A nemzetközi környezetvédelmi egyezmények jelentősége és ... · A nemzetközi környezetvédelmi egyezmények jelentősége és végrehajtása nemzeti szinten. Nemzeti kapacitásfejlesztési

A nemzetközi környezetvédelmi egyezmények jelentősége és végrehajtása nemzeti szinten

Nemzeti kapacitásfejlesztési felmérés Magyarországon

A nemzetközi környezetvédelmi egyezmények jelentősége és végrehajtása nemzeti szinten. Nemzeti kapacitásfejlesztési felmérés Magyarországon

A Globális Környezetvédelmi Alap által támogatott nemzetközi projekt

Projekt száma: GF/2740-03-4687 GF/3010-03-19

A nemzetközi projekt végrehajtó szervezete: ENSZ Környezetvédelmi Programja, Globális Környezetvédelmi Alap

A nemzetközi projekt végrehajtásának nemzeti végrehajtó szervezete: CEEweb a Biológiai Sokféleségért

A nemzetközi egyezmények nemzeti koordinációs szervezete: Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium

A kiadvány készítésének éve: 2008

Vezetői Összefoglaló

A három Riói Egyezmény (Egyezmény a Biológiai Sokféleségért, Éghajlatváltozási

Keretegyezmény és Egyezmény a Sivatagosodás és Aszály Elleni Küzdelemről) célja, hogy

válaszokat adjon a globális környezeti kihívásokra, ahol elengedhetetlen a közös nemzetközi

együttműködés. Elsősorban a Részes Felek felelősek ezen egyezmények végrehajtásáért. Az

egyezmények megszületése óta ezen országok kormányai számos intézkedést és programot

kezdeményeztek és valósítottak meg. Több területen is előrelépés mutatkozik e nemzetközi jogi

eszközök céljainak megvalósulása terén, ugyanakkor a legtöbb országban még mindig hiányosságok

tapasztalhatók. A nemzeti kapacitásfelmérő értékeléseket célzó program globális szinten zajlott a

Globális Környezetvédelmi Alap és az ENSZ Környezetvédelmi Programja, az ENSZ Fejlesztési

Programja és a Világbank támogatásával. A program célja az volt, hogy kijelöljék a tennivalókat

azon kapacitások fejlesztésére, amelyek nemzeti szinten hiányoznak a Riói Egyezmények

megvalósításához.

A magyarországi felmérés a biológiai sokféleség, éghajlatváltozás és sivatagosodás

témában több mint száz érintettet, valamint több tucat szakembert vont be a helyzetelemzésbe

és a jövőbeni lépések megtervezésébe. Külön figyelmet fordítottunk a horizontális (cross-cutting)

témakörökre és a különféle területek szinergikus hatásaira. A rendelkezésre álló kapacitásokat

és kapacitáskorlátokat rendszerszinten, intézményi és egyéni szinten vizsgáltuk a következő

területeken: nemzeti szakpolitikák és jogi szabályozási keretek, gazdasági szabályozási keretek,

vertikális és horizontális együttműködés és szubszidiaritás, tudásbeli hiányosságok a kutatás

területén, információgazdálkodás és adatgyűjtés, tudásbeli hiányosságok az oktatás területén,

valamint a tudatosság a három témához és a fenntartható fejlődéshez kapcsolódóan. A kijelölt

jövőbeni tevékenységeknek ezen korlátokra kell választ adniuk, és hozzá kell járulniuk a három

Riói Egyezmény követelményeinek hatékonyabb végrehajtásához – ezáltal növelve Magyarország

hozzájárulását a globális környezeti menedzsmenthez.

Tartalomjegyzék

Rövidítések...............................................................................................................................3

1. Bevezető...............................................................................................................................41.1. Környezet és globalizáció........................................................................................41.2. A három Riói Egyezmény.......................................................................................51.3. A nemzetközi kapacitásfelmérő program általános célkitűzései........................6

2. A kapacitásfelmérés folyamata Magyarországon..............................................72.1. A projekt koordinációja..........................................................................................72.2. Projektindító konferencia.......................................................................................72.3. Az éghajlatváltozáshoz kapcsolódó helyzetfeltárás menete................................72.4. A biológiai sokféleséghez kapcsolódó helyzetfeltárás menete............................82.5. A sivatagosodáshoz kapcsolódó helyzetfeltárás menete.....................................92.6. A horizontális kérdésekhez kapcsolódó helyzetelemzés.....................................92.7. Projektzáró konferencia.......................................................................................10

3. Helyzetelemezés, hiányosságok és végrehajtási javaslatok a három Riói Egyezményhez kapcsolódóan..............................................10

3.1. Horizontális kapacitásigények rendszerszinten.................................................113.2. Horizontális kapacitásigények intézményi szinten...........................................15 3.3. Horizontális kapacitásigények egyéni szinten...................................................17

4. Kapacitásfejlesztési Akcióterv.................................................................................184.1. Nemzeti szakpolitikák és jogi szabályozási keretek..........................................204.2. Gazdasági szabályozási keretek...........................................................................214.3. Vertikális és horizontális együttműködés és szubszidiaritás...........................224.4. Tudásbeli hiányosságok a kutatás területén.......................................................234.5. Információgazdálkodás és adatgyűjtés...............................................................244.6. Tudásbeli hiányosságok az oktatás területén.....................................................254.7. Tudatosság a három témához és a fenntartható fejlődéshez kapcsolódóan..............................................................................264.8. A Kapacitásfejlesztési Akcióterv megvalósítása................................................274.9. Nyomon követés és értékelés...............................................................................27

5. Mellékletek.......................................................................................................................285.1. Melléklet – A Tanácsadó Testület és a tematikus munkacsoportok tagjai.................................................................................................................285.2. Melléklet – A projektindító konferencia programja.........................................295.3. Melléklet – Az éghajlatváltozással kapcsolatos helyzetértékelés során megkeresett szakértők listája.........................................................................305.4. Melléklet – A fenntartható fejlődést elemző, szakterületeket átfogó munkacsoport tagjai.......................................................................................315.5. Melléklet – A projektzáró konferencia programja............................................32

Rövidítések

CBD Egyezmény a Biológiai Sokféleségért (Convention on Biological Diversity)

GEF Globális Környezetvédelmi Alap (Global Environment Facility)

MTA Magyar Tudományos Akadémia

KvVM Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium

NFFS Nemzeti Fenntartható Fejlődési Stratégia

UNEP Az ENSZ Környezetvédelmi Programja (United Nations Environment Programme)

NCSA Nemzeti Kapacitásfelmérés (National Capacity Self-Assessment)

NFFT Nemzeti Fenntartható Fejlődés Tanács

UNCCD ENSZ Egyezmény a Sivatagosodás és Aszály Elleni Küzdelemről (United Nations Convention to Combat Desertification)

UNCED ENSZ Környezet és Fejlődés Konferencia (United Nations Conference on Environment and Development)

UNDP Az ENSZ Fejlesztési Programja (United Nations Development Programme)

UNFCCC ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezmény (United Nations Framework Convention on Climate Change)

3

1. Bevezető

1.1. Környezet és globalizáció

Világunkat fokozódó bizonytalanság jellemzi. Óriási erőfeszítéseket teszünk arra, hogy a gazdasági fejlődés és a versenyképesség fokozásával oldjuk meg azon problémákat, amelyek látszólag ma a legnagyobb kihívásokat jelentik. Ugyanakkor ezen jelenlegi folyamatok jelentős környezeti változásokat hoznak magukkal, amelyek nemcsak egy nemzet, hanem az egész bolygó sorsát érintik és ezzel új kihívások elé állítják a társadalmat. Ilyen változás például az éghajlatváltozás, a szegénység, a környezetpusztulás vagy a csökkenő terméshozamok. A természeti feltételek megváltozása miatt jelentős kockázatok jelennek meg a mezőgazdaság, az energia- és vízgazdálkodás és egyéb gazdasági és társadalmi területeken. E folyamatok újabb válaszlépéseket kényszerítenek ki a döntéshozókból, miközben az ezekkel összefüggő társadalmi változásokra is válaszolniuk kell.

Bár világunkról óriási tudást halmozunk fel, és a naponta születő újításoktól várjuk a problémák megoldását, mégsem vagyunk képesek a gazdasági, társadalmi és környezeti problémák közötti ok-okozati összefüggéseket felismerni. Bele-belecsipegetünk a problémahalmazba, de többnyire csak az okozatok és hatások kimondásáig jutunk el, így „csővégi” megoldásokat adunk. A valós okok rejtve maradnak, és mind nagyobb léptékben termelik újra a problémákat.

A bizonytalanság egyik meghatározó oka nem más, mint globalizálódó társadalmunk. Az emberiség a helyváltoztatás eszközeinek fejlesztése révén fokozatosan veszítette el helyi kötődéseit, míg végül a közlekedés és a kommunikáció „tökéletesítésével” az egész Földet birtokába vette.

Az adott társadalom saját környezetéhez való viszonya minden korábbi kultúrában meghatározó volt. Amikor egy társadalom felélte saját környezetét, kultúrája is megsemmisült vagy hanyatlani kezdett. A társadalmak alkalmazkodtak a területükhöz, mert rá voltak kényszerítve. Napjainkban azonban a mobilitás lehetővé tette a helyi lokalitás bolygóléptékű térré való kitágítását – sőt még a bolygón túl is. Így az alkalmazkodás tere is globalizálódott.

E globalizálódott társadalomban az egész emberiség áll szemben a teljes bolygóval. Mivel csak egy bolygónk van, és az alkalmazkodás globális léptékűvé vált, sok múlik az alkalmazkodásunk mikéntjén. Míg korábban egy helyi kultúra bukása nem veszélyeztette az emberiség egészének sorsát, manapság már jó ideje közös jövőben osztozunk.

Az ózonfogyás és a globális éghajlatváltozás következményeit azok is megszenvedik, akik soha nem használtak CFC-t, vagy nem járultak hozzá az üvegházhatású gázok kibocsátásához. Mi több, a Föld fajai egyetlen fajtársuk túlkapásai miatt kerültek szigorú alkalmazkodási kényszer elé.

A globalizáció miatt megszűntek a kizárólagos nemzeti ügyek. A gazdaság volt az első, amely átfonta a különböző társadalmi struktúrákat, és csak kevesek tudtak ettől akár csak részlegesen is elszigetelődni. A gazdaság kiterjeszkedését követte a környezeti problémák globalizációja a fent vázolt jelenségek kíséretében.

Függetlenül attól, hogy jónak vagy rossznak ítéljük-e a globalizációt, elkerülhetetlen, hogy ebben a helyzetben az emberiség közös szabályokat alakítson ki. Manapság lehetetlen egy nemzetállamon belül olyan különleges szabályozókat bevezetni, amelyek jelentősen eltérnének más államok szabályozásától anélkül, hogy hátrányos helyzetbe hoznák az adott ország gazdaságát vagy társadalmát. Ezen felismerés következtében indult el az együttműködés a multilaterális környezeti egyezmények kidolgozására, valamint ennek szellemében született meg 1987-ben az ENSZ égisze alatt a Brundtand Bizottság jelentése. A jelentés helyesen állapította meg, hogy a környezet és fejlődés minden kérdése szorosan összefügg, bár a környezeti problémák valós okainak feltárását nem tette meg.

4

A többoldalú együttműködés terén fontos fordulópont volt az 1992-ben Rio de Janeiroban rendezett ENSZ Környezet és Fejlődés Konferenciája (UNCED). Ugyanezen év két új gobális megállapodás megszületéséhez vezetett, nevezetesen az Egyezményhez a Biológiai Sokféleségért és az Éghajlatváltozási Keretegyezményhez, amelyeket Rióban meg is nyitottak aláírásra. A Konferencia arról is döntött, hogy tárgyalások induljanak a sivatagosodás egyre növekvő problémáját célzó intézkedések kidolgozására. E tárgyalások vezettek el az ENSZ Egyezmény a Sivatagosodás és Aszály Elleni Küzdelemről megszületéséhez. Ezen három egyezményt hívjuk Riói Egyezménynek.

1.2. A három Riói Egyezmény

Az Egyezmény a Biológiai Sokféleségért célja a biológiai sokféleség megőrzése és elemeinek fenntartható használata, a genetikai erőforrások hasznosításából származó előnyök igazságos és méltányos elosztása, beleértve a genetikai erőforrásokhoz való megfelelő hozzáférhetőséget, a releváns technológiák megfelelő átadását – az ezen erőforrásokkal és technológiákkal kapcsolatos minden jog figyelembevételével – és a megfelelő pénzeszközök biztosítását. Az egyezmény teljes végrehajtása, amely erősen függ a holisztikus megközelítéstől és ágazati integrációtól, nemcsak a kormányzati, hanem a gazdasági és egyéb szereplők aktív együttműködését is megköveteli. Ezért a Részes Felek nemzeti stratégiákat, terveket és programokat dolgoznak ki a biodiverzitás megőrzésére és fenntartható módon való használatára, valamint integrálják e szempontokat a különböző releváns ágazatokba, átfogó tervekbe, programokba és szakpolitikákba.

