A tehetséges Mr. Ripley szerzőjétől · 2018-02-04 · PATRICIA HIGHSMITH Carol Gálvölgyi Judit fordításában Remek Művek. Az először Claire Morgan álnéven, 1952-ben kiadott

AtehetségesMr.Ripleyszerzőjétől

PATRICIAHIGHSMITH

CarolGálvölgyiJuditfordításában

RemekMűvek

Az először Claire Morgan álnéven, 1952-ben kiadott szerelmitörténet McCarthy Amerikájában még botrányosnak számított.ÁmazazótamillióspéldányszámotismeghaladóCarol-tmáraaleszbikus szerelem kultuszműveként tartják számon. Highsmithsoha többénem írt olyan érzékien, olyan líraian,mint ebbenaregényben,amelyetegyszemélyestalálkozásihletett.

AműelsőkiadásaazEgyesültÁllamokban1952-benThePriceofSaltcímenjelentmeg.

Átdolgozottkiadásaszerzőutószavával

©1984byClaireMorgan

Afordításalapjáulszolgálókiadás:PatríciaHighsmith:Carol

BloomsburyPublishingPlc.London,2003.©1993DiogenesVerlagAGZürich

Allrightsreserved

A198.ésa201.oldalontalálhatószövegrészletLeoRobinésRalphRaigner„EasyLiving”c.dalábólvaló.AFamousMusicCorporationszívesengedélyével.

Copyright©1937és1964byFamousMusicCorporation.

Elsőmagyarkiadás:Remek-Művek©HolisticKiadó,Budapest

www.holistic.hu

©Mindenjogfenntartva.Aműegészénekvagyrészleteinekátvétele,közlése,elektronikusadathordozónvalórögzítésevagybármilyenmásmódontörténősokszorosításacsakakiadó

írásbeliengedélyévellehetséges.AkiadásértfelelaHolisticKiadóvezetője

Sorozatszerkesztő:BarthóLeventeFordította:GálvölgyiJuditSzerkesztette:SteczMáriaFedélterv:BarthóLevente

Nyomdaielőkészítés:HolisticKiadóISSN17892562

ISBN9789638080424

Carol

Ednának,JordynakésJeffnek

ELSŐRÉSZ

1

AzebédidőacsúcspontjáhozértaFrankenbergÁruházmunkatársainakétkezdéjében.Nemmaradtmáregyetlenhelysemahosszúasztaloknál,s egyre többen érkeztek és várakoztak a pénztárnál elhelyezkedőfakorlátmögött. Azok, akiknekmár a kezében volt az étellelmegrakotttálca, az asztalok között bóklásztak, olyan helyet kerestek, ahovábepréselődhetnek, vagy ahonnan éppen felállni készül valaki, demindhiába. A csupasz falú teremben az edények, székek, emberihangok,toporgólábakésaforgóajtónyikorgásaáltalkeltettmorajolyanvolt,mintegyetlenhatalmasgépezetfültépőlármája.

Therese idegesen evett, előtte az „Üdvözöljük a Frankenbergben”brosúraegycukortartónaktámasztva.Avastagtájékoztatótmárazelőzőhéten kiolvasta, a betanítási időszak első napján, de nem volt nálasemmimás olvasnivaló, pedig a dolgozók étkezdéjében szükségesnekérezte, hogy koncentráljon valamire. Olvasott tehát újra az üdülésihozzájárulásrólmegaháromhetesnyaralásról,amelyeketazokkapnak,akik már tizenöt éve dolgoznak a Frankenbergben, és közben ette amelegkonyha aznapi ajánlatát: egy szelet szürkés marhasültetkrumplipüré-gombóccal, barna szósszal nyakon öntve, hozzá az aprózöldborsó-halmocskát és a parányi papírkehelyben tálalt tormát.Megpróbálta elképzelni, milyen lehet, ha az ember immár tizenöt évedolgozikaFrankenbergÁruházban,ésrájött,hogyképtelenvolnaerre.A„huszonöt évesek” négy hét vakációt kapnak, írta a brosúra. AFrankenbergnek volt egy tábora is, ahol akár nyáron, akár télen üdülnilehetett. Kellene nekik egy templom is, gondolta Therese, meg egykórház a gyermekek születéséhez. Az áruház szervezete annyirabörtönjellegűvolt,hogymegrémültannakgondolatától,hogymindennekmagaisarésze.

Theresegyorsan forgattaa lapokat,ésegyszercsakkét teljesoldaltelfoglaló, nagy fekete betűkkel írt kérdés ötlött a szemébe: „Te is a

Frankenberg-csapat tagjavagy?”Atermenátazablakokrapillantott,éspróbált valami másra gondolni. A szépséges vörös-fekete norvégpulóverre,amelyetaSaksnál látott, ésmegakart vásárolniRichardnakkarácsonyra,hacsaknemtaláltakarosabblevéltárcátazoknál,amelyekethúsz dollárért látott. Meg arra, hogy Kellyékkel talán West Pointbamennekajövővasárnap,megnézniegyhokimeccset.Ateremtúloldalánanagy,szögletesablakolyanvolt,mintegyfestmény…mint–kinekisaképe?–Mondrian festménye.Azablakkissarokrészea fehérégboltranyílt.Madársebe,sekinemrepülhetettrajta.Milyendíszletettervezneazemberegyáruházbanjátszódószíndarabhoz?Megintitttartott.

„De veled egészen más a helyzet, Terry – mondta neki Richard. –Nekedhinned kell abban, hogy te,másokkal szemben, pár hétenbelülkijutsz innen.” Richard azt mondta, Therese a jövő nyáronFranciaországbanlehet.Lehetne.Richardaztakarta,hogyvelemenjen,és igazábólsemmiakadályanemvoltannak,hogyRicharddalutazzon.ÉsRichardbarátja,PhilMcElroyaztírtaRichardnak:elképzelhető,hogya következőhónapbanbe tudja ajánlani Therese-t egy színtársulathoz.TheresemégnemtalálkozottPhillel,denemigenhitte,hogymunkáttudszerezni neki. Therese szeptember óta járta New Yorkot, vissza-visszament, újra tájékozódott, és nem talált semmit. Ki ad munkát télközepén egy teljesen kezdő díszlettervező-gyakornoknak? Az semlátszott valószínűnek, hogy a jövő nyáron Európában lesz Richarddal,kávéháziverandákonüldögélnek,együttsétálnakArles-ban,megkeresika helyeket, amelyeket Van Gogh lefestett, s ő meg Richard választjákmeg,hogymelyvárosokbanálljanakmegegyidőrefestegetni.Amiótaazáruházbandolgozott,mégvalószínűtlenebbnektűntmindez.

Therese tudta,mi zavarja az áruházban.Olyasmi volt ez, amitmegsem próbált elmagyarázni Richardnak. Arról volt szó, hogy az áruházfelerősítettemindazokatadolgokat,amelyekmindig iszavarták,amiótaaz eszét tudta. A céltalan cselekedetek, az értelmetlen tennivalók,amelyekről úgy érezte, megakadályozzák abban, hogy azt tegye, amittenni akar, amit tehetne. A komplikált eljárások a pénzeszsákokkal, akabátellenőrzésekkel és a blokkolóórákkal, amelyek még azt ismegakadályozták, hogy az emberek a tőlük telhető legnagyobbhatékonysággalszolgáljákazáruházat–azérzés,hogysenkisemképeskommunikálni senkivel, és teljesen rossz színvonalon él, úgy, hogy azértelem,azüzenet,aszeretetvagybármilegyenisaz,amitmindenélet

magában foglal, soha ne találja meg a kifejezési módját. Közösvacsorákon, koktélpartikon folytatott beszélgetésekre emlékeztetteTherese-t, amelyeken élettelen, érdektelen dolgok fölött súlytalanullebegtek a szavak. Szavak, amelyek soha nem érintettek olyan húrt,amelyikhangotadottvolna.Éshavalakiélőhúrtpróbáltérinteni,éppolyközömbös arccal néztek rá, mint máskor, és olyannyira banálismegjegyzést tettek,hogymégaztsemhihette,hogykibúvórólvanszó.ÉsamagányragondoltTherese,amelyettovábbnöveltatény,hogyazáruházban napról napra ugyanazokat az arcokat látta, azt a néhányarcot, akikkel beszélhetett volna, ám sosem tette, vagy sosem tudtamegtenni. Nem olyan arcok voltak, mint az elhaladó buszon láthatók,amelyek szólni látszanak, amelyeket az ember csak egyszer lát, éslegalábbörökreeltűnnek.

Amíg reggelenként az alagsorban sorban állt a blokkolóóránál, ésszeme öntudatlanul különválasztotta az állandó alkalmazottakat azideiglenesektől, mindig elgondolkodott azon, hogyan is kötött ki itt –természetesenegyhirdetésre válaszolt, deeznemadottmagyarázatotsemmireéshogymi jönmégezutánadíszlettervezéshelyett.Azéletecikcakkoksorozatavolt.Tizenkilencévesentelevoltaggodalommal.

– Jegyezd meg, Therese, hogy meg kell tanulnod bízni azemberekben–mondogattanekiAlicianővér.ÉsTheresegyakran, igengyakranmegpróbáltakövetnieztatanácsot.

– Alicia nővér – suttogta halkan. A sziszegő szótagok vigasztnyújtottakneki.

Magaelőttláttaanővérarcát,amelycsontosvolt,ésolyrózsás,mintamikor egy rózsaszínű kőre rásüt a nap, és látta keblének keményítettkék hullámát is. Alicia nővér nagy, csontos alakja bukkant elő a sarokmögül a folyosón, az ebédlő zománcozott fehér asztalai között. Alicianővérezernyihelyen.Apró,kékszemei,amelyekmindigmegleltékőtatöbbi lány között, és bármásként látták őt – Therese tudta –,mint azösszes többi lányt, a keskeny, rózsás ajkak mégis mindig ugyanolyanegyenesvonalbanzárultakössze.MagaelőttláttaAlicianővért,amintanyolcadik születésnapján átadja neki a zöld kötött kesztyűtselyempapírba csomagolva, nem mosolyogva, csupán közvetlenülnyújtvaát, jóformánegyetlenszónélkül.Alicianővér,amintugyanazzalazegyenesszájjalaztmondjaneki,hogyátkellmennieszámtanból.Kimást érdekelt, hogy átmegy-e számtanból? Alicia nővér azután

Kaliforniába költözött, de Therese még évekkel később is a fémöltözőszekrénye alján őrizte a zöld kesztyűt az iskolában. A fehérselyempapír megpuhult és már nem is zizegett, akár valami ősrégikelme,ámTheresemégmindignemviselteakesztyűt.Végülkinőtte.

Valakielmozdítottaacukortartót,ésabrosúraeldőlt.Thereseaveleszembenmegjelenőkétkézrepillantott.Öregedőkezekvoltak,amelyekkávét kavargattak, remegő mohósággal törték félbe a zsemlét, mohónmártották a zsemle felét a barna szószba az övével pontosanmegegyezőtányéron.Akezekrepedezettekvoltak,azujjpercekenlévő,párhuzamosráncokbanpiszokfészkelt,áma jobbkézfeltűnőésmívesezüstgyűrűt viselt világoszöld kővel, a bal meg arany jegygyűrűt, és akörmök sarkaiban vörös lakk maradványai látszottak. Therese nézte,amintakézegyvillányiborsótemeltaszájfelé,ésnemkellettazarcrapillantania,hogytudja,milyen.Olyan,mintazösszesötvenesasszonyé,akiaFrankenbergbendolgozik,akitmeggyötörtazörököskimerültségésrettegés. A szem eltorzul a szemüveg mögött, amely vagy felnagyítja,vagy lekicsinyíti, az orcákon rúzsfoltok vöröslenek, amelyek nemváltoztatnak semmit az alattuk lévő szürkeségen. Therese nem tudottodanézni.

–Új lány vagy, igaz?–ahang tisztánésélesen, szinte kellemesencsendültalármában.

–Igen–mondtaTherese,ésfelnézett.Emlékezettazarcra.Ennekazarcnakakimerültségeáltal láttaazösszestöbbiarcot.Egyesteúgyfélhéttájban,amikorazáruházmárüresvolt,eztanőtláttaafélemeletrőllevánszorogni a márványlépcsőn. Kezét végigcsúsztatta a szélesmárványkorláton, hogy levegyen némi súlyt bütykös lábáról. Thereseakkoraztgondolta:ezanőnembeteg,nemkoldus,csakittdolgozik.

–Jólboldogulszamunkáddal?És itt volt ez a nő, és mosolygott rá, ugyanazokkal a rettenetes

ráncokkalaszemealattésaszájakörül.Aszemeazonbanmostelevenvolt,ésmeglehetősenszeretetteljes.

–Jólboldogulsz?–ismételteanő,merthangjátelnyomtaazétkezdemoraja.

Theresemegnyaltaazajkát:–Igen,köszönöm.–Jólérzedittmagad?Theresebólintott.

– Végzett? – Fehér kötényes fiatalembermarkoltameg az asszonytányérjáterélyeskézzel.Anő rebbenőelbocsátómozdulatot tett.Magaeléhúztaakistányértaszeleteltkonzervőszibarackkal.Abarackszeletek– akár az iszamós, apró narancsvörös halacskák – lecsúsztak a kanálvégéről, valahányszor az a levegőbe emelkedett, egy kivételével,amelyetazasszonybekapott.

– A harmadikon dolgozom, a pulóverosztályon. Ha kérdezni akarszvalamit – mondta ideges bizonytalansággal, mintha üzenetet próbáltvolna átadni, mielőtt elszakítják őket egymástól gyere fel olykor ésbeszélgessünk. A nevem Mrs. Robichek, Mrs. Ruby Robichek, öt-negyvennégy.

–Nagyonköszönöm–mondtaTherese.Éshirteleneltűntazasszonycsúfsága,mertvöröses-barnaszemegyengédvoltaszemüvegemögött,és érdeklődést mutatott Therese iránt. Therese érezte, hogy dobog aszíve,minthaéletrekeltvolna.Nézte,amintazasszonyfelállazasztaltól,ésnézte,amintalacsony,tömzsialakjatávolodik,amígbelenemvészakorlátmögöttvárakozótömegbe.

TheresenemlátogattamegMrs.Robicheket,depillantásávalkerestemindenreggel,amikorazalkalmazottaksorrabeszivárogtakazépületbeháromnegyedkilenckörül,éskerestealiftekbenmegazétkezdébenis.Sosemlátta,dekellemesvoltatudat,hogyvanvalakiazáruházban,akitkereshet.Teljesenmegváltoztattaavilágot.

Szintemindenreggel,amikormunkábaérkezettahetedikre,Theresemegálltegypercre,hogymegnézzenegybizonyosjátékvonatot.Avonatmagában állt egy asztalon a liftek közelében. Nem olyan nagy éspompás vonat volt,mint amilyen a játékosztály hátsó részében futott aföldön,depici,pörgődugattyúibanolyandühfészkelt,amilyenanagyobbvonatéiban nem. Therese-t elbűvölte a zárt, ovális pályán haladó kisvonatharagjaéstehetetlenmérge.

Ss-hu-hu-hu- szólt a vonat, amint vakon bevágtatott a papírmaséalagútba.Ésss-hu-hu-hu,amikorelőbukkant.

A kis vonatmindig futott, amikorTherese reggel kilépett a liftből, ésamikor este befejezte a munkát. Úgy érezte, a vonatocska átkozta akezet, amelyik naponta bekapcsolta. Abban, ahogyan a pálya egyenesszakaszain zabolátlanul száguldott a vonat, majd a kanyarokbanmegrándult az orra, egy zsarnoki mester kétségbeesett és hiábavalóerőfeszítését látta. A mozdony három pullmankocsit húzott, amelyek

ablakaibanparányiemberalakokkeménymetszésűprofiljalátszott.Ezekután egy tehervagon következett, megrakva szénnel, amely nem voltvalódi,végülegyfékezőkocsizártaaszerelvényt,amelyakanyarokbanide-odapattogott,ésúgykapaszkodottavonatba,mintgyermekazanyjaszoknyájába. Olyan volt, mintha beleőrült volna a fogságba… valamihalott dolog, ami sosem fárad ki,mint aCentral parkbeli állatkertbenakecses, ruganyos lábú rókák, amelyeknek bonyolult lépéskombinációiszakadatlanulismétlődtek,amintkörbeszaladgáltakketreceikben.

Ezen a reggelen Therese gyorsan elfordult a vonattól, és ababaosztályfeléindult,aholdolgozott.

Ötperccelkilencutánajókorajátékosztályéletrekelt.Zöldtakarókattávolítottakelahosszúasztalokról.Mechanikusjátékoklabdákatkezdtekdobálni a levegőbe, és elkapták őket, céllövöldék bukkantak elő, forgócéltáblákkal. A háziállatok asztaláról rikoltozás, gágogás és bőgéshallatszott. Theresehátamögött fáradt ra-ta-ta-tam hangzott fel, annakazóriásiólomkatonánakadobütései,amelyharciasannézettszembealiftekkel, és egész nap dobolt. A kézművesasztal friss agyag szagátárasztotta, amely Therese-t az iskolai barkácsszobára emlékeztette,amikor még nagyon kicsi volt, és valami boltíves lejáratra is az iskolaudvarán,amelyrőlaztsuttogták,hogyvalakinekasírja,ésahováannakidejénmindigbedugtaazorrátavasrácsokközött.

Mrs. Hendrickson, a babaosztály vezetője babákat szedegetett le apolcokról,ésszétterpesztettlábbalültetteőketazüvegpultra.

Therese köszönt Miss Martuccinak, aki a pultnál állt, s akkoraösszpontosítással számolta a bankjegyeket és az érméket apénzeszsákjából, hogy Therese gesztusát csupán egy mélyebbfejbólintással viszonozta amúgy is bólogató fejével. Theresemegszámoltaamagazsákjábantalálthuszonnyolcötvenet,azösszegetfelírta egy fehér cédulára, amelyet az eladásokból származó bevételekborítékjába helyezett, a pénzt pedig címletek szerint berakosgattapénztárgépefiókjába.

Mostanrakezdtekelőtünedeznialiftekbőlazelsővásárlókis,akikegypillanatig habozva álltak azzal a zavart, sőt kissé riadt arckifejezéssel,amely mindig kiül az emberek arcára, amikor a játékosztályon találjákmagukat.Aztánnekiindultakkanyargósútjuknak.

–Vanazapisilőbabájuk?–kérdezteTherese-tőlegynő.–Eztababátszeretném,desárgaruhában– tolteléegybabátegy

másiknő.Theresemegfordult,éslevetteapolcrólakívántbabát.Anőnekolyan szája és orcája van,mint az ő anyjának, vette észre

Therese,sötétpirosrúzsalattkisséhimlőhelyesarc,amelyetfüggőlegesvonásokkalredőzöttkeskeny,vörösszájválasztketté.

–Azivós-pisilősbabákmindekkorák?Nem volt szükség eladói készségre. Az emberek babát akartak,

bármilyen babát, karácsonyi ajándéknak. Nem kellett mást tenni, mintlehajolni és előszedni dobozokat, keresve a barna szemű babát a kékszemű helyett, hívni Mrs. Hendrick-sont, hogy nyissa ki a kulcsával akirakatot,amitfőnöknőjecsakkelletlenültettmeg,hamármeggyőződöttarról,hogyazabizonyosbabanincs raktáron,aztánvégigmenniapultmögött a pénztárgéphez, hogy a csomagolópulton odategye amegvásárolt babát a dobozok halmára, amely egyre növekedett, sfolyamatosan ledőléssel fenyegetett, bármilyen gyakran jöttek is aszállítófiúk,hogyelvigyékacsomagokat.Apénztárhozszintesosemjöttgyerek.Úgyillett,hogyababátaMikulásvigye,aMikulás,akitadühödtarcokmegakapkodókezekképviseltek.Mégiscsakkelllennievalamijószándéknakmindegyikükben,gondoltaTherese,mégazoknakanőknekahűvös,púderezettarcamögöttis,akiknercetvagycobolytviseltek,akikáltalában a legfennhéjázóbbak voltak, akik sietősen megvették alegnagyobbéslegdrágábbbabákat,azokat,amelyeknekvalódihajukéstöbb viselet ruhájuk volt. Kétségtelenül volt szeretet a szegényemberekben, akik kivárták a sorukat, és halk hangon tudakolták,mennyibekerülezvagyazababa,majdbánatosancsóváltáka fejüketéselfordultak.Tizenháromdollárésötvencentegymindösszehuszonötcentisbabáért!

„Vigyeel” -akartamondaninekikTherese. „Valóban túldrága,deénodaadom.AFrankenbergneknemfoghiányozni.”

Ám az olcsó posztókabátos asszonyok, az ócska, egyujjas kesztyűtszorongató férfiak már továbbmentek, csak vágyakozó pillantásokatvetettekatöbbipultra,miközbenaliftekheztartottak.Akibabáértjött,aznem akart semmi mást. A baba különleges karácsonyi ajándék volt,gyakorlatilageleven,majdnemolyan,minthaegy kisdedet ajándékoznaazember.

Gyerekek szinte sohanem jöttek, olykor egy-egy kislány, nagyritkánkisfiúk, és a kezüket mindig keményen fogta egy-egy szülő. Thereseilyenkor megmutatta azt a babát, amelyik szerinte tetszene a

gyermeknek.Türelmesvolt,ésvégülegybizonyosbabameghoztaaztazátváltozástakicsiarcán,aztareakciót,amelyazegészlátszatkeltésnekacéljavolt.Ésagyerekekáltalábanazáltalaajánlottbabátválasztották.

AztánegyestemunkautánTheresemegláttaMrs.Robicheketazutcatúloldalán lévő, kávét és fánkot árusító boltban. Therese gyakranbeugrottodaegycsészekávéra,mielőtthazament.Mrs.Robichekaboltvégében állt, a hosszú, elkanyarodó pult végénél, és egy fánkotmártogatottakávésbögréjébe.

Therese furakodni kezdett felé a lányok és kávésbögrék és fánkoktömegén keresztül. Megérintve Mrs. Robichek könyökét, egy „hellót”pihegett,ésapultfeléfordult,minthaegycsészekávévolnaazegyetlencélja.

– Hello – mondta Mrs. Robichek olyannyira közönyösen, hogyThereseelkedvetlenedett.

Therese nem mert újra az asszonyra nézni, pedig a vállukgyakorlatilag összeért. A kávéja felénél tartott, amikor Mrs. Robichektompánmegszólalt:

–AzIndepentföldalattivalmegyek.Márhaegyáltalánkijutunkinnen–a hangja barátságtalan volt, nem olyan, mint azon a napon azétkezdében. Most megint az a hajlott hátú öregasszony volt, akit alépcsőnlátottlefelébotorkálni.

–Kijutunk–mondtabiztatóanTherese.Utatvágottmaguknakazajtóhoz–ő isaz Indepentvonalonutazott.

Mrs.Robichekkelbefurakodtakalomhatömegbeaföldalattibejáratánál,s lassan és elkerülhetetlenül szívódtak lefelé a lépcsőn, ahogyan asodródó hulladék a kanálisba. Kiderült, hogy mindketten a Lexingtonsugárútnál szállnak le, bár Mrs. Robichek az Ötvenkettedik utcábanlakott,éppencsakkicsitkeletreaHarmadiksugárúttól.Theresebementvele a csemegébe, ahol az asszony vásárolni szándékozott valamitvacsorára. Ő is vehetett volna magának valamit estére, de valahogyképtelenvoltráMrs.Robichekjelenlétében.

–Vanotthonennivalód?–Nem,majdkésőbbveszekvalamit.–Miértnemjösszfelhozzámenni?Teljesenegyedülvagyok.Gyere.

–Mrs.Robichekvállrándítássalfejeztebe,minthaazkisebberőfeszítéstigényeltvolnaegymosolynál.

Theresecsupánegypillanatigtiltakozott,udvariasságból.

– Köszönöm. Szívesen felmegyek. – Aztán meglátott a pulton egycelofánbacsomagoltgyűmölcstortát,amelyúgyfestett,mintvalaminagybarnatéglapiroscseresznyékkel.Megvásárolta,hogyMrs.Robicheknekadja.

A ház olyan volt, mint amilyenben Therese lakott, csak barnahomokkőbőlépült,éssokkalsötétebbéskomorabbbenyomástkeltett.Afolyosókon egyáltalán nem égtek a lámpák, és amikor Mrs. Robichekvillanyt gyújtott a harmadik emeleti folyosón,Therese látta, hogyaháznemtúl tiszta.Nemvolt túlzottan tisztaMrs.Robichekszobájasem,ésaz ágy sem volt bevetve. Vajon ugyanolyan fáradtan kel fel, mintahogyan lefekszik? – töprengett Therese. Az asszony otthagyta őt aszoba közepén, miközben a lábát húzva a főzőfülke felé indult azélelmiszeresszatyorral,amelyetkivettakezéből.Most,hogy itthonvolt,Thereseérezte,tapasztalta,hogyaholnemláthattamás,Mrs.Robichekmegengedtemagának,hogyolyanfáradtnaklátsszon,amilyenvalójábanvolt.

Theresekésőbbsosemvoltképes felidézni,hogyankezdődött.Nemtudott visszaemlékezni a megelőző beszélgetésre, de természetesennemisvolt jelentőségeannak.Ami történt,azvolt,hogyMrs.Robichekelsántikáltmellette,furán,minthatranszbanvolna,segyszeribenbeszédhelyettcsakmormogott,éshanyattfeküdtavetetlenágyon.Aszüntelenmormogás,azelnézéstkérőhalványmosoly,akidudorodóhasú,kurta,súlyos test borzalmas, megdöbbentő csúfsága meg az alázatosanfélrebillentett,ráolyudvariasantekintőfejokozta,hogyThereseképtelenvoltodafigyelni.

–Saját ruhaboltomvoltQueensben.Szép,nagybolt –mondtaMrs.Robichek, és Therese elértette a hangjában a dicsekvést, és akarataellenérefigyelnikezdett.–Tudod,azokaruhákaV-veladerekuknálmegafelfutókisgombokkal.Tudod,három-ötéve–Mrs.Robichekesetlenülszétterpesztetteaderekánmerevujjait.Akétkurtakézmesszevoltattól,hogy átérje a hasát. Nagyon öregnek látszott a gyenge lámpafényben,amely feketére festettea szemealatti árnyékokat. –Caterina ruháknakhívtákőket.Emlékszel?Énterveztemőket.Azénüzletembőlkerültekki,Queensből.Híresek,úgybizony!

Mrs. Robichek felkelt, és a fal mellett álló kis komódhoz ment.Kinyitotta, miközben egyre beszélt, és sötét, súlyos kelméből készültruhákat kezdett kiráncigálni, amelyeket a földre dobált. Gránátvörös

bársonyruhát mutatott fel fehér gallérral és parányi fehér gombokkal,amelyekValakbanfutottaklefeléaszűkfelsőrészen.

– Látod, van belőlük egy csomó. Én csináltam őket. Más boltokutánozták. –A ruha fehér gallérja fölött, amelyet az állával szorított le,Mrs. Robichek csúf feje groteszk módon billent félre. – Tetszik? Adoknekedegyet.Gyereide!Gyere,próbáljfelegyet!

Therese viszolygott a gondolattól, hogy felpróbálja valamelyik ruhát.Azt szerette volna, ha Mrs. Robichek visszafekszik pihenni, ámengedelmesen felállt, és mintha nem lett volna önálló akarata, elindultfelé.

Mrs.Robichekremegőéstolakodókézzelszorítotthozzáegyfeketebársonyruhát, és Therese ebből tudta, hogyan szolgálhat ki azáruházban: hebehurgyán lökve a vásárlók elé a pulóvereket, csak ígyteheti.Négyéve,emlékezettvissza,Mrs.Robichekaztmondta,négyévedolgozikaFrankenbergben.

–Jobbanszeretedazöldet?Próbáldfel.–Ésapillanattöredékealatt,amíg Therese habozott,Mrs. Robichek ledobta a ruhát, s egymásikatkapott fel, a sötétvöröset. –Ötöt eladoka lányoknakazáruházban, denekedajándékbaadom.Maradék,demostisdivatos.Ezjobbantetszik?

Therese-nek a vörös jobban tetszett. Szerette a vöröset, kivált agránátvöröset,ésszeretteavörösbársonyt.Mrs.Robichekbenyomtaőtaz egyik sarokba, ahol levetkőzhetett, és a ruháját egy karosszékretehette. Ám Therese nem akarta a ruhát, nem akarta, hogy Mrs.Robichek neki adja. Arra emlékeztette, amikor ruhaneműt kapott azotthonban,örökölt,mertgyakorlatilagazárvákegyikénektekintették,akikaziskolalétszámánakafeléttettékki,éssosemkaptakkintrőlcsomagot.Therese levette a pulóverét, és teljesen meztelennek érezte magát.Megfogtaakarjátakönyöke fölött, shidegnekésérzéketlennekérezteottahúst.

– Én varrtam – mondta magának elragadtatottan Mrs. Robichek –hogy varrtam reggeltől estig! Négy lánnyal dolgoztam. De elromlott aszemem.Azegyikvak,ez itt.Veddfelaruhát.–MeséltTherese-nekaszemműtétről. Nem egészen vak, csak részben. De nagyon fájdalmasvolt.Glaukóma.Mégmindig vannak fájdalmai.Ésaháta.Ésa lába.Abütykök.

Therese rájött, hogy az asszony azért meséli el minden baját ésbalszerencséjét, hogy ő megértse, hogyan süllyedhetett olyan mélyre,

hogyáruházbandolgozik.–Jórád?–kérdeztebizalmasanMrs.Robichek.Thereseaszekrényajtótükrébenézett.Atükörhosszú,vékonyalakot

mutatott keskeny fejjel, amelynek külső körvonalamintha lángolt volna,élénksárgalángfutottvégigakétvállonlévőélénkvöröscsíkokig.Aruhaegyenes hajtásokban hullt alá majdnem a bokájáig. Mesebeli királynőruhája volt, vérvörösnél ismélyebb színben. Therese hátralépett, hátulösszehúzta a ruha bőségét, hogy a bordáira és a derekára simuljon, svisszanézett önnön sötétbarna szemébe a tükörben. Önmagávaltalálkozott.Ezvoltő,nemazalányazunalmaskockásszoknyábanmega bézs pulóverben, nem az a lány, aki a Frankenberg babaosztályándolgozik.

–Tetszik?–kérdezteMrs.Robichek.Thereseelnéztesajátmeglepőennyugodt száját, tisztán láttaannak

alakját, bár nem viselt több rúzst,mint amennyit akkor viselt volna, hacsókra készült volna. Szerette volna megcsókolni azt a személyt atükörben, hogy életre keltse, mégis mozdulatlanul állt, mint egy festettkép.

– Ha tetszik, vidd – nógatta türelmetlenül Mrs. Robichek, akitávolabbról nézte, a szekrény mögé bújva, ahogyan az eladónőkleselkednek,amígavásárlókkabátokatmegruhákatpróbálnakatükrökelőttazáruházban.

Therese tudta, hogy nem fog folytatódni. Megmozdul, és máriselmúlik.Méghamegtartja isaruhát,elmúlik,mertezapercművevolt,ezéapercé.Nemakartaaruhát.Próbáltaelképzelniaztaszekrényébenotthon,a többi ruhaneműjeközött,denem tudta.Kezdtekigombolniésmegnyitniagallért.

–Tetszik,igaz?–kérdeztemagabiztosanMrs.Robichek.–Igen–ismertebehatározottanTherese.Nem tudta kigombolni hátul a gallért. Mrs. Robicheknek segítenie

kellett,ésőaligvártaaszabadulást.Úgyérezte,minthafojtogatnák.Mitkeresitt?Hogyvehetettfelegyilyenruhát?Mrs.Robichekmegalakásahirtelen rémálommá változott, és ő csak most jött rá, hogy álom azegész.Mrs.Robichekapúposbörtönőr.Őtpedigazérthoztákide,hogymegkínozzák.

–Mibaj?Megszúrtegytű?Thereseajkaszóranyílt,deagondolataitúlságosantávoljártak.Egy

távoliponton,egytávoliörvénynél,amelymegnyíltafélhomályos,ijesztőszobadíszletében,aholőkkettenelkeseredettcsatátlátszottakvívni.Ésazörvénylőpontnál,aholazeszejárt,tudta,hogyareménytelenségaz,amimegrémítette,semmimás.Mrs.Robichekbetegtesténekésáruháziállásának a reménytelensége, a ruháié a komódban, a csúfságáé, areménytelenség,amelyből teljesenösszeálltéleténekavége.Ésönnönreménytelensége, hogy lesz-e valaha az az ember, aki lenni akart, ésmegvalósítja-e azokat a dolgokat, amelyeket az az embermegvalósítana. Egész élete álom lett volna csupán, és ez a valóság?Ennek a reménytelenségnek az iszonyatában akarta levetni a ruhát éselmenekülni,mielőttkésőlesz,mielőttkörülfonjákésbezárjákaláncok.

Lehet, hogy máris túlságosan késő. Mint egy rémálomban, úgy álltThereseaszobábanfehérbugyijában,reszketve,mozdulásraképtelenül.

–Mibajod?Fázol?Melegvan.Melegvolt.Aradiátorsziszegett.Aszobábanfokhagyma,azöregkor

áporodottsága,gyógyszerekésegysajátos,fémesszag,magánakMrs.Robicheknek a szaga érződött. Therese a legszívesebben belerogyottvolna a fotelbe, ahol a szoknyája meg a pulóvere hevert. Talán nemtörténne baj, ha a saját ruháján feküdne, gondolta. De egyáltalán nemkéne lefeküdnie. Ha megteszi, elveszett. A láncok rázárulnának, és őeggyéválnaapúpossal.

Erősenreszketett.Egyszeribennemvolturaahelyzetnek.Borzongásvoltez,nempusztaijedtségvagyfáradtság.

– Ülj le – mondta Mrs. Robichek hangja a távolból, és valamimegdöbbentőközönnyelésunalommal,minthanagyon ishozzászokottvolnaahhoz,hogylányokerőtlenednekelaszobájában,ésugyancsakatávolból,száraz,durvavégűujjaitTheresekarjábanyomta.

Thereseküzdöttazellen,hogyleüljön,deközbentisztábanvoltazzal,hogy nem tud ellenállni a fotel vonzásának. A fotelbe huppant, érezte,amint Mrs. Robichek kifelé rángatja alóla a szoknyáját, ám nem voltképes megmozdulni. De ugyanabban a tudatállapotban volt még,megvoltateljesszabadsága,hogygondolkodjék,harázárultakisafotelsötétkarjai.

Mrs.Robichekbeszélthozzá:–Túlsokatállszazáruházban.Nehezekezekakarácsonyok.Énmár

négyet végigéltem. Meg kell tanulnod kicsit kímélni magad. Például akorlátba kapaszkodva bicegni lefelé a lépcsőn. És azzal is energiát

spórolhatazember,hamindigazétkezdébenebédel.Néhalekellvenniacipőtabütykös lábról,sa többieladónőhözhasonlóanküzdenikellanői mosdóban a radiátor egy darabkájáért, hogy újságpapírt rátévelegalábbötpercigpihennilehessen.

Therese agya igen tisztán működött. Döbbenetes, hogy milyenvilágosan,holott tisztábanvoltazzal,hogycsakamagaelőttisemmibemered,ésmoccannisemtudna,haakarna.

–Egyszerűen fáradt vagy, te kislány.–Mrs.Robichekgyapjútakarótborítottaválláraafotelben.–Pihennedkell,hiszegésznapálldogálsz,aztánmégittis,maeste.

RichardEliot-köteténekegyiksorajutottThereseeszébe:„Egyáltalánnem így képzeltem el. Nem így képzeltem el.“1 Mondani akarta, deképtelen volt megmozdítani az ajkát. Valami édes és égető volt aszájában. Mrs. Robichek ott állt előtte, egy üvegből kanálba töltöttvalamit,ésakanalataszájábadugta.Thereseengedelmesen lenyelte,azsemérdekeltevolna,haméreg.Immármegtudtavolnamozdítaniazajkát,feltudottvolnaállniafotelből,denemakartmozdulni.Végülelnyúlta fotelben, hagyta, hogyMrs. Robichek rátegye a takarót, és úgy tett,mintha elaludt volna. Közben azonban figyelte, hogyan járkál a púposalak a szobában, rámol el az asztalról, vetkőzik a lefekvéshez. Nézte,ahogy levet egy jókora csipkés fűzőt, aztán valami pántokból állóeszközt,amelykörülfogtaavállátés részbenahátát is.Thereseekkoriszonyodva csukta be a szemét, szorosan összezárta, amíg egy rugónyikordulásamegegyhosszú,fájdalmassóhajelnemárulta,hogyMrs.Robicheklefeküdt.Deezmégnemvoltminden.Mrs.Robichekfogtaazébresztőórát,felhúzta,ésanélkülhogyfelemeltevolnaafejétapárnáról,megpróbáltaazórávalmegtalálniazágymellettállószéket.AsötétbenTherese homályosan látta, hogy négyszer emelkedett fel és hullt alá akarja,amígsikerültazórátaszékretennie.Gondolta,vártizenötpercet,amígazasszonyelalszik,aztánelmegy.

Ésmivel fáradtvolt,összeszedtemagát,hogykivédjeaztagörcsöt,azt a hirtelen érkező rohamot, amely zuhanásra hasonlított, és amelyminden este jóval az elalvás előtt jött,mégis az alvást harangozta be.Nemjött.Ígyhát,amikorúgygondolta,leteltatizenötperc,felöltözött,éscsendesen kiment az ajtón. Végül is könnyű volt, egyszerű kinyitni azajtót és elmenekülni. Azért volt könnyű, gondolta, mert valójábanegyáltalánnemmenekültmeg.

2

–Terry,emlékszelarraafickóra,PhilMcElroyra,akirőlbeszéltemneked?Akiaszínháználvan?Nos,ittvanavárosban,ésaztmondja,párhétenbelülmunkátkapsz.

–Igazimunkát?Hol?– Egy show-ban a Village-ben. Phil találkozni akar velünkma este.

Majd személyesen megbeszéljük. Húsz perc múlva ott vagyok. Mostindulokaziskolából.

Therese futva tettemegaháromemeleteta lakásáig.Amosakodásfelénél tartott, és a szappan rászáradt az arcára. Lepillantott amosdókagylóbanlévőnarancssárgaszivacsra.

–Munka!–suttogtamagaelé.Abűvösszó.Miutánfelvettegyruhát,Richardszületésnapiajándékátakasztottaa

nyakába,egyrövidezüstláncotSzentKristófotábrázolómedállal,ahajátpedigegykisvízzel fésültemeg,hogy formásabb legyen.Azutánolyanhelyrerakottnéhányvázlatotéskartonpapírmakettet,ahonnankönnyenelőszedheti őket, ha Phil McElroy kíváncsi rájuk. Nem, nincs igazángyakorlata–kellmajdmondania–,ésakudarcólomnehezékétérezte.Még gyakornoki munka sem áll mögötte, kivéve azt a kétnapos melótMontclairben, ahol elkészítette azt a papírmasé makettet, amelyet azamatőregyüttesvégülhasznált–haugyanezmunkánaknevezhető.Kétdíszlettervezői kurzust végzett New Yorkban, és rengeteg könyvetolvasott.Márhallotta,amintPhilMcElroy–érdeklődőésnagyonelfoglaltfiatalember, valószínűleg kissé bosszús, amiért hiába vesztegette azidejét – sajnálkozva közli, hogy mégsem felel meg. De Richardjelenlétében, gondolta Therese, mégsem lesz annyira lesújtó, minthaegyedül lenne. Richard legalább öt állást hagyott ott, vagy rúgták ki,amióta ő ismeri. Richardot semmi sem izgatja kevésbé,mint egy- egyálláselveszítésevagymegszerzése.

Therese-nek eszébe jutott, amikor egy hónapja kitették a PelicanPresstől, és összerezzent. Még felmondólevelet sem kapott, éselbocsátásának egyetlen oka feltételezése szerint az volt, hogybefejeződött az a munka, amire felvették. Amikor felkereste Mr.Nussbaumot, az elnököt, hogy szóljon, nem kapott felmondólevelet, azazt sem tudta – vagy legalábbis úgy tett, mintha nem tudná mi az.

„Felmondólefél?Misoda?”–mondtaközönyösen,őpedigsarkonfordult,és kiszaladt,mert félt, hogy ott sírja elmagát az irodában.Richardnakkönnyű volt, otthon élt a családjával, akik gondoskodtak arról, hogymindigderűs legyen.Spórolnia iskönnyebbvolt.Kétezret rakott félreahaditengerészetnéltettkétéves„kiruccanás”alatt,ésmégegyezrestazazóta eltelt évben. Neki mennyi időbe telne összeszedni azt azezerötszáz dollárt, amennyit egy kezdő tagnak le kell perkálnia, ha beakar lépni a díszlettervezők szervezetébe?Majdnemkét,NewYorkbantöltöttévutáncsakmintegyötszázdollárvoltmegbelőle.

– Imádkozz értem – mondta a könyvespolcon álló, fából faragottMadonnának.Lakásábanezvoltazegyetlenszéptárgy,afábólfaragottMadonna, amelyet azelsőhónapban vásárolt,miutánNewYorkba jött.Szerettevolna,hogyjobbhelyelegyenacsúfkönyvespolcnál,amelyúgynézett ki, mint néhány egymásra rakott és vörösre festettgyümölcsösláda.Theresenatúrszínűfakönyvespolcravágyott,amelynekfelületesimáravancsiszolva,ésviaszosanfénylik.

Lementacsemegébe,vetthatdobozsörtmegnémikéksajtot.Amikormárfelért,akkorjutottazeszébe,hogyeredetilegmiértismentaboltba:hogy húst vegyen a vacsorához. Azt tervezték Richarddal, hogy maegyütt vacsoráznak. Ez most változhat, de Therese nem szeretteönállóanmódosítaniaterveket,amikorRichardrólvoltszó,éséppenújrale akart szaladni a húsért, amikor felhangzott a hosszú csengetés.Theresemegnyomtaakapunyitógombot.

Richardfutvajöttfelalépcsőn,smosolyogvakérdezte:–TelefonáltPhil?–Nem–mondtaTherese.–Helyes.Ezaztjelenti,hogyjön.–Mikor?–Párpercenbelül,azthiszem.Valószínűlegnemmaradsokáig.–Ténylegkomolymunkánaklátszik?–Philaztmondja.–Nemtudod,milyendarabrólvanszó?–Nemtudokmást,minthogyszükségükvanegydíszlettervezőre,és

miért ne te légyaz?–Richardkritikusszemmel, demosolyogvamértevégig Therese-t. –Nagyon elegáns vagyma este.Ne légy ideges, jó?Csak egy kis társulat a Village-ben, és benned valószínűleg több atehetség,mintatöbbiekbenegyüttvéve.

TheresefogtaRichardfelöltőjét,amelyetaférfiegyszékredobott,ésbeakasztotta a faliszekrénybe. A felöltő alatt egy tekercs szénrajzhozvalópapírvolt,amelyetRichardaművészetiiskolábólhozott.

–Sikerültmavalamitjótcsinálnod?–kérdezteTherese.– Félig-meddig. Még dolgozni akarok rajta otthon – mondta

könnyedénRichard.–Maazavöröshajúmodellvolt,akitkedvelek.Therese látni szerette volna a vázlatot, de tudta, hogy Richard

valószínűlegnemtartjaelégjónak.Richardegyesképei jókvoltak,mintpéldáulazavilágítótoronykékbenés feketében,amelyikThereseágyafölött függött, s amelyet Richard akkor festett, amikor még ahaditengerészetnél szolgált, és éppen csak elkezdett festegetni. Élőmodellutáni rajzaimégnemvoltak jók,ésThereseúgyvélte,sosemislesznekazok.Richardsárgásbarnavászonnadrágjánakegyiktérdénfrissszénfolt éktelenkedett. Vörös-fekete kockás inge alatt pólót viselt, aszarvasbőr mokasszintól meg nagy lába úgy nézett ki, mint holmiformátlan medvemancs. Richard inkább favágónak vagy valamifélehivatásos sportolónak látszik, gondolta Therese, mint bármi másnak.Könnyebbeneltudtaképzelnifejszével,mintecsettelakezében.Egyszerláttaisőtfejszével,amikorfátvágottbrooklyniházukhátsóudvarán.Hanemsikerülbizonyítania,hogyelértnémihaladástafestészetben,akkorvalószínűleg be kell lépnie a nyáron apja palackozott gázt forgalmazóvállalkozásába, ésmegkell nyitnia Long Islandenazt a leányvállalatot,amelyetazapjaazőirányításávaltervez.

–Szombatondolgoznodkell?–kérdezteTherese,mertmégmindignemmertamunkárólbeszélni.

–Remélem,nem.Teszabadvagy?Therese-nekmostjutotteszébe,hogynem.–Péntekenvagyokszabadnapos–mondtarezignáltan.–Aszombat

pedighosszúnaplesz.Richardmosolygott:–Ezvalamiösszeesküvés.–Megfogtaésönnönderekáratettealány

két kezét, így fejezve be nyugtalan járkálását a szobában. – Talánvasárnap? A család kérdezteti, el tudnál-e jönni ebédre, de nem kellsokáig maradnunk. Kölcsönvehetnék egy tartálykocsit, és délutánelmehetnénkvalahová.

–Rendben van. – Therese szerette ezt, ahogyanRichard is, ülni anagy, üres gáztartály előtt, és menni valamerre oly szabadon, mintha

pillangóhátánutaznának.LevetteakezétRichardderekáról.Zavartnakésostobánakéreztemagátattól,hogyúgyöleljeRichardot,minthaegyfatörzsétkarolná.–Vettemmaestéresütnivalómarhahúst,deelloptákazáruházban.

–Ellopták?Honnan?–Apolcról,ahováakézitáskáinkat tesszük.Azokadolgozók,akiket

karácsonyravesznekfel,nemkapnakrendesöltözőszekrényt.–Theresemost mosolygott ezen, ám délután majdnem sírva fakadt. Farkasok,gondolta, farkasfalka, ellopnak egy csomag véres húst, mert élelem,ingyenkaja.Megkérdezteazösszeseladólányt,látták-e,demindtagadta.Hústvinniazáruházbatilos,mondta felháborodottanMrs.Hendrickson.Ámmittegyenazember,haazösszeshúsboltbezárhatkor?

Richard végigheveredett a pamlagon. A szája keskeny volt, és avonala egyenetlen, a fele lefelé biggyedt, ami kétértelművé tette azarckifejezését, olykor humorosnak,máskor keserűnek tetszett, s ezt azellentmondástmeglehetősen tiszta és nyílt kék szeme sem oldotta fel.Mostlassanésgúnyosanbeszélt:

– Nem mentél le a talált tárgyak osztályára? Elveszett fél kilómarhasültnekvaló!AválaszokatHúsgolyójeligérekérem.

Theresemosolygott,ésapolconátateakonyhájárapillantott.– Azt hiszed,most viccesetmondtál?Mrs. Hendrickson tényleg azt

mondta,hogymenjekleatalálttárgyakosztályára.Richardharsogvanevetett,ésfelállt.–Vanegydobozkonzervkukoricámmeg fejessalátám.Vankenyér

ésvaj.Menjeklefagyasztottsertéskarajért?–kérdezteTherese.Richard átnyúlt hosszú karjával Therese válla fölött, és elvette a

polcrólaszögletes,feketezabkenyeret.– Ezt nevezed te kenyérnek? Penészes. Nézd, olyan kék, mint a

mandrillsegge.Miértnemeszedmegakenyeret,hamegvetted?–Világítokveleasötétben.Deminthogynemszereted…–Therese

elvetteRichardtólakenyeret,ésaszemétládábadobta.–Különbensemerreakenyérregondoltam.

–Mutasdmegaztakenyeret,amelyikregondoltál.A kapucsengő felsikoltott közvetlenül a hűtőszekrény mellett, és

Thereseagombhozugrott.–Őkazok–mondtaRichard.Két fiatalember érkezett. Richard úgy mutatta be őket, mint Phil

McElroy és a bátyja, Dannie. Phil nem volt olyan magas, amilyenreThereseszámított.Nemlátszottérdeklődőnekvagykomolynak,demégkülönösebben intelligensnek sem. És alig nézett Therese-re abemutatkozáskor.

Dannie karján a kabátjával állt, amíg Therese el nem vette tőle. Amásikkabátnaknem talált fogast,ezértPhil visszavette,ésegyszékredobta azt úgy, hogy félig a padlóra lógott. Régi, piszkos kabát volt.Therese felszolgáltaa sört, a sajtotmega rágcsálnivalót, ésállandóanarrafigyelt,mikor térráPhilésRichardamunkára.Ámolyandolgokrólbeszélgettek, amelyek azóta történtek, hogy utoljára találkoztakKingstonban, New York államban. Richard a múlt nyáron két hétigdolgozott ott egy út menti fogadóban valami falfestményen, Phil pedigugyanottpincérkedett.

–Magaisaszínháználvan?–kérdezteDannie-tőlTherese.– Nem, én nem – mondta Dannie. Szégyenlősnek látszott, vagy

inkább unatkozott, és mehetnékje volt. Idősebb volt Philnél, és kissétestesebb.Sötétbarnaszemeelgondolkozvavándorolttárgyróltárgyraaszobában.

– Nincs semmijük, csak egy rendezőjük meg három színészük –mondta Richardnak Phil, és hátradőlt a kanapén. – Egy olyan fickórendezi,akivelegyszeregyüttdolgoztamPhillyben.RaymondCortes.Haénajánlombe,holtbiztos,hogymegkapjaamunkát–vetettegypillantástTherese-re. – Nekem ígérte a második fivér szerepét a darabban.Kisesőacíme.

–Vígjáték?-kérdezteTherese.–Vígjáték.Háromfelvonás.Tervezettmárdíszletetönállóan?–Hánydíszletkellhozzá?–kérdezteRichard,amikorThereseéppen

válaszolniakart.–Legfeljebbkettő,devalószínűleg inkábbeggyelakarjákmegúszni.

GeorgiaHalloranjátsszaafőszerepet.NemláttadvéletlenülaztaSartre-micsodát,amitősszeljátszottakottlenn?Bennevolt.

–Georgia?–mosolygottRichard.–MilettvelemegRudyval?Therese csalódottan hallgatta, amint a beszélgetés megfeneklett

Georgiánál és Rudynál meg másoknál, akiket nem ismert. Georgiaazoknak a lányoknak lehetett az egyike, akikkel Richardnak viszonyavolt,feltételezteTherese.Richardegyszerötötemlített.Anevükre,Celiakivételével,nememlékezett.

–Ezamagaegyik terve?–kérdezteDanniea falon függőmakettrenézve,ésamikorTheresebólintott,felállt,hogymegnézze.

Richard és Phil most egy olyan emberről beszélgetett, aki tartozottvalamiértRichardnak.Philaztmondta,azelőzőesteláttaafickótaSanRemo bárban. Phil hosszúkás arcával és rövidre vágott hajával olyan,akár egy El Greco, gondolta Therese, ám ugyanezek a vonások abátyján inkább amerikai indiánra emlékeztettek. Phil társalgási módjaazonban teljesen lerombolta azElGreco-illúziót.Úgy beszélt, ahogyanbármelyikfiatalember,akikkelaVillagebárjaibanlehettalálkozni,fiatalok,akikállítólagírókvagyszínészek,detöbbnyirenemcsinálnaksemmit.

– Nagyon szép – mondta Dannie, bekukucskálva az egyikfelfüggesztettkisfiguramögé.

– Makett aPetruská-hoz. A vásári jelenet – mondta Therese azontűnődve,vajonismeri-eaférfiabalettet.Ügyvédislehet,sőtakárorvos.Azujjainsárgafoltokatlátott,denemcigarettátólvalókat.

Richardemlítette,hogyéhes,ésPhilaztállította,majdneméhenhal,deegyiküksemnyúltazeléjüktettsajthoz.

–Félóránbelülottkelllennünk,Phil–ismételteDannie.Egypercmúlvamindannyianfelálltak,ésvettékakabátjukat.– Menjünk el valahová vacsorázni, Terry – mondta Richard. – Mit

szólnálahhozacsehétteremhezaMásodikon?–Rendbenvan–próbáltkedveslenniTherese.Ezavége,gondolta,

éssemmisembiztos.SzeretettvolnamegkérdezniPhiltőlvalaminagyonfontosat,denemtette.

És az utcán a belváros felé indultak, nem az ellenkező irányba.RichardPhillelment,éscsakegyszer-kétszerpillantotthátraTherese-re,mintegyellenőrizve,hogymegvan-emég.DanniesegítettTherese-nekajárdaszegélyeknélmegazoknál amocskos és csúszós, se nemhó, senem jég koszfoltoknál, amelyek a három héttel korábbi havazásmaradványaivoltak.

–Magadoktor?–kérdezteDannie-tőlTherese.– Fizikus – felelte Dannie. – Most vagyok végzős a New York-i

Egyetemen. – Therese-re mosolygott, ám a társalgás itt egy időrefélbeszakadt.

AzutánDanniemegszólalt:–Azaztántávolesikadíszlettervezéstől,igaz?Theresebólintott.

–Meghiszemazt.–Nekikészült,hogymegkérdezze,szándékábanáll-eDannie-nekdolgozniazatombombán,deugyanmitszámít,hogyigenvagynem?Ehelyettaztkérdezte:

–Magatudja,hovámegyünk?Dannieszélesenelmosolyodott,kivillantakszögletes,fehérfogai:–Igen.Aföldalattihoz.DePhilelőszörharapniakarvalamit.A Harmadik sugárúton haladtak, és Richard arról beszélt Philnek,

hogyajövőnyáronEurópábaszeretnénekutazni.Thereselüktetőzavartérzett,ahogyottbaktatottRichardmögött,mintvalamifüggelék,mertPhilés Dannie nyilván azt hitte, hogy ő Richard szeretője. Nem volt aszeretője,ésRichardnemisvártaeztel tőle,Európábansem.Különösegy kapcsolat, vélte Therese, és ugyan ki hinné el? Mert ahogy NewYorkban tapasztalta, mindenki lefeküdt mindenkivel, akivel egy-kétrandevúnáltöbbszörtalálkozott.Ésakétférfi,akikkelRichardelőttegyüttjárt – Angelo és Harry –, kétségtelenül dobták őt, amint rájöttek, hogynem hajlandó szexuális kapcsolatba lépni. Ismeretségük kezdeténThereseháromszorvagynégyszerkezdeményezettviszonytRicharddal,de sikertelenül, mert Richard azt mondta, hogy inkább vár. Vár, amígfontosabb lesz Therese számára. Richard feleségül akarta venniTherese-t, és ő volt az első lány, akitmegkért,mondta.Therese tudta,hogyújramegfogjakérni,mielőttEurópábautaznak,denemszeretteőtannyira, hogy hozzámenjen. Mégis el fogja fogadni tőle az utazáshozszükséges pénz zömét, gondolta a szokásos bűntudattal. Aztánmegjelent előtte Mrs. Semcónak, Richard édesanyjának a képe, amintáldón mosolyog rájuk, a házasságukra, és Therese önkéntelenülmegráztaafejét.

–Miaz?–kérdezteDannie.–Semmi.–Fázik?–Nem.Egyáltalánnem.Ám jobban a férfiba karolt. Fázott, és általában vévemeglehetősen

nyomorúságosánéreztemagát.ARicharddalvalóféligbizonytalan,félignagyon isszilárdkapcsolatvoltazoka, tudta.Egyregyakrabbanvoltakegyütt anélkül, hogy valójában közelebb kerültek volna egymáshoz.TheresemégmostsemvoltszerelmesRichardba, tízhónaputánsem,és talán sosem is lesz, bár ez nem változtatott azon a tényen, hogyjobban kedvelte őt bárkinél, akit valaha is ismert, kétségtelenül jobban

bármely más férfinél. Amikor reggel felébredt – tompán bámulva aplafont, mielőtt álmos ürességének ideje lett volna feltöltődnie afelismeréssel, hogy hány óra van, milyen nap van, milyen tennivalókvárjákőtaznapazokközül,amelyekbőlazemberélete felépül–,néhaúgy érezte, szerelmes belé, hirtelen ráébredve, hogy Richard létezik,visszagondolva arra, hogyan ragyogott az arca az iránta érzettszerelemtőlaszeretetvalamelyőáltalanyilvánítottgesztusanyomán.

Ez az érzés azonban nem hasonlított ahhoz, amit a szerelemrőlolvasott. A szerelemnek állítólag valamiféle boldog bolondságnak kelllennie. És valójában Richard sem úgy viselkedett, mint aki boldoganbolond.

– Ó, mindent úgy hívnak, hogy St. Germaindes-Prés! – ordítottalegyintve Phil. – Adok pár címet, mielőtt elutaztok. Meddig akartok ottmaradni?

Egycsapkodóláncokkalmegrakottzörgőteherautófordultbeelőttük,és Therese nem hallotta tőle Richard válaszát. Phil bement a Riker’sbüfébeazÖtvenharmadikutcasarkán.

– Nem muszáj itt ennünk. Phil csak egy pillanatig akar maradni. –RichardmegszorítottaTheresevállát,amikorbeléptekazajtón.–Nagynapezamai,ugye,Terry?Nemérzed?Azelsőigazimunkád!

Richardszentülhitte,Theresemegerősenigyekezettelképzelni,hogyez nagy pillanat lehet. De még azt a bizonyosságot sem volt képesvisszaidézni, amelyet akkor érzett, amikor Richard telefonja után anarancssárga szivacsra nézett a mosdóban. Therese a Phil székemelletti széknek támaszkodott, Richard mellette állt, és még mindigPhilhezbeszélt.A fehérrecsempézett falakróléspadlóról visszaverődővakító fény a napfénynél is ragyogóbbnak látszott, mert itt nem voltakárnyékok. Therese jól látta Phil szemöldökének minden egyes fényes,feketeszőrszálát,akárcsakazérdesésasimafoltokatapipán,amelyetDannie tartott a kezében, meggyújtatlanul. Látta a részleteket Richardkezén, amely ernyedten lógott ki a felöltő ujjából, és ismét tudatosultbenne, hogy ez a kézmennyire nincs összhangbanRichard rugalmas,hosszú csontú testével. Vaskos,mi több, kövér kéz volt, s ugyanolyanesetlenülésvaktábanmozdult,hasótartótkellettfelemelnie,mintamikoregy bőrönd fogantyúját kellett megfognia. Vagy amikor a hajamatsimogatja, gondoltaTherese.Richard tenyere rendkívül puha volt,mintegy lányé, és kissé nyirkos. És ami a legrosszabb, Richard általában

elfelejtette megtisztítani a körmeit, még akkor is, amikor kiöltözött.Theresenemegyszer szóvá tette ezt, demost úgyérezte, nemszólhatnekitöbbszöranélkül,hogyfelbosszantaná.

Dannie őt nézte. Therese egy pillanatig állta az elgondolkodótekintetet, aztán lesütötte a szemét. Egyszerre megértette, miért nemképesvisszaidézniaztakorábbiérzést:egyszerűennemhitteel,hogyPhilMcElroyképesmunkátszerezninekiazzal,hogybeajánlja.

–Amunkamiattaggódik?–Dannieközvetlenülmelletteállt.–Nem.– Ne aggódjon. Phil tud ötleteket adni. – A szájába dugta a pipája

szárát,súgylátszott,mondaniakarmégvalamit,ámelfordult.Therese fél füllel Phil és Richard beszélgetésére figyelt.

Hajójegyfoglalásrólbeszéltek.–Egyébként–mondtaDannie–aFeketeMacskaSzínházcsakpár

saroknyiravanaMortonutcától,ahollakom.Philnálamszálltmeg.Jöjjönfelegyszer,sebédeljenvelünk!Mitszólhozzá?

– Nagyon köszönöm. Örömmel. – Nem valószínű, hogy összejön,gondoltaTherese,deigazánkedvesDannie-től,hogymeghívta.

–Mit gondolsz, Terry? – kérdezteRichard. –Márciusban koraimégEurópába menni? Szerintem jobb korán utazni, mint megvárni, amígmindenholtömegleszodaát.

–Amárciusjólhangzik–mondtaTherese.– Semmi sem állíthat meg minket, igaz? Az sem érdekel, ha nem

fejezembeatéliszemesztert.– Nem, semmi sem állíthat meg minket. – Mondani könnyű volt.

Könnyű volt hinni is az egészet, és éppolyan könnyű nem hinni belőlesemmit.Haviszontmindenigaz,haamunkavalódi,adarabsikeres,ésőúgyutazhatFranciaországba,hogylegalábbegyeredményvanmáraháta mögött – Therese hirtelen Richard karja után nyúlt, ésvégigcsúsztatta rajta a kezét, le az ujjakig. Richard úgy meglepődött,hogyelhallgatottegymondatközepén.

MásnapdélutánTheresefelhívtaaPhiláltalmegadottszámot.Egyahangjábólítélvenagyongyakorlatiasleányvettefel.Cortesnemvoltott,de hallottak már Therese-ről Phil McElroytól. A munka az övé, ésdecember 28-án kezdheti, heti ötvendolláros fizetéssel. Előbb isbemehet,ésmegmutathatjaMr.Cortesnekvalamelyikmunkáját,denemszükséges,hiszenMcElroyannyiraelismerőennyilatkozottróla.

TheresefelhívtaPhilt,hogymegköszönje,denemvettékfelatelefont.Írtnekipársort,éselküldteaFeketeMacskaSzínházba.

3

RobertaWalls,ajátékosztálylegfiatalabbfelügyelőjecsakannyiidőreálltmegdélelőttiviharzásaközben,hogyodasúgjaTherese-nek:

– Ha nem adja el ma ezt a huszonnégy kilencvenötös bőröndöt,hétfőnleértékelik,ésazosztálykétdollártveszítrajta!

Roberta a pulton heverő barna papundekli-bőrönd felé biccentett, anála lévő szürke dobozokat Miss Martucci kezébe nyomta, éstovábbsietett.

A hosszú pult végénél Therese nézte, hogyan adnak utat azeladólányok Röbertának. Roberta fel-alá futkározott, az emelet egyiksarkábólamásikbaviharzott reggelkilenctőldélutánhatig.Thereseazthallotta,újabbelőléptetésérttörimagát.Robertapirosbohócszemüvegetviselt,és–ellentétbena többi lánnyal–zöldmunkaköpenyénekujjátakönyökefölétűrvehordta.Thereseláttaőt,amintátröppenkétsorközött,gesztikulálva megállítja Mrs. Hendricksont és izgatottan átad neki együzenetet. Mrs. Hendrickson helyeslően bólintott, Roberta barátilagmegérintette a vállát, és Therese-en egy kis féltékenység futott át.Féltékenység, pedig fütyült Mrs. Hendricksonra, sőt kifejezetten nemkedvelte.

–Vansírórongybabájuk?Theresenemtudottilyenbabáról,ámanőkötötteazebetakaróhoz,

hogy a Frankenbergben lennie kell, mert látta, hogy hirdetik. Thereseelővettmégegydoboztavégsőhelyről,ahollehetettvolna,denemvolt.

–Bitgeres?–kérdezteMissSantini,akimegvoltfázva.–Síró rongybabát–mondtaTherese.MissSantiniazutóbbi időben

különösenkedvesvolthozzá.Therese-nekeszébejutottazellopotthús.DemostMissSantinicsakfelhúztaafélszemöldökét,előrebiggyesztettevörösalsóajkátéstovábbment.

–Rongybaba?Varkoccsal?–MissMartucci,ezaszikár,kócoshajúolaszlány,akinekhosszúorrafarkasérahasonlított,Therese-repillantott.–Vigyázzon,Robertamegnehallja–nézettkörül.

–Senkimegnehallja,deazokababákazalagsorbanvannak.–Ó!–A fenti játékosztályhadbanálltazalagsori játékosztállyal.Az

volt a taktika, hogy rákényszerítsék a vevőt, hogy a hetediken vegyenvalamit,aholsokkaldrágábbvoltminden.Theresemegmondtaanőnek,hogyababákazalagsorbanvannak.

– Próbálja meg ezt ma eladni – mondta Therese-nek Miss Davis,aminteloldalazottmellette,ésvöröskörműkezévelaviharvertműaligátorbőröndreütött.

Theresebólintott.–Vanmerevlábúbabájuk?Amelyikmegtudállni?Theresenézteaközépkorúnőt,akinekkétvállátfelnyomtaamankó.

Azarcakülönbözöttazösszestöbbitőlapulttúloldalán,szelídvolt,ésaszemében volt valami felismerés, mintha valóban látta volna, amitelképzelt.

–Ezegykicsitnagyobb,mintamilyetszeretnék–mondtaazasszony,amikorTheresemegmutattanekiababát.–Sajnálom.Nincskisebb?

– Azt hiszem, van. – Therese odébb ment a pult mögött, ésészrevette, hogy a nő követi a mankójával, megkerülve a pultnál állótömeget, hogy Therese-nek ne kelljen visszagyalogolnia a babával.Egyszerre úgy érezte, mindent megtenne azért, hogy megtaláljapontosanaztababát,amelyetezazasszonyszeretne.Ámakövetkezősemfeleltmegteljesen.Nemvoltvalódihaja.Theresemegnéztemáshol,és talált ugyanolyan babát valódi hajjal. Még sírt is, ha lefektették.Pontosanez kellett anőnek.Theresegondosanbecsomagoltaababátzizegőselyempapírba,újdobozba.

– Tökéletes – ismételte az asszony. – A barátnőmnek küldömAusztráliába,akiápolónő.

Együtt végeztük az ápolónőit, ezért varrtam egy olyan egyenruhát,amilyetmiviseltünk,hogyabbaöltöztessemababát.Nagyonköszönöm.Éskellemeskarácsonyiünnepeketkívánok!

–Boldogkarácsonyt!–mondtamosolyogvaTherese.Ezvoltazelsőjókívánság,amelyetvásárlótólkapott.

– Tartott már pihenőt, Miss Belivet? – kérdezte Mrs. Hendricksonolyanélesen,minthaThereseszemrehányásttettvolna.

Nem tartott. Therese kivette a csomagolópult alóli polcról ajegyzetfüzetétésaregényt,amelyetolvasott.AregényJoyceművevolt,az Ifjúkori önarckép. Richard ragaszkodott hozzá, hogy elolvassa. Azt

mondta,nemérti,hogyanolvashatvalakiGertrudeSteintanélkül,hogybármit is olvasott volna Joyce-tól. Therese-nek némi kisebbrendűségiérzése volt, amikor Richard könyvekről beszélt vele. Annak idején azösszeskönyvespolcotátböngészteaziskolában,ámazótarájött:aSzentMargit-rend gyűjteménye távolról sem volt egyetemes, bár akadtakbenneolyanmeglepetésekis,mintGertrudeStein.

Azalkalmazottakpihenőszobájáhozvezetőutatdobozokkalmegrakottnagytargoncáktorlaszoltákel.Theresevárt,hogyátjuthasson.

–Tündérke!–kiáltottaodanekiazegyiktargoncavezetője.Thereseelmosolyodottezenacsacsiságon.Odalennazöltözőbenis

aztkiabáltáknekireggeleste:Tündérke!–Tündérke,rámvársz?–harsantanyershangújra, túlharsogvaaz

áruszállítókocsikzörejét.Therese átjutott, kikerülve egy felé tartó targoncát, amelyen egy

tisztviselőisült.– Itt tilos a dohányzás! – csattant fel egy férfihang, valami főnök

mogorvahangja.AThereseelőttállólányokrágyújtottak,fújtákafüstöt,ésjólhallhatóanmondták,mielőttanőimosdóbaléptekvolna:

–Ezmegkinekhiszimagát,Mr.Frankenbergnek?–Ju-hú!Tündérke!–Váhom,hogyeljöjjönazidőm,tündéhke!Szállítókocsi vágott át Therese előtt, és ő beleütötte a lábát a kocsi

sarkába. Ment tovább, anélkül hogy lenézett volna a lábára, pedigkezdettszétterjednibenneafájdalom,mintvalamilassúrobbanás.Menttovább,beleanőihangok,nőialakokmásfajtakáoszába,atisztítószerekszagába. Vér folyt a cipőjébe, és a harisnyáján lyuk éktelenkedett.Helyére simította a feltépett bőrt. Hányinger fogta el, ezért a falnaktámaszkodott, és megkapaszkodott egy vízcsőben. Így maradt párpillanatig, hallgatta a tükör előtt álló lányok hangzavarát. Azutánmegnedvesített egy kis vécépapírt, és a lábára szorította, hogy aharisnyájáróleltűnjönavörösfolt,deazegyrecsakjött.

–Semmibaj,köszönöm–mondta,amikorazegyiklányegypillanatraföléhajolt,ésalányelment.

Végülnemtehetettmást,minthogyvettegyegészségügyibetétetazautomatából.Abennelévővattátakülsőgézzelalábárakötötte.Ésezekutánidejevoltvisszamennieapulthoz.

A tekintetük nyomban találkozott. Therese éppen felpillantott a

frissiben kinyitott dobozról, a nő pedig akkor fordította oda a fejét úgy,hogyegyenesenőránézett.Magasésszőkevolt,alakjakecsesalezserbundában, amelyet a derekára tett kezével széttárva tartott. A szemeszürke volt, színtelen,mégis oly domináns,mint a fény vagy a tűz, ésmiután belenézett, Therese nem tudta elfordítani a tekintetét. Hallotta,hogyazelőtteállóvevőmegismétliakérdést,decsakálltottnémán.Anő is nézte Therese-t, kissé szórakozottan, mintha félig azon járna azesze, mit is akar itt vásárolni, és bár volt kettejük közt jó néhányeladólány,Theresebiztosvoltbenne,hogyhozzáfogmenni.Aztánlátta,ahogyanőlassanapultfelétart,hallotta,amintaszíveigyekszikpótolniakihagyottdobbanást,ésérezte,hogyegyrejobbantüzelazarca,amintanőegyreközelebbérhozzá.

–Megnézhetnékegyolyanbőröndöt?–kérdezteanő,ésapult föléhajolt,átnézveannaküvegfedelén.

A sérült bőrönd csak egy lépésnyire hevert. Theresemegfordult, éskivettegydoboztahalom legaljáról,olyandobozt,amelyikmégsosemvoltnyitva.Amikorfelegyenesedett,anőőtnézteazzalahiggadt,szürkeszemével, amelybe Therese nem tudott belenézni, de amelytőlelszakadnisemtudott.

–Aztszeretném,denemhinném,hogymegkaphatom…–bököttanőafejévelaTheresehátamögöttivitrinbenlévőbarnabőröndre.

A szemöldöke szőke volt, ívesen követte homloka domborulatát. Aszája éppen olyan bölcs, mint a szeme, gondolta Therese, a hangjapedigakárabundája,gazdagésfinom,ésvalahogyantitkokatsejtető.

–Igen–mondtaTherese.Hátramentaraktárbaakulcsért.Akulcsegyszögönlógottközvetlenül

azajtómellett,ésMissHendricksononkívülsenkisemnyúlhatotthozzá.MissDavislátta,éselakadtalélegzete,deThereseaztmondta:–Szükségemvanrá–éskiment.Kinyitottaavitrint,kivetteésapultratetteabőröndöt.–Amintadarabotadjanekem?–Anőúgymosolygott,mintakiérti.

Könnyedén mondta, amint mindkét alkarjával a pultra támaszkodva abőröndtartalmáttanulmányozta.–Dührohamotfognakkapni,igaz?

–Nemszámít–mondtaTherese.–Rendbenvan.Tetszik.Kézbesítéskor fizetem.Ésa ruhák?Járnak

hozzá?Abőröndfedelébencelofánbacsomagoltruhákvoltak,rajtukárcédula.

– Nem – mondta Therese –, azok külön vannak. Ha babaruhátszeretne…ezek nemolyan jók,mint amilyeneket a babaruhaosztályonkapni,atúloldalon.

–Ó!OdaérNewJerseybemégkarácsonyelőtt?– Igen, hétfőn ott lesz. – Ha nem, gondolta Therese,majd őmaga

kézbesíti.–Mrs.H.F.Aird–mondtaanő lágy, tisztahangon,ésTherese írni

kezdteazöldszállítólevelet.Anév,acím,avárosúgyjelentmegaceruzahegyealatt,mintvalami

titok, amelyet sosem fog elfelejteni, amely örökre belevésődik azemlékezetébe.

–Ugyenemfoghibázni?–hallottaMrs.Airdhangját.Csakmostérzékelteanőparfümjét,ésválaszhelyettcsupánafejét

rázta. Nézte a papírt, amelyre szorgalmasan rávezette a szükségesszámokat,ésamilyenerővelcsakképesvoltkívánni,aztkívánta,hogybejezésül aztmondjaeza nő: „Ténylegennyire örül, hogymegismert?Akkor miért ne találkozhatnánk ismét? Miért ne ebédelhetnénk maegyütt?”Olyan könnyed volt a hangja, oly könnyen kimondhatta volna!Áma„nemhibáz”utánnemjöttsemmi–semmi,amienyhíthetettvolnaTherese szégyenén, hogy felismerték: új eladó, akit a karácsonyicsúcsforgalomravettekfel,tapasztalatlan,éskönnyenhibázhat.Thereseodatoltaanőeléafüzetet,hogyírjaalá.

Aztán a nő felvette a pultról a kesztyűjét, megfordult, és lassanelment, Therese meg nézte, amint egyre távolodik. A bunda szőrméjealatt a bokája halvány és karcsú volt. Magas sarkú, sima feketeantilopcipőtviselt.

–Utánvétesmegrendelés?ThereseMrs.Hendricksonkifejezéstelenarcábanézett.–Igen,Mrs.Hendrickson.–Nem tudja,hogya legfelsőpéldánytodakell adniavevőnek?Mit

képzel,hogyveszimajdátszállításkorazárut?Holavevő?Elérimég?– Igen. – Csak úgy ötméternyire volt tőlük, szemben, a

babaruhaosztály pultja előtt. Therese a zöld cédulával a kezébenhabozott egy pillanatig, majd megkerülte vele a pultot, kényszerítvemagát, hogy odamenjen, mert hirtelen szégyellni kezdte a külsejét, azócskakékszoknyát,apamutblúzt–bárkiosztottaisazöldköpenyeket,őtkihagyta–ésamegalázólapossarkúcipőt.Megaborzalmaskötést,

amelyazótanyilvánismétátvérzett.– Ezt oda kell adnom önnek – tette le a nyomorúságos

macskakaparástapultonlévőkézmellé,éselfordult.Újra a pult mögött Therese úgy tologatta ki-be a tárolódobozokat,

minthakeresnevalamit.Addigcsinálta,amígúgygondolta,anővégzettmáréselment.Tudatábanvoltannak,hogyapercek,aboldogságvisszanem hozható pillanatai pótolhatatlanul telnek, hogy ezekben a végsőpillanatokban mégmegfordulhat, és láthatja az arcot, amelyet nem látsohatöbbé.Halványanésmásfajtarettegésselérzékelteavevőkismert,szakadatlan morajlását is a pultnál, amint a segítségét kérik,szólongatják,akárcsakakisvasúthalk,zümmögőrrrrrr-jét,mintannakaviharnakarészét,amelykörülzárja,éselválasztjaőtanőtől.

Ámamikorvégülmegfordult,ismétegyenesenabbaaszürkeszembenézett. A nő feléje jött, és mintha visszafordult volna az idő, megintkecsesen a pultra támaszkodott, és egy babára mutatott, hogy látniszeretné.

Therese elővette a babát, csattanvadobta az üvegpultra,mire a nőránézett.

