Vasárnap, 1976. október 3. ÜMS MAGAZIN A közgyűlés csak ezt fogadta el Száz éve csatolták Dorozsmai Csongrád megyéhez A Szegeddel 1973-ban egyesült Kiskundorozsma száz évvel ez- előtt nevezetes napokat élt át, amelyek olyan emlékezetesek a helység történetében, mint az 1745-ben végrehajtott redempció, azaz az „önmegváltás". De men- jünk sorjában: 1876. szeptember 27-én Dorozsma Csongrád vár- megye kötelékébe lépett. Ebben az évben megszűnt a kiváltságolt kerületek, többek között a jász- kunok különálló törvényhatósági helyzete. Ennek következtében a Duna—Tisza közén elterülő Kis- kunság 8 helységéből 7 Pest- Pilis—Solt, a nyolcadik helyi- ség, Dorozsma pedig Csongrád vármegyébe „kebeleztetett". A Jászság és a Nagykunság váro- saiból és községeiből új megyét alakítottak, Szolnok székhellyel. A kis- és nagykunok, valamint a jászok nevét a megyék elneve- zésében is megtartották. Csong- rád megye nevén Dorozsma ide- csatolása nem változtatott Az egykori különállásnak és Idvált- ságoltságnak az emlékét óhajtot- ták fenntartani azzal Is, hogy 1903-ban a községek és a váro- sok hivatalos nevéhez — ahol csak lehetett hozzátették — a kiskun, a nagykun vagy a jász nevet Dorozsma ettől kezdve vi- selte a legújabb időkig a Kiskun- dorozsma nevet Tulajdonképp mit is számolt fel a kiváltságolt törvényhatósá gok megszüntetését elrendelő 1876. évi 33. törvény? Magyarországon a kiegyezés után a megyei szervezet tarka képet mutatott: 49 magyar és 8 erdélyi vármegye, székely székek és vidékek, kerületek alkották a középfokú közigazgatás hálózatát A különböző elnevezések mind- megannyi eltérő közigazgatási szerkezetet jelentettek. Nyilván- való volt hogy az egységes tör- vényhozás alkotta törvények és rendeletek végrehajtása elhárít- hatatlan akadályokba ütközött. A különleges helyzetű területek kő- zött első helyen állt a nagy te- rületen szétszórt helységekből ál- ló Jászkun-kerület amely sajá- tos jogi és igazgatási rendszer- ben élt jogviszonyalt a jászkun statutumok szabályozták. Az egyedülálló kiváltságolt helyzet alapja a redempció, az önmeg- váltás, amelyről — a Dorozsmát is érintő események miatt — tudnunk kell, hogy azért volt rá szükség, mert X. Lipót 1702-ben eladta Jászkunságot a német lo- vagrendnek. 500 ezer forintért Ezzel az addig szabad jászok és kunok jobbágyi állapotba süly- lyedtek. Az országgyűlés megál- lapította, hogy az adásvétel tör- vénytelen volt s 1715-ben tör- vényt hoztak a visszaváltásról, de intézkedés nem történt. 1745- ben a jászkun birtokosok kifizet- ték a váltságösszeget és néhány év múlva ismét törvény biztosí- totta kiváltságaikat A szabadsá- gért vállalnlok kellett legfőbb elöljárójuknak, a nádornak évi 3000 arany fizetést, és a kama- rának 12 ezer ezüst forintot kel- lett adniok. Ki kellett állítaniok egy huszárezredet A Duna—Tisza köziek a Kis- kunfélegyházán székelő kunkapi- tány igazgatása alatt éltek, aki- nek fennhatósága Halasra, Fél- egyházára, Dorozsmára, Majsára, Fülöpszállásra, Szabadszállásra, Szentmiklósra és Laczházára ter- jedt ki. A Dorozsmára jutó 11 800 ezüst forint megváltási összeget úgy teremtették elő, hogy a kö- zös földből a 160 földesgazda '„köteles föld"-et vásárolt, amely- nek ára 25 forint volt. Egy-egy kötél föld 15—18 holdat tett ki. Minden helységben a megváltási összeget kifizztő gazdák kezébe került a hatalom, amivel a jász- ktm társadalom két alapvető ré- tegre oszlott: a redemptusokra és irredemtusokra. Dorozsmán az anyakönyvbe is beírták a redem- tusok neve mellé a „redempt." szót. Akinek nem volt pénze, nem vásárolhatott a közös föld- ből. jobbágy, vagy zsellér lett, és dolgozhattak a redemptusok föld- jein. A redemptusok maguk kö- zül választották meg az elöljáró- kat, érdekeik szerint határoztak a tanácsban a gazdasági ügyek- ben. A közös földeken a redemp- tusok szántottak, mert nekik voltak ökreik, lovaik, az irre- demptusok arattak, őket külön- ben is végzésileg kellett a lako- sok közé felvenni. Pénzért ház- telket és veteményes földet sze- rezhettek. Mivel a redempcioná- lis földet pénzért adták, akadt Dorozsmán is olyan gazda, aki 4 köteles telket is vett, ezzel a re- demptusok között is vagyoni kü- lönbségek keletkeztek. 