Emellett az egyezmény alapelve értelmében minden állam szuverén joga erőforrásait a saját környezetpolitikájának megfelelően kiaknázni, ugyanakkor felelőssége annak biztosítása is, hogy a saját törvénykezési vagy ellenőrzési területén belüli tevékenységei nem okoznak károkat más országok vagy a nemzeti fennhatóságon kívül eső területek környezetében. Ezen felül az egyezmény előírja többek között a biodiverzitást érintő trendeket és veszélyeket monitorozó rendszer felállítását, valamint a védett területek rendszerének felállítását is. Az egyezmény szintén tartalmaz előírásokat a természeti erőforrásokkal való gazdálkodással kapcsolatban a védett területeken és azokon kívül is, szem előtt tartva a megőrzést és a fenntartható használatot, illetve a biodiverzitást veszélyeztető nem őshonos (invazív) fajok betelepülésének megelőzését, ellenőrzését és kiirtását. Veszély vagy károkozás esetén a Felek kötelesek azonnal értesíteni azon egyéb, esetlegesen érintett államokat, amelyek területén a biológiai sokféleséget káros következmények fenyegetik, valamint kötelesek lépéseket tenni a veszély megelőzésére és a károk minimalizálásra. Az egyezmény további kötelezettségeket ró a Felekre a kutatás és képzés területén, különös tekintettel a hagyományos életmódokat folytató bennszülött és helyi közösségek ismereteire és gyakorlataira.

Az Éghajlatváltozási Keretegyezmény célja az üvegházhatású gázok (szén-dioxid, metán, nitrogén-oxid, hidrofluor-szénhidrogének, perfluor-szénhidrogének és kén-hexafluorid) légköri koncentrációinak stabilizálása az atmoszférában olyan szinten, amely megakadályozná az éghajlati rendszerre gyakorolt veszélyes antropogén hatást. Ezt a szintet olyan időhatáron belül kell elérni, amely lehetővé teszi az ökológiai rendszerek természetes alkalmazkodását az éghajlatváltozáshoz, továbbá, amely biztosítja, hogy az éghajlatváltozás ne fenyegesse az élelmiszertermelést, valamint amely módot nyújt a fenntartható gazdasági fejlődés folytatódására.

Az egyezmény előírja az iparosodott országok üvegházgáz-kibocsátásának pontos és rendszeresen frissített nyilvántartását. A méltányosság, valamint a közös, de megkülönböztetett felelősség elve alapján és lehetőségeiknek megfelelően a Feleknek kötelességük megóvni az éghajlati

5

rendszert a ma élő és a jövő generációk számára. Ennek megfelelően a Felek vállalták, hogy tekintettel lesznek az éghajlatváltozásra többek között a mezőgazdaság, az ipar, az energiapolitika, a természeti erőforrások és a tengerpartok mentén folytatott tevékenységeik során. Emellett nemzeti stratégiákat, programokat dolgoznak ki az emberi tevékenység által okozott éghajlatváltozás lelassítására. A fejlett országokat képviselő Felek vezető szerepet játszanak a megvalósításban és ennek megfelelően kötelesek figyelembe venni a fejlődő országok különleges körülményeit.

Az egyezmény szerint a Felek elővigyázatossági intézkedéseket tesznek az éghajlatváltozás előrejelzésére, megelőzésére vagy okainak csökkentésére, valamint káros hatásainak enyhítésére. Emellett olyan átfogó, ugyanakkor költséghatékony tudományos kutatásokat kell végezni, amelyek figyelembe veszik a társadalmi és gazdasági összefüggéseket is. Továbbá a Felek integrált, nemzeti fejlesztési programokat dolgoznak ki, amelyek a fenntartható fejlődés előmozdításán keresztül adnak válaszokat az éghajlatváltozásra. A Feleknek további kötelezettségeik vannak az együttműködés területén egy olyan nyílt, nemzetközi gazdasági rendszer előmozdításában, amely fenntartható gazdasági növekedéshez és minden országban fejlődéshez vezet, különös tekintettel a fejlődő országokra. Ebből adódóan a fejlett országok kötelessége segíteni a fejlődő országokat, hogy jobban tudják kezelni az éghajlatváltozás problémáit.

Az Egyezmény a Sivatagosodás és Aszály Elleni Küzdelemről célja, hogy minden szinten hatékony, nemzetközi együttműködéssel és partnerségi megállapodásokkal támogatott intézkedésekkel, egy integrált megközelítés keretein belül és összhangban az Agenda 21-gyel küzdjön a sivatagosodás ellen és enyhítse az aszályok hatását azokban az országokban, amelyekben súlyos aszály és/vagy sivatagosodás tapasztalható, különös tekintettel Afrikára, azzal a szándékkal, hogy elősegítse a fenntartható fejlődés elérését az érintett területeken. E cél eléréséhez hosszú távú integrált stratégiákra van szükség, amelyek egyszerre irányulnak a talaj jobb termőképességére, valamint és a talaj és vízkészletek rehabilitációjára, megőrzésére és a velük való fenntartható gazdálkodásra.

Az egyezmény teljes körű végrehajtásához a lakosság és helyi közösségek részvételére, a civil szervezetek, földtulajdonosok és más érdekelt felek bevonására van szükség, valamint a fellépést elősegítő környezet kialakítására mind magasabb, mind helyi szinteken. Ezen felül a Részes Feleknek teljes mértékben figyelembe kell venniük az érintett fejlődő – és közöttük is különösképpen a legkevésbé fejlett – országok speciális szükségleteit és körülményeit. A sivatagosodás által sújtott államok nemzeti, szubregionális és regionális akcióterveket dolgoznak ki és visznek véghez, amelyeknek demokratikus, alulról jövő megközelítésen kell alapulniuk. A Felek további kötelezettségei közé tartozik, hogy ezen programok teljes mértékben integrálva legyenek más fenntartható fejlődési nemzeti szakpolitikákba. A fejlett országokat képviselő Felek bátorítják az akciótervekhez szükséges jelentős anyagi támogatás mobilizálását, valamint elősegítik a megfelelő technológiákhoz, tudáshoz és know-how-hoz való hozzáférést. Továbbá a Felek figyelmet fordítanak a tudatformálásra, oktatásra és képzésre úgy a fejlődő, mint a fejlett országokban.

1.3. A nemzetközi kapacitásfelmérő program általános célkitűzései

Noha 1992-ben úgy tűnt, hogy minden nemzet komoly kötelezettségeket vállalt a közös környezeti problémák megoldására, a rákövetkező években a figyelem mindinkább egyéb kérdések felé fordult, és a megvalósítás sok tekintetben hiányos maradt. E hiányosságok oka részben a nemzeti szinten jelentkező kapacitáshiányokra vezethető vissza, amely indokolttá tette egy globális program elindítását a Globális Környezetvédelmi Alap finanszírozásában. A nemzeti kapacitásfelmérő értékeléseket célzó projektek több mint 140 országban valósultak meg az

6

ENSZ Környezetvédelmi Programja (UNEP), az ENSZ Fejlesztési Programja (UNDP) és a Világbank közreműködésével. A UNEP/GEF támogatásával lezajlott magyarországi felmérés (ún. National Capacity Self-Assessment, továbbiakban NCSA) a három Riói Egyezményhez kapcsolódó kapacitások hiányosságait térképezte fel. A projekt során meghatározott tennivalók a legfontosabb kapacitásbővítési szükségletekre fogalmaznak meg válaszokat. Jelen tanulmány és a kapacitásproblémák meghatározásának alaptörekvése az, hogy a nemzetközi egyezmények eszközei hatékonyabban valósíthassák meg a Föld éghajlatának védelmét, a biológiai sokféleség megőrzését, valamint a sivatagosodási folyamat és a szárazság káros következményeinek csökkentését.

2. A kapacitásfelmérés folyamata Magyarországon

2.1. A projekt koordinációja A Riói Egyezményekhez kapcsolódó kapacitásokat felmérő projekt 2004-ben indult Magyarországon a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium részvételével, a CEEweb a Biológiai Sokféleségért (korábban: Közép- és Kelet-Európai Munkacsoport a Biodiverzitás Megőrzéséért) koordinációja mellett. A projekt megvalósulását a UNEP/GEF támogatta.

A három egyezményhez kapcsolódóan tematikus szakértői munkacsoportokat hoztunk létre, akiket külső szakértők támogattak (a tagok és tanácsadók listáját az 5.1. Melléklet tartalmazza). A horizontális (cross-cutting) kérdések és szinergiák felismerését a fenntartható fejlődéssel foglalkozó negyedik munkacsoport biztosította.

A projekt megvalósítása során külön hangsúlyt kapott a különböző érintettekkel való egyeztetés. Az információk, vélemények minél szélesebb körből való összegyűjtése konferenciákon, fórumokon, személyes interjúkon, írásbeli egyeztetéseken keresztül valósult meg. Az egyeztetések menetét az alábbiakban foglaltuk össze.

2.2. Projektindító konferencia

A projekt 2004 elején, a Magyar Tudományos Akadémia Környezettudományi Bizottságával együttműködésben szervezett konferenciával indult, amelyen széles körben vettek részt kormányzati, nem-kormányzati és tudományos szervezetek képviselői. A projekt bemutatása után az előadók áttekintették a három egyezmény nemzetközi és hazai helyzetét, valamint a végrehajtást akadályozó tényezőket, és javaslatokat fogalmaztak meg a további teendőkre. Külön előadás foglalkozott az egyezmények megvalósításának fenntarthatósági összefüggéseivel, és vitára is lehetőség nyílt a résztvevőkkel. A projektindító konferencián megfogalmazottak a további felmérésnek is az alapját képezték. (A konferencia napirendjét az 5.2. Melléklet tartalmazza.)

2.3. Az éghajlatváltozáshoz kapcsolódó helyzetfeltárás menete

Az egyezmény végrehajtását megvalósító intézményrendszer vizsgálata elsősorban az érintett államigazgatási szervek egy-egy döntéshozójával végzett szakértői megkérdezésén alapul. Mivel a felmérés keretében nem volt lehetőség az összes érintettel szakértői interjút készíteni, a fentiek ki lettek egészítve egy elektronikus kérdezésen alapuló megkereséssel is (35 megkérdezett bevonásával), amely alapján nemcsak az államigazgatás, hanem az érintett civil szervezetek, illetve a

7

magánszféra szakértői is kifejthették álláspontjukat. Az interjúk lefolytatása és a beérkező válaszok értékelése alapján készült összefoglalót megkapták a folyamatba bevont szakértők, akik így a következő konzultáció alkalmával egymás válaszainak ismeretében fejthették ki álláspontjaikat. Elsősorban országos hatáskörű szervezetek és intézmények részéről érkeztek vélemények, amelyek átdolgozott változata a jelenlegi értékelés legfőbb alapját képezte. (A folyamatban részt vevő szakértők listája az 5.3. Mellékletben található.)

2.4. A biológiai sokféleséghez kapcsolódó helyzetfeltárás menete A helyzetelemzés keretében áttekintettük a nemzeti, uniós és nemzetközi vonatkozású legfontosabb dokumentumokat. A vizsgálat célja elsősorban a biológiai sokféleségre vonatkozó hazai jelentések és elemzések áttekintése volt; másodsorban a nemzeti, nemzetközi és uniós szintű stratégiai dokumentumok feltérképezése és vizsgálata; harmadrészt a biológiai sokféleséggel összefüggésbe hozható ágazatok és szakterületek dokumentumainak elemzése. A cél a lehetséges kapcsolatok és hiányosságok feltárása volt a szabályozások és a végrehajtások tekintetében. A dokumentumok áttekintését egy módszertani táblázat segítette, amelyet az egyezmény cikkeire és a Részes Felek Konferenciáinak döntéseire alapozva alakítottuk ki.

Elektronikus levélben kérdéseket jutattunk el egy 100 fős, az érintett ágazatok (mezőgazdaság, pénzügy, vidékfejlesztés, konzervációbiológia, természetvédelem, erdészet stb.) szakértőit magába foglaló csoportnak. Az első körben a 100 megkérdezettből 60 fő küldött vissza értékelhető válaszokat. A második és harmadik körben a beérkezett válaszokat feldolgozott formában küldtük ki további kérdésekkel kiegészítve. A végső, elkészült anyagot a folyamat minden résztvevője megkapta. A munkát egy tekintélyes szakemberekből álló tanácsadó testületet segítette (ld. 5.1. Melléklet). A terület szakértőivel interjúk készültek, ezek általában kétórásak voltak. A cél az volt, hogy feltárjuk a biológiai sokféleség megőrzésének lehetőségeit és hiányosságait az egyes jelentősebbnek ítélt ágazatok vonatkozásában éppúgy, mint a természetvédelem területén. A projekt keretében regionális fórumokat szerveztünk három magyarországi régióban. A fórumok célja a kérdőívek által gyűjtött információk regionális ellenőrzése és a kérdőívekből származó információk kiegészítése volt. A következő régiókat és helyszíneket választottuk:

• Vác, Duna-kanyar régió (kiválasztási szempontok: agglomeráció, középhegység, folyó, természeti értékek, turizmus stb.);

• Cegléd, Duna-Tisza közi régió (kiválasztási szempontok: mezőgazdaság, természeti értékek, hagyományos természetkímélő gazdálkodás, kulturális örökség, tájfajták stb.);

• Szolnok, a Tisza folyó régiója (kiválasztási szempontok: folyó, ártér, mezőgazdaság, hagyományos gazdálkodási módszerek jelenléte, infrastrukturális fejlesztések, intenzív termesztési módszerek stb.).

