A jegyzetek szerzőinek

KÓSA ANDRÁS

VEZÉRFONAL

a felsőoktatási jegyzetek írásához

SZIE GAZDASÁG- ÉS TÁRSADALOMTUDOMÁNYI KAR

GÖDÖLLŐ, 2010

Írta: Dr. Kósa András professor emeritus

Belső használatra

SzIE Gazdaság- és Társadalomtudományi Kar

Felelős kiadó: Dr. Villányi László dékán

TARTALOM

ELŐSZÓ ……………………………………………………………………….

5

1. JEGYZETEK A FELSŐOKTATÁSBAN ………………………………… 7

1. 1 A jegyzetekről általában …………………………………………….. 7

1. 2 Néhány szempont a jegyzetírás előtt ………………… ……………… 8

2. A JEGYZET FELÉPÍTÉSE ……………………………………………….. 13

2. 1 A jegyzet útlevele ……………………………………………………. 13

2. 2 A jegyzet főszövege …………………………………………………. 16

2. 3 A jegyzet tartópillérei ……………………………………………….. 21

2. 4 A jegyzet további járulékai …………………………………………. 26

2. 5 Egyéb fontos témák …………………………………………………... 33

1. 3. A JEGYZET NYELVEZETE ………………………………………........... 39

3. 1 A köznyelv és a szaknyelv viszonya ………………………………… 40

3. 2 Germanizmusok – anglicizmusok …………………………………… 43

3. 3 Különírás és egybeírás ……………………………………………….. 45

3. 4 Néhány kiegészítés …………………………………………………… 49

4. MEGSZÜLETETT EGY JEGYZET ……………………………………… 53

4. 1 Előkészületek …………………………………………………………. 53

4. 2 A főszöveg előtti részek ……………………………………………… 56

4. 3 A főszöveg és a jegyzet tartópillérei …………………………………. 57

4. 4 Egyéb problémák ……………………………………………………... 59

TÁRGYMUTATÓ ……………………………………………………………… 61

BIBLIOGRÁFIA ……………………………………………………………….. 63

5

ELŐSZÓ

Két évvel ezelőtt a Korszerű Mérnökért Alapítvány felkért egy vezérfonal készítésére,

főként a műszaki és a természettudományos felsőoktatás tankönyvírói számára. Nem

éreztem magam – matematikusi életpályámat tekintve – illetékesnek erre a feladatra, ha-

bár a tankönyvírás problémáival sokat foglalkoztam: több tucat tankönyvet, jegyzetet,

illetve néhány, a témával kapcsolatos tanulmányt, cikket is írtam. A válaszadás előtt átta-

nulmányoztam több idevágó tankönyvet. Ezután úgy éreztem, hogy lenne mondanivalóm

az illető területek tankönyvírói számára. Eleget tettem a felkérésnek, a munkával elké-

szültem, és könyvem 2009-ben megjelent Tankönyvek, szakkönyvek szerzőinek – Tapasz-

talatok, ajánlások címmel. Az idén napvilágot látott már a második kiadása is.

Az elmondottak után már kevésbé voltam meglepve, amikor dr. Villányi László, karunk

dékánja felkért egy, elsősorban a kari jegyzetek íróinak szánt vezérfonal elkészítésére.

Legyen ez a könyvemhez képest harmadannyi terjedelmű, elemezze a jegyzetek általános

sajátosságait, az oktatásban betöltött szerepüket, és tartsa szem előtt a humán tudományok

igényeit. Eléggé sok kari jegyzet átnézése után úgy gondoltam, hogy a felkérés elfogadá-

sával egy szerény lépést én is tehetek jegyzeteink színvonalának az emelése érdekében.

A fenti kívánalmaknak igyekeztem eleget tenni.

Bizonyos alapvető fogalmak és szabályok tekintetében nincs különbség tankönyv és

jegyzet között. Ennek megfelelően néhány részt átvettem a könyvemből, természetesen az

Alapítvány jóváhagyásával.

Kérem kollégáimat, akik a jegyzetírás szép és fáradságos feladatát végzik, és átnézték

ezt a munkát is, véleményüket, megjegyzéseiket juttassák el hozzám. Ezzel is előmozdít-

hatnánk, hogy jegyzeteink a Kar oktatásához méltó színvonalon készüljenek.

Másfél évtizeddel ezelőtt a GATE Egyetemi Professzorok Tanácsa létrehozott egy pá-

lyázatot TANKÖNYVEK – SZÉP MAGYAR NYELVEN címmel. Mint a tanács akkori el-

nöke szívügyemnek tekintettem a pályázat sikerét, és évről évre együtt örülhettem a kivá-

ló tankönyveket írt győztesekkel. Jegyzet – sajnos – nem volt közöttük, pedig a pályáza-

ton azzal is részt lehet venni. Bízom abban, hogy a jövőben díjnyertes jegyzetekkel is

találkozhatunk. Jóleső érzéssel töltene el, ha ehhez – bármilyen kicsiny mértékben – ez a

munkám is hozzájárulhatna.

Gödöllő, 2010 nyara

Kósa András

([email protected])

6

7

1. JEGYZETEK A FELSŐOKTATÁSBAN

1. 1 A jegyzetekről általában

Vezérfonalunkban jegyzeten mindig a felsőoktatásban használt, tankönyv jellegű oktatási

segédanyagot értünk. Egy jegyzet magán viselheti a tankönyv összes ismertető jegyét, a

legtöbb esetben azonban célját, szerkezetét és előállítási módját tekintve kisebb-nagyobb

mértékben eltér tőle.

A kőnyomatos, valamint az ezt felváltó stencilezett jegyzetek hazai használata mintegy

másfél évszázados múltra tekinthet vissza. A tankönyvek és a jegyzetek azonos színvona-

la mindenkor követelmény volt, a személyi számítógépek elterjedése pedig lehetővé tette

az alaki, formai különbözőségek megszüntetését is.

A jegyzetek szerepéről A legtöbb felsőfokú oktatási intézményben az írásbeli tan-

anyagok döntő hányadát a jegyzetek alkotják, de nem ritka az olyan sem, amely az ille-

tő képzés igényeit kielégítő tankönyvek hiányában kizárólag jegyzetekre támaszkodik.

Az iméntiek is indokolják, hogy színvonal szerint nem szabad különbséget tenni jegyzet

és tankönyv között. Ha egy témáról bármilyen elemi ismeretekről legyen is szó benne

jegyzetet készítünk, azt magas színvonalon tegyük, ami elsősorban azt jelenti, hogy a

megcélzott hallgatói réteg ismereteire és képességeire alapozva elérjük a tananyag kultu-

rált formában való közlését. A jegyzetek összeállítását ugyanazzal a gondossággal kell

elvégeznünk, mint a tankönyvekét.

Jegyzet vagy tankönyv? Nagyon különböző okai lehetnek annak, ha egy tantárgyat

részben vagy egészben jegyzettel kívánunk lefedni. Például:

a) A tananyag olyan gyorsan változik, hogy azt a gyakran nehézkes könyvkiadás nem

tudja követni.

b) Tankönyv megjelentetésére nincs pénzügyi fedezet, jegyzetére viszont van.

c) Viszonylag kisebb létszámú hallgatói célcsoport használja.

d) Hagyományosan bevált tankönyvek kiegészítése vagy frissítése.

e) Egy komolyabb és terjedelmesebb mű lényeges részeinek leegyszerűsített tolmácso-

lása, összefoglalása.

f) Tankönyvírás előtti „főpróba”.


8

g) Tankönyvhöz vagy jegyzethez kapcsolódó példa- vagy feladatgyűjtemény.

h) Ragaszkodás a saját előadáshoz pontosan igazodó írásbeli segédlethez.

i) Távoktatási alaptankönyvhöz tanulási útmutató készítése.

j) A tananyaglefedés fehér foltjainak az eltüntetése.

A bolognai folyamat A néhány éve érvénybe lépett törvények és rendeletek alapján

szinte a teljes felsőfokú képzés a bolognai folyamat nevet viselő osztott rendszerben fo-

lyik. Az utóbbi négy tanévben a képzés már így indult, és felfutó rendszerben teljesedik

ki. Rengeteg kritika és ellenkezés előzte meg és kíséri a bevezetését. Ezekbe természet-

szerűleg nem kívánunk belebocsátkozni, és az egyes részletekben való állásfoglalás sem

lehet a feladatunk. A jelent tekintve eldöntött kérdésről van szó, és a hallgatóságnak az

oktatás folyamán a mi esetleges fenntartásainkról nem szabad tudomást szereznie, sőt

még azokra ráéreznie sem. Kötelességünk követni a szinte időtlen idők pedagógiai elvét:

mindig az adott oktatási forma keretében kell tanítványainknak a tőlünk telhető legjobbat

nyújtanunk. Különösen áll ez egy olyan jelentős tartalmi változás esetén, amilyenre az

„újkori” magyar felsőoktatásban még nem volt példa. Ezek a változások lényegesen ki-

hatnak a jegyzetírásra, és az új képzési célok, a tantárgyi rendszer módosulása, a szer-

vezeti átformálódás miatt számos „új” jegyzet megírását igénylik. Ennek kielégítését

elősegítheti, ha az intézmények és a karok között megfelelő munkamegosztás jön létre.

1. 2 Néhány szempont a jegyzetírás előtt

Az alábbiakban néhány olyan fontos szempontra és tényre hívjuk fel a figyelmet, amelyek

átgondolása tudatosabbá teheti munkánkat, és emelheti jegyzeteink színvonalát.

A jegyzetek összehangolása Jegyzetírásra általában a tantárgyak bonyolult, esetenként

kényes egyeztetése után kerül sor (vö. [23, 19-22. o.]). Szerzőjének előzetesen meg kell

ismerkednie mindazokkal az írott tananyagokkal, amelyre a jegyzete támaszkodik, illetve

amelyek az ő tananyagára építenek. Ennek a nyilvánvaló feladatnak a megoldása gyakran

komoly nehézségekbe ütközik: a tananyagok párhuzamosan készülnek, a teljes skála sok-

szor hosszabb időre is hiányos marad stb. Ilyenkor a szokásosnál is nagyobb szerepük van

a személyes megbeszéléseknek. Röviden: minden jegyzetnek függetlenül attól a termé-

szetes törekvéstől, hogy önmagában is kerek egészet alkosson célszerű beállnia a teljes

képzés tananyagainak a sorába.


9

Az alapképzés Ajánlatos külön kitérni az alapképzés bevezető tantárgyaira. Ezek

ugyanis csak a középiskolában tanultakra támaszkodhatnak. A középiskolai tananyag fő

ismerethalmazára, a köznyelv elfogadható szintű birtoklására minden tantárgynak szük-

sége van. Egyes tantárgyaknál fontos lehet a szaknyelv elemi szintű ismerete is. A jegy-

zetíró ennek meglétéről legtöbbször csak a saját, illetve a kollégái előző évi tapasztalatai-

ból tájékozódhat. A tanév során észleltek csak a jegyzet revíziójánál jöhetnek számításba.

A jegyzetírónak a saját felsőoktatási tapasztalatain túl ismernie kell(ene) a középis-

kolai tananyagot, jóllehet annak országos színtű állapotáról aligha lehet akárcsak megkö-

zelítő képhez is jutni. Sokszor követünk el hibát azzal a meggondolatlan megállapítással,

hogy „ez középiskolai tananyag”, olyan ismeretek esetében is, amelyek a középiskolában

már évek óta nem szerepelnek. Meglehetősen nehéz feladat felsőoktatási munkahelyről a

középiskolai módszerek hatékonyságáról, ellentmondásairól értesülést szereznünk, hiszen

hallgatóinkat jelenleg „látatlanban” kapjuk, tanári képesítés hiányában nem vehetünk

részt az érettségi munkálatokban, a jelentkezők széles rétegének a közvetlen megismerése

pedig csak a szóbeli vizsga visszaállításával válhat majd lehetővé.

A jegyzetek kisugárzása Egy jegyzet nyilván azért íródik, hogy a tudományok, illet-

ve az ismeretek egy pontosan meghatározott szeletét alkalmas formában közölje a hallga-

tókkal. Elsőrendű szerepe természetszerűleg ebben van. Ehhez járul azonban egy másik

szerep is, amely kulcsfontosságú az illetékes felsőoktatási intézmény megítélése szem-

pontjából.

Ha valaki (vagy valamely intézmény, akár a Magyar Akkreditációs Bizottság stb.) tájé-

kozódni kíván egy tanszék vagy egy kar oktatómunkájáról, figyelmét először is az okta-

táshoz használt tankönyvekre és jegyzetekre irányítja. Általában ebből az utóbbiból talál

többet, és ezek legtöbbször az illető intézmény oktatóitól származnak. Átnézésük

nyújt(hat)ja az első bepillantást az ott folyó oktatómunkába, és számításba jöhet annak

megítélésénél. Ezért a jegyzetírónak arra is ügyelnie kell, hogy munkájával méltóan kép-

viselje intézményét. Nemcsak alkalmi érdeklődőkre kell gondolnia, hanem a szakma vé-

leményére, sőt végső fokon a tanszék vagy valamely tágabb egység hivatalos megítélésé-

re, besorolására. Nyilvánvaló, hogy pozitív véleményt összecsapott, szerkesztéshiányos,

nyelvileg kifogásolható jegyzetekkel elérni nem lehet. Az említettek különben mind olyan

jegyek, amelyek már a jegyzet első felütésekor szembetűnhetnek.

A hallgató a képzés egyes fokozatai végén záródolgozatot készít. Erre vitathatatlanul

hatással vannak azok a jegyzetek is, amelyeket tanulmányai során forgatott. Ha azok gon-


10

dosan vannak összeállítva, akkor akár tudatosan, akár spontán módon igényesebb

munkára ösztönzik a hallgatót.

Jegyzetünket az adott időpontban (ha sejtjük is, hogy előbb-utóbb az átdolgozás vagy a

kicserélés lesz a részük) véglegesnek, maradandónak tervezzük. Tartózkodjunk a „most,

ahogy van, leadom, jövőre úgyis átírom” hányaveti magatartástól. A jegyzetírás komoly,

alázatot igénylő, megtisztelő feladat. Valószínűleg ezt érezhették át azok a szerzők, akik-

nek 4-5 évtizeddel ezelőtt írt jegyzetei és nemcsak oktatási kordokumentumként ma is

használatban vannak.

A köznyelv és a szaknyelv Nem érdemes sok szót vesztegetni arra a véleményre,

amely szerint külön szaknyelv nem létezik, hanem az része a köznyelvnek (bővebben lásd

[24]). Mindannyian tudjuk, hogy szaknyelvek igenis vannak, és a mi oktatási nyelvünk a

köz- és a szaknyelv(ek) sajátos kapcsolatán alapul ([23, 25-27. o.]). Ezek aránya az egyes

tantárgyakban meglehetősen vegyes képet mutat. Sokak véleménye szerint törekednünk

kell arra, hogy az egyes fogalmak előkészítésénél, az alkalmazások leírásánál és a szak-

nyelvi zsargon bevezetésénél amennyire csak lehet a köznyelvre támaszkodjunk.

Idegen szavak A szaknyelvek sok idegen szóval és kifejezéssel élnek; ezek a jövőben

előreláthatólag szaporodni fognak. Kampányszerű irtásuk, illetve nyakra-főre való hasz-

nálatuk sok felesleges bonyodalmat okozhat. Fontos, hogy a megkerülhetetlen idegen

szavak eredetét és a (magyar hangkészletnek megfelelő) kiejtését jegyzeteink segítsé-

gével is megismerje a hallgató, de egyetlen idegen szakszóban se lásson valamely távo-

li, titokzatos fölényt a mi nyelvünk rovására. Például egy angol szakszó az angolban álta-

lában éppen annyira „közönséges”, mint a magyar megfelelője vagy megfelelői nálunk.

Elterjedésének legtöbbször az a fő oka, hogy korunkban a legtöbb területen az angolt te-

kintik a tudományt közvetítő, hordozó nyelvnek. Egy példa: A közgazdaságtanban meg-

kerülhetetlen, a latin eredetiből francia közvetítéssel létrejött angol marketing szót mi

szakszóként nem fordítottuk le (megtehettük volna!), hanem igazodtunk az időközben

nemzetközivé vált idegen elnevezéshez. De ha a marketing szót mint közgazdasági fo-

galmat értelmezni akarjuk, fel kell sorolnunk vagy fél tucat elméleti és tevékenységi terü-

letet, amelyek mindegyike belefér ebbe a fogalomba. De ezeket a területeket a marketing

szó az angolban sem foglalja magában, ott is szükség van a féltucatnyi felsorolásra ahhoz,

hogy egy közgazdasági fogalomhoz jussanak.

A jegyzetek nyelvezetének több fontos kérdésének a 3. fejezetet szenteljük.


11

További szempontok a jegyzetírás megkezdése elé Olyan sok típusú és feladatú

jegyzetre van, illetve lehet szükség (vö. 1.2 szakasz), hogy, ellentétben a tankönyvekkel

([23, 33. o.]), a jegyzetírás megkezdésére vonatkozó általános felkészültségi szintet nem

lehet megállapítani. Más a helyzet egy olyan tapasztalt oktatónál, aki hosszas érlelés után

tankönyvet kíván írni, de csak jegyzet kiadására van lehetősége, és más helyzetbe kerül

például az a fiatal oktató, akinek első jegyzetét megadott határidőre kell elkészítenie. Ál-

talános elvként kimondható, hogy csak olyan jegyzet írásába célszerű belefogni, amely-

nek tartalmát a szerző magas szinten birtokolja, és nem írás közben kell hozzá beható

tanulmányokat végeznie.

Jó jegyzet akkor születhet, ha az írója egy maga mellé képzelt hallgatóval közösen vég-

zi a munkáját. A jegyzetet nem a kollégái számára írja, hanem a tanulni vágyó, értelmes

diákoknak. A siker azon múlik, hogy bele tudja-e képzelni magát a diák gondolkodásába,

érdeklődésébe. Tudnia kell, hogy hol célszerű megállót tartani, valamint hol és hogyan

lehet figyelembe venni a lassúbb gondolkodás okozta problémákat. Mindehhez a jegyzet-

írónak szüksége van fegyelemre, a hallgatók tudásának alapos ismeretére, és ne szé-

gyelljük kimondani sajátos képességekre is.

Megszívlelendő az a vélemény, amely szerint a jegyzetíró akkor jár(hat) el eredménye-

sen, ha munkája közben vagy csak a számítógép, vagy csak egy tiszta írólap áll előtte.

Minden más kisebb-nagyobb mértékig zavarhatja az elképzelt hallgatóval való kapcsola-

tát. Ha állandóan a rokon könyvek után kell nyúlkálnia, az azt jelenti, hogy a jegyzetírásra

még nem készült fel eléggé. A saját elképzelésének a kialakításában már benne kell lennie

a hasonló témájú tankönyvek és jegyzetek értékei előzetes elraktározásának.

Természetesen a most elmondottakat nem szabad dogmának tekinteni, a jegyzet írása

közben szükség lehet már kész rajzok, táblázatok, programok stb. beemelésére. És az is

érthető, ha a jegyzetíró alkalmanként, írás közben is, összeveti a már elkészült anyagot

más szerzők munkájával.

12

13

2. A JEGYZET FELÉPÍTÉSE

2. 1 A jegyzet útlevele

Először a könyvekről szóló legfontosabb tudnivalókat vázoljuk, a jegyzeteket érintő meg-

állapítások nagy része is ezekből eredeztethető.

A személyek legfőbb adatainak és nyilvántartási lehetőségének az analógiájára a köny-

veknek is megvan a maguk útlevele, vagy ha úgy jobban tetszik, azonossági igazolványa.

Ezt a könyv magában hordozza, ez része a könyvnek, anélkül, hogy a tartalmára vonatko-

zóan érdemleges felvilágosítással szolgálna. A könyv ilyen értelmű útlevelének a kiállítá-

sára rendeletek előírta szabályok vonatkoznak, de fontos szerepük van különösen egy

országon belül a hagyományoknak és a szokásoknak is.

