A Magyar Resuscitatios Társaság f eln ő tt alapszint ű újraélesztési ajánlása

A Magyar Resuscitatios Társaságfelnőtt alapszintű

újraélesztési ajánlása

Készítette: A BLS–munkacsoportLezárva: 2003. július

Érvényes/felülvizsgálandó: 2004. Június

Bevezetés — általános megfontolások

Az összeállítás alapja az European Resuscitation Council (ERC) 2001-ben

publikált BLS ajánlása

A túlélési lánc

Korai ACLS

Korai de-fibrillálás

Korai CPR

Korai segélyhívás

Az ajánlás mindenkinek szól, aki szembesülhet környezetében a

hirtelen keringésleállással

A BLS céljabármilyen eredetű keringés–légzésleállás

esetén az életfontosságú szervek oxigénellátásának pótlása

• befújásos lélegeztetéssel,

és

• a mellkas külső összenyomásával fenntartott mesterséges keringéssel.

A felnőtt BLS ajánlás

• a 8 évnél idősebb

• (ill. ennek megfelelően kb. 120 cm-nél magasabb és kb. 25 kg-nál súlyosabb)

betegek eszköz nélküli,

egy segélynyújtó általi ellátását taglalja

Külön képzést és gyakorlatot igényel:

• a légútbiztosítást és a lélegeztetést elősegítő eszközök, valamint

• a félautomata külső defibrillátor

használatával kiterjesztett BLS, valamint

• a 2 segélynyújtó által végzett újraélesztés

Minden esetben törekedni kell az ellátás megkezdése előtt:

• a segélynyújtót és az áldozatot járulékosan fenyegető veszélyforrások megszüntetésére,

valamint a lehetőségek szerint • a beteg testnedveivel való kontaktus

kivédésére (legalább az arcra terített textília, szelepes fóliamaszk, ideális esetben szelepes lélegeztető arcmaszk, ill. gumikesztyű használatával)

BLS ellátási sorrendellenőrizze a beteg reakcióképességét:

• hangosan szólítsa meg („Hogy van?”) és egyidejűleg vállainál fogva rázza meg óvatosan!

Ha reagál és helyzete alkalmas a további tájékozódásra

(nem áll fenn járulékos veszély; hozzáférhető)

• hagyja a feltalálási helyzetben, • ellenőrizze állapotát, • ha szükséges, hívjon segítséget

– más jelenlévő segítségével, vagy – a beteg időleges magára hagyásávalA magasabb szintű segítség érkezéséigmaradjon a beteg mellett, és rendszeresenellenőrizze állapotát.

Ha nem reagál, eszméletlennek tekintendő. Kiáltson segítségért!

• Ha szükséges, fordítsa óvatosan a hátára, kemény alapra.

• Helyezkedjen el szorosan mellette, körülbelül a válla magasságában úgy, hogy kényelmesen elérhesse a fejét és a mellkasát is.

      Szabadítsa fel a beteg légutait:

• Nyissa ki és tekintsen a beteg szájába

• Ha a légzést akadályozó idegentestet észlel (hányadék, felgyülemlett nyál, vér, kimozdult műfogsor, stb.), távolítsa el.

A beteg homlokára tett kezével hajtsa óvatosan hátra a fejet, másik kezével tolja

előre az állkapcsot — ezzel megszüntetheti a nyelv hátracsúszásából fakadó akadályt.

Ha fennáll a nyaki gerincsérülés lehetősége:

• pl. magasból esés, • nagy sebességű járműbaleset, • direkt nagy erőbehatás a vállak szintje felett, • a gerinc tengelyirányú túlterhelése,

lehetőleg tartózkodjon a fej hátraszegésétől, helyette csupán a sérült állát próbálja

előreemelni.

Ha fennáll a nyaki gerincsérülés lehetősége:

lehetőleg tartózkodjon a fej hátraszegésétől, helyette csupán a sérült állát próbálja előreemelni.

