A személyiség fogalma és vizsgálati módszerei: mérés, kutatás, elmélet Oláh Attila, Gyöngyösiné Kiss Enikő Megjelent: Gyöngyösiné Kiss Enikő, Oláh Attila (szerk.)(2007): Vázlatok a személyiségről –a személyisé g-lélektan alapvető irányzatainak tükrében. Budapest, Új Mandátum Könyvkiadó . Bevezető gondolatokA személyiség laikus és tudományos megközelítése A hétköznapi életben megismerkedünk valakivel, a kapcsolat lehet, hogy felszínesnek indul, de később esetlegbarátság vagy szerelemalakulhat belőle. Az ismerkedés első pillanatától kezdve fontos lehet számunkra, hogy az új személyt minél gyorsabban megismerjük, kialakítsunkegy képet róla, vajon milyen viselkedés várható a részéről irányunkban. A másik személy felől várható reakciót annál jobban be tudjuk j ósolni, minél pontosabban ítéljük meg tulajdonságait, vagyis a személyiségét. A másik teljes személyiségének a megismeréséhez hosszabb idő szükséges, sok alkalom és szituáció igazolja vissza számunkra feltételezéseink helyességét, illetve ad lehetőséget a teljes személyiség megnyilvánulásának. Idővel a személyiség mélyebb aspektusaiba is beleláthatun k, a másik ember élettörténetének megismerésév el a személyiségalakulás tényezőire is ráláthatunk. Az élettapasztalatok növekedésével és sok ember megismerése után a mindennapi életben jó emberismerőkké válhatunk, különösen, ha eközben tárgyilagos viszonyulásunkat minél jobban meg tudjuk őrizni.A tudományos megismerés a laikus, hétköznapi megismerés sel szemben minőségében máslehetőségekkel bír. Míg a hétköznapi életben látásmódunka t, értékítéletünket egyéni élettapasztalataink szubjektivitása és saját személyiségünk jellegzetessége mindenkorbefolyásolja, a tudományos megismerés lehetőséget ad a személyiség objektív, egzakt megközelítésé re. A fejezet további részében részletesebben kifejtjük a tudományos megismerés módszereit, amelyek lehetővé teszik a személyiség pontosabb, korrektebb feltérképezését. Például a matematikai statis ztikai eljárások segítségével kérdőívek, tesztek szerkeszthetők, melyek rövid idő alatt képesek a személyiség több aspektusának a megragadására . A klinikai
This document is posted to help you gain knowledge. Please leave a comment to let me know what you think about it! Share it to your friends and learn new things together.
Transcript
8/12/2019 A Személyiség Fogalma És Vizsgálati Módszerei
A személyiség fogalma és vizsgálati módszerei: mérés, kutatás, elmélet
Oláh Attila, Gyöngyösiné Kiss Enikő
Megjelent: Gyöngyösiné Kiss Enikő, Oláh Attila (szerk.) (2007): Vázlatok a személyiségről –
a személyiség-lélektan alapvető irányzatainak tükrében. Budapest, Új Mandátum
Könyvkiadó.
Bevezető gondolatok
A személyiség laikus és tudományos megközelítése
A hétköznapi életben megismerkedünk valakivel, a kapcsolat lehet, hogy felszínesnek indul,
de később esetleg barátság vagy szerelem alakulhat belőle. Az ismerkedés első pillanatától
kezdve fontos lehet számunkra, hogy az új személyt minél gyorsabban megismerjük,
kialakítsunk egy képet róla, vajon milyen viselkedés várható a részéről irányunkban. A másik
személy felől várható reakciót annál jobban be tudjuk jósolni, minél pontosabban ítéljük meg
tulajdonságait, vagyis a személyiségét. A másik teljes személyiségének a megismeréséhez
hosszabb idő szükséges, sok alkalom és szituáció igazolja vissza számunkra feltételezéseink
helyességét, illetve ad lehetőséget a teljes személyiség megnyilvánulásának. Idővel a
személyiség mélyebb aspektusaiba is beleláthatunk, a másik ember élettörténetének
megismerésével a személyiségalakulás tényezőire is ráláthatunk.
Az élettapasztalatok növekedésével és sok ember megismerése után a mindennapi életben jó
emberismerőkké válhatunk, különösen, ha eközben tárgyilagos viszonyulásunkat minél
jobban meg tudjuk őrizni.
A tudományos megismerés a laikus, hétköznapi megismeréssel szemben minőségében más
lehetőségekkel bír. Míg a hétköznapi életben látásmódunkat, értékítéletünket egyéni
élettapasztalataink szubjektivitása és saját személyiségünk jellegzetessége mindenkor
befolyásolja, a tudományos megismerés lehetőséget ad a személyiség objektív, egzakt
megközelítésére.
A fejezet további részében részletesebben kifejtjük a tudományos megismerés módszereit,
amelyek lehetővé teszik a személyiség pontosabb, korrektebb feltérképezését. Például a
matematikai statisztikai eljárások segítségével kérdőívek, tesztek szerkeszthetők , melyekrövid idő alatt képesek a személyiség több aspektusának a megragadására. A klinikai
8/12/2019 A Személyiség Fogalma És Vizsgálati Módszerei
A személyiség tanulmányozásának másik dilemmája arra vonatkozik, hogy mit kezdjünk az
önbeszámolón, a megfigyelésen és a műszerek útján szerzett információkkal, különösen
akkor, ha ezek nem egy irányba mutatnak? A válasz erre a dilemmára Allport nyomán
továbbra is az számunkra, hogy minden információra szükségünk van, ha teljes és átfogó
képet akarunk alkotni a személyiségről. Az önbeszámolóból származó adatok bármilyen
szubjektívek azért nélkülözhetetlenek, mert olyan élményeket, véleményeket, attitűdöket
közvetítenek , amelyhez kizárólag csak úgy juthatunk hozzá, ha a vizsgált személyt
megkérdezzük. A személyiség privát világa csak így tanulmányozható. A másik személy
megfigyelése akkor lehet objektív, ha egyszerre több ember végzi. A megfigyelésekből
származó egyező vélemények esetén objektív adatokról beszélhetünk, hasonlóan azokhoz a
mérésekhez, amelyeket műszerekkel végzünk vagy sztenderdizált teszt-helyzetekben veszünkfel. Amennyiben egy személy mást állít magáról, mint ahogy azt a megfigyelők látják vagy a
műszer mutatja, az nem mérési vagy módszertani probléma, hanem olyan adat, amit
összefüggésbe kell hozni a személyre vonatkozó egyéb információkkal.
A személyiség megközelítésének két alapvető típusát különböztethetjük meg, az idiografikus
és a nomotetikus megközelítést. Az idiografikus megközelítés a személyiség egyediségét
hangsúlyozza, és azt vallja, hogy nincs két olyan személy, akit ugyanazok a tulajdonságok jellemeznének , vagy akik ugyanazon tulajdonságok mentén összehasonlíthatóak lennének. E
8/12/2019 A Személyiség Fogalma És Vizsgálati Módszerei
azonban fontos szerep jut a környezetnek, hiszen a genetikai diszpozíciók (hajlamok,
képességek) a mindenkori környezeti tényezőkkel kölcsönhatásban fejeződnek ki.
A humángenetika alapvetően három olyan alapvető módszert alkalmaz, amelyben az egyik
tényezőt - vagy a genetikai vagy a környezeti hatásokat - kontrollálják, miközben a másiknak
a viselkedésre gyakorolt hatását mérik, ezek a következők: a családfakutatás, az
ikervizsgálatok és az örökbefogadáson alapuló vizsgálatok (részletesebben lásd lejjebb).