A fenti értelemben vett könyvazonossági adatokat az ún. címnegyed és az utolsó, más

néven kolofon(oldal) tartalmazza. (A kolofon a kései latinba is átvett görög szó, jelentése:

szélsőség, valaminek a csúcsa vagy széle; utolsó szakasz.) A jegyzetek is megtartanak

sok, a könyvekre vonatkozó szabályt, esetenként változatlan formában, igen gyakran

azonban lerövidítve vagy tömörítve.

Címnegyed ♦ Minden könyv ezzel, a 16 oldalból álló első ív egynegyedével kezdődik. A

címnegyed minden könyv (!) nélkülözhetetlen, kötelező része.

A címnegyed, amely tehát négy oldalból áll, a könyv első jobb oldali lapjával (homlok-

lapjával) kezdődik. Nevük sorrendben: szennycímoldal, sorozatcímoldal, címoldal, copy-

rightoldal. (A copyright angol szó, jelentése kiadói vagy szerzői jog.) A címnegyed olda-

lait nem számozzuk.

Szennycímoldal ♦ Az eredeti, a címoldalt („szennyezéstől”) védő szerepe valójában már

megszűnt. Kevés információt tartalmaz, szerény tipográfiával. Feltünteti a mű szerzőjét

(illetve szerzőit, ha legfeljebb hárman vannak) és a mű címét (az esetleges alcímek nélkül,

hacsak valamilyen speciális ok a közlésüket nem indokolja). Írásjeleket sem a név (ne-

vek), sem a cím után ne tegyünk. Többszerzős mű esetén a neveket gondolatjellel, azaz

mindkét oldalról szóközzel közrefogott nagykötőjellel különítjük el. A szóköz helyett

gyakran az angol eredetű szpész, illetve a latinból származó spácium szót használják

[space = tér, hely; spatium = tér(fogat), hely]. A jegyzetekből a szennycímoldal általában


14

hiányzik. Ha valamely ide illő adatra mégis szükségünk lenne, azt a copyrightoldalon tűn-

tethetjük fel.

Sorozatcímoldal ♦ A nevéből is következően itt közöljük az esetleges sorozatcímet és a

szerkesztő(k) nevét. Ide kerülhet a sorozatot gondozó intézmények vagy személyek neve,

valamint a sorozat többi kötetének a felsorolása is.

Előfordulhat, hogy a kiadó a jegyzeteiben közölni kívánja például az alapképzésre

vonatkozó többi jegyzetének a meglétét. Erre is alkalmas hely a sorozatcímoldal. Eb-

ben az esetben természetesen indokolt a szennycímoldal elkészítése is.

Címoldal ♦ Ez a könyv lapozásakor együtt látható a sorozatcímoldallal, a jegyzeteknél

pedig a gyakran elmaradó szenny- és sorozatcímoldal miatt a kinyitáskor éppen a

címoldalként is szolgáló homloklap néz ránk. Gondot kell fordítanunk a betűk megválasz-

tására, valamint a szavak elhelyezésére, arányaira. Ezen kell szerepelnie a szerző, illetve

legfeljebb három szerző esetén a szerzők nevének. Ebben az utóbbi esetben a szerzők

nevét gondolatjellel választjuk szét. Magyar szerzőknél a teljes nevet szerepeltetjük.

A szerző(k) neve mellett-alatt feltüntetett tudományos címet, fokozatot vagy munkahe-

lyi beosztást tekintve nálunk is egyre inkább az a nézet válik általánossá, hogy ezek ne

kerüljenek a címoldalra. Fontos érv az, hogy a címoldal pontosan azokat az adatokat tar-

talmazza, amelyek a könyvre (a jegyzetre) való hivatkozáskor szerepelnek. Könyvek ese-

tében ez általánosan elfogadott, kötelező álláspont.

Minden szerző maga dönti el, hogy címei és beosztása közül mit tart a könyvben-

jegyzetben feltüntetendőnek. Van áthidaló megoldás is: a címlapon „pusztán”a szerző

neve szerepel, például

TŐKE JÁNOS,

a következő, ún. copyrightoldalra pedig felkerülhet a következő:

Szerző: Dr. Tőke János a közgazdaság-tudomány doktora, egyetemi tanár

Ha egy többszerzős könyv a (fő)szerkesztője nevén fut, akkor azt mindenképpen a cím

alatt tüntessük fel.

A címoldalra kerül természetszerűleg a könyv címe és ha van alcíme. Ha a könyv

fajtáját célszerű külön jelezni (például Vázlat, Segédkönyv, Példatár, Képletgyűjtemény

stb.), ezt a cím(ek) alatt helyezzük el.

Leggyakoribb a szerző - cím sorrend, amely azonban felcserélhető.

2. 1 A jegyzet útlevele

15

A címoldal alsó részében helyezkedik el a könyv kiadójának a neve, a megjelenés helye

és éve. A kiadó (lehetőleg) teljes neve külön sorba kerüljön, ez alá a kiadás helye, majd

mellé, vesszővel elválasztva, a kiadás éve. Ezen a „kiadó, hely, év” részen más írásjel ne

szerepeljen, kivéve azt az esetet, ha több kiadótól származó könyvről van szó. Ezek elkü-

lönítése, ugyanúgy, ahogy több szerző esetében korábban már elmondtuk, gondolatjellel

történjék.

A címoldal tehát kötelezően öt adatot tartalmaz. Megtervezésénél főként a következő

szempontokra ügyeljünk: ne legyen túlzsúfolt, a könyvben is szereplő betűtípusokat hasz-

náljuk, ne legyen túl sok (háromnál több) a betűk fokozata (nagysága), a nagybetűkkel

szedett, ritkított részeknél ügyeljünk a betűk közötti távolságokra, a név betűnagysága ne

haladja meg a címét.

Copyrightoldal ♦ A címnegyed általában legzsúfoltabb oldala. A copyrightadatokon

kívül rendszerint ide kerülnek azok a további fontos közlendők, amelyek nincsenek fel-

tüntetve a címoldalon. Ilyenek a mű létrehozásában lényeges szerepet játszó személyi és

intézményi adatok. A helyzetet bonyolítja, hogy a jegyzetnek gyakran nincs kolofonolda-

la, és ekkor az ide kívánkozó adatok is a copyrightoldalra kerülnek. Ezen az oldalon tün-

tetjük fel a könyv ún. ISBN-kódját is. (ISBN: International Standard Book Number =

Nemzetközi könyvazonosító szám.)

A szerzői jog (a szerződés alapján) illetheti a szerző(ke)t, a szerkesztő(ke)t, a kiadó(ka)t

, a fordító(ka)t stb. Egyszerű esetben, például amikor egyetlen szerzőről van szó, a szerzői

jog jele után csak a szerző nevét és vesszővel elválasztva a megjelenés évét kell

feltüntetni. Ha a szerzői jog kiterjed például a szerkesztőre is, akkor a szerkesztő szót elől

kell feltüntetni. Például:

Tőke János, 2010

Szerkesztő Precíz Péter, 2010

(Pontot sehova sem teszünk.) Ide kerülhet a „Minden jog fenntartva” szöveg, illetve an-

nak bővebb és pontosabb kifejtése.

Ha egy sok- (háromnál több) szerzős jegyzet esetén a címoldalon csak a (fő)szerkesztő,

illetve a szerzők közül csak a legtekintélyesebb van feltüntetve, akkor feltétlenül ide kell

kerülnie a többi szerző nevének. Célszerű itt felsorolni mindazokat, akiknek a mű létreho-

zásában lényeges szerepük van (fordító; a Bevezetés szerzője; lektor(ok); bíráló(k); mű-

szaki szerkesztő(k); ábrák, rajzok vagy térképek készítő(i); különféle mutatók, táblázatok

összeállító(i); stb.).


16

Említettük, hogy általában erre az oldalra kerül a könyv nemzetközi azonosítását és

katalogizálását elősegítő ISBN-kód, amelynek azonban jegyzet esetében csak akkor van

szerepe, ha az bolti forgalomba is kerül. Az ISBN-kód betűkből, valamint számcsopor-

tokból áll. Pontosabban: négy számhármast egyetlen szám követ. Ezek szétválasztására

kötőjeleket használunk. Példa:

ISBN 978-963-286-371-9

Az ISBN-kód könnyen beszerezhető, így például az

[email protected]

e-mail-címre küldött kérelemre szinte azonnal megérkezik.

A copyright- vagy a kolofonoldalra (ha van ez az utóbbi) kerülnek még, szigorúan nem

szabályozott módon, a következő adatok: a kiadó neve és székhelye, és amennyiben

vannak ilyen közreműködők a kiadásért felelős szerkesztő, a felelős szerkesztő; a borí-

tóterv alkotója, a műszaki szerkesztő, a tördelő; a nyomda, a nyomdavezető neve; stb.

Célszerű élni a kolofon nyújtotta lehetőséggel, elsősorban a copyrightoldal áttekinthető-

sége végett. A megosztásnál a könyv vagy a jegyzet tartalmi munkájában résztvevőket

szokás a copyrightoldalra tenni, a többi megnevezendő munkatársat, valamint a nyomdai

adatokat, esetleg egyéb, a kiadásra vonatkozó ismertetéseket a kolofonra hagyni. A

copyrightoldal áttekinthetősége érdekében, még neves kiadók is, a könyv ISBN- kódját a

kolofonoldalon tüntetik fel. Jegyzetek esetében a kolofonoldal gyakran kerül a hátulsó

borítólap külső, bal oldali alsó részére.

Ügyeljünk arra, hogy feleslegesen ne tegyünk ki pontokat. Akkor hibázunk a legkeve-

sebbet, ha itt minden pontot feleslegesnek tekintünk.

2. 2 A jegyzet főszövege

A jegyzet úgynevezett főszövege amelyet méltán nevezhetünk a jegyzet lelkének tar-

talmazza a diákoknak szánt mondanivalónkat. Ennek meg kell érlelődnie bennünk, és

írásakor mindent el kell követnünk, hogy az ismeretanyag befogadhatóan és az érdeklő-

dést felkeltve jusson el a hallgatókhoz.

Egy jegyzet elengedhetetlen követelménye, hogy abban a hallgató könnyen és gyorsan

el tudjon igazodni. Ebben fontos szerepük van az ún. járulékos szövegeknek (tartalom-

jegyzék, tárgymutató stb.), az alapot azonban a főszöveg tagolása jelenti. Ebben két fon-

tos szempont játszik szerepet. Egyrészt a tagolást természetszerűleg a tartalmi szempont-

ok szerint kell elvégezni, másrészt törekedni kell arra, hogy a jegyzet barátságos elren-

mailto:[email protected]


17

dezésben hallgatói léptékű anyagrészekre legyen bontható. A hallgató ne folyamatos

szövegtengerrel találkozzék, hanem akárcsak néhány órai tanulás után is végéhez érjen

valamely ideiglenesen lezárható anyagrésznek.

A főszöveg tagolása ♦ A jegyzeteknek rangsor (hierarchia) szerinti tagolásuk van.

Hármas tagolás esetén a jegyzetet általában fejezetekre, azokat szakaszokra, ez utóbbiakat

pedig pontokra bontjuk. Címük természetszerűleg fejezetcím, szakaszcím, pontcím. A

hierarchia további lépcsőkből is állhat, például a fejezeteket alfejezetekre bonthatjuk. A

nem túlságosan hosszú jegyzetekben elegendő a kettős tagolás. Nem szükséges mind-

egyik fejezetnél egységes felosztásra törekedni, ha a tartalom úgy kívánja, a tagolás egyes

kisebb rangú fokozatai hiányozhatnak. A fejezeteket mindig új, páratlan oldalon kezdjük.

Fontos, hogy az azonos fokozatú címek mindegyike azonos betűfajtából és betűnagy-

ságból álljon. A rangsor tagolását számozhatjuk is. Hármas felbontás esetén például így:

1. Fejezet; 1.2. Szakasz; 1.2.4. Pont

Újabban az utolsó pontot gyakran elhagyják:

1 Fejezet; 1.2 Szakasz; 1.2.4 Pont

Nagybetűs címek előtt azonban célszerű pontot tenni vagy a számot növelni.

A jegyzetek is sokszor igényelnek visszahivatkozást. A rangsor további bővítése túlzsú-

folttá tehetné a tagolást. Ennek a problémának a megoldására többféle eljárás is használa-

tos.

További tagolások A kiemelendő tartalmú bekezdéseket (bekezdéscsoportokat) ún.

bekezdéscímmel láthatjuk el. Jelen írásunkban mi is élünk vele: a sor elején kezdett, vas-

tag betűkből álló bekezdéscím után a elkülönítő jelet használjuk. Természetesen más

jelet vagy elrendezést is választhatunk, a pont kivételével. Ekkor ugyanis a cím össze-

folyna a szöveggel. Az igazi kiemelést jelentő vastagbetűs szedés azonban mindenképpen

ajánlatos. Az alábbiakban, egy példát véve, felsorolunk néhány gyakori változatot.

a) A „mi” változatunk:

A vevőszolgálat tartalma A vevőszolgálaton azokat a …

A bekezdéscím előtt sorköz van.

b) Középen elhelyezett „bekezdéscím”:

A vevőszolgálat tartalma

Vevőszolgálaton azokat a …


18

Itt a cím nagyobb betűkkel is szedhető, mint a folyószöveg. Előtte is, utána is sorközre

van szükség.

c) Külön sort alkotó bekezdéscím:

A vevőszolgálat tartalma

Vevőszolgálaton azokat a …

Sorközt csak a bekezdéscím előtt hagyjunk.

Felvethető, hogy a bekezdéscímek helyett nem célszerűbb-e a főszöveg tagolását foly-

tatni, például a hármas tagolást négyesre bővíteni. Ennek semmi akadálya, de ekkor rövid,

esetleg csak 4-5 soros bekezdéseket is a hierarchiába illő címmel kellene ellátni, ami a

főszöveg túlzott felszabdalásához vezethet.

Több jegyzet nem vezet be újabb tagolást, és bekezdéscímek sem szerepelnek benne.

Ezzel akkor célszerű élni, ha nem eredményez átláthatatlan szövegtengert.

Vannak könyvek, amelyek minden bekezdést megszámoznak. Ez általában hosszú szá-

mokat jelent, mivel a bekezdés sorszámát az illető pont számához kell csatolni. Ezt jegy-

zetekben többen nem ajánlják, a számozás túlságosan merev módjának tartják, és vizuáli-

san is egybefolyó oldalak sokaságát eredményezheti. A hivatkozásokat megkönnyítheti,

de az esetleges későbbi fejezetbetoldások zavart okozhatnak.

A jegyzetben való keresést elősegítheti, ha az oldalakat élőfejjel, illetve élőlábbal látjuk

el. Az előbbinél általában a páratlan oldalra kerül az aktuális anyagrész legalacsonyabb, a

tőle balra lévő oldalra pedig az azt megelőző rangsorú cím. A páros oldali cím rendszerint

a sor elején kezdődik, a páratlan oldali pedig a sor végén zárul. A viszonylag ritkábban

használt élőláb páratlan oldalán feltüntethetjük például a szerző nevét, a pároson pedig a

könyv címét. Az élőláb két szövegét általában az oldalak találkozásánál zárjuk. Előfordul,

hogy az élőfej szövege mindegyik oldalon ugyanaz. Ennek sok értelme nincs, hiszen ek-

kor az élőfej nem „él” együtt a jegyzettel. A viszonylag ritkán előforduló szöveges élőláb

esetében más a helyzet: ott általában változatlan szöveg szerepel mindegyik oldalon.

Az élőfejet, illetve az élőlábat elválaszthatjuk vonallal (latin eredetű szót használva lé-

niával) a főszövegtől. Az élőfejnél, illetve az élőlábnál kisebb betűket szedünk, mint a

folyószövegben. A főcímeknél (fejezetcímek, előszó stb.) élőfejet nem használunk.

Az oldalak számozása többféleképpen történhet. Az egyik lehetőség, hogy a lap élőlá-

bának a külső szélére kerül.

Bekezdések ♦ Újabban (angol mintára) a címek utáni első bekezdés a sor elejére kerül, a

többi azonban hátrább (sorbehúzással, kevésbé szerencsés szóval: beljebbezéssel). Ha a


19

sor 24 cicerós vagy annál rövidebb (1 ciceró = 12 pont = 4,513 mm), akkor 1-2, ha hosz-

szabb, akkor 2-3 betűhely után kezdjük a szöveget. Találkozhatunk olyan jegyzetekkel is,

ahol minden a sor elején (sorbehúzás nélkül) kezdődik: a különböző fokozatú címek, al-

címek, bekezdések, bekezdéscímek stb. Ízlés és szemlélet kérdése, hogy a hagyományos,

behúzásokkal szellősített szerkezetet felváltsuk-e ezzel a monoton formával.

Kiemelések A jegyzet túlnyomó része álló, más néven antikva betűkből áll. (Az an-

tikva latin szó; egyik jelentése: régi. A korai nyomdászatban a gót betűktől való megkü-

lönböztetésre használták.)

A jegyzet szövegében sor kerül(het) kiemelésekre. Ezeket következetesen és fontossági

sorrend szerint végezzük. Két módon történhet: a betűtípus megválasztásával, valamint

írásjelek használatával. Leggyakrabban a kurzív (dőlt) betűtípust használjuk. A fett (fél-

kövér vagy kövér) betűtípus már erős kiemelést jelent. A VERZÁL(IS) vagy KAPITÁ-

LIS (nagybetűkből álló) betűtípussal nagyon ritkán élünk, sajátos esetekben azonban lehet

megkülönböztető szerepe. (Például a logikában a konjunkció, illetve a diszjunkció ma-

gyar megfelelőjét gyakran így írjuk: ÉS, illetve VAGY „művelet”.) A KAPITÄLCHEN

(kiskapitális) betűtípus gyakori a nevek idézésében; a nevek kezdőbetűjét azonban nem

kicsinyítjük. A kurzív szó némi fantáziával a futó ember alakját dőltnek képzelve a

latin cursivus = futás szóból eredeztethető, míg a fett német szó jelentése zsíros vagy kö-

vér. A verzál szó eredetije a nagybetűvel kezdődő latin versus = vers(sor) szóból szárma-

zik. A kapitális szó alapja a latin caput = fej (fő dolog) szó; a capitalis szót a római nagy-

betűs írásra is használták. Újabban elterjedtek a megfelelő angol szavak is; a dőlt, a vas-

tag, illetve a nagybetű angol megfelelői: italics, bold, CAPITAL.

Idézőjellel kiemelhetünk fontosnak tartott szövegrészeket, illetve olyan szavakat, ame-

lyeket nem a szokásos értelemben használunk, tartalmilag azonban kapcsolódhatnak a

sajátos mondanivalónkhoz. Fajtái: a „…” macskaköröm, azon belül, ha szükséges, a »…«

lúdláb, amelyben még elhelyezhetjük a ’…’ félidézőjelet.

Felsorolások ♦ Jegyzeteinkben általában sok felsorolás található. Itt szakítanunk kell a

régies, sokszor felesleges írásjeleket használó ám ma is gyakori szokásokkal. Például:

a. ; 1) ; … ; a.) ; 1.) ; …,

sőt újabban feltűntek a „vesszős” változatok is:

a, ; 1, ; … ; a, ; 1, …


20

A felsorolásnak megvan a maga szabályos rendje. Írásban általában számokat vagy

betűket használunk, mindegyiket egyetlen írásjel követ: szám után pont, betű után kerek

félzárójel áll. Ha a szám dőlt, utána dőlt a szöveg is, álló számot pedig álló szöveg követ:

1. példa; 1. példa

Betűknél éppen fordított a helyzet: ha a betű és vele együtt a zárójel is dőlt, akkor a

szöveg álló, ha pedig a betű álló (és a zárójel is), akkor a szöveg dőlt:

a) példa; a) példa

A kiemelést, ha több sorból áll, végezhetjük például nagykötőjellel („bajusszal”):

szöveg

…

vagy telt köröcskével:

szöveg

…

Ügyeljünk arra, hogy a felsorolásban kivéve, ha az a szövegkörnyezetben teljes mon-

datot alkot soha nem teszünk a sor végére írásjelet, sem vesszőt, sem pontot.

