A középkori egyházi épületek kutatása – eredmények és feladatok

Az egyházi épületek kutatása egyidős a középkori régészettel, hiszen a 19. század első felében éppen a margitszigeti romok, majd a székesfehérvári bazi-lika ásatása jelentette annak kezdeteit. Templomok, egyházi épületek kutatása – olykor lanyhuló inten-zitással – mindig folyt. Kubinyi András találó meg-állapítása szerint talán legtöbbet a templomokban és a kolostorokban kutattak, ami természetesen összefügg a műemlékvédelemmel is. Az egyházi épületek kutatásának összefoglalása éppen ezért egyszerre könnyű és nehéz feladat. Egyrészt az anyag igencsak bőséges, hiszen az immár több év-tizede folyó, „hagyományos” kutatások mellett az elmúlt évtizedben a nagy beruházások megszapo-rodása, illetve a millenniumhoz kapcsolódó helyre-állítási programok is jócskán hoztak új eredménye-ket. Másrészt éppen ez a bőség jelenti a nehézséget is, hiszen egy kutatási helyzetkép és az időszerű feladatok felvázolásához igen nagy és rendkívül szerteágazó anyagot kell áttekinteni. Amikor egy-házi épületek kutatásáról beszélünk, nyilván első-sorban az ásatások, topográfiai munkák és a mű-emléki kutatások nyomán ismertté vált emlékekre gondolunk. Nem szabad azonban figyelmen kívül hagyni a történeti kutatásokat, elsősorban a forrás-feldolgozásokat és a történeti földrajzi munkákat sem, bár e rövid tanulmány keretében ezekre leg-feljebb csak utalhatok.

Valamivel több mint tíz évvel ezelőtt került sor az utolsó olyan konferenciára, melynek témája a magyarországi középkori régészeti kutatások ösz-szegzése és további feladatainak felvázolása volt. Mivel azonban ennek anyagát – különféle okok miatt – sajnos nem tették közzé, a jelen cikkben az azt megelőző, 1985-ös konferenciakötet1 megjele-nése, hangsúlyosan pedig a rendszerváltozás utáni időszak fejleményeit kívánom áttekinteni.

A részbeni szűkítés indoka, hogy éppen az 1989–1990 körüli időszakban – nyilván a politikai változásoknak is köszönhetően – szemléletváltás történt az egyháztörténet-írásban. Míg a korábbi időszakban a valláshoz és az egyházhoz (egyhá-zakhoz) kötődő történeti témákkal kevésbé illett

foglalkozni – ez alól, a dolog természetéből fakadó-an, éppen a régészet és a műemlékvédelem jelentett csak kivételt –, az 1980-as évek végén és különösen a 1990-es évek elejétől e téren egyfajta reneszánsz figyelhető meg, és ennek hatása volt az egyháztör-ténethez kapcsolódó tudományterületekre is.

Egyrészt megjelent, vagy újra megjelent jó né-hány, a II. világháborút követő évtizedekben nem vagy alig kutatott téma, köztük a hagiográfia, a zarándoklatok kutatása, az egyház és a városi tár-sadalom kapcsolatrendszerének feltárása. Ezek a kutatási területek új szempontokat, alkalmasint új értelmezési keretet adnak a régészet számára is.

Másrészt színre lépett az egyháztörténészeknek egy új, fiatal nemzedéke, akik részben a II. világhá-borút követően megszakadt kutatások fonalát vet-ték fel (pl. a forráskiadások tekintetében), részben az elmúlt évtizedek nyugat-európai kutatási ered-ményeit igyekeznek hasznosítani a magyar kuta-tásban. Az ő munkájuk mintegy tehermentesíti a régészeket és művészettörténészeket, ugyanakkor az új helyzet lehetőséget teremt egy, az eddigieknél intenzívebb interdiszciplináris együttműködésre. Ebben a tekintetben bőven vannak még feladatok, hiszen úgy tűnik, történész oldalról talán kisebb az érdeklődés a régészet eredményei iránt, mint for-dítva. A helyzet megváltoztatására talán az egyik legjobb lehetőséget az alábbiakban is tárgyalt ta-nulmánykötetek, kiállítási katalógusok és temati-kus monográfiák jelentik, melyekből örvendetes módon több is megjelent az elmúlt időszakban.

Az interdiszciplináris szemlélet elterjesztésé-ben alapvető szerepe van az egyetemi oktatásnak is, hogy a kutatók következő nemzedékeinek ez már valóban természetes legyen. A munka a ré-gészek oldalán már meglehetősen régen elkez-dődött, hiszen az ELTE Régészeti, később Közép-kori és Kora Újkori Régészeti Tanszékén Kubinyi

A KÖZÉPKORI EGYHÁZI ÉPÜLETEK KUTATÁSA – EREDMÉNYEK ÉS FELADATOK

F. Romhányi Beatrix

1 Középkori régészetünk 1985. Ebben annak idején Valter Ilo-na írta meg az egyházi épületek kutatását összefoglaló tanulmányt.

K 10 24 Romhanyi.indd 255K 10 24 Romhanyi.indd 255 2010/5/27 12:39:252010/5/27 12:39:25

F. Romhányi Beatrix256

András2 már évtizedek óta ebben a szellemben nevelte tanítványait, akik közé a jelen sorok szer-zője is számíthatja magát.

Az elmúlt időszak egyik legfontosabb eredmé-nyének néhány nagy kiállítási katalógus és konfe-renciakötet tekinthető. Ezek között időrendben az első a pannonhalmi apátság alapításának ezredik évfordulójára készült, Takács Imre által szerkesz-tett Mons Sacer katalógus, melynek első kötete tar-talmazza az apátság középkori történetének számos kérdését feldolgozó tanulmányokat.3 Ezek egyiké-ben László Csaba közölte az apátság régészeti ku-tatásának legfrissebb eredményeit, melyekről alább még részletesebben is szó esik. Ugyancsak Takács Imre szerkesztette a középkori magyarországi ben-cés apátságokat elsősorban művészettörténeti szem-pontból bemutató Paradisum plantavit című kötetet.4 Új régészeti eredményt viszonylag keveset olvasha-tunk benne – habár ilyen is akad, különösen a ha-táron túli kutatások tekintetében –, és különösen hiányzik a tárgyi leletanyag bemutatása. Erénye vi-szont a kötetnek, hogy a középkori Magyar Király-ság egész területéről ad átfogó képet. Harmadikként az akkori Országos Műemlékvédelmi Hivatal (ma Kulturális Örökségvédelmi Hivatal) által szervezett, a kolduló rendek építészetéről szóló konferenciát emelném ki, melynek kötete 1994-ben jelent meg, és nemcsak a középkori Magyar Királyság, hanem részben Horvátország emlékanyagát is bemutatja.5

Ezzel akkor úttörő szerepet vállalt, mely azóta sze-rencsére számos követőre lelt. Másik nagy érdeme a kötetnek, hogy a régészeti és a művészettörténeti, sőt kisebb részben a történeti kutatások eredmé-nyeit is egységben láttatja, máig nélkülözhetetlen támpontot adva ezzel e rendek kutatóinak. Végül, de egyáltalán nem utolsósorban A középkori Dél-Al-föld és Szer című kötetet kell megemlíteni,6 melynek külön érdeme, hogy több határon túli (erdélyi, par-tiumi és délvidéki) emlékről itt olvashatunk először modern értékelést, sőt egyes esetekben eddig szinte hozzáférhetetlen kutatásokat is sikerült közölni.

Ugyancsak fontos Németh Péter kötete a kö-zépkori Szabolcs vármegyéről, mely ugyan inkább történeti földrajz jellegű, ám a szerző – régész vol-tát meg nem tagadva – az átlagosnál jóval több ré-gészeti adatot használt fel, s ezek közül jó néhány természetesen a megye egyházi épületeire vonat-kozik.7 Kifejezetten régészeti szempontú Tari Edit Pest megyei templomokról szóló munkája, mely összefoglaló jellege mellett számos kérdést is felvet, valamint Szatmári Imrének a Békés megyei temp-lomok kutatását összefoglaló kötete.8 Szintén itt kell szót ejteni néhány elkészült egyháztopográfiai témájú doktori disszertációról, köztük M. Aradi Csilla és K. Németh András9 munkájáról. Némi megszorításokkal ide sorolható Guzsik Tamás épí-tészettörténésznek a pálos rend építészetéről írt, a szerző halála után Legeza László és a BME Építé-szettörténeti Tanszékének adjunktusa, Rabb Péter által szerkesztett és kiadott kötete is.10 Sajnálatos, de érthető, hogy a munka egyenetlen, itt-ott évti-zedes, ám immár végérvényesen megcáfolt téve-déseket is tartalmaz. Komoly erénye viszont, hogy valóban széleskörű forrásfeldolgozásra igyekszik támaszkodni, és építészettörténeti szemléletével a régészek figyelmét is több fontos szempontra hív-ja fel. Itt utalnék rá, hogy az elmúlt bő évtizedben a BME Építészmérnöki Karának Építészettörténeti Tanszékének munkatársai is folytattak épület-kutatásokat, és ezek módszertanilag még akkor is hordoznak tanulságokat, ha a kutatott épületek többsége újkori volt (lásd pl. a fertődi marionett-színházat).11 Lényegében ebbe a sorba illeszkedik a jelen sorok szerzőjének 2000-ben megjelent kötete, a középkori Magyarország kolostorainak és társas-káptalanainak katalógusa is.12

Habár nem tudományos publikációként, hanem a nagyközönség számára készült, mégis ide kíván-kozik a Magyar régészet az ezredfordulón című kötet, melynek több fejezete is foglalkozik a templomok, kolostorok kutatásával.13

Örvendetes fejlemény, hogy az utóbbi években Erdélyben is egész sor egyháztörténeti és egyház-

2 Ennek az interdiszciplináris szemléletnek kiváló tükre és egyben módszertani szempontból is igen tanulságos példája Kubinyi Andrásnak az egyháztörténeti témájú tanulmányait közlő kötete, melyben egyébként jól látszik az egyháztörténeti kutatások sokrétűsége is. Kubinyi 1999. A szerző különben 2003-ban német nyelven közölt egy rövidebb terjedelmű helyzetfelmérést a magyaror-szági középkori régészetről, melyben természetesen esik szó az egyházi épületek kutatásáról is. Kubinyi 2003.

