A székelység eredetéről

örténet, vallás és néphagyomány -

Csodaszarvas Ill.

Tanulmányok

FODOR ISTVÁN:Mire szolgáltak a szkíta aranyszarvasok?URAY-K6HALMIKATALIN:Csodaszarvas a tajgábanMÁRTONALFRÉD:Szakralitás és hatalom a türköknélPETERB. GOLDEN:A kazár szakrális királyságKORDÉZOLTÁN:A székelység eredetérőlTOTH ENDRE:Sacer Mons. Szakrális helyek a magyarság

kereszténység felvétele előtri vallásosságábanSZAKÁCSBÉLAZSOLT: Szent László a XIV. századi

kódexfestészetbenSZABADOSGYÖRGY:

Korai történelmünk szemlélete a XVIII. század végéigVOIGT VILMOS:A csudaszarvas

Könyvismertetés

SZABADOSGYÖRGY:Szabálytalan széljegyzetekVásáry István új tanulmánykötetéhez

Viták és vélemények

BASKIIMRE:Madijar: magyar eredetű néptöredék akazakoknál?KARAGYÖRGY:Ítélet egy mongol-magyar balítéletről

Népművészet

ABKAROVITSENDRE:Hagyományok és változások Korondon.Beszélgetés Páll Antalnéval

SZEMADÁMGYÖRGY:A magyar népi kultúra elemeinek megjelenéseanimációs filmművészetünkben

Zenészportré

ABKAROVITSENDRE:A táncháztól a népzenekutatásig.Beszélgetés Jánosi Andrással

NépzeneKrss FERENC:Az utóbbi évek terméséből.

Válogatás 2006-2008 nép zenei és világzenei kiadványaiból

ISBN 963882380-1

IIII I9 789638 823809

A székelység eredetérőlKORDÉ ZOLTÁN (Szeged)

A fentivel megegyező vagy ehhez hasonló címmel számos tanulmány, illetvekönyv jelent már meg a székelyek eredetéről, ennek ellenére a kérdést

illetően nem szűnik a vita, és nem látszik az álláspontok közötti közeledés sem.Ennek alapvető oka szakmai berkekben közismert: a források rendkívüli szegény-sége és ebből következő ellentétes értelmezhetősége. Nem lehet figyelmen kívülhagyni azonban azt sem, hogy az utóbbi két évszázad történetírása - akarva-aka-ratlanul- többnyire a modern (nyelvi) nemzetfogalom tükrében vizsgálta a kér-dést. Márpedig a középkor az ilyen jellegű megközelítést nem ismerte. A korabelikrónikásokat - amikor a székelység származásáról írtak - az vezérelte, hogy magya-rázatot adjanak e népesség sajátos helyzetére, kiváltságainak a keletkezésére, legin-kább azonban arra törekedtek, hogy mondandójukat összhangba hozzák művükalapvető célkitűzéseivel, koncepciójával. Igyekezetüket megkönnyítette az, hogykevés ismeretanyag, s annál több fantázia birtokában dolgoztak. A kérdés mindenigényt kielégítő tisztázására így kevés az esély, ez azonban nem jelentheti a megol-dás kereséséről való lemondást. A biztos adatok gyér voltának tudható be az is,hogy a székelykérdést illetően számos tudománytalan, a mesék világában gyökerező(például sumér származás) vagy éppen akruálpolitikai törekvésektől áthatott teória(rornán eredet) született az idők során.' Ezek vizsgálata most nem feladatom, rni-ként az sem, hogy a székelykérdést historiográfiai szempontból tekints em át, azazösszefoglaljam a történetét. Ezt korábban részben magam, részben más kutatók ismegtették már? így most - az eligazodást megkönnyítendő - csak utalni szeretnékrá, hogy a tudományos kutatás határain belül mozgó elméleteket négy csoportralehet osztani. Az elsőt - amelyet "hun modell" -nek nevezhetnénk - azok az állás-foglalások alkotják, amelyek a középkori krónikások felfogásához hasonlóan a szé-kelyek hun származását vallják. A második csoportba azok a felfogások tartoznak,amelyek (elsősorban nyelvészeti és régészeti érvek alapján) a székelységet eredendőenmagyar nyelvű népességnek tartják, de nem fogadják el az Árpád-féle honfoglalástmegelőző bejövetel feltevését. A harmadik csoportba a László Gyula nevével fém-

61

Kordé Zoltán

jelzert "kettős honfoglalás" -sal kapcsolatos elméletek kerülnek, a negyedikbe pediga katonai segédnépi származást valló teóriák." Napjainkban a második és a negye-dik csoportba tartozó - vagyis a magyar és a segédnépi származást valló - elméle-teknek van a legtöbb híve, ezek között húzódik a fő választóvonal. Kisebb táborralrendelkezik a "kettős honfoglalás" teóriája, míg a klasszikus hun-elméletnek -hangsúlyozom, a mérvadó kutatásról van szó - alig van támogatója.

Az alábbiakban tehát az erderkérdés főbb problémáit kiemelve saját álláspontomalapján próbálok meg választ adni a felmerülő kérdésekre; nem törekszem a teljes-ségre - ezt a jelen tanulmány terjedelmi keretei nem is tennék lehetővé. Mivelkorábban már több írásban is kifejtettem idevágó nézeteirner," rnost elsősorban azezek megjelenése óta napvilágot látott véleményekre kívánok csak reagálni.

Népnév

Az eredetkérdéssel kapcsolatos állásfoglalás kialakításában alap -erő jelentőségevan annak a ténynek, hogyaszékelység önálló népnévvel ren "erik, amelynek- minden erőfeszítés ellenére - a mai napig nem létezik biztos alapokon álló,"megdönthetetlen" etimológiája. A vita - rninr fentebb "utalram rá -elsősorban a magyar, illetve a segédnépi eredet mellert síkras:z.álló tatók közötta legélesebb. Míg az előbbiek többnyire 'határőr' (speculator, CU>-uJs) vagy 'lövő,íjász' (sagittarius) jelentésű korai magyar flglalkozásnévbó próbáfák levezetni anépnevet. addig az utóbbiak valamilyen törökös nép-, ille 'e rörzsnévvel= Iegin-kább a volgai bolgárok közé tartozó .szk.l törzs nevével- igyekszenek azt egyez-terni." A foglalkozásnévvel való eredezterés előtt két nagy akadál:" is áll: egyfelőlnincs olyan adatunk, amely igazolná, hogya székery 'határőr' Ö\'Ő' vagy 'íjász'jelentéssel rendelkezett volna." Másrészt a korabeli forráso' világosan megkü-lönböztetik egymástól a székelyeket és az utóbbi népelemeket. különbségekelég jelentősek ahhoz, hogy ne tegyék lehetővé a "speculatori illetve sagittariusiszárrnaztatást"; ez természetesen nem azt jelenti, hogy a székelyek ne tártak volnael határőri, elővédi stb. katonai feladatokat, hanem azt, ho nem lehet mindentovábbi nélkül egybemosni a hasonló feladatkört ellátó népcsoporrokar.?

