A reformáció – Isten kimondott Igéje elköteleznyemrlsz.newlights.info/images/kiadvany/refujsag/2011-10-refujsag.pdf · gyenül, ki bántja; velünk az Úr táborba száll, Szent

1

Gyülekezeti tájékoztató 2011. október

XVIII. évf. 10. szám

A reformáció – Isten kimondott Igéje elkötelez

A kimondott szó kötelez. Mindenközösség érzi reformáció közeledtével,hogy valamin jó lenne változtatni,átgondolni. Értékelünk. Szolgálati bi-zonyítványunkat azonban egyetlenegymérce állítja ki rólunk: ISTEN Igéje.

Dániel az ő látomásában tapasz-talja meg, hogy gyenge, erőtlen, bátor-talan. A hangos beszéd, amely egybenIsten földbe döngölő cselekedete is,átjárja és megbizonyítja: parányi vagy.Kicsi, akinek erősítésre van szüksége.De mégis ez a hangos beszéd azokhozszól, akik tudatában vannak és megval-lják: Ez így van. Szolgálatom erőtlen.Nem én vagyok a lényeg, én Isten gyarlószolgája vagyok.

Dániel a messzi távolban imádko-zott. Bűnvallást gyakorolt. Isten szavamegszólította és érintetté tette gyenge-sége, deformációja, kishitűsége köze-pette. A hangos harsona szava nekünkis ébresztőt fúj. Ébresztőt, hogy meg-lássuk, van Isten, aki fel akar rázni, megakar újítani, talpra akar állítani. Őmindent ujjá tesz. (Jel 21,8)

Kedves férfiú, drága nőtestvérem!Dániel felállt, remegő lábakkal, elálltlélegzettel. Felemelkedése nekünk isszól. Mi még mindig ülünk, és a spanyolmadár szindróma mételyezi közössé-geinket. Állj fel, legyen ez a kezdete ate megújulásodnak. Ne tégy semmit,csak álló vizeidet személyed kavarja fel.A méltatlan, bűnös ember is felállhat,megvallhatja, hogy nyomorult, gyámol-talan. Felállhat, és hallhatja látomás-ban azt az üzenetet, amit Dániel. Felál-lhatsz, hogy hallj. Személyes érintésrevan szükséged. Nem a cselekedetekvégett kellett felállni Dánielnek, hanemez késztetés volt a hallásra. Késztetésarra az állapotra, amelyben leledzik.Megtapasztalta: imádságom kevés,most már a hallásra kell koncentrálni.A kinyilatkoztatásra, amely erőrőlerőre visz. Isten Igéje képes az erőtlen

embert megerősíteni és szolgálatbaállítani. Kálvin Genfje, LutherWittembergája, Béza Strassburgja nemattól volt szilárd, mert ott bátor férfiakszólták az Igét, hanem attól, hogy IstenIgéje erősítette meg őket. Isten kimon-dott szava és elvégzett cselekedetepecsételte el szolgálatukat. A refor-máció nagy alakjai rászánták magukat,Dániellel együtt, a dolgok megértéséreés kutatásuk nem volt hiábavaló, mertkutatva az igét, elmélyülve benne, azIge találta szíven őket. A reformáció

eredménye az Ige meghallása, értel-mezése és az életek megváltozása. Istentalpra állít és a legmélyebb sötétségbőlis az Ő világosságára vezet. Luther 95tételének a kiszögezése, wormsi biro-dalmi gyűlésen való fellépése, Kálvintöbbszörös ellenszegülő kiállása avárosi tanáccsal szemben, elűzése ésvisszahívása mind annak a tanújelei,amit Dániel így vall meg: Beszélj, uram,mert megerősítettél engem! Az igét csakaz Isten által megerősített ember tudjameghallani. Luther kísértései közepetteígy szólt: Meg vagyok keresztelve,Kálvin jelmondata: Szívemet az Úrnakégőáldozatul felajánlom, bíztassanakbennünket, ma élő reformátorokat,

hogy kiálljunk, protestáljunk, szóljunk,de mindez a mennyei látomás után. AzIge ereje és érintése után. Megformálvaa nagy Fazekas kezében, álljunk oda ésakkor Lutherrel bátran énekelhetjük:Az Ige kőszálként megáll, megszé-gyenül, ki bántja; velünk az Úr táborbaszáll, Szent Lelkét ránk bocsátja,Kincset, életet, hitvest, gyermeket mindel vehetik, mit ér ez ő nekik? Miénk amenny örökre.

Hogy a nép szava Isten szava legyennekünk hallanunk és hallgatnunk kell.

Isten elkötelezi magát az újabb harcra,a reformálásra. Felvállalja népéért aharcot. Kész segíteni. A nép élénMikáél áll, a vezér. Vezér nagy V-vel. Őolyanná válik, mint Isten. Olyanhadvezér áll a nép élére, aki Istennelmindenben egyetért. Olyan reformál,aki olyan, mint Isten. Szüntelenülmegújuló és megújító erő hatotta át. Kiolyan a mi közösségeinkben, mintIsten? Gyülekezeteink hadvezérei állja-tok fel, legyetek erősek, és mégis érezveméltatlanságotokat, de ismerve az Igeüzenetét tolmácsoljátok: Az egyházszüntelenül megújuló közösség.- Semper reformanda.

Buza Zsolt

(Olvasandó Dán 10, 8-21)

MÁROKPAPI REF. TEMPLOMA

2

Nemcsak kenyérrel él az emberNemcsak kenyérrel él az emberNemcsak kenyérrel él az emberNemcsak kenyérrel él az emberNemcsak kenyérrel él az emberOlvasandó: Jób könyve 3. része

Az égi magasságokból az ismerős földivilágban folytatódik újra Jób könyvének tanítása.De e résszel kezdődik az ismeretlen szerző drámaiköltészettel megírt vívódása az ember (saját)nyororúsága felett. Szinte kínálja magát a felisme-rés: Ez a Jób már nem az előző részben Istentőla rosszat is alázattal elfogadó ember, hanem sorsátpanaszló, zúgolódó lélek! De az se feledjük el,hogy mi emberek sokszor hasonló módon dolgoz-zuk fel a magunk baját. Mintha más emberekkéválnánk, ha betegség tör ránk, ha gyógyíthatatlannakmondott kór veszélyezteti életünket. Ilyenkor mégaz is, ami egyfelől értékes, baráti cselekedet asorsán megrendült barátok részéről (látogatás) –szinte fokozzák feszültségét, sarkítják mondani-valóját. „Minek is élek még, bárcsak lenne márvége” – ismerős szavak, gondolatok betegség ide-jén. A testi kínok, a mindent elveszni látás, a hosszúnapok, hetek (talán hónapok is eltelnek mire barátaimegjelennek), amelyek nem hoznak változást -lelkileg is megroppantják Jóbot (az embert). Degondolhatunk arra is, hogy lelkileg az töri össze,hogy hiányzik neki a szeretet. Gyermekei halottak,felesége elfordult tőle. Nem törődik vele Isten sem.Szándékosan írom ezt a sorrendet, mert ilyen követ-keztetés szokott a betegek fejében könnyen éssokszor megszületni. Pedig az Istenre vonatkoz-tató következtetés téves. Jób még él. S mert eztIsten előre kikötötte, ez az Ő törődése. A keresz-tyén ember pedig Krisztustól megtudta, hogy ahalálban is, és a testi halál után is törődik az ÚRaz őt szeretőkkel, a Fiában hívő, keskeny útonjövőkkel.

„A régi boldog idők emléke, melyet barátainakjelenléte csak még gyötrelmesebbé tesz számára,az elviselhetetlenségig fokozzák keserű indulatait,melyek szinte forró lávaként kezdenek ömlenibelőle. Ez a kitörés még nem Isten ellen irányul,hanem a saját létével fordul szembe” – olvassuka Jubileumi kommentárban. Ezt nem tudom elfo-gadni, mert akkor az öngyilkosságot sem tekinthet-jük bűnnek. Jób első beszédében hogyan nemkáromolja Istent, ha a Tőle nyert életet visszauta-sítja?! Ha eddig nem vétkezett is, első beszédévelszóban is, gondolatban is megtette. Nem menteget-hetünk senkit, hiszen az embernek nincs mentsége,csak Megváltója lehet.

„Első beszédében három panaszos kívánsá-gának ad hangot: bár sose született volna; vagyha már megszületett halt volna meg azonnal; bármost halna meg!

Jób megátkozza születése napját, vö. Jer20:14–18 fogantatásának éjszakájával együtt.

Felzaklatott lelkiállapota számára minden meg-személyesül, szinte kézzelfogható formában jelen-nek meg a dolgok. Legyen sötétség az a nap! Vö.Gen 1:3. Kétségbeesésében az egész teremtéstmeg nem történtté szeretné tenni a maga szemé-lyére nézve. Azt kívánja, hogy az a nap süllyedjenvissza a teremtés előtti káosz állapotába. Az anap tehát nem időegységet jelent számára, hanemszinte valamiféle élő személyt, aki magából élőszemélyeket és dolgokat hoz elő. – A Zsolt 19-ben is a napok és éjszakák lelkes lények, amelyekegymással beszélgetve közlik gondolataikat. Anapoknak időnként meg kell jelenniük, mikormelyikre kerül sor, Isten színe előtt, aki felvonultatjaőket, mint a csillagokat vö. Ézs 40:26. De az anap ne kerüljön többé elő, ne hívja őt az Isten!Tartsa fogva. Az eredeti szövegben szereplő gá’algyök jelentése: valamit (tulajdont) visszakövetelnia család számára vö. ad 19:25. Így követeljevissza azt a napot az őssötétség! A halál árnyékaa legősibb héber szó a sötétség kifejezésére. Nap-pali borulatok, amelyek napfogyatkozás, vagyhomokviharok (számum) következtében állnak elő.Akik a nappalt átkozzák. Varázslókra, mágusokragondol, akik egyes napokat szerencsétlenné tud-nak tenni. – Leviathán a régi néphit szerint őskoriszörnyeteg, aki képes lenyelni a napot és a holdatés így nap- vagy holdfogyatkozást idéz elő a va-rázslók igézetére. A kifejezéssel a költő a káoszvisszatérését akarja érzékeltetni”. (Jubileumikommentár) E sorokban minden „gonosz erő” meg-jelenik, az egészségét elvesztett beteg tudatában,de nincs benne a gonosz erők fölött is hatalmatgyakorló Istenhez való odafordulás. A félelem kitörlia sok esztendőnyi áldást, jót és szépet. Lehet-eez ellen védekezni? Pál ezt írja az 1Thessz. 5:17–ben; „…szüntelenül imádkozzatok,…”

„Jób szenvedélyes kitörése talán könnyebbí-tett szívének terhén, de a tényeken nem változta-tott. Gondolatai némiképp lecsendesedtek, de ezcsak látszat: életereje ki van merülve, heves indu-latainak helyét búskomorság és halálvágy foglaljael. Kérdezni kezd, de miértjeire nem jön felelet.Megkérdezése nélkül, akarata ellenére dobták beleebbe a rettenetes helyzetbe, most már csak ahalál gondolata jelent neki nyugvópontot, a kimúláslett vágyainak célja. Felfogása az ÓT általánosnézetével is ellenkezik, mely szerint az élet azIstennek legbecsesebb ajándéka. Régi boldogsá-gának emlékei kiesnek lelkéből és azt is elfelejti,hogy a Seol sivár, nem kívánatos hely. Úgy érzi,hogy a halál nyugalom, az élet pedig szívfájdalom.

