobb gazdasági körülményekközött, a civilizáció és a higiénia magasabb fokán álló élõ turisták igényeinek kellmegfelelnie.

A tömegturizmus, elõnyei mellett azonban rengeteg hátránnyal is bír, amelyekreoda kell figyelni a térség fejlesztése során. A térségbe látogatók természeti, környezeti,gazdasági és erkölcsi károkat okoznak, ill. okozhatnak. Azonban minden tájnak megvanegy természetes fogadópotenciálja, amely megfelelõ szervezettség esetén jólkihasználható, és a környezetterhelés kordában tartható. A terhelhetõséget meghaladómérték esetén pedig a leromlás szinte elkerülhetetlen. A károkat növeli a turizmusidényjellege, amihez az infrastruktúrával, vízellátással, a szennyvíz és a hulladékkezelésével alig lehet alkalmazkodni. A szennyezés növekedése egyértelmûenhozzájárulhat a Tisza-tó elalgásodásához, amely folyamat egyébként már el is indult.

A nagy tömegek megjelenésével járó zaj, az élõvilág zaklatása, a turistákvadászó, halászó és gyûjtögetõ szenvedélye veszélyezteti az élõvilágot, a természetiképzõdményeket. A vízpartok kiépítése (partfalak, kõgátak), lebetonozott utak, sétányokkialakítása csökkenti a természetes élõhelyeket, károsítja az ökoszisztémát. A tó belsõtérségeit látogatók és a vadkempingezõk is komoly környezetszennyezést okoznak.

A tömegturizmus továbbá a közlekedés növekedésével is jár, ez pedig agépkocsik elhelyezésére nagyméretû lebetonozott parkolók létesítését teszi szükségessé.A gépjármûforgalom növekedésével nõ a lég- és zajszennyezés mértéke is. A vízisportok terjedésével pedig a motoros vízi jármûvek (motorcsónak, jet-ski, vitorlásokmotorja) a vizet olajjal, benzinnel szennyezik, a vízi élõvilágot károsítják. A Tisza-tóesetében kedvezõnek találom, hogy a különbözõ vízisportokra alkalmas helyeket, a tóöntisztulási képességének megfelelõen a duzzasztóhoz közelebbi, egyre mélyebbrészeken alakították ki ill. alakultak ki. A legértékesebb területeken, a Tiszavalki-medencében és a Poroszlói-medence É-i részén, ahol az õsi Tisza menti táj hangulatátidézõ sajátos vízivilág alakult ki, mintegy 3400 ha-on az ún. Tiszafüredi-madárrezervátum található. Itt nem, vagy csak korlátozottan engedélyezett a belépés. APoroszlói-medence D-i részén horgászni, ill. csónakázni lehet, a mélyebb Sarudi-medence vitorlássportra alkalmas. A duzzasztómûhöz legközelebb lévõ, legmélyebbvizû Abádszalóki-medencében jet-ski-t és egyéb vízisportot lehet ûzni, bár a tókihasználtsága egyes felmérések szerint így is elérte már a terhelhetõség felsõ határát. Ató igénybevétele tehát nemcsak szezonálisan változik, hanem az idegenforgalomhozigazodva öblönként is egyenlõtlen eloszlású. A nyílt, mélyebb vizû öblözetekben(Abádszalók, Kisköre, Dinnyéshát, Sarud, Poroszló) és a Tiszafüredi-holtág mellett

kiépített strand van, a tó más területein viszont nincs. Igaz a táji adottságok miatt ezek atermészetjáró turizmusra jobban alkalmasak, bár idegenforgalmuk még nem jelentõs. ATisza-tavon kívül még minõsített gyógyvízzel mûködõ fürdõ és termálstrand is vanTiszafüreden, amely fizikoterápiás kórházi kezeléssel jelentõs nyugati vendégforgalmatbonyolít le.

Tipikus jelenség, hogy a tömegturizmus által igénybevett területeken nõ azellentét a pihenésre, csendre vágyó, a kulturális értékek iránt érdeklõdõ és az ún.hedonista (élvezetközpontú), kalandvágyó turisták között. Az utóbbiak alkotják atöbbséget, akiknek igényei közé a strand, a nappali mellé az éjszakai élet társul. Azéjszakai élettel járó zaj viszont mások számára riasztó hatású lehet.

Az idegenforgalom kísérõjelensége a hulladék keletkezésének növekedése is.Gondot okoz, hogy a sûrûn látogatott helyek a turisták kulturálatlan magatartása miattelszennyezõdnek. A növekvõ szemétmennyiség pedig egy idõ után már a turisztikaicélpontok vonzerejét is rontja.

A tömegturizmus társadalomromboló hatású is lehet. Kiélezheti az ellentétet ahelyi falvak, települések szerényebb körülmények között élõ lakosainak erkölcsi elvei,fogyasztói szokásai és a fogyasztói társadalmakat képviselõ turisták erkölcsimagatartása, gazdagsága, pazarló költekezése között.

Az idegenforgalom tehát magában hordozza önmaga elpusztításának csíráját is.Egy-egy idegenforgalmi célpont sikere éppen a táj azon jellegzetességénekelpusztításához vezethet, amely kezdetben a látogatókat odavonzotta, mert azidegenforgalom feléli a rendelkezésére álló potenciálokat.

A Tisza-tó és környéke környezeti leromlását ezért csak tudatos tervezéssel és aturistaforgalom szervezett, szabályozott lebonyolításával lehet elkerülni. A tervezéssorán pontosan fel kell mérni a környezet értékeit és a környezet tûrõképességét. Ennekmegfelelõen kell a fejlesztéseket végrehajtani és a tömegek fogadását megszervezni. Azidegenforgalom tehát egy üzleti tevékenység, amelyben a térség egy sajátos termék, amitel kell adni, de tartós fennmaradására fokozottan oda kell figyelni. A Tisza-tó éskörnyékének népszerûsítéséhez a jó marketingtevékenység nagymértékbenhozzájárulhat, egy jól kialakított image-dzsel pedig a térségre látogatók körét is lehetnémileg befolyásolni. A szervezõmunkának a rendelkezésre álló potenciálokkihasználását, de egyben az adott terület túlterhelésének elkerülését kell célul tûznie.

A helyi önkormányzatokra már induláskor nagy felelõsség hárul. A területpontos feltárása, a fejlesztési tervek elkészítése után, hatósági jogának felhasználásávalgondoskodnia kell arról, hogy a fejlesztés a potenciálok gondos megõrzése melletttörténjen. Szükség esetén határt kell szabnia a szakszerûtlen, vagy az esztétikai hatástcsorbító építkezéseknek és részben a fogadókapacitások korlátozásával, részben pedigaz árak befolyásolásával a forgalmat szabályozott keretek között kell tartania. Már afejlesztés kezdetén jelentkezõ feladat a helyi lakosság megnyerése az együttmûködésre,valamint annak biztosítása, hogy az adott terület értékeivel maga is tisztában legyen ésmindent megtegyen annak megõrzésére.

7.2. A falusi turizmus

A tömegturizmus hátrányainak elkerülésére, vagy legalább korlátozására alegmegfelelõbb megoldás a falusi turizmus fejlesztése lehet. Ebben az esetben a turistáknem elkülönült csoportot alkotnak, hanem a fogadókkal személyes kontaktusbakerülnek. Ezért nemcsak közvetlenül ismerhetik meg a helyi lakosság kultúráját,szokásait, de részt vehetnek azok mindennapi életében, munkájában is. A turisták

alacsonyabb száma nem jelent olyan nagy megterhelést a környezetre és a különbözõkultúrák, viselkedésformák legemberibb közelítésére nyújtanak lehetõséget. Nemelhanyagolható elõnye, hogy kisebb költségei miatt a szegényebb néprétegek, valamint afiatalok nagyon hasznos pihenési lehetõségeit teremti meg, és a gazdaságilag elmaradottvidékek (mint amilyen a Tisza-tó környéke is) lakossága számára is újjövedelemszerzési lehetõséget kínál.

Ahhoz, hogy a falusi turizmus valóban betöltse feladatát, meg kell teremtenie afeltételrendszerét is. Nem elég a szép természeti környezet, a kihasználatlan épületek, ajó falusi koszt, ugyanúgy szükséges hozzá megfelelõen kiépített infrastruktúra,színvonalas szolgáltatások is. Az ilyen irányú fejlesztéseknek csak akkor van realitása,ha az érintett településeken van kellõ számú vállalkozó. A vállalkozói kedv, szándékfelmérése a lehetõségek áttekintésekor eléggé bizonytalan, és összességében negatív képvetítõdhet ki:• a tõkehiány miatt,• az alacsony, vagy hiányzó vállalkozói kedv miatt, még ha lenne is tõke, vagyalkalmas épületállomány hozzá,• a nagyfokú bizalmatlanság miatt, amely az idegenforgalmi beruházásokkal szembenvan.

A falusi turizmus, bár nem teremt gyors meggazdagodási lehetõséget, hosszútávon elfoglaltságot és biztos bevételt biztosít, fõleg a falusi lányoknak ésasszonyoknak, akik a háztartás és gyermeknevelés mellett vállalkozhatnak erre atevékenységre. A kudarctól való félelem mellett talán ez a hosszú felfutási idõ az okaannak, hogy a falusi turizmus elterjedésének kezdeti szakaszában sokan, fõleg amezõgazdaságból élõk húzódoznak a vállalkozástól. Az eddigi tapasztalatok aztmutatták, hogy a falusi turizmus elterjesztõi, a példát mutatók, a polgárosult falusirétegek, ott élõ értelmiségiek, és csak az õ sikereik nyomán kapcsolódnak be a többiek.

Eredményesebb lehet a falusi turizmus megszervezése, ha a településeken vagy atérségben az ezzel foglalkozó családok tevékenységüket megfelelõen koordinálják.Együttmûködéssel a szolgáltatások szélesebb körét lehet biztosítani, ez több vendéget,jobb jövedelmezõséget jelenthet. Nem hagyható figyelmen kívül az a bevétel sem,amely a vendégek helyi vásárlásaiból képzõdik. A helyi specialitások, a házikülönlegességek (kolbász, gyúrt tésztaféleség stb.), népmûvészeti cikkek vásárlásával ahelybeliek munkalehetõségeit gyarapítják.

A falusi vendégfogadásban résztvevõ vállalkozóknak azonban mindenek elõtt azigények helyes felmérését kell elvégezniük ahhoz, hogy a vállalkozás sikeres legyen. Avendéglátóknak fontos megismerni a turisták igényeit, szokásait. A falusi turizmus irántérdeklõdõk a természet szépségeit, közelségét, kultúrtörténeti emlékhelyeket, a vidékicsendet, jó levegõt, pihenést, nyugalmat, esetenként a háziállatokkal való foglalkozást,kedves, szívélyes atmoszférát, kényelmet keresik vidéken.

A másik alapvetõ feltétel a kerítésen belüli infrastruktúra megfelelõ szintje.Beruházás nélkül, vagy viszonylag kis befektetéssel a fürdõszobával, vezetékes vízzelellátott üdülõk, valamint a többszobás lakóházak alkalmasak 2-8 szállásférõhelykialakítására. A leromlott állagú üres falusi házak, tanyák, kastélyok összkomfortossátétele, vagy új szálláshelyek létesítése azonban már nehezebben kivitelezhetõ. A szállásés tisztálkodási lehetõségek mellett biztosítani kell:• az étkezési lehetõségeket (kívánság szerint)• a vendég pihenési feltételeit a szabadban (pl. baromfiudvartól leválasztott udvar,fákkal, virágokkal, pázsittal)• igény szerint részvételt a család mindennapjaiban, munkájában stb.

Sajnos nemcsak az adott térségben, de Magyarországon sincs a falusiturizmusnak elfogadott norma- és követelményrendszere. Fontos lenne ñ a sikeres hazaivállalkozások példái alapján ñ építészeti, lakberendezési, étkezési és higiéniai normákatkialakítani. A potenciális vállalkozók az esetek többségében nem rendelkeznek azokkala háztartás-gazdaságtani, vállalkozási, marketing, idegenforgalmi és nyelvi ismeretekkelsem, amelyek elengedhetetlenek a színvonalas falusias vendéglátáshoz. Hiánypótláskéntfelnõttoktatási programokat kellene indítani a fenti ismeretek elsajátítása érdekében. Asikeres vállalkozáshoz a szakismeretek mellett az udvariasság, a nyitottság, avendégekkel való törõdés és a szorgalom is fontos feltételek, de a környezeti értékeknek(azok ismerete és védelme), az egészséges életmódnak (elvei szerint való élés, ill. ennekmegfelelõ vendéglátás biztosítása) is nagy hangsúlyt kellene kapnia. Azaz a vállalkozó aszállás és étkezés lehetõségén túl elsõsorban családját, annak vendégszeretetét "viszipiacra", ami komoly áldozatvállalást, "bemutatható" életvezetést is kíván.

Az eddigiekbõl is látható, hogy a falusi turizmus mennyire szerteágazótevékenység. A kedvezõ adottságok és a vállalkozók megléte azonban egy sikeres falusiturizmusnak csak kiindulópontja lehet. A továbblépéshez nélkülözhetetlen a turizmushelyi, térségi intézményrendszerének a kialakítása, valamint a megyei és országos szintûszervezetekhez való csatlakozása. A falusi turizmus eredményes mûködéséhez a helyiviszonyokat ismerõ szakemberek, szaktanácsadók, a helyi idegenforgalmat lebonyolítóutazásai irodák, térségi intézmények, helyi vállalkozók szervezetei, a falu- és városépítõegyesületek és a polgárosultabb rétegek, a településen élõ értelmiség segítsége,támogatása is nélkülözhetetlenek.

8. Összefoglalás

Az általam vizsgált témákban levont megállapítások segíthetnek a Tisza-tótérségének területfejlesztési koncepciójának kidolgozásában, hozzájárulhatnak a térséggazdasági fellendüléséhez, a környezeti feltételek figyelembevételével.Összefoglalásként tehát az alábbi következtetések vonhatók le:• A terület homogén jellege, a gazdasági fejlettségi szintje, a demográfiai és migrációsfolyamatok, oktatási és mûveltségi feltételek hasonló jellege, ill. a gazdasági szervezet-szerkezetátalakítás azonos típusú gondjai, a Tisza-tó integráló hatása miatt azösszehangolt fejlesztésre a közös fellépés kínál jó esélyeket, a különféle szereplõknekegyütt kell mûködniük. A hatékony együttmûködéshez intézmények szükségesek,amelyek vagy léteznek (pl. Tisza-tavi Települések Szövetsége), vagy még nem alakultakmeg (pl. Tisza-tavi Regionális Fejlesztési Tanács).• A Tisza-tó térség fejlesztésének és felzárkóztatásának helyi feltételrendszerétvizsgálva összességében megállapítható, hogy a történelmi korok megkésett fejlõdése,valamint az elmúlt évtizedek területfejlesztési fogyatékosságaiból eredõ területi,települési problémák, hátrányok mára állandósultak, s így a térség társadalmi ésgazdasági felemelkedéséhez külsõ, központi támogatás is szükséges.• A part menti településeken fokozni kell a mûszaki, oktatási, kulturális és szociálisinfrastruktúra fejlesztését.• Támogatni kell az új munkahelyek megteremtését, a foglalkoztatási struktúraátrendezését, célzott átképzési és foglalkoztatási programok mûködtetését amunkaerõpiacon hátrányos helyzetû rétegek, így a mezõgazdaság átalakításából eredõmunkanélküliek, pályakezdõk, továbbá a már-már szegregáló népességcsoport(cigányság, képzettség nélküli munkanélküli népesség, kedvezõtlen helyzetû falusinépesség stb.) részére.

