-
ÁRA: 250 FT
ÉdesÉdesA NYELVEK VILÁGÁBÓL • WWW.ANYANYELVÁPOLÓ.HU
2016. JÚNIUS2016. JÚNIUS
AnyanyelvünkAnyanyelvünkNYELVÉSZTÁBOR
Sátoraljaújhely–Széphalom,2016. június 15–19.
Pólya Tibor: Kútnál
A TARTALOMBÓL:
Áder János:Köszöntõ
Balázs Géza:Társaságtörténet
Horváth László:
Kemény Gábor:
Buvári Márta:Szálkák
Grétsy László:Még egyszer az - birtoktöbbesítõ jel
használatáról
Nyelvtankönyvek:Baranyai Katalin, Fûzfa Balázs,
Lengyel Klára, Magyari Sára
Saly Noémi:Egy nyolcvanéves budai nyelvemlék
H. Varga Gyula:Az 50. magyar nyelv hetérõl
És: új szavak,keresztrejtvény, nyelvész-leletek
Önzõz(ik)
Kielõz, besül, belenget
i
XXXVIII. ÉVF. 3. SZÁMXXXVIII. ÉVF. 3. SZÁM
AÉ
-
ÉDES ANYANYELVÜNK • AZ ANYANYELVÁPOLÓK SZÖVETSÉGÉNEK
FOLYÓIRATA
Megjelenik évente ötször – februárban, április-ban, júniusban,
októberben és decemberben –a Magyar Tudományos Akadémia
MagyarNyelvi Bizottságának és a Magyar Nyelv-tudományi Társaságnak
a támogatásával.Kiadja: az Anyanyelvápolók SzövetségeFelelõs kiadó:
Juhász JuditFelelõs szerkesztõ: Grétsy LászlóSzerkesztõség: Balázs
Géza [email protected],Kemény Gábor [email protected],Muhi Anna
(titkár) [email protected] v. személyesen: szerda
9.30–11.30, PIMSzerkesztõbizottság:Balázs Géza, Bencédy József
(elnök),Grétsy László, Heltainé Nagy Erzsébet,Juhász Judit, Kemény
GáborA szerkesztõség címe:1053 Budapest, Károlyi u. 16.Honlap:
www.anyanyelvapolo.hu(vagy: www.anyanyelvápoló.hu)
Villámposta: [email protected],[email protected]
szerkesztõség csak a megrendelt írásokértfizet honoráriumot. Meg
nem rendelt kéziratotnem õrzünk meg, nem küldünk
vissza.Elõfizetésben terjeszti a Magyar Posta Rt.Hírlap Üzletága
(Bp. VIII., Orczy tér 1.).Elõfizethetõ valamennyi postán,
kézbesítõnél.E-mail: [email protected]:
303-3440Információ, reklamáció: 06 80 444-444További terjesztõ:
Könyvtárellátó Kht.Ára: 250 Ft.Az Anyanyelvápolók Szövetségének
tagjaia lapot a tagdíj fejében illetménylapként kapják.Tagdíj: 2000
Ft/év, tanulóknak, nyugdíjasok-nak: 1500 Ft/év.Belépési nyilatkozat
kérhetõ:Anyanyelvápolók Szövetsége,1053 Budapest, Károlyi u.
16.Tel.: 317-3062, 317-3611/208
Mûszaki szerkesztõ: Kovács Gyula
Lapunk kiadását
az Emberi ErõforrásokMinisztériuma,
a Nemzeti Kulturális Alap,
a Magyar MûvészetiAkadémia,
a Consequit Csoport,
a Magyar FejlesztésiBank
segíti.
ISSN 0139-0457 (nyomtatott)ISSN 1588-0311 (online)Nyomdai
elõkészítés: Opticult Bt.Nyomás: mondAT Kft.
TARTALOM
Áder János: Köszöntõ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
. 3
Lengyel Klára: Szerep és szófajiság . . . . . . . . . . . .
4
Balázs Géza: Miért érdekes? Társaságtörténet. . . 5
Horváth László: Önzõz(ik) . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
6
Kemény Gábor: Új szavakat tanulok.Kielõz, besül, belenget . . .
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . 7
Buvári Márta: Szálkák. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
. 8
Grétsy László: Még egyszer az -i birtoktöbbesítõjel
használatáról . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
9
Élményközpontúság a tankönyvekben?Fûzfa Balázzsal beszélget
Balázs Géza . . . . . . . 10
„Magunkat fejlesztve fejlesztettünk”.Baranyai Katalin, az OFI
vezetõ szerkesztõjeválaszol Balázs Géza kérdéseire . . . . . . . .
. . . . . 11
Magyari Sára: Nyelvtanoktatás Romániában . . . . 12
Saly Noémi: Padjupál a Dapánban.Egy nyolcvanéves budai
nyelvemlék. . . . . . . . . . 13
H. Varga Márta: Amely ~ amelyik . . . . . . . . . . . . . 14
Büky László: Bosnyáknyakú tyúk . . . . . . . . . . . . . .
15
Olvasóink írják . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
. . . . . 15
Várnai Zsuzsa: Kisebbségi identitás vizsgálataarktikus
városokban . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 16
Kulcsár István: Mirõl szóljon az ének? . . . . . . . . 17
Sz. Györffy Sarolta: Fürkészõ . . . . . . . . . . . . . . . . .
17
Láng Miklós: Böngészgetek, javítgatok… . . . . . . . 17
Vízkeleti Szilveszter összeáll.: www.manyszi.hu . . 18
H. Varga Gyula: Fél évszázad a magyar nyelvszolgálatában . . . .
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 19
Hírek, tudósítások . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
20–21
Pontozó . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
. . . . . . . 22
Keresztrejtvény. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
. . . . 23
Új szavak, kifejezések (90.) . . . . . . . . . . . . . . . . . .
. 23
K. G. összeáll.: Nyelvész-leletek, nyelv-észleletek 24
Ifjúsági melléklet (Szerk.: Barthalos Márton). . I–IV
Pólya Tibor (Szolnok, 1886. április 25. – Szolnok, 1937.november
29.) festõ, grafikus.
Budapesten, Szolnokon és Párizsban tanult. 1912 és1919között a
kecskeméti mûvésztelep tagja volt, majd az 1930-asévekben a
szolnoki mûvésztelep tagja és egyik vezetõje.
Impresszionista stílusban festett tájképeket és
figuráliskompozíciókat. Jelentõs karikaturista, illusztrátor,
könyv-borító- és plakáttervezõ volt. Krúdy Gyula és KarinthyFrigyes
mûveihez is készített illusztrációkat.
Munkáinak nagy sikere volt a képes és mûvészeti folyó-iratokban,
még a Nyugatban is jelentek meg grafikái. 1917-tõl 1924-ig minden
évben volt kiállítása az Ernst Múzeum-ban. 1925-ben és 1928-ban
Amerikában járt, és a Kossuth-szobor leleplezése alkalmából New
Yorkba utazott 500 tagúküldöttség útjáról albumot adott ki.
2016. június 15–19. Sátoraljaújhely–Széphalom,PIM Kazinczy
Múzeum, A Magyar Nyelv Múzeuma
Június 15. 15.00 Pomozi Péter: Magyar nyelvközösség:széthullás
vagy újjászületés; Balázs Géza: Manysi. Egyámokfutás története. A
magyar nyelvstratégia 20 éve
20.00 Élõ Tetten ért szavakJúnius 16. 9.30 Veszelszki Ágnes:
Netnyelvészet; Balogh
Andrea: Gamernyelv14.00 Kirándulás a megújult füzéri várhoz20.00
Pölcz Ádám zongoraestjeJúnius 17. 9.30 Pusztay János: Európa kettõs
szorításban14.00 Magyari Sára: A nyelvtantanítás
tízparancsolata;
Magyartanári kerekasztal20.00 Haza, a magasban (Pusztay János
irodalmi estje)
Június 18. 10.00 A legnagyobb magyarok: Fûzfa Balázs:A reformkor
Szombathelyen kezdõdött (Széchenyi Istvánarcképéhez), Pomozi Péter:
Széchenyi és a nyelvstratégia,Pomogáts Béla: Bánffy Miklós (író),
Balázs Géza: A Bolya-iak, Pusztay János: Reguly Antal, Egey Emese:
ÚjszászyKálmán, Minya Károly: Bugát Pál; Halász Csilla: A
legna-gyobb magyarok nyughelyei
Délután: Vadételfõzõ verseny
Június 19. 9.00 Túra a Magyar Kálváriához
A szakmai programok látogatása ingyenes. A múzeumikiállítások és
programok látogatása belépõjeggyel lehet-séges. Érdeklõdés,
információ, regisztráció: [email protected], 30-318-9666.
Harmadik nyelvésztábor,hatodik anyanyelvi juniális
-
Édes Anyanyelvünk 2016/3. 3
-
Édes Anyanyelvünk 2016/3.4
Szófaj és jelentésTanárjelölt hallgatóim gyakori kérdése, hogy
helyes-e a kis-
iskolások nyelvtankönyveiben az a felfogás, mely szerint a
szó-fajok elsõsorban jelentésük alapján határozhatók meg (az
igecselekvést, történést jelent, a fõnév tárgyat, dolgot, a
mellék-név tulajdonságot stb.), ha ezzel szemben egy-egy
konkrétmondatban ennek ellentmondó szó- és szófajhasználattal
ta-lálkozhatnak. Az alsó tagozatosok úgy tudják, hogy az
élõ-lényt/dolgot/fogalmat jelentõ szó fõnév, késõbb pedig
kiderül,hogy nem minden fõnév nevez meg
élõlényt/dolgot/fogalmat,illetõleg az élõlényt/dolgot/fogalmat
jelentõ szavak nem mindfõnevek. – Örök kérdés ez; a válasz pedig
azért nem egyszerû,mert a szófajiságot, illetõleg a nyelvi
szerkezet tulajdonságait adiákok csaknem tíz éven keresztül
tanulják. Értelmi képessé-geiknek megfelelõen tudásukat
folyamatosan bõvítenünk kellés lehet.
Az alapszófajokkal az általános iskola 3. osztályában kezde-nek
ismerkedni a gyerekek. Megtanulják, mi az ige, mi a fõnévés a
melléknév. Ebben az életkorban kizárólag a lexikai szófaji-ságot
szabad tanítani.
Lexikai szófajiságA lexikai szófajiság a szótári jelentéshez
kapcsolódó nyelv-
tani, nyelvhasználati információ. Egy szónak nem csupán a
je-lentéstartalmával vagyunk tisztában, hanem mondatbeli
hasz-nálati lehetõségeivel és lehetséges alakjával
(egyszerûbben:toldalékolhatóságával). Egy ismerõs szónak
legtöbbször szótá-ri szóként is pontosan meg tudjuk állapítani a
szófaját. A léphangsort szóként azonosítjuk; tudjuk, hogy van ilyen
fõnév, ésvan ilyen ige, tehát a mondatban úgy használjuk, ahogyan
atöbbi fõnevet és a többi igét. A hat vagy számnév, vagy ige.
Azasztal fõnév, a hanyatt határozószó, az és kötõszó. A lexikai
szó-fajiság egészen biztosan összefügg a szó jelentésével, és
össze-függ a szokásos használatával is. A lép, a hat, az asztal
szavakszófaját azért tudjuk (valószínûleg helyesen) a
mondatkörnye-zet ismerete nélkül is, mert e megszokott hangsorokhoz
a meg-szokott jelentést és a megszokott mondatbeli viselkedést
tár-sítjuk. A szó jelentésével és felismerhetõ alakjával tehát
egybe-forr bizonyos szófajiság. Valójában erre az
információkapcso-latra épít a kisiskolai nyelvtan, amikor az igét
cselekvést jelen-tõ szóként, a melléknevet tulajdonságot jelentõ
szóként stb.tanítja.
JelentéstípusEgy ismeretlen hangsornak elég a jelentéstípusát
megis-
merni ahhoz, hogy megközelítõleg sikeresen használjuk
egymondatszerkezetben. Ha a kezembe nyomnak egy addig isme-retlen
tárgyat, és lony-nak nevezik, a lony-ról csak annyit tu-dunk, hogy
egy tárgy/dolog neve, ezért a szót nyilvánvalóan fõ-névként fogjuk
használni: Add már ide azt a lonyt! – Ha azt tud-juk meg, hogy
cselekvést jelöl, igeként helyezzük a mondatba:Egész nap
lonytam.
Grammatikai szerepKisiskolás korban a gyerekek megtanulják a
megismert szó-
fajok grammatikai jelentéseinek és az ezekhez társuló
morfo-lógiai jelölõ elemeknek a zömét. A mondatbeli szerepeket
5.osztálytól tanulják a diákok. A 7. osztályosok tisztában vannakaz
alapvetõ mondatrészszerepekkel, mondatbeli formákkal,szerkezeti
eszközökkel. Érdemes kipróbálni, hogy a 12-13 évestanulók az
ismeretlen szó, pl. a lony szófajiságára (tehát jelen-téstípusára)
már a használati mód alapján képesek rájönni,anélkül, hogy
megismernék a jelentését: Jaj, de lony vagy!; Péter
a leglonyabb. A mondatbeli szerep és a szerephez társuló for-ma
(a második mondatban a fokozás) alapján kitalálják, hogyaz
ismeretlen szó tulajdonságot jelöl, azaz melléknév. A hete-dik
osztályos tanulók zöme nem csupán a konkréttól az általá-nos felé
következtet, hanem fordítva is: az általánostól a konk-rét felé.
