A MISZTIKUS HUSZONKÉT ÉV - Művelődés file3 A történelem nem ismétlõdik. És mégis. Mikó Imrének a huszonkét év történetérõl 1941-ben meg-jelent erdélyi magyar politikatörténete

3

A történelem nem ismétlõdik. És mégis. Mikó Imrének a huszonkét év történetérõl 1941-ben meg-jelent erdélyi magyar politikatörténete ma is tanul-ságos olvasmány. És vajon esztendõ ilyenkorra le tud-e tenni bárki is hasonlót az elmúlt huszonket-tõrõl?

A Kolozsvár Társaság a napokban új Hívó szóval fordult a mai erdélyi magyar értelmiséghez, mint-egy emlékeztetve az 1989-es fordulatkor közzétett felhívásra, amelyet a Kolozsvári Magyar Demokrata Tanács megalakulása követett, mintegy elõkészítve a talajt az RMDSZ-nek 1990 elején.

Az új Hívó szó egységre, az erõk összefogására buzdít, különös tekintettel az idei helyhatósági és parlamenti választásokra, hogy a sokszorosan hu-szonkét esztendõ óta felgyülemlett teendõket vég-re-valahára elvégezzük, vagy elvégezhessék bár kis részét az utánunk jövõk. Történelmi visszatekinté-sében utal is az 1921-es Kiáltó szóra, Kós Károly, Paál Árpád és Zágoni István röpiratára, Kós és elv-barátai kísérletére, hogy az új helyzetbe került ma-gyarság politikai érdekképviseletére egy demokra-tikus, erdélyi, magyar néppártot hozzanak létre. Azt már csak én teszem hozzá, hogy ez a kísérlet 1922 decemberében az Országos Magyar Párt létrehozá-sával (amely formailag az Erdélyi Magyar Néppárt és a Magyar Nemzeti Párt egyesülésével jött létre, tulajdonképpen a néppárt programjával) zátonyra futott. A néppárti kezdeményezõk hamarosan ki-szorultak az OMP országos vezetõségébõl, a polgá-ri radikálisok és a szociáldemokraták számára nem sok babér termett. Balázs Sándor alapos monog-ráfiája (Magyar képviselet a királyi Románia parla-mentjében. Kriterion Könyvkiadó, 2008) tüzetesen elemzi a korszak parlamenti csatáit. Kissé eufémisz-tikusan megállapítható, hogy a kezdeti nagy neki-rugaszkodás után különvált a reálpolitikusok és az író-, újságíró-, mûvésztársadalomból csak alkalmi politizálást vállalók csoportja. Az értelmiség egy ré-sze a politizálás helyett más, megélhetését biztosító elfoglaltság/foglalkozás után nézett, legalábbis egy idõre. 1944–46 között aztán egy részük, így maga Kós Károly is, rövid idõre ismét visszasorolt a politi-kusok közé, hogy aztán rövidesen visszahúzódjon a mezõgazdasági fõiskola építész katedrájára. Aztán hiába élt közel száz esztendõt, a harmadik újrakez-dés már nem fért bele az õ életébe, a 89-es Hívó szót már nem õ fogalmazta, bár szövegszerûen akár ki is mutathatnók a rokonjegyeket a Kiáltó szóval.

A Kolozsvári Magyar Demokrata Tanács, majd a belõle kifejlõdött RMDSZ ugyanazokon a gyermek-betegségeken esett át, mint az Erdélyi Magyar Nép-párt, illetve a belõle kifejlõdött Országos Magyar Párt. Kezdetben még ernyõszervezetként határozta meg önmagát, amelybe a különbözõ ideológiai ala-

pokon álló platformok (liberális, konzervatív, balol-dali stb.) és a civil szervezetek bekapcsolódtak, és a különbözõ szintû vezetõi testületekbe is bekerültek képviselõik. Az RMDSZ értelmiségi holdudvarából egy idõ után elég sokan kihátráltak, rálõcsölve a munkát (és a felelõsséget) a hivatásos politikusok-ra. A belsõ ellenzékbõl pedig önállósulva immár versenytársként jelentkezett a Magyar Polgári Párt és az Erdélyi Magyar Néppárt, vállalva a különút mindenféle vélt vagy valós kockázatát. Nem kell hivatásos jósnak lenni ahhoz, hogy aggódjunk: nehogy parlamenti képviselet nélkül maradjon a romániai magyarság, vagy ami még rosszabb, vala-miféle makaróni-pártformáció jelentkezzék és jus-son az országházba, mint a Felvidéken. Csak bízni tudunk (kezdõ és haladó) politikusaink kollektív bölcsességében: csakugyan összefognak az utolsó pillanatban, és az RMDSZ tapasztalatát a néppártiak lendületével ötvözve sikeresen képviselik a politi-kai küzdõtéren a hazai magyarság ügyét.

Addig is marad nekünk a mindennapi feladat, figyelemmel kísérni a közmûvelõdési eseménye-ket, beszámolni róluk, ha kell, kezdeményezni vagy átsegíteni a napi megtorpanásokon Zsombolyától Máramarosszigetig, a Szeret mentétõl Bukarestig. Sõt a megújult honlapunk segítségével a virtuális térben is ott van a Mûvelõdés fél éves távolságot tartva a hagyományos nyomtatott változat megjele-nésétõl. A korszerû virtuális olvasókat nyilvántartó rendszer alapján tudjuk, hogy naponta 90 olvasó kattint rá tudósításainkra, cikkeinkre, nemcsak Er-délybõl, a Románia valamennyi megyéjében szét-szórtan élõk, de a Kárpát-medencei érdeklõdõkön kívül szerte Európából, sõt az Óperenciás tengeren túlról is. A fordulat óta eltelt huszonkét év után biza-kodva várjuk a következõ ciklust is. Reméljük, hogy az olvasók kitartanak szívükhöz nõtt lapjuk mellett, s munkatársakban sem lesz hiány. A fiatalabb nem-zedék is szeretni fogja, fenntartásában is kiveszi majd a részét.

Ennek jegyében ajánljuk a Kedves Olvasó fi-gyelmébe Mûhely-összeállításunkat januári lapszá-munkban a tudományos ismeretterjesztés, hely- és mûvelõdéstörténet, a kulturális értékfeltárás és -tudatosítás tárgykörébõl. Így bábáskodva a jövõ értelmiség kinevelésében, amiben elsõsorban a ta-náraikat dicsérjük: András Szabolcs (Gyergyószent-miklós), Deák Ferenc (Kézdivásárhely), Kral Zsuzsa (Margitta), Szász Ágota (Marosvásárhely) és társaik mindennapi munkáját, aminek köszönhetõen leg-utóbb a Tudományos Diákkörök Erdélyi Konferen-ciájának jubileumi, tizedik találkozóján 111 elõadá-sán bizonyított 23 középiskolánk ifjúsága.

SZABÓ ZSOLT

A MISZTIKUS HUSZONKÉT ÉV

4

Tízéves története során má-sodszor volt a Tudományos Diák-körök Erdélyi Konferenciájának (TUDEK) házigazdája Kolozsvár: az erdélyi középiskolák tudomá-nyos kutatómunkáját segítõ ön-képzõkörök 2002-ben találkoztak elõször a TUDEK keretében. Az-óta a diákköröket tömörítõ szer-vezet látványos fejlõdésen ment át: a mozgalomból az Oktatási, Kutatási és Sportminisztérium ál-tal is támogatott rendezvény lett, sõt a felsõoktatási intézmények is megkülönböztetett figyelemmel kísérik a díjazottak fejlõdését.

A 10. TUDEK megnyitóján de-cember 2-án Vörös Alpár István Vita, a házigazda Apáczai Csere János Gimnázium igazgatója ki-fejtette: a TUDEK a kultúra egysé-gét fejezi ki. A humán-, a reál- és a természettudományok keresz-tezõdésénél olyan kapcsolatok teremtõdnek, amelyek a jövõben felbecsülhetetlen értékûnek bi-zonyulhatnak – mondta. Az Apá-czai kórusának mûsora után Sza-bó Csilla, a tanügyminisztérium kisebbségügyi tanácsosa szólalt

fel: „A TUDEK olyan konferencia, amelyet érdemes támogatni. A tudomány a világszemléletünket tudja megváltoztatni, remélem, hogy a TUDEK csak egy kisebb csúcs, amelyet majd nagyobbak követnek”. László Attila alpolgár-mester a kolozsváriakat a kincses város legértékesebb kincseiként mutatta be, és bízik benne, hogy a TUDEK részvevõi közül sokan választják majd Kolozsvárt egye-temi tanulmányaik színhelyéül, esetleg lakóhelyül. Szilágyi Má-tyás kolozsvári magyar fõkon-zul, a rendezvény fõvédnöke ki-fejtette: a kiteljesedés elõtt álló romániai magyar felsõoktatási rendszer alapját a tudományos kutatómunkát végzõ magyar kö-zépiskolásoknak kell képezniük. Sipos Gábor, az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) elnöke a konfe-rencia tudományos elnökének minõségében hangsúlyozta: a Ba-beº–Bolyai Tudományegyetem és a Sapientia Erdélyi Magyar Tu-dományegyetem elõnyben része-síti felvételin azokat a diákokat, akik a tudományos ülésszakon

kiemelkedõ eredményeket értek el. Zárásként az apáczais László Kinga (XII. B) Babits Mihály Esti kérdés címû versét mondta el, majd Kiss Levente egykori apá-czais diák Liszt Ferenc második transzcendentális etüdjét adta elõ zongorán. A megnyitó után a részvevõk a kolozsvári Állami Magyar Színház Alfred Jarry Übü király címû elõadásának bemuta-tóját nézhették meg.

A 10. TUDEK-re 23 iskola 168 diákja jelentkezett 111 elõ-adással. Az idei konferencián a tanulók biológia (14 dolgozat), környezettudományok (14), fi-zika–kémia (11), matematika–informatika (10), irodalom- és mûvelõdéstörténet (13), néprajz (12), történelem (15), pszicholó-gia (13) és közgazdaság–szocio-lógia szekciókban (9) mutatták be kutatási témájukat. A zsûri egy kivétellel egyetemi tanárokból állt össze, akiknek felkérésében a Kolozsvári Magyar Egyetemi In-tézet segített. A zsûriben jeles sze-mélyek foglaltak helyet: Pozsony Ferenc akadémikus, Egyed Eme-se, Magyari Tivadar, a BBTE je-lenlegi, Néda Árpád, a BBTE volt rektorhelyettese és Sipos Gábor. A konferencia mappája, az em-léklapok és a konferenciafüzet az Idea nyomdát dicséri. A szek-cióülésekkel egy idõben zajlott az Apáczaiban az Erdélyi Tehet-ségsegítõ Tanács ülése, amelyen meghívottként jelen voltak Bajor Péter és Kormos Dénes, a Gé-niusz program képviseletében, illetve Szenczi András, a Kutató Diákokért Mozgalom elnöke. Az Erdélyi Tehetségsegítõ Tanács kiemelt prioritású tehetséggon-dozó tevékenységként értékelte a TUDOK-ot és annak regionális konferenciáit.

A díjkiosztó gálára este került

Másodszor Kolozsváron a tízévesTUDEK

Műhely

5

sor a BBTE Aula Magna dísztermé-ben, ahol Magyari Tivadar rektor-helyettes és Nagy László, az Aka-démiai Tanács alelnöke köszön-tötte a jelenlevõket. A TUDEK-en bemutatott legjobb dolgozatok közül meghallgattuk Szabó Attila és Béni Lehel Robotok szerepe az oktatásban és Láng Melinda Szépapám rossz idõben rossz helyen címûeket. Ezt követte egy igazi transzdiszciplináris kutatás beszámolója: Láthatatlan metro-poliszok címmel Markó Bálint, a BBTE Biológia Karának adjunk-tusa elõadásában. A TUDEK-en elsõ alkalommal részvevõ margit-

tai és szilágycsehi diákok is pozi-tív élményekkel távozhattak, és remélhetõleg sikerül velük majd a következõ konferenciákon is találkozni. Végezetül Szenczi András értékelte a konferenciát, majd Vörös Alpár igazgató záró-szavában bemutatta a temesvári Bartók Béla Gimnáziumot, ahol 2012. december 7–9. között szer-vezik meg a soron következõ TUDEK-konferenciát. Az estét tanári fórum és diákok számára filmklub zárta. A Sapientia Erdé-lyi Magyar Tudományegyetem Filmmûvészet, fotómûvészet, mé-dia szakának közremûködésével

Oláh-Badi Levente: Blatt (2009) és Szén János: Boldogulásunkra (2010) címû rövidfilmjeit nézhet-ték és vitathatták meg a részve-võk a szerzõk jelenlétében.

VÖRÖS ALPÁR

A díjnyertes dolgozatokból biztatásul közlünk néhányat szer-kesztett és rövidített formában. Sajnos a képekrõl mûszaki okok-ból le kellett mondanunk.

Reméljük, hogy a szerzõk kö-zül többen a Mûvelõdés olvasói, sõt munkatársai lesznek.

Dolgozatunkban két három-széki település állatgyógyászat-hoz kötõdõ tudását és az ezt kísérõ hiedelmekkel átszõtt ritu-ális tevékenységeit mutatjuk be. Ebben a témában szinkron és diakron elemzésre törekszünk: két helyi állatgyógyász élettörté-netének vizsgálatán keresztül fél évszázadnál hosszabb idõszak tapasztalatát dolgozzuk fel. A jelen átrendezõdõ gazdálkodó és állattartó életmód helyzetké-pét is körvonalazzuk. A paraszti életformát öröklõ gazdálkodó és állattartó családok értékrendjé-ben a nagyobb állatok a vagyoni helyzet felmutatását is jelentik, ezért az állat egészségének meg-óvása nagy jelentõségû, az ebben az életformában élõ személy be-lenevelõdik egy kollektív közös-ségi tudásba. Az állatok gondo-zásában és betegségeik gyógyí-tásában hosszú idõ alatt tudást szerzett személyeket a közösség megtisztelõ státussal ruház fel.

A téma kifejtéséhez végzett kutatásunk és annak módszerei: életútinterjú; a kiválasztott sze-mély közösségi megítélésérõl alkalmi összejövetel után (mise) spontán megszólított adatköz-lõkkel való beszélgetés; hivatásos állatorvos véleménye a népi állat-gyógyászatról és a helyi szakér-tõk tevékenységérõl. A szakértõk

életútjának feltérképezéséhez Ar-nold van Gennep kulturális ant-ropológus átmeneti rítusokhoz kapcsolódó modelljét használ-juk, a kiválasztott személyek és a falubeliek együttmûködésében kommunikációs modellt térké-pezünk fel.

Gyûjtésünk elemzéséhez a van Gennep-tanulmány mellett néprajzi szakirodalmat is haszná-lunk. Szabó Á. Töhötöm Közös-ség és intézmény címû monográ-fiájából a közösség, népi gazdál-kodás és állattartás terminusok rétegzett jelentését vesszük át.

A Kriza János Néprajzi Társaság kiadványai közül Szász Mónika Népi állatgyógyászat Gyergyó-csomafalván címû elemzését tart-juk módszertani útmutatónak. E munkák mellett a hagyományos gazdálkodásról és állattartásról írt tanulmányokat is áttekintettük.

Arnold van Gennep kultu-rális antropológus kifejlesztett egy modellt, amely a beavatási rítusok lélektani szükségleteket hordozó mozzanatait emeli ki: kiszakít a megszokott környezet-bõl, átalakítja a megszokott életet és új közegbe helyez vissza. Ez

Állatgyógyászat Kézdialmáson és Ozsdolán

6

a modell rávetíthetõ a szakértõk életútjára is.

I. Kézdialmási adatközlõnk, Tódor Antal már gyermekkorá-ban, az 1920-1930-as években egyik rokonától megtanulta az ál-latgyógyászati fogásokat. Meste-reként tekint a lemhényi kereszt-apjára, a mûrokonság felértékelt szerepét mutatja a keresztapa és a fiú szimbolikus kapcsolata. Amikor a második világhábo-rús katonai szolgálat és az orosz fogság kiemelte a megszokott falusi életbõl, már rendelkezett az alaptudással, amelyet a kisza-kítás idõszakában is alkalmazott. A katonaság és a fogság idején élettapasztalatot szerzett a meg-próbáltatások során. Ebben az idõszakban saját tapasztalataira és megérzéseire építette tudása fejlesztését. A szovjet fogságban a túlélés érdekében szüksége volt arra, hogy tudását haszno-sítsa, mert ezáltal kiemelõdik a foglyok közül, és pozíciót szerez. Ebben a szakaszban már meg-jelent a tanító egy orosz katona személyében, akivel a táboron kívüli falvakba jártak gyógyítani. Eltérõ kulturális közegbõl szár-maztak, de egymásra pozitívan hatottak. Adatközlõnk az orosz katonától megtanulta az injekci-ózást, viszonzásul õ megtanította társát az izomhúzódások kezelé-sére. Számára az állatgyógyászat az idegen környezetben enyhítõ körülményként szolgált. A régi környezetbe való visszatérés a békeszerzõdés megkötése után következett be. A bõvült tudás-sal és tapasztalattal rendelkezõ ember a falu népétõl elismerést és tiszteletet kapott a fogságban átélt szenvedésekért. Mivel a kör-nyéken nem volt állatorvos vagy állategészségügyi szakember, használni kezdte a kiszakítás ide-jén tanult és gyakorolt ismereteit. Rövid idõn belül a falu népe Tó-dor doktornak szólította. A tele-pülés határán kívül is tevékeny-kedett, ez pozitívan hatott vissza a falujában való megítélésére. A szomszédos településeken vég-zett tevékenysége a kaláka kap-csolat rendszerében is mûködött, szolgáltatását munkavégzéssel viszonozták, például szántás-

sal vagy aratással. Vélemények szerint jutányosan dolgozott. Késõbb a mezõgazdasági terme-lõszövetkezetben is állategész-ségügyi beosztottként dolgozott. Képzettségét a kor kommunista elõírása szerint évente három hó-napos tanfolyamokkal egészítet-te ki Sepsiszentgyörgyön. Ez idõ alatt a kihelyezett állatorvostól el-ismerõ gesztusként egy magyar nyelvû szakkönyvet kapott. A fa-luközösségen kívüli kapcsolatait továbbra is fenntartotta, ami stá-tusát tovább erõsítette. Az 1989-es rendszerváltás óta gyermekei gazdaságában dolgozik. Egy állatorvos kinevezése után csa-ládi és baráti kapcsolatai révén tovább folytatja tevékenységét, tanácsokkal látja el az állatorvost, aki elfogadja ezt a gesztust. Külsõ megfigyelõként úgy látjuk, hogy a kívülrõl jött embernek segít el-igazodni a falu kommunikációs rendszerében. Alanyunk napja-inkban, 94 évesen is tevékenyke-dik felvigyázóként.

II. Ozsdolai adatközlõnk, Bö-gözi Matild egyszerû falusi asz-szony, aki sok más társával együtt nevelõdött bele a falusi állattar-tás szokásaiba. A hatvanas évek átrendezõdött társadalmában az oktatás kiemelte a helyi kötõ-désbõl, lányként számára eddig elérhetetlen területen tanulhatott tovább. Az új környezetet a városi iskola jelentette, ahol a saját aka-ratából választott szakmát tanult. A megszokott élet átalakítása az iskolában kezdõdött, de a beava-tás ott még nem ért véget, mivel a kollektív gazdaságba való kihe-lyezés után is folytatódott. Volt egy idõszak, amikor a fiatal szak-ember munkahelyén a nála idõ-sebb és tapasztaltabb Bende Ár-pád népi állatgyógyásztól tanult. Utóbbi füvesasszony hírében álló édesanyjától tanulta alaptudását, amelyet az almási példánkhoz hasonlóan az orosz fogságban egészített ki. Bögözi Matild két-féle forrásból tanult: az iskolából és a népi állatgyógyászat helyi ismereteibõl. Maga választotta a szakmát, és életpályáján is látszik, hogy erõs akarata és határozott döntései miként segítették elõre a munkájában. A falu lakosaiból

kialakult egy csoport, amely õt hívja, ha állataik megbetegednek, vagy segíteni kell rajtuk. Ezzel a szakembert e csoport tagjai elis-merték, így megszerezte új stá-tusát is. A beavatás során az erõs akaratú lány határozott nõvé vált, az állami munkakör keretében a hivatalosan szakképzett és a népi tudással is felvértezett állategész-ségügyi technikus nyugdíjazása után is tovább folytatja munkáját. Intenzívebb együttmûködést mu-tat a település két kisebb részével, amelyhez gyerekkora, majd házas-sága révén szoros kötelékek fû-zik. Immár nyugdíjas korában azt tapasztalja, hogy a rendszerváltás utáni tehetõsebb emberek az új állatorvost hívják, ha szükség van a szakemberre, a falu szegényebb társadalma viszont adatközlõnket részesíti elõnyben, szolgáltatása-iért pedig gyakran terményben fizetnek. A településen dolgozó állatorvosok mindig nyitottak a népi állatgyógyászat iránt. Adat-közlõnk szerint a mai hivatásos ál-latgyógyászat több népi praktikát ismer el és követ.

A két életútinterjú több ha-sonlóságot mutat, ezért néprajzi szempontból fontos általáno-sításokat emelhetünk ki: a tár-sadalom változása az egyént új helyzetbe állítja, egy életre szóló hivatást kap. A falu kapcsolat-rendszerében kiemelt szerepe van, az adatközlõk életében több társadalmi változás átértékeli a magántulajdon fogalmát, és így változnak a szerepkörök is. Mindkét alanyunk nyugdíjazása után is cselekvõ részese a falu ál-latgyógyászatának.

