A közösségi tanulás alkalmai

1

Forray R. Katalin – Híves Tamás

A közösségi tanulás alkalmai

Kutatásunkban abból kérdésből indultunk ki, milyen alkalmak állnak alakosság rendelkezésére, hogy ismereteit bővítse. Helyi kutatásokatvégeztünk, és esettanulmányokat készítettünk részint a dél-dunántúlitérségben, részint országosan. Olyan lakossági csoportokat kerestünk,amelyek bemutatásával vizsgálható a közösségi tanulás, tehátmodelleket kerestünk. Az egyik a Magyarországra beköltöző idegen ajkúcsaládok, a másik vonulat pedig a cigányok helyzetét vizsgálja. Avizsgálat hangsúllyal mutatja be, hogy az iskolán kívüli, felnőttkoritanulás – bár sok esetben véletlenek sorozatán keresztül történik –olyan elemekkel bővítheti a résztvevők tudását – elméleti ésgyakorlati értelemben egyaránt, amelyeket az iskola nem tud vállalni.

Kulcsszavak: közösségi tanulás, felnőttkori tanulás, külföldiek, cigányok

Chances for Community Learning

Our research question is to describe the opportunities for the learning communities, to expand their knowledge. Local research was performed, and case studies were prepared partly in the Southern Transdanubia region, and partly nationwide. We were looking for groups, which could be tested as ‘learning communities’ One of these were the foreign-speaking families moving into Hungary, the other one were the Romas. The study shows that community learning – though in many cases by chance only - can expand the knowledge of the members of the community. Those knowledge cannot be afforded by formal schooling. .

2

Keywords: learning community, adult learning, foreign language learning, Roma education

1. A fogalom és a háttér

A központi fogalom, amelyre külön hivatkozni nem fogunk, de azelemzés célja éppen ennek figyelemmel kísérése, a szociálistanulás. A szociális tanulás fogalma alapvetően kétféleképpenértelmezhető a nemzetközi és hazai kutatási adatok alapján.Egyfelől maga a fogalom pszichológiai síkon értelmezhető – atanulás szocializációs folyamatát értik alatta, illetve efolyamatnak a pszichés mechanizmusait vizsgálják. (N. Miller – J.Dollard, 1941, Bandura, 1986) Másfelől a szociális tanulásegyfajta társadalmi funkcióként, társadalmi aktivitásként, azegyének csoporttevékenységekbe történő önkéntesbekapcsolódásaként – valamiféle „civil kurázsiként” fogható fel.Wenger (2000) később a "társadalmi tanulás" fogalmat használvanépszerűsíti ezt. Fontosabb, hogy a magyar szakirodalomban jóvalkorábban találkozunk vele. Kozma Tamás (1985) könyvében a szociális tanulást a társadalmi változások egyikkiemelkedő elemének tekinti, akként elemzi.

Az alábbiakban azt tekintjük át, hogy a történetileg sokféleetnikum együttéléséből épülő Magyarország, amely a 20. században– a világháborúkat követő békekötések nyomán – gyakorlatilaghomogén magyar népességűvé csökkent, majd az Európai Unióbatörtént belépés környékén, illetve utána ismét soknemzetiségűvékezd válni, ma a korábbiaktól eltérő okokból és struktúrával. Eza folyamat napjainkban játszódik le, és ma még hiányzanak azok akutatások, amelyek figyelemmel kísérnék. Úgy véljük, hogy ez azizgalmas folyamat éppen a felnőttkori tanulás sajátos formájakéntis szemlélhető, hiszen mind a beköltözők, mind a benn élők újismeretek tömegével szembesülnek, amelyeket el kell sajátítaniuk,ki kell alakítaniuk az együttélés, a kölcsönös alkalmazkodások, akölcsönös tanulások rendszerét. Ezek a tanulási folyamatokszükségesek és elkerülhetetlenek, több erőfeszítést követelnek éstöbb gyakorlatias“hasznot” hajtanak, mint a szokványos

3

körülmények között történő tanulások. Új nyelvvel, újkörnyezettel kell megismerkedni, a saját tapasztalatokattovábbéltetni – a körülmények megváltozása ellenére -, ugyanakkorúj tapasztalatokat szerezni a környezettel való kommunikációban.A helyben lakók számára is új tanulási formákat, szabályokatjelent a más kultúrájú szomszédokkal való kommunikáció: anyagihasznot is hajt, ha megpróbál alkalmazkodni az idegen kultúrájú,idegen nyelvet beszélő szomszédokhoz, akiknek külön “erénye”,hogy jómódúak, sőt gazdagok, olyan munkákért kínálnak fizetséget,amelyet még a legszerényebb falusi ember is ismer, maga végez.

A kutatásban azt is figyelemmel kísérjük, hogy az országnépességének az a része, amely történetileg és kulturálisantöbbé-kevésbé elkülönül a többségtől, a cigányság hogyan éli mega változásokat, profitál-e belőle, vagy ebben a társadalmifolyamatban is kívülálló marad. Olyan népcsoportról van szó,amely – etnikai közösségként és nem egyénileg – társadalmilagönálló entitást képez. Azt gondolhatjuk, hogy az új, nem magyarlakosságként letelepedő k azt is szem előtt kell tartanunk, hogya cigányság kívülállása nem “felülről” szabályozott – mint aházat vásárló beköltözőké -, hanem “alulról”. Ez akadálya lehet,ami mind mostanáig akadálya is volt a kölcsönös hasznot hajtóegyüttműködésnek.

