A nemzetiségek önrendelkezési jogának múltja és jövőjejog.sapientia.ro/data/digitalis/wittmann_erno_a... · 2016-04-06 · nyomok, ezen múlt okozta változások befolyásolták.

A NEMZETISÉGEKÖNRENDELKEZÉSI JOGÁNAK

MÚLTJA ÉS JÖVŐJE

ÍRTA

WITTMANN ERNŐ

BUDAPESTFRANKLIN-TÁESULAT NYOMDÁJA

1918

FRANKLIN-TÁRSULAT NYOMDÁJA.

ELSŐ FEJEZET.

Az akaratos cselekvés törvényszerűsége.

a) A cselekvéshez vezető folyamatok. Az emlékek szerepe ezen folyamat-ban. Az akarat emlékek által befolyásolt reflex.

b) önmegfigyelésünk az akarásról és a tényleges történés.c) Tömeg, tömeglélek és tömegakarat.

Podkamienben, egy kis lengyel zsidó faluban, hol ütegemtartalékban feküdt, a küteges typhus már napok óta pusztított.A katonai parancsnokság egészségügyi rendelkezéseit a be-tegek elszállítását, a betegek hozzátartozóinak megfigyelőállomásokon1 való concentrálását, százados piszok borítottalakásuknak kitisztítását, a lakosság kelletlenül és csak az erő-szaknak engedelmeskedve tűrte. Szép szó, magyarázatok, rá-beszélés mit sem hatottak, mert a felvilágosító magyarázatokés orvosi tanácsok meggyőző ereje megtört a falubeliek hiténés meséin. Esténkint ugyanis, midőn a hívők ájtatos imára gyűl-tek össze, elregélték egymásnak, hogy a bajt Isten küldte és csakő szüntetheti meg; mondották, hogy nem ér fel a járvány ellen azorvosok ereje és mit sem érnek a katonaság óvóintézkedései,mert lám nem terjedt át a baj anyákra, kiket erőszakkal sem le-hetett beteg gyermeküktől elválasztani és elkapták sokan, kiketa katonák elválasztottak beteg gyermeküktől. Majd pedig meg-szólalt a hitközség vezére és mondotta: «Nem, nem az orvosokfogják megtörni a járvány pusztító hatalmát, hanem írva vagyon:ha az Úristen járványnyal sújt valamely községet, úgy a községlakosai adjanak össze pénzt arra, hogy a község legszegényebbkét gyermekét összeházasítsák és segítsék őket önálló tűzhelymegalapításához, az esküvőt pedig tartsák meg a temetőben,hogy a halottak lássák a községbeliek jótékony cselekedetét éskieszközöljék az Úristentől a járvány megszüntetését. Kövessétek

4

az Ő parancsát» — így beszélt — és a gazdagabbak koronáihoztették a szegények filléreiket, a hívők engedelmeskedtek!

És meg is ülték az 1916-ik esztendőben nagy ünnepségekközött a temetőben a lakodalmat. Néztem a násznépet, midőn abla-kom előtt elvonult és láttam ugyanakkor az utca másik oldalán, hogykatonák egy házban desinficiálnak és a két módszernek, annak,amely esküvővel és annak, amely desinfectorral küzd a járvány ellen,ezen szemléltető összeütközésén elgondolkodtam. Adva van két em-ber, az egyik a csapat egészségügyi főnöke, a másik a hitközség fejeés mindkét emberre hat a bajok szemlélete, mindkét emberbenmegérleli az elhatározást, hogy a járvány terjedését meg kell akadá-lyozni, a járványt meg kell szüntetni! A lökés, melyet a két embera külvilágtól nyert és melyet sensorius idegszálaik agyukba to-vábbítottak azonegy és mily eltérő mégis a reactio, melyet a kétemberből az azonos lökés kivált. Emlékeihez, tudásához fordulmegoldásért ugyan mindegyik, de míg régi könyvek elsárgultlapjaiból meríti elhatározását a hitközség embere, azideig modernmegfigyelések eredményét értékesíti az orvos. Mindkét esetbenemlékek, tudás alapján érlelődik meg az elhatározás, mely azutána motorikus ideg szálak révén cselekedetté válik és a kül-világra hat. A különbség a két ember között végeredménybenemlékeikben rejlik és a különböző emlékek eredményezik a kü-lönböző elhatározásokat!

Törvényszerűen, mint bárminő más esemény, játszódtak le:

azok a folyamatok, melyek az eltérő cselekvésekhez vezettek;így kellett lejátszódniuk és csak is így játszódhattak le. Két ren-delkező emberből, különböző faji és egyéni múlttal, eltérő tudás-sal és meggyőződéssel ugyanaz a lökés múltjuk, tudásuk és meg-győződésük különbözőségének megfelelően, más és más reactiotváltott ki. Jelenség, melyhez hasonlót a vegyész gyakran figyelmeg, mert hiszen különböző elemek vegyülékeí azonegy elenibehatására .más és másként reagálnak. Az egyéniségünk, melyetegységként érzünk és másoknál egységnek hiszünk, valóbannem más, mint számos elemnek gyorsan bomló és újra képződővegyüléke. Öröklött hajlamok, egyéni élmények, tanulmányok,másoktól ellesett és saját tapasztalások csodálatosan egyesülnek,átitatják egymást tartalmukkal és alkotják azt a mystikusegységet, melyet egyéniségnek neveznek, alkotják azt a complexvegyüléket, mely új megfigyelések, új meggondolások hatásaalatt- magából egyes elemeket eliminal és új behatások követ-

5

keztében magába új elemeket felfogad. Csodálatos vegyülék,mely mint minden az éld szervezetben bomlik és egyben újrafelépül. Valóban állítani lehetne, hogyha ismernők azokat azelemeket, melyekből egyes ilyen compositumok állnak, ha ismer-nők az elemek törvényeit, vonzódásukat és taszításaikat, úgy meg-tudnók határozni azt is. hogy adott egyéniség, adott behatásramiként fog reagálni.

A kifejezések mint: hajlamok, tudás, tapasztalás stb., szó-val mindazok a kifejezések, melyeket ezideig használtam, asubjectiv psychologia nyelvén szólnak, tartalmuk határozat-lan és értelmük elmosódott. De célszerűbbnek látszik ezen köz-keletű kifejezésekkel élni, a nép nyelvén beszélni, mert hiszena tudomány sem volt igen képes ezen kétes és váltakozó értékűszavakat, biztos és határozott fogalmakkal felváltani.1 de mind-ezek a szavak és képek csak egy gondolatnak a kifejezésére van-nak hivatva, a gondolat pedig ezen szavak alól is világosan éshatározottan kidomborodik és azt mondja: az a tanítás, melyabból a feltevésből indult ki. hogy szigorúan el kell választaniaz anyagot a lélektől és az anyag átalakulásait a lelki jelensé-gektől és mely tanítás ahoz a conelusiohoz ju to t t , hogy amígaz anyag sorsát és átalakulását szigorú törvények kérlelhetet-lenül uralják, az ideig a lélek ezen törvények uralma alatt nemáll és saját sorsát függetlenül és korlátlanul intézi: hamis. He-lyes evvel szemben az a felfogás, mely szerint a világegyetemnagy egységet képez, melyet csak agyunk a megértés, a meg-emésztés céljából tagol részekre és a nagy egység es minden rész-lete-szigorú törvények uralma alatt áll. Törvények uralma alattáll, azaz ugyanazon ok ugyanazon feltételek mellett ugyanazt azokozatot eredményezi.2

Mondottuk, hogy a nagy egységet, a természetet megis-merés céljára a legkülönfélébb részekre bontjuk, mondottuk,hogy a részek egymással ok és okozat viszonyában állanak, szóvalállítjuk, hogy az egységet olyként bontjuk részekre, hogy azokok és okozat viszonyában álljanak egymással. Ha azt mondomtehát, hogy a külvilágban beállott bizonyos elváltozásra —mondjuk pl. a temperatura lehűlésére, holt vagy élő anyag bizo-nyos átalakulással válaszolt, pl. a víz befagyott, a holt testekés élő testek összehúzódtak stb.: — és állítom, hogy ez az átala-kulás mindig be fog állni (fagyás stb.) valahányszor ugyanazoka feltételek (levegő lehűlése stb.) adva vannak, úgy állítom,

6

hogy ezek a jelenségek törvényszerűen folytak le. Ezen törvény-szerűség, pl. a víz befagyása feltételeinek meghatározása olykénttörtént, hogy a világot ketté osztottuk vízre és nem vízre (A ésnem A részre). A «nem A» részt ismét elosztottuk oly továbbirészletekre, melyek változatlanok maradtak és olyanokra melyekmegváltoztak (levegőre, mely lehűlt és nem levegőre, mely vál-tozatlan maradt) majd pedig a «nem A» részben beállott válto-zást, az A részben beállott átalakulással összefüggésbe hoztuk.Ezen műveletek után állítottuk, hogy a «nem A» rész mindenilyen változására az A rész mindig ilyen átalakulással fog vála-szolni. Ha tehát állítom, hogy valamely jelenség törvényszerűenfolyt le, úgy állítom egyben, hogy bizonyos élő test, vagy anyag(A) a külvilág (nem A) bizonyos elváltozására, mindig ugyanaz-zal az átalakulással válaszol.

A physika és chemia állítja, hogy bizonyos aetiok meghatá-rozott reactiókat eredményeznek, a psychologia, biológia stb.állítják, hogy bizonyos ingerek növényi vagy emberi testbőlmeghatározott reflexeket váltanak ki. Mindezek az állításokmegegyeznek abban, hogy a világot két részre osztják és pedigegy részre, melyben beállott változás (actio, inger), a másik rész-ben átalakulást (reactio, reflex) eredményez. Élet és haladás,csak oly világban lehetséges, melyben a jelenségek lefolyásatörvényszerű.3 Ha a víz folyásának iránya, a kövek esése folytonváltoznék mintha boszorkányok kénye hajtaná, minden életnekmeg kellene szűnnie; a szüntelen és rendszertelen változás,minden gondolkodást és minden eligazodást lehetetlenné tenne.Az életre most alkalmas lény — a jövő pillanatban alkalmatlanlenne ...

Emlékeinkkel és tapasztalásainkkal uraljuk a világot, em-lékezéseink és tapasztalásaink ereje a törvényszerűségben, illetveabban rejlik, hogy a tegnap eseményei ismétlődnek meg aholnapban. Az akaró· és cselekvő ember, a tudománytól el-várja, hogy törvényszerűen összefüggő részletekre felbontvaismertesse vele a természet életét. Álláspontunk a külvilággalszemben is a divide ac impera! A nytroglycerin, mely erősrázásra felrobban, azaz részeire bomlik, az egysejtű lény,mely izgatásra cseppszerű tömeggé áll össze, a moly, melyerősen világító sugaraktól érve a világítótest felé röpül, akutya, mely a felemelt bot láttára elszalad, mindezek afolyamatok példái törvényszerűen lefolyó jelenségeknek. Mind-

7

ezekben az esetekben a külső körülmények megváltozására azanyag belső átalakulások okozta reactiokkal válaszol. Kétség-telenül a molynak repülése, a kutya menekülése a bot elől, sokkalkomplikáltabb jelenségek, mint a nytroglycerin felrobbanása.Komplikáltabbak, mert míg a nytroglycerin felrobbanása esetében,a külső viszonyok változását és a belső átalakulást pontosanle tudjuk írni, mert ismerjük a chemiai átalakulás minden rész-letét, tudjuk, hogy az új energia érvén az anyaghoz a nytro-glycerint alkotó atomok affinitásaiknak megfelelően állottakössze új vegyületekké és felszabadult az energia, mely az ato-mokat affinitásuknak meg nem felelő vegyülékként összetartotta,addig sem a moly, sem a kutya viselkedésénél az összes átalaku-lásoknak ily pontos leírását nem vagyunk képesek adni. Tudá-sunk ezen hiánya azonban mit sem változtat azon, hogy ezek akomplikáltabb folyamatok szintén fel volnának bonthatók egy-szerű elemekre; chemiai átalakulások sorozatára. A bot meg-pillantása által a kutyából kiváltott reactiót még komplikáltabbjelenségnek látjuk, mint a moly repülését a világító sugarak irá-nyába, mert míg minden moly a világító sugarak irányábanrepül, addig nem minden kutya menekül és nem minden kutyaegyenlően menekül a felemelt bottól. Minden moly azonos viszo-nyok között egyenlően viselkedik, belátjuk tehát magatartásuktörvényszerűségét és ezt a természetadta ösztönük következmé-nyének mondjuk; evvel szemben, miután nem minden kutyatanúsít egyenlő viselkedést akkor, midőn a felemelt botot meg-pillantja a törvényszerűséget elismerni nem akarjuk és a reactiookaként egy rejtélyes lélek akaratát jelöljük meg. A kutyánál areactio törvényszerűségének felismerését megnehezíti az a körül-mény, hogy a reactio mikéntjét nemcsak a fajnak, hanem az egyén-nek múltja is befolyásolja. Az egyszeri vagy többszöri verésugyanis, melyben a kutya már életében részesült, nemcsak ellent-állást, vonítást stb. szóval nemcsak azokat a hatásokat eredmé-nyezte, melyeket akkor nyomban figyelmes szemlélő meg tudottvolna állapítani, hanem nyomokat hagyott az állat agyában,mely nyomok a bot láttára felélednek és a bot megpillantásaáltal kiváltott reactiót befolyásolják. A kutya viselkedésétől azemberi cselekvésig már csak egy kis lépés van, helyesebben mársemmi különbség sincsen. A moly ösztönszerűleg viselkedett,azaz a reactióban az állat múltjának, egyéni emlékeinek semmirésze nem volt, a kutya cselekvését ugyanúgy mint az emberét,

8

egyéni múltja, tapasztalásai, helyesebben ezen múlt hagytanyomok, ezen múlt okozta változások befolyásolták. .A nytro-glycerintől az emberig, a folyamatok kétségtelenül komplika-lódnak, mert mindig több és több elem kapcsolódik össze, mindigtöbb, több elem változása eredményezi a reactiót; és kétségte-lenül complikáltabb az ember cselekvése a kutyáénál, mertaz emlékek nagyobb számúak, bővebben kapcsolódnak, az agy-szerkezet, mely a reactio mineműségére befolyással bír finomabb,de mindezeket a jelenségeket összekapcsolja az a körülmény,hogy külső változásokra adott feleletei az anyagnak, actiókatkövető reactiók!

Kétségtelenül van valami bántó és bosszantó abban a fel-fogásban, mely egyéni akaratunkat, mellyel sorsunkat bölcsbelátásunknak megfelelően irányítani véljük, egyszerű reactio-nak minősíti, melyet faji és egyéni múltunk irányít.

Itt ülök asztalomnál és szaporán írok szót szó mellé, dol-gozom, mert akarok. Ha a munka nem okozna örömet, úgy sé-tálnék a napon, társaságba mennék, szóval úgy cselekednék,ahogy jólesnék. A szabadság érzése kíséri minden céltudatos cse-lekvésünket. Fajunk öntudata és büszkeségünk ezen az érzésénalapszik. A természettudós, ki életünket szorgos vizsgálódástárgyává tette azt mondja, Nietsehe4 szavával élve, hogy állandóanhibásan érzünk és hibásan beszélünk és önkényesen cseréljük fela passivumot az activummal; azt mondjuk, hogy cselekszünk,holott úgy kellene mondanunk, hogy cselekedve leszünk. Úgyérezzük és mondjuk, mintha cselekvésünk szabad volna, holottcselekvésünket irányítják sírba szállott őseink és a véletlen kénye -kedve szerint felvett emlékeink. Nagy száma a modern természet-tudományi alapon álló psychologusoknak mind megegyezikabban, amit Mach mond: «Die willkürliche Bewegung ist einedurch Erinnerung beeinflusste Reflexbewegung.»5 Számos meg-gondolás megerősíti ezen állításnak helyességót, de bizonyíté-kokkal azt teljesen begyőzni, a bizonyítókokat spirituszban vagymikroskop alatt bemutatni nem lehet. De még ha igaz, hogyaz energia fennmaradásának elve, továbbá a physiologiai meg-figyelések és jelesül anatómiai ismereteink nem igazolják, hogyaz a folyamat, amelyet az «akarok» szóval leírunk, külső behatá-sok előidézte szükségszerű reactiója az élő anyagnak, hanem,ha ez az állítás csak feltevés, hypothesis volna, mely mellettsem több, sem kevesebb bizonyítékot felhozni nem lehet, mint

9

az ellenkező feltevés mellett, úgy mégis ezt a feltevést és nem azellenkezőjét kellene tudományos munkálkodás alapjaként el-fogadni.

Tudományosnak és véglegesnek csak oly magyarázatotlehet elfogadni, melyben nincsen ismeretlen elem. szóval olymagyarázatot, mely a jelenséget az összes és meghatározott ér-tékű elemeire tudja felbontani.így mindazok a tudományok, melyek a mathematikaimódszerrel dolgoznak mint a chemia vagy physika, ezen tudomá-nyos postulatumnak megfelelnek. Pl. a chemia az anyagok egye-sülését, bomlását tudományosan magyarázza, mert ezeknek a je-lenségeknek összes feltételeit kimeríti, még pedig olyként, hogy min-den feltétel meghatározott, azaz csak egy értékkel bír. Az egyesü-lésnek, avagy a bomlásnak minden feltétele meg van határozvaa chemiai képletben, mert minden jel csak egy meghatározottértéket jelent. A tudományos magyarázat ilyként egyenlethezhasonlítható, melynek egyik oldalán a magyarázandó jelenség,a másik oldalán pedig a jelenség összes feltételei, vele egyenlőértékű elemei állanak. A tudománynak minden haladása abbanáll, hogy az egyenletből az ismeretlen elemeket, az χ-eket ki-kapcsolja és meghatározott értékekkel helyettesíti. A tudománycéljainak tehát csak oly feltevés, oly hypothesis felelhet meg,mely a munkát ebben az irányban lehetővé teszi, mely elismeri,hogy a jelenség elemekre felbontható, mely elismeri, hogy a je-lenségnek van olyan magyarázata, melyben x-ek nem fordulnakelő és egyben ezen magyarázat megtalálására az utat megmutatja.Az állati ösztönökről szóló különféle magyarázatok erősen meg-világítják majd ezt a gondolat sort.6 Már a régi természettudománymegállapította, hogy az állatok, bizonyos körülmények között,bizonyos viselkedést tanúsítanak, egyes madárfajok a hűvösebbidő beálltával dél felé vándorolnak, rovarok petéiket sziklák alárejtik el, molyok a világító test irányában röpülnek. Az állatokezen viselkedését ösztönöknek nevezték, az ösztönt pedig azállat tulajdonságának mondották, melylyel a teremtő őket fel-szerelte. Maga a jelenség természetesen ezzel még egyáltalábannincsen megmagyarázva. Adva van egy állati szervezet (pl. madár)és adva van a külső viszonyoknak változása (a levegő lehűlése)'és már most a jelenség az, hogy a viszonyok változására a szer-vezet helyének változásával felel az ideig, míg melegebb levegőbenem ér. Ha ezen jelenséggel szemben, mint egyenlő értéket azt

10

állítom, hogy a természet ezt így csinálta — úgy valóban szavakatmondok, szavakat, melyek a természet bölcsességéről, anyai szere-péről és sok másról szóló szónoklatok felépítésére alkalmasak ugyan,de a jelenség megmagyarázására nem. A jelenség complex maradés a jelenség lefolyását befolyásolni nem „tudom. A Darwinismushatása alatt a természetből a mystikus, de tudatos hatalomból avéletlenek sorozata lett. Darvin szerint ugyanis a véletlen eseményekcélszerű változásokat okoznak az állat testében, őt erősebbé, alétért való küzdelemben alkalmasabbá teszik és átöröklődve azutódokra, a faj fen maradását biztosítják. Az állati ösztön ma-gyarázata módosult, az ösztön megszűnt a bőkezű természetajándéka lenni és lett belőle pl. Wundtnál, az ősök szerencsés-ötletének, vagy akarat elhatározásának a következménye, melygeneratióról generatióra öröklődvén, mechanikussá vált. Voltegy madárfaj, mely fázott és volt egy kitűnő madár, kinek előszörtámadt az a gondolata, hogy vándoroljon. A kísérlet sikerültés így azután utódai vándoroltak évszázadokon át. A hálátlanutódok el is feledték a feltaláló nevét és el is feledték, hogy őkmiért vándorolnak. Ez a magyarázat is végtelenül keveset mond,de nagy előnye, hogy vasmarokkal abba az irányba fordítja akutató agyát, mely irányban gondolkodni kell, hogy a megoldásfeltalálható legyen. Régen — úgy mondja, — tudatos akarat,elhatározás volt, utóbb mechanikussá lett azaz elhatározás nél-kül játszódott le. Minden lelki jelenségnek, akár akarat elhatá-rozásnak, akár ösztönszerű cselekvésnek, meg van a maga nekimegfelelő idegfolyamata; az állatban, tehát úgy az ősökben, mintaz utódokban lejátszódott valami folyamat, külső behatásokalatt beállottak belső változások és ezek a változások eredményez-ték végül a mozgást, a vándorlást. A hideg levegő okozta fájdalomaz érző idegvezetékeken át elért az agyba és ott keletkezett az azakaratelhatározás délre menni és az elhatározás azután a mo-torikus idegvezetéken keresztül eljutott az izmokba és a szüksé-ges mozgásokat kiváltotta. Ez az akaratelhatározás, helyesebbena tapasztalat, öröklődött, majd mechanikussá vált. Azaz idővela sensorius idegvezeték, mely a vándorlásra okot adó külső hatástvezette, direct összeköttetésbe lépett avval a motorikus ideg-vezetékkel, mely a külső lökésre adott feleletét az agynak, az iz-mok fele továbbította.7 Az áramkör zárt maradt, csak az agynakszerepe megszűnt és rövidebb összeköttetés létesült. A jelenség-nek, hogy úgy mondjam van már egy vele egyenértékű ellenoldala,

11

az egységes jelenség fel van bontva, meg vannak állapítva a rész-jelenségek, melyekből áll és csak a rész jelenségek további elem-zése szükséges. A magyarázatban sok χ van és különösen egynagy x, mely az állat őslelkéről és annak szabad elhatározásá-ról beszél.

Még mindig nem ismerjük azokat az elemeket, melyekre ajelenség végeredményében felbontható, de a felaprózás már rész-ben megtörtént és pedig az által, hogy az ösztönből, mely annakelőtte egy, az állatnak természetadta tulajdonsága volt — egyelemezhető materiális folyamat lett, mely folyamat sémája mintaz akaratelhatározásé, illetve a mechanikus reactióé, más meg-figyelésekből ismeretes. Az ismeretlen egész, ha nem is teljesenismert, hanem kevésbbé ismeretlen részletekre lett felbontva.A kutatás iránya meg volt határozva, a részleteket kellett továbbelemezni és az ismeretlen elemek számát csökkenteni. Továbbikutatások eredményezték, hogy egyesek az akaratelhatározást ésmisztikusan öröklődő tapasztalatot teljesen elejtették és a legtöbbösztönről ki tudták mutatni., hogy nem más, mint egy mechanikusfolyamat és hogy hasonló folyamatok a növényvilágban ismerete-sek, így különösen a kitűnő amerikai fiziológusnak, Loebnek8

érdeme, hogy számos esetben kimutatta,, hogy az ösztön állatitropismus. Tropismus alatt értik külső hatásoknak az állati vagynövényi szervezetből kiváltott reactióját, melynek eredményekénta szervezet ahhoz a tárgyhoz vagy lényhez, melyből bizonyoshatások kiindulnak, közeledik vagy eltávolodik. így beszélnek pl.heliotropismusról és értik alatta a szervezetnek azt a tulajdon-ságát, hogy ha fénysugarak érik, a sugarak forrásához közeledik(positiv heliotropismus) vagy attól eltávolodik (negatív heliotro-pismus). így pl. a moly, positiv heliotrop, azaz ha fénysugarakérik, a fényforrás irányába, sőt a fényforrásba repül és nincsenkülönbség a növény között, mely a nap felé fordul és a moly között,mely a fény felé röpül. Mindkét esetben a szervezet sugarak be-hatására a sugárzó forrás felé fordulással válaszol. De nemcsaksugarakra, hanem chemiai behatásokra, illatokra, (chemotro-pismus) érintésre stb. egyes szervezetek a forrás felé való közele-déssel, illetve a forrástól való távolodással válaszolnak. így pl.hangyáknál kísérletek segélyével bebizonyosodott, hogy visel-kedésük ellenséggel, illetve baráttal szemben chemotropismusravezethető vissza. Faj rokon állatok illata vonzza, ellenséges fa-jok illata taszítja őket; sok állat vándorlása pedig nem más,

12

mint negativ tropismus a hideg, positiv tropismus a hőforrásirányában.9

Még mindig nincsen az egyenlet végleg megoldva, még mindignincsenek azok elemek meghatározva, melyek vonzzák és taszítjákegymást, sem azok az átalakulások, melyek ezen taszítások ésvonzódások következményeként beállanak. Az ösztönből azonban,mely lelki tulajdonság volt, testi tulajdonság lett és már ez isóriási haladás, mert a kutatásnak utat mutatott, az elemezéstlehetővé tette. Óriási haladás, mert ily tropismusnak felismerésé-vel, még ha a jelenségeket pontosan kémiai képletekkel leírni nemis tudjuk, mégis eszközt kapunk, mely küzdelmünkben az állat-világ ellen és különösen folytonos harcunkban a bacillusok, mikro-bák stb. ellen nagy segítségünkre lehet. A hőnek, fénynek, illatnakismerete, mely egyes lények mozgását befolyásolni képes, milyuralmat jelent az illető lényen!10

A példa igazolni volt hivatva, hogy tudományos munkátcsak oly feltevés tesz lehetővé, mely eleve kizárja annak lehető-ségét, hogy a jelenség lefolyása valaki önkényes elhatározásá-nak következménye, hanem elismeri, hogy minden jelenségszámos elem, számos feltétel együttműködésének szükséges ered-ménye.

A naiv érzéssel szemben, mely azt mondja — akarok —a tudományos vizsgálódásnak abból a feltevésből kell kiindulnia,hogy az akaratnak egy idegfolyamat felel meg, melynek megvannaka maga szükségszerű feltételei.

Különbség van tehát a tényleges történés és a kép között,melyet hiányos önmegfigyéléseink alapján alkotunk. Az «akarok»szóval leírt lelki folyamatról ugyanis azt a képet alkotjuk ma-gunknak, hogy «én»-ünk önkényesen határozza meg cselekvé-sünket. A tényleges történés evvel szemben az, hogy a kül-világban beállott változás bennünk beidegzési folyamatot ered-ményez és ezen folyamat hatása az idegpályákon továbbterjedvén, cselekvéseket vált ki. Ha ezen cselekvések miként-jének meghatározására az egyén múltja befolyással bírt, szó-val, ha a reaktió mikéntjét az egyén emlékei befolyásolták,úgy tudatos cselekvésről, ha ellenkezőleg a reaktió ezen emléktőlfüggetlen és a fajnak minden egyedénél egyenlő, úgy ösztönszerűcselekvésről beszélünk. A külömbség e két fajta cselekvés közötta múltnak hatásában, helyesebben abban van, hogy a tudatosancselekvő állatnak van ú. n. associatiós emlékezőtehetsége, egy

13

szerve, melyben emlékek, képletesen beszélve, elraktározódnak ésegymással kapcsolódnak, vegyülnek.

Öntudat és emlékezőtehetség szorosan összefüggnek és csakoly állat képes tudatosan cselekedni, melynek emlékei és emlé-kezete van, evvel szemben annak az állatnak, mely születésétőlhaláláig minden hasonló ingerre hasonlóan válaszol, mely tanulniképtelen, melynek nincsenek emlékei, nincsen tudása sem és ígycselekvései mindig ösztönszerűek.11 Akaratos cselekvésről beszé-lünk akkor, ha a beidegzés után a reaktió beállta előtt már tisztaképünk van a mozgásról, cselekvésről, melyet az inger eredmé-nyezni fog. A tudatos, úgyszintén az akaratos cselekvés tehátaz associativ emlékezetnek egyik nyilvánulása·. A gyermek, kiegyszer a kályhához ért és kezét megégette, ha a kályha közelébeér, kezét elrejti, a kályha láttára felélednek emlékei és szabályoz-zák viselkedését, a gyermek pedig úgy érzi, hogy «én»-je akartés cselekedett. Szellemes magyarázatát adja ezen téves meg-figyelésnek Loeb:12

«Minden tudatos cselekvésnél három folyamat játszódik lebensőnkben, melyek közül egyik ok, kettő pedig az okozat. Az ok —-a beidegzési folyamat, mely az izomzatig terjedvén, a cselekvéstkiváltja. A cselekvés az egyik hatás. A beidegzési folyamat fel-idézi azonban azokat az emlékeket is, melyek hasonló beidegzésifolyamatok eredményeként beállott cselekvésekről megmaradtak;ez a másik hatás. Már most mindkét folyamat úgy a cselekvés,mint az emlékezés, a beidegzés következtében áll be, miutánazonban az emlékezési folyamat előbb áll be, mint a cselekvéslejátszódik, a beidegzési folyamatot pedig, mely a reactiókatkiváltotta, egyáltalában észre sem vesszük, az a képzetünk marad,hogy akartunk és cselekedtünk.» Így a gyermek, midőn a kályhátmeglátja, «emlékszik», azaz látja azt a reactiót, mely beállanifog, látja még mielőtt a reactió beállott és a kályhaokozta beideg-zési folyamatról semmi képzete nem lévén, azt hiszi, hogy akartés cselekedett.

Ezen szellemes magyarázat kellően kidomborítja, hogy azegész folyamatnak csak egy része tudatos. Helyesebben csak azemlékezés tudatos, meg az utólagos megállapítás, hogy az történt,amit akartam, amit helyesebben úgy fejeznék ki; az történt,amire emlékeztem. Egységes folyamatról lévén szó, kellő képét atörténésnek csak akkor adom, ha az egész folyamatot, szóvalmindazokat a változásokat, melyek a beidegzés kezdetétől a

14

cselekvésig lejátszódtak, leírom és nem egyenértékű leírása afolyamatnak az a képzet, mely a cselekvő ember öntudatábankialakult, mert ez a képzet csak a folyamatnak egy része. Másszavakkal úgy szokás ezt kifejezni, hogy a lelki jelenségek közöttokozati összefüggés nincsen. Most írok — egy perc múlva éhesleszek — örülünk, majd boszankodunk és mindezek a jelenségekegymástól függetlenek. Az öröm nem okozza az örömet követőboszúságot stb. mert mindezek a lelki jelenségek testi folyamatok-kal járnak és pedig oly materiális folyamatokkal, melynek fel-tételei és következményei más materiális folyamatok, melyekkelesetleg lelki jelenségek nem járnak. Képzeljünk egy vezetéket,melyen áram fut keresztül, két helyen pedig a vezeték hiányosságafolytán az áram egy része hő formájában távozik a vezetékből.Az áramnak távozása az első és második helyen egymássalokozati összefüggésben nem áll, mivel másodszor nem azérttávozik az áram, mert először áram távozott; a két jelenség egy-mástól független és causális nexus csak az egész jelenségben ésannak egymást közvetlenül követő szakai között van. Ez avezeték jelképezné a neuropsychikus folyamatot, melynek helyen-ként kísérő tünetei a képzetek és érzések, a vezetékből távozóenergia.

Az ember magának cselekvéseiről rendszerint naiv képzetetalkot és ezen naiv képzetre építi fel büszkeségét; azt mondja,hogy énje van, holott ez az én nem más, mint állandóan egymássalkapcsolódva fellépő képzetek rövid megjelölése. Azt mondja,akarok és cselekszem, holott nem ő akar, nem ő cselekszik, hanema külvilág ingereire faji és egyéni történetének megfelelően válaszolbenne valami!

A cselekvésünkről szóló naiv magyarázat helyett tudomá-nyos magyarázatot adni, ez a lélektan feladata.

De térjünk vissza a példához, melyből kiindultunk. Azon-egy körülmények között, különböző emlékek különböző cselek-vésekre indítottak két embert, illetőleg két embercsoportot.A járvány ellen esküvővel védekezett a hitközség, a toxin ellenantitoxinnal az orvos. Valóban ez a kétféle cselekvés, ez a kétféleemlékezés, mely a cselekvésekre befolyással volt, úgy áll egymássalszemben, mint a naiv magyarázat a tudományos magyarázattalszemben. A hívő álláspontja szerint Isten akarata küldötte a jár-ványt és így csak Isten akarata szüntetheti meg. szükségszerűlegkegyes cselekedettel igyekezni kell Isten akaratát befolyásolni.

15

A naiv feltevés, mely minden okozat mögött okot lát és más okot,mint azt, mely egyéni felfogása szerint saját életét irányítja,szóval más okot mint az akaratot elképzelni nem tud. Primitivgondolkodás ez, mely emberi képre teremti meg a természetképét. Evvel szemben az orvos kutatja a járvány minden felté-telét és a feltételek módosításával akarja módosítani az ered-ményt, megszüntetni a járványt.

Primitiv gondolkodás szerint csak ima segíthet, mert hiszenszuverén, korlátlan akarat okozta a bajt, a tudományos gondol-kodás az akaratot, az önkényt okként el nem ismeri és el nemismerheti, hanem boncolja az eseményeket és az akarat, a nagykiszámíthatatlan helyébe mindenütt meghatározott értékeket akarhelyezni.

Több· mint négy éve élünk már olyan világban, melybenember embernek több kárt okozott, mint évtizedeken át leg-ádázabb ellenségeink, a bacillusok és a természet vad elemei.Ha pedig kutatjuk, hogy minek tulajdonítják azok, kik az emberi-ség sorsát irányítják, a politikusok és a jogászok a háborút, úgyszáz feleletre fogunk bukkanni, száz különböző, az író és politikusnemzetisége szerint változó feleletre, de mindezek a feleletek ésmég a legellentétesebbek is, mint az, mely azt mondja, «Gottstrafe England», meg az, mely így szól: «Down with the Hohen-zollern» megegyeznek abban, hogy emberi akaratnak tulajdonítjáka háborút és az eltérés csak annak a személynek vagy tömegnekmegjelölésénél mutatkozik, kinek akarata rovására írják a jelenösszeütközést.

Nehéz bajaiban mint mindenkor —- úgy most is — Messiástteremtett magának a szenvedők és elégedetlenek tömege és ájta-tosan hiszi, hogy ha majd eljövend a Messiás országa, akkor megfog szűnni az ő baja és szenvedése is. Ez a Messiás pedig, kinekországa vérfürdőből fog kialakulni, ez a Messiás, kinek uralmaminden bajt meg fog szüntetni és az aranykort fogja a földönmegvalósítani, szintén akaratnak, a nép akaratának uralma!

Akarat, mint ok és akarat, mint orvosság.Megmagyarázni valamit nem jelent mást, mint ismeretlen

jelenségről kimutatni, hogy ismeretes elemek összeműködésénekeredménye. Minden újság nyugtalanít és félelmet kelt, mert hely-zetünk és viselkedésünk az újdonsággal szemben bizonytalan ésnyugalmunk csak akkor áll helyre, ha az újdonságot más, ismertjelenségekre tudjuk felbontani. így voltunk a háborúval szemben

16

is, mely békés életünket nem kívánt újdonságként zavarta meg;felmerült tehát a kérdés, mi okozta a háborút? és már is meg volta felelet, melyet egyéni tapasztalataink szuggeráltak. Mint mindencselekvést, ezt is emberi akarat okozta és mint minden rossz cse-lekvést, ezt is ellenségeink akarata zúdította reánk. íme az ismeret-lent, az új eseményt, a háborút felismertük, ráhúztuk egy régenismert sémára, a háborúból az akarat cselekménye lett. A meg-isrnerés már magában rejti a megoldást és készen szolgáltatja azelégedetleneknek Messiásukat — rossz emberek akarata okozta aháborút — rossz emberek helyett jó embereknek kell intézni azállamok sorsát, az uralkodók helyébe másoknak kell uralomrakerülniök. Ez az egész probléma és ez az egyedüli orvosság.

Kár volt talán mosolyogni akkor, mikor ablakom előttvonult el a násznép, bizton várva cselekvésétől a járvány megszün-tetését. Talán nem is olyan áthidalhatatlan az űr azok között,kik betegség ellen babonákkal küzdenek, meg azok között, kikemberek együttműködése és államok összeműködéséből előállóbajokat halottaktól örökölt, elavult gondolatokkal kívánják orvo-solni. A mi sorsunkat is gyakorta a sírok alól intézik és nem mindigkutatjuk nagyítókkal bajunk eredetét és küzdünk a méreg ellenaz ellenméreggel, hanem leplezve tudatlanságunkat, energiánkkimerül a múltból örökölt szavak ismétlésében; védekezünk ajárvány ellen esküvővel, kolera ellen, mint hajdanában a zsidókkiirtásával. A sírok alól szól fel az a mondat is, mely a nemzetekönrendelkezési jogától, a nép akaratától várja az örök békét.Szabadjon evvel a mondattal szemben a hitetlen tiszteletlenségévelfellépnem és kutatni azt, hogy az önrendelkezési jog el nem isme-rése okozta-e a háborút, elismerése biztosítja-e a békét?

«A test minden egyes funktiójának megfigyelése a sejt feléirányít — mondja Verworn.13 — így az izomsejtben fekszik aszív dobogásának, az izom összehúzódásának rejtelme, a mirigy-sejt rejti magában a secrétumok kiválasztásának feltételeit. Márrégen bizonyították a sejtekről szóló tanítások, hogy a sejt azélő test alapeleme, az elemi Organismus, melyben minden élet-folyamat székel. Anatómia fejlődéstan, állattan és növénytanmind régen felismerték ennek a ténynek a jelentőségét és ezeknuka tudományoknak nagy fejlődése, a sejtek működése kutatásánaktermékenységét bizonyítja. Csak a fiziológia zárkózik el ettől afelismeréstől, de ha a fiziológia az élet jelenségeinek a felismeréséttekinti feladatának, úgy neki is ott kell felkeresnie ezeket a jelen-

17

ségeket, ahol szókelnek, ahol az élet jelenségeinek otthona van asejtekben. Ha a fiziológia ahelyett, hogy csak a szervek működésé-nek durva megismerésére szorítkoznék, a megismerést mélyíteni,az élet jelenségeit alaposan felismerni és azokat elemeikre felbon-tani akarja, úgy a szervek fiziológiája helyébe a sejtek fiziológiájá-nak kell lépnie». A modern fiziológia eredményei bizonyítjákennek az állításnak helyességét. De vájjon bizonyításra szorul-eegyáltalában ez az állítás és nem kétségtelen minden bizonyításnélkül is. hogy minden magyarázat boncolást jelent és mindenboncolás az alapelemek kikutatására irányul. A fizikus a mozgásteredőnek tekinti és kutatja a tényezőket, melyek az eredő irányátmeghatározzák, a kémikus az anyagokban vegyületet lát, melyetalapelemeire igyekszik felbontani. A tényezők mozgási irányaibólalakul ki az eredő mozgási iránya és az alapelemek sajátosságaiderítik fel a vegyület tulajdonságainak titkát.

Minden kutatás az alapegységnek, nevezzük azt sejtnek,tényezőnek vagy elemnek felderítésére irányul és az összetettanyag, mozgás vagy szervezet működését és tulajdonságait azalapegységek mozgásai és átalakulásai szabályozzák. Ellentétesmozgások, ellentétes sajátságok részben vagy egészben felemésztikegymást és helyükben marad, mint az ellenséges színek egyesülé-sénél, a színtelenségnek, a feketének különböző árnyalata, minttulajdonsága az egésznek. Egyirányú mozgások, rokonvonásokerősítik egymást és helyükbe lép mint hasonló színek egyesülésénélaz erősebb szín, erősebb árnyalat, mint tömegtulajdonság. A kétvéglet között helyezkednek el lassú átmenetben, mint a színeka színskálában az összes megoldások lehetőségei. A tudományokhaladása folytán, a magyarázatok mindig alaposabbak, azaz aboncolások részletesebbek lesznek; a tudomány fejlődése pedigkövetkezménye volt annak, hogy kimutatták, hogy az, amiteddig alapegységnek, elemnek tartottak, más alapegységek össze-tétele. A kémikus elemeinek számát csökkenteni igyekszik és azösszes elemeket egy, vagy kevés alapelemre igyekszik visszavezetni.az elemekben pedig atomok tömegét látja. A fiziológiában a szer-vezetet, mint alapegységet felváltja a sejt és ez az egység semvégleges; a biokémia, a strukturális kémia már döngetik a kéttudományt, kémiát és fiziológiát elválasztó falakat és igyekeznekazokat az elemeket felkutatni, melyekből az élő test alakul, igye-keznek a sejt helyébe, mint alapegységet, elemet: az atomotállítani. A társadalmi tudományok a maguk feladatát szintén

18

csak az ő alapelemüknek felkutatásával és megértésével oldhatjákmeg. A történetnek, állami életnek és jogrendnek, szóval az emberiegyüttműködésnek a múltban és jelenben minden rejtélye az em-berben, az ember agyában rejtőzik. Az ember a sociális tudományokalapeleme, de nem végleges alapeleme, mert helyébe lépnek majdaz agy- és idegrendszer sejtjei és végül azok az elemek, melyekbőlneurogliák alakulnak.

Nagy egységet alkot a természet, melyet csak a meg-ismerés lehetővé tétele céljából bontunk részekre és ezen nagyegységnek egységes törvényei vannak. A múlt gondolkodásanagy ellentéteket construált a természetben, ellentéteket, melye-ket — úgymond — áthidalni nem lehet. Elő anyag, szervezetegyrészt, holt tárgyak, szervezetlen anyagok, másrészt, mintkülönböző, más világból való lények álltak egymással szembenés magában az organismusok világában is a test, az anyag, aszellem, a lélektől, mint külön törvényű jelenség vált széjjel.A tudományos kutatások elmosták ezen ellentéteket, feltöltöttékaz áthidalhatatlannak mondott űrt. Az Organismus különlegesfehérnyeösszetételek által jellemzett vegyülék és nem más, mint azanorganikus anyagnál complikáltabb vegyülék.14 Nincsen ellentéta két anyag között, mert hiszen a változások meg nem szűnő soro-zata — az élet — az anorganikusból vezet az organikuson átismét vissza az anorganikus állapotba. A szervetlen anyagbólszerves anyagot termelnek a növények, a növényekből állatitestet az állatok, hogy azután ismét széthulljanak, egyesüljenekmás szervetlen anyagokkal és ezen körforgásnak nincsen kezdeteés nincsen vége.15 De vájjon ez a másik nagy ellentét, amelytőlaz emberiség úgy látszik, sohasem tud szabadulni: az ellentéttest és lélek, anyag és szellem között vájjon megállhat-e a moderntudomány megismerései mellett? Nyilván nem, mert hiszen alélek élete és jelenségei csak az ideg- és agyrendszer változásaibólmagyarázhatók, egy húron pendülnek, egy törvényszerűségnekvannak alárendelve.

A kezdetleges emberi megfigyelések teremtette ellentétekilyenkép megszűnnek és nagy egységbe folynak össze. A külön-böző tudományok alapelemeiknek újabb meg újabb egyszerűsíté-sével tömeg helyébe embert, ember helyébe sejtet és végül sejthelyébe atomokat téve. Hagy egységbe folynak össze és maradaz anyag összetételének tudománya a kémia és az anyag mozgásá-nak a tudománya a fizika. Messze vagyunk még ezen egységes

19

tudománytól és nagy hiányok választják még el az elemekkel,az atomokkal operáló kémiát a sejtek életét kutató fiziológiátólés biológiától; feldolgozatlan pusztaság, vadon fekszik még atermészet és a társadalom tudományai között. De már-már fejlőd-nek az összekötő kapcsolatok. A strukturális kémia és biokémiaérintkeznek és utakat teremt a pusztaságon keresztül a pszichológia.

De akár ezen egység felé vezet a fejlődés, akár nem, mindentudományra lényeges felismerése annak, hogy rejtélyeire a kulcsot,kérdéseire a feleletet csak alapelemeinek megállapítása és alap-elemeit uraló törvények megismerése által nyerheti. Az egység,melyre a társadalmi tudományok ez idő szerint visszanyúlniképesek, az ember; és az emberből kiindulva, az emberi pszicho-lógia megismerésével kell megmagyarázniuk az emberi össz-működés törvényeit.

A tömeg emberekből áll, miként a test sejtekből, az anyagatomokból!

«Egy bizonyos felfogással szemben hangsúlyozni kell, mondjaLe Bon,16 hogy a tömeget alkotó csoportban egyáltalában nincsenmeg az elemek tulajdonságainak összege vagy középaránya. Ujjellemvonások képződnek és keletkeznek épen úgy, mint ahogya kémiában bizonyos elemek, a savak és lúgok, ha új testté válnak,úgy egészen más sajátságaik lesznek, mint azoknak az elemek-nek külön-külön volt, melyekből új testté alakultak».

Le Bon tulajdonképen azt állítja, hogy az egység, melyrea társadalomtudomány megismerései vonatkoznak, nem az ember,hanem a tömeg és hogy a tömeg más törvények szerint cselekszik,mint az egyesek, kik alkotják. Ily értelemben beszél Le Bon ésbeszélnek mások is az egyéni lélekkel széniben, tömeglélekről ésállítják, hogy a tömeg az egyénnel szemben magasabb szervezet,mely különleges törvényeknek megfelelően cselekszik. A kép,melyet Le Bon állításának igazolására felhív, a vegyülek példája,melynek tulajdonságai nem egyeznek meg az egyes alkatelemeitulajdonságainak mathematikai összegével, nem szerencsés. A ké-miában ugyanis kétféle vegyülékről beszélnek és míg a kémiaivegyüléknek jellegzetes tulajdonsága az elemeknek oly egyesülése,hogy a vegyülek egység, melynek tulajdonságai függetlenek azelemek tulajdonságaitól, azideig a fizikai vegyülek esetében akapcsolat az elemek között lazább, a vegyülek tulajdonságai azelemek tulajdonságinak mathematikai összege.

Ha a tömeget egyáltalában vegyülékhez lehet hasonlítani,

20

úgy nyilván a tömeg csak fizikai vegyülékhez hasonlítható, merthiszen az elemek, az emberek önállósága nem szűnik meg.

Azt mondják, a tömeg cselekszik, a tömeg akar, de mindezeka kijelentések csak képletesek és nem jelentenek mást, minthogyegj^es emberek cselekszenek, részben természetesen azon hatásokalatt, melyeket reájuk más emberek gyakorolnak.

A tömegben minden embernek megvan a maga külön szer-vezete, sensorius idegvezetéke, agya és motorikus idegvezetéke.A tömegben minden egyes ember külön cselekszik és külön cselek-vésének előfeltétele, hogy valamelyes inger hatása alatt a cselek-vést eredményező egyéni mechanismus működésbe kerüljön ésműködését befejezze. A tömeget alkotó emberek egyirányú cselek-vése csak azt bizonyítja, hogy az egyesekre azonegy ingerekhatottak és azonegy ingerek hasonló emlékekkel és tapasztalatok-kal bíró emberekből hasonló vagy azonos cselekvéseket váltottak ki.

Igen természetes azonban, hogy tömegben levő emberreközvetlenebbül hatnak embertársai, kikkel együtt egy tömegbenvan, mint arra, ki egyedül szobájában ül és ezen hatások a cselekvésmikéntjének meghatározására befolyással lesznek. Nyilvánvaló azis, hogy ezen kölcsönös behatás alatt a rokonvonások jobbankidomborodnak, a különbözőségek inkább elmosódnak. A tömeg-ben lévő egyénre más ember cselekvése, beszéde ingerként hat,mely társulván emlékeihez azokat erősbíti, melyek őt a beszélő-vel, a cselekvővel, szóval a másokkal azonos irányú cselekvésrehangolják és azoknak az emlékeknek hatását gyengítik, melyekérvényesülése ellenkező cselekvésre vezetne. Kétségtelenül helyesLe Bonnak az a megfigyelése is, hogy a tömegben az egyén bátrabb,mert az elhatározást korlátozó, visszatartó folyamatok kevésbbéérvényesülnek, de ez ismét csak a tömegben cselekvésre jellegzetesassociatiók következménye. A tömegben cselekvőre az egyvélemé-nyen levő tömeg látása, szóval a tömeg ereje, tapasztalatok a tömeg-ben elkövetett cselekmény szerzőjének megállapíthatatlanságárólstb. bátorítólag hatnak és hatásuk a visszatartó, gátló folyamatokelnyomásában, érvényesülésük elfojtásában nyilvánul.

Le Bonnal szemben tehát hangsúlyozom, hogy téves tömeg-lélekről és tömegcselekvésről beszélni és állítani, hogy tömeg-lel éknek és cselekvésnek külön törvényei vannak, hanem csak astlehet állítani, hogy a tömegben cselekvő ember más, különlegesfeltételek mellett cselekszik, mely különleges feltételek, mintminden más inger, cselekvését befolyásolják. A tömegnek nincsen

21

egységes idegvezetéke, agya stb., nem is hathat tehát a tömegreinger és nem válthat ki belőle cselekvést stb.. hanem a tömegetalkotó emberek mindegyike külön mechanismus, mely különfolyamat alapján cselekszik. Nem tömeg akaratáról és cselekvésé-ről, hanem az egyéneknek a tömegben való viselkedéséről kelleszerint beszélni és ilyképen a tömeg viselkedésének megértéséheza kulcs az egyén lélektana.

Észlelései megoldásához használja azt a kulcsot állandóanLe Bon is. így szerinte «a tömegben lévő egyén főjellemvonásaa tudatos személyiség megszűnése és a tudatlan személyiség elő-térbe nyomulása». A tudatlan személyiségről pedig azt mondja:cselekvései «az öröklődés hatása folytán keletkezett substratum-ból veszik eredetüket. Ez a substratum számtalan ősidőből kelet-kezett nyomot tartalmaz ós ezek képezik a faji lelket».17 Szóvalszerinte is a tömeg elnevezés alatt értett feltételek összessége hatàz egyesre és eredményezi a közös jellemvonások erősebb kidom-borodását. A «tudatlan személyiség», a «számtalan ősidőből eredőnyom» ugyanis egyenlő a tömeget alkotó embereknél.

Máshelyt ismét azt mondja Le Bon: «A tudatos akaratmagában rejti a szabad elhatározást, az objectiv meggondolásokmérlegelését. A tudatlan akaratban az öntudatlan határoz helyet-tünk. Az elhatározás teljesen készen érkezik meg öntudatunkba,amelyik azt elfogadja, habár azt képes volna visszautasítani.A tudatlan akaratnak forrása, annak a fajnak, csoportnak, környe-zetnek szükségleteiben, törekvéseiben, kívánságaiban van, melyszemélyiségünket környékezi. Szükségletek, törekvések és kíván-ságok kibontakoznak, mint meggondolások és ingerek, melyelvirányítják tudatlan akaratunkat, ha nem uralják teljesen. A leg-több ember az öntudatlan akarat hatása alatt cselekszik és cselek-véséről annak megtörténte után szerez tudomást, innen a teljesellentét beszédük és tetteik között».

«Ez az ellentét a tudatos és tudatlan akarat között megvana nemzeteknél is. A nemzeteknek azonban százados történetükfolyamán kialakult ősi lelke (ame ancestrale) elégséges arra, hogya közérdekre nézve a legcélszerűbben cselekedtesse őket».

A nemzet öntudatlan akarata ezen fejtegetések szerintalig más, mint a nemzetet alkotó emberek akaratának összege.Az egyes östudatlan akaratát irányítják a faj kívánságai, meggon-dolásai, vágyai; a nemzetek lelke, az örökölt «ame ancestrale»csak új név. mely alatt ismét csak a faji lélek rejtőzik.

22

Kétségtelenül csak az egyénből kiindulva érthetjük meg atömeget és a tömeg helyes psychológiája csak az egyén helyeslélektanán épülhet fel. Le Bon tömegpsychológiájának legnagyobbhiánya, hogy az egyén hamis lélektanán épül fel.

Le Bon megkülönböztetése ugyanis tudatos és önttudatlanakarat között helytelen alapon mozog. Már maga a fogalom,«öntudatlan akarat», erősen kihívja a bírálatot. A lélektanbanugyanis «az akarat» oly folyamatot jelent, mely folyamatnak legjelleg-zetesebb tulajdonsága, miszerint az akaró személy tudatában vanannak, hogy ő miként fog cselekedni. Lelki folyamat, melynél ajellegzetes kellék: a tudat, a végrehajtandó vagy abbanhagyandócselekvésről hiányzik, akaratnak a pszikológia nyelvén beszélvenem nevezhető. De ez az ellenvetés talán inkább formális, az írómás szavakat alkothat magának és tényleg Le Bon akarat alattcselekvést ért.

De Le Bon érvelése érdemileg is téves. Az öntudatban fel-lépő kép csak egy része annak az egész folyamatnak, mely az ingerbehatásától (a beidegzéstől) egészen a cselekvés végrehajtásáig(azaz mozgás végrehajtásáig) terjed. Igen gyakran hiányzik a képpl. nagyon el vagyok mélyedve, dolgozom, semmi képem sincsarról, hogy mit teszek és ha munkámat befejeztem, úgy érzemmagam, mintha felébredtem volna; avagy hiányzik a kép cselek-véseknél, melyeket gyakran ismételünk; az első időben, a be-gyakorlás idejében az akaratra jellegzetes képzetek megvannak,utóbb azonban a cselekvés kellően begyakoroltatván, automa-tikussá válik és a képzet elmarad vagy csak kivételes esetekbenlép újra fel.

