A természetes személyek adósságrendezési eljárása Pusztai Csaba Budapesti Corvinus Egyetem

A természetes személyek adósságrendezési eljárása

Pusztai Csaba

Budapesti Corvinus Egyetem

Felszámolási és Vagyonfelügyeleti Szak

2010

Budapest, 2012. február 29.

Beadható

Buga Tamás, konzulens

2

TARTALOMJEGYZÉK

BEVEZETÉS ....................................................................................................................... 4

1. A VILÁGGAZDASÁG JELENLEGI HELYZETE, ÁLLAPOTA,

STRUKTÚRÁJA ................................................................................................................. 8

1.1 AZ ÁLLAM GAZDASÁG- ÉS SZOCIÁLPOLITIKAI SZEREPÉNEK KONCEPCIÓI ................ 8

1.2 A JELENLEGI PÉNZÜGYI VÁLSÁG JELLEMZŐI, GAZDASÁGI, TÁRSADALMI, POLITIKAI

KÖVETKEZMÉNYEI ............................................................................................................ 11

1.2.1 Fogyasztói gondolkodás a rendszerváltást követően Magyarországon .......... 15

1.2.2 A fogyasztás közgazdasági és demográfiai hatásai ......................................... 17

1.2.3 A hazai gazdaság- és szociálpolitika helyzete, jellemzői ................................. 18

2. A HAZAI HITELKONSTRUKCIÓK SAJÁTOSSÁGAI ÉS A HITELEZÉSI

VÁLSÁG KÖVETKEZMÉNYEI .................................................................................... 24

2.1 AZ ADÓSOK HELYZETE A JOGRENDSZERBEN ......................................................... 27

2.2 ALTERNATÍVÁK, PÁRHUZAMOS HITELINTÉZETI FIZETÉSKÖNNYÍTŐ KONSTRUKCIÓK

31

2.3 A PSZÁF, AZ OMBUDSMAN ÉS A CIVIL SZERVEZETEK SZEREPE AZ ADÓSOK

ÉRDEKVÉDELMÉBEN ......................................................................................................... 32

2.4 A DEVIZAHITELESEK MEGSEGÍTÉSÉT SZOLGÁLÓ JOGSZABÁLYOK ......................... 34

2.5 A BÍRÓSÁGI VÉGREHAJTÁSSAL KAPCSOLATOS VISSZÁSSÁGOK ............................. 38

3. A FOGYASZTÓI CSŐD NEMZETKÖZI GYAKORLATA. A MAGÁNCSŐD

BEVEZETÉSÉNEK HAZAI KONCEPCIÓI ................................................................. 41

3.1 A MAGÁNCSŐD SZABÁLYOZÁSÁNAK SZÜKSÉGESSÉGE A NEMZETKÖZI

GYAKORLATBAN ............................................................................................................... 41

3.2 HAZAI KONCEPCIÓK.............................................................................................. 43

3.2.1 A természetes személyek adósságrendezési eljárásának hazai koncepciója ... 44

3.2.1.1 A törvény hatálya, az eljárás megindítása ............................................... 45

3.2.1.2 Az eljárás szakaszai ................................................................................. 47

3.2.1.3 A vagyonfelügyelőre vonatkozó szabályok ............................................. 48

3

3.2.1.4 Az egyezségkötési eljárás ........................................................................ 50

3.2.1.5 A gyorsított csődeljárás ........................................................................... 51

3.2.1.6 A gyorsított csődeljárás ........................................................................... 53

3.3 A MAGÁNCSŐD SZABÁLYOZÁSÁNAK AKTUALITÁSAI ............................................ 56

3.4 A JELENLEGI ÉS TERVEZETT RENDSZER ÖSSZEHASONLÍTÁSA ................................ 59

ÖSSZEGZÉS ...................................................................................................................... 63

FELHASZNÁLT IRODALOM ....................................................................................... 66

4

BEVEZETÉS

Hatályos csődjogunk csak a gazdálkodó szervezetek csőd- és felszámolási

eljárásával foglalkozik, az nem terjed ki más, szintén a gazdasági életben

szereplő személyekre, így az egyéni vállalkozókra, őstermelőkre,

magánszemélyekre. Jelentős társadalmi és gazdasági igény mutatkozik

azonban arra, hogy meghatározott szabályok szerint utóbbi csoport is

csődvédelemben részesülhessen.

A magyar alkotmány a jogalanyok jogegyenlőségét írja elő. Ez az

egyenlőség azonban e tekintetben a mai napig sérül, hiszen a csődeljárás csak

a gazdálkodó szervezetek előtt nyitva álló lehetőség az adósságokból való

kilábalásra. A magánszemélyek/háztartások számára ez az út egyelőre nem

járható hazánkban. A magáncsőd nem egyszerűen jogi, hanem társadalmi,

gazdasági értelemben vett fejlettségi kérdés. Azon államokban, ahol a

legfejlettebb a gazdasági- és a pénzügyi rendszer, már évszázadok óta

funkcionál. Hazánk sajnos (még) nem tartozik e körbe, annak ellenére, hogy

2011-ben az előző évekhez viszonyítva tovább nőtt a késedelmes háztartási

hitelállomány, mely és 2011. június 30-án 2906 milliárd forintot tett ki.

Szintén növekedett a 90 napon túli késedelmes hitelek állománya, amely

2011. június 30-án 1348 milliárd forint volt. Az összes késedelem 65%-a, a

90 napon túli késedelem 60%-a kötődik a jelzáloghitelekhez. A Központi

Hitelinformációs Rendszerben (BAR-lista) 2011. szeptemberében összesen

832 ezer magánszemélyt tartottak nyilván 90 napon túli, a minimálbér

összegét meghaladó hitelintézeti tartozással.1

A csődvédelem első ránézésre az adóson segít, gyakorlatilag azonban

pozitív hatással lehet a hitelező követeléseinek teljesülése szempontjából is

1 A Felügyelet 2011. I. féléves fogyasztóvédelmi kockázati jelentése. Forrás:

http://www.pszaf.hu/data/cms2317573/fogyved_kockazati_2011H1.pdf (Letöltés napja: 2012. január 05.)

5

(fontos ugyanakkor megjegyezni, hogy az ún. magáncsőd teljesen független a

devizahitelesek megsegítését célzó megoldásoktól). A magánszemélyek

csődvédelmének ugyanis nem csupán humánus szempontokból van

létjogosultsága. Egyrészt az adósságcsapdába került személyek egy ponton

elvesztik a hitelezőikkel való együttműködés hajlandóságát, jövedelmüket

eltitkolják. A csődeljárás ezért azt célozza, hogy az adós „életképes”

maradjon, az üzlet mehessen tovább, az adósságrendezési eljárás akadályozza

meg a fizetésképtelenséget, végső soron segítsen megőrizni az adós

jövedelemtermelő-képességét és hitelfelvevő-képességét. Úgy mérsékli az

adós krízishelyzetét, hogy eközben javulnak a hitelezői esélyek is a

követeléseik legalább részbeni kielégítésére. E szempontok szerint a

magáncsőd intézménye elsősorban középosztálybeli (alsó-középosztálybeli)

személyeknek, háztartásoknak nyújthat segítséget az újrakezdéshez, az

egzisztenciális „megkapaszkodáshoz”.

Az sem elhanyagolható szempont, hogy a magáncsőd láthatóvá teszi az

adós jövedelmi helyzetét is. Ez a tényező pedig kompenzálhatja a szürke és a

fekete jövedelmek államháztartásra gyakorolt káros hatásait, ezáltal nőhetnek

az adóbevételek, a járulékok, továbbá jelentősen csökkenhetnek az állam

szociális terhei is. A magáncsőd lehetővé tétele tehát közérdek. Ezt a

gazdaságpolitikai koncepciók egyre kevésbé hagyhatják figyelmen kívül.

Hazánkban az IMF-el történő tárgyalások nyomán 2011-2012 fordulóján újult

erővel vetődnek fel a magáncsőd bevezetésének egyes koncepciói, mely tény

a dolgozatnak különös aktualitást ad.

A dolgozatban az alábbi felépítésben kívánom a magáncsőd

intézményét bemutatni és elemezni:

Az első nagy szerkezeti egységben szükségesnek ítélem az állam

gazdaság- és szociálpolitikai szerepének történelmi szemléletű megalapozását

és annak aktuális társadalompolitikai jelentőségének megvilágítását. Ezt

követően kerítek sort a jelenlegi gazdasági és pénzügyi válság kiváltó okainak

6

bemutatására, illetve annak társadalmi, gazdasági és politikai hatásainak

elemzésére. Ezen belül részletesen igyekszem bemutatni azokat a tényezőket,

amelyek az elmúlt két évtized magyar fogyasztójának döntéseit befolyásolták,

illetve motiválták.

A második fejezetet a hitelezéssel, a hitelnyújtókkal és a

hiteligénylőkkel kapcsolatos jogszabályi környezet bemutatásának szánom,

melyen belül előbb elemzem azokat a polgári jogi és pénzügyi szabályokat,

amelyek a hitelviszonyokat szabályozzák. Ezt követően ismertetem a

hitelintézetek által alkalmazott legismertebb fizetéskönnyítő konstrukciókat,

azok előnyeit, de elsősorban hátrányait, illetve ezek alternatíváit, melyeket az

elmúlt évek kormányai egyrészt beépítettek, másrészt továbbfejlesztettek a

jogszabály előkészítő munkájuk során egyrészt az adósok védelme, másrészt a

szociális katasztrófa megelőzése érdekében.

A hazai jog – szemben a fejlett politikai és gazdasági struktúrával

rendelkező demokráciákkal – mindezek ellenére még mindig nem ismeri a

természetes személyre kiterjedő hatályú csődeljárást, holott már 1991-ben

törvény rendelkezett a gazdálkodó szervezetek csőd- és a felszámolási

eljárásáról.

A dolgozat harmadik nagy szerkezeti egységét ezért a magáncsőd

bemutatásának szánom, hiszen az többek között Nyugat-Európában hosszú

ideje működő jogintézmény. Ismertetni kívánom, hogy azokban az

országokban milyen gazdasági tényezők vezettek a magáncsőd bevezetéséhez

és hogy milyen nem kívánatos társadalmi folyamatok megelőzését szolgálták.

Ezt követően kerül bemutatásra, hogy hazánkban milyen régóta terítéken

szerepel már a magáncsőd bevezetésének gondolata, melynek során számtalan

javaslat előtérbe került, a legkiérleltebb, és legkomplexebb kidolgozás pedig

már egyenesen törvényjavaslati formát öntött. E törvényjavaslat részletes

bemutatását és elemzését is az olvasó elé tárom, és igyekszem az ettől

bizonyos részletekben eltérő javaslatokat is bemutatni, csakúgy, mint a

7

bevezetésével szemben felmerülő kritikai észrevételeket. A dolgozat záró

fejezetében pedig a jelenlegi rendszer és a lehetséges koncepciók egyes

lényegi elemei összehasonlítását állítom középpontba.

8

1. A VILÁGGAZDASÁG JELENLEGI HELYZETE, ÁLLAPOTA,

STRUKTÚRÁJA

1.1 Az állam gazdaság- és szociálpolitikai szerepének koncepciói

A kapitalizmus kezdeti szakaszának uralkodó meggyőződése szerint a

gazdasági folyamatok önszabályozó rendszert alkotnak, azt állami

eszközökkel irányítani szükségtelen, mi több, káros. Ennek megfelelően az

uralkodó liberális eszme a XIX. század végéig az „éjjeliőr állam” – amely

fenntartja a rendet és biztosítja a jogrend működését, az állampolgárok

ügyeibe nem szól bele, elidegenedik a társadalomtól – ideáját hangoztatta. Az

1870-es évektől a kapitalista termelés azonban gyakori túltermelési

válságokat produkált, majd az 1929–33-as nagy gazdasági világválság elemi

erővel rázta meg az egész világot és jelentősen hozzájárult a második nagy

világégés bekövetkezéséhez. A világválságból kivezető utat akkoriban John

Maynard Keynes angol közgazdász nagyhatású közgazdasági elmélete

mutatta meg, melynek lényege, hogy amennyiben a piac képtelen keresletet

generálni, akkor a társadalmi rend fenntartása és a gazdasági ésszerűség

érdekében az államnak kell azt megtennie. Keynes elmélete szerint a

kormányzat feladata az aktív keresletszabályozás: recesszió esetén keresletet

kell támasztania a piacokon, felszámolva a nagyarányú munkanélküliséget.

Az állam ugyanis nyilvánvalóan nem tartózkodhat a gazdasági

beavatkozástól, ha a piac zavarai már a társadalmi rendet veszélyeztetik,

szociális katasztrófával fenyegetnek.

A II. világháborút követően amerikai segítség nélkül nem lehet

megakadályozni Európa politikai, társadalmi, gazdasági összeomlását,

továbbá azt, hogy az európai szabad társadalmak ne legyenek a kommunista

9

propaganda áldozataivá. Mindezt az amerikai Marshall-terv alapozta meg.

George Marshall amerikai külügyminiszter ezzel kapcsolatban úgy

fogalmazott, hogy a program nem egy ország vagy elv, hanem az éhínség, a

szegénység, a kétségbeesés és a káosz ellen irányul.2 Ezt követően épült ki a

modern nyugat-európai jóléti állam kiterjedt szociális ellátórendszerekkel,

melyek korábban nem léteztek, illetve a bismarcki modellt követő

társadalmakban is csak egy szűk társadalmi körre terjedtek ki. A korábban

szerény jövedelem-újraelosztó funkció felerősödése következtében a fejlett

országokban az 1970-es évek derekára a költségvetés kiadási oldala a bruttó

hazai termék (GDP) 40–50 százalékára rúgott. A XX. század közepétől

kezdődően tehát meglehetősen aktivista államfelfogás jellemezte a

közgondolkodást a fejlettebb piacgazdaságokban is, de ez a szellemi irányzat

az 1980-as évektől visszaszorult, miközben az állam közvetlen termelői

szerepe világszerte visszaesett. A nyugat-európai jóléti állam és a szegényes,

de a maga eszköztárával nagyvonalú államszocialista jóléti intézmények is

válságba jutottak a ’80-as évek végére, a ’90-es évek elejére. A

világgazdasági változások „alapvetően aláásták… a jóléti elvek, a társadalmi

szolidaritás, egyenlőség és egyetemesség érvényesítését.”3 A gyors gazdasági

növekedés idején még úgy látszott, hogy bőven jut a jövedelemnövekményből

a szegénység elleni állami kiadásokra, de idővel a fejlett országok gazdasági

növekedése lassulásnak indult, és a korábbi nagyvonalú újraelosztást már nem

lehetett fenntartani.

A mai államoknak – figyelemmel a 2008 óta tartó gazdasági válságra is

– nagy változáson megy át gazdaságpolitikai eszköztára, célrendszere,

2 A Marshall terv kapcsán sok megfigyelő arra a téves következtetésre jutott, hogy az anyagi vagy pénzbeli

tőke egymagában is elegendő a fejlődés előidézéséhez. A magyarázat viszont abban van, hogy a beruházások

nagy része új termékek és eljárások eszközeiben öltött testet. A válság éveiben és a háború alatt nagy

lemaradás halmozódott fel a műszaki fejlesztésben, és az egész helyzet csak arra várt, hogy jöjjön a tőke és a

szakképzett munkaerő. Így aztán a műszaki modernizálás együtt járt a gazdasági csodával

(wirtschaftwunder). 3 Berend T. Iván: A jóléti állam: válság és kiutak. In: Magyar Tudomány 2003/10. Forrás:

http://www.matud.iif.hu/03okt/06.html (Letöltés napja: 2011. 12. 01.)

10

mozgástere. E változások – melyek a globalizációval is kapcsolatba hozhatók

– a korábbiaknál szűkebb teret hagytak a nemzeti keretek között szerveződött

államnak. Az állam, a piac, a pénzügyi rendszer mind olyan társadalmi

kategória, amelynek működési formája és hatásfoka nemcsak önmagától függ,

hanem a nagyvilágból érkező környezeti hatásoktól is. Új helyzetet teremt a

gazdaságpolitika alakítói számára a világgazdaság és a nemzetközi pénzügyek

gyors változása. A határokon könnyen átlépő nemzetközi tőkeáramlás, a

vállalatok transznacionalizálódása, a nemzetközi megállapodások sora és az

európai országokra kiterjedő integrációs folyamat a kormányzat hatáskörén

kívülre kerül. Az állami feladatok számos hagyományos hatásköre emiatt

nemzetközi, kormányközi koordinációra szorul. Az államok igénylik az

egymással való együttműködést ezeken a területeken. Az állami tevékenység

és felelősség sok tradicionális területét nem lehet működtetni a kooperáció

nemzetközi formáihoz való igazodás nélkül. Az államok szuverenitásuk egy

részét kénytelenek szupranacionális egységekre ruházni vagy multilaterális

egyezményekbe foglalni, illetve olyan nemzetközi intézményekbe lépni, mint

az ENSZ, az EU, a WTO, az IMF stb. Ezzel növekszik a nemzetközi

képviseletek és intézmények száma. Gyakoribbá válnak a többoldalú

diplomáciai kapcsolatok, sőt, megjelent a kormányzati gazdasági diplomácia

mellett a nem kormányzati gazdasági diplomácia, melynek színterén

nagyvállalatok közvetlenül, a kormányzatok nélkül folytatnak gazdasági,

diplomáciai tevékenységet. Mindezzel együtt kibővült a nemzetközi jog által

szabályozott terület és a nem-állami szereplőkkel való együttműködés. A

szuverenitás ilyen formában alá van rendelődve a nemzetközi jogi értelemben

vett kötelezettségeknek.4

4 Szabó Gábor: Szétszakadó világunk. Publikon Kiadó, Pécs, 2010

11

1.2 A jelenlegi pénzügyi válság jellemzői, gazdasági, társadalmi, politikai

következményei

Míg az 1929–33-as válságot a túltermelés, addig a napjainkban is hullámokat

verőt a nem megfelelő hitelezési gyakorlat robbantotta ki. Minderre a

köznyelvben meghonosodott elnevezésük is utal: túltermelési válság,

hitelpiaci válság.

