Lutherró Lutherró zsa zsa A Tatai Evangélikus Egyházközség hírlevele, amely az információáramlást és a lelkiséget kívánja segíteni. Alapítva Urunk 1992. esztendejének ad ventjében. Kapják a gyülekezet tagjai, Tata vonzáskörzetének evangélikussága és az érdeklődők. Megjelenés: minden hónap első vasárnapján. Kiadó/Szerkesztő: Franko Mátyás tatai evangélikus lelkész TEL./FAX: Drótpostacím: Virtuális újságunk elérhetősége: Olvasd, linkeld! Vidd el az otthonmaradtaknak! Színesben megtekintheted: http://tata.lutheran.hu/ujsag_hirlevelek.htm E lgondolkodunk rajta vagy sem: A kenyér Isten egyik legnagyobb ajándéka. Az ember számára erő- forrás (Zsolt 104,4), a létfenntartásának annyira lényeges eszköze, hogy aki híjá- val van a kenyérnek, az mindennek hí- jával van (Ámósz 4,6). Éppen ezért választja Jézus rámutató misztikus jel- ként a kenyeret. A mindennapi kenyér. Jelképe át- szövi egész életünket. Aki szenved, az könnyek között eszi kenyerét, a bű- nösről azt mond- juk, hogy a hazugság kenyerét eszi, a lusta ember pedig a tétlenség kenyerét maj- szolja. A kenyér nemcsak a létfenntartás eszköze, hanem a közösség fenntartá- sára szolgál, azaz arra van, hogy meg- osszuk. Az étkezés közösséget feltételez, modern társadalmunk egyes emberre lebontott, "szeparált" kalória-felvétellé silányította. A kenyér az életet jelképező búzából készül, mely nemcsak a testi, de a szel- lemi tápláléknak is a jele. A kenyér meg- törése nemcsak Krisztus keresztáldozatára mutató jel, de a ke- resztény állhatatosság szimbólumává is vált. Amikor Jézus azt mondja a Kísér- tőnek, hogy "Nemcsak kenyérrel él az ember..." akkor megerősíti, hogy a test szükségleténél is van fontosabb: a lélek, az Ige, a Szó kenyere. Éhes világ- ban élünk. Igaz ez az anyagi vi- lágra, s a lélek világára egyaránt. Soha ennyire "nagy falatokban" nem csillapíthattuk infor- máció-éhségünket, mint manapság, és soha még ennyire nem voltunk kiéhezve a végső igazságra. Ha csak "kétdimen- ziós" információval tömjük magunkat, azaz csak itt a földi világ, emberek egy- másközötti dolgairól szólnak híreink, akkor törvényszerűen kielégületlen marad a lélek. Amennyire különbözik a síkvilág a térvilágtól, olyannyira külön- bözik a földi Isten nélküli lét a mennye- itől, ahol Istennel együtt lehetünk. Ne tiltakozzunk, szükségünk van a megta- pasztalható dimenziók teljességére, kü- lönben belehervad létünk az anyagvilágba. Kenyér... a mindennapi. Az élet biz- tosítéka. Nem egyszerűen alapvető élel- miszer, hanem a szimbólumok királynője. Jézus mondja: kenyér va- gyok... de felülről jövő! Ha van valami a jelzi a "földit", az anyagvilághoz kötött- ségünket: az a testünk. Szomjazunk és éhezünk... A "mindennapi" pedig nem a fentről jövő megfoghatatlan, hanem a búzatáblák gyümölcse, a megfogható, ízlelhető élet: a kenyér. De mi is a ke- nyér? A torony talpszelemeneinek gyors elkor- hadása miatt folyamatosan megoldásokat keresünk, hogy a rendelkezésünkre álló finan- ciális lehetőségek, illetve a tartósság ésszerű egyensúlyát megtaláljuk. Nagy valószínűséggel a munkálatokat csak jövőre tudjuk mjad el- kezdeni. (Az alábbi fotón az állapot-felmérés mér- nöki munkájának egy részletét láthatjuk.) J úlius második hetében megtartottuk nyári “gyermek-táborunkat” táborunkat. A jól sikerült három napot most kevesebb em- berrel sikerült “megoldanunk” –, de ezt igyekeztünk még jobb szervezéssel pótolni. Köszönet a segítőknek, az átlagon felül tel- jeítőknek külön is: a Sziklai-, és Csizmazia- családoknak... (Felügyelő asszonyunk erről készült beszámolója a harmadik oldalon olvasható, mely cikk