EÖTVÖS LORÁND TUDOMÁNYEGYETEM TERMÉSZETTUDOMÁNYI KAR FÖLDRAJZ- ÉS FÖLDTUDOMÁNYI INTÉZET Földrajztudományi Központ Társadalom- és Gazdaságföldrajzi Tanszék A magyar Turisztikai Desztinációs Menedzsment rendszer bemutatása Hévíz példáján Virág Ágnes Szakdolgozat Földrajz-történelem szak Témavezető: Szabó Szabolcs Budapest, 2011.
83
Embed
A magyar Turisztikai Desztinációs Menedzsment rendszer ... · Turisztikai Iroda Nonprofit Kft. bemutatására. Hipotézisként megfogalmazható, hogy az Hipotézisként megfogalmazható,
This document is posted to help you gain knowledge. Please leave a comment to let me know what you think about it! Share it to your friends and learn new things together.
1. A magyar idegenforgalom jellemzői............................................................................ 5 1.1. A 20. századi magyar turizmus rövid története ............................................................ 5 1.2. Magyarország szerepe a nemzetközi turisztikai piacon ............................................... 8 1.3. A belföldi turizmus jellemzői ........................................................................................ 12 1.4. Hazánk idegenforgalmi vonzótényezői ........................................................................ 15 1.5. Magyarország idegenforgalomi felosztása................................................................... 17
2. A Turisztikai Desztinációs Menedzsment rendszer................................................... 21 2.1. A Turisztikai Desztinációs Menedzsment fogalma ..................................................... 21 2.2. A TDM rendszer kialakítása és szervezeti szintjei...................................................... 26
2.2.1. A TDM rendszer létrehozásának főbb jellemzői .................................................................... 26 2.2.2. Település szintű TDM szervezet létrehozása és működése .................................................... 28 2.2.3. A térségi TDM szervezet........................................................................................................ 30 2.2.4. Regionális TDM szervezet ..................................................................................................... 31
2.3. A TDM szervezet létrehozásának előnyei és kockázatai ............................................ 32 2.4. A TDM szervezetek feladatai........................................................................................ 33 2.5. A TDM szervezetek jogi formái.................................................................................... 36 2.6. A TDM szervezetek finanszírozási lehetőségei ............................................................ 37
3. Hévízi TDM Egyesület ............................................................................................... 39 3.1. Hévíz bemutatása........................................................................................................... 39
3.1.1. A hévízi fürdőkultúra fejlődése napjainkig ............................................................................ 39 3.1.2. A hévízi gyógytó bemutatása ................................................................................................. 41 3.1.3. Hévízi vendégforgalom a kezdetektől napjainkig .................................................................. 43
3.2. Helyi TDM szervezet Hévízen....................................................................................... 46 3.2.1. A hévízi TDM kialakítása ...................................................................................................... 46 3.2.2. A HTME működése................................................................................................................ 48 3.2.3. Az egyesület marketing tevékenysége.................................................................................... 54 3.2.4. A HTME pályázati lehetőségei............................................................................................... 57 3.2.5. A HTME vállalkozói szemmel ............................................................................................... 59 3.2.6. Hévíz szerepe a nyugat-balatoni térségben............................................................................. 60
4. A Nyugat-Balatoni Turisztikai Iroda Nonprofit Kft. mint térségi szervezet ............ 61
5. TDM rendszer sikerességének, továbbfejlesztésének kérdései ................................. 65
„A világ egy könyv, aki nem utazik, az csak egyetlen lapját olvassa el.”
Szent Ágoston
A turizmus gyakorlatilag egyidős az emberi történelemmel. A Szent Ágostontól
származó idézet jól mutatja, hogy már az ókori népeknél is megjelent az utazás
fontossága. Az ókori utazások a kereskedelemhez, az olimpiai játékokhoz, illetve a
rómaiaknál a szentélyek, fürdőhelyek látogatásához kötődtek. A középkorban a
különböző zarándokutak mozgatták meg a legnagyobb tömegeket, valamint a gazdag,
fiatal nemes ifjak is egyre szívesebben vettek részt külföldi körutazásokon
tanulmányaikból kifolyólag (Pernyéz, 2003). Az újkor elején egyre jellemzőbb volt az
európai, illetve a magyar utazások körében a gyógykúrákat kínáló fürdők látogatása. A
19. század első felében a nyugat-csehországi fürdők nagyon népszerűek voltak a magyar
nemesség, módosabb polgárság körében. A nagy távolság és a nehézkes megközelítés
ellenére kedveltebb fürdő volt például a Gräfenbergi Vízgyógyintézet.1 Leginkább
arisztokraták, földbirtokosok, hivatalnoki, jogi és katonai körök képviselői érkeztek a
Gräfenbergi Vízgyógyintézetbe, akiket a gyógyulás mellett vonzott a helyi bálok, színi
előadások sokasága is (Csoma, 2002). Az idő előrehaladtával már nem számított úri
passziónak az utazgatás, a múlt században bekövetkezett rendkívüli ütemű fejlődés
során a turizmus a mindennapi élet szerves részévé vált.
A 20. század második felében történt társadalmi, gazdasági és technikai változások
lehetővé tették a turizmus rendkívül gyors fejlődését. Az ezredfordulóra a világgazdaság
egyik legfontosabb ágazatává vált, az ebből származó közvetlen bevételek értéke már
ekkor 500 milliárd dollár körül volt. Öt évvel később a turisztikai bevétel már elérte a
820 millió dollárt, majd 2005-től kezdve már nem szembetűnő a növekedés, 2009-ben a
közvetlen nemzetközi turisztikai bevétel körülbelül 852 milliárd USD volt. 2000-ben
körülbelül 650 millió fő, míg 2010-ben már több mint 935 millió fő vett részt a
nemzetközi idegenforgalomban (UNTWO jelentés, 2010). A közlekedés fejlődése
lehetővé tette a tömegméretű utazás feltételeit, emellett a fogadókészség tárgyi,
személyi és szervezeti feltételei is javultak és javulnak napjainkban is. Ezen hatások
1 Vinzenz Prissniezt nevéhez köthető hideg vizes borogatással történő gyógykúra által lett híres fürdőváros. 1839-1853 között 15 516 fő látogatott el összesen a fürdőbe, melynek közel 10%-a magyar vendég volt (1 478 fő).
következtében egyre több turistakibocsátó és fogadó terület kapcsolódott, illetve
kapcsolódik be a nemzetközi idegenforgalmi mozgások fő áramaiba (Perczel, 2003).
A turizmus fejlesztésénél nemcsak a vendégéjszakák,2 szállások, bevételek3 bővülését
kell elérni, hanem szükség van a turisztikai rendszer átalakítására is a kor igényeinek
figyelembevételével. Hazánkban ez a folyamat az uniós tagsággal kapcsolatosan került
a középpontba az ezredforduló környékén. Szakdolgozatomban szeretném bemutatni,
hogyan alakult a turizmus az elmúlt években Magyarországon mind nemzetközi, mind
belföldi szinten, valamint hogyan működik a Turisztikai Desztinációs Menedzsment
(TDM) rendszer hazánkban. Részletesen kitérek a turisztikai desztinációs rendszer
elméleti kialakítására, a különböző szintek jellemzésére, a finanszírozási lehetőségekre,
majd Hévíz példáján szeretném elemezni, hogy miként alakult ki a nyugati mintára
alapozott szervezetfejlesztés. Szakdolgozatomban kitérek a hévízi egyesület munkájára,
tevékenységeire, valamint a Hévízhez kapcsolódó térségi szervezet, a Nyugat-Balaton
Turisztikai Iroda Nonprofit Kft. bemutatására. Hipotézisként megfogalmazható, hogy az
új turisztikai fejlesztési irány véleményem szerint pozitív hatást gyakorol a hazai
idegenforgalom fejlődésére, a szervezet keretein belül megvalósuló összefogással és
együttműködéssel ugyanis sokkal dinamikusabban bővülhet a turisztikai ágazat.
A téma bemutatásához az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium Turisztikai
Szakállamtitkársága megbízásából 2008-ban kiadott TDM működési kézikönyvet, a
Balatoni TDM Füzetek egyes részleteit és egyéb témához kapcsolódó könyvrészletet és
esettanulmányt használtam fel. A Központi Statisztikai Hivatal adatbázisából számos
turizmushoz köthető statisztikai adatot beemeltem a szakdolgozatomba. A téma elméleti
feldolgozását követően néhány szakember segítségével a gyakorlati oldalát is
megismertem. Interjúalanyom volt Horváth Orsolya a Hévízi Turisztikai Nonprofit Kft.