Mindaddig tehát, amíg nem sikerül forrásokkal megfelelő módon igazolni,hogy foglalkozást vagy a társadalmi helyzetet jelölő elnevezésről van szó, addiga székelyt önálló etnonimnek kell tartani. Ma sem leherne ezt egyértelműbben

62

A székerység eredetéről

megfogalmazni, mint ahogy Szabó Károly tette ezt több m int egy évszázaddalezelőtt: "A székely nemzeti név eredeti ősrégi jelentését éppen úgy nem értem,s fölvilágosító adatok hiánya miatt nem is érthetem, rnint ahogy nem értem ...a besenyő, kún, kozár s számos más nemzeti név s még számosabb helynevünkősrégi valódi jelentését."B Ami a székely elnevezés és a volgai bolgár .szk.! törzs-név egyeztetését illeti, a legfőbb gondot az jelenti, hogyamuszlim íróknál fenn-maradt névalak csak mássalhangzókat tartalmaz, a magánhangzókat nem jelöli,így többféleképpen is olvasható: eszkel. iszkil, eszeeel. iszikil stb. Ráadásul a szé-kely név első említése is viszonylag kései, a XII. század első feléből származik.A két név összekö tése ily módon nem egyszerű dolog, de - ellentétben azonkutatók állításával, akik elvetik e kapcsolatot? - egyáltalán nem lehetetlen.Az utóbbi időben több, egymástól különböző kísérlet is született a probléma át-hidalására Györffy György, Kristó Gyula és e sorok szerzőj ének a tollából.'?A székely népnévvel kapcsolatos megfontolásokat tehát úgy lehet összefoglalni,hogy míg a joglalkozásnévi származtatás mellett sem eti mológiai, sem történetibizonyítékok nem hozhatók fel, addig van arra esély, hogy az elnevezést - hanem is minden kétséget kizáró módon - a volgai bolgár .szk.l törzsnévvel egyez-tessük. Ráadásul - mint alább látni fogjuk - a volgai bolgár vagy tágabb érte-lemben a török származást a vitatott névegyeztetésen túl egyéb, történeti jellegűérvekkel is alá lehet támasztani.

Hagyományanyag

A székelységgel foglalkozó legkorábbi elbeszélő forrásokból - Anonymus ésKézai Simon rnűveiből - kibontakoznak egy korai székely hagyományanyagkörvonalai.!' Mivel ebben az esetben is csak információtöredékekkel rendelke-zünk, ezek összeillesztése és értelmezése megint csak eltérő következtetések levo-nására és vitákra ad alkalmat. Ahhoz azonban, hogy az eredetkérdésről véle-ményt formáihassunk, megkerülhetetlen ennek a hagyományanyagnak azelemzése és az ezzel kapcsolatos vitában törrénő állásfoglalás.

A XIX. század második feléig lényegében egyeduralkodó volt az a felfogás,hogy a székelyek Attila népének, a hunoknak az utódai, a velük kapcsolatos ha-gyományuk pedig valódi történeti tradíciót őrzött meg. Az azóta eltelt időszakkutarása azonban számos érvvel meggyőzően bizonyította, hogy sem a magya-

63

Kordé Zoltán

rak, sem a székelyek nem tekinthetők hun származásúaknak, az Attilához fűződöhagyományok pedig nem történeti tényekből táplálkoznak, hanem középkoriértelemben vett tudós kombináció eredrnényei.P Ennek megfelelően a vita mamár inkább akörül forog, hogy a székelyek e fiktív "hun" hagyományt a steppérőlhozták-e magukkal, vagy pedig a középkori krónikások által kialakított, s tőlükátvett mesterséges tradícióról van szó. Elsőként "a jó emlékezetű Bélának, Ma-gyarország dicső királyának" egykori jegyzője, Anonymus ír a székelyekről.A Névtelen ]egyzőről a mérvadó kutatás már régen megállapította, hogy az1172-1196 között uralkodó Ill. Béla jegyzője volt, aki a XIII. század elején, ta-lán 1210 körül írta Gesta Hungarorum címen ismert munkájár." Előadása sze-rint "a székelyek, akik kezdetben Attila király népe voltak (Siculi, qui primoerant populi Atthyle regis)", a Kórógy folyó mentén csatlakoztak a honfoglalómagyarakhoz, és velük együtt vonultak Ménmarót bihari vezér ellen." E soványés meglehetősen homályos híradásnál részletesebb, kerek történettel szolgál az1283 körül alkotó krónikás, Kézai Simon az általa szerzett mesés hun történetvégén. Szerinte a székelyek azoknak a hunoknak a maradékai, akik Attila halálaután a fiai között kitört testvérháborúban a görög anyától származó Csabát tá-

mogatták, aki azonban vereséget szenvedett és Görögországba, majd pedigSzkítiába távozott. Hívei a Kárpát-medencében maradtak, de "félvén a nyugatnemzeteitől Csigle mezején (in campo Chigle) Árpád idejéig megmaradtak, ésmagukat ott nem hunoknak, hanem székelyeknek nevezték (se ibi non Hunnossed Zaculos vo caveru nt)". A székelyek "mikor megtudták, hogy a magyarokPannóniába ismét viszajönnek, a visszatérőknek Ruténia határánál elébe siettek,és miután Pannóniát együtt elfoglalták, abban részt nyertek, de mégsem Pannó-nia síkságán, hanem a vlahokkal együtt a határvidék hegyeiben bírtak osztály-részt, és a vlahokkal elkeveredve állítólag az ő betűi ket használják". Kézai arrólis szól, hogya székelyek úgy tudták, Csaba meghalt Görögországban, ezért"a nép mostanáig mondja közmondáskénr: »Akkor térj vissza, mondják a távo-zónak, mikor Csaba visszajön Cörögországból-s", Tőle származik az az informá-ció is, hogy "e Csabától ered pedig az Aba nemzetség"."