Minden fórumra közel 80 főt hívtunk az adott térségből az alábbi szervezetek képviselői közül: FVM Hivatalok és más területei szervek (vidékfejlesztés, erdészet, állategészségügy, talaj- és növényvédelem), Agrárkamara, ÁNTSZ, Környezet- és Vízügyi Igazgatóság, civil szervezetek, önkormányzatok, kistérségi menedzserek, főépítészi hivatalok, áramszolgáltatók, bányavállalatok, pénzintézetek, egyházak, oktatási és kutatási intézetek, nemzeti parkok, érdekképviseleti szervezetek, múzeumok, művelődési házak, könyvtárak, gazdálkodók, vállalatok, szövetkezetek stb.

8

2.5. A sivatagosodáshoz kapcsolódó helyzetfeltárás menete

Az egyezmény alkalmazásának értékelése a témában fellelhető dokumentumok felkutatásával, áttekintésével és rendszerezésével kezdődött, beleértve a külföldi szakirodalmat is. A helyzetelemzés súlypontját azon interjúsorozat képezte, amelynek során közel három tucat szakértőt, illetve a problémában érintett szerv képviselőjét kerestük meg, és személyes interjú során ismertük meg véleményüket. A szerteágazó vélemények alapján körvonalazódtak a helyzetfeltárás súlypontjai – ennek alapján bizonyos elemek az előzetes várakozásokkal ellentétben nagyobb hangsúlyt kaptak (pl. adat- és információáramlás a döntéselőkészítés során).

Az előzetesen összeállított anyagot (a kérdőíves felmérés elemeit és a stratégiai javaslatokat) három regionális kerekasztal-megbeszélésen vitattuk meg és egészítettük ki. A regionális megbeszéléseket olyan helyszíneken rendeztük, ahol adott volt a fogadókészség – helyszín, szervezés és részvétel –, jellemző volt a mezőgazdasági tevékenység, illetve a mezőgazdasággal, vidékfejlesztéssel kapcsolatos oktatás. A regionális megbeszélések helyszínei:

• Fejér Megyei Növény- és Talajvédelmi Állomás (Pálmai Ottó közreműködésével)• Debreceni Egyetem (Győri Zoltán támogatásával) • Gödöllőn a Szent István Egyetem ( Jolánkai Márton támogatásával)

A meghívottak körét a tanácsadó testület és a helyi szervezők javaslatai alapján oly módon alakítottuk ki, hogy lefedje minden érintett kör képviselőjét – gazdák, civilek, hatóságok, önkormányzatok, oktatási intézmények és kutatók kaptak meghívást és vitaanyagot, amennyiben visszajelezték részvételi szándékukat.

A vitaanyag tartalmazta a kérdőíves felmérés megállapításait és az összegyűjtött szakanyagok alapján az egyezménnyel kapcsolatos eredményeket, teendőket. A lehetséges kitörési pontokat inkább ötletbörzeszerűen vázoltuk, elkerülve a hallgatóság előzetes befolyásolását. A rendezvények három részből álltak: a) általános bevezető, amelyben a projekt célkitűzéseiről, az egyezményről és a kapcsolódó két munkacsoport eredményeiről esett szó; b) vitaindító beszélgetés, amelyet a tanácsadó testület egy-egy tagja tartott (Velencén Várallyay György, Debrecenben Németh Tamás, Gödöllőn Stefanovits Pál akadályoztatása miatt Flachner Zsuzsanna); c) beszélgetés, amelyről részletes jegyzőkönyv készült. A vita során a hallgatók elmondták a véleményüket az elkészült anyagról, valamint a talajvédelem, aszály, földhasználat és vízkészlet-gazdálkodás aktuális kérdéseiről, problémáiról és feladatairól.

2.6. A horizontális kérdésekhez kapcsolódó helyzetelemzés

A negyedik munkacsoport a horizontális, átfogó (cross-cutting) kérdéseket és azok fenntartható fejlődéshez való viszonyát vizsgálta. A csoport tagjai olyan kormányzati és civil szervezetek képviselőiből álltak össze, akik a fenntartható fejlődés témájával foglalkoznak (a munkacsoportba bevont szakértők listáját az 5.4. Melléklet tartalmazza). A bevont szakértők olyan, az NCSA projekthez is kapcsolódó tevékenységekben vesznek részt, amelyek hozzájárulnak a kapacitások felméréséhez vagy a megállapított hiányosságok kiépítéséhez. A személyes konzultációkon túl a résztvevők a tapasztalataikat, a további eredményeket és javaslatokat elektronikus levelezőlistán keresztül oszthatták meg. A levelezőlista a projekt lezárta után is működik, a javasolt intézkedések nyomon követésére ad alkalmat. A negyedik munkacsoport olyan korábbi felméréseket is alapul vett, amelyek azt vizsgálták, hogy az egyes társadalmi csoportok

9

hogyan értelmezik a fenntartható fejlődést, hol látják a kapacitáshiányosságokat, valamint a szükséges intézkedéseket a jövőre nézve.

A munkacsoport megvizsgálta a Riói Egyezményekhez kapcsolódó három munkacsoport helyzetelemzését is. A szinergiák és átfogó kérdések feltárása alapján elkészült a Kapacitásfejlesztési Akcióterv, amely a mindhárom egyezmény megvalósítása során horizontálisan megjelenő hiányosságokra ad választ. Az Akcióterv elkészítése során a három tematikus munkacsoporttal is történt konzultáció.

Jópár tevékenység indult az NCSA projekt ideje alatt, amelyek kapcsolódnak a projekt eredményeihez, és amelyekre azok ösztönzőleg hatottak. Ezáltal a projekt nem önmagában került megvalósításra, hanem valójában számos egyéb tevékenységhez is hozzájárult.

2.7. Projektzáró konferencia

A projekt zárására 2008 júniusában egy, a Magyar Tudományos Akadémia Környezettudományi Bizottságával közösen rendezett konferencia keretében került sor. A meghívott előadók bemutatták az egyezmények megvalósításához rendelkezésre álló kapacitásokat, valamint a projekt során azonosított főbb tennivalókat a kapacitásfejlesztés területén a három egyezményhez kapcsolódóan. Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke a fenntartható fejlődés nemzeti intézményrendszerét, a nemrég felállított Nemzeti Fenntartható Fejlődés Tanácsot mutatta be, amely az egyezmények megvalósítását integrált módon, a fenntarthatósági összefüggések feltárásával érinti. (A konferencia programját az 5.5. Melléklet tartalmazza.)

3. Helyzetelemezés, hiányosságok és végrehajtási javaslatok a három Riói Egyezményhez kapcsolódóan A három Riói Egyezményhez kapcsolódó tematikus jelentés mindhárom területen kapacitáskorlátokat azonosított. A legtöbb feltárt kapacitáshiányosság azonban több területhez is kapcsolódik, ezáltal a horizontális kérdések vizsgálata olyan kapacitáshiányosságokat tárt fel, amelyek mindhárom egyezménynél akadályozzák az előírások és célok teljes megvalósítását. Az NCSA folyamat a horizontális kapacitáskorlátokban hét prioritási területet határozott meg a rendszer, az intézmények és az egyén szintjén:

Rendszerszinten:• Nemzeti szakpolitikák és jogi szabályozási keretek• Gazdasági szabályozási keretek

Intézményi szinten:• Vertikális és horizontális együttműködés és szubszidiaritás• Tudásbeli hiányosságok a kutatás területén • Információgazdálkodás és adatgyűjtés

Egyéni szinten:• Tudásbeli hiányosságok az oktatás területén • Tudatosság a három témához és a fenntartható fejlődéshez kapcsolódóan

10

3.1. Horizontális kapacitásigények rendszerszinten

A három egyezmény végrehajtásához szükséges rendszerszintű igények meghatározásához az egyezmények céljainak és intézkedéseinek, valamint a megvalósításhoz szükséges megfelelő környezet vizsgálatára van szükség. A három egyezmény kétségtelenül ambiciózus célkitűzéseket határoz meg a globális környezeti menedzsment érdekében.

Az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezmény célja:

Az üvegházhatású gázok (szén-dioxid, metán, nitrogén-oxid, hidrofluor-szénhidrogének, perfluor-szénhidrogének és kén-hexafluorid) légköri koncentrációinak stabilizálása az atmoszférában olyan szinten, amely megakadályozná az éghajlati rendszerre gyakorolt veszélyes antropogén hatást. Ezt a szintet olyan időhatáron belül kell elérni, amely lehetővé teszi az ökológiai rendszerek természetes alkalmazkodását az éghajlatváltozáshoz, továbbá, amely biztosítja, hogy ne fenyegesse az élelmiszertermelést az éghajlatváltozás, valamint amely módot nyújt a fenntartható gazdasági fejlődés folytatódására.

Az ENSZ Egyezmény a Sivatagosodás és Aszály Elleni Küzdelemről célja:

Hogy minden szinten hatékony, nemzetközi együttműködéssel és partnerségi megállapodásokkal támogatott intézkedésekkel, egy integrált megközelítés keretein belül és összhangban az Agenda 21-gyel küzdjön a sivatagosodás ellen és enyhítse az aszályok hatását azokban az országokban, amelyekben súlyos aszály és/vagy sivatagosodás tapasztalható, különös tekintettel Afrikára, azzal a szándékkal, hogy elősegítse a fenntartható fejlődés elérését az érintett területeken.

Az Egyezmény a Biológiai Sokféleségért célja:

A biológiai sokféleség megőrzése, az elemeinek fenntartható használata, a genetikai erőforrások hasznosításából származó előnyök igazságos és méltányos elosztása, beleértve a genetikai erőforrásokhoz való megfelelő hozzáférhetőséget, a releváns technológiák megfelelő átadását – az ezen erőforrásokkal és technológiákkal kapcsolatos minden jog figyelembevételével – és a megfelelő pénzeszközök biztosítását.

E célok elérése teljes mértékben integrált megközelítést kíván a környezeti menedzsment területén a fenntartható fejlődés elveinek megfelelően – amely a sivatagosodásról szóló egyezmény szövegében is egyértelműen szerepel. Ezért szükség van a fenntartható fejlődés koncepciójának és elveinek komoly vizsgálatára, ahogy ez az NCSA folyamat során a munkacsoportok találkozóin és a konferenciákon is felmerült. A fenntartható fejlődés a társadalmi jóllét megvalósulása anélkül, hogy túllépnénk a környezet eltartóképességét. E gondolat felismeri, hogy egy gazdaság, amely az anyagi jólétet és az emberi társadalom növekedését szolgálja, nem élvezhet elsőbbséget ellenőrizetlenül a természeti környezettel szemben. Az anyagi jólétet nem lehet biztosítani sem a környezet fenntartó funkcióinak és minőségének megőrzése, sem pedig egy megbízható gazdaság és egy jól szervezett, demokratikus társadalom nélkül.

11

A fenntarthatóságot négy alapkritérium biztosítja:

• Holisztikus szemlélet, hogy megérthessük a szociális, gazdasági és környezeti összefüggéseket és ezeket figyelembe vegyük döntéseinkben.

• Az erőforrásokhoz való egyenlő hozzáférés biztosítása mindenki számára a társadalmi igazságosság előfeltétele.

• Fontos az erőforrások fenntartható használata annak érdekében, hogy megőrizzük a környezet eltartóképességét és biztosítsuk az erőforrások hosszú távú használatát, elég erőforrást hagyva a jövő generációk számára is.

• A környezetminőség biztosítása elválaszthatatlanul összekapcsolódik az ökológiai feltételekkel, amely minden élőlény létezéséhez szükséges.

E kritériumok nagy része – legalábbis valamilyen mértékben – mindhárom egyezmény szövegében megjelenik, és nemzeti szintű programokat írnak elő a megvalósításukhoz.

