A REFORMÁCIÓ Hírnöke - hnarm.hu · Követnek lenni hatalmas ki-váltságot és felelősséget foglal magában. A mennyei királyságot képviselni nem kis pozíció. Mi a helyzet

Imaheti felolvasás 2018. December 7-16.

Krisztus Követei

A R EFOR M ÁCIÓHírnöke59. évfolyam 6. szám

A kiadvány eredeti címe:THE REFORMATION HERALD®

(ISSN 0482-0843) A kiadvány írásai a Biblia tanításain keresztül

gyarapítja azok lelki életét, akik szeretnék

jobban megismerni Istent.

Angol nyelven kiadja: Seventh Day

Adventist Reform Movement General

Conference, P. O. Box 7240, Roanoke,

VA 24019-0240, U.S.A.

Nyomtatta és terjeszti: Hetednap Adventista Reformmozgalom

Magyarországi Területe.

6760 Kistelek, Pf.: 3.

web: www.hnarm.hu,

e-mail: [email protected]

Tel: 30/697-2610

Nyomtatás készült: Editura Păzitorul Adevărului Str. Morii, Nr. 27. 505200, Făgăras - Jud. Brasov Tel. 0268 213714, Fax 0268 214111, web:www.azsmr.ro e-mail: [email protected] 1222-8532 Copyright © 2018

A REFORMÁCIÓHírnöke59. évfolyam 6. szám

TartalomjegyzékVezércikkKrisztus követei 31. felolvasás: 2018. december 7. péntekLámpások a világban 42. felolvasás: 2018. december 8. szombatSzolgálatra szervezve 83. felolvasás: 2018. december 9. vasárnapMint az őszi falevelek 124. felolvasás: 2018. december 12. szerdaAz evangélium úttörő munkája 165. felolvasás: 2018. december 14. péntekHirdessétek az evangéliumot minden teremtésnek! 206. felolvasás: 2018. december 15. szombat„Alkalmatos, alkalmatlan időben” 247. felolvasás: 2018. december 16. vasárnap„Ímé én ti veletek vagyok minden napon” 28Vers: Menni kell 32

A Hetednap Adventista Reformmozgalom

Hivatalos Gyülekezeti Kiadványa

„A kor amelyben élünk megújító tevékenységre szólít.”

— Bizonyságtételek, 4. kötet, 488.

Szerkesztő: D. P. SilvaSzerkesztői munkatárs: B. MontroseTervezők: H. Melnychuk D. Lee

Web: http://www.sdarm.org

e-mail: [email protected]

Illusztrációk: Picture by GM on front cover; Sermon View on pp. 3, 8; Adobe Stock on pp. 4, 7, 11, 12-16, 18, 20, 24, 27; Advent Digital Media on p. 28; National Portrait Gallery - Preaching from a Waggon (David Livingstone) by Unknown artist p. 31.

Az ima heteA mai digitális világban viszonylag könnyű megtud-

ni mindent az emberekről úgy, hogy megkeressük őket online és megnézzük, hogy kik a barátaik.

A Szentírásban a mi Urunk Jézus Krisztus kijelen-ti: „Ti az én barátaim vagytok, ha azokat cselekszitek, amiket én parancsolok néktek. Nem mondalak többé ti-teket szolgáknak; mert a szolga nem tudja, mit cselek-szik az ő ura; titeket pedig barátaimnak mondottalak; mert mindazt, amit az én Atyámtól hallottam, tudtul ad-tam néktek. Nem ti választottatok engem, hanem én vá-lasztottalak titeket, és én rendeltelek titeket, hogy ti el-menjetek és gyümölcsöt teremjetek” (János 15:14-16).

Krisztus megbíz minket, mint barátait, hogy megfe-lelően mutassuk be Őt azoknak, akik még nem ismerik. Komolyan vesszük-e ezt a felelősségünket? Úgy érté-keljük-e ezt a hatalmas kiváltságot, amint kellene? Ha-marosan lezárul egy újabb év, melyben Legjobb Bará-tunk megannyi áldást árasztott mindannyiunkra. Nem most van-e itt az ideje, hogy még inkább megosszuk ezeket másokkal, akik még soha nem találkoztak Vele, vagy talán már elfelejtkeztek Róla? Máté 28:19-20. ver-sekben az Úr kér minket: „Elmenvén azért, tegyetek ta-nítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében, Tanít-ván őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsol-tam néktek: és ímé én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.”

Ezek az olvasmányok – Krisztus követei – azért van-nak, hogy nagyobb buzgalomra ösztönözzenek, hogy helyesen tudjuk képviselni a harmadik ég, a szentély fenséges kormányzatát és önzetlen irányelvét, ahol Mesterünk uralkodik. Céljuk az, hogy ellássanak min-ket a lényeges eszközökkel, hogy Urunk megbízatását még hatékonyabban teljesíthessük.

Mindannyian imádságos szívvel töltsük be lelkünk szükségleteit ezen olvasmányokkal, és osszuk meg azokkal is, akik magányosak vagy idősek. Ne felejtkez-zünk el a következő dátumokról:

Ima- és böjtnap: december 15. szombatAdakozások a misszióra: december 16. vasárnap

Imánk az, hogy Krisztus Lelke erősítse meg szíve-inket, hogy teljes szívből megragadjuk ezt a lehetősé-get, hogy még buzgóbbak legyünk Atyánk műve iránt (Lukács 2:49).

3

VEZÉRCIKK

A Korinthusiakhoz írt 2. le-vél 5. fejezetében Pál apostol

ezt írja: „Azért ha valaki Krisztus-ban van, új teremtés az; a régiek el-múltak, ímé újjá lett minden” (17. vers). A 18. versben azzal folytat-ja, hogy Krisztus megbízta ezeket az új teremtményeket a békélte-tés szolgálatával. A 20. versben a következőképpen erősíti ezt meg: „Krisztusért járván tehát követ-ségben”. Foglaljuk össze:

1. Újjászületve új teremtmé-nyekké válunk Krisztusban.

2. Ha új teremtmények lettünk, a békéltetés szolgáivá válunk az emberiség és Isten között, vala-mint az emberek és felebarátaik között.

3. Új teremtményekként és szol-gákként Krisztus követei leszünk.

Látjuk-e, hogy milyen nagy ki-váltság Krisztus követeivé válni?

A nagykövet a legmagasabb tisztviselő, aki más nemzetek előtt képviseli az országát. Ezért a követ-nek egy olyan embernek kell len-nie, akit az anyaország és a fogadó ország egyaránt tisztel és nagyra becsül. Ha egy súlyos válság alakul ki a két nemzet között, azonnal ta-nácskoznak a nagykövettel, aki sok esetben elindítja a békéltetés szol-gálatát a két ország között.

A Biblia minden igaz keresz-tényt Krisztus követeként azo-nosít, aki a mennyei kormányza-tot képviseli a világ előtt. Ismerik a menny nyelvezetét és lefordítják a földi emberek nyelvére. Ők a bé-kéltetés szolgái, Krisztus jellemét képviselve a világ előtt. Felhívják az emberek figyelmét Krisztusra és közbenjárnak Krisztusnál a bűnö-sökért. Tehát nagy köztisztviselők a világban.

A kereszténynek nem kell ma-gáról kihirdetnie, hogy ő követ; hanem a viselkedése, szavai és tet-

tei tanúskodnak arról, hogy ő egy olyan valaki, aki visszatükrözi Krisztus jellemét. Nem minden-ki fog ugyanolyan képességgel és módon szolgálni, de Isten minden gyermekének hűségesnek kell len-nie megbízatásához.

Amikor Pétert és Jánost a Szanhedrin elé vitték, rettenthe-tetlen bátorságuk a nemzet legma-gasabb hatóságai előtt azt eredmé-nyezte, hogy a jelenlévők „meg is ismerék őket, hogy a Jézussal vol-tak vala” (Apcs. 4:13).

Követnek lenni hatalmas ki-váltságot és felelősséget foglal magában. A mennyei királyságot képviselni nem kis pozíció. Mi a helyzet a követ viselkedésével? Mindennek, amit szól vagy tesz, vissza kell tükröznie azt a királysá-got, melyet képvisel.

„Mennybemenetele óta Krisz-tus tovább folytatta művét e Föl-dön, kiválasztott követei útján, akik által szól az emberekhez és segít szükségleteiken. Az egy-ház magasztos Feje művét embe-rek segítségével végzi, akiket Isten rendelt, hogy mint képviselői te-vékenykedjenek.

Akiket Isten elhívott, hogy sza-vaik és tanításuk által munkál-kodjanak gyülekezete felépítésén, azoknak tisztsége komoly és fele-lősségteljes. Krisztus helyett ké-rik embertársaikat, hogy bé-küljenek meg Istennel. Ezen megbízatásuk-nak azonban csak akkor tudnak megfelelni, ha felülről nyer-nek bölcsessé-get és erőt.” – Az Aposto-lok Történe-te, 245.

Krisztus KöveteiKözvetlen kapcsolat

A követnek állandó kapcsolatot kell fenntartania azzal a kormány-nyal, amelyet képvisel. Tökéletes összhangban kell dolgoznia felette-seivel, országának elöljáróival.

Ugyanennek kell történnie Krisztus követeivel is. Állandó ösz-szeköttetésben kell lenniük Kirá-lyukkal, Jézus Krisztussal.

„Az Ige hirdetőjének bensősé-ges és állandó összeköttetésben kell élnie Istennel, ima és az Ige ta-nulmányozása által. Ez képezi ere-jének forrását! … Komolyan, ben-sőségesen kérje Istent, hogy kö-telességei teljesítésére ruházza fel erővel, a kísértések alatt pedig áll-hatatossággal; ajkait érintse az ol-tárról vett eleven parázzsal. Na-gyon gyakran igen gyengén ka-paszkodik Krisztus követe az örök valóságokba. Aki azonban Isten-nel jár, rejtekhelyet talál az örök Sziklában, ahonnan láthatja Istent, miként Mózes is látta. Az Istentől nyert világosság és erő által többet érthet meg, többet foghat fel, töb-bet végezhet el, mint amennyit vé-ges ítélkezése lehetségesnek tar-tott.” – Az Apostolok Története, 247.

Tudatában vagyunk-e a világ-ban betöltött helyünkkel, mint Krisztus követei?

4

nia, mert az igazi világosság fénylik.” – The Home Missionary, 1892. szep-tember 1.

„Mivel körülöttünk majdnem mindenki a tévedések és csalások ködös homályában sínylődik, köte-lességünk a tudatlanságot tovaűz-ve Isten közelében élni, ahonnan a világosságnak és dicsőségnek iste-ni sugarait nyerhetjük el Jézus színe elől. Mivel a sötétség állandóan nö-vekszik és a tévelygések folyton sza-porodnak, igyekezzünk mind ala-posabban megismerni az igazságot, hogy módunkban álljon álláspon-tunkat a Szentírás kijelentéseivel alátámasztani.” – Tapasztalatok, Lá-tomások, 114.

„Milyen gyorsan készek vagyunk kedves szavakat szólni barátainknak és rokonainknak, de milyen nehezen beszélünk Róla, Akinek szeretetéhez nincs hasonló, és milyen nehezen mutatjuk be a megfeszített Krisztust az emberek előtt!

Mennyei Atyánk szeretete ab-ban az ajándékban, hogy elküldte egyszülött Fiát a világra, elég ahhoz, hogy megihlessen minden lelket, hogy felolvasszon minden kemény,

szeretet nélküli szívet és töredelem-re és gyengédségre indítsa azt. Még-is a mennyei lényeknek azt kell látni-uk, hogy azok, akikért Krisztus meg-halt, érzéketlenek szeretete iránt, ke-ményszívűek és semmi hálát és sze-retetet nem mutatnak a minden jó dolog Adományozója iránt! A ke-vésbé fontos dolgok kössék-e le lé-nyünk összes erőit, és Isten szerete-te ne találjon-e viszonzásra? Az igaz-ságosság Napja hiába ragyogjon-e? Annak ismeretében, amit Isten tett, támaszthat-e kevesebb követel-ményt velünk szemben? Olyan szí-vünk van-e, amit meg tud érinteni és lágyítani az isteni szeretet? Szeret-nénk-e kiválasztott edények lenni? Talán nincsen-e Isten szeme rajtunk, és nem parancsolja-e meg, hogy to-vábbadjuk a világosság üzenetét? Növekvő hitre van szükségünk. Vár-nunk kell, vigyáznunk, imádkoz-nunk és dolgoznunk, és esedeznünk kell azért, hogy a Szentlélek bősége-sen kiáradjon ránk, hogy világíthas-sunk a világban.” – The Review and Herald, 1891. december 15.

„Krisztus követői legyenek Mesterük munkatársai,

’feddhetetlenek és tiszták, Istennek szeplőtlen gyermekei az elfordult és elvetemedett nemzetség közepette, kik között fényletek, mint csillagok e világon’ – amint Pál apostol mondja (Filippi 2:15). Fogadjuk be az igaz-ság ragyogó fényét, és jó munkánk segítségével vetítsük tovább mások-nak, tisztán, töretlenül, soha el nem homályosuló sugarakban. Csak ak-kor lehetünk biztosak abban, hogy nem ártunk a környezetünknek, ha jó hatással vagyunk rájuk, ha a menny felé vezetjük őket.” – Bizony-ságtételek, 5. kötet, 366.

Az idők komolysága„A hitetlen világ bizonyságtéte-

letekre vár. Kérlek titeket Isten ke-gyelméért, hogy ébredjetek fel és te-gyetek eleget elvárásaiknak. Sötét-ség borítja a földet és éjszaka a né-peket. A földet beborító erkölcsi sö-tétség közepette könyörgök nektek, akik hisztek, hogy tegyetek tanúbi-zonyságot a sötétségben ülőknek arról, hogy van világosság, és nem kell senkinek sem sötétségben jár-

1. felolvasás − Lámpások a világban

1. fe

lolv

asás

2018

. dec

embe

r 7. p

énte

k

Összeállítás E. G. White írásaiból

Lámpások a világban

52018. december 7. péntek

Isten Lelke által vezetve„Mi volt a Szentlélek kitöltésének

eredménye pünkösd napján? A feltá-madott Üdvözítőről szóló örömhír eljutott a világ végső határáig. A ta-nítványok szíve túláradt a jóakarat-tól. Ez oly teljes, oly mély, oly nagy horderejű volt, hogy kényszerítette őket elmenni a föld végéig hirdetve: ’Ne legyen másban dicsekedésem, hanem a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjében’ (Galata 6:14). Amint hirdették az igazságot, az emberek szíve meglágyult az üzenet hatalmá-tól. A gyülekezet mindenfelől meg-térteket látott beseregleni. Visszaeső bűnösök tértek meg és csatlakoz-tak a keresztényekhez a drága igaz-gyöngy keresésében. Az igazság leg-elkeseredettebb ellenségei az igazság bajnokaivá váltak…

Minden keresztény testvérében látta a szeretet és jóakarat isteni má-sát. Egyetlen érdek uralkodott. A versengés egyetlen tárgya nyelte el a többit: a hívők egyedüli nagyra-vágyása az volt, hogy kinyilvánítsák Krisztus jellemét, és országának nö-vekedéséért fáradozzanak.

Figyeljük meg, hogy Isten csak azután töltötte ki Lelkét, miután a tanítványok eljutottak a tökéletes egységre; mikor nem törekedtek többé a legmagasabb polcra.” – Bi-zonyságtételek, 8. kötet, 19-20.

Másokért való buzgó munkára van szükség

„Jézus nem biztatta őket könnyű munkával, ellenben megmutatta, hogy a gonosz mily szörnyű fegyve-rekkel száll szembe velük. Küzdeni-ük kell majd ’fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, az élet sötét-ségének világbírói ellen, a gonosz-ság lelkei ellen, melyek a magasság-ban vannak’ (Efézus 6:12). Ebben a harcban azonban nem lesznek egye-dül, mert Ő velük van… Amíg sza-vára hallgatnak és Vele egyetértés-ben dolgoznak, kudarcot nem vall-hatnak. Menjetek el minden nép-hez – szólt hozzájuk –, a világ legtá-volabbi részeibe is, én ott is veletek leszek. Hittel és bizalommal dolgoz-zatok, mert én nem hagylak el ben-neteket sohasem. Mindenkor vele-tek leszek, hogy segítsek kötelessé-

geitek teljesítésében. Vezetlek, vi-gasztallak, megszentellek, támogat-lak benneteket, hogy olyan szavakat szóljatok, melyek az emberek figyel-mét a menny felé irányítják.” – Az Apostolok Története, 19.

„Azok, akik Isten gyermekei lesz-nek, kötelességgel tartoznak Neki, hogy minden erejükkel keressék és mentsék az elveszetteket. Minden lehetséges eszközt fel kell használ-niuk, hogy az élet szavát és Krisztus megmentő kegyelmét adják a bűnö-söknek. Arra az áldozatra emlékez-ve, amit Krisztus hozott érettük, és tökéletes példát hagyott előttük, a gyülekezeti tagoknak az Ő példáját kell követniük az önmegtagadásban és önfeláldozásban, hogy megment-hessék a lelkeket, akik elvesznek a hitetlenségben és a bűnben…

Ennek ellenére hány gyülekeze-ti tag van, akik alig éreznek felelős-séget azért, hogy megismertessék Krisztust barátaikkal és szomszéd-jaikkal! Ha mindannyian Krisztus szeretetét hordoznánk szívünkben és az igazságot ajkainkon, ha szor-galmasan megnyitnánk az élet sza-vát nekik és megmutatnánk, hogy mit jelent Krisztus számunkra és mi az akarata velük szemben, százak ör-vendeznének az igazságnak. De ma-gunkba zárkózunk. Úgy néz ki, hogy úgy gondoljuk, minden rendben van velünk, és nem a mi feladatunk, hogy beszéljünk Krisztusról. Nem jelent-e Ő mindent mindenben ne-künk? Ha valamiben győzelmet ara-tunk, az nem az Ő nagy kegyelme? Akkor miért nem magasztaljuk Őt? Az elveszett drachma és az elveszett bárány példázata a legdrágább igaz-ságokat tanítják nekünk. Az elve-szett és megtalált ember történeté-vel foglalkozik. Sokan, nagyon so-kan meg lennének mentve, ha úgy dolgoznánk, mint ahogy ezekben a példázatokban be van mutatva.

A kegyelemben való növekedés az elvégzett munka gyarapodó gyü-mölcseiben mutatkozik meg. Aki Krisztus iskolájában tanul, tudni fogja, hogyan imádkozzon, és ho-gyan beszéljen a Mesterről. Felisme-ri, hogy híjával van a bölcsességnek és a tapasztalatnak, és a nagy Taní-tó iskolájában kíván tanulni. Tudja,

hogy csak így juthat tökéletességre Isten szolgálatában.

Gyülekezeti tagok! Kérjétek Is-tent, hogy adjon nektek olyan fe-lelősségérzetet, hogy megnyissá-tok másoknak a Szentírást, és hogy missziómunkát végezzetek azo-kért, akiknek segítségre van szüksé-gük. Egyesek egyféle módon lesz-nek megmentve, mások másképpen, de a munkát mindig úgy kell végez-nünk, ahogy az Úr vezet.

Készüljünk el, hogy felemeljük az Úr zászlóját, a tisztaság és szentség zászlóját! Mindenki tisztítsa meg szí-vét, és készüljön el az Úrral való ta-lálkozásra, amikor eljön hatalommal és nagy dicsőséggel. A hívőket ser-kentse Krisztus kegyelme, hogy dol-gozzanak társaik megmentéséért…

Óh, milyen ünnepélyes és fon-tos munka van ránk bízva! Milyen messzire terjedő eredményei van-nak! Hogyan szerezzük meg a si-kerhez szükséges erőt és bölcsessé-get? Mint ahogy Dániel kereste az Urat, úgy kell nekünk is keresnünk Őt. Dániel így írja: ’És orcámat az Úr Istenhez emelém, hogy keressem őt imádsággal, könyörgéssel, böjtö-léssel, zsákban és hamuban’ (Dáni-el 9:3). Nekünk is alázatos szívvel és töredelemmel kell keresnünk az Urat, megbánva és megvallva bűne-inket, és szoros egységben kell len-nünk másokkal. Testvérek és Test-vérnők, imádkozzatok, imádkozza-tok magatokért és másokért!

Hitben kell Istenhez jönnünk és fel kell tárnunk esedezéseinket előt-te, miközben hisszük azt, hogy Ő fog munkálkodni értünk és azokért is, akiknek a megmentésén fárado-zunk. Több időt kell szentelnünk a komoly imára. A kisgyermek biza-kodó hitével kell mennyei Atyánk-hoz jönnünk, elmondva Neki min-den szükségletünket. Ő mindig kész megbocsátani és segíteni. A meny-nyei bölcsesség forrása kimeríthe-tetlen, és az Úr bátorít minket, hogy bőségesen merítsünk belőle…

Bárcsak emésztene minket a vágy, hogy gyakorlatból megismerjük Is-tent, hogy belépjünk a Magasságos termébe, megragadva a hit kezét és arra vetve tehetetlen lelkünket, aki hatalmas az üdvözítésre! Jobb az ő

6

szívélyes szeretete, mint az élet.Ha felismerjük, hogy milyen ko-

molyan munkálkodott Jézus, hogy elvesse a világban az evangélium magvát, mi, akik a próbaidő legvégén élünk, fáradhatatlanul fogunk dol-gozni, hogy az élet kenyerét adjuk a veszendő lelkeknek. Miért vagyunk ilyen hidegek és közömbösek? Mi-ért érzéketlen ennyire a szívünk? Mi-ért nem érzünk vágyat, hogy abban a munkában dolgozzunk, aminek Krisztus szentelte az életét? Valamit tennünk kell, hogy orvosoljuk ezt a rettenetes közönyt, ami erőt vett raj-tunk. Hajtsuk meg fejünket alázat-ban, amikor azt látjuk, hogy milyen keveset dolgoztunk, hogy szórjuk az igazság magvait.