–Úgyhallom,törhetetlen–mondtaanő.Theresemosolygott.– Igen, kérem ezt is – mondta a nő azon a higgadt, halk hangon,

amely a csend tavát hozta létre a körülöttük lévő zűrzavarban. Újramegadtaanevétésacímét,sThereseolylassanittaezeketazajkáról,minthanemtudtavolnamáriskívülrőlazadatokat.–Ténylegmegérkezikmégkarácsonyelőtt?

–Legkésőbbhétfőn.Azkétnappalvankarácsonyelőtt.–Jó.Nemakaromidegesíteni.Theresemeghúztaacsomót,amellyelátkötötteababadobozát,áma

csomótitokzatosmódonkibomlott.–Nemidegesít–mondta.Mélyzavarábanmárnemvoltmitvédenie,

anőszemeláttárakötöttemegújraacsomót.–Vacakegymunka,igaz?– Az. – Therese a fehér madzagra hajtotta a szállítóleveleket, és

gombostűvelodatűzteőket.–Akkorbocsássonmeg,haakadékoskodtam.Therese a nőre nézett, és úgy érezte, hogy ismeri őt valahonnan,

hogyazrögtönfelfedimagát,ésakkormindkettenelnevetikmagukat.

–Nemakadékoskodott.Detudom,hogyodaér.–Thereseatúloldalipultra pillantott, ahol a nő korábban állt, és látta, hogy a zöld cetli ottheverapulton.–Valóbanmegkellőriznieaszállítólevelet–mondta.

A nő szeme most a mosolyával együtt megváltozott, olyan szürke,színtelen tűzzel izzott, amelyet Therese ismert, de nem tudottazonosítani.

–Megkaptamdolgokatmárszállítólevélnélkülis.Mindigelveszítem.–Lehajolt,hogyaláírjaamásodikszállítólevelet.

Theresenézte,ahogyanőelmegy,éppolylassan,mintahogyanjött,látta, hogy egy pillantást vet egymásik pultra, amint elhalad előtte, éskétszer-háromszora tenyerébecsap feketekesztyűjével.Aztáneltűntaliftben.

ÉsThereseakövetkezővevőhöz fordult.Kiapadhatatlan türelemmeldolgozott, ám blokkjain a számoknak halvány kis farkuk nőtt, amintceruzája görcsösenmeg-megrándult. Elment Mr. Logan irodájába, amiminthaórákigtartottvolna,pedig,amikorazórárapillantott,csaktizenötperc teltel. Immár idejevolt kezetmosniazebédhez.Thereseakezétszárítvamerevenállt a forgó törülközőelőtt, súgyérezte,nem tartoziksenkihez és semmihez – elszigetelt. Mr. Logan megkérdezte, kíván-emaradni karácsony után. Munkát kaphatna odalenn a kozmetikaiosztályon.Theresenemetmondott.

Adélutánközepénlementazelsőemeletre,ésvettegyüdvözlőlapot.Nem volt különösen érdekes, de legalább egyszerű volt, sima kék ésarany. Tollát a lap fölött tartotta, azon töprengve, mit is írhatna: „Öncsodálatos”, sőt esetleg „Szeretem Önt”. Végül gyorsan leírta aszánalmasan ostoba és személytelen sort: „Különleges üdvözlet aFrankenbergből”.Aláíráshelyettpedigaszámátadtameg:645-A.

Miutánlementazalagsoripostára,alevelesládaelőtthirtelenelmentabátorsága,látvánönnönkezétalappal,amelyimmárféliganyílásbanvolt.Milesz?Néhánynaponbelülúgyisotthagyjaazáruházat.MitérdeklimindezMrs.H.F.Airdet?Aszőkeszemöldöktalánfelszaladegykissé,tulajdonosaegypillanatraalapranéz,aztánelfelejti.

Végülbedobtaa lapot.Útbanhazafeléeszébe jutottegydíszletötlet,egyolyanházbelső,amelyneknagyobbamélysége,mintaszélessége,a közepén forgószerűséggel, ahonnan szobák nyílnakminden irányba.Még aznap este el akarta kezdeni a kartonmakettet, de végül csak aceruzavázlatig jutott. Szeretett volna összejönni valakivel, de nem

Richarddal, se nem Jack és Alice Kellyvel odalentről. Talán Stellával,StellaOvertonnal,adíszlettervezővel,akivelazelsőNewYorkbantöltötthetébenismerkedettmeg.Rájött,hogynemtalálkozottveleakoktélpartióta, amelyet akkor adott, amikor eljött az előző lakásából. Stella azokközétartozott,akiknemtudták,hollakikmost.Thereseéppenafolyosónlévő telefonhoz tartott, amikor meghallotta ajtócsengője többszöri rövidésgyorscsengetését,amiaztjelentette,telefonjavan.

–Köszönöm–kiáltottaMrs.Osborne-nak.Richardszokásoskilenckörülihívásavolt.Richardazirántérdeklődött,volna-ekedvemásnapmozibamenni.A

Suttonbanolyanfilmment,amelyetmégnemláttak.Thereseaztmondta,nincs semmi dolga, de be akar fejezni egy párnahuzatot. Alice Kellymegígérte,hogymásnaplemehet,éshasználhatjaavarrógépét.Éshajatiskellmosnia.

–Mosshajatma,holnappedigtalálkozzunk–mondtaRichard.–Késővan.Nemtudokaludni,havizesahajam.– Majd megmosom holnap én. Nem használjuk a kádat, csak pár

vödröt.– Inkább ne… – felelte mosolyogva Therese. Egyszer beleesett a

kádba, amikor Richard mosta meg a haját. Richard szörcsögő ésbugyborékoló hangokkal utánozta a kád lefolyóját, és Therese úgynevetett,hogymegcsúszottalábaakövön.

–Ésakiállításszombaton?Nyitvavanszombatdélután.– De szombaton kilencig kell dolgoznom. Fél tíz előtt nem tudok

eljönni.–Ó!Akkormaradokaziskolakörnyékén,éstalálkozunkasarkonfél

tízkor.ANegyvennegyedikésazÖtödik.Rendben?–Rendben.–Történtmavalamiérdekes?–Semmi.Ésveled?– Semmi. Holnap utánanézek a hajójegyfoglalásnak, és majd este

felhívlak.TheresevégülnemtelefonáltStellának.A következő nap a péntek volt, az utolsó péntek karácsony előtt,

egyben a legrumlisabb nap, amelyet Therese átélt a Frankenbergben,bár mindenki azt mondta, másnap még rosszabb lesz. Az emberekijesztőennyomódtakazüvegpultokhoz.Olyanvevőketsodortelapulttól

aragacsosáradat,akiketmárelkezdettkiszolgálni.Képtelenségvoltmégtöbb embert odaképzelni az emeletre, a liftek azonban egyre ontottákőket.

–Nemtudom,miértnemzárjákbelennakapukat!–mondtaThereseMissMartuccinak,amikoréppenegyszerrehajoltakleapolcelőtt.

–Micsoda?–felelteMissMartucci,mertnemhallotta.–MissBelivet!–rikkantottavalaki,ésmegszólaltegysíp.Mrs.Hendricksonvoltaz.Masípothasznált,hogyodafigyeljenekrá.

Therese eladólányok és a földön heverő üres dobozok között tört utathozzá.

– Telefonon keresik – mondta Mrs. Hendrickson, és acsomagolóasztalonlévőkészülékremutatott.

Therese tehetetlen mozdulatot tett, amelyet Mrs. Hendrickson nemláthatott.Atelefonbanúgysemlehetsemmitsemhallani.ÉsThereseúgygondolta,biztosanRichardszórakozik.Egyszermárhívtaőtitt.

–Halló?–mondta.– Halló, a hat-negyvenötös munkatárssal, Therese Belivettel

beszélek?–kérdezteaközpontoshangjaakattogásonészúgásonát.–Beszélhet.

– Halló? – ismételte Therese, és alig hallott választ. Felvette atelefont,ésbevitteapárlépésnyirelévőraktárba.Azsinórnemvolteléghosszú,ezértaföldigkelletthajolnia.–Halló?

– Halló – mondta a hang. – Nos… meg akartam köszönni akarácsonyilapot.

–Ó!Öntalán…–Mrs.Airdvagyok–mondtaanő.–Önküldte,vagynem?– Igen – mondta Therese, akit hirtelen bűntudat fogott el, mintha

bűntetten kapták volna. Becsukta a szemét, és szorongatta a telefont,magaelőttlátvaazintelligens,mosolygószemetúgy,ahogyantegnap.–Nagyonsajnálom,habosszúságotokoztam–mondtagépiesen,azonahangon,ahogyanavevőkkelszokottbeszélni.

Anőnevetett.– Olyan mókás – mondta könnyedén, és Therese ugyanazt a

könnyedséget érezte a hangjában, amelyet tegnap hallott, tegnapszeretett,éselmosolyodott:

–Mókás?Miért?–Ugyemagaazalányajátékosztályról?

–Igen.–Rendkívülkedvesöntől,hogyüdvözlőlapotküldöttnekem–mondta

udvariasananő.Ekkor Therese megértette. A nő azt hitte, férfi küldte a lapot, egy

másikeladó,akikiszolgálta.–Nagyonkellemesvoltöntkiszolgálni–mondtaTherese.– Igazán? Miért? – Ugrathatta is Therese-t. – Nos… minthogy

karácsonyvan,miértnetalálkozhatnánklegalábbegykávéra?Vagyegyitalra.

Therese összerezzent, ahogy kivágódott az ajtó. Egy lány lépett araktárba,ésmegálltazorraelőtt.

–Igen…boldogan.–Mikor? – kérdezte a nő. – Holnap délelőtt beugromNew Yorkba.

Nemebédelhetnénkegyütt?Vanholnapideje?–Persze.Egyórámvan,tizenkettőtőlegyig–mondtaTherese,alány

lábátnézvealegömbölyítettorrú,laposmokasszinban,vastagbokájánakésvádlijánakhátsófelétapamutharisnyában,toporogva,akárazelefántlába.

– Jó lesz, ha a Harmincnegyedik utcai bejáratnál várom lenntizenkettőtájban?

– Rendben van. Én… – Therese-nek ekkor jutott eszébe, hogymásnap pontosan egyre megy dolgozni. Délelőtt szabad. Felemelte akarját, hogy védekezzen a dobozok lavinája ellen, amelyeket az előtteállólányrántottleapolcról.Magaalánykishíjánhátraesett,átTherese-en.–Halló?–próbáltaTheresetúlkiabálnialezúdulódobozokat.

– Saj-nál-lom –mondta bosszúsanMrs. Zabriskie, újra felrántva azajtót.

–Halló?–ismételteTherese.Atelefonsüketvolt.

4

–Hello–mondtaanőmosolyogva.–Hello.–Mibaj?

–Semmi.–Legalábbmegismerteőt,gondoltaTherese.–Vankedvencétterme?–kérdezteanőajárdán.– Nincs. Jó volna egy csendes helyet találni, de ezen a környéken

nemlétezik.–AzEastSide-ranincsideje?Nem,nincs,hacsakegyórájavan.Azt

hiszem,vanegyhelyebbenazutcában,pársaroknyirainnen.Vanannyiideje?

–Igen,persze.–Márnegyedvolt.Theresetudta,hogyrettenetesenelfogkésni,deegyáltalánnemizgatta.

Útközben nem beszéltek. A tömeg időnként elválasztotta őket,egyszermeganőegy ruhákkal teli targonca fölöttmosolyogott rá.Egyfagerendás, fehér abroszos étterembe mentek, amely csodálatosancsendes volt, és félig sem tele. Beültek egy tágas bokszba, és a nőrendeltegynagywhisky-koktéltcukornélkül.Therese-t isbiztatta,hogyigyonegyilyetvagyegysherryt,ésamikorTheresetétovázott,elküldteapincértarendeléssel.

Levette a kalapját, mindkét oldalon végigsimította szőke haját, ésTherese-renézett.

–Éshonnanjöttakedvesötlet,hogykarácsonyilapotküldjönnekem?–Gondoltamönre–mondtaTherese.Néztea kisgyöngyfülbevalót,

amely valahogyan nem volt világosabb,mint a nő haja vagy a szeme.Gyönyörűnek látta ezt a nőt, bár most homályos volt az arca, mertképtelen volt egyenesen ránézni. A nő kivett valamit a retiküljéből, egyrúzst és egy púderkompaktot. Therese a rúzstartóra pillantott, amelyaranylott, mint valami ékszer, és olyan alakja volt, mint egytengerészládának.Megakartanéznianőszáját,ámaszürkeszempárilyenközelrőleltérítette,lobogottfölötte,mintaláng.

–Ugyenemrégendolgozikott?–Nem.Körülbelülkéthete.–Ésnemisfogsokáig…valószínűleg.–CigarettávalkínáltaTherese-

t.Theresevettegyet.– Nem.Másmunkám lesz. – Az öngyújtó fölé hajolt, amelyet a nő

odatartott, az ovális vörös körmű, karcsú kéz felé, amelyet szeplőktarkítottak.

–Ésgyakranküldözgetlapokat?–Lapokat?

–Karácsonyilapokat?–Anőmosolygott.–Dehogy–mondtaTherese.– Akkor hát, boldog karácsonyt! – Poharát There poharához

koccintotta,ésivott.–Hollakik?Manhat-ben?Theresemegmondta:aHatvanharmadikutcában.Aszüleinemélnek,

mesélte.KétévelakikNewYorkban,azelőttNewJerseybenjártiskolába.Azt nem mondta el, hogy az iskola félig egyházi intézet volt, azepiszkopálisegyházé.NememlítetteAlicianővértsem,akit imádott,ésakire gyakran gondolt, a halványkék szemével, a csúf orrával meg aszerető szigorával.Mert tegnap délelőtt óta Alicia nővérmesszire tűnt,jóvalamögéanőmögé,akiittültveleszemben.

–Ésmitcsinálaszabadidejében?–Azasztalilámpátólanőszemeezüstös lett, csupa folyékony fény. Még a gyöngy is életre kelt afülcimpáján,akáregyvízcsepp,amelyetegyérintésmegsemmisíthet.

–Én…Mondjaelneki,hogyáltalábanaszínpadimakettjeindolgozik?Néha

vázlatokatkészített,ésfestettvagyfaragott,példáulmacskafejeketvagypicikefigurákatabalettdíszleteihez.Alegjobbanazonbanhosszúsétákatszeretett tenni bárhová – és egyszerűen csak álmodozni. Therese úgyérezte,nemkellelmondania.Úgyérezte,anőszemesemmiresemtudúgynézni, hogyneértenémeg tökéletesen. Ivott egy kicsit az italából,élvezte,bárolyanvolt,minthaeztanőtkortyolná,ijesztőéserős.

Anőbiccentettapincérnek,sérkezettmégkétital.–Eztetsziknekem.–Micsoda?-kérdezteTherese.– Tetszik, hogy valaki küldött nekem egy lapot, valaki, akit nem

ismertem.Ígykellenelennikarácsonykor.Ésidénkülönösentetszik.– Örülök. – Therese mosolygott, és azon tűnődött, vajon a másik

komolyangondolja-e.– Maga nagyon szép lány – mondta a nő. – És ha nem tévedek,

nagyonérzékenyis.Mintha csak egy babáról beszélne, gondolta Therese, olyan

könnyedénmondtaneki,hogyszép.– Szerintem ön csodálatos – közölte Therese a második ital adta

bátorsággal,mitsemtörődveazzal,hogyanhangzik,merttudta,hogyezanőúgyistudja.

Anőa fejéthátravetvenevetett.Ezahangszebbvolt a zenénél.A

nevetéstőlegypicikeráncképződöttaszemesarkában,ésapirosszájkissé csücsörített, ahogymegszívta a cigarettát.Egy pillanatig átnézettTherese feje fölött, könyökét az asztalra, állát a cigarettát tartó kezéretámasztva. Hosszú vonal húzódott feszes, fekete ruhája derekától aszélesedő vállig, fölötte pedig a magasra tartott szőke fej a finom,rakoncátlanhajjal.Harminc-harminckét éves lehet, gondoltaTherese, alánya meg, akinek a bőröndöt és a babát vette, hat-nyolc. El tudtaképzelni a gyermeket: szőke hajú, az arca aranyló és boldog, a testekarcsúésarányos,ésmindigjátszik.Ámakislányarca,ellentétbenanőészakiasan tömörnekmondható arcával, elmosódott ésmegfoghatatlanvolt.Ésaférj?Őtegyáltalánnemláttamagaelőtt.

–Biztosanazthitte,hogyférfiküldtealapot…–mondtaTherese.– Valóban – felelte mosolyogva a nő. – Azt hittem, a síosztályról

küldteegyférfi.–Sajnálom.–Nem,örülök.–Anőhátradőltabokszban.–Igencsakkétlem,hogy

veleelmentemvolnaebédelni.Ténylegörülök.AnőparfümjénektitokzatoséskisséédeskésillataújraTherese-hez

ért.Ezaszagsötétzöldselyemreutalt,amelyegyedülcsakazövélehet,egy különleges virág illata. Therese közelebb hajolt hozzá, szemétlesütve a poharát nézte. Szerette volna félrelökni az asztalt, és a nőkarjába bújni, belefúrni az arcát a szorosan a nyaka köré tekert zöld-aranykendőbe.Kezükhátaegyszerösszeértazasztalon,ésThereseottkülönösenelevennekéségőnekérezteabőrét.Nemértettemiért,deígyvolt. Nézte a félig elfordított arcot, és megint úgy tűnt neki, hogy márkorábban is látta. Tudta azonban, hogy ez elképzelhetetlen. Azelőttsosem látta ezt a nőt. Vajon el tudta volna felejteni, ha látta volna? Acsendben Therese érezte, mindketten arra várnak, hogy a másikbeszéljen, de mégsem volt kínos a hallgatás. Megjött az étel.Parajkrémet rendeltek, rajta gőzölögve és vajasan csillogott egy-egytojás.

–Hogylehetaz,hogyegyedülél?–kérdezteanő,ésmielőttészbekapottvolna,Thereseelmeséltenekiazéletét.

Denemfárasztórészletességgel.Hatmondatban,minthaannyitsemszámítana,mintegytörténet,amelyetolvasottvalahol.Ésvalójábanmitszámított,hogyazanyja franciavoltvagyangol,vagymagyar,hogyazapja ír festő volt vagy csehszlovák ügyvéd, hogy sikeres volt-e, vagy

sem, hogy az anyja úgy adta-e be őt a Szent Margit-rendhez, mintengedetlen, bömbölő csecsemőt vagy mint engedetlen, mélabúsnyolcévest?Vagy,hogyboldogvolt-eott.Mertmostboldogvolt–mátólkezdve.Nemvoltszükségeszülőkrevagymúltra.

–Milehetunalmasabbamúltnál!–mondtamosolyogvaTherese.–Talánajövő,amelyneknincstörténete.Theresenemtöprengettelezen.Igazvolt.Továbbmosolygott,mintha

csak most tanult volna meg mosolyogni, és nem lenne képesabbahagyni.Anővelemosolygott,kicsitmulatottrajta, talánki isnevetiőt,gondoltaTherese.

–MifélenévezaBelivet?–kérdezteanő.– Cseh. Már módosítva van – magyarázta sután Therese. –

Eredetileg…–Nagyoneredeti.–Önnekmianeve?–kérdezteTherese.–Akeresztneve?–Anevem?Carol.Dekérem,sohaneszólítsonCarole-nak.– Kérem, soha ne ejtse angolosan a nevem – mondta a „th”-t

hangsúlyozvaTherese.–Hogyanejtsem?–Ahogyanönejti,úgyjó–felelteTherese.Carolfranciásanejtettea

nevét. Terez. Therese tucatnyi változatot hallott már, néha maga istöbbféleképpenejtette anevét.Úgy szerette, ahogyanCarol ejtette, ésszeretteaszájatis,amelykimondta.Azahatározatlankívánság,amelyetmár korábban is érzett, most egyértelműen vágyakozássá vált. Olyanabszurd, olyan zavarba ejtő vággyá, hogy Therese nyomban kiverte afejéből.

–Mitcsinálvasárnaponként?–kérdezteCarol.–Nemmindigtudom.Semmikülönöset.Ésön?– Semmit… mostanában. Ha van kedve egyszer meglátogatni,

szívesen látom.Ott,ahol lakom, legalábbvanegykis természet.Volnakedve kijönni vasárnap? – A szürke szem ezúttal egyenesenrászegeződött,ésTheresemostelőszörbelenézett.Egykishumortlátottbenne.Ésmégmit?Kíváncsiságotéskihívástis.

–Igen–mondtaTherese.–Magaigazánkülönöslány.–Miért?–Minthaazűrbőlpottyantvolnaide–mondtaCarol.

5

Richardazutcasarkonvártaőt,egyik lábárólamásikraálltahidegben.Theresehirtelenrájött,hogyegyáltalánnemfázikmaeste,pedigmásokösszegörnyedve húzták össze magukon a télikabátjukat. Richardbakarolt,ésgyöngédenmegszorítottaakarját.

–Bentvoltál?–kérdezte,miveltízpercetkésett.–Dehogy.Vártalak.–Theresearcáhoznyomtahidegorrátésajkát.–

Nehéznapodvolt?–Nem.Az éjszaka igen fekete volt, hiába díszítettek karácsonyi fények

néhánylámpaoszlopot.ThereseRichardfellobbanógyufájánakfényébennézte az arcát. Richard homlokának sima támlája az összehúzottszempár fölé borult, erősnek látszott, akár a bálna koponyája, elégerősnek ahhoz, hogy betörjön valamit, gondolta. Dísztelen és simáracsiszolt,minthafábólfaragtákvolna.Thereselátta,hogyRichardszemeúgynyílikki,akárakékégváratlanfoltjaiasötétben.

Richardvisszamosolygottrá:– Jó a hangulatod ma. Van kedved sétálni egy saroknyit? Ott nem

gyújthatszrá.Kérszegycigarettát?–Nem,köszönöm.Elindultak. A galéria ott volt mellettük – kivilágított ablakok sora,

mindegyikben karácsonyi koszorú –, a nagy épület második emeletén.HolnaptalálkozikCarollal,gondoltaTherese,holnapdélelőtttizenegykor.Mindössze tíz saroknyira innen, alig valamivel több, mint tizenkét óramúlvalátnifogja.IsmétRichardbaakartkarolni,devalahogyelszégyelltemagát. Kelet felé, a Negyvenharmadik utca végén, megpillantotta azOriont pontosanaz égbolt közepén, az épületek között.Gyakran nézteezt a csillagot az intézet ablakaiból, akárcsak első New York-i lakásaablakából.

– Ma lefoglaltam a hajójegyeket – mondta Richard. – A PresidentTaylormárciushetedikénindul.Beszéltemajegyekértfelelősfickóval,ésazt hiszem, ha nem hagyom annyiban, tud majd nekünk kifelé nézőkajütöketszerezni.

– Március hetedikén? – Therese hallotta az izgatottságot önnönhangjában,pedigmostegyáltalánnemakartEurópábautazni.

–Úgytízhétmúlva–fogtamegakezétRichard.–Letudodmondaniafoglalást,haesetlegnemszabadulokel?–Akár

most is megmondhatná, hogy nem akar elutazni vele, gondolta, deRichardcsakvitatkozna,mintkorábban,amikorőbizonytalankodott.

–Hát…persze,Terry!–felelteaférfinevetve.Richardlóbáltakettejükkezétmenetközben.Mintha szerelmesek lennének, gondolta Therese. Majdnem olyan,

mint a szerelem, amelyet Carol iránt érzett, csakhogy Carol nő. Nemzabolátlanőrület,inkábbegyfajtaáhítat.Butuskaszó,dehogyanlehetneboldogabb,mintmost,csütörtökóta?

–Bárcsakközöslenne–mondtaRichard.–Micsoda?–Akajüt!– törtkiRichardbólnevetve,sThereseészrevette,hogya

járdán két ember is utánuk fordult. – Nem kellene inni valamit, hogymegünnepeljük?BeugorhatnánkaMansfieldbe,asarokután.

–Nincskedvemegyhelybenüldögélni.Majdkésőbb.Richarddiákigazolványávalféláronjutottakbeakiállításra.Agaléria

puha szőnyeggel borított magas szobák sora volt, az anyagi bőségháttere a reklámgrafikákhoz, rajzokhoz, litográfiákhoz, illusztrációkhoz,mindahhoz, ami sűrű sorokban lógott a falakon. Richard némelyiketpercekignézegette,ámTheresekissényomasztónaktaláltaadolgot.

– Ezt láttad? – mutatott Richard egy bonyolult rajzra, amelyen egyszerelőtelefontjavított.Thereseláttamárvalahol,demaesteszintefájtrátekintenie.

– Igen – válaszolta. Máson járt az esze. Ha felhagy agarasoskodással, hogy pénzt gyűjtsön Európára – ami különben isostobaság volt, hiszen úgysem megy –, vehetne egy új kabátot.Karácsony után kiárusítás lesz. A mostani vacak fekete kabátjábanmindigrosszulöltözöttnekéreztemagát.

Richardakarjáértnyúlt.–Nemtiszteledeléggéatechnikát,kislány.Therese mókás grimaszt vágott, és a férfiba karolt. Váratlanul igen

közel érezte őt magához, olyan biztonságot és boldogságot érzett azoldalán,mint azonazestén, amikormegismerte a partin aChristopherutcában, ahová Frances Cotter vitte el őt. Richard kissé kapatos volt,amilyensohaazóta,éspozitívabbanbeszéltkönyvekről,politikárólmegemberekről, mint bármikor azóta. Richard egész éjszaka vele

beszélgetett, és Therese oly nagyon szerette őt azon az éjjelen alelkesedéséért,azambícióiért,anekitetszőésnemtetsződolgokért–nomeg azért,mert ez volt az első igazi partija, ésRichard tette számárasikeressé.

–Nemisnézed–mondtaRichard.–Fárasztó.Nekemelégvolt,hanekedis.Azajtóközelébentalálkoztaknéhányemberrel,akiketRichardismert

aszövetségből,egy fiatalemberrel,egy lánnyalmegegy fekete férfival.Richard bemutatta nekik Therese-t. Therese látta, hogy nem lehetnekRichardközelibarátai,őmégisbejelentettenekik:

–MárciusbanEurópábautazunk.Szemlátomástmindirigykedtek.Odakinn az Ötödik sugárút üresen várakozott, ahogyan színpadi

díszlet várja a drámai cselekményt. Therese gyorsan lépdelt Richardoldalán, zsebre dugott kézzel. Napközben valahol elvesztette akesztyűjét. A holnapra gondolt, a tizenegy órára. Azon tűnődött, vajonholnapilyenkorCarollallesz-emég.–Ésholnap?–kérdezteRichard.

–Holnap?–Tudod,acsaládszívesenlátnaebédre.Therese már emlékezett és tétovázott. Négy vagy öt vasárnap

délutánt töltött a Semco családnál. Nagy ebéd volt náluk kettő tájban,aztán az alacsony és kopasz Mr. Semco táncolni akart Therese-zel alemezjátszópolkáiraésorosznépzenéjére.

– Ugye tudod, hogy a mama ruhát akar varrni neked? – folytattaRichard.–Azanyagotmármegvette,méretetszeretnevennirólad.

– Egy ruhával oly sok a munka! – Therese maga előtt látta Mrs.Semcohímzettblúzait,fehérblúzokatszámossornyitarkaöltéssel.Mrs.Semcobüszkevoltakézimunkáira.Thereseúgyérezte,nemfogadhatjael,hogyannyitdolgozzonrá.

–Imádjacsinálni–mondtaRichard.–No,milegyenholnap?Kijösszdéltájban?

– Most vasárnap nem szeretnék kimenni. Ugye nem készülteknagyon?

–Nem–mondtacsalódottanRichard.–Dolgozniakarszholnap,vagymimiatt?

– Igen, azt hiszem. – Therese nem akarta, hogy Richard tudomástszerezzenCarolról,vagyhogyvalahaistalálkozzonvele.

–Kocsikáznisemakarsz?– Nem, köszönöm. – Therese-nek most már nem esett jól, hogy

Richardfogtaakezét.Aférfikezenedvesvolt,ésettőljéghideg.–Nemlehetséges,hogymeggondolodmagad?Thereseafejétrázta.– Nem. – Említhetett volna különféle okokat, hogy enyhítse a

helyzetet, kifogásokat, de nem akart a másnapról hazudni, nem akarttöbbet hazudni,mint eddig.Hallotta, hogyRichard sóhajt, és egy ideignémánballagtak.

–Mamafehérruhátakarvarrninekedcsipkeszegéllyel.Beleőrül,hogyacsaládbannincstöbblány,csakEsther.

Esther Richard házasság révén szerzett kuzinja volt, akit Theresecsakegyszervagykétszerlátott.

–Estherhogyvan?–Egyformán.Kihúzta a kezét Richardéból. Hirtelen éhes lett. Az ebédidőt azzal

töltötte, hogy írt, levélfélét Carolnak, amelyet nem adott fel, nem isszándékozott feladni. A Harmadik sugárúton felszálltak a városközpontfelé tartó buszra, majd gyalog mentek keleti irányban, Therese lakásafelé.NemakartafelhívniRichardot,aztánmégisfelhívta.

–Nem,köszönöm,megyek tovább–mondtaRichard.Lábátazelsőlépcsőfokra tette. – Fura hangulatban vagy ma. Mintha mérföldekrelennélinnen.

– Dehogy – válaszolta Therese. Képtelennek érezte magát azösszefüggőbeszédre,ésezbosszantotta.

–Deigen.Érzem.Végülis,hanem…–Mit?–csattantfelTherese.– Nem jutunk valami messzire, igaz? – kérdezte váratlanul nagyon

őszinténRichard. –Haméga vasárnapokat semakarod velem tölteni,hogyantöltünkmajdegyütthónapokatEurópában?

–Hát…haakarod,monddleazegészet,Richard.–Szeretlek,Terry.–Richardelkeseredettensimítottavégigahaját.–

Természetesennemakaromlemondani,de…–Ismételhallgatott.Therese tudta, mit akart mondani Richard. Azt, hogy szinte semmi

szeretetet nem kapott tőle, de mivel tudta jól, hogy Therese nemszerelmes belé, nem folytatta, hiszen milyen alapon is várt volna tőleszeretetet?

Ámapusztatény,hogynemszerelmesRichardba,bűntudattaltöltötteőt el, bűntudattal, amiért mégis elfogadott tőle dolgokat, születésnapiajándékotvagymeghívástebédreaszüleihez,vagyakárcsakazidejét.Thereseujjaitakőkorláthozszorította.

–Rendbenvan…tudom.Nemvagyokszerelmesbeléd–mondta.–Nemerrőlvanszó,Terry.–Ha le akarod fújni az egészet…úgy értem, többéegyáltalán nem

akarsztalálkoznivelem,teddmeg.–Eztsemelőszörmondtamár.–Terry,tudod,hogyinkábbvagyokveled,mintbárkimássalavilágon.

Ezbenneapokoli.–Hát,hapokoli…–Szeretszteengemegyáltalán,Terry?Hogyanszeretsz?Végigkellszámolnia,hányféleképpenlehet,gondoltaTherese.–Nemvagyokszerelmesbeléd,dekedvellek,ígyéreztemmais,pár

perccelezelőtt–mondta,kierőltetveaszavakat,bárhogyanhangzottakis, mert igazak voltak –, közelebb éreztelek magamhoz, mint eddigbármikor.

Richardkisséhitetlenkedvenézettrá:– Tényleg? – Lassan felfelé indult a lépcsőn, mosolyogva, és

közvetlenülTheresealattmegállt.– Akkor… engedd meg, hogy ma éjjel veled maradjak, Terry. Csak

próbáljukmeg,jó?Attól a pillanattól fogva, hogy Richard megtette felé az első lépést,

Theresetudta,hogyeztfogjakérnitőle.Mostnyomorultuléreztemagát,és szégyenkezett. Sajnálta őt is meg magát is, mert az egész dologlehetetlen volt, és zavarba ejtő, mert ő nem akarta. Mindig ott volt ahatalmasgát,hogymegsemakarjapróbálni,aminyomorúságoszavarráés semmi többé alacsonyította le az egészet, ahányszor csak Richarderre kérte. Emlékezett az első éjszakára, amikor megengedteRichardnak, hogy maradjon, és legbelül összerándult. Egyáltalán nemvoltkellemes,ésadologkellősközepénmeg iskérdezte: „Helyesez?”Hogyanlehetnehelyes,haannyirakellemetlen,gondoltaakkor.Richardhosszanéshangosannevetett,ésannyiraszívből,hogymegharagudottrá.Ésamásodik alkalommalmég rosszabb volt, bizonyáraazért,mertRichard azt hitte, túl vannak már az összes nehézségen. Annyira fájt,hogy Therese sírt, s Richard nagyon mentegetőzött, és azt mondta,vadállatnakérzimagát.Ésakkorő tiltakozott,hogynemaz.Nagyon jól

tudta, hogy Richard nem vadállat, hogy angyal ahhoz képest, amilyenpéldául Angelo Rossi lett volna, ha vele hált volna azon az éjszakán,amikorittálltugyanezenalépcsőn,ésugyaneztkértetőle.

–Terry,drágám…– Nem – találta meg végre a hangját. – Ma este egyszerűen nem

megy, és Európába sem utazom veled – zárta le szánalmas ésreménytelenőszinteséggel.

Richard döbbenten tátotta el a száját. Therese nem bírta nézni azarckifejezését.

–Miért?– Mert. Mert nem tudok… – mondta, és minden szó valóságos

gyötrelmetokozott.–Mertnemakarokveledhálni.–Jaj,Terry!–nevetettRichard.–Sajnálom,hogykértelek.Felejtsdel,

drágám,jó?ÉsEurópábanis…Thereseelfordult,ismétazOriontlátta,csakmostkicsitmásszögből,

aztán visszapillantott Richardra. De képtelen rá, gondolta. PedigvalamikorvégigkellgondolniaRichardhelyettis.Bárnemhallottsemmit,úgy tűnt, mintha ki is mondta volna a szavakat, és azok szilárdanállnának köztük a levegőben, akár a fakockák. Ezeket a szavakatmárigazából is elmondta Richardnak: egyszer a szobájában odafenn,egyszer meg a Prospect parkban, amikor épp egy sárkány zsinórjátfogta. Richard azonban nem vette fontolóra azokat –mostmit tegyen,ismételjemegőket?

– Nem akarsz mégis feljönni egy kicsit? – kérdezte Therese, ésközben olyan szégyenkezés gyötörte, amelynek okáról valójában nemtudottvolnaszámotadni.

– Nem – felelte Richard halk nevetéssel, toleranciájával ésmegértésével még jobbanmegszégyenítve Therese-t. – Nem, megyektovább. Jó éjszakát, drágám. Szeretlek, Terry. – És miután egy utolsópillantástvetettrá,elballagott.

6

Theresekilépettazutcára,éskörülnézett,deazutcánvasárnapdélelőttiüresség uralkodott. A szél úgy rontott neki a Frankenberg magas

cementsarkának, mintha dühös volna, amiért nem talál emberi alakot,amelyellenszegülne.Senki,csakő,gondolta,éselvigyorodottmagában.Kitalálhatottvolnaennélkellemesebbhelyetatalálkozáshoz.Aszélúgyértafogához,akárajég.Carolmárnegyedóráskésésbenvolt.Hanemjön,valószínűlegakkoristovábbvárja,egésznap,egészéjjel.Egyetlenalak jöttelőa földalattialagútjából,szálkasoványnőalakhosszú, feketekabátban,alattaúgyjártalába,minthanégylábforognakeréken.

Thereseekkormegfordult, és észrevette, hogyCarol éppen fékez atúloldalijárdamellett.Thereseelindultfelé.

–Hello!–kiáltottaCarol,ésáthajolt,hogykinyissanekiazajtót.–Hello!Márazthittem,nemjön.–Szörnyensajnálom,hogykéstem.Jéggéfagyott?–Nem.–Theresebeszállt,ésbehúztaazajtót.Akocsibanmelegvolt.

Hosszú, sötétzöld autó volt, sötétzöld bőrüléssel. Carol lassan nyugatfeléindult.

–Menjünkhozzám?Vagyhovászeretnemenni?–Mindegy-mondtaTherese.SzeplőketlátottCarolorrnyergén.Rövid,

szőke haját, amelyről Therese-nek fény felé tartott parfüm jutott azeszébe,azöld-aranykendővelkötöttehátra,amelyafejét iskörülfogta,mintvalamiöv.

–Menjünkkiaházamba.Szépott.Kifelétartottakavárosból.Olyanvolt,minthagördülőhegyetülnének

meg, amely képes mindent elsöpörni az útjából, Carolnak mégistökéletesenengedelmeskedik.

–Szeret kocsikázni? – kérdezteCarol anélkül, hogy ránézett volna.Cigaretta volt a szájában. Vezetés közben keze lazán pihent akormánykeréken,mintha nem számítana,mintha egy fotelban pihenne,cigarettázva.–Miértilyenhallgatag?

Bömbölve száguldott be a kocsi a Lincoln alagútba. Therese-t vad,megmagyarázhatatlan izgalom fogta el, amint kinézett a szélvédőn.Szerette volna, ha az alagút beomlik, mindkettejüket megöli, és atestüketegyütthúzzákki.Érezte,hogyCarolidőnkéntrápillant.

–Reggelizett?– Nem – felelte Therese. Feltételezte, hogy sápadt. Hozzálátott a

reggelizéshez,deatejesüvegetbeleejtetteamosogatóba,ésfeladta.–Nemártanaegykiskávé.Ottvanatermoszban.Kiértekazalagútból.Carolmegálltazútszélén.

–Ott–biccentettakettejükköztlévőtermoszfelé.Aztánmagafogtaatermoszt,öntöttkicsitatetejébeagőzölgő,világosbarnakávéból.

Theresehálásannézettakávéra.–Honnanvan?Carolmosolygott:–Mindigtudniakarja,honnanszármaznakadolgok?Akávénagyonerőséskisséédesvolt.ErejeátjártaTherese-t.Amikor

a tető félig kiürült, Carol elindította az autót. Therese hallgatott. Mirőllehetettvolnabeszélni?Azaranynégylevelűlóheréről,amelyottlógottakulcstartón a műszerfalon, és amelyen ott állt Carol neve és címe? Akarácsonyfákról, amelyek mellett elhajtottak? A madárról, amelyikmagányosanrepültátamocsarasnaktűnőtájfölött?Nem.Csakazokróla dolgokról kellene beszélni, amelyeket Carolnak írt a fel nem adottlevélben,ezazonbanlehetetlenvolt.

– Szereti a vidéket? – kérdezte Carol, amint ráfordultak egymellékútra.

Besuhantak egy kisvárosba, és már el is hagyták. Immár a nagyfélkörívet leíró autóbehajtón közeledtek egy kétszintes fehér ház felé,amelynekoldalszárnyaiúgyugrottakelőre,akárazoroszlánmancsai.

Therese pillantása először a fém lábtörlőre esett, majd a nagy ésfényes réz postaládára. Rekedten ugatott egy kutya a ház oldala felől,ahol fehér garázs látszott néhány fa mögött. Therese úgy érezte, aháznak valamiféle fűszerillata van, amely valamiféle édes szaggalkeveredett, amely nem Carol parfümje volt. Könnyed, de határozottkettőskattanássalcsukódottbemögötteazajtó.Theresemegfordult,ésazt tapasztalta,hogyCarolcsodálkozvanéz rá,ajkakissémeglepettenszétnyílt. Therese úgy érezte, a következőpillanatbanCarolmeg fogjakérdezni, hogy mit keres itt, mintha elfelejtette volna, vagy egyáltalánnemakartavolnaőtidehozni.

–Nincsittsenki,csakaszobalány.Őismesszevan–mondtaCarol.– Szép ház – állapította meg Therese, és Carol arcán

türelmetlenséggelfűszerezettkismosolytlátott.–Vegyeleakabátját.–Carol levetteafejérőlakendőt,ésahajába

túrt.–Kéregykisreggelit?Mármajdnemdélvan.–Nem,köszönöm.Carol körülpillantott a nappaliban, és az előbbi csodálkozó

elégedetlenségültkiazarcára.

–Menjünkfel.Ottkényelmesebb.Therese követte őt a széles falépcsőn. Elhaladtak egy olajfestmény

előtt, amely szőke hajú kislányt ábrázolt olyan szögletes állal, amilyenCarolé. A kép mellett az ablak a kertre nézett, ahol S alakú ösvénykanyargóit, s egy pillanatra előbukkant egy kék-zöld szoborral díszítettszökőkútis.Odafennrövidfolyosórólnégyvagyötszobanyílt.Carolegyzöld szőnyeges és zöld falú szobába ment be, s cigarettát vett ki azasztalon heverő dobozból. Rágyújtás közben Therese-t nézte. Theresenemtudta,mit tegyenvagymondjon,deérezte,hogyCarolvárja,hogytegyen vagy mondjon valamit – bármit. Therese alaposan szemügyrevette az egyszerű szobát a sötétzöld szőnyeggel meg a hosszú, zöldpárnáskanapévala falmellett.Középenvilágos fából készültegyszerűasztalállt.Játékszoba,gondolta,bár inkábbdolgozószobánaklátszottakönyveivel,ahanglemezeivel,illetveaképekhiányával.

–Akedvencszobám–mondtaCarol,amintkisétált.–Deazottazénszobám.

Theresebelesettaszemköztiszobába.Apárnázatottvirágosvolt,áma famunka éppen olyan világos, mint amilyen az asztal a másikszobában.Azöltözőasztal fölötthosszú,egyszerűtükörmagasodott,ésazegészszobaminthanapfénybenfürdöttvolna,pedigseholsemsütöttbe a nap. Az ágy franciaágy volt, s a túloldalon álló sötét komódonharciaskeféksorakoztak.AzöltözőasztalonCarolképevolt,egyszőkekislánnyal. Meg egy sötét, göndör hajú, szélesen mosolygó nőé,ezüstkeretben.AférjképéthiábakeresteTherese.

–Vanegykislánya,igaz?–kérdezte.Carolkinyitottaafolyosóegyikfalpaneljét.–Igen–mondta.–Kéregykólát?A hűtőgép hangja felerősödött. Az egész házban csupán őkmaguk

ütöttekzajt.Theresenemkívántaahideg italt,deelvetteazüveget,éslevitteCarolután,átakonyhánéskiahátsókertbe,amelyetazablakbóllátott. A szökőkút mögött zsákvászonba burkolt méteres magasságúnövényeksorakoztak.Eza látványemlékeztetteTherese-tvalamire,denem tudta pontosan mire. Carol meghúzott egy kötelet, amelyetmeglazítottaszél.Amintlehajoltavastaggyapjúszoknyábanmegakékkardigánban, az alakja izmosnak és erősnek látszott, akár az arca,szemben karcsú bokájával. Carol perceken át tudomást sem vettTherese-ről,lassansétáltkörbe,mokasszinbabújtatottlábátolyszilárdan

vetette meg, mintha a hideg, virágtalan kertben végre kényelmesenéreznémagát.Kegyetlen hideg volt, deminthogyCarol nemérzékelte,Thereseutánoznipróbáltaőt.

– Mihez volna kedve? – kérdezte Carol. – Sétálni? Lemezekethallgatni?

–Nagyonjóitt.Carolt foglalkoztatta valami, és Therese úgy érezte,mármegbánta,

hogyidehívtaőt.Visszamentekakertvégébenlévőajtóhoz.–Ésszeretiamunkáját?–kérdezteakonyhábanCarol,mégmindig

szórakozottan. Kinyitotta a nagy hűtőszekrényt. Két zsírpapírral borítotttányértvettki.–Jólesneegykisebéd,mitszólhozzá?

Therese a Fekete Macska Színháznál remélhető munkájáról akartbeszélni. Az számítana valamit, gondolta, az az egyetlen fontos dolog,amit elmondhat magáról. De nem ez volt a megfelelő pillanat. Lassanválaszolt, igyekezett éppen olyan lezseren beszélni, mint Carol, bárérezte,hogyabeszédmodorainkábbszégyenlős.

– Azt hiszem, sokat tanulok ott. Például hogy hogyan legyekegyszerre tolvaj, hazudozó és költő. – Therese hátradőlt az egyszerűszéken,hogyazarcátérjeamelegnapfény.SohasenkitnemszeretettCarolelőtt,mégAlicianővértsem.

CarolTherese-renézett.–Hogyleszazemberbőlköltő?– Úgy, hogy átérzi a dolgokat – azt hiszem, túlságosan is – felelte

lelkiismeretesenTherese.– És tolvaj? – Carol lenyalt valamit a hüvelykükéről, és a homlokát

ráncolta.–Kérkaramellpudingot?–Nem,köszönöm.Mégnemloptam,debiztosvagyokbenne,hogyaz

áruházbanelég lehetőségkínálkozik,ésvan,akiki ishasználja.Mégahúst is ellopták, amit vacsorára vettem. – Therese nevetett. Carollallehetettnevetniezen.Velebárminnevetettvolna.

Szeletelthidegcsirkét,áfonyaszószt,zöldolajbogyótésropogósfehérzellertettek.Carolazonbanotthagytaazebédjét,ésbementanappaliba.Egypoharathozott,bennenémiwhiskyvel,ésacsapbólvizetengedetthozzá.Aztán egy hosszú percig nézték egymást.Carol az ajtóbanállt,Therese az asztalnál ült, hátratekintett a válla fölött, s közben ő semevett.

– Sok emberrel ismerkedik meg az áruházban? – kérdezte Carol

halkan.–Nemkellenevigyáznia,hogykivelállszóba?–Ó,persze–mosolygottTherese.– Vagy hogy kivel megy el ebédelni? – Carol szeme szikrázott. –

Összeakadhat emberrablóval is. – Körbelötykölte az italt a jég nélkülipohárban,smiközbenfelhajtotta,acsuklójánlévővékonyezüstkarkötőkcsörömpöltek.–Szóval…sokemberrelismerkedikmegígy?

–Nem–mondtaTherese.–Nemsokkal?Csakhárommal-néggyel?–Ahogyanönnel?–ThereseálltaCaroltekintetét.ÉsCarolkitartóannézte,minthaegymásikszót,egymásikkifejezést

követelnetőle.Deaztánletetteapoharatatűzhelyre,éselfordult.–Tudzongorázni?–Kicsit.–Jöjjön,játsszonvalamit.ÉsamikorTheresetiltakozott,ráparancsolt:–Jaj,nemérdekel,hogyanjátszik,csakzongorázzonvalamit!ThereseScarlattit játszott,mégaz otthonban tanulta.Carol a szoba

másik felében ült, és hallgatta, nyugodtan és mozdulatlanul, még azújabbpohárvizeswhiskybesemkortyoltbele.ThereseaC-dúrszonátátjátszotta, amely lassú és elég egyszerű volt, de közben rájött, hogymeglehetősen unalmas, a trillás részeknél pedig hatásvadászó, ezértabbahagyta. Túl sok benyomás érte egyszerre: keze azokon abillentyűkön, amelyeken nyilván Carol szokott játszani, Carol, aki féliglehunytszemmelnézteőt,Carolegészházakörülötteésazene,amelyarra késztette Carolt, hogy elengedje magát, amely védtelenné tette.Sóhajtvaejtetteazölébeakezét.

–Fáradt?–kérdeztehiggadtanCarol.Akérdésnemerrőlapillanatrólszólt,hanemáltalában.–Igen.CarolodamentTheresemögé,ésaválláratetteakezét.Thereseaz

emlékezetében látta ezt a kezet – rugalmas és erős, a finom ínak afelszínre bukkannak, amint a vállát markolja. Egy örökkévalóságnaktetszett, amíg Carol keze Therese nyakához, majd az álla alá ért, olyviharos érzések örökkévalóságának, hogymár szinte nem is érzékelte,amintCarol hátrabillenti a fejét, és könnyű csókot lehel a haja tövébe.MagátacsókotThereseegyáltalánnemérezte.

–Gyerevelem–mondtaCarol.

Therese ismét felment vele. A korlátba kapaszkodva húzta felfelémagát,éshirtelenMrs.Robichekjutottazeszébe.

– Egy kis szundítás nem fog ártani neked – hajtotta le a virágoságytakarótmegazalattalévőlepedőtCarol.

–Köszönöm,énvalójábannem…–Veddleacipőd–mondtaCarolhalk,deengedelmességetkövetelő

hangon.Thereseazágyrapillantott.Azelőzőéjjeljóformánnemaludt.–Nemhiszem,hogyelaludnék,dehamégis…–Félóramúlva felébresztelek.–Miután lefeküdt,Carolbetakarta,s

leültazágyszélére.–Hányévesvagy,Therese?FelnézettCarolra.Nembírtaugyanelviselniaszemét,mégisálltaa

tekintetét,ésazsemérdekeltevolna,haabbanapillanatbanmeghal,haCarol megfojtja, amint ott hever kiszolgáltatottan az ágyában ő, abetolakodó.

–Tizenkilenc.–Milyensoknakishangzott.Többnekkilencvenegynél.Carol homloka ráncba szaladt, áma száján kismosoly ült. Therese

érezte,hogyolyanerősengondolvalamire,hogyagondolatszintetestetöltalevegőbenkettejükközött.AztánCarolTheresevállaalácsúsztattaakezét,és fejétanyakárahajtotta.Thereseérzékelte,amintasóhajjalelhagyjaCarol testét a feszültség,meleget érzett a nyakán, s érezte aCarolhajábanlévőparfümillatátis.

– Gyerek vagy – mondta szinte szemrehányón Carol. Felemelte afejét.–Mitszeretnél?

Therese-nek eszébe jutott, amire az étteremben gondolt, ésszégyenébenösszeszorítottaafogát.

–Mitszeretnél?–ismételteCarol.–Semmit,köszönöm.Carol felállt, az öltözőasztalához ment, és rágyújtott. Therese félig

lehunytpillákkallesteőt.AggasztottaCarolnyugtalansága,bárszeretteacigarettát,szerette,ahogyanCarolcigarettázott.

–Mitszeretnél?Egyitalt?Therese tudta, hogy Carol vízre gondol. Tudta a hangjában lévő

gyengédségből és figyelmességből – mintha ő lázas beteg gyermekvolna.Azutánmegszólalt:

–Azthiszem,jólesneegykismelegtej.Carolszájasarkamosolyrahúzódott.

–Egykismelegtej–utánoztaTherese-t.Éskimentaszobából.Therese az aggodalom és az álmosság pokoltornácán feküdt, amíg

Carolmeg nem jelent a tejjel egy egyenes falú, fehér bögrében, alattacsészealjjal.Mivelacsészealjatmegabögrefülét fogta, lábávalcsuktabeazajtót.

–Felforrtésbőröslett–mondtabosszúsan.–Sajnálom.Therese azonban imádta, mert tudta, hogy Carol mindig így tesz:

másragondol,ésközbenfelforratej.–Ígyszereted?Mindennélkül?Theresebólintott.– Uh – mondta Carol, aki leült egy fotel karfájára, és onnan nézte

Therese-t.Therese a fél könyökére támaszkodott. A tej olyan forró volt, hogy

először alig tudta az ajkához érinteni. A picinyke kortyok szétáradtak aszájában,ésorganikusízekmélange-átszabadítottákfel.Atejnekcsont-és véríze volt, meleghús- és hajíze, sótlan volt, mint a kréta, mégiseleven, akár a növekvő embrió. Teljesen forró volt, egészen a bögrefenekéig,ésTheresemegitta,ahogyanatündérmesékbenisszákmegabájitalt, amely átváltoztat, vagy ahogy a gyanútlan harcos issza ki améreggel telt kupát. Aztán jött Carol, s elvette a bögrét, és Theresefélálomban hallotta, hogy három kérdést tett fel neki, egyet aboldogsággal, egyet az áruházzal és egyet a jövőjével kapcsolatban.Hallottamagátis,amintválaszol.Hallotta,hogyahangjaegyszerrecsakbugyborékolni kezd, akár a forrás, amelyen nincs hatalma, és észlelte,hogy sír. Elmondott Carolnak mindent, amitől félt, mindent, amit nemszeretett, a magányáról, Richardról és az óriási csalódásokról. És aszüleiről.Azanyjanemhaltmeg,Thereseazonbantizennégyéveskoraótanemláttaőt.

Carolkérdezett,ésőválaszolt,pedignemakartazanyjárólbeszélni.Azanyjanemvoltolyanfontos,mégcsakacsalódásokegyikéneksemmondható.Azapjaazvolt.Azapjaegészenmásvolt.Akkorhaltmeg,amikorőhatévesvolt–egycsehszlovákszármazásúügyvéd,akiegészéletében festő szeretett volna lenni. Ő egészen más volt, gyengéd,együttérző, sosem emelte fel a hangját a nővel szemben, aki azértnyaggatta,mertnemvoltsemjóügyvéd,semjófestő.Sosemvolterős,tüdőgyulladásbanhaltmeg,deTheresegondolataibanazanyjaöltemeg.

Carolkérdezett,ésThereseelmesélte,hogyazanyjaelvitteőtnyolcéveskorában az intézetbe, Montclairbe, és azután ritkán látogatta, mertrengeteget utazgatott az országban. Zongorista volt – nem, nemelsőrangú,hogyislettvolnaaz,demindigtaláltmunkát,merterőszakosvolt.ÉsamikorThereseúgytízéveslehetett,azanyjaismétférjhezment.Therese a karácsonyi szünidőben meglátogatta őt a Long Island-iházban, és kérték, hogy maradjon, de nem gondolták komolyan. ÉsTherese nem kedvelte a férjet, Nicket, mert pont olyan volt, mint azanyja, nagydarab és sötét hajú, hangos, erőszakos és szenvedélyes.Theresebiztosvoltabban,hogyaházasságuk tökéletes lesz.Azanyjaakkormárterhesvolt,ésazótakétgyerekükszületett.

Therese egy hetet töltött velük, utána visszament az otthonba. Azanyja még vagy háromszor-négyszer meglátogatta, s mindig vittvalamilyen ajándékot, például blúzt vagy könyvet. Egyszer pedig egysminkkészletet, amelyet Therese utált, pusztán azért, mert az anyjatörékeny kifestett szempilláira emlékeztette. Az ajándékokat zavartanadtaátazanyja,mintálszentbékeáldozatokat.Egyszerelvittegykisfiútis, Therese féltestvérét, és ő attól fogva tudta, hogy kívülálló.Azanyjanemszeretteazapját, őt nyolcévesen intézetbeadta,hátmiért vetteafáradságot,hogyegyáltalánmeglátogassaőt,hogyagyerekénekvallja?Therese boldogabb lett volna, ha teljesen árva, ahogyan az intézetbenlévő lányok fele.Végülmegmondtaazanyjának,nemakarja,hogyújrameglátogassa,ésazanyjanemistettetöbbé.Aszégyenkezőéssértettarckifejezés,abarnaszemidegesoldalpillantása,agörcsösmosolyésacsend– ez volt az utolsó, amire az anyjából emlékezett.A nővérekazintézetbentudták,hogyazanyjanemis írneki.AmikorTheresetizenötéves lett, megkérték őt, hogy írjon, s meg is tette, de Therese nemválaszolt. Azután, amikor tizenhét éves volt, és eljött az érettségi, azintézetkétszázdollártkértazanyjától.Theresenemakarttőlesemmifélepénzt,nemisigenhitte,hogyad,deadott,ésővégülelfogadta.

–Sajnálom,hogyelfogadtam.Rajtadkívülsenkineksemmondtamel.Egyszermajdvisszaakaromadni.

– Butaság – mondta halkan Carol. A karfán ült, állát a tenyerébennyugtatta, tekintete Therese- en, és mosolygott. – Még gyerek voltál.Amikorelfelejted,hogyvisszafizesdneki,akkorleszelteljesenfelnőtt.

Theresenemválaszolt.–Nem gondolod, hogy egyszermég látni akarodmajd? Talán évek

múlva?Thereseafejétrázta.Mosolygott,demégpotyogtakakönnyei.–Nemakaroktöbbetbeszélnierről.–Richardtudjamindezt?–Nem.Csakazt,hogyél.Mitszámít?Nemezszámít.–Úgyérezte,

ha eleget sír, mindent kisír, mintha a fáradtság, a magányosság, acsalódottság maguk a könnyei lennének. És örült, hogy Carol hagytasírni.Carolazöltözőasztalnálállt,háttalneki.Theresemerevenfeküdtazágyban, könyökére támaszkodva, a félig visszafojtott zokogástólgyötrődve.

–Többénemfogoksírni–mondta.–Defogsz.–Gyufasercent.Therese elvett még egy papírzsebkendőt az éjjeliszekrényről, és

kifújtaazorrát.–KivanmégazéletedbenRichardonkívül?–kérdezteCarol.Mindenkinekhátat fordított.OttvoltLilymegMr.ésMrs.Andersona

házból, ahol először lakott New Yorkban. Frances Cotter és Tim aPelican Pressnél. Lois Vavrica, egy lány, aki szintén az otthonban éltMontclairben. Ki van még? Kellyék, akik a másodikon laknak Mrs.Osborne-nál.

–Amikoramúlthónapbankirúgtakazállásomból–mondtaThereseszégyelltemmagaméselköltöztem…–Elhallgatott.

–Hová?– Egyedül Richardnak mondtam meg, hogy hová. Egyszerűen

eltűntem. Azt képzeltem, új életet kezdek, de egyszerűen csakszégyelltemmagam.Nemakartam,hogybárkitudja,holvagyok.

Carolmosolygott:–Eltűntél…Eztetszik.Ésmilyenszerencsésvagy,hogymegtehetted!

Szabadvagy.Tisztábanvagyezzel?Theresenemválaszolt.–Nem–feleltakérdésremagaCarol.Az öltözőasztalon egy szögletes, szürke óra ketyegett, és ahogy az

áruházbanezerszertette,Theresemegnézteazidőt,sjelentéstkötöttazidőponthoz.Negyedötmúltvalamivel,éshirtelenaggódnikezdett,hogytúlságosansokáigfeküdtott,Carolesetlegvárvalakit.

Azután megszólalt a telefon, váratlanul és hosszan, mintha egyhisztérikusnősikoltoznaafolyosón,ésmindkettenösszerezzentek.

Carol felállt, és valamivel kétszer a tenyerébe csapott, ahogyan akesztyűjéveltetteazáruházban.Atelefonújrasikoltott,ésTheresebiztosvoltabban,hogybármi legyen isakezében,Carola falhozfogjavágni.ÁmCarolcsakmegfordult,aztavalamitnyugodtan letette,éskimentaszobából.

Theresehallottaahangjátafolyosóról.Nemakartahallani,mitmond.Felkelt, felvetteaszoknyájátésacipőjét.Most láttameg,mivoltCarolkezében. Világos fából készült cipőkanál. Bárki más odavágta volna,gondoltaTherese.Aztánrájött,melyikazazegyetlenszó,amelyrőlúgyérezte,Carolhoz kapcsolódik: büszkeség.HallottaCarol hangját, amelyugyanazt a dallamot ismételte, és amint kinyitotta az ajtót, hogykimenjen,aszavakatishallotta.

–Vendégemvan–hangzottharmadszorra ishiggadtan,mintvalamiakadály.–Azthiszem,ezérthetőok.Miértjobb…?Miabajaholnappal?Hate…

Aztán Therese meghallotta Carol első lépését a lépcsőn, és tudta,hogybárkivelbeszéltis,azilletőletette.Kimerészelte?–gondolta.

–Nemenjekel?–kérdezte.Carolugyanúgynézettrá,mintamikorbelépettaházba.–Ne,hacsaknemakarsz.Nem.Későbbkocsikázunkegyet,havan

kedvedhozzá.Theresetudta,hogyCarolnemszeretneismétvezetni.Kezdterendbe

tenniazágyat.–Hagydazágyat.–Carolafolyosórólnézteőt.–Csakcsukdbeaz

ajtót.

–Kijönide?Carolmegfordult,ésazöldszobábament.–Aférjem–mondta.–Hargess.Odalennkétszercsengettek,sugyanakkorkattantazár.–Éppenmakell–mormoltaCarol.–Gyerele,Therese.Therese megijedt, nem a férfitól, hanem attól, hogy Carol

bosszankodottajövetelén.A férfi felfelé tartott. Amikor meglátta Therese-t, lassított, halvány

meglepődésfutottátazarcán,majdCarolranézett.–Harge,őMissBelivet–mondtaCarol.–Mr.Aird.–Örvendek-mondtaTherese.Harge csak egy pillantást vetett Therese-re, de ideges kék szeme

tetőtől talpigvégigmérteőt.Testes férfi volt,eléggévörösesképpel.Azegyik szemöldökemagasabban volt amásiknál, a közepe pedig olyanélesenmeredtfelfelé,minthasebhelytorzítottavolnael.

–Üdvözlöm.–AztánCarolhoz:–Sajnálom,hogyzavarlak.Csakegy-kétholmitakarokelvinni.

–ElhaladtTheresemellett,ésolyanszobaajtajátnyitottaki,amelyetTheresemégnemlátott.–Rindynek–tettehozzá.

–Képeketafalról?–kérdezteCarol.Aférfihallgatott.CarolésThereselement.AnappalibanCarol leült,Thereseazonban

nem.–Játsszmég,haakarsz-mondtaCarol.Thereseafejétrázta.–Játssz!–mondtahatározottanCarol.Therese-tmegrémítetteaváratlanleplezetlendühaszemében.–Képtelenvagyok–mondtamakacsul,mintazöszvér.ÉsCarolmegadtamagát.Mégmosolygottis.Hallották, hogy Harge gyors léptekkel végigmegy a folyosón, utána

pediglassanlefeléjönalépcsőn.Thereseelőbbasötétöltönyösalakot,aztánavörösesszőkefejetláttaelőbukkanni.

– Nem találom a vízfestéket. Azt hittem, az én szobámban van –sopánkodottaférfi.

–Tudom,holvan.–Carolfelállt,ésalépcsőhözindult.–Gondolom,szeretnélküldenivalamitkarácsonyra–mondtaHarge.–Köszönöm,majdénadomátneki.–Carolfelment.

Mostváltakel,gondoltaTherese,vagyválófélbenvannak.Harge Therese-re nézett. Arckifejezésében furán keveredett az

aggodalom és a kedélytelenség. A szája körötti hús kemény és súlyosvolt,ésúgyövezteazajkát,hogyazszintenemislátszott.

–MagaNewYork-i?–kérdezte,ésrágyújtottegycigarettára.Akérdésbenmegvetésésudvariatlanságrejlett.–Igen,NewYork-i–felelteTherese,úgyérezve,minthaarculcsapták

volna.Harge épp egy újabb kérdést készült feltenni, amikor Carol lejött a

lépcsőn. Therese megacélozta magát az eshetőségre, hogy percekigkettesben kell lennie a férfival, de most megborzongott amegkönnyebbüléstől,éstudta,hogyaférfiészrevetteezt.

– Köszönöm – mondta Harge, amint elvette Caroltól a dobozt. Afelöltőjéhez ment, amelyet Therese most pillantott meg a pamlagon:feketekarjátszéttárvaúgyhevertott,minthaküzdene,ésbirtokbavennéa házat. – Ég önnel –mondta Therese-nek. Felvette a kabátot, és azajtóhozment.–Abbybarátnője?–mormoltaCarolnak.

–Azénbarátnőm–mondtaCarol.–AkkorelhozodazajándékokatRindynek?Mikor?–Milenne,hanemadnéknekisemmit,Harge?– Carol… – Megállt a verandán, és Therese alig hallotta, hogy mit

mondott: valami olyasmit, hogymeg lehet keseríteni a dolgokat. Aztánmeg:

–MostátmegyekCynthiához.Visszafelébenézzek?Mégnyolcelőttlesz.

–Harge,miértelme?–feleltefáradtanCarol.–Kivált,hailyenbosszantóanviselkedsz.–MertRindytérinti.–Ekkorahangérthetetlennéhalkult.EgypillanatmúlvaCarolegyedüljöttbe,ésbecsuktaazajtót.Kezéta

háta mögé téve megállt az ajtó előtt, majd hallották, amint odakinnelindultazautó.Carolnyilvánbeleegyezett,hogymaestefogadjaaférfit,gondoltaTherese.

– Elmegyek – mondta Therese. Carol hallgatott. Halott csend voltmost ez kettejük között, és Therese egyre kellemetlenebbül éreztemagát.–Jobb,haelmegyek,ugye?

– Igen.Sajnálom.ElnézéstHargemiatt.Nemmindig ilyen otromba.Hibavoltaztmondanom,hogyvendégemvan.

–Nemszámít.Carolhomlokaráncbaszaladt,éscsaknehezenszólaltmeg:– Nem bánod, ha most felteszlek a vonatra, és nem fuvarozlak

hazáig?–Nem. –Nem is tudta volna elviselni, hogyCarol hazavigye,majd

egyedülvezessenhazaasötétbenegyilyeneste.A kocsiban is hallgattak. Mihelyt megálltak az állomásnál, Therese

kinyitottaazajtót.–Körülbelülnégypercmúlvaindulegyvonat–mondtaCarol.Therese-bőlhirtelenkibukott:–Láthatlakmég?Carol rámosolygott, kissé szemrehányóan, amint felhúzta kettejük

köztazablakot.–Aurevoir–mondta.Persze, persze, újra látni fogja, gondolta Therese. Micsoda hülye

kérdés!Azautógyorsantolatott,majdbelehasítottasötétségbe.Thereseszeretettvolnaújraazáruházban lenni,vártaahétfőt,mert

hétfőn Carol bemehet. Tudta azonban, hogy ez nem valószínű, hiszkedden már szenteste van. Keddig még felhívhatja Carolt, ha másértnem,háthogykellemeskarácsonytkívánjonneki.

De nem volt egyetlen pillanat sem, amikor lelki szemeivel ne láttavolnaCarolt.Ésmindentrajtakeresztül látott.Azeste,asötét,unalmasNew York-i utcák, a másnapi munka, a mosogatójába ejtett, törötttejesüveg mind-mind lényegtelenné vált. Az ágyára vetette magát, sceruzávalvonalathúzottegypapírra.Utánamégegyvonalat,óvatosan,ésmég egyet. Egy új világ született körülötte,mint valami fénylő erdőmilliónyiszikrázólevéllel.

7

A férfi megvetően vizsgálta a hüvelyk- és a mutatóujja között tartva.Kopaszvolt,eltekintveattólazegy-kéthosszúfeketehajszáltól,amelyikaz egykori homlokvonalból nőtt ki, és amelyet izzadságos munkávaltapaszthatottatarfejbőrre.AmiótaThereseapulthozlépett,éskimondta

azelsőszót,aférfialsóajkánegyfolytábanmegvetőéselutasítógrimaszült.

–Nem–mondtavégül.–Semmitsemtudadniérte?–kérdezteTherese.Azalsóajakmégkijjebbugrott.–Talánötvencentet.–Ésvisszadobtaapultra.Thereseujjainyombanbirtokukbavették.– És ehhez mit szól? – Kabátzsebéből előhúzta az ezüstláncot a

SzentKristóférmével.Ahüvelyk-ésamutatóujjismétúgyfordítottamegazérmét,minthaa

szemetetfogna.–Kettőötven.De hát legalább húsz dollárba került, akarta mondani Therese, ám

nemtette,mertnyilvánmindenkieztmondja.–Köszönöm.–Felvettealáncotéskiment.Kik lehetnek azok a szerencsések, töprengett, akiknek sikerült

eladniukazokata régizsebkéseket, rosszkarórákatésócskagyalukat,amelyek egymás hegyén-hátán zsúfolódtak a kirakatban. Nem tudtamegállni, hogy visszanenézzenazüzletbe, ahol a fickóarcát ismét arégi vadászkések alatt látta. A zálogos is nézte őt, mosolygott rá.Thereseúgyérezte,hogymindenmozdulatánakjelentőségéveltisztábanvanaférfi.Tovasietettajárdán.

Tízpercmúlvavisszatért.Zálogbaadtaazezüstérmétkétdollárötvencentért.

Nyugat felé igyekezett, átvágott a Lexington sugárúton, a Parkon,befordultaMadisonra.Úgyszorítottazsebébenadobozkát,hogyazélesszélekvágtákazujjait.Beatricenővértőlkapta.Barnafábóléskagylóbólkészült, kockás berakás díszítette. Therese nem tudta, mennyit érhetpénzben, de feltételezte, hogy meglehetősen értékes. Nos, most mártudta,hogynemaz.

Betértegybőrdíszműüzletbe.– Azt a feketét szeretnémmegnézni a kirakatból, a pánttalmeg az

aranycsattal–mondtaazeladólánynak.A táskát vasárnap délelőtt látta meg Therese, mielőtt Carollal

találkozott,hogyegyüttebédeljenek.Elsőpillantásramegállapította,hogypontosan olyan, mint Carol. Ha Carol nem lenne ott a megbeszéltidőpontban,hasohatöbbénemlátnáőt,akkorismegkellenevennieés

elkelleneküldenieneki,gondoltaakkor.–Kéremszépen–mondta.– Hetvenegy tizennyolc áfával – felelte az eladólány. – Kér

ajándékcsomagolást?–Igen,kérek.–Theresehatropogóstízdollárosbankótszámolt lea

pultra,atöbbitapróban.–Itthagyhatomkörülbelülestefélhétig?Tárcájában a számlával távozott a boltból. Nem kockáztatta meg,

hogyaretikültbevigyeazáruházba.Ellophatják–mégakkor is,hamakarácsonynapjavan.Theresemosolygott.Ezazutolsómunkanapjaazáruházban.ÉsnégynapelteltéveljönazújmunkaaFeketeMacskában.KarácsonyutánPhilhoznekiegypéldánytadarabból.

ElmentaBrentanoÁruházelőtt.A kirakat tele volt szaténmasnikkal,bőrkötéseskönyvekkel,páncéloslovagokképeivel.Theresevisszafordultés bement egy pillanatra, nem azért, hogy vásároljon, csak hogymegnézze,lát-evalamit,amiszebbaretikülnél.

Tekintetétmegragadtaegy illusztrációazegyik vitrinben. Ifjú lovagotábrázolt fehér lovon,aki egyvirágcsokorszerűerdőn lovagolt keresztül.Apródoksorakövette,sközülükazutolsókezébenpárnavolt,rajtaegyaranygyűrű. Therese kezébe vette a bőrkötéses könyvet. A borítóbelsejénfeltüntetettárhuszonötdollárvolt.Hamostegyszerűenelmegya bankba, és kiveszi az összeget, meg tudja venni. Mi az a huszonötdollár? Nem kellett volna zálogba adnia az ezüstmedált. Tudta, hogyazérttette,mertRichardtólkapta,ezértmárnemkellettneki.Becsuktaakötetet, s a lapok szegélyére pillantott, amely homorú aranytömbneklátszott.De vajon igazán tetszene-eCarolnakegy középkori szerelmesverseket tartalmazó kötet? Nem tudta. Fogalma sem volt, hogymilyenkönyveketkedvelhet.Gyorsanletetteakönyvetéstávozott.

OdafennababaosztályonMissSantinivégigmentapultmögött,segynagydobozbólmindenkitédességgelkínált.

– Vegyen kettőt – mondta Therese-nek. – Az édességosztályrólküldték.

– Szívesen. – Mi a csuda, gondolta, amikor a nugátba harapott,karácsonyszellememegérintetteazédességosztályt!Különösvoltmaahangulatazáruházban.Mindenekelőttszokatlannyugalomvolt.Vásárlóakadt bőven, de nem látszott rajtuk, hogy sietnének, annak ellenére,hogyaznapvoltszenteste.Theresealiftekrepillantott,háthaCarollépkiazegyikből.Hanemjön,ésvalószínűlegnemfog,felhívjaőtfélhétkor,

csak hogy boldog karácsonyt kívánjon neki. Megjegyezte Caroltelefonszámát,amikorláttaazegyikkészülékenaházban.

–MissBelivet!–hallottaMrs.Hendricksonhangját.Nyombanugrottvolna,ámMrs.HendricksoncsupánútbaigazítottafeléaWesternUnionkézbesítőjét,akiegytáviratotvittodahozzá.

Theresegyorsanalákanyarintotta anevét és feltépte.Ezállt benne:„DU.5-KORVAARLAKLENN.CAROL.”

Összegyűrteapapírt.Hüvelykujjávalmélyenatenyerébenyomta,ésnézteakifutófiút,akivalójábanöregembervolt,amintaliftekfelébaktat.Nehézkesen ment, úgy görnyedve, hogy a térdét mindig jóval előbbrelökteatesténél,ésközbenalábszárvédőjelazánlötyögött.

– Boldognak látszik, Therese – mondta szomorúan Mrs. Zabriskie,amintelhaladtmellette.

Theresemosolygott:–Azvagyok.Mrs. Zabriskie elmesélte, hogy két hónapos a gyereke, és az ura

éppen munkanélküli. Therese fejében megfordult, hogy vajon Mrs.Zabriskie meg a férje szerelmesek-e egymásba, igazán boldogok- e.Elképzelhető,báranőkifejezéstelenarcaésvánszorgójárásanemerreutalt. Lehet, hogy Mrs. Zabriskie egykor ugyanolyan boldog volt, mintmostő.Talánelmúlt.Emlékezettrá,olvasta–Richardismondtaegyszer–, hogy kétévi házasság után elmúlik a szerelem. Ez kegyetlen dolog,becsapás.Próbálta elképzelni, hogyCarol arca, parfümjének illatamársemmit sem jelent neki. Ám először is, mondhatja-e, hogy szerelmesCarolba?Olyankérdéshezért,amelyrenemtudottválaszolni.

Háromnegyed ötkor Therese odament Mrs. Hendricksonhoz, ésengedélytkért,hogyfélórávalkorábbanmehessenel.Mrs.Hendricksongondolhatta,hogyatáviratnakközevanazelkérezkedéshez,deegyetlenpanaszos pillantás nélkül engedte, hogy elmenjen, és ez is különössétetteeztanapot.

Carolazelőcsarnokbanvárta.–Hello!–mondtaTherese.–Befejeztem.–Mit?–Amunkát. Itt. –ÁmCarol lehangolt volt, éseznyomban lehűtötte

Therese-t.Mindenesetrehozzátette:–Rettenetesenörültematáviratnak.–Nemtudtam,szabadleszel-e.Szabadvagymaeste?–Persze.

És elindultak, lassan a lökdösődő tömegben, Carol abban a finomantilopbőrcipőjében,amelybenpárcentivelmagasabbvoltTherese-nél.Vagyegyórájahavaznikezdett,mostazonbanéppenelállt.Lábukalattahó nem volt több filmrétegnél, vékony, fehér gyapjú, amely bevonta azúttestetésajárdát.

– Találkozhattunk volna ma este Abbyvel, de nem ér rá – mondtaCarol.–Mindegy,kocsikázhatunkegyet,havanhozzákedved.Jó,hogylátlak.Angyalvagy,hogyszabadvagymaeste.Tudtadezt?

– Nem – mondta Therese, aki akarata ellenére boldog volt, pedigCarol hangulatában volt valami nyugtalanító. Therese érezte, hogytörténtvalami.

–Gondolod,hogyvanakörnyékenolyanhely,aholmeglehetinniegykávét?

–Igen.Kissétávolabb,keletfelé.ThereseazÖtödikésaMadisonközöttibüféregondolt,deCarolegy

kisbártválasztott,amelynekbejáratafölénapellenzőnyúlt.Apincérelőszörakadékoskodott,hogykoktélokórájavan,deamikor

Carol kifelé indult,mégis elment kávéért. Therese törte a fejét, hogyanhozza el a retikült. Nem akarta Carol jelenlétében, még habecsomagoltattais.