A holisztikus megközelítéshez a lehető legnagyobb következetességre van szükség az egyezmények között és azokon belül. Ez megjelenik az sivatagosodásról szóló egyezményben (2. cikkely: olyan integrált szemléletre van szükség, amely összhangban áll az Agenda 21 szemlélettel) és a biológiai sokféleségről szóló egyezményben is (6. cikkely: a biodiverzitás szempontjainak integrálása releváns ágazati és ágazatközi tervekbe, programokba és szakpolitikákba). A holisztikus szemlélet szükségszerűsége miatt a negyedik munkacsoport megvizsgálta e három terület (éghajlatváltozás, biodiverzitás és talajvédelem) összefüggéseit. Az éghajlat alapvető ökológiai kereteket biztosít a talaj és a biodiverzitás számára. Az éghajlat meghatározza a biodiverzitás alakulását, és befolyásolja nemcsak közvetlen, hanem közvetett módon is, pl. a talaj adottságain keresztül. A biodiverzitás szintén befolyásolja a talaj adottságait, és mindkettő hatással van az éghajlatra. Globális és lokális szempontból szintén megvizsgáltuk a három egyezményt. A talajminőség romlásának globális vetülete valójában az éghajlatváltozás. A talajpusztulásáért nem kizárólag a helyi közösségek tehetők felelőssé, hanem az éghajlatváltozás is, amely bár külső tényező, ugyanolyan jelentőségű, mint a helyi közösség által használt talajművelési formák. A sivatagosodásról szóló egyezmény hangsúlyozza a helyi közösségek felelősségét a fenntartható talajművelésben, azonban fontos a globális, külső tényezők figyelembe vétele is. Hasonló a helyzet a biodiverzitás terén. Egy olyan jelentős külső tényező, mint az éghajlatváltozás, vissza nem fordítható változásokat generál még akkor is, ha a helyi közösség fenntartható módon gazdálkodik. Az éghajlatváltozásnak szintén vannak ártatlan áldozatai, amikor egy helyi közösség nem okoz ugyan környezeti kárt, de földrajzi fekvésének köszönhetően fokozottan szenved annak következményeitől. Mindezen összefonódások holisztikus megközelítést követelnek a nemzeti szakpolitikák kidolgozásában ahhoz, hogy a három egyezmény célkitűzései megvalósíthatók legyenek, továbbá rendszerszintű kapacitásfejlesztési következményekkel is járnak. A fenntartható erőforrás-használat szükségszerűségét (biodiverzitás elemei, ökoszisztémák) mindhárom egyezmény megemlíti (CBD 1. cikkely, UNCCD 2. cikkely 2. paragrafus, és UNFCCC 4. cikkely 1.d. paragrafus). A fenntartható erőforrás-használat alapja a helyi ökológiai adottságokhoz alkalmazkodó gyakorlatok alkalmazása, amelyek az ökoszisztémák eltartóképességén belül maradnak, és a társadalom szükségletei igazolják. Ez magába foglalja a természeti erőforrások használatának mennyiségi szabályozását, a kibocsátások és az invazív, idegenhonos fajok kontrollálását, valamint az ökoszisztémák térszerkezetének figyelembe vételét. Mindezen követelményeket – többek között – a technológiatranszfer és az anyagi források rendelkezésre bocsátásának révén kell biztosítani, amit mindhárom három egyezmény előír.

12

Mindhárom egyezményben valamilyen fokig megjelenik a társadalmi igazságosság elve is. Az Egyezmény a Biológiai Sokféleségért a genetikai erőforrásokból származó jövedelmek tisztességes és egyenlő megosztását hangsúlyozza. A sivatagosodásról szóló egyezmény, noha nem említi a méltányosságot, jobb életviszonyokat vár el, míg az Égahjlatváltozási Keretegyezmény a tiszta fejlesztési mechanizmusok révén igyekszik hozzájárulni a fejlődő országok fenntartható fejlődéséhez. Azonban fenntarthatósági szempontból a társadalmi igazságosság kritériumának megvalósulásához nemcsak az államok között, hanem az államokon belül is szükség van a hasznok igazságos elosztására és az erőforrásokhoz való egyenlő hozzáférés biztosítására. A környezet minőségének biztosítása minden Riói Egyezmény esetében nagymértékben releváns. Fontos, hogy a környezetet egységes, oszthatatlan egésznek tekintsük, amelynek egyik eleme sem létezhet a másik nélkül. A környezet valójában nem más, mint az elemei közötti interakció. Következésképpen téves azt az elemeire szétválasztani, mint például talaj, víz, levegő, élővilág vagy épített környezet. Fenntarthatósági szempontból az oszthatatlan környezetnek három tulajdonsága van: a környezet minősége, a természeti erőforrások mennyisége és a térszerkezet.

Ha a környezetállapot javítására vonatkozó intézkedések nem veszik egyformán figyelembe e három tulajdonságot, akkor negatív hatások várhatók a környezet másik két jellemzőjében, az eredeti negatív hatás áthelyeződik térben vagy időben, és a környezeti teher megsokszorozódik. A környezeti terhek áthelyeződéséért a környezeti szabályozás ágazati megközelítése tehető felelőssé. Az egyes környezeti elemeket célzó szabályozások egy-egy elem minőségének javulását eredményezik a többi rovására. Ugyanez vonatkozik az egész rendszerre: az egy ponton csökkentett terhelés máshol jelenik meg fokozottan. Például az éghajlatváltozás mérséklésére és az alkalmazkodásra tett intézkedések megfelelő szabályozási keretek hiányában végső soron ellentmondásosak. Míg a mérséklést célzó intézkedések az üvegházhatású gázkibocsátások csökkentését követelik, addig a hatásokhoz (szélsőséges időjárások, hőhullámok, áradások, viharok) való alkalmazkodásra vonatkozó intézkedések természeti erőforrás- és energiafelhasználást igényelnek (vagyis az üvegházhatású gázkibocsátások növekedését eredményezik), amely így pozitív visszacsatolást eredményez.

Ebből kifolyólag a környezeti problémákat integrált módon kell megközelítenünk a problémák mögött rejlő igazi okok kezelésén keresztül, pusztán a hatások tüneti kezelése helyett. A biodiverzitás csökkenése, a globális éghajlatváltozás és a sivatagosodás csak néhány ezen hatások között, míg a környezeti problémák mögött valójában a termelési és fogyasztási mintázatok, a településszerkezet és infrastruktúra, a jogi és gazdasági szabályozók, valamint a társadalmi értékrend és egyéb kulturális hajtóerők állnak. A három egyezmény célkitűzésének megvalósításához szükséges fent említett kritériumok számos átfogó, rendszerszintű kapacitásfejlesztési intézkedést szükségeltetnek a jogi és gazdasági szabályozók harmonizálásának terén. A három munkacsoport felmérésében, amely számos érintett fél bevonásával zajlott a teljes folyamat során, több kapacitáskorlát is felmerült, aláhúzva a fent említett kritériumok fontosságát. Az NCSA folyamat konzultációi során azonosított rendszer-, intézményi és egyéni szintű kapacitásbeli hiányosságokat a következőkben részletezzük:

A Biológiai Sokféleség Egyezményhez kapcsolódó kapacitásigények rendszerszinten:

• A biológiai sokféleség csökkenése mögött rejlő okok kezelése nem élvez politikai támogatottságot és elsőbbséget. A közszférát és a magánszektort a profitszerzés, a gazdasági növekedés és a versenyképesség dominálja.

• Jellemző a jogszabálybeli hiányosságok és belső ellentmondások, indokolatlanul sűrű változtatások, módosítások, áttekinthetetlen jogi anyagok léte, valamint az elégtelen végrehajtás. Az ügyészek gyakran felkészületlenek a témában, a bíróságok forráshiánnyal

13

küzdenek. A bíróságok nem kapnak szükséges mennyiségi és minőségi információt a hivatalos eljárások indításához sem az állampolgároktól, sem civil vagy kormányzati szervezetektől.

• A pénzügyi döntéshozatali folyamatokban nem szerepel szempontként a biodiverzitás megőrzésének kritériuma. A gazdasági és pénzügyi ösztönzők és az adórendszer nincs tekintettel a biodiverzitás megőrzésének szempontjaira.

• Nincsenek összehangolva a védett területek különböző kategóriái, nincsenek meghatározva a szükséges eszközök, a pufferzónák szabályozása nem fejeződött be. A védett fajok és a területek tájléptékű kezeléséről szóló tapasztalatok visszajelzésére nincs mód. Szintén hiányzik a tájvédelem átfogó gyakorlati szakmai tartalmának meghatározása, a tájvédelmi szintű tervezés és védelem.

• Jellemző az ésszerűtlen területfelhasználás, az ember által létrehozott környezet térhódítása. A barnamezős területek helyreállítása helyett a mai gyakorlat inkább a zöldmezős területfoglalás.

• A nemzeti és regionális fejlesztések nem tekintik a biodiverzitást megőrzendő keretfeltételnek, amelyhez alkalmazkodniuk kell.

• Nem minden esetben készül hatásvizsgálat a programok és tervek biodiverzitásra gyakorolt hatásáról, pl. költségvetési javaslatok esetében.

• Az önkormányzatok gyakran egyáltalán nem törődnek a természeti környezettel. Általános jelenség a feltáratlanul maradt értékek megléte, valamint a helyi felelősségvállalás és az önkormányzati együttműködések hiánya.

• A gazdasági szabályozók nem részesítik előnyben a hosszú távon megtérülő befektetéseket, amelyek környezeti előnyökkel járnának, így a gazdasági szereplőket az azonnali profitszerzési magatartás jellemzi. A banki hitelekre építő fejlesztések következtében fokozódik a különböző szereplők kiszolgáltatottsága. Ugyanakkor a pénzügyi intézetek nem szabják a finanszírozás feltételéül a biodiverzitás megőrzését és az ökoszisztéma szolgáltatások (pl. talajképződés vagy éghajlatszabályozás) fenntartását.

Az Éghajlatváltozási Keretegyezményhez kapcsolódó kapacitásigények rendszerszinten:

• A nemzeti szakpolitikákban ellentmondások észlelhetők az éghajlatváltozást és energiát illetően (pl. a Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégia és a nemzeti energiapolitika között).

• Jellemző a hatástalan ösztönzők jelenléte a megújuló energiatermelésben. • Nincs konszenzus és megfelelő együttműködés az ágazatok között az éghajlatváltozást

mérséklő és az alkalmazkodást célzó intézkedéseknek a biodiverzitásra és talajra tett káros hatásai tekintetében (pl. biomassza-termelés).

A sivatagosodásról szóló egyezményhez kapcsolódó kapacitásigények rendszerszinten:

• Még midig hiányoznak a talajpusztulást és aszályt célzó, megfelelő, hosszú távú nemzeti szakpolitikák.

• A döntéshozók – akárcsak a társadalom – tudatossága és felvilágosítottsága nem elegendő ahhoz, hogy a komplex talajvédelem kérdéseit megvitassa.

• Nem minden esetben készülnek el a programok és tervek talajra gyakorolt hatásvizsgálatai.• A talajpusztulás problémája nem élvez megfelelő politikai támogatottságot.

14

3.2. Horizontális kapacitásigények intézményi szinten

A három tematikus vizsgálat intézményi szinten is felszínre hozott kapacitáshiányosságokat. A legfontosabb az intézmények és hatóságok hiányos vertikális és horizontális együttműködése és felelősségvállalása az adatgyűjtésben és információgazdálkodásban, valamint a tudásbeli hiányosságok, amelyek akadályozzák a szakpolitika a fejlődését és megvalósítását.

A Biológiai Sokféleség Egyezményhez kapcsolódó kapacitásigények intézményi szinten:

• A kormányzaton belül a KvVM tartozik teljes körű, delegált felelősséggel a Biológiai Sokféleség Egyezményben foglaltak megvalósulásának biztosításáért, holott az egyezményt kihirdető törvény öt minisztériumot említ felelősként. Nincs valós stratégiai koordináció az egyes minisztériumok között.

• Nincs megfelelő visszacsatolás a Nemzeti Környezetvédelmi Program végrehajtásáról. Az éves és a programvégi vizsgálatok nem vezetnek valós eredményekhez a kedvezőtlen folyamatok befolyásolása révén.

• Az ágazati és szakmai tervezési, programozási folyamatok nem nyitottak a civil részvételre a korai szakaszokban, gyakran még a legutolsó fázisokban sem.

• Nincs átfogó biodiverzitás-kutatási stratégia. A biodiverzitás monitorozása nem alapvető és integrált része az átfogó kutatási stratégiáknak és speciális kutatási projekteknek.

• Jellemző a kutatás finanszírozásának visszaesése. A kutatási programok gyakran forrásirányultságúak.

• Nincsen kialakult keret a biodiverzitás monitorozási rendszer eredményeinek feldolgozására és alkalmazására. Az agrártámogatások és egyéb ágazati folyamatok hatásainak a biodiverzitásra tett hatásai jelenleg nincsenek monitorozva, vagy az nem szisztematikus módon történik.

• Nem áll rendelkezésre jelenleg olyan adatbázis, amely magába foglalná a genetikai sokféleséggel, fajokkal és élőhelyekkel és a tájszintű sokféleséggel kapcsolatos trendeket, és amelyet a szakemberek és a lakosság is használni tudna. Fontos lenne ezen adatokat összekapcsolni a vízgazdálkodásról, mezőgazdasági használatról, infrastrukturális fejlesztésekről szóló adatokkal. A Magyar Információs Társadalom Stratégia nem tartalmaz semmilyen erre vonatkozó célkitűzést.

• A génkonzervációra szakosodott intézmények számára nincs biztosítva a megfelelő intézményi és anyagi háttér. A kutatások finanszírozása kizárólag gazdasági érdekeltségből származik.

• A helyi önkormányzatok és a lakosság nincsen kellőképpen bevonva a biodiverzitás-megőrzés folyamatába.