Hiedelmek és rítusokA népi tudáshoz tartoznak az

állattartáshoz kötõdõ hiedelmek és rítusok, amelyeknek gyakran óvó-védõ funkciójuk van. Eze-ket a hiedelmeket adatközlõink ismerik, közléseiket más helyi adatközlõk tudásával egészítjük ki. A továbbiakban ismertetjük az ozsdolai gyûjtésen rögzített hie-delmeket és rítusokat, amelyeket kézdialmási párhuzamokkal egé-szítünk ki. Ozsdola lakosságának nagy része római katolikus, az egyház pedig annyira beépült az

7

emberek életébe, hogy az állat-tartás rituális tevékenységeiben is szerepet kapott. Több hiede-lem is van, amelyek az egyházat bekapcsolják az állattartás rituális védelmébe. Íme néhány példa: karácsony és óesztendõ-búcsúz-tató között nem szabad mosni, mert ha mosol és ruhát teregetsz, az állat bõrét teríted ki. (Ennek párhuzama Almásban is él.)

Amikor valaki malacot vesz, a gazda szerencsepénzt ad a vevõ-nek, aki azt a templom perselyébe dobja. Az istálló ablakkeresztjére szentelt pimpót kell kötni, ami megvédi az állatokat a betegségtõl. Vízkeresztkor a papnak az istállót is meg kell szentelnie. Vízszentelõ-kor vizet vesznek és azzal szórják meg az ólat és az állatokat.

Olyan hiedelmek is léteznek, amelyekben az egyház nem kap szerepet: tavasszal, amikor a juho-kat és teheneket kihajtják a sereg-be, láncot kell tenni a kapu közé, hogy az állatok azon átlépjenek; ez a biztosítéka annak, hogy az állatok õsszel hazatérnek. Ha a gazdák egymás újszülött állatait megnézik, íratlan törvény leköp-ködni azokat, hogy nehogy ron-tást hozzanak rájuk.

Tavasszal addig nem szabad bevinni semmilyen szakított virá-got a házba, míg a csirkék ki nem kelnek. Ha a tehén teje elapad, a gazda meg van gyõzõdve, hogy a szopóbéka (varangyos béka) vit-te el a jószág tejét.

Kikapós menyecske fekete tyúk tojásával eteti az urát, hogy az ne vegye észre, hogy félrejár.

A jószágok sokszor a vészt, idõjárás-változást is elõre jelzik, de ahhoz hogy a gazda megértse a jelzéseket, jól kell ismernie az állatait, és sok tapasztalatra van szüksége. Megfigyelték például, hogy földrengés elõtt a szárnya-sok nyugtalanul karácsolnak és nem ülnek el az ülõre.

Többször is megtörténhet, hogy a kutyák orgonálnak, ha valahol tûz üt ki. Ha a kakas este kukorékol, másnapra az idõ meg-változik. Az almásiak szerint, ha a tehenek mind egy oldalukra fek-szenek, megváltozik az idõ. Vagy, ha a macska kifele mosdik, jó idõ lesz, ha befelé, akkor rossz.

A bemutatott hiedelmekben a mágikus, természetfeletti erõ nyil-vánul meg. Ezek a hiedelmek a két településen még mindig élnek, és a gazdák ezekhez igazodnak. A mágikus világképû hiedelmek és rítusok néha az egyházi szolgálta-tás vallásos tartalmával egészülnek ki, így két világ találkozik az állatok egészségét és védelmét szolgáló rítusokban. Az állattartáshoz kö-tõdõ szokások és hiedelmek a kö-zösségek kollektív tudását jelentet-ték mindenkoron, a mai fiatalabb nemzedéknél viszont észrevehetõ e szellemi hagyaték töredezettsége. A hiedelmek jelképes értelmérõl az adatközlõk tudnak, amelyeket a Jelképtár értelmezéseivel vetünk össze.

A hagyományos paraszti kö-zösségekben az állattartás a va-gyoni helyzet felmutatását is jelenti. A magántulajdon elvesz-tésével a családok igyekeznek a család számára szükséges táplá-lékot továbbra is elõállítani, így visszaszorított formában az állat-tartás tovább él. A rendszerváltás után nagy a jelentõsége a falusi emberek életében a gazdálkodó és állattartó életformának. Nap-jainkban újabb átrendezõdést tapasztalhatunk, amelynek során több állattartó réteg alakul ki. Vannak, akik az állattartást kiegé-szítõ jövedelemként kezelik, bár manapság ezt egyre többen mind nagyobb kudarcként élik meg. Mások a család saját szükségleté-re tartanak állatokat, vannak, akik teljes mértékben az állattartásból élnek, és vannak, akik felszámol-ják a családi gazdaságot. Kézdial-máson a családi vállalkozásként felépülõ nyereségorientált nagy-vállalkozás – összetett tevékeny-ség, amelyben a vadgazdaságra épülõ turizmus kísérõjeként a vadászat – is megjelenik.

Két életpálya képeibőlBögözi Matild állattartó család

kilencedik gyermekeként szüle-tett Ozsdolán. Mint a legtöbb ak-kori falusi gyermek, természete-sen õ is hamar belenevelõdött az állattartásba. A kisebb gyermekek elsõként a tyúkudvarban kaptak feladatot, majd a pipepásztorok közé kerültek, és ahogy nõttek,

a szülõk elismerését és bizalmát megszerezve liba-, juh- és tehén-pásztor is lehetett belõlük.

Amikor Bögözi Matildnak el kellett döntenie, hogy állatgyó-gyászatot vagy könyvelést tanul tovább, könnyen ment a válasz-tás, mert elmondása szerint soha nem szeretett egy helyben ülni, sokkal szívesebben járta a szom-szédokat. Szülei elbeszélésébõl tudja, hogy a nagyapja, akit õ személyesen nem ismert, nagy szakértelemmel tudott malacot herélni és szívesen is járt segíte-ni a szomszédoknak és a roko-noknak. Bögözi Matild 14 évesen került városi iskolába, Kézdivá-sárhelyre, ahol bentlakó volt a mai Nagy Mózes Gimnáziumnak otthont adó épületben. Az intéz-mény az akkori város peremén helyezkedett el, és mivel közel volt a kollektív gazdaság, a tanu-lási évek alatt már tapasztalatot is szereztek a szakmában. Szigorú rendszer szerint minden héten megvoltak a szolgálatosok, akik az állatokhoz mentek, ahol min-denféle munkát el kellett végez-ni: istállótakarítást, állattisztítást, állatok viselkedésének a meg-figyelését, részt kellett venni a herélésnél és kezeléseknél is. Bö-gözi Matild a gimnázium elvég-zése után azonnal állást kapott az ozsdolai mezõgazdasági termelõ-szövetkezetben, ahol állategész-ségügyi technikusként dolgozott. Sokat segített neki a tapasztalat-szerzésben Bende Árpád, akinek a faluban – Bögözi Matild beval-lása szerint – a legnagyobb szak-mai tudása volt abban az idõben. Bende Árpád a gyógyfüvek gyûj-tését és felhasználását édesany-jától tanulta, majd az orosz fog-ságban azt is megtanulta – s ez kedvenc mondásává vált –, hogy „nincs olyan hús, amit nem lehet megenni, csak nem elég éhes az ember”. Miután hazakerült a fogságból, nagy tiszteletet és te-kintélyt szerzett a faluban. A kol-lektív gazdaságban mesterséges megtermékenyítõként dolgozott, de az állatok mellett embereket is gyógyított. A gyógyszereket, ke-nõcsöket maga készítette a pati-kában vásárolt anyagokból.

Bögözi Matild ugyanazokat a

8

munkákat végezte mint a férfiak, a falu lakosai pedig elfogadták, hogy egy nõ is képes foglalkozni az állatokkal. Elmondásuk szerint sokszor elõnyösebb volt õt hív-ni, mert nem kellett attól tartani, hogy reszket a keze a pálinkától.

Néhány esetet így elevenített fel: „Elsõ évemben történt, hogy átküldtek Hilibbe (Ozsdolához tartozó kis település), hogy mé-tely ellen adjak injekciót, de ahogy az állat rúgkapált, egy kis véreret is elkapott a szer, és a jó-szág földhöz ütte magát. Futni kezdtem hazafelé, hogy hozzak koffeint, szíverõsítõt, de nem ér-tem volna át a hegyen. Közben a gazda egy veder vizet loccsan-tott az állatra, s az attól lábra állt. Egy másik alkalommal belefutott a disznó a facsögbe, s lehasadt a szalonna az oldaláról, úgy, hogy egy jó táblát húzott a földön maga után. Engem hívtak elõször, és együtt vártuk az állatorvost, de hogy az nem jött, muszáj volt tennem valamit. A disznót létrára kötöttük. Visszavarrtam a meg-tisztított szalonnát. Karácsonykor mikor mentem az állatokat össze-írni, az asszony kihozott a kamrá-ból egy tábla szalonnát, s mutatta a varrás nyomát”.

Elmondása szerint volt Szent-katolnán herélni, de gyógyított martonosi és sárfalvi jószágot is, amit felhajtottak Ozsdolára. A kollektívben töltött munkaidõ alatt fiatal végzõsök jöttek Ozs-dolára gyakorlatozni, de szinte semmilyen gyakorlati tudással nem rendelkeztek.

Az 1989-es rendszerváltás után a kollektív gazdaság felbom-lott, így nyugdíjba vonult. A falu-beliek azonban továbbra is hív-ták a beteg állatokhoz, mert meg voltak elégedve a munkájával, és megbíztak benne.

Tódor Antal már egészen kis korától kezdve állatbarát volt, ta-lán ez késztette arra, hogy állatok gyógyításával foglalkozzon. Ezt a mesterséget korán tanulni kezdte keresztapjától, Fülöp Károlytól, akitõl jelentõs tudásra tett szert. Katonai szolgálata idején ezt a tudást kamatoztatta, majd tapasz-talattal is kiegészíthette, ugyanis mint a lovasság egyik huszára és

állatorvosa teljesített szolgálatot. Késõbb a háborúban is foglalko-zott állatokkal, sajnos sokkal ke-vesebbet, ugyanis futárként telje-sített szolgálatot. Elmondása sze-rint, amikor a háború véget ért, és menekülniük kellett, egy közeli faluban húzta meg magát, és nem is sejtette, hogy az a nap milyen változást hoz az életében: fogság-ba esett. Erre így emlékszik: „Na, vót Kassa, Semse község mellet-te, s oda béhúzódtunk, de akkor es a lovam megvót. Annyi széna vót, akkor aztán adtam enni. Mán az oroszok jöttek, körülvettek, elfogtak. Egyik a puskámot vette el, ütte a kõhöz, törött el, a má-sik egyebet. Olyan rend ruhám vót, azelõtt való nap vettem, két orosz kölyök úgy esszevereke-dett felette, hogy... Elvették a szép magyar ruhát, s adtak egy rosz-szat mást”. Tódor Antalt kétszáz társával együtt gyalog kivitték Lengyelországba. Ott elõbb egy kõbányába került, mint mondta, számára ez volt fogságának leg-keservesebb idõszaka, ugyanis se enni, se inni nem kaptak ren-desen. Az elszállásolásuk is na-gyon emberpróbáló volt, ugyanis földbe ásott burdékban aludtak. Késõbb, a csapatának zászlósával való véletlen találkozásának kö-szönhetõen helyzete jobbra for-dult. Kiderült ugyanis, hogy ért az állatgyógyászathoz, így átke-rült egy olyan táborba, ahol álla-tokkal foglalkoztak. Itt se kapott enni rendesen, de a szûkségben megoldást talált: „A bárány felfor-dult, megdöglött, s elig vártuk, hogy megegyük”. Elmondása szerint ebben a táborban töltöt-te a legtöbb idõt, de sokkal jobb körülmények között, mint az elõ-zõben. Csak a telet nem szerette, mert a táboruk a Volga mellett volt, télen pedig jeget kellett tör-niük, hogy a tutaj szabadon köz-lekedhessen. Ez eléggé veszélyes munka volt, mert aki nem vigyá-zott, könnyen belefulladhatott a Volgába. A tavaszt ellenben külö-nösen szerette, ehhez az évszak-hoz kapcsolódik egyik legkedve-sebb emléke is: a juhnyájba egy kecske is bekeveredett, késõbb megfiadzott, de mindkét gidája elpusztult; ennek következtében

viszont – Tódor Antal szavaival élve – „egy esztendeig fejõs tehe-nünk volt”. Ebben a Volga menti táborban Tódor Antalra fontos feladatot bíztak: egy orosz kato-na állatorvos kísérõjeként be kel-lett járnia a közeli falvakba állato-kat gyógyítani, ekkor tanult meg jól oroszul. Elmondása szerint jópár fogást lesett el az orosztól, de õtõle is megtanult egyet s mást amaz. Egy évig jártak együtt, majd az orosz katona hirtelen eltûnt, Tódor Antal pedig egyedül járta a közeli falvakat, amíg haza nem került Almásba. Négy év fogság tapasztalataival, valamint a hadse-regben és gyermekkorában szer-zett ismereteivel felvértezve kezd-te el az állatgyógyítást szülõfalujá-ban. Kezdetben a mezõgazdasági termelõszövetkezetben dolgozott, majd ennek megszûnése után a falu- és környékbeliek hívták, ha szükségük volt rá, így mindenki tudta, hogy „Tódor doktort” kell hívni, ha valamelyik állat megbe-tegedett. A falubeliek így emlege-tik õt: „Ha a disznyóm beteg volt, híttam, s jött. Lázat mért, inekciót adott, ha szükség volt, megvágta a fülit a disznónak. Mindig meggyó-gyította”; „Rendes ember, nagyon együttérzõ, senki nem panaszko-dott rá”; „Nagyon õszinte volt, ren-des, vidám, minden jót rea lehet mondani. Drágás se volt, a bõrt se húzta le az emberrõl. Akárki hívta, örökké ment. Nagyon sze-rette az állatokat, amit tudott, azt megmentett”; „Nem csak az álla-tokot, de az embereket is szerette, mindenkivel nagyon kedves volt”. A faluban tíz megkérdezett fiatal-ból (12–19 év közöttiek) négyen ismerték, tíz öregbõl (60 év felet-tiek) kilenc, tíz felnõttbõl (20–59 évesek) pedig mindenki.

BÖGÖZI RÉKARANCZ SÁNDOR

Adatközlõk: Bögözi Matild (64 éves), Kelemen Mária (67), Kelemen Csokszi Piroska (65), Molnár Etelka (64), Kovács Sán-dor (59), Kelemen Gábor (23), Varga Éva (32), Cserei Mátyás (15), Rancz Olga (78), Horváth Tibor (56), Tódor Antal (94).

9

Ojtoz falu Kézdivásárhelytõl 20 kilométerre, az Ojtoz-szoros, a Kárpátok egyik legfontosabb hegyszorosának keleti kijáratá-nál, az Ojtoz-patak völgyében fekszik. A tõle 7 kilométerre ta-lálható Bereck községhez tarto-zik. Ojtoz falu Erdély, ezen belül a Székelyföld Moldvával alkotott határa. Lakosságának nemzetisé-gi és felekezeti megoszlása ép-pen ezért vegyes. 1992-es adatok szerint a falu összlakossága 399 fõ volt, amelybõl 284 magyar és 76 román; vallásfelekezet szerint 345 római katolikus, 20 reformá-tus, 32 görög katolikus és 2 más felekezetû.

A falu lakosságának nagy része mezõgazdasággal és állattenyész-téssel foglalkozik, más munkale-hetõségek nem igazán adottak a környéken. Sok család megélhe-tését a különbözõ segélyek biz-tosítják. A falu szociális háttere tehát gyenge, az életszínvonal éppen a még elviselhetõ szinten van. Ojtozban csak elemi magyar oktatás van, a falubeli gyermekek Bereckbe járnak iskolába, a falu-ban alig vagy egyáltalán nincse-nek kulturális események.

Az ojtozi Jánó testvérek Jánó Elemér 1936-ban, Jánó

Gyula 1938-ban született Ojtoz-ban. Kézdiszentléleki származá-sú édesapjukat, Jánó Gyulát nem ismerték, a második világháború idején, 1940 körül elhunyt. Fia-talon özvegyen maradt édesany-juk, Jánó Erzsébet egyedül ne-velte fel gyermekeit. A falusiaktól megtudtuk, hogy apjuk vérbajos volt. Valószínûleg ezért születtek mindhárman fogyatékkal, ami részben a mozgásukat korlátoz-za, illetve nagy mértékben a be-szédkészségüket is. Ez utóbbi je-lentette a legnagyobb problémát dolgozatunk elkészítésekor. Jól hallanak, de szinte érthetetlen a beszédük, a hangformálásuk.

Minden nehézség és megpró-

báltatás ellenére Jánó Erzsébet teljes elszántsággal és elhivatott-sággal töltötte be anyai szerepét. Iskolába járatta gyermekeit, és hogy meglegyen a mindennapi kenyerük, titokban, a pincéjük-ben megrendelésre varrt azok-ban az idõkben, amikor ez tilos volt. A falubeliek megértették a Jánó család helyzetét, és amikor lehetett, segítettek nekik. Ez ki-derül azokból a kérdõívekbõl, amelyeket a faluban készítettünk. Erre utaló adatokat szolgáltatott visszaemlékezésében az ojtozi Koszta család egyik tagja, Rancz-né Koszta Vilma: „Emlékszem, leányka koromban szomszédok voltunk Jánóékkal. Édesanyám, amit tudott, adott nekik, sõt az is elõfordult, hogy asztalhoz ültet-te õket. Arra is emlékszem, hogy már gyermekkorukban sokat fa-ragtak. Kisautót, repülõket, szeke-reket, mindenfélét”. Késõbb Ele-mér és Gyula a híres ojtozi desz-kagyárban vállaltak munkát. Itt közel tíz évet dolgoztak. Jelenleg a két testvér saját kis házukban él, és unokahúguk, Barote Éva segíti õket. Már nyolc éve, hogy átvette édesanyjuktól a gondozásukat. Õ fõz és mos rájuk, takarít, de a testvérpár is kiveszi a részét a há-zimunkából. A hideg beálltakor Elemér és Gyula fát hasogatnak és behordják a házba.

Barote Évától megtudtuk, hogy szeretnek bejárni Kézdivá-sárhelyre. A városban cukrász-dákba mennek, sétálnak, innen szerzik be az alkotásaikhoz szük-séges festékek, szerszámok egy részét. Gyula fõleg fest, Elemér pedig többnyire faragott, de agy-vérzése következtében erre már tíz éve nem képes.

Művészet a sötétben „A mûvészet az egyik bibliai

példázat szerint Isten tanácsára keletkezett a veszélyek legyõ-zése, illetve a lelki egyensúly megõrzése céljából. Az emberi

nyugtalanság csillapítását szolgá-ló lelki szükséglet” – írja Gazda Klára (Közösségi tárgykultúra – Mûvészeti hagyomány. Néprajzi Egyetemi Jegyzetek 4., Kriza Já-nos Néprajzi Társaság, Kolozsvár, 2008. 25. l.) Amikor egy ember-nek leépül valamely érzékszerve, vagy éppen nem alakul ki örök-letes rendellenesség miatt vagy más okból, akkor az illetõ szerv funkcióit a többi szerv megpró-bálja helyettesíteni, pótolni. Vak embernek például sokkal éle-sebb a hallása, finomabb a tapin-tása. A Jánó fivérek esetén a be-szédképesség hiánya az alkotó-energia felerõsítéséhez vezetett. Az elején alkotásaik még csak dekoratív, szórakoztató funkci-ókat töltöttek be, majd késõbb mindehhez társultak a kifejezõ, megörökítõ funkciók, valamint szublimációs funkció is, azaz a mûvészetük segítségével kiélhet-ték elfojtott vágyaikat. Késõbb pedig, ami talán a legfontosabb, alkotásaik vallási funkciót is kap-tak. Egyrészt szakrális témákat megjelenítõ, másrészt a család és a mindennapi élethez kötõdõ eseményeket feldolgozó munká-kat láthattunk náluk. Gondolunk itt a több tucat faragott és öntött feszületre, a templomokra és a különbözõ Isten-ábrázolásokra, míg a másik oldalon az egyetlen fából kifaragott láncra, vonatra, a családtagokat különbözõ ese-mények kapcsán bemutató alko-tásokra. A továbbiakban ezt rész-letezzük.

A nehéz helyzetük ellenére elért lelki béke és egyensúly egy-re közelebb vitte õket Istenhez, egyre erõsebbé tette hitüket. Gyulának látomása is volt. Ezt a látomást gondosan kidolgozott részletességgel meg is jeleníti egy dombormû formájában, illet-ve több változatban. Elmagyaráz-ta a részletek jelentését: a táj nagy részét elfedõ Isten arc hatalmas koronával, egy tündér egy ösvé-

Laterna magica Művészet a sötétben

10

nyen és egy angyal, amint dél felé repül. A háttérben található fe-nyõfák pedig éppen úgy vannak, ahogy az ablakon keresztül lát-juk. A korábban említett változa-tok ugyanezt a látomást örökítik meg. Ez a folyamatos, kényszeres ismétlése a látványnak mutatja, hogy mennyire erõs a késztetés, hogy kifejezze azt, amit szavakkal nem tud elmondani.

Ehhez a kompozícióhoz ha-sonlít a ház elõtt álló gyümölcsfa körüli drótkerítésre elhelyezett négy dombormû. „Pontosan így láttam” – mondta nehezen érthe-tõ, mégis kivehetõ szavakkal Gyu-la. Ezeken a faragott és gondosan kifestett mûveken már õ is meg-jelenik Isten elõtt, hisz „álmában szembe fordult Istennel”. Az ará-nyokkal még inkább érzékeltetni próbálta Isten mindenhatóságát. Egy másik alkotásán Isten kezé-ben tûz látható, feltehetõen az õsi igazságszolgáltatást szimboli-zálva: a rosszat megégeti, a jónak világít. „Isten a jó embert nem bántja” – magyarázta Gyula.

