A kőszegi beavatás útja - Samu Zsolt nyomában Zsolt így meséli el beavatásának történetét: “A Kék Fény nevű étterem elől indultam, ott már láttam a fényt. Az Ibrahim kávézó előtt ültünk le fagyizni a családdal. Itt már teljes áhítatban voltam, mert minden ragyogott, minden fényből volt. Ránéztem a templomra és a fény a templom körül ragyogott a legjobban. Nem mentem be a templomba, hanem befordultunk az utcán a Hősök kapuja felé. A két szobortól már minden kékben ragyogott, már nem ezüst színű volt hanem kék. Amikor odaértem a Hősök kapuja elé, megálltam és éreztem, hogy elkezdek emelkedni. Egy ponton észrevettem, hogy ez a fény maga Isten és ekkor tudtam, hogy a mennyországban vagyok. Ez a mennyország ahol vagyok. Éreztem az üdvösséget, a megüdvözülést, és azonnal ott volt a tudás, hogy nincs más, csak Isten. Isten mindenben ott van, Isten a lényege mindennek, minden más hazugság. Ez a fény maga Isten és ez az egyetlen tudás, ami maga a tudás. Ezután haladtam át a kapun a másik térre.”
4
Embed
A kőszegi beavatás útja - Samu Zsolt nyomában...A kőszegi beavatás útja - Samu Zsolt nyomában Zsolt így meséli el beavatásának történetét: “A Kék Fény nevű étterem
This document is posted to help you gain knowledge. Please leave a comment to let me know what you think about it! Share it to your friends and learn new things together.
Transcript
A kőszegi beavatás útja - Samu Zsolt nyomában
Zsolt így meséli el beavatásának történetét:
“A Kék Fény nevű étterem elől indultam, ott már
láttam a fényt. Az Ibrahim kávézó előtt ültünk le
fagyizni a családdal. Itt már teljes áhítatban voltam,
mert minden ragyogott, minden fényből volt.
Ránéztem a templomra és a fény a templom körül
ragyogott a legjobban. Nem mentem be a
templomba, hanem befordultunk az utcán a Hősök
kapuja felé. A két szobortól már minden kékben
ragyogott, már nem ezüst színű volt hanem kék.
Amikor odaértem a Hősök kapuja elé, megálltam és
éreztem, hogy elkezdek emelkedni. Egy ponton
észrevettem, hogy ez a fény maga Isten és ekkor
tudtam, hogy a mennyországban vagyok. Ez a
mennyország ahol vagyok. Éreztem az üdvösséget, a megüdvözülést, és azonnal ott volt a tudás,
hogy nincs más, csak Isten. Isten mindenben ott van, Isten a lényege mindennek, minden más
hazugság. Ez a fény maga Isten és ez az egyetlen tudás, ami maga a tudás. Ezután haladtam át a
kapun a másik térre.”
Az út tehát a kőszegi Főtérről indul, ahol az éttermek és a Jézus szíve templom található.
Érdemes bemenni a templomba, ugyanis ott nagyon erősen érzékelhető Isten jelenléte. Ezt a
táborban résztvevők közül sokan érezték és többeknek megtapasztalása is volt itt. Zsolt sokat
imádkozott itt, amikor beteg volt.
A Hősök kapuja felé a Városház utcán át vezet az út. Az út egyre szűkül, majd elérünk a két szent
szobrához, akik az út két szélén állva kaput alkotnak. Nepomuki Szent János szobra alatt ez a
szöveg olvasható: “ Akiknek megbocsátjátok bűneiket, megbocsáttatnak nekik, és akiknek
megtartjátok, meg vannak tartva.” János ev. 20.23. Szent Jakab szobra alatt pedig a szöveg: “ Add
el, amid vagyon és oszd el a szegényeknek, és kincsed lészen mennyekben, és jer, kövess engem!”
Máté ev. 19.21.