A hitelpiaci tevékenység túlnyomórészt a bankokhoz kapcsolódik. A

hitelnyújtás folyamatának elengedhetetlen mozzanata a hitelképesség

vizsgálata, azaz, hogy a pénzintézetnek – üzleti érdekből és a betétesek

védelme érdekében – kötelessége annak tisztázása, hogy a hiteligénylő képes-

e biztosítékot nyújtani a kapott hitelösszeg visszafizetése tekintetében. Erről

az alapvető kötelességről azonban az elmúlt évtized második felében a

bankok jelentős hányada megfeledkezett, a kockázatok elemzése nem volt

megfelelő.

A hitelválság kiindulópontjának az Amerikai Egyesült Államok

korábbiakhoz képest példátlanul alacsony – 1 %-os – irányadó kamatrátája

tekinthető, amely 2003-ra süllyedt ilyen szokatlanul alacsonyra.5 Az alacsony

kamatláb általában alkalmas eszköz arra, hogy megnövekedjen a hitelfelvételi

kedv, s az amerikai jegybank szerepét betöltő FED így próbálta meg

felpörgetni a gazdaság motorját, hogy segítséget nyújtson a recesszióból való

kilábaláshoz. Az akció sikeres volt, azonban a lépésnek nem kívánt

mellékhatásai jelentkeztek. Mindenekelőtt megnőtt a hitelfelvételi kedv, ezen

belül elsősorban az ingatlanokra. Tömeges hiteligény mutatkozott olyanok

részéről is – mindenekelőtt az ingatlanpiacon –, akik korábban nem voltak

hitelképesek, mert egyértelműen képtelennek mutatkoztak a törlesztési terhek

vállalására. A hitelezési kritériumok leszállítása jelentősen növelte az

ingatlanpiaci keresletet s ezzel együtt az árakat is. 5 Forrás: http://www.federalreserve.gov (Letöltés napja: 2012. január 12.)

12

A hitelintézetek tömegesen kezdtek az ingatlan fedezeti értéke feletti

hitelösszegeket folyósítani. Gyakorlattá vált az is, hogy az ingatlanpiaci árak

emelkedésével párhuzamosan újabb hiteleket adtak ugyanazon ingatlanra. A

hiteleket az adósok ráadásul jellemzően olyan konstrukcióban vették fel,

melyek keretében csak kamattörlesztés történt, tőketörlesztés nem, mert

mindenki arra játszott, hogy az ingatlanárak emelkedési trendje töretlen lesz,

és a befektetők még azelőtt nyereséggel el tudják adni ingatlanjaikat, hogy a

tőkét el kellene kezdeni visszafizetni.

Mindezzel párhuzamosan a hitelintézetek részéről az adminisztratív

korlátozások egyre lazábbakká váltak. A munkahely, vagyon, jövedelem, azaz

a hitelképesség vizsgálata egyre enyhébb lett, divattá vált a jövedelemigazolás

nélküli hitelnyújtás. Így még a hitelképtelen adósok is jelzáloghitelhez

juthattak, ami a teljes pénzügyi rendszert sérülékennyé tette. A hitelezési láz

ráadásul az egyszerűbb fogyasztási hiteleken keresztül a lakossági

fogyasztásban is éreztette a hatását. A jelenség az Egyesült Államokban egy

sajátos formációt hozott létre, az ún. másodlagos hitelpiacot, amely kifejezést

azokra a hitelfelvevőkre alkalmazták, akiknek a fizetőképessége nem

„elsőrendű”, azaz nagyobb kockázatú. „Nem csupán azok folyamodtak viszont

hitelért, akik ténylegesen is saját lakásra vágytak. Kialakult egy össznépi

piramisjáték. Az ingatlanárak szakadatlan növekedése lehetővé tette, hogy

akár ugyanarra az ingatlanra is újabb és újabb hiteleket vegyenek fel a

tulajdonosok. Arra is volt példa, hogy valaki azért vett lakást, hogy olcsó

jelzáloghitelhez juthasson, amelyből aztán újabb lakást vett, és újabb hitelt

igényelt, hogy aztán az így kölcsön kapott összeget részben fogyasztásra

költse.”6

A buboréknak azonban előbb-utóbb ki kellett pukkannia. Az ezt kiváltó

legfontosabb ok a FED sorozatos kamatemelése volt, 1 %-ról 5,25%-ra.

6 Losoncz Miklós: Az amerikai hitelválság és világgazdasági következményei. In: Pénzügyi Szemle, 2008. 2.

sz.: 250. o.

13

Ennek következtében a hitelköltségek emelkedni kezdtek, az ingatlanok iránti

új kereslet csökkent és a subprime adósok nem tudták tovább törleszteni

adósságukat. Ez pedig kényszereladásokhoz, árverezésekhez vezetett, ami

tovább nyomta lefelé az árakat. A hitelezők kezdtek idegessé válni, de a

csapdát az jelentette, hogy az adósoknak az ingatlanok esetleges eladásából

sem származott már annyi bevételük, amellyel a hiteleiket rendezni tudták

volna. Mindezek következtében előbb az adósok, majd őket követően

hitelezőik mentek csődbe.

A folyamat pedig lavinát indított el a hitelezési piacon, s a válság az

egész világon begyűrűzött, magával rántva a pénzügyi szektoron kívül a

gazdaság szinte valamennyi szereplőjét. Egyrészt ugyanis adósi láncolat

keletkezett, másrészt a kölcsönök törlesztésével küszködő emberek jelentős

mértékben voltak kénytelenek visszafogni fogyasztásukat, ami más ágazatok

teljesítményét is nagymértékben rontotta. A válság szélsebesen terjedt szét az

egész világon, és a legnagyobb sokkot az idézte elő, hogy az 1929-essel

ellentétben az addigi legstabilabb szektorból, az ingatlanpiacról indult el. A

bizalomvesztés tehát az ingatlanokhoz és a hitelezéshez kapcsolódott

leginkább, ami nagy hatást váltott ki a hitelezését biztosító pénzügyi szektor

eredményességére, ahol a kockázattok alulbecslése okozta a problémát. A

válság következtében a lakásépítések csökkenésnek indultak, a csökkenő

kereslet a gazdaság számos területén éreztette hatását. Gyárbezárások,

elbocsátási hullámok követték egymást, a beruházások elmaradtak, de

legalábbis visszafogottá váltak. Ehhez jelentős mértékben hozzájárult a

hitelkínálat szűkülése is, amely így nemcsak a lakossági, hanem a vállalati

szférát is elérte. Ezek a körülmények jelentős befolyással voltak a

munkanélküliségi ráta emelkedésére. A kör egy időre bezárult.

14

A válság a kockázatok globális átárazódását is elindította. Így pl. a

carry trade7 megfordult, melynek következtében a japán jen és svájci frank

erősödött, míg a magas kamatozású devizák (pl. forint, török líra)

nagymértékben gyengültek. Az eurózónában erősödő recessziós félelmekkel

párhozamosan a dollár jelentősen erősödött az euróval szemben. Az

ingatlanpiacokon hatalmas áresés volt megfigyelhető, a biztonságos

menedéknek tartott arany árfolyama pedig jelentős mértékben emelkedett.

A recessziós félelmek a jegybankok és a kormányok beavatkozását

elkerülhetetlenné tették. Mindez azonban erkölcsi kérdéseket is felvetett,

hiszen fogyasztói szinten azok a háztartások fűzték a legnagyobb várakozást a

mentőakciókhoz, amelyek korábban körültekintés és minden racionalitás

nélkül vettek fel olcsó hiteleket. Nem hagyható figyelmen kívül azonban,

hogy a kialakult folyamatokban a kormányoknak és jegybankoknak is súlyos

felelősségük volt: ismerniük kellett a pénzügyi szektor hitelezési

tevékenységét, korábban mégsem hajtottak végre jogszabály-változtatásokat,

melyekkel ki lehetett volna kényszeríteni a piactisztulást. Ennek a

felelőtlenségnek csőd lett az ára.

Mikor az Egyesült Államokban hagyták csődbe menni a Lehman

Brothers-t,8 ez azt az üzenetet hordozta a piac számára, hogy a kormányok

nem fognak mindenkit megmenteni. Ez a likviditás teljes befagyását

eredményezte a bankközi hitelpiacokon, sorozatos bankcsődöket gerjesztve a

pénzügyi szektorban. Végül a kormányok belátták, hogy a folyamattal járó

károk következményei beláthatatlanok és hetek leforgása alatt több

százmilliárd dolláros és eurós mentőcsomagokat fogadtak el.

7 A carry trade azt jelenti, hogy olyan devizában, ahol alacsony az alapkamat felveszünk kölcsönt, ezt

átváltjuk olyan devizába, ahol magas az alapkamat, majd a kamatkülönbség realizálása után visszafizetjük a

kölcsönt. 8 2008. szeptemberében 158 éves múltra visszatekintő pénzintézeti óriás volt. In: Elbukott a Lehman

Brothers. Forrás: http://index.hu/gazdasag/vilag/lehm080915/ (Letöltés napja: 2011. december 14.)

15

1.2.1 Fogyasztói gondolkodás a rendszerváltást követően

Magyarországon

A válság bekövetkezése nem volt teljesen váratlan, annak veszélyére nem

csak számtalan szakértő, hanem az előjelek is figyelmeztettek. Az előre

jelzettnél azonban sokkal mélyebb krízis következett be. Annak ellenére,

hogy Magyarország gazdasági és társadalmi fejlettsége jelentősen alulmúlja a

vezető nyugat-európai országokét, hazánk az európai átlagnál nagyobb

visszaesést szenvedett el a 2008 őszén bekövetkezett hitelpiaci válság

következtében. A külső feltételek drasztikus romlása ugyanis hazánkat

jelentős gazdasági lassulás állapotában érte el (kiigazítások, adóemelések,

költségvetési kiadás-csökkentés). Ennek következtében tovább csökkent a

lakossági fogyasztás, a hitelezési feltételek jelentősen megszigorodtak. Az

állami intézkedések következtében a reáljövedelmek nagymértékben

csökkentek. Mindezt a helyzetet tetézte a hazai fogyasztók jelentős

eladósodottsága. A hitelből történő vásárlás ugyanis rendkívül elterjedt, ami

egy gyenge gazdasággal rendelkező állam és rendkívül alacsony

jövedelemszinttel rendelkező fogyasztók esetében fokozott veszélyekkel jár.9

Emellett az átlag magyar fogyasztó pénzügyi, gazdálkodási ismeretei

hiányosak, anyagi biztonsága meglehetősen alacsony szintű.

Az anyagi jólét utáni vágy, mint első számú értékpreferencia

nyilvánvaló korrelációt mutat azzal a ténnyel, hogy a rendszerváltást követően

megnőtt a nyugat-európai, illetve amerikai fogyasztási minták ismertsége és a

társadalom széles rétegei azokat tájékozódási keretnek tekintették. Ennek

egyik oka éppen a globális cégek által sugalmazott, reklámozott fogyasztási

minták világméretű elterjesztése. Ennek egyik negatív megnyilvánulási

formája, hogy a pénz vált lényegében kizárólagos értékmérővé. A fogyasztási

9 A helyzet nem tévesztendő össze azzal, hogy a jövedelemszint bár alacsony, de a hazai termelékenység

mutatóival nem korrelál a lakosság reáljövedelme.

16

spirál minden értéket megelőz, figyelmen kívül hagyva a megújuló

erőforrások szükségességét és a későbbi nemzedékek érdekeit is. Az elromlott

gépeket, használati tárgyakat, autókat nem megjavíttatni akarjuk, hanem

lecseréljük őket. Az ilyen típusú túlfogyasztáshoz és a „dobd el és vegyél

újat!” szemlélet kialakulásához a közgazdaságtan fogyasztásra ösztönző

képviselői nagymértékben hozzájárultak.

Ezzel párhuzamosan a magyar fogyasztó a rendszerváltást követően

rendkívül sebezhető volt. A szocialista rendszerben és a rendszerváltás során

kialakult átmeneti időszakban ugyanis jellemzővé vált az a várakozás, hogy a

nyugati típusú jövedelmi és fogyasztási szint gyorsan elérhető. A társadalom

széles rétegei számára ennek elmaradása pedig csalódást okozott: „jelentős

kielégítetlen kereslet gyülemlett fel, amely frusztráltság tartós életérzéssé

merevedett.”10

A fogyasztók jelentős hányada ezt azonban nem volt képes és

hajlandó tudomásul venni, ezért hitelek felvételéhez folyamodott. Nem volt

azonban felkészülve a fogyasztásra ösztönző reklámok és propaganda

kifinomult eszközrendszerével szemben. Nem csak a reklám és a vágyfelkeltő

mechanizmusok jelentettek emellett kihívást az emberek számára, hanem az

anyagi fedezet hitelrendszeren keresztül történő biztosításának hamis illúziója

is. Az ilyen közegben tevékenykedő kereskedelmi bankok – természetes

módon – precízen kidolgozott hitelezési technikákkal, hitelkonstrukciókkal

rendelkeznek, amely a felkészületlen, de minden áron vásárolni kívánó

fogyasztót meglehetősen kiszolgáltatott helyzetbe hozza, hiszen olyan banki

termékek vannak jelen a piacon, amelynek működése, jogi fogalmi- és

eszközrendszere a hiteligénylő előtt nem vagy kevéssé ismeretesek.

A nyugati fogyasztási minták utánzásának társadalmi ára a többszörös

jövedelmi lemaradás következtében azonban jóval nagyobb, mint a mintaadó

országokban. Természetesen nem csak a magyar gazdaságra igaz, hogy a

10

Bod Péter Ákos: Fogyasztás, gazdasági konjunktúra és a pénzügyi válság hatása az értékrendre Forrás:

http://www.fvszemle.hu/archivum/2010_marciusi_szam/gazdasag_fogyaszto/fogyasztas_gazdasag_konjunkt

ura/ (Letöltés napja: 2011. november 30.)

17

hitelből való vásárlás komolyan veszélyezteti az egyes háztartások

gazdálkodását, de az alacsony jövedelemszint és egyébként általánosan romló

életkörülmények – csekély szintű pénzügyi ismeretekkel párosulva –

alapvetően már inkább jellemző a hazai háztartásokra.11

A hitelválság pedig

megmutatta számunkra, hogy a széleskörű lakossági eladósodás a hitelintézeti

rendszert is megfertőzi.

1.2.2 A fogyasztás közgazdasági és demográfiai hatásai

A termeléssel és a fogyasztással kapcsolatos domináns nézet, hogy a

gazdaságot a fogyasztás működteti. Mindez azonban nem ilyen egyértelmű,

hiszen a fogyasztásnak nem rendelhető alá minden társadalmi cél vagy emberi

érték. A gazdasági folyamatokat ugyanis fenn kell tartani (így pl. egy ország

fizetési mérlegét).

A túlzott mértékű fogyasztás emellett ellentétbe kerülhet egy

társadalom demográfiailag kívánatos folyamataival. A modern életstílus egyik

káros mellékterméke ugyanis a gyermekszám drasztikus visszaesése, ezzel

együtt a társadalom megújuló képességének veszélyeztetése. A gyermek

korlátozza a társadalmi versenyképességet, nevelése, hosszú ideig tartó

képzése jelentős költségkiadással jár. Az urbanizáció és a szűkös

lakásviszonyok korlátozzák a gyermekeknek nyújtható teret. A gyermek

korlátozza a szabadságot, az individualizmust, a nagyvonalú életstílust,12

mely egyre megszokottabbá, feladása hátrányossá és kényelmetlenné válik,

korlátozza a család szűkös erőforrásokhoz való hozzáférési esélyeit és a

11

„A minta átvétele ezért azzal is járt, hogy a kevésbé fejlett országban a fogyasztó szűkös jövedelmi

keretéből a kulturálisan diktált igények kielégítése után sokkal kevesebb jut egyéb fontos javakra, mint

például a rekreációhoz, a társas kikapcsolódáshoz, az egyéni ismeret-szerzéshez vagy az egészséges

életmódhoz szükséges cikkekre.” Ld.: Bod Péter Ákos: Fogyasztás, gazdasági konjunktúra és a pénzügyi

válság hatása az értékrendre 12

Jobbágyi Gábor: Az élet joga: abortusz, eutanázia, művi megtermékenyítés. Szent István Társulat,

Budapest, 2004

18

modernizáció, a fogyasztási spirál kínálta javak elérhetőségét. Ugyanakkor,

ha csak a társadalmi és gazdasági hasznosságot vesszük alapul, lényeges

hangsúlyozni, hogy az emberiség alapvető társadalmi egységének, a

családnak az egyik legfontosabb, legalapvetőbb funkciója a reprodukció,

mivel ez biztosítja a társadalom újratermelődését, a társadalmi lét

folytonosságát. Ha nem születnek gyermekek, kihal a társadalom.

