-
Kolumbán Gábor
A Székelyföld fejlõdési esélyei a román területfejlesztési
politika keretei közt
Mottó:„A fejlõdés nem a javakkal
kezdõdik, hanem az emberekkel,
az emberek tanultságával, szer-
vezettségével és fegyelmével.”
Ernst F. Schumacher
Bevezetés
A Székelyföld fejlõdési lehetõségeirõl vitát indítani nem könnyû
feladat.Szembe kell nézni a megcsontosodott ideológiákkal,
mítoszokkal és a fej-lesztést meghatározó gazdasági és politikai
realitásokkal. Írásomban, a tel-jességre való törekvés nélkül,
kísérletet teszek a Székelyföldrõl és a székelykérdésrõl szóló
nyilvános beszédhez oly módon hozzájárulni, hogy a ki-bontakozó
vita racionális és tudományosan megalapozott konkrét társadal-mi
cselekvéshez, fejlesztési programokhoz vezessen. A
megközelítésmó-dom egyszerre kíván tudományos és gyakorlatias
lenni.
A kettõs peremhelyzetbõl és a modernizáció megkésettségébõl
fakadófejlettségi hátrány a Székelyföldön több kivándorlási
hullámhoz is vezetett.A fejlesztéssel kapcsolatos politikai
kezdeményezések azonban többnyire atüneti kezelés szintjén
kísérelték meg a székely „népfeleslegbõl” adódó ki-vándorlást
korlátozni. A szülõföldhöz ragaszkodás morális
imperatívuszahatározta meg a politikusok retorikáját ebben a
kérdésben is. Tudatos,összefüggõ területfejlesztési politikáról
azonban mindmáig nem beszélhe-tünk. A modernizációs erõfeszítések
ellenére az elvándorlás, habár hullá-mokban, mikor erõsebben, mikor
gyengébben jelentkezett, de folyamato-san jellemezte a térséget az
elmúlt százötven évben. Jelenleg a kivándorláserõteljesebb a magyar
lakosság soraiból, emellett pedig a románok beván-dorlása
tapasztalható. A fiatal nemzedékek köreiben a morális imperatí-vusz
egyre kevésbé hat. A kivándorlás perspektívája meghatározza az
élet-út-kezdések nagy részét.
A térségbõl történõ folyamatos elvándorlás bonyolult okainak
feltárásanem tárgya írásomnak1. A jelenséget a térséget érintõ
fejlesztési erõfeszíté-sek és politikák kudarcaként értelmezem.
Vagy a fejlesztés mértéke elégte-len (mennyiségi probléma), vagy a
fejlesztés nem a térségben élõ emberek
VITAINDÍTÓ
-
értékrendje és elvárásai szerint történik (minõségi probléma).
Mindkétesetben tulajdonképpen a régió népességmegtartó erejének, és
ezen belül amagyarságot megtartó képességének az elégtelenségével
kell szembenéz-nünk. Az elvándorlás rendszerint gazdasági okokra
vezethetõ vissza, az el-szegényedés veszélyére adott egyéni
stratégiának tekinthetõ. Az a tény,hogy a magyarok mennek, és a
románok jönnek, számos fejlesztéspolitikaikérdést vet fel, és
egyben rávilágít az alkalmazott fejlesztéspolitikáketnocentrikus
jellegére.
Erdély és ezen belül a Székelyföld Romániához csatolása óta nem
leheteltekinteni attól a helyzettõl, hogy a Székelyföld fejlõdési
esélyeit nagymér-tékben meghatározza a román kormány fejlesztési
politikája. Ez a hatáserõteljesebb volt a szocialista centralizált
tervezési rendszerben, és mind-máig meghatározó következményekkel
járt. A rendszerváltás után az Euró-pai Unió által kikényszerített
regionális fejlesztési politika és a piaci folya-matok bármennyire
is kedvezõen hatnak az utóbbi években, nem tudták el-látni a
komplex területfejlesztési szükségleteket.
A Székelyföld fejlesztési esélyeit meghatározó tényezõk:– a
térség története (település és gazdaságszerkezet);– a regionális
kultúra és identitás;– az etnocentrikus politika;– az Európai Unió
területfejlesztési politikája;– a román állam területfejlesztési
politikája;– Magyarország regionális gazdaságpolitikája;– a magyar
kormány által a határon túli magyaroknak juttatott támoga-tások
rendszere;– Románia közigazgatási rendszere, a területi
kompetenciák megosztása;– a Székelyföldön élõ közösségek
kezdeményezései;– makrogazdasági trendek;– a régió
versenyképessége, a gazdaság szerkezete.
A tényezõk egymástól nem teljesen függetlenül fejtik ki
hatásukat. A ré-gió hagyományos zártságának következményeként,
valamint autonómiájá-nak hiányában a tényezõk többsége azonban a
térség számára külsõ ténye-zõként érvényesül. Ezekre nagyon
korlátozott mértékben vagy egyáltalánnem lehet a térség
szereplõinek befolyása. Ugyanakkor a tényezõk hatásasem egyenletes.
Például a magyar kormány határon túli támogatása, az erõ-teljes
etnopolitikai jelentõségével ellentétben, gyakorlatilag
jelentéktelenfejlesztési hatással van a térségre.
Megítélésem szerint a fejlõdés, fejlesztés esélyeit
nagymértékben javítaná:– a helyi közösségek részvételére alapozó
fejlesztési filozófia és stratégia
meghonosítása;– a fejlesztési politikák etnocentrikus jellegének
csökkentése;
6 VITAINDÍTÓ
-
– a régió érdekérvényesítõ képességének javítása párhuzamosan a
nyi-tottságának növelésével;
– a kereslet orientált fejlesztési politikák súlyának növelése a
kínálat ori-entált politikákkal szemben.
A székely kérdés
A székely kérdésként megfogalmazott probléma már a múlt század
elején,1902 augusztusában Tusnádfürdõn megtartott Székely
Kongresszus témája-ként foglalkoztatta a felelõs közéleti
szereplõket (A Székely Kongresszus,2001). Bencze Antal, Csík
vármegye alispánja a kongresszushoz intézett üd-vözlõ beszédében a
következõképpen fogalmazta meg a problémát:
„Mi a Székelyföldhöz lánczolt hazaszeretet mártírjai másfél ezer
év óta ál-lunk õrt az ország keleti határszélén; küzdöttünk,
vérzettünk, fogytunk ahosszas harczok alatt, de sohasem
panaszkodtunk, mert láttuk, hogy az anya-ország sorsunknak hü
osztályosa. Csak az utolsó félszázad alatt szisszentünkfel, midõn
egy-egy õsi jogunk elvétetett és helyébe teher vettetett reánk. A
békésfejlõdés korszakában az isteni gondviselés számunkat
megkétszerezte és azutolsó évtized alatt láttuk, hogy az a föld,
mely a miénk, ma már nem képesbennünket eltartani”
A székely kérdés tehát egyidõs a polgári modernizációval, és
tulajdon-képpen a modernizáció által jelentett kihívásokra adott
nem megfelelõ vá-laszok következtében jelent meg. Hasonlóképpen
fogalmazódik meg napja-inkban is, amikor az RMDSZ legutóbbi
kongresszusa a Székelyföld moder-nizációjának felgyorsítását tûzte
ki célul.
A modernizációs kísérletek, kezdve az elsõ vasútvonal
megépítésévelszáz évvel ezelõtt, vagy az ipar és mezõgazdaság
technológiáinak korszerû-sítésével, a székely közösségek
közmondásos ellenállásába ütköztek (Ká-nya J., 1998). Napjainkban
is domináns az önfenntartó mezõgazdaság,amely a termõföld mûvelését
jellemzi. A hagyományos kézmûipar jelentõsmunkahelyteremtõ ágazat a
gazdaságban. Természetesen jelen van a kor-szerû ipar is. Egyre
erõteljesebben fejlõdik a szolgáltatások ágazata, és amodern
kommunikációs szolgáltatások elérhetõek a térségben.
A fejlesztési politikák kialakítása szempontjából kulcskérdés az
innová-ció és a változásokkal szembeni befogadó készség megléte. A
hagyomány-õrzés és a modernizáció közt feszülõ ellentét feloldása a
komplementer,egymást erõsítõ jellemzõk értékelésével a Székelyföld
fejlesztési stratégiájá-nak egyik kulcsfeladata.
Kolumbán Gábor: A Székelyföld fejlõdési esélyei… 7
-
A Székelyföld sajátos társadalmi szerkezete a három domináns
történel-mi paradigma egyidejû jelenlétét és fenntartható mûködését
teszi lehetõvéés követeli meg:
– tradicionális (természetközelség, családcentrikusság, erkölcs,
hit, kö-zösség, szabadság, önfenntartás, túlélési ösztön);
– modern (szekularizáció, demokrácia, jogegyenlõség,
individualizmus,magántulajdon, jogállam, piac, verseny);
– posztmodern (mobilitás, természettudatosság, kulturális
sokszínûség,globalizáció). A fejlesztési stratégia megoldást kell,
hogy biztosítson a há-rom paradigma együttélésének
fenntarthatóságára.
A székely kérdés lényegét a huszonegyedik század elején abban
látom,hogy a Székelyföld modernizációjának kezdete egybeesett a
hagyományosszékely küldetéstudat elveszítésével. A Kárpát-medence
modern nemzetál-lamainak kialakulása nyomán szükségtelenné vált a
gyepûvédõ katonai sze-rep. A védelem az állambiztonság részeként
állami monopólium lett, és ki-került a regionális közösség
hatáskörébõl. A reguláris katonaság megszer-vezése Mária Terézia
idején jelentette a tradicionális székely életmód végét.Ennek
következtében a történelmi privilégiumok védhetetlenné váltak, ésaz
általános állampolgári adófizetési kötelezettségek és a
népességnöveke-dés felkészületlenül érték a székely gazdaságot. A
piacgazdaságra való átté-rés a kulturális akadályok miatt
megkésett, és ezáltal a régió továbbra sembizonyult képesnek elég
jövedelmet termelni a fejlõdés fenntartásához amodern élet magas
költségei mellett.
Az utóbbi években a dinamikus magánvállalatok menedzserei és a
kül-földi befektetõk emberhiányról panaszkodnak. A Székelyföld
gazdasága ér-zi a magyarországi munkaerõpiac elszívó hatását. Az
idõszakos elvándor-lás a fejlõdõ ágazatokat érinti a
legerõsebben.
A székely kérdés aktuális megfogalmazásban így szólhatna:A
székely humánerõforrás minõsége (felkészültség, magatartás) és
mennyi-
sége nagymértékben korlátozza a térség fejlõdését.Nem lehet
fejlesztési politikáról és stratégiáról beszélni, ameddig a
regi-
onális küldetés tudata nem állítódik helyre. A székely ember
számára a fo-gyasztói társadalom és az éljünk egyre jobban,
fogyasszunk egyre többet út-ja járhatatlan. Olyan „küldetés
nyilatkozatra” (mission statement) vanszükség melynek értékei:
– felismerhetõek, megtalálhatóak a hagyományos kultúrában, a
kulturá-lis törés elkerülése végett;
– egyeztethetõek a magyar nemzet küldetéstudatával, a nemzeti
integrá-ció végett;
– felismerhetõek az Európai Unió értékrendszere által, az
európai integ-ráció végett;
– egyetemesek, a globális integráció végett;
8 VITAINDÍTÓ
-
– sajátosak, a versenyképesség és alapvetõ képességek
fenntarthatóságavégett.
A posztmodern világkép lehetõséget ad a premodern és modern kori
ér-tékek integrálására. Egy lehetséges jövõkép a Székelyföld
fejlesztési straté-giához2:
A Székelység: tájban élõ közösség, melyhagyományos értékei
fenntartásával, regionális versenyképességének kiala-
kításával együtt integrálódik a regionális és globális
értékteremtésben. A ter-mészetközelség, a közösségi létformák és a
gazdálkodás sokszínûsége biztosít-ja a szabadság és önállóság
fenntarthatóságát.
