-
/
Sdrközy András
A KAPITÁNY ORRA
A Yosemite Nemzeti Parkba 1987. szeptember közepén érkeztünk. A
buszon az utolsó kilométereket szinte fokozott jókedvben tettük
meg. Az egyik oldalról a másikra ugrálva bámultuk az egyre növekvő'
gránitsziklák csodálatos alakzatait. Páncsi (Pál János) és Tirginc
(Tiboldi András) voltak társaim a Ferihegytó'l Rómán, és Los
Angelesen keresztül vezető úton.„O.K.-s” repülőjegyek helyett
„körömrágós” Stand by, pálmafára mászás és bivak az „örök városban,
tülekedés és rohanás a római tranzitban, sziklamászó steward a
Jumbón, hippitanyaszerű szálloda Santa Monicában, elveszett
csomagok a Grayhound busz vonalán, ezek voltak meglepően fárasztó
utunk nevezetes eseményei.Most pedig csípjetek meg! Nem igaz! Ez az
El Capitan. Döbbenetes sziklatömeg. Szépsége felmérhető a fotókról,
de lenyűgöző méretei semmiképp.„Hű anyám! Ezt meg kell mászni!” -
Páncsi.„Szigorú! Szigorú! - Tirginc.Ilyen, és ehhez hasonló
kiáltások hangzottak fel a Yosemite Trawel busz hátsó üléseiről, a
többi utas számára kissé egzotikus nyelven. Érdeklődve figyelték
felvillanyozott állapotunkat.Nem tudhatták, hogy számunkra egy
lassan már fél évtizedes álom vált valósággá. Itt vagyunk
Yosemite-ben, ez most már megváltoztathatatlan tény. A mítosz, ami
a hazai mászóvilágban a völggyel kapcsolatban él, számunkra
láthatóvá, megélhetővé, sőt rövidesen kézzelfoghatóvá válik. Mintha
egy rég óhajtott ajándékot kapnál meg. Meseszerű!Gyorsan
megbarátkoztunk a Völgy életével. Néhány nap után már kiismertük
magunkat az ingyenes busz tekervényes útvonalán, amely minden
jelentősebb létesítményt — bc- vásárlóhelyek, kempingek, hegymászó
bolt, kis települések és turistaközpontok — ösz- szeköt.A Camp 4
környékén — ami a hegymászók legendás táborhelye — beszéltünk meg
találkozót Singer Jancsival és feleségével Borsa Piroskával. Nagy
volt örömünk a találkozáskor. Ök New Yorkból jöttek autóbusszal.
Lelkesen meséltük egymásnak kalandjainkat.Végig Jancsival másztam.
Régi, jól összeszokott páros vagyunk. Elég gyakran veszekszünk, de
mászás közben nagyon jól megértjük egymást.Izgalommal vártuk az
első utat. Ez mindig vizsga egy új helyen. Az ember felméri a
sziklát, a nehézségeket, saját formáját. Sokszor egy tábor sikere
múlik az első kötélhosz- szakon. w +Bevezetőül a Camp 4-hez közeli
Lower Brother sziklára a Good Book nevű utat (VII 5 kötélhosszas)
néztük ki. Ez hatalmas, símafalú bevágás. A gyönyörű grániton egész
jól ment a mászás.Számomra két nap betegeskedés következett
gyomorrontással és lázzal. A második nap délutánján rövid utakat
másztunk a Yosemite vízesésnél. Úgy éreztem, jobban vagyok, jöhet a
Half Dome!
9
-
A nyugati fal útjai közül a Robbins út a legnépszerűbb, és
egyben a legtermészetesebb vonalvezetésű. Ezt választottuk.Két
párosban: Paál-Tiboldi, Singer-Sárközy, alpesi stílusban egy nap
alatt sikerült megmászni a hatszáz méteres, VII+ A3 nehézségű
utat.Ezek után már öten voltunk. Babcsán Gábor kandikált ki
sátrunkból, mikor reggel kissé fáradtan megérkeztünk.Következő nap
csodálatos tapadó (reibung) mászások az Apron 60—70 fokos
gránittábláin. Nekem ez nem nagyon megy, a kezdeményezést átadtam
Jancsinak.Másnap Washington Column — Astro Man. Röviden csak
annyit, hogy nagyon szép és nagyon nehéz. Tizenhárom kötélhossz,
amiből öt nyolcas nehézségű. A világ legnehezebb sziklamászó
útjának tartották 1975-ben. Nyolc óra alatt másztuk meg.Két nap
pihenő és irány az El Capitan! Hosszas fejtörés után a „THE NOSE”
utat választottuk. Ez talán az egyik legmarkánsabb vonalvezetésű
ezen a hatalmas falon. A harmincnégy kötélhossz, végig „sűrű”.