Noll szerint „a tradicionális, írásbeliség nélküli társadalmak-ban a mentális képek alapvetõ jelentõségûek a szakrálissal való kommunikációban és a szelle-mekkel, istenekkel stb. való direkt kapcsolatteremtésben, amely hi-tük szerint az álmokban és láto-másokban valósítható meg”. (Le-nyomatok 7. Fiatal kutatók a népi kultúráról, Kriza János Néprajzi Társaság, Kolozsvár, 2008, 72. l.)

Mint hajdanán a táltosok ide-jében, a Jánó fivérek az 1960–1980-as években különlegessé-gük miatt is elfogadottakká vál-tak, mint olyan emberek, akik közelebb állnak Istenhez. Erre a státusra kitartó munkájukkal is rászolgáltak, amikor elsõsorban feszületeket, corpusokat kezd-tek ábrázolni. Ezeket nagyrészt ólomból öntötték, többet ki is festettek, a kereszteket olykor népi jellegû növénymotívumok-kal díszítették. Alkotásaik tükrö-zik egyrészt a templomi Krisztus képét, a székely falvakban oly sok helyen látott motívumokat. A kommunizmus idején, amikor a kegytárgyakat nehéz volt besze-

rezni, a Jánó-testvérek bejárták Felsõháromszék falvait, és árulták feszületeiket. Ez hiánypótló tevé-kenység volt, és erõfeszítéseiket az emberek elismerték. A sérült emberektõl átvett kegytárgyak a vásárlókat is megerõsítették hitükben, mert mindenki csodá-lattal nézte, hogy mire képes ez a testvérpár. Munkáikban tiszta lelkületüket vélték felfedezni. A Jánó ivérek tulajdonképpen pél-dát mutattak a közösségnek ar-ról, hogy milyennek kell lennie az emberi hitnek, és milyen kap-csolatot kell ápolnia a keresztény embernek Istennel a nehézségek ellenére is. A feszületek mestere, Gyula, kérdésünkre elmondta, álmában jelent meg a feszületen Krisztus, kit õ többtízszer és min-dig különbözõ módon meg is formázott. Az általa alkotott cor-pusok igencsak arányosak, mert alkotójuk ráérez az anatómia né-hány szabályára.

A templomokat Elemér készí-tette, mint a faragott dolgokat ál-talában. Az épületek az utolsó kis részletig ki vannak dolgozva. Õ is hangoztatja: „a lelkemben van, a szívembõl csináltam”. S mint ér-tesültünk, a berecki templomot úgy faragta ki, hogy csupán né-hányszor látta. Ez azt bizonyítja, hogy mennyire jó megfigyelõ, milyen pontos vizuális memóri-ával és térbeli érzékkel rendelke-zik. Érzékelésükre jellemzõ, hogy részleteiben jól látják a világot, és ezeket a részleteket úgy öntik formába, hogy kerek egészként szépnek és harmonikusnak tes-sék. Ezt az észrevételünket Gyer-gyai Réka pszichológus is alátá-masztja, amire a késõbbiekben ugyancsak utalunk.

Más témájú alkotás egy kis vonat mozdonnyal és fát szállító tehervagonokkal, melyet Elemér mintázott meg. Õ az ojtozi fafel-dolgozó üzemben dolgozott, ott naponta láthatta a vonatot. A vo-nat is aprólékosan és pontosan kidolgozott arányos alkotás. De Elemér faragványai közt felbuk-kan egy ismételgetett, szokvá-nyosnak nem mondható forma. Elemér elmondta, hogy ezek „lu-xusautók, ahogy állnak az utcán”.

Ez a mû példázza talán legjobban határtalan képzelõerejét és alko-tókészségét.

A szobájuk falán található egy négyzetméternél nagyobb felü-letû olajfestmény, Gyula mûve. A képen egy „boldog család” lát-ható, meg Jézus Krisztus maga, ahogy a terített asztal körül imád-kozó család elõtt megjelent. Sajá-tos ábrázolásmódot használ, se-hol sem satíroz, vagy szokványos módon árnyékol, hanem vona-lakból és csíkokból rakja össze a tárgyak formáját, ad mélységet és perspektívát a képnek. Szabadon játszik a tér adta lehetõségekkel, paradox módon egyszerre fer-dítve és tágítva azt, ugyanakkor a szereplõk teljesen arányosak. A család, a terített asztal a szeretet és biztonság motívuma. Ezzel a festménnyel könnyû meghatá-rozni mûvészetük lényegét, olyan események és vágyak kifejezése, melyek hiányoznak az életükbõl, vagy éppenséggel nagy hatást tettek rájuk. Alkotásaik tulajdon-képpen lelki, kognitív szükség-leteik kivetítõdései. Terjedelmi megkötések miatt azonban min-denikre nem tudtunk kitérni.

Amennyire fogyatékos fizikai értelemben véve Gyula és Ele-mér, legalább annyira több alko-tói képességben. Munkáikban a tökéletesre törekszenek. A tanu-lásra rendkívül fogékonyak, ezt az is mutatja, hogy minden egyes apró részletet ellestek a környe-zetükbõl, és képesek voltak ön-képzõ módon ilyeneket alkotni.

A mássághoz való viszony Az Ojtozban kiosztott 45 kér-

dõív alapján érdekes következte-téseket vontunk le a Jánó testvé-rek és a faluközösség kapcsola-táról. Kutatásunk során egyaránt érdekelt a fiatal nemzedék (16 és 25 év között nyolc megkérde-zett), a középkorúak (25 és 50 év között 17 megkérdezett), va-lamint az idõsebb korosztály (51 és 80 év között 20 megkérdezett) véleménye.

Az 1. kérdéskörben (1–3.) fel-mértük, hogy a faluban mennyire ismerik a testvérpárt, valamint arra is kíváncsiak voltunk, hogy meny-

11

nyire tartják velük a kapcsolatot. A válaszadók 98 százaléka ismeri õket (beleértve a román nemze-tiségûeket is), tudják, hol laknak, azonban nagyon ritkán szoktak velük beszélgetni, találkozni.

A 2. kérdéskörben (4–6.) a Jánó testvérek alkotásaival kap-csolatosan kérdeztünk. A 16 és 25 év közöttiek 12,5 százaléka (nyolcból egy), a 25 év felettiek 47,05 százaléka (17-bõl nyolc), az idõsebb korosztályhoz tartozók-nak pedig mindenike (100 szá-zaléka) látott már a munkáikból. Arra is kíváncsiak voltunk, hogy melyek a legismertebb alkotások. A legtöbben a feszületeket isme-rik. Továbbá felmértük egy 1-tõl 10-ig számozott skálán, hogy mennyire tartják ezeket a mûve-ket értékesnek, szépnek. Az ered-mények átlaga 7,51.

A 3. kérdéskörben (7–9.) a Jánó fivérek fogyatékáról és gyer-mekkoráról érdeklõdtünk az ala-nyoktól. Erre vonatkozóan csak az idõsebb korosztálytól kaptunk használható információt. A meg-kérdezett idõs emberek 80 szá-zaléka azt állította, hogy apjuk vérbajos volt, ebbõl származhat rendellenességük. Ezzel kapcsola-tosan tisztáztuk, a vérbajt legtöbb esetben a szifiliszre értették. Az idõsek elmondták, hogy az isko-lában csúfolódtak velük, utánoz-va beszédüket: Gyula Gukkinak ejtette nevét, ezért ragadványként rajta is maradt. Elemér már gyer-mekkorában kisautókat, játékokat faragott, amelyeket Gyula kifestett. Utolsó, 10. kérdésünkre adott vá-laszokból kiderült, hogy a faluban élõ emberek tisztában vannak a testvérpár nehézségeivel, amiben csak tudják, segítik õket.

Refl exiókA Jánóéknál tett látogatás után

azt kérdeztük magunktól: ho-gyan képesek látni a fényt ilyen mostoha körülmények között? Erre sokféle megközelítésbõl le-hetne választ adni. Szakemberek véleményét is kikértük. Gyergyai Réka pszichológus szerint a be-szédben megfigyelhetõ rendel-lenes beszédfejlõdés, a nehézkes járás, a kommunikációs készség

fejletlenségének okai (mindkét testvérnél megfigyelhetõek ezek a tünetek) az örökletes ténye-zõkben keresendõk. Ami külön-leges mindezen tünetek mellett, hogy képesek olyan alkotásokat létrehozni, amelyek a kreativitás (mint általános képesség) fejlett-ségérõl árulkodnak. A testvérpár sajátos fejlõdési útjára jellemzõ, hogy rendelkeznek olyan képes-ségekkel, mint például a tárgyak és jelenségek részleteinek pon-tos megfigyelése, alkotói képes-ség, szépérzék, amelyek meg-különböztetik õket más hasonló fogyatékossággal rendelkezõ személyektõl, és lehetõvé teszik e különleges, egyedi és eredeti alkotások létrehozását. A képek, a szobrok és más jellegû mûve-ik magukban hordozzák sajátos világnézetüket, azt, ahogyan õk a valóságot érzékelik. Feltételez-hetõ, hogy ezen képességüket édesanyjuktól örökölték, akinek varrónõként ugyanezekkel az adottságokkal kellett rendelkez-nie. Egyfajta tanulási folyamat és a környezet nevelõ hatása is meg-figyelhetõ a munkáikon. Feltehe-tõ, hogy ha megfelelõ képzésben részesültek volna, akkor minden, ami személyiségük erõssége, ma-gasabb fejlettségi szintet mutatna. E két eset is bizonyítja, hogy fo-gyatékossággal együtt élve is lehet maradandót, egyedit alkotni.

Befejezésül a Vetró András kézdivásárhelyi szobrászmûvész-szel folytatott beszélgetésünk egy részletét idéznénk, a mûvész ugyanis így vélekedett: „Õket ne-vezném én õstehetségeknek, hi-szen teljesen önképzõek voltak. Engem megérint, amikor eszem-be jut Tollas Tibor börtönköltõ-nek A törpe hegedûs címû verse, amiben egy félig-meddig nyomo-rék ember börtönbe kerül, és ösz-szetákol egy hegedût, ami õt élet-ben tartja. Aztán bekövetkezik a tragédia: a börtönõr összetöri a hegedûjét, ami addig meg is szó-lalt, és öngyilkossággal végzõdik a történet. De az ebben a költe-ményben megrajzolt embertípus nagyon hasonlít a két testvérhez. Én személyesen ismerem õket, s bravúros dolgokat faragtak, most

nem csak a templomra gondo-lok, mert készítettek õk láncokat is egyetlen fából kifaragva, tehát szakmai tudással is rendelkez-nek. Több mint valószínû, hogy ezt a két embert egy megszállott hajtóerõ tartja életben. Az a kis múzeum, ami ott körülveszi a be-lépõt, bizonyítja, hogy ezeknek az embereknek az élete ebbõl áll. Ez tartja õket életben, úgy, mint a törpét a hegedûje. Megfarag-nak õsmagyar és archetipikus motívumokat egyaránt. Például sok feszületet, amit láttak a teme-tõkben, s ami nagyon elterjedt a székely falvakban (többek közt én is készítettem egy másolatot a haralyi székely Krisztusról). S az is meglepõ, hogy egyik feszü-letük, corpusuk, nagyon részle-tesen van megmintázva, tehát bizonyos anatómiai ismeretekre is ráéreztek. Ez a két ember rend-kívül nyitott szívû, ezt az is mutat-ja, ahogyan titeket fogadtak. Egy-szerûen beengedik a szemlélõt a legbensõbb világukba”.

BUDAI KINGA UGRON NÓRA

Adatközlõk: András Jenõ (42 éves), Andorkó Éva (71), Balog Károly (36), Bodán Mária (68), Bo-kor ªtefan (41), Borcsa Benedek Rozália (72), Stelian Ciulei (20), Duka Ilona (39), Fábián Gizella (73), Fejér Béla (65), Fejér László (28), Fülöpné Borcsa Mária (72), Garai János (38), Garai Magdolna (74), Garai Csengele (16), Horvá-th Magdolna (68), Horváth Rita (23), Elisa Denisa Iutuc (18), Iutuc Koszta Éva (43), Kelemen Jolán (66), Kelemen György (66), Ke-resztes Rozália (67), Kocsis Gyula (63), Kocsis Erzsébet (62), Koszta István (38), Koszta Lajos (70), Ko-vács Erika (34), László Ilona (32), Lázár István (41), Lázárné Koszta Otília (40), Lengyel Mária (31), Máthé Julianna (61), Máthé Zol-tán (21), Makai Magdolna (68), Mihály Piroska (37), Papp Gizella (40), Ranczné Koszta Vilma (72), Sinkler Árpád (39), Szabó Mária Etelka (19), Szejke Gizella (75), Szõke János (73), Tuzson Orso-lya (26), Tuzson Mihály (27), Vass Attila (17), Veres Ernõ (72).

12

Albis a Partiumban elterülõ kis falvak egyike, gazdag múltú település. Ahogy közeledünk az Érmelléki hegylánc oldalán el-helyezkedõ település központja felé, már messzirõl szembetûnik a falu büszkesége, a református templom. A templom eredete a középkorig nyúlik vissza, ezt me-sélõ falai is bizonyítják.

Dolgozatunk célja hangsúlyoz-ni, hogy kis, jelentéktelennek tûnõ településnek is ugyanolyan fontos a történelme, mint akármely híre-sebb helységnek. Az adatgyûjtés során anyakönyveket, presbiteri jegyzõkönyveket és egyházi nyil-vántartásokat tanulmányoztunk, és a helyszínen is szemlélõdtünk. Remélhetõleg felkeltjük mások érdeklõdését is a kis települések mûemlékei iránt.

Albis falu elsõ ismert lakói szászországi telepesek voltak,

akik IV. Béla király hívására te-lepedtek le itt. Ezt bizonyítja a templom is, amely a csak rájuk jellemzõ stílusban épült a 13. szá-zad végén, nem kõbõl, hanem égetett téglából, mivel a környé-ken kevés a kõ. A templom elhe-lyezkedése kelet–nyugati tájo-lású. Az épületnek érdekessége továbbá a torony alatt elhelyez-kedõ keresztboltíves szentély, amely rendkívül ritka ezen a környéken. Ezt a felbecsülhetet-len értékû mûemléket az idõk folyamán többször átépítették: a templomhajót az 1600-as évek-ben meghosszabbították nyugat felé, és 1766-ban megépítették a torony legfelsõ emeletét.

A templombelsőA templomba két bejáraton

keresztül juthatunk be: a jobb oldalon a férfiak, a balon pe-

dig a nõk. Ugyanez érvényes az ülésrendnél is, külön ülnek a fér-fiak, külön a nõk, külön a pres-biterek és külön az egyházfik. A templomhajóban és a szentély-ben összesen 62 pad van és egy papi szék. A templomban a nõk mindig ugyanarra a helyre ülnek minden egyes istentiszteleten.

A karzaton van egy 11 váltós elektromos fújtatású Wagenstein orgona. Felirata: „Ez orgonát a magyar kálvinizmus sorspróbás nehéz idején, Isten dicsõségére törhetetlen hitük bizonyságára áldozatos közadakozásból ál-líttatták az Albisi református hí-vek az 1938. évben”. A karzaton néhány pad is található. A kar-zat alatt is vannak padok és egy mostanában nem használatos orgona. A koronás szószékre tíz lépcsõfokon lehet feljutni, mel-lette helyezkedik el a beépített

Az albisi református egyházközség történetébõl

PÁLYÁZAT

Az Írók Szakszervezete, az Írók Alapítványa, a Sárvári Tinódi Gimnázium és Sárvár Város Önkormányza-ta 2012. április 3–6-ig Sárvár városában megrendezi

a magyar nyelvű Kárpát-medencei diákírók, diákköltők 35. irodalmi táborát.A pályázatot vers-, próza és tanulmány kategóriában hirdetjük meg, és várjuk minden 14 és 18 év közötti

középiskolás diák magyar nyelven írt írásait. A pályázatok maximális terjedelme 15, írógéppel, számítógép-pel (14 pontos betûnagysággal), vagy kézzel írt kéziratoldal.

A pályázatok beérkezésének határideje: 2012. március 2. Kérjük, hogy a pályázók postán, egy, jól olvasható példányban küldjék el munkáikat, és a borítékra kí-

vülrõl írják rá, hogy melyik kategóriában pályáznak (így: „verspályázat”, „prózapályázat” vagy „tanulmány-pályázat”). Tehát, aki két kategóriában is pályázik, két borítékban küldje írásait.

A pályázatokat a következõ – új – címünkre várjuk: Írók Alapítványa, 1097 Budapest, Lónyay utca 43. fsz. 1. Fontos: ímélen beérkezõ pályamunkákat – az esetleges technikai problémák miatt – nem nyomtatunk

ki és nem veszünk figyelembe!Kérünk mindenkit, hogy tüntesse fel pályázata belsõ címoldalán a saját nevét és címét, iskolája nevét

és címét, továbbá a saját ill. az iskolája ímél címét, telefonszámát. A pályázat nem jeligés.A legjobb ötven pályázat szerzõje meghívást kap a 2012. április 3–6. között megrendezésre kerülõ sár-

vári irodalmi táborba, ahol kiértékeljük a pályamunkákat és sor kerül a díjkiosztó ünnepségre is.A beérkezett írások visszaküldésére, a várható nagyszámú pályázatra való tekintettel, nem vállalkoz-

hatunk. A neves költõkbõl, írókból álló zsûri által kiválasztott legjobb 50 pályázónak 2012. március 22-ig meghívót küldünk saját vagy iskolai ímél címére, esetleg postai úton értesítjük. A táborban csak a meghí-vottak részvételét tudjuk biztosítani, számukra a rendezvény díjmentes. (Szükség esetén a pályázó útikölt-ségét is megtérítjük.)Budapest, 2012. január 20. A rendezõk nevében minden érdekeltnek jó munkát és sikeres pályázatot kíván:

MEZEY KATALIN

13

papi szék, amely 1862-bõl szár-mazik, vele szemben van a bar-na fenyõbõl készült Úrasztala, amely szintén 1862-bõl maradt ránk. Az északi falon elhelyezett három márványtáblából kettõ a két világháború albisi hõsi halot-tainak állít emléket, egy pedig a templom felújítását és a lépcsõk építését örökíti meg. A gyüleke-zet az énekek sorrendjét egy fara-gott fatábláról olvashatja, amelyet özvegy S. Páll Lajosné 1978-ban adományozott az egyházközség-nek. A férfiak a valamikori szen-tély elõtti hajórészben foglalnak helyet. 2007-ben a felújítások, illetve ásatások alkalmával itt né-hány sírt találtak, amelyek a feltá-rást végzõ Emõdi Tamás szerint a 17–18. századból származnak. Mivel a csontvázak a szentély alól kerültek ki, feltételezhetõ, hogy ezek az emberek hajdan fontos szerepet tölthettek be az egyház-község életében. A régészek a sírokban ruházati elemeket is ta-láltak, mint például párta-, bõr- és ruhamaradványokat, cipõsarkot, kapcsokat, mellényt.

A templomnak összesen 16 ab-laka van, ezekbõl 14 a szentélyben és a hajóban, kettõ pedig a bejá-ratnál a templom elõszobájában.

Dénes Béla tiszteletes elmon-dása szerint a templom régi mennyezete kazettás volt, ame-lyet a sorozatos beázások miatt nádas vakolt plafonra cseréltek. Nemrég azonban megpróbálták korhû kinézetére visszaállítani, így jelenleg egy teljesen új, 133 (7 x 19) darabból álló kazettás meny-nyezet látható.

A templom külseje tetszetõs, mégis tiszteletet parancsoló. A közel egyméteres vastagságú téglafalakat kívülrõl 13 pillér támasztja. A falakon nincs sem-miféle motívum, azokra inkább az egyszerûség és a letisztultság jellemzõ. A legutóbbi festésénél figyelembe kellett venni a temp-lom mûemlék jellegét, így a fala-kat ennek megfelelõen festették. Az elsõ két szint drapp színû, a legfelsõ szint pedig valamivel vi-lágosabb. A színeltérés magyará-zata, hogy a torony felsõ szintje sokkal késõbb, 1766-ban épült. A templomba két lépcsõsor vezet

fel (közel 30 lépcsõfokkal), az egyiken a férfiak, a másikon pe-dig a nõk közlekednek.

A toronyA 2007-ben végzett felújítás

során felfedeztek egy második toronyfeljáratot. A toronyba egy sötét folyosón keresztül jutha-tunk fel, amelyet többen Gyilkos folyosóként emlegetnek.

A feljárat szûkösségébõl adó-dóan a fény nem jut be, kivéve egy-egy helyet, ahol a régen vé-delmi célokat szolgáló lõrése-ken szûrõdik be némi fény. Az elsõ szintre való feljutás után megfigyelhetõ néhány jellegze-tesség, mint például az, hogy a talaj eléggé egyenetlen, mivel az elsõ szint talapzata egyben a szentély mennyezete. Innen egy újabb keskeny, falba vájt folyo-són keresztül érhetõ el a torony második szintje. 44 téglalépcsõ után 17 falépcsõ, összesen te-hát 61 lépcsõ vezet fel a legfelsõ szintre. Megéri a fáradtságot a két gyönyörû bronzharang látványa, amelyek együtt több mint fél ton-nát nyomnak.