Testvéreim és Testvérnőim, a sze-retet és gyengédség szavaival szólok hozzátok. Ébredjetek fel és szenteljé-tek magatokat késlekedés nélkül arra a munkára, hogy az igazság világos-ságát nyújtsátok azoknak, akik sötét-ségben élnek. Mutassátok be a nagy Mestermunkás lelkületét! Tanuljá-tok meg a bűnösök Barátjától, ho-gyan szolgáljatok a bűnbeteg lelkek-nek. Emlékezzetek arra, hogy köve-tőinek életében ugyanannak az ön-feláldozásnak kell meglátszódnia, és ugyanúgy alá kell vetniük minden társadalmi igényt, minden földies vonzalmat Isten művének, mint aho-gyan az az Ő életében megmutatko-zott. Isten kívánalmait mindig a leg-első helyre tegyük. Krisztus példája ösztönöz minket, hogy állandóan fá-radozzunk mások jólétéért.

Isten felhív minden gyülekeze-ti tagot, hogy vegyen részt szolgála-tában. Az igazság, amelyet nem él-nek ki, nem adnak át másoknak, el-veszíti életadó erejét, gyógyító ha-tását. Mindenkinek meg kell tanul-nia dolgozni és a saját helyén és te-rületén helytállni. Minden újonnan megkeresztelt tagnak egy újabb esz-köznek kell lennie a nagy megváltá-si terv munkájában. Az egész gyüle-kezetnek egy emberként kell csele-kednie, tökéletes egységben lennie, hogy élő, aktív misszionáriusok le-hessenek, akiket a Szentlélek vezérel és befolyásol. Amilyen komolyan ke-ressük az Urat, annak arányában fog-

ja egyenessé tenni az előttünk álló utat. Körülöttünk mindenhol nyitott ajtókat találunk. Tanulmányozzuk imádságos szívvel a munkát, amit vé-geznünk kell, aztán csatlakozzunk hozzá a hit teljes bizonyosságával. Csendben és alázatosan kell dolgoz-nunk, Krisztus szelídségével és alá-zatosságával, felismerve az idő ko-molyságát, melyben élünk, és hogy állandóan mennyei kegyelemre van szükségünk azért, hogy megértsük, hogyan bánjunk az emberekkel. A türelmes, alázatos, Istenhez hasonló munkás eredményes lesz.

Mind népként, mind egyénen-ként a sikerünk nem a munkások számától, sem nem a szellemi ké-pességektől függ, hanem attól, hogy mennyire járunk és dolgozunk együtt Krisztussal. Minél teljeseb-ben betölt minket Szentlelkével, an-nál nagyobb lesz szeretetünk a mun-ka iránt, és annál nagyobb gyönyö-rűségünk lesz abban, hogy a Mes-ter lábnyomait követjük. Szívünk megtelik Isten szeretetével, és ko-molyan és hatalommal fogunk be-szélni a megfeszített Megváltóról. És amint felemeljük Őt az emberek előtt, ahogyan megpillantják önfel-áldozását, jóságát, gyengéd könyö-rületét, megalázkodását és szenve-déseit, szívük meglágyul és legyőze-tik, és így megnyerhetők az Ő ügyé-nek.” – The Review and Herald, 1909. április 29.

Legjobb fáradozásaink értéke

„Milyen is lesz azok hálája, akik a menny udvarain fognak üdvözöl-ni minket, amikor megértik majd, hogy aggódva, szeretettel szívünkön viseltük a sorsukat, hogy üdvözül-hessenek! Istennek és a Báránynak adják majd megmentésükért a hálát, a tisztességet és a dicsőséget. Még-sem csökkenti majd Isten dicsősé-gét, ha azoknak is kifejezik háláju-kat, akiket Isten a halálra szánt em-berek megmentésére használt fel.

Az üdvözültek megismerik azo-kat, akik a megfeszített Üdvözítőre terelték figyelmüket. Mily boldogan beszélgetnek majd velük! ’Bűnök-ben éltem’ – mondják majd –, ’Isten

és remény nélkül a világban, de te el-jöttél, felhívtad a figyelmemet Üd-vözítőnkre, egyedüli reményünk-re. Attól kezdve én is hittem Benne. Megbántam bűneimet és mennyei áldásban részesültem a többi szen-tekkel a Krisztus Jézus által.’ Mások meg így szólnak: ’Pogány országban pogányul éltem. Elhagytad barátai-dat, kényelmes otthonodat, és eljöt-tél, megmutattad a Jézushoz vezető utat, és ahogyan hinnem kell benne, mint egyedül igaz Istenben. Ledön-töttem bálványaimat, imádtam az Is-tent, most pedig szemtől szemben látom. Megmentett, örökre meg-mentett, hogy soha el ne kelljen vál-nom Tőle, akit annyira szeretek. Ak-kor csak a hit szemével láttam Őt, most azonban már olyannak látom, amilyen. Most már kifejezhetem neki hálámat üdvözítő kegyelméért, mert szeretett engem és saját vérével mosott ki bűneimből.’

Mások majd azok iránt fejezik ki hálájukat, akik táplálták az éhe-zőket és felruházták a mezítelene-ket. ’Mikor a sötét kétségbeesés hi-tetlenségbe kötözte lelkemet, az Úr elküldött hozzám’ – mondják –, ’hogy reménységről és megnyug-vásról szólj hozzám. Testi szükség-letem kielégítésére élelmet hoztál és megnyitottad előttem az Isten sza-vát. Ráébresztettél lelki szükségle-teimre. Úgy bántál velem, mintha a testvéred lettem volna. Együttéreztél velem bajaimban, meggyógyítottad megtört és sebzett lelkemet, hogy meg tudjam ragadni Krisztus meg-mentésemre kinyújtott kezét. Tudat-lanságom ellenére is türelmesen arra tanítottál, hogy mennyei Atyám él a mennyben, aki aggódott értem. Fel-olvastad nekem Isten szavának be-cses ígéreteit. Hitet ébresztettél ben-nem Krisztus iránt, hogy meg sze-retne menteni engem. Mikor az ál-dozatra gondoltam, melyet Krisztus hozott értem, meglágyult, lecsillapo-dott és megtört a szívem. Éheztem az élet kenyerére, értékes lett szemem-ben az igazság. Itt vagyok, üdvözül-ten, örökre megmentve, hogy örök-ké annak jelenlétében éljek, azt di-csérjem, aki életét adta értem.’

Milyen hallatlan örvendezés lesz

1. felolvasás − Lámpások a világban6


majd ott, amikor ezek az üdvözültek összetalálkoznak és üdvözlik azo-kat, akik felelősnek tartották magu-kat értük! Azoknak, akik nem a ma-guk kedvtelésére éltek, hanem a ke-vés áldásnak örvendező szerencsét-len emberek áldására, hogyan is fog reszketni a szívük a meglepetés örömmámorától!” – Bizonyságtéte-lek, 6. kötet, 310-312.

„Tisztítsuk meg lelkünket azáltal, hogy engedelmeskedünk az igazság-nak, ’tiszta kezeket emelvén föl ha-rag és versengés nélkül’ (1 Timótheus 2:8), hogy így elnyerjük ezt a meny-nyei ajándékot, és felismerjük áldott tapasztalat által, hogy mit jelente-nek az apostol szavai: ’Beteljesed-jetek az Istennek egész teljességéig’ (Efézus 3:19).” – The Signs of the Ti-mes, 1888. február 24.

Kezdjük itt, most rögtön!„Isten népének világosságként

kell állnia a világban. Fel kell ismer-niük, hogy a legünnepélyesebb fele-lősség nyugszik rajtuk, hogy a vilá-gosság sugarait tükrözzék azok ös-vényére, akik nem tartják meg Isten parancsolatait. Krisztus maga jelen-tette ki: ’Ti vagytok a világ világos-sága’ (Máté 5:14). A világosság hor-dozóivá kell válnunk. És amikor az isteni igazság világossága határozot-tan fog felragyogni Isten gyermekei-nek szavaiból és tetteiből, lesz-e még

civakodás, rágalmazás a világosság hordozói között? A világ nem fog látni széthúzást azok életében, akik a menny világosságát árasztják min-denfelé. Testvérek és Testvérnők, amint hagyjátok, hogy világosságo-tok ragyogjon az emberek előtt, lát-ni fogják ’jó cselekedeteiteket’, és di-csőíteni fogják ’mennyei Atyátokat’ (Máté 5:16). Ezen jó munka ered-ményeként olyan befolyás fog szét-áradni, ami üdvösséget hoz azok-nak, akik látják ezt. Isten arra vá-gyik, hogy világosságunk állandóan ragyogjon.

Éjszakai látomásban Isten meg-mutatta nekem az Oaklandben és a szomszédos városokban élő gyüle-kezeti tagok lelki állapotát. Egy nagy zászló volt felemelve abban az idő-ben, amikor sokan panaszkodtak és hibákat kerestek, és a másik ember kárára beszéltek. Ez a zászló körbe lett fordítva, mígnem egy nagy tü-körként jelent meg előttük, hogy mindenki, aki belenézett, látta ön-magát minden hibájával és bűné-vel együtt. Az egész bűnös társaság meggyőződött gonosz útjairól, lebo-rult Isten előtt és azonnal megbán-ták bűneiket. Óh, milyen bűnbánat és bűnvallomás jelenete volt az! A tábor legcsodálatosabb megtisztítá-sa következett, és Isten hatalmas ere-je nyilvánult meg.

Nem fogok soha megnyugodni

addig, míg ugyanilyen tapasztalat nem lesz itt a gyülekezetben. Meg akarjuk látni Istenünk szabadítását. Azt akarjuk, hogy az igazság hatal-mas erővel haladjon előre. Miért, óh miért állunk meg az úton? Mi-ért szomorítjuk meg Isten Szentlel-két? Miért szégyenítjük meg nyilvá-nosan, azzal, hogy magunkkal visz-szük önző, megtéretlen természe-tünket, és közben mégis kereszté-nyeknek valljuk magunkat? Isten biztosítja, hogy mindannyiunknak tiszta látása lesz, hogy megkülön-böztessük, hogy mit tegyünk, azál-tal, hogy Jézusra nézünk. Így felis-merjük, hogy állapotunk hogyan je-lenik meg előtte, és hogyan tekinti Ő az irigységet és viszályt. Isten se-gít nekünk, hogy félretegyük egyéni jellemhibáinkat. Látni akarjuk Isten hatalmának megnyilatkozását eb-ben a közösségben. Ha ez nem így lenne, nem hagynám el az otthono-mat és nem jönnék el ide ilyen gyak-ran, hogy beszéljek veletek. De éj-szakáról éjszakára nem tudok alud-ni pár óránál többet; és gyakran az éjszaka órái az ágyamban ülve talál-nak, imádkozva Istenhez azokért, akik nem ismerik fel lelki állapotu-kat. Azután felkelek és sétálok a szo-bában, és ezt mondom: ’Óh Uram, rendezd el népedet, mielőtt örökre túl késő lenne!’ ” – The Review and Herald, 1906. december 13.


Gyülekezeti tagok! Kérjétek Istent, hogy adjon nektek olyan felelősségérzetet, hogy megnyissátok másoknak a Szentírást, és hogy missziómunkát végezzetek azokért, akiknek segítségre van szükségük.

8

Az egyháznak nemcsak hirdetnie kell a megfeszített és feltámadt Meg-váltót, hanem azzal van megbízva, hogy visszatükrözze a világ számára az Ő jellemének szépségét, dicsősé-gét. Amikor az egyház elindul, hogy hirdesse az evangéliumot és vissza-tükrözze a világnak Krisztus jelle-mének szépségét, akkor az őszinte lelkek megvilágosodnak és hisznek Jézusban. Az egyház ilyen módon Isten elrendelt eszköze az emberiség megmentésére.

Az emberi test – egy illusztráció Krisztus tervéről egyházával kapcsolatban

Az ihletett apostol a Korinthusi-akhoz írt levelében egy alapos ma-gyarázatot ad a hívőknek Krisztus egyházával kapcsolatban:

„A kegyelmi ajándékokban pedig

különbség van, de ugyanaz a Lélek. A szolgálatokban is különbség van, de ugyanaz az Úr. És különbség van a cselekedetekben is, de ugyanaz az Isten, aki cselekszi mindezt minden-kiben. Mindenkinek azonban ha-szonra adatik a Léleknek kijelenté-se… Mert amiképpen a test egy és sok tagja van, az egy testnek tag-jai pedig, noha sokan vannak, mind egy test, azonképpen a Krisztus is” (1 Korinthus 12:4-7, 12).

Ahogyan az emberi test külön-böző szervekből áll, amelyeknek kü-lönböző funkciójuk van – de mind-egyik együtt dolgozik az egész test jólétéért –, ugyanígy Krisztus egy-háza a sokféle taggal hasonlóképpen munkálkodik együtt az egyház érde-kében, missziójának teljesítésében. Mint ahogy az emberi testnek sok része van, és mindegyik egy jelleg-

Még a gyülekezet megszerve-zése előtt az Úr úgy tervezte,

hogy az egyház kijelölt eszköze le-gyen a lelkek megmentésére. Nem úgy, hogy az egyház legyen a Meg-váltó – csak hogy eszköz legyen az evangélium elterjesztésében a vilá-gon, és hogy az emberekben hitet ébresszen az egyedüli Megváltóban, aki a „názáretbeli Jézus Krisztus” (Apcs. 4:10, 12).

„Az egyház Isten elrendelt eszkö-ze, emberek megmentésére. Szolgá-latra hívta el és azzal bízta meg, hogy hirdesse az evangéliumot a világnak. Isten terve már kezdettől fogva az volt, hogy egyháza az Ő tökéletes-ségét és erejét tükrözze a világ előtt. A gyülekezet tagjait Isten a sötétség-ből hívta ki csodálatos világosságá-ra, hogy hirdessék nagy dicsőségét.” – Az Apostolok Története, 7.

2. felolvasás − Szolgálatra szervezve

Szolgálatra szervezve

2. fe

lolv

asás

2018

. dec

embe

r 8. s

zom

bat

Írta: Marcelo Gines (Thaiföld)

92018. december 8. szombat

zetes, egyedi funkcióval rendelke-zik, így van ez az egyházban is. Min-denkinek más feladata van és más tisztséget tölt be. Nem mindenkinek kell lelkésznek, prófétának vagy ta-nítónak lennie; nem mindenki lesz elnök, pénztáros vagy más egyéb tisztséget betöltő a gyülekezetben. De mindenkinek van kijelölt felada-ta, összhangban és együttműködés-sel a test többi tagjával.

Az első gyülekezetben „minden tagot arra intettek, hogy végezze hűségesen a rábízott munkarészt és használja fel bölcsen a rábízott ado-mányokat. A Szentlélek egyeseket különleges adományokkal ruházott fel és hívott el: ’először apostolokul, másodszor prófétákul, harmadszor tanítókul; azután csodatévő erő-ket, azután gyógyításnak ajándéka-it, gyámolokat, kormányokat, nyel-veknek nemeit’ adta (1 Korinthus 12:28). Ezek a különböző munká-sok azonban egymással egyetértés-ben munkálkodjanak.” – Az Aposto-lok Története, 62.

Krisztus megszervezte egyházát

Minden, amit Krisztus tesz, jól szervezett. A megszámlálhatatlan vi-lágok megteremtésétől a hatalmas űrben az univerzum minden ügye és igazgatása tökéletesen meg van szer-vezve. Ez ugyanígy van földi egy-házával. Krisztus maga volt az, aki megtette egyháza megszervezésének első lépését egy egyszerűbb szerve-zeti formával. Akkor ez az újonnan alapított, néhány taggal rendelkező egyháznak megfelelő volt.

„A tizenkettő beiktatása az első lépése volt az egyház megszervezé-sének, melynek Krisztus mennybe-menetele után itt e Földön művét tovább kell vezetnie.” – Az Apostolok Története, 12.

A következő lépés az aposto-lok idejében, nemsokára Krisztus mennybemenetele után történt. A Szentlélek vezetése alatt az aposto-lok folytatták Krisztus munkáját, hirdették az evangéliumot és fejlesz-tették az egyházat.

Amikor Jézus először megszer-vezte egyházát, a tizenkettő között egyedül Júdásnak adatott az a kü-

lönleges felelősség, hogy pénztáros-ként szolgálhatott a csoportban. Az apostolok idejében a további felada-tokat és felelősségeket a többiek kö-zött osztották meg, úgy, mint a hét diakónus beiktatásakor is. Amint az egyház növekedett és a felelőssé-gek terhe egyre nagyobb lett, továb-bi fejlődésre volt szükség a szerve-zésben, hogy eleget tudjanak tenni az egyház világszéles missziómun-kájának.

Az egyház megszervezésének célja

A Prófétaság Lelke kijelenti Krisztus célját az egyháza megszer-vezésével:• Missziós célok: „Krisztus a hit-

térítés céljaira szervezte meg föl-di egyházát, és az Úr látni kíván-ja, hogy az egész egyház utakat és módokat talál, melyek segít-ségével az előkelő és az egysze-rű, a gazdag és a szegény ember is meghallja az igazság üzenetét.” – Bizonyságtételek, 6. kötet, 29.

• A rend és összhang fenntartá-sa érdekében világszerte: „Ami-kor később a világ különböző ré-szeiben alakultak gyülekezetek a hívő csoportokból, a szervezés tovább tökéletesedett, hogy eljá-rásukban a rend és egység meg-maradjon.” – Az Apostolok Tör-ténete, 62.

• Hogy távol tartsák a lázongásokat, elégedetlenségeket és megcáfolják azokat az állításokat, amelyeket nem hagy jóvá Isten Igéje: „Meny-nyire örülne Sátán, ha sikerülne e nép közé lopóznia és bomlaszta-ni a művet, éppen akkor, amikor lényeges az alapos szervezettség! Ez a szervezettség a legnagyobb erősségünk, hogy az álmozgalma-kat, lázadásokat távol tarthassuk és visszavethessünk olyan állítá-sokat, amelyeket Isten szava nem hagy jóvá!” – Bizonyságtételek a Lelkészeknek, 489.

• Biztosítsa a támogatást a szolgá-lathoz

• Új területekre vigye a munkát• Megvédje a tagokat és a szolgála-

tot is a méltatlan tagoktól• Kezelje az egyház vagyonát• Missziós céllal kiadványokat ké-

szítsen az igazságról• És még sok más cél miatt. – Bi-

zonyságtételek a Lelkészeknek, 26.

A maradék egyház sikerének titka

Amikor a maradék egyházat megszervezték E. G. White testvér-nő idejében, néhányan ellenkeztek, mert féltek, hogy a pápasághoz ha-sonlóvá válik majd. Azonban az Úr szolgálólánya bátorította és támo-gatta a tagokat, és segített az egyház szervezetének megszervezésében.

„Kemény küzdelmek közepette létesítettük szervezetünket. Annak ellenére, hogy az Úr e tárgyban egy-más után több bizonyságtételt adott, az ellenállás erős volt és többször megismétlődött. Ámde mi tudtuk, hogy Izrael Ura, Istene és gondvise-lése vezet bennünket.” – Bizonyság-tételek a Lelkészeknek, 26. A Szentlé-lek az, aki az úttörőket arra indítot-ta, hogy megszervezzék az egyházat az ellenállások ellenére is. Ők azzal a biztos tudattal haladtak előre, hogy Isten utasításainak engedelmesked-nek azzal, ha megalapítják a szerve-zetet. Az Úr szolgálólánya szerint ez volt jólétük titka:

„Művünket sem nagy adomá-nyok, sem hagyatékok nem támo-gatták, soraink között kevés a gazdag ember. Mi tehát fejlődésünk, hala-dásunk titka? Mi a mi üdvösségünk vezérének rendeletei szerint mene-telünk. Isten megáldotta egyesített törekvéseinket. Az igazság terjedt, növekedett. Intézményeink szapo-rodtak. A mustármagból hatalmas fa növekedett. A szervezettség, a rend-szer sikeresnek bizonyult. A rend-szeres jótékonykodást a bibliai terv alapjára fektettük. A test ’egybeszer-kesztett az ő segedelmének minden kapcsával’. Miközben előre törtünk, szervezettségünk rendszere minden-kor hatásosnak bizonyult.” – Bizony-ságtétel a Lelkészeknek, 27.

A szervezet felépítése, amit Isten tervezett egyháza részére

A Biblia és a Prófétaság Lelke vi-lágosan lefektette a szervezet rend-szerét, amit Isten tervezett egyháza részére. A Biblia világosan kijelenti,

10

hogy Krisztus „feje a testnek, az egy-háznak” (Kolossé 1:18).