az “evangelikus.hu” oldalra is felkerült.) Gyülekezetünk honlapcíme: “Netpercesek” rovatunkban regge- lenként lelki útravalót találhatsz! Alkalmainkra mindenkit szeretettel várunk. Jöjjünk, s hivogassunk másokat is! Erős vár a mi Istenünk!” FIFA? NEM. FIFE! A labda most Nálad van!... De mi ez a FIFE? A FIFE nem más, mint egy kezdeményezés, ami reménység szerint szeptemberben, “Fiatal Fel- nőttek”* el-elgondolkodó beszélgető- csoportjaként indul(na). Az, hogy mivé válunk, az Rajtad is múlik, de hogy mit szeretnénk az már most világos: rendszeres alkalmat te- remteni azoknak a “18+”-fiataloknak, akik nem csak nagykorúak, de érték- centrikusan gondolkodnak, s szívesen vennék olyanok társaságát, akik őszin- tén beszélgetnek MINDENRŐL, ami az ÉLET része: a gyermekkor osztatlanidős világáról, a hivatás és párválasztás ne- hézségeiről, az egyéni és közösségi élet kihívásairól, művészetekről és egyház- ról, egyszóval születéstől és halálig min- denről, sőt még azokról a dolgokról is, amiről csak sejtéseink vannak... A témákat Ti hozzátok, s a válaszokat közösen keressük. A hét valamelyik nap- ján, egy jóízű tea mellett, lehetőséget adunk/adnánk egymásnak, hogy őszin- tén beszélgessünk örömről és bánatról, elmúlásról, s talán még az örökkévaló- ságról is... Ne feledd! Létünk minőségét nem a vesszük, mert nem árulják sehol, egye- dül mi alakíthatjuk ki magunknak. Ebben a munkálásban szeretnék magam is aktívan részt venni úgy, hogy az izgal- masnak ígérkező beszélgetéseket “mo- derálnám”. Szóval: FIFE! Az, hogy a labda gurul-e vagy sem, egyedül rajtunk múlik... A csoport nyílt, nem kell hozzá evangélikusnak lenni, csatlakozni lehet párban és pár nélkül, két feltétel van: le- gyél nagykorú, s hidd el, hogy értékcent- rikus gondolkodásoddal, véleményeddel nem csak magadat, de másokat is emelni tudsz a lét egy magasabb “minőségére”. Ha úgy gondolod, hogy ennek a csa- patnak Te is tagja kívánsz lenni, ha ér- dekel ez a “kísérlet”, akkor keress meg, jelezz vissza! a tatai ev. lelk. * Magyarázat a “fiatal felnőttek” kategó- riához. “Életünk ideje hetven esztendő, vagy ha több, nyolcvan esztendő, és na- gyobb részük hiábavaló fáradság, olyan gyorsan eltűnik, mintha repülnénk.” Zsolt 90,10. Ki tehát a fiatal? Aki még élete első felében van, a Szentírás szerint: 35-40 éves korunkig fiatalok vagyunk, e fölött már legfeljebb csak fiatalosak... Régi ír áldás Legyen időd a munkára - ez a siker ára. Legyen időd a játékra - ez az örök ifjúság titka. Legyen időd a nevetésre - ez a Lélek muzsikája. Legyen időd a gondolkodásra - ez az erő forrása. Legyen időd az olvasásra - ez a bölcsesség alapja. Legyen időd, hogy kedves légy - ez a boldogsághoz vezető út. Legyen időd az álmodozásra - kocsidat majd egy csillaghoz vezeti. Legyen időd, hogy körülnézz - túl rövid a nap ahhoz, hogy önző légy. Legyen időd, hogy szeress és Téged is szeressenek A reformáció 500. évfordulójára való készülés jegyében, a tematikus emlékévek sorában, 2014-es esztendő a “Reformáció és kultúra” éve egyházunkban.
2
Embed
A Lutherrózsa - Magyarországi Evangélikus EgyházAz Élet Titka megnyilvánul, születésben és ha-lálban, szerelemben és művészetekben, szavainkban és al-kotó "munkás"
This document is posted to help you gain knowledge. Please leave a comment to let me know what you think about it! Share it to your friends and learn new things together.
Transcript
LutherróLutherrózsazsaA Ta tai Evan gé li kus Egy ház köz ség hír le ve le, amely az in for má ció áram lást és a lel ki sé get kí ván ja se gí te ni. Ala pít va Urunk 1992. esz ten de jé nek ad vent jé ben.