–Történtvalami?–kérdezte.–Valami,amithosszúvolnaelmagyarázni.–Carolmosolygott,áma

mosolya fáradt volt, és csend követte, üres csend, mintha igen távolrepülnénekegymástólazűrben.

Carolnak talán le kellett mondania valamilyen programot, amelyreszámított,gondoltaTherese.Karácsonyestéjénnyilvándolgalenne.

–Nemtartalakfel?–kérdezteCarol.Thereseérezte,hogyegyrenőbenneafeszültség.– El kell szaladnom egy csomagért a Madison sugárútra. Nincs

messze.Megtudomoldani,hamegvársz.–Rendbenvan.Theresefelállt.–Taxivalháromperc.Deugyemegvársz?Carolmosolygott,ésTheresekezéértnyúlt.Közömbösenszorítottameg,aztánelengedte.–Igen,várnifoglak.Ahogyataxiülésénekszélénkuporgott,Theresefülébenottcsengett

Carolunotthangja.Visszafeléolyandugóvolt,hogykiszállt,ésazutolsósaroknyitávolságotfutvatettemeg.

Carolottvolt,kávéjánakiscsakafelétittamégmeg.– Én nem kérem a kávém –mondta Therese,mert Carol indulásra

készneklátszott.–Akocsimabelvárosbanvan.Fogjunkegytaxit.Carolautójaazüzletinegyedbenvolt,nemmesszeaBatterytől.Föld

alattigarázsbólhoztákfel.Carolnyugatfeléindult,aWestside-ifőútra.–Ígyjobb.–Vezetésközbenkibújtakabátjából.–Hátradobnád?Meginthallgattak.Carolgyorsított, többször is sávot váltott–mintha

lenne úti céljuk. Mire a George Washington hídhoz értek, Thereseelszántamagát,hogymondvalamit,bármit.Hirtelenráeszmélt,hogyhaCarolmega férjeválnak,Carol talánazért jártmaabelvárosban,mertügyvédnél volt. Az a környék tele van ügyvédi irodákkal. És valamirosszulsültel.Ésmiértválnak?MertHarge-nakviszonyavanaCynthianevűnővel?

Therese fázott. Carol leengedte maga mellett az ablakot, ésahányszorgyorsított,bevágottaszél,shidegkarjábaölelteTherese-t.

–OttlakikAbby–biccentettafolyótúlsópartjafeléCarol.Theresenemlátottsemmikülönösebbfényt.–KiazazAbby?–Abby?Alegjobbbarátnőm.–EkkorCarolTherese-renézett.–Nem

fázolnyitottablaknál?–Nem.–De,biztosan.–Megálltakegypiroslámpánál,ésCarolfeltekerteaz

ablakot.ÚgynézettTherese-re,minthamostlátnáelőszöraznapeste,ésa tekintetétől, amely az arcáról az ölében nyugvó kezére vándorolt,Therese úgy éreztemagát, mint holmi kutyakölyök, amelyet Carol egyútszélikennelbenvett,éscsakmosteszméltrá,hogyottvanmellette.

–Mitörtént,Carol?Éppenváltok?Carolsóhajtott.–Igen–mondtameglehetősennyugodtan,éselindítottaakocsit.–Ésagyereknálavan?–Csakmaeste.Thereseújabbkérdéstakartfeltenni,amikorCarolaztmondta:–Beszéljünkvalamimásról.Egyautóhaladtelmellettük,amelynekarádiójábólkarácsonyidalok

szóltak,ésmindenkiénekelt.Ő meg Carol hallgattak. Elhagyták Yonkerst, és Therese úgy vélte,

valaholútközbenelenyészettmindenesélye,hogytovábbbeszélgessenCarollal.Carolegyszercsakkijelentette,hogyenniekellenevalamit,mertnyolc felé jár, így hát megálltak egy kis út menti étkezdénél, ahol sültkagylósszendvicset lehetettkapni.Apultnálültek,szendvicsetéskávétrendeltek,deCarolnemevett.RichardrólkérdezgetteTherese-t,ámnemérdeklődve, ahogyan vasárnap délután, inkább csak azért, hogy netegyenfelrólatöbbkérdést.Személyeskérdésekvoltak,Theresemégisszemélytelenül és gépiesen válaszolgatott. Carol halk hangja csakmondta,mondta, jóvalhalkabban,mintapultosfiú,akiháromlépésnyirecsevegettvalakivel.

–Lefeküdtélvele?–kérdezte.–Kétszervagyháromszor.Therese beszámolt az első alkalomrólmeg az utána következőkről.

Nemszégyelltbeszélni róla.Eddigsosemtűntszámáramindezennyireunalmasnak és jelentéktelennek. Érezte, hogy Carol el tudja képzelniazoknak az estéknekminden egyes pillanatát. És éreztemagán Carolobjektív, méricskélő tekintetét, s tudta, hogy Carol nemsokára kijelenti:pedignemlátszikkülönösebbenhidegnekvagyérzelemsóvárnak.Carolazonban hallgatott, és Therese feszengve bámulta a dalok listáját azelőttük lévő kis zenegépen. Eszébe jutott, hogy egyszer valaki aztmondta,szenvedélyesszájavan,denememlékezettrá,hogykimondta.

–Olykoridőkellhozzá–mondtaCarol.–Szerintednemkellmégegylehetőségetadniamásikembernek?

–Dehátmiért?Nemvoltkellemes.Ésnemvagyokszerelmesbelé.–Nemgondolod,hogyazlennél,hamegoldanátokeztaproblémát?–Ígyszokásbeleszeretnivalakibe?Carolapultmögöttifalonfüggőszarvasfejetnézte.–Nem–mondtamosolyogva.–Ésmiaz,amitkedvelszRichardban?–Hátazt,hogy…–Nemfejeztebe,mertúgyérezte,nembiztos,hogy

Richardigazánőszinteabbanatörekvésében,hogyfestőművészlegyen.– Szeretem, ahogy a nőkhöz viszonyul… különb módon, mint a

legtöbbférfi.Úgybánikvelem,ahogyanemberrelszokás,nempusztán,mint egy lánnyal, akivel elmehet addig, vagy sem. És szeretem acsaládját–atényt,hogyvancsaládja.

–Sokembernekvancsaládja.

Thereseújranekiveselkedett:–Rugalmas.Változik.Nemolyan,mint a legtöbb férfi, akire cédulát

ragaszthatsz:doktorvagy…biztosításiügynök.–Azthiszem,jobbanismered,mintahogyénismertemHarge-ottöbb

hónapi házasság után. Te legalább nem követed el azt a hibát, hogyférjhezmész.Azénismeretségikörömbenezaszokás,amikorazemberhúszéves.

–Úgyérted,nemvoltálszerelmes?–De, nagyon. ÉsHarge is. Az a fajta ember volt, aki egy hét alatt

felforgatjaészsebrevágjaazéletedet.Tevoltálmárszerelmes?Therese várt, amíg a sehonnan jött hamis, bűntudatos szó

megmozdítottaazajkát:–Nem.–Ámszeretnélazlenni.–Carolmosolygott.–Hargemégszerelmesbeléd?Carollehajtottaafejét,türelmetlenül,éstalánmertmegbotránkoztatta

anyíltsága,gondoltaTherese,ámamikormegszólalt,ugyanolyanvoltahangja:

–Aztmégénsemtudom.Érzelmilegnemváltozottigazán,csakmostmárlátom,milyenisvalójában.Aztmondta,énvagyokazelsőnő,akibebeleszeretett.Azthiszem,ezigaz,ámnemhiszem,hogyaszószokásosértelmébentovábbvoltszerelmesbelémnéhányhónapnál.Azigaz,hogysohanemérdekeltemásnő.Talánemberibblenne,haúgylettvolna.Aztképeslennékmegérteniésmegbocsátani.

–Rindytszereti?– Rajong érte. – Carol mosolyogva nézett Therese- re. – Ha

egyáltalánszerelmesvalakibe,hátazRindy.–Mifélenévez?– Nerinda. Harge adta neki. Fiút akart, de azt hiszem, a kislánnyal

még elégedettebb lett. Én lányt akartam. Két vagy három gyereketszerettemvolna.

–És…Hargenemakarta?– Én nem akartam. – Ismét Therese-re nézett. – Illik ilyesmiről

beszélgetniszenteste?Carolcigarettáértnyúlt,éselfogadtaazt,amelyikkelTheresekínálta,a

PhilipMorrist.–Mindentszeretnéktudnirólad–mondtaTherese.

–Azértnemakartamtöbbgyereket,mertféltem,hogyaházasságunkzátonyra fut, Rindyvel együtt is. Szóval, szeretnél szerelmes lenni?Bizonyára hamarosan összejön, és ha igen, élvezd ki, mert későbbnehezebblesz.

–Szeretnivalakit?– Beleszeretni valakibe. Vagy akár csak szeretkezésre vágyni. Azt

hiszem, a szexuális vágy lanyhábban lüktet bennünk, mint hinnénk,kivált,mintaférfiakhiszik.Azelsőkalandoktöbbnyirecsakakíváncsiságkielégítésétszolgálják,aztánmegugyanazokatazaktusokat ismételjük,mertpróbáljukmegtalálnia…mit?

–Mit?–kérdezteTherese.– Van-e rá szó? Barátot, társat vagy egyszerűen valakit, akivel

megoszthatjukasorsunkat.Mirejókaszavak?Úgyértem,szerintemazemberek gyakran a szexben olyasmit próbálnak megtalálni, amitmáshogyansokkalkönnyebbvolna.

Theresetudta,hogyamitCarolakíváncsiságrólmondott,azigaz.–Hogyanmáshogyan?–kérdezte.Carolránézett:–Azthiszem,erremindenkinekmagánakkell rájönnie.Nem tudom,

mitlehetittinni.Mivel az étkezdében csak sörmeg bor akadt, továbbmentek. Carol

sehol sem állt meg az ital kedvéért, amint visszafelé tartottak NewYorkba. Megkérdezte, haza szeretne-e menni, vagy inkább hozzá egyidőre,ésThereseezutóbbitválasztotta.Kellyékmeghívtákmaestérea„boréskarácsonyikalács”partira,ésőmegisígérte,hogyelmegy,denemfoghiányozninekik,gondolta.

–Micsoda pocsék órákat kell velem töltened – szólalt meg hirtelenCarol.–Vasárnapisésmostis.Nemvagyokalegjobbtársaságmaeste.Mihez volna kedved? Menjünk egy étterembe Newarkba, ahol fényekragyognak,éskarácsonyi zeneszól?Neméjszakaimulatóragondolok.Rendesenmegvacsorázhatnánk.

–Amagamkedvéértsehovásemakarokmenni.–Egésznapabbana rohadtáruházbanvoltál,megsemünnepeltük

mégaszabadulásodat.– Jó nekem itt veled – mondta Therese, és meghallva önnön

hangjánakmagyarázótónusát,elmosolyodott.Carolafejétcsóválta,nemnézettrá.

–Jaj,tegyerek,hovánemkalandozol–egymagadban?!Azutánegypercmúlva,aNewJerseybevezetőúton,megszólalt:–Tudommár.–Akocsivalazútpadkárahajtottésmegállt.–Gyere

velem.Egy kivilágított stand előtt álltak, amely szinte roskadozott a

karácsonyfáktól. Carol azt mondta Therese-nek, válasszon egyet, netúlságosannagyotésnetúlságosankicsit.Afátacsomagtartóbatették,Therese pedig magyal- és fenyőágakkal a karjában ült Carol mellett.Arcát az ágak közé fúrta, és beszívta sötétzöld, erős szagukat, tisztafűszerességüket, amely éppen olyan volt, mint a szűz erdő vagy akarácsony kellékei: az üveggömbök, az ajándékok, a hó, a karácsonyimuzsika,azünnepek.Olyan,mintaz,hogyittvanCarollal,ésvégzettazáruházzal.Olyan,mintazautóduruzsolásamega fenyőágak tűlevelei,amelyeketujjaivalmegtudottérinteni.Boldognakéreztemagát.

–Díszítsükfelafát–mondtaCarol,amintbeléptekaházba.Bekapcsoltaanappalibanarádiót,ésmindkettejüknekitaltkészített.A

rádióból karácsonyi dalok szóltak, harangok kongtak, mintha egy nagytemplomban lettek volna. Carol fehér lepedőt hozott hónak a fa alá,Theresemegcukrothintettrá,hogycsillogjon.Aztánhosszúkásangyaltvágottkivalamiaranyszalagból,ésafatetejéreerősítette,selyempapírthajtogatott,ésangyalfüzértvágottkibelőle,hogyazágakraakassza.

– Nagyon ügyes vagy – dicsérte meg Carol, aki a kandalló mellőlnézteafát.–Csodás.Mindenmegvan,csakajándékoknincsenek.

ACarolnakszántajándékapamlagonhevert,Theresekabátjamellett.Ámakártya,amelyetTherese írt hozzá,otthonvolt,márpediganélkülnemakartaodaadni.Nézteafát.

–Mikellmég?–Semmi.Tudod,mennyiazidő?A rádió adása véget ért. Therese a kandallópárkányon álló órára

pillantott.Elmúltegyóra.–Karácsonyvan–mondta.–Jobb,haitttöltődazéjszakát.–Rendben.–Holnapmidolgodvan?–Semmi.Carolelvetteazitalátarádiótetejéről.–NincsrandevúdRicharddal?

Déli tizenkettőkorkellettvolna találkozniaRicharddal.Úgyvolt,hogyRichardéknáltöltianapot.Detalálmajdvalamikifogást.

–Nincs.Aztmondtam,lehet,hogytalálkozunk.Nemfontos.–Eltudlakvinnikorán.–Dolgodvanholnap?Carolazutolsócseppigkiittaapoharát.–Igen–mondta.Theresekezdettösszetakarítanimagaután, felszedteaselyempapír

megaszalaglehullottdarabkáit.Utáltösszetakarítani,miutánelkészítettvalamit.

–Richardbarátodolyanembernek tűnik,akinekazértvanszükségeegy nőre, hogy dolgozhasson érte. Akár feleségül veszi, akár nem –mondtaCarol.–Nemolyan?

Miért beszéljenek most Richardról, gondolta bosszúsan Therese.Érezte, hogy Carol kedveli Richardot – amiről csak ő tehetett –, ésféltékenységfélehasítottbelé.

– Tulajdonképpen jobban becsülöm az efféle magatartást, mint azolyan férfiakét, akik egyedül élnek, vagy úgy tesznek, mintha egyedülélnének, és úgy végzik, hogy a legostobább baklövéseket követik el anőkkelszemben.

ThereseCarolcigarettacsomagjaitnézteadohányzóasztalon.Semmimondandója nem volt a témáról. Az örökzöld erősebb illatán át finomfonálnak érezte Carol parfümjét, szerette volna követni azt s átölelniCarolt.

– Semmi köze ahhoz, hogy az emberek összeházasodnak-e, nemigaz?

–Hogyértedezt?–ThereseCarolranézett,éslátta,hogymosolyog.–Hargeazafajtaférfi,akinemengednőtközelmagához,hiábavette

feleségül. Ugyanakkor elképzelhető, hogy a te Richard barátod sosemnősülmeg,deörömetelikabban,hogyazthiszi,megakarházasodni.–Carol tetőtől talpig végigmérte Therese-t. – El akarja venni a nemmegfelelő lányt – tette hozzá. – Szoktál táncolni, Therese? Szeretsztáncolni?

Carolhirtelenhűvösnekéskeserűneklátszott,ésTheresesírnitudottvolna.

–Nem–mondta.SemmitsemkellettvolnamondanianekiRichardról,gondolta,demármegtörtént.

–Fáradtvagy.Feküdjünkle.Carol abba a szobába kísérte, ahová Harge ment be vasárnap, és

lehajtotta a franciaágyon az egyik takarót. Ez lehetett Harge szobája,gondolta Therese. Arra semmi sem utalt, hogy esetleg a gyerekszobavolt.Rindyholmijáragondolt,amelyetHargeebbőlaszobábólvittel,éselképzelte,amintaférfielőszörkiköltözikaCarollalközöshálószobából,aztán engedi, hogy Rindy ebbe a szobába hozza a holmiját, s elzárjamagátésRindytCaroltól.

Carolegypizsamáttettazágyvégébe.–Akkorhát,jóéjszakát–mondta.–Boldogkarácsonyt!Mitszeretnél

karácsonyra?Theresehirtelenelmosolyodott:–Semmit.Azon az éjszakán madarakról álmodott, karcsú, világospiros

madarakról, amilyenek a flamingók, amint végigsüvítenek egy feketeerdőn, és kagylószerű ábrákat írnak le, olyan vörös íveket, amelyeképpoly hajlítottak,mint a rikoltásaik. Aztán kinyílt a szeme, és valóbanhallotta, halk fütty volt, hajlított, emelkedő, majd ereszkedő egy extrahanggalavégén,aháttérbenpedigamadarakhalkcsiripelése.Azablakvilágosszürkevolt.Közvetlenülazablakalattismétfelhangzottafütty,ésTherese felkelt az ágyból. Hosszú, nyitott tetejű autó állt a behajtón,benneegynőálltés fütyült.Amitodakinn látott,olyanvolt,mintvalamiálomkép,színnélkülijelenet,aszéleinelmosódott.

Ekkor meghallotta Carol suttogását is, olyan tisztán, minthamindhármanegyüttvolnánakugyanabbanaszobában:

–Mostkészülszhazalefeküdni,avagykoránkeltél?Anőéppenolyanhalkanfeleltakocsiüléséről:– Mindkettőt teszem. – Therese kihallotta a válaszból az elfojtott

nevetést, és nyombanmegkedvelte azt a nőt. – Kocsikázunk egyet? –kérdezteanő,szélesmosollyalnézvefelCarolablakára.Theresecsakmostkezdtekivenniazarckifejezését.

–Tebolond–suttogtaCarol.–Egyedülvagy?–Nem.–Ohó!–Semmivész.Bejössz?Anőkiszálltakocsiból.

Thereseaszobájaajtajáhozmentéskinyitotta.Caroléppenkilépettafolyosóra,aköntöseövétkötötte.

–Sajnálom,hogyfelébresztettelek–mondta.–Feküdjvissza.–Semmibaj.Lejöhetek?–Hátpersze–mosolyodottelrögtönCarol.–Válasszegyköntöstaszekrényből.Theresekivettegyköntöst,valószínűlegHarge-ét,éslement.–Kidíszítettefelakarácsonyfát?–kérdezteéppenanő.Anappalibanvoltak.– Ő. – Carol Therese-re mutatott. – Ő pedig Abby. Abby Gerhard,

ThereseBelivet.–Hello–üdvözölteAbby.– Örvendek. – Therese már eddig is remélte, hogy ez Abby. Abby

most azzal a derűs, meglehetősen csodálkozó és magában mulatóarckifejezésselnézettrá,amelyetTheresemárakkor látottrajta,amikorazautóbanállt.

–Szépendíszítettedfelafát–mondtaAbby.–Abbahagynátokvégreasuttogást?–kérdezteCarol.Abbyösszedörzsölteakétkezét,éskövetteCaroltakonyhába.–Vanegykiskávé,Carol?Thereseakonyhaasztalnálállt,figyelteőket.Nemvoltzavarban,mert

Abby nem törődött vele, csak levette a kabátját, és nekilátott segíteniCarolnak a kávékészítésben. Lila kötött ruhájában a dereka meg acsípőjetökéletesenhengeresvolt,nemdomborodottseelöl,sehátul.Akeze kissé ügyetlen volt, Therese észrevette, és a lábában sem voltsemmi Carol kecsességéből. Idősebbnek látszott Carolnál, és ahomlokán két ránc húzódott, amelyek elmélyültek, amikor nevetett, éserőteljes, ívelt szemöldöke feljebb szaladt. Miközben kávét főztek, ésnarancslétpréseltek,őmegCarolegyrenevettek,srövidmondatokbanfecsegtek a semmiről vagy semmi olyanról, amire érdemes lett volnaodafigyelni.

Kivéve,amikorAbbyhirtelenaztkérdezte:–Nos–kihalászottegymagotazutolsópohárnarancsléből,ésujját

hanyagularuhájábatörölte–,hogyvanazöregHarge?–Mintmindig–mondtaCarol,akivalamitkeresettahűtőszekrényben,

ésTherese,miközbenőtnézte,nemhallotta,mitmondottezutánAbby.

Lehet,hogyismétegyolyantöredékmondatot,amelyetcsakCarolértett.Carolmindenesetre felegyenesedettahallottaktól,snevetett,váratlanulés hangosan, egész arca elváltozott, és Therese hirtelen irigységgelgondoltarra,hogyőnemtudtaígymegnevettetniCarolt.

–Eztmegmondomneki–mondtaCarol.–Nemtudommegállni.ValamicserkészkütyürőlvoltszóHargeszámára.– És azt is mondd meg, honnan van – mondta Abby, és széles

mosollyalnézettTherese-re,minthanekiismulatniailleneatréfán.–Tehovávalósivagy?–kérdezte,amikorleültekazasztalhozakonyhaegyikoldalánlévőbeugróban.

–NewYork-i–feleltTheresehelyettCarol,ésThereseazthitte,Abbymajdaztmondja,milyenérdekesvagyvalamihasonlóostobaságot,deAbbynemszóltsemmit,csakugyanazzalavárakozómosollyalnézteőt,minthatőlevártvolnavalamifélevégszót.

Akármennyitvacakoltakisareggelivel,csaknarancslévolt,megkávéés némi vaj nélküli pirítós, amelyből senki sem kért. Abby rágyújtott,mielőttbármiheznyúltvolna.

– Vagymár annyi idős, hogy cigarettázhass? – kérdezte Therese-t,miközbenmegkínáltaegyCravenA’sfeliratúpirosdobozból.

Carolletetteakanalát.–Abby,mitjelentsenez?-kérdezteszokatlanulzavartarckifejezéssel.–Köszönöm,kérek–vettkiegycigarettátTherese.Abbyazasztalrakönyökölt.–Nos,miabaj?–kérdezteCaroltól.–Azthiszem,kicsitspiccesvagy–mondtaCarol.- Miután órákat vezettem a szabadban? Kettőkor hagytam el New

Rochelle-t,amikorhazaértem,megtaláltamazüzenetedet,ésittvagyok.Valószínűleg annyi a szabad ideje, amennyit csak akar, gondolta

Therese,nyilvánegésznapnemcsinálsemmit,csakamihezkedvevan.–Nos?–mondtaAbby.–Nos…azelsőfordulótnemnyertemmeg–válaszoltaCarol.Abbymegszívtaacigarettáját.Szemmelláthatóannemlepődöttmeg

aválaszon.–Mennyiidőre?–Háromhónapra.–Mikortól?–Mostantól.Lényegébentegnapestétől.–CarolTherese-repillantott,

aztán le a csészéjére, és Therese tudta, hogy Carol nem fog többetmondani,amígőottül.

–Ezmégnemfix,igaz?–kérdezteAbby.– Félek, hogy az – felelte Carol közömbösen, hangjában

vállrándítással.–Csakszóbeli,deérvényes.Mitcsinálszmakésőeste?–Semmitsemcsinálokkorán.Makettőkorleszazebéd.–Hívjmajdfel.–Persze.Carol változatlanul lefelé nézett, a kezében lévő narancsleves

pohárra. Therese most azt látta, hogy a szája is lefelé görbül aszomorúságtól, és ez nem a bölcsesség, hanem a vereségszomorúsága.

–Teszekegykiskirándulástvalahová–mondtaAbby.Ekkor Therese-re nézett, ismét olyan derűs, nem odaillő nyájas

pillantással, mintha be akarná őt vonni valamibe, valamibe, amibelehetetlenbelevonni.Therese-tkülönbenismegdermesztetteagondolat,hogyCarolmagárahagyhatja.

–Nemigenvanhozzákedvem–mondtaCarol,ámTheresekihallottaahangjábólalehetségességjátékát.

Abbykicsitfészkelődéitéskörülnézett.–Ezahelyreggelenteolyankomor,mintvalamiszénbánya.Theresekisséelmosolyodott.Szénbánya,amikoranapkezdisárgára

festeniazablakpárkányt,ésodakinnörökzöldfáknőnek?CarolszeretettelnézettAbbyre,ésvettegycigarettát tőle.Milyen jól

ismerikegymást,gondoltaTherese,olyanjól,hogybármit ismondjanakvagytegyenek,nemokoznakegymásnakmeglepetéstvagyfélreértést.

–Jóvoltaparti?–kérdezteCarol.– Hm – mondta közönyösen Abby. – Ismersz egy bizonyos Bob

Havershamet?–Nem.–ÉnegyszermártalálkoztamvelevalaholNewYorkban.Képzeld,őis

ottvolt,éselmesélte,hogyaRattner&Airdalkuszosztályánfogdolgozni.–Valóban?–Nemmondtam,hogyismeremazegyikfőnököt…–Hányóra?-kérdezteegypercmúlvaCarol.Abbymegnézte a karóráját, kicsi óra volt, aranylemezek piramisába

foglalva.

–Félnyolc.Körül.Fontos?–Akarszmégaludni,Therese?–Nem,kösz,elegetpihentem.–Beviszlek,amikormennedkell–mondtaCarol.Végül is Abby vitte el tíz körül, mert, mint mondta, úgy sincs más

dolga,ésöröméreszolgálna.Abbyisszeretiahideglevegőt,gondoltaTherese,amintnekilendültek

afőúton.Kijárnyitottkocsivaldecemberben?–HolismertedmegCarolt?–kérdezteordítvaAbby.Thereseúgyérezte,majdnemelárulhatjaAbbynekazigazat,deazért

nemteljesen.–Egyáruházban–ordítottőis.–Ó?–Abbyszeszélyesenvezetett,akanyarokbannagyokatrántotta

terjedelmeskocsin,salegváratlanabbhelyekenadottgázt.–Kedveled?–Persze!–Micsodakérdés!Minthaaztkérdenék,hisz-eIstenben.Amikor befordultak az utcába, Therese megmutatta a házat, ahol

lakik.– Megtennél nekem valamit? – kérdezte Therese. – Várnál egy

percig?SzeretnékküldenivalamitCarolnak.–Persze–mondtaAbby.Therese felrohant, fogta a kártyát, és az ajándék csomagolásának

szalagjaaládugta.LevitteAbbynek.–Estetalálkozolvele,igaz?Abbylassanbólintott.Theresehalványkihívástérzettkíváncsi,fekete

szemében,mert ő találkozni fogCarollal, Theresemegnem, és ugyanmittehetneezellenTherese?

–Ésköszönöm,hogyhazahoztál.Abbymosolygott:–Nevigyelekelvalahová?–Nem,köszönöm–mondtaTherese,szinténmosolyogva,mertAbby

valóbanboldoganelvittevolnaakáraBrooklynHeightsrais.Felment a lépcsőn, és kinyitotta apostaládáját.Két-három levél volt

benne,karácsonyilapok,azegyikaFrankenbergÁruháztól.Amikorújrakinézett az utcára, a nagy, krémszínű kocsimár eltűnt,mintha csupánképzeltevolna,minthaamadarakegyikelettvolnaazálmában.

8

–Ésmostkívánjvalamit–mondtaRichard.Theresekívánt.Caroltkívánta.RichardkétkezeTheresekétkarjánvolt.Valamigyöngyökkelkirakott

félholdravagytengericsillagegydarabjáraemlékeztetőtárgyalattálltak,amely amennyezetről lógott le.Ronda volt, de aSemco család szintemágikuserőttulajdonítottneki,éskülönlegesalkalmakkorfelakasztották.RichardnagyapjahoztaOroszországból.

–Mitkívántál?–RichardabirtokosmagabiztosságávalmosolygottleTherese-re.Ezazőbirodalmavolt,ésaziméntmegcsókoltaTherese-t,bárazajtónyitvaállt,ésanappalitelevoltemberekkel.

–Nemszokásmegmondani–felelteTherese.–Oroszországbanigen.–DeénnemvagyokOroszországban.Arádióhirtelen felhangosodott,karácsonyidalszólt.Theresekiittaa

poharábólamaradéktojáslikőrt.–Felakarokmenniaszobádba–mondta.Richardmegfogtaakezét,selindultakfelfelé.–Ri-chard?Acigarettaszipkástantiszóltutánaanappaliból.Richardmondottegy

szót,amelyetTheresenemértett,ésintettanénjének.Aházmégafelsőszintenisremegettalentiőrülttánctól,amelyneksemmiközenemvoltazenéhez. Therese újabb poharat hallott leesni, és elképzelte, hogyanhömpölyögapadlónahabostojáslikőr.

–Ezszelídmuriazigazioroszkarácsonyhozképest,amelyet januárelső hetében ünnepelnek – mondta Richard, majd becsukta a szobaajtajátésTherese-remosolygott:

–Tetszikapulóver.– Örülök. – Therese összefogta bő szoknyáját, és leült Richard

ágyánakaszélére.Avastag,norvégmintáspulóver,amelyetRichardnakajándékozott,otthevertmögötteazágyon,keresztbenaselyempapírralbélelt dobozán.Richard egy szoknyát vett Therese-nek egy kelet-indiaiboltban, hosszú szoknya volt zöld és arany szalagokkal és hímzéssel.Szépvolt,deTherese-nekfogalmasemvoltarról,hovávehetnéfel.

–Mit szólnál egy kis igazi piához? Attól a lenti vacaktól hányingert

lehetkapni.–Richardkivettegyüvegwhiskytaszekrényealjából.Thereseafejétrázta:–Nem,köszönöm.–Pedigjóttenne.Thereseismétnemetintett.Körülnézettamagas,majdnemnégyzetes

szobában, nézte az alig észrevehető rózsaszínű rózsákkal díszítetttapétát,akétbékésablakotakissémegsárgultfehérmuszlinfüggönnyel.Az ajtótól két halvány ösvény vezetett a zöld szőnyegen, az egyik akomódhoz,amásikasarokbanálló íróasztalhoz.Csupánazecsettartóüvegmeg az íróasztalmellett, a földön heverőmappa utalt arra, hogyRichard festeni szokott. Ugyanúgy, ahogyan a festés Richard agyánakcsupánegyaprósarkátfoglaljael,gondoltaTherese,éseltűnődött,vajonmeddigcsináljamég,mielőttabbahagyjavalamimásnakakedvéért.Éseltűnődött azon is, ahogyan már nemegyszer, hogy azért kedveli-e őtRichard,mertjobbanmegértiatörekvéseit,mintbárkimás,ésmertúgyérzi,hogyabírálataisegítikamunkáját.Theresenyugtalanulfelálltésazablakhoz ment. Szerette ezt a szobát – mert ugyanolyan maradt ésugyanottmaradt–,mamégisa legszívesebbenkitörtvolna innen.Másember volt, mint aki három héttel korábban állt itt. Ma reggel Carolnálébredt.Caroltitokvolt,amelyszétáradtbenne,szétáradtebbenaházbanis,mintvalamifény,amelyetcsupánőlát.

– Más vagy ma – mondta Richard olyan váratlanul, hogy Theresetesténaveszélyizgalmafutottát.

–Talánaruhateszi–mondta.Kék taftruhát viselt, isten tudja,milyen régit, amelyet utoljára aNew

Yorkban töltött első hónapokban vett fel. Újra leült az ágyra, s nézteRichardot, aki a szőnyeg közepén állt, kezében a kis pohár tisztawhiskyvel,éstisztakékszemeTheresearcáróla lábáravándoroltazújmagassarkú,feketecipőben,majdonnanvisszaazarcára.

–Terry.–Richardmegfogtaakétkezét,éskétfelőlazágyraszorítottaőket. Lágy, keskeny ajkai határozottan Therese ajkaira ereszkedtek,nyelvegyorsmozdulattalcsusszantazajkaiközé,afrisswhiskyaromásszagávalegyütt.–Terry,angyalvagy–mondtaRichardmélyhangja,ésTherese-nekazjutotteszébe,hogyCarolugyaneztmondta.

Nézte, amint Richard felveszi a földről a pohárkát, és az üveggelegyüttbetesziaszekrénybe.Hirtelenösszehasonlíthatatlanulmagasabbrendűnekéreztemagát nála, azösszesembernél, akik odalenn voltak.

Mindegyiküknél boldogabb volt. A boldogság egy kicsit olyan, mint arepülés,gondolta,minthasárkány lenne.Attól függ,mennyireengedikiazemberazsinórt…

–Tetszik?–kérdezteRichard.Theresefelült.–Gyönyörű!–Azéjjel fejeztembe.Arragondoltam,ha jó idő lesz, lemegyünka

parkba és röptetjük. – Richard úgy vigyorgott, mint egy a munkájávalelégedettkölyök.–Nézdmegahátát!

Orosz sárkány volt, négyszögletes és ívelt, mint egy pajzs, karcsúkerete rovátkolt, és a sarkainál össze volt kötve. Az elejére Richardkatedrálistfestettörvénylőkupolákkal,mögöttükvöröségbolttal.

–Röptessükmegmost–mondtaTherese.Amikorlefelévittékasárkányt,észrevettékőketatöbbiek,skitódultak

ahallba,bácsikák,nénikésunokatestvérek,csakúgyzengettaház,ésRichard kénytelen volt felemelni a sárkányt, hogymegvédje. Therese-tidegesítetteazaj,Richardazonbanélvezte.

– Gyere pezsgőzni, Richard! – harsogta az egyik nagynéni, akinekkövérúszógumijamellszerűendomborodottaszaténruhaalatt.

– Nem lehet – mondta Richard, és hozzátett még valamit oroszul.Therese-t pedig ismét elfogta az az érzés, amely gyakorta kerítettehatalmába,amikorRichardotacsaládjával látta: ittvalaminemstimmel,maga Richard is biztosan árva, elhagyott gyerek, akit az ajtó előtttaláltak,ésezacsalád fiaként felnevelte.Ámottálltazajtóbana fivér,Stephen, Richard kék szemével – bár Stephen még magasabb ésvékonyabbvolt.

– Miféle tetőről? – kérdezte visító hangon Richard anyja. – Erről atetőről?

Valaki azt kérdezte, a tetőről akarják-e röptetni a sárkányt, ésminthogyaháznaknemvoltolyantetőrésze,amelyenállnilehetettvolna,Richardanyjahahotázvanevetett,akutyapedigugatnikezdett.

–Megvarromnekedaztaruhát!–kiáltottaodaaztánTherese-nek,ésmegfenyegetteazujjával.–Tudomaméreteidet!

A nappaliban vettek róla mértéket, az éneklés meg az ajándékokbontogatása közben, és néhány férfi is segíteni akart. Mrs. Semcoátfogta Therese derekát, és Therese hirtelen megölelte az asszonyt,cuppanós csókot nyomott az arcára úgy, hogy a szája belemélyedt a

puha, púderezett húsba, abban a másodpercben beleöntve abba acsókba és karjának görcsös ölelésébe a szereteted amelyet valóbanérzett Mrs. Semco iránt, de amelyről tudta, hogy abban a pillanatban,amintelengediőt,ismétúgyszertefoszlik,minthanemislenne.

AzutánőmegRichardkettesben,szabadonballagtakajárdán.Akkorsem lenne semmi változás, ha összeházasodnának, gondolta Therese,ugyanilyen volna a családi karácsony. Richard még öregkorában issárkányt eregetne, ahogyan a nagyapja is sárkányokat röptetett aProspectparkbanegészenahalálaévéig,mikéntRichardmesélte.

Földalattival mentek a parkba, és felkapaszkodtak a fátlan dombra,ahol már tucatnyi alkalommal jártak. Therese körülnézett. Néhány fiúfutballozottafákelőttisíkterületen,egyébkéntnyugodtéscsöndesvoltapark.Aszélnemnagyonfújt,nemeléggé,mondtaRichard,ésazégboltsűrűfehérjesejtette,hogyhóvalterhes.

Richardfeljajdult,mertmegintcsaknemsikerült.Úgypróbáltaröptetniasárkányt,hogyfutottvele.

Therese a földön ült, átkarolva a térdét, és figyelte, amint Richardfölfelé fordított arccal nézelődik, mintha elveszített volna valamit alevegőben.

–Ottfúj!–álltfelTherese,ésmutatta.–Igen,denemállandó.Richard futott a sárkánnyal, és a sárkány lankadtan lógott hosszú

zsinórján, majd hirtelen rándulással megindult fölfelé, mintha löknévalami.Nagyívetírtle,aztánmásikiránybakezdettemelkedni.

–Megtaláltaamagaszelét–mondtaTherese.–Igen,delassú.–Pesszimistaalak!Foghatom?–Várj,amígsikerülfeljebbvinnem.Richardszéleskarmozdulatokattett,ámasárkánymaradt,aholvolta

hideg, lusta levegőben. A katedrális aranykupolái jobbra-balraforgolódtak, mintha a sárkány a fejét rázná, hogy nem, és a hosszú,petyhüdtfarokostobánkövette,ismételteatagadást.

–Nemlehettöbbetkihoznibelőle–mondtaRichard.–Nembíreltöbbkötelet.

Therese le nem vette a szemét a sárkányról. Aztán a sárkánymegállapodott,ésmegállt,mintegykatedrálisnakavastagfehérégboltrafestett képe. Carol valószínűleg nem kedveli a sárkányokat, gondolta

Therese. A sárkányok nem szórakoztatnák. Rápillantana egyre, és aztmondaná,csacsiság.

– Tessék. – Richard a kezébe nyomta a zsinór végét, és Theresefelállt. Richard tegnap éjjel a sárkányon dolgozott, gondolta, amíg őCarolnálvolt,ezértnemhívtaőt,ésnemtudja,hogynemvoltotthon.Hahívtavolna,említettevolna.Hamarosanjönazelsőhazugság.

A sárkány hirtelen ráunt az égben horgonyzásra, és nagyot rántott,hogy elszabaduljon. Therese hagyta, hogy a kezében tartott bot azsinórral gyorsan forogjon, amíg merte Richard szeme előtt, mert asárkánymégmindigalacsonyanvolt.Ésasárkánymostismétmegállt,smakacsulnemmozdult.

–Rántsdmeg!–mondtaRichard.–Haddmozogjonfelfelé!Thereseengedelmeskedett.Minthaegyhosszúgumiszalaggaljátszott

volna. A zsinórt most már nagyon hosszúra és lazára engedte, csakennyittehetett,hogymegmozdítsaasárkányt.Húztaéshúztaéshúzta.Aztán jött Richard, és elvette, Therese pedig leengedte a karját.Kifulladvavettealevegőt,sakarjábanremegtekazapróizmok.Leültaföldre.Nemsikerültlegyőznieasárkányt,aznemazttette,amitőakart.

– Talán nehéz a zsinór – mondta Therese. Új zsinór volt, puha ésfehéréskövér,mintegyhernyó.

–Nagyonkönnyűazsinór.Mostnézd!Mostmegy!A sárkány felfelé irányuló kurta lökésekben emelkedett, mintha

hirtelenönállóelképzeléstőlvezérelvemenekülniakartvolna.–Engedjkitöbbzsinórt!–kiáltottaTherese.Felállt.Egymadárrepültelasárkányalatt.Therese bámulta, ahogyan a négyzet egyre kisebb és kisebb lett,

miközben vissza-visszarándult, ahogyan egy hátrafelé haladó hajóhullámzó vitorlája. Érezte, hogy a sárkány – ez a bizonyos sárkány,ebbenapercben–jelentvalamit.

–Richard?–Miaz?Thereseaszemesarkából láttaRichardot,amintakezétmagaelőtt

tartvaguggol,minthaszörfdeszkánlovagolna.–Hányszorvoltálszerelmes?–kérdezteTherese.Richardfelnevetett,kurtán,rekedtesen:–Előttedsoha.–Deigen.Kettőrőlisbeszéltél.

–Haazokatfigyelembeveszed,beszámíthatszmégvagyegytucatot–mondtaaszórakozottságőszinteségévelRichard.

Asárkánykörívekettévelefelékezdettereszkedni.Thereseügyeltarra,hogyahangjaváltozatlanlegyen:–Voltálszerelmesfiúba?–Fiúba?–ismételtemeglepettenRichard.–Igen.Talánötmásodpercteltel,amígRichardmegszólalt.–Nem–mondtaegyértelműenésvégérvényesen.Legalább vette a fáradságot, hogy feleljen, gondolta Therese. Mit

tennél,haaz lennél,szerettevolnakérdezni,deakérdésnekaligha lettvolna értelme. Therese a sárkányon tartotta a tekintetét. Mindkettenugyanazt a sárkányt nézték, ám mennyire másfajta gondolatokkal afejükben.

–Hallottálmárilyesmiről?–kérdezteTherese.–Hogyhallottam-e?Ilyenemberekről?Persze.–Richardmostéppen

állt,ésabototnyolcasalakbanmozgatvatekertefelakötelet.Thereseóvatosanfogalmazott,mertRichardmostfigyeltrá:–Nemaz ilyenemberekregondoltam.Hanemarra,hogykétember

egyszer csak egymásba szeret, váratlanul. Mondjuk két férfi vagy kétlány.

Richardarcaolyanvolt,hogybeszélgethettekvolnaakárpolitikárólis.–Hogyhallottam-eilyenről?Nem.Therese megvárta, amíg Richardot ismét lekötötte a sárkány,

miközbenpróbáltafeljebbvinni.Csakakkorszólaltmeg:–Szerintemazértmegtörténhet,szintebárkivel,nemigaz?Richardtovábbraisasárkánnyalfoglalkozott.– De az ilyesmi nem csak úgy történik. Mindig van valami oka a

háttérben.–Igen–helyeseltTherese.Márvégiggondoltaadolgokhátterét.Ami

emlékezeteszerinta leginkábbhasonlított „szerelemhez”,aztegyolyanfiú iránt érezte, akit néha látott Montclair városában, amikor az iskolaibuszonutazott.Afiúnakgöndör,feketehajaésszép,komolyarcavolt,stalán tizenkét éves lehetett, idősebb nála. Emlékezett egy rövididőszakra, amikor mindennap gondolt arra a fiúra. Ez azonban semmisem volt, semmi ahhoz képest, amit Carol iránt érzett. Szerelem vagysem,amitCarolirántérez?Mennyireabszurd,hogymégeztsemtudja.

Hallottmárlányokról,akikegymásbaszerettek,éstudta,mifélék,hogyannéznekki.Semő,semCarolnemnézettkiúgy.AmitCarol irántérzett,mégiskiálltaaszerelemösszespróbáját,annakmindenleírásaillettrá.

– Gondolod, hogy velem is előfordulhat? – kérdezte egyszerűen,mielőttmegvitathattavolnamagával,hogymerje-emegkérdezni.

–Micsoda?!–Richardmosolygott.–Hogybeleszeressegy lányba?Ugyanmár!Édesistenem,csaknem?

–Nem–mondta fura, nemmeggyőzőhangonTherese, deRichardnemérzékeltehangjabizonytalanságát.

–Megintmegy.Nézd,Terry!A sárkány egyenesen felfelé lebegett, egyre gyorsabban és

gyorsabban, s Richard kezében pörgött a bot. Az biztos, gondoltaTherese, hogy soha ilyen boldog nem volt. És ugyan miért kellenemindentmeghatározni?

–Hé!–futottRichardabotután,amelyőrültenugráltaföldön,minthamaga is el akarna attól szakadni. – Akarod fogni? – kérdezte, miutánelkapta.–Valósággalfelemel!

Thereseátvetteabotot.Nemigenmaradt rajta zsinór,ésasárkánytmár alig lehetett látni. Amikor engedte a karját felfelé lendülni, érezte,hogypicikétmegemelkedik,ésafinom,lebegőérzésolyanvolt,minthaasárkány valóban képes lenne őt felröpíteni, ha minden erejétösszeszedné.

–Engeddki!–kiáltottaintegetveRichard.Aszájanyitvavolt,azarcakipirult.–Engeddki!

–Nincstöbbzsinór!–Elvágom!Theresenemhitta fülének,deamintRichardranézett, látta,hogya

kabátjaalányúlakéséért.–Ne–mondta.Richardnevetvefutottodahozzá.–Ne!–mondtadühösenTherese.–Megőrültél?–Akezeelfáradt,de

mégjobbanmarkoltaabotot.–Vágjuk el! Azmég jobbmóka! –ÉsRichard hirtelenTherese-nek

ütközött,mertfelfelénézett.Theresefélrerántottaabotot,elRichardkezeügyéből,aszavaiselállt

améregtőlésazelképedéstől.Egypillanatramegrémült,hogyRichardvalóbanmegbolondult, aztán hátratántorodott, mert – kezében az üres

bottal–nemhúztamársemmi.–Őrültvagy!–kiáltottaférfira.–Nemvagynormális!–Csakegysárkány!–nevetettRichardasemmibebámulva.Theresehiábanézett,mégalelógózsinórvégetsemlátta.–Miért tetted?–Ahangjaélesvolt a könnyektől. –Olyangyönyörű

sárkányvolt!–Csakegysárkány!–ismételteRichard.–Készíthetekmásikat!

9

Therese elkezdett öltözködni, de meggondolta magát. Még köntösbenvolt, és a Kis eső szövegkönyvét olvasta, amelyet Phil hozott átkorábban,ésamelymost teljesenszétvolt terítveakanapén.Carolaztmondta,aNegyvennyolcadikésaMadisonsarkánvan.Tízpercmúlvaittlehet.Theresekörbetekintettaszobájában,megnéztemagátatükörben,ésúgydöntött,maradminden,ahogyvan.

Néhány hamutartót odavitt a mosogatóhoz, és elmosta őket, aszövegkönyvet pedig takarosan a munkaasztalára tette. Kíváncsi volt,vajonCarolnál lesz-e az új retikül. Carol tegnap este valahonnanNewJerseybőlhívtafel,aholAbbyvelvolt,ésaztmondta,atáskagyönyörű,detúlságosannagystílűajándék.Thereseelmosolyodott,amikoreszébejutottCaroljavaslata,hogyvigyevissza.LegalábbtetszettCarolnak.

Azajtócsengőháromrövidetcsörrent.Therese kinézett a lépcsőházba, és látta, hogy Carol cipel valamit.

Lerohant.–Üres.Atiéd–mondtamosolyogvaCarol.Egybőröndvolt,becsomagolva.Carolkihúztaazujjaitafogantyúalól,

hagyta, hogyTherese vigye.A szobájábanTheresea kanapéra tette abőröndöt, és óvatosan felvágta a barna papírt. A bőrönd világosbarnabőrbőlkészült,tökéletesvoltafelülete.

–Fantasztikusannézki!–mondta.–Tetszik?Nemistudom,hogyszükségedvan-eegyáltalánbőröndre.–Perszehogytetszik!–Pontosanezvoltanekivalóbőrönd,csakis

ez.Amonogramjaisrajtavoltapróaranybetűkkel:T.M.B.Emlékezettrá,hogyCarolszentestemegkérdezte,miaközépsőneve.

–Nyisdkiakombinációszárat,nézdmeg,belülistetszik-e.Thereseúgytett.–Azillataisjó–mondta.–Dolgodvan?Akkorelmegyek.– Dehogy. Ülj le. Nem csinálok semmit – csak egy színdarabot

olvasok.–Miféleszíndarabot?–Hát,amelyikhezdíszletetkellterveznem.–Hirtelenrájött,hogynem

említetteCarolnakadíszlettervezést.–Díszletet?–Igen…díszlettervezővagyok.–ElvetteCarolkabátját.

Caroldöbbentenmosolygott.–Miértnemmondtad?–kérdeztecsendesen.–Hánynyulathúzolmégelőacilinderedből?–Ezazelső igazimunkám.ÉsnemBroadway-bemutató.AVillage-

benfogmenni.Vígjáték.Mégnemvagyokszövetségitag.ABroadwaynezértmégnemdolgozhatom.

Carolkifaggattaaszövetségről,azalsóbbésafelsőbbfokútagságról,amely ezerötszáz, illetve kétezer dollárba kerül. Megkérdezte,összegyűjtötte-emárapénzt.

–Nem…csakpárszázat.Dehakapokmunkát,engedélyezik,hogyrészletekbenfizessem.

Carol azon az egyenes hátú széken ült, amelyiken Richard is olygyakran, és Therese leolvasta az arcáról, hogy hirtelen nagyot nőtt aszemében. El nem tudta képzelni, miért nem mondta előbb, hogydíszlettervező,éshogygyakorlatilagmármegbízásaisvan.

– Gondold meg – mondta Carol –, ha kijön ebből valami munka aBroadwayn,neadjamkölcsönatöbbipénzt?Kizárólagüzletialapon.

–Köszönöm.Én…– Szeretném, ha elfogadnád. Nem volna szabad kétezer dollárt

követelniegyilyenfiatallánytól!–Köszönöm,demégpárévignemleszekalkalmasolyanmunkára.Carolfelemelteafejét,ésvékonysugárbanfújtakiafüstöt.–Ó,agyakorlóévekalattimunkákatnemkísérikigazánfigyelemmel,

ugye?–kérdezte.Theresemosolygott:– Nem. Persze hogy nem. Nem innál valamit? Van egy üveg

rozspálinkám.–Nagyszerű.Szívesen.–Carolfelállt,ésamígThereseelkészítettea

kétitalt,szemrevételezteateakonyhapolcait.–Jólfőzöl?–Igen,sakkormégjobban,hafőzhetekvalakinek.Finomomletteket

készítek.Szereted?– Nem –mondta őszintén Carol. Therese nevetett. –Megmutatnád

néhánymunkádat?Therese kivett egy mappát a szekrényből. Carol a kanapén ült, s

alaposan megnézett mindent. A kérdéseiből és a megjegyzéseibőlazonbanThereseúgyérezte,gyakorlatiszempontbóltúlbizarrnaktalálja

aterveit,éstalánnemistúljónak.Carolaztmondta,alegjobbanafalonlévőPetruska-díszlettetszikneki.

–Dehátazugyanez!–mondtaTherese.–Ugyanaz,minta rajzok,csakmakettformájában.

– Hát, lehet, hogy a rajzaid… Mindenesetre pozitívak. Az tetszikbennük.–Carolfelvetteapoharátapadlóról,éshátradőltakanapén.

–Látod,nemtévedtem–mondta.–Mivelkapcsolatban?–Veled.Theresenemegészenértette,miregondol.Carolacigarettafüstjénát

mosolygottrá,ésezzavarbahozta.–Miért,azthitted,tévedtél?–Nem–mondtaCarol.–Mennyitkellfizetniegyeffélelakásért?–Haviötvenet.Carolcsettintettanyelvével.–Nyilvánnemsokmaradafizetésedből.Thereseamappájaföléhajolt,összekötötte.–Nem.Dehamarosantöbbetfogokkeresni.Ésnemisakarokörökké

ittlakni.–Perszehogynem.Utazniisfogsz,ahogyaképzeletedben.Meglátsz

egy házat, amelyikbe beleszeretsz Olaszországban. VagyFranciaországotszeretedmeg.VagyKaliforniát,netánArizonát.

Therese mosolygott. Aligha lesz pénze a megvalósításra, ha ígytörténik.

–Azembermindigolyasmibeszeretbele,aminemlehetazövé?–Mindig–mondtaszinténmosolyogvaCarol.Beletúrtahajába.–Azt

hiszem,mégiscsakelutazom.–Mennyiidőre?–Csakkörülbelülegyhónapra.Theresebetetteamappátaszekrénybe.–Mikorindulsz?–Haladéktalanul.Úgygondolom,amintsikerülmindentelrendeznem.

Ésnemigenvanmitelrendeznem.Therese megfordult. Carol a hamutartó széléhez ütögette a

cigarettáját, hogy leessen a hamu.Arra gondolt,Carolnak semmit semjelent,hogyegyhónapignemlátjákegymást.

–MiértnemAbbyvelutazolvalahová?–kérdezte.

CarolelőbbTherese-renézett,aztánaplafonra.–Előszörisnemhinném,hogyráér.ThereseCarolrameredt.Valamirerátapintott,amikorAbbytemlítette,

ámCarolarcárólsemmitsemlehetettleolvasni.–Nagyonkedvestőled,hogyilyengyakrantalálkozolvelem–mondta

Carol.–Tudod,a régebbi ismerőseimmelmostvalahogynemszívesentalálkoznék. Tulajdonképpen nem is lehet. Mindent párosával illikcsinálni.

Mennyiretörékeny,éreztemeghirtelenTherese,mennyiremás,mintaz első ebéd napján volt. Aztán Carol felállt, mintha csak olvasna agondolataiban, és Therese az önbizalom fitogtatását érezte felszegettfejében, mosolyában, amint elment mellette úgy, hogy a karjukegymáshozért.

– Miért nem csinálunk valamit ma este? – kérdezte Therese. – Ittmaradhatsz,haakarsz,énbefejezemadarabolvasását.Együtttölthetjükazestét.

Carolnemfelelt.Egyvirágládátnézettakönyvespolcon.–Milyennövényekezek?–Nemtudom.–Nemtudod?Mindegyikmás volt, egy húsos levelű kaktusz, amelyik semmit sem

nőtt, amióta egy éve megvette, egy miniatűr pálmafára emlékeztetőmásik meg egy kókadt vörös-zöld izé, amelyet pálcikával kellettmegtámasztani.

–Csaknövények.Carolmosolyogvafordultmeg.–Csaknövények–ismételte.–Akkormilegyenmaeste?– Rendben. De nemmaradok.Még csak három óra van. Hat körül

felhívlak. –Carol a retiküljébedobtaazöngyújtóját.NemaTherese-tőlkapotttáskavoltnála.

–Madélutánlegszívesebbenbútortnézegetnék.–Bútort?Üzletekben?–ÜzletekbenvagyaParke-BernetGalériában.Abútorjóttesznekem.

– Carol a karosszéken heverő kabátjáért nyúlt, és Therese ismétészrevette azt a hosszú vonalat a vállától a széles bőrövéig, amely alábábanfolytatódott.Harminc-harminckétéveslehet,gondolta.Gyönyörű

volt,mint egy zenei akkord vagy egy egész balett. Carol gyönyörű, demostmilyenüresekanapjai,tűnődöttTherese.Pedigarraszületett,hogyolyanemberekkeléljen,akikszeretik,hogygyönyörűházban,gyönyörűvárosokban járjon-keljen, kéklő tengerparton nagy látóhatárral ésháttérkéntkékégbolttal.

– Viszlát – mondta Carol, és ugyanazzal a mozdulattal, amellyelfelvette a kabátját, átkarolta Therese derekát. Egy pillanatig tartottcsupán, de túlságosan zavarba ejtő volt egyszeriben Carol karjával aderekán:sembúcsúzkodás,semkezdet,semvég…Ekkorúgyhasítottafülükbe az ajtócsengő, mintha egy rézfal szakadt volna ketté. Carolmosolygott.

–Kiaz?–kérdezte.Thereseacsuklójánéreztehüvelykujjakörménekaszúrását,amikor

Carolelengedteőt.– Valószínűleg Richard. – Csak Richard lehetett, hiszen ismerte

hosszúcsengetését.–Helyes.Szeretnémmegismerni.Therese megnyomta a kapunyitó csengőt, aztán hallotta a lépcsőn

Richardhatározott,ruganyoslépteit.Kinyitottaazajtót.–Hello–mondtaRichard.–Úgydöntöttem,hogy…–Richard,ahölgyMrs.Aird–mondtaTherese.–RichardSemco.–Örvendek–mondtaCarol.Richardbiccentett,szintemeghajolt.–Örvendek–mondta,éskékszemekikerekedett.Csakbámultakegymásra,Richardakezébenegyszögletesdobozzal,

mintha Carolnak akarná adni, Carol meg csak állt, nem úgy, mint akimaradniakar,denemisúgy,mintakiéppentávozik.Richardazasztalratetteadobozt.

– Olyan közel jártam, gondoltam, feljövök – mondta. Therese amagyarázatmögöttvalamifélejogöntudatlankinyilvánításátvéltehallani,Richard átható pillantásában pedig spontán bizalmatlanságot érzettCarollal szemben. – El kellett vinnem egy ajándékot mama egyikbarátnőjének. Lebkuchen – biccentett a doboz felé, és lefegyverzőenmosolygott.–Kérvalaki?

SemCarol,semTheresenemkért.CarolfigyelteRichardot,amintazzsebkésével felnyitotta a dobozt. Tetszik neki a mosolya, gondoltaTherese. Nyilván kedvére való volt ez a nyurga fiatalember a kócos,

szőke hajával, a széles, csontos vállával meg amokasszinba bújtatottnagy,mókáslábával.

–Üljle,kérlek–mondtaThereseCarolnak.–Nem,megyek.–Itthagyomafelét,Terry,aztánénismegyek–mondtaRichard.Therese Carolra nézett. Carol mosolygott Therese idegességén, s

leültakanapésarkára.– Igazán nem áll szándékomban elüldözni – mondta Richard, és a

dobozt,benneasüteménnyel,ateakonyhaegyikpolcáratette.–Nemüldözel.Magaugyefestő,Richard?–Igen.–Richardbekapottegydarabkaletörtcukormázat,ésCarolra

nézett,nyugodtan,merteza természetesállapota,gondoltaTherese,snyílttekintettel,mertnincsmittitkolnia.–Önisfestő?

–Nem–mondtaújabbmosollyalCarol.–Semmisemvagyok.–Azalegnehezebb.–Valóban?Ésmagajófestő?– Az leszek. Azzá lehetek – felelte rendíthetetlen nyugalommal

Richard.–Vanegykissöröd,Terry?Rettenetesenszomjasvagyok.Thereseafrizsiderhezlépett,éskivetteazottlévőkétüveget.Richard

megkérdezte Carolt, hogy kér-e, de Carol nem kért. Aztán Richardelmentakanapémellett,abőröndremegacsomagolásárapillantott,ésThereseazthitte,mondanifogvalamit,denemmondott.

– Arra gondoltam, elmehetnénk este moziba, Terry. SzeretnémmegnézniaztafilmetaVictoriában.Rendben?

–Manemmegy.Mrs.Airddeltalálkozom.–Ó!–RichardCarolranézett.Carolelnyomtaacigarettájátésfelállt.–Mennemkell.–Therese-remosolygott.–Hatkörülhívlak.Nembaj,

hameggondolodmagad.Viszlát,Richard.–Viszlát–mondtaRichard.CarolTherese-rekacsintott,amintlefeléindultalépcsőn.–Légyjókislány–mondta.– Honnan van a bőrönd? – kérdezte Richard, amikor Therese

visszamentaszobába.–Ajándék.–Mibaj,Terry?–Semmi.

–Valamifontosatzavartammeg?Kiezanő?TheresefelemelteCarolürespoharát.Apohárszélerúzsosvolt.–Egynő,akivelazáruházbanismerkedtemmeg.–Tölekaptadabőröndöt?–Igen.–Komolyajándék.Ilyengazdag?Therese Richardra nézett. A barátja automatikusan viszolygott a

gazdagoktól,aburzsoáktól.– Gazdag? A nercbundájára gondolsz? Nem tudom. Szívességet

tettemneki.Megtaláltamvalamit,amitelvesztettazáruházban.–Valóban?–kérdezteRichard.–Mit?Nembeszéltélróla.Thereseelmosta,eltörölteésvisszatetteapolcraCarolpoharát.–Apultonhagytaapénztárcáját,énmegutánavittem.Ennyi.–Ó! Átkozottul szép jutalom. – Richard elkomorodott. – Terry,mi a

baj?Mégmindigasárkánymiattduzzogsz?–Nem.Dehogy!–mondta türelmetlenülTherese.Szerettevolna,ha

Richard elmegy. A köntöse zsebébe dugta a kezét, átvágott a szobán,megálltott,aholCarolállt,néztealádátanövényekkel.–Philáthoztaadarabotmareggel.Elkezdtemolvasni.

–Amiattaggódsz?–Honnanveszed,hogyaggódom?–Theresemegfordult.–Megintolyan„mérföldekreinnen”hangulatbanvagy.–Nemaggódom,ésnemvagyokmérföldekreinnen.–Mélylélegzetet

vett. – Fura – bizonyos hangulatokra nagyon érzékeny vagy, másokranem.

RichardTherese-tnézte.–Jólvan,Terry–mondtavállatvonva,mintakilezártaatémát.Leült

azegyeneshátúszékre,éskitöltöttemagánakamaradéksört.–Miezatalálkozóezzelanővelmaeste?

Thereseajkamosolyrahúzódott,amintvégighúzta rajtaa rúzst.Egypillantást vetett a szekrényajtó belsejére erősített kis polcon heverőszemöldökcsipeszre,majdletettearúzstapolcra.

–Valami koktélparti, azt hiszem.Olyan karácsonyi jótékonysági izé.Valamelyikétteremben,aztmondta.

–Hmm.Elakarszmenni?–Megígértem.Richard,kissékomoran,felhajtottaasört.

–Ésutána?Megvárhatnálakitt,elolvashatnámadarabot,amígtávolvagy,aztánbekaphatnánkvalamit,éselmehetnénkamoziba.

–Okosabb,hautánabefejezemadarabot.Legkésőbbszombatonelkell kezdenem a munkát, addigra kell hogy legyen valamiféleelképzelésem.

–Aha–vetetteodaRichardsóhajtva,miutánfelállt.Therese figyelte, amint odaballag a kanapéhoz, megáll, lenéz a

kéziratra. Majd amint lehajol, s a címlapot, a szereposztásttanulmányozza.Richardakarórájáranézett,aztánTherese-re.

–Végülismiértneolvashatnámelmost?–kérdezte.–Rajta–mondtaTheresenyersen,amitRichardvagynemérzékelt,

vagy elengedte a füle mellett, mert kezében a darabbal elterült akanapén,ésolvasni kezdett.Thereseegy levélgyufát vett el apolcról.Nem,Richardcsaka„mérföldekreinnen”hangulatotismerifel,gondolta,amikor úgy érzi, hogy a távolság elválasztja tőle. És hirtelen azok azalkalmak jutottak az eszébe, amikor szeretkeztek. Hogy milyen távoléreztemagátRichardtólaközelséghelyett,amelynek ilyenkormindenkiszerintlenniekellene.Richardnakakkornemszámított–nyilvánafizikaiténymiatt,hogyegyüttvoltakazágyban.

Amint látta,mikéntmerülelRichard teljesenazolvasásban,vaskos,merevujjaivalegyenesenazorrafeléhúzvaegyikhajtincsét–ahogyanaztmárvagyezerszerlátta–,Thereseagyánmostelőszörfutottát,hogyRichard magatartása azt fejezi ki: kikezdhetetlen a helye az életében,kettejükköztállandóésmegkérdőjelezhetetlenakötelék,mertőazelsőférfi,akivelThereseegyütthált.

Therese visszadobta a gyufát a polcra, ahonnan leesett valamiüvegféle.

Richardfelült,kissémosolyogva,csodálkozva.–Mibaj,Terry?–kérdezte.–Richard,szeretnékegyedülmaradni…egészdélután.Nembaj?Richardfelkelt.Acsodálkozásnemhagytaelazarcát.–Nem.Perszehogynem.–Újraakanapéradobtaakéziratot.–Jól

van, Terry. Valószínűleg jobb így. Talán tényleg ezt kellene mostolvasnod… egyedül – mondta mintegy önmagát győzködve. Újra azórájáranézett.–EsetleglemegyekegyidőreSamhezésJoanhoz.

Theresecsakálltott,mozdulatlanul,semmirenemgondolva,kivéveapár másodpercnyi időt, amelyik eltelik addig, amíg Richard elmegy.

Közben Richard izzadságtól kissé ragacsos kezével végigsimítottaTherese haját, és lehajolt, hogy megcsókolja őt. Ekkor Therese-nekhirtelen eszébe jutott a Degas-album, amelyet pár nappal előbb vett.Richardvágyottekötetre,dehiábakereste.

Előszedteakomódalsófiókjából.–Rátaláltam.ADegas-könyv.–Ó,pompás!Köszönöm.–Richardkétkézzelvetteát.Mégbevolt

csomagolva.–Holbukkantálrá?–AFrankenbergben.Éppenott.–AFrankenbergben.–Richardmosolygott.–Hatdolcsi,igaz?–Jaj,hagydmár.Richardelővetteatárcáját.–Deénkértem,hogyveddmegnekem.–Hagydmár,tényleg.Richard tiltakozott, de Therese nem fogadta el a pénzt. Egy perc

múlvamárottsevolt–azzalazígérettelbúcsúszott,hogymásnapötkortelefonál.Holnapestecsinálhatnánakvalamiprogramot,mondta.

Carolhatutántízpercceltelefonált.AztkérdezteTherese-től,volna-ekedveaChinatownbamenni,őmegaztfelelte,persze.

–ASt.Regisbenkoktélozomvalakivel–mondtaCarol.–Milenne,haértemjönnél?Akisterembenvagyok,nemanagyban.Ésfigyelj,továbbkellmennünkvalamiszínháziizére,ahovátehívtál.Megértetted?

–Valamikarácsonyijótékonyságipartira?Carolnevetett:–Siess.Thereserepült.

Carol barátja – egy StanleyMcVeigh nevű férfi – magas és bajuszos,igen vonzó negyvenes férfi volt. Carol indulásra készen állt, amikorTherese megérkezett. Stanley kiment velük, bokszerkutyáját pórázonvezetve.Beültetteőketegytaxiba,ésazablakonátadottnémipénztasofőrnek.

–Őkicsoda?–kérdezteTherese.– Régi barát. Mostanában, hogy válpk Harge-tól, gyakrabban

találkozunk.ThereseCarolranézett:mostcsodáskismosolybujkáltaszemében.

–Kedveled?– Úgy, ahogy – felelte Carol. – Sofőr, volna szíves a Chinatownba

vinniminketamásikcímhelyett?Miközben vacsoráztak, esni kezdett. Carol azt mondta, a

Chinatownbanmindigesik,mindigesett, valahányszorott volt.Denemnagyon számított, mert egyik boltból a másikba mentek, nézegettek,vásárolgattak. Therese látott egy telitalpú szandált, amelyet nagyonszépnek talált, inkább perzsa, mint kínai jellegűnek. Meg akarta venniCarolnak, ő azonban azt mondta, Rindynek nem tetszene. Rindymeglehetősen konzervatív, még azt sem szereti, ha nyáron nem hordharisnyát,ésCarolalkalmazkodottakislányelvárásaihoz.Ugyanebbenaboltbankínaiöltözékekisvoltak,fényesfeketeanyagból,egyenesszárúnadrággal ésmagasnyakú felsőrésszel, ésCarol vett egyetRindynek.Therese pedigmégismegvette a szandált, amíg Carol intézte, hogy aruhátházhozszállítsákRindynek.Theresepusztánabbóltudtaapontosméretet,hogy ránézettaszandálra,ésmiutánmegvette,azmégiscsaktetszettCarolnak.Azután kínai színházban töltöttek egy bizarr órát – aközönség a hangos csengés-bongás ellenére szunyókált.Befejezésképpen kiruccantak egy késői vacsorára az egyik kertvárosiétterembe, ahol hárfás játszott. Fenséges este volt, igazán csodálatoseste.

10

Kedden,amunkaötödiknapján,ThereseegykopárszobácskábanültaFeketeMacskaSzínházhátsórészében.Mr.Donohue-t,azúj igazgatótvárta, hogy megmutassa neki a kartonpapír makettet. Donohue hétfődélelőtt váltotta Cortest az igazgatói székben, kidobta Therese elsőmakettjét,ésPhilMcElroytiskidobtamintmásodikfivértadarabból.Philsértődötten távozott előző nap. Therese szerencsének tartotta, hogy őtnemdobtákkiamakettjévelegyütt,ígyaztánazutolsóbetűigkövetteMr.Donohueutasításait.Azújváltozatbannemvoltolyanmozgathatórész,amilyet az elsőbe épített, lehetővé téve, hogy a nappali díszletét averanda díszletévé alakítsák az utolsó felvonásban. Mr. Donohuehajthatatlanulellenzettmindenszokatlanvagyakáregyszerűmegoldást

is. Azáltal, hogy az egész darabot áttették a nappaliba, az utolsófelvonásban sokat kellett változtatni a dialógusokon, ezért jó néhánykiesett a legszellemesebb mondatok közül. Therese új terve egykandallóbólállt,valamintaverandáranyílószélesfranciaablakokból,kétajtóból, egy pamlagból, néhány karosszékbőlmeg egy könyvespolcból.Haelkészül,úgyfogfesteni,mintegySloan-félemakettház,élethű leszazutolsóhamutartóig.

Therese felállt, nyújtózkodott, és az ajtóba vert szögön lógókordbársonydzsekiértnyúlt.Aszobácskahidegvolt,mintegypajta.Hanem emlékeztette volna a találkozóra, Mr. Donohue valószínűleg csakdélután jön be, vagy ma egyáltalán nem. A díszlettel nem kellettkapkodni. Donohue számára nyilván ez volt a legkevésbé fontos azegész produkcióban, ám Therese sokáig fennmaradt az éjjel, lelkesendolgozottamaketten.

Kiment, hogy újra beálljon a kulisszák közé. Az összes szereplőszöveggelakezébenvoltaszínpadon.Mr.Donohuevégigfutottvelükadarabon,úgymond,hogyráérezzenekaszellemére,demaúgylátszott,inkábbcsakelálmosodnaktőle.Mindenszínészlustálkodott,kivéveTomHardingot,amagasszőkefiatalembert,akiaférfifőszerepetjátszotta,éskissétúlságosanisenergikusvolt.GeorgiaHalloranarcüreggyulladástólszenvedett,sóránként lekellettállnia,hogycsöpögtessenazorrábaéspárpercrelepihenjen.AhősnőapjátjátszóközépkorúGeoffreyAndrewsaszövegeiközöttállandóanzsörtölődött,mertnemkedvelteDonohue-t.

–Nem,nem,nemésnem–mondtaMr.Donohueaznapdélelőttmárvagy tizedszer, mindenkit leállítva és arra késztetve, hogy a szövegétleengedve értetlen és bosszús engedelmességgel forduljon felé. –Kezdjükújraahuszonnyolcadikoldaltól.

Therese nézte, ahogy integetve mutogatja, ki következik, kezétfeltartva csendre inti a szereplőket, és fejével úgy követi a szöveget,mintha zenekart vezényelne. Tom Harding Therese-re kacsintott, és akezét végighúzta az orrán. Egy perc múlva Therese visszament aszínfalakmögöttiszobába,aholdolgozhatott,aholkissékevésbééreztemagát fölöslegesnek. Már szinte kívülről tudta a darabot. AmolyanSheridan-féle, tévedéseken alapuló vígjáték volt – két fivér úgy tesz,minthaazegyik inaslenne,amásikmegagazdája,hogyimponáljanakegy örökösnőnek, akibe az egyikük szerelmes. A párbeszédekszellemesek voltak, és a darab általában véve nem rossz, ám a sivár,

unalmasdíszlet,amelyetDonohuerendelthozzá…Thereseaztremélte,hogylegalábbaszínekkelkezdhetmajdvalamit.

Donohue csak pár perccel tizenkettő után ment be Therese-hez.Megnézteamakettet,felemelte,megtekintettealulrólésmindkétoldalról,anélkülhogyideges,zaklatottarckifejezéseváltozottvolna.

–Igen,ezremek,nagyontetszik.Látja,mennyiveljobbez,mintazokazüresfalakvoltak?

Theresemegkönnyebbültensóhajtottfel.–Adíszletaszínészekigényeibőlalakulki.Mostnembalettettervez,

MissBelivet.Theresebólintott,nézteőisamakettet,próbáltameglátni,hogymitől

jobb,mitőlfunkcionálisabb.–Délutánnégykörüljönazács.Leülünkésmegbeszéljük.Mr. Donohue kiment, Therese pedig a kartonmakettre meredt.

Legalább látni fogjahasználatban. Legalábbazáccsal csinálnakbelőlevalami valóságosat. Az ablakhozment, és kinézett a szürke, de fénylőtéliégboltra,azötemeletesházaksorára,amelyeketfüzérkéntdíszítettekatűzlép-csők.Azelőtérbenkisürestelekvoltegycsenevészéscsupaszfával, amely úgy tekeredett,mint valami őrült hirdetőoszlop. Kedve lettvolna rácsörögni Carolra, hogy meghívja ebédre, ám Carol kocsivalmásfélórányiravolt.

–Belivetaneve?Thereseazajtóbanállólányfeléfordult:–Igen,Belivet.Telefon?–Alámpáknáltalálja.– Köszönöm. – Therese sietett, reménykedve, hogy Carol az, de

sejtve,hogyinkábbRichardlesz.Carolmégnemhívtaőtitt.–Halló,Abbyvagyok.–Abby?–Thereseelmosolyodott.–Honnantudtad,hogyittvagyok?– Te mondtad, nem emlékszel? Szeretnék találkozni veled. Nem

vagyokmessze.Ebédeltélmár?Megbeszélték, hogy a Palermóban, a Fekete Macskától egy-két

saroknyiralévőétterembentalálkoznak.Therese egy dalt fütyörészett odafelé az úton, boldog volt, mintha

csak Carollal találkozna. Az étterem padlóját fűrészpor borította, és abárpult alatt néhány fekete kiscica játszadozott. Abby az egyik hátsóasztalnálült.

– Szia – mondta, amikor Therese odaért. – Remekül nézel ki. Aligismertelekmeg.Iszolvalamit?

Thereseafejétrázta:–Nem,köszönöm.–Úgyérted, italnélkülvagyilyenboldog?–kérdezteAbby,ésazzal

azaligtitkoltkisgúnnyalnevetett,amitőlevalahogynemvoltbántó.Thereseelvettea cigarettát, amivelAbbykínálta.Abbymindent tud,

gondolta. Talán ő is szerelmes Carolba. Ettől a gondolattól Theresekezdettóvatosabbanviselkedni.Ezolyanhallgatólagosrivalizálásrautalt,amelykülönösjókedvveltöltötteelőt,mertbizonyosmértékigfölénybenérezte magát Abbyvel szemben. Korábban álmában sem ismert ilyenérzéseket,ezértmárönmagukbanisforradalminakszámítottak.Ígyaztánazebédjükazétterembenmajdnemolyanfontossávált,minthaCarollaltalálkozottvolna.

–HogyvanCarol?–kérdezte.Háromnapjanemláttaőt.–Nagyszerűen–mondtaAbbyőtnézve.Jöttapincér,ésAbbymegkérdezte,ajánlja-eakagylót.–Kiváló,asszonyom!–SolyanragyogómosollyalnézettAbbyre,akár

egykülönlegesvendégre.Abbymodora,arcánaksugárzásatette–minthaamainap,bármelyik

nap különleges ünnep lenne számára. Ez tetszett Therese-nek.Elismeréssel nézte Abby kék-vörös szövésű kosztümjét,mandzsettagombjait, amelyek csigaszerű G-k voltak, mintha apróezüstgomboklettekvolna.Abbyaszínházimunkájárólkérdezte.Thereseunalmasnaktalálta,ámAbbyrenagyhatássalvolt.Thereseúgygondolta,azértimponálneki,mertőmagasemmitsemcsinál.

– Ismereknéhányembertaszínháziproducerekvilágából–mondtaAbby.–Bármikorszívesenszólokazérdekedben.

– Köszönöm. – Therese az előtte álló reszelt sajtos tál tetejéveljátszott.–IsmerszvalamiAndronichot?Azthiszem,Philadelphiából.

–Nem–mondtaAbby.Mr.Donohuemondtaneki,hogykeressefelajövőhétenAndronichot

itt,NewYorkban.Őaproducereegyshow-nak,amelynektavasszalleszabemutatójaPhiladelphiában,aztánaBroadwayn.

–Kóstoldmármegakagylót.–Abbyjóízűenetteamagáét.–Carolisszereti.