A válság nyomán a piacgazdaság korábbi működése számos ponton

megkérdőjeleződött. Többek között felerősödtek a túlzott fogyasztással

kapcsolatos kritikák is. Ugyanakkor nem hagyható figyelmen kívül, hogy a

fogyasztás egyoldalú visszafogása nem vezet egy egyensúlyi helyzet

irányába. Ha ugyanis nincs fogyasztó, akkor értelmetlenné válik a termelés,

ezen keresztül a foglalkoztatás. A háztartások jelentős megtakarításai sok

esetben elégtelen fogyasztással párosulnak. A már említett nagy klasszikus,

Keynes elmélete szerint mivel a piacgazdaság válságát az elégtelen kereslet

okozhatja, az államok gazdaságpolitikájának mindent meg kell tennie annak

érdekében, hogy a hiányzó keresletet akár az állami kiadások fokozása árán is

meg kell teremtenie. Mi lehet a kívánatos ezek szerint? A fogyasztás vagy a

megtakarítás? Hiszen látható, hogy a tömeges, kontroll nélküli,

megfontolatlan fogyasztás, költekezés (ezzel együtt hitelnyújtási gyakorlat)

milyen krízishelyzetek kialakulásához vezethet.

1.2.3 A hazai gazdaság- és szociálpolitika helyzete, jellemzői

A válasz többféle úton közelíthető meg. Elsősorban figyelembe kell venni a

társadalmi és az egyéni értékrendet. A magyarok döntő hányada a materiális

javaknak tulajdonít kiemelkedő jelentőséget illetve az anyagi jólét elérését

tekinti a legfontosabb céljának. Mindebben jelentősen felülreprezentáltak

19

vagyunk a nyugat-európai államokhoz képest. Ezen belül a magyarok

általános életcéljai között kiemelkedő helyen szerepel a saját tulajdonú

lakóingatlan megszerzése: a bérlakások számának korlátozottsága, kulturális

jellemzők és a bérlakások privatizálásával kapcsolatos anomáliák miatt a

tradicionális társadalmi minta a saját tulajdonú ház, lakás.13

A nagymértékű jövedelemcsökkenésre alapvetően az alábbi válaszok

kínálkoznak: a legkevésbé fegyelmezett „dzsentri” mentalitású réteg tartalékai

terhére vagy hitelből megkísérli fenntartani korábbi fogyasztási szintjét. A

társadalom jelentősebb hányada azt a stratégiát választja, hogy fogyasztását

visszafogja, átalakítja, azaz takarékoskodik. Kisebb részük ezt esetleg azért is

teszi, hogy hosszabb távon ne tartalékait élje fel, hanem megtakarítson.

Lehetséges stratégia az ún. pro-aktív cselekvés is: másodállás vállalása,

külföldi munkavállalás, vállalkozási tevékenységek, esetleg átképzés révén új

szakma tanulása. Jellemzőbbé vált azonban Magyarországon a nyugdíjba

menekülés és a feketegazdaságba való bekapcsolódás, valamint a bajba

jutottakról örökösen gondoskodó állam mítoszának köztudatba való

beivódása. A magyarok döntő hányada ugyanis ragaszkodik az állam erőteljes

újraelosztó, szociális szerepének fenntartásához is. A problémák gyökere

tehát nem kizárólag politikai, gazdaságpolitikai, mivel a politikát a társadalmi

szerkezetben és értékrendben fennálló preferenciák jelentősen befolyásolják.

Önmaga választói bázisát kezdi ki az a politikai irányzat, amely a

privilégiumok megvonásának radikális programjával lép fel.

A legtöbb kormányzat törekszik a gazdaság fejlődésének fenntartására,

a konjunktúra-ciklusok lehetőség szerinti kisimítására, a pénz

értékállóságának megőrzésére, az ország külső fizetési egyensúlyának

védelmére, a társadalom rendelkezésére álló erőforrások (főként a

munkavégzésre képes egyének) minél teljesebben hasznosítására, a jövedelmi

13

Bod Péter Ákos: Pénzügyi válság, gazdasági következmények és a fogyasztók viselkedésének átalakulása.

In: Fogyasztóvédelmi Szemle, 2009. 2. sz.

20

és vagyoni arányok ésszerűnek és igazságosnak ítélt keretek között tartására,

a nagy jóléti rendszerek – oktatási, egészségügyi, a nyugdíj- és

családtámogatási rendszer, munkanélküliek és a szegények segélyezése –

fenntartására.14

Ezekről a kérdésekről sokféle nézet él a világban.

Országonként eltér a közfelfogás arról, hogy a gazdasági ügyekben mit

várnak el az államtól. Van, ahol ritkább, máshol viszont igen gyakori a

kormány intervenciója a gazdasági élet napi menetébe. Az bizonyos, hogy a

gazdasági folyamatok kellő ellenőrzése híján elszaporodna például a

környezetszennyezés: az ipari melléktermékeket a folyóba beleengedő cég

versenyelőnybe kerülne a többiekkel szemben, amelyek azután egy idő múlva

maguk is a természeti környezet kárára szabadulnának meg a tisztítás

költségeitől. Nem világos azonban, hogy milyen mértékben vagy mélységben

hasznos az állami beavatkozás a gazdasági folyamatokba? A beavatkozás

elmehet-e a polgári jogviszonyok drasztikus megváltoztatásához az állam

szociális vagy demográfiai céljainak érvényesítése érdekében?

Mint azt már említettem, az állami szerepvállalás egyik legfontosabb

eleme a társadalmi béke fenntartása, a szociális feszültségek csökkentése. A

társadalmi, demográfiai folyamatok alakítása, annak mértéke és költségei,

azaz a jóléti állam kérdése azonban már éles elméleti vitákat vált ki. Európa-

szerte válságba kerültek a – korábban jól működő – társadalombiztosítási

rendszerek, amelynek egyik fő oka, hogy csökken a gyermekszám és

elöregszik a társadalom. Mindez hatással van a jóléti, szociális rendszerekre,

ezen belül leginkább a társadalombiztosítási és nyugdíjrendszerre. Emiatt az

államnak feladata a társadalmi folyamatok szabályozása, mert az sokkal

kevésbé önszabályozó, mint a gazdaság. A családalapítási, gyermekvállalási

kedvet jelentős mértékben befolyásolja a kiszámítható jövőkép, az álláshoz

jutás, a munkahely megtarthatóságának biztonsága. Napjainkban éppen ezek

azok az égető egzisztenciális problémák, amelyek negatívan hatnak a

14

Bod Péter Ákos: Bevezetés a gazdaságpolitikába. Aula kiadó, 2006

21

társadalmi reprodukcióra. Nem ritka ma már, hogy a munkahely megszerzése

vagy megtartása a puszta létfenntartási – és nem a jóléti (!) – ösztönökkel

válik egyenlővé, amely szükséglet természetes módon kerül a reprodukciós

funkciók elé. A munkahely megtartása, a lét biztosítása pedig bizonyos

élethelyzetekben szinte lehetetlenné válik családi kötöttségek, az utódokról

való gondoskodás közepette. Az állam mindezek ismeretében

foglalkozáspolitikai, jóléti (redisztribúciós) szerepének fenntartásával sokat

tehet – és kell is tennie – a kívánatos társadalmi folyamatok fenntartása

érdekében akár az egészségügyi ellátási rendszer fenntartásával, akár az

abortuszok lehetőségének behatárolásával, akár adópolitikai ösztönzők révén.

(Jól ismert az elmúlt évtizedekből az az „ösztönző” kormányzati módszer,

amely a gyermekek vállalásához kötötte például a lakáshoz jutást és más

szociális kedvezményeket. Az állami és szövetkezeti lakáshoz juttatás nagy

ösztönző erővel hatott a fiatal párok gyermekvállalására, hiszen a saját lakás

az egzisztenciaépítés alapja volt és az ma is.)

Hazánkban a rendszerváltást követően elterjedt a „koraszülött jóléti

állam”15

kifejezés, amely azt jelenti, hogy az állam olyan jóléti rendszert

tart(ott) fenn, amelyet a mögötte álló gazdasági teljesítmény nem indokolt,

(többet fogyasztunk, mint amennyit megtermelünk). A magyar

gazdaságpolitika tehát sokkal korábban hozta létre – piaci teljesítmények

helyett állami eszközökkel – az általános jólét intézményeit, mintsem a

belföldön megtermelt szükséges jövedelem rendelkezésre állt volna. A

(kádári) politikai konszolidáció legfontosabb eszköze ugyanis a fogyasztás

szintjének és választékának minden áron történő fenntartása volt. A

munkapiaci jövedelmeket helyettesítő kiterjedt jóléti rendszer, az egyéni

megtakarításokat helyettesítő állami gondoskodás, a közteherviselést

akadályozó magas adóék azonban a mai napig rombolja a gazdasági

15

Vö. Kornai János: A posztszocialista átmenet és az állam. Gondolatok fiskális problémákról In:

Közgazdasági Szemle, 1992. 6. sz.

22

növekedés feltételeit. A hazai államháztartás legnagyobb problémáját az

okozza, hogy e folyamatoknak a gazdasági-társadalmi rendszerváltás után is

töretlen az erejük, sőt éppen azt látjuk, a rendszerváltást követően még inkább

megerősödtek.

Természetesen a világgazdasági folyamatok nem hagyhatók figyelmen

kívül, ezért a pénzügyi egyensúly helyreállítása érdekében időről-időre

intézkedések történnek. Amikor azonban az egyensúlyvesztés megszűnik, sőt

az államháztartás hiánya a reformok és az ésszerű jövedelempolitika révén az

előírt szint alá mérséklődik, látszólag megnő a költségvetési politika

mozgástere, s az osztogatás újra kezdődik. Magyarországon „érdekkoalíciók”

jöttek létre, amelyek olyan erősek, hogy velük szemben lehetetlen nyíltan

érvelni: nem nyerhet választásokat olyan politikai erő, amelyik céljának a

gazdasági növekedés fenntartható kereteinek – a közteherviselés mindenkire

kiterjedő rendszerét, a piaci teljesítmény által elismert jövedelemszerzést és a

szolid takarékoskodást, a nehezebb időkre való felkészülést – kialakítását

tekinti. A lakosságban nem alakult ki az a felismerés, hogy a költségvetési

kiadásokat jelentősen megterhelő újabb juttatások vagy szolgáltatások később

az adók jelentős felemelésével járnak. Magyarországon jellemzővé vált, hogy

túl kevesen fizetnek túl sok adót, függetlenül attól, hogy szigorúbb-e vagy

enyhébb az adóztatás. Az adóelkerüléssel szemben a politika sem igyekezett

fellépni, s a tendenciához igazodva az adópolitika növelte a közvetett, és

mérsékelte a közvetlen adók arányát. A közvetett adók ugyanis nemcsak a

konfliktuskerülés miatt előnyösek, hanem a behajtásuk is egyszerűbb.16

A magyar gazdaságpolitika jelenlegi problémái, hogy

a piaci áruk és szolgáltatások fogyasztásának vásárlásához mind

nagyobb arányban teremt a munkaerőpiacról származó jövedelmek

16

Csillag István: Van-e visszaút? A gazdasági növekedés tényezőit felemésztő koraszülött jóléti állam. In:

Közgazdasági Szemle, 2009. július-augusztus

23

mellett – azokat helyettesítő, illetve pótló – társadalmi pénzbeli

juttatásokat;

a közjavakhoz és közszolgáltatásokhoz történő hozzáférés átláthatatlan,

„potyautas magatartást” vonzóvá tevő rendszerét tartja fenn azzal, hogy

a szolgáltatásokhoz való hozzáférés rendszerét elszakítja a teljesítmény,

a foglalkoztatás révén szerezhető jövedelmektől és befizetésektől;

a munkaerőpiacról történő kimaradást elősegíti-ösztönzi,

ellenérdekeltséget tart fenn a munkaerőpiacra történő visszatéréssel

szemben;

a járadékvadász – pozíción alapuló – jövedelemszerzés térnyerésének

ad helyet a piaci versenyben tényleges teljesítményen alapuló

jövedelemszerzés helyett;

a közteherviselés egységes, átlátható és kiszámítható rendszere helyett

a kedvezmények, a mentességek és a különadók dzsungelére alapozott

szabályozólebontást alkalmaz.17

Magyarországon tehát a fejlett OECD-országokhoz képest is magas a

jóléti szolgáltatások szintje (a gyermekjóléti intézményeket és a

munkajövedelmeket helyettesítő nyugdíjjövedelmeket tekintve). Nincs olyan

jövedelmi csoport, amely ne részesülne az átlagoshoz közelítő szinten az

állami jövedelem-újraelosztásból. Ez azt jelenti, hogy senki sincs saját

megtakarításaira utalva akár betegség, akár időskor, akár pedig nehéz

szociális helyzet esetén. Közgazdászok szerint akkor pedig megtakarítási

kényszer sincs.

17

Uo.

24

2. A HAZAI HITELKONSTRUKCIÓK SAJÁTOSSÁGAI ÉS A HITELEZÉSI

VÁLSÁG KÖVETKEZMÉNYEI

A hitelintézetek klasszikusan két stratégia közül választhatnak: vagy magas

kamatszint mellett hiteleznek és a hitelképesség-vizsgálat során

nagyvonalúbban járnak el vagy alacsony kamatok mellett alapvetően a jó

adósokat célozzák azzal, hogy igen körültekintően járnak el a hitelkérelmezők

megszűrése során. Látható, hogy a hitelezési válság egyik kiváltó oka az volt,

hogy a hitelintézetek részéről lényeges adósvizsgálat vagy biztosítékadás

nélkül történt a hitelezés, ami katasztrófa-helyzetet idézett elő. „A felelős

hitelező ugyanis megvizsgálja (és a döntése során figyelembe is veszi), hogy

az ügyfél képes lesz-e teljesíteni vállalt törlesztéseit. Ebben a szemléletben a

hitelező nemcsak azért vizsgálja kuncsaftja potenciális fizetőképességét, hogy

ne veszélyeztesse a betétesek pénzét, hanem azért is, hogy magát az adóst is

megóvja a törlesztés elmaradása esetén fellépő kellemetlenségektől, pl. a

kilakoltatástól.”18

A magyar háztartások eladósodottságának okait egyrészt tehát a

világgazdasági folyamatokban, másrészt a magyar társadalom tudatossági

szintjében, harmadrészt a politikai akarat sajátosságaiban kell keresnünk.

Negyedik, speciális sajátosság mindezek mellett a külföldi devizákban felvett

hitelek kérdése, mivel a lakossági hitelállomány döntő részét deviza-alapú

hitelek teszik ki. Ennek napjainkban is különös aktuálpolitikai jelentősége

van.

Az Európai Unióhoz való csatlakozás és az azt övező propaganda azt a

hamis illúziót keltette, hogy az eurózózónához való csatlakozás elérhető

közelségben van. Ilyen kommunikáció mellett lehetetlen volt a deviza alapú

18

Várhegyi Éva: „Kell-e félnünk a hitelválságtól?” In: Élet és Irodalom, 2008. augusztus 1. Forrás:

http://www.es.hu/print.php?nid=20414 (Letöltés napja: 2012. február 06.)

25

hitelekkel kapcsolatban az árfolyamkockázatok hosszú távú felmérése,

amellett, hogy rövidtávon (azonos árfolyamszint mellett) a konstrukcióknak

csak az előnyei látszottak. A stabil és olcsó források mellett a hosszú távú

törlesztésre lehetőséget biztosító munkahelyek megtartása sem látszott

veszélyeztetettnek a válság bekövetkezése előtti pár évben. A jegybanki

kamatszintnek megfelelő forint alapú hitelek magas kamata miatt az egyetlen

reális lehetőségnek a deviza alapú hitelek látszottak, miközben a politikai

propaganda is lendületes gazdasági konjunktúra képét vetítette elénk.

Akkoriban gyakran hangzottak el a hazánk szinte korlátlan gazdasági

potenciálját sejtető „pannon puma” és ehhez hasonló politikai kifejezések.

E körülmények mind-mind azt sugallták, hogy a hitelfelvétel nem jár a

megszokottnál nagyobb kockázatokkal. Ugyanakkor a deviza alapú hitelezés

„az extraprofit lehetőségét adta a forrásokhoz hozzáférő bankok számára,

mivel az alacsony külföldi kamatszint és a magas belföldi kamatszint között

lehetett meghatározni a hitelkamatokat.”19

A folyósítások forintban történtek,

így a profit másik forrása a tartozás folyamatos devizára, onnan pedig forintra

történő átszámítása és a forintban számított, de devizában térítendő költségek

voltak. A devizában való törlesztés eszerint a hitelezési logika (és

szerződések) szerint nem is volt lehetséges, mert a hitelintézet elesett volna az

átváltásokból származó haszontól.20

A magyar háztartások túlnyomó része tehát devizában adósodott el a

deviza alapú hitelek forint hitelekhez viszonyított jelentősen alacsonyabb

kamatszintje miatt. Így 2011-es adatok szerint az összes lakossági hitelen

belül a devizahitelek aránya elérte a 70%-ot, és a devizahiteleken belül a

svájci frank alapú hitelek aránya 95% volt.21

A helyzetet tovább súlyosította

az euróövezet pénzügyi válsága, az árfolyamok volatilitása, mely az EUR-

19

PSZLF jelentés. Forrás:

http://www.pszlf.com/index.php?option=com_content&task=view&id=127&Itemid=60 (Letöltés napja:

2011. október 05.) 20

Uo. 21

A Felügyelet 2011. I. féléves fogyasztóvédelmi kockázati jelentése

26

CHF árfolyam (ezzel együtt a HUF-CHF árfolyam) jelentős leértékelődését

eredményezte. Mindez tovább mélyítette a devizahitelezés problémáját a

drasztikusan megnövekedett mértékű törlesztőrészletek miatt. Becslések

szerint hazánkban 1,5-2 millió ember vált közvetlenül érintetté a

devizahitelezésben,22

de gyakorlatilag a teljes magyar társadalom

megtapasztalhatta annak hatásait családtagként, kezesként, főként ha azt is

feltételezzük, hogy a további érintettekkel is pénzügyi függőségben álltak

vagy állnak.