A Székelyföld mint régió
A Székelyföldet mint régiót meghatározó érvelések nagy része az
etnikaielvet tekinti alapvetõnek. Ennek a megközelítésnek
megfelelõen a Székely-föld az a térség vagy pontosabban azon
közigazgatási egységek által alko-tott terület, mely az egykori
székely székek adminisztrálásában lévõ terüle-ten található, és
ahol a magyar etnikum regionális többséget alkot3. A meg-határozás
magán hordozza az egykori Magyar Autonóm Tartomány emlé-két4, és a
régió lényegét annak magyarságában véli megtalálni5.
Az etnikai elv, mint társadalmi rendezõelv Romániában, a román
nem-zetállam alkotmányos meghatározásában öltött politikai
formát1990–1991-ben6 és az Iliescu-rezsim meghatározó princípiuma
maradt1996-ig. A 2000 novemberi parlamenti választások nyomán a
TársadalmiDemokrácia Romániai Pártja nyerte el újabb négy évre a
kormányzás lehe-tõségét, és visszaválasztották Ion Iliescut a
köztársasági elnöki tisztségbe.Ez a politikai helyzet magában
hordozza a rendszerváltás elõtti etnikaisztereotípiák
visszatérésének, illetve azok felerõsödésének lehetõségét.
Anapjainkban folyó alkotmánymódosítási vita sem teszi lehetõvé
azetnopolitikai elv mellõzését a Román Alkotmányból. Talán az
EurópaiUnióhoz való csatlakozás közelebb visz a megoldáshoz.
A Székelyföld régióhatárainak meghatározására a történeti
szemlélet és astatisztikai adatok szerkezete, illetve elérhetõsége
egyaránt a közigazgatásihatárokat jelöli meg. Ezért külön elemzés
és kritika tárgyát kell, hogy képez-ze a közigazgatási határok
alakulása az idõk folyamán, valamint a jelenlegiközigazgatási
határok mesterséges és a régiófejlõdést megtörõ jellege7.
Ahhoz, hogy a Székelyföldben rejlõ önerõs fejlõdési
lehetõségeket egykoherens és reális fejlesztési koncepció és
stratégia megfogalmazásával ér-vényesíteni lehessen, szükséges a
régió nem etnikai elven alapuló meghatá-rozása.
A régió meghatározásának egyik lehetséges módja a különbözõ
társadal-mi térségi szintek jellegadó folyamatainak és
eszmerendszerének leírása,
Kolumbán Gábor: A Székelyföld fejlõdési esélyei… 9
-
amint azt Nemes Nagy József javasolja8. A régió fogalom ennek
megfelelõértelmezése egy régió meghatározása a kiinduló térség, a
térségben zajló re-álfolyamatok, azok hatásának és eredményének, az
eszme– és intézmény-rendszer, valamint ezáltal létrejött új entitás
együttes vizsgálatával végezhe-tõ el9. Ebben a megközelítésben a
régió kialakulása komplex folyamat, ésa létrejött entitás
dinamikus, idõben változó struktúra.
Nyilvánvaló, hogy e meghatározás értelmében a Székelyföld nem,
vagymég nem tekinthetõ régiónak. Ugyanakkor fellelhetõek a
regionális identitásjegyei, tapasztalható a térség belsõ
koherenciájának növekedése, melyneknyomán mind struktúráiban, mind
mûködésében a Székelyföld markáns te-rületi entitásként rajzolódik
ki Erdélyben.
A Székelyföld mint közösség–irányítási régió egy premodern
képzõd-mény. Miként ezt a történészek munkáikban részletekbe menõen
hangsú-lyozzák, a Székelyföldön zajló élet rendje szorosan
összefügg az itt élõ fa-luközösségek sajátos gyepûvédõ szerepével.
A középkorban kialakult sza-bályok a privilégiumokkal együtt
összefüggõ rendszert, önszabályozó ren-det alkottak. A rend
kialakulása már jóval a modern magyar nemzet szüle-tése elõtt az
erdélyi rendi társadalomban megtörtént, és elemeit ma is õrzia
faluközösségek emlékezete. Erdélyi sajátosság, hogy a feudális
rendek ki-alakulása és léte jól körülhatárolható térségekre, mint
amilyenek a Szász-föld és a Székelyföld10. A területhez kötõdõ
rendi és etnikai tagoltság na-gyon fontos jellemzõje az erdélyi
regionális folyamatoknak11. A rend alap-jait nem a nemzeti öntudat
és az országgal kapcsolatos politikai fogalmakképezték. A
mindennapi közösségi élet (szomszédság, birtokviszonyok) ésannak
fenntarthatóságát biztosító erõforrásokhoz való
hozzáférhetõségszabályai, valamint a közteherviselés rendszere
alkotja ennek gerincét. Egy-szóval: nem az állam és polgára, állam
és közösségek viszonyát rendezikezek, hanem a közösség belsõ,
autonóm mûködésének szabályait határoz-zák meg. Azt hiszem, nem
tévedek, ha mindezt a szerves fejlõdés eredmé-nyének tekintem, és
mint olyat nagy stabilitású képzõdménynek, mely akultúra, szokások
és implicit a regionális identitást meghatározó elemekformájában
jóval túlélte születése korát.
Az akkori szerves fejlõdést a helyi közösségek és a természet
közötti viszonyhatározta meg. A székelység nem nemzet(iség)ként,
hanem közösségi életfor-maként alakult ki12. Ezért van az, hogy a
modern magyar nemzetbe prob-léma nélkül tudott betagolódni ez az
identitás, mint regionális sajátosság.Egyébként más európai
regionális identitásokra is jellemzõ ez a folyamat,gondoljunk a
dél-tiroli vagy az elzászi közösségekre.
A szerves fejlõdés lehetõségeinek elemzése számára célszerû a
természe-ti adottságok által meghatározott tájegység településeinek
komplex vizsgá-lata. Ebben a megközelítésben a fejlõdés
tulajdonképpen kulturálisan meg-határozott folyamat. A kultúra
tágabb értelmezésébe13 beletartozik az em-
10 VITAINDÍTÓ
-
berek közti viszony, a bizalom jellege, mely meghatározza a
gazdasági tár-sulások preferált típusait és méretét, a vallás és
vele kapcsolatos munkaer-kölcs, valamint a tõkefelhalmozás és
fogyasztás közti egyensúly kialakulá-sát meghatározó magatartás
(Fukuyama, 1997). A kultúra magában hor-dozza azt az
értékrendszert, mely az emberi cselekvés prioritásait
megha-tározza. Ez megnyilvánul a természethez és annak
erõforrásaihoz való vi-szonyulásban is.
A fejlõdés olyan folyamat, melynek során az adott területen élõ
közössé-gek életminõsége az adott közösség értékrendszerének és
törekvéseinekmegfelelõen javul14. A fejlõdés önerõs, ha erõforrásai
a régió belsõ adottsá-gai, és fenntartható, ha a fejlõdés során
ezek az erõforrások megújíthatóak.
Dumitru Sandu román szociológus a romániai társadalmi változások
ku-tatására kulturális zónákat határoz meg, mérhetõ jellemzõk
alapján(Sandu, D., 1999). Ezek a jellemzõk területhez kötöttek, a
települési ésközigazgatási egységekre vonatkozó statisztikai adatok
és a kérdõíves vizs-gálatok alapján a következõk:
– valamelyik történelmi régióhoz való tartozás,– a rurális
agrárfejlettség,– az urbánus fejlettség,– a felekezeti
megoszlás.
A komplex statisztikai mutatók tulajdonképpen a közösség és a
termé-szet közötti kölcsönhatást mérik. A vizsgálat során az
adatgyûjtés csak me-gyék szintjére készült, ezért a módszer magán
hordozza a jelenlegi közigaz-gatási felosztás torzító hatását.
Hargita megye Kovásznával alkot egy kultu-rális térséget, míg Maros
megye Kolozzsal hasonló. Település vagy községszintjén elvégzett
elemzés bizonyára változtatna ezen a besoroláson.
Az említett modell alapján a Székelyföldet mint Erdélyben fekvõ,
köze-pesen fejlett rurális és urbánus fejlettségû, de nagy vidéki
fejlõdési potenci-állal rendelkezõ, nem ortodox vallású térségként
lehet meghatározni.
A Székelyföld fejlõdését meghatározó gazdasági folyamatok
Erdély és ezen belül a Székelyföld regionális sajátosságainak
alakulásátnagymértékben alakították a gazdaság és a terület
kapcsolatát érintõ gazda-ságfejlõdési folyamatok. Ezeknek egy része
szerves fejlõdésnek tekinthetõ,más részük azonban erõteljes
gazdaságpolitikai beavatkozások eredmé-nyei. Az elsõ világháborút
követõen Erdély Romániához csatolása tulaj-donképpen véget vetett a
még szervesnek tekinthetõ polgári fejlõdésnek. Amúlt század elején
az egységes román nemzetállam fejlesztési politikájahátrányosan
megkülönböztette Erdélyt. Ez a viszonyulás a második világ-háború
után is megmaradt, a szocialista központosított fejlesztési
tervek
Kolumbán Gábor: A Székelyföld fejlõdési esélyei… 11
-
sem a lehetõségeknek megfelelõen támogatták az erdélyi
gazdaságot. A fej-lesztések az erdélyi nagyvárosok etnikai
arányának megváltoztatását céloz-ták. Ezért elsõsorban a vidékrõl
származó képzetlen munkaerõt felvenniképes iparágakat
fejlesztették. Ez a politika kedvezett a gyengébben
fejletttérségeknek is elindítva a Székelyföld iparosítását.
Ugyanakkor megkezdõ-dött a Székelyföldre a románok
betelepítése.
A Székelyföld gazdaságföldrajzi vizsgálata elválaszthatatlan a
székely fa-luközösségek hagyományos tájhasználatától és késõbb a
huszadik századimodernizáció munkamegosztásától és annak az
urbanizáció általi megha-tározottságától15. A Székelyföld
munkamegosztásának komplexitása amegkésett modernizációból adódik.
Ebben a térségben egy idõben megta-lálhatóak a feudális rendi
társadalom idején kialakult tájgazdálkodási for-mák (létfenntartó
mezõgazdaság, extenzív állattartás, közbirtokossági
er-dõgazdálkodás), az ipari társadalomra jellemzõ primer és
szekunder ágaza-tokkal, valamint a posztindusztriális gazdaságra
jellemzõ, egyre erõtelje-sebb tercier szektor és a tudásintenzív
ágazatok.
A Kárpát-medence feudális kori munkamegosztásának Frisnyák
Sándoráltal kidolgozott földrajzi modelljét követve: „A
Kárpát-medence ökonómi-ai egysége csak 1920-ban, a történelmi
Magyarország szétdarabolásával és arégiók tradicionális
kapcsolatrendszerének felszámolásával szûnik meg.” ASzékelyföld
gazdaságföldrajzát ezért 1920-ig terjedõ idõszakban
célszerûKárpát-medencei kontextusban vizsgálni. A modell szerint a
Kárpát-meden-ce alapvetõen két részre tagolódik: a központi
medencékre és az 1500 kmhosszú és mintegy 150–200 km széles
hegységkeretre. A Székelyföld a hegy-ségkerethez tartozik. A
hegyvidék domborzati formái, gazdálkodásra alkal-mas területei és
klimaterikus feltételei alakították a Székelyföld
település-szerkezetét és gazdaságát16. Ebbõl fakad a mikrotájak17,
kistérségek jelentõ-sége a régió szerkezetében. Megosztottság,
különbség és másság együtt a kis-térségek kiegészítõ
gazdálkodásával és a régión belüli cserepiacokkal18. Amegkésett
modernizáció egyik ma is érezhetõ hatása a hagyományos állat-tartás
és erdõgazdálkodás jelentõs részaránya a régió gazdaságában19.
Nap-jainkban is élnek a háziipar hagyományos szigetei20. Külön
kutatást érde-melne annak a folyamatnak a vizsgálata, ahogy a
jelenkori tömeges vidékielszegényedés újjáteremti a kézmûves
hagyományt és egyrészt a turizmus ál-tal, másrészt Románia más
vidékei felé használati tárgyként értékesített ter-mészeti termékek
elõállítását a Székelyföld eldugott falvaiban.