–RégenismeredCarolt?

–Aha–bólintottAbby,ésragyogószemesemmitsemárultel.–Ésperszeaférjétisismered.Abbyismétbólintott,némán.Theresekisséelmosolyodott.Abbykiakarjaőt faggatni,demagáról

vagyCarolrólsemmitsemakarelárulni.–Mitszólnálegykisborhoz?Szeretedachiantit?–Abbycsettintett

azujjávalapincérnek.– Hozzon nekünk egy üveg chiantit, legyen szíves. Jó évjáratot.

Vérképző–tettehozzáTherese-nek.Aztán megjött a főétel, és két pincér tüsténkedett az asztal körül.

Kibontották a chiantit, vizet töltöttek, friss vajat hoztak. A sarokban avacakkistöröttelejűrádióbóltangószólt,deúgyhangzott,minthaAbbykívánságáraahátukmögöttegyegészvonószenekarjátszottvolna.Nemcsoda, ha Carol kedveli, gondolta Therese. Kiegészíti a komolyságát,emlékeztetnitudjaőtarra,hogynevessen.

–Mindigegyedüléltél?–kérdezteAbby.–Igen.Amiótakijöttemazintézetből.–Theresekortyoltaborából.–

Teis?Vagyacsaládoddal?–Acsaládommal.Deaházfelekizárólagazenyém.–Ésdolgozol?–kockáztattamegTherese.–Voltakmunkahelyeim.Kettővagyhárom.NememlítetteCarol,hogy

egyszer volt egy bútorüzletünk? Főutcában, közvetlenül az Elizabethután. Régiségeket és közönséges használati tárgyakat egyarántfelvásároltunk, majd rendbe hoztuk őket. Soha életemben nemdolgoztamolyankeményen.–AbbyolyanvidámanmosolygottTherese-re, mintha minden szava valótlanság lehetne. – Eredetileg rovartudósvagyok. Nem valami kiemelkedő, de ahhoz elegendő a tudásom, hogykiszedjema bogarakat az olasz citromos ládákbólmeg ilyesmi. Tudtadpéldául,hogyabahamaililiomoktelevannakbogarakkal?

–Hallottamróla–mosolygottTherese.–Ugyenemhiszelnekem?–Dehogynem.Mégvégzedeztamunkát?–Tartalékállománybanvagyok.Csakszükség-helyzetbendolgozom–

amilyenahúsvét.Therese látta, hogyAbby apró kockákra vágja a kagylóhúst,mielőtt

egyfalatotisbekapna.–NagyonszeretszCarollalutazgatni?

–Nagyon?!Nem,miért?–kérdezteAbby.– Mert szerintem jó hatással vagy rá. Mert Carol olyan komoly. –

Therese szerette volna a beszélgetést a lényegre terelni, csak éppennemtudta,mialényeg.Aborlassanésmelegenáramlottazereiben,azujjaihegyéig.

– Nemmindig – helyesbített Abby, hangja felszíne alatt nevetéssel,ahogyanazelsőszónális,amelyetThereseaszájábólhallott.

A bor zenét, költészetet vagy igazságot ígért a fejében, de Theresemár az elején elakadt. Egyetlen illendő kérdés sem jutott az eszébe,mindenkérdéseképtelenlettvolna.

–HogyismerkedtélmegCarollal?–kérdezteAbby.–Carolnemmesélte?–Csakannyitmondott,hogyaFrankenbergbentalálkoztatok,amikor

ottdolgoztál.–Hátúgy–mondtaTherese,ésérezte,hogyegyreinkábbhatalmába

kerítianeheztelésAbbyvelszemben.– Egyszerűen beszélgetni kezdtetek? – kérdeztemosolyogva Abby,

ésrágyújtott.–Kiszolgáltamőt–felelteTherese,selhallgatott.Tudta,hogyAbbyatalálkozásrészletestörténetétvárja,aztazonban

nemmondjaelsemneki,semmásnak.Azazövé.Carolbiztosannemmesélte el, gondolta, nem mondta el neki a karácsonyi üdvözlőlapcsacska történetét. Már csak azért sem, mert az egész nem lehetettannyirafontosCarolszámára.

–Megmondanád,hogykikezdteabeszélgetést?Therese hirtelen elnevette magát. Cigarettát vett és rágyújtott, még

mindigmosolyogva.Nem,Carolnembeszéltazüdvözlőlapról,ésAbbykérdésétThereserendkívülmulatságosnaktalálta.

–Én–mondtaTherese.–Nagyonkedveledőt,igaz?Therese mérlegelte a kérdést, hogy ellenségesen hangzott-e. Nem

ellenségesvolt,hanemféltékeny.–Igen.–Miért?–Miért?Éstemiért?Abbyszememégmindignevetett.–ÉnnégyéveskoraótaismeremCarolt.

Theresehallgatott.–Teszörnyenfiatallehetsz.Vagymárhuszonegy?–Nem.Nemegészen.–Ugyetudod,hogyCarolnakmostsokagondja?–Igen.–Ésmagányosismost–tettehozzáéberszemmelAbby.–Úgyérted,azérttalálkozgatvelem?–kérdeztehiggadtanTherese.–

Aztakarodmondani,hogynemkénetalálkoznomvele?Abbyrezzenéstelenszememostkettőtpislogott.– Nem, egyáltalán nem erről van szó. Csak nem akarom, hogy

csalódjál.Deaztsemakarom,hogyteokozzfájdalmatCarolnak.– Sosem bántanám Carolt – mondta Therese. – Azt hiszed,

bántanám?Abbyváltozatlanuléberenfigyelteőt,lenemvetterólaaszemét.–Nem,nemhiszem,hogybántanád–felelteAbbyúgy,mintakimost

jutott errea következtetésre.Ésúgymosolygott,minthaéppennagyonelégedettlennevalamivel.

Therese-nekazonbannemtetszettezamosoly,ésamintrájött,hogyaz arca tükrözi az érzéseit, lesütötte a szemét. Egy tányéron forrózabaglionefeküdtelőtte.

– Volna kedved eljönni egy koktélpartira ma délután, Therese? Azegyikkertvárosbanvan,hattájban.Nemtudom,díszlettervezőlesz-eott,deazalány,akiapartitadja,színésznő.

Thereseelnyomtaacigarettáját.–Carolottlesz?–Nem.Nemleszott,dekönnyenfeltalálhatodmagad.Kispartilesz.–Köszönöm.Nemhinném,hogyelmegyek.Lehet,hogyamunkával

iskésőnvégzek.–Ó!Okvetlenülmegakartamadniacímet,dehanemjössz…–Nem–mondtaTherese.Miután kimentek az étteremből,Abby azt javasolta, sétálják körbe a

háztömböt, s Therese beleegyezett, bár már unta a társaságát. Abbyönhittsége, tapintatlan kérdései azt az érzést keltették benne, hogyfölénybenvanveleszemben.ÉsAbbynemengedtefizetni.

–Carolsokatgondolrád,tudod–mondtaAbby.–Aztmondja,nagyontehetségesvagy.

–Tényleg?– kérdezte félig hitetlenkedveTherese. –Nekemsosem

említette. – Gyorsabban szeretett volna menni, Abby azonbanvisszafogtaatempót.

– Ha egyszer azt akarja, hogy utazz el vele, elhiheted, hogy sokatgondolrád.

ThereseAbbyrepillantott,ésaztlátta,hogyőszinténmosolyográ.–Nekemsemmitsemmondotterről–mondtacsendesen,báraszíve

kalapálnikezdett.–Szólnifog.Veletartasz,ugye?Miért kell Abbynek előbb tudnia erről, mint neki magának, tűnődött

Therese.Harag futott végig rajta.Mire valómindez?VajonAbby utáljaőt? Ha igen, miért nem közli egyértelműen? A következő pillanatbanaztánelszálltadühe;elgyengült,esendőésvédtelenlett.Úgyérezte,hamost Abby a falnak lökné, és azt kérdezné: ki vele, mit akar Caroltól,mennyit akar elvenni belőle, akkor mindent kifecsegne. Azt mondaná:veleakarlenni,szeretvelelenni,ésmiközeehhezAbbynek.

–NemCarolnakkéneerrőlbeszélnie?Miértkérdezeltőlemilyeneket?–Thereseerőlködött,hogyközönyöslegyenahangja.Reménytelenvolt.

Abbymegállt.– Sajnálom – fordult Therese felé. – Azt hiszem, most már jobban

értem.–Mit?–Csakazt,hogy…tegyőztél.–Mibengyőztem?–Miben?–visszhangoztaAbbyfelszegettfejjel,holazépületsarkát,

holazégboltotnézegetve,ésTherese-thirtelentürelmetlendühfogtael.Azt akarta, hogy Abby végre elbúcsúzzon, hogy felhívhassa Carolt.

Semmi sem számított, csak Carol hangja. Senki sem számított, csakCarol,shogyanisfeledkezhetettmegerrőlegypillanatrais?

–Nemcsoda,hogyCarololyansokatgondolrád–mondtaAbby,dehaezt kedvesmegjegyzésnekszánta is,Theresenemúgyértékelte.–Viszlát,Therese.Biztosantalálkozunkmég.

TheresemegszorítottaAbbyfelényújtottkezét.–Viszlát–mondta.NézteAbbytaWashingtonSquare felé tartani–

immárgyorsabbanlépkedett,göndörfejétfelszegve.Therese bement a következő sarkon lévő drugstore-ba, és felhívta

Carolt.Előbbaszobalányszóltatelefonba,aztánCarolátvette.–Mibaj?–kérdezteCarol.–Olyanlevertahangod.

–Semmi.Unalmasamunka.–Vanvalamielfoglaltságodmaeste?Nincskedvedkijönni?Theresemosolyogvalépettkiadrugstore-ból,mertCarolaztmondta,

fél hatkor felveszi őt. Ragaszkodott hozzá, hogy érte jöjjön, mondván,vonattalolyankényelmetlen.

AzutcatúloldalánDannieMcElroyhaladtazellenkezőirányba,kabátnélkül,kezébencsupasztejesüveggel.

–Dannie!–kiáltottutánaTherese.Danniemegfordult,selindultfelé.–Bejösszpárpercre?–kiáltotta.Theresenemetakartmondani, deamint a férfi odaért hozzá,mégis

belekarolt.–Csakegypercre.Márígyishosszúebédszünetettartottam.Dannielemosolygottrá:–Hányóra?Vakulásigtanultam.–Kettőmúlt.–Thereseérezte,hogyDanniekarjamerevahidegtől,

fekete szőrzetealatt libabőrös volt azalkarja. –Őrült vagy, hogy kabátnélküljöttélki–mondtaTherese.

–Kitisztítjaafejemet.–Tartottaavaskaput,hogyTheresebelépjen.–Philelmentvalahová.

A szobának pipaszaga volt, ám inkább fövő, forró csokoládééraemlékeztetett. Az alagsori lakásban általában elég sötét volt. Amindigzsúfolt íróasztalon meleg fénytócsa terült el a lámpa körül. Thereselenézett az asztalon heverő nyitott könyvekre, a töméntelen oldalra,amelyeket számára érthetetlen jelek borítottak. Mégis szívesennézegette őket, mert a jelek erősebbek és határozottabbak voltak aszavaknál, s csupa igaz és bizonyított dolgot képviseltek. Therese úgyérezte,Dannieagyaugrál ezek között, egyik tényről amásikra,minthaerős láncokba kapaszkodva lendítenémagát előre az űrben. Nézte őt,amint szendvicset készítakonyhaasztalnálállva.Aválla igenszélesenés izmosan gömbölyödött fehér inge alatt, s aprókat rezzent, amintszalámitéssajtottettanagyszeletrozskenyérre.

–Örülnék,hagyakrabban jönnél,Therese.Szerdaazegyetlennap,amikornemvagyokitthondélben.Philtnemzavarja,haittebédelsz,méghaalszikis.

–Jönni fogok–mondtaTherese.LeültDannieszékébe,amely féligelfordítva állt az íróasztalnál. Egyszer ebédelni volt itt, egyszer pedig

munka után. Szerette Dannie társaságát. Vele nem kellett udvariasanfecsegni.

AszobasarkábanPhilkanapéjánnagyösszevisszaságbanhevertazágynemű.Azelőzőkétalkalommal,amikorThereseitt járt,szinténnemvoltbevetveazágy,illetvePhilmégbennevolt.Akanapéramerőlegesenállított,hosszúkönyvespolcválasztottalePhilszobarészét,ésottmindigrendetlenség volt, frusztrált és ideges rendetlenség, nem Dannieasztalánakmunkásrendetlensége.

Asörösdobozfelszisszentanyitástól.Dannieafalnaktámaszkodottasörrelésaszendviccsel,mosolyogva,örült,hogyThereseottvan.

–Emlékszelrá,amikoraztmondtad,hogyafizikaazemberekrenemvonatkozik?–kérdezte.

–Aha.Halványan.–Hátnembiztos,hogy igazadvan–mondtaDannie,ésharapotta

szendvicsből.–Vegyükpéldáulabarátságot.Sokolyanesetet ismerek,amikor a két emberben semmi közös sincsen. Szerintem mindenbarátságnakhatározottokavan,ahogyanannak is,hogyegyesatomokösszekapcsolódnak, mások meg nem. Bizonyos tulajdonságok,amelyeknek az egyik ember híján van, a másikban megvannak – mitgondolsz?Úgyvélem,abarátságolyanrejtettszükségletekeredménye,amelyeknéhaegyegészéletenáttökéletesenrejtvemaradnakmindkétemberelőtt.

– Lehet. Én ismondhatnék pár példát. – Többek közöttmagára ésRichardra gondolt. Richard boldogult az emberekkel, úgy tudottfurakodni,ahogyanTheresesoha.Theresemindigvonzódottazokhozazemberekhez,akiknekolyanönbizalmukvolt,mintRichardnak.

–Ésnekedmiagyengéd,Dannie?–Nekem?–mosolygottaférfi.–Abarátomakarszlenni?–Igen.Detevagynagyjábólalegerősebbember,akitismerek.–Tényleg?Soroljamfelahiányosságaimat?Therese mosolyogva nézte őt. Huszonöt éves fiatalember, aki

tizennégyéveskoraótatudja,merretart.Azösszesenergiájátegyetlencsatornábaterelte–pontosanazellenkezőjéttetteannak,amitRichard.

SzcindapszuszTitkosésmélyretemetettvágyamvanegyszakácsra–mondtaDannie–egytánctanárraésvalakire,akiemlékeztetneazolyanapróságokra,hogyvigyem tisztítóbaamosnivalót, vagyvágassam leahajamat.

–Éniselszoktamfelejtenitisztítóbavinniaruhát.– Ó – mondta szomorúan Dannie. – Akkor ez kiesett. Pedig

reménykedtem. Éreztem valami apró sorsszerűséget. Tudod, amitvonzódáson értek, az nemcsak a barátságra igaz, hanem arra is, harátéved a pillantásunk valakire az utcán – a találkozás soha nem avéletlenműve.Szerintemebbenmégaköltőkisegyetértenénekvelem.

Theresemosolygott:–Mégaköltőkis?–Carolragondolt,aztánAbbyre,abeszélgetésükre

az ebédnél, amely sokkal több volt véletlen pillantásnál, és egyúttalsokkal kevesebb is, meg az érzelmek sorára, amelyet mindez kiváltottbelőle.Nyomasztotta őt. –De engedményeket kell tenned az emberekhétköznapi perverzióinak, olyan dolgoknak, amelyeknek nem sokértelmükvan.

–Perverziók?Hiszazcsakkibúvó.Költőiszófordulat.–Azthittem,apszichológusokhasználják–mondtaTherese.–Úgyértem,értelmetlenkifejezésaz,hogyengedményekettenni.Az

életamagaszabályaiszerintegzakttudomány,csakmegkell találniésmegkellhatározniezeketaszabályokat.Mineknincsszerintedértelme?

– Semminek. Csak gondoltam valamire, ami amúgy nem számít. –Egyszerreismételfogtaadüh,ahogyanebédutánottajárdán.

–Nevezetesen?–makacskodottkomoranDannie.–Aziméntiebédre–mondtaTherese.–Kivel?– Nem számít. Ha fontos lenne, beszélnék róla. Csak mintha

elvesztettemvolnavalamit,tudod.Detalánolyasmit,aminemislétezett.–KedvelniakartaAbbyt,mertCarolkedvelte.

–Akkorislehetveszteség,hacsupánafejedbenlétezett.– Igen, de akadnak bizonyos emberek, akik menthetetlenül távol

állnak tőled, mert nincs semmi közös bennetek. – Therese azonbanmásról szeretett volnabeszélni, nemerről.NemAbbyről vagyCarolról,hanem valami korábbi dologról. Olyasmiről, ami tökéletesen kötődötthozzá,ésaminektökéletesértelmevolt.SzeretteCarolt.

Homlokát a kezére támasztotta. Dannie egy percig nézte őt, aztánellökte magát a faltól. A kályhához fordult, és gyufát vett elő azingzsebéből. Therese érezte, hogy a beszélgetés libikókázik, mindig islibikókáznifog,éssosemzárulle,bármitmondjanakismég.Közbenúgyérezte,haelmondanamindenszót,amitAbbyvelváltott,Dannieegyetlen

mondattal képes lenne elsöpörni a bizonytalanságokat – mintha olyanvegyszerthintenealevegőbe,amelyikazonnyombaneloszlatjaaködöt.Avagy mindig marad valami, amit a logika nem érinthet? Valamilogikátlan az Abby szavaiban lévő féltékenység, gyanakvás ésellenségességmögött,amiAbbymagalehet?

– Nem minden olyan egyszerű, mint sok kombináció – tette hozzáTherese.

–Egyesanyagoknemlépnekreakcióbaegymással.Demindenél.–Dannie széles mosollyal fordult meg, mintha valami egészen másgondolata támadt volna. Felemelte amég füstölgő gyufát. –Mint ez agyufais.Nemfizikaiértelembenbeszélekafüstelpusztíthatatlanságáról.Maténylegeléggéköltőihangulatbanvagyok.

–Agyufateszi?–Úgyérzem,növekszik,mintvalaminövény,nemhogyeltűnne.Úgy

érzem, egy költő olykor a világonmindenben a növény textúráját látja.Mégezazasztalisolyan,minthaatulajdonhúsomlenne.–Tenyerévelmegérintetteazasztalperemét.

– Olyan érzés, mint amikor egyszer fellovagoltam egy dombraPennsylvaniában.Akkoribannemnagyontudtamlovagolni.Emlékszem,hogyalóelfordítottaafejét,megláttaadombot,ésmagátólhatároztael,hogy felfut rá. A hátsó lába megroggyant, amikor lendületet vett, ésegyszerre szélsebesen vágtatott, de én egyáltalán nem féltem. Teljesösszhangban éreztemmagam a lóval meg a tájjal, mintha egyazon favolnánk, csupán megrezdítené ágainkat a szél. Emlékszem, úgyéreztem,hogyakkorsemmirossznemtörténhetvelem, legfeljebbmajdvalamikor máskor. És ez nagyon boldoggá tett. Közben azokra azemberekregondoltam,akikfélnek,éskülönféledolgokatgyűjtögetnek–meg önmagukat –, s úgy éreztem, hogy amikor a világonmindenkinekrészeleszabbanazérzésben,amibennekemott,felfeléadombra,akkorbeköszönt az élet és a felhasználás és a kihasználás egyfajta helyesökonómiája.Érted,miregondolok?

–Dannieökölbeszorítottaakezét,ámaszemecsillogott,minthamégmindignevetnemagán.–Kitudtálmárdobniegyolyanpulóvert,amelyetigazánszerettél,dekinőttél?

Therese Alicia nővér zöld gyapjú kesztyűjére gondolt, amelyet nemviselt,dekisemdobott.

–Igen–mondta.

–Hát ígyértem.Ésabárányok,amelyeknemérzik,mennyigyapjútveszítenek, amikor megnyírják őket, hogy pulóver készülhessen, mertújabb gyapjút tudnak növeszteni. Nagyon egyszerű. – Dannie azújramelegítettkávéfeléfordult,mertazközbenfelforrt.

– Igen.–Thereseértette.ÉsmintRichardmega sárkány,mert tudkészítenimásiksárkányt.HirtelenvalamiféleürességgelgondoltAbbyre,mintha az ebéd emléke kitörlődött volna az elméjéből,mintha az agyaüresenlebegettvolnaazűrben.Felállt.

Dannieodalépetthozzá,aválláratetteakezét,ésbárThereseérezte,hogy ez csupán gesztus, gesztus szavak helyett, megtört a varázs.Idegesséváltettőlazérintéstől,szabályosanirtózotttőle.

–Visszakellmennem–mondta.–Márígyiskésésbenvagyok.Dannie két kezét hirtelen lecsúsztatta, Therese két könyökét a

derekáhozszorítva.Váratlanulmegcsókoltaőt,szájáterősenaszájáhozszorítva, és Therese a felső ajkán érezte meleg leheletét, mielőttelengedte.

–Késésben–mondtaDannieránézve.– Miért… – Therese elhallgatott, mert a csókban úgy keveredett a

gyengédségésadurvaság,hogynemtudta,hogyanfogadja.– Miért, Terry? – fordult el mosolyogva Dannie. – Van ellene

kifogásod?–Nincs–mondtaTherese.–ÉsRichardnakvolna?–Azthiszem.–Thereseakabátjátgombolta.–Mennemkell–indult

azajtóhoz.Dannielendületesennyitottajtót,azzalakönnyedmosolyával,mintha

misemtörténtvolna.–Visszajösszholnap?Ebédre.Thereseafejétrázta:–Nemhinném.Sokadolgomahéten.–Jólvan,gyere…esetlegjövőhétfőn?–Rendben.–Thereseismosolygott.Automatikusankezetnyújtott,s

Dannieudvariasanmegráztaakezét.FutvatettemegakétsaroknyiutataFeketeMacskáig.Kicsitúgy,mint

a ló,gondolta.Ámnemeléggéahhoz,hogytökéletes legyen,márpedigamireDanniegondolt,aztökéletesvolt.

11

– Tétlen emberek időtöltése – mondta Carol, és a lábát maga elényújtottaahintaszékben.–Idejevolna,hogyAbbyismétmunkáttaláljon.

Therese nem szólt semmit. Nem számolt be az ebéd alatt folytatottbeszélgetésmindenrészletéről,demárnemakartAbbyrőlbeszélni.

–Nemakarszegykényelmesebbszékreülni?–Nem–mondtaTherese.Egybőrszékenültahintaszékközelében.

Pár perce fejezték be a vacsorát, azután feljöttek ebbe a helyiségbe,amelyet eddig még nem látott: az egyszerű zöld szoba után találhatóüvegezettverandára.

– Mit mondott még Abby, ami zavar? – kérdezte Carol hátradőlvenézve hosszú, tengerészkék nadrágba bújtatott lábát, amelyet mégmindigkinyújtvatartott.

Fáradtnak látszott.Más dolgok aggasztják, gondolta Therese, ennélfontosabbak.

–Semmit.Tégedzavar,Carol?–Engem?–Olyanmásvagymaeste.CarolTherese-repillantott.–Képzelődsz–mondta,éshangjánakkellemesvibrálásaismételhalt.Thereseúgyvélte,annakamit tegnapeste írt, semmiközeehheza

Carolhoz,nemhozzászól.

Úgyérzem,szerelmesvagyokbeléd,írta,ésbárcsaktavaszlennemár!Azt szeretném, hogy a nap sugarai a zene ritmusára lüktessenek afejemben. Olyan napra gondolok, mint Beethovené, olyan szélre, mintDebussyé és olyan madárcsivitelésre, mint Sztravinszkijé. A ritmustazonbanénadnám.

–Úgy érzem, Abby nem kedvel engem – jegyeztemeg Therese. –Nemakarja,hogytalálkozzamveled.

–Eznemigaz.Megintképzelődsz.– Nem arról van szó, hogy szó szerint ezt mondta. – Therese

igyekezett olyan higgadt lenni, mint Carol. – Nagyon kedves volt.Meghívottegykoktélpartira.

–Kinekapartijára?–Nemtudom.Valamelyikkertvárosba.Aztmondta,tenemleszelott,

ezértnemvoltkedvemodamenni.–Melyikkertvárosba?–Nememlítette.Csakazt,hogyegyszínésznőrendezi.Azöngyújtókattanvaérkezettazasztalüveglapjára,sThereseérezte

Carolnemtetszését.–Tehátmégis–mormoltaféligmagánakCarol.–Kérlek,üljátide.Theresefelállt,ésleültközvetlenülahintaszéklábához.–Nemszabadaztképzelned,hogyAbbyellenszenvetérezirántad.Ismeremőtannyira,hogytudjam,sosemtenné.–Rendbenvan–mondtaTherese.–Tudod,Abbynéhaösszevisszabeszél.Thereseelakartafelejteniazegészet.Carolmégmindigolyantávoli

volt, akkor is, amikor beszélt, amikor rá nézett. A zöld szobából egyfénypászma érintette fejének a tetejét, de Therese az arcátmost nemlátta.

Carolmegbökteőtacipőjeorrával.–Pattanjfel!MivelThereselassanmozdult,Carolátlendítettealábátafejefölöttés

felült. Therese ekkor meghallotta a szobalány lépteit a szomszédszobában. A szürke-fehér egyenruhát viselő molett, ír külsejű lánykezébenkávéstálcával lépettbe.Szolgálatkészségrőlárulkodógyorsésbuzgólépteitőlmegremegettaveranda.

– Ebben van a tejszín, asszonyom – mutatott a mokkáskészletheznem illő kancsóra. Florence barátságos mosollyal és kerek,kifejezéstelen szemmel nézett Therese-re. Ötvenes lehetett, a tarkójánkontyot viselt keményített fehér fityulájának kötője alatt. Therese nemtudta hova tenni ezt a nőt, képtelen volt megállapítani, kinek aszövetségese lehet.KétszerhallottaőtúgybeszélniMr.Airdről,minthafölöttébb lojális lenne hozzá, de nem tudta, hogy ez szakmai, avagyőszintehozzáállásvolt-e.

–Leszmégvalami,asszonyom?–kérdezteFlorence.–Leoltsamalámpákat?

– Hagyja, szeretem a fényt. És köszönöm, semmire sem lesz már

szükségünk.TelefonáltMissRiordan?–Nem,asszonyom.–Hahívna,kéremmondjaaztneki,hogynemvagyokitthon.– Igen, asszonyom. – Florence habozott. – Azon tűnődtem, vajon

befejezte-emáraztazújkönyvet,asszonyom.AzAlpokrólszólót.–Menjenaszobámba,ésvegyeel,haakarja,Florence.Nemhinném,

hogybeakaromfejezni.–Köszönöm,asszonyom.Jóéjt,asszonyom.Jóéjt,kisasszony.–Jóéjt–mondtaCarolis.AmígCarolkávéttöltött,Theresemegkérdezte:–Eldöntöttedmár,mikorutazolel?–Talánegyhétmúlva.–Carolátnyújtottaamokkáscsészét,bennea

tejszínnel.–Miért?–Csakmerthiányoznifogsz.Természetesen.Carol egy pillanatig mozdulatlan volt, aztán cigarettáért nyúlt, az

utolsóért,ésösszegyűrteacsomagot.–Tényleg,milenne,havelemtartanál?Mitszólszúgyháromhéthez?

–kérdezte.Tessék, gondolta Therese, olyan könnyedén mondja, mintha azt

javasolná,sétáljanakegyet.–UgyeemlítettedeztAbbynek?–Igen–mondtaCarol.–Miért?Miért?Theresenemtudtaszavakbafoglalni,miértfájneki,hogyCarol

szóltrólaAbbynek.–Csakkülönösnektalálom,hogynekielőbbmondtad,mintnekem.–Nemmondtamneki.Csupánannyit,hogyesetlegmegkérdezlek.–

Carol odament hozzá, és a vállára tette a kezét. – Nézd, semmi okodarra,hogyígyérezzAbbyiránt–hacsakAbbynembeszéltsokmindenmástisebédközben,amirőlnemmeséltélnekem.

–Nem–mondtaTherese.Nem,deamiaháttérbenmeghúzódott,azrosszabbvolt.Érezte,amintCarolkezeelhagyjaavállát.

– Abby nagyon régi barátnőm – mondta Carol. – Mindentmegbeszélekvele.

–Igen–felelteTherese.–Nos,mitgondolsz?Vankedvedjönni?Carol elfordult, és egyszeriben nem jelentett semmit Therese-nek –

amiatt,ahogyankérdezte.Minthavalójábannemisérdekeltevolna,hogy

veletart-e,vagysem.– Köszönöm… nem hiszem, hogy megengedhetem magamnak,

éppenmost.– Nem kellene sok pénzt fordítanod rá. Kocsival mennénk. De ha

éppenmunkátkaptál,azmás.Mintha Therese nem utasítana el egymunkát holmi balettnél, hogy

elutazzon Carollal – hogy vele járja az országot, amelyet még sosemlátott, hegyen-völgyön át, azt sem tudva, hol hálnak az éjjel. Caroltisztábanvoltezzel,mikéntazzal is,hogyvissza fogjautasítani,ha ígykéri. Therese hirtelen úgy érezte, Carol gúnyolódik vele, és keserűenmegsértődött azárulásmiatt.Ésa sértődöttségeltökéltséggéváltozott,hogysoha többénemtalálkozikvele.Carolrapillantott,akicsupán féligközönynek álcázott daccal várta a válaszát, olyan arckifejezéssel,amelyről Therese tudta, hogy egyáltalán nem fog változni, ha negatívválasztad.

Felállt, és az asztalon lévő cigarettásdobozhoz ment. A dobozbannemvoltmás,csakpárgramofontűésegyfénykép.

–Miaz?–kérdezteCarolőtnézve.Thereseúgyérezte,Carolismeriazösszesgondolatát.–Rindyképe–mondtaTherese.–Rindyé?Haddnézzem.Therese figyelte az arcát, miközben Carol a világosszőke hajú,

szigorú arckifejezésű kislányt nézte. A képen Harge egy evezőscsónakban állt, és Rindy, akinek térdén fehér ragtapaszos kötés volt,éppenapjakitártkarjaiközétartottakikötőhelyről.

–Nemtúljókép–mondtaCarol,deazarcamegváltozott,ellágyult.–Körülbelül hároméves rajta. Cigarettát szeretnél? Itt van. Rindy akövetkezőháromhónapbanHarge-nálmarad.

AzAbbyvelaznap reggelakonyhában folytatottbeszélgetésalapjánTheresefeltételezteezt.

–AképisNewJerseybenkészült?– Igen.HargecsaládjaNewJerseybenél.Nagyházukvan.–Carol

szünetet tartott.–Aválástegyhónaponbelülkimondják,gondolom,ésmárciusután,azévhátralévőrészébenRindyazenyémlesz.

–ÓlDeazértmégmárciuselőttisláthatodőt?!–Néhányszor.Valószínűlegnemsokszor.Therese nézte Carol kezét, ahogyan szórakozottan lógatta a

fényképetahintaszékmellett.–Nemfogszhiányoznineki?–Debiztosan,ámazapjátisnagyonszereti.–Jobban,minttéged?–Nem.Nemigazán.Hargeazonbanmostvettnekiegykecskét,hogy

játszhasson vele. ÉsHarge viszi iskolábamunkábamenet, és őmegyértenégykor.Azüzletet iselhanyagoljamiatta– lehetne-eennél többetkívánniegyférfitól?

–UgyekarácsonykorsemtalálkozhattálRindyvel?–Nem.Valamimiatt,amiazügyvéd irodájában történt.Azvoltaza

délután, amikor Harge ügyvédje mindkettőnket látni kívánt, és Hargeelhozta Rindyt is. Rindy azt mondta, Harge-éknál szeretnekarácsonyozni. Nem tudta, hogy idén én nem leszek ott. Harge-ékkertjébenvanegynagyfenyő,amitmindigfeldíszítenek,ésRindyperszeaztakarta látni.Azügyvédremindenesetrenagyhatássalvolt, tudod,agyermek, aki azapjánál akarja tölteni a karácsonyt.Ésénperszenemszóltam akkor Rindynek, hogy nemmegyek, mert csalódott lett volna.Úgysem mondhattam volna az ügyvéd előtt. Harge éppen elegetügyeskedik.

Therese csak állt ott, a meg nem gyújtott cigarettát morzsolgatva.Carolhangjanyugodtvolt.Sosemmeséltmégnekiennyitazügyről.

–Deazügyvédmegértette?Carolvállatvonvafelelte:– Harge ügyvédje, nem az enyém. Így hát egyelőre belementem a

három hónapos egyezménybe, mert nem akarom Rindyt ide-odarángatni.Haegyszernálamkilenchónapiglesz,Harge-nálmegháromig,akkorkezdődhetakármostis.

–Megsemfogodlátogatni?Carololyansokáigvártafelelettel,hogyTheresemárazthitte,nemis

fogválaszolni.– Nem túlságosan gyakran. A család nem valami szívélyes.

MindennapbeszélekRindyveltelefonon.Olykorőhív.–Miértnemszívélyesacsalád?– Sosem számítottam nekik. Egyfolytában panaszkodtak, amióta

Harge megismert engem egy bálban. Kritizálásban kiválóak. Néhakíváncsilennék,vajonkivolnanekikeléggéjó.

–Miértkritizálnak?

–Példáulazért,mertvoltegybútorboltom.Ámegyévigsem tartott.Aztán, mert nem bridzsezem, vagy mert nem szeretek bridzsezni.Mulatságosdolgokszúrjákaszemüket,alegfelületesebbdolgok.

–Rémeseklehetnek.– Nem rémesek. Csak megszokták, hogy mindenki alkalmazkodik

hozzájuk.Tudom,mitszeretnének.Tisztalapot,amelyreőkírhatnak.Azolyan ember, aki már tele van írva, rettenetesen zavarja őket. Necsináljunkvalamizenét?Szeretszrádióthallgatni?

–Néha.Carolazablakpárkánynaktámaszkodott.– És most Rindy mindennap televíziózhat. Hopalong Cassidy.

Mennyire szeretné látni a vadnyugatot! Ez az utolsó baba, amelyetvásároltamneki,Therese.Csakazértvettem,mertaztmondta,szeretneegyet,dekinőtteőket.

Carol mögött egy repülőtéri keresőreflektor halvány fénypászmáthúzott végig az égbolton, aztán eltűnt.Carol hangjamintha a sötétbenidőzött volna. Gazdagabb, boldogabb tónusából Therese kihallotta aCarolban rejlőmélységeket, azt, hogymélyebben szeretteRindyt,mintahogyanbárkitisszeretnifogvalaha.

–Hargeugyenemkönnyítimeg,hogyláthasd?–Hiszentudod–mondtaCarol.–Elnemtudomképzelni,hogyanlehetennyireszerelmesbeléd.–Eznemszerelem.Ezvalamikényszer.Azthiszem,uralkodniakar

fölöttem.Talánhajóvalmerészebblettemvolna,desohasemmirőlnemvoltmásvéleményem,mintneki…Tudszkövetni?

–Igen.–Sohanemtettemsemmiolyat,amia társaságbankínoshelyzetbe

hozhatta volna, és számára valójában csak ez a fontos. Van egybizonyosnőaklubban,aztkellettvolnafeleségülvennie.Annakmásbólsemállazélete,minthogyelőkelőkisvacsorákatad,ésrészegenviszikhazaalegjobbbárokból…Azanőfelfuttattaaférjereklámvállalkozását,így az csak mosolyog az apró hibáin. Harge nem mosolyogna, delegalábbvolnavalamihatározottokaapanaszkodásra.Azthiszem,úgyválasztott ki engem, mint valami szőnyeget a dolgozószobájába, ésnagyon melléfogott. Kétlem, hogy képes lenne bárkit is komolyanszeretni. Egyfajta birtoklási vágy hajtja, hasonlóan a szakmaiambícióihoz. Lassan valóságos járvány lesz, hogy az emberek nem

képesek szeretni. – Therese-re nézett. – Talán ezek az idők teszik.Mondhatni, faji öngyilkosságról van szó. Az ember próbálja felvenni aversenytsajátpusztítógépeivel.

Therese nem szólt semmit. Mindez a Richarddal folytatott ezernyibeszélgetésre emlékeztette, amikor Richard egyetlen óriási ellenséggégyúrta össze a háborút, a nagy bizniszt, a Kongresszusboszorkányüldözését,majdbizonyosismerőseit,sennekazellenségneka gyűlölet volt a kollektív jellemzője. És most Carol is. Ez lényéneklegmélyénráztamegTherese-t,ott,aholnemvoltakszavak,nemvoltakolyan olcsó címkék, mint halál vagy meghalás vagy gyilkolás. Ezek aszavak valahol a jövőben léteztek, ez pedig a jelen volt. Torkát egypillanatra elzárta valami meghatározhatatlan aggodalom, úgy, hogylevegőtisaligkapott:atudnivágyás,hogybármitis,debiztosantudjon.Gondolod, gondolod? – így kezdődött. Gondolod, hogy mindkettenerőszakoshalált fogunkhalni, hirtelen végeznekmajd velünk?Demégezakérdéssemvolteléggéhatározott.Végül is talánállításvolt: nemakarokmégmeghalni,anélkülhogyismernélektéged.Ugyanígyérzelteis,Carol?Azutolsókérdéstkitudtavolnamondani,deamielőttevolt,aztnem.

–Teaz ifjú nemzedéket képviseled–mondtaCarol. –Ésmit tudszmondani?–Leültahintaszékbe.

– Azt hiszem, az első dolog az, hogy nem szabad félni. – Theresemegfordult, és meglátta Carol mosolyát. – Nyilván azért mosolyogsz,mertazthiszed,félek.

–Nagyjábólolyangyöngevagy,mintezagyufa.–Carolegypillanatigtartottaazégőgyufát,miutánrágyújtott.–Megfelelőkörülményekközöttazonbanporigtudnálégetniegyházat,igaz?

–Vagyegyvárost.– Ámmég attól is félsz, hogy egy kis utazásra indulj velem. Félsz,

mertazthiszed,nincselegendőpénzed.–Nemerrőlvanszó.–Igazánkülönösértékrendedvan,Therese.Azértkértem,hogygyere

velem,mertörülnék,hamellettemlennél.Azthiszem,jóttennenekedismeg a munkádnak is. Te mégis elrontod a pénz miatti ostobabüszkeségeddel.Mintazazaránytalanuldrágaretikül.Miértnemveszedvissza, ha szükséged van a pénzre? Nekem nincs rá szükségem.Feltételezem, hogy örömmel ajándékoztad nekem. Ez ugyanaz, érted?

Csakamitén teszek,annakvanértelme,amit te,annaknincs.–Carolodament Therese-hez, ismét felé fordult, fél lábon egyensúlyozva,felszegett fejjel. Rövid, szőke haja oly kevéssé volt feltűnő, akár egyszoboré.–Nos,szerintedezmulatságos?

Theresemosolygott:–Nemérdekelapénz.–Hogyértedezt?–Csakúgy–felelteTherese.–Vanpénzemazútra.Veledmegyek.Carol Therese-re meredt. Therese látta, amint arcáról eltűnik a

mogorvaság,ésőismosolyognikezd,kisséhitetlenkedve.–Akkorjó–mondtaCarol.–Örülök.–Énis.–Minekköszönhetőezazörvendetesváltozás?Valójábanmagasemtudja,gondoltaTherese.–Ténylegfontosneked,hogyveledmenjek?–kérdezteegyszerűen.–Perszehogyaz.Hívtalak,nem?–mondtamégmindigmosolyogva

Carol,deközbenmegperdültalábujjain,ésazöldszobafeléindult.Theresenézteőt,ahogyzsebredugottkézzelmegy,shallotta,amint

mokasszinja halkan koppan a padlón. Nézte az üres ajtókeretet. Hanemet mondott volna, Carol akkor is pontosan így ment volna ki,gondolta.Felvetteféligkiürítettkávéscsészéjét,aztánújraletette.

Végigmentafolyosón,Carolszobájánakajtajához.–Mitcsinálsz?Carolazöltözőasztalaföléhajolvaírt.–Mit csinálok?–Fölegyenesedett, s egypapírdarabot csúsztatott a

zsebébe.Mosolygott,demostigazánmosolygottaszemeis,mintabbana pillanatban a konyhában Abbyvel. – Valamit – mondta Carol. –Hallgassunkegykiszenét.

–Pompás.–Theresearcánismosolyáradtszét.–Miértnemkészülszalefekvéshez?Késővan,tudod-e?–Veledmindigkésőlesz.–Ezbók?–Manincskedvemlefeküdni.Carolvégigmentafolyosón,azöldszobába.–Készüljel.Karikásaszemed.Therese gyorsan levetkőzött a szobában, ahol a franciaágy állt. A

szomszéd szobában a lemezjátszó a „Te ölelnivaló ” című számot

játszotta. Aztán megszólalt a telefon. Therese kihúzta a komód felsőfiókját. Nem volt benne más, csak néhány férfizsebkendő, egy régiruhakefe,egykulcsmegasarokbannéhányrégiirat.Kivettegycsillámlókártyát. Harge régi jogosítványa volt. Hargess Foster Aird. Kora: 37.Magassága: 174 cm. Súlya: 76 kg. Haja: szőke. Szeme: kék. Theresemindezt tudta. Egy 1950-esOldsmobile. Színe: sötétkék. Visszatette ajogosítványt,sbecsuktaafiókot.Azajtóhozmentésfülelt.

– Sajnálom, Tessie, végül mégsem tudtam elmenni – sajnálkozottCarol, de a hangja boldog volt. – Jó a parti? … Nos, nem vagyokfelöltözve,ésfáradtvagyok.

Thereseazéjjeliszekrényhezment,selvettegycigarettát.EgyPhilipMorrist. Carol tette oda, nem a lány. Therese tudta, mert Carolemlékezett rá, hogy ő ezt a fajtát szereti. Immár meztelenül állt, éshallgattaazenét.Eztadaltnemismerte.

Carolmeginttelefonál?–Hát,nemszeretem–hallottaCarol féligdühös, félig tréfáshangját

–,cseppetsem.…Olyédesélni…haszerelmesvagy…–Honnantudhatnám,miféleemberek…?Aha!Szóvalígy?Theresetudta,hogyAbbyaz.Kifújtaafüstöt,ésbeszippantottakissé

édeskésutóillatát, felidézveazelsőcigarettát,amelyetéletébenszívott,egyPhilipMorrist, azotthon lakópavilonjánaka tetején, amikor négyenadtákkörbe.

–Igen,elmegyünk–mondtanyomatékosanCarol.–Nos,igen.Miért,nemúgymondtam?

…Érted… bolond vagyok, de oly jó… rabod vagyok, hódoló…követlek, drága, végig… akár egészen az égig… és az emberek nemértik…

Jó nóta volt. Therese lehunyta a szemét, és a félig nyitott ajtónakdőlvehallgatta.Azénekhangalattizongoraszóvégighullámzottazegészbillentyűzeten.Egylustatrombitaisszólt.

– Senkinek semmi köze hozzá, nemde? – mondta Carol. –Ostobaság!–ÉsTheresemosolygottahevességén.

Becsuktaazajtót.Alemezjátszónegyújabblemezpottyant.–Gyeremár,üdvözöldAbbyt!–szóltCarol.Thereseafürdőszobaajtajamögéhúzódott,amiértpucérvolt.–Miért?

–Gyeremár –mondta Carol, s Therese belebújt egy köntösbe, ésment.

–Halló–mondtaAbby.–Hallom,utazol.–Nekedezújdonság?Abbyösszevissza fecsegett,minthaegészéjjelbeszélniakartvolna.

Kellemes utazást kívánt Therese-nek, ésmesélt a kukoricatermesztésiövezetútjairól,hogyazokmilyenrosszaklehetnektélen.

– Bocsásd meg, ha faragatlanul viselkedtem ma – kérte immármásodszor.–Igazánkedvellek,Therese.

–Hagydmárabba!–torkoltaleCarol.–Megintveledakarbeszélni–mondtaTherese.–MonddAbigailnek,hogyakádbanvagyok.Thereseúgytett,éssikerültszabadulnia.Carolegypalackotéskétkispoharathozottaszobába.–MiütöttAbbybe?–kérdezteTherese.–Hogy érted ezt? –Carol barna folyadékot töltött a két pohárba. –

Szerintembedobottpárpohárkávalmaeste.–Tudom.Demiértakartvelemebédelni?–Hát…szerintemtöbbokbólis.Kóstoldmegezt.–Homályosnaktűnik–mondtaTherese.–Micsoda?–Azegészebéd.CarolTheresekezébenyomtaapoharát.–Bizonyosdolgokmindighomályosak,drágám.Ekkorszólítottaőtelőszördrágámnak.– Milyen dolgok? – kérdezte Therese. Választ akart, határozott

választ.Carolsóhajtvafelelt:–Sokminden.Alegfontosabbdolgok.Kóstoldmegazitalt.Theresebelekortyolt.Asötétbarnafolyadékédesvolt,mintegykávé,

deazalkoholcsípősségével.–Finom.–Szerinted.–Miértiszolilyet,hatenemszereted?–Mertmás.Azutazásunkra,hogyvalamimáslegyen.–Carolelhúzta

aszáját,éskiürítetteapoharát.A lámpa fényében Therese jól látta az összes szeplőt Carol arcán.

Fehéres szemöldöke szárnyként emelkedett ki homlokának ívéből.Therese-tmagávalragadóörömfogtael.

– Mi az a dal, amelyik az előbb szólt? Csak énekhang egy szálzongorával.

–Dúdold.Thereseelfütyülteegyrészét,ésCarolelmosolyodott.–A„Könnyűélet”–mondta.–Régiszám.–Szeretnémmégegyszerhallani.–Szeretnélekágybadugni.Lejátszomújra.Carolazöldszobábament,ésottmaradt,amígszóltadal.Theresea

szobájaajtajábanállt,mosolyogvahallgatta.…Sosembánommeg…anekedadottéveket…Olykönnyűadni,ha

szerelmesvagy…Boldogságnekem,haértedtehetem,szerelmem…Ezaződala.Mindaz, amitCarol iránt érez.Mégadal végeelőtt a

fürdőszobábament,megnyitottaakádcsapját,beszállt,shagyta,hogyazöldesvízkavarogjonalábakörül.

–Hé!–kiáltottaCarol.–JártálmárWyoming-ban?–Nem.–Ideje,hogylásdAmerikát!Therese fogta a mosdókesztyűt, és a térdéhez nyomta. A víz már

olyanmagasanállt,hogyamelleúgyfestett,mintavízfelszínénlebegőlapostárgy.Nézte,spróbáltaeldönteni,mireemlékezteti.

– El ne aludj a vízben – kiáltotta szórakozottan Carol, és Theresetudta,hogyazágyszélénülveegytérképetnézeget.

–Nemfogok.–Egyesekkelmegesik.– Mesélj valamit Harge-ról – mondta törölközés közben Therese. –

Mivelfoglalkozik?–Sokmindennel.–Úgyértem,mivelüzletel.–Ingatlanokkal.–Mitszeret?Szeretszínházbajárni?Szeretiazembereket?– Az emberek kis csoportját, akik golfoznak – közölte Carol

megfellebbezhetetlenül. Aztán hangosabban: –Mit ismondhatnékmégróla? Rendkívül aggályoskodó mindenben. De a legjobb borotváját ittfelejtette. A gyógyszeres szekrénykében van, láthatod, ha akarod, ésbizonyáralátodis.Feltételezem,hogyelkellküldenemneki.

Therese kinyitotta a gyógyszeres faliszekrényt. Látta a borotvát. Aszekrényke még tele volt férfiholmival, borotválkozás utániarcszeszekkel,borotvapamacsokkal.

–Ezazőszobájavolt?–kérdezte,amikorkimentafürdőszobából.–Melyikágybanaludt?

Carolmosolygott:–Nematiédben.–Kaphatokmégebből?–nézettalikőröspalackraTherese.–Persze.–Adhatokegylefekvéselőttibúcsúcsókot?Carol éppen a térképet hajtotta össze, és úgy csücsörített, mintha

fütyülniakarna.–Nem–mondta.–Miértnem?–Maestemindenlehetségesneklátszott.–Eztadomhelyette.–Carolkihúztaazsebébőlakezét.Egycsekkvoltbenne.Thereseelolvastaazösszeget,kétszázdollár

azőnevére.–Mire?– Az utazásra. Nem akarom, hogy elköltsd azt a pénzt, amit a

szövetségitagságmegszerzéséregyűjtöttél.–Carolcigarettátvettelő.–Nemleszszükségedazegészre,csakaztakarom,hogylegyennálad.

–Köszönöm,nincs rászükségem–mondtaTherese.–Fütyülök rá,haelköltőmaszövetségidíjat.

– Nincs visszabeszélés – szakította félbe Carol. – Nekem örömetszerez,emlékszel?

– Nem fogadom el. – Ez kimérten hangzott, ezért Theresemosolyogvatetteleacsekketazasztalra,alikőröspalackmellé.Decsakletette… Szerette volna elmagyarázni ezt Carolnak. A pénz egyáltalánnem számított, ám mivel Carolnak örömet szerzett, nem szívesenutasítottavissza.

– Nem tetszik az ötlet –mondta. – Találj ki valamimást. – Carolranézett.Carolmegőtnézte,nemkezdettvelevitatkozni,amitelégedettenvetttudomásul.

–Hogyörömetszerezznekem?–kérdezteCarol.Thereseegyreszélesebbenmosolygott.–Igen–mondta,ésfelemelteapohárkát.–Rendben van – felelteCarol. –Majd gondolkodom rajta. Jó éjt! –

Megálltazajtónál.Furaígyjóéjtkívánni,gondoltaTherese,egyilyenfontosestén.–Jóéjt–felelte.Azasztalfeléfordult,ésújramegláttaacsekket.ÁmCaroldolgavolt,

hogyösszetépje.Asötétkékfutóalácsúsztatta,hogynelátsszon.

MÁSODIKRÉSZ

12

Január.A minden volt. És olyan tömör, mint egy masszív ajtó. Hidege szürkekapszulábazártaavárost.Januárpercekkelvoltegyenlő,ésjanuáregyévvel volt egyenlő. Esőcseppekben pergette le a pillanatokat, ésmegfagyasztottaőketThereseemlékezetében:anőt,akiegygyufaszálfényénélaggodalmasarccalvizslattaaneveketegysötétkapualjban;aférfit, aki üzenetet körmölt, és átadta a barátjának, mielőtt elváltak ajárdán; azt az embert, aki egész saroknyit futott a busz után, s elérte.Mintha minden emberi cselekedetből varázslat áradt volna. Januárkétarcúhónapvolt,csilingelő,akárabohóccsengettyűje,ropogós,mintafagyos hó, tiszta, mint bármely kezdet, komor, mint valami vénember,titokzatosan ismerős, mégis ismeretlen, mint egy szó, amelynekjelentésétmajdnemképesekvagyunkmeghatározni,mégsemteljesen.

Egy Red Malone nevű fiatalember meg egy kopasz ács dolgozottTherese-zel a Kis eső díszletein. Mr. Donohue nagyon elégedett voltvele. Azt mondta, megkért egy bizonyos Mr. Baltint, hogy jöjjön el ésnézzemegTheresemunkáját.Mr.Baltinegyoroszakadémiánvégzett,és többNewYork-i színháznak tervezettmár díszletet. Therese sosemhallott róla. Próbálta rávenni Mr. Donohue-t, hogy juttassa be MyronBlanchardhoz vagy IvorHarkevyhez, deDonohue sosem ígért semmit.Nemállmódjában,feltételezteTherese.

Egy délután megjelent Mr. Baltin, magas, hajlott hátú férfi feketekalapban és kopottas felöltőben, s alaposan szemügyre vette amunkákat, amelyeketTheresemutatott neki.Theresecsakhárom-négytervethozott bea színházba,azokat, amelyeketa legjobbaknak tartott.Mr. Baltin beszélt egy darabról, amelynek a munkálatai hat hét múlvaindulnak, s amelyhez örömmel ajánlja be Therese-t asszisztensnek.Thereseaztfelelte,hogyaznagyonjóvolna,mertaddigamúgysemleszitthon. Az utóbbi napokban minden igazán jól alakult. Mr. AndronichajánlottnekiegykéthetesmunkátPhiladelphiábanfebruárközepén,aminagyjából éppen akkor lesz esedékes, amikor visszatér az utazásrólCarollal.TheresefelírtaMr.Baltinismerőséneknevétéscímét.

–Éppenmostkeresvalakit,háthívjafelahételején–mondtaBaltin.– Csak asszisztensi munka lesz, de az előző asszisztense, az egyiktanítványom,mostHarkevyveldolgozik.

–Ó!Elképzelhetőnektartja,hogyön…vagyőel tudná intézni,hogytalálkozzamHarkevyvel?

–Misemegyszerűbb.CsakhívjafelHarkevystúdióját,ésmondjaazt,hogyCharlesszalszeretnebeszélni.CharlesWinanttal.Hivatkozzonrám.Nézzükcsak…hívjafelpénteken.Péntekdélutánháromkörül.

–Úgy lesz.Köszönöm.–Péntekigmégegyhét volt hátra.Theresehallotta, hogy Harkevy nem megközelíthetetlen, de az a hír járta róla,hogysosemad időpontotsenkinek,vagyhamégis,nemtartjabe,mertnagyonelfoglalt.DeMr.Baltintalánjobbantudja.

–ÉselnefelejtsefelhívniKetteringet–mondtaelmenőbenBaltin.Therese ismétanévrepillantott,amelyetMr.Baltintólkapott:Adolph

Kettering,SzínháziBefektetésekRt.Ésegyprivátcím.–Hétfőnreggelfelhívom.Nagyonköszönöm.Ezen a napon, szombaton,munka után randevúja voltRicharddal a

Palermóban. Még tizenegy nap volt hátra az indulásig Carollal. A pultmellettPhilisottálltRichardmellett.

– Nos, hogy van a vén Macska? – kérdezte, amint odahúzott egyszéketTherese-nek.–Szombatonisdolgoztok?

– A színészek nem dolgoztak. Csak a mi részlegünk – mondtaTherese.

–Mikorleszabemutató?–Huszonegyedikén.–Nézd–mondtaRichard.EgysötétzöldfestékfoltramutatottTherese

szoknyáján.–Tudom.Mártöbbnapos.–Mitinnál?–kérdeztePhil.–Nemistudom.Talánegysört,köszönöm.–Richardhátatfordította

másik oldalán álló Philnek, és Therese valamiféle feszültséget érzett akétfiatalemberközött.–Festettélmavalamit?–kérdezteRichardtól.

Richardlefelégörbülőszájjalfelelt:– Ki kellett segítenem egy sofőrt, aki lerobbant. Kifogyott az

üzemanyagaLongIslandközepén.– Ó, az pech. Talán jobb volna, ha holnap festenél, ahelyett hogy

programotcsináljunk.–Szóvoltarról,hogymásnapHobokenbemennek,

csupán sétálni meg a Kagylóházban enni egyet. Csakhogy Carolvasárnapavárosbanlesz,ésmegígérte,hogyfelhívjaTherese-t.

–Szívesenfestek,hamodelltülsznekem–mondtaRichard.Theresefeszengvepróbáltkibúvótkeresni:–Mostanábannincskedvemmodelltülni.–Jólvan.Nemfontos.–Richardmosolygott.–Dehogyfesselekle,hasosemvagyhajlandóülni?–Miértnempróbálodmegemlékezetből?Philelőrecsúsztattaakezét,ésmegfogtaTheresepoharánakazalját.–Neiddmeg.Igyálvalamijobbat.Eztmegiszomén.–Jólvan.Rozspálinkátiszomvízzel.PhilmostTheresemásikoldalánállt.Derűsneklátszott,csakaszeme

volt karikás. Az elmúlt héten, mogorva kedvében, írni kezdett egyszíndarabot.Aszilveszteribulijánfelolvasottbelőlenéhányjelenetet.Aztmondta, a darab Kafka Az átváltozás-ának a toldaléka. Therese újévreggelén rajzolt egy vázlatos díszlettervet a darabhoz, és megmutattaPhilnek,amikormeglátogatta.Hirtelenrájött,hogyRichardnakezabaja.

– Terry, szeretném, ha készítenél egy makettet a vázlat alapján,amelyet mutattál nekem. Örülnék, ha fotót mellékelhetnék róla akézirathoz. – Phil Therese felé tolta a rozspálinkát, és a pultra hajolt,közelhozzá.

– Lehet róla szó – felelte Therese. – Tényleg megpróbálodbemutattatni?

–Miértne?–PhilsötétszemekihívóannézettTherese-reamosolyafölött.Ujjaivalcsettintettacsaposnak.–Aszámlát!

–Énfizetek-mondtaRichard.–Nem.Énjövök.–Philkezébenottvoltrégi,feketetárcája.A darabja sosem kerül színpadra, gondolta Therese, talán be sem

fejeli,mertPhiltermészeteszeszélyes.–Megyek–mondtaPhil.–Minélelőbbnézzbe,Terry.Csirió,Rich.Theresenézte,amint felmegyakis kijárati lépcsőn,mokasszinjában

megaviseltesfelöltőjébenkopottabban,mintamilyennekvalahaisláttaőt, mégis vonzón a nemtörődömségtől, amellyel kopottasságát viselte.Mint aki a kedvenc ócska fürdőköpenyében vonul végig a lakásában,gondolta.AzablakonátbúcsútintettPhilnek.

– Hallom, szendvicset és sört vittél Philnek újév napján – mondtaRichard.

–Igen.Felhívott,hogymásnapos.–Miértnememlítetted?–Elfelejtettem,azthiszem.Nemvoltfontos.– Nem fontos. Ha te… – Richard erős keze lassú, reménytelen

mozdulatot tett. – Ha te fél napot egy pasas lakásán töltesz, ésszendvicsetmegsört viszelneki?Arranemgondoltál,hogy talánén isszeretnéknéhányszendvicset?

– Ha megkívánod, bőven akadnak, akiktől megkaphatod. Philnélmindentmegettünkésmegittunk.Nememlékszel?

Richard bólintott hosszú fejével, arcán még mindig rosszkedvűmosollyal.

–ÉsegyedülvoltálPhillel,csaktiketten.–Jaj,Richard…–Máremlékezettmindenre,ésannyirajelentéktelen

volt. Dannie nem érkezett vissza aznap Connecticutból. Az egyiktanáránál töltötte a szilvesztert. Therese azt remélte, délutánra befutDannie – Richard nyilván nem is sejti, sosem jönne rá, hogy jobbankedveliDannie-t,mintPhilt.

–Haeztbármelymáslánytettevolna,okkalgyanakodnékarra,hogykészülvalami–folytattaRichard.

–Szerintemcsacsivagy.– Szerintem naiv vagy. – Richard hidegen, szemrehányón nézett

Therese-re, és Therese arra gondolt, nem lehet, hogy pusztán ezértneheztelráennyire.Richardnakaznemtetszett,hogyTheresenemaz,és soha nem is lesz az, akinek ő szeretné, olyan lány, akiszenvedélyesenszereti,ésboldoganutazikveleEurópába.Olyan lány,aki úgy néz ki, mint Therese, olyan az arca, olyanok a törekvései, deimádjaRichardot.

–Tudod,nemvagyPhilzsánere–mondtaRichard.–Kimondta,hogyazvagyok?Phil?–Azahitványalak,azazütődöttdilettáns–mormoltaRichard.–És

voltpofájamaestevéleménytnyilvánítani,kijelentve,hogyfütyülszrám.–Nincsjogaeztmondani.Nemszoktamróladbeszélgetnivele.–Remekválasz!Vagyishabeszélnétekrólam,akkor tudhatná,hogy

fütyülszrám,mi?–Richardezthalkanmondta,deahangjaremegettadühtől.

–MibajalettveledPhilnek?–kérdezteTherese.–Nemerrőlvanszó!

–Hátakkormiről?–kérdeztetürelmetlenülTherese.–Jaj,Terry,hagyjukabba.–Semmiértelmesetnemtudszmondani–replikáltTherese.Richard

ekkorelfordulttőle,ésamásikkönyökéveltámaszkodottapultra,minthaszintefizikaiszenvedéstokoznánaknekiaszavai.Theresemegsajnálta.Nemajelen,nemazelmúlthétbosszantottaRichardot,hanemazirántatápláltérzelmeinekteljesmúltbeliésjövendőbelireménytelensége.

Richardelnyomtaacigarettájátabárpultonlévőhamutartóban.–Mihezvolnakedvedmaeste?–kérdezte.JelentsdbenekiazutazástCarollal,gondoltaTherese.Márkétszerel

akartamondani,dehalogatta.–Nekedvolnakedvedvalamihez?–Thereseazutolsószórahelyezte

ahangsúlyt.– Persze – mondta Richard leverten. – Mit szólnál ahhoz, ha

megvacsoráznánk, aztán felhívnánk Samet és Joant? Esetlegfelmehetnénkhozzájukmaeste.

– Rendben van. – Therese-nek borsózott tőle a háta. A kétlegunalmasabbember, akikkel valaha is találkozott.Egy cipőbolti eladóés egy titkárnő, akik boldog házasságban éltek a Nyugati Huszadikutcában,ésTheresetudta,hogyRichardaztkívánjamegmutatni,milyenideális a kapcsolatuk, hogy emlékeztesse őt rá: ők is élhetnének így.Egyáltalánnemvolthozzákedve,ésmáskortiltakozottvolna,demégéltbenne a Richard iránti szánalom, amely amorf bűntudatot vont magaután, és egyúttal a jóvátétel szándékát is.Hirteleneszébe jutott amúltnyáripiknikjükTarrytownközelében,azútmentén.Pontosanemlékezettrá,hogyanpihentafüvönRichard,hogyanmunkálkodottigencsaklassanaborospalackdugóján,miközbenbeszélgettek…mirőlis?Emlékezettazelégedettség pillanatára, a meggyőződésre, hogy valami csodálatosanvalós és ritka érzésben osztoznak ők ketten azon a napon. Mosteltűnődött, hogy vajon hová lett az az érzés, és mi lehetett akkor azalapja. Mert most mintha még Richard nyúlánk alakja is nagy súllyalnehezednerá,ahogyottálltmellette.Theresehiábapróbáltaelnyomniabosszúságát,azegyrecsaknövekedettbenne,szintefizikaialakotöltve.Nézteapultnálállókétolaszmunkásalacsonyéstagbaszakadtfigurájátmegakét lánytapultvégénél,akikremárkorábbanfelfigyelt,ésmost,amikor kifelé indultak, észrevette, hogy nadrágot viselnek.Az egyiknekfiús frizurája volt. Elfordította a tekintetét, annak teljes tudatában, hogy

nemakarrájuknézni,hogynemakarja,hogylássák,amintrájuknéz.–Akarod,hogyittegyünk?Éhesvagymár?–kérdezteRichard.–Nem.Menjünkmáshová.Ígyhátkimentek,éselindultakészakfelé,amerreSamésJoanlakott.Therese addig gyakorolta magában, hogy hogyan fogjon bele,

mígnemszavaibólkitörlődöttmindenértelem.– Emlékszel Mrs. Airdre, arra az asszonyra, akivel a múltkoriban

találkoztálnálam?–Persze.– Meghívott egy utazásra, egy autós útra nyugatra, amely néhány

hétigtart.Szeretnékelmenni.–Nyugatra?Kaliforniába?–kérdeztemeglepettenRichard.–Miért?–Miért?–Hát…olyanjólismered?–Találkoztunkpárszor.– Ó! Nem említetted. – Richard úgy ballagott, hogy a két keze

himbálózottjárásközben.–Csaktiketten?–Igen.–Mikorindulnátok?–Tizennyolcadikakörül.–Ebbenahónapban?Akkornemfogodlátniadarabodat.Thereseafejétrázta:–Nemsokatveszítek.–Tehátmáreldöntötted?–Igen.Richardegydarabighallgatott.–Milyenember?Nemiszikvagyilyesmi?–Nem.–Theresemosolygott.–Úgyfest,mintakiiszik?– Nem. Szerintem valójában nagyon is jól néz ki. Csak átkozottul

meglepő,ennyiazegész.–Miért?– Olyan ritkán döntesz bármilyen ügyben. Valószínűleg most is

meggondolodmajdmagad.–Nemhinném.–Talánújratalálkozhatnékveleatársaságodban.Eltudnádintézni?– Azt mondta, holnap a városban lesz. Nem tudom, mennyi ideje

lesz…vagy,hogyegyáltalánfelhív-e.

SemRichard,semTheresenemfolytatta.AznapestenememlítettéktöbbéCarolt.

Vasárnap délelőtt Richard festett, és kettő tájban érkezett Therese-hez. Ott volt, amikor valamivel később Carol telefonált. Theresemegmondta,hogyRichardnálavan.Carolazt felelte,vigyemagával,aPlazaközelébenvan,tehátaPálmaterembentalálkozhatnak.

FélórávalkésőbbTheresemegpillantottaCarolt,akiateremközepetáján lévőasztalnál ülve figyelte őket.A látványahasonlóképpenhatottrá, mint az első alkalommal – mintegy az első benyomás elképesztővisszhangjaként szinte villámcsapásként. Carol ugyanazt a feketekosztümötviselteazöldésaranysállal,amelyetazebédnapján.MostazonbantöbbfigyelmetszenteltRichardnak,mintTherese-nek.

Hármasban a semmiről fecsegtek, és Therese, látva a nyugalmatCarolszürkeszemében,amelycsupánegyszerfordultfelé,akkor,amikoregészen közömbös kifejezést észlelt Richard arcán, csalódottságfélétérzett.Richardmindentelkövetett,hogytalálkozzonCarollal,ámThereseúgyvélte,enneknemannyiraakíváncsiságvoltazoka,mintinkábbaz,hogy nem akadt más dolga. Látta, hogy Richard Carol kezét nézi, azélénkvörösre lakkozott körmöket, látta, hogy észrevette a világoszöldzafírköves gyűrűt és a jegygyűrűt is a másik kézen. Richard nemmondhatta, hogy ez a két kéz haszontalan, rest, a hosszú körmökellenére sem. Carolnak erős keze volt, és gazdaságos mozdulatokatvégzett. Hangja kivált a körülötte lévő színtelen morajból, miközben asemmirőlfecsegettRicharddal,ésegyszernevetettis.

Therese-renézvekérdezte:–EmlítettedRichardnak,hogyesetlegelutazunk?–Igen.Tegnapeste.–Nyugatra?–kérdezteRichard.–Északnyugatraszeretnékfelmenni.Azutakállapotánmúlik.Therese hirtelen türelmetlen lett. Miért ülnek itt az utazásról

beszélgetve?MostahőmérsékletrőlésWashingtonállamrólfolytaszó.–Washingtonállambanszülettem–mondtaCarol.–Gyakorlatilag.Pár perccel később megkérdezte, van-e kedvük a parkban sétálni.

Richardkifizetteakávétmegasört,kötegnyibankóbólhúzvaelőegyetéshozzátévenéhányérmétanadrágzsebétduzzasztóapróból.Végülismilyen közönyös Carollal, gondolta Therese. Úgy érezte, Richard nemlátja Carolt, ahogyan néha azokat az alakzatokat sem látta meg a

kövekbenvagyafelhőkben,amelyeketpróbáltmegmutatnineki.Richardmostéppenazasztalranézett,szájánakkeskeny,gondtalanvonalaféligmosolygott,amintfelegyenesedett,éskezétgyorsanvégighúztaahaján.

AparknakazÖtvenkilencedikutcánállévőbejáratátólazállatkertfelésétáltak,majdkényelmestempóbanátazállatkerten.Továbbmentekazösvényfölöttátívelőelsőhídalatt,aholasétaútkanyarodott,ésazigaziparkkezdődött.A levegőhidegésmozdulatlanvolt,azégkissé felhős,és Therese valamiféle mozdulatlanságot érzett mindenben, élettelennyugalmatmégönnönlassanmozgóalakjukbanis.

–Kerítsekegykismogyorót?–kérdezteRichard.Carol éppen lehajolt az ösvény szélénél, és ujjait egy mókus felé

nyújtotta.– Van nálam valami – mondta halkan, de a mókus megriadt a

hangjától. Aztán ismét közeledett, idegesen megragadta Carol ujjait,fogát belemélyesztette valamibe, és elrohant. Carol mosolyogvaegyenesedettfel.–Reggelrőlmaradtazsebemben.

–Szoktaetetniamókusokatott,ahollakik?–kérdezteRichard.–Többfajtaisvanmifelénk–felelteCarol.Micsodaunalmastémákrólfecsegnek,gondoltaTherese.Azután leültek egy padra cigarettázni. Amint nézte, hogyan éri el a

soványka nap narancsszínű tüze egy fa bütykös, fekete gallyait, aztkívánta, bárcsak este volna már, hogy kettesben lehessen Carollal.Elindultak visszafelé. Ha Carolnak most haza kell mennie, gondolta,akkor bizony valami erőszakosat fog tenni. Például leugrik azÖtvenkilencedikutcaihídról.VagybevesziaháromBenzedrinetablettát,amelyetRichardtólkapottamúlthéten.

–Vankedvetekteázni?–kérdezteCarol,amintmegintazállatkerthezközeledtek. – Mit szólnátok ahhoz az orosz helyhez a Carnegie Hallmellett?

– A Rumpelmayer rögtön itt van – mondta Richard. – Kedveli aRumpelmayert?

Therese sóhajtott, Carol szemlátomást tétovázott, de oda mentek.Thereseemlékezettrá,Angelóvaljártittegyszer.Nemkedvelteahelyet.Vakítófényeitőlmeztelennekéreztemagát,ésbosszantóvolt,hogynemtudhatta,valódiembertlát-e,vagyvalakinekatükörképét.

–Nem,ebbőlnemkérek–ráztaafejétCarolanagytálcasüteményláttán,amelyetapincérnőkínált.

BárThereseistiltakozott,Richardválasztottvalamit,kétsüteményt.–Azért,hamégismeggondolnámmagam?–kérdezteTherese,mire

Richardrákacsintott.Észrevette,hogyRichardkörmemegintpiszkos.Richard megkérdezte Carolt, milyen kocsija van, és a különféle

autómárkákerényeirőlkezdtekbeszélgetni.Thereselátta,hogyCarolazasztalokat nézegeti. Ő sem érzi itt jól magát, gondolta. Ekkor a Carolmögött rézsútosanelhelyezkedő tükörben felfigyeltegy férfira.Háttalültneki, és előrehajolt, élénken beszélt egy nőhöz, kinyújtott bal kezéveladva nyomatékot a mondandójának. Therese a társaságában lévővékony középkorú nőre pillantott, majd ismét a férfira. Azon tűnődött,vajon az ismerősség aurája valóságos-e, vagy illúzió csupán, mint atükör,mígnemegy buboréktörékenységű emlékmerült fel a tudatában,hogyaztánafelszínreérveszétpattanjon.Hargevoltaz.

Therese Carolra pillantott, ám ha Carol már észrevette a férfit,gondolta,akkorsemtudja,hogyazahátamögöttitükörbenlátható.Egypillanattal később Therese hátranézett, és meglátta Harge profilját.Igencsak hasonlított a képre, amelyet emlékezete a házból őrzött: akurta, pisze orr, az arc telt alsó része, a szőke hajnak a szokásosnálvalamivelhátrábbkezdődővonala.Carolnaklátniakellettaférfit,hiszencsupánháromasztalnyiraülttőlebalra.

CarolRichardrólTherese-renézett.–Igen–mondtakismosollyal,sismétRichardhozfordult,ésfolytatta

atársalgást.Egyáltalánnemváltozottaviselkedése,gondoltaTherese.AHarge-dzsal ülő nőre pillantott. A nő nem volt sem fiatal, sem vonzó.Talánvalamelyikrokonalehetett.

Aztán Therese azt látta, hogy Carol elnyom egy hosszú cigarettát.Richardelhallgatott.Készenálltakazindulásra.ThereseéppenHarge-otnézte,amikorazészrevetteCarolt.Miutánmegpillantottaa feleségét,aszeme majdnem teljesen becsukódott, mintha nem akarna hinni aszemének, aztán mondott valamit a társaságában lévő nőnek, sodalépettCarolhoz.

–Carol–szólítottameg.–Hello,Harge.–CarolTherese-hezésRichardhozfordult:–Megbocsátotokegypillanatra?Az ajtóból, ahol Richarddal állt, Therese igyekezett mindent látni.

Túllátni a büszkeségen és az agresszivitáson Harge türelmetlen,előrehajló alakjában, amely nem ért fel egészen Carol kalapjának

tetejéig.TúllátniCarolmegadóbólogatásánbeszédközben,kitalálninemazt,amirőlmostbeszélnek,hanemhogymitmondhattakegymásnakötévvel ezelőtt, három évvel ezelőtt, azon a napon a csónakban. Carolegykorszeretteeztaférfit,éseztmostnehézvoltfelfogni.

–Mostmárszabadokvagyunk,Terry?–kérdezteaziméntRichard.Therese látta, hogy Carol biccentéssel búcsúzik a Harge asztalánál

ülő nőtől,majd elfordulHarge-tól.Harge elnézettCarolmellett, rámegRichardra, és anélkül hogy felismerte volna Therese-t, visszatért azasztalához.

–Sajnálom–mondtaCarol,miutánodaérthozzájuk.AjárdánTheresefélrevontaRichardot.–Jóéjszakát,Richard.Carolaztszeretné,hamaesteelmennékvele

azegyikbarátjához.–Ó!–Richardelkomorodott.–Vannakestéreazokakoncertjegyek,

tudod.Therese-nekhirteleneszébejutott.–Alex.Elfelejtettem.Sajnálom.–Nincsjelentősége–mondtaRichardbánatosan.Valóbannemvoltjelentősége.Richardbarátja,Alexkísértvalakitegy

hegedűesten,ésmárhetekkelkorábbanadottnéhányjegyetRichardnak,jutotteszébeTherese-nek.

–Szívesebbenlennélvele,mintvelem,igaz?–kérdezteRichard.Therese látta, hogy Carol taxit keres. Perceken belül itt hagyja

mindkettőjüket.–Megemlíthettedvolnaakoncertetreggel,Richard,emlékeztethettél

volna.–Azaférjevolt?–húztaösszeaszemétRichard.–Miez,Terry?–Mimicsoda?–kérdezettvisszaTherese.–Nemismeremaférjét.Richard várt egy kicsit, aztán felderült a tekintete. Elmosolyodott,

mintharájöttvolna,hogyoktalanulviselkedett.–Sajnálom.Csakkészpénznekvettem,hogymaesteveledleszek.–

Carolfeléindult.–Jóestét–mondta.Látszott,hogyegyedülkészülútnakindulni,ésCarolmegszólalt:–Abelvárosba?Kitehetnémvalahol.–Gyalogmegyek,köszönöm.–Azthittem,programotokvan–mondtaCarolTherese-nek.Therese látta, hogy Richard elidőz még, ezért közelebb lépett

Carolhoz,súgymondta,hogyaférfinehallja:–Nemfontos.Inkábbveledmaradnék.TaxiálltmegCarolmellett.Carolakilincsretetteakezét.– Nos, a mi randevúnk sem olyan fontos, miért ne maradnál hát

Richarddalmaeste?Thereseabarátjárapillantott,és látta rajta,hogyhallotta,amitCarol

aziméntmondott.–Viszlát,Therese–köszöntelCarol.–Jóéjt–kiáltottaRichard.– Jó éjt –mondta Therese, és nézte, hogyan csukjamagára a taxi

ajtajátCarol.–Tehát…–kezdteaférfi.Therese Richard felé fordult. Nem akart elmenni a koncertre, de

egyébostobaságotsemakarttenni–semmiostobábbatannál,minthogygyorsan hazamegy, és dolgozik a díszleten, hogy keddre elkészítseHarkevynek. Abban a pillanatban, amint arra kérte Richardot, hogykísérje haza, látnia kellett volna, hogy az estéjére félig szomorú, féligdacosbeletörődésnyomjaráabélyegét.