Csombor Rita tanárnõ hetedik osztályos tanítványaiegy közös
(egyetemi) gyakorlaton remek beszélgetést folytat-tak hallgatóimmal
a Lewis Carroll Alice Tükörországban címûmeséjébõl kiválasztott
vers két fordításáról. (Ezúton is köszö-nöm Pomázi Bence egyetemi
hallgató ötletét.) Rövid példa-ként bemutatom Tótfalusi István és
Weöres Sándor fordításá-ból az elsõ versszakokat:
A Gruffacsór
Nézsonra járt, nyalkás brigyókturboltak, purrtak a
zepén,nyamlongott mind a pirityók,bröftyent a mamsi
plény.(Tótfalusi I. fordítása)
Szajkóhukky
Volt egy brillõs, a csuszbugóGimbelt és gált távlengibe,Minden
mimicre purrogó,Mómája ingibe.(Weöres S. fordítása)
A hetedikes gyerekek ragyogóan fel voltak készítve szófaj-és
mondattanból is, tisztában voltak a szavak alakjának és sze-repének
megfeleléseivel, ezért az ismeretlen szavak szófajátjól meg tudták
közelíteni. Innentõl kezdve már csupán az volt akérdés, hogy melyik
szó mit is jelenthet, melyik ismert szóvallehet szinonim. A tanulók
élvezték a nyelvi jelenségek alaki,funkcionális és szemantikai
kapcsolatainak keresését, renge-teg ötlettel álltak elõ (még új
grammatikai megfejtésekkel is!).
Mondatbeli szerep – valódi szerepA tanári pályát választó
hallgatóim figyelmét fel szoktam
hívni arra, hogy a mondatbeli szerepet érdemes valódi
szerep-ként felfogni. A lexikai szófajiság nem több annál, mint
hogymeg tudjuk mondani: egy-egy szó milyen szerepre
„született”,illetõleg egyes szerepekben milyen formát fog ölteni.
Az igemindig állítmányi szerepû, a fõnév elsõsorban alanyi,
tárgyi,birtokos jelzõi szerepû, a melléknév fõleg minõség-,
mennyi-ségjelzõi szerepû, a határozószó mindig határozói szerepû,
ésígy tovább. A szerep azonban (mint ahogyan a színházban
is)sajátos karaktert, személyiséget kíván meg. Mint ahogy nemlehet
bárkié a címszerep, állítmány sem lehet minden szófaj; azállítmányi
szerepnek meg kell felelni. Ezt megszokva kialakultehát az eddigi
gondolatmenet és következtetési rend fordí-tottja: megszokjuk, hogy
ahogyan a szerepek karaktert formál-nak, úgy a mondatrészszerepek
szófajt változtatnak. Ha egyszót állítmányi szerepben igei
toldalékokkal látok el, akkorigeként kezelem, pl. a szabad
melléknevet sokan használjákmúlt idõben igeként: szabadott.
Fõnévként – aktuálisan – azösszes névszót használhatom, pl. a
széprõl beszél (a szép lexikaimelléknév); a keveset is megfelezi (a
kevés lexikai számnév);gondolj az egyedül maradottakra (a maradott
melléknévi ige-név); inkább ilyenekkel foglalkozz (az ilyenekkel
lexikai mellék-névi mutató névmás).
A mondat, vagyis a nyelvhasználat egészen pontosan kijelö-li
egy-egy szó aktuális szófaját. Pl. Jó lenne, ha mozoghatnékmár!
(mozoghatnék – ige); Mozoghatnékom van! (mozoghat-nékom – fõnév); A
kerítés mellett egy szamár áll (szamár – fõ-név); Ez a szamár Pista
már megint elveszítette az esernyõjét (sza-már – melléknév). A
mondatrészszerepek grammatikai jelle-gét megismerve, a 7–8.
osztályban könnyen megtaníthatjuk azaktuális szófajváltás fogalmát.
Természetesen a terminust fö-lösleges megtanítani, de fontos
ismertetni azt a jelenséget,hogy a mondatbeli szerep megváltoztatja
a szófajiságot. A szó-fajok meghatározásának szempontjai (1. a
mondatbeli viselke-dés, 2. a toldalékolhatóság ténye és fajtája,
valamint 3. a jelen-tés típusa) ebben az életkorban válik
érthetõvé, és a szófajok-ról szerzett tudás így lesz teljes.
Lengyel Klára
Kis magyar grammatikaaz iskolában
Szerep ésszófajiság
-
Édes Anyanyelvünk 2016/3. 5
Egyik reggel egyetemi fachomban (a küldemények tároló-jában) egy
könyv vár Szathmári István tanár úrtól: a MagyarNyelvtudományi
Társaság története, dedikációval. Másfél he-te köszöntöttük 90.
születésnapján. Már a trolibuszon kinyi-tom, olvasgatom. Érzem,
hogy az ablaknál mellettem ülõ hölgybele-belenéz. Éppen azt
olvasom, hogy mi történt 1949-ben…A Nefelejcs utcánál leszálláshoz
készülõdik, felállok, helyetadok. A hölgy megszólal: – Ellenõrizze,
hogy Semsey Andorbenne van-e, a Társaság alapításában nagy szerepe
volt. Ha re-cenziót ír róla, figyeljen oda. És leszállt.
Visszalapozok. Már aVárosligetnél járunk, amikor a 27.
oldalonmegtalálom Semsey Andor nevét, aki adomá-nyával
megteremtette a Társaság alapjait.Szathmári tanár úr mindenre
figyel. Mindenalkalommal elmondja, hogy a nyelvtudománylényege a
filoszság. De ki volt a hölgy?
Egy évszázadKezdetektõl fogva szerepel az Édes Anya-
nyelvünk impresszumában, hogy „megjelenika Magyar Nyelvtudományi
Társaság támoga-tásával”. Ez a támogatás csak erkölcsi, de
igensokat jelent a lapnak, a közérdekû nyelvészet,nyelvmûvelés
ügyének. A Társaság 1904-benalakult meg, 2004-ben ünnepelte 100.
szüle-tésnapját, s ennek okán jelent meg – már a110. évfordulót is
meghaladva – 2015-benSzathmári István tollából A Magyar
Nyelvtu-dományi Társaság története, 1904–2005(MNYT–Tinta, Budapest,
2015) címû mun-ka, a társaságtörténet. Szathmári István professor
emeritus (ésnem emirátus, ahogy Szépe György tanár úr halálhírét
közöl-ték lapok) 90 évével, eddigi 67 évnyi folyamatos
nyelvészi-ta-nári mûködésével alighanem a Társaság történetének
legjobbszemélyes ismerõje. Már debreceni egyetemista korában
kap-csolatba került a társasággal, amelynek volt választmányi
tagja,titkára, fõtitkára, jelenleg egyik alelnöke. A Társaság
százévestörténetét személyes emlékein túl fõleg a Magyar
Nyelvbenközölt jegyzõkönyvekbõl, hírekbõl állította össze. De miért
ér-dekes, és miért fontos egy ilyen társaságtörténet?
A társaság (vagy társulat, mai hivatalos szóval:
egyesület)egy-egy szakterület formális szervezete. A legnagyobb
múltúilyen szervezõdések a polgárosuláshoz kapcsolódnak: így a
leg-korábbiak a különféle kollégiumi önképzõkörök, majd a
felvi-lágosodás-reformkor szervezõdései, köztük az elsõ –
nyelv-mívelõ céllal! – a komáromi tudós társaság (1789), az
ErdélyiMagyar Nyelvmívelõ Társaság (Marosvásárhely, 1791/1793),
smeg kell említeni, hogy a Magyar Tudományos Akadémiát Tu-dós
Társaság, sõt eleinte Nyelvmívelõ Társaság néven kezde-ményezték.
1841-ben alakult meg a Magyar Természettudo-mányi Társulat
(jogutódja 1953-tól a Tudományos Ismeretter-jesztõ Társulat,
rövidítve: TIT), 1889-ben a Magyar NéprajziTársaság. Részben ennek
mintájára, alapszabályának figye-lembevételével jött létre 1904-ben
a Magyar NyelvtudományiTársaság. Egy-egy ilyen társaságnak a
küldetése koronkéntváltozott. Hol az adott tudomány legfelsõbb
fóruma volt, holinkább tudománynépszerûsítõ (ismeretterjesztõ)
feladatokatlátott el, hol mindkettõt. A Magyar Nyelvtudományi
Társaságvezetõi és tagjai mindvégig a magyar nyelvtudomány
legjele-sebb képviselõi voltak. Bár a felolvasóülések
látogatottsága azutóbbi évtizedekben visszaesett, a hozzájuk
kapcsolódó kö-szöntõk ünnepi hangulatot teremtenek. Mindig megható
ese-
mény egy-egy kollégánk köszöntése 70., 80., sõt olykor 90.
szü-letésnapja alkalmából. Tovább folynak a vitaülések,
vándor-gyûlések, különféle szimpóziumok-konferenciák,
létrejöttek,majd átalakultak a Társaság szakosztályai. A Társaság
tudo-mányos jelentõségét, jellegét, történetét, cselekvési
színtereitkrónikás hûséggel mutatja be a Magyar Nyelv címû saját
folyó-irata, amelynek fejlécén 1949-ig ez állt: Közérdekû folyóirat
amûvelt közönség számára. Az ennél korábbi (1872-ben induló)Magyar
Nyelvõr ugyancsak közérdekû feladatra vállalkozott:nyelvvédelemre,
nyelvtisztításra.
A társaságtörténet egyben tudománytörténet is. Bár tudo-mányos
anekdotákban nem bõvelkedik a kötet, de adatokbanigen.
Megtudhatjuk, hogy mikor kik voltak az elnökök, alelnö-kök,
fõtitkárok, titkárok, kik voltak a Magyar Nyelv szerkesz-tõi, kik
tartottak (reprezentatív) közgyûlési elõadást, kik kap-tak
kitüntetést stb. Szathmári tanár úr áldozatos munkája be-
pillantást enged egy letûnõ korba: amikor atudomány és a
nagyközönség szoros viszony-ban volt egymással, amikor valódi
tudomá-nyos kérdéseket boncolgatott együtt a tudós-társadalom és a
mûvelt nagyközönség. Kö-zösségteremtés volt ez a javából, ami
egynemzeti tudomány esetében elsõrangú fel-adat.
Fél évszázadIsmerünk hasonló próbálkozásokat.
Balassa Iván kérésére Kósa László írta meg aMagyar Néprajzi
Társaság százéves történe-tét (1889–1989) (MNT, Budapest, 1989).
Az1967-ben indult magyar nyelv hete rendez-vénysorozat idén,
2016-ban ért el a jubileumi,50. rendezvényhez. Úgy éreztük, hogy
egyilyen rangos, ugyancsak a nyelvtudományszinte egészét megmozgató
rendezvénysoro-zatnak érdemes összeállítani a történetét.
Magunk is meglepõdtünk, hogy mennyire nincs könnyen
hoz-záférhetõ anyag. Az Országos Széchényi Könyvtár – bár
egyikfeladata a kisnyomtatványok gyûjtése – nem tudott a
segítsé-günkre lenni. A „nyelvhét” elindítója, a TIT átalakult,
nemõriztek meg a legkorábbi idõkbõl meghívókat,
fényképeket,programfüzeteket. Szerencsére Grétsy László tanár úr
gondo-san eltette ezeket a dokumentumokat (sõt, idõközben
írtegy-egy összefoglalót is az eseménysorozatról), így a
központirendezvények és néhány helyi programfüzet segítségével
összetudtuk állítani az 50 év történetét. Ezekbõl a
dokumentumok-ból született meg ünnepi kiadványunk: Fél évszázad a
magyarnyelv szolgálatában. A magyar nyelv hete 1967–2016. (szerk.:
Ba-lázs Géza, ASZ–IKU, Budapest, 2016). A kötet azt is
példázza,hogy mennyire fontos a személyes figyelem, emlékezés, a
hely-történeti gyûjtõmunka (H. Varga Gyula aprólékos gondosság-gal
gyûjtötte össze a nyelvhét Heves megyei történetét), s az,hogy
legyen akarat efféle dokumentumok õrzésére, gyûjtéséreés elemzõ
publikálására.