A 17–19. században mûködõ piacvárosok árucsere rendszere
napjaink-ban is létezik, habár jelentõségébõl sokat veszített21.
Egyik jellemzõ voná-sa ezeknek a vásáros helyeknek a Székelyföldön,
hogy mindegyik árucseré-re22 és nem a pénz általi piaci cserére
volt beállva. Ezért idõnként a széke-lyek javaikat távolabbi
piacokra kellett, hogy szállítsák. Ezt a kereskedel-met rendszerint
örmény vagy zsidó kereskedõk végezték. A Székelyföld pe-
12 VITAINDÍTÓ
-
remvidéki státuszára jellemzõ, hogy a Kárpát-medencei
munkamegosztás-ban nyersanyag és alacsony feldolgozottságú félkész
áru, valamint állandómunkaerõ forrásaként volt jelen. Cserébe pedig
termelõeszközöket és fo-gyasztási javakat „importált”.
Vofkori László, a jelenkori Erdély gazdaságföldrajzát három
idõkereszt-metszetben vizsgálja (Vofkori, 1994, 92.):
1920–19451945–19891989 után
A fenti megközelítést szükségesnek tartom kiegészíteni az 1848
elõtti ésa dualizmus, valamint a századforduló modernizációs
korszakaival, külö-nös tekintettel az infrastruktúra kiépítésére.
Vofkori megközelítését nyilvánaz indokolja, hogy a térség
gazdaságföldrajzát alapjaiban megváltoztatta,az elsõ világháborút
követõen, Erdély Romániához való csatolása. Ez a hi-potézis a
régiófejlõdés vonatkozásában csak részlegesen állja meg a
helyét.Amint fentebb említést tettem, a régiót meghatározó
struktúrák idõben vál-toznak, és adott korbeli helyzet hordozza a
megelõzõ korok vonásait is.
A Székelyföld régiófejlõdése a kommunizmus bukása óta
felgyorsulnilátszik. A Romániában 1997 óta napvilágot látott, a
regionális politikátmegfogalmazó tanulmányok, kutatások
egyértelmûen kimutatják Romániaés ezen belül Erdély regionális
differenciálódásának, a fejlõdési különbsé-geknek a
felerõsödését.
A Székelyföld természeti és elsõsorban az altalaj kincseivel
kapcsolat-ban, a gazdagság mítoszával szemben elmondható, hogy
egyrészt nem tel-jes ezek feltárása, másrészt a nagy geológiai
változatosság sajnos a gazda-ságosság igényeinek nem megfelelõ
alacsony koncentrációval és nehéz ki-termelhetõséggel társul. Külön
gazdaságtörténeti és mikró-ökonómiaielemzés tárgyát kell, hogy
képezze a nagy készletek (ásványvizek, építke-zésre alkalmas
kõzetek) lehetõségek mértéke alatti értékesítésének okai
ésmikéntje.
A Székelyföld gazdaságának viszonya a természettel három jól
elhatárol-ható korszakban jellemezhetõ:
– a szerves fejlõdés korszaka 1950–1960-ig, a mezõgazdaság
kolhozosí-tásáig, amikor elkezdõdik a vidék leértékelõdése;– az
erõltetett, központosított és intenzív iparfejlesztés,
munkaerõ-ván-dorlás faluról városra, valamint az országos érdekek
szerinti nagyberuhá-zások kora;– a gazdasági átalakulás 1989 után,
visszatérés a magántulajdon domi-nanciáján alapuló piacgazdaságra
és a szerves fejlõdéshez.A hiányos infrastruktúra és a földrajzi
elszigeteltség miatt Székelyföld
iparának fejlõdése elmaradt Erdély iparosításától. Az 50-es,
60-as évekig a
Kolumbán Gábor: A Székelyföld fejlõdési esélyei… 13
-
kézmûipar és a kisipari szövetkezeti formában szervezett fém- és
fafeldol-gozás, valamint az élelmiszeripar jelentette az ipari
termelést. A 60-as évek-ben beindult iparosítás még követte a
szerves fejlõdés vonalait. A kisiparitermelõ szövetkezeti rendszer
államosításával és nagy volumenû állami be-ruházásokkal szinte
minden székelyföldi városban kialakulnak a gépgyártó-és könnyûipar
létesítményei. Marosvásárhelyen pedig elindul a
földgázhasznosítására a vegyipar fejlesztése. A hetvenes években
azonban az erõl-tetett iparosítás és a Székelyföld etnikai
összetételének megváltoztatásáratörekvõ politika elszakítja a
térség iparának fejlõdését annak szerves hagyo-mányaitól.
Szemléletes példák erre a folyamatra a traktorgyár Csíkszeredá-ban,
az ötvözött acélszerszámokat készítõ kovácsüzem
Székely-keresztúron, vagy a régen nyersanyag nélkül maradt
szentegyházi kohó ésvasüzem továbbfejlesztése23. Az erõltetett
iparosítással párhuzamosanfolyt a Székelyföld geológiai
tartalékainak feltárása. Egyik jellemzõje enneka kutatásnak, hogy a
feltárt altalajkincsek, habár a feldolgozásuk a kortechnológiája
szerint nem volt gazdaságos, mégis az ország belterjes
gazda-ságpolitikájának elvárásai szerint erõteljes kitermelõ és
feldolgozó kapaci-tások létesítéséhez szolgáltak megalapozásul.
Példaként említhetõBalánbánya városának létesítése az alacsony
koncentrációjú réz kibányá-szására és feldolgozására, a Hargita
Fürdõ kaolinbányája, vagy a Barót-medence szénbányászata. Különösen
az elõbbi kettõ napjaink egyik legna-gyobb környezetvédelmi
problémájaként van jelen. Az iparosítás munka-erõ-tartalékait a
városok vonzáskörzetében található falvak szolgáltatták,majd a
nyolcvanas években a Kárpátokon túli, többnyire moldvai parasz-tok
betelepítésével kívánta az akkori hatalom egyszerre megoldani a
mo-dernizációt és az etnikai problémát.
A Székelyföld energiahordozókban szegény. Számottevõ csupán az
Oltfolyó völgyében történõ lignitbányászat, mely a Barót-medence
szénbányá-szatának fejlõdéséhez adta a nyersanyagot. Barót, Köpec,
Nagyajta,Vargyas és Sepsiköröspatak fejlõdtek mint
bányásztelepülések. A Barótonmegépített korszerû brikettgyár
ugyanakkor csupán napokat üzemelt a het-venes években. A nyolcvanas
években végzett nagy bányafejlesztés ellenérea vargyasi kitermelés
megszûnt, a létesítmények más gazdasági rendeltetéstkaptak a
privatizáció során.
Eutróf tõzegtelepek vannak a Csíki-medencében, de ezeknek
nincsengazdasági felhasználásuk. Rendszeres begyulladásuk komoly
környezeti ár-talmat jelent Csíkszereda levegõje számára.
Jelentõs földgázlelõhelyek (metán) találhatók Maros
megyében:Kissármás, Mezõzáh, Nyárádszereda, Erdõszentgyörgy
határában. A kuta-tások folyamatosan történnek Hargita megyében is
Etéd és Farkaslaka, va-lamint Székelykeresztúr, Románandrásfalva és
Siménfalva vidékén. Az itttalált készletek hasznosítása a magas
kéntartalom miatt várat magára. A
14 VITAINDÍTÓ
-
gázkészletek jelentõsége a Székelyföld számára a
Marosvásárhelyen kifej-lesztett vegyipar, a Gyulakután létesített
(ma már nem üzemelõ) hõerõmû,valamint a települések fûtési
hálózatának kialakításában mutatkozik.
A Keleti-Kárpátok nyugati lejtõin kialakult vízfolyások hozama
és mere-deksége nem alkalmas vízi erõmûvek telepítésére. A
többnyire árvízvéde-lemre és ivóvíz-készlet tárolására létesített
gátak Szépvízen, Zetelakán ésErdõszentgyörgyön nem termelnek
villamos energiát.
Stratégiai tartaléknak tekintették a Keleti-Kárpátok
ritkafém-készletét.Cinnabaritot bányásztak Csíkszentimre határában,
urániumércet Ditróközség határában. Mindkét bányatelepet bezárták,
de a megbolygatott lelõ-helyek még sokáig veszélyes környezeti
szennyezés forrásaiként léteznek.
A gépgyártás fejlõdése a nyolcvanas években Székelyföldön a
hagyo-mánnyal rendelkezõ erdélyi gépgyártó központok szakmai
felügyelete ésgazdasági, irányítási alárendeltsége mellett történt.
Így jött létreSzékelyudvarhelyen a Fogarassal összekapcsolt
vegyipari felszerelésgyár, ésCsíkszeredán a Brassói Traktorgyár
fiókvállalataként létesített traktorgyár.Ezek a vállalatok az
intenzív iparosítás eredményei voltak. A rendszervál-tás után
leváltak az „anyavállalattól”, és súlyos válságon mentek
keresztül.
A Székelyföld sajátos gazdaságához gépeket gyártó ipar, mint
aszékelyudvarhelyi élelmiszeripari gépeket gyártó, vagy a
gyergyószent-miklósi és csíkszeredai erdészeti és faipari gépeket
gyártó kapacitások is ne-hezen bírják a nyugati versenytársak piaci
térhódítását.
Az elektrotechnikai ipar Marosvásárhelyen, Sepsiszentgyörgyön
ésKézdivásárhelyen a kor legfejlettebb üzemeit hozta létre a
hetvenes, nyolc-vanas években. Ezeknek privatizációja során
sikerült külföldi tõke bevoná-sával korszerûsíteni a
gyártásukat.
A nagy tartalékban elérhetõ természeti nyersanyagok közül talán
a leg-fontosabb a kõsó24. A Székelyföldön a Sóvidék nevével is
jelzi a parajdisóhegy tájat és gazdaságot meghatározó jellegét.
Parajd az erdélyi sóbá-nyászat élõ múzeuma. Különbözõ korok
sóbányászatának emlékét õrzi aRómai Birodalom idejétõl a
napjainkban értékesítési gondokkal küzdõ ki-termelésig. A sót
hasznosító vegyipar nagy energiafogyasztó. A rendszer-váltás után a
piacok beszûkülése és az energiaárak növekedése miatt
gyorshanyatlásnak indult, és csökkent a sókitermelés is. A parajdi
sóbánya tech-nológiájának korszerûsítésével és a gyógyüdültetési
üzletágba (légúti meg-betegedések és asztmás kezelések a felhagyott
tárnákban) való belépésselpróbál alkalmazkodni a megváltozott
helyzethez. A parajdi sótömb 25 kmhosszan, Szováta északi részétõl
Korondig terjed, több helyen felszínre tör,és látványos vízmosásos
formákkal vonzza a természetjáró turistákat. A jóminõségû (94,20%
NaCl-tartalom), de közvetlen, dúsítás nélkül nem fel-használható
sókészletet több mint negyvenmillió tonnára becsülik. A tisz-
Kolumbán Gábor: A Székelyföld fejlõdési esélyei… 15
-
títási technológia növelné a piaci értékesítés lehetõségeit, de
a beruházás-hoz hiányzik a tõke.
Az építõanyag-ipar a nagyobb bányákból termeli nyersanyagát.
Jelentõsaz alsórákosi és olthévizi bazalt, melyet zúzott formában
az építkezéseknélés olvasztott formában a vegyipar berendezéseinek
saválló szigetelésérehasználnak, valamint a csíki-, és
gyergyó-medencei andezitbányák(Sepsibükszád, Mikóújfalu, Málnás,
Gyergyóújfalu, Várhegy).