Komoly nehézséget jelent Anonymus és Kézai töredékes inforrnációi alapjánannak eldöntése, hogy ebben a korban (tehát a XIII. században) rendelkeztek-ea székelyek Attilához vagy a hunokhoz fűződö - jóllehet fiktív - hagyománnyalvagy sem. A kutatás - mint fentebb már utaltam rá -, miután leszámolt a törté-neti értékkel bíró hun származástudat teóriájával, többnyire úgy foglalt állást,hogy a székelyek "Attila", illetve "hun" hagyománya a középkori krónikásoktudóskodó, mesés kombinációjának az eredménye, amely csak a XIII. századtól

64

A székelység eredetéről

kezdve terjedt el a történeti tudatban. A közelmúltban azonban Kristó Gyularészletesen kifejtette azt a nézetét, hogy "a magyaroknak nem volt hun hagyo-mányuk ... viszont a ... székelyek önálló Attila-hagyománnyal rendelkeztek". Eza hagyomány azonban csak fiktív jellegű: "a székelység elődei ténylegesen sohanem voltak Attila király népe, ... de olyan közegben élték meg történelmük egyszakaszát, ahol jelen volt az Attila-tradíció, amelyet ők átvettek". Ezt támasztjaalá többek között a bolgár fejedelmi lista, amely tartalmazza az Attilával azono-sítható Avitochol és fia, Irnik nevét is; a lista onogur hagyományt tükröz, akikközé a székelyek elődei tartozhattak." Kristó Gyula felfogása szerint bár .KézaiSimon szövege nem független Anonymus textusátó!", ugyanakkor "mindAnonymus, rnind Kézai nagyon fontos, egymástól független információkkal ren-delkezett a székelyekről", Azokat a kételyeket. amelyek Anonymus igencsak hi-ányos ismeretei re mutattak rá, ekként kívánta szétoszlatni: "Nem szabhat jukmeg sem Anonymusnak, sem Kézainak, hogy miről kellett volna írniuk. Tudo-másul kell vennünk azt, amiről írtak, s erre a pozitívum ra - nem pedig az álta-lunk megállapított negatívumra - kell építenünk." Anonymus és Kézai egymás-tól független ismeretei jelentik azt a mozzanatot, amely "hitelesíti mindkét forrásazon hírét, hogy az egyik (Anonymus) szerint a székelyeknek Attila-hagyomá-nyuk volt, a másik (Kézai) szerint pedig hun hagyományuk ... Ha pedig ez ígyvan, nincs akadálya annak, hogy a székelyek e tradícióját ősinek, a 13. századbanelevennek tekintsem."?

Magam is egyetértek azzal, hogy a székelyek (miként a magyarok) Attila-, illetvehun hagyománya nem a történetiségből táplálkozott, és nem a hunokkal valóközvetlen kapcsolatra vezethető vissza, hanem a későbbiekben kialakított, fiktívtradíciónak tekinthető. IB Más kérdés azonban, hogy mikor, hogyan jött létree hagyomány, és miként vált a székely történeti tudat részévé. Elsőként azt szük-séges tisztázni, hogy Anonymus fentebb idézett megjegyzése alapján ("a széke-lyek, akik kezdetben Attila király népe voltak") lehet-e a székelység körében márekkor meglévő Attila-hagyományt feltételezni. A Névtelen Jegyző állításávalszemben már önmagában az kételyt támaszt, hogy nemcsak a székelyeket, ha-nem az Árpádokat is összekötötte a hun fejedelemmel, ugyanakkor ezt a leszár-maztatást akaratán kívül meg is cáfolta a turul-mondának, vagyis az Árpádoktotemisztikus eredetmondájának a közlésével, amely Álmoshoz köri a dinasztiaeredetét.'? Árulkodóak Anonymus azon megjegyzései, amelyek szerint ÁrpádékAttila örökségeként veszik birtokba a Kárpát-medencét: a hun királlyal való kap-csolatra leginkább a jogbiztosítás miatt volt szüksége a gestaírónak. Márpedig haaz Árpádok esetében fiktívnek bizonyult a kapcsolat, ez legalábbis nem növeli

65

Kordé Zoltán

a bizalmat a székely vonatkozás hitelér illetően sem. Tovább nőnek kételyei nk,ha a Névtelen székelyekkel kapcsolatos ismereteit tesszük vizsgálat tárgyává. Aztugyan valóban nem szabhat juk meg, hogy miről kellett volna tudósítania, deamellett sem rnehetünk el szó nélkül, hogy miről hogyan írt, főleg pedig, hogymiről nem írt. Anonymus szerint is csatlakoztak a székelyek a magyarokhoz,e csatlakozás helyét Ő azonban - Kézaitól eltérőerr - a Kárpát-medencébe, nempedig Ruténiába helyezi. Eltérő mozzanat az. is, hogy Erdély területén nem em-líti a székelyeket. csak Bihar környékén szerepelteti őket a kitalált Ménmarótvezér elleni hadjárat során. Feltűnő, hogya Kézainál oly fontos Csaba személye- pontosabban neve - csak egy értelmét vesztett szóösszetételben: Sobamogera(Csabamagyarja) jelenik meg a Névtelen ]egyzőnél, aminek azonban az első tag-ját, azaz a Csabát helytelenül "bolond"-nak magyarázza," világos jeleként an-nak, hogy nincs tisztában a kifejezés mögött rejtőző tartalommal, magávala hagyományanyaggal. Mindebből világosan látszik, hogy Anonymus nem ren-delkezett pontos ismeretekkel a székelyeket (és hagyományaikat) illetően, felüle-tes tudását - minr más esetben is - mcsélőkedvének megfelelően mondandójá-hoz alakította. Mindezeket figyelembe véve úgy gondolom, hogy az Attila ésa székelyek közötti kapcsolatra vonatkozó rövid megjegyzés nem szolgálhat bi-zonyítékul egy ekkoriban a székelyek körében élő Attila-hagyományra. A rövidkitételt úgy értelmezhetjük, hogy Anonymus szemében székelyek és magyarokegyaránt a szkíra népek körébe tartoztak, akiknek valaha Attila volt az ura.

A bolgár fejedelmi lista bevonása e kérdéskörbe inkább a kételyeket erősíti,mintsem alátámasztaná a székelyek Attila-tudatával kapcsolatos feltételezéseket.Eleve problémát jelent, hogy a kutatás egy része cáfolja a lista élén állóAvitocholnak a hun fejedelemmel való azonosítását. Másrészt, ha elfogadjuk,hogye név mögött valóban Attila található, akkor ez megint csak kérdéseket vetfel, mivel a magyar forrásokban sohasem fordul elő Avitochol formában a hunuralkodó neve, ami azt a gyanút erősíti, hogy Attila személye és neve nem ono-gur eredetű székely hagyományból került a hazai krónikákba. Kétségtelen, hogya listában második helyen szereplő Irnik Attila fiával, Ernákkal azonos, így in-kább arról beszélhetünk, hogya bolgár fejedelmi lista legfeljebb [rnik-, mintsernAttila-hagyományt tükröz."