1848-ban kimondották az egyenlőséget de a vagyoni különbségeken mi sem változott A kiegyezés után ki- alakult magyar polgári állam és uralkodó osztálya bármennyire is kötődött a feudális viszonyok fenntartásához, nem tűrhette az elmaradt területi jogviszonyok közötti igazgatást A jászkun és a többi kiváltságolt kerületek feloszlatása akkor a haladást szolgálta a fennálló korlátok kö- zött Az új megyék kialakításánál többféle elképzelés felmerült Minket elsősorban a Kiskunság érdekel 1874-ben a kormány még olyan javaslatot dolgozott, kt hogy Félegyháza, Majsa, Há- lás és Dorozsma Csongrád me gyéhez kerüljön. Azonban meg- lepő fordulat történt amire a belügyminiszter aligha számított: 1874. október 20-áh Csongrád rte- gye közgyűlése visszautasította a Kiskunságot ás kérte hogy a meglevő határok között marad- hasson. A döntés indoka még nem tisztázott Elgondolkoztató azonban, hogy néhány nappal korábban (szeptember 29-én) Szeged város, amely akkor az alakítandó Csongrád megye szék- helyéül volt tervbe véve, kérte, hogy csatolják Csongrád megyé- hez Dorozsmát, Majsát, Ullés, Pálos. Csólyos, Szentlászló, Körn- pöcz és Mérges pusztákat. A sze- gediek meg is magyarázták az okot: így Szeged jobban a cent- rumban lenne. Szeged azonban ekkor mégsem lett a megye szék- helye. Elütötték ettől a földbir- tokosok, akik inkább Szentes mellett döntöttek, ahol nem kfel- lett tartaniok a radikális, libe- rális polgári befolyástól, ahol jobban az ö szavuk dönt. A me- gyegyűlés ugyan nem árulta el, miért nem kívánják a nagy ha- tárú és jelentős lakosságszámú kiskunsági városok és helységek Csongrád megyéhez való csatolá- sát, szinte bizonyos, azért nem, mert akkor feltétlenül Szegednek kellett volna a megye közponfjá- nak lennie, hiszen innen közelít- hető meg a Tisza jobb- és bal- parti része a legjobban. Dorozs- ma idecsatolását elfogadták, mert az lényegesen nem befolyásolta a megye és Szeged közti hatalmi helyzetet. Dorozsmán további változás történt, amelynek közvetlen ha- tása már napjainkig is követhető. A századfordulón a több mint 15 ezer holdat kitevő közös legelő- ket is felosztották. Minden re- demptus leszármazó család 2—3 hold homoki földet kapott A jó- módú gazdák ezeket a homoko- kat eladták, hiszen a község- hez közel, a fekete földeken volt mit megművelniük. A homokokat a szegénység vásárolta fel, akik- nek száma akkor elérte a 9—10 ezret, és akiknek szülei a század 50-es, 70-es éveiben már otthon sem találtak munkát és mint kubikosok, a Tisza-szabályozás- nál, majd vasútépítésnél dolgoz- tak, távol családjuktóL Ők meg- takarított pénzüket a földekbe fektették, és megteremtették Do- rozsma külső telepeit A község történéti pályájában nekik továb- bi szerep jutott: a felszabadu- lás után a nagyobb birtokokat, felosztva, űjabb kiáramlás tör- tént és ennek következtében a telepek megerősödtek; 1949—1951 kőzött ezekből a telepekből a megye virágzó községei alakul- tak: Bordány, Zsombó, Forrás- kút Üllés. Egy pillantást vetettünk a száz évvel ezelőtti eseményekre és felidéztük következményeit OLTVAT FERENC Famadár és fűzfafütyürű A múzeum kincseiből