Mind a Magyar Nyelvtudományi Társaság, mind például amagyar
nyelv hete története nagyon sok tanulsággal szolgál.Az elsõ: a
felejtés rohamos, még egy-két évtizeddel korábbi tu-dománytörténeti
események is hamar a múlt homályába vesz-nek. A második: a
dokumentálás nagyon esetleges. Igen sze-rény a Magyar
Nyelvtudományi Társaság vagy a magyar nyelvhete történetének
fényképanyaga, holott mindkét idõszakbanmár bõven volt lehetõség
fényképek készítésére. A harmadik:elolvasva egy ilyen
dokumentumkötetet, mindennél hiteleseb-ben bontakozik ki egy
korábbi világ arculata, mentalitása. Adokumentumok böngészése során
történelmi események, em-beri sorsok elevenednek fel, s tanulságul
szolgálnak számunk-ra is, ha mással nem, akkor azzal, hogy nem
velünk kezdõdött avilág, ténykedésünk nagyon csekély, bár hisszük,
fontos lépés atudomány történetében. Ám máshogyan élni nem
érdemes.Jó, hogy néha fölébresztenek minket. Fontos a
tudománytör-ténet. Akkor is, ha többnyire nem jár érte
elismerés.
Balázs Géza
Miért érdekes?Társaságtörténet
A Magyar Nyelvtudományi Társaság elnökei: Szily Kál-mán
(1904–1921), Szinnyei József (1922–1943), Zsirai Mik-lós
(1944–1951), Kniezsa István (1953–1959), Bárczi Géza(1959–1975),
Benkõ Loránd (1976–2005), Kiss Jenõ (2005–).
-
Édes Anyanyelvünk 2016/3.6
Az Édes Anyanyelvünk februári számában (2016/1: 9)Zimányi Árpád
érdekes gyûjteménnyel igazolta a névszó-hoz járuló -z igeképzõ
elevenségét. A nagyrészt új igékbõlálló példacsokorban az ’önzõ
módon viselkedik’ jelentésûönzõz is helyet kapott, szintén újnak
minõsítve.
Felbukkant az önzõz abban a részletben is, amelyet né-hány évvel
korábban Minya Károlynak a napjaink nyelv-újítását áttekintõ
elemzésébõl közölt egy internetes kiad-vány (Napút Online 2009/8.).
Ebben az alkalmi neologiz-musként bemutatott szó másféle
jelentésmeghatározássalszerepelt: ’valakit önzõnek nevez’.
A két adatközlés alapján nyilvánvalónak tûnik, hogyugyanannak az
igének más-más jelentésével, egyszer tár-gyatlan, máskor tárgyas
használatával van dolgunk, és aszó mindkét jelentésében
neologizmus. Valójában azonbanaz adatpár tagjai részletesebb,
pontosabb jellemzést kíván-nak, és a koruk megállapítása sem
egyszerû.
Elõször az késztetett hozzászólásra, hogy saját emlé-keim
szerint az ige nem nevezhetõ újdonságnak. Majd az isfelvetõdött
bennem, hogy a két adat talán nem egészenugyanannak az igének a
képviselõje. Végül pedig felül-vizsgáltam az ige tárgyasságának
kérdését is. A kérdés-
kör áttekintésében azon-ban nem egészen ezt a sor-rendet
követem. Az inter-netrõl származó adatok
közlésében megelégszem az évszám megadásával, a forrás-beli
írásmódon pedig nem változtatok.
Zimányi Árpád és Minya Károly egyaránt önzõz-kéntközli az igét.
Lehetséges azonban, hogy alakilag is érdemesvolna különbséget tenni
azzal, hogy az ’önzõ módon visel-kedik’ jelentést ikes, azaz
önzõzik formához kapcsoljuk.Saját nyelvérzékem hajlik erre a
megoldásra, és ezzel alig-ha vagyok egyedül. Mondhatnánk akár azt
is, hogy két igé-vel állunk szemben: önzõzik formájú tárgyatlannal
és ön-zõz alakú tárgyassal; a kettõ között pedig funkciómegosz-lás
figyelhetõ meg.
A nyelvhasználatban azonban ez a feltételezett megosz-lás nem
következetes: az ’önzõ módon viselkedik, önzõs-ködik’ jelentés a
gyakorlatban hol az iktelen, hol az ikesformához társul. Egy-egy
sportnyelvi példát idézek azinternetrõl, a futball világából,
természetesen ’önzõen ját-szik’ jelentésárnyalatban: „Hihetetlen
ügyes játékosRamires de szinte minden meccsen el****** [csillagozás
azeredetiben!] 3-4 ígéretes akciót azzal hogy önzõz és cselez-getni
akar” (2013), illetve: „Szerinted C. Ronaldo önzõzikjobban vagy
Messi?” (2012). Az ikes alak más közegbõl,sztárpletykából is
adatolható: „Kate Winslet önzõzik”(2013); a hír címeként szereplõ
mondat a filmcsillag önzõviselkedésére utal, arra, hogy elvált
férjeitõl megtagadja agyerekek láthatását.
Hogy az ’önzõsködik’ jelentésû önzõz(ik) nem neologiz-mus, azt
sajnos csak személyes emlékeim alapján állítha-tom, írásos
adatokkal nem tudom igazolni. Csupán remél-hetem, hogy az olvasók
bíznak „szóbeli közlésem” hiteles-ségében.
Ezt az igét az 1970-es évek közepén és második felébenaz ELTE
Radnóti Miklós Gyakorlóiskolájának gimnazistá-jaként sokszor
hallottam (nem nekem címezve) néhányosztálytársamtól a tornatermi
focizás közben. Elsõsorbanfelszólító módban, pontosabban
tiltásként, ilyenféle szö-vegkörnyezetben: „Ne önzõzz, ott van
tisztán a Totocs!” Apéldabeli esetben a játék iramához illõen tömör
mondatkörülbelül ezt sûrítette magába: ’Ne önzõsködj, ne
akarjegyedül kapura törni a védõfalon keresztül! Ott van a kö-
zeledben Tóth Péter, õ megszabadult a védõktõl, jobb hely-zetben
van nálad. Add át neki a labdát!’ Efféle
megrovásra,figyelmeztetésre persze nemcsak az éppen játszók
közöttkerült sor, hanem gyakran hangzott fel ehhez hasonló
be-kiabálás a „nézõtérrõl”, azaz a bordásfal elé fektetett
pa-dokról is. És a nézõk beszélgetéseiben olykor felbukkantaz ige
kijelentõ módban is, ikesen (!), egy-egy osztálytár-sunk
jellemzésére: „Klasszul focizik, csak néha önzõzik.”
Az ige használatára csakis sportnyelvi környezetbõlemlékszem. Ha
valaki nem adta kölcsön a társának a tollátvagy a leckéjét, ha
valamilyen magánügyben, erkölcsi kér-désben viselkedett úgy, hogy
azt önzésnek lehetett (volna)minõsíteni, akkor sohasem hangzott el
a Ne önzõzz! mon-dat.
A képhez az is hozzátartozik, hogy emlékezetem szerinta
gimnáziumi éveim óta nem hallottam az önzõz(ik) igét.Hogy az
1970-es években mennyire volt ismert és gyakori,azt negyven év
távolából nem tudom megállapítani, demindenesetre már akkor is
használták. Igaz, az valószínû-nek látszik, hogy az új évezredben a
korábbinál szélesebbkörû és sûrûbb lett az elõfordulása.
Mint a bevezetõben említettem, Minya Károly az önzõzigét
’valakit önzõnek nevez’ jelentéssel, azaz tárgyaskéntszerepelteti.
A szemléje készítésének idején a Google segít-ségével 5 adatot
talált rá; közülük ezt idézi: „Te vagy az el-sõ, aki a
topicnyitóban feltett kérdésre válaszol, és nemperverzez meg önzõz,
meg nem »nemnormálisoz«. Azaznem ítélkezik.” A példát önmagában
látva az önzõz igeala-kot az engem tárggyal egészítettem ki. A
csevejoldal idé-zett, 2009-bõl való részletét alaposabban
megvizsgálva vi-szont kiderült, hogy ott az önzõz valójában ’az
önzõ szóvaldobálózik, önzést emleget’ jelentésû, tehát
tárgyatlan.Nem tudom, hogy a fennmaradó négy adat milyen lehe-tett,
de az biztos, hogy a példaként kiválasztottra nem ér-vényes a
megadott jelentés.
Az interneten vizsgálódva nem sikerült ’önzõnek nevezvalakit’
jelentésû önzõz igét találnom. Fel-felbukkan ilyenjelentésben az
igekötõs és tárgyas leönzõz, de ez perszenem ugyanaz az ige.
Például: „De ez így, hogy [a párod] té-ged önzõz le, semmi
megértést nem tanúsít… felháborító”(2014).
Van tárgyas elönzõz is, de ezzel az igével, amelynek’ önzõ
megoldást választva elront’ a jelen-tése, már a sporthoz
kanyarodunk vissza: „Még a bombaformában lévõ Messi is elönzõz
mérkõzésenként 3-4 helyze-tet” (2007).
Az adathiány ellenére nem merem azt állítani, hogy
anyelvhasználatban sohasem fordul elõ igekötõ nélküli éstárgyas
önzõz ige ’önzõnek nevez ’ jelentéssel,noha szeretném hozzátenni,
hogy alkalmazását (a leön-zõz-ével többé-kevésbé szemben) inkább
’sokszor, folyama-tosan önzõnek nevez ’ árnyalattal tudom
elkép-zelni.
Az „alkalmi neologizmus” minõsítést merésznek gon-dolom, mivel
az ige kora – éppen a lehetséges, de alkalmivolta miatt – nehezen
vagy egyáltalán nem állapíthatómeg.
A ’valamilyennek nevez’ jelentés kifejezésére a -z ige-képzõ
inkább negatív jelentéstartalmú szavakhoz járul-hat, így éppen az
önzõ-höz kapcsolódása is lehetséges.
Hadd szemléltessem befejezésül a „negatív melléknév+ -z
igeképzõ” alkalmi kombinációt egy 2010-ben írt, szó-játékos és a
mûfajhoz illõen abszurd limerickemmel:
Vigyázz, kislány, itt a hiúz!Nincs, aki a bajból kihúz.Legyen
lány vagy fiú,Õszerinte hiú:A hiúz mindenkit hiúz.
Horváth László
Önzõz(ik)
„Ne önzõzz, ott vantisztán a Totocs!”
-
Édes Anyanyelvünk 2016/3. 7
Új szavakat tanulokKielõz, besül, belenget
Ezek az igekötõs igék nincsenek benne értelmezõ szótá-rainkban,
sõt a Nagyszótárban sem (igaz, az utóbbi mégnem tart a ki-
igekötõnél). De a beszélt nyelvben és a sajtó-ban már észrevétetik
magukat. Örülhetünk-e ennek, vagydohogjunk miatta, errõl szól ez a
cikk.
Kielõz4–1-re nyertek a „vörösök” a „hattyúk” ellen, és
kielõz-
ték ellenfelüket a tabellán – írja a Nemzeti Sport online
ki-adása egy angol elsõ osztályú bajnoki mérkõzésrõl. A „vö-rösök”
a Liverpool játékosai, a „hattyúk” a Swansea-éi, demost nem ez az
érdekes. Hanem az, hogy a gyõztes csapatkielõzte ellenfelét a
bajnoki táblázaton.
Az internetes találatok alapján ez eredetileg az
autósok„szakkifejezése” lehetett: A jármû meglassít [ez is
szokat-lan: nem lelassít, hanem meglassít], B jármû kielõzi, Ajármû
belekanyarodik. Ki a hibás?; És én csak tátott szájjalnéztem, hogy
kielõz engem, épp befér elém, kielõzi az elõt-tem lévõ két autót,
épp befért eléjük, majd megint elkezdelõzni. De van-e különbség
megelõz és kielõz között? Megkell kérdezni egy autóstól.
Elõfordul tárgy nélkül, illetve tárgyatlan igeként
is:Mérhetetlen nyugalom árad belõle, és nem lépi át a
sebes-séghatárt a kombi Volvóval, ha gyerekek ülnek benne,
ellen-ben kielõz 180-nal, amikor három kamion száguld szem-be, ha
nincs gyerek a kocsiban (Gerlóczy Márton: A szabad-ság
testvérisége).
Az internetes sajtó már átvitt értelemben is alkalmaz-za: A
csehek gyorsítanak, a lengyelek belassulnak, Szlová-kia kielõz (egy
gazdasági elemzés címe).
1999-ben – a teljes napfogyatkozás kapcsán – már írtamebben a
lapban a kitakar (értsd eltakar, esetleg letakar)igérõl. Azóta a
kitakar szinte általánossá vált: kitakarják anyilatkozó arcát.
Lehet, hogy ilyen karrier vár a kielõzreis? Én mindenesetre
szeretném kielõzni, akarom mondani:megelõzni ezt a változást.
BesülNéhány évvel ezelõtt egy fõvárosi napilap sportrovata
ezt a címet adta az Arsenal–Bayern München labdarú-gó-mérkõzést
beharangozó tudósításának: „Besül-e a lon-doni ágyú?”. A futball
iránt érdeklõdõk pontosan tudják,hogy ágyúsoknak a londoni Arsenal
csapatának tagjait be-cézik. De mit értsünk azon, hogy besül az
ágyú? Talán el-sül? Vagy éppen ellenkezõleg: nem sül el? (Vagyis
gyõzvagy nem gyõz az ágyús egyesület csapata – nem mindegy.)