ügyvezető igazgatója; Bolla Krisztina a Hévízi Turisztikai Nonprofit Kft. marketing
asszisztense; Kepli József Hévíz város alpolgármestere, Karádi Szabolcs hévízi
vállalkozó és Előházi Krisztina a vállalkozás sales and marketing menedzsere, valamint
Tar László a Nyugat-Balatoni Turisztikai Iroda Nonprofit Kft. ügyvezető igazgatója.
Segítőkész hozzáállásukat ezúton szeretném megköszönni. Az említett szakmai
segítséggel sikerült betekintést nyernem a magyar turisztikai élet egy apró részletébe.
2 Vendégéjszaka: A turista által eltöltött éjszaka egy adott szálláson (KSH). 3 Az idegenforgalmi bevétel a nem-rezidens (külföldi) utazók által Magyarországon vásárolt áruk és szolgáltatások összértékét tartalmazza (KSH).
4
1. A magyar idegenforgalom jellemzői
1.1. A 20. századi magyar turizmus rövid története
A 20. század első negyedében az idegenforgalom még nem töltött be nagy
szerepet hazánk gazdasági életében. Mind a belföldi, mind a nemzetközi turizmus
legfőbb célja az európai metropolisszá fejlődött főváros, Budapest volt. Az 1896-ban
megrendezett Honfoglalás 1000 éves megünneplését célzó Millenniumhoz kötődően
hatalmas fejlesztéseket indítottak a fővárosban: a kontinensünkön is első földalatti
vasút, több Duna-híd, pályaudvar, a Sugárút, a Nagykörút, valamint számos
reprezentatív épület, szálloda épült meg. A rendezvény azonban turisztikai szempontból
nem váltotta be a reményt, mivel csak 60 ezer külföldi érkezett (Pernyéz, 2003). A 20.
század elején határ menti városok, nevezetes gyógyfürdők (Hévíz, Budapest fürdői) és a
Balaton környéke rendelkezett nagyobb vonzerővel. Az első világháborút követően
visszaesett az ország idegenforgalma, a fővárost csupán 15 ezer külföldi látogatta meg
1920-ban, pedig az első világégés előtt már több mint 50 ezer fő kereste fel a jól
megközelíthető Budapestet. A Balatonon is számottevő volt a visszaesés, az első
világháború előtt a látogatók száma elérte a 100 ezer főt, de ez az 1920-as évek elejére
20-25 ezer főre esett vissza. Az 1920-as évek második fele viszont változást hozott,
megindult a turizmus tudatos fejlesztése: javították a közlekedési, az ellátási és a
szolgáltatási feltételeket, létrehozták az Országos Idegenforgalmi Tanácsot, illetve a
Balatoni Intéző Bizottságot is. Az 1930-as évekre már növekedett a külföldi és lassan a
belföldi forgalom is. Hazánkban a turisztikai csúcspont 1937-ben volt, 380 ezer külföldi
látogatott el hozzánk, és több mint 220 ezer magyar utazott külföldre. A belföldi
idegenforgalom is rekordot döntött, melyben mintegy 1 millió magyar állampolgár vett
részt (Perczel, 2003).
Mire az idegenforgalom új erőre kapott volna, újabb csapásként érte a világot a második
világháború, mely óriási veszteséget okozott a magyar turizmusban is. 1945 és 1949
között turizmusról aligha lehet beszélni, a háború után az újjáépítéseken,
helyreállításokon volt a hangsúly. Az 1940-es évek második felétől megindult a
törekvés a belföldi lakosság üdültetésének a megszervezésére, több elhagyott kastélyt,
szállodát, panziót alakítottak át üdülővé. Szerény szolgáltatások ellenére mégis jelentős
esemény a belföldi utazás. Az 1950-es években a nemzetközi érkezések csak hivatalos
5
és rokonlátogatási céllal történtek minimális szinten. Az évtizedben szigorú
határzárlatot rendeltek el, a vasfüggönyön túlra irányuló nemzetközi turizmusról nem
beszélhettünk. A belföldi turizmus viszont jelentős volt, évente 1 millió fő vett részt
üdülésben. A szakszervezeti üdülés (a költségek jelentős részét az állam állta), illetve a
közlekedés is olcsó volt, így nagy tömegek vettek rész a hazai turizmusban. Az 1960-as
években a tömeges turizmus politikai és anyagi feltételei is megteremtődtek, persze a
keleti blokkon belül. A szocialista országokkal két, majd többoldalú megállapodások
születtek, mellyel megélénkült a nemzetközi idegenforgalom. A nyugati országokból is
többen kíváncsiak voltak a legvidámabb barakkra, a kelet-németek rokonaikkal rendre a
Balatonnál találkoztak. Az utazási lehetőségeket erősen korlátozták, bonyolult volt az
útlevélrendszer, minimális volt a kiutazások alkalmával váltható valuta, politikailag
korlátozták főleg a nyugatra irányuló utazások számát, illetve vízumkényszer állt fenn a
nyugati országokkal (Pernyéz, 2003). 1970-ben 1 millióan, majd 1980-ban már 5,2
millióan lépték át a határt hosszabb-rövidebb külföldi utazásból kifolyólag (Romsics,
2005). Magyarországra 1970-ben összesen több mint 6 millióan érkeztek, tíz évvel
később már 13 millió fő volt a külföldi vendégek száma. Az utazóközönség
növekedésével párhuzamosan egyre markánsabb gazdasági szerepet vívott ki hazánkban
a turizmus (Perczel, 2003).
A rendszerváltást követően gazdasági, társadalmi változások mentek végbe. A
turizmusban érdekelt állami vállalatokat privatizálták, a vendéglátás volt az egyik
leggyorsabban, szinte teljes egészében privatizált gazdasági ágazat (Walkó, 2009).
Hazánk több országgal vízummentes megállapodást írt alá, mellyel szélesebb körű
utazási lehetőségeket biztosítottak. 1990-ben még 37 millióan érkeztek hazánkba,
viszont 2000-ben már csak 31 millió külföldi látogatott el hozzánk (Pernyéz, 2003). Az
1990-es évek második felére a turizmus visszaesett, néhány addig véka alá rejtett
probléma került a felszínre. Magyarországnak jelentős hiányosságai voltak a
fogadóképesség és a szolgáltatások terén, mind a mennyiségi, mind a minőségi értékek
alulmaradtak (Perczel, 2003). Az ezredfordulóra átalakult a vendégkör, a volt szocialista
országok szerényebb anyagi lehetőségű turistái helyett egyre tehetősebb vendégek
érkeztek, akik színvonalas turisztikai szolgáltatásokat igényeltek. A magyar
idegenforgalom alacsony jövedelemtermelő képességgel, elmaradott infrastruktúrával,
vonzerők kihasználhatatlanságával volt jellemezhető. Az első Széchenyi Tervben
meghirdetésre került a turizmus fejlesztése, a jövedelemtermelő képesség fokozása, a
színvonalas infrastruktúra és szolgáltatások kialakítása, illetve az igényesebb termékek
6
létrehozása. Az első Nemzeti Fejlesztési Terv (2004-2006) regionális operatív
programján belül már önálló prioritásként szerepelt a turizmus fejlesztése. A turisztikai
vonzerők versenyképesebb használhatóságát, a szolgáltatások fejlesztését tűzték ki
célul, melyhez 30 milliárd Ft támogatást nyújtottak. Az Új Magyarország Fejlesztési
Tervben (2007-2013) nincs külön operatív programja a turizmusnak, viszont több
ágazatot érintő fejlesztések által mégis érintett, például a közúthálózat, illetve a
vállalkozások fejlesztése csak pozitívan hathat a turizmusra. A 2005-2013 közötti
időszakra kidolgozott Nemzeti Területfejlesztési Stratégia kiemelt célja többek között
az egészségturizmus, az aktív- és kulturális turizmus fejlesztése, valamint a turisztikai
intézményrendszert érintő desztinációs menedzsment kiépítése (Walkó, 2009). Az Új
Széchenyi Terv 2011-ben hirdetett meg desztinációs menedzsment rendszerhez
kapcsolódó pályázati lehetőséget, mellyel támogatja az idegenforgalom intézményi
továbbfejlődését (Nemes, 2011). A folyamatos fejlesztések által a hátrányokból sikerült
lefaragni, 2005-ben már több mint 36 millió külföldi érkezett hazánkba, 2009-ben pedig
már több mint 40 millió fő látogatott el Magyarországra. 2010-re visszaesett a hazánkba
látogató külföldiek száma 39,9 millió főre (1. diagram), ami a gazdasági világválság
hatására következhetett be (KSH, 2010). Az érkezők közül nem mindenki turisztikai
céllal lépte át Magyarország határát, melyre a következő fejezetben részletesebben
kitérek. A magyarok kiutazási mutatói is változtak az évek során, 1985-ben 5,5
millióan, de 1990-ben azonban már 13,5 millióan utaztak külföldre (Pernyéz, 2003). A
kiutazások szempontjából is a századfordulón volt a legnagyobb visszaesés, amely a
2001-es amerikai terrorcselekményeknek volt betudható, világszinten visszaesett az
utazási kedv. A 2000-es évek második felében újra növekedésnek indult a kiutazások
száma, 2005-ben 17,7 millió fő tett külföldi utazást. Ez a szám újra csökkent, tavaly már
csak 16,3 millióan utaztak külföldre (1. diagram), amely a gazdasági válsággal hozható
Magyarországra érkező külföldiek száma Külföldre utazó magyarok száma 1. diagram: Magyarországra érkező külföldiek, illetve a külföldre utazó magyarok száma 1960 és
2010 között. Forrás: Pernyéz, 2003., illetve KSH adatai alapján a szerző saját szerkesztése
1.2. Magyarország szerepe a nemzetközi turisztikai piacon
A rendszerváltás óta egyre fontosabb szerepet tölt be hazánk a nemzetközi
turizmusban, Európa egyik jelentős turistafogadó és küldő országaként említhetjük.