–Akkorsemmegyekelakoncertre–mondta.AlegnagyobbmeglepetéséreRichardhátralépett,ésdühösenszólalt

meg:–Jólvan,negyere!–éshátatfordított.Nyugat felé indult az Ötvenkilencedik utcán azzal a laza, féloldalas

járásával,amelyneksoránajobbvállaelőbbreugrottabalnál,kétkarjapedigritmustalanullengettakétoldalán.Theresepusztánajárásábólismegállapíthattavolna,hogydühös.Éspillanatokonbelüleltűnt.TheresetudatánátsuhantKetteringelőzőhétfőielutasítása.Ésasötétbemeredt,oda,aholRichardeltűnt.Amaiestemiattnemérzettbűntudatot.Ezmásvolt. IrigyelteRichardot. Irigyelteahitét,hogyszámáramindig leszegyhely,egyotthon,egymunka,valakimás.Irigyeltetőleeztahozzáállást,szinterossznévenvette,hogyőbennemegvanezaképesség.

13

–Miértkedveledőtannyira?–kezdteRichard.

Olyan este volt ez, amikor Therese lemondta a Richarddal valótalálkozástannakhalványreményéért,hogyCarolesetlegfelugrikhozzá.Carolnemjött,Richardviszontigen.Most,estetizenegyutánötperccela Lexington sugárúton lévő hatalmas, rózsaszín falú kávéházbanThereseéppenbeleakartfogni,amikorRichardmegelőzte.

–Szeretekvele lenni,szeretekbeszélgetnivele.Mindenkitkedvelek,akiveltudokbeszélgetni.

Therese gondolataiban, mintegy válaszul Richardnak, egy Carolnakírt,deelnemküldött levélmondataibukkantaka felszínre:Úgy érzem,sivatagbanállokkinyújtottkézzel,éstezáporesőkénthullaszrámalá.

–Bolondulszérte–feleltemagyarázónésneheztelőnRichard.Therese mély lélegzetet vett: mondjon egyszerűen igent, vagy

próbálja elmagyarázni? Ugyan mit is értene belőle Richard, még hamilliónyiszóvalmagyaráznáisel?

– Ő tud róla? Hát persze, hogy tud. – Richard elkomorodva szívtameg a cigarettáját. – Nem gondolod, hogy igen nagy ostobaság?Diáklányokszoktakígyrajongni.

– Te nem értheted – mondta Therese. Olyannyira biztosnak éreztemagát.Úgyfésüllekmajdát,ahogyanazerdőfáinak lombját fésüliátamuzsika...

–Mit kellene itt érteni? Ő persze érti. Nem kellene engednie. Nemkéneígyjátszaniaveled.Eznemtisztességesveled.

–Nemtisztességesvelem?–Mitművel,szórakozikveled?Aztánegyszerrecsakrádunéskihajít.Kihajít, gondoltaTherese.Mi vankinn,ésmi vanbenn?Hogy lehet

kihajítani egy érzést? Dühös volt, de nem akart vitatkozni. Nem szóltsemmit.

–Teljesenkábavagy!–Teljeseneszemnélvagyok.Sosemérezteméberebbnekmagam.–

Felvette az asztalról a kést, és a penge tövénél lévő peremet ide-odahúztaahüvelykujján.–Miértnemhagyszbékén?

Richardelkomorodvakérdezte:–Hagyjalakbékén?–Igen.–Úgyérted,Európávalkapcsolatbanis?–Igen–mondtaTherese.– Figyelj ide, Terry… – Richard fészkelődött, előrehajolt, tétovázott.

Aztánújabbcigarettátvettelő,ésutálatosangyújtottrá,agyufátaföldredobta.–Valamiféletranszbanvagy!Ezrosszabb…

–Csakmertnemakarokvitatkozniveled?– Ez rosszabb, mint ha őrülten szerelmes lennél, mert teljesen

értelmetlen.Hátnemérted?Nem,Thereseegyszótsemértett.–Deremélem,hogytúl leszelrajtaegyhétalatt. Istenem!–Richard

ismét fészkelődött. – Azt mondani – azt mondani, hogy gyakorlatilagszakítaniakarszvelemholmikamaszosrajongásmiatt?!

–Énnemmondtam.Temondtad.–TheresenézteRichardot,merevarcát,amelyenalaposorcákvörösödnikezdtek.–Demiértlegyekveled,hamástsemteszel,csakezenvitatkozol?

Richardhátradőlt.–Szerdán,jövőszombatonmáregyáltalánnemfogszígyérezni.Még

háromhetesemismered.Therese a büféasztalok felé pillantott, ahol az emberek lassan

araszoltak,vettekebből-abbólapénztárhozvezetőkanyarfelésodródva,aholaztánszétoszlottak.

–Akárbúcsútisvehetnénk–mondta–,mertegyikünksemleszmás,mintebbenapillanatban.

– Therese, olyan bolond vagy, mint aki azt képzeli, sosem voltnormálisabb,mintmost!

–Jaj,hagyjukabba!Richardszeplősfehérkezeökölbeszorítvahevertazasztalon,mintha

azérveitakartavolnaalátámasztani,ámmindhiába.–Mondokénnekedvalamit.Szerintemabarátnőd tudja,mitművel.

Szerintembűntkövetelellened.Alegszívesebbenfeljelenteném,csakazabaj,hogynemvagymárgyerek.Csakúgyviselkedsz.

– Miért csinálsz ebből ilyen nagy ügyet? – kérdezte Therese. –Valósággalőrjöngsz.

–Tecsinálszbelőleakkoraügyet,hogyszakítaniakarszvelemmiatta!Mittudsztearrólanőről?

–Éstemittudszróla?–Próbálkozottmárveled?– Istenem! – mondta Therese. Úgy érezte, mintha már ezerszer

mondtavolna.Mindentmagában foglalt,abebörtönözöttségétmost, itt,még.–Nemérted.

CsakhogyRichardértette,ésThereseéppenezértvoltdühös.Ámaztvajonértette-e,hogyugyanígyérzettvolnaakkoris,haCarolhozzásemértvolna?Ésakkor is,haCarolsoha többénembeszélt volnaveleazutánaröpkedialógusutánabőröndrőlazáruházban.Hirtelenboldoggátetteannaktudata,hogyannyimindentörténtazóta,hogymegpillantottaCaroltazemeletkellősközepénállva,amintőtnézte.Egyférfinakmegegy nőnek olyan könnyű egymásra találnia, de hogy ő megtaláltaCarolt…

–Azt hiszem,én jobbanértelek téged,mint teengem.Valójában tesemakarsz többé találkozni velem,mert temagadmondtad,hogymárnem vagyok ugyanaz. Ha továbbra is találkozgatunk, csakmég többetfogszkapni…ebből.

– Terry, felejtsd el egy pillanatra, hogy valaha is azt akartam, hogyszeress,vagyhogyszeretlek.Úgyértem,tégedmintembert.Kedvellek.

Aztszeretném…–Néhamagamsemtudom,miértgondolodazt,hogykedvelszvagy

kedveltél.Hisznemisismersz.–Tenemismeredmagadat.–De igen…és ismerlek téged is.Egyszermajd doboda festést és

azzal engem is. Ahogyan abbahagytál eddigmindent, amibe valaha isbelefogtál, amennyire én látom. A vegytisztítást, a használtautó-kereskedést…

–Nemigaz–duzzogottRichard.–Egyáltalánmiért hiszedazt, hogykedvelsz?Mert én is festegetek

egy kicsit, és tudunk erről beszélgetni? Én éppen olyan alkalmatlanvagyok számodra barátnőnek, mint amennyire a festészet arra, hogyabbólélj.–Habozottegypillanatig,aztánkimondtaa többit is:–Annyitmindenképpen tudsz a művészetről, hogy tisztában légy azzal, sosemleszbelőledjófestő.Olyanvagy,mintakisfiú,akilógaziskolából,amígcsak lehet, de közbenmindvégig tudod, hogymit kéne tenned, ésmitfogsztennivégül.Apádnakfogszdolgozni.

Richard kék szemének tekintete hirtelen jéghideg lett. Szájánakegyenesvonalamostigenrövidvolt,felsőajkaenyhénlegörbült.

–Mostnemegészenerrőlvanszó–mondta.–Dehogynem.Ezisbennevanabban,hogymégmindiglógszrajtam,

holott tudod,hogy reménytelen,mikéntazt is,hogyvégülúgyishagyodazegészetacsudába.

–Nemhagyom!–Richard,semmiértelme…–Teistudod,hogymeggondolodmégmagad.Thereseeztértette.Olyanvolt,mintegydal,amelyetRichardszünet

nélkülkántáltneki.

EgyhéttelkésőbbRichardugyanazzalamakacsuldühösarckifejezésselállt Therese szobájában, és ugyanabban a hangnemben beszélt.Szokatlanidőpontban,délutánháromkorszóltfel,ésragaszkodotthozzá,hogy egy percre felugorhasson. Therese éppen csomagolt, mertCarolhoz készült a hétvégére. Ha nem éppen ezzel foglalatoskodottvolna, gondolta, Richard egészen más hangulatban lett volna, mertháromszor is találkozottveleazelmúlthéten,éssohaannyirakellemesésfigyelmesnemvolthozzá.

–Nemparancsolhatodmeg,hogyegyszerűenkivonuljakazéletedből– mondta hosszú karjával hadonászva Richard, de a hangjában voltvalami magányosság, mintha már elindult volna a Therese-től valóeltávolodásútján.–Amiigazánfáj,azaz,hogyúgybánszvelem,minthasemmit sem érnék, mintha teljesen haszontalan lennék. Ez nemtisztességesvelem,Terry.Nemtudokversenyezni!

Nem,gondoltaTherese,perszehogynemtudsz.– Nekem semmiféle vitám nincs veled – mondta. – Te akarsz

állandóan vitatkozni Carol miatt. Carol nem vett el tőled semmit, mertamit elvehetett volna, sosem volt a tiéd. Ám ha nem tudsz velemtalálkoznitöbbé…–Elhallgatott,merttisztábanvoltazzal,hogyRichardtudésfeltehetőlegtovábbraisakartalálkoznivele.

–Micsodalogika–dörzsöltemegaférfiaszemét.Theresenézteőt,ésközbenhirtelen tudatosultbenneegygondolat.

Miértisnemjutotteszébeaszínházestéjén,napokkalezelőtt?Tudhattavolna ezernyi gesztusból, szóból, tekintetből ezen az elmúlt héten. Aszínházestéjérekiváltképpemlékezett–Richardjegyekkelleptemegőtegyolyandarabra,amelyetnagyonszeretettvolna látni.Tudhattavolnaabból,ahogyanRichardakezét fogtaazonazestén,ésahangjábólatelefonban:nemegyszerűenközöltevele,hogytalálkozzanakittvagyott,hanem igen kedvesen megkérdezte, ráér- e. Therese-nek ez nemtetszett.Nemaszeretetmegnyilvánulásavoltez,Richardsokkalinkábbbehízelegniakartamagátésvalamiképpenkikövezniazutatahhoz,hogyfeltegyeakérdést,amelyetolyankönnyedénvetettodaazonazestén:„Hogy érted, hogy oda vagy érte? Le akarsz feküdni vele?” Thereseakkorígyfelelt:–Gondolod,hogyelmondanámneked,haazttenném?”,miközbenazérzelmek–megaláztatás,neheztelés,gyűlöletaférfiiránt–gyorsegymásutánjaszintemegnémította,szintelehetetlennétette,hogytovábbra is ott lépkedjen a férfi mellett. És amikor Richardra pillantott,látta, hogy az olyan lágy, üres mosollyal néz rá, amely most, azemlékezetébenkegyetlennekésegészségtelennekhatott.Talán rásemébredt volna erre, gondolta, ha Richard nem igyekezett volna annyiranyíltanmeggyőzniarról,hogyőazegészségtelen.

Therese megfordult, és a neszesszerébe dobta a fogkefét meg ahajkefét,aztáneszébejutott,hogyCarolnálisvanfogkeféje.

–Csakaztkérdezem,Therese,hogymitakarsztőle.Hováfejlődikezadolog?

–Miértérdekelannyira?Richardrámeredt,ésadühmögöttThereseegypillanatramegláttaa

kíváncsiságot,amelyetmárkorábbanisészrevett,minthaRichardholmiszínielőadástlesnekulcslyukonát.Ámtudta,hogyRichardnemannyirakívülállóként tekint azügyre.Ellenkezőleg,Thereseérezte,hogya férfimég sosem kötődött hozzá annyira, mint most, sosem volt ennyireeltökélt abban, hogy nem engedi el őt. Ez megrémítette. El tudtaképzelni,amintazeltökéltséggyűlöletbeéserőszakbacsapát.

Richardsóhajtott,akezébentartottújságotcsavargatta.– Te érdekelsz. Nem mondhatod nekem csak úgy, hogy keressek

valaki mást. Veled sosem bántam úgy, mint a többiekkel, sosemgondoltamrádúgy.

Theresenemfelelt.– A fenébe! – Richard a könyvespolcra dobta az újságot, és hátat

fordított.Az újság meglökte a Madonnát, az hátrabillent a falnak, mintha

megdöbbentvolna,eldőlt,és leesettapolcról.Richardnyombanugrott,éskétkézzelelkapta.Therese-renézett,ésönkéntelenülelmosolyodott.

–Köszönöm.–Thereseelvettea figurát.Felemelte, hogyahelyéretegye, aztán gyors mozdulattal lefelé lendítette a kezét, és a szobrotszéttörteapadlón.

–Terry!AMadonnahárom-négydarabbanhevert.–Netörődjvele–mondta.Úgyvertaszíve,minthadühöslettvolna,

vagyverekedettvolna.–De…– Pokolba vele! – mondta Therese, és a darabokat odébb rúgta a

cipőjével.Egy pillanat múlva Richard távozott, és becsapta maga mögött az

ajtót.Mi volt az oka, tűnődött Therese, az Andronich- ügy vagyRichard?

Andronich titkára vagy egy órája telefonált, és közölte, hogy Mr.Andronichúgyelöntött,Philadelphiábólszerződtethelyetteasszisztenst.Tehát nem fogja várni ez a munka, amikor visszatér a Carollal tettutazásról.Therese lenézettaszéttörtMadonnára.Afa igazánszépvoltbelül.Azerezetirányábantört.

Carol aznap este részletesen kifaggatta a Richarddal folytatottbeszélgetéséről. Therese-t bosszantotta, hogy Carolt annyira izgatta,megsértődött-eRichard,vagysem.

–Nemszoktadmeg,hogytekintettel légymásokérzéseire–mondtanekiszépítésnélkülCarol.

A konyhában tartózkodtak, és késői vacsorát készítettek, mert aszobalánykimenőtkapottestére.

–Miféle valós okod van rá, hogy úgy véld, Richard nem szerelmesbelédigazán?–kérdezteCarol.

– Talán csak nem értem, Richard hogyan működik. De az énszemembennemlátszikvalódiszerelemnek.

Aztán, a vacsora kellős közepén, az utazásról folytatott beszélgetéskellősközepénCarolváratlanulmegjegyezte:

–EgyáltalánnemkellettvolnabeszélnedRicharddal.Ez volt az első alkalom, hogy Therese bármit is elmondott valamit

CarolnakakávéházbanRicharddalfolytatottbeszélgetésből.

–Miértnem?Hazudnomkellettvolnaneki?Carolnemevett.Mosthátratoltaaszékét,ésfelállt.–Túlságosanfiatalvagyahhoz,hogyismerdatulajdonagyadat.Vagy

hogytudd,mitbeszélsz.Igen,abbanazesetbenhazudnodkellettvolna.Therese letette a villáját. Nézte, amint Carol cigarettát vesz elő és

rágyújt.– El kellett búcsúznom tőle, és megtettem. Úgy van. Többé nem

találkozomvele.Carol kinyitotta az egyik rekeszt a könyvszekrény alján, és egy

palackot vett elő. Töltött egy keveset az egyik üres pohárba, ésvisszacsaptaazajtót.

–Miértmosttetted?Miértnemkéthónappalelőbbvagykéthónappalkésőbb?Ésmiértemlítettélengem?–kérdezte.

–Tudod…azthiszem,izgatjaadolog.–Valószínűleg.– De ha egyszerűen nem találkozom vele többet… – Nem tudta

befejezni,nemtudtahozzátenni,hogyRichardnemolyan,akikövetnéőt,aki kémkedneutána.Nemakart ilyeneketmondaniCarolnak.RáadásuléltbenneRichard tekinteténekazemléke.–Azthiszem, fel fogjaadni.Aztmondta,nemtudversenyezni.

Carolkezévelahomlokáracsapott.–Nemtudversenyezni–ismételte.Visszamentazasztalhoz,ésnémi

vizettöltöttawhiskyjébe.–Mennyireigaz!Fejezdbeavacsorádat.Talántúlságosannagyügyetcsinálokbelőle,nemtudom.

Therese azonban nemmozdult.Helytelenül cselekedett. Ésmég hahelyesen cselekedett volna is, akkor sem tudta volna Carolt olyanboldoggá tenni, amilyen boldoggá Carol tette őt, gondolta, ahogyankorábbanmárszázszoris.Carolcsupánpercekigvoltboldogittvagyott,percekig,ésThereseezeketaperceketérzékelteésmegőrizte.Azegyikazon az estén volt, amikor elrakták a karácsonyi díszeket, és Carolösszehajtogattaazangyalokfüzérét,sbetetteegykönyvlapjaiközé.

– Ezt megtartom – mondta. – Ha huszonkét angyal őriz, nemveszíthetek–mondta.

Therese most Carolra pillantott, és bár Carol is nézte őt, aszórakozottságnak azon a fátylán át tette ezt, amelyet Therese olygyakranlátott,ésamelymiattegyvilágválasztottaelőketegymástól.

– Sorok – mondta Carol. – Nem tudok versenyezni. Az emberek

klasszikusokat idézgetnek. Ezek klasszikus sorok. Száz különbözőembermondjaugyanazokataszavakat.Megvannakasoraiazanyának,a lánynak, a férjnek és a szeretőnek. Inkább látnálak holtan a lábamelőtt. Ugyanaz a darab ismétlődik más és más szereplőkkel. Mitőltartanakegyszíndarabotklasszikusnak,Therese?

– A klasszikus… – Therese hangja feszült és fojtott volt. – Aklasszikuslényegevalamilyenalapvetőemberihelyzet.

AmikorTheresefelébredt,anapbesütöttaszobájába.Egypercigfeküdt,nézte, hogyan fodroznak a vízszerű napfoltok a halványzöldmennyezeten, és fülelt, hallja-e tevékenységnek bármiféle neszét aházban.Akomódsarkán lógóblúzárapillantott.Miértennyire rendetlenCarolnál?Caroleztnemszereti.Avalaholagarázsokmögöttlakókutyaidőről időre kelletlenül vakkantott néhányat. Az előző estének volt egykellemesközjátéka is,Rindytelefonhívása.Akislányfél tízkor térthazaegy születésnapi zsúrról, s azt kérdezte az anyjától, rendezhet-e ő ispartit áprilisban, a születésnapján. Carol azt mondta, persze. EzutánCarolmegváltozott.Európárólmesélt,ésaRapallóbantöltöttnyarakról.

Therese felkelt, az ablakhoz ment, feljebb húzta, és a párkányratámaszkodott,megacélozvamagátahidegellen.Seholsemvoltakolyanreggelek,mintazebbőlazablakbólmegéltek.Akocsibehajtóntúlikerekfűágyásba lándzsákatdöföttanapfény,akárhaszétszórtaranytűk lettekvolna.Asövénynyirkosleveleinisnapszikrázott,sazegészégboltüdénkéklett. Therese arra a pontra pillantott a kocsibehajtón, ahol Abby álltazonareggelen,megakisfehérkerítésreasövényentúl,amelyapázsitvégét jelezte. A talaj mintha fiatalosan lélegzett volna, bár a télmegbarnította a füvet. Az intézet körül, Montclairben is voltak fák éssövények,ámazöldmindigvalamivörös téglafalvagyszürkekőépületrészében–betegszoba,fáskamravagyszerszámosfészer–végződött,és már tavasszal öregnek, nyűttnek látszott. A gyerekek előzőnemzedékeéppolyantartozékkéntadtaazttovábbakövetkezőnek,mintatankönyveketvagyazegyenruhákat.

Therese felvette az otthonról hozott kockás nadrágot és egy blúzt,amelyetazegyikelőzőalkalommalitthagyott,ésazótakimosták.Nyolcórahúszvolt.Carolfélkilenckorszokottébredni.Szerette,haegycsészekávéval keltette valaki, bárThereseészrevette, hogyaztnemengedte,hogyezaszemélyFlorencelegyen.

Florence a konyhában volt, amikor Therese lement, de éppen csakhozzákezdettakávéfőzéshez.

–Jóreggelt–mondtaTherese.–Megengedi,hogyénkészítsemelareggelit?–Azelőzőkétalkalommal,amikorThereseakonyhábament,ésFlorenceéppenmunkáhozlátott,nemvoltkifogásaezellen.

Tessék csak, kisasszony – mondta Florence. – Csak a magamtükörtojását sütöm meg. Maga szereti saját kezűleg elkészíteni adolgokatMrs.Airdnek,igaz.–Eztállításkéntmondta.

Thereseéppenkéttojástvettkiahűtőből.– Igen – válaszoltamosolyogva. Az egyik tojást amelegedni kezdő

vízbe tette. A válasza eléggé egyértelműen hangzott, de mi mástfelelhetett volna? Amikor megfordult, miután megterítette areggelizőtálcát, látta, hogyFlorence beletette a vízbe amásik tojást is.Theresekiszedteazujjaival.

–Csakegytojástkér–mondtaTherese.–Azazénomlettemhezkell.–Tényleg?Mindigkettőtevett.–Hát…mostcsakegyet-mondtaTherese.–Nemkénemérniatojásidejét,kisasszony?–Florencekellemesszolgálatimosolyátvillantottará.–Ittazidőmérő

atűzhelytetején.Thereseafejétrázta.–Érzésrejobbanmegy.–MégsosemrontottaelCaroltojását.Carol

valamivel keményebben szerette, mint amennyi ideig az időmérőengedteafőzést.ThereseFlorence-rapillantott,akimostaserpenyőbensülő két tojásra koncentrált. A kávé már majdnem teljesen átfutott afilteren.Theresenémánkészítetteelőacsészét,hogyfelvigyeCarolnak.

Később, a délelőtt folyamán segített Carolnak behordani a fehérvasszékeketmegakertihintátapázsitrólaházhátsórészébe.Florencesegítségével könnyebb lett volna, mondta Carol, ám elküldte aszobalánytvásárolni,aztánhirtelentámadtazazötlete,hogyhordjákbea bútort. Harge javasolta, hogy hagyják kinn egész télen, mesélte, deszerintebarátságtalanvoltalátvány.Végülegyetlenszékmaradtakerekszökőkútnál,egycsinoskisfehérfémszékkidomborodóülőkévelésnégycsipkéslábbal.Theresenézteéseltűnődött,hogyvajonkiülhetettrajta.

– Jó volna, ha több színdarab játszódna a szabadban – mondtaTherese.

– Mire gondolsz először, amikor hozzákezdesz egy díszlet

megtervezéséhez?–kérdezteCarol.–Mibőlindulszki?–Azthiszem,adarabhangulatából.–Arragondolsz,hogymilyen jellegűműrőlvanszó,vagyarra,hogy

mitakarszlátni?Therese agyán átsuhant Mr. Donohue egy megjegyzése, kissé

kellemetlen emléket ébresztve. Carol vitatkozó kedvében volt ezen adélelőttön.

–Azthiszem,eltökélted,hogyamatőrnektekintesz–mondtaTherese.–Azthiszem,meglehetősenszubjektívvagy.Azpedigolyanamatőr

dolog,ugye?–Nemmindig.–DeTheresetudta,miregondolCarol.–Sokatkellahhoztudni,hogyazemberteljesenszubjektívlehessen,

nemde? Azokban a tervekben, amelyeket mutattál nekem, szerintemtúlságosanszubjektívvagy–anélkül,hogyelegettudnál.

Therese a zsebében ökölbe szorította a kezét. Azt remélte, hogyCarol fenntartásnélkülkedvelni fogjaamunkáit.Rettenetesenbántotta,hogy Carolnak csöppet sem tetszett az a néhány díszletterv, amelyetmutatottneki.Carolszakmaiértelembennemértettadíszlettervezéshez,mégisképesvoltegyetlenkifejezéssellerombolniegy-egytervet.

– Szerintem hasznodra válna, ha látnád a Nyugatot. Mit mondtál,mikorrakellvisszajönnöd?Februárközepére?

–Hát,mostmárnem…csaktegnaptudtammeg.–Hogyértedezt?Meghiúsult?Aphiladelphiaimunka?–Kigolyóztak.Philadelphiábólakarnakvalakit.–Jaj,kicsim.Sajnálom.–Ó,hátezegyilyenszakma–felelteTherese.Carolkezeottvolta

tarkóján, hüvelykujjával a füle tövét dörzsölte, ahogyan egy kutyátkényeztetettvolna.

–Nemakartadelmondaninekem.–Deigen.–Mikor?–Valamikorútközben.–Nagyoncsalódottvagy?–Nem–feleltehatározottanTherese.Felmelegítettékazutolsócsészekávét,kivittékapázsiton lévőfehér

székhez,ésottmegosztoztakrajta.– Menjünk el valahová ebédelni? – kérdezte Carol. – Mehetünk a

klubba.AzutánvásárolnomkellNewarkban.Mit szólnálegyblézerhez?Szeretnélegytweedblézert?

Thereseaszökőkútpereménült,egyikkezétafüléreszorította.Afüleugyanisfájtahidegtől.

–Nincsrákülönösebbenszükségem–mondta.–Csakhogyénkülönösenszeretnélekegyilyenbenlátni.Therese odafönt éppen átöltözött, amikor meghallotta a

telefoncsörgést. Halotta, amint Florence azt mondja: „Ó, jó napot, Mr.Aird.Igen,nyombanidehívom.”Thereseátvágottaszobán,ésbecsuktaaz ajtót. Nyugtalanul kezdett rendet tenni, a ruháit beakasztotta aszekrénybe,éselsimítottaamárbevetettágyat.EkkorCarolkopogottazajtón,ésbedugtaafejét.

–Perceken belül itt leszHarge.Nemhiszem, hogy sokáigmarad –közölte.

Theresenemakartalátniaférfit.–Elmenjeksétálni?Carolmosolygvafelelt:–Nem.Maradjidefenn,ésolvass,hakedvedtartja.Thereseelővetteaztakönyvet,amelyetazelőzőnaponvásárolt,Az

angolköltészetoxfordikönyvét.Próbáltolvasni,ámaszavakkülönállóakés értelmetlenekmaradtak. A rejtőzködés nyugtalanító érzése fogta el,ezértazajtóhozmentéskinyitotta.

Caroléppenkijöttaszobájából,ésThereseegypillanatraugyanaztahatározatlanságotláttaátsuhanniazarcán,amelyetazelsőalkalommal,amikorbelépettebbeaházba.AztánCarolaztmondta:

–Gyerele.Hargekocsijaakkorhajtottaházelé,amikoranappalibaértek.Carol

azajtóhozment,ésTheresehallotta,ahogyanüdvözlikegymást,Carolcsupán szívélyesen, Harge viszont nagyon vidáman, és Carol egyhosszúvirágosdobozzalakarjánjöttvissza.

–Harge.ŐMissBelivet.Azt hiszem,egyszermár találkoztál vele–mondtaCarol.

Hargeszemekisséösszeszűkült,majdkinyílt.–Ó,igen.Üdvözlöm.–Üdvözlöm.Florencelépettbe,ésCarolátadtanekiavirágosdobozt.–Vízbetenné?–mondtaCarol.–Ó,hát ittazapipa.Gondoltam.–Hargeapárkányonfutórepkény

mögényúlt,éselőhúztaapipát.–Mindenrendbenotthon?–kérdezteCarol,miközbenleültapamlag

szélére.– Igen.Tökéletesen.–Hargemerevmosolyaa fogsorátugyannem

mutattaki,dearcaés fejénekgyors fordulataiderűt,sőtönelégültségetsugároztak. A tulajdonos élvezetével nézte, amint Florence behozza avirágokat, vörös rózsákat egy vázában, és a vázát a kanapé előttikávézóasztalraállítja.

Therese hirtelen azt kívánta, bárcsak hozott volnaCarolnak virágot,azelmúlt féltucatnyialkalomból legalábbegyszer,éseszébe jutottazavirág,amelyetDannievittneki,amikoregyszercsakúgybeugrotthozzáa színházba. Harge-ra nézett, a férfi tekintete azonban lesiklott róla, acsúcsos szemöldök még feljebb szaladt, s a tekintet mindenhovábelesett, mintha csak apró változásokat keresne a szobában. Lehettettetés is a jó kedélye, gondolta Therese. És ha veszi a fáradságot aszínleléshez,akkornemteljesenközömbösaszámáraCarol.

–VihetekegyetRindynek?–kérdezteHarge.– Persze. – Carol felállt, és letört volna egy virágot, ám Harge

előrelépett,kiskéspengétérintettaszárhoz,ésaviráglevált.–Nagyonszépek.Köszönöm,Harge.

Hargeazorráhozemelteavirágot.FéligCarolnak,féligTherese-nekmondta:

–Igazánszépnapvan.Kikocsiztokvalahová?– Igen, úgy tervezzük – felelte Carol. – Jut eszembe, szeretnék

átugraniegyikdélutánajövőhéten.Talánkedden.Hargeegypillanatnyigondolkodásutánválaszolt:–Rendbenvan.Megmondomneki.– Majd beszélek vele telefonon. Úgy értettem, hogy szólj a

családodnak.Harge bólintott egyet a beleegyezés jeleként, aztán Therese-re

pillantvamondta:– Igen, emlékszem magára. Persze. Három héttel ezelőtt volt itt.

Karácsonyelőtt.– Igen. Egy vasárnapon. – Therese felállt. Kettesben akarta hagyni

őket.–Felmegyek–szóltodaCarolnak.–Égönnel,Mr.Aird.Hargekissémeghajolvavettbúcsút:–Égönnel.AmintTheresefelfelétartottalépcsőn,hallotta,hogyaztmondja:–Nostehát,mégnagyonsokilyenboldognapotkívánok.Ugyenem

bánod?Carol születésnapja, gondolta Therese. Persze, Carol nem árulta el

neki.Becsukta az ajtót, körülnézett a szobában, és rájött, hogy annak

keresianyomát,hogyitt töltötteazéjszakát.Nemtaláltsemmilyenerreutalónyomot.Megálltatükörelőtt,ésegypercigkomorannéztemagát.Nemvoltolyansápadt,mintháromhéttelkorábban,amikorHarge láttaőt;neméreztemagátannakabágyadt, ijedt lényneksem,akivelHargeakkor találkozott. A felső fiókból kivette a retiküljét, előszedte belőle arúzst.Aztánhallotta,hogyHargekopogazajtón,ésbecsuktaafiókot.

–Tessék.– Elnézést. El kell vinnem valamit. – Gyorsan átvágott a szobán,

bement a fürdőszobába. Amikor kezében a borotvával visszatért,mosolygott.

–MagavoltCarollalazétterembenamúltvasárnap,igaz?–kérdezte.–Igen–mondtaTherese.

–Carolemlítette,hogydíszlettervező.–Igen.Harge Therese arcáról a kezére, a földre pillantott, majd ismét

felnézett.–Remélem,gondoskodikarról,hogyCarolelegetlegyenaszabadban

–mondta.–Magafiatalnakésaktívnak látszik.Kérem,hívjaelőtnéhasétálni.

Aztán fürgén távozott, halvány borotvaszappan-illatot hagyva magaután. Therese az ágyra dobta a rúzst, és két tenyerét kétfelől aszoknyájába törölte. Törte a fejét, vajon Harge miért érezteszükségesnek, hogy a tudomására hozza: biztos abban, hogy sok időttöltegyüttCarollal.

–Therese!–kiáltottaváratlanulCarol.–Gyerele!Hargeelmentmár,Carolpedigapamlagonült,éskismosollyalnézett

Therese-re.AztánbejöttFlorence,ésCarolaztmondta:–Florence,vigyeeztvalahovámáshová.Tegyeazebédlőbe.–Igen,asszonyom.CarolTherese-rekacsintott.Therese tudta, hogy az ebédlőt egyáltalán nem használják, Carol

szívesebbenétkezikbárholmásutt.–Miértnemmondtad,hogyszületésnapodvan?–tettefelakérdést.–Ó! – nevetett Carol. – Nincs. Házassági évfordulónk van. Vedd a

kabátodat,ésinduljunk.Amintkifelétolattakazautófelhajtón,Carolaztmondta:–Havan,amitnemállhatok,azaképmutatóember.–Mitmondott?–Semmifontosat.–Carolmégmindigmosolygott.–Deaztmondtad,képmutató.–Párexcellence.–Hogyilyenjókedvűnekmutattamagát?–Ó…azértcsakrészben.–Mondottrólamvalamit?– Azt mondta, helyes lánynak látszol. Ez talán újdonság? – Carol

megindult a kocsival a keskeny úton a falu felé. –Aztmondta, hogy aválás a tervezettnél vagy hat héttel tovább fog tartani holmi továbbibürokrácia miatt. Ez újdonság. Azt hiszi, közben mégis meggondolommagam.Ezaképmutatás.Úgyvélem,szeretiönmagátisámítani.

Vajon az élet, az emberi kapcsolatok mindig ilyenek? – tűnődöttTherese.Sosincsszilárdtalajaiábunkalatt.Mindig,mintamurva,kicsitlaza, zajos, hogy az egész világ hallja, ezért aztán állandóan abetolakodóhangos,durvalépteirefülelünk.

– Carol, én nem vettem el azt a csekket, tudod – jegyezte meghirtelen.–Aterítőaládugtamazágymellettiasztalon.

–Mirőljutotteszedbe?–Nemtudom.Akarod,hogyösszetépjem?Azonazesténmárhozzá

iskezdtem.–Haragaszkodszhozzá–mondtaCarol.

14

Thereselenézettanagykartondobozra.–Nemakaromelvinni.–Televoltakeze.–Mrs.Osbornekivehetné

azennivalót,atöbbipedigittmaradhatna.– Hozd – mondta Carol, és kilépett az ajtón. Vitte lefelé az utolsó

darabokat, a könyveket ésa kabátkákat, amelyekrőlThereseazutolsópillanatbandöntötteel,hogymégiskellenekneki.

Theresevisszamentadobozért.Egyórávalelőbbhoztaegyküldönc–nagyszámú zsírpapírba csomagolt szendvics volt benne, egy palackszederbor, egy torta meg egy doboz a fehér ruhával, amelyet Mrs.Semcoígértneki.Theresetudta,hogyRichardnaksemmiközesemvoltaküldeményhez,különbenlettvolnabenneegykönyvvagyegycédula.

Anemkívántruhamégmindigotthevertakanapén,aszőnyegegyiksarka felkunkorodott, de Theresemár alig várta, hogy kitegye innen alábát.Behúztamagamögöttazajtót,éssietettlefeléadobozzal.ElhaladtKellyék lakása előtt, akikmindkettenmunkában voltak, s elhaladtMrs.Osborne ajtaja előtt is, akitől egy órája búcsúzott el, amikor kifizette akövetkezőhavilakbért.

Éppenakocsiajtajátcsukta,amikorMrs.Osborneodakiáltottnekiaházelőttilépcsőről:

–Telefonjavan!–Theresekelletlenülszálltki,mertazthitte,Richardaz.

PhilMcElroy volt, azért hívta, hogymegkérdezze, hogyan sikerült a

megbeszélése az előző nap Harkevyvel. Therese Dannie-nek márbeszámoltrólaeste,amikoregyüttvacsoráztak.Harkevynemígértnekimunkát, de azt mondta, tartsák a kapcsolatot, és Therese úgy érezte,hogy ezt komolyan is gondolta. Harkevy abba a színházba hívtatalálkozóra a kulisszák mögé, ahol a Téli város díszleteit ellenőrizte.Kiválasztotta Therese három kartonpapír makettjét, és igen alaposanszemügyre vette azokat. Az egyiket azért vetette el, mert kisséunalmasnak találta,amásodiknál rámutatottnéhánymegvalósíthatatlanelképzelésre.Alegjobbanaharmadik,azahallszerűdíszlettetszettneki,amelyetThereseazonazesténkezdettel,amikorelőször jártCarolnál.Harkevyvoltazelsőember,akikomolyanmérlegelteahagyományosnaknem mondható díszletterveit. Therese nyomban felhívta Carolt, ésbeszámoltatalálkozóról.MostPhilnekiselmondta,mitörténtaHarkevy-féle meghallgatáson, de azt nem említette, hogy az Andronich-munkakútba esett. Azért, mert nem akarta, hogy Richard fülébe jusson.Megkérte Philt, tudassa majd vele, Harkevy melyik műhöz készítdíszleteketalegközelebb,mivelatervezőaztmondta,mégnemdöntöttkét darab között. Therese úgy vélte, nagyobb esélye lenne arra, hogyHarkevy maga mellé vegye gyakornoknak, ha azt az angol darabotválasztaná,amelyikrőltegnapbeszélt.

–Egyelőresemmilyencímetnemtudokmegadni–mondtaTherese.–Csakannyitbiztos,hogyChicagóbamegyünk.

Philaztfelelte,esetlegposterestanteleveletküldmajdneki.–Richardvolt?–kérdezteCarol,amikorTheresevisszaültakocsiba.–Nem.PhilMcElroy.–SzóvalRichardrólnemhallottál?– Az utóbbi napokban nem. Ma reggel táviratozott. – Therese

habozott,aztánelővetteazsebéből,ésfelolvasta:„NEMVAALTOZTAM.TESEM.IIRJ!SZERETLEK.RICHARD.”

–Szerintemfelkénehívnod–mondtaCarol.–Hívdfeltőlem.Azttervezték,hogyCarolnáltöltikazéjszakát,ésmásnapkorareggel

indulnak.–Felveszedaztaruhátmaeste?–kérdezteCarol.–Felpróbálom.Olyan,mintegymenyasszonyiruha.Thereseközvetlenülvacsoraelőttvettefelaruhát.Avádlijaaláért,s

hátul,aderekánhosszú,fehérhímzettszalaggalkötődött,amelyelölodavoltvarrva.Lement,hogymegmutassa.Carolanappalibanéppenlevelet

írt.–Nézd–mondtamosolyogvaTherese.Carolegyhosszúpercignézteőt,aztánodament,ésmegvizsgáltaa

derekánahímzést.–Múzeumidarab.Imádnivaló,ahogykinézel.Viseldeztmaeste,jó?–Nagyonaprólékosmunka.–Theresenemakartaruhábanmaradni,

mertRichardraemlékeztette.–Miféleátkozottstílusez,orosz?Therese elnevette magát. Szerette, ahogyan Carol káromkodott:

mindigtermészetesen,ésamikorsenkisemhallotta.–Az?–kérdezettráCarol.Theresefelfeléindultalépcsőn.–Micsoda?–Holszedtedfelaztaszokást,hogynemválaszolszazembernek?–

kérdezteCarol,ésahangjaváratlanuldühösencsattantfel.Szemében az a haragos, hideg fény villant, amelyet Therese akkor

látott,amikornemvolthajlandózongorázni.Ésamitőlmostdühbegurult,azjelentéktelenkishibavolt.

–Sajnálom,Carol.Nemhallottalak.–Csaktessék–mondtaCarol,éselfordult.–Csakmenjésvesdle!MégmindigHarge,gondoltaTherese.Egypillanatigtétovázott,aztán

felment.Kikötötteamasnita ruhaderekánésujján,megnéztemagátatükörben, majd ismét megkötötte a szalagokat. Ha Carol azt kívánja,hogyígymaradjon,hátlegyen.

Maguk készítettek vacsorát, mert Florence már megkezdteháromhetes szabadságát. Kinyitottak bizonyos különleges befőtteket,amelyeket Carol félretett, és közvetlenül vacsora előtt szódás whiskytkészítettekasékerben.Thereseazthitte,elmúltCarol rosszhangulata,deamikormégegykoktéltakarttöltenimagának,Carolkurtánközölte:

–Szerintemnemkellenetöbbetinnod.Theresemosolyogva engedelmeskedett. A rosszkedv azonban csak

tartottamagát.BármittettvagymondottTherese,nemtudtaeloszlatni.Afeszélyező ruhát okolta azért, hogy képtelen megfelelőket mondani.Vacsorautánkonyakbaneltettgesztenyétéskávétvittekfelaverandára,de a félhomályban még kevesebbet beszéltek. Therese álmosnak ésmeglehetősenlevertnekéreztemagát.

Másnap reggelegypapírzacskót talált ahátsó lépcsőn.Egyszürke-

fehérbundájújátékmajomvoltbenne.TheresemegmutattaCarolnak.– Istenem – mondta halkan Carol, és elmosolyodott. – Jacopo. –

Elvette a majmot, és mutatóujjával megdörgölte a kissé piszkos fehérpofiját.

–Abbymegénmindigakocsihátuljábaakasztottuk–magyarázta.–Abbyhozta?Amúltéjjel?–Gondolom.–Carolfolytattaazútjátakocsihozamajommalmega

bőrönddel.Theresevisszaemlékezettrá,hogyazéjjelkábultfélálombólébredta

hintaágyon. Tökéletes csendre ébredt, és Carol ott ült a sötétben,egyenesen maga elé nézve. Carolnak hallania kellett Abby autóját.TheresesegítettCarolnakelrendezniabőröndöketmegatakarótakocsihátuljában.

–Miértnemjöttbe?–kérdezte.–Ó,ezAbby– felelteCarolmosolyogvaésazzalaz illanózavarral,

amelymindigmeglepteTherese-t.–MiértnemhívodfelRichardot?Theresesóhajtott.–Mostmár úgysem tudom.Már elment otthonról. – Nyolc negyven

volt,ésRichardiskolájakilenckorkezdődött.–Akkorhívdfelacsaládját.Nemakarodmegköszönniazajándékot?–Gondoltam,leveletíroknekik.– Hívd fel őket most, és akkor nem kell levelet írnod. Különben is,

sokkaludvariasabbtelefonálni.Mrs. Semco vette fel a telefont. Therese megdicsérte a ruhát és a

hímzést,smegköszönteazételtmegabort.– Richard most ment el – mondta Mrs. Semco. – Rettenetesen

magányos lesz. Máris búslakodik. – De nevetett, eleven, fejhangúnevetése betöltötte a konyhát. Therese tudta, hogy a konyhában áll, snevetéseottcsengettazegészházban,mégRichardüresszobájábanis,odafenn.

– Minden rendben veled és Richarddal? – kérdezte Mrs. Semco aleghalványabb gyanakvással, és Therese tudta, hogy még mindigmosolyog. Azt felelte, igen, és megígérte, hogy írni fog. Attól, hogytelefonált,jobbanéreztemagát.

Carolmegkérdezte,becsukta-eodafennazablakot, ésThereseújrafelment,mertnememlékezettrá.Nemcsuktabeazablakot,ésazágyátsemvetettebe,deimmárnemvoltráidő.MajdelintéziFlorence,amikor

eljönhétfőn,hogylezárjaaházat.Caroléppentelefonált,amikorThereselement.Mosolyogvanézettfel

Therese-re, és felé tartotta a telefont. Therese az első hangból tudta,hogyRindyaz.

–…vagyunkMr.Byronnál.Ezegyfarm.Jártálmáritt,anya?–Hol,kincsem?–kérdezteCarol.–Mr.Byronnál.Lovaivannak.Denekednemtetszenének.–Ésmiértnem?–Hát,mertolyantestesek.Therese próbált kihallani valamit a meglehetősen tárgyilagos, élénk

hangból, amely Caroléra emlékeztette, de semmire sem tudottkövetkeztetni.

–Halló–mondtaRindy.–Anya?–Ittvagyok.–Mostmennemkell.Apaindulásrakész.–Ésköhögött.–Megvagyfázva?–kérdezteCarol.–Nem.–Akkorneköhögjatelefonba.–Szeretném,haengemvinnélmagaddalazutazásra.–Nemlehet,mertiskolábajársz.Majdanyáronutazgatunk.–Tudszméghívni?– Útközben? Hát persze. Mindennap. – Carol hátradőlt a

telefonkagylóval, de az alatt a perc alatt, amígmég beszélt, Therese-tnézte.

–Olyankomoly–mondtaTherese.–Beszámoltnekema tegnapinagynapról.Hargemegengedteneki,

hogylógjonaziskolából.Carol tegnapelőtt találkozott Rindyvel, emlékezett vissza Therese.

Azokalapján,amiketCarola telefonbanmondottneki,nyilvánkellemesvolt a látogatás, ám részletekről nem mesélt, ő pedig nemkérdezősködött.

Már éppen indulóban voltak, amikor Carol úgy döntött, hogy mégAbbyt is felhívja. Therese visszaballagott a konyhába,mert túlságosanhideglettvolnaakocsibanülni.

– Nem ismerek egyetlen kisvárost sem lllinoisban – mondta éppenCarol. – Miért Illinois? … Jól van, Rockford. … Megjegyzem, majdRoquefortra gondolok. … Persze hogy vigyázok vele. Kár, hogy nem

jöttélbe,dinka.…Háttévedsz,nagyontévedsz.Therese ivott egy kortyot Carol félig otthagyott kávéjából, amely a

konyhaasztalonmaradt.Onnanivott,aholacsészerúzsosvolt.–Egyszótse–mondtaCarol,elhúzvaaszót.–Senkinek,amennyireéntudom,mégFlorence-naksem…Hát,tedd

azt,drágám.Ésmostcsirió.ÖtperccelkésőbbodahagytákCarolvárosátatérképenpirossaljelölt

főúton, azon az autóúton, amelyen egészen Chicagóig szándékoztakhaladni. Az ég felhős volt. Therese nézte az immár ismerős tájat, aligeteketbalra,a távolbanazútmentén,amelyNewYorkbavezetett,amagas zászlórudat a messzeségben, amely azt a klubot jelölte,amelynekCarolistagjavolt.

Résnyirenyitottaazablakot, hogybemenjenegykis levegő.Eléggéhideg volt, jólesett a fűtés a bokájánál. A műszerfalon az óraháromnegyed tízet mutatott, és Therese hirtelen a Frankenbergbendolgozókragondolt,akikodavannakbezárvareggelháromnegyedtíztől,ma reggel és holnap reggel meg a következőn, és az óramutatókirányítjákmindenegyesmozdulatukat.NekiésCarolnakviszontsemmitsem jelentenekmostaműszerfalóramutatói.Akkoralszanakvagynemalszanak, autóznak vagy nem autóznak, amikor kedvük tartja. Mrs.Robichekre gondolt, aki ebben a pillanatban pulóvereket árul aharmadikon,egyújabbesztendőtkezdveott,azötödikévét.

–Miértvagyilyencsendes?–kérdezteCarol.–Mibaj?– Semmi. – Therese nem akart beszélni. Pedig úgy érezte, ezernyi

szó fojtogatjaa torkát, és taláncsaka távolság,mérföldekezrei tudjákfeloldanieztazérzést.Talánmagaaszabadságfojtogatta.

ValaholPennsylvaniábanahaloványnapfényegysávjánhaladtakát,akárha az égbolt szivárgott volna, ám dél körül eleredt az eső. Carolkáromkodott, de az eső hangja kellemes volt, ahogy szabálytalanuldoboltaszélvédőnmegatetőn.

– Tudod, mit felejtettem otthon? – morfondírozott Carol. – Azesőkabátot.Valaholvennemkellegyet.

Therese-nekhirteleneszébejutott,hogyőmegottfelejtetteakönyvet,amelyet olvasott. És benne volt egy levél Carolnak, a papírlap alul is,felül is kilógott a könyvből. A fenébe! A kötet külön volt Therese többikönyvétől,ezérthagytaott,azéjjeliszekrényen.Remélte,hogyFlorencenemnézimeg.Próbáltafelidézni,leírta-eCarolnevétalevélben,denem

voltráképes.Ésacsekk.Aztiselfelejtetteösszetépni.–Carol,elvettedacsekket?–Aztacsekket,amelyetnekedadtam…?Aztmondtad,összetéped.–Nemtettem.Mostisottvanaterítőalatt.–Nemérdekes–mondtaCarol.Amikor megálltak tankolni, a benzinkút melletti fűszeresnél Therese

megpróbálterősbarnasörtvenni,mertCarolnéhaszívesenitta,decsakvilágos sörük volt. Egy dobozzal vett, mert Carol a világos sörért nemrajongott.Aztánlehajtottakafőútrólegykismellékútra,valamivelodébbmegálltak, és kinyitották a szendvicses dobozt, amelyet Richard anyjacsomagolt. Volt a dobozban kapros savanyúság, mozzarella sajt ésnéhány kemény tojás is. Therese elfelejtett konzervnyitót kérni, ezértnemtudtakinyitniasörösdobozt,delegalábbatermoszbanvoltkávé.Adoboztapadlóratette,akocsihátsóüléseelé.

– Kaviár. Nagyon-nagyon kedves tőlük – mondta a szendvicsbepillantvaCarol.–Szeretedakaviárt?

–Nem.Bárcsakszeretném!–Miért?Theresenézte,amintCarol,akilevetteaszendvicsrőlafelsőszeletet,

ottharapakenyérbe,aholalegtöbbrajtaakaviár.– Mert akik szeretik a kaviárt, azok nagyon szeretik – mondta

Therese.Carolmosolygott,éslassanmajszolgattaakenyeret.–Akaviár szeretete felnőttkorban, fokozatosanmegszerzettélvezet.

Azilyenélvezetmindigkellemesebb–ésnehézleszokniróla.Therese újratöltötte kávéval a bögrét, amelyen osztoztak. Kezdte

megkedvelniafeketekávét.– Milyen ideges voltam, amikor először vettem a kezembe ezt a

bögrét.Kávéthoztálnekem.Emlékszel?–Emlékszem.–Hogyhogyakkortejszínttettélbele?–Gondoltam,szereted.Miértvoltálolyanideges?ThereseCarolranézett.– Nagyon izgalomba hoztál –mondta, és felemelte a bögrét. Aztán

ismétCarolranézett,shirtelenvalamisokkszerűnyugalmatvettészreazarcán.

Therese kétszer-háromszor látta már ezt az arckifejezést, amikor

ilyesféléketmondottazérzéseiről,vagyszertelenülbókoltCarolnak.Nemtudta azonban eldönteni ilyenkor, hogy tetszett neki, vagy sem, amitmondott.

Nézte, ahogyCarol ráhajtotta a zsírpapírt a szendvicsmásik felére.Volt torta is, de Carol nem kért. Az a barna színű, zamatos torta volt,amelyet Therese gyakran evett Richardéknál. Mindent visszaraktak abőröndbe,amelybentöbbkartoncigarettamegegyüvegwhiskyvolt,ámolyankínosprecizitással,amelyCarolonkívülbárkimásbanidegesítettevolnaTherese-t.

–Aztmondtad,ugye,hogyWashingtonállambanszülettél?–kérdezteTherese.

– Ott születtem, apám most is ott él. Megírtam neki, hogy talánmeglátogatjuk,haeljutunkodáig.

–Hasonlítrád?–Hogyhasonlítok-erá?Igen–inkábbrá,mintanyámra.–Furaúgygondolnirád,mintakinekcsaládjavan–mondtaTherese.–Miért?–Merténcsakúgy,önmagadbangondolokrád.Suigeneris.Carolmosolygott,vezetésközbenfelvetetteafejét.–Rendbenvan,folytasd.–Testvérek?–kérdezteTherese.–Egynővéremvan.Gondolom,rólaistudniakarszmindent.Elainea

neve, háromgyereke van, ésVirginiábanél.Nem tudom, kedvelnéd-e.Unalmasnaktartanád.

Igen.Thereseanővért,mintCarolárnyékátképzelteel,Carolösszesvonásainakgyengébbéshígabbváltozatával.

Késő délután megálltak egy út menti vendéglőnél, amelynekablakábanegyminiatűrhollandfalupompázott.Thereseamellette lévőkorlátratámaszkodott,úgyvetteszemügyre.Voltegypicikefolyó,amelyegycsapbóleredta faluegyikvégén.Oválisvonalbanáramlott tovább,és szélmalmot forgatott.Élő fűfoltokonhollandnépviseletbe öltözött kisfigurák álldogáltak. Therese a villanyvonatra gondolt a Frankenbergjátékosztályán, és a dühre, amely a vonatot hajtotta ovális pályáján,amelykörülbelülakkoravolt,mintezafolyó.

– Sosem beszéltem neked a villanyvonatról a Frankenbergben –jegyeztemeg.–Észrevetteda…

–…villanyvonatot?–szakítottafélbeCarol.

Therese mosolygott, de valami hirtelen összeszorította a szívét.Bonyolultabb volt, semhogy ki tudta volna fejezni, így a beszélgetés ittmegszakadt.

Carol mindkettejüknek levest rendelt. A kocsiban átfáztak éselgémberedtek.

–Nemtudom,hogy igazánélvezni fogod-eeztazutazást–mondtaCarol. – Úgy érzem, te jobban szereted a dolgok tükörképét látni.Mindenről különvéleményed van. Mint az a szélmalom. Számodragyakorlatilag olyan, mintha Hollandiában lenne. Azt sem tudom,kedvedrelesz-e,haigazihegyeketésigaziembereketfogszlátni.

Therese-t úgy lesújtotta ez a néhány mondat, mintha Carolhazugsággal vádolta volna. Carol nyilván úgy véli, hogy róla iskülönvéleménye van, s ezt zokon veszi. Igazi emberek? Hirtelen Mrs.Robichek jutott az eszébe. Azértmenekült el tőle,mertMrs. Robichekolyanförtelmesenrútvolt.

– Hogyan alkothatnál valaha is bármit, ha az összes élményedetmásodkézből szerzed? – kérdezte Carol. A hangja lágy és egyenletesvolt,mégiskönyörtelen.

CarolaztazérzéstkeltetteTherese-ben,hogyez ideigsemmitsemtett, hogymaga is semmi, akár egy füstfoszlány.Ezzel szembenCaroleddigemberilénymódjáraélt,férjhezment,gyereketszült.

Apultmögülazöregemberfeléjüktartott.Bicegett.Megálltmellettük,skarbafontaakezét.

–JártakmárHollandiában?–érdeklődöttszívélyesen.Carolválaszolt:– Nem, én nem.Gondolom,maga járt. Ön készítette azt a falut az

ablakban?Aférfibólintott:–Ötévembetelt.Therese az öreg csontos ujjaira pillantott, a vézna karokra, a

közvetlenülabőralattkanyargósötétlilaerekre.ŐjobbantudtaCarolnál,mennyimunkafekszikabbanakisfaluban,deegyetlenszótsemtudottkinyögni.

AzöregemberCarolhozbeszélt:– A szomszédban van ám finom kolbászmeg sonka, ha szereti az

igazipennsylvaniaiízeket.Magunkneveljükadisznót,magunkisvágjukésfüstöljük.

Bementek a fehérremeszelt kis boltba a vendéglőmellett. A füstöltsonka finom illata fából rakott tűz füstjének és fűszereknek a szagávalkeveredett.

–Vegyünkolyasmit,amitnemkellfőzni–pillantottbeleahűtőpultbaCarol.–Ebbőlkérek–mondtaafülvédőssapkátviselőfiatalembernek.

Therese-nek eszébe jutott, amikor ott állt a csemegeboltban Mrs.Robichekkel,akivékonyraszeleteltszalámitésmájastvásárolt.A falonlévőfelirataztállította,mindenhovászállítanak,ésTheresearragondolt,Mrs. Robichek biztosan örülne, ha küldene neki egyet a nagy, hálóbatekertszalámikból.Elképzelteazörömötazarcán,amintremegőkezévelkinyitja-acsomagot,ésmeglátjaaszalámit.Ámtegyen-eilyengesztust,töprengett, amelyet feltehetőleg szánalom vagy bűntudat, netán holmibennebujkálóperverzitásmotivál?Homlokátráncolta,úgyérezteminthacél és tömegvonzás nélkül hánykódna a tengeren, s minderről annyittudottcsupán,hogynembízhatasajátimpulzusaiban.

–Therese…Therese megfordult, és Carol szépsége úgy vágta mellbe, akár a

szamothrakéiszárnyasNikéé.Carolaztkérdezte,vegyenek-eegyegészsonkát.

Afiatalemberapultrahelyefteazösszescsomagot,éselvetteCaroltóla húszdollárost. Therese-nek eszébe jutott, ahogy Mrs. Robichekreszketőkézzeltetteapultraegyetlendollárjátmegegyhuszonötcentestazonazestén.

–Láttálmégvalamit?–kérdezteCarol.–Arragondoltam,küldhetnékvalakinekvalamit.Egyasszonynak,aki

azáruházbandolgozik.Szegény,ésegyszermeghívottvacsorára.Carolösszeszedteavisszajáróaprót.–Miféleasszony?–Valójábannemisakarokküldeninekisemmit.–Theresemostmár

inkábbindultvolna.Carolkomorannézettráacigarettafüstmögül.–Rajta.–Nemakarom.Menjünk,Carol.–Megintolyanvolt,mintazalidérces

álom,amikornemtudotteljönniMrs.Robichektől.– Küldj valamit – mondta Carol. – Csutd be az ajtót, és küldj neki

valamit.Theresebecsuktaazajtót,választottegyetahatdollárosszalámikból,

és írthozzáegykártyát: „EzPennsylvaniábólvaló.Remélem,elegendőlesznéhányvasárnapreggelre.Szeretettel:ThereseBelivet.”

Később, a kocsiban Carol kifaggatta Mrs. Robickekről, és Therese,mintmindig,most isszűkszavúanválaszolgatott,deönkéntelenülolyanőszinteséggel,amelykésőbbmindig lehangolta.Mrs.RobichekésazővilágaolyannyirakülönbözöttCarolétól,minthaegymásikállatfajróladottvolna leírást, holmi rút vadállatról, amelyik egymásik bolygónél.Carolnemkommentáltaatörténetet,csakegyrekérdezgetteTherese-tvezetésközben. Akkor sem tett megjegyzést, amikor már nem tudott mitkérdezni,ámazafeszült,elgondolkodóarckifejezése,amellyelTherese-thallgatta, akkor is megmaradt, amikor már másról kezdtek beszélni.Thereseazöklébenszorongattaahüvelykujját.Miérthagyja,hogyMrs.Robichekkísértse?MostpedigazegészetkitálaltaCarolnak,éssosemszívhatjavissza.

–Kérlek,többéneemlítsdőt,jó,Carol?Ígérdmeg!

15

Carolmezítláb,apró léptekkelmentasarokban lévőzuhanyfülkéhez,ahidegtől vacogva. Lábujjainak körmei vörösre voltak lakkozva, és kékpizsamájanagyvoltrá.

–Tetehetszróla,tenyitottadkiennyireazablakot–mondtaTherese.Carol behúzta a függönyt, és Therese hallotta, amint a zuhany

lezúdul.–Jaj,istenienforró!–kiáltottkiCarol.–Jobb,minttegnapeste.Luxus turistaház volt, vastag szőnyeggel, faburkolatú falakkal és

mindennelakényelemhez,acelofánbacsomagoltcipőtisztítókendőtőlatelevízióig.

Therese köntösben ült az ágyán, az autóstérképet nézte, kezévelmérve a távolságokat. Egy másfél arasznyi beosztás a térképennagyjábólegynapiautóútatjelentett,bárvalószínűlegennyitnemtudnakegyszerremegtenni.

–HolnapátvághatunkegészOhión–mondta.–Ohio.Afolyóiról,agumirólésbizonyosvasútvonalairólhíres.Balra

a híres Chillicothe felvonóhíd, ahol huszonnyolc huron egyszerlemészároltszáz…marhát.

Theresenevetett.–ÉsaholegyszerLewisésClarktáborozott–tettehozzáCarol.–Azt

hiszem,manadrágotveszek.Megnéznéd,hogyabbanabőröndbenvan-e? Ha nem, ki kell mennem a kocsihoz. Nem a világos, hanem atengerészkékgabardin.

ThereseodamentCarolnagybőröndjéhez,amelyazágylábánálállt.Tele volt pulóverekkel, fehérneművel és cipővel, de nadrág nem voltbenne.Azegyikösszehajtottpulóverbőlegynikkelezettcsőkandikáltki.Theresekivetteapulóvert.Nehézvolt.Széthajtotta,ésúgymegdöbbent,hogykishíjánelejtette.Egyfehérnyelűpisztolyvoltbenne.

–Nincs?–kérdezteCarol.–Nincs.–Theresevisszacsomagoltaapisztolyt,úgyhelyeztevissza,

ahogyantalálta.–Drágám,kinnfelejtettematörölközőt.Azthiszem,aszékenvan.

Therese megtalálta és odavitte. Amint a törölközőt Carol kinyújtottkezébe tette, a tekintete idegességében az arcról a mezítelen kebelresiklott, és amint elfordult, látta a meglepődést Carol tekintetében.Thereseszorosanbehunytaaszemét,éslassanazágyfeléindult,magaelőttlátvaCarolmeztelentestét.

Therese is lezuhanyozott,ésamikorkijött,Carolmajdnem felöltözveálltatükörelőtt.

–Mibaj?–kérdezte.–Semmi.Carol úgy fordult Therese felé, hogy közben fésülte a zuhanyozás

nedvességétől egy árnyalatnyival sötétebbnek látszóhaját.Száján frissrúzsvöröslött,kétajkaközöttcigaretta.

–Tudod-e,napontahányszorkelleztkérdeznemtőled?–mondta.–Nemgondolod,hogyeztapintatlanságtőled?

Thereseareggelinélmegkérdezte:–Miérthoztadaztapisztolyt,Carol?–Szóval ez zavar.Harge pisztolya, erről ismegfeledkezett. –Carol

higgadtanbeszélt.–Úgygondoltam,jobbelhozni,mintotthagyni.–Töltvevan?–Igen,töltvevan.Harge-nakengedélyevanrá,mertegyszerbetörtek

hozzánk.–Tudszbánnivele?CarolTherese-remosolygott:–NemvagyokAnnie,apuskásamazon.Tudokbánnivele.Úgylátom,

nyugtalanít…Nemállszándékombanhasználni.Theresetöbbetnembeszéltadologról.Ámnyugtalanította,ahányszor

csakeszébe jutott.Eszébe jutottakövetkezőeste is,amikoregyboyajárdára ejtette a bőröndöt. Nem tudta, vajon elsülhet-e a pisztoly egyilyenrázkódástól.

Ohióban készítettek néhány fotót, és mivel csak másnap reggelrevállaltákazelőhívást,egyhosszúestétéséjszakáttöltöttekegyDefiancenevűvároskában.Egészesteazutcákat rótták,kirakatokatnézegettek,csendes, kertvárosi utcákon sétáltak, ahol a nappalikból fény szűrődöttki,saházakolyankényelmesnekésbiztonságosnak tetszettek,akáramadárfészkek. Therese félt, hogyCarol elunja a céltalan kószálást, deCaroljavasolta,hogymenjenekmégegysaroknyivaltovább,felegészenadombtetőre, hogymegnézzék,mi van a túloldalon.Carolmagáról és

Harge-rólbeszélt.Theresemegkísérelteegyetlenszóbanösszefoglalni,miálltCarol ésHargeközé,deszintenyombanelvetettea szavakat–unalom,neheztelés,közöny.Carolmeséltegyalkalomról,amikoraférjeelvitteRindytegyhorgásztúrára,ésnapokignem jelentkezett.Ezvoltamegtorlás, amiértCarol nem volt hajlandó arra, hogy a szabadságukatHarge családjával töltsék a massachusettsi nyaralójukban. Aszembenálláskölcsönösvolt,ésazincidenseknemakezdetetjelezték.

Carol két fényképet betett a tárcájába, az egyiken Rindy voltlovaglónadrágbanéskeménykalapban.Ezaképatekercselejénvolt,amásik Therese-t ábrázolta a szájában cigarettával, amint a hajáthátrafújta a szél. Akadt egy előnytelen fotó is a kabátjába burkolózóCarolról,ésCarolaztmondta,elküldiAbbynek,amiértolyanrossz.

Chicagóba, a város szürke, burjánzó rendezetlenségébe, késődélután értek, egy húskereskedelmi vállalat nagy teherautójánaknyomában. Therese előrehajolt, majdnem a szélvédőig. Semmire sememlékezett a városból, ahol egykor az apjával járt. Carol Chicagótszemlátomást éppúgy ismerte, ahogyan Manhattant. MegmutattaTherese-nek a Loopot, a híres magasvasutat, s egy időre megálltak,hogynézzékavonatokatésadélutánfélhatoshazafelévalótülekedést.ANewYork-ifélhatostébolyazérteztisfelülmúlta.

AfőpostánTherese-tegylevelezőlapvártaDannie-től,Philtőlsemmi,Richardtól meg egy levél. Belepillantott a levélbe, és látta, hogyszeretettel kezdődik és végződik. Pontosan erre számított: Richardmegkapta Philtől a poste restante címet, és szeretetteljes levelet írt. Aleveletzsebretette,mielőttvisszamentCarolhoz.

–Vanvalami?–kérdezteCarol.–Csakegylevelezőlap.Dannie-től.Letetteavizsgáit.CarolaDrakeHotelhezhajtott.Apadozatfekete-fehérkockásvolt,az

előcsarnokban szökőkút csobogott, és Therese fenségesnek találta azegészet. A szobájukban Carol levette a kabátját, és ledobta magát afranciaágyra.

– Ismerek itt néhány embert – mondta álmosan. – Keressünk megvalakit?

Ámelaludt,mielőttdöntöttekvolna.Therese kinézett az ablakon a fényekkel szegélyezett tóra meg a

magas épületek szabálytalan, szokatlan sorára a még mindig szürkeéggelaháttérben.Azégboltolyanhomályosésegyhangúvolt,akáregy

Pissarro-festmény. Carol nem értékelné ezt a hasonlatot, gondolta. Azablakpárkányrakönyökölt,bámultaavárost,nézte,amintegytávoliautóreflektorai pontokká zsugorodnak, majd eltűnnek a fák mögött. Boldogvolt.

– Miért nem telefonálsz koktélért? – hallotta a háta mögül Carolhangját.

–Milyetszeretnél?–Temilyetszeretnél?–Martinit.Carolfüttyentett.–DuplaGibsont–szóltközbe,amikorTheresetelefonált.–Megegy

tányéraprószendvicset.KérhetszrögtönnégyMartinit.ThereseaddigolvastaelRichardlevelét,amígCarolzuhanyozott.Az

egészlevélszeretetteljesvolt.„Tenemhasonlítaszegyetlenmáslányrasem” – állt benne. Richard eddig várt, és ezután is várni fog, merttökéletesenbiztosabban,hogyboldogoklehetnekegyütt.Aztkérte,hogyTheresemindennapírjonneki,legalábbegylevelezőlapot.Leírta,hogyanolvasta el újra azt a három levelet, amelyet az előző nyáron kapottTherese-től, akkor, amikor a New York állambeli Kingstonbantartózkodott. A levélben rejlő szentimentalizmus egyáltaIán nem voltjellemző Richardra, ezért Therese először arra gondolt, hogyalakoskodik. A második reakciója az undor volt. Újra arra akövetkeztetésre jutott,hogya legrövidebbbefejezésaz,hanemír,nemmondRichardnaksemmit.

Megérkeztek a koktélok, és Therese inkább kifizette őket, semhogyaláírt volna. Sosem fizethetett ki egyetlen számlát sem, hacsak nemCarolhátamögött.

–Afeketekosztümödetveszedfel?–kérdezteTherese,amikorCarolbejött.

Carolcsodálkozvapillantottrá.– Túrjak le egészen a bőrönd fenekéig? – kérdezte, miközben a

bőröndhöz ment. – Ráncigáljam ki, keféljem le, gőzöljem ki belőle aráncokatfélórakedvéért?

–Azisfélóralesz,amígezeketmegisszuk.– A rábeszélő képességed ellenállhatatlan. – Carol bevitte a

kosztümötafürdőszobába,éskinyitottaakádcsapját.Eztakosztümötviselteaznap,amikorelőszörebédeltekegyütt.

– Tudod-e, hogy ez az első ital, amióta elhagytuk New Yorkot? –kérdezte Carol. – Persze hogy nem. Tudod-e, hogy miért nem ittam?Mertboldogvagyok.

–Gyönyörűvagy–mondtaTherese.Carol, miközben az öltözőasztalhoz ment, azzal a lekicsinylő

mosollyalpillantottrá,amelyetThereseimádott.Sárgaselyemsálatvetettlazán a nyakába, és fésülni kezdte a haját. A lámpa fénye keretbefoglalta az alakját, és Therese úgy érezte, mindez megtörtént már.Hirtelen eszébe jutott: a nő az ablakban, aki hosszú haját fésülte,emlékezett még a fal tégláira is, meg a ködös eső textúrájára azon areggelen.

– Mit szólnál egy kis parfümhöz? – kérdezte Carol Therese feléindulva az üveggel. Ujjaival megérintette Therese homlokát a hajatövénél,ott,aholazonanaponmegcsókolta.

–Egynőreemlékeztetsz,akitvalaholaLexingtonmellettláttammeg–mondtaTherese. –Nem is te, hanema fény.Éppen felfelé fésülte ahaját.–Elhallgatott,deCarolvárta,hogyfolytassa.Carolmindigvárt,deTheresesosemtudtapontosanaztmondani,amitCarolvártvolnatőle.

–Egyszerkorareggel,amikormunkábamentem,ésemlékszem,esnikezdett–ügyetlenkedetttovább.–Egyablakbanláttamőt.

Valóbannemtudtafolytatni,hogyottálltlegalábbhárom-négypercig,ésaztkívánta–olyan intenzitással,hogyazerő iskifutotta testéből–,hogybárcsakismernéaztanőt,bárcsakszívesfogadtatásratalálna,haodamenne a házhoz, és bekopogna az ajtón, bárcsak ezt tehetnéahelyett,hogyfolytatjaútjátmunkahelye,aPelicanPressfelé.

–Kicsiárvám–mondtaCarol.Theresemosolygott.AhogyanCarolmondtakiaszót,abbannemvolt

semmiszomorú,nemfájt.–Hogynézkiazanyád?–Feketehajavolt–mondtagyorsanTherese.– Egyáltalán nem hasonlított rám. – Therese mindig azon kapta

magát,hogymúltidőbenbeszélazanyjáról,minthaaznemélneebbenapercbenisvalaholConnecticutban.

–Komolyannemhiszed,hogyvalamikormajdújralátniakar?–Carolatükörelőttállt.

–Nemhiszem.–Ésédesapádcsaládja?Nemaztmondtad,hogyvoltegyfivére?

–Sosemtalálkoztamvele.Valamigeológusvolt,egyolajtársaságnáldolgozott.Nemtudom,holél.–Könnyebbvoltanagybácsirólbeszélnie,akivelsosemtalálkozott.

–Hogyhívjákmostanyádat?– Esther… Mrs. Nicolas Strully. – E név éppoly keveset jelentett

Therese-nek,mintbármelyiknévatelefonkönyvből.Carolrapillantott,ésegyszeribenbánta,hogymegmondtaanevet.Carol talánegynapon…Veszteséget, tehetetlenséget érzett. Végtére is olyan keveset tudottCarolról.

Carolrápillantott.–Sosemfogommegemlíteni–mondta–, többé.Haattólamásodik

italtólszomorúleszel,neiddmeg.Nemakarom,hogymaesteszomorúlégy.

A tóra nézett az étterem is, ahol vacsoráztak. Ünnepi vacsorátfogyasztottakpezsgővel,utánakonyakkal.Thereseéletébenelőszörvoltkissé ittas, valójában jóval részegebb, mint amilyennek Carol előttlátszaniakart.ALakeshoreDrive-rólegyéletreazaképalakultkibenne,hogy széles sugárút, két oldalán végig a washingtoni Fehér Házraemlékeztetőkúriákkal.EmlékezetébenmegmaradCarolhangja,amintittvagyottegy-egyolyanházrólbeszél,amelyikbenegykor járt,ésannaknyugtalanító tudata, hogy egy ideig ez volt Carol világa, ahogyanRapallo, Párizs és más, Therese által nem ismert helyek foglaltákkeretbemindazt,amitCaroltett.

Azon az estén Carol ott ült Therese ágya szélén és cigarettázott,mielőtt eloltották a lámpát. Therese álmosan figyelte őt az ágyából,próbálta megfejteni, mit jelenthet az a nyugtalan, meghökkent tekintet,amellyel a szoba egy-egy tárgyára meredt, mielőtt a pillantásatovábbugrott volna. Önmagára gondolt, netán Harge-ra vagy Rindyre?Carol másnap reggel hétre kért telefonébresztést, hogy felhívhassaRindyt, mielőtt iskolába megy. Therese visszaemlékezett atelefonbeszélgetésükre Defiance-ban. Rindy összekapott valamin egymásikkislánnyal,ésCarolnegyedóránátelemezteadolgot,spróbáltarábeszélni Rindyt, hogy ő tegye meg az első lépést, és kérjenbocsánatot. Therese még mindig érezte az ital hatását, a pezsgőbizsergését,amelyfájdalmasanközelvonzottaCarolhoz.Haegyszerűenmegkérné, gondolta, Carol megengedné, hogy ma éjjel egy ágyban

háljonvele.Ámtöbbrevágyottennél,megcsókolniCarolt,éreznikettejüktestét egymásmellett. Therese a két lányra gondolt, akiket a Palermobárbanlátott.Őkezttették,tudta,ésmégtöbbetis.VajonCarolhirtelenundorral ellökné őt akkor is, ha csupán a karjába szeretné zárni? Ésbármiféle szeretetet érez is most Carol iránta, abban a pillanatbaneltűnne? Carol rideg elutasításának látomása teljesen elvette Theresebátorságát. Aztán visszaszivárgott alázatos kérdés formájában: nemkérhetné-emegegyszerűen,hogyegyágybanalhassonvele?

–Carol,megengednéd,hogy…– Holnap elmegyünk az istállókhoz – mondta ebben a pillanatban

Carol, és Therese-ből kirobbant a nevetés. – Mi olyan fenemódmulatságos ebben? – kérdezte a cigarettáját elnyomva Carol, de ő ismosolygott.

–Egyszerűenaz.Rettenetesenmókás–mondtaTheresemégmindignevetve,kikacagvamagábólavágyakozástésazéjszakaszándékát.

–Apezsgőkacagóssátesz–mondtaCarol,éseloltottaalámpát.

Másnap késő délután odahagytákChicagót, ésRockford felé hajtottak.Carol azt mondta, talán várja ott egy levél Abbytől, de valószínűlegmégsem, mert Abby nem szeret levelet írni. Therese bement egysuszterhoz megvarratni a mokasszinját, és amikor visszatért, Carol aleveletolvastaakocsiban.