1. ábra: Lakossági hitelek állománya és deviza-megoszlása

Forrás: http://www.pszaf.hu/data/cms2317573/fogyved_kockazati_2011H1.pdf

(Letöltés napja: 2012. január 05.)

A deviza alapú hitelezés akkor vált kritikussá, mikor az árfolyamok

lényegesen kezdtek elszakadni a hitelfelvétel időpontjában megszokottól, azaz

2008 októberétől kezdődően. Emellett a már említett, egyoldalú banki profitot

22

PSZLF jelentés

27

szolgáló, adósok eligazodását szándékosan nehezítő díjak, jutalékok, azaz

bújtatott kamattételek száma és magas összege súlyosította a

devizakölcsönöket felvevő ügyfelek helyzetét. A fizetésképtelenné válók

száma ugrásszerű növekedést mutatott, amely csak részben volt a törlesztő

részletek növekedésének következménye. Ezzel párhuzamosan ugyanis

drasztikusan romlott a foglalkoztatási helyzet, megugrott a munkanélküliség,

stagnáltak, illetve csökkentek a bérek és az állam szociális kiadásai.

Jelentősen emelkedett azok száma, akik a társadalom perifériájára kerültek.

Ezt a szociális ellátórendszereknek kezelnie kell, ami viszont súlyos

megterhelést jelent az államháztartásra nézve. Ilyen helyzetben a

jogalkotóknak azt kell mérlegelnie, hogyan lehetséges a lehető legkevesebb

kárral járó intézkedések bevezetése úgy, hogy annak hosszútávon is pozitív

következményei legyenek.

2.1 Az adósok helyzete a jogrendszerben

A modern alkotmányfejlődés egyik legjellemzőbb témaköre az emberi jogok

kérdése. Talán nincs még egy olyan intézmény, amelynek filozófiai, politikai,

jogi és erkölcsi vonatkozásai olyan figyelmet kapnának, mint az emberi

jogok. A történeti fejlődés során az emberi jogok szabályozása és védelme

terén három fejlődési szakaszt lehet elkülöníteni. Témám szempontjából a

legfontosabb, hogy a XVIII–XIX. század polgári forradalmainak

deklarációiban már szerepeltek az ún. klasszikus polgári és politikai (első

generációs) szabadságjogok. A polgárosodás, a liberalizmus emberi jogi

alapeszméi egyrészt az abszolút monarchiák elleni tiltakozásként, a

szuverenitás más alapokra történő helyezéséért (pl. vallásszabadság,

egyenjogúság, személyi szabadság), másrészt a polgári társadalom

feltételeinek megteremtése céljából (magántulajdon szentsége, vállalkozási-

szerződési szabadság) születtek meg. Ezen, egyébként a római jogból eredő

28

jogokat már a XIX. századi polgári nemzetállamok is alapelvként tartották

szem előtt, s természetesen ma is szerves részei az alapvető emberi

jogoknak.23

A polgári jog azon jogszabályok összessége, amely a társadalom

tagjainak vagyoni és egyes személyi viszonyait a mellérendeltség és az

egyenjogúság elvei szerint szabályozza. A polgári jogi kötelezettségek

általában csak a kötelezettek akaratából állnak be. Ennél fogva viszont elvileg

nem tehető felelőssé egyik fél sem azért, mert a másik fél a piaci döntéshez

szükséges ésszerűen elvárható információszerzést elmulasztotta. Az állam az

ezen elvekkel ellentétes jogalkotással durván beavatkozik a római jog óta

érvényben lévő egyik legfontosabb kötelmi szituációba, az egyenrangú felek

között fennálló jogviszonyba. A pacta sunt servanda24

évezredes elve szerint

a szerződéskötés szabadságának másik oldalán mindig ott áll a döntésért való

felelősség vállalásának kötelezettsége. A megállapodások be nem tartásának

államilag támogatott lehetősége a teljes jogrendszert, ezen belül a polgári jogi

viszonyrendszert kezdi ki, azaz teljes jogbizonytalanságot eredményez. Azt az

érzetet kelti, hogy a szerződéseket nem feltétlenül kell betartani, mert végső

soron jön a gondoskodó állam, amely minden körülmények között megoldást

kínál az előre nem kalkulált nehézségekre.

Le kell szögezni továbbá azt is, hogy a polgári jog keretei között

senkinek sincs alanyi joga kedvező kölcsön felvételére, és a hitelezéssel

foglalkozó intézményeknek sincs kötelezettsége ilyen kölcsönök

folyósítására, ugyanis a pénzintézet nem csupán saját profitérdekeit kell, hogy

szem előtt tartsa, hanem betéteseik érdekeit is. Ez az elv indokolja a felelős

hitelezés követelményét is, tehát azt, hogy szigorú feltételek mellett helyezzék

ki forrásaikat (azaz vagy magas kamatlábak mellett a kérelmezők széles

körében vagy alacsony kamatlábak mellett a hitelfelvevők egy igen szűk

23

Kukorelli István (szerk.): Alkotmánytan. Osiris, Budapest, 1999 24

„A megállapodásokat teljesíteni kell”, azaz a megállapodások a felekre kötelező erővel bírnak

29

körében). A fentieknek megfelelően a felek (mind a kölcsönfelvevők, mind a

pénzügyi szolgáltatók és a jogviszonyt szabályozó állam is) jogaikat és

kötelességeiket a Polgári Törvénykönyv25

alapelveinek megfelelően, azok

társadalmi rendeltetésének megfelelően kötelesek gyakorolni.

A piac és a jog törvényszerűségeit figyelmen kívül hagyó, öntörvényű

állami megnyilvánulások ezért a gazdaság teljes destabilizációját vonhatják

maguk után, melyek egy integrációs szervezetrendszerben mozgó állam

esetén – természetes módon – a globális gazdasági rendszer politikával és

annak ideológiájával szembeni önvédelmi mechanizmusait indítják el. A

gazdaság erejében rejlő hihetetlen mértékű nyomásgyakorló mechanizmus

pedig törvényszerűen vezet el az öntörvényű politika kapitulációjához.

Felmerül tehát a kérdés, hogy egy olyan szituációban, amelyben egy

polgári jogviszony keretében a hitelszerződést mind a két fél kényszer nélkül

elfogadta, mi indokolja azt, hogy az állam beavatkozzon és az adóst

védelmezze? Ha valaki önszántából adósodott el, vajon miért is kellene jogi

segítségben részesíteni őt, lényegében a gazdaság többi szereplője és közvetve

az el nem adósodott adófizetők terhére? A magánjogi vonatkozású

viszonyokból eredő hátrányok milyen mértékben háríthatók át a jogviszonyon

kívül állókra, azaz lényegében a teljes társadalomra, amely a maga egészében

szenvedi meg a politika és a globális gazdaság összecsapása nyomán a

gazdaság (de nem a nemzetgazdaság) javára eldőlni látszó háborút? Vajon

milyen hatása van egy ilyen lépésnek a jogrend egészére? Miért szükséges

egyáltalán beavatkozni a jogosultságok és kötelezettségek fennálló egyensúlyi

helyzetébe?

A válasz részben abban adható meg, hogy a korábban már említett

információs asszimetria nem hagyható figyelmen kívül. Másrészt az állam

egyik alapvető kötelessége az általános jólétre való törekvés, amelynek egyik

eleme a társadalmi szolidaritás érvényesítése és a szociális katasztrófa

25

1959. évi IV. törvény

30

megelőzése, mely lényegében egy előrelátási folyamat, a nagyobb társadalmi

problémák bekövetkezését előzi meg.

Másrészt úgy tűnik, a helyzet megoldását nem csupán a humanitárius

megfontolások motiválják, ugyanis a kilátástalan helyzetbe kerülő adós

„elveszti motivációját a hitelezőivel való együttműködésre, sőt abban lesz

érdekelt, hogy jövedelmét oly módon biztosítsa, hogy arra az államnak és

intézményeinek, valamint a hitelezőknek mind kevesebb rálátása legyen.”26

Mindez összefüggésben állhat azzal is, hogy a hitelezési gyakorlat az

ingatlanfedezet tekinti a legmegfelelőbb biztosítéknak a hitel visszafizetésére

és mint arról már szót ejtettem, hazánkban az ingatlanhoz fűződő

tulajdonjognak van minden más társadalmi célt megelőző prioritása. Tudott

dolog, hogy lényeges szempont emellett a rendszeres igazolható jövedelem is,

de az nem kevésbé, hogy hazánkban jelentős jövedelmek maradnak

láthatatlanok.

Harmadrészt az adósok védelmét szolgáló intézkedések közül számos

érv hozza fel az adósok korlátozott racionalitását. Korlátozottan racionális az

az adós, aki úgy írja alá a hitelszerződést, hogy fontos információkkal nincs

tisztában vagy nem érti meg az információt. Szűkebb értelemben abban az

esetben is fennáll a korlátozott racionalitás, ha az egyén megfelelő

információk ismeretében is rossz döntést hoz, pl. akaratgyengesége

következtében (pl. hajlunk arra, hogy ha terheket elodázhatunk, akkor azt meg

is tesszük, sokan még abban az esetben is, ha tudatában vannak annak, hogy

később lényegesen magasabb költségeket kell megfizetniük emiatt).27

Mint az már ismertetésre került, hazai viszonyok között a legsúlyosabb

problémát a lakáscélú ingatlanok elvesztése jelenti az adósok számára. A

magyar gazdasági és kulturális sajátosságok következtében a magyarok az

26

Előterjesztés a természetes személyek adósságrendezési eljárásának bevezetésére vonatkozó szabályozási

koncepció társadalmi vitájához. Forrás: www.jogalkotas.hu/files/magancsod_tars_velem_09.03.06.doc

(Letöltés napja: 2011. május 30.) 27

Szalai Ákos: THM? Többszáz százalék. In: Kommentár, 2008. 4. sz.

31

élet egyik fő céljának a lakáscélú ingatlan tulajdonjogának megszerzését

tekintik, ezért a lakás tulajdonjogának tömeges elvesztése akár a teljes

társadalomra kiterjedő anómiát is eredményezhet, melynek során fokozódik a

pszichés eredetű megbetegedések, az öngyilkosságok száma, családok ezrei

bomolhatnak fel. Másrészt nő a feketegazdaság térhódítása is a legális

szférában mutatkozó magas elvonási szint miatt. Fokozódik az adósságspirál,

miközben csökken azok száma, akik a hitelintézetek számára hitelképesnek

minősülnek. Az ingatlanpiaci kereslet beszűkült, ami az árak (és egyben a

fedezeti érték) csökkenését eredményezi.

2.2 Alternatívák, párhuzamos hitelintézeti fizetéskönnyítő konstrukciók

A hitelintézetek a fenti körülmények ismeretében kénytelenek voltak

ügyfeleik fizetési nehézségeit áthidaló moratóriumokat, fizetési könnyítéseket

kidolgozni. Az áthidaló megoldások legegyszerűbb módja a futamidő-

hosszabbítás, melyet a havi törlesztő-részletek mérséklése érdekében

dolgoztak ki. Ennek egyik variánsa, amikor az adós egy általa vállalt és a

pénzügyi intézmény által jóváhagyott, a teljes törlesztő részlethez képest

alacsonyabb forint összeg havi törlesztő részletként való fizetését vállalja.

Másik lehetőség a tőketörlesztési moratórium, türelmi idő, melynek

meghatározott intervallumában az adósnak csak a kamatokat és a kezelési

költséget kell fizetnie. A tőketartozás és a moratórium kezdetén fennálló

hátralékok ismételt felosztásra kerülnek a még hátralévő futamidő hónapjai

között. Ez azonban a moratórium lejártával a törlesztőrészlet növekedését

jelenti a hátralévő időben és a majdani visszafizetés így kétségessé válhat.

Az adósságrendező hitelkonstrukciókban egy meglévő tartozás

kiváltása történik új kölcsön folyósításával. Az áthidaló kölcsön esetén pedig

az adósnak határozott időtartamban előre meghatározott összeget kell fizetnie.

Az eredeti kölcsön törlesztőrészlete és az önrész közötti különbség az áthidaló

32

kölcsönből kerül fedezésre. Gyakori megoldás továbbá a deviza alapú hitelek

forinthitelre való átváltása, mellyel az árfolyamkockázatot lehet látszólag

csökkenteni.

A felsorolt konstrukciók célszerűbbnek és gazdaságosabbnak (sokadik

szempontként humánusabbnak) tűnhetnek az esetleges peres eljárásoknál és

végrehajtási eljárásoknál, mivel az átstrukturálások az ügyfelek

hitelképességének helyreállítását célozzák, amely eredményesebb lehet, mint

a jogviszony felbontása a rendkívül kétséges eredményű végrehajtási eljárás

mellett. A gyakorlatban azonban a fentiek azzal a veszéllyel is járhatnak,

hogy amennyiben az adós hitelképessége nem áll helyre, a hitelező egyre

nagyobb mértékű tőkekihelyezésre kényszerül bizonytalan jövőbeli eredmény

mellett, azaz a türelmi időszak egyre és egyre kitolódhat.

A fenti megoldások tehát a legtöbb esetben csak átmeneti javulást,

illetve a problémák elodázását eredményezhetik. Az áthidaló konstrukciók

lejártával ugyanis az adósok zöme azzal szembesül, hogy törlesztőrészletei a

kamatos kamatok miatt ugrásszerűen emelkednek meg. A futamidő-

hosszabbítások eredménye pedig a legtöbb esetben az, hogy a havi törlesztő

részletek szinte nem is csökkennek, mivel a kamatszámítás módja miatt a

tőketartozások lényegében nem változnak.

2.3 A PSZÁF, az ombudsman és a civil szervezetek szerepe az adósok

érdekvédelmében

A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletéről szóló 2010. évi CLVIII.

törvény a PSZÁF-nak fogyasztóvédelmi hatósági jogkört is rendelt, így a

szervezet feladata többek között a pénzügyi közvetítőrendszer stabil,

zavartalan, átlátható és hatékony működésének biztosítása.

33

A PSZÁF, az egyes fogyasztóvédelmi szervezetek és az ombudsman az

elmúlt évtized végén számos felhívásban tették közzé, hogy a lakossági

hitelcsődök megelőzése érdekében nem elegendőek a hatályos jogszabályok,

lényegesen aktívabb állami szerepvállalásra van szükség a pénzügyi és a

szociális katasztrófa megelőzése érdekében. Így pl. elengedhetetlen annak

hatékony kidolgozása, hogy a pénzintézet-ügyfél viszonyban az ügyfelek a

szerződéseket ellenőrzötten tájékozott módon írják alá, amely a csaknem

egyoldalú ismeretek birtokában lévő szolgáltató részéről aktív kitanítási

kötelezettséget kell, hogy jelentsen. Ennek érdekében kezdeményezések

történtek a hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. CXII.

törvény (Hpt.) módosítására is.

Emellett számtalan indítvány érkezett a döntéshozókhoz a több száz

százalékos hiteldíj mutatók mellett nyújtott gyorskölcsönök korlátozására,

valamint a végrehajtási eljárások során tapasztalható visszaélések arányának

visszaszorítására. A kezdeményezések egyik pozitív eredménye az

elektronikus árverés lehetőségének bevezetése a végrehajtási eljárásban. A

gyorskölcsönök szerződési gyakorlatát viszont az uniós normák értelmében

csak akkor lehet nemkívánatos tevékenységgé nyilvánítani, ha az alkalmas az

átlagfogyasztó ügyleti döntésének befolyásolására. Önmagában tehát az, hogy

a jegybanki alapkamat mértékét tízszeresen vagy afölötti hitelezési

kamatmérték tisztességtelen, nem elegendő.28

A kamatok „hatósági korlátozása” tekintetében megjegyzést érdemel,

hogy az sok esetben az eredeti szándék ellen hat. Akkor is, ha azok azt a

hamis képet festik az érintettek számára, hogy pénzügyi nehézségeikre

megoldást találtak, miközben valójában csapdahelyzetbe kerültek. A kamatláb

korlátozása ugyanis a legszegényebb társadalmi csoportokat sújtja, mivel

28

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának jelentéseaz OBH 4938/2008. sz. ügyben. Forrás:

www.obh.hu/allam/jelentes/200804938.rtf (Letöltés napja: 2011. október 06.)