Ez ellentétes a pápaság rendsze-rével, ahol egy ember áll az egész egyetemes egyház élén. A Próféta-ság Lelke kijelenti:

„Isten soha még csak nem is cél-zott Igéjében arra, hogy embert je-lölt ki az egyház fejének. A pápai felsőbbség tana éles ellentétben áll a Szentírás tanításaival. A pápának nem lehet hatalma Krisztus egy-házán, csak bitorolhatja.” – A Nagy Küzdelem, 46.

„Az egyház Krisztusra alapozva épül, engedelmeskednie kell Krisz-tusnak, mint fejének. Nem függ-het embertől, ember nem irányít-hatja. Sokak állítása szerint az egy-házban betöltött bizalmi tisztségük feljogosítja őket arra, hogy előír-ják, mit higgyenek és tegyenek má-sok. Ezt az igényt Isten nem szente-síti. ’Mindnyájan testvérek vagytok’ (Máté 23:8) – jelenti ki a Megváltó.” – Jézus Élete, 350.

„Krisztus az egyház feje. Testé-nek tagjai követik a Fej utasításait, éppen úgy, mint ahogyan az emberi test engedelmeskedik az elme indí-tékainak.” – The Review and Herald, 1882. július 18. Ha minden hívő ezt szívügyének tekintené, jobb kép ala-kulna ki Krisztus megszervezett egy-házáról, mint amilyen a múltban volt, amikor a gyülekezeti tagokat arra tanították, hogy embertől függ-jenek, aki a vezetőjük.

Krisztus megszervezett egyházá-ban azoknak, akik vezetőknek vol-tak kiválasztva, volt egy felhatalma-zásuk a saját területükön, de ez nem a legmagasabb felhatalmazás volt az egyházban.

„Amikor a Generál Konferencia határozatot hoz – ami a legfelsőbb tekintély, melyet Isten a földre he-lyezett –, akkor nem szabad ragasz-kodnunk magánvéleményünkhöz, függetlenségünkhöz, hanem vessük alá magunkat.” – Bizonyságtételek, 3. kötet, 492.

„Néha, amikor egy kis csoport – azok, akiket az egyház vezetésével bíztak meg – a Generál Konferen-cia nevében megkísérelte, hogy bal-ga terveket hajtson végre Isten műve kárára, akkor azt mondtam, hogy a

Generál Konferenciát, amely ebből a pár emberből áll, nem tekintem többé Isten szócsövének. Ez azon-ban nem jelenti azt, hogy az összes területekről helyesen megválasztott képviselőkből álló Generál Konfe-rencia határozatát ne vegyék figye-lembe. Isten úgy rendelte el, hogy a föld minden részéről jövő gyüle-kezeti képviselőknek felhatalmazá-suk legyen, ha mint Generál Konfe-rencia összegyűlnek. A hiba ott ke-resendő, ha egy ember értelmére és ítéletére, vagy kevés számú férfi-ra ruházzák azt a hatalmat, melyet Isten a közösségre bízott a Generál Konferencia hangja és ítélete által, amely arra rendeltetett, hogy a mun-ka felvirágzására és előrevitelére ter-veket fektessen le.” – Bizonyságtéte-lek, 9. kötet, 260-261.

Az Úr szolgálólánya világosan körvonalazta a szervezet felépítését és a rendet, amit Krisztus maradék egyházában követni kell. Az egy-ház legmagasabb hatalma nem egy embernek adatott (Generál Konfe-rencia elnöke) vagy az emberek kis csoportjának (Generál Konferen-cia Végrehajtó Bizottsága vagy Ge-nerál Konferencia Tanácsa), hanem mindazoknak, akik képviselők vagy küldöttek a föld minden részéről és összegyűlnek a Generál Konferen-cia küldöttgyűlésén. Ők azok, akik megtervezik a munkát az egész vi-lágon lévő gyülekezetekben, megvá-lasztják a tisztségviselőket. Tanács-koznak hitpontokkal kapcsolatos kérdésekről, és fontos ügyekről dön-tenek, amiket a megszervezett gyü-lekezetek különböző szintjein nem tudnak eldönteni. Azoknak, akiket a Generál Konferencia tisztségviselő-inek választanak, végre kell hajtani-uk a meghozott döntéseket. A gyű-lések ideje között a Generál Konfe-renciáért dolgoznak és felelősek a következő gyűlés megtartásáért. Ezt a rendszert az egyház minden egyes szintjén kivitelezik – Unió, Terü-let és Misszió. Ez teljesen különbö-zik a pápai vagy királyi hatalomtól. Ez nem egy ember diktatúrája, sem nem egy kis csoport birtokolja ezt a hatalmat – hanem egy ember a tár-saival, akik együtt szolgákként dol-goznak, hogy kivitelezzék a döntése-

ket, amelyeket az egyház hoz az ülé-sek alatt Isten vezetése mellett.

Figyelmeztetés a függetlenség lelkülete ellen

Az Úr szolgálólánya figyelmez-tette a hívőket a függetlenség lelkü-lete ellen, ami az egyházba beszivár-gott. Sátán megpróbálja megrontani az egyház egységét azzal, hogy meg-tévesztő elméleteket és nézeteket hoz be a tagok közé.

„Néhányan felvetették a gondola-tot, hogy mivel közeledünk az idők végéhez, Isten minden gyermeke bármiféle vallásos szervezettől füg-getlenül fog munkálkodni. Holott az Úr utasított engem, hogy ebben a munkában olyan nincs, hogy min-denki független legyen. Az ég csilla-gai mind törvényeknek engedelmes-kednek, egyik kihat a másikra, hogy teljesítse Isten akaratát. Kölcsönö-sen engedelmeskednek a mozgá-sukat igazgató törvényeknek. Nép-ének egyszerre kell húzni, hogy az Úr munkája egységesen és szilárdan haladhasson.” – Bizonyságtételek, 9. kötet, 258.

„A széthúzás lelkülete, a bom-lasztás szelleme a levegőben van, be-lélegezzük… Isten kioktatott arra nézve, hogy Sátán különleges igye-kezete oda irányul, hogy elhitesse, miszerint Istennek tetsző, ha saját útjaikat választják, függetlenül hit-testvéreik tanácsától.

Ez komoly veszélye művünk fej-lődésének. Óvatosan, értelmesen kell haladnunk, összhangban isten-félő tanácsosaink megítélésével, mert egyedül ez az eljárás helyes és biztonságos. Egyébként Isten nem dolgozhat velünk, általunk és éret-tünk.” – Bizonyságtételek a Lelkészek-nek, 488-489.

Sátán jól tudja, hogy Isten nép-ének ereje a Krisztussal és egymás-sal való egységben található. Azon-ban ha bomlás és széthúzás lesz kö-zöttük, gyengék lesznek és könnyen le tudja győzni őket.

„Isten angyala ezt az üzenetet is-mételte el nekem: Beszéljétek meg együtt a dolgokat! Ha az ellenfél hatni tudna egy-egy ember ítélőké-pességére, ezzel a maga elképzelé-se szerint tudná irányítani az ügye-

2.felolvasás−Szolgálatraszervezve


ket. Két ember gondolkodását is el tudja torzítani, de ha többen beszé-lik meg a dolgokat, abban nagyobb biztonság rejlik… Egységben az erő, a széthúzásban pedig a gyenge-ség és a vereség.” – Bizonyságtételek, 5. kötet, 30.

Nincs olyan idő, amikor Krisz-tus meg fogja szüntetni megszerve-zett egyházának rendszerét a földön, hanem ez folytatódni fog egészen az idők végezetéig. Minél jobban köze-ledik Isten maradék népe a vég felé, annál inkább szükség van a szerve-zettségre és a tökéletes egységre. Az Úr hírnöke kijelenti:

„Tartsuk szorosan a gyep-lőt, hogy ne hulljon szét a szerve-zet, melyet bölcs, gondos munká-val építettek föl. Nem szabad most szabad kezet adni a rendzavaró ele-meknek, akik meg szeretnék kapa-rintani a mű vezetését.” – Bizony-ságtételek, 9. kötet, 257.

A maradék utolsó elhívatása és missziója

A Bibliában és a Prófétaság Lel-kének írásaiban Krisztus maradék egyházának utolsó elhívatása és missziója világosan be van mutat-va Ésaiás 58:12-ben: „És megépí-tik fiaid a régi romokat, az emberöl-tők alapzatait felrakod, és neveztetel romlás építőjének, ösvények meg-újítójának, hogy ott lakhassanak.”

A Prófétaság Lelke elmagyarázza, hogy ez a jövendölés a maradék egy-házra vonatkozik:

„A vég idején minden isteni in-tézményt helyre kell állítani. Azt a rést, amelyet a szombat megváltoz-tatásakor ütöttek a törvényen, ki kell javítani. Isten maradék népének

– amelynek tagjai reformátorok-ként állnak a világ előtt – meg kell mutatnia, hogy Isten törvénye min-den maradandó reform alapja… Vi-lágosan és érthetően magyarázzák meg, hogy a Tízparancsolat minden előírásának engedelmeskedni kell. Krisztus szeretetének késztetésére együtt kell működniük Vele a pusz-ta helyek felépítésében. A romlás ki-javítóinak és ösvények helyreállítói-nak kell lenniük, ’hogy ott lakhassa-nak’.” – Próféták és Királyok, 419.

„Itt van a szenteknek békességes tűrése, itt, akik megtartják az Isten parancsolatait és a Jézus hitét!” (Je-lenések 14:12).

Ez az írás nem vonatkozik az em-berek semmilyen más csoportjára, mint a harmadik angyal üzenetének végső eredményére. Ez egy leírás a maradék egyházról, amely meg fog-ja szerezni a győzelmet Isten és ma-radék népe Sátán elleni harcában.

A maradék egyház tagjainak menniük kell, hogy hirdessék a fi-gyelmeztetés utolsó üzenetét a föld minden lakosának. Ennek az üze-netnek Krisztusra kell irányulnia, aki bemutatta Isten jellemének igazságosságát, valamint a törvény szentségét és szépségét. De ezen utolsó kegyelmi üzenetet nem csu-pán a szónoki képességek miatt kell bemutatni a világnak – hanem az átalakult jellem erejéért és a Krisz-tus hasonlatosságára formálódott szent életért.

„Az irgalmat hordozó utolsó fénysugár, a világnak kegyelmet hir-dető utolsó üzenet Isten jellemének – a szeretetnek – megláttatása. Is-ten gyermekei mutassák meg Uruk dicsőségét! A saját életükkel és jel-lemükkel tegyenek bizonyságot ar-

ról, amit Isten hatalma tett értük!” – Krisztus Példázatai, 287.

Az, hogy a maradék egyház min-den erőfeszítése ellenére csak keve-set valósított meg, a tagjai életében megmutatkozó jellembeli fogyaté-kosságok miatt van. Át kell alakulnia a jellemünknek, mielőtt a Szentlé-lek alkalmassá tehetne minket arra, hogy hirdessük az örökkévaló evan-géliumot. A legőszintébb lelkek a világ különböző részein, akik még mindig Krisztus aklán kívül vannak, várnak arra a világosságra, ami Isten maradék népének életéből ragyog, ami majd összegyűjti őket a nyájhoz.

BefejezésKeletkezésétől fogva az idők vé-

gezetéig az egyház el van rendelve, hogy tanú legyen Krisztusért. Isten-nek az volt a célja, hogy egyházán keresztül kinyilvánítsa jellemét a vi-lágnak és egyházának tagjai képvi-seljék kormányzatának rendszerét. Általuk kell a világra ragyogtatni azt a rendet és isteni harmóniát, ami a mennyben van. Isten maradék népe az utolsó eszköz, hogy maradékta-lanul beteljesítse Isten célját egyhá-zával kapcsolatban. Így lesz a nagy küzdelem végül teljesen eldöntve. Az örökkévaló evangélium szépsé-ge be lesz mutatva minden terem-tésnek. Általuk beigazolódik Isten jelleme és törvénye minden terem-tett lény előtt az egész univerzum-ban. Krisztus kegyelmének gazdag-sága, irgalma és szeretete végül telje-sen be lesz mutatva egy nép által, aki az Ő nevéről van neveztetve – nem-csak a világ előtt, hanem minden mennyei és földi lény előtt az egész univerzumban.

12

Gondolkodtatok már valaha azon, hogy hány levél hull le ősszel?

Levelek megszámlálhatatlan sokasága milyen finom, gyengéd módon hull le a fákról és vastagon beteríti a földet. Ez kiválóan illusztrálja azt, ahogyan Isten szavának terjednie kell a világ-ban, és bemutatja annak csodálatos eredményeit.

„Mert mint leszáll az eső és a hó az égből, és oda vissza nem tér, hanem megöntözi a földet, és termővé, gyü-mölcsözővé teszi azt, és magot ád a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek: Így lesz az én beszédem, amely szám-ból kimegy, nem tér hozzám üresen, hanem megcselekszi, amit akarok, és szerencsés lesz ott, ahová küldöttem” (Ésaiás 55:10-11).

Csendes hírnökökAz emberi kultúra története min-

den korban szorosan összekapcsoló-

dik a médiával. Bár ma modern eszkö-zök állnak rendelkezésünkre, hogy a világ bármely részén azonnal tudjunk egymással elektronikusan kommuni-kálni, mégis van egy eszköz, ami még mindig a leghatékonyabb az evangé-lium terjesztésében. Ez a nyomtatott kiadvány.

A XV. században Johannes Guten-berg (1398–1468) feltalálta a mecha-nikusan mozgatható betűket és ezzel forradalmasította a nyomdát. Ez a fel-fedezés kulcsszerepet játszott a pro-testáns reformáció fejlődésében, vala-mint az ipari forradalomban is. Ezzel lefektette a mai modern ismereteken alapuló gazdaság tudományos alapja-it, mert a nyomdai kiadványok előse-gítették a tömegoktatás lehetőségét.

Az első könyv, amit Gutenberg több példányban nyomtatott, a Biblia volt. Jelenleg az Egyesült Bibliai Tár-saság Globális Szentírás Adatbázisá-nak 2017-es jelentése szerint az Új-

testamentum 1515 nyelvre van lefor-dítva, a teljes Biblia 674 nyelvre. Ez a legtöbbet eladott könyv a világon. Becslések szerint több mint ötmilli-árd példányt terjesztettek el a XIX. század óta. Az utóbbi néhány évben az Egyesült Bibliai Társaság évente át-lagosan 30 millió Bibliát osztott szét, ezen kívül rengeteg Újtestamentumot és részleteket a Szentírásból.

Hasonló munkát kell végeznünk kiadványainkkal. Az Úr szolgálólánya kijelenti: „A világosság fényes sugara-inak kell ragyognia könyveinkből és folyóiratainkból, felvilágosítva a vilá-got a jelen igazságról.” – Bizonyságté-telek, 8. kötet, 87.

Az Úr adta nekünk a nyomtatott kiadványokat, ami kiváló módja an-nak, hogy a megváltás evangéliumát elvigyük az egész világba. Könnyen elő lehet állítani, sokszorosítani és terjeszteni. Minden otthonba el kell vinni, szó szerint a föld határáig.

3. felolvasás − Mintazőszifalevelek

3. fe

lolv

asás

2018

. dec

embe

r 9. v

asár

nap

Összeállítás a Bibliából és a Prófétaság Lelkének írásaiból Mario Liñares (Brazília) megjegyzéseivel

Mint az őszi falevelek

132018. december 9. vasárnap

A következő igazságok, melyeket az alábbiakban a kiadómunkánkkal kapcsolatban olvashatunk, a nyomta-tott és elektronikus kiadványainkra is vonatkoznak.

Első kiadványainkAz Úr hírnöke ezt mond-

ja: „Egy összejövetelt tartottunk Dorchesterben, Massachusettsben 1848. novemberében. Látomást kap-tam az elpecsételés üzenetének kinyi-latkoztatásáról, és a testvérek köteles-ségéről, hogy terjesszék a világossá-got, mely ösvényünkre ragyogott.

A látomás után így szóltam fér-jemhez: ’Van egy üzenetem számod-ra. Nyomtatnod kell egy kis szóróla-pot, és el kell küldened az emberek-hez. Először kicsi legyen, de amint az emberek olvassák, küldenek majd anyagi eszközöket a nyomtatáshoz, és ez kezdettől fogva sikeres lesz. Ebből a kicsiny kezdetből a világosság folya-mai fognak folyni, amelyek eljutnak majd az egész világra.’ ” – Christian Experience and Teachings of Ellen G. White, 128.

„Egy kis érdeklődő csoport gyűlt össze, amikor az értékes nyomtatott kiadványokat hazavittük. Letettük a lapokat a földre és letérdeltünk köré-jük. Alázatos szívvel, könnyek között könyörögtünk az Úrhoz, hogy árasz-sza áldását az igazság ezen nyomtatott hírnökeire.

Összehajtogattuk a papírokat, a férjem becsomagolta és megcímez-te azok részére, akikről úgy gondolta, hogy elolvasnák, ezután egy táskába tette és gyalog elvitte a Middletown postára.” – Christian Experience and Teachings of Ellen G. White, 129-130.

Kiadványaink célja„A legszentebb feladat hárul kiad-

ványainkra: világossá, egyszerűvé és félreérthetetlenné tenni hitünk lel-ki alapját. Az emberek ma minden-hol állást foglalnak. Mindenki beso-rolja magát az igazság és az igaz tet-tek lobogója, vagy a hitehagyott, fen-sőbbségért tülekedő hatalmak zász-lói alá. Olyan szembetűnően és hata-lommal teljesen kell ma hirdetnünk Isten üzenetét, hogy az emberek szí-

ve és értelme szemtől szembe kerül-jön az igazsággal. Be kell láttatnunk velük az igazság fölényét a sokrétű tévedésekkel szemben, melyek azzal a céllal tolakodnak a figyelem előte-rébe, hogy ha lehet, elfoglalják Isten Igéje mai komoly időkre szóló utasí-tásainak helyét.

Kiadványaink hatalmas célja Isten dicsősége, azonkívül felhívni az em-berek figyelmét az Úr Igéjének élő igazságaira. Isten felszólít, hogy emel-jük magasra – nem a mi, nem a világ, hanem – az Úr igazságának zászlaját.” – Bizonyságtételek, 7. kötet, 150.

„A nyomdáinkból kikerülő kiad-ványoknak az Istennel való találko-zásra kell felkészíteniük a népet. Azt a feladatot kell elvégeznünk az egész világon, melyet Keresztelő János vég-zett a zsidó nemzet soraiban. Isten lát-noka a figyelmeztetés megrázó üzene-tével riasztotta fel az embereket vilá-gi álmukból. Isten általa hívta fel meg-térésére a visszaeső bűnös Izráelt. Já-nos az igazságot hirdette, így leplezve le a népszerű önámításukat. Tanításai örök bizonyságként ütköztek ki a kor hamis elméleteivel szemben. ’Tartsa-tok bűnbánatot, mert közel a meny-nyeknek országa’ (Máté 3:2) – hang-zott Keresztelő János üzenete. Nyom-dáink termékein át ma ugyanazt az üzenetet kell közölnünk a világgal.” – Bizonyságtételek, 7. kötet, 138.

Egészségügyi kiadványaink„Egészségügyi kiadványaink az

evangélium segítő kezei, melyek meg-nyitják az utat az igazságnak, hogy sok lelket megmentsen. Nem tudok sem-mi másról, ami ilyen gyorsan meg-nyitná a szíveket, mint ez az irodalom, ami, ha olvassák és megvalósítják, az embereket a Biblia kutatásához vezeti, hogy jobban megérthessék az igazsá-got.” – Colporteur Ministry, 132.

„Egészségügyi kiadványaink terjesztése a legfontosabb mun-ka. Ez olyan munka, amely iránt mindannyiunknak élénk érdeklődést kell tanúsítanunk, akik hisszük a je-len időre szóló különleges igazságo-kat. Isten azt kívánja, hogy most úgy, mint még soha, az emberek elméjét arra késztessük, hogy tanulmányoz-zák a mértékletesség nagy kérdését

és az igazi egészségügyi reform alap-elveit…

Az igaz vallásosság kéz a kézben jár az egészség törvényeivel. Lehe-tetlen anélkül fáradoznunk a férfiak és nők megmentésén, hogy eléjük ne tárnánk a bűnös kielégülésüktől való szabadulás szükséges voltát, amivel el-pusztítják az egészséget, lealacsonyít-ják a lelket, és megakadályozzák az is-teni igazságok értelmükre gyakorolt hatását.” – Colporteur Ministry, 131.

„Az egészségügyi reformról szóló kiadványaink sokakat elérnek majd, akik nem hallhatnak vagy olvashat-nak más fontos bibliai kérdésekről… Az egészségügyi reform igazságának el kell jutnia az emberekhez. Ez lét-fontosságú ahhoz, hogy felébresszük az érdeklődést más bibliai igazságok iránt is.” – Colporteur Ministry, 132.

„Sokan, akiket reménytelenül romlott, züllött embereknek tartunk, megnyerhetők az igazságnak, ha fel-hívjuk figyelmüket egészségtelen szo-kásaikra. Ezek az emberek felemelt, nemes, megszentelt, alkalmas eszkö-zökké válhatnak a Mester szolgálatá-ra. Osszátok mindenütt az ilyen alkal-mas, találó olvasmányokat, szívetek legyen telve Krisztus szeretetével, és így el tudjátok érni őket ott, ahol van-nak.” – Colporteur Ministry, 132-133.