Nem lehet tehát alkalmas a cselekvések osztályozására magaaz a kép, mely bizonyos esetekben a tudatban fellép, más esetek-ben azonban elmarad, mert hiszen ugyanazon cselekvés, melynekmindig ugyanazon feltételei vannak, hol ebbe, hol abba a csoportbavolna sorozandó, ami pedig absurdum, mert nem lehet ugyanannaka cselekvésnek néha tudatos akarat, máskor meg az öntudatlanulműködő faji lélek az indoka.

Le Bon, kinek a tömegre vonatkozó finom megfigyelései alegnagyobb figyelmet érdemlik, ezen adatok feldolgozásánál igenkedveli a homályt és szívesen övezi körül magát a gothikus temp-lomokban uralkodó mistikus légkörrel. Az öntudatlan, rejtelmesés mistikus az ő philosophiájában döntő szerepet játszik, holottezen szavaknak szüntelen variátiója és gyakori ismétlése nem

23

jelenségek megvilágítására, hanem inkább félelem keltésére alkal-mas. Sokáig fog tartani még, míg az öntudatlan szótól s az ezenszóval járó rejtélyes homálytól és tömjénillattól a tudomány szaba-dulni fog. Ε szótól pedig szabadulnia kell. Az öntudatlan szótöbbet és mást jelent ugyanis, mint az első benyomásra mondanilátszik. Ha «öntudatlan» azt jelentené, hogy valamely neuro-psychikus folyamatfal tudatbeli jelenségek (képzetek, érzések stb.)nem járnak, úgy utóvégre ezen megjelölés ellen kifogást emelninem lehetne. De a szó, elterjedt értelme szerint, többet és mástjelent; jelenti t. i. azt, hogy vannak cselekvések, melyeket nemaz «énem» irányít, vannak esetek, midőn valami cselekszik általam,vannak cselekvések, melyeket akaratom megszüntetni, irányítaniképtelen és ez a képzet, az öntudatlannak ez a hatalma sérti cél-tudatosságunkat és biztos akaratunkat és félelmet kelt bennünk.18

Evvel szemben megállapítottuk fentebb, hogy az emberi akaratnem más, mint reactió, ingerre adott felelet, melynek mikéntjéta faji és egyéni emlékek befolyásolják. Ezen egész folyamatról,mely az inger hatásától a cselekvés végrehajtásáig terjed, olyesetekben, midőn a cselekvést az akarás képzete megelőzi, hely-telen képet alkotunk magunknak. Azt hisszük, hogy énünkakarta és irányította a cselekvést, holott a múlt emlékei cselek-szenek általunk. Igaz, hogy gyakorta másként cselekszünk, mintbeszélünk, mert azt a képzetet, melyet cselekvésünkről alkotunkmagunknak, a céltudatosság érzete meghamisítja. Azt mondjuk,hogy mi akartunk, holott valóban őseink és tanítóink akartak!Le Bon-nal szemben tehát, ki egyéni lélekről és tömeglélekrőlbeszél és az egyéni és tömegéletet irányító akaratban hisz, hang-súlyozzuk, hogy az egyén akarata nem más, mint az emlékekáltal befolyásolt reactió, melyet az inger a szervezetből kiváltés ugyanúgy a tömeg akarata nem más, mint a külső behatásokáltal kiváltott reactió, melyet azonegy inger a tömeget alkotóegyénekből kivált és melyet a tömeget alkotó egyének emlékeibefolyásolnak,

Az egyének összességét tömegnek és az egyéni akarások éscselekvések összegét tömegakaratnak vagy cselekvésnek — egésztermészetes — csak akkor lehet mondani, ha a tömeget alkotóegyének egyazon ingerre, egyazon, reactioval válaszolnak; atömeget alkotó egyéneket szükségszerűleg összefűzi a faji vagyegyéni történet azonossága, helyesebben egy vagy több közösemlék, mely az azonos reactiónak indító oka. «Az a véletlen kö-

24

rülmény — mondja Le Bon19 —hogy sok ember együtt van, mégmagában nem elegendő arra, hogy az organisait tömeg sajátosságaitfelvegyék . . . hogy ezeket a speciális sajátosságokat felvegyék,ahhoz bizonyos izgalom befolyása szükséges». Majd szerzőnkállítása igazolására egyes megfigyeléseket sorol fel és folytatja:«Bizonyos esetekben féltucat ember elegendő, hogy tömeg jöjjönlétre, más esetijén meg a véletlenül együtt lévő emberek százaisem képesek tömeget alkotni, másrészről pedig az egész nép,a nélkül, hogy csoportosulást lehetne látni, tömeggé válhatikbizonyos befolyások közreműködése révén».

A megfigyelések Le Bon állításának erejét lerontják, meg-erősítik, ellenben fenti tételeinket. Ha az izgalom, vagy fejezzükki ezt helyesebben az inger okozná azt, hogy különböző emberektömeggé szerveződjenek, úgy nem lehetne semmi okát adni annak,hogy a féltucat emberből miért alakul tömeg bizonyos inger ha-tása alatt és miért nem képes ugyanaz az inger száz más ember-ből tömeget alkotni? Ezen jelenségek tehát arra mutatnak,hogy a tömeggé alakulás feltétele nem a külső viszonyok válto-zásában, nem az ingerben, hanem az inger kiváltotta reactióban van.

Ugyanaz az inger féltucat emberből tömeget alkot, haa féltucat emberből ugyanaz az inger ugyanazt a reactiót váltjaki, ellenben 100 embert ugyanaz az inger tömeggé szervezninem tud, ha minden emberből más és más reactiót vált ki.Ugyancsak azonegy ingerre adott azonegy felelet magyarázzameg, hogy a tömegalakuláshoz csoportosulás nem szükséges,mert ugyanaz a reactio áll be azonegy emlékű, azonegy faji vagyegyéni történetű embereken, akár otthon egyedül vannak,.akár utcán csoportokban állanak. Az embereket tehát mindigemlékeik kapcsolják össze és mennél több közös emléke van kétvagy több embernek, annál többször fognak hasonlóan csele-kedni és annál erősebb lesz az affinitás közöttük. Helytelen volnaazonban hinni, hogy a tömeg, ha már egyszer kialakult, csakaz adott ingerre azonos reactióval válaszoló emberekből áll, ha-nem inkább lehetne állítani, hogy ezek a lelkileg rokon embereka tömeg magvát alkotják, mely azután a maga erejénél fogvamás embereket magával ragad; oly embereket is, kik a tömeggelsemmi lelki affinitásban nem állnak. Képzeljük, hogy egy térensok száz ember hallgatja végig egy demagóg beszédjét, aki a je-lenlevőket tömeggé akarja szervezni és a tömegből bizonyos el-

25

határozást akar kiváltani. A beszéd az inger, mely az egyes em-berekre hat és az egyikből hamarabb; a másikból későbben fogreactiókat kiváltani, mennél nagyobb a lelki affinitás a szónokés egyes hallgatói között, annál hamarabb fog az egyesekben(ceteris paribus) a szónok által kívánt egyéni elhatározás megér-lelődni; hamarosan ki fog alakulni a tömegből tehát egy ember-csoport, mely ugyanazt akarja mint a szónok és ezen embercso-port, helyesléssel fogja kísérni a szónok szavait és türelmetlenviselkedésével le fogja gyűrni a vele ellentétben álló embereket,azokat az embereket, kikből a beszéd más és a szónok által nemkívánt reactiót váltott ki. Ez a viselkedés, — hangok, mozdulatokstb. — ingerként hat a kétkedőkre és a reactiójukat a szónok általkívánt irányba fogja terelni; sőt lesznek olyanok, kikre a szónoksemmi hatást nem gyakorolt, szavai nyomán agyműködésükmeg sem indult, de hat rájuk egyéni dispositiójuk folytán a tö-meg, a helyeslések és a kívánt cselekvést nem a szónok, hanema helyeslők váltják ki belőlük. A helyeslők tömege nő és az ingervégül oly hatalmas lesz. hogy senkiben sem képes többé a kívántreactio kiváltását gátló folyamat érvényesülni; az ellenmondásmegszűnik és mind a reactiók egy irányban folynak le. A tömegmagva, a rokon érzelmű emberek, magukhoz .vonzották a két-kedőket, és uralják az ellentmondókat. Mindezek a folyamatok,melyek a tömeg kialakulásához vezettek, az egyes emberekbenjátszódtak ie és mindezeknek az idegfolyamatoknak felderítése alélektannak feladata. Ezen összefüggésben minket csak az ér-dekel, hogy a tömeg akarata reactio, mely reactio irányát a tömegmagvát képező homogén embercsoport egyező faji vagy egyénimúltja, a közös emlék szabja meg és ugyancsak ezen homogénembercsoport kényszeríti egységes cselekvésre azokat, kik mégaz ingerre nem reagálnak, vagy ha nem volnának tömegben, más-ként reagálnának.

Az egyénnél akár a tömeg alkotó eleme, akár önálló, nema souverén én, nem a lélek, hanem az associativ emlékező tehet-ség cselekszik — és a cselekvés feltételei mindig az egyéni ésfaji múltban keresendők, —- habár a cselekvők akaratukat mond-ják is a cselekvés egyedüli okának.

Ugyanaz ami áll az egyénről és áll a tömegről, áll a népről, anemzetről is. Hiszen a nép, a nemzet sem más, mint emberek,vagy ha jobban tetszik tömegek egyesülése.

Alig van kérdés, mely erősebben foglalkoztatta volna a gon-

26

dolkodást mint a faj fogalmának meghatározása; és mint min-den erősen vitatott kérdésben, úgy ebben a kérdésben is mindenvélemény árnyalatnak akadt gazdája. A két szélsőséget, azo-kat, kik a fajhoz való tartozás kritériumának az egy őstől valáleszármazást tekintik és azokat, kik a fajban közös emlékűemberek egyesülését látják, a közbeeső vélemények nagy számaköti össze.

A physiologia jelenlegi állásánál a faj fogalma még nemhatározható meg. Individuális physiologia, mely ember és ember kö-zötti különbségeket, a sejtek, illetve a sejtek összetételeinek különb-ségére tudná visszavezetni, még nincsen. Tudjuk, hogy vannakkülönbségek ember és ember között, de ezen különbségeket aphyteiologiai alapelemre, a sejtre visszavezetni nem tudjuk. Két-ségtelenül a végső különbségnek ember és ember között a sejtben^illetve a sejt chemiai összetételében kell rejlenie, ily különbsé-gek a sejtek között ismeretesek is, hiszen a physiologiai kutatásokdernier crije szerint mindén egyénnek, minden családnak, vagytalán csak fajnak meg van a maga különleges fehérje vegyüléke,.és a különböző családok, fajok stb. fehérje vegyülékei csodálatosrokonsági, illetve ellenségeskedési kapcsolatban állanak egymással.Az úgynevezett «artfremdes Eiweiss» méregként hat az egyéniszervezetre, míg ellenben a faj jellegzetes fehérje vegyüléke, az:egyéni szervezetre ilyen hatást nem gyakorol.20

Igen valószínű, hogy ezen ismeretek bővülésével lehetséges-lesz a fajok közötti különbségeket, mint sejtek közötti különb-ségeket feltüntetni és lehetséges lesz a faji vonzódásokat és ellen-ségeskedéseket tropismusokra visszavezetni és bebizonyítanahogy a faji különbségek azonegy inger által kiváltott különbözőreactiókban nyilvánulnak, míg ellenben egyfajúakat ugyanazoningerre adott azonegy felelet jellemzi. Ha például felteszem azt,hogy a fehér embernek ellenségeskedését a négerrel szemben, ne-gatív chemotropismus, az illat váltja ki — mint a hangyáknál —úgy nyilvánvaló, hogy minden fehér embert egymásközt és mindennégert egymásközt jellemzi, hogy ugyanazon kémiai ingerreegyformán reagálnak. A hasonló, illetve eltérő ösztönszerű cselek-véseket ilyként vissza lehetne vezetni hasonló vagy különbözőfajhoz való tartozáshoz. De az ember társadalmi életében igen nagyfontossággal bírnak az ú. n. tudatos cselekvések, helyesebbenazok a reactiók, melyeket a múlt és az átvett tapasztalatok,tanulások, egyéni emlékek (az associativ, emlékező tehetség)

27

befolyásolnak. Ha ösztönszerű cselekvésekre, a faj testi tulaj-donságai és örökölt tropismusai bírnak döntő befolyással, úgyezeknek a tudatos cselekvéseknek hasonlóságát vagy különbsé-gét az emlékezésnek hasonló vagy különböző tartalma, vagy be-rendezése okozza.

A fajhoz való tartozás mindenesetre hasonló reactiókbannyilvánul, melyeknek oka lehet a hasonló physiologiai alkat,a hasonló faji vagy egyéni történet. Mily mérvben oka azegyik, mily mérvben a másik, lehetséges-e az egyiket a má-sikra visszavezetni, egyiknek a másik érvényesülését elnyomniés módosítani, mindezek kérdések, amelyekre ma feleletet adninem lehet.

A természettudomány feladata lesz ezeket a nagy rejtélye-ket felderíteni. Ugyanúgy, mint a tömegnél, a fajnál nem sza-bad elképzelnünk, hogy az affinitás, mely az egy fajhoz, nemzet-hez, vagy nemzetiséghez tartozó egyéneket összekapcsolja, egyen-lően érős az összes tagok között és hogy azonos ingerek mindentagból azonos reactiókat váltanak ki. Ugyanúgy, mint a tömeg-nek meg van a magva, melyhez önkéntesen és többé-kevésbbékényszerítve, számosan csatlakoznak, ugyanúgy lesz a fajnál,a nemzetnél is . . . Mennél nagyobb a mag, mennél erősebb azaffinitás, mely az egyes tagokat összeköti, annál erősebb, hatal-masabb lesz a tömeg.

Állam, faj, nemzet, nemzetiség, mindig csak embereknektömege, mely tömeg magvának meg van az «énje», mely én nemmás, mint a közös emlékek, melyek hasonló cselekvéseket válta-nak ki és mennél több ember egyéni énjében élnek ezek a közösemlékek annál számosabb tagja lesz a csoportnak, mennél erő-sebben uralják az egyéneket ezek a közös emlékek, annál erő-sebb lesz az affinitás, mely a csoport tagjait összeköti.

A kép, melyet képzetünkben ezen affinitásokról alkotunkmagunknak, a fajhoz való tartozás képe, a faj énjének a tudata,az érzés, mely az inger által kiváltott közös emlékek irányí-totta cselekményeket kíséri, a faj akaratának érzete.

A nemzetet, a népet tehát, habár hiszi, hogy sorsát sa-ját akarata irányítja, tényleg, emberek vezetik, emberek, kikingerekre, közös faji és egyéni múltjuknak megfelelően rea-gálnak.

Az a szabály, melyet bírálunk, az államok területét és-sorsát a nemzetek önrendelkezésének megfelelően akarja meg-

28

határozni. Az állam határainak és berendezéseinek meghatáro-zását a nemzetet alkotó emberek akaratára bízza.

Az ember akaratát emlékei és tapasztalatai irányítják ésígy a nemzetek önrendelkezésének mikéntjét szükségszerűlega nemzet magvát képező emberek emlékei és tapasztalatai fogjákirányítani. Vájjon biztosíthatja-e a békét ez az elv, mely a múltra,az összeütközésekkel és harcokkal teli múltra bízza a jövő meg-határozását? Ez az a nagy kérdés melyre felelni igyekszünk.

MÁSODIK FEJEZET. A francia forradalom külpolitikája.

a) A nemzetek önrendelkezési jogának elismerése elvben.b) A francia királyi kormányok külpolitikai hagyományainak érvényesü-

lése a gyakorlatban.

Azoknak, kik a XVIII. század vége felé éltek, úgy látszott,mintha Franciaországban a világ képe hirtelen és gyökeresenmegváltozott volna. Joggal vonja kétségbe az utókor ezen ítélethelyességét. Kétségtelen ugyan, hogy a kormányzók személyé-ben változás állott be, sőt nem vitatható az sem, hogy módosultaz ideológia is, mellyel az egymást gyorsan felváltó kormányokcselekvéseiket indokolták; de a cselekvések iránya nem változottés az állam külpolitikája a régi mederben folyt tovább.

Ösi hagyomány Franciaországban, hogy a franciák a gallokutódai és Franciaországnak igénye van mindazokra a területekre,melyek egykor Galliához tartoztak. Nem minden kornak voltakazonban ugyanazon képzetei Gallia határáról, sőt ellenkezőleg,ezek a képzetek folyvást változtak és állandó csak az volt, hogyarról a területről, melyet az uralkodó .meghódítani kívánt, alegisták kimutatták, hogy a régi Galliához tartozott.1

«A viszályok az államok között korunkban — így mondtákezt a háború előtt a pacifisták — mindig jogviszályok és mind-egyik hadviselő fél szükségesnek tartja saját álláspontját jog-szabályok felhívásával igazolni; ez a szokás igazolja, hogy jog-rend uralkodik a modern államok között.» Lehet, hogy igazukvan, de kétségtelenül elfeledik, hogy ez a szokás régi eredetű.Az uralkodók már a középkorban sem érték be az állam érdeké-vel, mint a hadüzenetet indokoló egyedüli érvvel, hanem igénybevették udvari jogtudósaikat, kik mindig készségesen szolgáltattaknekik jogi érveket eljárásuknak igazolására. A nagyravágyó ural-

30

kódoknak nagyravágyó legistáik voltak és XIV. Lajos törvény-tudói bebizonyítják, hogy a francia királynak Európa mindenállamára van igénye. A nagy ambitió, a túlzott terjeszkedésivágy kártékonynak bizonyult és XIV. Lajos király után a poli-tikusok okulva a múlton, vágyaikat mérsékelték és hódítási ter-veiknek szűkebb határokat szabtak. Sok változás után ezek atervek állandósultak és végleg kialakultak a képzetek arról aterületről, melyre Franciaországnak igénye van, szóval arról aterületről, mely a régi Galliához tartozott. A francia forradalomról írt művében Sorel mesterien vázolja ezt a fejlődóst és kifejti,hogy sok nehéz tapasztalat után alakult ki az a felfogás, mely afrancia népet még ma is uralja, alakult ki az a meggyőződés,hogy Franciaországnak igénye van arra a területre, melyet aPyreneusok. az Óceán, a Földközi tenger, az Alpesek és a Rajnahatárolnak.2 «Ezek voltak — mondja már a XVII. század egylegistája — Galliának valódi határai; ezek a határok mind ter-mészetes határok és így könnyen megvédhetők — mondják akatonák; — ezeken a határokon belül Franciaország nagy éshatalmas lehet és uralhatja a világot, — mondják a politikusok.és egyben óva intenek a terjeszkedéstől ezeken a határokon túl.Sok század tapasztalata és gondolkodása alapján alakult ki ez azelmélet, melyet a legisták érvei mistikussá, a történelem hagyo-mányainak megfelelődé, egyszóval nemzetivé tettek. Az anya-tejjel, az iskolák első tanításaival szívták magukba a franciagyermekek ezt az elméletet és mindazoknak, kik az ország sorsátintézték, mindazoknak, kik az ország sorsát a jövőben intézőnemzedéket nevelték, a vérében élt ez az elmélet. így Rousseauis, a forradalmi Franciaország politikusainak legnagyobb nevelőjetanította, hogy: «A hegyek alakulata, a tengerek és a folyókhatárokul szolgálnak Európában az itt élő nemzetek között ésúgy látszik, a természet döntött a népek száma és nagysága tekin-tetében; állítható tehát, miszerint e világrész politikai rendje atermészet műve. Nem lehet ugyan állítani, hogy az Alpesek, aRajna, a tenger és a Pyreneusok a nagyobbra vágyásnak legyőz-hetetlen akadályai, azonban ezen akadályoknak erejét más körül-mények növelik és visszatérítik az államot ezen határok közé, haidőleges erőlködések folytán túlterjedt ezeken a határokon».3

A különbség Rousseau és előzői között csak az indokolás-ban rejlik, mert míg a legisták szerint Franciaországnak azértvan jogcíme a természetes határokon belül fekvő területre, mert

31

jogelődeik a gallok ezen a területen uralkodtak, addig Rousseauszerint a természet törvénye jelölte ki ezeket a határokat Fran-ciaországnak.

A francia köztársaság katonáinak és jogászainak cselekvésétez a hagyományos elmélet, mely vérükben és agyukban élt, irá-nyította. Hódító háborúkat viseltek, a természetes határokon be-lül fekvő területeket elfoglalták és Franciaországhoz csatolták.Cselekvésüket őseik irányították, annak ellenére, hogy saját vallo-másuk szerint, a múlttal szakítottak és akaratuk, cselekvésükegyedüli célja a nemzetek felszabadítása, a szabad nemzetekönrendelkezési jogának biztosítása.

1792-ben vagyunk. Új emberek irányítják már Francia-ország sorsát. A «zsarnok» Louis Capet polgártárs a Templebenvárja perének-gyászos végét, az egykori hatalmasok elmenekül-tek és helyettük Madame Rolandes barátai intézik az ország ügyét.A fiatal köztársaság hadat visel és győzedelmes hadserege elfoglaljaSavóját, az egykori nizzai grófságot, Dumouriez győztes csapataipedig már Belgium területéről is elűzték az osztrákokat. Parisbana convention nationale ülésein az új emberek szavalnak és el-magyarázzák a világnak, hogy ez a háború nem olyan, mint vol-tak a régi hadjáratok, melyeket a zsarnok parancsára viseltek azemberek. A zsarnok hódítani akart, a köztársaság fel akarjaszabadítani az elnyomott nemzeteket. A zsarnok uralma idejébenháború követte a háborút a jövőben, ha majd a nemzetek szaba-dok lesznek és minden nemzet önállóan fogja intézni sorsát, békefog honolni a világon.

Erős meggyőződéssel mondja a jemappesi győzelem utánVerginaud: «Emberek pusztultak el az ütközetben, de azért,hogy többé emberek ilyként ne pusztuljanak el; ez az utolsóháború, mert a jog, a törvény uralmáért folyik. A jog, a törvény,-az észnek és természetnek parancsa azt követeli, hogy mindenterületen szuverén csak a nép legyen és a szuverén illetéktelenbefolyástól mentesen intézze saját sorsát. A francia köztársaságfel akarja szabadítani a nemzeteket, el akarja űzni a szabadságellenségeit a zsarnokokat, de a felszabadított területre igénytnem támaszt és a szuverén nemzeteket akaratuk nyilvánításánálbefolyásolni nem akarja.»4

Még az Osztrákországhoz intézett hadüzenet (1792 április20-án) a háború egyedüli céljának az önvédelmet mondja. «A nem-zetgyűlés kinyilvánítja, — így szól a hadüzenet — hogy a francia

32

nemzet hűen az alkotmányban szentesített elvekhez hódítás-céljából háborút nem kezd és hatalmát más nemzet elnyomásáranem használja fel; mcst is csak azért ragad fegyvert, hogy sza-badságát és függetlenségét megvédje és a háború, melyet folytatnikényszerül, nem háborúja e nemzetnek nemzet ellen, hanemjogos védelme a népnek a király támadása ellen.»5

A háború szóval csak az önvédelemnek eszköze. Ugyanez évnovemberében: «A nemzetgyűlés kinyilvánítja, hogy testvériszeretetet és segélyt biztosít mindazoknak a népeknek, amelyekszabadságukat vissza akarják szerezni és felhatalmazza a végre-hajtó hatalmat, hogy parancsolja meg a tábornokoknak, miszerintsiessenek az elnyomottak védelmére.)6 íme a győzelmek után azsarnokok ellen irányuló támadó hadjárat jogosultságának ki-nyilvánítása! Támadó háború, melynek célja nemzetek felszaba-dítása, de felszabadított nemzetek sorsukat saját belátásuk szerintintézhetik, mert a régi elvekhez hűen a convention nationale mégmindig azt állítja, hogy a köztársaság hódítani nem akar.

Jellegzetesen e korszak ékesszólására mondja egyik beszédé-ben F. Lasource, hogy a francia nép területe elég nagy és nemvágyakozik birodalma határain kívül fekvő területekre. «Sajátbirodalmának határain kívül a francia köztársaság nem akarmás birodalmat, mint a népek háláját és más birtokot, mint anépek szivét»).7

A felszabadított népek határozzák meg sorsukat sajátakaratuknak megfelelően, a francia köztársaság szabad akaratuknyilvánításában őket befolyásolni nem fogja. S mily óvatos anemzetgyűlés az idegen népek akaratának megállapításánál és az.akaratnyilvánítás szabadságának biztosításánál. Az egykori nizzaigrófság képviselői megjelennek a nemzetgyűlésen és kérik, hogya francia köztársasághoz csat oltassanak. A nemzetgyűlés Barereindítványára kimondja, hogy evvel a kérelemmel csak akkorfog foglalkozni, hogyha az egyesítést az egyedüli jogosult szuverén,a nemzet, maga fogja kérni. A szószékről, — mondja az indít-ványozó — a volt nizzai grófság ideiglenes administratorjainak,.a képviselőtestületnek kívánságát olvasták fel; az egyedüliszuverén nevében pedig csak a népnek ősgyűlése van jogosítvabeszélni, nem pedig az ideiglenes képviselő testület.8

Hasonlóan beszél Lasource, Savója bekebelezése kérdésébena Comité diplomatique nevében beterjesztett jelentésében, midőnazt mondja:

33

«A generálisoknak hallgatniok kell, midőn a felszabadítottnemzet jövendő sorsát meg akarja határozni, tilos kormány-formát ajánlaniok, sőt a felszabadítottaknak azt a tanácsot semadhatják, hogy a francia törvényeket fogadják el; mert ajánlatukparancshoz, törvényhez volna hasonló. Az erőnek nincsen véle-ménye. A tábornok, ki hadsereg élén állva tanácsot ad, valójábanúr, aki parancsol. A népnek tehát és csakis a népnek szabad hatá-roznia jövendő sorsáról, határozatának pedig mentnek kell lennieminden idegen befolyástól.»9 így beszéltek Parisban, azonban anemzetgyűlés ideál politikusai, mint általában a fanatikusok,türelmetlenek voltak és szabadnak csak azt az akaratot ismertékel, mely az ő akaratukkal megegyezett.

Már 1792 szeptember hónapjában, midőn Savója bekebe-lezésének kérdését először vitatja meg a nemzetgyűlés, Dantonilyenképen beszél:

«Kijelentem, hogy jogunk van a felszabadított népeknekazt' mondanunk, nem lesz királyotok! A franciák nem tűrhetik,hogy népek, kik-a szabadságra vágynak, oly kormányformátválasszanak, mely érdekeikkel ellentétben áll, nem tűrhetik, hogymások királyokat válasszanak és új meg új zsarnokokat szolgál-tassanak nekik, akik ellen harcolniok kell. A nemzetgyűlés általánosforradalmi bizottság a világegyetem összes királyai ellen.»10

A probléma adva volt tehát, ha a felszabadított népek sza-badon határozhatják meg jövendő sorsukat, úgy jogukban állnyilván az is, hogy királyt válasszanak és monarchikus kormány-formában éljenek! Nem így gondolkozott a nemzetgyűlés ésLasource már idézett jelentésében azt mondja: «Ha majd a népbeszélt minden területen, melyet a francia katonák felszabadí-tottak, ha majd az egyéni akaratok össze lesznek gyűjtve és aköz akarata ismeretes lesz, akkor, ha a többség vasat akar (azazkirályt választ), akkor Önöknek vannak fegyvereik; ha ellenbena szabadságot akarja, úgy szabadon gyakorolhatja a nemzetibosszút a múlt zsarnokai ellen.» Az önrendelkezési jog tehát márelméletben is lényegesen meg lett szorítva. Az ellentét ugyanis anépakarat uralma és azon megszorítás között, mely monarchikusalkotmányt nem engedélyez, kétségtelenül adva van. Pár hónap-pal később, midőn a vita ismét felújul, a formula az ellentét át-hidalására és egyben a gyakorlati megoldás zsarnok megválasz-tásának megakadályozására már készen áll.

Szabad nép, — így okoskodnak Parisban — nem akarhat

34

zsarnokot és ha a többség zsarnokot választ, úgy ez nyilván nema valódi akarat, nem a többség akarata, hanem oly akarat, melyetaz urak rákényszerítettek a népre. Az akarat nyilvánítását tehátforradalomnak, a múlt hatalmasai elűzésének, az előjogok el-törlésének kell megelőznie. Olvassuk csak Cambon jelentését,melyet a köztársaság tábornokainak adandó utasítások tárgyá-ban a pénzügyi, hadügyi és diplomatiai bizottság nevében anemzetgyűlés elé terjeszt.11 Azt mondja: «Minden intézmény,abban a tartományban, ahová a köztársaság fegyverei bevonul-nak, elnyomatás és zsarnokság folytán létezik. A királyoknak nemvolt ugyanis joguk a nép terhére és a kisebbség javára előjogokatlétesíteni. Szükséges tehát, hogy ha az új tartományba belépünk,kihirdessük a forradalmi hatalmat és minden előjogot eltöröljünk.»

«De Önök nem tettek még semmit, ha az eltörlésnél meg-állnak. Az aristokratia mindig a létező hatóságok segélyéveluralkodik, el kell tehát törölni a létező hatóságokat is. Senkineksem szabad a régi uralomból fennmaradnia, amikor a forradalmikormány hatalomra kerül. Önök nem adhatják meg a szabad-; ágot egy államnak, Önök nem maradhatnak békében és bizton-ságban egy új államban, ha a régi hatóságok birtokolják a hatal-mat, hanem okvetlenül szükséges, hogy a «sans culotte-ok része-sedjenek hatalomban». Ezeknek az elveknek megfelelően javasoltaaz előadó, hogy csak oly egyének tölthessenek be állásokat és gya-korolhassanak közhatalmat a felszabadított államokban, akik azegyenlőségre és szabadságra megesküdtek és régi előjogaikróllemondottak. Buzot, ki nyomban az előadó után szólal fel, azelőadói javaslatot nem tartotta kielégítőnek, mert a francia forra-dalom története megtaníthatta a nemzetgyűlést arra. hogy van-nak politikai sarlatánok, kik a hazafiasság álarca alatt folytatjákrégi törekvéseiket, tehát ő indítványozza, hogy a nép által válasz-tandó ideiglenes testületnek ne lehessen tagja az ideiglenes kor-mányzás alatt közhivatalt ne viselhessen és bírói hatalmat negyakorolhasson az, aki az előző uralom alatt közhivatalt töltöttbe, a kormány megbízottja, nemes ember, vagy végül valamelykiváltságos testületnek tagja volt.

Túlzottnak mondták egyesek ezt az indítványt, de Buzotújra felszólal és mondja: «Mielőtt magára hagyják az újonnanfelszabadított népet, irányítsák első lépéseit, cselekedjenek, hogyők megízleljék a nép uralmának boldogságát és ne tűrjék, hogyismét régi zsarnokok hatalma alá kerüljenek.»12 A nemzetgyűlés

35

azután Buzot indítványát fogadta el. A most ismertetett tárgya-lások eredménye volt az 1792 december 15-iki rendelet, mely be-vezetésül kijelenti ugyan, hogy a nemzetgyűlés ragaszkodik a népszuverenitása elvéhez és nem ismerhet el olyan intézményeket,melyek ezen elvvel ellentétben állanak, de ezen bevezetés utánkinyilvánítja, hogy a francia generálisoknak az újonnan elfoglaltterületeken el kell törölniök minden előjogot, szolgaságot és felkell szabadítaniuk az elnyomott népet. A nép szuverenitásánakdekretálása után meg kell szüntetniök a létező hatóságokat ésősgyűlésekre egybehívott néppel új, ideiglenes kormányzókatkell választatniuk. Ezen ideiglenes kormányzók a francia nemzet-gyűlés által kiküldött megbízottakkal egyetértőleg kormányoznakmindazideig, míg az elfoglalt tartomány népe szabad és népiesalkotmányt nem létesít maga számára.

Ezen rendelet tehát, habár a bevezetés az önrendelkezésijog változatlan fenntartását hirdette, a nemzetek szabad rendelke-zési jogát lényegesen megszorította, mert az ideiglenes kormányzást,melynek legfőbb feladata a jövendőbeli önrendelkezés előkészítésevolt, a francia nemzetgyűlés vezérlete alá helyezte. A nemzetgyűlésbiztosította magának a hatalmat az elfoglalt területen az által,hogy egyrészt a kormányzásból kizárta azokat, a kik az ancienregime alatt szerepet játszottak, kikről tehát feltehető, hogy nemkövették volna vakon a convention nationale ideál politikusait,másrészt az ideiglenes kormányzatban aktiv részt biztosított anemzetgyűlés kiküldötteinek, kiknek hivatása, mint a rendeletmondja: «az új kormánnyal fraternizálni és az új kormány meg-bízottjaival egyetértően a terület megvédéséről és a francia had-sereg ellátásáról gondoskodni.»

Mikor az 1792. évi december hó 15-iki rendelet életbelépett,Savója bekebelezése már befejezett tény volt. Ezen tartomány be-olvasztásához ugyanis a nemzetgyűlés már hozzájárult. A rende-let így aligha tett mást, mint codifikálta a régi bevált gyakorlatot.A gyakorlat szerint pedig a francia generális első kötelessége volt azújonnan elfoglalt városban vagy községben Jakobinus-társaságotalakítani és ezen társaság segélyével a lakosságot uralni és a Fran-ciaországhoz való csatlakozást, a nép kívánságaként kimondatni.Úgy a rendelet életbelépése előtti, mint a rendelet életbelépéseutáni időkről kétségtelen bizonyítékaink vannak, hogy a generá-lisok vagy helyesebben, talán a nemzetgyűlés megbízottai ezt azeljárást követték és az újonnan felszabadított nemzet Belgium,

36

ugyanúgy rendelkezett sorsáról, mint Savója és Nizza, vagyisszavaztak ugyan, de úgy rendelkeztek és úgy szavaztak, mint azta nemzetgyűlés tőlük megkívánta. Mortimer-Ternaux nagy mun-kájában összegyűjtötte mindazokat az adatokat, melyek az 1792. és1794. zavaros évek történetének megvilágítására alkalmasak.Az ő munkájából veszem a következő adatokat.13

Dumouriez generális két nappal a jemappés-i győzelem utánmegalakította Mons-ban a Jakobinusok klubját és ugyancsak ígyjárt el Brüsselben is; a többi kisebb és nagyobb városok követtékMons és Brüssel példáját. Minden városban erős küzdelem fejlő-dött ki a multakhoz ragaszkodók és a clubisták között. A belgalakosság túlnyomó többsége ragaszkodott ősi hagyományaihoz ésfélt azoktól a bomlasztó és minden rendet megszüntető tanítások-tól, melyeket Jakobinus körökben hirdettek. Mindkét párt a vég-letekig ment. a clubisták a társadalom újra alakítását kívántákmegvalósítani, mint, a párisi ultra revulotionalisták — a konser-vativek ragaszkodtak az elavult régi alkotmányhoz. Ily izgalmashangulatban november 8-án kezdődtek meg az általános válasz-tások, melyek az ideiglenes kormány megalakítása céljából lettekkihirdetve. A választás rendjének meghatározására, a választóijogosultság megállapítására semminemű általános intézkedés nemtörtént és a gyakorlat e kérdésekben községenkint változott.

Egyes városokban a republikánusok, másokban a konser-vativek győztek. A konservativek győzelmének következményevolt azután az 1792 december 15-iki rendelet, mely a nemeseket,a hivatalnokokat stb. az ideiglenes kormányzatból kizárta.

Brüsselben a köztársaságiak győztek, de a választás külön-leges körülmények között folyt le. A küzdelem a három párt között,t. i. azok között, kik a régi alkotmányhoz ragaszkodtak, azok kö-5zött, kik független önálló köztársaságot óhajtottak és végül aFranciaországgal való egyesülés hívei között rendkívüli élesnekígérkezett. Dumouriez a választás rendben való lefolyásánakbiztosítása érdekében oly intézkedéseket tett, melyek nem igenvoltak alkalmasak a választások tisztaságát és a népakarat őszintenyilatkozását biztosítani.

Négy nappal Brüsselbe való érkezése utánra, november18-ára hívta össze a választást. A választás eredményének bizto-sítása érdekében az összehívás és a választás között alig néhányórányi időköz volt. A választás színhelyéül Saint Gudule székes-egyházat jelölte ki. A választóknak, mielőtt a székesegyházba.

37

értek, két katonai sorfalon át és néhány ágyúüteg mellett kellettelhaladniuk.

A székesegyház maga a választók tömegének elhelyezéseiétúl szűk volt, úgy, hogy a választók nagy része a katonákkal ve-gyesen a templom előtti térségen állott. A francia nemzetgyűlésmegbízottja a választás megkezdése előtt beszédet mondott, majdegyesek a választás elhalasztását és a választásnak kerületenkéntvaló elrendelését kérték. «Néhány jól elhelyezett kardvágás azon-ban — mondja Mortimer-Ternaux — az ellenkezőket észre térítette.Alig vett Balza ügyvéd, — ki ezt a különös- tanácskozást vezette —annyi fáradságot, hogy felolvassa a 80 ideiglenes képviselő nevét,kiknek megválasztását a köztársasági bizottság által elkészítettlista alapján ajánlotta, hanem közfelkiáltással megválasztottnakmondotta őket.» így alakult meg az ideiglenes kormány Belgiumfővárosában.

Számos községben a konservativek győztek. Ezen kormányokeltávolítására szolgált a december 15-iki dekrétum, mely a kon-servativ elemeket a kormányzásból kizárta és mely rendeletről amár idézett Mortimer-Ternaux azt mondja, hogy «a rendelet egylépés volt Belgiumnak Franciaországhoz csatolása felé. A mód-szer, mellyel a rendelet meg lett valósítva, ezt bőven igazolja.Azt mondották a belgáknak: Önök szuverének, de fenntartottákmaguknak a jogot, hogy szuverenitásuk gyakorlásában vezérel-jék őket. Vezérlésükre elküldöttek hozzájuk a végrehajtó hatalommegbízottait, akik barátkozás ürügye alatt mentek ugyan, de meg-bízatásuk volt úgy bánni a belga nemzettel, mint meghódítottnéppel.» Az adatok, melyek a nemzetgyűlés tárgyalásáról szólójelentésekben foglaltatnak, ezen állításnak helyességét teljesenigazolják.

Egész Belgium tiltakozik a december 15-iki rendelet végre-hajtása ellen, de a nemzetgyűlés ezen tiltakozásokkal mitsem törő-dik és újabb rendeletben a Belgiumba kiküldött meghatalmazottai-nak hatáskörét kibővíti. Mi sem figyelemreméltóbb, mint Danton-nak a nemzetgyűlésben, január 15-iki ülésén mondott beszéde,mely ezen újabb rendelet kibocsájtását megelőzi.

Liège város képviselőinek Belgiumnak Franciaországhoz valócsatolását kérő levelének felolvasása után azt mondja Danton: 14

«Nemcsak a saját nevemben, de a belga nép, a belga hazafiaknevében kérem Belgiumnak Franciaországhoz való csatolását.»Semmit sem kérek az Önök lelkesedésétől, hanem mindent az eszük-

38

tol és mindent a francia köztársaság érdekében. Önök prsejudikál-tak ennek az egyesülésnek, midőn ideiglenes kormányzatot adtakennek a tartománynak. Önök mindent elvégeztek, midőn a szabad-ság barátainak azt mondották, szervezkedjenek úgy, mint mi!Semmi kétség ez azt jelenti, mi az Önök csatlakozását elfogadjuk,ha Önök ajánlják! Franciaország területét a természet jelölte ki.Mind a négy irányban el fogjuk érni őket, az Óceánt, a Rajnát,az Alpeseket és a Pyreneusokat.»

«Belgiumban a kis emberek (homme du peuple) és a föld-mívesek kívánják az annexiót. Midőn kijelentették nekik, hogyjoguk van szavazni, érezték, hogy a szavazásból csak a nép ellen-ségei vannak kizárva és a december 15-iki rendeletnek végrehaj-tását kérték. Fegyveres erőt voltunk azonban kénytelenek az adó-beszedőknek rendelkezésére bocsájtani, mert a nép a régi eltöröltadók beszedését követelte. Érettek-e ezek az emberek a kormány-zásra?»

«Az egyesüléstől függ Franciaország hatalma Belgiumban éscsak, mert egyes kishitűek kétkednek az egyesülésben, azérttalálkozott a december Ιδ-iki rendeletünk ellenkezéssel. De mond-ják ki az egyesülést és akkor Belgiumban végrehajthatjuk a franciatörvényeket és akkor aristokraták, nemesek és papok kipusztul-nak a szabadság területéről. Ezen kitisztítás végrehajtása utánÖnöknek több emberük és több katonájuk lesz . . . En tehát aBelgiummal való egyesülést kívánom.»

Danton beszédében nem hagyott kétséget aziránt, hogy ő amúlt politikájának hatása alatt áll és célja minden irányban elérnia természetes határokat! Szóval megvalósítani Franciaország,traditionalis politikáját! A többi politikus és katona, szintén ennekaz eszmének uralma alatt állott, a családi körből, az iskola padjai-ból hozták magukkal vérükben ezt az elméletet. Danton érvelésé-ben megvolt az összhang, az új elmélet a népnek szabad rendelke-zési joga és a múlt hagyományai követelte cselekvés között, merthiszen mondotta, hogy az elfoglalt tartományok népeinek, ha nemrabszolgák, hanem érettek már a szabadságra, Franciaországgal·való egyesülést szintén akarniok kell és akarják is és így a be-kebelezés elrendelhető. A nemzetgyűlés nem volt ugyan hajlandóDanton indítványát elfogadni és Belgiumot bekebelezni, de újabbrendeletével a bekebelezés ügyét lényegesen elősegítette. Az újabbjanuár 31-iki rendelet ugyanis Belgium ellenzése dacára, fenntar-totta és végrehajtandónak mondotta a december 15-iki rendeletei

39

és ezenfelül feljogosította a nemzetgyűlésnek Belgiumba kiküldöttmegbízottait, hogy az ősgyűlések formája, működése és jelesül aszavazatok érvényessége tekintetében felmerülő kérdéseket intéz-zék el és ezen gyűlések szabadságát biztosítsák. Végül fenyegetés-ként hat a rendelet utolsó bekezdése, melynek értelmében azoka városok és területek, melyek a rendelet kihirdetésétől számított15 napon belül nem döntenek jövő alkotmányuk felől, úgy tekin-tendők, mint akik francia nép barátai lenni nem hajlandók. A köz-társaság percig úgy fog velük bánni, mint olyan néppel, ki a szabad-ságra és egyenlőségre alapított alkotmányt elfogadni nem akarja.15

Parisban tehát a népek szabad rendelkezési jogát úgy értet-ték, hogy az újonnan elfoglalt tartományok népeinek sorsukrólrendelkezniök szabad, de csak úgy, amint azt részükre a nemzet-gyűlés meghatározza. így gondolkoztak és meg voltak győződvearról, hogy a szabad nép akaratának a nemzetgyűlés akaratávalegyeznie kell és ott, ahol a nép másként akart, ott a zsarnokoka\nép akaratát meghamisították. Ez a meggyőződés volt a híd,mely a múlt hagyományai által kiváltott cselekvést az új, gyakor-latilag meg nem valósítható elmélettel összekapcsolta.

Ezt a tényt igazolja az a határozat is, melyet a nemzetgyűlésBelgiumba küldött képviselői hoztak. Ezen határozat szerintBelgiumnak Franciaországhoz kell csatlakoznia «ezen eredményelérése érdekében alkalmazni kell elsősorban az észnek hatalmát,az emberbarátságnak megindító érveit, majd a forradalmi taktikaminden eszközét és ha ezek után a nép még mindig tehetetlenségekövetkeztében ellenkezik, úgy élni kell a hódító jogával, mely ezenalkalomkor hasznos és jogos lesz. Ebben az esetben alkalmaznikell a nemzetgyűlés által rendelkezésünkre bocsájtott erőt és bot-rányos jeleneteket az ősgyűléseken meg kell akadályozni.»16

Helytelen volna hinni azt, hogy Danton és barátai csak szóvalhirdették nemzetek önrendelkezési jogát, jobb meggyőződésük elle-nére. Ha igaz is, hogy cselekvésüknél nem igen törődtek a belgákakaratával, úgy ennek az oka azon erős és fanatikus hitük volt, hogya belga nép észszerű akarata csak a francia néppel való egyesülésreirányulhat és mindenki, aki ennek az egyesülésnek ellensége, a belganépnek, a szabadságnak és egyenlőségnek is ellensége. A fanatikusoktürelmetlensége soha semmi körülmények között nem enged másakaratot és véleményt érvényesülni és azok a forradalmárok ésradikálisok, kik legnagyobb hívei a nép akaratának és a népszuverenitásának, mindig a legerélyesebb eszközökkel valósítják

40

meg saját akaratukat, a nép akarataként . . . Saját akaratuk pedigeredője mindazoknak az erőknek, melyek mint a múlt kikristályo-sodott tapasztalata, egyéni tanulmányok eredménye bennük él-nek. Csak természetes tehát, hogy Danton és barátai a népakarataként megvalósították saját akaratukat azaz Richelieupolitikáját, melyet a traditio és Rousseau, szóval faji és egyénimúltjuk egyaránt javaltak.

Savója és Nizza bekebelezését Belgium bekebelezése követte.Minden községben és minden városban a nép ősgyűlése a francia"néppel való egyesülést követelte. A gyűlések lefolyása mindenüttegyforma volt. A gyűlés székhelye a templom volt, melyet katona-ság zárt körül és csak a.clubok hívei vettek részt a gyűléseken.Egykorú jelentések kiemelik, hogy sok vér folyt volna, ha nemállott volna elegendő katonaság a franciáknak rendelkezésére éshogy az egyesítést a «sans culotte»-ok szavazataival valósítottákmeg. De alig képzelhető erősebb bizonyíték a szavazás mikéntjé-nek igazolására, mint Dumouriez levele, melyet az egyesítés ki-mondása után a nemzetgyűléshez intézett:17

«On a opéré la reunion de Hainaut a coups de sabre et àcoups de fusil; celle de Bruxelles a été faite par une vingtained'hommes, qui né pouvaient trouver d'existence que dans letrouble et par quelques hommes de sang, qu'on a rassemblés pourintimider les citoyens, . . . Vous avez été trompés sur la reunion a laFrance de plusieurs parties de la Belgique. Vous l'avez crue volon-taire parce qu'on vous a menti.» Aki így beszélt, az még akkor agyőztes hadvezér volt — nemsokára azonban már Dumouriez,az áruló lett.

A traditionalis politika oly erővel élt a köztársaság poli-tikusainak vérében, hogy habár úgy érezték, hogy a múlt ésjelen politikája ellentétek, melyek között nincsen összefüggés éshabár népszerűtlen volt minden a múltból eredő érvelés, mégismindazokban a jelentésekben, melyek az egyes tartományok be-kebelezésének elhatározását a nemzetgyűlésben megelőzik — azelőadók utalnak a traditionalis érvekre is. így Savója bekebelezésé-ről szóló jelentésében Grégoire hosszasan kifejti, hogy ha Francia-ország határa a jövőben az Alpesek lesznek, úgy a határ meg-rövidül és könnyebben lesz védhető.18 Nizza bekebelezéséről be-szélve, Lasource utal arra, hogy Nizza a záróköve az alpesihatárnak és szükséges Franciaországnak védelmére egy netán erősOlaszországgal szemben.»19

41

Belgium pedig egy lépés a rajnai határ felé!Maguk az indokolások is tehát a «raison d'etat»-val, az állam

érdekével igazolják a bekebelezés szükségességét. Egyrészt hall-juk tehát, hogy más terület a francia köztársasághoz csak úgycsatolható, ha az illető terület lakossága szabad akaratelhatáro-zással ezt így kívánja; másrészt halljuk, hogy az egyesülés indoko-lásául a francia köztársaság létérdekeire hivatkoznak. Ennek a kételvnek esetleges összeütközéséből származható ellentét megoldása,jelesül az a kérdés, hogy szabad-e oly területet annektálni, melyreaz országnak védelme érdekében szüksége van, de amelynek lakos-sága az annexiót nem kívánja, foglalkoztatta a köztársaság poli-tikusait. Carnot beszél a kérdésről 20 a comité diplomatique nevé-ben, Monaco, Schaumbourg és más határos területek bekebelezé-sét ajánló jelentésében.

Ezen jelentés, melyet Carnot a nemzetgyűlés 1793 február14-iki ülése elé terjesztett, igen érdekes:

«Minden politikai ügyben — úgymond — két körülményérdemel figyelmet, melyekre minden. egyebet visszavezetni lehet,ez pedig az érdek és az igazság. Érdekből és igazságból alakul kia nemzetközi jog, úgyszintén ezeken alapszik a nemzetek közöttierkölcs. Végeredményben az államok egymás között a politikaiéletben ugyanazt a szerepet játszák, mint a magánosok a társa-dalmi rendben. Az államoknak, mint a magánosoknak meg vannaka maguk jogaik és ezek a jogok, a függetlenség, biztonság kifelé,egység befelé és nemzeti becsület, egyszóval mindazok a magasabbérdekek, melyeket az állam csak úgy veszthet el, ha erőszakkal el-rabolják tőle és melyeket mindig joga van visszaszerezni, ha al-kalom kínálkozik reá. A természet törvénye azt kívánja, hogy ezeka jogok tiszteletben tartassanak, sőt, hogy az államok kölcsönösentámogassák egymást ezeknek a jogoknak megvédésében mindaz-ideig, míg a kölcsönös védelem és más érdekeinek tiszteletben tar-tása által a saját érdekük érvényesülését meg nem gátolják.»

«Kétségtelenül ez a velünk született igazságosság, mely nemmás, mint a cselekvés alkalmazkodása a természet törvényeihez,senkit sem fog kötelezni arra, hogy saját biztonságát feláldozzaszomszédja érdekében, hanem követeli, hogy ha saját létérdekeinkegyszer biztosítva vannak, úgy ne áldozzuk fel ok nélkül (ingye-nesen) mások érdekeit, sőt követeli, hogy ily körülmények közöttmásoknak segédkezzünk szabadságuknak az uralkodók nagyra-vágyásától és zsarnoki elnyomásától való megvédésében. Ez

42

parancsa az örökös igazságnak, mely uralja az embereket és álla-mokat egyaránt, ezt javallja az embereknek eszük, állatoknakösztönük, mely biztosítja az érző lények létezését, társaságokharmóniáját és a hatalmak egyensúlyát.»

«A mondottakból levonhatom már most azt a két nagy elvet,melyek világosan meghatározzák a politikában a külömbségetigazságosság és igazságtalanság között:

a) Minden politikai intézkedés jogos, melynek megvalósí-tását az állam jóléte követeli;

b) minden intézkedés, mely mások érdekeit sérti, anélkül,,hogy a saját érdek védelmére okvetlenül szükséges volna, igaz-ságtalan. Ebből a két elvből megállapítom már most azokat az.elveket, melyek területek egyesülését, különválasztását és meg-csonkítását, egyszóval a területek változását szabályozzák.»

«Sem egyesülésnek, sem különválásnak, sem növekedésnek,,sem fogyatkozásnak nem lehet helye a francia köztársaság terü-letén, ha meg nem állapíttatik: 1. hogy azon községek, melyeketez a változás érint, saját szabad és formális elhatározásukkal aváltozást kérik, 2. vagy hogy a köztársaság érdeke azt elkerül-hetetlenné teszi.»

«Elvünk — így folytatja az előadó, — kétségtelen, mi nemerőszakolunk törvényeket a föld egy népére sem, de nem tűrjükazt sem, hogy más nép kényszerítse ránk törvényeit, már pedigtörvényeket hagynánk magunkra kényszeríteni, ha látnók, hogyelragadják tőlünk az eszközöket határaink hatályos megvédésére.Ha ez másként volna és bármely községnek joga volna akaratátkinyilvánítani és a nagy tömegből kiválni, úgy a pártütők stb.befolyására minden megye, minden város, minden falu, mindenmajorság kimondaná függetlenségét.» Foglalkozik Carnot mégavval a kérdéssel is, hogy ki legyen a bíró, ki hivatva van meg-állapítani, hogy valamely, a szomszédok érdekét sértő cselekményvégrehajtása az államnak létérdeke és arra az eredményre jut,hogy a döntés joga ily körülmények között, azaz végszükségben azembernek és az államnak veleszületett joga.

Ezen hosszas bölcseleti bevezetés után, mely a kor gondol-kozására és ízlésére jellegzetes, áttér Carnot elveinek gyakorlatialkalmazására és elsősorban megállapítja, hogy Franciaországrégi és természetes határai a Pyrenusok, Alpesek és a Rajna és·hogy ezen határokon belül Franciaországtól egyes részek csak jog-talanul lettek elszakítva és a hagyományos szabályoknak meg-

43

felelően nem volna igazságtalanság, ha Franciaország ezeket arészeket visszafoglalná. «Az a diplomatái okoskodás — ígymondja — mely régi birtoklásra alapít jogokat, semmis az Önökszemében és semmis az ész előtt.» Majd a nemzetek önrendelke-zési jogát megállapítva, hivatkozással a nemzetek szabad akarat-elhatározására, ajánlja az egyes területrészek bekebelezését.

Carnot tehát megszorítja a népek önrendelkezési jogát ésnem igen tévedek, ha állítom, hogy ezen megszorításban részevolt azoknak a nehézségeknek, melyek előzőleg és részben még ajelentés előterjesztése idejében, az oly hőn óhajtott Belgium annek-tálása körül a belga nép ellentállása folytán felmerültek és melyek-ről a nemzetgyűlés külügyi bizottsága előadójának nyilván tudo-mása volt. A megszorítás pedig, melyet Carnot szükségesnek vél,két irányban eszközlendő, egyrészt nem lehet elismerni, úgymond,az államon belül az egyes területrészeknek azt a jogát, hogy ön-rendelkezési jogukra való hivatkozással az államtól elszakadjanakjmásrészt pedig el kell ismerni az állam jogát oly területek annek-tálására, melyek önvédelmi érdekekből okvetlenül szükségesek.