3 Mons Sacer 1996. 4 Paradisum plantavit 2001. 5 Koldulórendi építészet 1994. 6 Középkori Dél-Alföld 2000. 7 Németh 1997. 8 Tari 2000; Szatmári 2005; Valter 2004. 9 Mindkét említett kutató disszertációja egyelőre kézirat-

ban van, K. Németh András munkája egyik fejezetének bővített változata a jelen kötetben olvasható. A szerzőnek a témához kapcsolódó legutóbbi publikációja: K. Németh – Ódor 2005.

10 Guzsik 2003.11 Krähling – Halmos – Fekete 2006. Szintén ehhez a téma-

körhöz tartozik Halmos Balázs egy másik publikációja: Halmos 2003.

12 F. Romhányi 2000.13 Bálint et al. 2003; Laszlovszky – Romhányi 2003; Lasz-lovszky et al. 2003.


A középkori egyházi épületek kutatása – eredmények és feladatok 257

topográfiai munka született mind régészek, mind művészettörténészek, mind pedig történészek tol-lából. A teljesség igénye nélkül a szerzők közül itt említendő Adrian Andrei Rusu,14 George Pascu Hurezan,15 Lupescu-Makó Mária,16 Mihaela Sandra Salontai,17 Szőcs Péter Levente,18 Emődi Tamás,19 Botár István20 és Sófalvi András.21 Kutatásaik az élő szakmai kapcsolatoknak köszönhetően ma már in-tegrálódtak a magyarországi kutatásba is.

Ugyanakkor egy régóta meglévő, meglehetősen általános hiányra is szeretném felhívni a figyelmet. A fent említett összefoglalások szempontrendszere sokszor kifejezetten csak művészettörténeti és épí-tészettörténeti jellegű, így a régészeti eredmények nem egyszer háttérbe szorulnak, a leletanyagnak csak egy töredékét, nyilván a művészettörténet vagy az épület szempontjából fontos darabokat tárgyalják. Kimaradnak ugyanakkor a mindennapi élet em-lékei, s a kép ezáltal óhatatlanul csonka marad. Hozzá kell tenni, hogy ezt a hiátust is igyekezett csökkenteni a Ritoók Ágnes és Simonyi Erika által szerkesztett konferenciakötet, amelynek témája a templom körüli temetők kutatása volt.22

Az említett nagy, összefoglaló kötetek mellett mindenképpen szót kell ejteni a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen szervezett egyháztörténeti konferenciák sorozatáról is. Ezek ugyan alapvetően történeti jellegű előadásoknak és jelentős részben újkori témáknak adtak helyet, a szervezők azon-ban mindig törekedtek a középkor, és azon belül az egyes rendek régészeti és építészeti-művészeti em-lékeinek bemutatására is. Külön üdvözlendő, hogy e konferenciák közül többnek az anyaga megjelent nyomtatásban is.23

Az előzőekben tárgyalt összefoglalások mellett legalább ennyire fontosak azok a hosszabb-rövidebb összefoglalások, melyek szintén az utóbbi években készültek, készülnek el néhány több éve/évtizede kutatott emlékről, illetve együttesről. Ezek közé egyrészt a magyar kutatás olyan adósságai tartoz-nak, mint a zalavári ásatások (Ritoók Ágnes, Szőke Béla Miklós)24 vagy Székesfehérvár (Biczó Piroska),25 másrészt olyan, valóban az elmúlt években befe-jezett kutatások, mint Ják, Cikádor (Valter Ilona),26 Kána (H. Gyürky Katalin)27 vagy a budai egyházi épületek (Altmann Júlia, Benda Judit, Végh András és mások).28 Egy rövid, inkább előzetes jelentésnek tekinthető publikáció megjelent Városlőd karthauzi perjelségének régészeti kutatásáról is Csengel Péter és Gere László tollából.29 Bár még nem jelent meg, de jó remény van arra is, hogy a pilisi ciszterci apát-ságról és a dömösi prépostságról készülő új, a Gere-vich László által közölt anyagot részben korrigáló, részben kiegészítő monografikus publikációkat is

belátható időn belül kézbe vehessük, sőt a készü-lő pilisi feldolgozás egyes részleteit tárgyaló tanul-mány egy, részben a nagyközönségnek szóló szép kiadványban már hozzá is férhető.30

A felsorolt munkák nemcsak önmagukban jelen-tősek, hanem legtöbbjük jelentősen hozzájárult az adott korszak értékelésének pontosításához is. Külö-nösen igaz ez a kora középkori és Árpád-kori kutatá-sokra, köztük az említettek mellett a visegrádi Szent András-monostor ásatására,31 de más szempontból többek között a pannonhalmi apátsági templom vagy az ellési monostor kutatására is.32 Zalavár esetében Ritoók Ágnesnek és Szőke Béla Miklós-nak sikerült tisztázni a Karoling-kori és Árpád-kori egyházi intézmények maradványait és ezek topo-gráfiai helyzetét,33 míg egy másik munka a zalavár-

14 Rusu 1997; Rusu – Hurezan 2000; Rusu et al. 2000.15 Lásd az előző jegyzetet.16 Lu es u-Mak 2004; Lu es u-Mak 2005.17 Salontai 2002.18 Arhitectura religioasă 1999; Arhitectura religioasă 2002; Arhi-

tectura religioasă 2004.19 A teljesség igénye nélkül: Emődi 1996a; Emődi 1996b;

Emődi – Borzási 1996; Gavrucza – Emődi 1996; Emődi – Major 1996; Emődi – Kiss 2006.

20 Mint a csíkszeredai Csíki Székely Múzeum régésze és az erdélyi dendrokronológiai labor munkatársa több szé-kelyföldi templomban kutatott (Csíkszentkirály, Csík-menaság, Csíkmindszent stb.). Publikációi a témában, a teljesség igénye nélkül: Botár 2001; Botár – Grynaeus – Tóth 2006; Botár 2007; Botár 2007–2008.

21 Sófalvi – Szász 2000; Sófalvi 2001a; Sófalvi 2001b.22 Ritoók – Simonyi 2005.23 Művelődéstörténeti Műhely. Rendtörténeti konferenciák,

Piliscsaba. Sorozatszerkesztő: Őze Sándor. Az eddig meg-jelent kötetek a ferences, a domonkos és a pálos konferen-cia előadásait tették közzé: Ferences lelkiség 2005; Domon-kos rend 2007; Decus solitudinis 2007.

24 Szőke 2001; Ritoók 2001.25 Biczó – Buzás – Szabó 2003.26 Valter 1998; Valter 2001; Valter 2004, 69–81, 150, 11. és

24–25. ábra, 20–21. és 186. kép; Valter 2005.27 H. Gy rky 1991; H. Gy rky 1996. Lásd továbbá Terei

György tanulmányát a jelen kötetben.28 Végh 2006–2008, további irodalommal az egyes budai

kutatásokra vonatkozóan.29 Csengel – Gere 1996; F. Romhányi – Sarbak – Csengel

2004, 107–110, 145–154. kép. Szintén Csengel Péter közöl-te 2006-ban a majki premontrei prépostság feltárásának eredményeit egy rövid közleményben: Csengel 2006.

30 Hervay – Benkő – Takács 2007.31 Buzás 2002; Buzás 2003; RégKut 2002 (2004) 293. (Buzás

G.); RégKut 2003 (2004) 319–322. (Buzás G.); Buzás – Eszes 2007.

32 Bozóki 1998; Bozóki 2000; Pávai 2000. 33 Szőke 1998; Szőke 2000; Europas Mitte 2000, Kat. 16.02.01.

(Szőke B. M.), Kat. 16.02.02–07. (Marosi E.); Szőke 2001;



récéskúti bazilikával foglalkozott, vizsgálva viszo-nyát a kora Árpád-kori Zalavárhoz.34 A visegrádi Szent András-monostornak a legutóbbi években lehetővé vált ásatása egy Magyarországon eddig ismeretlen, egyébként szabályos görög szerzetesi épületegyüttest hozott részben felszínre, tisztázva egyben a monostor későbbi átépítési periódusait és nagymértékben pontosítva az eddig közkézen for-gó, a 20. század elején készült alaprajzot.35

Ellésmonostora36 esetében ugyancsak a temp-lom és a kolostorépület elkülönült megjelenésére szeretném felhívni a figyelmet. Ez az elrendezés a 10–12. században Nyugat-Európában sem isme-retlen, sokatmondó viszont, hogy Ellésmonostora esetében a kolostornégyszög kiépülésére később sem került sor, ami nyilván hanyatlásával, illetve megszűnésével magyarázható.

László Csabának az 1990-es évek közepén lezá-rult pannonhalmi ásatásai jelentősen módosították az első magyarországi bencés apátság templomáról alkotott eddigi képünket. A nyugati torony alatt előkerült maradványok alapján rekonstruálható volt az első, még a 10–11. század fordulóján épült apátsági templom alaprajza: egy kétapszisos, német-országi párhuzamokkal rendelkező épület, mely egyben a korai fatemplom feltételezését is megcá-folta. A 12. és 13. századi építkezések tisztázása,

a festett szentélyrekesztő, a templom kerengő felőli falán feltárt, Magyarországon egyedülálló falfest-mény feltárása egyaránt kiemelkedő jelentősséggel bír nemcsak az apátság története, hanem általában az Árpád-kori építészet és művészet kutatása szem-pontjából is.37

Szintén Visegrád középkori topográfiájának jobb megismeréséhez járul hozzá a Zách Klára utcában feltárt középkori templom, melynek azonosítá-sa azonban még nem teljesen tisztázott: a rendel-kezésre álló adatok alapján éppúgy lehet a város plébániatemploma, mint az Ágoston-rendi remeték kolostora, akiknek létét éppen az utóbbi években sikerült igazolni.38 Visegrádon emellett folytató-dott a ferences kolostor kutatása is. A Laszlovszky József által szerkesztett, a középkori Visegrád kuta-tását összefoglaló kötet39 mellett az utóbbi években Halász Ágoston és Mordovin Maxim közölt újabb adatokat.40 Ugyancsak örvendetes, hogy néhány, bizonyos szempontból már eddig is többé-kevésbé jól ismert kolostor területén hitelesítő ásatások foly-hattak (pl. a Margitszigeten Irásné Melis Katalin,41 majd Kovács Eszter, illetve Zsámbékon Valter Ilo-na42 vezetésével).