Az intenzív iparfejlesztés egyik, ma már ellentmondásosnak
mutatkozó te-rülete a fafeldolgozás és a bútorgyártás. Az alacsony
minõségû, olcsó bútorokszámára megfelelõ nyersanyagot biztosítottak
a Keleti-Kárpátok fenyvesei,bükk és tölgy erdei. A KGST keleti és a
tömbház-negyedeket építõ Romániabelpiaca kellõ keresletet
biztosított a múltban. A rendszerváltás után a piacokbeszûkülése és
az erõsödõ verseny európai kiteljesedése a bútorgyárak bezárá-sát
hozta több székelyföldi városban. Csupán a több évtizede nyugati
piacok-ra is termelõ székelyudvarhelyi bútorgyár élte túl az eltelt
tíz évet. Gombamódszaporodtak ellenben a kis magán fafeldolgozó
üzemek, megtalálva a kézi ké-szítésû natúr-bútorok piaci rését.
Jelentõs a fajáték-gyártás. A térség fafeldol-gozásának termelése
többségében áru és épületfa formájában kerül értékesí-tésre. Az
iparág, a fahulladék feldolgozásának hiányában, a természeti
kör-nyezet egyik jelentõs szennyezõje.
Az általános gazdasági hanyatlás mellett a Székelyföld gazdasága
többágazatban is növekedést ért el. Ezek közül a nyomdaipar és
könnyûipar agyors technológiafejlesztés és a gyorsan képezhetõ,
fegyelmezett munkaerõmeglétére építhetett. Székelyudvarhely,
Csíkszereda, Sepsiszentgyörgy ésKézdivásárhely adtak megfelelõ
telephelyet ezeknek az új, jelentõs külfölditõkét vonzó
befektetéseknek.
Székelyföld legjelentõsebb, de csak részlegesen feltárt és
értékesített al-talajkincse a szénsavas ásványvizek és a szikvizek.
A több ezer ásványvíz-forrás a balneoturizmus üdülõtelepeit
alapozta meg. A megszámlálhatatlanforrás és gázkitörés évszázadokon
át a népi fürdõkultúra helyszíneként üze-melt.25 A rendszerváltás
után privatizálták és korszerû palackozó berende-zéssel látták el a
nagyobb hozamú, kereskedelmi termelésre alkalmas üze-meket.
Borszék, Csíkszentkirály, Tusnádfalu, Bodok és Bibarcfalva
palac-kozóüzemei a legjelentõsebbek. A kishozamú források:
Vargyas,Kászonaltíz, Homoródfürdõ, Királyfürdõ, Szejkefürdõ a helyi
önkormány-zatok vagyonkezelésébe kerültek, és a helyi fogyasztást
és a gyógyüdültetéstszolgálják. Palackozásuk nem gazdaságos a piaci
verseny feltételei mellett.
Székelyföld modernizációs esélyeit és gazdaságának lehetõségeit
alapve-tõen befolyásolta a szállítási út- és vasúthálózat
fejletlensége. A térségbenTrianon óta nem folytatták a félbemaradt
vasútépítést, nem készült el aCsíkszeredát Székelyudvarhellyel
összekötõ vonal, és Marosvásárhelyetsem kötötték össze a
Székelyföld településeivel.
16 VITAINDÍTÓ
-
A nagy infrastruktúra-beruházásokat három tényezõ alakította:1.
a természeti adottságok (domborzat, vízrajz, klíma);2. a politikai
és gazdasági külkapcsolatok irányultsága, a központi
gaz-dasági-politikai érdekek;3. az Erdélyen és a Kárpát-medencén
belül a területi munkamegosztásáltal keltett forgalom irányok
szerinti szerkezete.A régiónak sosem volt és ma sincs befolyása az
infrastruktúra-politikák
alakítására26.A közúti forgalom terén is a hálózat kiépítése
elkészült a negyvenes
években, azóta csak nagyon rossz minõségû felületi modernizálást
végez-tek. A Székelyföld úthálózatának korszerûsítésére nem volt
központi poli-tikai akarat. A rendszerváltás után a román kormány a
gazdaságilag jelen-tõsebb, a jövõbeli európai korridorok
nyomvonalába esõ vonalakat javítot-ta fel. Stratégiai jelentõségû
kérdés az autópálya fejlesztése. Az erdélyi tér-ségek nem
szerepelnek az elsõ tervekben, a
Budapest–Szeged–Arad–Szeben–Piteºti–Bukarest–Konstanca nyomvonalra
elképzelt pálya tervezé-se folyamatban van, az erre vonatkozó
döntések már nem módosíthatóak.A
Nagyvárad–Kolozsvár–Marosvásárhely–Brassó vonalú autópálya
kiépí-tése nem valószínû 2020 elõtt27.
A turizmus és idegenforgalom fejlesztése követte az iparosítás
erõltetettmódját. Habár léteztek a szerves fejlõdés gyökerei,
hiszen évszázados ha-gyományai voltak az üdültetésnek a
Székelyföldön, mégis a magánvillák ál-lamosításával és a szállodák
építésével beindult egy tájidegen, nem fenn-tartható fejlesztés. A
hetvenes években a balneoturizmus Románia belsõ pi-acának, a
szociál-turizmusnak igényeit elégítette ki. Nagy állami
beruházá-sok történtek a szálloda és kezelõbázis infrastruktúra
kiépítésére. Szováta,Parajd, Borszék, Tusnádfürdõ, Kovásznafürdõ a
legjelentõsebb, országosérdekeltségû üdülõtelepek. A rendszerváltás
után ez az infrastruktúra márnem felelt meg a piac elvárásainak. A
bizonytalan politikai helyzet és a tisz-tázatlan tulajdonviszonyok
nem tették vonzóvá az ágazatot a szakmai be-fektetõk számára.
Sajátossága a jelenkori turizmusnak Székelyföldön, hogya volt
állami turizmus beszûkülésével egy idõben, annak szerepét átvéve
fej-lõdik a magántulajdonban lévõ kispanziós és a falusi turizmus.
A turistákzöme Magyarországról keresi fel a Székelyföld természeti
és kulturális von-zó helyeit, látogatja a tömegeket megmozgató
események színhelyeit(Csíksomlyói búcsú, Nyergestetõ- és
Madéfalva-megemlékezések, Unitári-us Világtalálkozó
Székelyudvarhelyen stb.).
A Székelyföld turisztikai potenciálja a térség gyenge
közlekedési infra-struktúrája és a nagy távolságok, valamint a
vidéki természeti látványossá-gok nehéz megközelíthetõsége miatt
nehezen érvényesül. A térség vidékitelepüléseinek általános
infrastrukturális fejletlensége nagymértékben kor-látozza azok
fogadóképességét. Az elszállásolási kapacitás fejlesztésének
Kolumbán Gábor: A Székelyföld fejlõdési esélyei… 17
-
akadálya a turizmus szezonalitása és a korszerû turisztikai
termékek hiá-nya. Ezért, a nagy forgalom dacára, az idegenforgalom
által a vendégfoga-dók számára generált jövedelem alacsony. Az
idegenforgalom gazdaságihozamának jelentõs hányada a bolti és
vendéglátó kiskereskedelemi háló-zatban valósul meg.
Székelyföld területe turisztikai zónának tekinthetõ. A
Gyilkos-tó, Békás-szoros, a Maros és Olt forrásvidéke és völgyei, a
Hargita vulkanikus vonu-lata, a Szent Anna tó és Mohos-láp
glaciális korból ránk maradt növényei-vel. A székely népi építészet
százados emlékeit õrzõ falvak a ma is élõ õsigazdálkodási és
folklór kultúrával, az ásványvizek és gázfürdõk
(mofetták)vonzóerejét gondos, a tájjal és hagyományokkal
összhangban kell turiszti-kai kínálattá alakítani.
A román területfejlesztési politika28 1998 után
Sajátos kelet-európai jelenség, hogy a pártállami központosított
tervezé-si rendszer megszûnése után gyakorlatilag nem létezik
területfejlesztési ter-vezés és még kevésbé területfejlesztési
politika. Az ágazati megközelítésmindmáig domináns, a
szakminisztériumok erõfeszítései közül hiányzik aterületi
koordináció.
Romániában a rendszerváltás pillanatában megszûnt a Központi
TervHivatal (a hírhedt CSP). Azóta a szakminisztériumok ágazati
programokatkészítettek. Ezek közül kiemelkedik a Parlament által
törvényerõre emeltOrszágos Területrendezési Terv (Planul Naþional
de Amenajare aTeritoriului), amely a területi infrastruktúra
rendszerének fejlesztését jelölimeg. A területrendezés a
Területrendezési és Közmunkálatok Minisztériu-mának (ma
Közmunkálatok, Szállítás és Lakásügyi Minisztérium29) és ahelyi
önkormányzatok hatáskörébe tartozik. Habár az infrastruktúra
fej-lesztése meghatározó tényezõje bármilyen fejlesztésnek, mégsem
a fejlesz-tési stratégiából vezették le a területrendezési
szükségleteket – hiszen ab-ban az idõben nem létezett országos
fejlesztési stratégia –, hanem az euró-pai területrendezési
elvekbõl és a szállítási korridorok terveibõl, valamint ahelyi
önkormányzatok elképzeléseibõl. Ezért a területrendezési
terveknagymértékben építenek a rendszerváltás elõtti
elképzelésekre, a megkez-dett munkálatok befejezésének
igényére.
A területfejlesztés intézményrendszere tulajdonképpen az EU
nyomásá-ra jött létre, nem tekinthetõ szerves fejlõdés
eredményének. A „szekértöbbszörösen is megelõzte a lovakat”. Elõbb
volt területrendezési terv,mint fejlesztési stratégia. Elõbb volt
regionális fejlesztési politika, mint or-szágos fejlesztési
politika. Elõbb alakult ki a regionális fejlesztés
intéz-ményrendszere (a fejlesztési régiók, tanácsok és
ügynökségek), mint az or-szágos területfejlesztést koordináló
minisztérium. Ennek köszönhetõ azon-
18 VITAINDÍTÓ
-
ban az a lehetõség is, hogy a tervezés során lehetõség nyílt az
alulról épít-kezõ kezdeményezések beépítésére.
A regionális fejlesztésre vonatkozó törvényben rögzített
célkitûzés, a te-rületi fejlettségi egyenlõtlenségek csökkentése
azonban mégsem valósítha-tó meg két okból. Az egyik a fejlesztési
politikák hiányára, illetve megké-settségére, a másik az
erõforrások elégtelenségére vezethetõ vissza.
A területfejlesztési rendszert az EU elõcsatlakozási, majd a
strukturálisalapjainak felhasználására, „abszorpciójára” hozták
létre. Az eltelt progra-mozási gyakorlat azonban azt igazolja, hogy
a források felhasználása a hi-ányzó politikák, stratégiák és
projektek miatt erõsen korlátozott mértékbenvolt lehetséges. Mindez
természetesen a fejlesztéssel foglalkozó intézmé-nyek és
szervezetek felkészültségétõl is függ. Ennél azonban nagyobb
aka-dály rejlik magában a rendszer felépítésében, mûködésének a
filozófiájá-ban. Az elképzelés eleve forrásvezérelt volt. Nem a
reális szükségletekbõlés a fejlettségi problémákból, illetve a
fejlõdési lehetõségekbõl indult ki, ha-nem feltételezte az uniós
pénzeket, és azok megszerzésére készült. Ponto-san ezáltal nem
felel meg az EU fejlesztési politikája alapelveinek. Az
EUstrukturális alapjai az egyes országok és régiók saját
fejlesztési elképzelése-ihez és forrásaihoz kisegítõként
rendelhetõek, nem azok helyett. Aszubszidiaritás elve30 az egyik
alapelv, melyet mintha nem akarnának kor-mányaink megérteni. Nem az
EU fogja Romániát fejleszteni, az továbbrais a román kormány és
partnereinek a feladata. A szegénység újra rossz ta-nácsadónak
bizonyult ebben a kérdésben is. Az EU forrásaira alapozott
fej-lesztés alapvetõen stratégiai hiba. Nem számol az ország reális
fejlõdési po-tenciáljával és lehetõségeivel, és figyelmen kívül
hagyja az EU-források ki-egészítõ jellegét. Ugyanakkor – habár
burkoltan – átruházza a politikai fe-lelõsséget a román kormányról
az EU-bizottságra. Ezáltal nehezen elszá-moltathatóvá válik a hazai
politika és közélet elõtt.