Mindezeket a megszorításokat pedig a «salus fei publicsesup re ma lex esto» elve követeli.21

Szóval theoriában és gyakorlatban a nemzetek önrendelke-zési joga módosul a szükséghez képest. Danton úgy szavaztatja anépeket, amint a nemzetgyűlés kívánja. Carnot 22 indokolja, hogyannexio jogos lehet, ha a bekebelezett nemzet nem is kívánja,így módosítják az ideális elveket a gyakorlati politika szükségletei.Franciaországban az elégedetlenek egyesültek és a tömeget maguk-hoz láncolták avval az ígérettel, hogy a jövőben a francia államterületén belül az állam ügyeiben az ő akarata fog érvényesülni.Békés megélhetésüket — így mondották -— biztosítani fogjákkülpolitikájukkal is, mert ugyanúgy, mint Franciaország határainbelül a francia nép, más államok területén belül az illető nemzetekönállóan fogják intézni sorsukat, a szabad nemzetek pedig egymás-sal háborút viselni nem fognak. Amint azután az új tömegek új^vezérei uralomhoz jutottak, folytatták az ancien regime politiká-ját. A népakarat és a nemzetek önrendelkezési joga hangzatoselvek, melyek igen alkalmasak arra, hogy a segítségükkel a tömegszerveztessék és a vezérek politikai hatalomhoz jussanak, de meg-valósítani ezt az elvet, uralkodni és kormányozni evvel az elvvel,nem lehet.

Igen helyesen utal Carnot az elvnek gyengeségére, midőn

44

kimutatja, hogy az önrendelkezési jog korlátlan megvalósításaesetén minden falunak el kell ismernie a jogát, hogy szabadon vá-lassza meg azt az államot, melyhez tartozni kíván. Az egyes fal-vak vagy megyék pedig, ha a központi kormánnyal elégedetlenek,úgy az államtól elszakadni kívánnak; az önrendelkezési jogukelismerése tehát az államnak felbomlásához vezethet. Figyelemmelerre az érvre, a második év alkotmánya meg is szorította az ön-rendelkezési jogot és kimondotta, hogy egy ország területétől csakoly részek szakadhatnak el, melyek az országhoz nem kapcsolód-tak szabad akarat-megegyezéssel kötött és az alkotmányban ki-fejezett társadalmi szerződéssel. Az egység, tehát, mely szabadonintézkedhet sorsáról, az állam, mely társadalmi szerződés alapjánlétesült és társadalmi szerződését szabad elhatározás alapjánalkotmány formájában kifejezte. A társadalmi szerződés, a Rous-seau-féle pacte social, meg nem bontható egységet létesít az államrészei között.Az önrendelkezés elve kormányzásra nem lett alkalmasabb azönrendelkezésre jogosult alany ilyetén meghatározásával sem.Annak a meghatározására ugyanis, hogy valamely más államnakegyik része az illető államtól elszakadni jogosult-e, mindig csakaz érdekelt államok jogosultak. Biztosan állítható tehát, hogyállam, melynek egy része elszakadni kíván, ugyanoly erő-vel fogja állítani és vitatni, hogy az elszakadni kívánó rész társa-dalmi egyezmény, szabadon meghatározott alkotmány folytánkapcsolódott hozzá, mint amily erővel és meggyőződéssel fogjaaz ellenkezőjét vitatni az az állam, amelyhez ez az elszakadtvagy elfoglalt tartomány kapcsolódni óhajt. A szabad nemzetekezen vitáját azután csak háború döntheti el. Az önrendelkezésrejogosult alany meghatározására szolgáló ismérv, a Rousseau-félepacte social még soha és sehol sem létesült és nincsen alkotmány,mely kényszertől menten, az állam minden részének szabad hozzá-járulásával jött volna létre. Az ismérvek szóval csak a képzelet-ben léteznek, mert hiszen társadalmi egyezmények nem köttettekés az államok hódítások sorozatával teremtették meg határaikat.Ezeknek a képzeletbeli ismérveknek fennállása vagy fenn nem állá-sának megállapításánál pedig kétségtelenül másként fog működnia képzelete annak az államnak, melytől egy rész elszakadni vagyegy részt elszakítani kívánnak, mint a képzelete annak az állam-nak, mely az elszakadó vagy elszakított részt annektálni kívánja.Másként fog működni képzeletük, mert eltérőek érdekeik.

45

A nemzet — így szól az elv — szabadon rendelkezhetik sorsá-ról, politikai hovátartozandóságáról. A nemzet az önrendelkezésrejogosult alany fogalmát pedig nem létező ismérvek segélyével, mint.«társadalmi egyezmény», «szabad alkotmány» írták körül, úgy, hogyaz érdekek összeütközését még harmadik érdektelen személysem bírálhatja el ennek az elvnek segélyével, melynek csak állít-mánya van, alanya azonban meghatározhatatlan.

Az önrendelkezési jog mikénti gyakorlására mindig döntőszereppel fog birni az alanynak, szóval azoknak a határoknakmeghatározása, amelyeken belül élő emberek állami hovatar-tozásuk tekintetében dönteni hivatva vannak. Ismeretes dolog,hogy a belpolitikában a választókerületek beosztásával, egyaz uralkodópárt céljainak megfelelő választási geometriával, aválasztások eredménye erősen befolyásolható. A határvidéke-ken, ott, ahol a választó közönség vegyes, a választási geo-metria célszerű kezelése sokkal nagyobb eredménnyel biztat.Képzeljük csak el, hogy a határvidékeken 100,000 oly választólakik, ki a szomszédos államhoz csatlakozni kíván és 50,000olyan, ki ilyen csatlakozást támogatni nem hajlandó.23 Az el-szakadást kívánó többség ellensúlyozására elegendő volna azönrendelkezésre jogosult kerület határának olyként való meg-határozása, hogy a határvidékekhez a belsőbb területek oly részecsatoltassék, melynek az államhoz ragaszkodó lakossága a több-séget ellensúlyozni képes. Valószínű azonban, hogy még a geometriasem lesz szükséges, hanem a szavazási, mondjuk választási jogo-sultság és a határozathozatalt megelőző eljárás (választás módja,ideje és helye) meghatározásával, a kívánt eredmény szintén biz-tosítható lesz. A francia köztársaság megbízottjai Belgiumban,Savójában és Nizzában mindenütt képesek voltak a kivánt ered-ményt elérni, mint ők mondták a forradalmi taktika bevált esz-közeivel, mint mi mondanók: az erőszakkal. Néhány évtizeddelutóbb III. Napóleon finomabb módszerrel hasonló eredményeketért el.

Amikor tehát a francia forradalom új embereket ültetett akormányra, akkor ezeknek az új embereknek a kormányzásraolyan elv állott rendelkezésükre, melynek megvalósítása alkalmaslett volna az egységes Franciaországnak részekre szakítására.Az ország különböző részei különböző időkben lázadtak fel a centrá-lis kormányzat ellen; ha ezeknek a lázadó részeknek önrendelke-zési jogát a központi kormány elismeri, úgy azok az országtól

46

elszakadtak volna. Franciaország kis államokra szakadt volnaszét, visszazüllött volna abba az állapotba, melyben a középkor-ban volt és megismétlődött volna újra az a játék az országnakterületén, melyet kellőleg ismerünk Franciaország, Németországés Olaszország történetéből. Az állam területén a szomszédosnagyhatalmak uralkodtak volna, más és más kis államok támoga-tása segélyével. Ennek a színjátéknak második felvonása is isme-retes, melyben a külhatalom támogatása folytán kellőleg meg-erősödött egy kis állam a többit legyőzi és a harmadik felvonásbanaz egységet megteremti. A köztársaság egységének fenntartásaszükségessé tette tehát az önrendelkezési jognak olyatén korláto-zását, hogy maga Franciaország egységnek tekintessék és elismer-tessék, hogy csak mint egység és nem részei külön-külön vannakjogosítva hovatartozásuk kérdésében határozni. Quod mihi jus,tibi equum alkalmazásával el kellett volna ugyanis ismerni, hogymás államok ugyancsak oszthatatlan egységet képeznek; ezzelazonban az elv in theoria is zátonyra jutott volna, tehát ügyesfordulattal a második évi alkotmány kimondotta, hogy más államis oszthatatlan, ha oly szabad társadalmi egyezmény alapján léte-sült, mint Franciaország. A külpolitikában a tények kényszerűhatása alatt azonban ez a megszorított elv sem tudott érvényesülni.

A fiatal köztársaság háborúban állott, mikor a királyt fogságbavetették és ellenségeinek száma folyton növekedőben volt. A köz-társaság létkérdését kellett ennek a háborúnak eldöntenie és mi semtermészetesebb, minthogy a kormányzók igyekezete volt, hogy aháborúból oly Franciaország alakuljon ki, mely erős és hatalmas ésnincsen többé kitéve ellenségek támadásának. A módot ily Franczia-ország megalkotására ismerték, megtanulták még az iskolábanaz ancien regime politikusaitól és jogászaitól. «El kell érni a ter-mészetes határokat» és 1795-ben tényleg el is érték ezeket a hatá-rokat és bekebelezték mindazokat a területeket, melyek e hatá-rokig terjedtek. Amikor tehát az új emberek kormányra jutottak,új ingerként hatottak reájuk azok az ellenséges cselekvések, me-lyeken számos ok, mint Franciaország belső zavarai, a félelem aziíj eszméktől, a többi hatalmakból kiváltottak és erre az új ingerrea múlt emlékei és hagyományai alapján úgy reagáltak, amintreagált volna IV. Henrik, XIV. Lajos, Sully, Richelieu vagy Ma-zarin, ha az ő helyzetükben lett volna.

A bárányra nézve, mely farkasok társaságába vegyült, alét problémája úgy hangzik, vagy farkassá lenni, vagy elpusz-

47

tulni. Azok az apostolok, kik felváltva ültek a francia forra-dalom idejében a külügyminiszter székében, farkasok társasá-gába vegyültek és farkasokká lettek. Beszéltek továbbá abárány nyelvén, de farkasként cselekedtek és védekeztek. Úgyfüggnek össze a világon mindig az események és oly egységetalkot mindig az egész emberiség, hogy bár új eszmék segítet-tek is új férfiakat a régi kormányok helyébe, a változatlanviszonyok és vérükben élő régi elvek, cselekvésüket a régi me-derbe terelik. A nemzetek önrendelkezési jogát a francia poli-tikusok megvalósítani nem tudták, követték tehát úgy az országhódító politikájának megállapításánál, mint szövetségi politikájá-ban az ancien regime embereit.

Háborúban állott az új köztársaság 1792-ben Ausztriávalés Poroszországgal; Anglia és Spanyolország még semlegesekvoltak. Milyen viselkedést tanúsított a convention nationaleezekkel az államokkal szemben? A szövetséges viszony fenntar-tása Spanyolországgal régi hagyománya volt már a XVIII. sza-zadban Franciaországnak. Angliával való szövetséges viszony lé-tesítése pedig kedvenc gondolata volt — úgylátszik — az elűzöttkirály kabinetjének. Fa vier, ki 1780 körül írta meg az európaikabinetek politikájáról szóló munkáját, állítja, hogy sok szó-esett abban az időben Spanyolország, Anglia és Franciaországközötti hármas szövetségről. Az események kényszerítő hatásaezen politika irányába terelte a köztársaság embereit.

Sok büszke szó esett ugyan a nemzetgyűlésen arról, hogya köztársaság zsarnokkal nem szerződhet; sőt az 1792 november18-iki dekrétum elvként állapította meg, hogy a francia köztársa-ság segítségére fog menni minden elnyomott nemzetnek. De mindeza beszéd nem gátolta meg az új embereket abban, hogy Angliaés Spanyolország barátságát keressék és mindkét állammal a fenn-álló szerződéseket fenntartani igyekezzenek.

Kétségtelenül megállapítható, hogy a francia kormányszándéka Angliával való barátságos viszony fenntartására irá-nyult; Chauvelin, ki mint nagykövet Talleyrand kíséretében1792 áprilisában Angliába ment, utasításként kapta kormányától,hogy nemcsak a barátságot fenntartani, hanem a két állam közöttszövetséges viszonyt létesíteni igyekezzék. Megbízása volt, hogyaz 1786-ban létesült kereskedelmi szerződés meghosszabbítását-ajánlja fel Angliának és minden áron igyekezzék Angliát a Francia-ország ellen készülő coalitiótól távol tartani.24 Később, midőn

48

XVI. Lajos elfogatása után Anglia franciaországi nagykövetétLord Govert visszahívta, Chauvelin továbbra is Londonbanmaradt. Lord Gover visszahívása nem volt ugyan még ellenségeslépés Anglia részéről Franciaország ellen, mert egyidejűleg avisszahívással III. György király kijelenti, hogy semlegességétlegszigorúbban meg fogja őrizni. Chauvelin Londonból jelentikormányának, hogy a visszahívás indoka «délicatesse monarchique»és semmi okát nem látja annak, hogy az Angliával való barátságosviszony továbbra fenn ne tartassák. Ugyanez év őszi hónapjairaesnek a francia hadsereg nagy győzelmei. Az őszi hónapokra esikSavója és Nizza elfoglalása, míg nov. 6-án volt a jemappes-i üt-közet és nov. 14-én vonult be a francia hadsereg Brüsselbe. Szóvalnovemberben a francia hadsereg elfoglalta egész Belgiumot. Míga francia hadsereg egyéb győzelmei úgy látszik nem érintették azaz angol kormányt, addig Belgium elfoglalása, Anglia hite sze-rint, érdekeit súlyosan sértette. Chauvelin jelenti ugyan kor-mányának, hogy lehetséges, miszerint az angol kormány elnéziBelgium elfoglalását, de Hollandia érdekeinek legcsekélyebb meg-sértésére is fegyverhez nyúl. Marét ugyancsak azt jelenti Angliá-ból, hogy ha Dumouriez Hollandiát megtámadja, úgy ez háborútjelent Angliával.26 Tényleg Dumouriez a holland határnál megáll,mert a kormány még mindig fenn akarja tartani a jó viszonytAngliával. Novemberben megindul azután a diplomatiai levelezésAnglia és Franciaország között és ezen levelezés a háborúvalvégződik.

Belgium elfoglalása után a viszony megváltozott és aháború kitörését csak az angol felkészülődés befejezése késlel-tette. Belgium elfoglalása és a háború kitörése között szorosokozati összefüggést kell látni, habár a hivatalos nyilatkozatoknem szólnak Belgium elfoglalásáról és más okokkal indokolják aháború megüzenését. Lord Grenville, az akkori angol külügyminisz-ter, ugyanis 1792 dec. 31-én kelt Chauvelinhez intézett válasz-jegyzékében a két kormány közötti ellentéteket összefoglalta 26 ésabban első grava ménként a convention nationalenek ismeretesnov. 19-iki dekrétuma szerepel, mely szerint Franciaország segít-ségben fogja részesíteni mindazokat a népeket, melyek elnyoma-tásban élnek és szabadságukat visszaszerezni óhajtják.

«Ebből a határozatból — mondja Grenville — egész Anglialátja, hogy Franciaország zavarokat, lázadásokat akar szítani éstámogatni, még semleges államokban is.» Nem igen hihető azon-

49

ban, hogy a november 19-iki dekrétum egymagában elegendő oklett volna a háborúra. A francia kormány jegyzékeiben ugyanisismételten kijelenti, hogy sértés a nemzetgyűlésről feltételezni,hogy lázadásokat akar szítani és támogatni és hogy lázadóknakaz ügyét a francia nemzet ügyévé akarja tenni. «A nemzetgyűléshatározata, mint már megmondottuk és szívesen ismételjük, —mondja a január hó 7-én kelt válaszjegyzék — úgy értendő,hogy a franciák segítséget fognak nyújtani oly esetben, decsakis oly esetben, midőn a nemzetnek világosan és kétség-telenül kifejezett általános akarata (volonté générale) a francianemzet segítségét és testvéri támogatását felhívja.» De ha ez akategorikus nyilatkozat elégtelen is lett volna az angol politikusokfélelmét a franciáknak Anglia belügyeibe való beavatkozásátóleloszlatni, úgy kétségtelen, hogy ennek az állítólagos beavat-kozásnak ellenszere nem a háború Franciaországgal, hanem erősbelpolitikai és főként rendőri intézkedések lettek volna. Helyesenutalt erre Fox az angol ellenzék akkori vezére, az angol parlamentpedig az «Alien bill» megszavazásával Pitt kormányának ily esz-közt a védekezésre rendelkezésére is bocsájtott.27

Valószínűbbnek látszik tehát, hogy az angol kormány tisz-tán hangulatkeltés okából terjesztette a nép körében a vádat,hogy a franciák Angliában forradalmat akarnak szítani és Angliarégi alkotmányát veszélyeztetik. Ez volt a vélemény legalábbFranciaországban. Brissot a nemzetgyűlés elé 1793 jan. 12-én ter-jesztett jelentésében olvassuk28: «Az angol kormány háborúshangulatot akart teremteni és evégből szüksége van arra, hogy aköztársasági Franciaországot megutáltassa az angol közönséggel.

«Hogy lehetett ezt a célt elérni? — folytatja Brissot. — Azút e célhoz egyszerű. Egy nép, mely már öreg és hol az emberek-nek nagyrésze jómódban él, ragaszkodik alkotmányához, mert azbiztosítja nyugalmát és élvezeteit. Ha sokan kívánják is, hogy akormányzás terén változások történjenek, mégis mindannyianmegegyeznek abban, hogy a változások felfordulások és zavaroknélkül szép csendesen valósuljanak meg. Már pedig, ha az alkot-mányt támadják, elkerülhetők-e akkor a felfordulások? Ezektőla zavaroktól mindenki fél, mert a francia forradalomról és a velejáró zavarokról rémképeket terjesztettek Angliában, úgy azemigránsok, mint a kormány. Ily lelkiállapotnál elégséges voltmondani a kormánynak, hogy az alkotmány veszélyben van éserre a szóra, az alkalmazott féltette rendes járandóságait; a

50

nemes ember címét, a pap a hitet, a tulajdonos földjét és a munkáskenyerét az összeesküvés erre a szóra minden forradalom ellenáltalános lett.»

Fox beszéde megerősíti meggyőződésünket, hogy nem afrancia eszméktől és azoknak terjedésétől való félelem volt,mely Angliában a háború gondolatát megérlelte. Nyíltan meg-mondja ugyanis Fox, hogy a francia fegyverek sikere pánikotkeltett és kelt Angliában; a félelemnek oka pedig, hogy Belgiummár el van foglalva és Du mouriez hadserege veszélyezteti Hol-landiát! A másik két gravamen, melyet Grenville jegyzékébenfelemlít, szoros összeköttetésben áll ezzel a félelemmel. De ezek-ből a. grava ménekből is casus bellit csak az a körülmény csinált,hogy Belgiumnak a francia államba való bekebelezését Angliábanelőre látták és Hollandia elfoglalásától joggal tartottak.

A második gravamen Hollandiára vonatkozott. A franciakormány ugyan határozott kijelentést tett arra nézve, hogy Hol-landiát mindazideig, amíg semlegességét megőrzi, nem fogja meg-támadni; «de mit érnek ezek a nyilatkozatok, — mondja Gren-ville — mikor egy francia tiszt nyíltan megsértette a köztársaságterületét és semlegességét.»

A harmadik gravamen a Scheide megnyitása volt. Fennállónemzetközi megegyezések ellenére ugyanis a francia kormány aScheiden a hajózást megnyitotta és azt szabadnak nyilvánította.Grenville jegyzékében erről a sérelemről mondja, hogy ha ezenkérdést jelentéktelennek tekintené is; nem ismerhetné el Francia-ország jogát arra, hogy nemzetközi egyezményeket megsértsen.«Franciaországnak különben is, — folytatja — csak úgy volna jogaa Scheide megnyitásának kérdéséhez hozzászólni, ha a souverenitásNémetalföld felett őt illetné meg, vagy a francia nemzet jogosultvolna Európának törvényeket diktálni.»

Mindezek a gravamenek csak azért támasztattak, hogyAnglia háborúját, melynek valódi oka Belgium elfoglalása ésHollandia veszélyeztetése volt, indokolják, jogi érvekként szolgál-janak, melyek a politikai okokat palástolják. Belgium osztráktartomány volt és Angliának mi joga sem volt felszólalni az ellen,hogy a háború folyamán, melyben semlegesnek mondotta'magát,az egyik hadviselő fél a másik hadviselő félnek egyik tartományátelfoglalja. A háború okaként előtérbe kellett tehát helyezni olyjogoknak megsértését, melyek Angliát megilletik; Hollandiaterületének megsértése, a Scheide megnyitása ily sérelmek voltak,

51

mert Hollandia Anglia szövetségese volt és Anglia fél volt abbana szerződésben, mely a Scheide megnyitását megtiltotta. De egy-magukban ezek a sérelmek, a határvillongások, avagy a Scheidemegnyitása döntőknek nem tekinthetők, mert lia voltak is határ-villongások a holland határon, úgy a francia kormány készen voltkijelenteni, hogy Hollandiát megtámadni nem fogja, a Scheidemegnyitását pedig Anglia lüö2-ben maga kívánta és ü. Józsefcsászár idejében kész is volt ehhez hozzájárulni. Minden okunkvan tehát feltenni, hogy a háború valódi oka az volt. hogy AngliaBelgium elfoglalását és Hollandiának állandó veszélyeztetéséttűrni hajlandó nem volt.

Pavier,29 kinek munkájára már fenteid, hivatkoztam, már1786-ban megmondotta, hogy (Anglia sohasem fogja tűrni, hogyBelgium Franciaország kezébe kerüljön. Angliára nézve közöm-bös, — mondja — vájjon szövetségi szerződésünket Ausztriávalfenntartjuk-e, vagy megszüntetjük, ha Belgiumot (akkori Pays-ba\s) nem támadjuk meg. Ausztria többi tartományaival Angliaugyanannyit törődik, mint a nagy Tatár-országgal.

(Anglia és a bécsi cabinet közötti kapcsolatot csak Belgiumtartja fenn és Anglia nem fogja tűrni hogy ez a tartomány Francia-ország zsákmányává legyen.»Az egykori angol politikusok beszédei igazolják, hogy Fa viera múlt fejlődése alapján helyesen ítélte meg Anglia politikáját.Maga Pitt egyik beszédében szemére veti a franciáknak.hogy újabb területek el nem foglalását igéitek és ezen ígéretüketBelgium elfoglalásával megszegték. Ugyanazon ülésen LordBeauchamp, ki Pittet támogatta, azt mondja, hogy (Anglia ér-dekei nem engedik meg és Anglia nem is tűrheti, miszerint Brabantfrancia tartomány legyen; ezt a területet Hollandiával kellegyesíteni. Helyzetünk ezzel a tartománnyal szemben ugyan-olyan, mint amilyen II. Károly idejében volt.;)30

Igen érdekes, hogy még az ellenzéki Fox is elismeri ennek azérvelésnek helyességét. Egyik beszédében, melyben kifejti, hogyaz angol kormány csak azóta van ellenséges indulattal Francia-ország ellen, mióta az utóbbi győz, szemére veti a kormánynak,hogy nem szólította fel Franciaországot, miszerint Belgium terü-letét ne foglalja el. «Kétségtelen — mondja — hogy érdekelvevagyunk abban, hogy ez az állam Franciaországhoz ne csatol-tassék és. felszólítással talán egyszerűbben értük volna el azt,amit a béke áraként 5 avagy 6 évi áldozatteljes háború után el

52

fogunk érni.» Fox helyesen látta, hogy Anglia ezt a célt el fogjaérni, a háború hosszát azonban lebecsülte, mert nem öt, sem hat,hanem valóban 22 évig tartott az.31

Fox azon véleményét, hogy Belgium kiürítése békés tár-gyalás útján is elérhető lett volna, találjuk abban a tiltakozás-ban is, melyet a franciák elleni háború ellen Landsdowne, Lau-derdale és Derby lordok tettek közzé.32 Nevezettek tiltakoztakugyanis a háború ellen, mert Anglia követeléseinek teljesítéséttárgyalások segélyével, békés úton is elérhette volna; ezt azállításukat támogatják a francia kormány viselkedésére valóhivatkozással mely így mondják «Angliával szakítani, az angolkormány kihívó viselkedése dacára sem akart». Ha a fel-sorolt érvekhez hozzáadjuk még az angol ellenzéknek azt anagy érvét, mellyel a kormány ellen küzdött, hogy t. i. Hol-landia maga, megsértett jogainak helyreállítására Anglia segít-ségét fel sem hívta, úgy kimutattuk, hogy a háború valódioka Belgium elfoglalása és célja egyben Hollandiának franciauralom vagy francia befolyás alá kerülésének meggátlása volt.Teljesen közömbös ezzel szemben, hogy Franciaország előbbüzente meg a háborút Angliának, mint Anglia Franciaország-nak, mert úgy az «Alien Bill» intézkedései, melynek alkalma-zásával Franciaország követe Angliából kiutasíttatott, mint aFranciaországnak szánt gabonarakományok lefoglalása oly pro-vokátiók voltak, melyekről előre látható volt, hogy háborúhozfognak vezetni.

A történet ime bizonyítja, hogy a francia kormány békébenakart élni Angliával, sőt szerződéses viszonyba akart kerülni azsarnokkal és megakarta valósítani az ancien regime külpolitikájá-nak egyik célját, de ezt az eredményt nem érte el; nem érte elpedig, mert Belgium elfoglalására Anglia, — hagyományánakmegfelelően — háborúval reagált. Az a terület, melyet Francia-ország elfoglalt, része volt annak az államnak, annak a Hollandiá-nak, melyet hosszas háborúk után volt képes Anglia megsemmisí-teni és mint tengeri hatalmat tönkretenni. Százados hagyományalapján félt Anglia, hogy ha Hollandia és Belgium területén levőalkalmas kikötők kikerülnek Ausztria kezéből, melynek Belgiumtávoli gyarmata, illetve Hollandia kezéből, mely angol befolyásalatt álló kis hatalom volt, úgy feléledhet új formában a régiellenség. Múlt emlékei hajtották cselekvésre a francia politikuso-kat, múlt emlékei irányították Anglia vezető embereinek kezét

53

és az emlékek összeütközésének eredménye volt, hogy a múltbantörténtek megismétlődtek. Megismétlődött XIV. Lajos koránaktörténete!

Jellegzetes, mily erővel hatott mindig Angliában a múlt-ból öröklött féltése Belgium területének. Majdnem egy századdalkésőbb 1870 július 25-én, midőn a Times közzéteszi azt az állí-tólagos megegyezést, mely szerint Poroszország nem ellenziBelgiumnak Franciaországba való bekebelezését, újból megjelenika már legyőzött ellenség feltámadhatásának rémképe és ijedel-met kelt. Egy percre úgy látszik 1870-ben, hogy már akkor el-érkezett az az idő, melynek bekövetkezését Favier megjósolta,midőn már 1786-ban azt mondotta, hogy Belgium megvédéseAngliát nagy zavarokba fogja sodorni, mert ez a feladat a sziget-ország részére majdnem megoldhatatlan.

1870-ben az angol kormány helyzete tényleg igen nehéz volt,mert ha a két legnagyobb katonai hatalom Belgiumnak Francia-országhoz való csatolásában megegyezik, akkor az ellen Angliamit sem tehetett volna; a nép pedig — mint Gladstone mondta33 —Belgium megvédése érdekében intézkedést várt a kormánytól.

Ezen egyedüli nagy veszély meghiúsítására, annak megaka-dályozására, hogy Franciaország és Poroszország Belgium sorsatekintetében megegyezésre jusson, Gladstone a hadviselő felekkelmegállapodást létesített, mely szerint Anglia azon hadviselő félellenfeléhez fog csatlakozni, mely Belgium semlegességét megsérti.

1793-ban tehát Anglia politikájában a francia forradalomeszméitől és a forradalom okozta zavaroktól való félelem keltésecsak eszköz volt, mellyel a tömeget a háború céljaira szervezték,illetve a háborúra hangolták. A valódi cél Belgiumnak Francia-országgal való egyesülésének és Hollandiának francia befolyásalá való kerülésének meggátlása volt.

Ugyanezt a szerepet, melyet Belgium és Hollandia az angoltörténelemben, játssza Spanyolország Franciaország történetében.Az egykor hatalmas országot, mely Franciaországot uralta, terü-letén állandóan viszályokat, belső zavarokat tartott ébren, IV. Hen-rik legyűrte és utódai politikai befolyásuk alatt tartották.34 Sokvért vesztett Franciaország, hogy Spanyolországot legyűrje éssok vérébe került ennek az országnak a francia politikai befolyásalatt való tartása. Valahányszor fennforog annak a lehetősége,hogy Spanyolországban valamely más állam hatalmat szerezzen,Franciaországot, ugyanúgy, mint Belgium és Hollandia feléledésé-

54

nek képére Angliát, elfogja a félelem és eszeveszetten háborúbakeveredik azzal az állammal, mely Spanyolországban befolyást,hatalmat akar szerezni.

Spanyolországgal szövetségi viszonyban állott Franciaországa forradalom kitörésekor. A köztársaság politikusainak egyedülikívánsága ennek a viszonynak fenntartása volt. Bántotta ugyanőket, mint XVI. Lajos alkotmányos minisztériumát, hogy azállami szerződés neve és formája «családi egyezmény)) legyen a.Bourbon család Franciaországban és Spanyolországban uralkodókét ága között és ismételten megkísérelték, hogy a családiegyezményt a nemzetek egyezményévé alakítsák át. Céljukat aspanyol kormánynál elérni nem tudták, de hallgattak mindazideig,míg nem látták, hogy saját befolyásuk rovására Anglia befolyása.a spanyol kormánynál napról-napra nő. «Végtelen könnyel-műséggel, minden meggondolás és ok nélkül megüzenik erre —mondja Mortimer Teniaιιx — 35 a háborút Spanyolországnak.»Valóban a külügyi bizottságnak a háború megüzenéséről szók)jelentése, okokban szegény és nagy általánosságokban mozog.

Nyilván a félelem hajtotta őket, a félelem az angolok befolyásaalatt netalán feléledő spanyol hatalomtól; kísértetekként rém-képek tértek vissza a múltból és elemi erővel váltották ki a védel-met, a befolyás helyreállítását célzó háborút. Utóbb I. Napoleonis hatása alatt állott ezeknek a régi emlékeknek és nagy befolyá-sát Spanyolország területén növelni akarta, családja egyik tagjátkívánta látni a spanyol trónon. Családi egyezményt kívánt létesí-teni Spanyolországgal ismét. Később III. Napoleon korában nemélednek-e fel a régi emlékek és a gondolat, hogy HohenzoUernkerülhet Spanyolország trónjára, nem dönti-e ismét háborúbaFranciaországot?

«Poros, kopár síkságon — meséli Beaudelaire 36 — hajlotthátú emberek csoportjával találkoztam. Mindegyiknek hátánóriási teher gyanánt borzalmas Chimsera terpeszkedett, karmaitmélyen beásva áldozatainak mellébe. Kérdéseimre egyik semtudta megmondani, merre visz útja. csak azt mondották, hogylegyőzhetetlen vágy viszi őket előre és elnéztem méla közönnyel,miként igázza le őket. miként hajtja őket kegyetlen Chimserájuk.»

Ott ült a francia forradalom naiv ábrándozóinak hátán ez aÇhi m sera; vitte, hajtotta őket kegyetlen akaratának megvalósí-tására. Előre vágyódtak a. mese országába, hol nincsen háborúés békében élnek egymás mellett a nemzetek és a Chimsera, a múl-

55

tak emléke, irányította tényleg útjukat vissza, nem a béke, hanemháború felé, nem a nemzetek szabadságának megvalósítása, ha-nem a népek leigázása, IV. Henrik, XIV. Lajos, Sully és Richelieuimperialistikus céljai felé. Nem volt erejük és nem is volt többémódjuk az első lépés után, mely ellentétbe hozta őket más Chimserákhajtotta népekkel, megállani és leszámolni a múlttal, számon kérnitőle vájjon örökbe hagyott tapasztalásai helyesek-e, céljai igazak-e?Mély meghatottsággal gondolok az emberiség ezen nagy éafolyton megismétlődő tragédiájára.

HARMADIK FEJEZET.

Az önrendelkezési jogot megállapító nemzetközi jog-szabályok bírálata.

a) A népek önrendelkezési joga III. Napoleon uralma alatt.b) Az állam keletkezéséről szóló elméletek. Népmozgalom és hadsereg sze-

repe a nemzeti államok kialakulásánál.c) A hadsereg szerepe az állam kialakulásánál nemzetközi szervezettel

pótolható-e?

Nem sikerült a franciáknak a külpolitika irányát megváltoz-tatniuk. A convention nationale politikusai, kik céljuknak a nemze-tek önrendelkezési jogának megvalósítását mondották, cselekvé-sükkel a régi francia királyok hatalmi politikáját valósítottákmeg. Elindultak a csatába a seregek és zászlóikra az új kormány-zók jelszavai voltak írva: «egyenlőség, szabadság, testvériség».Bevonultak idegen népek területeire és hadvezéreik büszkén hir-dették, hogy mint barát és nem mint ellenség jöttek, nem le-igázni, hanem felszabadítani akarják a népeket.. . mikor azutánütött az óra és a szép szavak tetté válásának ideje elérkezett,akkor győzőkként bántak a legyőzöttekkel, hódítottak és hódítók-ként uralkodtak. A francia forradalom és nagy hadvezére Napo-leon, hatalmas hadsereggel egy időre leigázták Európát, úgymint más hódítók annak előtte, de nagy elvüknek, a nemzetekönrendelkezési jogának segélyével nem voltak képesek sem újállamok rendszerét megteremteni, sem pedig a nemzetek vetély-kedését és viszálykodását a felszabadított népek örök békéjévelhelyettesíteni.

Valóban meg kellene ismételnem mindazt, amit a franciaforradalom ideje alatt a nemzetek önrendelkezési jogának elvbenvaló érvényesüléséről és gyakorlatban való megtagadásáról mon-dottam, ha az elv újraszületésének és újabb megtagadásának törté-

57

netét a 2-ik francia köztársaság és III-ik Napoleon alatt akarnámrészletesen elmondani.

Lamartin nyilatkozataiban1 megismételte azt, amit azelső köztársaság politikusai mondottak: «A nemzeteket fel kellszabadítani, minden nemzetnek önállóan kell sorsát intéznie ésa francia köztársaságnak készen kell állnia arra, hogy azoknaka nemzeteknek, kik szabadságuk visszaszerzése érdekében küz-denek, segítségére siessen». 1848-ben kihirdetett ezen politi-kai elveknek gyakorlati megvalósítása III. Napóleonnak lettvolna feladata. Olivier, ki III. Napoleon politikájának igazolásáttekintette feladatául, azt mondja: «Empire liberal» című nagymunkájában, hogy I. Napoleon következő mondása:2 «Az elsőuralkodó, ki a nagy kavarodás közepette először fogja jóhiszeműenfelkarolni a nemzetek ügyét, Európa vezére lesz és megtehetimindazt, amit akar» ihlette III. Napóleont. A nagy politikusokszavai néha gondolatukat is elárulják és mi sem jellegzetesebb,mint az idézett mondás I. Napóleonra CS clZ idézés Olivier-re,III. Napoleon volt miniszterelnökére.

A nagy Napoleon a nemzet önrendelkezésének jóhiszeműelismerését eszköznek tekinti, mely Európa vezérletéhez vezet,vezérletéhez, melynek birtokosa «pourra tenter tout ce qu'ilvoudra». Az elv nem mint a népek nagyobb boldogulásának ésbékéjének biztosítéka, hanem mint a hatalom szerzésnek legbiztc-sabb eszköze ragadta meg Napoleon gondolkodását és a hatalom-szerzésre vonatkozó tanítás nyerte el III. Napoleon tetszésétIs . . . Oliviernek elhihetjük, hogy III. Napoleon a mondás szerintakart uralkodó lenni, Európa vezére és népek sorsának souverenintézője. A régi meggyőződés szerint Franciaország uralkodója, ahegemóniával Európa felett csak úgy rendelkezhet, ha az országtényleges határai egybevágnak természetes határaival. Ez a hitugyanoly erősen élt III. Napóleonban, mint elődeiben. VájjonI. Napoleon mondása inspirálta-e tényleg unokaöccsét, azt nehézmegállapítani, azt azonban kétségtelenül bizonyítja uralkodásá-nak története, hogy a régi hagyományoknak megfelelően a termé-szetes határok elérésére törekedett. Tagadja ugyan ezt Olivierés császárjának nemzetiségi politikáját önzetlennek mondja, mígellenben Bismarck szerint III. Napóleon politikája borravalókszerzésére irányult. A tények az utóbbi véleményt igazolják.

Piemonttal együtt Ausztria ellen folytatott háborúnak azára Savója és Nizza — a délkeleti természetes határok voltak és

58

porosz politika támogatásáéit III. Napoleon Belgiumot és aRajnai határt, szóval a természetes határoknak egy másik részle-tét akarta kikötni. Savója és Nizza annexiójáról beszélve Olivierugyanezt mondja: «A természet által kijelölt és a piemonti hata-lomnak olasz területen való terjeszkedése ellen szolgáló biztosítékmegszerzése a. császár szemében nem volt hódítás».3 ugyaneztmondhatta volna azonban Olivier akkor is. ha Benedetti általBismarcknak ajánlott szerződés létrejött volna és Franciaországbekebelezte volna Belgiumot és a Rajna balpartját, elérte volna,szóval a Rajnai határt hiszen ez is csak a természet által kije-lölt biztosíték lett volna a porosz hatalomnak német területenvaló terjeszkedése ellen.

A nemzetek tehát III. Napoleon gyakorlati, politikája sze-rint rendelkezhetnek' szabadon sorsuk felett, de csak oly területhatárain belül, mely területtől Franciaországot természetes határaiválasztják eb De talán még ezen fogalmazás szerint is több jogo-sultságot biztosít az elv, mint amennyit tényleg a nemzeteknekIII. Napoleon engedélyezni kész veit. Hiszen Piemonttal szembena segítségért kikötötte, hogy Olaszország nem lehet egységesállam, hanem csak államok szövetsége a pápa címzetes, Piémonttényleges elnöklete és vezérlete alatt. Olaszország népe helyett,ő akarta az olasz állam jövendő alkotmányát meghatározni éspedig olyként, hogy a francia befolyás olasz ügyekben, biztosítvalegyen. Kétségtelenül ily befolyás gyakorlására egységes államnem alkalmas, államok szövetsége ellenben idegen befolyás érvé-nyesítését elősegíti. Az egységes államban ugyanis csak egy köz-ponti hatalom van, mely szuverenitásának korlátlanságát kül-államok ellen féltékenyen őrzi, államok szövetsége esetében ellen-ben, ha. van centrális hatalom úgy annak hatásköre korlátolt ésszűk körre terjed, az egyes államok pedig külön szuverenitásukata centralis hatalom ellen, amennyiben ilyen hatalom van, illetvea szövetség legerősebb tagja ellen, sa ját erejükkel és külföldi segít-séggel törekszenek megóvni. Ezen állítások helyességét a németBund története kellőleg igazolja. Napoleon ellenezte az egységesállam létesülését és olasz államok szövetségét kívánta megvalósí-tani, mert az ily szövetségre Franciaország befolyása nagy lettvolna, támaszkodhatott volna ugyanis az egyes kis uralkodókra,kik a centrális hatalomtól vagy Piemonttól szuverenitásukatféltették volna. III. Napóleonnak tehát a nemzetek önálló

59

sítására és ezt legerősebben az a tény bizonyítja, hogy előbb meg-állapodott Cavourral Save ja és Nizza annexiója tárgyában, utóbbaz olasz területekről visszatérő francia hadsereggel occupálta azannektálandó területeket, majd Savójában és Nizzában elrendeltnépszavazással kimondatta a Franciországgal való egyesítést.A népszavazás csak forma volt, mely a már elhatározott annexiót,az elvben fel nem adott önrendelkezési joggal összhangba hoznihivatva volt.

Hangosan így beszél III. Napoleon: «Franciaország nem ter-veli területének megnagyobbítását! A hódítások ideje megszűntés nem fog többé visszatérni, mert nemzet többé határai kiter-jesztésével nem, hanem csak nagy eszmék megvalósításával sze-rezhet becsülést és hatalmat».4 «Franciaország szövetségesei —mondja más alkalommal — azok, kik az emberiség sorsának javí-tását kívánják és ha ez az ország kardot ránt, úgy nem uralkodni,hanem felszabadítani a célja.»5 A franciák és angolok- mindig szépmondásokat gyártanak akkor, ha hódítani akarnak. Nagy Frigyes-nek ez a mondása igazolódik be, ha Napóleon állításával szembe-állítjuk tetteit és terveit, melyek hódításokra és hatalomszerzésreirányultak.6 A forradalom ideológiájával a nagy francia uralkodókés politikusok hódítási tervei kapcsolódtak újból egybe.

De vájjon miért nem valósult meg a nagy elv, miért nemteljesültek a remények, melyet az emberiség «utolsó háborújában»— mint a sereg útraindulásakor mondották — a győzelemhezfűztek? és vájjon miért jutott ugyanily sorsra az elv III. Napoleonidejében? Az elv volt-e hibás, melyet megvalósítani akart? azemberek voltak-e gyarlók, kik a győzelem után nem az elvnek,hanem a múlt emlékeinek megfelelően cselekedtek?

Képzeljük el, hogy nemzetközi jogi törvény lett volna azelvből, mely a nemzetek önrendelkezési jogát hirdeti. Ennek azúj törvénynek tartalma körülbelül következőkéjien hangzott volna:Minden állam területéhez más területet csak úgy kapcsolhat,ha úgy az annektáló állam, mint az annektálni kívánt területlakossága ezen változáshoz akaratának szabad nyilvánításávalhozzájárul. Minden nemzet tartozzék bármelyik államhoz is,jogosítva van elhatározni, hogy az államtól, melyhez tartozik,elszakad és önálló államot alkot. Ennek a törvénynek rövid tar-talma tehát, hogy úgy az új államok alakulásának, mint meglevőállamok területe gyarapodásának az alakulásban, vagy a gyara-podásban érdekeltek szabad megegyezésén kell alapulnia. A tör-

60

vény tartalmából kétségtelen, hogy az nem más, mint Rousseaucontrat social elméletének kodifikálása.

Mi sem bizonyítja jobban a közeli kapcsolatot az állam kelet-kezését egyezményre alapító elmélet és a nemzetek önrendelkezésijogát hirdető elv között, mint az a tény, hogy már Rousseau előzői,már azok is, kik Rousseau előtt az állam létalapját szerződésbenlátták, követelték, hogy területi változások csak a lakosság bele-egyezésével legyenek keresztülvihetők.

így azoknál a nagyszámú középkori jogi íróknál, kik a népszuverenitását hirdették és a nép szuverenitásának bizonyítékátabban a nyíltan vagy hallgatólagosan kötött szerződésben látták,mellyel a nép saját céljaira államot alkotott, olvashatjuk, hogy azuralkodó területét más úr vagy az egyház hatalmába csak «con-sensu expresso vei tacito totius universitatis mortalium» bocsát-hatja.7

A francia köztársaság politikusai szigorúan ragaszkodtaka contrat social elméletéhez elvi nyilatkozataikban és a gyakorlatikérdéseket Rousseau elméletének alkalmazásával, az elmélet logikaikövetkezményei szigorú levonásával igyekeztek megoldani. Rous-seau nyomán az állam területének minden módosítását, úgy újterület annektálását, mint régen birtokolt területnek az államtólvaló elszakadását, a polgárok társadalmi szerződése módosításánaktekintették és mindezekhez a transactiókhoz megkövetelték azérdekeltek beleegyezését. Érdekelteknek pedig, szerződés módo-sításáról lévén szó, mindazokat tekintették, akik az eredeti szer-ződést kötő felek jogutódai. Szigorúan az elmélethez ragasz-kodva, nemcsak a terület növekedése esetében követelték meg azannektáló állam és az annektálandó terület lakosságának hozzá-járulását, hanem követelték az állam egész lakosságának hozzá-járulását oly esetekben is. midőn egy terület az államtól elszakadnikívánt. Nemcsak a társasági szerződés megkötésének (új államalakulása) vagy új társtag felvételének (annexic), hanem a társaságfeloszlása (terület elszakadása) érvényességének előfeltétele az összestárstagok beleegyezése. Franciaország politikusai az ország részekreosztását meggátolandó, szigorúan ragaszkodtak az elmélet ezenkövetkezményéhez, természetesen a külfölddel szemben, melytőlterületeket annektálni kívántak, kivételes eljárásra Hamar találtakindokot, mondván, hogy ezek a külföldi államok hatalmi tény,nem pedig társadalmi egyezmény folytán létesültek, egyes terüle-tek elszakadása ezekből az államokból tehát nem a szerződés mó-

61

dosítása, hanem területek felszabadulása a zsarnok uralma alól.De valóban felesleges érveket keresni a szerződéses elmélet és azönrendelkezés-elv közötti összefüggés bizonyítására, az összefüg-gés olyannyira világos és kétségtelen.

Az elmélet azt mondja az állam társadalmi szerződés segé-lyével létesült, szükségszerűleg következtetik a jogászok, hogy aszerződés módosítása a társak beleegyezése nélkül érvénytelen.Ellenpróbaként bizonyítja az elmélet és szabály közötti kapcso-latot az a tény, hogy az állam keletkezését nem egyezményre,hanem más okokra visszavezető politikai avagy társadalomtudo-mányi elméletek, az állam területi változásainak más szabályaiteredményezték.

A középkor nagy uralkodó gondolata, «omnis multitudederivatur.ab uno et ad unum reducitur.»8 Ezen ú. n. princípiumvagy argumentum unitatis, eredményezte a törekvést az ecclesiauniversalis, a respublica generis humana létesítésére, melynekegységes törvénye és egy kormánya (unicus principatus) van.Az állam eredetét ez a felfogás isteni parancsban látja; az államláthatatlan feje az Isten, ki egységként teremtette meg a világotés az embereknek, kik Isten kegyelméből uralkodnak, feladatukaz isteni parancsnak megfelelően szervezni a világot, azaz meg-valósítani a földön Isten országát — az egységes nagy államot.A pápának vagy császárnak minden háborúját és minden hódítá-sát az argumentum unitatis igazolta.

Régi keletű tanítás az is, mely az állam keletkezését,erőszakkal megvalósított győzelemre vezeti vissza és a legyő-zöttek engedelmességét, kényszer és félelem következményénekmondja. Újabban Franz Oppenheim «Der Staat» című mun-kájában élesen formulázta ezt az elméletet. Oppenheim sze-rint az embernek szükségletei kielégítésére mindenféle árúra,szóval sokféle munka eredményére van szüksége. Az árúkmegszerzésének módja a csere, munka eredményének, munka-eredmény ellen, értéknek érték ellen való elcserélése. A meg-élhetéshez az embernek szüksége van tehát sokféle munka ered-ményére, melyet vagy a maga munkájával állít elő, és mások mun-kája eredménye ellenében elcserél, vagy erőszakkal, rablássalmásoktól elidegenít. A munka és a munka elcserélése mondjaOppenheim, «ist das ökonomische», a rablás «die unentgeltlicheAneignung fremder Arbeit, das politische Mittel der Bedürfniss-befriedigung.»9 Oppenheim ezen meggondolás alapján elérkezik az

62

állam eredetének következő megállapításához: «Volkstum undStaat, Recht und Wirtschaft mit allen Entwaldungen und Ver-,zweigungen, die sie schon getrieben haben und noch treiben wer-den, entstanden gemeinsam in jenem Moment unvergleichlicherweltgeschichtlicher Bedeutung in dem zuerst der Sieger den Besieg-ten schonte um ihn dauernd zu bewirtschaften.»10 Az állam rablás-ból, győzelemből keletkezett és a legyőzötteknek elnyomásával,a hatalom tartja fenn az államot. Szuronyok győzelme alapítottameg a múltban, szuronyok hatalma tartja fenn a jelenben az álla-mot. Csak a jövőben, ha majd minden ember szükségletének kielé-gítéséről saját munkájával fog gondoskodni, alakulhat ki a «Frei-bürgerstaat, die friedliche Einheit der Menschheit)), vagyis olyállam, melyet nem a hatalom, hanem a polgárok megegyezésetart össze.

Oppenheim és mindazok szerint, kik az állami élet tartalmát,tömegnek vagy osztálynak, tömegek vagy osztályok feletti ural-mában látják, az állam, területének minden módosításának okacsak erőszak, csak győzelem lehet és azok lesznek okai a jövőbenis mindaddig, míg a farkasokból nem lesznek bárányok . . .

Mindegyik, az állam keletkezéséről szóló teóriának meg vantehát a maga külön indokolása, mellyel az állami terület módosí-tását igazolja vagy magyarázza. Mi sem természetesebb ennél,minthogy a területi módosításról szóló tan függvénye az államkeletkezéséről szóló elméletnek, mert minden területi növekedésvagy csökkenés nem más, mint a régi államnak vagy államoknakúj állammá, vagy államokká való átalakulása. Miután pedig azannexiót és desannexiót igazoló vagy indokoló magyarázatok jog-szabályokként is megfogalmazhatók, úgy állítható, hogy mindenaz állam keletkezéséről és módosításáról szóló elméletnek megvana maga külön nemzetközi jogszabálya. így:

Rousseau elmélete szerint csak oly területi növekedés vagycsökkenés érvényes, mely az érdekelt lakosságok hozzájárulásánalapul.

A középkor vallásos felfogása szerint csak azok a hódításokérvényesek, melyek az egységes keresztény állam kialakulásáhozvezetnek.

Az újkor legitimista felfogása szerint, mely az államot, azuralkodónak Istentől engedélyezett patrimoniumának tekinti, min-den területváltozáshoz a legitim uralkodó beleegyezése szükséges.11

Oppenheim elmélete szerint pedig a győzelem kellő jog-

63

cím a hódított terület bekebelezésére, illetve a felszabadítottterületnek önálló államként való megalakulására.

Mindezek a jogszabályok közül csak az lehet helyes, mely azállam keletkezésének helyes theoriáján épül fel.

Minden törvény a jövendő cselekvés mikéntjét határozzameg és minden törvénynek célja, hogy a megkövetelt cselekvésekkelegy bizonyos a törvényhozó képzeletében élő helyzet megvalósul-jon. Eredménnyel a törvény természetesen csak akkor jár, haazok. akikhez a parancs intézve van. azok. akiknek a parancsszerint cselekedniük kell, vagy önként, vagy kényszer hatása alattúgy cselekszenek, mint cselekedniük kell és ha ezek a cselekvésektényleg alkalmasak a törvényhozó által képzelt helyzet meg-valósítására.

Valamely rabszolgatartó megparancsolja a rabszolgáinak.hogy mindegyik rabszolga naponta egy bizonyos meghatározottmunkát végezzen. Felügyelőket állít, kiknek hivatásuk jutalmazniazt ki többet, büntetni azt, ki hevesebbet végez a meghatározottpensumnál. Az úr parancsa törvény, törvény, mely bizonyos csa-lekvést a rabszolga kötelességévé tesz. Törvény, melynek megvaló-sulását a felügyelők és főfelügyelők kara jutalommal vagy bün-tetéssel kikényszeríteni van hivatva. A parancsadó célja ezzel.atörvénnyel, hogy bizonyos munkának bizonyos meghatározott időalatt való elvégzését biztosítsa. Ezen törvény megvalósításánakszámos feltétele van. Szükséges elsősorban, hogy ahhoz a munká-hoz, melyet egy rabszolga egy nap alatt végezni köteles, ne legyentöbb erő szükséges, mint amennyit egy átlag rabszolga egy nap alatttermelni és leadni képes. Szükséges továbbá, hogy a munkásoknak aza meggyőződésük legyen, hogy ily munka végzése az ő szempontjuk-ból célszerűbb, okosabb, mint azoknak a büntetéseknek tűrése, melya munka el nem végzésének következménye volna. Kétségtelen,hogy ha a felügyelők kevesen vannak és munkájukat ellátni kép-telenek vagy lusták és az ellenőrzéssel mit sem törődnek, avagy,ha a felügyelők méltánytalannak tartják az úr parancsát és meg-győződésük elnézésben nyilvánul, a rabszolgák kevesebbet fognakdolgozni. De még ha minden rabszolga elvégzi is azt a munkát,melyet elvégezni kötelessége, még akkor is kérdéses, vájjon a rab-szolgatartó eléri-e kitűzött célját, vagyis kérdéses, vájjon az abizonyos összmunka a meghatározott idő alatt elkészült-e? A célelérése ugyanis nemcsak a törvény megvalósításától, hanem szá-mos más körülménytől is függ. Így pl. az adott esetben attól, hogy

64

helyesen lett-e az összmunka meghatározva és a rabszolgák közöttnapi adagokra felosztva, szóval helyes eszköz volt-e a törvénya kitűzött cél elérésére, továbbá attól, hogy más a törvénytőlfüggetlen körülmények, mint teszem áradás, földrengés, a rabszol-gák betegsége stb. az eredmény beálltát meg ne akadályozzák.