A személyiség genetikai tényezőinek kutatásában fontos szerepet tölt be a temperamentumok
vizsgálata, mely tulajdonságok már gyermekkortól jellemzik az egyént. Az öröklött tényezők
azonosításán túl további fontos kérdést jelent a humángenetika számára a környezet
befolyásának a meghatározása az öröklött adottság tekintetében. Az öröklött és veleszületett
adottságok kibontakozása ugyanis mindig egy bizonyos szocializációs miliőben megy végbe.
A genetikai vizsgálódások egy harmadik területe a molekuláris genetika, amely arra
vonatkozóan keresi a választ, hogy pontosan milyen gének vesznek részt az adott
személyiségvonás kialakításában, ezek hol találhatók, és hogyan működnek. Az ilyen
vizsgálatok továbbá arról adhatnak információt, hogy milyen élettani és pszichológiai
mechanizmusokon keresztül fejeződnek ki az adott hatások, az öröklött tényezők az
anyagcsere melyik pontján kezdik el működésüket, és hogyan befolyásolják azokat az
idegrendszeri területeket, amelyek fontos szerepet játszanak személyiség kialakításában.
Amint már korábban említettük, az evolúciós megközelítés azokkal a viselkedési
megnyilvánulásokkal foglalkozik, amelyek az adott fajra jellemzőek (ezek az un. fajspecif ikus
viselkedésformák). Az emberi természet mélystruktúráját alkotó motivációk, hajlamok,
tanulási képességek az evolúció során jöttek létre, mint a természeti és társadalmi
környezethez való alkalmazkodás eszközei. Ezek az adottságok, motivációk, hajlamok
meghatározott módon szervezik meg a környezetre adott válaszokat, amelyek konkrét
sajátosságaikat tekintve azonban mindenkor magukon viselik az adott társadalmi kontextus
jellegzetességeit is.A személyiség átfogó biológiai megközelítése, amely a fentebb említett genetikai tényezők
és az evolúció felől közelít a személyiséghez, összességében a diszpozícionális megközelítés
egyik aleseteként tekinthető. A személyiség megismerése szempontjából ez a nézőpont
egyértelműen rávilágít arra, hogy a személyiség tanulmányozása a különböző tudományok
összefogásával lehet eredményes. Ezen a területen a korrelációs kutatási stratégiák
dominálnak, amelyek a temperamentum és személyiségvonások valamint a genetikai
tényezők együtt járását vizsgálják ikrekkel végzett kutatások során. A történeti hűség kedvéértmeg kell említeni, hogy az első ikervizsgálatokat Francis Galton (1822-1911) végezte az
8/12/2019 A Személyiség Fogalma És Vizsgálati Módszerei
örökletes és a környezeti tényezők relatív hatásának tisztázására. Az öröklődés személyiségre
gyakorolt hatásának elemzésére újabban a viselkedésgenetika vagy magatartásgenetika
keretében születnek módszertani újítások, amelyek a puszta korrelációk kimutatásán túl azt is
feltárják, hogy mekkora a genetikus tényezők hozzájárulása egy tulajdonság kialakulásához.
Ennek az eljárásnak az a lényege, hogy az egypetéjű ikerpároknál tapasztalt korrelációs
értékeket összevetik a kétpetéjű ikreknél megállapított együtt járásokkal. Azoknál a
tulajdonságoknál valószínűbb a genetikai tényezők szerepe, amelyek esetében az egypetéjű
ikreknél magasabbak a korrelációs együtthatók. Az adoptáció-kutatás, amelyben az örökbe
fogadott gyermek és az örökbe fogadó szülők illetve a gyermek és a biológiai szülők közötti
hasonlóságot mérik szintén ígéretes stratégia az egyes tulajdonságok örökletességének
meghatározásában. Azoknál a jegyeknél, amelyekben erősebb a gyermek és a biológiai szülők
hasonlósága, a genetikus tényezők hatása valószínűsíthető. Az emberi géntérkép és az
egyének markáns tulajdonságai közötti kapcsolat elemzése mint kutatási stratégia a többféle
gén által meghatározott személyiségjegyek megismeréséhez nyújthat jövőbeli lehetőséget. A
biológiai megközelítés azon irányzatában, amely az agyi struktúrák és a személyiség tényezők
összefüggésének elemzése, vagy a hormonműködés és a magatartás alakulása közötti
kapcsolat feltárása áll a középpontban, az agyműködés tanulmányozására szolgáló vizsgáló
eszközök tökéletesítése és az új műszerek megjelenése hozhat előrelépést. Ugyancsak ígéretes
a pszicho-neuro-immunológia fejlődése, amely az immunológiát, az idegtudományokat, az
endokrinológiát, a pszichológiát és a magatartástudományokat átfogó új tudomány. Ennek a
területnek a művelői többek között olyan összefüggéseket tártak fel, amely bizonyos
személyiségjegyek pl. optimizmus és a hatékonyabb immunműködés kapcsolatára világítanak
rá.
A vonás- és diszpozicionális megközelítés jelenti a 20. századi személyiség-lélektani
felfogás egyik nagy irányát, amelynek a története egészen Allport munkásságáig vezethetővissza, aki 1936- ban Odberttel együtt egy 18 000 kifejezésből álló listát készített az emberek
közötti egyéni különbségek leírására. A vonáskutatók a nyelv kifejezéseiben vélik megtalálni
az alapvető személyiségtulajdonságokat; a személyiségjellemzők együtt járását,
összetartozását pedig a faktoranalízis matematikai módszerével közelítik meg. A
személyiségjellemzők (vonások) csoportosítása révén jutunk el a személyiség főbb
dimenzióihoz vagy faktoraihoz, amelyek minden emberre több-kevesebb mértékben
jellemzőek lesznek (például a már említett lelkiismeretesség skálán minden ember valamilyenérték mentén elhelyezhető). A személyiség alapdimenzióinak vizsgálatával foglalkozott
8/12/2019 A Személyiség Fogalma És Vizsgálati Módszerei
A mai személyiségpszichológia egyik igazán érdekes pontja, hogy a vonáskutatások és a
temperamentumkutatások (veleszületett személyiségjegyek) eredményei egymással
összefüggésbe hozhatók. Fény derült az utóbbi időben arra, hogy a faktoranalízis módszerével
nyert fő személyiségfaktorok (pl. „Big Five”) nem kis mértékben örökletesek is (ld. a könyv
2. fejezetében).
A 20. század nagy személyiség-lélektani irányzatát képviselik a pszichodinamikus teóriák ,
ahova többek közé Freud, Jung, Szondi mélylélektani felfogása is sorolható. Közös ezekben a
szemléletekben, hogy a személyiség hajtóerejét valamilyen ösztön, vagy belső késztetés
jelenti. Az említett pszichológusok elsősorban a praxisukban előforduló esetek alapján hozták
létre a személyiség struktúrájáról és működéséről vallott nézetüket. Közös bennük az is, hogy
elfogadják a tudattalan lelki minőségét – vagyis nem csak a tudatos lelki jelenségekkel
foglalkoznak – sőt, alapvetően a tudattalanban lejátszódó lelki folyamatok és ennek
következményei érdekelték őket. Az említett három teoretikus a tudattalan három különböző
funkcióját írta le a személyes tudattalan, a kollektív tudattalan és a családi tudattalan
vonatkozásában. A mélylélektani irányzatok közös kiindulópontja a freudi pszichoanalízis és
a tudattalan felfedezése, amelyet később Jung és Szondi is a maga módján továbbvitt.