Bár kézenfekvő volna, nem vizsgáljuk azokat a lakosságicsoportokat, amelyek kulturálisan bizonyos szempontból“idegennek” számítanak: a nemzetiségieket. A központi fogalom,amelyre külön hivatkozni nem fogunk, de az elemzés célja éppenennek figyelemmel kísérése, a szociális tanulás. A szociálistanulás fogalma alapvetően kétféleképpen értelmezhető anemzetközi és hazai kutatási adatok alapján. Egyfelől maga afogalom pszichológiai síkon értelmezhető – a tanulásszocializációs folyamatát értik alatta, illetve e folyamatnak apszichés mechanizmusait vizsgálják. (N. Miller – J. Dollard,1941, Bandura, 1971) A szocializáció, a kulturális értékek afiatalabb nemzedékek számára való áthagyományozódásánaklegfontosabb eszköze, és ugyanakkor alapmechanizmusa a szociálistanulás (Fodor, 2008). Másfelől a szociális tanulás egyfajtatársadalmi funkcióként, társadalmi aktivitásként, az egyénekcsoporttevékenységekbe történő önkéntes bekapcsolódásaként –valamiféle „civil kurázsiként” fogható fel. Ezt az értelmezést

4

követjük elemzésünkben. Ebből az értelmezésből indulunk ki,amikor azt vizsgáljuk, hogyan alakul Magyarország egyes tájain anépesség etnikai összetétele, és milyen együttműködések,kölcsönös tanulások bontakoznak ki az együttműködésből. Egy-egyhelyi közösség tudásának kiaknázása, a csapatmunka, a gyorskapcsolatteremtési képesség a gazdasági folyamatok alakulásábanis kulcsfontosságú lehet (Benke 2012:1–2).

A településeken tapasztalható közösségi aktivitások – amelyekaz egyének számára tanulási lehetőségeket jelentenek – atevékenységek fő célja alapján az alábbiak lehetnek: a mindennapiérintkezések, a formális tanulási alkalmak, a kulturálisaktivitások, a közösségi és sportélet, a gazdasági jellegűtevékenységek és a nemzetközi kapcsolatok jelenthetnek tanulásihelyzeteket.

2. Beilleszkedés a közösségbe

2. 1. Külföldi beköltözők

Az első világháborút követő békekötésig a történelmi Magyarországterületének jelentős része kevert etnikumú volt. A háború utániterületi megosztásoknak deklarált célja volt a kevert etnikumúterületeknek a szomszédos országokhoz való csatolása. Ennekkövetkeztében – a második világháború utáni területrendezésalapjában ezt erősítette meg – Magyarországon a cigányságon kívülalig maradt a régi népcsoportok tagjaiból őshonos népesség. Ennekellenére már az 1950-es években folytatódott a nyelvet éskultúrát ápoló nemzetiségi oktatás, amelynek nemzedékeken átívelőhagyományai voltak korábban. 

Az 1990-es rendszerváltás után kezdődött törvényhozási munkaegyik fontos eleme volt a nemzeti kisebbségek jogállásának ésoktatásának rendezése. Az új törvény fenntartotta, sőt bővítettea nemzetiségi oktatást mind tartalmilag, mind szervezetileg. Újelem volt a cigányság őshonos nemzetiségként való elismerése,ennek következményeképpen saját nyelvüknek, kultúrájuknak azállami oktatásba való bevitele. (A meghatározás, amelyre

5

hivatkozni szoktak, az ENSZ is alkalmazta az ún. Capotorti-definició, amely az 1979-ben születettt. Számos későbbimeghatározás is ezt említi és ehhez nyúlik vissza.  Enneklényege, hogy arról a nem domináns helyzetű, viszonylag kislétszámú társadalmi csoportról van szó, amelynek vannak sajátosetnikai, kulturális vagy vallási jellemzőik, és közös csoportnaktudják magukat. (Capotorti, 1977).

Mindez azt jelezte, hogy az ország, amelynek több nemzedékóta valójában nem volt jelentős arányú nem magyar népessége,fenntartott néhány korábbi szervezeti formát a nem magyaranyanyelvűek kultúrájának ápolására..

Az ország lakosságának szerkezetében jelentős változásthozott az Európai Unióba való belépés. Már a döntés közeledteeurópai országok polgárait a Magyarországra való beköltözésrecsábította. A 2004-es belépés és a 2011-es népszámlálás közöttnégyszeresére emelkedett a nyugat-európai uniós tagállamokhuzamosan Magyarországon tartózkodó – saját lakással isrendelkező – polgárainak a száma, a németek száma példáulmegháromszorozódott, a hollandok száma hétszeresére nőtt. Decsaknem minden európai országból regisztrálhatunk beköltözőt. Nemállítjuk, hogy ez a beköltözés az ország lakosságának a számátdöntő módon megemelte volna – néhány tízezer emberről volt szó,ha figyelmen kívül hagyjuk az Erdélyből áttelepült magyarlakosságot – ám velük olyan új szociokulturális elemek jelentekmeg az országban, amelyek nemzedékeken át ismeretlen voltak.