A térdekre felvevés az újszülött elfogadásá-

nak a jele volt. Ha születése után nyomban meghaltvolna most nem fetrengene itt a szemétdombon,hanem fejedelmek és tanácsosok előkelőtársaságában pihenhetne. A kőhalmokat említvetalán a piramisokra gondol a szerző. Elidőzik aSeol gondolatánál, ahol nemcsak nyugalom, deegyenlőség és igazság is van.” (Jubileumi kom-mentár) Itt ismét meg kell állni. Hozzá kell fűznilegalább két gondolatot. Az első; a koraszülöttelásása arra utal, hogy nem csak a görögök pusz-títhatták el a születésükkor életképtelennek látszógyermekeket… A második; a keresztyén embernem gondolhat így a halálra. Jézus a halál utániállapotot másként jellemzi. Olvassuk csak el agazdag és Lázár példázatát (Luk. ev. 16:19-31),vagy a Máté ev. 8:12-ben ahol nem a Seol nyugalmavár, hanem „külső sötétség, sírás, rívás és fogakcsikorgatása” vár a bűnösökre, meg nem tértekre.„Jób ismét izgatottan kérdezni kezd: miért hosszab-bítja meg Isten azoknak életét, akik hozzá hason-lóképpen epekedve várják, sőt keresik a halált?

Miért is ad? Isten nevét itt még elhallgatja, demár érezni lehet a szívében keletkező elidegene-dést, sőt kitörni készülő támadást Isten ellen…Nemcsak testi, de lelki fájdalmak is gyötrik… Azutólsó versek Jób fájdalmainak szabályos időkö-zönkénti, rohamszerű jelentkezéseit fejezik ki. Kétroham közt nincs annyi ideje, hogy egy kicsitmegkönnyebbüljön, máris jön az újabb hullám”.(Jubileumi kommentár) Hosszan lehetne értekezniarról, hogy miért nem így kell a betegség terhéthordozni. De sokan - talán a fentiek alapján is -keresztyénekként is úgy vélik, megengedhető, mertaz én fájdalmam Jóbénál is nagyobb. Ezért mielőttmegengednénk magunknak a panaszos zúgoló-dást, gondoljunk a legnagyobb szenvedőre, avérrel verítékező Krisztusra (Luk. ev. 22:41-45) svele imádkozzunk…Ima: Életnek és halálnak mindenható Ura, szentIsten, aki Krisztus által megnyitottad mennyeiországodat teremtményeid előtt! Oltalmazógondviselésedért hálát adva, áldásaidat megkö-szönve a próbáló keresztek alatt nem lázongvakérünk, segíts abban minket, hogy imádkozvakövessük Megváltó Urunkat országod felé ésakaratodat elfogadva szolgáljunk a Te dicsőséged-re mindenkor. Te nem próbálsz senkit erő felett,és nem veszel el tőlünk semmit, amit vissza netudnál adni. Segíts minket, hogy a felülről jövőszeretet előtt megnyissuk szívünket, s azt orszá-god dicsőségére, felebarátaink javára jól hasz-náljuk. Krisztusunkért kérünk: Ámen.

– id. f. -

3

B I B L I AB I B L I AB I B L I AB I B L I AB I B L I A O LO LO LO LO L VVVVV A S ÓA S ÓA S ÓA S ÓA S Óvvvvv e z é re z é re z é re z é re z é r fffff o n a lo n a lo n a lo n a lo n a l

NOVEMBER

Szeretettel hívjuk fel a lelkipász-torok, presbiterek, gyülekezeti tagokfigyelmét, hogy gyülekezeti tudósítá-saikkal, fényképekkel teljesebbé te-hetik egyházi életünk naptári össze-foglalóját. A beszámolókat szerkesztő-ségünk E-mail címére, [email protected], vagy postaicímére Ref. Lelkészi Hivatal 07674 Drahňov 216 még beküldhetik

legkésőbb október 18-ig.Előre is köszönjük segítségüket.

Továbbá tudatjuk kedves olva-sóinkkal, hogy a Szeretetnaptár2012-es kiadása már rendelhetőszerkesztőségunk címén, változatlanáron.

Csoma László

SZERETETNAPTÁR 2012Tehetség és szorgalom

Perbenyikben a Falunapok nyitányakéntkerült sor FÜLÖP ISTVÁN (56) a közösségszülöttjének első, önálló fotókiállítása meg-rendezésére augusztus 26-án a helyi zsinagógatermében.

A NEMZETEK GALÉRIÁJÁBAN a tárlatotSIDLÓ GÁBOR miskolci fotóművész nyitottameg FÜLÖP PÁL polgármester úr jelenlétébena szép számban megjelent helybeliek és atávolból is eljött fotós kollégák, valamint azújságírók jelenlétében. Itt volt Leczo Zoltán azÚj Szó szerkesztője és Kopasz László kedvesnejével együtt, akik a Régió szerkesztőségétképviselték. A 45 színes képet kiállító fotósalkotásaiban nem mindennapos élménybenrészesülhettek azok, akik eljöttek a színvonalasmegnyitóra.

A Református Újság lapjain nincs módomarra, hogy szakmai szempontból értékeljem éselemezzem a fotókat, röviden csupán azt mond-hatom el, hogy a kiállított képek összbe-nyomása rám pozitív hatással volt. Fülöp Istvánjól használja a színeket, nem hatásvadász tech-nikát alkalmaz. Tudja azt, hogy olykor akevesebb többet jelent. Jól komponálja megképeit, vigyáz arra, hogy fölöslegesen nelegyen bőbeszédű… Fotósunk leginkább atermészet szépségeit állítja mondanivalójaközéppontjába. A szépet láttatja a nézőkkel.Amit hiányolok az csupán az, hogy a közönségéletléből nem villantott fel néhány epizódot,néhány képet a Perbenyikre jellemző pilla-natokból.

Őszinte szívből gratulálok fotósunknakahhoz, hogy tehetsége és több évtizedesszorgalma meghozta számára az első önállókiállítás lehetőségét, miáltal példát mutat ahelyi fiataloknak abban, hogy fotózni érdemes,érdemes nyitott szemmel figyelni környe-zetüket, megörökíteni életük szépségeit,érdekességeit.

Befejezésül hadd idézzek Kossuth-díjasbodrogközi születésű írónk, DOBOS LÁSZLÓszavaiból, melyet királyhelmeci kiállításommegnyitóján (1987) mondott, remélve azt,hogy ez Fülöp István barátunkra is vonatkozik.„Tudjuk Perbenyikből messze van a világ. Deannál értékesebbek a megjárt hosszú, messziutak. A néző, mi, földijei mondjuk magunknak,üzenjük kultúránk korifeusainak: becsüljükmeg értelmünk s tehetségünk gyümölcseit,mert minden megteremtett érték ön-becsülésünk, önismeretünk jele, mértéke –megtartó erőnk.”

Ajánlom fotós barátomnak, hogy e színeskollekciót egészítse ki néhány, a minden-napokból ellesett pillanatfelvétellel és bátranvigye el más kiállítótermekbe – képeivel sikertfog aratni… Mégegyszer baráti szeretettelgratulálok!

A kiállítást támogatta Perbenyik községönkormányzata.

Tóthpál Gyula

4

A Szlovákiai Református Keresz-tyén Egyház 2011. szeptember 19-22között Berekfürdőn lelkésztovább-képzőt szervezett a magyar- ésszlovákajkú lelkészeinek egyaránt. Etovábbképző minden lelkész számárakötelező alkalomnak hirdettetett meg,

felmentést kapott azon lelkészházas-párok egyik tagja, akik 15 év alattigyermeket nevelnek. Így jelentőslétszámú, 160 fős közösségnek adottotthont a Megbékélés háza. A tovább-képző központi választott témája„Kapcsolataink” címen szerepelt.

Nyitó áhítattal kezdődött az al-kalom, Fazekas László püspök hirdetteIsten Igéjét. Őt követte Bándy Györgyevangélikus lelkész, teológiai tanár

ORSZÁGOS LELKÉSZTORSZÁGOS LELKÉSZTORSZÁGOS LELKÉSZTORSZÁGOS LELKÉSZTORSZÁGOS LELKÉSZTOOOOOVVVVVÁBBKÉPZÕÁBBKÉPZÕÁBBKÉPZÕÁBBKÉPZÕÁBBKÉPZÕelőadása, melyben tudományos alapo-kon kutatta az ószövetségi és újszö-vetségi Isten és ember, ember és emberkapcsolatát.

Öröm volt számunkra, hogy azelőadásokat kiscsoportos beszélgetéskövette, mivel egy-egy csoportban 8-10

fő beszélgethetett az adott témáról ésismerkedhetett. Természetesen az időésszerű kihasználása végett még va-csora után is hallhattunk előadásokatkülönböző hazai és anyaországilelkészek vezetésével. Az első naponJuraj Brecko testvérünket hallhattuk„Keresztyénség és a szociális popu-lizmus” témában. Az esti áhítatok al-kalmával énektanulásra is sor kerülhe-tett Süll Kinga egyházzenész vezeté-

sével és imaközösségben adhattunkhálát az egyes napokért.

Szarka Miklós családterapeutamindnyájunk számára ismerős, viszont„Házastársi, családi kapcsolataink” c.előadásában mégis sokat nyújtott ahallgatóságnak. Kiscsoportos műhely-munkát vezetett Batta István „Cigá-nyaink”, Sebők János „Függőségeink”,Szénási Lilla „Csoportépítő játékok akatechézisben”, Sóhajda Levente„Kapcsolataink kis gyülekezetekben,szórványban”, Jenei Zoltán „Kap-csolataink városi gyülekezetben”, KissMiklós, Süll Tamás „Merre továbbifjúságunk, gyermekeink?” témában.Mivel a csoportmunkák, előadásokinkább csak gondolatébresztő jellegűekvoltak, esténként vagy szünet alkal-mával tovább boncolgattuk kisebbcsoportokban az egyes témákat. Kap-csolataink vizsgálásánál, saját magunkmegismerésénél jelentős szerepet kapidentitásunk, hivatásunk újragon-dolása. Ebben nyújtott segítségatGrezsa Ferenc és Török Iván. Ezt atémát elemezte még a délutáni alkal-mon Molnár Éva, Molnár Árpád ill.Szénási Szilárd és Écsi Gyöngyi.

Tán az idősebb korosztály számárafurcsa témát vállalt Tóth Zoltán szu-pervízor, aki a hivatásgondozás újabblehetőségeit világította meg előttünk.Az elkövetkező időben a segítő szak-emberek nélkülözhetetlenek lesznek alelkipásztorok életében is, ezzel nekünk

FOTÓ A. KIS BÉLA

5

Egyházi végváraink nyugatonA Nyugat-Európai Magyar Protestáns Gyülekezetek Szövetsége immár tíz éve próbálja összefogni a különböző helyzetben lévő református és evangélikus

szórványgyülekezeteket. A szövetség éves közgyűlését szeptember 3-án, 4-én tartotta meg. A bécsi jubileumi találkozóra Nyugat-Európa különböző országaiból.mintegy hatvan gyülekezeti vezető és presbiter jött el.