• Átfogó programmal, támogatásokkal, kedvezõ kondíciójú hitelekkel kell erõsíteni avállalkozásokat, és élénkíteni a vállalkozói kedvet. Megfelelõ képzési és tanácsadóirendszert kell kialakítani a vállalkozások számára.• Problémát jelentenek a kárpótlás következtében kialakuló törpebirtokrendszernekkedvezõtlen hatásai, továbbá a tulajdonosok kezét megkötõ öt évre szóló mûvelésikötelezettség. Még nem stabilizálódott a tulajdonosi kör és a birtoknagyság sem. Atulajdonosok egy része kényszervállalkozó, nem árutermelõ, hiányoznak a termelõi-kereskedelmi integrációk. Ezeknek a problémáknak a megoldására a gazdaságiszereplõk, szervezetek együttmûködését kell elõsegíteni, megerõsíteni.• Az idegenforgalom növelése szempontjából kedvezõ helyi adottságokat ki kellhasználni. A gyógy- és üdülõturizmust, valamint a falusi turizmust egyidejûleg, egymásmellett kell fejleszteni. Természetesen a idegenforgalom fejlesztésénél figyelembe kellvenni a ökológiai feltételek megõrzését és rehabilitációját, a környezet védelmét.• Az üdülõ- és falusi turizmus résztvevõit úgy kell elkülöníteni, hogy a különféleigényû turisták ne zavarhassák egymást pihenésükben, szórakozásukban.• Figyelni kell továbbá arra a falusi turizmus esetén, hogy az alapvetõ higiéniai éskulturális követelményeknek minden család megfeleljen.• A térbeli hátrányok mérséklése, bár alapvetõen a piaci alapokon szervezõdõgazdaságtól és az azt mûködtetõ önkormányzat által irányított helyi társadalomteljesítményétõl függ, a helyi energiák mozgásba hozatalának, a makrotársadalmi ésmakrogazdasági viszonyok kedvezõ alakulása is fontos feltétele.

IRODALOMJEGYZÉK

ANDORKA R. 1996.: Gazdasági, társadalmi változások és problémák a mai magyarfalvakban. ñ A Falu, a magyar vidékfejlesztõk folyóirata.

BARTKE I. szerk. 1995.: Területfejlesztés. ñ Egyetemi jegyzet, Eötvös Kiadó, Budapest,ENYEDI GY. 1996.: Regionális folyamatok Magyarországon az átmenet idõszakában. ñ

Ember-Település-Régió, Budapest, 138 p.FEHÉR A.-KURUCZ GY.-SÜLI-ZAKAR I. 1994.: Ember-Táj-Mezõgazdaság a Tisza-tó

környékén. ñ GATE Fleischmann R. Mezõgazdasági Kutatóintézet, Kompolt, 282p.

Heves város és környékének komplex fejlesztési programja.KOVÁCS K. szerk. 1993.: Település, Gazdaság, Igazgatás a térben. ñ MTA RKK, Pécs,

327 p.MADARÁSZ I. 1997.: Vidék- és térségfejlesztés mint szakma és feladatkör. ñ A Falu, a

magyar vidékfejlesztõk folyóirata.MAGDA S.-HELGERTNÉ SZABÓ I.-WACHTLER I. 1997.: Vidéki térségek integrált

fejlesztése Heves megyében. In: Regionális- agrárkutatási és vidékfejlesztésiworkshop 1997. május. Kompolt.

SÁNTHA A. 1993.: Környezetgazdálkodás. ñ Akadémia Kiadó, Budapest, 368 p.SÁNTHA A. 1997.: A térségfejlesztés aktuális kérdései, szempontjai. In: Regionális-

agrárkutatási és vidékfejlesztési workshop 1997. május, Kompolt.SÜLI-ZAKAR I. 1997.: A területfejlesztés-vidékfejlesztés makro-, mezo- és

mikrorégióinak lehatárolási problémái In: Regionális- agrárkutatási ésvidékfejlesztési workshop 1997. május, Kompolt.

SÜLI-ZAKAR I. szerk. 1996.: A Tiszamente térség terület- és településfejlesztésekstratégiai alapjai. A Tiszamente társadalmi és gazdasági helyzete. ñ Debrecen, 257p.

Tisza-tó regionális és tájrendezési terv elvek (Tisza-tavi Charta) 1996.09. ñTeampannon Kft.-Váti Rt., Budapest, 40 p.

TÓTH A. 1997.: A tájszempontú területlehatárolás elvi kérdései a Közép-Tisza-vidékenIn: Regionális- agrárkutatási és vidékfejlesztési workshop, 1997. május, Kompolt.

TÓTH L. 1997.: A régió-meghatározás és a területfejlesztés kapcsolatának elvi kérdéseiIn: Regionális- agrárkutatási és vidékfejlesztési workshop 1997. május, Kompolt.

A térség értékelésekörnyezetgazdaságtani

eszközökkel

Poór Benedekbiológusmérnök hallgató

Budapesti Mûszaki Egyetem

1. A Tisza-tó, mint part menti ökoszisztéma általános értékelése

Becslések szerint a világ teljes szárazföldi területébõl kb. 6 %-ot tesznek ki azún. part menti ökoszisztémák (wetland ecosystems) (FEHÉR A. et al. 1994). A Tisza-tótérség is e kategóriába sorolható. Ha fenntartható (sustainable) rendszerként vizsgáljukezeket a területeket, akkor az ökoszisztémák között ezek tekinthetõk a leginkábbveszélyeztetetteknek. Gyakori, hogy olyan célra kerülnek kiaknázásra, amely csak rövidtávon kifizetõdõ, hosszútávon azonban olyan károsodásokat okozhat, amely nemcsak azadott gazdasági ág fennmaradását veszélyezteti, hanem a még kiaknázatlan lehetõségekkésõbbi hasznosítását is lehetetlenné teheti.

Ma egyre inkább igazolódni látszik az is, hogy a parti ökoszisztémák megõrzése,ill. az eredeti állapotába való kismértékû beavatkozás összességében hosszútávongazdaságilag is jóval kedvezõbb, mintha ugyanezt a területet intenzív hasznosításbavonnák. A part menti ökoszisztémák ezért kétségkívül nagy értéket képviselnektermészetes állapotukban, így fenntartási értékük (preservation value) is magas. Ezzelszemben a tapasztalatok azt mutatják, hogy az alkalmazott környezetmenedzsmentgyakran nem ezt a gondolatmenetet követi. Ennek feltehetõen az az oka, hogy akörnyezeti erõforrásokat használók nem részesülnek megfelelõ gazdasági szignálokban,amelyek megmutathatnák forrásfelhasználásuk tényleges értékét. A területekÑtúlhasználásaî (amely gyakran az adott ökoszisztéma teljes leépüléséhez vezet) tehát apiac hiányosságaira is visszavezethetõ. Ugyanakkor a környezeti menedzsmentelégtelenségének az is kiváltó oka lehet, hogy ezek a területek multifunkcionáliserõforrások, ami a különbözõ hasznosítási ágak képviselõi között konfliktushelyzeteketteremt. Ezeket gyakran csak a hosszútávú érdekek idõleges figyelmen kívül hagyásávaltudják feloldani, emiatt elkerülhetetlennek, hogy idõnként megalapozatlan környezetimenedzsment döntések szülessenek.

A megõrzési érték gyakran nem fejezhetõ ki piaci eszközökkel, nem úgy aÑfejlesztésbõlî származó gazdasági mutatók (pl. agrárgazdasági output, iparihasznosítási érték, ingatlan és telekárak stb.). Ez a körülmény is hozzájárul ahhoz, hogya területfejlesztéssel kapcsolatos döntéseket az említett irányba tereli. A nem mindigintegrált módon megalkotott szabályozók és a hatástalan beavatkozások a regionális és afelsõbb szintû vezetés részérõl az elõzõekben bemutatott Ñtermészetesîkonfliktushelyzeten felül még újabb ellentéteket szülhet.

A helyzetet tovább bonyolítja az egymással kompetitív viszonyban álló, a Tisza-tavi természeti erõforrásokat felhasználók forrásigényének diszkrét mivolta, amely elevekizárhatja az együttmûködés lehetõségét. Pl. egy part menti ökoszisztéma Ñtermészetesszennyvíztisztítókéntî történõ használata mindenképpen zavarja ugyanannak aterületnek a rekreációs célú hasznosítását. Szélsõséges esetekben valamely felhasználótevékenységével el is lehetetlenítheti másokét. Ez történhet annak rövid-, ill.hosszútávon akkumulálódó hatásai révén egyaránt (pl. olyan visszafordíthatatlanváltozásokat hoz létre az ökoszisztémában amely a késõbbiekben egyéb hasznosításilehetõségeket is ellehetetleníthet).

Az említett konfliktushelyzetek és az irreverzibilitás problematikájának valóstermészete még elméletben sem tisztázott minden részletében. Sok múlik a területfunkcionális értékein és a környezeti károk csökkentésére alkalmazott eljárásoktudományos megalapozottságán, gyakorlati megvalósíthatóságán.

A Tisza-tó mint Ñwetland ecosystemî által kínált erõforrások, valamint a tóegyéb jótékony hatásai nemcsak a térség határain belül érvényesülnek. Közülük néhányglobális méretekben is jelentõs. Fontos állomáshely pl. a vándorló madarak számára. ATisza-tó egyes részletei, mint ún. természetes szénnyelõk (natural carbon sinc)mûködnek, így fontos láncszemei a globális szén ciklusnak. A vízszint mesterségescsökkenése vagy e területek kiszáradása folytán szénnyelõbõl potenciális széndioxidforrássá válhatnak (üvegházhatás).

A Tisza-tó térséget természeti erõforrásként szemlélve, környezetgazdaságtanimodellek alkalmazása révén megvizsgálhatjuk és becsülhetjük a rekreációshasznosításából származó gazdasági értékét is. Munkámban ismertetem az e területenáltalánosan használt környezetgazdaságtani módszereket, amelyek alkalmazása a Tisza-tó átfogó rendezési tervéhez, ill. a területet érintõ konkrét környezeti menedzsmentprogramok kidolgozásához rendkívül hasznos lehet.

2. Környezetértékelési módszerek a rekreációs célú hasznosításlehetõségeinek elemzéséhez

A Tisza-tó térség, mint komplex természeti erõforrás-rendszer, által kínáltgazdaságilag hasznosítható javakból részesülnek az odalátogatók, az ott általukfolytatható rekreációs tevékenységeken keresztül (pl. horgászat vadászat, vízisportokstb.). Mint ezen tevékenységek folytatására alkalmas terület e természeti erõforrásrendszer értékes szolgáltatásokat nyújthat az emberek számára, Ezeknek gazdaságiszemszögbõl vizsgálva két fõ jellemzõjük különböztethetõ meg.

Az elsõ, hogy a természeti erõforrások gazdasági értéke azok karakterisztikájátólfügg, amelyet befolyásolnak a környezet eredeti állapotának megõrzését veszélyeztetõ,szennyezést eredményezõ egyéb, akár a rekreációs tevékenységek is.

A második fontos jellemzõ, hogy az említett javak gazdasági értéke nem mérhetõnormál piaci eszközökkel, hiszen azok hozzáférhetõsége gyakorlatilag mindenkiszámára ingyenes. Ezért közvetlen módszerekkel azok kereslete sem állapítható meg.

Felvetõdik a kérdés, hogy közvetlen eszközök hiányában milyen közvetettmódszerek állnak rendelkezésre a vizsgált rendszerünkbõl származtatható javakgazdasági értékének meghatározására, valamint a minõségében bekövetkezõ változásokmérésére. E problémát a gyakorlatban úgy küszöbölhetjük ki, hogy megvizsgáljuk aterületre látogatók rekreációs tevékenységéhez kapcsolódó járulékos költségeket.

2.1. Utazási költség módszer

Tekintettel arra, hogy a rekreációs célú tevékenységeknek (pl. kirándulás,üdülés) csaknem mindig jelentõs hányadát teszik ki az utazásra fordított kiadások, ígyazok mértékébõl következtethetünk annak fontosságára az egyén számára. Ha elegendõmennyiségû adat áll rendelkezésre a tóhoz látogatók lakhelyére ill. az általuk megtetttávolságra vonatkozóan, akkor az un. Ñegyszerû utazási költség modellî segítségévelmeghatározható a területhez kapcsolódó rekreációs tevékenység keresleti függvénye. Azeljárás még pontosabbá és egyben komplexebbé válik, ha figyelembe veszünk egyébparamétereket is. Nem mindegy pl., hogy van e más hasonló szolgáltatásokat kínálóterület a közelben vagy az odalátogatók lakhelyétõl azonos távolságban. Itt példakéntemlíthetõ a Balaton vagy a Velencei-tó amelyek kétségtelenül sok tekintetbenfelülmúlják a Tisza-tó adottságait. Azonban az is igaz, hogy nem mindig szerencsés a

jellegüket és történetüket tekintve egyaránt merõben különbözõ területek ilyenszempontú összehasonlítása.

Adatgyûjtésre talán a legegyszerûbb módszer az üdülõk kérdõíves direktmegkérdezése az általuk megtett távolságról, amibõl következtethetünk utazássalkapcsolatos kiadásaikra.

Az utazási költség meghatározása után a keresleti görbét megszerkesztve, alátogatók száma az árak függvényeként kell, hogy alakuljon. A különbözõ idõszakokkereslet függvényeinek összehasonlítása révén a módszer alkalmas akörnyezetminõségben bekövetkezett változások becslésére is.

Ezzel párhuzamosan az emberek idõpreferenciáit is vizsgálhatjuk. Hiszen azzal,hogy bizonyos számú napot üdüléssel töltenek a Tisza-tó partján, valamely másiktevékenységükrõl kell lemondaniuk. E tevékenység lehet akár munka is, amivel pénztkereshetnének vagy bármi más ami az utazásnál, vagy a Tisza-tavi üdülésnél értékesebbidõtöltésnek számít az egyén megítélése szempontjából. Ha az ebbõl számíthatóhaszonáldozati költséget is figyelembe vesszük a keresleti függvényben, az alkalmassáválik még pontosabb közgazdasági számítások elvégzésére.

Vannak bizonyos tényezõk, amelyeket ha figyelmen kívül hagyunk, bármilyennagy gonddal is járunk el számításainknál mindenképpen torz eredményt kapunk. Pl. aTisza-tó ismertsége napjainkban még nem vetekedhet a dunántúli nagy tavakéval.Számolni kell azzal is, hogy egy adott terület kedveltségét befolyásolhatják idõszakosanérvényesülõ divathatások is.

Ahogy az alkalmazott területértékelési modellünket, újabb és újabb tényezõkfigyelembevételével még tovább bonyolítjuk, becsléseink eredményei elvileg egyrepontosabbá kell, hogy váljanak. Ezért célszerû további olyan torzító tényezõketfelkutatni, amelyek figyelmen kívül hagyása eredményeinket meghamisíthatja.

Kérdéses pl., hogy a Tisza-tóhoz látogatók utazásuk során milyen útvonalonkeresztül jutnak el a területre ill. útba esnek e olyan települések, látványosságok,amelyek az utazást vonzóbbá tehetik. (Persze elõfordulhat az is, hogy azokat éppen hogykikerülné az utazó.) Eger, Mezõkövesd vagy a Hortobágy közelsége pl. mindenképpenolyan jótékony tényezõ, amely fokozhatja a térség látogatottságát.

Az utazási költség módszer legújabb verziói már figyelembe veszik a felsorolttorzító tényezõket is. Egyetlen hátrányuk nagy adatigényükben rejlik.