A legutóbbi évek eredményei közé tartozik szá-mos budai kolostor kutatása, melyek több ponton módosították a város középkori topográfiájáról alkotott képünket. Utalok itt elsősorban az Ágos-ton-rendi remetekolostor és a taschentali karmelita kolostor épületének azonosítására, de bizonyos te-kintetben igaz ez a Várban lévő ferences kolostorra is, hiszen kiderült, hogy a kolostorhoz egy viszony-lag nagyméretű gazdasági udvar csatlakozott dél felől, ami a város korai déli beépítését, pontosabban beépítetlenségét illetően szolgált újabb adatokkal.43 Ezt a városszéli helyzetet támasztja alá egyébként az itteni zsidónegyed is, melynek zsinagógáját si-került azonosítani. Az e területről előkerült állat-csontanyag Daróczi Szabó László által végzett ki-tűnő feldolgozása fontos tanulságokkal szolgált a vallási előírásokhoz igazodó mindennapi élet meg-ismerése szempontjából.44

Egyelőre ugyan nagyrészt közöletlen, ám fontos és örvendetes, hogy sok évtizedes szünet után is-mét folytak ásatások a veszprémvölgyi apácakolos-tor területén.45 Jóllehet ezek értelmezése helyenként problematikus, és a feltárt maradványok nagyrészt a kolostor ciszterci időszakához köthetők, remélhe-tően lehetőség lesz a kutatás folytatására, s ezáltal a kolostor korai építéstörténetének és alaprajzi el-rendezésének tisztázására.

A kolostorkutatáshoz is kapcsolódik a szegedi vár területén végzett feltárás, hiszen ennek egyik eredményeként váltak ismertté a konventuális

Ritoók 2001; Paradisum plantavit 2001, 450–452, Kat. V.64. Kat. V.65. (Tóth S.); Hervay 2001, 524–525.

34 Az eredmények közlését lásd: Mordovin 2006. Bár nem a magyar középkor tárgykörébe tartozik, mégis itt kell megemlíteni, hogy a zalavári Szent Adorján-bazilika Kö-zép-Európa egyik legnagyobb és legjobb minőségű kora középkori egyházi épületeként fontos szerepet játszik a Dunántúl honfoglalás előtti krisztianizációjának, illetve a lehetséges kontinuitás megítélésének szempontjából.

35 Kolostorok 2008.36 Pávai 2000; Bozóki 2000. Itt jegyzem meg, hogy a magam

részéről a művészettörténész Bozóki Lajos 1100 körü-li keltezését tartom elfogadhatónak, szemben az ásató véleményével, aki a 13. század második felére keltezi az épületegyüttest.

37 László 1996; Takács 1996; Szakács 1997.38 F. Romhányi 2005, 94, 23. jegyzet; Buzás 2007.39 Medieval Visegrád 1995.40 A. Halász – Mordovin 2002.41 Lásd erre tanulmányát a jelen kötetben.42 Valter 1996.43 Végh 2006–2008, passim; Benda 2003a; Benda 2003b;

Benda 2004; Altmann 2002; Altmann – Lővei 2004; Irásné Melis 2004; Irásné Melis 2007a; Irásné Melis 2007b.

44 Daróczi Szabó László egy 2004. november 29-i, a Buda-pesti Történeti Múzeum által szervezett konferencián „Archeozoológia és etnikum” címmel tartott előadása.

45 Fülöp – Koppány 2002; Bodó 2002.



ferencesek itteni kolostorának maradványai az egykori erőség területén.46 A városban különben a másik, obszerváns kolostor épületében is éppen az 1990-es évek közepén fejeződött be az épület kuta-tása és részben a helyreállítása is.47

Részben a kolostorok kutatásához, részben azon-ban a környezetrégészet témaköréhez tartozik né-hány nem túl terjedelmes, ám annál tanulságosabb publikáció. Az egyik Monostorossáp Rácz Miklós és Laszlovszky József által közölt kutatása,48 a má-sik Belényesy Károly kötete az Abaúji-hegyalján egykor létezett pálos kolostorokról,49 a harmadik pedig B. Sárosi Edit cikke Pálmonostora kutatásá-ról.50 Ezeknek a feldolgozásoknak közös jellemzője, hogy a vizsgált egyházi épületeket tágabb környe-zetükkel együtt értelmezik, beleértve ebbe a tele-pülésrendszerben elfoglalt helyüket, a természeti környezetet és a tájhasználat emlékeit egyaránt.51 Továbbra is hiányzik viszont a kolostorok gazdasá-gi épületeinek és az említett kivételektől eltekintve általában a környezetüknek a feldolgozása. A régi kivételek (Pilisszentlélek, Toronyalja, Pilis, Pásztó) és az említett három feldolgozás mellett Ferenczi László készülő doktori disszertációját kell megem-líteni a ciszterci apátságok vízgazdálkodásáról.52 A környezetrégészet irányába való szélesebb nyi-tás egyik előfeltétele véleményem szerint egyes kolostorok gazdálkodásának feldolgozása az ok-leveles adatok alapján, természetesen azok topo-gráfiai azonosítása után.53 A kolostori gazdálkodás kutatása azonban a legutóbbi időkig mostohagye-reknek tűnt. Ez az utóbbi években szerencsésen megváltozni látszik, az útnak azonban még csak a legelején tartunk.54

Az utóbbi egy-másfél évtized alapvető publi-kációkat eredményezett a falusi templomok ku-tatása terén is. Tari Edit55 és Szatmári Imre56 már idézett kötetei – topográfiai adataikon túl – számos új építészeti és társadalom-, illetve gazdaságtör-téneti szempontot is felvetnek. Tari Editnek több esetben sikerült meggyőzően bizonyítania a fa-templomok létét. Az általa feldolgozott területen hét ilyen épületet azonosított, példaként itt csupán Tápiószentgyörgy talpgerendás szerkezetű temp-lomát említem. A fatemplomok létét a korábbi ku-tatás sem zárta ki, hiszen egy 12. századi forrás, Szent Altmann püspök története Alsó-Ausztria te-rületén is említ ilyeneket, sőt magyar forrás is van fatemplomokra. II. Gézát például 1042-ben egy fa-kápolnában övezték fel, mielőtt ausztriai hadjára-tára indult. Közvetve fatemplomok létére utal véle-ményem szerint Szent László I. törvénykönyvének az a cikkelye is, mely a régiségük miatt tönkrement templomok újjáépítését rendeli el. Régészetileg

azonban mindeddig csak néhány vitatható esetben feltételezték egy korábbi, a kőépületet megelőző fa-templom létét. (Ilyen vitás eset, amikor az ásató ál-tal a fatemplomhoz kapcsolt cölöplyukakat mások az építési állvány nyomainak tartották.)

Ugyancsak megfontolandó Tari Editnek az a számszerű eredménye, miszerint az általa feltárt több mint 360 templomnak csak mintegy kéthar-mada, 246 fordul elő középkori írott forrásokban, 40 templomot, vagyis a lelőhelyeknek több mint 10%-át csak régészeti feltárásból, illetve terepbejá-rásból ismerjük.57 Természetesen ebben az esetben különös súllyal esik a latba, hogy az országnak egy olyan területéről van szó, ahol mind az emlékek, mind az oklevelek tekintetében a pusztulás mér-téke igen nagy volt. Más vidékeken, akár a hódolt-sági területen (pl. Tolnában vagy Somogyban), de még inkább az azon kívül eső részeken (pl. a Nyu-gat-Dunántúlon) ez az arány messze nem ilyen szélsőséges.

Szatmári Imre Békés megyei feldolgozása az épületek számát tekintve jóval kisebb kört ölel fel, mindössze 45 templomról ír. Ezek zöme azonban a kutató szerint 11–12. századi, kisméretű, egysze-rű épület volt, melyeket sohasem bővítettek. Úgy vélem, egyetérthetünk Szatmári következtetésével, hogy tudniillik ez a tény utal a helyi társadalom anyagi helyzetére. Egyben azonban közvetve tük-rözheti a demográfiai helyzet alakulását is. Nyilván igaza van Szatmárinak abban is, hogy az általa kö-zölt különös, kéthajós falusi templomok a bővítés eredményei, ugyanakkor szeretném felhívni a fi-gyelmet, hogy bizonyos esetekben talán érdemes számolni a kegyúr igényével is. Erre párhuzamként

46 Horváth 2006.47 Lukács 2000.48 Rácz – Laszlovszky 2005.49 Belényesy 2004.50 B. Sárosi 2005.51 Ennek egy előzetes összefoglalását irodalommal lásd:

Laszlovszky 2004.52 Ferenczi 2006. A tanulmány előzetes közlésnek tekint-

hető és nagyrészt az írott források feldolgozására kon-centrál.

53 Ebben a vonatkozásban K. Németh András eddig még publikálatlan doktori disszertációját szeretném kiemel-ni, valamint egy Ódor Jánossal közösen írt, részben mód-szertani tanulmányát: K. Németh – Ódor 2005.

54 A jelen sorok szerzője írt a pálosok gazdálkodásáról el-sősorban az okleveles anyag alapján: F. Romhányi 2007, valamint általánosságban a kolostori gazdálkodás kérdé-seiről: F. Romhányi 2008, további szakirodalommal.

55 Tari 2000.56 Szatmári 2005.57 Tari 2000, 204–214, különösen 211.



egyrészt Sáp már említett templomát, másrészt – lé-nyegesen jobb minőségben – a H. Gyürky Katalin által feltárt kánai apátsági templomot említem.58

Egy húsz éve megjelent kötetnek mintegy foly-tatása Valter Ilona Árpád-kori téglatemplomok Nyugat-Dunántúlon című könyve.59 A kötet alapja a szerző 1998-ban megvédett kandidátusi disszertációja, de az adattár jelentősen kibővült az utóbbi évtizedek-ben folytatott kutatások, kiemelten is P. Hajmási Erika és Vándor László feltárásainak eredményei-vel. A kötet első felében olvasható tanulmány nem-csak a tárgyalt emlékek mennyisége miatt érdemel figyelmet, hanem módszertani szempontból is fon-tos, erre azonban alább még vissza kívánok térni.