• Az utóbbi két évben történt kisebb létszámnövelés ellenére a személyi kapacitások hosszabb ideje tartó, jelentős csökkentése miatt a központi és regionális természetvédelmi intézmények humán kapacitásbeli problémákkal küzdenek. A nemzeti parkok személyi erőforrások hiányában nem képesek ellátni szaporodó alapfeladataikat sem.

• A regionális fejlesztési hivatalok nem rendelkeznek környezetvédelmi szakemberekkel, ugyanakkor a regionális tervező hivatalok kompetenciája is igen csekély. Az önkormányzatok ritkán alkalmaznak megfelelően képzett szakembereket. A civil szervezetek helyzete bizonytalan anyagi hátterük miatt, így kevésbé tudnak részt venni a biodiverzitás megőrzésére, mezőgazdaságra (talajvédelemre) és éghajlatváltozásra irányuló feladatokban.

• A profitorientált szervezetek ritkán alkalmaznak biodiverzitáshoz értő szakembert

15

(szaktanácsadáshoz vagy elemzéshez).• A természetvédelmi szervezetek, intézmények anyagi forrásai nem elegendők a feladatok

elvégzéséhez. Nincs horizontális finanszírozási keretrendszer a biodiverzitás megőrzésére, amely magába foglalna egyéb szektorokat (itt külön kiemelendő a mezőgazdaság és vidékfejlesztés, az infrastruktúra és a regionális fejlesztések köre) vagy önkormányzatokat.

• A pedagógusok nincsenek érdekeltté téve és ösztönözve, hogy a biodiverzitást kiemelt hangsúllyal, gyakorlatorientáltan oktassák. A tanárképzés területén hiányzik a komplex problémamegoldó kezelés, az ismertetés technikáinak és készségeinek elsajátíttatása. A tanárok faj- és terepismerete általában nem megfelelő. Hiányzik a hagyományos és megőrző gazdálkodás, a hasznosítás oktatási technikáinak kifejlesztése és megismertetése (kivéve az erdei iskolákat).

• Az oktatási rendszerben nem alkalmazzák a rendszerszintű megközelítést, és nem erősítik a problémamegoldó képességeket. A tantárgyakat izoláltan oktatják, késik az ismeretszerzés tapasztalati alapokra helyezése és sajátélmény-központúvá tétele. Hiányzik a kultúra és a biológiai sokféleség elemei, megőrző használata közötti kapcsolat megismertetése az oktatás minden szintjén, beleértve a szakiskolákat és a felnőttképzéseket is.

A sivatagosodásról szóló egyezményhez kapcsolódó kapacitásigények intézményi szinten:

• Bár jól kiépült intézményrendszer áll rendelkezésre, az egyezményhez (tágabb értelemben a talajvédelemhez) kapcsolódó feladatok mégsem tisztázottak. Az egyes intézmények és szintek között nincsen koordináció, hiányzik a célok harmonizációja és a prioritások meghatározása.

• Általánosságban jól képzett, de kevés szakember áll rendelkezésre a szakhatósági munkában, ezért tevékenységük és koordinációjuk kevésbé hatékony.

• Nem tisztázott az egyezményhez kapcsolódó jogi háttér. Nem történt meg az egyezményhez kapcsolódó feladatok meghatározása, lebontása, ütemezése és pénzügyi tervezése, valamint beillesztése az általános költségvetésbe. A meglévő jogszabályok végrehajtása nem megfelelő, előfordulnak ellentmondások (vízügy-természetvédelem), a jogszabályalkotásra rányomja bélyegét a politikai akarat (vagy annak hiánya).

• A pénzügyi háttér igen szűkös és rossz elosztású, emiatt sok intézmény került kiszolgáltatott helyzetbe.

• Az intézményekben és az egyezményhez kapcsolódóan az adatgyűjtés és információgazdálkodás hiányos és rendezetlen. Hiányzik a komplex, folyamatorientált szemlélet. A létező Talajvédelmi Információs és Monitoring Rendszer (TIM) anyagi okok miatt kerülhet veszélybe. Az adatfeldolgozás és az adatok publikálása több évet késik, ez utóbbi a kutató „publicitási hajlandóságától” függ, ugyanakkor a szűk szakmai közönség számára íródott közlések az átlagember számára nem elérhetők és nem is érthetők.

• A modern, integrált monitorozási rendszer és GIS-adatbázis kidolgozása, amely területi adatbázisokat, monitorozást és dinamikus modellezést (pl. erózióra, deflációra vagy talajhasználatra) foglalhatna magába, még nem történt meg.

• Bár az információhoz való hozzáférés fokozatosan javul, de néha nehézkes és nagyon költséges.

Az éghajlatváltozási keretegyezményhez kapcsolódó kapacitásigények intézményi szinten:

• A különböző minisztériumok döntéshozóit ritkán delegálják a tárcaközi bizottságba, amely az egyezmény ágazatközi koordinációját hivatott biztosítani. A tárcákon belül nem mindig biztosított az információáramlás és koordináció, így a klímavédelem szempontjai nem

16

mindig kerülnek be az egyéb ágazati döntésekbe. • A helyzetfeltárás során a megkérdezett intézmények közül mindegyik létszámhiánnyal

küzdött. Ez különösen igaz volt a katasztert készítő Környezetgazdálkodási Intézetre.• A Szervezeti Működési Szabályzatban csak az esetek töredékében volt írásban is rögzítve az

egyezménnyel kapcsolatos feladatok ellátása a megfelelő intézményekben.• A helyzetfeltárás során az adatszolgáltatás területén számos olyan hiányosság merült fel,

amely az üzleti titoktartásra való hivatkozással akadályozza az egyezménnyel kapcsolatos feladatok végrehajtását. A jogszabályok gátolják az adatok másodlagos használatát – még akkor is, ha ebből az adatközlőnek is előnye származna (külön költség nélkül). Hasonló probléma a természetes személyek, illetve a jogi személyek adatkezelési szempontjából történő megkülönböztethetősége.

• A személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény rendelkezései nincsenek harmonizálva a 2001. évi LXXXI. törvénnyel kihirdetett, a környezeti ügyekben az információhoz való hozzáférésről szóló Aarhusi Egyezmény rendelkezéseivel.

3.3. Horizontális kapacitásigények egyéni szinten

A három egyezményt illetően az egyénekre általában jellemző az alacsony környezeti tudatosság, habár az utóbbi években az éghajlatváltozással kapcsolatosan enyhe fejlődés tapasztalható. Nincsen általános megértés a különböző ágazatokból érkező környezeti terhelések, a környezetállapot változása (biodiverzitás, talaj, éghajlat), valamint a terhelések mögött húzódó társadalmi-gazdasági folyamatok, hajtóerők közötti összefüggéseket illetően, a megértés és a holisztikus szemlélet hiánya pedig gyakran egymásnak ellentmondó szakpolitikákat és jogszabályokat eredményez. Mindezek összefüggésbe hozhatók az oktatási rendszer hiányosságaival, valamint a társadalomból érkező üzenetekkel és az ott uralkodó értékekkel, amelyeket a média is közvetít.

Egyéni szintű kapacitáshiányosságok a három egyezménnyel kapcsolatosan:

• A környezeti problémák holisztikus megközelítésének hiánya. Az emberek nem hajlandók felismerni a kapcsolatot az egyes gazdasági-társadalmi folyamatok, emberi tevékenységek (beleértve a saját életvitelüket) és a környezet állapota között.

• Nincsenek általánosan elfogadott fenntarthatósági értékek és hiányzik az erkölcsi felelősségre való figyelemfelkeltés is. Nem elsődleges cél annak kialakítása és megerősítése, hogy a biodiverzitás és az ökoszisztéma szolgáltatások (éghajlatszabályozás és talajképződés) megőrzése érték, amikor az anyagi jóléttel kerül összehasonlításra.

• A „biodiverzitás” széles körökben érdektelen és kevésbé ismert fogalom.• Az emberek nem látják át a kulturális örökség, a biodiverzitás és a fenntartható erőforrás-

felhasználás közötti összefüggéseket. A hagyományos és alkalmazkodó talajhasználat elfelejtődött. Az emberek egyre kevésbé éreznek kötődést a saját helyi környezetükhöz.

• Hiányzik a hosszú távú megközelítés a gazdálkodásban, helyette a spekulációs megközelítés dominál. A társadalom egésze részéről hiányzik a gazdálkodás iránti tisztelet.

• Az egyházakban nem kap megfelelő hangsúlyt az embertársaink és utódaink iránti feltétlen felelősségünk. Az egyházak tanításában nem kapnak kellő súlyt azon alapelvek, amelyekre a társadalom a biodiverzitás megőrzése során támaszkodhatna.

• A médiában dominálnak a negatív hírek, ám ezek nem tárják fel az összefüggéseket az egyes környezethez kapcsolódó tevékenységek, folyamatok és jelenségek között.

17

4. Kapacitásfejlesztési Akcióterv

A három tematikus vizsgálat, valamint az összefüggések elemzése során számos kapacitáshiány merült fel a Riói Egyezmények megvalósítását illetően. A Kapacitásfejlesztő Akcióterv holisztikus módon határozta meg a kapacitásfejlesztéshez szükséges jövőképet, célt és célkitűzéseket, elveket és tennivalókat. Az Akcióterv jövőképe, hogy bővítse Magyarország rendszer-, intézményi és egyéni szintű kapacitásait azon integrált intézkedések megvalósítása érdekében, amelyek a három Riói Egyezmény céljának eléréséhez szükségesek. A Kapacitásfejlesztő Akcióterv jövőképe az alábbi stratégiai elvek betartásával valósítható meg:

• Biztosítani kell a nemzeti szintű elkötelezettséget és vezetést.• Holisztikus szemlétet kell alkalmazni a kapacitásfejlesztés során a fenntartható fejlődés

kontextusában.• Alapozni kell a már létező folyamatokra és ágazatközi koordinációs mechanizmusokra, mint pl. a

Nemzeti Fenntartatható Fejlődés Tanács.• Megfelelő intézményi intézkedésekkel biztosítani kell az érintett felek minél szélesebb körű

bevonását a konzultációkba és döntéshozatali folyamatokba.• Az egyéni szintű kapacitásfejlesztés során a „cselekve tanulás” (learning by doing) szemléletét kell

alkalmazni.• A kapacitásépítés folyamatában biztosítani kell a visszacsatolást a tapasztalatok hasznosítása

érdekében.

Az NCSA folyamat hét prioritási területet határozott meg a horizontális kapacitáshiányosságokban rendszer-, intézményi és egyéni szinten:

Rendszerszinten:• Nemzeti szakpolitikák és jogi szabályozási keretek• Gazdasági szabályozási keretek

Intézményi szinten:• Vertikális és horizontális együttműködés és szubszidiaritás• Tudásbeli hiányosságok a kutatás területén • Információgazdálkodás és adatgyűjtés

Egyéni szinten:• Tudásbeli hiányosságok az oktatás területén • Tudatosság a három témához és a fenntartható fejlődéshez kapcsolódóan

A megállapított prioritásterületeken az Akcióterv célkitűzései a következők:

• Koherens és konzisztens szakpolitikák és szabályozási keretek kialakítása, amelyek holisztikus módon képesek kezelni az éghajlatváltozást, a biodiverzitáscsökkenést és talajpusztulást a mélyen rejlő okok kezelése révén.

• Olyan gazdasági szabályozási keretek kidolgozása, amely gazdasági ösztönzőket tartalmaz a teljes környezeti terhelés csökkentésére, és ezáltal holisztikusan kezeli az éghajlatváltozást, a biodiverzitáscsökkenést és a talajpusztulást.

• A vertikális és horizontális együttműködések javítása az intézmények és hatóságok között.

18

• A tudásbeli hiányosságok csökkentése a kutatás révén az éghajlatváltozás, a biodiverzitáscsökkenés és a talajpusztulás területén, különös tekintettel az ezek között létező összefüggésekre.

• Az adatgyűjtés és információgazdálkodás javítása a környezetvédelem és fenntartható fejlődés érdekében.

• A tudásbeli hiányosságok csökkentése az oktatás révén, különös tekintettel az éghajlatváltozás, a biodiverzitáscsökkenés és a talajpusztulás, illetve a különböző ágazatok közötti összefüggésekre.

• A lakosság tudatformálása az éghajlatváltozással, a biodiverzitás csökkenésével és a talajpusztulással kapcsolatosan többek között a társadalmi támogatás és hosszú távon a nagyobb politikai akarat biztosítása érdekében.

A fenti célokat szolgáló és kiemelt figyelmet érdemlő tennivalókat a munkacsoportok és a folyamatba bevont érdekelt felek a konzultációk során határozták meg. Azon tevékenységek kaptak prioritást, amelyek holisztikus módon, egyszerre adhatnak választ a különböző kapacitáshiányosságokra a három egyezményt illetően. Az egyes kapacitásfejlesztések várható költségeit a durván felbecsült munkaidőigényre alapoztuk.

19

4.1.