A leírt helyzetben ellenőrizze a beteg légzését:

Hajoljon a beteg arca elé így:

• láthatja a légzőmozgásokat,

• a közvetlenül a légzőnyílások előtt lévő arcán érezheti,

• fülével hallhatja a légáramlást.

A vizsgálatot 10 másodpercig végezze.

A leírt helyzetben ellenőrizze a beteg légzését

A vizsgálatot 10 másodpercig végezze.

Ha hatásos légzést észlel (légzőmozgás észlelhető légáramlás mellett)

• a fulladásveszély kivédéséhez a légutak átjárhatóságáról továbbra is gondoskodni kell.

Ha a beteg mellett tud maradni, fejét tartsa hátraszegve, állát felhúzva

Folyamatosan ellenőrizze a légzés meglétét; mérje fel a beteg állapotát. (Ha eddig még nem történt segélykérés,

gondoskodjon róla.)

Figyelem!

Ha a segélyhíváshoz a beteget időlegesen magára kell hagynia, hozza a beteget olyan helyzetbe,

ami biztosítja a légutak nyitva maradását (stabil oldalfekvés).

Ha nem észlel légzést: légzésleállás

(Küldjön valakit vagy, ha nincs senki a közelben, maga menjen el segítségért.)

2 lassú, mély befújással gondoskodjon a légzés pótlásáról.

A fej lehetőség szerinti hátrahajtásávalszüntesse meg a nyelv hátraesését; majd a választott légzőnyílás felszabadításával egyidejűleg a másikat megfelelő módon zárja le.

Mély légvételt követően száját illesszeolyan szorosan a beteghez, hogy nemaradjon rés ajkai és a beteg arca között.

• Fújjon határozottan, de nem túl gyorsan a betegbe.

• Ezután fejét oldalra fordítva vegyen mély lélegzetet, miközben ellenőrizze, hogy a beteg mellkasa visszasüllyed-e, illetve kiáramlik-e az előbb befújt levegő.

• Ismételje meg a folyamatot még egyszer.

Fújjon határozottan, de nem túl gyorsan a betegbe. Ezután fejét oldalra fordítva vegyen mély lélegzetet, miközben ellenőrizze, hogy a beteg mellkasa visszasüllyed-e, illetve kiáramlik-e az előbb befújt levegő.

A befúvások egyenként kb. 2 másodpercig tartsanak és kb. 700–1000 ml-nyi

(a mellkast szemmel látható mértékben megemelő mennyiségű)

levegőt juttassanak a betegbe.

Hatásos lélegeztetés:

Látható mellkasmozgás igazolja • a technika helyességét és • a légutak átjárhatóságát.

Nem emelkedő mellkas: elsősorban a lélegeztetés hibájára

gondoljon, és a továbbiakban igyekezzen azt korrigálni.

Ha a segélynyújtó képtelen a beteget lélegeztetni

sz.e. gondoskodjon legalább a keringés pótlásáról;

(mivel rövidtávon a csupán kompresszióval

végzett BLS is mutat hatékonyságot.)

A két lélegeztetési kísérlet után vizsgálja a keringést (10 sec)

Laikus segélynyújtó: a keringés indirekt jeleinek keresése

• a hatékony légzés,

• a köhögés,

• a nyelés,

• mindenfajta célzott végtagmozgás.

Ezek észlelésekor a keringés is megtartott, hiányukban kimondható a keringésleállás.

Kiképzett egészségügyi ellátók

• a keringés indirekt jelei mellett továbbra is ellenőrizhetik az a. carotis lüktetését

• a vizsgálat azonban ekkor sem tarthat tovább 10 másodpercnél!

Ha nem egyértelműen biztos a pulzus tapinthatóságában, kezdjen újraélesztést!

Ha tíz másodperc alatt észlel hatékony keringésre utaló jelet:

A keringés fenntartásához a nem légző beteget lélegeztetnie kell:

• kb. 2–3 másodpercenként (saját légzése ütemében), egyenként befújva.