Ami a városi, mezővárosi egyházi épületek kutatását illeti, a kép meglehetősen vegyes. A plé-bániatemplomok és kolostorok kutatása, melyek között álló épületek és földfelszín alá került ro-mok egyaránt találhatók, általánosnak mondható. Egy-két példát már fentebb említettem (Buda, Vi-segrád), de ebbe a körbe tartozik például az etei plébániatemplom ásatása is.60 A városi, mezővárosi plébániatemplomokról legutóbb Buzás Gergely tartott előadást egy konferencián, ahol ő maga is csupán előzetes helyzetfelmérésről beszélt.61 Nyil-vánvaló, hogy a városi plébániatemplomok nem csupán egyházi intézmények voltak a középkor-ban, hanem egyben a városi és – például a falvak és mezővárosok esetében – a földesúri reprezentá-ció eszközei. Így méretük és művészi minőségük közvetve az adott kegyúr (város vagy földesúr)

társadalmi helyzetére és gazdasági erejére is fényt vetnek. A városi topográfia szempontjából fonto-sak azonban az egyéb egyházi épületek (kápolnák, ispotályok) is. Ezek többségét viszont csupán írott forrásokból ismerjük, kutatásukra – sokszor objek-tív okok miatt – rendszerint nem kerül sor. Csak példaként említem, hogy az elmúlt bő évtizedben a régészetileg kutatott ispotályok száma 100%-kal nőtt: az eddigi egy (Gyöngyös) mellett Telkibánya62 ispotálya vált ismertté.

Az elmúlt bő másfél évtizedben a székesegyhá-zak kutatása terén viszonylag kevés újdonságról le-het beszámolni, e keveset azonban mindenképpen érdemes számba venni. Mindenekelőtt megjegy-zendő, hogy az újabb eredmények inkább a művé-szettörténet tárgykörébe sorolhatók, és a közlések nagyobb része is művészettörténeti, illetve építé-szettörténeti. Megkezdődött az esztergomi Vármú-zeum kőtárának, benne az egykori Szent Adalbert-székesegyház köveinek új felmérése,63 és megjelent a középkori épület még álló romjai utolsó részletes leírásának magyar fordítása is.64 A kalocsai székes-egyház újabb 13. századi töredékeit Takács Imre közölte.65 A pécsi székesegyház faragványairól legutóbb Marosi Ernő,66 a veszprémi székesegy-házról Tóth Sándor közölt tanulmányt.67 Ugyan-csak folytak kőfelmérések az egri székesegyház köveinek esetében,68 a váci városi kutatások pedig szintén érintették az egykori székesegyház térsé-gét is.69 Benkő Elek az elpusztult középkori csaná-di székesegyházhoz köthető Szent Gellért-szarko-fág kapcsán fogalmazott meg új gondolatokat,70 és folytatódott a gyulafehérvári székesegyház kutatá-sa is.71 Amint az a felsorolásból is látszik, az újabb kutatások alapvetően a kőfaragványok értékelésére irányultak, eredményeik azonban természetesen a régészek számára is nélkülözhetetlenek. Ráadásul a művészettörténészek meglehetős rendszeresség-gel olvassák a régészeti szakirodalmat, így ered-ményeik ilyen formában is szorosan kötődnek a régészethez.72

Az épületek kutatási helyzetképének végén ér-demes a hiányokat is még egyszer számba venni, tudva, hogy e hiányok gyakran nem a kutatók szán-dékából, hanem pénzügyi vagy terepadottságokból következnek. Még mindig gyakran találkozunk erő-sen töredékes, azaz részleges feltárásokkal. A kolos-torok gazdasági épületeire már fentebb utaltam, de nem egyszer a kolostorépület feltárása is elmarad vagy csak részben történik meg. A kolostorkutatást ráadásul lehetőség szerint ki kellene terjeszteni a tá-gabb környezetre is, bevonva a környezetrégészet módszereit. Fontos adóssága a kutatásnak a városi-mezővárosi plébániatemplomok kutatásának össze-

58 H. Gyürky 1991; H. Gyürky 1996.59 Valter 2004.60 Miklós – Vizi 1999; Miklós – Vizi 2002.61 Ez a témája Éder Katalin készülő PhD disszertációjának

(ELTE, Budapest).62 Pusztai 2004.63 Esztergomi Vármúzeum 2004.64 Esztergomi Szent Adalbert 1998. A székesegyház nyugati

főkapujáról, a Porta Speciosáról lásd még: Takács 1993.65 Takács 2000.66 Marosi 2004. A kutatás aktuális helyzetét Tóth Melinda

foglalta össze 2005-ben egy konferencia-előadásban, ennek szövege azonban eddig még nyomtatásban nem olvasható.

67 Tóth 1993–1994.68 Buzás 2006.69 Tettamanti 1994; Buzás 2001; Tettamanti 2003.70 Benkő 2005a. A tanulmány bővített német változata:

Benkő 2005b.71 Entz 1994; Takács 1999; Sarkadi 1999; Káldi – Sarkadi

2002. Legutóbb monografikus formában: Marcu Istrate 2008.

72 Ehhez vesd össze Szakács Béla Zsolt nagyon részletes áttekintő cikkét: Szakács 2005.



foglalása, művészettörténeti szempontokat figye-lembe vevő feldolgozása. Végül van két olyan intéz-ményfajta, melyekről alig tudunk valamit. Az egyik a lovagrendek, a másik a társaskáptalanok épületei – utóbbiak esetében természetesen kivétel néhány ki-rályi alapítású káptalan, mint pl. a székesfehérvári, az óbudai vagy éppen a budai Szent Zsigmond-pré-postság, melyeknek kutatása több évtizedes múltra tekint vissza, sőt a székesfehérvári bazilika egyike Magyarország legrégebb óta kutatott épületeinek.73 Ezek az intézmények ugyan általában nem tartoz-tak a legjelentősebbek közé, ez azonban nem indo-kolhatja elhanyagolásukat. Mindez természetesen hosszabb időt és alkalmasint komolyabb anyagi forrásokat igényelne, így e felsorolást nem annyira számonkérésnek szántam, mint inkább figyelemfel-hívásnak.

Jóllehet nem régészeti szempontú feldolgozás, mégis érdemes itt megemlíteni Marie-Madeleine de Cevins kötetét,74 mely a szerző 1995-ben franciá-ul írt doktori disszertációjának magyar kiadása. De Cevins-nek szinte egész tudományos munkássága a magyar egyháztörténet kutatásához kötődik, a szerző az 1990-es évek eleje óta rendszeresen pub-likál ebben a témakörben. A kötettel kapcsolatban többen fogalmaztak meg – sok tekintetben jogos – kritikát, különösen abban a vonatkozásban, hogy az általa felhasznált szakirodalom nagyobb részt ma már elavultnak számít, illetve hogy a munka elkészülte és a kötet megjelentetése közötti időszak szakirodalma sokszor csak jelzésszerűen tűnik fel benne. Ugyanakkor önmagában örvendetes az a tény, hogy egy francia kutató – tegyük hozzá, jó ma-gyar nyelvtudással felvértezve – a saját külső néző-pontjából tekinti át a kérdést, és saját eredményeivel együtt a magyar szakirodalmat vagy legalább an-nak egy részét is ismertté teszi tőlünk nyugatra.

Az elmúlt bő évtized kutatási helyzetképének áttekintésekor feltétlenül szót kell ejteni néhány módszertani kérdésről is. Az utóbbi években meg-szaporodott egyháztopográfiai munkák, kiegészül-ve az egyéb településtörténeti kutatásokkal, im-már a regionális különbségek áttekintésére is jobb lehetőséget nyújtanak. Ugyancsak az adatok jelen-tős megszaporodásához vezetett a nagyberuházá-sokhoz kapcsolódó megelőző feltárások számának növekedése. Ilyen mennyiségű adat feldolgozása-kor nem mellőzhető a statisztikai elemzés, amit a kollégák szerencsére nem is szoktak megkerülni. A statisztikával azonban érdemes kellő körültekin-téssel bánni. A következtetések levonásakor min-dig figyelembe kell venni az adathalmaz méretét, és illik megadni a statisztikai hibahatárt. Bizonyos mennyiségű adat esetén egyszerűen értelmetlen

százalékot számítani, és többé-kevésbé használ-ható statisztikához legalább nagyjából száz adatra van szükség. Bizonyos tendenciákat természete-sen ennél kevesebb adatból is kiolvashatunk, ha nincs túl sok ismeretlen, vagyis a lefedettség közel 100%-os. Példaként erre az utóbbi esetre a patro-cíniumokat említeném. A patrocínium-kutatásban a viszonylag nagy esetszám75 önmagában csábít a statisztikai értékelésre, de csak nagyon vissza-fogottan mernék következtetéseket levonni, ha egy területen az ismert templomok felének-harmadá-nak a titulusa ismeretlen. Olykor előfordul, hogy valójában csak a megfogalmazással van probléma, például amikor arról olvasunk, hogy az esetek egy-harmadában volt megfigyelhető ilyen vagy olyan jelenség, miközben a szövegösszefüggésből kide-rül, hogy az összes esetszám három. Vagyis nem az esetek egyharmadában, hanem a három ismert eset közül egyben. Nyilván nem várható el minden esetben a szerzőktől a statisztikai apparátus teljes ismerete és használata, a kvantitatív módszerek azonban a bölcsész- és társadalomtudományokban egyébként is egyre nagyobb szerephez jutnak, ez viszont feltételezi korrekt felhasználásukat is.

A patrocínium-kutatással kapcsolatban még egy kérdést szeretnék itt felvetni. Teljesen termé-szetesnek számít és örvendetes is, hogy ma már szinte minden kutató foglalkozik ezzel a kérdéssel. A templomcímeknek Nyugat-Európában is igen bő-séges szakirodalma van, az ottani eredmények sok-szor iránymutatóak a magyar viszonyok közepette is. Viszont alkalmanként mind ezzel, mind a Ma-gyarországon annyira gyakori keleti eredeztetéssel

73 Az épület legújabb kutatásáról lásd Biczó Piroska tanul-mányát a jelen kötetben. Ezenkívül az újabb publikációk közül vö.: Szabó 1992; Szabó 1996; Marosi 1999; Marosi 2000; Biczó 2001; Marosi 2002; Biczó – Buzás – Szabó 2003; Papp 2005, 21–31.

74 de Cevins 2003, benne a szerzőnek a magyar egyház-történettel foglalkozó munkáinak bibliográfiai adatai. A feldolgozásnál helyenként régészeti adatokat is figye-lembe vett. 2007-ben megvédett, monumentális habilitá-ciós dolgozata egyébként szintén az obszerváns ference-sek, különösen a magyarországiak történetét tárgyalja: de Cevins 2008.