Ábrák ♦ A legtöbb jegyzet nélkülözhetetlen részei az ábrák. Szoros és egymást kiegé-

szítő kapcsolatban állnak a főszöveggel. Egy ábra egyszerűsíthet, sőt helyettesíthet bo-

nyolult szövegeket, és sok szöveges rész igényli a tartalom vizuális megjelenítését. Fon-

tos ügyelni a szöveg és az ábra összhangjára: mind a szimbólumoknak, mind a kifejezé-

seknek pontosan egyezniük kell. Törekedjünk arra, hogy az összetartozó ábra és szöveg

lehetőleg ugyanarra az oldalra, sőt, ha lehet, egymás mellé kerüljön. A számítógépes sze-

dés és grafika alkalmazása ezt nagymértékben elősegíti. Az ábrákhoz soroljuk a pikto-

gramokat is, amelyek sok esetben összehasonlíthatatlanul jobb tájékoztatást nyújthatnak,

mint az azonos tartalmú grafikonok vagy táblázatok. Különösen akkor, ha színes kivitel-

ben készül(het)nek. (Piktogram a latin pictus = festett melléknévből és a görög grafia =

rajz; leírás utótagból képzett szó.)

Az ábrákat megszámozzuk. Ha a könyv tagolását is számoztuk, akkor ez történhet az

egyes részeken belül. Gyakori a tagolástól függetlenül az ábrák folyamatos számozá-

sa. Így például az „1.4.2. ábra”, az 1.4. szakasz 2. ábráját, a „14. ábra” a jegyzet 14. ábrá-

ját jelenti. Mindkét esetben a hivatkozásoknál célszerű az oldalszámot is feltüntetni, a

nem számozott tagolású könyvben ennek hiánya fáradságos keresgélést okozhat:

1.4.2. ábra, 28. o.; 14. ábra, 51. o.

Ha egy ábra több részből áll, rendszerint betűvel különítjük el őket:

1.4.2. a) ábra; 1.4.2. b) ábra

2. 3 A jegyzet tartópillérei

21

Az ábrákat nyilvánvalóvá téve a szöveggel való kapcsolatot feliratozzuk. Ügyel-

nünk kell arra, nehogy az ábra túlzsúfolt legyen. Az ábrákat általában megcímezzük vala-

mely, a folyó szöveggel összhangban lévő kifejezéssel. Ez az ábra alá, általában az ábra

számozása mellé kerül, kisebb betűkkel, mint a folyószöveg. Például:

1.2.4. ábra. A vállalati folyamatok mozgástere

Az ábraaláírások különféle magyarázó szöveget is tartalmazhatnak. Közülük az utolsó

címnek számít, pontot csak akkor teszünk utána, ha az mondat.

Az ábrával kapcsolatban elmondottak értelemszerűen átvihetők más illusztrációs ele-

mekre is. Ilyenek például a fényképek, a grafikonok, a diagramok, a piktogramok, folya-

matábrák, táblázatok stb.


A jegyzet lényegét a főszöveg alkotja. Önmagában azonban nem tudná megállni a helyét,

fontos járulékos szövegek szilárd tartópillérek szükségesek ahhoz, hogy a jegyzet

eredményesen és kulturáltan szolgálja a tanulást.

Előszó ♦ A jegyzet nélkülözhetetlen része; nagy vonalakban ismerteti a könyv anyagát,

annak a tudományban és a képzésben betöltött szerepét, más tárgyakkal való kapcsolatait,

valamint útmutatásokat ad a jegyzet használatára. A bolognai folyamat a korábbi szoká-

sokhoz képest az előszóban is igényel némi módosítást. A mostani előszókban (ahogy

erre már korábban is utaltunk) pontosan meg kell határozni azt a tárgyat, szakterületet,

évfolyamot stb., amelyhez a jegyzet készült.

Az előszó ne térjen ki semmilyen irányú értékelésre. Aláírására egy példát véve a

következő változatok javasolhatók:

Tőke János ; T. J.; A szerző

Ha a jegyzetnek több szerzője van, vagy ha több tárgyhoz is használják, akkor a koráb-

biak (a gondolatjeles elválasztás) értelemszerű módosításával élünk.

Az előszó és a tartalomjegyzék elhelyezése kapcsolatban áll egymással. Ha a tartalom-

jegyzék hátul van, akkor az előszó közvetlenül a címoldal utáni első páratlan oldalra ke-

rül, s közéjük beiktathatunk bizonyos alkalmi szövegeket, például köszönetnyilvánítást,

ajánlást, mottót. Az udvariasság megkívánja, hogy az ajánlás külön és páratlan oldalon

legyen. Ha a tartalomjegyzéket elöl helyezzük el, akkor az ugyanarra a helyre kerül, mint


22

amit fentebb az előszó számára leírtunk. Ekkor az előszó hátrább tolódik a tartalomjegy-

zék utáni első páratlan oldalra.

Tartalomjegyzék ♦ Szintén nélkülözhetetlen része a jegyzetnek. Címként viselheti a

rövid Tartalom szót is.

Lehet a könyv elején is, a végén is. Újabban inkább az előbbi a gyakorlat. Az ottani

elhelyezését az előző bekezdésben már elmondtuk. Ha a jegyzet végére tesszük, akkor is

páratlan oldalon kezdődjék, és a kolofonoldalt ha van ilyen megelőzően végződjék.

Ha a jegyzet túlságosan tagolt, és az összes cím feltüntetése nagyon hosszúvá, nehezen

áttekinthetővé tenné a jegyzéket; ekkor az alacsonyabb rendű címek esetleg átmehetnek a

tárgymutató szavai közé. Ezért is fontos, hogy a tartalomjegyzéket maga a szerző készítse

el.

A tartalomjegyzék címeinek egyezniük kell a könyvbeli címekkel. Ha ezeket számoz-

tuk, ugyanazt a számozást visszük át a tartalomjegyzékre is. Hasonlóan járunk el, ha a

címeket betűkkel különböztettük meg.

A könnyebb áttekinthetőség végett is célszerű a címfokozatokat megkülönböztetni. Ez

tipográfiailag általában sorbehúzásokkal történik, címfokozatonként 2-4 betűhely kiha-

gyásával. A behúzással való elkülönítés áttekinthetővé teszi a tartalomjegyzéket akkor is,

ha a könyvben nem számozzuk a címeket. Az alacsonyabb rendű címeknél kisebb betűket

is használhatunk. A könyvhöz alkalmilag csatolt részek (köszönetnyilvánítás stb.) ne sze-

repeljenek a tartalomjegyzékben, a többi járulékos szöveg címe azonban igen.

Tárgymutató ♦ A jegyzet elengedhetetlen része, amely azonban sajnálatos módon

gyakran hiányzik. Nélküle a gyors és eredményes tájékozódás meglehetősen körülmé-

nyes. Ez a felismerés az írott tananyagokban mintegy száz éve általános nemzetközi gya-

korlattá vált, nálunk sajnos jó néhány jegyzet- sőt tankönyvíró erről nem vett (vesz) tu-

domást. Nehéz elképzelni, hogy a tárgymutató hiányában a hallgató hogyan képes felele-

veníteni a korábbi és már feledésbe merült anyagrészeket. Fellapozza, „átnyálazza” az

egészet?

Említettük már, hogy sokan azt tartják helyesnek, ha a tárgymutatót maga a szerző ké-

szíti, nem adja ki albérletbe. Ő tudja ugyanis megítélni, hogy a tárgymutatóban nem

méretezve túlságosan nagyra annak hosszúságát mely szavaknak kell okvetlenül szere-

pelniük, illetve melyektől lehet eltekinteni. Kérdéses, mire megy vele a hallgató, ha egy

tárgyszó után 8-1 vagy esetleg még több utalást (oldalszámot) talál.


23

A tárgymutatót ábécésorrendben készítjük. Alapul a magyar nagyábécé szolgál; a ma-

gánhangzók rövid és hosszú változatai között újabban nem tesznek különbséget. Célszerű,

ha az azonos betűvel kezdődő szavak fölé vastag szedéssel álló nagybetűt helyezünk. A

sorrendet több tagból álló vagy összetett címszavak esetén úgy állapítjuk meg, hogy fi-

gyelmen kívül hagyjuk az elválasztó jel(eke)t és a szóköz(öke)t, és az így kapott betűcso-

port alkotta „szavakat” helyezzük el ábécésorrendbe. A tárgymutató általában kéthasábos.

A hasábok kialakításában nagy segítséget nyújt a számítógépes szövegszerkesztő. A

tárgymutatót rövidebbé és áttekinthetőbbé tehetjük, ha az egymáshoz kapcsolódó szavak

közül csak az első(ke)t írjuk ki, a többit pedig bizonyos jelekkel, legtöbbször nagykötőjel-

lel helyettesítjük. A sok lehetőség közül néhányat példával illusztrálunk:

a) ipari ágazat

ipari bázis

helyett:

ipari ágazat

bázis

Ha például az ipari ágazatot az ágazat címszónál is fel akarjuk tüntetni, akkor ez így

történhet:

ágazat, ipari

b) követő rendszer

létrehozása

A nagykötőjeles sornak nem kell szükségképpen beljebb kezdődnie. Például:

c) követő rendszer

létrehozása

Gyakran előfordul, hogy összetett szavaknak az első tagja többször szerepel. Akkor az

ún. tilde jellel így rövidíthetünk:

tőkeigény

~import

~kiáramlás

A ~ és a második tag között nincs szóköz, és a második tagok „egymás fölött” van-

nak. A tilde helyett használhatjuk a nagykötőjelet is, de ekkor külön ügyelnünk kell a

„tapadásra”.

Megjegyezzük, hogy újabban sokan nem élnek egyik fenti rövidítéssel sem, egyszerűen

felsorolják a tárgymutató összes szavát. Például:

piaci ár nemzetközi bíróság

piaci árus nemzetközi egyezmény

piaci érték nemzetközi helyzet

piaci jelenlét nemzetközi szerződés


24

Kétségtelen, hogy számítógéppel könnyen, mechanikusan készíthető ilyen jegyzék.

Kérdéses, hogy a hallgatók barátsággal fogadják-e, használják-e az így egybefolyó szö-

vegoszlopokat.

Sokszerzős jegyzeteknél három eset lehetséges: egyáltalán nincs tárgymutató; az egyes

fejezetek végén van tárgymutató; létezik az egész könyvre vonatkozó tárgymutató. Mi ezt

az utóbbit javasoljuk; a közös tárgymutató elkészítése kiváló lehetőséget nyújt a könyv

egységes fogalomrendszerének az ellenőrzésére.

Névmutató ♦ Tankönyveinkben általában összevonjuk a tárgymutatóval Név- és tárgy-

mutató címmel. Ha a névmutató külön szerepel, akkor a tárgymutató elé kerül. A besoro-

lás ábécésorrendben történik, hasonlóan, mint a tárgymutatónál. A vezetékneve(ke)t tesz-

szük előre, utána következik az utónév (keresztnév). Magyar szerzők nevénél írásjel nél-

kül, idegen szerzők esetében vesszővel elválasztva. A névleírásban célszerű követni az

eredeti, a felhasznált forrásmunkában használt változatot. Az ún. névelőzék esetében fon-

tos eldönteni, hogy a vezetéknévhez tartozik-e. Ha igen, akkor a besorolásnál vesszük

figyelembe, ha nem, akkor az utónévnél. Ha a besorolás a névelőzék figyelembevételével

történik, akkor az anélküli alakot utalással iktassuk be a megfelelő helyre. A névmutató

készítésekor is a magyar nagyábécét vesszük alapul.

Példák

BOD PÉTER ÁKOS

DESCARTES, RENÉ

NAGY BÉLA lásd SZŐKEFALVI-NAGY BÉLA

NEUMAN JÁNOS

NYULÁSZINÉ STRAUB ÉVA

RENATUS CARTESIUS lásd DESCARTES, RENÉ

STRAUB ÉVA lásd NYULÁSZINÉ STRAUB ÉVA

SZENT-GYÖRGYI ALBERT

VON NEUMAN, JOHN lásd NEUMAN JÁNOS

Ábrák jegyzéke ♦ Kivételes esetektől eltekintve a jegyzetekben szükség van a

tárgymutatóhoz hasonló szereppel az ábrák jegyzékére. Ennek legegyszerűbben elké-

szíthető formája, ha megadjuk a sorrendben megszámozott ábrák oldalszámát. A hallgató

azonban nem az ábrák számát jegyzi meg, nem aszerint keresi őket. Segítséget jelenthet,

ha megadjuk az ábra címét is. Ezért ajánlatos az ábrák jegyzékében az ábraszám és az


25

oldalszám között az ábra címét, kivételes esetben annak rövid, de az ábra alatti szöveg-

gel összhangban lévő kibővítését is közölni. Az ábrák jegyzékét közvetlenül a tárgymuta-

tó – vagy ha van: Az idegen szavak jegyzéke – után célszerű elhelyezni.

Szövegközi jegyzetek ♦ Általános elv, hogy a tankönyvek folyó szövegében csak iroda-

lomjegyzékre vonatkozó hivatkozások helyezhetők el. Az ezektől eltérő kiegészítések és

utalások sokszor hosszúak, megtörik a szöveg folyamatosságát. Számukra több más meg-

oldás is rendelkezésre áll (lásd Lábjegyzetek, Lapszéli jegyzetek). Vannak azonban olyan

szövegrészek (az előszó, az ajánlás, a köszönetnyilvánítás stb.), amelyekben nem lenne

illő például lábjegyzetet használni.

A jegyzeteknél némileg más a helyzet. Általában nincs szükség sok hivatkozásra, más-

részt csak elvétve iktatunk be láb-, illetve széljegyzeteket. Így a szöveghez kötődő olyan

megjegyzéseket, amelyeket egy tankönyvben inkább a láb- vagy a széljegyzetekbe utal-

nánk, magában a főszövegben közölhetjük. Természetesen ügyelnünk kell arra, hogy ezt a

főszöveg tartalmi csorbítatlanságának a megtartása mellett tegyük, és a hozzáfűzött ki-

egészítések viszonylag rövidek legyenek.

A szövegközi jegyzetek nagy része az irodalomra vonatkozó hivatkozásokból áll. Ezek

többfélék lehetnek, aszerint, hogy a könyvben van-e irodalomjegyzék vagy nincs. Bőveb-

ben lásd a 2.4 szakasz Irodalmi hivatkozások bekezdéscím alatt.

A szövegközi jegyzeteket általában zárójelekben helyezzük el. Ezzel kapcsolatban fel-

hívjuk a figyelmet egy dologra. A zárójelek fordított sorrendjére, mégpedig a természet-

és a műszaki tudományok gyakorlatához viszonyítva. Ott a zárójelek hierarchiája, kívül-

ről befelé, így fest: kapcsos, szögletes, gömbölyű:

( ) .

A humán szövegekben viszont éppen a fordítottja áll:

( ).


26

2. 4 A jegyzet további járulékai

Az előző szakaszban felsorolt tartópilléreken kívül egyéb járulékai is vannak, illetve le-

hetnek a jegyzetnek. Idesorolásuk nem másodrendűségre utal: némely esetben nélkülöz-

hetetlenek, másokban elhagyhatók vagy idegenek. Itt vázoljuk a megvalósításuk különfé-

le változatait is.

Bibliográfia, Irodalomjegyzék ♦ Mindkettő a szakirodalom felsorolásának jegyzéke.

Rendeltetésük bizonyos mértékig eltérő. Az irodalomjegyzék a szövegben idézett, a bib-

liográfia pedig a téma irodalmáról bővebb áttekintést is nyújtó munkák felsorolása. (A

görög biblio- szóelőtag jelentése könyv-, könyvvel kapcsolatos, a grafia utótagé pedig

rajz, leírás.) Sok szerző nem kíván különbséget tenni közöttük, és mindkét fajta jegyzék-

nek az egyik, például az Irodalomjegyzék vagy röviden az Irodalom címet adja. Mivel a

művek adatainak a megadása között úgysincs különbség, a továbbiakban mi is csak az

egyiket, leggyakrabban az irodalomjegyzék elnevezést fogjuk használni.

A jegyzet jellege nem minden esetben kívánja meg, hogy irodalomjegyzéket tartalmaz-

zon. Az alapképzés többnyire megvan nélküle: különben is az ó- vagy középkori klasszi-

kusok esetében értelmetlen lenne bármelyik művüket vagy a törvényeiket tartalmazó sok

száz könyv valamelyikét feltüntetni. Hasznos lehet viszont egy, a témával kapcsolatos

bibliográfia, ha az hozzáférhető könyveket tartalmaz, és a szerző megadja a művek jel-

lemzését, valamint kiemeli a hallgató önképzéséhez hasznos részeket.

A jegyzetek általában egyetlen irodalomjegyzéket tartalmaznak. Ez a könyv végére ke-

rül, páratlan oldalon kezdve, megelőzve a tartalomjegyzéket, ha azt is hátul helyezzük el.

Bibliográfiai tételek Az irodalomjegyzék ún. bibliográfiai tételekből (röviden tételek-

ből) áll, amelyeknek mindenképpen tartalmazniuk kell öt adatot: a szerző(k) nevét, a

könyv címét, a kiadás helyét, idejét és a kiadót. Emlékeztetünk arra, hogy ugyanennek az

öt adatnak kell a jegyzet címoldalán is szerepelnie (vö. 2.1 szakasz, Címoldal). A címol-

dalon (!), és nem az ettől gyakran eltérő elülső fedőlapon. A bibliográfiai tétel teljes mon-

datnak minősül, ezért utána mindig pontot teszünk.

A következő, kizárólag az elrendezési lehetőségek bemutatására szánt művek kiválasz-

tása teljesen véletlenszerűen történt, csupán arra ügyelve, hogy e jegyzet írója munkahelyi

kollégáinak és barátainak a művei ne szerepeljenek. Ez áll a továbbiakra is.


27

MOHAI GYÖRGY: A vállalati tervezéstől a stratégiai módszerekig. Budapest, 1987,

Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó.

KOROM ERZSÉBET: Fogalomfejlődés és fogalmi változás. Budapest, Műszaki Könyvki-

adó, 2005.

JAKÓ ZSIGMONDRADU MANULESCU: A latin írás története. Európa Kiadó, Budapest,

1987.

FUKUYAMA, F.: The end of history and the last man. Pingiun Books, 1992, London.

CHIKÁN ATTILA: Vállalatgazdaságtan. 2005, Budapest, Aula Kiadó.

SIMAI MIHÁLY: Zöldebb lesz-e a Világ? 2001, Akadémiai Kiadó, Budapest.

Gyakori, hogy a nevet (miként jegyzetünkben is) kiskapitális betűből szedjük. A

kiskapitális betűk használata természetesen csak lehetőség.

Az irodalomjegyzék tételei többféleképpen is elrendezhetők. Az ábécésorrendes vagy

alfabetikus elrendezés a szerzők neve szerint történik; ugyanannál a szerzőnél a megjele-

nés éve számít. Az idősorrendes vagy kronologikus irodalomjegyzék a munkák megjele-

nési időpontja alapján készül. A tematikus irodalomjegyzék tételei a témák szerinti cso-

portosításban jelennek meg; ezeken belül választhatjuk akár az alfabetikus, akár az idő-

sorrendes elrendezést. (Bővebben lásd [23, 65-70. o.]) A sorszámozott bibliográfiában a

tételeket az eléjük írt (általában kövér és álló) számokkal látjuk el. A folyószövegben

azonban a szögletes zárójelbe tett, általában nem vastag számokkal hivatkozunk rájuk

(lásd Irodalmi hivatkozások).

Ha akárcsak az utolsó öt évben megjelent magyar nyelvű tankönyv- vagy jegyzetiro-

dalmat nézzük, észrevehetjük, hogy az irodalomjegyzékek meglehetősen vegyes képet

mutatnak. Még abban sem egyöntetűek, hogy a bibliográfiai tételnek mind az öt adata

szerepeljen. Bizonyos jegyzetek a kiadó helyét csak akkor tüntetik fel, ha különbözik Bu-

dapesttől. A szerzőnek és a címnek természetesen szerepelnie kell, ezek általában a tétel

elejére kerülnek, a maradék három adat elhelyezésére pedig hat lehetőség van. Ha közü-

lük az évszámot vesszük előre, akkor azt zárójelbe téve, közvetlenül a szerző(k) neve után

helyezzük el (lásd az alábbi felsorolás 2. tételét). Eltérések vannak a központozásban is.