34

kizárja őket a hitelfelvétel lehetőségéből,29

ahogyan az a korábbiakban már

kifejtésre került. Megkerülésére az egyik mód, hogy a járulékos (kezelési)

költségek kerülnek megemelésre ebből próbálva fedezni a magasabb

kockázatú adósok bedőlt hiteleit. Ennél azonban drámaibb következménye a

tilalomnak a feketepiac, az uzsorások iránti kereslet növekedése. A probléma

tehát együtt jár az utóbbi években elharapózott uzsorás tevékenységgel és

annak jogszabályi korlátozásának kényszerével. A helyzet súlyosságára utal

az intenzív hazai büntetőjogi törvényalkotás, mivel a legkiszolgáltatottabb

rétegek évek óta áldozatul esnek az uzsorások kifinomultabb és erőszakosabb

módszereinek egyaránt.

Fenti jelenségek tehát komoly kihívások elé állították a jogalkotókat,

ráadásul egyre erőteljesebb lobbitevékenység indult meg a lakossági csődök

megelőzése és a magáncsődre vonatkozó eljárás bevezetése érdekében mind a

pénzügyi ellenőrzést gyakorló szervezetek, mind a civil szervezetek, mind a

közvélemény és az integrációs szervezetek részéről is. A magáncsőd azonban

a korábbiakban kifejtetteknél lényegesen bonyolultabb kérdés, ezért

intézmények szabályozása kellő megalapozást igényel, mind célját, mind a

részletszabályokat illetően.

2.4 A devizahitelesek megsegítését szolgáló jogszabályok

2011-ben az előző évekhez viszonyítva tovább nőtt a késedelmes háztartási

hitelállomány, mely és 2011. június 30-án 2906 milliárd forintot tett ki.

Szintén növekedett a 90 napon túli késedelmes hitelek állománya, amely

2011. június 30-án 1348 milliárd forint volt.

29

Szalai Ákos: i.m.

35

Az összes késedelem 65%-a, a 90 napon túli késedelem 60%-a kötődik a

jelzáloghitelekhez.30

A Központi Hitelinformációs Rendszerben (BAR-lista)

2011 szeptemberében összesen 832 ezer magánszemélyt tartottak nyilván 90

napon túli, a minimálbér összegét meghaladó hitelintézeti tartozással.31

2. ábra: Késedelmes lakossági hitelek állománya

Forrás: http://www.pszaf.hu/data/cms2317573/fogyved_kockazati_2011H1.pdf

(Letöltés napja: 2012. január 05.)

30

Forrás: http://www.pszaf.hu/data/cms2317573/fogyved_kockazati_2011H1.pdf 31

Mi az a magáncsőd és miért akarja az IMF? Forrás:

http://www.penzcentrum.hu/hitel/mi_az_a_magancsod_es_miert_akarja_az_imf.1031110.html (Letöltés

napja: 2012. február 06.)

36

3. ábra: Lakossági hiteleken belül a késedelmes hitelek aránya

Forrás: http://www.pszaf.hu/data/cms2317573/fogyved_kockazati_2011H1.pdf

(Letöltés napja: 2012. január 05.)

4. ábra: Késedelmes hitelek aránya 2011. szeptemberében

(Letöltés napja: 2012. január 05.)

37

A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete, az ombudsman és számos

civil szervezet több jogalkotói lépést kezdeményezett az elmúlt években a

lakáscélú devizahitelesek megsegítése érdekében: a jelzáloghitelek elő- vagy

végtörlesztésének lehetőségét, a középárfolyam kötelező alkalmazását, az

előtörlesztési díj maximalizálását, kilakoltatási moratóriumot stb. Ennek

ellenére „a 2010. év folyamán történt szabályozás egy nehezen átlátható

szabályozási környezetet teremtett”32

2011-ben ezért az országgyűlés

egységesebbnek és az adósok megsegítése szempontjából hatékonyabbnak

gondolt jogszabályokat alkotott meg. Ilyen a devizakölcsönök törlesztési

árfolyamának rögzítéséről és a lakóingatlanok kényszerértékesítésének

rendjéről szóló 2011. évi LXXV. törvény, mely preambuluma értelmében a

devizakölcsönzés következtében kialakult társadalmi szintű probléma

kezelése, az egyes devizák jelentős árfolyam-ingadozási hatásának átmeneti

tompítása, és ezzel a devizakölcsönnel rendelkezők helyzetének

kiszámíthatóbbá tétele, továbbá a lakóingatlanok egyidejű, tömeges

kényszerértékesítésének és az ingatlanpiacra gyakorolt káros hatásainak

megelőzése érdekében született.

Az egyszerűbb nevén devizatörvény arra biztosít lehetőséget a

devizahitelesek számára, hogy egy legfeljebb 36 hónapos időszakra a svájci

frank, euro, japán jen árfolyamváltozások hatásai nem jelennek meg, melyek

segítségével kiszámíthatóbbá válnak a fizetési terhek. Az időszak lejártát

követően azonban ismét az aktuális piaci árfolyamon kell törleszteni a hitelt

és a hitelintézet a kamatváltozásokat is érvényesítheti. A tárgyidőszakban a

piaci és a rögzített árfolyam eltéréséből adódó különbözet egy gyűjtőszámlán

halmozódik. Ez lényegében forinthitel felvételt jelent, melynek törlesztését a

tárgyidőszak után kell megkezdeni, egy időben azzal, amikor a devizakölcsön

törlesztése ismét a piaci árfolyamon történik. A rögzítés mértéke az egyes

devizáknál: euro esetében 250 HUF/EUR, svájci franknál 180 HUF/CHF, míg

32

A Felügyelet 2011. I. féléves fogyasztóvédelmi kockázati jelentése

38

japán jen esetében 200 HUF/100 JPY. A gyűjtőszámlán halmozódó összeg

nagysága a rögzített és a tényleges árfolyamától függ, azaz a forint hitel

összege annál nagyobb lesz, minél magasabb a piaci árfolyam. Az adós tehát

a devizahitele egy részét mindössze később esedékessé váló forinthitellé

átalakítja át, azaz törvényileg garantált hitelkonstrukció átütemezésben

részesül, átmeneti védettséget nyer az árfolyammozgások hatásától.

Az otthonvédelemmel összefüggő egyes törvények módosításáról szóló

2011. évi CXXI. törvény (végtörlesztésre lehetőséget biztosító törvény) 4.

szakasz (2) bekezdése pedig az alábbi kiegészítést illesztette a

hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII.

törvénybe (Hpt.): A Hpt. a 200/A. §-t követően a következő 200/B. §-sal

egészül ki: „200/B. § (1) A Magyar Köztársaság területén lévő lakóingatlanon

alapított zálogjog vagy a Magyar Köztársaság 2005. évi költségvetéséről

szóló 2004. évi CXXXV. törvény 44. §-a alapján vállalt állami készfizető

kezesség fedezetével fogyasztóval kötött deviza alapú kölcsönszerződés

alapján teljesített teljes előtörlesztés (a továbbiakban: végtörlesztés) esetén a

pénzügyi intézmény- amennyiben a (2) bekezdésben meghatározott feltételek

teljesülnek- a végtörlesztés forint összegének meghatározásakor svájci frank

esetén 180 HUF/CHF, euró esetén 250 HUF/EUR, japán jen esetén 200

HUF/100 JPY árfolyamot alkalmaz.” A kedvezménnyel való élés feltétele

tehát, hogy az adósnak rendelkeznie kell vagy kellett a rögzített összegnek

megfelelő forintvagyonnal, illetve devizahitelét forinthitelre válthatta. Ezzel a

lehetőséggel azonban az adósoknak csak egy szűk köre tudott vagy tud élni.

2.5 A bírósági végrehajtással kapcsolatos visszásságok

A polgári törvénykönyv rendelkezéseivel ellentétben számtalan jogosnak tűnő

kritika éri a bírósági végrehajtásról szóló törvényt. A végrehajtási eljárásba

39

ugyanis már jóval több olyan látens elem vegyülhet, mely sértheti a

tisztességhez és humanitáshoz fűződő követelményeket.

Aggályos többek között az, hogy a bírósági végrehajtási eljárás

rendkívül időigényes, egy átlagos eljárás akár 1-2 évig is elhúzódhat. Az első

árverésre nem ritkán az eljárás megindulásától számított 6-9 hónap múlva

kerül sor. Ennél is súlyosabb problémát vetnek fel az eljárással járó költségek,

mivel számos jogcímen különböző díjakat kell leróni, melyek mértékét a

bírósági végrehajtói díjszabásról szóló 14/1994. IM rendelet szabályozza. Egy

átlagos eljárás költsége a tartozás összegének nem ritkán hatod részét is

kiteszi, mely egy ingatlan esetén már riasztó mértékű. A visszásság egyik oka,

hogy a díjfizetési kötelezettségek egy része többszörösen jelentkezik egy

eljárásban, miközben valós közreműködői többletteljesítmény nem merül fel

(pl. közjegyzői díjak). Elvárható lenne fentiek ismeretében egy olyan jellegű

jogszabály-módosítás, mely maximalizálná a végrehajtási költségeket, és

lehetőség lenne arra is, hogy az eljárások során felmerülő költségek

indokoltsága is független személy vagy szervezet kontrollja alatt maradjon.

Összességében jóval hatékonyabban kellene érvényesíteni a káron szerzés

tilalmának polgári jogi alapelvét.

Az ombudsman észrevételei értelmében az a rendelkezés, hogy a

végrehajtás alá vont ingatlan kikiáltási árát a harmadik árverést követően

tartott újabb árveréseken lakóingatlan esetén is a becsérték feléig lehet

leszállítani, sikertelen árverés esetén pedig a becsérték felének megfelelő

összeg fejében az ingatlan át is vehető, sem a hitelező, sem az adós érdekét

nem szolgálja. „A hitelező ugyanis követelésének csak egy részéhez jut hozzá,

az adós pedig amellett, hogy adott esetben elveszíti lakását, nem szabadul

kötelezettségeinek jelentős részétől sem, amely által teljesen kilátástalan

helyzetbe kerülhet.”33

33

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának jelentéseaz OBH 4938/2008. sz. ügyben

40

Mivel a hitelezők közötti megállapodások a gyakorlatban az esetek

többségében a nem lehetségesek, további probléma, hogy a bírósági

végrehajtási eljáráson kívüli értékesítésre csak abban az esetben van mód, ha

más végrehajtandó követelés nem áll fenn az adóssal szemben. Ezért ha

hazánkban „létezne olyan eljárás, amely az adóst az általa tett (tulajdonosi

jogai korlátozását jelentő) együttműködő gesztusaival arányos mértékben

honorálná, úgy a hitelezői kintlevőségek megtérülésére is jellemzően nagyobb

esély kínálkozna.”34

A felsorolt anomáliákat szintén orvosolhatná egy magánszemélyek

adósságrendezését lehetővé tevő jogszabály.

34

Előterjesztés a természetes személyek adósságrendezési eljárásának bevezetésére vonatkozó szabályozási

koncepció társadalmi vitájához

41

3. A FOGYASZTÓI CSŐD NEMZETKÖZI GYAKORLATA. A MAGÁNCSŐD

BEVEZETÉSÉNEK HAZAI KONCEPCIÓI

3.1 A magáncsőd szabályozásának szükségessége a nemzetközi

gyakorlatban

Az ókorban ismeretlen volt a csőd fogalma. Az adósrabszolgaság értelmében

az adós tartozásátért személyével felelt, s a határidő lejártával az adósság

kiegyenlítéséig a hitelező hatalma alá került. Kelet-Ázsiában az adósok

helyzetét azzal súlyosították, hogy aki háromszor csődbe ment, arra

halálbüntetést szabtak ki.35

A magáncsőd szabályozása angolszász eredetű: Angliában VIII. Henrik

idején, 1542-ben iktatták törvénybe. Az Egyesült Államokban már az 1789-es

alkotmány szabályozta. Nyugat-Európa legtöbb országában a jóléti állam

utolsó intézkedései egyikeként vezették be. Európában az első ilyen tárgyú

szabályozás Dániában született 1984-ben. 1986-ban az Egyesült

Királyságban, 1989-ben Franciaországban, 1993-ban Finnországban és

Norvégiában 1994-ben Svédországban, Ausztriában és Németországban

került sor fogyasztói csődszabályozás elfogadásra. Hollandia és Belgium

1998-ban, illetve 1999-ben alkotott jogszabályt e tárgykörben. A volt

kommunista blokk államai közül elsőként Csehországban született törvény a

magáncsődről 2008-ban.36

Látható, hogy a szabályozás szükségességének gondolata már jóval

azelőtt megszületett, hogy a hitelpiaci válság kitört volna. A jogalkotók

ugyanis a reklámpiac bővülése és a technológiai fejlődés következményeként

35

2338 év államcsődjei: körbeér a történelem Görögországban? Forrás:

http://www.mfor.hu/cikkek/2338_ev_allamcsodjei__korbeer_a_tortenelem_Gorogorszagban_.html (Letöltés

napja: 2012. február 05.) 36

A természetes személyek adósságrendezési eljárásáról szóló törvénytervezet. Forrás:

http://www.parlament.hu/irom39/02895/02895.pdf (Letöltés napja: 2011. december 10.)

42

már az 1980-as évek elejétől kezdve liberalizálták a fogyasztói hitelpiacok

működését, melynek következtében a lakossági hitelállomány nagyarányú

növekedésnek indult. Az élesedő verseny és az egyre agresszívabbá váló

hirdetések egyre inkább arra ösztönözték a hitelintézeteket is, hogy jelentős

kockázatokat vállalva egyrészt ne vizsgálják szigorúan a hiteligénylők anyagi

helyzetét. Az egyéni hiteligénylőket pedig arra, hogy az önkontroll helyett a

fogyasztással kapcsolatos ösztöneiknek engedjenek szabad utat, melynek

következtében a háztartások jelentős arányban kezdtek túlzottan eladósodni.

A gazdasági konjunktúra és a széleskörű foglalkoztatottság éveiben mindez

nem is jelentett problémát, amely azonban mindvégig ott lappangott a modern

tőkés termelési viszonyok árnyékában.

Amikor a gazdasági recesszió és ennek nyomán a növekvő

munkanélküliség bekövetkezett, a helyzet a 90-es évek közepére egyre

súlyosabbá vált, s az államok közigazgatási és szociális rendszerének

túlterheltségével fenyegetett. A polgári bírósági szervezet és a végrehajtással

foglalkozó szervezetek erőforrásait ugyanis javarészt a hitelezési

jogviszonyból eredő eljárások emésztették fel. Az áldozatok azonban

csaknem feleslegesnek bizonyultak, ugyanis az ügyek döntő hányadában a

hitelezőnek csekély esélye van arra, hogy hozzájusson követeléséhez. Ilyen

helyzetben a jogalkotók nem maradhattak tétlenek, felismerték nem csak a

fogyasztók felelősségét, hanem sajátjukat is, csakúgy, mint a hitelnyújtók nem

kellően körültekintő gyakorlatát. Belátták továbbá azt is, hogy az állami

beavatkozás elmaradása súlyos következményekkel jár az állam alapvető

feladataként funkcionáló szociális ellátó rendszerekre, ezzel együtt az

államháztartásra és azokra a fegyelmezettebb társadalmi csoportokra is, akik a

hitelfelvétel lehetőségét racionális megfontolástól, előrelátástól, lemondástól

vezérelve kihasználatlanul hagyták.

A törvényhozó ezért nemzetgazdasági érdekből és szociális kényszerből

is az egyensúly helyreállításának jogi útját, más szóval a kötelmi

43

jogviszonyokba történő állami beavatkozás útját választotta. Céllá az

adósságspirálba került adósok társadalomba történő reintegrálása, a lakossági

eladósodás megelőzése, esetleg csökkentése, a felelős hitelezői magatartás

kialakítása vált. Mindehhez az a felismerés társult, hogy a kötelmi viszonyok

alapvetéseihez való merev ragaszkodás következtében a kilátástalan helyzetbe

került adós nem válik érdekeltté abban, hogy kötelezettségeit maximálisan

teljesítse, ha az adósságoktól való szabadulás az igen távoli jövőben válik

számukra lehetségessé. „Ez hosszabb távon (és akkora volumenben, amely

Nyugat-Európában a 80-as 90-es években tapasztalható és hazánkban

jelenleg fennáll) az államot fosztja meg az adóból származó jövedelmek egy

részétől, növeli a jóléti kiadásokat, csökkenti a fogyasztók általános bizalmát,

a termelékenységet és végső soron a gazdaság versenyképességét.”37

A szabályozások ennek megfelelően arra törekedtek, hogy megteremtsék

a szükséges egyensúlyt a pacta sunt servanda elve, a hitelezők méltányos

érdekei és az adósok társadalomba való reintegrációja között.

3.2 Hazai koncepciók

A hazai jog – szemben a fejlett politikai és gazdasági struktúrával rendelkező

demokráciákkal – nem ismeri a természetes személyre kiterjedő hatályú

csődeljárást. A csődeljárásról és felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX.

törvény alapján a csőd- és a felszámolási eljárás alanya adósként csak

gazdálkodó szervezet lehet. A csődtörvény preambuluma hangsúlyozza, hogy

a törvény a hitelezői érdekek védelmét szolgálja. Miért lenne más a helyzet

egyes magánszemélyek „csődbejelentése” esetén?

Az IRM törvényelőkészítő munkája a természetes személyek

csődszabályozásának vonatkozásában a 2007. évi megtorpanás után, 2008

37

A természetes személyek adósságrendezési eljárásáról szóló törvénytervezet.