A két harang különbözõ idõk-bõl származik. A 250 kilogramm súlyú kisebbik harang, 1766-ban készült, felirata: „AZ ALBESI REF. SZ. EKKL. MAGA. KOL. CSIN. ANO 1766”; vagyis az albisi re-formátus szent eklézsia a maga költségén csináltatta 1766-ban. A nagyobbik, 300 kilós harang 1924-ben készült, felirata: „Isten dicsõségére öntették az albisi református egyház hívei közada-kozásból 1924. Öntötte Biszák J. Gyorokon”. A harangok szilárd fatalapzaton állnak, innen zengik be egész Albis falut üzenetükkel. Minden egyes alkalomnak meg-van a maga hagyományos ha-rangszava, például halálesetkor mind a két harang szól, ugyanígy emlékharangkor is, de a vasárna-pi istentiszteletre csak egy harang hívja az embereket. Többen azt állítják, hogy az 1848-49-es forra-dalom és szabadságharc idején Albis egyik harangját is ágyúvá öntötték, bár ez csak feltevés, mi-vel nem találtunk erre vonatkozó iratot vagy bármiféle más bizo-nyítékot.

A parókiaAz albisi mai parókia 1942 és

1944 között épült. Sajnos az ezt rögzítõ jegyzõkönyvek a kom-munizmus idején eltûntek; az idõsebbek elmondása szerint ezeket egy szekérre felrakva a közeli legelõre vitték, ahol el-égették õket. Saja Sándor hajda-ni albisi lelkész egy 1953. június 2-án kelt iratban megemlíti, hogy az új parókia építése során egy pattintott kõkorszakbeli baltát ta-láltak, és ugyanebben az idõben az erdõben is találtak egy ehhez hasonlót, mind a kettõt elküldték a nagybányai múzeum munka-társának, Klement Károlynak. A régi parókiáról 1940-ben készült fénykép. Ezen látható, az eredeti épület az udvar északi oldalán, és furcsának tûnik, hogy az utca felõli oldalon egy kis házikó állt, feltehetõleg disznóól.

A jelenlegi parókia az udvar déli, vagyis az utca felõli oldalán áll. Az új parókia elsõ lakója az az-óta elhunyt Saja Sándor tisztele-tes, a létesítmény az õ szolgálata idején épült. Saja Sándort követõ-en Várady József (elhunyt), majd Koszta Endre (nyugdíjas, már nem Albison él) lelkészek laktak a parókián és szolgálták a gyüle-kezetet. Ma Dénes Béla hirdeti az igét Albis falu lakóinak.

Fejezetek a templomtörténetéből

A templom történetébõl több érdekes eseményt rögzítettek a krónikák. Például a toronygomb elhelyezését, amely nagy ünnep-ség keretében zajlott. A presbité-riumi jegyzõkönyvek errõl felje-gyezték például azt, hogy a falu apraja-nagyja hozzájárult, ki-ki a sajátos módján: voltak, akik süte-ményeket árultak, és voltak, akik fizikai munkával járultak hozzá a toronygomb elkészítéséhez és felszereléséhez. Az iratok szerint az ünnepség „lelkileg és anyagi-akban” egyaránt gazdag volt. Az eseményen nem csak a helyiek voltak jelen, hanem a környezõ településekrõl is sokan eljöttek. A 350 ülõhelyes templomba kö-rülbelül 400-500 ember zsúfoló-dott be, az igét Szablyár Kornél esperes hirdette. A toronygom-bot nyolc-nyolc magyar ruhá-

14

ba öltözött fiú és lány vitte ki a templomból a Tebenned bíztunk eleitõl fogva kezdetû, 90. zsoltárt énekelve. A nyolc lány megko-szorúzta az új gömböt és a csilla-got. Közben eleredt az esõ, így a gyülekezet egy része a templom-ba kényszerült, itt folytatták az ünnepséget, amelyen fellépett a vegyes kar, és többen szavaltak, mások mellett Várady József tisz-teletes Az albisi õrtorony címû, erre az alkalomra írt saját versét szavalta el.

Az egyházközség kegytárgyaiA gyülekezet tulajdonában

több értékes kegytárgy található. Ezek közül néhányat ma is hasz-nálnak, a többit pedig ereklyeként õrzik. A ma is használt tárgyak közé tartozik az 1897-bõl szárma-zó két ezüst kehely, egy ezüst kan-

csó, egy 1898-ból származó ezüst tál, valamint 1704 és 1758-ból fennmarad ónkannák. Említést ér-demelnek ugyanakkor az értékes úrvacsorai terítõk is, melyekbõl a nyilvántartás szerint 15 található a gyûjteményben. A legrégebbi egy 1725-ös fehér terítõ.

Az anyakönyvekMegfigyelhetõ, hogy 1902 és

1945 között majdnem minden év-ben csökkent a születések száma. A legtöbb gyermek 1902-ben jött a világra. Ebben az idõszakban sok volt az ún. törvénytelen gyer-mek, szinte majdnem minden évben született egy, de akár több is. 1902 és 1945 között összesen 431 törvényes, 39 törvénytelen és 5 halva született leányt, ugyan-ebben az idõszakban pedig 461 törvényes, 30 törvénytelen és 7

halva született fiút jegyeztek Al-bisban.

Néhány érdekes adatA toronyba felvezetõ Gyilkos

folyosó szélessége 55 centiméter, magassága 1,8 méter. A nagyha-rang átmérõje 78, a kisharangé 69 centiméter. A torony magassága az ablakig 15,3 méter; a toronyablak szélessége 1,16 méter, magassága 2,75 méter. A toronybelsõ méretei a legfelsõ szinten 5,3 x 5,2 méter, az elsõ szinten 4,90 x 4,80 méter. A templom teljes hossza kívül 29 mé-ter, belül 24,7 méter, ebbõl 18,7 mé-ter a hajó hossza, 4,7 méter pedig a szentélyé. A boltív tartófalai közötti távolság 3,65 méter. A hajó szélessé-ge 6,8 méter, a szentélyé 4,8 méter.

KÓCZA RICHÁRD,BURCA MERCÉDESZ

Munkám központi témája az 1916. szeptember 22-ei gyergyó-szárhegyi tragédia, amikor is a román hadvezetés kivégeztetett nyolc helybéli lakost, köztük szépapámat is. Dolgozatomban bemutatom szépapámat, arról értekezek, hogy ki volt õ, ele-mezem a különbözõ beszámo-lókat, és összevetem azokat a családunkban õrzött emlékekkel, végül megfogalmazom feltevése-imet és következtetéseimet. Mun-kám során a gyergyószentmikló-si levéltárban, a gyergyószárhe-gyi plébánián és községházán, könyvtárakban kutattam, és fel-kerestem olyan személyeket, akik a kor eseményeivel kapcsolatos iratokkal rendelkeznek.

Az elsõ világháború esemé-nyeit a Gyergyói-medence lakói is nagy figyelemmel követték, en-nek fõ oka az volt, hogy a vidék-rõl nagyon sok katona küzdött a harctereken.

1914. június 28-án történt a szarajevói merénylet, amikor egy Gavrilo Princip nevû szerb egye-temista meggyilkolta Ferenc Fer-dinánd trónörököst és feleségét. Románia semlegessége formális volt, 1914. október 1-jén az orosz–

román megállapodás szerint már a semlegességért odaígérte Ro-mániának Erdélyt és Észak-Bu-kovinát. 1916-ban az Antant-ha-talmak tárgyalásokat folytattak Romániával, és Erdélyt ígérték neki, ha belép a háborúba a köz-ponti hatalmak ellen, s mindezt az augusztus 17-i, bukaresti titkos megállapodásban rögzítették. I. Ferdinánd román király és a Ion I. C. Brãtianu kormánya szem-befordult Németországgal és az Osztrák–Magyar Monarchiával: 1916. augusztus 27-én este 11 óra-kor Románia hadat üzent a Mo-narchiának és betört Erdélybe.

A családrólSzépapámat Deák Józsefnek

hívták, 1859-ben született Gyer-gyószárhegyen Deák Lajos és Ferencz Rozália fiaként. Velem együtt szépapámig a családfa hat nemzedéket ölel magába. Én 1994-ben születtem, szépapám az édesanyám felõli ágon talál-ható. Ezen az ágon édesanyám, Láng (lánykori nevén Geréd) Zita 1976-ban született. Az õ édesany-ja, tehát anyai nagyanyám Geréd (lánykori nevén Szabó) Erzsébet 1951-ben született, az õ édesany-

ja, azaz anyai dédanyám Szabó (lánykori nevén Deák) Erzsébet 1921-ben született és 2004-ben halt meg. Dédanyám édesapja Deák Péter volt, aki 1883-ban szü-letett és 1954-ben halt meg. Az õ édesapja, tehát a dolgozatomban szereplõ szépapám, Deák József, aki az elsõ világháború idején Szárhegy község elöljáróságának tagja, tanácsos volt, s akit 1916. szeptember 22-én román kato-nák agyonlõttek.

A szárhegyi eseményekrőlAz 1916-ban Szárhegyen lezaj-

lott eseményekrõl több szóbeli és nyomtatásban megjelent írá-sos beszámolót sikerült össze-gyûjtenem. Ezek között sok ha-sonlóságot és még több különb-séget fedeztem fel. Az elsõ forrás Garda Dezsõ gyergyószentmik-lósi tanár, történész beszámo-lója, az egyetlen nyomtatásban megjelent változat, amely a Gyer-gyószentmiklós története címû munka II. kötetében olvasható. Megállapítható azonban, hogy Garda Dezsõ nem vette figyelem-be a Székely Nép címû újság vala-mennyi cikkét; amit könyvében leírt, az ugyanis csak egy része

Szépapám rossz időben rossz helyen...Az 1916-os gyergyószárhegyi tragédia

15

az 1916 szeptemberében Szárhe-gyen történteknek. Ugyanakkor a tragédia után huszonhét évvel, 1943. szeptember 23-i számában a Székely Nép címû újság is kö-zölt néhány, részben téves adatot a tragédiáról, ez volna a második forrás. Egy harmadik beszámo-lót Kulcsár Gézától kaptam, aki a helyi RMDSZ által összegyûjtött forrásokat használta fel; ezzel a változattal azonosak a szárhegyi Domus Historiában leírtak is. A negyedik beszámolót az 1916-ban 14 éves Becze Anna mesélte el, akinek fia jegyezte le a vissza-emlékezését. A másik két válto-zatot Kulcsár Ágostontól, illetve családomban Deák (Gáspár) Magdolnától jegyeztem fel.

A különbözõ beszámolókból kiderül, hogy a román katonai elõõrs 1916. szeptember 6-án, a fõcsapat pedig 8-án érkezett Gyer-gyószárhegy községbe. A román parancsnok elöljáróságot neve-zett ki, akiknek elrendelte, hogy kutassanak fel minden lakást, és ha lõszert vagy lõport találnak, szolgáltassák be a katonáknak. Így is történt, de Oláh Alajos, aki menekülõben volt, hátrahagyta egyik napszámosának, hogy el-rejtett a kályhakéménybe két kiló puskaport, és úgy vigyázzon rá, mint a szeme fényére; ha magyar katonák érkeznek a faluba, ve-gye ki azokat, és tegye jó helyre, ha pedig románok jönnek, a lõ-port hagyja a helyén. A románok megérkeztek, és éppen az Oláh Alajos házában rendezték be fõ-hadiszállásukat. Hideg idõ járt, a román parancsnok pedig meg-hagyta az egyik katonának, hogy következõ éjjelre gyújtsanak be a kályhába. A katona a délután folyamán teljesítette a parancsot, csakhogy a kéményben levõ pus-kapor a tûz hatására felrobbant. Senki sem sérült meg súlyosan, egy õrmester kabátujját letépte a robbanás, és egy repeszdarab kisebb horzsolást ejtett a karján. A románok azt híresztelték, hogy a robbanás az ezred segédtisztjé-nek, a fõhadnagynak leszakította a karjait, kiszakította az oldalát, a sebesült haldoklik. Ezért parancs-ba adták, hogy az összes férfit le kell tartoztatni, és az elöljárókat is keresni kezdték.

Szépapám megijedt, és elrej-tõzött az alsó erdõben. A családi

emlékezet szerint felesége, azaz Rozália szépanyám utána ment, hogy keresse meg és hívja haza. Amikor megtalálta szépapámat, ezt mondta: „Gyere haza, József, mert engem lõnek ki, és mi lesz a gyermekekkel?” Így hát visszatért a faluba, a román katonák elfog-ták, és a többiekkel együtt bezár-ták az Oláh Gergely lakásába.

A katonák egész éjjel ásták a sírt, hogy napfelkeltekor az elfo-gottakat kivégezzék. Reggel nyolc órakor elõállították a nyolc elöl-járót, és köréjük terelték a hoz-zátartozókat. Az irtózatos percek drámaiságát az is növelte, hogy az otthon maradt lakosság között elterjedt a hír, miszerint minden férfit kivégeznek, majd az is száj-ról szájra járt, hogy a férfiak hoz-zátartozóit sem kímélik. Sõt, egy harmadik hír arról szólt, hogy minden felnõttet kivégeznek, a gyermekek majd maguktól fog-nak elpusztulni. Puskás Balázs községi bíró az utolsó szó jogán papot kéretett lelki megbékélésre, de ezt megtagadták tõle. Azután azt kérte a parancsnoktól, hogy köttessék be szemeiket, õk nem félnek szembenézni a halállal, de nincs lelkierejük végignézni a velük szemben felsorakoztatott hozzátartozók pokoli fájdalmát. Ezt is megtagadták. Becze Anna elmondása szerint Puskás Balázs-nak végig kellett néznie társai ki-végzését, s amíg rá került a sor, a haja percek alatt megfehéredett.

A nyolc elöljáróval tizenhat fegyveres román katona állt szembe, egy katona térdelve, egy pedig állva várta a parancsot. El-dördültek a puskák. Kétségbeej-tõ pillanatok következtek, mert bár mindenki két-két golyót ka-pott, egyet a szívébe a térdeplõ katonától, és egyet a fejébe az állva lövõ katonától, Csergõ Ala-jos a két lövés ellenére is állva maradt. Kezét magasra emelte és ezeket mondta: „Ne bántsatok, ártatlan vagyok! Ne öljetek meg, soha senkinek kárát nem akar-tam, Isten a tanúm! Ha megöltök, verjen meg az Isten!”. Végül egy parancshangra tizenhat lövés dördült, Csergõ Alajos pedig ösz-szelõve hullt társai fölé. A kivég-zés után Puskás Balázsné kérésé-re megengedték, hogy levegye a férje óráját a véres mellérõl.

Kulcsár Ágoston szerint a

nyolc elöljárót kihallgatás nélkül lõtték agyon, a többi ötvenhét személyt azért nem végezték ki, mert közben megérkezett egy magas rangú tiszt, és leállította a vérengzést; a mártírokat pedig végtisztesség megadása nélkül belehányták a gödörbe és be-temették. A kivégzés után a falu népének még a tragédia színhe-lyére sem szabadott néznie, mert ez volt a parancs.

1916. október 11-én a románok futva távoztak a községbõl, me-nekültek a Mackensen tábornok vezényelte Erdélyt visszafoglaló hadsereg elõl. A román katonák egyik lõszeres szekere felrobbant a nagy rohanásban. A szárhegyi holttesteket 1916. december 14-én hantolták ki, és Szabó György plébános segédlete mellett újból eltemették a község temetõjébe.

Kérdések a tények fényébenMenekülése elõtt Oláh Alajos

– mint szó volt róla – meghagyta napszámosának, Deák Tamásnak, hogy elrejtett két kiló puskaport, és ha magyarok jönnek a faluba, akkor a puskaport vegye ki, és tegye jó helyre, amíg vissza nem tér, de ha románok jönnek, hagy-ja a helyén. Miért mondta ezt? Úgy gondolta vagy tudta, hogy az õ lakásában szállnak majd meg a románok? Meg akarta ölni az ellenséget, vagy az elöljárókat akarta bajba sodorni? Hiszen a forrásokból kiderül, hogy õ volt a község korábbi bírója. Vajon volt valamilyen összekülönbözése az új bíróval, Puskás Balázzsal, ne-tán az összes elöljáróval? Valószí-nûbbnek tartom, hogy a hazáját akarta védeni. Az is talány, hogy az elöljárók tudtak-e vagy sem az elrejtett puskaporról…

Az 1916. szeptember 22-ei gyergyószárhegyi vérengzés ál-dozatai: Puskás Balázs bíró (59 éves) és a tanácsosok: Csergõ Alajos (56), Deák József (57), Far-kas Tamás (46), Fazakas Mihály (60), Simon Sándor (65), Szabó Gergely (46), Szabó Sándor (55).

LÁNG MELINDA

Adatközlõk: Becze Anna (1902–1952); Deák Magdolna (született Gáspár, 76 éves); Kul-csár Ágoston (76); Kulcsár Géza (70).

16

Dolgozatom témája a gyer-gyószentmiklósi és gyergyószéki zsidóság történetének néhány adaléka. Azért említek a címben száz évet, mert hozzávetõlegesen 1850 és 1950 között éltek jelen-tõsebb számban zsidók Gyer-gyóban, ma már a tízet sem éri el a számuk. Dolgozatomban azt fogom bemutatni, hogy ez alatt a száz év alatt a zsidóság fontos szerepet töltött be a vidék fejlõ-désében, de az itt élõk sem kerül-hették el a holocaust végzetét.

A zsidók beköltözése a Gyergyói-medencébe

A zsidóság Gyergyó-vidéki megjelenése szoros összefüg-gésben áll a székely körvasút ki-építésével. Megjelentek a külföl-di tõkéjû faipari vállalkozások, melyeknek irányítása részben az idetelepült zsidók kezében volt. Az ország északi-északkeleti ré-szébõl szegény sorsú zsidók is települtek városunkba, akik fa-iparban segédmunkásként keres-ték meg a kenyerüket, és a város zsidóságának túlnyomó részét képezték.

Gyergyószentmiklós zsidó-sága a 20. század elejére formá-lódott szervezettebb közösség-gé. 1890-ben harminckilenc fõt számolunk, 1900-ban már 177, 1910-ben 321 és 1930-ban 619 a lé-lekszám. Szentmiklósra a zsidók nagy része Moldva északi részé-rõl települt be.

A zsidó nagypolgárság a helyi kiskereskedõk, szeszfõzõk, fake-reskedõk soraiból emelkedett ki, de nem voltak sokan. Erdély gaz-daságában is ugyanebben az idõ-szakban foglaltak el jelentõsebb szerepet, amiben fontos tényezõ volt, hogy fokozatosan az erdélyi magyarok soraiba asszimilálód-tak. A társadalmi élet válaszfalai nem voltak áthághatatlanok, de a kirekesztés és az elzárkózás nem szûnt meg teljesen. A szászok közé zsidók nem léphettek be, a románok felé is elindult asszimi-láció már az 1860-as években el-

akadt. Egyedül a társadalom ma-gyar része nyitott kaput számuk-ra. A jiddis nyelv használata nem tûnt el, de a 20. század elején már az erdélyi zsidók kétharmada magyar anyanyelvû volt.

A zsidók tevékenységeés foglalkozása

A zsidók nagyrészt faipari se-gédmunkásként keresték meg kenyerüket. Mint már említettük, a székely körvasút kiépítésével a faipar Gyergyó vidékén is fel-lendült. A fafeldolgozó üzemek jelentõs részét zsidó származású emberek alapították és mûköd-tették. Megszületett a Gyergyói Faipar nevû cég, a Foreszta és Heimann Leó fûrészüzeme. Nyil-vánvaló, hogy a tulajdonképpeni faipart a zsidóság teremtette meg, az ágazat termékei pedig Szíriá-ba és Egyiptomba is eljutottak. Az említett vállalatok részlegeit tönkremenetelük után a Löwi, a Vágó, a Horváth és a Rubin csalá-dok vásárolták meg. Ezek a cégek a deszkametszést gõzgépesítet-ték, és a vasútnak köszönhetõen lehetõvé vált számukra a félkész-áru nagy mennyiségben való szállítása. A Halász család egy szeszgyárat létesített a városban, és ökröket szállított nagyobb vá-rosokba, külföldre.

Zsinagógájukat a helyi zsidó hitközség egykori elnöke, Halász Adolf kezdeményezésére 1927-ben adományokból építették fel. Az épület mór stílusban készült, az ortodox irányvonal elõírásait követve, vagyis a nõk csak a kar-zaton vehettek részt a szombati ünnepen. Az elsõ rabbi Krausz Mór volt.

A gyergyói zsidóság egyik leghíresebb szülötte Salamon Ernõ költõ volt. 1912. május 12-én született Gyergyószentmikló-son. Édesanyja a törékeny Cha-rap (Harap) Irénke volt. Salamon Ernõ kétéves volt, amikor az ap-ját a frontra vitték, ahonnan 1917-ben tért vissza. Ekkor Erzsébetvá-rosba, majd Dicsõszentmártonba

költöztek. Késõbb visszajöttek Gyergyóba. Elemi iskoláit Sala-mon Ernõ Erdõszentgyörgyön és Marosvásárhelyen, a közép-iskoláit pedig szülõvárosában végezte. Kolozsváron jogot hall-gatott, de 1932-ben abbahagyta a jogászatot. Részt vett egy tün-tetés szervezésében, emiatt le-tartóztatták. 1935-ben visszajött Gyergyószentmiklósra. 1939-ben és 1940-ben kétszer is behívták munkaszolgálatra, majd sajtópert akasztottak a nyakába és újra börtönbe került. 1941. nyarán az ákosfalvi lágerbe hurcolták, 1942-ben munkaszolgálatra küldték Ukrajnába, ahol 1943. február 27-én olasz fasiszták agyonlõtték. A város gimnáziuma ma az õ nevét viseli.