75 Az eddigi területenkénti feldolgozásokban található templomok és ismert templomcímek aránya: patai főes-peresség: 72/116 (Szabó J. Gy.), Nyugat-Dunántúl: 347/406 (Valter I.), Pest megye: 158/360 (Tari E.), Bács-Kiskun megye: 54/185 (Biczó P.), Veszprém megye: 243/414 (Gu-zsik T.), Békés megye: 21/45 (Szatmári I.). Jómagam még a szakdolgozatomban (ELTE, 1991) állítottam össze az eredeti esztergomi (később esztergomi és nyitrai) egy-házmegye Árpád-kori templomainak patrocíniumait: 708/887 (Romhányi B.).



érdemes óvatosan bánni, de legalábbis az adott ti-tuláris szent feltűnésének pontos körülményeit ala-posan szemügyre venni. Itt hívnám fel a figyelmet arra is, hogy a szokásos nyugati és keleti eredeztetés mellett érdemes volna nagyobb figyelmet szentelni a déli (itáliai és nyugat-balkáni) eredeztetés kérdésé-nek is, különösen a tatárjárás előtti időszakot és az ország déli területeit illetően.

A feltárások számának megszaporodása mel-lett az elmúlt másfél évtizedben immár rendsze-ressé vált a légi fotózás, és kezdeményezés történt a régészeti célú terepbejárások intenzívebbé tételére is. Részben a régészeti topográfia eddig el nem ké-szült köteteihez végeznek terepbejárásokat, részben azonban a régebbi kötetek által feldolgozott terü-letek egy részét is újra járják. Mindhárom kutatás hozott új eredményeket az egyházi épületeket ille-tően is. Ezek természetesen alapvetően topográfiai adatok, a régészeti feltárást nem helyettesítik, hiszen például a keltezést illetően csak az ásatás szolgálhat információval. A légi fotózás kapcsán külön ki kell emelni Miklós Zsuzsa munkájának tanulságát: az általa légi fotókkal azonosított hat templom közül mindössze kettő volt ismert terepbejárásból.76

Az egyházi épületek kutatásáról szóló összefog-lalásban megkerülhetetlen a műemléki kutatások és helyreállítások kérdése, annál inkább, mivel a legnagyobb tömegben éppen templomokat, temp-lomromokat állítottak helyre vagy konzerváltak. Az ezredfordulóhoz kapcsolódó programok egyi-ke éppen a falusi templomok felújítása volt, és a do-log természetéből adódóan ezek tekintélyes hánya-da középkori vagy középkori eredetű épület volt. Bizonyos értelemben a hazai műemlékvédelem megbecsülésének is tekinthetjük, hogy esetenként a

korábbi évtizedek helyreállításainak megújítására is sor került. Erre példa az egykor Erdei Ferenc ál-tal tervezett váraszói templom esete.77

A műemlékvédelemmel összefüggésben a másik aktuális és hevesen vitatott kérdés a romokat érin-ti.78 A korábbi évtizedekben az esetek többségében a szakemberek a puszta konzerválás mellett dön-töttek, ugyanakkor egyre többször szembesülünk ezeknek a romoknak a jelentős állagromlásával. A romos és ezért használhatatlan emlékek védelme sokszor szinte megoldhatatlan feladatnak tűnik, és egyre többször merül fel a helyi közösségek részé-ről a kiegészítés, gyakorlatilag az újjáépítés igénye. Ugyanakkor a műemlékes szakma részéről gyak-ran érthető okokból erős ellenállás tapasztalható ezzel szemben. A magam részéről ezen a helyen nem kívánok állást foglalni ebben a kérdésben, ezt nem is érzem tisztemnek. Azt viszont mindenkép-pen fontosnak vélem, hogy a kérdés megvitatására a közeli jövőben tudományos-elméleti és gyakorla-ti szempontból is sor kerüljön.79

Összefoglalva, az egyházi épületek kutatását il-letően az elmúlt másfél évtizedben részben az új kutatási módszerek és lehetőségek (kényszerek) következtében az adatok megsokszorozódása fi-gyelhető meg. Ennek az adatmennyiségnek a fel-dolgozása új módszereket is kíván, ugyanakkor lehetőséget ad új összefoglalások megírására, me-lyek részben már meg is születtek. Talán a legfon-tosabb eredményeket éppen az egyháztopográfiai munkáktól várhatjuk, ezúttal az egyháztopográ-fiát meglehetősen tágan értelmezve, beleértve szinte mindent, ami a templomokhoz és az egy-házi intézményekhez tartozott. A régészeti össze-foglalások mellett szükséges az okleveles adatok, kiemelten a késő középkori oklevelek bevonása is, különösen a kolostorok, éspedig azok gazdasá-gi tevékenységének kutatását illetően. Ugyancsak továbbgondolásra érdemesek a magyar történelem nagy fordulópontjainak, a tatárjárásnak és a török hódításnak, illetve a protestantizmus terjedésének következményei az egyházi épületállományra, kü-lönösen a kolostorokra. Ami a 16. századot illeti, az utóbbi években több történész is foglalkozik ezzel az átmeneti időszakkal, kutatásaik részben az épü-letek sorsát is követik. A tatárjárás tekintetében a Nagy Balázs által szerkesztett nagy összefoglaló kötetben részben Laszlovszky József, részben Wehli Tünde tollából olvasható egy-egy összefoglalás a régészetben és a művészetekben, ezen belül a litur-gikus tárgyaknál megfigyelhető változásokról,80 ez azonban további kutatásokat igényel. Csak példa-ként említem a monostorhálózat drasztikus válto-zását a 13. század második felében, melynek egyik

76 Miklós Zsuzsa szíves közlése. A témában megjelent pub-likációja: Miklós 2002.

77 A templom első felújítása 1963-ban készült el. Erdei – Ko-vács 1966. Mivel az épület állaga az 1990-es évekre ismét erősen leromlott, egy pályázat nyomán 1998-ban sor ke-rült ismételt felújítására, immár a 35 évvel korábbi mű-emléki helyreállítás tiszteletben tartásával.

78 A zsámbéki templomrom kapcsán mintegy tíz évvel ez-előtt a Magyar Műemlékvédelem hasábjain a művészettör-ténet és műemlékvédelem két meghatározó egyénisége is értekezett a helyreállítások elméleti alapjairól, lásd: Lővei 1996; Marosi 1996.

79 Szintén nem e cikk keretébe való, ezért csak röviden kí-vánom felvetni a különféle rajzi, különösen pedig a szá-mítógépes rekonstrukciók kérdését, ami szintén megér-demelne egy alaposabb összefoglalást és vitát.

80 Laszlovszky 2003 (a templomokkal a szerző csak érintő-legesen foglalkozik); Wehli 2003. Az utóbbi tanulmány korábbi változata: Wehli 1991.



oka kétségkívül a tatárjárás volt, ám az is látszik, hogy a kielégítő magyarázathoz egyéb (klimati-kus, egyházszervezeti, egyházjogi) tényezőket is figyelembe kell venni. Szintén további kutatást igényelnek olyan, tulajdonképpen határterület-nek tekinthető témák, mint a várak, illetve királyi és főúri rezidenciák, valamint a hozzájuk kötődő egyházi intézmények kapcsolatrendszerének, ezek topográfiai helyzetének tisztázása, vagy az egy-házi és a városi topográfia viszonyának feltárása. A várak és az egyházi épületek, intézmények ösz-szefüggéseiről néhány éve kötet is megjelent Castle and Church (1996) címen, melyben a nemzetközi Castrum Bene Egyesület e témában tartott lengyel-

országi konferenciájának keretében elhangzott elő-adásokat közölték.

Téma tehát bőségesen van. A rendszerváltozás után megélénkült és differenciálódott egyháztörté-neti kutatások, az újabb művészettörténeti és építé-szettörténeti publikációk eredményei és az új mód-szerekkel is gazdagodó régészeti kutatások komplex felhasználásával, az egyes szakterületek kutatóinak együttműködésével valódi lehetőség van nemcsak az egyházi épületek, hanem az egyházi intézmé-nyek összetettebb vizsgálatára. Ezáltal pedig lehető-ség nyílik a középkori egyház és társadalom törté-netének új szemléletű megközelítésére is.

IRODALOM

Altmann 2002 Altmann Júlia: A budavári ferences kolostor (Franciscan Cloister of the Castle of Buda). Műemlékvédelem 46 (2002) 345–350.

Altmann – Lővei 2004 Altmann Júlia – Lővei Pál: Leletegyüttesek a budavári ferences templomból (Finds from the Franciscan Church of Buda Castle). BudRég 38 (2004) 11–34.

Arhitectura religioasă 1999 Arhitectura religioasă medievală din Transilvania / Középkori egyházi építészet Erdélyben / Medieval Ecclesiastical Architecture in Transylvania I. Coord.: Kiss, Imola – Szőcs, Péter Levente. Satu Mare 1999.

Arhitectura religioasă 2002 Arhitectura religioasă medievală din Transilvania / Középkori egyházi építészet Erdélyben / Medieval Ecclesiastical Architecture in Transylvania II. Coord.: Rusu, Adrian Andrei – Szőcs, Péter Levente. Satu Mare 2002.

Arhitectura religioasă 2004 Arhitectura religioasă medievală din Transilvania / Középkori egyházi építészet Erdély-ben / Medieval Ecclesiastical Architecture in Transylvania III. Coord.: Marcu-Istra-te, Daniela – Rusu, Adrian Andrei – Szőcs, Péter Levente. Satu Mare 2004.

Arhitectura religioasă 2007 Arhitectura religioasă medievală din Transilvania / Középkori egyházi építészet Erdélyben / Medieval Ecclesiastical Architecture in Transylvania IV. Coord.: Rusu, Adrian Andrei – Szőcs, Péter Levente. Satu Mare 2007.

Bálint et al. 2003 Bálint Mariann – Laszlovszky József – Romhányi Beatrix – Sabján Tibor – Takács Miklós: Középkori falvak és határuk. In: Magyar régészet az ezredfor-dulón 2003, 383–388.

Belényesy 2004 Belényesy Károly: Pálos kolostorok az Abaúji-hegyalján (Pauline Friaries in the Abaúj Hegyalja Region). Borsod-Abaúj-Zemplén megye régészeti emlékei 3. Miskolc 2004.

Benda 2003a Benda Judit: Előzetes jelentés a budai középkori karmelita kolostor feltárásáról (Preliminary Report on the Excavations of the Medieval Carmelite Friary in Buda). BudRég 37 (2003) 137–149.