Egyes bibliográfiákban kiírják a magyar szerzők teljes nevét, míg másokban az utónévnek

csak a kezdőbetűjét. Ezt az utóbbit magyar nyelvű könyveknél főként akkor használják,

ha vegyesen szerepelnek benne magyar és idegen nyelven írt művek is. Az egyöntetűsé-

gen kívül ezt az is indokolja, hogy idegen neveknél meglehetősen bonyolult (és felesle-

ges) lenne a teljes utónevet kibogozni.

Az említett elrendezések közül kettőt a már szerepeltetett MOHAI-féle könyvvel kapcso-

latban mutatunk be.


28

1. MOHAI GYÖRGY: A vállalati tervezéstől a stratégiai módszerekig. Budapest, 1987,


Újabb elrendezésekhez jutunk, ha vesszük a kiadás helyének, évszámának és a kiadó-

nak a többi (összesen öt) permutációját. Közülük kettő az évszámmal kezdődik, amelye-

ket, ahogy korábban is említettük, közvetlenül a szerző neve után zárójelbe téve he-

lyezünk el.

2. MOHAI GYÖRGY (1987): A vállalati tervezéstől a stratégiai módszerekig. Budapest,


Találkozhatunk „csonka” tétellel is:

3. MOHAI GYÖRGY: A vállalati tervezéstől a stratégiai módszerekig. 1987, Közgazda-

sági és Jogi Könyvkiadó.

A 3. elrendezés (hiányzik a kiadás helye) sajátos, inkább házi használatra készült jegy-

zetekben fogadható el. Érv vagy mentség lehet mellette, hogy mindenki tudja a Közgaz-

dasági és

Jogi Könyvkiadó helyét. Véleményünk szerint célszerű ahhoz tartani magunkat, hogy a

címoldal adatai mind belekerüljenek a bibliográfiai tételbe.

Alapjában mindegy, hogy melyik elrendezést választjuk. Választásunkat azonban a

jegyzet egészében meg kell tartanunk.

Előfordulhat azonban, hogy bizonyos adatok magában az idézett műben sincsenek fel-

tüntetve. Ilyenek lehetnek a kiadás helye vagy az éve, és nagyon ritkán a kiadó neve.

Ezeket a hiányokat mindenképpen jeleznünk kell, ugyanis csak így derülhet ki, hogy bi-

zonyos adatok valóban nincsenek meg a könyvben, vagy megvannak, de a kiadó egysze-

rűen elhagyta őket.

A hiányzó adatok jelölésére a

h. n. (hely nélkül)

é. n. (év nélkül)

k. n. (kiadó nélkül)

rövidítéseket használjuk.

Az irodalomjegyzékre természetszerűleg nincs sem nemzetközi, sem hazai szabály; a

megléte sem kötelező. A szerző maga dönti el, hogy zárja-e írott tananyagát irodalom-

jegyzékkel (bibliográfiával). Az alapképzés jegyzeteiből gyakran hiányzik, a mesterkép-

zésre írottakból már jóval ritkábban. Az irodalomjegyzék meglétére vonatkozó egyetlen

sommás vélemény talán az lehet, hogy a doktori képzés jegyzetei aligha nyújthatnak nél-

küle megfelelő tájékoztatást és kitekintést.


29

A bibliográfiai tételek betűtípusai A bibliográfiai tételben az öt kötelező adat közül

az első hely nyilvánvalóan a szerzőt, a második pedig a címet illeti meg, kivéve azt az

esetet, amikor az évszámot a szerző neve és a cím közé tesszük. A lehetséges hat elhelye-

zés közül egyik ellen sem lehet kifogást emelni, és mindegyikkel találkozhatunk is. Mi

jelen írásunkban az első a hol (történt)?, mikor? és ki tette? kérdéshármasnak megfelelő

sorrend mellett horgonyoztunk le, más szóval a cím után a jegyzet kiadásának a helye

(hol?), majd a kiadás évszáma (mikor?), végül a kiadó neve (ki tette?) szerepel. Vegyünk

egy újabb példát!

KOROM ERZSÉBET: Fogalomfejlődés és fogalmi változás. Budapest, 2005, Műszaki

Könyvkiadó

A név ahogy eddigi példáinkban is kiskapitális betűkből áll, a cím dőlt, a többi pe-

dig a folyó szöveg normál betűje (száma). Az egész tétel állhatna csupa normál betűből,

ami gyakran elő is fordul. Találkozhatunk más betűtípus-választással is, például a szerző

nevének vastag betűs szedésével. A betűtípussal való kiemelés hátterében a szerző eseté-

ben az alkotó iránti tiszteletnek a kifejezése, a cím esetében pedig a tudományos témára

való figyelemfelhívás állhat. A bibliográfiai tétel betűtípusait hasonlóan a tétel elrende-

zéséhez a jegyzet egészében egyöntetűen kell használnunk.

A központozást illetően még komoly szakkönyvekben is meglehetős összevissza-

sággal találkozhatunk. Pedig létezik szabály (vagy ha úgy tetszik, általános szokás),

amely szerint a név után kettőspont, a cím után pedig pont áll. A többi adat közé vesszőt,

a végére pedig (ez kötelező!) pontot teszünk.

A bibliográfiai tételeket gyakran egyéb információkkal is ki kell bővítenünk. Példaként

egy fiktív jegyzetet véve:

TUDÓS PÁL: A magyar bankrendszer története. 1-3. köt. Budapest, 2003, Pénzes Kiadó.

TUDÓS PÁL: A magyar bankrendszer története. 2. kiad. 1. köt. Budapest, 2005, Pénzes

Kiadó.

TUDÓS PÁL: A magyar bankrendszer története. 2. kiad. 3. köt. Budapest, 2005, Pénzes

Kiadó, pp. 104-160.

TUDÓS PÁL: A magyar bankrendszer története. 3. kiad. 1-3. köt. Budapest, 2010, Pénzes

Kiadó.

A kiad. és a köt. rövidítés után a fentebb elmondottak szerint vesszőt kellene ten-

nünk, amikor is pont-vessző központozási jelek keletkeznének. Ez pedig nem illik bele az

írásjelek általános egyszerűsítésére vonatkozó törekvésekbe.


30

Irodalmi hivatkozások A szövegbeli irodalmi hivatkozások tekintetében három esetet

célszerű megkülönböztetni: nincs irodalomjegyzék; van számozott, illetve van nem szá-

mozott irodalomjegyzék.

a) Nincs irodalomjegyzék. Ebben az esetben hivatkozásainkat lábjegyzetekbe, széljegy-

zetekbe, illetve szövegközi jegyzetekbe tehetjük.

Sok jegyzetíró ódzkodik az előbbiektől, a szövegbeli jegyzetek használata viszont csak

kevés (jegyzetenként 10-15) hivatkozás esetében ajánlatos. Példa szövegközi hivatkozás-

ra, újra a már szerepeltetett MOHAI-féle könyv felhasználásával:

„A folyamat lényegét MOHAI GYÖRGY egy amerikai példán foglalja össze (A vállalati

tervezéstől a stratégiai módszerekig. Budapest, 1987, Közgazdasági és Jogi Könyvki-

adó).”

A zárójelben a teljes bibliográfiai tétel szerepel, értelemszerűen nem ismételve meg a

szerző már kiírt nevét. A beékelés valamivel rövidebb, ha élünk a Bp. és a K. = Könyvki-

adó rövidítéssel.

b) Van számozott irodalomjegyzék. Ekkor a kiválasztott műre természetesen a sorszá-

mával hivatkozunk, azt általában szögletes zárójelbe téve. Ha a főszövegben használjuk,

ez is megtöri ugyan annak a folyamatosságát, de nem olyan nagy mértékben, mint az iro-

dalomjegyzék hiánya miatt szükségessé váló teljes bibliográfiai tétel.

A szövegben elhelyezett zárójeles szám, például a 8, a számozott irodalomjegyzék

nyolcadik sorszámú tételét jelenti. A legszükségesebb adatok kiegészítésével utalhatunk

oldalra, oldalakra, kötetszámra stb. Így például:

8, 16. o., 8, 21-34. o., 8, 21-33. és 71-78. o. , 8, 3. köt.

A sorszámozott bibliográfiák magukkal hordozzák a változtatási sorrenddel kapcsolatos

instabilitást. Ennek következménye kihat(hat) a zárójeles hivatkozásokra.

c) Nem számozott irodalomjegyzék esetén fontos szerepe van gyakran jellemző adat-

ként a munka megjelenési évének. Szokás a zárójeles „jegyzet” elnevezés is, jóllehet ez

csak az általánosan elfogadott tipográfiai megjelenítésre, konkrétan gömbölyű zárójelek

használatára utal. Példaként vegyük az a) alatti könyvet:

„A folyamat lényegét MOHAI GYÖRGY egy amerikai példán foglalja össze (MOHAI

1987).” Vagy még rövidebben: „A folyamat lényegét MOHAI GYÖRGY egy amerikai pél-

dán foglalja össze (1987).” A bibliográfiának ekkor természetesen tartalmaznia kell a

megfelelő bibliográfiai tételt.


31

Többszerzős munkánál az eddigi szokásokat követjük, vagyis három szerzőig mind-

egyik nevet, pontosabban vezetéknevet kiírjuk. Fiktív neveket használva például:

(DUNAI MAROSI 2003); (DUNAI MAROSI TISZAI 2004).

Háromnál több szerző esetén csak az egyiket írjuk ki. Általában azt, aki az első helyen

áll. Mivel a szerzők nevének a felsorolása gyakran ábécésorrendben történik, az első he-

lyen lévő szerző szerepeltetése esetleg méltatlan is, félrevezető is lehet.

A sorrendben természetesen a szerzőknek kell megállapodniuk. Ha a szerzők valamelyi-

kének a teljesítménye kimagaslik a többi közül, akkor vezesse ő a szerzők felsorolását, a

többiek pedig következzenek utána ábécésorrendben. Ha a „Tiszai kolléga” háromnál

több kutatóval együtt érte el a publikált eredményt, de az ő munkája kimagaslik a többie-

ké közül, ábécésorrendben azonban nem ő áll az első helyen, akkor a munka bibliográ-

fiai tételével összhangban használhatjuk a

(TISZAI és mások 2006); (TISZAI és munkatársai 2006)

hivatkozások közül az odaillőt.

Gyakran találkozunk az oldalak o. rövidítése helyett az előre írt pp. betűkettőssel. Így a

(TISZAI 2005, 8-21 o.); (TISZAI 2005, pp. 8-21)

szimbólumok mindegyike ugyanazt jelenti: TISZAI könyvének a 8-21. oldalát. A p betű a

latin pagina = lap, könyvoldal szó kezdőbetűje; akkor kettőzzük meg, ha több oldalról

van szó.

Idegen szavak jegyzéke A jelen helyzetben általános tapasztalat szerint nem nél-

külözhető a jegyzetekben előforduló idegen szavak és kifejezések magyarázata. Ezt meg-

adhatjuk magában a jegyzetben az előfordulásuk alkalmából, de hagyatkozhatunk az ide-

gen szavak magyarázatokkal ellátott jegyzékére is. Az első előnye, hogy a hallgatónak

nem kell lapoznia. Az idegen szavak „puszta” jegyzékére ekkor is szükség van, és célsze-

rű a tárgymutató utáni első páratlan oldalon kezdeni.

Az idegen szavak magyarázatában tüntessük fel, hogy a szót mely nyelv(ek)ből vettük

át, a szó köznapi jelentését, egyes esetekben a magyar kiejtését. Ha a szó szaknyelvi je-

lentése nagyon távol áll a köznapitól, törekedjünk áthidaló megoldás közlésére is.

Ábragyűjtemények ♦ Gyakori eset, hogy az ábrákat (rajzokat, képleteket, táblázatokat),

illetve azok egy részét nem célszerű vagy méretüknél fogva nem lehet a folyószöveg ke-

retében elhelyezni. Ilyenkor szükség van az ábrák külön gyűjteményére. Ez megvalósít-

ható csoportosítva, például a jegyzet egyes fejezetei után, de lehet együttesen is, a könyv


32

végén, a tárgymutató utáni, esetleg széthajtható oldalakon. A gyűjteményben az ábrákat

célszerű megszámozni és címmel is ellátni. A folyószövegben természetesen fel kell tün-

tetni ezeket az adatokat, valamint az ábrák könnyen megtalálható helyét.

Lábjegyzetek ♦ Jegyzeteinkben csak a legszükségesebb esetekben és a főszöveg értékes

alátámasztására, megvilágítására használjunk lábjegyzeteket. Ilyenek lehetnek például a

hivatkozások. Ezek szerepelhetnek a folyó szövegbe tett zárójelekben is. Mind a két eljá-

rás megtöri azonban a folyamatos olvasást. Mindenesetre, ha a szerző a hivatkozásokra

valamelyik eljárást választja, azt mindvégig következetesen be kell tartania. Célszerű

ügyelni a lábjegyzetek számára és hosszúságára is, például dupla törést jelent a jegyzet

folyamatos tanulmányozásában, ha a lábjegyzet hely hiányában átnyúlik a következő

oldalra.

Szokásos eljárás az is, hogy nem használunk lábjegyzeteket, hanem az odaszánt mon-

danivalót pontosan olyan tagolásban, mintha lábjegyzetek lennének egy helyen, az

ún. fejezetvégi jegyzetekben helyezzük el. Ez még inkább megszakítja a folyamatos olva-

sást, némi előnynek tekinthető viszont, hogy nem töri meg az oldalak tipográfiai egyönte-

tűségét.

Széljegyzetek ♦ Az oldalt függőleges irányban két részre oszthatjuk, körülbelül 4:1

arányban, a széljegyzetek vagy lapszéli jegyzetek (marginálisok) számára meghagyva a

keskenyebb szélső oszlopot (margót). Ugyanolyan jellegű megjegyzéseket helyezhetjük

el itt is, mint a lábjegyzetekben, sőt bővíthetjük több olyan rövid szöveggel, amelyek a

„regisztrált” lábjegyzetekbe esetleg nem illenének. Előnye ennek az elrendezésnek, hogy

(legalábbis a széljegyzet kezdete) egy sorba kerül a főszöveg megfelelő részével, így az

olvasó közvetlenül, külön keresés nélkül jut a kijelölt pótlólagos információkhoz. Az ol-

dalak széljegyzet okozta tipográfiai széttöredezését helyrehozhatja, ha a margót valami-

lyen világos alapszínre helyezzük. (Bővebben lásd [23, 70-74. o.])

A széljegyzetben is kisebb betűtípust használunk. A széljegyzetek számozása szükség-

telen zsúfoltságot eredményezne, és nem segítené elő az áttekinthetőséget.

Kitűzött feladatok ♦ Jegyzeteink általában különféle típusú feladatokat rónak a hallga-

tókra, elsősorban azért, hogy önálló munkára sarkallják őket. A feladatoknak azonban

lehet a jegyzet anyagát részben kiegészítő, részben elmélyítő szerepük is. A szöveg köz-

ben megoldott példákat természetszerűleg nem soroljuk a feladatok közé. Ide tartoznak

viszont az egyre gyakrabban szerepeltetett ún. ellenőrző kérdések.


33

Általános elvként kimondható, hogy a jegyzetnek tartalmaznia kell a feladatok megol-

dását, vagy – elsősorban gyakorló jellegű példák, illetve egyszerű alkalmazási feladatok

esetén – legalább a végeredményt. A feladatokat általában nehézségi sorrendben közöl-

jük. Célszerű, ha az egyes, akárcsak ideiglenesen lezárt anyagrészek után közvetlenül

tűzzük ki őket.

Függelékek ♦ Olyan fontos tudnivalóknak és adatoknak a helye, amelyek nem vagy

csak nagyon nehezen lennének beilleszthetők a főszövegbe, illetve annak eddig ferlsorolt

járulékaiba. A függelék, amelyet (címekkel, számozással, betűkkel) részekre is bontha-

tunk, rendszerint a főszöveg utáni első páratlan oldalon kezdődik. Megemlítünk néhány

fontos, esetenként függelékbe is utalható mondanivalót vagy sajátos jellegű ismeretet.

a) A szerző a részletek elmondása után össze kívánja foglalni a tananyag fő mondani-

valóit.

b) Fontos lehet egy rövid tájékoztatás, hogy a ráépülő tananyagok elsősorban milyen

témakörökre és eredményekre kívánnak majd támaszkodni. Ennek a hallgató az egyes

felhasználó tárgyak megkezdése előtt valóban hasznát veheti.

c) Előfordul, hogy a folyószövegben egyes témákat csak speciális esetben tárgyalunk,

jóllehet az általános feldolgozás is része (lehetne) a tananyagnak, kifejtése azonban

egyenlőtlenné, féloldalassá tenné a tárgyalás ütemét. Ilyenkor az általános részt a függe-

lékbe tehetjük.

d) Emlékezetbe idézhetjük a jegyzetben felhasznált matematikai tételeket, ritkán egye-

sek igazolását is. Ezt az utóbbit főként akkor, ha gondolatmenete hasznos lehet a „szak-

mai” anyag egyes részeihez is.

e) Ha a jegyzet az adott szinten lezár egy témakört, akkor függelék formájában kitekin-

tést adhatunk a hallgatók által érthető további, a témához tartozó problémakörökről.

f) A hallgató számára hasznos lehet a rendelkezésre álló könyvek vagy cikkek olyan

listája, amely tartalmi leírást is közöl az ajánlott könyvekről. Erről az irodalomjegyzékkel

kapcsolatban már szóltunk. Egy ilyen értékelő és útmutató irodalomjegyzék képezheti a

tankönyv egyik függelékét is.

2. 5 Egyéb fontos témák

Kapcsolat a lektorokkal ♦ Jóllehet a jegyzet tartalmáért a szerzők(k) a felelős(ek),

a lektor(ok) nemcsak nevükkel, hanem szinte társalkotókként is részese(i) a jegyzetek


34

elkészítésének. Célszerű, hogy a kiadó a lektort közvetlenül a munka beindítása (a szer-

ződés megkötése) után kérje fel, és ezt tudassa a szerzővel is. Tapasztalat szerint a leg-

több lektor szívesen belefolyik a készülő jegyzet munkálataiba. Elkerülendő azonban,

hogy a szerző ránehezedjék a lektorra: nagyon meg kell válogatni azokat a fontos része-

ket, amelyekről a lektor véleményét, tanácsát kéri.

Gyakori viszont az az eset, amikor a lektorokat (bírálókat) csak a kézirat elkészülte után

kérik fel. Egyfelől hasznavehetetlen az a lektori vélemény, amely (a szükséges formasá-

gokon túl) a dicséret szokásos frazeológiájával jónak, kiadásra alkalmasnak minősíti a

jegyzetet, nem járulva hozzá alapos elemzéssel vagy kritikával a fontos tartalmi és formai

részek véglegesítéséhez. Másfelől a mindenbe belekötő, mindent jobban tudó lektor sincs

hasznára a jegyzetnek. Mindkét részről elkerülendő, hogy a munkával kapcsolatban vége-

láthatatlan polémia alakuljon ki a lektor (a bíráló) és a szerző között. Ennek kivédése ér-

dekében szükség van mind a szerző, mind a lektor önmérsékletére és tapintatára, valamint

a kiadó határozottságára, esetleg új lektorok felkérésére, végső esetben a kézirat el nem

fogadására.