A pszichoanalitikus nézőpont, amint már említettük, a tudattalan tanulmányozását állította
középpontba, ezt tekintette a személyiség kulcsának. Freud az álomfejtés módszerét a lelki
élet megismeréshez nélkülözhetetlen eszköznek tartotta, számára ez a módszer volt a „királyi
út” a tudattalanhoz. Az álomanalízisen kívül az elszólások, nyelvbotlások, elírások,
névelfelejtések és viccek tanulmányozását - mint a tudattalan folyamatok megértésére
alkalmas eljárást - szintén fontosnak ítélte. Freud a páciens problémáinak megismeréséhez - a
tudattalan f eltárásához - a szabad asszociációs módszert alkalmazta, amelynek során a
személyt arra bátorítjuk, hogy ne ellenőrizze gondolatait, hanem azonnal mondjon ki mindent
ami felmerül benne, még akkor is, ha az közönségesnek, logikátlannak, zavarba ejtőnek vagy
nem oda illőnek tűnik számára. A mélylélektan klasszikus képviselői közül C. G. Jung a
tudattalan tanulmányozására Freudhoz hasonlóan használta az álomanalízist, az aktív
imaginációt (amely képi asszociációk sorozatának megalkotását igényli a vizsgált személytől
egy kulcsélményből kiindulva), és ő volt az egyetlen a pszichoanalízis klasszikusai közül, aki
vizsgálatokat is végzett az általa kidolgozott Szóasszociációs Teszt alkalmazásával annak
bizonyítására, hogy az élmények eltitkolását és a gyötrő, fájdalmas komplexusokat
tudományos eszközökkel is ki lehet mutatni. Bár a Szóasszociációs Teszt ötletgazdája a pszichometria atyjának tekinthető Francis Galton (1822-1911) volt, Jung közölte az első
8/12/2019 A Személyiség Fogalma És Vizsgálati Módszerei
Válaszaiból egyértelműen kitűnik, hogy a szúróeszközök és a palack (kocsma) mint a helyszín
tudósítója érzelmileg úgy felkavarták, hogy reakcióideje szignifikánsan megnőtt ezekre a
leleplező ingerekre (kés, palack).
A tesztek közül a pszichoanalízis számára a személyiség megismerésének vizsgáló módszere
a projektív eljárás. A projektív eljárásokat szintén a tudattalan folyamatok mérésére alkalmas
eszköznek tekintik a pszichoanalitikus szemlélet képviselői. A projektív tesztek azon a
meggondoláson alapulnak, hogy az egyént az is jellemzi miként fog fel, miként értelmez
bizonyos helyzeteket, ábrákat, mit vetít bele saját énjéből, élményanyagából olyan kevéssé
strukturált tesztingerekbe, amelyekbe mindenki azt vetíthet bele, amit akar. (A pszichoanalízis
által is fontosnak ítélt projektív eljárásokat a későbbiekben mutatjuk be).
A neoanalitikus perspektíva a pszichoanalízisből kinőtt, Freud utáni analitikus
megközelítéseket reprezentálja. Jellemző erre az időszakra, hogy annyi Freud utáni, de Freud
mellett valamilyen szempontból lándzsát törő megközelítés lép színpadra, ahány markáns
tudós és elméletalkotó személyiség művelte a pszichológia tudományát ezen a területen.
A pszichoanalitikus irányzat nagy történeti fordulópontjait jelentették ezen belül az én-
pszichológiai és a tárgykapcsolati teóriák megjelenése, míg az előző a freudi ösztön-énről az
én működésére teszi át a hangsúlyt, addig az utóbbi a korai személyiségfejlődés speciális
jellemzőire hívja fel a figyelmet.
Az én- pszichológia szemszögéből nézve a személyiségmérés a projektív és az objektív
módszerek kombinációján nyugszik. Ennek az a háttere, hogy az én- pszichológusok számára
a tudattalan konfliktusok akkor válnak fontossá, ha azok kapcsolatba kerülnek az énnel. Ebből
egyenesen következik az, hogy a projektív módszereket kiegészítve fontosabbnak ítélik
azokat a vizsgáló módszereket, amelyekkel a tudatosan állást foglaló ént vehetik górcső alá. A
kompromisszumos eljárás egyik példája Loevingernek az Én-fejlődés Mondatkiegészítés
Tesztje, amely egy félprojektív eljárás annak vizsgálatára, hogy az egyén az én -fejlődés
szintjén hol helyezkedik el. A én- pszichológiai megközelítésen túl a pszichoszociális és
tárgykapcsolati szempontú irányzatok személyiségmérési eljárásai alapvetően a különböző
játékterápiás módszerek és a kötődés vizsgálatára kidolgozott eljárások. (Az analitikus
irányzatokról a negyedik fejezet nyújt bővebb tájékozódást.)
A személyiség fenomenológiai irányzata a Husserl által leírt filozófiai módszer t alkalmazza a
pszichológiában. A személyiség-lélektanban a fenomenológiai megközelítés a személyek
szubjektív tapasztalatára helyezi a fő hangsúlyt, mely tapasztalatok mentén minden személy amaga egyedi módján észleli a körülötte lévő világot. Az élmények szubjektív megtapasztalása
8/12/2019 A Személyiség Fogalma És Vizsgálati Módszerei
következtében alakul ki a személyiség egyedisége, vagyis az egyes személyek sajátos, egyéni
eltérései és jellegzetességei. Ebből fakadóan az irányzat követőinek alapvető kérdése, hogyan
lehet és kell megérteni az embereket az alapján, ahogyan látják önmagukat és a körülöttük
lévő világot . A fenomenológiai szemlélethez köthető a humanisztikus személyiség-
pszichológia vagy más kifejezéssel a mozgalom az emberi lehetőségek kibontakoztatására
(human potential movement), melynek két kiemelkedő alakja Carl Rogers és Abraham
Maslow volt. A humanisztikus pszichológiai szemlélet teoretikusai és követői egyetértenek
abban a kiindulópontban, hogy az emberi természet eredendően jó, és megfelelő környezeti
feltételek mellett minden személy képes a „növekedésre”, vagyis képességeinek a
kibontakoztatására, személyisége fejlesztésére (az önmegvalósítás vagy más szóval az
önaktualizáció belső szükségletét hangsúlyozzák ).
Maslow a személyiséget egészlegességében, dinamikájában és célra törő irányultságában
fogja fel. Az egészleges vagy más szóval holisztikus szemléletben a személyiség integrált
egész, mely nem ismerhető meg az egyes részek egymásra hatásának eredményéből. Jellemző
az irányzat felfogásmódjára, hogy bírálja azokat a személyiségelméleteket, amelyek a
pszichopatológiára alapozva építik fel az egészséges személyiség működésének modelljét.
Az egészséges ember rendelkezik biológiai meghatározottságú belső természettel, amelyek
potenciákat jelentenek, hogy milyenné válhat az ember. Ez a belső természet állandóan
aktualizálódni vagyis megvalósulni szeretne, a környezet feladata ennek a támogatása.
Teóriájukban az önaktualizáció az egész életen keresztül tart, az ember a célok elérése után új
célokat tűz ki, maga ez a soha meg nem álló folyamat a személyiségfejlődés alapja.
A humanisztikus pszichológia alkalmazásában a másik ember felé irányuló általános
humanisztikus-filozófikus attitűdöt képvisel, a teória eredményessége a pszichológia kísérleti
módszerével történő visszaigazolása szempontjából kevésbé hozzáférhető. A fenomenológiai
szemléletű pszichológusok nem preferálják a kérdőíveket. Számukra az egész személyiség
fontos, ezért az interjú kerül előtérbe, amely alapján a teljes életút és jövő kibontható. A cél a belső, szubjektív világ megismerése. A megértés fontosabb, mint a személyhez köthető rideg
számok. Ennek a nézőpontnak a preferált mérőeszköze a Q-rendezés, a módszer lényege,
hogy a vizsgálati személy az őt leíró tulajdonságok sorát úgy rendezi el, hogy kiemeli mi az,
ami őt markánsan jellemzi és melyek azok a vonások, amelyek rá egyáltalán nem jellemzőek.