Többnyire nehéz szabadmászás, néhány kötélhossz pedig modern. A jól
megszokott „alpin” helyett a „nagyfal” stílust választottuk. Úgy
tűnt, ez mindenképpen biztonságosabb, de feltétlenül lassabb. Ennek
lényege a következő: Az előmászó egy kötéllel biztosítja magát, míg
egy másik vékony kötelet hátúira köt, ezt nem akasztja be a
köztesekbe. A biztosítóhelyre érve rögzíti a kötelet, amin a társ
mászógépek segítségével felmászik és kiszedi a közteseket. Közben
az előlmászó csiga, jumárok és a saját súlya segítségével a másik
kötélen felhúzza a jó nehéz zsákot. Az előlmászó nem sokat
pihen.Délután izgatottan csomagoltuk a rengeteg holmit. Két kötél,
negyven bilincs, két sor Friend, két sor Rocky, néhány hex, egy
kampó, kötélgyűrűk, három szög, egy kalapács, két hágcsó, egy
csiga, két pár jumár, hálózsákok, derékaljak, 18 liter víz, élelem,
egy hátizsák, egy húzózsák. Mire mindent összeszedtünk, alig bírtuk
a felszerelést megmozdítani. Szörnyű! Mi lesz ebből!Estefelé egy
izraeli ismerősünk szállít az El Cap alá autójával. Nem rossz
beszállás! A világ egyik legnagyobb sziklafalát az autóúttól öt
perces sétával érhetjük el. És még csak szintet sem kell menni!Egy
nagy fa tövében töltjük az éjszakát, melynek ágai közé megpróbáljuk
az elemózsiánkat felfüggeszteni a mackók elől. Jancsi az éjszaka
folyamán többször felriaszt: - Sárki! Itt van! — De szerencsére nem
jött. Viszont a reggel az annál gyorsabban. Félig sötétben
csomagolunk. Eszünk valamit. Aki már próbálta, tudja, hogy milyen
jóízűt lehet enni egy-egy nagy mászás előtt, hajnalban, fázva,
izgulva.A beszállás tényleg öt perc. Gyorsan megtaláljuk az
útunkat. A fal itt kb.45 fokos szögben megtörik és egy jól látható,
kiugró orrot alkot. Találó az út neve. (The Nose: Az Orr)Az első
hossz Il-es III-as. 30 kg-os húzózsákkal a hátamon talán az út
legnehezebb része. Nagyon izgulunk a zsák miatt. Reméljük, kibírja
az anyaga. Sokan fordulnak vissza szétszakadt zsákkal.Úgy
határozunk, hogy fél naponként váltjuk az előlmászót. Jancsi kezd.
Óriási szerencsénkre a beszállásnál két perccel megelőzünk egy
koreai együttest. Kissé ferde szemmel néznek ránk, de később
összebarátkozunk.Az első négy hossz 80 fokos falon „begyógyult”
repedések sorozata. Igen kényes mászás, VIT és VIIT körüli
nehézségek. Nem irigylem Jancsit. Viszonylag jól haladunk. Mire
feljumározok, ő pont felhúzza a zsákot. Kis szöszmötölés a
biztosítóhelyen, azután mászik tovább. És ez így fog menni még 2—3
napig. Szép kilátások!