Magyarország legfontosabb idegenforgalmi partnerei a szomszédos államok, az
évszázadokon átnyúló történelmi, gazdasági és kulturális kapcsolatok különösen erősen
hatnak az egymás közötti turisztikai életre is. 2010-ben legtöbben Szlovákiából
látogattak el hazánkba, de a több mint 8 millió szlovák látogatóból csupán 1,6 millióan
érkeztek turisztikai céllal. Románia esetében is nagy volt az érkezések száma, de a
turisztikai motiváció kevésbé dominált. Mindkét ország esetében az egy napos, nem
turisztikai célú utazások voltak jellemzőek. A turisztikai céllal Magyarországra
látogatók száma Ausztria és Németország esetében volt a legjelentősebb, a két államból
összesen több mint 6 millió turista érkezett 2010-ben. A legjelentősebb küldő országok
továbbra is a szomszédos államok, valamint Németország. Vannak olyan országok,
ahonnan 500 ezer fő alatti a látogatók száma, viszont legtöbben turisztikai
érdeklődésből kifolyólag érkeznek, ilyen ország az Amerikai Egyesült Államok, Svájc,
Egyesült Királyság, de ide sorolható Franciaország, Hollandia és Olaszország is, ahogy
azt a diagram is mutatja.
A nemzetközi turisztikai szerepet az is növeli, hogy Magyarország Európa közepén
fekszik. Közlekedésföldrajzi szempontból igen fontos a tranzitforgalom, melyben
leginkább a balkáni országok, Románia, Csehország, Lengyelország, Szlovákia és
Németország polgárai vesznek részt (2. diagram).
8
0100020003000400050006000700080009000
Szlo
váki
a
Rom
ánia
Aus
ztria
Ném
etor
szág
Szer
bia,
Mon
tene
gró
Ukr
ajna
Leng
yelo
rszá
g
Bul
gária
Cse
hors
zág
Hor
váto
rszá
g
Ola
szor
szág
USA
Szlo
véni
a
Egye
sült
Kirá
lysá
g
Fran
ciao
rszá
g
Hol
land
ia
Sváj
c
ezer
fő
Magyarországra érkező külföldiek száma Turisztikai céllal Magyarországra látogatók száma Átutazók száma 2. diagram: Magyarországra érkező külföldiek vendégforgalma 2010-ben a főbb küldő országok
szerint. Forrás: KSH adatai alapján a szerző saját szerkesztése
A magyarok legnagyobb arányban a szomszédos országokat keresik fel, 2009-es adatok
szerint a legtöbb egynapos látogatást Ausztriába, Szlovákiába, Romániába és Ukrajnába
tették a magyarok, míg a többnapos utazások célországai Ausztria, Németország,
Románia, Szlovákia voltak (KSH, 2009).
A külföldi turisták különböző célokkal érkeznek hazánkba. A külföldi érkezők 33,5%-a
látogat hazánkba turisztikai motivációval, ennél nagyobb arányt az átutazások
képviselnek. Vásárlási céllal a látogatók közel 25%-a érkezik, míg a munkával
kapcsolatosan a külföldiek 5%- a érkezik hazánkba, ahogy azt a 3. diagram is mutatja.
turisztikai szervezeti rendszer hiánya mellett a legnagyobb problémát az okozza, hogy a
Magyarországon élő emberekre nagyon jellemző a széthúzás és a kishitűség,
mindenekelőtt ezen a hozzáálláson kell változtatni. Nemcsak azoknak az embereknek
kell a felfogásukon változtatni, akik közvetlenül a turizmusból élnek, hiszen egy
látogatóra bárki óriási hatással lehet, meghatározhatja, hogy milyen élménnyel tér haza
és milyen véleménnyel lesz a fogadó térségről. Egy turista magával hozza a
szükségleteit: a közlekedés, étkezés, szállás, tájékoztatás, szórakozás, biztonságérzet,
illetve orvosi, pénzügyi és még számos szolgáltatás terén. Nem mindegy, hogy a
látogató gyenge kiszolgálást kap, avagy udvariatlanul viselkednek vele, ezek a
csalódások nemcsak az adott turistát riaszthatják el egy turisztikai helytől, hanem az
általa továbbvitt élmények elmesélése folytán másoknak is kedvét szegheti. Nagyon
fontos, hogy csak közös erővel lehet a turizmust sikeresen működtetni, ezért az
együttműködés megteremtése elsődleges feltétel (Lengyel, 2008).
2.2. A TDM rendszer kialakítása és szervezeti szintjei
2.2.1. A TDM rendszer létrehozásának főbb jellemzői
A TDM rendszer egy hierarchikusan felépülő, országos szervezet lesz, amelyen
belül további egységeket alkotnak a regionális szintű TDM szervezetek, ezek magukba
foglalják a mikrorégiós szövetségeket, míg a kistérségi TDM fogja össze a helyi,
települési összefogásokat. Az összes regionális szervezetet pedig majd egy nemzeti
szintű szerv fogja össze, de egyelőre hazánkban csak a helyi és térségi szintű TDM
szervezetek (TDMsz-k) léteznek.
TDM szervezeti rendszer kialakításában a három horizontális elv a legfontosabb: a
fenntarthatóság, a versenyképesség megteremtése és a területi szempontok
érvényesítése. Ezen három alapelven nyugvó feladat csak akkor lehet sikeres, ha annak
irányítását, koordinálását egy olyan szervezet végzi, amelyben az összes szereplő részt
vesz, vagy képviselteti magát (Lengyel, 2008).
A TDM szervezet rendszerét alulról felfelé haladva kell kiépíteni, viszont szükség van a
felülről történő ösztönzésre, támogatásra. Azért is fontos, hogy a gyakorlati
tevékenységet végzők is elfogadják a rendszert, mivel csak így biztosítható a
fenntartható turizmus. A szervezeti hierarchia kialakítása épp ugyanolyan fontos, hiszen
26
vannak olyan feladatok, amelyek magasabb szinten hatékonyabban végezhetőek el.
Például a marketingfeladatokat könnyebben, olcsóbban és hatékonyabban lehet
kivitelezni magasabb desztinációs szinten. A központi irányításhoz szokott
gondolkodásmód nehezen fogadja az alulról való építkezés elvét, de a magyar turisztikai
irány egyelőre adott, a kérdés, hogy mennyi időre lesz szükség a teljes elfogadásig.
A partnerségi viszony kialakítása kiemelt fontosságú tényező, hiszen nemcsak a
turisztikai létesítmények vannak hatással a látogató élményeire, tapasztalataira, hanem a
köz- és magánszféra összes szereplője is. Fontos, hogy egy fogadóközösség
megfelelően legyen bevonva az idegenforgalmi rendszerbe, ezt erősíti az alulról történő
építkezés, hiszen így jobban tudnak azonosulni a gyakorlati kivitelezéssel is.
A szakszerűség is nagyon fontos eleme a rendszer építésének. Elhanyagolhatatlan a
vonzerőre megfelelően épített, komplex turisztikai termék megalkotása, a keresleti
trendek figyelembe vétele, valamint a sajátosságok kiemelése a hazai és a nemzetközi
piacon egyaránt. A TDMsz-ek tagjainak van beleszólási joga a desztináció működésébe,
de a mindennapi gyakorlati munkát érdemes megfelelő szakemberekre bízni, akik
segítségével működőképes lesz a magas szintű professzionalizmus az adott turisztikai
térségben.