2.2. A rekreációs tõke pozitív jövedelemrugalmasságának problémaköre

A Tisza-tó térségének fejlesztési kérdései körül folyó viták kapcsán gyakrankiélezõdnek az ellentétek a mezõgazdaság, egyes ipari létesítmények fejlesztését és arekreációs hasznosítást, egyúttal a terület eredeti természetes állapotában történõmegõrzését szorgalmazók között. Itt a döntés szempontjából lényeges lehet, hogy arekreációs tevékenységek iránti igénynek pozitív e a jövedelemrugalmassága. Ez aztjelenti, hogy a jövedelmek növekedésével összhangban mindig nõ az ilyen jellegûszolgáltatások iránti igény. Hogyha ez bekövetkezik, akkor várhatóan a belõlükszármazó haszon is nõ. Tehát ha egy rövid távú idõszakra szóló beruházás csakkismértékben látszik nyereségesebbnek, akkor ha a környezeti minõséget negatívanbefolyásolni képes egyéb tényezõktõl eltekintünk, mindenképpen célszerû a megõrzésmellett dönteni. Hosszútávon ugyanis szinte bizonyos, hogy ez az alternatíva többhasznot fog hozni, már csak azért is mert az ipari tõke leértékelõdése idõveltörvényszerû.

Nem szabad azonban figyelmen kívül hagyni azt a tényt sem, hogy ma

Magyarországon és különösen a Tisza-tó térségében a reáljövedelmek stagnálása éscsökkenése miatt a rekreációs tõke pozitív jövedelemrugalmasságának kérdése éppen azelmondottak ellen szól. Ha azonban egy kicsit is optimistábban tekintünk a jövõbe,akkor mindenképpen érdemes kiállni a hosszútávon nagyobb tõkeértékesüléssel járórekreációs beruházások mellett.

2.3. Egyéb módszerek a Tisza-tó természeti környezetének értékelésére

Valós piac hiányában a környezetértékelési módszerek legnagyobb részemesterségesen kreált piacok segítségével próbál a társadalom elvárásai alapjánmonetáris értéket adni a természeti tõkének. Felvetõdhet a kérdés, miért kell, vagyegyáltalán lehet e a Tisza-tó természeti értékeit pénzben kifejezni. Másként fogalmazvaérdemes e felbecsülni valamit, aminek az értéke úgymond felbecsülhetetlen.Környezetgazdaságtani szempontból a válasz igen, több okból is. Pl. atermészetvédelem jelentõségének nagyobb súlyt adhatunk, ha azt tõkeként értékeljük.Másrészt a területfejlesztés kérdéseiben döntési helyzetben levõk közül sokan,kényszerûségbõl vagy egyéb okokból, ha konkrét összegekrõl van szó, könnyebbenhoznak a természeti tõke megõrzése szempontjából kedvezõbb döntést.

A környezetgazdaságtan külön kezeli a terület ún. használói és létezési értékét.Az elõbbi megegyezik a vizsgált terület valamely természeti erõforrásánakigénybevételekor keletkezõ gazdasági haszonnal. (pl. kiskörei erõmû által termeltvillamos energiából, vadgazdálkodásból, mezõgazdasági hasznosításból származónyereség stb.) A létezési értékrész (intrinsic value) elemzése ennél sokkal bonyolultabbfeladat. Szintén kizárólag közvetett eszközökkel mérhetõ. Meghatározásakor aztvizsgáljuk, hogy az emberek milyen mértékû áldozatot hajlandóak hozni a természetmegóvásáért, elismerve ezzel, annak puszta létezésében rejlõ értékeit.

A teljes gazdasági értékbe beletartozik még az ún. választási lehetõség értéke is.Ez magában foglalja az egyén általi használat lehetõségének, a jövõ generációk általihasználat lehetõségének értékét, és azt, hogy mások is használják a természetiadottságokat. A konkrét gyakorlati módszerek közül talán leginkább az ún. hedonikusárértékelés és az ún. fizetési hajlandóság (willingness to pay) megközelítés volnaalkalmazható egy Tisza-tavi környezetértékelési programban.

2.4. Hedonikus árértékelés, és a fizetési hajlandóság módszerénekalkalmazhatósága

A gyakorlatban ezt a módszert elsõsorban telkek és egyéb ingatlanokértékelésénél használják. Ez egy olyan technika, ahol azokból kell következtetni atermészeti környezet értékére, ahol azok közvetlenül, de csak rejtve jelennek meg(KEREKES S.-SZLÁVIK J. 1996). A hedonikus elemzés a Tisza-tó térség gazdaságánakszámos területén alkalmazható. A különbözõ gazdálkodási formák alanyai a javak eltérõtulajdonságai közötti preferenciáikat fizetési hajlandóságuk által fejezik ki, ezáltal apiaci árak az implicit árakról is tájékoztatnak (KEREKES S.-SZLÁVIK J. 1996). Ezen amódszeren keresztûl elemezhetõ pl. a Tisza-tó környéki üdülõ hasznosításúingatlanpiac. E gazdasági területen a piaci árdifferenciák elemzésével képezhetõ egyösszetett függvény, amely pl. az üdülõterületeken felépült ingatlanok árait különbözõváltozók függvényében vizsgálja. Általában három változó alkalmazása jöhet szóba:• az üdülõ építészeti paramétereit jellemzõ változó• a környezetet, az infrastrukturát jellemzõ változó

• a környezetminõségi változóEz az elemzési módszer még számos területen használható. Segítségével

meghatározható a környezetminõséghez rendelt keresleti görbe, ami további elemzésekalapjául szolgálhat.

A térség turisztikai és rekreációs értékeinek becslésére alkalmazható még az ún.fizetési hajlandóság (wilingness to pay) módszer is. Ez közvetlen adatgyûjtésen,személyes kérdõíves felmérésen alapul, amelynek célja az, hogy megállapítsák, hányválaszadó, ill. azok egyenként mennyit lennének hajlandóak fizetni a környezetmegóvásáért, az emberek által a környezetben tett károk csökkentéséért, vagy akörnyezeti károk különbözõ típusainak mérsékléséért. A felméréssel mind a területenélõ állandó lakosok, mind pedig a csak idõszakosan ott üdülõk körében meghatározhatóaz a maximum, amelyet az emberek hajlandók fizetni az õket érintõ természetesÑszolgáltatásokî javításáért. Egyúttal az is felmérhetõ így, hogy mennyi az a minimáliskompenzáció, amelyet pl. egy ipari beruházásnak a természeti környezetüket károsítóhatásainak ellenértékeként elfogadnának.

IRODALOMJEGYZÉK

BANCSI I.-NAGY I. szerk. 1990.: A Kiskörei vízlépcsõ hatásvizsgálata a Közép-Tisza-vidéki Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság mûködési területén. ñ KÖTI-KÖVIZIG, Szolnok, 650 p.

FEHÉR A.-KURUCZ GY.-SÜLI-ZAKAR I. 1994.: Ember-Táj-Mezõgazdaság a Tisza-tókörnyékén. ñ GATE Fleischmann R. Mezõgazdasági Kutatóintézet, Kompolt, 282p.

KEREKES S. - SZLÁVIK J. 1996.: A környezeti menedzsment közgazdasági eszközei ñKJK, Budapest, 265 p.

MUNASINGHE M. 1992.: Environmental Economics and Valuation In: DevelopmentDecisionmaking. ñ The World Bank Sector Policy and Research Staff,Environment Working Paper No. 51.

PEARCE, W.D.-TURNER, R.K. 1990.: Economics of Natural Resources and TheEnvironment ñ Harvester Wheatsheaf.

TIETENBERG, T. 1992. Environmental and Natural resource Economics. ñ HarperCollins Publishers.

A területhasználati éskörnyezeti problémák jogi

szempontú Értékelése

Szilvácsku Zsoltjoghallgató

Pázmány Péter Katolikus Egyetem

1. A jogi és területhasználati problémák általános megközelítése

A Tisza-tó térségében környezeti problémákat okozó területhasználat feltárása ésjavaslatok tétele a területhasználat jogi és területfejlesztési vizsgálatával válhatteljesebbé. Ez a két terület önmagában is óriási, így a rendelkezésemre álló rövid idõ atéma áttekintésére volt elegendõ.

A következõkben néhány fogalmat körvonalazok a vizsgálódásom körébõl. Aterületfelhasználás meghatározása a Környezetvédelmi lexikon szerint (LÁNG I. 1993):Ña természeti környezetbõl emberi felhasználásra kerülõ föld kisajátításamezõgazdasági, ipari vagy településfejlesztési célbólî. A Tisza-tó térségében éppen ezta ëkisajátítástí szükséges megnéznünk, hogy milyen irányba halad, melyek a hatásai ésmindez hogyan befolyásolható. Ez tulajdonképpen a területfejlesztés körébe tartozókérdés, amely alapvetõen ágazatközi koordinációs tevékenység. A területhasználatbanugyanis több szakterület is illetékes, mivel itt megkülönböztethetünk területfelhasználásiegységeket, amelyek a települések kül- és belterületeinek eltérõ rendeltetésû részei. Avárosok, községek közigazgatási területét a jellemzõ rendeltetésnek megfelelõen kellbesorolni. Ezek az egységek lehetnek lakó-, üdülõ-, intézmény-, ipari és raktár-,közlekedési, zöld-, erdõ-, mezõgazdasági ill. egyéb rendeltetésû területek.

A területhasználatot sem az 1995. évi LIII. környezet védelmének általánosszabályairól szóló törvény, sem a 1996. évi XXI. területfejlesztési és területrendezésitörvény alapfogalmai között nem adja meg. A Környezetvédelmi törvény ugyanakkor akörnyezethasználatot így határozza meg: Ña környezetnek vagy valamely eleménekigénybevételével, illetõleg terhelésével járó hatósági engedélyhez kötött tevékenység.îA környezetet pedig a környezeti elemek, azok rendszereinek, folyamatainak, ésszerkezetének határozza meg. A környezeti elemek közül sajnálatosan hiányzik a táj.

Ilyen kiindulásból már gyanítható, hogy a területhasználat jogi ésterületfejlesztési kezelése igen kényes és nehezen megfogható. Különösen nehézzé tesziaz elõfordulásainak a változatossága és a szereplõk érdekeinek ütközése. Elsõ lépésbena Tisza-tavi térségben fennálló jelenlegi állapotokat vázolom.

2. Az átalakulási folyamat jelenlegi állása

A Tisza-tó egy mesterséges beavatkozás hatására alakult ki. Összehasonlítva azegykori elvárásokat a tóval kapcsolatban és azt, amit jelenleg nyújt, a következõeredményt láthatjuk:

Elvárások kialakításakor: Jelenlegi eredmények:erõmû gazdaságos mûködése, üdülés megjelenése,hajózás, növény és állatfajok megjelenése,öntözés. nincs hajózás,

öntözés 50%-os,kis erõmû.

1. táblázat:A tározó tervezéskor figyelembe vett elvárások és a mai helyzet

A területhasználatot befolyásoló tényezõket és alakulásukat tekintem át akövetkezõkben.• A települések növekedése tapasztalható a tó környékén, ugyanakkor a belterületekena már meglévõ telkek is sok esetben még kihasználatlanok.• A növekvõ települések mellett a csökkenõ lakosságszám és a generációkszétköltözése a jellemzõ, a relatív sûrûség csökken.• Több frekventáltabb településen elkezdõdött az üdülõkörzetté válás folyamata.Kereskedelmi szálláshelyek épültek, szabad strandok és csónakkikötõk várják az üdülnivágyókat. A Tisza-tó térsége 1974-84 között évi 1,5 millió Ft összegû IdegenforgalmiFejlesztési Alapból származó támogatást kapott. A rendszerváltást követõen amagánvállalkozások száma megsokszorozódott. Szinte minden településenmagánüdülõs területeket jelöltek ki, ahol megindult és jelenleg is folytatódik a hétvégiházak és üdülõk építése.• A privatizáció folyamata a Tisza-tó körzetében a végéhez közeledik. A kárpótlásitörvény (1991. XXIII. tv.) és az átmeneti szövetkezeti törvény (1992. II. tv.) szerintijogosultak közül a kárpótlásra jogosultakat illetõ területek és a magyar állam tulajdonátképezõ területek sorsa rendezve van. A tagok tulajdonrésze, a juttatott területek és avagyonnevesítés szabályai szerint szétosztandó maradék terület ñ együttesenrészaránytulajdonnak nevezett területek ñ sorsa még csak 80 %-ban rendezett. Aterületek, mint az az országban általánosan jellemzõ, erõsen felaprózódtak a privatizációfolyamán.• A privatizáció közvetett hatása a térségben, hogy a gyepterületek nagysága a szántókjavára a csökkent.• Ugyan a privatizációs folyamat vége felé közeledik, igazán csak most folyik atulajdonosok cseréje. A területek forgalmát és felhasználását a piaci folyamatokbefolyásolják.• A tó jókora része áll természetvédelemi oltalom alatt.• A korábbi halászatot jellemzõen a területen megjelenõ horgászat váltotta fel. Jelenlega horgászati, halászati jog a MOHOSZ kezében van. A Hortobágyi Nemzeti Park, anégy megye és a vízügyi szerv is összefogott, hogy a horgászati és halászati jog aterületen élõket illesse meg, azaz a Tisza-tavi Horgászegyesületek Szövetségét.

3. Az átalakulási folyamat szereplõi

A Tisza-tó környezetében az utóbbi 5 évben bekövetkezett változás gyökeresfordulatot hozott. A központosítással szembeni decentralizáció és a gazdaságban folyóprivatizáció egy ma még erõteljesen mozgásban lévõ sok szereplõs helyzetet alakított ki.

KormányzatA kormányzati szint súlya és felelõsségvállalása jelentõsen csökkent, azonban a

kormányzat hatáskörében elvégzendõ feladatok az alapját képezik a térség jövõjének. Aspontán folyamatok irányítása és célirányos szervezése igényli az adottságoknakmegfelelõ döntéseket és az ezzel járó intézményesülést. A további szereplõket aterületfejlesztésrõl és a területrendezésrõl szóló 1996. évi XXI. tv. alapján tekintem át.

Országos szintFeladata, hogy meghatározza a területfejlesztés normatív feltételrendszerét, a

regionális politika súlyát az ágazati politikához képest,

• megállapítsa és finanszírozza az országos prioritásokat,• koordináljon az ágazatok között az országos prioritások érvényesítése érdekében,• elõkészítse az EU-csatlakozást regionális politikai szempontból.

Regionális szintKevésbé markáns a feladata a törvényben, mint ahogy a regionális fejlesztési

tanácsok kompetenciája is bizonytalan. Tulajdonképpen attól függ, hogy a többiszereplõ mennyi kompetenciát és forrást enged át erre a szintre.

MegyeAz önkormányzati és a területfejlesztésrõl és rendezésrõl szóló törvényeknek

megfelelõen a megyék szintjének megnõtt a térségi (regionális) jelentõsége, egyfelõl amegyei önkormányzat és igazgatás részleges visszaállításával, másfelõl pedig az újmegyei területfejlesztési tanácsok felállításával.

A megyei önkormányzat kötelezõ feladatként gondoskodik a területrendezésselkapcsolatos feladatok összehangolásáról. Ezen belül területrendezési tervet készít,melyet egyeztet a települési önkormányzatokkal, és jóváhagyja azt. A területrendezésitervekben is rögzített, rögzítendõ fejlesztési elképzelések finanszírozása azonban jórészta megyei területfejlesztési tanácsok hatáskörébe került. A területfejlesztési tanácsfeladata a megye területén összehangolni a különbözõ szereplõk fejlesztési elképzeléseités a hatáskörébe utalt forrásokat a területfejlesztési céloknak megfelelõen odaítélni.