A törvény maga szavakból áll, szavakból, melyeknek céljaaz emberekből cselekvést kiváltani. Az emberi cselekvést ingerindítja meg, mely az idegrendszer segélyével az izgalmat az agyigtovábbítja, hol azután az inger hatása alatt a tapasztalatok ésemlékek befolyása mellett érlelődik meg az elhatározás, melyetazután az idegszálak segélyével értesített izmok foganatosítanak.A törvény célja, hogy az egyes emberre egyrészt ingerként hasson,ingerként, mely bizonyos cselekvéseket kivált, másrészt «tapaszta-lat, emlék»-ként hasson, mely más ingerek által kiváltott cselek-vések irányát meghatározza.

Annak a parancsnak, melyet az utcán olvasunk, hogy «balrahajts», egyes szavai ingerként hatnak, melyet a kocsis szeme fel-fog és szerepe ennek az ingernek, hogy a kocsisból oly mozgásokatváltson ki, melynek eredményeként lovai baloldalt menjenek.Ez a parancs «balra hajts», a kocsis agyában emlékké válik, mely-nek hivatása minden oly ingernek érvényesülését, mely a jobbrahajtást eredményezné, meggátolni. Mindezek az ingerként és emlék-ként ható törvények az agyban társulnak más emlékekkel és tapasz-talásokkal, melyek a nem engedelmeskedés következményeiről,az ellenőrzés éberségéről, a nem engedelmeskedés felfedezéséneklehetőségéről stb. szólnak, melyek tartalmuk szerint az inger,illetve az emlék erejét növelik, vagy csökkentik. A törvény paran-csoló szava, mint egy elem már létező vegyülékhez járul és ebbőlaz egyesülésből előálló reactio egyaránt függ az új elemtől és amár létező vegyüléktől.

A törvény parancsolatának teljesülése, cselekvés, avagy visel-kedés, szóval mindig valamelyes erőkifejtés, mely nem légüres tér-ben, hanem mozgásokkal telített világban játszódván le, szembentalálja magát más mozgásokkal, melyek az erőfejtés eredményét éskövetkezményeit befolyásolják. A példabeli kocsis balra hajt ugyanés mondjuk minden kocsis ugyanúgy engedelmeskedik a neki szólóparancsnak, de ez egymagában a rendet az utcán biztosítani nemfogja, hanem szükséges, hogy a nem kocsisok, a gyalogjárók stb.szintén bizonyos «balra hajts» parancsnak megfelelően viselkedjenekstb. A gyalogjárók chaotikus mozgása ugyanis tönkreteheti a kocsi-

65

sok rendjét. A törvény által kiváltott cselekvés ismét csak egy té-nyezőt jelent; mely a már létező tényezők tömegéhez járul és a resul-tans, mely az új és régi tényezők együttműködéséből alakul ki. függ-vénye lesz egyaránt az új és régi tényezőknek.

A törvényhozónak számolni kell tehát mindig azzal, hogyparancsai emberekhez szólnak, emberekhez, kiknek viselkedéséttermészeti törvények szabályozzák, emberekhez, kik a reájukható ingerekre tapasztalataiknak és emlékeiknek megfelelőenválaszolnak és számolnia kell azzal, hogy a parancsoknak meg-felelően végrehajtott cselekvések eredményét, más a cselekvésvégrehajtásának időpontjában létező mozgások, cselekvések és asetekvés áltál kiváltott actiók és reactiók is befolyásolják.

Kettős bírálat alá vehető tehát minden törvény; vizsgál-ható, vájjon azok. akikhez a parancs intézve van, követni fogják-ea parancsol (inként, illetve képes-e a törvényhozó a parancskövetését kényszer segélyével biztosítani és vizsgálható, hogy aparaiű-s megvalósulását jelentő erőkifejtés következménye lesz-e,tekintetbe véve a vele egvidőben létező actiókat. és az általa kivál-tott reaotiőkat, a törvény céljának megvalósulása.

A jogtudomány, a törvény bírálat eme két nagy kérdésévelalig foglalkozik, inert a törvényhozó szuverenitásáról az emberiakarat eme legmagasabb potentiájáról szóló tanítást komolyan vesziés hiszi hogy a törvényhozó hatalmának korlátai nincsenek, pedig amúlt megszokásai, a jelen cselekvései, mindmegannyi korlátjaia szuverenitásnak, korlátok, melyeken már számos parancshajótörést szenvedett.12 De kell-e erősebb példa az állítás igazolá-sára, mint épen az a rendelet-tömeg, melyet a világháború szült!Hány rendelet nem valósult meg, mert azok kikhez a parancsszólt, nem engedelmeskedtek és engedelmeskedésük kikényszerít-hető nem volt. Hány rendelet valósult meg és még sem állott beaz az eredmény, melyet a rendelkezők a rendelethez fűztek? Csakegy példát kiragadva a példák tömegéből — a maximális árak! —Sok büntetés, nagyszámú ellenőrök stb. ellenére, mily kis mérték-ben valósult meg az a rendelet, mely ellen azok, akiknek árújukvolt és azok. akik szükségletüket mindenkép és bárminő áronkielégíteni kívánták, összeesküdtek. A pénzszerzés ösztöne azeladónál, a pénz bősége és a jó élet iránti vágy a vevőné], erősebb-j'iek bizonyultak a törvényhozó parancsánál. A hatóságok pedigannak ellenére, hogy a rendelet jogot ad nekik a maximális áronfelül fizetett összegek visszaítélésére és a vétkezők súlyos meg-

60

büntetésére, az eladók és vevők összeesküvésével szemben tehe-tetlenek voltak. Tehetetlenek, mert a vétségeknek csak legkisebbrészéről szereztek tudomást és mert ők is vagy vevők, vagy eladókés így gyakorta részesei voltak annak a nagy összeesküvésnekmely a rendelet reactiójaként beállott. Ismételhetnők azt, amitmár mondottunk: a parancs «csak egy új elem, mely már a létezővegyülékh'íz lép, a reactió pedig, mely az egyesülés folytán előállegyaránt függvénye az új elemnek és a régi elemeknek.

A parancsnak írott vagy mondott szavai melyek bíróságok-hoz vagy hatóságokhoz szólnak és kötelességükké teszik a törvé-nyek végrehajtását, ingerek, melyek bizonyos cselekvést kiváltanivannak hivatva. Ingerek, melyek egy emberre vagy emberekrehatnak, kiknek tapasztalataik és meggyőződéseik, szóval emlékeikvannak és kiknek cselekvését emlékeik befolyásolják. A parancs-nak összeütközése a régi emlékekkel, teremti meg azokat a. csodá-latos compromissumckat, melyek az emlékeknek megfelelő cselekvé-sek indokolásaként a törvénynek eredeti értelmükből kiforgatottszavait hasznosítják.

Így láttuk pl., hogy az örökbékét biztosítandó, a francia.forradalom politikusai a népek önrendelkezési jogát statuál-ták. Az 1792. november és 1793-iki decretumok végrehajtásiutasítások a francia alkotmánynak, a népnek szabad rendel-kezést biztosító intézkedéseihez. Ezek a végrehajtási utasítá-sok a tábornokoknak és a nemzetgyűlés megbízottainak meg-hagyták, hogy a meghódított területek lakosságát ősgyűlésekrehívják egybe, ezen ősgyűlésnek szabad akaratelhatározását bizto-sítsák és végül az ősgyűlés határozatát a nemzetgyűlésnek jelent-sék. A gyűlés egybehívása magában még egyszerű dolog, melynekvégrehajtásához dobok vagy újságok és parancsokat teljesítőtisztviselők kellenek, de láttuk, hogy a nemzetgyűlés által az ősgyű-lés egybehívására vonatkozó parancsnak szavait a hivatalnokokkövették ugyan, de értelmét megszegték. Összehívtak ősgyűléscket. de olyként eszközölték az összehívást, hogy a polgárok nagyrésze az ősgyűlés egybehívásáról mit sem tudott és szükségszerűlegnem volt képes azon megjelenni. Az ősgyűlések közönsége azokbólállott, kiknek ezen gyűléseken való megjelenését az egybehívokkívánták; olyan volt szóval, mint amilyen napjainkban Ameriká-ban a jelölő gyűlések (primary) közönsége.13 A másik paranccsalmely a szabad akarat és elhatározás biztosítására vonatkozikazzal a parancscsal, mely azoknak, akiknek hatalmuk van, meg

61

hagyják, hogy tartózkodjanak hatalmuknak illetéktelen befolyá-solásra való felhasználásától és mely parancs ily ként oly viselke-dést követelt, melynek előfeltétele bizonyos meghatározott, talánnem is emberi, hanem angyali természet, szintén kiegyeztek.A parancsot tényleg nem követték és megnyugtatták lelkiisme-retüket azzal, hogy hatalmukat nem tiltott módon a nép illeték-telen befolyásolására, nem a nép kárára, hanem a nép vezetéseié,felvilágosítására, szóval a nép javára használják fel.

A francia nemzetgyűlés törvényei nem valósultak meg, merta hivatalnokok, kiknek a befolyásolástól tartózkodniuk, kiknekhatalmukkal élniök néni szabadott volna, a nemzetgyűlésneknem engedelmeskedtek, nem engedelmeskedésük eredménye pediga nemzetgyűlést alkotó embereknek, vagy legalább is ezek nagyrészének annyira tetszett, hogy nem is gondoltak arra, hogy hatal-mukkal a törvényben megszabott viselkedést kikényszerítsék. Demég feltéve, hogy a nemzetgyűlés a parancsok kikényszerítését tény-leg akarta volna, úgy nyilván Franciaországban, ahol minden agya természetes határok elérésének gondolatával volt eltöltve, nemtalált volna embereket kik engedelmeskedtek volna paran-csainak.

De még lia a cselekvések összes előfeltételei meg lettek volnaés mindazok a cselekvések megtörténtek volna, melyeket a törvény-hozó előírt, úgy még mindig kérdéses, vájjon beállt volna-e az azeredmény, melyet a törvényhozó törvénye teljesülésétől remélt?Feltéve tehát, hogy Franciaország kezdeményezésére minden nem-zet önállóan meghatározta volna azokat a határokat, melyekenbelül és azt az államformát, melyben élni akar, úgy még mindigkérdéses, hogy az államok ilyen rendje örök békét jelentett volna-e?Kérdéses, mert hiszen lehetséges, hogy azok a területek, melyeketaz egyes nemzetek maguknak kívántak volna, collidáltak volnaegymással; kérdéses, mert hiszen lehetséges, hogy egyes nemzetekszomszédaikkal gazdasági ellentétbe kerültek volna és mindezeketaz összeütközéseket csak erőszakkal tudták volna eldönteni. ígytörtént ez a francia forradalom idejében, de így játszódnának-ele az események napjainkban, a nemzetiségi öntudat teljes meg-érésének napjaiban?

A nemzetek önrendelkezési jogáról szóló tanítása a contratsocial elméletének következménye. Ez az elmélet ismét a múltállamok alakulásának történetéből szerzett tapasztalatokon épülfel. Ha Rousseau elmélete igaz. ha igaz az. hogy társadalmi egyez-

62

menyek létesítettek a múltban államokat, úgy a nemzetek önrendel-kezési joga a jövőben is megvalósítható. A múlt igazolná ebben azesetben, hogy azok az ingerek, tapasztalatok és emlékek, melyeka tömegben élnek, a tömeghez intézett új parancs megvalósításánakútját nem állják. Csak hatalom, csak erőszak teremthet és módo-síthat államokat, mondja ezzel szemben egy másik elmélet, melybizonyítékként szintén a múlt eseményeire hivatkozik. Ha ez azelmélet helyes, úgy a nemzetek önrendelkezési jogát statuálótörvény megvalósíthatatlan.

Ha ugyanis ez az elmélet helyes, úgy az állam oly emberek-ből áll. kik az államot fentartani és olyanokból, kik az államotjelen formájában fentartani nem kívánják, az ellentétes akaratokközül az érvényesül, mely akaratának kellő megvalósítására aszükséges hatalommal rendelkezik. Vagy azáltal rendelkezik hata-lommal, hogy a parancsait követő hadsereg kellő erőt képvisel,vagy azáltal, hogy más idegen állam ezen, a régi államot fenntar-tani vagy lerombolni akaró csoport parancsának teljesítését had-seregének kötelességévé teszi. A nemzet önrendelkezési joga tehátcsak akkor valósulhat meg ezen elmélet szerint, ha a nemzetnekkellő hatalma van, vagy más államok kellő hatalmat bocsá'jtanakrendelkezésére a célból, hogy az önrendelkezés eredményét kikény-szerítsék. Továbbá, ha igaz. hogy az államot hatalom, erőszaktartja fenn, úgy a nemzet önrendelkezése sem más. mint az ural-kodó hatalmasabb tömeg által, kevésbbé hatalmas tömegre reá-kényszerített elhatározás és valóban a saját vagy kölcsönkérthatalommal nem a nemzet önrendelkezése, hanem az uralkodóosztály vagy tömeg kívánsága valósul meg. Ily hatalommal meg-valósított önrendelkezés pedig a békét nem biztosíthatná, merthatalmi eltolódások, a külső állam elgyengülése, mely az uralkodóosztálynak saját erejét kölcsön adta, a belföldi állam lakosságánakmás rétegével szimpatizáló más állam megerősödése, a más érdekűosztálynak hatalomra kerülése, illetve bármelyik ezen okok kö-zül külön-külön, a nemzet újabb; önrendelkezését eredményezné,újabb önrendelkezését, mely ismét csak erőszakkal volna megvaló-sítható .

Az állam keletkezésének és átalakulásának vannak bizonyosfeltételei, mely feltételek mikéntjét az emberek és tömegek, szó-val a cselekvők természete határozza meg. ha tehát törvénytkívánunk alkotni és pedig oly törvényt, mely az embereknek éstömegeknek cselekvését az állam alakításakor és módosításakor

69

tényleg irányítsa, egy elemmel meghatározott reactiót akarunkkiváltani létező vegyülékekből, úgy eredményt csak akkor fogunkelérni, ha oly cselekvést írunk elő, mely az emberek és tömegektermészetével összhangban áll. Hiába mondjuk a tömegnek,egyezzetek meg, ha hatalom tartja őket össze, a hatalom a szóelőtt meghajolni nem fog és viszont hiába igyekezünk a hatalomparancsát megvalósítani, ha a tömeget megállapodás egyesíti,megállapodás, mely a hatalom parancsával ellentétes, mindkétesetben akaratunk végrehajtóinak és az engedelmeskedni hiva-tottaknak ellentétes akaratán hajótörést fog szenvedni. A kérdéstehát, melyet a nemzetek önrendelkezési jogáról szóló tanítássalszemben felvettünk így szól: helyes-e az az állam keletkezésérőlszóló szerződéses elmélet, melyen ez a tanítás alapul?

Két elmélet áll egymással szemben, mely az állam keletke-zése és módosításának okait magyarázni igyekszik. Az egyik meg-egyezésben, a másik hatalomban, erőszakban látja az államiuralmat létesítő és fen tartó okot. Kétségtelenül kissé naivan hatRousseau elmélete, ha az elmélet lényegét az emberek ősgyűlésénlétrejött, az államot létesítő és fentartó szerződésben látjuk azo-kon az ősgyűléseken, melyekről a történelmi kutatás megállapítottahogy soha sem lettek megtartva. De vájjon nem ugyanígy állunk-ea másik elmélettel szemben, mély az államot abban a percbenmondja keletkezettnek.; midőn a győző legyőzöttet kíméli, a cél-ból, hogy kihasználja? Vájjon történelmi kutatásaink tudnak-evalamelyes positiv adatot szolgáltatni ennek a nagy pillanatnaklefolyásáról? De még ha volnának feljegyzéseink erről a nagyátalakulásról, magyarázatot adna-e a győzelem az állam keletke-zéséről? Nem igen hiszem, mert úgy látom, hogy jogosult volnaa kérdés, hogy ha győzelem létesíti az államot, miként keletkezettaz a csoport, amely győzött?

Ez a győző csoport szintén szervezett tömeg, állam voltés jobb szervezettsége segítette győzelemhez a szervezetlenebbekfelett. Vagy talán ennek a győző csoportnak az összeállításátszintén győzelem magyarázza, melyet a csoport egyik része acsoport másik részén aratott, győzelem, mely szintén kímélettelpárosult ... és ismét így tovább a győző csoport összeállásátismét csak győzelemmel akarjuk-e magyarázni, míg el nem érke-zünk végül az egységhez, az egy emberhez, ki a szomszédját legyőzteés megkímélte és ezen egy ember győzelmében akarjuk-e az ál-lam keletkezésének végső okát látni?

70

De vájjon a kímélettel párosult győzelem, induljunk eJ akáregy ember első győzelméből, akár a vérségi kapocs összetartottafaj vagy család győzelméből, magyarázatát adhatja valaha annak,hogy a győzők és legyőzöttek néha együtt maradnak és semmierőszaknak őket szétválasztaniok nem sikerült, máskor pedig aszétválasztásukon dolgozó erőt segítik, támogatják? GondoljunkFranciaország vagy Spanyolország történetére. Szóval azokra azállamokra, melyek annyira consistensek. hogy minden idegenhatalom területükre való benyomulása csak nagyobb, erősebbellentállást váltott ki belőlük, mely azután területük felszabadítá-sához vezetett. Ellentétként állítsuk ezzel a képpel szembe azok-nak a népeknek viselkedését, kik külső támadásra belső kormányukellen intézett támadással válaszolnak, mint Törökország uralmaidejében a bolgárok, szerbek, románok és görögök. Ezt a consis-tentiát, ezt a ragaszkodását polgárnak polgártársához és kormányá-hoz, illetve a consistentia eme hiányát, a taszítást polgár éspolgár, a taszítást polgár és kormány között, csak nem lehetegyedül a győzelemmel magyarázni, melyet az egyik törzs amásik törzs felett aratott! Nem lehet, mert hiszen ugyan-olyan győzelem, mint amilyen Spanyolország, vagy Fran-ciaország kialakulását megelőzte, előzte' meg nyilván Török-ország, vagy akár Napoleon államainak megalakulását, mégisaz egyik esetben consistons állam keletkezett, a másik esetbenellenben nem. Nem lehet az állam keletkezését egy megállapodásravisszavezetni, melyet az őspolgárok létesítettek, ez igaz. de kétség-telenül igaz az is, hogy az állam keletkezésének és megszilárdulásá-nak az oka nem egyedül a győzelem, melyet egyik faj a másikonarat.

Oppenheimnek ez a győzelmi theoriája valóban nem egyéb,mint Darwin ismeretes elméletének az állam keletkezésének terü-letére való átültetése. Darwin óta az egész földtekét nagy csata-térnek szokás tekinteni, csatatérnek, hol faj, faj ellen, emberek,állatok, növények, gondolatok egyaránt egymás ellen, szóvalminden ami létezik, minden ellen, ami létezik, állandó küzdelmetfolytat, küzdelmet, melyből az erősebb, a jobban alkalmazko-dott, kerül ki győztesként. Újabb kutatások eredménye, hogysokan kételkednek már abban, vájjon helyes-e az az elmélet,mely minden keletkezés és minden átalakulás okát küzdelembenés a küzdelem okozta természetes kiválasztásban látja.14

Újabb kutatások kétségtelenül igazolják, hogy Darwin egy

71

okot nevezett meg ott, hol a történéseknek számos oka és feltételevan. Mint ismeretes Darwin elmélete azon eljárásból indult ki,melyet állat- és növénytenyésztők újabb fajkitermelésénél követnek.Darwin ugyanis állítja, hogy kertész, ki hosszas kutatások után kétkülönlegesen vörös virágot párosít és azután egy igen sötét vörösvirágot termel, a tenyésztő, ki különlegesen finom gyapjúval birójuhok párosításával egy újabb finomabb gyapjúval rendelkezőfajt produkál, céltudatos kiválasztással teremt új fajt. Majd nagy-számú megfigyelésnek összefoglalásaként Darwin megállapítja,hogy a természet nagy tenyészetében, a termelő céltudatosságáta véletlen pótolja, a véletlen, mely egyes lények szervezetét alkal-masabbá, célszerűbbé alakítja, a termelőnek munkáját pedig,mellyel az új fajt fenntartja a küzdelem helyettesíti, melyben azalkalmasabbak az alkalmatlanabbakat legyőzik.

Darwin theoriájának újabb kritikája elsősorban annak iga-zolására szorítkozik, hogy a termelő vagy tenyésztő újabb fajtprodukálni nem tud és minden újabb faj tenyésztésének előfeltétele, hogy ilyen faj már létezzék. Annak, hogy sötét vörösrózsák magvait, meg finomabb gyapjazatú juhokat elő lehessenállítani, előfeltétele, hogy ily rózsák és juhok már létezzenek:ily rózsák és juhok keletkezésének pedig bizonyos kiválasztottegyedek párosításán kívül, még számos előfeltétele van.

így a különleges viszonyok, melyek között egy növényvagy állat élt. okozhatják valamely egyéni sajátosságát; melyegyéni sajátosság bizonyos feltételek fennforgása mellett utódairaÁtöröklődik, más esetekben, hol ezek a feltételek fenn nem forog-nak a sajátosság az utódoknál fel nem lelhető. Finomabb hajzat,élénkebb szín stb. a climának, táplálás bőségének vagy hiányánaklehet következménye, az öröklődés pedig ismét más okok beha-tásának az eredménye. Hiába párosítana tehát a példabeli ter-melő két juhot, mert ha a finom gyapjú a clima következmé-nye — akkor a meg nem felelő climánál felnövekedő utódoknaknem lesz meg a kívánt minőségű gyapjazatuk és hiába párosítanáa mondott juhokat. Ha a gyapjú minőségének oka az ontogenesisalatt ható okokban rejlik és az utódokra nem vagy csak kivé-teles esetekben öröklődik, a kívánt eredményt elérni nem fogjaA természetben minden törvényszerűen folyik le és a termelőakarata csak úgy képes új fajt létre hozni, ha a faj keletkezé-sekor megvoltak mindazok az előfeltételek, melyekhez a termé-szet törvényei, mint következményt, az új faj keletkezését fűzik.

72

Nem a termelő akarata, hanem helyesebben kifejezve a természetitörvények megkívánta összes feltételek és a termelő akarata azmely az új fajt létesítette

Újabb kutatások, melyeket Hertwig «Das Werden der Orga-nismen» című munkájában összefoglalt, bizonyítják,'hogy a szervozetek átalakulásának oka — mint ő mondj?) directe «Bewir-kung»-han feltételek módosulásának a szervezetre gyakorolt hatá-sában rejlik. Nem véletlen, hanem törvényszerűség folytán alakulnak ki a fajtaságok, az új fajtaságok fennmaradásánál pediga küzdelemnek a struggle8 for life-riek sokkai kisebb szerepe van,mint azt Darwin hitte. A struggle for life-ben sem mindig azalkalmasabb szervezet kerül ki győztesként, hanem gyakortaa jobban elhelyezkedett, de gyengébb és kevésbbé alkalmas szer-vezet. Szellemes példa szerint vasúti szerencsétlenségnél a jobbelhelyezkedés nagyobb előnyt biztosít, mint az erősebb csontozat.1

Darwin erősen formulázott problémáira egy egységes magyará-zatot- adott és küzdelem mellett egyéb körülményeknek, mintalkalmazkodásnak, szerveknek használat folytán való erősbödésének, nem használat következtében beálló elkorcsosodásának csakmásodlagos jelentőséget tulajdonított. A nyomán elindult kuta-tások ott. ahol ő csak egy okot látott, számos feltétel fennforgásátállapították meg. Számos feltételét, melyek egyaránt szükségesekavégből, hogy a változás· jelensége beálljon, számos feltételétmelyeket hatásúit szerint értékelni nem lehet, mert a törvényszerűeredmény beállásához valamennyi együttes fennforgása szükséges

Darwin a fejlődésnek törvényét adja, az ő törvényénekalkalmazásával, ha a genusok (alkalmasabb szervezet) helyébespecieseket teszünk, úgy a jövendő fejlődés irányát (küzdelemés kevésbbé alkalmas szervezet elpusztulása) meg tudjuk hatá-rozni. Hertwig valóban már csak azt állítja, hogy a fejlődés törvényszerű. Az ő törvénye, mely szerint a feltételek módosulása-hat a szervezetekre, valóban egy bianco törvény, melyben sem atényálladék. sem a következmény meghatározva nincsen*, hiábateszünk az abstract értékek (mint feltétel, szervezet) helyçheconcrét értékeket (mint pl. hőmérsék változása, bizonyos állat-faj) úgy a törvény segélyével még mindig nem tudjuk meghatároznia jövendő fejlődés irányát. A változott feltételek módosulását, aváltozásnak a szervezetre gyakorolt hatását, szóval a változásmikéntjét nem az általános elv alkalmazásával, hanem csak spe-ciális kísérletek, megfigyelések segélyével lehet meghatározni.

73

Mint a szorosabb értelemben vett természettudományok-ban Darwin causalis elméletét, mely egy okát látta számos válto-zásoknak, conditionalismus váltotta fel, mely minden válto-zást számos feltétel szükségszerű függvényének mond, ugyan-úgy a társadalomtudományokban is mind élesebben láthatólesz hogy a küzdelemmel, erővel, szuronyokkal minden jelen-séget és minden átalakulást megmagyarázni nem lehet és általános-ságban csak a törvényszerűséget határozhatjuk meg, dé a tör-vény tartalmát meghatározni nem tudjuk.

Úgy Rousseau, mint Oppenheim kétségtelenül helyes meg-figyelésekből indulnak ki, a causalitas gondolata azonban, melyegy okozatnak csak egy okát ismeri, gondolkodásukat meghami-sítja: az állam kialakulásának, ez okozatnak csak egy okát haj-landók elismerni és pedig csak azt az egy okot, melyet ők a leg-élesebben megláttak.

Rousseau szeme megakadt a minden, már fejlett államrajellegzetes összetartáson, mely a polgárok között fennáll.

Ez az összetartás tény, melyet semmiféle elmélettel eltün-tetni nem lehet. Ha látjuk, hogy idegen hódító sereg beözönlésea francia területre egy táborba tereli az állam minden polgárát,avagy tapasztaljuk, hogy egy vallásúak vallásuk veszélyeztetéseesetében, egy nemzetiségűek örökölt nemzetiségi ideáljuk meg-valósítása érdekében összeállanak, vájjon kétségünk lehet-e akkor,hogy léteznek affinitások, melyek embert emberhez kapcsolnak?

Ezen affinitásnak — mellyel minden reálpolitikus számol —okát közös akarat elhatározásában, szerződésszerű megállapodás-iján látni, nyilván az egyéni öntudat hiányos megfigyelésén alapulókétséges megismerés általánosítása. Naiv hit látja csak egyénicselekvéseink okát egyéni akaratunkban és csak ennek a naivhitnek általánosítása, ha tömegek összeállásának és tömegekszervezkedésének okául a tömeg akaratát mondják.

Darwin tanításainak hatása alatt Oppenheim szeme azállami élet más jelenségén, az erőszakon, mellyel a törvé-nyek megvalósulnak, a hatalmon, mely az államot felforgatótendentiák ellen kérlelhetetlenül érvényesül, akadt meg. Tény,hogy nincs ma és a jelen viszonyok mellett nem is képzelhetünkállamot hatalom és hatalmat szuronyok nélkül. Szuronyok nélkül,mely az egyesülést bontó, romboló elemek behatása ellen meg-védi. De kétségtelenül egyes-egyedül az erőszakos győzelembenlátni az államot alakító okot — szuronyokban az államot fenn-

74

tartó erőt nem lehet. Nem előfeltétele-e a hatalomnak a szervezett-ség, a szervezettségnek az erős affinitású embereknek tömeggévaló összeállása? Összeállás-affinitás, melyet azonegy ingerekreadott azonegy reactió magyaráz.

De tovább, vájjon sikerült-e ezen egységes tömegnek valahais a maga parancsát más szervezetlen tömegekre rákényszerí-teni, ha tömeget alkotó emberek lelkében nem éltek emlékek,tapasztalatok, melyek a parancs hatásával társulva azt erősítet-ték? Nem bizonyítja-e a történet, hogy a hódítók parancsai csakellenállást keltettek, a szervezetlen tömeg szerveződését segítet-ték elő, a vallási, a nemzeti öntudatot keltették fel akkor, midőna parancs hatásaként beálló associatiók, az engedelmesség megtagadását javasolták.

Sem az emberek összeállása egymagában, sem a hatalomkényszerítő ereje maradandó államot teremteni nem képes, hanemminden államban észleljük az embereknek egymáshoz, az emberek-nek a területhez való alkalmazódottságát, észleljük a közös nevelt -séget, a közös múltat, mely a cselekvéseket irányító associatiókathasonló irányba tereli és észlelünk erőt, hatalmat, mely a közösideálok megvalósítását elősegíti és győzelemhez segíti ott, hola győzelem előfeltételei adva vannak. Valóban úgy látszik, minthaa két irány — Rousseau meg Oppenheim — ugyanannak a jelen-ségnek két oldalát vizsgálná, az egyik, mely az összetartásra helyezia súlyt, vegyészként az elemek és az elemek összeállításának okátvizsgálná, a másik mely az erő szerepét hangsúlyozza, phisikus-ként az összeállott elemek működését kutatná.

Teljesen lehetetlen feladat volna a tudomány mai állásá-nál megállapítani kívánni mindazokat a feltételeket, melyek azösszetartást az emberek között szülik, avagy megállapítani, hogyaz erőnek minő szerepe van az állam létesítésében és fenntartásá-ban. Egyes modern történetből vett példák csak azt lesznekhivatva igazolni, hogy egymagában sem megállapodás vagy helye-sebben mondva affinitás, sem hatalom államot teremteni képesnem volt.

Példámat nem a messze és bizonytalan múltból, hanem amúlt évszázadból veszem, melynek jellegzetes vonásául a történé-szek a nemzeti állam kialakulását tekintik.

Németország egységét Poroszország öntudatos hatalmi politi-kája valósította meg. De Bismarck, kiben ennek a hatalmi politiká-nak megvalósítóját látjuk, célját csak a két nagy erőforrásnak fel-

75

használásával tudta elérni. Az egyik erőforrás a porosz katonai állam,a másik a nagy nemzeti egységre törekvő liberális mozgalom volt. Azegyik, a porosz katonaság volt az eszköz, mellyel Ausztriát a németbirodalomból kirekesztette, a másik a nemzeti egységre törekvő libe-rális mozgalom, volt az erő, mellyel egyes német udvaroknak azönállóságuk fenntartására irányuló törekvését megtörte. Úgy azerőket, mint a tervet, melyet megvalósított, hosszú történelmifejlődés teremtette és érlelte meg és mint minden sikeres politika,úgy Bismarcké is a múlt balsikerein épült fel. A múlt tele volttapasztalatokkal, melyek megmutatták az ellenségeket, kiketlegyőzni és az erőket melyeket a győzelem céljaira felhasználnilehetett. «1870 előtt már két alkalommal és pedig 1813-ban és 1848-ban — mondja Brandenburg16 — lehetséges lett volna az a szövet-ség a porosz politika· és az egységre törekvő német nemzeti moz-galom között, mely az egységes német birodalmat megterem-tette és mindkétszer meghiúsult a szövetség létesülése».

Ezekből a meghiúsulásokból merített tapasztalatok érleltékmeg azokat a gondolatokat, melyek a megvalósításhoz vezettek.

Az 1813-ik év története a következő: Napoleon legyőztePoroszországot és régi területét részekre bontotta hadseregévelpedig uralta a népet. 1812-ben és 1813-ban is a porosz királyszövetségese volt ugyan Napóleonnak, de a francia hadseregennek ellenére ellenség módjára tanyázott az országban, erőszak-kal elvette a lakosságtól mindazt, amire a katonák élelmezése,ruházkodása és felszerelése céljából szüksége volt, Poroszországnépe pedig fázott és éhezett. Csak természetes, hogy a porosznép között elégedetlenség, a gyűlölet a franciák ellen, kikbennyomoruknak okozóit látták, erős volt. A közös bajok az embe-reket, kiket közös múltjuk és neveltségük már úgyis egymáshozidomított, még jobban tömörítették, tömörítették egy célnak szol-gálatában, a cél pedig a saját sorsuknak a franciák elűzésévelvaló javítása volt.17

Stein, kit Napoleon a porosz állam szolgálatából eltávolított.Napoleon akkori nagy ellenségének Sándor orosz cárnak udvará-ban élt. Feladata a német nép erejének Napoleon ellen való szer-vezése és felhasználása volt. Egy 1812 június 18-án kelt és a cár-hoz intézett memorandumában éles politikai meglátással ecsetelia helyzeteit és a jövő cselekvésnek irányát: «Die Stimmung derdeutschen Bevölkerung ist gegen die jetzige Ordnung der Dingeund gegen den Urheber erbittert. Sie wird durch fremde Horden

76

erdrückt, gequält und beleidigt, sie wird gezwungen gegen Volke)zu kämpfen, die teils ihre natürlichen Verbündeten, teils in keinerfeindlichen Beziehung zu ihr sind und es bleibt keine Spur derGlückes übrig, welches diese zahlreiche Nation vor zwanzig Jahrengenoss. Der Adel sieht sich seiner Vorrechte beraubt, der Landmann wird durch Steuern und Einquartierungen erdrückt .-Jeder Handelszweig ist vernichtet oder in Schleichhandel ver-kehrt, die Fabrik Werkstätten stecken infolge des ausschweifenden Continentalsystems, welches die Bande zerreist die man seit3 Jahrhunderten mit Amerika anzuknüpfen gearbeitet hat. Eiruunruhige, tyrannische, misstrauisehe Polizei überwacht die öffent-liche Meinung, Litteratur. Briefwechsel, öffentliche LehrstühleIn diesem weiten Lande sieht man nichts als unglückliche, dieihre Fesseln schütteln und einige Elende die darauf stolz sind»»

«Ein solcher Zustand der Dinge, der· nur auf der Gewaltruht, welche alle Willen, alle Meinungen zusammendrückt, kannnur solange, als die Tätigkeit der eisernen Hand dauern, undjedesmal dass sich eine Aussicht auf Erleichterung eröffnete, saltman die Menschen sich bewegen, um ihre Ketten womöglichzu brechen».18

Az indítvány, mellyel ezen helyzet ecsetelése után Stein acár elé állott, a propaganda szervezésére irányult és ajánlottanémet területeken felhívások terjesztését, mely a Napoleon old a.·Ián küzdő német katonákat elpártolásra szólítja fel a haza érdékében; indítványa irányult továbbá német vezérek vezetése alattálló és a cár hadseregével egységesen működő német légió szer-vezésére. A cár ezen előterjesztésekhez hozzájárult és a felhívástmely a Napoleon elleni orosz háború céljának a nemzetek szabadságának helyreállítását mondja, a könyveket és nyomtatvá-nyokat, melyek a német nép nyomoráról és fényes jövőjéről tár-gyalnak, ügynökök és szervezetek útján Poroszország területéiterjesztették és német tisztek Oroszországban az orosz hadseregtámogatására német légiót szerveztek.

Jellegzetes Stein éles politikai tekintetére, hogy általam»forradalom szervezésétől és kitörésétől eredményt nem vártSocialis forrongásokkal, kisebb csapatokkal az ellenséges hadtápszolgálatát zavarni és bizonytalanná tenni igyekezett ugyan, denagy felkelést, melynek adott jelre egyszerre keli mindenüttmegindulnia, szervezni nem igyekezett. Evvel szemben azonbansokat és mindent attól remélt, hogy jól szervezett csapat, német

77

területen partra szálljon, az elégedetleneket fellázítsa és magábaolvassza, azután pedig hátba támadja Napóleont. Szóval csak egyélő és működésben levő szervezettől, amilyen a partra szállotthadsereg lett volna, remélte, hogy a népben rejlő erőt összegyűj-teni és kellőleg felhasználni tudja.19

Egy másik memorandumában Stein a felszabadítandó Német-ország jövőjével foglalkozik és kifejti, hogy Oroszország és egészEurópa nyugalmát csak erős Németország biztosíthatja, melyFranciaországnak ellentállni képes. Angliát kikötőibe beengedhetiés franciáknak orosz területre való betörését megakadályozhatja.Ez a cél úgymond elérhető 1. vagy Németországnak egy monar-chiává való egyesítésével. 2. vagy a Majna folyásának megfele-lően Poroszország és Ausztria között való megosztásával, 3. vagyvégül azáltal, hogy a német terület porosz, és osztrák részreosztása mellett, az osztott részeken belül egyes államok, mintpl. Hannover. Bajorország,stb. Poroszországgal illetve Ausztriávalvaló szövetségben önálló államként megmaradnak.

A három megoldás bármelyike üdvösebb eredménnyel járna,mint a régi alkotmány reaktiválása. mert ez az alkotmány —«war nicht das Ergebniss des Willens einer durch Erfahrung undRenntniss ihres wahren Vorteiles aufgeklärten Nation, sie ver-dankt ihren Ursprung verderblichen Ränken der ehrgeizigenPäpste, der Treulosigkeit und dem aufrührerischen Geist der deut-schen Fürsten und dem Einfluss der fremden Mächte».20 Miutánpedig az egységes német monarchia eszméjét megvalósíthatónaknem tartja, terve, hogy Németország megosztassék Poroszországes Ausztria között, olyként, hogy az északnémet államok szövet-sége porosz, a délnémet államok szövetsége pedig osztrák uralomalatt tömörüljön. Amit Stein nem akart, az egy valóban független'államokból álló államszövetség volt, mely a közös ügyeket, közösés egyhangú megegyezés alapján intézi és amit akar, az egy vagykét egységes német állam volt, melyben a közös ügyeket az ural-kodó hatalom irányítja. Ennek a két német államnak nyugatihatárát, pedig ilyként határozza meg: «a Maas. Luxenburg, aMosel. Vogesek és a Sveiz». A Rajna nem lehet Franciaországhatára, mert ez a körülmény akadályozná Németországot enneka folyónak, melybe az összes délről jövő folyók beletorkolnak,szabad használatában és idegen kézen hagyna Mainzet, ami pedigNémetország megtámadását könnyítené.»

Napoleon hadseregének tönkremenése, az angol és a porosz

78

hadseregnek csatlakozása az orosz haderőkhöz, utóbb Poroszországmajd Ausztria csatlakozása a szövetséges hatalmakhoz, a szövet-ségesek győzelmei és az első párisi béke feltételeinek megállapításá-nak története a jelen tanulmányra nem tartozik. Vizsgálnunkkell azonban, hogy a párisi béke és a wieni congressus határozataimennyire váltották be azokat a reményeket, melyeket Stein ésa német egység hívei a győzelemhez fűztek.

Az első csalódást már a párisi béke feltételei jelentet-ték, mely Elsass-Lotharingiát — «Franciaország térdét, mellyelNémetországra nehezedik» – francia kézen meghagyta a másiknagyobb csalódást pedig a wieni congress us határozatai okoztákmelyek nem Németország egységét teremtették meg. hanem csaka német államok szövetségét állították helyre. Megvalósítottáktehát azt a megoldást, melyet Stein nem akart.

Stein terveivel szemben, az Oldenburg! berezeg azt ajánlotta,Oroszországnak, hogy ne a német népet lázítsa fel, hanem a Napo-leon által elűzött német hercegeket, kik elvesztett országaikat a.lakosságok segítségével igyekeznek visszaszerezni. Ezt a tervetStein nem helyeselte és előre jelezte, hogy győzelem esetén mindenuralkodónak csak egy célja lesz, saját területét nagyobbítaniAz Oldenburg! herceg terve nem valósult ugyan meg, de Steinelőrelátása mégis helyesnek bizonyult. A wieni congressusonugyanis, nem a népeknek, hanem az uralkodóknak, kik népüksegítségével győztek, a meghatalmazottai vettek részt. A wienicongressuson, mely úgy volt összeállítva, mintha az uralko-dók lázadtak volna fel, a tárgyalások lényege, miként Steinelőrelátta a Napóleontól elragadt területek mikénti megosztása.szóval a zsákmány felosztása volt. Amidőn a megbízottakWienben a zöld asztalhoz ültek — valóban és evvel helyesenérvelt Talleyrand — megszűnt az államok közötti szövetség,mely Napoleon legyőzésére alakult és a győzelemmel elérte céljátDe helyébe nem lépett egy nagyobb, ellenséget és barátot átölelőszövetség, mely megvalósítani lett volna hivatva azt, mit hadvezérek és uralkodók népeiknek ígértek, hanem a volt szövetsé-geseknek küzdelme egymás ellen: küzdelem, melynek célja minélkedvezőbb határok biztosítása a saját állama részére, minél ked-vezőtlenebb határok közé szorítása a szövetségeseknek voltOroszországnak a lengyel, Poroszországnak Szászország területéért,folytatott diplomatiai csatájában kimerült a diplomaták tevé-kenysége. A diplomatiai küzdelmek új szövetséget teremtettek ..

79

a közös érdekek .Franciaországot. Angliát. Ausztriát és Bajor-országot egy táborba terelték, egy táborba, melyben a volt szövet-ségesek közül kettő fegyverrel is készen állott a tegnapi ellenség-gel együtt Poroszország és Oroszország túlságos megnövekedésétmegakadályozni.

A hosszú congressusnak Napoleon Franciaországban valópartraszállása vetett véget, a nagy ellenségtől való félelem gyorsegyezségeket eredményezett a vitás kérdésekben.

A német alkotmány kérdésében is ily gyors egyezség léte-sült. A poroszok kénytelenek voltak deferálni Ausztriának és ahozzá csatlakozott kis államoknak. Ausztria és a kis államok afüggetlen német államok szövetségét akarták és pedig szövetségetcentrális hatalom és kormány nélkül. Poroszország előbb Steinterveinek megvalósításán fáradozott, majd engedékenyebb lettés beérte volna államszövetség létesítésével, de még ragaszkodottegy ideig ahhoz, hogy a szövetségnek egységes katonai szerve-zete, \ egysége s külügyi képviselete legyen ós hogy minden szö-vetséges állam népének egyenlő liberális intézmények garantáltas-sanak. Napoleon partraszállott és Poroszország a kis államoksegítségét csak jövendő souverenitásuk sértetlenségének bizto-sításával tudta megvásárolni.21

A wieni congressus idején az egységre törekvő mozgalommár létezett a német lakta vidékeken, de a mozgalom az egységesbirodalmat. Ausztria és a kis államok ellentállása folytán megvalósítani nem tudta. A wieni congressust követő években hamarfelismerték a liberális politikusok, hogy a középállamok és Ausztriaegy párton vannak. Treitschke 22 egy porosz államférfiúnak 1822-benkelt memorandumára hivatkozik, mely írás annak az állításnakbizonyításával foglalkozik, hogy a függetlenségük megvédéséreirányuló törekvés, a megnagyobbodott és Észak-Németországoturaló Poroszországtól való félelem, Ausztria táborába kergeti aközéphatalmakat. Ezen felismerésen alapult a Kleindeutsch-mozgalom, a Pál templomi parlament Erbkaiser pártjának politi-kája, mely a német egységet Ausztriának és az osztrák németség-nek a birodalomból való kizárásával igyekezett megteremteni.Ujabb történéseken alapuló, újabb tapasztalatok voltak azonbanszükségesek ahhoz, hogy megérlelődjék az a meggyőződés, mi-szerint ez a kisnémet egység csak hatalommal valósítható meg.Az önkényuralom, mely a polgári osztályt elnyomta, ellent-állást eredményezett és más gazdasági okokkal karöltve az 1848.

80

évi mozgalmakat okozta. Ausztria vezető szerepe folytán, melyeta német szövetség reactiós politikája megvalósításánál játszott,elvesztette a már úgyis csekély népszerűségét és megérlelte a libe-rálisoknál és demokratáknál egyaránt azt a tervet, líogy csakPoroszországgal együttesen lehet a német egységet megvalósítaniAz 1848. évi forradalmakban23 az államhatalom hirtelenletört. A kormányok gyorsan teljesítették a nép kívánságát ésegybehívták a frankfurti Pál-templomba az első német parlamen-tet. Majd midőn az egyes kormányok a forradalmi mozgalmatletörték és az állam régi rendjét ismét helyreállították, a tettconcessiókat nem tartották fenn és a parlament határozatának,különösen a német alkotmánynak életbelépését megakadályoz-ták. IV. Frigyes Vilmos a nép által neki felajánlott császári ko-ronát nem fogadta el és így 1848-ban nem jött létre a szövetségPoroszország és a liberális demokrata mozgalom között, mely-nek célja a német egység helyreállítása lett volna. A szövetség nemlétesült-v3, azért, mort IV. Frigyes Vilmos el volt telve a legitimitásgondolatától és a német koronát csak a német fejedelmektől, kik vé-leménye szerint a koronáról rendelkezni jogosítva voltak, volthajlandó elfogadni? vagy azért, mert a vezető politikusok hiteszerint a népmozgalom Poroszországgal együtt sem volt elég erősarra. hogy Ausztria és a közép-államok ellenállását megtörje s azalapjában lényegtelen. Tény az, hogy 1848 után annak ellenére,hogy a porosz politika iránt is. melyet osztrák befolyás alattállónak hittek, bizalmatlanokká lettek liberális körökben, mégisa Pál templomi parlament története végleg megérlelte azt a meg-győződést, hogy a német egység csak Ausztria ellen és csak akkorvalósítható meg. ha egy hadsereg kellően erős lesz Ausztria legyőzé-sére és ha a népmozgalom elég hatalmas lesz. hogy az egyes németkormányokat kényszerítse, hogy szuverenitásuk korlátlan fenn-tartását célzó politikájuktól eltérjenek. A múlt tapasztalataivilágosan megmutatták, hogy a német egységnek ellenségei:Ausztria, mert hatalmi érdeke, hogy a német államok közöttdomináljon és ezeknek hadseregét saját ellenségei ellen felhasznál-hassa, a közép német államok fejedelmei és a velük együtt azegyes külön államokban uralkodó osztály, kik szuverenitásukfenntartásában látják hatalmuk biztosítását, végül Franciaország,melyet a hatalmas német szomszéd természetes határaitól elzárés régi politikájának folytatásában, mely a német ellentétekügyes kihasználásában állott, meggátolja. Hosszas tapasztalatok

81

kellettek, hogy a vezető politikusok agyában ez a kép teljesentisztán kialakuljon. Hosszas fejlődésnek, elégedetlenségnek éskülellensegektől való félelemnek egyesítő hatása, hogy a népbenaz egység érzete biztos öntudattá alakuljon. Céltudatos politikaés különösen a porosz haderő kellő kifejlesztése volt szükségesa célból, hogy mind a tényező együttesen a kellő alkalommal akellő eredményt elérhesse.

«So kommt es ihr Männer des ewigen neinSo kommt ihr Tyrannenvertreiber,Es wird eine Zeit der Iletden seinNach der Zeit der Schreier und Schreiber,Bis dahin webt mit Fleiss und hisstEuere Schlingen ineinanderWenn der gordische Knoten fertig istSchickt Gott den Alexander.»24

Így írt 1848-ban a német egységről Strachwitz gróf! De atervek; megvalósításához új generatiónak kellett megérnie, melya «Schreierek és Schreiberek»' gondolatait, már gyermekkorbanszívta magába és mety nem állott már a legitimitás elméleténekhatása alatt, melyben már nem élt a félelem a forradalmaktól, melya legitimitás elméletének erőt adott. Új porosz királynak kellettjönnie, hogy oly uralkodó üljön a trónon, ki a liberálisokkal ésdemokratákkal szövetkezni mer, új minisztereknek kellett aporosz állam ügyeit intézniök, hogy a koronának oly tanácsadóilegyenek, kik elég erősek arra, hogy az uralkodójukban, gyengébbenbár, de még mindig élő emlékek erejét, az Ausztria iránti tiszteletetés a néptől való félelmet megtörjék. Az ember, mint a fa a röghöz,meglett korában megszilárdult emlékeihez, tapasztalataihoz vankötve és új eszmék megvalósításához mindig új emberek kellenek,kik már az új eszmékhez vannak, mint talajhoz kötve.

Az új emberek azután, Schleswig-Holstein, Ausztria és Fran-ciaország elleni háborúkkal és az erős népmpzgalomnak a németközépállamoknak külön állásukat fenntartani kivánó uralkodóiellen való kihasználásával megteremtették a német birodalomegységét. íme szomszédságunkban alig pár évtizeddel ezelőttkialakult egy állam és lényegesen hasonló módon, a népmozga-lommal és erőszakkal alakította ki Piémont az olasz egységet.

Saját hatalmi érdekük szolgálatában segítették és mozdí-tották elő Oroszország és más nagyhatalmak a Balkán-államokkialakulását, melyek szintén hadseregeknek és népmozgalmak-

82

nak együttműködésére vezethetők vissza. Kérdezzük már most,vájjon ezek a példák bizonyítják-e Rousseaunak vagy Oppen-heimnek igazát, vájjon szerződés vagy helyesebben kifejezve apolgárok belátása és meggyőződése, avagy hatalom és erőszakteremtette-e meg ezeket az államokat?

Ezeknek az államoknak kialakulása előtt a jövendő egységesállam népében élt már régebbi helyzetükben az egységre valótörekvés, az új állam kialakulására irányuló mozgalom, melyetelégületlenség a létező állapotokkal, egységes múlt és nevelés stb.szült; külhatalmak pedig ezt a mozgalmat, mely ellenséges állammegbontására törekedett, támogatták. Szóval a jövendő állampolgárságában kétségtelenül meg volt az akarat, belátás vagyhelyesebben meg voltak a tapasztalásokon és meggondolásokonalakuló emlékek, melyek a bajok ingerlő hatásának orvoslását újállam létesítésében látták. Nem tagadható az sem, hogy ez amozgalom bármennyire is megerősödött, egymaga közmegegyezés-sel új államot létesíteni nem tudott, hanem szüksége volt mindighatalomra, fegyverekre és szurony okra, hogy megtörje azoknakellenállását, kiknek érdekeivel az új állam alakulása ellenkezett.Ezt a hatalmat pedig az a másik állam bocsájtotta a népmözgalomrendelkezésére, kinek érdekében az új állam kialakulása állott,vagy azért, mert az új államot uralni és területéhez kapcsolni.(Poroszország, Piémont)25 vagy azért, mert a vele ellenséges vi-szonyban álló államot egy területrész lekapcsolása val gyengíteniakarta. (Oroszország Balkán politikája.)

De ha a felhívott példák bizonyítják, hogy megegyezés egy-maga az államot nem teremti, nem bizonyítják-e ugyanannyira,hogy a hatalom egymagában szintén képtelen államot teremteniés fenntartani? A felhívott példákban a hatalom erejét a népiesmozgalom céljainak rendelkezésére bocsájtotta és a néppel együttteremtette meg az államot.

Nem szándékom az államok keletkezéséről új elméletetadni a két régi elmélet összekapcsolásával, sőt hangsúlyoznikívánom, hogy a polgárságot összekapcsoló affinitáson, mely lehetnemzetiségi együttérzés, vallás stb. és a hatalmon kívül, melyezt az anyagot — matter to be formed — állammá alakulásaútján elősegíti, még nyilván számos feltétele van az új államkeletkezésének.

Nem minden területen élhet függetlenül egy nemzet, nemminden, hanem csak bizonyos külpolitikai helyzetben sikerül a

83

védő államnak fajrokonait felszabadítani és magához kapcsolnivagy önálló államként őket függetleníteni.

Az állanti kialakulás ezen egyéb .feltételeinek sok érdekespéldáját látjuk a Balkán történetében.26 Törökország elleni diplo-matiai küzdelemben a pánszláv mozgalom eszköz volt orosz poli-tikusok kezében. A pánszláv mozgalommal, ezen régebben vallási,majd később nemzetiségi mozgalommal akarták az oroszok abalkánon a török hatalom megtörését előkészíteni. Ugyanúgy,mint Stein a napóleoni háborúk idejében, úgy utóbb nagyszámú^Balkán államférfiú élt az orosz udvarnál és dolgozott az oroszudvarral egyetértően görögök, románok vagy szerbek lakta terüle-teknek Törökországtól való elszakítása és független államként valómegalakítása érdekében.

Egymagában furcsán hangzik ugyan, hogy az autokrataOroszország volt az, ki a liberális és forradalmi eszméknek terjesz-tése érdekében egész Európában a legnagyobb tevékenységet fej-tette ki. A diplomatia azonban sohasem dolgozik elvekkel éselvekért, hanem erőkkel számol és érdekek megvalósítását célozza.Vájjon Franciaország diplomatái nem támogatták-e a németprotestáns fejedelmeket ugyanakkor, midőn a legkíméletlenebbharcot folytatták a belföldön a Hugenották ellen? Vájjon Bis-marck nem kormányzott-e Poroszországban a liberálisok ellen ésparlament nélkül ugyanakkor, midőn támogatásban részesítettemás német államok liberális pártjait kormányuk elleni küzde-lemben? A diplomatia mindenütt és mindenkor a vele érdekellen-tétben álló hatalom területén a centrifugális erőket igyeksziknövelni. Nem meglepő tehát, hogy Oroszország ügynökei terjesz-tették a Balkánon, sőt Olaszországban is azokat a tanításokat,melyek megvalósulása Törökország szétbomlásához és olasz terü-leteknek Ausztriától való elszakadásához vezetett. Görögországés a Balkánállamok függetlenségének megvalósítása Oroszország-nak azonban nem sikerült azideig, míg Anglia és Ausztria a törökbirodalom területi épségének megvédése érdekében összetartot-tak. Görögország függetlensége megvalósult akkor, midőn Angliaés Oroszország Törökország ellen követendő politikájukban meg-állapodtak. Anglia azért, mert Oroszország Angliának Portugáliá-ban és Spanyol-Délamerikában követett politikáját a szent szövet-séghez tartozó államok egyesítésével és közös fellépésével meg nemakadályozta, ellenszolgáltatásként Oroszországnak görögországiterveit fegyveres erővel támogatta. Ugyanúgy később különleges

84

diplomatiai constellatiók voltak azok, melyek Románia, Szerbiaés Bulgária önálló államként való kialakulását lehetségessé tet-ték. Elégséges, ha a san-stefanói békére és annak a berlini congressu-son osztrák és angcl érdekeknek megfelelő revisiójára utalunk.