Kap ják a gyü le ke zet tag jai, Ta ta von zás kör ze té nek evan gé li kus sá ga és az ér dek lő dők. Megjelenés: minden hónap első vasárnapján.Kiadó/Szerkesztő: Fran ko Má tyás ta tai evan gé li kus lel kész TEL./FAX:
Drót pos ta cím: Virtuális újságunk elérhetősége:
Olvasd, linkeld! Vidd el az otthonmaradtaknak! Színesben megtekintheted: http://tata.lutheran.hu/ujsag_hirlevelek.htm
Elgondolkodunk rajta vagy sem: Akenyér Isten egyik legnagyobbajándéka. Az ember számára erő-
forrás (Zsolt 104,4), a létfenntartásánakannyira lényeges eszköze, hogy aki híjá-val van a kenyérnek, az mindennek hí-jával van (Ámósz 4,6). Éppen ezértválasztja Jézus rámutató misztikus jel-ként a kenyeret.
A mindennapi kenyér. Jelképe át-szövi egész életünket. Aki szenved, azkönnyek közötteszi kenyerét, a bű-nösről azt mond-juk, hogy ahazugság kenyeréteszi, a lusta emberpedig a tétlenségkenyerét maj-szolja. A kenyér nemcsak a létfenntartáseszköze, hanem a közösség fenntartá-sára szolgál, azaz arra van, hogy meg-osszuk. Az étkezés közösséget feltételez,modern társadalmunk egyes emberre
A kenyér az életet jelképező búzábólkészül, mely nemcsak a testi, de a szel-lemi tápláléknak is a jele. A kenyér meg-törése nemcsak Krisztuskeresztáldozatára mutató jel, de a ke-resztény állhatatosság szimbólumává isvált. Amikor Jézus azt mondja a Kísér-tőnek, hogy "Nemcsak kenyérrel él azember..." akkor megerősíti, hogy a test
szükségleténél isvan fontosabb: alélek, az Ige, aSzó kenyere.
Éhes világ-ban élünk. Igazez az anyagi vi-lágra, s a lélek
világára egyaránt. Soha ennyire "nagyfalatokban" nem csillapíthattuk infor-máció-éhségünket, mint manapság, éssoha még ennyire nem voltunk kiéhezvea végső igazságra. Ha csak "kétdimen-
ziós" információval tömjük magunkat,azaz csak itt a földi világ, emberek egy-másközötti dolgairól szólnak híreink,akkor törvényszerűen kielégületlenmarad a lélek. Amennyire különbözik asíkvilág a térvilágtól, olyannyira külön-bözik a földi Isten nélküli lét a mennye-itől, ahol Istennel együtt lehetünk. Netiltakozzunk, szükségünk van a megta-pasztalható dimenziók teljességére, kü-lönben belehervad létünk azanyagvilágba.
Kenyér... a mindennapi. Az élet biz-tosítéka. Nem egyszerűen alapvető élel-miszer, hanem a szimbólumokkirálynője. Jézus mondja: kenyér va-gyok... de felülről jövő! Ha van valami ajelzi a "földit", az anyagvilághoz kötött-ségünket: az a testünk. Szomjazunk éséhezünk... A "mindennapi" pedig nem afentről jövő megfoghatatlan, hanem abúzatáblák gyümölcse, a megfogható,ízlelhető élet: a kenyér. De mi is a ke-nyér?
Atorony talpszelemeneinek gyors elkor-hadása miatt folyamatosan megoldásokat
keresünk, hogy a rendelkezésünkre álló finan-ciális lehetőségek, illetve a tartósság ésszerűegyensúlyát megtaláljuk. Nagy valószínűséggela munkálatokat csak jövőre tudjuk mjad el-kezdeni. (Az alábbi fotón az állapot-felmérés mér-nöki munkájának egy részletét láthatjuk.)
Július második hetében megtartottuk nyári“gyermek-táborunkat” táborunkat. A jól
sikerült három napot most kevesebb em-berrel sikerült “megoldanunk” –, de eztigyekeztünk még jobb szervezéssel pótolni.Köszönet a segítőknek, az átlagon felül tel-jeítőknek külön is: a Sziklai-, és Csizmazia-családoknak... (Felügyelő asszonyunk errőlkészült beszámolója a harmadik oldalon olvasható,mely cikk az “evangelikus.hu” oldalra is felkerült.)
Gyülekezetünk honlapcíme:
“Netpercesek” rovatunkban regge-lenként lelki útravalót találhatsz!