A TDMsz-ek életében is fontos a megfelelő anyagi háttér és kompetencia, hogy
mindenféle központi vezetéstől függetlenül, önállóan is cselekvőképes legyen. A
szervezetek arra törekednek, hogy legalább a működéshez, marketinghez és a
pályázatokhoz legyen önálló tőkéjük, ezt a tagok tagdíjaiból és különböző szponzorális
és pályázati forrásokból igyekeznek megteremteni. A pénz mellett a kompetenciák
megosztása is kiemelt szerepet kap, az önkormányzatoknak célszerű bizonyos
döntéseket átengedni a TDMsz-eknek, ilyen például, a tagdíj-hozzájárulást képező IFA-
rész feletti rendelkezési jog átruházása. Az önállóságra törekvés mellett nem
elhanyagolható a felülről érkező anyagi támogatás sem, hiszen a kezdetekben ezek
nélkül a megfelelő szervezeti hierarchia kiépítése sikertelen lenne.
A megfelelő turisztikai desztinációs menedzsment rendszer gyakorlati megalkotása
kivitelezhetetlen az említett alapelvek általános elfogadása nélkül. A TDM szervezeti
rendszer a desztinációs menedzsment tevékenység ellátását a különböző szinteken
összehangoltan biztosító szervezetek összessége. Az ideális TDM rendszer három
szintje (Lengyel, 2008):
1. helyi/települési szint,
2. középső/térségi/mikro-régiós szint,
27
3. regionális szint.
A jövőben remélhetőleg ehhez társul majd negyedik szintként a nemzeti szintű
szervezet kialakítása. A TDM rendszer alapegységei a TDM szervezetek.
1. ábra: A TDM rendszer szervezeti felépítése.
Forrás: Lengyel, 2008.
2.2.2. Település szintű TDM szervezet létrehozása és működése
Az alulról építkező turisztikai desztinációs menedzsment rendszer legalsó
szintjét képviselik a települések, ezek alkotják a helyi szintet, amit az első ütemben kell
kialakítani az idegenforgalmi hierarchiában. A legáltalánosabb létrehozási folyamatban
külsős szakértők igyekeznek megnyerni a helyi turizmusban érdekelt személyeket a
TDM rendszer eredményességéről, legtöbbször a polgármester és a képviselőtestületek
megnyerése az elsődleges feladat. A kellő önkormányzati támogatás mellett már
különböző fórumokon a többi érdekeltnek is be kell mutatni és el kell magyarázni a
rendszer hasznosságát. Az összefogáshoz csatlakozókból egy előkészítő bizottságot
hoznak létre, mely összegyűjti az eddigi tapasztalatokat, újabb partnereket keresnek,
összeállítják az alapító dokumentumokat, megtervezik a munkamenetet, a szakmai
terveket. Ilyen alapokon indulhat meg a helyi szintű szervezetek kialakítása, de a térségi
és a regionális szinten is hasonló a létrehozási folyamat (Nyirádi-Semsei, 2007).
Leginkább olyan településeken érdemes kialakítani az első lépcsőfokot, ahol megvan a
megfelelő befogadóképesség, tehát mind az önkormányzat, a turisztikai vállalkozások, a
helyi lakosok, mind a civil szervezetek és egyéb partnerek részéről elfogadható az
28
idegenforgalom új fejlesztési iránya. Az érdekeltség nagymértékben függ attól, hogy
egy település életében mekkora szerepet játszik a turizmus, mekkora az ebből származó
bevétel (Lengyel, 2008). A megfelelően működő szervezeti rendszerben fontos, hogy a
turizmusban eddig nem vagy csak kismértékben érintett települések is
bekapcsolódhassanak, például megfigyelőként részt vehetnek a térségi szervezet
létrehozásában, majd később teljes jogú tagok lehetnek, vagy lehetőség van több kisebb
település összefogásával kialakítani a helyi szintű TDM szervezetet.9 A helyi szintű
szerv célja a piac felmérése, a helyi idegenforgalmi rendszer tervezése, fejlesztése,
működtetése. Ez az a szint, ahol a tagok közvetlenül kapcsolatba kerülnek a látogatóval,
így fontos a tájékoztatás, az igények felmérése és kielégítése, ezeket a feladatokat
legtöbbször a szervezet munkaszervezeteként működő turisztikai információs iroda
végzi. A helyi szintű szervek a településért, mint turisztikai termékért felelnek (Nyirádi-
Semsei, 2007).
Ha egy település önkormányzata, vállalkozói és turisztikai szolgáltatói összefognak,
akkor közösen eldöntik az együttműködés formáját, tartalmát és a működéshez
szükséges pénzeszközök forrásait, így alakítják ki a saját TDM szervüket. A csatlakozó
tagok egymás közül választják ki a döntéshozó testület tagjait, amelyek között ott
lesznek a vállalkozókat, szolgáltatókat képviselő személyek, illetve az önkormányzat
képviselője és a település turisztikai menedzsere is. A döntéshozó testület összeül,
felállítja a napi teendőket ellátó munkaszervezetet, melynek a vezetője a település
turisztikai menedzsere lesz, az ő munkáját a helyi turizmusban betöltött szereptől
függően a további turisztikai szakemberek segítik. A TDM megalakításakor a tagok
közösen határozzák meg a működéshez szükséges pénzek forrásait. Finanszírozási
forrás lehet a vállalkozók által befizetett tagdíj, a település önkormányzatának
hozzájárulása, állami támogatás, adomány, pályázat és egyéb értékesítési forma. A helyi
TDMsz működését és feladatait a minden tagra vonatkozó alapszabály foglalja össze
(Lengyel, 2008).
9 A több település összefogásával létrehozott helyi szintű TDM szervezetre jó példa a Balaton Riviéra Turisztikai Egyesület, mely Alsóörs, Csopak, Felsőörs, Lovas és Paloznak településeit fogja össze. Az egyesület honlapja: http://www.balatonriviera.hu/ (2011.04.28).
Gyógyító Magyarország- Egészség és Közlekedésfejlesztési Program. A TDM
szervezetfejlesztésre a Gyógyító Magyarország - Egészség Programon belül lehet
pályázni. A Programon belül 23 pályázat jelent meg 31,1 milliárd forint keretösszeggel.
A 23 pályázat által turisztikai, illetve egészségügyi rehabilitációs szolgáltatások
fejlesztésére, turisztikai desztináció menedzsment szervezetek kialakítására és
fejlesztésére lehet pályázni. „Helyi és térségi turisztikai desztinációs menedzsment
37
szervezetek létrehozása és fejlesztése” programcsomagon belül 7 régióhoz, illetve a dél-
dunántúli, a közép-dunántúli és a nyugat-dunántúli régiókon belül külön a Balatoni
Üdülőkörzethez kapcsolódóan van meghirdetve pályázati lehetőség. A TDM
szervezetek fejlesztéséhez köthető támogatás a 7. táblázatban foglaltak szerint oszlik
el:12
Régiók Helyi keret (millió Ft)
Térségi keret (millió Ft)
Teljes keret
Dél-Alföld 550 200 750
Dél-Dunántúl 300 100 400
Észak-Alföld 450 300 750
Észak-Magyarország 450 300 750
Közép-Dunántúl 400 300 700
Közép-Magyarország 360 200 560
Nyugat-Dunántúl 450 200 650
Balaton 450 200 650 7. táblázat: A 2011-es TDM pályázat támogatási kerete a turisztikai régiók szerint.
Forrás: Nemes, 2011.
Pályázatot azok az egyesületek és nonprofit gazdasági társaságok adhatnak be, amelyek
a Nemzetgazdasági Minisztérium nyilvántartásában TDM regisztrációs számmal
rendelkeznek. Helyi TDM szervezeteknek minimum 20, maximum 50 millió forint
összegre nyújtható be a pályázat. Gyógyhelyi TDM szervezet esetén minimum 20,
maximum 100 millió forint, illetve a térségi TDM szervezet esetén minimum 50,
maximum 100 millió forint igényelhető. 2010. december 15-től megindult az új TDM
pályázatra való regisztráció, mely a pályázat előfeltétele. Pályázni termékfejlesztésre,
turisztikai információs rendszerek működtetésére, marketing-tevékenységre, valamint
infrastruktúra-fejlesztésre és eszközbeszerzésre lehet. Az egyszerűbbé vált pályázati
rendszerrel a TDM hálózat továbbfejlődési lehetőségét kívánják meg alapozni (Nemes,
2011).
12 http://www.turizmus.com/utazas/index/4001/10005?CAKEPHP=021ab25c9903b1d26213eef5e85b1032 Az alakuló TDM-szervezetek. Előadó: Dr. Nemes Andrea, főosztályvezető, Nemzetgazdasági Minisztérium, (A letöltés ideje: 2011.03.08.)
Hévíz Zala megyében, a Balaton délnyugati szegletében, attól körülbelül 6 km-
re, Budapesttől mintegy 200 km-re található kisváros. Különlegességét a világon
egyedülálló Hévízi-tó és páratlan mikroklímájú környezete adja. Hévíz egész évben
várja vendégeit.