Kétségtelenül az államok kialakulása törvényszerűen törté-nik, de magát a törvényt megnevezni, meghatározni nem tudjuk.Látjuk, hogy az állam kialakulásánál szerepe van a polgároknakaz önálló állam kialakítására irányuló törekvésének, mely egysé-gességük felismerése után, mint nemzeti öntudat érlelődik meg,szerepe van a nemzeti törekvést elősegítő hatalom, vagy ha-talmak erőviszonyának azokkal a hatalmakkal szemben, melyeka meglevő államok fenntartását óhajtják. De nem lehet igentermészetes azt sem állítani, hogy a nemzetiségi kapcsolat azegyedüli kapcsolat, az egyedüli affinitás, mely egy területen élőemberekben az állam kialakulásához szükséges egység érzetétés öntudatát megteremtheti. Hiszen Észak-Amerikát angol-szászfajhoz tartozó emberek, Dél-Amerikát pedig spanyolok lakták,mégis az elégületlenség az anyaországgal szemben önállósági törek-véseket és nemzeti öntudatot szült.

«A. fájdalom — mondja a gyermek lélektanáról írt finomkönyvében Payer27 — tanítja meg a gyermeket arra, hogy testeegységes és teremti meg az öntudatát.» A gyermek lábát, melyetidegen dolognak tekint, megüti és a fájdalom megtanítja őt,hogy a láb testének része ... Az öntudat tartalma embernél ésnépnél egyaránt emlékekből áll, az összetartozás emlékeiből,melyeket fájdalmak váltottak ki és mely emlékeket, egy associa-tióban való mindennapi fellépésük forrasztott össze.

Rossz kormányzás és gazdasági elnyomatás, egyaránt alkal-masak arra, hogy az elnyomottakat, kiket hasonló faji és egyénitörténetük összehangolt, egy táborba tereljék, mely tábor idővelösszetartozásáról tudomást vesz és sorsa javítását önálló állammegalakításával kívánja elérni. A fájdalomtól ezen orvoslásig csakegy lépés van és pedig ezt a lépést kiváltja a meggyőződés, melyminden bajt más akarata következményének, minden orvoslástsaját akarata eredményének tulajdonít.

Az öntudat az embernél következménye az összefüggő egy-séges testnek és ezen test folytatólagos történetének. Az öntudattartalma: tapasztalások a test egységéről és történetéről, szóvalmindazok az emlékek, melyek az «én» szóban rejlenek.

Ugyanígy a népeknél, hasonló történet, élet hasonló viszo-

85

nyok között, egységesen fejleszti ki az egy vidéken élő embe-reket; ezen egységességükről szerzett tapasztalások, való és köl-tött emlékek adják meg a nemzeti «én»-nek tartalmát, mely anemzet minden tagjában rokon tartalommal él.

A világban azonban, hol más államok is léteznek és holminden állam politikáját saját különleges történelmi fejlődése alap-ján kikristályosodott emlékek irányítják, hatalom kell, mely azellentétes érdekeket leszorítani és az új állam kialakulását meg-valósítani tudja. De hatalom kell nemcsak az állam kialakulásá-val ellentétes külföldi érdekek érvényesülésének meggátolására,hanem a belső rend fentartása érdekében is. Ha egy már létezőállam egy területrészének különválásáról van szó, úgy ezen aterületen a különválást megelőzőleg, a közhatalmat a régi ura-lom emberei gyakorolják. Ha a régi uralom emberei elűzetnek éshelyükbe nem lép nyomban készen álló és a rend fentartásábangyakorolt új szervezet, úgy a területen anarchikus állapotok fognak beállni és tartani addig, míg az új államon belül belső küz-delmek után szervezett hatalom ki nem alakul. Ez állítást egyesúj államok kialakulásának és a forradalmaknak történet; kellőlegigazolják. A régi és új rend között nem szabad a szervezett ha-talom hiánya folytán vacuumnak lennie, mert az ilyen inter-regnum anarchiát jelent.

A történelem tehát igazolja, hogy az állam kialakulása nemtörténik egyszerű megegyezéssel, és így a nemzetek önrendelkezésijogának megvalósításához szükség van hatalomra, mely egyrésztaz ellentétes érdekek gátló befolyásának érvényesülését megaka-dályozza, másrészt az interregnum alatt a rendet fentartja.

De vájjon ezt a hatalmat, mely a nemzet önrendelkezésénekmegvalósításához szükséges, nem biztosíthatná e a nemzeti álla-mok szövetsége vagy a népszövetség? Vájjon ez a szövetség nembocsajthatna-e hatalmat annak a tömegnek rendelkezésére, melyjelenlegi hazájából szabadulni és új államot alkotni kíván?

Új foglalatban a régi terv, a francia revolutiók terve, a con-vention nationale és Lamartin kormányának határozatai, melyekszerint a francia nemzet kész hadseregét minden szabadságértküzdő nemzetnek önzetlenül rendelkezésére bocsájtani. Kérdés,ismétlem, hogy az erőnek nemzetközi organizálásával nem lehetne-eaz önrendelkezést, a népakaratot megvalósítani? Erre a kérdésrecsak úgy felelhetünk, ha pontosan megállapíthatjuk mindazokata parancsokat, melyek a nemzetek önrendelkezésének megvalósí-

86

tása érdekében szükséges3k és mindazokat a személyeket, kikhezezek a parancsok intézve vannak és minden parancs tekinteté-ben külön kutatjuk a megvalósíthatóságot.

1. Az önrendelkezési jognak gyakorlása hosszabb eljárásttesz szükségessé, gyűlések egybehívása, szavazások, határozatokvégrehajtása stb. és így tehát elsősorban szabályozásra szorulT

hogy kik vannak jogosítva és minő feltételek fenforgása eseté-ben az eljárás megindítását indítványozni és kik és minő eljárás-alapján fognak a kérelem tárgyában dönteni?

Az elv maga úgy, amint szájról-szájra és könyvből-könyvbe-vándorol, mint már a francia példa ismertetésénél kifejtettem,,alanytalan. Hol van a határ «minden falu», «minden tanya» között,,melyet az önrendelkezésre jogosultnak nem lehet elismerni, mintCarnot helyesen kifejtette és a nemzet között, mely önrendelke-zésre jogosult? A háborúban tett nyilatkozatokat vizsgálva, aztlátjuk,-hogy néha bizonyos, hogy úgy mondjam, történelmi hatá-rokon belül élő emberek tömegét, majd pedig az egy fajhoz tarto-zókat tekintik a joggyakorlásra jogosult alanynak. így nap-napután olvasunk Elszász-Lotharingia, Csehország, a délszlávok stb.önrendelkezési jogáról. Elszász-Lotharingia, Csehország, történelmihatárok, melyeken belül különböző nemzetiségű népek élnek,a délszlávok pedig az osztrák és magyar monarchia határain belülélő, de fajilag állítólag rokon elemekből álló tömeget jelentenek.A fajhoz tartozandóság nem alkalmas az alany meghatározására r

mint azt még látni fogjuk, a történelmi határok fentartása pedigellentmondást visz az elvbe. Az elv ugyanis az önrendelkezésttartalmazza, az egyén jogát, hogy a múlttól elszakadjon, jövőjétsaját akarata szerint határozza meg, ezt az elvet nem korlátoztat-ják azok a határok, melyeken belül az egyén a múlt akaratánakmegfelelően élni kénytelen. Nem ellentmondás-e, hogy az elszászinémetek, avagy a lotharingiai franciák és a csehországi németekstb. a múlt által megvont határokon belül élő többségnek magukatalávetni kénytelenek annak ellenére, hogy ők a történelmi egy-ség egyes részén szintén többséget alkotnak, nem ellentmondás-eakkor, mikor az elv a múltból eredő kötelékek megszűnését pro-klamálja? Jellegzetes példáját látom ennek az ellentmondásnakkét újságközleményben, melyek a jelen kézirat utolsó revisiójanapján láttak napvilágot. Az egyik a Csehország lakosságáról szólés azt mondja:

«A csehek álláspontja a következő. A cseh állam évszázadok

87

óta földrajzi és biológiai egész. A németek bevándorlók. Századosföldünkből egy talpalatnyit sem fogunk átengedni.»

Szóval a cseh nép történelmi jogok alapján támaszt igénytegy bizonyos meghatározott területre. Ezen tényen mit sem vál-toztat az, hogy a földrajzra és biológiára való hivatkozással anyilatkozó a figyelmet a tulajdonképeni érvről, az elbirtoklásonalapuló tulajdonjogról el akarja terelni. A földrajz és biológiafelhívása ugyanis értelmetlen. Az állam, azt mondja a nyilatkozó,szóval terület és nép együtt, biológiai egész; feltéve, hogy ennekbármi értelme van, kérdem: miért nincsen ennek az egésznekhatára ott, ahol a cseh és német nép között a nyelv szerinti határ/an, hanem azon túl? miért követeli a biológia, hogy németekcseh uralom alá kerüljenek?

«Az állam területe földrajzi egész és pedig már évszázadokóta!» Ez sem túl világos, de kissé emlékeztet a kellően megvédettkatonai határokra vonatkozó követelésekre.

Egy nappal később olvasom, hogy az «Elnyomott nemzeti-ségek congressusa» kimondotta, hogy:

«A béke conferentia feladata lesz, hogy a tartós béke feltételei-nek megalkotásánál kiküszöbölje a régi katonai irányelveket ésrendszereket.»

Fülembe csengenek a convention nationale politikusainakjellegzetes szavai, kik annak kifejezése mellett, hogy a múltbólmerített érveknek, katonai meggondolásoknak, a tiszta ész előttsemmi erejük nincs, ajánlották a természetes határok elérésétSavója, Nizza és Belgium bekebelezését.

Az önrendelkezésre jogosult alany határát, a történelem alap-ján meghatározni tehát nem helyes, maradna tehát a másik lehe-tőség, az ú. n. etnographiai határ. Ezt is kétfélekép lehet érteni:vagy úgy, hogy az egy fajhoz tartozó emberek az etnographiaihatárokon belül többséggel döntik el hovatartozásuknak kérdését.Ily értelemben állítani kellene, hogy a németek együttesen dönt-hetnek arról, vájjon akarnak-e egy államot alkotni, vagy többet.

Szóval, ezen felfogás szerint az önrendelkezés joga a nemzetet,mint egészet illeti meg, de annak részeit nem. (Pl. Elszász-Lotha-ringia németségét nem). Vagy értelmezhető úgy, hogy egy bizo-nyos történelmileg meghatározott terület annyi határozathozóterületre bontassék, ahányféle nemzetiség az illető területen van.Pl. Elszász-Lotharingia, német és francia területre, Csehországnémet és cseh részre stb. Az ilyen elhatározásnak nehézsége, a faj

88

fogalmának meghatározásában és az etnographiai határok megálla-pításában rejlik. Igen érdekes pl., hogy tudósok, kik kutatásokalapján megállapítják, hogy Elszász-Lotharingia németek laktavidék, ha antant államhoz tartoznak, nem igen mulasztják elannak megállapítását sem, hogy ez a németség nem olyan, minta többi, ez egy külön sui generis faj, mely közelebb áll a svájcinémethez meg a flamandhoz, mint a reichsdeutsch németség-hez. A horvátok magukat külön fajnak mondják, úgyszintén atótok, de a szerbek, a horvátok, a csehek a tótok külön faji lététnem ismerik el. Igen természetes ily kérdéseknek egy vagy másirányban való eldöntésénél a választási geometriának érvényesü-lésre, kitűnő alkalma lesz.

Igen természetes ugyanis, hogy ha a számban kisebbségetalkotó faj önálló fajként elismertetik, önálló határozathozatalrajogosult területet alkot, úgy a határozat más lesz, mint ha a fajönállósága el nem ismertetik és valamely más fajhoz csatoltatikés azzal együttesen köteles sorsáról határozni.

Ugyanilyen nehézségek állnak elő a két fajt elválasztóvonalnak meghatározásánál. Ezek a vonalak a térképen igenfixek, valóban azonban elmosódnak. Ugyanaz az önkény, melybizonyos érdek szolgálatában határozza meg a faj fogalmát,fogja érdekének megfelelően a határozathozatalra hivatott kerülethatárait is megszabni. Ha az elnyomott népek congressusán újstatisztikai felvételeket követelnek az elnyomott nemzetiségeklakta vidékekről, úgy ez már az első lépés a választási geometriakihasználása felé.

De az etnographiai határ ellen még két nagy ellenvetéstlátok. Az egyik bővebben lesz más helyt kifejtve és azt mondja,hogy a történelmi határok — értvén azokat a határokat, melyeka háború előtt hosszú ideig fennállottak, legalább biztosítékotnyújtanak arra nézve, hogy ezeken a határokon belül állam létez-hetik. Az etnographiai határok részben a határokat megvonóember önkényétől, részben pedig a véletlentől függnek. Mi bizto-sítéka van az emberiségnek arra nézve, hogy ezek a határok tény-leg olyanok, hogy állami életre alkalmas területet zárnak körül?

Az államkialakulás pedig nem magánügye valamely fajnak,hanem közügye Európának, mert életképtelen államok és élet-képességüket elvesztő államok okozzák a háborúkat.

A másik ellenvetés meg így szól:Ha etnographiai határok választják el az egyes határozat-

89

hozatalra jogosult területeket, úgy el kell ismerni a más nemzeti-ségű kisebbség jogát, ha szigetként él más fajú többség területénbelül, hogy önállóan intézze hovátartozandósága kérdését. Egy-szóval, el kell ismerni az «Ulsterek» önálló rendelkezési jogát.így pl. Magyarország nemzetiségi eloszlását mutató térképbőllátható, hogy a román vidék közepén erős magyar sziget él, melynémet, szóval, vele együtt érző szigetekkel határos. Minő alaponlehetne Erdély magyarságától és szász lakosságától az önrendelke-zési jogot megtagadni, ha az etnograpliiai határokon belül élőnépek önrendelkezési joga elismertetik?

Az, hogy a magyarok és németek Erdélyben kisebbségbenvannak, nyilván nem lehet ok arra, hogy nekik csak autonómia ésne teljes szabadság biztosíttassék. A románok az egész magyarnemzeten belül szintén csak kisebbséget képeznek és vitatjákönrendelkezési jogukat; ugyanilyen alapon követelheti a romántöbbségen belül a magyar kisebbség önrendelkezési jogát. Foly-tathatnók ezt, míg a Szilágyság stb. önrendelkezési joga nieg nemvolna határozva és az egész ország önálló városokra nem esnék szét.Az etnographiai határ mit sem mond tehát arról a minimális terü-letekről, melyek az önrendelkezési jog gyakorlásához szükségesek.A conclusiónk tehát, hogy az önrendelkezésre jogosult területeketcsak önkény révén lehet elhatárolni. Az önkényt pedig mindigérdekek vezetik.

2. De az alanynélküliség ezen ellenvetését — mondjuk meg-győződésünk ellenére — sikerül méltánycs szabályozással hatály-talanítani. A felteyés tehát az. hogy sikerül meghatározni azokataz ismérveket, mely ismérvek fenforgása esetében a tömeg önren-delkezési joga elismerendő. Ezen feltevés után szükségessé válnéka meghatározása annak a személynek, vagy hatóságnak, ki megálla-pítja, hogy a jogszabály által követelt ismérvek milyen területrenézve forognak fenn és ezen a területen belül kik vannak a szava-zásban való részvételre jogosítva. (Választó kerület határai ésválasztói jogosultság). Ehhez a személyhez vagy hatósághoz volnaintézve az a parancs, hogy ha a jogosult alany meghatározásáraszolgáló ismérveket tényleg fenforogni látja, úgy állapítsa meg aterületi határokat stb. Kétségtelen, hogy ezen jogszabály alkalma-zására sem a győző, sem egy nemzetközi conferentia nem alkalmas.A győző ugyanis a szabály alkalmazásának leple alatt úgy fog dön-teni, mint az az ő érdekeinek megfelel; nemzetközi conferentiánpedig abból a győző érdekeinek leginkább megfelelő döntésből

90

lesz határozat, melyet a győző a conferentián a legyőzöttek ellen-állása ellenére kierőszakolni tud. Példa talán felesleges az állítás^indokolására; senki sem kételkedik, úgy hiszem abban, hogyFranciaország és Anglia a jelenlegi német és osztrák terület ön-rendelkezési jogát úgy határozná meg, hogy a központi hatalmaklehetőleg gyöngüljenek és fordítva, Németország sem bánnék más-ként Angliával. A szokásos megoldás, melyet az a meggyőződésérlel, hogy az érdekeltek pártatlanságot kívánó jogszabályok alkal-mazására nem a legalkalmasabb közegek, úgy hangzik, döntsön azérdektelen bíróság. Meggyőződésem azonban, hogy ily kérdések el-bírálására pártatlan bíróságot szervezni nem lehet, mert a háborúforró levegője megölte a pártatlanságot és mindenkit érdekelttétett. A határoknak meghatározásánál nem, vagy legalább nem kizá-rólag az a jogszabály alkalmaztatnék, mely az önrendelkezésre jogo-sult terület ismérveit megállapítja, hanem a jogszabályt alkalmazószemély, vagy hatóság a szabályt bizonyos állami érdekeknek meg-felelően, hcl kiterjesztőleg, hol megszorítólag értelmezné. Ennek ahatóságnak döntéseivel nem a jogszabályt- alkotó törvényhozó-akarata, hanem az általa jogosnak vélt érdeknek megfelelő meg-oldások érvényesülnének. De a bírálat tovább folytatása érdeké-ben el kell fogadnom azt az újabb feltevést, hogy sikerül a dön-tésre hivatott hatóságot olyként szervezni, hogy a hozzá intézettparancsot pártatlanul alkalmazza.

3. Ezen újabb feltevés esetében meg volna tehát az adottesetre nézve határozva az a terület és azok az egyének, kik azönrendelkezést elhatározó szavazásban jogosítva vannak részt-venni. Következnék már most a plebiscitum. A népakarata szabadnyilvánulásának biztosítására szükséges volna, hogy a területsem annak a hatalomnak uralma alatt ne álljon, kitől való elsza-kadás, sem annak uralma alatt, kihez való csatlakozás, illetve,akik uralma alatt, mint önálló állam való létezés, képezi a határo-zat tárgyát. Ezen körülmény fontosságára az «Elnyomott nemzeti-ségek congressusá»-nak határozatai is utalnak. Minden kormánya népszavazást saját érdekében befolyásolni képes és így csaklogikus postulatum, mely a népszavazás ideje alatt neutrális kor-mányzást követel. A követelmény logikus ugyan, de megvalósít-hatatlan. A hadsereg az egyedüli mobilis kormányzó hatalom,,melyet ismerünk és jövő hovatartozása tárgyában dönteni akaró;területnek semleges hadsereg által való megszállása volna az egye-düli lehetséges módja a népakaratnak az uralmon levő kormány

91

által való illetéktelen befolyásolása meggátolásának. A katonaságazonban csak a polgári hatóságok segítségével képes kormányozniés így teljes felváltása a polgári hatóságoknak semleges katonaságáltal képzelhetetlen. Szükségszerűleg a semleges hadsereg a lokálishatóságokat helyettesíteni nem tudja és a lokális hatóságoknakmindig lesz annyi befolyásuk, hogy a népakarat döntésére befo-lyást gyakoroljanak, sőt igen valószínűnek mondható, hogy asemleges hadsereg és vezetői szintén érvényesíteni fogják befolyá-sukat az egyik vagy másik irányban. Már pedig a hadsereg befo-lyása a legveszélyesebb, mert megmondták a francia revolutióalatt, hogy a győztes hadsereg élén álló tábornokok tanácsai paran-csok, már pedig semmi biztosíték nincsen arra, hogy a katonáknem fognak tanácsolni. Az elnyomott nemzetiségek congressusaazonban nem oktalanul beszél és ajánlja az Észak-Amerikai Egye-sültállamok hadseregét occupáló hatóságnak. Ez a hadsereg ugyanismegszüntetné a centralis hatóságok befolyását a választásokra.is hatóság alatt értem a megye, járás, önkormányzati szer-veit. A katonaságnak működése támaszaként ugyanis csak a lokálishatóságokra van szüksége és a centrálisabb, több községre kiter-jedő hatóságok nélkül is tud működni. Azaz Magyarországon meg-szüntetné, a magyar és nemzetiségi intelligencia ama részénekbefolyását, mely állami vagy megyei hivatalt tölt be, erősebbznelőtérbe nyomulna evvel szemben a lokális, vagyis városi, köz-ségi és falusi hatóságok befolyása, melyet a nemzetiségekügyükre kedvezőbbnek ítélnek. Továbbá nem csak hatóságokuralkodnak a népen, uralkodnak a papok, tanítók és földes-urak, sőt mint demokraták történetéből kellőleg ismeretes, apálinkamérések tulajdonosai is, Mindezeket elülni, avagy helyet-tesíteni természetesen nem lehet. A franciák megkísérlették mintláttuk, az «urakat» a szavazásból kizárni, sikerült is nekik ezen in-tézkedéssel a szavazásokon a mob uralmával, — szóval a legerősza-kosabb pressióval — az nekik kedvező határozatot győzelemhez segí-teni. Kormány kell és minden kormány befolyásolni fogja érdekeinekmegfelelően a népakarat nyilvánítását. Urak, papok stb. törté-nelmi traditióin és megszokáson alapuló hatalmát megtörni nemlehet és mindezek hatalmukkal a népakaratot érdekeiknek meg-felelő nyilvánulásra igyekszenek rábírni. Két alternativa állrendelkezésre, vagy az urak befolyásolják a népet, vagy a népleglármásabb, legerőszakosabb rétege terrorizálja az urakat ésa nép nyugodtabb rétegeit. A két alternativa melyikét nevezzük.

92

tiszta választásnak? Nehéz lesz a választás, a politikusoknál adöntés a kérdés felett nyilván az érdekektől fog függni, melyeknekkielégítését a «tisztának» mondott alternativa elősegíti.

Több mint egy század óta azon dolgoznak politikusok és jogá-szok, hogy a különböző választásoknál és referendumoknál a nép,a szavazó tömeg akarata érvényesüljön és még egy törvényhozónaksem sikerült ezt a célt elérnie. A legnagyobb és a legdemokrati-kusabb államban, az észak-amerikai Egyesült-Államokban, a párt-szervezetek vezéreinek, a «boss»-ok, «wirepulerek» és hivatásos«politican»-ok elhatározásai érvényesülnek szavazásoknál. Francia-országban a kormánynak döntő befolyása a választói névjegyzékekmikénti összeállítására és a szavazásokra szintén ismeretes.28

Túlságos szerénység volna hinni, hogy csak Magyarországonvannak választási visszaélések és csak Scotus Viator ezeknek leírója.Bryce Amerikáról szóló művéből, Bodley Franciaországról szólómonográfiájából, Ostrogorskinak, Hasbachnak a modern demokra-tiáról írott könyveikből azt a meggyőződést merítettem, hogy aválasztások befolyásolásának, meghamisításának tudományában isigen elmaradtunk.29 Kétségtelen, hogy ugyanúgy, mint a belföldikormányzás terén a választójogi törvények nem a népakarat,hanem a hatalmon lévők és rendszerint a nagy tőke uralmát való-sították meg, ugyanúgy plebiscitumok által nem a népakarat,hanem a hatalmon lévők kívánságai, melyek a múlt tapasztalatain,örökölt elméleteken stb. alapulnak, fognak megvalósulni. Vájjonmindazok a plebiscitumok, melyeket a múltban tartottak, vájjona francia forradalom idejében és III. Napoleon korában tartottnépszavazások nem igazolják-e, hogy a «népakarat» visszhangjavolt a kormány akaratának? Azt pedig, hogy olyanok legyeneka népszavazás ideje alatt kormányon és olyanok helyettesítsék ahelyi hatalmasságokat, kik a népszavazás által eldöntő kérdéstekintetében semmit sem akarnak, azt megvalósítani nem lehet.30

A kormányzók akarnak, a nép pedig nem mindig akar; eza szabad önrendelkezés gyakorlati megvalósításának legnagyabbakadálya. A parancs minden választóhoz szól és meghagyja neki,hogy azon terület állami hovatartozása tekintetében, melyen lakik,saját akaratát nyilvánítsa. A parancs teljesítésének szükségszerű-leg előfeltétele, hogy az egyeseknek a felvetett kérdés tekintetében«akaratuk» legyen.

Stein 1814-ben a régi német alkotmány ellen azzal érvelt,hogy ez alkotmány «war nicht das Ergebnis des Willens einer

93

durch Erfahrung und Kenntnis ihres wahren Vorteiles aufgeklär-ten Nation.» El tudok ugyan képzelni államot, melynek mindenpolgára a múlt tapasztalataiból ítéletet alkotott magának arról,hogy minő állami kapcsolat és minő állami rend volna az ő éspolgártársai érdekei szempontjából a legcélirányosabb. Ily állam-ban, hol a múlt tapasztalatai alapján minden egyesben vagy leg-alább is a polgárok többségében Ítélet jegecesedett ki az önrendel-kezési jog miként való gyakorlásáról, tényleg lehetne beszélniarról, hogy a népszavazás eredménye a nép akaratának nyilvá-nulása lesz és talán a közösségre üdvös változáshoz fog vezetni.De vájjon ez a képzelt állapot fedi-e a való állapotot és fedi-ekülönösen Európa keletibb részeiben a valót? Vájjon hazai viszo-nyaink ismerője merné-e állítani, hogy a felvidéki tót, vagy azerdélyi román paraszt vagy pásztor valaha is gondolkozott azon,,hogy jobb-e az ő és népe érdekében Magyarország sértetlen fen-vagy a csatlakozás Romániához, illetve Csehországhoz?De még feltéve, hogy gondolkozott ezekről a kérdésekről,, állottakagyának rendelkezésére kellő számú emlékek, tapasztalatok, hogyezeknek associatiojáhól, az emlékek egymást romboló és egymásterősítő összműködéséből, valamely helyesség tekintetében bár-mily kevés biztosítékot nyújtó ítélet kialakuljon? Alig hiszem,hogy tekintetbe véve a határozathozatal tárgyának rendkívülkomplikált voltát, a lakosság primitív kulturállapotát, bárki isezekre a kérdésekre igennel felelne.

Az akaratelha tarozást emlékek befolyásolják és mennél többemlék és mennél jobban megszitált tapasztalatok állanak valaki-nek rendelkezésére, annál nagyobb a valószínűsége annak, hogyaz elhatározását követő cselekvés célszerű eredménnyel fog járni.Ellenkező esetben, midőn emlékek és tapasztalatok hiányzanak,nincsen anyag, melyből elhatározás képződhetik és tág tere vana véletlennek, vagy helyesebben talán mások befolyása érvényesü-lésének. Elégedetlen embereknél ilyenkor a változtatásra, elége-detteknél a jelenlegi állapot fentartására, helyesebben nem cselek-vésre vonatkozó tanácsok követése, valószínű. Az elégedetlenségugyanis állandó ingerként hat az agyra és változást követel;de, hogy milyen legyen a változás, mely annak a kellemetlen inger-nek hatását megszünteti, azt az agy, mely sem a bajról, mely az«légedetlenséget okozza, sem az elégedetlenség orvoslására alkal-mas eszközökről tiszta és helyes képet alkotni nem képes, nemtudja. Alkalmas talaj azonban az ily behatások alatt álló agy

93

minden a baj feltétlen orvoslásaként ajánlott változás megvalósí-tásának támogatására, különösen, ha tanácsadói örökölt érzéseireés szenvedélyeire tudnak hatni.

Vájjon nem a népakarat következménye, ha a járványokidejében boszorkányokat üldöznek és zsidókat pusztítanak? Vájjona baj ezen orvoslását nem magyarázzák-e meg az elégületlenségés a tanácsadók által felkeltett szenvedélyek? Az elégületlenekhajlanak a suggestiókra és cselekedni készek; az elégedettekragaszkodnak ugyan a meglevő állapothoz, de nem látják az elé-gültségük és jelen közjogi helyzetük közötti kapcsolatot, a fájda-lom ingerként nem hajtja őket és így indolensek és cselekvésre,védekezésre a változás ellen, melynek következményeit nem isme-rik, nem hajlandók.

«Éltek ezzel az érveléssel, érzem az ellenvetést mindig, midőna nép jogai kiterjesztésének meggátolásáról volt szó a conservativok— fogják mondani — már pedig a politikai jogok gyakorlása, asorsukról való önrendelkezés neveli a népet». Sok igazság vanebben az állításban; de kétséges-e a különbség a szavazás éshatása között, akkor, midőn a szavazás az egyik esetben képviselőkválasztására, a másik esetben bizonyos terület állami hovatartozá-sának meghatározására vonatkozik? A különbség nem lehet két-séges, hiszen egyik esetben a nép bizalmi férfiakat választ, kik alehetőségek szűk határain belül cselekedhetnek csak, a másik eset-ben ellenben a nép maga határoz és rombolva alkot. A sok és külön-féle érdekű képviselők működéséből, valamelyes átlagirányzat fcgkialakulni és az irányzat hibái orvosolhatók. Ha az új állam neméletképes, ha az új kapcsolat nagy gazdasági bajokkal jár, ám mimódja lesz akkor az orvoslásnak?

A tartózkodás a szavazástól, a sorsukkal megelégedetteknél,a suggestio hatása, az önálló Ítélettel nem rendelkezőknél megfogja hamisítani az önrendelkezést és az önrendelkezés tartalmátnem a nép, nem a sokaság, hanem a változást suggeráló vezetőkelhatározása fogja megadni. A vezetők pedig határozott célokértés elsősorban hatalomért küzdenek és oly állami kapcsolatokatakarnak alkotni, melyben ők fognak uralkodni. A múlt emlékeiből,melyek részint történelmi tényekből, részint költött dicsőségekrőlszóló mesékből alakulnak, előkeresik a vezetők azokat, melyeknekállítólagos létezése idejében nekik, illetve annak a csoportnak,mert jogutódjainak magukat mondják, a legnagyobb hatalmavolt. A vezetők az önrendelkezési joggal a történelemnek, a való

95

és mesék eme szövevényének azt a korszakát akarják helyreállí-tani, midőn vélt őseik uralkodtak, uralkodtak a legnagyobb hata-lommal és a legtöbb idegen faj fölött. A vezetők újra akarják élnifajuk legdicsőbb uralmának napjait; a francia kezében, ki a ter-mészetes határokat akarja elérni, a szerb kezében, ki Dusán nagybirodalmát akarja helyreállítani, a horvát vagy a cseh kezében,ki a nagy horvát vagy nagy cseh államot kívánja megteremteni,az önrendelkezési jog eszköz, mely a jelen történeti fejleményeihelyett a régen múlt történelmét akarja helyreállítani, saját ural-mával mások uralmát pótolni. A történelemmel szemben azon-ban történelem áll, emlékekkel szemben emlékek és az önrendelke-zési jog meghatározhatatlan alanyát, hívei a múlt emlékeinekmegfelelően kívánják meghatározni, úgy hogy azon határokonbelül lakók döntsenek sorsuk felett, mely határokon belül a veze-tők faja, uralmának legdicsőbb tényleges vagy képzelt korszaká-ban uralkodott.

A nép önrendelkezése saturnaliákhoz vezetne, urak ésuraltak helyet cserélnének és ez valóban nem jelentene orvoslást,mert a holnap elégedetlensége ugyanazokhoz a bajokhoz fog vezetni,mint minőkhöz a tegnap elégedetlensége vezetett. Egyes emberekvágya uralomra, a nép indolentiája és erős hajlama suggestiókra,meggátolják tehát, hogy a szabad akarat érvényesüljön és csakarra vezetnének, hogy elmúlt uralom a jelen elégedetlenéineksegélyével újra megvalósuljon.

Az önrendelkezés joga logikus következménye annak a fel-tevésnek, mely az állam keletkezésének okát egyezményben látja,ez a feltevés hamis és így csak természetes, hogy ezen feltevésenfelépülő jogszabályok a képzeletből az életbe átültetve, másteredményeznek, mint céloznak.

De feltéve, hogy nemzetiségek önrendelkezési jogukkal élnekés megalkotják államaikat, akár úgy, mint történelmük legfénye-sebb korszakában léteztek, akár úgy, mint legmerészebb politiku-saik és hadvezéreik azt megalkotni kívánták, vájjon ez az ered-mény biztosítani fogja-e az örök békét? Alkalmas eszköz-e azönrendelkezési jog a béke megvalósítására?

Az összefüggést belső elégületlenség és külső háború közötttagadni, alig hiszem, hogy lehet. Ha Törökország történelmétnézzük, úgy látjuk, hogy mindazoknak a háborúknak, melyek«ezen hatalom ellen folytak a XVIII. és XIX. században, részbenoka volt a hit a török állam betegségében, a meggyőződés, hogy a

96

külső ellenségnek terveit a belföld elegületlenjei, lázadásukkalsegíteni fogják.

Békében a háborút a .hatalmak nemcsak fegyverkezéssel,hanem a belföldi elégedetlenségek szitásával is előkészítik. Elégvégig gondolni a világháború történetét és világossá válik, hogyhosszú évek lázító munkája az Osztrák és Magyar monarchiaterületén valóban az e]ső offenzíva volt, melyet Oroszország éshűbéresei ellenünk indítottak. Az igyekvés a belső front megtöré-sére, mely már a békében célja volt a diplomatiának, a háborúalatt csak növekedett.

Ha az elégületlenség az állam határain belül a legerősebbcsábítás ellenséges érdekű államokra, hogy háborút kezdjenek,mi biztosíték van arra, hogy a nép önrendelkezésének megfelelőenalakított államokban nem lesznek elégedetlenek és nem lesznekállamok, kiknek érdekük lesz azt a hatalmat meggyöngíteni,melynek területén az elégedetlenek élnek?

Valóban erre semmi biztosíték nincsen, miután az önrendel-kezési jog gyakorlásával egyes fajok állítólagos történelmi határai-kat és így azt az uralmat, melyet múltban más fajok felett bírtak,akarják helyreállítani; biztosra vehető, hogy az uralkodó és azuraltak helycseréje, az elégedettek és elégedetlenek szerepénekfelcserélésével is fog járni. A franciák a német lakta Elszász-Lotha-ringiát, a csehek, magyarok és németek által lakott népes terüle-teket akarnak államukhoz csatolni és mindezeknek a területeknekidegen lakossága elégedetlen lesz és vonzódni fog a fajrokcnaiáltal fentartott államokhoz és csatlakozni kivan majd ezekhez.Ezt a vonzódást a faj rokonok által alkotott állam tőle telhetőlegtámogatni fogja.

A magyar vagy német nemzet a történelmi folyamat alattkialakult határainak minden megbontását jogtalannak fogja tekin-teni és múlt emlékek hatása alatt ezeknek a megbontott határok-nak helyreállítására fog törekedni.^ Nem természetes-e, ha a szerbek még ma is Dusán cár korá-ból maradt emlékek hatása alatt állanak, ha századok előtti dicső-ségük őket nyugodni nem hagyja, hogy akkor más fajok újabbemlékek hatása alól szabadulni nem fognak és minden erővelrégi birodalmuk helyreállításán fognak dolgozni? Igényeik érvé-nyesítésére pedig az első alkalmat, az első érdekösszeütközést anépszövetséget alkotó államok között fel fogják használni. Növelnifogja továbbá az elégedetlenek számát esetleg az új államokban

97

az a körülmény is, hogy a nép önrendelkezése mi biztosítékot semnyújt arra, hogy valóban olyan államok fognak keletkezni, melyekéletképesek és a polgároknak a gazdasági tevékenységük kifejté-sére kellő alkalmat és lehetőséget nyújtani képesek.

Tény azonban, hogy nemcsak a nép, hanem még a bölcsdiplomaták conferentiája sem igen alkalmas államok teremtésére.Kevés állam tudott kellőleg fejlődni azokon a határokon belül,melyet neki államconferentián kijelöltek. A Balkán államok egyesconferentiák eredményei és nemcsak faji, hanem gazdasági okokhatása alatt születésük napjától kezdve területi expansióra vágyód-tak. Azt a nagy problémát, melyet már a XVIII. század vége ótamegoldani igyekszik a diplomatia, hogy t. i. a török állam rosszbelső politikájának következményét, a török birodalom nem muzul-mán lakosságának belső elégületlenségét megszüntesse — valóbanmegoldani képtelen volt. Hány háborúra adott okot a keleti kérdés,melyet alkalmasint ez a háború sem fog végleg megoldani. Az elsőháborúk területi autonómiák biztosításával végződnek; az auto-nómiák teljes függetlenséggé növelése újabb háborúknak tárgya;a független államok azután határaikkal elégedetlenek és ez ismétújabb háborúkra vezet és fog vezetni nyilván mindaddig, mígegységes Balkán hatalom ki nem alakul. Vájjon a diplomatia volt-ehibás ezekben a háborúkban, mely szűken mérte eleinte az auto-nómia mérvét, utóbb a külön államok területét? Vagy talán cél-tudatosan hibáztak a diplomaták, mert megbízóiknak semmi érde-kük sem volt erős és elégedett államok megalkotásában és mindenérdekük, mint nagyhatalmaknak, arra irányult, hogy az új állam,gyengesége folytán, befolyásuk alatt maradjon? Mindezekre akérdésekre positiv feleleteket adni nem lehet, de annak bizonyítá-sára mégis alkalmasak már a nyers tények, hogy nem minden hatá-ron belül' fejlődik állam és a nem megfelelő határok állandóanháborúra ingerlik, úgy a meg nem felelő határok között élőket,mint szomszédaikat, kik ezeket a hiányokat észlelik.

FÜGGELÉK A HARMADIK FEJEZETHEZ. A nemzetiségek igényei magyar területekre.

a) Törekvése: a románoknak Dacia, a cseh-szlovákoknak nagy Morva-ország, a szerbeknek az ipeki patriarchátus és mindezeknek a nemze-tiségeknek magyar területet uraló határoknak elérésére.

b) Magyarország felosztása etnográfiai határoknak megfelelően, önállólétezésre képtelen részeket eredményez.

Mondottuk, hogy a nemzetiségek önrendelkezési jogánakelismerése saturnaliákhoz vezetne, mert a múltban uraltak,uralkodnának a jövőben azokon, kik felettük uralkodtak. Mon-dottuk, hogy a nemzetiségek az önrendelkezési jog segélyévelvalódi vagy költött történetüknek azt a fejezetét akarják újrafeléleszteni, melyben a legtöbb idegen fajon uralkodtak és melya történészek állítása szerint a fajnak legdicsőbb korszaka volt.Állítások, melyek helyességének begyőzésére alig lehetne alkal-masabb bizonyítékot találni, mint az egyes nemzetiségeknek amagyar állam elleni követelését.

Az összes követelések megvalósításának eredménye ArthurChevrin1 Autriche et la Hongrie de demain című könyv szerinta jövő Magyarország területéből elszakítandó, északon a csehtótok, keleten a románok, délen a szerbek által követelt terüle-tek, nyugaton pedig Mosón, Vas és Zala vármegyék egyes részei,utóbbiakból ugyanis összekötő folyosó létesítendő Észak- és Dél-szláv országok között. Ennek a nagy átalakulásnak a statisztikarideg számai szerint az eredménye a következő volna: Felszaba-dulna Magyarország területén állítólag szolgaságban élő

3.000,000 román2.000,000 tót600,000 horvát és szerbösszesen 5.600,000 ember.

99

Szolgaságba kerülne, miután Chevrin szerint a megmaradómagyar állam területének csak 5.900,000 lakosa volna

több mint...............................4.000,000 magyarés közelítőleg........................ 1.700,000 német

összesen..... 5.700,000 ember.

Eredmény, melyet még rózsásnak lehet mondani, merthiszen Chevrin kisebb területekkel éri be a románok, szerbek és tótállamok részére, mint amilyen területeket ezek az államok magukrészére követelnek. De lássuk ezeket az igényeket egyenként.

Kezdjük a románokén.2

A nagy Románia követeli a maga részére: 1. Erdélyt,2. Arad, Szilágy, Bihar, Szatmár megyéket teljesen, Békés ésCsanád vármegyék egyes részeit, 3. Máramaros megyét és Ugocsamegye egyes részeit, 4. a Temesi bánságot. (3. sz. térkép.)

Ezt az egész területet, az orosz radikális «Djen» egy cikkeszerint az Entente, előzetes szerződés értelmében köteles Romá-niának birtokába bocsájtani. Annak ellenére, hogy az ententeírók állítása szerint is a terület jóval nagyobb annál, amelyrea románok nemzetiségi alapon igényt tarthatnának.3

Ha figyelmesen megtekintjük Magyarország térképét (1.2. sz. térképet), úgy semmi kétségünk nem lehet a tekintetben,hogy ezen terület határainak megvonásánál tisztán stratégiaiokok voltak mérvadók. Kevés kétséget hagy e tekintetben kü-lönben Mircia R. Sirianu, ki «La question de Transylvanie etl'unité politique roumaine» című munkájában, Románia igényétMáramaros megyére és a Temesi bánságra a következőképen in-dokolja: «Máramaros megye lakosságának csak 24%-a román.Romániának azonban fontos stratégiai okokból követelnie kellezt a területet. Katonai szempontokból ugyanis az, ki Magyar-ország ezen északi részén uralkodik, az ki hatalmában tartja aKárpátok déli lejtőit a Tisza felső folyását és mindazokat a völgye-ket, melyek dél felé nyílnak; az nemcsak uralkodik a nagy magyarAlföldön, hova a Tisza völgyén át behatolhat, hanem egyben uraljaErdélyt és azokat a területeket is, melyeken románok laknak.Máramaros birtoka rendkívül fontos tehát Románia részére,amely Erdélyt birtokolni fogja.» 4

Szóval a románok annak ellenére, hogy úgy- értesültünk,hogy a következő békekötés az emberiség «utolsó háború»-ját

100

van hivatva befejezni, mégis oly katonai határokkal akarnakrendelkezni, mely nem csak megvédi az ő területüket, hanemhatalmat biztosít nekik a Magyarországnak megmaradó területen —a nagy magyar Alföldön. Hűen követik a francia forradalmárokpéldáját, kik szintén az emberiség utolsó háborújáról beszéltek(1793), akkor midőn cselekvésükkel Franciaországnak a következőháború céljaira lehetőleg kedvező határokat akartak biztosítani.

Nem meglepő ezek után, hogy Sirianu könyvében a Temesibánságról olvassuk: A bánság egy stratégiai háromszög, melyeta Duna, Tisza és Maros folyása alkot. Ha ezt a háromszöget idegenhatalom birtokában hagyjuk, úgy ennek a hatalomnak az a lé-nyeges előnye lesz, hogy seregei a Duna jobb partján fognakállani és innen Erdélyt, sőt Románia területét is veszélyeztetnifogják.»5

Igen szerényen formulázva az az általános elv, melyenSirianu területi követelései alapulnak, így hangzik: «Mindennemzetiségnek joga van nem csak az általa lakott területre, hanemazokra a szomszédos területekre is, melyek saját területének vé-delmére szükségesek.» Ezt az elvet már ismerjük Carnot 1793.februári beszédéből, melyben a salus rei publicse suprema lexesto elvével indokolta Franciaország jogát azokra a területekre,melyek Franciaország határainak védelmére szükségesek.6

Nehezen érthető ugyan, hogy hogyan lehetne ebből az elv-ből, nemzetközi jogi szabályt alkotni. A nemzetközi jogszabáby-'nak egyenlően kell alkalmazást nyernie minden államra és ha azidézett elv nemzetközi jogi szabály, úgy nem csak a románoknak,hanem a magyarságnak is jogot adna Máramaros megyére és aTemesi bánságra. Jogot, melyet Máramarosra, Sirianu is kény-telen volna elismerni, mert hiszen ő mondja, hogy «az, ki Kár-pátok déli lejtőit a Tisza felső folyását uralja — uralja anagy magyar Alföldet is.» .A magyarság is követelhetne ezeketa területeket, melyek: az ő általa lakott terület határainak védel-mére szükségesek. A nagy magyar Alföldet lakó magyarságnakis joga volna Máramaros és Temes területre legalább is ugyan-olyan jogcímen, mint a románoknak. A jogszabály tehát két egy-mást kizáró igényt egyenlő jogosnak ismer el, más szóval használ-hatatlan. Carnot 1793-ban elvéhek ezt a következményét vilá-gosan látta és megmondotta, hogy az államnak igénye védetthatárokra az állammal született jog és ilyen jog meghatározásáracsak az állam maga jogosult. Ez az állítás őszintébben úgy fejez-

101

hető ki. hogy a konkuráló igények közül a hatalmasabb államigényét fegyverrel fogja megvalósítani.

De maga az a terület, melyet a románok maguk számárakövetelnek, mint már mondottuk nem tisztán románok laktavidék, sőt az egész területen a románok kisebbségben vannak.A nemzetiségek önrendelkezési jogának alkalmazásával hogyanjut mégis Sirianu ahhoz az eredményhez, hogy ennek a terület-nek Romániához kell tartoznia? Sirianu felváltva négy elvetalkalmaz, mely elveknek hivatása, hogy egymást kiegészítsék ésa románságnak jogát az egész területre bizonyítsák.

. Ezek az elvek általánosan fogalmazva így hangzanak:1. Minden nemzetiségnek joga van arra a magyar megyére,

melyben absolut többsége van.2. Minden nemzetiségnek joga van arra a megyére, melyben

ugyan absolut többsége nincs, de az ott élő nemzetiségek közöttő a legerősebb nemzetiség (relativ többség).

3. Minden nemzetiségnek joga van azokra a területévelhatáros járásokra, melyben ő van absolut vagy relatív többségben.

4. Minden nemzetiségnek történelem jogán igénye van arraa területre, melynek őslakosságát ő képezi.

Felesleges utalnom arra, hogy ezek az elvek egymással összenem férnek.

Az 1. és 2. elv a 3. elvvel mindig a 4. elvvel pedig gyakranösszeütközésbe kerül. Az 1. és 2. számú elv elismeri a nemzetiségiabsolut vagy relatív többségnek a· jogát, a megyének mint egész-nek területére, a 3. elv viszont a többség joga ellen jogot konstruála megye egyes részeire (járásokra stb.) a megyében (az egészben)kisebbségben, de a járásban (részben) többségben levő nemzetiségjavára.7 A 3. sz. elv rendeltetése a románok jogának kiterjesz-tése azokra a román területekkel határos megyékre, melyekjmint Ugocsa, Békés, a magyarságot illetnék a többség jogán, egyesjárásaira, melyekben állítólag román többség él. Az elv általá-nos elismerésének következménye volna, hogy az önrendelke-zésre jogosult alany nem a megye, hanem a járás volna és így arománok joga számos román megyén belül levő magyar vagy németjárásra megszűnne; ettől természetesen Sirianu tartózkodik, ő azelvet tehát csak a magyarok jogának korlátozására kívánja fel-használni .

A 4. sz. elv 1-3. számú elvekkel szintén gyakran fog kolli-sióba kerülni, mert igen gyakran a megye területén ma más nem-

102

zetiségek vannak többségben, mint amelyek 1000 és egynéhányévvel ezelőtt ott éltek. Ez a jogcím ismét arra szolgál, hogy Erdély-nek azon megyéire, melyekben a magyar nemzetiség van többség-ben a románok jogcímét megállapítsa.

De vájjon van-e bármi okozati összefüggés a mondott négyelv és a nemzetek önrendelkezési joga között?

Az első elv, a megye határán, szóval bizonyos történelmi hatá-rokon belül megállapítja az egy nemzetiséghez tartozó többségneka jogát a hovátartozandóság megállapítására. A történelmi hatá-roknak felhasználásánál már ellentmondásba kerül az önrendelke-zési elvvel. A múlt által önkényesen meghatározott határok csak nemfoszthatnak meg egyeseket, tömegeket, azon joguktól, hogy államihovátartozandóságuk tekintetében önállóan döntsenek? Elhunytősök akarata csak nem kényszerítheti a jelenleg az ősök általvont határokon belül élő kisebbséget arra, hogy a többség aka-ratát kövessék? Hiszen ugyanolyan joggal, mint az elhaltak ha-tárokat vontak, vonhatnának határokat az élők is. Vonhatnánakhatárokat úgy, hogy ezeken a határokon belül a románok ne IImegyében, hanem csak 4 vagy 5 megyében bírjanak többség-gel. Nem kell túl járatosnak lenni a választási geometria tudo-mányában ahhoz, hogy az ember az erdélyi 4 magyar megyéhez4 más román megyét csatoljon olyként, hogy az egész egyesítettterületen a magyarok többségben maradjanak!

Vagy talán még sokkal egyszerűbb egy területnek minősíteniaz egész a románok által követelt területet és már is a románoka kisebbséget alkotják. Kérdjük miért a múlt törvényhozójánakés miért ne a jelen törvényhozójának önkénye szabja meg az ön-rendelkezési jog gyakorlására jogosult alany területi határait?Maga a nemzetiségek önrendelkezési jogának elve, a múlt törvény-hozójának biztosított eme kedvezményes helyzetet mivel sem in-dokolja. A történelmi határokhoz ragaszkodnak a románok,mert ezek a határok a terület egy bizonyos részén 11 megyébena többséget és így az uralmat nekik biztosítják.

A második számú elv, mely a relativ többségben levő nem-zetiségnek uralmát biztosítja, szintén ellentétben áll az önrendel-kezési elvvel; a történelmi határok elfogadásán kívül még azértigL, mert a kisebbség akaratát kényszeríti reá a többségre. Ért-hetetlen, hogy hogyan lehet a nemzetiségek önrendelkezési jogá-val összhangba hozni, hogy ha egy megye területén, a magyarok-ból és németekből álló többség úgy dönt, hogy a megye a magyar

103

államhoz tartozzék, akkor még sem ennek a vegyes nemzetiségűtöbbségnek a határozata legyen mérvadó, hanem az egy nemzeti-ségű kisebbsége? Az elv ismét nem az önrendelkezési jog gyakor-lati megvalósítását szolgálja, hanem a román érdekeknek meg-felelő uralomnak 2 vagy 3 megye területén való létesítését.

A harmadik elv elejti hirtelen a történelmi határokat és azetnográfiai határok szem előtt tartását követeli ott, hol a románuralom a magyar többségű megyékből kiszakított egyes járáso-kon belül volna a nép önrendelkezésével megvalósítható. Békés,Csanád és Ugocsa megyék egyes részeinek okkupálása érdekébenszakítani kell a történelmi határokkal és át kell térni etnográfiaihatárokra.

A 4.-ik elv végül az ősi letelepülés, az őslakók jogáról beszélés arra szolgál, hogy a románok jogát megindokolja azokra a terü-letekre, melyeken a románok sem történelmi, sem etnográfiaihatárokon belül sem absolut, sem relatív többségben nincsenek.

Alig hiszem, hogy jobban lehetne jellemezni ezt az elvetRenannál, ki a német Strausznak Elszászra, a németeknek a törté-nelmi múltjával indokolt igényét avval a mondással ütötte el,hogy ugyanolyan meggyőző volna érvelése, ha az orángutángjogára hivatkoznék. Tényleg a románoknak csak akkor vantöbb joguk Erdélyre a magyaroknál, ha igazolják, hogy ők azoktóla majmoktól erednek, kik az ember előtti korban Erdély őslakóivoltak. Ha nem erednek ezektől a majmoktól, úgy ők is meghódí-tották Erdélyt, ők is valamikor bevonultak Erdélybe, ugyanúgymint a magyarság. Ha pedig a románok jogcíme is csak foglalás,mint a magyaroké, miért volna a jogcímük mégis erősebb a ma-gyarok jogcíménél?

Sirianu úr erre a kérdésre is felel és azt mondja. A rómaiak,kiktől a románok erednek Erdélyt defenzív háború folyamánfoglalták el, a magyarok ellenben a románoktól utóbb offenzívháborúban szerezték el ezt a területet.8 A foglalás defenzív há-borúban — fejezi be a gondolatsort Sirianu — erősebb jogcím,mint a foglalás, mely offenzív háborúban történt. Megnyugszomebben az érvelésben, ha indokoltságát nem is látom, mert félek,hogy cáfolatomra válaszként valamelyik román történész mégiskénytelenülne igazolni, hogy a terület lakói mégis .azoktól a bizo-nyos majmoktól erednek.

Nem igen hiszem, hogy bárki is kétkednék abbari, misze-rint előbb lettek meghatározva azok a határok, melyeken belül

104

fekvő területre, a románoknak igényük van és azután azok a románérdekeket támogató egymást kizáró és ellentmondó érvek. Annálkevésbbé lehet ez kétséges, mert hiszen ezeket a határokat készenszállította a románoknak a történelmi hagyomány, ezek a határokzárták körül, a román történészek állítása szerint «Dáciát» bátorMihály országát (1599-1601). Szóval a nemzetiségek önrendel-kezési joga ismét arra szolgál, hogy segélyével az ősök hagyomá-nyát az utódok megvalósítsák. «Gallia» határait itt «Dácia» hatá-rai helyettesítik, a Rajna helyébe a Duna és Tisza lépett. Azemberek mások ugyan érvelésük azonban nem változott.