Alkalmainkramindenkit szeretettel
várunk. Jöjjünk,s hivogassunk
másokat is!Erős vár
a mi Istenünk!”
FIFA?
NEM.FIFE!
Alabda most Nálad van!... De miez a FIFE? A FIFE nem más, mint
egy kezdeményezés, ami reménységszerint szeptemberben, “Fiatal Fel-nőttek”* el-elgondolkodó beszélgető-csoportjaként indul(na).
Az, hogy mivé válunk, az Rajtad ismúlik, de hogy mit szeretnénk az mármost világos: rendszeres alkalmat te-remteni azoknak a “18+”-fiataloknak,akik nem csak nagykorúak, de érték-centrikusan gondolkodnak, s szívesenvennék olyanok társaságát, akik őszin-tén beszélgetnek MINDENRŐL, ami azÉLET része: a gyermekkor osztatlanidős
világáról, a hivatás és párválasztás ne-hézségeiről, az egyéni és közösségi életkihívásairól, művészetekről és egyház-ról, egyszóval születéstől és halálig min-denről, sőt még azokról a dolgokról is,amiről csak sejtéseink vannak...
A témákat Ti hozzátok, s a válaszokatközösen keressük. A hét valamelyik nap-ján, egy jóízű tea mellett, lehetőségetadunk/adnánk egymásnak, hogy őszin-tén beszélgessünk örömről és bánatról,elmúlásról, s talán még az örökkévaló-ságról is...
Ne feledd! Létünk minőségét nem avesszük, mert nem árulják sehol, egye-dül mi alakíthatjuk ki magunknak.Ebben a munkálásban szeretnék magamis aktívan részt venni úgy, hogy az izgal-masnak ígérkező beszélgetéseket “mo-derálnám”.
Szóval: FIFE! Az, hogy a labdagurul-e vagy sem, egyedül rajtunkmúlik... A csoport nyílt, nem kell hozzáevangélikusnak lenni, csatlakozni lehetpárban és pár nélkül, két feltétel van: le-gyél nagykorú, s hidd el, hogy értékcent-rikus gondolkodásoddal, véleményeddelnem csak magadat, de másokat is emelnitudsz a lét egy magasabb “minőségére”.
Ha úgy gondolod, hogy ennek a csa-patnak Te is tagja kívánsz lenni, ha ér-dekel ez a “kísérlet”, akkor keress meg,jelezz vissza!
a tatai ev. lelk.
* Magyarázat a “fiatal felnőttek” kategó-riához. “Életünk ideje hetven esztendő,vagy ha több, nyolcvan esztendő, és na-gyobb részük hiábavaló fáradság, olyangyorsan eltűnik, mintha repülnénk.” Zsolt90,10. Ki tehát a fiatal? Aki még élete elsőfelében van, a Szentírás szerint: 35-40 éveskorunkig fiatalok vagyunk, e fölött márlegfeljebb csak fiatalosak...
Régi ír áldás Legyen időd a munkára
- ez a siker ára. Legyen időd a játékra
- ez az örök ifjúság titka. Legyen időd a nevetésre
- ez a Lélek muzsikája. Legyen időd a gondolkodásra
- ez az erő forrása. Legyen időd az olvasásra
- ez a bölcsesség alapja. Legyen időd, hogy kedves légy
- ez a boldogsághoz vezető út. Legyen időd az álmodozásra
- kocsidat majd egy csillaghozvezeti.
Legyen időd, hogy körülnézz- túl rövid a nap ahhoz,hogy önző légy.
Legyen időd, hogy szeress és Téged isszeressenek
A reformáció 500. évfordulójáravaló készülés jegyében,
a tematikus emlékévek sorában,2014-es esztendő a
“Reformációés kultúra” éve
egyházunkban.
Ahogyan korábban, ennek a mosta-ninak is a szervezője, az istentisz-telettel párhuzamosan megtartott
‘gyermek-bibliakört’ egész éven át önzet-lenül tartó presbiter testvérünk, SziklaiTiborné Kati volt a lelkes koordinátora.
Most – az előző “tábor” lelki eredmé-nyeinek és szervezéstechnikai tapasztalata-ink ismeretében – a legfőbb kérdés azvolt: hány napos legyen a “tábor”? Fel-vetődött ugyanis, hogy a hétfőtől pén-tekig tartó, 5 nap túl hosszú a gyerekekszámára, nem tudnak kellőképpenösszpontosítani a délelőttihittan-foglalkozáson, mégakkor sem, ha a délutánttöbbnyire játékokkal, in-teraktívan, s szabadon vá-lasztott formában,“mozgásgazdagon” töltik.