A holocaust GyergyóbanAz 1941-es népszámlálás ada-

tai szerint Gyergyószentmikló-son 559 izraelita élt, többségük a holocaust áldozatául esett. Emlé-küket a ma bezárt zsinagógában elhelyezett márványtáblák õrzik. 1942-ben az akkori hatóságok a zsidó férfiak egy részét Ukrajná-ba munkaszolgálatra kényszerí-tették, ahol 51-en vesztették éle-tüket.

A medence 986 zsidó lakó-jának másik részét 1944 májusá-ban deportálták, és az auschwi-tzi haláltáborba szállították, ahol gázkamrákban meggyilkolták és a krematóriumban elhamvasz-tották. Összesen 92-en kerültek haza élve.

A legfõbb erdélyi gettó a ma-rosvásárhelyi volt. Ide deportál-ták a Gyergyói-medence zsidóit. Gyergyószentmiklóson a gyûj-tõközpont a mai Vaskertes álta-lános iskola helyén volt. Mára már egyértelmû, hogy a gyer-gyói zsidóüldözés fõszereplõi az anyaországból ide vezényelt hi-vatalnokok és csendõrök voltak. Azonban Randolph Braham ame-rikai holocaust-kutató azt állítja, hogy László Ignác plébános is antiszemita volt, mert támogatta

A gyergyói zsidóság száz éve(1850–1950)

17

a deportálásokat. Ezt az állítását arra alapozza, hogy amikor Lász-ló Ignácot 1946-ban a kolozsvári népbíróság elítélte, ezt a vádat is megfogalmazták ellene. Barham azonban figyelmen kívül hagyja azt, hogy a kommunista hatósá-gok minden vádat kitaláltak és megfogalmaztak, csakhogy be-zárhassák a plébánost. Ugyanis más források és a helyiek emlé-kezete szerint – ha Márton Áron-nak a zsidók deportálása elleni (1944. május 18-án a kolozsvári Szent Mihály-templomban nyíl-tan kijelentett – sz. m.) tiltakozá-sához hasonló ellenkezése nem is volt, de – senkit sem buzdított a zsidók elleni atrocitásokra. Sõt, a túlélõk arról tanúskodnak, hogy László Ignác meglátogatta a Vas-kertes iskolában összegyûjtött zsidókat és megáldoztatta azo-kat, akik korábban már kikeresz-telkedtek. A lakosság körébõl is kerültek ki olyanok, akik együtt éreztek a nehéz sorsú zsidóság-gal. Szekula Éva elmesélte, hogy éjszaka az édesapja ételt csempé-szett az iskola udvarára összezsú-folt emberek számára, miközben

õk otthon rettegve várták vissza a családfõt. A helyiek tehetetlenül nézték, amint ismerõseiket, bará-taikat, osztálytársaikat Marosvá-sárhelyre, majd lágerekbe vitték.

ZárszóSzámomra újdonság volt fel-

kutatni a gyergyói zsidóság rö-

vid történetét. Habár kevés ideig játszottak meghatározó szerepet Erdélynek ezen a részén, mégis sikerült olyan hagyatékot hátra-hagyniuk, ami mindmáig gaz-

dagítja Gyergyószentmiklós össz-képét. A holocaust pedig arra figyelmeztet minket: soha nem szabad megengednünk, hogy ilyesmi megtörténhessen.

NOVÁK DÁNIEL

A zsidóság számarányánál a felekezeti adatokat vettem figye-lembe, hiszen a nemzetiségi ho-vatartozást illetõen legtöbbjük magyarnak vallotta magát.

A gyergyói zsidóság a számok tükrében

A malmok, valamint a molnár-mesterség már jó ideje a techni-katörténeti és a néprajzi vizsgála-tok kedvelt tárgya mind a hazai, mind a nemzetközi tudományos életben. Ennek magyarázata, hogy a malmok különbözõ típu-sai már évszázadok óta fontos termelõeszközei a civilizált tár-sadalmaknak; valamint az, hogy az utóbbi évszázad mûszaki fej-lõdése szinte teljesen kiszorítot-ta a régi malomszerkezeteket, s emiatt az utóbbi években a tu-domány szükségét érezte, hogy a még fennmaradt ipartörténeti technológiákat megörökítse.

Ezt a témát azért tartottam ér-dekesnek, mivel manapság ritka a régi, még használatban lévõ vízi-malom. Az is kíváncsivá tett, hogy miért tartja a tudomány ilyen fon-tosnak ezek megõrzését. Dolgo-

zatomban szeretném felvázolni a vízimalmok rövid történetét, fejlõdését, valamint választ kapni arra, hogy miért is játszottak fon-tos szerepet az emberiség múltjá-ban. Felkerestem a térségünkben levõ, ma is mûködõ vízimalmok közül néhányat, hogy közelebb-rõl is megvizsgáljam õket.

Eredeti rendeltetésükA középkor kezdetén már szá-

mos iparágban alkalmazták a víz és a levegõ mozgásenergiáit, de valamennyi szakágban malom-nak nevezték az energiahaszno-sító és -termelõ mechanizmusok együttesét. Az elsõ pontos fel-jegyzést a vízimalmokról Marcus Vitruvius Pollio római építész adta Architectura címû munkájá-ban. Ebben a Vitruvius által leírt római vízimalomban felismer-

hetõek mindazok a mûszaki ele-mek, melyek a 19. század máso-dik feléig használatban voltak: a vízikerék, a fogaskerék-áttétellel meghajtott, függõleges tengely-re felszerelt malomkõ, valamint a garat.

A legkorábbi vízimalmok va-lószínûleg a függõleges tenge-lyû kukoricaõrlõ malmok voltak. Ezek a Kr. e. 1., illetve 2. század táján jelentek meg Közép-Kele-ten, majd néhány századdal ké-sõbb Skandináviában: épp ezért görög, esetleg norvég típusú ma-lomnak nevezték õket.

Figyelembe véve azt a tényt, hogy malom és molnár szavunk szláv eredetû, és valószínûleg az óhorvát és ószlovén mlin, mlinár szavak származéka, arra követ-keztethetünk, hogy a honfogla-lás elõtt a Kárpát-medencében

Barangolás vízimalmaink között

18

élõ szláv népek már ismerték és használták a vízimalmokat, így valószínû, hogy népünk az õ jó- voltukból ismerkedett meg ezek-kel a szerkezetekkel.

A víz energiáját a malmok segítségével nem csak a gabona õrlésére, hanem a textiliparban, a bányászatban is használták, majd késõbb a kohók légfúvóit is vízi erõ hajtotta. A középkor óta, egészen a 19. század végi malom-ipari forradalomig, a vízimalmok õrléstechnikája egyszer változott: amikor bevezették a szita alkal-mazását. A technikatörténeti ku-tatás szerint Nyugat-Európában a 16. század közepén látták el a malmokat szitáló szerkezettel.

A magyarországi összeírások-ból pontos adatokat tudhatunk meg az országban mûködõ vízi-malmok számáról. Az 1863-as ösz-szeírás még csak Magyarország-ra vonatkozik, a késõbbi adatok viszont kiterjednek Erdélyre is. 1873-ban Erdélyben 4414 vízi-malom õrölt, melyekbõl legtöbb már tíz évvel korábban is mûköd-hetett. Összeadva ezt a számot a Magyarországon mûködõ mal-mokéval, kiderül, hogy az 1860-as évek elején mûködött a legtöbb vízimalom térségünkben.

A fejlődésAz emberi civilizáció talán

egyik legõsibb tevékenysége a kü-lönbözõ magvak felaprítása. Eh-hez a mûvelethez viszont szükség

volt a törõ, õrlõ, aprító szerkeze-tek, a késõbbi malmok elõdeinek létrehozására. Így a forgóköves malom felfedezése tulajdonkép-pen nem jelentett mást, mint a mezopotámiai kultúrában a Kr. e. 3. évezredtõl a kocsikeréknél és a fazekaskorongnál alkalmazott ro-tációs elv átvitelét a gabonaõrlõ eszközre. A forgóköves malom to-vábbfejlõdésének legalapvetõbb feltételét a tengely alkalmazása teremtette meg.

A következõ meghatározó fordulatot a malmok továbbfej-lõdésében a fogaskerék-áttétel alkalmazása jelentette. Némely kutatók szerint a fogaskerék-átté-tel keleti találmány, és a római át-tételes vízimalom feltalálása elõtt az öntözéses vízi kultúrával ren-delkezõ népek már alkalmazták.

Az ókorból megörökölt vízike-rék valójában azzal indította el az emberi munka gépesítésének az ipari forradalom felé tartó folya-matát, hogy egy apró találmány beiktatásával a csak õrlésre szánt malmokat sokféle célra használ-ható gépekké alakította. Ez a ta-lálmány a vízikerék tengelyére alkalmazott emelõként mûködõ bütyök, amely a tengely fordulá-sakor emelt és ejtett egy (késõbb több) munkaeszközt (például: kalló malmok). Ez a szerkezet a bütykös tengely. Ezt az újítást nevezhetjük kiindulási pontnak a teljesen automatizált gépekhez vezetõ úton.

A 12. századtól aztán újabb, már komplikáltabb mûveletekre sikerült felhasználni a vízimalom bütykös tengelyét, mégpedig az ércek zúzására, aprítására. Ezeket a bányászat és kohászat is egya-ránt a felülcsapó szerkezet meg-jelenésével párhuzamosan alkal-mazta, ezek is mérföldkõnek szá-mítottak a mûszaki fejlõdésben. Ezek a vízimalmok kezdetekben csak egy szerszámmal voltak fel-szerelve. Késõbb viszont, a 13. század elejétõl megjelentek a több szerszámmal mûködõ vízi-malmok. A több kerékkel üzeme-lõ malmok nem minden kereke végzett azonos mûveletet, ezáltal létrejöttek például bizonyos vízi fûrészek is, amelyekre Erdély el-dugottabb falvaiban még ma is találhatunk példát.

TípusokEtnográfiai szempontból a

legfontosabb két malomtípust megkülönböztetnünk: a patak-malmot, valamint a hajómalmot. A patakmalmok többsége a pa-takokból kivezetett malomárok, malomcsatorna mellett épült, mi-vel ott könnyebben tudták bizto-sítani a malom mûködésének fel-tételeit; a malmot nem fenyegette az áradások idején lezúduló víz veszélye a fõfolyáson. A patak és a malomcsatorna között duzzasz-tót vagy gátat emeltek, ahol zsi-lippel szabályozták a csatornába befolyó víz mennyiségét. A kö-zépkorban a gátak vázát többnyi-re vesszõbõl kötötték, így azok nem voltak tartósak, és rengeteg fát igényeltek. Az idõk során a patakmalmok különbözõ korsze-rûsítéseken estek át, ugyanúgy, mint a hajómalmok. Azt viszont fontos megjegyezni, hogy a mû-szaki újításokkal számos patak-malom (különösen a városoktól távol esõ domb- és hegyvidéki településeken) egészen az 1950-es évek elejéig mûködött.

A hajómalmok a római civi-lizáció találmányai, az elsõ ilyen szerkezetekre vonatkozó ada-tok a kései ókorig vezethetõk vissza. Ezek a malmok hajókra, vagy más úszó testekre elhelye-zett szerkezetek. A hajómalom két hajóból áll: házhajóból és völgyhajóból, ezek között volt a

19

vízikerék. A házhajó egy zárt épít-mény, ebben volt a molnár lakhe-lye és maga a malomszerkezet is. A völgyhajó egy átlagos, nyitott hajó volt, amelyre csak azért volt szükség, hogy tartsa a két kerék között lévõ lapátkerék tengelyét. A házhajót gerendákkal össze-kapcsolták a völgyhajóval, majd a gerendákra deszkahídlást he-lyeztek el. Más vízimalmokkal szemben a hajómalomnak az az elõnye, hogy a helyét változtatni lehetett. Ezzel ellentétben meg-volt a maga hátránya is: a téli idõ-szakban, fagyás idején partra kel-lett horgonyozni, vagy pedig egy jégzajlásmentes kikötõbe kellett vinni.

KerekekA 18. század végére kialakult

a három leggyakrabban használt vízikerék-típus, amelyek csupán a víz nyomómagasságában kü-lönböznek egymástól. Az alul csapott vízikeréknél a lapátok belemerülnek az áramló folyó-ba, így szinte minden áramló víz-ben lehet használni. A hátránya azonban, hogy használhatatlan, ha a víz folyásiránya áradás miatt megváltozik.

A felül csapott vízikeréknél a zárt lapátokra felülrõl érkezik a víz, ezért maga a kerék sokkal masszívabb, mivel el kell bírnia a víz súlyát. Az áradások nem befo-lyásolják a mûködését, mert a víz egy csatornán keresztül érkezik a kerékre, a víz mennyisége pedig egy zsilipkapuval szabályozható.

A középen csapott vízikerék-nél is a víz egy csatornán keresz-tül érkezik, és körülbelül a kerék-tengelynél folyik a kerék lapátja-iba. Elõnye, hogy nem szükséges olyan nagy esésmagasság, mint a felülcsapottnál, ahol a beáramló és kiáramló víz magasságkülönb-ségének legalább akkorának kell lennie, mint a kerék átmérõje.

A kanalas malom a legrégebbi malomtípus. A vízikerék vízszin-tes kialakítású, forgássíkja egybe-esik a forgó, felsõ malomkõ for-gássíkjával. Ezeknél a vízikerék és a forgó malomkõ tengelye kö-zös, így szerkezetük a lehetõ leg-egyszerûbb volt. Általában nagy-esésû folyók, patakok mellett ala-kították ki õket, de hátrányuk volt

az alacsony teljesítmény. A vizet sugár irányból engedték a kana-lakra egy kivájt belsejû fatörzsön vagy fából készített csatornán keresztül, a malomkõ fordulat-számának szabályozását pedig a kerékre engedett víz mennyisé-gével érték el. Romániában ma még négy ilyen malom üzemel Krassó-Szörény megyében, a Ka-ras folyón.

MűködésA vízimalmok, a járgányos és a

szélmalmokhoz hasonlóan fogas-kerék-áttétellel mûködtek: a vízi-keréknek a malomházba (hajó-malmoknál házhajóba) benyúló tengelye egyben a nagy fogaske-rék tengelye volt, ennek fafogai a kis fogaskerék fogazatába illesz-kedtek, ezáltal hozták forgásba a felsõ õrlõkõ vastengelyét, a szál-vasat. A deszkakéreggel körülvett malomkövek a malom szintjénél magasabb kõpadon helyezked-tek el, ahová 4-6 deszkalépcsõ ve-zetett. A malomkövek fölött volt a négyszögletes garat, másképpen a nagygarat.

Őrlési folyamatokA malom a magyar vidéki élet

egyik fontos termelõeszköze, és különbözõ típusai alapvetõ szük-ségleteket elégítettek ki az elmúlt évszázadok során. A molnárok vékással felöntötték a megned-vesített, õrölni való gabonát a garatba, amelynek az alján a szí-

jakon függõ, egyik oldalán nyi-tott kisgarat (más néven csillegõ) állandó rázásával biztosította a gabona egyenletes adagolását. A kisgaratból a gabona a felsõ-kõ nyílásán keresztül a kõmejjbe jutott, ahonnan eloszlott a ma-lomkövek közé. Az õrlemény fi-nomságát a két malomkõ közöt-ti távolság határozta meg, amit rendszerint a felsõ- vagy forgókõ állításával szabályoztak. Ha a for-gókövet a kõemelõvel vagy ékkel leeresztették, akkor a malomkö-vek közelebb kerültek egymás-hoz, ezáltal finomabb lisztet õröl-tek, ha a követ feljebb emelték, durvább lett az õrlemény. Hogy a malomkövek közül kikerülõ liszt ne porlódjék szét, a köveket deszkakéreggel vagy kávával vet-ték körül.

Használati tárgyakA molnárság alapvetõ hasz-

nálati tárgyainak egyike a faragó szekerce, amellyel a malomkõ középsõ sávját recézik annak ér-dekében, hogy a gabonaszemek könnyebben összezúzódjanak. Egyéb eszközei a molnárság-nak: malomkõ, szita, láda, zsák, molnárkocsi, gabonamérõ lapát.

MalommúzeumokNapjainkban sok vízimalmot

újítanak fel technikatörténeti je-lentõsége miatt, és a közönség számára is látogathatóvá teszik õket. Magyarországon manapság

20

nagyon elterjedtek az olyan nép-rajzi múzeumok, amelyek a régi malomipar világába kalauzolnak el, és betekintést nyújtanak a je-lenlegi állapotukba is; bemutatva egyszersmind az õrlés fejlõdés-történetét is az õskortól napja-inkig. Ilyen múzeumok például az Örvényei Malom Múzeum, a Túristvándi Vízimalom Múzeum, a Ráckevei Hajómalom Múzeum, valamint az Orfûi Vízimalom Mú-zeum, amelynek az a kiváltsága, hogy az egyetlen mûködési en-gedéllyel rendelkezõ vízimalma Magyarországnak.

Működő vízimalmok ErdélybenA 19. századi malomösszeírá-

sok szerint szülõföldünkön az õr-lõszerkezetek nagyobb hányadát a vízimalmok képezték. Erdély-ben ekkor (néhány tucat gõzma-lom mellett) a lakosság liszt- és egyéb daraszükségleteit szinte kizárólag vízimalmokkal látták el. 1894-ben, amikor a gõzmalmok elterjedése már éreztette hatását, egyes források szerint Erdélyben még 5136 mûködõ malom léte-zett, amibõl mára már csupán né-hány maradt meg eredeti formá-jában, mûködõképesen.

Mostanában Erdélyben is egyre több székelyföldi települé-sen ismerik fel, hogy a több száz éves vízimalmok még mindig

hasznosak lehetnek. Elsõsorban turistahívogatóként, hiszen az eredeti állapotukba visszaállí-tott csodamasinák joggal tarta-nak igényt az érdeklõdésre, a látogatók kíváncsiságára. Há-romszéken, pontosabban a mai Kovászna megyében például az önkormányzat arra próbálja ösz-tönözni a malomtulajdonosokat, hogy fogjanak össze, alapítsanak egyesületet, így közösen tudnak pályázni a létesítmények felújítá-sára, és be tudnának kapcsolódni a turisztikai forgalomba is. A 19. században Háromszéken több mint harminc malom õrölt, mára már csak egy üzemel az erdõvi-déki Kisbaconban.

A korondi malomKorond hajdani Udvarhely,

ma Hargita megye, a Sóvidék egyik legrégibb, legnevezete-sebb települése iparmûvészeti, idegenforgalmi és mûvelõdési szempontból. A helység egyik néprajzi büszkesége nem más, mint a régi, de még mûködõké-pes vízimalma. A vízimalom tulaj-donosa Györgyi Tamás, akire ez a családi hagyaték még dédapjá-tól maradt. A tulajdonos minden odalátogató turistának szívesen beszámol a malom mûködésé-rõl, és történetét is elmeséli. Bár a malom bizonyos részei ma már villamosítva mûködnek, igazán nagy felújításon a szerkezet utol-jára 1867-ben esett át, azóta folya-matosan üzemel. A tulajdonostól azt is megtudtam, hogy milyen nehézségekkel jár egy ilyen régi, már muzeális értékû szerkezet karbantartása. A malomnak fából készült, felülcsapott kereke van, amit a közelmúltban cseréltek ki, és bár így eltart még három-négy évtizedig, a víz és a nap hatására a fa nagyon könnyen megévõdik. A környéken régen összesen har-minchat vízimalom és két gõzma-lom volt, mára viszont már csak ez az egy maradt; más helyeken a ví-zimalmokat teljesen eltüntették, a gátakat nem rendezték, a malom-árkokra pedig ráépítettek. Emiatt a környezõ falvakból is gyakran idejárnak az emberek õröltetni, és olyan is elõfordul, hogy egy nap alatt 150 kilogramm gabonát

õrölnek a korondi malomban. Az ipartörténeti ritkasággal egyazon udvarban ma egy panzió is mû-ködik, így a malomnál turistákból nincs hiány.

A székelyvarsági fűrészmalomA középkorban épített, illetve

a 19. század utolsó évtizedeiben megszületõ fûrészmalmok mû-ködési elve azonos az õrlõmal-mokéhoz. Jelenleg is mûködõ példányok még fellelhetõk Erdély és a Balkán eldugottabb részein, ahová a villamos áramot csak rész-ben vagy egyáltalán nem vezették be. A fennmaradt fûrészmalmok egyike az udvarhelyszéki Székely-varságon található. Varság Hargita megyében, a Görgényi-hegység déli nyúlványain fekszik, jellegze-tes erdélyi magyar hegyi telepü-lés. A helység története sokban különbözik más székely faluétól, fõleg abban, hogy nem középko-ri faluként jött létre, hanem több apró településbõl szervezõdött önálló tanyaközséggé 1907-ben. Annak ellenére, hogy a korondi-hoz képest a varsági vízimalmot kevésbé korszerûsítették, még ma is üzemel. Tulajdonosa szívesen fogadja a látogatókat, és õ is lelke-sen számol be a malom mûködé-sérõl és annak fénykoráról.

KövetkeztetésA mai gépesített világból a

vízimalmok mint mûködõ hasz-nálati eszközök szinte teljesen kiszorultak. Ennek ellenére ezek a malmok szerves részét képezik mind a történelmi, mind pedig a technikai múltunknak. Éppen ezért tartom fontosnak, hogy megtegyünk minden tõlünk tel-hetõt annak érdekében, hogy eredeti állapotukban megõriz-zük, esetleg felújítsuk ezeket az ipartörténeti ritkaságokat. Úgy gondolom, hogy jó irányban ha-ladunk afelé, hogy a vízimalmok ne vesszenek feledésbe, azokat a következõ nemzedék is meg-ismerje és megszeresse, és még sokáig fennmaradjanak az embe-riség számára.