Távoktatás ♦ A távoktatásban jelenleg is fontos szerepük van a jegyzeteknek. Egy 2

évvel ezelőtti felmérés szerint a távoktatási tananyagok jelentős részét, mintegy 8%-át

írásbeli segédletek, elsősorban írott tananyagok tették ki. Szerepük egy részét természet-

szerűleg egyre inkább a digitális tananyagok veszik át. Sok „távoktatásos” hallgató letölti

a hálózatról és kinyomtatja a tananyagokat, s ezeket azután lényegében jegyzetként hasz-

nálja. A távoktatási tananyagokra értelemszerűen fennáll a hagyományos jegyzetekre vo-

natkozó összes követelmény. Sőt fokozott mértékben, hiszen ügyelni kell arra, hogy a

hallgató bizonyos mértékig magára van hagyva. Sok országban születtek olyan távoktatá-

si tananyagok, amelyeket a hagyományos oktatáshoz is szívesen átvettek. Ez és csak ez a

színvonal vívhatja ki egy országban a távoktatás tekintélyét, megbecsülését.

A távoktatás bevezetésének, illetve működtetésének fő társadalmi célja, hogy a tehetsé-

ges és tanulni vágyó, de anyagilag hátrányos helyzetű fiatalok is bekerülhessenek a felső-

oktatásba. A fő szakmai ok pedig annak a tudomásulbevétele, hogy a távoktatás új oktatá-

si technológiát jelent, és fontos, hogy ez minden országban jelen legyen. Meglehetősen

költséges forma, és a magas színvonal biztosítása sokkal nehezebb, mint a hagyományos

felsőoktatásban. Ez vonatkozik a szervezésre, a kiváló munkaerők megszerzésére és meg-

tartására, az ún. oktatócsomagok és azokon belül a jegyzetek elkészítésére, gazdag

informatikai háttérre stb.


35

A távoktatási jegyzet írójának még inkább együtt kell dolgoznia lélekben a hallga-

tóval. Úgy kell gondolkodnia, hogy mindent érthető és barátságos módon magyarázzon el

a vele személyes kontaktusba esetleg soha vagy csak nagyritkán kerülő tanítványainak.

Ismernie kell képességeiket, munkabírásukat. Ehhez élő, folyamatosan elérhető kapcso-

latra van szükség. Ez a mai internetes világunkban könnyen megvalósítható. Régebben

mindez levelezéssel történt, hang- és videokazetták, tv-adások segítségével, habár ezek

elsősorban egyirányú kapcsolatot jelentettek.

Részben megállja a helyét az a vélemény, hogy Magyarországon az egyetemi-főiskolai

távoktatási rendszer meglehetősen hézagosan alakult ki, és a létrejött képzések is mintha

lecsengenének. Ennek sok oka van. A távoktatás nagyon drága, valamint „függetlenített”

oktatók magas színvonalú, folyamatos munkáját igényli. Emellett szükség van alkalmas

informatikai berendezésekre és egy, a technikai feladatokat végző, szakértői munkacso-

portra.

A távoktatás iránti bizalmatlanságot sem sikerült eloszlatni. Ebben, sokak véleménye

szerint, legalább annyi szerepe van az egyetemi körök merev elzárkózásának, mint né-

hány, kevésbé sikerült távoktatási kurzus, tanfolyam elhíresült gyengeségeinek. A kezdeti

lendület továbbfejlődésének az adta meg a kegyelemdöfést, hogy azokból a kedvezmé-

nyekből, beleértve a költségvetési támogatást, amelyekből a levelező oktatás részesül, a

távoktatás ki van zárva. Így a levelező oktatás a reneszánszát éli. Sajnálatos, hogy a hely-

zet így alakult. Némi tapasztalat birtokában joggal állíthatjuk, hogy hatalmas különbség

van a levelező, valamint a távoktatás között. Egyik oldalon a postai levelezés és egy kö-

zepes könyvtár, a másikon pedig az elektronikus levelezés és a világháló nyújtotta többi

lehetőség áll. Ez nem zárja ki, hogy egy színvonalas levelező oktatás nem lehet haszno-

sabb, mint egy átgondolatlan távoktatás vagy félig-távoktatás.

Távoktatási jegyzetek Világos, hogy a távoktatási tananyagoknak a szerzői csak ma-

gas szakmai színvonalat képviselő, az oktatás célcsoportjai helyzetét és körülményeit

alaposan ismerők lehetnek, akik képesek számos „külön” feladat ellátására is. További

fontos követelmény, hogy a távoktatásban a jegyzetek (pontosabban a képzés írásbeli,

tankönyvszerű részének) anyagát nagyjából egyenlő terjedelmű és nehézségű részekre

(„egységekre”) kell bontani. Van, ahol ezeket az egységeket darabonként (füzetenként)

kapják meg az oktatás résztvevői, és van, ahol a részekre bontott teljes tankönyvet, meg-

felelő tanulási útmutatóval, beosztással ellátva. Ez a felosztás rendkívül nehéz dolog, hi-

szen nem szabad sem a természetes sorrendet, sem a tárgy belső logikáját lényegesen


36

megtörni. Ha a (táv)hallgatók részletenként (például havonként) kapják meg a tananyagot,

és a feladatokat is adott határidőn belül kell visszaküldeniük, akkor folyamatos munkára

vannak kényszerítve. Bizonyos országokban, például Németországban, ez bevált, máshol

kevésbé. Néha a hallgatók munkakörülményei akadályozzák a folyamatos ide-oda kül-

dözgetést. Problémát okoz a tárgymutató hiánya. Azt nyilván nem lenne célszerű az első

füzettel elküldeni. Ezért gyakran a teljes távoktatási anyagot már a képzés elején eljuttat-

ják a hallgatókhoz.

Az nem megy, hogy egy hagyományos jegyzetet egyszerűen részekre osztással és némi

kerekítéssel távoktatási jegyzetnek nyilvánítsunk. A távoktatási jegyzeteknek vannak még

további jellemzői, vagy ha úgy tetszik, követelményei. Általában évenként megújítják

őket, figyelembe véve és elemezve az előző év tapasztalatait, különös figyelemmel a hall-

gatók véleményére. És átdolgozzák az eredményes tanulás megkövetelte finomításra,

változtatásra szoruló részeket.

A hagyományos és a távoktatási jegyzetek közötti különbségek a jövőben feltehetően

csökkennek. Párhuzamosan azzal, ahogy a hagyományos oktatás felhasználja az elektro-

nikus lehetőségeket. Az éles különbség azonban a jelenben még megvan, és valószínűleg

még sokáig meg is marad. A távoktatási jegyzetek íróinak egy vonatkozásban biztosan

nehezebbek a feladatai: írásban kell megmagyarázniuk olyan részleteket, amelyeket a

hagyományos oktatás tanárai az előadásokra, gyakorlatokra is hagyhatnak. Ezen a téren

nagyon szellemes megoldásokkal is találkozhatunk, érdemes figyelemmel kísérnünk őket,

és sok mindent átvehetünk a hagyományos oktatási jegyzetekbe is.

Jegyzetírás számítógéppel ♦ Napjainkban a jegyzetek számítógépen készülnek; a

„gépelést” maga a szerző végzi, sőt gyakran „végleges”, nyomtatásra kész anyagot kell

készítenie. A jegyzetírás megkezdése előtt valamely internetes keresőprogram nagy segít-

ségünkre lehet, könnyen összegyűjthetjük a témánkba vágó könyveket és jegyzeteket,

vagy legalábbis azok bibliográfiai adatait és elérhetőségeit. Képet kaphatunk a külföldön

megjelent hasonló munkákról is, így eldönthetjük, melyik könyvet akarjuk átnézni, elol-

vasni.

Szövegszerkesztő programok ♦ Jegyzeteinket a számítógépen úgynevezett szövegszer-

kesztő programok segítségével készítjük, amelyek megkönnyítik és hatékonyabbá teszik a

munkánkat. Igazán eredményes munkát akkor végezhetünk, ha ismerjük és merjük is

használni az adott programot. A szövegszerkesztők a könnyen használható programok


37

közé tartoznak, és vannak olyan részeik, amelyek széleskörű, bonyolult feladatok elvég-

zésére is alkalmassá teszik őket.

A szövegszerkesztő program bizonyos szempontból az írógép számítógépes megfelelő-

je, és így gépírást valósíthatunk meg a segítségével. A vele elkészült alkotásainkat doku-

mentumoknak nevezzük, amelyek nemcsak a monitorunkon jelennek meg, hanem ki is

nyomtathatjuk őket. Ezek a programok a dokumentumok létrehozásán túl azok tárolásá-

ban, visszakeresésében, módosításában is segítenek. A korábbi módszerekhez (kézírás-

hoz, gépíráshoz) képest óriási előny, hogy az elkészült dokumentum akár azonnal, akár

később javítható, széleskörűek a formázási lehetőségek, képeket, hangokat rendelhe-

tünk hozzá stb. A formázási lehetőségek igen széles tárháza áll a rendelkezésünkre, hogy

áttekinthetővé és esztétikussá tegyük a dokumentumainkat.

A szövegszerkesztő programok egyik fő csoportját a karakteres felületű, a másik fő

csoportját a grafikus felületűek alkotják.

A karakteres szövegszerkesztők újabban háttérbe szorulnak, mert a szöveg szerkeszté-

se közben nem azt a formát látjuk, amelyet kinyomtatva kapunk, valamint korlátozott a

használható betűtípusok száma, és kevés a grafikus lehetőség. Emiatt a továbbiakban csak

a grafikus felületű programokkal foglalkozunk.

A grafikus felületű szövegszerkesztők körében – nagyrészt az operációs rendszerek

grafikus felületének használata miatt – a programok kezelése nagyon hasonló egymáshoz.

Általában azokat a betűket képesek használni, mint az operációs rendszer, WYSIWIG-

típusúak (What You See Is What You Get – amit látsz, azt kapod). Ez azt jelenti, hogy

amit a képernyőn (monitoron) látunk, a nyomtatón is azt kapjuk eredményül. Ezek a

programok a legkülönfélébb szövegszerkesztési igényeket is ki tudják elégíteni.

Néhány közismert grafikus felületű szövegszerkesztő:

a) Windows operációs rendszer alatt:

Word 6.0, 95, 97, 2000, 2002, 2003, 2007 (Office 2007)

WordPerfect Office

Writer (OpenOffice.org) 1, 2, 3

Starwriter (Staroffice) 5.2, 6

b) Unix (Linux) alatt:

Starwriter (Staroffice)

Writer (OpenOffice.org) 1, 2, 3

Kiwiword

c) MSDOS, Windows, UNIX, Linux operációs rendszerek alatt:

Adobe Acrobat Reader és Adobe Acrobat Writer alkalmazói program


38

A forgalomban lévő szövegszerkesztők teljes listája a http//szovegszerkeszto.lap.hu

internetes címen tekinthető meg.

A grafikus szövegszerkesztők főbb szolgáltatásai ♦ Felsorolunk néhány olyan lehető-

séget, amelyekre a jelenleg legelterjedtebb „egyszerű” szövegszerkesztők is képesek.

A szövegszerkesztésben elsősorban a következő lehetőségekkel élhetünk: új dokumen-

tum létrehozása; szöveg bevitele, javítása, cseréje; nézetek használata; dokumentumok

mentése (tárolása); nyomtatás; helyesírás-ellenőrzés; stb.

A formázás területén is általában több lehetőségünk van: a betűformátumok és a bekez-

dések tulajdonságainak a megváltoztatása; szegélyek, árnyékolások, hátterek és tabuláto-

rok beállítása; áttekinthető felsorolások, számozások készítése stb.

Ahogy a felsorolásból kitűnik, a szövegszerkesztés alapvetően két célt szolgál: egyrészt

a tartalom létrehozását, másrészt a formátum kialakítását. A grafikus szövegszerkesztők

mindkét célnak megfelelnek. Igényesebb, nyomdai minőségű nyomatok előállítására,

színes munkák elkészítésére ún. kiadványszerkesztő programok használhatók. (Ilyen pél-

dául a QuarkXpress, a Pagemaker, az Indesign, valamint a Linux alatt a Scribus).

A tapasztalat azt mutatja, hogy mindenekelőtt humán területen a jegyzetírók szinte

kizárólag a Word valamelyik változatát használják. Képlet- vagy formulaigényes terüle-

ten célszerű lehet más, például a QuarkXpress kiadványszerkesztő program alkalmazása.

Amikor a jegyzet elkészült, érdemes használnunk az internetről ingyenesen letölthető

Adobe Acrobat Reader programot. Ez a jegyzet anyagát PDF-alakban (Portable Do-

cument Format) menti, és attól kezdve csak olvasható formátumú lesz, de nyomtatása

(majdnem) tökéletes. Ha a PDF-ben mentett anyagot újra akarjuk szerkeszteni, akkor az

Adobe Acrobat Writer programra is szükségünk lesz. Ez már nem ingyenes.

Több szerző együttes munkája ♦ Ha ugyanazon a jegyzetrészleten több szerző dolgo-

zik, vagy egy adott anyagnak több változata is létezik, akkor ajánlatos egy verziókezelő

(verziókontroll) szoftvert is használni. Ez katalogizálja és tárolja a verzió alá helyezett

fájlokat; bármelyik megadott időpontban érvényes anyagot képes előállítani. Ez a szoftver

megakadályozza, hogy egyszerre többen dolgozzanak ugyanazon a fájlon. Ha ketten más-

más változtatást hajtanak végre egy anyagrészen, a verziókezelő megpróbálja összefésülni

a munkájukat, és felhívja a problémákra a figyelmet. Igen elterjedt a CVS (Concurrent

Versions System) és a szabadon hozzáférhető, ingyenes, nyitott forráskódú SVN

(Subversion) verziókezelő rendszer.

39

3. A JEGYZET NYELVEZETE

Anyanyelvünk helyes használata, pontosabban az erre irányuló törekvés mindannyiunk

feladata. Egyrészt értelmiségi mivoltunk miatt, másrészt tanítványaink érdekében. A tisz-

ta, világos nyelven átadott ismereteket tanítványaink könnyebben sajátítják el, és azok

ilyen formában való megtartása sokat segíthet majdani munkahelyükön a sikeres beillesz-

kedésben is. Sokuknak nagyon egyszerű emberekkel kell majd együtt dolgozniuk. A hall-

gatók nemzeti kultúránkhoz való ragaszkodását is elmélyítheti, ha azt tapasztalják, hogy

tanáraik gondot fordítanak anyanyelvünk ápolására is.

Az oktatók ebben a vonatkozásban nagyjából két csoportot alkotnak. Egy részük ügyel

a szabatos, a magyar nyelv szabályainak és szellemének megfelelő fogalmazásra, a másik

pedig nem szentel különösebb figyelmet ezeknek a kérdéseknek. Általános tapasztalat,

hogy a több idegen nyelvet jól ismerők szinte kivétel nélkül az első csoportba tartoznak.

Ezeknek a soroknak az írója nemrégiben átnézett számos, jelenleg is használt jegyzetet.

Tartalmilag természetesen nem tudott mindegyikről véleményt alkotni, egy aggasztó je-

lenséget azonban több jegyzetnél is tapasztalnia kellett: nyelvi pontatlanságoknak, fogal-

mazási és helyesírási hibáknak a „megbocsátható” mértéket jóval meghaladó számát.

Természetesen vannak nyelvi szempontból kiváló jegyzetek is. A hibák eredetét nem cél-

szerű boncolgatni, azonban néhány tanácsnak hasznát vehetjük. Ha úgy érezzük, hogy

egyes nyelvi kérdésekben bizonytalanok vagyunk, ne szégyelljük a hivatalos lek-

tor(ok)on kívül is a nagyobb gyakorlattal rendelkező kollégáink, barátaink segítségét

kérni. A felszínre került hibáknak nézzünk utána, javítsuk ki, és úgy raktározzuk el ma-

gunkban, hogy ne kövessük el újra őket. Mint oktatók tekintsük anyanyelvünket az egyik

legfontosabb munkaeszközünknek, amely állandó karbantartást, finomítást igényel. A

nyelvvel való törődésnek soha sincs végállomása, és különösen nem tekinthetjük annak a

valamikori érettségink (gyakran egyre apadó) tudásszintjét.

Ebben a fejezetben szólunk jegyzeteink nyelvezetének néhány fontos, esetleg formainak

tűnő, de a tartalommal is szorosan összefüggő problémájáról.


40

3. 1 A köznyelv és a szaknyelv viszonya

Az érettségizett diákoktól elvárható lenne a magyar köznyelv olyan szintű ismerete,

amely alkalmassá teszi őket a felsőfokú tanulmányok megkezdésére. Az egyetemi oktató

azonban erre teljes bizonyossággal nem számíthat: a felsőoktatásnak is ügyelnie kell mind

a hiányok pótlására, mind a köznyelv fejlesztésére. Természetes követelmény, hogy az

egyetemi tananyagok szakkifejezéseit a hallgatóknak el kell sajátítaniuk. Jelentős hánya-

duk görög, latin, újabban angol (anglolatin) szavak, illetve ezek módosításai vagy külön-

féle összetételei, kapcsolatai. Ha ezekre vannak magyar szavak is, de az idegenek nem-

zetközileg elfogadottak, akkor egyaránt fontos mindkét változat ismerete. Mindez termé-

szetesen csak a diszciplína alapvető szókincsére vonatkozik.

A jegyzetek jelentős részében nemcsak kimondottan szakmai jellegű mondatok, kifeje-

zések szerepelnek. A célba vett fogalmat, eredményt, tételt általában beágyazzuk ezek

előkészítésébe, kapcsolataik feltárásába, kultúrtörténeti összefüggéseikbe, valamint kö-

vetkezményeik és alkalmazásaik ismertetésébe. Ezekben a részekben, amelyek gyakran a

könyv jelentős hányadát teszik ki, óriási szerepe van a köznyelv világos, barátságos

használatának. Ne rakjunk feleslegesen többletterhet a hallgatókra az általuk sokszor csak

sejtett vagy teljesen ismeretlen jelentésű idegen szavak használatával. Röviden: használ-

juk ki az úgy-ahogy már birtok(uk)ba vett köznyelv nyújtotta lehetőséget mind a tanulás

megkönnyítése érdekében, mind az új típusú szövegektől való esetleges idegenkedésük

csökkentésére.

Idegen szavak magyar változatok ♦ Az alábbiakban a sok száz vagy sok ezer idegen

szóból felsorolunk néhány olyant, amelyeknek a gyakori és felesleges használatával vala-

mennyien (esetleg saját munkánkban is) találkozhattunk. Természetesen távolról sem

gondolva arra, mintha ezek használata akárcsak a köznyelvi részekben is „tilos” volna,

hanem csupán azzal a javaslattal, hogy helyettük ha lehetséges a mellettük feltüntetett

magyar szavak valamelyikével éljünk. Igaz, gyakran előfordul, hogy a szövegkörnyezet, a

mondanivaló vagy a választékos stílus éppen az idegen szó használatát indokolja.