Felvetõdik azonban itt a kérdés: a területfejlesztést befolyásoló más alapok miértközpontilag kerülnek szétosztásra? (Ilyen alapok pl.: Környezetvédelmi Alap,Kommunális Alap, Foglakoztatási Alap stb.) A területfejlesztési tanácsok igazából aterületfejlesztésre fordítható források kis részével kell hogy beérjék, sõt a Komárom-Esztergom megyei tapasztalatok a következõket mutatják, ami igaz a Tisza-tavat érintõterületfejlesztési tanácsok esetében is:• az elõirányzatok valójában nem decentralizáltként mûködnek, hanem Ñkorlátozottandecentralizált döntési hatáskörû központi elõirányzatokî;• ellentmondás van az éves szemléletû költségvetési elõirányzat-gazdálkodás és a többév alatt megvalósítható beruházás ñ mint realitás ñ eltérõ szempontjai között;• További feszültség adódott a jogalkotásból, a jogértelmezésbõl és részben az emiattkialakult kézi vezérlésbõl. A 107/1996. (VII.16.) sz. és a 108/1996. (VII.16.) sz.Kormányrendeletek keretjellegûek. Mint ilyen esetben a jogalkalmazónak szabadmérlegelési jogköre van. A jogszabály értelmezése a jogalkotó jogi iránymutatásakeretében lehetséges.• A jogértelmezés a központi szervek részérõl ñ egymás között ñ történt többrészletben, ami nem is érkezett meg a megyei területfejlesztési tanácsokhoz. Szükségesa jogalkalmazó területfejlesztési tanácsok részére a jogbiztonság megteremtése.• Jelentõs nehézségeket okoz a támogatásokra elõírt kötelezõ szerzõdésminta, amielvileg is megkérdõjelezhetõ.

Hatályos jogszabályokból eredõ problémák:1, A jogalkotó felismerte, hogy a támogatási célok között szereplõ

önkormányzati fejlesztések igen változatos tulajdoni és mûködtetési formában jelennekmeg, amit a megszületett jogszabályok nem tudnak kezelni. A módosításukra született194/1996. (XII.19.) sz. Kormányrendelet sem tudta feloldani a problémát. Nevezetesen:• 108/1996. (VII.16.) sz. Kormányrendelet 7.§ e, pontjában szereplõ Ñközmûtársulásî

fogalmának ñ szintén közre nem adott ñ jogalkotói értelmezése szerint nem lehetségeskeretátadást támogatni olyan ñ a fejlesztést megvalósító ñ gazdálkodó szervezet részére,amelyben az önkormányzati tulajdon mellett egyéb tulajdon is jelen van. (Nem érthetõez annál inkább sem, mert a hálózatfejlesztési hozzájárulás ugyanígy vegyes vagy tisztánmagántulajdonú társaság részére történõ keretátadás.)• Nem adható támogatás az önkormányzatok által létrehozott fejlesztõ szervezetrészére sem, függetlenül attól, hogy a létrehozó szervezetnek csak önkormányzatok atagjai.• Nem ad lehetõséget a 107/1996. (VII.16.) sz. Kormányrendelet sem a keretátadásra,pedig több esetben a fejlesztõ vagyonkezelõ vagy üzemeltetõ szervezet megvalósítaná afejlesztést, de csak keretátadás formájában, és nem úgy, hogy õ jelenjen megpályázóként.

2, A fejlesztési forrás saját részének letétbe helyezése nem oldható meg azönkormányzatok részérõl, de hosszabb átfutási idejû beruházásoknál más szervekrészérõl sem. Különösen akkor, ha az hitelbõl történik, és az ñ arányos finanszírozásmiatt ñ a beruházás legelején fel sem használható.

A tó térségének alapvetõ problémája, hogy az organikus változások területe négymegye perifériájára esik. A térség szempontjából nagy jelentõségû a területfejlesztésitörvény (1996. évi XXI.) 13.§ (5.) bekezdése, mely szerint Ña megyehatáron túlterjedõegyes területfejlesztési feladatok ellátása érdekében megállapodást köthetî. A Tisza-tótérségében természetes módon felvetõdik a regionális fejlesztési tanács kérdése, amit atörvényhozás folyamatában nem sikerült létrehozni, azonban ezt a jogi személyiségûtanácsot az érintett megyei területfejlesztési tanácsok már megalakíthatják. A Tisza-taviTelepülések Szövetsége és a négy megyei fejlesztési tanács tudomásom szerint, meg iskezdte a tárgyalásokat ennek létrehozására.

ÖnkormányzatokA települési önkormányzatok nagy és egyre személyesebb felelõsségük mellett,

eszközeik folyamatos beszûkülését élik meg. A korábbi lendület, mely azönkormányzati törvény adta lehetõségekre épült, csak néhány kivételes adottságú(kedvezõ gazdasági háttér, megfelelõ vezetésû és jó kapcsolatokkal rendelkezõ)település esetében maradt meg. Az önkormányzati törvény szerint a településiönkormányzatok kötelezõ feladata a településfejlesztés és rendezés. E kötelezés melletta törvény lehetõséget ad arra, hogy az önkormányzatok e feladataikat társulásformájában is elláthatják.

Az elõzõ ciklus idején többnyire spontán folyamatok során szervezõdött, majdtámogatott településszövetségek, térségfejlesztési társulások rendszere mondhatjukintézményesült azzal, hogy e szervezetek a területfejlesztési törvényben is elismerésrekerültek. A törvény megerõsítette a társulásokat azzal, hogy a megyei területfejlesztésitanácsban meghatározó képviseletet biztosít számukra.

A civil szféraKorábban a köznapi életet, az állampolgárok sorsát meghatározó kereteket az

államigazgatás különbözõ szintjei, döntõen meghatározták. A községek is inkább afelsõbb szinteken hozott döntések végrehajtói voltak, és viszonylag igen szûk keretekettudtak csak biztosítani a helyi cselekvésnek, a helyben jelentkezõ érdekekegyeztetésének, érvényesítésének, szolgálatának.

Néhány esztendeje megkezdõdött az önkormányzatiság elvét is magábanhordozó polgári demokrácia kialakítása (a jelek szerint, még távol állunk tõle!). A

területhasználat legmegfelelõbb kialakítása számos érdekeltet érintõ folyamat. Jelenlegaz önkormányzatok azok az aktorok a térségben, melyek közös elhatározásbólmegteremthetik az érdekek megjelenítésének, valamint az egyeztetésnek éskonfliktuskezelésnek az új, folyamatosan mûködõ intézményrendszerét. Ez azalapvetõen Ñcivilî intézményrendszer a valóban mûködõ, helyi érdekeket felvállalóegyesületek, alapítványok és kamarák bázisán bontakozhat ki. Funkcióinak a kétirányúinformáció közvetítésén kívül ki kell terjedniük az elsõdleges érdekegyeztetésre, akonfliktuskezelés technikáinak alkalmazására, a döntések elõkészítésére, a lobbizásra.

D.C. KORTEN (1996) meghatározása szerint: ìa civil vagy polgári szféra azemberek között fönnálló szövetségek hatalmas, összefüggõ rendszere, amelynekkeretében a polgárok kifejezésre juttatják jogos követeléseiket, továbbá eleget tesznekállampolgári kötelességeiknek.Ö A civil társadalom az alapvetõ szektora atársadalomnak. Az összes többi emberi intézmény hatalma és legitimációja ettõl aszektortól ered. Mivel az állam az, amelyen keresztül az állampolgárok létrehozzák ésfönntartják azokat a szabályokat, amelyek az emberi érdekeket szolgáló piaci mûködéstelérik, az állam tekinthetõ a második szektornak. Ebbõl következõen a piaci intézményekalkotják a harmadik szektort.î

A térségben található és már hatékonyan mûködõ civil szervezetek:• Tisza-tavi Horgászegyesületek Szövetsége• Közép-Tisza-vidékért Közhasznú Társaság• Tisza-tavi Önkormányzatok Szövetsége stb.

PolgárokA kutatási területen a polgárok két jellemzõen eltérõ csoportba sorolhatók:

• az "õslakosok", pontosabban a helybeliek, valamint• az üdülõnépesség összetett csoportjai, melyek között az egymásra utaltság mellettjelentõs érdekellentétek, -különbségek már ma is tapasztalhatók.

Az elõbbiek fogyó lélekszáma, öregedõ korösszetétele, erõsen leromlott,gondokkal terhelt gazdasági helyzete ha rejtetten is, de ütközik az itt nyaraló,gondtalanul pihenõ "tízezernyi" telek- és üdülõépület tulajdonos érdekeivel.

Sajnálatos módon érzékelhetõ, (úgy látom nem csak ebben a térségben) amentalitásban és anyagi függetlenségében polgárnak minõsíthetõ Ñországlakosokîszámának csekély volta; az önbizalom és a bizalomvesztés állapotában valómegragadottság; az együttmûködés képességének és szándékának gyengesége.Mindezeket a tüneteket a kormányzat sem igyekszik felismerni és gyökereiben kezelni.

4. Jogi keretek a területhasznosítás esetén

4.1. Hazai alapelvek a környezet védelmére

A riói Világkonferencián született dokumentumok közül az egyik átfogódokumentum a ÑFeladatok a XXI. századraî (Agenda 21) akcióprogram. A találkozón aë92 Nemzetközi NGO (társadalmi szervezetek) Fórumának résztvevõi fogalmazták megëAz emberek Földje kiáltványtí, amely fontos alapelveket deklarál a fenntarthatóság és atársadalmi közösségek kapcsolatáról.

Gyakran emlegetett alapelv a szubszidiaritás elve. Eszerint a felsõbb szintbeavatkozása csak akkor engedhetõ meg, ha az bizonyítottan a közjót szolgálja, és ha az

alsóbb szint még a kellõ segítség mellett sem képes megoldani feladatát. (Akkor viszonta segítségnyújtás kötelezõ.)

Nemzetközi elvárásokat testesítenek meg az Európai Uniótól származó elvek is,amelyeket az Európai Közösség elsõ környezetvédelmi akcióprogramjában (1974-76)fogalmaztak meg. Itt említhetõ az Európa Tanács szakértõi csoportja által 1994-benvéglegesített környezetvédelmi modelltörvényben megfogalmazott elvárások is. Ezekbõla nemzetközi hatásokból és a magyar jogfejlõdésbõl kifolyólag a következõ elvekmondhatók a legfontosabbaknak ma Magyarországon:

1. Megelõzés elve, kiegészítve az elõvigyázatosság elvével. Az utóbbit nehezebbjogi kötelezettségekkel megragadni, mint az elõzõt. A környezetvédelmi törvény(továbbiakban: Kt.) maga is a 6-8. §-aiban az elõvigyázatosság, a megelõzés éshelyreállítás elveit teszi a környezetvédelem alapelveink elejére. Az elv így magábanfoglalja a környezetterhelés mértékének csökkentését, a szennyezés megelõzését és akörnyezetkárosítás kizárását. A törvény elvárja a használótól, hogy a védelemszempontjából a leghatékonyabb megoldást alkalmazza. A megelõzést szolgálóáltalános felhatalmazás szerint a környezethasználat feltételeit elõírni, korlátozó vagytiltó rendelkezést tenni külön jogszabályban lehet (7.§). Sajnálatos módon ez afelhatalmazás nem a joggyakorlat, hanem a jogalkotás számára szól, így gyengíti ahatósági jogalkalmazás feltételeit, elvárva a külön jogszabályi felhatalmazást az egyesközvetlen beavatkozások eseteire. A helyreállítási kötelezettség a környezetetveszélyeztetõ vagy károsító tevékenység befejezésére, az okozott környezetkárosításmegszüntetésére vagy a károsodott környezet helyreállítására terjed ki (8.§).

2. A tervezés megköveteli a hosszú távú környezeti stratégia, környezetpolitikakidolgozását. A tervezés alapja a környezeti állapotokról szerzett reális információ, ill.ennek nyilvánosságra hozatala. A tervezés egyben a fokozatosság és a kiszámíthatósággondolatát is magában foglalja. A Kt. rendelkezései között a Nemzeti KörnyezetvédelmiProgram adja meg a kereteket a további tervezés számára is (40.§). A Programot aKormány dolgozza ki és az Országgyûlés fogadja el hatéves ciklusra vonatkozóan. Atervkészítésnek még két lépcsõjét említi a törvény: a regionális programokat, valamintaz önkormányzati környezetvédelmi programokat, ez utóbbiról még a késõbbiekbenrészletesen írok a konkrét terület kapcsán.

3. Az integrált, szennyezés elleni fellépésnek alapvetõen három értelmezésilehetõsége van, az elsõ kettõ alapvetõbb:• a környezetvédelmi követelmények és a más társadalmi-gazdasági folyamatok közöttiösszhang;• az egyes környezeti elemek (föld, víz, levegõ stb.) szabályozását és védelmétegységesen kell kezelni, a jogi eszközöket és eljárásokat azokra egységesen kellkialakítani;• a környezeti hatásköröket egységesíteni kell.

Ide tartozik a Kt. 13.§-a, amely a környezeti elemek egységes védelme címetviseli; a 43-44.§-ok rendelkezései, melyek a környezetvédelem érvényesítése aszabályozásban és más állami döntésekben címet viselik; a hatásvizsgálat intézménye,amelyet külön kormányrendelet szabályoz és környezeti felülvizsgálat.

4. Az állam felelõssége alapelv elvárja az államtól a megfelelõ jogi és intézményfeltételrendszer kialakítását, ill. egyes esetekben (pl. volt vagy jelenlegi állami tulajdon)a közvetlen helytállást, tehát a jogi felelõsség vállalását is. Az oktatástól kezdve ajogalkotásig és a megfelelõ jogérvényesítésig terjed a felelõsségi skála. Az 1995. éviLIII. tv. a környezet védelmének általános szabályairól III. fejezetében szabályozza akörnyezet védelmét szolgáló állami tevékenység egyes részkérdéseit, melyeket a IV.

fejezet egészít ki, a helyi önkormányzatok környezetvédelmi feladatairól. Az államszervezeti rendszere ugyanis magában foglalja az államhatalmat megtestesítõvalamennyi szervezeti egységet, még azokat is, amelyek vagy más hatalmi ágakattestesítenek meg ñ mint Országgyûlés és a Kormány −, ill. amelyek az állam területiszervezési elveit vegyítik a lakosság önrendelkezési jogával ñ ez az önkormányzat. Azállami feladatnak releváns példája a törvény 41. § (5) bekezdésének c, pontjábanmegfogalmazott háttér-helytállási kötelezettség: Ña jelentõs környezeti károsodásokhelyreállítása, a rendkívüli környezeti események következményeinek felszámolása, ha akötelezettség másra nem háríthatóî.

5. Az együttmûködés elve feltételezi a döntéshozatal és a közvetlen fellépésközösségét, a konszenzus fontosságát. A környezetszennyezõt is be kell vonni a korrektdöntéshozatalba, melynek másik két partnere a társadalom és a közigazgatás. Ittsajnálatosan hiányzik a közigazgatás megfelelõ felhatalmazása, hogy engedmények,kötelezések és a felelõség eszközével egyensúlyozzon, a társadalom kontrolja mellett.

6. A társadalmi részvétel megkívánja a társadalom tájékoztatáson alapulóbevonását a döntéshozatalba és a döntések végrehajtásának ellenõrzésébe, közvetlenülvagy adott esetben egyes környezetvédõ szervezeteken keresztül is. A Kt. 12.§-a csak aVIII. fejezettel együtt azonosítható a társadalmi nyilvánosság elvével.

7. A felelõsség vagy Ñszennyezõ fizetî elve. A helytállás nem csupán a fizetésszó szerinti, anyagi értelmezésében jelenik meg, hanem tevékenységben vagy akárszemélyes felelõsségben is. A törvény további értelmezését a konkrét területhasználatiproblémáknál szándékozom a többi törvénnyel és rendelettel együtt megtenni.