Ezek a térségek ez elmúlt fél évszázadban folyamatosanveszítették el népességüket. A határvidékeken az őslakosoknak azötvenes években történt kitelepítése-elűzése nyomán főkéntcigányok telepedtek le. A maradék helyi lakosságból a költöznitudók elmentek, a megmaradtak elöregedtek: az elérhetőmunkahelyek száma drasztikusan csökkent az egész térségben.Semmiképpen sem állíthatjuk tehát, hogy a rendszerváltás nyománkövetkeztek be ezek a változások, de felgyorsította ezeket:például Baranyában a bányák bezárása nagy mértékben hozzájárult afolyamatok gyorsulásához. Az Alföld tanyás vidékein pedig a azattraktivitását vesztő, leépülő mezőgazdaság mutatkozott egyrekevésbé képesnek arra, hogy jövőt kínáljon lakóinak. Reményüketés eredeti lakóikat vesztett településeken jelentek meg akülföldi családok, megvásárolva egy-egy elhagyott házat.

6

A Heti Világgazdaság (2011 és 2012) elemzése szerintnégyszeresére emelkedett a nyugat-európai uniós tagállamokhuzamosan Magyarországon tartózkodó állampolgárainak a száma a2004-es EU-csatlakozás óta. A hazai német kolónia nagyságapéldául nem egészen 7 ezer főről csaknem 22 ezerre, az osztrákoképedig félezerről több mint 4 ezer főre növekedett. Ugyancsakszámottevően emelkedett a hosszabb időn át itt időző angolok,franciák, olaszok és hollandok száma. Ők ez év elején már túlvoltak a 2-2 ezres létszámon, ami hat-nyolcszoros növekedéstjelent az előző évtized közepéhez képest. A hollandok száma 236főről hét esztendő alatt 2155-re változott. A többi nyugat-európai uniós és unión kívüli nemzet közül még a svédek, anorvégok és a svájciak mutatnak jelentősebb érdeklődést, őkdurván ezer-ezer fővel képviseltetik magukat jelenlegMagyarországon (Demográfiai Évkönyv, 2011). Az itt lakást, házatvásárolt dánok és portugálok száma ugyanakkor a háromszáz főt seméri el, igaz, a trend esetükben is emelkedő.

A 2014 előtti EU-tagországok között csak egyetlen olyanország akad, amely hosszabb távon csökkenő kontingensselképviselteti magát Magyarországon: az itt tartózkodó görögállampolgárok száma 60 százalékkal esett vissza szűk két évtizedalatt – nyilvánvalóan az 1948-as görög emigráció tagjainak ésleszármazottainak hazaköltözése miatt.

A hazánkban most élő 205 ezer külföldi állampolgár közüldurván minden harmadik román illetőségűnek – túlnyomórészt azanyaországba átjött erdélyi magyarnak – számít. Az esetükbenregisztrált csaknem 74 ezres lélekszám csökkenést jelez: a múltesztendőben már több mint háromezerrel kevesebben éltek itt, mintegy évvel korábban (76 878). Az utóbbi időben apadni kezdett azitt tartózkodó kárpátaljai magyarok (hivatalosan ukránállampolgárok), s a bácskai magyarok, vagyis a szerbállampolgárok száma is. Nem tudjuk, mi magyarázza ezeknek acsoportoknak a csökkenését, csak feltételezzük, hogy a nyugat-európaiak számára megfizethető házak, lakások számukra túlságosandrágák.

A folyamatosan növekvő kínai kisebbség viszont immár azötödik legnagyobb külföldi kolóniát alkotja, létszáma az évelején meghaladta a 12 ezer főt. Az USA és Oroszország polgáraiközül valamivel több mint 3-3 ezren élnek jelenleg itt, s

7

nagyjából ekkora méretű a vietnami diaszpóra is. A japán, amongol és az izraeli állampolgárok jelenléte az utóbbi évtizedvége óta valamelyest visszaesett, ám továbbra is meghaladja azezer-ezer főt. Hasonló létszámmal képviseltetik magukat atörökök, sőt a nigériaiak is. Mindent egybevetve a külföldiekszáma az utóbbi hét évben közel ötven százalékkal, 142 ezerről205 ezerre emelkedett.

A hollandok – létszámaik és ingatlanvásárlásuk miatt is –sajátos magatartást tanúsítanak. Gyúgy, Hács, Ág, Lad, Kurd,Szakcs, Büssü, Pollány, Törtel, Tevel, Závod – turisztikaiértelemben felkapottnak a legkevésbé sem nevezhető településeketfavorizálnak a Magyarországon ingatlant vásárló hollandok. A 2800hazai falu közül a legnagyobb érdeklődés a Duna–Tisza közénnéhány tanyás település iránt mutatkozik: a Cegléd mellett fekvő,négyezer lakosú Csemő községben például 85 házat, telketvásároltak meg hollandok az utóbbi évtizedben. Az erős kálvinistahagyományú térségben élénk az érdeklődés Nagykőrös és a veleszomszédos Kocsér, továbbá Kiskunmajsa iránt is, ahol 57-57,illetve 41 ingatlant szereztek már. Az alföldi külterületekmellett feltűnő vonzerővel bír a Dél-Dunántúl – itt nem szolgálmagyarázatul a kálvinizmus, talán inkább a táj szépsége.Baranyában összesen 750, Somogy megyében 680 ingatlannak vanhollandi tulajdonosa. Az alig kétszáz lelkes somogyi Ecsenybenpéldául 28, a hasonló méretű baranyai Vásárosbécen 27 házbaköltöztek hollandok. Fellendítették a helyi ingatlanpiacot abefektetők a baranyai Boldogasszonyfán és Somogyhárságyon is,ahol 38, illetve 32 épület lett övéké 2001 és 2009 között.