A besül ige példáit gyûjtögetve az utóbbi értelmezés lát-szik
valószínûbbnek. Ha egy gép besül, akkor leáll, nemmûködik
(bizalmasan: bedöglik), esetleg tönkre is megy.Egy példa az
internetrõl: Ilyen az, ha besül egy dízelmotor(cím). Mûszaki hiba
miatt pörgött fel a dízelmotor, és mentpadlógázon egészen a
megsemmisüléséig. És mivel az em-beri szervezet is tekinthetõ
gépnek, szerkezetnek, nemmeglepõ, hogy ilyen bejegyzést is találunk
(helyesírását ja-vítottam): Van olyan hogy: Izombesülés? Mondta pár
em-ber, hogy ha sokat gyúrok ugyanarra a részre (pl. bicepsz),nem
hagyok regenerálódási idõt, akkor az besül, és többetnem nõl! Igaz
ez?
De besülhet, azaz kudarcot vallhat, meghiúsulhat bár-mely terv,
vállalkozás, elgondolás stb. is. „Ha a trükk be-sül” (cím a Nemzeti
Sportban), és emiatt a kapus nem tud-ja védeni a tizenegyest,
kénytelen õ maga berúgni a bünte-tõt. További címek a világhálóról:
Besül a terv?, Besül adugóterv (a nyári sávlezárás terve), Besül a
szlovák nyelv-törvény. Sõt maga Amerika is besülhet: Kik a
leginkább el-
lenállók, ha Amerika besül? Amennyiben az Egyesült Ál-lamok
gazdasági növekedése tovább lassulna az ideihez ké-pest, az ázsiai
gazdaságoknak lenne a legnagyobb esélyük atovábbra is gyors
bõvülésre. Az ellenkezõ véglet: az is besü-lés (vagy inkább
felsülés?), ha valaki óriási lángost készítvendégének, de az nem
eszi meg: Áron besül az óriáslán-gossal (cím). A Popdaráló
mûsorvezetõje Fekete Laci részé-re extra méretû lángost készített,
azonban kár volt minimá-lis energiát is belefektetnie, ugyanis nagy
emberünk nem élilyen eledellel. Áron annyit elért, hogy egy egész
ország lát-hatta, milyen az, ha a legerõsebb ember éhes.
A példákból az derült ki, hogy ha a londoni ágyú besül,akkor nem
sül el, csütörtököt mond, bedugul, ennélfogvaaz ágyús csapat sem
arathat sikert. Egyébként így is tör-tént.
BelengetAz utóbbi idõben a nyomtatott és az internetes
sajtóban
gyakran találkozhatunk egy szlenges kifejezéssel, a belen-get
igével. A szleng.blog.hu honlap a szót így magyarázza:„Gyakran
homályos, illetve nehezen teljesíthetõ vagy tel-jesíteni egyáltalán
nem szándékozott ígéretet tesz; meg-ígér”. Két példát is ad rá, de
ezek olyan durva nyelvezetû-ek, hogy csak a lényegüket idézhetem:
belengetett valamisokkal jobb melót; belengettél egy grátisz killa
fehérjét. (A„grátisz killa fehérje” is megérne egy kisebb cikket: a
killabizonyos források szerint az angol killer ’gyilkos’
eltorzítá-sa, a fehérje vagy táplálékkiegészítõt, vagy „fehér
port”,azaz kábítószert jelent.)
A napisajtó a belenget szót általában politikusok ígére-teivel
kapcsolatban használja, többnyire gúnyos mellékíz-zel: belenget
ilyen-olyan adócsökkentéseket; belenget egyolyan javaslatot, hogy…
Ebben az értelmében fordul elõ akövetkezõ blogbejegyzésben is:
Sokszor adok ennek hangotitt a blogban, és ha valaki esetleg
belenget valami válto-zásról szóló ígéretet a gyerekek helyzetével
kapcsolatosan,hát nagyon szkeptikus tudok lenni… De
felbukkanhatkönyvkritikában is: A könyv maga nem engedi meg
olvasó-jának, amit nagy hanggal belenget, hogy gondolkodnánkel
azon, hogyan is viszonyuljunk a háborús generáció dol-gaihoz, épp
ellenkezõleg, csak avagy-vagy állásfoglalástenged meg (a mondat
végén az egyeztetési hibát kijavítot-tam). A lényeg az, hogy aki
belenget valamit, az könnyelmûvagy rosszhiszemû ígéretet tesz, nem
szabad hinnünk ne-ki.
Ezekhez képest szinte ritkaságnak számít, ha eredetikonkrét
jelentésében alkalmazzák, mint ebben a mondat-ban: Ettõl még
elképzelhetõ, hogy […] a kamerák kereszttü-zében belenget egy
papírt. Pár hét múlva meg ugyanottszépen be is jelentheti, hogy a
hatóság mindent rendben ta-lált.
Cikkem végére egy olyan példát hagytam, amelybenszintén konkrét,
de másféle értelme van a belenget igének.Bohumil Hrabal egyik
nekrológjában ezt olvashattuk: Be-lenget mindenkinek, onnan a
vágtató ló csupasz hátáról,meglehet, õ volt az utolsó szabad ember
Európában, az utol-só, akinek az öntörvényûsége erény volt. Ez a
belenget bi-zony nem más, mint a jó öreg beint, vagyis – a
NagyszótárIII. kötetének körültekintõ meghatározásában –
„(kéz-mozdulattal, rendsz. az egyik kar behajlításával)
ellenke-zést, helytelenítést kifejezve (indulatosan) nemet
mondvmire vkinek”. Hogy ez a mozdulat voltaképpen mit jelent,azt
nagyjából mindenki tudja. De ez már nem ebbe a lapbavaló.
Kemény Gábor
-
Édes Anyanyelvünk 2016/3.8
FogalomzavarokVörösmarty 180 évvel ezelõtt írta a Szózatot. Az
errõl
kiadott emlékérmet a tévében így mutatták be: Elülsõ ol-dalán
nemzeti fohászunk elsõ versszaka látható, hátolda-lán a költõ
arcképe. Az Éremkibocsátó Kft. honlapján acímsorban ez áll:
hazaszeretetünk jelképe ezüstérmen – ed-dig jó, de így folytatódik:
nemzeti fohászunk születésének180. évfordulója alkalmából.
A fohász könyörgés a feljebbvalóhoz. Nemzeti fohá-szunk a
Himnusz: „Isten, áldd meg a magyart!” A Szózatazonban nem fohász,
hanem, mint címe is mutatja, szózata nemzethez: Hazádnak
rendületlenül légy híve, ó, ma-gyar! Vörösmarty nem fohászkodik,
hanem felszólítja anemzet tagjait a hazához való hûségre. A himnusz
eredeti-leg ünnepélyes egyházi ének, de a nemzeti himnuszok nemmind
ima jellegûek, például a franciák himnusza, a Mar-seillaise harci
induló. Ilyenformán lehetne a Szózat a nem-zeti himnuszunk, ha nem
volna másik. Második himnu-szunknak is tekintjük, de semmiképpen
sem fohász.
Valamelyik fejfájás elleni szert rendszeresen így reklá-mozzák:
Viszlát, fejfájás! A gyermekrendelõben egy plaká-ton, amely szintén
gyógyszert ajánl, ez áll: Viszlát, hasfá-jás! Talán már
elfelejtették, minek a rövidítése a viszlát? –Viszontlátásra!
Ráadásul a rövidített forma kifejezettenbizalmas. Igaz, mondjuk
olyannak is, akit valószínûlegnem fogunk viszontlátni, mégis
barátságos búcsú, amely-ben elvileg benne van, hogy szívesen
találkoznánk újra azilletõvel. No de a fejfájást vagy a hasfájást
ki kívánja vi-szontlátni – még ha nem sikerül is örökre
megszabadulnitõlük? Régen a nemkívánatos személyt volt
szerencsémvagy alászolgája, esetleg kurta jónapot köszönéssel
küld-ték el. Most a jó napot csak találkozáskor járja, az
alászol-gája és a volt szerencsém pedig végképp kiment a
haszná-latból. A gyógyszerreklámba persze egyik sem illene, de
ír-hatnák ezt: búcsút mondhatsz a fejfájásnak vagy elfelejthe-ted a
fejfájást.
Egy jégpályáról így tájékoztattak egy vidéki lapban: „Ajég most
már kellõ vastagságú, nem kell tovább dagasztania felsõ réteget.”
Aki ezt írta, arra gondolt, hogy a dagad avastagszik, hízik szóval
rokon. Csak hát a rokon értelmûszavak nem azonos értelmûek. A dagad
szóban benne vana lazaság, puhaság, püffedtség. A széltõl dagad a
vitorla.Földagad valakinek az arca. Dagasztani a tésztát
szoktuk,ebben nemcsak az van benne, hogy a tészta megkel, hanemaz
is, hogy gyúrjuk. A jég pedig sem föl nem fúvódik, semgyúrni nem
lehet. A havat, azt igen.
Sokszor elhangzott, hogy a devizahitel hibás termék. Abankok
terméknek nevezik kölcsönajánlatukat, azt a mó-dot, ahogyan kiadják
és visszaszerzik a pénzt. A termék szóa termel igébõl ered.
Termelni elsõsorban növényt lehet,ami terem. Átvitt értelemben
termelésnek nevezzük aziparcikkek elõállítását is. Az ércet, szenet
kitermelik aföldbõl. Szellemi termék a találmány, a mûalkotás. De
mittermel a bank?
Összekevert szólásokÖrökzöld téma ez is. Bizonyára nem egyszer
fejtettük
már ki – nem sok eredménnyel –, hogy a vaj nem a fülemögött van
valakinek, hanem a fején, a füle mögött csakvalami van; s hogy a
dió nem nehéz, hanem kemény, a lólábpedig, amely kilóg, nem lóhoz
tartozik, hanem arról lehetfölismerni az emberi alakot öltött
ördögöt.
Most ezt olvastam: Meglett a következménye, hogy Len-gyelország
összerúgta a port Brüsszellel. – Aki a port rúgja,az táncol. Aki
összevész valakivel, az a patkót rúgja összevele. Nem kötelezõ
szólásokat használni. Csak az díszítsebeszédét ilyenekkel, aki érti
is õket!
A stílustan egyik vadhajtásaA 2014. decemberi számban Gerstner
Károly írt a kény-
szerszinonimákról, a szóismétlés rosszul értelmezett, túl-zott
kerülésérõl, sok „szép” példát említve. Én is írtammár errõl
máshol. Ha nincs rokon értelmû szó, idegen sza-vakat vesznek elõ,
ha az sincs, akkor körülírást. Népszava-zás – referendum; szavazás
– voksolás; költségvetés – bü-dzsé; robbanás – detonáció. A
gyógyszernek van másik ma-gyar neve: orvosság, de még a patikaszer
és a medicína szó-val is váltogatják. A rendõrök hol „az
egyenruhások”, holzsaruk, pedig az utóbbi szó az alvilág nyelvébõl
való. Az al-kotmánybíróságot rendszeresen taláros testületként
emle-getik, Szaúd-Arábia a sivatagi királyság, a pápa pedig
akatolikus egyházfõ. Másoknak is szemet szúr ez a buta di-vat. A
nyelvmuveles.hu honlap egyik hozzászólója írta töb-bek között, hogy
a tûzoltók „beceneve” lánglovag, a kapustpedig hálóõrnek
keresztelték el a hírközlõk.
Még rosszabb, ha a csereszó jelentése nem is ugyanaz,mint a
helyettesíteni kívánt szóé. A minap arról adtakhírt, hogy Indiában
egy leopárd lakott területre tévedt. Atudósító hozzáfûzi: „A képen
látható, amint a vadmacskanyugodtan sétál az iskola folyosóján.” A
leopárd ugyanmacskaféle, de a vadmacska sokkal kisebb fajtája a
macs-kaféléknek, a mi erdeinkben is elõfordul, ellentétben a
leo-párddal.
Más nemzeteknek, amelyek nyelvében sokkal kevesebba rokon
értelmû szó, semmi gondot nem okoz, hogy több-ször szerepel egy szó
a szövegben. Legfeljebb mondatszer-kesztéssel kerülik el az
ismétlést – náluk ez rendszerintmellékmondatokkal, vonatkozó
kötõszavakkal történik.Mi a szórenddel, gyakran a tárgyas
ragozással való vissza-utalással tudjuk megoldani ugyanezt. Sem
ismétlésre, semcsereszóra nincs szükség, ha két mondat alanya
azonos,vagy ha a második tagmondat az elõzõnek az utolsó szavá-ról
mond valamit. Például: Az osztrák külügyminiszter az-zal vádolta
Görögországot, hogy a mediterrán országnaknem érdeke a migránsok
megállítása. Ehelyett egyszerû-en: azzal vádolta Görögországot,
hogy nem érdeke amigránsok megállítása.
Végül: ha az új mondatban más helyzetben, más tolda-lékkal
szerepel a megismételt szó, nem rímel, akkor nemzavaró.