Tekintettel a beteg instabil állapotára,percenként ellenőrizze újra a keringést ésgondoskodjon segélyhívásról, ha eddig mégnem történt meg.

Ha tíz másodperc alatt nem észleli a keringés jeleit, akkor keringésleállás történt

haladéktalanul kezdjen újraélesztést!

A megfelelő kompressziós kéztartás, és helye A kompresszió során egymásra helyezett

tenyerei kéztői részével közvetítse az erőt a beteg mellkasára.

Kompresszió helye:• a mellkas középvonalában, • a szegycsont alsó felén, • a kardnyúlvány fölött 1 harántujjal

Ügyeljen arra, hogy a nyomás csak erre a körülírt területre korlátozódjon, pl. ujjaival ne érintse a bordákat.

• mindkét kar végig maradjon nyújtva kompresszió során

• legyenek merőlegesek a mellkasra (a segélynyújtó válla legyen a beteg mellkasa közepe felett)

Így kerülhető el a tenyerek bármely irányba csúszása, ami sérüléshez vezethet.

• A kompresszió mélysége igazodjon a mellkas ellenállásához

• irányérték: a mellkas kb. ⅓-a, vagy 3–5 cm mélység.

• A helyes kompresszió során a mellkas körülbelül egyformán rövid ideig van összenyomva, illetve felengedve.

• A kellően gyors és harmonikus mozgást segítheti, ha a kompressziót végző hangosan és megfelelő módon számol.

A kompresszió frekvenciája kb. 100/min legyen.

A szabályos és legkevésbé fárasztó

mozgás összességében egy, a csípőizületben végzett előre–hátradőlő,

harmonikus és monoton mozgás.

A felengedés során a mellkasnak vissza kell térnie eredeti magasságára, anélkül, hogy a komprimáló elvenné kezét a mellkasról.

Felnőtt CPR során a lélegeztetés és kompresszió aránya minden esetben

— a segélynyújtók számától függetlenül —

2:15

Törekedni kell a váltások során az időveszteség minimalizálására.

Laikus segélynyújtók számára csak az „egyszemélyes” technika oktatandó!

• a helyszínen lévő más segélynyújtó

inkább kifáradás esetén váltsa fel társát. • Képzett ellátók is csak akkor

vállalkozzanak együttes munkára, ha a technika pontos uralása mellett megbízhatóan, időveszteség nélkül össze tudják hangolni ténykedésüket.

Az állapot ellenőrzése és ismételt felmérése az ellátás alatt (összefoglalás):

Eszméletén lévő beteg az emelt szintűsegélynyújtók megérkezéséig felügyelendő; • hirtelen állapotromlás

- reakcióképtelenné válás, - légzésleállás, - esetleg görcsroham, - egyéb riasztó tünet

jelentkezése esetén azonnal vizsgálandók életjelenségei.

Eszméletlen, de stabil légzésű

(és keringésű) beteg • állandó felügyeletet igényel.• a további ellátás esetleges szükségessége miatt lehetőleg

hagyja a beteget lapos hanyattfekvő helyzetben; • légutait a fej hátraszegésével és az áll előretolásával tartsa

nyitva. • csak akkor fordítsa oldalára, ha magára kell hagynia, vagy ha a

hányásból fakadó aspirációveszélyt nem tudja másként elhárítani.

- Állapotellenőrzésre a légzés folyamatos megítélése alkalmas és szükséges.

- Lélegeztetésre szoruló beteg keringése az ellátás során percenként, ill. állapotromlás esetén újraellenőrzendő.

- Zajló újraélesztést minél ritkábban célszerű megszakítani; ezért a keringés újraellenőrzése nem indokolt.