Egyformaságuk folytán igen unalmas volna részletezniaz egyes nemzetiségeknek Magyarországgal szemben támasztottköveteléseit. Mindezek a követelések ugyanis egy kaptafára ké-szültek. Mindegyik nemzetiség többet követel, mint amennyireetnográfiai határok betartása mellett igénye van, mindegyiknemzetiség olyan területet követel, mely nem csak megvédhető,hanem melynek határa alkalmas arra, hogy Magyarország legter-mékenyebb vidéke a nagy magyar Alföld és Magyarország többirészeinek elfoglalását szolgáló offenzíva kiindulási frontjaként szol-gálhasson. Valóban állítani lehetne, hogy mindegyik nemzetiségMagyarország területén nem határvonalat, hanem a Magyarországmai területén való hegemóniáért indítandó háborúra alkalmasfrontvonalat választ a maga részére. Megegyeznek mindezekaz igények végül, hogy kevésbbé a nemzetiségi elven, hanem inkábbRenan szavával élve az «orángutáng jogán» alapulnak.

így pld., ha a csehek által a szlovákok állítólagos megbízásálbólérvényesített területi igényeket elhatároló vonalat szemügyre vesz-szűk, rögtön feltűnik, hogy ezen terület elhatárolásánál nem anemzetiségi szempont, hanem ugyanazok a stratégiai szempontokvoltak mérvadók, mint a román terület elhatárolásánál. A románokaz általuk lakott vidék biztos megvédhetése érdekében követelika Temesi bánságot, Máramarost. A tótok 9 vármegyében kép-viselik a többséget és 19 vármegyét követelnek. A románok gon-dosan úgy határolják el területüket, hogy ott, hol a hegyvidékenlaknak, követelik a hegység végső nyúlványait is és a hegységetmegelőző síkságból egy sávot; egyben a folyók völgyeire és az or-szág két nagy folyójának elérésére és lehetőleg sok helyen valóelérésére súlyt helyeznek.

Ugyanezek a szempontok irányadóak a szlovák területekelhatárolásánál is.

105

A tótok, kik az Északi hegyvidéken laknak, határként aztaz utolsó hegysort kívánják, mely mint a Mátra, Bükös és Hegy-alja, nem is annyira az utat észak felé, mint inkább dél felé uralja.Nem is annyira védi a tót lakta vidéket, mint uralja a Duna ésTisza közét. Ott, hol nem ez a hegysor védi a tótságot, ott azország határa a Duna és Tisza legyen. A Duna és Tisza, melynekpartjainál tótok egyáltalában nem laknak.

Máramaros megyét, melyre stratégiai szempontból nagysúlyt helyez Sirianu a tótok is követelik.

Igen természetes, hogy stratégiai szempontokkal egyedülmegindokolni ezeket a követeléseket nem lehet, akkor midőnmár előzetesen tele kürtölték a világot avval, hogy a múlt diplo-matiáját és annak minden gondolatát, így a hatalmak egyen-súlyát: a stratégiai határokat el kell törölni. Erveket kell ková-csolni a tényleges indokok elfedésére és vájjon mi volna alkal-masabb indokokat szolgáltatni, mint a régi kor történelme, mely-nek\ tartalma bizonytalan és így a szükségletnek megfelelően mó-dosítható? Â tótok ügyében kizárólagosan a történelmi érvekrevannak utalva az írók, mert hiszen még azvt sem lehet állítani,hogy ez a tótság jelenleg egységes nyelvű vagy egységes eredetűnemzetiség. így Leon Dominian9 kénytelen könyvében elismerni,hogy más nyelvet beszélnek a Csehországhoz vonzódó protestánstótok és mást a katholikus tótok. Arthur Chevrin10 pedig kénytelenutalni arra, hogy nem mind a tótok erednek egy fajból és nem mindfaj rokonai a cseheknek. Ha tehát a tótok és a csehek nem beszél-nek ma egy nyelvet, ha a két nép ma egy fajból eredendőneknem is tekinthető, úgy nyilván egy nyelvet beszéltek, egy fajtképeztek és egy birodalomban éltek a múltban.

Így Chevrinnél és Dominiannál egyaránt olvassuk: <<Samómesebeli királysága után, melynek sem határát, sem hatalmátnem ismerjük, a nagy morva királyság a IX. században egye-sítette a tótokat és a morvákat, kikhez hamarosan csatlakoztaka szerbek, lengyelek és csehek. Ez volt a tótoknak legdicsőbbkorszaka. Erre hivatkoznak a történészek minduntalan, ha a régiszabadságok felidézésével a nemzeti érzést felkelteni akarják».Elismerem, hogy gyönyörűen hat, ha Chevrin úr azt mondja:«Voila donc prés de dix siècles que les Slovaques sont séparésdes Tchèques et qu'ils sont plus ou moins sous la domination desMagyars».11 Kétségtelen gyönyörű dolog, tíz század után egyesíteniismét a két nemzetiséget, mely egy nemzetet alkotott. Őszintén

106

mondva azonban élénk kétségem van a múlt és a jövő tekin-tetében. A múlt tekintetében mivel sem látom igazoltnak azt,hogy a tótok és csehek egy nemzetben egyesültek és hitetlenfantáziám el tudja képzelni, hogy ez az egyesülés a IX. század-ban úgy történt, hogy tót törzsek küzdelmek árán leigázták ésletörték a cseheket és uralkodtak felettük. Vájjon így volt-e ez?és jelesül vájjon a cseheket törték-e le a tótok, vagy fordítva,vagy mindkettőjüket a morvák a IX. században? azt nem tudom,de hangsúly a fenti állításban nem az uralkodó faj nevén van,hanem azon nyugszik, hogy az, mit ma egyesülésnek mondanak,nem volt-e létezése idejében uralom? 12

A jövő tekintetében ugyanazok a kételyeim vannak. Kér-dés, vajion az. amit egyesülésnek mondanak, ha morvákról, cse-hekről és tótokról van szó, nem ugyanaz-e, mint amit uralom-nak neveznek akkor, midőn magyarokról és tótokról van szó?

A cseh-tót állam Magyarországból a maga részére oly terü-letet követel, mely igen alkalmas kiindulópont Magyarországjelenlegi egész területének elfoglalására irányuló offenzíva meg-indítására.

Jegyezzük meg jól, a cseh-szlovák állam követeli nemcsakazt a hegysort, mely uralja az Alföldet, hanem Máramarost, szóvalazt a területet is, melynek birtoka a románok szerint Erdély bir-tokát jelenti.

A szerbek igényéről szintén ki lehet mutatni azt, hogy tör-ténelmi emlékeken alapulnak és határvonalaikat úgy határozzákmeg, hogy jövendő hatalmi céljaikat szolgálják. Felesleges talánmondanom, hogy a szerbeknek vannak ilyen céljaik, hiszen min-denki tudja ezt. Südlandnak a Délszláv kérdésről írt munkájából ve-szem a szerző által a szerb írók munkáiból kiválogatott következőidézeteket:13 «Nincs még egy nép a földtekén, melyről állítanilehetne azt, ami a szerbekről igaz, t. i., hogy 5000 éves múltjukvan». «A szerbek a legelágazottabb nemzet, a leghatalmasabb népea földtekének.» (Az egész világnak ennek a népnek uralma alattkellene állania» stb. . . .

Igaz ugyan, hogy ez a hatalmas nemzet Magyarország lakos-ságának 2*5%-át teszi és száma 400,000 emberre rúg és csak egymegyében és pedig Torontálban teszi számuk a lakosság 32%-át,mégis követelik Sir Arthur Evans szerint u a volt Temesi bánságtúlnyomó részét, Baranyát és Bács-Bodrog megyét. Ezek a köve-telések nem jelentenek mást, minthogy a szerbek egyik lábukkal

107

állni akarnak azon a területek mindegyikén, melyre az egységesMagyarországot folyói tagolják. Követelik jelesül:

1. A Dunántúl azt a területet, melyet a Duna és a Drávahatárolnak, Baranya vármegyét és Zala egy részét.

2. A Duna és Tisza határolta területen Bács-Bodrog megyét.3. A Tiszántúli területből a Temesi bánságot, ugyanazt a

Temesi bánságot, melyről Sirianu azt mondja, hogy Romániánaksaját területe védelmére erre szüksége van.

Máramarosra és a Temesi bánságra a románok és szlávokigényt jelentenek be, mert ez a két terület stratégiailag nagy-fontosságú. A cseh-szlovákok követelik Máramarost, a szerbek aTemesi bánságot. Románia tehát saját állítása szerint, ha szlávokkapnák meg ezeket a területeket, szláv harapófogóba kerülne.A magyarokról valóban beszélni sem érdemes, hiszen egész terü-letük teljesen szláv uralom alá jutna.

A szerbek igényüket természetesen ismét a történelemmel iga-zolják. Igaz ugyan, hogy a Balkán-államok, melyek hol Nagy-Bulgáriának vagy Nagy-Horvátországnak vagy Nagy-Szerbiánakképeztek részét, aszerint, hogy melyik államnak volt ereje a többitleigázni, rendszerint a Száván túl nem terjedtek és sohasem léptéktúl a Dráva és a Duna által vont természetes határt, a politikaitörténelemből származó érvekkel tehát a szerbek igénye nemtámogatható. A történelem azonban túl van tömve adatokkal ésmindenre lehet érvet találni. Ha a szerb állam történelmi határainem értékesíthetők, segítségül kell venni a szerb egyház birodal-mának határait. Ez a szerb egyházi birodalom az ú. n. Ipeki (Pec)patriarchátus a török birodalom uralma alatt keletkezett (a XV.század vége felé), az ecclesia militans szervezete volt, mely a szerbegyháznak híveket és hívek révén világi hatalmat igyekezettszerezni. Ez a szervezet kiterjedt majd az egész Dunántúlra,Budára és Budán túl, szóval ezen egyházi állam állítólagos ha-tárai akár egész Magyarország területének elfoglalására jogcímetadnának Szerbiának.15

Nyilván mindezek a vallási és faji uralmak emlékével igazolnikivánt területi igények nem a nemzetek önrendelkezéséből merítikerejüket. Uralmi vágy szülte ezeket az igényeket, uralmi vágy,mely a valódi vagy költött történelmi múlt legfényesebb napjainakfölidézésén növelte étvágyát. Mindezekben a románokban, szer-bekben és csehekben él múltjuk, több mint 1000 év előtti állítóla-gos múltjuk, melyet a dajkák meséi és az iskola tanításai vérükbe

108

oltottak. Élő embereken keresztül a történelemnek összes egymástkizáró emlékei érvényesülni akarnak. Az emlékek ezen Bábelében,a Balkánon! a Nagy-Horvátország, a Nagy-Szerbia és a Nagy-Bulgária emlékei ma is küzdenek egymással, béke tehát ott nemlehet.

Kétségtelenül a nemzetek önrendelkezési joga csak a cég-tábla, melynek ártatlanul hangzó felírásával célja a figyelmetelvonni az üzletben folyó szemérmetlenségekről. Vájjon nem iga-zolja ezt elegendően az a körülmény, hogy a nemzetiségek igényeiegymást kölcsönösen kizárják, annak ellenére, hogy a magyarságigényeit mindenki quantité negligeablekent kezeli. Már pedig ez amagyarság azon a jogcímen, hogy az egész magyarországi terüle-ten az abszolút többséget bírja, hogy ezen a területen a legerősebbnemzetiség; azon a címen, hogy 1000 éve ezen a területen uralko-dik; követelhetné az uralmat egész Magyarország területén.Követelhetné és még sem követeli, hiszen mást sem akar, mintezen a természet által egységesnek teremtett területen egységesállamot alkotni a többi nemzetiségekkel. Nem tudom belátni,miért a megye és nem az ország történelmi határa legyen az ön-rendelkezésre jogosult terület határa? Nem tudom felfogni ésszel,miért az utolsóelőtti 1000 év történetére lehet csak igényeketalapítani és nem ugyanoly joggal az utolsó 1000 év történetére is?

Nősek az «Új Közép-Európa» című cikkében megmagya-rázza, hogy minő célt szolgáljanak, ezek az új államok?16 «Szoroskapcsolat Lengyelország és Csehország között egy gazdaságilag éspolitikailag független 40 milliós népet jelent, mely a német útjátkelet felé elállja. Németországnak az útját a közel Kelet és Adriafelé elállják az olaszok és a jugoszlávok, míg a Nagy-Románia,Németország körülzárását teljessé fogja tenni. Ez a lengyel, cseh,román, jugoszláv-egyesülés 50 milliót meghaladó népet jelent,mely Németország terjeszkedési vágyának végleg útját fogjaállni.» Nekünk, kik fajunknak szellemi és gazdasági érvényesüléséta világnak békés rendjében kívánjuk biztosítani két nagy aggá-lyunk van, Nősek úr tervével szemben. Az egyik az: erősenkétkedünk, hogy ez az új blokk békében marad és egységes poli-tikát fog követni, a másik pedig az, hogy ha majd a sok közül cizegyik állam a többit le fogja gyűrni, akár a cseh, akár a délszlávfog uralkodni abban az új és nagyobb Ausztriában, ez az új Ausztriaerősen imperialista hatalom lesz. Terjeszkedni fog kívánni mindenirányban és terjeszkedésének alapja és jogcíme a bizánci hagyomá-

109'

nyok megvalósítása lesz. Mindezek a tervek tehát, melyeket tár-gyaltunk, nem a békét biztosítják, hanem háborús bonyodalmakveszélyét rejtik magukban.

A «történelmi határok» nem alkalmasak az önrendelkezésrejogosult területeknek egymástól való elhatárolására, ezt az egyesnemzetiségeknek a magyarok ellen, a történelmi múlt alapjántámasztott igényei kétségtelenül bizonyítják.

A nemzetiségek megoszlása Magyarországon pedig bizo-nyítja azt is, hogy az ethnographiai határok segélyével sem lehetezt a természettől egységnek kialakított területet, önrendelkezésrejogosult részekre bontani.

Ha Magyarországot ethnographiai határoknak megfelelőenakarjuk részekre tagolni, úgy az első kérdés, melyet el kell dön-tenünk a faj fogalmára, helyesebben azokra az ismérvekre vo-natkozik, melyek az egy fajhoz való tartozás meghatározásáraalkalmasak.

Ha az ország lakosságát különböző csoportokba akarjukosztani, úgy elsősorban meg kell határoznunk azt az elvet, mely-nek segélyével a felosztást eszközölni akarjuk. Az embereketlehet nagyság szerint, hajszín stb. szerint osztályozni, de mind-ezeknek az osztályozásoknak előfeltétele, hogy az osztályozáselőtt a princípium divisionis tisztáztassék, az egyes osztályok,melyekbe a sorozás történni fog és az osztályokra jellegzetesismérvek meghatároztassanak. így pl. a nagyság szerinti osztá-lyozásnál meghatározandó minden osztály tekintetében a mi-nimális és maximális határ, továbbá az a mérték (méter stb.),melynek segélyével az osztályozandók nagysága megállapíttatik.Az átöröklési kérdésekre vonatkozó kutatásoknál az osztályozás-nak és a célszerű osztályozási elveknek igen fejlett technikájafejlődött ki, melynek ereje az osztályozási elveknek fix meg-határozásában rejlik.7

Az ország lakosságát fajok szerint akarjuk osztályozni.Kérdés tehát, melyik az az ismérv, amely az egyik fajt a má-sik fajtól elválasztja? A faj természettudományi fogalom.8

A természettudós pedig az eredetet tekinti annak az ismérvnek,mely az egyes fajokat egymástól elválasztja. Egységes eredetűegyének, ugyanazon ősök utódai egy-fajúak, különböző eredetűegyének, azaz különböző ősök utódai, különböző fajúak. Ha elis tekintünk attól, hogy a positiv természettudomány tiszta faj-ról csak oly esetekben beszél, midőn a szaporodás sejtnek meg-

110

oszlása, vagyis partenogenezis útján történik, úgy mégis be kelllátnunk, hogy ha nem is vesszük tekintetbe azt a faj keveredést,mely a nemzetiségi ősöket, a ma élő utóddal összekötő láncolatfolyamán beállott, úgy a különböző eredet, az egyes nemzeti-ségek egymástól való elválasztására nem alkalmas. így pl. halljuk,hogy a ma Magyarországon élő német nemzetiségűek, négyféleeredetűek: más eredetűek a svábok és más eredetűek a szászok,más fajból fakadnak az erdélyi és ismét másból a felvidéki szá-szok. Az eredetnek ismérvként való elfogadása a nemzetiségekszámát növelné, amit úgy hiszem, senki sem tart kívánatosnak.Feltéve tehát, ami különben igen kétséges, hogy egyes nemzeti-ségek eredete meghatározható, úgy az eredetet legfeljebb az egyesnemzetiségeket elválasztó ismérvként lehetne elfogadni, de eztaz ismérvet egy nemzetiségen belül, a nemzetiséghez tartozó egyé-nek meghatározására alkalmazni nem lehet. Az egyes ma élőemberek és távoli ősök közötti kapcsolat mindig kimutatha-tatlan.

Ezek és más hasonló praktikus meggondolások arra azeredményre vezettek, hogy a nemzetiségi politikusok a faj, foga-lom fenntartása mellett az egy fajhoz való tartozás ismérvénekaz egynyelvűséget tekintik.

A nemzetiségi politikusok ragaszkodtak az eredethez mintismérvhez, mert egyrészt ez a fogalom történelmi érvelésüketjól kiegészíti, másrészt az eredet körüli, viták igen alkalmasakúgy arra, hogy a velük ellenséges viszonyban álló fajokat külön-féle fajokra szétosszák, mint arra, hogy közös eredet jogcímenmás fajokat magukhoz láncoljanak. így pl. a szerbek a horvátok-ról azt állítják, hogy ugyanahhoz a fajhoz tartoznak mint ők,mert állítólag a két nép közös törzsből ered; a csehek ugyanaztvitatják a tótokról stb. Mindkét nép viszont hajlandó lesz a magyar-országi németség különböző eredetét vitatni, a németség egy-ségét tagadni.9 Tudományos színt adni az ilyen érveléseknekigen egyszerű, mert hiszen tudvalevő dolog, hogy a felmenőkszáma, mennél messzebbre visszanyúlunk a múltban, annál erő-sebben nő, szükségszerűkig tehát mennél régebbi eredetét kutat-juk két egyénnek, annál valószínűbb a gyér népességű múltban,hogy közös ősökre akadunk. A közös eredet egyedüli bizonyíté-kának, mondom, az egynyelvűséget tekintik.

Ugyanazt a nyelvet beszélő emberek ugyanahhoz a fajhoztartozandóknak tekintendők. A különböző fajok egymástól való

111

elkülönböztetésének alapfeltétele tehát a nyelvek különfélesé-gének megállapítása és szükségszerűleg a hány különböző nyelvvan, annyi különböző faj van. Igen egyszerű megállapítani, hogya magyar nyelv a német nyelvtől különbözik és hogy a magyarokmás nyelven beszékiek, mint a németek. A feladat már közelítőlegsem oly egyszerű, ha a német nyelvet és annak egyes tájszólásaittekintjük és kutatjuk, hogy az ú. n. platdeutsch az egységesnyelvnek táj szólása-e vagy külön nyelv-e? Hol van az a határ,melynél a közös eredetű nyelvek egyike a másikának még táj-szólása? Hol van az a határ, melyen túl az egyik nyelv a másik-nak nem tájszólása többé, hanem külön nyelv? A határok a nyelvekközött, ugyanúgy mint a fajok között, összefolynak és a közöseredet mit sem bizonyít. Emberek és nyelvek egyaránt kis-számú családból erednek és a közös eredet kevés emlékét, akülönböző faji történetek, az eltérő alkalmazkodási folyamatok,melyeken a közös ősöktől eredő egyes ágak átmentek, többé-kevésbbé elmosták.

Így pl. a csehek a tót nyelvről azt állítják, hogy a csehnyelvnek tájszólása, evvel szemben Gerő János tanár igen érdekeskutatásai eredményeként a következő konklúzióhoz jut: «A tótnyelvnek grammatikai és szótári feldolgozása eloszlatja a homályt,világosságot derít a cseh-tót kérdésbe és megfosztja a szláv nyel-vészeket és néprajzi írókat attól az alaptól, amelyen a tót népeta cseh nemzet alkotórészének és a tót nyelvet cseh nyelvjárásnaktekintik.» 20

Így már arra a kérdésre, hogy hány nemzetiség él Ma-gyarországon, a legkülönbözőbb módon lehet megfelelni, mond-hatjuk, hogy van hat féle faj és pedig magyar, német, román,szerb, ruthén és cseh; és ugyancsak mondhatjuk, hogy van 10faj és pedig: magyar, székely, román, német, sváb, szász, tót,horvát, szerb és ruthén; mindkét feleletet számos tudós állításá-val, sok történelmi ós nyelvészeti adattal lehet megerősíteni.A sok nemzetiségű ország politikai légköre természetesen mindenpártatlanságot megöl és mindenki annyi nemzetiség létezésétiogja állítani és bizonyítani, ahány nemzetiség létezése, annak afajnak, melyhez az ítélkező tartozik, politikai ideáljai megvaló-sítása érdekében a legkívánatosabb. Mindenki az ellenséges fajtlehetőleg parcellázni, a saját faj kereteibe lehetőleg sok nemzeti-séget beleszorítani igyekszik. Így ha Magyarországot a nem-zetiségek szerint ethnographiai határoknak megfelelően kíván-

112

juk megosztani, az első és alapkérdésen nem igen tudunk túl-jutni. Kérdjük és pártatlanul akarjuk meghatározni, hány nem-zetiség van? Hány egység van jogosítva az osztozkodásban részt-venni? és a feleletek tömege zúdul felénk. A délvidékről halljuk,hogy ott csak szerbek élnek és ugyanonnan más politikai párt-állású egyénektől értesülünk arról, hogy ott szerbek és horvátokélnek, és pedig ellenséges viszonyban egymással. Északról az egyikinformátorunk esküjével szemben, hogy ott csak egy cseh faj éspedig a szlovákok élnek, áll a másik informátorunk egyenértékűesküje, hogy ott tótok élnek, kik a csehekről mit sem akarnakt udni.

De még ha ezen a kérdésen túl lehetne jutni és meg lehetnehatározni a magyar területen élő nemzetiségek számát, hol vanaz az ember, ki megbízható módszert tudna találni egyes egyénekanyanyelvének meghatározására?

A magyar hivatalos népszámlálás adatainak helyességéta nemzetiségi írók kétségbevonják és bizonyítani igyekszenek r

hogy a közzétett adatok meg vannak hamisítva a magyarságérdekében. Az állítás nem valószínű, mert az 1910-ik népszámlálásadatai alapján a magyar kormány választójogi törvényt építettfel és pedig oly választójogi törvényt, melynek célja a magyarsághatalmának biztosítása volt. Kern valószínű tehát, hogy ily fontostörvény oly adatokon épült volna fel, melyek hamisak, melyekmagyar anyanyelvűeknek mondanak nem magyarokat is. Defeltéve, hogy tényleg a magyarok az adatokat érdeküknek meg-felelően módosították, úgy ez csak bizonyíték arra, hogy a romá-nok, szerbek, csehek, kik ugyanúgy, mint a volt magyar kormány,,fajuk uralmát akarják lehetőleg nagy területen biztosítani, szinténhamisítani fogják a statisztikai adatokat. Ezideig románokból,szerbekből stb. a statisztika magyarokat gyártott, ezentúl majdmagyarokat fog románoknak, szerbeknek minősíteni.

Alig hiszem, hogy ez a változás a békének erős biztosítékavolna.

De még feltéve, hogy a nemzetiségek számát és az egyesnemzetiségekhez tartozó egyéneket meg lehet helyesen határozni,úgy az eredmény csak azt fogja bizonyítani, hogfy az ethnographiaihatároknak megfelelően Magyarországot részekre bontani nemlehet, mert egy nemzetiség sem lakik egy tömbben, hanem szét-szórva az ország több vidékén, egy nemzetiség sem él tisztán éselkülönülten, hanem vegyesen és más nemzetiségekkel keverten.

113

Balogh Pál21 Magyarország fajnépeiről szóló kitűnő tanulmányá-ból veszem a következő adatokat:

«A magyar nyelvterület 3903 helységet foglal magában.Ezek mind egy tagban fekszenek s határaik szorosan egymásbakapcsolódnak. Összefüggését csak itt-ott teszi szaggatottá néhánymás ajkú nyelvmedence vagy nyelvsziget. A magyar helyiségekközel nyolcadrésze 593, tizenegy nyelvmedencét alkot. Ezenkívül224 magyar helység szigetszerűleg fékezik más faj népek nyelv-területen szétszórva.» Összesen tehát körülbelül 2.000.000 magyarél az ú. n. magyar tömbön kívül; — a magyar tömböt pedigmásajkú nyelvmedencék és szigetek szaggatjuk meg.

A románoknak egy tömbjük, egy nyelvmedencéjük (középsőegység) és 116 nyelvszigetük van. A tótoknak egy tömbön ésegy medencén kívül 135 nyelvszigetük van. A németségnek egytömbön kívül 15 nyelvmedencéje és 221 nyelvszigete van. A szer-bekről pedig Balogh azt mondja, hogy a tömbjük, saját nyelv-területük közel van az elenyészéshez. Egykori méreteiből 146község maradt fenn, ezenkívül 11 község egy nyelvmedencét•alkot, 46 pedig sziget gyanánt szóródott szét.

Ha már most minden nyelvterületet (tömböt) és mindenmedencét külön ethnographiai egységnek tekintünk, akkor Magyar-ország megoszlanék 5 tömbre és 29 medencére, összesen 34 részre.Annak ellenére, hogy a felosztásnál a szigeteket, a legkisebb egy-séget, tekintetbe sem vettük. Kétségtelenül a nemzetiségek önren-delkezési joga elismerésének igazságos megvalósítása a nyelv-medencéknek önálló egységként való elismerését követeli. Magyar-országnak pl. egyenlő számú tót és német lakossága van. Ha kéímillió tót magyar uralom alatt élni nem köteles és joga van önren-delkezésre, úgy ugyanez a jog megilleti az itt élő két millió németetis. Nem lehet külömbség az önrendelkezési jog szempontjából,hogy a tótok tömörebben, a németek széttagoltabban élnek;nem lehet különbség, mert hiszen a német medencéket is összelehetne kapcsolni olyképen, hogy az összekapcsolt területen anémetség legyen többségben, szóval a sok nyelvmedencébőllehetne egy tömböt alkotni. Ha továbbá a Magyarországon élőközelítőleg 400,000 horvát és szerbnek önrendelkezési joga van,úgy nem lehet ezt a jogot megtagadni az erdélyi magyar meden-céktől sem, melyek közül az egyiknek, a székely medence la-kosságának száma- közelítőleg 500,000, tehát nagyobb, mint aMagyarországon lakó szerb és horvát lakosság száma.

114

Az ethnographiai határok segélyével Magyarországot sike-rülne tehát oly részekre bontani, mely részek egyike sem életképes.

A nemzetiségek megoszlása Magyarországon bizonyítja,hogy az ú. n. ethnographiai határok sem alkalmasak az önrendel-kezésilegg alanyának meghatározására.

Adva van tehát egy terület, Magyarország, melyen a múlt-ban egy faj, a magyar, kizárólagos és más nemzetiségek érdekeitsértő uralmat gyakorolt, ezt meg kell változtatni. Úgy halljuk„ez a probléma. A megoldás, melyet nekünk ajánlanak kettős,és pedig:

az egyik: hogy a magyar faj ne uralkodjék a többi fajon,,hanem inkább a többi faj a magyaron, egy faj uralma helyébemás faj uralma lépjen;

a másik: osszuk fel az országot ethnographiai határoknakmegfelelően annyi részre, hogy egyik rész se legyen életképes.

«A magyar faj idegen uralom alá kerüljön.» A Búr-háború:folyamán mondotta egyszer az akkor még ellenzéki David LloydGeorge, hogy «annektálni egy nemzetet, mely nem akar annektálvalenni, nem könnyű feladat, különösen ha gondolunk arra, hogyaz a faj, melynek annektálásáról beszélünk, 100 évig ellentállotta spanyol hatalomnak és pedig oly időben, midőn az a hatalomkatonai dicsőségének csúcspontján állott. A hollandusok, habára spanyolok minden ütközetben megverték őket, elérték azt, hogySpanyolország erejét kimerítették és Spanyolország hanyatlásaezen időponttól számítódik. Igaz, hogy a háború akkor vallásikérdésekért és ma faji kérdésekért folyik. Faji ellentétek éleseb-bek azonban a vallási ellentéteknél.» 22 — Idegen nemzet annek-tálása nyilván nem lesz könnyebb feladat azáltal, hogy ha azannektálandó nemzet öntudatát 1000 év története alakította ki.

NEGYEDIK FEJEZET.

A békekonferencia feladatairól.

Bajok és orvoslásuk:a) 1814. évi wieni kongresszus.b) Szuverenitás és szolidaritás.c) Taylor-rendszere a politikában.d) Határok, alkotmányok és nemzetközi bíróságok, mint alkotmányok

biztosítékai.

A vizsgálódások, melyeknek befejezéséhez érkeztem, azteredményezik, hogy ha a nemzetek önrendelkezési joga nemzet-közi jogszabályként megállapíttatnék is, ezt a szabályt gyakor-latilag megvalósítani nem lehetne. Az elv maga kitűnő eszköz voltaz orosz autokrácia kezében, abban az offensivában, melyet ha-talmi céljai megvalósítása érdekében Törökország, Ausztria ésMagyarország ellen indított, hatalmas fegyver volt, melyet álla-moknak államok elleni küzdelmében az egyik csoport a másikcsoport gyengítésére, a másik csoport polgárai összetartásánakmegbontására használt. Jogszabályként azonban megvalósulásranem számíthat, mert a parancs végrehajtóinak és az engedel-mességre kötelezetteknek hamis pszichológiáján alapszik. A ruhanem létező ember méreteire van szabva. Ha a bírálat ily negativeredménnyel záródik is, úgy mégis fel kell ismerni, hogy a nemze-tek önrendelkezésének megvalósításával bajokat akarnak orvo-solni és a gyógyszer alkalmatlan mivoltának megállapítása, mitsem változtat azon a tényen, hogy a bajok léteznek. Ha Török-országban nem lettek volna elégedetlenek, kik között faji ésegyéni történetük szoros kapcsolatokat létesített, ha Ausztriában,illetve Magyarországon élő nemzetiségek boldogok és megelége-dettek lettek volna, úgy mind ezeknek a nemzetiségeknek ön-tudata nem fejlődött volna ki és nem követelnék sorsuknak, saját-akaratuk szerint való intézését.

116

A feladat, mely ezen megismerés következményeként atudományra hárul, a következő: meghatározni a létező bajnakhelyes gyógyszerét, mely a háborút befejezni és a békét az emberi-ségnek biztosítani fogja.

Hasonló bajok orvoslását hosszú háborús korszak után,már egyszer várta a mindig reménykedő emberiség egy kon-gresszustól a békemámor foszlása után szomorú szívvel állapí-totta meg azonban, hogy reményei nem teljesültek. Az 1814.és 1815. évi wieni kongresszusra gondolok.1

Az orosz cárhoz 1815. januárjában intézett memorandumá-ban Stein hivatkozva 2 Kutusof orosz hadvezér proklamációjára,mely szerint «a szövetségeseknek céljuk a rajnai konfcederaciötfeloszlatni, a német fejedelmeket és törzseket szabadságuk ésfüggetlenségük, a nemzetek ezen elidegeníthetetlen javainakvisszaszerzéséhez segíteni;» ezen Ígéretnek beváltását mondja akonferencia egyik céljának.

A háború Napoleon ellen a kor felfogása szerint, melyetaz egykorú írók hűen örökítettek meg, a nemzetek szabadságánakvisszaszerzésére irányult, a remény, melynek teljesülését a wienikongresszus diplomatáinak működéséhez fűzték, a nemzetek sza-badságának biztosítása volt. Lengyelország régi önállóságánakés függetlenségének helyreállítását, a német államok pedis nem-zeti önállóságuk biztosítását várták attól az egy embertől éspedig I. Sándor cártól, aki a tömeg felfogása szerint a diplomatákcselekvését megszabta és a jövő történéseket irányította. A cárvolt, annak a kornak Wilsonja, remények megszemélyesített tel-jesítője.3

A szövetségesek közötti szerződés egyértelműen az elsőpárisi békeszerződéssel meghatározta, hogy «Németország szö-vetséges állam, melynek alkotmányát a wieni kongresszus fogjameghatározni». Az orosz cárnak álláspontja a kongresszuson azvolt, hogy -a német alkotmány meghatározása a német államokbelső ügye, mely belső ügybe ő csak akkor fog nyíltan beavatkozni,ha az államok egymás között megállapodni nem tudnak. Ezenelvi állásfoglalásnak megfelelően, melynek helyességét a többiNémetország belső ügyeiben nem érdekelt hatalmak is elismerték,a német alkotmány meghatározásának feladata, a kongresszu-son a német államok egy bizottságára hárult, melynek tagjaiAusztria, Poroszország, Hannover, Bajorország és Württembergmeghatalmazottai voltak, utóbb pedig a többi német nem me-

117

diatizált fejedelmek miniszterei is részt vettek a tanácskozá-sokban.

Az Északamerikai Egyesült-Államok történetéből ismeretesa nagy politikai küzdelem Hamilton és Jefferson közt. Hamiltonés pártja a foederalisták a központi kormány hatáskörét kiter-jeszteni, a szövetséges államok hatáskörét ellenben megszorítaniakarták. Jefferson evvel szemben az egyes szövetséges államokkormányainak hatáskörét és az egyes államokon belül az egyesemberek függetlenségét akarta erősbíteni. Ez az ellentét, mintBryce igen szépen kifejti érvényesülése két különböző felfogásnakaz emberi természetről. «Vannak ugyanis — mondja Bryce4 —-emberek, kik megütköznek az emberiség gyengeségén, őrületén,szenvedélyein és ezek az emberek bizalmatlanok lévén az átlag-ember iránt mindig kívánják, hogy bölcs fejek vezessék és erőskormány keze tartsa rendben az emberiséget. Mások evvel szem-ben jobb véleményt alkotnak maguknak az emberiségről és azttartják, hogy az átlagember cselekvését egészséges ösztönökaz igazságosság és békére való hajlam irányítják. Az utóbbiak-nak bizalmuk van az észben, mely a tudatlanságot legyőzi, a nagy-lelkűségben, mely túlsúlyozza az önzést. Ezek hajlandók az egyestmagára hagyni.» Hamilton félt az átlagembertől, Jefferson bízottaz emberekben. Ugyanezt az ellentétét emberes ember közöttlátjuk, ha a wieni congressusnak a német alkotmánynak meg-határozására vonatkozó tanácskozásait tanulmányozzuk. Stein,ki az egyik irányzat megszemélyesítője, bízott a nemzetben, bí-zott azokban a jómódú tisztes polgárokban, kiket az ő korábanugyanúgy mint a francia forradalom idejében, a nemzet egyedüljogosult tagjainak tekintettek. A német alkotmány céljának,az egyes polgárt és a nemzetet megillető szabadságjogok bizto-sítását tekintette, biztosítását a német fejedelmekkel szemben,kiknek zsarnoki hajlamától a polgárságot és annak összességét,a nemzetet féltette. Mindazoknak az alkotmány-tervezeteknek,melyeket Stein és párthívei szerkesztettek, alapeszméje, hogy anémet szövetség határozza meg az egyes polgárokat és az egyesnemzeteket megillető jogokat, illetve a jogok minimumát és biz-tosítsa ezeknek a jogoknak megvalósulását azáltal, hogy az al-kotmány megszegésén alapuló panaszoknak elbírálását egységesszövetségi bíróság hatáskörébe utalja. A német liberálisok ebbena két alapkövetelményben, hogy t. i.:

1. A szövetségi szerződésben az egyes német államok alkot-

118

mánya és az egyes német polgárt megillető szabadságjogokmeghatároztassanak.

2. Az alkotmány betartását a szövetségtanács ellenőrizzeés annak megszegését tárgyazó panaszok a szövetség bíróságaáltal bíráltassanak el, egyetértettek.5

Csak részletkérdésre vonatkozik az az eltérés, hogy pl.egyesek szövetségi bíróságra, mások a szövetségtanács általkiküldött közvetítők, majd ezek eljárásának sikertelensége eseté-ben választott bírákra kívánták bízni az egyes német fejedelmekés rendjeik között felmerült viszályoknak, a szövetség által garan-tált alkotmány alkalmazásával való elbírálását.

Stein és barátai erős Németországot kívántak, de ezt nemegy erős centralis hatalom létesítésével -— mint később Bismarck —hanem az egyes nemzetek, a polgárok uralmával akartak létesí-teni. Igen érdekes, hogy a liberálisok a tárgyalás során milykönnyen elejtették egyedüli a centralis hatalom megerősítéséreirányuló követelésüket, t. i. azt a követelést, hogy a háború meg-üzenésének és béke megkötésének a joga ne az egyes kormá-nyokat, hanem a szövetséget illesse meg.

Az ellenkező typus személyesítője Metternich volt. Metter-nich, ki mindig és mindenütt a forradalomtól és a forradalmatkövető anarchiától félt és erős kormányzással akarta a tömegeketa rendszabta korlátok között megtartani. A Jeffersont személye-sítő Steinnel szemben, ő volt Hamilton és így a logika azt kö-vetelné, hogy Metternich a wieni kongresszuson, erős német cen-tralis hatalom létesítését igyekezzék megvalósítani, Metternichazonban nem logikus, hanem diplomata volt és igen jól tudta,hogy azt amit ő szeretne és azt amit ő az emberiségre nézve alegüdvösebbnek tartana, t. i. egységes osztrák császári uralmatNémetország felett, nyíltan megvalósítani nem képes.6 Tevékeny-sége tehát a congressuson csak arra szorítkozott, hogy meg-gátolja Stein és barátai tervének megvalósulását, elkerüljönminden olyan megkötöttséget, mely az erős kéz kormányzásánaka jövőben akadálya lehet. Hosszas tárgyalások eredményekéntaz ő politikája vezetett sikerhez. A német alkotmány meghatá-rozására kiküldött bizottság nem állapította meg azt az alkot-mányt, melynek életbelépését minden államban a szövetség-nek biztosítania kellett volna, nem határozta meg az egyes pol-gárokat megillető jogokat és nem szervezett bíróságot, a pol-gárok vagy rendek alkotmány sértéseken alapuló panaszai el-

119

bírálására. A kalischi ígéret beváltásaként a wieni congressusactáiban csak pár mondat szerepel, mely az egyes államok kö-telességévé teszi rendi alkotmányok életbeléptetését..

Ugyanúgy mint Németország, járt Lengyelország is, melynekfüggetlenségét és szabadságát a kongresszus nem állította helyre.Bignon 1823-ban megjelent «Les cabinets et les peuples» címűmunkája tárgyának annak az állításnak bizonyítását mondja,hogy a kormányok mindazokat az ígéreteket, melyeket a Napó-leoni háború idejében népeiknek tettek, nem váltották be.

A wieni kongresszusnak tényleges eredménye volt azonbanszorosabb szövetségi kapcsolat a német államok és lazább szö-vetség az akkori nagyhatalmak között.

A német szövetségben rövidesen a kongresszus után Metter-nich reactionarius politikája uralomhoz jutott. Az erős központihatalom, melyre minden szövetséges államnak fennmaradása érde-kében szüksége van, a német Bundban elvben ugyan nem létezett,de tényleg kialakult. Metternich ügyesen kihasználta és szítottaaz egyes német uralkodók félelmét forradalmaktól és ezen félelemaz egyes német uralkodókat és kormányaikat politikai taná-csainak engedelmes követőivé tette. Élénken élt ebben a korban-XVI. Lajos sorsának és a francia rémuralom borzalmainak emléke.Ezek az emlékek a vagyonosabb osztályt konzervatív politikárahangolták, a nép nagy tömege pedig, melyet a háború általszenvedett károk fokozott gazdasági munkára szorítottak, a napipolitika kérdései iránt indifferens volt. A talaj alkalmas volt areactio politikájának megvalósulására. A kisebb lázongások,forradalmi törekvések pedig, melyek ilyen politikának szükség-szerű következményei, a félelmet a forradalomtól állandóan ébrentartották.

Alig pár évvel a wieni kongresszus után Metternich aporosz király és a cár politikai tanácsadója.7 A karlsbadi éswieni conferentiák a német Bundban az ő politikáját valósítjákmeg. Ez marad a helyzet 1848-ig, mikor is a gazdasági helyze-tükkel elégedetlenek segélyével igyekszik a polgári osztály poli-tikai jogokat kivívni. Az eredmény valóban csekély volt, merta tömeg gazdasági kívánságainak teljesítése a polgárságtól tá-maszát eltérítette. Utalnom kell azonban újólag arra, hogy midőnBismarck a német birodalmat megteremti, állandó és erős köz-ponti hatalmat teremt és a német államok külpolitikájának éshadügyi kormányzásának egységét biztosítja, a gazdasági egység

120

kialakítása már felesleges volt, mert a Zoll-Union, a birodalomkialakulását megelőzi.

A másik nagyobb, de lazább szövetségnek története sokkalrövidebb időre terjed.8

A szent szövetséget létesítő szerződés, melyet a cár indít-ványára Oroszország. Poroszország és Ausztria megkötöttek,melyhez utóbb még egyes európai hatalmak csatlakoztak, sokhangzatos szóból áll ugyan, materialis tartalma azonban vajmikevés. A szerződés bevezetésében a hatalmak hálát adnakaz isteni gondviselésnek, hogy fegyvereiket győzelemhez segí-tette és kijelentik, hogy «jelen okiratnak — a szövetségi szerző-désnek — nincsen más célja, mint kinyilatkoztatni módosít-hatatlan elhatározásukat, hogy államaik kormányzásánál, máskormányokhoz való viszonyuk rendezésénél, ennek a vallásnakszent, igazságos, emberbaráti és a békét biztosító parancsaihozfognak alkalmazkodni . . . majd megállapodnak abban, hogy«a Szentírás szavainak megfelelően, mely megparancsolja azembereknek, hogy testvérként szeressék egymást, a három szer-ződő uralkodó igaz testvériség felbonthatatlan kötelékei általegyesülteknek tekintik magukat és minden alkalomkor és mindenidőben támogatni és segíteni fogják egymást, népeikről és had-seregeikről pedig kötelességet ismerő családapaként fognak gon-doskodni és azokat a testvériség ugyanazon szellemében fogjákvezérelni, mellyel a vallást, békét és igazságot megvédeni fogják.»9

A többi hatalmat egyben a szerződéshez való csatlakozásraszólítják fel.

Az egykorú diplomatia ezen szerződésnek semmi jelentőségetsem tulajdonított. Talleyrand «hangzatos semmi»-nek mondja10

a szerződést, Metternich hasonlóan vélekedett a megállapodásrólés emlékirataiban bizonyítani igyekezett, hogy a szerződésneknem volt jelentősége és a hatalmak diplomatiai tárgyalásaikbanerre a szerződésre, mint jogokat, illetve kötelezettségeket meg-állapító okiratra sohasem hivatkoztak.11

Az egykorú jogtudomány. Bignon12 idézett munkájábanösszeállított nyilatkozatok szerint, a szerződés jelentőségétőlés nagy fontosságától át volt hatva és a szerződéstől várta az egy-séges állam megvalósulását. Mi sem jellegzetesebb, mint a tények-kel és erőkkel számoló diplomatia megvetése és jogászok elragad-tatása a szép szavak tömegétől. Bignon maga 1823-ban a szer-ződésben már lényeges tartalmat látott és pedig saját szavai sze-

121

rint abban, ami a szerződésből hiányzik, t. i. Törökországnakmint nem keresztény hatalomnak a szerződésből való kizárásában,és az uralkodók elhatározásában, hogy egymásnak területétbiztosítják és egymást forradalmak ellen megvédik.

Meddő dolog vitatkozni afelől, vájjon a metternichi poli-tikának céljai, t. i. a legitimitás és stabilitás biztosítása a szerző-dés megkötésekor a szerződéskötő uralkodók célja volt-e, avagycsak a szerződést követő fejlemények, Metternich hatalmánaknövekedése és a cár eltávolodása liberális környezetétől tereltéka hatalmak politikáját ebbe az irányba? Tény az, hogy a máso-dik párisi békét követő időkben, megvolt a hatalmakban a haj-landóság arra, hogy az 1815. évi szerződésekkel megállapítotthatárokat és az egyes államokban a monarchikus államformátfenntartsák és biztosítsák. Meg volt a hajlandóság továbbá arra is,hogy az időszakonként egybehívandó konferenciákon a külpo-litikai kérdéseket egymással megtárgyalják és elintézzék. Szerző-désileg azonban a legitim uralomnak esetleges interventióval valófenntartása, csak Franciaországgal szemben volt meghatározva,,sőt a Franciaországra vonatkozó megállapodásnak a tartalmasem volt kétségtelen, mert Anglia értelmezése szerint a beavat--kozás Franciaország ügyébe is csak akkor lett volna a szerződésszerint jogosult, illetve az egyes államokra kötelező, ha Napoleon,illetve családjának valamely tagja került volna a francia trónra.A külpolitikai kérdéseknek azonos elvek (legitimitás és stabili-tás) alapján való elbírálására nem volt tehát megállapodás, ha-nem ezek az elvek uralták a diplomaták gondolkodását és ezek-nek az elveknek erőt kölcsönzött a forradalmaktól és anarchiátólvaló félelem. Nem volt képes azonban ez a rokon irányzat agondolkodásban, a hatalmak közötti érdekellentéteket áthidalniés megakadályozni, hogy egyes hatalmak a forradalmi mozgal-makat ne szítsák és ne támogassák oly esetekben, midőn ezenmozgalmaktól saját hatalmuk növekedését és idegen ellenségeshatalmak meggyengülését remélték. Már a béke első napjaiban,a wieni kongresszus tárgyalásainál az érdekszövetségek és érdek-ellentétek a hatalmak között megnyilvánultak és láthatóvá vált,hogy a közös cél elérésével, a közös cél teremtette háborús szö-vetség megszűnt. Két hatalmi csoport állt egymással szembenWienben, az egyikhez tartozott Anglia, Ausztria és Francia-ország, a másikhoz Oroszország és Poroszország. A wieni kon-gresszust követő idők még élesebb fényt vetettek erre az érdek-

122

ellentétre és különösen Ausztria és Oroszország antagonismu-sára.13

Oroszországnak politikája Törökországnak felbontására irá-nyult, Anglia evvel szemben Törökországot, mint keleti poli-tikájának védbástyáját fenntartani kívánta, szövetségese érdek-azonosság következtében ezen törekvésében Ausztria volt. A le-gitimitás és stabilitás elve ezen politika megvalósítására a kellőeszköz volt. De Angliának politikai érdekei voltak Spanyol-országban, Portugáliában és különösen a délamerikai államokbanérdekei, melyek a legitimitás elveivel ellentétes politikát postu-láltak. Nem a külpolitika vezérében beállott változás Angliában,nem Ganningnek az új államtitkárnak személye, ki az elhalt Castle-reaght felváltotta — volt az oka annak, hogy Anglia a legiti-mitás politikáját, melyet parlamentáris okokból csak félhivata-losan támogatott, nyíltan megtagadta. A híres jegyzék irányelvei,mellyel a megtagadás történt még Castlereagh életében lettekmegállapítva.14 A változásnak oka volt, Spanyolország és spa-nyol kolóniák függetlensége kérdésének előtérbe nyomulása, szó-val a döntésre megérése oly kérdéseknek, melyeknél Angliaérdeke nem a múlt fenntartását, hanem újabb, a forradalmimozgalmak tervelte kialakulások létesülését követelte. Ausztriainterventiójához Olasz területen Anglia hozzájárult, mert a le-gitimitás fenntartása, vagy fenn nem tartása olasz területen érdekeszempontjából közömbös volt. A spanyol fennhatóság fenntartásaDél-Amerikában, francia befolyás terjedése Spanyolország, vagyisaz Ibériai-félsziget területén — hol politikai hatalmát Portu-gáliában Anglia megőrizni akarta — oly éles ellentétben állottakAnglia kereskedelmi és a traditio meghatározta egyéb érde-keivel, hogy a legitimitás fenntartása érdekében ajánlott franciaintervenciónak Spanyolország területén és a spanyol uralom fenn-tartása támogatásának Dél-Amerikában az angol politikánakminden interventio ellen való állásfoglalását és a lázadásbain levőDél-Amerikái államok függetlenségének elismerését kellett - ered-ményeznie. Ez az állásfoglalás jelentette azután a Szent szövet-ségnek teljes felbomlását. Oroszországnak keleti politikájában isinkább teher volt a legitimitás politikája, mint támogatás. A szö-vetség keresztényi alapjának kidomborításával ugyan mondjáka cár már eleve ki akarta zárni ezeknek az elveknek alkalmazásátkeleten, de Metternich a török ügyekben is gyakran hivatkozotta nyugati ügyekben szokásos érvelésre. Továbbá az érdekellentét

123

Ausztria között, amely hatalmát csak konzerválni akarta és így astabilitásnak egyedüli igaz híve volt és Oroszország között, melyhódítani akart, mindjobban kiélesedett.15

Hangsúlyozom a történet morálját, hogy érdekközösségektartanak és érdekellentétek választanak szét szövetségeket, valóbanfelesleges.

Metternich ugyan emlékirataiban büszkén hivatkozik arra,hogy politikája békét biztosít Európának hosszú évtizedeken át,de joggal utal Debidour arra, hogy ez állítás nem őszinte és nemfelel meg a tényeknek; az egyetértés a hatalmak között alig há-rom évig tartott és a wieni kongresszust követő évek véres össze-ütközésekben, lázadásokban és interventiókban. szóval háborúk-ban bővelkednek.

A múltnak állandó fenntartása lehetetlennek bizonyult,mert voltak hatalmak, kiknek érdekei és így politikája az elé-gedetlenek támogatásával új államok kialakulásának elősegítéséreirányult. El kell ismernünk mégis, hogy Metternich politikájá-nak alapgondolata egészséges volt, el kell ismernünk, ha vilá-gosan látjuk is, hogy ezen gondolat túlzott megvalósítása lehe-tetlen belpolitikai helyzetet teremtett.

A francia forradalom története nagy «object lesson» voltEurópa politikusainak. A győzelmes nép mozgalom a kormány-zásra képtelennek bizonyult. A győzelmes forradalom vezéreia mérsékelt politikusok hamar elvesztették hatalmukat és he-lyüket a szélsőség képviselői foglalták el, kik anarchia közepettea rendet a legnagyobb erőszakkal sem voltak képesek fenntartani.Az anarchiából kialakult azután a katonai hatalom, mely a régipolitikát új eréllyel és radikális módon igyekezett megvalósítani.Ezekből a tényekből tényleg következtetést lehet vonni arra,hogy a forradalom nem mindig alkalmas eszköz még saját cél-jainak megvalósítására sem. A forradalom a .gmegdöntött hatalomhelyébe új hatalmat teremteni gyakorta képtelen és anarchiáhozvezet.

Forradalom és anarchia, az ezekből netalán kialakulókatonai uralom közelről érintik a szomszédos hatalmak belsőrendjét. Jogos volt tehát az igyekezet, a forradalmak érvényesü-lésének meggátlására és hibás legfeljebb a fel nem ismerése annak,hogy azok a bajok, melyeket a forradalom orvosolni képtelen volt.ha nem orvosoltatnak, újabb forradalmakra vezetnek.

Kétségtelenül sok hasonló vonást kell felismernünk a jövő

124

béke conferentiájának helyzete és az 1815. évi politikai konstel-iatio között.

A wieni konferentia hosszú háborús korszak után ült összeavval a célzattal, hogy Európa térképét újra szabályozza és ahatalmak egyensúlyát biztosítsa. A kor felfogása szerint Napo-leon törekvése a hegemóniára és tényleges hatalma a kontinensenvolt oka a háborúk azon sorozatának, melyet az emberiség végigszenvedett. Ezen korszak megismétlődésének meggátlására azeszköz — a kor felfogása szerint — a hatalmak egymástól valófüggetlenségének és szabadságának olyatén biztosítása, hogy azegyes államok elég erősek legyenek egy hatalomnak hegemóniáravaló törekvését meggátolni és ilyen törekvések ellen védekezni.A megoldandó probléma, mint azt Stein és liberális kortársaihelyesen felfogták, nemcsak külpolitikai, hanem belpolitikaiis volt. Az államok ereje ugyan belső consolidáltságukban rejlikés ezt viszont csak az alkotmánynak olyan rendje képes bizto-sítani, mely az egyeseknek érvényesülésére, szellemi energiájukkifejtésére, az összességnek pedig megélhetésre módot ad. A ha-talmak egyensúlyának biztosítékát pedig egységes erős németállamban látták Stein és barátai és pedig oly erős német állam-ban, mely kelet és nyugat felé egyaránt ellen tud állni a hege-móniára való törekvéseknek, és melynek hegemóniára való törek-vését ismét a szomszéd független államok ellensúlyozzák.