1 0
-
SÁRKÖZY ANDRÁS A 17. HOSSZBAN AZ EL CAPITANON
(Singer János)
-
EL C API TAN(Singer János)
-
A negyedik hossz végén jobbra harántolunk. Kicsit trükkös a
haránt jumárral, de gyorsan rájövök a titkára. Köztesek szinte csak
az ingák — 7 darab van az útban — és biztosítóhelyek környékén
vannak, különben átlagosan kötélhosszanként egy-két szög,
« vagy beszorult ék. Ez jellemző' az egész útra. A többit
„hozott anyagból” . Dolgoznak aFriendek.A haránt után egy
balról-jobbra egyre meredekebben ívelő karéjhoz érünk, amelynek
alsó, vízszintesebb része könnyű. Itt én is szenvedek a nagy
zsákkal. Mindig beszorul,
«. erőltetni nem merjük a húzást. Meg-megemelem, nem állok
messze a sérvtől.Feljebb simább a fal. Talán egyszerűbb lesz
húzni.A karéjból 30 m után ismét jobb harántolás, ez már igazi
inga. Jancsit 15 m-t engedem le, ellendül, és elér egy jó kis
piazrepedést. Ezt 25 m-en keresztül köztes nélkül kell kimásznia,
hogy ne törjön a kötél. Persze egy darabig felülről, majd oldalról
jön a biztosítás, de azért a biztosítóhelyen megbeszéljük, hogy a
következő kisebb párkánynál váltunk. Ez egy kötélhosszal feljebb
meg is történik. Szörnyű furcsa érzés jumározás után elől mászni!
Amig a mászógépet tologattam, mindig az volt az érzésem, hogy itt
nem tudtam volna felmászni.Az első hossz szerencsére „csak” VI-os.
Ez a „csak” jellemző az egész útra. A harmincnégy hosszból 4—5
könnyebb Vl-osnál és igen sok nehezebb. Legalább itt elhiszem, hogy
tudok egy kicsit mászni.A következő hossz igazi hideg zuhany! Még
ki sem pihentem a fárasztó zsákhúzást, már mehetek is előre. De
hogyan?! Huszonöt m-es sima falú repedés van előttem. A kalauz
szerint VIF. Kézkulcsnak túl nagy, ökölkulcsnak kicsi. Próbálom a
Waltertől tanult hüvelykujj trükköt, ez sem megy. Számomra ez
mászhatatlan. Elő a Friendeket! A bajban ismerszik meg a jó
„barát”. Van nálam egy 4-es és egy 3,5-es. Felváltva tologatom őket
egyre feljebb. Murphy törvényének szellemében az egyik időnként túl
nagy, a másik túl kicsi. Körülbelül 10 m-t kapaszkodom így felfelé,
amikor rájövök, hogy köztest rakni végképp nem tudok. Nincs még egy
nagy ékem. Egyre feszélyezettebben tologatom magam felfelé, de
aztán végre elérek egy kis párkányt. Ez volt számomra az út
legmelegebb szakasza.A következő hosszban még vagy nyolc méter
tologatás. A végén majdnem lepottyanok, mert az egyik Friendet
rosszul helyezem be. Jancsi alulról figyelmeztet. Innen szerencsére
kicsit szűkül a repedés és most már vígan használom a kezeimet. Még
néhány méter könnyebb terepen (VI), és a Dalt Toweren vagyunk. Ez a
12. biztosítóhely. Jócskán benne járunk a délutánban. A nap már nem
tűz olyan hevesen, a délben kelt erős szél pedig - ez helyi
éghajlati különlegesség — már alább hagyott. Még három hosszunk van
a tervezett bivakig.Egy kis lemászás jobbra, aztán meredeken fel
egy gyönyörű balos piazon. Ez ritkaság. Egész túránk alatt csak
néhányszor másztunk ilyet, míg a jobbos piaz szinte minden második
kötélhosszban előfordult. Furcsa jelenség.Egyre nehezebben húzom a
zsákot. Szinte tolom magam lefelé egy-egy gugolásnál, a zsák meg
alig-alig akar megmozdulni.Még két hossz V-VI-os, és az El Cap
Toweren vagyunk. Felkiáltok örömömben mikor meglátom a mintaszerű
sima párkányt. Két ember számára felér egy lakosztállyal. Talán még
a mesebeli Borsószem királykisasszony sem panaszkodna. Olyan pihenő
helyet rittyentek, hogy még a legendás Pit Schubert is megnyalná a
tíz ujját. Még néhány nyögés és fent a zsák, fent van Jancsi
is.