A tábort megelőzőmegbeszélésen lelkészurunk és a segítők több-sége most a háromnapostábor mellett tette le a vok-sát, mely döntés eredmé-nyeiről, hozadékáról mégbeszélgetünk, de már mostlátjuk, hogy az időtartamrövidsége nem könnyebb-séget, hanem sokkal in-kább nagyobb kihívást jelentett,aminek – hála Istennek, s köszönet lelkes segí-tőinknek – sikerült megfelelnünk.
Július 7-én,egy hétfői napon vettekezdetét a “II. Evangélikus Tatai Hit-tantábor”, 18 gyermek előzetes jelent-kezésével. A legidősebb a frissenkonfirmált Schleier Veronika Izabella,szép emlékezetű Schleier László fel-ügyelő urunk unokája volt, a legfiata-labbak kistestvéreink pedig SzauterBence, és Lakatos Csabi voltak, mind-ketten 4 évesek. A nagy korkülönbségfigyelembevételével a gyerekeket kétcsoportra osztottuk. A reggeli áhitatután a "nagyok" - ca. 10 éves kortól -Frankó Mátyás tisztelendő úr vetített-képes, izgalmas előadásait hallhatták aTízparancsolatról. A hétfői nap mot-tója: A Tízparancsolat/törvény adója,keddi napé: A Tízparancsolat/ törvénymegtartása, végül szerdán: A Tízpa-rancsolat/törvény betöltője volt.
A délelőtti “órák” – melyek egybenaz ismétlés jó keretét is szolgálták – akeresztény értékrendlegalapvetőbb tanításá-ról szóltak, de emellettjutott idő arra is, hogy agyerekek énekeket ta-nuljanak, lelkész urunkgitárkíséretével.
Mindeközben ésezzel összhangban Katinéni (Sziklainé) a kicsik-nek szintén a Tízparancsolat témaköré-
ben a Jézusi kétlegfontosabb parancsolat-ról mesélt: “Szeresd azUrat,teljes szívedből, teljeslelkedből, teljes elmédből,a második hasonlít ehhez,szeresd felebarátodat,mint magadat!” (Természe-tesen a gyerekek életkoránakmegfelelő előadásmódban.)
utáni "kenyérsütés" bizo-nyult. Gyerekek ésfelnőttek óriási érdeklő-dése kísérte azt a professzi-onálisan összeállított,játékos előadást, melyetgyülekezetünk aktív tagjai– a ‘Hulin-házaspár’, Judit és Zsolt –, va-lamint a “kenderkés” Farkas Emőketartottak a kistemplomunk kertjében.Különféle korabeli eszközökkel (kézi-
malom, dagasztóteknő stb.) mutatták beazt a hosszú folyamatot, amelynekvégén az életet adó kenyér az aszta-lunkra kerül. Mindezt tették úgy, hogykicsik és nagyok egyaránt kivehették ré-szüket a ‘munkából’, a gabonamag elve-
tésétől, a dagasztáson át,egészen a szakértő gon-dossággal felfűtött ke-mencébe kerülő, aprókenyerecskék kisütéséig.
Végül szerdán dél-után a gyerekek, kis ün-nepség keretében számotadtak arról, hogy mit ta-
nultak e három nap alatt. A tábort Tisz-telendő urunk áhitatos gondolataival, sközös imádsággal zártuk, hálát adva azegyütt töltött napokért. GyülekezetünkVezetősége nevében itt is köszönöm asegítőknek úgy az előkészületi, mint ahárom nap alatt végzett fáradhatatlan,áldozatos munkáját!
A jó hangulatban, tartalmasan eltöl-tött három nap sok-sok élményével, há-lával a szívünkben, azzal búcsúztunk elegymástól, hogy a gyerekekkel való fog-lalkozásban – ez a vetés reményteli szol-gálata –, melyben elfáradni ugyan lehet,
de belefáradni soha, hiszena szülők és a segítők, vala-mint lelkészünk közös szol-gálatának kezdeményezője,megtartója az a GondviselőÚRIsten volt, akinek hívá-sát meghallva, jövőre is,ugyanitt, ugyanilyen lelke-sedéssel – s talán még többen(!) – találkozhatunk, s fi-gyelhetünk Isten igéjére, sa szolgálat örömében átél-hetjük Istenhez-tartozá-
sunk közösségmegújító szép perceit,óráit..