–Melyikútonmegyünkki?–Carolarcaboldogabbnaklátszott.–Ahúszason,nyugatfelé.Carolbekapcsoltaarádiót,ésaddigkeresgélt,amígzenéttalált.–Melyikvárosfelelnemegmaéjszakára,útbanMinneapolisfelé?– Dubuque – mondta a térképet nézve Therese. – Vagy Waterloo

eléggénagynaklátszik,dekétszázmérföldnyirevan.–Talánodaérünk.A20-asfőútonhaladtakFreeportésGalenafelé,amelyetatérképen

csillagjelölt,mintUlyssesS.Grantotthonát.–MitírAbby?–Semmikülönöset.Csaknagyonkedveslevél.Carolkevesetbeszéltakocsiban,sőtmégakávézóbanis,amelynél

megálltak. Odament a wurlitzerhez, és lassan dobálta befelé azötcenteseket.

–Ugyeszeretnéd,haAbbyisvelünktartana?–kérdezteTherese.

–Nem–mondtaCarol.–Egészenmásvagy,amiótaleveletkaptáltőle.CarolTherese-renézettazasztalfölött.–Drágám,csupánegycsacska levél.El isolvashatod,haakarod.–

Carolatáskájáértnyúlt,denemvetteelőalevelet.AzestefolyamánThereseelaludtakocsiban,ésavárosarcábasütő

fényei ébresztették fel. Carol mindkét karját fáradtan pihentette akormányon.Piroslámpánálálltak.

–Ittmaradunkéjszakára–mondta.Theresemégálomittasanbóklászottaszállodaelőcsarnokában.Lifttel

mentekfel,ésintenzívenéreztemagamellettCarolt,minthaolyanálmotálmodna, amelynekazegyetlen tárgyaésegyetlen szereplőjeCarol.Aszobában a bőröndjét feltette egy székre, kinyitotta, s úgy hagyta. Azíróasztal mellett állva nézte Carolt. Az érzelmei, amelyeket mintha azelmúlt órákra vagy napokra felfüggesztett volna, most elárasztották őt,ahogy nézte Carolt, amint az kinyitja a bőröndjét, és ahogy mindig,előszörabőrneszesszerétveszikiapiperecikkekkel,ésazágyradobja.Nézte Carol kezét, a hajtincset, amely a feje köré kötött sálra hullt, afoltocskát, amelyik pár napja keletkezett a mokasszinja orrán, ahogylehorzsoltaazt.

–Mitállszott?–kérdezteCarol.–Bújjágyba,álomszuszék.–Carol,szeretlek.Carol felegyenesedett. Therese fürkésző, álmos szemmel nézett rá.

Aztán Carol kivette a pizsamáját a bőröndből, és lecsukta a bőröndtetejét. Odament Therese-hez, és két kezét a vállára tette. Keményenmegmarkolta a vállát, mintha ígéretet akarna kicsikarni belőle, vagypróbára kívánná tenni, hogy lássa, igaz-e, amit mondott. Aztán úgycsókoltaszájonTherese-t,minthamárezerszercsókolóztakvolna.

–Nemtudod,hogyénisszeretlek?–mondta.Carol bevitte a fürdőszobába a pizsamáját, és állt egy percig, a

mosdókagylótnézve.Utánaígyszólt:–Kiugrom,derögtönjövök.Thereseazasztalnálvárt,amígCaroltávolvolt.Nagyonlassanteltaz

idő,vagyegyáltalánnem,mirevégrenyíltazajtó,ésCarolújrabelépett.Egy papírzacskót tett az asztalra, s Therese tudta, csak azértment el,hogy egy doboz tejet hozzon, ahogyan Carol vagy ő maga is tettegyakranéjszakánként.

–Veledalhatok?–kérdezteTherese.–Láttadazágyat?Franciaágy volt. Pizsamában ültek, itták a tejet, ésmegfeleztek egy

narancsot, amelynek elfogyasztásához Carol túlságosan álmos volt.AztánTheresea földre tettea tejesdobozt,ésnézteamáralvóCarolt,aki ahasán feküdt, egyik karjával a feje fölött, ahogyanmindigelaludt.Eloltotta a lámpát. Carol Therese tarkója alá csúsztatta a karját, és atestük teljes hosszában összeért, úgy illeszkedett egymáshoz, minthavalamielőreígyrendeztevolnael.AboldogságúgyáradtszétTherese-ben, mint valami zöldellő szőlőtőke kinyújtott finom indái. Úgy érezte,mindenütt virágba borul a húsa. Halovány fehér virág látomása jelentmeg előtte, vibrálva, mintha sötétben vagy vízen át látná. Vajon miértbeszélnekmennyországrólazemberek?–tűnődött.

–Aludj–mondtaCarol.Therese remélte, hogy nem fog. De amikor érezte Carol kezét

mozdulni a vállán, tudta, hogy aludt. Immár hajnal volt. Carol ujjai ahajába markoltak, Carol szájon csókolta, és Therese-ben ismét úgylángoltfelagyönyör,minthacsakannakapillanatnakafolytatásalenne,amikor Carol tegnap este a tarkója alá csúsztatta a kezét. Szeretlek,akarta mondani ismét, ám a szavakat kitörölte a borzongató ésbizsergetőgyönyör,amelyhullámokbanterjedtCarolajkárólanyakára,avállára, s amely hirtelen végigfutott a testén. Szorosan ölelte Carolt,kizárólagőtérzékelte,éssemmimást.Carolkezét,amelyvégigkúszottabordáin,Carolhaját,amelyfedetlenkeblétcirógatta.Azutánúgyérezte,minthaatesteeltűnne,egyretágulókörökben,amelyekegyremesszebbésmesszebb futottakszét, távolabb,semhogyagondolatkövetni tudtavolna. Eközben ezernyi emlék és pillanat, szavak, az első drágám,amikor másodszor találkozott Carollal az áruházban, Carol arcának,hangjának ezernyi emléke, düh és kacagás pillanatai villantak felagyában,akárazüstököscsóvája.Ésmostahalványkéktávolságéstér,azegyre táguló tér,amelybenegyszeribenúgy repült,mintegyhosszúnyílvessző. A nyílvessző könnyedén szelt át valami hihetetlenül szélesszakadékot, egyre feljebb és feljebb szárnyalt a térben, és nem akartmegállni. Therese ekkor jött rá, hogy még mindig öleli Carolt, hogyerősen reszket, hogy ő maga a nyílvessző. A szeme előtt látta Carolvilágoshaját,ésCarolfejemostegészenközelvoltazövéhez.Ésnemkellett megkérdeznie, helyes-e ez, nem volt szüksége senki

jóváhagyására, mert nem is lehetett volna helyesebb és tökéletesebb.MégszorosabbanöleltemagáhozCarolt,ésaszájátamagamosolygóajkánérezte.Mozdulatlanulfeküdt,ésnézteCarolt,azövétőlalignéhánycentiméternyire lévő arcát, szürke szemét, amelyet sosem látottnyugodtabbnak – mintha megőrzött volna valamit a térből, amelybőlTherese csak az imént bukkant elő. Különösnek tetszett, hogy ezmégmindig Carol arca, a szeplőkkel, az ívelt szőke szemöldökkel, amelyetismert, a száj, amely most éppoly nyugodt, mint a szem, mintha mársokszorláttavolnaígykorábban.

–Angyalom–mondtaCarol.–Akialászálltazégből.Therese felnézett a szoba sarkaira, amelyek most világosabbnak

tűntek, a domborodó hasú szekreterre a pajzs alakú fogantyúkkal, aferdeszögbenálló,keretnélküli tükörre,azablakokonegyenesen lógó,zöldmintás függönyökremeg a két szürke épületnek az ablakpárkányfölött éppen csak látszó csúcsára. Ennek a szobának minden egyesrészletéreörökkéemlékeznifog.

–Melyikvárosez?–kérdezte.Carolnevetett:–Ez?Waterloo.–Cigarettáértnyúlt.–Nemrémes?Therese mosolyogva könyökölt fel. Carol cigarettát dugott az ajkai

közé.–MindenállambanakadnéhányWaterloo–mondtaTherese.

16

Therese lementújságotvenni,amígCarolöltözködött.Belépetta liftbe,éspontosanaközepénmegpördült.Furánéreztemagát,minthamindenmegváltozott volna, és a távolságok nem ugyanazok lennének, azegyensúly sem ugyanaz. Átvágott az előcsarnokon a sarokban lévőújságárushoz.

–KérekegyCourier-t.megegyTribune-t–mondta,elvévealapokat,és a szavakat kimondania éppoly különös volt, mint azoknak azújságoknakaneve,amelyeketvásárolt.

–Nyolccent–mondtaazújságos.Therese lenézettazaprópénzre,amelyetvisszakapott,ésmegállapította,hogymégmindigugyanannyia

különbségnyolccentésnegyeddollárközött.Keresztülvágott az előcsarnokon, s a kirakaton át benézett a

borbélyüzletbe, ahol néhány férfit borotváltak. Egy fekete férfi cipőtpucolt.Magas férfi haladt el Theresemellett szájában szivarral, széleskarimájú kalapban, westerncsizmában. Erre a hallra is emlékezni fogmindörökké,azemberekre,a régies fadíszítésrea recepcióspultalján,akárcsakarraasötétfelöltösférfira,akirápillantottazújságjafölött,majda székbesüppedve továbbolvasott a fekete-csontszínűmárványoszlopmellett.

AmikorTheresekinyitottaaszobaajtaját,Carollátványalándzsakénthatoltátrajta.Kezétakilincsentartvaálltegypercig.

Carolafürdőszobábólnézettrá,afésűmegálltakezébenafejefölött,stetőtőltalpigvégigmérte.

–Nyilvánosannecsináldezt–mondta.Therese az ágyra dobta az újságokat, és odament Carolhoz. Carol

hirtelenátölelte.Úgyálltakott,egymástölelve,minthasosemakarnánakszétválni. Therese reszketett, a szeme könnybe lábadt. Nehéz voltszavakattalálniCarolölelésébezártan,acsóknálisközelebb.

–Miértvártálilyensokáig?–kérdezteTherese.–Mert…azthittem,nemleszmásodikalkalom,hogynemakarom.De

eznemigaz.Therese Abbyre gondolt, és ezáltal mintha keserűség vékonyka

sugaravetődöttvolnakettejükközé.Carolelengedteőt.– És még valamit eszembe juttatott a közelséged, ismerve téged,

tudtam, milyen könnyű lesz. Sajnálom. Nem volt tisztességes veledszemben.

Thereseösszeszorítottaaszáját.Nézte,amintCarollassantávolodiktőleaszobában,nézte,ahogynövekszikatávolság,ésvisszaemlékezettaz első alkalomra, amikor az áruházban látta Carolt ilyen lassantávolodni – akkor azt hitte, örökre. Carol Abbyt is szerette egykor, ésezértszemrehányásttettmagának.Ahogyanegyszerazért isharagudnifogmagára,amiértmostőt szereti, tűnődöttTherese.Megértette,hogydecember és január hetei miért álltak dühből és határozatlanságból,dorgálássalváltakozókényeztetésből.Deimmáraztismegértette,hogybármitmondott isCarol szavakkal,mostmár nincsenek korlátok, nincshatározatlanság. Ez után a reggel után Abby sincs, bármi történt isközöttükkorábban.

–Nemigaz?–kérdezteCarol.–Annyiraboldoggátettél,amiótacsakismerlek–mondtaTherese.–Nemhinném,hogyképesvagymegítélni.–Mareggelmegtudomítélni.Carolnemfelelt.CsakazajtózárjánakkattanásafeleltTherese-nek.

Carol bezárta az ajtót, maguk voltak. Therese odasietett hozzá,egyenesenakarjába.

–Szeretlek–mondta,csakhogyhalljaaszót.–Szeretlek,szeretlek.ÁmCarolszemlátomástszinteegyáltalánnem figyelt ráaznap.Még

több nyegleség volt ferdén tartott cigarettájában, abban, ahogyaneltolatottakocsivalajárdamellől,nemegészentréfábólkáromkodva.

– Vigyen el az ördög, ha egy vasat is bedobok egy olyanparkolóórába, amely a préri szélén áll – mondta Carol. Ám amikorThereseelkaptaapillantását,ahogyanőránézett,Carolszemenevetett.Carol ugratta Therese-t, a vállára támaszkodott, amikor egycigarettaautomata előtt álltak, a lábát fogdosta asztalok alatt. Thereseettől egyszerre érezte magát erőtlennek és feszültnek. Azokra azemberekre gondolt, akik kézen fogva ülnek a moziban – miért netehetnének így ők is Carollal? Ésmégis, amikor egyszerűenmegfogtaCarol karját, miközben édességet választottak egy boltban, Carol aztmormolta:

–Necsináld.AminneapolisiédességboltbólThereseküldöttegydobozdesszertet

Mrs. Robicheknek és egyet Kellyéknek is. Richard édesanyjának egyhatalmas–farekeszekkeltagolt,kétszintes–dobozzalküldött,éstudta,hogyMrs.Semcokésőbbvarródoboznakfogjaazthasználni.

–CsináltadeztAbbyvelis?–kérdezteThereseváratlanulaznapesteakocsiban.

Carolszemenyombanelértetteéspislogott.–Micsodakérdés!–mondta.–Persze.Persze.Theresejóltudta.–Ésmost…?–Therese…– Nagyon is ugyanolyan volt, mint velem? – kérdezte mereven

Therese.Carolmosolyogvafelelt:–Nem,drágám.

–Nemgondolod,hogyélvezetesebb,mintférfiakkalszeretkezni?Carolgunyorosmosollyalmondta:–Nemfeltétlenül.Attólfügg.KitismertélRichardonkívül?–Senkit.–Nemgondolod,hogyjobbvolnakipróbálnimásokatis?Therese szóhoz sem jutott, depróbált lezsernek látszani, ujjaival az

ölébentartottkönyvöndobolt.–Úgyértem,majdegyszer,drágám.Mégsok-sokévállelőtted.Therese nem szólt semmit. El sem tudta képzelni, hogy valaha is

elhagyja Carolt. Kezdettől fogva megfordult a fejében egy másikrettenetes kérdés is, fájdalmasan makacsul kalapált az agyában,válaszravárva:vajonCarolelakarja-emajdhagyniőt?

– Úgy értem, annyiramegszokás dolga, hogy kivel hál az ember –folytattaCarol.–Tepedigtúlságosanfiatalvagyahhoz,hogyéletreszólódöntésekethozz.Vagyhogyamegszokásrabjalégy.

– Megszokás lennél csupán? – kérdezte Therese mosolyogva, dekihallotta a hangjából a neheztelést. – Úgy érted, mindez nem többannál?

–Éppenmostkellilyenmelankolikusnaklenned?– Nem vagyokmelankolikus – tiltakozott Therese, de ismét vékony

jégen járt, elbizonytalanodott. Vagy csak arról lenne szó, hogy mindigkicsiveltöbbrevágyott,mintamennyijevolt,legyenbármennyije?

Ösztönösenkimondta:–Abbyisszeret,igaz?Carolkicsitmeghökkent,ésletetteavilláját.–Abbygyakorlatilagegészéletébenszeretett…éppenúgy,mintte.ThereseCarolrameredt.– Egyszer majd mesélek róla. Ami történt, elmúlt. Sok-sok hónapja

már–mondtaolyanhalkan,hogyTheresealighallotta.–Csakhónapokkalezelőtttörtént?–Igen.–Monddelmost.–Eznemamegfelelőidőéshely.–Sosincsmegfelelőidő–mondtaTherese.–Nemtemondtad,hogy

sosemvoltmegfelelőidő?–Eztmondtamvolna?Miről?Egypercigegyiküksemszólaltmeg,mertegyújabbszélrohamtólaz

esőmilliónyigolyókéntdoboltatetőnmegaszélvédőn,ésnemhallottaksemmi mást. Nem dörgött, mintha a mennydörgés valahol ott fennszerényen tartózkodott volna attól, hogy versenyre keljen az esőnekezzel a másik istenével. Az út szélén várakoztak egy domb tövében,amelynemalegalkalmasabbmenedéketnyújtotta.

– A közepét elmesélhetem – mondta Carol mert az mókás… ésironikus.Amúlt télentörtént,amikoraközösbútorboltunkvolt.Mégsemkezdhetem anélkül, hogy elmondjam neked az elejét – az pedig agyerekkorunkhoz kötődik. A családjaink egymás közelében laktak NewJerseyben, így aztán a szünidőkben gyakran találkoztunk. Abbynekmindig tetszettem kicsit, gondolom, már akkor is, amikor hat-nyolcévesek voltunk. Később, úgy tizennégy éves korában, amikor távolabbjártiskolába,írtnekempárlevelet.Addigramárhallottamolyanlányokról,akik jobbanszeretika lányokat.Deakönyvekazt írják,hogy tizennégyéves kor után el is múlnak az efféle érzések. – A mondatai közöttszünetettartott,minthaegyesmondatokatkihagyottvolnaközülük.

–Együttjártatokiskolába?–kérdezteTherese.–Soha.Azapámmásikiskolábaíratottbe,egymásikvárosba.Abby

megtizenhatéveskorábanEurópábautazott,ésénnemvoltamotthon,amikorhazatért.Egyszer láttamőtegypartin,akkoriban,amikor férjhezmentem. Akkortájt már egészen másként festett, nem volt olyan fiús.AztánHargeésénegymásikvárosbanéltünk,éstöbbénemláttamőt–valójában évekig. Jóval azután találkoztunk újra, hogy Rindymegszületett. Néha-néha felkereste azt a lovaglóistállót, ahová Hargemegénjártunk.Olykoregyüttlovagoltunkhármasban.KésőbbAbbymegén teniszezni kezdtünkszombatdélutánonként,amikorHargegolfozott.Mindig jól mulattunk, s Abby korábbi rajongása eszembe sem jutott –mindketten jóval idősebbekvoltunk,ésannyiminden történt időközben.Azüzletnyitásazénötletemvolt,mertkevesebbetakartamHarge-dzsallenni. Arra gondoltam, hogy ez majd segít azon, hogy ráuntunkegymásra. Így megkérdeztem Abbyt, van-e kedve társulni, ésmegnyitottuk a bútorboltot. Néhány hét utánmeglepetten tapasztaltam,hogy vonzalmat érzek iránta – folytatta Carol változatlanul nyugodthangon.–Nemértettem,éskicsitmegijedtem,mertemlékeztemAbby-rekorábbról. Rájöttem, hogy ő ugyanígy érezhetett, vagy mindketten ígyérezhettünk. Ezért igyekeztem nem kimutatni a vonzalmamat, és azthiszem,sikerrel.AmúlttélenazonbanelérkezettegyéjszakaAbbyéknél

–ésittjönvégreamókásrész.Azutakathólepteazonazéjszakán,ésAbby édesanyja ragaszkodott hozzá, hogy aludjunk kettesben Abbyszobájában. Egyszerűen azért, mert a vendégszobában nem voltfelhúzvaazágynemű,ésnagyonkésővoltmár.Mindkettentiltakoztunk,és Abby felajánlotta, hogy felhúzza az ágyneműt, de az édesanyjamakacskodott.–Carolkisséelmosolyodott,ésTherese-repillantott,ámThereseérezte,hogynemislátjaőt.–ÍgyhátAbbyvelmaradtam.Biztosvagyokabban,hogyhanincsazazéjszaka,nem történt volnasemmi.HanincsAbbyédesanyja,ezbenneazironikus,mertősemmitsemtuda dologról… Ám megtörtént, és én igencsak úgy éreztem magam,ahogyan–feltételezem–te,éppúgyörültem.–AvégeszintekiszakadtCarolból,bárahangjamégmindigkiegyensúlyozottvolt,ésvalahogyanhiányzottbelőlebármiféleérzelem.

Therese csak bámult rá, nem tudta, vajon féltékenység, sokk vagydühaz,amiegyszeribenösz-szekuszálmindent.

–Ésazután?–kérdezte.–Azutántudtam,hogyszerelmesvagyokAbbybe.Nemtudom,miért

nehívhatnámszerelemnek,azösszesismertetőjelemegvolt.Decsakkéthónapig tartott,mint valami betegség, amely jön,majdelmúlik. –Carolmás hangon folytatta: – Drágám, semmi köze hozzád, és már vége.Tudtam,hogytudniakarod,ámkorábbannemláttamsemmiokát,hogyelmondjam.Annyiranemfontos.

–Dehaugyanúgyéreztéliránta…– Két hónapig? – kérdezte Carol. – Amikor az embernek férje és

gyerekevan,tudod,kicsitmás.Carol úgy értette, más, mint Therese esetében, mert neki nincs

semmifélefelelőssége.–Valóban?Csakelkezded,majdbefejezed?–Hanincsmáslehetőség–felelteCarol.Az eső kissé csendesedett, de csak annyira, hogy Therese immár

esőneklátta,nemáthatolhatatlanezüstlemeznek.–Nemhiszem.–Alighavagyolyanállapotban,hogymegbeszéljük.–Miértvagyilyencinikus?–Cinikus?Azvolnék?Therese nem volt annyira biztos a dolgában, hogy felelhetett volna.

Mit jelent szeretni valakit,mi is a szerelempontosan, ésmiért ér vagy

nem ér véget? Ezek voltak a valódi kérdések, és ki tudott volnaválaszolnirájuk?

– Tisztul – állapította meg Carol. – Mi volna, ha keresnénk valaholnémijókonyakot?Vagyezalkoholmentesállam?

Továbbhajtottak a következő városig, és a legnagyobb szállodábantaláltak egy elhagyatott bárt. A konyak finom volt, ezért még kettőtrendeltek.

– Francia konyak – mondta Carol. – Egyszer elmegyünk majdFranciaországba.

Thereseazujjaiközött forgattaazöblöspoharat.Abárvégébenóraketyegett. A távolban vonat fütyült. És Carol a torkát köszörülte.Hétköznapi neszek, ám a pillanat nem volt hétköznapi. A Waterlooireggel óta egyetlen pillanat sem volt hétköznapi. Therese nézte aragyogó barna fényt a konyakospohárban, és egyszeriben nem voltsemmi kétsége afelől, hogy ő meg Carol el fognak utazniFranciaországba. Aztán a pohárban látható csillogó barna napbólelőbukkantHargearca,aszája,azorra,aszeme.

–HargetudAbbyről,igaz?–kérdezteTherese.– Igen.Néhányhónapja érdeklődött valamiről vele kapcsolatban, és

énelmondtamnekiateljesigazságotazelejétőlavégéig.– Elmondtad… – Therese Richardra gondolt, elképzelte, hogyan

reagálnaő.–Ezértváltok?–Nem.Semmi közea váláshoz.Ezamásik ironikus vonás– hogy

akkormondtamelHarge-nak,amikormárvégetért.Elhibázottkísérletabecsületességre akkor, amikor már nem volt mit megmentenünk. Márválásról beszéltünk. Kérlek, ne emlékeztess a tévedéseimre! – Carolelkomorodott.

–Hargebizonyáraféltékenyvolt.– Igen. Mert bárhogyan próbáltam is megmagyarázni, azt hiszem,

Hargeúgyérezhette,hogyAbbyegyideigfontosabbvoltnekem,mintőbármikor is.Hargeszámárabizonyáraazvolt a legzavaróbb,hogyvoltegy pont, amikor még Rindyt is kész lettem volna elhagyni, hogyelmenjekAbbyvel.Nemtudom,végülismitörtént,hogynemtettemmeg.

–MagaddalvittedvolnaRindyt?– Nem tudom. Azt tudom, hogy Rindy létezése akadályozott meg

abban,hogyakkorelhagyjamHarge-ot.–Bánod?

Carollassanmegráztaafejét:–Nem.Nemlettvolnatartós.Nemislett,éstalánelőretudtam,hogy

nemleszaz.Akudarcbafulladtházasságommiatttúlságosanféltem,éstúlságosangyengevoltam…–Elhallgatott.

–Mostisfélsz?Carolhallgatott.–Carol…–Nemfélek–mondtaeltökéltenCarol,ésfelemelteafejét.Therese a profilját nézte a félhomályban. Mi lesz most Rindyvel,

akarta kérdezni, mi fog történni? Ám tisztában volt azzal, hogy Carolnemsokára türelmetlenné válik, odabök valami hányaveti választ, vagyegyáltalánnem felel.Majdmáskor,gondolta,nemmost.Tönkretehetnemindent,még Carol testének szilárdságát ismagamellett. Márpedig avilágonazegyetlenszilárddolognakCaroltesténekívelátszott,afeketepulóver alatt. Therese végighúzta a hüvelykujját Carol oldalán, ahónaljátóladerekáig.

–Emlékszem,Harge-otkülönösenbosszantottaazazutazás,amelyetConnecticutba tettünk Abbyvel. Felutaztunk, hogy vásároljunk néhánydolgot az üzletünkbe.Csak kétnapos út volt, deHarge aztmondta: „Ahátammögött.Muszájvoltmegszöknöd?”–Caroleztkeserűenmondta.Ahangjábantöbbvoltazönvád,mintHargeutánzása.

–Mostanábanisszokottmégbeszélniróla?–Nem.Mirőllehetnemégbeszélni?Mirelehetnékbüszke?–Vanmiértszégyenkezni?– Igen. Te is tudod, nem igaz? – kérdezte kiegyensúlyozott, tiszta

hangjánCarol.–Avilágszemébenvisszataszító.Therese-neknemcsaltmosolytazarcáraaz,ahogyanmondta.–Tenemígygondolod.–Deazolyanok,mintHargecsaládja,igen.–Őknemazegészvilág.–Éppenelegendők.Ésazembernekavilágbankellélnie.Úgyértem,

nekedis–ésmostnemarrólvanszó,hogykitakarszmajdszeretni.Therese-re nézett, és Therese végre mosolyt látott kinyílni a

szemében,amelymagávalragadtaCarolt.– Kötelezettségekről beszélek a világban, amelyben mások élnek,

amely esetleg nem a tiéd. Most éppen nem az, és ezért voltam NewYorkban az a személy, akit nem kellett volna megismerned – mert

elkényeztetlekésnemhagylakfelnőni.–Akkormiértnemhagyodabba?–Megpróbálom.Azabaj,hogyszeretlekkényeztetni.–Tepontosanazaszemélyvagy,akitmegkellettismernem–mondta

Therese.–Valóban?AzutcánThereseígyszólt:–UgyeHarge-naknemtetszene,hogyegyüttutazunk?–Nemfogjamegtudni.–MégmindigWashingtonbaakarszmenni?–Feltétlenül,havanráidőd.Távolmaradhatszegészfebruárban?Theresebólintott:– Hacsak nem kapok hírt Salt Lake Cityben. AztmondtamPhilnek,

oda írjon. Elég kevés az esélye. – Phil valószínűleg nem is fog írni,gondolta. De ha a legkisebb remény is adódik NewYorkbanmunkára,visszamegy.–TovábbutazolakkorWashingtonbanélkülem?

CarolTherese-repillantott.–Őszinténszólva,nem–feleltekismosollyal.Amikorestevisszatértekaszállodába,aszobájukolyannyira túl volt

fűtve, hogy egy időre ablakot kellett nyitniuk. Carol az ablakpárkányrakönyökölt, s Therese legnagyobb mulatságára szitkozódott, ésszalamandránaknevezteőt,amiértőbírtaaforróságot.Aztánváratlanulmegkérdezte:

–MirőlírtRichardtegnap?Therese nem is sejtette, hogy Carol tud a legutóbbi levélről. Arról,

amelyet a chicagói levél ígérete szerint Richard Minneapolisba ésSeattle-beszándékozottküldeni.

–Semmikülönösről–mondtaTherese.–Csakegyegyoldalaslevél.Még mindig azt szeretné, hogy írjak neki. Én pedig nem akarok. –Eldobtaalevelet,deemlékezettrá:

Nincs hírem felőled, és kezdem felfogni, micsoda hihetetlen halmazavagy az ellentmondásoknak. Érzékeny vagy,mégis annyira érzéketlen,fantáziadús, mégis annyira fantáziátlan… Értesíts, ha szeszélyesbarátnőd szorult helyzetben hagyna, és utánad megyek. Ez nem lesztartós, Terry. Tudok egyet, s mást ezekről a dolgokról. TalálkoztamDannie-vel, aki érdeklődött, mit hallottam rólad, mit csinálsz. Hogy

tetszene,haelmondanámneki?Ateérdekedbennemmondtamsemmit,mert szerintem egyszer még pironkodni fogsz. Bevallom, még mindigszeretlek. Utánad megyek – és megmutatom neked, milyen Amerikavalójában–,haveszedafáradságot,hogyírjnekem,éshaerrekérsz…

A levél sértő volt Carolra nézve, ezért Therese összetépte. Ült azágyon, karjával átfogta a térdét, s a csuklóját markolta ruhája ujjában.Carol túlzásbavitteaszellőztetést, a szobakihűlt.Aminnesotai szelekvettékbirtokukbaaszobát,belekaptakCarolcigarettájának füstjébe,éssemmivé foszlattákazt.Theresenézte,amintCarolhiggadtanmossaafogátamosdónál.

–Komolyanúgygondolod,hogynemírszneki?Ígydöntöttél?–kérdezteCarol.

–Igen.Nézte, ahogyan Carol kirázza a fogkeféjéből a vizet, és elfordul a

mosdótól, törölközővel szárítgatva az arcát. Richarddal kapcsolatbansemmisemvoltszámáraannyirafontos,mintezalátvány.

–Nebeszéljünkrólatöbbet–mondtaCarol.ÉsTherese tudta, hogyCarol nemhozza szóba többé. Tudta, hogy

Carol eddig a percig igyekezett őt Richard felé terelgetni. Most úgytetszett, mintha minden azért a percért lett volna, hogy Carolmegforduljonéselinduljonfelé.Thereseszíveóriásitdobbant.

Továbbraisnyugatnaktartottak,átSleepyEye-on,TracynésPipestone-on, időnként találomra választva valamelyik kerülő utat. A Nyugat úgybomlottki,mintvalamivarázsszőnyeg,atanyaház,csűréssilószorosanegymás mellett álló takaros egységeivel pettyezve, amelyeket már félórával azelőtt lehetett látni, mielőtt egy vonalba értek volna velük.Egyszermegálltak egy tanyaépületnélmegkérdezni, eladnának-e nekikannyibenzint,hogyeljussanakakövetkezőbenzinkútig.Aháznak frisssajtszaga volt. Lépteik üresen ésmagányosan kongtak a padló tömör,barnadeszkáin,ésThereseahazafisághevesrohamávalaztgondolta:ezAmerika.Afalonegykakasképefüggött,színestextíliafoltokbólfeketeháttérrevarrva,olyanszép,hogymúzeumbanismegálltavolnaahelyét.Agazdafigyelmeztetteőket,hogyazegyenesennyugatratartóútjeges,ezértmásikutatválasztottak,délfelé.

Aznap este egy Sioux Falls nevű városkában vándorcirkuszra

bukkantak, amelynek sátrát a vasúti sínpár mellett verték fel. Aközreműködők nem voltak valami jók. Therese és Carol néhánynarancsos ládán ült az első sorban. Az egyik akrobata előadás utánbehívta őket a szereplők sátrába. Mindenképpen Carolnak akart adnitucatnyicirkusziplakátot,mertCarolmegcsodáltaazokat.Carolelküldöttnéhányat Abbynek, néhányat Rindynek, s Rindynek küldött egy zöldkaméleont is kartondobozban.Olyan este volt, amelyről Therese tudta,hogy sosem felejti el, és ellentétben a legtöbb ilyen estével, ezt márakkor felejthetetlenként véste emlékezetébe, amikormég tartott.Részevolt ebben annak a zacskó pattogatott kukoricának, amelyet együttmajszoltak,acirkusznakis,megacsóknakis,amelyetCarolvalamifülkemögött adott neki a sátorban. Hozzájárult ehhez az érzéshez Carolkülönleges kisugárzása is – bár Carol készpénznek vette, hogykellemesen töltik együtt az időt –, amely minden jel szerint hatott akörnyezetükre,ésaz is, hogyminden tökéletesenment, csalódásokészökkenőknélkül,pontosanúgy,ahogyanóhajtották.

Therese lehajtott fejjel, a gondolataiba merülve ballagott el acirkuszból.

–Nemtudom,kedvemlesz-evalahaisalkotnimégvalamit–mondta.–Miütöttbeléd?–Úgyértem…mimásratörekedtemmindigis,hanemerre?Boldog

vagyok.Carol megfogta Therese karját, ésmegszorította, hüvelykujját olyan

erősen belevájva, hogy Therese felkiáltott. Carol felnézett az útjelzőtáblára,ésaztmondta:

–ÖtösésNebraska.Azthiszem,erremegyünk.–Milesz,havisszatérünkNewYorkba?Ugyenemfolytatódhatígy?–Deigen–felelteCarol.–Amígrámnemunsz.Theresenevetett.Hallotta,ahogyCarolsáljánakvégelágyancsattan

aszélben.–Talánnemfogunkegyüttélni,deugyanilyenmaradakapcsolatunk.Therese tudta, hogy nem élhetnek hármasban Rindyvel.

Haszontalanság lett volnaerről álmodozni.De többmintelegendővolt,hogyCarolszóbanmegígérte,mindenugyanígymaradköztük.

Nemmessze Nebraska ésWyoming határátólmegálltak vacsorázniegynagyvendéglőnél,amelyúgy festett,mintvalamiörökzölderdőbenállóvigvam.Ahatalmasterembenszintecsakőktartózkodtak.Akandalló

közelében foglaltak helyet. Szétterítették a térképet, és elhatározták,hogyegyenesenSaltLakeCitybemennek.Lehet,hogyott töltenekpárnapot,mondtaCarol,mertérdekeshely,ésőbelefáradtavezetésbe.

–Lusk2–olvastaleatérképrőlTherese.–Milyenszexihangzásúnév.Carolhátravetetteafejétésnevetett:–Holvan?–Útbaesik.Carolfelvetteborospoharát,ésaztmondta:–ChâteauNeuf-du-PapeNebraskában.Mireiszunk?–Magunkra.Olyasmi a hangulat, mint a Waterlooi reggelen, gondolta Therese.

Túlságosanteljes,tökéletespillanatahhoz,hogyigazlegyen.Pedigigazvolt–akonyakospoharaikakandallópárkányon,aszarvasagancsoksoraa falon, Carol öngyújtója, maga a tűz nem pusztán színpadi kellékekvoltak.Ámakadtakpillanatok,amikorThereseszínésznekéreztemagát.Csak néha-néha emlékezett önnön identitására, bizonyosrácsodálkozással,minthaezekbenazutóbbinapokbanvalakimásnakaszerepétjátszottavolna,egytúlságosan,sőtmesésenszerencsésemberszerepét. Felnézett a gerendákra erősített fenyőágakra, a fal mellettiasztalnál nem hallhatóan beszélgető férfira és nőre, az asztalánálegyedülülő,komotósancigarettázóférfira.

Az a férfi jutott eszébe, aki újságot olvasott Waterlooban. Nemugyanilyenszíntelenszemevolt,nemugyanilyenhosszúbarázdákvoltaka szája két oldalán? Vagy csupán a tudatosságnak ez a pillanataolyannyiraazonosazzalamásikperccel?

AzéjszakátLuskbantöltötték,kilencvenmérföldnyireinnen.

17

– Mrs. H. F. Aird? – A recepciós Carolra nézett, miután az aláírta aregisztrációskönyvet.–ÖnMrs.CarolAird?

–Igen.–Postájavan.–Megfordult,ésazegyikrekeszbőlelővette.–Távirat.–Köszönöm.–CarolkissécsodálkozvapillantottTherese-re,mielőtt

felnyitotta a táviratot. Elolvasta, elkomorodott, majd a recepcióshoz

fordult:–HolvanaBelvedereHotel?Arecepciósútbaigazította.–Oda kellmennemegymásik táviratért –magyaráztaTherese-nek

Carol.–Megvárszitt,amígelhozom?–Kitőljött?–Abbytől.–Rendben.Rosszhír?Carolszemébenmégottültakomorság.–Nemtudom,amígnemlátom.Abbycsakannyitközölt,hogytávirat

váraBelvedere-ben.–Vitessemfelapoggyászt?–Inkábbvárj.Akocsiaparkolóbanvan.–Miértnemmehetekveled?–Jöhetsz,haakarsz.Menjünkgyalog.Csakpársaroknyiravan.Carol gyorsan ment. Éles hideg volt. Therese körülpillantott az

alacsony építésű, rendezett képet nyújtó városban, és eszébe jutott,hogyCarol aztmondta,Salt LakeCity azEgyesültÁllamok legtisztábbvárosa.AmikormegpillantottákaBelvedere-t,Carol hirtelenTherese-renézett,ésígyszólt:

– Elképzelhető, hogy Abbynek ötletrohama volt, és úgy határozott,utánunkrepül.

A Belvedere-ben Therese újságot vett, amíg Carol a recepcióhozment. Amikor Theresemegfordult, Carol éppen leeresztette a kezét aziméntelolvasotttávirattal.Azarckifejezésedöbbentvolt.LassanTheresefeléindult,ésTheresefejénátvillant,hogyAbbyhalott,seztamásodiktáviratotaszüleiküldték.

–Mibaj?–kérdezteTherese.– Semmi. Még nem tudom. – Carol körülnézett, és a táviratot az

ujjaihozcsapta.–Telefonálnomkell.Lehet,hogyegykicsithosszabbidőtveszigénybe.–Azórájáranézett.

Háromnegyedkettővolt.Arecepcióshölgyaztmondta,mintegyhúszpercalatttudjakapcsolniNewJerseyt.KözbenCarolegyitalravágyott.Aszállodábantaláltakbárt.

–Mitörtént?Abbybeteg?Carolmosolygott:–Nem.Majdkésőbbelmondom.

–Rindyvelvanbaj?–Nem!–Carolkihörpintetteakonyakját.Theresefel-alájárkáltazelőcsarnokban,amígCarolatelefonfülkében

volt. Látta, hogy Carol néhányszor lassan bólint, látta, hogy bajlódik acigarettájameggyújtásával, demireőodaért, hogy tüzetadjon, sikerültneki, és intett, hogy menjen arrébb. Carol három vagy négy percigbeszélt,aztánkijött,éskifizetteaszámlát.

–Mivan,Carol?Carol egy percig csak állt, kifelé nézett a szálloda kapuján, majd

közölte:–MostátmegyünkaTempleSquareHotelbe.Ottújabb táviratvártaőket.Carolkinyitotta,belenézett,utánapedig,

amintakijáratfelétartottak,összetépte.– Nem hiszem, hogy ebben a városban maradunk ma éjszakára –

mondta.–Menjünkvisszaakocsihoz.Visszatértekahhozaszállodához,aholCarolazelső táviratotkapta.

Therese nem szólt semmit, de úgy érezte, történt valami, ami miattCarolnak azonnal haza kell utaznia. Carol a recepción lemondta aszobafoglalást.

– Meghagyom a következő címemet. Ha újabb üzenet érkezne,kérem,odaküldjékutánam–mondta.–Denver,BrownPalace.

–Rendben.–Köszönömszépen.Acímakövetkezőhétreérvényes.AkocsibanCarolmegkérdezte:–Melyikalegközelebbivárosnyugatiirányban?–Nyugatfelé?–Theresemegnézteatérképet.–Wendover.Ezazazút.Százhuszonhétmérföld.–Krisztusom!–mondtahirtelenCarol.Teljesenleállítottaakocsit,és

elvetteatérképet,hogymegnézze.–ÉsDenver?–kérdezteTherese.– Nem akarok Denverbe menni. – Összehajtotta a térképet, és

elindítottaakocsit.–Nos,legyűrjük.Meggyújtanálnekemegycigarettát,drágám? És figyelj, mikor jön a következő település, hogy együnkvalamit.

Még nem ebédeltek, pedig már három óra is elmúlt. Az előző estebeszéltek erről a nyílegyenes útszakaszról, amely Salt LakeCityből aNagysóstó-sivatagonkeresztülvezetnyugatfelé.Theresemegállapította,

hogy bőven van üzemanyaguk, és a vidék valószínűleg nem teljesenlakatlan,Carolazonbanfáradtvolt.Hajnalihatótaültekakocsiban.Carolgyorsan vezetett. Időről időre padlóig nyomta a gázpedált, és hosszúidőn át tartotta lenn,mielőtt feljebb engedte. Therese rossz előérzettelfigyelte.Úgyérezte,menekülnekvalamielől.

–Vanmögöttünkvalami?–kérdezteCarol.– Nincs. – Az ülésen, kettejük között, Therese látta a távirat Carol

táskájábólkilógósarkát.„HAMEGKAPOD,JACOPO”,csakennyittudottkibetűzni. Emlékezett rá, hogy Jacopo a kocsi hátsó ablakában lévőkismajomneve.

Magában álló benzinkúthoz és kávézóhoz értek, az építmény úgyfestettalaposvidéken,mintvalamibibircsók.Talánnapokótaőkvoltakaz elsők, akik megálltak itt. Carol nézte Therese-t a fehérviaszosvászonnalleterítettasztalfölött,éshátradőltazegyszerűszéken.Mielőttmegszólalhatott volna,kötényesöregemberballagottelőahátullévőkonyhából,sközölte,hogycsaksültsonkaéstükörtojásvan,ígyhátaztrendeltekkávéval.AztánCarolrágyújtott,előrehajolt,éstekintetétazasztalraszegezte.

–Tudod-e,miahelyzet?–kezdte.–HargeutasításáraegydetektívkövetminketChicagoóta.

–Detektív?Minek?–Nemtalálodki?–kérdezteszintesuttogvaCarol.Therese megharapta a nyelvét. Igen, kitalálta. Harge rájött, hogy

kettesbenutaznak.–Abbymondta?–Abbyderítetteki.–Carolujjailecsúsztakacigarettáról,ésaparázs

megégette őt. Amikor kivette a szájából a cigarettát, az ajka véreznikezdett.

Theresekörülnézett.Akávézóüresvolt.–Követminket?–kérdezte.–Ittvan?– Lehet, hogy most Salt Lake Cityben van. Végigjárja az összes

szállodát. Nagyon mocskos ügy, drágám. Nagyon, nagyon, nagyonsajnálom. – Carol nyugtalanul dőlt hátra a széken. – Talán az volna alegjobb,havonatraültetnélek,hogyhazautazz.

–Rendben–haezttartodalegjobbmegoldásnak.–Nemkellbelekeverednedebbe.Csakhaddkövessékanyomomat

Alaszkáig,haahhozvankedvük.Fogalmamsincs,hogyeddigmennyit

tudnak,denemhiszem,hogysokat.Theresemerevenültaszékszélén.–Ésmitcsinálanyomozó?Jegyzeteketkészítrólunk?–kérdezte.Azöregembervisszajött,egy-egypohárvizethozottnekik.Carolbólintott.–Aztánotta lehallgatási fortély–mondta,miutánazöregelment.–

Nemtudom,elmerészkednek-eodáig.Nemtudom,hogyHargeképes-erá. – Remegett a szája széle, miközben a kopott viaszosvászon egyikfoltját bámulta. – Nem tudom, volt-e idejük poloskát elhelyezniChicagóban. Remélem, hogy nem. Annyira ironikus. EmlékszelChicagóra?

–Persze.–Theresepróbáltnyugodthangonbeszélni,deezszínlelésvolt. Mint amikor az ember önuralmat mímel, miközben valami, amitszerét, a szeme láttára szűnik meg létezni. Itt el kell búcsúzniukegymástól.

– És Waterlooban? – Hirtelen eszébe jutott az a férfi azelőcsarnokban.

–Későnértünkoda.Nemlehetettvolnakönnyenmegoldani.–Carol,énláttamvalakit–nemvagyokbiztosbenne,deazthiszem,

kétszerláttam.–Hol?– Először Waterlooban, a szálloda halljában. Reggel. Aztán, azt

hiszem, ugyanazt a férfit láttama kandallós étteremben. –A kandallósétterembenéppazelőzőestevoltak.

Carol részletesen kifaggatta Therese-t mindkét alkalomról, tökéletesleírástkértaférfiról.Nehézvoltleírniaztazembert.Thereseerősentörteafejét,hogyminéltöbbrészletetidézzenfel,egészenaférficipőjénekaszínéig. Különös és meglehetősen ijesztő volt előásni azt, amifeltehetőleg képzeletének a szüleménye, és összevetni egy nagyon isvalóságos helyzettel. Úgy érezte, talán hazudik Carolnak, látva, hogyCaroltekinteteegyreélénkebb.

–Mitgondolsz?–kérdezteTherese.Carolsóhajtvafelelt:–Mitgondolhatazember?Csakfigyelj,mikorlátodmegharmadszor

is.Thereselenézettatányérjára.Nemtudottenni.–Rindyrőlvanszó,igaz?

–Igen.–Carol letetteavilláját,anélkülhogyegyetlenfalatot isevettvolna,éscigarettáértnyúlt.–Hargeamagáénakakarja–teljesen.Talánazthiszi,ezzelmegszerezheti.

–Csakmertegyüttutazunk?–Igen.–Elkelleneválnomtőled.–Azistenverjemeg–mondtaCarolhiggadtan,ésatekintetevalahol

ateremsarkábankalandozott.Theresevárt.Deugyanmire?–Buszraszállhatokvalaholaközelben,aztánmegvonatra.–Elakarszmenni?–kérdezteCarol.–Dehogyakarok.Csakazthiszem,ígyvolnaalegjobb.–Félsz?– Hogy félek-e? Nem. – Therese úgy érezte, Carol tekintete most

éppoly szigorúan méri fel, mintWaterlooban abban a percben, amikormegmondtaneki,hogyszereti.

–Akkorlegyekátkozott,hahagylakelmenni.Aztakarom,hogyvelemmaradj.

–Komolyan?– Igen. Edd meg a tojást. Ne légy csacsi. – És Carol még el is

mosolyodottkissé.–ElmegyünkRenóba,ahogyterveztük?–Bárhová.–Ésnemsietünk.Párperccelkésőbb,amikorújraútonvoltak,Theresemegismételte:–Mégmindignemtudom,ugyanazaférfivolt-emásodszoris.– Szerintem tudod – mondta Carol. Aztán a hosszú egyenes úton

hirtelenleállítottaakocsit.Egypercignémánült,ésazutatnézte.UtánaTherese-repillantott:

–KéptelenvagyokRenóbamenni.Túlságosanszórakoztató.IsmerekegycsodálatoshelyetDenvertőlkicsitdélre.

–Denver?–Denver–feleltehatározottanCarol,ésmegfordultakocsival.

18

Reggel egymás karjában feküdtek még jóval azután is, hogy a napbesütött a szobába. A szálloda ablakán át melengette őket a parányivároskában,amelyneknemjegyeztékmeganevét.Odakinnhavasvoltaföld.

–EstesParkbanhólesz–mondtaCarol.–MiazazEstesPark?–Tetszeni fog neked.Nemolyan,mint aYellowstone.Egész évben

nyitvavan.–Carol,ugyenemaggódsz?CarolközelebbhúztaTherese-t.–Úgyviselkedem,mintakiaggódik?Theresenemaggódott.Azelsőpánikelmúlt.Figyelt,denemannyira,

mint tegnap délután, közvetlenül Salt LakeCity után. Carol azt akarta,hogymellette legyen, és történjen bármi, nem hátrálnakmeg. Hogyanlehetneegyidejűleg félniésszerelmesnek lenni?–gondoltaTherese.Akettő nem fér össze. Miért kellene félni, amikor együtt napról napraerősebbek?Éséjszakáróléjszakára.Mindenéjszakamásvolt,akárcsakmindenreggel.Csodákraképesekegyütt.

Az Estes Parkba vezető út lejtős volt. A hótorlaszok egyremagasabbak lettekmindkétoldalon,aztán fények íveltekátazút fölött,amelyeket fenyőfákraerősítettek.Barna rönkfábólépítettházakbólmegboltokbólmegszállókbólálló faluvolt.Zeneszólt,ésazemberekemeltfőveljártakaragyogóutcákon,minthamegbűvöltékvolnaőket.

–Tetszik–mondtaTherese.–Ezmégnemjelentiazt,hogynemkellügyelnedazemberkénkre.Felvittékaszobájukbaahordozhatógramofont,slejátszottaknéhány

frissen vásárolt lemezt és néhány régebbit is, New Jerseyből. Theresetöbbször is feltettea „Könnyűélet ”-et,Carolpedigkarba tettkézzelültveleszembenegyszékkarfáján,ésnézteőt:

–Micsodarohadthelyzetbehoztalak!–Jaj,Carol…–Theresemosolyognipróbált.Csakegyrosszpillanata

Carolnak,csakegyperc.Mégistehetetlennekéreztemagát.Carolkörülnézettazablaknál.– Miért is nem repültünk rögtön Európába, mondjuk Svájcba. Vagy

utaztunklegalábbegyenesenide?–kérdezte.–Mert az egyáltalán nem tetszett volna nekem. – Therese a sárga

szarvasbőr ingblúzra pillantott, amelyet Caroltól kapott, és egy szék

hátán lógott. Carol ugyanilyet küldött zöldbenRindynek. Ezenkívül egypárezüstfülbevalót,néhánykönyvetmegegyüvegtriplesecetvásárolt.Fél órájamégboldogok voltak, amint együtt járták az utcákat. –Azazutolsó rozspálinka teszi, amit odalenn ittál – mondta Therese. – Arozspálinkátólrosszkedvűleszel.

–Tényleg?–Rosszabb,mintakonyak.–Elviszlekalegszebbhelyre,amelyetaSunValleytőlinnenismerek–

mondtaCarol.–MiabajaSunValleyvel?–Theresetudta,hogyCarolszeretsíelni.–ASunValleynemamegfelelőhely–mondtatitokzatosanCarol.–

EzahelyColoradoSpringsközelébenvan.Denverben Carol megállt, és eladta gyémántköves jeggyűrűjét egy

ékszerésznek.Therese-tezkicsitzavarta,deCarolaztmondta,semmitsemjelentnekiagyűrű,különbenisutáljaagyémántot.Ésezgyorsabbpénzszerzési mód, mint a bankjának táviratozni. Carol ColoradoSpringstőlnéhánymérföldnyireakartmegszállni,egyolyanszállodában,ahol már járt, ám amint odaértek, meggondolta magát. Túlságosan isüdülőjellegű,mondta,ezértolyanszállodábamentek,amelyikavárosnakháttalállt,ésahegyekrenézett.

A szobájuk hosszan elnyúlt az ajtótól a földig érő négyszögletesablakokig, amelyek a kertre, azon túl pedig a vörös és fehér hegyekrenyíltak.Akertbenfehérfoltokvoltak,furakiskőpiramisok,egyfehérpadvagyszék.Ostobánfestettezakertakörnyezőfenségestájban,aholasíkságból hegyhátánhegynőtt, s a hegyek fél világként töltötték bealáthatárt. A szobában lévő világos bútor színe Carol hajszínérehasonlított, és volt ott egy olyan egyszerű könyvespolc, amilyennéltökéletesebbreTheresesosevágyott.Rajtanéhány jókönyva rosszakközött, de tudta, hogyegyet sem fogelolvasni közülük, amíg itt van.Akönyvespolcfölöttegynagyfeketekalapotésvörössálatviselőnőképefüggött, az ajtó közelében pedig barna prém terpeszkedett a falon,pontosabban egy hasított bőrből kivágott utánzat. Fölötte ónlámpásgyertyával.Carol kivette amellettük lévő szobát is, amelybeösszekötőajtó vezetett, bár még arra sem használták, hogy odategyék abőröndjeiket.Úgytervezték,egyhétigmaradnak,vagyakártovábbis,hajólérzikmagukat.

AmásodiknapreggelénThereseaszállodakertjénekmegtekintésérőltért vissza, amikor Carolt az éjjeliszekrénynél találta. Carol csakrápillantott,aztánazöltözőasztalhozment,benézettalá,majdahosszúbeépítettszekrénybeisazeltolhatófalmögött.

–Ennyi–mondtaCarol.–Ésmostfelejtsükel.Theresetudta,mitkeresettCarol.–Nemgondoltamrá–mondta.–Úgytűnik,leráztuk.– Csakhogy valószínűleg már Denverbe ért – állapította meg

higgadtan Carol. Mosolygott, de a szája kissé megrándult. – Ésvalószínűlegbenézmajdideis.

Persze igaza volt. Nem lehetett kizárni annak lehetőségét, hogy adetektív meglátta őket, amikor visszamentek Salt Lake Cityn át, éskövette őket. Ha Salt Lake Cityben nem látta őket, érdeklődhetett aszállodákban.Theresetudtamár,hogyCarolvalójábanazértadtamegadenveri címet,mert nemállt szándékukbanDenverbemenni. Levetettemagátakarosszékbe,ésCarolranézett.Carolvetteafáradságot,hogylehallgatókészüléket keressen, a viselkedése azonban provokatív volt.Szintevonzottaabajtazzal,hogy idejöttek.Ésamagyarázat,ezeknekaz ellentmondásos tényeknek a megoldása nem másutt volt, mintmagában Carolban, megoldatlanul. Lassú, nyugtalan lépteiben, ahogymost az ajtóhoz ment és megfordult; abban, ahogy nemtörődömmozdulattal felvetette a fejét; szemöldöke ideges vonalában, amely azegyikpillanatbanbosszúságot fejezettki,akövetkezőbenviszontderűt.Theresenézteanagyszobát,amagasmennyezetet,aszéles,egyszerűágyat, a szobát, amelynek minden modernsége ellenére különös, avadnyugatot idéző régimódi hangulata volt. Olyan, mint azoknak atúlméretezett nyergeknek, amelyeket odalenn, a lóistállóban látott. Ésegyfajta tisztaság is jellemezte. Carol még mindig a poloskát kereste.Therese nézte őt, amint feléje közeledett, még pizsamában ésköntösben. Késztetést érzett, hogy odamenjen hozzá, szenvedélyesenmegöleljes lehúzzaazágyra.Aza tény,hogyCarolmostnem tetteőtfeszültté és bizonytalanná, valamiféle fojtott, mégis féktelen jókedvveltöltötteel.

Carolalevegőbefújtaafüstöt.– Fütyülök rá – mondta. – Remélem, a lapok rájönnek, és

beledörzsölikHargeorrátasajátmocskába.Aztisremélem,hogykidobvagy ötvenezer dollárt. Van kedved ahhoz a kiránduláshoz, amelyik

csődbe juttatja az angol nyelvet ma délután? Megkérdezted Mrs.Frenchet?

Mrs.Frenchetazelőzőeste ismertékmegaszállodajátéktermében.Azasszonynaknemvoltautója,ésCarolfelajánlotta,hogyhavankedve,kocsikázhatvelükegyet.

– Megkérdeztem – mondta Therese. – Közvetlenül ebéd után készindulni.

–Aszarvasbőrblúzodatveddfel.–CarolakétkezébefogtaTheresearcát,összenyomtaazorcáját,ésmegcsókoltaőt.–Mostveddfel!

Hat-hét órás volt az út a Cripple Creek-i aranybányához, át a Ute-hágón, majd hegynek lefelé. Mrs. French egész úton beszélt. Hetvenkörüliasszonyvoltmarylandiakcentussaléshallókészülékkel.Készvoltbárhol kiszállni a kocsiból és bárhová felkapaszkodni, pedig mindenlépésnél segítségre szorult. Therese nagyon aggódott érte, de közbenviszolygott hozzáérni. Úgy érezte, milliónyi darabra törne, ha elesne.Carol és Mrs. French Washington államról beszélgettek, amelyet azasszony jól ismert, minthogy az utóbbi években ott élt az egyik fiánál.Carol feltett neki néhány kérdést, és Mrs. French mindent elmeséltutazgatásai tízesztendejéről,amiótaazurameghalt,megakét fiáról–az egyik Washingtonban, a másik Hawaiin. Ez utóbbi egy ananásszalkereskedőcégnéldolgozott.AzidősnőszemlátomástcsodáltaCarolt,ésmegbeszélték,hogysokkaltöbbidőtfognakhármasbantölteni.Majdnemtizenegy óra volt, mire visszaértek a szállodába. Carol hívta Mrs.Frenchet,hogyvacsorázzonvelükabárban,deazasszonyaztmondta,túlságosan fáradt, már csak egy kis búzapelyhet és forró tejetfogyasztanaaszobájában.

– Örülök – közölte Therese, amikor Mrs. French felment. –Szívesebbenvagyokkettesbenveled.

–Igazán,MissBelivet?Mégis,hogyképzeli?–kérdezteCarol,amintbenyitott a bár ajtaján. – A legjobb lesz, ha leül, és szépen elmondmindent.

Ámötpercigsemmaradhattakkettesben.Kétférfi–azegyiketDave-nekhívták,amásiknevétnemtudtaTherese,ésnemisakartamegtudni–odamenthozzájuk,hogyazasztalukhozülhetnek-e.Azakétférfivolt,akikazelőzőesteajátékterembenhívtákCaroltmegőt,hogyjátsszanaktízlaposromit.Carolakkorelutasítottaőket,mostviszontaztfelelte:

–Persze,üljenekle.

CarolésDave igenérdekesbeszélgetésbekezdett,deThereseúgyült,hogynemigentudottbekapcsolódni.Amelletteülőférfipedigmásrólóhajtottbeszélni,arrólakirándulásról,amelyetlóhátontettaSteamboatSprings körül. Vacsora után Therese azt várta, hogyCarol jelt adjon atávozásra, ám Carol még mindig elmélyülten beszélgetett. Theresekorábban olvasta, milyen különleges élvezetet nyújt az, ha az emberszerelmének tárgyát más is vonzónak találja. Nála nem működött ez.Carol időnként rápillantott és kacsintott. ÍgyaztánTheresemásfél óránkeresztül igyekezett udvariasan viselkedni, mert tudta, hogy Carol eztakarja.

Azok,akikabárbanvagyidőnkéntazétterembenodaültekhozzájuk,kevésbé zavarták Therese-t, mint Mrs. French, aki szinte mindennapvelüktartottvalahová.Ilyenkorolyandühösneheztelésfogtaelőt,amiértnemlehetettkettesbenCarollal,hogyaztmárszégyellteis.

– Drágám, sosem gondoltál még arra, hogy te is leszel egyszerhetvenéves?

–Nem–mondtaTherese.Szerencséreakadtakolyannapokis,amikorkettesbenhajtottakfela

hegyekbe a szemük elé kerülő első úton. Egyszer olyan városkárabukkantak, amelyik nagyon megtetszett nekik, ezért ott töltötték azéjszakát,pizsamaés fogkefenélkül,múltés jövőnélkül.Ezazéjszakamegintcsakaz időazonszigeteinekegyike lett,amelyikottrejlikaszívvagyazemlékezetmélyén, érintetlenül és végérvényesen. Lehet, hogyez csupán a boldogság volt, gondolta Therese, olyan tökéletesboldogság,amilyennagyonritkánadatikmeg,annyiraritkán,hogycsakigen kevesen ismerik. Ám ha boldogság volt csupán, akkor messzemeghaladta szokványos határait, és valami mássá lett, valamiféletúláradó nyomássá úgy, hogy elviselhetetlennek érezte a kávéscsészesúlyátakezében,akárcsakakertenátvágómacskasebességétvagykétfelhőnémaösszeütközését.Ésahogyanegyhónapjanemértettemégaváratlanboldogságjelenségét,úgynemértetteamostaniállapotátsem,amelyazelőbbiutóhatásának tetszett.Gyakrabbanvolt fájdalmas,mintélvezetes, és Therese emiatt azt hitte, valami súlyos és egyedülállóhiányosságavan.Annyiraféltnéha,minthatöröttgerincceljárt-keltvolnaa világban. Valahányszor késztetést érzett, hogy elmondja Carolnak,mielőtt belefogott volna, a szavak szertefoszlottak a félelemtől és azönnön reakcióival kapcsolatos szokásos bizonytalanságától, attól a

félelemtől, hogy a reakciói egészenmások,mint bárkimáséi, és ezértmégCarolsemérthetimegazokat.

Délelőttönkénttöbbnyirekikocsiztakvalahováahegyekbe,ésakocsitotthagyták,hogymegmásszanakegy-egydombot.Céltalanulautóztakacikcakkos utakon, amelyek mintha krétával húzott vonalak lettek volnaegyik hegyi ponttól a másikig. A távolból a felmeredő csúcsokat ölelőfelhőkre láttak, ezért úgy tűnt, mintha az űrben repülnének, kicsikétközelebb az éghez, mint a földhöz. Therese kedvenc pontja a CrippleCreek fölöttvolt,ott,aholazútváratlanulhatalmas földteknőpereméreért. Több száz lábnyi mélységben feküdt az elhagyott bányászvároskakedvesösszevisszasága.Szemésagykülönösjátékotűzöttegymással,mert lehetetlen volt pontosan felmérni a lenti arányokat, lehetetlen voltbármiféleemberiléptékhezviszonyítani.Thereseamagaelétartottkezétegyarántláthattaliliputinakésóriásinak.Ésavároskaabemélyedésnekcsupán töredékét foglalta el, mint valami egyszeri élmény, egyszerihétköznapi esemény az elme bizonyos felmérhetetlen szférájában. Atérben kalandozó tekintet visszatért megpihenni a pontra, amely úgyfestett,mintvalamiautókáltalösszelapítottgyufásdoboz,megállapodottakisvároskaemberalkottazűrzavarán.

Therese állandóan leste, mikor bukkan fel a férfi, akinekmély ráncvanaszájamindkétoldalán,Carolazonbanegyáltalánnemtörődöttvele.Ő még csak nem is említette a férfit a Colorado Springsben töltöttmásodik nap óta, és azóta tíz nap telt el. Minthogy a szálloda nagyéttermehíresvolt,mindennapújemberek tértekbe,ésTheresemindigkörülnézett. Valójában nem számított rá, hogy megpillantja a férfit, deszokásává vált az elővigyázatosság. Carol viszont csak Walterra, apincérükre figyelt, aki minden este odament az asztalukhoz, hogymegkérdezze,milyenkoktéltóhajtanakaznap.UgyanakkorCaroltsokanmegnézték,mertrendszerintővoltalegvonzóbbnőateremben.Theresepedigolyannyiraörültannak,hogyvelelehet,olyanbüszkevoltrá,hogysenkiresemnézett,csakCarolra.Aztán,amikorazétlapotolvasta,CaroláltalábanóvatosanmegszorítottaThereselábátazasztalalatt,hogyettőlelmosolyodjék.

–MitszólnálIzlandhozanyáron?–kérdezteezúttal,mertszokásukkávált, hogy az utazásról beszéljenek, ha az asztalnál ülve meg kelletttörniükacsendet.

– Muszáj ilyen hideg helyeket választanod? Mikor fogok végre

dolgozni?– Ne légy már vészmadár. Hívjuk meg Mrs. Frenchet? Szerinted

zavarná,hafogjukegymáskezét?Egy reggelhárom levélvártaőket–Rindytől,AbbytőlésDannie-től.

Ez a második levél volt Abbytől, aki eddig nem szolgálhatott újabbhírekkel.Thereseészrevette,hogyCarolelőszörRindylevelétnyitjafel.Danniearról írt, hogymégmindig várja két állásinterjúeredményét.Ésmegírta, hogy Phil azt mondta, Harkevy márciusban szándékozikelkészíteniAgyávaszívcíműangoldarabdíszleteit.

– Ezt hallgasd meg – mondta Carol. – „Nem láttál véletlenül tatutColoradóban? Jó volna, ha tudnál küldeni egyet, mert a kaméleonelveszett.Apuvalvégigkutattukérteazegészházat.Dehaküldenélegytatut, az kellően nagy volna ahhoz, hogy ne vesszenel.”Új bekezdés:„Helyesírásból kilencven pontot kaptam, de számtanból csak hetvenet.Utálom. Utálom a tanárt. Most be kell fejeznem. Csókollak téged ésAbbyt. Rindy. Ui.: Köszönöm szépen a bőrből készült blúzt. Apa vettnekem egy kétkerekű biciklit karácsonyra, de aztmondja, kicsi vagyokmég hozzá. Nem vagyok kicsi. Gyönyörű bicikli.” Ennyi. Mi értelme?Hargemindigletudfőzni.–Carolletettealevelet,ésfelvetteAbbyét.

– Miért írta Rindy, hogy „csókollak téged és Abbyt”? – kérdezteTherese.–Azthiszi,Abbyvelvagy?

–Nem.–AfalevélbontófélútonmegálltCarolkezében.–Gondolom,feltételezi,hogynekiisírok–felelte,éskinyitottaAbbylevelét.

–Úgyértem,Hargemondhattanekiezt?–Nem,drágám–mondtaszórakozottanCarol,aleveletolvasva.Theresefelállt,ésátvágottaszobán,azablakhoz.Ahegyeketnézte.

Délután írniakéneHarkevynek,megkérdezni,nemtudná-ebefogadniacsapatába márciustól asszisztensnek. Fejben fogalmazni kezdte alevelet.Pillantásátahegyekúgyviszonozták,akárabüszkénmagukelétekintő vörös oroszlánok. Carolt kétszer hallotta felnevetni, de semmitsemolvasottfelnekialevélből.

–Semmihír?–kérdezte,amikorCarolvégzett.–Semmihír.Carol vezetni tanította Therese-t a hegyek lábánál, ahol szinte nem

jártautó.Theresegyorsabbantanult,mintvalahaiséletében,éspárnapmúlva Carol megengedte, hogy ő vezessen Colorado Springsbe.Denverben Therese levizsgázott, és jogosítványt kapott. Carol azt

mondta,visszafeléNewYorkbaazútfelénTheresevezethet,haakar.

A férfi vacsora idején egyedül ült az asztalnál, Carol mögött balra.Therese-nek torkán akadt a semmi, és letette a villáját. A szíve úgykezdett dobogni, mintha ki akarná kalapálni magát a mellkasából.Hogyan juthatott el a vacsora feléig anélkül, hogy észrevette volna aférfit? Tekintetét Carolra emelte, és látta, hogy Carol nézi őt, olvas agondolataibanazzalaszürkeszemmel,amelyikimmárnemvoltannyiranyugodt,mintegyperccelkorábban.Carolfélbehagyottegymondatot.

–Szívj el egycigarettát –mondta,ésmeg isgyújtottaaztTherese-nek.–Nemtudja,hogyfelismerted,igaz?

–Nemtudja.– Hát akkor ne is jöjjön rá. – Carol Therese-remosolygott, és ő is

rágyújtott. Közben nem arra nézett, ahol a detektív ült, hanem azellenkezőirányba.

–Nyugalom–mondtaváltozatlanhangon.Könnyűeztmondani–gondoltaTherese–hányszormegfogadtamár,

hogynemvesz tudomásta férfiról,ha legközelebb látja,ámmihasznavoltennek,hamostúgyérzi,minthaágyúgolyóvallőttékvolnaarcon?

– Ma este nincs sült lazac? – kérdezte az étlapot nézve Carol. –Megszakadaszívem.Tudod,mitrendelünk?-Hívtaapincért:–Walter!

Walter mosolyogva ment feléjük, lelkesen, hogy kiszolgálhatja őket,ahogyanmindeneste.

–Igen,asszonyom.–KétRemyMartintkérnénk,Walter–mondtaCarol.Akonyakaligsegített,vagyegyáltalánnem.Anyomozóegyszersem

nézett rájuk. Könyvet olvasott, amelyet a fém szalvétatartónaktámasztott, és Therese most éppoly erős kétséget érzett, mint a SaltLake City melletti kávézóban. Ez a bizonytalanság valamiképpennyugtalanítóbbvolt,mintannakbiztostudata,hogyezaférfidetektív.

–Muszájelmennünkmellette,Carol?–kérdezte.Theresehátamögöttisnyíltajtó,abárbavezetett.

– Igen. Úgy megyünk ki. – A mosolytól Carol szemöldökemegemelkedett, ahogyan bármely másik estén. – Nem tehet velünksemmit.Arraszámítasz,hogypisztolytránt?

TheresekövetteCarolt,harminccentirehaladtelaférfitól,akilehajtott

fejjel olvasott. S látta maga előtt Carolt, amint kecsesen lehajol azasztalnál,aholMrs.Frenchétkezettegyedül.

– Miért nem ült oda hozzánk? – kérdezte Carol, és Therese-nekeszébe jutott,hogyazakétnő,akikkelMrs.Frencháltalábanétkezett,maelutazott.

Carolmégálldogált isott párpercig,azasszonnyalbeszélgetve,ésTheresecsodáltaezért.Őképtelenvoltottácsorogni,ezérttovábbment,hogyalifteknélvárjamegCarolt.

OdafennCarolmegtaláltaakisszerkezetet,egysarokbaerősítveazéjjeliszekrény alatt. Carol fogta az ollót, és mindkét kezét használvaelvágtaavezetéket,amelyaszőnyegalatttűntel.

– A szálloda alkalmazottai engedték be? – kérdezte elszörnyedveTherese.

– Valószínűleg álkulcsa van. – Carol letépte a poloskát azéjjeliszekrényről,ésaszőnyegredobta.Kisfeketedobozvolt,drótlógottkibelőle.

–Nézdcsak,mintegypatkány–mondta.–Hargeportréja.Hirtelenkipirultazarca.–Hovámegyavezeték?–kérdezteTherese.–Egyszobába,aholfelvételkészül.Valószínűlegafolyosótúloldalán.

Hálaezeknekacsicsásfaltólfaligszőnyegeknek!Carolaszobaközepefelérúgtaalehallgatókészüléket.Theresenézte

a szögletes dobozkát, és arra gondolt, hogyan ihatta fel előző éjjel aszavaikat.

–Miótalehetitt?–Mitgondolsz,miótatartózkodhatittafickóanélkül,hogyészrevetted

volna?–Alegrosszabbesetbentegnapóta.–Demihelytkimondta,mártudta

is,hogytévedhet.Nemláthatottaszállodábanmindenarcot.ÉsCarolafejétrázta:–Szerintedmajdnemkéthétbeteltneki,hogyutánunkjöjjönSaltLake

Citytőlidáig?Nem,csakúgydöntött,hogymavelünkvacsorázik.–Carolegypohárkonyakkalakezébenfordultelakönyvespolctól.Azarcamárnemvolt kipirult.Még kissémosolygott is Therese-re. –Esetlen figura,nemgondolod?–Leült azágyra,egypárnátdugott aderekamögééshátradőlt.–Nos,éppenelegetvoltunkitt,ugye?

–Mikorakarszindulni?

–Talánholnap.Délelőttösszecsomagolunk,ésebédutánindulunk.Miavéleményed?

Későbblementekazautóhoz,ésnyugatfeléhaladvabelemerültekazéjszakába. Nem tarthatnak tovább nyugatnak, gondolta Therese.Képtelenvoltcsillapítaniaszívemélyénuralkodópánikot,amelyrőlúgyérezte, valami korábbi dologmiatt van, olyasmimiatt, ami jóval ezelőtttörtént,nemmost,nemez.Őnyugtalanvolt,Carolazonbannem.Carolnemcsakszínlelteahiggadtságot–valóbannemfélt.Carolaztmondta,végül is mit tehet a fickó, ám Therese egyszerűen nem akarta, hogykémkedjenekutána.

–Még valami –mondtaCarol. – Próbáld kideríteni,milyen kocsivalutazik.

Aznapéjjel,amintatérképfölöttmegbeszéltékamásnapiutat,olyantárgyilagosan,mintkétidegen,Theresearragondolt,hogyezazéjszakabiztosannemleszolyan,amilyenazelőzővolt.Ámamikorelalváselőttbúcsúcsókotadtakegymásnakazágyban,hirtelenfelszabadulástérzett.Úgygerjedtfelmindkettejükbenavágy,minthaatestüketolyananyagokalkották volna, amelyekből, ha egymáshoz érnek, elkerülhetetlenülmegszületikavágy.

19

Theresenemtudtakideríteni,milyenkocsijavanadetektívnek,mertazautókat külön-külön garázsban helyezték el, és bár a napozószobábólkilátásnyíltazokra,nemláttaaférfitkijönniaznapreggel.Ebédkorsemláttaőt.

Mrs. French, amikormegtudta, hogy elutaznak, ragaszkodott hozzá,hogyellátogassanakaszobájábaegyszíverősítőre.

–Felkelljönniükegybúcsúpohárra–mondtaCarolnak.–Hiszenmégacímüketsemtudom!

Therese-nek eszébe jutott, hogy megállapodtak: virághagymákatfognak cserélni. Carol és Mrs. French egyik nap hosszú beszélgetéstfolytatottakocsibanavirághagymákról,amimegszilárdítottaközöttükabarátságot. Carol hihetetlenül türelmes volt, a végsőkig. Senki nemsejtettevolna,aki láttaőtottülniapamlagonakispohárkával,amelyet

az idős hölgy állandóan újratöltött, hogy sietősen távozni készül. Mrs.Frenchabúcsúzáskormindkettejüketarconcsókolta.

Denverbőlészakfeléindultak,Wyomingfelé.Olyanfajtahelyenálltakmegkávézni,amilyetmindigiskedveltek:szokványosvendéglőpulttaléswurlitzerrel.Mostispénztdobáltakawurlitzerbe,demostmásvolt,mintazelőtt.Theresetudta,hogyimmáregészútonmáslesz.BárCarolmégmindigemlegette,hogyelmennekWashingtonbaés talánKanadába is,Thereseérezte,hogyCarolúticéljaNewYork.

Azelsőéjszakátegykempingbentöltötték,amelyetúgyalakítottakki,mintha vigvamokból álló kör lenne. Vetkőzés közben Carol felpillantottarra a pontra, ahol a sátor tartórúdjai összeértek, és unottanmegjegyezte:

–Mirenemképesekegyesidióták!Theresevalamilyenokbólhisztérikusanmulatottezen.Addignevetett,

amígCarolmegnemfenyegette,hogybeletöltegynagypohárkonyakot,ha nem hagyja abba. Még mindig mosolygott, amint az ablaknál állt,kezében konyakkal, várva, hogy Carol kijöjjön a zuhany alól, amikorészrevette, hogy a nagy irodasátor előtt megáll egy autó. A férfi, akibement az irodába, egy percmúlva ki is jött, körültekintett a vigvamokköre által határolt sötét területen. Lopakodó járása volt az, amimegragadtaTherese figyelmét.Anélkül, hogy igazán tisztán látta volnaazarcátvagyakárazalakját,egyszeribenbizonyosvoltabban,hogyadetektívaz.

–Carol!–kiáltotta.Carolfélrehúztaazuhanyfüggönyét,abbahagytaatörölközést.–Gondolod,hogy…– Nem tudom, de azt hiszem – mondta Therese, és látta, amint a

harag lassanszétterjedCarolarcán,megmerevítveazt.EzkijózanítottaTherese-t,minthaéppenmostkonstatáltavolnaasértést,amelyőtvagyCaroltérte.

– Krissztusom! – mondta Carol, és a földre dobta a törölközőt.Belebújtaköntösébe,megkötötteazövét.–Nos…mitcsinál?

–Azt hiszem, itt éjszakázik. – Therese hátrább lépett az ablaktól. –Legalábbisakocsijamégazirodaelőttáll.Haleoltjukavillanyt, jobbanlátom.

Carolfelnyögött.– Jaj, ne. Elegem van. Untat – mondta végtelen unalommal és

undorral.Theresemegmosolygott, torzan,ésegyújabbnevetési ingert fojtott

el, mert Carol dühös lett volna, ha nevet. Azután látta, hogy az autóbegurulakörtúlsóoldalánállóegyikvigvamgarázsajtaján.

–Igen,ittéjszakázik.Kétajtósfeketeszedán.Carol sóhajtva ült le az ágyra. Therese-re villantott egy mosolyt, a

kimerültség és az unalom, a beletörődés, a tehetetlenség és a dühmosolyát.

–Zuhanyozzle,aztánöltözzfelújra.–Deegyáltalánnemvagyokbiztosbenne,hogyőaz.–Ezbenneazördögi,drágám.Therese lezuhanyozott, majd felöltözve Carol mellé feküdt. Carol

leoltottaavillanyt.Egymásutánszívtaacigarettákatasötétben,ésnemszólthozzá.Végülmegérintetteakarját,saztmondta:

–Gyerünk.Félnégykorgördültekkiakempingből.Aszámlájukatelőrekifizették.