3. 1 A köznyelv és a szaknyelv viszonya

41

PÉLDÁK

ab ovo eredendően, kezdettől fogva

abszolvál bevégez, teljesít

adaptál alkalmaz, illeszt

adekvát egyenértékű, megfelelő

agrárium mezőgazdaság

aspektus szempont, nézőpont

bagatell apróság, semmiség

ballaszt hulladék, teher(tétel)

banális elcsépelt, lapos

bázis alap, támpont

biznisz üzlet, ügy

brosúra röplap, vékony könyvecske

cakkos csipkés, csipkézett

cella fülke, kis egység

centralizáció központosítás, összevonás

cirkuláció keringés, körforgás

citál idéz

defektus fogyatékosság, hiba

deklarál kihirdet, kijelent

demonstrál szemléltet, bemutat

determinál kijelöl, megszab

devalváció (érték)csökkenés

diszponál rendelkezik, intézkedik

égisz valaminek a pártfogása,

egzisztál létezik, fennáll

en bloc mindenestül, teljes

egészében

eo ipso magától értetődően,

természetesen

evalváció becslés, értékelés

faktum tény, valóság

filiálé leányvállalat, fiók

fixa idea rögeszme, téveszme

formátum (megadott) méret, alak

frappáns találó, csattanó

funkció működés, feladatkör

garantál kezeskedik, biztosít

generáloz nagyjavítást végez

globális az egészre kiterjedő, átfogó

graduál fokokra oszt, méretez

grádus fokozat, rang

grémium irányító, tanácsadó testület

habitus lelkialkat, magatartás

harmonizál összhangban van, összeillik

hermetikus légmentesen elzárt,

hozzáférhetetlen

hezitál habozik, tétovázik

high-tech csúcstechnika, csúcs-

(jelzőként)

homogén egynemű, egységes

identifikál azonosít, felismer valamit

vagy valakit

imágó, imázs kép, képmás, arculat,

megjelenés, közkép

improvizál hevenyész, rögtönöz

in ( de) facto valóban, tényleg

intakt érintetlen, ép

kapacitál rábeszél, noszogat

karakterisztikus jellemző, jellegzetes

koherens összefüggő, összetartó

kollektív közös, együttes

kommunikál közöl, értesít

konklúzió következtetés, tanulság

lapszus eltérés, hiba

latens rejtett, lappangó

laterális oldalsó, oldal-

lokalizál helyhez köt, valaminek a

helyét megállapítja

logo védjegy, cégjelvény

lózung felírat, jelszó

malőr baj, kellemetlenség

mánia téveszme, kényszerképzet

manuális kézi, kézzel végzett

marketing piackutatás, piacszervezés

merkantil kereskedelmi, üzleti

motívum indítóok, alapgondolat

naív gyermeteg, hiszékeny

natúr természetes, eredeti


42

negál tagad, ellenez

negligál semmibe vesz, mellőz

nominális névleges, papíron létező

norma szabvány, minta

objektum tárgy, dolog

obligát kötelező, szabványos

omnium mindenkié, mindenki

számára nyitott

operáció műtét, művelet

opusz (mű)alkotás, mű

orientál tájékoztat, irányít

paradigma bizonyításra szolgáló példa,

tudományos világkép

paradoxon (látszólagos) ellentmondást

tartalmazó állítás,

önellentmondás

parciális részleges, csak egy részt

érintő

populáció népesség, lakosság

precedens előzmény, hasonló eset,

példa

prezentál bemutat

projekt terv, kutatási téma,

„projektum”

reáliák kézzel fogható dolgok,

természettudományok

realizál megvalósít, valóra vált

recenzál ismertet, bírálatot ír

reflexió megjegyzés, észrevétel

regiszter jegyzék, lajstrom

reláció kapcsolat, viszony

sablon minta, közhely

saccol felbecsül, megbecsül

sansz esély, remény

séma vázlat, vonalrajz

sillabusz előadás vázlata,

gondolatmenet

speciális sajátos, különleges

szektor munkaterület, rész(leg)

szekunder másodlagos, mellékes

szelektál kiválogat, válogat

szeparál elválaszt, különválaszt

szindróma tünetek összessége

szinguláris egyedi, sajátos

taktikus tervszerű, ügyes, ravasz

tendencia irány, törekvés

tipp jóslat, javaslat, ötlet

totális teljes, mindenre kiterjedő

tradíció hagyomány, szokás

trend jellemző irány, fő áramlat

uniformizál egységesít, egyenlősít

unikum ritkaság, különlegesség

univerzális egyetemes, átfogó

utilitás hasznosság, használhatóság

utópia megvalósíthatatlan

elképzelés, vágy(álom)

úzus használat, szokás

valorizál felértékel, újra értékel

variáció változat, módosulás

verzió változat, (egyik) értelmezési

mód

virtuális látszólagos, elképzelt

vízió látomás, rémkép

volens-nolens akarva, nem akarva; tetszik,

nem tetszik

volumen térfogat, terjedelem

zóna öv, övezet, sáv

zsargon rétegnyelv, valamely

szakma nyelve

zsáner jelleg, típus

zsüri bíróság, bíráló bizottság

3. 2 Germanizmusok - anglicizmusok

43

3. 2 Germanizmusok anglicizmusok

Germanizmuson a nyelvészek minden olyan idegenszerű kifejezést értenek, amelyek va-

lamely germán nyelv mintájára születtek, vagy ezek valamelyikéből származnak. Ide so-

rolhatók az anglicizmusok is, amelyekre célszerű több figyelmet fordítani. Nincs helyünk

a velük kapcsolatos, szöges ellentétben álló felfogások részletes boncolgatására. Az egyik

szélsőséges nézet szerint minden átvett idegen szó gazdagítja nemcsak nyelvünket, hanem

kultúránkat is. A másik véglet szerint purizmusnak is nevezhetjük mindenre magyar

szót kell keresnünk, illetve alkotnunk. Mindkét szélsőség nyilván elfogadhatatlan, a he-

lyes álláspont a kettő között van, de nem a „szokásos” félúton, hanem nagyon távol az

elsőtől. Az első elfogadása a sznobok, a félműveltek és az anglománok zsákmányává te-

hetné nyelvünket, s kialakíthatna egy angol-magyar hibrid nyelvet, amely nemcsak a köz-

életben, hanem a tudomány művelésében és átadásában is nagy károkat okozhatna.

Némelyik idegen szó gyakori használata szegényít(het)i is nyelvünket. A purizmus pedig

nem új jelenség, sok értéket teremtett, de számos balfogása, hamvába holt magyarítása

nem igazán vált anyanyelvünk hasznára.

Magyar szavak kiszorítása ♦ Az elmondottak megvilágítására mindössze egy példát

hozunk fel. A latin eredetű kommunikál szó nemcsak régebbi idegenszó-

gyűjteményeinkben, de még a 2-25 évvel ezelőtti magyar-idegen nyelv kéziszótáraink

egyikében sem szerepel. Az angolból tört be hozzánk, helyesebben: onnan ráncigáltuk be,

és egyáltalán nem gazdagítja nyelvünket, hanem tiszta, világos jelentésű magyar szavak

tömegét kiszorítva szegényebbé, árnyalatlanabbá, szürkébbé teszi-teheti nyelvünket. Van,

aki eddig elmesélt, hírül adott, jelentett, jelzett, kifejezett, közölt, megbeszélt, megsúgott,

szóba hozott, tudatott valamit; beszélt, csevegett, diskurált, eszmét cserélt, érintkezett,

kapcsolatba lépett, társalgott, tereferélt valakivel; eligazított, értesített, figyelmeztetett,

felvilágosított, kioktatott, tájékoztatott, útba igazított valakit, de most általában csak

kommunikál. Hasonló „szónyelő” szerepre van esélyük a workshop, a team, a funkcioná-

lis, a dizájn, a light, a high, a fókuszál, a projekt, a kompetencia, a tréning, a teszt stb.

szavaknak.

Purizmus ♦ Purizmuson általában a nyelv tisztaságának merev védelmét értik (purus

latin szó, jelentése tiszta). A meggyökeresedett és nemzetközileg is elfogadott idegen

szakszavakat felesleges és általában káros is bolygatni. Energiát von el, és zavart okozhat.


44

Nem távbeszélünk, hanem telefonálunk; a büfébe megyünk, és nem étkezőbe; háború

esetén nem repülő test, hanem rakéta becsapódásától kell tartani; mobil- (marok-) telefo-

nunkban az akkumulátor merül le, és ritkán panaszkodunk az áramforrás megszűnésére;

ha valaki tudákosságról beszélne, aligha gondolnánk a matematikára; stb. Vannak azon-

ban közhasználatú szavak, amelyekre bizony ráférne a purizmus gondoskodása. Például:

büdzsé, aeroszol. Erre az utóbbira különösen azért, hogy megszabaduljunk annak hibás

„eroszol” kiejtésétől.

Nyelvünk eddig több ezer idegen szót fogadott be, sokuk idegen eredetét már nem is

érezzük, nyelvünket valóban gazdagították. Káros és meddő lenne éppen most újra „ki-

kezdeni” őket, amikor sok és nehéz új nyelvi problémára kellene elfogadható megoldást

találnunk.

A magyarítás problémáiról ♦ Az igazi probléma egy új fogalom vagy jelenség felvető-

désekor jelentkezik. Ezek szinte kizárólag angol elnevezéseivel általában konferenci-

ákon, előadásokon, azok tartalmi kivonataiban vagy az internetre feltett anyagokban ta-

lálkozunk. A tananyagokban általában később jelennek meg, jóllehet az ezekbe bekerülő

szóalkotások többnyire meghatározóak, és általánosan elfogadottá válhatnak. A konferen-

cia-előadások eredeti (angol) megfogalmazása általában véve nem okoz problémát, a fő

gondot a hazai tananyagokba beültetendő szó megválasztása jelenti. A legegyszerűbb,

legkényelmesebb és a legkevésbé értékes az angol szó változatlan átvétele. Fontos lenne

megtalálni és a szakmán belül egyeztetni a megfelelő magyar szót. Néha ez a legjobb

akarat és a legkörültekintőbb egyeztetési szándék ellenére sem sikerül. Példa lehet a

szoftver és a hardver szó: országos pályázattal sem sikerült elérni, hogy ezekre a nyilván-

való tartalmú szavakra mesterkéletlen magyarításokat találjunk. Elfogadtuk őket immár

saját szavunkként. Arra a jövőben is számítanunk kell, hogy hosszú albérletre vagy örö-

kös lakóként egyre több idegen szó költözik be nyelvünkbe, elsősorban a szaknyelvekbe.

Annyit tehetünk, hogy csak a valóban szükséges esetekben fogadjuk el és terjesztjük őket,

valamint igyekszünk megakadályozni, hogy az arányuk rohamosan növekedjék. Különö-

sen nehéz feladat ez az informatika és a közgazdaság-tudomány területén.

Sokszor mondvacsinált akadályokat is le kell küzdenünk, amikor egy fogalomra ma-

gyar szót kívánunk bevezetni. „Ez nem pontosan ugyanazt jelenti” érvelnek ellene.

(Sokszor az eredeti nyelven sem ugyanazt jelenti!) Érdemes emlékezetbe idézni Koszto-

lányi egyik példáját, az asztalos szót. Ez a (különben a szláv eredetű asztalból képzett)

szó sem pontosan azt a tevékenységet jelenti, amelyet az asztalos végez, mégis teljesen

3. 3 Különírás és egybeírás

45

természetes szavunkká vált. Arra különben reménytelen törekedni, hogy például a foglal-

kozást jelentő szavak mindegyike fedje a megnevezett teljes tevékenységet. Az imént

említett asztalos szó mellett ilyenek például a kőműves, a lakatos, a tűzoltó, a szabó, a

levélkihordó, a fűszeres stb. szavaink. A találó, elfogadható magyar szavak és kifejezések

meghonosításában talán bátrabbnak kellene lennünk.


Az összetett szavak egybe-, illetve különírásának a szabályai meglehetősen bonyolultak,

és nem mindig egyértelműek. A Magyar helyesírás szabályai c. könyvben is gyakran sze-

repelnek ilyen kitételek: „sok eset mutatja”, „nagyobbrészt”, „többnyire” stb. Az alábbi

szabályok sem alkalmazhatók mechanikusan: sokszor a tartalom dönti el, hogy melyik

írásmód a helyes. Néhány olyan fontos, a szakirodalomban is igényelt szabályra szorítko-

zunk csupán, amelyeket azonban tankönyveinkben és főleg jegyzeteinkben nem mindig

tartunk be. Ezek a szabályok eléggé egyértelműek, kétség esetén azonban célszerű vala-

melyik helyesírási szótárhoz vagy kézikönyvhöz fordulnunk.

Fontos megjegyezni, hogy tankönyveinkben és jegyzeteinkben éppen a külön-, ill. egy-

beírás eltévesztése okozza a legtöbb nyelvi hibát, és alkalmanként nehezíti a megértést is.

Összetett szavak írása ♦ Egyes szóösszetételeket egybeírunk, míg másokat kötőjellel

tagolunk. Ebben nagy szerepe van mind az összetételben szereplő tagok (szók) számának,

mind az itt sajátosan értelmezett szótagszámnak. Ez utóbbi megállapításánál a szó eredeti,

rag és jel nélküli alakját kell figyelembe vennünk, továbbá az egytagú igekötőket sem

számítjuk bele a szótagszámba.

A hatnál nem több szótagú szóösszetételeket egybeírjuk, függetlenül attól, hogy hány

tagból tevődnek össze. Egybeírjuk a szótagszámtól függetlenül a csak két tagból álló

szóösszetételeket is. A kettőnél több tagból álló és hat szótagnál hosszabb szavakat kötő-

jellel látjuk el. Gyakori előfordulásuk miatt felhívjuk a figyelmet arra, hogy mind a rend-

szer, mind a módszer összetett szó (rend, mód, szer). A következő példák mellett zárójel-

ben található két szám: az első a valódi szótagszámot, a második pedig az összetett szó-

ban lévő, a fenti értelemben vett tagok számát jelenti.

adómegelőlegezés (8, 2) marketingkommunikáció (9, 2)

adómentesjövedelem-határ (10, 4) megállapodástervezet (8, 2)

autó-karbantartás (7, 3) megfelelőségértékelés (9, 2)

átutalásibetétszámla-tulajdonos (13, 4) minőség-ellenőrzés (7, 3)


46

beruházásfinanszírozás (9, 2) munkatárs-felülvizsgálat (8, 4)

diszkriminációmentesség (9, 2) összefüggés-vizsgálat (7, 3)

kapacitáskihasználatlanság (10, 2) rendszer-moduláció (7, 3)

kirakodóállomás (7, 2) társadalombiztosítás (8, 2)

kitermelésoptimalizálás (10, 2) teljesítményorientált (8, 2)

koordináta-rendszer (7, 3) többletfinanszírozás (7, 2)

koordinátatengely (7,2) veszteségfelhalmozás (7, 2)

Felhívjuk a figyelmet még egy fontos szabályra, amelyet akár erőltetettnek is érezhe-

tünk, ennek ellenére természetesen be kell tartanunk. Néhány görög vagy latin eredetű,

két, sőt három szótagú előtagról van szó, amelyet a hozzácsatolt szóval együtt egy tagnak

tekintünk. A felhozott példák mind két tagból álló, és hatnál több szótagot tartalmazó

szóösszetételek:

aero- (levegő, légi; kiejtése a-e-ro!); aerotermodinamika

agro- (talaj-, mezőgazdaság-); agrobiocönózis

anti- (ellen); antikoincidenciakör

asztro- (csillag); asztrofotográfia

auto- (ön-, magától); autobiográfia

ekvi- (egyenlő) ekvivalenciamegállapodás

elektro- (villamossággal kapcsolatos); elektroultraszűrő

endo- (belső, bel-, -beli); endogázgenerátor

inter- (közötti, közbeni); interferenciamikroszkóp

makro- (nagy, óriási); makroutasításkészlet

mega- (milliószoros, igen nagy); megafonberendezés

mikro- (nagyon kicsi); mikromozdulatfelvétel

radio- (radiaktív sugárzással kapcsolatos); radioautográfia

szuper- (felső, feletti); szupertermalittégla

Tartalom okozta eltérések ♦ Sok esetben nem a fenti formális szabályok, hanem a tar-

talom dönti el az egybeírást vagy a különírást, illetve a kötőjel esetleges elhelyezését.

Például az

illegális díjbevétel

írásmód azt fejezi ki, hogy a bevétel nem törvényes, míg az

illegálisdíj-bevétel

a díj illegális voltára utal. További két példa: A

bányamentő-állomás

a bányát mentők állomása, míg a

bánya-mentőállomás

a bányához tartozó mentőállomás. A

hagyományos árubiztosítás

a bármilyen árubiztosítás hagyományos voltát fejezi ki, a


47

hagyományosárú-biztosítás

pedig csak a hagyományos áruk biztosítását érinti.

Mozgószabályok ♦ Ezeket az előírásokat alig több mint fél évszázada iktatták be a he-

lyesírási szabályok közé. Ezért a korábbi könyvekben ritkán találkozunk a használatukkal.

Inkább körülírásokat alkalmaznak; ezekkel a mozgószabályok „birtokában” ma is sokszor

célszerű lenne élni. Mindezek mellett e szabályok három van belőlük ismerete és

használata fontos, mivel egyrészt tömörítésre való alkalmasságuk kiemelheti a mondani-

való pontos tartalmát, másrészt a kulturált nyelvhasználat nem nélkülözheti bizonyos

nyelvi szerkezetek egységes kezelését. A mozgó szó a kötőjel áthelyezésére utal.

1. Első mozgószabály. Ha egy kötőjellel már tagolt szóhoz hozzáírunk egy másikat,

amelyet szintén kötőjellel kellene csatlakoztatnunk, akkor az eredeti kötőjelet elhagyjuk

(vagyis az eredeti szót egybeírjuk), az új szó hozzácsatolását pedig kötőjellel végezzük.

PÉLDÁK

valószínűség-számítás valószínűségszámítás-tankönyv

használtcikkbolt-vezető használcikkboltvezető-helyettes

fűtőelem-csatorna fűtőelemcsatorna-tervezés

hozzáadottérték-adó hozzáadottértékadó-visszatérítés

villamosenergia-ár villamosenergiaár-emelés

jövedelem-adókulcs jövedelemadókulcs-csökkenés

Hasonló (és az áttekintést is nehézzé tévő) összevonásokkal gyakran találkozhatunk.

Ezeket a szókígyókat viszonylag könnyen elkerülhetjük, ha a hozzácsatolt szónak a birto-

kos jelzős alakját vesszük. Ekkor például az utolsó szerkezet a

jövedelem-adókulcs csökkenése

„elviselhető” formát ölti.

2. Második mozgószabály. Ha egy különírt szókapcsolathoz olyan utótagot teszünk,

amely az egészre vonatkozik, akkor az eredetileg külön írandó szavakat (a szótagszámtól

függetlenül) egybeírjuk, és az utótagot ehhez kötőjellel csatlakoztatjuk.

PÉLDÁK

igazi kár igazikár-becslés

kiváló sportoló kiválósportoló-jelvény

külföldi értékpapír külföldiértékpapír-piac

magas kamatláb magaskamatláb-politika

női divat nőidivat-osztály


48

3. Harmadik mozgószabály. Ha két azonos utótagú szóban az előtagok mellérendelő

kapcsolatba kerülnek egy szóval, akkor ezek összevonásakor a két előtag közé kötőjelet

teszünk, a kapcsolt szót pedig különírjuk.

PÉLDÁK

rézötvözet, aranyötvözet réz-arany ötvözet

adóállomás, vevőállomás adó-vevő állomás

aratógép, cséplőgép arató-cséplő gép

bevitelelemzés, kivitelelemzés bevitel-kivitel elemzés

keresletáramlatok, kínálatáramlatok kereslet-kínálat áramlatok

tananyagcsomag, vizsgaanyagcsomag tananyag-vizsgaanyag csomag

szövőipar, fonóipar szövő-fonó ipar

Helyesírásunk ♦ A nyilvánvaló elütéseket nem érdemes szóvá tenni. A felsorolandó

hibák jelentős része az egybe-, illetve a különírás szabályainak a nem tudásában, illetve

eltévesztésében áll. Ez utóbbi arra vonatkozik, hogy ugyanabban a jegyzetben néha

ugyanazon az oldalon szerepel egy szó hibásan is, helyesen is. Ezek az utóbbiak azon-

ban kisebbségben vannak.

A központozási hibákra nem lenne célszerű példákat hozni, egyes jegyzeteknek akár a

felét is idézhetnénk. A sor végi pontok elhagyása mellett leggyakrabban a tagmondatokat

elválasztó és kötőszó előtti vessző hiányzik. A legtöbb hiba azonnal elkerülhető lenne a

Különírás és egybeírás szakasz ismeretében.

Az alábbi leltárt nagyon szűkre szabtuk. Bármelyikünkkel megeshet, hogy egy kifejezés

írásmódjában bizonytalanok vagyunk. Ekkor forduljunk a megfelelő szótárakhoz: [12],

[5], [16], [22], [29].

Hibás Helyes

a.) a) vagy a)

1.) 1. vagy 1.