4.2. Néhány területhasználattal kapcsolatos alkotmánybírósági döntés

Az itt tárgyalandó alkotmánybírósági döntéseket azért tartom lényegesnek, merta jogalkotás (de lege ferenda) szempontjából jelentõsek. A törvényalkotás folyamataugyanis a környezetvédelem területén még korán sem jelent fejezõdött be. Az ABdöntéseket próbáltam úgy megválasztani, hogy azokból jól látható legyen azAlkotmánybíróság szerepe is.

4.2.1. A természeti környezet védelmét érintõ döntések

28/1994. (V.20.) AB határozatAz indítvány:

Az indítványozó kérése a földrendezõ bizottságokról szóló 1993. évi II. tv. 13. §(7) bekezdés 4. pontja alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítéséreirányult. Az említett rendelkezés hatályon kívül helyezte a szövetkezetekrõl szóló 1992.évi I. tv. hatálybalépésérõl és az átmeneti szabályokról szóló 1992. évi. II. tv. 19. §-át,amely a termelõszövetkezeti használatban lévõ védett természeti területek államitulajdonba és a természetvédelmi szervek kezelésébe adását írta elõ. Az indítványozószerint ezzel a védett természeti területek állami tulajdonba vételének szabályozásáttekintve alkotmányellenes joghézag, egyébként pedig az Alkotmány 70/D. §-ba ütközõalkotmányellenes állapot alakult ki, mivel a védett természeti területekmagántulajdonba, ill. szövetkezeti kezelésbe adása a védett természeti területekfeldarabolásához, és nagy valószínûséggel a természeti értékek pusztulásához vezet (anem védett, de értékes területeken ez a folyamat több helyen is tapasztalható mahazánkban). Ezért kérte az indítványozó az érintett védett területek állami tulajdonbavételére vonatkozó jogalkotói feladat elmulasztásában álló alkotmányellenesség

megállapítását, és a jogalkotó felhívását a feladat teljesítésére.

A határozat:Az alkotmánybíróság megállapította a földrendezõ és földkiadó bizottságokról

szóló 1993. évi. II. tv. 13. § (7) bekezdésének 4. pontjának alkotmányellenességét ésfelhívta az Országgyûlést, hogy jogalkotói feladatának tegyen eleget, ugyanis az állam atermészetvédelem jogszabályokkal biztosított szintjét nem csökkentheti kivéve, ha ezmás alapjog vagy alkotmányos érték érvényesítéséhez elkerülhetetlen. A védelmi szintcsökkentésének mértéke az elérni kívánt célhoz képest ekkor sem lehet aránytalan.

Az indoklásrólAz indoklásban kifejezésre jutott az Alkotmánybíróság környezeti jogot érintõ

felfogása, ami hosszú távra meghatározhatja a hasonló jogértelmezéseket. Az értelmezéskitér mind az Alkotmány 18. §-ának, mind pedig a 70/D. § (2) bekezdésénekértékelésére.

Mielõtt a jelen határozat indoklásának elemzésére kitérnék, meg kell említeni azAlkotmánybíróság a 996/G/1990. AB határozatát, amely megállapította, hogy a fentialkotmányi rendelkezések alapján az állam köteles az egészséges környezethez való jogmegvalósítását szolgáló sajátos intézmények kialakítására és mûködtetésére.

A 996/G/1990. AB határozat megállapította továbbá, hogy sem a 18. §szóhasználata (az Ñegészséges környezethezî való jog), sem az állami környezetvédelmifeladat beágyazása az egészséghez való jog megvalósításának eszközei közé, nemértelmezhetõ a környezethez való jog korlátozásaként. Az élet természeti alapjainakvédelmét mellett ki kell terjedniük a véges javakkal való gazdálkodás intézményeinekkiépítésére. (ABH 1993, 533, 535.)

Egy másik, a 64/1991. (XII. 17.) AB határozat az alapjogok objektív,intézményes védelmével kapcsolatban megállapítja, hogy ennek köre túlmehet azon avédelmen, amelyet ugyanazon alapjog alanyi jogként nyújt. Ez az objektív védelemnemcsak szélesebb, de minõségileg is más, mint az egyéni alanyi jogok védelmének azösszeadása. Az élethez való jog vonatkozásában pl. az állam objektív intézményvédelmikötelessége az emberi életre általában ñ az emberi életre mint értékre is ñ kiterjed; sebbe beletartozik a jövendõ generációk életfeltételeinek biztosítása is. (ABH 1991.297,303)

A két határozat jól tükrözi az Alkotmánybíróság azon álláspontját, hogy amegfelelõ környezethez való jogot nem leszûkítetten az Ñegészséges környezethezî valójogként értékeli, hanem annál jóval szélesebb körben húzza meg ennek határát. Ezzelharmonizál a már említett ENSZ határozatok által megerõsített stockholmi konferenciadekrétuma, amely szintén hangsúlyozza a Ñfõ felelõsséget a környezet megóvásáért ésmegjavításáért a jelen és a jövõ generációk javáraî. Ez a felelõsség mindenkirevonatkozik, természetes és jogi személyekre egyaránt, nem csak pusztán az államra.

Visszatérve a 28/1994. AB határozathoz, amelynek lényegét a környezethez valójog szemszögébõl az indoklás III. 2. a, alpontja és a III. 3. pontja tartalmazza.

III. 2. a,: ÑA környezethez való jog jelenlegi formájában nem alanyi alapjog, denem is pusztán alkotmányos feladat vagy államcél, amelynek megvalósítási eszközeit azállam szabadon választhatja meg.î

III. 3.: ÑA környezetvédelemhez való jog mindezekkel szemben elsõsorbanönállósult és önmagában vett intézményvédelem, azaz olyan sajátos alapjog, amelynekaz objektív intézményvédelmi oldala túlnyomó és meghatározó. A környezethez valójog az állam környezetvédelemre vonatkozó kötelességei teljesítésének garanciáit emeli

az alapjogok szintjére, beleértve a környezet elért védelme korlátozhatatlanságánakfeltételeit is. E jog sajátosságai folytán mindazokat a feladatokat, amelyeket másuttalanyi jogok védelmével teljesít az állam, itt törvényi és szervezeti garanciák nyújtásávalkell ellátnia.î

A környezethez való jogok értelmezésekor alapjában kétféle álláspont ütközik.Az egyik a környezethez való alkotmányos jogot eljárási kérdésnek tekinti oly módon,hogy a jog az állam szabályozási és védelmi felelõsségét jelenti. A másik értelmezés akörnyezethez való jognak tartalmi értelmet ad, alanyi jogi minõséget feltételezve. Magaaz idézett határozat is utal erre az értelmezésre, fõleg mint ellenpéldára. ÑAz alanyi jogiminõség a környezethez való jog tartalmi kereteit is felölelné, amire azonban az egy-kétmondatos meghatározások a jogalkalmazás jelenlegi hazai szintjén nem elegendõek. Ajoggyakorlat, és különösen a bírói jogalkalmazás nem tette még magáévá akörnyezetvédelem érdekeit, így az erre irányuló kezdeti törekvéseknek aligha használnaka generális fogalmak.î (BÁNDI GY. 1995)

Az állam környezetvédelemmel kapcsolatos kötelezettségének teljesítése ahatározat szerint nem enged teljes értelmezési szabadságot az állam számára. Azindoklás IV. 1. pontjában az Alkotmánybíróság valójában a védelem elvárható alsószintjét jelöli ki ñ Ñaz állam nem élvez szabadságot abban, hogy a környezet állapotátromlani engedje, vagy a romlás kockázatát megengedjeî ñ anélkül, hogy ezt pontosanmaghatározná. Az állam kötelezettségei teljesítéséhez a határozat a megelõzést tartjalegmegfelelõbbnek: ÑA természetvédelemben a védettség szükségességének objektív ñbizonyos körben nemzetközi normákban kötelezõen megállapított ñ ismérvei vannak. Atermészetben okozott károk véges javakat pusztítanak, sok esetben jóvátehetetlenek, avédelem elmulasztása visszafordíthatatlan folyamatokat indít meg. (Ö) E sajátságokmiatt a környezethez való jog védelmének eszközei között a megelõzésnek elsõbbségevan, hiszen a visszafordíthatatlan károk utólagos szankcionálása nem tudjahelyreállítani az eredeti állapotot.

A természetvédelem szabályozását érintõ AB határozat után egy olyanhatározatot elemzek röviden, amely a tulajdoni és a gazdasági érdekekkel ütközveértékeli a környezethez való jogot.

29/1995. (V.25) AB határozatAz Alkotmánybírósághoz beérkezett indítvány az Ócsa nagyközségi

önkormányzat az ócsai ÑKiskõrösaljaî Természetvédelmi Terület létesítésérõl szóló2/1994. (III.30.) ÖK rendeletének alkotmányellenességének megállapítását kérelmezte,amit az Alkotmánybíróság elutasított, ugyanakkor a bányászatról szóló 1993. éviXLVIII. tv. 26. § (8) és (10) bekezdéseinek alkotmányellenességét megállapította ésmegsemmisítette.

Az Alkotmányíróság az indítvány kapcsán több alkotmányosan védett érdekütközését értékelte és mérlegelte. Az egyik ilyen érdek az Alkotmány 13.§ (1)bekezdésének rendelkezésében jelenik meg, amely a tulajdon védelmét deklarálja. Amásik az Alkotmány 18. §-ban megfogalmazott érdek a környezet védelmérõl szól. AzAlkotmánybíróság korábbi határozataiban már kifejtette álláspontját a tulajdonvédelmével kapcsolatban, mely szerint a Ñtulajdonjog alkotmányos alapjog, melyetugyan törvényben korlátozni lehet, de az alapvetõ jog lényeges tartalma még törvényáltal sem korlátozható. A korlátozás nem alkotmányellenes akkor, ha elkerülhetetlenvagy ha arra kényszerítõ ok szolgáltat alapot, s a korlátozással elérni kívánt céllalarányban van (7/1991. (II.28.) AB, 11/1993 (II.27.) AB)î

A környezethez való jog alkotmányos tartalmát az elõzõekben elemzett 28/1994-

es AB határozatban fejtette ki az Alkotmánybíróság. Eszerint az Alkotmány 18.§-banmegállapított jog az államnak azt a kötelezettségét is magában foglalja, hogy atermészetvédelem jogszabályokban biztosított szintjét nem csökkentheti kivéve, ha azmás alapjog vagy alkotmányos érték érvényesítéséhez elkerülhetetlen. A védelmi szintcsökkentésének mértéke az elérni kívánt célhoz képest ekkor sem lehet aránytalan. Azalkotmányosan védett tulajdon biztonságos, hosszú távú használatának korlátozásátlehetõvé tevõ rendelkezés viszont akkor alkotmányos, ha ñ más tulajdonkorlátozásilehetõségekhez hasonló módon ñ a tulajdonos érdeksérelmének alkotmányos orvoslásamellett más, jelentõs, ugyancsak alkotmányos cél érdekében történik.

Az indítványozó álláspontját formailag helytállónak találta azAlkotmánybíróság, amely szerint az érintett önkormányzati rendelet magasabb szintûjogszabállyal ellentétes. Az is vizsgálat alá került azonban, hogy az a törvényirendelkezés, amellyel az önkormányzati rendelet ütközik, alkotmányosnak tekinthetõ e.Mérlegelte, vajon alkotmányos érdekvédelem szempontjából nagyobb súlyúnaktekinthetõ e az állami tulajdonú ingatlan egyéni gazdasági célú korlátozás elleni(bányatelekkénti) védelme, mint az a szélesebb körû gazdasági és társadalmi cél,amelyet a védelem alól "kivett helyek" szolgálnak. Itt mintha a határozat készítõieltévesztették volna a fogalmazást, ugyanis szerintem itt a védelem alá helyezett (akitermelés és más felhasználás alól kivételrõl és nem a védelem alól kivett területekrõlvan szó).

Az Alkotmánybíróság a korábban elkészítet hatásvizsgálati anyagot isfigyelembe vette és utalva a korábban elemzett 28/1994 AB határozatára: "akörnyezethez való jog sajátossága abban áll, hogy alanya valójában az 'emberiség' és a'természet' lehetne" és a megelõzés elvére, amely az állami felelõségen is alapul,valamint arra, hogy a környezetben bekövetkezõ károk visszafordíthatatlanok,megállapította: "A bányatelek mûvelésének megtiltása a környezetvédelem érdekébenjárhat tulajdonosi érdeksérelemmel. Ennek eseti mérlegelése és kiegyenlítése bíróihatáskörbe tartozik". Az elmaradó rövid távú haszonnal szemben az önkormányzathelyesen részesítette elõnyben a hosszútávú természetvédelmi érdeket. Ehhez fûzvemegjegyzik az alkotmánybírák: "Mindez azonban eseti mérlegelés kérdése, amelyneklehetõségét kizárni alkotmányellenes".

4.2.2. Az épített környezet védelmét érintõ döntésekAz elõzõekben megvizsgált határozatok alapvetõen a természeti környezetet és a

környezethez való jog alapelvei közül néhányat érintettek. A következõ elemzés soránaz épített környezetet és annak védelmét érintõ határozatok közül elemzek néhányat.

A 27/1995. (V.15.) AB határozatEzen határozat keretében ismét hivatkozott az Alkotmánybíróság az Alkotmány

környezethez való jogot szabályozó két szakaszára, mégpedig a gázenergiáról szóló1969. Évi VII. tv. végrehajtási rendelete egyik bekezdésének (1/1977. (IV.6.) NIMrendelet 18.§ (4) bekezdés) véleményezése során. A bekezdés lehetõvé tette, hogy agázszállító vezeték elhelyezésére irányadó általános tilalmak alól a bányahatóságfelmentést adjon, mégpedig teljes diszkrecionális jogot gyakorolva. A mondott ügyben ahatározat II. 4. pontja megállapítja:

ÑEzzel a vizsgált szabály ellentétbe kerül a környezethez való alkotmányos jog(Alkotmány 18.§ és 70/D. § (2) bekezdés) érvényesítésének állami kötelezettségével. Akörnyezethez való jogból következik, hogy az épített környezet jogszabályban biztosítottvédelmi szintje jogilag kötetlen hatósági döntésekkel nem csökkenthetõ.î

A környezethez való jog állami felelõsséget megalapozó értelmezése magátólértetõdõen megköveteli, hogy az állam e téren jelentkezõ felelõssége (szabályozási ésjogérvényesítési téren egyaránt (ellenõrzött keretek között valósuljon meg. Eme keretekátfogják a feltételrendszer kialakításától a legkisebb beavatkozásig terjedõ skálát. Azállampolgári jogi, sõt a magyar alkotmány 18.§-nak értelmezése szerint akár emberi jogi(hiszen a jog nem kötött a magyar állampolgársághoz (minõsítés egyben megalapozzaazt az elvárást, hogy a jog ne legyen teljes mértékben kitéve a pillanatnyi államiérdekeknek, így az állam szabadsága nem érvényesülhet korlátok nélkül.