Ugyanezen időszak alatt az ország egész területén 3717ingatlan került a Hollandiából érkezők kezébe. Évek ótanövekedést mutat a Magyarországon tartózkodási engedéllyel,vagyis huzamosabban időző hollandok száma is, az ezredfordulón324, 2009-ben 1375 honfitársukat regisztrálták. A hollandok nemvéletlenül keresik Magyarországon a gyéren lakott, kiesőtelepüléseket: a népsűrűség náluk négyszerte magasabb (443 főnégyzetkilométerenként), mint itt (108 fő/négyzetkilométer). Ademográfiai folyamatok a két államban több szempontból isellentétesen alakulnak: Hollandiában például évente 3 ezrelékkelnő, itthon viszont ugyanennyivel csökken a népesség. A magyar ésa holland férfiak születéskor várható élettartama között az 1990-

8

ben regisztrált nyolc és fél éves holland előnyt az utóbbi kétévtizedben sem sikerült igazán mérsékelni, itthon a fiúújszülöttek ez idő szerint durván 70 évre, míg Hollandiában 78,5éves élethosszra számíthatnak. A nők esetében viszont némiképpjavult a helyzet, a rendszerváltás idején mért 6,3 évnyi hollandelőny 4,5-re mérséklődött napjainkra – itthon 78 évvel, kint 82,5évvel kalkulálhatnak átlagosan a nők. Ezzel is összefügg, hogy azide költöző hollandok jelentős hányada nyugdíjas korú ember.Számukra a kisebb-nagyobb földterületek megművelése a főfoglalkozás, amelyhez – és a helyi lakosok számára is vonzerőtjelenthet – helyi segítséget vesznek igénybe. Abban tekintetbennincsen becslés, mennyi munkaerőt szívnak fel a családikisvállalkozások, ám ilyen térségben minden egyes ember nagysúlyt képvisel.

Egy soknemzetiségű falu

A falu egykori nemzetiségi kisebbsége a német volt: Az elűzöttnémet családok leszármazottai megvették a család egykori házátvagy újat vásároltak. Így a kis falu ma a helyi lakosok mellett afinnek és a németek közös hazája. A falu nagy ünnepléseit isegyre inkább ezek a csoportok rendezik. (Gőzgombóc-fesztivál,mézeskalács-kiállítás, baba-kiállítás az egykori németeknemzetiségi viseleteiből)

A finnek nem “tipikus” beköltöző csoport az országban. Azértérdemes őket kiemelni, mert megjelenésükkel jól mutatnak olyanhelyzetet, amely sok szempontból ideálisnak mondható. Ahhoz, hogya Baranya megye peremén fekvő falu egyre több finn beköltözőtszámláljon, véletlen nyújtotta az első lépést: a környéken járófinn festőművésznek megtetszett a falu, házat vett, és elkezdettismerőket “toborozni”. Ma a faluban élő közel harminc finn családélénk nyilvános életet él, rendszeresen bekapcsolódnak akulturális alkalmakba, maguk is kezdeményezői és résztvevőiezeknek. A mindenki által tapasztalt, legfeltűnőbb jelenség afinnek aktív életmódja, rendszeres sportolási szokásaik.Reggelente egyedül vagy kisebb csapatban gyalogolni, kocogniindulnak. Különösen az feltűnő a helybelieknek, hogy nemcsak afiatalabbak, hanem a legidősebb finn lakosok is aktívan mozognak.

9

A testmozgás mellett általában véve a finnek időskorhoz valóhozzáállását is feltűnő kulturális különbségként emelték ki. Afinnek mobil életviteléről, tervekben gazdag jövőképérőlpozitívan beszéltek, általában hozzátéve, hogy ebben jobb anyagihelyzetük is vélhetően szerepet játszik.

A finnek nyelvtanulási aktivitásait a helyiek igen nagyraértékelik, és részben ennek is köszönhető a helybeliek egyrészének nyitottsága a finn nyelv iránt. A mindennapiérintkezések, kertbeli munkálatok, közös főzések, illetve barátifinnországi utazások során azok, akik szoros kapcsolatot ápolnaka finnekkel, már szert tettek kisebb finn szókincsre. (Atelepülés nyelvhasználati kérdéseiről részletesebben l. Heltai2012)

2013 áprilisa és júliusa között egy kezdő, pályázatiforrásból finanszírozott (TÁMOP) 60 órás finn nyelvtanfolyamis lezajlott, tíz fő részvételével. A tanfolyam hetiháromszor három órát jelentett, a résztvevők életkorukat ésfoglalkozásukat tekintve igen változatos képet mutattak.Elsősorban olyanok használták ki a lehetőséget, akikmindennapi munkájuk során kapcsolatba kerülnek a finnekkel(például orvos, fodrász vagy a hivatali dolgozók).

A településen működő két kórusba elsősorban középkorúak,fiatal családosok járnak. Az egyik inkább egyházi kórus, amiséken szokott énekelni, míg a másik inkább német nemzetiségikórusként működik. A próbák az együttléten kívül tanulásialkalmakat is jelentenek. Mindkét kórus énekel németül is, anemzetiségi kórusnak pedig több finn is tagja, akik finn dalokatis tanítanak a tagoknak.