Erre a Q-rendezésre megkérhető más is, aki az adott személyt ismeri, de úgy is eljárhatunk,
hogy a személyt arra kérjük, jellemezze magát olyannak, amilyen szeretne lenni (én -ideál
mérése). Az én-ideál és az aktuális én közötti eltérés többek között arra világít rá, milyen aszemély önértékelése. Ha az ismerősök Q-rendezését vetjük össze a személy saját
8/12/2019 A Személyiség Fogalma És Vizsgálati Módszerei
jellemzésével, arról kaphatunk információt, milyen a vizsgált személy önismerete. A
humanisztikus nézőpont központi fogalma az önmegvalósítás. Az önmegvalósítással együtt
járó vonások mérésére ez a megközelítés kidolgozta a Személyes Orientáció Leltárt-t
(Shostrom, 1974). Aki ebben a kérdőívben jól teljesít, az hatékonyan él a jelenben, belülről
irányítottan viselkedik, reálisan képes összekötni a jelent a múlttal és a jövővel. A
humanisztikus pszichológia által mért fő jellemzők: az önirányítás, az önelfogadás, a
felelősségvállalás és a bizalom.
A fenomenológiai nézőponttal összhangban a személyes konstrukciók felfogása is azt
képviseli, hogy mindenki aszerint él, amilyen elméletet alkot magának arról a valóságról,
amelynek központi szereplője. A tapasztalataink mentén konstruáljuk meg mi vár ránk, mit
tehetünk , milyen támogatással számolhatunk embertársaink részéről. Ha szeretnénk előre
jelezni vagy megérteni az emberek viselkedését tudnunk kell azt, hogy milyen
konstrukciókkal bírnak a világról. A konstrukciók feltárásának eszköze a Kelly által
kidolgozott Szerepkonstrukció-Repertoár Teszt (részletesebben ld. a hatodik fejezetben).
A tanuláselméleti és a szociális-kognitív irányzat egészen Skinner behaviorista
személyiség-felfogásáig vezethető vissza. A klasszikus behaviorizmus szerint a pszichológia
vizsgálati tárgya csakis a viselkedés lehet, ami objektív, jól megfigyelhető és leírható az inger
és a reakció függvényében. (A szervezet az őt érő inger hatására bizonyos válaszreakciót hoz
létre, vagyis az irányzat az un. S-R (inger-reakció) formula érvényességéből indul ki). Skinner
számára a „személyiség” ebből kifolyólag nem is igazán létező fogalom - legalábbis mint
önálló struktúra -, ugyanis a személyiség szerinte nem más, mint a viselkedés megerősítéséből
(vagy meg nem erősítéséből) kialakuló jellemző reakciómódok összessége. A tanuláselméleti
megközelítésnek mindazonáltal fontos eredményei születtek a viselkedésterápiák, illetve
később a kognitív-viselkedésterápiák területén (ld. viselkedészavarok terápiás kezelése).
A később születő szociális-kognitív teóriák már meghaladták az inger -reakció függvényébentörténő gondolkodásmódot, a viselkedés létrejöttében a személyiség és a környezet
interakciójára építenek . Mischel és Shoda kutatásai elsősorban arra fókuszálnak, hogy a
személyiségjellemzőkön túl megállapítsák a létrejövő viselkedés kialakulásában a környezeti
tényezők szerepét (kiindulópontjuk szerint egy bizonyos személyiségjeggyel rendelkező
személy is viselkedhet különbözőképpen az adott helyzet függvényében). Kutatási
eredményeik alapján a személy és a környezet interakciója mentén születik meg az adott
viselkedés (pl. egy szorongó ember is bizonyos szituációra szorongással reagál, míg másszituációban kevésbé jelenik meg a szorongás, vagyis a szorongás aktuális mértéke a szituáció
8/12/2019 A Személyiség Fogalma És Vizsgálati Módszerei
személyes én-tudatosság állapotában a belső iránytűnk a társas én-tudatosság állapotában a
szociális tükör szerint tájékozódunk.
A fentiekben azok a nagyobb 20-21. századi személyiség-lélektani irányzatok kerültek
megemlítésre, amelyek döntő hatást gyakoroltak a személyiségről vallott felfogásunkra. A
bemutatott irányzatok közösek abban, hogy noha sok esetben egymástól teljesen különböző
perspektívát képviselnek, mindegyiküknek van önálló mondanivalója a személyiségre, a
személyiség struktúrájára, illetve funkcionális működésére vonatkozóan. Az ismeretek
integrációja a tudomány és az Olvasó további feladata.
A személyiség mérésének tudományos alapjai: a reliabilitás, a validitás és a
standardizálás
A személyiség objektív mérésének egyik alapvető feltétele, hogy a személyiségre vonatkozó
adataink hitelesek legyenek és az adatgyűjtés módja kerüljön el mindenféle prekoncepciót –
előzetes megítélést – a vizsgált személyre vonatkozóan.
Maga a mérési eljárás sokféle lehet, két fő típusaként alkalmazhatunk megfigyelői
értékeléseket (ebben az esetben a megfigyelők szolgáltatják az adatokat, ez történhet interjú
formájában vagy akár egy osztályozóskála révén történő értékelés mentén), vagy
önjellemzéseket (ebben az esetben a vizsgált személyek maguk nyilatkoznak érzéseikről,
viselkedésükről).
Az objektív mérés két alapvető kritériuma a reliabilitás (megbízhatóság) és a validitás
(érvényesség). A továbbiakban ezt a két kritériumot fejtjük ki részletesebben.
A mérés akkor lesz megbízható, ha következetes és megismételhető. A reliabilitás így azt a
kritériumot jelenti, hogy a megfigyelt személy jellemzőit tekintve a vizsgálatok későbbi
megismétlésekor is ugyanazt az eredményt kapjuk.
A reliabilitás kérdéskörét áttekintve több alkritérium teljesítése is felmerül. A reliabilitássalkapcsolatos egyik elvárás a belső konzisztencia megléte. A belső konzisztencia kritérumát úgy
teljesíthetjük, hogy a személyiség egy aspektusára vonatkozóan több kérdést is felteszünk a
kérdőívben (vagyis több „mérést” is végzünk ugyanarra a jelenségre vonatkozóan), ezáltal
kiszűrve az egyszeri mérés okozta véletlenből fakadó hibákat. Egy összeállított kérdőív
esetében többek között a felezéses megbízhatóság (split-half) módszerével állapítható meg a
kérdőív belső konzisztenciája. Ez azt az eljárást takarja, hogy az adott jellemzőre vonatkozó
tételeket két csoportba osztjuk, megfelezzük. Ezután a két félskála pontértékeit külön-különösszeadjuk majd a két értéket korreláltatjuk egymással. A belső konzisztencia akkor lesz
8/12/2019 A Személyiség Fogalma És Vizsgálati Módszerei
megfelelő, ha az egyik félskálán elért magasabb érték a másik félskálán elért magasabb
értékkel jár együtt, ami a két félskála közötti erős pozitív korrelációt jelenti, vagyis, hogy
mindkét félskála ugyanazt a személyiségjellemzőt méri.
A reliabilitás egy másik kritériuma az időbeli stabilitás. Ez azt jelenti, hogy a különböző
időpontokban mért értékeknek nagyjából meg kell egyezniük, követve azt az elképelést, hogy
a személyiségtulajdonságokat alapvetően a stabilitás jellemzi, vagyis azok várhatóan nem
változnak meg rövid időn belül. Az időbeli stabilitást az ismételt méréssel lehet igazolni (test-
retest reliability), vagyis a személyiségtesztet két különböző alkalommal veszik fel, a jó
megbízhatósággal rendelkező teszt esetében a második alkalommal ugyanazokat a mutatókat
tekintve hasonló értékeket kell, hogy kapjunk mint az első alkalommal. (Így akik első
alkalommal magas pontértéket szereztek egy bizonyos adottság tekintetében, másodszor is
magasat érnek el, illetve fordítva.)