Villany sehol sem égett, és – hacsak a nyomozó nem eloltott lámpamellettlesteőket–nemláttaőketsenki.

–Mitszeretnél?Megintaludnivalahol?–kérdezteCarolTherese-től.–Nem.Éste?–Énsem.Lássuk,milyenmesszirejutunkel.– Carol padlógázt adott. Az út sima és elhagyatott volt, ameddig a

fényszórómegvilágította.Hajnalodott,amikoregyországúti járőr leállítottaőketgyorshajtásért,

ésCarolnak húsz dollár büntetést kellett fizetnie egyCentralCity nevűtelepülésen, Nebraska állam területén. Harminc mérföldet veszítettekazzal,hogykövetniükkellettajárőrtvisszaavároskáig,ámCarolránemjellemző módon szó nélkül tűrte. Nem úgy, mint amikor érvekkel megszép szóval lebeszélt egy másik járőrt arról, hogy őrizetbe vegyegyorshajtásért,ráadásulazilletőNewJersey-iközlekedésirendőrvolt.

–Bosszantó–mondtaCarol,amintvisszaértekazautóhoz,ésórákignemismondottmást.

Theresefelajánlotta,hogyvezet,deCarolkijelentette,hogyőakar.Ésa sík nebraskai préri szétterült előttük, sárgállott a búzatarló, barnásfoltokatalkotottaföldmegakő,sazegészcsalókánmelegnektetszettafehér téli napfényben. Mivel most lassabban mentek, Therese-tpánikszerű érzés kerítette hatalmába, hogy egyáltalán nem haladnak,

minthaa föld sodródnaalattuk,miközbenőkegyhelybenállnak. Lestemagukmögöttazutat,nemlát-eújabbjárőrkocsit,adetektívautójátvagyazt a névtelen, alaktalan valamit, ami, érezte, Colorado Springs ótaköveti őket. Kutatta a tájat és az égboltot olyan jelentés nélkülijelenségekért,amelyekhezelméjemindenképpenjelentéstakartkötni,azegerészölyvet, amely lassan kanyarodott az égbolton, az ördögszekérirányát, amelyet a szél hajtott a szántón kitaposott út fölött. Vagy aztfigyelte, hogy egy kémény füstölög-e, vagy sem. Nyolc óra tájbanellenállhatatlanálmosságnehezítetteelaszemhéjátésködösítetteelazagyát, így alig lepődöttmeg, amikor pontosanolyan autót látottmagukmögött,amilyentfürkészett:kétajtóssötétszínűszedánt.

–Egyolyankocsivanmögöttünk–mondta.–Sárgaarendszámtáblája.Carol először nem szólt semmit, de belenézett a visszapillantó

tükörbe,éskétkedőarccalfújtakialevegőt.–Nemhinném.Haőaz,akkorügyesebb,minthittem.–Lassított.–

Haelőreengedem,gondolod,hogyfelismered?–Igen.–Hogyneismernéfelimmár,méghacsaknagyonelmosódva

látjais?Carolmajdnema leállásig lassított,elővettea térképet,akormányra

fektette és nézte. A másik kocsi közeledett, és a nyomozó ült benne.Elhaladtmellettük.

–Igen–mondtaTherese.Aférfinemnézettrá.Carolagázralépett.–Biztosvagybenne?–Biztos.–Therese látta,hogyasebességmérőmutatója túlhalada

hatvanötön.–Mitakarszcsinálni?–Beszélekvele.Carol kissé lassított, amint megközelítették a másik autót. Mellé

húztak, s a detektívmegfordult, hogy rájuk tekintsen. Széles, egyenesszája nem mozdult, a szeme akárha kerek, szürke pont volna, olyankifejezéstelen, mint a szája. Carol lefelé mutatott a kezével. A férfilassított.

–Tekerdleazablakodat–mondtaTherese-nekCarol.Anyomozóautójaahomokosútpadkáragördültésfékezett.Carol úgy állt meg, hogy a hátsó kerekek az úton maradtak, és

Thereseorraelőttszóltát:

–Kedveliatársaságunkat,vagymi?Aférfikiszálltakocsijából,ésbecsuktaazajtót.Akétautóközötttalán

haegyméterlehetett.Félútonmegállt.Halottkisszeménekszürkeíriszétsötétes karima fogta körül, akár a játékbabák kifejezéstelen és merevszemét. Nem volt fiatal. Arcán nyomot hagytak az idők, amelyekenáthajtott,ésborostájaelmélyítetteagörberáncokataszájakétoldalán.

–Amunkámatvégzem,Mrs.Aird–mondta.–Nyilvánvaló.Meglehetősenkomiszmunka,nemde?Adetektívhozzáütöttecigarettájavégétahüvelykujjakörméhez,ésaz

enyheszélbenszínpadiaslassúsággalgyújtottrá.–Delegalábbnemsokáravégetér.–Akkormiértnemhagyminketbékén?–kérdezteCarol,ésahangja

éppolyfeszültvolt,mintakarja,amellyelakormányratámaszkodott.–Mertaztazutasítástkaptam,hogykövessemmagátazútján.Deha

visszatérNewYorkba,nemkellmárkövetnem.Azttanácsolom,menjenvissza,Mrs.Aird.Visszamegy?

–Nem,nemmegyek.–Vanabirtokombanbizonyos információ–olyan információ, amely

miattcélszerűvolnavisszatérnie.Nemártanautánanéznie.–Köszönöm–reagáltcinikusanCarol.–Igazánköszönöm,hogyezt

mondja. Nem szerepel a terveimben, hogy most visszamenjek.Megadhatomazonbanazútirányunkat,sakkorbékénhagyhatminket,éskialudhatjamagát.

Anyomozóálságosés semmitmondómosollyal nézettCarolra, nemúgy, ahogyan ember szokott, hanem ahogyan egy bizonyos feladatrabeállított,felhúzottrobot.

– Szerintem vissza fog menni New Yorkba. Ez a legokosabb, amittanácsolhatok.Agyermekeatét.Feltételezem,hogytisztábanvanvele.

–Agyerekemazéntulajdonom!Aférfiarcánmegrándultazegyikránc.–Azemberilénynemtulajdon,Mrs.Aird.Carolisfelemelteahangját:–Rajtunkakarlógniegészúton?–VisszamegyNewYorkba?–Nem.–Szerintemvisszamegy–mondtaadetektív,éslassanazautójafelé

fordult.

Carol indított. Therese kezéért nyúlt, egy pillanatra biztatóanmegszorította, és a kocsi máris kilőtt. Therese könyökével a térdéretámaszkodott, kezét a homlokára szorítva, s olyan szégyenkezést éssokkotérzett,amilyetaddigsoha,ésamelyetaférfielőttelfojtott.

–Carol!Carolnémánsírt.Thereseláttalefelégörbülőszáját,amelyegyáltalán

nem Carolé volt, inkább egy kislány sírásának torz grimasza.Hitetlenkedvemeredtapofacsontonalágördülőkönnycseppre.

–Gyújtsmegnekemegycigarettát–kérteCarol.AmikorThereseátadtaazégőcigarettát,Carolletörölteakönnyet,és

végevolt.Carolegyperciglassanhaladt,cigarettázott.–Másszhátra,ésaddideapisztolyt–mondta.Thereseelőszörnemmozdult.Carolrápillantott:–Leszelszíves?!Therese fürgén hátramászott nadrágjában az üléstámla fölött, és a

tengerészkékbőröndötazülésreemelte.Kinyitotta,skivetteapulóverbecsavartpisztolyt.

– Csak add ide – mondta higgadtan Carol. – Azt akarom, hogy azoldalzsebben legyen. – A válla fölött hátranyúlt, s Therese a kezébenyomtaafegyverfehéragyát,ésvisszamászottazanyósülésre.

Anyomozóváltozatlanulkövetteőket,félmérföldnyirejártmögöttük,alovas kocsi mögött, amely egy földútról kanyarodott a főútra. CarolTheresekezét fogva,balkézzelvezetett.Therese lepillantottahalványszeplősujjakra,amelyekerős,hűvöshegyeatenyerébemélyedt.

–Újrabeszélekvele–mondtaCarol,ésegyenletesennyomtaagázt.–Ha ki akarsz szállni, kiteszleka következőbenzinkútnál vagy valaholmásutt,ésvisszajövökérted.

– Nem akarlak elhagyni – mondta Therese. Carol követelni fogja adetektív feljegyzéseit,ésThereseszinte látta,hogyCarolnakbajaesik,hogy a férfi a profi rutinos gyorsaságával ránt fegyvert, mielőtt Carolmeghúzhatná a ravaszt. De ez nem történikmeg, nem történhetmeg,gondolta,ésösszeszorítottaafogait.UjjaivalCarolkezétszorongatta.

– Jól van. És ne aggódj. Csak beszélni akarok vele. – Hirtelenlefordultegykisebbmellékútra,a főúttólbalra.Azút lejtősszántókközthaladt felfelé, majd kanyarodott, és erdőn át vezetett. Carol sebesenszáguldott,bárazútrosszvolt.–Jönutánunk,igaz?

–Igen.Egyetlen tanyaházállt a dombok közt, aztán csaka cserjés, sziklás

vidékmegazút,amelyállandóaneltűntelőlükakanyarokban.Aholazútlankáhozért,Carolbevettegykanyart,aztánleállítottaakocsitlezseren,féligazúton.

Benyúltazoldalzsebbe,éskivetteapisztolyt.Valamitkinyitottrajta,ésTherese látta a fegyverben a golyókat. Carol kinézett a szélvédőn, éspisztolyttartókezétazölébeejtette.

– Inkábbnem, inkábbmégsem–mondtagyorsan,ésvisszadobtaapisztolyt az oldalzsebbe. Utána egyenesbe állította az autót adomboldalnál.–Maradjakocsiban–mondtaTherese-nekéskiszállt.

Theresehallottaadetektívkocsiját.Carollassanahangfeléindult.Amásik autó kibukkant a kanyarból, nem gyorsan, de a fék sikoltott, ésCarol az út szélére lépett. Therese kissé kinyitotta az ajtót, és azablakpárkányrahajolt.

Aférfikiszálltakocsiból.–Mostmivan?–emeltefelahangjátaszélben.–Mitgondol?–Carolközelebblépetthozzá.–Szeretnékmegkapnimindent,amijevanrólam:hangszalagokatés

egyebeket.Anyomozóhomlokaszintenem is tükrözött csodálkozást szemének

sápadtpöttyefölött.Kocsijaelülsőlökhárítójánaktámaszkodott,svékonyszájaszélesvigyorranyílt.Therese-repillantott,azutánismétCarolra:

–Mindentelküldtem.Csaknéhányfeljegyzésvannálam.Időpontokróléshelyekről.

–Rendbenvan,azokatszeretném.–Úgyérti,megakarjavenniőket?– Nem azt mondtam. Csupán azt, hogy szeretném őket. Inkább

eladnáazokat?–Nemolyanembervagyok,akitmegvásárolhat–mondtaaférfi.– Mi másért teszi akkor, ha nem pénzért? – kérdezte türelmetlenül

Carol. – Miért ne keresne valamivel többet? Mennyit kér azért, amijevan?

Anyomozókarbafontaakezét.–Mondtammár,hogymindentelküldtem.Kidobnáapénzét.– Nem hiszem, hogy a Colorado Springs-i felvételeket is postázta

már-mondtaCarol.

–Nem?–kérdeztemarógúnnyalaférfi.–Nem.Megadom,bármitkérjenisértük.A detektív végigmérteCarolt, Therese-re pillantott, és a szája ismét

szélesrehúzódott.– Hozza – szalagokat, feljegyzéseket, mindent, ami van – mondta

Carol,ésaférfimegmozdult.A kocsi csomagtartójához ballagott, és Therese hallotta, hogyan

csilingelnek a kulcsai, amint a csomagtartót nyitja. Kiszállt a kocsiból,nembírttovábbülniodabenn.PárlépésnyiremegközelítetteCarolt,majdmegállt. A nyomozó kivett valamit egy nagy bőröndből. Amikorfelegyenesedett,acsomagtartónyitott teteje leverteakalapját.Rálépettakarimájára,hogyelnefújjaaszél.Azegyikkezébenmostvoltvalami,detúlságosankicsiahhoz,hogylátnilehessen.

– Kettő van – mondta. – Szerintem megérnek ötszázat. Többet isérnének,hanemlennénektovábbiakNewYorkban.

–Magaremeküzletember.Nemhiszekmagának–mondtaCarol.–Miért?NewYorkbanigencsaksürgetikőket.–Felvetteaföldrőlakalapját,éslecsuktaacsomagtartót.–Demost

már elegendő van a birtokukban. Mondtam, hogy jobban tenné, havisszatérneNewYorkba,Mrs.Aird.–Ledobtaacigarettájátaföldre,ésalábátmagaelőttmozgatvaeltaposta.–VisszamegyNewYorkba?

–Nemgondoltammegmagam–felelteCarol.Adetektívvállatvont.–Énnemálloksenkinekapártján.MinélelőbbvisszatérNewYorkba,

annálelőbbtekinthetjükelintézettnekazügyet.– Elintézettnek tekinthetjük akár most is. Miután azokat ideadta,

mehetistenhírével.A férfi lassankinyújtottaökölbeszorított kezét,ahogyana találgatós

játékbanszokás,amikormegeshet,hogysemmisincsazökölben.–Hajlandóötszázatadniezekért?–kérdezte.Carol a nyomozó kezére pillantott, s elővette a válltáskáját. Kivette

előbbapénztárcáját,aztánacsekkfüzetét.–Akészpénztjobbanszeretem–mondtaadetektív.–Nincsnálam.Aférfiismétvállatvont:–Rendben,akkorelfogadomacsekket.Carolmegírtaacsekketaférfikocsiján.

Most,hogyanyomozóCaroltnézveelőrehajolt,Theresemegláttaakezében a kis fekete tárgyat. Közelebb ment. A férfi betűzte a nevét.Amikor Carol átadta neki a csekket, a kezébe pottyantotta a két kisdobozt.

–Miótagyűjtiezeket?–kérdezteCarol.–Játsszale,ésmegtudja.– Nem szórakozni jöttem ide! – méltatlankodott Carol, és a hangja

megbicsaklott.Aférfimosolyogvahajtottaösszeacsekket.– Ne mondja, hogy nem figyelmeztettem – mondta. – Amit kapott

tőlem,nemminden.VanbővenNewYorkbanis.Carol becsukta a táskáját, és a kocsija felé tartott, rá se pillantva

Therese-re.Majdmegállt,ésismétanyomozófeléfordult:– Ha mindent megkaptak, amit akartak, akkor most már leléphet,

ugye?Megígérinekem?Aférfikezétakocsijaajtajántartvaállt,Caroltnézve.– Még mindig érvényes a megbízásom, Mrs. Aird – felelte. –

Változatlanul az irodám alkalmazottja vagyok. Hacsak nem ül mostrepülőre, hogy hazatérjen. Vagy hogy máshová utazzon. Szökjön megelőlem. Mondanom kell valamit az irodámnak – ha nem tudósítok azutóbbinapokrólColoradoSpringsből–,valamiérdekesebbetennél.

–Háttaláljanakkiőkvalamiérdekeset!A detektív a fogát kivillantva mosolyodott el. Visszaült a kocsijába.

Hátramenetbetette,kidugtaafejét,hogymagamögélásson,ésgyorsanmegfordulthátrafelé.Elhajtottafőútirányába.

Motorjánakzajaegykettőreelhalt.Carol lassanballagottakocsifelé,beszállt, és a szélvédőn át a pár lépésnyire lévő száraz földbuckátbámulta. Az arca olyan kifejezéstelen volt,mintha eszméletét vesztettevolna.

Therese ott termett mellette, átkarolta őt. Kabátja vállának kelméjétszorongatvaéppolytehetetlennekéreztemagát,mintbármelyidegen.

–Azthiszem,nagyjábólblöffölt–szólaltmeghirtelenCarol.Az arca azonban szürke volt, hangjából hiányzott az energia.

Kinyitottaamarkát,ésakétkiskerekdobozrapillantott.–Ittsincsenekrosszabbhelyen,mintmásutt.– Kiszállt a kocsiból, és Therese követte. Carol kinyitotta az egyik

dobozt, és kivette a celluloidnak látszó szalagot. – Picike, igaz?

Gondolom,éghető.Égessükel.Therese a kocsi fedezékében gyújtotta meg a gyufát. A szalag

gyorsan lángra kapott, ezért a földre dobta, ám akkor a szél eloltotta.Carolaztmondta,netörődjönvele,bedobhatjákaszalagokatvalamelyikfolyóba.

–Hányóra?-kérdezteCarol.–Háromnegyedtizenkettőleszötpercmúlva.–Therese visszaült a kocsiba, ésCarol nyomban indított, visszaaz

útonafőútfelé.Therese a térképet nézte. Omaha volt a következő nagyváros, ha

kissé délnek fordulnak. Carol fáradtnak látszott, és Therese ahallgatásábólérezte,hogynemcsillapuladühe.Akocsimegugrottegykeréknyomon, és Therese valahonnan az elülső ülés alól hallotta agurulósörösdobozhuppanását,azét,amelyetnemtudtakkinyitniazelsőnapon.Éhesvolt,arosszullétigéhesmárórákóta.

–Milenne,haénvezetnék?– Jól van – mondta fáradtan Carol, mintegy megadva magát, és

azonnallassított.Theresehelyetcseréltvele.–Ésmivolna,hamegállnánkreggelizni?–kérdezte.–Nemtudnékenni.–Vagyegyitalra.–MajdOmahában.Therese felnyomta a sebességet 65 fölé, és közvetlenül 70 alatt

tartotta.A30-as főútonhaladtak.AkkorOmahábaa275-ösön,ésazútnemvoltelsőosztályú.

–Ugyenemhittedelneki,hogyhangfelvételekvannakNewYorkban?–Nebeszéljróla!Rosszulvagyoktőle!Thereseszorítottaakormányt,majdszántszándékkallazított.Éreztea

hatalmasbánatot,amelyfölöttükfüggött,előttükállt,amelymégcsupánacsúcsátmutatta,amely feléazútjuk vitteőket.Emlékezett adetektívarcáraésazaligmegfejthetőarckifejezésre,amelyrőlmostértettemeg,hogy rosszindulat volt. Rosszindulat volt, amit a mosolyában látott,amikor a férfi azt állította, hogy nem áll senkinek a pártján, és azt aszándékot érezte benne, amely valójában személyes volt, hogyelválasszaőketegymástól,mertanyomozó tudta,hogyegyütt vannak.Mostébredt ráarra,amitkorábbancsakérzett:hogyazegészvilágaz

ellenségüklehet,ésamiközteésCarolközöttvan,azegyszeribennemszerelemnek vagy bármiféle boldogságnak látszott, hanem olyanszörnyetegnek,amelymindkettejüketamarkábantartja.

–Arraacsekkregondolok–mondtaCarol.MinthaújabbkőnehezedettvolnaThereseszívére.–Gondolod,hogyátkutatjákaházat?–kérdezte.–Elképzelhető.Csupánelképzelhető.–Nemhinném,hogymegtalálják.Afutóalatthagytam.–Ámottvolta

levél a könyvben.Egypillanatra furcsabüszkeség töltötteelTherese-t.Gyönyörűlevélvolt,ésszívesebbenvettevolna,haazttaláljákmeg,nemacsekket,báravádszempontjábólnagyjábólegyformalehetettasúlyuk,és az egyiket éppúgy be fogják mocskolni, mint a másikat. A levelet,amelyet sosem adott át, és a csekket, amelyet sosem váltott be.Valószínűbb volt, hogy a levelet fogják megtalálni. Therese nem tudtarászánnimagát, hogymegemlítseCarolnaka levelet.Magasem tudta,hogyegyszerűengyávaságból,avagyazért,hogymegkíméljeőtamégrosszabbtól.Hidatlátottakocsijukelőtt.

–Ottegyfolyó–mondta.–Milenne,haitt?–Jólesz.–Carolátadtanekiadobozkákat.Aféligelégettszalagotis

visszatetteadobozába.Theresekiszálltakocsiból,áthajítottaadobozokatafémkorláton,és

nem nézett oda. A kezeslábast viselő fiatalembert nézte, aki a másikoldal felől jött felahídra,gyűlölvemagábanaz irántaérzettértelmetlenellenszenvet.

Carolegyomahaiszállodából telefonált.Abbynemvoltotthon,ezértüzenetethagyott,hogyaznapestehatkor telefonálújra,amikorraAbbythazavárták.Aztmondta,nincsértelmemosthívniaazügyvédjét,mertaző idejük szerint kettő utánig ebédel. Szeretett volnamegmosakodni ésutánainniegyet.

Old Fashioneds whiskykoktélt ittak a szálloda bárjában, teljescsendben.Thereseiskértmégegyet,amikorCarol,deCarolaztmondta,inkábbegyenvalamit.Apincérközölte,hogyabárbannemszolgálnakfelételt.

–Deenniszeretnevalamit–mondtahatározottanCarol.–Azétteremahalltúloldalánvan,ésvanegykávézóa…–Carol,tudokvárni–mondtaTherese.–Volnaszívesidehozniazétlapot?Inkábbittszeretneenni–nézetta

pincérreCarol.Apincérhabozott,aztánaztmondta:–Igen,asszonyom–éselmentazétlapért.AmígTheresekolbászosrántottátevett,Carolaharmadikkoktéltitta.

Végülateljesreménytelenséghangjánmegszólalt:–Drágám,megtudsznekembocsátani?AhangnemjobbanbántottaTherese-t,mintakérdés.–Szeretlek,Carol.–Delátod,mitjelentez?–Látom.–Avereségnekazapillanataakocsiban,gondoltaTherese,

csakmúlóérzés volt, ahogyanamostani pillanat is átmeneti állapot. –Nemlátombeazonban,hogymiértjelentenéazt,hogymindörökké.Nemlátombe,hogyanrombolhatnalebármitis–mondtakomolyan.

Carol levette az arcáról a kezét, hátradőlt, és most a fáradtságellenére úgy festett, ahogyan Theresemindig is gondolt rá – a szemeegyszerre volt gyengéd és kemény, ahogy szemügyre vette őt, azintelligens, vörös ajkak pedig erősek és lágyak, bár a felső ajak mosticipicitremegett.

–Éste?–kérdezteTherese,shirtelenmegértette,hogyezakérdéséppoly fontos, mint az, amelyet Carol tett fel neki szavak nélkül aszobában,Waterlooban.Lényegébenugyanazakérdésvolt.

–Nem.Azthiszem,igazadvan–mondtaCarol.–Ráébresztettél.Elment,hogyfelhívjaazügyvédet.Háromóravolt.Theresemegkapta

a számlát, aztán ült és várt, azon tűnődve, mikor ér véget mindez, svajon Carol ügyvédjétől vagy Abbytől biztató szó jön-e, avagy mégrosszabbleszminden,mielőttjobblenne.Carolvagyfélórátvolttávol.

– Az ügyvédem még nem hallott semmit – mondta. – És én semmondtamnekisemmit.Nemlehetett.Megkellmajdírnom.

–Gondoltam.–Gondoltad–mosolyodottelaznapelőszörCarol.–Mitszólnál,ha

kivennénkittegyszobát?Nincskedvemtovábbmenni.Carol felvitette az ebédjét a szobába. Mindketten lefeküdtek kicsit

szundítani,deamikorháromnegyedötkorTherese felébredt,Carolnemvoltott.Körülnézettaszobában,sészrevetteCarolfeketekesztyűjétazöltözőasztalonésamokasszinjátakarosszékmellett.Mivelnemfrissültfel az alvástól, megborzongva sóhajtott fel. Kinyitotta az ablakot éslenézett. A hetediken vagy a nyolcadikon voltak, nem emlékezett rá. A

szállodaelőtt villamosdöcögött, és a járdánminden iránybanemberekhaladtak,mindkétoldalukonlábak.Thereseagyánátfutott,hogyleugrik.Tekintetét a szürke épületeknek az égre rajzolódó unalmas vonalárafordította,ígycsuktabeaszemét.AztánCarolotttermettaszobában,azajtónálállt,őtnézte.

–Holvoltál?–kérdezteTherese.–Írtamaztazátkozottlevelet.Átvágottaszobán,ésakarjábazártaTherese-t.ThereseérezteCarol

körmeitakardigánjahátánát.Amikor Carol telefonálni ment, Therese is elhagyta a szobát, és

végigballagottafolyosónaliftekfelé.Lementazelőcsarnokba,aholegycikket olvasott a zsizsikről a Kukoricatermelők Lapjában. Eltűnődött,vajon Abby tudja-e mindezt a kukoricazsizsikről. Nézte az órát, majdhuszonötperccelkésőbbújrafelment.

Carolazágyonfeküdt,cigarettázott.Theresevárta,hogybeszéljen.–Drágám,NewYorkbakellmennem–mondtaCarol.Thereseebbenbiztosvolt.Azágylábáhozlépett.–MitmondottmégAbby?–ÚjratalálkozottazzalaBobHavershammel.– Carol felkönyökölt. – De az az ember egyáltalán nem tud annyit,

amennyiténtudokjelenleg.Szemlátomástsenkinemtudsemmit,kivéveazt,hogybajkészül.Nemigentörténhetsemmi,amígodanemérek.Ámottkelllennem.

–Persze.–BobHavershamAbby ismerősevolt, akiHargecégénéldolgozottNewarkban,nemközelibarátjasemAbbynek,semHarge-nak,csupán vékonyka összekötő kapocs kettejük között, az a személy, akiesetleg tudhatott valamit, ha képes volt felismerni egy detektívet, vagyhallhatottegytelefonbeszélgetéstHargeirodájában.

Thereseérezte,hogyszintesemmihasznátnemvehetik.– Abby megszerzi a csekket – mondta Carol, miközben felült az

ágyon,ésamokasszinjáértnyúlt.–Vankulcsa?– Bárcsak volna! Florence-tól kell elkérnie. De rendben lesz. Azt

tanácsoltam neki,mondja azt Florence-nak, hogy utánam kell küldenienéhányholmit.

–Szólnálnekiazért,hogyszerezzenmegegyleveletis?Otthagytamegyneked írt leveletazegyikkönyvben,aszobámban.Sajnálom,hogy

eddignememlítettem.Nemtudtam,hogyodaküldödAbbyt.CarolkomorpillantástvetettTherese-re.–Mégvalami?–kérdezte.–Nincs.Sajnálom,hogyeddignemszóltam.Carolfelálltéssóhajtvamondta:– Jaj, most már ne aggódjunk. Nem hinném, hogy bajlódnának a

házzal,deAbbynekmindenképpenszólokalevélről.Holvan?–AzAngolköltészetoxfordinagykönyvé-ben.Úgyhiszem,a komód

tetején hagytam. – Figyelte, amint Carol körültekint a szobában, ésmindenhovánéz,csakőránem.

–Mégsemakarokittmaradnimaéjszakára–mondtavégülCarol.Félóramúlvaakocsibanültek,kelet felétartottak.Carolmégaznap

éjjelDesMoines-baakartérni.Többmintegyóraihallgatásutánhirtelenleállítottaazautótazútszélén,lehajtottaafejét,ésaztmondta:

–Apokolba!ThereseazelhaladóautókfényébenláttaasötétkarikátCarolszeme

alatt.Carolegyáltalánnemaludtazutóbbiéjszaka.–Menjünkvisszaazutolsóvárosba–mondtaTherese.–DesMoines

méglegalábbhetvenötmérföldnyirevan.– Akarsz Arizonába menni? – kérdezte Carol, mintha csupán meg

kellettvolnafordulniuk.–Jaj,Carol…miértelmeerrőlbeszélni?–Therese-thirtelenelfogtaa

csüggedés.Remegőkézzelgyújtottrá.AcigarettátCarolnakadta.–Mertbeszélniakarokróla.Kitudszmégvenniháromhetet?– Persze. – Persze, persze.Mi lehetett volna fontosabb,mint hogy

Carollallegyenbárhol,bárhogyan?OttvoltaHarkevy-showmárciusban.Harkevy beajánlhatja őt egy másik munkára, csakhogy a munkákbizonytalanok,Carolnemaz.

–NemkellegyhétnéltovábbNewYorkbanmaradnom,mertaválásteljesenel van rendezve, eztmondtamaFred, az ügyvédem.Miért netöltenénkhátmégnéhányhetetArizonában?VagyÚj-Mexikóban?NemakaromatéltovábbirészétNewYorkbantölteni.–Carollassanment.Aszememostmásvolt.Életrekelt,ahogyanahangjais.

–Perszehogyszeretnék.Bárhol.– Rendben van. Rajta! Menjünk DesMoines-ba. Nem vezetnél egy

kicsit?Helyet cseréltek. Nem sokkal éjfél előtt értek Des Moines-ba, és

rögtöntaláltakszállodát.– Miért jönnél vissza egyáltalán New Yorkba? – kérdezte Carol. –

Megtarthatnád a kocsit, és megvárhatnál valami olyan helyen, mintTucsonvagySantaFe,énpedigvisszarepülnék.

–Éshagyjalakmagadra?–Theresevisszafordultatükörtől,amelynéléppenfésülködött.

Carolmosolyogvakérdezte:–Hogyértedazt,hogymagamrahagyj?Ez váratlanul érte Therese-t, és most olyan kifejezést látott Carol

arcán–pedigCaroláthatóannézteőt–,amelytőlkirekesztettnekéreztemagát, mintha Carol félretaszította volna tudatának valami eldugottszegletébe,hogyhelyetteremtsenvalamifontosabbnak.

–Úgyértem,hogycsakmosthagyjalakmagadra–mondtaTherese,ésújraatükörfeléfordult.–Talánmégisjóötlet.Számodragyorsabb.

– Arra gondoltam, talán szívesebben maradnál valahol nyugaton.HacsaknemakarszvalamitintézniNewYorkbanabbanapárnapban.–Carolhangjakiegyensúlyozottvolt.

–Nemakarok. – Therese rettegett a hideg napoktólManhattanben,amikor Carol annyira elfoglalt lesz, hogy nem tudnak találkozni. És adetektívre gondolt. Ha Carol repül, nem fogja tovább üldözni. Márispróbálta elképzelni:Carol egyedül érkezik keletre, hogy szembenézzenvalamivel, amit nem ismer még, amire lehetetlen felkészülni. ÖnmagátmegelképzelteSantaFében,aminttelefonhívást,leveletvárCaroltól.Aztazonbannemtudtaolyankönnyenelképzelni,hogytöbbezerkilométerrelegyentőle.

– Csak egy hét, Carol? – kérdezte, újra végighúzva a fésűt aválasztékán,azegyikoldalrafésülveahosszú,finomhajat.Hízott,ámazarcasoványabblett,vetteészrehirtelen,éseztetszettneki.Idősebbneklátszott.

A tükörben látta, hogy Carol mögéje lép, és nem volt válasz, csakCarol köré fonódó karjának gyönyöre, ami lehetetlenné tette, hogygondolkozzon. Therese gyorsabban bontakozott ki az ölelésből, mintahogyszándékábanállt.MajdazöltözőasztalsarkátólnézteCarolt,egypillanatramegrémülveannakillékonyságától,amirőlbeszéltek,időéstérillékonyságától meg a kettejüket most elválasztó négy lépéstől és akétezer mérföldtől. Még egyszer végighúzta a haján a fésűt. – Csakkörülbelülegyhét?

– Azt mondtam – felelte Carol mosollyal a szemében, ám Thereseugyanaztakeménységethallottaaválaszban,mintönnönkérdésében,minthakihívásfeszültvolnakihívásnak.–Hamegakarodtartaniakocsit,elvitethetemkeletre.

–Nemakarommegtartani.–Ésanyomozómiattneaggódj.TáviratozomHarge-nak,hogyúton

vagyok.– Nem fogok aggódni. – Hogy beszélhet erről Carol ilyen hidegen,

tűnődött Therese, hogy gondolhatminden egyébre, és nem arra, hogyelhagyjákegymást?Letetteafésűtazöltözőasztalra.

–Therese,azthiszed,énélveznifogom?És Therese a nyomozóra gondolt, a válásra, az ellenségességre,

mindarra,amivelCarolnakszembekellnéznie.Carolekkormegérintetteaz arcát, két tenyerével összeszorította az orcáját úgy, hogy a szájakinyílt,mintahalé,amitőlmosolyogniakellett.Thereseazöltözőasztalnálállt, ésnézteCarolt, néztekezének, lábánakmindenmozdulatát,amintlevette a zokniját, és újra belelépett a mokasszinjába. Ez után a pontutánnincsenekszavak,gondolta.Mimástkénemégmegmagyarázniukvagy kérdezniük, vagy ígérniük szavakban?Még egymás szemét semkell látniuk. Nézte, ahogy Carol felveszi a telefont, aztán arccal lefeléfeküdt az ágyon, amíg Carol lefoglalta másnapra a repülőjegyét, csakodafeléegyjegyet,másnapdélelőtttizenegyre.

–Hovászándékozolmenni?–kérdezteCarol.–Nemtudom.TalánvisszaSiouxFallsba.– Dél-Dakotába? – Carol Therese-remosolygott. – Nem volna jobb

SantaFe?Melegebb.–Várok,ésvelednézemmeg.–NemColoradoSpringsbe?– Nem! – Therese nevetett és felállt. Kivitte a fogkeféjét a

fürdőszobába.–Talánmégmunkátisvállalokvalaholegyhétre.–Milyenmunkát?–Bármilyet.Csakhogynegondoljakállandóanrád,tudod.–Aztakarom,hogygondoljrám.Neáruházimunkát…– Nem. – Therese a fürdőszoba ajtajában állva nézte, amint Carol

levesziakombinéjét,ésaköntösébebújik.–Ugyenemapénzmiattaggódszmegint?Thereseaköntösezsebébecsúsztattaakezét,éskeresztbe tettea

lábát.– Ha le vagyok égve, nem izgat – mondta. – Akkor kezdek

idegeskedni,haagyonhajszolnak.–Holnapadoknekedpárszázatazautóra.–CarolmeghúztaTherese

orrát, amint elmentmellette. – És ezt a kocsit nem használhatod arra,hogy felszedj idegeneket. – Carol bement a fürdőszobába, ésmegnyitottaazuhanyt.

Thereseutánament.–Azthittem,énhasználomazuhanyt.–Énhasználom,detégedisbeengedlek.–Ó,köszönöm.–Thereselevetteaköntösét,ahogyCarolis.–Nos?–mondtaCarol.–Nos?–Theresebelépettazuhanyalá.– Micsoda szemtelenség! – Carol is a zuhany alá lépett, és

hátracsavartaTheresekarját,deTheresecsakkacagott.Theresemegakartaölelniőt,megakartacsókolni,ámszabadkarja

görcsösen lendült, ésmagához rántottaCarol fejét a vízsugár alá.Egymegcsúszólábszörnyűhangjahallatszott.

–Hagydabba,elesünk!–kiáltottaCarol.–Azégszerelmére,hátnemtudkétemberbékébenlezuhanyozni?

20

Sioux Fallsban Therese az előtt a szálloda – a Warrior Hotel – előttállította le a kocsit, ahol korábban megszálltak. Carol úgy egy órájaérhetetthaza,gondolta.Úgybeszéltékmeg,hogyéjfélkorhívjaCarolt.

Kivettegyszobát,felvitetteapoggyászát,aztánsétáltegyetafőutcán.Volt ott egy mozi is, és eszébe jutott, hogy még sosem nézett filmetCarollal. Bement, ám nem volt abban a hangulatban, hogy kövesse atörténetet. Pedig szerepelt benne egy nő, akinek a hangja kisséhasonlított Caroléra, nem azokra a színtelen nazális hangokra,amelyeketmindenfeléhallottmagakörül.Carolragondolt,akiimmártöbbmintezermérföldnyirevolt,arra,hogymaéjjelegyedülfogaludni.Felállt,éskiballagottazutcára.Ottvoltadrugstore,aholCarolpapírzsebkendőtésfogkrémetvásároltazegyikreggel.Ésasarok,aholCarolfelpillantott,selolvastaazutcaneveket–ÖtödikésNebraskautca.Vettegycsomagcigarettát a drugstore-ban, s visszasétált a szállodához. Azelőcsarnokbanleültdohányozni,ízlelgetveazelsőcigarettátazóta,hogyelváltCaroltól, ízlelgetveazegyedüllételfelejtettállapotát.Valójábanezcsupán fizikai állapot volt. Igazából egyáltalán nem érezte magátegyedül.Egyideigújságotolvasott,majdkivetteatáskájábólDannieésPhil leveleit,amelyekazutolsónapokbanérkeztekColoradoSpringsbe,ésátfutottaőket:

…Két estével ezelőtt láttamRichardot a Palermó-ban teljesen egyedül[állt Phil levelében]. Felőled kérdeztem, és azt mondta, nem ír neked.Gondolom, kisebb szakításról lehet szó, de nem forszíroztam azinformációt. Nem volt beszédes kedvében. És mint tudod, az utóbbiidőbennemigenhaverkodunk…

Agyba-főbe dicsértelek egy Francis Puckett nevű angyalnak, akifelajánl ötvenezer dollárt, ha áprilisban bejön egy bizonyos franciaszíndarab. Rendszeresen foglak tájékoztatni, minthogy még producersincs… Biztos vagyok benne, hogy Dannie csókoltat. Úgy néz ki,hamarosan elutazik valahová, nekem pedig új téli szállást vagyszobatársat kell találnom… Megkaptad a Kis eső-ről küldött

újságkivágásokat?

Ölel:Phil

Dannierövidleveleígyszólt:

KedvesTherese!Elképzelhető, hogy ennek a hónapnak a végén Kaliforniában vállalokmunkát. Választanom kell az ottani állásmeg egymarylandi vegyiáru-üzem között.Ha találkozhatnék veledColoradóban vagy bárholmásuttegy kis időre, valamivel előbb indulnék.Valószínűlega kaliforniai állástválasztom,azt hiszem,annaknagyobbaperspektívája.Szóval tudasd,holleszel.Mindegy.Kaliforniábatucatnyiútonleheteljutni.

Ha a barátnődnek nincs ellene kifogása, szívesen töltenék velednéhány napot valahol. Február 28- ig mindenképpen New Yorkbanleszek.

Szeretettel:Dannie

Mégnem válaszolt.Holnap küld neki egy címet,mihelyt sikerül szobáttalálniaavárosban.Amiazonbanakövetkezőúticéltilleti,arrólCarollalkell beszélnie. És egyáltalán: mikor tudja majd Carol megmondani?Eltűnődött, vajonmi várhatottNew Jerseybenmárma éjjelCarolra, éselillantabátorsága.Felvettegyújságot,ésmegnézteadátumot.Februártizenötödike. Huszonkilenc napja hagyta el New Yorkot Carollal.Lehetséges,hogymindösszeennyinappalezelőtt?

Odafenn a szobájában megrendelte a telefonhívást, megfürdött, éspizsamábabújt.Aztánmegszólaltatelefon.

– Hal-ló – mondta Carol, mintha már régen várakozott volna. – Miannakaszállodánakaneve?

–Warrior.Denemmaradokitt.–Útközbenugyenemvettél fel idegeneket?Theresenevetett.Carol

lassanejtettszavaiúgyfutottakátrajta,minthamegérintettevolnaőt.–Miújság?-kérdezteTherese.–Maeste?Semmi.Aházjéghideg,ésFlorencecsakholnaputántud

jönni.Abbyittvan.Akarodüdvözölni?–Denemközvetlenülmellettedvan…–Ne-em.Odafennazöldszobában,csukottajtómögött.

–Mostnemigazánszeretnékbeszélnivele.Carolmindenttudniakart,hogy mit csinált, milyenek voltak az utak, hogy a sárga vagy a kékpizsamavan-erajta.

–Nehezenfogokmaelaludninélküled.– Igen.–Valahonnanasemmibőlnyombankönnyakartkibuggyanni

Thereseszeméből.–Nemtudszsemmimástmondani,csakazt,hogyigen?–Szeretlek.Carolfüttyentett.Aztáncsend.–Abbymegtalálta a csekket, drágám,ám levél nincs.A táviratomat

nemkaptameg,deamúgysincsseholsemmifélelevél.–Akönyvetmegtaláltátok?–Akönyvetmegtaláltuk,denincsbennesemmi.Therese fejében megfordult, hogy a levél esetleg mégis az ő

lakásábanmaradt.Ámmagaelőttláttaaztakönyvbenmintkönyvjelzőt.–Gondolod,hogyátkutattákaházat?–Nem,ezttöbbmindenbőltudom.Emiattneaggódj,jó?EgypercmúlvaTheresebebújtazágyba,éseloltottaalámpát.Carol

arrakérte,hogymásnapéjjelishívja.EgyideigmégafülébenvoltCarolhangja, majd szétáradt benne a mélabú. Hanyatt feküdt, a két karjaegyenesenkinyújtvaa testemellett,érzékeltemagakörülazüres teret,mintharavatalrafektettékvolnaasírbatételelőtt,aztánelaludt.

Másnap délelőtt Therese talált egy kedvére való szobát a dombrafelkapaszkodó egyik utcában. Nagy, utcára nyíló szoba volt, telivirágokkal, fehér függönyös kiugró ablakfülkével. Baldachinos ágy voltbenne, a padlón meg egyszerű csomózású ovális szőnyeg. A nő aztmondta,hétdolláregyhétre,ámTheresenemvoltbiztosbenne,hogyittleszegyhétig,ezértjobbnaklátta,haanapokutánfizet.

–Azugyanannyi–mondtaazasszony.–Hovávalósi?–NewYork-ivagyok.–Ittfogélni?–Nem.Csakaztvárom,hogyértemjöjjönegybarátom.–Férfivagynő?Theresemosolygott.– Nő – mondta. – Van hely hátul valamelyik garázsban? Autóval

vagyok.

Anőaztmondta,kétgarázsisüres,ésagarázsértnemkérpénzt,haakocsitulajdonosanálalakik.Nemvoltöreg,deahátakisséhajlottvolt,ésazalakjatörékeny.Mrs.ElizabethCoopernekhívták.Elmondta,hogytizenötéveadki szobákat, ésaháromemberből, akikkel kezdte, kettőmostisnálalakik.

Therese még aznap megismerkedett Dutch Huberrel meg afeleségével, akik a nyilvános könyvtár közelében lévő étkezdétüzemeltették.Vékonyötvenkörüliférfivolt,apró,kíváncsikékszemmel.Afelesége,Ednakövérvolt,őfőzött,éslényegesenkevesebbetbeszéltazuránál.ÉvekkelkorábbanDutchegy ideigNewYorkbandolgozott.Avárosolyan részeiről faggattaTherese-t,amelyeketa lány történetesenegyáltalán nem ismert. Ő viszont olyan helyeket említett, amelyekről aférfi sosem hallott, vagy már megfeledkezett, és a lassú, elhúzódóbeszélgetéstőlmindketten nevettek.Dutchmegkérdezte, volna-e kedveszombaton velük tartani amotorkerékpár-versenyre, amelyet a várostólnéhánymérföldnyirerendeznek,ésThereseigentmondott.

Kartonpapírtésragasztótvásárolt,sdolgoznikezdettazonmakettekegyikén,amelyeketmegakartmutatniHarkevynek,amintvisszatérNewYorkba. Majdnem elkészült vele, amikor fél tizenkettőkor átment aWarriorba,hogytelefonáljonCarolnak.

Carol nem volt otthon, nem vette fel senki. Therese egyigpróbálkozott,aztánvisszamentMrs.Cooperházába.

Másnapdélelőtt fél tizenegy tájbanérteelCarolt.Carolaztmondta,hogy az előző napon mindent megbeszélt az ügyvédjével, ám sem ő,sem az ügyvéd nem tehet semmit, amíg nem ismerik Harge legújabblépését.Carolkissérövidrefogta,mertebédrevolthivatalosNewYorkba,és előtte még egy levelet is meg kellett írnia. Most először tűntnyugtalannakamiatt,hogymitteszHarge.Kétszerpróbáltahívniaférjét,de nem tudta elérni. Therese-t viszont Carol ridegsége zavarta alegjobban.

–Nemgondoltadmegmagadsemmivelkapcsolatban?–kérdezte.–Perszehogynem,drágám.Holnappartitadok.Hiányoznifogsz.Therese kifelé menet megbotlott a szálloda küszöbében, és érezte,

amintelöntiamagányelsőhulláma.Mitfogcsinálniholnapeste?Olvasakönyvtárban,amígbenemzárkilenckor?Dolgozikegymásikdíszleten?Végigment azoknak a nevén, akikről Carol megemlítette, hogy ottlesznek a partin – Max és Clara Tibbett, az a házaspár, amelynek

melegháza volt valamelyik főút mellett Carol házának közelében, ésakikkelThereseegyszertalálkozott.CarolTessienevűbarátnője,akivelősosem találkozott, ésStanleyMcVeigh, aza férfi, akivelCarol azonazesténvolt,amikoraChinatownbamentek.AbbytnememlítetteCarol.

ÉsCarolaztsemmondta,hogymásnapishívjafel.Theresecsakment,ésazutolsópillanat,amikorláttaCarolt,úgytért

vissza, mintha ismét a szeme előtt lenne. Carol integet a repülőgépajtajábólaDesMoines-irepülőtéren,Carolmárapróéstávoli,mertnekiadrótkerítésenkívülkellettmaradnia.Alépcsőtmárelvitték,deThereseúgyvélte,vanmégnéhánymásodperc,amígbecsukjákazajtót,ésakkorújra megjelent Carol. Csupán egy másodpercre, mozdulatlanul állt azajtóban,hogytekintetévelújramegtaláljaőtésegycsókotfújjonfelé.ÁmTherese-nekképtelenülsokatjelentett,hogyvisszament.

Therese szombaton elment a motorkerékpárversenyre, s ő vitteDutchot és Ednát, mert Carol kocsija nagyobb volt. Utána a házaspármeghívtamagához vacsorára, de nem fogadta el. Caroltól aznap nemkapottlevelet,pediglegalábbegyrövidkeüzenetreszámított.Avasárnaplehangolta, még a délután folyamán a Big Sioux folyó mentén DellRapidsigtettkocsikázássemváltoztatottlelkénektáján.

Hétfő délelőtt színdarabokat olvasott a könyvtárban. Kettő körül,amikorDutchétkezdéjébenmárenyhültadéliforgalom,átmentteázniésbeszélgetni.Közbenawurlitzerrelazokatadalokat játszatta,amelyeketkorábban Carollal hallgatott. Elmondta Dutchnak, hogy az autó egybarátjáé, akire vár. Aztán a férfi közbevetett kérdéseire fokozatosanelmondta, hogyCarolNew Jerseybenél, hogy valószínűleg iderepül, sÚj-Mexikóbaszándékozikmenni.

–EzCarol szándéka?– fordult feléazéppenegypoharat törölgetőDutch.

Therese-benekkorfurcsanehezteléskezdettágaskodni,amiértaférfikimondta Carol nevét. Eltökélte, hogy többé egyáltalán nem beszélCarolról,senkinekavárosban.

Kedden jötta levélCaroltól,csakegy rövidke írás,deazálltbenne,hogy Fred minden szempontból optimistább, és úgy fest, legfeljebb aválás miatt kell aggódni, és február 24-én talán elutazhat. Olvasásközben Therese mosolyogni kezdett. Szerette volna megünnepelni eztvalakivel, denemvolt senki, így nem tehetettmást,mint hogy sétáljonegyet,magányosan elfogyasszon egy italt aWarrior bárjában és az öt

nap múlva érkező Carolra gondoljon. Senki mással nem lett volnaszívesen,kivéve talánDannie-t.VagyStellaOvertont.Stelladerűs lányvolt, és bár Carolról semmit nem mondhatott volna neki – kinekmondhatott volna? –,most jó lett volna vele lenni.Már napokkal előbbküldeniakartStellánakegylapot,denemtette.

AznapkésőéjjelCarolnakírt:

Csodálatoshír!MegünnepeltemegyetlendaiquirivelaWarriorban.Nemminthaóvatosvolnék,detudtad,hogyegyitalerejefelérhároméval,haegyedül vagy…? Imádom ezt a várost, mert minden rád emlékeztet.Tudom,hogytenemkedveled jobbanegyetlenmásikvárosnálsem,denemezalényeg.Úgyértem,ittvagyannyira,amennyirecsakidetudlakképzelnianélkül,hogyittvolnál…

Caroleztírta:

SosemkedveltemFlorence-t.Eztbevezetésképpmondom.Úgy tetszik,Florence találtameganekem írt leveled,éseladtaHarge-nak.Ő tehetarrólis,hogyHargetudta,hovámegyünk(legalábbisazt,hogyén),efelőlnincskétségem.Nemtudom,mithagytamaházban,vagyFlorencemithallgathatott ki. Azt hittem, meglehetősen óvatos voltam, de ha Hargevette a fáradságot, hogy lepénzelje, és biztos vagyok abban, hogymegtette,akkornincsmittenni.Azbiztos,hogyChicagóbanbukkantakanyomunkra. Drágám, fogalmam sincs, meddig jutott ez az ügy. Hogyérzékeltessem a légkört: senki nem mond nekem semmit, a dolgokegyszer csak kiderülnek. Ha valaki birtokában van a tényeknek, azHarge.Beszéltemveletelefonon,desemmitnemhajlandómondani,amitermészetesen azt a célt szolgálja, hogy megfélemlítésselrákényszerítsen összes állásom feladására, még mielőtt a csatamegkezdődne. Nem ismernek engem, egyikük sem, ha azt képzelik,hogymegadommagam.AharctermészetesenRindyértlesz,és–igen,drágám–attóltartok,hogynemtudokelutazni24-én.Hargeennyitmáratudomásomra hozott ma délelőtt, amikor a telefonban előhozakodott alevéllel. Azt hiszem, talán a levél a legerősebb fegyvere (a lehallgatáscsakColoradoS.-ben folyt, amennyireemlékszem), ezért engedi, hogytudjak róla. El tudom képzelni, milyen az a levél, amelyet még azindulásunk előtt írtál, de még Harge sem magyarázhat bele mindent.

Hargecsupánfenyegetőzik–ahallgatássajátosformájában–,abbanareményben,hogyteljesenmeghátrálok,máramiRindytilleti.Nemfogok,ígyhátelkerülhetetlenbizonyoserőpróba–remélem,nemabíróságon,bárFredmindenrefelvankészülve.Csodálatosember,azegyetlen,akinyíltanbeszélvelem,desajnosegybenőaz,akialegkevesebbettudja.Aztkérded,hiányzol-e.Gondolokahangodra,akezedreésaszemedre,amikor egyenesen a szemembe nézel. Emlékszem a bátorságodra,amelyet nem gyanítottam, és ez bátorságot ad nekem. Felhívsz,drágám?Nemakarlakénhívni,mivelatelefonodafolyosónvan.Hívjazénszámlámra,lehetőlegestehéttájban,amiateidődszerinthatóra.

ÉsThereseéppenhívniakartaaznapCarolt,amikortáviratérkezett:

EGY IDEIG NE TELEFONAALJ. KEESOOBB MEGMAGYARAAZOM.SZERETLEK,DRAA-GAAÍVS.CAROL.

Mrs.Coopernézteőt,amintatáviratotolvasta.–Abarátnőjétől?–kérdezte.–Igen.–Remélem,semmibaj.–Mrs.Cooperigensajátosantudottnézniaz

emberre,ésTheresekimértenfelvetetteafejét.–Nem,jönnifog–mondtacsakmégintéznivalójavan.

21

Albert Kennedy – a barátainak Bert – a ház egyik hátsó szobájábanlakott. Egyike volt Mrs. Cooper eredeti lakóinak. Negyvenöt éves volt,SanFranciscó-iszületésű,és jobbanhasonlítottaNewYork-iakra,mintbárkimás, akikkel Therese a városban találkozott. Mármagában ez atény arra hajlamosította Therese-t, hogy kerülje a férfit. Bert gyakranhívta Therese-t, hogy menjen vele moziba, de ő csak egyszercsatlakozotthozzá.Nyugtalanvolt,ésjobbanszeretettegyedülkóborolni.Jobbáracsaknézelődöttésgondolkodott,mertanapokigenhidegekésszelesek voltak ahhoz, hogy a szabadban rajzoljon. És a helyszínek,amelyeket eleinte kedvelt, túlságosan ellaposodtak a túl sok nézéstől

megazarravalótúlhosszasvárakozástól,hogylerajzoljaőket.Thereseszinteminden este elment a könyvtárba, ült az egyik hosszú asztalnálféltucatnyikönyvvel,majdkacskaringósútonindulthazafelé.

Csakazért tért visszaaházba,hogyegy időmúlva ismétkimenjen,megacélozvamagátakiszámíthatatlanszélellen,vagyhagyva,hogyazolyan utcákba terelje be, amelyekbe másként nem tért volna be. Akivilágítottablakokmögöttholegylánytlátottazongoránálülve,holegynevetőférfit,holegyvarrónőt.Aztáneszébejutott,hogynemishívhatjaCarolt,ésmégcsakazt sem tudja,mit teszéppen.Üresebbnekéreztemagáta szélnél.Carol nemközölt velemindent a leveleiben, s érezte,hogyalegrosszabbatnemárultael.

A könyvtárban Európáról készült fényképekkel teli könyveketnézegetett: márvány szökőkutak Szicíliában, Görögország romjainapfényben. Eltűnődött, vajon tényleg odautaznak-e egyszer Carollal.Mégmindigannyimindentnemtettekmeg.OttvoltazelsőútazAtlanti-óceánon át. Ott voltak egyszerűen a reggelek, reggelek bárhol, ahol,amikorfelemeliafejétapárnáról,Carolarcátláthatja,éstudja,hogyazövékanap,éssemmisemválaszthatjaelőketegymástól.

Ésottvoltazagyönyörűtárgy,amelyegyszerrejártaátaszívétésaszemét,egy régiségbolt sötét kirakatábanazegyikolyanutcában,aholsohasem járt. Therese csak bámulta, s közben azt érezte, hogymegszüntet benne valami elfeledett és névtelen szomjúságot.Porcelánfelszínéneknagy részétaprózománcrombuszokborították,királykékésmélyvörösészöld,savertaranykörvonalakmégaporrétegalattisúgyfénylettek, akár a selyemhímzés. A karimáján aranygyűrű volt az ujjszámára. Parányi gyertyatartó volt. Vajon ki készíthette, tűnődött, éskinek?

Másnapreggelvisszament,ésmegvetteCarolnak.Mégaznapdélelőttlevelet kapottRichardtól,ColoradoSpringsből irányították tovább. Leültazegyikkőpadraakönyvtárutcájábanésfelnyitotta.Cégespapírraírták:Semco Palackozott Gáz Társaság. Tűzhelyek – Fűtőtestek –Jégkészítés.FelülRichardneveállt,mintaPortJefferson-ileányvállalatvezérigazgatójáé.

KedvesTherese!Dannie-nek tartozom köszönettel azért, hogy elárulta, hol vagy.Fölöslegesnekvélhetedeztalevelet,ésszámodratalánazis.Talánmég

mindig abban a ködben élsz, mint akkor, amikor este a kávéházbanbeszéltünk.Deszükségétérzem,hogytisztázzakvalamit.Arrólvanszó,hogyazérzéseimimmárnemolyanok,mintakármégkéthete.Anekedírt legutóbbi levelem nem más volt, mint utolsó, görcsös erőfeszítés.Amikor írtam, tudtam, hogy reménytelen, és tudtam, hogy nem fogszválaszolni, és nem is akartam, hogy válaszolj. Tudom, hogy akkormegszűntaz irántadérzettszeretetem,ésa legerősebbérzés,amelyetmostirántadtáplálok,azundor–amelykezdettőlfogvamegvoltbennem.Undorít,ahogyanmindenkimástkirekesztvecsüngszazonanőn,undorítez a kapcsolat, amely meggyőződésem szerint immár mocskos ésbeteges.Tudom,hogynem lesz tartós, ahogyan kezdettőlmondtam.Asajnálatoscsupánaz,hogyminél inkábbbelebonyolódsz,későbbannáljobban fogsz temagad isundorodni.Gyökértelenés infantilisdologez,mint lótuszvirágon és holmi émelyítő cukorkán élni az élet kenyere éshúsahelyett.Gyakrangondoltamazokraakérdésekre,amelyeketazonanapontettélfel,amikorasárkánytrőptettük.Bárcsakcselekedtemvolnaakkor,amikormégnemvoltkéső,mertakkorszerettelekannyira,hogymegpróbáljalakmegmenteni!Mostmárnemszeretlek.Azemberekmégkérdeznek rólad. Mit vársz tőlem, mit mondjak nekik? Nekem az aszándékom,hogyelmondomaz igazat.Nembírommárenneka terhét,és csak így tudom kitépni magamból. Néhány holmidat, amelyek aházunkban maradtak, elküldtem a lakásodra. A veled kapcsolatoslegkisebb emlék vagy kontaktus is lehangol, arra késztet, hogy nekívánjakhozzádérni,vagybármihez,amiveledkapcsolatos.Énjózanulszólokhozzád,teazonbanvalószínűlegegyszavamatsemérted.Kivévetalánezt:nemóhajtom,hogybármiközömlegyenhozzád:

Richard

ThereseláttaRichardlágy,keskenyajkátegyetlenvonalláfeszülni,mertnyilvánígynézettki,amikoraleveletírta,avonalat,amelymégígysemrejtette el teljesen a felső ajak parányi kunkorodását. Egy pillanatigtisztánláttaRichardarcát,aztáneltűntazarc,tompítottéstőleolyannyiratávoli, apró villanással, amilyen távoli Richard levelének moraja volt.Felállt, visszatette a levelet a borítékba és továbbment. Remélte, hogyRichardnaksikerültőtkiűzniemagából.Ámcsakúgytudtaőtmagaeléképzelni,amintazzalakíváncsiságtóláthatottszenvedéllyelbeszél róla

másoknak, amelyet New Yorkban látott, mielőtt elutazott. ElképzelteRichardot, amint Philnek mesél, amint a Palermo bárban állnak,elképzelte, amint Kellyéknek mesél. Neki ugyan édes mindegy, bármitmondis.

Arragondolt,vajonmitcsinálhatCarolmost,tízkor–NewJerseybentizenegykor. Valami idegen vádaskodását hallgatja? Vajon gondol-e rá,egyáltalánvan-eerreideje?

Pompás idő volt, hideg és szinte szélmentes, ragyogó napsütéssel.Beülhetneakocsiba,elmehetnevalahová.Háromnapjanemhasználtaazautót.Hirtelenrájött,hogynemisakarjahasználni.Nagyontávolinaktetszettazanap,amikorCarolleveleutánujjongvakilencvenighajtottaaDellRapidsigvezetőegyenesúton.

Mr. Bowen, egymásik lakó az elülső verandán tartózkodott, amikorTherese visszaért Mrs. Cooper házába. Takaróba burkolt lábbal, aszemébehúzottkalappalültanapon,minthaszunyókálna,defelkiáltott:

–Hello!Hogyvan,kislány?Theresemegállt,ésegydarabigcsevegettvele,érdeklődöttazízületi

gyulladásáról. Igyekezett éppolyudvarias lenni, amilyenCarol voltMrs.Frenchcsel. Valamin még nevettek is, és Therese még akkor ismosolygott,amikorbementaszobájába.Amuskátlilátványaaztánvégetvetettennek.

Thereselocsoltaamuskátlit,ésazablakpárkányvégébeállította,ahola legtovább kapott napot. Még a fenti, legapróbb levelek pereme ismegbárnult. A muskátlit Carol vette neki Des Moines-ban, mielőttrepülőre szállt. A cserepes repkény már elpusztult – az eladófigyelmeztetteőket,hogyérzékeny,deCarolmindenképpenakartaaztisés Therese nemigen bízott benne, hogy amuskátli viszontmegmarad.Mrs.Coopervegyesnövénygyűjteményevirultakiugróablakfülkében.

„Körbe-körbejáromavárost–írtaCarolnak–,dearravágyom,hogyegyiránybamenjek–keletfelé–ésvégülmegérkezzemhozzád.Mikortudsz jönni,Carol?Vagyénmenjek?Igazánelviselhetetlen ilyensokáigtávollennitőled…”

Másnapreggelmegjöttaválasz.CarollevelébőlegycsekkhulltMrs.Cooper folyosójánakpadlójára.Kétszázötvendollárrólszólt.A levélben,amelyben a hosszú hurkok lazábbak és erőtlenebbek voltak, a t betűkvízszintesvonalaipedigvégighúzódtakazegészszófölött,azállt,hogya következő két hétben semmiképpen nem jöhet – talán még később

sem. A csekket azért küldte, hogy ThereseNewYorkba repüljön, és akocsitkeletreszállíttassa.

„Jobbanörülnék,harepülőreülnél.Gyeremost,ésnevárj!”–álltazutolsóbekezdésben.

Carol kapkodva írta a levelet, bizonyára lopva szakított időt amegírására, de volt benne valami hidegség is, amely megdöbbentetteTherese-t. Kiment, és kábultan ballagott el a sarokig, ahol bedobta apostaládába az előző este megírt levelét. Súlyos levél volt, háromlégipostaibélyeggel.TalántizenkétóránbelülláthatjaCarolt.Agondolatnemhozottsemmibiztatást.Induljonmadélelőtt?Madélután?MittettekCarollal?Felmerültbenne,vajonharagudna-eCarol,hatelefonálnaneki,vajonteljesvereségbefordítaná-eaválságot,hamegtenné?

Kávéval és narancslével az asztalán ült valahol, amikor egy másiklevelet is megnézett. A bal felső sarokban alig tudta elolvasni amacskakaparást.Mrs.R.Robichektőljött.

KedvesTherese!Nagyonszépenköszönömamúlthónapbanküldöttfinomszalámit.Magaédes-kedves lány, és örülök, hogy módomban áll ezt sokszorosanmegköszönni. Kedves öntől, hogy gondolt rám ilyen hosszú utazásközben.Tetszenekaszépképeslapok,különösenaSiouxFallsbólvalónagy. Milyen Dél- Dakota? Vannak ott hegyek és cowboyok? Nekemsosemvoltlehetőségemutazni,csakPennsylvaniába.Magaszerencséslány,annyirafiatalésszépéskedves.Jómagammégmindigdolgozom.Az áruház változatlan. Minden ugyanaz, csak hidegebb. Kérem,látogassonmeg,miutánhazatért.Finomvacsorátfőzökmagának,nemacsemegéből hozok. Még egyszer köszönöm a szalámit. Alegszívélyesebbüdvözlettelésszeretettel:

RubyRobichek

Thereselekászálódottaszékről,hagyottnémipénztapultonéskirohant.Futott egész úton aWarrior Hotelig, megrendelte a távhívást, aztán afüléreszorítottkagylóvalvárta,hogyatelefoncsörögnikezdjenCarolnál.Nemvettékfel.Hússzorcsörgött,ésnemvettékfel.Arragondolt,felhívjaCarol ügyvédjét, Fred Haymest. Aztán úgy döntött, mégse. Abbyt semakartahívni.

Aznap esett, és Therese feküdt az ágyon a szobájában, a plafontbámulva.Várta,hogyháromóralegyen,akkorakartújratelefonálni.Mrs.Cooper dél körül ebédet vitt neki tálcán, mert azt hitte, beteg. Ámképtelenvoltenni,ésnemtudta,mitkezdjenazétellel.

Ötkormégmindigpróbálkozott,hogyelérjeCarolt.Végreabbamaradta csengetés, és a vonalban zavar támadt, több kezelő kérdezgetteegymástahívássalkapcsolatban.ThereseelőszörakövetkezőszavakathallottaCarolszájából:

–Igen,afenevigye!Thereseelmosolyodott,ésnyombankiálltakarjábólafájás.–Halló!–mondtaridegenCarol.–Halló?!–Avonal rosszvolt. –Megkaptama leveletacsekkel.Mi

történt,Carol…?Micsoda?Carolzaklatottnaktűnőhangjaeztismételtearecsegésközepette:– Azt hiszem, lehallgatják ezt a vonalat, Therese… Jól vagy?

Hazajössz?Mostnemtudokhosszanbeszélni.Theresekomoranelhallgatott,majdígyszólt:–Igen,azthiszem,eltudokmaindulni.–Aztánkiszakadtbelőle:–Mi

baj,Carol?Komolyanelviselhetetlen,hogynemtudoksemmit!– Therese! – Carol ezzel a szóval mintha Therese összes szavát

kitöröltevolna.–Hazajönnélvégre,hogybeszélhessünk?Thereseúgyhallotta,minthaCaroltürelmetlenülsóhajtottvolna.– De most mondd meg, mi van! Találkozhatunk egyáltalán, ha

visszamegyek?–Légyhűmagadhoz,Therese.Hátígybeszéltekőkegymással?Ilyenszavakathasználtak?–Találkozhatunk?–Nemtudom–felelteCarol.Therese karján hideg futott végig, fel az ujjaiba, amelyek a kagylót

tartották.Úgyérezte,hogyCarolgyűlöliőt.Mertazőhibája,azőostobabaklövése volt a levél, amelyet Florence megtalált. Történt valami, ésCaroltalánnemtudvagynemakartöbbétalálkoznivele.

–Elkezdődöttmárabíróságiügy?–Befejeződött.Írtamnekedróla.Nembeszélhetektovább.Égveled,

Therese.–Carolaválaszáravárt.–Elkellbúcsúznom.Thereselassanahelyéretetteakagylót.Állt a szálloda előcsarnokában, nézte az elmosódott alakokat a

recepciós pult előtt. Elővette a zsebéből Carol levelét, és megintelolvasta,detúlközelvoltCarolhangja,aminttürelmetlenülaztmondja:„Hazajönnél végre, hogy beszélhessünk? ” Elővette a csekket, fejjellefelé tartva megnézte, és lassan összetépte. A darabkáit a rézköpőcsészébedobta.

Akönnyekazonbanegészenaddignemjöttek,amígvisszanemértaházba,ésnemláttaújraaszobáját,aközepénbesüppedtfranciaágyat,Carol leveleinek halmát az íróasztalon. Nem képes itt tölteni még egyéjszakát.

Szállodábamegyéjszakára,éshaaCaroláltalemlítettlevélnemleszittholnapreggelre,mindenképpenelutazik.

Thereselevetteabőröndjétaszekrényről,éskinyitottaazágyon.Azegyikzsebbőlegyfehérzsebkendőösszehajtottsarkalógottki.Theresekivette, és az orrához emelte, felidézve azt a reggelt DesMoines-ban,amikor Carol odatette a zsebkendőt, meghintve egy leheletnyiparfümmel, felidézteCarol akkor tett gúnyosmegjegyzését, amelyen őnevetett.Theresecsakállt,félkézzelegyszéktámlájáratámaszkodva.Amásik–ökölbeszorított–kezecéltalanulmozgottfel-alá,ésamitérzett,éppoly homályos volt, mint maga előtt az íróasztal és a levelek,amelyekrekomoranbámult.Aztánakezehirtelenazértalevélértlendült,amelyik az íróasztal hátsó részén sorakozó könyveknek támasztva állt.Eddig nem vette észre, holott szem előtt volt. Feltépte. Ezt a leveletemlítetteCarol.Hosszúlevélvolt,ésatintaegyesoldalakonvilágoskékvolt,másokonsötétkék,skihúzottszavakisakadtak.Miutánelolvastaazelsőoldalt,visszamentazelejére,ésújraelolvasta.

HétfőDrágaságom!Mégabíróságeíésemkerülök.Madélelőttbizalmasanmegmutatták,mitszándékozott Harge felhozni ellenem. Igen, rögzítettek néhánybeszélgetést – nevezetesen Waterloot, és semmi értelme nem volna,hogy ezzel szembesüljek a bíróságon. Szégyellnem kellene magam.Eléggéfurcsa,denemmagam,hanematulajdongyermekemmiatt,arrólmár nem is szólva, hogy nem akarom, hogy te ott megjelenj. Mindennagyonegyszerű voltmadélelőtt – egyszerűenmegadtammagam.Azügyvédekaztmondták,mostazafontos,hogymitszándékozomtenniajövőben.Ettőlfügg,láthatom-emégvalahaisagyerekemet,mertHarge

immár könnyen megszerezheti a teljes felügyeletét. A kérdés az volt,felhagyok-ea jövőbenahozzád(ésahozzádhasonlókhoz–mondták!)fűződőkapcsolatommal.Bárnem ilyenvilágosan fogalmaztak.Tucatnyiarc jártatta a száját mint az ítélet napjának bírái – emlékeztettek akötelességeimre, a társadalmi helyzetemreésa jövömre. (Miféle jövőtszántak nekem? Netán fél év múlva ellenőrzik?) Azt mondtam, nemtalálkozom veled. Nem tudom, meg fogod-e érteni, Therese, minthogyannyirafiatalvagy,ésnemvoltolyananyád,akinekrettenetesenfontosvoltál. Ezért az ígéretért megajándékoztak azzal a csodás jutalommal,hogyéventenéhányhétigagyermekemmellehetek.

Órákkalkésőbb:Itt van Abby. Rólad beszélünk – ő is szeretettel üdvözöl, akárcsak én.Abbyazokraadolgokraemlékeztet,amelyekkelmármagamistisztábanvagyok,hogynagyonfiatalvagy,ésimádszengem.Abbyszerinteztnemkellenemegírnomneked,hanemmajdakkorkéneelmondanom,amikormegjössz. Az imént eléggé összekaptunk emiatt. Mondtam neki, hogynem ismer téged olyan jól, mint én, és most azt hiszem, engem semismerolyanjól,ahogyantebizonyosszempontból,ésezaszempontazérzelem. Ma nem vagyok túlságosan boldog, édesem. Rozspálinkátiszogatok, és tudom, te azt mondanád, lehangolnak. De nem voltamfelkészülve ezekre a napokra a veled töltött hetek után. Azok boldoghetekvoltak–tejobbantudtad,mintén.Bármindaz,amitmegismertünk,csupánakezdetvolt.Aztpróbálomelmagyarázninekedebbena levélben,hogymégnem istudodatöbbit,éstalánsohanemisfogodmegtudni,nemisszükséges–nemezrendeltetettneked.Sosemveszekedtünk,denemisbékültünkki,tudván, hogy nem akarunk semmi mást, csak együtt lenni, mennybenvagypokolban.Hogyvoltam-eszámodraennyirefontos,nemtudom.Demindez idetartozik, és amit megismertünk, a kezdet volt csupán. Ésannyirarövidvoltazidő!Ezértnyúlnakbennedrövidebbreagyökereiis.Aztmondod,úgyszeretsz,amilyenvagyok,ésakkorisszeretsz,amikorszitkozódom. Én azt mondom, mindörökké szeretlek, az embert, akivagy,ésazembert,akivéleszel.Elmondanámeztabíróságelőtt is,habármitisjelenteneazoknakazembereknek,vagyhaváltoztatnavalamin,mertnemezektőlaszavaktólfélek.Úgyértem,drágám,elküldömnekedezt a levelet, és azt hiszem, meg fogod érteni, miért teszem, miért

mondtamtegnapazügyvédeknek,hogytöbbénemtalálkozomveled,ésmiért kellett ezt mondanom nekik. Alábecsülnélek, ha azt gondolnám,nem tudod megérteni, és ha azt hinném, szívesebben vennéd ahalogatást.

Thereseabbahagytaazolvasást,felállt,éslassanazíróasztalhozment.Igen,megértette,miértküldteCarolalevelet.MertCaroljobbanszeretiagyermekét, mint őt. És emiatt az ügyvédek meg tudták törni,rákényszerítették, hogy pontosan azt tegye, amit akarnak. Nem tudtaelképzelni,hogyCarolrarákényszerítsenekbármitis–ésmégisittálltaző kézírásával. Tisztában volt azzal, hogy ez olyan megadás volt,amilyenreCarolsajátérdekébensohanemlettvolnahajlandó.Therese-ben egy másodpercre felmerült az a különös felismerés, hogy Carolcsupán egy töredéket szentelt nekimagából, és – akár egy gigantikushazugság–elkezdettszéjjelhullaniazutóbbihónapegészvilága,éskishíjánvalóbandarabjairatört.Akövetkezőpillanatbanmárnemhitteezt.Mindenesetremegkérdőjelezhetetlen tény volt, hogyCarol agyermekétválasztotta.ThereseRichardborítékjárameredt azasztalán, ésérezte,hogy áradatként buzognak fel benne mindazok a szavak, amelyeketmondani akart, de sosem mondott neki. Miféle joga van Richardnakbeleszólniabba,hogyőkitszeretéshogyan?Mit tudrólaRichard?Mittudottvalahais?

…eltúlzottésugyanakkorlekicsinyelt[olvastaCarollevelénekegymásikoldalán].Ámegycsóknakésannakagyönyöreközött,amitegyféríimegegy nő tesz az ágyban, számomra csupán fokozati átmenet van. Egycsókotpéldáulnemlehetlekicsinyelni,illetvesenkimásnemítélhetimegaz értékét. Nem tudom, vajon ezek a férfiak aszerint mérik-e agyönyörüket, hogy aktusaikból származik-e gyermek, vagy sem, ésgyönyörtelibbnek tekintik-e azokat, ha igen. Elvégre mindez gyönyörkérdése, és mi értelme összevetni egy fagylalt nyújtotta gyönyört egyfutballmeccsével – vagy egy Beethoven-vonósnégyest aMona Lisával.(Eztafilozófusokrahagyom.)Nekikazonbanazvoltazalapállásuk,hogyén háborodott vagy vak vagyok (és nyilván sajnálkoztak kissé amiatt,hogy egy meglehetősen vonzó nő feltehetőleg elérhetetlen férfiakszámára),Valakibehoztaazérvelésbeaz„esztétikát”is–természetesenellenem.Megkérdeztem,valóbanszándékukbanáll-eeztmegvitatni–az

egészprodukcióalattegyedülettől támadtnevetés.Ámalegfontosabb,amiténnememlítettem,ésamiresenkisemgondolt:kétférfivagykétnőközött olyan teljes és tökéletes lehet az összhang, amilyen férfi és nőközöttsoha.Egyesektalánéppenerrevágynak,ahogyanmásokarraaváltozékonyabb és bizonytalanabb valamire, ami férfiak és nők közöttvan. Tegnap azt mondták – legalábbis arra céloztak –, hogy mostaniéletvitelem az emberi bűn és elkorcsosodás legmélyére vezet. Igen,sokkal mélyebbre süllyedtem, amióta téged elvettek tőlem. Ha ígyfolytatom, ha kémkednek utánam és támadnak, akkor soha senki nemlehet elég hosszú ideig mellettem ahhoz, hogy az ismeretség nefelszínes legyen – ez az elkorcsosodás. Vagy ha az ember a hajlamaellenére él, azmaga az elkorcsosodás. Drágám, rád kellett zúdítanommindezt. [A következő sorok ki voltak húzva.] Te kétségtelenül jobbanirányítodmajd a jövődet, mint én. Ha ez most jobban fáj Neked, mintahogy érzésed szerint el tudod viselni, és ha ezért akár most, akár ajövőben meggyűlölsz, nem fogom sajnálni – ezt mondtam Abbynek.Lehet, hogy én voltam az egyetlen személy, akivel találkoznodrendeltetett, ahogy te mondtad, az igazi, s akkor az egészet magadmögött hagyhatod. Ha minden mostani kudarc és szerencsétlenségellenére mégsem gyűlölsz meg, tudom, hogy amit azon a délutánonmondtál, igaz – pedig nem kellene így lennie. Amikor visszajössz,szeretnékegyszerbeszélgetniveled–hacsaknemgondolodúgy,hogyképtelen vagy rá. A növényeid még virulnak a hátsó verandán.Mindennaplocsolomőket…

Theresenemtudott továbbolvasni.Azajtóntúl lépésekethallott lassanlefelé a lépcsőn, majdmagabiztosabban a folyosón. Amikor a lépésekelhaltak,kinyitottaazajtót,ésálltegypercig,küszködveavággyal,hogyazonnal kisétáljon az utcára és mindent maga mögött hagyjon. Aztánvégigment a folyosón Mrs. Coopernek a ház hátsó felében lévőszobájához.