*11
-
Együtt örülünk a nagyszerű helynek, amit a természet mintha csak
nekünk és hozzánk hasonló bolondok számára alkotott volna. Elő a
derékaljat, hálózsákot. Eszünk, iszunk, bőven van mit. Kezdünk
megismerkedni a nagy zsák előnyeivel is. A lépés nagyon kijött,
ugyanis épphogy elhelyezkedtünk, már vehetjük elő a fejlámpát, mert
leszállt az éj. Gyönyörködünk a Völgy fényeiben, autók fényszórói
cikáznak mindenfelé. Valahol messze Yosemite falu is éli
mindennapos esti életét. Örült kettősség! A civilizáció szinte
karnyújtásnyira és mégis milyen messze. A kiadós vacsora után
egy-egy fénykép vakuval az unokáknak, azután egyikünket sem kell
ringatni.A hajnal derengése ébreszt. Gyors reggeli, csomagolás.
Felfedezzük a koreaiakat. Alattunk három hosszal bivakolnak.
Fejlámpával mászhattak, mert az este még nem láttuk őket. Vidáman
integetnek.A mászást én kezdem, illetve folytatom. Kis
keresgéléssel megtalálom az utat, és egy pár könnyű méter után egy
hatalmas kőlap mögé mászom. Felismerem, ez a Texas Fiake. A fal és
a kőlap között mászom, kéménytechnikával. Minden nagyon sima,
feljebb kissé szükül a kémény, egy pár percre elakadok. Épp valami
váll és könyökkulcson töröm a fejem mikor észreveszem, hogy három
méterre balra valaki apró lépéseket vert a sziklába. Bár ez nem
nagyon stílusos dolog, de áldom a kezét. Már fenn is lovagolok a
kőlap tetején. Biztosítás! Aztán a szokásos műveletek.A következő
hosszban öt év után ismét hágcsóban állok. Ferdén balra tartó,
helyenként foghíjjas nittsor vezet egy elég ijesztő jobbos piaz
aljáig. A fal szörnyű sima. Talán még nem született meg az az
ember, aki itt szabadon felmászik. Beleállok egy-két törött nittre
akasztott ékbe, majd néhány rockyba, melyeket csak félig tudok
behelyezni egy vékony repedésbe. Elérem a piaz alját. Elrendezem
magamon a felszerelést. Ez nagyon fontos ennél a mászásfajtánál,
ugyanis igen nagy erőveszteséget jelent egy-egy köztes elhelyezése
egy kézen lógva. Ha pedig az ember a sok csingilingi között meg sem
találja amit keres, szinte biztos az esés. Hát gyerünk! Alig mászom
néhány métert, amikor felülről borzasztó ordítás, és ezt követően
hatalmas puffanás hallatszik. Mintha valaki lerántott volna egy
követ, de nem zuhan semmi tovább. A zaj elül, illetve egy rémült
ember hilfe! hüfc! kiáltása hallatszik.Az egész mintegy 150—200
m-rel lehet felettünk, de nem látjuk, mivel egy sziklaborda
eltakarja az eseményeket. Azt biztosan tudjuk, hogy a mi utunkban
történt valami nagy baj. Egyre nyomottabb hangulatban folytatjuk a
mászást. VI-VII-es kötélhosszak váltakoznak. Két kellemetlen inga
is következik. Közben nagy örömünkre a mentők helikoptere többször
berepül a falhoz, de mindannyiszor csak szemrevételezi a
történteket. A második inga utáni könnyű terepen harántolok, amikor
felpillantva szörnyű kép tárul elém. Kitekeredett testhelyzetben,
véres, minden bizonnyal halott mászó függ húsz méterrel fölöttem. A
vérfolyam két méterre tőlem ér véget. Kétség nem fér hozzá, hogy
rajta ember már nem segíthet. Azon gondolkodom, miként lehetne
elérni, hogy Jancsi ne lássa, de ez teljesen lehetetlen. Egy párból
éppen elég egy embernek ilyen stressz. Felkészítem Jancsit a
látványra, aztán mászom tovább. Nincs más választásom. Valahogy
feljutok a Camp 4 nevű párkányra és biztosítok. Mire Jancsi felér,
érzelmeimet sikerül kissé lecsitítani. Az eszemmel elfogadtatom,
hogy ilyen is történhet. Nekünk pedig valahogy vagy föl, vagy le,