Az egyértelmûséget mindenképpen az szolgálja, haugyanazt a
dolgot ugyanúgy nevezzük.
Merre van az oda?A magyarra jellemzõ a pontos helymeghatározás.
Ren-
geteg ragunk, névutónk van. Minden helyviszonyhoz meg-van a hol,
honnan, hova kérdésre felelõ változat: alatt, alá,alól; fölött,
fölé, fölül; mellett, mellé, mellõl; mögött, mögé,mögül. Ezt
nevezik irányhármasságnak. A mutató helyha-tározószókban
megkülönböztetjük a közelre és a távolramutatókat: itt – ott, ide –
oda, innen – onnan. A közelremutatókban magas, a távolra mutatókban
mély magán-hangzó van. Ugyanígy a mutató névmásokban: ez – az,ennyi
– annyi, ilyen – olyan, ekkora – akkora stb.
Az igekötõk ragokból és határozószókból alakultak: abe- igekötõ
azonos eredetû a -be raggal. Az ide és az oda ha-tározószó
változatlan formában igekötõként is mûködik.Ha az itt és az ott
határozószót senki sem téveszti össze, va-jon miért tévesztik össze
az ide és az oda igekötõt?
A népi nyelvhasználatból ismerõs, hogy valaki így kérmagának
valamit: Add oda! Újabban azonban tévében, sõtszinkronizált filmben
is egyre gyakrabban hallunk ilyet:odaadta nekem – pedig a filmek
szinkronját talán csak el-lenõrzi valaki! Nekem csak ideadni lehet.
Bármennyire el-terjedt is ez a tévesztés, nem hagyhatjuk jóvá, mert
rend-szerhiba. Nem mondhatunk le a pontosságról, a
megkü-lönböztetés lehetõségérõl!
Buvári Márta
Szálkák
-
Édes Anyanyelvünk 2016/3. 9
Azért „még egyszer”, mert legutóbbi számunkban(2016/2:17) H.
Varga Márta szerzõnk már foglalkozottvele „Bugyii vagy bugyijai?”
címû cikkében. Azt mutattabe és szemléltette grammatikailag jól
megalapozott ésstilárisan is igényes írásában, hogy az i-re végzõdõ
fõne-vek „újabban egyre gyakrabban fordulnak elõ a birtok-többesítõ
jel hosszabb alakváltozatával, így: bugyi-jai-m,bugyi-jai-d,
bugyi-jai”. Én a cikk megállapításaival lénye-gében egyetértve a
következõkben az újabban határozó-szóval megjelölt hátteret
igyekszem egy kicsit közelebb-rõl is megvilágítani.
Néhány sor e jelenség „elõzményirõl”Mindenekelõtt azt tartom
fontosnak olvasóinkban
tudatosítani, hogy az újabban itt a szokásosnál kissé tá-gabb
jelentésben értendõ. Ez esetben nem néhány hó-napról vagy évrõl van
szó, hanem legalább három-négyévtizedrõl. Az 1980-ban megjelent, de
még a hetvenesévekben íródott Nyelvmûvelõ kézikönyvben a kötetegyik
jeles szerzõje, Tompa József ezt írja róla: „A többbirtokra utaló
személyragok (ma már úgy mondjuk: sze-mélyjelek; G. L.) tõvégi i
hang után régebben csak rövid– tehát j és a, e magánhangzó nélküli
– változatukbanvoltak helyesek: kocsiim, -id, -i, -ink, -itok, -ik;
kifliim stb.A mai nyelvi szokás azonban annyira a hosszabb
toldalé-koknak kedvez, hogy ezek használata nemcsak nem te-kintendõ
helytelennek, hanem a közvetlen, keresetlenhangú
megnyilvánulásokban stílusosabb is: kocsijaim,-jaid, -jai, -jaink,
-jaitok; kiflijeim stb. (A ki, mi, ami stb.névmás ragos alakja is
ilyen: kijei, mijei.)” Hozzáteszem:napjainkban, tehát több évtized
eltelte után ez még in-kább így van. Csak hébe-hóba találunk
ilyenféle alako-kat: buliim, ciciid, fagyii, holmiink, pasiitok,
zokniik. Mamár a bulijaim, cicijeid és társaik számítanak
megszo-kottnak, természetesnek.
Aligha tévedek, ha úgy vélem, hogy ez az i végû szava-kat
tekintve már lényegében végbement nyelvi változásösszefügg,
legalábbis összevethetõ egy bõ két évszázad-dal korábbi hasonlóval;
azzal, amelynek során a mással-hangzós végû fõnevek több birtokra
utaló, -im, -id, -i stb.birtokos személyjeles alakjai kezdtek el
hasonló módonkibõvülni. Csokonai még így írt: „Ajkad virági
szebbek, /Mint rózsa bíbora, / És csókid édesebbek, / Mint a
Tokajbora” (Lillám szácskája). Vörösmarty így:
„Fürtidbentengervészes éj” (Az úri hölgyhöz). Kölcsey ekképpen:„S
elsújtád villámidat / Dörgõ fellegedben” (Himnusz).Arany emígy:
„Nem hagyta cselédit – ezért öli bú!”(Szondi két apródja). S hogy
Petõfi se maradjon ki: „Ba-rátim, csak vigasztalással / Ne
szomorítanátok engem!”(A cím az elsõ sorral azonos.) A 19. század
második felé-ben azután egyre inkább eluralkodott a bõvebb
baráta-im, csókjaid, cselédei stb. változat. Olykor elõfordulugyan
még késõbb s a legkiválóbbaknál is, mégpedignem csupán szándékolt
stíluselemként a hagyományosforma. Íme, egy példa József Attilától:
„Könnyim cso-rognak – majd kiapadnak” (Keresek valakit). Ez
azon-ban semmit sem változtat az A. Jászó Anna fõszerkesz-tésében
1991-ben megjelent, A magyar nyelv könyve cí-
mû munka következõ summázásának helyességén: „Abarátim-,
barátid-féle alakok régiesek, visszaszorulóbanvannak.”
Egy pillantás a jelenre és a sejthetõ jövõre
Olvasóink az eddig elõadottak után azt gondolhat-nák, hogy a két
változásforma összekapcsolásával le iszárhatnám mondanivalómat. Ám
ennek még nincs itt azideje, s ezt H. Varga Márta is jól tudja, sõt
már jelezte is,midõn a bugyii � bugyijai változást vizsgálva így
fejeztebe cikkét: „A változás sok esetben már más (nem
-i-revégzõdõ) magánhangzós tövet is érint: cipõ-jei-m,író-jai-nk
stb. Ezeknek szokatlansága, szabálytalanságamég inkább szembeötlõ.”
Nos, itt is szükségesnek tar-tom a jelenségnek szélesebb keretbe
helyezett s a jövõfelé is kitekintõ vizsgálatát. Egyetértek azzal,
hogy ezutóbbiak a nyelvközösség tagjainak többsége – vagy
leg-alábbis jelentékeny része – számára még szokatlanok
sszabálytalanok, de tudomásul kell vennünk, hogy létez-nek, s már
ezek sem teljesen újak. A már idézett, csak-nem négy évtizede
megjelent Nyelvmûvelõ kézikönyv-ben is szerepelnek már. Ott ezt
olvashatjuk róluk: „Mástõvégi magánhangzó után mindamellett ma is
kerülnünkkell a nyelvjárási hatásra terjedõ, hosszadalmas
tolda-lékváltozatokat: utcái, csészéi, ásói (nem pedig
utcájai,csészéjei, ásójai).” Akkor még talán jogos volt a
nyelvjá-rási hatás emlegetése s annak sugallása, hogy ezt mégne!,
de ma már látható, hogy minden magánhangzóravégzõdõ fõnév
belesodródott – illetve épp ezekben azévekben sodródik bele – a
tárgyalt s immár több évszáza-dot átfogó nyelvi változás áramába. A
Kossuth rádióegyik reggeli mûsorából pl. ezt jegyezhettem föl:
„Hiábavan, hogy valakinek jó szõlõje van, ha a hordójaira nem-igen
figyel oda”. Ugyancsak a rádióból való ez a mondat:„Vásáry Tamásnak
már nem volt ismeretlen ez a hely,ugyanis korábbi turnéjain már
többször szerepelt ebbena koncertteremben.” Egy családfakutató
internetes fó-rumon erre figyelek fel: „Galambfalvi Pál unokájai
va-gyunk”. Egy internetes hírportálon, amely különféle ér-dekes
tárgyakat mutat be, az „Edényfogó kesztyû” címûleírásban ezt
olvashatjuk: „Edényfogó fülek után mostelkészültek az edényfogó
kesztyûjeim is.” Ugyancsak azinterneten böngészve
„Gyakorikérdések.hu” fejléc alatterre a kérdésre bukkanok:
„Dél-Amerikának milyennagy folyójai vannak?” A szintén internetes
„Móricgátiújság” 2009. februári számában ezt olvasom: „Eltûnneka
tanyák utolsójai is, az emberek is, az emlékek is.” Ésszámos más
helyen és esetben tûnnek fel – egyelõre méginkább csak az
élõbeszédben – az adujaim, borsójaid,hintájai, kancsójaink,
melójaitok, ultijai stb. formák.
Az élet nem áll meg, a nyelv örökösen változik. Elõ-deink
végigélték a barátim � barátaim változást, mimost vagyunk benne a
holmiid � holmijaid átalakulássûrûjében, s már kopogtatnak,
elõbb-utóbb szinte bizo-nyosan be is jönnek a köznyelv kapuján a
cipõjei, írójai,kályhájai, pólójai stb. formák. Én még véletlenül
semhasználnám ezeket a bumfordinak, esetlennek érzettváltozatokat,
ám nyelvészlogikám mégis azt súgja: nembaj, ha jönnek! Ez nem
nyelvromlás, hanem egy termé-szetes folyamatnak, egy nyelvi
változásnak újabb etapja,amelyet nincs okunk elmarasztalni. De azt
én is megerõ-sítem, hogy az utóbbiak, vagyis az unokájai és
társaikköznyelviekké csak akkor lesznek, ha már ugyanúgy
el-terjedtek, mint a bulijai-, cicijei-, fagyijai-félék.
Grétsy László
Még egyszer az -ibirtoktöbbesítõ jel
használatáról
-
Megalkottad az „élményközpontú iroda-lomoktatás” koncepcióját.
Az világos, hogy azoktatás legyen élményközpontú, az is, hogy
azirodalom tele van élményekkel, de mi a mód-szer?
Köszönöm a kedves feltételezést, de a fo-galmat és a koncepciót
nem én alkottam meg.Ugyanakkor az is igaz, hogy én úgy kezdtem el33
éve az irodalom általi élményszerzés köréépíteni tanítási
eszköztáramat, hogy nem tud-tam arról, hogy mások, másutt ezt már
régenkitalálták… Alapvetõen „ösztönös pedagógia”ez a részemrõl.
Mindig is lényeges pontja volt amódszereimnek, egyben szerintem az
egész él-ményközpontúságnak is alapja az asszociativi-tás, az órai
rögtönzés. Egy tanórát csak a fõbbpontjaiban lehet megtervezni.
Annyi minden-tõl függ a végeredmény, hogy azt el sem tudjuk
képzelni elõtte.35 gyerek egészen másképp viselkedik, ha süt a nap
– azaz „Éga napmelegtõl a kopár szík sarja” – vagy ha esik az esõ
–„cseperészget a bádogeresz már”. Egyiknek fáj a feje, a másikéhes,
a harmadik szomjas, a negyedik tegnap majdnem eltörtea lábát,
néhányan szerelmesek, másoknak válnak a szüleik… –ha mindezeket nem
tudjuk gondolatilag és érzelmileg belekap-csolni a tanításba, ha
nem tud ezekrõl az életeseményekrõl isszólni az aznapi irodalomóra,
akkor a veszett fejsze nyele azegész irodalomtanításunk.
Legendásak a módszereid…Idén januárban kivittem a 12.
osztályosaimat Kõszegre
ottlikozni, s ugyanott ültünk az Iskola ebédlõjében, ahol
annakidején Bébé, Medve és Szeredy Dani, meg persze
Öttevényi,Merényi, Colalto és a többiek ültek mindennap, és
egyszercsak szóltak a diákjaim, hogy nézzek kifelé – háttal álltam
azablaknak –, akkor nem hittem a szememnek, mert „[a]ztán ko-molyan
rákezdett, hullt a hó szakadatlan, s ahogy teltek azórák, inkább
erõsödni látszott, mint alábbhagyni. Mértanórajött, utána földrajz.
A tanterem ablakait szinte elvarázsolta eza kavargó, fehér
színjáték; mintha egy óceánjárón utaznánkvalahová, nem tudtam
levenni a szemem az egyhangú és csodá-latos látványról. Részeg lett
az ember, olyan hirtelenül érke-zett a hóesés. Erre a lehetõségre
nem is gondoltam” (OttlikGéza: Iskola a határon). Akkor azt mondtam
magamban, hogyezért a pillanatért megérte 33 évet ezen a pályán
tölteni. Az él-ményközpontúság azt jelenti, hogy a gyerek a 12.
osztály végén– és a húszéves érettségi találkozón – úgy érezze,
hogy „iroda-lom nélkül lehet élni, csak nem érdemes”. Ha ez
felmerül ben-ne, akár csak egyetlen pillanatra is, akkor valóban
tettünk vala-mit az õ boldogsága érdekében.