Grőber Ilona Juditgyülekezeti felügyelő
II. Tatai Evangélikus Hittantábor...Az elvetett reménység beérett gyü-mölcse, a búzaszemekbe zárt érlelőnapsugarak. A felülről jövő éltető fény,milliárdnyi búzaszem-ajándék-csoma-gocskái... az Élet, a mindennapjaink ga-ranciája. Az élet, ami még ma van,holnap véget érhet: kozmikus kataszt-rófa/meteoritok, atomháború, titkos la-boratóriumokból kiszabadult vírusok...Az élet tehát ígéret. Nem több, de nemis kevesebb, mert az ígéretet az Istenadja és Ő be is tartja, amit ígér - "Nemember az Isten, hogy hazudna".
Amennyire szükségünk van a min-dennapi kenyérre, olyannyira szüksé-günk van az Élet Misztériumának
megélésére. Az Élet Titka megnyilvánul,születésben és ha-lálban, szerelembenés művészetekben,szavainkban és al-kotó "munkás" hét-köznapjainkban.
Nyár van, sokhelyütt már arat-nak, a kombájnokfalják a táblákat,szorgalmasan gyűj-tik a megtestesültcsodát, a csokorba kötött fényt: a ka-lászt... Jövőnk ígéretét, az életet fenn-tartó búzaszemeket magtárba/csűrbe
hordják... ebből lesz a mindennapi ke-nyér, s az ünnepi kalács. Ha nincs ün-nepünk, nincs értéke a felhalmozottjavaknak se, ezért ha asztalon a kenyér,adjunk hálát érte... mert a mai hálaa-dásban rajzolódik ki a holnap ígérete.
Magasztalni jó. Hálát adni azért,amiről azt gondoljuk, megszolgáltunkérte. Jóllehet megdolgoztunk a minden-napi kenyérért, "megszolgáltuk", demennyivel jobb az íze, ha Isten kezébőlvesszük azt…
A kenyérnekvaló gabonát sok he-lyütt "életnek" nevezték, hiszen kenyérnélkül nincs élet. Ugyanakkor az is igaz,hogy a kenyér maga is élő. A fejlődés-hez, a megerősödéshez azonban ke-nyérre van szükség, amelyben mindentáperő megtalálható! Ősi magyar sza-vunk ezért nevezi a kenyeret és a ke-nyérnekvalót életnek. Ebben rejlik azősi megtapasztalás is: Istenre olyany-nyira szükségünk van, mintegy falat ke-nyérre...
A mindennapi kenyér előteremtéseépp elég gondot jelent mindenki szá-mára, éppen ezért ha megvan, akkor
nem lehet azember eléggé hálásérte. Az emberektöbbnyire mégisúgy esznek és isz-nak, mintha az avilág legtermésze-tesebb dolga lenneez, s az "csak úgy",munka nélkül isjárna nekik... "Akinem dolgozik, az
ne is egyék!" - tartották a régiek, azaz aközösségi javak fogyasztásáért cserébemindenkinek kötelessége lenne valamit
tenni, dolgozni – a közösségért. A kenyér becsülete az ember becsü-
lete is egyben. Ennek az alapvető élel-miszerünknek a szimbolikus jelentéseipedig messze mutatnak: a megőrölt bú-zaszemek, az egybesült liszt az egységjelképe. A kenyérben minden morzsa a
kenyér része. Ugyanazt a minőségetképviseli vagy kell hogy képviselje...
Az aratás reménységében élni pedignemcsak izgalmas, de megelégítőenszép is. Rácsodálkozni a munkánkonkeresztül az egész teremtettségre önma-gában olyan kincs, amely elismerést, dehálát, s köszönetet érdemel... Ezek a lát-ható kincsei az életnek: Az éles eke, a te-hetség a föld művelésére, ilyen"egyszerű dolgok"... Ahogy Luthermondja: "Mindennapi kenyér, lábbeli,derék feleség, jó gyermek, s szomszé-dok..."
fm
Így imádkoztunk testi és lelkiszükségleteinkért...
Urunk Istenünk! Köszönjük, hogymegtartasz minket, s javaiddal elhalmozol
minket kérésünk nélkül is. Mégis kérünkelégítsd meg a Hozzád fohászkodókat: adj
a megfáradtnak új erőt, a betegnekegészséget, a szomorkodónak új
reménységet, a magányosnak társat, azkönnyelműnek felelősséget, a bűnösnekmegtérést, a kételkedőnek új ismeretet a