44

őszén újabb lendületet vett, amit már nagy valószínűséggel a bankrendszer

globális megingása – ezzel a magánszemélyek (családok) tömegessé váló

krízishelyzete társadalmi kezelhetőségének szándéka – vezérelt. A

magáncsődről vagy fogyasztói csődről már 2001-ben, az első Orbán-kabinet

gondozásában született egy törvénytervezet, ám az végül nem került

elfogadásra, ahogyan a Gyurcsány-kormány szociális minisztériumának 2004-

es javaslata sem. A legutóbbi kormányszintű tervezet a Bajnai-kormány alatt

készült az igazságügyi tárcánál,38

de törvénybe iktatása kihasználatlan maradt.

A korábban kidolgozott koncepciók véglegesítésével a szocialisták ezt

követően már csak ellenzékből próbálkozhattak.

3.2.1 A természetes személyek adósságrendezési eljárásának hazai

koncepciója

A magáncsőd hazai bevezetésére tett kísérletek közül az eddigi legkomlexebb,

legkiérleltebb – törvényjavaslati szintű – koncepciót az MSZP, azon belül

Szekeres Imre és Simon Gábor nyújtotta be az országgyűlésnek 2011.

áprilisában.39

Indokolása szerint „a törvényjavaslat célja megteremteni az

adósságspirálba került adósok számára a hitelezőkkel való egyezségkötés -

szabályozott keretek között történő - megkísérlésének lehetőségét, ennek

sikertelensége esetén pedig az adós döntése alapján a szigorú feltételekhez

kötött mentesítést a fennmaradó kötelezettségeik alól, ezáltal elősegítve az

adósok társadalomba történő reintegrálását, a lakossági eladósodás

38

Természetes személyek fizetésképtelenségi eljárása. Forrás:

http://www.hfk.hu/docs/szige09/plenaris/termeszetes_szemelyek_adossagrendezesi_eljarasa_a_magancsod.p

df (Letöltés napja: 2012. február 05.) 39

Az elemzés forrása a továbbiakban a természetes személyek adósságrendezési eljárásáról szóló

törvénytervezet szövege

45

megelőzését, esetleg csökkentését, a felelős hitelezői magatartás

kialakítását.”40

Az adósságrendezési eljárásban meghatározott egyes irányadó

szabályok a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX.

törvényben, illetve a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvényben

foglalt szabályokkal parallelek. Vagyon, illetve jövedelem tekintetében pedig

a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény fogalmai

lennének alkalmazandók. Az egyes eljárások a Polgári perrendtartásról szóló

1952. évi III. törvény nemperes eljárásai körébe illeszkednének, melyben az

adós lakóhelye adná meg a helyi bíróság illetékességét. Mindezek a

megoldások elősegítenék az egyszerűbb jogalkalmazást.

3.2.1.1 A törvény hatálya, az eljárás megindítása

A törvény személyi hatálya az eladósodott természetes személyekre és

hitelezőikre terjed ki, melyben hitelezőnek az tekinthető, akinek az adóssal

szemben jogerős és végrehajtható bírósági, hatósági határozaton

(végrehajtható okiraton) alapuló, nem vitatott, vagy elismert, lejárt pénz- vagy

pénzben kifejezett vagyoni követelése van. A törvényjavaslat értelmében

adósnak minősül az a természetes személy, aki nem képes vagy várhatóan

nem lesz képes a hat hónapon belül esedékessé váló tartozásainak

kiegyenlítésére. A szabályozás hatálya ugyanakkor nem terjedne ki arra a

természetes személyre, aki saját neve alatt folytat üzletszerű gazdasági

tevékenységet. Az eljárás megindításának feltétele annak valószínűsítése az

adós részéről, hogy vagyona (jövedelme) kevesebb, mint a lejárt vagy hat

hónapon belül esedékessé váló tartozásainak összege. Másrészt az adósnak a

40

Természetes személyek adósságrendezési eljárásáról szóló törvénytervezet

46

hitelezők kielégítésébe bevonható, felhasználható vagyonából a tartozások

legalább 25 %-ára fedezetet kell nyújtania.

Rendkívül fontos, hogy adós megfelelő előéletéhez és

jóhiszeműségéhez kötődjön az eljárásban történő részvétel lehetősége. Az

egyezségkötési eljárás lefolytatása iránti kérelmet csak olyan adós nyújthatná

be az illetékes bíróságnál, akit korábban gazdasági bűncselekmény illetve

hitelezők megkárosítása miatt jogerősen nem ítéltek el, végrehajtási

eljárásban bizonyítottan rosszhiszemű magatartást nem tanúsított. E feltételek

teljesülése esetén is 10 évente legfeljebb egyszer jogosult kérelem

előterjesztésére, mivel az adósságok alól történő mentesítésnek lényegében

egyszeri lehetőséggé kell válnia. Amennyiben a magáncsőd szabályait

kérelmező adós ellen már bírósági végrehajtási eljárás lenne folyamatban,

annak jogerős befejezéséig nem kezdeményezhetné az adósságrendezési

eljárás megindítását, kivéve, ha ehhez a hitelező vagy a hitelezői választmány

hozzájárulna. Ugyanakkor amennyiben az adósságrendezési eljárás

megindulna, ezalatt a végrehajtás iránti kérelmet az adósságrendezési eljárás

megszüntetéséig a bíróság hivatalból felfüggesztené.

A kérelemnek tartalmaznia kell a fizetésképtelenséget vagy az azzal

fenyegető helyzetet valószínűsítő tényeket, továbbá tartozáselismerő

nyilatkozatot a hitelezői követelések vonatkozásában. Szükséges emellett a

vagyoni helyzetére, jövedelmére, tartozásaira, hitelezőire vonatkozó adatok és

okiratok, valamint a megelőző 5 éven belül megkötött vagyonátruházási

jogügyletek és nyilatkozatok csatolása. A kérelemhez kell mellékelni azt a

nyilatkozatot is, melyben az adós vállalja, hogy az egyezségkötési eljárás

sikertelensége esetén a gyorsított csődeljárásban a vagyonfelügyelő

rendelkezhet a hitelezők javára az eljárásba vont vagyonával, jövedelmével.

Amennyiben törvényi akadály nem merül fel, a bíróság helyt adó végzést hoz

és egyben vagyonfelügyelőt rendel ki, majd gondoskodik arról, hogy e tények

az adósságrendezési eljárás céljára létrehozott honlapon közzétételre

47

kerüljenek. Ettől kezdődően az adóst – bizonyos feltételek mellett – fizetési

haladék illeti meg, azonban új kötelezettséget már csak a hitelezői

választmány vagy a vagyonfelügyelő hozzájárulásával vállalhat.

3.2.1.2 Az eljárás szakaszai

A törvényjavaslat az adósságrendezési eljárás három, egymásra épülő eljárási

szakaszát tartalmazza:

az egyezségkötési eljárást,

a gyorsított csődeljárást,

illetve a tartós törlesztési eljárást.

Lényegében elmondható, hogy az adósságrendezési eljárásnak kétféle

formája van: a megállapodás alapján lefolytatott (egyezségkötési), illetve a

megállapodás hiányában lefolytatott (gyorsított csődeljárás, tartós törlesztési

eljárás). Utóbbinak nem feltétele a hitelezők jóváhagyása, mert a lényeges

döntéseket a bíróság hozza meg. Az egyezségkötési eljárás lényege, hogy az

adósnak – az adósságrendezési terv elfogadása érdekében – a hitelezőkkel

történő egyezség megkötésére kell kísérletet tennie. A gyorsított csődeljárás

egy következő lépcsőfok, az egyezségkötési eljárás sikertelensége esetére.

Ekkor egy ún. felosztási tervet kell készíteni, amely alapján a hitelezők a

törvényben meghatározott módon kielégítést nyerhetnek. Ezt követően a

vagyonfelügyelő az adós kötelezettségvállalása alapján – a törvényben előírt

időtartam alatt – a csődvagyon terhére kielégítést nyújt a hitelezők részére. A

konkrét ügyekben azonban nem feltétlenül kerül sor mindhárom szakasz

szerinti eljárás lefolytatására, mert az az adós, illetve a hitelezői választmány

döntéseitől függ.

48

Az eljárás során lényeges azonban, hogy mindhárom érdemi döntési

pontján – az adósságrendezési terv jóváhagyásakor, az eljárások idő előtt

történő megszüntetésekor és az adós mentesítésekor – a végső szót, azaz a

jogerős végzést a bíróság mondhassa ki, hozhassa meg. Az eljárások

elhúzódását azonban annak természete miatt meg kell akadályozni, ezért a

bíróság abban csak egy döntéshozó (valamint jogorvoslati) fórum és nem

irányító szerepkört tölt be. Ellentétben azonban a gazdálkodó szervezeteknél

alkalmazott csődeljárástól, a bíróság a hitelezők jóváhagyásától függetlenül

jogosulttá válik a döntések meghozatalára.

3.2.1.3 A vagyonfelügyelőre vonatkozó szabályok

Az eljárásba bevont vagyont – mely tulajdonképpen egy, az adós által a

vagyonfelügyelő javára engedményezett vagyon – lényegében az egész eljárás

kulcsfigurája, a vagyonfelügyelő kezeli. A vagyonfelügyelő jogszabályban

meghatározott feltételekkel (szakirányú szakképzettséggel) és széleskörű

jogosultságokkal rendelkező természetes személy lehet, akire az általános

kizárási feltételek nem teljesülnek. A vagyonfelügyelőt a tevékenységéért díj

(mely munkadíjból és jutalékból áll) és költségtérítés illeti meg. Díjazására a

bírósági végrehajtás során irányadó szabályokhoz hasonló előírások

vonatkoznának. Az indokolás szerint a vagyonfelügyelőt érdekeltté kell tenni

az egyezségkötés előmozdításában, úgy, hogy ezáltal – a csődeljáráshoz

hasonlóan – többletdíjazásban részesülne. Célszerű a díjazását a hitelezői

megtérülés arányához is kötni.

A vagyonfelügyelő az adósságrendezési eljárás mindhárom

szakaszában fontos feladatot kap, munkája hasonló ahhoz, amit a csődtörvény

alapján a vagyonfelügyelő és a felszámoló végez a cégek csődeljárása és

felszámolási eljárása során. Szerepkörében a bírósági végrehajtók és a

49

felszámolói tevékenység folytatására jogosult személyek vagy cégek

járhatnának el az ezzel kapcsolatos jogszabályi követelmények teljesülése

esetén. A névjegyzékben szereplő vagyonfelügyelő kirendeléséről az eljáró

bíróság határozna.

A vagyonfelügyelő legfontosabb feladata a hitelezői érdekek szem előtt

tartása, a követelések lehető legteljesebb kielégítése, ezért kontroll alatt kell

tartania az adós pénzügyi helyzetét, vagyoni ügyleteit. Az adóst pedig

fokozott együttműködési kötelezettség terheli az eljárás teljes időtartama alatt.

A vagyonfelügyelő tevékenységéről a törvény által előírt formában a

hitelezőket folyamatosan tájékoztatja. Megkísérli a vagyon értékesítését, majd

a hitelezők felé teljesíti az adóst törlesztési kötelezettségeit. Ennek érdekében

előzetesen át kell tekintenie az adós vagyoni helyzetét (vagyontárgyait,

kötelezettségeit, szerződéseit, bankszámláit), melynek során megismeri az

adós valós vagyoni, jövedelmi helyzetét. Mindez azáltal teljesül, hogy

előzetesen beszerzi az adós a személyazonosítására, a lakóhelyére,

munkahelyére, jövedelemére és a végrehajtás alá vonható vagyontárgyaira

(ingó, ingatlan vagyon, bankszámla, betét, értékpapír, érdekeltség gazdasági

társaságban stb.) vonatkozó adatokat. Ehhez a törvény biztosítja számára,

hogy megkereséssel élhessen az adós személyére és vagyonára vonatkozó

adatokat kezelő hatóságok, egyéb szervezetek felé.

Feladatainak elvégzése körében a hitelezőket közvetlenül, illetve

nyilvános felhívás útján fel kell szólítania az adóssal szembeni követeléseik

30 napon belül történő bejelentésére. A bejelentett követeléseket

nyilvántartásba kell vennie, a törvényi sorrend szerint osztályoznia kell,

döntenie kell azok vitatott vagy nem vitatott voltáról. A csődtörvényben a

fizetésképtelen cégekre vonatkozó szabályokkal azonos módon az érintettek

felé eleget tesz tájékoztatási kötelezettségének, melyre észrevételek,

kifogások terjeszthetők elő.

50

A vagyonfelügyelő további feladata az egyezségi javaslat hitelezőkkel

való elfogadtatását célzó tárgyalásokon való részvétel és az ott született

megállapodások ellenjegyezése. Ellen kell jegyeznie ezeken felül az adós

mindazon ügyleteit, amelyek meghaladják a mindennapi életben szokásos

kifizetéseket, kötelezettségvállalásokat. Ezen felül arra is jogosult, hogy

keresettel támadja meg az adósnak az egyezségkötési eljárás kezdő napját

megelőző öt éven belül és az eljárás kezdetét követően megkötött szerződéseit

vagy jognyilatkozatait, amennyiben azok az a hitelezői érdekeket sértő

fedezetelvonást valósít meg.

3.2.1.4 Az egyezségkötési eljárás

Az egyezségkötési tárgyalásra a vagyonfelügyelő hívja össze a hitelezőket,

illetve ő irányítja az egyezségi tárgyalást is. Hasonlóan a csődtörvényben

foglalt szabályokhoz, a hitelezők az egyezségkötési eljárás során ugyanúgy

választmányt alapíthatnak, ahogyan ez a cégek csődeljárásában biztosított

számukra. A tárgyalást megelőzően az adós köteles a fizetőképesség

helyreállítását célzó egyezségi javaslatot készíteni. A hitelezői

választmánynak az eljárás megindításától számított kilencven napon belül –

többségi alapon – határozatot kell hoznia az adósságrendezési tervről vagy

javaslatról. Az adósságrendezési eljárásban ez a körülmény jelentené az egyik

legfontosabb változást a végrehajtási eljáráshoz képest. Az adósnak jelenleg

ugyanis még valamennyi hitelezőjével meg kell egyeznie az esetleges

szerződésmódosítás tekintetében. A gyakorlat azonban jelenleg mindezt még

lényegében ellehetetleníti. Ennek megfelelően megjegyzést érdemel, hogy a

magáncsőd az adós szempontjából elsősorban akkor jár előnyökkel, ha több

hitelező irányába kell teljesítenie. Ha a tartozás összegének döntő hányada

egyetlen hitelezővel szemben áll fenn, akkor mindkét fél szempontjából

51

egyszerűbb és célravezetőbb lehet a jelenleg is hatályos jogi feltételek szerint

megvalósuló kétoldalú tárgyalás.

Amennyiben az egyezség – megfelelő szavazati arány megléte esetén –

létrejön, abban az esetben az adós írásban megállapodik a hitelezőkkel az

adósság rendezésének részletfeltételeiről (az egyes engedményekről, fizetési

könnyítésekről, követelések elengedéséről, biztosítékokról, az egyezség

végrehajtása ellenőrzésének módjáról stb.). A tartozások alól történő

mentesítés a terv teljesítésének függvényében áll be. Amennyiben az abban

foglaltakat jogszerűnek ismeri el, az egyezségkötés tényét ellenjegyzést

követően a vagyonfelügyelő jelenti be a bíróságnak. A bíróság az

egyezségkötést végzéssel jóváhagyja, és az egyezségkötési eljárást befejezetté

nyilvánítja.

3.2.1.5 A gyorsított csődeljárás

Amennyiben az adós és a hitelezők nem jutnának egyezségre, a bíróság a

vagyonfelügyelő által előterjesztett kérelem alapján az egyezségkötési eljárást

végzéssel megszünteti és megállapítja, hogy az adósságrendezési eljárás a

második szakaszába, vagyis a gyorsított csődeljárás fázisába lép. Ekkor az

adós fizetési haladéka a kilencvenegyedik napon megszűnik. A bíróság

végzését a korábban már említett nyilvános honlapon közzé kell tenni.

Természetesen e végzéssel szemben az eljárásban részt vevő felek (az adós és

a hitelezői választmány) jogorvoslati kérelemmel élhetnek.

A létrejött egyezség ténye még jelentheti feltétlen akadályát a gyorsított

csődeljárásnak, mivel az egyezség végrehajtását a vagyonfelügyelő feladata

figyelemmel kísérni. Abban az esetben, ha az egyezséget megszegő

magatartást észlel, az adóst figyelmeztetésben részesíti, illetve a cél

véglegesnek tűnő meghiúsulása esetén a bíróságtól kérnie kell az egyezség

52

hatályon kívül helyezését és a gyorsított csődeljárás megindítását. Ezen

kérelem bíróság elé terjesztésére a hitelezők is jogosultak.

A csődeljárás során a vagyonfelügyelő a korábbi szakaszban

számbavett adósi vagyon és a tartozások alapján felosztási tervet készít és tesz

közzé, majd a hitelezőket értesíti a vagyontárgyak értékesítési rendjéről.

Mindezt az adós által az adósságrendezési eljárás megindítása előtt adott

felhatalmazás alapján teszi meg, azaz tulajdonosként a hitelezők javára

rendelkezik a vagyonnal, dönt annak értékesítéséről, a befolyó bevétel

hitelezők közötti felosztásáról. Az értékesítésre vonatkozó szabályok

megegyeznek a bírósági végrehajtási eljáráson kívüli értékesítés szabályaival.