Nem

zeti

szak

polit

ikák

és j

ogi s

zabá

lyoz

ási k

eret

ek

Azo

nosí

tott

kap

acit

áshi

ányo

sság

okK

apac

itás

épít

ő ak

ciók

V

árha

tó k

ölts

égek

az

azon

nali

akci

ókho

zV

árha

tó e

redm

énye

k

Inko

nzis

zten

cia

a ne

mze

ti sz

akpo

litik

ákba

n, tö

rvén

yekb

en,

prog

ram

okba

n és

terv

ekbe

n a

háro

m

egye

zmén

y és

az

egyé

b ág

azat

ok k

özöt

t és

azo

kon

belü

l, tö

bbek

köz

ött:

- Nem

min

den

norm

atív

és f

ejle

szté

si

dönt

és e

seté

ben

vizs

gáljá

k a

biod

iver

zitá

sra,

égh

ajla

tvál

tozá

sra,

tala

jra

gyak

orol

t hat

ások

at (p

l. kö

ltség

veté

si

java

slat

ok).

- A k

örny

ezet

hár

om je

llem

zője

(t

erm

észe

ti er

őfor

ráso

k m

enny

iség

e, kö

rnye

zetm

inős

ég é

s tér

szer

keze

t) n

incs

eg

yütt

és e

gyfo

rma

mér

tékb

en fi

gyel

embe

vé

ve a

kör

nyez

eti s

zabá

lyoz

ásba

n.- A

kül

önbö

ző te

rvek

re é

s pro

gram

okra

(p

l. az

égh

ajla

tvál

tozá

s mér

sékl

ése

és

az a

lkal

maz

kodá

s, ök

ológ

iai h

álóz

atok

, in

fras

truk

turá

lis te

rvek

terü

leté

n)

egym

ástó

l füg

getle

n ha

tásv

izsg

álat

ok

kész

ülne

k, íg

y az

ok n

em tu

dják

m

egál

lapí

tani

a sz

iner

giku

s hat

ások

at.

- A k

örny

ezet

i hat

ásvi

zsgá

lato

k cs

ak

a je

lent

ős é

s hel

yi/n

emze

ti kö

rnye

zeti

hatá

soka

t ves

zik

figye

lem

be, n

em

fogl

alko

znak

a g

lobá

lis é

s nem

jele

ntős

ha

táso

kkal

, és í

gy fi

gyel

men

kív

ül

hagy

ják

az ö

ssze

adód

ó ha

táso

kat.

- Fen

ntar

that

óság

i viz

sgál

at k

idol

gozá

sa

és a

lkal

maz

ása

min

den

norm

atív

és

fejle

szté

si d

önté

s sor

án (b

eleé

rtve

a

költs

égve

tést

és a

dózá

st is

), am

ely

figye

lem

be v

eszi

a k

örny

ezet

i, tá

rsad

alm

i és

gaz

dasá

gi h

atás

okat

. - K

apac

itásé

píté

s az

egym

ásra

épü

lő

és e

gym

ásho

z ka

pcso

lódó

pro

gram

ok

és te

rvek

egy

ütt,

egy

rend

szer

ként

tö

rtén

ő vi

zsgá

latá

ra, h

ogy

érté

keln

i le

hess

en a

szin

ergi

kus h

atás

okat

és

cser

ekap

csol

atok

at.

- Kap

acitá

sépí

tés o

lyan

szab

ályo

záso

k be

veze

tésé

re, a

mel

yek

a te

ljes

körn

yeze

ti te

rhel

ést m

egcé

lozz

ák,

ideé

rtve

a te

rmés

zeti

erőf

orrá

sok

hasz

nála

tát,

a ki

bocs

átás

okat

és a

z ök

oszi

szté

mák

terü

leti

hasz

nála

tát,

min

tegy

inte

grál

ó vá

lasz

ként

a h

árom

eg

yezm

ényr

e. E

nnek

tart

alm

azni

a ke

ll a

tájg

azdá

lkod

ás sz

abál

yozá

sát t

örté

nelm

i ta

pasz

tala

tokr

a és

öko

lógi

ai fe

ltéte

lekr

e al

apoz

va, v

alam

int a

„böl

csőt

ől

bölc

sőig

”. ter

mék

polit

ikát

, am

ely

képe

s m

egvá

ltozt

atni

a te

rmel

ési é

s fog

yasz

tási

m

intá

zato

kat.

- Kap

acitá

sépí

tés a

z in

put o

ldal

i sz

abál

yozá

s leh

etős

égei

nek

feltá

rásá

ra

és le

hets

éges

bev

ezet

ésér

e a

körn

yeze

ti m

ened

zsm

ent é

rdek

ében

.- F

ennt

arth

atós

ági i

ndik

átor

ok

kife

jlesz

tése

és a

lkal

maz

ása

min

den

szab

ályo

zó h

ossz

ú tá

vú h

atás

ának

m

onito

rozá

sáho

z.

- Fen

ntar

that

óság

i viz

sgál

at

mód

szer

tani

kid

olgo

zása

5000

USD

- Kap

acitá

sépí

tés a

z in

put o

ldal

i sz

abál

yozá

s leh

etős

égei

nek

felm

érés

ére

20 0

00 U

SD- K

apac

itásé

píté

s a fe

nnta

rtha

tósá

gi

indi

káto

rok

kido

lgoz

ásár

a és

ha

szná

latá

ra40

000

USD

A n

orm

atív

és f

ejle

szté

si d

önté

sek

körn

yeze

ti és

társ

adal

mi s

zem

pont

ból

javu

lnak

és n

övel

ik a

szak

polit

ikák

ko

nzis

zten

ciáj

át, é

s így

a m

egva

lósí

tásu

k kö

ltség

haté

kony

sága

is jo

bb le

sz.

A d

önté

shoz

ókna

k fig

yele

mbe

kel

l ve

nniü

k a

körn

yeze

ti és

társ

adal

mi

vetü

lete

ket a

dön

tésh

ozat

alko

r, am

i vi

selk

edés

ükbe

n és

szem

léle

tükb

en

válto

zást

kén

ysze

rít k

i, sz

oros

abb

együ

ttm

űköd

éshe

z ve

zet a

kül

önbö

ző

ágaz

ati i

ntéz

mén

yek

közö

tt, é

s hoz

zájá

rul

ahho

z, h

ogy

a kö

rnye

zeti

célo

k jo

bban

a

figye

lem

köz

éppo

ntjá

ba k

erül

jene

k.

20

4.2.

Gaz

dasá

gi sz

abál

yozá

si k

eret

ek

Azo

nosí

tott

kap

acit

áshi

ányo

sság

okK

apac

itás

épít

ő ak

ciók

V

árha

tó k

ölts

égek

az

azon

nali

akci

ókho

zV

árha

tó e

redm

énye

k

Az

árak

nem

tart

alm

azzá

k a

való

s kö

rnye

zeti

és tá

rsad

alm

i köl

tség

eket

.

A g

azda

sági

ker

etre

ndsz

er n

em a

ho

sszú

távú

kör

nyez

eti é

s tár

sada

lmi

hasz

onna

l jár

ó te

véke

nysé

geke

t (p

l. kö

rnye

zetb

arát

gaz

dálk

odás

és

term

elés

), ha

nem

a rö

vid

távo

n m

egté

rülő

tevé

keny

sége

ket t

ámog

atja

.

Kap

acitá

sépí

tés a

meg

lévő

gaz

dasá

gi

szab

ályo

zók

(töb

bek

közö

tt a

z ad

ók

és tá

mog

atás

ok) f

elül

vizs

gálá

sára

és

oly

an sz

abál

yozó

k be

veze

tésé

re,

amel

yek

a te

rmék

ek é

s szo

lgál

tatá

sok

való

s ára

it ta

rtal

maz

zák,

így

több

ek

közö

tt:

- Kap

acitá

sépí

tés o

lyan

gaz

dasá

gi

szab

ályo

zók

alka

lmaz

ásár

a, a

mel

yek

a te

ljes k

örny

ezet

i ter

helé

st,

külö

nösk

éppe

n a

term

észe

ti er

őfor

rás-

hasz

nála

tot s

zabá

lyoz

zák.

- K

apac

itásé

píté

s oly

an te

rmel

ési

és fo

gyas

ztás

i min

táza

tok

előn

yben

ré

szes

ítésé

re, a

mel

yek

alac

sony

en

ergi

a- é

s any

agig

énny

el já

rnak

és

hely

i erő

forr

ások

on a

lapu

lnak

.- K

apac

itásé

píté

s oly

an a

dóre

form

be

veze

tésé

re, a

mel

y el

őnyb

en ré

szes

íti

az a

lacs

ony

nega

tív e

xter

náliá

kkal

já

ró e

mbe

ri m

unká

t a m

agas

neg

atív

ex

tern

áliá

kkal

járó

term

észe

ti er

őfor

rásh

aszn

álat

tal s

zem

ben.

Kap

acitá

sépí

tés a

jele

nleg

i ga

zdas

ági s

zabá

lyoz

ások

fe

lülv

izsg

álat

ára

20 0

00 U

SD

Kap

acitá

sépí

tés a

gaz

dasá

gi

szab

ályo

zók

hasz

nála

tára

15

000

USD

Kap

acitá

sépí

tés a

meg

fele

lő

term

elés

i és f

ogya

sztá

si

min

táza

tok

előn

yben

ré

szes

ítésé

re

20 0

00 U

SD

Kap

acitá

sépí

tés a

z ad

óref

orm

hoz

20 0

00 U

SD

A te

ljes k

örny

ezet

i ter

helé

sek

kont

rollá

lása

poz

itív

hatá

ssal

va

n m

indh

árom

egy

ezm

ény

végr

ehaj

tásá

ra.

A c

sökk

enő

anya

g- é

s en

ergi

afog

yasz

tás m

elle

tt a

z üv

eghá

zhat

ású

gázo

k ki

bocs

átás

a és

a b

iodi

verz

itásr

a ha

tó te

rhel

ések

(p

l. a

közl

eked

ésen

, bán

yász

aton

ke

resz

tül)

is c

sökk

enne

k.

Az

árvá

ltozá

sok

tuda

tosa

bb

fogy

aszt

ási d

önté

sekh

ez v

ezet

nek.

A te

rmel

és so

rán

az e

mbe

ri m

unka

el

őnyb

e ke

rül,

amel

y al

acso

nyab

b m

unka

nélk

ülis

éghe

z ve

zet.

23

21

4.3.

Ver

tiká

lis é

s hor

izon

tális

egy

üttm

űköd

és é

s szu

bszi

diar

itás

Azo

nosí

tott

kap

acit

áshi

ányo

sság

okK

apac

itás

épít

ő ak

ciók

V

árha

tó k

ölts

égek

az

azon

nali

akci

ókho

zV

árha

tó e

redm

énye

k

A k

ülön

böző

ága

zati

inté

zmén

yek

közö

tti e

gyüt

tműk

ödés

hiá

nya.

Ala

cson

y ré

szvé

tel a

regi

onál

is é

s he

lyi i

ntéz

mén

yek

rész

éről

a h

árom

eg

yezm

ény

végr

ehaj

tásá

ban.

A k

ülön

böző

szin

tű in

tézm

énye

k fe

lada

tain

ak fe

lülv

izsg

álat

a és

a

fele

lőss

égek

jobb

meg

oszt

ása.

A

Szer

veze

ti M

űköd

ési S

zabá

lyza

tok

és m

unka

köri

leír

ások

tart

alm

azzá

k a

háro

m e

gyez

mén

nyel

kap

csol

atos

fe

lada

toka

t.

Az

ágaz

atkö

zi in

tézm

énye

k lé

treh

ozás

a/m

eger

ősíté

se (p

l. tá

rcak

özi b

izot

tság

ok) a

jo

bb á

gaza

ti in

tegr

áció

érd

ekéb

en.

Tré

ning

ek é

s tré

ning

anya

gok

bizt

osítá

sa

a gl

obál

is k

örny

ezet

men

edzs

men

tről

és

fenn

tart

ható

ságr

ól a

hel

yi é

s reg

ioná

lis

inté

zmén

yek

hiva

taln

okai

szám

ára.

Az

EM

AS

beve

zeté

se tö

bb re

gion

ális

és

hely

i int

ézm

ényb

en.

A Jö

vő N

emze

déke

k O

mbu

dsm

ani

inté

zmén

yéne

k te

ljes p

oten

ciál

jána

k a

kiha

szná

lása

a sz

üksé

ges a

nyag

i és

hum

án k

apac

itáso

k bi

ztos

ításá

n ke

resz

tül.

Kap

acitá

sépí

tés a

társ

adal

om m

inél

sz

éles

ebb

bevo

násá

ra a

dön

tésh

ozó

foly

amat

okba

a st

raté

gák,

terv

ek,

prog

ram

ok k

idol

gozá

sako

r, az

Aar

husi

E

gyez

mén

y ál

tal b

izto

síto

tt jo

gok

gyak

orlá

sát i

llető

en.

Tré

ning

anya

gok

kész

ítése

a

regi

onál

is é

s hel

yi sz

intű

in

tézm

énye

k hi

vata

lnok

ai sz

ámár

a20

000

USD

Ága

zatk

özi i

ntéz

mén

yek

kial

akítá

sa20

000

USD

Hel

yi k

özös

sége

k sz

ámár

a tr

énin

gek

és tr

énin

gany

agok

biz

tosí

tása

150

000

USD

Az

EM

AS

beve

zeté

séhe

z sz

üksé

ges

kapa

citá

sfej

lesz

tés

30 0

00 U

SD

Az

Om

buds

man

i Iro

da

költs

égve

tése

tart

alm

azza

.