A két szobor között megállva erőteljes energia érezhető. Amikor Zsolt itt áthaladt, a fény
mélykékre változott, ami az Örökkévaló színe.
Továbbhaladva az úton a Hősök kapujához
érkezünk, amin a keresztre feszített Jézus
domborműve látható.
A kapu alatt hatalmas energiák érezhetők, ezt
többen is megtapasztalták. Amikor Zsolt itt áthaladt,
már nem volt ember. Teljesen betöltötte a fény.
A kapun áthaladva egy kis térre jutunk (Jurisics
tér), ahol Mária szobra és két másik templom
található. Bal oldalt a templom mellett elnézve
megpillantjuk a Kálvária-dombot, amin szintén
egy templom található.
Nem saját képek, forrása: Wikipédia
Részlet az Aranylövés az elmének című könyvből:
“Vasárnap délután fagylaltozni mentünk a gyerekekkel a kőszegi főtérre. Ahogy kiszálltam a
kocsiból, azt vettem észre, hogy süt a nap, de érdekes módon valami még annál is sokkal erősebben
világít. Egyre jobban figyeltem ezt az ezüstös, áttetsző fényt. Sokkal erősebb volt a napfénynél, de
mégsem bántotta a szememet. Leültünk a fagyizóban és rendeltünk. Az időtlenség mélysége nagyon
erősen jelen volt. Ahogy ettem a fagylaltot, teljesen lelassultam. Annyira, hogy a fiam észre is vette.
– Jól vagy apa? – kérdezte.
– Nagyon jól! – válaszoltam.
A fény erőssége egyre csak nőtt, már nem is fény volt, hanem ragyogás. Az egész teret betöltötte,
mikor átölelt a mérhetetlen szeretet. Boldogság, szeretet és béke együtt, már csak ez volt számomra,
semmi más. Ekkor jött a felismerés, hogy ezt kerestem. Ezért hajtottam, ezért csináltam mindent az
eddigi életemben, hogy ezt a teljességet megtapasztaljam. Önmagammá váltam, nem hiányzott
semmi és senki, mindenem megvolt. Elindultunk sétálni. A ragyogás már nem csak a légteret
töltötte ki, hanem a házak falából is átragyogott. Teljesen átadtam magam a szeretetnek, nem volt
már testem, szeretetből volt minden. Annyira könnyű voltam, hogy nem is éreztem, ahogy lépek,
szinte siklottam a levegőben. Nagyon ébernek találtam magam, a ragyogás már a macskaköves
útból is ragyogott. Már nem voltam sehol, csak a fény volt. Ekkor gyönyörű zene szólalt meg
valahol. A feleségem megkérdezte jól vagyok-e? Ránéztem, és mondta, hogy nem kell válaszolnom,
látja az arcomon, ahogy ragyogok. A zene gyönyörűsége teljesen magával ragadott. Megkérdeztem
a feleségemet, hogy látja-e ezt a fényt, amit én. Elbizonytalanodtam, mert azt hittem, csak én nem
láttam eddig, és hogy ilyen a világ alapból. De a feleségem azt jelezte, hogy ő nem lát semmi
érdekeset. A ragyogás teljességébe ért, és ekkor jött egy tudás, hogy ez azért van jelen, mert most
történik a beavatásom. A fény miattam van itt, értem van. Már nem Kőszeget tapasztaltam, már
nem a Földön voltam. Mondtam is a feleségemnek, hogy a mennyországban vagyok, itt van a
mennyország, abban élünk. Ez a fény maga a mennyország, tudtam jól. Ekkor jött a tudás, hogy a
teremtés folyamatos minden pillanatban, Isten itt van mindenhol. Minden és mindenki Isten. Lassan
elmúlt a ragyogás, tudtam, soha nem leszek már ember. A fény beavatott engem egy olyan
tapasztalásba, tudásba, amit emberként nem tudnék soha elérni. Hazamentünk. Már nem létezésként