de el kell majd hagynunk ezt a szerencsétlen helyet. Vállalkozásunk
nagyon válságos pillanatai ezek. Jancsi hasonlókat él át. Hosszú
percek telnek el mire magunkhoz térünk, és elkezdjük átgondolni mi
is történhetett. A szerencsétlenül járt mászó társa két hosszal
felettünk van. Kötelük e helytől balra, közteseken keresztül öt
métert megy vízszintesen egy hatalmas tető alatt. Az utolsó
köztestől kb. 45 m-t lóg szabadon, a végén a halottal. A társtól —
a közben feltámadt szél ellenére — megkérdezzük, hogy mi történt,
jól van-e, tudunk-e segíteni. Azt válaszolja, hogy fizikai-12
-
lag jól van, a társa jumározási hibát követett el és óriásit,
kb. 45 m-t zuhant, a sziklának csapódott, és valószínűleg azonnal
meghalt. Segíteni nem tudunk, mivel a mentés már elindult,
valószínűleg csak zavarnánk azok munkáját. A legokosabb amit
tehetünk, hogy várunk. Körülbelül déli 12 óra lehet. A baleset 8
óra után történhetett. Lehet 15 óra, amikor megjelenik egy mentó',
akit felülről eresztenek le. A 21. standon vagyunk, mintegy 400
m-re a csúcs alatt. A mentőt is nagyon megviseli a látvány. Fotókat
készít. Két órát dolgozik, amíg megszabadítja a halottat saját
kötelétől és pruszik csomóval megfelelő módon rögzíti. Rádión
tartja a kapcsolatot a csúcson, illetve a fal lábánál lévő
társaival.A völgyben megpördül a helikopter légcsavarja. Lassan
emelkedik. Időnként egész közel repül a falhoz. Őriási zajjal és
széllel egy hajszálra a faltól megáll. Gyors begyakorlott
mozdulatok. A mentő elkapja a drótkötelet. A gép 30 m-t emelkedik.
Jelzésre a mentő rögzíti a drótkötelet. Egy mozdulattal elvágja a
pruszikot. Irtózatos érzéseket kelt bennünk ez a látvány. Ennyi
volt egy ember, 21 éves osztrák. A nevét nem tudjuk. Az első
nagyfal mászása közben történt a baleset.Mivel már lassan sötétedik
a továbbindulásra semmiképp sem gondolhatunk. Elnézzük amint a
mentő és az életben maradt társ jumároznak felfelé a köteleken.
Őket nem vitte le a helikopter. Mint később megtudtuk, túl nagy
volt a kockázat a szél miatt.Időközben megérkeznek a koreaiak. Ők
is eléggé le vannak sújtva. Nyomasztó érzésekkel tesszük el
magunkat másnapra. Tudjuk, hogy nagyon nehéz lesz átmászni a
következő két hosszt. Áldom Jancsi eszét, aki nem engedte kiönteni
a szerintem fölöslegesen sok víz egy részét. Ez a baleset
valószínűleg egy nappal meghosszabbítja utunkat.A kényelmetlen
bivak ellenére gyorsan telt az éjszaka. Reggelizünk valamit, aztán
gondterhelt cihelődés. Az első hossz VI-os. Jancsi a szokásosnál is
gondosabban biztosít. Húsz méter után megáll. Hamar felérek. Nem
sokat beszélünk. A következő hossz AI. 25 m-t föl egy vékony
repedésen, azután 10 m vízszintes harántolás egy hatalmas tető
alatt. Bentlévő köztes kevés, főképp néhány beszorult ék.Ahol eddig
másztam, az ilyen hosszakat legalább A3-ia adták volna. Jancsi
ékről ékre araszol. Egy óra eltelik, mire megáll.Nagyon figyelmesen
jumározok. Öt méterenként csomót kötök az alattam lévő kötélre, és
a biztosító bilincsembe akasztom. Harántolásban tényleg igen
kellemetlen a jumáro- zás és a köztesek kiszedése. Van esély a
hibázásra. De ha az ember csomókat köt, nem történhet baj.Kifújjuk
magunkat. Kezd elmúlni a rossz érzésünk. A következő hossz
gyönyörű, 40 m-es piazrepedés egy fantasztikusan sima, hatalmas
táblákkal határolt enyhe beszögellés- ben. Mennyi foton láttam már!
Ez a Pancake Flake. A felső része Vili". Jancsi egy nekifutással
fönt van. A nap már majdnem ránk süt. Egyre jobban oldódik a görcs.