Idézve a határozatot: ÑAz R.59.§ (2) bekezdése szövege szerint a jogszabálybanrögzített szabályoktól való eltéréseket ëindokolt esetbení és a ëbiztonság megóvásaímellett lehet engedélyezni. Ez a feltétel azonban nem elég határozott ahhoz, hogy aközigazgatási szerv döntési szabadságát megfelelõen keretek közé szorítsa. (Ö) Akörnyezethez való alapvetõ jogra tekintettel az R.59.§ (2) bekezdése alkalmazásánálalkotmányos követelmény, hogy a jogszabály egyes különös elõírásaitól való esetieltérés a környezet biztonságának megóvása mellett akkor engedélyezhetõ, ha az ajogszabályban biztosítottal azonos értékû állapotot eredményezõ mûszaki vagy egyébintézkedéssel lehetséges és elõírható.î

Az épített környezet védelmével kapcsolatban több alkalommal is állást foglaltaz Alkotmánybíróság az önkormányzati rendeletek egy speciális csoportjával, arendezési tervekkel kapcsolatban. Ezek közül emelek ki egyet:

36/1995. (VI.2.) AB határozatA határozat a Kaposvár Megyei Jogú Város Közgyûlése által "Kaposvár város

általános rendezési terv korszerûsítés területfelhasználási és szabályozási terve",szabályozási elõírásokról alkotott 24/1994. (VI.15.) számú önkormányzati rendeletalkotmányellenességének vizsgálatát végezte el. Az említett rendelet 16. § (33)bekezdését az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdése alapján ñ a helyi önkormányzatrendelete "nem lehet ellentétes a magasabb szintû jogszabállyal" ñ az Alkotmánybíróságmegsemmisítette.

Az indítványozó kérvényezte a ÖK rendelet 29. § (3) bekezdésének a vizsgálatátis, melynek megítélése során elõzetesen vizsgálni kellett az általános rendezési tervvelszemben támasztott speciális törvényi követelményeket. A rendelet alkotmányosságátegyrészt elfogadási eljárása, másrészt végrehajtási szabályozása határozza meg. AzAlkotmánybíróság mindig konkréten vizsgálja, hogy az indítvánnyal megtámadott helyirendeletek sértik-e az Alkotmány vagy más magasabb szintû jogszabály rendelkezését.A korábbi rendeleteket tekintve:• a 42/1992. (VII.16.) AB határozatával az önkormányzat rendeletét azzal az indokkalsemmisítette meg, mert a nagyközségi "képviselõ-testület kivonta döntését az általánosrendezési tervek elfogadásához elõírt garanciális szabályok alól".• a 6/1994. (II.18.) AB határozatával a város önkormányzati képviselõ-testületénekrendeletét azért semmisítette meg, mert a rendeletet realizáló hatósági határozatokmeghozatalának kizárásával "ténylegesen számos egyedi döntés egyesítését" foglaltamagában, ami gyakorlatilag megfosztotta az érdekelteket "a fellebbezés és a bíróságifelülvizsgálat" lehetõségétõl.• a 995/B/1994. számú határozatával az Alkotmánybíróság viszont elutasította azt azindítványt, mely kifogásolta, hogy az érdekeltek a telküket is érintõ övezetmódosításitervezetrõl nem tudtak "véleményt nyilvánítani", az elfogadott általános rendezési tervetpedig fellebbezéssel nem támadhatták meg. Az Alkotmánybíróság (bizonyítási eljáráseredményeként (megállapította, hogy a vizsgált esetben az "Ör. nem tekinthetõ egyedi

ügyben hozott határozatnak", mert az Ör. szabályai "eseti építésügyi hatóságihatározatokban realizálódnak". E határozatok ellen pedig az érdekeltek "jogorvoslattal(fellebbezéssel, majd bírósági felülvizsgálati kérelemmel) élhetnek".

A rendelet 29.§ (3) bekezdése és a 6-7. számú melléklete megsemmisítése irántikérelmet az Alkotmánybíróság elutasította, mivel e határozatok elleni jogorvoslatilehetõséget a rendelet szakaszai nem zárják ki.

5. Szakterületi szabályozás a területhasználat és területrendezés esetén

A területfelhasználás szabályozása napjainkban átalakult. Az Országgyûléselfogadta az épített környezet alakításáról és védelmérõl szóló 1997. évi LXXVIII.törvényt (továbbiakban ÉT), ehhez kapcsolódva megszületett a 253/1997. (XII. 20.)Korm. rendelet az országos településrendezési és építési követelményekrõl (atovábbiakban OTÉK), amely a korábbi OÉSZ (Országos Építésügyi Szabályzat) helyébelépett. E két jogszabály tartalmát mutatom be a területhasználatra vonatkozóan.

Az ÉT 7.§ (1) szerint a településrendezés célja: Ña településekterületfelhasználásának és infrastruktúra-hálózatának kialakítása, az építés helyirendjének szabályozása, a környezet természeti, táji és épített értékeinek védelme,továbbá az országos, a térségi, a települési és a jogos magánérdekek összhangjánakmegteremtése, az érdekütközések feloldásának biztosítása, valamint az erõforrásokkíméletes hasznosításának elõsegítése.î (Mit jelent vajon az erõforrások kíméleteshasznosítása?) Láthatóan erõs nyomatékkal szerepel a szövegben a különbözõérdekeltségi viszonyok összhangjának megteremtése. Ez egy alapvetõ fontosságúszemléletet tükröz, nevezetesen azt, hogy ha az emberek vagy különbözõ csoportok,érdekképviseleti szervek konszenzusra jutnak egy cselekvési tervet illetõen, akkornagyobb az esély arra, hogy ahhoz igazodva tevékenykednek tovább, mivel benne van asaját szándékuk is. Sõt látták, hogy nemcsak õk, hanem más is lemondott bizonyostervekrõl, így jobban magukénak érzik ezt a döntést, mintha egy területidegentervezõcsoport készítené el önmagában, felsõbb utasítást követve.

Az ÉT szerint a településrendezés feladata a területek felhasználásának ésbeépítésének szabályainak meghatározása, a település összehangolt, rendezettfejlõdésének térbeli-fizikai kereteinek megadása ñ hatékonyan kihasználva a településadottságait és a környezeti ártalmakat a legkisebbre csökkentve ñ elõsegítve annakmûködését, valamint az arra értékes építési és területhasználati szokások megõrzésétbiztosítva.

A településrendezés eszközeit a következõkben határozza meg:• az önkormányzati településfejlesztési döntések (településfejlesztési koncepció): atelepülési érdekek érvényre juttatása céljából a település fejlõdésének alapvetõlehetõségeit és irányait meghatározó, a település természeti adottságaira, gazdasági,szociális-egészségügyi és pénzügyi szempontjaira épülõ területfejlesztési önkormányzatihatározatok;• a településszerkezeti terv: az a településrendezési terv, mely meghatározza atelepülés alakításának, védelmének lehetõségeit és fejlesztési irányait, ennekmegfelelõen az egyes területrészek felhasználási módját, a település mûködéséhezszükséges mûszaki infrastruktúra elemeinek a település szerkezetét meghatározó térbelikialakítását és elrendezését. A településszerkezeti tervet a területfejlesztési döntésekalapján a települési önkormány képviselõ testülete dolgoztat ki és határozattal állapítmeg;• a helyi építési szabályzat és a szabályozási terv: melyet a település szerkezeti terv

alapján a települési önkormányzat képviselõtestülete dolgoztat ki és rendelettel állapítmeg.

Az ÉT 8.§ tételesen tartalmazza tervezés során figyelembe veendõ érdekeket ésterületeket.

A településrendezés általános szabályait a 9.§ tartalmazza:(1) A helyi építési szabályzatot és a településrendezési terveket az országostelepülésrendezési szakmai elõírások figyelembevételével kell elkészíteni. (A szakmaikövetelmények megjelennek a szabályozásban.)(2) A helyi építési szabályzat és a településrendezési tervek kidolgozása során:a) az érintett állampolgárok, szervezetek, érdekképviseleti szervek véleménynyilvánításilehetõségét biztosítani kell. Ennek érdekében a helyben szokásos módon az érintettektudomására kell hozni elkészítésük elhatározását, amelynek keretébenaa) meg kell határozni a rendezés alá vont területet,ab) ki kell nyilvánítani általános célját és várható hatását, hogy az érintettek azzalkapcsolatban javaslatokat és észrevételeket tehessenek;b) az államigazgatási szerveket, valamint ñ a keretszabályokat és keretszabályozásiterveket illetõen ñ az érintett helyi önkormányzatokat az elõkészítésbe be kell vonni,hogy állásfoglalásukban ismertessék a település fejlõdése és építési rendjeszempontjából jelentõs terveiket és intézkedéseiket, valamint ezek idõbeli lefolyását,továbbá a hatáskörükbe tartozó kérdésekben a jogszabályon alapuló követelményeket;c) az érintett terület lakosságának életkörülményeiben bekövetkezõ hátrányoskövetkezmények elhárítása vagy csökkentése érdekében figyelemmel kell lenni azérintettek értékrendjére, szociális helyzetére, ezek várható változására, továbbávizsgálni kell a lakosság életkörülményeit és igényeit.(3) A helyi építési szabályzatot és a településrendezési terveket a megállapítás, ill. ajóváhagyás elõtt a polgármesternek (fõpolgármesternek) véleményeztetnie kell a különjogszabályban meghatározott államigazgatási és az érintett érdekképviseleti szervekkelés társadalmi szervezetekkel, amelyek 45 napon belül adhatnak írásos véleményt.(4) Az eltérõ vélemények tisztázása érdekében a polgármesternek (fõpolgármesternek)egyeztetõ tárgyalást kell tartania, amelyre a hely és az idõpont megjelölésével avéleményezési eljárás valamennyi érdekeltjét a tárgyalás elõtt legalább 8 nappal megkell hívnia. Az egyeztetõ tárgyalásról jegyzõkönyvet kell készíteni, amelynektartalmaznia kell valamennyi elfogadott és el nem fogadott véleményt, azokindokolásával együtt.(5) Azt az érdekeltet, aki a véleményezési eljárás során írásbeli véleményt nem adott, ésaz egyeztetõ tárgyaláson sem vett részt, kifogást nem emelõ véleményezõnek kelltekinteni.(6) A véleményezési eljárás befejezése után a szabályzatot, illetõleg a terveket amegállapítás, ill. a jóváhagyás elõtt ñ azok magyarázatával együtt ñ a polgármesternek(fõpolgármesternek) legalább egy hónapra a helyben szokásos módon közzé kell tennieazzal, hogy az érintettek a közzététel ideje alatt azokkal kapcsolatban észrevételttehetnek, továbbá meg kell küldenie szakmai véleményezés céljából a miniszternek.(7) A megállapított helyi építési szabályzatot, valamint a jóváhagyott településrendezésiterveket a polgármesternek (fõpolgármesternek) meg kell küldenie azok egyeztetésébenrészt vett államigazgatási, érdekképviseleti szerveknek és társadalmi szervezeteknek.(8) Az (1)-(7) bekezdésben foglalt rendelkezéseket a helyi építési szabályzat, atelepülésrendezési tervek változtatása esetén is alkalmazni kell.

Az említetteken kívül a tervet a szomszédos települései önkormányzatokkal isegyeztetni kell (10.§ (4)). Látható a szabályozásból a nyilvánosság és az érdekeltek

bevonásának követelménye teljesül, de elengedhetetlen, hogy legyenek társadalmiérdekképviseleti szervek, akik az érintett polgárok érdekeit hatékonyan képviselnitudják.(9) A településrendezési tervek készítése során a települést érintõ jóváhagyott országosés térségi területrendezési terv rendelkezéseit érvényre kell juttatni.

A területrendezési tervezés összhangját biztosító szabály, amely csak akkormûködik jól, ha ellenkezõ irányban, tehát a térségi tervezés során is kellõen figyelembevették a helyi érdekeket és adottságokat.

A településszerkezeti tervet a településeknek legalább tíz évenként fel kellújítaniuk.A településszerkezeti terv felépítése:(1) A településszerkezeti terv rajzi és szöveges munkarészekbõl áll.(2) A településszerkezeti tervet a település nagyságának megfelelõ méretarányú térképenkell ábrázolni.(3) A településszerkezeti tervben meg kell határozni a bel- és külterületeket, a beépítésreszánt, illetõleg a beépítésre nem szánt területeket, a közterületeket, azok tagozódását, avédett, a védelemre tervezett és a védõ területeket, továbbá a funkciójábanmegváltoztatásra ítélt területrészeket, a meglévõ és a tervezett infrastruktúra-hálózatokat.(4) A (3) bekezdésben említett egyes területeken belül fel kell tüntetni a területfelhasználását veszélyeztetõ, illetõleg arra kiható tényezõket, különösen azalábányászottságot, a szennyezettséget, az árvíz-, erózió- és csúszásveszélyt, atermészetes és mesterséges üregeket, a közmûves szennyvízelvezetéssel ellátatlanterületet, továbbá a külön jogszabályok alapján elõírt minden olyan egyéb tényezõt,amely a terület felhasználását vagy beépítését befolyásolja.

A településszerkezeti tervekkel kapcsolatban gyakori probléma volt az elmúltidõszakban a tervek áttekinthetetlensége, ami többek között hozzájárult ahhoz is, hogy afiókok számára készített tervek maradtak. Remélhetõleg az újabb technikának és agyakori érdekegyeztetéseknek az érdekeltek számára áttekinthetõ és jól használhatótervek készülnek majd.

A szabályozási terv:A szabályozási terv a település közigazgatási területére, vagy külön-külön annak

egyes ñ legalább telektömb nagyságú ñ területrészeire készülhet.A szabályozási tervnek a jóváhagyott településszerkezeti tervvel összhangban kelllennie, eltérés esetén a településszerkezeti tervet elõzetesen módosítani kell.(4) A szabályozási tervet a szükséges vízszintes, magassági és egyéb adatokattartalmazó olyan méretarányú térképen kell ábrázolni, hogy annak megállapításai azegyes telkekre, építési területekre és közterületekre egyértelmûen értelmezhetõeklegyenek.(5) A szabályozási tervnek tartalmaznia kell:a) a bel- és külterületek lehatárolását (belterületi határvonal),b) a beépítésre szánt és a beépítésre nem szánt területek, illetõleg az azokon belüli egyesterületrészek (övezetek) lehatárolását,c) az egyes területrészeken belül a közterületek és az egyéb területek elkülönítését, d) a közterületeken belül a különbözõ célokat szolgáló területeket (közút, köztér,közpark stb.),e) a közterületnek nem minõsülõ területeken belül a telkek, építési telkek, területekkialakítására és beépítésére vonatkozó megállapításokat,

f) az egyes területrészeken belül a védett és a védelemre tervezett, valamint a védõterületeket, továbbá építményeket,g) az infrastruktúra-hálózatok és építmények szabályozást igénylõ elemeit,h) a 17.§ szerinti sajátos jogintézmények alkalmazásával érintett területrészeklehatárolását.(6) A helyi építési szabályzatot és a hozzá tartozó szabályozási tervet együtt kellalkalmazni.