Az idei találkozó nem csak a jubileum miatt volt egy kicsit más, mint az eddigiek, hanem azért is, mert az alkalmon megjelentek a magyarországiprotestáns egyházak külügyi osztályának vezetői: Dr. Tarr Klára evangélikus és Ódor Balázs, református részről. Az alkalmon először a kormányt isképviselték, Dr. Kocsis Attila, a nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkárság osztályvezetője személyben.

A találkozó tétje: a sikeres paradigmaváltás a kinti magyar protestáns egyházi életben – fogalmazta meg Gémes Pál, evangélikus lelkész a Szövetségelnöke. Korábban a külön kis magyar szigetek egy-egy német tartományi egyház támogatásával működtek, de a támogatás csökkenése miatt, a németegyházak egyre inkább kivonulni kénytelenek a szórványgyülekezetek életéből, ezért elkerülhetetlen a központosítás.

Az EKD (Evangelische Kirche in Deutschland) a továbbiakban a kinti magyar protestáns egyházakkal csak egyesületi formában kívántárgyalni, és támogatást nyújtani. A nyugat-európai, vagyis főleg a Németországban lévő gyülekezetek előtt álló feladat: egyesületbe tömörülni,meghatározni a prioritásokat, területileg elhelyezni a körzetesített lelkészi helyeket, átgondolni a minősítési kritériumokat, s az evangélikus-református együttműködést szorosabbra fonni. Ez még nagyobb felelősséget ró a kinti hívekre, hiszen az egyes gyülekezetek nem szűkülhetnekbe a saját egyházi életükre, hanem hálózatszerűen kell működniük. Az egyesület feladata lesz a központilag kiutalt anyagi források elosztása,s munkáltatói lesznek az egyes lelkészi állásoknak.

A szerveződő egyesület szorosan együtt kíván működni az anyaországi egyházakkal, különösen is a lelkész kihelyezések, és az ösztöndíjasteológusok kinti szolgálatának szervezésében.

Dr. Kocsis Attila, történelmi fordulatnak nevezte ezt a találkozót, amikor is Répás Zsuzsanna helyettes államtitkár üdvözletét tolmácsolva kifejtette, hogya kormány részéről a paradigmaváltás abban is érezhető, hogy fontos számára a határon túl élők helyzete. A kinti magyarok jóleső érzéssel fogadták, hogynem estek ki a magyar kormány látóteréből, támogatási köréből. A kormány képviselője többek között kérte a kinti gyülekezetek tagjait, halehet, segítsék kívülről a kormány munkáját abban is, hogy a Magyarországról szóló negatív sajtóhírek „pártatlanabbak” legyenek, és azországról ne csak egy szűk réteg kritikája jelenjen meg.

A gyülekezeti beszámolók sokszínűsége Finnországtól Belgiumig mind arról üzent, hogy a Kárpát-medence magyarságából kiszakadtaknakmég a másod és harmad generációjáról sem mondhatunk le, s mivel az exodus a határok megnyílásával nem szűnt meg, az egyházakratovábbra is fontos feladat hárul a nemzeti identitás megtartásában.

A találkozó ökumenikus istentisztelettel zárult melyen részt vett az osztrák református Egyház képviselője is Johannes Wittich főtanácsos.A konferencia zökkenőmentes megszervezéséért köszönet illeti Karvansky Mónika bécsi református lelkésznőt. - reformatus.hu

-

Hitrõl hívõknekVILÁGOLDAL

lelkészeknek is szembe kell néznünk.Blanár Erik és György András sport-életünkkel foglalkozott.

Természetesen, mint minden tovább-képzésen, konferencián van lehetőséga pár nap összegzésére, értékelésére.Ezt püspök úr tette meg, várva az akárpozitív akár negatív visszajelzéseket is,hogy a következő továbbképzésnél aszervezők figyelembe vehessék az építőhozzászólásokat, javaslatokat. Mind-nyájunkban megfogalmazódott a

továbbképző fontossága, melyenszakmailag , de legfőképpen lelkileg isépülhetünk. Megláttuk, hogy szükségesegymás kölcsönös megismerése, mivela lelkészek szinte már csak a sajátegyházmegyéjük lelkészeit ismerik, éshosszú éveken át nincs módjukbantalálkozni egymással, tapasztalatotcserélni. Jó volt együtt lenni azokkal alelkészekkel is, akik szlovák nyelvűgyülekezetekben szolgálnak , rá kelljönnie mindnyájunknak, ha Krisztus

összeköt bennünket, akkor a nyelv nemválszthat el minket egymástól.

A továbbképző méltó befeje-zéseként úrvacsorás istentiszteletenvettünk részt, igehirdetéssel a püspök-helyettesek Géresi Róbert és MariánHamari szolgáltak. Öröm volt együttlenni Krisztusban és ezzel a lélekkelhazatérni a mi gyülekezeteinkbe.

Egyedül Istené a dicsőség-Soli DeoGloria!

Antala Éva

6

Ezekkel az igeversekkel indította Sándor Veronika lel-késznő a gyülekezeti napot Újlóton.

Isten iránti hálaadással jöttünk össze, szívünkben örömmel,hálát adva a kedvező időjárásért is! Szeretettel volt köszöntveminden kedves résztvevő; s külön köszönetet mondtunk azok-nak, akik természetbeli adományokkal, adakozásokkal, és két-kezi segítséggel hozzájárultak ahhoz, hogy ilyen szép és em-lékezetes alkalmat szervezhettünk. Köszönjük az imára kul-csolt kezek szolgálatát is, de ugyancsak szeretettel köszönjüka finom gulyást is, amit gyülekezetünk presbitere, Nagy Attilafőszakács készített a számunkra.

Hálaadással vagyunk gondviselő Urunk iránt, hogy gyü-lekezetünkben az összetartás látható módon is megnyilvánul,hiszen egy cél érdekében tudtunk összefogni, hogy kötetlenülszórakozzunk, kikapcsolódjunk, énekeljünk, táncoljunk ésfinomságokat fogyasszunk.

Ezúton is kérjük Istenünk gazdag áldását továbbiszolgálatainkra, és fohászkodunk, Szentlelke és Igéje általőrizzen meg mindnyájunkat. Kísérje életünket,szolgálatainkat a zsoltáros bizonyságtétele: „Az Úr mindenösvénye szeretet és hűség azoknak, akik megtartják szövetségétés intelmeit.” (25:10)

Az üdvözlő és köszönetnyilvánító szavak után a Remény

Énekkar tett hitvallást a mi kegyelmes Urunkról. Szolgála-tunkat Mészáros Emerita kezdte meg. Szavalata a szeretetrőlszólt. Bizonyságtevésünket énekszóval folytattuk, énekeltünka szeretetről, irgalomról és reményről, mely mindörökre él...Zengett ajkunkról az ének, majd ismételten egy szavalatkövetkezett, Szénászki Évike örvendeztetett meg minket. Eztkövetően énekszóval áldotta lelkünk az Urat, s végül agyülekezettel együtt közösen kértük az Urat énekszóval, hogya szeretet áradjon köztünk, töltsön be minket, s legyünktestvéri szívvel mindnyájan egyek Istenben!Énekszolgálatunkat Bartko Jutka énekkar vezetőnkszavalata zárta.

Meglepetésül az énekkar szeretettel köszöntötte lelkipász-tornőjüket születésnapja alkalmából egy gyönyörű énekkel,ami az ároni áldást is magába foglalta. Az ünnepeltmeghatóan mondott köszönetet, kiemelve, hogy Istenáldásának és őriző szeretetének kérésétől nincs szebbjókívánás. Egyben kérte, hogy Istenünk áldása kísérjetovábbra is a közös szolgálatokat!

Az énekszolgálat után imára kulcsolt kézzel adtunk hálátmennyei Gondviselőnknek szeretetéért, oltalmáért, hogyérezhessük, Ő a mi segítségünk és pajzsunk. Megköszöntük,hogy lelki táplálék mellett gondoskodik testiszükségleteinkről is, és kértük, áldása legyen a terítettasztalok mellett is!

Miután elfogyasztottuk a gulyást, énekkarunk ismételtenfellépett, hogy népdalokkal örvendeztessük meg a jelenlé-vőket.

A feleljthetetlen közösséget formáló alkalmunk, melytelve volt jókedvvel, örömmel és tánccal, még este tíz óraután is nehezen zárult, a társaság így is nehezen vett búcsút,amiért egyedül Istené legyen a dicsőség! Adja az Úr, hogyszámtalan ilyen és ehhez hasonló szép és áldásos alkalmainklegyenek, közös szolgálatok, melyek mintegy megkoronázzákés erősítik az összetartás és összetartozás jelét!

Sándor Veronika

Gyülekezeti nap Újlót 2011„Lelkünk az Urat várja, ő a mi segítségünk és pajzsunk. Benne van szívünk öröme, mert szent nevében bízunk.Maradjon velünk, Uram, szereteted, mert mi is benned reménykedünk!” (Zsolt33:20-22)

Kertes családi ház (4 szoba,konyha...) eladó Szolnocska községben.Érdeklõdni a következõtelefonszámokon lehet:0908 035 094, 056 6282560

7

Egyházunk több gyülekezetében négy évvel ezelőtt kezdtek el ahollandiai KOEN alapítvány programjával nyári napközi táborokat, ún. vakációsbibliaheteket szervezni. Az akkor Nagy Ákos, hanvai lelkipásztorszervezésében alakult felvidéki munkacsoport ma már egy keleti és egynyugati munkacsoportban fejti ki tevékenységét és segíti a napközigyerektáborok szervezését. Ez évben 55 gyülekezetünkben közel 2500gyermek kapcsolódott be a nyári napközi táborokba és vett részt a vakációsbibliahét programon.

Ahogy már említve volt, a KOEN alapítvány csupán négy éve működiknálunk segítve a gyermekmunkát, de gyermekmissziós tevékenysége 25évvel ezelőtt kezdődött. Egy negyedszázada, Istennek hollandiai választottjaielkezdtek egy szolgálatot, mely évről-évre növekedett, egyre több gyülekezetetfogott össze, s egyre több gyermek felé juttatta és juttatja el játékos formábanaz evangéliumot. Huszonöt év nem kevés, főleg ha figyelembe vesszük,hogy ez évek alatt összességében közel félmillió gyermekhez szólhattak abibliai történetek, hangozhatott az örömhír a KOEN segítségével.

Az eltelt 25 év munkájáért és áldásaiért 2011. szeptember 24-én, ahollandiai Staverden-i templomban tartott hálaadó istentiszteleten adtakhálát az alapítvány önkéntesen szolgáló vezetői, a program támogatói, valamintKelet-Európa különböző részeiről érkező munkacsoportok tagjai. Így adélvidéki, kárpátaljai, erdélyi, királyhágómelléki, valamint magyarországimunkatársak mellett felvidékről is részt vehettünk az ünnepi istentiszteleten,valamint az azt követő fogadáson, ahol Molnár Éva, királyhelmeci és CzinkeTímea, bátorkeszi lelkészek a Szlovákiai Református Keresztyén EgyházKOEN munkacsoportjának nevében köszönték meg a hollandiai testvéreknekáldozatos munkájukat, szolgálatukat, s a lehetőséget, hogy a felvidékigyülekezetek is részt vehetnek és bekapcsolódhatnak a programba.