A reliabilitás egy harmadik kritériuma az értékelő megbízhatósága. A kritérium teljesülése
akkor kerül szóba, amikor megfigyelők által végzett értékelésen nyugszik a
személyiségmérés. A megfigyelő értékelését ebben az esetben egy másik megfigyelő
értékelésével vethetjük egybe. Ha a megfigyelők hasonlóan értékelnek, osztályzataik magasan
korrelálnak egymással, és a mérés közben teljesül az értékelői megbízhatóság kritériuma
(inter-rater reliability).
Az objektív mérés egy másik feltétele a validitás vagyis az érvényesség. Az érvényesség arra
a problémára utal, hogy vajon amit mérünk, tartalmában valóban az a jelenség-e, amit az adott
esetben mérni szeretnénk, és nem valami más. Például, ha a szorongásosságot akarjuk mérni,
akkor a feltett kérdéseink valóban ezzel kapcsolatosak és nem a depresszióval.
A validitás tekintetében is számos elvárásnak kell eleget tennie mérőeszközünknek, ezek
közül az alábbiakban néhány legfontosabbra hívjuk fel a figyelmet.
Az érvényesség egyik legalapvetőbb kritériuma a fogalmi validitás (konstruktum-validitás). A
fogalmi validitás a korábban említett példa alapján jól érthető, a mérőeszközünk (mutatóink)megalkotásakor arra kell ügyelnünk, hogy az valóban azt a jelenséget (elméleti
konstruktumot, személyiségtulajdonságot) tükrözze, ami kutatási célkitűzésünk. Például a
szorongás mint személyiségvonás vizsgálatakor a kérdőív tételeit a szorongás különböző
megnyilvánulási formái alapján kell összeállítani, ami mentén a válaszadók megítélhetik
magukat (vagy másokat) e vonás mentén.
A konstruktum-validitás egyik legfontosabb mutatója a kritérium-validitás. A kritérium-
validitás alkalmazásakor viselkedésmutatókat vagy képzett megfigyelők osztályozásaithasználják fel külső kritériumként és ezt vetik össze a mérőeszköz által kapott
8/12/2019 A Személyiség Fogalma És Vizsgálati Módszerei
eredményekkel. A viselkedésmutató megfigyelése a fenti példánk szerint az lehet, hogy
megfigyeljük a személyeket, mennyire szorongóak vagy sem egy kísérleti helyzetben, majd a
látott viselkedést összevetjük a mérőeszközünk által mutatott értékkel. Ha a viselkedés
korrelál a mérőeszköz által mutatott értékkel, akkor a teszt teljesíti a kritérium-validitás
feltételét. Külső kritériumként nem csak a laboratóriumi viselkedést, hanem a vizsgált
személy kiképzett megfigyelők általi értékelését is használhatjuk (például a megfigyelő
interjút készít a személlyel, és ez alapján ítéli meg az adott tulajdonság mértékét).
A konstruktum-validitás egy másik formája a konvergens-validitás. A konvergens-validitás
esetében egy olyan további mutatót is alkalmazunk, ami összefüggésben áll a mérni kívánt
konstruktummal (annak mutatójával), de nem teljesen azonos vele. Ebben az esetben azt
várhatjuk, hogy a két mutató értékei egy irányba mutatnak (konvergálnak), de sosem lesznek
teljesen azonosak. Például elvárásaink alapján a szorongásosság összefügghet az
alárendelődéssel, ebben az esetben a két mutató hasonló irányt, de különböző értéket kell,
hogy jelezzen (megerősítve elvárásunkat, hogy a két jelenség összefügg, de nem azonos
egymással).
A diszkrimináció-validitás kritériumának való megfelelésképpen azt tudjuk ellenőrizni, hogy
a mérőeszközünk ne olyan dolgot mérjen, ami nem a kitűzött célunk. A diszkrimináció -
validitás során azt tudjuk kizárni, hogy az általunk mért mutató nem korrelál egy másikkal,
tehát kizárhatjuk, hogy kutatásunk eredménye valamilyen más jelenséggel is magyarázható
lenne.
Az érvényesség számos további lehetséges kritériumának megemlítése és felsorolása helyett
már csak egyet emelünk ki az alábbiakban, a válaszbeállítódás szerepét.
A válaszbeállítódás problematikáját szintén több tényezőre lehet bontani. A válaszbeállítódás
jelensége általánosságban arra utal, hogy a kérdőív válaszadói hajlamosak elfogultsággal
kitölteni a kérdőívet. Ennek az elfogultságnak több oka lehet, azonban következményében
mind a kérdőívben vizsgált jelenség és eredményeink torzításához vezet. Az elfogultságnakvagy a válaszbeállítódásnak amint már említettük, több oka is lehet. Az egyik jellemző ok a
szociális elvárásoknak való megfelelés torzító hatása, vagyis a kitöltő személy nem szeret
szembenézni olyan tulajdonságával, amit az adott társadalom nem tart kívánatosnak, ezért
nem a valóságnak megfelelően tölti ki a tesztet. A probléma elkerülésére több lehetőség is
adódik, a megoldások egyike egy olyan skála beiktatása a kérdőívbe, amely kifejezetten a
szociális elvárásoknak való megfelelési igényt méri fel a személynél, ha ez magas értékű lesz,
a teszt értékelésekor figyelembe kell venni ennek jelentését.
8/12/2019 A Személyiség Fogalma És Vizsgálati Módszerei
A válaszbeállítódás jellegzetességei között tartjuk számon azt a jelenséget is, hogy az igen-
nem típusú kérdőívek kitöltésekor a válaszadók szeretnek inkább igennel mint nemmel
válaszolni, ezt az egyetértési hajlandóságnak nevezzük. Ezt a jelenséget is kiküszöbölhetjük,
ha a kérdések egy részében megfordítjuk a válaszadás irányát úgy, hogy a nem válasz jelentse
a kívánni mért személyiségjellemzőt.
Néhány további válaszbeállítódási problematikát felsorolva előfordulhat a kitöltéskor, hogy a
vizsgált személy önértékelése nem megfelelő (ezért nem tölti ki a valóságnak megfelelően a
tesztet), vagy valamilyen ok folytán hárítja a szituációt (fél a teszt eredményétől és annak
következményétől). Más típusú problémák jelentkezhetnek a több fokozatú skálán történő
válaszadáskor (az egyetértés mértékét ilyenkor egy skálán jelölhetjük be), előfordulhat, hogy
valaki „széli zónás” vagy „középzónás” (szeret széli, illetve középértékeket megjelölni a
skálán). A skálán való válaszadáskor további probléma lehet, ha a skálák fokai nem egyforma
távolságban vannak egymástól a fogalmi jelentésben, ami megnehezíti a válaszadást. Például
abban az esetben, ha a „Foglalkozott-e már az öngyilkosság gondolatával?” kérdést teszik fel
és 1-4 fokozat között válaszolhatunk - soha (1), csak egyszer (2), néhányszor (3) vagy
gyakran (4) – ebben az esetben úgy tetszik, hogy a „csak egyszer” és a „néhányszor”
válaszadás között nagyobb a távolság, mint a skála többi foka között „soha – csak egyszer”,
vagy „néhányszor – gyakran” válaszadási lehetőség jelentésében közelebb áll egymáshoz.
Az említett válaszbeállítódásból származó torzító tényezőket a teszt készítésekor, felvételekor,
értékelésekor figyelembe kell venni, és a torzító tényezőket lehetőleg ki kell küszöbölni.