Helyi építési szabályzat:13.§(1) Az építés helyi rendjének biztosítása érdekében a települési önkormányzatnak azországos szabályoktól eltérõ, a település közigazgatási területének felhasználásával ésbeépítésével, továbbá a környezet természeti, táji és épített értékeinek védelmévelkapcsolatos, a telkekhez fûzõdõ sajátos helyi követelményeket, jogokat éskötelezettségeket helyi építési szabályzatban kell megállapítania.(2) A helyi építési szabályzatnak tartalmaznia kell legalább:a) a bel- és külterület(ek) lehatárolását (belterületi határvonal),b) a beépítésre szánt területek, illetõleg az azokon belüli egyes területrészek (övezetek)lehatárolását, azok felhasználásának, beépítésének feltételeit és szabályait,c) a beépítésre nem szánt területek tagozódását, felhasználásuk és az azokon történõépítés feltételeit és szabályait,d) a különbözõ célú közterületek felhasználásának és az azokon történõ építés feltételeités szabályait, továbbáe) a helyi építészeti értékvédelemmel,f) a védett és a védõ területekkel, valamintg) a 17.§ szerinti sajátos jogintézmények alkalmazásávalérintett területek lehatárolását, valamint az azokkal kapcsolatos elõírásokat.(3) A helyi építési szabályzat a település teljes közigazgatási területére vagy szükségszerint külön-külön annak egyes ñ legalább telektömb nagyságú ñ területrészeirekészülhet.(4) A települési önkormányzatnak a helyi építési szabályzatot a tv. hatálybalépésétõlszámítva:a) azon települések esetében, amelyek a tv. hatálybalépésekor nem rendelkeznekáltalános vagy összevont rendezési tervvel, egy éven belül,b) azon települések esetében, amelyek a tv. hatálybalépésekor már rendelkeznek az a)pontban említett rendezési tervvel, hat éven belül, rendelettel kell megállapítania.(5) Helyi építési szabályzatot kell készíteni a (4) bekezdésben foglaltaktól függetlenül isa) az újonnan beépítésre vagy jelentõs átépítésre kerülõ (pl. rehabilitációs) területekre,b) a természeti adottság, a településszerkezet, az építés, az építészeti örökség vagy arendeltetés szempontjából különös figyelmet igénylõ (pl. kiemelt üdülõterület,gyógyhelyek) területekre, valamintc) minden más olyan esetben, amikor azt a építés helyi rendjének biztosítása egyébkéntszükségessé teszi.

A tervezet lehetõséget ad több település közös rendezésére is:Több települési önkormányzat az összefüggõ településrendezési feladatait közösen ismegoldhatja. Az érintettek ilyen esetben közös helyi építési szabályzatot és közöstelepülésrendezési terveket is készíthetnek.

A településrendezési feladatok megvalósulását biztosító sajátosjogintézményeket a tervezet 17.§-a sorolja fel:

A településrendezési feladatok megvalósítását a következõ sajátosjogintézmények biztosítják:a) építésjogi követelmények,b) tilalmak,c) telekalakítás,d) elõvásárlási jog,e) kisajátítás,f) helyi közút céljára történõ lejegyzés,g) útépítési és közmûvesítési hozzájárulás,h) településrendezési kötelezések,i) kártalanítási szabályok.

Jelenleg szakmai véleményezés alatt álló (Országos Településrendezési ésÉpítési Követelmények) OTÉK-kel kapcsolatban a következõ lényegi változásoktörténnek, a korábbi OÉSZ-hez viszonyítva ill. a témánkat, a területfelhasználástilletõen:1) A korábbi OÉSZ-hez képest ñ amely eddig miniszteri rendelet volt ñ az OTÉKkormányrendeleti szintû jogszabály lesz.2) A rendelet 1.sz. mellékletében a fogalommeghatározások között új fogalomkéntmeghatározásra került pl.: a területfelhasználási egység és az építési övezet definiálása.Az eddig is alkalmazott fogalmak pontosításra kerültek.3) Az OTÉK tervezete ñ a korábbi szabályozástól eltérõen ñ egyforma súllyal ésrészletességgel kezelve szabályozza az összes területfelhasználási egységet (nem csakkiemelten a lakó- és üdülõterületet). Ezek köre a megváltozott helyzethez jobbanigazodó új egységekkel bõvül.

Az OTÉK tervezetében megfogalmazott településrendezési követelményekszerint:

A városok és községek (a továbbiakban együtt: település) igazgatási területétbel- és külterületbe kell sorolni, amely területeket a belterületi határvonal választ el. Atervezet a település igazgatási területét építési szempontbóla) beépítésre szánt (beépített, további beépítésre kijelölt) területbe, amelynekbeépítettsége legalább 15 %, ill.b) beépítésre nem szánt területbe, amelynek beépítettsége legfeljebb 5 %, sorolja.A két besorolási szintet pedig még továbbiakra bontja (2. táblázat).

beépítésre szánt területek beépítésre nem szántterületek

lakóterület:

- nagyvárosias,- kisvárosias,- kertvárosias,- falusias

közlekedési terület

vegyes: - általános,-településközpont

zöldterület

üzleti: - kereskedelem,szolgáltatás- jelentõs mértékûzavaró hatásúipari,- egyéb ipari,

erdõterület

mezõgazdasági terület

- raktárkülönleges: - üdülõházas,

- hétvégiházas,- egyéb

egyéb terület

2. tábálzat:A település területfelhasználási módozatai

Ezeket a területfelhasználási egységeket területeit köz-területekre és egyébterületekre, továbbá azokat övezet(ek)be, illetõleg építési övezet(ek)be kell sorolni. Azövezeteket, építési övezeteket a meglévõ és/vagy tervezett szerepkörük, intenzitásuk éskarakterbeli különbségeik alapján úgy kell besorolni, hogy az azokon belüli ñ azonoshelyzetben lévõ ñ telkekhez azonos értékû jogok és kötelezettségek tartozzanak.

A tervezet meghatározza az övezetek szabályozása során kötelezõen ésdispozitívan meghatározható jellemzõket.

Az ÉTj elemzése során kitértem a településrendezési eszközökre is, amelyeket azOTÉK tervezete tovább részletez.

Így a településrendezési tervek, illetõleg a helyi építési szabályzatokjóváhagyandó és kötelezõ, továbbá egyéb alátámasztó szakági munkarészekbõl állnak.A településszerkezeti tervben a belterületi határvonalat és a területfelhasználásiegységeket meg kell határozni. A településszerkezeti terv jóváhagyandó munkarésze atelepülés igazgatási területének felhasználását meghatározó terv és mûszaki leírás.

A településszerkezeti terv kötelezõ alátámasztó szakági munkarésze:• tájrendezési,• környezetalakítási (a települési környezet természeti és mûvi elemei: víz, levegõ,talaj, klíma, élõvilág és az épített környezet, továbbá azok egymásra hatása),• közlekedési (hálózati és keresztmetszeti),• közmûvesítési (víz, szennyvíz, csapadékvíz, energia, távközlés, mûsorszórás)javaslatok.

Egyéb alátámasztó munkarészek szükségességét a település sajátos helyiadottságai határozzák meg.

A helyi építési szabályzat a település igazgatási területén az építés feltételeit ésmódját megállapító helyi települési önkormányzati rendelet. A szabályozási tervjóváhagyandó munkarésze a település igazgatási területének közterületeit és egyébterületeit, építési övezeteit, illetõleg övezeteit meghatározó terv, amelyet a földhivataláltal záradékolt ñ az ingatlan nyilvántartásra alkalmas ñ alaptérképen kell elkészíteni.

A szabályozási terv kötelezõ alátámasztó szakági munkarészei atelepülésszerkezeti tervnél leírtakkal egyeznek, továbbá a helyi értékvédelmi javaslat.

A területfelhasználás tervezése és megvalósítása esetében a területenkénthatályos törvények és rendeletek figyelembevétele elengedhetetlen, ezt szolgálja avéleményezési ill. engedélyezési procedúra a különbözõ államigazgatási és egyébszerveknél és szervezeteknél.

A területhesználat alakítása során hatalmas mennyiségû jogszabályi anyagot kellfigyelembe venni. Ezek közül a legfontosabbak:• Magyar Köztársaság Alkotmánya• 1995.évi LIII. tv. a környezet védelmének általános szabályairól és ennekvégrehajtási rendeletei, pl.: a tv. környezeti hatásvizsgálatra vonatkozó szakaszainakvégrehajtásáról szóló 152/1995.(XII.12.) kormányrendelet

• 1996.évi XXI. tv. a területfejlesztésrõl és a területrendezésrõl• 184/1996 (XII.11.) Kormányrendelet a területfejlesztési koncepciók és programok,valamint a területrendezési tervek egyeztetésének és elfogadásának rendjérõl• évi LIII. tv. a természet védelmérõl• évi LVI. tv. az erdõrõl és az erdõ védelmérõl• évi LVII. tv. a vízgazdálkodásról stb.

5.1. A Tisza-tó térség területhasználati problémái szabályozási oldalról

A mesterségesen létrehozott Tisza-tó szinte új kistájat hívott életre maga körül.Az, hogy a térség karaktere kialakuljon a fejlesztés alapvetõ érdeke. Ez konkrétan két,jellegében ellentétes folyamat erõsítését igényli a szabályozás eszközeinek segítségével.• egyrészt a mûvi településszerkezeti elemek visszafogott területi fejlesztésével, azadottságokat is figyelembe vevõ intenzív területhasználat ésszerû biztosításával;• másrészt a mezõ és erdõgazdasági területeknek az extenzív területhasználati iránybatörténõ eltolásával (ezt és az elõzõ elvet sem erõsítik a jelenlegi folyamatok, amelyekezekkel pontosan ellentétesek).

Kiemelt figyelemmel kell szabályozni az ökológiai rendszer területifolyamatosságát veszélyeztetõ nagykiterjedésû, összefüggõ területhasználatot (üdülõ éstelepülési terület, intenzív agrárterület).

A Tisza-tavi Charta elõkészítése során megfogalmazódott, hogy a térségkarakterének és tagolt területszerkezetének tudatos kialakításában és megtartásában atársult települési önkormányzatok határozott és zökkenõmentes együttmûködéseszükséges. A tájhasználatra ható helyi fejlesztési és rendezési programjaikat alárendelika térségi együttmûködéssel kidolgozott és elfogadott regionális és tájrendezési tervnek.A jelek szerint mutatkozik hajlandóság az önkormányzatok részérõl azegyüttmûködésre, hiszen egyhangúan elfogadták a Tisza-tavi Chartát a területfejlesztésiés terület-településrendezési tevékenységük alapjául.

5.1.1. A szabályozás kérdése a települések beépített területeinA Tisza-tó térség településeinek rendezési terv ellátottsága közel sem teljes, sõt a

meglévõ rendezési tervek is erõsen elavulttá, alkalmatlanná váltak. Elengedhetetlenülszükséges a belterületek rendezési terveinek felülvizsgálata, módosítása, ill. elkészítése.Indokolttá teszi a tervek elkészítését pl.: településeken a különbözõ övezetek jellemzõiegy területen belül keverednek, a Ñtiszta-övezeti elv fellazultî, lakás és telek szükségletjelentkezik fõleg a sokgyerekes cigány családok részérõl, a nagyobb telkeken valómezõgazdasági termelés és az újra-tanyásodás folyamatának segítése stb.

Az üdülõterületek is csak sablonos, egyhangú, vázlatok alapján készült;hangulatosnak egyáltalán nem mondható Ñrendezettségbenî növekednek.

Kívánatos lenne, ñ írják a Tisza-tavi Charta készítõi -, hogy minden üdülõterületiegység tulajdonosai alkossanak egyesületet és/vagy települési részönkormányzati statustérjenek el. Ennek jogilag semmilyen akadályát nem látom, csupán csak a szükségességétkérdõjelezem meg. Abban az esetben, ha igen nagy kiterjedésû összefüggõ területrõl vanszó, egyetértek, de a kisebb területeken elszórtan megtalálható üdülõgazdák számára ahelyiekkel való szorosabb együttmûködést tudom javasolni: közös egyesület, szövetségstb. Ezt az irányt példázza a tiszaszentimrei tapasztalatok többsége is.

A közterületek gondozottságának színvonalát szükséges erõsíteni, az esztétikaimegjelenésére nagyobb figyelmet kívánatos fordítani. A tiszaszentimrei példa

iránymutató lehet a Tisza-tavi önkormányzatok részére is. Ugyanis Tiszaszentimreközponttal a környezõ települések létrehozták a Közép-Tisza-Vidékért KözhasznúTársaságot, amelynek feltétele, hogy minimum 100 embert foglalkoztassanak. Ezt isteszik, a közterületek fenntartásával és más feladatokkal bízzák meg õket, enyhítve amunkanélküliség gondját is.

5.1.2. A külterületi szabályozás kérdéseA rendszerváltás elõtt a települések rendezési terveiben, a külterületi

munkarészek, nem foglalkoztak érdemben a táj szabályozásával. A most szabályozásrakerülõ térségben célszerû meghatározni a mezõgazdasági területek racionálistájhasználatának, termelési hagyományainak, termõhelyileg megfelelõ differenciáltszabályozás irányelveit, amelyek a települések rendezési terveiben érvényesítendõek.

A regionális szabályozás keretei között, ésszerû részletességgel lehatárolandókaz alábbi területhasználati kategóriák, amelyek a helyi településrendezési tervekbenrészletezõdnek tovább, és válnak konkrét szabályozási egységgé:• mezõgazdasági mûvelésre alkalmas övezetek;• mezõgazdasági mûvelésre alkalmatlan, gazdaságosan nem mûvelhetõ földterületek;• a szántóföldrõl gyepesítendõ- és a megtartandó gyepterületek lehatárolása;• ökológiai szempontból érzékeny és értékes mezõgazdasági területek;• korlátozottan használható és beépíthetõ mezõgazdasági területek.Felhatalmazást ad mindezekre a természet védelmérõl szóló 1996. évi LIII. tv.Tájvédelemmel foglalkozó fejezete:ÑA táj jellege, a természeti értékek, az egyedi tájértékek és esztétikai adottságokmegóvása érdekében:• Öa település-, és területrendezés és fejlesztés ñ különösen a területfelhasználás, atelekalakítás, az építés, a használat ñ során kiemelt figyelmet kell fordítani a természetiértékek és rendszerek, a tájképi adottságok és az egyedi tájértékek megõrzésére;• mûvelési ág változtatás, más célú hasznosítás csak a táj jellegének, szerkezetének, atörténelmileg kialakult természetkímélõ használat által meghatározott adottságoknak ésa természeti értékeknek a figyelembevételével lehetséges;• biztosítani kell, hogy a gazdálkodással összefüggõ épületek, építmények,létesítmények és berendezések elhelyezése, mérete, formája, funkciója és számaalkalmazkodjon a táj jellegéhezÖî

Szükséges ezen elvek érvényesítése annak érdekében, hogy a térségben folyófelaprózódás és rendezetlen hasznosítás folyamata visszafordítható legyen. Így a Tisza-tó RTT kell, hogy megfogalmazza azokat a szabályokat, amelyek alapján koordináltanelkészülhetnek a mai elavult településrendezési tervek külterületi szabályozásai is.

5.1.3. Általános szabályozási kérdések a térségbenA Tisza-tó térségének lehetõségeit megõrzendõ szükség van természetesen az

elõbb említett egységes szabályozásra, de elengedhetetlen, hogy az itt ezen a területen,tájon érdekeltek a lehetõ legösszehangoltabban tudjanak és akarjanak is munkálkodni,élni. Erre több javaslatot is tettek a Tisza-tavi Charta készítõi, ilyenek pl.: a Tisza-taviEgyeztetõ Tanács, a különbözõ térségi szervezetek állandó referensi rendszere, és aTisza-tavi Regionális Fejlesztési Tanács. Ezek jelentõsen segítenék, mint intézmények,a Tisza-tavi táj védelmét és megõrzését, de ezek mellett és ezekkel együtt nem szabadelfelejteni a lakosság érdekeltté tételének és tájékoztatásának kérdését sem.

6. Az állampolgári részvétel lehetõsége és gyakorlata aterületfelhasználás alakításában

Mielõtt áttekintem a polgárok részvételének kereteit meg kell említnem, hogyigen jó gondolatnak találom a Tisza-tavi Charta (1996) készítõinek részérõl akövetkezõk megállapítását:

"a Tisza-tó térség iskoláiban a NAT mellé felvállalandó helyi tantervekkeretében olyan regionális földrajz és történelem tanítási program beiktatása, amely anevelési tervben foglaltakkal együtt alkalmas lehet a felnövõ nemzedék tudatát a térségtáji és természeti értékeinek megõrzésére érzékennyé tenni." Ezt hatékonyan segíthetik aterepen végzett gyakorlatok, kirándulások és a nyári táborok.