9-23.ig terjednek 9-től 23-ig terjednek

a) Legyen f … a) Legyen f …

Ph. D. (!) PhD

autó parkolóhely autóparkoló-hely

döntés hozatal döntéshozatal

egyensúly bomlás egyensúlybomlás

eloszlás becslés eloszlásbecslés

energia forrás energiaforrás

exporthitel kamatláb exporthitel-kamatláb

élelmiszer ágazat élelmiszer-ágazat

hatás típus hatástípus

differenciál szalagfék differenciál-szalagfék

hullámtér hasznosítás hullámtér-hasznosítás

idősor elemzés idősorelemzés


49

image teremtés image-teremtés

imázs teremtés imázsteremtés

jelenérték számítás jelenérték-számítás

jobbfelé mozdul jobb felé mozdul

jövő orientáltság jövőorientáltság

konfidencia intervallum konfidenciaintervallum

közgazdász kollégium közgazdász-kollégium

közpénz szivárogtatás közpénz-szivárogtatás

marketing alapstratégia marketing-alapstratégia

marketing kommunikáció marketingkommunikáció

marketing menedzsment marketingmenedzsment

maximum elv maximumelv

maximum-elv maximumelv

menedzsment kalkulátor menedzsmentkalkulátor

mezőgazdaság barát mezőgazdaság-barát

mutatószám rendszer mutatószámrendszer

n dimenziós vektor n-dimenziós vektor

olvadás és forráspont olvadás- és forráspont

portfolió befektetés portfolióbefektetés

portfolió összeállítás portfolió-összeállítás

preferencia skála preferenciaskála

rövidrezárt rövidre zárt

sík idom síkidom

sinus függvény szinuszfüggvény

statisztikus közgazdász statisztikus-közgazdász

számítógép vezérlés számítógép-vezérlés

szám n-es szám-n-es

szóbanforgó szóban forgó

szorozzuk 4-el szorozzuk 4-gyel

tagdíj leszállítás tagdíjleszállítás

távvezérlő berendezés távvezérlő-berendezés

versenytárs-elemzés versenytárselemzés

versenytárs összehasonlítás versenytárs-összehasonlítás

Wilcoxon próba Wilcoxon-próba

3. 4 Néhány kiegészítés

Valamennyien értesülhettünk (sőt az iskolában esetleg tanulhattunk is) olyan „szabályok-

ról”, amelyek kétségkívül anyanyelvünk pallérozását kívánták szolgálni, de sokszor csak

nyelvi babonákig jutottak. Néhány közülük: az ő személyes névmást, illetve az az mutató

névmást csak személyre, illetve csak dologra használhatjuk; a páros testrészek megneve-

zésére csak az egyes szám a helyes; kötőszóval nem kezdhetünk mondatot; stb. Cáfolat-

ként csak egyetlen példa: „Megjöttek a számlák, add össze őket”, őket és nem azokat.

Nem érdemes belemélyedni ebbe a problémakörbe: spontánul legtöbbször eleget teszünk


50

ezeknek a „szabályoknak”, ha pedig gondolkodásunk vagy nyelvérzékünk mást diktál,

nyugodtan eltérhetünk tőle, mint ahogy ezt (a szabály kimondása után is) irodalmunk

nagyjai, tudományos művek szerzői is tették. A kérdésben a nyelvészek sem egységesek:

néhányan közülük ma is szabálypártiak. (Bővebben lásd [27].) A jegyzetírás szempontjá-

ból sokadrendű problémák ezek, van viszont egy káros jelenség (babona), amely jegyze-

teink nyelvezetében is fontos szerepet játszhat. A következő bekezdéscím alatt ezzel fog-

lalkozunk.

A határozói igenév létigés szerkezete ♦ Jegyzeteinkben is fellelhető az a nyelvi babo-

na, amely szerint nem helyes a létige („van”) és utána a határozói igenév használata. He-

lyette állítmányként a befejezett melléknévi igenevet használják. Az ilyen szerkezete-

ket sokan a nyelvészek közül is anyanyelvünket leginkább elcsúfító hibák közé sorol-

ják. Nyelvérzékünk is tiltakozhat ellenük. Lássunk néhány példát!

„Ezzel a problémával már sokan foglalkoztak, de mind ez ideig a kérdés nem megol-

dott.”

„Az ellátás biztosított”.

„Az összteljesítmény minimális értéke meghatározott.” (Kiemelések K. A.)

Nyilvánvaló, hogy a kiemelt részek helyett rendre a „nincs megoldva”, „biztosítva van”,

„meg van határozva” nyelvi szerkezetet kellene használnunk. A tudomány és az oktatás

nyelvének sem szabad felkarolnia azt a formát, amely bántó az általános nyelvhasználat-

ban, magyartalan és alkalmanként nem is világos. Indoklásként szolgáljon néhány, a múlt

idejű melléknévi igenévre átírt, elfogadhatatlan mondat: „Nem tudok bemenni, a redőny

lehúzott”. „Zöldre festett a rácsos kapu.” „Gábor Áron rézágyúja felvirágozott.” Vagy

ARANY JÁNOS A rab gólya című versének utolsó, elcsúfított sorai: „… Messze, messze /

Tengerekre, / Csakhogy szárnya elmetszett.”

Rövidség kedvéért nézzük csak a harmadik példamondatot!

„Az összteljesítmény minimális értéke meg van határozva.”

A szóba jöhető változatok vagy mást jelentenek, vagy nem világosak. Például:

„… értéke meghatározott.” Mit határozott meg az értéke?

„… értékét meghatározták.” Kik? Mik?

„…értékét meghatároztuk.” Mi, valóban mi?

Természetesen más odaillő szövegkörnyezetben helyük lehet ezeknek a mondatok-

nak. De nem azt jelentik, mint az eredeti.

3. 4 Néhány kiegészítés

51

Talán nem felesleges megjegyezni, hogy a (korábban oly fontos szerepet betöltő) szen-

vedő igeragozás kikopása, ill. kikoptatása sok problémát vet(ett) fel a tudományos szöve-

gek megfogalmazásában is. Az így keletkezett hiány a határozói igeneves szerkezettel

általában pótolható. Sőt nemcsak az: maga a szerkezet igen széles körben alkalmazható.

Felesleges bonyodalmat okoz(hat), hogy korábban még nyelvészek is tiltották, il-

letve indokolatlanul korlátozni kívánták a határozói igenév ilyen használatát. A probléma

meglehetősen bonyolult. Érzékelteti ezt ARANY JÁNOS egyik sora is:

„Nem oly hangon volt ez mondva …”.

A kérdés iránt bővebben érdeklődőknek a megfelelő szakirodalom tanulmányozását ajánl-

juk. Lásd például [17, 1. köt. 816-831 o.].

Formulák mondatba illesztése ♦ Alapvető követelménynek tekintjük, hogy tanköny-

veink-jegyzeteink szövegében a formulák (jelek, képletek stb.) elhelyezése úgy történjék,

hogy azok együttesen világos, érthetően kiolvasható magyar mondatokat alkossanak. A

gyakorlat azt mutatja, hogy ennek a követelménynek nagyon nehéz eleget tenni, és bizo-

nyos szint után (más szóval, nem a jegyzet első oldalaitól kezdve) kénytelenek vagyunk

átvenni a szaknyelv elterjedt közlési szokásait és zsargonját.

A formulá(ka)t is tartalmazó részekben több formai problémával, következetlenséggel

is találkozhatunk. Az egyes fogalmak, mennyiségek jelölése általában betűkkel történik.

A matematikán és a természettudományokon kívül nem írja elő szokásjog a formulák

betűtípusának a megválasztását. Az említett tudományokban rendszerint dőlt betűket

használunk, habár ez az eddigi rend is felbomlóban van; egy nemrégiben megjelent kémi-

ai tankönyvben csupa álló betűvel találkoztunk. Szabályt természetesen mi sem alkotha-

tunk, de elemi követelmény, hogy jegyzetünkben ugyanannak a mennyiségnek a jele se

betűtípusban, se a betűfajtában ne változzék. (Többször előfordul, hogy a folyószövegben

normál betűvel jelölt mennyiség képletbe kerülve megvastagodik.)

A formulákat tartalmazó mondat helyesírása semmiben nem különbözhet a „többi”

mondatétól. A végén, még ha egy formula az utolsó helyre esik is, nem maradhat el a

mondat lezárását jelentő pont.

A jelzett problémát ne tekintsük apróságnak: találkozhatunk olyan „képletes”, teljes

oldallal is, amelyen nem szerepel egyetlen központozási jel sem. Konkrét példák mellőzé-

sét a tapintat indokolja.


52

A fentiekben jelzett probléma meglehetősen bonyolult, aligha van olyan jegyzetünk

vagy akár tankönyvünk is , amely a kiindulásként megfogalmazott követelménynek ké-

pes maradéktalanul eleget tenni. Mindössze arra kívántuk felhívni a figyelmet, hogy a

szakmai követelmények és a megszokott formai megoldások mellett fordítsunk figyelmet

a nyelvhelyességi és logikai szempontokra is.

Nyelvhelyesség és stílus ♦ Ebben a rövid írásban nem térhetünk ki a jegyzet nyelveze-

tének és stílusának számos fontos kérdésére. A meglévő művekre vonatkozó kép nagyon

vegyes: a nyelvileg egészen kiváló és lebilincselő stílusú jegyzetek mellett találkozhatunk

olyanokkal is, amelyekben számos egészen elemi nyelvi hiba található, és stílusuk is meg-

lehetősen döcögő, szegényes. Gyakran hiányzik az alany és az állítmány egyeztetése, baj

van a névelők és a névmások használatával stb. Mondataik sokszor túl hosszúak, bonyo-

lultak, nem tanulásra valók.

Korábban az idegen szavakkal kapcsolatban nehezményeztük, hogy több magyar szó

kiszorításával szegényítik nyelvünket. Ugyanezt a negatív hatást magyar szavak is okoz-

hatják, ha azokat egy szerteágazó szó- vagy fogalomcsoport gyűjtőneveként használjuk.

Ezzel a jelenséggel egyre gyakrabban találkozhatunk. Legyen közülük az egyik, a találom-

ra kiválasztott jelentős szó. Lassanként nem érhetünk el alapvető, dicséretes, elgondolkod-

tató, figyelemre méltó, fontos, kiemelkedő, kimagasló, komoly, kulcsfontosságú, lényeges,

megbízható, meghatározó, méltánylandó, nagy horderejű, nagyszerű stb. eredményeket,

csak jelentőseket. Az ilyenfajta szópusztulások lélektelenné, pontatlanná tehetik nyelvün-

ket.

A pontos és világos fogalmazáshoz nincs receptkönyv. Talán az a latin közmondás segít

valamit, hogy „rem tene, verba sequentur = ragadd meg a tárgyat, a szavak követni fog-

ják”. A sok nyelvművelő szakkönyv komoly segítséget nyújthat; közülük csupán a vi-

szonylag rövid, elfogadható terjedelműekre hívjuk fel a figyelmet: [2], [8], [16], [27]. .

Számos, a tankönyv- és a jegyzetírásra vonatkozó gyakorlati ismeret meríthető a ([23],

125-144. o.) könyvből is.

53

4. MEGSZÜLETETT EGY JEGYZET

Egy fiatal oktató elmeséli első jegyzete elkészítésének a történetét.

4. 1 Előkészületek

A megbízás ♦ Karunk dékánja megbízott azzal, hogy az alapképzés második évfolya-

mán tartott tárgyamhoz írjak egy jegyzetet. Erre a feladatra már évek óta készültem, és

reménykedtem a megvalósulásában. A szakmai rész már összeállt, az irodalmat – a kül-

földieket is – folyamatosan feldolgoztam, és születtek új, a jegyzetbe illő saját kutatási

eredményeim is. Csupán azokkal a kollégákkal való megbeszélés volt még hátra, akiknek

a tantárgya szoros kapcsolatban áll az enyémmel.

A megbízás viszonylag kevés dolgot rögzített: a határidőket, a jegyzet terjedelmét és

lapjainak a méretét (A4-es), valamint azt, hogy a munkát nyomdakész állapotban (PDF-

ben) kell leadnom. A többi részletet illetően szabad kezet kaptam; a jegyzet külső borító-

ját a kialakult kari szabvány szerint a nyomda állítja elő.

A Kar vezetője megemlítette, hogy keresik azt a jegyzetet, amelyet mintaként javasol-

nának a további szerzők számára. Az eddigiek közül még nem horgonyoztak le egyik

mellett sem. Szerinte tehát én is tekinthetem – ilyen szempontból – jegyzetemet kísérleti

munkának; hátha éppen az enyém, a kezdőé lesz ez a „minta”.

Megbízásommal egy időben megtudtam, hogy ki lesz a jegyzetem lektora. A nagy ta-

pasztalatú, kiváló oktató és jegyzetírásban is otthonos kollégával folyamatosan tartottam a

kapcsolatot. A jegyzetem számos részlete magán viseli az ő értékes közreműködésének a

nyomait.

A szövegszerkesztő megválasztása ♦ A jegyzet írása előtti hónapokban folyamato-

san a Word 2007-es szövegszerkesztővel dolgoztam. Ezt a jegyzetet azonban mégis a

régebbi, jól bevált, nagyon elterjedt Word 2003-asban állítottam elő. Főleg azért, mert

több levelező partnerem (s ami a legfontosabb: a jegyzet lektora) nem rendelkezett ezzel a

2007-es változattal.

A főbb méretek ♦ A Lap elrendezése menüpontban a Tájolásnál az álló változatot vá-

lasztottam, a Méret az előírt A4-es volt. A Margók közül a Tükörmargó nyerte meg a


54

tetszésemet. Ennél a felső, az alsó és a külső margó 2,54 cm, a belső pedig 3,18 cm. Úgy

gondoltam, a kötésnél szükséges lesz ez a néhány milliméteres kis többlet. Gyakran ta-

pasztaltam, hogy azért szakad el egy jegyzet, mert ahhoz, hogy a kötés melletti betűket jól

el lehessen olvasni, szétfeszítik.

A Beszúrás menüpontnál az Élőfej – Élőfej szerkesztése útvonalat választva mindegyik

fejezetnél bejelöltem, hogy az Első oldal eltérő és a Páros és páratlan oldal eltérő le-

gyen, továbbá a Szöveg megjelenítését. Ugyanitt elfogadtam a gép ajánlatát, hogy az élő-

fej felülről 1,25 cm-re kerüljön.

Élőlábat nem tettem a jegyzetbe, a lap alján csak az oldalszámok vannak. (Az élőláb

szövege „a szokások szerint” mindegyik oldalon tartalmazhatná a könyv címét és a szerző

nevét. Ez egyszerzős jegyzetnél teljesen felesleges.)

A jegyzetben használt betűk ♦ Normál betűfajtának a 12 pontos Times New Roman

betűket választottam. A betűk méretét (fokozatát) pontokban szokták megadni. 1 pont

körülbelül 0,376 mm, a 12 pont használata eléggé gyakori, a nyomdákban használt neve:

1 ciceró.

Megvizsgáltam több betűfajta 12 pontos változatát is. A minták:

Times New Roman

Arial

Century

Garamond

Monotype Corsiva

A jegyzet lektorának és néhány kollégámnak, sőt két tanítványomnak a véleményét is

megfontolva úgy gondoltam, hogy a Times New Roman a legkedvezőbb a jó olvasható-

ság szempontjából.

A választott betűfajtának több típusát is használtam, leggyakrabban a következőket:

álló (antikva)

dőlt (kurzív)

vastag (fett)

dőlt vastag (kurzív fett)

ÁLLÓ NAGYBETŰ (ÁLLÓ VERZÁL)

DŐLT NAGYBETŰ (DŐLT VERZÁL)

VASTAG NAGYBETŰ (VASTAG VERZÁL)

DŐLT VASTAG NAGYBETŰ (KURZÍV FETT VERZÁL)

4. 1 Előkészületek

55

Címfokozatok ♦ A Word felajánl néhány címfokozatot, ezek módosíthatók. Rájuk,

és a jegyzet néhány ismétlődő szövegrészére a következő típusokat használtam:

18 PONTOS FETT VERZÁL – elsőrendű címek: fejezetcímek,

egyéb főcímek (Tartalom, Előszó, Név- és tárgymutató stb.); mindegyik páratlan

oldalon kezdődik, utána 36 pontnyi sorköz

14 pontos fett álló – másodrendű (szakasz-) címek, előtte 24, utána pedig 18 pont-

nyi sorköz

12 pontos fett álló – bekezdéscímek, előtte 12 pontnyi sorköz

10 PONTOS FETT ÁLLÓ VERZÁL – élőfej a páros oldalakon

10 pontos fett álló – élőfej a páratlan oldalakon

10 pontos álló – lábjegyzet és ábraaláírás

9 pontos; álló, ha ez szám, illetve dőlt, ha ez betű – felső és alsó index

Élőfej, oldalszámok ♦ Az élőfej szövege a páros oldalon az aktuális fejezetcím, a párat-

lanon pedig az aktuális szakaszcím. A címnegyed oldalaira és az elsőrendű címmel ellá-

tott oldalakra nem tettem élőfejet. Új szakasz kezdetén töréspontot állítottam be, azután

rögzítettem, hogy a páros oldal élőfeje csatlakozzék az előző szakaszhoz, a páratlan olda-

lé azonban nem, ide beírtam az új szakaszcímet.

Az oldalszám formáját a Beszúrás – Oldalszám – Az oldal alján sorozattal rögzítettem;

megjelöltem, hogy az oldal közepén legyen a szám. Ennek a méretét elfogadtam úgy,

ahogy a szövegszerkesztő ajánlotta. Az 1-8. oldalakra (címnegyed, mottók, Tartalom)

nem tettem oldalszámot. Az Előszó a jegyzet 9. oldalára került, ide tettem először oldal-

számot. Ezt a Formázás, oldalszámozás menüpontban állítottam be. A töréspontok beik-

tatása után bejelöltem, hogy „az előző szakasz folytatása” következzék.

Sorközök ♦ A kari jegyzetekben előforduló 1-es, 1,5-es és 2-es sorközök közül az 1,5-

eset választottam. A bekezdéscímek előtti 12 pontos térköz áll.


56

4. 2 A főszöveg előtti részek

A címnegyed ♦ Jegyzetemben teljes, azaz 4 oldalas címnegyedet készítettem. Azért tér-

tem el a jegyzetekben gyakori 2 oldalastól, mivel azt a kari jegyzetsorozat részének tekin-

tettem, és a kar vezetőjének egyetértésével a sorozat többi tagját is fel kívántam tüntetni.

A címnegyed tehát ilyen:

1. (szennycímoldal) a lap tetején középen áll 12 pontos antikva betűkkel a nevem, alatta

középen 14 pontos antikva verzál betűkkel a jegyzet címe; itt kettes sorközt használtam;

2. (sorozatcímoldal) az említett sorozatba tartozó jegyzetek felsorolása, balra zárva, 12

pontos álló betűkkel. Ezek bibliográfiai tételeiből természetesen kihagyva a mindegyiknél

azonos adatokat (a Kart mint kiadót és Gödöllőt mint a kiadás helyét). A betűtípusokat az

egész könyvre lerögzített formában használtam;

3. (címoldal) a lap felső harmadába, középre került a nevem (szokásom szerint a dr.

előtag nélkül) 16 pontos fett álló verzál betűkkel, alá kb. 2 cm-rel, szintén középre a jegy-

zet címe 20 pontos fett álló verzál betűkkel. A lap alján középen szerepel még 12 pontos

fett álló verzál betűkkel két sor; a felsőben az egyetemi karnak mint kiadónak a neve:

SZIE GAZDASÁG- ÉS TÁRSADALOMTUDOMÁNYI KAR

az alsóban a Kiadó székhelye és a megjelenés éve:

GÖDÖLLŐ, 2010

4. (copyrightoldal) itt 12 pontos normál betűket használtam, balra zártam a szöveget. A

következő adatokat helyeztem el:

– fent a lektor neve, Dr. előtaggal és egyetemi beosztása megjelölésével

– a lap alsó részén a kiadó pontos neve és címe, a felelős kiadó neve

– a lap legalján a nyomda neve, címe és felelős vezetőjének neve

Szándékosan nem szerepeltettem sem a copyrightadatot, sem az ISBN-számot. Ha meg-

jelennék jegyzetem második kiadása, és az bolti forgalomba is kerülne, akkor az oldalt

ezekkel az adatokkal kibővíteném.