„Az egészségügyi reform el tudja érni azt az osztályt is, akik egyébként soha nem lennének megközelíthetők az igazsággal. Nagy szükség van erre a munkára, hogy hívőknek és hitetle-neknek egyaránt egészségügyi tárgyú beszélgetésekkel és kiadványokkal se-gítsünk. Nem tudom, hogy az egész-ségügyi könyveknek miért nem lehet állandó helyük, mint más kiadvány-oknak, mert ezek iránt az emberek nincsenek előítélettel.” – Colporteur Ministry, 134.

Sajtótermékeink terjedjenek mindenfelé

„Kiadványainkat juttassuk el min-denüvé. Adjátok ki azokat sok-sok nyelven. Hirdessük a harmadik angyal üzenetét kiadványainkban és élőszó-val.” – Bizonyságtételek, 9. kötet, 62.

„Számos olyan hely van, ahol pré-dikátor szava nem hallható, ahol az embereket csak kiadványokon keresz-

14

tül lehet elérni: könyvek, folyóiratok, szórólapok segítségével, amelyek tar-talmazzák azokat a bibliai igazságo-kat, amelyekre az embereknek szük-ségük van. Kiadványainkat terjeszte-ni kell mindenfelé. Az igazságot min-den vizek mellett kell vetni, mert nem tudhatjuk, hogy melyik lesz eredmé-nyesebb, ez-e vagy amaz. Tévedő íté-lőképességünkkel úgy gondolhatjuk, hogy nem bölcs dolog nyomtatott ki-adványt adni azoknak, akikről mi azt gondoljuk, hogy nem fogadnák el az igazságot. Nem tudhatjuk, hogy mi-kor lesz eredményes odaadni egy szó-rólapot, ami a jelenvaló igazságot tar-talmazza.” – The Southern Watchman, 1904. január 5.

„A kiadványok sokkal fontosabb munkát végeznek el az embereknek az igazság felől való felvilágosításában és annak rögzítésében, mint amire a lel-készek magukban képesek lennének.” – Bizonyságtételek, 6. kötet, 316.

„Gyorsan közeledünk a véghez. A jelen igazságot tartalmazó könyvek és folyóiratok nyomtatása és forgalomba hozatala – ez legyen feladatunk.” – Bi-zonyságtételek, 8. kötet, 89.

„A kiadványokat sokszorosíta-ni kell, és szórni, mint az őszi faleve-leket. Ezek a csendes hírnökök meg-világítják és formálják ezrek elméjét minden országban és minden földré-szen.” – The Review and Herald, 1878. november 21.

„Ha van olyan munka, ami fonto-sabb, mint a többi, akkor az az, hogy kiadványainkat nagy tömegekhez jut-tassuk el, hogy így a Szentírás kutatá-sára legyenek serkentve.” – Bizonyság-tételek, 4. kötet, 390.

„Terjessze minden hívő a szóróla-pokat és könyveket, amelyek az erre az időre szóló üzenetet tartalmazzák.” – Colporteur Ministry, 21.

„A vég közel! Máris sok időt el-vesztegettünk. A könyveknek már rég-óta forgalomban kellene lenni. Áru-sítsátok őket közel és távol! Szórjátok őket őszi falevélként!” – Colporteur Ministry, 25.

Egy isteni munkaterv„Isten azért rendelte el a könyv-

terjesztést, hogy az emberek elé tár-ja a könyveinkbe foglalt igazságot.

A könyvterjesztőnek mélyen át kell éreznie annak felelősségét, hogy a le-hető leggyorsabban eljuttassuk a vi-lághoz a lelki neveléshez és felvilágo-sodáshoz szükséges könyveket. Az Úr terve szerint népünknek ma végez-nie kell ezt a munkát. Mindazok se-gítenek a világ tudomására hozni az utolsó figyelmeztető üzenetet, akik könyvterjesztésre szentelik magukat. Lehetetlen túlbecsülnünk e feladatot, mert ha könyvterjesztőink nem fára-doznának, sokan sohasem hallanák meg az üzenetet.” – Bizonyságtételek, 6. kötet, 313.

„A helyesen végzett könyvterjesz-tés a legmagasabbrendű hittérítés. A lehető legjobb és legsikeresebb mód arra, hogy eljuttassuk az emberekhez a jelen idők fontos igazságát.” – Bi-zonyságtételek, 6. kötet, 313.

„Utasítást kaptam, hogy a könyv-árusítást fel kell éleszteni, és növek-vő sikerrel kell előrevinni. Ez az Úr munkája, és áldás fogja kísérni azo-kat, akik komolyan és szorgalmasan részt vesznek benne.” – The Southern Watchman, 1903. január 15.

„A könyv-munkának oly eszköz-nek kellene lenni, mely segítségével gyorsan átadhatjuk a világnak a jelen igazság szent fényét.” – Bizonyságtéte-lek, 9. kötet, 69.

„Könyvárusító mozgalmat kell szervezni irodalmunk terjesztésére, hogy ezáltal a világot bevilágíthas-suk.” – Colporteur Ministry, 84-85.

„Amikor a gyülekezeti tagok felis-merik irodalmunk terjesztésének fon-tosságát, több időt fognak szentelni erre a munkára. Szórólapokat, folyó-iratokat és könyveket juttatnak majd az emberek otthonaiba, és számos módon hirdetik az evangéliumot.” – Colporteur Ministry, 7.

„Azután tábori összejövetelen és gyülekezeteink nagy összejövetele-in vettünk részt, ahol lelkészeink vilá-gosan rámutattak napjaink veszélyeire és az iratterjesztés siettetésének fon-tosságára. Az eredmény az lett, hogy a testvérek sok könyvet vettek, ki töb-bet, ki kevesebbet. A vásárlók túlnyo-mó része kifizette a könyvek árát, né-hányan pedig megbeszélték, hogy ké-sőbb fizetnek.

Mivel könyveinket olcsón árusí-tották – néhány árat a rendkívüli al-

kalomra szállítottak le –, sokan vá-sároltak. Többen azok közül, akik nem vallják hitünket, azt mondták: ’A könyveknek üzeneteket kell tartal-mazniuk számunkra. Ezek az emberek készek áldozatokat hozni azért, hogy olcsóbban vehessük meg a könyveket. Veszünk is belőlük magunknak és ba-rátainknak is.’

Népünk közül többen zúgolód-tak. Egyikük így szólt: ’Le kell állíta-nunk ezt, mert ront pénzügyi helyze-tünkön. Mikor az egyik testvér nya-lábnyi könyvet vitt el, egyik iratter-jesztőnk karjára tette kezét, és meg-kérdezte: ’Testvérem, minek neked ez a sok könyv?’ Ekkor tanácsadónk hangját hallottam: ’Ne tiltsátok meg nekik. Ezt végeznetek kell. A vég kö-zel! Máris sok időt elvesztegettünk. A könyveknek már régóta forgalom-ban kellene lenni. Árusítsátok őket közel és távol! Szórjátok őket őszi fa-levélként! Folytassátok, senki meg ne tiltsa! Lelkek vesznek el Krisztus nélkül. Figyelmeztessétek őket, hogy Krisztus hamarosan megjelenik az ég felhőiben!’

Néhány munkás továbbra is levert maradt. Az egyik felzokogott, és így szólt: ’Ha ilyen olcsón veszik meg a könyveket, igazságtalanságot követ-nek el a könyvkiadás ellen. Amellett részben megfosztanak bevételünk-től is, mely a művet fenntartja.’ Az előbbi hang válaszolt: ’Nem veszíte-tek vele. A munkások, akik ilyen ol-csón veszik a könyveket, nem tud-nák olyan könnyen eladni, csak ezen az úgynevezett áldozathozatali áron. Sokan, akik máskülönben nem gon-dolnának a vételre, barátaiknak és maguknak is vesznek.’ ” – Bizonyság-tételek, 9. kötet, 71-72.

„Az örömhír könyvterjesztőjének tevékenységén át a családokba eljut-tatott csendes hírnökök minden te-kintetben megerősítik az örömhír ige-szolgálatát, mert a Szentlélek ugyan-úgy hat az emberek gondolkodására, amikor a könyvekben olvassák, mint azokéra, akik hallják az Igét. Az an-gyalok szolgálata ugyanúgy velejár az igazságot tartalmazó könyvekkel, mint a lelkész munkájával.” – Bizony-ságtételek, 6. kötet, 316.

„Amíg a próbaidő tart, addig le-hetséges lesz a könyvterjesztés is…

3.felolvasás−Mintazőszifalevelek


Amíg a mennyben el nem hangzik a szó: ’Elvégeztetett!’, addig mindig lesz hely, ahol dolgozhatunk, és min-dig lesznek szívek, akik befogadják az üzenetet.” – The Review and Herald, 1902. október 7.

„A nekem adott világosságból tu-dom, hogy ahol egy könyvterjesztő dolgozik, ott száznak kellene lennie.” – Bizonyságtételek, 6. kötet, 315.

Fiatalokra van szükségIsten minden korban elsősorban

fiatalokat választott a nagy felelőssé-gekre. „Jó a férfiúnak, ha igát visel if-júságában” (Jeremiás siralmai 3:27). Sokakat azok közül, akik elfogadták megbízatásukat és hűségesek voltak, Isten kiemelkedő pozícióba helyezett, és az evangélium világosságává tette őket a világ számára.

„Krisztus fiatal embereket hív, akik készek elvinni az igazságot a világnak. Jó lelki látással rendelkező férfiakra van szükség, olyan férfiakra, akik ké-szek elvégezni a körülöttük lévő apró feladatokat is. Az egyháznak új embe-rekre van szüksége, hogy megerősít-sék a gyülekezeti tagokat is; az alkal-

hol vagyok én, küldj el engemet!” (Ésaiás 6:8).

Az ifjúság erejével, az idősebbek tapasztalatával, a gyermekek egysze-rűségével és a Szentlélek erejével „az Isten országának ez az evangéliuma hirdettetik majd az egész világon, bi-zonyságul minden népnek; és akkor jő el a vég” (Máté 24:14).

Az Istennel való együttműködés jutalma

Az Úr megjutalmaz és megsok-szoroz minden kicsi erőfeszítést, amit azért teszünk, hogy az evangéliumot elvigyük a világnak. Szava soha nem tér vissza eredménytelenül. Amellett, hogy részt veszünk mások megmenté-sében, biztosítjuk a saját üdvösségün-ket is.

Hálásak vagyunk, hogy ismerünk atyafiakat és testvérnőket, sőt egész családokat, akik az igazság ismeretére olyan könyvek, folyóiratok vagy szó-rólapok által jutottak, amelyek a jelen időre szóló világosságot tartalmaz-zák. Azonban a Szentlélek kiáradása-kor, a késői esőben „nemsokára egy napon ezernél is többen térnek meg, akik közül a legtöbben első benyo-másaikat kiadványaink tanulmányo-zásának tulajdonítják.” – Colporteur Ministry, 151.

A megváltottak a mennyben gyö-nyörű koronákat fognak kapni, csil-lagokkal díszítve, hogy élvezzék egy örökkévalóságon át a Mester jutalmát. Megelégedetten fogják látni Krisztus karjaiban azokat, akiket ők vezettek a Megváltóhoz. „Egyeseknek rendkívül dicső koronájuk volt, másoknak ke-vésbé. Egyesek koronája telve volt ra-gyogó csillagokkal, másokén csak né-hány csillag tündökölt, de azért min-denki teljesen elégedett volt.” – Ta-pasztalatok, Látomások, 13.

Az Úr minden ígérete maradékta-lanul be fog teljesedni.

„Vesd a te kenyeredet a víz színére, mert sok nap múlva megtalálod azt” (Prédikátor 11:1).

„Akik könnyhullatással vetnek, vi-gadozással aratnak majd. Aki vető-magját sírva emelve megy tova, viga-dozással jő elő, kévéit emelve” (Zsol-tárok 126:5-6).

mak embereire, akik képesek le-küzdeni hibáikat; olyan emberekre, akik a kevés mun-kás hanyatló erő-feszítésébe friss lelkesedést visz-nek; akiknek szí-ve felmelegedett Krisztus szerete-tétől; és akiknek kezei készek arra, hogy dolgozza-nak Mesterükért.” – Colporteur Ministry, 19.

„Az Úr azt kí-vánja ifjúságunk-tól, hogy mint iratterjesztők és evangélisták ház-ról házra járva vé-gezzenek mun-kát ott, ahol még nem hallottak az igazságról…

Egy nagy munkát kell elvégeznünk. Tanítsá-tok, tanítsátok, tanítsátok a fiatalo-kat, hogy szenteljék magukat az Ige szolgálatára. Képezzétek őket, hogy legyenek könyvárusok, hogy eladják azokat a könyveket, amelyek megírá-sára az Úr ihlette az embereket Szent-lelke által. Ezeket az olvasmányokat az emberek nagy osztályához fogják így eljuttatni, akik soha nem hallottak volna az igazságról, ha nem vinnék el otthonaikba. Ez az evangélista mun-kája.” – Colporteur Ministry, 19.

Mint ahogy ezen világ kormá-nyai katonai szolgálatra hívják a fia-tal embereket, minden fiatal ember-nek el kell köteleznie magát az Úr mellett, hogy az életéből legalább egy évet szenteljen az Ő szolgálatá-ra. A könyvárusítás a legjobb módja annak, hogy szolgálják Őt. Ez csodá-latos tapasztalatot adna, és megerősí-tené hitüket Istenben, befolyásolná őket, hogy a legjobb döntést hozzák meg a jelenlegi és az elkövetkezendő életükre nézve.

„És hallám az Úrnak szavát, aki ezt mondja vala: Kit küldjek el és ki megyen el nékünk?” Válaszolja-nak fiataljaink úgy, mint Ésaiás: „Ím-

16

Jézus Krisztus nagy evangéliumi megbízatása tanítványai számá-

ra ez: „Elmenvén azért, tegyetek ta-nítványokká minden népeket, meg-keresztelvén őket az Atyának, a Fiú-nak és a Szentléleknek nevében, Ta-nítván őket, hogy megtartsák mind-azt, amit én parancsoltam néktek: és ímé én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Ámen!” (Máté 28:19-20).

Mi az evangélium ebben a meg-bízatásban? Az evangélium a jó hír. A híreket szavak útján adjuk át má-soknak. Tehát az evangélium, vagy a jó hír, azok a szavak, amelyek tes-tet öltöttek Jézus Krisztusban. „És az Ige testté lett” (János 1:14). Való-jában minden dolog, ami körülvesz minket, Isten szavának eredménye. A Biblia ezt mondja: „És monda Is-ten: Legyen világosság: és lőn vilá-gosság… És monda Isten: Gyűlje-nek egybe az ég alatt való vizek egy helyre, hogy tessék meg a száraz. És

úgy lőn” (1 Mózes 1:3, 9). Még az anyag is az Ő szava által lett!

János apostol mondja: „Kezdet-ben vala az Ige, és az Ige vala az Is-tennél, és Isten vala az Ige… Min-den ő általa lett és nála nélkül sem-mi sem lett, ami lett” (János 1:1, 3).

Pál apostol elmagyarázza, hogy „minden Ő benne áll fenn” (Kolossé 1:17).

A szavaknak még ma is teremtő erejük van. Például amikor kiejtünk egy szót, a hang bemegy a külső fül-be, aztán a középfülbe, végül a belső fülbe, ahol idegi impulzussá alakul; a hallóidegen keresztül a halántékle-benybe jut, ahol a homloklebeny és más agyi féltekék összeköttetésének következtében a hang összerendező-dik. Ezt az információt az idegrend-szer anyagként tárolja. Tehát a sza-vak anyaggá alakulnak át az agyunk-ban.

Ez az információ ott marad. A szavakból, amiket hallunk, erednek

a gondolatok, ezek cselekedetekhez vezetnek, a cselekedetek pedig szo-kásokká válnak. A szokások formál-ják a jellemvonásokat, és a jellem va-lójában az ember. Ebből követke-zik, hogy azok vagyunk, amit hall-gatunk.

Az evangélium azokat a szavakat jelenti, amelyek létrehozzák az em-berben Jézus Krisztusnak, Isten Fi-ának jellemét. Ez az isteni képmás, amit az emberiség elvesztett, amikor a bűn megjelent világunkban.

Kezdetben, amikor Isten megte-remtette a földet, minden tökéletes volt. A törvény iránti engedelmessé-gük az életet tökéletes összhangban tartotta fenn, ami visszatükrözte a Teremtő jellemét.

Minden az Ige által lett és min-dent az Ige tart fenn.

„Kezdetben Isten igaznak alkotta az embert. Tökéletesen kiegyensú-lyozott értelemmel teremtette meg őt, összes szervének méretét és ere-

4. felolvasás − Azevangéliumúttörőmunkája

4. fe

lolv

asás

2018

. dec

embe

r 12.

sze

rda

Az evangélium úttörő munkája

Írta: Emil Barbu (Románia)

172018. december 12. szerda

azokból a gondolatokból, amikkel foglalkozunk, cselekedet lesz, az is-mételt cselekedet szokássá válik, a szokás pedig egy jellemvonássá. Ezen jellemvonások összessége al-kotja az egész jellemet. A jellem va-lójában az, ami az ember.

Ez azt jelenti, hogy a betegség ak-kor jön létre, amikor zavar áll be egy személy gondolkodásában vagy lel-kében. Bölcs Salamon ezt mondja: „Az Isten teremtette az embert igaz-nak; ők pedig kerestek sok kigondo-lást” (Prédikátor 7:29).

Az ember lealacsonyodása a bű-nös gondolattal kezdődik. Mi a bűn? Meghallgatunk egy hazugsá-got vagy féligazságot, vagy olyan szavakat, amelyeket úgy mondanak, hogy kételkedést ébresztenek ben-nünk; vagy olyan csalóka szavakat, amelyek bűnre befolyásolnak – ez az egészség megrontása.

„A természet törvényeinek sza-kadatlan megszegése nem más, mint az Isten törvényének folyamatos megszegése. A szenvedés és gyöt-relem jelenlegi tömkelege, aminek úton-útfélen tanúi vagyunk – a jelen eltorzulás, rokkantság, betegség és gyengeelméjűség – egyetlen kórház-zá teszik a világot ahhoz képest, ami lehetne és amit Isten szeretett volna. Azon felül jelen nemzedékünknek gyenge a szellemi, erkölcsi és tes-ti ereje. Mindez a nyomorúság azért halmozódott fel nemzedékről nem-zedékre, mert a bukott ember szánt szándékkal megszegi az Isten törvé-nyét. A megromlott falánkság kielé-gítése következtében a legégbekiál-tóbb bűnöket követik el.” – Bizony-ságtételek, 4. kötet, 30.

Egy megromlott étvágy nemcsak az étkezésben, munkában vagy pi-henésben tanúsított mértéktelen-ségben nyilvánul meg, hanem go-nosz dolgok hallgatásában, szemlé-lésében és eltorzult lelki látásban is.

A gondolkodás azáltal változik, amit hall és lát az ember, és minden-ki azonos lesz azzal, amin gondolko-dik.

„A testhez hasonlóan az elme is a kapott táplálékból nyeri erejét. A tiszta, erősítő gondolatok gazdagít-ják és felemelik, míg a földi gondo-latok lealacsonyítják azt.

Szülők, gyermekeitek növek-vő értelmét nem tarthatjátok tevé-kenység nélkül és el sem űzhetitek tőlük a gonoszt. A gonosz gondola-tokat csak úgy zárhatjátok ki, ha lel-kükbe vésitek a helyes alapelveket. … A helyes, egészséges oktatás a jó szokást megrontó gonosz kapcsolat egyetlen elhárítója. Az igazság meg-védi a lelket a végtelen kísértések-től…

Buzdítsátok gyermekeiteket arra, hogy hasznos ismerettel töltsék meg elméjüket, hogy a jó foglalja el ér-telmüket, uralja képességüket és ne engedjenek helyt a közönséges, le-alacsonyító gondolatoknak. Fékez-zétek meg az olyan olvasmány irán-ti vágyat, amely nem jó táplálékot nyújt az elmének…

Soha ne adjunk gyermekeink vagy ifjaink kezébe olyan könyve-ket [vagy elektronikus médiát – a szerk.], melyek elferdítik az igazsá-got. Gyermekeink a nevelés nagy fo-lyamatában ne kapjanak olyan esz-méket, melyek a bűn magvának bi-zonyulnak.” – Boldog Otthon, 346, 349.

Manapság az elmét megrontot-ta egy eszköz, amit az ördög készsé-gesen tökéletesített. Ez az az „ablak”, ami néhány jó dolog mellett ren-geteg információt nyújt arról, ami becstelen és lealacsonyító. Termé-szetéből fakadóan az emberi elme a gonoszt választja. Ebben az ablak-ban ülve (mint Eutikhus Pál apostol beszéde alatt) az emberek nem be-felé, hanem kifelé fognak esni – ez lealacsonyodáshoz és pusztuláshoz vezeti őket. Ezt az ablakot (képer-nyőt) mindenütt megtalálhatjuk – tabletjeinken, okostelefonjainkon és laptopjainkon. Az a szokás, hogy mindent bármikor megnézünk, olyan szintre alacsonyítja le az em-berek gondolkodását, hogy elveszí-tik a jó és rossz közötti különbségté-tel képességét.