Tankönyveid (Irodalom 9–12, Krónika Nova Kiadó)
alcíme:Érettségi-központú irodalomkönyvek mûszövegekkel. Ma-napság
sokan le akarják beszélni a tankönyvszerzõket a kro-nológiáról.
Könyveimben ugyan fellelhetõk a kronológia elemei,ugyanakkor a
kötetek egészének felépítése alapvetõen kon-centrikus. Amikor a
tankönyveket írtam – 2007 és 2011 között–, ez a struktúra látszott
kellõképpen újszerûnek számomra,ugyanakkor még vállalhatónak a
kiadó részérõl is. Nyilvánolyan sorozatot kellett írnom, amelyet
nagy valószínûséggelengedélyezni is fognak. A
problémaközpontúságot, élmény-központúságot, asszociativitást,
kreativitást tartom fontosnak,nélkülözhetetlennek az
irodalomtanításban.
Több új irodalomtörténeti kifejezést használsz:
beszédmód,magatartásmodell, megismerési alakzat, látásmód. Ez nem
nehe-zíti meg a tankönyv használatát?
Ha egy tanár már 9.-ben ezek beépítésével kezdi el a taní-tást,
akkor nem lesz probléma. Másrészt gondoljunk arra, hogyhány és hány
szakkifejezést használnak más tantárgyakban adiákok! Soha senki nem
kérdõjelezte meg a dezoxiribonukle-insav, a molekuláris genetika
vagy a cosinus-tétel elnevezését,bezzeg ha magyarból három idegen
szó van egy tankönyvben,arról már egy csomó újságcikk jelenik meg,
hogy miért tömjüktele a szegény gyerekek fejét terminus
technicusokkal. Nyilvánaz irodalomtudománynak is megvan a maga
szaknyelve, s eb-bõl én csak ízelítõt adok, hiszen a
tankönyvrendelet amúgy ismegkötötte a kezemet. Máig tudom a
szövegét, persze csak
nagyjából: „9–10. osztályban a mondatok35%-ánál több nem lehet
hosszabb 150 karak-ternél, és az idegen szavak együtthatója
nemhaladhatja meg a 0,8-et” (valahogy így szólt).A tankönyvírás
tehát nem más, mint gúzsbakötve táncolás. Ugyanakkor
tulajdonképpenmég ma is csodálkozom egy kicsit, hogy ezeketa
tankönyveket egyáltalán engedélyezték, hi-szen meglehetõsen mások,
erõsen különböz-nek a forgalomban lévõ sorozatoktól.
A színes, változatos, egy oldalon sok aprórészletre tördelt
mondanivaló szinte egy hon-lapra hasonlít. Nem tartasz attól, hogy
ugyan-olyan felszínes, futó olvasásra csábít, mint egyhonlap?
Új olvasásmódot kívánnak a tankönyveim,ez tény, de eleve ez is
volt a szándékom. Mint
említettem, a végcél valamilyen elektronikus tartalom
létreho-zása volt, s ezért találtuk ki a szerkesztõmmel, Fábián
Terézzelés a grafikussal, Szabó Lászlóval együtt ezt a formát,
amelyjobban hasonlít egy honlapra, mint egy tankönyvre. A
haszná-lók, tanárok és diákok egyaránt visszaigazolták ezt a formát
ésstruktúrát. Egyik tanár-recenzensem, Boldog Zoltán
„Trenditankönyvmagazin”-nak nevezte a 12.-es kötetet (akkor mégcsak
az jelent meg), s ennek én borzasztóan örültem. Valakimás azt is
hozzátette ehhez, hogy „végre egy olyan irodalom-tankönyv, amely
miatt nem kell szégyenkeznie a gyereknek, haa buszon vagy a
villamoson olvassa”.
Hol állsz az irodalom- és/vagy nyelvtanoktatás vitában?Másként:
szükségesnek tartod-e a külön nyelvtanórát?
Jómagam úgy vélem, nincs szükség külön irodalom-
ésnyelvtanórákra. Ezt amúgy a határainkon túli magyar iskolák-ban
sokfelé hasonlóképpen gondolják, tehát bõven akad rápélda. Pár éve
a tankönyvpiacon is megjelentek az elsõ szinté-zisteremtõ könyvek,
melyek egyben tárgyalták a nyelvtant ésaz irodalmat. A
központosítással azonban sajnos ezek is a peri-fériára kerültek,
pedig ez az egyik leginnovatívabb irány volt azelmúlt évtizedben!
Nézetem szerint erõs szükség van viszontarra, hogy a magyar nyelv
és irodalom tantárgyon belül a taní-tás arányai elmozduljanak a
nyelviség felé. Másképpen szólva,ha nem tudjuk elég érdekessé tenni
az órákon az irodalmi mûnyelvi megalkotottságának a mibenlétét
diákjaink számára,akkor az irodalom tantárgy néhány évtizeden belül
marginali-zálódni fog a magyar oktatási rendszerben (ahogyan ez
Nyuga-ton már nem egy helyütt megtörtént).
Tankönyveid jelenlegi helyzete?A 9.-es könyv még most is
rendelhetõ a hivatalos tankönyv-
listáról, a többi közvetlenül a kiadótól szerezhetõ be
(melles-leg szinte irracionálisan olcsón). Egyébként néhány száz
pél-dányban fogy évente mindegyikbõl – ez egy tankönyv
esetébenpersze nagyon kevés, a kiadó részérõl fenntartani a
kínálatotráfizetés és luxus. Ugyanakkor persze fontos a kiadónak
ésnekem is, hogy a sorozat legalább meg tudott kapaszkodni azegyre
szûkülõ piacon. Megjegyzem, hogy a tankönyvsoroza-tomhoz – az
elfogadtatás körül nem kevés vihart kavart –OFI-s kerettantervet is
készíthettem, tehát van ma Magyar-országon olyan kerettanterv és
tankönyvsorozat, amely az él-ményközpontúságot, nem pedig a
kronológiát és az ismeret-központúságot helyezi elõtérbe. Tény,
hogy kevesen tudnakerrõl, de legalább létezik mindkettõ.
Az interjú teljes – csaknem kétszeres – terjedelemben ol-vasható
az E-nyelv Magazin címû internetes lapban(www.e-nyelvmagazin.hu).
(A szerk.)
Élményközpontúságtankönyvekben?
Fûzfa Balázzsal beszélgetBalázs Géza
Édes Anyanyelvünk 2016/3.10
-
Édes Anyanyelvünk 2016/3. 11
Mit jelent az, hogy új, „állami", központinyelvtankönyv? Minek
alapján íródnak, kiszervezi ezt a munkát, kik vesznek
bennerészt?
Pontosítanom kell ezt a közbeszédbõl idé-zett állítást: nem
létezik egyetlen, kizárólagosállami nyelvtankönyv, mint ahogyan
másféletantárgyból sincs ilyen. A központi intézkedé-sek (az
Országgyûlés 2013-as tankönyvtörvé-nye és az OFI tankönyvkiadói
kijelölése) ótavalóban csökkent az elõírásoknak (NAT,
ke-rettanterv) megfelelõ tankönyvek száma. De amostani központi
(OFI) tankönyvlistán a fel-sõ tagozaton háromféle
tankönyvcsaládbólválaszthatnak a tanárok: a Széplaki Erzsébetáltal
írt (apáczais – AP) nyelvtankönyvekbõl,az Antalné Szabó Ágnes és
Raátz Judit nevé-hez kapcsolható Magyar nyelv és kommunikáció
sorozatból ésaz OFI saját fejlesztésû Magyar nyelv címû
tankönyveibõl.Középiskolában kétféle sorozat van, a korábban
ugyancsakAntalné Szabó Ágnes és Raátz Judit által írt Nemzeti
Tan-könyvkiadó-tankönyvek átdolgozott kötetei (NT jelzéssel) ésaz
OFI-sorozat tankönyvei, munkafüzetei (FI jelû könyvek).Az „ofis”
tankönyvek a TÁMOP 3.1.2-B/13-2013-0001 jelûuniós támogatású
projekt keretében születtek, a közneveléstartalmi megújítására, a
digitális taneszközök és a NemzetiKöznevelési Portál párhuzamos
fejlesztésével együtt.
Az „ofis” könyvek esetében nem beszélhetünk hagyomá-nyos
értelemben vett tankönyvszerzõkrõl. Rá kellett hango-lódni a mai
igényekre, a mai gyerekekre és az anyanyelvhasz-nálat mai
helyzetére. Sokan dolgoztak egy-egy tankönyvön,mindenkinek
közvetlenül köze volt vagy a tudományterület-hez, vagy közvetlenül
a tanításhoz, többen gyakorlattal rendel-kezõ fejlesztõk,
tankönyvesek. A szerzõk széles körbõl kerül-tek ki, tudós szerzõink
névsorának a változatossága jelzi, hogyéppen ideje volt szélesebb
sávot nyitni az anyanyelvtanításnak:szemléletben és módszertanilag
is.
A tankönyvkészítés fázisában a bírálók a felállított
szabá-lyozási rendszer szerint az akadémiai szintig követték a
mun-kánkat, eléggé figyeltünk a média visszajelzéseire is, és
termé-szetesen a nagy külsõ apparátust jelentõ kipróbáló
tanárokra,akik önkéntesen jelentkeztek. Lényegében a sokféle
konzultá-ció és kommunikációs csatorna bekapcsolása miatt óriási
kom-petenciafejlesztés zajlott a nyelvtantanításban. Most úgy
ér-zem, hogy olykor a hiányzó konszenzust pótoltuk a
magyarnyelvtudomány kevéssé összehangolt irányzatai között
egy-egykérdés tankönyves alkalmazásával, mire a tizenkettedikes
tan-könyv elkészült. Magunkat fejlesztve fejlesztettünk.
Miben újak ezek az „ofis” tankönyvek? Mi a legfõbb
újdon-ságuk?
Tankönyveinkben nem az egyes szerzõknek vagy
valamelynyelvtudományi, esetleg módszertani felfogásnak adtunk
pri-mátust. Abból indultunk ki, hogy tankönyvfejlesztõink a
maitantárgyi és pedagógiai elvárásokat a helyzetbõl és a célból
kö-vetkezõen (koncepcionálisan) beépítik a könyveinkbe. A
szer-kesztõség összehangolta a munkát az elõírt kétéves
kerettan-tervi haladásmenetre és a felsõ tagozat/középiskola
váltásra is;szorosan követi az irodalomtankönyveket, és tekintettel
van arokon mûveltségterületekre. A szerkesztõk az elsõ perctõl
se-gítik, hogy a koncepció, a minõség és a vizuális
megújulásösszehangolt lehessen: egymással és a szerkesztõkkel
össze-kapcsolva dolgoztak menet közben is. Munkájukat folyamato-san
követték a tudományos és pedagógiai lektorok (szakér-tõk),
nemegyszer külsõ (egyetemi/intézeti) konzulensek is,
még mielõtt (szabály szerint) a tantárgyi szakmai
bizottságok(egyetemi-módszertani szakértõk, gyakorló tanárok,
civilegyesületek képviselõi), majd a Nemzeti
Tankönyvtanácsmegvizsgálta a megvalósulás minõségét. Sok szakembert
moz-gatott ez a struktúra, azért tudta a feladatait ilyen
tempóbanteljesíteni. Közben megtörtént a három tankönyvkiadó
egybe-kapcsolása, megkezdõdhetett a fent említett korábbi
nyelv-tankönyvsorozatok frissítése a munkákat jegyzõ szerzõk és
ko-rábbi szerkesztõik bevonásával. A tankönyvek megjelenését
egyéves kipróbálói szakasz követi, majd a bí-rálatoknak és
értékeléseknek megfelelõ át-dolgozás, és azután kerülnek a könyvek
Okta-tási Hivatal (OH)-akkreditációra. E komolyés kemény idõszakban
a következõk voltak amunkafázisok: kiadványainkat tankönyven-ként
40–50 tanár naplózta és véleményeztenaponta, a tanításban
lebontható legkisebbszövegegységig, írásban és gyakori
személyesvisszacsatolással is. Fárasztó, de online kom-petenciát
fejlesztõ „társalkotói/bírálói” mun-kájukért díjazást is kaptak. Az
értékeléseketszakemberek vizsgálták meg, és szûrték többlépésben és
szinten – így készült el az idén ki-bocsátott „új generációs”
tankönyvváltozat.
Hogyan áll ez a munka? Mely tankönyvekvannak készen, melyek
megjelenés elõtt, s mi-kor lesz készen az összes?