A Móra Ferenc Múzeum „leg- fiatalabb" tárgyegyüttesét a gyer- mekjátékok képezik. Hiszen amig a régészeti leletek egyike-másika több ezer éves, a helytörténeti tárgyak néhány száz évesek, a néprajziak úgyszintén, addig a gyermekjátékok legrégibb darab- jai „csak" a századforduló tájá- ról valók. Az első játékot Pécze- ly Attila gyűjtötte: egy tápai öreg halász által készített ladi- kocskát a hozzávaló evezővel és szapollyal. amit Bittó János sze- gedi halászmester adományozott a Közművelődési Palotának. Engel Vilmos, úgy látszik, tu- datos gyűjtője volt az orosz ha- difoglyok által készített gyer- mekjátékoknak. Ajándékozásával jelentősen megnövekedett ez a tárgycsoport is. Kedves darabjai a Körhinta, egy deszkából „ösz- szetákolt" Óriáskerék, álló és re- pülő galambok stb. A búgó a legprimitívebb játék. Ez egy egy- szerű. kedvesen goromba faragá- sú famadár, elején fadarabkán dió van. A csecsemőknek való csörgőket is ügyesen faragták a foglyok, akik azidőben „dologra maradtak itt Szeged környékéi/'. Nem egy faragványuk ún. vlr- tusfaragás. Ilyen az említett csörgő is, amelyet apró falemez- kékből illesztettek össze, szét- szedni rrieg szinte lehetetlen. Nemcsak játékos játékokat ha- nem nagyobb munkaeszközöket Is szívesen másoltak, mint a varrógépet, madárijesztő kerep- löt és számtalan kocsit Is. Izgal- masak az úgynevezett türelemjá- tékok. Az összerakó hat darab faragott íadarabkából áll, amiből téglalapot kellett alkatot A Ki- bogozás enné! jóval kacifánto- sabb: a 20 centi hosszú, lapos falemezke két végére egy spárga van kötve. A zsinór a lemezke közepe táján átbújik a falemez- kén, melyre egy fagyöngy is föl Van fűzve. Kibogozásakor a zsi- nór kitalál a lyukbót ahol a fa- gyöngynek is fontos szerepe van. A játék Szeged-Alsótanyáról ke- rült a múzeumba. Ugyanott élt T. Czlrok ICrcsébet felvétele Hadifogságban készített játékok 1915-ből Át az úton Altok a korzó végén, tátom a számat a járókelőkre, meg a Takaréktár utcára, és mint- hogy összesen 34 forint van a zsebemben, azt latolgatom, hogy az OTP ajtaján ki, mennyi pénzzel jön ki. Aztán eszembe jut. hogy láttam egy barna kockás öltönyt a kira- katban. és akkor azt számo- lom, hogy ha négyesem lett volna a múlt héten a lottón, mit vettem volna, plusz per- sze a barnakockás öltöny, TT R>rí most a kockás a divat, és a barna nekem jól áll. A járókelők nem sokat tő- rödnek azzal, hogy én álldo- gálok. Ott megy az öreg fod- rász, akinek a keze alatt rit- kult ki az utóbbi húsz év alatt a hajam. Az meg a Sanyi, néz egy nőt maga előtt, azért nem vesz észre. Majd bemár- tom Marikánál, ha találko- zunk vele. A platánfák vegetálnak fe- lettem-mellettem, nagyok a leveleik, várják az őszt. De hát ez így van, én alattuk, ök fölöttem az utóbbi negyed- évszázadban, megszoktuk. Ök ott állnak, én alattuk sétálok, ök is idevalósiak, én is, meg- férünk egymással. Talán sze- retjük is egymást. Én azt, hogy platánfák és szépek, és a verebeket kivéve jó alattuk sétálni, ők meg, hogy szegedi vagyok-, „íff mászkál mindig, alattunk, majd meglátjuk, meddig mászkál, mi kivárjuk, és ha már nem mászkál, majd mászkál a fia, meg az unoká- ja, azért szegedi, hogy itt mászkáljon ., Szóval állok a sarkon, a korzó végén, magamban, áb- rándozva, mikor megszólít va- laki. Egészen alulról szólít, mert apró emberke. Nagy tás- ka a hátán, farmernadrág rajta, az anyagából készült nadrágtartóval. A cipője piros, a haja szőke, és egy kicsit hosszú, az én mércémmel mérve. Azt mondja a farmernadrág, hátul a táskával: — Bácsi, megyünk már? — Hová — kérdem, mert magam sem tudom, hová aka- rok menni innét a korzó sar- káról. — Hát át — Minek? — mondom. — Ide