Az agy egyik legfontosabb funk-ciója, hogy különbséget tegyen a jó és a rossz között. A pszichiátriában ezt öntudatnak hívják. Ez meg van bénítva, amikor szellemileg elfára-dunk a mozgó képektől vagy amikor révületbe esünk a képernyő hosszú ideig tartó nézésétől.

jét tökéletesen kifejletten. Ádám tö-kéletes ember volt. Gondolkodásá-nak minden képessége arányos volt, mindnek más és más volt a felada-ta, és mégis mind egymásra támasz-kodott bármelyikük teljes és helyes használata végett.” – Bizonyságtéte-lek, 3. kötet, 72.

„Ő, aki az emberi értelmet terem-tette és annak törvényeit elrendelte, azokkal összhangban gondoskodott fejlődéséről is.” – Előtted az Élet, 38.

Egészség és betegségAz orvostudomány szerint az

egészség egy tökéletes fizikai, szel-lemi, lelki, szociális és erkölcsi jólét.

Ennek a tökéletes állapotnak, a fizikai, szellemi és erkölcsi jólétnek egyetlenegy titka van: tökéletes en-gedelmesség azon törvények iránt, amelyek kormányozzák az univer-zumot, a galaxisunkat, a naprend-szerünket, a földet és a testünket – a makro- és mikrokozmoszt.

„Ugyanaz a hatalom, amely fenn-tartja a természetet, munkálkodik az emberben is. A csillagokat és atomo-kat vezérlő nagy törvények irányít-ják az emberi életet is. Azok a törvé-nyek, amelyek irányítják a szív tevé-kenységét, szabályozzák a test élet-áramának keringését, annak a hatal-mas Értelemnek törvényei, akinek törvényes hatalma van minden élő-lény felett, mert Tőle indul ki min-den élet. Minden ember csak a Vele való összhangban találhatja meg iga-zi munkakörét. Minden élőlény lét-feltétele: az Isten életerejének elfo-gadása által fenntartott élet, ame-lyet a Teremtő akaratával összhang-ban folytat. A fizikai, szellemi vagy erkölcsi törvények áthágása annyit jelent, hogy kilépünk a világegye-tem összhangjából, hogy behozzuk az egyenetlenséget, a zűrzavart és a romlást.” – Előtted az Élet, 97-98.

Mindig dilemmában vagyok, mi-óta tanulmányozom, hogyan műkö-dik az emberi szervezet és hogyan leszünk betegek. Mi betegszik meg először? A szervezet, ami a lélek lak-helye, vagy a lélek, ami irányítja a szervezetet?

Minden szó, amit hallunk, gon-dolatokat ébreszt. Tudjuk, hogy

18

Az engedetlenség első cselekede-te is egy hipnotikus állapot követ-kezménye volt, egy bűvölet – a be-szélő kígyó. Az első bűn megnyitot-ta az ajtót a zűrzavarnak, elkorcsosu-lásnak és halálnak.

„Isten tökéletesnek és szent-nek teremtette az embert. Az em-ber azonban elveszítette szent álla-potát, mert megszegte Isten törvé-nyét. A bukás után gyors ütemben elterjedt a betegség, a szenvedés és a halál. Az ember bár megsértette Te-remtőjét, Isten még mindig szeretet-tel veszi körül fajunkat és megenge-di, hogy fény ragyogjon ránk, hogy felismerjük, hogy ha tökéletes éle-tet akarunk élni, összhangban kell élnünk a lényünket kormányzó ter-mészeti törvényekkel. A lehető leg-fontosabb, hogy az ember tudja, ho-gyan éljen oly módon, hogy testé-nek és gondolkodásának erőit Isten dicsőségére tudja felhasználni.” – Bi-zonyságtételek, 3. kötet, 162-163.

Úttörő munka a helyreállításért

Ez a munka csodálatos. Ez nem más, mint az elme helyreállítása mennyei erő segítségével – olyan hatalommal, ami által az ember bár-milyen körülmények között azokat a dolgokat választja, amik közelebb hozzák a mennyei Atya szívéhez.

Az evangélium munkája, hogy újjáteremtse és helyreállítsa a rendet az elmében. Az evangélium nyújtot-

ta információ készséges elfogadása segít kivezetni és helyreállítani a tes-tet a betegségből.

Krisztus küldetése ezen a világon az volt, hogy megnyisson egy utat, amin keresztül az emberiséget – bár a bűn lealacsonyította –, felemeli és helyreállítsa, hogy mint egy töké-letes lény újra be tudjon illeszked-ni a menny teljes harmóniájába. Az elme meggyógyítása a test és lélek gyógyulásához vezet. Ez az evangé-lium munkája. Jézus Krisztus az el-esett emberiség gyógyítója, a jó hír Őt nyilatkoztatja ki. Nincs egyetlen egészséges ember sem ezen a vilá-gon. Az erkölcsi vagy lelki lealacso-nyodás a test lealacsonyodásához vezet. Az egyetlen lehetőség, hogy megváltozzunk, ha elfogadjuk ezt az életet megváltoztató jó hírt, ami Jé-zus Krisztus.

A világ híres kutatói elhatároz-ták, hogy Jézus Krisztust tökéletes jellemével az időtengely középpont-jába helyezik, és az időszámítást et-től az időponttól kezdik. Ettől senki sem függetlenítheti magát.

Ő nemcsak az egyetlen, aki fenn-tartja a világmindenséget, hanem az az egyetlen is, aki felemeli az em-bereket lealacsonyodott állapotuk-ból és alkalmassá teszi őket a meny-nyei lakóhelyekre. Ez a felemelkedés abban a pillanatban kezdődik, ami-kor elfogadjuk Igéjét. Erre vonatko-zóan Pál apostol ezt mondja: „Maga pedig a békességnek Istene szentel-jen meg titeket mindenestől; és a ti

egész valótok, mind lelketek, mind testetek feddhetetlenül őriztessék meg a mi Urunk Jézus Krisztus eljö-vetelére” (1 Thessalonika 5:23).

Mi ez az evangélium és hogyan mutatja be az emberiség helyreállításának első lépését?

„[ Jézus] ide s tova járt, jót tett és meggyógyította mindazokat, akik a gonosz hatalmába kerültek. Voltak egész falvak és lakhelyek, melyek-ben többé nem volt hallható a be-tegek sóhaja és panasza, mert rajtuk áthaladva minden beteget meggyó-gyított. Művei bizonyságot tettek is-teni küldetéséről. Szeretet, irgalmas-ság és mélységes részvét nyilatkozott meg életének minden egyes cseleke-detében. Szíve a könyörület benső-séges érzelmével kereste az embere-ket.” – Jézushoz Vezető Út, 9.

A legfontosabb dolog minden-ki számára az emberiség helyreállí-tása, hogy visszatükrözze Isten kép-mását. Ez a helyreállítás azzal kez-dődik, hogy elfogadjuk a mennyei alapleveket, amelyeket Jézus Krisz-tus evangéliumából nyerünk. Nem természetfeletti gyógyszer, nem komplex műtéti beavatkozás az, ami ilyen rendkívüli változást tud hozni, hogy egy bűnöst jó ember-ré alakít, vagy ami megszünteti a betegség és halál nyomait. Ez csak úgy történhet, ha elfogadjuk Jézus Krisztust, mint gondolkodásunk

4.felolvasás−Azevangéliumúttörőmunkája

192018. december 12. szerda

alapját, gondolataink középpontját.A természetben munkálkodik

Isten keze. Ha megengedjük neki, hogy kormányozza lényünket, ak-kor a betegség eltűnik és helyreáll az egészség.

„Nem egy benne levő erő által termi meg a föld évről évre az ő gaz-dag terményeit és végzi a nap körüli forgását. A Végtelennek keze van ál-landóan elfoglalva ezen bolygók ve-zetésében. Istennek ereje szüntelen el van foglalva és a földet az ő forgá-sában helyes állapotban tartja. Isten akarja, hogy a nap az égboltozaton felkeljen, ő nyitja meg az ég ablakait és hullat esőt a földre.” – A Nagy Or-vos Lábnyomán, 323.

„Isten gyermekei azok, akik ré-szesei az isteni természetnek. Nem a magas állás, nem a születés vagy a nemzetiség, sem a vallási kiváltsá-gok tesznek bennünket az isteni csa-lád tagjaivá, hanem egyedül a szere-tet – olyan szeretet, amely minden embert átölel. Még olyan bűnösök is fogékonyak a szívesség iránt, akik-nek szíve nincs teljesen elzárva Isten Lelkének befolyása előtt; szeretetért szeretettel és gyűlöletért gyűlölettel fizetnek. Egyedül Isten Lelke ad cse-rébe gyűlöletért szeretetet. A hálát-lanokkal és gonoszokkal szemben tanúsított barátságos magatartás és jóindulat azokkal szemben, akiktől semmit sem várhatunk, ismertető-jele a menny királyi családjának. Ez a leghatározottabb bizonyíték, mely-lyel a Magasságos gyermekei iga-zolják küldetésüket.” – Gondolatok Krisztus Hegyi Beszédéről, 69.

Akár elfogadjuk, akár nem, be-folyásunk lehet áldás, gyógyír felebarátaink számára, de lehet mé-reg is, halál illata halálra. A különb-ség az, hogy mit dédelgetünk gon-dolatainkban. Ha Jézus van ott, ez látható lesz, ha pedig nincs ott, ak-kor mind mi, mind azok, akik nem ismerik Istent, csalódni fognak.

Az első egyházban az apostolok munkája messzeható és alapos volt. Minden missziós erőfeszítés kez-dete valójában a test helyreállításá-nak munkája, amelyet megrontott a betegség és szenvedés. Csak miu-tán ezeket a szenvedéseket enyhítet-tük, tudnak az emberek egy új éle-

tet megtapasztalni Jézus Krisztus-ban. Elfogadják Krisztust és egész lényük az Ő jelenlétével telik meg és a világosság csatornáivá válnak felebarátaik számára. Az életnek ez a lelke, ami betölti őket és másokra is ráárad, az örök élet forrásából ered, amiből mindenki szabadon ihat.

Gyakorlati tudományAz evangélium nem elmélet.

Az egy gyakorlati tudomány. Ami-kor ügyeletes orvosként dolgoztam Franciaországban, egy sebész kol-légám egyszer a reggelinél megkér-dezte: „Miért vagy vegetáriánus?” Ezt válaszoltam: „Amiatt a bibliai világosság miatt, ami tudományo-san is be van bizonyítva: 1. Mózes 1:29.” Gondosan megvizsgálta a tu-dományos bizonyítékokat, amik-kel ő, mint orvos, tisztában volt – a kémiai magyarázatot, hogy milyen hatékonyan szívódnak fel a növé-nyi eredetű ételek elemei a szerve-zetünkben. Ez Isten segítségével egy megfelelő „hasító ék” lett számára. Így válaszolt: „Nahát! Ezt soha nem gondoltam volna! Ez nagyon csodá-latos!” A tökéletes kémiai reakciók, amiket Isten tervezett, hirdetik az Ő isteni bölcsességének nagyságát és a tervet, ami még a teremtés előtt le lett fektetve. Ezért van az is, hogy amint az idő előrehalad, az emberi-ség olyan igazságokat fedez fel, ami-ket az evangélium századokkal ez-előtt már bemutatott.

Magában a gyógyítás egyetlen eszközében sem található meg a gyógyító erő, sem abban a személy-ben, aki alkalmazza azt. Jézus Krisz-tus a nagy Gyógyító. Ha ezt az igaz-ságot megértené az orvostársadalom és az evangélium prédikátorai is, ak-kor a megváltás tervének jó híre be-ragyogná az egész földet, mint kez-detben, az első egyház idejében. Senki nem engedheti meg magának, hogy büszkén azt higgye, hogy meg tud gyógyulni. Az orvos tud segíte-ni, de a gyógyulás az örök élet forrá-sából ered.

Az emberek nagy része gondat-lan a testével kapcsolatban. Mérték-telenül, meggondolatlanul esznek és az életüket nem szabályozza sem-

mi. Falánkak, az egyetlen, amit akar-nak, hogy étvágyukat és testi vágya-ikat kielégítsék, anélkül, hogy ráéb-rednének, hogy létezésük egy áldo-zatnak köszönhető. Máskor hanya-gok vagy közömbösek. Nem foglal-koznak vele, hogy mit visznek be a szervezetükbe. Ha megértenék a kö-vetkező mondatokat, az életük meg-változna.

„Urunk mondta: ’Ha nem eszi-tek az ember Fiának testét és nem isszátok az ő vérét, nincs élet ben-netek […] az én testem bizony étel és az én vérem bizony ital’ (Já-nos 6:53-55). Ez igaz testi létünkkel kapcsolatban is. Krisztus halálának köszönhetjük még ezt a földi éle-tünket is. Az a kenyér, amelyet meg-eszünk, az ő megtört testének a ho-zama. Azt a vizet, amit megiszunk, kiontott vérével vásároltuk meg. Egyetlen ember: sem szent, sem bű-nös, nem eszi úgy meg mindennapi ételét, hogy ne Krisztus testével és vérével táplálkozna. A Golgota ke-resztjét minden falat kenyérre, amit megeszünk, rányomták. Ez a kereszt tükröződik vissza minden csepp vízben, amelyet megiszunk. Mind-ezt Krisztus az ő nagy áldozata jel-képeiben tanította meg nékünk. Az a világosság, amely a felház helyisé-gében megtartott úrvacsorai isten-tiszteletből ragyog ki, szenteli meg a mindennapi életünk fenntartásá-hoz szükséges élelmiszereket. Csa-ládi ebédlőasztalunk az Úr asztalává válik, és minden étkezésünk szent-séggé.” – Jézus Élete, 567.

BefejezésMinden igaz tanítvány misszio-

náriusként születik Isten országá-ba. Létezésük gyógyír és áldás. Min-den emberi lény jelenléte, akit az Úr Jézus kegyelme megmentett, egy olyan hely, ahol az élet bővelkedik. „Boldog ember az, akinek te vagy erőssége, és a te ösvényeid vannak szívében. Átmenvén a Siralom völ-gyén, forrássá teszik azt; bizony ál-dással borítja el korai eső. Erőről erőre jutnak, míg megjelennek Isten előtt a Sionon” (Zsoltárok 84:6-8). Kívánom, hogy élvezzük mindany-nyian ezt a boldogságot!

20

hátralévő időben. Az Úr átadta ne-künk az evangélizálás tervét, adott eszközöket is, hogy ezt a munkát si-keresen kivitelezhessük.

Orvosi missziómunka„Minden fej beteg, és minden

szív erőtelen. Tetőtől talpig nincs e testben épség, csupa seb és dagadás és kelevény, amelyeket ki sem nyom-tak, be sem kötöztek, olajjal sem lá-gyítottak” (Ésaiás 1:5-6).

„A föld megfertőztetett lakosai alatt, mert áthágták a törvényeket, a rendelést megszegték, megtörték az örök szövetséget. Ezért átok emészti meg a földet” (Ésaiás 24:5-6).

„Elérkeztünk ahhoz az időhöz, amikor az egészségügyi hittérítés

„És monda nékik: Elmenvén e széles világra, hirdessétek az

evangéliumot minden teremtésnek” (Márk 16:15).

„Hanem vesztek erőt, minekutána a Szentlélek eljő reátok; és lesztek né-kem tanúim úgy Jeruzsálemben, mint az egész Júdeában és Samáriában és a föld-nek mind végső határáig” (Apcs. 1:8).

Ezen idézetekkel összhangban világos, hogy az evangéliumi üze-netnek el kell érnie a föld határait. A Krisztusban való megváltás jó hí-rének túl kell jutnia az országhatár-okon és tengereken, hogy elérje a bolygó legtávolabbi helyeit is. Ez az isteni parancs, ez a mi küldetésünk, mint Isten kiválasztott népének. Ha a földet be kell világítania Isten di-

csőségének, nekünk ebben a mun-kában fontos részünk van.

Kétség nélkül néha ugyanazokat a nehézségeket érezzük, amiket a ta-nítványok éreztek, amikor a Megvál-tó parancsolta nekik, hogy minden-kinek hirdessék az evangéliumot. Ez a kihívás túl nagy volt számukra, mint ahogy számunkra is, de ugyan-az az ígéret adatott nekik, mint ami nekünk is – hogy az Ő jelenléte min-denkor velük lesz a világ végezetéig. (János 17:18, 20.)

Hála Istennek, a Bibliában és a Prófétaság Lelkének írásaiban nem csak arra van megbízatásunk, hogy megműveljük az egész földet, de megtaláljuk ennek formáját és mód-jait is, hogy elérjük ezt a célt a kevés

5. felolvasás − Hirdessétek az evangéliumot minden teremtésnek!

5. fe

lolv

asás

2018

. dec

embe

r 14.

pén

tek

Írta: José A. Usuga Goéz (Guatemala)

Minden Teremtésnek!Hirdessétek az Evangéliumot


munkájához minden gyülekezeti tagnak hozzá kell látnia. A világ óri-ási kórház, tömve a testi és lelki be-tegségek áldozataival. Mindenfelé emberek pusztulnak el a ránk bízott igazság ismeretének hiánya miatt. A gyülekezet tagjai ébredjenek fel, hogy megértsék felelősségüket ezen igazságok terjesztésének terén. Aki-ket az igazság megvilágosított, azok-nak a világosság hordozóivá kell vál-niuk.” – Bizonyságtételek, 7. kötet, 56.

„Szolgálata során Jézus több időt szentelt a betegek gyógyításá-nak, mint a prédikálásnak. Csodái bizonyították szavainak igazságát: nem elveszíteni, hanem megmente-ni jött… Krisztus követőinek Hoz-zá hasonlóan kell munkálkodniuk. Enni kell adnunk az éhezőnek, fel-ruháznunk a mezítelent, megvigasz-talnunk a szenvedőt, a lesújtottat. Szolgálnunk kell a kétségbeesettet, reményt kell keltenünk a reményte-lenben.” – Jézus Élete, 289.

Sok ajtó, ami most zárva van, meg fog nyílni az orvosi misszió-munka finom, tapintatos érintésé-nek. Ezrek vannak, akiket soha nem lehetne elérni, csak ha használjuk a hasító éket – az egészségügyi reform világosságát. Az egész világon, a ke-resztények között és a különféle val-lásos egyházközösségekben is so-kan vannak, akik várnak testi, lel-ki és szellemi egészségük Helyreál-lítójára. Ahol fájdalom van, ott tud-juk használni a kulcsot a kezünkben, hogy megnyíljanak sok szív ajtajai az igazságnak. Egy bátorító szó, egy szeretetteljes tanács a táplálkozás-sal kapcsolatban, buzgó ima a bete-gekért, egyszerű gyógymódok a ter-mészetből, dicsőítő énekek, imák a családokért, akik nehézségeken mennek keresztül – mindezek meg-nyitják majd az utat, hogy elérjük az embereket az evangéliummal, mert a mi nagy szükségünk Isten lehető-sége. (Lukács 4:18.)

Személyes látogatásokPál apostol tanúsította: „Hogy

semmitől sem vonogattam maga-mat, ami hasznos, hogy hirdessem néktek, és tanítsalak titeket nyilvá-nosan és házanként… Azért vigyáz-

zatok, megemlékezvén arról, hogy én három esztendeig éjjel és nappal meg nem szűntem könnyhullatással inteni mindenkit” (Apcs. 20:20, 31).

„Sikered nem annyira tudásodtól vagy teljesítményeidtől, mint inkább attól a képességedtől függ, hogy utat találj a szívhez.” – Evangélizálás, 437.

„Sok függ attól, hogyan viselked-tek azokkal, akiket meglátogattok. Lehet az üdvözlésnél úgy kezet fog-ni, hogy a bizalmat azonnal meg-nyerjük, vagy olyan hidegen lép-hetünk valaki elé, hogy az illető azt gondolja, nincs bennünk együttérzés iránta.” – Az Evangélium Szolgái, 118.

„A házról házra végzett munka a lelkek érdekében, az elveszett ju-hok keresése – ez a legfontosabb munka, amelyet végezhetünk.” – Evangélizálás, 431.

„Akik tehetik, végezzenek sze-mélyes munkát. Amikor házról ház-ra járnak és magyarázzák az Íráso-kat világos, egyszerű módon az em-bereknek, Isten hatásossá teszi az igazságot üdvösségükre. Az Üdvözí-tő megáldja azokat, akik ezt a mun-kát végzik.” – Evangélizálás, 442.

„A házról házra járás ugyanolyan fontos, mint a nyilvános előadások. A városokban egyes csoportokat le-hetetlen nyilvános előadásokkal el-érni. Ezek után kutatnunk kell, mint a pásztor keresi elveszett juhát. Szor-gos, személyes munkát kell végez-nünk értük. A személyes munka el-hanyagolásával értékes lehetőségeket veszítünk el, melyeket kihasználva nagy lépéssel fejleszthetnénk a mű-vet.” – Bizonyságtételek, 9. kötet, 111.