A jubileumi ünnepségen való visszatekintést és hálaadást követően, aholland testvérek már a jövő évi programon gondolkodtak a jelenlévőmunkacsoportok tagjaival, hogy a következő nyáron is legyen lehetőségükgyülekezeteink gyermekeinek a vakációs bibliahét programjába bekap-

csolódni. A jövő évi programot látva biztos vagyok benne, hogy azeddigiekhez hasonlóan egy színvonalas, ötletekkel teli program kerül atáborvezetők kezébe, s bízom benne, hogy a nagy gonddal előkészítettprogram az eddigieknél is több gyermekhez jut majd el, s még több gyülekezetérez majd indíttatást, hogy ha kevés gyermekkel is, de vakációs bibliahetetszervezzen, nyári táborozási lehetőséget biztosítson gyülekezete gyerme-keinek.

Hollandiai testvéreinktől való búcsúzás közben megköszöntük ameghívásukat, a négy együtt töltött napot, s azt a szolgálatot, melyet amagyar gyermekek közötti misszióban végeznek, amire az volt a válaszuk,hogy ne nekik, hanem az Istennek mondjunk köszönetet. Ezt tettük. Ezttehetjük, az Úrnak mondhatunk köszönetet, s adhatunk hálát azért, hogymegengedi nekünk a gyermekek közötti szolgálatot, s hogy már mostláthatjuk a szolgálat gyümölcsét. Legyen az Úré a dicsőség.

Molnár Éva

A KOEN alapítvány 25 éves jubileuma

Zajácz Tamás 1952-ben született Nyíregyházán. A bőrművességgel főis-kolai tanulmányai alatt ismerkedett meg. Egyedi bőrmegmunkálási eljárásáraaz országos Találmányi Hivatal szabadalmi oltalmat adott. 1980 óta rend-szeresen kiállít hazai és külföldi galériákban, részt vesz nemzetközi képző - ésiparművészeti bemutatókon.

Alkotásai megtalálhatóak közgyűjteményekben, középületekben, szállo-dákban, üzlet-és irodaházakban. Tiszaújvárosban él és dolgozik. Vezetésévelitt működik a Bőr–Art Bőrművészeti Kft. és az Ártér Galéria, melyben legújabbalkotásait mutatja be.

A Bodrogközi Kulturális Fesztivál keretein belül kerül megrendezésre 2011.szeptember 23-án, pénteken 15:00 órai kezdettel ZAJACZ TAMÁS bőrművesiparművész “A bőr világa” című kiállítása Királyhelmecen, a Bodrogközi ésUng-vidéki Közművelődési Intézet Mailáth József Regionális Múzeum Galériá-jában. A kiállítás anyagát non-figuratív képek, természeti képek, fotó adaptációés testplasztikák képezik majd. (www.zajacz.hu)

Minden Érdeklődőt szeretettel hívunk és várunk!A kiállítás 2011. okt. 31-ig tekinthető meg hétfőtől csütörtökig 9:00-17:00

között, pénteken 10:00-18:00 között, szombaton 14:00-18:00 között a Bod-rogközi és Ung-vidéki Közművelődési Intézet Mailáth József Regionális

ZAJACZ TAMÁS: “A bőr világa”című kiállítása

Múzeum Galériájában (Mailáth Józsefu. 2., Királyhelmec).

Csoma Annamária, muzeológus

8

Az idei augusztus a mi gyülekezeteinkéletében is a táborozásról szólt… A hó-nap első hetében 25-en kerekedtünk felZselízről és környékéről, hogy immáronnegyedszer részt vegyünk a balatonfeny-vesi Kárpát-medencei Református Fia-talok Találkozóján, melynek szervezé-séből is kivettük részünket. Az együtt töl-tött hét fergeteges sikere után sem pi-hentünk meg, hiszen várt már bennünketgyülekezeti és napközis Narnia Táborunkelőkészítése, melyre augusztus 22-28-aközött került sor, 4 gyülekezet bevoná-sával, de nagy részben a zselízi templom-ban és udvaron…

Rengeteg kérdéssel kerültünk szem-be táborunk megálmodásakor. Az elsőlépés mindenképpen az imádságé volt:vajon csak emberi kezdeményezés mind-ez, vagy az Úr is akarja ezt a tábort? Ahetek folyamán sokszorosan megbizo-nyosodhattunk arról, hogy túl mindenemberi erőfeszítésen, gyülekezeti hetünkIsten kezében van. Semmiképpen nemakartunk- a tábor költségeit fedezendő -gyülekezeti kasszához nyúlni, mivel azselízi egyházközség még a legnagyobbjóindulattal sem tartozik a módos gyüle-kezetek közé, ezért Pünkösdkor adako-zást hirdettünk meg s kíváncsian vártuka reakciókat. Már az első hét folyamánérkeztek felajánlások, majd többen is biz-tosítottak bennünket levélben és telefo-non, hogy „mihelyt eljön az idő” támo-gatni fogják kezdeményezésünket. Pá-lyázatot is benyújtottunk, de a táborvégéig még nem kaptunk értesítést azelbírálásról – így ez a támogatási forráskiesett…

Nagy kérdés volt számunkra az is,hogy egy többségben katolikus, vagyéppen ateista befolyás alatt álló, s erősenasszimilálódó kisvárosban van-e egyál-talán igény egy magyar, református gyü-lekezeti táborra?... A hét kezdete előtt,vasárnap este még azt számolgattuk,hogy talán 20 ember mindenképpen lesz,s már akkor is csak örülhetünk, hiszenkörnyékünkön még soha nem volt effajtakezdeményezés. De vajon nem járunk-emajd úgy, hogy unalmasnak találják ajelenlevők programunkat és minket, segy-két nap után be is kell zárnunk atáborunkat?...

Az Úr azonban csodásan működikma is, és szép lassan, várakozásunkonfelül megválaszolta kérdéseinket. Sorban

nyitotta meg az emberek szívét és kezét,aminek eredményeképpen annyi ado-mány érkezett a zselízi templomba, ami-ről nem is álmodhattunk. Ki pénzt adott,ki lekvárt vagy szörpöt, ki zöldséggel,gyümölccsel kopogtatott be, ki tojássalvagy éppen friss házizsírral. Volt, akifedezte az egész hét kézműves foglal-kozásainak teljes anyagszükségletét,volt, ki katonai sátorral támogatott min-ket, valaki más pedig a szombati bohóc-műsort szponzorálta. Kaptunk még sok-sok étkezéshez és tisztálkodáshoz szük-séges eszközt, annyit, hogy lehetetlen islenne mindegyiket megemlíteni. Elég azhozzá, hogy a „jókedvű és jószívű” ada-kozó Testvéreken keresztül a minden-ható Isten várakozáson felül elhalmozottminket minden földi jóval. Arról nem isbeszélve, hogy mindennap odaadóasszonyok és férfiak segédkeztek afőzésben, takarításban, szervezésben, ésaz éppen kínálkozó programokban,örömmel és teljes odaadással. Így történ-hetett, hogy hol finom fánk készült, holszilvás lepény, hol fasírt sült, hol zöld-ségleves – s mindez a 40 fokos parókia-udvaron, hiszen a zselízi gyülekezetneknincs gyülekezeti terme, vagy konyhája!Mindenképpen nagy tanulság volt tehát

számunkra, hogy a pályázatok és a jólfelszerelt gyülekezeti házak korában islehet egy nagy gyülekezeti hetet rendez-ni egy paplak udvarán, katonai sátoralatt, hevenyészett kerti tűzhelyen főzve,

adományból és jókedvvel, csak mertnagy a hitünk és mert nagy a mi Istenünk!Arról nem is beszélve, hogy hatalmasvolt az érdeklődés: többnyire 35-40gyermek és fiatal, ami Zselízen nagy szó,és sok-sok felnőtt, aki amikor tehette,munka végeztével sietett hozzánk segí-teni, s velünk együtt tölteni esti áhítatain-kat. Legemlékezetesebb esténk így avezekényi kicsiny templomban eltöltöttpéntek esti alkalom volt, amikor 64-endicséretük Istenünket, olyan zengőénekkel, amilyet a kis templom falai talánmég sosem hallottak…

Volt köztünk 6 hetes kisbaba és 80éves idős néni is. Részt vettek konfir-

mandusaink, akik hozták a barátaikat ismagukkal. Csatlakoztak hozzánk sáróiroma fiatalok és sok fiatal szülő, akikezen a héten keresztül megtalálták akapcsolatot Istennel és az egyházzal.

Megkoronázva…

9Sok őszinte beszélgetés, nevetés, és oly-kor örömkönny tanúja lett a zselízi tem-plomkert, és megtapasztalhattuk azt is,hogy még a rekkenő hőség is elviselhetőakkor, ha Testvérek között van az em-ber…

Gyülekezeti hetünk a Narnia Tábornevet viselte, mivel C.S Lewis világhírűkeresztyén szellemiségű regénysoroza-tán keresztül vezettük végig a résztvevő-ket a Szentírás örök igazságain, minde-nekelőtt Krisztus áldozatán át az örökélet ígéretéig. A történet feldolgozásábankülönböző feladatok segítettek, s itt sze-retném külön megemlíteni a Fiatalokáltal felajánlott és kidolgozott kincske-reső-játékot, mely nagy élmény voltmindannyiunk számára. Lovagolni ésíjászkodni is megtanulhattunkipoly-pásztói Testvéreink jóvoltából, hiszen őkis vendégül láttak bennünket. Garam-vezekényben és Sáróban a gyülekezeti

tagok finom étellel vártak minket, s e kéthelyen is tartalmas, szép órákat tölthet-tünk el. Isten kegyelméből gazdagodotta gyülekezet megtérőkkel is, s ez külö-nösen nagy ajándék egy olyan közösségszámára, amely az élő Istenre bízza ésépíti jövőjét.

A vasárnapi záróistentiszteleten, -mely egyben évnyitó alkalom is volt -minden résztevő gyermeket és fiataltmegkoronáztunk, hogy ezzel is elmélyít-sük a hét üzenetét, hiszen „akit Narniá-ban egyszer királlyá koronáznak, örökkéaz is marad”, utalva arra, hogy mind-annyian elnyerjük az élet koronáját, haa mindennapokban is hűek maradunkJézus Krisztushoz. Minden résztvevőcsalád külön áldásban részesült, melymegható és felemelő pillanat volt gyüle-kezetünk életében. Ezt követően asszo-nyaink fantasztikus svédasztalt készítet-tek, melyen sokféle hús, köret, saláta és

A Harmaci Református Egyházközség 2011. szeptember11-én, 15 órától ünnepi istentiszteletet tart, melyen megemlé-keznek a 100 évvel ezelőtti harang-, orgona és torony-szentelés hálaadó alkalmáról, valamint köszöntik az 50 évekonfirmáltakat.

„Uram! Örökkévaló a te neved;nemzedékről nemzedékre emlegetnek téged.”

Zsoltárok könyve 135:13A harmaci református egyház története a huszitizmus

korába nyúlik vissza. A XV. század első felében Gömör térsé-gében –Harmacon is – megjelentek a husziták, akik buzgónterjesztvén az új vallást, több templomot elfoglaltak, újakatépítettek. Ennek köszönhető, hogy a reformáció tanait éselveit hamar megismerték a hívek. A reformáció kezdetén(1517 után) Harmac már mint önálló református anyaegyháztűnik fel.

A harmaci református templom a község felett emelkedődombon áll. 1802-ben épült egy korábbi, XIV. századbólszármazó gótikus templom alapjainak felhasználásával,bővítésével. 28 m magas tornyát egy évszázaddal későbbépítették, melyet az orgonával és a 3 haranggal együtt 1911-ben szentelték fel. Az orgona a II-ik világháborúbankárosodást szenvedett, az orosz katonák elvitték fontosalkatrészeit. Ma már nem működik.