A gyerekek számára a nyári szünetben, júniusban ésaugusztusban szervezik meg kétszer egy hétre a Vár-Lakgyerektábort. Elsősorban olyan gyerekek vesznek rajta részt,akiknek nagyszülei a településen laknak, ők maguk viszontszüleikkel már nem (az idei 33 résztvevőből 22 volt ilyen). 6-13évesek vesznek részt a táborban, ahol reggeltől délutánig a közösprogramokkal töltik el az időt. A tábor célja, hogy a gyerekekegyrészt jobban megismerhessék családjuk gyökereit, másrésztpedig a kézműves-foglalkozások, kirándulások, csapatjátékok,

10

tematikus napok, ökoprogramok során közelebb kerüljenek egymáshoz(Például minden nap más történelmi kort idéznek meg, ahhozkapcsolódó ruházat készítésével és különböző játékokkal.) Azökonapra már a település lakossága is gyűjti a feleslegespalackokat, amikből a gyerekek különböző eszközöket készítenek.Este sokszor együtt folytatják a baráti társaságok a játékotvalamelyik nagyszülőnél. A tábor három fiatal anyukakezdeményezésére indult el, akkor még főleg saját gyermekeikszünidejének aktívabb és hasznosabb eltöltésének céljából. Őkdolgozzák ki és szervezik meg minden évben a programokat részbenpályázati pénzből, részben pedig a résztvevők által befizetettösszegből finanszírozzák.

A finnek általános nyitottsága, a közösségi életben valóaktív részvételük mellett családi életük és otthonaik zártsága isgyakori tapasztalata a helybelieknek. Korábban a falu kórusa isjárt már Finnországban, akkor a geresdlakiak gombagyűjtőversenyen vettek részt. Ezek az utak egyben kiválónyelvgyakorlási lehetőségeket is jelentenek. A magyar kultúrávaltörténő megismerkedés a finn testvértelepülések közösségeiben isközösségi tevékenységekhez vezet. 2013 tavaszán húsvétiösszejövetelre került sor, ahol közösen hímestojásokat ésmagyaros ételeket is készítettek a finnek.

A fent bemutatott község jól példázza az “idegenek “ és ahelyi lakosság kapcsolatait: a beköltözők színes és sokkapcsolatért dolgoznak, a helyieknek viszont a beköltöző nemcsakúj ismeretek forrása. Különösen jól érzékelteti ez azesettanulmány azt, hogy az idegennel való együttélés mennyire újés mindedig ismeretlen volt még az olyan falvak lakossága számárais, amely fél évszázados tapasztalattal rendelkezhetett a nemmagyar anyanyelvűekkel való együttélésben. A fenti áttekintésbennem említettük, hogy számos helybéli család – a finnektől tanulva– szaunát is berendezett saját házában, már pedig ez a döntés azinformális tanulás kézzel is fogható eredménye.

Még egy részletet emelünk ki. A helyi cigánysággal abeköltözőknek – de a község szerteágazó civil szervezeteknek –sincsen kapcsolata. Interjúinkban találkoztunk különbözőnemzetiségi, társadalmi csoportokkal való közös rendezvényekkel,azonban a helyi cigány önkormányzat, maguk a cigány emberek szóbasem kerültek. Igaz, nem “dicsekvésre méltó” a falu széli telep,

11

azonban, legalábbis kutatási szempontunkból ez a lakosságicsoport is figyelemre méltó lehet.

2. 2. A cigányság

A 2011-es népszámlálás adatai alapján 315 583-an mondták magukatromának, cigánynak, míg az előző népszámlálásban ez a szám 206ezer volt. A létszám jelentős emelkedésének valószínűleg az azoka, hogy legutóbb többen vállalták származásukat, illetveválaszoltak az etnicitásra irányuló – egyébként nem kötelező –kérdésekre. Ebben közre játszott az is, hogy a népszámlálástmegelőzően jogvédők és roma önkormányzatok széleskörű kampánybanazt kérték, hogy a cigány/roma emberek valljanak etnikaihovatartozásukról.

Az utóbbi időben a cigányság iskolázottságára nagyobbnemzetközi figyelem irányul, és külön programok szerveződnekiskolázottságuk emelésére. Azt is előre kell bocsájtani, hogy azEurópai Unióban a népcsoportot rendszerint nem nevezik meg – másnépcsoportot sem -, ám „mindenki tudja”, mikor van róluk szó(Forray, 2012).

A 2011-es népszámlálás szerint a nem roma népességnek csupán4,5%-a nem végezte el a 8 osztályt a 15 éven felüli népességből,addig ez a cigány/roma népesség 22,3%-ról mondható el. Ezenalacsony iskolázottsági szint a többlépcsős mobilitás hiányátmutatja. A középfokú iskolát érettségi nélkül elvégzett, aszakmai oklevéllel rendelkező népességnél nincs kiugró különbséga többség és cigányság között, de egyre nagyobb az eltérés, amagasabb végzettségi szinteken, amit más kutatási adatok ismegerősítenek. (Fehérvári, 2008) Míg a nem roma népesség 17%-adiplomás, addig e csoportnak csak 1,2%-a, összesen 2607 fő.

Területileg vizsgálva a cigányság iskolázottságát,általánosságban megállapítható, hogy azokban a megyékben van többérettségizett vagy diplomás cigány lakos, ahol alacsony számbanélnek. Ezek főleg az északnyugati megyék, valamint Pest ésCsongrád megye. Ennek oka az lehet, hogy a több és jobbmunkalehetőséggel rendelkező területekre nagyobb számban vándorolképzett munkaerő, közöttük cigányok is.