Márpedig a székelyek esetében nyoma sincs Ernákhoz vagy a hun uralkodómás, történetileg igazolható fiához kapcsolódó tudatnak. A székelyeknek (vagyegyes csoportjaiknak) önálló Csaba-hagyományuk volt, amit egyértelműen bi-zonyít Kézai Simon és - bár tudtán klvűl és bizonytalanul, de - kiegészít Anony-mus is. Csaba viszont nem Attila fia volt, hanem a magyar (székely) történelem

66

A székelység eredete

alakja. Hogya X. század közepén vagy inkább a XI-XII. században élr-e, szem-pontunkból ez most másodIagos jelentőségű kérdés.P Fontosak viszont azok azinformációk, amelyeket tudhatunk róla: az Aba nemzetséghez tartozott; szoroskapcsolatban állt a székelységgel; népének egy részével görög (azaz bizánci) terü-letre távozott, amit a székely tradíció közmondás formájában is megőrzött, csak-úgy, mint állítólagos fiainak a nevét (Ed és Edemen). A feltételezett, sok szem-pontból megkérdőjelezhető Attila-hagyománnyal szemben - amelyet méga magyarokhoz való csatlakozás előtri időkből, a steppéről hozott volna magávala székelység - van tehát egy sokkal későbbi keletkezésű, a XIII. századból igazol-ható Csaba-hagyomány, amelynek eredetileg semmi köze sem volt a hun király-hoz, Kézai 1283 körül keletkezett krónikájában viszont már a hun történet ré-szeként szerepel. Hogy e Csaba-hagyomány Attilával való összekötése nema székelység tudatában ment végbe, azt éppen a Csaba-tradíció e korszakbelifriss és élő volta valószínűsíti, Anonymus pedig (akaratán kívül) szinte a bizo-nyosság rangjára emeli, hogy a XIII. század elején még nem rnenr végbe a Csaba-történetnek Attilával és a hunokkal való összeolvadása. Mint láttuk, a Névtelenugyan ismerte a Csaba-tradíció bizonyos elemét, de eredeti értelméből kiforgat-va és végképp nem Attilával összefüggésben. Ez azt jelenti, hogy a XIII. századelején már létezett a székelyek önálló Csaba-hagyománya, Attilaról és a hunokrólfüggetlenül. Mindezek alapján nehéz feltételezni ugyanekkor egy párhuzamos,régóta meglévő, élő (jóllehet mesterséges) Attila- (Irnik- ?) tudatot is, amelyaz Anonymus és Kézai munkássága között eltelt néhány évtized során komplexhun hagyománnyá állt volna össze a székelység fejében. Véleményem szerint sok-kal közelebb állunk az igazsághoz, ha arra gondolunk, hogy a székelyek nemrendelkeztek se valódi, se fiktív Attila-, illetve hun tudattal a XIII. században,volt viszont egy saját Csaba-hagyományuk, amelyet a krónikások kapcsoltakössze a hun uralkodóval. Az összekapcsolás első lépését Anonymus tette meg,amikor egy félmondatban a székelyeket Attila király népének nevezte - hogymiért, arra feljebb már kitértern. A munka oroszlánrészét azonban Kézai Simonvégezte el, aki olvashatta a Névtelen Jegyző gestáját,23 ugyanakkor ismerte a szé-kely Csaba-hagyományt. Az Anonymusnál leirt megjegyzés adott alapot nekiarra, hogyaszékelyeket ugyanúgy hunoknak tekintse, mint a magyarokat, amitmegkönnyített számára az is, hogy ekkor a székelyek már magyarul beszéltek,bár őrizték a magyarságon belüli különállásukat. Nemcsak krónikás elődje meg-jegyzése miatt szerepeltette azonban a székelyeket és Csabát Kézai Simon az ál-tala Írt hun történetben. Mivel tudta (rnikérir Anonymus is), hogy a székelyekcsatlakoztak a magyarokhoz, ez jó alapot szolgáltatott számára ahhoz, hogy ve-

67

Kordé Zoltán

lük töltse ki a hunok bukása és az Árpád-féle bejövetel, azaz a magyar honfogla-lás közötti űrt a Kárpát-medencében. Semmilyen más magyar néprész nem lát-szott alkalmasabbnak a székelyeknél arra, hogy biztosítsa a (jog)folytonosságotAttila hunjai és Árpád magyarjai (akiket amúgy is azonosnak tekintett Kézai)között. Ehhez természetesen a Csaba-hagyományt is át kellett alakítani és belekellett illeszteni a hun történetbe; ezt egyebek mellett az is megkönnyítette Kézaiszámára, hogy az Aba nemzetség hagyományai keleti (alkalmasint hvárezmi)származás ra utaltak, vagyis a felé a "Szkítia" felé mutattak, ahonnan a króniká-sok a hunokat és a magyarokat is eredeztették. E mesterségesen kialakított hunhagyománynak a köztudatba való beivódását elősegítette az is, hogy jó "történel-m i" alapot szolgáltatott a megszilárduló székely kiváltságok számára. Mindazon-által általánossá válása és széles körű elterjedése csak a humanizmus és a könyv-nyomtatás korában ment végbe.24 Tegyük hozzá, hogy ebben nagy szerepe voltWerbőczy István Hármaskönyvének, illetve azoknak a prókátoroknak, akika perek alkalmával gyakran idéztek belőle."

Végül ki kell térnünk arra a felvetésre is, amely a székelyek Attila-, illetve hunhagyományának a hiányában (pontosabban fogalmazva: kései kialakulásában)annak megerősítését látja, hogy a székelyek nem tartozhatnak a volgai bolgárokközé.26 Az ilyen jellegű érvelés azonban tévúton jár. A kűlönféle bolgár, volgaibolgár csoportok és a székelyek korai hagyományanyagát illetően oly nagy a bi-zonytalanság, oly nagyok a térbeli és időbeli távolságok és olyannyira feltételezé-sekre vagyunk utalva, hogy az Attila-tudat elvetése vagy meglétének a bizonyga-tása sem önmagában, sem kiegészítő érvként nem járulhat hozzá döntőmértékben a székelyek volgai bolgár származásá nak a megítéléséhez. Persze, jog-gal feltehető a kérdés: ha ez így igaz, akkor viszont minek ennyit foglalkoznievvel a problémával? Nos azért, mert a korai székely hagyományanyag vizsgálatanem dönti el ugyan a volgai bolgár származás kérdését, de fontos következteté-sek levonására ad alkalmat az eredetkérdést illetően: a székelyek rendelkeztekönálló, a magyarokétói eltérő történeti tradícióval, amely kelet, a steppe, talánéppen a Kazár Birodalom irányába mutat, és amely megőrizte a magyarokhozvaló csatlakozás emlékér is. Vagyis ezek az információk önmagukban is, dea népnévről elmondottakkal együtt pedig még inkább a steppei eredetű, csatla-kozott katonai segédnépi származás felé billentik a mérleg nyelvét. Így tehát azeredetkérdésben való eligazodás megkönnyítése teszi nélkülözhetetlenné a ha-gyományanyaggal való részletes foglalkozást.

68

A székelység eredetérd!