Mrs. Cooper ajtót nyitott neki, és Therese előadta a szavakat,amelyekre felkészült: hogymég aznap este elmegy. Leste az asszonyarcát, amely nem figyelt rá, csak önnön látványára reagált, és Mrs.Cooperben egyszeriben önmaga tükörképét látta, amelytől nem tudottelfordulni.

–Sajnálom,MissBelivet.Sajnálom, haa tervei kudarcot vallottak–

mondta, miközben az arca csak megdöbbenést és kíváncsiságottükrözött.

Therese visszament a szobájába, és csomagolni kezdett. A laposraösszehajtott kartonpapír maketteket a bőrönd aljára tette, arra meg akönyveit.Egypercmúlvahallotta,hogyMrs.Cooperközelediklassanazajtajához,mintha cipelne valamit, és arra gondolt, ha újabb tálcát hoz,sikítanifog.

Mrs.Cooperkopogott.– Hová továbbítsam a postáját, kedvesem, ha jönne még levél? –

kérdezte.–Mégnemtudom.Megírommajdönnek.–Thereseszédült,ésenyhe

hányingertérzett,amikorfelegyenesedett.– Ugye nem indul vissza New Yorkba ilyen késő éjjel? – Mrs.

Coopernélhatutánmárminden„éjjel”volt.–Nem–mondtaTherese.–Csakrövidutat teszek.–Türelmetlenül

várta, hogy egyedül lehessen. Nézte, mint duzzad a szürke kockáskötényMrs. Cooper kezétől az öv alatt, nézte a repedezett, puha házicipőt, amely papírvékonyra kopott ezeken az emeleteken, amely márévekkel az ő ideérkezése előtt járta ezeket az emeleteket, ésugyanazokatazutakatfogjabejárniévekkelazőtávozásautánis.

– Hát, mindenképpen tudassa velem, mire jutott – mondta Mrs.Cooper.

–Igen.Egyszállodáhozhajtott,denemahhoz,ahonnanCaroltszoktahívni.

Onnansétálniindult,nyugtalanul,kerülveazokatazutcákat,aholCarollaljárt. Átkocsizhatott volna egymásik városba is, gondolta, ésmegállt –félig már elhatározta, hogy visszamegy az autóért. Aztán mégistovábbment, valójában mit sem törődve azzal, merre jár. Addig ment,amíg fázni kezdett, és a könyvtár volt a legközelebbi hely, ahovábetérhetett melegedni. Elment az étkezde előtt, és benézett. Dutchmeglátta őt, és a szokásos fejmozdulatával –mintha be kéne néznievalamialáahhoz,hogylássaTherese-tazablakonát–elmosolyodott,sintegetett.Theresekezeautomatikusanvisszaintett,égveled,éshirtelena New York-i szobájára gondolt, ahol a ruha még mindig ott hever apamlagon, és a szőnyeg sarka felkunkorodik. Ha most kinyújthatná akezét,ésmegigazíthatnáaszőnyeget,gondolta.Állt,nézteanagyon isvalóságosnak látszó keskeny sugárutat kerek utcai lámpáival. Egyetlen

alaktartottfeléajárdán.Theresefelmentakönyvtárlépcsőjén.MissGraham,a könyvtárosnő szokás szerint üdvözölte, deTherese

nem ment be a központi olvasóterembe. Két-hárman voltak benn maeste,köztükakopaszférfiafeketekeretesszemüveggel,akigyakranültaközépsőasztalnál.Ésmilyensokszorisücsörgöttőabbanaterembena zsebében Carol levelével! Carollal magamellett. Felment a lépcsőn,elhaladtatörténetiésművészetiteremmellettamásodikon,ésfelmentaharmadikra,aholmégsosemjárt.Egyetlennagy,porosnaktetszőteremvolt ott, üvegezett könyvszekrényekkel a falak mellett, néhányolajfestménnyeléspiedesztálonállómellszobrokkal.

Therese leült azegyikasztalhoz,ésa teste fájdalmasan lazult el.Afejét a karjárahajtottaazasztalon,egyszeribenernyedtenésálmosan,de a következő pillanatban hátratolta a széket és felállt. Rémületcsiklandoztaahajatövét.Eddigapillanatigvalamiképpenazzalhitegettemagát,hogyCarolnemhagytael,hogyamikorvisszamegyNewYorkba,találkozikvele,ésmindenúgy lesz,úgykell lennie,ahogyaneddigvolt.Idegesennézettkörüla teremben,minthavalamiellentmondást,valamiorvoslást keresne. Egy pillanatig úgy érezte, a teste szétzúzzamagát,vagy kiveti magát a terem túloldalán lévő hosszú ablakok egyikén.Homérosz sápatag mellszobrára meredt, a kérdőn felvont szemöldökvonalát halványan rajzolta ki a por. Az ajtó felé fordult, és előszörpillantottamegaszemöldökfafölöttaképet.

Csupánhasonló,gondolta,nemegészenugyanaz,nemugyanaz,deafelismerés legbelül ráztameg,segyrenőtt,ahogynézte.Tudta,hogypontosanugyanazakép,csakjóvalnagyobb,mintamitsokszorlátottazeneszobáhozvezető folyosón,mielőtt levettékvolna,gyermekkorában.Amosolygónővalamiféledíszesudvariruhában,akiakezétvalamivelanyakaalatttartja,akihívófejféligelfordul,minthaafestőmozgásközbenkapta volnael,minthaméga két fülből lelógógyöngyök ismozgásbanlettekvolna.Ismertearövid,határozottorcát,azegyiksarkávalmosolygótelt korallajkat, a gunyorosan összehúzott szemhéjat, az erős, nemtúlságosan magas homlokot, amely mintha a képből is kiugrott volnakicsitazelevenszempár fölött,amelymindentelőre tudott,segyszerrefejezett ki kacagást és együttérzést. Carol volt az. Most, a hosszúpercben, amíg Therese nem tudta elfordítani róla a szemét, a szájmosolygott,ésaszempárnézteőt,snemvoltbennesemmimás,csakgúny.Fellebbentazutolsófátyol,ésnemtártfelsemmimást,csakgúnyt

éskárörvendést,azárulásfölöttérzettpompáselégtételt.Thereseborzongvakapkodottlevegőután,átrohantaképalattéslea

lépcsőn.AlentielőcsarnokbanMissGrahammondottnekivalamit,ésőúgyhallottaatulajdonválaszát,mintvalamiidiótamotyogását,mertmégmindiglevegőutánkapkodott.OtthagytaMissGrahamet,éskirohantazépületből.

22

Aháztömbközepénélbenyitottegykávézóba,deéppenazaszámment,amelyetCarollalhallottakmindenfelé,ígyhagytabecsukódniazajtót,éstovábbment.Azeneélt,ámavilághalottvolt.Ésadalegynaponmegfoghalni,gondolta,dehogyankelújraéletreavilág?Hogytérvisszaasava-borsa?

Elgyalogolt a szállodához. A szobájában hideg vízzel átitatott egytörölközőt,ésaszeméreborította.Aszobaishidegvolt,ezért levettearuhájátmegacipőjét,éságybabújt.

Odakintegy,azürestértőlkisséfojtott,éleshangkiáltotta:–ChicagoSun–Times!Utána csend lett, Therese pedig küzdött az elalvás ellen,miközben

márannyirakimerültvolt,hogykellemetlenülforgottveleaszoba,mintharészeg lett volna. Most hangok hallatszottak a folyosóról, valami rosszhelyre vitt poggyászról beszéltek, és Therese-t a hiábavalóság érzésekerítettehatalmába,amintottfeküdtduzzadtszeménazorvosságszagú,vizes törölközővel. A hangok civakodtak, és ő úgy érezte, elhagyja abátorsága, aztán az akaratereje. Pánikszerűen próbált a külvilágragondolni, Dannie-re és Mrs. Robichekre, Frances Cotterra a PelicanPressnél, Mrs. Osborne-ra és a lakására New Yorkban, ám az elméjenemvolthajlandósemszemlélni,semlemondani,ésmostazonosvoltaszívével, amely nem volt hajlandó lemondani Carolról. Az arcokegymásba úsztak, ahogyan odakinn a hangok is. Ott volt Alicia nővérmegazanyjaarca is.Ottvoltazutolsószoba,amelybenaz intézetbenaludt.Ottvoltareggel,amikorigenkoránkilopakodottahálóteremből,ésúgyfutottkeresztülapázsiton,mintatavasztólmegbolondultfiatalállat.ÉsláttaAlicianővért,akimagaisbolondmódjárarohantamezőn,fehér

cipője kacsaként villant ki amagas fűből. Percekbe telt, amíg Thereserájött, hogyAlicia nővér egy elszökött csirkét kerget.Ott volt a pillanatanyja valamelyik barátnőjének az otthonában, amikor Therese egysüteményértnyúlt,deatálaföldreborult,ésazanyjafelpofozta.Láttaaképet az intézet folyosóján – most úgy lélegzett és mozgott, ahogyanCarol,gúnyosanéskegyetlenülésleszámolvavele,minthavalamirégenelrendelt gonosz végzet teljesedne be. Therese teste rémültenmegfeszült, és a vita a folyosón egyre csak tartott. Sértette a fülét azijesztőhang,amelyatavonmegrepedőjéghangjáraemlékeztette:

–Hogyértedazt,hogymegtetted?–Nem…– Ha megtetted volna, a bőrönd most lent volna a

poggyászmegőrzőben…–Jaj,hátmondtamneked…–Aztkívánodtőlem,hogyelveszítsekegybőröndötazért,hogytene

veszítsdelazállásodat?!Theresetudataegyenkéntfűzöttértelmetamondatokhoz,mintvalami

lassútolmács,akilemarad,svégülteljesenösszezavarodik.Felültazágyban,fejébenegyrosszálomvégével.Aszobamajdnem

sötét volt, a sarkokban tömör és mély árnyékkal. Therese a lámpakapcsolójához nyúlt, és félig lehunyta a szemét a fény ellen. Egy 25centest dobott a falon lévő rádióba, és az első hangnálmeglehetősenfelhangosította a készüléket. Férfihang volt, aztán elkezdődött a zene,egyolyanütemes,keletiesmű,amelyszerepeltaziskolaizeneértés-órákanyagában. Perzsa vásár – emlékezett vissza gépiesen. A darabhullámzó ritmusa, amelyről mindig egy ballagó teve jutott az eszébe,most visszavitte őt az otthon meglehetősen kicsiny szobájába, aholkörben Verdi-operák illusztrációi díszítették a faburkolatot. Néha NewYorkbanishallottaeztaművet,

Carollalazonbansosem.Nemisgondoltrá,amiótaCarollalvolt,ésazenemostolyanvolt,mintvalamihíd,amelyanélkülívelátazidőn,hogybármit is érintene. Felkapta Carol papírvágóját az éjjeliszekrényről, afakést, amely valahogyan a bőröndjébe került, amikor csomagoltak, ésmegszorította a markolatát. Hüvelykujját végighúzta az élén, de a késvalósága inkább tagadta, semhogy megerősítette volna Carolt, nemidézte meg őt annyira, mint a zene, amelyet pedig sosem hallgattakegyütt.Nehezteléssel gondoltCarolra,mint a csendésnémaság távoli

pontjára.Therese a mosdóhoz ment, hogy megmossa az arcát hideg vízzel.

Munkát kell szereznie, lehetőleg még holnap. Ez volt az elképzelése,amikormegálltitt,hogydolgozzonvagykéthétig,nemaz,hogyszállodaiszobákban sírjon. Elküldhetné Mrs. Coopernek a szálloda címét, hogyide továbbítsa a leveleket, már csak udvariasságból is. Ez is olyasmi,amit meg kéne tennie, bár nem akarja. És a Sioux Fallsban kapottudvarias,debizonytalanlevélutánvan-eértelmeannak,hogyismétírjonHarkevynek? „…Örömmel találkoznékÖnnel ismét,amikorNewYorkbajön,demosttavasszalnemígérheteksemmit.Amikorvisszatér,érdemesvolna felkeresnie Mr. Ned Bernsteint, a társproducert. Ő többet tudmondaniarról,hogymi történika tervezőistúdiókban,mintén…”Nem,többénemfogírniebbenazügyben.

OdalennvettegyképeslapotaMichigan-tóról,ésszándékosanderűsüzenetet írt Mrs. Robicheknek. Amíg fogalmazta, hamisnak érezte, deamint távolodott a postaládától, amelybe bedobta, egyszeriben éreznikezdte a testében az energiát, lábujjaiban a tavaszt, vérében afiatalságot, amely átforrósította az arcát, amint gyorsabban kezdettlépkedni.Ráébredt, hogyMrs.Robichekhezképestő szabadésáldott,ésamit írt,nemhazugság,mertmindeztmegengedhetimagának.Nemnyomorékvagy félvak,nincsenek fájdalmai.Éppenegykirakatelőttállt,ésgyorsankirúzsoztamagát.Egyszélfuvallattólkénytelenvoltmegállni,hogy visszanyerje az egyensúlyát. Ám a szél hidegében ott érezte atavaszmagját,ahogyanazemberamelegés ifjúszívetérzimagában.Holnapreggelelkezdmunkátkeresni.Amaradékpénzébőlegyelőremegtudélni,abbólpedig,amitmajdkeres,visszautazikNewYorkba.Perszetáviratozhatnaabankjánakatöbbipénzéért,denemakartaezt.Dolgozniakart két hétig olyan emberek között, akiket nem ismer, olyan munkátvégezni,amilyetemberekmillióivégeznek.Valakimásnakabőrébeakartbújni.

Olvasott egy hirdetést, amelyben recepciós-irattáros tisztviselőtkerestek némi gépírói gyakorlattal. Azt írták, hogy személyesen kelljelentkezni. Úgy tűnt, Therese megfelel, és egész délelőtt az aktákattanulmányozta. Aztán ebéd után bement az egyik főnök, aki közölte:olyan lányt akar, aki gyorsírni is tud. Therese nem tudott, mert aziskolábancsakgépírásratanították,ígyhátkiesett.

Délután ismét végignézte az álláshirdetéseket. Aztán eszébe jutott

egy tábla egy fatelep kerítésén, nem messze a szállodától: „Lánytkeresünk általános irodai és raktári munkára. Heti 40 dollár.” Hagyorsírásra nincs szükségük, megfelelhet. Három körül fordult be aszelesutcába,aholafatelepvolt.Felemelteafejét,hagyta,hogyaszélhátrafújjaahajátazarcából.Ésafülébencsengett,amitCarolmondottajárásáról:„Szeretemnézni,ahogymész.Amikortávolabbrólnézlek,úgyérzem,mintha a tenyeremen járnál, és tíz centi magas lennél.” A szélmormolásán át hallotta Carol lágy hangját, s feszültség, keserűség ésfélelemjártaát.Gyorsabbanlépkedett,szaladtispárlépésnyit,minthakitudna futni a szerelem és gyűlölet és megbántódás azon mocsarából,amelybengondolataievickéltek.

A fatelep szélén egy fabódé alkotta az irodát. Therese bement, ésbeszélt Mr. Zambrowskival, ezzel a lassú mozgású, kopasz férfival,akinekaranyóraláncaaligérteátahasát.MielőttTheresemegkérdeztevolna,szükségvan-egyorsírásra,aférfimagátólközölte,hogynemkellilyesmi.Aztismondta,hogykipróbáljaTheresetudásátaznapdélutánésmásnap. Másnap reggel újabb két lány jelentkezett az állásra, és Mr.Zambrowski felírta a nevüket, de még délelőtt közölte, hogy a munkaTherese-é.

–Haidetudérnireggelnyolcra–mondtaMr.Zambrowski.– Ide tudok. – Bár aznap kilenckor ment be, hajnalban is odament

volna,haaférfierrekértevolna.Amunkaidejenyolctól félötig tartott,ésegyszerűenazvoltadolga,

hogy összevesse a fűrésztelep szállításait a fatelepre beérkezettrendelésekkel, s visszaigazoló leveleket írjon. Az irodában lévőíróasztalánülvenemsokdeszkátlátott,deafaillataottvoltalevegőben,olyan frissen, mintha a fűrész éppen akkor tárta volna fel a fehérfenyődeszkákfelületét,éshallottaadöccenéseketmegacsörömpölést,amint a teherautók befutottak a telep közepére. Kedvelte a munkát,kedvelte Mr. Zambrowskit, és kedvelte a fatelepi munkásokat és ateherautó-sofőröket, akik bejártak az irodába a kezüket melengetni atűznél.EgyStevenevűmunkás–háromnaposaranylóborostát viselő,vonzó fiatalember – néhányszor elhívta őt ebédelni az utcában lévőkávézóba. Szombat estére randevút kért, ám Therese nem kívánta azegészestétvelevagybárkimássaltölteni.

AzegyikesteAbbyhívta:

– Tudod-e, hogy kétszer kellett felhívnom Dél-Dakotát, hogymegtaláljalak? – kérdezte bosszúsan. – Mit csinálsz ott? Mikor jösszvissza?

Abby hangja olyan közel hozta Carolt, minthamagát Carolt hallottavolna. A torkát ismét üres merevség szorongatta, egy percig nem istudottválaszolnisemmit.

–Therese?–Carolottvanveled?–Vermontbanvan.Betegvolt–mondtaAbbyrekedthangja,ésmost

nemvoltbennemosoly.–Pihen.– Annyira beteg, hogy fel sem tud hívni? Miért nem mondod meg

nekem,Abby?Javulvagyromlikazállapota?– Javul.Miért nem tartottad te fontosnak, hogy felhívd és érdeklődj

felőle?Therese szorította a kagylót. Igen,miért nem tette?Mert egy képre

gondoltCarolhelyett.–Mibaja?Talán…–Jókérdés.Carolmegírtaneked,mitörtént,nemigaz?–Igen.–Azt várnád tőle, hogy felpattanjon,mint a gumilabda?Vagy téged

üldözzönvégigAmerikán?Mitképzelsz,ezvalamibújócska?Therese-rerászakadtazabizonyosbeszélgetésAbbyvel,azebédnél.

Abby úgy látta, mindenről Therese tehet. A levél, amelyet Florencemegtalált,csupánavégsőbaklövésvolt.

–Mikorjösszvissza?–kérdezteAbby.–Úgytíznapmúlva.HacsakCarolnaknemkellelőbbakocsi.–Nemkell.Tíznaponbelülnemleszotthon.Theresenagynehezenkinyögte:– Azt a levelet… amelyet én írtam… nem tudod, előtte vagy utána

találtákmeg?–Mielőttvagyután?–Azután,hogyadetektívkövetnikezdettminket.–Utána–feleltesóhajtvaAbby.Therese összeszorította a fogát. Ám nem számított,mit gondol róla

Abby,csakaz,hogymittartfelőleCarol.–HolvanVermontban?–Haénlennékahelyedben,nemhívnámfel.

–Denemvagy,énpedigfelakaromhívni.–Netedd.Ennyitmondhatok.Áttudokadninekibármilyenüzenetet–

ez fontos. – Hideg csend következett, majd: – Carol tudni szeretné,szükségedvan-epénzre,éshogymivanazautóval.

– Nincs szükségem pénzre. A kocsinak semmi baja. – Meg kellettkérdezniemégvalamit:–MittudminderrőlRindy?

–Tudja,mitjelentaválásszó.ÉsCarollalszeretettvolnamaradni.EzsemkönnyítimegCarolhelyzetét.

Szép, szép, szerette volna mondani Therese. Nem fogja zaklatniCarolt telefonálással, levélírássál, semmiféle üzenettel, hacsak nem akocsiról lesz szó. Reszketett, amikor letette a kagylót. És nyombanfelvetteújra.

– Itt a hat-tizenegyes szoba – mondta. – A jövőben semmiféletávolságihívástnemkívánokfogadni–semmifélét.

A papírvágóra pillantott az éjjeliszekrényen, és a kés most Caroltjelentette,ahús-vérembert,Caroltaszeplőivelésazegyik letörtsarkúfogával. Tartozik-e valamivel Carolnak, Carolnak, az embernek? Nemjátszott-e vele Carol, ahogyan Richard mondta? Emlékezett Carolszavaira: „Amikor férjedésgyerekedvan,azegykicsitmás.”Komorannézte a papírvágót, nem értette, miért vált egyszeriben pusztánpapírvágóvá,miértlettszámáraközömbös,megtartja-e,vagyeldobja.

Kétnapmúlva levél jöttAbbytől,benneegy,anevérekiállítottcsekkszázötvendollárról,amelyrőlAbbyazt írta:„felejtsdel”.Abbyazt is írta,hogybeszéltCarollal,ésCarolszeretnehallani felőle,smegadtaCarolcímét.Meglehetősenhideghangú levélvolt,ámacsekkgesztusanemvolthideg.Theresetudta,hogynemCaroljavasolta.

„Köszönömacsekket–írtaaválaszlevelében.–Rettenetesenkedvestőled,denem fogom felhasználni,nincs rászükségem.Aztkéred, írjakCarolnak. Nem hinném, hogy képes vagyok rá, vagy hogy szükségesvolna.”

Dannieaszállodahalijábanültazegyikdélután,amikorTheresehazatérta munkából. Therese alig akarta elhinni, hogy ő az, a sötét szeműfiatalember, aki mosolyogva állt fel, és lassan felé indult. Aztán afelhajtott kabátgallértól a szokásosnál is kócosabb fekete haj, aszimmetrikus,szélesmosolyolyannyiraismerősvolt,minthacsaktegnapláttavolna.

–Hello,Therese–mondtaDannie.–Meglepődtél?–Hát,rettenetesen!Márlemondtamrólad.Kéthetesemmihírfelőled!

–Thereseemlékezettrá,Dannieaztírta,28-ánhagyjaelNewYorkot,őpedigaznapérkezettChicagóba.

– Kis híján én is lemondtam rólad – nevetett Dannie. – FeltartottakNew Yorkban. Azt hiszem, szerencsémre, mert próbáltalak hívni, és aházinénid megadta a címed. – Dannie ujjai határozottan szorítottákTheresekönyökét.Lassanhaladtakaliftekfelé.–Csodálatosannézelki,Therese.

– Igazán? Örülök neked. – Egy nyitott lift állt előttük. – Fel akarszjönni?

– Menjünk, együnk valamit. Vagy korán van még? Én nem isebédeltemma.

–Akkornincskorán.Egyolyanhelyrementek,amelyetTherese ismert,ésasteakvolta

specialitása.Danniemégkoktélokatisrendelt,báráltalábannemivott.

– Egyedül vagy itt? – kérdezte. – A házinéni Sioux Fallsban aztmondta,egyedülutaztálel.

–Carolvégülisnemtudottjönni.–Ó!Tepedigúgydöntöttél,egyedüliselidőzöl.–Igen.–Meddig?–Nagyjábólmostanáig.Ajövőhétenmegyekvissza.Dannie meleg, barna szemével minden meglepődés nélkül figyelte

Therese-t.– Miért nem mész kelet helyett nyugatra – kérdezte –, miért nem

töltesz egy kis időt Kaliforniában? Oaklandban kaptam munkát.Holnaputánkellottlennem.

–Milyenmunka?– Kutatói – pont amilyenre vágytam. A vártnál jobban sikerültek a

vizsgáim.–Évfolyamelsőlettél?– Azt nem tudom, de kétlem. Nem így rangsoroltak minket. Nem

válaszoltálakérdésemre.–VisszaakarokmenniNewYorkba,Dannie.–Értem.–Danniemosolygott, ahogynézteTheresehaját, ajkát, és

Therese arra gondolt, hogy Dannie sosem látta még őt ennyirekisminkelve. – Hirtelen felnőttnek látszol – mondta Dannie. – Ugyemegváltoztattadafrizurádat?

–Egykicsit.–Márnemtűnszijedtnek.Semannyirakomolynak.–Ennekörülök.–TheresezavarbanvoltDanniemellett,mégisközel

érezte őtmagához, és ennek a közelségnek olyan töltése volt, amilyetRicharddal sosem érzett. Valami izgatott várakozás, amelyet Thereseélvezett.Egykisfűszer,gondolta.Danniekezérepillantottazasztalon,ahüvelykujja alatt domborodó erős izomra. Emlékezett erre a kézre avállánazonanapon,Dannieszobájában.Kellemesvoltazemlék.

–Hiányoztamnekedegykicsit,Terry?–Persze.–Gondoltál valahaarra, hogy törődhetnél velem?Mondjuk, annyira,

mintRicharddal?–kérdezteDannienémi csodálkozássalahangjában,minthaakérdésfantasztikuslenne.

–Nemtudom–mondtagyorsanTherese.–Denemazért,mertmégmindigRichardragondolsz?–Tudnodkell,hogynemazért.–Akkorkiregondolsz?Carolra?Thereseegyszeribenmeztelennekéreztemagát,ahogyottültDannie-

velszemben.–Igen.Rá.–Azértmostugyenem?Therese-t meglepte, hogy Dannie meghökkenés és mindenfajta

mellékíznélkülmondtakiaszavakat.–Nem.Most…nemtudokrólabeszélni,Dannie–zártaleTherese,s

önnönhangjátmélynekésnyugodtnakhallotta,minthavalakimásnakahangjalettvolna.

–Nemakarodelfelejteni,haegyszervége?–Nemtudom.Nemtudom,hogyértedezt.–Úgyértem,sajnálod?–Nem.Megtenném-eújra?Igen.–Velevagyvalakimással?–Vele–mondtaTherese.Aszájamosolyranyílt.–Avégeazonbanfiaskóvolt.–Mégisújravégigcsinálnám.

–Hiszenmégbesemfejezted!Theresehallgatott.–Újratalálkoznifogszvele?Zavar,hogyilyensokatkérdezek?–Nemzavar–mondtaTherese.–Nem,többénemtalálkozomvele.

Nemakarok.–Ésvalakimással?–Egymásiknővel?–Thereseafejétrázta.–Nem.DannienézteTherese-t,éslassanelmosolyodott:–Ezaz,amiszámít.Vagyinkábbezértnemszámít.–Hogyértedezt?–Úgy,hogynagyonfiatalvagy,Therese.Megváltozol.Elfelejted.Thereseneméreztemagátfiatalnak.–Richardbeszéltveled?–kérdezte.– Nem. Azt hiszem, az egyik este akart, de elejét vettem, mielőtt

elkezdtevolna.Thereseérezteazajkánakeserűmosolyt,ésmégegyetszippantott

rövidcigarettájából,mielőttelnyomta.– Remélem, talál majd valakit, aki meghallgatja. Közönségre van

szüksége-mondta.–Úgy érzi, faképnél hagytad. Szenved az egója. Azt ne hidd, hogy

olyanvagyok,mintRichard.Énúgytartom,azemberéleteazövé.Therese-nek eszébe jutott, amit Carol mondott egyszer: minden

felnőttnek vannak titkai. Olyan könnyedén mondta, ahogyan mindentmondott, olyan kitörölhetetlenül belevéste Therese agyába, ahogyan acímet, amelyet az szállítólevélre írt a Frankenbergben. Hirtelenkésztetést érzett, hogy elmondjon Dannie-nek mindent, beszéljen aképrőlakönyvtárban,aképrőlazotthonban.ÉsarrólaCarolról,akinemkép,hanemasszonygyerekkelésférjjel,szeplőkkelakezén.Megarról,hogy Carol szitkozódik, hogy váratlan pillanatokban lesz mélabús, ésarról a rossz szokásáról, hogyeléri, amit akar.Azasszonyról, aki jóvaltöbbet állt ki New Yorkban, mint Therese Dél-Dakotában. Dannieszemébenézett,majdakissévágottáliára.Tudta,hogymostanáigolyanbűvöletbenélt,amelymegakadályozta,hogyavilágonbárkimástlássonCarolonkívül.

–Mostmiregondolsz?–kérdezteDannie.– Amit mondtál egyszer New Yorkban, hogy az ember használ

dolgokat,aztáneldobjaőket.–Ezttetteveled?Theresemosolyogvaválaszolta:–Énfogomezttenni.–Akkorkeressvalakit,akitsosemakarszmajdeldobni.–Akinemhasználódikel–mondtaTherese.–Írszmajd?–Persze.–Háromhónapmúlva.–Háromhónapmúlva?–Theresehirtelenrájött,hogyanértiaférfi.–

Előbbne?–Ne.–DannieThereseszemébenézett.–Tisztességesidő,nem?–De.Rendbenvan.Megígérem.– És ígérj meg még valamit: vegyél ki holnap szabadnapot, hogy

velemlehess.Holnapestekilencigráérek.– Nem lehet, Dannie. Sok a munka… Különben is, meg kell

mondanom a főnökömnek, hogy egy hét múlva elmegyek. – Theresetudta,hogynemezafőok.Ésahogyránézett,abbólítélvetalánDannieis.Theresenemakartaamásnapotvele tölteni; túlságosan tömény lettvolna,Dannie túlságosanemlékeztettevolnaőtönmagára,éserremégnemálltkészen.

Dannie másnap délben bement a fatelepre. Úgy volt, hogy együttebédelnek, de inkább sétáltak és beszélgettek a Lake ShoreDrive-on.EstekilenckorDannierepülőgépefelszálltnyugatfelé.

Nyolc nappal később Therese elindult New Yorkba. Úgy tervezte, alehető leggyorsabban elköltözik Mrs. Osborne-tól. Meg akart keresninéhányat azok közül az emberek közül, akik elől elszökött a télen. Éslesznek majd mások is, új emberek. Tavasszal esti iskolába megy. Aruhatárát is teljesen ki akarta cserélni.Mindaz, amijemost van, aNewYork-i szekrényben lévő ruhák túlságosan fiatalosnak tetszettek,minthaévekkel korábbi ruhái lettek volna. Chicagóban körülnézett azüzletekben, és olyan ruhákra vágyott, amilyeneket egyelőre nem tudottmegvenni.Pillanatnyilagcsupánújfrizurárafutotta.

23

Therese belépett a régi szobájába, és először azt vette észre, hogy aszőnyeg sarka nem kunkorodik fel. És hogy milyen kicsinek éstragikusnak látszik a szoba. Mégis az övé, a parányi rádió akönyvespolconésapárnákapamlagonéppoly személyesek,mint egyévekkel előbbi aláírása, amelyet már elfelejtett. Mint az a két-háromdíszlettervafalakon,amelyekreszándékosannempillantottrá.

Elment a bankba, kivett százat amegmaradt kétszáz dollárjából, ésvásároltegyfeketeruhátmegegypárcipőt.

Gondolta, felhívjaAbbyt,és intézkedikCarolkocsijáról–holnap,manem.

Aznapdélutánramegbeszélt egy időpontotNedBernsteinnel, annakazangolshow-nakatársproducerével,amelyikhezHarkevytervezimajdadíszletet.MagávalvitthármatanyugatonkészítettmakettekközülmegaKis eső fényképeit is, hogy megmutassa. Az inaskodásból Harkevymellett – ha megkapja a munkát – nem tud megélni, de voltak másforrások is, mindenképpen mások, mint az áruház. Ott volt például atelevízió.

Mr.BernsteinközönyösennézteTheresemunkáit.Thereseelmondta,hogymégnembeszéltMr.Harkevyvel,ésmegkérdezteBernsteint,nemtudja-evéletlenül, felvesz-eMr.Harkevysegítőket.Bernsteinazt felelte,ez Mr. Harkevyn múlik, de amennyire ő tudja, nincs szükség továbbiasszisztensekre.Nemtudottmásolyandíszletstúdiórólsem,amelyikneképpenszükségevolna valakire.Theresepedigahatvandolláros ruháragondolt.Megamaradékszázdollárraabankban.Ésarra,hogyközölteMrs. Osborne-nal: bármikor megmutathatja a lakást, mert ő elköltözik.Arról,hogyhová,mégfogalmasemvolt.Felállt,hogytávozzon,deazértmegköszönte Bernsteinnek, hogy megnézte a munkáját. Mindeztmosolyogva.

– A televízióra nem gondolt? – kérdezte Bernstein. – Ottmég nempróbálkozott?Odakönnyebbbejutni.

–KésődélutánmegyekvalakihezaDumont-nál.–Mr.DonohueadottTherese-neknéhánynevet januárban.MostMr.Bernstein is adottmégpárat.

ThereseaztánfelhívtaHarkevystúdióját.Harkevyaztmondta,éppentávozóban van, de leadhatja amakettjeit a stúdióban, őmajdmásnapreggelmegnéziőket.

– Jut eszembe, holnap délután öt tájban koktélparti lesz a St.

Regisben Genevieve Cranell tiszteletére. Ha van kedve, ugorjon be –mondta Harkevy szaggatott akcentusával, amelytől lágy hangja olyanprecíz lett, mint a matematika –, így legalább biztosan találkozunkholnap.Eltudjönni?

–Igen.Boldogan.HolvanaSt.Regis?Harkevyfelolvastaameghívóról.Dlakosztály.Öttőlhétig.–Énhatra

érekoda–mondta.Therese olyan boldogan lépett ki a telefonfülkéből, mintha Harkevy

munkatársáulfogadtavolna.Gyalogtettemegatizenkétsaroknyiutatastúdióig,ésamaketteketegyfiatalembernélhagyta–nemannál,akinéljanuárban, hanem egy másiknál. Harkevy gyakran cserélgette azasszisztenseit. Therese tisztelettel nézett körül a mesterdolgozószobájában,mielőttbecsuktaazajtót.Harkevytalánhamarosanidehívatja.Talánholnapmegistudja.

Betért egy drugstore-ba a Broadwayn, és felhívta Abbyt NewJerseyben.Abbyhangjaegészenmásvolt,mintamilyennekChicagóbanhallotta.Carolsokkal jobban lehet,gondolta,denemérdeklődött felőle.Azérttelefonált,hogyazautóügyétrendezze.

–Elmehetekérte,haakarod–mondtaAbby.–DemiértnemhívodfelCarolt? Tudom, hogy hallani szeretne rólad. – Abby gyakorlatilagvisszatáncolt.

– Hát… – Therese nem akarta felhívni Carolt. Ámmitől félt? Carolhangjától?MagátólCaroltól?

–Rendbenvan.Elviszemnekiakocsit,hacsaknincsellenekifogása.Akkorvisszahívlak.

–Mikor?Madélután?–Párpercmúlva.Therese a drugstore ajtajához ment, és állt ott pár percig. Nézte a

Camel-hirdetést az óriás arccal, amely hatalmas fánkokra emlékeztetőfüstkarikákat fújt, a kora délutáni csúcsforgalomban cápakéntmanőverező, sivár külsejű taxikat, az étterem- és bárreklámok,napellenzők, bejárati lépcsők és kirakatok ismerős zagyvalékét, a sokszázNewYork-iutcáraemlékeztetőmellékutcavörösesbarnazűrzavarát.Eszébe jutott, amikor egyszer aWest Eighties egy bizonyos utcájábanjárt. A házak barna homokkő homlokzatából csak úgy sütött az emberitermészet,azemberiéletek,amelyeknémelyikeottkezdődött,némelyikeottértvéget,ésemlékezettrá,hogyezmennyirenyomasztotta,hogyan

sietettkionnanasugárútra.Csakkét-háromhónappalezelőtttörtént.Ezazutca,amelyikugyanolyanjellegűvolt,mostfeszültizgalommaltöltötteel. A legszívesebben fejest ugrott volna belé, végig a reklámokkal ésszínházi portálokkal, rohanó, lökdösődő emberekkel teli járdán.Megfordult,ésvisszamentatelefonfülkébe.

EgypercmúlvameghallottaCarolhangját:–Mikorérkeztél,Therese?

ACaroláltalkiejtettelsőszótagtól illanómegdöbbenéstérzett,aztánsemmit.

–Tegnap.–Hogyvagy?Ugyanúgynézelki?–Carolhangja fojtottvolt,mintha

ottlettvolnavelevalaki,Thereseazonbanbiztosvoltbenne,hogynincsottsenki.

–Nemegészen.Éste?Carolvárt,majdígyfolytatta:–Megváltoztál.–Meg.–Találkozunk?Vagynemakarod?Egyszer.–AhangCarolévolt,deazóvatosésbizonytalanszavaknemazövéi

voltak.–Mitszólnálamadélutánhoz?Náladvanakocsi?– Ma délután többekkel kell találkoznom. Nem lesz időm. – Mikor

mondottvalaha isnemet,haCarol látniakarta?–Vigyemodaazautótholnap?

– Nem, érte tudok menni. Nem vagyok nyomorék. Rendesenviselkedett?

–Jóállapotbanvan–mondtaTherese.–Egykarcolássincsrajta.– És te? – kérdezteCarol. Therese semmit sem válaszolt. – Látlak

holnap?Vanegykisidőddélután?Megbeszélték, hogy a Ritz-torony tetőbárjában találkoznak az

Ötvenhetedikutcábanfélötkor,aztánletettékatelefont.Carol negyedórát késett. Therese egy olyan asztalnál várta őt,

ahonnan látni lehetettabárbavezetőüvegajtót.Amikorvégremeglátta,amintCarolbelökiazegyikajtót,afeszültségegykistompafájdalommaloldódott fel benne. Carol ugyanazt a bundát, ugyanazt a feketeantilopcipőtviselte,amelyetazonanapon,amikorThereseelőszörláttaőt,deafeltartottszőkefejetmostvörössálfogtakörül.Észrevette,hogyCarol arcán, amely kissé soványabb lett, meglepett mosolyjelent meg,amikormegpillantottaőt.

–Hello–mondtaTherese.– Először meg sem ismertelek. – Carol az asztal mellett állt egy

percig,snézteőt,mielőttleült.–Kedvestőled,hogytalálkozolvelem.–Nemonddezt.Jöttapincér,ésCarolteátrendelt.Thereseis,gépiesen.–Tegyűlölszengem,Therese?–kérdezteCarol.

– Nem. – Therese enyhén érezte Carol parfümjét, azt az ismerősédességet, amely most furcsán ismeretlen volt, mert nem váltotta kibelőle azt az érzést, amit korábban. Letette a levélgyufát, amelyetmorzsolgatott.–Hogygyűlölhetnélek,Carol?

–Feltételezem,tudnál.Egyideiggyűlöltél,igaz?–Carolúgykérdezteezt,mintakiténytközöl.

– Gyűlölni téged? Nem. – Nem egészen, mondhatta volna. Tudta,hogyCarolszemekiolvassaazigazatazarcából.

–Ésmost…teljesenfelnőttvagy…felnőttfrizurávalésruhában.Therese a szürke szembe nézett, amely most komolyabb volt, s a

büszke fejmagabiztosságaellenérevalahogy reménytelenülvágyakozóis,majdismétlesütötteatekintetét,mertnemtudottolvasnibenne.Mégmindiggyönyörű,nyilalltbeléaveszteség.

–Megtanultamnéhánydolgot–mondta.–Mit?– Hogy én… – Therese elhallgatott, gondolatait hirtelen

megakasztottaaSiouxFalls-iarcképemléke.–Tudod,nagyonjólnézelki–mondtaCarol.–Hirtelenelőtűntél.Ezannakazeredménye,hogyeltávolodtáltőlem?–Nem–feleltegyorsanTherese.Komorannézteateát,amelyetnem

kívánt.Carol„előtűntél”kifejezéseaszületésreemlékeztette,észavarbahozta. Igen,megszületett, amióta elhagyta Carolt. Abban a pillanatbanszületettmeg,amikormegláttaaképetakönyvtárban,éselfojtottkiáltásaaz újszülött első felsírása volt, akit akarata ellenére rángatnak bele avilágba.Carolranézett.

–Volt egy képa könyvtárban,SiouxFallsban– kezdte, s elmesélteneki, egyszerűen és érzelemmentesen, mint egy olyan történetet,amelyikvalakimássalesettmeg.

Carol,miközbenhallgatta, lenemvetterólaaszemét.Úgynézteőt,minthatávolbólnézettvolnavalakit,akinnemtudsegíteni.

–Különös–mondtahalkan.–Ésrémisztő.– Az volt. – Therese tudta, hogy Carol érti. Látta a szemében az

együttérzéstis,ésmosolygott,ámCarolnemmosolygottvisszará.Csakbámultaőt.–Mijárafejedben?–kérdezteTherese.

Carolrágyújtott.–Mitgondolsz?–kérdezte.–Arrólanaprólazáruházban.Thereseismétmosolygott:

– Olyan csodálatos volt, amikor odajöttél hozzám. Miért hozzámjöttél?

Carolhallgatottegykicsit.– Egyszerű okból. Mert te voltál az egyetlen lány, aki nem volt

pokolianelfoglalva.Köpenysemvoltrajtad,úgyemlékszem.Therese elnevette magát. Carol csak mosolygott, de egyszeriben

megint önmagának látszott, amilyen Colorado Springsben volt, mielőttbármitörténtvolna.Nyombaneszébejutottagyertyatartóatáskájában.

–SiouxFallsbantaláltam.Csaknémifehérpapírzsebkendőbevoltcsomagolva,sCarolkinyitotta

azasztalon.–Szerintemelbűvölő–mondta.–Úgynézki,mintte.–Köszönöm.Énaztgondoltam,rádhasonlít.–ThereseCarol kezétnézte,ahüvelykujj ésaközépsőujj hegyea

gyertyatartó vékonyka karimáján nyugodott, amiként Carol ujjaikávézáskor a csészealjakon Coloradóban, Chicagóban és elfeledetthelyeken.Thereselehunytaaszemét.

–Szeretlek–mondtaCarol.Theresekinyitottaaszemét,denemnézettfel.–Tudom,tenemígyérzelirántam…Therese ösztönösen tiltakozni akart, ám tehette-e? Ő nem érezte

ugyanezt.–Nemtudom,Carol.–Azugyanaz.–Carolhangjahalkvolt,várakozó,megerősítéstvagy

tagadástváró.Thereseaháromszögalakúszendvicseketnézteatányéronkettejük

között.Rindyregondolt.Eddignemkérdezettrá.–TalálkoztálRindyvel?Carolsóhajtott.Thereselátta,hogyakezeelhúzódikagyertyatartótól.– Igen, a múlt vasárnap együtt voltunk úgy egy órát. Valószínűleg

nálam tölthet néhány délutánt évente. Nagy ritkán. Teljes mértékbenveszítettem.

–Hajólemlékszem,éventenéhányhetetmondtál.–Nos,négyszemközt,Hargemegénköztem,valamiveltöbbtörtént.Ki

akartcsikarnibelőlemszámosígéretet,amelyekbenemvoltamhajlandóbelemenni. És közbelépett a család is. Egész listát írtak össze ahelytelen viselkedésemről, de megtagadtam a tucatnyi ostoba

követelmény betartását, megkockáztatva, hogy úgy szakítják el tőlemRindyt,minthaszörnyszülöttlennék.Márpedigeztörtént.Hargemindentelmondottazügyvédeknek–mindazt,amitaddignemtudtakmég.

– Istenem – suttogta Therese. El tudta képzelni, mit jelent mindez.EgydélutánRindy látogatóbamegyazébernevelőnőkíséretében,akitelőrefigyelmeztettek,hogynetévesszeszemelőlagyereket,amikorazanyjával van, és Rindy hamarosan érteni fog mindent. Mi öröm leszegyáltalánegyilyentalálkozásban?NemakartakiejteniHargenevét.

–Mégabíróságismegértőbbvolt–mondta.–Amiaztilleti,abíróságonsemsokatígértem,ottismegtagadtam.Thereseönkéntelenülelmosolyodott,mertörült,amiértCarolnemtört

meg,amiértmégmindigennyirebüszke.–Igazábólnemisbíróságvoltaz,csakegykerekasztal-beszélgetés.

Tudod-e, hogyan készítették azt a felvételt Waterlooban? Egy hosszúszegetvertekafalba,valószínűlegközvetlenülazután,hogyodaértünk.

–Szeget?– Emlékszem, hogy hallottam valakit kalapálni. Azt hiszem, akkor,

amikoréppenbefejeztükazuhanyozást.Emlékszel?–Nem.Carolmosolygott:–Egyszeg,amelyúgyveszifelahangot,mintalehallgató.Afickóa

mellettünklévőszobábanvolt.Thereseakalapálásranememlékezett,deeszébejutottazegésznek

azerőszakossága,lesújtón,pusztítón…–Mindennekvége–mondtaCarol.–Arragondolok,szintejobbvolna,

ha nem találkoznék többé Rindyvel. Ha ő nem akar találkozni velem,sosemfogomkérni,hogyláthassam.Rábízom.

–Nemtudomelképzelni,hogyneakarjontalálkozniveled.Carolszemöldökefelszaladt.–Nemlehetmegjósolni,mitművelmajdveleHarge.Theresehallgatott.ElfordítottaatekintetétCarolról,ésegyórátlátott.

Fél hat múlt öt perccel. Oda kell érnie a koktélpartira hat előtt, haegyáltalánelmegy.Ahhozöltözött,azújfeketeruhájátviseltefehérsállal,az új cipőjét, az új fekete kesztyűjét. És most milyen jelentéktelennektetszettekaruhadarabok!Hirtelenazöldgyapjúkesztyűjutottazeszébe,amelyet Alicia nővértől kapott. Vajon ott van-e még abban az ősrégipapírbanabőröndjealján?Kiakartadobni.

–Azembertúlteszimagátdolgokon–mondtaCarol.–Igen.– Harge meg én eladjuk a házat, s kivettem egy lakást a Madison

sugárúton. És munkába állok, akár hiszed, akár nem! A Negyediksugárúton lévőegyikbútorházbecsüseés felvásárlója leszek.Biztosanácsokvoltakazőseim.–Therese-renézett.–Mindenesetremegélhetéstnyújt,ésszeretnifogom.Alakásszépnagy–kétszemélynekismegfelel.Aztreméltem,velemfogszélni,deúgysejtem,nemakarsz.

Thereseszívenagyotugrott,pontosanúgy,mintamikorCarolfelhívtaőt az áruházban. Akarata ellenére reagált benne valami, hirtelelenboldognakésbüszkénekéreztemagát.Büszkevolt,hogyCarolnakvoltbátorságailyenekettenni,ilyeneketmondani,hogyCarolnakmindigleszbátorsága. Visszaemlékezett Carol bátorságára a detektívvel szembenazon az elhagyatott úton. Nyelt egyet, mintegy a szívdobbanásátpróbálva lenyelni. Carol rá sem nézett. A csikkét húzogatta ide-oda ahamutartóban. Carollal élni? Egykor elképzelhetetlen volt ez, pedig avilágonmindennéljobbanvágyotterre.Veleélniésmegosztanimindent,nyarat és telet, együtt sétálni és olvasni, együtt utazni. Ésvisszaemlékezett azokraanapokra, amikor nehezteltCarolra, s amikorelképzelte,hogyCaroleztkéritőle,őviszontnemetmond.

–Vagyigen?–nézettráCarol.Thereseúgyérezte,kötéltáncotjár.Anehezteléselmúlt.Nemmaradt

semmi, csak a döntés, egy vékony kötél a levegőben, amelynek egyikoldalán sincs semmi, ami tolná vagy húzná őt. Ám az egyik oldalonCarol,amásikonmegegyüreskérdőjel.AzegyikoldalonCarol,ésmostmás lenne, mert mindketten mások. Éppoly ismeretlen világ lenne,amilyen az iméntmagamögött hagyott világ volt, amikor belépett oda.Csak most nincsenek akadályok. Therese Carol parfümjére gondolt,amelymanemjelentettsemmit.Kitöltetlenfehérlap,mondanáCarol.

–Nos?–Carolmosolyábantürelmetlenségbujkált.–Nem–mondtaTherese.–Nem,nemhinném.–Mertújraelárulnál.

Ezt gondolta Sioux Fallsban, ezt akarta megírni vagy elmondani. ÁmCarol nemárulta el. Carol jobban szerette őt a gyermekénél. Részbenezértnemtettígéreteket.Mindentegylapratettmostfel,ahogyanaznapazúton,hogymindentmegszerezzenadetektívtől.Akkorisvesztett.ÉsTheresemost látta, amint Carol arca elváltozik, a döbbenet és a sokkolyanfinomjeleitlátta,amelyeketavilágontalánegyedülővettészre,és

egypercignemtudottgondolkodni.–Tehátígydöntöttél–mondtaCarol.–Igen.Carolazasztalonheverőöngyújtójárameredt.–Ezvan.Therese nézte őt, még mindig szerette volna kinyújtani a kezét,

megérinteni a haját, belemarkolni az összes ujjával. Hát nem hallottaCarol a határozatlanságot a hangjában? Szeretett volna elrohanni,kiszaladniazajtón,aztánvégigajárdán.Háromnegyedhatvolt.

–Mostelkellmennemegykoktélpartiraegy fontosmunkalehetőségmiatt. Ott lesz Harkevy. – Harkevy adni fog neki valamilyen munkát,ebben biztos volt. Ma délben felhívta a stúdióban hagyott makettekkelkapcsolatban.Harkevynektetszettek.

–Tegnapkaptamegytelevíziósmegbízástis.Carolmosolyogvaemeltefelafejét.–Azénkisnagymenőm.Mostúgyfestesz,mintakinekvalamijóban

vanrésze.Tudod-e,hogyahangodismás?– Tényleg? – Therese tétovázott, egyre nehezebb volt ott ülnie. –

Carol, eljöhetsz a partira, ha akarsz. Nagy parti egy szálloda többszobájában – annak a nőnek a tiszteletére, aki a főszerepet játsszaHarkevy darabjában. Biztosan nem volna ellene kifogásuk, ha vinnékvalakit. – Ám nem egészen tudta, miért hívja, miért volna Carolnaknagyobbkedveelmenniegykoktélpartira,mintneki.

Carolafejétrázta:–Nem,köszönöm,drágám.Jobb lesz,ha igyekszel–egyedül.Aza

helyzet,hogymindjárttalálkámvanazElysée-ben.Therese felmarkolta az öléből a táskáját meg a kesztyűjét. Carol

kezérepillantott,ahalványszeplőkre–a jegygyűrűmáreltűnt–,aztánCarolszemére.Úgyérezte,sohatöbbénemlátjaőt.Kétperc,mégannyisem,éselválnakajárdán.

–Akocsiodakinnáll.Elöl,balra.Ésittvannakakulcsok.–Tudom,láttam.–Maradszmég?–kérdezteTherese.–Fizetek.–Majdénfizetek–mondtaCarol.–Menj,hamennedkell.Therese felállt, de képtelen volt otthagyni Carolt az asztalnál a két

teáscsészévelmegacigarettákhamujával.–Tesemaradjitt.

CarolkérdőmeglepődésselnézettfelTherese-re.–Rendben–mondta.–Vanaházbannéhányholmid.Akarod,hogy…–Nemszámít–szakítottafélbeTherese.–Ésa virágaid.Anövényeid. –Carol kifizettea számlát, amelyet a

pincérodavitt.–Milettazokkalavirágokkal,amelyeketénadtamneked?–Avirágok,amelyekettőledkaptam,elpusztultak.Carol tekintete egy pillanatra találkozott az övével, és Therese

elfordítottaafejét.A járdánváltakel,aParksugárútésazÖtven-hetedikutcasarkán.

Thereseátrohantazúttesten.Éppenhogyátértazöldlámpaelőtt,amelyszabadjára engedte a nyomában az autók seregét, eleltakarva előleCarolt.Carol lassanment,elhaladtaRitz-toronybejárataelőtt,ésmenttovább. Így kell lennie, gondolta Therese, nem hosszú kézszorítással,nem vissza-visszanézve. Amikor látta, hogy Carol megfogja a kocsiajtajának kilincsét, eszébe jutott a sörösdoboz, amelyikmégmindig ottvolt az elülső ülés alatt. Visszaemlékezett a koccanására, amikor NewYorkbajövetarámpárahajtottaLincoln-alagútból.Akkorarragondolt,kikellvennieadobozt,mielőttvisszaadjaCarolnakakocsit,deelfelejtette.Sietveaszállodafelévetteazirányt.

A vendégek már kifelé özönlöttek az előcsarnokba a két ajtón, és apincér csak nagy nehezen tudta betolni a jeges vödrökkel megrakottzsúrkocsit.Aszobákbanzajvolt,ésThereseseholsem láttaBernsteintvagyHarkevyt.Nemismertsenkit,egylelketsem.Kivéveegyetlenarcot,egy férfit, akivel hónapokkal korábban beszélt valahol egy munkáról,amelybőlnemlettsemmi.Theresemegfordult.Egyférfihosszúpoharatnyomottakezébe.

–Mademoiselle–mondtaszertartásosan.–Eztkeresi?– Köszönöm. – Nem maradt a férfi mellett. Mintha Bernsteint látta

volnaazegyiksarokban.Többnagykalapotviselőnőálltazútjában.– Maga színésznő? – kérdezte az előbbi férfi, aki a nyomában

furakodottátatömegen.–Nem.Díszlettervező.TheresemegláttaBernsteint,éstöbbembercsoportotiskikerült,mire

eljutotthozzá.Mr.Bernsteinszívélyesennyújtottapufókkezét,ésfelálltafűtőtestről,amelyenült.

–MissBelivet!–harsogta.–Mrs.Crawford,asminktanácsadó…

–Nebeszéljünkmunkáról!–visítottaMrs.Crawford.–Mr. Stevens,Mr. Fenelon – folytatta Bernstein, tovább és tovább,

amíg Therese vagy egy tucat embernek biccentett, a felüknek azt ismondva:„Üdvözlöm.”

–ÉsIvor–Ivor!–kiáltottaBernstein.Ott volt Harkevy, vékony termetével, vékony arcával és kis

bajuszkájával,snyújtottaTheresefeléakezét.–Hello–mondta.–Örülök,hogyújralátom.Igen,tetszettamunkája.

Látom,hogyizgul.–Kicsitkuncogott.–Tetszettannyira,hogybejussakacsapatba?–kérdezteTherese.–Kíváncsi–mondtamosolyogvaHarkevy.– Igen,bejuthat.Jöjjöna

stúdiómbaholnaptizenegyre.Megtudjaoldani?–Igen.– Később keressenmeg.Most el kell búcsúznom azoktól, akikmár

távoznak.–Ésodébbment.Thereseletetteazitalátazegyikasztalszélére,éscigarettátvettkia

táskájából. Az ajtóra pillantott. Egy magasra tupírozott szőke hajú,ragyogó-kék szemű nő lépett be, kisebb izgalmat keltve maga körül.Mozdulatai gyorsak és határozottak voltak, ahogy forgolódott, hogyüdvözölje az embereket, ahogy kezet rázott. Therese felismerte, hogyGenevieve Cranell, a főszerepet játszó angol színésznő, bár máskéntfestett, mint azon a néhány fényképen, amelyet látott róla. Olyan arcavolt, amelyet mozgásban kell látni ahhoz, hogy az ember vonzónaktalálja.

– Hello, hello! – kiáltotta végül mindenkinek, amint körülnézett aszobában, és Therese észrevette, hogy a tekintete egy pillanatramegállapodik rajta.Ugyanakkorolyasfajtakissokkotérzett,mintamikorelőször látta Carolt, és tisztában volt azzal, hogy a nő kék szemeugyanolyan érdeklődőn villant fel, ahogyan az övé, amikor megláttaCarolt. És most Therese nézte tovább a másik nőt, és az irányítottamásfeléatekintetét,sfordulteltőle.

Thereselenézettakezébentartottpohárra,ésegyszeribenforróságotérzettazarcábanmegazujjaiban,aztapezsgéstmagában,amelynemegészen a vére volt, de nem is csak a gondolatai. Tudta, mégmielőttbemutatták volnaőket egymásnak, hogyeza nőolyan,mintCarol.Ésgyönyörű. És nem hasonlít a könyvtárbeli képre. Therese mosolyogvakortyolt bele az italába. Nagyot húzott belőle, hogy visszanyerje a

nyugalmát.–Virágot,madame?–Egypincérfehérorchideákkaltelitálcátnyújtott

felé.–Köszönömszépen.–Thereseelvettegyet.Meggyűltabajaatűvel,

és valaki – Mr. Fenelon vagy Mr. Stevens – odament segíteni. –Köszönöm–mondta.

GenevieveCranelltartottfelé,anyomábanMr.Bernstein.AszínésznőúgyüdvözölteaTherese-zellévőférfit,mintakitjólismer.

–IsmeriMissCranellt?–kérdezteTheresetőlBernstein.Thereseanőrenézett.–AnevemThereseBelivet.–Megfogtaakinyújtottkezet.–Örvendek.Szóvalmagaadíszletrészleg?–Nem.Csupánarésze.–Theresemégakkorisérezteanőkezének

szorítását,amikorazmárelengedteakezét. Izgatott lett,szertelenülésostobánizgatott.

–Senkisemhoznekemegyitalt?–kérdezteMissCranell.Bernstein máris ugrott. És Bernstein bemutatta a színésznőt

mindazoknak maga körül, akik még nem ismerték. Therese hallotta,amint Genevieve Cranell azt mesélte valakinek, hogy most szállt le arepülőgépe, és a poggyásza halomban áll az előcsarnokban.Megfigyelte, hogy a nő,miközbenbeszél, többször is rápillant a férfiakválla fölött. Izgatóan vonzónak találtaMissCranell csinos tarkóját, orrahegyének mókás, nemtörődöm piszeségét – ez volt az egyetlennemtörődöm vonás a keskeny, klasszikus arcon. A színésznő, akinekajka eléggé vékony volt, rendkívül ébernek és rendíthetetlenülnyugodtnaklátszott.MindazonáltalThereseúgyérezte,hogyGenevieveCranellnemfogújraszóbaelegyedniveleapartin,azonegyszerűokból,hogyalighanemtúlságosanisszerettevolnaezttenni.

Elmenta falitükörhöz,hogymegnézze, rendbenvan-eahajamegarúzsa.

–Therese–szólaltmegegyhangaközelében.–Szeretiapezsgőt?Theresemegfordult,ésGenevieveCranelltlátta.–Természetesen.– Természetesen. Nos, akkor pár perc múlva tipegjen át a hat-

tizenkilencesbe.Azazénlakosztályom.Abelsőkörottfolytatjaapartit.–Igazánmegtisztelő–mondtaTherese.–Nepocsékoljahátaszomjúságátszódáswhiskyre.Holvetteezta

bájosruhát?–ABonwit’s-nál–borzalmasandrágavolt.Genevieve Cranell nevetett. Ő olyan kék gyapjúkosztümöt viselt,

amelyrőlvalóbansugárzott,hogyborzalmasandrágavolt.– Olyan fiatalnak látszik, hogy bizonyára nincs ellene kifogása, ha

megkérdezem,hányéves.–Huszonegy.GenevieveCranellazégreemelteaszemét.–Hihetetlen.Vanmégember,akihuszonegyéves?!Az emberek nézték a színésznőt. Therese-nek hízelgett a figyelme,

rettenetesen hízelgett, és ez megzavarta azt, amit Genevieve Cranellirántérzettvagyérezhetettvolna.

MissCranellodanyújtottaacigarettatárcáját.–Előszörazthittem,fiatalkorú.–Ésazbűnlenne?A színésznő csak ránézett, kék szeme mosolygott öngyújtójának

fényefölött.Aztánelfordítottaafejét,hogymagaisrágyújtson.Thereseegyszeriben tudta, hogy Genevieve Cranell sosem fog neki jelentenisemmit, semmit ezen a fél órán kívül a koktélpartin, hogy az izgalom,amelyetmostérez,nemfolytatódik,éssoha,seholnemtámadfeltöbbé.Vajon mi sugallta ezt neki? Nézte a nő szőke szemöldökének feszesvonalát, miközben felszállt cigarettájának első füstje, de a válasz nemvolt ott. És egyszeriben tragédia, szinte sajnálkozás érzése töltötte elTherese-t.

–MagaNewYork-i?–kérdezteGenevieveCranell.Ekkor az újonnan érkezők „Vivát! ” felkiáltással körülvették és

elragadták Genevieve Cranellt. Therese újra elmosolyodott, kiitta apoharát,sérezte,ahogyawhiskynyugtatómelegségeszétáradbenne.Beszélgetett egy férfival, akivel előző nap együtt töltött egy rövid időtBernstein irodájában, aztán egy másik férfival, akit egyáltalán nemismert,ésaszobánátabejáratotnézte,abejáratot,amelyürestéglalapvolt ebbenapillanatban,ésCarolragondolt.Carolra vallana, hamégisidejönne, hogy még egyszer megkérje. Vagy inkább a régi Carolra, amostanira nem. Carol éppen együtt van valakivel az Elysée bárjában.Abbyvel?VagyStanleyMcVeightársaságában?Theresehátatfordítottabejáratnak, mintha félne, hogy megjelenik Carol, és újra nemet kellmondania. Elfogadott még egy whiskyt szódával, és érezte, amint a

benne lévő ürességet lassan betölti a felismerés, hogy igen gyakrantalálkozhatna Genevieve Cranell-lel, ha akarna, és bár ő maga nembonyolódnabeleaviszonyba,megtapasztalhatná,hogyszeretik.

Azegyikmelletteállóférfimegkérdezte:–Nememlékszik,TheresekicsináltaAzelveszettMessiásdíszleteit?– Blanchard? – vágta rá találomra, mert még mindig Genevieve

Cranell járt a fejében, hirtelen megváltozott érzéssel, szégyenkezveazért,amireaziméntgondolt,éstudta,hogyazsohanemkövetkezikbe.FigyelteabeszélgetéstBlanchard-rólmegvalakimásról,néhaközbe isszólt, de a tudata elakadt egy gubancnál, amelyben tucatnyi szálkeresztezteésszőtteátegymást.AzegyikDannievolt.AmásikCarol.AharmadikGenevieveCranell.Azegyikszálegyre folytatódottagubancután is, de Therese tudata elakadt a csomónál. Előrehajolt, hogymeggyújtsaacigarettájátazodakínálttűzzel,súgyérezte,egyrejobbanösszezavarodik, és Dannie-be kapaszkodott. Ám az erős fekete fonalsehová sem vezetett. Tudta, mintha jóshang szólt volna hozzá, hogyDannie-velnemmehettovábbazútján.Ésúgyjártaátamagány,akárahevesszél,titokzatosan,mintazavékonykakönnyréteg,amelyhirtelenelborítottaaszemét–vékonyabbanannál,semhogylátnilehetettvolna.Felemelteafejét,ésújraabejáratrapillantott.

– Ne feledje. – Genevieve Cranell ott állt mellette, megpaskolta akarját, és gyorsan hozzátette: – Hat-tizenkilenc. Áttesszük a partiszínhelyét.–Márelindult,devisszalépett.–Feljön?Harkevyisfeljön.

Thereseafejétrázta:–Köszönöm…azt hittem, fel tudokmenni, de eszembe jutott, hogy

máshovákellmennem.Anőkérdőnnézettrá:–Mibaj,Therese?Félresikerültvalami?– Nem. – Therese mosolyogva indult az ajtó felé. – Köszönöm a

meghívást.Biztosantalálkozunkmég.–Biztosan–mondtaaszínésznő.Thereseanagyszobamellettikicsibement,éselőhalásztaakabátját

azágyonlévőhalomból.Végigsietettafolyosónalépcsőfelé,elhaladtaliftre várók mellett. Ott volt köztük Genevieve Cranell is, de Therese-tnemérdekelte, látta-e,vagysem,hogyúgy rohant leaszéles lépcsőn,minthamenekülnevalamielől.Theresemosolygottmagában.Hűvösésédes volt homlokán a levegő, toliszerű hangot adott, mintha szárnyak

csapkodtak volna a füle mellett, és úgy érezte, repül az utcákon és ajárdaszegélyeken át. Carol felé. És Carol talán érezte ezt ebben apillanatban, mert Carol korábban is megérzett ilyen dolgokat. Átvágottmégegyutcán,ésmagaelőttláttaazElyséebejárataelőttinapellenzőt.

Afőpincérmondottnekivalamitahallban,őmegaztfelelte:„Keresekvalakit”,ésmenttovábbbefelé.

Megálltazajtóban,snézteazasztaloknálülőembereketateremben,ahol egy zongora szólt.Nemvolt túl sok fény, és először nem látta őt,féligeltakartaazárnyékatúlsófalnál,szembenTherese-zel.Carolsemlátta őt. Egy férfi ült vele szemben, Therese nem tudta, kicsoda.Carollassanfelemelteakezét,éshátrasimítottaahaját,előbbazegyik,aztánamásik oldalon. Therese elmosolyodott,mert a gesztusCarol volt, ésCarol volt az, akit szeretett, akit mindig szeretni fog. Ó, most mármásként,mertmásember lett,ésminthaújramegismerkedneCarollal,de mégis csak Carol az, és senki más! Ezernyi városban, ezernyiházban,idegenországokban,ahováegyüttutaznakmajd,mennybenéspokolban.Theresevárt.

Ésamikoréppenelakartindulnifelé,Carolmegláttaőt,egypillanatighitetlenkedve bámult rá, miközben az óvatos mosoly egyre szélesebblett,mielőtt Carol karja hirtelen felemelkedett, és olyan gyors ésmohómozdulattal hívta őt, amilyet Therese még sosem látott. Elindult Carolfelé.

FÜGGELÉK

Aszerzőutószava

Ehhez a könyvhöz 1948 vége felé kaptam az ihletet, amikor NewYorkbanéltem.ÉppenbefejeztemaKét idegena vonaton címűművet,de a megjelenését csak 1949-re tervezték. Közeledett a karácsony,meglehetősen lehangolt voltam, ráadásul pénzszűkében, és hogykeressek egy kicsit, munkát vállaltam eladólányként az egyik nagymanhattani áruházban a karácsonyi csúcsforgalom idejére, amelykörülbelülegyhónapigtart.Azthiszem,kétésfélhétigbírtam.

Az áruházban a játékosztályra, nevezetesen a babarészleghezosztottak be. Sokféle baba volt, drága és kevésbé drága, valódi vagyműhajjal, s végtelenül fontos volt a méret és az öltözék. A gyerekek,akiknekazorranéhafelsemértazüvegpulttetejéig,előretolakodtakazanyjukkal vagy az apjukkal, vagy mindkettővel. Elbűvölték őket avadonatúj babák, amelyek sírtak, kinyitották és becsukták a szemüket,néhamegálltakakétlábukon,ésperszeszívesenvették,haátöltöztettékőket.Valódirohamvoltez,sénmegaza

négy-ötfiatalnő,akikkelegyüttdolgoztunkahosszúpultmögött,reggelfél kilenctől az ebédszünetig le sem tudtunk ülni. Ugyanilyen volt adélutánunkis.

Egydélelőttazajnakésakereskedésnekebbeakáoszábabelépettegy szökés nő, bundában. Bizonytalankodva sodródott a babák pultjafelé – babát vegyen-e, vagy valami mást –, és úgy emlékszem,kesztyűjével közben szórakozottan ütögette a tenyerét. Talán azértvettemészre,mertegyedülvolt,vagymertanercbundaritkaságvolt,ésmertszőkésvolt,ésszintesugárzott.Ugyanilyenelmélázóhangulatbanvásárolt egy babát, egyet a kettőből vagy háromból, amelyetmutattamneki, s ráírta a nevét meg a címét a számlára, mert a babát egyszomszédos államba kellett szállítani. Rutinügy volt, a nő fizetett éstávozott. Én viszont furán szédülni kezdtem, kis híján elájultam,ugyanakkorszintelebegtem,minthalátomásomlettvolna.

Munka után szokás szerint hazamentem a lakásba, ahol egyedüléltem.Aznapesteleírtamegyötletet,egycselekményt,egytörténetetaszőkés asszonyról a bundában. Úgy nyolcoldalnyit írtam kézzel ajegyzetfüzetembe.Asóárá-nak–mertezvoltaCaroleredeticíme–ateljestörténetevoltez.Úgyfolytatollamalól,minthaasemmibőljönne–bevezetés, tárgyalás és befejezés. Két órát vett igénybe, talán annyitsem.

Másnap reggel még különösebben éreztem magam, ésmegállapítottam,hogylázamvan.Vasárnaplehetett,mertamikorreggelföldalattira szálltam, nem a munkahelyemre igyekeztem. (Akkoribandolgoznikellettszombatdélelőtt,illetveakarácsonyicsúcsidejénegészszombaton.) Emlékszem, majdnem elájultam, ahogy kapaszkodtam akocsiban. A barátom, akivel találkozóm volt, rendelkezett némi orvosiismerettel. Elmondtam neki, hogy hányingerem van, és hogy reggel,zuhanyozásközbenészrevettemegykiütéstahasamon.Abarátomegypillantástvetettakiütésre,ésaztmondta:bárányhimlő.Eztabetegségetsajnos nem kaptam meg gyermekkoromban, pedig szinte mindenhasonlón átestem. Felnőttkorban még kellemetlenebb ez a betegség,mert a láz a 40 °C-ot is eléri többnaponát, és amimég rosszabb, azarcot,atörzset,afelkart,sőtmégafületésazorrcimpátisviszkető,égőkiütések borítják. S még álmunkban sem vakarózhatunk, mert akkorörökreforradásokésgödrökmaradnakakiütésekhelyén.Azemberegyhónapigközlekedikvérzőpöttyökkel,amelyeketazarcánmindenkilát,és

úgyfest,minthalégpuskávalegysorozatotadtakvolnalerá.Hétfőnértesítenemkellettazáruházat,hogynemtudokvisszamenni

dolgozni. Az egyik taknyos orrú kisgyerek fertőzhetett meg, demegfertőzött a könyv ötletével is: a láz stimulálja a képzeletet. Nemkezdtem rögtön írni – jobban szeretem, ha az ötletek néhány hétigérlelődnek. Amikor pedig megjelent a Két idegen a vonaton, s nemsokkal később eladták Alfred Hitchcocknak, aki filmet akart csinálnibelőle,akiadómésazügynökömisaztmondta:„írjegyhasonlótípusúkönyvet, hogy megszilárdítsd a hírneved mint…” Mint micsoda? aKétidegen a vonaton-t „Izgalmas Harper-regényként” adta ki a Harper &Bros, ahogyan a kiadót akkor hívták, így hát egyik napról a másikra„izgalmas” író lettem, pedig az idegenek-et jómagam nem soroltamsehová, egyszerűen csak regény volt érdekes történettel. Ha egyleszbikus kapcsolatról írok regényt, akkor leszbikus írónak fognaktitulálni?Fennálltennekalehetőségemégakkoris,hasohatöbbénemérzek késztetést hasonló könyv írására. Ezért elhatároztam, hogymásnéven nyújtom be a kéziratot. 1951-re megírtam. Tíz hónapig nemtudtam a háttérbe tolni és valamimást írni pusztán azért, mert anyagiokokbólokosabblettvolnaújabb„izgalmas”könyvetírnom.

AHarper&BroselutasítottaAsóárá-t,ezértkénytelenvoltammásikkiadót keresni – nagy bánatomra, mert nem szeretem váltogatni akiadókat.A só ára kapott néhány komoly és tiszteletre méltó kritikát,amikor 1952-ben kemény kötésben megjelent. Az igazi siker azonbanegyévvelkésőbbkövetkezett,apapírkötéseskiadással,amelymajdnemegymillió példányban kelt el, és amelyet kétségtelenül jóval többenolvastak.ArajongókleveleiClaireMorgannevéreérkeztekapaperbackkiadójához.Emlékszem,tíz-tizenötlevelettartalmazóborítékokatkaptamhetente többször, hónapokon át. Sokukra válaszoltam, de sokra nemtudtamformalevélhiányában,amelyetsosemintéztemel.

Ifjú hősnőm, Therese talán visszahúzódó ibolyának látszik akönyvben,ámabbanazidőbenamelegbároksötétajtómögöttrejtőztekvaiaholManhattanben,sazokazemberek,akiknekúticéljaegyilyenbárvolt,egyállomássalelőbbvagykésőbbszálltakleaföldalattiról,nehogykiderüljön róluk, hogy homoszexuálisok.A só árá-nak vonzereje abbanrejlett, hogy boldog véget ért a két főszereplő számára, de legalábbismegpróbálkoztakaközösjövővel.Ekönyvmegjelenéseelőttazamerikairegényekben mind a hímnemű, mind a nőnemű homoszexuálisoknak

azzalkellettmegfizetniükmásságukért,hogyfelvágtákazereiket,vízbefojtottákmagukat.Netánátváltottakhetero-szexualitásra (állítólag)vagy–magányosanésnyomorultanésmegszégyenülten–apokollalegyenlődepresszióba zuhantak. Sok hozzám érkezett levél hordozta ezt azüzenetet:„Azönéazelsőilyenkönyvboldogvéggel!Nemmindkövetünkel öngyilkosságot, és sokan élünk boldogan.” Mások ezt írták:„Köszönöm,amiértilyentörténetetírt.Egykicsithasonlítazenyémhez…”Vagy: „Tizennyolc éves vagyok, és egy kisvárosban élek. Magányosvagyok, mert senkinek sem mondhatom el az igazat…” Néha leveletírtam,ésaztjavasoltamalevélírónak,hogyköltözzönnagyobbvárosba,ahol több emberrel találkozhat. Úgy emlékszem, ugyanannyi leveletkaptam férfiaktól, mint nőktől, amit jó ómennek véltem a könyvemszámára.Ez igaznakbizonyult.Mégévekenát jöttekelszórtan levelek,sőtmégma is kapok évente egyet-kettőt. Soha többé nem írtam ilyenkönyvet. A következő könyvem A balek volt. Szeretem kerülni acímkéket.Azokatcsakazamerikaikiadókkedvelik.

1989.május24.

PaíriciaHighsmith1921FortWorth(Texas)–1995Locarno

„PatríciaHighsmithegynagyköltőnő!”GrahamGreen

„Bármavilágszertealegolvasottabbírónőkegyike,életművétmégfelkellfedezni.”

LeMonde

Az Egyesült Államokban született írónő felnőtt élete nagy részét Kelet-Angliában,FranciaországbanésSvájcbantöltötte.

Ahírnevetelsőregénye,aKétidegenavonatonhoztamegszámára1950-ben.EkönyvébőlAlfredHitchcockkészítettnagysikerűfilmet,deamás műveiből született filmek alkotóinak listáján is impozáns nevekszerepelnek: René Clement, Wim Wenders, Claude Miller, H.W.Geissendörfer,ClaudeChabrol,SidneyPollack,AnthonyMinghella.

Highsmith legismertebb és legellentmondásosabb regényhőse TomRipley, a szociopata sorozatgyilkos, akinek történetét több ízbenmegfilmesítették, többek között Alain Delon és Matt Damonfőszereplésével.

Patricia Highsmith – több mint húsz könyv szerzője – a világtólelvonultanélt,többnyiremagányosan.AzAmerikaiKrimiírókSzövetségeEdgár Allen Poe-díjjal, a Brit Krimiírók Szövetsége Ezüst Bárd-díjjalismerteelmunkáját.ElnyerteazO.Henry-emlékdíjatésaGrandPrixdeLitteraturePolicierdíjatis.

Megjegyzések

[←1]T.S.Eliot:J.AlfrédPrufrockszerelmeséneke(KálnokyLászlófordítása).

[←2]Lust:nemivágy,bujaság.