Benda 2003b Benda Judit: A középkori budai karmelita kolostor feltárása. Műemlékvédelem 47 (2003) 114–119.

Benda 2004 Benda Judit: Középkori karmelita kolostor feltárása Budán – The excavation of a medieval Carmelite monastery in Buda In: RégKut 2002 (2004) 117–130.

Benkő 2005a Benkő Elek: A nagycsanádi Szent Gellért-szarkofág. In: Emlékkönyv Csetri Elek születésének nyolcvanadik évfordulójára. Szerk.: Pál Judit – Sipos Gábor. Kolozsvár 2005, 35–59.

Benkő 2005b Benkő, Elek: Der Sarkophag des heiligen Gerhards aus Großtschanad (Nagy-csanád, Cenadu, Rumänien). ActaArchHung 56 (2005) 251–277.



Biczó 2001 Biczó, Piroska: Archäologische Beobachtungen zur Baugeschichte der Stifts-kirche Unserer Lieben Frau zu Székesfehérvár. ActaHAHung 42 (2001) 283–295.

Biczó – Buzás – Biczó Piroska – Buzás Gergely – Szabó Zoltán: Székesfehérvár, Szűz Mária- Szabó 2003 prépostság temploma. A déli oldalon feltárt kápolna. Műemlékvédelmi Szemle

2003:2, 161–164.Bodó 2002 Bodó Balázs: A veszprémvölgyi apácakolostor építéstörténete és kőfaragvá-

nyai (The Architectural History and Carvings of the Veszprém Valley Con-vent). Műemlékvédelmi Szemle 2002, 41–63.

Botár 2001 Botár István: Csík korai templomairól. Székelyföld 5:11 (2001) 119–149.Botár 2007 Botár, István: Cercetări arheologice la Biserica romano-catolică din Misentea

(Archaeological Research of the Roman-Catholic Church of Misentea). In: Arhi-tectura religioasă 2007, 115–130.

Botár 2007–2008 Botár István: A csíksomlyói Szent Péter és Pál plébániatemplom régészeti ku-tatása. A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2007–2008, 17–74.

Botár – Grynaeus – Botár István – Grynaeus András – Tóth Boglárka: „Középkori” tornyok a Csíki- Tóth 2006 medencében. A székelyföldi dendrokronológiai kutatások első eredményei.

Dolg (Új sorozat) 1 (2006) 129–136.Bozóki 1998 Bozóki Lajos: Néhány szó Ellésmonostor napvilágra került kőfaragványainak

katalógusa és kőzettani vizsgálata elé (Carvings of the Church in Csongrád-Ellésmonostor Built in the Age of the Árpáds). Műemlékvédelmi Szemle 1998:2, 39–52.

Bozóki 2000 Bozóki Lajos: Ellésmonostor faragott kőtöredékeinek stíluskapcsolata. In: Középkori Dél-Alföld 2000, 233–240.

Buzás 2001 Buzás Gergely: Pest megye középkori művészeti emlékei. In: Pest megye mo-nográfiája I/2. A honfoglalástól 1686-ig. Szerk.: Zsoldos Attila. Budapest 2001, 223–254.

Buzás 2002 Buzás Gergely: Visegrád, Szent András-monostor. Műemlékvédelmi Szemle 2002:2, 170–172.

Buzás 2003 Buzás Gergely: Visegrád, Szent András-monostor. Műemlékvédelmi Szemle 2003:2, 196–197.

Buzás 2006 Buzás Gergely: Az egri székesegyház XIII–XIV. századi gótikus épülete. Az Egri Vár Híradója 38 (2006) 21–65.

Buzás 2007 Buzás Gergely: Visegrád egyik középkori templomának feltárása (Exploration of a Medieval Church of Visegrád). Műemlékvédelem 51 (2007) 43–54.

Buzás – Eszes 2007 Buzás Gergely – Eszes Bernadett: XI. századi görög monostor Visegrádon (The Greek Monastery of Visegrád in the 11th Century). In: Arhitectura religioasă 2007, 49–93.

Castle and Church 1996 Castle and Church. Eds.: Kajzer, Leszek – Planer, Henryk. Castrum Bene 5. Gdańsk 1996.

de Cevins 2003 de Cevins, Marie-Madeleine: Az Egyház a késő-középkori magyar városokban. Budapest 2003.

de Cevins 2008 de Cevins, Marie-Madeleine: Les franciscains observants hongrois de l’expansion à la débâcle (vers 1450 – vers 1540). Roma 2008.

Csengel 2006 Csengel Péter: A majki premontrei prépostság feltárása. Műemlékvédelem 50 (2006) 321–323.

Csengel – Gere 1996 Csengel Péter – Gere László: Előzetes jelentés a városlődi karthauzi kolostor kutatásáról (Preliminary Report on the Archaeological Survey of the Car-thusian Convent in Városlőd). Műemlékvédelmi Szemle 1996:1, 53–84.

Decus solitudinis 2007 Decus solitudinis. Pálos évszázadok. Szerk.: Sarbak Gábor. Budapest 2007.Domonkos rend 2007 A domonkos rend Magyarországon. Szerk.: Illés Pál Attila – Zágorhidi Czigány

Balázs. Piliscsaba – Budapest – Vasvár 2007.Emődi 1996a Emődi Tamás: Hadad, református templom. Kolozsvár 1996.Emődi 1996b Emődi Tamás: Szilágycseh, református templom. Kolozsvár 1996.



Emődi – Borzási 1996 Emődi Tamás – Borzási Gyula: Szalárd, református templom. Kolozsvár 1996.Emődi – Kiss 2006 Emődi Tamás – Kiss Loránd: Az ormányi református templom kutatása (Data

on the Research of the Reformed Church from Orman/Ormány). Dolg (Új so-rozat) 1 (2006) 149–162.

Emődi – Major 1996 Emődi Tamás – Major Miklós: Szilágynagyfalu, református templom. Kolozsvár 1996.

Entz 1994 Entz Géza: A Szent István alapítású erdélyi püspökség első székesegyháza. In: Doctor et apostol. Szent István-tanulmányok. Szerk.: Török József. Budapest 1994, 101–105.

Erdei – Kovács 1966 Erdei Ferenc – Kovács Béla: A váraszói templomrom helyreállítása. Budapest 1966.

Esztergomi Az esztergomi Szent Adalbert székesegyház. Széless György 1761. évi leírása a Szent Szent Adalbert 1998 Adalbert székesegyház és a Szent István templom romjairól. Ford.: Waigand József –

Romhányi Beatrix. Esztergom 1998.Esztergomi Vármúzeum Az Esztergomi Vármúzeum kőtárának katalógusa. Szerk.: Tolnai Gergely – Buzás 2004 Gergely: Az Esztergomi Vármúzeum Füzetei 2. Esztergom 2004.Europas Mitte 2000 Europas Mitte um 1000. Handbuch zur Austellung (Budapest – Krakkó – Berlin –

Mannheim – Prága – Pozsony 2000–2002). I–II. Hrsg. von Wieczorek, Alfried – Hinz, Hans-Martin. Stuttgart 2000.

Ferences lelkiség 2005 A ferences lelkiség hatása az újkori Közép-Európa történetére és kultúrájára I–II. Szerk.: Őze Sándor – Medgyesy-Schmikli Norbert. Budapest – Piliscsaba 2005.

Ferenczi 2006 Ferenczi, László: Estate Structure and Development of the Topusko (Toplica) Abbey. A Case Study of a Medieval Cistercian Monastery. Annual of Medieval Studies at CEU 12 (2006) 83–100.

Fülöp – Koppány 2002 Fülöp András – Koppány András: A veszprémvölgyi apácakolostor régészeti kutatása, 1998–2002 (The Archaeological Excavation of the Veszprém Valley Convent, 1998–2002). Műemlékvédelmi Szemle 2002:1, 5–40.

Gavrucza – Emődi 1996 Gavrucza Emese – Emődi Tamás: Székelyhíd, református templom. Kolozsvár 1996.

Guzsik 2003 Guzsik Tamás: A pálos rend építészete a középkori Magyarországon (Architecture of the Pauline Holy Order in Medieval Hungary). Budapest 2003.

H. Gyürky 1991 H. Gyürky, Katalin: Die Abtei von Kána. In: Budapest im Mittelalter. Hrsg. von Biegel, Gerd. Braunschweig 1991, 404–408.

H. Gyürky 1996 H. Gyürky Katalin: A Buda melletti kánai apátság feltárása (Die Freilegung der Kánaer Abtei bei Ofen). Budapest 1996.

A. Halász – A. Halász Ágoston – Mordovin Maxim: Adatok a visegrádi ferences kolostor Mordovin 2002 építéstörténetéhez (Angaben zur Baugeschichte des Franziskanerklosters von

Visegrád). CommArchHung 2002, 231–250.Halmos 2003 Halmos Balázs: A gyulafehérvári Lázói-kápolna alakhelyes felmérése és kuta-

tásainak eredményei. Műemlékvédelem 47 (2003) 120–127.Hervay 2001 Hervay F. Levente: A bencés apátságok, az apátos monostorok és a puszta mo-

nostorok története. In: Paradisum plantavit 2001, 476–547. Hervay – Benkő – Hervay Ferenc Levente – Benkő Elek – Takács Imre: Ciszterci apátság Pilisszent- Takács 2007 kereszten [A Cistercian Abbey in Pilisszentkereszt]. Budapest 2007.Horváth 2006 Horváth Ferenc: A szegedi vár története. Castrum 4 (2006:2) 5–30.Irásné Melis 2004 Irásné Melis Katalin: A Budapest Margit-szigeti domonkos apácakolostor

pusztulása a 16–17. században (Der Untergang des dominikanischen Frauen-klosters auf der Margarethen-Insel in Budapest im 16.–17. Jahrhundert). BudRég 38 (2004) 107–120.

Irásné Melis 2007a Irásné Melis Katalin: A margitszigeti királyi udvarhely átépítése és a do-monkos apácakolostor alapítása (1243–1255). In: A tatárjárás 1241–42. Kiállítási katalógus – Magyar Nemzeti Múzeum. Szerk.: Ritoók Ágnes – Garam Éva. Budapest 2007, 115–119.



Irásné Melis 2007b Irásné Melis Katalin: Kőfaragványok a margitszigeti domonkos apácakolos-tor területéről. In: A tatárjárás 1241–42. Kiállítási katalógus – Magyar Nemzeti Múzeum. Szerk.: Ritoók Ágnes – Garam Éva. Budapest 2007, 120–121.