A standardizálás a mérés megbízhatóságának és az érvényességének feltételein túl azt a
követelményét jelenti, hogy ha különböző személyek jellemzőit akarjuk összehasonlítani egy
teszt alapján, akkor a teszt felvétel körülményeinek állandónak, vagyis azonosaknak kell
lenniük. Így például mindenki ugyanazt az instrukciót kapja a tesztfelvétel előtt, ugyanannyi
idő áll rendelkezésre mindenki számára a teszt kitöltésére és azonos, de legalábbis hasonló
környezeti feltételek mellett kell lefolynia a vizsgálatnak.
A jó mérés általános elvárásai a reliabilitás, a validitás és a standardizálás feltételeinek való
megfelelés mentén érvényesülnek.
A személyiség kutatásának módszerei
A személyiség kutatásának módszereit első megközelítésben elemezhetjük a létrehozásuk
célját tekintve. Túl azon az általános célkitűzésen, hogy rendszerezett, ellenőrizhető adatokatgyűjtsünk a személyiségről vagy annak valamelyik aspektusáról, az egyes módszerek
8/12/2019 A Személyiség Fogalma És Vizsgálati Módszerei
köthető. A kísérleti módszer alkalmazása ma is a pszichológiai kutatás egyik alapvető
eljárása.
A kísérleti kutatás először is valamilyen jól megfogalmazható kérdéssel (tárgykör
behatárolása, probléma felvetése, hipotézis kialakítása) indul, majd a vizsgált jelenséget
tekintve külön kell választani azokat a tényezőket, amelyeknek a hatását vizsgáljuk (független
változó) azoktól, amelyek a beavatkozás következtében létrejönnek (függő változó). A
független változót a kísérletvezető módosíthatja, s vizsgálhatja a kísérlet során, hogy az
milyen hatással lesz a függő változóra.
A személyiség-lélektani kísérletek közül Bandura szociális-tanuláselméleti kísérletén (1965)
mutatjuk be az eljárás működését. Bandura kísérletében óvodáskorú gyermekeket vizsgált,
feltett kutatói kérdésében a látott agresszív viselkedés hatását vizsgálta a megfigyelő személy
viselkedésére nézve. Három vizsgálati csoportot alakított ki, akik néhány perces agresszív
filmjelenetet néztek meg, mely filmjelenet a három csoport számára háromféleképpen
fejeződött be. Az első csoport számára a film úgy fejeződött be, hogy a főhőst
megjutalmazták a film végén agresszív tettéért, a második csoport számára úgy, hogy
megbüntették a főhőst, míg a harmadik csoport filmjelenete végén a film egyszerűen véget ért
jutalmazás vagy büntetés nélkül. A vizsgálati kérdés az volt, hogy a gyermekek játékában a
három csoport közül melyikben jelenik meg spontán módon a látott agresszív viselkedés
megismétlése? A vizsgálati eredmény szerint annál a csoportnál, ahol a filmjelenet a főhős
megjutalmazásával fejeződik be. A kísérletben a függő változó a gyermekek viselkedése
(megjelenik-e az agresszió), a független változó pedig a filmjelenet. A független változó
kísérletvezető által történő módosításai a filmjelenet háromféle befejeződése: a jutalmazás, a
büntetés, ill. egyik alkalmazása sem, ami által a kísérletben vizsgálhatóvá vált a függő
változóra gyakorolt hatása.
A személyiség kutatási módszerei között tartjuk számon az esett anulmányt , amelyet
leggyakrabban a klinikai pszichológiai megközelítés alkalmaz. Az esettanulmány eredetét
tekintve egyrészt az orvostudomány, a pszichiátria területéhez köthető, másfelől a
történettudományhoz, antropológiához és etnográfiához. Az esettanulmány lényegét tekintve
olyan empirikus kutatás, amely az adott jelenséget eredeti kontextusában vizsgálja. A
kiindulópont itt is a kutatási kérdés, ami meghatározza az adatgyűjtés módját és annak
későbbi feldolgozását. A módszer az adatgyűjtésre vonatkozóan többféle eljárást foglalhat
magában, többek között az interjúkészítést, különböző kérdőívek vagy személyiségvizsgálótesztek alkalmazását, esetleg környezettanulmányt (családi háttérre, szociális miliőr e
8/12/2019 A Személyiség Fogalma És Vizsgálati Módszerei
Az esettanulmány műfajában a feltárt eredmény szempontjából további megerősítést jelent, ha
több esetben is igazolható az adott jelenség megléte, specifikus működése (többszörös
esetbemutatás - ahogyan az a már említett freudi esetismertetéseket is jellemzi).
A személyiség-lélektani kutatások harmadik típusú eljárása a korrelációs vizsgálatok
módszere. A korrelációs megközelítést azért alkalmazzák a személyiségpszichológiában, mert
sok esetben a kísérleti megközelítés független változójának variálása már túl bonyolult feladat
lenne, vagy maga az eljárás túl költséges lenne. A korrelációs megközelítésben a
pszichológusok számszerűsíthető viszonyokat vizsgálnak két vagy több természetesen
előforduló változó között. A korrelációs vizsgálatok ebből következő sajátossága folytán azok
sosem ok-okozati összefüggések feltárására alkalmasak, hanem két jelenség együtt járását
vagy épp annak hiányát állapíthatja meg. A korrelációs stratégia az egyéni különbségek
mérésében jól hasznosítható, így a személyiségtesztek alapvető eljárása (az egyéni érték
összevetésének lehetősége egy csoport-értékkel). A statisztikai eredményként kapottkorrelációs együttható a két változó közötti korreláció irányáról (pozitív, negatív) és
mértékéről ad információt.
A korrelációs vizsgálatokban például a következő kérdéseket tehetjük fel: „Vajon akik az
intelligencia (IQ) tesztben jó értéket értek el, azok később a munkahelyen is jobb
teljesítményt érnek -e el?” Vagy másik példaként: „Az idősebb gyermekek a családban
magasabb agressziós értékkel rendelkeznek, mint a család fiatalabb gyermekei? A vizsgálati
kérdésekben mindig két változó korrelációja volt a kérdés.
8/12/2019 A Személyiség Fogalma És Vizsgálati Módszerei
A személyiségtesztek alkalmazásakor az egyéni különbségek mérésében is korrelációs
vizsgálatokat végzünk. Megállapíthatjuk, hogy a vizsgált személy értékei a különböző
személyiségtulajdonságokat tekintve mennyire felelnek meg egy korábbi csoport-minta
alapján megállapított értéknek, vagy mennyire különböznek attól? A csoport-átlagtól való
egyedi eltérés pozitív illetve negatív irányát és mértékét is meg tudjuk állapítani. A
személyiségtesztek lehetővé teszik , hogy az adott személy egyedi jellemzőit (tulajdonságait) a
teszt alapján meg tudjuk ítélni egy korábban felvett csoport-értékhez viszonyítva.
A korrelációs vizsgálatok továbbá alkalmasak arra is, hogy a személyiségjellemzők
(tulajdonságok) közötti együtt járásokat, vagyis korrelációkat keressünk. Így például ismertté
vált az összefüggés, hogy az újszerű ingerek és izgalmak iránti igény pozitívan korrelál
többek között a dominanciával, az impulzivitással és az extraverzióval. (A kérdőíves eljárások
típusait és néhány konkrét példát a fejezet későbbi részében mutatunk be.)
A személyiség vizsgálatának technikái
A személyiség kutatási módszereinek megismerése után jelen fejezet a konkrét vizsgálati
technikákba nyújt betekintést.
A kutatási módszerek között is említettük már a kísérleti helyzetben a viselkedés közvetlen
megfigyelésének lehetőségét. A viselkedés megfigyelése érdekes adatokat szolgáltathat a
személyiségről. Lehet természetes szituációkban megfigyelni a szereplőket, de lehet a
szituáció mesterséges is. Ha például az agresszió megjelenésére vagyunk kíváncsiak,
megtehetjük, hogy egy óvodai szabadfoglalkozás alatt figyeljük meg, milyen tevékenységekre
ad ez lehetőséget a gyerekeknek. De azt is megtehetjük, hogy az agressziót kiváltó helyzetet
mesterségesen állítjuk elő: gyakori például a tanulási feladatnak „álcázott” helyzet, melyben a
tanítandó kortárs valójában beavatott személy.