Hévíz városának története nagyon régi időkre nyúlik vissza. A település legrégebbi
történelmi emlékei a kőkorszakból származó átfúrt kőbalta, valamint cserepek,
kerámiadarabok sokasága. A régészeti leletekből arra következtethetünk, hogy a késő
kőkorszaktól kezdve lakták a területet. A Hévízi-tó északnyugati részén található
Jupiternek szentelt oltárkövek, az egregyi városrészben feltárt római villa maradványai,
illetve számos kerámia, pénzérme árulkodik arról, hogy az ókori rómaiak körében is
ismert volt a tó környezete (Szántó, 2008).
A Hévízi-tó kialakulásáról számos legenda fennmaradt. A legérdekesebb talán az
esdeklő dajkához kötött legenda. A Szent Szűz meghallgatta egy könyörgő dajka
imádságát, melyben egy lebénult gyermeket szeretett volna meggyógyítani, így
keletkezett hazánk egyik különleges természeti értéke. A feltörő meleg víz és a gőzölgő
iszap jótékony hatásától az ifjú gyermek teljesen felépült, később a kelet-római császári
címet is megszerezte, ő volt Flavius Theodosius.13 Ez egy legenda, de az tény, hogy a
mélyből feltörő víz azóta is töretlenül táplálja hazánk, illetve a világ egyik
legkülönlegesebb gyógytavát.
Az első írásos emlék egy 1328. március 28-án kelt oklevél, melyben „ad locum
vulgariter Heuvyz dictum” néven említik meg a területet, mely Magyar Pál gimesi
várnagy Szentandrás-páh nevű birtokának határát képezte. A hévíz szó eredetileg folyót,
meleg forrást jelent. (Szarka, 2008.)
A 16-17. század hatalmas károkat hozott, hiszen teljesen elpusztították a tó körüli
településeket. 1730-ban Bél Mátyás a híres Notitia Hungariae… című munkájában
említést tesz a tóról (Szántó, 2006):
13 Flavius Teodosius: Kelet-római császár (379-395), 391-ben államvallássá tette a kereszténységet birodalmában. A tó keletkezéséhez kapcsolódó mondák megtalálhatóak: Szántó, 2006. 26-32. o.
39
„egy forrásból fakad, s ez olyan melegen buzog fel, hogy a legnagyobb fagyban sem
merevül jéggé. A belőle kifolyó patak mindig egyformán, vizének minden fogyatkozása
nélkül télen úgy, mint nyáron, számos malmot hajt. Vize pedig savas és gyógyító
hatású…”
A tó és környéke a 18. század derekán a Festetics-család tulajdona lett. A tó
hasznosításának legnagyobb pártolója és fejlesztője Festetics György14 volt, aki 1795-
ben létrehozta az első fürdőházat, illetve már propagandakiadványt is készítetett a tóról
és környékéről (Szántó, 2008). A 19. században csere útján további építési területhez
jutottak a Festeticsek, ekkor volt a fürdő második nagy fejlesztési időszaka. Az 1880-as
évektől bérbe adták a fürdőt, de ez a bérleti időszak nem hozott fellendülést a tó körül.
A következő évtizedben Lovassy Sándor meghonosította Hévízi-tóban a páratlan
szépségű indiai tündérrózsát, mely a mai napig egyik jelképe lett a városnak (Szántó,
2008).
A következő nagy változás a századforduló után következett be, amikor 35 évre bérletbe
vette a fürdőt egy sörgyáros, Reischl Venczel. A szorgalmas és remek vállalkozó
felvirágoztatta a területet, nagyobb volumenű beruházásokat hajtottak végre, így Hévíz
Európa egyik közismert fürdőhelyévé vált. 1906-tól már orvost és gyógyszerészt is
alkalmaztak Hévízen, 1911-ben pedig „a belügyminiszter a »gyógyfürdő jellegű« címet
adományozta a településnek” (Mészáros, 2006).
A két világháború között töretlenül fejlődött a térség, az 1930-as évekre számos
szálloda, vendéglátóhely jött létre, a tó hazánk egyik legjelentősebb fürdőjévé fejlődött.
1940-ben a Festeticsek házi kezelésbe visszavették a fürdőt, eleinte fejlesztéseket
hajtottak végre, de a háború után külföldre távoztak. A második világháború után a
helyi üdülőket, fogadókat is elérte az államosítás hulláma. A fürdő 1952-ben Hévízi
Állami Gyógyfürdőkórház néven üzemelt tovább. A vendégek a szakszervezeti üdülőket
vehették igénybe, a belföldi idegenforgalom egyik jelentős bázisa lett Hévíz (Szarka,
2008). A gyógyfürdőkórházban az 1950-es évek végén évenként 4 200-4 500 fő vett
igénybe kezelést. A hévíziek a növekvő számban érkező vendégek ellátására nem voltak
felkészülve, az 1950-es évek végére nyilvánvaló vált a fejlesztés szükségessége. A
város pénzügyi lehetőségeihez mérten kezdett a felújításokhoz. Eleinte a város köztereit,
parkjait hozták rendbe, majd a tófürdő és a kórház épületét is felújították. 1968-ra
megépült a Termálfürdő (Télifürdő) is, amellyel a téli fürdőzés és gyógykezelés is
14 Gróf Festetics (I.) György: A nagyműveltségű főúr 1795 - 1819 között élt, a magyar felvilágosult rendi-nemzeti mozgalom egyik vezetője volt.
40
megindulhatott. Az 1960-as évekre világossá vált, hogy a szálláskapacitáson is javítani
kell, ekkor sokan kezdtek szobakiadással foglalkozni, ám a szállodahiány továbbra is
komoly problémát okozott a szakszervezeti beutaló nélkül érkezők elhelyezésében. Az
1960-as években még a látogatók 90%-a magyar volt, külföldről leginkább németek,
lengyelek, csehszlovákok érkeztek. Az 1970-es évektől kezdve a külföldiek is szívesen
keresték fel a települést, ami jelentős bevételt eredményezett, amit a szálláshiány
leküzdésére fordítottak. Hatalmas „szállodaépítési láz” vette kezdetét Hévízen, 1976-
ban átadták hazánk első gyógyszállodáját, a Thermál Hotelt, mely leginkább a nyugatról
érkező vendégek ellátására szakosodott. Az 1980-as években tovább folytatódott a
fejlesztési hullám: további szállodákat, üdülőket építettek, valamint felújításra került a
Tófürdő fából készült építménye is. 1985-re elkészült a felújítás, de egy év múlva a
renovált faépítmény nagy része egy tűz áldozata lett, a teljes formai átalakítás 1988-89-
re zárult le. A károk ellenére 1986 és 1990 között a vendégek száma folyamatosan
emelkedett, jelentős számú külföldi vendég kereste fel a gyógytavat (Szántó, 2008).
Az 1989/90-es rendszerváltás hatalmas fordulatot hozott a térség életébe. A hévízi
szállodákat, üdülőket is elérte a privatizációs láz, hatalmas fejlesztéseket hajtottak végre
magánerőből, megújultak a parkok, közterek, középületek, templomok. 1992-ben Hévíz
elnyerte a városi rangot (Mészáros, 2006). A városban az 1990-es, valamint a 2000-es
évek elején is további fejlesztések történtek, többcsillagos szállodák épültek, amelyek
magas színvonalú szolgáltatásokat nyújtanak ma is. A Hévízi Állami Gyógykórház is
átalakult, 2004-től Hévízgyógyfürdő és Szent András Reumakórház Közhasznú
Társaság lett a neve, majd 2005-től jelentős fejlesztéseket, fejújításokat hajtottak végre
(Szarka, 2008).
3.1.2. A hévízi gyógytó bemutatása
A Hévízi-tó a világ legnagyobb biológiailag egyedülálló, természetes termáltava.
Új-Zélandon is található egy hasonló természeti képződmény, de az Echó-krátertó
nagyon magas hőmérséklete miatt fürdésre nem alkalmas (Szántó, 2006). Mintegy 20-
22 ezer évvel ezelőtt a vulkáni utóműködés eredményeként alakult ki, akárcsak a
Balaton (Szántó, 2008). A hévízi kincs 4,4 ha vízfelületű, átlagos mélysége 2-3 méter. A
tó pontos mélységére vonatkozó vizsgálatot először 1908-ban végeztek búvárok
segítségével. 1972-től már tudományos búvárkutatások is zajlottak a tóban, ekkor
41
sikerült megállapítani, hogy a forrás egy 38,5 m mélységű függőleges homokkőfal
aljában van. A tó forrása egy mély barlangból ered, ahol sok ezer éves, magas
ásványanyag tartalmú karsztvizek keverednek. A gyógytó vízhozama körülbelül 410
l/sec, így három és fél nap alatt a teljes vízkészlet kicserélődik. A tó hatalmas előnye,
hogy bármelyik évszakban alkalmas fürdőzésre, gyógyulásra, hiszen nyáron akár a
38ºC-ot is elérheti, de télen sem csökken 24ºC alá a hőmérséklete (Mészáros, 2006).