Az intézményrendszer túlzott centralizáltsága és
politikafüggõsége mi-att, mely a Fejlesztési és Elõrejelzési
Minisztérium31 létrehozásával mégerõteljesebb lett, a fejlesztés
nincsen kellõen „aládúcolva” a civil társada-lom és a helyi
önkormányzatok részvételével. A helyi és regionális
kezde-ményezések hiányában a gazdaság erõforrásai nehezen
mobilizálhatóak afejlesztés érdekében. A fejlesztés
intézményrendszere nem tartalmazza adecentralizált döntéshozói
kompetenciákat, illetve azok hiányosak a regio-nális fejlesztés
esetében. A regionális fejlesztési ügynökségek gyakorlatilaga
Fejlesztési Minisztériumnak vannak alárendelve. Az EU a
szerzõdéseit aromán kormánnyal köti. A pénzforrások elosztási
rendjérõl és a fejlesztésiprioritásokról szintén a kormány dönt. A
finanszírozási egység is a Pénz-ügyi Minisztériumban kapott
helyet.
Hivatalosan létezik az Országos Fejlesztési Terv (2002–2005
idõszak-ra), melyet a kormány és az EU-bizottság elfogadott32.
Készül a Román Te-
Kolumbán Gábor: A Székelyföld fejlõdési esélyei… 19
-
rületfejlesztési Törvény is. Mindez természetesen „EU-konform”
módon.Az országos fejlesztési terv magában foglalja az ágazati és
regionális terve-ket, megkíséreli azok koordinációját, a szinergiát
megvalósítani. A területielv azonban nem érvényesült a terv
készítésekor. Nem is érvényesülhetett,hiszen a centralizált nemzeti
egységállamban hiányoznak a területi sajátos-ságok képviseletének
intézményei. Ez a kérdés messze túlmutat a régiók ésa
decentralizáció kérdésén. Mélyreható államfilozófiai és
alkotmánymódo-sításra lenne szükség egy polgárokhoz közelebb álló
és a meglévõregionalizmust hatékonyan érvényesítõ államforma
kialakításához. Megíté-lésem szerint erre a mentalitás- és
szerkezetváltásra csak Románia EurópaiUniós csatlakozása után lesz
lehetõség. Mindenképp pozitívumként köny-velendõ el a kormány
nyitottsága és a fejlesztési tervhez való elektronikusvéleményezés
lehetõsége. A szöveget olvasva, sajnos, az az érzése az em-bernek,
hogy ezt a tervet úgy készítették, hogy tudták, senki nem fogja
el-olvasni – az EU bürokratáin kívül.
A bevezetõben megtalálható a terv célja: „Az ország fejlesztési
program-jainak EU általi finanszírozási kéréseinek megalapozása”.
Megközelítésé-ben követi a Strukturális Alapok módszertanát,
hasonlóan az elsõ célkrité-rium országaihoz.
A fejlesztési terv hét fejlesztési irányvonalat (ún.
tengelyeket) határozmeg:
1. A termelõszféra és járulékos szolgáltatások fejlesztése, a
magángazda-ság támogatása és a versenyképesség erõsítése.2.
Infrastruktúra javítása és fejlesztése.3. Humán erõforrás
fejlesztés, a munkaerõnek a piacgazdaság feltételei-hez való
alkalmazkodási képességének és a szociális szolgáltatások
mi-nõségének javítása.4. A mezõgazdaság és a vidék-fejlesztés
támogatása.5. A természeti környezet védelme és minõségének
javítása.6. A tudományos kutatás és technológia-fejlesztés
élénkítése, az informá-ciós társadalom megvalósítása.7. A régiók
gazdasági szerkezetének javítása, a kiegyensúlyozott és
fenn-tartható regionális fejlesztés támogatása.
Az ágazati és regionális programozás pénzügyi tervezését a
költségvetés-tervezéssel összhangban végezték. A programok
finanszírozására a költség-vetés, állami garancia mellett felvett
hitelek, az elõcsatlakozási alapok és amagánszféra hozzájárulása
szolgálnak forrásként.
A fejlesztéspolitika öt „oszlopa”:1. makrogazdaság-politika; a
gazdaság stabilizálása és növekedési pályá-ra helyezése;
20 VITAINDÍTÓ
-
2. a gazdaság szerkezetének átalakítási politikája; az állami
vállalatokelõkészítése a magánosításra, az ágazatok szerkezetének
az EU gazda-sággal összeférhetõvé alakítása (beleértve a
mezõgazdaságot is);3. szociálpolitika és emberi erõforrás-politika;
a foglalkoztatottság növe-lése, a munkajog rendszerének
harmonizációja az EU jogrendjével. Amunkaügy, tanügy, kultúra,
egészségügy és társadalombiztosítás rend-szereinek átalakítása;4.
környezetvédelmi politika;5. regionális politika; a regionális
fejlettségi eltérések mérséklése, ki-egyensúlyozott fejlõdés
támogatása, hátrányos helyzetû térségekrevitalizálása, nemzetközi
együttmûködés támogatása a fejlesztés terüle-tén, valamint újabb
egyenlõtlenségek kialakulásának megelõzése.
A fejlesztés általános célja az ország gazdasági, társadalmi
fejlesztése, afenntartható gazdasági növekedés és stabil
munkahelyek biztosítása. Sajná-latos, hogy az ágazati politikák
területi vetületei nincsenek a regionális po-litikával egyeztetve.
A regionális politikák hiába törekednek kiegyenlítésre,ha az
ágazati politikák ereje és a mögöttük meghúzódó politikai lobbik
erõ-teljesen teremtik a regionális különbségeket.
A Székelyföld számára azonban tudomásul kell venni, hogy a
fejlesztésiforrások szintén a román fejlesztési politika keretei
közt érvényesíthetõek.Ezért szükséges a térség prioritásainak
egyeztetése az országos tervekkel.Célszerû kialakítani az
RMDSZ-politikától független fejlesztési kapcsolat-rendszert, amely
az etnopolitikától távolságot tartva a térség érdekeit tudjahosszú
távon szolgálni. A románokkal való együttmûködés, a
konfliktusokkerülése életbevágó lehet a fejlesztés kérdésében.
Milyen regionális fejlesztési politikát folytassunk?
A fentebb vázolt helyzetben és a romániai politikai erõtérben
nagyonkérdéses, hogy lehet-e olyan fejlesztési politikát
kialakítani, amely a Szé-kelyföld érdekeit és a térség fejlesztését
szolgálná.
A Székelyföld jelenlegi érdekérvényesítõ képességét meghatározza
azRMDSZ és az erdélyi magyar politikai elit teljesítménye. Az
erdélyi magyarnemzetközösség érdekvédelmi és érdekérvényesítési
lehetõségei az eltelttöbb mint tíz évben egyre jobban beszûkülni
látszanak. Ez a jelenség ellent-mondásosnak tûnik, hiszen Románia
demokratizálódási folyamata és a pi-acgazdaságra való áttérés,
habár akadozva, mégis pozitív irányban haladt.Románia még mindig az
európai integráció esélyesei között szerepel. ANATO-tagság és a
2007-re ígért EU-tagfelvétel továbbra is nyitva tartják
azintegráció kapuit.
Kolumbán Gábor: A Székelyföld fejlõdési esélyei… 21
-
A jelenség okát elsõsorban az RMDSZ, a romániai magyarság
érdekvé-delmi szervezetének stratégiájában és az annak megfelelõ
politizálásábanlátom. 1995-ben a Kolozsvári Kongresszuson a
mindenkori román politikaihatalommal való együttmûködés, a
kijárásos politika mellett döntött a kül-döttek többsége. Ezáltal
gyakorlatilag az etnikai elvû politizálást elfogadvaaz RMDSZ
hozzájárul a társadalmi-gazdasági kérdések etnicizálásához, ré-sze
az Iliescu–Nãstase rezsim játékterének. Az RMDSZ vezetõi a
románpolitikummal való együttmûködést a demokrácia és a magyarság
konkrétkéréseinek teljesítésétõl tették függõvé. Habár nem
mondatott ki nyilváno-san, ez a döntés a gyakorlatban a közösségi
önkormányzat kiépítési straté-giájának (Brassói Kongresszus 1993.
határozatai) feladását vagy belátha-tatlan idõre való elodázását
eredményezte.
A stratégiaváltás egyik eredménye volt a négyéves koalíciós
kormányzás(1996–2000). Ezt követõen, a 2000-es választások
eredményeként, az el-lenzékben lévõ RMDSZ, a Román Szociáldemokrata
Párttal megkötöttprotokollúm alapján, az Adrian Nãstase
miniszterelnök által vezetett kor-mány hûséges támasza lett
anélkül, hogy kormányzati felelõsséget vállaltvolna. A nemrég
megtartott RMDSZ Kongresszus (2003. február), a TõkésLászló által
vezetett radikális szárny kirekesztését eredményezõ
alapsza-bálymódosításokkal, a szövetség politikai párttá alakítását
bevégezte. Nema radikálisok kirekesztése a lényeges változás ebben
a folyamatban, hanema „reálpolitika” útját választó RMDSZ
elfordulása a közösségépítés, a bel-sõ autonómiára való felkészítés
feladatától.
Ennek a stratégiaváltásnak hosszú távon meghatározó
következményeivannak. Ezek közül csupán néhányat említek:
– Az erdélyi magyarság stratégia-alkotási folyamata, ha
egyáltalán voltilyen, gazda nélkül maradt, illetve a közösség
kontrollja nélkül alárendelõ-dik a román kormányzó pártok
érdekeinek és elképzeléseinek.
– A magyar közösség számára elérhetõ fejlesztési erõforrások (a
magyarkormány, a román költségvetés és az EU) feletti ellenõrzés
megtartása azRMDSZ számára kiszolgáltatja a fejlesztési
folyamatokat a külsõ (közössé-gen kívüli) vezérlésnek. A
magyarországi közalapítványi rendszer feletti po-litikai kontroll
és a Székelyföld fejlesztési régió megalakítási szándéka,
afejlesztési ügynökség feletti ellenõrzés megszerzése végett,
igazolják a fen-ti feltételezést. Ezáltal az RMDSZ közvetetten
akadályozza a belsõ erõfor-rások bekapcsolását a fejlesztési
folyamatokba. A román politikumra jel-lemzõ korrupciót az erdélyi
„etnobiznisz” sajátosságaival ötvözve azRMDSZ politikai vezetõ
elitje tulajdonképpen veszélyezteti a
fejlesztésikezdeményezéseket.
– A morális alapozottságnak a feladása a kisebbségpolitikában
belátha-tatlan módon rombolja a magyar közösség társadalmi
tõkéjét33, a bizalmat-
22 VITAINDÍTÓ
-
lanság és félelem légkörét tartja fenn. Ezáltal veszélyezteti a
tudás alapú fej-lesztési folyamatok beindítását, elvágja a
jövõépítés lehetõségét.
– Az anyaországi befektetések és az intézményi kooperáció
feletti politi-kai ellenõrzés lecsökkentheti a befektetési kedvet
és a befektetések haté-konyságát.
Az utóbbi években, az erdélyi magyarság stratégiai helyzetének
újragon-dolását megkövetelõ folyamatok egyre erõsebben éreztetik
hatásukat. Ezektöbbnyire a globalizációnak és a térség országainak
euró-atlanti integráció-jának következményei, amelyeket
lehetõségekként tekintek:
– Az internet és a nagy térségeket átszövõ kommunikációs és
kooperáci-ós hálózatok – mind a gazdaságban, mind a civil szférában
– radikálisanmegváltoztatják az intézmények hatékonyságát. Nem a
mennyiségi, hanema minõségi jellemzõk határozzák meg a
versenyképességet. A kizárásra tö-rekvõ versenyt felváltja az
együttmûködõ verseny.
– Az információs társadalom hatékony eszközöket nyújt a
különbözõkulturális és politikai identitások fenntartására és
megnyilvánulására.