Káldi – Sarkadi 2002 Káldi Gyula – Sarkadi Márton: A gyulafehérvári székesegyház és érseki pa-lota története és legújabb kori helyreállítási munkálatai (Rehabilitation of the Cathedral of Gyulafehérvár). Műemlékvédelem 46 (2002) 11–23.

Koldulórendi építészet 1994 Koldulórendi építészet a középkori Magyarországon. Szerk.: Haris Andrea. Buda-pest 1994.

Kolostorok 2008 Kolostorok és társaskáptalanok a középkori Magyarországon. Szerk.: F. Romhányi Beatrix – Laszlovszky József – Szakács Béla Zsolt. Budapest, Arcanum 2008. [CD-ROM]

Középkori Dél-Alföld 2000 A középkori Dél-Alföld és Szer. Szerk.: Kollár Tibor. Szeged 2000.Középkori régészetünk 1985 Középkori régészetünk újabb eredményei és időszerű feladatai. Szerk.: Fodor István –

Selmeczi László. Budapest 1985.Krähling – Halmos – Krähling János – Halmos Balázs – Fekete J. Csaba: A fertődi Marionettszín- Fekete 2006 ház új értelmezése – az épületkutatás („Bauforschung”) és alakhű felmérés

mint kutatási módszer alkalmazásával (Neue Interpretation des Marionetten-theaters zu Fertőd – mit Anwendung der Bauforschung und des verformungs-gerechten Aufmasses als Forschungsmethode). Építés- Építészettudomány 34 (2006) 5–55.

Kubinyi 1999 Kubinyi András: Főpapok, egyházi intézmények és vallásosság a középkori Magyar-országon. Budapest 1999.

Kubinyi 2003 Kubinyi, András: Die Rolle der Mittelalterarchäologie in Ungarn. Ergebnisse und Aufgaben. ActaArchHung 54 (2003) 243–254.

Laszlovszky 2003 Laszlovszky József: Tatárjárás és régészet. In: A tatárjárás. Szerk.: Nagy Balázs. Budapest 2003, 453–468.

Laszlovszky 2004 Laszlovszky József: Középkori kolostorok a tájban, középkori kolostortájak (Medieval Monasteries in the Landscapes, Medieval Monastic Landscapes). In: „Quasi liber et pictura”. Tanulmányok Kubinyi András hetvenedik születésnapjára / Studies in Honour of András Kubinyi on His Seventieth Birthday. Szerk.: Kovács Gyöngyi. Budapest 2004, 337–350.

Laszlovszky – Laszlovszky József – Romhányi Beatrix: Székesegyházak, kolostorok, templo- Romhányi 2003 mok: középkori egyházi emlékeink régészeti kutatása. In: Magyar régészet az

ezredfordulón 2003, 372–377.Laszlovszky et al. 2003 Laszlovszky József – Miklós Zsuzsa – Romhányi Beatrix – Szende Katalin:

Középkori városaink régészete. In: Magyar régészet az ezredfordulón 2003, 364–372.

László 1996 László Csaba: Régészeti adatok Pannonhalma építéstörténetéhez. In: Mons Sacer 1996, I.: 143–169.

Lővei 1996 Lővei Pál: A zsámbéki rom műemléki védelmének története (Zsámbék in Hungarian Monument Protection). Magyar Műemlékvédelem 10 (1996) 39–58.

Lukács 2000 Lukács Zsuzsa: A szeged-alsóvárosi középkori ferences kolostoregyüttes. In: Középkori Dél-Alföld 2000, 143–192.

Lupescu-Makó 2004 Lupescu-Makó Mária: A domonkos rend középkori erdélyi kolostorainak adattára (The Priories of the Dominican Order in Medieval Transylvania). TSz 46 (2004) 339–384.

Lupescu-Makó 2005 Lupescu-Makó Mária: Az erdélyi domonkos kolostorok a középkor végén és Bartók Márton 1718. évi jelentései (The Transylvanian Dominican Friaries at the End of the Middle Ages and Martin Bartók’s Reports from 1718). EMúz 67:3–4 (2005) 138–155.

Magyar régészet Magyar régészet az ezredfordulón. Főszerk.: Visy Zsolt. Budapest 2003. az ezredfordulón 2003Marcu Istrate 2008 Marcu Istrate, Daniela: A gyulafehérvári római katolikus székesegyház és püspöki

palota régészeti kutatása (2000–2002). Budapest 2008.



Marosi 1996 Marosi Ernő: A zsámbéki kolostorromok. A struktúra analízisének kísérlete (The Ruins of Zsámbék. Research and Structural Analysis). Magyar Műemlék-védelem 10 (1996) 59–76.

Marosi 1999 Marosi, Ernő: „Quievit corpus beatum eodem in loco annis XLV”. Bemer-kungen zum Sarkophag Königs Stefan des Heiligen von Ungarn. In: Arte d’Occidente: temi e metodi I–III. Studi in onore di Angiola Maria Romanini. A cura di Cadei, Antonio. Roma 1999, I.: 337–348.

Marosi 2000 Marosi Ernő: „Quam qui vidit, testimonium veritati verborum nostrorum perhibet”. Megjegyzések Szent István székesfehérvári prépostsági templomá-nak képéhez elbeszélő forrásainkban. In: „Magyaroknak eleiről”. Ünnepi tanul-mányok a hatvan esztendős Makk Ferenc tiszteletére. Szerk.: Piti Ferenc. Szeged 2000, 349–363.

Marosi 2002 Marosi Ernő: Szent István korának képe a művészettörténet-írásban. In: Szent István és az államalapítás. Szerk.: Veszprémy László. Budapest 2002, 306–348.

Marosi 2004 Marosi, Ernő: Die Domskulpturen von Pécs. Kunsthistorische Einordnung und Inszinerung als ein Paradigma ungarischen Selbstverständisses. In: Die Kunsthistoriographien in Ostmitteleuropa und der nationale Diskurs. Hrsg. von Born, Robert – Janatková, Alena – Labuda, Adam S. Humbold-Schriften zur Kunst- und Bildgeschichte 1. Berlin 2004, 233–252.

Medieval Visegrád 1995 Medieval Visegrád. Ed.: Laszlovszky, József. DissPan III.4. Budapest 1995.Miklós 2002 Miklós Zsuzsa: A légi fotózás szerepe a templomkutatásban. Két Tolna me-

gyei középkori templom felfedezése (Role of Aerial Photography in the Research[ing] of Churches). Műemlékvédelem 46 (2002) 30–35.

Miklós – Vizi 1999 Miklós Zsuzsa – Vizi Márta: Előzetes jelentés a középkori Ete mezőváros te-rületén végzett kutatásokról (Vorläufiger Bericht über die Ausgrabungen im mittelalaterlichen Marktflecken Ete). WMMÉ 21 (1999) 207–269.

Miklós – Vizi 2002 Miklós, Zsuzsa – Vizi, Márta: Beiträge zur Siedlungsgeschichte des mittel-alterlichen Marktfleckens Ete. ActaArchHung 53 (2002) 195–253.

Mons Sacer 1996 Mons Sacer 996–1996. Pannonhalma 1000 éve I–III. Kiállítási katalógus. Szerk.: Takács Imre. Pannonhalma 1996.

Mordovin 2006 Mordovin, Maxim: The Building History of Zalavár-Récéskút Church. Annual of Medieval Studies at CEU 12 (2006) 9–32.

Németh 1997 Németh Péter: A középkori Szabolcs megye települései. Nyíregyháza 1997.K. Németh – Ódor 2005 K. Németh András – Ódor János: Tolna megye vitatott fekvésű kolostorainak

azonosítása: Apor és Től, Földvár és Iván (Die Identifizierung der in behaupte-ter Lage liegenden mittelalterlichen Klöster im Komitat Tolna: Apor und Től, Földvár und Iván). WMMÉ 27 (2005) 131–157.

Papp 2005 Papp Szilárd: A királyi udvar építkezései Magyarországon 1480–1515 (Die Bau-tätigkeit des königlichen Hofes in Ungarn 1480–1515). Budapest 2005.

Paradisum plantavit 2001 Paradisum plantavit. Bencés apátságok a középkori Magyarországon. Kiállítási katalógus – Pannonhalmi Bencés Főapátság. Szerk.: Takács Imre. Pannon-halma 2001.

Pávai 2000 Pávai Éva: Ellésmonostor kutatása. In: Középkori Dél-Alföld 2000, 219–232.Pusztai 2004 Pusztai Tamás: A telkibányai Szent Katalin-ispotály. In: „Quasi liber et pictu-

ra”. Tanulmányok Kubinyi András hetvenedik születésnapjára / Studies in Honour of András Kubinyi on His Seventieth Birthday. Szerk.: Kovács Gyöngyi. Budapest 2004, 429–436.

Rácz – Laszlovszky 2005 Rácz Miklós – Laszlovszky József: Monostorossáp, egy Tisza menti középkori falu (Monostorossáp, a Deserted Medieval Village and Its Landscape). DissPan III.7. Budapest 2005.

Ritoók 2001 Ritoók Ágnes: Zalavár. In: Paradisum plantavit 2001, 322–327.Ritoók – Simonyi 2005 Ritoók Ágnes – Simonyi Erika (szerk.): „…a halál árnyékának völgyében járok”.

A középkori templom körüli temetők kutatása. Opuscula Hung 6. Budapest 2005.



F. Romhányi 2000 F. Romhányi Beatrix: Kolostorok és társaskáptalanok a középkori Magyarországon. Budapest 2000.

F. Romhányi 2005 F. Romhányi Beatrix: Ágostonrendi remeték a középkori Magyarországon (Augustinian Hermit Monasteries in Hungary). Aetas 20:4 (2005) 91–101.

F. Romhányi 2007 F. Romhányi Beatrix: Pálos gazdálkodás a 15–16. században (Estate Manage-ment of the Pauline Monks in the 15th and 16th Centuries). Századok 141 (2007) 299–351.

F. Romhányi 2008 F. Romhányi Beatrix: Kolostori gazdálkodás a középkori Magyarországon. In: Gazdaság és gazdálkodás a középkori Magyarországon: gazdaságtörténet, anyagi kultúra, régészet. Szerk.: Kubinyi András – Laszlovszky József – Szabó Péter. Budapest 2008, 401–412.