Mintha egy lidérces álomból ébrednénk.Egy igen kellemetlen A1 után
elérjük a Camp 5-öt. 11 óra van. A modern mászás nagyon lassítja a
haladást. A következő hosszban, ami szintén A l, Jancsi nagyon
panaszkodik az egészen kis méretű ékek hiányára. (Errefelé ezek
használata igen elterjedt, modern mászásnál késszeg helyett
kitűnő.) Rendszeresen vissza kell eresztenem, hogy maga alól
kivegye a legkisebb ékeket. Két szög 40 m-en. Itt ilyen az A l.
13
-
Újabb Al-es hossz. Ez is szinte „üres” . A repedés szélesebb,
technikailag könnyebb, de megerőltető kényelmetlen mászás enyhén
áthajló sarokban. Egy egyszerűbb hossz után a Camp 6-on vagyunk.
Jól elment az idő! Délután 3 óra van. Még 6 kötélhossz a csúcs és
egyik sem könnyű. Ez az utolsó párkány. A biztosat választjuk. Itt
töltjük az éjszakát. Vizünk, élelmünk van még bőven. Ha ki is
érnénk ma a falból, biztos, hogy a csúcson, vagy a lejövetben
kellene aludnunk. Ott pedig már számolhatunk a medvékkel is.A
holnapi mászás megkönnyítésére még két hosszat csinálunk, rögzítjük
a köteleket, és holnap csak fel kell jumároznunk. Fél óra pihenőt
engedélyezünk magunknak. Kissé nyomaszt a tudat, hogy az utolsó hat
hossz már az enyém. Viszont óriási örömmel tölt el, hogy ma már nem
kell zsákot húzni. Olyan érzésekkel indulok előre, mintha
homokköveken egy két hosszas út megmászásával szeretném eltölteni a
délutánt. Csak akkor zökkenek vissza a valóságba, amikor lenézek a
lassan már ezer métert közelítő mélységbe. Micsoda méretek!Az első
hossz VlII-as, szokásos jobb piaz. Viszonylag könnyen megy, csak
elszánás kérdése. Nagyon élvezem a mászást. Mivel kicsit áthajlik a
teteje, a párkány fölötti biztonságból hirtelen nagy kitettségbe
érek. Jó erős biztosítóhelyet építek. Merre tovább? Sehol semmi! A
repedésnek vége. Feljebb 15 m-rel balra, szakadt gyűrűt lenget a
szél. Arra semmiképp! Hirtelen ötlettel átingázom jobbra kb. két
métert. Egy éles sziklabordán átjutva vékony sarokbeszögelléshez
érek. Valahol fent még egy szeget is sejtek. Látszik a repedésen,
hogy valaha végig ki volt szögelve. Imádok parányi ékeket
ékpiszkálóval betuszkolni kétes kinézetű hajszálrepedésekbe.! —
Aztán még bele is állni! Mindenkinek ajánlom, aki unatkozik
ingerszegény környezetében.Fél órás kéz és lelki tusával eljutok
egy biztonságosabb szakaszra, és néhány gyors piaz- mozdulattal
elérem a biztosítóhelyet. Úgy látom, hogy holnap reggel egy elég
impozáns VIÚ-os piazrepedéssel kezdhetek.Mire leérünk a párkányra,
megérkeznek koreai barátaink is. Kellemesen benépesült az amúgy két
ember számára kényelmes hely. Négyesben másznak. Ketten csak
jumároz- nak az egész úton. Ök úgy látszik csak a látványért és a
kalandért jöttek. Nagy falon a négy főből álló együttes nem sokkal
lassabb mint a kettes. Köteleiket kell rögzíteniük. A hátsó emberek
elvégzik a zsákhúzást, ami nem kis könnyítés. Persze elég egy kis
baki és máris nagy az időveszteség.Este igazi pikniket rendezünk. A
koreaiaknak már dél körül elfogyott az összes vizük, nagyon
boldogok, amikor mi előhúzunk egy ötliteres teli kannát, és
felajánljuk közös használatra. Ezek után elhalmoznak minket
mindenféle finomsággal. Csokoládé, szárított hús, narancs, ananász,
halkonzerv, virsli alkotják a menüt.Az éjszaka igen lassan telik
el. Folyton az utolsó négy hossz jár a fejemben és a hálózsákomban
is nehezen viselem a meleget. Félig meztelenül fekszek a derékaljon
egy ezer méteres falban. Ez Kalifornia!.Végre dereng. Egy egy marék
mazsolán kívül izgalmunkban nem eszünk mást. Fél óra és Jancsi
megkezdi a jumározást. A kötél három méterre cllóg a faltól. Jancsi
néha körbefordul. Gyorsan felér. Egy darabig helyben taposok, aztán
megindulok fölfelé. Jó kis bemelegítés. Függő biztosítóhelyen
rendezgetjük a felszerelést. Kissé szorongok az in-
14
-
SÁRKÖZY ANDRÁS AZ „ORRON”
(Singer János)
-
SINGER JÁNOS ÉS A HALF DOME
-
dulásnál. Nálam a siker kulcsa. (Azért van egy pótkulcs a
Jancsinál is!) Néhány mozdulat után megjön az önbizalmam.