Csatlakozás

Fentebb, a népnévről és a székely hagyományanyagról elmondottakból is kide-rül, hogy magam (több más kutatóhoz hasonlóan) a honfoglalás előtt a magyar-sághoz csatlakozott, valószínűleg volgai bolgár származású népességnek tartoma székelységet. Az elmondottakon kívül természetesen szám os egyéb érv és meg-fontolás, az ellenvélemények mérlegelése is szerepet játszott álláspontom kialakí-tásában; mivel ezeket korábban már többször is kifejrettern;" most nem ismét-lem el őket, hanem csak egy - talán a legfontosabb - mozzanatról, a magyarsághozvaló csatlakozás kérdéséről szólok részletesebben. Mielőtt e problémára rátérnék,röviden szólni kell arról is, hogy miért a honfoglalás előtti időben kell keresni aszékelyek csatlakozását. A korábban már emlitett, Lászlo Gyula nevéhez fűződőés több kutató által elfogadott, illetve továbbfejlesztett, "kettős honfoglalás" né-ven emlegetett elmélet szerint a magyar nyelvű székelyek már a VII. vagy a VIn.század folyamán a Kárpát-medencébe érkeztek, és itt csatlakoztak a IX. századvégén bejövő honfoglaló magyarokhoz. Az elmélettel szemben azonban számos,alapvető kifogás fogalmazódott meg mind módszertanilag, rnind pedig érv-rendszerét illetően, így - a mérvadó kutatás döntő többségéhez hasonlóan - ma-gam sem tudom elfogadni a székelyeredetkérdés megoldásakénr." A honfogla-lás után számos keleti, steppei eredetű népcsoport költözötr Magyarországterületére, ezek a beköltözések azonban viszonylag jól dokumenrálhatóak azírott források révén, s egyikük sem körhető a székelyekhez. Így természetesen -a korábban kifejtettekkel egyetértésben - a székelyek csatlakozását a honfogla-lást megelőző időszakba kell helyeznünk. Ennek közelebbi időpontját, illetvelezajlását illetően azonban még azok között a kutatók között is jelentős nézetel-térések tapasztalhatók, akik egyébként a volgai bolgár származást illetően egyet-értenek. Györffy György például korábban úgy foglalt állást, hogy a székelyeka kabarok közé tartoztak, s velük csatlakoztak a magyarsághoz. 29 A későbbiekbenazonban Török Sándor kutatásainak a hatására változtatott nézetén. és úgy véle-kedett, hogy a székelyek mégsem tekinthetők a kabarok egyik törzsének, mind-azonáltal "ugyanolyan csatlakozott keleti nép volt, mint a kabar".30 Szűcs Jenőszerint a kabarok közé tartozó székelyek 860 körűl lázadtak fel a kazárok ellenés álltak át a magyarokhoz. Fodor István szerint azonban a székelyek a VIlI. szá-zad második felében csatlakoztak a magyarokhoz, később pedig besorolták őketakabarok közé." Kristó Gyula szintén külön képzelte el a székelyek és akabarok

csatlakozását; kezdetben jelentős, csaknem egy évszázadnyi különbséget tétele-

69

Kardé Zoltán

zett fel a két esemény között, és úgy vélte, hogya két népesség még a honfoglalásidejében is őrizte szervezeti különállását: a magyar nomád birodalomnak "kétfé-le katonai segédnépe volt, a volgai bolgárok egy törzséből való '.sk.l-ek, azazszékelyek, valamint a kazárok közül kivált és a magyarokhoz csapódott kava-rok".32 Később azonban mindkét vonatkozásban finomított véleményén és ígyfogalmazott: "a kavarok az egyetlen magyar csatlakozott segédnépi szervezetnépességének összefoglaló neve volt. Ennek a szervezetnek a szilárd körvonalaiakkor alakultak ki, amikor a székely csatlakozást nem sokkal követően a kazá-rok közül kivált kavarok is a magyarokhoz szegődtek. Ennek ideje a 9. századközepére (a 850-es évekre) tehetŐ."33

A székelyek csatlakozásával kapcsolatosan tehát az első megválaszolandó kér-dés az, hogy ez a kabarokkal együtt vagy tőlük külön, eltérő időpontban ment-evégbe. A döntés nél komoly súllyal esik a latba önmagában az a tény, hogya hon-foglalás előtti időszakból csak egyetlen ilyen jellegű eseményről rendelkezünkkonkrét adatokkal, minden kétséget kizáró bizonyítékkal: a kabar csatlakozás-ról. Minden más esetben meglehetősen bizonytalan feltérelezésekre, spekuláció-ra kényszerülünk hagyatkozni. Az eseményről Bíborbanszülerett Konstantínbizánci császár tudósít gyakran idézett De administrando imperio című rnunká-jában: "az úgynevezett kabarok a kazárok nemzetségéből valók. És úgy történt,hogy valami pártütés támadt közötrük a kormányzat ellen, és belháború ütvénki, felülkerekedett az előbbi korrnányzatuk, és közülük egyeseket lemészároltak,mások pedig elmenekültek, és elmenvén letelepedtek a türkökkel [azaz a magya-rokkal- K z.] együtt a besenyők földjén, összebarátkoztak egymással, és holmikabaroknak nevezték el őket. Ennek következtében a kazárok nyelvére is megta-nították ezeket a türköket, és mostanáig használják ezt a nyelvet, de tudjáka türkök másik nyelvét is. Mivel pedig a háborúkban legerősebbeknek és legbát-rabbaknak mutatkozrak a nyolc törzs közül, és háborúban elöl jártak, az elsőtörzsek rangjára emelték őket. Egy fejedelem van náluk, azaz a kabarok háromtörzsében, aki máig is megvan."34 A bizánci császár tehát sok mindent elmonda kabarokról, de az nem derül ki a szövegből, hogy a csatlakozásra pontosanmikor került sor, és hogy a székelyek is közöttük voltak-e már ekkor. A csatlako-zás időpontjára nézve azok az elméletek a legvalószínűbbek, amelyek a 850-esévekre helyezik azt." Ami az ebben való székely részvétel kérdését illeti, a fen-tebb említett negatív bizonyltékok mellett (a kabar csatlakozáson kívül nemtudjuk más, korábbi ilyen esemény megtörténtér igazolni) közvetett jelekre ésbizonyos megfontolásokra vagyunk utalva. Ilyen közvetett jel az is, hogy a kabarcsatlakozás emléke - igaz, csak halovány és töredékes formában - az Anonymus

70

A székelység eredetéró'l

és Kézai által megőrzött magyar hagyományanyagban is fellelhető és kapcsolat-ba hozható a székelységgel." Mivel a székelyek a XII-XIII. századra nyelvilegmár teljesen elmagyarosodtak, de őrizték népi külön állásukat, a kabarokról pe-dig tudjuk, hogya X. század közepén már a kétnyelvűség állapotába kerültek, deteljes mértékben meg tartották még szervezeti különállásukat, ez megint csaknem azt valószínűsíti, hogy a székely csatlakozás megelőzte - akárcsak néhányévtizeddel is - akabar átállást." Több kutató véleménye szerint a magyarokegészen a 870-es évekig határosak voltak az eszkel-bolgárokkal; ebből a szem-pontból sincs tehát olyan kényszerítő körülmény, amely indokolná akabarokelőtri csatlakozást. 38 Mérlegelve tehát a csatlakozás időpontjával kapcsolatosproblémákat, azt mondhatjuk, hogy míg egyik oldalról nincs olyan döntő moz-zanat, amely szükségess é tenné a kabar-székely csatlakozás időbeni szétválasztá-.

sát, addig másik oldalról több olyan szempont is felmerül, amelyek az egyszerretörténő átállást valószínűsítik. Ily módon okkal feltételezhetjük, hogya széke-lyek akabarok kötelékén belül, a 850-es években csatlakoztak a magyarsághoz.A kérdéskör boncolgatása ebben az esetben sem öncélú, hiszen az erre adott vá-lasz jelentőserr befolyásolja azt a képet is, amelyet a székelység és a kabarság vi-szonyáról, szervezetéről próbálunk felvázolni.