1795-től kezdve fokozatosan alakult ki a hévízi fürdőkultúra. A feltörő melegvíz
gyógyító hatása miatt, rendkívül népszerű lett a terület. 1905-től az orvostudomány is
felfigyelt a különleges képződményre, Dr. Schulhof Vilmos és testvére Ödön
megteremtették a balneo- és a fizioterápia alapjait. Dr. Moll Károly pedig 1953-ban a
súlyfürdőt találta fel. A gyógytó fokozatosan Európa egyik népszerű kúrahelyévé vált
(Szántó, 2008).
A gyógyvíz a komplex balneoterápia alapja, mely oldott és gáznemű anyagokban is
egyaránt gazdag. Egyszerre szénsavas, kénes, kalcium-, magnézium-, hidrogén-
karbonátos, illetve enyhén radioaktív is, amely rendkívül ritka. A Hévízi-tó másik
különlegessége, hogy alját vastagon borítja a világon is egyedülálló gyógyiszap. A
hévízi iszap tartalmaz szerves és szervetlen anyagokat, gyógyászati szempontból
kiemelkedő fontosságúak a rádiumsók, illetve a redukált kénvegyületek. Ezen speciális
komponensek miatt a tó a világ egyik páratlan értéke, ahol egész évben biztosítva van a
kényelmes pihenés, illetve a gyors gyógyulás. Különböző mozgásszervi
10. táblázat: Hévízi vendéglátóhelyek számának változása 1999-2008 között.
Forrás: KSH területi adatbázis alapján a szerző saját szerkesztése
A turisták kényelmes pihenése és meghitt gyógyulása közben számos rendezvényen
vehetnek részt. Hévíz város egész évben szeretné különféle programokkal még
feledhetetlenebb élménnyé varázsolni a vendégek ott tartózkodását. Május elején Hévíz
városi rangra emelését ünneplik a helyiek, ezzel veszi kezdetét az októberig tartó
fesztiválszezon. Nagyon népszerű a pünkösdi fesztivál vagy az augusztusi borfesztivál,
ahol a látogatók közül kikerülhet a legrátermettebb borkirálynő, illetve bortábornok.
Télen sem kell unatkoznia a turistáknak, hiszen számos tánccsoport, zenekar műsora,
illetve kiállítás és galéria színesíti az üdülőhely kulturális életét (Mészáros, 2006).
A világon egyedülálló hévízi gyógytavat a „Reumások Mekkájának” is nevezik. A
helyiek célja, hogy a páratlan természeti érték a Világörökség része legyen (Szántó,
2008).
3.2. Helyi TDM szervezet Hévízen
3.2.1. A hévízi TDM kialakítása
A Hévíz Turizmus Marketing Egyesület (HTME) évekig tartó egyeztetési
folyamatot követően 2006. március 1-jén kezdte meg működését. Az egyesület 28
taggal indult el, majd a sikereket látva egyre többen csatlakoztak a turisztikai
46
szervezethez. 2010-ben 69 tagot számlált a HTME (12. táblázat), de 2011-ben még
tovább növekedhet a taglétszám.16
Időszak 2006 2007 2008 2009 2010
Létszám 28 37 49 56 69 11. táblázat: A taglétszám alakulása 2006-2010 között.
Forrás: Bolla, 2009, illetve 2011. alapján a szerző saját szerkesztése
A város mindennapi életét befolyásolja a turizmus, így a fejlesztések, marketingek
központi szerepet töltenek be. A hévízi szolgáltatók, az önkormányzat pozitívan álltak a
közös szakmai szervezet létrehozásához, bár az elején még nem volt benne a
köztudatban a TDM rendszer, az osztrák, vagy olasz modell. Egyszerűen igény volt
arra, hogy az önkormányzat mellett létrejöjjön egy civil szervezet, ami képes
hatékonyan foglalkozni a város marketingjével és turizmusfejlesztésével. Az
önkormányzatnak nem volt humán kapacitása arra, hogy három-négy embere csak a
turisztikai fejlesztésekkel foglalkozzon, valamint Hévízen az egyesület létrehozása előtt
nem volt Tourinform iroda, amire a látogatottsági adatok miatt is igény volt, ezek a
tények tovább erősítették az összefogási hajlandóságot. Az önkormányzat mellett a
vállalkozók, civil szervezetek is támogatták az egyesület kialakítását, melynek
Alapszabályát körülbelül egy féléves egyeztető időszak után közösen állítottak össze.17
A TDM szervezetek kialakításában fontos szerephez jut az emberek által egymás
irányába tanúsított bizalom kérdésköre. A bizalom azért is fontos, mert csak így
indulhat el egy turisztikai összefogás. A tagoknak bizalommal kell lenniük egymás
iránt, a taggyűlés, az elnökség és az önkormányzat iránt, a szervezet egy bonyolult
bizalmi hálózaton alapszik, melynek működéséért mindenkinek tennie kell. Hévízen az
egyesület létrehozását megelőzően személyes megkeresések, részletes ismertetések
zajlottak a helyi lakosok körében. A helyi tévében, rádióban is jelentek meg felhívások
az egyesületről. Hévízen már az egyesület előtt is volt egyfajta kommunikációs
együttműködés a szállodák, vállalkozók, önkormányzat között, valamint a Szoba
Kiadók Szövetsége is egy turisztikai összefogás volt, ilyen alapokon könnyebb volt
létrehozni az egyesületet 2006-ban.18 Az önkormányzat már a kezdetek óta pénzügyileg
is segítette a szervezet létrehozását. Nem a befolyt idegenforgalmi adó bizonyos 16 Bolla Kriszitna írásbeli közlése alapján, 2011.04.13. 17 Horváth Orsolya szóbeli közlése alapján, 2011.02.04. 18 Kepli József szóbeli közlése alapján, 2011.02.04.
47
százalékát engedte át az egyesületnek, hanem egy keretszerződés szerint évente 30
millió Ft körüli összeget adott illetve ad át felhasználásra a HTME-nek, ami nagyban
segíti a szervezet munkáját. Ennél nagyobb önkormányzati támogatást a térségben csak
Zalakaros kapott, viszont ott a helyi szervezetnek külön felcímkézett összegek voltak
meghatározva a városi rendezvények bonyolítására. A pénzügyi keret mellett az
önkormányzat az egyesület számára biztosította az irodahelységet, valamint szellemi és
eszközbeli támogatást is nyújtott, tehát összességében az önkormányzat a kezdetektől
nagyon pozitívan és segítőkészen állt hozzá az összefogáshoz. Ilyen viszonyok mellett a
szállodák, vállalkozók, szolgáltatók is nagyobb lelkesedéssel fogadták az
együttműködési lehetőségeket. Összefoglalóan elmondható, hogy a HTME
létrehozásakor nem TDM szervezet megalakítása volt a cél, hanem egy átfogó
marketinghez és fejlesztéshez kapcsolódó összefogási igény jelent meg, ami később a
TDM rendszerbe, mint helyi szervezet jelent meg. A hévízi lakosság körében köztudott,
hogy létezik a szervezet, hogy reklámozza a várost, kiadványokat készít, információval
szolgál, de az, hogy ez egy TDM szervezet nem olyan közismert, amin ebben az évben
szeretnének változtatni, hogy minél szélesebb körben ismerjék meg a helyiek a HTME
tevékenységét és hasznát. 19
3.2.2. A HTME működése
Az egyesület működési kereteit, céljait, tevékenységeit az Alapszabály határozza
meg.
3.2.2.1.Egyesületi tagság
Az Alapszabály 3.1-es bekezdése az egyesületi tagsággal kapcsolatosan
kimondja, hogy az egyesület tagja lehet minden olyan magyar és nem magyar
természeti és jogi személy, aki Hévíz turizmusában érdekelt, az Alapszabály
rendelkezéseit elfogadja, azt írásban igazolja. A tag kötelezettséget vállal a tagságához
kapcsolódó feladatainak ellátására, a tagdíj megfizetésére. A tagdíjról az Egyesület
közgyűlése dönt a belépő vállalkozások turizmusban betöltött szerepének
figyelembevételével. Az egyesületben differenciált tagdíjak vannak, nem ugyanannyit
fizet egy szálloda és egy magánszemély (13. táblázat).