Az ilyen megfigyelések nagyon hiteles adatokat szolgáltatnak, de hátrányuk, hogy korlátozotta mesterségesen előállítható helyzetek száma. Ezért a megfigyelés mint technika részleges
információt ad a személyiségről.
A másik legalapvetőbb vizsgálati módszer az önbeszámolókon alapuló eljárások: az interjúk,
kérdőívek és személyiségtesztek. Ha közvetlenül kérdezünk meg valakit arról, amire vele
kapcsolatban kíváncsiak vagyunk, ennek az előnye a gyorsaság, és hogy a szubjektív
élményhez csak ilyen módon tudunk hozzáférni. Ilyen önvallomásokra épülő információkat
szolgáltat a már említett interjú, a kérdőívek vagy a személyiségtesztek. Hátrányuk azonban
8/12/2019 A Személyiség Fogalma És Vizsgálati Módszerei
az, hogy az a kép, amit a személy magáról átad, saját memória -kihagyásait, percepciós
torzításait is tartalmazza, különösen akkor, ha „érzékeny” tartalmakról van szó.
Ennek kiküszöbölésére a pszichológusok sokszor közvetett mérési módszereket alkalmaznak,
ahol a kérdéseknek a személyre vonatkoztatása nem magától értetődő. E módszerek hátránya
viszont az, hogy a vizsgálónak a válaszokat értelmeznie kell, és ez azt jelenti, hogy az
értelmezésen már vitatkozni lehet.
A pszichológiai kérdőívek, tesztek létrehozásának kritériumait a pszichometria fogalmazza
meg. A pszichometriával foglalkozó összefoglaló munkák alapján a pszichológiai teszteket
olyan standardizált eljárásoknak tekintjük, amelyek egy adott időpontban történő viselkedés
mintavételei. A pszichológiai teszteken elért eredményeket a meghatározott kiértékelési
eljárás segítségével mennyiségi jellemzőkké, pontszámokká alakítjuk, amelyből a megfelelő
normák felhasználásával az egyén általános reakcióira, illetve személyiségére következtetünk.
A teszthasználat irányelveit meghatározó európai dokumentum szerint a tesztek alábbi
jellemzőit kell figyelembe venni:
- A tesztek a pszichológiában és oktatásban használt mérési eljárások széles körét
tartalmazzák.
- A tesztelés mind a normális, mind az abnormális vagy diszfunkcionális viselkedések
mérésére szolgáló eljárásokat magában foglalhatja.
- A tesztelés olyan eljárás, amely kontrollált vagy sztenderdizált feltételek között
alkalmazandó, és szisztematikus pontozási előírásokat foglal magában.
- Ezek az eljárások a teljesítmény mérését is biztosítják, valamint a magatartás mintákból
következtetések levonását is lehetővé teszik.
- Magukban foglalnak olyan eljárásokat is, amelyek az emberek kvalitatív osztályozását vagy
sorba rendezését eredményezhetik (pl. a pszichológiai típusok).
Gregory (2000) tankönyve alapján a teszt legfontosabb jellemzőinek a következőket tartjuk:
1. standardizált eljárás,2. a teljes viselkedésrepertoár egyes jellemzőit egy adott időpontban vizsgálja,
3. pontozást és osztályozást teszt lehetővé,
4. normák állnak rendelkezésre,
5. általános reakciók és a viselkedés bejóslására alkalmas.
Tekintsük át, mit is jelentenek a felsorolt címszavak!
A teszt egy standardi zált eljárás: a tesztelés folyamatának talán legfontosabb jellemzője az,
hogy a felvétel és a kiértékelés egységesített, standardizált. Ez a feltétel mintegy biztosítékaannak, hogy a teszteredményeket nem befolyásolja számottevően a felmérést vagy a
8/12/2019 A Személyiség Fogalma És Vizsgálati Módszerei
A személyiségmérés vonáselméleti megközelítése és a faktorelemzésen alapuló személyiség -
kérdőívek :
A vonáselméleti és a faktorelemzésen alapuló vizsgálati eszközöket a könyv harmadik
fejezete részletesen tárgyalja, ezért jelen sorokban csak említést teszünk róla.
E csoportba sorolható többek között az Eysenck- féle Személyiség -kérdőív (EPQ). Eysenck a
háromdimenziós személyiségmodelljének mérésére olyan önjellemző mérőeszközt fejlesztett,amely 90 „igen-nem” válaszlehetőség mentén eldönthető állításból áll. A mérőeszköz az
Extraverzió, a Neuroticizmus és a Pszichoticizmus dimenziók felmérésére irányul.
A másik említésre kerülő példa a személyiség ötfaktoros modell jének kérdőívei lehetnek.
A lexikai megközelítéssel nyert eredményekre alapozva több kutató is a személyiség
ötfaktoros modelljéhez jutott, melyek a következő dimenziókból állnak: Extraverzió,
Barátságosság, Lelkiismeretesség, Érzelmi stabilitás és Nyitottság. A legjelentősebb
önjellemző kérdőívek a Costa és McCrae által kifejlesztett NEO-PI-R (1985, 1991), a Hogan-
8/12/2019 A Személyiség Fogalma És Vizsgálati Módszerei
Az önbeszámolókon, kérdőíves technika alkalmazásán túl a személyiség vizsgálatának egy
másik típusú módszerét jelentik a projektív technikák .
Frank, L. K. (1939) projektív teszteknek nevezte el azokat a személyiségvizsgálati próbákat,
amelyek esetében egy strukturálatlan inger -együttesnek kell jelentést adni. Gondolatmenete
szerint, ha új helyzetekbe kerülünk, magunkkal visszük a személyiségünkhöz tapadó
szokásokat, megoldási módokat, vagyis új helyzetekben is a régi körülmények vezetik
cselekvéseinket. Még inkább ez történik akkor, ha az új szituáció strukturálatlan, ha értelme,
megoldása nem közvetlenül olvasható ki a szituáció elemeiből. Ilyenkor áll elő az, hogy saját
belső mintáinkat vetítjük rá a strukturálatlan anyagra, saját élményünk úgy jelenik meg, mint
a külvilágban megjelenő tárgy tulajdonsága. A szubjektív úgy bukkan fel, mintha objektív
volna. A struktúra nélküli ingerre adott reakciókba szükségszerűen beleszövődnek
személyiségünk jellegzetes vonásai. A projektív tesztek strukturálatlanságuk révén
többértelmű felhívást intéznek a személyhez. A teljesítménypróbákkal szemben, amelyek
inkább az izolált képességeket vizsgálják, a projektív teszt a személyiség egészét veszi célba.
Túlzás nélkül állítható, hogy az ember valósághoz való viszonyának szinte valamennyi
aspektusa feltárulhat a projektív tesztelés során. Általános tapasztalat, hogy az egyes
felfogások leegyszerűsítik a projektív tesztek nyújtotta információk értelmezési lehetőségét és
arra a kérdésre, hogy valójában mit is érnek a projektív tesztek, a különböző elméletek eltérő
választ adnak. A szakirodalomban számos próbálkozást találunk a pszichoanalitikus
megközelítés és a projektív módszerek összefüggésének kidolgozására. Rorschach maga is a
pszichoanalitikus elméletre hivatkozik a róla elnevezett eljárás eredeti leírásában.