– A termelési tényezõk, általában az erõforrások földrajzi
függõsége fel-lazul, dominánssá válik a tudásalapú ágazatok
szerepe. Az alkalmas embe-ri tényezõ elérhetõsége és minõsége
meghatározó minden területen. A fej-lesztési folyamatokat az
innováció terjedési lehetõségei, az innovációs mi-liõ nagymértékben
meghatározza.
– A regionalizmus térhódítása és a regionális fejlesztés új
(posztmo-dern) paradigmája kedvezõ lehet a regionálisan többségben
lévõ kulturálisközösségek számára.
– A kulturális, etnikai sokszínûség felértékelõdik az értékelvû
Európá-ban.
– A civil társadalom megerõsödése.
Magyarország európai integrációjának közelsége, Románia
integrációjá-nak legalább öt-tíz éves lemaradása az erdélyi magyar
közösségek számáraaz elvándorlás kényszereként jelentkezhet. Erre a
kihívásra nem elegendõa helyben maradás erkölcsi parancsával
válaszolni. Ezért a kisebbségpoliti-ka célkitûzéseit három pontban
célszerû megjelölni:
1. Magyar integráció. A határon túli magyar közösségek
legszélesebb kul-turális, gazdasági, tudományos és oktatási
intézményrendszerének,anyaországi kapcsolatrendszerének
kiépítése.2. A magyar közösségek autonómiájának növelése a civil
szervezetek szá-mára szabadon elérhetõ, közvetlen anyaországi
(nemcsak költségvetési)források biztosításával.
Kolumbán Gábor: A Székelyföld fejlõdési esélyei… 23
-
3. A magyar közösségek versenyképességének növelése. A
jogegyenlõségnéltöbbre van szükség, hiszen regionálisan és
országosan is a magyar telepü-lések, térségek és vállalkozások
egyre erõsödõ versenynek vannak kitéve.
A modern gazdaság elhelyezkedése térhálózatokkal írható le34. A
város-hálózatok horizontálisan szervezõdnek. A városok sikere attól
függ, hogy ahálózaton belül milyen szerepeket tudnak maguknak
megszerezni. A regi-onális differenciálódás az innovációk
létrehozásának, befogadásának és el-terjesztésének képessége
szerint megy végbe. A speciális tudás jelenléteazért fontos
versenyképességi elem, mert nehezen másolható. Ez a tudásnemcsak a
legkorszerûbb, csúcstechnológiai ismereteket jelentheti, hanema
hagyományos iparágakban vagy a mezõgazdaságban különleges minõsé-gû
termék elõállítására képes, „kézmûves” tudást is. Az új területi
egyenlõt-lenségek az emberi tudás földrajzi különbségeit
tükrözik.
Az RMDSZ jelenlegi stratégiája a kínálatorientált35 regionális
fejleszté-si filozófiát alkalmazza. Teszi ezt egyrészt a térségben
jelentkezõ krónikusinfrastruktúra-hiány miatt, másrészt a politikai
siker megkövetelte látvá-nyos eredmények reményében.
A kínálatorientált regionális stratégiával – Korompai Attila
megfogalma-zásában – „a térséget kívülrõl, a külsõ hatótényezõk
felõl érkezõ impulzusok,külsõ feltételek, lehetõségek és korlátok
felõl közelítve egyre több belsõ folya-matra, összefüggésre
rávilágítva, kívülrõl befelé közelítve fejlesztjük”.36
Ez a megközelítés megfelel a kijárásos politika, a mindenkori
kormány-tól kialkudott állami beruházásoknak a politika általi
vezérlési gyakorlatá-nak. Minden politikai párt, így az RMDSZ
érdeke is megköveteli ennek astratégiának a fenntartását. Az
egyébként szükséges külsõ erõforrások be-vonása azonban rendszerint
nem a térség erõforrásainak érvényesítésiszándékával, hanem a
kivitelezõ gazdasági érdekeinek és a közvetítõ sze-mélyes
érdekeltségének megfelelõen történik. A kínálatorientált
fejlesztésipolitikák szegény költségvetésû államok esetében nem
tudnak kellõmennyiségû erõforrást mozgósítani, és a politikai
korrupció miatt ezek fel-használása messze nem hatékonyan történik.
A beruházási döntések de-centralizációja, az önkormányzatok
forráshiánya miatt, nem jelenthet iga-zi áttörést.
A Székelyföld regionális fejlesztésének eddigi próbálkozásai az
önkormány-zatok település- és vidékfejlesztési kísérleteiben
merültek ki. Az önkormány-zatok által fejlesztésre biztosított
források azonban messze elmaradnak az el-várásoktól. Olyan
fejlesztési eszközre is szükség van, amely a gazdaságbanmeglévõ
lehetõségekre épít, azok regionális felerõsödését eredményezi.
A területfejlesztési stratégiáról való – a szakemberek
bevonásának hiá-nyában, nem mindig tudatos – döntésnek azonban
kisebbségpolitikai kö-vetkezményei is lehetnek. Ugyanis a stratégia
által vezérelt folyamatok nin-
24 VITAINDÍTÓ
-
csenek tekintettel a kulturális sajátosságokra, és rendszerint a
gazdaságiverseny extenzív növekedését okozzák. Ez a verseny a
makrogazdasági ésgazdaságpolitikai feltételek, illetve a sajátos
intézményi szerkezet miatt atöbbségi etnikumnak kedvez. Továbbá: a
kiélezett verseny a térség saját erõ-forrásainak ésszerûtlen, nem
fenntartható módon történõ elhasználásáhozvezethet. Az így
kialakított gazdasági tér nem túlzottan vonzó a kreatívszakmákat
gyakorlók, az értelmiségiek számára. Ezáltal növekszik
annakkivándorlási hajlandósága. A rövid távon elérhetõ gazdasági
növekedésvonzóvá teszi a fejlesztett térséget a többségi etnikum
számára. Bevándor-lást generálnak a keletkezett, rendszerint
képzetlen munkaerõt igénylõ újmunkahelyek is37. A szocialista
iparosítás sajátos példája volt a kínálatori-entált fejlesztési
stratégiának. Amennyiben a fejlesztés kizárólagosan a
kí-nálatorientált megközelítésben történik, a jelenlegi –
kezdetleges piacgaz-daságra jellemzõ – gazdasági helyzetben is
fennmarad az etnikai arányokmegváltozásának veszélye. Az
infrastrukturális beruházások nehezen kon-vertálhatóak a magyar
közösség versenyelõnyeivé.
A fenti kihívásokra természetesen nem a fejlõdés ellenzése, még
csak akínálatorientált fejlesztés tagadása sem lehet a válasz.
Szükséges a kereslet-orientált fejlesztési stratégiák kidolgozása
és alkalmazása ahhoz, hogy akulturálisan specifikus helyi és
regionális erõforrásokat a fejlesztési folya-matokba be lehessen
kapcsolni. Ezáltal lehetõség nyílik az erdélyi magyarközösség
versenyképességének növelésére és a román vállalkozókkal törté-nõ
kooperatív versenyre.
Kettõs paradigmaváltást jelent mindez az etnikai közösségek
életében.Egyrészt átalakítja a magyar közösség viszonyát, önmagához
és a minden-kori román kormányhoz. Ez mindenképp az önállóság,
saját erõre támasz-kodás és autonómia irányában hat. Másrészt
megnyitja a magyar közössé-get a románokkal való fejlesztési,
közvetlen (nem a politikum által közve-tített) együttmûködésre. Ez
az érett közösségek integrációját jelentheti.
A keresletorientált regionális fejlesztési stratégia – Korompai
szerint –„a térséget egységes egészként kezelve, annak belsõ
sajátosságaiból, a tér-ségen belülrõl kiindulva, egyre jobban
kifelé haladva, mind több külsõ té-nyezõt figyelembe véve” kerül
meghatározásra.39
A régió fogalmát a hálózatos paradigma szerint
értelmezzük.39Ebben amegközelítésben tárgyalhatóakká válnak:
– A hálózatos gazdaság struktúrái.– A helyi közösség és a
terület közti kapcsolat (tájban élõ közösség).– A közösségi tudás
(community knowledge) és a kreatív gazdaság kap-
csolata.– A régión belüli interkulturális és interetnikus
kapcsolatok rendszere.– A közösségek közti integrációs kapcsolatok
rendszere.– Az innováció és a társadalmi tudás terjedésének
módozatai.
Kolumbán Gábor: A Székelyföld fejlõdési esélyei… 25
-
Ezek közül az innováció szerepére térek ki. Rechnitzer János
írja: „a ke-resletorientált regionális stratégiában a hálózati
jelleg szükségszerûenegyütt jár az innovációs miliõ kialakulásával.
Az innovációs miliõ alattegyik oldalról azoknak az adott földrajzi
területen felismerhetõ gazdasági,termelési kapcsolatoknak a
csoportját lehet tekinteni, amelyek egységessé-get alakítanak ki a
termelési rendszerben a gazdasági szereplõk között és atermelési
kultúrában. A kollektív tanulással – helyileg meghatározott
for-mában – hozzájárulnak az innovációs folyamatok terjesztéséhez,
s egybencsökkentik a piaci kapcsolatok bizonytalanságait, növelik a
termelõ egysé-gek és a területi gazdaság versenyképességét. Az
innovációs miliõt másikoldalról azok a helyi kultúrában, társadalmi
kapcsolatokban és az intéz-ményrendszerben meglévõ sajátosságok is
képviselik, amelyek mind a gaz-daságon keresztül, mind a helyi
területi szereplõkön át folyamatosan hoz-zájárulnak az újdonságok
kialakításához, azok megtelepedéséhez és rész-ben terjesztéséhez.
Az innovációs miliõben az adott földrajzi helynek a sze-repe
meghatározó. Hiszen egy adott helyhez kapcsolódó humán tõke azegyik
hordozója a megújításnak, a kollektív tanulás és ismeretátadás
rend-szereinek, amik aztán hozzájárulnak a gazdasági egységek
termelési poten-ciáljának erõsítéséhez, azok újszerû kapcsolatainak
kialakulásához.”40
A fenti értelmezésbõl világosan kitûnik az innováció alapú
regionális fej-lesztési stratégia alkalmassága az alternatív
kisebbségpolitika szempontjá-ból is. A stratégia által
lehetséges:
1. A közösségi tudás bekapcsolása a tudásalapú gazdaság
fejlesztésébe.2. A területi hálózatok emberi erõforrást megtartó
erejének növelése.3. A fejlesztendõ területre történõ bevándorlás
szabályozása a területi tõ-
ke igényei által.4. A közösség versenyképességének növelése.5.
Az új gazdasági ágazatok számára szükséges externáliák
fejlesztésére
alkalmas helyi politikák kidolgozása.6. A helyi gazdaság és az
önkormányzatok együttmûködése.7. A helyi román és magyar lakosság
gazdasági együttmûködése.
A romániai magyar fejlesztéspolitikának nagy dilemmája, hogy
kompro-misszum köthetõ-e a román nacionalista érdekekkel. „A
fejlesztés az etni-kai arányok megváltoztatása árán” politikai
üzlet megkötését kellene elke-rülni, hiszen ez egyenlõ lenne a
biztos szavazóbázis elvesztésével. Ugyan-akkor az elégtelen mértékû
fejlesztés, amely az apró lépések taktikájánakelengedhetetlen
következménye, lassan apasztani látszik a magyar közös-ség
politikai támaszát. Az EU-ba belépve értelmét veszti az etnikai
alaponvaló politizálás, a román politikumnak nem lesz többé
szüksége a stabilitásés emberi jogok látszatát alátámasztó
RMDSZ-re. Tulajdonképpen nem islehet etnikai alapon
fejlesztéspolitikákat érvényesíteni. Ezért is várhatóan
26 VITAINDÍTÓ
-
felértékelõdik a nem etnikai elven megfogalmazott regionális
fejlesztés gon-dolata.
A Székelyföld fejlesztési régió kérdése
Az utóbbi hónapokban, a legutóbbi RMDSZ Kongresszus határozata
ál-tal elindítva, élénk vita követte a Székelyföld fejlesztési
régió létrehozásáratörtént kezdeményezést. A Kovászna Megye
Tanácsának elnöke által elin-dított folyamat eseményeiben a
hagyományos RMDSZ taktika jegyei is-merhetõek fel.