Az eddigi két és fél éves, viszonylag gyors megújítást szolgá-ló
projektben már minden évfolyamra elkészült az ún. kísérleti„ofis”
tankönyv, munkafüzettel együtt. Valamennyi könyvmegfelel az „A”
kerettantervnek, és tankönyveink alkalmasaklehetnek a „B”
kerettantervre is, amikorra minden évfolya-mon véget ér a
kipróbálói szakasz, és megtörténik az átdolgo-zás. Tartalmukat
tekintve máris megfelelnek az elvárásoknak.
Örömmel jelentem, hogy az elsõ megújult-átdolgozott
sajátkönyveink a napokban kapták meg az OH-engedélyt, így az 5.és a
9. évfolyam már az „új generációs” nevet viseli.
Egyúttalcsatlakozik hozzájuk az új nemzedékek számára fontossá
váltdigitális feldolgozás és tartalomszolgáltató felület is. A
váltásta kétféle tankönyv között a tankönyvjegyzéken jól látható
/1szám és több más megkülönböztetõ jel is mutatja. Ha az üte-mezés
szerint haladunk (jelenleg a hatodik és tizedik osztályostankönyvek
átdolgozása indul, és a hetedik és tizenegyedikosztályos kipróbálás
feldolgozása folyik), akkor a most induló,legutolsó kipróbálói év
után befejezhetjük az átdolgozásokat,tehát az ötéves idõszak végére
minden évfolyamon lezárul a kí-sérleti szakasz.
Milyen sorrendben vezetik be ezeket a tankönyveket?
A könyvek cseréje (kísérletirõl új generációsra) folyamato-san
történik.
Korábban volt szó „tartós tankönyvrõl”, ez ugye azt jelenti,hogy
nem megy át a tanuló tulajdonába, vissza kell adni, és ké-sõbb
mások is tanulhatnak belõle. Ezek ilyen tankönyvek?
A tartós tankönyvvel a kormány célja a tankönyvárak mér-séklése.
A tankönyvek továbbadása (környezet)nevelési ésszemléletváltási
kérdés, ám a gyakorlatban megvalósítani ne-hezebb, mint gondolnánk.
Az eldobható tárgyak korában kellvisszafordítani a szemléletet.
Azzal, hogy csak a munkafüze-tekbe szabad írni, tankönyvkészítõi
fegyelmet is megkövetelt.
Mit tehet egy magyartanár, ha nem akar ebbõl a tankönyv-bõl
tanítani?
Az „ofis” könyvek választása nem kötelezõ. A döntés elõttérdemes
megismerni a könyveket. Ez a Nemzeti KöznevelésiPortál (NKP)
segítségével tanárnak és szülõnek minden re-gisztrálás nélkül,
könnyen sikerülhet: a kísérleti tankönyvek ésaz új generációs
tankönyvek teljes terjedelmükben letölthetõkés olvashatók itt:
www.nkp.hu. Ugyancsak el lehet érni a portá-lon a többi (AP és NT
jelzésû) nyelvtankönyvrõl készült rövidleírásokat és ajánlókat. A
tankönyvkatalóguson a tankönyvekborítóképe, tartalomjegyzéke,
néhány oldalas betekintõ és rö-vid ismertetõ található. Fontos érv,
hogy az „ofis” könyvek ol-csóbbak.
„Magunkat fejlesztvefejlesztettünk”
Baranyai Katalin, az Oktatáskutató ésFejlesztõ Intézet (OFI)
vezetõ szerkesztõje
válaszol Balázs Géza kérdéseire
Fotó: Bolyai Önképzõ Mûhely
-
Édes Anyanyelvünk 2016/3.12
Romániában gyakran tapasztaljuk, hogy az iskolai munká-ban nem
használják az elõíró jellegû dokumentumokat. Több-szörösen érvényes
ez a nyelvtantanításra.
Az általános iskolában elméletközpontú grammatikát taní-tanak: a
nyelvtanóra szabályok magoltatásából áll, az alkalma-zott tudás, a
problematizáló feladatok nem jellemzõk. Közép-iskoláinkban az a
hiedelem terjed, hogy nincs szükség nyelv-tantanításra, miközben a
tanterv és az érettségi követelmény-rendszer is számon kér leíró
nyelvészeti tudást, de pragmati-kai, kommunikációközpontú
megközelítést is.
Milyen nyelvi nevelést tükröznek tanterveink? Az alsóbbtagozaton
leíró nyelvtant tanítunk, amely a dokumentumokalapján funkcionális
szemléletû. Ezt tükrözik a tanterv kompe-tenciái is: a szóbeli
közlés, a szóbeli kifejezõképesség, a szövegol-vasás és
szövegértés, az írásbeli kifejezõképesség (fogalmazás).Ezek nyelvi,
nyelvtani tartalmakkal operálnak: a szóbeli közlésés
kifejezõképesség a beszédminõségre vonatkozik, az
írásbelikifejezõképesség helyesírási, nyelvtani szabályok
mûködteté-sét igényli, mint ahogyan stilisztikai és pragmatikai
tudás alkal-mazását is.
A kompetenciák olyan tartalmakban jelennek meg, mintpl.: A
szóbeli szöveg összetevõi. A mondatok megszerkesztése. Amondat. Az
egyszerû mondat. Modalitás szerinti osztályozás.Vagy: A tanulók
saját nyelvi változatának szavai és azok köznyel-vi megfelelõi. De
szintén nyelvi, nyelvtani jellegûek: Saját nyelviváltozatok
beszédbeli szerepe. Szócsalád. Szórend.
Ehhez képest azt tapasztaltuk, hogy szabályközpontú,
el-méletorientált tanítás folyik. A magyartanárok gyakran
szószerint kérik számon a meghatározásokat, és nagyon
csekélymértékben tudják az alkalmazott tudást megjeleníteni.
A középiskolákban ennél is rosszabb a helyzet: a
legtöbbpedagógus és diák úgy tudja, nincs is nyelvtantanítás.
Miköz-ben a tanterv és az érettségi követelményrendszere ilyen
kom-petenciákra, képességekre épül: A kommunikációs
képességekfejlesztése: a tudatos nyelvi viselkedés alakítása. A
szövegolvasásképességének elmélyítése, az olvasói szerep
gyakorlása. Az esztéti-kai magatartás gyakorlása. Itt külön
hangsúlyozzuk a tudatosnyelvi magatartás fejlesztését, melynek
alapja a helyes beszéd és ahelyesírási készség mûködtetése; a
nyelvhelyességi vétségek és stí-lustalanságok, stílustörések
felismerése és javítása. Tartalmai pe-dig: Szóbeli és írott
szövegek jellemzõi. A kommunikációs hely-zethez és a tárgyhoz
igazodó megnyilatkozás. A magyar helyesírásalapelvei; az egybeírás
és különírás szabályai; a tulajdonnevekírásának szabályai; az
idegen szavak helyesírása; a központozásszabályai.
Ezek a dokumentumok konkrétan nyelvi, nyelvtani tartal-makra
épülnek, miközben a mindennapi tudásban való alkal-mazhatóságra
törekednek.
Kérdés, hogyan viszonyul egymáshoz tanterv és
tanóra.Megfigyeléseinkkor többször találkoztunk azzal, hogy
végzõsdiákok négy éven keresztül egyáltalán nem foglalkoztak a
tan-tervi témakörökkel. Tapasztaljuk, hogy olyan világban
élünk,ahol a helyes beszéd és a helyesírás leértékelõdött: például
hi-vatalos dokumentumokban sem használják a mellékjeleket; adiákok
között a természettudományoknak, informatikánaknagyobb a
presztízse, mint a társadalomtudományoknak, fõlega nyelveknek.
Ilyen kontextusban a csak szabályokat, elméletetközvetítõ nyelvtan
eleve negatív megítélésben részesül.
Tanterv és tanóra viszonylata fordítottan arányos: az okta-tási
dokumentum gyakorlatorientált, de a mindennapokban
azelméletközpontúság jellemzõ. Ennek okát abban látjuk, hogy
apedagógusok nagy része a tanítási órát, az oktatási
folyamattervezését nem a tantervekre építi. Bár például az
általános is-
kolai tanterv külön színes megjegyzésben rögzíti: A tanárnak
atankönyv tartalmát a tanterv követelményeinek megfelelõen
kellalkalmaznia és az osztály/tanulócsoport igényeihez kell
igazíta-nia. Azaz felhívja a magyartanár figyelmét, hogy munkáját
en-nek a dokumentumnak a segítségével kell terveznie és
szervez-nie.
Véleményünk szerint annak, hogy nem használják a tanter-vet, az
az oka, hogy pedagógusaink sokszor nem tudnak tájé-kozódni ezekben
a dokumentumokban, nem tudják, mit ho-gyan kell értelmezniük. A
megfigyelések alapján arra követ-keztetünk, hogy a tanárok egy
része nincs tisztában a nyelvtanialapfogalmakkal, szabályokkal sem,
nincs megfelelõ módszer-tani tudásuk, hogy az elméletet, a szabályt
alkalmazott tudás-ként kérjék számon.
Fontos kérdés: milyen módon körvonalazódik a nyelvi ne-velés
fontossága a nyelvmegtartás szempontjából? El-elfelejt-jük, hogy az
iskola szerepe mégiscsak az, hogy a közösség szá-mára hasznos
egyéneket neveljünk. Túl a szocializációs felada-ton, a tárgyi
tudás elsajátításán, fontos, hogy harmonikusanfejlett fiatalokat
neveljünk. Ennek a harmonikus fejlettségnekegyik jele, hogy szóban
és írásban egyaránt ki tudja fejezni ér-zéseit, gondolatait. Mindez
pedig csak a megfelelõ nyelvhasz-nálaton keresztül valósulhat
meg.
Kliséként ismételjük, hogy legkönnyebben az anyanyelvéntanul a
gyerek; az önkifejezés is általában az anyanyelven a
leg-egyszerûbb, viszont kisebbségi helyzetben az anyanyelven
valótanulás a nyelvmegtartással és ezáltal az identitás
megtartásá-val is összefügg. Ezért fontos, hogy a magyar tannyelvû
iskolá-ban olyan nyelvtantanítási szemlélettel dolgozzunk, amely
aminõségi kommunikáció alapja, s ezáltal a magas szintû
tudászáloga, mely végsõ soron a nyelvmegtartást is elõsegíti.
A megfelelõ nyelvi tudás (kódváltás beszédhelyzetenként,
aválasztékosság mûködtetése stb.) biztonságot nyújthat a
fiata-loknak, ezáltal a nyelv presztízse is magasabb lehet
számukra.
A fenti problémafelvetésbõl következik, hogy a mindenna-pi
iskolai gyakorlatban tudatos nyelvhasználóvá nevelünk-e.Ennek
megválaszolásához definiálnunk kell a tudatos nyelv-használó
terminust. Ide tartozik az írott és beszélt nyelv válto-zatainak
tudatos használata: a nyelvi kódváltás képessége, anyelvi
kreativitás, a nyelvhasználati, szövegértési és szövegal-kotási
képességek alkalmazása. Valójában a beszélõ akkor lesztudatos
nyelvhasználó, ha tudja, hogy milyen kontextusban mi-lyen módon
szólalhat meg, felismeri helyét a csoporton belül,és beszédmódját
tudatosan alakítja mindehhez. Vagyis haszükségesnek véli, képes a
gyors kódváltásra szókincsben,hangzásban, hangmagasságban,
beszédritmusban stb. egy-aránt, illetve választékosságra, nyelvi
kreativitásra törekszik,miközben a megértés és önkifejezés tükrében
képes együttmû-ködni hallgatóságával.
A fenti meghatározás alapján újabb kérdés merül fel: az
aziskolai rendszer, amelyben a diákok egyre kevesebbet beszél-nek,
képes-e bármilyen módon a nyelvi tudatosságot fejleszte-ni?
Egyáltalán az az életmód, amely passzív befogadóvá tesz(lásd
zenehallgatás éneklés helyett), lehetõvé teszi-e a fentemlített
képességek gyakorlati kibontakozását? Nyilván reto-rikai
kérdéseknek szánjuk mindezt, és figyelemfelhívó szán-dékkal
érintjük tanulmányunk során.
Magyari SáraPartiumi Keresztény Egyetem, Nagyvárad
Hogyan (ne) tanítsuk a nyelvtant? címmel rendezett
„tan-dem-konferenciát” a Magyar Nyelvstratégiai Kutatócsoport ésa
Magyar Szemiotikai Társaság 2016. április 26-án és 28-ánNagyváradon
és Budapesten. Magyari Sára gondolatait vitain-dítónak szánjuk a 3.
nyelvésztáborban (Sátoraljaújhely, 2016.június 17.) tartandó
nyelvtantanítási fórumhoz. (A szerk.)
NyelvtanoktatásRomániában
-
Édes Anyanyelvünk 2016/3. 13
A régi Budapest remek vadászterületet nyújtott volna
atöbbnyelvûség kutatóinak. Elég belelapozni a Czím- és lakjegy-zék
köteteibe (a neten ma már könnyen megtehetjük): a nevekelképesztõ
sokfélesége mögött virít a nyelvi sokszínûség.