„Költözzenek új területek-re szombattartó családok, és él-jék az igazságot az írást nem isme-rők szeme láttára. A családok segít-hetik egymást, de óvakodjanak bár-mit tenni, ami eltorlaszolná előttük az utat. Végezzenek keresztény sze-retet-munkát, táplálják az éhezőket, ruházzák a mezíteleneket. Ennek sokkal erősebb hatása lesz a jóra, mint az igehirdetéseknek. A szeretet tetteire és szavaira van itt szükség. Krisztus is a szeretet és jótékonyság cselekedeteivel kezdte meg az üze-net hirdetését. A munkások járjanak házról házra, segítsenek, ahol segí-

teni kell, és ha alkalom kínálja ma-gát, beszéljék el a kereszt történetét. Krisztus legyen a beszédünk tárgya. Nem szükséges hittételeken időzni – szóljanak Krisztus tevékenységéről és áldozatáról. Magasztalják igazsá-gos tetteit, és életük tanúskodjék Jé-zus tisztaságáról.” – Bizonyságtételek, 7. kötet, 227.

„A gyülekezet tagjainak többet kell házról házra járva bibliaórákat tartani [amit mi most bibliatanul-mányozásnak neveznénk], iratain-kat terjeszteni.” – Bizonyságtételek, 9. kötet, 127.

„Az Úr határozott erőfeszítés-re hív el, hogy olyan helyekre men-jünk, ahol az emberek semmit nem tudnak az igazságról. Énekek-re, imákra és bibliatanulmányozás-ra van szükség az emberek ottho-naiban… Azoknak, akik ezt a mun-kát végzik, megfelelő ismerettel kell rendelkezniük a Szentírásból. ’Meg van írva’ – ez legyen a védelmi fegy-verük.” – The Upward Look, 58.

A zene szolgálata„Hogy van hát? Imádkozom a lé-

lekkel, de imádkozom az értelemmel is; énekelek a lélekkel, de énekelek az értelemmel is” (1 Korinthus 14:15).

„Az Úr Igéjének szavait énekek által rögzíthetjük meg emlékeze-tünkben a legjobban. Az ilyen éne-keknek csodálatos hatalmuk van, mert megzabolázzák nyers, nevelet-len természetünket, felüdítik gon-dolatainkat, felébresztik rokonszen-vünket, előmozdítják cselekedete-ink összhangját, és száműzik a ho-mályt, bánatot, balsejtelmet, ame-lyek megsemmisítik bátorságun-kat és elgyengítik erőfeszítéseinket.” – Előtted az Élet, 167-168.

Ha Isten dicsőségére énekelünk, elűzi az ellenséget és visszaveri tá-madásait, és győzelmet ad nekünk.

„Miközben Krisztus az ácspad-nál dolgozott, gyakran körülvették, hogy türelmetlenné tegyék. Ő azon-ban elkezdett énekelni néhány szép zsoltárt, és mielőtt rájöttek volna arra, mit tesznek, a jelenlévő Szent-lélek erejétől befolyásolva bekap-csolódtak az éneklésbe.” – Boldog Otthon, 373.

Minden Teremtésnek!

22

az érdeklődést. Az Isten által meg-bízott lelkészek látni fogják, hogy rendkívüli erőfeszítéseket kell ten-niük a sokaság figyelmének megra-gadásáért. Amikor sikerül nagyszá-mú hallgatóságot összehozni, hogy a megszokottól annyira eltérő üzene-tet hirdessenek, hogy az felrázza és figyelmeztesse az embereket, hasz-náljanak fel minden eszközt, hogy az igazság világosan és felismerhe-tően kitűnjék.” – Bizonyságtételek, 9. kötet, 109.

Sátoros összejövetelek„Sátoros összejöveteleket kell tar-

tani sok helyen, és evangélizációs munkát kell végezni, miután az össze-jövetelnek vége van. Így a kévéket be lehet gyűjteni.” – Evangélizálás, 399.

„És egyiknek lakói a másikhoz mennek, mondván: Menten men-jünk el az Úr orcájának engesztelésé-re, és a Seregek Urának keresésére; én is elmegyek!” (Zakariás 8:21).

„A tábori összejövetel az egyik legfontosabb tevékenységünk, az egyik leghatásosabb mód arra, hogy felkeltsük az emberek figyelmét és el-érhessük valamennyi embercsopor-tot az örömhír meghívásával. Ko-runk az élénk izgalmak kora. Nagy-ravágyás és törtetés, élvezethajszo-lás és pénzszerzés köti le az embere-ket. A Sátán tudja, hogy rövid az ide-je, azért csatasorba állítja valameny-nyi eszközét, hogy félrevezesse, kép-zelgésekre késztesse, lekösse és elbű-völje az embereket mindaddig, míg a próbaidő le nem jár, míg a könyörü-let ajtaja örökre be nem zárul.” – Bi-zonyságtételek, 6. kötet, 31.

„Ha megfelelően vezetjük tábo-ri összejöveteleinket, akkor valóban világosság is lesz a világban. Azok-ban a nagy- és kisvárosokban kell rendeznünk ezeket, ahol eddig még nem hirdettük az igazságot. Leg-alább két-három hétig tartsanak. Olykor tanácsos lenne ugyanazon a helyen tartanunk tábori összejöve-teleket több egymást követő évben, általában azonban legjobb, ha év-ről évre más-más helyen rendezzük őket. Ahelyett, hogy kevés helység-ben tartanánk óriási összejövetele-ket, jobb eredményt érhetünk el, ha

A lelkeket Krisztushoz és egyhá-zához tudjuk vonzani a zene szolgá-lata által. Egy lelkesítő himnusz meg tudja érinteni a szív húrjait. Ennek hatására a szív meglágyul és elfogad-ja a megmentő igazságot Krisztus Jé-zusban.

A könyvárusítás szolgálata„Vesd a te kenyeredet a víz színé-

re, mert sok nap múlva megtalálod azt. Adj részt hétnek vagy nyolcnak is; mert nem tudod, micsoda vesze-delem következik a földre… Reggel vesd el a te magodat, és este se pi-hentesd kezedet; mert nem tudod, melyik jobb, ez-é vagy amaz, vagy ha mind a kettő jó lesz egyszersmind” (Prédikátor 11:1-2, 6).

A könyvárusításra való alapos fel-készítés egy olyan feladat, amit az egy-háznak nem szabad elhanyagolnia.

„Ha a fiatalok attól a vágytól késztetve mennek el evangélistá-nak, hogy felebarátaikon segítse-nek, akkor fáradozásaik eredmé-nye aratás lesz az Úr számára. Azu-tán kimehetnek a területre misszio-náriusnak, hogy a korunknak szóló igazságot hirdessék, és ha kitartóan könyörögnek nagyobb világosságért és a Szentlélek vezetéséért, akkor idejében tudják majd közölni az el-fáradtaknak az Úr szavait. Ragadja-nak meg minden alkalmat, hogy sze-retetszolgálatot végezzenek, és tart-sák emlékezetükben, hogy így az Úr-tól kapott küldetést teljesítik.” – Az Evangélium Szolgái, 59.

„Kiadványaink most szórják az evangélium magvát, és eszközök ab-ban, hogy olyan sok lelket hozzanak Krisztushoz, mint a prédikált ige. Egész gyülekezetek ébredtek fel a ter-jesztésük eredményeképpen.” – The Review and Herald, 1880. június 10.

A könyvek és folyóiratok eladá-sa gyümölcsöző lehet, és az igaz-ság iránti érdeklődés felkelthető a különböző felmérések, vallásos véleménynyilvánítás lehetősége és kérdőívek segítségével az egészség és család témájában. Ezek előké-szítik a beszélgetések útját. Ezután bibliai előadássorozatokat kell tar-tani, hogy még jobban fenntartsák az érdeklődést.

Jézus adott néhány példát a vé-leménynyilvánításra: „Mikor pe-dig Jézus Czézárea Filippi környé-kére méne, megkérdé tanítványa-it, mondván: Engemet, embernek Fiát, kinek mondanak az emberek? Ők pedig mondának: Némelyek Ke-resztelő Jánosnak, mások Illésnek; némelyek pedig Jeremiásnak, vagy egynek a próféták közül. Monda né-kik: Ti pedig kinek mondotok en-gem? Simon Péter pedig felelvén, monda: Te vagy a Krisztus, az élő Is-tennek Fia” (Máté 16:13-16). (Ez a beszélgetés a tanítványok körében zajlott, de egy hasonló példa lett fel-vetve a nyilvánosság előtt is, amit Máté 11:7-11. versekben találunk.)

Isten felhívása visszhangzik a szá-zadokon keresztül: „Járjátok el Jeru-zsálem utcáit, és nézzétek csak és tudjátok meg és tudakozzátok meg annak piacain, ha találtok-é egy em-bert; ha van-é valaki, aki igazán cse-lekszik, hűségre törekszik, és én megbocsátok néki!” (Jeremiás 5:1).

Nyilvános összejövetelekJézust úgy mutatja be nekünk a

Szentírás, mint a legnagyobb szóno-kot, akit valaha ismertek. Gyakran nyilvános helyeken, a természetben beszélt hatalmas sokaság füle halla-tára. (Lásd Máté 5:1-2; 14:14, Luk-ács 21:37-38.)

Az apostolok szintén alkalmaz-ták az evangélium hirdetésének ezt a módját. Pünkösd után az üzenetüket hatalom, erő és bölcsesség kísérte fe-lülről, hogy megérintse a hallgatók ez-reinek szívét. (Lásd Apcs. 2:41; 4:4.)

Amikor Miller Vilmos előadá-sokat tartott Krisztus második el-jöveteléről, ez tömegeket vonzott és nagy érdeklődést keltett. „Nem vad izgalom volt jelen az előadáso-kon, de mély ünnepélyesség és ko-molyság hatotta át azokat, akik hall-gatták.” – Christian Experience and Teachings of Ellen G. White, 16.

Ellen Harmon is részt vett eze-ken az összejöveteleken és mélyen megindította őt.

„A mai városokban sok minden vonzza és szórakoztatja az embe-reket, ezért nem könnyű felkelteni

5. felolvasás − Hirdessétek az evangéliumot minden teremtésnek!


többfelé tartunk kisebb tábori ösz-szejöveteleket. Így tevékenységünk szüntelenül új területekre hatol elő-re.” – Bizonyságtételek, 6. kötet, 33.

Miért vegyünk részt a sátoros összejöveteleken?

„Fivéreim és nővéreim, gyertek el ezekre az évente tartott szent ösz-szejövetelekre, hogy megtaláljátok Jézust! Mert Ő eljön erre az ünnep-re. Ő lesz jelen, és Ő végzi el érte-tek, amire a legégetőbb szüksége-tek van. Ne tartsátok többre földje-iteket, mint üdvösségetek magaszto-sabb szempontjait!” – Bizonyságtéte-lek, 2. kötet, 575-576.

„Gyülekezeteink tagjainak fon-tos részt venniük a tábori összejöve-teleken. Az igazság ellenségei sokan vannak. Mivel a mi számunk csekély, mutatkozzunk olyan erősnek, ami-lyennek csak tudunk. Személy sze-rint szükségetek van az összejövetel áldásaira, ezért Isten felszólít, hogy álljatok az igazság soraiba.

Valaki kifogást emelhetne: ’Költ-séges az utazás. Jobb lenne, ha az ügy égető szükségleteire adnánk a pénzt.’ Ne érveljetek így! Isten hív, hogy foglaljátok el helyeteket nép-ének soraiban. Egész családotokkal erősítsétek az összejövetelt, ameny-nyire csak tudjátok. Kövessetek el mindent, hogy részt tudjatok venni Isten népének gyülekezésén.

Testvéreim, inkább világi ügyei-tek szenvedjenek kárt, minthogy el-mulasszátok a lehetőséget, hogy ne halljátok meg Isten számotokra kül-dött üzenetét. Ne találjatok kifogást, hanem szerezzetek meg minden le-hető lelki előnyt. Rászorultok a fény minden egyes sugarára. Mindig áll-jatok készen arra, hogy tisztességtu-dóan és jó lelkiismerettel megfelel-jetek mindenkinek, aki reménysé-getekről kérdőre von. Nem enged-hetitek meg magatoknak, hogy el-mulasszátok ezt a lehetőséget.” – Bi-zonyságtételek, 6. kötet, 39.

Új területekre való költözés„És monda az Úr Ábrámnak:

Eredj ki a te földedből, és a te ro-konságod közül, és a te atyádnak há-zából, a földre, amelyet én mutatok

néked” (1 Mózes 12:1).Néha, amikor népünk elköltözik az

egyik városból vagy országból a má-sikba, könnyen ismeretlenségbe esnek és így elveszítik kapcsolatukat a gyüle-kezettel – és egyes esetekben Jézussal is, és végül lelkileg meghalnak.

Isten terve ehelyett az, hogy vi-gyük Jézust magunkkal, bármerre is megyünk, mint ahogy Ábrahám tet-te. Bárhol állítjuk is fel sátrainkat, egy új missziós területet kell alapíta-nunk, éppen úgy, mint ahogy Ábra-hám ott hagyott egy oltárt az Úrnak.

„Isten felszólítja a keresztény csa-ládokat, költözzenek sötétben és té-vedésben élő helységekbe, ott mun-kálkodjanak bölcsen és kitartóan a Mesterért. Önfeláldozást kíván, hogy eleget tegyünk e meghívás-nak.” – Bizonyságtételek, 9. kötet, 33.

„Gyülekezeteink tagjai alig láttak a munkához, amit el kell végezniük. Senki se költözzék máshova kizáró-lag világi előnyökért. Ahol azonban lehetőség nyílik a megélhetésre, köl-tözzenek oda hittérítőknek hitben megalapozott családok, helységen-ként egy-két család. Szeressék az em-bereket, tartsák magukat felelősnek értük és tanulmányozzák, hogyan is vezethetnék őket az igazsághoz. Ter-jeszthetik a könyveinket, összejöve-teleket tarthatnak otthonukban, ösz-szeismerkedhetnek szomszédaikkal és elhívhatják őket ezekre az össze-jövetelekre. Jó tettekkel terjeszthetik maguk körül a fényt.” – Bizonyságté-telek, 8. kötet, 245.

Nyomtatott és audiovizuális anyagok

A nyomtatott irodalom terjeszté-se mellett egy másik hatékony mód-ja az evangélizációnak az audiovizu-ális anyagok által lehetséges. Rövid hang- vagy videóüzeneteket készít-hetnek, amelyeknek különleges be-folyása lehet az érdeklődés felkelté-sében sok léleknél, akik el akarják foglalni helyüket a jelenvaló igazság mellett. Akárhol is kipróbáltuk ezt a módszert, tudjuk, hogy működik. Különböző országokban élő testvé-rek is meg tudják erősíteni ezt.

„Új módszereket kell bevezet-nünk. Isten népének fel kell éb-

rednie napjaink szükségleteire. Is-tennek vannak emberei, akiket el-hív szolgálatába – férfiak, akik nem olyan élettelen módon viszik előre a művet, mint ahogy a múltban tör-tént.” – Evangélizálás, 70.

„A múltban alkalmazott mód-szerektől eltérően új eszközöket al-kalmazzunk, hogy közel kerüljünk a szívekhez. A műben most alkal-mazott módszerek különböznek a múltban alkalmazott módszerektől – ezért azonban bírálattal senki ne állja el az utat.

Olyan emberekre van szükség, akik bölcsességért imádkoznak Isten-hez, és akik Isten vezetésével új éle-tet visznek a régi munkamódszerek-be; akik új terveket és új módszere-ket dolgoznak ki, hogy a gyülekezeti tagok érdeklődését ébren tartsák, és a világ embereihez is közelebb kerül-hessenek.” – Evangélizálás, 105.

Rádió és televízió programok

„Végezetre imádkozzatok értünk atyámfiai, hogy az Úrnak beszéde terjedjen és dicsőíttessék, amiként ti köztetek is” (2 Thessalonika 3:1). Nagy hiba lenne, ha nem használ-nánk ki a tömegkommunikációs esz-közök adta lehetőségeket az evangé-lium hirdetésére. A rádiós és televí-ziós programokon és a közöségi mé-dián keresztül százakat és ezreket elérhetünk Krisztus, Isten Báránya üzenetével, aki elveszi a világ bűneit.

Jézus ezt mondta: „Amit néktek a sötétben mondok, a világosság-ban mondjátok; és amit fülbe súgva hallotok, a háztetőkről hirdessétek” (Máté 10:27).

Kétség nélkül ez egy másik haté-kony módja annak, hogy sokakat el-érjünk az igazság üzenetével. Több munkást kell kiképezni, hogy ezt a munkát professzionális módon tud-ja végezni. Sokunknak van ilyen ké-pességünk, és jól képezhetőek va-gyunk, hogy tökéletesítsük ezt a gyönyörű talentumot, hogy bölcsen beszéljünk a rádió vagy TV csatorna mikrofonjain keresztül.

Isten áldja meg az összes média-eszközt, amit az evangélium terjesz-tésére használunk! Ámen!

24

Mennybemenetelekor Krisztus az-zal a szent feladattal küldte el

követőit, hogy hirdessék az Isten or-szágának evangéliumát minden nem-zetnek. Ez azt jelentette, hogy a földön élő minden embernek meg kell adni a lehetőséget, hogy meghallja azt a leg-drágább üzenetet, hogy bűnei megbo-csáttatnak, Jézus Krisztus kegyelme által megmenekülhet az örökkévaló-ságra, hogy e világ vége közeledik és Is-ten országa eljön. Isten terve az, hogy így bevilágítsa a földet az Ő dicsősége.

„Az egész földet be kell világíta-nunk. Az időszerű igazság képvise-lőinek már most ott kellene lenni-ük minden városban, a föld legtávo-labbi helyein is. Isten igazsága dics-fényének az egész földet be kell vi-lágítania. A világosság fényleni fog minden országban és minden nép-nek. Azoknak, akik elfogadták a vi-lágosságot, tovább kell vinniük.” – Evangélizálás, 407.

„Eljött az idő, amikor Krisztus közeli eljövetele üzenetének az egész világon fel kell harsannia.” – Bizony-ságtételek, 9. kötet, 24.

Az idő rohan, és minden másod-percben valakinek az élete hirtelen

véget ér. Minden percben valaki be-fejezi életét… Megbékéltek vajon ezek a lelkek Teremtőjükkel, akik olyan értékesek Krisztus szemé-ben? Elkészültek-e az Úrral való ta-lálkozásra? Hány ismerősünk, roko-nunk és azok az emberek, akik ked-vesek voltak a szívünknek, fejezték be életüket úgy, hogy nem készültek el az örökkévalóságra? Az Úr meg-parancsolja: „Hirdesd az igét, állj elő vele alkalmatos, alkalmatlan időben, ints, feddj, buzdíts teljes béketűrés-sel és tanítással” (2 Timótheus 4:2).

„Az irgalmat hordozó utolsó fény-sugár, a világnak kegyelmet hirde-tő utolsó üzenet Isten jellemének – a szeretetnek – megláttatása. Isten gyermekei mutassák meg Uruk di-csőségét!” – Krisztus Példázatai, 287.

„El kell indulnunk, hogy hirdes-sük Isten jóságát és világosan bemu-tassuk valódi jellemét az emberek előtt.” – Faith and Works, 61.

A szolgálat Isten eszközeKedves Barátaim! Krisztus nem

azért adta tanítványainak ezt a meg-bízatást, hogy embereket vigyenek az Ő országába, mintha Ő egyedül

nem tudta volna beevangélizálni a világot. Számára semmi sem lehetet-len. Krisztus saját maga sokkal gyor-sabban és hatékonyabban tudta vol-na hirdetni az evangéliumot, mint bármelyik ember.

„Isten a mi segítségünk nélkül is elérhette volna célját, a bűnösök megmentését.” – Jézus élete, 111. Az Úr saját maga is tudta volna hirdet-ni a megváltás üzenetét, vagy az an-gyalok segítségével, nagyon rövid idő alatt. Igen, „Isten hirdettethet-te volna igazságát bűntelen angya-lok által is! Azonban ez nem felelt meg tervének. Ő tökéletlen emberi lényeket választ eszközéül, szándé-kának megvalósítására.” – Az Apos-tolok Története, 225.

Az angyalok örömmel és feltétel nélkül teljesítették volna a küldetést. Például „a Filephez küldött angyal maga is elvégezhette volna a felvilá-gosítás munkáját a komornyikkal.” – Az Apostolok Története, 73. Egy an-gyal küldetett a mennyből a megbí-zatással, de ahelyett, hogy az etiópi-aihoz ment volna, Fileppel beszélt.

Miért vesztegette az időt arra, hogy egy embert keressen a munká-

6. felolvasás − „Alkalmatos,alkalmatlanidőben”

6. fe

lolv

asás

2018

. dec

embe

r 15.

szo

mba

t

Írta: Sergey Karvatski (Oroszország)

„Alkalmatos, alkalmatlan

időben”


tudták az evangéliumi munkát, ami rájuk bízatott. Isten megígérte, hogy elküldi a tanítványoknak a Szentlé-lek erejét.

„Tisztán látták, hogy az evangéli-umot el kell vinniük az egész világ-nak és buzgón könyörögtek azért az erőért, melyet Jézus megígért ne-kik.” – Az Apostolok Története, 25.