Bíborbanszületett Konstantín fentebb idézett tudósítása több mindent elárula kabarokról, így pédául azt, hogy három törzsük volt és egy fejedelmük, vagy,hogyakabar név nem belső keletkezésű etnonim, hanem a magyarok által a jöve-vényekre alkalmazott összefoglaló elnevezés volt. Az viszont már nem derül kie fontos forrásból, hogy mi volt a kabar törzsek neve, s homályban maradnaka belső szervezettel, illetve a magyarokkal való kapcsolat részletei is. Nem meglepőily módon, hogy az információk hézagos volta miatt e kérdéskörben is sokféle, el-lentmondó nézet látott napvilágot." Legutóbb hosszasan foglalkozott ezzel a prob-lémával Kristó Gyula, aki arra a következtetésre jutott, hogya kabarság az állam-alapítást követően "nem tűnt el nyomtalanul, hanem - immár vallási, illetveszármazáshelyre utaló neveken - mint izmaeliták és mint kálizok (hvárezmiek)fordulnak elő a 11-13. századi kúttőkben"." A székelyek szintén a kabarok közétartoztak: "A három törzs egyikét alkothatrák a székelyek (vagy esetleg csak e törzsfelét), akik mindenképpen kisebbségben voltak a kazárok közül kiváltakkal szem-ben ... Ha a székelyek döntő számbeli túlsúllyal rendelkeztek volna, a csatlakozottnépek gyűjtőnevét nagy valószínűséggel ők adták volna. Ezt igazolja továbbá, hogya volgai bolgárok sgI ~ skl törzse nem teljes egészében csatlakozott a magyarokhoz,hanem annak csak egy, méghozzá kisebbik része ..."41

71

Kordé Zoltán

E feltevést illetően azonban több bizonytalanság is felmerül. Érthetetlen, hogya három kabar törzs közül miért csak az egyiknek a népessége, a székelység őriztemeg népnevét (amely feltehetőleg az általa alkotott törzs neve is volt) és népiönállóságát, míg a másik két törzs népét csak gyűjtőnéven: a származási helyreutaló káLiz (hvárezmi), illetve a vallásra utaló izmaelita (rnuszlirn) ismerjük.(A vallással kapcsolatban érdemes megjegyezni, hogya kálizoknak csak egy ré-sze volt muszlim másik részük karaita zsidó vallású volt,42 őrájuk tehát nem vo-natkozhatott az izmaelita megnevezés.) Közismert (maga Kristó is utal rá), hogyHvárezm vidékéről az államalapítás időszakában, illetve azt köverően is érkeztekMagyarországra különböző csoportok, rniközben a források számottevő muszlimbetelepülésről is hí rt adnak. Vagyis a kálizok, illetve az izmaeliták jelentős részemár csak az időrendi kerlátok miatt sem köthető a kabarsághoz, amely ekkori-ban már nem létezett eredeti formájában.

Mindezek alapján úgy gondolom, más megoldást kell keresni a székely-kabar vi-szony kérdésére. Akabarok Bíborbanszületett Konstantín által emlírerr három törzsetörzsszövetséget alkotott," amelynek az élén egy saját fejedelem állt, s amely rnintcsatlakozott katonai segédnép, természetesen alá volt rendelve a Hétmagyar névennevezett magyar törzsszövetségnek. A székelység tehát ennek akabar törzsszövetségialakulatnak a keretei között csatlakozott a magyarsághoz. Véleményem szerint azon-ban nemcsak egyszerű tagja volt a képződménynek, hanem a vezértörzs szerepétjátszotta benne. Erre enged következtetni az Abák és a székelyek közötti, fentebbmár említett szoros kapcsolat is, mivel a kutatás jelentős vonulata e nemzetség őseibenlátja akabar fejedelmeket." Mint láttuk, a kabar elnevezés a magyarok által a jöve-vényekre alkalmazott elnevezés volt, amely a X. századot követően elenyészett. Akabar törzsszövetség önelnevezése azonban nem ez volt, hanem a vezértörzs nevérőla székely lehetett, hasonlóképpen, rnint a magyarság esetében, amikor is a szövetségvezető törzse adon (önlelnevezésr az egész alakulamak, míg az idegenek az onogurnév különféle változataival illették azt. Ez érthetővé teszi, hogy a székelyen kívülmiért merült feledésbe a másik két kabar törzs neve, és az is világossá válik, hogymaga a kabar név is rniért tűnt el szinte nyomtalanul a forrásokból. E külső elneve-zést az államalapítást és a törzsi rendszer széthullásár követően felváltotta a közös,belső név: a székely. A fentebb olvasható ellenvetés, rniszerinr a székelyek csak akkoradhatták volna akabar törzsszövetség elnevezését, ha "döntő számbeli túlsúllyal ren-delkeztek volna"," több okból sem fogadható el. Egyrészt nem tudjuk, hogya széke-lyek többségben voltak-e vagy sem a másik két törzzsel szemben, mivel erre vonatko-zóan semmiféle konkrét adatunk sincs. Másfelől, az sem jelent semmit, haszámszerűen valóban kisebbségben voltak, hiszen ennek a névadás szempontjából

72

A székelység eredetéről

nem volt meghatározó szerepe. Jól példázza ezt éppen a magyarság esete: egy törzs, aMegyer nevéből származik a törzsszövetség Hétmagyar és az azt alkoto népességmagyar elnevezése. Nyilván nem arról van szó, hogy a Megyer törzs döntő számbelitúlsúlyt képviselt volna a hat másikkal szemben; jelentőségét politikai súlya biztosí-totta, valószínűleg az, hogy innen kerültek ki a törzsszövetség meghatározójelentőségű vezetői, talán éppen a fejedelmei. Hasonlóképpen lehetett ez a székelységesetében is: a volgai bolgár eszkelek egy része két másik (valószínűleg kazáriai) törzstársaságában a 850-es években csatlakozott a kazárokról elváló és önállósodó magyartörzsszövetséghez mint alárendelt, de szervezeti formáját megtartó katonai segédnép,amelyet a magyarok kabar névvel illettek. E népalakulat vezértörzsét a székelyek je-lentették, közülük kerültek ki a kabar fejedelmek, az Abák. Idők folyamán a másikkét törzs is átvette a székely nevet, ez vált önelnevezésükké. Amikor az államalapításkorában végbement a törzsi rendszer felbomlása, ez természetesen a kabarokat semhagyta érintetlenül. Korábbi szervezeti formájuk felbomlott, a kabar elnevezés pedigelenyészett, a népesség zöme azonban immár saját nevén - nyilván az államhatalomérdekeinek megfelelően megváltozott szervezeti keretek között - tovább folytattakorábbi tevékenységét, azaz elő- és utóvédi, valamint határvédelmi feladatokat látottel. Ezek a fejlemények azonban már átvezetnek bennünket egy olyan időszakba,amely jórészt túlmutat mostani tárgyunk, a székelyeredetkérdés problémáján.