Mottók ♦ Az 5. oldalon két mottót helyeztem el, az egyiket egy jelenleg működő neves

magyar közgazdásztól, a másikat egy immár klasszikusnak tekinthető angol szociológus-

tól. Ezen a mottóoldalon természetszerűleg nincs cím.

A 6. oldal üres.

4. 3 A főszöveg és a jegyzet tartópillérei

57

A Tartalomjegyzék ♦ A jegyzet 1-8. oldalaira nem írtam ki az oldalszámot. A 7. oldalra

került a tartalomjegyzék, a rövidebb Tartalom címmel. Az Előszó cím, az öt fejezet első-

és másodrendű címei, valamint az utána következő elsőrendű címek elfértek egy oldalon.

Két oszlopos (rácsvonal nélküli) táblázatot híva segítségül az oldalszámok pontosan egy-

más alá kerültek. Az elsőrendű címeket 12 pontos fett verzál betűkkel, a másodrendűeket

normál 12 pontos betűkkel szedtem, 1 cm-es behúzással. A sorközt úgy választottam meg

(kettes sorköz), hogy a címek kitöltsék a lapot.

A 8. oldal üres.

Előszó ♦ A 9. oldal elé beiktatott szakasztörést követően a lapok alján megjelentettem az

oldalszámokat. Ide került az Előszó. Az előszóban a szokásos üdvözlés után röviden vá-

zoltam a tantárgy jelentőségét, az alapképzésben elfoglalt szerepét, valamint az anyag

elsajátításához szükséges előismereteket. Itt mondtam köszönetet a lektor tanácsaiért,

segítségéért.

A 10. oldal üres. Utána, a 11. oldalon kezdődik a jegyzet 1. fejezete.

4. 3 A főszöveg és a jegyzet tartópillérei

Főszöveg ♦ A főszöveg hat fejezetből, mindegyik fejezet 4-6 szakaszból, továbbá mind-

egyik szakasz 3-5, tartalmilag összefüggő, bekezdéscímmel ellátott részből áll. Kitűzött

célomat, a jegyzet maradéktalan tipográfiai folyamatosságát nem sikerült 100%-ban meg-

valósítanom. A fejezetcímeket megelőző páros oldalakat, illetve ezek legnagyobb részét

le tudtam fedni szöveggel, egyetlen oldal kivételével, amely üres maradt. Azt elértem,

hogy a szakaszcímek – a páratlan oldalakon – ne kezdődjenek lejjebb a lap aljától számí-

tott 8. sornál. Ahol a szövegszerkesztő ezt kínálta volna, ott a szakaszcímet átvittem a

következő páros oldalra. Ha így legalább 5 sornyi üres hely keletkezett, akkor oda még

beiktattam a témához tartozó néhány mondatot; az ennél kisebb üres részeket többnyire

meghagytam.

A bekezdéscímeket ugyanabban a sorban szöveg követi, itt csupán arra ügyeltem, hogy

bekezdéscím ne kerüljön páratlan oldal utolsó sorába. Ekkor akár egy-két szó kihagyásá-

val, illetve betűzésével a bekezdéscím vagy feljebb került, vagy átment a következő oldal-

ra.

A főszövegben a legtöbb kitérőt az idegen szavakhoz főzött magyarázatok jelentették.

Mindegyik hallgató tanult angolul, ezért nem tértem ki sem a leggyakoribb közhasznála-


58

tú, sem az első évfolyamon már előfordult angol szakszavakra. Megadtam néhány magyar

kifejezés angol változatát is. Az említett bővítések – néhány kivételével – mind belefértek

a jegyzetek esetében rugalmasabban kezelhető szövegközi jegyzetekbe. Azt a néhányat,

amelyek nagyon megtörték volna a folyó szöveget, lábjegyzetbe tettem.

A jegyzet sorszámokkal is ellátott, ábécésorrendes bibliográfiát tartalmaz. Az irodalmi

hivatkozásokra az ilyenkor szokásos szögletes zárójeles jelölést használtam: [ . ]. A bib-

liográfiában nem szereplő néhány műre való hivatkozáskor megadtam azok teljes biblio-

gráfiai tételét.

A főszövegbe elég sok ábra és táblázat került. Ezeket folyamatosan számoztam, ellát-

tam címmel, és – ha kellett, akár szövegbeli átcsoportosítással is – elértem, hogy az ösz-

szetartozó szöveg és ábra, illetve táblázat a jegyzet lapozását nem igénylő oldal(ak)ra

essék.

Több szakaszt egy vagy két Ellenőrző kérdéssel zártam.

Név- és tárgymutató ♦ A jegyzetben szereplő személynevek mindegyikét felsoroltam,

mégpedig kiskapitális betűkkel. A nevek mellett feltüntettem az előfordulásuk összes

oldalszámát.

A jegyzet szakkifejezései közül azokat vettem be a tárgymutatóba, amelyek még nem

ismertek minden hallgató számára; például nem tartoznak a középiskolai tananyagba,

nem mentek át a köznyelvbe stb. Nem jelöltem meg mellettük az összes olyan oldalszá-

mot, ahol a szó előfordul, hanem kiválasztottam azt a néhányat, amelyekhez képest a töb-

bi nem ad új információt. Így egy szakszó mellé sem került 3-nál több oldalszám.

A tárgymutató készítésekor én is kénytelen voltam összegyűjteni az összes szakszót,

ezeket sorba rendezni, majd a mondott szempont szerint szelektálni. Az újabb szokástól

eltérően azonban itt nem álltam meg, nem tekintettem ezt végleges elrendezésnek, hanem

az áttekinthetőség végett az ugyanazzal a szóval kezdődő többszavas kifejezések esetében

csak egyszer hagytam meg az első szót, a többi kifejezésnél azt egy (5 mm-es behúzás

utáni) gondolatjellel helyettesítettem. Ahol két szó ismétlődött, ott két gondolatjelet he-

lyeztem el.

Idegen szavak jegyzéke ♦ Ide bevettem az összes olyan idegen szót, amelyek magyar

megfelelőjét megadtam a jegyzetben. Szerepelnek továbbá azok az idegen szavak és kife-

jezések is, amelyeket a jegyzet magyar szavaira vagy kifejezéseire – tájékoztató jelleggel

4. 4 Egyéb problémák

59

– korábban megadtam a jegyzetben. Természetesen minden szó mellett ott áll a megfele-

lő oldalszám.

Irodalom(jegyzék) ♦ Szándékosan nem a bibliográfia szót használtam, ezzel is utalva

rá, hogy a felsorolt művekre valamilyen formában hivatkozás történt magában a jegyzet-

ben. Ügyeltem – már a jegyzet írása alatt is – arra, hogy az irodalomjegyzékben csak

olyan munkák szerepeljenek, amelyeket a hallgató valóban el tud érni (jegyzetkiadó, bolti

árusítás, könyvtárak). Ennek személyesen is utánajártam.

A sorszámmal is ellátott irodalomjegyzéket alkotó bibliográfiai tételekben az egyes fő

adatok sorrendje ugyanaz: szerző, cím, a megjelenés helye, éve, a kiadó. Ez érvényes volt

a teljes jegyzetre, miként a tételek betűtípusa is: a szerző neve kiskapitális, a mű címe

normál dőlt, a tétel többi része pedig normál álló betűkből áll. Ezek a betűtípusok érvé-

nyesek a sorozatcímlap oldalaira is.

Függelék ♦ Mindössze egyet iktattam be: Válaszok az ellenőrző kérdésekre címmel. Az

egyes szakaszok végén összesen 20 kérdés szerepelt, az ezekre adott válaszok csupán két

oldalt töltenek ki, jóllehet néhány kérdésnél több egyenértékű válasz is szerepel. Ezzel a

függelékkel az volt a célom, hogy a válaszok (akkor is, ha azok megbeszélésére egyéb

lehetőségek, például konzultációk is vannak) a bármikor elővehető jegyzetben is megta-

lálhatók legyenek.

4. 4 Egyéb problémák

A jegyzet terjedelméről ♦ Befejezve a jegyzet írását, tapasztalnom kellett, hogy nem

egészen fél ívvel túlléptem a terjedelmet. Attól tartva, hogy ez problémát okozhat, sorra

vettem a rövidítési lehetőségeket. A tartalom változatlan megtartása mellett elhagyható

lenne a szennycímoldal és vele a sorozatcímoldal is, annak az árán, hogy a hallgatók előtt

nem szerepelne a kar összes jegyzetének a listája. A mottók elhagyása újabb két oldalt

eredményezne. A hallgatók nem tárgyi ismeretektől esnének el, hanem két nagy tudósnak

a szemlélet formálására is ható gondolataitól. Újabb oldalt jelentene mind a tartalomjegy-

zék, mind az előszó üres hátoldalának a felhasználása, valamint az, ha az egyik új fejeze-

tet az előtte lévő, jelenleg üres, páros sorszámú oldalon kezdenénk. Ez viszont egyrészt

azzal járna, hogy az előszót „eldugnánk”, másrészt a jegyzet több fejezete páros oldalon

kezdődne. Ennél az utóbbi változtatásnál sem kellene tartalmi problémával számolnunk,


60

de a jegyzet szerkezete felemás lenne, és szemben állna az általánosan szokásos szerkesz-

tési móddal. Az idegen szavak jegyzéke is egy oldalt foglal el, az utána következő üres

oldal is felhasználható lenne. Így a jegyzet 8 oldallal rövidülne, ami ugyancsak sovány

nyereség az általa előidézett súlyos károkkal szemben. Szerencsére a terjedelem túllépése

nem befolyásolta a megjelenést.

Nyelvhelyesség ♦ A munkára való felkészülésem magában foglalta több olyan, anya-

nyelvünkkel kapcsolatos könyv és cikk áttanulmányozását, amelyek közvetve-közvetlenül

tartalmaztak a jegyzetíráshoz is hasznos részeket. Kiemelek néhány olyan kérdést, ame-

lyekre az írás közben különösen ügyeltem. Ezek sikeres megoldását illetően természete-

sen nem formálhatok véleményt.

Takarékoskodtam – nem mániákusan – az idegen szavak használatával. A 150 oldalas

jegyzet mindössze 47 „új” idegen szakszót tartalmaz.

Gondosan figyeltem arra, hogy a szövegbe ne kerüljenek bele ugyan magyar szavakból

álló, valójában azonban angol utánzatmondatok.

Megfogadtam azt a sok helyről kapott, illetve szerzett tanácsot, hogy a formulákat is

tartalmazó mondatok – a formulák kiolvasásával együtt – ép magyar mondatok legyenek.

Ezt a gyakran nagyon bonyolult problémát egyes szövegkörnyezetekben nem tudtam ma-

radéktalanul megoldani.

Őrizkedtem a nyelvi babonáktól; ezekre sok könyv is felhívja a figyelmet. Különösen

ügyeltem a rendkívül kényes határozói igeneves szerkezetek helyes használatára.

A jegyzet stílusát tekintve szintén nem nekem kell megállapításokat tennem. De úgy

érzem, ebben sokat segített egy idősebb professzor tanácsa, amelyet megfogadva az írás

megkezdése előtt egy héttel már nem foglalkoztam tartalmi kérdésekkel, hanem csak

klasszikus magyar irodalmi műveket bújtam, elsősorban ARANY JÁNOST és KOSZTOLÁ-

NYIT. Közvetlen segítségre természetesen tőlük nem számíthattam, de műveik olvasása-

kor felvillanyozott nyelvünk gazdagsága, ereje, finomsága. Ez tudatosította bennem, hogy

azon a nyelven, amelyen egy ilyen kincsesbánya teremtődött, kell nekem egy egyszerű

jegyzetet megírnom.

61

TÁRGYMUTATÓ

A, Á

ábécésorrendes irodalomjegyzék 27

ábra 20

ábrák feliratozása 21

– gyűjteménye 31

– jegyzéke 24

Adobe Acrobat Reader 37

– – Writer 37

alapképzés 9, 53

alfabetikus irodalomjegyzék 27

anglicizmus 43

antikva 19

B

bekezdés 18

bekezdéscím 17, 57

betűfajták 54

betűméretek 54

betűtípusok 19, 29, 54

bibliográfia 26, 59

bibliográfiai tételek 26, 29

bold 19

bolognai folyamat 8

C

capital 19

ciceró 19, 54

címfokozatok 55

címnegyed 13, 56

címoldal 14, 56

copyrightoldal 15, 56

D

dokumentum 37

E, É

egybeírás 45

ellenőrző kérdések 32, 58

élőfej 18, 54, 55

élőláb 18, 54

előszó 21, 57

elsőrendű cím 55

F

fejezetcím 17, 57

fejezetvégi jegyzet 32

félidézőjel 19, 20

felsorolások 19

fett 19

formulák mondatba illesztése 51, 60

főcím 18

főszöveg 16, 57

függelék 33, 59

G

germanizmus 43

gondolatjel 13

grafikus felületű szövegszerkesztő 37, 38

H

határozói igenév létigés szerkezete 50

helyesírás 48

hiányzó adatok 28

hierarchia 17, 25

I

idegen szavak 10, 60

– – jegyzéke 31, 58

– – magyar változatai 40

idézőjel 19

irodalmi hivatkozások 25, 30

irodalom 26

irodalomjegyzék 26, 30, 59

ISBN-kód 15, 16

italics 19

J

jegyzet 7

– terjedelme 59

jegyzetek összehangolása 8

jegyzetírás számítógéppel 11, 36

TÁRGYMUTATÓ

62

K

karakteres felületű szövegszerkesztő 37

kiadó 15, 26

kiadványszerkesztő program 38

kiemelés 19

kiskapitális 19

kisugárzás, jegyzeté 9

kiszorítás, magyar szavaké 43

kitűzött feladatok 32

kolofon 13

kommunikál 43

középiskola 9

köznyelv 10, 40

kronologikus irodalomjegyzék 27

kurzív 19

különírás 45

L

lábjegyzet 32

lektor 33, 56

lénia 18

levelező oktatás 35

lúdláb 19

M

macskaköröm 19

magyar szavak kiszorítása 43

magyarítás 44

mozgószabályok 47, 48

N

nem számozott irodalomjegyzék 30

névmutató 24, 58

nyelvhelyesség 52, 60

nyelvi babonák 49, 60

Ö

összehangolás, jegyzeteké 8

összetett szavak írása 45

P

PDF 38, 53

piktogram 20

pontcím 17

pp. 31

purizmus 43

R

rangsor 17

S, Sz

sokszerzős jegyzet 14, 28, 31

sorbehúzás 18

sorozatcímoldal 14, 56

(sor)számozott irodalomjegyzék 27, 30

stílus 52, 60

szakaszcím 17, 57

szaknyelv 10, 40

széljegyzet 32

szennycímoldal 13, 56

szótagszám 45

szövegközi jegyzetek 25, 30, 58

szövegszerkesztő programok 36, 53

– –, grafikus felületűek 37

T

táblázat 21

tagolás 17

tankönyv 7, 18

tárgymutató 22, 58

tartalom 22

– okozta eltérések 46

tartalomjegyzék 21, 22, 57

tartópillérek 21, 57

távoktatás 34

távoktatási jegyzet 35

tematikus irodalomjegyzék 27

U

útlevél, jegyzeté 13

V, W

verzál(is) 19

verziókezelő szoftver 38

Windows operációs rendszer 37

Word 37, 53

Z

zárójelek hierarchiája 25

63

BIBLIOGRÁFIA

1. A magyar helyesírási szabályai. 11. kiad. Budapest, 1984, Akadémiai Kiadó.

2. A magyar nyelv értelmező szótára. 1–7. köt. Budapest, 1959–62, Akadémiai Kiadó.

3. Angol–magyar műszaki és tudományos szótár. 1–2. köt. Budapest, 1993, Akadémiai

Kiadó.

4. Angol–magyar PC Internet számítástechnikai értelmező szótár. Ford.: GOMBÁS É.

Budapest, 2000, Panem Könyvkiadó.

5. BAKOS F.: Idegen szavak és kifejezések kéziszótára. 2. kiad. Budapest, 2002, Tinta

Könyvkiadó.

6. BALÁZS G.: Magyar nyelvhelyességi lexikon. 2. kiad. Budapest, 2002, Corvina Kiadó.

7. BÁRÁNYNÉ SZABADKAI É. – MIHALIK I. szerk.: Közgazdasági helyesírási szótár. Bu-

dapest, 2002, Tinta Könyvkiadó.

8. BENCÉDY J.: Nyelvművelő tanácsok. Budapest, 1968, Tankönyvkiadó.

9. BENCÉDY J.: Sajtónyelv. Budapest, 1995, MÚOSZ, Bálint György Újságíróiskola.

10. BŐSZE P. főszerk.: Magyar orvosi nyelv. 1–8. köt. Budapest, 2001–2009, NOK Ki-

adó.

11. BŐSZE P. – PALKOVITS M.: Tudományos közlemények írása, szerkesztése és értékelé-

se. Budapest, 2006, NOK Kiadó.

12. DEME L. – FÁBIÁN P. – TÓTH É. szerk.: Magyar helyesírási szótár. Budapest, 1997,

Akadémiai Kiadó.

13. É. KISS K.: Anyanyelvünk állapotáról. Budapest, 2004, Osiris Kiadó.

14. EŐRY V. főszerk.: Értelmező szótár +. 1–2. köt. Budapest, 2007, Tinta Könyvkiadó.

15. GARAI P. szerk.: Tipográfia és helyesírás 30 nyelven. Budapest, 2007, Akadémiai

Kiadó.

16. GRÉTSY L. – KEMÉNY G. szerk.: Nyelvművelő kéziszótár. 2. kiad. Budapest, 2005,

Tinta Könyvkiadó.

17. GRÉTSY L. – KOVALOVSZKY M. főszerk.: Nyelvművelő kézikönyv. 1–2. köt. Budapest,

1980, Akadémiai Kiadó.

18. GYÖRKÖSY A.: Latin–magyar szótár. 11. kiad. Budapest, 1994, Akadémiai Kiadó.

19. GYÖRKÖSY A.: Magyar–latin szótár. 8. kiad. Budapest, 1994, Akadémiai Kiadó.

20. GYÖRKÖSY A. – KAPITÁNFFY I. – TEGYEY I.: Ógörög–magyar nagyszótár. 11. kiad.

Budapest, 1990, Akadémiai Kiadó.

BIBLIOGRÁFIA

64

21. GYURGYÁK J.: Szerzők és szerkesztők kézikönyve. 2. átdolg. kiad. Budapest, 2005,

Osiris Kiadó.

22. KISS G.: Magyar szókincstár. 7. kiad. Budapest, 2004, Tinta Könyvkiadó.

23. KÓSA A.: Tankönyvek, szakkönyvek szerzőinek. Tapasztalatok, ajánlások. Budapest,

2009, A Korszerű Mérnökért Alapítvány.

24. KURTÁN ZS.: Szakmai nyelvhasználat. Budapest, 2003, Nemzeti Tankönyvkiadó.

25. LÁNG I. főszerk.: Környezetvédelmi lexikon. 1–2. köt. Budapest, 1993, Akadémiai

Kiadó.

26. PUSZTAI F. főszerk.: Magyar értelmező kéziszótár. 2. kiad. Budapest, 2003, Akadé-

miai Kiadó.

27. SZEPESÍ GY.: Nyelvi babonák. Budapest, 1986, Gondolat Kiadó.

28. SZABÓ K.: Kommunikáció felsőfokon. Budapest, 2002, Kossuth Kiadó.

29. SZŐKE Á.: Antik eredetű szakszókincs. Budapest, 1999, Atheneum Kiadó.

30. TÓTFALUSI I.: Magyar nyelvhelyességi kéziszótár. A-tól Z-ig. Budapest, 1997, Meré-

nyi Könyvkiadó.

31. TÓTFALUSI I.: Idegenszó-tár. 2. kiad. Budapest, 2004, Tinta Könyvkiadó.

32. ZAICZ G. főszerk.: Etimológiai szótár. Magyar szavak és toldalékok eredete. Buda-

pest, 2006, Tinta Könyvkiadó.

A jegyzetek szerzőinek

Documents