19 Horváth Orsolya szóbeli közlése alapján, 2011.02.04.
48
Szállodák, csillagonként 1 000 Ft/szoba Szobakiadók (Szövetség) 4 000 Ft/tag Szobakiadók (szövetségen kívül) 1 000 Ft/ágy Camping 500 Ft/sátorhely Étterem 500 Ft/férőhely Kávézó és egyéb vendéglátóhelyek 25 000 Ft/egység Utazási egység 30 000 Ft/egység Utazási szövetség 20 000 Ft/egység Egyéb kategória Nonprofit szervezet 15 000 Ft/egység Profit orientált szervezet 30 000 Ft/egység Kereskedők 20 000 Ft/egység Time-shire rendszerben működő szálláshelyek csillagonként 600 Ft/szoba
Hévízgyógyfürdő és Szent András Reumakórház Nonprofit Kft.
Éves költségvetése alapján meghatározottak szerint.
Hévíz Város Önkormányzata A képviselőtestület a hévízi lakosságszám figyelembe vételével az előző év január 1. napján lévő állapot szerint 200 Ft/fő.
A naptári év június 30-át követő új tagok belépése esetén a belépés évében a tagdíj az egyébként megállapított éves tagdíj 50 %-a.
12. táblázat: HTME tagdíjtáblája 2011-ben.
Forrás: HTME Alapszabály, 2011. alapján a szerző saját szerkesztése
Az egyesületbe való belépés és kilépés önkéntes alapon működik. A turisztikai
szervezethez csatlakozhat a helyi turizmusban érdekelt bármely szálláshely, szolgáltató,
vállalkozó, vendéglátóegység. Belépni a belépési nyilatkozat kitöltésével, az
Alapszabály elfogadásával és a tagdíj befizetésével lehet. A tagság megszűnése
kilépéssel, törléssel és kizárással történhet (Alapszabály, 2011).
3.2.2.2.A HTME céljai
Az Alapszabályban a célkitűzések között szerepel a hévízi turizmussal és ahhoz
kapcsolódó szolgáltatásokkal foglalkozók összefogása, az együttműködés biztosítása, a
különböző források megfelelő felhasználása, a város és környéke piaci reklámozásának
biztosítása, valamint az idegenforgalomhoz köthető értékek bemutatása és megőrzése.
Az egyesületi célokba beletartozik a hatékony marketingtevékenység itthon és
külföldön egyaránt. A marketing feladatkör nagyon sokrétű, beletartozik a közösségi és
a médiakapcsolatok kialakítása és menedzselése, az ehhez szükséges források
szervezése, elosztása. Fontos, hogy egy település egyedi arculattal tudjon fellépni a
49
turisztikai piacon, mellyel egyre több látogatót vonz. Ki kell alakítani egy képet,
amellyel a turisták el tudják különíteni a többi vetélytárstól. Az egyes célcsoportok felé
különböző üzeneteket kell megfogalmazni, illetve azok közlésére meg kell találni a
legmegfelelőbb csatornákat. Az egyesületnek egy település márkanevével ellátott
szolgáltatás csomagokat kell létrehoznia, melyeket vásárok, közvetítők és a média
lehetőségeit kihasználva kell terjesztenie. Az alapvető célok mellett vannak további
célkitűzések is: a vendégek és a vendégéjszakák számának növelése, a szezon teljes
évvé fejlesztése, a belföldi látogatók arányának emelése, a minőségi és fenntartható
turizmus elérése és megtartása, a termékfejlesztés, a meglévő turisztikai adottságok jobb
kihasználása, a magasabb fizetőképességű vendégkör megnyerése, aktív pályázati
részvétel, minőségi és fenntartható turizmus fejlesztése, helyi termékek fejlesztése,
értékesítése. A célok eléréséhez nagyon változatos feladatkörrel rendelkezik az
Egyesület, részt vesz a marketing munkákban, a turisztikai termékek közvetítésében, a
kiadványok létrehozásában. Online foglalási rendszert hozott létre a tagok részére,
kapcsolatot tart a térségi és egyéb turisztikai szervezetekkel (Bolla, 2009).
3.2.2.3. Tagok jogai, kötelezettségei
Az egyesület rendes tagjai azonos szavazati joggal rendelkeznek, részt vehetnek
a Közgyűlésen, illetve észrevételeket, javaslatokat tehetnek az egyesületet érintő
kérdésekben, használhatják a szervezet eszközeit, létesítményeit, kedvezményekben
részesülhetnek, valamint igénybe vehetnek egyesületi szolgáltatásokat. Az Alapszabály
a tagok kötelezettségeit is meghatározza, ilyen például az alapszabály betartása, a
megfelelő magatartás tanúsítása, tagdíj fizetése.
Az egyesületnek vannak pártoló tagjai is, akik támogatást nyújtanak, de az aktív
tevékenységben nem vesznek részt, viszont a Közgyűlésen tanácskozási joggal
élhetnek, kötelesek az önkéntesen vállalt támogatást befizetni, ápolni, óvni az Egyesület
hírnevét. Vannak tiszteletbeli tagok is, akiket a Közgyűlés választ meg két egyesületi
tag javaslatát követően. A tagdíjfizetés kötelezettségét kivéve, a rendes tagokhoz
hasonló jogokkal és kötelezettségekkel bírnak (Alapszabály, 2011).
50
3.2.2.4. Az Egyesület szervei
A legfőbb szerv a Közgyűlés, melyen minden tag részt vehet. A közgyűlés a
tagok közül titkos szavazással egy 7 fős elnökséget választ három-három éves
időtartamra. Az elnök kötelessége összehívni a Közgyűlést és meghívni a tagokat.
Évente egy rendes közgyűlést kell összehívni, valamint rendkívüli közgyűlés tartandó,
ha a tagok egyharmada kéri, ha az elnökség többségi határozatban úgy dönt vagy, ha azt
a törvényességi felügyeletet gyakorló szerv elrendeli. A Közgyűlés egyszerű
szótöbbséggel, nyílt szavazással hozza meg határozatait.
Az egyesület tevékenységét az Elnökség irányítja, amely eleget tesz a közgyűlés által
ráruházott kötelességeknek (Alapszabály, 2011). 2010-ben nyolcszor tartottak elnökségi
ülést Hévízen havi rendszerességgel, csupán a kéthavi nyári időszakban szüneteltek. Az
elnökség egy elnökből, egy alelnökből és 5 elnökségi tagból áll (HTME, 2010). Az
elnök egyben a közgyűlés elnöke is, az elnökségi ülés dönt minden olyan kérdésben,
amely nem tartozik a közgyűlés hatáskörébe. Az elnökség legalább 4 tag jelenléte
mellett már határozatképes. Évente legalább négyszer tart ülést, melyet az elnök hív
össze. Az ülések nyilvánosak. Emellett szükségszerű összehívható az elnökség. Az
egyesület elnökségének jelenlegi tagjai: Baráth Zsolt az elnök; míg Dabóczi László,
Gelencsér János, Fodor Edit, Lajkó Ferenc, Pusztai Erzsébet elnökségi tagok.20 Az
elnök köteles a közgyűlést és az elnökséget összehívni, a közgyűlések határozatait
végrehajtani, az Alapszabályt betartani, a pénzgazdálkodást felelősségteljesen
irányítani, a Közgyűlés és az Elnökség által meghozott döntésekhez kapcsolódó
dokumentumokat megőrizni, ellenőrizni. Az elnökség feladatai közé tartozik a
törvényes és szabályszerű működés biztosítása, a javaslattétel, a tagdíjak beszedése, a
határozatok végrehajtása, ellenőrzése, a szabályzatok megállapítása, módosítása, a
gazdasági-vállalkozási tevékenység irányítása, az Egyesület éves programjának,
költségvetési tervének, illetve annak végrehajtásáról szóló beszámoló elkészítése,
közgyűlés elé terjesztése.
Az Egyesület munkaszervezete az elnök, az elnökség és a közgyűlés által elfogadott
éves munkaprogramnak megfelelően látja el a szakmai feladatokat. Kisebb
részfeladatokat külső szolgáltatókra, illetve tanácsadókra bízhat az egyesület
(Alapszabály, 2011).