Maradjunk most a jobbparton. Buda visszavívása után az ittrekedt
török asszonyok és gyerekek mellé vegyes nemzetiségûzsoldosok, majd
rácok jönnek ezrével, a megmaradt vagy újon-nan érkezõ magyarok és
németek közt felbukkannak olasz kö-vezõk és kéményseprõk, morva
pallérok, zsidó kereskedõk, azelsõ két kávés pedig örmény. Ahogy
Mészöly Miklós Anno cí-mû írásában elképzeli azt a bábeli
nyelvzavart: „Hayvas [AnnaMária örmény gyermekelemésztõ] olyan
németséggel beszél, amitesetleg egy görög-zsidó mészáros ért meg,
aki kunsági pásztorok-kal alkuszik örményül, akik viszont török
szavakat kevernek amagyarba, hogy Constanzot, a cseh vásárbíró
legényét megté-vesszék: nem elhajtott marhákról van szó.”
A 19. század végi építkezéseken a Felvidék ácsai és
mal-teroslányai dolgoznak tömegével. A kiegyezés és az elsõ
világ-háború között úgy tódul Budapestre a munkát,
boldogulástkeresõ nép a Monarchia minden szegletébõl, mint
Ame-rikába – és a Tabánba is jutbelõlük. A két-, sõt
három-nyelvûség mindvégig termé-szetes, és fontosságát min-denki
érzi: cseregyerekekköltöznek „német szóra”,„magyar szóra” idegen
csalá-dokhoz az ország másik vé-gébe, a tehetõsebbek
franciakisasszonyt fogadnak, a leg-gazdagabbak svájci és
angolintézetekben neveltetik cse-metéiket. Az
iparoslegények,vendéglõs- és pincértanon-cok kötelezõ vándorévei
isidegen nyelvû környezetbentelnek.
A német és a magyar nyelvharcáról sokan és sokat írtakmár,
hétköznapi, békés együttélésük dokumentumairól vi-szont tudtommal
nemigen. Nincs is belõlük sok? Vagy csak fel-táratlanok?
Magánlevelek, naplók, konyhai receptkönyvek kö-zött kellene
kutakodni.
A budai oldal mindig lassabb volt, mint a pesti. Amott a
ke-reskedelem és a szolgáltatások, majd az építkezések és a gyá-rak
jelentik a megélhetés fõ forrásait, míg itt a
filoxéravészigmindenki a szõlõbõl élt, négy lomha évszak
tempójában.
Lakner Sándor 1845-ben riportot ír a Honderûbe Buda örö-meirõl.
A híres tabáni kávéházban, a Szarvasban vasárnap reg-gel mise
helyett dominózó polgárokat ekképpen festi le:
„Egy pár filiszterileg gépszerûes dominóhõs üldögélt a gyér
asz-talok egyikénél, phlegmatico-mathematicus képekkel számítgat-va
ujjaikon filléres nyereség- vagy veszteségeiket. Kiváló példányaima
csupán fõvárosunkban lelhetõ mintapolgároknak, kik…fejvakarva
borzadoznak ama rettentõ csapás ellenében, miszerinta magyar szó
Buda városában is széltében lábacskára kapogatnikezdeget.”
Ez a „lábacskára kapogatás” sem volt valami gyors folya-mat.
Budának ekkor még nem volt magyar újságja – német vi-szont régóta
igen: az elsõ hazai német nyelvû hírlap, azOfnerischer Mercurius
hetilap az 1730-as években, az Ofner Ze-itung pedig 1796-tól
tudósította a budai bürgereket a legfonto-sabb helyi és nemzetközi
eseményekrõl. Ez utóbbi Vereinigte
Ofner-Pester Zeitung néven egészen az 1850-es évekig mûkö-dött.
Az 1890-es évek elején az álmos Buda a túlélésért küzdveösszekapja
magát, és pörögni kezd. Aztán annyi helyi lapot tartel
hosszabb-rövidebb ideig, amennyit a rohanó Pest egyetlenvárosrésze
sem – odaát mindenki csak a nagy országos és fõvá-rosi napilapok
híreire kíváncsi, míg a budaiakat a maguk dolgaérdekli. A több
folyamnak is nekirugaszkodó Budai Hírlapmellett jön a Buda és
Vidéke, a Budai Ujság, a Budai Szemle, aBudai Kalendárium, a Buda,
a Budai Napló, a Buda Lapja, aBudai Híradó, majd a sor végén a
Budai Krónika – s olyan, szû-kebb közönséghez szólók is, mint a
Budai Sport, a Budai Lloyd,a Budai Ingatlan meg a Budai Képes
Lapok, illetve a nevébenkivételesen nem „budaiaskodó”
Szabadpolgár.
A Budai Hírlap 1936 farsangján imígyen szólítja meg a„dapáni
ibarosog” dolgos népét:
MEGHÍVÓMi „Dapániak” und görnyégére valósiag – ekészen
Putaörsik
–, susztereg, schneidereg, allerhand ibarosog hamergnug aszdad
a„klángeldnyavaládbul” ami mekfan ekész éfpen. Schluss.Deshalb
agarung egyed nagyod muladni farsank udolján – naja.
Asz fan vor Aschermitwoch Feber 25. esde 5 óragor.
(Tabán,Iparoskör, I. ker. Attila krt. 50.) Agi appan a grosse
Muripanmitmachol, asz a fain menázsid padjupan felesékéfel
zusammitbringolja. A koszt gözös, asz asszony – ná! – A
padjupolfokung elemózsiálni, mintengi a másépul. Auf asz a
„Dapáni ibaros padjupálra”einládolunk minten anständig mesderd,
mit „Hund und Fa-milie”.
Elvárjug, ha csag nichthebdigás fan mek, iparos-kollékiálitätbul
együd freszo-lung, szaufulung, naccherdáncolung bis in fru.
Lesz Muzik, klavir, nochhankász – cálen – fizedni –niksz!
Tabán, (lecte Atem) 1936.február 20.
Mit Kruszasz elnyögség
Azaz:Nekünk, tabániaknak és
környékére valósiaknak –egészen Budaörsig –, suszte-reknek,
szabóknak, minden-féle iparosoknak elegünk van
abból az „aprópénz-nyavalyából”, ami egész évben van. Vége.Ezért
akarunk egy nagyot mulatni farsang utolján – naja.
Ez Hamvazószerdán, február 25-én este 5 órakor lesz (Ta-bán,
Iparoskör). Aki ebben a nagy muriban részt vesz, az a fi-nom
ennivalót batyuban feleségével együtt hozza el. A kosztközös, az
asszony nem! A batyuból fogunk elemózsiázni, min-denki a máséból.
Erre a
„tabáni iparos batyubálra”hívunk minden tisztességes mestert
„kutyástól és családostól”.Elvárjuk, ha csak nem hektikás, iparos
kollegialitásból együttfalunk, iszunk, aztán táncolunk
reggelig.
Lesz zene, zongora, de hangászt nem fizetünk!Tabán (az utolsó
pillanatban), 1936. február 20.
Üdvözlettelaz elnökség
A meghívó szemlátomást teljesen kétnyelvû közönséghezszól,
szerzõje is folyékonyan beszéli mindkét nyelvet, és min-den
karikaturisztikus túlzás dacára (vagy épp azért) gyanakod-hatunk: a
tabáni nép körében még ekkoriban is természetes,hogy mindenki azon
a nyelven szólal meg, amelyik épp az eszé-be jut, keverve a
szavakat, s tekintettel arra is, akihez beszél.Szívderítõ
multikulti, ne kapjunk a fejünkhöz!
Saly Noémi
Padjupál a Dapánban
Egy nyolcvanévesbudai nyelvemlék
Az Avar család vendéglõjük udvarán, 1931
-
Édes Anyanyelvünk 2016/3.14
A magyar nyelvtan tanításának szempontjai a magyarnak ide-gen
nyelvként való oktatásában részben eltérõ, sajátságos
követel-ményeket támasztanak a nyelvleírással szemben: a mondat-
ésszövegalkotásra készülõ nyelvtanulók egzakt szabályokat,
pontoslistákat, egyértelmû útbaigazításokat várnak egy-egy
nyelvtani je-lenség használatával kapcsolatban nyelvünk mûködése
rejtettösszefüggéseinek felfedezése érdekében. Ahhoz, hogy
megérthes-sük a magyarul tanuló külföldi diákok problémáit, ún.
külsõ, nemanyanyelvi grammatikai tudatosságot kell kifejlesztenünk
ma-gunkban.
Az ebben a cikkben tárgyalt kérdést Kiss Gabriella, a
ZágrábiEgyetem Hungarológia Tanszékének magyar nyelvi lektora és
ta-nítványai, a másodéves magyar szakos horvát diákok tették fel.
Apontos szabályok felállításának kényszerítõ szüksége nagy
nyelvitudatosságot feltételez a diákok részérõl. Ennek
kialakításában bi-zonyára elismerésre méltó érdemei vannak a
lektornak és a tan-szék minden munkatársának. Ezúton is köszönöm a
kérdést, ésmost megpróbálok válaszolni is rá.
A vonatkozó névmások – aki, ami, amely(ik) – használati
sza-bályait a magyar anyanyelvû beszélõk általában jól ismerik,
jólle-het az ami és az amely helyes megválasztásában gyakran
bizonyta-lanok vagyunk. Ez alkalommal azonban nem errõl az örökzöld
té-máról kívánok elmélkedni, hanem az amely és az amelyik névmá-sok
használati szabályainak a megfogalmazására teszek kísérletet.
A gondolkozást egy nyelvtanulói kérdés indította el,
nevezete-sen: „Ha leszögezhetjük, hogy az amelyek az amely és az
amelyiktöbbes száma egyaránt, akkor a következõ mondatban miért
azalanyi ragozás a helyes: Azokról a filmekrõl beszélgettünk,
ame-lyeket együtt néztünk meg. Ha ezt a mondatot egyes
számbatesszük, akkor a tárgyas ragozási paradigmából kell
választanunka megfelelõ alakot: Arról a filmrõl beszélgettünk,
amelyiket együttnéztük meg.”
Elsõként azt kell leszögeznünk, hogy az amelyek névmás
ere-dendõen csak az amely többes száma:
aki – akik,
ami – amik,
amely – amelyek,
amelyik (– amelyikek).
Az amelyik használatára a következõ útbaigazítást olvashatjuka
Nyelvmûvelõ kézikönyvben: „vonatkozhat dologra és személyreis,
mégpedig akkor, ha több közül egyet kiemelünk [a kézikönyvkiemelése
H. V. M.]. Pl.: azt a könyvet kérem, amelyik a múltkor isnálam
volt; Rettenve sikolt fel, amelyik belényúl (Arany: Családikör). Ha
azonban nem a több közül való kiemelésre alkalmazzák,
használata pongyolaság, illetve népiesség. Pl.: szülõháza,
ame-lyikhez [helyesen: amelyhez] oly sok kedves emléke
fûzõdött…”
Az amelyik névmásnak – jelentése, illetve funkciója, a
’többközül egyet, az egyiket’miatt – voltaképpen nincs is többes
száma.Ezért tettem zárójelbe a fentiekben az amelyikek alakot.
Ennek el-lenére analógiás hatás folytán (amely – amelyek; amelyik –
amelyi-kek) a nyelvjárásokban, sõt a köznyelvben is elõfordul.
Az amelyik egyébként nem szimpla vonatkozó névmás, hanemaz amely
vonatkozó névmás kiemelõjeles (-ik jeles) alakja. Ez a jelelõfordul
más névmásokon is, pl. (bár)mely-ik, egy-ik, más-ik.Ezekben az -ik
ugyanúgy a szótest részének tekinthetõ, akárcsak a-dik
sorszámnévképzõben megbúvó -ik jel. Ez az -ik önálló tolda-lékként
ma már csak a fokozott melléknevekhez kapcsolódvafordul elõ (pl. az
okosabb-ik, a legokosabb-ik), és ilyenkoregyedítésre,
megkülönböztetésre, kiemelésre szolgál. Erre utalegyébként a
szóalak elõtti (kötelezõen kitett) határozott névelõ is.
Ebbõl az egyedítõ, konkrét jelentésbõl fakad aztán az,
hogyminden -ik toldalékos névmás és melléknév tárgyesete
(melyiket,az egyiket, a másikat, a szebbiket stb.) határozott
tárgynak tekin-tendõ, pl. Melyiket kéred? Az egyiket v. a szebbiket
kérem. Azamelyik névmás – eredeti jelentésének megfelelõen – az
elõzmé-nyekbõl ismert személyek, tárgyak, dolgok közül az egyikre
utal,kiemeli a többiek közül, s így mintegy határozottá teszi.
Ebbõl pe-dig az következik, hogy az amelyiket névmás után tárgyas
ragozásthasználunk, pl. Azt választod, amelyiket akarod. Minthogy
azon-ban a többi vonatkozó névmási tárgy (pl. akit, amit, amelyet)
hatá-rozatlan tárgynak minõsül, azaz alanyi ragozással jár (pl.
Ismeredazt a könyvet, amelyet most olvas