A megalapozatlan és felszínes szakmai elõkészítés nyomán nehezen
fenn-tartható kritikus elemzés készült a jelenlegi központi
fejlesztési régió eddi-gi tevékenységérõl. A kritika azonban nem ad
választ arra a kérdésre, hogymiért lenne mûködõképesebb az azonos
rendszerben és játékszabályok sze-rint összehozott új fejlesztési
régió. Nem beszélve a Maros megyében léte-zõ politikai erõviszonyok
mellõzésérõl, amely nem teszi lehetõvé a „kiszál-lást” engedélyezõ
kétharmados szavazati arányt Maros megye számára. Eza kérdés
rámutat a jelenlegi megyehatárok regionális átörökítésének
prob-lémájára. A nem megfelelõ közigazgatási területi felosztás
kérdését a kez-deményezés sem tudja kezelni.
További érvelésként hangzott el a „védelem” szükségessége és
sürgõssé-ge az egyes hivatalosságok által megfogalmazott
Székelyföld-ellenes köz-igazgatási átszervezések esetlegessége
kapcsán. Kovászna megye Bákó ésHargita megye Neamþ megyéhez való
csatolásáról van szó. Arról azonbannem esett szó, hogy a
közigazgatási határok módosítása a jelenlegi románjogrendszerbe és
európai kontextusban csak népszavazással történhet(amint erre
vonatkozó gyakorlat is létezik a községek átszervezésének
ese-tében). Az irreális politikai veszedelemmel való riogatás nem
valószínû, hogykomoly politikai támogatást fog hozni a
választásokon.
A rövid távú, aktuálpolitikai motivációról árulkodik az április
negyedikisepsiszentgyörgyi találkozó kapcsán közzétett közlemény
is, mely szerint akezdeményezés az RMDSZ-tanácsosok mûve. A
kisajátítási kísérlet általnemcsak a románokat zárták ki a
folyamatból, hanem a független képvise-lõket is. Az etnopolitikai
meghatározottság ezzel be is vezette a fejlesztéskérdését az
etnikai konfliktusok világába. A Kovászna megyei prefektus ésa
román sajtó megfelelõképpen tálalta is az ügyet, megakadályozva,
hogy aközeljövõben szakmai érvekkel, etnikumtól függetlenül
párbeszédet lehes-sen kezdeményezni az ötlettel kapcsolatosan.
Az elsietett és a román kormány beavatkozása nyomán leállított,
vagylegalább is visszafogott kezdeményezés valódi indítórugója –
megítélésemszerint – azonban a 2004-ben sorra kerülõ választásokra
való felkészülésvolt. Az RMDSZ érezhetõen népszerûtlen a
Székelyföldön, a radikálisokat
Kolumbán Gábor: A Székelyföld fejlõdési esélyei… 27
-
jobbról elõzve a jelenlegi vezetés igyekszik valami
kézzelfoghatót nyújtani,ígérni az elégedetlen székelyeknek.
A politikai ígéret: A fejlesztési régió EU konform
csomagolásában tálalt te-rületi autonómia.
A burkolt politikai ígéret azonban nélkülöz minden
realitásérzéket. Erremutatott rá Jonathan Scheele, az EU-Bizottság
romániai delegációjának ve-zetõje nyilatkozataiban, amelyeket 2003
májusában székelyföldi körútja so-rán tett41. Az EU-delegáció
nevében kiadott sajtónyilatkozat a kérdésbenkeletkezett
félreértéseket helyesbíti. A közigazgatási átszervezések és a
fej-lesztési régiók átalakítását az EU-követelményekkel
alátámasztóknak vála-szolva a nagykövet öt pontban pontosít:
1. Az EU Bizottsága úgy tartja, hogy egyedül Románia
kormányánakszuverén hatáskörébe tartozik a legmegfelelõbb
közigazgatási és intéz-ményi regionális keret megválasztása.2. A
jelenlegi nyolc fejlesztési régió szervezése 1998-ban
kezdõdött,hosszan tartó szakértõi és EU-Bizottsággal történõ
egyeztetések nyo-mán. Ezeknek célja az EU pénzügyi támogatására,
különösképpen aStrukturális Alapokra vonatkozó elveknek és
elõírásoknak való megfele-lés volt. Michel Barnier EU-komisszár,
Romániában tett látogatása so-rán, 2002 októberében azt
nyilatkozta, hogy a jelenlegi fejlesztési régiókmegfelelnek a
Strukturális Alapok jövõbeni felhasználásának.3. Románia
megegyezett az Európai Statisztikai Hivatallal(EUROSTAT), a
területi felosztást illetõen, a NUTS 2 és NUTS 3 szin-tekrõl a
társulási egyezmény 21. fejezetében – Regionális fejlesztés és
fel-készülés a Strukturális Alapokra. A nyolc fejlesztési régió
megfelel azEUROSTAT osztályozási elõírásoknak.4. A Romániának az
EU-Bizottsággal megkötendõ pénzügyi szerzõdé-sek gyakorlatba
ültetése megköveteli az EU-segítség lebonyolításávalmegbízott
romániai intézmények stabilitását.5. A román hatóságok kérésére az
EU-Bizottság a PHARE-programonkeresztül jelentõs és kitartó
pénzügyi segítséget nyújt a jelenlegi decent-ralizált struktúrák
létrehozására és megerõsítésére (beleértve a nyolc fej-lesztési
régiót és a fejlesztési ügynökségeket). Jelenleg a nyolc ügynök-ség
és a Fejlesztési és Elõrejelzési Minisztérium az EU-Bizottság
partne-rei a Gazdasági Társadalmi Kohézió programok kidolgozása és
gyakor-latba ültetése terén. Ezek a programok a PHARE-programkeret
egyhar-madát teszik ki. Egy nemrég készített tanulmány alkalmasnak
találja ajelenlegi struktúrákat, megerõsítésük és pénzügy
konszolidálásuk esetén,a Strukturális Alapok kezelésére.Kovászna
megye 1997-tõl öt és fél millió euró támogatást, míg Hargita
megye ötmillió eurót kapott az EU-programokból.
28 VITAINDÍTÓ
-
Ezzel a nyilatkozattal az EU-Bizottság képviselõje a helyére
tette a szé-kely kezdeményezést azáltal, hogy a jelenlegi
regionális szerkezet átalakítá-sa késleltetné az EU integrációs
tárgyalásokat. Románia területi közigazga-tási átszervezése nem
aktuális. Legalább is az EU-ba való belépés elõtt nemaz. Ezeket az
érveket az RMDSZ is ismerhette volna még a
kezdeményezésmeghirdetése elõtt, és akkor nem kellett volna a
heroikus politikai tettet el-halasztani beláthatatlan idõre. Vagy
meg sem kellett volna hirdetni azt?
Természetesen, ezzel a kérdés nincsen elintézve. A helyi
közigazgatássokat tehet a térség fejlesztése érdekében, amennyiben
komolyan veszi ha-tásköreit és szerepét.
Románia helyi közigazgatása több meghirdetett sikertelen reform
után, te-le ellentmondásokkal és finanszírozási nehézségekkel,
mégis lassan, de meg-kapja azokat a hatásköröket és azoknak
ellátásához elégséges forrásokat, me-lyek egy korszerû közigazgatás
ismérvei. Ezek a hatáskörök: területrendezésés –fejlesztés,
lakásellátás, úthálózat, közlekedés, képzés, szakképzés és
fel-nõttképzés, kulturális tevékenység, könyvtárak és múzeumok,
rekreációsszolgáltatások, egészségügy és szociális ellátás,
rendõrség, tûzvédelem, helyigazdaságfejlesztés és foglalkoztatás,
közmûvek, turizmus, valamint termé-szet- és környezetvédelem
(Kovács I. 2001, 32–35). A fenti hatáskörök nemkizárólagosak és nem
teljes körûek. Ezeket sok esetben az államdekoncentrált szerveivel,
illetve a minisztériumokkal közösen kell ellátni.
Adott régió esetén a létezõ regionalizmus a térséget
kulturálisan elhatá-rolja környezetétõl anélkül, hogy lezárná azt.
Ebbõl a felismerésbõl kiindul-va fogalmazta meg a Székelyföld 2000
Munkacsoport a 2000 áprilisábanTusnádfürdõn tartott tudományos
konferencián a Székelyföld kulturális ré-gió mivoltát. A kulturális
régió fejlesztéspolitikai és programozási szem-pontból integrálható
a Központi fejlesztési régióban. Ugyanakkor a fejlesz-tés során,
elsõsorban önkormányzati hatáskörben, érvényesíthetõek a
kul-turális, etnikai elvárások anélkül, hogy ezek gátolnák a
fejlesztési források-hoz való hozzáférést. A regionális kulturális
sajátosságok vezérelni tudjáka közösségi részvételen alapuló
fejlesztési folyamatokat.
A regionalizmus nyomán a helyi önkormányzatok közti
együttmûködésmegteremtheti a térség regionalizálódását jelentõ
intézményrendszert.Ezek közül a régió fejlesztését szolgáló
eszközök közül a Strukturális Ala-pok menedzsmentjét ellátó
intézmények csak egy kis hányadát teszik ki aszükséges
struktúráknak. A területi önkormányzati együttmûködés megol-dást
kínál a kistérségi szervezõdések formájában a közigazgatási
határokalkalmatlanságából fakadó funkcionális problémák kezelésére
is. Itt keres-hetõ a megoldás a székelyföldi kisvárosok és vidéki
környezetük között fe-szülõ fejlettségi különbség kezelésére. A
vidék funkciószegény, peremvidékhelyzetének kezelése az integrált
vidékfejlesztési programok által válik le-hetségessé, amennyiben a
városokat bevonják ezekbe a programokba. Saj-
Kolumbán Gábor: A Székelyföld fejlõdési esélyei… 29
-
nálatos módon a Sapard-program erre nem alkalmas, hiszen sem a
kistér-ségek, sem a városok nem tartoznak a kedvezményezettek
körébe.
A Székelyföld esetén valószínûnek tartom, hogy a jövõben az
etnikai ré-gió elveszíti jelentõségét. Helyébe a kulturális régió
kerül, amelynek hatá-rai nem feltétlenül esnek egybe a
közigazgatási határokkal, sem a NUTSstatisztikai lehatárolással. Ez
a helyzet rendkívül bonyolult viszonyrend-szer intézményes
kezelését teszi szükségessé.
Következtetések
A Székelyföld jövõjét kettõs erõtér határozza meg, hiszen
politikai támo-gatás nélkül nem biztosíthatóak a fejlõdéshez
szükséges infrastruktúra-be-ruházások (gyorsforgalmi utak, K-Ny
vasútvonal, modern távközlés, nem-zetközi repülõtér), melyekhez
állami és nemzetközi források szükségesek.Ugyanakkor a Székelyföld
gazdasága számos nyersanyag és az energia be-szerzésében függ az
országos ellátó rendszerektõl. Másrészt a térség fej-lesztési
potenciálja és a folyamatok rendkívül élénk dinamikája Románia ésa
Kárpát-medence egyik lehetséges fejlõdési szigetévé tehetik a
Székelyföl-det. A térség fejlettsége és az etnopolitikai viszonyok
együttesen határozzákmeg a régió dinamikus stabilitását és az itt
élõ közösségek versenyképességét.
A Székelyföld régiófejlõdése az utóbbi években felgyorsult.
Ehhez nagy-mértékben hozzájárultak a korunkat jellemzõ gazdasági
átalakulások és azerdélyi régió belsõ differenciálódási folyamatai.
A térség megkésett moder-nizációja szükségszerûen folytatódik. A
készülõ fejlesztési politikák és stra-tégiák azonban a régió
komplexitása miatt csak akkor lehetnek sikeresek,ha ezeket sokrétû
tudományos kutatás és elemzés alapozza meg.
Irodalom
Ajtay Ferenc: Az Erdélyi-medence nagy kincse: a kõsó. In Boros
László (szerk.): Er-dély természeti és történeti földrajza.