Lak

ossá

gi k

apac

itásé

píté

s50

000

USD

Szor

osab

b ág

azat

közi

egy

üttm

űköd

és,

vala

min

t ere

dmén

yese

bb sz

ekto

rális

in

tegr

áció

a sz

akpo

litik

ákba

n és

a

hiva

talo

s dön

tése

kben

.

Az

ágaz

ati é

s reg

ioná

lis, h

elyi

in

tézm

énye

k és

hat

óság

ok n

agyo

bb

rész

véte

le a

hár

om e

gyez

mén

y m

egva

lósí

tásá

ban.

Nag

yobb

tuda

toss

ág a

z ég

hajla

tvál

tozá

sról

, bio

dive

rzitá

sról

és

tala

jpus

ztul

ásró

l és a

z eg

yezm

énye

k el

őírá

sair

ól.

Az

előv

igyá

zato

sság

elv

ének

jobb

ér

vény

esül

ése

a dö

ntés

ekbe

n, te

rvek

ben

és p

rogr

amok

ban.

22

4.4.

Tud

ásbe

li hi

ányo

sság

ok a

kut

atás

terü

leté

n

Azo

nosí

tott

kap

acit

áshi

ányo

sság

okK

apac

itás

épít

ő ak

ciók

V

árha

tó k

ölts

égek

az

azon

nali

akci

ókho

zV

árha

tó e

redm

énye

k

Az

ism

eret

ek h

iány

a a

külö

nböz

ő dö

ntés

ek, t

echn

ológ

iák

és in

nová

ciók

po

tenc

iális

társ

adal

mi é

s kör

nyez

eti

hatá

sair

ól, b

eleé

rtve

az

égha

jlat,

a bi

odiv

erzi

tás é

s tal

aj k

érdé

seit.

Stra

tégi

ai m

egkö

zelít

és k

idol

gozá

sa

a bi

odiv

erzi

tás é

s öko

szis

ztém

a sz

olgá

ltatá

sok

(tal

ajké

pződ

és é

s ég

hajla

tsza

bály

ozás

) kut

atás

ára,

va

lam

int a

szük

sége

s pén

zügy

i fo

rrás

ok b

izto

sítá

sa tö

bbek

köz

ött a

z al

ábbi

kut

atás

okra

:- a

kül

önbö

ző á

gaza

tok

közö

tti

kapc

sola

tok,

val

amin

t az

inté

zked

ések

és d

önté

sek

hatá

sai a

bi

odiv

erzi

tásr

a, é

ghaj

latv

álto

zásr

a és

ta

lajra

,- a

z er

őfor

ráso

k fe

nnta

rtha

tó

hasz

nála

ta,

- a k

örny

ezet

elta

rtók

épes

sége

.

Fenn

tart

ható

sági

szűr

ő le

hető

ségé

nek

meg

vizs

gálá

sa é

s meg

fele

lő

beve

zeté

se a

z új

tech

noló

giák

és

inno

váci

ók p

oten

ciál

is tá

rsad

alm

i és

körn

yeze

ti ha

tása

inak

viz

sgál

atár

a,

ideé

rtve

az

égha

jlato

t, a

biod

iver

zitá

st

és a

tala

jt.

Fenn

tart

ható

sági

szűr

ő m

ódsz

erén

ek k

idol

gozá

sa a

z új

te

chno

lógi

ák v

izsg

álat

ára

50 0

00 U

SD

Bőv

ebb

ism

eret

ek a

kom

plex

ka

pcso

lato

król

és o

k-ok

ozat

i ös

szef

üggé

sekr

ől, a

mel

yek

bizt

os

alap

ot n

yújta

nak

a sz

akpo

litik

ákna

k és

inté

zked

ések

nek.

Jobb

és k

onzi

szte

nseb

b,

és k

övet

kezé

skép

pen

költs

égha

téko

nyab

b in

tézk

edés

ek

meg

való

sítá

sa.

23

4.5.

Info

rmác

ióga

zdál

kodá

s és a

datg

yűjté

s

Azo

nosí

tott

kap

acit

áshi

ányo

sság

okK

apac

itás

épít

ő ak

ciók

V

árha

tó k

ölts

égek

az

azon

nali

akci

ókho

zV

árha

tó e

redm

énye

k

A sz

üksé

ges a

dato

k bi

ztos

ítása

az

égha

jlatv

álto

zást

, bio

dive

rzitá

st é

s ta

lajt

illet

ően

nem

szab

adon

elé

rhet

ők

a há

rom

egy

ezm

ény

meg

való

sítá

sáér

t fe

lelő

s kül

önbö

ző in

tézm

énye

k sz

ámár

a.

Az

adat

ok n

incs

enek

meg

fele

lően

in

tegr

álva

a te

rmés

zete

s er

őfor

ráso

kkal

val

ó ga

zdál

kodá

shoz

(p

l. te

rüle

tfejle

szté

s, ök

ológ

iai

háló

zato

k, in

fras

truk

turá

lis

fejle

szté

sek

vagy

terü

leth

aszn

álat

).

Nin

csen

ek re

ndel

kezé

sre

álló

ad

atok

a te

ljes k

örny

ezet

i te

rhel

ésrő

l, am

elye

k vi

ssza

csat

olás

t bi

ztos

íthat

nána

k az

öss

zes k

örny

ezet

i in

tézk

edés

hat

ékon

yság

ára

nézv

e.

Meg

fele

lő jo

gi sz

abál

yozá

s ki

dolg

ozás

a az

álla

mi t

ulaj

donú

in

form

áció

k ál

lam

i int

ézm

énye

k kö

zött

i meg

oszt

ásár

ól é

s eze

k ny

ilván

ossá

téte

lérő

l.

A n

emze

ti T

erm

észe

tvéd

elm

i In

form

áció

s Ren

dsze

r mie

lőbb

i m

egva

lósí

tása

.

Fenn

tart

ható

sági

indi

káto

rok

kido

lgoz

ása,

bel

eért

ve a

telje

s kö

rnye

zeti

terh

elés

ekrő

l is,

vala

min

t a

term

észe

ti er

őfor

ráso

k le

ltárá

nak

elké

szíté

se.

Az

adat

gyűj

tés h

arm

oniz

álás

a,

amen

nyir

e sz

üksé

ges,

és a

z ad

atgy

űjté

sbe

és -g

azdá

lkod

ásba

be

vont

inté

zmén

yek

közö

tti

együ

ttm

űköd

és m

eger

ősíté

se.

Az

álla

mi f

orrá

sokb

ól k

ifejle

szte

tt

tech

noló

giai

inno

váci

ók é

s fe

nnta

rtha

tó g

azdá

lkod

ási t

echn

ikák

le

írás

aina

k el

küld

ése

közp

onti

inté

zmén

y(ek

) rés

zére

, am

elye

k bi

ztos

ítani

tudj

ák a

zok

szél

eskö

rű

elte

rjedé

sét.

Kap

acitá

sfej

lesz

tés a

meg

fele

lő

jogi

szab

ályo

zás k

idol

gozá

sára

és

beve

zeté

sére

50 0

00 U

SD

A T

erm

észe

tvéd

elm

i Inf

orm

áció

s R

ends

zer m

egva

lósí

tása

150

000

USD

Kap

acitá

sfej

lesz

tés a

fe

nnta

rtha

tósá

gi in

diká

toro

k ki

dolg

ozás

ára

és h

aszn

álat

ára

40 0

00 U

SD

Ada

tgyű

jtése

k ha

rmon

izác

iója

200

000

USD

Kap

acitá

sfej

lesz

tés a

tech

noló

giai

in

nová

ciók

leír

ásán

ak k

özpo

nti

gyűj

tésé

re10

0 00

0 U

SD

Biz

tosí

tott

á vá

lik a

z in

tézm

énye

k sz

ámár

a a

háro

m e

gyez

mén

yhez

ka

pcso

lódó

fela

data

ikho

z sz

üksé

ges

inte

grál

t inf

orm

áció

khoz

val

ó ho

zzáf

érés

.

A n

yilv

ános

ság

jobb

hoz

záfé

rést

kap

a

körn

yeze

ti in

form

áció

khoz

, ezá

ltal

javu

l a d

önté

shoz

ásba

n va

ló ré

szvé

tele

is

.

Vilá

gos é

s ért

hető

indi

káto

rok

a fe

nnta

rtha

tó fe

jlődé

sre,

amel

yek

viss

zacs

atol

ást b

izto

síta

nak

a há

rom

eg

yezm

ény

végr

ehaj

tásá

ráró

l is.

Szél

es k

örbe

n is

mer

tté

váln

ak

a te

chno

lógi

ai é

s gaz

dálk

odás

i te

chni

kák.

24

4.6.

Tud

ásbe

li hi

ányo

sság

ok a

z ok

tatá

s ter

ület

én

Azo

nosí

tott

kap

acit

áshi

ányo

sság

okK

apac

itás

épít

ő ak

ciók

V

árha

tó k

ölts

égek

az

azon

nali

akci

ókho

zV

árha

tó e

redm

énye

k

A d

önté

shoz

atal

ban

rész

tvev

ő sz

akér

tők

(aká

rcsa

k a

nyilv

ános

ság)

ne

m re

ndel

kezn

ek k

ellő

tudá

ssal

a

körn

yeze

ti, g

azda

sági

és t

ársa

dalm

i te

rüle

tek

ok-o

koza

ti ös

szef

üggé

seir

ől,

így

a ho

liszt

ikus

szem

léle

t is h

iány

zik

a ha

téko

ny g

lobá

lis k

örny

ezet

i m

ened

zsm

enth

ez.

A n

emze

ti ta

nany

ag é

s okt

atás

i re

ndsz

er á

tala

kítá

sa, a

mel

y jo

bban

inte

grál

ja a

kül

önbö

ző

inte

rdis

zcip

linár

is ta

ntár

gyak

at a

ho

liszt

ikus

meg

köze

lítés

en a

lapu

lva.

A p

robl

émam

egol

dó k

észs

égek

fe

jlesz

tésé

re ir

ányu

ló m

ódsz

erek

be

építé

se a

z ok

tatá

sba

és a

szem

élye

s ta

pasz

tala

tokr

a ép

ítő ta

nulá

si fo

rma

előt

érbe

hel

yezé

se.

A fe

nt e

mlít

ett i

gény

eket

kie

légí

tő

okta

tási

mód

szer

ek k

idol

gozá

sa

wor

ksho

pok

kere

tébe

n kü

lönb

öző

szak

értő

k be

voná

sáva

l.

A p

edag

ógus

ok k

épzé

séne

k a

fent

le

írt o

ktat

ási r

ends

zerh

ez v

aló

igaz

ítása

.

Műh

elym

unká

k sz

erve

zése

m

ódsz

erki

dolg

ozás

ra15

0 00

0 U

SD

Okt

atás

i mód

szer

kid

olgo

zása

50

000

USD

Peda

gógu

skép

zés á

tala

kítá

sa20

0 00

0 U

SD

Az

okta

tási

rend

szer

gy

akor

latia

sabb

á, é

letk

özel

ibbé

vál

ik,

és o

lyan

ért

ékek

et tá

mog

at, a

mel

yek

az e

gész

sége

s öko

szis

ztém

ákat

és a

jó

min

őség

ű kö

rnye

zete

t hel

yezi

k el

őtér

be.

A d

iáko

k m

egta

nuljá

k a

rend

szer

szem

léle

tet,

és jo

bban

fe

lkés

züln

ek a

hol

iszt

ikus

dö

ntés

hoza

talra

szak

mai

és

mag

ánél

etük

ben

egya

ránt

.

25

4.7.

Tud

atos

ság

a há

rom

tém

ához

és a

fenn

tart

ható

fejlő

désh

ez k

apcs

olód

óan

Azo

nosí

tott

kap

acit

áshi

ányo

sság

okK

apac

itás

épít

ő ak

ciók

V

árha

tó k

ölts

égek

az

azon

nali

akci

ókho

zV

árha

tó e

redm

énye

k

A d

önté

shoz

ókra

a h

árom

tém

a fo

ntos

ságá

val k

apcs

olat

ban

alac

sony

tu

dato

sság

jelle

mző

, fők

ént a

ta

lajp

uszt

ulás

t és b

iodi

verz

itást

ill

etőe

n.

Hiá

nyos

a n

emze

ti sz

akpo

litik

ák

és a

z eg

yéni

dön

tése

k (a

z él

etm

ód

form

ájáb

an) a

z ég

hajla

tvál

tozá

sra,

bi

odiv

erzi

tásr

a és

tala

jpus

ztul

ásra

va

ló h

atás

aina

k m

egér

tése

.

A tá

rsad

alm

i és e

gyén

i ért

ékek

nem

he

lyez

ik e

lőté

rbe

az e

gész

sége

s ök

oszi

szté

mák

és a

jó m

inős

égű

körn

yeze

t hoz

zájá

rulá

sát a

z em

beri

jó

lléth

ez.