GÁLL ANNA

21

Orcátlan autósoktól a járdát mosolygó arccal visszafoglaló gyermekek. Gyermek- és ember-arcok magasságában csillogó politikus-félcipõ, elõbbiek, mint mindig – lent, utóbbi, mint min-dig – túlontúl is fent. Kolozsvár belvárosában frissen csattant au-tók, friss törmelék és olajfoltok közepette, természetesen. Márci-us 15-ei hóviharban vonuló zász-lók és ünneplõk. A rohanó város õrült forgatagában virágot kínáló hárászkendõs öreganyó. Telefon-aknából kikandikáló szerelõ. Vo-nat által kettévágott ember.

Mosolyt fakasztó, elgondol-koztató, borzongató, gerincegye-nesítõ, megint elgondolkoztató, megint mosolyt varázsoló, meg-döbbentõ – ilyen és ehhez ha-sonló jelzõk kísérik Rohonyi D. Ivánnak azokat a mindennapja-inkból vett sajtófotóit, amelyek a kolozsvári Minerva Mûvelõdési Egyesület Cs. Gyimesi Éva termé-ben minap nyílt tárlatán láthatók. E kiállításon a Szabadság címû kolozsvári napilap fényképésze csak icipici töredékét mutatja fel az utóbbi évek termésének – s hol van még az évtizedes lépték-ben mérendõ egész, ezen belül az ismeretterjesztõ munkákhoz illesztett felvételeinek sora? De e képekbõl is világosan látszik: az életnek olyan pillanatai köszön-nek vissza ránk, amelyek mellett észrevétlenül megyünk el. Ro-honyi D. Iván ezekkel a pillana-tokkal dokumentálja a múltat s a mát, s ez – Németh Júlia és Dorel Gãinã professzor szavával élve – már maga a riporteri igazmon-dást mûvészetté fejlesztõ ivánog-ráfia. Találóbbat aligha lelni Ro-honyi D. Iván munkájára.

Pedig az elején gondolta a fene… Rohonyi D. Iván 1948. már-cius 29-én született Kolozsváron, s amikor gyermekkorában a szü-

lei elhozták neki ajándékba az elsõ fényképezõgépet, nem érde-kelte õt különösebben a dolog. „Édesanyámék a Szovjetunióból hoztak nekem egy kis gépet, de csak nézegettem, csavargattam a gombjait, aztán betettem egy fiókba” – emlékszik Iván. Aztán 1965-ben egy szép napon édes-apjával összecsomagoltak, és út-nak indultak az erdõre csak úgy barangolni. A hátizsákba harap-ni- s innivaló mellé a fényképezõ-gép is bekerült, filmmel betöltve, természetesen, majd elkészültek eme barangolás képei. Ez volt a legelsõ lépés. „Innentõl kezdve nem volt megállás. Lassan-lassan vettem magamnak nagyítót, kép-papírt, tálcákat, fogókat, vegysze-reket, felszereltem tehát a saját la-boromat, amelyet évtizedeken át használtam, és amelyet nemrég ajándékoztam régi munkatársam-nak és jó barátomnak, Benczédi Józsefnek, hiszen az õ lánya is a fotózás felé kacsingat” – ecseteli Rohonyi D. Iván.

A sajtóhoz, pontosabban a saj-tófotózáshoz fûzõdõ kapcsolata nem új keletû, de nem is olyan régi, mint az ember gondolná. Az 1989. decemberi rendszervál-tozást megelõzõen ugyanis nem a sajtóban, hanem a Kolozs me-gyei Építkezési Vállalatnál dolgo-zott. Tulajdonképpen az állami vállalat fényképésze volt, feladat-köre pedig az akkoriban készülõ épületek, illetve a vállalat munka-körével, tevékenységével össze-függõ események megörökítése, azaz képi dokumentálása volt. Az akkori kolozsvári lapok – pon-tosabban az a kettõ, amelyeket a korabeli Román Kommunista Párt Kolozs megyei bizottsága sa-ját szócsöveként magyar nyelven Igazság, román nyelven pedig Fãclia címen megjelentetett – ter-mészetesen igényelte és használ-ta az építõvállalat felvételeit, így Rohonyi D. Iván képei mindkét lapban meg-megjelentek. Az iga-zi kötõdés mégis ott kezdõdött, hogy Iván néha-néha mindkét

Galéria

Rohonyi D. Iván szeme és világa

22

lapnak beküldött pályázatra egy-egy felvételt, nemegyszer díjnyer-teset is.

Ezek a szálak fûzõdtek szoro-sabbra 1989 decemberében. „A kolozsvári lövöldözés (1989. de-cember 21. – sz. m.) után elindul-tam, és több felvételt készítettem a városban. Bevittem azokat a Sza-badság szerkesztõségébe, ahol Orbán Ferenc és Pillich László nagy szeretettel fogadtak engem

is, a képeket is, és a következõ napokban-hetekben pedig egy-re több felvételt kértek tõlem. Az akkori mûszaki körülményeket és a tudásomat is tükrözik ezek a felvételek. Van, amelyik jobban sikerült, van, amelyik nem” – em-lékszik. Azt mondja, 1990 január-jában-februárjában érezte, hogy az építõvállalatnál nem sokáig lesz maradása, hiszen az egész cég recsegett-ropogott, úgyhogy

döntött: átmegy fotósnak a Sza-badsághoz.

Négyévi szabadságolás után Rohonyi D. Iván Magyarországon próbált szerencsét. A Magyar Táv-irati Iroda, közismertebb nevén az MTI budapesti központjában kapott munkát. Azt mondja: „ott tanultam meg, hogy tulajdonkép-pen mi a sajtófotó. Jó társaságban, jó szakemberek között találtam magam, nem is volt idõ elméletez-ni, hanem élesben, gyakorlatilag a helyszíneken lopva tanultam meg a szakmát. A Szabadságnál akkori-ban nem volt túl nagy a lapfelület, nem is közöltünk túl sok fotót. Ha visszagondolok, hogy mit tudtam induláskor, azt kell mondanom, hogy szinte semmit, de nagyon nagy volt bennem a tudásvágy, a tanulni vágyás.” Rohonyi D. Iván 1994-tõl 1996-ig dolgozott az MTI budapesti központjában, ahol többnyire mûvelõdési, va-lamint belpolitikai eseményeket és helyszíneket örökített meg az utókor számára. 1996-ban végleg hazatért, és közel egy évig külsõs tudósítóként tovább dolgozott a magyar hírügynökségnek, vala-mint több magyarországi lapnak. Ezzel párhuzamosan egy kolozs-vári reklámcég fotósa volt 2002-ig, majd szabadúszóként kereste a kenyerét.

2006-ban másodszor állapo-dott meg a Szabadságnál. Azóta Kolozsváron nincs olyan ese-mény – s a megyében sem sok –, amelyen Rohonyi D. Iván ne lenne jelen hatalmas fekete fotós-táskájával, folyton élesre töltött és kattogó gépével. Azt mondja: „Amikor még filmnegatívra dol-goztunk, nem lehetett számo-latlanul kattogtatni a gépet. Az MTI-nél természetesen volt ele-gendõ film, a kollégák használták is rendesen, de én takarékosan dolgoztam. Megszoktam, hogy ne prédáljam a filmet, s hogy egy-egy eseményen, egy-egy ál-lásból három-négy olyan felvételt készítsek, amelyekbõl kiválaszt-ható az az egy, amely a másnapi lapszámba bekerül, vagy amelyet a hírügynökség el tud adni a szer-kesztõségeknek.

A digitális eszközök megjele-nése óta egészen más lehetõsé-gek nyíltak minden fotós számá-

23

ra. Ma már annyiszor süthetik el a gépet, ahányszor akarják, illetve egészen pontosan, ahány giga-bájt a fényképezõgép agyának a befogadóképessége. Egyszóval sokkal könnyebb egy-egy ese-mény- vagy mozdulatsort rögzí-teni, hogy abból a legeslegjobb kocka vagy kockák kiválasztha-tók legyenek. „Tudod – mond-ja Rohonyi D. Iván –, a fotózás maga pillanatok rögzítésérõl szól, miközben azokat a múló pil-lanatokat halhatatlanná teszed. Szemedhez emeled a géped, egy pillanat, egy kattintás, kész. A tör-ténet innentõl kezdve már múlté, csak a felvételed marad meg az örökkévalóságnak.”

Örök vita tárgya, hogy en-nek a fotós mûfajnak hol van a szakmai, illetve emberi határa. S hogyan mûködik a kettõ közötti átjárás. Merthogy volt rá példa, amikor egy lengyel fotós díjat nyert egy felvételével, amelyen – valahol a Kaukázusban – egy síró férfi agyonlõtt fivérét tartja az ölé- ben. Késõbb kiderült, hogy az egész jelenet megrendezett volt. S arról is folyik a vita, hogy helye-sen jártak-e el azok a lesipuskás fotósok, közismertebb nevükön paparazzik, akik mentés helyett fotózták Diana hercegnõt, ami-kor barátjával, Dodi al-Fayeddel és gépkocsijuk vezetõjével autó-jukkal 1997. augusztus 31-én a pá-rizsi Alma-rakpart aluljárójának egyik betonoszlopához csapód-tak. Diana hercegnõ balesete és halála (netán haláltusája?) téma-ként nagyobb kihívást jelentett a fotósok számára, mint a bajba jutott embertárs mentése, vagy legalább a segítés kísérlete. Nem állhattam meg tehát, hogy Roho-nyi D. Ivánt ne kérdezzem meg: ilyen helyzetben mit tenne? Azt mondta, volt már hasonló hely-zetben, amikor a szeme láttára egy autós elgázolt egy asszonyt Kolozsváron. „A sérült hála Isten-nek nem halt meg, de vérzett a lába. Hívtuk a száztizenkettõt, és akkor eszméltem, hogy be sem kapcsoltam a gépemet, amikor a gyorsmentõ már elrohant. Más-kor is letenném a gépet és hív-nám a mentõket”.

BENKÕ LEVENTE

24

Kárpát-medencei Körtvélyes • a görgényi vár tartozékai • a Pókaiak jószágai • Kovacsóczy Farkas szerencsével nem járó bir-toka •

Körtvélyfája a Maros bal part-ján, a Marosvásárhely–Szászré-gen közötti mûút és (az 1886-ban a forgalomnak átadott) vasút mellett fekszik; Petele, Magyarpé-terlaka, Marosjára, Gernyeszeg és Vajdaszentivány határolják. A kö-zépkorban a Felsõ-Marosmente településeivel együtt Torda vár-megyéhez tartozott, a járások 18. századi kialakulásával a maros-járai járás része lett, majd 1876-tól Maros-Torda vármegye régeni alsó járásához osztották (1925-tõl Maros megye, 1940–1944 között ismét Maros-Torda vármegye, 1950–1968 között Magyar Auto-nóm Tartomány tagja), jelenleg Maros megye része, közigazga-tásilag Gernyeszeg községköz-ponthoz tartozik.

A falu neve a körtvély szóból ered, ez a körte régies neve, a fa, fája szóalak nem szorul különö-sebb magyarázatra. A Körtvélyes nevû települések száma a Kárpát-medencében ma már jóval keve-sebb, mint amennyi a múltban, a középkorban lehetett. Az apadás oka lehetett a feltûnõ, határjelzõ hagyásfák (erdõirtás alkalmával meghagyott hasznos gyümöl-csöt termõ fa: vadalma, vadkörte, berkenye, som, szelíd gesztenye, mogyoró stb., amely a kialakított szántóföldeken, legelõkön, utak mentén, mezsgyéken tovább ter-mett) pusztulása, földrajzi elter-jedésük csökkenése, települések eltûnése, de lényegesebb lehetett a vadkörte táplálkozásbeli szük-ségének lanyhulása, a termesz-tett körték fokozottabb terjedése

miatt. Erdélyben tucatnyi Körte, Körtvélyes gyökerû település létezik: az elpusztult Barakört-vélyes (1471: Barakerthweles – Barakerthwelgh, Temeshódos és Barafalva közt), Bégakörtés, Beth-lenkörtvélyes (1576: Kerthvellyes, Beszterce-Naszód megyében), Déskörtvélyes (1325: possessio Kurthvillus, Kolozs megyében), Érkörtvélyes (1313: Kurthuelus, Bihar megyében), Körtvélyes (1335, 1341: possessio walachalis Keurthweles, a Bihar megyei Várfancsika mellett), Körtvélyes (1333, 1335: Kurtuelus, eltûnt te-lepülés a Temes megyei Csene mellett), egy másik elpusztult Körtvélyes (1405: Kerthwelyes, Temesrékás mellett), a Mányik határába beolvadt Körtvélyesmá-nyik (1492: KerthwelesManyk), Désfalva mai határának Gálfalva felé esõ részén, a haranglábi völgy északkeleti oldalán egykor elte-rülõ Körtvélyestelek (1301: pos-sessio Kurtweles-teleke – Kewr-welteluke), Körtvélykapu (1319: possessio seu villa Kurtuelkopu, Maros megyében), Körtvélypa-tak (Krassó-Szörény megyében), Kiskörtvélyes és Nagykörtvélyes (1405: Kurthveles, Máramaros megyében), Révkörtvélyes (1405: Kwrthuelrew, Szilágy megyé-ben). S mindemellett még van Alsókörtvélyes, Felsõkörtvélyes, Nyitrakörtvélyes és Szepeskört-vélyes (a mai Szlovákiában), Lajtakörtvélyes, Ókörtvélyes és Újkörtvélyes (Burgenlandban), Szentmihálykörtvélyes (Kárpátal-ján, Ukrajnában).

A település elsõ okleveles említése 1441-bõl való (posse-siune Kerthwelfa). 1441. január 9-i datálású a kolozsmonostori konvent birtokátengedõ proto-kolluma, melyben Erne-i Elek fia Zekel Péter kijelenti, hogy

a Torda vármegyei Petherlaka, Kerthwelfa és Thelek birtoknak a királytól új adomány címén nyert felében, atyafiságos szeretetbõl, részelteti Gachalkeer-i Fekete (dictus) Péter fia: Miklóst, azzal a feltétellel, hogy õ is így jár el a ki-rálytól vagy királynétól hasonló jogcímen szerzendõ birtokaival. (DL 36390) 1441-ben Andrásfal-vi György és Mihály a Balázs fiai szerepelnek Torda vármegyében, mint Körtvélyfája- és Péterlaka-vi-déki birtokosok.

Ekkor a helység a görgényi várhoz tartozott, amely királyi birtok; az erdélyi vajda, illetve a székelyek ispánjának (gyakran a kettõ ugyanegy személy) tiszt-ségéhez fûzõdött. A vár elsõ ok-leveles említése 1358-ból való. 1443-ban I. Ulászló király, hû szol-gálataiért Hunyadi Jánosnak ado-mányozta a várat és uradalmát, mely adományozást 1447-ben Hunyadi János kormányzó és utódai részére az országnagyok is jóváhagytak. 1453-ban V. László király is megerõsítette Hunyadi Jánost a vár és tartozékai birtoká-ban, „midõn egy évvel azelõtt ki-lépve a gyermekkorból a pozso-nyi országgyûlésen a királyi trónt elfoglalta, elsõsorban Hunyadi János volt kormányzó érdemeire gondolt, amelyek jutalmazását az összes résztvevõk is javasolták és helyeselték” (DL 37629), a ki-rály az adományozást 1456-ban megerõsítette és az adományo-zási oklevélmásolatot privilegia-lis formában adta ki (DL 37629). Késõbb, 1457-ben ismét a királyi várak közt szerepel a görgényi vár, amely összefüggött a székely ispáni funkcióval, gyakorlatilag ezzel a funkcióval együtt ruház-zák át a görgényi várnagyságot. A 16. század folyamán az Erdélyi Fejedelemség létrejöttéig a szé-

Enciklopédia

TALLÓZÁS KÖRTVÉLYFÁJA MÚLTJÁBAN (I.)

25

kely ispánok birtoka, 1570 után mindvégig az erdélyi fejedelmek ellenõrzése alatt maradt. A vár és birtok a 16–17. században élte fénykorát, a fejedelmek több gaz-dasági funkcióval látták el a bir-tokot (papír-, üveg- és kõedény-gyártás).

Tartozékai közül Petele helysé-get 1426-ban Losonczi Dénesnek adta zálogba Zsigmond király; Magyarpéterlaka, Körtvélyfája és Marostelek helységeket, mint lát-tuk, 1441-ben a Toldalagiaknak és ernyei Székelyeknek (akik e hely-ségekre nézve 1443-ban, a várnak Hunyadi János részére történt beiktatásakor ellentmondással éltek) adományozta I. Ulászló ki-rály; Péterlakát és Körtvélyfáját, mint a görgényi vár tartozékait 1458-ban cserében három Hu-nyad vármegyei birtokért a som-kereki Erdélyieknek, Istvánnak és Miklósnak adta Mátyás király.

A 16. század végén a Pókai-családnak voltak jószágai Kört-vélyfáján, egy korábbi birtokcse-rét Báthori Zsigmond is jóváhagy és megerõsít 1585. január 20-i, Gyulafehérváron kiállított okle-velében: „Hûséges szolgálataiért a maga részérõl õ is, ugyanazon feltételek mellett Poka-i Pokay Péternek, valamint utódainak és örököseinek adományozza örök-jogon haszonvételeivel és tarto-zékaival együtt azt a Keorthwelyf-faya/Keorthwelfaia-i részjószá-got, amely korábban Georgeny várához tartozott, és melyet vár-megye ispánja adott Pokay Péter-nek ennek Also Idecz nevû szász birtokáért azzal a kikötéssel, hogy ha Pokay vagy örökösei az említett birtokot perrel vagy más módon visszaszereznék, akkor a Keorthwelfaia-i részjószágot a fenti várnak visszaadják, továbbá ha ugyanõk a részbirtokon épít-kezéseket eszközölnének, akkor azok becsértékét meg kell nekik téríteni”. (ETA VII 3, 183–184) Po-kai Péter sokáig nem élvezhette a körtvélyfájai birtok jövedelmeit, 1589. január 10-én Báthori Zsig-mond elrendeli, hogy a Poka-i Pokai Péter magtalan halálának közhírré tétele után a gyulafehér-vári hiteleshely requisitorai (le-vélkeresõi) iktassák be a vajdai kincstárat annak Keortvelyfaia

birtokbeli részébe és nemesi ud-varházába. Az elhalálozott Pokai Péter egyéb Torda vármegyei és Marosszéki birtokainak a vajdai kincstár részére való lefoglalá-sában kijelölt vajdai emberek között említik az oklevelek Ke-ortvelfaia-i Georeog Tamást is. Az erdélyi káptalan 1589. február 27-i jegyzõkönyve beszámol ar-ról, hogy a parancs értelmében a vajda emberei kiszálltak Kört-vélyfájára is, ám a beiktatás el-len Poka-i Horvat Péter officiális (tiszttartó) úrnõje – elõbb Moga Martin, majd Darlacz-i Tabiasi […], végül Pokai Péter özvegye – Toroczkai Zsófia nevében, úgy-szintén Georeog Tamás Pokai Péterrel perelt jószágai okán til-tást tettek. A hivatalos eljáráson megjelent szomszédokat felso-rolva, a jegyzõkönyv nyugtázza, hogy az óvást tevõk a vajda színe elõtt egy év leforgása alatt kötele-sek bizonyítani jogosultságukat a nevezett birtokhoz. (ETA VIII, 226–227, 228, 233–234) Valame-lyik jószágrész mégis a kincstár-ra szállt, mert Erdély kancellárja, Kovacsóczy Farkas 1590-ben bir-tokot kapott Körtvélyfáján Bá-thori Zsigmond fejedelemtõl. A fejedelem adománylevele Gyu-laférváron kelt, 1590. július 1-jén, Pokai Péter magvaszakadtával a kincstárra szállt birtokok közül a kancellár ekkor Körtvélyfája, Nagyszederjes, Csanád (Erdõcsi-nád) és Vadad birtokokat kapta. (SzOkl. V. 148–150) Kovacsóczy Körtvélyfáján udvarházat is épít-tetett, s ekkor veszi fel a Körtvefái elõnevet. (Egy 1591 eleji birtok-beiktatásnál a kancellár körtvély-fájai jobbágyai – Péter Demeter esküdt és Szabó Ferenc – tanús-kodnak.) Mivel ellenezte a fejede-lemnek a Portával való szakítását, Kovacsóczy Farkas nem sokáig maradt a birtok tulajdonosa, lá-zadás ürügyén 1594-ben, több társával együtt kivégezték, a kört-vélyfájai birtok fiai kezén maradt (1598-ban, Bocskai Istvánnak a görgényi uradalomba és tartozé-kaiba való beiktatásakor a néhai kancellár és tanácsúr elsõ felesé-gétõl – a néhai Harinnai Farkas leányától, Békés Gáspár özve-gyének nõvérétõl, Farkas Katalin-tól – való fiai, Kristóf, Zsigmond

és István jobbágyai is tanúskod-nak. Fiai közül csupán István, a késõbbi kancellár élte meg a fel-nõttkort.)