Pünkösd napján a tanítványok magabiztosságot és bátorságot nyer-tek, olyan tulajdonságokat, amelyek szükségesek a megváltás munkájá-hoz.

„A Lélek oly túláradva szállott az imádságban elmélyült és várako-zó tanítványokra, hogy minden szí-vet magával ragadott.” – Az Aposto-lok Története, 25. Az Úr ellátta a gyü-lekezetet olyan talentumokkal, hogy teljesíteni tudják nagy megbízatá-sukat. Képességet adott nekik arra, hogy megértsenek minden nyel-vet, ami abban az időben létezett, és hogy prédikálni is tudjanak ezeken a nyelveken (lásd Apcs. 2:4-12), va-lamint hatalmat kaptak, hogy meg-gyógyítsák a betegeket, feltámasz-szák a halottakat, úgy, amint Ő meg-jövendölte (lásd Márk 16:17-18).

A Szentlélek kitöltetésének eredménye

A tanítványok az egész világra el-mentek azzal a vággyal, hogy hir-dessék az evangéliumot. Körülbelül három évtized alatt Krisztus tanítá-sai elterjedtek egész Palesztinában, Kis-Ázsiában, Ázsiában, Észak-Af-rikában és Európában, és még a ki-sebb szigetekre is eljutottak. Az igaz-ság hangja eljutott az akkor ismert világ legtávolabbi részeibe is. Ezrek figyeltek a megváltás üzenetére. Szá-mos keresztény gyülekezetet alapí-tottak Görögországban, Macedó-niában, Indiában, és még a kegyet-len Rómában is, amely gyűlölte és üldözte a keresztényeket, beleértve még Cézár házanépét is.

Krisztus őszinte követői misszio-náriusokká váltak, mihelyt hallottak a Megváltóról.

„Minden igaz tanítvány misszi-onáriusként születik Isten országá-ba. Aki az élet vizéből iszik, az élet kútfejévé válik. Krisztus kegyel-

me olyan a léleknek, mint a forrás a pusztának: azért buzog, hogy min-denkit felüdítsen, és vágyat ébresz-szen az elveszendőben az élet vize után.” – Jézus élete, 154.

A misszionárius egy olyan sze-mély, aki teljesít egy küldetést. Az a valaki, aki megtalálta Jézust és nem tud hallgatni, hanem buzgón meg-osztja a kapott kijelentéseket má-sokkal.

„Krisztus lelkülete misszionáriusi lelkület. A megújult szív legfőbb vá-gya, hogy másokat is a Megváltóhoz vezessen.” – A Nagy Küzdelem, 66.

Kedves Barátom, volt már ilyen tapasztalatod az életedben? Talán te csak ülsz és vársz, míg valaki más el-végzi a munkát helyetted?

Nagyon gyakran kétségeink van-nak afelől, hogy sikeresek leszünk-e vagy sem. Leülünk, tervezgetünk, szemináriumokat tartunk azokon a helyeken, ahol már nagyon sokan vagyunk, mint a fák a sűrű erdő-ben, és ettől nem tudunk továbblép-ni. Azonban milyen sok hely és óri-ási városok hívnak bennünket a ma-cedóniai hívással!

A menetparancs„Wellington hercege egyszer jelen

volt egy tanácskozáson, ahol keresz-tény férfiak a pogányok közötti ered-ményesebb munkálkodás lehetősé-geit tárgyalták. Amikor megkérdez-ték, mi a véleménye, vajon megéri-e a fáradságot és meghozza-e a befekte-tett költség a várt eredményt, az öreg katona így felelt: ’Uraim, mi a menet-parancsuk? Önöknek nem az ered-ményesség kérdését kell megvitat-ni. Ha helyesen olvasom, parancsuk így szól: »Elmenvén széles e világ-ra, hirdessétek az evangéliumot min-den teremtésnek!« Uraim, engedel-meskedjenek ennek a menetparancs-nak!’” – Az Evangélium Szolgái, 71.

„Ha mennétek és végeznétek Krisztus munkáját, Isten angyalai megnyitnák előttetek az utat, és elő-készítenék a szíveket az örömhír be-fogadására. Ha mindenikőtök élő hit-térítő lenne, sietve hirdetnétek a je-len üzenetet az összes országban, minden népnek, nemzetnek és nyelv-nek. Ez az a munka, melyet el kell vé-

ra? Miért nem végezte el ő maga?A feladat az emberekre van bíz-

va, így az Isten szolgálata által Krisz-tus hasonlatosságára növekedhet-nek fel! A szolgálat Isten eszköze a keresztény növekedéshez! Az-által, hogy segítünk embertársaink-nak, lelkileg növekedünk!

Hogyan válhatunk hatékony misszionáriusokká?

Krisztus egy határozott paran-csot adott tanítványainak: „Elmen-vén e széles világra, hirdessétek az evangéliumot minden teremtésnek” (Márk 16:15). Ennek a kis csoport-nak nem volt vagyona, hatalma, kép-zettsége. Hogyan tudták mégis telje-síteni Krisztus parancsát?

A tanítványok elcsüggedtek sze-retett Mesterük keresztre feszítése miatt. János 20:19-ben azt olvassuk, hogy Krisztus megjelent tanítványa-inak a felházban, ahol összegyűltek. Az ajtók és ablakok zárva voltak, mert féltették életüket. Minden zör-géstől megijedtek.

Amikor Jézus hirtelen megje-lent a felházban, ezt mondta nekik: „Amiként engem küldött vala az Atya, én is akképpen küldelek tite-ket” (János 20:21). Hogyan tudták teljesíteni küldetésüket, ha még at-tól is féltek, hogy kimenjenek a fel-ső szobából? Ismerve aggodalma-ikat és szükségüket, Jézus azonnal így szólt: „Vegyetek Szent Lelket” (János 20:22).

Negyven nap múlva a Megváltó azt mondta, hogy a tanítványoknak a Szentlélek különleges erejére van szükségük, és megígérte nekik ezen erő bőséges kiárasztását, ha kérik. (Lásd Apcs. 1:4-5, 8.)

„Krisztus látható jelenlétét ugyan nélkülözniük kell a tanítványoknak, de helyette új erő birtokába jutnak. A Szentlélek árad ki rájuk teljes mérték-ben, hogy elpecsételje őket munká-jukra. Az Üdvözítő így szól: ’És ímé, én elküldöm ti reátok az én Atyám ígéretét; ti pedig maradjatok Jeruzsá-lem városában, mígnem felruháztat-tok mennyei erővel’ (Lukács 24:49).” – Az Apostolok Története, 20.

Ez az ígéret megerősítette Krisz-tus követőit, úgy, hogy teljesíteni

26

geznünk, mielőtt Krisztus eljön hata-lommal és nagy dicsőséggel. Őszin-te imára hívom fel a gyülekezeteket, hogy felfogják felelősségeiket. Isten munkatársai vagytok-e egyénenként? És ha nem, miért nem? Mikor szán-dékoztok elvégezni a menny által ki-jelölt munkátokat?

A csüggedteknek nincs más gyógyszerük, mint a hit, az ima és a munka.” – Bizonyságtételek, 6. kö-tet, 438.

Az idő fogy…Már csak egy kevés időnk van

arra, hogy teljesítsük Urunk paran-csát. Emlékeznünk kell arra, hogy a sötétség erői nem tétlenek, az ellen-ség és segítői naponta 24 órát dol-goznak. Eközben mi csak egy na-gyon kevés időt különítünk el Is-tennek, és latolgatjuk, hogy dol-gozzunk-e a lelkekért, vagy ne! Fel kell ismernünk, hogy amint közele-dünk az Úr visszajövetelének idejé-hez, a sötétség hatalmasságai min-den erőfeszítést megtesznek, hogy végrehajtsák alattomos szándékai-kat, hogy a pusztulásba sodorják az embereket.

Az ellenség haragja most még jobban erősödik, amint látja, hogy ideje végéhez közeledik (Jelenések 12:12), de ezen nem kell meglepőd-nünk. Jézus ezt előre megmondta (Máté 24:21; János 15:20; 16:2; 2 Timótheus 3:1, 12).

Nehéz szavakkal leírni az Isten gyermekeit ért üldözést, amit az év-századok folyamán elszenvedtek. Az ellenség gyűlölete Krisztus köve-tői ellen nem ismert határt. Krisz-tus ideje óta az egyház az Úr segít-ségével ellenállt az ellenség támadá-sainak. Milliókat kínoztak és öltek meg. Azonban vérük magvetés volt – számos hóhér később Krisztushoz tért, sokan a kivégzések szemtanúi közül az akasztófa és guillotin mel-lett állva elfogadták Krisztust szemé-lyes Megváltójuknak.

Isten ezen igaz gyermekeinek hite a korszakokon át ragyog, lelke-sítve és bátorítva Krisztus követőit. Nem számít, milyen szorgalmasan próbálja Sátán megsemmisíteni Is-ten egyházát, ő soha nem fogja meg-

nyerni az utolsó győzelmet, mert Krisztus már legyőzte őt a keresz-ten, és Jézus követőinek ez a biztosí-tékuk a győzelemre! Amikor néhány munkás az ellenség kezétől lesújtva elesik, mások lépnek a helyükre – felemelik Krisztus zászlóját, keresz-tülmennek az akadályokon és pró-bákon, erősen fogva a Megváltó ke-zét. Az Úr hamarosan be fogja fejez-ni munkáját a földön.

Kedves Barátom, nem számít, milyen akadályok jönnek utadra, világos parancsod van Krisztustól: „Menj és prédikálj!” Nincs veszte-getni való időnk, hogy mellékvá-gányra tereljenek minket a lényegte-len mulandó dolgok, a meggazdago-dás iránti vágyunk, a kényelmes éle-tünk érdekében tett erőfeszítéseink. Nincs idő arra, hogy ELTÉRJÜNK A KIJELÖLT CÉLUNKTÓL! Nem számít, hogy mit tesz az ördög, az egyedüli leg fontosabb dolog az, hogy mit tesz Isten!

A tanítványok nem féltek és ag-godalmaskodtak Róma miatt, a ti-lalmak és fenyegetések nem tudták őket megállítani vagy megijeszteni. Még a legrettenetesebb üldözés sem állította meg őket, hogy Krisztusról prédikáljanak. A nehézségek nem-csak megpróbálták hitüket, hanem megerősítették azt!

Amint Krisztus megszervezte egyházát, a zsidók még elkeseredet-tebbek lettek a keresztények ellen. Kegyetlen üldözések és mártíromsá-gok kezdődtek. Ezek a bátor hithő-sök félelem nélkül, dicsőítő énekek-kel és imákkal ajkaikon haltak meg a zsarnokok kezei által, akik nem ér-tették meg a legfőbb dolgot: ahol egy keresztény meghalt, ezrek szü-lettek új életre Krisztussal!

Később, amikor Sátán rájött, hogy ezzel a módszerrel nem tudja elpusztítani az egyházat, megváltoz-tatta taktikáit, és a keresztények elle-ni hadviselés formája megváltozott. Konstantin idejében az üldözések megszűntek és pogány rítusok jöttek be az egyházba. Az emberi hatalom kiszorította az isteni hatalmat, és Is-ten parancsolatait emberi rendelé-sekkel helyettesítették. Most azokat az igaz keresztényeket, akik hűsége-

sen megtartották Isten parancsolata-it, a magát kereszténynek valló egy-ház üldözte; az egyház, aki valójában most már az állam érdekeit szolgálta.

Később a nagy reformátorok ha-talmas munkát vittek véghez: az Élet Igéjét életük árán emberek milliói-hoz vitték el. Veszélyes időkben dol-goztak, és csak egyetlenegy cél le-begett szemük előtt, hogy betöltsék Krisztustól kapott megbízatásukat: „És az Isten országának ez az evan-géliuma hirdettetik majd az egész vi-lágon” (Máté 24:14).

Jeremiásról ezt olvassuk: „A be-börtönzött, kalodába zárt próféta to-vábbra is hirdette a menny üzenetét az ott állóknak. Az üldözéssel nem le-hetett elhallgattatni. Az igazság igé-je – mondta – ’mintha égő tűz vol-na szívemben, az én csontjaimba re-kesztve, és erőlködöm, hogy elvisel-jem azt, de nem tehetem’ (Jeremiás 20:9).” – Próféták és Királyok, 270.

A küzdelem folytatódik és erő-södni fog, de az előző generációk tapasztalataiból erőt nyerhetünk. Nem számít, hogy milyen módon üldöz minket az ellenség és hogyan próbálja ellensúlyozni az üzenetet, ő nem győzhet, mert az igazság hir-detve lesz.

Krisztus győzött ebben a küzde-lemben, ezáltal kikövezte számunk-ra a győzelem útját. Ne bátortala-nodjunk el, ne csüggedjünk el, ha-nem menjünk előre bátran Annak nevében, Aki már diadalt aratott és nekünk is erőt ad a győzelemhez!

Emberi eszközök Krisztus kezében

Amint a szobrász kézbevesz egy gránitdarabot és megfelelően kivá-lasztott szerszámokat használ, hogy egy gyönyörű szobrot készítsen be-lőle, ugyanígy lehetünk mi is eszkö-zök Teremtőnk kezében.

„Lássunk munkához azokért, akik-hez még nem jutott el a világosság… Élő hitre van szükségünk, hogy Jó-zsef kölcsönvett sírjáról hirdessük, hogy Megváltónk él, aki előttünk jár, és velünk fáradozik. Ha rendelkezésé-re bocsátjuk az eszközöket, Isten el-végzi a munkát. Sokkal több ima és sokkal kevesebb hitetlenkedés kell

6.felolvasás−„Alkalmatos,alkalmatlanidőben”


ide. Arra van szükség, hogy az embe-rek előtt magasra, és aztán még maga-sabbra emeljük a zászlót. Tartsuk em-lékezetünkben, hogy mikor a foglyok-nak szabadulást hirdetünk és az éhe-ző lelkeknek osztjuk az élet kenyerét, Krisztus mindig jobboldalunk felől áll. Majd ha eszünkben tartjuk fel-adatunk sürgős és fontos voltát, Is-ten szabadítása meglepő mértékben megmutatkozik rajtunk.

Segítsen Isten felöltenünk a fegy-verzetet és úgy viselkedni, mintha komolyan vennénk a dolgot, mint-ha az emberek üdvössége megérné, hogy megmentsük őket. Töreked-jünk újonnan megtérni! Isten Lel-kének jelenlétére van szükségünk.” – Bizonyságtételek, 9. kötet, 107.

A föld lakosait tanítani kell, fi-gyelmeztetni és felhívást intéz-ni hozzájuk. A Szentlélek által kell ezt végrehajtani, aki népét eszközé-ül használja. Ha ez a helyzet, kétel-kedhetünk-e a missziómunka sike-rében? Nem, soha!

Egy előjog és kiváltságAz Úr egy nagy előjoggal ruházott

fel minket – munkatársai lehetünk a megváltás munkájában! Ez nem egy nehéz teher, ez egy hatalmas KI-VÁLTSÁG! „Mert ha az evangéliumot hirdetem, nem dicsekedhetem, mert szükség kényszerít engem. Jaj ugyanis nékem, ha az evangéliumot nem hir-detem” (1 Korinthus 9:16). Az az elő-jog, hogy a pusztuló világnak viheted a megváltás üzenetét, a tiéd is, kedves Barátom! Az, hogy elfogadod-e Isten hívását vagy távol maradsz, rajtad áll, a döntés a tiéd! Akár velünk, akár nélkülünk, a munka el lesz végezve! „És az Isten országának ez az evangé-liuma hirdettetik majd az egész vilá-gon, bizonyságul minden népnek; és akkor jő el a vég” (Máté 24:14). Ami-kor Krisztus ezeket a szavakat mond-ta, galileai halászok kis csoportja vet-te körül. Őt magát elutasították a zsi-dók. A kis kezdetből egy nagy mun-kának kellett kifejlődnie. Ez az üze-net hangozni fog, míg minden nem-zethez el nem jut. Semmilyen üldözés nem tudja megakadályozni. Ellenke-zőleg, az üldözés elősegíti az evangé-lium terjedését.

Mindenkinek döntést kell hoz-nia: Krisztus munkatársa lesz-e vagy sem az evangéliumi munkában. Ezt kérdezheted: „Mit tehetek én?” Ha csak ülsz, akkor nem fogsz csinálni semmit – de ha hozzáfogsz a munká-hoz éppen ott, ahol vagy, hamarosan meg fogod látni az eredményeket.

A jó példa eredményeEgy hatalmas tengerparti vihar

után tengeri csillagok ezrei feküd-tek a parton, kétségbeesetten moz-gatva karjaikat, de képtelenek voltak visszatérni a tengerbe. Nézelődők és fényképészek jöttek, hogy megörö-kítsék a gyönyörű, de szörnyű lát-ványt. Ők csak nézelődtek, de sem-mit nem tettek, hogy megmentsék a haldokló teremtményeket.

Egy kisfiú azonban nem bírta to-vább elviselni a látványt. Gyorsan megfogott néhány tengeri csilla-got és elvitte őket a vízhez. Egy férfi odament hozzá: „Megkérdezhetem, hogy mit csinálsz?”

A kisfiú megállt, felnézett és így válaszolt: „Visszadobom a tengeri csillagokat az óceánba. A dagály ki-sodorta őket a tengerpartra, és ma-guktól nem tudnak visszamenni a vízbe. Amikor a nap tetőfokára hág, elpusztulnak, ha nem dobálom őket vissza a tengerbe.”

A férfi ezt válaszolta: „De itt van tízezer tengeri csillag is. Nem fogsz tudni olyan nagyon változtatni a helyzeten.” A fiú lehajolt, felvett egy állatot, és olyan messzire dobta az óceánba, amennyire csak tudta. Azu-tán megfordult, és mosolyogva így szólt: „Ennek az egynek segítettem!”

A férfi nemsokára csatlakozott hozzá, aztán mások is jöttek, egyre többen, míg végül nagyon sok em-ber vállalta, hogy tesz valamit az ügy érdekében. Végül e kisfiú kitartásá-nak köszönhetően majdnem min-den tengeri csillag megmenekült, noha halálra voltak szánva!

Kedves Barátom! Igaz, hogy nem segíthetsz mindenkinek, de segít-hetsz annak, aki közel van hozzád! Tehát segíts legalább egy pusztuló léleknek, hogy megtalálja az üdvös-ség útját!

Ha ma hirtelen véget érne az éle-ted, gondolkodtál már ezen: „Mit tettem személyesen az Úrért?”

„Kérlek azért az Isten és Krisztus Jézus színe előtt, aki ítélni fog élőket és holtakat az ő eljövetelekor és az ő or-szágában. Hirdesd az igét, állj elő vele alkalmatos, alkalmatlan időben, ints, feddj, buzdíts teljes béketűréssel és tanítással” (2 Timótheus 4:1-2).

„A vég közel. Lopva, észrevétle-nül surran, hangtalan közeledik az éj-szakában, akár a tolvaj. Bárcsak az Úr megadná, hogy ne aludjunk többé, mint mások, hanem józanon virrasz-szunk. Az igazság nemsokára dicső-ségesen diadalmaskodik, és aki azt választja, hogy Isten munkatársa le-gyen, mind vele fog diadalt ülni. Az idő rövid, hamar eljön az éj, amikor senki sem munkálkodhatik. A jelen igazság fényének örvendezők most siessenek, hogy hirdessék az igazsá-got.” – Bizonyságtételek, 9. kötet, 135.

Az igazság hamarosan győzedel-mes lesz. A megváltás munkája be-fejeződik. Legyünk részesei ennek a győzelemnek!

28

Jézus nagy megbízatását, hogy el-menvén, tegyetek tanítványok-

ká minden népeket, ezzel az ígéret-tel fejezte be: „Ímé én ti veletek va-gyok minden napon a világ végeze-téig. Ámen!” (Máté 28:20).

Amint szemléljük Isten népének szent történelmét, van egy dolog, ami felkelti érdeklődésünket, és mély be-nyomást gyakorol ránk, nevezetesen: az az út, amelyen Isten összekapcso-lódott népével, az út, amelyen vezet-te őket. Szeretete, hosszútűrése, igaz-ságossága és hűsége felülmúl minden

emberi értelmet. Jelenlétének, terem-tő erejének, korlátlan uralmának, ter-mészetének és törvényének minden megnyilatkozása meggyőz minket ar-ról, hogy Isten a szeretet, és hogy Ő mindig ilyen volt és ilyen is lesz örök-ké. Isten szeretete magában foglalja az összes teremtett lény boldogságát és áldását. Isten számos alkalommal megígérte Igéjében, hogy gyermeke-ivel lesz, gondot visel róluk, vezeti, megáldja és soha nem hagyja el őket. Ez az ígéret pontosan úgy teljesedett be, ahogyan Ő megígérte.

Tanulság a sasok életébőlMózes leírja, hogyan vezette az

Úr az izraelitákat pusztai vándor-lásuk alatt: „Mint a fészkén felreb-benő sas, fiai felett lebeg, kiterjesz-ti felettök szárnyait, felveszi őket, és tollain emeli őket: Egymaga vezette őt az Úr; idegen Isten nem volt őve-le” (5 Mózes 32:11-12).