20 Bolla Krisztina írásbeli közlése alapján, 2011.04.21.
51
3.2.2.5. Az Egyesület gazdálkodása
Az egyesület alapszabályának 11.1. pontja szerint: „A tagok által befizetett
tagdíjak, valamint minden, a közös célt szolgáló befizetés és egyéb bevétel az Egyesület
vagyonát képezi. (…) Az Egyesület a tagok által befizetett tagdíjakból, a tagok önként
vállalt egyéb juttatásaiból, illetőleg a külső támogatók által juttatott összegből
gazdálkodik.” Az egyesület éves költségvetés szerint gazdálkodik a kijelölt célok
elérése érdekében. A költségvetésbe a tagdíjakon felül támogatások, pályázati pénzek is
beletartoznak. A tagdíjakat az alakuló ülésen határozták meg, kisebb változásokkal éltek
a működés alatt. A tagok a meghatározott összeget egy bankszámlára fizetik be, vagy
utalják át, a befolyt összeg felhasználásáról a közgyűlés, illetve az elnökség dönt.21
A Hévíz Turizmus Marketing Egyesületet az önkormányzat a megkötött
együttműködési megállapodás szerint 32 millió Ft-tal támogatja. Ezen az összegen felül
önkormányzati tagdíjat is fizet, így Hévíz városa 37,16 millió Ft-ot juttatott az egyesület
működésére, ebből a pénzösszegből 12 milliót a helyi Tourinform Iroda költségeinek
fedezésére szántak, míg a megmaradt 25,16 millió forintot marketing tevékenységre,
illetve a „Desztinációs együttműködés továbberősítése Hévízen, az élet forrásánál”
című projekt finanszírozására költöttek. A kitűzött célok megvalósításáról, illetve a
rendelkezésre álló támogatás felhasználásáról az egyesületnek egy bizonyos határidőig
el kell számolni minden évben. 2010-es évre vonatkozóan 2011. március 31-ig kellett az
elszámolást elkészíteni (HTME, 2010).
Az önkormányzati támogatás mellett a tagdíjakból körülbelül 11 milliós bevétele van az
egyesületnek, melyből 7-8 milliót a többcsillagos szállodák adnak be, a maradék
összeget a többi tag: utazási irodák, szobakiadók, Szoba Kiadók Szövetsége, civil
szervezetek, vendéglátók és vállalkozások tagdíjbefizetései adják. Az Egyesület által
végzett vállalkozási tevékenységekből is sikerül 2-3 millió Ft-ot begyűjteni. Ezek azok a
bevételek, amelyek minden évben az egyesületi munka rendelkezésére állnak.
Kiegészítő forrásokat a különböző pályázatokon nyerhet a szervezet. 2011 júliusára
zárul le az első TDM pályázathoz kapcsolódó projekt, de már előkészületben van egy
100 millió Ft összértékű pályázati anyag a meghirdetett TDM pályázatra.22
21 Kepli József szóbeli közlése alapján, 2011.02.04. 22 Horváth Orsolya szóbeli közlése alapján, 2011.02.04.
52
3.2.2.6. A Hévízi Tourinform Iroda működése
Az egyesület a költségeihez igazodva biztosítja a megfelelő személyi és tárgyi
hátteret. A HTME keretein belül működtetik a helyi Tourinform irodát, mely különböző
feladatokat lát el: információt nyújt és gyűjt, a szakmai szervezetekkel tartja a
kapcsolatot, tófürdő belépőjegyeket árusít, valamint egyéb szolgáltatásokat kínál
Társulásával, a Magyar Turizmus Zrt.-vel, a külképviseletekkel, a Balatoni Regionális
Marketing Igazgatósággal, valamint a Gróf I. Festetics György Művelődési Központtal.
A 2011-es tervekben szerepelnek külföldi vásárok, nagyobb média megjelenések, cseh-
és szlovák workshopok, rádiós és online kampányok, study tourok, óriástáblák és
televíziós megjelenések egyaránt az eddig bevált módszerek segítségével.
4. A Nyugat-Balatoni Turisztikai Iroda Nonprofit Kft. mint térségi szervezet
Az 1990-es évek elején számos helyi kihívás hívta életre a ma Keszthelyen
székelő térségi szervezetet, mely saját korát is megelőzte.31 A rendszerváltást követően
komoly gondot okozott a nyugat-balatoni térség Balaton régión belüli mostoha helyzete,
a vízminőségi problémák, a visszaeső vendégszám, a hangsúlytalan piaci megjelenés, a
kevés szolgáltatási háttér, a keszthelyi Tourinform iroda lehetetlen helyzete. Az aktív
turizmus egyre inkább elterjedt, így a turisták egyre jobban elkezdtek turisztikai
desztinációk után érdeklődni, egy-egy település ajánlata többé nem elegendő. A turista
akkora területet keres fel, amekkorában az elvárt élménye biztosítható, csak a
kiválasztás után néz szolgáltatókat. A térség szolgáltatói, vállalkozói elkezdtek a
természetes nyugat-balatoni turisztikai térségben gondolkodni, mely összefogással
szükségessé vált egy turisztikai szervezet létrehozása is. 1994-től kezdve az
együttműködésben a Keszthely – Hévíz kistérség, Keszthely város Önkormányzata
úttörő szereppel bírt. A Keszthelyi Vállalkozói Klub is szorgalmazott egy turisztikai
összefogást. 2000-ben, mint a Nyugat-Balaton turisztikai szervezete kezdte meg a
működését a Nyugat-Balatoni Térségmarketing Kht., mely a Tourinform irodát is
magába integrálta. Keszthelyen és környékén minden külföldi példa nélkül a
szolgáltatói szféra összefogásával indult el a térségi turisztikai munka.32
2000-ben 7 önkormányzat és 11 vállalkozás írta alá a Társasági Szerződést, mely
létrehozta a Nyugat-Balatoni Térségmarketing Kht.-t. Keszthely város a beszedett
idegenforgalmi adó (IFA) állami támogatással kiegészített összegének 10%-át a térségi
szervezet számára átadta, valamint a Tourinform működésére plusz 5 millió Ft-ot
biztosított. A többi önkormányzat és a vállalkozók egy külön szindikátusi szerződésben
31 Tar László szóbeli közlése alapján, 2011.02.03. 32 Tar László szóbeli közlése alapján, 2011.02.03.
61
rögzítették, hogy három éven át az alapító tagok legalább a befizetett alaptőkének
megfelelő összeggel támogatják a szervezet térségi munkáját. Ez a finanszírozási forma
az aránytalan befizetési hajlandóság miatt sikertelennek bizonyult. 2003-ban pénzügyi
reformot hajtottak végre. Az önkormányzatok az állandó lakosság arányában 150 Ft/fő
kvóta alapján járultak a közösségi munkához, míg a vállalkozók kötelező befizetései
megszűntek, cserébe a Kht. vállalkozói csomagokat ajánlott, amelyet bárki igénybe
vehetett a megfizetése után. Az önkormányzati összeg a működés költségeire volt
elegendő, míg a vállalkozók által fizetett összeget a marketingmunkára lehetett
fordítani. 2007-től újabb változások mentek végbe, az önkormányzatok kötelező
befizetései megszűntek, akik fizettek, azok igénybe vehették a különböző
szolgáltatásokat. A díjbefizetés mértéke a beszedett IFA és az állandó lakosság alapján
lett meghatározva, a befizetett összeghez meghatározott szolgáltatási csomag tartozott.
A vállalkozók alapdíjat fizettek, melyért cserébe szolgáltatásokat válogathattak össze a
Kht. kínálatából. A 2006-ban kidolgozott rendszer maradt érvényben, mindenkire
érvényes díjfizetési rendszert hoztak létre, nincs különbség a bejegyzett és
együttműködő partnerek között, a szolgáltatások igénybe vétele a befizetések szerint
önkéntes alapon lehetséges.33 2003 után változott a tagok száma is, egészen 2008-ig 8
önkormányzat, 12 vállalkozás, valamint 40-48 szerződéses partner volt a Kht. tagja.34
A finanszírozási reform mellett a tulajdonosi szerkezet átalakítására is szükség volt,
mely 2009-ben sikeresen végbement, a Kht. Kft.-vé alakult, amely az ország első térségi
szervezetévé lépett elő. Jelentős változás volt a Keszthelyi Turisztikai Egyesület
létrehozása, mely a Kft.-ből kiválva kapja a keszthelyi önkormányzattól a támogatást,
majd az adja tovább a felhasználható összeget meghatározott célokra a Kft. számára.
Keszthely tulajdoni dominanciája is megszűnt, a város mellett a környék turisztikai
egyesületei lettek a fő tulajdonosok, amelyek tömörítik az adott település
önkormányzatait és vállalkozóit, tehát az egyesületek által bonyolódik a finanszírozás
menete (2009-es beszámoló, 2010). 2009-től pontosan 5 önkormányzat (Keszthely,
Rezi, Gyenesdiás, Vonyarcvashegy, Balatongyörök), 7 turisztikai egyesület (Keszthely,
Hévíz, Gyenesdiás, Vonyarcvashegy, Balatongyörök, Zalakaros és Zala Termál
(Kehida) turisztikai egyesület) és egy vállalkozás a Kft. tagja.35
33 http://west-balaton.hu/downloads/A_Nyugat-Balatoni_Turisztikai_Iroda_nonprofit_Kft_tortenete.pdf A Nyugat-Balatoni Turisztikai Iroda nonprofit Kft története letöltve 2011.02.08. 34 Tar László írásbeli közlése alapján, 2011.05.04. 35 Tar László írásbeli közlése alapján, 2011.05.04.