SZATMÁRI LÁSZLÓ

IrodalomDL = Diplomatikai Levéltár,

Magyar Országos Levéltár, Col-lectio Diplomatica Hungarica. A középkori Magyarország levéltá-ri forrásainak adatbázisa. Interne-tes kiadás (DL-DF 5.1) 2009

ETA VII. 3 = Az erdélyi feje-delmek királyi könyvei. Báthory Zsigmond királyi könyve. 1582–1602. Erdélyi Történelmi Adatok VII. 3. Mutatókkal és jegyzetekkel regesztákban közzéteszi Fejér Ta-más, Rácz Etelka, Szász Anikó. Az EME kiadása, Kolozsvár, 2005

ETA VIII. 1 = Az erdélyi káp-talan jegyzõkönyvei. 1222–1599. Mutatókkal és jegyzetekkel re-gesztákban közzéteszi Bogdánfi Zsolt, Gálfi Emõke. Erdélyi Tör-ténelmi Adatok VIII. 1. Az Erdélyi Múzeum-Egyesület kiadása, Ko-lozsvár, 2006

SzOkl. V. = Székely Oklevéltár. V. kötet. 1295–1603. Szerkesztette Szádeczky Lajos. Kiadja a Székely történelmi pályadíj-alap felügye-lõ bizottsága. Kolozsvár, 1896

26

A szatmári festõk-grafikusok egyik jeles alakja, Újházy Sándor neve és munkássága elválaszthatat-lan Nagykárolytól. Olyan mûvészek mellett öregbíti a szatmári képzõmûvészet hírnevét, mint például Aurel Popp, Jenzer Mihály, Ion Þânþaº, Sarkady Sán-dor, Litteczky Endre, Tóth Gyula. Almási Tibor mû-vészettörténész róla írt tanulmányából (Alexandru Újházy, viaþa ºi opera. 1890–1941. Studii ºi comuni-cãri V–VI. 1981–1982, Szatmárnémeti) megtudjuk, hogy Újházy Sándor 1890. december 20-án született a Heves megyei Füzesabonyban Újházy Sándor és Gáll Apollónia gyermekeként. Elemi iskoláit Kassán, a gimnáziumot pedig Iglón végezte. 1911. június 27-én tanítói képesítést szerzett, 1912. szeptember 26-án pedig a jékelfalvi állami elemi iskolába nevezték ki, ahol a következõ év szeptember elsejéig tanított. Beiratkozott a budapesti királyi képzõmûvésze-ti akadémiára, ahol 1918. szeptember 5-én rajz- és mértantanári oklevelet szerzett. 1919. április 7-én a nagykárolyi polgári fiúiskolába kapott tanári kine-vezést, majd 1923 szeptemberében ugyanott a Vasile Lucaciu nevét viselõ állami középiskolába helyezték át, ahol Jenzer Mihály és Aurel Popp utódaként ok-tatott rajzot. A kiváló oktatóként ismert és elismert Újházy Sándor nem csak rajzot tanított, hanem a gyermekek kézügyességének fejlesztése érdekében repülõmodellezõ kört is indított, és õ szerelte össze Nagykárolyban az elsõ rádiókészüléket. Bõ két évti-zedes nagykárolyi tanári és alkotói pályafutása vé-gén egy, a harctéren szerzett fejsérülésbõl kialakult agydaganat miatt 1941. április 20-án hunyt el Deb-recenben.

Budapesti képzõmûvészeti tanulmányait Újházy Sándornak az elsõ világháború kitörése miatt félbe kellett szakítania, miután behívták a hadseregbe, és Galíciába vezényelték. 1916. július 5-én súlyosan megsebesült, s ezzel egy idõben a cári orosz csapa-tok fogságába esett. A darnicai fogolykórházba szál-lították, ahonnan 1918-ban megszökött és hazatért. Alább harctéri, illetve fogoly-emlékiratából közlünk néhány részletet, amelyben a jó szemû és kiváló íráskészséggel megáldott tanú élethûen tárja elénk a galíciai, ezen belül a Dnyeszter mentén 1915 õszén lezajlott hadi események néhány mozzanatát – egy-szóval a háború embertelenségét.

Közreadja: BENKÕ LEVENTE

Előnyomulásunk ésvisszavonulásunk a Znibrody–

Kadlubiska erdő–Bazar vonalon[1915.] Október 12-ik napja és hajnaljának 2-ik

órája. A csillagfényes éjszakában lassan vonult ki Be-remiany községbõl a 17. század. A második szakasz legénysége kemény lépésekkel kopogott a község

fõutcájának kövezetén utánam. Elõttem Gál had-nagy vezette az elsõ szakaszt és õ elõtte Linszky fõ-hadnagy, századunk parancsnoka lovagolt kifelé az éjszakában. A harmadik és negyedik szakasz az én szakaszom után következett a megszokott rendben.

Rajtunk kívül sehol egy lélek. A kis galíciai pa-rasztházak fekete ablakaikkal egymás után mara-doztak el. A keskeny udvarokból innen is, onnan is istállószagot sodort felénk a hideg éjszakai szellõ. A templom mellett elhaladva a kis kastély vén fáinak nagy sötét lombtömegei meredtek elénk. A kastély parkjának a széléhez érve megállott a század. Ott húzódtak el utunkon keresztbe feküdve a fõvédel-mi állások. Jó vérû 65-ös bakák tartották megszállva a 10-15 méter széles drótakadály-erdõvel ellátott, jól kiépített vonalat. Az álláson híd vezetett át. Itt leszállott lováról Linszky, és a szolgálatos tiszttel vál-tott rövid eszmecserét. Egy 65-ös altiszt azonnal a vezetõnk lett és újra megindultak a Heves megyei fiúk sötét tömegei. A hídon áthaladva egy darabon az úton menve nemsokára széles és mély közleke-dõ árok nyelte el századunkat. Negyedórai mene-telés után beértünk az elõretolt állásba, a Popowa Mohylára. (…)

Másfélórai pihenõ után jött az új parancs: Elõ-re! Irány északkelet. El kell foglalni a Dzuryn patak nyugati partján a Bazar falu déli részén lévõ 321 ma-gaslati pont és attól délre fekvõ 303 magaslati pont között fekvõ útvonalat.

Szita kapitány parancsára századunk ezután is tartalékként követte a zászlóaljat.

Elindultunk. Az erdõn át századunk minden sza-kasza indián sorban haladt elõre. Eldobált orosz felszerelési tárgyak, üres tölténydobozok, sárga, ki-lõtt töltényhüvelyek, véres rongydarabok és bûzös, széttaposott embertrágyák között haladtam szaka-szommal elõre. 15 perces menetelés után az erdõ keleti szélére értünk. Nagyszerû látvány! Elõttünk Kadlubiska tanya rongált épületeivel, tetõ nélküli istállóival. Környékét embermagasságú, sok helyen letaposott félig zöld, félig száraz burján, gaz, tüske verte fel. Mindenütt lótrágya szaga terjengett a le-vegõben. Elõttünk ezredünk zászlóaljainak hosszú rajvonalai meneteltek. A mi zászlóaljunk az ezred bal szárnyának meghosszabbításaként, de lépcsõ-zötten hátrább helyezve haladt elõre. Északra mesz-szire, délre a Dnyeszter parti fákig ellátva mindenütt csapatok nyomultak elõre rajvonalakban és kisebb zárt alakulatokban. A Dnyeszter irányában lévõ csa-patok a 65-ösök voltak. Messze mögöttünk ágyúkat vontattak szorgalmasan a lovak. Egy egész üteg vonult a 65-ösök nyomán. Távcsõvel nézegettük az elõttünk elterülõ napfényes terepet. Bazar falu irányában 5-6 fõbõl álló lovas kozák járõr csapatok nyargaltak el sebesen és tûntek el valami völgyhaj-latban. Burakowka falu irányába rendetlenül orosz gyalogsági rajvonalak futkostak sietve vissza. Min-denütt ropogott a gyalogsági puska.

Linszky parancsnokunk igen okosan, óvatosan

Csataképek az első világháborúbólÚjházy Sándor galíciai emlékiratából

27

vezetett minket elõre. Mindenütt kikereste a terep mélyedéseit, hajlatait és ott gyalogoltunk kígyózó menetben elõre. Kadlubiska tanyától a 2 km-nyire keletre lévõ forrásig mentünk. Innen azután már sík-ságon, tarlóföldeken, krumplitáblákon, teljesen kité-ve az ellenség megfigyelésének, vonultunk elõre. A nap nyári forrósággal sütött le ránk. Az ökörnyálas õszi mezõség ezüstösen csillogott mindenfelé.

Északról heves ágyúzás dörgött felénk. Ott nagy csata dúlhat. Burakowka felõl egy kisebb csoport össztüze ropogott. A muszkák kedvelik ezt a pará-dés lövöldözést.

A reggeli izgalom, mely erõt vett rajtunk, már régen elült. Rendes meneteléssel szinte kirándulá-si hangulatban haladtunk dûlõrõl dûlõre a kitûzött vonal felé. Mi, tisztek folyton a terepet vizsgáltuk, keresvén azokat a helyeket elõttünk, amelyeken legjobban rejtve lehettünk az ellenség szeme elõl. Nem nagyon válogathattunk. Síkság mindenütt. Néha magasan felettünk fütyörészett egy-egy orosz puskagolyó.

Lassan leszállott a nap a nyugati látóhatár felé. Közeledett a délután vége. A bakaság már fáradtan cipelte nehéz felszerelését. Porosak, izzadtak vol-tunk valamennyien.

Esteledett.Ezredünk elsõ rajvonalai elérték a Dzuryn patak

völgyének nyugati szélét. Zászlóaljunk pontosan a kitûzött vonal felé közeledett. Még nem érték el egészen az utat, amely a déli 321 és 303 magasla-ti pont között húzódott, amikor egyszerre heves ellenséges gyalogsági puskatûz kezdõdött a völgy keleti peremérõl. Ugyanakkor az oroszok tüzérsége is megkezdte az ágyúzást ránk. Gránátok robban-tak zúgva, recsegve elõttünk, mögöttünk, a rajvona-lak között, srapnelek üvöltöttek felénk és robban-va lõtték közénk ólomgolyóikat. Tele lett a levegõ srapnel füstfelhõkkel, a krumpli- és tarlóföldekrõl felrobbantott fekete porfelhõk piszkos porréteggel takartak be minket. Az elõttünk lévõ rajvonalakban valósággal félig betemetett néhány katonánkat a gránátrobbanástól feldobott poros föld. Innen is, onnan is felhangzott a pokoli ropogásban a: „szani-téc, szanitéc!” kiáltás. Ott már véreztek a drága He-ves megyei fiúk, egri bakák. Mindenfelõl fütyültek a golyók. Hátunk mögül szaladt elõre a tábori hord-ágyakkal az egészségügyi legénység.

Kezdett a helyzet izgalmas lenni.Linszky a századunk elõtt 50-60 méternyire ha-

ladt az ütközet küldöncökkel elõre. Az elõttünk haladó 18., 19. és 20. század futó lépésben rohant elõre és elérvén az utat, ott gyorsan hasra vágód-tak, sietve ásván be magukat a gyilkos ellenséges tûzben. Ugyanakkor hevesen, igazi „cikra” lendület-tel viszonozták jó Manlicher puskáikkal a tüzet. Jól láttuk szabad szemmel is, amint a Manlicher golyók porfelhõt csaptak a muszka fedezékek szélén sû-rûn, egymás után.

Linszky bámulatos hidegvérrel rendelkezett. Ki-pirult orcával kemény hangon kiáltotta a parancso-kat. Századunk északi szárnyáról az ottani szakasz szárnybiztosító járõrt küldött ki Bazar község felé, amely bal szárnyunktól északra feküdt 150-200 mé-terre az elsõ épületeivel.

A négy szakasz a legnagyobb rendben, mint a gyakorlótéren tették odahaza, mentek elõre. Ami-kor a heves ellenséges tûz felhangzott, azonnal le-fekvést parancsolt Linszky. Õ állva maradt. Ekkor figyelhettük meg mi is még jobban, hol vannak az oroszok állásai. Hát azok nagyon jól voltak elhe-lyezve, mint mindig. A Dzuryn patak, mint minden galíciai víz, mély, szakadékos, sziklás, omladékos völgyben folydogál a Dnyeszter közelében. He-lyenként kiszélesedve a völgy enyhe lejtõs partot alkotott. Ilyen helyeken telepedtek meg a falvak. A velünk szemben lévõ orosz hadállások elõtt mere-deken esett alá a sziklás, törmelékes és omladékos völgyoldal hosszú szakaszon. A mellettem fekvõ al-tisztem aggodalmasan nézegette a veszedelmes lej-tõt. Hányan tudunk majd ott feljutni? Hányan és kik gurulnak majd onnan le sebesülten vagy holtan?

Amint így cserélgetjük gondolatainkat, egy-szerre éles, hangos kiáltásokat hallunk Bazar falu irányából. Odafigyelt az egész század. A kiküldött szárnybiztosító járõr egy embere lélekszakadva fu-tott rajvonalunk felé és torkaszakadtából kiáltotta:

– Link Kawallerie! Link Kawallerie! Balról lovasság!Tehát balról lovasság, mégpedig orosz lovasság.

Lovassági támadás készül ellenünk, balszárnyunk ellen. Mintha valamennyiünkbe a villám csapott volna. Zsibbasztó izgalom ült hirtelen ránk. Hát ez halálosan komoly veszedelem, ha nem sikerül meg-felelõen felfejlõdni a támadással szemben.

Linszky elsõ pillanatban nem érti, mit kiabál az az ember, de mi, a szakaszparancsnokok már rohanva vittük balra kanyarodóba a szakaszokat. Ekkor értette meg Linszky is a bajt, és futott utá-nunk, el is hagyott minket és azonnal irányította a felfejlõdést. Amilyen gyorsan csak lehetett, vette fel századunk északnak irányulva az arcvonalat és ro-hantunk lélekszakadva egy mezei dûlõút lapos ár-kába. Amint így futva megváltoztattuk arcvonalunk irányát, a száraz krumpliföldön nagy port vertünk fel. Az orosz állásokból ezt a futamodást csak a vak nem láthatta. Egyszerre két géppuska is megszólalt és oldalozó tüzeléssel támadott meg bennünket. A gépfegyverek golyói hol elõttünk fütyültek, hol mö-göttünk verték fel a port a krumpli közt. Egyszerre elõttünk a dûlõút árka. Végre! Mint a fáradt fürjek vágódtunk bele hasra, lihegve a megerõltetõ futás-tól, reszketve. Halántékomon majd megpattant az ér és tüzes drótként lüktetett... Szemem elõtt sárga-vörös karikák táncoltak. Az egész csapatmozdulat nem tartott két percig.

– Töltényeket kikészíteni! Figyelem, pihenni, ásni nem kell!

Hallatszott mindenfelõl a parancs. Gyorsan elõ-kerültek a karton tölténydobozok, és egykettõre ott csillogtak az ötös csomagolású sárga Manlicher töl-tények. A Manlicher puskák mozdulatlanul, fenye-getõen meredtek a zöldellõ, nagy lucernatáblára. Elõttünk egy darabon át, körülbelül 400 méterig víz-szintesen terült el a lucernás, azután lassan hajlott le a mezõ a völgy felé. Oda be már nem láthattunk. A lucernás keleti szélét, tõlünk elõre, kissé jobbra magas, meszelt kõfal zárta le, amely mifelénk esõ végén nagy, kétszárnyú vasrácsos kapuban végzõ-dött. Ettõl a kaputól a fal még folytatódott vagy 20

28

métert, ott sarkot alkotott és keletre vonult tovább a Dzuryn patak völgye felé egy darabig. Ott véget érve paraszt házikóknak, kertkerítéseknek adott tovább helyt. A kõkerítés mögül vén, nagylombú vadgesztenyefák emelkedtek ki, lombjuk kihajlott messzire a lucernás fölé. A rácsos kapun belül a keletre húzódó fal mentén magas istállóféle épület emelkedett vadonatúj, piros cseréptetõvel.

Mindezek felett messzire elláthattunk a galíciai síkon északnak és északkelet felé.

Amint ezeket gyorsan szemrevettem, Linszky kiáltott felém. Odanézek, látom, hogy tõlem mint-egy tíz lépésre balra, nyugat felé egy négyszögletû, kocka formájú, méternél magasabb trágyadomb emelkedik az árok és az út között. Ott áll Linszky az ordonáncaival.

– Sanyi! Figyelj jól, és amikor gondolod, kezd meg a tüzet! A század rád figyel és a te lövésed lesz a parancs a tüzelésre.

Ugyanakkor jobbra-balra kiadta a parancsot, hogy a szakaszomra, a 2-ik szakaszra is figyeljenek, és miutánunk kezdjék el a lövöldözést. Ezután to-vább törülgette piros szélû zsebkendõjével izzadt arcát, tarkóját és nagyokat fújva legyezgette magát térképtartójával. Kezemmel intettem, hogy megér-tettem a parancsot és szakaszomhoz fordultam uta-sításokkal. 500-as irányzékkal célozunk. A célpont a lovak szügye! Minden körülmény között fekve ma-radni és folyton jól célozni és lõni. Ha fölöttünk ro-hannának el, a szuronyt is beléjük döfni, a lovak ha-sába. Elfutni nem szabad, mert ló elõl gyalogember úgysem menekülhet. Lõni és mindig lõni gyorsan célozva. Úgy célozni, hogy több ló essen a golyónk útjába!

Abban a pillanatban, hogy árokba értünk és gyorsan lefeküdtünk, eltûntünk az orosz géppus-ka szeme elõl is. Gondolomra még lövöldözött egy kis ideig. Mi pedig igyekeztünk jól megjegyezni a helyet, körülbelül hol lehetnek, hátha hasznunkra lehet ez még holnap. Célt azonban nem látva, abba-hagyta örömünkre a lövöldözést. Lehet, azt gondol-ta, hogy már valamennyien hullák vagyunk.

Eddig egyetlen halottja, egyetlen sebesültje sem volt századunknak ettõl a nagy gépfegyvertûztõl, pedig igen veszedelmesen végig lövöldözte a vo-nalat. Láttam, hogy Linszky küldöncöt menesztett a zászlóalj-parancsnokhoz, Szita kapitányhoz, jelent-vén neki mozdulatunkat és a várt lovassági táma-dást.

Alig ment el a küldönc, alig múlt el 10 perc az árokba érésünk óta, éles lónyerítést hallottunk az elõttünk levõ völgy felõl. Nagyot dobbant a szí-vünk.

– Vigyázz! Jönnek! – futott a jelzés a század so-rán végig.

A jó Heves megyei fiúk mozdulatlanul fekszenek hason puskáik végében, figyelnek erõsen elõre...

A lenyugvó nap utolsó sugarait küldte felénk, aranyos fénnyel világítván meg a kõfalat...

Nini, a vaskapun egy járõrünk akart kijönni fe-lénk, de amint a kapun kijöttek és a völgy felé néz-tek, õk onnan jobban beláttak a völgybe, hirtelen visszaugrattak és kézzel integettek nekünk, a völgy

felé mutogatva. Azzal visszafutva eltûntek a tanyai udvar épületei között.

Feszülten figyeltünk a lucernás tábla túlsó széle felé. Ismét lónyerítések. Innen is, onnan is!

– Amott, ni! – kiáltja az egyik baka.Odanézünk! Csakugyan. Egy lófej integet fürgén

felénk, lassan a nyakát is látjuk és látjuk rajta a lo-vast is! Libeg a kis háromszögletes piros zászlócska pikája végén.

Megcélzom. Mindenki még a lélegzetét is visz-szatartja. A magányos lovas nézelõdve jön fürge kis lován elõre. Már a kapu elé ért. Szemmel láthatólag nem vett észre minket. Erre megfordul a lóhátán és integet a völgybe, hogy jöhetnek. Egy perc sem múlt el, amikor sebes ügetésben feltûnik elõttünk az orosz lovasság hosszú sora. Pikáik hegyei meg-csillantak a hanyatló napsugárban. Amint az elõbbi magányos lovas vonalába érnek, megállanak. Akkor látjuk, mögöttük sor sor után üget elõre, és egymás mögé rendben gyülekeznek. Gyorsan áttekintettem a vonalat. 500 lovas legalább!

Amint így hirtelen megállottak és egy perc alatt felgyülekeztek szabályos rohamalakulatba, nem éreztem már semmi izgalmat.

Figyeltem parancsnokukat. Táncoltatta a lovát és valami parancsot kiáltott feléjük. Erre kihúzta kardját, a mi irányunkba intett és megindult felénk lépésben. Éppen szembe velem... megcéloztam a lova nyakát úgy, hogy a golyónak az õ mellén is át kellett mennie!

Összeszorítottam a fogam és elhúztam karabé-lyom ravaszát... Éles csattanás! A ló felágaskodik, a tiszt nagyot kiáltott, két karját feje fölé lendítette... és lovával együtt hanyatt zuhant a földre... a ló újra fel-ugrik, de lovasa fél lábával lógva marad és vergõdik a földön. Egy pillanatra döbbenetes csend. Jobbról, balról a legközelebbi lovasok oda ugratnak elesett tisztjükhöz, de ugyanakkor irtózatos sortûz dördült, ropogott rájuk a dûlõút árkából.

A derék cikra fiúk bámulatos pontossággal lõt-tek. Egy pillanat és a szép rendben felsorakozott ellenséges lovasság a legnagyobb zûrzavarban go-molygott elõttünk.

Tízen, tizenöten gyorsan vágtatni kezdtek fe-lénk, vízszintesen tartva pikáikat, lebújva a ló nyaka mögé... de ötven métert sem futottak a lovak, amikor egymás után bukfencet vetettek a lovak, mint a nyu-lak a körvadászaton. Ló és lovas egy gomolyagként hemperedtek a földön. Az egyik kozák talpra ugrik, hirtelen lehajol fekvõ lovához, lecsatolja a nyerget, azt a fejére kapja, és sebesen fut visszafelé... amott a másik ló hanyatt fekszik és mind a négy lábával az égboltozat felé rugdos, kapálódzik. Hátborzongató lóüvöltések, emberi sikolyok, ordítások, hörgések zûrzavara kavargott elõttünk...