A templomban négy emléktábla található. Az első, amelya szószék mögött található, Szendrei Márton gályarabprédikátornak állít emléket. Két emléktábla az I. valamint aII. világháborúban elesett hősök emlékét őrzi. A negyediktábla Nt. Bacso Gyula lelkipásztor tiszteletére állíttatott, aki57 éven át volt hű pásztora az itteni híveknek.

sütemény várta az egész gyülekezetet,kik késő délutánig, kellemes harmoni-kaszó mellett, jókedvűen falatoztak akatonai sátorban, vagy éppen a szabadég alatt…

Annyi öröm, élmény ért bennünketegy röpke hét alatt, ami – úgy gondolom– mindenképpen meghatározza a zselíziés a környékbeli gyülekezetek jövőjét,életét. Leírni sem lehetséges mindent,de befejezésül mindenképpen arra sze-retnék rámutatni, hogy az Úr Isten áldásaés segítsége nélkül nem lett volna olyanez a hét, mint amit átélhettünk. Ő voltvelünk az adakozó szíveken, a segítő,szorgos kezeken, a jóllakott gyomrokon,s a mosolygó arcokon, megtérő, imád-kozni tanuló és tiszta szívvel dicséreteténeklő résztvevőkön keresztül, nekiköszönhetünk mindent, és rábízzuk ajövőnket is, hisz Ő minden, amire szüksé-günk van továbbra is.

Révészné Bellai Csilla, Zselíz

A gyülekezet lélekszáma valószínűleg az I. világháborútmegelőző években, 1910-14-ben volt a legnagyobb, ekkortöbb, mint 500 lelket számlált az egyházközség. Az 1930-asévektől fogy ez a régi református nép, az utóbbi évekbenpedig rohamosan apad.

Jelenleg a gyülekezetnek a gyerekekkel együtt 90 tagjavan. Istentiszteletet minden vasárnap 11 órától tartanak,melyen kb. 15-25-en vesznek részt. Vasárnap délutánonkénthittanórát tartanak a parókián. A gyülekezetnek van egy 10tagú női kórusa is, amely egyházi ünnepeken, egyházmegyeirendezvényeken szokott énekelni.

A magyarországi Gagybátor és Dunavecse reformátusgyülekezeteivel testvérgyülekezeti kapcsolatot tartanak fenn.

Reformata, Felvidék.ma

A száz éves toronyszentelésre emlékeznek,s az 50 éve konfirmáltakat köszöntik Harmacon

10

Szeptember 3-án újra merészet álmodott a berzétei refor-mátus gyülekezet. Így szeptember elején már hagyomány, hogytanévkezdő istentiszteletet tartanak, de idén fesztivállá nőtteki magát, melyen képviseltette magát Körös, Jólész, Rudna,Várhosszúrét és Rozsnyó, valamint az épülő árvaházra ünne-pélyesen is átvehették az adományokat.

A templomkertben gulyásfőző versenyt rendeztek. Bene-veztek finomabbnál-finomabb gulyások elkészítésével a berzé-tei, a kőrösi, a jólészi, a rudnai és a nemrégiben alakult vár-hosszúréti gyülekezet képviselői, azon egyházközségekből ill.leányegyházakból, ahol Mudi Róbert és Mudi Henrietta lel-készházaspár szolgálnak. Míg kinn készült az ebéd, rotyogtakaz áldosok a bográcsokban, a református templom mindenpadsora teljesen megtelt. Az alkalmat megtisztelték jelenlétük-kel a Kerecsen Motoros Egyesület által szervezett Berzétei-motoros túra résztvevői, mintegy 100 motoros, akik adomá-nyaikkal segítették az épülő árvaházat.

Harmadik alkalommal rendeztek tanévkezdő ifjúságiistentiszteletet Berzétén. Mudi Henrietta lelkész igehirdeté-sének alapjául a Példabeszédek Könyvének 4. részének 26.verse szolgált. “Minden féltett dolognál jobban őrizd megszívedet, mert abból indul ki minden élet”. A igemagyarázatelőtt mindenki magához vehetett egy piciny mustármagot,

mely az életet, a lehetőséget jelképezte, azt a lehetőséget éséletet, mely a gyermekeinkben van. “Az Istennek az a csodájavan bennetek is, amelyet belétek rejtett az Isten, mikor elkez-dett bennetek formázni. Belétek rejtette az életet, mert a mag-ban is élet van. S én arról az életről beszélek, ami a szívetekbenvan. S tudom, hogy nagyon sokszor fáj a szíveteket, hogy aziskolában bántanak, csúfolnak, piszkálnak benneteket, vagyúgy érzitek, hogy a tanárok igazságtalanok, vagy valaki miattti kaptatok szidást, de nem ti érdemeltétek meg... Sokszor fája szívetek. De van valami, amit lehet, hogy nem mindig érez-tek, de tudom, hogy ott van a lehetőség bennetek. Ez pedig ahitnek a lehetősége, hogy szereted az Istent. Ekkor részeddékell váljon a becsületesség, és nem puskázom; ha a másikbánt, akkor nem szólok vissza, főleg nem ütök vissza. A hitetnem lehet tanulni, az akkor kezdődik, amikor elhiszed, hogyaz Isten szeretet. S ennek a csodája, hogy az Isten a kezébevegyen, s elkezdjen veletek beszélgetni, úgy mint az egyikbarát a másikkal ez az a csoda amiről beszélek. A hit az ha-sonló, mint ez a magocska, amit kaptatok, amire vigyáznikell, mert nagyon könnyen el lehet veszíteni. De ha mindennapodamentek az Istenhez, akkor egyszer csak növekedni kezdbennetek, s azt fogjátok érezni, hogy de jó, van velem Valaki,akkor is, ha szomorú vagyok, akkor is, ha nem értenek a szü-

leim... “ - magyarázta az igét az iskolába készülő gyerekekneks a gyülekezetnek a tiszteletes asszony. Végül úgy engedték ela tanuló ifjúságot, hogy kézrátétellel a lelkészek megáldottákaz Úr asztala köré felsorakozó iskoláskorú gyermeket. “Amikoriskolába megy a gyermek, akkor mindent megveszünk neki,csak a sok anyagi mellett valami elsikkad, az, hogy ez mindfelesleges, hogyha nincs felettük védelem, hogyha nem látjuk,hogy az Isten őrzi őket. Ezzel a tanévnyitóval mi ezt szerettükvolna kérni, Istennek az áldását. Legtöbb, amit a gyerekeink-nek adhatunk, ha Isten őrző kezére bízzuk, s ezzel a mai Isten-tisztelettel mi ezt tettük meg.” - nyilatkozta Mudi Henrietta.

Tóth Zoltán, a Kerecsen Motoros Egyesület elnöke s aBerzétei-túra vezetője egy motortankban adta át a motorosoktöbb mint 2000 eurós támogatását. A gyülekezetben a hitetReményik Sándor: Templom és iskola című versének elsza-valásával erősítette. Beszédében hangsúlyozta, hogy adomá-nyukban több egyesület összefogó ereje van. “Soha nem mo-toroztam ennyi motoros előtt, s éreztem azt az összetartóerőt, azt a cselekvésre való kényszert, ami Istentől való, amiide vezényelt mindannyiunkat. Istentől való az akarat is, melyújraépíti a falakat, s ha e falak között egyszer a gyermekekajkán az igevirág majd magyarul terem, azt hiszem, hogy esötét, megveszekedett világban gyújtunk egy kis tüzet, higgyé-tek el, hogy e tűznek a lángjai, talán a parazsa, s egyszer a

hamuja mi vagyunk vagy voltunk.” - fogalmazott Tóth Zoltán.Mudi Róbert berzétei lelkész, az árvaház megálmodójafelidézte emlékeit, amikor először találkozott a nagybalogimotorosokkal. Azóta, ahányszor elmotoroznak Berzétéremindig többen és többen mennek. Az árvaház épüléséhezhasonlította ezt a tiszteletes. Amikor egy olyan helyen kezdtekel építkezni, ahol a parókia havi rezsijének a fedezése gondotjelent. “De vannak álmok, mert az Isten álmokat helyez aszívünkre. S akinek tiszta a lelke, az ezeket az álmokat meglátja,megérti, s elkezd érte dolgozni. S így kezdődött az árvaházépítése is, hogy a jövőnek építsünk, hogy hagyjunk magunk

Temp-Feszt 2011 Berzéténa tanévkezdés és adományozás jegyében

11

A  hatvan évvel  ezelőtt  konfirmáltak  hálaadó Istentisz-teleten vettek részt Kisráskán 2011. augusztus 21-én. SzakálLászló lelkipásztor szolgálatának idejében 1951. júniusábantizen tettek vallást hitükről. A jubileumi évfordulót sajnoshárman már nem érhették meg. A még élő konfirmáltak közülnégyen jelentek meg a nevezetes évfordulón. Szakál Lászlóaz akkori lelkipásztor azonos nevű fia, Molnár Sándorpresbiter,  özv. Éles Pálné, és özv. Istenes  Ilona.

Az ünnepi háladó istentiszteleten - a családtagjaik körébenmegjelent konfirmandusokat, a helyi lelkipásztor az Úrasztalától köszöntötte a Máté 10,32-33 igék alapján: “Aki tehátvallást tesz rólam az emberek előtt, arról én is vallást teszekmennyei Atyám előtt.”

Hitvallás és fogadástétel alkalmából, mintegy hatvan évtávlatából, az ember életében bizonyára sok minden átértéke-lődik. A biblia kijelentésére alapozva nem az az ember lesznagykorúvá, aki magát Istentől függetlenné teszi, de az, akima is az Isten ígéjét hallgatva figyeli üzenetét. Az Isten ígéjére,amely távlatot nyit és megtanít az engedelmes életre. Aki meg-hallja az Isten hangját, az nem csak kérdéseket fog feltennimagában, hanem egedelmességet és álhatatosságot is fogtanulni.

Életünk folyamán a későbbiekben inkább kérdéseinkszoktak lenni, mint válaszaink.  Konfirmációkor a lelkipásztornéhány kérdést intéz az anyaszentegyház új tagjává válókirányába. A konfirmációkor általában helyes  válaszok érkez-nek a lelkész és a gyülekezet felé.

Az élet nagy iskolájában azonban már nekünk vannakkérdéseink. Amikor mi kérdezünk, ideális esetben Istentől kap-juk meg a feleletet rá, valahogyan vissza kell hallanunk  amitválaszol rá. A jó példaadás és az emberi magatartásunk pró-bákat kiállt élethelyzete kitűnő válaszok az Isten számonké-résére. Amikor azonban emberi kérdéseinkre az Isten felőlérkező válszt nem hallottuk volna meg, Isten akkor sem némultel. Az viszont megtörténhet, hogy miközben kérdéseinket

feltesszük, azok azonnal vagy az idő múlásával párhúzamosankétkedésekké változnak át.

Kétkedéseink közepette az ember egy kicsit függetleníteniszokta magát és tovább kérdez.  Olykor nem csak kérdez, de kritizál is. A tudomány világában is az állja ki a próbát, akikiállja egy dokumentum irányába támasztott kétségek próbáját.A hit dolgaiban is nem egyszer kételkedésen át vezet az út  azIsten igazságáról hitben és engedelmességben élők kicsinytábora felé.