Figy

elem

felk

eltő

kam

pány

az

egyé

ni d

önté

sek

és a

zok

körn

yeze

ti ha

tása

inak

öss

zefü

ggés

eirő

l. A

rekl

ámok

és h

irde

tése

k ha

téko

ny

szab

ályo

zása

a tu

dato

s fog

yasz

tási

dö

ntés

ek e

lőm

ozdí

tása

éde

kébe

n.

Tré

ning

ek k

idol

gozá

sa

méd

iasz

akem

bere

k sz

ámár

a a

külö

nböz

ő pr

oblé

mák

ös

szef

üggé

sein

ek jo

bb m

egér

tése

és

kom

mun

ikál

ása

érde

kébe

n.

Tré

ning

ek sz

erve

zése

a fe

nnta

rtha

tó

fejlő

désr

ől, a

bio

dive

rzitá

sról

az

és

ökos

zisz

tém

a sz

olgá

ltatá

sokr

ól a

he

lyi l

akos

ság

szám

ára.

Az „

ökol

ógia

i láb

nyom

” fog

alm

ának

te

rjesz

tése

és h

aszn

álat

a úg

y ne

mze

ti,

min

t hel

yi sz

inte

n a

tuda

tform

álás

ér

deké

ben.

Idők

özön

ként

i bes

zám

olók

ké

szíté

se a

telje

s kör

nyez

eti

terh

elés

ek a

laku

lásá

ról é

s az

egyé

b fe

nnta

rtha

tósá

gi in

diká

toro

król

.

Tré

ning

anya

g ös

szeá

llítá

sa a

m

édia

szám

ára

15 0

00 U

SD

Tré

ning

szer

vezé

se a

méd

ia

szám

ára

20 0

00 U

SD

Tré

ning

anya

g ki

dolg

ozás

a a

hely

i la

koss

ág sz

ámár

a50

000

USD

Tré

ning

szer

vezé

se a

hel

yi

lako

sság

szám

ára

200

000

USD

Idők

özön

ként

i bes

zám

olók

ké

szíté

se a

telje

s kör

nyez

eti

terh

elés

ekrő

l 2

0 00

0 U

SD

A d

önté

shoz

ók é

s a n

yilv

ános

ság

tuda

tosa

bbá

válik

, job

ban

átlá

tják

az

ok-o

koza

ti ös

szef

üggé

seke

t és e

zek

kapc

soló

dásá

t a b

iodi

verz

itásh

oz,

égha

jlatv

álto

zásh

oz é

s ta

lajp

uszt

ulás

hoz.

Tud

atos

abb

fogy

aszt

ói d

önté

sek

az

embe

rek

rész

éről

.

A k

örny

ezet

i tém

ák n

agyo

bb

prio

ritá

st é

lvez

nek

nem

zeti

szin

ten

(a

polit

ikáb

an, a

vál

aszt

ások

on st

b.)

26

4.8. A Kapacitásfejlesztési Akcióterv megvalósítása

Az azonosított horizontális kapacitásfejlesztő tevékenységek hatékony megvalósulásához magas szintű politikai támogatásra és szektorok közötti koordinációra van szükség. Bár a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium aktív részvétele és támogatása a megvalósításban elengedhetetlen, a koordináció ágazatközi intézményi hátteret is megkövetel. A legalkalmasabb testület a frissen alakult Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanács (NFFT), amelynek tagjai a kormányzati és parlamenti, a tudományos, a magán- és a civil szféra képviselői. A Kapacitásfejlesztési Akciótervben megjelölt tevékenységeket az NFFT-ben szükséges megvitatni a Nemzeti Fenntartható Fejlődés Stratégia keretén belül.

4.9. Nyomon követés és értékelés

A tevékenységek nyomon követését és értékelését az NFFT releváns eljárási szabályai fogják biztosítani. Visszacsatolást nyújtanak arról, hogy milyen mértékben kerültek megvalósításra a tevékenységek, és rendszeresen értékelik az Akcióterv jövőképének, céljának és célkitűzéseinek megvalósulását. Emellett egyes megjelölt intézkedések maguk is a nyomon követést és értékelést célozzák, pl. fenntarthatósági indikátorok kidolgozása, jelentések készítése a teljes környezeti terhelés tendenciáiról vagy a természeti erőforrások felmérése.

27

5. Mellékletek

5.1. Melléklet – A Tanácsadó Testület és a tematikus munkacsoportok tagjai

A Tanácsadó Testület tagjai:

Ángyán József, Aradi Csaba, Bándi Gyula, Botos Katalin, Czippán Katalin, Faragó Tibor, Gáspár László, Karas László, Kardos Péter, Kerekes Sándor, Lányi András, Locsmándi Gábor, Nechay Gábor, Németh Tamás, Pál Gabriella, Pálmai Ottó, Pogány Anikó, Poós Miklós, Sajgó Szabolcs, Stefanovits Pál, Somogyi Zoltán, Szabó Teréz, Szilágyi Gábor, Takács Gábor, Varga Zoltán, Várallyay György, Vári Anna, Vida Gábor

A szakértői munkacsoport tagjai a Biológiai Sokféleség Egyezményhez kapcsolódóan: • Munkacsoport-vezető: Szilvácsku Zsolt, MME Természetvédelmi Tanácsadó Szolgálata• Tagok: Szilvácsku Zsolt, Hajdu Klára, Papp Dorottya

A szakértői munkacsoport tagjai az Éghajlatváltozási Keretegyezményhez kapcsolódóan:• Munkacsoport-vezető: Szabó Sándor, Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási

Egyetem• Tagok: Szabó Sándor, Pató Zsuzsanna, Iványi Anna

A szakértői munkacsoport tagjai az Egyezmény a sivatagosodás és aszály elleni küzdelemhez kapcsolódóan: • Munkacsoport-vezető: Flachner Zsuzsanna, MTA Talajtani és Agrokémiai Kutató Intézet• Tagok: Flachner Zsuzsanna, Farkas Szilvia, Jencs Melinda

Fenntartható fejlődéssel foglalkozó szakértő: Gyulai Iván, Ökológiai Intézet a Fenntartható Fejlődésért

28

5.2. Melléklet – A projektindító konferencia programja

A Riói ENSZ Egyezmények (biodiverzitás, éghajlatváltozás és sivatagosodás) magyarországi végrehajtásának helyzete

Budapest, MTA, 2004. január 29.

10.00 – 10.15 Megnyitó Meskó Attila elnök, MTA Környezettudományi Bizottsága Schmuck Erzsébet, elnök, CEEWEB

10.15 – 10.40 Az egyezményekben megfogalmazott főbb célkitűzések és feladatok, illetve a megvalósítás helyzete Persányi Miklós, miniszter, Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium

10.40 – 11.00 Az UNEP szerepe a globális egyezmények végrehajtásának támogatásában Abdul-Majeid Haddad, Program Menedzser, Egyesült Nemzetek Környezetvédelmi Programja (UNEP, Nairobi)

11.00 – 12.00 A Biológiai Sokféleség Egyezmény végrehajtásának nemzetközi és hazai helyzete, a végrehajtást akadályozó tényezők, javaslatok a további teendőkre Felkért hozzászólók: Haraszthy László, helyettes államtitkár, KvVM Természetvédelmi Hivatal Vida Gábor, igazgató, MTA Ökológiai és Botanikai Kutatóintézet Vita

12.00 – 12.30 Kávé és szendvics szünet

12.30 – 13.30 Az ENSZ Éghajlatváltozás Keretegyezmény végrehajtásának nemzetközi és hazai helyzete, a végrehajtást akadályozó tényezők, javaslatok a további teendőkre Felkért hozzászólók: Faragó Tibor, főcsoportvezető, KvVM Láng István, Csete László, Jolánkai Márton a VAHAVA projekt vezetői

Vita

13.30 – 14.30 A sivatagosodás elleni küzdelemről szóló ENSZ egyezmény végrehajtásának nemzetközi és hazai helyzete, a végrehajtást akadályozó tényezők, javaslatok a további teendőkre

Felkért hozzászólók:Kolossváry Gábor, főosztályvezető, FVMKulauzov Dóra, KvVM, UNCCD nemzeti koordinátorVermes László, egyetemi tanár, BKÁE, UNCCD szakértői csoport tagja Várallyai György, akadémikus MTA TAKI

Vita

14.30 – 14.45 Az egyezmények fenntarthatósági összefüggései Felkért hozzászóló: Gyulai Iván, igazgató, Fenntartható Fejlődésért Intézet

14.45 – 15.00 A konferencia zárása

29

5.3. Melléklet – Az éghajlatváltozással kapcsolatos helyzetértékelés során megkeresett szakértők listája

Szóbeli interjúk zajlottak a következő szakértőkkel:

Faragó Tibor (KvVM főcsoportvezető)Poós Miklós (GKM osztályvezető)Gáspár László (Országos Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Főigazgatóság, korábban KGI)Szabó Teréz (EU Delegáció, valamint az Energia Központ Kht. stratégiai szakértője)Pál Gabriella (Regionális Energiakutató Intézet BKÁE, Magyar Energia Hivatal volt környezetvédelmi szakértője)Somogyi Zoltán (Erdészeti Kutatóintézet)Takács Gábor (Energia Klub)Pogány Anikó (Pannonpower, jelenleg KvVM)

A konzultáción részt vettek:

Gáspár László (Országos Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Főigazgatóság, korábban KGI-nél)Szabó Teréz (EU Delegáció, valamint az Energia Központ Kht. stratégiai szakértője)Pál Gabriella (Regionális Energiakutató Intézet BKÁE, Magyar Energia Hivatal volt környezetvédelmi szakértője)Kardos Péter (Energia Klub) (Takács Gábor helyett, aki írásban reagált)Flachner Zsuzsanna (MTA TAKI)Farkas Szilvia

Írásban véleményeztek:

Faragó Tibor, KvVMTakács Gábor, Energia Klub

30

5.4. Melléklet – A fenntartható fejlődést elemző, szakterületeket átfogó munkacsoport tagjai

Munkacsoport-vezető: Gyulai Iván

Résztvevő szakértők:Bogdányiné Mészáros Ágnes, Környezetvédelmi HatóságBotár Alexa, Magyar Természetvédők SzövetségeCselószky Tamás, E-misszió EgyesületÉger Ákos, CEE Bankfigyelő HálózatFarkas István, Magyar Természetvédők SzövetségeFlachner Zsuzsanna, MTA Talajtani és Agrokémiai Kutató IntézetF. Nagy Zsuzsanna, Környezeti Tanácsadó Irodák Hálózata Friedrich Róbert, Magyar Természetvédők SzövetségeGyene Gyöngyvér, Nemzeti Fejlesztési ÜgynökségGyúró Éva, Nyugat-Magyarország EgyetemHajdu Klára, CEEwebKasza György, Nemzeti Fejlesztési ÜgynökségRudi Zsuzsanna, tanácsadóSchmuck Erzsébet, Magyar Természetvédők SzövetségeSomfai Ágnes, VÁTI Kht.Urbán Iván, futurológusVágvölgyi Gusztáv, Dialógus AlapítványZalatnay László, Magyar Természetvédők Szövetsége

31

5.5. Melléklet – A projektzáró konferencia programja

A Riói Egyezmények végrehajtásának helyzete és hatása a környezetpolitika alakulására, illetve annak intézményrendszerére

Budapest, MTA, 2008. június 25.

10.00 – 10.10 Megnyitó Schmuck Erzsébet, társelnök, Magyar Természetvédők Szövetsége

10.10 – 10. 25 A fenntartható fejlődés hazai intézményrendszerének megteremtése, nehézségek és lehetőségek Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke

10.25 – 10.55 A Környezetvédelem intézményrendszere Magyarországon, helye a kormányzati munkában és szerepe a társadalom környezeti tudatának formálásában Oláh Lajos, államtitkár, Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium

10.55 – 11.05 A Biológiai Sokféleség Egyezmény hazai végrehajtása és a biodiverzitás-megőrzés intézményrendszerének helyzete, fejlődési kilátásai Haraszthy László, szakállamtitkár, Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium

11.05 – 11.35 Az Éghajlatváltozási Keretegyezmény végrehajtása és intézményrendszere, az Éghajlatváltozási Stratégia végrehajtásához szükséges feladatok és kapacitások tervezése Faragó Tibor, főosztályvezető, Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium

11.35 – 12.05 A projekt fő következtetései a Riói Egyezmények megvalósulásával kapcsolatban Flachner Zsuzsanna, tudományos főmunkatárs, MTA TAKI Hajdu Klára, ügyvezető igazgató, CEEweb

12.05 – 12.35 A projekt fő következtetései a fenntartható fejlődés hazai megvalósulásával kapcsolatban. Gyulai Iván, elnök, CEEweb

12.35 – 13.00 Vita

13.00 A konferencia zárása

32

A nemzetközi környezetvédelmi egyezmények jelentősége és ... · A nemzetközi környezetvédelmi egyezmények jelentősége és végrehajtása nemzeti szinten. Nemzeti kapacitásfejlesztési

Documents