A pszichoanalízis különböző képviselői szerint a projektív tesztek:
- tudattalan indítékokat feltáró eszközök,
- az elsődleges és a másodlagos folyamatok dominanciáját vagy az örömelv és a valóságelv
általi irányítottság arányát tesztelő eljárások,
- eszközök az adaptív regresszióra való képesség tanulmányozására,
- a kreatív gondolkodási folyamatok megvilágításának eszközei.
A percepcióelmélet, amely szintén illetékesnek érzi magát a projektív tesztek ügyében, azt
hangsúlyozza, hogy a projektív eljárások olyan eszközöknek tekinthetők, amelyekkel
maximálisan fokozni lehet a belső tényezők (motiváció, személyes diszpozíciók) hatását a
percepcióra. Az észleléselmélet kiemeli továbbá, hogy a projektív eljárások
strukturálatlanságuk révén szorongást keltenek, s így lehetővé teszik annak tanulmányozását,hogy a személy milyen mértékű szorongás elviselésére képes, illetve milyen elhárításokat
8/12/2019 A Személyiség Fogalma És Vizsgálati Módszerei
beleértve a kognitív és affektív jellemzőket, az ego-funkciókat, az elhárító mechanizmusokatés a konfliktusokat, valamint a megküzdést – kiválóan feltérképezhető. A foltértelmező eljárás
10 táblára épül (az 5. ábra a Rorschach táblához hasonló képet mutat), amelyeken
megközelítően szimmetrikus, fekete-fehér vagy színes „tintafoltok” láthatók. A vizsgálati
személy feladata, hogy jelentést adjon a foltoknak. Az eljárást elsődlegesen felnőttek
vizsgálatára alakították ki, de számos nemzetközi vizsgálat megerősítette, hogy a módszer
gyermek- és serdülőkorúak körében is jól használható.
8/12/2019 A Személyiség Fogalma És Vizsgálati Módszerei
A teszt a Szondi Lipót-féle ösztönlélektan mérőeszköze, mely elmélet alapfeltevése, hogy
sorsdöntő választásainkat lappangó ösztönadottságaink irányítják. A Szondi által kifejlesztett
teszt a személy projekciós hajlamaira alapozva, különböző manifeszt ösztönbetegekről (pl.
szadista, hisztériás, paranoid szkizofrének) készült fényképek rokonszenv és ellenszenv
szerinti kiválasztása nyomán következtet a vizsgálati személy ösztönéletére.
A módszer érvényességét és klinikai értékét alátámasztó kutatások (Vargha, 1994)
eredményeképpen Magyarországon széles körben elterjedt a klinikai pszichológiai
gyakorlatban, de olyan területeken is, mint például a pályaválasztási tanácsadás, az
igazságügyi szakértés vagy a munka-alkalmassági vizsgálat. A tapasztalatok alapján a
mérőeszköz az alapvető tünetképzési mechanizmusok azonosítására, azok hátterére és a
várható viselkedésmódok bejóslására, valamint az egyén sorslehetőségeinek (pszichés
egzisztenciális lehetőségeinek) feltárására alkalmas (Gyöngyösiné Kiss 1999, 2002).
5. Az érzelemkifejezés rajzokban vagy játékban technika vizsgálata.
A projektív rajztesztek a legelterjedtebb projektív vizsgálóeljárások közé tartoznak. A
módszer legfőbb jellemzői között az instrukció keretein belüli szabad önkifejezést említhetjük
meg, vagyis a rajzoló azt és úgy rajzolhat meg, amit és ahogyan akar. Az instrukció
szándékosan csak minimális mértékben befolyásolja a rajzot, és a lehető legkevesebb
információt adja a vizsgált személy számára. A klinikai munkában gyakran alkalmazzák az
emberalak , a család , az elvarázsolt család , az állatok , a fa vagy a ház ábrázolását
diagnosztikus eszközként, vagy terápiás segédeszközként.
A leggyakrabban alkalmazott játékos pszichodiagnosztikai eszközök a bábsorozat és a
világjáték. A bábjátékkal végzett diagnosztika és terápia alapja a gyermek rögtönzött játéka.
A bábok olyan figurák, amelyek a gyermek mindennapi konfliktusaiban, szorongásaiban
szerepelnek, vagy akinek szerepébe belevetítheti magát. A világjáték egy olyan terápiás
eszköz, melynek segítségével a gyerek felépíti azt a világot, melyben élni szeretne. Tartozékamaga a játékeszköz, amely több száz hétköznapi tárgyból áll: pl. embereket, állatokat,
használati cikkeket szimbolizáló tár gyak.
A személyiség vizsgálati technikái között a fentiekben bemutattuk a megfigyelésen, az
önbeszámolókon (kérdőíves eljárások), a projektív technikákon keresztül történő vizsgálati
metódusokat. A személyiség vizsgálati technikájának egy további lehetséges eljárása, amikor
a szervezet különböző vegetatív reakcióit mérjük megfelelő vizsgálati eszközökkel. A
vegetatív reakciók vizsgálatának célja egy specifikus ingerre történő változás regisztrálása,
8/12/2019 A Személyiség Fogalma És Vizsgálati Módszerei
amit a bőrellenállás megváltozása, a szívritmus változása, vagy a légzés megváltozása
jelezhet. Alapvetően a hazugságvizsgáló készülék, a poligráf erre a vizsgálati technikára
kifejlesztett mérőeszköz. A vegetatív reakciók vizsgálatán túl újabban alkalmazott modern
vizsgálati eszközök a központi idegrendszer (agyműködés) funkcionálását mérni tudó EEG
és az MRI. Az EEG (elektroencefalogram) révén az agykérgi aktivitásról kaphatunk
információt, az MRI (magnetic resonance imaging) pedig egy modern képalkotó eljárás, ami a
központi idegrendszer működését tárja fel.
Ablak:
A tesztek típusai
A pszichológiai tesztelésnek több osztályozási szempontja is létezik attól függően, hogy a
tesztelés folyamatának melyik aspektusát vesszük figyelembe.
Az első fontos megkülönböztetés, amit már részben érintettünk, az a pszichológiai tesztek
standardizált és nem standardizált felosztása.
A tesztek másik lehetséges felosztása a felvétel módjára utal: egyéni és csoportos. Az egyéni
tesztelés során egyszerre egyetlen személy felmérése történik: pl. a Rorschach próbában.
A tesztelési idő keretei alapján beszélhetünk ún. speed és power tesztekről. A speed-teszt ek
esetében a kitöltés gyorsasága számít, míg a power-teszt ek esetében az elért teljesítmény,
függetlenül attól, hogy az egyén mennyi ideig foglalkozott a kitöltéssel.
A pontozás módjára vonatkozóan objektív és nem objektív felosztásról beszélhetünk. Objektív
pontozás esetében a kiértékelés algoritmusa, a pontszámok kiszámítása pontos standard
eljárás szerint történik: pl. egyszerű papír -ceruza tesztek esetében a kitöltő válaszainak
pontszámait egyszerű összegzéssel megkapjuk. Ezzel szemben a nem objektív pontozású
tesztek esetében az elért teljesítmény pontozása meglehetősen szubjektív, függ az értékelőszemélytől: pl. az írásbeli vizsga esszékérdéseinek pontozása.
A tesztfeladatok tartalma vagy a feladatok végrehajtása szerint megkülönböztethetünk
verbális és cselekvéses feladatokat. A verbális feladatok megoldása során a vizsgálati személy
szóban közli a válaszait (pl. a TAT-képekre adott történetszövés), míg a cselekvésen alapuló
feladatok esetében a megoldást valamilyen tevékenység elvégzése jelenti (pl. a projektív
rajztesztek esetében).
A tesztek tartalma szerint többféle dichotóm elkülönítés is létezik. A legismertebbek akognitív és affektív, valamint képesség - és teljesítménytesztek szerinti felosztások. A kognitív
8/12/2019 A Személyiség Fogalma És Vizsgálati Módszerei