12

Az általános iskolát nem befejezett cigány népességelsősorban az észak-keleti és Bács-Kiskun megyében található (1.térkép). Ezekben a térségekben általában is alacsonyabb az ott élőkiskolai végzettsége, köztük a vizsgált társadalmi csoporté is. ADunántúl déli felének megyéi e mutató tekintetében igen eltérőenviselkednek. Míg Zala és Somogy megyében igen magas aziskolázatlan cigány népesség aránya (25% körüli), addigBaranyában jóval alacsonyabb, kedvezőnek mondható 17%. Nem csakaz alacsonyan iskolázott aránya kedvezőbb Baranyában, de azországos átlaghoz képest sokkal magasabb aszakiskolai/szakmunkásképző végzettséggel rendelkező cigánynépesség aránya is. Sajnos ez a diplomások esetén már nemmondható el. Még így is feltételezhető, hogy Baranyábanerőteljesen hatnak a javulásra az elmúlt húsz esztendő azonoktatási innovációi, melyek a cigányság iskolázottságánakemelését célozták. (Szűcs és mtsi, 2012) Aszakiskolai/szakmunkásképző végzettséggel rendelkezők legmagasabbarányban Komárom-Esztergom megyében, illetve Budapesten élnek, azészakkeleti megyék ezen iskolázottsági szinten is nagy elmaradástmutatnak. A diplomával és érettségivel rendelkező cigány népességa fővárosban koncentrálódik, itt a cigány népesség 6%-a diplomás,Csongrád megyében pedig az országos átlag kétszerese, 2,4%-ukrendelkezik diplomával.

1. térkép

13

A megyék között igen nagy, ötszörös területi különbségmutatkozik az érettségivel rendelkező roma/cigány népességarányában. Míg ez az érték Budapesten 14% felett van addigSzabolcs-Szatmár-Bereg megyében csupán 2,8%. A főváros és agazdaságilag fejlett megyék által kínált lehetőségek pozitívanhatnak az iskolázottságra, míg a kelet-magyarországi társadalmileszakadás a cigányság középfokú lemaradására is erőteljesen hat.Látható azonban az is, hogy Baranyában, mely szintén a leszakadógazdasági térségekhez tartozik, van előrelépés a cigányságközépfokú iskolázottságában – köszönhetően a célzott intézményitámogatásnak (jól működő iskolai integrációs programok, nagyszámútanoda, Gandhi Gimnázium).

A fentiekben röviden elemzett folyamatokat és területikülönbségeket korábban – részben még ma is – a teljes népességkörében is megfigyelhettünk. A területi különbségek az ország kisméretétől függetlenül nagyon nagyok. Ez addig magától értetődőnektekinthető, amíg csak kis létszámokat érint és a területikülönbségek csökkenő tendenciát mutatnak. És ami még fontosabb,amíg az ilyen jellegű változások mögött organikusan fejlődő,

14

iskolázódó közösségek állnak. Azonban feltételezhetőennépességünk vizsgált csoportjára ez az utóbbi feltétel nemérvényes. Rögzülnek a kedvezőtlen helyzetű térségek és társadalmicsoportok, amelyeket az aluliskolázottság jellemez; valamint etérségek és társadalmi csoportok az áttekintett időtávban semtudtak változtatni a helyzetükön. Az elmúlt évtizedben mindenerőfeszítés ellenére tovább nőtt a szakadék a cigányság és atöbbség iskolázottsága között, és ennek megfelelően azéletesélyek közötti eltérés is tovább növekedett. (Híves, 2006)Az is látható, hogy határozott fejlesztések nélkül e térségektársadalmi leszakadása következhet be. A kedvező adottságútérségek pozíciója is megmaradt; az olló két szára – kedvező éskedvezőtlen adottságú térségek, valamint a roma és nem romanépesség társadalmi mutatói között – folyamatosan nyílik, amirontja az ország fejlődésének kilátásait, sőt veszélyezteti atársadalmi békét is. Bár a fenti elemzés csak az iskolázottságratért ki, de a foglalkoztatottság szempontjából is elmondhatókugyanezek a megállapítások. Míg a nem roma megfelelő korúnépesség 64%-a dolgozik, addig a cigány/roma népességnél igenalacsony, 26%-os ez az arány. A foglalkoztatottság területimegoszlása hasonló az iskolázottságéhoz, vagyis a leszakadótérségek nagyarányú munkanélkülisége nagyfokú elszegényedést éskilátástalanságot tükröz, amely erőteljesen hat a cigány/romanépesség iskolába való hosszabb távú befektetésének elmaradására.Ez a jelenség pedig csak hosszú távú, célzott és külsőtámogatással törhető át, ahogyan ezt egyes térségek fejlődőadatai jelzik.

A társadalmi helyzet javítására és a cigányságnak azegyenrangú társadalmi kapcsolatok rendszerébe valóbeilleszkedésére vannak erőfeszítések. Azonban – és ezt ehelyüttérdemes hangsúlyozni – a cigányságot minden program elkülönülőszociális egységként kezeli. Ha a helyi összefüggésekreirányítjuk figyelmünket, akkor az elkülönülés és az elkülönítésnem ennyire feltűnő. Látható azonban, hogy a cigányság önállócivil szervezetei nem az elkülönülést szolgálják, hanem ugyanazt,amit a fenti esettanulmányban láthatunk: közös célokmegfogalmazását, a társadalmi beilleszkedést segítő megoldásokkeresését.

15

A Tanoda-progamok

A tanoda-program olyan civil – tehát egyértelműen szervezetttanuláson kívüli – tanulási alkalom, amelynek célja, hogyiskoláskorú gyerekek és fiatalok elkötelezett felnőttek és sajátkortársaik körében és segítségével kapjanak támogatást iskolaitanulmányaik sikerességéhez, de ami ennél is fontosabb,lehetőségük nyíljon olyan kulturális ismeretek és technikákelsajátítására, amelyeket szerencsésebb környezetben nevelkedőkortársaik családjukban szereznek meg.