figyeljen, bácsi! — oktat ki az emberke, ott a nadrágszijjam magasságában. En most már iskolás vagyok, és éppen jövök az iskolából. Haza akarok menni, de anyu azt mondta, hogy csak felnőt- tel menjek át az úttesten. Jön a bácsi? — Megyek — mondom —, mért most jövök rá, miért vártam eddig a korzó sarkát.. — Akkor tessék először bal- ra nézni, aztán az itt közepé- től jobbra — fogja meg a kezem a farmérnadrágos. Történetesen aznap kezdtem meg a huszadik tanévemet. Sok száz diákomat vezettem már kézen fogva: érettségi előtt ballagó, előttem felnőtt, ' megilletődött mamlaszokat, pi- tyergő szülők sorfala között, múzeumba hatodikosokat-he- tedikeseket, akik megbámulták a mammut hatalmas fogsorát, hintós játszótérre apától-anyá- tól elhagyott aprókat. Hány kezet fogtam, hány kemény kis fejet fordítottam előre, a forgalom felé, óva őket a ro- bogó jármüvek elől! De most egy farmernadrá- gos, alul piros cipővel, háta mögött egy nagy táskával, ma- ga választott ki magának, hi- vütalos kinevezés, munka- könyvi bejegyzés, fizetési be- sorolás nélkül. • Először balra néztem, az- után az út közepétől jobbra, ahogy meghagyta. Fogtam ap- ró kis kezét, vagy ő fogta az enyémet, már nem is tudom, és nagyon fontos embernek éreztem magam, míg átértünk a korzó sarkától a Takaréktár utcába, az OTP elé, amelynek az ajtaján sok pénzzel, vagy sok pénztől szabadultan jöt- tek-mentek az emberek. BOHM JÓZSEF és barkácsolgatott Katona Imre, aki cséplőgép modellt, hozzávaló hóber emelőt és fűrészelő masi- nát sikerített Faragványai már 1916-ban a múzeumba kerültek. Ez igen korai, hiszen abban az időben terjednek el a cséplőgé- pek, működtetésükre tüzesgépet alkalmaztak. Pörgettyűnk több is van. Készítőjükkel együtt, több- féle. Az egyik cérnaguriga ko- rongbol készült. A lyukba he- gyezett botocskát szorítottak, és a hegyes végén pörgették. A töb- bi is hasonlóképpen farudacskán forog, de fakorong helyett fél vagy egész dió, egy Tömörkény Lászlótól valónak meg bádogku- pa „a teste". Gyermekkoronlat Idéz! a For- gattyús kocsi. Ez a játék talán a legkésőbbig megmaradt kedvélt búcsúfiának a kisustorrgl, a gör- bebottal, a fokossal és a kis ta- jicskáoaL Ugyanonnan kapták a gyerekek a malac, a paprika vagy éppen a kerek pörsölyt. Randáról szorgalmazták a kakas- fütyülöket, amiket később a pi- pafütyürűk váltottak föL Ustor- ral kellett hajtani a csigát, ami- ből 1910-ben már tekintélyes számmal beleltároztak. A „Lá- dikás kereplő" a templomi ke- replők kicsiny mása, amivel „bűt idejin sürgették a híveket a misére, mert hogy a harangok Rómába möntek". Szinte hitelesnek mondható az a díszesre kifaragott mérleg, ami- hez hasonlóval mérhették a tá- pai gyékényesek a krumplistar- honyába való szalonnaadagot minden héten máséból. Kedves darabok még a két kis lovacska, a kisasszonylegyezö, és a fator- nyocskák, amelyek olyan ügyesen össze vannak illesztve apró ré- szeiből. hogy ember a talpán, aki megtalálja a szétszedésének nyit- ját. Az Ördöglakatot a mai gye- rek Is ismeri. Ugyanők — mű- anyag játékokkal elhalmozva — már aligha tudnának játszani a nádi- vagy a c irokhegedüvel, a kócpuskával, vagy mondjuk a füzfafütyürűvel. Néhány évtizeddel ezelőtt még dugva volt a búcsú és a városi bazáros boltja is a népi barká- ' csolók termékeivel. De ide a fa- lusi, még inkább a tanyai gye- rek, csak nagy ünnepen jutott be. Neki mindig kedvesebb ma- radt az a játék, amit a kedves- szüléje, vagy az öregapja, netán saját maga készített A mai „mű- anyag világ" egy művészetet tett halottá, a gyermekjáték-barká- , csolást. Éppen ezért a meglevő állomány darabjai a múzeum kincsei közé tartoznak. IEJ. LELE JÓZSEF »