Nyíregyháza, 2000.
Andreescu Gabriel – Molnár Gusztáv: Problema transilvanã.
Polirom, Iaºi, 1999.Beluszky Pál: Egy félsiker hét stációja (avagy
a modernizáció regionális különbségei a
századelõ Magyarországán). Alföld és Nagyvilág, MTA
Földrajztudományi Kutató Intézet,Budapest, 2000.
Elekes Tibor–Tóth József–Trócsányi András: Erdély változó
térszerkezete a XX szá-zadban. In Boros László (szerk.): Erdély
természeti és történeti földrajza. Nyíregyháza,2000.
Erdõsi Ferenc: Erdély közlekedéshálózatának kialakulása és
fejlõdése. In Boros Lász-ló (szerk.): Erdély természeti és
történeti földrajza. Nyíregyháza, 2000.
30 VITAINDÍTÓ
-
Frisnyák Sándor: A Kárpát-medence feudális kori
munkamegosztásának földrajzi mo-dellje. In Boros László (szerk.):
Erdély természeti és történeti földrajza. Nyíregyháza, 2000.
Fukuyama, Francis: Bizalom, A társadalmi erények és a jólét
megteremtése. Európa, Bu-dapest, 1997.
Hajdú Zoltán: Erdély történetileg változó államföldrajzi
problematikája: közigazgatási ré-gió, részállam, önálló állam? In
Boros László (szerk.): Erdély természeti és történeti földraj-za.
Nyíregyháza, 2000.
Kánya József: A székely vasút
Sepsiszentgyörgy–Csíkszereda–Madéfalva–Csíkgyimes–országhatár
vonalának építése. Kézirat. 1998.
Károly Kocsis – Eszter Kocsis-Hodosi: Ethnic Geography of the
Hungarian Minorities inthe Carpathian Basin, Geographical Research
Institute, Budapest, 1998.
Kolumbán Gábor: A hálózatos paradigma a regionális tudományban,
Pécsi Tudomány-egyetem Phd. Évkönyv, 2001.
Korten, David C.: Getting to the XXIth Century, Kumarion Press,
1990.Kovács Ilona: Regionális politika és közigazgatás. Dialóg
Campus Kiadó,
Budapest–Pécs, 2001.Nemes Nagy József: Jegyzetek a modernkori
térbeliség fogalmainak értelmezéséhez.
Alföld és Nagyvilág, MTA Földrajztudományi Kutató Intézet,
Budapest, 2000.Orosdy Béla: Koordináció, piac, marketing. JPTE,
Pécs, 1995.Pinczés Zoltán: Erdély gazdasági életének földrajzi
alapjai. In Boros László (szerk.):
Erdély természeti és történeti földrajza. Nyíregyháza,
2000.Rechnitzer János: Területi stratégiák. Dialog Campus,
1998.Sandu, Dumitru: Spaþiul social al tranziþiei. Polirom, Iaºi,
1999.Takács Péter: Erdély regionalitása és gazdasági élete a
XVIII–XIX. század fordulóján.
In Boros László (szerk.): Erdély természeti és történeti
földrajza. Nyíregyháza, 2000.Varga E. Árpád: Erdély etnikai és
felekezeti statisztikája I. Teleki László Alapítvány, Pro-
Print Könyvkiadó, Budapest, Csíkszereda, 1998.Vofkori László:
Erdély társadalom- és gazdaságföldrajza. Stúdium Kiadó,
Nyíregyháza,
1994.
Jegyzetek
1 Az erdélyi magyarság demográfiai kérdéseivel részletesen
foglalkozik a Magyar Ki-sebbség 2002/4. száma.
http://www.hhrf.org/magyarkisebbseg/
2 2000. nyarán, egy közösségi találkozáson a Gyergyó-medencei
polgármesterek és ci-vil szervezetek vezetõi a Székelyföld
jövõképének meghatározására alkalmasnak találtáka „Tájban élõ
közösség” megfogalmazást, és elindították az értékmentõ kalákák
sorozatát.(Kolumbán, 2003)
3 Erdély etnikai térképének idõbeli alakulását Kocsis Károly
tárgyalja részletesen.Szemléletes térképen követhetõ, amint a
középkortól napjainkig eltelt idõszakban etnikai
Kolumbán Gábor: A Székelyföld fejlõdési esélyei… 31
-
szigetek alakultak ki Erdély területén. A legnagyobb ilyen
sziget a Székelyföld. [Kocsis,(1998, 104, 114, 129.)]
4 A Magyar Autonóm Tartomány idõszakának részletes értékelése
még nem készült el.A korszak ellentmondásosságára rámutat Hajdú
Zoltán. (Hajdú, 2000, 335.)
5 „1992-ben Székelyföldön élt az erdélyi magyarság közel fele,
azaz 720 276 lélek…Napjainkig szinte megbonthatatlan magyar etnikai
tömb (tömbmagyarság) elsõsorban aforgalmilag félreesõ (azaz
forgalmi árnyékban fekvõ), hegyvidéki környezetnek és a
tartósetnikai tudatnak (identitástudat) köszönhette fennmaradását.”
(Vofkori L, 1994, 49.)
6 A Román Alkotmány 1. cikkelye Romániát egységes
nemzetállamként definiálja. A2. cikkely a nemzet szuverenitását a
román nép („poporul român”) tulajdonaként határoz-za meg. A 4.
cikkely az állam alapjaként szintén a román nép egységét jelöli
meg. Azáltal,hogy a fenti fundamentális meghatározások az etnikai
értelemben vett román népre hivat-koznak és nem az állampolgárok
nemzeti politikai közösségére, tulajdonképpen az etni-kai
kisebbségeket a Román Alkotmány kizárja az államalkotás
legitimizálásából. (Romá-nia Alkotmánya, 1991, 1.)
7 A Székelyföld településeinek demográfiai és közigazgatási
statisztikája megtalálhatóVarga E. Árpád által összeállított
erdélyi adatbázis 1. kötetében, (Varga, 1998).
8 „a régió lehatárolt területi egység a nemzeti és a települési
szint között, amelyet a tár-sadalmi folyamatok széles körét átfogó,
soktényezõs társadalmi-gazdasági kohézió(regionalizálódás), az
érzékelhetõ regionális identitástudat, valamint az érdemi
irányításikompetenciájú és önállóságú regionális intézmények
rendszere (regionalizmus) fog tartósegységbe.” (Nemes Nagy J. 2000,
147.)
9 Lásd uo. 144.10 „Erdély már 1526 elõtt elindult a sajátos
belsõ autonómia és térfejlõdés irányában,
de ennek elsõsorban csak belsõ társadalmi, részben területi
megosztottsági alapjaifejlõdtek ki… Erdély szellemisége 1526 elõtt
úgy fogalmazható meg, hogy meghatározóeleme a partikularizmus és a
különbözõ kiváltságok alapján élõ és szervezõdõ népek éscsoportok
rendi különállása, önkormányzatiságának eszméje. (Hajdú Z., 2000,
326.)
11 „Erdély önmagában különös rendisége – létrejöttekor – nemcsak
a feudalizmus ko-ri társadalmat tagolta, hanem külön etnikai
tudattal is párosult, és földrajzilag is karakte-risztikusan
elhatárolódott egymástól. (Takács, 2000, 176.)
12 Szádeczky Lajos 1904-ben a Székely Kongresszuson: „Annyi
bizonyos, hogy a szé-kelység, ha eredetére nézve nem is volt külön
nemzet... azzá vált intézményei, függetlensajátságos önkormányzata,
köz- és magánjogi rendszere és honvédelmi szervezete alapján.Azt
mondhatnók, hogy a székelység jogilag, társadalmilag, történelmileg
és politikailagegységessé vált, s így nemzetté fejlõdött intézmény
volt. Nem az eredet kérdése a székelytörténelem lényege, hanem a
székelység történeti hivatásának miként való betöltése.”
13 Boas szerint a kultúra az emberi viselkedés biológiailag nem
meghatározott aspek-tusait jelenti… „A kultúra tehát a társadalom
és a környezet kölcsönhatását közvetítõ esz-közrendszer, amely
egyrészt közvetítõkön (tárgyi eszközök) keresztül lehetõvé teszi a
kör-nyezethez való biológiai alkalmazkodási törvények módosítását,
megváltozását, másrésztaz ösztönmechanizmusok meghaladását,
szabályozását. Kifejezi a tevékenységi mód, an-
32 VITAINDÍTÓ
-
nak tárgyiasulása és az ember céltudatos aktivitása egységét”. A
Fülöp Miklóstól szárma-zó idézetet dr. Orosdy Béla marketing
jegyzetébõl vettem át. (Orosdy, 1995, 148.)
14„Development is a process by which the members of a society
increase theirpersonal and institutional capacities to mobilize and
manage resources to producesustainable and justly distributed
improvements in their quality of life consistent withtheir own
aspirations.” (Korten, 1990)
15 „…a regionális kutatások idõben meghatározottak: csak attól
kezdve értelmez-hetõek, amikortól a termelõerõk fejlõdési folyamata
eljutott abba a fázisba, amelyben amunkamegosztás területi
aspektusának megfelelõen olyan térségek különülnek el egymás-tól,
amelyeknek sajátos fejlõdési ívük, struktúrájuk, jövõjük, így
fejlesztési problémáik isvannak, amelyek bizonyos belsõ kohézióval
rendelkeznek, textúrájuk a magterületen sûrû,és a perifériák felé
ritkul, az ott élõ lakosság tudatában entitásként tükrözõdnek,
bizonyoskomplexitásuk van.” (Elekes, Tóth, Trócsányi, 2000,
150.)
16 „… az intramontán kismedencék kedvezõ ökológiai feltételeket
biztosítanak mind azállattenyésztõ, mind pedig a földmûvelõ
tevékenységhez.” (Frisnyák, 2000, 168.)
17 „Erdély makro-régiói a történelmet a 18–19. század fordulóján
megélõ emberek szá-mára csak a tudományos tájékozódás szempontjából
jelentettek eligazodási pontokat, deaz ott megtelepedõ populáció
életmódját, mozgásterét, gazdálkodását, természettel és lét-tel
való küzdelmét sokkal jobban meghatározzák a mikroregionális
jellemzõk. (Takács,2000, 175.)
18 „A domborzati és vízrajzi viszonyok nemcsak Erdély
település-szerkezetét, falvainakelhelyezkedését határozták meg a
történelem során, hanem a 19. század legvégéig, a 20.század elejéig
meghatározták a népesség-tömörülés mértékét is, útját állva az
urbanizáci-ónak, ezzel együtt a társadalmi munkamegosztás
felgyorsulásának, hosszú távonmegõrizve a kis lélekszámú falvakat,
konzerválva ezáltal a patriarchális hagyományokat ésaz önellátásra
való törekvést. (Takács, 2000, 175, 176.)
19 „ A magassági szintkülönbségek eleve tagolták a termelhetõ
javakat… A medencék,dombvidékek fõ állata a ló és szarvasmarha, a
hegyes, erdõs vidéké a juh és a kecske. Ba-romfit mindenütt
tartottak Erdélyben… Meghatározott szerepet játszott Erdély
gazdaságá-ban az erdõélés. Egyrészt a háztartások
energia-szükségletét biztosító tûzifát nyerték azerdõbõl… Másrészt
az építkezésekhez szükségeltetett épületfát…”. (Takács, 2000,
180,181.)
20 „Nem hagyhatjuk figyelmen kívül azokat a háziipari térségeket
sem, amelyekmûvelõi falvak lakosságának egész sorából kerültek ki.
Fõleg a cserépégetés, a famívesség,a posztókészítés, a szövés-,
fonás-, kender- gyapjú- és len-feldolgozás divatozott
Erdélyben,egész körzetek falvainak biztosítva olykor- olykor
megélhetést. (Takács, 2000, 182.)
21 „…a regionálisan végzetesen tagolt erdélyi gazdaság olyan
sûrû és rendszeresenmûködõ piac- és vásár–hálózatot alakított ki,
amelyik kényszerûen alkalmazkodott