Hat évtized próbája bizonyára nem kevésszer támaszt-hatott kétkedéseket, de legalább annyiszor hitbeli meggyőző-déseket is. Isten barátja Ábrahám, nem csak kételkedett, deegyenesen kinevette Istent. “Százesztendős embernek lehet-e gyermeke?” Zakariás kételkedése miatt megnémult. A ké-telkedni tudás klasszikus példája, Tamás pedig már nem csakválaszokat kapott, de a feltámadásban kételkedőt  győzte megJézus feltámadásáról, amikor sebhelyét is megmutatta neki.

Isten szeretet, Isten megbocsátás, és Isten a kételkedésenkeresztül is a legnagyobb meggyőző erővé válhat azok számá-ra, akiknek ez az ige valóságosan jelentette nem csak az élettapasztalatok megszerzésében de hitbeli bizonyosságokat is az élő és munkálkodó Jézus Krisztusról. Akiknek életébentartóssá vált Jézussal a kapcsolatuk, azok a gyülekezeti alkal-makon is hűséggel szolgáltak egész életükön át. Akiket Isten

Szent Lelke vezetett azoknak  ez az jézusi mondat meg-nyugtató üdvbizonyosságot  jelentett egész életükben: Aki(Hit)vallást tesz én rólam az emberek előtt, arról  én is vallástteszek az én mennyei Atyám előtt!

Az Istentisztelet végén, özv. Éles Pálné a Református ma-gyar vagyok kezdetű versel tett hűséges bizonyságot Istenkegyelméről, valamint a gyülekezet részéről Tóbiás Attilaszavalta el S. Ernő, Jeremiással mondom című versét.

Váljon áldássá mindaz, amit mindezek a hittapasztalatoka mi életünkben is  jelenthetnek! Csatlós Péter

A hatvan éve konfirmáltak találkozója Kisráskán

után valamit. Az Istennek az áldása az is, hogy egy mustár-magnyi hitből már tető alatt lehet az épület.” - adott hálátMudi Róbert.

A nap folyamán az érdeklődők szabadon szórakozhattak,elfogyasztva a gulyásokat. A Felvidéki Szabad Íjászok BarátiTársasága jóvoltából a templomkertben íjászkodhattak, de azérdeklődők a motorokat is kipróbálhatták. Délutánra a temp-lom újra megtelt kicsikkel-nagyokkal. Pintér Béla debreceni

zenész adott könnyűzenei koncertet. Gazdára találtak a főző-verseny díjai is, első helyen Jólész, másodikon Berzéte, harma-dikon Kőrös csapatai végeztek. A résztvevők megkapták aPilisi Nemzeti Összefogás Egyesület ajándékát. A KeresztényMagyar Szövetség standján érdeklődhettek annak céljairól,célkitűzéseiről, Fehér Csaba és Sárközi János alapítóktól pedigátvehették a Magyar Hírvivő első és második számait.

Felvidek.ma

12

A Kárpát-medence ReformátusságaKálvin és a protestáns gályarabok emlékezete

A Selye Napok újabb programjaként Gályarabok emlékezete – Kálvin és a protestánsgályarabok címmel nyílt kiállítás a Csemadok Galériában, szeptember 11-én, vasárnap 17.00órakor. A megnyitó első perceiben Fazekas László református püspök mondott rövid imádságot,majd a jelenlévők elénekelték a 25. zsoltárt.

Az emelkedett hangulatban üdvözölte a megjelenteket Stubendek László, a Csemadok városiszervezetének elnöke, aki elmesélte, hogy nem messze a szülőfalujától is őrizték egy hajdani gályarabemlékét. Millisits Máté művészettörténész elmondta, hogy az anyag, amely Ácsról került most Komáromba,a 2009-es debreceni Kálvin János–kiállítás utazó változata, amely tablókon és könyvekben idézi megKálvin János emlékezetét, a Kálvin-évek (2009 – 2014) keretében. Tájainkon a Csemadok Galéria avándorkiállítás első állomása, Rimaszombat és Királyhelmec előtt. Ezután Kálvin és a gályarabok közöttipárhuzamokról beszélt a művészettörténész, mert ugyan két időszakban éltek, de egy volt a szellemiségük.Millisits Máté térképeket is mutatott, megjelölve azokat a közeli helyeket ahonnan gályarabságba vitték aprotestáns prédikátorokat. A tárlatnyitó a 42. zsoltár eléneklésével, majd kötetlen beszélgetésselért véget. -felvidék.ma-

2011. szeptember 3-án került sor a Kárpát-medencei református tanévnyitóra. Idén a Szlovákiai ReformátusKeresztyén Egyház társszervezésében Rimaszombatban fogadták a magyar református intézményeinek képviselőit.

Az ünnepi menet a Tompa Mihály Református Gimnázium épülete elől indult délelőtt tíz órakor Rimaszombat Főterére a református templomba. Az ünneplők fogadták a bevonuló igazgatókat, diákokat, iskolai képviselőket a nemzetizászlóval, a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház zászlajával, a Tompa Mihály Református Gimnázium zászlajával,a Kárpát-medence református intézményeinek zászlajával, amelyeket a karzaton helyeztek el.A megjelent kedves vendégeket Fekete Vince főgondnok köszöntötte, akik között a helyi és hivatalos egyházi,társadalmi elöljárók mellett Rimaszombatban üdvözölhette Répás Zsuzsanna nemzetpolitikai helyettes államtitkárt. Azigehirdetést Ft. Fazekas László püspök úr tartotta, prédikációját a Zsoltárok könyve 127. részének 4. verséhez szőtte, miszerint “Mint a hős kezében a nyilak,olyanok a serdülő ifjak”.

A Kárpát-medencei református tanévnyitó résztvevőit köszöntötte Répás Zsuzsanna,nemzetpolitikai helyettes államtitkár, Pék László, a SzMPSZ elnöke, Szigeti László,az MKP oktatási és kulturális ügyekért felelős alelnöke, Ábrám Tibor főgondnok, aMagyar Református Egyház Zsinatának világi alelnöke.Az ünnepélyes tanévnyitón műsorszámokkal közreműködtek az érsekkétyiReformátus Egyházi Alapiskola és Óvoda, az alistáli Református Egyházi Alapiskola,a lévai Magyar Tanítási Nyelvű Egyházi Gimnázium, a rimaszombati Tompa MihályReformátus Gimnázium, a rozsnyói Református Egyházi Alapiskola, a vajániReformátus Egyházi Alapiskola, a martosi Magyar Tanítási Nyelvű ReformátusAlapiskola diákjai.A Kárpát-medencei református tanévnyitó egyben a helyi Tompa Mihály ReformátusGimnázium ünnepélyes tanévnyitója is volt, s az iskola igazgatója Sebők Attilatekintettel a kárpát-medencei vendégekre büszkén ismertethette a nagymúltúreformátus iskola történetét. A rimaszombati református gimnáziumban kilencosztályban 125 diák kezdi meg a 2011/12-es tanévet. -felvidék.ma-

“Mint a hős kezében a nyilak, olyanok a serdülő ifjak”

Beregszászon ülésezett a Kárpát-medencei Református RádiótanácsAz erdélyi, a tiszáninneni, a tiszántúli, a felvidéki és a kárpátaljai képviselők hétfőn és kedden zajló megbeszélésük során együttműködési megállapodást kötöttek a DVN hollandiai

református rádiózást támogató szervezettel.A keddi megállapodás „a Kárpát-medence területén kifejtett médiatevékenységgel kap-

csolatos együttműködés beindítását és működtetését hivatott biztosítani” – olvasható azegyüttműködésben. A hollandiai szervezet pályázatokon keresztül anyagi támogatással segíti areformátus rádiózást.

A Kárpát-medencei Református Rádiótanács tavaly októberben alakult azzal a céllal, hogyösszefogja a kárpát-medencei református rádiókat. Az egyházkerületek elnökségei azért döntöttekaz együttműködés mellett, hogy azzal a helyi rádiós kezdeményezéseket összehangolják,folyamatosan tapasztalatokat cseréljenek és közösen keressék a határokon átívelő rádiózáslehetőségét.

A Kárpát-medencében három református fenntartású rádió szól. A Tiszáninnei és TiszántúliReformátus Egyházkerület közösen működteti az Európa Rádiót, Kolozsváron az Agnus Rádiósugároz, Beregszászon pedig a Sion Rádió. - reformatus.hu-

13

Ez év tavaszától, a királyhelmeci gyülekezeti ház nagyterme adotthont a lelkigondozás alapjaival foglalkozó továbbképzőalkalmaknak, amelyeken a zempléni, ungi és a magyarországizempléni egyházmegye lelkészei találkoznak havonta egyszer. Azelőadásokat Dr. Hézser Gábor és Dr. Fruttus Levente vezetik. A kétneves személyiséghez számos esemény, könyv és kezdeményezéskapcsolódik, az együtt töltött alkalmakat mégsem csak az ő hírnevükfénye ragyogja be, hanem az emberséges, hozzáértő hozzáállásuk,magyarázataik és útmutatásuk teszik ezeket a találkozásokatértékessé és tanulságossá. Minden találkozó két napig tart, amelyeksorán esettanulmányok feldolgozása és önismereti gyakorlatok követ-keznek egymás után.

Az együtt töltött idő minden résztvevő számára hasznos és építőjellegű, a lelkészek közössége is megerősödik, összekovácsolódikáltaluk.

Köszönet illeti mindenekelőtt előadóink áldozatkészségét, akiktöbbszáz kilométert utaznak e továbbképző résztvevőiért, továbbáa királyhelmeci gyülekezet segítőkészségét, amellyel ezeket azalkalmakat támogatják.

Mindezért legyen Istené a dicsőség!Györky Sz.