A munka kezdetei a kilencvenes évekre nyúlnak vissza.Alapvetően francia mintára támaszkodó iskolán kívüli támogatásrólvan szó, amelynek lényege, hogy a tanulási problémákkal küzdődiákok civil szervezeti keretek között kapnak oktatási ésáltalánosabb szocializációs támogatást. Az első ilyen jellegűtevékenységet a dél-dunántúli hatókörű, Pécsett működő AmritaEgyesület indította 1994-ben Pécsett. (Varga 1999) A Tanodaelnevezést erre a civil keretben történő támogatásra először aJózsefvárosban indított program használta. (Szőke 1998)Napjainkban pedig a „tanodaprogram”, mint gyűjtőfogalom fedi leazokat az ország különböző térségeiben, a helyi sajátosságokhozigazodó, iskolán kívüli, civil fenntartású intézményeket, melyekszolgáltatásrendszerükkel a hátrányos helyzetű diákok kulturális,szociális, lelki és tanulmányi támogatását nyújtják. A programklubszerűen szervezett formában valósul meg, a diákok egyénifejlesztésben részesülnek, vagy éppen közös kulturális programbanvesznek részt, érdeklődő felnőttekkel beszélgetnek. A tanodákfinanszírozása kezdetektől pályázati forrásokból valósult meg.Különös lendületet kapott ez a program előbb az uniós támogatásúPhare-segélyprogramtól, az Eu-ba való belépés után pedighivatalos uniós forrásokból. Mindennek következtében atámogatásnak ez a civil formája elterjedt az országban – jelenlegközel 100 tanoda működik.

Ennek a programnak a célja nem kifejezetten a cigány fiataloktámogatása, hanem a szociálisan hátrányos helyzetűek számáranyújtott segítség. Valójában azonban a program a cigány diákokatcélozta meg. A mellékelt térképen jól látható, hogy ilyen segítő

16

programok éppen a cigányság, pontosabban az iskolázásiproblémákkal küzdő cigányság sűrűsödési pontjain alakultak ki.

A 2004-2005-ös HEFOP pályázaton nyert tanodák és a 2008-2009-es TÁMOP pályázaton nyert tanodák területi elhelyezkedésétmutatjuk be. 2004-ben 23, míg 2005-ben 27 tanoda nyert aHEFOP pályázatokon. A TÁMOP keretében 65 tanoda nyerttámogatást, illetve további 5 tanoda más forrásból fedezte aműködését. A leghátrányosabb helyzetű kistérségek listája azNFÜ honlapjáról származik, a cigány népességre vonatkozóadatokat a KSH 2001-es népszámlálásból vettük ki.

A hazai cigányságra alapvetően jellemző a szociális éskulturális hátrányok mellett az aluliskolázottság is. A teljesnépességhez képest körükben nagyságrenddel magasabb aziskolarendszerből értékelhető szaktudás nélkül kikerülők arányaés a lemorzsolódás. Vagyis elmondható, hogy az iskolázatlannépesség nagy része a cigányság köréből kerül ki, ezért számukra

17

különösen fontos a hátrányokat csökkentő és az iskolaielőrehaladást biztosító tanodaprogram

1. táblázat15 éven felüli népesség iskolai végzettsége, % nemzetiség 8 o.

alatt8.

évfolyamKözépfokú iskola

érettségi nélkül, szakmai

oklevéllel

Érettségi

Diploma

nemroma/cigány

4,5 27,5 21,0 29,9 17,1

roma/cigány 22,3 58,3 13,1 5,1 1,2

együtt 4,8 27,7 20,8 29,6 17,1

Az első vizsgált időszakban a tanodák térbeli elhelyezkedésétmutatjuk be, jelölve a leghátrányosabb társadalmi helyzetűterületeket is. Az összefüggés korántsem törvényszerű, példáulSzabolcs-Szatmár-Bereg megyében éppen a legrosszabb helyzetűkistérségekben nem működik tanodaprogram. Ugyancsak hiányzik ez afajta civil tanulási lehetőség Ózd kistérségben, amely az országlegszegényebb, leginkább hátrányos helyzetű területe. Baranyamegyében a legtöbb program Pécsett és környékén működik, de aDunántúl legnagyobb részén nincs olyan kistérség, amely ebbe akategóriába esne, és tanoda sem működik. Viszont Budapest éskörnyéke az ország legfejlettebb térsége, és itt mégis jelentősszámú tanoda működik. Az elemzéskor a fentiek mellett azonbanfigyelembe kell venni azt a tényt is, hogy az ország bármelytérségében is vannak hátrányos helyzetű tanulók, akik számára atanodaprogram nyújthat segítséget, ezért nem mondhatjuk azt, hogyezekben a térségekben nincs szükség tanodákra. Ettől függetlenülelgondolható, hogy a budapesti és környéki tanodaprogramok mástjelentenek, mint a legszegényebb térségekben működők.

18

Ózd térségében több helyütt működik tanoda, az egész megyérejellemző, hogy a leginkább elmaradott térségekben is megjelenteka tanoda-programok. Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében azonbantovábbra is kevés tanoda működik (4 tanoda), és azokból is csakegy van leghátrányosabb helyzetű térségben. Hajdú-Bihar megyébenjelentősen nőtt a tanodák száma (háromról kilencre), míg Nógrádmegyében viszont háromról egyre csökkent. Bár eléggé szórtan, delényegesen több tanoda működik a Dél-Alföldön. Budapesten atámogatott tanodák száma kilencről ötre csökkent.