Tanulmányomat szándékosan nem zárom az ilyenkor szinte kötelező összegzés-seI. Mint említettem, nem állt szándékomban - legalábbis most - a székelykérdésminden részletrekiterjedő bemutatásaés megválaszolása. Úgy láttam, célravezetőbb,ha kiválasztok néhány fontos kérdéskört, és ezek elemzésére, az eltérő véleményekütközretésére és mérlegelésére fordítom a figyelmemet. Elsősorban nem az volta célom, hogy megpróbáljam álláspontom, az "igazam" kizárólagosságát bizony-gatni; sokkal inkább az vezérelt, hogy e problémákon keresztül mutassam be azo-kat a nehézségeket és akadályokat, amelyekkel a székelyeredetkérdés kutatójánakóhatatlanul szembe kell néznie, és amelyekre vélhetőleg még szakértők generációipróbálnak majd megfelelő válaszokat találni.

*

A mellékelt térkép (IV tábla) némi betekintést nyújt a székelység korai elhe-lyezkedésére, illetve a Erdélybe való költözésére vonatkozóan. A térképen a pirospontok olyan Erdélyen kívüli helységeket jelölnek, ahol XIII-XlV. századi ada-tok szerint székely csoportok tartózkodtak. Boleráz (Boleráz) ma Szlovákiábantalálható, Sásvár (Trosznyik) Ukrajnában, (Nagy)váty pedig Magyarországon

73

Kordé Zoltán

van, míg Barandanbe és Ebey ma már nem létezik. A négyzetek olyan helyneve-ket jelölnek. amelyek székely székek, illetve egy főesperessség névadói voltak,feltehetőleg oly módon, hogya környékükön élő székelység vitte magával az el-nevezéseket Székelyföldre. (Mező)telegd (Tileagd, Románia) Telegdiszéknek ésa Telegdi főesperességnek vált a névadójává, (Szász)kézd (Saschiz, Románia)Kézdiszéknek. (Szász)orbó (Girbova, Románia) és (Szász)sebes (Sebeő, Romá-nia) pedig Orbai- és Sepsiszéknek. (Más felfogás viszont e két utóbbi szék elne-vezését víznevekből származtatja.)

Jegyzetek1 Kordé 1991,37. skk., 1988.2 Ember 1940; Kordé 1991; 1993; Pál 1995.3 Kordé 1993; 200la.4 Benkő et al. 1992,28; Kordé 1997; 200la.5 Kordé 1993, 27. skk.6 Kordé 1994, 120-121; Kristó 2002, 11-14.A foglalkozásnévi származtatás hívei között isakadnak, akik érzékelik az ilyen jellegű etimo-lógiai kísérletek problémáit, miként kitűnikez Bóna István szavaiból is: "A név magyará-zatával-értelmezésével kapcsolatban jelenlegpatthelyzet alakult ki, a török-bolgár magya-rázatok valószínűtlenné váltak, ugyanakkor amegnyugtató magyar magyarázat várat magá-ra" (Bóna 1991, 1533). A "török-bolgár ma-gyarázatok" valószínűtlenné válásával, rninraz alábbiakból is kiderül, természetesen nemértek egyet.

7 Kordé 1995, 232. Ezzel kapcsolatosan KristóGyula úgy foglalt állást, hogy "magam éppenfordítva látom: kiindulópontul csakis az egye-zések szolgálhatnak, a székely név és a széke-lyekkel elválaszthatatlanul összefonódott kato-náskodás" (Kristó 2002, 96). Senki sem vitatja,hogy a székelyek fő feladata a katonáskodásvolt, amibe beletartozott a határőri, illetvefelderítőként, lövöként tőrténő szolgálat is.Ta-gadhatatlan viszont, hogy nem minden határőr,lövő stb. volt székely is; ez utóbbiakról mintönálló népnévvel rendelkező, a többi hasonlófeladatkört ellátó népelemről jól megkülön-böztethető csoportként szólnak a források.Emiatt kell elvetnünk a sagittariusi stb. szár-rnaztatást és a foglalkozásnévi etimológiát.

8 Szabó 1890, 159-200,410.9 Elvetette az egyeztetést pl. Zimonyi István:

74

HKfF32, 37. j.; Róna-Tas 1998, 216-217;Sinkovics 2001, 142.

10 GyörffY 1959, 64; Kristó 2002, 16-23; Kor-dé 1997, 13-14.

II Kordé 1997,23-30.12 Kordé 1991; 1993,22-25.13 Az Anonymus-kérdés történetére: Csapodi

1978; Thoroczkay 1994,1995.14 Anonymus 1991, 116-'118.15 Szenrpétery 1937,162-163.IG Kristó 2002, 41.17 Krisró 2002, 38-40.18 Kordé 1997,28-29.19 Anonymus 1991,36.20 Anonymus 1991,108.21 A kérdéskörrel kapcsolatos kutatásra: Kordé

1997,29-30.22 A hagyományosnak mond ható felfogásra,amely Csabában X. század közepi kalandozóvezért lát: Makk 1998, 81-89. Véleményemszerinr azonban ennél nagyobb annak a való-színűsége, hogy Csaba egy későbbi korszak -talán az államszervezés körüli harcok idősza-kának - a szereplője volt: Kordé 1996.

23 Krisró 2002, 38.24 Bóna 1993,17-18.25 Kordé 2001 b, ll.2G így pl.: Sinkovics 2001, 144-145.27 Igy pl.: Kordé 1997, 8-23; 200Ia, 161-

168.28 Kordé 1991,30; 1993,25-29.29 Györffy 1959, 64. skk.30 Györffy 1983, 27.31 Szűcs 1982, 3; Fodor 1980, 20.32 Kristó 1996a, 90-93. A szervezeti különállás-

ra: Kristó 1996b, 105.

A székelységeredetéről

33 Kristó 2002, 68-69.34 Moravesik 1984, 46.35 Kordé 1997, 16-17. Nem feladatunk most ekérdéskör részletezése, így csak utalunk rá, hogyBíborbanszületetr Konstantínt bő hetvenesztendővel megelőzően a Salzburgi Évkönyvegy szövegvariánsa (Annales Iuvavenses maxi mi)szintén név szerint említi a kabarokat, rnidőn a881. évi bejegyzésnél hírt ad arról, hogy Bécsnéla magyarokkal, a közelebbről nem ismertCulmite-nél pedig a kabarokkal (cum Cowaris)voltak összecsapások (Monvmenta, 742). A for-rásból két fontos következtetés is adódik: egy-részt az, hogy legkésőbb 881-re már megtörténta kabar csatlakozás, másrészt pedig az, hogy a

magyarok és akabarok összetartoztak, de különszervezeti egységet alkotrak. miként hetven évvelkésőbb is. Ld. még: Kristó 2002, 47.