Piazmászás, ez való nekem. Könnyebb 15 m után VI-os, majd V-ös
részek következnek. 10 m-en keresztül nem rakok köztest, sietek.
Kis párkányra kell felállni a biztosítás alatt. Kezemben megmozdul
az utolsó fogás. Szívem majd kiugrik. Szerencsére a kó' jól be van
ékelődve, csak megijesztett. Hangos „három” kiáltással adom Jancsi
tudtára, hogy már csak három hossz. Vidáman húzom az egyre könnyebb
zsákot. Rövid piaz (VID aztán könnyebb terep (VI). Biztosítóhely
egy kényelmetlen vályúban.Már kézzel is elbánok a zsákkal. A kalauz
szerint VI-os hossz következik. Ferdén jobbra fel egy nagy tető
alatt. Semmi fogás. Viszont vannak szögek, és szép hosszú
hevederek. Nem jövök zavarba. Néhány méter után tényleg VI-os rész,
majd az utolsó piaz VII-es nehézségű. Látom a biztosítóhelyet 15
m-rel feljebb. Csak a beszállás nehéz. Gyorsan haladok. Egy köztest
rakok, bizalomgerjesztő Friendet. Lepillantok. Te jó ég! Alattam az
egész fal. Mámoros érzés. Gyors begyakorlott mozdulatok.
Biztosítás. Mondanom sem kell, hogy függő, 1100 m-es kitettséggel.
Három gyanús nitt, és egy jó Friend.Az utolsó hossz nagy sima
áthajló hullámokon vezet felfelé, rossz, helyenként törött nittek
segítségével. Izgalmas modern mászás. Nem szeretnék egy nittet
kitépni - van rá esély — fúrót nem hoztunk, kampóval pedig itt nem
sok mindent kezdhetnénk. Szerencsésen elérem az áthajtás tetejét
kb. 15 m után és húsz m ferde IV-es terepen az utolsó
biztosítóhelyre mászom. Három évvel ezelőtt egy késő őszi napon
ezen a helyen hóviharba került, és megfagyott két japán mászó. Most
ragyog a nap, csodálatos az idő. Fél 11 van, elértük a
csúcsot.Legnagyobb álmunk valóra vált, most pedig az egész olyan
természetes, egyszerű. Itt vagyunk. Megmásztuk. Nem tudunk még mit
kezdeni a ténnyel.Fotókat készítünk, összerakjuk a zsákokat.
Hirtelen rám tör a fáradtság.Másfél órát botorkálunk a fal szélét
követve, egyre lejjebb a holdbéli tájon. Szerencsésen mindig
megtaláljuk az ösvényt. Jancsi hetedik érzéke segít. Néhány hossz
ereszkedés, majd újabb botorkálás, és a fal alatt vagyunk.
Hihetetlen. Ismét autók, emberek között. Délután kettőkor érjük el
a tábort.Piroska, aki végig izgulta az elmúlt három napot, hatalmas
adag kompóttal vár. Azután sörök következnek, majd megint kompót és
így tovább. Nem tudunk betelni a civilizáció örömeivel.A fiúkat a
strandon találjuk. Nagy hévvel és fagylaltokkal meséljük egymásnak
az elmúlt napok eseményeit. Lassan lassan elhisszük, hogy velünk
történt meg ez az igazi kaland. Felmásztunk a Kapitány orrán. Sose
felejtjük el!
Singer JánosKALIFORNIA
Ez a csuda világ az USA-ban van és minden mászó álmai közé
tartozik. A vidék nem okozhat fejtörést egy sziklás számára. A
válasz egyértelmű: YOSEMITE. Először nem is tudom hol beszélgettünk
róla, hogy jó lenne ott mászni a szédületes gránitfalak repe