A Dél-Dunántúlon a helyzet csak némileg változott azidőszakhoz képest. Baranyában sincs jelentős változás, a pécsitanodák nem TÁMOP projektekből fedezték a működési költségüket.Somogy megyében továbbra is nagyon kevés tanoda működik, ellenbenTolna megyében négy működő tanoda kapott támogatást, jóllehet ittkorábban egy sem volt.

A tanoda-programok hatékonyságáról nincsen rendszeresadatgyűjtés, ezért csak azt állapíthatjuk meg, hogy ez a civilkezdeményezés – igaz állami források támogatásával – jelentősnépszerűségre tett szert. Ha nem is módosított jelentős mértékbena cigányság általánosságban kedvezőtlen pozícióin aziskolázásban, a személyes kapcsolattartás, az iskolán kívülkulturális kínálatban való intenzív részvétel a legrosszabbhelyzetben élő roma gyermekek és fiatalok számára esélyeket kínála társadalomban való aktív részvétel tudatosságához,változatosságához. Ezzel hozzájárul ahhoz, hogy felnőttként majd

19

nagyobb esélyekkel vehetnek részt a szervezett és nem szervezett,közösségi művelődésben is.

3. Összegezés

Kissé túlságosan megszoktuk, hogy egy-nyelvű, egy-szokásúországban élünk. Ez a helyzet azonban megváltozni látszik.Írásunkban kiragadott példákon keresztül próbáltunk áttekinteniolyan helyzeteket, amelyekben a részvevők tanulása nem szervezettkeretek között, hanem többé-kevésbé spontán formákban történik.Két példát emeltünk ki: az egyik a házat-lakást vásárlókülföldiekre irányította a figyelmet, a másik pedig a hazaicigányságra. Az elmúlt években az ország egyes falvaiban jelentősszámú, arányú külföldi állampolgár jelent meg, akiknek nyelve,szokásai, életvezetése eltér a helyben megszokottól. A helybéliekszámára új élményeket jelentenek, ám ezzel együtt gyakran újmunka-alkalmat is. A másik példánk a cigányság, amely – szemben abeköltöző jómódú külföldiekkel – szegénységével,iskolázatlanságával jelent “idegen” csoportot. Velük kapcsolatbanazt az elmúlt évtizedben dinamikusan fejlődő hálózatotvizsgáltuk, amely az iskolán kivüli művelődésben kíván segíteni,a tanodákat. Úgy gondoljuk, ezeknek a kapcsolatoknak feltárása,leírása segít önképünk formálásában, és reményünk szerinthozzájárul ahhoz is, hogy a valamilyen szempontból idegen számárafalvaink, városaink valódi otthonná váljanak.

Irodalom

Bandura, A. (1971).Social Learning Theory. New York: GeneralLearning Press.

Benke Magdolna (2012) A tanuló régió – kihívás és lehetőség.http://ni.unideb.hu/learn/doc/16_Benke_M_2012-A_tanulo%20regio.pdf Debrecen

Capotorti, F (1977): Study on the rights of persons belonging toethnic, religious and linguistic minorities,E/CN.4/Sub.2/384,  20.6.1977

20

Demográfai Évkönyv, Központi Statisztika Hivatal, Budapest, 2011Fehérvári Anikó (szerk. 2008): Szakképzés és lemorzsolódás. OFI,

Budapest. 290 p.Fodor László (2008): A szociális tanulás jelentősége a pedagógiai

folyamatban. in:http://www.rmpsz.ro/web/images/magiszter/2008_tavasz/03.pdf

Forray R. Katalin (2012): The Situation of the Roma/Gypsy Communities in Hungary. In: Herj II. évf. 2. szám, http://herj.hu/2012/06/forray-r-katalin-a-ciganyroma-kozosseg-helyzete-magyarorszagon/ [2013. október 20.]

Heltai Borbála Éva 2012: Külföldi betelepülők hatása egytöbbnyelvű magyarországi közösségben. In: Váradi Tamás(szerk.): VI. Alkalmazott NyelvészetiDoktoranduszkonferencia. MTA Nyelvtudományi Intézet,Budapest, 50–61.http://www.nytud.hu/alknyelvdok12/proceedings12/index.html

Híves Tamás (2006): A hátrányos helyzet az oktatás területi kutatásában. In: Mérleg, 2002-2006, Education 2006/1, Budapest, 169-174 p.

HVG, 2011. március 23.HVG, 2012. november 14.Kozma Tamás (1985) Tudásgyár? Az iskola mint társadalmi

szervezet. Budapest, KJK, 262. p, pp. 33 és kövMiller, N. & Dollard, J.(1941).Social Learning and Imitation. NewHaven,

NJ: Yale University Press.Szőke Judit (1998) A Józsefvárosi Tanoda. Soros oktatási füzetek.

Budapest. Kiadó: Soros Alapítvány. 50 p.Szűcs Norbert – Fejes József – Füstös Melinda – Híves Tamás –

Szenczi Beáta – Varga Aranka (2012) A Tanoda beválás vizsgálat tapasztalatainak összefoglalása. Kutatási jelentés – kézirat, 150 p.

Varga Aranka (1999): Amrita – egy diák-társadalmi szervezet. Taní-tani 9. Budapest. 56-64. p.

Wenger, E (2000), Communities of practice and social learning system. Organization 2000, 7: 225-36

21

"A tanulmány az OTKA (K-101867) által támogatott Tanuló régiók Magyarországon: Az elmélettől a valóságig című kutatás keretében készült. (Kutatásvezető: Kozma Tamás)"