Milyen csodálatos leírás! A sasfiókáknak a fészek biztonságot, védelmet, kényelmet jelent; minden elérhető, eledelük biztosított. A fió-kák a fészekben otthon és biztonság-

7. felolvasás − „Ímééntiveletekvagyokmindennapon”

7. fe

lolv

asás

2018

. dec

embe

r 16.

vas

árna

p

Írta: Ovidiu Nasui (Németország)

„Ímé én ti veletek vagyok minden napon”


ban érzik magukat. Mi történne, ha a fiatal sas egész életét a fészekben töl-tené? Vajon harmonikusan fejlőd-ne? Végül egy gyönyörűen kifejlett sas lenne belőle? Biztos, hogy nem. Olyan sas lenne, aki nem tud repülni, nem tudná használni a szárnyait, lus-tává, önzővé válna, aki mindig elvár-ja, hogy kiszolgálják. Olyan sas len-ne, aki elvesztette életcélját és értel-metlenül, hiábavalóan élne. De néz-zük csak: eljön a pillanat, amikor a sasszülő a fészke felett lebeg és re-pülni tanítja fiókáit. A kis sasfióka vé-gül egy teljesen kifejlett, gyönyörű, méltóságteljes sassá válik, aki köny-nyedén szeli az eget széles szárnya-ival, legyőzve a viharokat és meg-szerezve eledelét. A mi sasunk most már szembenézhet az élettel, és ké-pes arra, hogy saját fészket építsen és megalapítsa saját családját.

Amikor Mózes bemutatta ezt a képet a sasról az általa írt ének vers-szakaiban, ő csak a személyes ta-pasztalatát mondta el, ami népének tapasztalata volt – egy olyan tapasz-talat, amit Istennel szereztek életük során. Ez egy szabatos leírása Isten irántuk való végtelen szeretetének és gondoskodásának, és annak a gyen-géd és bölcs útnak, amelyen Isten vezette szeretett népét, és ahogyan bánt velük.

Ennek néhány részlete érdemes a tanulmányozásra.

1. Isten „fészke” felett lebegettÁbrahám ideje óta Isten válasz-

tottainak „fészke felett lebegett”. Gyakran el kellett szakadniuk csa-ládjuktól, mely drága volt nekik, ott-honuktól, országuktól, hogy idege-nek és vándorok legyenek a földön, mint akik jobb hazát keresnek. Nem éltek kényelmes, könnyű, kellemes, gondtalan életet. Isten ellenségei ül-dözték őket, és ők maguk is gyakran megszomorították az Urat hűtlen-ségükkel, bálványimádásukkal, en-gedetlenségükkel és lázadásukkal – olyan dolgokkal, amelyeknek hosz-szú távú fájdalmas következményei voltak.

2. Ő vigyázott rájukMindvégig Isten vigyázott rájuk,

gondjukat viselte. Szeme rajtuk volt éjjel és nappal, és semmi nem tör-tént velük az Ő akarata nélkül.

3. Kiterjesztette szárnyait, és azon hordozta őket

Gyakran, mikor az elesés veszé-lye fenyegette őket, az Úr közbelé-pett és kiterjesztette hatalmas ke-zét, hogy segítsen nekik. Szárnyai árnyéka alatt állandóan védve vol-tak. Nem engedte, hogy megüssék lábukat a kőben (Zsoltárok 91:12). Dávid, emlékezve arra a képre, amit Mózes leírt, később így szólt az egyik zsoltárában: „Tollaival fedez be téged, és szárnyai alatt lészen ol-talmad; paizs és páncél az ő hűsége” (Zsoltárok 91:4).

4. Isten biztonságosan vezette népét

Nem a „fészekben” voltak Izrael gyermekei biztonságban, sem nem otthon, a sátraikban vagy az orszá-gukban, hanem biztonságuk maga Isten volt. Jelenléte volt biztonságuk titka. A hűségeseknek Isten időről időre atyjuk, anyjuk, testvérük, me-nedékük és biztonságuk volt. Milyen csodálatos, hogy ilyen Istenünk van!

Ha közelebbről megnézzük ezt a tárgyat, észre fogjuk venni, hogy az Úr ígérete minden bizonnyal be-teljesedett, hogy népével lesz, külö-nösen azokkal, akiket kiválasztott, hogy vezessék népét – a pátriárkák, próféták és a hit emberei.

Az Izsáknak adott ígéret„Én vagyok Ábrahámnak, a te

atyádnak Istene: Ne félj, mert te ve-led vagyok, és megáldalak téged, és megsokasítom a te magodat” (1 Mó-zes 26:24).

A Jákóbnak adott ígéret„És ímé én veled vagyok, hogy

megőrizzelek téged, valahova menéndesz, és visszahozzalak e földre; mert el nem hagylak téged, míg be nem teljesítem, amit néked mondtam” (1 Mózes 28:15).

A Józsuénak adott ígéret„Meg nem áll senki előtted éle-

tednek minden idejében; amiképpen

Mózessel vele voltam, teveled is ve-led leszek; el nem hagylak téged, sem el nem maradok tőled” (Józsué 1:5).

Dávid megerősödik a válságban

„Úgy látszott, Dávid elszakadt minden emberi támogatástól. Sze-retteit elrabolta az ellenség. Saul el-űzte őt hazájából, a filiszteusok kikö-zösítették a táborból, az amálekiták feldúlták városát, sőt még saját, hű-séges emberei is ellene fordultak és halállal fenyegették őt. Ámde ő nem foglalkozott sokáig ezekkel a kese-rű gondolatokkal, hanem Istent ke-reste komoly imában. Nála keresett segedelmet. Visszatekintett múltjá-ra és eseménydús életére. Vajon el-hagyta-e őt egyszer is az Úr? És Is-tennek sokféle kegyelmét szemlélve lelke felüdült, megerősödött.” – Pát-riárkák és Próféták, 724.

Dávid bátorítja Salamont„Légy bátor és erős, és kezdj

hozzá, semmit ne félj és ne rettegj; mert az Úr Isten, az én Istenem ve-led lészen, téged el nem hagy, tőled el sem távozik” (1 Krónika 28:20).

Beteljesedett ígéretekMinden eddig említett ígéret cso-

dálatosan beteljesedett Isten nép-ének életében. Az Úr kiválasztotta népét, hogy bizonyságot tegyenek szeretetéről és kegyelméről szavak-kal és tettekkel, bárhol is legyenek. Mózes megkérdezte: „Mert miről is-merhetjük meg, hogy én és a te né-ped kedvet találtunk előtted? Nem arról-é, ha velünk jársz? Így vagyunk megkülönböztetve, én és a te néped minden néptől, amely e földnek szí-nén van” (2 Mózes 33:16).

Ez volt Mózes vágya, nevezete-sen, hogy Isten jelenléte megkülön-böztesse őket a nemzetektől, és az Úr kész volt támogatni őket ebben.

Az ígéret beteljesedett: „Ímé a szűz fogan méhében és szül fiat, és annak nevét Immánuelnek neve-zik, ami azt jelenti: Velünk az Isten” (Máté 1:23).

„Mivel Jézus lejött a földre és köztünk élt, tudjuk, hogy Isten is-meri megpróbáltatásainkat, és

Írta: Ovidiu Nasui (Németország)

30

együttérez velünk fájdalmainkban. Ádám minden leszármazottja tuda-tában lehet annak, hogy Teremtőnk a bűnösök barátja. Minden kegyel-met hirdető tanítás, minden öröm-ről szóló ígéret, minden szeretetből fakadó cselekedet, a Megváltó földi életének egész isteni vonzereje azt hirdeti, hogy ’velünk az Isten’ (Máté 1:23).” – Jézus Élete, 15.

A valaha ismert legnagyobb Misszionárius

„A Megváltó úgy érintkezett az emberekkel, mint aki javukat keres-te. Részvétével bebizonyította ne-kik, hogy ő nyomorúságukat eny-híteni és eltávolítani akarja, és miu-tán így megnyerte bizalmukat, meg-parancsolta nekik: ’Kövess engem!’ ” – A Nagy Orvos Lábnyomán, 99.

A tanítványok kiküldése és Krisztus ígérete

Krisztus megbízatást adott ta-nítványainak és ígéretet, hogy velük lesz.

Az ember Fia elviselte a gúnyt, sértegetést és kicsúfolást ezen a vilá-gon, és készült visszatérni a menny-be, „és még egyszer átgondolta azok-nak az embereknek a hálátlansá-gát, akiknek a megmentéséért jött el – vajon nem vonja-e tőlük visz-sza rokonszenvét, részvétét és sze-retetét? Érzelmei nem arra a biroda-lomra összpontosulnak-e, amelyben értékelik személyét, és ahol ártatlan angyalok várnak arra, hogy teljesít-sék parancsait? Nem! Jézus ígére-te azoknak a szeretteinek szól, aki-ket otthagy ezen a földön: ’Ímé én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig’ (Máté 28:20).” – Jézus Élete, 736.

„Bár a szolgálat áthelyeződött a földiből a mennyei templomba, bár a szentély és a mi nagy Főpa-punk emberi szemnek láthatatlan, a tanítványok mégsem szenvednek kárt. Közösségükben nem követ-kezhet be szakadás, nem csökken-het az erő a Megváltó távollétében. Amíg Jézus szolgál a fenti szentély-ben, addig Lelke által Ő a földi egy-ház papja is. Visszavonult a földi szemek elől, de távozásakor adott

ígérete beteljesedett: ’Ímé én tive-letek vagyok minden napon a vi-lág végezetéig’ (Máté 28:20). Mi-közben erejét helyettes szolgáira ru-házza, éltető jelenléte most is egy-házával van.” – Jézus Élete, 166.

Isten különleges munkája érted és veled

„Isten úgy fogadja az embert, ahogy van; emberi jellemvonásai-val együtt; kiképzi szolgálatára, ha nevelhető és tanul Tőle. Nem azért választja ki, mert tökéletes, hanem fogyatékosságai ellenére is éppen azért, hogy az igazság ismerete és gyakorlása által, Krisztus kegyelmé-vel átalakulhasson az Ő képmására.” – Jézus Élete, 294.

Azért, hogy megválthassa az em-beriséget, Krisztusnak emberi ter-mészetre volt szüksége. Magára vet-te az emberi természetet és része-se volt annak. Megkísértetett min-denben, amiben mi is, mégis bűn-telen maradt. Ezzel szemben mi a helyzet velünk? Nekünk, emberek-nek szükségünk van az Istenségre, egy kívülről való erőre, hogy hely-reállítsa képmását bennünk. Szük-ségünk van Rá, hogy megnemesít-sen minket, hogy mind jobban és jobban vissza tudjuk tükrözni Krisz-tus jellemét. Csak akkor leszünk ké-pesek elvégezni a ránk bízott mun-kát, ha Ő bennünk él. Más szavak-kal, mindegyikünknek szükségünk van arra, hogy az isteni természet ré-szesei legyünk. Amikor ez az egye-sülés létrejön, a menny a szívünkben lesz, és a gyarló ember nemessé vá-lik, hogy megtartsa Isten parancso-latait és többé ne vétkezzen. Milyen nagyszerű eredmény!

„Krisztus követőinek Hozzá ha-sonlóan kell munkálkodniuk. Enni kell adnunk az éhezőnek, felruház-nunk a mezítelent, megvigasztal-nunk a szenvedőt, a lesújtottat. Szol-gálnunk kell a kétségbeesettet, re-ményt kell keltenünk a reményte-lenben. Számunkra is beteljesedik az ígéret: ’Igazságod előtted jár; az Úr dicsősége követ’ (Ésaiás 58:8).” – Jé-zus Élete, 350.

Szeretteim, a szentek igazságos cselekedeteinek kell látszódniuk és

érződniük életünkön. Ezek bizony-ságot tesznek a mi Urunk Jézus igaz-ságosságáról, amiben naponta ré-szesülünk. Ez az igazságosság a szív tisztaságára és az élet kifogástalan-ságára utal, a szív és az élet engedel-mességre való hajlandóságára az is-teni törvények iránt, amelyek ál-tal Krisztus a szívben lakozik. Nem leszünk elégedettek attól a pusz-ta gondolattól, hogy Krisztus meg-halt, lefizette értünk a Golgotán a váltságdíjat, hogy igazságosságunk legyen. Inkább komolyan vágyako-zunk Jézus igazságosságára, amit Ő készségesen ad nekünk nap mint nap, hogy így az életünk része le-gyen. Vigyük aktívan a gyakorlatba ezt az igazságosságot hit által, szere-tetben, amint hitéletünkben napon-ként előrehaladunk. Csak így telje-sedhet be Krisztus ígérete rajtunk: „Ímé, én ti veletek vagyok minden napon!”

Honnan tudhatják meg az em-berek, hogy Krisztus tanítványai va-gyunk? Emlékezzünk vissza, hogy mit kérdezett Mózes Istentől: „Mert miről ismerhetjük meg, hogy én és a te néped kedvet találtunk előtted? Nem arról-é, ha velünk jársz? Így va-gyunk megkülönböztetve, én és a te néped minden néptől, amely e föld-nek színén van” (2 Mózes 33:16).

Kedveseim, Isten áldjon meg minket, hogy különleges népe le-gyünk, egy alázatos nép, amely féli Istent és dicsőséget ad nevének, amely tisztelettel képviseli jellemét a földön és nem okoz csalódást Neki!

Hűséges misszionáriusok bizonyságtétele

David Livingstone:1856-ban, 15 év komoly, folya-

matos munka után Livingstone visszatért Angliába, hogy megláto-gassa feleségét és gyermekeit, aki-ket már négy éve nem látott. Visz-szatérve otthonába nagy tiszte-lettel és megbecsüléssel fogadták. Sok helyre elhívták, hogy beszél-jen afrikai tapasztalatairól. A Glas-gowi Egyetem különleges tiszte-letbeli doktori címet adományo-zott neki. A hitetlen diákok azt ter-vezték, hogy kicsúfolják és elűzik

7. felolvasás −„Ímééntiveletekvagyokmindennapon”


majd a dobogóról, mert nem értet-tek egyet azzal, hogy ilyen címet ítéltek oda neki. Azonban amikor megjelent előttük az erős afrikai naptól lesült arcával, vállán sebbel, melyet egy oroszlán harapása oko-zott, mindannyian mélyen megha-tódtak. Most már egy olyan ember-nek tartották őt, aki mindenről le-mondott. Az önfeláldozás és szen-vedés kiült arcára. Előttük állt Is-tennek egyik szentje. Senki nem szólt egy szót sem. Ünnepélyesség hatott át mindenkit, mintha egy sír mellett álltak volna.

Livingstone beszélt az afrikai-ak nagy szükségéről, és azokról a ta-pasztalatokról, amiket ott szerzett. Végezetül így szólt: „Most visszaté-rek. De el szeretném mondani nek-tek, hogy mi tartott engem ott a ne-hézségek, megpróbáltatások és ma-gány közepette: ez az ígéret: ’Ímé, én ti veletek vagyok minden na-pon a világ végezetéig!’ ”

Hudson Taylor:„Kívánságom, hogy beteljesed-

jetek Isten akaratának ismeretével és Jézus jelenlétének érzetével. Le-gyetek egyek Vele annyira, hogy az Ő élete mellett a tiéteket értéktelen-nek lássátok, ajkaitokra adja szavait, arcotok tükrözze türelmét és szerető tekintetét, és akkor kezeitek dolgoz-ni fognak Érte.”

Ez egy darab papíron olvasható, melyre Taylor feljegyezte gondola-tait – egy megsárgult papíron, amit hosszú időn keresztül vitt magával a

csónakban. Ez megmutatja életének titkát, erős hitét. Így szól:

„Úr Jézus, légy számomra egy élő és tiszta valóság, még jelenlévőbb minden látható dolognál, hogy hit-szememmel láthassalak! Légy drá-gább, légy közelebb hozzám, mint bármely földi dolog!”

Ellen G. White:1915. január 25-én az Úr hírnö-

ke bizonyságot tett: „Az Úr volt a segítségem, az Úr volt Istenem, és nem kételkedem. Ha nem tudnám felismerni, hogy Ő volt a vezetőm és támaszom, mondjátok meg ne-kem, hogy miben bízhatnék. Azon-ban olyan erős a bizodalmam Isten-ben, hogy lábamat a Sion hegyére fogja helyezni, mint az a tény, hogy élek és lélegzek, és meg fogom tar-tani ezt a bizodalmat, míg meg nem halok.” – Life Sketches, 442.

Röviddel balesete után, melyben eltörte csípőjét, bizonyságot tett Megváltójáról: „Jézus az én áldott Megváltóm, és egész valómmal sze-retem Őt.” Ismételten: „Világosságot látok világosságában. Örömem van örömében és békességem békessé-gében. Kegyelmet látok kegyelmé-ben és szeretetet szeretetében…”

Egy beszélgetés során kijelen-tette: „Bátorságom Megváltómon nyugszik. Munkám a végére jár. Ha a múltba tekintek, nem érzem a re-ménytelenségnek vagy bátortalan-ságnak egy szikráját sem. Nagyon hálás vagyok az Úrnak, hogy meg-őrzött engem a kétségbeeséstől vagy csüggedéstől, és hogy még mindig tudom tartani a zászlót. Ismerem Őt, Akit szeretek, és Akiben lelkem bízik.” – Life Sketches, 443-444.

Néhány nappal halála előtt ezek voltak utolsó szavai fiához: „Tudom, kiben hittem”; „Isten a szeretet”; „Nemsokára mindannyian otthon leszünk.” – Life Sketches, 449.

Korábban ezt írta: „Elmúlt törté-nelmünket lépésről lépésre áttekint-ve jelen helyzetünkig elmondhatom: Dicsőség Istennek! Amint látom az Úr tettét, csodálattal és bizalommal vagyok eltelve Krisztus, mint vezető iránt.” – Life Sketches, 196.

A mennyei otthonban Jézus üdvözöl!

„Krisztus visszajövetelének ígé-retét a tanítványoknak mindenkor élénken emlékezetükben kellett tar-tani. Ez a Jézus, akit láttak felszállni a mennybe, ismét el fog jönni, hogy magához vegye mindazokat, akik itt az Ő szolgálatára szentelték ma-gukat. Ugyanaz a hang fogja őket üdvözölni a mennyek országában, mely ezt mondta nekik: ’Ímé, én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig’.” – Az Apostolok Története, 22.

Krisztus drága tanítványai, ked-ves misszionáriusok! Legyetek hű-ségesek mindvégig, ne fáradjatok el az úton! Nézzetek fel hitben és meg fogjátok hallani Jézus szelíd szavát, amint nektek mondja: „Köszönte-lek!” Milyen dicső találkozás!

BefejezésKedves Testvéreim az Úr Jézus-

ban! A hamarosan beköszönő új év-ben tartsuk frissen a következő gon-dolatokat elménkben, és őrizzük meg egészen a mi Úr Jézusunk eljö-veteléig: „Semmit sem kell félnünk a jövőtől, kivéve, ha elfeledkezünk az útról, amelyen vezetett bennün-ket az Úr, és tanításáról, amelyet el-múlt történelmünk során adott ne-künk.” – Life Sketches, 196. Az Úr se-gítsen minket, hogy ne felejtsük el népünk történelmét, nehogy meg kelljen ismételnünk azt. Maradjunk azon az ösvényen, amelyen az Úr ve-zetett minket. Emlékezzünk azokra, melyeket a múlt történelméből és hitünk alapjairól tanított nekünk – arról az alapról, amit sok fáradsággal és áldozattal fektettek le ősapáink az Úr Jézus segítsége és kegyelme által. Teljes bizonyossággal elmondhat-juk: „Ében-Ézer” – Mindeddig meg-segített minket az Úr! „Immánuel” – Isten velünk volt és velünk van! Még egyszer megköszönjük az Úrnak ígé-reteit, amelyek naponta kísérnek minket és horgonyokként marad-nak velünk életünk során: „Ímé, én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig!” Ámen!

Nyomtatta és terjeszti: Hetednap Adventista Reformmozgalom Magyarországi Területe. 6760 Kistelek, Pf.:3. www.hnarm.hu; e-mail: [email protected]: 30/697-2610

Nyomtatás készült: Editura Păzitorul Adevărului

Str. Morii, Nr. 27. 505200, Făgăras - Jud. Brasov Tel. 0268 213714, Fax 0268 214111,

www.azsmr.ro, e-mail: [email protected] 1222-8532

Menni kellMenni kell az örömhírrelHirdetni a szent vigasztHogy te Uram kegyelembőlMinden bűnöst elfogadsz.

Aki bűneit megbánjaÉs Te hozzád menekülAnnak az üdvösség napjaJézus által felderül.

Éjféli sötétben éltünkSúlyos bűneink miattÁmde Jézus Krisztus általÉlet hajnala virrad.

Jézus a mi közbenjáronkSzent Atyánk trónja előttEz ad áldott reménységetBűnbocsánatunk felől.

Hirdessük azt mindenkinekHogy Isten a szeretetHívogassunk megtérésreVénet, ifjat, gyermeket.

Hűségesen munkálkodjunkAmíg tart a kegyelemLegyen a mi hívó szavunkMindenkinek intelem.

Berki András

A REFORMÁCIÓ Hírnöke - hnarm.hu · Követnek lenni hatalmas ki-váltságot és felelősséget foglal magában. A mennyei királyságot képviselni nem kis pozíció. Mi a helyzet

Documents