Amennyiben ezen szabályok szerint az értékesítés meghiúsul, a továbbiakban

a bírósági végrehajtási eljárásban irányadó szabályok szerint történne az

értékesítés.

Azon vagyontárgyak, amelyek a végrehajtási törvény alapján mentesek

a végrehajtás alól, a magáncsőd során sem válhatnak a csődvagyon részévé.41

Az ingatlant alapvetően árverésen lehet értékesíteni. Az árverésre és a

kielégítési sorrendre vonatkozó normák javarészt szintén egyeznének a Vht.

rendelkezéseivel. Az értékesítésekről, illetve az azokra tett intézkedésekről a

vagyonfelügyelő értékesítési naplót vezet.

A gyorsított csődeljárás befejezését követően a vagyonfelügyelő

záróelszámolást készít, amely az adós eljárásba bevont vagyontárgyai

felsorolását, a teljesített és a ki nem elégített hitelezői követeléseket és az

adós megmaradt vagyontárgyait sorolja fel. A záróelszámolást a bíróság

hagyja jóvá, ezzel egyidejűleg végzéssel dönt a gyorsított csődeljárás

megszüntetéséről, majd gondoskodik annak honlapon történő közzétételéről.

Az adós a záróelszámolás közzétételét megelőzően kérheti a bíróságtól, hogy

az adósságrendezési eljárás tartós törlesztési eljárásként folytatódjon.

Amennyiben a bíróság a kérelemnek helyt ad, a tartós törlesztési eljárás

41

Az eljárás alá tartozó jövedelem és vagyon meghatározásakor a Vht. 74. és 90-96/B szakaszai irányadóak.

53

elindítást végzéssel elrendeli el, amennyiben megállapítható, hogy a gyorsított

csődeljárás jogszerűen lefolytatásra került, az adós tartós törlesztési eljárásra

irányuló kérelmében vállalta a törvényben meghatározott kötelezettségek

teljesítését, és a hitelezők sem tiltakoztak eredménnyel az eljárás ilyen irányú

folytatása ellen. A hitelezők akkor élhetnek kifogással a tartós törlesztési

eljárás elrendelése ellen, ha valószínűsítik, hogy az már igényérvényesítési

eljárásokhoz képest jogos érdekeik jelentős sérelmét okozná. A bíróság

fentiek alapján ad helyt vagy utasítja el a tartós törlesztési eljárás

megindítását.

3.2.1.6 A gyorsított csődeljárás

A tartós törlesztési eljárásban az adós eljárás alól kivett jövedelmének és

vagyonának meg kell egyezniük a Vht-ben foglaltakkal, mert szükséges annak

biztosítása, hogy az adós és azok, akiknek eltartására kötelezett, az eljárás

ezen, több évig tartó időszakában megélhetése, létfenntartása ne kerülhessen

veszélybe. Ennek érdekében a bíróságnak kell rendelkeznie a csődvagyonból

kivett vagyon illetve jövedelem mértékéről és annak a teljes jövedelemhez

viszonyított arányáról.

A tartós törlesztési eljárás időtartama öt év, melyet a bíróság két évvel

lerövidíthet vagy egy évvel meghosszabbíthat attól függően, hogy az adós

vagyoni-jövedelmi helyzetében értékelhető változás várható-e. Amennyiben

igen, a hosszabb eljárás adott esetben érdemben segítheti elő a hitelezői

követelések teljesítését, a rövidebb pedig elejét veheti annak, hogy az eljárás

előre látható költségei meghaladják a törlesztőrészletek teljes összegét.

Ezen eljárási szakaszban a vagyonfelügyelő kezeli az adós vagyonát,

jövedelmeit a hitelezők javára, az adós külön hozzájárulása vagy rendelkezése

nélkül, azaz az előre meghatározott csődvagyon terhére a törvényben

54

meghatározott kielégítési sorrend42

szerint a hitelezők számára arányos

törlesztést teljesít. A tartós törlesztési eljárás lezárultát követően a

vagyonfelügyelő záróelszámolást készít, a bíróság pedig gondoskodik annak a

honlapon történő közzétételéről. Ezzel párhuzamosan az adós korábbi

vállalásainak maradéktalan teljesítése esetén a bíróságtól kérheti annak

megállapítását, hogy az eljárás befejezésekor nem teljesített követelések a

továbbiakban bírósági úton ne legyenek érvényesíthetőek. Az ez alapján

hozott mentesítő határozat független lenne attól, hogy a követelések hány

százaléka került kielégítésre az eljárás idején. A mentesítés sokkal inkább az

adós tartós törlesztési eljárásban tanúsított lelkiismeretes magatartásán

alapulna, azaz, hogy mindvégig maradéktalanul eleget tett-e vállalt

kötelezettségének. A törvényjavaslat mindezek mellett kiemeli, hogy a

hitelezői követelések elévülésének a teljes eljárás időtartama alatt szünetelnie

kell.

A jogszabály-tervezetbe beépítésre került egy prevenciós vagy

pedagógiai célzatú rendelkezés is: az adósnak az adósságrendezési eljárás

során kötelezően írja elő, hogy meghatározott pénzügyi ismereteket oktató

tanfolyamon, illetőleg tanácsadáson vegyen részt. Mivel az adós korábban

adósságokat halmozott fel, alappal feltehető, hogy ez hiányos pénzügyi

ismereteire is visszavezethető. Ezért megelőző jellegű célzattal segítséget kell

nyújtani számára ahhoz, hogy a jövőben részéről az adósság

felhalmozódásához vezető esetleges hibákat könnyebben küszöbölhesse ki. A

megoldás egyik eleme tehát az adósok tudatosítása, oktatása. Ez

megvalósulhatna előadások, képzések formájában, melyek arra épülnének,

hogy világossá tegyék az adósságcsapdába került személyek részére, hogy

melyek azok a világgazdasági és nemzetgazdasági, valamint politikai,

szociálpolitikai folyamatok, pszichológiai problémák, amelyek

42

A törvényjavaslat szerint a tartós törlesztési eljárásban a kielégítési sorrend a Vht. vonatkozó szabályaival

megegyező.

55

közrejátszhattak és közrejátszanak nehéz helyzetének kialakulásában.

Felszínre kerülhetnének az anyagi fogyasztás, a pénzügyi kockázatvállalás

aktuális kérdései. Az adósokat rá kell vezetni arra, hogy mi lehetett az a

hibasorozat, amely személyes lecsúszását idézte elő, ennek megfelelően mit

tanácsos a jövőben tenniük annak érdekében, hogy a hasonló jellegű

szituációkat elkerülhessék, illetve melyek azok a lépések, amelyeket

lehetőségük van megtenni saját sorsuk jobbra fordítása érdekében. Nem

utolsó sorban milyen jogi és egyéb lehetőségeik, technikák vehetők igénybe a

hatékony adósi érdekvédelem érvényesítése céljából.

Az adós részéről az adósságrendezési terv elkészítésének kötelezettsége

e nevelési folyamatnak egyébként már önmagában kezdő mozzanata, de

kívánatos, hogy a továbbiakban az adós speciális pénzügyi tanácsadáson is

részt vegyen. Az adósságrendezési eljárásban fontos tanácsadói,

közreműködői feladatokat látnának el emellett a családsegítő szolgálatok is. A

Pénzügyi Szervezetek Lakossági Figyelője Közhasznú Egyesület javaslata

mindezt kibővítené krízisközpontok felállításával is, melyek feladata a

fizetésképtelenné vált, vagy veszélyeztetett családok „segítése, tanácsadás,

felvilágosítás a jogokról, lehetőségekről, pályázatok, egyéb lehetőségek

kihasználása, közvetlen kapcsolat a munkaügyi központokkal. E központok

ismertetik az adósokkal a lehetőségeket, azokat az ügymeneteket, amelyekkel

az ügy rendezhető.”43

Nem lehet kevésbé fontos a pénzintézet hitelezéssel kapcsolatos etikai

normáinak szigorítása, a pénzintézeti dolgozók etikai normaszintjének

emelése és fenntartása. Ez elérhető lehet többek között a hitelszerződési

feltételek interneten történő nyilvánossá tételével, azzal, hogy e feltételektől

az ügyfél hátrányára nem lehet eltérni. Emellett meg kellene fontolni a

pénzügyi termékek reklámozása vagy reklámbevétele után kivetendő adót is,

43

A PSZLF 13 pontja a hitelválság megoldására. Forrás:

http://www.pszlf.com/index.php?option=com_content&view=article&id=80:a-pszlf-13-pontja-a-hitelvalsag-

megoldasara&catid=75:atfogo&Itemid=60

56

melyet kötelezően a lakosság pénzügyi kultúra szintjének emelésére kellene

felhasználni.

Célszerű lenne továbbá egy olyan kötelezettség előírása a bankok

számára, melyben az ügyfél részére írásbeli tájékoztatást adnak a felkínált

hitelkonstrukciók tartalmáról, kockázatáról, a várható teljes fizetési

kötelezettségéről. Az ilyen vagy ehhez hasonló intézkedések tehát

kiegészítenék az átlagos hiteligénylők jelenleginél magasabb szintű pénzügyi

ismereteit.44

3.3 A magáncsőd szabályozásának aktualitásai

Az évek óta elhúzódó pénzügyi válság végjátékaként Magyarország

kormánya a Nemzetközi Valutaalappal történő tárgyalások megkezdésére

kényszerült. Sajtóértesülések szerint az IMF a hazánknak nyújtandó hitelkeret

egyik feltételéül a magáncsőd törvénybe iktatását kívánja szabni. Bár a

találgatások részletezése nem képezheti e dolgozat témáját, annyi bizonyos,

hogy a magáncsőd törvényi szabályozására mutatkozó igény az elmúlt egy

évben folyamatosan növekedett annak ellenére, hogy az adósok számára a

korábban már említésre került jogszabályokkal, árverezési és kilakoltatási

moratóriumokkal igyekeztek állami szintű védelmet biztosítani. 2011 nyarán

már a pénzügyi kormányzat részéről is elhangzottak olyan kijelentések, mely

szerint érdemes lenne a magáncsőd intézményét bevezetni, elsősorban olyan

jogalkotási technikával, amely fentieket egyben a csőd-, és felszámolási

eljárás átalakításával hangolja össze.45

Annyi talán leszögezhető, hogy az IMF

esetleges részvétele a magáncsőddel kapcsolatos jogszabály kidolgozásában

vagy véglegesítésében segíthet abban, hogy minden érdekelt számára

elfogadható norma szülessen.

44

Uo. 45

Mi az a magáncsőd és miért akarja az IMF?

57

2011 második félévében a Magyar Nemzeti Bank szakértői részéről is

fokozottabb aktivitás volt érzékelhető a magáncsőd törvényi szabályozásának

bevezetése érdekében.46

A magáncsőd általunk javasolt szabályozási

megoldása a hitelezők jogait teljes mértékben tiszteletben tartó és a

lakóingatlan tulajdonjogát vagy tartós birtoklását biztosító eljárás ötvözete

lenne, mely „a többségi döntéssel minden hitelezőt kötő csődegyezség

intézményével támogatná a többé-kevésbé fizetőképes adósok és azok

hitelezőinek közös, kölcsönös előnyökön alapuló együttműködését, a

tartozások újratárgyalását. (…) ehhez az adósoknak maximális

együttműködést kellene vállalniuk, azaz hogy vagyontárgyaik értékesítéséből

és jövedelmük nagy részének több éven keresztüli elvonásából lehetőségeikhez

mérten a lehető legteljesebben kielégítik hitelezőik követeléseit. A

magáncsődeljárás végén azonban minden fennmaradó fedezetlen adósság

alól mentesülést nyerhetnek, ami érdemi könnyebbséget jelent a mai

helyzethez képest, amikor egy adósságspirál miatt a behajtási próbálkozások

akár életük végéig kísérhetik őket.” 47

Az idézett szövegrész alapján az MNB javaslata nem több és közel sem

kimerítőbb, mint az ismertetett törvényjavaslat. A tanulmány újdonsága a

továbbiakban abban ragadható meg, hogy míg a magáncsőd nemzetközileg

alkalmazott gyakorlata szerint az eljárások során az adósok általában

elveszítik lakóingatlanjukat, addig a magyarországi ingatlanviszonyok

sajátosságaira tekintettel arra tesznek javaslatot, hogy „a többfelé eladósodott,

de különböző tartozásaik közül jelzáloghitelüket fizetni képes adósok a

magáncsődben megmenthessék lakáskölcsönüket és ezzel együtt otthonukat is.

A hitelezők összessége védelmének követelménye miatt ez azonban csak akkor

46

Jelentés a pénzügyi stabilitásról. 2011. november. Forrás:

http://www.mnb.hu/Root/Dokumentumtar/MNB/Kiadvanyok/mnbhu_stabil/mnbhu_stab_jel_201111/jelentes

_penzugyi_stabilitas_201111_hu.pdf (Letöltés napja: 2012. február 10.) 47

Jelentés a pénzügyi stabilitásról

58

lehetséges, ha az adós fizetni tudja lakáshitelét, lemond esetleges egyéb

vagyontárgyairól, és valamelyest egyéb adósságait is képes törleszteni.” A

tanulmány egy további új elemmel is kiegészül, ami a követelések

érvényesítéséhez tapadó rendkívül magas költségek negatív hatásainak

tompítását célozza. Az a megfogalmazás, mely szerint „a külső szereplők

részére fizetendő díjakat szabályozással alacsony szinten kellene tartani” még

meglehetősen általános és megfoghatatlan, újszerű viszont az az – ugyancsak

absztrakt módon megfogalmazott – indítvány, hogy „a folyamatok

koordinálását kormányzati nonprofit szervezetekre lehetne bízni.”48

Az MNB indítványa tehát előtérbe helyezi az otthon megtartását,

ugyanakkor újító szándékkal elengedhetetlennek tartja, hogy a magáncsőd

működtetésének költségei alacsonyak maradjanak, például azáltal, hogy a

folyamatok koordinálását kormányzati nonprofit szervezetek végezzék. Az

MNB-nél is tovább megy e tekintetben a PSZLF javaslata, melynek

értelmében „ha az adós önhibájából nem tudja teljesíteni a módosított

hitelszerződés szerinti kötelezettségeit sem, akkor egyéni csődeljárás

lefolytatására kerül sor, az eszközkezelő portfóliójából kiutalandó

bérlakásban, vagy, ha ez jár kisebb költséggel, az adós lakásában (melynek

tulajdonjoga az eszközkezelőre száll át) kell elhelyezni.”49

48

Uo. 49

PSZLF jelentés alulnézetből. A devizahitel-válság kialakulásának okairól és 2010. évi magyarországi

fejleményeiről. Forrás:

http://www.pszlf.com/index.php?option=com_content&task=view&id=127&Itemid=60 (Letöltés napja:

2011. május 28.)

59

5. ábra

Forrás:

http://www.mnb.hu/Root/Dokumentumtar/MNB/Kiadvanyok/mnbhu_stabil/mnbhu_stab_jel

_201111/jelentes_penzugyi_stabilitas_201111_hu.pdf (Letöltés napja: 2012. február 10.)

3.4 A jelenlegi és tervezett rendszer összehasonlítása

A magánszemélyek adósságrendezési eljárásának vagy ha úgy tetszik

magáncsődnek részletező bemutatása megvilágította, hogy jelenleg űr tátong

az egyes adósok jogai és lehetőségei között aszerint, hogy természetes

személynek avagy gazdálkodó szervezetnek minősülnek. A csőd- és a

felszámolási eljárás alanya adósként ugyanis ma még csak gazdálkodó

szervezet lehet. A Vht. pedig a korábbiakban említett módon számtalan

igazságtalannak és aránytalannak tűnő rendelkezést tartalmaz, mely közelről

sem tekinthető adósbarátnak. A jelenleg hatályos jogszabályi környezetben az

adósnak állandó bizonytalansággal, folytonos peres és nemperes eljárásokkal,

az azok kapcsán felmerülő állandó megjelenési és ügyintézési, további fizetési

60

kötelezettséggel kell számolnia, amelyek szinte kiüresítik a rendeltetésszerű

joggyakorlás alapkövetelményeit.

A magáncsőd intézménye ezzel szemben „erősíti az adós és a hitelezők

közötti szabályozott együttműködést, csökkenti a szürke és feketegazdaságba

menekülés társadalmi szintű kockázatát, nem rontja az adósok teljesítési-

együttműködési készségét, hajlandóságát, mivel minden, törvényben

biztosított kedvezménynek, jogosultságnak »ára« lenne, azt a hitelezők felé

tett adósi vállalásokkal kellene ellensúlyozni.”50

Látható, hogy a magáncsőd nem minősülhet a devizahiteles vagy

lakáshiteles programok, jogszabályok alternatívájának, hiszen a magáncsőd

azokon a hiteleseken is segítene, akiket az egyéb lehetőségek nem képesek

védőhálójuk alá vonni. Akár azokra is vonatkozhatna, akiknek például „csak”

közműtartozásuk van vagy az is van. A magáncsőd intézménye lényegében az

összes adósságfajta kezelésére alkalmas lehet. Képes lehet a még törleszteni

tudó, de egyre nehezebb körülmények közé kerülő adósok fizetőképességének

helyreállítására, és a már fizetésképtelenné váló adósok újrakezdésben való

támogatására. Esélyt ad a hitelezői követelések legalább részleges

megtérülésére, és egyben az adós számára is új esélyt kínál az újrakezdésre, a

tiszta lapra.