A valamikori templomtér nyugati falánál imádkoznak a zsidók, hogymég az ő idejükben épüljön fel ismét a templom. Ugyanekkor a keresztyénzarándokok a Szentsír templomában adnak hálát Istennek, hogy JézusKrisztusban megváltást nyertek. Mindezek felett a minaretek hangszóróinkeresztül hangzik a felhívás „Allahu akhbar! La ilaha illa-l-lah!” – „Allaha legnagyobb! Nincs más Allah Allahon kívül!” Ma az emberek keresikaz ökumenikus szervezeteken keresztül az egység létrehozásánaklehetőségét, mondván: „mindnyájan testvérek vagyunk.” Ezért azökumenikus szóhasználatban „Allah”-ot az Isten szóval fordítják le. Aközösség megteremtésének szándéka, hogy a mohamedánokhoz testvérielőzékenységgel viszonyuljunk, egyirányú igyekezet marad, mert ők akeresztyéneket nem tartják egyistenhívő testvéreknek, hanemhitetleneknek, akiket ugyanúgy le kell győzni mint a zsidókat. Szent-háborús köszöntésük is ezt tükrözi: „Szombaton a zsidókat, vasárnap akeresztyéneket öljük meg!” Teológiailag és történelmileg Allahnak semmiköze a Biblia Istenéhez, mivel a maga idejében az Allah név nem Istentjelentett, hanem csak Mohamed törzsének védőszentje volt. A holdnaptármind a 354 napjának volt egy patrónusa. Így Mohamed, aki a világot

A lelkigondozás alapjai

akarta meghódítani, először háborút indított a többi arábiai törzs ellen, smiután legyőzte azokat, kihirdette, hogy „Allahu akhbar! – Allah alegnagyobb!” Nagyobb a többi sivatagi törzs patrónusainál. A későbbiáltudósok hozták az Allah nevet összefüggésbe a héber Eloha/Elohimistennévvel, mivel hasonló hangzása volt. Ez nyelvészeti szempontbólhamis állítás. Elvakítva az Európában élő liberálisabb felfogásúmohamedánok jóindulatú megnyilatkozásaitól, azt hiszik egyesek, hogyaz a békés közeledés jele. A valóság azonban más. Nem feledhetjük el,hogy az iszlám hosszú időn át a keleti közönybe süllyedt és hirtelen azajatolahhok érdekének megfelelően ébredt újra álmából, követőiterrortámadásai útján. A részegítő (álomhozó) ital útján, ahogy Zakariáspróféta (12,2) figyelmeztet, jön a mámor, amellyel az iszlamistákJeruzsálemet is birtokolni kívánják, hangoztatva, hogy AL-Quds, ahogyők Jeruzsálemet nevezik, az ő városuk, mert így van megírva a Koránban.Valójában a 17,1 Surában az áll, hogy Mohamed egy távoli imahelyről(al-masgid al haram) ment fel a mennybe. Ez az imahely, a történészekvélekedése szerint, a damaszkuszi Szent János templom volt, mertMohamed úgy hitte, hogy Keresztelő János az ő előfutára volt. Egy ideigkeresztyének és mohamedánok közösen használták ezt a templomot,míg később Omaijad mecsetté nem alakították át. Ha Mohamed ajeruzsálemi imahelyre gondolt volna, valószínűleg e provincia fővárosáváis Jeruzsálemet teszi és nem a 40 km-re fekvő Ramla-t. (Ez a város nemazonos a mai palesztin Ramallah-al). Ez azt mutatja, Mohamed semmijelentőséget nem tulajdonított Jeruzsálemnek. A hitüket még gyakorlóarab diktátorok, ha népük támogatását szeretnék elérni, annaktudatlanságát kihasználva, szent háborút hirdetnek. Ez Izrael számáraóriási veszélyforrás, hisz a mohamedánok mindenre készek, haJeruzsálemről van szó még akkor is, ha követelésük történelemhamisításraépül, amit aztán az „ökumenikus” egységcsinálók át is vesznek tőlük.Mindezek ellenére Jeruzsálem ebben az évben 3044 éves és a zsidónép fővárosa. Mivel egyben Isten városa is, így is marad.

Ludwig Schneider, Israel HeuteFord Csoma L

JERUZSÁLEM 3000 és 44JERUZSÁLEM 3000 és 44JERUZSÁLEM 3000 és 44JERUZSÁLEM 3000 és 44JERUZSÁLEM 3000 és 44

14

Amit megtehet a nőszövetséga középkorosztály megszólításáért

• ünnepek, névnapok, születésnapok, találkozók szervezése• húshagyókeddi színdarab előadása, fánksütés szervezése• kirándulás szervezése• háztartási és egyéb tapasztalatok egymással való megosztása• „kedvenc recept” csere-bere szervezése• szabadidős foglalkozások, kikapcsolódási alkalmak megszervezése• szülők iskolájának szervezése, alkalmanként egy-egy előadó meghívása,

hogy az érintett korosztályt érdeklő témáról szóló beszélgetést megalapozza• serdülő lány – anya találkozó, illetve serdülő fiú – apa találkozó szervezése• egyedülállók (özvegyek, elváltak) számára közös vacsorát vagy más közösségi

alkalmat, találkozót szervezni• kézimunka-kört szervezni• átváltoztató program szervezése (szépségápolás, tánc, stb.)• számítógépes tanfolyam, nyelvtanfolyam szervezése• hívogatás énekkarba, istentiszteletre, bibliaórára, más közösségi alkalmakra

(Református Család)

S z e p t e m b e r25-én délután orszá-gos konferenciáragyülekeztek a nőszö-

vetség tagjai a de-regnyői Tanul-mányi Köz-pontban, azu n g i ,zempléni ésabaúji egy-házmegyékg y ü l e k e -zeteiből.

Fülöp Angéla országos elnök kö-szöntő szavait Tirpák István bési lel-kipásztor igehirdetése követte, az Eszterkönyve alapján.

Ezután PólyaKatalin, párkányilelkipásztor elő-adást tartott,‚Szépség és sze-relem a Bibliá-ban‘ címmel,majd pedigSpisák Istvánnévezetésével azénekeskönyvkevésbé is-mert énekeiteleveníthettékfel a jelen-levők, a 77. zsoltárt és a 181. dicséretet.

A jelenlevők létszámának megálla-pítása után az országos titkár, GyörkySzilvia, alsómihalyi lelkipásztor, meg-nyitotta a közgyűlést, amelynek soránelhangzottak az országos- egyház-megyei elnökök és az pénztáros jelen-tései, amelyeket a jelenlevők egy-öntetűen elfogadtak. Javaslatként

elhangzott, hogy azországos vezetéskészítsen felmérésta tényleges taglét-számról, így kapva

majd világosképet a nő-s z ö v e t s é gvalós helyze-téről. Továbbicélkitűzésekis elhang-

Nőszövetségi országos konferencia 2011zottak, amelyekkel a gyülekezetek és lelkipásztorokmunkáját és szolgálatát támogatják, erősítik és buzdítjákmindazok az asszonyok, akik gyülekezeti tagságukathivatásuknak tekintik.

Köszönet illeti a deregnyői gyülekezetet vendég-szeretetükért, amellyel méltó helyet biztosítottaka közgyűlés számára, és amely végeztévela jelenlevők szeretetvendégségen vehettek részt.

Györky Szilvia

15

Nyitott vagyok! És akkor…?(!)„... tárjátok ki ti is szíveteket.“ (2Kor 6, 13)

„Süket és béna és vak vagyok, és nem segí-tenek az angyalok…” – hangzik a híres slágerdalszövege. Azonban miért? Miért hagyom, hogytehetetlen legyek, vagy hogy azzá tegyenek? Haddfolytassam egy történettel, melyet az oly széleskörűinternet-éterben olvastam.

A béka példázata: “Egy szép napon az erdeiállatok versenyt rendeztek saját szórakoztatá-sukra…

Építettek egy magas falat és megkérték abékákat, másszák meg. Csábító volt a fődíj, finomfalatok, így hát sok jelentkező akadt a feladatra.Összegyűltek az állatok, nyulak, medvék, rókák,farkasok, és vaddisznók. Felharsant a kürtszó éskezdetét vette a viadal. Legalább ötven béka indultneki a meredek falnak.- Úgy sem sikerül nekik! – mondta egy nyúl. Amikorkimondta három béka le is esett a földre.- Túl gyengék ehhez! – harsogta a medve, és tízbéka megint lepottyant a talajra.- A békák nem is tudnak falat mászni! – nevetetta vaddisznó, erre vagy húszan zuhantak le a falról.Ez így ment egészen addig, míg csupán csak egybéka haladt a csúcs felé. Ő viszont már majdnemfelért.- Le fog esni! – morogta a farkas, de nem ígytörtént.A béka felért a csúcsra. Egyedül az ötvenből,egyedüli békaként teljesítette a távot. Pedig kisvézna béka volt. Az állatok körbeállták.- Gratulálunk, hogy sikerült épp neked? – kérdeztea róka.- Mi a titkod? – kérdezte egy másik béka.- Gyakoroltál? – szegezte neki a kérdést a farkas.Csakhogy a béka csendben maradt. Ekkordöbbentek rá: a győztes béka SÜKET.”

Ez azt hiszem, egy tanulságos történet, melyokít arra, hogy bár nyitott szemmel-füllel kell járnunka világban, de a nyitottság mellett a „szelektív”jelző elengedhetetlenül fontos! Rengeteg mindentelengedünk a fülünk mellett, azonban rengetegmindent betörni hagyunk szívünkbe-lelkünkbe, melyaztán rövid- és hosszú távú károsodásokat okozbensőnkben. Pedig sokszor alkalmaznunk kelleneazt a szleng szólás-mondást, hogy ha rosszat,helytelent, kellemetlent hallasz, akkor egyik füleden40-nel be, de a másikon azonnal 120-szal ki! Nemszabad hagyni a „nyitott szívvel-lélekkel”-t a naivitásfelé sodródni, nem szabad a kiragadott, szépnekhangzó áhítozásokat, féligazságokat az adottszövegkörnyezet nélkül Szentírássá tenni! Nyitott-nak kell lennünk, de nem mindegy milyen irányba,nem mindegy honnan hová haladunk, mi a kiindu-lópont és mi a cél, s hogy az alaphelyzetnél marad-junk, a legfontosabbat se hagyjuk ki, hogy áldásos-e ama dolog, avagy rászorul-e még pár alapos

revízióra…Szóval ott tartottunk, hogy nem kell mindent

hallani és látni! Azonban, amit kell, azt halljuk éslássuk, próbáljuk valódi lényegét felfogni, értékelni,alkalmazni és továbbadni! Ehhez már nyitott szájis szükséges, melyből általában nagy gondokvannak, mert „ha én egyszer kinyitom a számat,ha én egyszer elkezdek beszélni?!” – mondjákegy híres kabaréjelenetben. Azonban próbáljukmegfékezni nyelvünket, ugyanis, nem az teszminket tisztátalanná, ami bemegy a szánkon,hanem, ami kijön rajta (Mt 15, 11).

Képzeljük csak el, hogy Istennek nagy füle,szeme és szája van, mint a Piroska mesében afarkasnak azért, hogy jobban halljon, lásson… Nekiviszont ehhez elég csak egy szempillantás ésezer évet is áttekint (2 Pét 3, 8). Nekünk pedigsokszor egy feladat is megoldhatatlannak tűnik.Isten hiába nyújtja nekünk a sok-sok mentőövet,mi vakon és süketen, sőt panaszkodva károm-kodunk, pocsékoljuk a játékidőt, és szalasztjuk ela főnyereményt, az Örök Élet lehetőségét. Pedigcsak figyelni kellene a „műsorvezető” rávezetőelszólásait és felölteni az Isten fegyverzetét (Ef 6,10-20).

Nyitottnak kell lennünk a múlt és a jövő feléis. A múlt ismerete nemesít, az optimista és hitbenreménykedő jövőbe-tekintés, pedig erősít a jelen-ben. Nyitottnak kell lennünk az új felé, azonbannem azon módon, ami „szem-szájnak ingere”,hanem „a ti szemetek pedig boldog, mert lát, ésfületek boldog, mert hall.” (Mt 13, 16). A kettőközt van egy kis különbség, főleg lelki téren. Igaz,az inger-kielégítés is boldoggá tesz, viszont Istenáldására nem mindig számíthatunk a kielégülésután. Döntenünk kell: szükséges-e eme áldás a miéletünkbe, vagy eltengünk-lengünk e nélkül is sajátmellünket verve, hogy mi megcsináltuk a sok hitbenokoskodó nélkül is, amit akartunk… Az ilyen embermennyire tekint a jövőbe? Mennyire látja egójánfelül a jövőt biztosító igaz kincset? Vagy ténylegmegelégszik csak a jelenbeli sikereivel, félretettIsten-hitével, mások szemébe mosolygó képmu-tatásával? Ez ennyire ki tud elégíteni egy embert,

hogy elviselje saját magát egy bő életszakaszonkeresztül? Tudom, hogy van bűnbánat és meg-bocsátás, de oly nehéz az ilyen jelenségekkelszemben keresztyénnek maradni. Ez is egy bizo-nyos újat jelent az ember életében, nap, mint napmeg kell tanulnia nyitottnak lenni Isten Igéje felé,különben észre sem veszi és máris olyanná válik,mint az ingert kiváltó személy, és jöhet a „dobdvissza (három kg száraz) kenyérrel”. Viszont Istenmindennapra szánt, vezérfonal szerinti Igéje nemezt adja táplálékul az időpergető, kirakójátékotpakolgató világnak, hanem azt, hogy „mindennekrendelt ideje van” (Préd 3, 1-8) és azt, ami az1Kor 12, 12-31. verseiben van megírva.