A kompressziókat addig kell folytatni:

• amíg a keringés nyilvánvaló jelei nem mutatkoznak, vagy

• az újraélesztést átvevő segítség nem érkezik, vagy

• a magányos segélynyújtó ki nem merül.

A keringés visszatértének észlelése esetén

• a mellkaskompressziók azonnal felfüggesztendők;

• ellenőrizendő (és általában pótolandó, de legalábbis támogatandó) a légzés.

Segélyhívás:

Alapelvek:- A lehető legkorábban gondoljunk rá- A BLS önmagában ritkán vezet teljes

sikerhez, ezért szükséges emelt szintű (kiemelten a defibrillátorral felszerelt) segítség mielőbbi hívására.

- Ez optimális esetben úgy történhet, hogy valakit elküld a telefonhoz, míg folytatja a beteg ellátását.

Segítséget kell kérnie, ha:

• úgy látja, hogy az — akár eszméletén lévő beteg - ellátásához szakember szükséges;

• a beteg eszméletlen (függetlenül attól, hogy légzése és keringése esetleg megfelelő);

• az eszméletlen beteg a légútfelszabadítás után sem légzik. 

Általában azonnali segélyhívás:• ha senkit nem lehet segítségért küldeni, a

segélynyújtónak magának kell arról gondoskodnia

• akár úgy is, hogy az áldozatot arra az időre magára hagyja; s csak ezt követően kezdi meg az újraélesztést.

• természetesen számításba kell venni a segélykérés helyi lehetőségeit.

Kivétel: néhány speciális helyzetHa a keringésleállás hátterében: • trauma,• vízbefulladás, fuldoklás,• gyógyszer–, kábítószer– vagy alkoholmérgezés sejthető; • illetve csecsemő–gyermek betegről van szó.

Ezen esetekben kedvezőbbnek tűnik, hogy a segélyhívást rövid (1 perces) újraélesztés

előzi meg (un. korai segélyhívás).

Az újraélesztés

megkezdésének és abbahagyásának eldöntése

a mindennapi élet reális körülményei között nem a BLS–ellátó (különösen

nem a laikus) kompetenciája.

Reagál-e a beteg?Reagál-e a beteg?

Légutak megnyitásaLégutak megnyitása

nem

Légzik?Légzik? Stabil oldalfekvésStabil oldalfekvésigen

SegélykérésSegélykérés

BLS I.

Légzik?Légzik?

2 lassú befúvás2 lassú befúvás

Keringés vizsgálata10 sec

Keringés vizsgálata10 sec

nem

LélegeztetésLélegeztetésvan

Mellkaskompressziók 100/min

Váltakozva lélegeztetéssel15 : 2 arányban

Mellkaskompressziók 100/min

Váltakozva lélegeztetéssel15 : 2 arányban

nincs

BLS II.

Eszmélet?

(Kielégítő)Légzés?

Keringés jelei?

Légútfelszabadítás

2 befújás

CPR

További vizsgálat,sz.e. ellátás;sz.e. segélykérés

Légútelzáródás, aspiráció megelőzése (pozícionálás);Segélykérés

Lélegeztetés (kb.16×/min)Segélykérés

igen

nem

igen

igen

nem

nem

Eszmélet

reakció megszólításra megrázásra

Légzés

látható mellkaskitérés hallható és érezhető

légáramlás

keringés jelei, ill. esetleg (csak ha jártas)

tapintható centrális pulzus

Keringés

÷10”/mincs

ak k

erin

gés

jele

inél

÷10”/min

10”

10”

Segélykérés (azonnali)

Segítségért kiáltás

fej hátraszegés és áll előreemelés szájüregbe tekintés; sz.e. kitörlés

szájból–szájba / –orrba lassú (ã1.5–2”); mély (~700–1000mL)

—„látható mellkaskitérésig”

szegycsont alsó fele; kp.vonalban nyújtott karokkal ~3–5cm mélyen; ~100/min frekvenciával kb.azonos idejű lenyomás és felengedésL : K = 2 : 15