A magáncsőd intézményének lényege tehát, hogy az adóst újra

alkalmassá teszi a társadalomba való integrálódásra, azáltal az

adósságrendezési tervben megtestesülő érdekeltség által, mely az adóst

kifejezetten érdekeltté teszi a teljesítésben, mivel így nyílik esélye a

kötelezettségektől való mentesítésülésre. A magáncsőd bevezetése

feltehetőleg elősegíti a felelős hitelezői magatartás tanúsítását is és

gyökeresen új felfogást képvisel az adós és hitelező közötti együttműködés

terén is, mivel a feleket elsősorban kooperációra készteti és nem a jog egyéb

területei által biztosított nyomásgyakorlási eszközök alkalmazását kényszeríti

50

A természetes személyek adósságrendezési eljárásáról szóló törvényjavaslat indokolása

61

ki. „Az eljárás során való együttműködés a hitelezőknek is érdekében áll,

mivel az eddigi európai és amerikai tapasztalatok alapján a megtérülési ráta

a fogyasztói fizetésképtelenségi eljárás esetén magasabb, mint más, a

kötelezettségek teljesítésére irányuló eljárások esetében.”51

Természetesen említést kell tenni a magáncsőddel kapcsolatosan

felmerülő kritikai észrevételekről is. Ezek egy része azt feltételezi, hogy az

intézmény bevezetése túlzott körültekintésre és nehézkességre kényszerítheti

a bankokat, amely komolyan visszavetheti a hitelezési piacot. A bankok

ugyanis pótlólagos garanciákat kérhetnek az ügyfelektől a hitelkihelyezések

során, mivel attól tarthatnak, hogy a hiteligénylők és felvevők akár spekulatív

célzattal is hajlamosak lennének magáncsődbe menekülni, mivel a hitelek egy

részének elengedése akár vonzó alternatíva is lehet. Ennek megfelelően a

korábbi tervezetekhez a bankszektor számos kritikai észrevételt tett:

véleményük szerint a magáncsőd „ronthatja a hitel-visszafizetési morált és

megalapozatlan illúziókat kelthet a társadalomban az adósságspirálból való

kijutás esélyeit illetően.”52

A magáncsőddel szemben állók attól is tartanak, hogy az egyes

feltételezett kockázatokat a hitelintézetek beépíthetik hitelkonstrukcióikba,

amelyek pedig már az ügyfelek irányába tartalmaznának vállalhatatlan

feltételeket. Mindez nemcsak a gazdaság egyes szektoraira – így pl. az

építőiparra – hatna hátrányosan, hanem a bankszektor stabilitását is

veszélynek tenné ki.53

Nyilvánvaló, hogy a jogszabályba olyan garanciális

elemeket kell építeni, mely amellett, hogy érdemi védelmet nyújt a

ténylegesen megcélzott csoportok számára, elkerülhetővé teszi a

visszaéléseket, azaz, hogy bárki indokolatlanul megszabadulhasson meg

pénzügyi kötelezettségeitől.

51

A természetes személyek adósságrendezési eljárásáról szóló törvényjavaslat indokolása 52

Beszámoló a Magyar Bankszövetség 2009. évi tevékenységéről. Forrás:

http://www.bankszovetseg.hu/anyag/feltoltott/Eves_jelentes_2010.pdf (Letöltés napja: 2011. június 10.) 53

Romániában nem támogatta az IMF a magáncsődöt – Miért? Forrás:

http://www.portfolio.hu/users/elofizetes_info.php?t=cikk&i=161158 (Letöltés napja: 2012. február 02.)

62

A magáncsőd intézménye, illetve a rá vonatkozó elképzelések

hazánkban annyira újszerűek, sokrétűek és képlékenyek még, hogy a majdan

megalkotásra kerülő jogszabály a kialakuló gyakorlatnak megfelelően, illetve

az esetleges visszaélésekre reagálva egészen biztosan folyamatos

módosításokra szorul majd. Ugyanígy azt is ki kell hangsúlyozni, hogy a

magáncsőd biztosításának lehetősége nem lehet független a felelős hitelezés

jogi eszközökkel történő kikényszerítésétől, a foglalkoztatottság növelésére

irányuló intézkedésektől és a szociális intézményrendszer annak megfelelő

átdolgozásától.

63

ÖSSZEGZÉS

Dolgozatomban a magánszemélyek adósságrendezési eljárásának vagy

hétköznapi nevén a magáncsődnek gazdasági, etikai, szociológiai,

szociálpolitikai és jogi szemléletű szintézisére tettem kísérletet, kihasználva a

témában rejlő, napról napra fokozódó aktualitást.

Ennek nyomán haladva szükségesnek ítéltem az állam gazdaság- és

szociálpolitikai szerepének történelmi szemléletű megalapozását és annak

aktuális társadalompolitikai jelentőségének megvilágítását. Ezt követően

kerítettem sort a jelenlegi gazdasági és pénzügyi válság kiváltó okainak

bemutatására, illetve annak társadalmi, gazdasági és politikai hatásainak

elemzésére. Ezen belül részletesen igyekeztem bemutatni azokat a tényezőket,

amelyek a mai magyar fogyasztó döntéseit befolyásolják, illetve motiválják.

A következő nagy fejezetet a hitelezéssel, a hitelnyújtókkal és a

hiteligénylőkkel kapcsolatos jogszabályi környezet bemutatásának szántam,

melyen belül előbb elemeztem azokat a polgári jogi és pénzügyi szabályokat,

amelyek a hitelviszonyokat szabályozzák. Ezt követően bemutattam a

hitelintézetek által alkalmazott legismertebb fizetéskönnyítő konstrukciókat,

azok előnyeit, de elsősorban hátrányait. Nem véletlen, hogy a pénzügyi

szervezetek felügyeletére hivatott intézmények számtalan kifogást, javaslatot

fogalmaztak meg az adósok védelme érdekében. Ezek egyes elemeit a

mindenkori kormány egyrészt beépítette, másrészt továbbfejlesztette a

jogszabály előkészítő munkája során egyrészt az adósok védelme, másrészt a

szociális katasztrófa megelőzése érdekében. Történt ez bizonyos helyzetekben

a pengeélen táncolva, hiszen a gazdasági élet szereplői nem minden esetben

nézték beletörődően a „pacta sunt servanda” ősi elvének felrúgását vagy

annak kísérletét. Rámutattam továbbá, hogy a jogalkotási folyamat nem

minden téren merítette még ki az adósok védelmére szolgáló lehetőségeket.

64

Ennek egyik gyenge láncszemének a bírósági végrehajtási eljárás tűnik, de a

legnagyobb adósság talán mégis a magáncsőd megalkotásának hiányában, de

legalábbis késleltetésében van, mivel a hazai jog – szemben a fejlett politikai

és gazdasági struktúrával rendelkező demokráciákkal – nem ismeri a

természetes személyre kiterjedő hatályú csődeljárást. A csődeljárásról és

felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény alapján a csőd és a

felszámolási eljárás alanya adósként csak gazdálkodó szervezet lehet.

A dolgozat harmadik nagy szerkezeti egységét ezért a magáncsőd

bemutatásának szántam, hiszen az többek között Nyugat-Európában hosszú

ideje működő jogintézmény. Ismertettem, hogy azokban az országokban

milyen gazdasági tényezők vezettek a magáncsőd bevezetéséhez és hogy

milyen nem kívánatos társadalmi folyamatok megelőzését szolgálták. Ezt

követően ismertettem, hogy hazánkban milyen régóta terítéken szerepel már a

magáncsőd bevezetésének gondolata, melynek során számtalan javaslat

előtérbe került már, de a legkiérleltebb, és legkomplexebb kidolgozás

egyenesen törvényjavaslati formát is öntött. E törvényjavaslat részletes

bemutatását és elemzését is az olvasó elé tártam, és igyekeztem az ettől

bizonyos részletekben eltérő javaslatokat is bemutatni, csakúgy, mint a

bevezetéssel szemben felmerülő kritikai észrevételeket is. A dolgozat záró

fejezetében pedig a jelenlegi rendszer és a lehetséges koncepciók egyes

lényegi elemei összehasonlítását állítottam középpontba.

A dolgozatban azt igyekeztem bemutatni, hogy a magáncsőd bonyolult,

helyenként ellentmondásos intézmény, melyet az aktuális hazai és

világgazdasági események, a jog alapelvei, a társadalmi igények és a

kormányon lévők politikai céljai egyaránt befolyásolnak. Az egyén

eladósodása nemcsak egyéni tragédiákat jelent, hanem annak tömegessé

válása a teljes társadalomi stabilitást megingathatja. A magáncsődnek tehát

szélesebb körű jelentősége van, mint hogy az egyes adóst kilátástalan

élethelyzetéből kimozdítsa. Azt sem szabad azonban elfelejteni, hogy a

65

magáncsőd egy tüneti kezelés, mely a gazdasággal, a fogyasztással, a

fogyasztói társadalommal kapcsolatos zsákutcákra is felhívja a figyelmet.

Ezért hatályba léptetését megelőzően, illetve azzal egyidőben haladéktalanul

neki kell kezdeni a fentiekkel kapcsolatos hibás társadalmi tudat képzés

keretei között történő megváltoztatásának is.

Minél szervezettebbé, modernebbé és felvilágosultabbá válik egy

társadalom, annál inkább képes befolyásolni az emberek döntéseit ezen a

téren is. A társadalmi kérdések azonban csak fokozatosan, a benne élők

közreműködésével, egyetértésével oldhatók meg. Ezért csak annyiban

korlátozhatók a gazdaság és a társadalom önműködő folyamatai, amilyen

mértékben azok megfelelő kompenzálásra kerülnek. Alkotmányos

berendezkedés keretei között a kívánatos állapot sohasem csak

korlátozásokon keresztül érhető el. A fogyasztással, hitelfelvétellel

kapcsolatos ismeretek átadása egy pedagógiai folyamat, s a jó pedagógus

inkább felvilágosít és ajánl, mintsem korlátoz vagy szankcionál.

66

FELHASZNÁLT IRODALOM

1. Ács Gábor - Fekete Emese - Simon Ernő: Amerikai tragédia - Nemzetközi

hitelválság. In: Figyelő, 2007. 32. sz.

2. Amnesty of Debts: Amicable agreement and statutory solution – European

Comission DG Employment, Social Affairs and Equal Opportunities

3. Apeldoorn, Jan C. van: The Fresh Start for Individual Debtors: Social,

Moral and Practical Issues – Az anyag eredeti verziója az INSOL

International Academics Group 2004. áprilisi konferenciáján került

előadásra

4. Bod Péter Ákos: Bevezetés a gazdaságpolitikába. Aula kiadó, 2006

5. Bod Péter Ákos: Fogyasztás, gazdasági konjunktúra és a pénzügyi válság

hatása az értékrendre. In: Fogyasztóvédelmi Szemle, 2010. 1. sz.

6. Bod Péter Ákos: Pénzügyi válság, gazdasági következmények és a

fogyasztók viselkedésének átalakulása. In: Fogyasztóvédelmi Szemle,

2009. 2. sz.

7. Cameron, Rondo: A világgazdaság rövid története. Maecenas Kiadó,

Budapest, 1995

8. Csillag István: Van-e visszaút? A gazdasági növekedés tényezőit

felemésztő koraszülött jóléti állam. In: Közgazdasági Szemle, 2009.

július-augusztus

9. Haas, Oliver J.: Overindebtedness in Germany – International Labour

Office Geneva Employment Sector 2006

10. Hankiss Elemér: Az ezerarcú én: emberlét a fogyasztói civilizációban.

Osiris, Budapest, 2005

11. Hernádi András: Fogyasztói magatartásmodellek ábécéskönyve a

világgazdasági válság tükrében. MTA, Budapest, 2009

67

12. Insolvencies in Europe 2006-2007: a survay by the Creditreform

Economic Research Unit Netherlands 2006

13. Janky Béla (szerk.): A fogyasztás társadalmi beágyazottsága. Műegyetemi

Könyvek, Budapest, 2005

14. Jobbágyi Gábor: Az élet joga: abortusz, eutanázia, művi

megtermékenyítés. Szent István Társulat, Budapest, 2004

15. Johanna Niemi-Kiesilainen: Consumer Bankruptcy in Comparison: Do

We Cure a Market Failure or a Social Problem? – University of Helsinki

16. Karoliny Eszter – Komanovics Adrienne – Mohay Ágoston – Pánovics

Attila – Szalayné Sándor Erzsébet: Az Európai Unió joga. Dialog Campus

Kiadó, Budapest–Pécs, 2009

17. Kengyel Miklós: Magyar polgári eljárásjog. Osiris, Budapest, 2010

18. Kilborn, Jason J.: The Hidden Life of Consumer Bankruptcy Reform:

Danger Signs for the New U.S. Law from Unexpected Parallel sin the

Netherlands

19. Kilborn, Jason J.: Two Deacades, Three Key Questions and Evolving

Answers in European Insolvency Law: Responsibility, Discretion and

Sacrifice

20. Kornai János: A posztszocialista átmenet és az állam. Gondolatok fiskális

problémákról In: Közgazdasági Szemle, 1992. 6. sz.

21. Kukorelli István (szerk.): Alkotmánytan. Osiris, Budapest, 1999

22. Livshits, Michµele Tertilt Igor and MacGee, James: Consumer

Bankruptcy: A Fresh Start - University of Western Ontario és Stanford

University

23. Losoncz Miklós: Az amerikai hitelválság és világgazdasági

következményei. In: Pénzügyi Szemle, 2008. 2. sz.

24. Nagy Zoltán: A gazdasági válság hatása a pénzügyi intézmények és

szolgáltatások szabályozására. In: Publicationes Universitatis

Miskolciensis. Sectio Juridica et Politica, 2010. 1. sz.

68

25. Reifner, Udo – Kiesilainen, Johanna – Huls, Nik – Springeneer, Helga:

Consumer overindebtedness and Consumer Law in the European Union –

Comission of the European Communities, Health and Consumer

Protection Directorate General 2003.

26. Soros György: A 2008 - as hitelválság és következményei. In: Pénzügyi

Szemle, 2009.2-3. sz.

27. Szabó Gábor: Szétszakadó világunk. Publikon Kiadó, Pécs, 2010

28. Szalai Ákos: THM? Többszáz százalék. In: Kommentár, 2008. 4. sz.

29. Wet schuldsanering natuurlijke personen (WSNP) 1998 – (természetes

személyek adósságrendezési eljárása - rendelkezései beépültek a holland

csődtörvénybe (Faillissementswet, 3. cím)

INTERNETES FORRÁSOK

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának jelentése az OBH

4938/2008. sz. ügyben. Forrás: www.obh.hu

Berend T. Iván: A jóléti állam: válság és kiutak. In: Magyar Tudomány

2003/10. Forrás: http://www.matud.iif.hu

Beszámoló a Magyar Bankszövetség 2009. évi tevékenységéről. Forrás:

http://www.bankszovetseg.hu

Bod Péter Ákos: Fogyasztás, gazdasági konjunktúra és a pénzügyi válság

hatása az értékrendre Forrás: http://www.fvszemle.hu

Elbukott a Lehman Brothers. Forrás: http://index.hu

Előterjesztés a természetes személyek adósságrendezési eljárásának

bevezetésére vonatkozó szabályozási koncepció társadalmi vitájához.

IRM, Budapest, 2009. február. Forrás: www.jogalkotas.hu

69

http://www.federalreserve.gov

A Felügyelet 2011. I. féléves fogyasztóvédelmi kockázati jelentése.

Forrás: http://www.pszaf.hu

Jelentés a pénzügyi stabilitásról. 2011. november. Forrás:

http://www.mnb.hu

PSZLF jelentés alulnézetből. A devizahitel-válság kialakulásának okairól

és 2010. évi magyarországi fejleményeiről. Forrás: http://www.pszlf.com

A PSZLF 13 pontja a hitelválság megoldására. Forrás:

http://www.pszlf.com

Romániában nem támogatta az IMF a magáncsődöt – Miért? Forrás:

http://www.portfolio.hu

A természetes személyek adósságrendezési eljárásáról szóló

törvénytervezet. Forrás: http://www.parlament.hu

Természetes személyek fizetésképtelenségi eljárása. Forrás:

http://www.hfk.hu

Várhegyi Éva: „Kell-e félnünk a hitelválságtól?” Élet és Irodalom, 2008.

augusztus 1. Forrás: http://www.es.hu

2338 év államcsődjei: körbeér a történelem Görögországban? Forrás:

http://www.mfor.hu

JOGSZABÁLYOK

o A Magyar Köztársaság Alkotmánya: 1949. évi XX. törvény

o Magyarország Alaptörvénye

o A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény

o A Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény

70

o A csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX.

törvény

o A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény

o A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény

o A hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII.

törvény

o A fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CL. törvény

o A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletéről szóló 2010. évi CLVIII.

törvény

o A devizakölcsönök törlesztési árfolyamának rögzítéséről és a

lakóingatlanok kényszerértékesítésének rendjéről szóló 2011. évi LXXV.

törvény

o Az otthonvédelemmel összefüggő egyes törvények módosításáról szóló

2011. évi CXXI. törvény

o A bírósági végrehajtói díjszabásról szóló 14/1994. IM rendelet