Visszatérve azonban a felnõtt polgárok részvételi lehetõségeire, elõször néhányelvi megállapítást mutatok be, majd a gyakorlat lehetõségét vázolom fel.

A jól szervezett és ésszerûen szabályozott társadalmi részvételbõl származóelõnyök közül néhány a teljesség igénye nélkül:• igazságos döntéshozatal,• társadalmi támogatás, társadalmi elfogadottság,• információáramlás a társadalom felõl,• segítségnyújtás az ellenõrzésben és a jogérvényesítésben.

A társadalmi részvétel elvi indokoltsága és annak elfogadása önmagában mégnem jelenti azt, hogy a környezetvédelem vagy a területfejlesztés területén érvényesülniis fog. Az ENSZ Európai Gazdasági Bizottsága ezen a téren erõsödõ munkálatainak errevonatkozó részét foglalta az alábbi listába:ÑÖa hatékony társadalmi részvétel feltételezi legalább:1) a környezetre és a környezetet érõ hatásokra vonatkozó oktatást;2) az információhoz jutás lehetõségét;3) a határozathozatal során véleménynyilvánítás lehetõségét;4) a határozathozatali eljárás áttekinthetõségét (a társadalmi vélemény formálisértékelésével és annak megmagyarázásával, miként befolyásolja ez a határozatot);5) a kérdéses tevékenység megvalósulása utáni elemzést és ellenõrzést, mégpedig avonatkozó információhoz való hozzájutás lehetõségével együtt;6) jogérvényesítési rendszerek létezését;7) független fórumok elõtti jogorvoslat lehetõségét.î

A fentiekbõl következõen a társadalmi részvétel tényleges és hatékonyérvényesülése vagy egy erre vonatkozóan már létezõ jogi struktúra alkalmazását követelimeg, vagy az ilyen rendszer megteremtését.A társadalmi részvételnek legalább négy területét tudjuk megkülönböztetni:1) a jogi szabályozás, beleértve a törvényalkotás és a közigazgatás jogalkotását is;2) a közigazgatási döntéshozatal az egyedi ügyekben;3) a bírósági jogviták;4) és a társadalmi szervezetek (ún. NGO-k) számára biztosított sajátos jogok.

1. A jogi szabályozást tekintve a következõ lehetõségek segíthetik elõ atársadalmi részvételt:• a jogalkotásban való közvetlen részvétel, szervezeteknek lehetõsége van ajogszabályok véleményezésére is;• a népszavazás;• a közmeghallgatás (lásd a környezeti hatásvizsgálat esetében);• a szabályozási hatáskör megosztása a központi kormányzat és az önkormányzatok

között;• a központi kormányzat és az önkormányzatok mellett tanácsadó testületeklétrehozása;• az Alkotmánybíróság eljárása.

2. A közigazgatási eljárásban sokáig nem volt a társadalmi részvételre vonatkozókifejezett szabály. Az Államigazgatási eljárás általános szabályait rendezõ 1981. évi I.törvénnyel módosított 1957. évi IV. tv. 3. § az ügyfél fogalmával foglalkozik csupán:ÑÜgyfél az a magánszemély, jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkezõ másszervezet, amelynek jogát vagy jogos érdekét az ügy érintiî (3.§ (4) bekezdés). Agyakorlatban ezt a rendelkezést a lehetõ legszûkebb értelemben használják, holott azt amegfogalmazást úgy is értelmezhetjük, hogy lehetõvé teszi a közvetlenül érintettekbevonását is. Ezen a helyzeten változtatott a környezetvédelmi törvény, amely akörnyezetvédelmi érdekek képviseletére létrehozott egyesületeket és más, politikaipártnak, érdekképviseletnek nem minõsülõ társadalmi szervezetet ügyféli jogállássalruház fel, amennyiben azok az adott környezeti ügy hatásterületén mûködnek.

Arra is van lehetõség környezetvédelmi közigazgatási ügyekben, hogy aközösség kezdeményezzen eljárást. A környezetvédelmi törvény 97.§ (2) bekezdéseszerint: ÑMindenkinek joga, hogy környezetveszélyeztetés, környezetkárosítás, vagykörnyezetszennyezés esetén a környezethasználó és a hatóságok figyelmét erre felhívja.îA jogot kiegészíti az állami szervek válaszadási kötelezettsége abban az esetben, hamaga a bejelentés is írásban érkezett. A visszacsatolás ennek megfelelõen biztosított.

Manapság a következõ esetekben van mód a közösség kezdeményezésére ésbeavatkozására:• eljárás kezdeményezése abban az esetben, amikor az eljárás megindításáról valódöntés közigazgatási hatáskörbe tartozik, mint pl. a környezetvédelmi bírság;• a határozat módosításának vagy visszavonásának kezdeményezése;• a másodfokú hatóság felügyeleti eljárásának kezdeményezése;• az ügyész eljárásának kezdeményezése közigazgatási ügyben;• büntetõ eljárás kezdeményezése a rendõrségnél vagy az ügyészségnél.

3. A bírósági jogvitákkal kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy a jelenlegiszabályozás nem teszi lehetõvé az állampolgárok számára és a környezetvédelmiegyesületek számára a közérdekû keresetindítás jogát. SÓLYOM L. (1980) alapvetõnekszámító munkájában pedig nyomatékosan mellette tette le a voksot.

4. A társadalmi szervezetek számára biztosított sajátos jogok három területenjelennek meg:• a mûködési vagy tevékenységi területét érintõ területfejlesztési, területrendezésitervek és környezetvédelmi programok kidolgozásában való részvétel joga;• a környezetvédelmi engedélyezési ñ környezetvédelmi engedélyezés, ill. akörnyezetvédelmi mûködési engedélyezés tartozik e körbe ñ eljárásban való részvételjoga;• a jogszabályok véleményezésének a joga.

A társadalmi részvétel legfontosabb szabályait áttekintve néhány gyakorlatimegjegyzést teszek a következõkben a Tisza-tó területén konkrétan megvalósuló vagyinkább meg nem valósuló társadalmi részvétellel kapcsolatban.

A térséget járva több helybeli lakossal és polgármesterrel beszéltem. Világosankiderült, hogy a polgárok részvétele akkor a legnagyobb, ha abból számukra vagy akörnyezetükben érezhetõen származik valami pozitívum (vagy legalább elmondjáknekik, ha nem származik belõle semmi, akkor az miért van). A hivatali ügyintézõ,

konkrét esetben a polgármester személyes kapcsolata a falu lakóival eredményezheti arészvételi kedvet és szándékot. Tiszaszentimrén a lakosok újra és újra várják(!) és szintekövetelik a falugyûlést.

Legnagyobb problémája az embereknek a Ñtájékoztatásiî invázió, azinformációáradat. Csupán az a problémájuk, hogy sokszor nem arról informálják õket,amirõl hallaniuk kellene, és igen nehezen tájékozódnak az adódó lehetõségek között.Mint korábban írtam erõs a bizalomvesztettség hatása. Mégis a térségben meg kellpróbálni egyértelmûen (egyszerûen) és mindenki számára folyamatosan hozzáférhetõmódon tájékoztatni az embereket a tájhasználat térségi és egyedi szabályairól.

Kiemelten, nagy erõkkel támogatni kell a térség mezõgazdasági vállalkozói,ingatlantulajdonosai mellett az üdülés-pihenés, turizmusban érdekeltek körét integrálócivil szervezeteket, azok létrejöttét. Jó mûködésüknek kiemelkedõ szerepe kell legyen atelepülés- és tájfejlesztés/rendezés kérdéskörével kapcsolatos teendõk,kezdeményezések és a konfliktuskezelés vonatkozásában.

7. Egy kis kitekintés: tapasztalatok az Egyesült Államokból

Azt itt következõ tapasztalatok összefoglalására, nem az USA értékelés nélkülikövetése indított, hanem a kijárt út adaptálható elemeinek kritikus áttekintése. K.K.BAAR (1992) tanulmánya szerint a területrendezés a következõ ñ egymással ellentétes ñtényezõk figyelembevételén alapul a demokratikus berendezkedésû piacgazdaságokban:

Demokratikus ellenõrzésA legtöbb városban a jelentõsebb projektek engedélyezési döntéseit az ún.

ëépítési övezet bizottságí (zoning board) hozza meg, amelyet a városi tanács tagjaineveznek ki. Az ilyen bizottságoknak nyilvános meghallgatásokat kell tartaniuk. Azönkormányzati szervek széles döntési jogkörrel rendelkeznek abban, hogy támogatnakvagy elvetnek egy-egy adott projektet. A jogszabály a helyi testületek feladatává teszi,hogy megítéljék az adott projekt jóléti és környezeti hatásait anélkül, hogymaghatározná, milyen mértékben, milyen súllyal vegyék figyelembe az ellentmondószempontokat.

Az ëérdekérvényesítésí és a ëjogszerûségíA döntéshozó folyamatokban mindenki számára biztosítani kell a lehetõséget,

hogy álláspontját kifejthesse. Minden elõterjesztést nyilvános iratként kell kezelni. Aszabályozás változását célzó javaslatokról, projektekrõl a nagyközönséget és az érintettszomszédokat részletes elõírások szerint tájékoztatni kell.

A jogszerûség biztosítására törvényességi irányelveket építenek be a döntéshozófolyamatba. A gyakorlatban hatásuk erõsen korlátozott. A jogi kritériumok a valóságbanolyan komplexek és szubjektívek, hogy a szakértõk és a laikusok következtetéseialapvetõen különbözõek lehetnek. A valóságban az történik, hogy a döntéshozó testületmeghozza döntését, majd megkeresi a tények és a szabályok olyan kombinációját,amivel ezt a döntést alátámaszthatja. A tervezéssel foglalkozó munkatársak szerepeinkább az, hogy a megkívánt eredmény indokait teremtsék elõ.

A tulajdonjog védelmeEgyik alapelv, hogy a tulajdonost kárpótolni kell, ha az állam vagy a helyi

hatóság elveszi a vagyonát. A tulajdonosok jogainak védelme alapvetõen ellentétben állazzal a szándékkal, hogy az önkormányzatok közérdekbõl szabályozzák a

területfelhasználást, és kerüljék el a határtalan mértékû kompenzációt. Az USA LegfelsõBíróságának jelenlegi (1992) állásfoglalásai alapján a fizikai igénybevétel olyannyilvánvaló kisajátítás (taking), amely annak valódi nagyságától függetlenülmindenképpen kártérítést tesz szükségessé. A szabályozási jellegû korlátozások kapcsána bíróságoknak minden esetet a körülmények összességének figyelembevételével kellmegítélnie. A LB több alkalommal kifejtette, hogy nem lehet szilárd alapelveketfelállítani arról, mit is jelent ezekben az esetekben a vagyoni jog korlátozása.

Környezeti szempontokElõírt hatásvizsgálatokat kell végezni, nyilvános meghallgatásokkal. A környék

lakói sok esetben semmilyen hasznát nem látják, a potenciális haszonélvezõk viszontkülsõ emberek, akik nem vesznek részt a helyi döntési folyamatokban. Ennekkövetkeztében alakult ki a ëNIMBYí mozgalom (ÑNot in My Backyardî).

A legszegényebb csoportok védelmeAz USA-ban sokhelyütt a lakosság és a szakértõk az egészségvédelem, a

biztonság, a környezetvédelem, a rendezett fejlesztések vagy a pénzügyi megfontolásokolyan érveivel fegyverkeztek fel, amelyekkel gyakorlatilag minden, az alacsonyjövedelmû rétegek számára kidolgozott projektet meg tudnak akadályozni. Ez aprobléma a lakáskörülmények biztosítása során merül fel. A szegény rétegekkiszorulnak a kedvezõtlenebb területekre, ugyanakkor teljesíteniük kell, olyanegészségügyi és biztonsági követelményeket, amire anyagilag képtelenek.

A nyugati társadalmak területfelhasználási tervezéssel kapcsolatos tapasztalatainem feltétlenül pozitívak. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy rendkívül nehéz aterületfelhasználási szabályozás és az építési szabályzatok olyan rendszerét létrehozni,amely valóban jól mûködik.

8. Összegzés

A Tisza-tavi térség területfelhasználási problémáit áttekintve kiemeltem néhányszabályozási kérdést és a lehetõségekhez képest megvizsgáltam a szabályozást magát ésaz adott tájon folyó élettel és az ott megjelenõ problémákkal való összefüggéseit, majdegy rövid külföldi kitekintést is végeztem. Az így szerzett tapasztalataim ésinformációim együttesen azt mutatják, hogy az Tisza-tó környékén élõ emberek mégbíznak abban, hogy a helyzet kedvezõbbé válik és az ország elõbb-utóbb kilábaljelenlegi nehéz helyzetébõl. A területfelhasználásból adódó problémák közvetlenülkevesek számára jelentenek gondot, így a rossz irányú folyamatok nehezen lesznekmegállíthatók.

A legtöbb ami tehetõ a területfelhasználás tervezése során: egy jó döntési eljáráskialakítása, ami képes a különféle érdekek között elfogadható egyensúlyt létrehozni.Mindenek elõtt törekedni kell arra, hogy olyan eljárási folyamatok jöjjenek létre,amelyek korlátozzák az aránytalanul nagy hatalom koncentrálódását. Ebben afolyamatban fontos lépés, az információk hozzáférhetõségének biztosítása, a pontoshatáridõk, hogy további eljárási lépések beiktatásával ne lehessen a végtelenségigelhúzni a döntési folyamatot.

IRODALOMJEGYZÉK

BAAR, K.K. 1992.: A területrendezés dilemmái a demokratikus piacgazdaságokban. ñTér és társadalom 6. 1992/1-2, pp. 89-99.

BÁNDI GY. 1995.: Környezetvédelmi kézikönyv. ñ Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó,Budapest, 287, [ 1] p.

Falu-Város-Régió 1995/6. szám, 1995/7-8. szám, 1996/6-7. szám, 1996/10. szám,1997/1-2. szám, Budapest

KORTEN, D.C. 1996.: Tõkés társaságok világuralma ñ Kapu Kiadó, Budapest, 451 p.LÁNG I. 1993.: Környezetvédelmi lexikon I-II. ñ Akadémia Kiadó, Budapest, 1010 p.LOCSMÁNDI G. 1995. Településfejlesztés ñ órai jegyzetPOPOVIC, N.A.F. 1993.: The Right to Participate in Decisions that Affect the

Environment Pace. ñ Environmental Law Review, Vol 10, Number 2, Spring.A riói konferencia és a teendõk utána. 1993. ñ Magyar ENSZ Társaság, Budapest.SÓLYOM L. 1980.: Környezetvédelem és polgári jog. ñ Akadémiai Kiadó, Budapest.Tisza-tó regionális és tájrendezési terv elvek (Tisza-tavi Charta) 1996.09. ñ

Teampannon Kft.-Váti Rt., Budapest. 40 p.TÓTH NAGY M. /et al./ ed. 1994.: Manual on Public Participation in Environmental

Decisionmaking In: Regional Environmental Center for Central and EasternEurope, Budapest.

RIPORTOK

Beleznay S. 1997. Tiszaszentimre polgármestere, a Jász-Nagykun-Szolnok MegyeiTerületfejlesztési Tanács tagja (a Tiszafüred-Kunhegyes statisztikai körzetdelegáltja), a Közép-Tisza menti Települések Önkormányzati TerületfejlesztésiTársulása elnöke

Czövek J. 1997. Csoportvezetõ, fõtanácsos a tiszafüredi földhivatal munkatársa.Kerekes L. 1997. A Közép-Tisza-vidéki Intézõbizottság fõtitkára.