A most következő békeconferentia szintén hosszú háborútlesz hivatva befejezni, hosszú háborút, melyet hegemóniára valótörekvések idéztek elő. Tagadhatatlan ugyanis, hogy annak aszemében, ki a számos feltétel közül, mely a háborút felidézte,jogosnak tartja egyeseket okoknak minősíteni, a többit pedig fel-tételekké degradálni, úgy Oroszország pánszláv, mint a német biro-dalom alldeutsch-politikája, úgy az orosz czárnak mint a németuralkodónak hegemóniára való törekvése causa efïiciens, mely-nek következménye a háború, Anglia tradicionális politikája,mellyel Belgium függetlenségét világhatalmi positiója védő-bástyájaként megóvni igyekszik, Franciaországnak a Rajna felévaló törekvése pedig csak feltételek, melyek fennállása mellettezen okok hatása érvényesülhetett. Mondom, nem osztom ezt afelfogást, mely események összes szükségszerű feltételei között agondolkodó subjectiv érzéseinek megfelelően értékel, de mégisel kell ismernem, hogy hatalmi törekvések és hatalmi törekvésekokozta ellentállásoknak a háború felidézésében részük volt. A béke-

125

konferentiának célja lesz, ugyanúgy, mint a wieni confèrent iánakeélja volt, az államoknak olyan rendjét létesíteni, mennél hatalmitörekvések nem érvényesülhetnek és a világ békéjét meg nembonthatják.16

Félek ugyan, hogy a következő békekonferentia ép olykevéssé lesz képes ezt a feladatot megoldani, mint amily kevéssévolt képes erre a wieni kongresszus. A következő konferentián ismeg fog jelenni két hívatlan vendég, ugyanaz a két hívatlanvendég, ki a hangos szót vitte Wienben is. Az egyik a történelmi.múlt, ott fog állni minden diplomata háta mögött és vezetni fogja,cselekvését, úgy mint azt az ősök elhatározták. A másik a forra-dalomtól való félelem ijesztő kísértetként fog megjelenni a teám-ban akkor, midőn a népek szabadságának biztosításáról lesz szó.Nem fog meglepni tehát, ha ennek a két elkerülhetetlen vendég.megjelenésének és munkájának következménye lesz, hogy Anglia-egy lépéssel meg fogja közelíteni Cecil Rodes Afrikára vonatkozóálmainak megvalósulását és birtokolni fogja a szárazföldi utatIndia felé, Franciaország pedig halad a Rajna felé; a liberális nem-zetek és nemzetiségek szabadságát biztosító intézmények pedigkissé konzervatív ízűek lesznek. Nem fog meglepni, ha á konferenciaismét bizonyítani fogja, hogy a győztes külpolitikájának célja,hatalmi terjeszkedés, belpolitikája saját államában legitimitás ésstabilitás és államokat bontó önrendelkezési jogok pedig csak alegyőzöttel szemben érvényesülnek. A múltban elmélyedőnekezen skeptikus felfogása nem lehet akadálya annak, hogy á béke-konferentia feladatainak lehető megoldásával közelebbről foglal-kozzunk. Ha nem is sikerül minden elégületlenség megszüntetésetalán mégis sikerülhet a bajok enyhítése.

Metternich politikájában egészséges volt annak felismerése,hogy egyes államokban fellépő belső zavarok, egyes államok belsőpolitikájának betegsége más államokra áthat és azoknak belsőéletét megfertőzi. Helyes továbbá ezen felismerésből levont aza következtetés, miszerint a háború megelőzése érdekébsn azállamok összességének egyik vagy másik állam belpolitikájábavaló beavatkozása válhat szükségessé.

A beavatkozás jogának gyakorlati felhasználása nem azösszesség jogainak, hanem kiváltságos osztag külön érdekeinekmegvédésére, volt Metternich politikájának hibája, melyet növeltza a körülmény, hogy a Szent szövetség intervenciói mindig csaka zavarok megszüntetésére szorítkoztak és sohasem orvosolták a

126

bajokat, melyek a zavarokat okozták. Kétségtelenül egy államterületén uralkodó anarchia, egy államnak erős militarismusa,veszélyt jelent a szomszéd államokra nézve, «anarchia, militaris-mus» azonban csak tünetek, tünetei az állami szervezet betegsé-génpk vagy egészségtelen irányban való fejlődésének. A betegség,az egészségtelen fejlődés azonban a tünet megszüntetésével nemgyógyul meg, illetve helyes irányba nem terelődik. A thérapiánaknem a tünetek, hanem a baj okozói ellen kell küzdenie.

Metternich politikája, miután gyakorlati megvalósítása hibás,volt, az alapgondolatok helyességének igazolására nem alkalmas.A Szent szövetség interventiói mindig a nép sorsa javítását célzóerőszakos mozgalmak ellen irányultak és ha az egyes beavatko-zások eredménye a forradalmak, az erőszakosság és anarchiapillanatnyi megszüntetése is volt, végeredményben még erősza-kosabb mozgalmakhoz, háborúkhoz és forradalmakhoz vezettek.Metternich elnyomta Nápolyban, úgyszintén a többi olasz állam-ban kitört forradalmat, de miután a nép elégedetlenségénekokát nem orvosolta, a nép jogos kívánságait nem teljesítette,politikája a forradalmak és háborúk azon sorozatához vezetett,mely az olasz nemzeti állam kialakulását megelőzte.

Ezek az eredmények természetesen nemcsak hogy nem fed-ték fel az interventio politikájának egészséges alapgondolatáthanem a nagyhatalmak beavatkozásai iránt más államok ügyébenellenszenvet keltettek és minden interventiót célzó politikátdiscreditáltak. A jogtalan és céltalan beavatkozások keltettereactió volt az a mozgalom, mely minden beavatkozást nemzet-közi jogba ütköző eljárásnak minősített és minden beavatkozástmeg akart tiltani. Ez a mozgalom, állításai igazolására, az államszuverenitásáról szóló tanításban kész érveket talált. A szuve-renitásról szóló tan szerint ugyanis: minden államnak hatalmakorlátlan, az «állam» — mint Martens mondja — «saját magakormányozza magát és nem ismerheti el maga fölött Istenen kívülmás törvényhozó hatalmát». Szuverén állam nem tűrheti —ezen elmélet szerint — hogy más állam az ő belső ügyeibe be-avatkozzék, minden beavatkozónak feleletként a belföldi kor-mány odavághatja az angol Landlord büszke szavát: «lakásom,váram».

Ha vizsgáljuk azonban a jelen háború okairól adott hiva-talos magyarázatokat, úgy kétségtelenül annak a meggyőződésnekkell bennünk kialakulnia, hogy jnás államok belső ügyeibe való

127

beavatkozás szükséges intézmény és nemzetközi szabályozásraszorul.

Így pl. az Entente-államokban közmeggyőződés, hogy anémet Junkeruralom és ennek következményeit képező militaris-mus, a háború oka. Ez állítás, melynek helyességéről ezen sorokírója nincsen ugyan meggyőződve, de feltéve, hogy ez az állítás,helyes, nem vétkesek-e az Entente államai és nemzetközi jogászokabban a delictum omissionisban, hogy Németország belső ügyeibebe nem avatkoztak kellő időben, illetve az államok belső ügyeibevaló beavatkozásnak oly módját nem tudták konstruálni, mely aháborút elkerülhetővé tette volna? Ha igaz tehát az, hogy Német-ország belső berendezkedései és belső politikája az oka a háború-nak, úgy igaz az, hogy kanadaiak, ausztráliaiak, Amerika polgáraiszenvedtek és véreztek el azért, mert Európa egy államának belsőszervezése hibás volt és mert a;többi állam ezt a belső szervez-kedést tűrte és másként, mint prseventiv háborúval azt módo-sítani képes sem lett volna.

Egy másik szintén közkeletű állítás a háború okát Ausztriaés Magyarországnak Szerbia ellen folytatott vámpolitikájában éshatalmi politikájában látta. Ausztria és Magyarország vámpoli-tikája a szerb agrárállam gazdasági fejlődését megkötötte, hatalmipolitikája pedig a tengeri kiútnak megszerzését meggátolta.

Ha igaz ez az állítás, úgy ismét vétkesek az európai államokabban, hogy ezt a gazdasági politikát, melynek háborúhoz kellettvezetnie, nemcsak tűrték, hanem a londoni conferentián, melySzerbiának az Adria partján kikötőt és corridort ehhez a kikötőhöznem biztosított, támogatták.

Végül Ausztria és Magyarországnak jogos panasza lett volnaaz orosz kormány által pénzelt pánszláv agitátorok ellen, kikhazug állításokkal lázították állandóan nemzetiségi lakosságát..A pánszláv mozgalom önzetlen vezéreinek pedig jogos panaszuklehetett volna az osztrák, illetve magyar kormány ellen, hogy anemzetiségek szellemi érvényesülését gátolja. Ismét egyaránt Igazaz, hogy nemcsak azok vétkesek, kik a jogokat megsértették>.hanem azok is, kik a jogsérelmeket tűrték, támogatták mindazideig, míg végül a jogsérelmek világháborúhoz vezettek. Mégszámos ily állítást lehetne összegyűjteni. Anglia, Francia- ésOlaszország belügyeiben is lehetne hiányokat felfedni, melyekokozati összefüggésben állnak a háborúval és mindezek az állításokcsak azt igazolják, miszerint egy állam belpolitikája sem közöm-

128

bös az összes többi államokra nézve, mert egyes államok kormányaiáltal elkövetett hibák háborúba sodorhatják az összes többi álla-mokat. Ez állítás, mely a világ összes nemzetei szolidaritását fejeziki, csak más szavakkal. Állítás, mely a politikában való érvényesü-lését jelenti csak annak a felismerésnek, mely szerint a világ-egyetem egy nagy egység. Ez az állítás élénk ellentétben áll anemzetközi jognak a szuverenitás korlátlanságáról szóló tanításával.

Az állam korlátlan szuverenitása azonban csak a tankönyvek-ben létezik, a nemzetközi élet ily szuverenitást sohasem ismert.Ha a történelem bármelyik korszakát is tekintjük, úgy látjuk,hogy a hatalmakat osztályozták és osztályozzák. Mindig voltakés ma is vannak nagy hatalmak és kis hatalmak. Ezen külön-böző rendű hatalmak souverainitása nem egyenlő.

A szuverenitás jelenti ugyanis a törvényeket hozó és tör-vények végrehajtásáról gondoskodó hatalomnak azt a képessé-gét, hogy mindazt, amit akar, megvalósítani is tudja. Feltévemég, hvjgy elismerjük, hogy szabad emberi és ennek következté-ben szabad állami akarat létezik, úgy kétségtelen, hogy ezeka szabad akaratok egymást korlátolják éspedig nem egyenlő mér-tékben, hanem az egyes államok tényleges hatalmával aránylago-san. így pl. Az Eszakamerikai Egyesült-Államok nagyhatalom.Ezen nagyhatalom törvényhozását a háború kitörése előtt fog-lalkoztatta az ú. n. yellow vagy cheap labour kérdése. A japá-nok és kínaiak nagy számban vándoroltak be Észak-Amerikábaés telepedtek meg a Csendes-óceán partvidékénél. A hústevőamerikai munkásság a rizsevőkkel a yersenyt nem bírta, a sár-gák olcsóbb fenntartási költségei a munkabéreket leszállították.Állítható-e, hogy ezen bevándorlási kérdés szabályozásánál azamerikai törvényhozótestület korlátlan szuverenitásának birtoká-ban volt?

Nyilván nem. A törvényhozó testületnek ugyanis számítanikellett avval, hogy a sárga munkásoknak van védőhatalmuk éspedig Japán, aki érdekükben beavatkozni kész. Tudták tehát,hogy saját polgáraik védelme érdekében a bevándorlottnak ér-dekeit nem sérthetik, illetve az államra nézve veszélyes, ha olymérvben sértik, hogy Japán ezen sérelmet háborúval legyenkénytelen orvosolni.

Ha a sárgák védőhatalma nem Japán lett volna, hanemmondjuk egy kis hatalom, pl. Szerbia, úgy nyilván a bevándorlókes letelepedettek jogviszonyainak szabályozásánál a törvényhozó

129

szuverénitása kevésbé lett volna korlátolva, mint volt akkor,midőn a védőhatalom Japán volt. Ugyancsak, ha a terület, melyrea bevándorlás irányult, nem az Északamerikai Egyesült-Államok,hanem kis hatalom lett volna, a bevándorlók védőhatalma ellenbennagyhatalom, mint pl. Anglia volt a Bur köztársaság hasonló ese-tében; úgy a kis hatalom megkísérelhette volna fegyverrel vé-dekezni a nagyhatalom parancsainak teljesítése ellen. A kis-hatalomnak szuverenitása tehát egyenlő lett volna a semmivel.

A nemzetközi jog elismeri mindegyik államnak jogát, hogykülföldön élő polgárait megvédje, ennek a jognak következménye,hogy az állam szuverenitása a belföldön élő külföldiekre korlátozvavan és pedig a saját hatalmának és a külföldiek hazája hatalmánakegymáshoz való arányának megfelelően.

Ha a történelmet avagy korunk külpolitikai eseményeirevonatkozó újságcikkeket olvasunk, úgy igen gyakran megütiszemünket a .«vasallus állam», mint a franciák mondják: «l'étatinfoedè», vagy más hasonló tartalmú kifejezés. így olvassuk,hogy Portugália, Anglia hűbéres állama, Törökország, Ausztria ésMagyarország feudális kapcsolatban állanak Németországgal stb.Mindezek a mondatok nem azt állítják, hogy Törökországnak,Portugáliának stb. ugyanaz a souverainitása van, mint Angliánakvagy más nagyhatalomnak, hanem ellenkezőleg, azt állítják,hogy kis államoknak valamely nagyhatalomhoz kell csatlakozniukés szuverenitásuk korlátozásával kell megvásárolniuk létük biz-tosítását. Portugália köteles a Nagy-Britannia által meghatározottkülpolitikai viselkedést tanúsítani, mert különben gyarmataitelveszíti. Törökország fennmaradását több mint egy század ótatisztán annak köszönheti, hogy Oroszország mindenkori ellenségei-hez csatlakozott. Tényleg félhold volt, melynek fénye más erő-forrásokból eredt.

Semmi értelmét nem látom a szuverenitás korlátlanságáhozés az államok egymás közötti egyenlőségéhez való makacs ragasz-kodásnak a nemzetközi jogban akkor, mikor a nemzetközi életsem korlátlan szuverenitást, sem egyenlő államokat nem ismer.A nagyhatalmak korlátozzák kölcsönösen az egymás szuverenitá-sát és a kishatalmaknak pedig csak annyi szuverenitásuk van,amennyit az a nagyhatalom, illetve az a nagyhatalom-csoport,melynek védelme alatt állnak, neki engedélyezett.

Igen természetes, hogy a nagyhatalmak ezen kölcsönös ésnagyhatalmaknak a kishatalmakat korlátozó befolyásolása, a

130

törvényhozás és a végrehajtó hatalom csak azon cselekvéseirevonatkozik, melyekben a korlátozó hatalomnak valamelyes érdekevan. Vonatkozik tehát külpolitikára, gazdasági kérdésekre, kül-földiekkel szemben tanúsított eljárásra, nem vonatkozik ellenbena nagykorúság időpontjának vagy más hasonló magánjogi kérdés-nek meghatározására.

Újból hangsúlyoznom kell azonban, hogy a befolyásoláskörének meghatározásánál a hatalmak rövidlátóak voltak, mertszámos oly kérdésben tartózkodtak beavatkozástól, melynek hely-telen elintézése a belföldön elégedetlenséget szült és a háborúbekövetkezését siettette. A belföldi lakosság nagymérvű elégedet-lensége az állami szervezet betegségének jele. Egyes államokbetegsége pedig az összesség egészségét veszélyezteti. A bomlásszaga vonzza a támadásra mindenkor készenállókat. Az egészségesállamoknak holt államok eltakarítására és beteg államok megölé-sére a háború mint egyedüli eszköz áll rendelkezésükre, ezeneszköz igénybevétele pedig egy állani szempontjából sem közömbös.

A nemzetközi jogászok elmélete a szuverenitásról nem azállamok egymásközti viszonyának helyes megfigyelésén, hanemrégen elhunyt jogászgeneratio tanításain alapul.17 Ha állam és államközött viszály felmerült, úgy ezen viszály elintézésénél az érdekeltdiplomaták sohasem, kutatják, hogy melyik állam van hivatva avitás kérdést tetszése szerint szabályozni, hanem azt, milyeneséllyel lehetne a háborút felvenni azon hatalom ellen, mely akérdés elintézésénél szintén érdekelve van és tekintettel ennek azesetleges háborúnak esélyeire, melyek azok a minimalis enged-mények, melyek engedélyezésével a háború elkerülhető? Ha igaz,amit a nemzetközi jogászok az állam szuverenitásáról állítanak,úgy a nemzetközi jognak meg kellene határoznia mindazokat ajogviszonyokat, melyekből viták eredhetnek, továbbá azt a hatal-mat, melynek hatáskörébe a vita eldöntése tartozik és végül megkellene állapítania," hogy az illetékes hatalom döntése az összestöbbi hatalmakat kötelezi.

Az egyes államok hatáskörének ugyanúgy el kellene választvalenniök, mint a különböző bíróságok hatásköre el van választvaegy államon belül és nemzetközi jogban ugyanannyira, mint abelföldi jogban érvényesnek kellene lennie annak a jogszabálynak,hogy az illetékes hatóság döntése az összes többi hatóságokatkötelezi. Hiába keresnénk azonban a nemzetközi jogban ilyenhatásköröket elválasztó szabályokat.

131

Beszélnek ugyan az írók arról, hogy minden állam sajátbelügyeit korlátlan hatalommal intézi, de egy író sem határozzameg azt, hogy mit ért a belügy alatt és melyek azok az ismérvek,melyek a belügyet a külügytől elkülönböztetik. Anglia a burok-tól választójogot követelt az outlanderek részére, Ausztria ésMagj^arország bizonyos rendőri intézkedések keresztülvitelét és akeresztülvitelnek ellenőrzését követelte a szerb hatóságoktól.A választójog meghatározása, a rendőri jog szabályozása és inté-zése belügy és mégis külüggyé válik abban a percben, midőn abelső hatalom intézkedései más hatalomnak érdekeit sértik.«Nichts ist innen, nichts ist aussen, was ist innen, ist auch aussen»,mondotta Goethe. Állítása igaz a nemzetközi életben, hol mindenbelügyből külügy lehet és hol minden ilyen átalakulásnak szükség-szem következménye, hogy a hatalom az ügy elintézésére a bel-földi állam kezéből kisiklik és átmegy azoknak a hatalmaknak(bel- és külföldi államok) kezébe, kik az ügynek elintézésében,érdekelve vannak. Belügy, külügy, ez a két kifejezés nem jelentitehát az ügyeknek elkülönböztetését tartalmuk szerint, hanemelválasztását az illető ügyben érdekelt hatalmak szerint.

Minden olyan ügy, melyben csak a belföldi állam van érde-kelve belügy, minden olyan ügy ezzel szemben, melyben külföldihatalom is érdekelve van, külügy.

A belföldi törvényhozás bármely ténye a belföldi bíróságbármely határozata külüggyé válik, ha a törvény vagy határozatkülföldi államnak olyan érdekét sérti, mely a beavatkozást érde-messé teszi. Szóval az egyes államok hatásköre elválasztva nincsen,mert hiszen a belföldi állam határozatának jogérvényessége máx'is megszűnik — a belügyből külügy lesz — amint az ügy mikéntielintézése külföldi hatalomnak érdekeit sérti.

A belügyből külüggyé való átalakulásnak következménye,hogy az ügy sorsát többé nem a jogszabályok alkalmazásávalhatóságok, hanem politikusok önkényesen intézik el. Ha követe-lésem van egy másik polgártársam ellen, úgy a jogomat a bíróságelőtt érvényesítem, cselekvésemre megindul a jog által szabályo-zott eljárás, mely a törvény által meghatározott módon folyik leés fejeződik be a bíróságoknak jogszabályok alkalmazásával hozottÍtéletével. Az eljárás minden részlete szabályozva van, a törvényáltal kirendelt hatóságok a szabályokhoz kötve vannak és az egyéncselekvésével ezt az egész eljárást megindíthatja. Az egyént jogá-nak érvényesítésénél senki erőszakkal meg nem gátolhatja. Ha köve-

132

telesem van valamely idegen állam ellen és pedig oly követelésem,melyet az idegen állam bíróságai előtt érvényesíteni nem lehet,úgy követelésemet bejelenthetem hazám külügyeit intéző mi-nisteriumnál. A ministerium dönteni fog a tekintetben, vájjonkövetelésemet érvényesíti-e vagy sem. A döntésnél a külügy-ministeriumot nemcsak követelésem jogosságáról alkotott ítélet,hanem más célszerűségi szempontok is fogják vezérelni.

így a külpolitikai viszonyok indokolttá tehetik, hogy azállam egy bizonyos más állam «érzékenységét» követelések érvé-nyesítésével meg ne sértse vagy fordítva, hogy megsértse. Kis-hatalom az őt védő nagyhatalomnak legfeljebb figyelmét hívhatjafel oly jogtalanságra, mely polgárát érte, nagyhatalom kishatalom-nak erélyes szavakkal fogja meghagyni még kétes jogosságú köve-telése teljesítését is.

Belügyből külügy lett az ügy a jogrendszerből anarchiábalepett. Anarchiába, hói az erősebb joga uralkodik.

Amíg tehát a nemzetközi jogászok ragaszkodnak a szuvere-nitás tanához, melyet a középkor legistái kiépítettek, az ideig azállamok egymásközti viszonyában minden oly kérdésnek elinté-^se, melyben több állam van érdekelve, az érdekelt államoknakaz elintézés időpontjában fennálló tényleges erőviszonyához mér-ten történik. A jogászok tanítása csak ezen tényleges állapotelfedésére alkalmas. A tények helyes megállapítása, az anarchiánakjogrenddel való helyettesítését postulálja. Az államok szolidaritásá-ból következik az összesség joga, minden állam határainak és bel-ügyeinek olyatén rendezését követelni és megvalósítani, mely azösszesség érdekeinek megfelel.

Aki a megszokott terminológiához ragaszkodni kíván, ki-fejezheti ugyanezt az állítást, mondván, hogy nem az egyes állam,hanem az államok összessége szouverén.

Az államoknak ezt a solidaritását és a beavatkozásnak szük-ségszerűségét — a wieni conferentián — Metternich és Gentz isfelismerték; a gyakorlatban azonban a helyes intézményt osztály-érdekeik megvalósítására használták fel.

A nemzetek önrendelkezése jogáról szóló tanítás valóbannem más, mint a szuverén jogok gyakorlására hivatott alanymeghatározása. Az egyik tanítás, mely a szuverenitásról szól, aztmondja, hogy van egy korlátlan jogosultság saját ügyeknek el-látására, a másik tanítás, mely a nemzet önrendelkezési jogárólszol, azt mondja, hogy ennek a korlátlan hatalomnak a nemzet

133

a birtokosa. A szuverenitásról szóló tanításnak mindig volt ilyenfüggvénye, mely a szuverenitás birtokosáról szólott. így a közép-korban a jogászok tanítása szerint a szuverenitás Istentől ered ésföldi birtokosa a pápa vagy a császár. Utóbb a középkor liberáli-sabb legistái Althusius és követői tanítják, hogy az állam a nemzetpolgárainak szerződésén alapul és a szuverenitás birtokosai a szer-ződő felek. Althusius tanítása annyira átment a köztudatba,hogy idővel az ellenkező eszmék hívei csak úgy tudtak magukonsegíteni, hogy elfogadták az összszerződésről szóló elméletet, de azuralkodó jogainak megalapozása érdekében az öszszerződést meg-toldották még egy szerződéssel, melynek értelmében a nép az őtmegillető jogot visszavonhatatlanul a királyra ruházta át.18

Ha tehát nem ismerjük el, hogy ily szuverén jogkör létezik,úgy nem ismerhetjük el azt sem, hogy ilyen jogkörnek birtokosavan, illetve birtokosa a nemzet.

Az emberiség együttélésének a következménye, hogy mindennemzet önös érdekei kielégítésének korlátolását elismerni köteles.Minden nemzet köteles olyan határok között és oly alkotmányszabályainak megfelelően élni, melyet számára az összesség érde-keinek megfelelően kijelöl és meghatároz.

A nemzetközi jog, mint minden más jog, csak az egyesekkötelességén, nem pedig az egyesek jogán alapulhat.

A nemzetközi jognak mint minden más jognak kiegészítésétkell képeznie oly bíróságnak, mely az egyeseket kötelezettségükbetartására kényszeríteni képes.

A nemzetek szolidaritásának gondolatától kell áthatva lenniea jövő békekonferenciának. Egy államba egyesíteni az emberiséget,egy törvény uralmának alávetni a különböző népeket és nemzete-ket nem lehet. A nemzetek solidaritása tehát nem nyerhet kifeje-zést ugyanolyan módon, mint ahogy az egy nemzetet alkotóemberek összetartozandósága kifejezésre jut. Történelmi multjkülön államokba tagolta az emberiséget és ezek a külön államokversenyezni fognak egymással a béke megkötése után ugyanúgy,mint versenyeztek egymással a háború előtt. Az egyes államokkülön múltja és külön érdekeik az egyesülésnek akadályai lesznek.A nemzetek szolidaritásának kifejezésre kell jutnia azonban abékekonferencián, azáltal, hogy minden állam oly határok közéutaltatik, melyek között magát ellenséges jogtalan támadás ellenmegvédeni képes, mely határokon belül a nemzetgazdasági fejlő-désének lehetőségei adva vannak. Kifejezésre kell jutnia a szoli-

134

daritásnak azáltal, hogy a nem homogen nemzeteknek oly alkot-mány biztosíttatik, mely a különféle nemzetiségek békés együtt-élését lehetségessé teszi. Védhető határokon belül harmonikusanélő nemzetek a béke legerősebb biztosítékai.

Az emberiség szolidaritásából következik továbbá, hogy akonferentia munkája határok és alkotmányok meghatározásávalmég befejezést nem nyer.

Az összességnek ugyanis ellenőrzési jog biztosítandó paran-csai teljesítésének megállapítására és jogparancsai kikényszeríté-sére, szóval a beavatkozás szabályozandó.

Kőmíves, asztalos, kovács, azaz minden mesterembertanonckorában mesterétől tanulja el a falazás, gyalulás stb.,mesterségének szabályait. így öröklődnek a mesterség szabá-lyai korszakról-korszakra. Minden korszak termel mestereket,kik szerencsés ötlet avagy véletlen megfigyelés folytán fel-ismerik, hogy egyik vagy másik segédeszközüket jobb segéd-eszközökkel lehet helyettesíteni. Ugyancsak akadnak mindenkorban emberek^ kik tudatosan vagy ösztönszerűleg valamelymesterüktől ellesett fogást vagy mozdulatot célszerűbb fogássalvagy mozdulattal helyettesítik. Ezek a javított segédeszközök,jobb fogások és mozdulatok azután néha elvesznek a mesterrel,máskor pedig a mester tanítványai révén elterjednek az iparűzőkkörében. A mesterség szabályai véletlen folytán alakulnak ki és avéletlen az, mely ezeket a szabályokat módosítja és javítja. A fej-lődés tehát, mely Darwin törvényének megfelelően folyik az, hogyvéletlen okozta alkalmas (munkát könnyítő, munkát eredménye-sebbé tevő) változások öröklődnek és az alkalmas változásokkalfelszereltek kiszorítják azokat, kik ezekre az alkalmas változásokraszert tenni nem tudtak. A fejlődés ezen rendjének hibája, hogy ahaladás a véletlentől függ és hogy a haladás pusztulással jár,pusztulásával azoknak, kik az alkalmas változásokat felismerni ésazokra szert tenni nem tudtak. Taylor,19 egy amerikai mérnök voltaz első, ki felismerte, hogy véletlen határozza meg a mesterségekszabályait és véletlen folytán terjednek a gyakorlatban el a jobbszabályok. Ezen felismerés alapján Taylor a véletlen javító hatá-sát tudományos felismerésekkel és meggondolásokkal, a véletlenkiterjesztő hatását pedig tudatos tanítással és begyakorlássaligyekezett helyettesíteni.

Minden mesterembernek egy bizonyos munkát kell elvégez-nie adott és csak bizonyos mozgásokra képes szervezettel, tudó-

135

mán vos kérdés tehát azoknak a mozgásoknak meghatározása,melyekkel az adott szervezet az adott munkát a legcélszerűbbenelvégezni képes. Tudományos kérdés, melyet a mechanika szabá-lyainak és az emberi szervezetnek kellő ismerete alapján megoldanilehet. Ezeket a legcélszerűbb mozgásokat a szakmunkásokkalazideig kell gyakoroltatni, míg azok teljesen automatikus (meg-gondolás nélküli) mozgásokká nem válnak. így meghatároztáktudományos kutatások segélyével a kőmívesmesterség szabályaités legcélszerűbb segédeszközeit és az eredmény az volt, hogy újmódszerrel egy munkás háromszorosát volt képes annak ellátniegy nap alatt, mint amit régi módszerrel ugyanannyi idő alattelvégeztek. A mesterségek fejlődésben a véletlent, a tudományosgondolkodás, az ellesést, elfigyelést, a tudatos begyakorlás-váltottafel. A mesterség szabályainak, ezeknek a véletlen események foly-tán kialakult rendszertelen, tapasztalatoknak helyettesítése tudo-mányos megfigyeléseken és meggondolásokon alapuló szabályokkala gazdasági Taylor-rendszer célja.

A Taylor-rendszerre ily értelemben nagy szüksége volna apolitikának is. Nagy szükség volna ugyanis arra. hogy mindenállamban a politikusok igyekezzenek szabadulni attól, amit anemzeti hagyományoknak neveznek, igyekezzenek multak gon-dolatait és tapasztalatait tudományos megfigyelésekkel és tapasz-talásokkal helyettesíteni. Helyesebben talán úgy kellene kifejezniezt a gondolatot, hogy a múlt hagyományai, a tudomány szitájánengedtessenek át és csak az tartassék meg, ami kellő megfigyelésénés helyes ítéleten alapul. Mi sem jellegzetesebb a politikára, minta függetlenség, melyet a tudományos gondolkodástól napjainkigmegőrizni tudott. Ha olvassuk mindazt, amit vezető politikusoka jelen háború alatt mondottak és egybevetjük mindazzal, amitelőttük más háború alatt beszéltek, a változatlanság szomorúképét kapjuk. Néhány évtized alatt a tudomány lényegesen gya-rapította ismereteinket, tudásunk az emberről és lelki életérőlteljesen megváltozott, ennek ellenére a fórumon még mindig úgybeszélnek, mint beszéltek annak előtte. A demokraták Rousseau-nak, az emberről és az állam keletkezéséről alkotott hamis kép-zetein mint prsemissákon felépült conclusióit szabad akaratról éstömegakaratról ismétlik. Ellenfeleik ugyanoly csekély változatos-sággal ismételnek más elavult tanításokat, valóban mintha azegymást követő politikusok csak más-más formában megjelenőmegtestesítői volnának ugyanazon kínai imádkozógépnek.

136

Igen természetes, hogy a politikai Taylor-rendszer alattnem értem szebbnél-szebb tervek kovácsolását, melyek meg-valósításához azonban más politikusok, más érzésű emberekkellenek, mint amilyenek ezidőszerint élnek, hanem értek olytudományt, mely az ember helyes lélektanán, saját országa népé-nek kellő ismeretén alapul.

A gazdasági Taylor-rendszer az emberi szervezet alaposismerete segélyével határozza meg egy bizonyos munka ellátásáraképzelhető mozgások közül azt, amely a legcélszerűbb, mert alegkevesebb erőveszteséggel jár. A politikai Taylor-rendszernekugyanígy a népek kellő ismerete alapján kell meghatározniaazokat az állami berendezéseket, melyek a megvalósítható be-rendezések közül a legcélszerűbbek, a legkevesebb elégületlen-séget okozzák. Mindkét esetben cselekvésekről van szó, — a mes-terség szabályai, ugyanúgy, mint a közjog szabályai, bizonyosviselkedést, azaz cselekvést és tartózkodást követelnek az em-berektől — melynek eredményként bizonyos meghatározott céltkell megvalósítania. Mindkét esetben arról van szó, hogy a helye-sen kiválasztott cél elérésére szolgáló viselkedések közül az válasz-tassák ki, mely a legkisebb energiaveszteséggel, vagy ami egy-értelmű ezzel, a legkisebb elégületlenséggel jár.

Természetesen a politikai Taylor-rendszer feladata sokkalbonyolultabb, mint a gazdaságié, mert hiszen a viselkedések,melyeket szabályoz, inkább függnek az emlékektől, mint a testszervezetétől, mégis a két feladat azonos és vonatkozik bizonyoscéloknak adott eszközökkel való elérésére, legalkalmasabb visel-kedés meghatározására.

«A nemzetek önrendelkezése határozza meg az államokhatárát.» Ez a múltból öröklött tanítás, mely az államok összes-ségét érdeklő kérdés elintézését egyes nemzetekre bízza, egyesnemzeteken belül pedig a XVIII. század bölcselői által construáltnép vagy nemzet akaratára. Ezzel szemben vitatjuk, hogy ahatárok meghatározásának joga az összességet, a nemzetek összes-ségét illeti és a határok meghatározásának tudományos meg-gondolások és megfigyelések alapján kell történnie.20

Igen természetes, hogy tudományos munka csak a határ,jelentőségének kellő megállapítása után kezdődhetik. A határ azállamokat elválasztó vonal, melynek katonai és gazdasági jelentő-sége van. Az első feladat volna tehát, tudományos vizsgálódásokakpján felderíteni az ideális katonai és gazdasági határokat.

137

A múlt tapasztalatok és bizonyos geometriai meggondolásokalapján a katonai határokra nézve több szempont volna meg-állapítható:

a) természetes akadályok a legalkalmasabbak;a) rövid vonalak, szóval az egyenes, mint két pont közötti

legrövidebb összeköttetés, célszerű;b) lehetőleg kevés határvonal célszerű, minél jobban meg-

közelíti valamely állam területe a kör alakját, annál kevesebb,mennél jobban a téglalap alakját, annál hosszabb határvonalavan stb. (A kör kerülete kisebb, mint a vele egyenlő területűnégyzeté, téglalapé stb.)

Ezek a rationális meggondolásokat történelmi tapasztalatokis megerősítik, melyek úgylátszik azt mondják, hogy kedvezőtlenhatárvonalak az állam felbontását vagy erősen katonai szelleműállam kialakulását eredményezik. Erős militarizmus kialakulásárapélda lehetne Poroszország története.

\ Metternich Poroszországról beszélve azt mondja, hogy 1740óta Poroszországnak mindig több katonája volt, mint amennyi lakos-sága számával arányban áll. Milyenek voltak Poroszország határai1740-ben? (4. sz. térkép 1. ábra.) Az ország két darabra volt tépveés a két darab hosszú határvonalai alig védhetők. A XVIII.század (4. sz. térkép 2. ábra) folyamán Poroszország megszerzia két különálló részét összekötő kapcsot és massivabb formátkezd felölteni. Határvonalai még mindig kedvezőtlenek, mertigen hosszúak és nyilt völgyek vezetnek területébe. Az ingertehát a határ megjavítására még folyton fennáll és erősen működik1815-ben, pl. midőn a porosz diplomaták Szászországot meg-szerezni akarják, az Elba völgye irányában dél felé akarnak ter-jedni. Szászország területét azonban nem sikerül Poroszország-nak megkapnia, határai nem a körhöz, hanem a téglalaphozkezdenek hasonlítani. Kedvezőtlenek maradnak, kedvezőtlenekPoroszországra, melynek a hosszú határvonalak védelmére nagykatonaságra van szüksége. Kedvezőtlenek a szomszédokra, merta határok déli részei érintőkként zárják körül Németország többirészeit. Az érintőknek ez a rendszere Elszász elfoglalásával befeje-zéshez jut és Németország egységesítéséhez vezet (4. sz. térkép3. ábra). Hasonlóan kedvezőtlen képet nyerünk Lengyelország ha-tárairól, ha a!z 5. sz. térképet megtekintjük. Ezt a síkságon elterülőországot csak oly faj és csak azideig tudta fenntartani, mely erő-sebb volt, illetve a míg erősebb volt, mint a németek, kik három

138

frontról támadhatták (Pommern, Szilézia és Poroszország) és azoroszok, kik kelet felől körülzárták. Sőt miután az 1667. évi an-drussovi békében az ország területének egy részét Oroszországnakátadta, az állam ezen a területen többé fenntartható nem volt,mert a nyugati német kedvező frontállást kiegészítette keleten azoroszoknak hasonlóan kedvező állása. Az oroszok 1667 után aDnyeper felső és alsó folyásánál a Dnyeper mindkét oldalán áll-nak. A folyó és mellékfolyóinak völgyei részükre nyitva állnak.

Valóban azt kell hinni, hogy az egyik esetben és pedigPoroszország esetében, a szervezet elég erős volt arra, hogy arossz határok kompenzációjaként militarismust teremtsen és ha-tárait megvédje, a másik esetben a kompenzáció elmaradásavolt okozója a feloszlásnak.

Igen természetes, hogy ezzel csak azt kívánom mondani,hogy a határok mineműsége és az állam belső berendezkedéseközött összefüggés van, azt akarom mondani, hogy Poroszországmilitarista irányban való fejlődésének, Lengyelország felosztásá-nak egyik szükségszerű feltétele volt határainak gyengesége.

Semmi esetre sem akarom állítani azonban, hogy a határ azegyedüli ok; militarismus, illetve felosztás az egyedüli következ-ménye. Az állami terület és azt lakó emberek között az államiterületnek külellenségtől való védettsége és az államban élőemberek között olyas viszony van, melyet Hertwig «directe Be-wirkung»-nak; mond, mely azután alkalmazkodáshoz vagy nem-alkalmazkodáshoz, szóval pusztuláshoz vezet.

A határoknál utalni akartam erre az alkalmazkodási vi-szonyra, melyet napjaink túlzott nationalismusa tekintetbe·nemvesz. Az alkalmazkodásnak neve, mint mondottam, történelem.Történelem, melynek minden eredményét akarják reformálni azok,kik a nationalitás, az állítólagos közös eredet és egynyelvűségalapján akarják elhatárolni a világot. Vájjon tényleg oly erőskapocs-e az az állítólagos egyeredetűség, hogy 150 évi különsors után nyolc generatio alkalmazkodási processusa után mégegy egységes faj a lengyel? Vagy van-e oly elvakult híve a nemzeti-'ségi eszmének, ki 1000 évi külön sorsa után a csehek és szlovákokegységességében hisz? De vájjon lehet-e egyáltalában ezt a kételvet, alkalmazkodást és eredetet, egymástól elválasztani? Azt hi-szem, nem, mert hiszen külön alkalmazkodási folyamat az ősöknélkülön eredetet jelent az utódoknál. Ezt a bírálatot elmélyítenifelesleges, mert a cseheknek és a szerbeknek, ennek a két hatalmi

139

vágytól erősen átitatott fajnak nagyobbodási tervei, a tudományosbírálatot semmikép sem bírják el.

A nemzetközi konferentiának, mely igazán békét akar,ügyelnie kell a határok meghatározására. Erős határok közöttbékés nemzetek élnek, gyenge határok támadására vonzanak ésmilitarismust teremtenek.

Magyarország földtani szerkezetéről beszélve Lóczy Lajos aztmondja: «Magyarország nyugati határaihoz közeledve, a központiAlpok hirtelen végződnek, azonban széles övezeteik északkeletnek,illetve délkeletnek tartanak és a Kárpátok láncaiba, illetőleg aDinaridák karsztos fennsíkjaiba mennek át. Amíg a Karszt laposhegyerdői az egész Balkán-félszigeten végig megtartják irányukat,az Alpok északi ága a Kárpátokban trapezes sarokkal, három-negyed kört fut végig és az Aldutia szorosai felé félkörbe kanya-rodva, belegörbül a szorosabb értelemben vett Balkán hegyláncba».

«A szerbiai izolált hegyek csapásvonala érintőként simulhozzá ehhez az átgörbülő félkörös ívhez. Az Alpok ilyenképenszétterjedő karjai mindenfelöl körülölelik Magyarországnak terü-letét és egy 300,000 km kiterjedésű harmadkori medencét zárnak^be. Ekként minden természeti tulajdonságban MagyarországotKözép-Európához csatolja az imént jellemzett hegygyűrű. A kör-nyező északi és déli vidékek földrajzi sajátosságai alig és csakelmosódva érezhetők a hegykoszorún és azon belül.»21

Magyarországnak határai északon és keleten ezen nagyharmadkori medencét körülzáró hegységgel összeesnek. N}ugat ésdél felé azonban ez a medence túlterjed az ország határain. IsmétLóczyt idézve: «nyugat felé túlterjed az ország határain a Muraés Dráva völgyében, délen a Verbász, Boszría, Drina, Kolubara,különösen a mora va menti síkság részekkel messze délre nyújtjaöbleit».22 Északon és keleten Magyarország határai a természetesegység határaival egybevágnak és igen jellegzetes, hogy ezek ahatárok Magyarország történelmi múltja alatt mindig változatla-nok voltak (1., 2. sz. térkép). Az ország maga leghatalmasabbkorszakában dél felé terjedt, ellenség az országot csak nyugat,illetve dél felől tudta megtámadni. Midőn a törökök dél felől azország egységét megbontják, a háborúk korszaka következik, abelső határokat egyik fél sem tudja tartani és ezen háborúksorozata az egységes területnek Habsburgi uralom alá kerülésévelszűnik meg.

Magyarországnak ezen északi és keleti természetes határait

140

akarják megbontani a csehek, a szlovákoklakta vidék annektálásá-val. Ennek a tervnek megvalósítása nem volna más, mint jóhatárok feladása, rossz határok létesítése érdekében.

A cseh-szlovák állam, terv szerint egy hosszúkás téglalap lesz,melyet a németség Magyarország felé és Magyarország teljes be-kebelezésére fog szorítani. A cseh-szlovák határok a jövendőháború magvát rejtik magukban. Ismétlem, a Lóczy által leírtnagy harmadkorú medence egy egységet képez, mely egységnektúlnyomó része Magyarországhoz tartozik és melynek déli nyúlvá-nyától az országot a Duna és Dráva elvágják. Egység ez a területa természet, vagyis végtelen és a történelem vagyis véges múltjakövetkeztében.

A múltban a kongresszusokon nem igen beszéltek határokmeghatározásáról; ez igen természetes ,mert a cél mindig az volt,az ellenséges hatalom határait úgy megszabni, hogy az ellenséggyenge állam maradjon és szomszédaitól függjön. A határok-ról szóló megbeszélések csak az egyes kabinetiekben és zártajtók mögött folytak.

Szép feladat volna mindenestere az állam életképességénekgazdasági feltételeit megállapítani, de a részletkutatások maiállásánál általános igazságokat még aligha lehetne megállapítani.A mult tapasztalatainak bizonyító erejét azonban megdönteninem lehet és századok óta létező államok gazdasági életképessé-gük bizonyítékait adták. Sőt folytathatnók míennél régibb történetalapján, s mennél fejlettebbé alakult ki valamely gazdaság, annálvalószínűbb, hogy csakis mint egység tud létezni és feldarabolvaaz egyes részek életképessége megszűnik. Ha primitiv állati szer-vezetet kellő nagyságú részekre vágunk, úgy a részek külön életü-ket folytatják, fejlett szervezeteknél, a levágott rész mindig el-hal és ha a levágott rész túlnagy, úgy az a rész is elpusztul, melybőlegy részt levágtak. Ez a meggondolás minden felosztással szem-ben óvatosságra kell, hogy intsen. A gazdasági határok kérdésénélazonban a tengeri kikötő és a tengeri kikötőhöz vezető kiút fon-tosságát hangsúlyoznom kell. Fiume és a biztosított összeköttetésFiúméval jelenti Magyarország részére a függetlenséget közvetlenszomszédaitól és ez a függetlenség a boldogulás legnagyobb biz-tosítéka a jelen szabad versenyen alapuló gazdasági rendszernek

Biztosítékot pedig nemzetközi értelemben, csak a ténylegesbirtok jelent. Anglia sem érné be avval, hogy a Suez-kanálisra,Amerika sem avval, hogy a Panama-csatornára joga szerződésileg

141

biztosíttassák, hanem mindezek az államok ragaszkodnak a mon-dott csatornákkal határos terület tényleges birtokához. A szlávoknagy barátai, kik erős Észak- és erős Délszláv-állammal akarjáka béke fenntartását biztosítani, az összeköttetést cseh-szlovákokés Jugoszlávia között, szintén nem Magyarország szerződési köte-lezettségével, hanem Magyarország egy részének, mint a két orszá-got összekötő folyosónak birtokával akarják biztosítani. Ez azéretlen terv a maga lehetetlen határok közé szorított államaival,a nnak a felismerésén alapul, hogy, kötelezettség a teljesítésre(payagestb.) a tényleges birtokkal nem egyenértékű, mert a kötele-zettségnek természetben való teljesítése nem mindig kényszeríthetőki, még akkor sem, ha kellő hatalmú bíróságok állanak a rendel-kezésre. Különösen áll ez a bonyolult sokféle tevékenységet igénylőés a kellő teljesítés tekintetében nehezen ellenőrizhető kötelezett-ségeknél; ilyen, az adós jóhiszeműségétől függő teljesítések mindighatalmat adnak az adósnak a hitelező felett. Példaként payagealapján való használata bizonyos vasútvonalnak igen alkalmas.Mennyi módja volna az adósnak a magyar árút szállító vonatokmenetét megnehezíteni és gátolni? A gazdasági határok kellőmegvalósítását tehát csak tényleges birtoklása a kiútnak és akikötőnek biztosítaná.

Ha már most ilyképen valaki Európát ideális határok szerintrészekre darabolná, úgy felmerülne szükségszerűleg az a kérdés,hogy tekintetbe véve az Európát lakó népek történetét, a nyelviés nemzetiségi kapcsolatokat, az ideális határok mennyire közelít-hetők meg? Az ideális határok revisiója volna szükséges történelmiés nemzetiségi alapon. A történelem jelenti a fejlődés eredményét,jelenti a nemzetet mai kialakulásában, a nemzetet mint hosszasalkalmazkodási folyamat eredményét. A nemzetiség, a nemzettelszemben szintén fejlődés, szintén alkalmazkodási folyamat ered-ménye és pedig egy alkalmazkodási folyamaté, mely arra mutat,hogy a nemzet nem tudott minden, a területén lakó fajjal össze-vegyülni, hanem egyes fajok önállóságukat megtartották, sőt aztfejlesztették és mint külön egységek alakultak ki. Ezen revisioeszközlése után megkapnék azokat a legjobb határokat, amelyekEurópa jelen története, jelen nemzetiségei mellett megvalósíthatók.

De ezen revisio után egyben világosan látni fogjuk ezeknek ahatároknak a hiányait is, látni fogjuk, hogy egy helyt a katonaivédelem gyenge, máshelyt összefüggő nemzetiségek lettek széjjel-tépve, szóval látni fogjuk, hogy az egyes államok, a tényleges

142

határaik megjavítása szempontjából hol és micsoda nemzetközivédelemre szorulnak, látni fogjuk a hiányok kompensatiójáraalkalmas ellenértéket. Így a gyenge határok megerősíthetők ésmegerősíthetők fokozott hatállyal azáltal, ha nemzetközi szerződésa határos államok közül csak a gyengébbnek engedi meg a határ-megerősítést. Idegen fajokkal együtt élő nemzetiségnek jogaibiztosíthatók, ugyanúgy gazdasági határok hiányai nemzetközimegállapodásokkal részben kiegyenlíthetők.

Ha már most szemügyre vesszük. Magyarország és a szomszé-dos államok nemzetiségek szerinti megosztását mutató térképet,úgy látjuk, hogy a legjobb határok még a történelmi határok.A cseh-szlovák állam, határait már fentebb elemeztem. A románállam határai gyengülnének Magyarország románlakta vidékeinekcsatolásával. Ezt az egységesnek látszó Romániát ugyanis kétrészié osztanák a Kárpátok. Az erdélyi részt pedig erős magyarirredenta jávai ellenséges támadás ellen a sík határokon megvédeninem lehetne már azért sem, mert a két külön rész között csaklaza összeköttetés állhatna fenn, Magyarország pedig elszakadvaszámos részétől, határtalanul terülne el a síkságon. A síkságon,mely harctere volna a számos nemzetiségnek, mely a magyarterületen való hegemóniáért küzdene. Ha tehát a megvalósíthatólegjobb határnak a történelmi határ látszik, úgy meg kell állapí-tani, hogy a nemzetiségek léteznek a nemzet keretén belül, nemzeti-ségek, melyek védelméről gondoskodni kell.

A kérdés, melyet felvetünk, az alkotmány meghatározásá-nak kérdése. Az alkotmánynak biztosítania kell az egyeseknek afejlődés lehetőségét. Biztosítani az egyesnek a lehetőséget szellemiés gazdasági energiájának kifejtésére. Az energia kifejtésénekmeggátlása oka legtöbbször az elégedetlenségnek.

A társadalmi és gazdasági tudományok jelen fejlettségifokánál alig lehet mást mondani, mint azt, hogy az energia kifej-tését a legjobban olyan alkotmány biztosítja, mely az egyesekneknemzetiségi hovatartozásukra való tekintet nélkül egyenlő sza-badságot biztosít. Azaz ideálisnak jelenleg olyan alkotmánytlátunk, mely a szabadverseny startjánál az egyéni körülményekfigyelembe· vétele nélkül egyenlő helyet biztosít a versenyzők-nek. Túlismerték ennek az alkotmánynak egyes intézkedéseit,hiszen már több mint 100 éve hirdetik azokat, semhogy ismertetésreszorulnának.

Kénytelenségből szakítunk a politikai Taylor-rendszerrel

143

és ragaszkodunk a múlt hagyományához. Kénytelenségből, mertaz örökölt tanításoknak helyesebb és célszerűbb tanításokkalvaló helyettesítése szükségessé tenné meghatározását mindazok-nak a céloknak, melyeknek kielégítésére az alkotmány hivatvavan, felkutatását mindazoknak az eljárásoknak, melyek az emberekfaji és egyéni történetének tekintetbe vétele mellett, ezen célokkielégítésére szolgálhatnának és végül kiválasztását ezen eljárásokközül a legalkalmasabb, legcélszerűbb eljárásnak; ezek feladatok,melyek megoldásához nemzedékek munkája szükséges. Erősen ké-telkedem azonban abban, hogy a «szabadság» szólás, tanítás stb.szabadsága a bajoknak legjobb orvosszere és meggyőződésem,hogy a «szabadságot» általános orvosszerként csak akkor használ-junk, ha tudásunk cserben hagyott. A szabadságot ajánljuk ugyan-azzal a meggondolással, mely vezeti az orvost, midőn a nagybetegágyánál a gyógyítást a természet erejére bízza akkor, midőn atudomány a kor elleni küzdelemre eszközt neki rendelkezésre nembocsájt. Az ember megismerésére alapított társadalmi tudománytólvárjuk a haladást, mely sok száz éves állítás erejét meg fogjadönteni.

Magyarország történelmi határain belül élő nemzetiségekmindegyikének tehát egyenlő jogok és egyenlő szabadságok vol-nának biztosítandók. Másszóval az 1868-ik évi XLIV. t.-c. intéz-kedései a gyakorlatban megvalósítandók volnának.

A nemzetiségi törvény intézkedései keresztülvitelével, azon-ban az alkotmány kérdése még nincsen elintézve. Az alkotmányravonatkozó törvény tartalma ugyanis nem merül ki az egyéni jogokbiztosításával, hanem egyben meghatározza azokat a hatóságokatés szerveket, melyek az állam akaratát kifejezni és végrehajtanihivatva vannak. Milyenek legyenek ezek a hatóságok és szervekolyan államokban, melyben különböző nemzetiségek élnek együtt?A kérdés eldöntésénél két tanácsot igen megszívlelendőnek tartok:.

Az egyik Wilsontól ered, ki az államról szóló munkáját ezek-kel a szavakkal fejezi be: «A politikai fejlődés útja, konzervatívalkalmazkodás, átalakítása régi szokásoknak újakká, használatarégi eszközöknek új célokra.»23

A másik Ha miltontói, ki a federalistben azt mondja, hogyminden szövetséges államnak fennállását csak erős központi kor-mány képes biztosítani.24 A két jogtudós, ki és pedig mindegyik amaga korában nagy államférfiú is volt, azt ajánlja, hogy a meglevőintézményeket alakítsuk olyként át, hogy a nemzetiségek kellő

144

érvényesülése biztosítva legyen és a meglevő intézmények közül aközponti kormányzat szerveit fenntartsuk. Ha ezeket a tanácsokatkövetjük, úgy teljesen közömbös az, hogy Magyarország szövet-séges állammá alakul-e át, vagy megmarad egységes államnak.Közömbös, mert a két tanács szükségessé teszi egyrészt a központihatalom fenntartását, másrészt a lokális önkormányzatot és való-ban minden egységes állam, melyben lokális önkormányzatokvannak, különálló területek szövetsége és minden szövetségesállam, melynek központi kormányzata van, egységes állam. A ha-tárok a két fogalom, szövetséges állam és egységes állam közöttösszefolynak és nem igen lehet'eldönteni, miért egységes állam ésnem szövetséges állam Anglia, sok önmagát kormányzó területé-vel és miért szövetséges állam és nem egységes állam Német-ország, Svájc, az Észak-Amerikai Egyesült-Államok, egységesközponti kormányzatuk ellenére?25 Magyarországon a régi önkor-mányzati szervnek, a megyének reformálásával kell a nemzeti-ségek jogos igényét kielégíteni és a központi parlamentet, melybenminden nemzetiségnek aránylagosan képviselve kell lennie, összesnemzetiségek közös érdekében fenn kell tartani.

Mindezek a változások elérhetők, az általános titkos választó-jognak az állam és a megye életében, minden a választási geome-triától ment és őszinte meghonosításával. A választójog adna a régiintézményeknek új tartalmat és tenné, őket alkalmassá új célokkielégítésére.

A békekonferentiának meg kellene határoznia minden állam-polgárt megillető jogokat és szabadságokat és meg kellene hatá-roznia, hogy úgy a localis önkormányzati, mint a központi hatal-mit gyakorló testületek, általános titkos szavazással választan-dók meg.

Ily intézkedések biztosítanák az állam egységét, a nemzeti-ségek harmonikus együttműködését. Minden lokális és mindenközponti kormányzó és végrehajtó szerv ilyen államban személyiösszetételében hű mása volna a kormányzott ország, illetve területlakossága nemzetiségi összetételének.