Nyitottság, szelektív látás, hallás, érzés,szólás… jaj de nehéz! Manapság pedig a nyitottszív a legnehezebb. Igaz, talán a legkönnyebb,viszont az ilyen lelkületű embert gyorsan takarékratesz pár jószándékú léhűtő, akinek legjobb állapotais szívig sért. Azonban nem szabad hagyni, hogymás uralja a mi tiszta hitünket, akaratunkat, bizal-munkat és tettrekészségünket, ugyanis Isten meg-tartja az Övéit, ha mi is kitartunk Mellette. Az isigaz, hogy napjainkban sokszor nehéz vállalni hívőmivoltunkat, viszont, ha nem szégyelljük és meg-valljuk emberek előtt, akkor Jézus is vallást teszmajd rólunk Mennyei Atyánk előtt (Mt 10, 32).

Mondjuk tehát el együtt: „Nyitott vagyokAtyám Igéjének befogadására, megtartására,szívembe való befogadására. Készen vagyok arra,hogy erről bizonyságot tegyek az emberek előtt, sígy nyíltan, nyitott szívvel érezzem az Ő meleg-ségét, nyitott szájjal valljam az Ő Mindenhatóságát,irgalmát és igazságosságát, nyitott szemmellássam és füllel halljam az Ő tetteiről szóló bizony-ságtételeket, bátorító mosolyát, halkan suttogóvigasztalását és erőteljes támogatását, mikor éppszükséges a mindennapokban! Nem élek álom-világban, és nem egyszerű mindezeket leírni sem,azonban azt hiszem, mikor az emberen a hidegfutkos imádságmondás közben, vagy épp a lelkészigehirdetése közben, akkor azt nem egy kószahajszál okozza, hanem az Isten simogató keze,hogy igen, én Veled vagyok és ezt Neked isüzenem, mert szükséged van rá!

Kívánom, hogy tudjunk jó irányba nyitottaklenni, segíteni másoknak is a megnyílásban, detudjuk bezárni is az ajtót azok előtt, akiknél egyfényes betűs „plázával” vetekedik az Isten háza.Nekik kívánom, hogy ne érje őket oly súlyosan azisteni ítélet, mint amennyire ők semmibe nézik ahitbeli élet fontosságát.

Végezetül pedig vegyük elő a Bibliát ésolvassuk el a 2 Kor 6. fejezetének mind a 18versét, zárjuk szívünkbe és imádkozzunk azért,hogy mindezt meg tudjuk tartani! Ámen!

Csoma Annamária

Simon András grafikája

16

Gyülekezeti tájékoztató, kiadja és terjeszti a Deregnyői Református Keresztyén Gyülekezet.Szerkesztőség: Fülöp Sándor (főszerkesztő) Kraus Viktor (szerkesztő) Csoma Annamária

(szerkesztő) Györky Szilvia ( felelős szerkesztő) Nyomja: Györky Marián - MS PRINTCím: 076 74 Drahňov-Deregnyő 216, Tel.: 056/6282560, Fax: 056/6395396, E-mail:[email protected]ő a Református Lelkészi Hivatalokban vagy az újság címén Reg. szám 11/94.

Itt van az ősz, itt van újra - hűvös éjszakáival, szél sodortafaleveleivel, elmúlást idézőn. Egykoron Pál is átérezte ezt arómai börtönben. Ezért írt így fiatal tanítványának, Timó-teusnak: „Igyekezz a tél beállta előtt megjönni. Felsőruhámathozd el...hozd el a könyveket, Bibliát is, de főként a perga-meneket” (2Tim 4,13.21). Az apostol mögött már ott vanéletműve, egy Krisztushoz térített kontinensnyi keresztyénsereg az akkori világban. Előtte pedig életének utolsószakasza. A cellacsendben felkészül arra, ami még jön. Ehhezelég egy felsőruha és a Biblia. Felsőruhára testének vanszüksége, az általa nyújtott melegre a növekvő hidegben,védelemre a mostoha körülmények között. Bibliára, ószö-vetségi tekercsekre a lelkének van szüksége, hogy remény éserő lakozzék benne. A népek apostolának puritán gazdag-sága, minden kincse csak ennyi: egy felsőruha és a Biblia.

Egyedül a mennyei Atya tudja, hányszor és hány helyenismétlődött meg ehhez hasonló jelenet és kérés a Pál ótalepergett közel kétezer esztendő alatt? Amikor a hirtelenbeállott történelmi télben atúlélés, a megmaradás csak-nem nullára zuhant esélyétegyetlen felsőruha és egyetlenBiblia jelentette személyek,családok vagy éppen népcso-portok, nemzetek számára.Hányszor lett eközben az ÉletKönyve „rabon napfény, Té-velygőnek hívó harang,Roskadónak testvéri hang”?

Így volt ez azzal a hat-vanegy magyar protestánslelkésszel, akiket rabszolgakéntadtak el 1675-ben a nápolyigályákra, s akiknek az úszó börtönné vált hajók evezőlapátjaimellett a szívből-fejből félhangosan „zsolozsmázott” Igékjelentették az egyedüli reménységet. És 1849. október 6-ravirradóan is, amikor az aradi siralomházban vértanúinkszámára csak ennyi maradt: egy (katonai vagy rab) köpeny,meg a Biblia. És nem ez a jelenet ismétlődött meg 1956történelemfordító napjai után a megtorlás rafinált cellamé-lyébe vetett honfitársainkkal, Recsken és a borda-, meglélekroppantás összes magyarhoni műintézetében, amikorrabként, de hittel és a szívből-fejből idézett Igék mécsvilágánálélték túl sokan a megaláztatást?

Október újra itt van, szomorúan szép és győzedelmesünnepeivel, hősök és áldozatok emlékezetünkben felsorakozóhosszú menetével. Nevekkel, s a névtelenségben maradtaknéma tanúságtételével. Mindezek mögött pedig nekünk,protestánsoknak még október 31., a reformáció naptámada-tának ünnepe is ott ragyog, mindennapi megújulásunk őrtü-zeként. És magyarságunk megújító erőforrásaként, ami Mo-

Hónapköszöntõ gondolatok

hácsnál bekövetkezett nemzeti tragédiánk után elhozta eleink-nek a közösségi és egyéni vigasztalódást, az ismételttalpraállás esélyét, az élő hit belső támaszát. És növekvőnemzeti önismeretünk jeleként a széthúzás és irigységmagunkban hurcolt életveszélyes, sorsrontó csapdájánakfelismerését. Hogy milyen hatékonysággal? Úgy, hogy ma isújra tanulni kell az ősi leckét!

De a reformáció szilárdította meg bennünk a más népeknélnem hitványabb nép, nemzet tudatát, európai egyen-rangúságunkat is, mikor peregrinus diákjaink Patakról,Pápáról, Debrecenből, Kolozsvárról, Losoncról, Kassárólbejárták a nyugati egyetemeket. És nem csak a hosszú út poráthozták haza, hanem fejükben és lelkükben az emelkedőnemzetek legújabb tudományos ismereteit, jövőépítő hitük,megtartó erkölcsi tartásuk aranynál drágább, értékesebbtartalékát. Ez a figyelő tekintet megmaradt akkor is bennünk,amikor jöttek az idegen zsoldosok, nyugati és vadkeleti meg-szállók, s le akarták szaggatni a szabadságvágy felsőruháját

népünkről, s ki akarták szag-gatni a hit támaszát lelkünkből. Október színei és ünnepeiemlékeztetnek és tanulságulszolgálnak: egyénnek ésnemzetnek megtartó, éltetőerőforrása ma is a Biblia. Deoktóber arra is tanít: lehet azegyetlen felsőruhát is méltóság-gal, zúgolódás, elégedetlenke-dés nélkül viselni. Fontos eztelmondani akkor, amikor a„még ez sem elég” konzum-görcse szorítja sok honfitár-sunk idegrendszerét, hogy ne

mondjam „lelkét”, s tünteti el ajkukról a köszönet szavát.Október józan tanulságai közül is kitűnik az, hogy anyagiés szellemi kultúra, hit és tudás, európaiság és magyar-ságtudat együttes vállalása tesznek minket méltókká eleinkoktóbereihez, hagyatékához. Azokhoz, akik érettünk isvállalták egy felsőruhával, Bibliával a nem ritkán egy egészéleten át tartó történelmi szorítókat és csapdákat.

De figyelünk-e még reájuk? Van-e így gondunk idei októ-berünkre? Vagy egyre nagyobb szakadék választ el már tőlük,egymástól, meg magunktól is? Az egy felsőruha és a Bibliateremtette puritán gazdagságtól? Töprengjünk el kicsit mind-ezen, amikor gondolatban vagy ténylegesen meggyújtjuk azemlékezés mécseseit! Mert most még eljön az ősz, eljön újra -hűvös éjszakáival, szél sodorta faleveleivel, elmúlást idézőn.De lesz-e módunk jövőre is eltöprengeni e gyümölcsöt és szí-neket, történelmi és sorstanulságokat, hitbeli felismeréseketérlelő hónap kincsein? Most még igen…

Dr. Békefy Lajos

OKTÓBER SZÍNEI ÉS MÉCSVILÁGA

/ColorImageDict > /JPEG2000ColorACSImageDict > /JPEG2000ColorImageDict > /AntiAliasGrayImages false /DownsampleGrayImages true /GrayImageDownsampleType /Bicubic /GrayImageResolution 100 /GrayImageDepth -1 /GrayImageDownsampleThreshold 1.50000 /EncodeGrayImages true /GrayImageFilter /DCTEncode /AutoFilterGrayImages true /GrayImageAutoFilterStrategy /JPEG /GrayACSImageDict > /GrayImageDict > /JPEG2000GrayACSImageDict > /JPEG2000GrayImageDict > /AntiAliasMonoImages false /DownsampleMonoImages true /MonoImageDownsampleType /Bicubic /MonoImageResolution 100 /MonoImageDepth -1 /MonoImageDownsampleThreshold 1.50000 /EncodeMonoImages true /MonoImageFilter /CCITTFaxEncode /MonoImageDict > /AllowPSXObjects false /PDFX1aCheck false /PDFX3Check false /PDFXCompliantPDFOnly false /PDFXNoTrimBoxError true /PDFXTrimBoxToMediaBoxOffset [ 0.00000 0.00000 0.00000 0.00000 ] /PDFXSetBleedBoxToMediaBox true /PDFXBleedBoxToTrimBoxOffset [ 0.00000 0.00000 0.00000 0.00000 ] /PDFXOutputIntentProfile (None) /PDFXOutputCondition () /PDFXRegistryName (http://www.color.org) /PDFXTrapped /Unknown

/Description >>> setdistillerparams> setpagedevice