Mindez alig tartott két percig. Ekkor megtalálta elveszett fejét valamelyikük, és visszaparancsolta a lovasságot az oltalmat nyújtó völgybe. Pusztító go-lyóink zápora zúdult a menekülõk után... egymás után estek össze a lovak, míg végre eltûntek elõ-lünk, csak a halottak és jajgató sebesültek maradtak a hörgõ, fel-felüvöltõ lovakkal elõttünk. Egy ló úgy ült elõttünk alig 100 lépésre, mint a kutya szokott

29

leülni és forgolódott, erõlködött, hogy felálljon, de hiába. Fájdalmában keservesen nyerített. Ekkor az egyik jó szívû bakagyerek szépen célzott lövéssel fejen lõtte. Szegény állat lassan ledûlt a földre és nem mozdult többet.

– „Tüzet szüntess!” „Feuer einstellen!” – hangzik a soron végig Linszky parancsa. Gyorsan csend lett. Vártuk a további fejleményeket. Vajon megismét-lik-e a rohamot?

A feleletre nem sokáig kellett várni. A nap ko-rongja véres vörös korongként lassan merült le a lila-vörös felhõsávok között a látóhatár alá. Szomo-rúan terült el elõttünk a feketezöld lucernatábla ló-tetemeivel, mozgolódó, nyögõ emberroncsaival.

Némán figyeltünk. A katonák újabb tölténydo-bozokat szedtek elõ, és rakosgatták rendre maguk mellé. Alig múlt el negyedóra a haláltánc óta, ami-kor hirtelen újra feltûnik elõttünk az orosz lovasság. Most okosabbak akartak lenni. Vágtatva jöttek fe-lénk sor sor mögött!

A század legénysége most már nem várt paran-csot. Mire felhangzott a gyors „Tüzelni” parancs, már ropogtak a Manlicherek. Megkezdõdött a po-koli tánc. A vágtató lovak megsebesülve két lábra ágaskodtak, úgy táncoltak felénk, míg hirtelen el nem terültek a földön. Az orosz lovasság megdöb-benve állott meg ismét. Nem tudtak a kapálódzó, sebesült, megvadulva, arcvonaluk elõtt fel-le nyar-galászó lovas nélküli lovak miatt elõre törni.

Puskatüzünk mind jobban hevesedett. Mindig több és több ló bukott fel, a lovasok egymás után fordultak le lovaikról. Hiába kardlapozták a szeren-csétlen, megrémült állatokat, azok csak vissza, visz-sza akartak rohanni.

A vaskapu közelében levõ lovasok felismerték a rettentõ veszélyt, amelybe belerohantak és mint-egy megragadva a kínálkozó menedéket, 4-5 lovas beugratott a vaskapun a tanyai udvarba. Erre a töb-biek is nekiiramodtak a kapunyílásnak, hogy halált hozó puskagolyóink elõl menekülhessenek.

Ami itt következett, leírni nehéz. Bár a kapu szé-les volt, hat lónál több egyszerre mégsem fért át raj-ta. A nekilódult lovak egymást taposva, nyomva ve-szett nyihogással törtettek befelé. A kapu sarokosz-lopaihoz került lovakat úgy odanyomták a többiek, hogy a belük szakadt ki a szerencsétleneknek. Az egyik lovas leugrott az odaszorult lóról, fejét két te-nyerébe kapva mintha füleit fogná be, és rohant a fal mentén, pár lépés után összerogyott.

Abban a pillanatban, amikor az orosz lovasság egy része így összetódult a kapu elõtt, a másik ré-sze tanácstalanul forgolódott elõttünk kiabálva fejveszetten, a velünk szemben lévõ falun és völ-gyön túl lévõ sötétedõ síkon gyors egymásutánban ágyúk csõtüze villant fel vörösfehéren... dördültek az ágyúk, ugyanakkor már üvöltöttek, visítottak fe-lénk az ágyúlövedékek... Uram! Isten! A gránátok a tanya udvarán vágódtak be, rettenetes robbanással csapódtak szét az összepréselten menekülõ lovas-ság között. A srapnelek pokol kutyáiként üvöltöt-tek, robbantak a levegõben saját lovasságuk felett, gyilkos golyóikat csak úgy spriccelték saját lovaik-ba, saját embereikbe. Igazi égiháborúszerû hang- és

fényzavar volt. Villanás, robbanás, füst, lárma... a kapuoszlop tövében zúg a gránát... robbanás... fel-dobott téglatörmelékek, kidobott lóhullák... A ka-puoszlop és a fal egy része rázuhant az ott ugráló lovakra... egy pillanatra abbahagytuk a lövöldözést. Rettenetes kép.

Az orosz tüzérség katonái egymás után vágtattak ki kijelölt helyeikre messze tõlünk, lehorgonyoztak és azonnal lõttek is a tanyára. Öt ágyúval dolgoztak. Alaposan. Nem sejtették, hogy saját lovasságukat segítenek nekünk tönkreverni.

(…)Elõttünk lassan elcsendesedett a terep. Kikül-

dött járõreink egymás után küldték jelentéseiket. Nem találtak ellenséget az elõttünk lévõ völgyben. Sebesültkötözõink erre kimentek az elõttünk fekvõ oroszokhoz és elsõsegélyben részesítették õket.

Ugyanakkor a romba dõlt kapun át, a lódögöket kerülgetve jött két egészségügyi katonánk, hord-ágyon egy súlyosan sérült magyar bakát hoztak. Ép-pen elõttünk tették le, hogy kissé kifújhassák magu-kat. Néhány muszka golyó fütyült el elõttünk.

– Komám, menjünk innen, mert itt is jár a golyó.A másik erre lehajlik, hogy felemelje a hordágyat.

Egyszerre a melléhez kap mindkét kezével, szó nél-kül ráesett a sebesült lábaira.

– Hát emeld mán, oszt menjünk Isten hírével, hé!Az bizony erre sem mozdul. Visszafordul, oda-

megy, megnézi, hogy mit csinál. Akkor jajdul fel:– Oh, egyetlen jó komám! Hát itt kellett meg-

halnod! Tizennégy hónapja voltál egyhuzamban a fronton, most mentél volna haza szabadságra, és most ért utol a kegyetlen halál!

Nagyon szerethette bajtársát, hogy így elkezdte siratni.

A szakaszvezetõm, igen helyes érzékû ember, ráförmedt:

– Fogd már be a szád, ne óbégass, nem halotti torban vagyunk itt, ebadta!

Két baka azonnal kifutott és behozták a két ha-lott katonát, mert akkorára a súlyos sebesültön is megkönyörült a jó Isten. Lehet, hogy õt is egy újabb muszkagolyó váltotta meg szenvedéseitõl.

Leszállt az éjszaka. A muszkák folyton puskáztak. Kezdett igen veszélyes lenni körülöttünk a levegõ. Néha itt vagy ott felhangzott a jellegzetes muszka össztûz, mint nálunk Úrnapkor a díszszázad szokta, úgy gyakorolgatták magukat. (…) Mi pedig lapultunk az árok fenekén, nehogy feleslegesen kobakunkba akadjon egy bolond muszkagolyó, és alaposan nyi-tott szemmel figyeltünk mindenfelé körös-körül az éjszakában.

A tábori õrsök helyeiken vigyáztak. Figyelõ õr-szemeink vonalaink elõtt feküdtek.

Egészen sötét lett. Kezdett csípõs hideg lenni. Lassan kibontogatta összecsavargatott köpönyegét a legénység és magára vette. Egymásután elõkerül-tek a pipák és elbújva a jól odatartott köpönyegek kuckóiban rágyújtottak a fiúk. Nagyokat köpködve kezdték félhalkan kicserélni gondolataikat a történ-tek felett.

(Folytatjuk)

30

A bor mennyekbe emel, vagy pokolba taszít. Ha kellõ alázattal és kultúrával közelítünk a borhoz, felfedi önmaga és a világ szentségét. Összeköt saját magunkkal, az emberekkel, végsõ soron pedig Is-tennel. Azonban ha mértéktelenül közelítünk hoz-zá, akkor megbosszulja telhetetlenségünket. A bori-vás kimenetele kétesélyes. A mérce bennünk van.

Hamvas Béla 1945 nyarán, amikor a levegõben még érzõdött a puskapor szaga, úgy döntött, köny-vet ír a borról. Mûvének címe A bor filozófiája (Edi-tio M Kiadó, Szentendre 2000), ami szándéka sze-rint imakönyv akar lenni ateisták számára. Az ima-könyv nem egyszerû vallási kellék. Sokkal inkább olyan alkotás, „amelyben észre sem szabad venni, hogy imádkozni tanít” (9. l.)

Milyen világ az, amelyikben a jámbor(kodó) em-ber ateista, és amelyikben észre sem szabad venni, ha imádkozunk? Egy feje tetejérõl a talpára állított világ. Írásában Hamvas egy olyan magas-kultúrát mutat be, amelyben a vallásosság mély, apró rezdü-lései bontakoznak ki az általános nézetekkel sok-szor ellentétes megfogalmazások ellenére is. Mind-eközben pedig a borról beszél.

Jelen írás az idézett könyvet ugródeszkául hasz-nálva szeretne szabadon gondolkodni a borról, elsõsorban annak transzcendenciájáról, de nem a hagyományos vallási értelemben, hanem újradefi-niálva, ahogyan Hamvas is más jelentéssel tölti meg a szavakat. Egy olyan más világot szeretnék bemu-tatni, amelyben a borivás szent cselekmény, a bor maga pedig szent ital.

Töltsük hát meg a világot borral, ezzel a szent nedûvel.

A bor és a pokolElõször vizsgáljuk meg a bornak és a pokolnak

a kapcsolatát. Gyorsan legyünk túl rajta, hogy azt követõen nyithassunk a szép, a szent felé. Olyan ez, mint amikor az ember hirtelen beveti magát a jeges vízbe, végigégeti a bõrét, majd iparkodik kifelé.

Akkor következik be a pokolra szállás, amikor nem tiszteljük a bor szentségét, mértéktelenül ron-tunk neki. Amikor bánatunkban öntünk fel a garat-ra, a teljes folyamat során egy Gauss-görbét írunk le: amikor elõször emeljük ajkunkhoz a szõlõ eszen-ciájával teli poharunkat, bánatunkból, a gödör al-jából elindulunk egy képzeletbeli hegyre, felfele ívelõ hangulatunk hegyére. Az ismétlõdõ mozzanat – a pohár megtöltése, szájhoz emelése és kiüríté-se – növelni kezdi a jó érzésünket. Olyan magasra emelkedünk hangulatunk Gauss-hegyén, hogy fej-tetõnkkel már-már megérintjük a mennyország be-járatát. Ha itt lenne vége a folyamatnak, akkor nem neveznénk ezt az esetet sem pokolnak, de sajnos a gond éppen a csúcson kezdõdik, ott pedig lehe-tetlen megállni. Az iszonyú rafinéria és rászedés a domb tetején: bár megérintjük a mennyországot, de nem juthatunk be oda, tovább kell mennünk, pre-desztináltan, és ekkor vár ránk a végzet. Az eddig

felfele ívelõ pályánk derékba törik, mert a domb-oldal szakadékban folytatódik. Talán éppen ezért nem is egészen jó a Gauss-görbe hasonlat, mert annál a lefele mozgás is olyan egyenletes, mint a felívelés. Itt azonban mindeddig azért kellett emel-kednünk, hogy még nagyobbat zuhanjunk a pokol-ba, hogy még fájdalmasabb legyen a talajfogásunk. Így bosszulja meg a bor azt a tiszteletlenségünket, hogy csak eszközként akartuk használni a világtól való menekülésünk során. Ilyenkor a borban rejlõ hiperbolikus mozgásokat esésekkel törjük meg. Sokszor saját magunkat is összetörjük. Ilyenkor a bor szeszélyes, a bolondját járatja velünk, elhiteti, hogy bejuthatunk a mennyországba, halogatja a po-kolba taszítást, röhög rajtunk, de biztosan mindig megbüntet, bekövetkezik a végzet. Jellemzõ, hogy másnap robban szét a fejünk, bánjuk minden vét-künket, és még jobban utáljuk a világot, mint annak elõtte. Az emlékezetkiesés sem ritka ilyenkor.

Még egy ponton találkozik a bor és a pokol, ez még undorítóbb, mint az elõzõ. Ebben az esetben a bor maga ártatlan az ördögi cselszövésekben. Ez az eset az, amikor a bort arra használjuk, hogy rászed-jük embertársainkat. Halálos bûn, a bor megszent-ségtelenítése! Elrettentõ példa erre a bibliai Lót és két lányának esete, amit a Teremtés könyve 19. fe-jezetének a 30-tól a 38-as versekig terjedõ része ír le. Lót lányaival egy hegyen telepedett le. Mivel a lányok nem reménykedhettek férfiak társaságában, a legaljasabb célra használták fel a bort. Leitatták apjukat azért, hogy vele háljanak, és utódot támasz-szanak tõle. Szentségtörés és istenkáromlás.

Elég volt ennyi a pokolban való megmártózásból.

A bor és a húsokEzután már csak a bor mennybéli zamatát ízlel-

getjük. Fokozatosan haladunk az e világhoz a legkö-zelebbi szintrõl a legmagasabb mennyei egekig.

Kezdjük a húsokkal. A hús maga még túlságosan e világi. De meg tudjuk szentelni egy kis borral, ami által az angyali szférába emelõdik. Veszünk egy kis nyakas karajt, ujjnyi vastag szeleteket vágunk, kipo-tyoljuk, majd fûszerezzük sóval, borssal, mindenki ízlése szerint. Egy kis olajban felpuhítjuk a húst, és megvárjuk, amíg szép fehérré válik a serpenyõben. Ekkor következik a megszentelési rituálé. A húst feltöltjük borral, és egy kis fokhagymával valamint apró szeletekre vágott gombával ízesítjük. Ezután ráhelyezzük a fedõt és várjuk, hogy hasson a bor. A folyamat során a bor megedzi a húst, ellenállóvá teszi a gonosz dolgokkal szemben. Néha megfor-gatjuk a karajt, és várunk, amíg lesül a matériáról a bor, amíg finoman meg nem pirul mindkét olda-la. A szertartás végén az elkészült flekkent szalma-krumplival tálaljuk.

Ahhoz, hogy teljes legyen a rituálé, a húsnak megfelelõ bort választunk. Fogyasztáskor a zamatos fokhagyma és a gomba a megszentelt hússal, a ro-pogós krumplival és a borral együttesen valóságos szájorgiát biztosítanak, és a mennyekbe repítenek.

A bor transzcendenciájaUgródeszka egy más világ felé

31

A bor és a fi lozófi aAz elõbbinél magasabb szinten egyesül a bor és

a filozófia. Mindkettõ, a bor és a filozófia is magá-ban hordozza a túlvilági jegyeket, valami csoda foly-tán a találkozásuk során mégis képesek felerõsíteni egymásban a bennük rejlõ szentséget. Egy pohár fi-nom kis bor képes beragyogni a napunkat. Amikor pedig a világ dolgait szemléljük, és felcsillan elõt-tünk az élet értelme, amikor filozófiát mûvelünk, akkor szintén úgy érezzük, hogy a kezünkben az egész világegyetem. Ha ezt a két cselekményt együtt végezzük, borozás közben az élet nagy kérdésein elmélkedünk, akkor ezek felerõsítik egymást.

Egy jó gondolat mellett finomabbá válik a bor, egy zamatos bor pedig serkenti és olajozza filozófi-ánk mozgatórugóit.

A bor és a barátságCsodálatos a gondolatok világa, de ellen kell áll-

nunk a kísértésnek: nem rekedhetünk meg az ideák világában! Társas lények vagyunk, ami önmagában hatalmas ajándék. Egy darabig élvezetes lehet az egekben szárnyalni, és élvezni az eszmék és a bor nagyságát, de egy idõ után egyedül magányossá vá-lunk. Ekkor érkezünk el ahhoz a ponthoz, amikor va-lamelyik embertársunkkal közösen fogunk felrepül-ni. Sokkal szívderítõbb ez, mint a magánrepülés.

A másik ember érték a számunkra, olyan, mint a gyémánt. Ápolgatjuk, fényesítjük, hiszen a mi gyé-mántunk, a mi barátunk a legdrágább a világon. A szemünkhöz emeljük, hunyorítunk, s eközben bele-nézünk. Szemkápráztató szín-kavalkádot fedezünk fel, ami megannyi szépséget rejt magában. De ami még ennél is lenyûgözõbb az, hogy egyszer csak megpillantjuk sajátmagunkat visszatükrözõdve. Úgy látjuk magunkat, ahogyan a másik mutat meg minket önmagunknak. Így nyerünk új identitást.

A legõszintébb önfeltárulkozások két koccintás között érnek el bennünket. A borozás a barátság legjobb fóruma.

A bor és a szerelemAz emberi kapcsolatok legmagasabb foka a sze-

relem. Ezen a szinten a felek nem csak feltárják ön-magukat a másik elõtt, hanem valami érthetetlen, de mégis megtapasztalható módon eggyé válnak.

A szerelemben vagyunk a leginkább sebezhetõk. Pengeélen lejtünk közös táncot, és közben szabadon feltárjuk a torkunkat: ha a másik fél át akarná harap-ni, akkor lehetõsége legyen halálos sebet okozni. És mégis, ekkor vagyunk a legboldogabbak.

Olyan a bor, mint a szerelmes ember. Képzel-jük el, hogy egy egyszerû, de elegáns szobában vagyunk a szerelmünkkel. Az éjszaka sötétjét mé-csesek fénye árasztja el. A háttérben halk zene szól. A párunk az ágyon féloldalasan ledõlve, egy pohár borral a kezében csak ránk vár… Ez annyira roman-tikusra sikerült, hogy lassan már szürreális. Gyorsan mondok egy másik példát is, nehogy azt gondoljuk, hogy a körülmények miatt válik a bor és a szerelem azzá, amit mondani szeretnék. A következõ helyszín egy diszkó. A körülmények kevésbé romantikusak, sûrû cigarettafüst, dübörgõ zene, de innen sem hiányzik a szerelmünk és a pohár bor a kezébõl.

Elég annyi, hogy koccintás után, ahogy ajkunkhoz emeljük a bort, belenézünk mélyen kedvesünk sze-mébe, és megtörténik az a fajta egyesülés, amirõl az elõbb beszéltem. Figyeljük meg a bor magatartá-sát: alázatosan a háttérbe húzódik, és a szeretõknek engedi át a teret. Ugyanilyen maga a szerelmes is. A háttérbe húzódik, hogy szíve választottjáért min-dent megtehessen, amire szüksége van.

Szóval: a párunk az ágyon féloldalasan ledõlve, egy pohár borral a kezében csak miránk vár. Oda-térdelünk mellé, koccintunk, kortyolunk, és közben egymás szemébe nézünk… Majd eggyé válunk.

A bor és Jézus KrisztusSokan a bor szentségi fokainak megismerése

során már az elsõ lépcsõnél, a pokol tornácánál ma-gunkra hagytak. Õk naponta összetörik magukat, de miközben vágyakoznak a szabadulás után, nem hiszik, hogy volna rá esélyük. Mi viszont tudjuk, hogy van. Mások továbbjöttek velünk, de késõbb sátrat vertek a száj és egyéb orgiák mellett, és onnan nem hajlandók tovább mozdulni. Magasabb szintre jutottak azok, akik felismerték a szellem nagyságát, de sokan nem voltak képesek visszaszállni velünk a földre. Úgy megszívták magukat bölcsességgel, hogy most valahol a felhõk között lebegnek, mint valami héliumos lufik. Mi azért szálltunk le a földre, hogy magunkhoz vegyünk valakit, akivel megoszthatjuk csodatapasztalatunkat. Így választottunk barátokat, és közben az életünknek kezdett életszaga lenni. Voltak, akik beérték ezzel, de mi bátorkodtunk, és még egy szinttel tovább léptünk. Megismerkedtünk a szerelemmel. Nem azzal a bugyuta rózsaszín köd-del, amit szappanoperákban látni, hanem a valódi szerelemmel és szeretettel. Látom, hogy nagyon megfogyatkozott a társaságunk. De van-e olyan, aki még tovább mer lépni velem, a bor misztériumának legfelsõ szintjére? A szentek szentélyébe? Gyere, megfogom a kezed, menjünk együtt.

A bor legmagasabb foka Jézus Krisztusban való-sult meg. Az istenség maga tárulkozott fel a borban. Fokozatosan mutatom ezt meg, hogy emészthetõ legyen, el ne tántorodjunk a cél elõtt azt mondva: már kellõ mértékben megrészegültünk a bortól.

Elfogadtuk már a szerelmet, ami a borkultúránk utolsó elõtti lépcsõfoka. A szerelem a házasságkö-tésben kimondott igenben teljesedik be. Jézus pon-tosan egy esküvõn vett részt, amikor felbecsülhe-tetlen tragédia történt. Elfogyott a bor! Ember ezt a hiányt képtelen pótolni. Jézus azonban nem hagyta magukra ezeket a szerencsétlenül járt embereket. A szolgákkal vizet töltetett a korsókba, majd hatalmá-val átváltoztatta a vizet borrá. Jézus Krisztus az, aki megtölti újból az üres poharainkat borral.

Elérkeztünk a bor transzcendenciájának a csú-csához és forrásához. Jézus nemcsak egyszerûen bort kínál fel, amikor szükségünk van rá. Ennél sok-kal radikálisabb lépést tesz. Saját vérét mint éltetõ bort adja nekünk. Az utolsó vacsorán, megkínozatá-sa, keresztre feszítése és feltámadása elõtt ezt mond-ta a borral telt kehelyre: „Igyatok ebbõl mindnyájan, mert ez az én vérem, az újszövetségé”.

Elhisszük?SZÁSZ ISTVÁN SZILÁRD