A konferentia nem elégedhetik meg azzal, hogy szabályokatteremt, biztosítania kell azt, hogy a szabályok kellőleg alkalmaz-tassanak. Az államok összességének biztosítania kell maga részérea jogot, hogy beavatkozhassak, ha egyes államok vagy kormányokparancsait nem teljesítik és ezzel a világ békéjét veszélyeztetik.Elérkeztem tehát utolsó kérdésemhez, mely a beavatkozási jog-

145

szabályozására és intézményekkel való biztosítására vonatkozik?A gazdasági Taylor-rendszertől megtanulhatjuk, hogy minden el-járás annál zavartalanabbul működik, mennél jobban megközelítiaz automata működését. Az automata olyan gépezet, mely egyingerre működésbe lép és mely, miután a gépezet minden részénekműködése egyben inger, mely a sorrendben következő géprészt mű-ködésbe helyezi, az első inger hatásaként a kellő eredmény beálltátbiztosítja. Taylor munkásait úgy neveli, hogy parancsra bizonyosbetanult cselekvések elvégzésével válaszolnak, minden továbbimeggondolás nélkül. Az ő gyára egy nagy gépezet, melyben mindenember csak egy géprész és ha az első része a gépnek működésbelép, akkor mindegyik további rész, a maga munkáját az előírtmódon, a meghatározott mozgásokkal elvégzi. Valóban a katona-ság ideálja, ideál· melyet napjaink szervezett munkássága ismegvalósított a fegyelem segélyével, mely az engedelmeskedéstakaratos cselekvésből, automatikus cselekvéssé alakítja át,

Az akaratos cselekvés olyan, lesz, mint az automatikus;az idegrendszer, agy és a csikós izmok működése hasonlóvá lesza nervus Sympathikus rendszerének és a sima izomzatnak munkájá-hoz. Az államok életében is a beavatkozást automatikussá tenni ésbiztosítani kell. hogy a gépezet a kellő ingerre működni kezdjen.Az automatikus működésnek példája az állam életében, mint márkifejtettem, a bírói eljárás, a bírói eljárás működésbe lépésétpedig kellőleg biztosítja, ha az egyesnek az őt ért sérelem esetébenjoga van arra, hogy az eljárást megindítsa.

A nemetközi kongresszus határozatait, nemzetközi bírósággalkell biztosítani és pedig oly nemzetközi bírósággal, melyet nem-csak az államok, hanem az államok egyes polgárai is felhívhatnaka rajtuk, a kongresszus határozatainak megsértésével elkövetettsérelem orvoslására.

Ismétlem, racionális meggondolások javalják Magyarországtörténelmi határainak fenntartását. Ezen határok egy területreszorítanak — az összesség érdekében — több nemzetiséget, azösszességnek tehát kötelessége gondoskodni arról, miszerint azegyes nemzetiségek gazdasági és szellemi érvényesülése, célszerűszabályoknak igazságos alkalmazásával biztosíttassák. Mindenmás megoldás, nem a nyugati kultúra uralta terület határát tolnáki kelet felé, hanem a keleti bonyodalmak birodalmának határáthozná közelebb a nyugathoz. Magyarország, melyet csodálatosföldrajzi alakulata egy országgá prsedestinál, mely egy ország volt,

146

ismert történetének majd minden szakában, több ország uralmaalatt harctérré alakulna át, hol az egységes területen való hege-móniáért különböző fajok küzdenének. Szóval, ha a konferenciaezen a területen az uralmat nem biztosítja egységes államnak,úgy a magyarok, románok és szerbek hosszas küzdelméből sok-sok harc után fog ez az egységes állam kialakulni.

Az összesség érzésétől áthatott államkongresszus határozatátnyugodtan várhatja az a nemzet, melyhez tartozom és mely tör-ténelmi traditióit sok idegen uralom ellen végül mindig megvaló-sította. Veszélyt, de csak időleges veszélyt csak oly konferenciajelent számára, melyen a hatalmakat önző érdekek vezetik. Önzőérdekek, melyek mostan az erősekkel elhitetik, hogy céljukat alegjobban szolgálják gyenge szomszédok, melyeket uralnak. Na-poleon uralma alatt, mily helyesen mondotta azonban Stein, hogyhatalom kényszer-uralma csak az ideig tart, míg a kéz, melytőla hatalom ered, erős. Az emberi szervezetben és ugyanúgy azállamében is, betegségek és vénülés időlegesen, majd véglegesenelgyöngítik az egykor erős kezet és akkor elérkezik az uraltakfelszabadulásának ideje.

Ausztria és Magyarország területén különféle nemzetiségekélnek és ezen nemzetiségeket nem lehet egymástól olyként el-választani, hogy mindegyik nemzetiség önálló államot alkosson.Az adott viszonyokból szükségszerűleg következik, hogy ezen aterületen nemzeti államot létesíteni, faji uralmat fenntartani, ajövőben sikerülni nem fog.

Angol politikusok, a kik faji és államalakítási ügyekbentöbb tapasztalattal rendelkeznek, mint a világ bármelyik másnemzetének politikusai, jól tudják, hogy olyan területeken, melyek-nek lakossága több nemzetiséghez tartozik, szövetséges, sőt egy-séges állam kifejlődhetik ugyan, de nemzeti állam soha. Mindegyikfajnak saját kárán kell ilyen területen megtanulnia, hogy nemze-tiségi ideáljait kérlelhetetlen szigorral sem képes megvalósítani,hogy nemzeti állama egészségét az elnyomott fajok elégedetlen-sége tönkreteszi. Sok szenvedéssel és fájdalommal megfizetettlecke azután az egyes fajokat hajlandóvá teszi arra, hogy együtte-sen oly államot alkossanak, mely minden polgárnak egyéni érvé-nyesülést és gazdasági megélhetést biztosít.

Két szó: Kanada, Dél-Afrika, elég volna állításom helyes-ségének bizonyítására. Kanada, hol a franciák és angolok végülmegértették, hogy együttesen képesek csak prosperálni. Dél-

147

Afrika, hol angolok és búrok kegyetlen háború után egyesültekegy egységes állam alkotására.

A délafrikai egységes állam története oly tanulságos, hogyarra rövidesen ki kell térnem.

Angliának a búrok elleni háborújáról a kontinensen még mais hamis képzetek uralkodnak.26 A kontinensen az emberek nagyrésze ha az angoloknak a búrok elleni háborújáról beszél, aztfogja mondani, ezt a háborút Anglia a célból indította, hogyTranswaal bányáit elrabolja, ennek a háborúnak célja arany-bányák megszerzése volt. Kevesen látják be, hogy a délafrikaiháborút faji ellentétek okozták és a háború faji uralom biztosí-tásáért folyt.

Dél-Afrikában az angol kolóniák mellett két független köz-társaság létezett.27 Kapkoloniával és Natáliái, az angol birtokokkalhatárosak voltak Oranje szabad állam és Transwaal. A háborútmegelőzőleg úgy a kolóniák, mint a független köztársaságoklakossága vegyesen angolokból és búrokból állott. így a Kap-koloniában a búrok többségben voltak, Natal majdnem kizáró-lagosan angol volt. Transwaalban és Oranje szabad állambaneredetileg azok a búrok laktak, kik az angol uralom elől mene-külve észak felé vándoroltak és független államokat alkotni ésfenntartani igyekeztek. Az aranybányák vonzóereje azonban azeredetileg majdnem kizárólagosan búr lakosságot erősen keverttétette. A nyereség hívó szavára a bevándorlók tömege érkezettTranswaalba, bevándorlók, kiket utilandereknek neveztek éskiknek túlnyomó többsége angol volt.

A háború kitörése előtt a helyzet tehát a következő volt:Adva volt az angol uralom alatt álló két kolónia, melynek

uralt lakossága részben ugyanahhoz a fajhoz tartozott mint aköztársaságok uralkodó lakossága.

Adva volt a két búr köztársaság, melynek m'ait lakosságaugyanahhoz a fajhoz tartozott, mint amely a kolóniákon ural-kodott. Ennek a helyzetnek szükségszerű következménye volt,hogy a köztársaságok a kolóniák búr lakosság ara, a kolóniáka köztársaság angol lakosságára vonzóerőt gyakoroltak.

A kolóniák önkormányzati joggal rendelkeztek és így azelszakadási vágy Angliától a búr lakosság körében, mely nagyjá-ban elégedett volt, gyengébb volt, mint az elszakadási vágyaaz utilandereknek, a köztársaságok angol lakosságának, kik abúr uralommal elégedetlenek voltak.

148

Kétségtelen azonban, hogy az elszakadási vágy mindkét államuralt lakosságában élt és kétségtelen az is, hogy az egyes terüle-teken uralkodó fajok a másik területen uraltakban ezt az elszaka-dási vágyat növelni igyekeztek.

Az angol politikusok folyton hangsúlyozták, hogy a «para-monut po\ver»-nek Dél-Afrikában Angliának kell lennie. A «NationalUnion» és utóbb a «South African League» az angol faj uralmamegvalósítása érdekében csinált propagandát. Végül dr. Jamesson-nek fegyveres erővel való betörése Transwaalba szintén az angolimperialista politikát igyekezett szolgálni.

A búrok a maguk faji államának keretébe szintén fel akartákvenni egész Dél-Afrikát. Gyengeségük tudatában vágyaikat szeré-nyebben fejezik ugyan ki, de vezető politikusaik beszédében anagy Búr állam terve minduntalan visszatér. A nem politikusoknyelvezete ugyan igen határozott és így pl. Smit, a transwaalivasutak igazgatója 1897-ben igen határozottan megmondja,hogy «a búrok és angolok egy egységben együtt élni ép oly kevésséfognak, mint a hollandusok és az angolok. Az egyiknek a két fajközül uralkodni, a másik fajnak szolgálni kell. A jelen bizonyta-lan helyzetnek pedig véget kell vetni».28 Vezető politikusok gon-dolatukat jobban eltakarják és szavaikat óvatosabban megválo-gatják.

A diplomatikus lepel alól a forró uralmi vágy élénken kicsillám-lik és kevéssé kétséges, hogy mire gondol Stejn, az Oranje szabadállam elnöke, midőn azt mondja, hogy «az afrikanderek egyesü-lésének akadálya, miszerint a kolóniák monarchiához tartoznak,a búr államok pedig független köztársaságok», avagy hogy miregondol a transwaali elnök, Krüger, midőn Stejnnek válaszolvaazt mondja, hogy «a különböző búroknak egységesen és egy célérdekében kell clolgozniok» és egyben örömmel állapítja meg,hogy a Kap-kolóniában az utolsó választások alatt az afrikanderek(azaz a búrok) győztek.29 Az «Afrikander Bond», a búrok egyesü-lései a vezérek politikáját igyekeztek megvalósítani.

Ha röviden akarnók a délafrikai helyzetet jellemezni, úgyvalóban csak azt mondhatnók, hogy a fajok viszonya egymáshozés az egyes fajok lelkiállapota olyan volt, mint a milyen normá-lisan a Balkánon. Ennek a normális Balkán-hangulatnak megvoltak a normális balkáni következményei is. Nem csak hogyugyanúgy mint Európa keleti részeiben szokásos, politikusok ésagitátorok beszédekkel és újságírók cikkekkel a faji gyűlölséget

149

folyton szították és növelték, hanem mindegyik faj cselekvéseivelazon volt, hogy a másiknak életét elkeserítse.

Anglia gátat emel Transwaal fejlődésének és megakadá-lyozta, hogy ez az állam tengerparthoz és kikötőhöz jusson. AngliaTranswaalnak korridort nem engedélyezett.

A búrok viszont a területükön élő angolok gazdasági fejlő-dését és szabad érvényesülését gátolták. Terhes adók, monopó-liumok, melyek a bányák jövedelmezőségét lerontják, rendőriintézkedések stb., szóval gyűlölettől elvakult fajnak intézkedéseia másik faj megnyomorítására, tekintet nélkül az állam, az összes-ség érdekére.

Utóbb a lappangó ellenségeskedés nyilt összeütközéssé,háborúvá alakult át.

Közvetlen oka a háborúnak az utilanderek választójogánakkérdése volt. Sir Alfred Milner, az angol kolóniák kormányzójaválasztójogot követelt a Transwaalban már bizonyos idő ótaletelepedett angoloknak. A választójoggal akarta elérni, hogy aköztársaság politikai irányításában az utilanderek befolyásaérvényesüljön és biztos volt abban, hogy a nagyszámú utilanderképes lesz az érdekükre sérelmes törvények hozatalát meggá-tolni.' Krüger hajlandó volt ugyan bizonyos mérsékelt enged-ményekre, de úgy látszik, mindazokban a választójogi törvény-javaslatokban, melyeket az angolok elé terjesztett, az enged-ményeket sok klausulával a minimumra redukálta. Neki, mint őmaga hangsúlyozta «a régi, de kisszámú burgere-k suprematiájáta nagyszámú új bevándorlott felett meg kell óvnia». A tárgyalásoksorán a faji ellentéteket elsimítani, egyezséget az uralom tekin-tetében létesíteni nem lehetett.30

Kitört pedig a háború 1899-ben, de kitörhetett volna ugyan-olyan joggal pár évvel előbb vagy pár évvel később, szóval bár-mikor. Olyan a háború ezen normális Balkán-viszonyoknál, minta vérnek valamely mérgezése, mely hosszú ideig lappang, deállandó izgalomban tartja a szervezetet, majd hirtelen hevenybetegedést okozva kitör, elmúlik vagy helyesebben újra lappangóállapotba lép át, hogy fokozott erővel ismét kitörjön. A transwaaliháború nem volt az első összeütközése az «utilanderek»-nek abúrokkal, hasonló háborúk folytak már a XIX-ik század 80-aséveiben is Dél-Afrikában és nyilván nem lett volna a két fajnakutolsó háborúja sem, ha az angolok a békekötésnél és a béke-kötést követő politikájukban bölcs mérsékletet nem tanúsítanak.

150

Már a Vereenigingben kötött békében az angolok köteleztékmagukat a búrokkal szemben, hogy a békekötés után az an-golok által kormányozandó új kolóniát (Crown colony) későbbönkormányzati joggal fogják (self governing colony) felruházni.A békeszerződésben vállalt kötelezettséget az angol kormányteljesítette is. 1907-ben O'Brien, az ír nationalists képviselő,némi gúnnyal kérdi, vájjon megérte-e a 25.000,000 font költ-séget, mellyel a háború járt, az eredmény, mely az, hogy mostnem a búr Krüger, hanem a búr Botha uralkodik Transwaal-ban?31 Úgy látszik, megérte, 1909-ben ugyanis az összes délafrikaiangol kolóniák szabad egyezménnyel egységes állammá alakul-nak át.32 Az egységet, az egységes délafrikai államot, melyetangolok és búrok külön-külön már 1870 óta megvalósítani igye-keztek, végül közösen megvalósították. Az egyes kolóniáknak,melyek közül egyesekben, mint pl. Natalban, az angol, másokban,mint az Oranje kolóniában, a búr faj büszkeségének érzete ésöntudata erősen élt, sok bajon és szenvedésen kellett keresztülmenniök, míg az egységes állam alkotására megértek. Gazdaságibajok, sok kislakosságú államokra jellemző súlyos adóteher,a benszülöttek zavargásai voltak szükségesek, hogy a két fajtmegtanítsák arra, hogy közös érdekeik vannak és közös érde-keiket a legjobban olyan egységes állam szolgálja, mely mindenpolgárának egyaránt biztosítja a szellemi és a gazdasági érvé-nyesülést.

Az új állam jövőjére nézve — mondja bölcsen EdinburghReview névtelen cikkírója — nem az lényeges, hogy a búrokvagy az angolok uralkodnak-e, hanem hogy egy új közös nemzetiöntudat kifejlődjék.33

Világosan beszél úgy látom ez a példa és világosan Kanadatörténete, hol a két különböző faj, francia és angol, végül egyszövetséges államban egyesült; világosan Ausztrália története,hol az egység gondolata végül legyőzte az egyes államok különtörekvéseit és a szövetséges állam kialakult.

A példák érthető nyelven beszélnek, de az emberi értelemgyenge szava, a szenvedélyek okozta süketség folytán érvényesülninem tud és csak a fájdalmak képesek a szenvedélyeket legyűrniés az értelmet diadalhoz segíteni. A megváltáshoz az út kálváriá-kon át vezet.

Nem várunk haladást, radikális változásokat a békekon-ferenüától, mert erősebbnek tartjuk a viszonyokat az emberek-

151

nél, a viszonyok pedig hatalmi politika felé szorítják a cselek-vőket .34

A Don Juan, kit sikerei szemtelenné tesznek és ki mindennő után vágyik és minden nőt bírni akar; a bankigazgató, ki író-asztalától akarja intézni országok és világrészek minden gazdaságikérdését, a tőkés, kit a milliói tömege újabb milliók felé kergetnek,a paraszt, kit a föld és mindig több föld utáni vágy hajt, mindenrangú és rendű politikusok tömege, kik kisebb vagy nagyobb törne-'geken való uralom és tömeguralom révén hatalom és még nagyobbhatalom után törtetnek, mindezek a cselekvők az ő szertelen cse-lekvési vágyukkal és mindazok, kik hatalommal kis munkáértnagy ellenértéket erőszakolnak ki, túlságosan benépesítik a világotahhoz, hogy állandó rendet és állandó békét teremteni lehessen.De nemcsak a gazdasági életben működő erőknek nagyobb területbirtokolására való törekvése, hanem az uralkodó osztálynak állá-sok és jó állásokban mindig növekvő szükséglete az, ami hatalmipolitikához és a hatalmi politikával összefüggő uralmakhoz és el-nyomatásokhoz vezet. Az iparnak növekvéséhez és vezetőinekmindig tovább való növekvéshez nyersanyagra és mindig újabbnyersanyag-forrásokra van szüksége, ezeket a nyersanyagokatpedig jobb feltételek mellett tudja beszerezni, oly vidékekről,melyeket állama ural, mint semleges vagy ellenséges területekről.Az uralkodó osztálynak, kedvezőbb népesedési viszonyai folytán,állandó szükséglete van hatalommal járó és megélhetést biztosítóállásokra és ezt a szükségletet ismét ki lehet elégíteni idegen terüle-teken és fajokon való uralommal. A szertelen cselekvési vágyon, anyersanyag lehető kedvező feltételek mellett való beszerzésére irá-nyuló törekvésen és a hatalommal járó és megélhetést biztosító állá-sokban növekvő szükségleten kívül, a hatalmi politikának számosmás oka is van. Mégis ki akartam domborítani, hogy idegen terüle-ten való uralom az uralkodó részére gazdasági előnyöket jelent, melyelőnyök szükségszerűleg az uralt gazdasági megkárosításával jár-nak. Az idegen területen való uralom megvalósítására törekvőállamoknak érdekük saját államuk ereje és mások gyengeségeés ezért minden győzőnek főtörekvése a legyőzöttet oly határokközé szorítani, melyek között megerősödni nem tud.

Rövidlátó politika, mert a határok hiányait más tulajdon-ságokkal kompenzálják erős nemzetek.

Rövidlátó politika, mert ugyanúgy, mint a belpolitikábanvan egy pont, melyen túl a zsarnokságot egy nép sem tűri — egy

152

forrongási pont — ugyanígy a külpolitikában is van egy pont,melynél más hatalmak zsarnoki uralma az elnyomottat edzi ésháborút teremt.

Háborútól-háborúig vezet így a világ sorsa3 azideig, míg aminden politikát irányító emberi természet meg nem változikés a győző jelszava nem lesz «Spoils to the Victor», hanem «igazsá-gosság.» Az emberiség tudományának nagyot kell fejlődnie, hogya, politika ne a szenvedélyek felkorbácsolásával kergesse a népekethangzatos jelszavakkal elfedett és egyesek érdekeit szolgáló célokfelé, hanem bölcs meggondolásokkal irányítsa az emberiség cselek-vését az összesség érdekeinek kielégítésére.

Rövidítve idézett művek jegyzéke.

Gr. LE BON: Tömegek lélektana (Dr. Ballá Antal fordítása. Franklin 1918.)G. LE BON: Enseignements psychologiques de la guerre europenne (Paris

1916.)G. LE BON: Premiers consequences de la guerre (Paris 1916).JÁSZI VIKTOR: Kollektiv lélek (Budapest. Huszadik század).POSCH JENŐ: Lelki jelenségeink és természetük (Budapest, 1915).HTJGÓ MÜNSTERBERG: Grundzüge der Psychologie (zweite Auflage Leipzig,

1918).BECHTEREW W.: Objective Psychologie (Leipzig, 1913).ZIEHEN TH.: Leitfaden der Psychologischen Psychologie (Jena, 1914).ZIEHEN TH.: Die Grundlagen der Psychologie (Leipzig. 1913).KOSTYLEFP IST.: Le Mécanisme cerebral de la Pensee (Paris, 1914).MACH E.: Die Analyse der Empfindungen (Jena, 1911).MACH E.: Erkenntniss und Irrtum (Leipzig, 1906).LE DANTEC: Science et consience (Paris, 1908).LE DANTEC: Le Déterminisme biologique (Paris, 1908).VERWORN: Allgemeine Physiologie (Jena. 1915).HERTWIG: Allgemeine Biologie (Jena, 1912).AVENARITJS: Kritik der reinen Erfahrung (Leipzig, 1907.) (Zweite Auflage.)PETZOLDT: Einführung in die Philosophie der reinen Erfahrung (Leipzig,

1900).WUND τ: Vorlesungen über die Menschen und Tiersele (Hamburg—Leipzig

5. kiadás 1911).LOEB: Einleitung in die vergleichende Gehirnphysiologie und vergleichende

Psychologie. (Leipzig, 1899.)MATJTHNER: «Beiträge zu einer Kritik der Sprache». (2. kiadás, Berlin, 1913.)TALLEYRAND: Mémoires du prince de Talleyrand publiés par le duc de

Broglie (Paris).METTERNICH: Mémoires, documents et écrits divers laisses par le prince

de Metternich, publiés par le Prince Richard de Metternich.PERTZ: Das Leben des Ministers Freiherrn von Stein. (Második kiadás,

Berlin.)DEBIDOUR: Histoire diplomatique de l'Europe (1811—1878) Paris 1891.E. OLLIVIER: «L'Empire liberal» (Paris, Jarmer).CAMBRIDGE M. H.: The Cambridge modern History Edited by Ward and

others.BRYCE. COMMONWEALTH: The American Commonwealth (tiarmadik kiadás.)

London, 1895.

154

ΒRYCE STUDIES: Studies in History und Jurisprudence Oxford.SOREL: L'Europe et la Revolution française (Paris Pion).MORTIMER-TERNAUX: Histoire de la Terreur.OAHEN ET QUYOT: L'Oeuvre legislative de la Revolution (Paris, 1913).FA VIER munkáját: «Segur L'aine Politique de tous les cabinets de l'Europe

pendant les règnes de Louis XV. es Louis XVI.» című Ill-ik kiadá-sában (1802) idézem.

DOMINIAN: The frontiers of language aud nationality in Europe (New-York, 1917).

SIRIANTJ: La Question de Transylvanie et l'unité politique roumaine(Paris, 1916).

CHEVRIN: L'Autriche et la Hongrie de demain (Paris, 1915).W. E. BENES: Bohemia's claim for independence (London).SÜDLAND: Die Südslavische Frage und der Weltkrieg (Wien, 1918).Jászi: Magyarország jövője és a Dunai Egyesült-Államok (Budapest, 1918).EDINBURGH: Edinburg Review or Critical Journal.CONTEMPORARY: The Contemporary Review.QUESTIONS: Questions diplomatiques et coloniales Revue de politique

extérieure.REVUE: Revue des deux Mondes.

, N. E.: «The New Europe» Pour la victoire integrale (Constable London).MONITEUR: Gazette nationale ou le Moniteur Universel.

JEGYZETEK.

ELSŐ FEJEZET.

1 Avenarius Kritik der reinen Vernunft. (Leipzig, 1907.) egészen újnyelvezetet igyekszik meghonosítani, de nem igen hiszem, hogy a tapasz-talat szó vagy inger szó positivebb lesz, ha helyettük «E» és «12» értékekről,vitái differentiákról stb. beszélünk.

2 V. ö. Verworn Physiologie 34. 1., úgyszintén ugyanezen szerzőkisebb értekezéseit — Prinzipienfrage in der Naturwissenschaft stb. —továbbá Mach, Petzoldt Avenarius és Ziehen műveit.

A causalitas alapgondolata, hogy ok, okozatot eredményez, csakáltalánosítása annak az önmegfigyélésnek, mely szerint «akarat» (ok) cselek-véshez (okozat) vezet. Evvel a causalitas tanával szemben, mely kétség-telenül a természet antropomorph megítélésén alapul, újabban növekedneka hívei annak az elméletnek, mely et Verworn «conditionale Weltanschauung»-nak mond.

Ezen felfogás (V. O. Verworn «Kausale und Konditionale Welt-anschauung». Jena, 1912.) szerint minden jelenség számos feltétel fenn-forgásának függvénye. (Ezért Mach «funktionalismus»-nak nevezi.) A jelen-ség mindegyik feltétele a jelenség beállásához okvetlenül szükséges, nemjogosult tehát egyes feltételeket kiemelni, jobban értékelni és oknak nevezni.A causalis nexus megállapítása mindig értékítéletet rejt magában, merta jelenség egyes feltételeit kiemeli és az értékesebbnek itélt feltételeketoknak kereszteli. Verworn utal arra, hogy a jelenség oknak mondott feltételerendszerint az a feltétel, mely az időfolyamatban utolsóként járul, összesa jelenség beálltához szükséges feltételekhez. A jelenség beálltához mindenfeltétel, melynek a jelenség függvénye egyaránt szükséges lévén, semmialapja nincsen a causalitas alapját képező értékítéletnek és az objektivtermészettudománynak át kell térnie a mathematikai nyelvére és törvényeitúgy kell kifejeznie, mint a mathematikának, mely azt mondja pl., ha kétösszeg egy harmadik összeggel egyenlő (feltételek), úgy azok egymással isegyenlőek (jelenség).

A causalis felfogás a conditionalis felfogástól abban különbözik to-vábbá, hogy a causalis felfogás a jelenségről oly képet ad, mintha az okokműködésének következménye volna az okozat. Pl. a levegő lehülésének9

a víz befagyása, lábam megütésének a fájdalom, melyet érzek. A conditionalis felfogás evvel szemben állítja, hogy a jelenségnek összes feltételeiegyenlőek magával a jelenséggel és a jelenség és annak összes feltételei

156

között semmi különbség nincsen. Pl. ha lábamat megütöm, úgy nem azütés egyedüli ok, mely a fájdalmat okozza, az ütés az egyik feltétel, az érin-tett helyen beálló elváltozás a másik, az elváltozás helye és agyam köztfennálló összeköttetés a harmadik stb. és mindezeknek a feltételek együttaz, mit egyszóval fájdalomnak mondunk. A conditionalis felfogás igen helye-sen utal tehát arra, hogy a szöveg későbbi példájával élve a «nem A» rész-ben beállott változás nem okozza az «A» részből kiváltott feleletet, hanemez a felelet egyaránt függvénye a «nem A» részben beállott változásnak,mint az «A» rész különleges structúrájának.

A szöveg állításának így kellene hangzania: «minden jelenség min-dig ugyanazokra a feltételekre bontható fel*(ld. később tudományos magya-rázat nem más, mint egyenlet.) Ha meggyőződésem is, hogy a conditionalisfelfogás helyesebb a causalis felfogásnál, mégis czélszerűbbnek tartottama szövegben állításomat az utóbbi felfogásnak megfelelően stilizálni.

A causalis felfogásnak van ugyanis bizonyos didaktikus értéke, csakezen durvább magyarázat teljes ismerete után lehet finomabb, részlete-sebb magyarázatra áttérni. A durvább magyarázat bizonyos tények meg-világítására egyben alkalmasabb.

A conditionalis és causalis felfogások közötti különbségek megvilá-gítására igen alkalmas egy vita, melyre figyelmemet egy orvos barátomhívta fel, ez a vita, mely a Münchener Medizinische Wochenschriftben(V. Ö. 1918., 17., 18., 23. és 24. számát.) arról folyt, vájjon a baczillusok,avagy a hajlamosság oka-e betegségnek? avagy mindkettő (baczillusok éshajlamosság) szükségszerű előfeltétel-e a betegségnek?

3 Du wirst getan in jedem Augenblicke, die Menschheit hat zu allenZeiten das Activum und Passivum Verwechselt, es ist ihr ewiger gramma-tikalischer Schnitzer». (B. IV. 124.)

4 Ziehen, Grundlagen I. 86. 1.5 Mach, «Erkenntniss» 59. 1. V. 0. Posch II. 980/1. és köv. Bechterew

440.1. Kostyloff.13.1. Ziehen, Leitfaden 442.1. Münsterberg 464.1. Löeb 15.1.Le Dantec Science et conscience 10. 1. stb.

6 V. O. Wundt. Id. mű 382. 1. és 476. 1.7 Verworn 938. 1.8 Löeb id.fmű 1.1.9 Bethe, Dürfen wir den Ameisen und Bienen psychische Qualitäten

zuschreiben? Pflüger's Archiv 70.— Κ 15. 1.10 Löeb: Über die*künstliche Umwandlung positiv heliotropischer

Tiere in negativ heliotropische und umgekehrt. Pflügers Activ. 81. K. 70. 1.11 V. ö. Bethe id. értekezés.12 Löeb 147. 1., ugyanígy Münsterber id. mű.13 Verworn 55. 1. Hasonlóan Hertwig Biologie 112.1. Hertwig, Kern-

fragen 5. 1. Vészi J. — Handwörterbuch der Naturwissenschaften. Verb.Irritabilität (V. k. 542- 1.).

14 A szöveg állásfoglalása Löeb és Verworn munkáin alapul, evvelellentétben áll Hertwig V. ö. id. munkáit.

15 A körforgásnak a szövegben adott ós primitív képe a modernkutatások szerint nem megfelelő. V. ö. Czapek, Kreislauf der Stoffe in derorganischen Welt. Handwörterbuch V. 1043. 1.

157

16 La Bon, Tömegek lélektana 15. 1.Magam is több helyt a tömeg tulajdonságai és az alkotó elemek

tulajdonságai közötti összefüggésre utaltam. Szükségesnek tartom azonbanutalni arra, hogy amit az elem vagy a vegyülék tulajdonságának mondunk,nem más, mint a tárgy és annak a külvilágban való elhelyeződése, általbelőlünk kiváltott érzés neve. Azt mondjuk, hogy a «cukor édes», hol otta cukorról tényleg mit sem tudunk és csak azt tudjuk, hogy a nyalkánkbanfeloldott cukor a megfelelő idegvégződésekre gyakorolt chemiai hatásaoly érzést kelt, melyet édesnek mondunk. Nem a cukor édes tehát, hanema cukornyálka, nyelvünk bizonyos sejtje stb. között létrejött kapcsolat(melyet, ha a jelenséget kellőleg felbontani képest volnánk, chemiai for-mulával is kifejezni tudnánk) keltette érzést mondjuk édesnek és ezenérzés okát, a cukor tulajdonságaként lokalizáljuk. A külvilág szerepe atárgy tulajdonságára világos, ha színekre, fényre stb. gondolunk. Az ele-mek és az összesség tulajdonságainak összefüggésének megállapításánálfontos ügyelni arra, hogy a tulajdonság a tárgy, a külvilág és az érző emberösszeműködésének eredménye. Szükségszerűleg az új tulajdonság az elemek(tárgy, külvilág, ember) bármelyikében vagy az elemek egymásra gyakorolthatásában beállott változás következménye lehet (pl. vegyület struktúrájamásként veti vissza a fényt stb.).

A szöveg állásfoglalása mellett v . o . Fritz Mauthner álláspontját,melyet ő «homunalismus»-nak mond. Id. mű I.

17 Le Bon, Tömegek lélektana 18. 1.18 V. ö. Windelband, «Die Hypothese des Unbewussten». Heidel-

berg, 1917.19 Le Bon id. mű.20 M. Goldzieher und E.'Makai, Regeneration. Transplantation und

Parabiose. (Separatabdruck. 1913. Wiesbaden.) 666. 1.

MÁSODIK FEJEZET.1 Sorel I. k. 30. 1.2 Sorel id. mű I. k. 244. 1.Hanotaux, «La francé en 1614.» (Paris Melson) 17.1. a XVII. század-

beli franciákról mondja: «au fond de leur coeur, résidait le sentiment histo-rique que les limites de la France doivent être celles de l'ancienne Gaule«Quand Paris boira le Rhin, Toute la Gaule aura sa fin» disait le Proverbe17/1. Igen érdekes Schultze új könyve «Frankreich und das Rheinufer».(Második kiadás, Stuttgart, 1918.)

3 Id. Sorel 324. 1.* Moniteur. 1792 november 6-iki ülés 13415 Cahen et Gujot 302. 1.6 U. η. november 18-iki dekrétum szövegét 1. Cahen et Guyot 303. 1.

V. ö. U. o. a decretumnak 1793 április 13-ikán Danton indítványára eny-hített szövegét.

7 Moniteur 1792 október 25. 1265. 1.s Moniteur 1792 november 4. 1315. 1.9 Moniteur 1792 október 25. 1265. 1.

158

10 Id. Mortimer-Ternaux V. k. 37. 1.11 Moniteur 1792. év 1496. 1. (December 20.)12 Moniteur 1792. év 1498. 1.13 Mortimer-Ternaux V. k. 57. és köv. 1.14 Moniteur 1793. 154. 1.15 Moniteur 1793. 156.' 1.16 Id. Mortimer-Ternaux VI. k. 142. 1.17 1793 márc. 12-én kelt levél szövege Mortimer-Ternaux 6. k. 165. 1.18 Moniteur No. 333. (1792 november 27-iki ülés.)19 Idézve fentebb.20 Moniteur 1793 február 17. 219. 1.21 Az eszmék furcsa találkozása! Nem sokkal a francia forradalom

kitörése előtt 1781-ben Raynal Histoire philosophique-jában a népek ön-rendelkezési jogát éppen erre az általános elvre alapítja.

«Le bien et le salut des peuples voila la supreme loi d'où toutes lesautres dependent et qui n'en reconnaît point au dessus d'elle. C'est par ellequ'il sait interpreter les lois particuliers, qui doivent toutes émaner de ceprincipe, en être le developement et le soutien. Or en appliquant cette regleaux traités de partage et de cession qui a le droit d'acheter, de vendre etd'échanger les peuplés sans les consulter? Quoi les princes arogerent le droitbarbare, d'aliéner en d'hypothéquer leurs provinces et leurs sujets commedes biens meubles et immeubles».

A gondolatmenet teljesen világos, ha kiegészítjük avval, hogy a népmaga van hivatva saját sorsa felett dönteni és megállapítani, amit érdeké-ben levőnek tart. (Raynal, Historie philosophique et politique des établis-sements et du commerce des Européens dans les deux Indes. VIII. k. 168. 1.Franciaországnak Louisiániának a Spanyolországra való átruházását tár-gyazó 1762 november 3-iki szerződésről beszélve.) Sorel id. mű I. k. 324 1.Raynalt úgy érti, hogy ő is a suprema lex stb. elvet a nemzetek szabadrendelkezési jogát corrigáló elvként fogja fel az esetre, ha a nép félrevezetve,saját javát fel nem ismeri. Ezen gondolatmenetbe Carnot theoriában épúgy, mint Dantont a gyakorlati politikában a körülmények (Belgiumellentállása) szorították bele.

22 A második év alkotmánya a Carnot-féle megszorítások egyikétacceptai ja csak.Ezen alkotmány XIII. címének 2. §-a így szól:«Elle (la republique française) renonce solenellement a reunir a sonterritoire des contrées étrangères sinon d'après le voeu librement émis dela majorité des habitante et dans le cas seulement que les contrées quisollicitèrent cette reunion seront pas incorporées et unies a une autre nationen vertue d'nn pacte social exprimée dans une constitution antérieure etlibrement consentie».

Ha az egyesítés ily alapon régebben megtörtént, mint pl. a franciaállam részei között, azon kor felfogása szerint a különvállásnak és másállamhoz való csatlakozásnak nincsen helye. A pacte social nem változ-tatható meg. Ez lényegileg általános elismerése Carnot ama kijelentésének,hogy Franciaország egyes részeinek nincsen joguk az országtól elszakadniok.

23 Példát állításunk igazolására találunk az 1860-as évek történetében.

159

Südland: Die südslavische Frage und der Weltkrieg. (Wien, März1918.) 67. 1.

«Mit Reskript vom 26. Febr. 1860 erklärte sich der Kaiser bereitdem Wunsche Kroatiens und Slavoniens nach Vereinigung mit Dalmatienzu willfahren und bezog sich auf die Aufforderung des Februarpatentes,wonach der Landtag von Dalmatien in erster Reihe Abgeordnete zu wählenhätte, welche mit dem kroatisch-slavonischen Landtage über die Vereini-gung Dalmatiens verhandelen sollten. Die Februarverfassung begünstigtedurch ihre Wahlgeometriè einseitig die Italiener in Dalmatien derart, dassdie 15,000 Italiener 28 Abgeordnete, die 410,000 Kroaten hingegen nur15 Abgeordnete zu wählen hätten. Durch diese Wahlgeometrie war derVereinigung schon vorgebeugt.

24 Sorel id. mű.25 A kormány hivatalos lapja, a Moniteur, állandóan hozott külföld«

ről szóló levelezést, utóbb a diplomatiai jelentéseket is közzé teszi. V. ö.különösen a Moniteur, 1793 jan. 3., 14., 15., 17. és 22., febr. 1. számokat.

26 Moniteur 1793 jan. 14-ik szám Chauvelin válaszjegyzéke u. o.27 Moniteur 1793 febr. 14.28 Moniteur 1793 jan. 15.29 Javier II. 180. 1.30 Moniteur 1793 febr. 12.31 Moniteur 1793 febr. 14.32 Moniteur 1793 febr. 19.33 Morley «Life of Gladstone». (Macmülan, 1903.) II. 317. 1.34 Philippson, «Heinrich IV. und Phüipp III.» (Berlin, 1873.)35 V. ö. Favier II. 236. 1.36 Baudelaire, «Petits Poèmes en Prose». 16. 1.

HARMADIK FEJEZET.

1 Ollivier I. és III. k. Cambridge M. H. Bourgeois Franch Republic.XI. 96. 1. Thomas, «The liberal Empire». XI. 467. l.f

2 V. ö. Phillimore «International law» (3-ik kiadás 562. 1.). OlivierI. 86. 1.

3 Ollivier III. k. 96. 1.4 Ollivier III. k. 100. 1.fi Ollivier id. hely.6 Denkwürdigkeiten I. 80. 1.7 Gierke-Maitland id. mű (IV. fej. 18. j.) 35. 1.8 Grierke-Maitland id. mű.9 Oppenheim, «Der Staat» (Frankfurt) 14. 1.10 Oppenheim 40. 1.11 V. ö. Brockhaus «Legitimitätsprincip» (Leipzig, 1868") 24.1. Külö-

nösen Talleyrand érvelését a szász kérdésben. Talleyrand II. k. 284. 1.12 V. ö. Vámbéry «Jog és erkölcs».13 Bryce Commonovealth II. 82. és köv. 1.14 V. ö. Hertwig, «Das Werden der Organismen». 641. 1. és Hertwig,

«Zur Abwehr des etischen, des socialen, des politischen Darwinismus».

160

15 Az érv. Adlertol (Darwinistische Studien) ered, Hertwig idézi.16 V. ö. Brandenburg, «Reichsgründung» (Leipzig, 1916), Sybel,

«Begründimg des Deutschen Reiches (III-ik kiadás 1890), Meinecke, «Welt-bürgertum und Nationalstaat» (4-ik kiadás 1917), Meinecke, «Preussenund Deutschland im XIX. und XX. Jahrhundert» (Berlin, 1918).

17 Pertz III. k. 25. 1.18 Pertz III. k. 65. 1.19 Pertz III. k. 88. 1.20 Pertz III. k. 140. 1.21 Debidour I. k. 58. 1.22 Treitschke.23 Brandenburg I. k. 232. és köv. 1.24 Idézve Brandenburg I. 339. 1.25 Meinecke, «Deutschland und Preussen». «Das Deutsche Reich ist

geschaffen worden mit den Kräften der altpreussischen Militärmonarchieund die Kräfte der liberalen und nationalen Bewegung sind wohl benütztaber nicht als schlechthin leitend anerkannt worden». IS. 1. Ha Meineckeértékel is úgy a két factor közreműködését mégis elismeri. Debidour II.113. és köv. 1.

26 V. ö. Debidour II. k. 320., 362. 1. Alison Phillips, Cambridge Μ. Η.V. k. 109. 1.

27 Preyer, «Die Seele des Kindes» (5. kiadás) 368. 1.28 Bodley, «France» (second impression). London, 1898. II. k. 72. 1.28 Bodley id. mű. Bryce Commonwealth. Hasbach, «Moderne De-

mokratie», Ostrogorski, «La Demokratie et l'organisation des partis poli-tiques». (Paris, 1903.)

30 Λ nemzetek önrendelkezéséről a belpolitikában jelen tanulmánynem beszél. A probléma ott más.

31 V. ö. Bryce finom tanulmányát a közvéleményről. CommonwealthII. k. 247. és köv. 1.

FÜGGELÉK A HARMADIK FEJEZETHEZ.

v Chevrin id. mű 113. 1.2 V. O. Sirianu id. mű és Lupu «Roumania Irredenta N. E. 1917. 274.

Draghicescu «Is Britain at War with Austria Hungary? N. E. 1917. 403. 1.3 V. O. Alexander Severus «The building of greater Roumania

N. E. 1917.1 Sirianu id. mű 401. 1.:Tj Sirianu id. mű 398. 1.6 V. ö. IL fejezet.7 V. ö. Románok számára nézve Thiring «Magyarország népe-

sedési viszonya. A magyarsz. korona országainak leírása. Budapest, 1918(171. 1.) Ezen a románok által követelt területnek összlakossága 6.305,666A románok száma 2.932,214 a hivatalos statisztika, 3.536,000 a románokbecslése szerint.

8 Sirianu id. mű 88. és 89. 1.9 Dominian 151. 1.

161

10 (Tievrin 60. 1.11 Chevrin 55. 1.12 V. ö. Felhány Adolf: A magyarországi, tótok (Nemzetiségi is-

mertető könyvtár) 16. 1. hol ezek a küzdelmek le vannak írva.13 Südland;365 1. Seton-Watson munkájához (The Southern Slav

question) csatolt térképének Sir Arthur Evans térképével egybevetése isbizonyítja, hogy a szerbek sokkal többet követelnek, mint őket megilleti.

14 N. E. 1917. 416. 1.15 Südland 320. 1.18 Χ. Ε. 191«. 373. 1. Y. ö. Benes id. mű.17 Johannsen «Elemente der exakten Erblichkoitslehre» (2. kiadás,

Jena. 1913) 1. és 100. 1.18 ITertwig «Das Werden der Organismen 277 1. és Johannsen id. mű.19 V. Szabó: Nemzetiségi ismertető könyvtár: Magyarországi

. németek 2. k. W. Czirbusz, Nitseh, Neugeboren, W. Bruckner tanulmányait.20 G erő János dr.: «A cseh-tót nyelvegység ügye» (Budapest, 1918)

49. lap.21 Balogh Pál: A népfajok Magyarországon 945. 1.22 TT. du Farcq. Lloyd George II. k. 229. 1.

NEGYEDIK FEJEZET.1 «Memoire pour servir d'instruction au negotiateurs Russes» par

le br. Stein. Pert ζ IV. 701. 1.2 Bignon. 4. 1. A remények és eredmények közötti különbséget

jelegzetesen fejezik ki Gentz következő szavai:«Geux qui aTépoque de la reunion du congres de Vienne avaient bien

saisi la nature et les objets de ce congres ne pouvaient guère se méprendresur sa marche, quelle que fut leur opinion sur ses résultats. Les grandesphrases de reconstruction de l'ordre social, regeneration du système po-litique de l'Europe, de paix durable fondé sur un juste repartition desforces etc. se débitaient pour tranquilliser les peuples et pour donner a cettereunion solennelle un air de dignité et de grandeur, mais le veritable butdu congres était le partage entre les vainqueurs des dépouilles enlevéesaux vahuni (Metternich IL 474. 1.)

3 Debidour I. k. 57. 1. 123. 1. 304. 1. 420. 1. Metternich T., IL, III.Fretz III. es IY.Talleyrand (Phillips The congresses) Cambridge M. H. N. 1.1.

4 Bryce Commenwealth IL 6. 1.5 Pertz IV. 673. 1. Dlarshall tervezete) 624. 1. (Gersdorf tervezete.)5 Metternich I. 123. 1.7 A jelegzetes adatok Metternich III. k. foglaltatnak 1. különösen

397. és 200 1.Pollard The germaine Confederation (X Cambridge M. IT. 340. 1.Debidour I. 125. 1.8 Debidour I. 98. 1.9 A szerződés szöveget 1. Strupp. I. 161. 1.10 Yiel-Castel «l'inconcevable et ridicule traité de la sainte alliance»

(Hevue 1854. 1125. 1.).

1622

11 Metternich I. 211. I.12 Bignon 4:0. 1.is Debidour I. 150. 1.14 Maxwell I. k. 270., Viel-Castel «Castelreagh la politique extérieure

de l'Angleterre Revue 185-1. 045. és 025. 1.13 Debidour I. k. 99. 1.16 A béke biztosításakor a hatalmak ú. u. egyensúlyának b iz to-

sításától várták. Ezen elmélettel jelen összefüggésben, foglalkozni nincsenmódom. Mindazideig azonban, míg nincsen centrális hatalom, mely a nem-zetközi jogot biztosítja, a hatalmak egyensúlya az egyedüli lehetségesgaranciája a békének. A centrális hatalmat, népszövetséget máról-holnapra,megteremteni nem lehet. Az elv ma igen népszerűtlen, mert a diplomatiaminden háború indokolásául felhívta,. A hiba nem az elvben volt. hanem adiplomatákban, kik sohasem a hatalmak egyensúlyát, hanem saját hatal-muk túlsúlyát igyekeztek megvalósítani. V. ö. W. Alison Phillips «TheBalance of Power» X. Ε. 1.917. (55. 1. utóbbinak a szöveget támogató c ikke i tEdinburgh Review 1917. évfolyamából megszerezni nem tudtam.

V. ö. A hatalmak egyensúlyáról szóló cikket az Ennydopaedia Bri-tannica Verl).: Balance of Bovver 11. kiadás II. k. 235. 1. stb.

17 Martens I. 28(5. L. és Lewis «Remarks on t he use and abuse olsome political terms» Verb: Sovereignity» 'Λ'Λ. 1. (London, 1832.) A szö-veggel egyezően fejtettem ki. álláspontomat a «Nemzetközi viszályok békéselintézéséről» szóló tanulmányomban (1912. Franklin). Ejabban hasonlóálláspontot foglal el «The obstacle of national sovereignity» című cikké-ben Seignobos X. Ε. 1918. 353. 1.

13 Gierke-Maitiand «Political Theories of the middle age» V. és VI.fej.:m. ι.

19 Münsterberg «Psychologie und Wirtschaftsleben» (Leipzig, 1912.)Taylor The principles of scientific management. (New-York, 1913.) Gil-bert! ι: Bricklaying system» (London, 1909.).

20 Az itt felvetett kérdéssel bőven foglalkozik Henner «dass Selbst-bestimmungsrecht der Nationen» (19.18. Wien( című művében. Rennerugyanúgy mint Jászi id. mű. is a nemzetek önrendelkezését csak belpoli-tikai kérdések eldöntésére ismeri el jogosultnak. Szóval a nemzetek önren-delkezésének, mint a külpolitikát irányító faktornak a szerepe tekintetéljen.jelen munkával úgy látszik egy állásponton állnak.

21 Lóczv «A magvai· szent korona országainak leírása. Budapest.1918. 5. 1.

22 Loczy id. mű. 0. 1.2;3 L. Treitschke «Bundesstaat und Einheitsstaat» Werke II. 109. 1.

A különbség egységes és szövetséges állani között úgy látszik abban rejlikhogy míg az egységes államban az önkormányzásra jogosult hatóság hatás-köre van taxatíve megállapítva és a központi hatalom hatásköre kiterjedmind arra amire a lokális hatóságok jogosítva nincsenek, azideig a szövetsé-ges államokban a központ i hatalom hatásköre van taxát ily felsorolással meg-szorítva és a localis önkormányzatok hatásköre terjed ki mind arra, amiá központi kormány hatáskörébe utalva – nincsen. A központi kormányszövetséges államokban saját hatáskörének kiterjesztésére nem jogosult.

163

(Bryce Studies 101. 1.) Jászi id. munkájával szemben a szöveg Magyar-országnak mint egységes állam fenntartását ajánlja. A szövetséges álla-mok hajlanak az egységes állammá- való kifejlődésre. A. történelem logi-kája ellen volna, a tökéletesebb formáról, a kevésbbé tökéletesre való át-térés, különösen akkor, amikor a nemzetiségek igényei az egységes államkeretén belül is kielégíthetők. Jászi széleskörű confederatiója «Dunai Egye-süli Államok» létesítése ezidőszerint. midőn még a közösség érzete (af'íi-n i t a s ) a tervezett államot alkotó népekben hiányzik, megvalósíthatatlan.

24 Wilson «Der S t aa t » 18 I. 1.25 Treitschke id. mű.

,2β Edinburgh 1S99. \Tol. C.X.C. 5:10. 1. Pant. Conservatism of Krüger.Contemporary. ΕΧΧΥΓ. Υ. Ι. 1. (Jarret InevJable in South Afrika (C ο.157. I.) Ylolteno /Hie cause of the War. (Γ. o. (5:.7. 1.) Rogers «Imperialism,and the Trans. War. (Co. 898. 1.) G arret <>l i lner and his work»— (Con-temporary LXXYI.II. 15:5.1. Robinson «South African Settelment (Γ. o.457. 1.) llobson «Proconsulate of Ylilner (Γ.ο. 510. 1.) llobson («Capitalismand Imperialism in S. A. (Contemporary LXXVI I.) 1. 1. llosken Ten Yearsin Johannesburg (Co. 17. 1.) Lionel Phillips some Observation on SouthAfrika (C o. 7(51. 1.) The Testimony from .Johannesburg (C o. (55. 1.)Questions: 7. k. 25(5..:58-1.. 510. 1. — 8. k. .125.. 254. 1. Franklin. «1/An-gleterre et le Transwaal) All. k. 298. 1. Franklin La Question du TranswaalVIII. k. 198. stb. Π. du Parcq David Lloyd George» (London Caxton)IL k. 1. 1: és köv. 11.

27 Ives Guyot «Psychology of the French Boerophiles and Anglo-phobes» Contemporary LXXYiI.^777. 1.

. 28 Sniit id. Contemporary. LXXY1I. k. 7(52. 1.29 Questions. Robert de Caix.» La genese d'une Guerre. 9. k. 050. 1.30 Edinburgh 1899. id. hely.31 Ο. Brien Ireland and the Transwaal (Contemporary XCII. 58(5.1.).32 Edinburgh CCCCXXIX. k. 1. I.33 Edinburgh C o.34 Hobson. «Democracy after the War» (London. 1917.).

TARTALOMJEGYZÉK.

I.Az akaratos cselekvés törvényszerűsége.

a) A cselekvéshez vezető folyamatok. Az emlékek szerepe ezenfolyamatban. Az akarat emlékek által befolyásolt reflex ........................... 1

a) Önmegfigyelésünk az akarásról és a tényleges történés ............................ 13b) Tömeg, tömeglélek és tömegakarat ........................................................... 16

II.A francia forradalmi kormány külpolitikája.

a) A nemzetek önrendelkezési jogának elismerése elvben ............................ 29b) A francia királyi kormányok külpolitikai hagyományainak ér-

vényesülése a gyakorlatban......................................................................... 35

III.Az önrendelkezési jogot megállapító nemzetközi jogszabályok bírálata.a) A népek önrendelkezési joga III. Napoleon uralma alatt ....................... 56b ) Az állam keletkezéséről szóló elméletek.................................................... 59

Népmozgalom és a hadsereg szerepe, a nemzeti államok kialaku-lásánál ..................................................................................................... 74

c) A hadsereg szerepe az állam kialakulásánál nemzetközi szerve-zettel pótolható-e? ................................................................................... 85

Függelék a III. fejezethez.

A nemzetiségek igényei magyar területekre.

a) Törekvése: a Románoknak Dácia, a Cseh-Szlovákoknak Nagy-Morvaország és a Szerbeknek az Ipeki patriarchátus egykori,a magyar alföldet uraló határainak elérésére, mint önrendelke-zésük gyakorlati megvalósulása ............................................................... 98

b) Magyarország etnograíiai határoknak megfelelően sem oszthatómeg a nemzetiségek között ....................................................................... 109

IV.A békeconferentia feladatáról.

Bajok és orvoslásuk.(i) Az 181-t. évi wie ni congresszus feladatairól............................................... 115b) Taylor rendszere a politikában..................................................................... 135c) A határok céljairól. Magyarország természetes és történelmi határai

A cseh-tót állam és Románia határairól. TTt a tengerhez......................... 139d) Alkotmányok és nemzetközi bíróságok a nemzetiségek jogainak

intézményes biztosítására ....................................................................... 142Jegyzetek............................................................................................................ .155

Térképmellékletek.

1. Magyarország térképe a nemzetiségek megoszlása szerint.2. Magyarország határai a XI. század óta.3. Magyarországnak a nemzetiségek által igényelt megyéi és azok

többségének nemzetisége.4. Poroszország határai 1740-től 1871-ig.5. Lengyelország határai 1560-tól 1792-ig.