36 A magyar hagyományanyag kabar-székelyvonatkozásai ról: Kordé 1997, 17-18.

37 Kordé 200la, 30.38 Kordé 1997, 19-20.39 A kabar problémára átfogó jelleggel: Tóth1998, 61. skk

40 Kristó 2002, 57.41 Kristó 2002, 69. Ld. még: Kristó 2003, 23 skk.42 Moravcsik 1984, 202.43 Tóth 1998, 88.44 Kordé 1997, 22-23.45 Kristó 2002, 69.

IrodalomjegyzékAnonymus 1991 = Silagi, Gabriel - Veszprémy, László: Die "Gesta Hungarorum" des anonymen

Notars. Ungarns Geschichtsschreiber. Band 4. Sigmaringen, Thorbecke.Benkő Elek - Kordé Zoltán - Kristó Gyula - Fodor István - Benkő Loránd 1992. Vélemények az

eredetkérdésről. Rubicon 1992/3, 28.Bóna István 1991. A székely-kérdés mai állása egy régész-történész szemszögéből. Korunk 1991112,

1529-1536.Bóna István 1993. Valóság és mitikus torzkép. Attila. Rubicon 1993/6, 4-22.Csapodi Csaba 1978. Az Anonymus-kérdés története. Gyorsuló idő. Budapest, Magvető Kiadó.Ember Ödön 1940. A székelyek eredetének irodalma és annak hatdsa a nemzeti-népi törekvésekre.

Debrecen, Nagy Károly Ny.Fodor István 1980. A magyar-bolgár-török kapcsolatok történeti hátteréről. In Bolgdr Tanulmdnyok, Ill. Debrecen, 9-48.Györffy György 1959. A magyar nemzetségtől a vármegyéig, a rörzstől az országig. In Györffy György:

Tanulmdnyok a magyar állam eredetéről. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1-128.Györffy György: A kabar kérdés. Forrds 1983/7, 20-28.HKÍF = Kristó Gyula (szerk.): A honfoglalds kordnak írott forrásai. Szegedi Középkortörténeti

Könyvtár 7. Szeged, Szegedi Középkorász Műhely, 1995.Kordé, Zoltán 1988. Le problerne de I'origine des Sicules dans I'historiographie roumaine. In Martonyi,

Éva - Penke, Olga (réd.): Mélanges offens a G~ Nagy. Acta Universitatis Szegediensis de Attilajózsefnominatae. Acta Romanica. Tom. XIII. Szeged, 131-147.

Kordé Zoltán 1991. A székelykérdés története. Múzeumi Füzetek 4. Székelyudvarhely.Kordé Zoltán 1993. A székelyeredetkérdés az újabb kutatások tükrében. Aetas 1993/3, 21-39.Kordé Zoltán 1994. A székely-kérdés buktatói. Válasz Bóna Istvánnak Korunk 1994/6,118-121.Kordé Zoltán 1995. Székelyek, őrök és lövők, In Koszta László (szerk.): Kelet ésNyugat között. Tör-

téneti tanulmdnyok Kristó Gyula tiszteletére. Szeged, Szegedi Középkorász Műhely, 221-232.Kordé Zoltán 1996. Néhány gondolat a Csaba-problémáról. Acta Universitatis Szegediensis de Attila

józsef nominatae. Acta Historica. Tom. CIII. Szeged, 57-65.Kordé Zoltán 1997. Gondolatok a székely eredetkérdésről. Aetas 1997/2-3, 7-3l.Kordé Zoltán 200 la. A székelység története a szék-rendszer megszilárdulásáig. In Márton Alfréd (szerk.):

A Kdrpdt-medence ésa steppe.Magyar Őstörténeti Könyvrár 14. Budapest, Balassi Kiadó, 161-172.

75

Kordé Zoltdn

Kordé Zoltán 200lb. A középkori székelység. Krónikdk és oklevelek a középkori székelyekről Csík-szereda, Haáz Rezső Múzeum.

Kristó, Gyula 1996a. Hungarian history in the ninth century. Szeged, Szegedi Középkorász Műhely.Kristó Gyula 1996b. Magyar honfoglalás, honfoglaló magyarok. Budapest, Kossuth Kiadó.Kristó Gyula 2002. A székelyek eredete. Budapest, Balassi Kiadó.Kristó Gyula 2003. Nem magyar népek a középkori Magyarorszdgon. Kisebbségkuratási könyvek.

Budapest, Lucidus. _Makk Ferenc 1998. Csaba és Alpár. In: A Turulmadártál a kettőskeresztig. Tanulmdnyok a magyar-

sdg régebbi történelméről. Szeged, Szegedi Középkorász Műhely, 81-94.Monvmenta = Monvmenta Germaniae Historica. Scriptorvm. T. XXX. Pars II. Lipsiae

MCMXXXIV.Moravesik Gyula 1984. Az Árpdd-kori magyar történet bizdnci forrdsai. - Fontes Byzantini

historiae Hungarieae aevo ducum et regum ex stirpe Árpdd descendentium. Budapest, Akadé-miai Kiadó.

Pál, Judit 1995. Die Herkunft der Szekler in der Geschichtsschreibung (bis 1848). Forschungen zurVolks- und Landeskunde. Band 37, Nr. 2. Herrnannstadt/Sibiu, 19-32.

Róna-Tas András 1998. Folytassuk a vitár. Megjegyzések Makk Ferenc könyvbírálatához. Aetas1998/2-3,216-226. .

Sinkovics Balázs 2001. Megjegyzések a székelyek volgai bulgár származásáról. In Márton Alfréd (szerk.):A Kárpat-medence ésa steppe. Magyar Őstörténeti Könyvtár 14. Budapest, Balassi Kiadó, 137-147.

Szabó Károly 1890. A székelyek régi törvényei és szokásai. In A régi székelység. Székely történelmi ésjogi tanulmdnyok. Kolozsvár, Srein, 159-200.

Szentpétery, Emericus 1937. Scriptores rerum Hungaricarum tempore ducum regumque stirpisArpadianae gestarum.!. Budapest, Akadémiai Kiadó és Magyar Történelmi Társulat.

Szűcs Jenő 1982. A középkori Magyarország népei.!. Histária 1982/4-5, 3-5.Thoroczkay Gábor 1994, 1995. Az Anonymus-kérdés kurarásrörténeri árrekinrése (1977-1993). 1-11.

Fons 1 (1994) 93-149; 2 (1995) 117-173.Tóth Sándor László 1998. Levedidtól a Kdrpdt-medenceig. Szegedi Középkortörténeti Könyvtár 15.

Szeged.

76

Jelmagyarázat: • Erdélyen kívüli települések, ahol XIII-XIV. századi adatok szerinr székely csoportok tartózkodtak;• helynevek, amelyek székely székek, illetve egy főesperessség névadói voltak (Faragó Imre rajza) ~