F. Romhányi – Sarbak – F. Romhányi, Beatrix – Sarbak, Gábor – Csengel, Péter: Lövöld/Leweld. In: Csengel 2004 Monasticon Cartusiense II. Hrsg. von Hogg, James – Schlegel, Gerhard. Analecta

Carthusiana 185:2. Salzburg 2004, 102–113.Rusu 1997 Rusu, Adrian Andrei: Ctitori şi biserici din Ţara Haţegului până la 1700 (Stifter

und Kirchen in Hatzeg bis 1700). Satu Mare 1997.Rusu – Hurezan 2000 Rusu, Adrian Andrei – Hurezan, George Pascu: Biserici medievale din județul

Arad (Medieval Churches from the County of Arad). Arad 2000.Rusu et al. 2000 Rusu, Adrian Andrei – Sabău, Nicolae – Burnichioiu, Ileana – Leb, Ioan Vasile –

Lupescu-Makó Mária: Dicţionarul mănăstirilor din Transilvania, Banat, Crişana şi Maramureş. Cluj-Napoca 2000.

Salontai 2002 Salontai, Mihaela Sanda: Mănăstiri dominicane din Transilvania. Cluj-Napoca 2002.

Sarkadi 1999 Sarkadi Márton: A gyulafehérvári székesegyház rózsaablakának kőtári töre-dékei és Möller István rekonstrukciója (Stone Fragments of the Rose-window of the Cathedral from Alba Iulia and Its Reconstruction by István Möller). In: Arhitectura religioasă 1999, 45–59.

B. Sárosi 2005 B. Sárosi Edit: Régészeti kutatások Bugac-Felsőmonostoron: egy erősen rombolt lelőhely kutatásának módszertani tanulságai (Methodological Ap-proaches in the Research of a Severely Destroyed Site: Bugac-Felsőmonostor, a Case Study). In: Ritoók – Simonyi 2005, 233–238.

Sófalvi 2001a Sófalvi András: Sóvidék elpusztult kápolnái. Hazanéző 12:1 (2001) 16–18.Sófalvi 2001b Sófalvi András: Sóvárad középkori temploma. Hazanéző 12:2 (2001) 11–14.Sófalvi – Szász 2000 Sófalvi András – Szász Tibor András: Sófalva középkori temploma. Hazanéző

11:2 (2000) 5–10.Szabó 1992 Szabó Zoltán: Újabb adatok a székesfehérvári Nagyboldogasszony-bazilika

építéstörténetéhez. Műemlékvédelem 36 (1992) 23–30.Szabó 1996 Szabó Zoltán: A szentté avatott Imre herceg kultuszhelyének kérdése a szé-

kesfehérvári prépostság Nagyboldogasszony templomában (The Question of the Place of the Cult of Prince St. Imre in the Provostal Church of Our Lady in Székesfehérvár). Műemlékvédelmi Szemle 1996:2, 5–52.

Szakács 1997 Szakács, Béla Zsolt: Western Complexes of Hungarian Churches of the Early Eleventh Century. Hortus Artium Mediaevalium 3 (1997) 149–163.

Szakács 2005 Szakács, Béla Zsolt: The Research on Romanesque Architecture in Hungary: A Critical Overview of the Last Twenty Years. Arte medievale (Nuova serie) 4 (2005) 31–44.

Szatmári 2005 Szatmári Imre: Békés megye középkori templomai. Békéscsaba 2005.Szőke 1998 Szőke Béla Miklós: A korai középkor hagyatéka a Dunántúlon (Denkmäler

des frühen Mittelalters in Transdanubiens). ArsHung 26 (1998) 257–319.Szőke 2000 Szőke, Béla Miklós: Die karolingische Civitas Mosaburg (Zalavár). In: Europas

Mitte 2000, I.: 217–220.Szőke 2001 Szőke Béla Miklós: Mosaburg/Zalavár a Karoling-korban. In: Paradisum plan-

tavit 2001, 21–34.



Takács 1993 Takács Imre: Porta patet vitae. Az esztergomi székesegyház nyugati dísz-kapujáról. Strigonium Antiquum 2 (1993) 53–61.

Takács 1996 Takács Imre: Pannonhalma újjáépítése a 13. században. In: Mons Sacer 1996, I.: 170–236.

Takács 1999 Takács Imre: A gyulafehérvári székesegyház lapidáriumának feldolgozásá-ról. Munkabeszámoló (Considerations Concerning the Lapidarium of Alba Iulia’s Roman Catholic Cathedral). In: Arhitectura religioasă 1999, 33–44.

Takács 2000 Takács Imre: Egy eltűnt katedrális nyomában. Újabb töredékek a 13. századi kalocsai székesegyházból. In: Középkori Dél-Alföld 2000, 305–336.

Tari 2000 Tari Edit: Pest megye középkori templomai (Medieval Churches in Pest County). StComit 27. Szentendre 2000.

Tettamanti 1994 Tettamanti Sarolta: A váci vár (Die Burg von Vác). Váci Könyvek 7 (1994) 101–174.

Tettamanti 2003 Tettamanti Sarolta: A váci püspöki székhely kora Árpád-kori székesegyháza? Műemlékvédelem 47 (2003) 231–232.

Tóth 1993–1994 Tóth Sándor: A veszprémi székesegyház középkori kőfaragványai 2. (Die mittelalterlichen Werksteine der Kathedrale von Veszprém 2.). VMMK 19–20 (1993–1994) 327–345.

Valter 1996 Valter, Ilona: Schambek im Mittelalter. In: Schambek/Zsámbék. Beiträge zur Geschichte und Volkskunde einer „schwäbischen“ (donauschwäbischen) Gemeinde im Ofner Bergland/Ungarn I. Hrsg. von Jelli, Martin Anton. Nattheim – Gerlingen 1996, 40–69.

Valter 1998 Valter Ilona: A cikádori ciszterci apátság kutatása. In: Hermann Egyed emlék-könyv. Szerk.: Sümegi József – Zombori István. METEM Könyvek 20. Budapest 1998, 155–166.

Valter 2001 Valter Ilona: A cikádori ciszterci monostor feltárása Bátaszéken. Műemlék-védelmi Szemle 2001, 198–201.

Valter 2004 Valter Ilona: Árpád-kori téglatemplomok Nyugat-Dunántúlon. Budapest 2004.Valter 2005 Valter Ilona: A Ják nemzetség Árpád-kori lakóhelye Jákon (Der arpadenzeit-

liche Wohnort des Geschlechtes Ják in Ják). CommArchHung 2005, 537–564.Végh 2006–2008 Végh András: Buda város középkori helyrajza I–II. Monumenta Historica Buda-

pestinensia 15–16. Budapest 2006–2008.Wehli 1991 Wehli Tünde: A magyarországi művészet helyzete a tatárjárás körüli évek-

ben. HK 104:1 (1991) 34–43.Wehli 2003 Wehli Tünde: A magyarországi művészet helyzete a tatárjárás körüli évek-

ben. In: A tatárjárás. Szerk.: Nagy Balázs. Budapest 2003, 468–483.

RESEARCH INTO MEDIEVAL ECCLESIASTICAL BUILDINGS – FINDINGS AND TASKS

Beatrix F. Romhányi

The researching of ecclesiastical buildings is as old as medieval archaeology itself. In the first half of the nineteenth century it was precisely the excavation of the ruins on Budapest’s Margaret Island and the ex-cavation of the basilica at Székesfehérvár that represented its beginnings. According to a telling statement by András Kubinyi, perhaps the most extensive research has been done at churches and monasteries, usu-ally in connection with the protection of historical monuments. In addition to the ‘traditional’ researches continuing for many decades now, the increase in large investments over the last decade and restoration schemes connected to the millennium have brought many new research findings. At the same time, for the sketching of the current research situation and of the tasks that are topical, a large and highly diver-gent range of material needs to be surveyed.



The last conference summarising the medieval archaeological research in Hungary and outlining fu-ture tasks took place more than ten years ago. Since the proceedings of this conference were never pub-lished, in the present article I wish to survey the period following the publication of the 1985 conference volume, and especially the period since the economic and political changeover. The reason for this partial narrowing of focus is that it was precisely in the period around 1989 to 1990 that a change of approach oc-curred in the writing of ecclesiastical history, whereby in the late 1980s and especially early 1990s a kind of renaissance was discernible, the influence of which could also be gauged in areas of inquiry connected with ecclesiastical history.

Many subjects again appeared that after the Second World War had not been researched, or had been researched only slightly. These gave new viewpoints and new interpretational frameworks for archae-ology. In addition, there appeared a new young generation of ecclesiastical historians who not only took up the thread of researches interrupted after the Second World War, but also endeavoured to utilise West European research findings from recent decades. In the spread of the interdisciplinary approach, univer-sity teaching has also had a fundamental role.

With regard to the researching of ecclesiastical buildings, in the last decade and a half a proliferation of data has been observable. The processing of this large quantity of data requires new methods, but at the same time provides an opportunity for the writing of new summaries, some of which have already been produced. Perhaps the most important findings can be expected from works on ecclesiastical topography, which covers almost everything that belonged to churches and ecclesiastical institutions. In addition to archaeological summaries, it is also necessary to draw in data from documents, especially late medieval documents, particularly in regard to the researching of monasteries and their economic activity. Likewise worthy of further consideration are the consequences of major turning points in Hungarian history – e.g. the Tatar invasion, the Turkish occupation, and the spread of Protestantism – on the stock of ecclesiastical buildings, especially monasteries. In recent years many historians have dealt with the transitional period of the 16th century, and their research has to some extent followed the fate of buildings also. Some studies in the comprehensive volume edited by Balázs Nagy provide a basis for a similar reappraisal with regard to the consequences of the Tatar invasion. Likewise requiring additional research are subjects that strictly speaking should be regarded as border areas, such as the clarification of the system of connections be-tween castles and royal and aristocratic residences as well as the ecclesiastical institutions linked to them, the explanation of their topographical situation, and the uncovering of the relationship between ecclesias-tical and town topography.

With the complex utilisation of the findings of ecclesiastical history research (which was enlivened and became differentiated after the political and economic changeover), of the findings of new art his-tory and architectural history publications, and of archaeological researches enriched with new methods, there has been, with the co-operation of researchers in different specialist areas, a real opportunity for a more consolidated investigation not just of ecclesiastical buildings, but also of ecclesiastical institutions. Accordingly, an opportunity has developed for a new approach to the history of the Church and society in the Middle Ages.


A középkori egyházi épületek kutatása – eredmények és feladatok

Documents